duzzasztja az ország adósságállományát,

A TARTALOMBÓL: NESCAFÉ A LÁ MSZP ..................3 Medgyessy medgy-e? ........................5 1 millió – a JOGÁSZ! Zseniális!!! ...9 Nyílt levél Orbán Viktorhoz..........10 Sztárdulakodás ...............................16 A zsebre tett emberiség..................17 Do you speak Aramaic? .................20 Az utolsó 12 óra.............................21 A Passió..........................................22

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

Ha az ország adósságállományának Medgyessy-kormány által produkált növekedése a jelenlegi ütemben folytatódik, 2007-re lavina fogja maga alá temetni Magyarországot – jelentette ki Rogán Antal, a Fidesz budapesti BAH-csomópontnál most felállított adósságszámlálójánál. „2002 júliusának a végén, amikor átadtuk a kormányrudat az ország államadóssága 8273 milliárd forint volt, ma pedig, a január végi adatok szerint, ez az összeg 11025 milliárd forintnak felel meg” – tájékoztatott Rogán Antal a Fidesz figyelemfelhívó-kampányának legújabb állomásánál. „Útjára indult valami, ami hihetetlen sebességgel duzzasztja az ország adósságállományát, amely ma már a nemzeti jövedelem arányában meghaladja az 59 százalékot. Az elmúlt valamivel több, mint másfél esztendõben minden egyes magyar ember adóssága 280 ezer forinttal növekedett. Ez azt jelenti, hogy az ország adósságállománya „napról-napra 500 millió forinttal nõ”, míg „az emberek egy fõre jutó adósságállománya naponta körülbelül 440 forinttal gyarapszik.” Ez olyan, „mint amikor valaki egy havas hegy tetején eldob egy hólabdát és az a hólabda elindul lefelé, egyre jobban duzzad és a végén lavina válik belõle”. „Ha az ország adósságállományának növekedése ebben az ütemben folytatódik, akkor elmondható, hogy 2007-re ez a lavina maga alá fogja temetni Magyarországot.” „ Ideje véget vetni ennek a folyamatnak! Eddig és ne tovább”, az ország eladósodását meg kell állítani, meg

2

kell fékezni különben 2007-re mindenki jövõjét éljük fel" – zárta szavait Rogán Antal. Az MSZP szerint az államadósság nem feltétlenül jelent többletterhet a lakosságnak Magyarország államadóssága nem éri el a maastrichti követelményekben meghatározott legmagasabb szintet, és ha a hitelt jó célra fordítják, akkor nem jelent a lakosságnak többletterhet a törlesztés – közölte Göndör István szocialista képviselõ. „Rogán Antal fideszes politikus továbbra sem tiszteli a tényeket, riogatja, félrevezeti az embereket, és szándékosan megzavarja a nyugalmukat” – mondta az MSZP-s honatya. A Fidesz 2003 végén a költségvetési hiánnyal akart hisztériát kelteni. Ma ismertek a tényszámok, amelyek igazolják a kormány várakozásait: folyamatosan nõ az ipari termelés, dinamikusan nõ az export és emelkedik a feldolgozóipari beruházás mértéke – vélte a szocialista képviselõ.

A Magyar Nemzeti Bank a napokban kamatcsökkentéssel igazolta vissza a hét-nyolc hónapja tartó pozitív változásokat. Az államadósság a GDP 60 százaléka alatt van – mondta. „Ha a hitelt jó célra használjuk, autópályák és autóutak építésére, a közigazgatási reformra és az egészségügyi rendszer fejlesztésére, akkor növekvõ gazdaságban a hitel törlesztése nem jelent többletterhet a lakosságnak.” Felelõsen gondolkodó kormány folyamatosan csökkenti a hiányt, ezt teszi a Medgyessy-kabinet. Az importnál gyorsabban növekvõ export a fizetési mérleg hiányát, a takarékossági intézkedéscsomag pedig a külsõ finanszírozás igényét csökkenti. Elvárná a Fidesztõl, hogy támogassa a szigorúbb költségvetési politikát, ne pedig hisztériával, felelõtlen ígéretekkel rontsa az egyensúlyt – mondta az MSZP-s politikus. Forrás: fidesz.hu MTI nyomán

jó ha figyelünk

– avagy „Instant válasz, azonnal oldódik” – Egész napra szóló matiné jellegû televízió közvetítést láthattunk a Hír TV-n a Fidesz monstre szövetségi nagygyûlésérõl a budapesti ufó arénából. Egy esztendõs építkezési folyamat végére került pont a Fidesz Magyar Polgári Szövetség európai néppárttá alakulásával és ezen csodálatos eredmény hivatalos deklarálásával. Kövér László köszöntötte a szövetséges haderõt alkotó polgári szekértábor alakulatait, akik az elmúlt egy esztendõ alatt egy zászló alá tömörültek és onnan várják a következõ nagy megmérettetést. Más szemszögbõl nézve a dolgot azt is mondhatnánk, hogy minden olyan politikai szereplõ ott volt aki számított, és akiket a legnagyobb ellenzéki párt az elmúlt egy esztendõben sikeresen maga alá gyûrt, vagy ahogyan a Dávid Ibolya-féle MDF-es szóhasználatban mondani szokták, bedarált. Apropó! Ha már a kalapos hölgynél és kevésbé népszerû mikro-pártjánál tartunk! Érdekes módon az MDF hivatalosan nem képviseltette magát a rendezvényen. Élõ ember nincs, aki elhiszi azt a meglehetõsen álságosnak tûnõ kifogást, hogy a Fórum választmányi ülése éppen egybe esett a Fidesz rendezvényével. Legalább egy küldöttséget meneszthettek volna az antalli örökség derék letéteményesei a már nem annyira fiatal demokratákhoz, ha már oly sok szívességet kaptak tõlük. Hogy csak egyet mondjak, a 2002-es választásokon a hátukon vitték be õket az ország házába. (Hiába no, hálátlan állatfajta az ember! – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. De milyen igaz!)

jó ha figyelünk

Úgy tûnik ez a mi derék elhasználódott, megkopott, itt-ott erodálódott polgári oldalon található elitünk nem ért a szép szóból, csak az erõbõl való politizálás az, ami összefogásra és együttmûködésre bírja õket. Talán ennek köszönhetõ, hogy az egység csak így, a kisebb pártok és politikai csoportosulások bekebelezésével tudott csak létrejönni. Kicsit olyan érzésem van ezzel a lassan testet öltõ néppártiságon alapuló rendszerrel kapcsolatban, mint a Japánról készült úti filmekkel. Mint amikor a tókiói metrót mutatják, ahol külön emberek vannak arra a feladatra, hogy minden áron betuszkolják, bepréseljék a szerencsétlen utasokat az indulásra váró szerelvénybe. Adva van két Gólem, amely elszabadult. Mindent és mindenkit eltaposnak, ami az útjukba kerül. A magam részérõl egyáltalán nem örülök ennek az amerikanizálódó, két pólusúvá váló – Molnár Tamás szavaival – demokratúrának. Jómagam – talán a népi naivitás határát súrolva – valahogy úgy képzelem a demokráciát, a nemzeti összefogást, a választásokra történõ mozgósítást, mint ahogyan azt annak idején eleink tették, amikor veszély esetén körbehordozták az országban a véres kardot. Nem számított, ki honnan érkezett, gazdag volt-e vagy szegény, a sereg a csatatéren összegyûlt, aztán – Isten segedelmével – hegyibe! Neki az ellennek! Sokkal tarkább, változatosabb politikai közéletre, sokszínûbb politikai palettára lenne szükségünk, hiszen például a szociáldemokrácia sem tudja megfelelõen képviseltetni magát a jelenlegi két pólusúvá szûkülõ hazai politikai közéletben.

De! Ha ebben a mi makacs, önfejû, elkényelmesedett, eltunyult népünknél máshogy nem megy az összefogás csak így „kierõszakolva”, akkor azt mondom, inkább ez, inkább így, mint újra és újra a kommunisták! És akkor itt megint vissza is érkeztünk a „válaszd a kisebbik rosszat!” címszóhoz. Igaz, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nyílt levéllel fordult Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, valljon színt, hajlandó lenne-e pártja nevében elfogadni egy másfajta, de szintén a kormány megbuktatására törekvõ szövetség ajánlatát. Érdekes momentum a Fidesznél, de még inkább Orbán Viktornál, hogy igazán akkor kapják össze magukat, amikor nagy a baj. Emlékezzünk csak vissza a 2002-es választásokra, ahol a két forduló között a polgári kormány elsõ embere országjáró turnéján egymaga majdnem megfordította az eredményt, de legalábbis igen szorosra sikeredett a befutó. Folyik a harc, zajlik a küzdelem, méghozzá a langyos többségért. A határozatlan, tétova, tesze-tosza, döntésképtelen, pénzzel, ígéretekkel manipulálható és megvásárolható, sokszor alacsony mûveltséggel bíró, sokszor csak a konzumidióta átlagfogyasztó, napjait a televízió képernyõje elõtt valóságshowt nézõ magyarokért. Bizony õ értük játsszák ezt a meccset, a csapatok õ értük mentek ki a pályára. Itt élnek velünk, ugyanúgy magyarul beszélnek, mint mi, ugyanúgy részét képezik a magyar Nemzetnek, mint mi, bár velük kapcsolatban talán helyesebb, ha magyar lakosságról beszélünk. (Liberális honfitársaink e sorokat olvasván minden bizonnyal sikítva háborodnának fel multikulti polgártársaink efféle megbélyegzõ minõsítésén és nagy valószínûség szerint azonnal közölnék, hogy ilyen kirekesztõ hangvételû sajtóterméket, mint a JHF, többet a büdös életben nem vesznek a kezükbe. Én viszont ennek ellenére vállalom a fenti kijelentés összes ódiumát és mindenkit arra bíztatok, ne szégyelljük, és végre nevezzük nevén a dolgokat!) Ugyanis. Mindig a langyosokért megy a harc. Mert õk vannak a legtöbben. És mindig õk lesznek a legtöbben. Azt viszont örömmel tapasztaltam, hogy a Fidesz nem szégyelli, tanult a hibáiból és politikai ellenfelétõl is (igaz, kicsit késõn). Végre a legnagyobb ellenzéki párt is bevette arzenáljába a szociális demagógia gazdag kelléktárát, s úgy tûnik elkezdte azt hatékonyan alkalmazni. Ami azt illeti a nemzeti petíció ötlete egészen zseniális. 3

(Be is gazoltak tõle a túloldalon, rendesen!) Talán emlékszünk rá, Megyót leküldték megalázóba, amikor ún. közjogi javaslatainak kedvezõtlen fogadtatását látva elhatározta, hogy szeretett népéhez fordul. És láss csodát, a Fidesz most ugyanezt teszi. Egymillió aláírást gyûjt össze, hogy kieszközölje (vagy mondjuk inkább azt, hogy kierõszakolja) a költségvetés módosítását. (Egyszer még kérni fogunk magától valamit Virág elvtárs.) Holott nagyon jól tudják, hogy ez semmire sem kötelezi a kormánykoalíciót, ráadásul a költségvetésrõl nem lehet népszavazást tartani. Mégis, én azt mondom, briliáns ez a szelíd nyomásgyakorlás, hiszen a Fidesz nem a Kormány ellen van, nem követel semmit, õk csak kérnek, szépen, szelíden hátuk mögött a minimum egymilliós elégedetlen tömeggel. Zseniális. Mielõtt még végképp a fellegekbe emelkednék elmondom, hogyan látja a szocialista nagyváros öntudatos polgára azt, ami reánk vár az elkövetkezendõ idõszakban. Ez csak egy vélemény, lehet, hogy nem ez fog történni. Nem tudom. Szóval. Én azt hiszem, hogy most a küzdeni akarás és a pofátlanság fog összecsapni kis hazánkban. Szerényen szeretném megjegyezni, s egyúttal mindenki figyelmébe ajánlani, hogy annak idején az olimpiai játékok megrendezéséért is több mint félmillió aláírás gyûlt össze – Megyó ha jól emlékszem kétszer is aláírta – az elvtársak azonban a Horn Gyula-díjas Horn Gyula által a klasszikusok kategóriájába emelt Horn Gyula-i „Na és,”-es vállrándítással küldték padlóra az aláírók tömegét, no meg az egész olimpiai eszmét is egyszer, s mindenkorra. Na erre értettem, hogy az összecsapás egyik résztvevõje a pofátlanság lesz. A másik résztvevõ a küzdeni akarás, a lelkiismeretesség és a kitartó munka, hogy sikerül-e összehozni az egymillió aláírást. Szerintem sikerülni fog, annyi az elégedetlen ember, hogy egész biztosan össze fog gyûlni De hát, ha nincsen kényszerítõ ereje a kormánykoalícióra nézve, akkor meg minek az egész felhajtás? – tették fel azóta többen is a kérdést. Igaz, hogy a pártok – jó pénzért – a Belügyminisztériumtól hozzájuthatnak az összes szavazásra jogosult választópolgár adataihoz, elérhetõségéhez, abból a listából azonban nem derül ki, hogy kik a szimpatizánsok. Ebbõl a listából viszont – mármint azokéból, akik veszik a fáradságot kitöltik és visszaküldik a nemzeti petíciót – már képet kaphatunk arról, kik azok, akik szimpatizálnak a Szövetség elképzeléseivel és kik azok, akiket a választások elõtt meg lehet majd keresni, természetesen a szegfûmintás riválissal szemben kizárólag törvényes úton, mondjuk egy szívhez szóló, személyes hang4

vételû levélkével, mondjuk Viktor király aláírásával, hogy most aztán nincs lacafaca, itt az idõ, hazafiúi kötelesség, hogy elmenj szavazni és a megfelelõ helyre tedd az ikszet. Ámen. (Menjetek, szavazzatok!) Briliáns. A nemzeti petíció – ahogy mondani szokták – nagyon betalált. A fiatal balosok már ki is verték a balhét, mondván OV két héten belül nyilatkozzon, mire kellenek nekik az adatok. Pedig hát tulajdonképpen nincs másról szó, mint szimpla aláírás gyûjtésrõl, mint például az Állatvédelmi törvénynél, csak hát ott ugye elõre egyeztetve volt a dolog a szadesszel, nem is volt belõle semmi gond. Dörmögõ Dömötörnél is kiverte a biztosítékot a Fidesz nemzeti petíciója, mindenféle hülyeségeket brummog a mikrofonba a liberális erõs ember, olyanokat, hogy aki aláírja ezt a fecnit, a saját adóemelési programját írja alá. Amikor elõször hallottam

