E-doktorok és e-páciensek Magyarországon. Kvalitatív vizsgálat a magyarországi orvosok gyógyítással kapcsolatos internethasználatáról és attitûdjeirôl

gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

13:32

Page 677

LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S

677

É S T Á R S A DA L O M

E-doktorok és e-páciensek Magyarországon Kvalitatív vizsgálat a magyarországi orvosok gyógyítással kapcsolatos internethasználatáról és attitûdjeirôl GYÔRFFY Zsuzsa, MESKÓ Bertalan E-PHYSICIANS AND E-PATIENTS IN HUNGARY – QUALITATIVE SURVEY ABOUT PHYSICIANS’ INTERNET USE AND ATTITUDES TOWARD THEIR PATIENTS’ INTERNET USE BEVEZETÉS – Az orvosok és a betegek internethasználata új kihívások elé állítja mind az orvosi, mind pedig a társadalomtudományokat. Magyarországon az orvosok internethasználata közel 100%-os, míg a betegek mintegy 80%-os arányban keresnek gyógyítással kapcsolatos indormációkat a világhálón. MÓDSZEREK – Kvalitatív, feltáró jellegû kutatás (n=83) a Magyarországon praktizáló orvosok körében. A strukturált interjú kérdései egyrészt az orvosi internethasználatra, másrészt a betegek intenethasználatával kapcsolatos orvosi attitûdökre fokuszáltak. EREDMÉNYEK – A megkérdezett orvosok 100%-ban használják az internetet napi munkájuk során. Ugyanakkor mintegy 76%-uk nem tartja egyértelmûen helyesnek a betegek internethasználatát, elsôsorban szakmai okokból, másrészt az orvos-beteg kapcsolat megváltozásától tartva. A megkérdezettek mintegy 24%-a tartja kifejezetten hasznosnak a betegek internethasználatát a gyógyításban. KÖVETKEZTETÉSEK – Kutatásunk egy kvantitatív felmérés elôtanulmányának tekinthetô. Vizsgálatunk alapján elmondható, hogy a magyarországi orvosok – bizonyos megszorításokkal – egyre nyitottabbá válnak mind a saját, mind pedig betegeik internethasználatával kapcsolatban. internethasználat, orvosok, orvos-beteg kapcsolat

BACKGROUND – Physicians and patiens internet use has been challenged the medical and the social studies as well. In Hungary, approximately 100% of physicians use the internet, and about 80% of patients search for medical information online. METHODS – A qualitative, pilot study (N=83) was performed among practising physicians in Hungary. The structured interview was focused on medical internet use, and the attitudes of doctors regarding their patients’ internet use. RESULTS – The interviewed physicians use the internet for the daily work. However 76% of them do not support their patients' intenet use: firstly because of professional causes, secondly because of the changes of the doctor-patient relationship. 24% of the responders agreed with the use of internet of patients for medical reasons. CONCLUSIONS – Our study is a pilot for quantitative research. Our findings suggest that Hungarian physicians start to open to the new communication technologies.

internet using, physicians, doctor-patient relationship

dr. GYÔRFFY Zsuzsa (levelezô szerzô/correspondent): Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet/Semmelweis University of Medicine, Institute of Behavioural Sciences; H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. E-mail: [email protected] dr. MESKÓ Bertalan: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet/University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Institute of Medicine; Debrecen Érkezett: 2012. július 23.

A

z internet fejlôdése az elmúlt két évtizedben alapvetô hatást gyakorolt az élet szinte minden területére. Ez az „információs forradalom” magában hordozza az elér-

Elfogadva: 2012. szeptember 5.

hetô információk számának nagyarányú növekedését, az információ szabad áramlását, az interaktivitást, a valós idejû kommunikációt és az együttmûködési lehetôségeket (1). LAM 2012;22(12):677–683.

Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

678

Az internet – a meglévô használati különbségek ellenére – megkerülhetetlenül a mindennapok részévé vált, jelentôs hatást gyakorolva az egészség, az egészségügy és az orvoslás területére is.