Miska Kancsó heves reagálást, megint eszembe jutott – tán éppen Korten könyvében olvastam –, hogy az új mintaállam – vagy ha rusztikusabban szeretnék fogalmazni – az új segg, amit az elvtársak hatékonyan nyalhatnak, szóval az Amerikai Egyesült Államok külön terminus technikust alkotott a liberális közgazdászok számára, úgy nevezik õket: tankönyvgazdászok. Azért illették õket e jeles megnevezéssel, mert az általuk felállított teóriák tekintélyes része életszerûtlen, merev, tankönyvízû. Ezt csak alátámasztani látszik az a megnyiltakozás is, melyet Stern miniszter úr tett a média nagy nyilvánossága elõtt. Az történt ugyanis, hogy a közlekedési tárca vezetõje behozta a köztudatba a „szelektív felelõsségvállalás” fogalmát, mondván, õ csak a javuló mutatókért felel, a többi romló mutatóhoz neki semmi köze.

Schmitt Pál a Kóczián-féle KO címû mûsorban azt mondta a „politikusok lelke kérgesebb”, így kevésbé sértõdékenyek, mint a közember. Nos, én attól félek, hogy nemcsak a politikusok lelke kérgesedett meg, hanem az embereké is, félõ a szép szó ide már kevés lesz. Attól tartok, hiába kér és nem követel a Fidesz, ismét be fog igazolódni a Reagan elnök által oly sokszor hangoztatott megkérdõjelezhetetlen igazsággal bíró kijelentés: kommunistákkal csak erõbõl! De térjünk még vissza néhány mondat erejéig a nemzeti petícióhoz. Annak idején, amikor még a Magyar Néphadsereg vendégszeretetét élveztem Petõfi Sándor szülõvárosában, gyakorlat alkalmával elõfordult, hogy ún. „kiértesítõbe” kellett menni, azaz címlista alapján kellett riasztani a hivatásos állomány tagjait. No, itt is valami hasonlónak lehetünk tanúi. A választási tapasztalatok tanulságait leszûrve a polgári oldal – fogalmazzunk így, mintegy megelõzõ csapásként – kiépíti a saját riadóláncát, ha tetszik saját országos méretû hálózatát. Van még rá két évük. Félévi bizonyítványosztásnak nevezte az európai parlamenti választások erõpróbáját Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke. A választók minõsíteni fogják a kormánykoalíció két esztendeje tartó hibát hibára halmozó töketlenkedését, s egyúttal véleményt formál majd arról az elmúlt esztendõben lezajlott fejlõdési, építkezési folyamatról is, mely a polgári oldalon lezajlott. Mindkét oldalról azt hallhatjuk, tiszta kampányt szeretnének, de félek a küzdõ felek egyike sem tud kibújni a bõrébõl. Itt van mindjárt az MSZP reagálása a Fidesz nagygyûlésén elhangzottakra. Jánosi Györgytõl hallhattuk: „A munka, otthon, biztonság baloldali értékek, az európai szociáldemokrácia részei.” NESCAFÉ a lá MSZP. Instant válasz, azonnal oldódik, azonnal kész. Az egykori KB- és PB-tagokkal megspékelt szegfûmintás utódpárt ugyanazt a rabláson alapuló érvelést, retorikát használja, melyet a tömegkommunikációtól kezdve a privatizációig bezárólag már megszokhattunk tõle. – Nem, nem! Tévedésben vagy barátom! Te csatlakozol hozzánk! Ezek az értékek amikrõl beszéltél, mióta világ a világ baloldali értékek. De annak nagyon örülünk, hogy ti is a magatokénak valljátok õket, mert akkor ez azt jelenti, hogy végre összefoghatunk. Na, akkor elmondom, hogyan fogjunk össze. Elõször is, mindig azt teszed, amit mondok, másodszor… Hát nem gyönyörû? Képzeljük el amint a Horn-Kovács-Medgyessy triumvirátus egész jó ha figyelünk

A szpáhi módszerrel zajló szabadrablás ez alatt az idõ alatt is zavartalanul folyik tovább

estés médiaprodukció keretében beszél a nemzeti összefogás szükségességérõl és hazánk érdekeinek mindennél fontosabb képviseletérõl az EU-ban. Õk már csak tudják, nagy szakmai múlttal és rutinnal rendelkeznek az Uniókat illetõen, igaz pályafutásukat még egy régebbi unióban kezdték. Aggodalomra azonban semmi ok, aki az egyik uniót ismeri, ismeri az összes többit is. Ez a mostani új is kezd hajazni arra az egykori régire, csak itt kinyithatjuk a pofánkat. Még egy darabig. A reklámblokkban bekapcsolnánk a Villába, ahonnan szadeszes barátaink Amszterdamban készült kisfilmjét tekinthetnénk meg a Holland fapapucs vásárlás rejtelmei címmel. A kisfilm után a tolerancia és a másság iránti tisztelet hazai jelzésértékû zászlóvivõi kiselõadást tartanának a kikényszerített empátia fontosságáról. Azoknak pedig, akik számára a volt kommunista funkcionáriusok látványa, ne adj’ isten megszólalása a képernyõn krónikus herótot idézne elõ, nos azok számára fél órás úti filmet sugárzunk a Stockholm-szindróma áldozatairól, szakavatott légi utaskísérõk kalauzolásával. (Az adás megtekintése elõtt kérjük ne fogyasszanak alkoholt! Magyar Nemzet pedig nincs, ne is kérjenek! Thank you for your cooperation.) Hamarosan kezdõdik a mérkõzés. A ring körül már óriási a tömeg. Piros sarokban a múlt, tarka sarokban a jelen, a jövõ pedig – egyelõre még – a lelátón a közönség soraiban figyel, az alkalmas pillanatra vár, mikor jön el majd az õ ideje. Egyelõre csak sejtéseink vannak a mérkõzés végkimenetelét illetõen, bár az esélyes személye nem kétséges. Igaz, történtek már nagy meglepetések, volt már olyan is, hogy az utolsó pillanatban küldték padlóra a már-már gyõztesnek tûnõ esélyest. A tömeg õrjöng, közben az ellenfelek a médián keresztül üzengetnek egymásnak. Otthon a képernyõk elõtt magyarok milliói lélegzet visszafojtva várják a gongszót. Közülük a bátrabbak emelt díjas sms-t is küldenek, hogy megtippeljék, ki nyeri majd az összecsapást. Nekik tulajdonképpen mindegy ki gyõz, a lényeg, hogy a nevük bekerül egy nagy kalapba, s ha szerencséjük van, nyerhetnek egy vadonatúj Opel Astrát. Hölgyeim és uraim! Még néhány perc és kezdõdik a Sztárbox! Csak itt, csak most és csak önöknek! Isten áldja Magyarországot!

...nem azok fogják egybehordani a magyar gazdasági erõket, akik azokat széthordták. Ezt az országot úgy elintézték, hogy nincs orvossága a talpraállásnak. Recetje ugyan lenne, de nincs többé mód, sem erõ az elszámoltatásnak. Nemcsak a forradalommal, de az ellenzékiséggel is úgy vagyunk, hogy akik kiállnak a gátra, azokat kilövik, hamarosan utcán találják magukat, növelve a szegényréteget, amelynek növekvõen fontos szerepe van a liberalistabolsevista-kapitalista népterelés gyakorlatában. Még jobban megcsavarva: medgy-e ssy-etve? Mert már elvtársai is errõl csevegnek. Két év sem múlott el, és már mindenki elõtt világos lehet, hogy már nem következhet be, amit ígértek, hogy minden rosszból jót csinálnak, ellenkezõleg, ami jó volt, azt is elrontották. A lassan nyíladozó magyar átlag-agyaknak is feltûnhet végre, hogy nem azok fogják egybehordani a magyar gazdasági erõket, akik azokat széthordták. Ezt az országot úgy elintézték, hogy nincs orvossága a talpraállásnak. Recetje ugyan lenne, de nincs többé mód, sem erõ az elszámoltatásnak. Nemcsak a forradalommal, de az ellenzékiséggel is úgy vagyunk, hogy akik kiállnak a gátra, azokat kilövik, hamarosan utcán találják magukat, növelve a szegényréteget, amelynek növekvõen fontos szerepe van a liberalista-bolsevista-kapitalista népterelés gyakorlatában. Amikor a nép jólétérõl mesélnek arra a népségre gondolnak 1945 óta, amely népség berendezkedett Magyarországon 1945 óta. A rokonszavak, mint például a nép ellenségei, ugyanennek az értelmezésnek a származékai. Olyan világba ágyazottan kerültek hatalomra, és maradnak hatalomban, amelynek a mi magyar liberalistabolsevista-kapitalista kálváriás folyamatosságunk õnekik a hatalom folyamatosságát biztosítja. Ez a televény a nemzetköziség szolgálatát követeli meg minden politikai árnyalattól, és az ellenzékiségnek szigorú korlátai vannak a bankok és a sajtó ellenõrzése alatt. Rosszul kormányozni, hibát hibára halmozni csak nemzetközi kötelettségû kormányoknak szabad, illetve kötelezõ minden olyan cselekedet és intézkedés, ami szemben áll az ország, a nép, a nemzet érdekeivel. Tehát arról van szó, hogy már az elvtársak is elégedetlenek a miniszterelnökkel. Miket olvasunk a Magyar Távirati Iroda közleményét továbbító Gondola c. internetújságban?: „Ha Medgyessy nem adja fel kalandor ötleteit, keressen magának más koalíciós partnert. Ha az MSZP igényt tart a szabad demokraták együttmûködésére, keressen más miniszterelnököt”, Medgyessy „húzzon el” — fogalmaztak SZDSZ-es politikusok egy Szabad tanácskozás nevet viselõ fórumon. A miniszterelnök javaslatait közjogi barkácsolásnak, alkotmányos ámokfutásnak nevezték.