13:32

Page 678



A lakossági internethasználatot mutató adatok szerint Magyarországon a tényleges internetezôk aránya (három hónapon belüli használat) 60%-ra tehetô (2). Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a „digitális szakadék” jelenségét, melynek értelmében nagy – elsôsorban életkor mentén formálódó – különbség figyelhetô meg az internethasználók között. Ezek az adatok azt mutatják, hogy míg a tizenévesek körében az internethasználat 100%-os, addig az 50 éven felülieknek csupán az 50%-a internethasználó (2). A „digitális bennszülöttek” és a „digitális bevándorlók” világa tehát jól elkülöníthetô, és feltételezhetôen az „e-skillek” birtoklása révén a generációk között markáns különbségek figyelhetôk meg az információészlelés, információszerzés és -feldolgozás területén (3, 4). Az 1990 után született generációkat gyakran az „always on” névvel emlegetik, ôk azok, akik szinte állandóan „on-line üzemmódban” vannak, és „anyanyelvi szinten” beszélik az internet nyelvét. Az internet – a meglévô használati különbségek ellenére – megkerülhetetlenül a mindennapok részévé vált, jelentôs hatást gyakorolva az egészség, az egészségügy és az orvoslás területére is. Alátámaszthatja mindezt az is, hogy a hazai orvosok körében az internethasználat gyakorlatilag 100%-os (5), és a lakossági adatok is azt mutatják, hogy a betegek mintegy 80%-a a nethez fordul információért, orvost keres a világhálón, és tapasztalatait megosztja betegtársaival. Még az idôsebb generációk is részesülnek az internetes egészségügyi információkból: nagyon gyakori, hogy az idôsebb betegek panaszaira, problémáira a fiatalabb hozzátartozók keresnek rá a világhálón (6). A magyarországi adatok és az egészségügyi célú internethasználat dinamikus növekedése egybecseng a nemzetközi irodalomban ismertetettekkel: a nemzetközi trendekkel összhangban megfigyelhetô, hogy az egészségügyi információk weben történô keresése a 2002–2012 közti tízéves idôszakban megduplázódott: 40%-ról mintegy 80%-ra nôtt (7–11). Az internet és az orvoslás számos ponton kapcsolódik össze: a telemedicinától kezdve a mobilalkalmazásokon át az online rendelésen és a betegközösségeken keresztül az oktatás és a kutatás világára is egyaránt kihat (12–14). Így az informatikai tudás az egyik legfontosabb alapkompentenciává válik az orvosi hivatásban (15, 16). A Web 2.0, vagy más néven a közösségi média és az orvoslás összefüggéseirôl, hatásairól számos metaanalízis látott napvilágot; Ye és munkatársai az orvos-beteg e-mail-váltásokról szóló vizsgálatok áttekintése után megállapították az internetes levelezés pozitív egészségügyi hozadékát (17). Wei és munkatársai az SMS-ek inter-

vencióban való felhasználásáról szóló vizsgálatok alapján kimutatták, hogy azok szignifikánsan pozitív hatásúak a klinikai gyakorlatban (18). Nagy kihívást jelent ugyanakkor a megnövekedett számú elérhetô információk tengerében mind a „szakmai”, mind pedig a „laikus” eligazodás, a hiteles és a valós információkhoz való hozzá férés. Ezek a kérdések az internet pozitív hatásainak elkönyvelése mellett számos új kérdés elé állítják az internetes tartalmak elôállítóit és felhasználóit. A már említett „hozzáférés problematikájával” párhuzamosan megjelenik az „információs stressz” kérdése: milyen potenciális probléma rejlik a ránk zúduló információk feldolgozásában és az információrengetegben való sikeres eligazodásban. Számos szerzô kiemeli „az információ nem tudás” gondolatát: azt, hogy a megnövekedett információáramlás egy az egyben nem helyettesíti a szakmai kompetenciát (19). Jelen írásunkban a magyarországi orvosok internethasználattal kapcsolatos ismereteit, vélekedéseit és attitûdjeit igyekeztünk kvalitatív módszerek segítségével feltérképezni. Munkánk egy kvantitatív vizsgálat elôtanulmányának tekinthetô, amely a hazai orvosok internetes gyógyítással kapcsolatos kompetenciájára és attitûdjeire irányul.

Módszerek Minta és módszerek Kutatásunk során 2010 ôsze és 2012 tavasza között 83 orvossal készítettünk interjút (49 nô, 34 férfi). Kvalitatív mintánk kényelmi mintavétellel került kiválasztásra. Az interjúk felvételét orvostanhallgatók végezték, akik számára több alkalomból álló felkészítést tartottunk. Az internettel és orvoslással kapcsolatos kérdések egy tágabb perspektívájú életútinterjú részét képezték, jelen írásunkban kizárólag a webhasználattal kapcsolatos kérdésköröket tekintjük át. Vizsgálatunk a következô nyolc kérdés köré csoportosult: 1. Használ-e internetet/Web 2.0-át, közösségi médiát? Mire használja a magánéletben, és használja-e orvosi munkája során? 2. Milyen információi vannak, mire lehet használni az internetet az orvoslásban? 3. Találkozott-e már olyan beteggel, akinek internettel kapcsolatos kérdése volt? Hogyan reagált erre a kérdésre/kérdésekre? 4. Lépett-e már kapcsolatba Önnel beteg az interneten keresztül? Szokott-e a betegekkel kapcsolatot tartani online módon? 5. Használja-e a netet például a kollégákkal va-

LAM 2012;22( 12) :677–683. Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

13:32

Page 679

G Y Ô R F F Y: E- D O K T O R O K

ÉS E-PÁCIENSEK

M A G YA R O R S Z Á G O N

ló kommunikációban vagy szakmai továbbképzésekre? 6. Mi a véleménye: „áldás” vagy „átok” az internet az orvos-beteg kapcsolatban/a gyógyítás jövôjét tekintve? Milyen pozitív/negatív hatásait látja az internetnek a gyógyító munkára vonatkozóan? 7. Mi az, amit az internet megkönnyít az orvosi munkában, és mi az, amit semmiképpen sem tud helyettesíteni? 8. Mit gondol, az elkövetkezô 5–10 évben mire fogja még használni az internetet a gyógyító munkája során? Az interjúk tartalomelemzése során a fenti kérdéseket két fô téma köré csoportosítottuk: az internethasználatra irányuló (1., 2., 4., 5., 8.), valamint az internetes orvoslással kapcsolatos attitûdökre irányuló (3., 6., 7.) kérdésekre. A továbbiakban e csoportosítás mentén mutatjuk be az interjús kutatás eredményeit.

1. táblázat. A kvalitatív minta leíró adatai

Eredmények

ményérôl ugyancsak elektronikus úton kapok tájékoztatást. Így kényelmesen, otthonról teljesíthetem hasonló kötelezettségeimet, amit rendkívül elônyösnek, illetve idô- és költségkímélônek tartok. Az internet nagy segítséget jelent az orvosok egymás közötti konzultációjában. Könnyû és gyors módszer a távolságok áthidalására… Egy orvos életében állandóan szükség van a továbbképzésre, amelyben az internet ugyancsak elônyösen kihasználható. A fórumokon a véleményeket olvasva általában hamar kiderülhet számunkra az általános nézôpont és hozzáállás egy-egy újfajta módszerrel, vagy különbözô szakmai lehetôségekkel kapcsolatban. Ezek esetleg segíthetik döntésünket, akár a magánélet során is.”

A kvalitatív minta szociodemográfiai profilja Kvalitatív kutatásunkban a megkérdezett orvosi minta átlagéletkora 48 év volt. Interjúalanyaink nagy részben a budapestiek és a szakellátásban dolgozók közül kerültek ki. A minta szociodemográfiai profiljának alakulását az 1. táblázat szemlélteti.

Internethasználat a mindennapi orvoslásban A következôkben az interjúk alapján kapott eredményeinket mutatjuk be. Elsôként az orvosok szakmai internethasználatára vonatkozó válaszokat, majd a gyógyítás és az internethasználattal kapcsolatos attitûdöket ismertetjük. A szakmai jellegû internethasználat a megkérdezett orvosok több mint 90%-a számára hatalmas segítség az információszerzésben és -tárolásban. Kapott válaszaink leginkább a szakmai anyagok, konferenciák, továbbképzések, kötelezô adminisztráció és a kollégákkal való kapcsolattartás eseteiben emelték ki az internet jelentôségét és mindennapi hasznát. A válaszok különbözô megoszlása mellett azonban egyvalamiben 100%-os volt az egyetértés: az internet soha nem helyettesítheti a beteg fizikális vizsgálatát. „Kiemelném, hogy ma már a legtöbb szakmai továbbképzés interneten elérhetô, illetve kitöltendô teszttel, illetve feladatsorral zárul, amelynek ered-

Életkor (évek) (átlag ± SD)

679

48 (36±10)

Korcsoportok 25–34

14,4 (12)

35–44

18 (15)

45–54

34 (42)

55–64

9 (10)

65–

13 (15,6)

Lakóhely Budapest

53 (44)

Megyeszékhely

25,6 (22)

Város

14,4 (12)

Község

6,8 (5)

Munkahely jellege Alapellátás

43 (36)

Szakellátás

49 (41)

Rezidens

7,2 (6)

„Egyszerûbb a kollégának írni, mint telefonon utolérni”

Számos szerzô kiemeli „az információ nem tudás” gondolatát: azt, hogy a megnövekedett információáramlás egy az egyben nem helyettesíti a szakmai kompetenciát.

Ugyancsak nagyon nagyarányú a kollégákkal való online kommunikáció, illetve a hivatalos szervekkel, szervezetekkel való kapcsolattartás is. Mivel bizonyos jelentéseket (OEP) csak digitális formában lehet elküldeni, itt gyakorlatilag 100%os az internethasználat, de kiemelkedôen magas (84%) a kollégákkal való kapcsolattartás is. A szakmai kötelezô továbbképzések pontszerzô tanfolyamait ugyancsak nagy arányban (69%) használják a megkérdezett orvosok. Hasonlóan nagyarányú (64%) az interneten történô leletkérés is. Interjúalanyaink kiemelik, hogy mindez jelentôs idô-, energia- és pénzmegtakarítást jelent számukra, valamint az adminisztrációs terheiket is könnyíti: LAM 2012;22(12):677–683.


gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

680

13:32

Page 680



„Egyrészt a mindennapi gyakorlat során megkönnyíti a munkámat (például gyógyszeradatbázis használata, TAJ-jogviszony-ellenôrzés, jelentések leadása az OEP felé). Használom olyan célra is, amely nem lenne kötelezô, például kérvényeztem, hogy a laboratóriumokból küldjék el e-mailben nekem az általam beküldött betegek eredményét, amely jelentôsen megkönnyíti és meggyorsítja az információáramlást.” „Kórházunkban van olyan rendelés (például mûtétek elôtti aneszteziológiai vizsgálat), melyekre már otthon felkészülhetnek a betegek: elôre kinyomtathatják és kitölthetik az általunk összeállított kérdôívet, amit különben a helyszínen, a vizsgálat elôtt kellene megtenniük. Az elektronikus betegregiszter használata (Med-Sol) is mindennapos.”