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

5

– Nagyon lényeges választóvonalhoz érkezett a koalíció, az SZDSZ-nek sürgõsen és érdemben tárgyalnia kell az MSZP-vel, ez így nem mehet tovább – jelentette ki Fodor Gábor az SZDSZ nevében. Eörsi Mátyás SZDSZ-es ügyvivõ szerint, ha a kormányfõ mindig a nép akaratára és véleményére hivatkozik, akkor „kérdezzük meg a népet, hogy alkalmasnak tartja-e Medgyessy Pétert miniszterelnöknek”. Mint mondta, a közvélemény-kutatások szerint nem gondolják alkalmasnak, és ha ez így van, „akkor húzzon el és az MSZP keressen másik miniszterelnököt”. Bauer Tamás (SZDSZ) szerint ki kell mondani, ha Medgyessy nem adja fel kalandor ötleteit, keressen magának más koalíciós partnert. – Ha az MSZP igényt tart a szabad demokraták együttmûködésére, keressen más miniszterelnököt – mondta. A családi perpatvar áthangzik a kerítésen. Medgyessy olyasmiket mond és tesz, amit nem beszélt meg 5.1 százalékosra igazított partnerével. Azt mondja Medgyessy, már nincs mire várni: mivel más nem teszi meg helyette, õ vállalja a baloldal dinamizálását, és ha valóban sikert akar elérni a szociáldemokrata és liberális oldal együtt, akkor vele kell tartaniuk. „Más nem fogja dinamizálni ezt a politikai oldalt és ezt a kormányt. Ez a miniszterelnök dolga. És én nem várok tovább. Megyek... „ki kell szellõztetni a hazai politikai élet áporodott levegõjét”. „Merni és tudni kell változni és változtatni. Ha tényleg eredményt és sikert akar elérni a magyar baloldal – a szociáldemokrata és a liberális oldal együtt -, akkor velem kell jönnie. Meggyõzõdésem, hogy jó ügyet szolgálunk, és úgy érzem, hogy lehet hitet önteni az emberekbe. És igen, lehet dinamizálni is õket” – tette hozzá. A népszerûségvesztésre, netán bizalomvesztésre vonatkozó kérdésre azt mondta: a rendszerváltozás óta minden kormány ebbe a helyzetbe került a ciklus közepén. „Mi abban különbözünk tõlük, hogy az elõzõ kormányok nem igazán voltak képesek levonni az ebbõl adódó konzekvenciát. Nem is választották újra õket” – mondta. A kormányfõ kifejtette: ezért szövetségesnek tekinti, aki segíti a változást és változtatást. „Én azt mondom, hogy változni és változtatni kell. Úgy gondolom, hogy ennek a jelei már érzékelhetõk. És ezért mondom azt, nagyon is hangsúlyosan, hogy én elindultam, és azt várom, hogy jöjjenek utánam. Aki ezt a folyamatot segíti, szövetségesnek tekintem“ – mondta. Nagy baj lehet, ha nem követik ezt az embert, akit oly sokáig kerestek, akinek a személyében végre megegyeztek két évvel ezelõtt. Az is bajra utal, ha egy politikus nem az eddig elért eredményekre emlékezteti a nagyérdemû közönséget, hanem új 6

irányt jelöl meg, nagyívû, népszerûségre számító reformokkal. Ettõl sárgultak meg liberális elvtársai. Csakhogy ezek a reformok, lehetnek bár vonzóak széles körökben, ellenzéki körökben is, az emberek a gazdasági problémákról akarnának hallani. Még a Népszabadság is rákérdezett a miniszterelnökre, mondván, hogy a szocialista párt népszerûsége jelentõsen csökkent, a bizalom megcsappant, miközben pedig a gazdaság alapjai erõsek, mit tud erre mondani? „Én úgy látom, hogy tavaly nyár óta ügyetlenségek sorozata halmozódott egymásra” – mondta. Arra a kérdésre, hogy ki ügyetlenkedett, Medgyessy Péter azt válaszolta: „Mi, a kormány és a mögötte lévõ pártok. Én magamra vállalom, ami ebbõl engem illet. Azt gondolom ugyanakkor, hogy másoknak is el kéne gondolkodni saját felelõsségükön.“ Május 1-én, a nemzetköziség piros ünnepén Magyarország bevonul Európába. Vagy fordítva. Júniusban képviselõket küld az ország az Európa Parlamentbe. Nem szakértõket, hanem politikusokat. Politikai, inkább politikusi demonstráció lesz a júniusi EP-választás. A mi szocialistáinknak az EP-ben is vannak elvtársaik, azok innen erõsítést várnak. Hát éppen itt van a gubanc, mert ahogy a felmérések mutatják, és ha azt igazolja a választások eredménye, Magyarország beküldi az ellenzékét, két tucatból másfelet abba az unióba, aminek nincs alázatosabb híve a mi országunkban, mint a kommunista lakájtársadalom mai ivadékai. Szóval baj van, és ezt nem akarják elfogadni Medgyessytõl. Furcsa módon felháborodnak beválthatatlan követeléseitõl. Ô már tudja, hogy május 2-án a fél ország csalódott lesz, mert nem az európai jólét fog bekopogni az ablakon, jóreggelt kívánni, mert itt van már a Kánaán. Nagyokat ígért tehát, olyant, amivel személyes népszerûsége megemelkedhet. Ígéreteinek elsõ része nem sok fantáziáról árulkodik: Megerõsítjük a gazdaságot. Felgyorsítjuk a modernizációt. Felhasználjuk az unió erõforrásait. Egységet teremtünk. Ez Medgyessy Péter, a kormány és az MSZP programja. Ez a négy nagy konkrétum, több kisebb alkonkrétummal ellátva. A teljesség igénye nélkül: több biztonságot, Budapest és Szeged közötti utat, betegszobát, gyógyszert, megújulást, felnõttoktatást, esélyt, összefogást, etikus orvosi magatartást, pályázatírást, élettartamot és európai közbeszédet az embereknek! Ezek jelszavak. A fantázia a második csomagban van: A köztársasági elnököt ezen túl a nép válassza

közvetlenül, külön népszavazásssal! Kisebb parlamentet! Közös európai parlamenti képviselõválasztási lista állítását! Ez aztán a találmány: megkapja a kormányzó pártok és az ellenzéki pártok által megfelezett listát a szavazó polgár, és szavazhat rá igennel. Mint a régi szép vörös ég alatt a la Hazafias Népfront. „Kérem, gondolják meg: véget ért a rendszerváltás. Új korszak kezdõdik. Itt az idõ olyan országot teremteni, ahol a politikusok nem egymással, hanem a közös ügyeinkkel foglalkoznak. Mutassunk példát Európának – érvelt Medgyessy Péter -, nyissunk tiszta lapot a hazai politikában, hiszen mikor, ha nem most. Legyen ez a lista az összefogásra képes Magyarország jelképe az új Európában. Mutassuk meg, hogy nem egymással versengünk, hanem együtt, Európában, egymásért. Én így gondolkodom a közügyekrõl. Nagyon elhatározott vagyok ezekben a kérdésekben, érzek rész-sikereket, nem jönnek szembe velem a kisebb parlament és a köztársasági elnök megválasztásának kérdésében a parlamenti pártok, az MSZP-tõl teljes mértékû támogatást kaptam (...), ha viszont úgy látom, hogy a többi párt el akarja sumákolni a javaslataimat, akkor népszavazást kezdeményezek“ – mondta a miniszterelnök Miskolcon, az MSZP városi szervezetének fórumán. Ami a köztársasági elnök közvetlen választását illeti, ez a követelés volt a legnagyobb meglepetés politikai körökben. Ismeretes, hogy Magyarországon a politikai hatalom a miniszterelnök kezében összpontosul, és miután a miniszterelnök a gyõztes párt embere, a kormány a gyõztes párt kezében van, kérem jól figyelni, egypárthatalom valósul meg. Nagyon szépen fogalmazzák meg a hatalom rangsorát: államfõ, országgyûlési elnök, miniszterelnök, mint a három legfõbb állami méltóság. A gyakorlatban ennek fordítottja valósul meg. A rendszerváltoztatáskor a miniszterelnöki kormányzás mellett döntöttek a nevezetes kerekasztal-tárgyalájó ha figyelünk

sokon. A köztársasági elnpknek olyan kevés hatalma van, hogy értelmetlen is lenne népszavazási döntésre bízni. Illetve akkor lenne értelme, ha a nép által megválasztott államelnöknek ellenõrzési hatalma lenne a kormány és az országgyûlés felett – mint oly sok más országban. Jelenleg Magyarországon a nép a politikai pártoknak ad felhatalmazást a hatalom gyakorlására is és a törvényhozásra is. Az így szerzett hatalom birtokában a többségi párt alakít kormányt, neki jár ki a parlamenti elnökség, míg az áéllamelnököt a parlament hétharmados többséggel választja meg. Ez rendszerint politikai alku tárgya. Ez utóbbit a magyar közvélemény különösen helyteleníti, szeretné ha az elnökön keresztül érezhetné valamilyen részvételét a hatalom-

jó ha figyelünk

ban. Erre a népszerû kívánságra játszott rá Medgyessy, aki szükségét érzi ellensúlyozni valamivel a népszerûségvesztést. Másik javaslata ugyanezt a célt szolgálja, csökkentené a képviselõk létszámát. A köztársasági elnök közvetlen megválasztását 81 százalék helyesli a közvéleménykutatók felmérései szerint, míg a parlament létszámának csökkentésével a válaszadók 93 százaléka ért egyet. A közös EU-választási listával kapcsolatban azonban már élesen megoszlanak a választói vélemények. A válaszadók 46 százaléka támogatja a felvetést, 40 százalékuk ugyanakkor elutasítja azt. Arra a kérdésre, hogy keresztülvihetõ lenne-e egy közös lista, már szinte alig volt olyan, aki hitt benne. Valóban nagyon nehéz elképzelni, hogy az ellenzék elfogadna olyan megosztást, hogy a képviselõi helyek számát megfeleznék, amikor népszerûsége méretesen meghaladja a kormánypártok népszerûségét. A miniszterelnöki javaslatok felbolygatták a politikai kedélyeket elsõsorban és nagy mértékben a kisebbik kormányzó pártban és a baloldali sajtóban. A politikai elit nagy része (beleértve az ellenzéki pártokat és híveit is) ellenzi a közvetlen elnökválasztást, ami természetszerûleg együtt járna az elnöki jogkör szélesítésével. Minden kormányra kerülõ párt a hatalom teljességében érdekelt. Az már egy további jelenség, hogy egy baloldali kormánynak mérhetetlenül nagyobb mozgástere van, mint egy jobboldali pártnak, mert – amire már többször rámutattunk – a hatalom nem politikai részesei (gazdasági erõk, sajtó, tudományos élet, mûvészvilág) a baloldal elitrétegeiként részrehajlóan viselkednek. A dolog lényege, hogy egyik oldal sem lelkesedne a hatalom megosztásáért.

A pártok és a pártokban érdekelt politikai körök pártellenes állásfoglalást látnak Medgyessy javaslataiban. Nyugaton a diadalmasan elõretörõ és egyetlen elfogadott intézményrendszer a parlamenti demokrácia, vagyis a politikai pártok hatalmi monopóliuma. Ennek az irányzatnak a gyakorlatából következetesen kiktatják a demokráciának azt a lényegét, ami a polgári társadalom nem politikai intézményeinek részesedését szorgalmazza a közélet fontosabb terein. Horribile dictu, most a miniszterelnök egy Szociális és Gazdasági Tanács létrehozását szorgalmazza, ami „alkalmat adna arra, hogy ne csak pártok legyenek jelen akkor, amikor fontos döntések születnek. A magyar társadalom egy civil társadalom, tele van civil szervezetekkel — mondta a miniszterelnök, hozzátéve: – ha õket is sikerül bevonni bizonyos kérdések eldöntésébe, akkor ettõl nem kell félni”. Máris riadoznak a szabaddemokraták, akik szerint a javasolt testület, némiképp az egykori felsõház mintájára, független lenne a pártoktól, a parlamenttõl, de javaslatai ugyanakkor a kormányra is kötelezõek lennének. Kuncze Gábor szerint: az ember már kicsit szégyenkezik, amikor folyamatosan arról kell beszélnie, hogy miként mûködik a magyar demokrácia 1990 óta. „Most ha valaki ide be akar vinni egy szereplõt, aki nem is létezik a közjogi rendszerünkben, de aminek a döntései adott esetben kötelezõek lehetnek a kormányra nézve, az, most már én is azt kell mondanom, hogy tényleg nem ismeri a magyar Alkotmányt, kétségkívül nehéz, mert nincsenek benne képek, de ezzel együtt is tanulmányozásra érdemes olvasmány lenne, ezt az SZDSZ kategorikusan kizárja.” Amire Kuncze hivatkozik, azt 1990-ben az SZDSZ fogalmazta meg és kényszerítette megvalósulni a párthatalom teljessége érdekében. Hogy beszél a pártember? Például Bauer Tamás: „Dávid Ibolya kezdte, Tabajdi Csaba és Schmitt Pál folytatta, hogy az Európai Parlamentbe bejutó majdani képviselõknek nem pártjukat, hanem Magyarországot kell képviselniük. Én azért szavazok júniusban pártom listájára, hogy az a pártszövetség legyen erõsebb Strasbourgban, amely az én világképemmel összhangban igyekszik rendezni Európa közös ügyeit. Elvégre nemcsak a hazai, de az európai kérdésekre is másként válaszol a liberális politikus, mint a szocialista vagy a nacionalista és konzervatív.” Világos beszéd: elsõ a párt érdeke. Ezt követeli Aczél Endre a Népszabadság márc. 1-jei számában Medgyessytõl ezekkel a szavakkal: „Magáénak érzi-e az MSZP azt a szándékolt és félreérthetetlen demonstrációt, a szolidaritásnak azt a ritka aktusát, amelyet az európai politika egyik meghatározó alakja, Chirac francia elnök vitt véghez Budapesten, Medgyessy oldalán? Jó érzések töl7