Online konferenciák A személyes kontaktus nélkül ma elképzelhetetlen a gyógyítás mind testi, mind pedig lelki értelemben. Több válaszadónk hangsúlyozta azt, hogy „maga az orvos személyes jelenléte is gyógyító lehet!”

Kisebb arányban, de a válaszadók közel harmada már jártasnak bizonyult az internetes konferenciák világában is: „Az internetes konferenciákkal kapcsolatosan van pozitív tapasztalatom. Egy gyógyszergyár hirdetett meg egy olyan országos konferenciát, ahol több helyszínen jelenhettek meg orvosok (például Budapest, Szeged, Debrecen), és a helyszínek be voltak kamerázva és képernyôkön ki voltak vetítve. A különbözô helyszínek látták egymást és kommunikálhattak egymással. Országos konferencia, de mindenki helyben, mindenki mindenkitôl kérdezhetett. Az ilyen típusú konferenciát nagyon jónak látom, és hasonlón bármikor szívesen részt vennék.”

„Egyszerûen nem tudod megfogni a kezét” Minden válaszadónk (100%) kiemelte, hogy az internet semmiképpen nem helyettesítheti a fizikai jelenlétet és vizsgálatot. A személyes kontaktus nélkül ma elképzelhetetlen a gyógyítás mind testi, mind pedig lelki értelemben. Több válaszadónk hangsúlyozta azt, hogy „maga az orvos személyes jelenléte is gyógyító lehet!” „A gyógyítás során nagyon fontos és nem nélkülözhetô a közvetlen kapcsolat és a beteg alapos kikérdezése és vizsgálata, mely interneten, telefonon keresztül nem megoldható. Nagyon nem szeretek telefonon keresztül gyógyítani, sokszor nem is értem, hogy gondolják azt a szülôk, hogy én látatlanban meg tudom állapítani, hogy például a gyermeken lévô kiütést mi okozza és hogyan kezelendô? Az SMS-ben kért tanácsokat, beteghívásokat vég-

képp nem szeretem, az így átadott pár szavas információból végképp nem lehet tudni, hogy mennyire súlyos a gyermek állapota, és mi a teendô.” „Nem szabad azért elfelejteni, hogy így olyan fontos kommunikációs csatornákat veszít el az orvos, aminek megléte néha többet számít, mint az, amit az orvos kérdez, vagy a beteg válaszol. Egy szemvillanásban annyi mindent meg lehet látni.”

Attitûdök a betegek internethasználatával kapcsolatban Az elôzô pontban bemutatott eredményeink azt mutatják, hogy a megkérdezett orvosok a saját, szakmai internethasználatukat igen fontosnak tartják, mára munkájuk elengedhetetlen részének tekintik. A szakmai internethasználat mellett azonban igen fontos kérdés, hogy miként vélekednek, hogyan ítélik meg betegeik webhasználatát. Ez a kérdés ugyanis minden bizonnyal jelentôs hatással lehet mind a szakmai munkára, mind pedig az orvos-beteg kapcsolat alakulására.

Ambivalens és negatív attitûdök Az interjúk során kapott válaszok alapvetôen azt tükrözik, hogy a megkérdezett orvosok mintegy 76%-a nem tartja egyértelmûen helyesnek a betegek internethasználatát. Ennek a csoportnak egy része ambivalens attitûdökkel rendelkezik (39%), szerintük az internet erôs megszorításokkal, de használható a gyógyításban, különösképpen a betegedukáció területén, illetve kihasználva azokat a lehetôségeket, amelyek megkönynyítik a kapcsolattartást (például idôpontok internetes egyeztetésekor). A betegek internethasználatát elutasító csoport szakmai indokokkal magyarázza vélekedését. Az interjúkban a leggyakrabban az alábbi okok fordultak elô: – a betegek rosszul tájékozódnak, félreértelmezik az információkat (88%), – nem az adekvát gyógymódokat találják meg, amivel késleltetik a gyógyulást (76%), – az interneten keringô „félinformációk” birtokában alul- vagy felülértékelik problémájukat (74%), – irreális elvárásokkal keresik fel az orvost (55%), – a „csodadoktorok” és „csodapirulák” tévútra vezetik az orvoslást (43%). „Szinte csak a rossz oldalát látom annak, hogy a beteg az interneten bármit elolvashat, aztán félreérti, vagy egyáltalán nem érti és értékelni sem tud semmit helyesen. Ezek után a legkisebb problémá-


gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

13:32

Page 681


val is eljön, mert azt hiszi, hogy az egy nagyon súlyos kórság, vagy elbagatellizálja a baját, vagy meg akarja szabni nekem, hogy mit csináljak, mert ô azt olvasta az interneten. Rengeteg ilyen van. Egyszóval nagyon káros az internet.” „Az internetes orvoslás nyugtalanít. A betegek sokszor rossz következtetést vonnak le a net által sugalmazottakból. Túlzottan megijednek a neten olvasottaktól, sokszor sokkal nagyobb munka a félreértéseket eloszlatni, mint a betegségeket kezelni.”

Félelem az orvos-beteg kapcsolat átalakulásától A megkérdezett orvosok jelentôs része az orvosbeteg kapcsolat negatív irányú változásától tart, sokuk számára (58%) ezért problémás a betegek internethasználata: „Nem szeretem, ha a betegem elôre interneten keresgélve próbálja a betegségét diagnosztizálni és a rendelésre már saját elképzeléssel érkezik a kórképet illetôen. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha a beteg vizsgáztatna…” „Sok beteg néz utána a tüneteinek, és azt hiszi, hogy többet tud, mint az orvos, ami a saját gyógyulása szempontjából is hátrányos, nem beszélve arról, hogy úgy rendel kezelést, mintha étteremben lenne.” „A betegek agresszívabbak, mert azt hiszik, hogy ôk mindent sokkal jobban tudnak, és elég nehéz nekik bebizonyítani az ellentétjét. Ezzel romlik az orvos hitelessége, és kétségbe vonják a tudását is.”

Pozitív attitûdök Az általunk megkérdezett orvosok mintegy 24%-a pozitívan viszonyul a betegek internethasználatához. Nagy részük úgy gondolja, hogy a felkészült beteg jobb compliance-t eredményez, könnyítve ezzel az orvos, a beteg és más betegek életét és munkáját is. Sok esetben hasznosnak látják, hogy írásban, mail formájában a betegek esetleg jobban össze tudják foglalni gondolataikat és panaszaikat, vagy pedig kényes témákkal kapcsolatban könnyebben megnyílnak. A pozitív attitûddel rendelkezô orvosok nyitottak a betegekkel való internetes kapcsolattartásra (e-mail, chat vagy internetes tanácsadás útján), de minden válaszadónk hangsúlyozta, hogy csakis a fizikális vizsgálat kiegészítéseként. „Jónak látom, ha a betegeim tájékozottak, ezért ajánlani is szoktam nekik oldalakat, sôt olyan is volt, hogy a leletükbe is beleírtam pár olyan weblinket, amit fontosnak tartottam, hogy elolvassanak. Az e-mail címemet meg mindig megadom ne-

ÉS E-PÁCIENSEK


681

kik, és bátorítom ôket, hogy írjanak, ha egészségügyi állapotukkal kapcsolatban kérdésük van. Elôfordult olyan esetem is, amikor egy egészségügyben dolgozó beteg a saját betegségével kapcsolatos internetes irodalmakat elolvasva pár dologban tájékozottabb volt, mint én.” „Az e-mail címemet meg szoktam adni a betegeknek, és mivel internet elé elég gyakran leülök, olyankor kérdezhetnek és kérdeznek is. Sokkal egyszerûbb, sokkal gyorsabb is. Ugye, én már ismerem a betegeket, és így könnyebb is tanácsot adni. Így, bizonyos esetekben, a beteg is elkerüli a sorban állást, megnyugszik, gyorsan megvagyunk vele. Tehát így van értelme és nagyon is jó, illetve hasznos az internet a háziorvoslással kapcsolatban.”

Iránymutató orvosok Azok az orvosok, akik a betegek internethasználatára vonatkozóan nagyobb nyitottságot mutattak, úgy vélik, hogy a gyógyítóknak egyre inkább alkalmazkodniuk kell az új technikai, kommunikációs kihívásokhoz, úgy, hogy mindinkább irányítói, meghatározó szereplôi lesznek az internetes orvoslás világának. „Kétségtelen, hogy az interneten közölt ismeretek a laikus közönség számára is hozzáférhetôek, és részben öngyógyítási kísérletekhez, részben az orvos által mondottak felülvizsgálatához, felülbírálatához vezethetnek, de ez internet nélkül is bekövetkezhet (szomszéd, rokon stb. tapasztalatai, felülvéleménye). Számos alkalommal találkoztam beteggel, aki közölte is, hogy az interneten már utánanézett a dolgoknak, de ez általában nem okozott gondot. Megfelelô megértéssel eddig mindig sikerült az esetleges téves elképzelések esetén is a beteget a kívánatos irányba terelni. Az orvosnak tudomásul kell venni ezt a helyzetet, megfelelôen kezelni kell tudnia. Ez is része az orvosi felvilágosító, egészségnevelô munkának. Helytelen presztízskérdést csinálni abból, hogy a beteg esetleg máshonnan is tájékozódik, akár az internetrôl, akár más orvosoknál.”

Az általunk megkérdezett orvosok mintegy 24%-a pozitívan viszonyul a betegek internethasználatához.