tik-e el a pártot attól, hogy Medgyessyt a maga diplomáciai és külpolitikai teljesítményei kiemelik a közép-kelet-európai átlagból, amit egyidejûleg nyugtáz Bush, Blair, Schröder és Chirac? (De beírhatnám a névsorba az orosz, a kínai és az indiai vezetõket is.) Ennek például nem láttam jelét. Amiképpen a szokás szerint bürokratikusan béna kormányapparátus, a párt sem sietett valorizálni ezt az eseményt.” Hát igen. Csak a szomorú Elek István konzervatív politikai író döbben meg azon , hogy „Az unióba belépõ demokratikus magyar kormány élén egy hajdani titkosszolgálati tiszt...” A magyar jobboldalon még nem jöttek rá, hogy az uniós országok baloldali pártjai és kormányai meleg elvtársi szeretettel támogatták a titkosszolgálati tisztet Orbán Viktor ellenében, aki nem akarja megérteni, hogy pártja politikai szerepkönyvét megírni nem az õ feladata. Most arról folyik a vita, hogy az unióban a nemzeti érdekek képviseletére létrehozott intézmény nem az Európai Parlament, hanem az Európa Tanács, ahol az egyes tagországok kormányfõi, illetve korányának tagjai tanácskoznak és folytatnak alkudozást nemzeti érdekeik érvényesítésére. Az Európai Parlament – így mondják – ezzel szemben nem a tagállamokat, nem a nemzeteket, hanem az egész unió állampolgárait képviseli, vagyis az Európai Unió népképviseleti intézménye." Lehet, hogy ezt így fogalmazták meg, de hogy az életben ez nem így mûködik, az biztosra vehetõ. Minden képviselet elkötelezettségel jár. Az általam megválasztott képviselõ engem kell hogy képviseljen. A Bauer-félék, mint látuk, nem osztják ezt a nézetet, nekik ott az lesz a feladatuk, hogy az eurokommunisták – bár ezt az elnevezést kivonták a forgalomból – létszámát növeljék és politikai befolyását erõsítsék. A párthûséget valló elvtársak most tehát megharagudtak a miniszterelnök-elvtársra. Illetve ez az eset alkalmas lett arra, hogy nyilvános hangot adjanak elégedetlenségüknek. A szocialista párton belül már jó ideje feszültség uralkodik, aminek a hátterében hatalmi harc folyik. Hogy is tetszene nekik, hogy Medgyessy akarna rendet tenni köztük, méghogy õneki kell a baloldalt dinamizálnia, mint mondotta, mert változásra van szükség, mert hiányzik az MSZP és a kormány közötti összhang. Az ördögöt is falra festette, amikor az uniós csatlakozás után lehetségesen kialakuló kiábrándultságról beszélt. Kifejtette, szövetségesnek tekinti, aki segíti a változást és változtatást. „Én azt mondom, hogy változni és változtatni kell. Úgy gondolom, hogy ennek a jelei már érzékelhetõk.” A szocialistáknak és fõleg a szabaddemokratáknak nincs szükségük önjelölt vezérre. De ilyen miniszterelnökre sem. A 8

már említett Aczél Endre az alábbiakban vázolja a szocialisták belharcát: „Aki azt mondja, hogy a Magyar Szocialista Párt vezetõiben megvan az elszánás Medgyessy Péter leváltására, az egyáltalán nem ismeri se a pártot, se a vezetõit. Én eddig nem láttam jelét annak, hogy ilyen szövetkezés alakulna, alakulgatna. Különben is: nagyon türelmetlennek kéne lenniük a Medgyessynél közel két évtizeddel fiatalabb embereknek ahhoz, hogy már most bejelentsék az igényüket egy olyan posztra, mely idõvel amúgy is az övék lesz... nem tudok olyan versenyrõl, amely a miniszterelnöki posztért folyna, viszont tudok olyanról, amelyik a pártelnöki székért folyik. Viszonylag biztonságosan prognosztizálható, hogy 2005 tavaszán Kovács László székébe más valaki fog beülni... A kérdés az és csak az, hogy az ugródeszkának számító MSZP-elnöki tisztet ki foglalja el akár az idei év õszén, akár jövõ tavasszal. Olyasvalakinek kellene elfoglalnia, aki kézben tudja tartani a pártot, s aki miniszterelnök-jelöltnek is hiteles személyiség. De még nem Medgyessy Péter ellenében. Medgyessy pozícióján az európai parlamenti választások nagyon keveset fognak változtatni. Egyrészt az MSZP, ha bukik is, nem fog látványosan bukni, mert ennek a választásnak ilyen az aritmetikája. Egy-két mandátum, legfeljebb, ha elválasztja majd egymástól a két nagy pártot. Ezenfelül a múlt arra tanít, hogy mindenki, aki nyert az EP- választásokon, bukott egy szépet odahaza (angol és német konzervatívok, francia szocialisták). Medgyessy tehát nem kockáztat nagyot, ha ma azt mondja, hogy 2006-ban is jelöltetné önmagát. Most fogadok rá, hogy ha a kibontakozó gazdasági trendek folytatódnak és erõsödnek, akkor ezt képes is lesz megtenni. Akárki jelenítse meg a pártot vele szemben, mint ellenjelölt, esélytelen lesz. Ha viszont a

dolgok másként alakulnak, ha neki meg pénzügyminiszterének nem sikerül kézben tartaniuk „a folyamatokat”, akkor jöhet valaki más, idõ elõtt. De addig nem. Ilyen egyszerû." Keresztes Lajos a dolog másik oldalára vetít fényt: „Medgyessy felmentési idõpontjának kiválasztásában csak másodlagos szerepet játszanak olyan külsõ tényezõk, mint az EP-képviselõk megválasztása, vagy a nélkülözhetetlennek tartott megszorítások levezénylése. A távozásra majd akkor kerül sor, ha az MSZP-n belüli frakcióknak sikerül megállapodniuk az állami és pártpozíciók újraosztásában, s a neki juttatott koncot a kis csatlós, az SZDSZ is hajlandó elfogadni. Azt, hogy itt nem elvi, hanem pusztán zsákmányszerzõ politizálásról beszélhetünk, talán a Miniszterelnöki Hivatal – a józan feladatmegosztást is lehetetlenné tevõ – felduzzasztása mutatja legszemléletesebben. Az láthatóan nem érdekli különösebben a kormányt és pártjait, hogy belsõ hatalmi viszonyaik tisztázódásáig mi lesz Magyarországgal. A szpáhi módszerrel zajló szabadrablás ez alatt az idõ alatt is zavartalanul folyik tovább. Legfeljebb Keller László immár 250. alkalommal is feljelenti az elõzõ kabinetet, s a szocialista miniszterelnök 2005-ös országértékelõ beszédében majd megrendülten vallja be, hogy a köznyugalom megõrzése érdekében nem hozták eddig nyilvánosságra, hogy a Zorbán kormány nem forintban, hanem euróban hagyott hátra 900 milliárdos rejtett hiányt.” Hétfõre lehiggadtak a céklavörös fejek, helyreállt a szocialista hûség, Medgyessy bezsebelte a bocsánatkéréseket, aminek ellenében – nem mondta, de biztosra vehetõ – nem fog bolygatni a pártoknak nem tetszõ népszerû követeléseket. Forrás: Csapó Endre – dominium

jó ha figyelünk

Tisztelt Olvasók! Ez a szám úgy tûnik a levélváltások száma. Néhány gyöngyszem, mely teljesen váratlanul érkezett a szerkesztõség villanypostafiókjába a Pécsi Polgári Körök levelezõlistájáról. Mivel a listában minden címzett megkapta, ezért úgy gondoltam e lap hasábjain is közzétehetõk az alábbi gondolatok. Egy biztos, érdemes elolvasni õket. Kedves Marika, a kettõs állampolgárságért folyó aláírásgyûjtés jó mederben folyik. Eddig az volt a probléma, miért nincs kormánybuktatás. Zseniális megoldás született egy rendkívüli elmébõl – hogyan lehetne a lehetetlent véghezvinni. Most ez is megkérdõjelezõdik? Javaslom az alábbi sorokat beható tanulmányozásra. MOST össze kell fogni mindenkinek – mert ez olyan kérés, olyan feladat amely pártsemleges – a Te pénzed, az én pénzem az, õ pénze. Aki most ebben sem partner, annak megkérdõjelezem a nemzet sorsa iránti elkötelezettségét. NINCS több kibúvó. Szeretettel: Emõke Továbbított üzenet egy jogásztól Zseniális Orbán és csapata, a jogász mondja ezzel MEGBUKTAK, ELÕREHOZOTT VÁLASZTÁSOK lesznek! Ugyanis: a költségvetési törvény pl. népszavazással nem módositható. Egy ország élete a KÖLTSÉGVETÉSE. Mindent azok a számok határoznak meg. Az ott bújkáló számok mondják meg, hány km út épül, hány gyógycentrumot épitenek, újitanak fel, mennyi lesz a GAZDÁK TÁMOGATÁSA, a nyugdijasok nyugdijemelése, stb. Ha összegyûlik az 1 millió aláirás (és ezt egyszerûen kötelességünk összeszedni) a komcsik kettõt tehetnek: 1.) Módosit(aná)k a költségvetést, elfogadva a Fidesz számait, akkor borul a költségvetési törvény. Költségvetési törvény nélkül pedig nem lehet egyszerû miniszterelnök cserét végrehajtani, hanem a KORMÁNYBUKTA. (Ha még emlékeztek arra a sok kormánybuktára a 70-80-as években Olaszországban, az mindig a költségvetés miatt történt! Eleinte kormánybukta, majd 1 hét múlva elõrehozott választások.) Tehát ha elfogadnának még csak 1,- Ft-ot is az ellenzék költségvetési javaslatából, azt nem tudják tartani! A helyzet az, hogy az ország 2004-es költségvetése már december 31-én megbukott. Ezt a szakértõ közgazdászok és jogászok tudják. Viszont a kommunisták ezt hitelfelvételekkel „oldják meg”. Vagyis úgy tartják a saját maguk által alultervezett költségvetést, hogy minduntalan hitelt vesznek fel a mûködõ kiadásokra és ezzel hatalmasra növelik a belsõ államadósságot. (Errõl még órákig tudnék regélni, hogy mit jelent egy ország életében a belsõ és külsõ államadósság. Sõt lehet, hogy ezek még arra a mocsok dologra is képesek, hogy bevezetnék suttyomban a bankóprést, vagyis nyomatnák a jegybankkal (MNB) a forintot, ezzel kicsit – 1-2 %-kal tovább növelve az inflációt. De nem untatlak vele benneteket...) 2.) Ha 1 millió aláirás, vagyis 1 millió állampolgár akarata ellenére nem módositják a költségvetést, KORMÁNYBUKTA. Mert akkor beinditja magát Orbánt és mehetünk az utcára, 1 millióan! jó ha figyelünk

Ugyanis azt – fõleg az Eu csatlakozása elõtt 1 másodperccel – a komcsik sem tehetik meg, hogy lesöpörnek 1 millió állampolgárt, csak úgy. Olyan üzenetet fognak küldeni a komcsiknak az EU-ból, hogy fiúk: TAKARODJATOK önként, elõrehozott választások!!! Ezt Orbán már leegyeztette a nagyhatalmakkal, abban mi nyugodtak lehetünk! Az EU-ba igy nem vihetõ be az ország, ugyanis az EU köszöni szépen és nem kér 6 millió hajléktalan nyomorultból!!!!! Remélem, hogy így már a tiszta a képlet. És még valami: a népakarotot sem ronwerberrel, sem az amerikai zsidókkal a komcsik sem mernek mit kezdeni. Milyen ellenpropagandát, lejáratást lehetne nyilvánosan ezzel szemben kommunikálni? ZSENIÁLISAK A FIÚK! ROBBANTOTTAK! Éljen, Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Talán életben maradunk! És munkára fel! Tegnap éjjel már kihordtam a férjemmel 1.500 szórólapot, azt a csekkeset!!!!! Sõt: a parancs kiadva, hogy 1 millió kopogtatócédulát kell letennünk a kapitány asztalára! 2002. márciusa óta ez a legszebb reggelünk! V. Judit 1 millió-a JOGÁSZ!Zseniális!!! Kedves Emõke! Mindent meg lehet próbálni, ami segít abban, hogy ne tehetetlenül nézzük sorsunk egyre rosszabbra fordulását. A tétlen tehetetlenség viszi õrületbe az embert... Annál minden pótcselekvés is jobb. A célhoz vezetõ pedig még jobb. Sajnos, jelenleg olyan a törvény, hogy népszavazás nem írható ki pl. költségvetéssel kapcsolatban. Az OVB tehát nem hagyna jóvá egy ilyen célú aláírásgyûjtési ívet. Ha ráadásul OVB-jóváhagyás nélküli, „egyszerû” aláírásgyûjtés történik, – AKÁRMENNYI, – a válasz erre az lesz: „NA ÉS?” Erre lehet számítani. Ha mégis lesz eredmény, – vagyis, hogy remegni kezd a lábuk, és összerogynak politikailag, akkor az én kívánságom is teljesül, tehát ÉLJEN, ÉLJEN, – úgymint a MAGYARSÁG, békében, államadósság nélkül, saját magyar állami pénzbõl – idegeneknek fizetendõ kamatok nélkül, függetlenül bármilyen uniótól! És akkor én nagyon szívesen aláírom százszor, hogy zsenik vagytok. Üdv: KSM KSM-nek 1 millió! Kedves Marika! Jaj, félreértetted a dolgokat, úgy látszik nem voltam világos. A dolog zsenialitása éppen abban van, hogy valóban nem lehet népszavazást kiírni a költségvetési törvény módosítására. 9