Megbeszélés Jelen írásunkban kvalitatív módszer segítségével kíséreltük meg a magyarországi orvosok internethasználatát és internethasználattal kapcsolatos attitûdjeit megvizsgálni. Nyolcvanhárom orvossal készített interjúink eredményeképpen elmondható, hogy a megkérdezett orvosok 100%ban használják az internetet napi munkájuk során. Internethasználatuk leginkább szakmai anyagok olvasására, kollégákkal való kommuniLAM 2012;22(12):677–683.


gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

682

Válaszadóink mintegy negyede azonban kifejezetten hasznosnak érzi az internetnek az orvoslásban való felhasználását: ôk úgy érzik, hogy az interneten tájékozódó beteg involváltabb a gyógyulással kapcsolatban, jobb compliance-szel rendelkezik, idôt és energiát takarít meg önmaga és az orvos számára is.

13:32

Page 682



kációra, a hatóságokkal és egyéb szakmai szervezetekkel való kapcsolattartásra, valamint továbbképzésekre irányul. Ugyanakkor az internethasználattal kapcsolatban megfigyelhetô egyfajta „kettôs beszéd”: míg a megkérdezett orvosok saját internethasználatukat a gyógyító munka igen fontos részének tekintik, addig a betegek orvoslással kapcsolatos internethasználatát mintegy háromnegyed részük nem tartja egyértelmûen helyesnek. Az „ellenzôk” érvei között egyrészt szakmai indokok szerepelnek: a rosszul tájékozódó, félreinformált páciens és az orvosok felé irányuló irreális elvárások jelennek meg leginkább a válaszokban. Az ellenzôk más része a megváltozott orvos-beteg kapcsolatot érzi problémásnak: ezek a válaszadók úgy érzik, hogy az interneten keresgélô páciens sok esetben az orvos hitelességét, tudását kérdôjelezi meg. Válaszadóink mintegy negyede azonban kifejezetten hasznosnak érzi az internetnek az orvoslásban való felhasználását: ôk úgy érzik, hogy az interneten tájékozódó beteg involváltabb a gyógyulással kapcsolatban, jobb compliance-szel rendelkezik, idôt és energiát takarít meg önmaga és az orvos számára is. A pozitív attitûddel rendelkezô orvosok nem zárkóznak el a betegekkel való internetes kapcsolattartástól sem. Abban azonban minden válaszadónk egyöntetûen egyetértett, hogy az internetes orvoslás semmiképpen sem helyettesítheti a fizikális vizsgálatot, a személyes találkozást a betegekkel és a „hagyományos” orvoslás kiegészítéseképpen jelenhet csak meg a medicina területén. Kutatásunkkal egybevágó vizsgálatról számol be Ahmad és kutatócsoportja: 48 családorvossal végzett fókuszcsoportos felmérése szerint a megkérdezettek többsége arról nyilatkozott, hogy az internet félrevezeti, összezavarja a betegeket, összességében stresszkeltô mind az orvosok, mind a betegeik számára, valamint nagyon gyakran vezet öndiagnózisokhoz és önkezelésekhez (20). Egy korábbi amerikai kérdôíves vizsgálat alapján a kutatók úgy találták, hogy az orvosokat jelentôs kihívás elé állítja az internet, 38%-uk vélte úgy, hogy kifejezetten hátráltatja a gyógyítás folyamatát (21). Ugyanakkor a diabeteses betegek kezelésében részt vevô egészségügyi dolgozók körében folytatott egyik kvalitatív kutatás azt mutatta, hogy a Web 2.0-s alkalmazásokat kifejezetten hasznosnak tartották a krónikus betegek kísérése során (22). Más vizsgálatok pedig az orvos és beteg közötti internetes kommunikáció hasznosságát erôsítik meg (23). Az internet orvoslásra gyakorolt hatása tehát igen sokrétû, és ahogyan vizsgálatunk is mutatja, sok új kihívást generál. A továbbiakban – a teljes-

ség igénye nélkül – néhány felmerülô kérdést igyekszünk megvilágítani. Az elsô ezek sorában a deprofesszionalizáció jelensége és az orvos-beteg kapcsolat megváltozása. Ezen folyamatok eredményeképpen az orvoslás „varázstól való megfosztása” zajlik, jelentôs autonómia-, monopólium- és presztízsveszteséggel. Az orvoslás mindinkább technicizálódik, egyre jelentôsebb szerepûekké válnak a paramedikális szakmák a gyógyítás folyamatában, a betegjogok általánossá válásával pedig az orvoslás autonómiájában is megfigyelhetôk változások (24). Nem elhanyagolható a gazdasági kihívásoknak való megfelelés sem, ezek sok esetben alapvetôen meghatározzák a hivatás gyakorlását. A betegek mindezzel párhuzamosan egyre inkább szakértôivé válnak saját betegségeiknek, és aktív résztvevôi a diagnózis és terápia folyamatának. Az orvos-beteg viszony partnerivé válik, és sok esetben fogyasztói attitûddel színezôdik át. Ezekben a folyamatokban az internet meghatározó szerepû: az információ demokratizálódik, az ismeretek szélesebb körben hozzáférhetôvé válnak, a betegek elôtt sok alternatíva, lehetôség és vélemény rajzolódik ki a betegség megfelelô kezelésére. A betegek az internetes információk alapján döntenek arról, hogy mikor, melyik orvoshoz forduljanak, és az orvosi vizit után nagyon gyakran „second opinion”-t, másodvéleményt kérnek fórumoktól, orvosi tanácsadóktól (6). 2011-ben e lap hasábjain jelent meg Kapocsi Erzsébet nagy hatású cikke „Boldogtalan orvosok” – a jelenség és ami mögötte van címmel. Ebben a cikkében a szerzô az orvosi boldogtalanság háttértényezôinek feltárásakor többek között kiemeli a pénzügyi korlátozások jelentôségét, a csökkenô autonómiát és a megváltozott orvosbeteg kapcsolatot. E megváltozott orvos-beteg kapcsolatban kulcsszerepû az informált beteg megjelenése: „a modern idôk páciensei iskolázottabbak, mûveltebbek, többségük aktívan részt akar venni a saját gyógyulása folyamatában és az ezzel kapcsolatos döntésekben és ehhez egyre több információt kér és vár el az orvosától” (25). Ezzel kapcsolatban a szakirodalom felveti a „kulturális késés” kérdését (26), ami ebben a kontextusban azt jelentheti, hogy az orvosok és betegeik között az internetes világ ismeretében, használatában jelentôs különbség van: míg a betegek – gyógyítással kapcsolatos – internethasználata exponenciálisan nô, addig az orvosoké közel sem ilyen dinamikus. Mindez természetesen további kérdéseket vet fel az orvos-beteg kapcsolat alakulásának jellemzôirôl. Az információk demokratizálódása mind orvosi, mind pedig laikus részrôl a valóban hasz-


gyorffy.qxd

2012. 12. 10.

13:32

Page 683


nos, használható tudás problémájához vezet. A weben leggyakrabban használt keresôk (Google, Yahoo stb.) az internet egészén keresnek, sok esetben nem pontosak, nem adnak a kérdésekre adekvát választ. Az orvosok számára ezért váltak különleges fontosságúvá a speciális orvosi keresôk vagy a metakeresôk (14). Nagy segítséget nyújt többek között a Health On Net (HON), amely szigorú kritériumok alapján minôsít hitelesnek – szakmai szempontok szerint – egy weboldalt orvosok és a betegek számára egyaránt (27). Ugyanilyen fontos azonban, hogy a betegek is hiteles forrásokból, viszonylag könnyen tájékozódjanak: ne „googlerek” legyenek, hanem olyan „e-páciensek”, akik elsôsorban orvosuk által ajánlott, releváns oldalakon tudnak egészségügyi információt keresni. Ebbôl következôen – számos szerzô szerint – elsôsorban orvosi feladattá válik, hogy a betegek megfelelô tartalmakhoz jussanak, ehhez viszont szükséges az, hogy az orvosok használói, elôállítói, ellenôrzôi legyenek az internetes egészségügyi tartalmaknak (12, 28). Ahogy ezt a kutatásban szereplô interjúalanyunk megfogalmazta: „Úgy gondolom, hogy a páciensek többsége amúgy is használja az internetet, és ha akarnánk, se tudnánk leszoktatni ôket. Ezért úgy kell rájuk hatnunk, hogy az ottani információkat a lehetô legjobban tudják felhasználni.”

ÉS E-PÁCIENSEK


683

A digitális íráskészség fejlesztése pedig egyre inkább igényként fogalmazódik meg – generációs különbségek nélkül – az orvostársadalomban is: így kap különös jelentôséget, hogy 2012 ôszétôl – Debrecen után – Budapesten, a Semmelweis Egyetemen is szabadon válaszható kurzusként jelenik meg a „Közösségi média az orvoslásban” tantárgy, illetôleg ingyenes, online kurzusként, angol nyelven már mindenki számára elérhetôvé váltak az internetes orvoslásról való legfontosabb tudnivalók (http://thecourse. webicina.com/). Kutatásunk során a magyarországi orvosok internethasználatára és betegeik internethasználattal kapcsolatos attitûdjeire vonatkozó információkat igyekeztünk gyûjteni. E témában Magyarországon még nem történt adatgyûjtés, és a nemzetközi vizsgálatok száma is csekély. A kvalitatív kutatás során megfogalmazódó kérdések és válaszok pilot studyként szolgálhatnak egy elkövetkezô kvantitatív kutatás lefolytatásához, amelyben hangsúlyozottan lenne érdemes figyelembe vennünk a fiatal orvosgeneráció internetes orvosláshoz való viszonyát. Jelen cikk a XII. Magatartástudományi Napok keretében (Szeged, 2012. június 14–15.) elhangzott 10 perces elôadás bôvített és átdolgozott változata.