Nem is népszavazási aláírást kezdeményezünk! (Ezek a rohadt komcsik így kommunikálják. Olvasd el a Szövetség felhívását a Nemzethez. Nem tudom mi a címe, de megpróbálom bevarázsolni.) A lényeg, hogy egy egyszerû aláíróíven, amin a következõ található: név, lakcím és aláírás, azt kérjük mi aláírók, 1 millióan, hogy a kormány – más egyéb kérdések mellett, istenien be van csúsztatva – MÓDOSITSA A KÖLTSÉVETÉST a gazdák támogatása érdekében. Tehát szó sincs népszavazásról, csak 1 millió állampolgári akaratról. Valahol leírtam ma, de megismétlem. Ugyanolyan aláírásokról van szó, amikor az állatbarátok letettek 250.000 aláírást (persze a szadesszal elõbb egyeztettek, hogy megmutassák, milyen kiváló a kormányunk, mennyire figyelembe veszi a népakaratot), hogy a parlament alkosson törvényt az állatok védelmére és az állatkínzás tilalmára. És lõn, a parlament megalkotta a törvényt, mert hogy õ ugye .... tra-la-la. Az 1 millió aláírást Orbánék leteszik SZILI asztalára és valamit kell vele kezdeni. És akkor jön az alant megirt 1-es és 2-es variáció. Ha lesajnálják az 1 millió aláírást, szerintem megszereztük a legitimitást ahhoz, hogy utcára menjünk (idáig nem fognak elmenni a komcsik, lásd EU, azért õk is figyelik ám a hazai történéseket, tudják, hogy Magyarország költségvetése már elfogadásakor tarthatatlan volt.) Ebben a nem várt és szerintem nem bekövetkezõ esetben, 1 millió, vagy több ember akkora nyomás, hogy nyugodtan új választások kiírását lehet követelni. De mondom, ki van ez sakkozva nemzetközileg, idáig nem jutunk el. Ha meg belemennek a „játszmába”, mert nem merik lesajnálni 1 millió ember akaratát, akkor meg azért buktak, mert nem tudnak költségvetést módosítani. Az államháztartás megengedhetõ hiánya nem lehet több, mint a GDP 60%-a!. Március vége van és valahol az 57%-nál tartunk. Vagyis, csak akkor tudnának költségvetést módosítani, ha további hiteleket vennének fel, azonban már csak 3%-nyi rés maradt és az pipafüstre sem lenne elég!

A 60%-ot túllépni az EU sem engedi, mert azt csak bankópréssel, vagyis pénzkibocsátással lehetne kiváltani, ami ugye iszonyatos infláció bepörgetés lenne.(Amikor a kormány utasítja a jegybankot nyomjon ennyi, meg ennyi forintot, hogy legyen elég a pénzpiacon.) Van még talán egy harmadik út, ami valóban iszonyatos megszorításokat eredményezne, de az meg olyan drasztikus lenne, mint pl. a nyugdíjak csökkentése, táppénz csökkentés, járulékok adók legalább 10%-os emelése, családi pótlék, GYES megvonás, közgyógyellátás, munkanélküli segélyezés megvonása, amibe saját maguk buknának bele, fel sem merül a gondolatukba és nem is lehet megcsinálni, mert az EU újfent nem engedné. Be kell látnunk Marika, hogy már nem vagyunk független ország, árgus szemekkel figyeli a költségvetésünk alakulását az EU, mert bizony a gazdag országoknak sem mindegy, hogy 6 millió meztelen nyomoronc keletkezik-e nagy hirtelen egy tagállamukba, mert az iszonyatos exodust indítana be, vagy kiegyensúlyozott, fokozatos növekedés mellett, szépen itthon oldjuk meg a bajainkat. Én is rettegek az EU-tól, el sem mentem szavazni, hátha nem jön össze a 25 %, de tényként kell tudomásul venni. És bármennyire EU ellenes vagyok, most bizony nagyon jól jön ez nekünk, mert a gazdag országoknak is megvan az az érdekük, hogy ne menjünk oda hozzájuk. Szerintem Orbán ezt már leegyeztette a potens nagyhatalmakkal, kishatalmakkal, ezt már megengedték neki, szabad a pálya! EU-konform módon!!! Tehát a csapda felállítva: ha sapka van rajtuk azért buknak, ha nincs sapka rajtuk, azért buknak. Nem véletlenül izzad Kuncze, beszél marhaságokat Nyakó és Cuslág! Ezzel a helyzettel már semmit nem tudnak mit kezdeni a komcsik. Szeretettel: V. Judit Forrás: Villanypostán érkezett

Tisztelt Listatagok! Két levelet küldök, minden megosztás és uszítás nélkül. Csak azért, hogy ne más információja szerint kerüljön hozzátok, hanem az eredetit legyen módotok elolvasni, és véleményt alkotni róla. Nem uszítás, és nem osztódás a célja!!! Barkó Béla Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! A Jobbik Magyarországért Mozgalom párttá alakulása sok, nemzetben gondolkodó ember számára jelent reményt. A Jobbik kezdetektõl fogva keresztény, nemzeti alapokon álló szervezet, melynek célja egy független, élhetõ és büszke Magyarország megteremtése. Ehhez a célhoz az elsõ lépést a jelenlegi kormány leváltása jelenti. A Jobbik minden erejével arra összpontosít, hogy hazánk következõ kormánya elkötelezett, a nemzeti sorskérdésekre és a valódi problémákra koncentráló kormány legyen. A jobboldali fórumokon szinte mindig elõkerül az a vélekedés, hogy a Jobbik – azzal, hogy nem vesz részt a választáson, és hogy a nemzetben gondolkodó embereket is otthonmaradásra kéri – a kormányváltás lehetõségét kockáztatja. Nem értjük, hogy ezek 10

az emberek mibõl gondolják, hogy a június 13-i szavazásnak bármilyen köze is lehet egy esetleges kormányváltáshoz. Tudvalevõ, hogy a kormány megbuktatáshoz a választás végeredményének semmi köze. Ezt Önök is több interjúban megerõsítették. A kormányváltás ideje azonban valóban megérett. Hazánk és a magyar társadalom helyzete tragikus az uniós csatlakoztatás elõtt. A Fidesz, a többi jobboldali párt és a Jobbik közös meggyõzõdése, hogy a jelenlegi kormánynak mennie kell. A Jobbik, mint nemrég alakult párt, ehhez önmagában még kevés. A kormányváltás lehetõsége a Miniszterelnök Úr kezében van. Ehhez azonban nem június 13-án kell legyõzni az MSZP-t, mert annak semmilyen alkotmányjogi következménye nincs. Arra kérjük a Miniszterelnök Urat, hogy ne csak hitegessük az embereket a kor-

mányváltás lehetõségével, hanem tegyük is meg azt. Ne kerülgessük tovább a forró kását! Vállaljuk nyíltan, hogy most akarunk kormányt váltani! Arra kérjük ezért, hogy április 13-án – a Kossuth téri együttlét második évfordulóján – hívja össze ismét a nemzeti oldalt. Követeljük közösen a rendszerváltoztatás utáni legrosszabb kormány távozását! Történelmi lehetõség elõtt állunk, Magyarország jövõje az Ön kezében van. Ha most nem cselekszünk, talán már késõ lesz. Nehéz, de államférfiúi döntéséhez felajánljuk, hogy a Jobbik félretéve minden korábbi és jelenlegi nézeteltérést teljes kapacitásával és erejével segíteni fogja Önt a kormányváltás konkrét megszervezésében. 2004. március 26. Tisztelettel, Kovács Dávid Elnök >>

jó ha figyelünk

– a személyi szálak az MSZP holdudvarába vezetnek – Hiller István nagy álma van készülõben. A kultuszminiszter szerint (még mindig) kevés a baloldali média (tévé, rádió, újság stb.), ezért egy egységes, kollektív agitátorként és propagandistaként mûködõ információ-lánc szükségességének vízióját vetítette a kormány, a párt, és hû talpasai elé. A mindig jól értesült HGV legfrissebb információi szerint egy nagyravágyó, de a cégbejegyzés alapján, a tavaly márciusban alakult, mindössze néhány millió forinttal alakult Pan-Am Média Reklám és Szolgáltató Kft milliárdos beruházással 46 városi tévét kapcsolna össze optikai kábellel. Terveik szerint, június elején kezdené a sugárzást a jelenlegi városi televíziók bázisára épülõ regionális tévéhálózat. A finanszírozás a Pan-Am feladata – avatta be a HVG-t a részletekbe Séra Tamás ügyvezetõ-társtulajdonos, aki azonban nem kívánta elárulni, kik támogatják a háttérbõl a 3 millió forint törzstõkéjû céget. Mint mondta: „a befektetõk óvatosak, nagy kockázatot vállalnak, s ha az üzlet bejön, nyilván szívesen dicsekednek majd, addig azonban kivárnak.” Egyelõre azonban még az sem egyértelmû, hol lesz – lesz-e egyáltalán – a budapesti központ: piaci hírek a Hit Gyülekezetéhez köthetõ ATV-rõl szóltak, Séra kitért a válasz elõl, bár magabiztos: szerinte „a helyi televízióknak semmi okuk nemet mondani, mivel egy fillért sem kockáztatnak.” Egyúttal cáfolta azokat a híreket, hogy a Magyar Televízió Rt. regionális stúdióinak „kivásárlása" is szerepelne az új tévé-hálózat elképzelése között. Egyetlen biztos pontnak a Matáv Rt. tûnik, e cég építené ki a televíziók közötti optikai hálózatot, igaz, a vállalat sajtóosztályán mindössze annyit közöltek a HVG-vel: „Nem állunk szerzõdésben a Pan-Am Kft.-vel." Más forrásból ugyanakkor a HVG úgy tudja: a megállapodás napok

kérdése, s ezt megerõsítette Séra is. A jelek szerint a Matáv nem kis kockázatot vállal: a kft mintegy 2 milliárd forintos munkát – 46 város közötti optikaikábel-rendszer kiépítését – rendel meg tõlük (a tárgyalások jelenleg a fizetés ütemezésérõl szólnak, illetve arról, sikerül-e a Matávot rávenni, tekintsen el a bankgaranciától, a Pan-Am viszonylag szolid elõleget, s késõbb bérleti díjat fizetne). E kétség kívül, honi viszonyok között monumentálisnak ígérõ tervezetnek, az új médiamogul Séra Tamás üzleti múltja feltétlenül nem a legjobb ómen. A HVG szerint, a valaha általa tulajdonolt, illetve vezetett öt cége közül három „bedõlt" az évek folyamán; egyet a cégbíróság fantomcégként törölt; kettõ ellen pedig felszámolás indult. A Pan-Am többségi tulajdonosa egyébként a veresegyházi Börzsei Károly, aki szintén hátrahagyott egy hivatalból törölt és egy felszámolt vállalkozást, inkább figyelemreméltó azonban az a kapcsolat, amely õt a Tatár György nevével fémjelzett vállalkozói körhöz köti. Tatár és apósa, Knopp András karrierje a rendszerváltozás elõtt indult. Knopp – aki az Eural Trans Gas Kft. ügyvezetõjeként földgázzal kereskedik külföldön (HVG, 2003. szeptember 20.) – egykor az MSZMP kb osztályvezetõ-helyettese volt, a vele több üzletben együttmûködõ Tatár régi vágású apparatcsikoknak adott megélhetést. Börzsei õt váltotta a Medalion Kft. ügyvezetõi posztján 1997-ben. A Pan-Am Kft.-nek otthont adó budapesti irodában mûködik az a Boma-H Kft., amelyben Tatár együtt dolgozott Knopp-pal és Jassó Mihállyal, az MSZMP egykori

Tisztelt Elnök Úr! Az Interneten volt alkalmam elolvasni az Ön nyílt levelét, melyet Orbán Viktornak, a FIDESZ által vezetett volt kormány miniszterelnökének írt. A levél hangneme, merõben szokatlan a ami magyar politikai életben, tartása a valaha volt legjobb idõket idézi. Nyoma sincs benne a sértõdöttségnek,gúnynak, lapos célozgatásnak, amelyre alapos oka lenne, hiszen talán a jelenlegi diktatúra képviselõi sem alázták, vádolták annyira, mint tette ezt az FIDESZ minden e tárgyban szóhoz jutó vezetõje. Hasznos és elõremutató, hogy mindez most történik, mert egy felelõsen, elkötelezetten gondolkodó politikus nem hagyhatja válasz nélkül egy fiatal párt önzetlen segítségégnyújtó szándékát. Mégis aggódom, a választ illetõen. Aggodalmam onnan való, hogy vajon a válasz megszületik -e? A hallgatás és bujdoklás, a titkos egyetértés kora lejárt.Itt az ideje szembenézni

mindazon földcsuszamlás szerû történésekkel, amelyek májustól követik egymást. Egy kivérzett, letaposott kishitû és önbizalmát vesztett ország népe kér menedéket a saját hazájában.Kitõl kérheti? Kiben bízhat? Hová fordulhat? Hányadszor veselkedünk neki, hogy egyet értsünk? Hányadszor hangzik el az ellaposodott és lassan értelmét vesztett, ingerültségre okot adó felhívás, hogy fogjunk össze. Kegyetlenül nehéz ez, mert olyan sebek estek mindkét oldalon, hogy okozóinak megbocsátani igen nehéz, de nem lehetetlen. Mert a tét óriási.Rabok legyünk, vagy szabadok. Ez a kérdés ... Tízezrek oldalogtak el a FIDESZ mellõl, és lettek csalódottak, hitehagyottak, de lehet, hogy árvák!Bizalmukat vesztett tanácstalan százezrek sodródnak az eseményekkel, megzavarodva, egymásra is gyanakvóan tekintve. A jelenlegi kormányzat választóbázisa leglább olyan kiábrándult, mint a másik

jó ha figyelünk

budapesti bizottságának elsõ titkárával, s ugyanitt mûködik a Tatár-érdekeltség Rita Rt. is. (Knoppék környezetében a HVG-nek cáfolták, hogy bármi közük volna a Pan-Am Kft.-hez. A cégben mindazonáltal tavaly év végén alig egy hónapig tulajdonos volt Knopp András lánya, Knopp Éva, Tatár felesége, akinek távozását egészségi okokkal indokolták a kft ügyeinek ismerõi.) A HVG szerint a személyi szálak az MSZP holdudvarába vezetnek. A kapcsolatok szövevényes voltát mutatja, hogy Toller László Pécs város polgármestere szerint a „a projekt „felülrõl jól látszik, alulnézetbõl azonban kusza". Õt egyébként a párton belülrõl nem keresték meg, hogy bírja jobb belátásra a helyi tévét, de mint mondta, szívesen beszélne az ügyrõl baranyai földijével, a jelenleg külföldön tartózkodó Puch László pártpénztárnokkal, mert „túl sokan hivatkoznak rá" a tárgyalások során. Politikától függetlenek leszünk, de reméljük, a politika „használja majd" a regionális médiát: a magazinmûsorokban várjuk majd a vitázó közéleti személyiségeket – vázolta a HVGben terveit Séra. „Az elképzelés szerint a PanAm Kft.-vel szerzõdõ 46 városi tévé továbbra is helyi hírmûsorokat gyártana, s naponta egy-egy tudósítást átküldenének a régiójukban mûködõ úgynevezett gesztor stúdiónak, ahol a regionális híradót szerkesztik. A késõbbiekben a régiós stúdióban magazinmûsorok, közéleti vitamûsorok, illetve reggeli információs adás is készül majd, amelyeket a helyi televíziók közvetítenének.” A nagy ívû vállalkozással kapcsolatos kételyeit az információra mindig kényesen ügyelõ HVG „a televíziózás forradalma, párttámogatott média vagy szimpla kóklerség?” címû kérdõ-mondattal jelzi. – Azonban Hiller úr vágyaira (is) tekintve, ami késik nem múlik… Forrás: gondola HVG nyomán

félé, és ezt egye több helyen juttatja kifejezésre. Mi a vége? Mi lehet a vége? Tragédia. Azonban egyik lépés nem elõzheti meg a másikat. Legelõször fel kell állítani ezt a kormányt, amelynek leülnie sem lett volna szabad a magyar Parlamentben. Ez a legfontosabb. A kormány eltávolítása ma Orbán Viktorral járhat a legkevesebb áldozattal. De mára kiderült, hogy nélküle is megtörténhet, csak az sokkal többe kerül. A szabdságnak azonban nem lehet ára. Mindennél többet ér. Ez a szabadság karnyújtásnyira van. El kell érnünk. Mind Önnek, mind pártja vezetõinek és tagságának kívánom, hogy baráti és segítõ szándékú levele hasonló választ kaphasson mindannyiunk boldogulására! Üdvözlettel: Usztics Mátyás, Magor Mozgalom alapító Forrás: Villanypostán érkezett

11

Népszerûséget, bármi áron S egyre inkább háttérbe szorultak az MDF olyan emblematikus figurái, akik egész pályájukkal bizonyították elkötelezettségüket a nemzet szolgálatára, nem kértek és nem is kaptak lekezelõ elismeréseket a volt pártfunkcionáriusokkal, cenzorokkal és seftelõkkel teletömött MSZP-vezetéstõl... Dávid Ibolya, az MDF elnöke taktikát váltott: a mindig mosolygós, nyögvenyelõs békefrázisok mellett megjelent egy új elem. Az új elemet nyugodtan nevezhetjük az MSZP kampányából átvett fantomizálásnak, mumusgyártásnak. Egy olyan párt elnöke igyekszik korábbi szövetségesét rágalmakkal besározni, amely a nagy vagyonlenyúlások fénykorában Schamschula Györgyöt, Szabó Tamást, Szabó Ivánt adta az országnak. Akkoriban a jelenlegi elnök még csak felkapaszkodóban volt a szamárlétrán, s nemigen hallathatta hangját a pártja nevében, az MSZP-vel viszonylagos békességben, egyetértésben véghezvitt kapitális csalások, vagyoneltûnések ellen. Torkos Matild Magyar Nemzetben megjelent írása óta tudhatjuk, hogy Antallt a „befektetõi csoportok” közvetlen pénzügyi zsarolással (azonnali fizetésképtelenség, áruhiány, polgárháborús helyzet elõidézése) vették rá a növényolajipar végleges kiárusítására. Dávid Ibolya csillaga éppen akkortájt kezdett emelkedni, amit aligha segíthetett volna elõ a nemzeti érdekek harcos képviseletével.

Dávid Ibolya, aki Tom Lantos dicséretét is kiérdemelte mérsékelt semmitmondásával

Az idõ múlott, a szamárlétra fokai fogytak, mígnem eljött a miniszterség ideje is. Félõ, hogy csak ez, az Orbán-kormányban való részvétel gátolta meg az MDF Dáviddal egyetértõ tagjait abban, hogy az elveszített választások után beálljanak a mindaddig õket is mocskoló MSZP-s rágalomkórusba. Ugyanebben az idõben – 2002 õszén-telén – ismét szaporodni kezdtek a Dávid Ibolya népszerûségét kimutató felmérések, a szocialista kormánytól kapott vállveregetõ dicséretek. 2002 telén még maga Tom Lantos, a magyar érdekek közismerten tántoríthatatlan védelmezõje is elragadtatását fejezi ki Dáviddal történt személyes találkozója után, egyben segítségét ajánlja fel a politikus magánéleti ügyeinek Amerikában való képviseletéhez. Mindezzel párhuzamosan egyre inkább háttérbe szorultak az MDF olyan emble-

matikus figurái, akik egész pályájukkal bizonyították elkötelezettségüket a nemzet szolgálatára, nem kértek és nem is kaptak lekezelõ elismeréseket a volt pártfunkcionáriusokkal, cenzorokkal és seftelõkkel teletömött MSZP-vezetéstõl. Lezsák Sándor például vállalatok megszerzése helyett iskola alapításra használta fel az Antall-kormány idején kiharcolt támogatást, Csoóri és a többiek sem a személyes gazdagodásra fordították energiájukat. E meghatározó, az MDF megmaradt erkölcsi tõkéjét megtestesítõ személyiségek hangja ma egyáltalán nem hallatszik, helyette az immár minden eszközt felvonultató, keserves népszerûség-vadászat folyik az MDF tagsága nevében, néhány tucatnyi, a hatalomért és az EU-állásokért tolongó megélhetési politikus érdekében. Kétséges, hogy az MSZP rágalmainak és blöffjeinek teljes kifulladása után el lehet-e adni még egyszer a közvéleménynek ugyanazt a romlott gumicsontot s annak következményeit: hogy tudniillik egyszer szeretjük, egyszer nem szeretjük az ügyeskedõ, seftelõ koktélbajnokokat, egyszer törleszkedünk a szomszédhoz, majd jókorát próbálunk belerúgni, ha másfelé néz, s meghajlásra készen várjuk az ellenfél tapsát. Bárki adta a rossz tanácsot az MDF-nek, amely a békés átalakulás (ma egyre inkább vitatott) biztonságát adta az országnak, csak kárára válhat, ha nem különbözteti meg az étkezõasztalt az árnyékszéktõl. Forrás: LIP DNPI – Debrecen

Szeretlek is, meg nem is Árokpart pedig igenis van. Ahol van árok, ott van az árokpart is. Az árkot pedig a néhai MDF ásta azzal, hogy nem zárta ki a hazaárulók igyekvõ tanítványait, az ügyeskedõket és csalókat egyetlen, hatalmas érdekszövetségbe integráló utódpártot a hatalomból. Ahogyan tették azt késõbb valamennyi, volt „szocialista” országban. Bár meglehet, õket éppen a magyarországi tapasztalatok indították arra, hogy a kecskére a káposztát – semmiféle tolerancia nevében – nem érdemes bízni. A fényes tekintetû, de ravasz pillantású Szabó Tamás, az MDF egyik fõprivatizátora, akárcsak Schamsula György, az M5-ös szerzõdés aláírója, lelkesen magasztalta a tévé híradójában saját és munkatársai teljesítményét. Szabó Iván alig talált szavakat arra, mennyire jó is ez nekünk. Náluk ékesebb szólással csak a befektetõk és a pénzügyi cégek vezetõi méltatták a „rendszerváltás” gazdasági hozadékait. Épeszû ember már akkor rosszat sejtett a parttalan ajnározásból, s utóbb valósággá lett: csak a termõföld, a kórházak és a közutak vannak már magyar tulajdonban, s ezek közül is az elsõ kettõnek éppen harangoznak. ‘90-ben az országban volt még a többmilliós orosz hadsereg néma fenyegetése, a teljes pénzügyi csõd és a hatalmasra duzzadt adósság. A jószándékot senki nem vitathatja Antall Józseftõl és kormányától, de az elõzmények nélküli, az eddig példa nélkül álló történelmi folyamatban mégis kiénekelték a sajtot a magyar emberek szájából az élelmes helyezkedõk, akik, ha épp egy tömeggyilkos van hatalmon, a tömeggyilkost éltetik, ha meg demokrácia van, hát a demokráciát, s annak pénzügyi irányítóit szolgálják. 12