Irodalom 1. Horváth T. Információs forradalom orvosi szemmel. Lege Artis Medicinae 2011;21(6-7):494-6. 2. Központi Statisztikai Hivatal. 2011: http://www.ksh.hu/docs/hun/ xftp/idoszaki/ikt/ikt10.pdf. Letöltve: 2012. 06. 11. 3. Van Deursen AJAM, Van Dijk JAGM. Internet skills performance tests: Are people ready for ehealth? Journal of Medical Internet Research 2011;13(2):e35. 4. Prensky M. Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók. 2001: http://www.scribd.com/doc/68271279/Prensky-Digital-Kids. Letöltve: 2012. 06. 11. 5. Szinapszis 2007. http://teszt.szinapszis.hu/hirek/43. Letöltve: 2012. 06. 11. 6. Pew Internet & American Life: Online Report 2011: http://www. pewinternet.org/Reports/2012/Older-adults-and-internet-use.aspx. Letöltve: 2012. 06. 24. 7. Al Ghamdi KM, Moussa NA. Internet use by the public to search for health-related information. International Journal of Medical Informatics 2012;81(6):363-73. 8. Siliquini R, Ceruti M, Lovato E, Bert F, Bruno S, De Vito E, et al. Surfing the internet for health information: An Italian survey on use and population choices. BMC Medical Informatics and Decision Making 2011;11(1):21. 9. Kummervold PE, Chronaki CE, Lausen B, Prokosch HU, Rasmussen J, Santana S, et al. eHealth trends in Europe 2005-2007: A population-based survey. Journal of Medical Internet Research 2008;10 (4):e42. 10. Andreassen HK, Bujnowska-Fedak MM, Chronaki CE, Dumitru RC, Pudule I, Santana S, et al. European citizens’ use of E-health services: A study of seven countries. BMC Public Health 2007;7:53. 11. Baker L, Wagner TH, Singer S, Kate Bundorf M. Use of the Internet and E-mail for Health Care Information: Results from a National Survey. Journal of the American Medical Association 2007;289 (18):2400-6. 12. Meskó B, Dubecz A. Az orvostudomány és a világháló nyújtotta új lehetôségek. Orvosi Hetilap 2007;144(44):2095-9. 13. Eysenbach G. Medicine 2.0: Social networking, collaboration, participation, apomediation, and openness. Journal of Medical Internet Research 2008;10(3):e22. 14. Székely A, Bágyi P. Web 2.0 alkalmazások az egészségügyben, képalkotó diagnosztikában. 2011: http://www.radiologia.hu/szakma/ mro/cikk/web_20_alkalmaz_sok_az_eg_szs_g_gyben__k_palkot__d iagnosztik_ban.html. Letöltve. 2012. 06. 12.

15. Bari F, Forczek E, Hantos Z. E-Health Resources in the Graduate and Postgraduate Medical Education in Hungary. Eur J Biom Inform 2011;7:19-24. 16. Stead WW, Searle JR, Fessler HE, Smith JW, Shortliffe EH. Biomedical informatics: Changing what physicians need to know and how they learn. Academic Medicine 2011;86(4):429-34. 17. Ye J, Rust G, Fry-Johnson Y, Strothers H. E-mail in patient-provider communication: A systematic review. Patient Education and Counseling 2011;80(2):266-73. 18. Wei J, Hollin I, Kachnowski S. A review of the use of mobile phone text messaging in clinical and healthy behaviour interventions. Journal of Telemedicine and Telecare 2011;17(1):41-8. 19. Pintér R. Úton az információs társadalom megismerése felé. In: Pintér R. (szerk.) Az információs társadalom. Budapest: Gondolat – Új Mandátum; 2007: http://mek.oszk.hu/05400/05433/05433.pdf. Letöltve: 2012. 06. 16. 20. Ahmad F, Hudak PL, Bercovitz K, Hollenberg E, Levinson W. Are physicians ready for patients with Internet-based health information? Journal of Medical Internet research 2006;8(3):e22. 21. Murray E, Lo B, Pollack L, Donelan K, Catania J, Lee K, et al. The impact of health information on the Internet on health care and the physician-patient relationship: National U.S. survey among 1.050 U.S. Physicians. Journal of Medical Internet Research 2003;5(3):38-53. 22. Nordqvist C, Hanberger L, Timpka T, Nordfeldt S. Health professionals’ attitudes towards using a web 2.0 portal for child and adolescent diabetes care: Qualitative study. Journal of Medical Internet Research 2009;11(2): e12. 23. Kummervold PE, Johnsen JAK. Physician response time when communicating with patients over the internet. Journal of Medical Internet Research 2011;13(4): e79. 24. Kapocsi E. Válság vagy megújulás. Válaszúton az orvosi hivatás. Lege Artis Medicinae 2004;14(1):72. 25. Kapocsi E. „Boldogtalan orvosok” – a jelenség és ami mögötte van. Lege Artis Medicinae 2011;21(8-9):587. 26. Susánszky É, Szántó Zs. Szerepmodellek az orvosok álmaiban. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2012;13(2):145-61. 27. Khazaal Y, Chatton A, Zullino D, Khan R. HON Label and DISCERN as content quality indicators of health-related websites. Psychiatric Quarterly 2012;83(1):15-27. 28. Hartzler A, Pratt W. Managing the personal side of health: How patient expertise differs from the expertise of clinicians. Journal of Medical Internet Research 2011;13(3):e62.

LAM 2012;22(12):677–683. Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

E-doktorok és e-páciensek Magyarországon. Kvalitatív vizsgálat a magyarországi orvosok gyógyítással kapcsolatos internethasználatáról és attitûdjeirôl

Recommend Documents