Ezért furcsa, sõt megdöbbentõ, hogy e pártnak – amely akarva-akaratlanul a magyar nép ismételt kifosztásának bûnrészesévé vált – az elnöke implicit formában tolvajnak nevezi azt a pártot, korábbí szövetségesét, amelynek kormányában õ maga volt az igazságügyi miniszter. Ez a dolog formai, esztétikai oldala. Súlyosabb azonban a tartalmi pontatlanság, mondjuk ki: hazugság, mert ‘89 óta a Fidesz-kormány volt az egyetlen, amelynek mûködése alatt az utca embere közvetlenül érezhette saját maga és az ország gyarapodását, miközben az ország külföldi adóssága évrõl évre csökkent. Ma pontosan az ellenkezõje tapasztalható, ennek ellenére Dávid Ibolya nem a két kézzel harácsoló, igen kártékony bankárkormány mielõbbi leváltásán töri a fejét, hanem saját népszerûségének néhány százalékpontos emelésén, bármi áron. Az MDF-nek sem rövid, sem hosszú távon nem használ, ha megmaradt tekintélyét engedi a Dávid-féle csoportnak napi érdekek mentén teljesen amortizálni, mert eddig legalább a mérsékelt, dilettáns, impotens jóakarat tükrözõdését vélhettük cselekedeteik mögött felfedezni, de ha ez is elvész, az MDF-et már nem sok szempont különböztetheti meg az MDNP (Magyar Demokrata Néppárt) és az MSZP (Magyar Szocialista Párt) kérlelhetetlen céltudatosságú húsosfazék-bajnokaitól. Adja a Gondviselés az MDF-nek, hogy végre szembe tudjon nézni saját helyzetével (2 százalék), gyászos helyzetének valódi okaival, s egykori szellemiségéhez méltó kiutat és módszereket találjon a tehetetlen és céltalan önmarcangolás helyett. Forrás: S.K. – dominium

jó ha figyelünk

„Lusta, de ravasz népség” – jellemzi a kelet-európaiakat a Helsingin Sanomat londoni tudósítója. A legnagyobb finn napilap szerint május elsején a hunoknál is rosszabb kelet-európai hordák lephetik el Londont. A tudósító szerint a csatlakozó-ellenes hangulatot igazából a brit bulvársajtó gerjesztette. Nem érdemes idén május elsején NagyBritanniába utazni, mert az EU-csatlakozás napján „zagyva kelet-európaiak a portyázó hunoknál is rosszabb bandái árasztják majd el az országot” – írja a Helsingin Sanomat. RAVASZ, LUSTA NÉPSÉG A legnagyobb finn napilap szerint az új EU-csatlakozók „ravasz, de lusta népség, mindenféle szociális segélyt próbál kiügyeskedni magának, vagy elhappolja a brit munkahelyeket”. Az „angolul nem is beszé-

A közvélemény nyomására a munkapiacot eredetileg nyitva hagyó kormányzat korlátozások bevezetésére kényszerült.

lõ kedvezményturisták akár mindkettõre is képesek” – írja keddi számának gazdasági rovatában a lap londoni tudósítója. A lap szerint még az idõjárásban is ritka az a változás, ami a britek hangulatában állt be az újonnan csatlakozókkal szemben. Az EU bõvítését még tavaly is üdvözölték, a brit bulvárlapok idegenellenes kampányának hatására azonban teljesen megváltozott a közhangulat.

Az átlagos magyarországi órabér mindössze 12 százalékát éri el a dániainak – derül ki az Európai Munkaadók Szövetségének (FedEE) felmérésébõl. A 46 európai ország közül toronymagasan az elsõ helyen végzett skandináv országban az adózás elõtti átlagos órabér közel 28 euró; ez a második Svájcban is több mint 20 százalékkal alacsonyabb. A legszegényebb Moldovában az átlagos órabér a dániainak mindössze 87-ed része, 0,32 euró. Az elmúlt évben a fizetések a legnagyobb mértékben Szlovákiában (11,3 százalék), Észtországban (9,8 százalék) és Lettországban (9,6 százalék) nõttek, Portugáliában azonban némileg még csökkentek is. A FedEE jelentése az egyes országokban elérhetõ fizetéseket 30 foglalkozási/beosztási kategória, illetve a vállalatok mérete alapján vizsgálja. A nemzetközi összehasonlításból kiderül, hogy például egy átlagos, heti 35 órát dolgozó középvezetõ egy 500 fõt foglalkoztató cégnél éves alapfizetésként Oroszországban 3500, Franciaor-

ORSZÁGKÉP-ÉPÍTÉS Az EU és a brit kormány felmérése szerint nem várható különösebb roham, az érkezõk diplomás, képzett, nyelveket beszélõ munkavállalók lehetnek. A bulvársajtó hatására azonban a kelet-európai jelzõ a szovjethatalom és a szegénység szinonimája lett. Kérdés, hogy milyen gyorsan lehet megváltoztatni, ha lehet egyáltalán, a kelet-európai „márkanév” rossz hangzását – írja a Sanomat. A lap tudósítója szerint azonban Nagy-Britanniának is vigyáznia kell, az idegenellenesség hamar leronthatja az országról kialakult képet. Forrás: Index

szágban több mint 43 ezer, míg Németországban közel 56 ezer eurót kereshet. Magyarországon ebben a kategóriában a FedEE szerint 1367 forintos órabérrel lehet számolni, vagyis havi 22 munkanapot alapul véve egy évre mintegy 2,5 millió forintos, vagyis 10 ezer eurós fizetés adódik. Az elemzés az azonos beosztásban és hasonló méretû vállalatoknál dolgozók esetében a tapasztalat és teljesítmény különbözõsége alapján plusz-mínusz 20 százalékos eltérést engedélyez a fizetésekben. Magyarországon így az órabérek skálája 387-tõl (szolgáltatási szektor, kisvállalat) 21 200 forintig (nagyvállalati vezérigazgató) terjed. A nyolcórás munkanapokkal számított havi 68 ezressel így több mint 3,7 millió forintos fizetés áll szemben. Míg nálunk a szélsõ értékek közötti különbség 55-szörös, addig az a leggazdagabb Dániában 39-szeres, Franciaországban 47-szeres, Csehországban 52-szeres, Oroszországban viszont 187-szeres. Forrás: stana

A lengyelek 40 százaléka szerint jó lesz az országnak az EU-tagság, 30 százalékuknak ezzel ellenkezõ a véleménye, miközben csaknem minden negyedik lengyel (23 százalék) úgy véli, hogy az uniós csatlakozás se nem jó, se nem rossz hazájuk szempontjából. Az OBOP közvélemény-kutató intézet március elején elvégzett felmérésébõl kiderült továbbá: a megkérdezettek 43 százaléka szerint Lengyelország nincs felkészülve sem arra, hogy az uniós tagság elõnyeit kihasználja, sem arra, hogy eleget tegyen abból eredõ kötelezettségeinek. Csak minden huszadik lengyel (5 százalék) véli azt, hogy országuk jól felkészült a csatlakozásra (arányuk februárban még 7 százalék volt). A válaszadók 36 százaléka úgy értékelte, hogy a csatlakozás után életük mit sem változik; 34 százalék létfeltételei rosszabbodásától tart, és csak 20 százalék gondolja ennek az ellenkezõjét. Hosszú távon viszont már többen vannak, akik a helyzet javulására számítanak. A megkérdezettek 58 százaléka szerint 10 év múlva jobb lesz a helyzet Lengyelországban, míg csupán 10 százalékuk számol az életkörülmények rosszabbodásával. A derûlátók aránya azonban mérséklõdött: januárban még 66, februárban pedig 63 százalékot tett ki táboruk. Forrás: euro

jó ha figyelünk

13

MUNKA ÉS MÉLTÓSÁG Multik jönnek, multik mennek. A kutya ugat, a karaván halad. Sellye térségében továbbra is rekordokat döntöget a munkanélküliség. Nem csökken azoknak a száma, akiket a bérmunka kegyelmétõl is megfosztottak, és hazaérve nem mernek a házastársuk szemébe nézni és zavartan elkerülik gyerekeik pillantását is. Ezzel együtt nõ azoké is, akik úgy érzik, álmodni szebb jövõt itt csak a kocsmákban, olcsón mért kisfröccsök társaságában érdemes, s hiába az igyekezet, a haza üdvére se képesek javítani a statisztikán. Munkásokat fölvenni és elbocsátani – ma ez a trendi. Az Ormánság még ezzel a reményt hintáztató libikókával sem büszkélkedhet: megbénítják az úttalan utak, a képzetlenség, de legfõképp az a hiteket romboló elõítélet, amely körülveszi . Nagyobb baj nincs – nyugtatjuk magunk – és még szomorúan igaz is, hogy az utcára lökött ember biztos, ám igen csekélyke havi jövedelmet veszít, amit az ügyesebbje majd bõven pótol is a munkaerõ fekete piacán. Ide tartozik a gyerekmunka is az Ormánságban dinnyeérés idején. Azt ma már illetlenség latolgatni, hogy az állás nélkül maradtak legnagyobb vesztesége nem a kiürülõ családi kassza, nem a tervezhetetlen holnap, hanem az emberi méltóság némelykor lassú, máskor meg földrengésszerû eróziója: nemcsak a tartás omolhat össze, erodálódhat a jellem, széthullhat a család is. A kietlen szegénység kapaszkodókat keres, másokhoz lök, megaláz, s csak aztán fordít szembe az élettel. Közben folyik a nagy uniós bevonulás, már gurigatjuk – terítjük le és porszívózzuk – a nagy perzsa szõnyeget Brüsszel felé. Ki-ki hatalma, pártállása szerint tülekedik, hogy ráléphessen, ha majd a porszívózás zaja elül. Odaát minden más lesz; ezt a piszkos munkát is csokornyakkendõs inasok végzik majd.

– egy reagálás az MVSZ k özleményére – Csodálkozással olvastam az MVSZ Sajtószolgálatának közleményét a március 21-i pécsi „Ima Európáért” rendezvénnyel kapcsolatban -amin én is részt vettem-, mivel úgy tûnik számomra, hogy a szervezet másképp idézi fel az eseményeket, mint ahogy én emlékszem rájuk. Elõször is legyen szabad megemlítenem, hogy nem „elõadássorozat” zajlott le a pécsi Dóm téren, hanem négy beszédet hallgathattunk meg, amelyeket nem követtek kérdések. Így nem tudom, hogy az említett Bernáth Éva mikor tette fel Duray Miklósnak a kettõs állampolgárságról szóló kérdését. Arról sincs tudomásom, milyen szervezet gyûjtött aláírásokat a kettõs állampolgárság érdekében, de azt igenis láttam, hogy volt aláírásgyûjtés a hallgatóság között. Mivel pedig a Dóm tér nem köz-, hanem magánterület (a püspökség tulajdona), az aláírásgyûjtésre a szervezõk az engedélyt nem is adhatták meg, azt a plébánostól kell(ett volna) kérni. Egyébként pedig nagyon furcsának tartom, hogy egyes „hírértelmezõk” (vajon kik e rejtélyes hölgyek/urak?) ezt az egészet így értékelik: „a Duray-Kellermayer-Csoóri csoport paktumot kötött kettõs állampolgárságról szóló népszavazás ellen”. Sajnálom, hogy vannak olyanok, akik elhiszik, hogy Duray Miklós és Csoóri Sándor a kettõs állampolgárság ellen fogják össze erejüket csak azért, hogy ezzel az MVSZ-nek ártsanak. Ha így lenne, akkor vajon miért volt hajlandó Durayval és Kellermayerral egy rendezvényen szerepelni Kovács Miklós(KMKSZ), Ferencz Csaba (EMNT) és Dudás Károly(Délvidék)? Netán õk is a kettõs állampolgárság ellen vannak s ezzel közvetetten a magyarság romlására törnek? Nagyon jó lenne, ha a magyar szervezetek vezetõi nem egymásban keresnék az ellenfelet és ellenséget, hanem a nemzet valós problémáival foglalkoznának. Például jó lenne, ha valaki reagálna azokra a történésekre, amik a múlt héten a Vajdaságban játszódtak le a koszovói zavargások hatására. Azt hiszem, az ilyen kérdések több figyelmet érdemelnek, mint bizonyos személyes ellentétek. *** A fenti nyilatkozatot egy barátom küldte el nekem és a jobbik.net fórumára. Én személy szerint tökéletesen egyetértek vele. Bartis Domokos Forrás: Villanypostán érkezett

Forrás: Bóka Róbert – UDN

EU-MUNKAERÕ: SZLOVÉNIA VISSZAVÁG Írország kivételével az Európai Unió minden tagországával szemben korlátozza Szlovénia a munkaerõ szabad beáramlását. A ljubljanai kormány csütörtökön hangsúlyozottan a „viszonosság elve” alapján hozta meg átmeneti idõre szóló döntését. A szlovén munkaerõpiacon így minden olyan EU-állam munkavállalója akadályokba ütközik, amely korlátozza a szlovén állampolgárok szabad munkavállalási jogát. Nem szab határokat ugyanakkor a ljubljanai kormány a májusban Szlovéniával együtt csatlakozó országok munkavállalói számára. A munkaerõpiaci mozgásokat azonban éberen figyelemmel kísérik, és „zavarok” esetén – ha egy bizonyos csatlakozó ország munkavállalói elárasztanák Szlovéniát – alkalmazni fogják a biztonsági záradékot. Forrás: RTL Klub Online

14

jó ha figyelünk

A politikusok sorozatos, az elmúlt 14 évben elkövetett baklövései lassan már a vállalkozásokat fenyegetik, de itt a vége, az EU-csatlakozás után már nem lehet maszatolni, kiderül vannak-e megoldások, vagy nincsenek – állítja a „baloldali tõkések” klubjának két képviselõje. Hercegh Tamás, a Synergon Informatika Rt. volt stratégiai vezérigazgató-helyettese és Tarjányi Péter, az egykori átvilágító cég, a Proware vezetõje azt mondja, a vállalkozók nem állnak az MSZP egyetlen csoportja mögé sem, viszont „nem kerülhetik meg a kormányt”. 2002-ben a gazdaság vezetõ rétegének jó része pezsgõt bontott a szocialista párt gyõzelmére, gazdasági racionalitást vártak az MSZP-tõl. Mára viszont elegük van a dilettantizmusból – ismertet meg bennünket a vállalkozók hangulatával a szóvivõi szerepet felvállaló Tarjányi Péter, az egykori átvilágító cég, a Proware vezetõje és Hercegh Tamás, a Synergon Informatika Rt. volt stratégiai vezérigazgató-helyettese. NEM TALICSKÁVAL AKARJÁK BETOLNI Az elsõ komolyabb beszélgetések 2002 végén voltak, amikor véget értek a száznapos programok. Nem látták, hogy a kormány készpénzre váltaná piac- és vállalkozóbarát ígéreteiket, de még azt mondták, jó, választási év volt. Késõbb viszont már egyértelmûen úgy érezték, hogy magukra maradtak. 2003. áprilisában még csak néhány tucat vállalkozó találkozott Kecskeméten, de augusztusban már 280 ember részvételével kétnapos konferencián vitatták meg Budapesten, hol vannak szabad pénzek, amelyekhez hozzá lehet jutni az európai unióban, és a környezõ országokban milyen stratégiai lépések várhatóak – meséli Tarjányi a jelenleg 450-500 tagú, komoly szakértõi háttérrel rendelkezõ, néhány hónap alatt egy reform projekt irodára több százmillió forintot összedobó vállalkozói klub eredetérõl. A tagok a Magyarországon eddig szokatlan mérvû adakozásért szolgáltatást is kapnak, információhoz jutnak, hogy mely vállalatok hol és mit csinálnak. Másrészt agresszív érdekképviseletet is elvárnak az új szervezõdéstõl. A klub Gazdasági Reform és Program Irodát állított fel, és tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal, amit a napokban a kormányszóvivõ, Gál J. Zoltán is üdvözölt. „A kormányzat azt mondta, kíváncsi ötleteinkre. Az elsõ sikerek ebbõl a szempontból megvannak. Most azt várjuk, a gazdasági, a mezõgazdasági, az informatijó ha figyelünk

kai, a belügy- és a pénzügyminisztériumban, valamint a kancellárián kijelöljék azokat a szakértõket, akikkel a mi szakértõik leülhetnek tárgyalni. Nem talicskával akarunk betolni egy csomó tanulmányt, hogy így lehet megváltani a világot. Tárgyalásokra készülünk.” – folytatja Tarjányi Péter.

KERESZTBE TETTEK VOLNA Miért ez a titokzatosság a vállalkozói klub körül? – kérdezzük a szóvivõt. „Ha van egy status quo, és jön egy csapat, mely azt mondja, márpedig ami eddig volt, az nem jó, mert két éven belül ide meg ide fog vezetni, ez automatikusan védelmi mechanizmusokat indít be. Ezzel mi számoltunk. Elsõ pillanattól kezdve óvatosak voltunk. El akartunk jutni odáig, hogy a kormány szóba álljon velünk, a politikában és ezen keresztül az MSZP-ben vannak ugyanis olyanok, akik adott esetben keresztbe tettek volna a kezdeményezésnek. A gazdaság szereplõi pedig megtanulták már, hogy ha a saját érdekükrõl van szó, akkor nem beszélnek, ahogy a cégek üzleti titkait is megtartják maguknak.” – válaszolja Tarjányi. Nem történik semmi különleges dolog, teszi hozzá a Synergon volt stratégiai vezetõje. Hercegh, aki korábban a Microsoft Magyarország vezérigazgatójaként is dolgozott, szakértõként segíti a vállalkozói klubot. „A világban teljesen természetes dolog, hogy a gazdaság szereplõi elkezdenek politikával foglalkozni. Amit mi teszünk, az a gazdaság résztvevõinek egyfajta minimális önszervezõdése. Még azt sem mondanám, hogy a magyar gazdaság jelentõs részét képviselnénk. Ez a gazdaság résztvevõinek egy csoportja.” SAJÁT KLIENTÚRÁT ÉPÍTETTEK „Egy dolgot be kellene látniuk a politikusoknak – mondja Tarjányi. – Az elmúlt tizennégy évben a magyar társadalomban felnõtt egy olyan vállalkozói réteg, amely a politikában még nem szólalt meg, csupán elszenvedte a kormányok tevékenységét. De ennek itt van a vége, mert a politikusok

sorozatos baklövései lassan már vállalkozásaikat fenyegetik.” „Az elmúlt tizenegynéhány évben a magyar politikusok gyakorlatilag nem ütköztek gazdasági ellenállásba – folytatja Hercegh Tamás. – Az elsõ két kormány alatt finoman szólva a tõke eredeti felhalmozása zajlott. Nem volt jelentõsebb konfliktus, hiszen nem is volt jelentõs gazdasági súllyal rendelkezõ réteg. A Fidesz-kormány alatt más volt a helyzet. A Fidesz a saját klientúráját próbálta kiépíteni, ami egyébként a szocialistáknak már hosszú ideje megvolt. De valamit félreérthettek. Nem a saját tõkés réteg megteremtése a megfelelõ hozzáállás, hanem valami módon közelebb kellett volna kerülni azokhoz az emberekhez, akik már valamilyen gazdasági súllyal rendelkeznek.” A KORMÁNY KIKERÜLHETETLEN Kezdettõl fogva baloldali tõkésekként beszélnek önökrõl. Milyen kapcsolataik vannak az MSZP-vel? – kérdezzük meg persze. „Mindenkit az érdekel, kit támogatunk az MSZP-ben, ki mögé állunk. Nem állunk senki mögé. A kormányzattal szeretnénk tárgyalni. Lehet persze azt mondani, hogy kormánypártiak vagyunk. Nem kerülhetjük meg a kormányt, velük kell együtt dolgoznunk.” – feleli diplomatikusan Tarjányi. SZOCIALISTÁK JOBB- ÉS BALOLDALON „Melyik párthoz állunk közelebb? – veszi át a szót Hercegh Tamás. – Amennyire én ismerem a gazdaság szereplõit, ha Orbán Viktor holnap azzal állna elõ, hogy õ a liberális piacgazdaság nagy barátja, akkor azok az urak, akik most a szocialistákra szavaznának, õt támogatnák. Az egyik legalapvetõbb szabály a piacgazdaságban, hogy mindenki a saját érdekeit nézi. A vállalatoknak nincsenek barátaik, a politikusok között sem. A különbség viszont az, hogy a gazdasági szereplõk a hiedelmekkel ellentétben nem pusztán a rövid távú nyereségüket nézik.” „A bal és a jobb oldal fogalma összezavarodott Magyarországon” – folytatja a volt Microsoft-vezér, aki szerint problémát jelent, hogy akkor most ki hová sorolja be magát és miért. „A Horn-kormány idején a szocialisták politikája valamiféle liberális centrista politika volt, de biztosan nem szocialista. A mostani kormány szocialistább. De ugyanennyire szocialista a Fidesz is. Az egyik oldalon van egy keresztényszocialista, a másikon egy liberális szocialista vagy szociáldemokrata párt. A baj az, hogy a vállalkozóknak egyiktõl sem lesz jobb.” 15

ADÓREFORMMAL TANKÖNYVBE ÍRNÁ MAGÁT „A kormányzatnak, hogy miért, annak eldöntését másra bíznám, érdekében áll, hogy szóba álljon velünk, és vagyunk kellõképpen aktívak és felkészültek, hogy azt mondjuk, mi igenis programokat alkotunk, és tudjuk is õket képviselni mindenfajta szinten és fórumon – mondja Tarjányi. – Ennek politikai hozadékát azonban nem mi kívánjuk hasznosítani. Ha lenne például egy adóreform, végrehajtója a mennybe menne, beírná magát a történelemkönyvekbe, és óriási lépést tenne a választási gyõzelem felé. Bennünket ez nem érdekel. Csak az, hogy valaki tegye meg végre. De több olyan terület van, ahol az utolsó percekben járunk. Az

uniós csatlakozással hamarosan eljön az igazság pillanata például a mezõgazdaságban és az egészségügyben. Vadászprédájává válunk nemcsak a lengyeleknek, hanem a szlovéneknek, a portugáloknak, a dánoknak, vagy akár a bretag-

ne-i szõlõsgazdának, mivel részei leszünk egy olyan rendszernek, ahol nem lehet védeni a magyar mezõgazdaságot, az informatikát vagy a közbeszerzést – összegzi a belépés után elõálló helyzetet Hercegh. A külföldi vállalkozások szembe fognak kerülni a magyarokkal, akiknek nincs meg a tudásuk, tõkéjük ahhoz, hogy megfinanszírozzanak egy komolyabb projektet. „Lehet maszatolni, de eljön a pillanat, amikor valakinek ki kell mondania, hogy van megoldásom, vagy nincs. Ez a kormány azért van nehezebb helyzetben, mint az összes többi, mert a határidõk már valóban szorítják, és történelmi pillanatokban kell kemény döntéseket hozznia.” Forrás: Nagy László, Spirk József, – Index

ÖSSZEADTÁK Egyelõre titkokban tartják annak a közel 300 vállalkozónak a névsorát, aki az elmúlt hónapokban csatlakozott a magát Gazdasági Reform Klubnak nevezõ lobbycsoporthoz. A klub szóvivõje kósza sajtóhírek után csak február végén jelentette be hivatalosan is a szervezõdés létét. Tarjányi Péter akkor azt hangoztatta, hogy fõként, de nem kizárólag baloldali kötõdésû tõkésekbõl szervezõdött csoport egy tavaly áprilisi kecskeméti konferencián jött létre azzal a céllal, hogy a vállalkozók szemszögébõl fontos tanácsokkal segítsék a kormányzat munkáját az EU-csatlakozás elõtt szükséges intézkedések megtételénél. Az alapítók az elsõ körben több mint 300 millió forintot gyûjtöttek össze, hogy saját szakértõik a Gazdasági Reform Program Iroda keretében az egészségügy, a mezõgazdaság és élelmiszeripar, az informatika és telekommunikáció, valamint az építõipar területén konkrét javaslatokkal álljanak elõ.

Az a fair play, ha elõre megmondom, hogy nem vagyok rajongója az ökölvívásnak, és ez nem amolyan virágos-füves hippiattitûd, mert például a háborút mindig megnézem, ha rendesen be van kamerázva, és az utóbbi idõben nem panaszkodhatom – egyszerûen nem nagyon izgat fel, ha két ember verekszik, amikor nem is haragudnak egymásra. Viszont a profi bokszban is igen-igen utálom azt az übergagyi üzengetést, ami meccs elõtt szokás, hogy odataszigálják a sportolót a kamera elé, az meg szegény belebüfögi a menedzserei szövegét félszívvel, hogy „letépem a zorrodat, Ülõ Bika”. Ja és ezekrõl az általános iskolás becenevekrõl nem is szólva, Kobra meg Tigris meg Oposszum, persze, talán túl sok amerikai repülõsfilmet tetszettek nézni. Igazi célja az, hogy még Anettkánál is hülyébb legyen. Mindenkinél. De ez mindegy, mert a boksz állítólag népszerû sport, történelmi szükségszerûség tehát, hogy mutációiból is mûsor legyen, a legegyszerûbb mutáció pedig az, ha sztárokat uszítunk egymásnak – és most képzeljék ide nyugodtan a szokásos merengést az igazi sztárok (Ludwig van Beethoven, Joszif Sztálin, Eric Cartman) és a hazai – szigorúan RTL-kötõdésû – percemberkék meg realitymajmok különbségérõl, fölösleges mindig leírni. Kiváló ötlet, ragyogó koncepció, kongratulálok. Viszont ennyi apró malõrt RTL- mûsorban szerintem még nem láttunk együtt. Egy komp16

lett bakiparádé kijönne belõle. Itt van mindjárt Dombóvári Vanda. Ez egy apró szõke, aki látszólag villáminterjúkat készít a mûsor során (nyitott tenyérrel gesztikulálva, de nem ösztönösen, hanem mert azt hiszi, hogy így kell), ám az igazi célja az, hogy még Anettkánál is hülyébb legyen. Mindenkinél. Annyira hihetetlen baromságokat beszél, már ha végig bírja mondani a szövegét, hogy nem is a „ki a” kezdetû kérdést hívja elõ a nézõbõl, hanem a „kinek a” kezdetût. „Tombolsz, mint egy cunami, azaz forgószél?”, kérdezi valakitõl, és félmillió ököl zúdul a pattogatott kukoricába a magyar otthonokban, mert ugye ilyen szerkezetû kérdés nincs is vagy ne legyen egyfelõl, másfelõl a cunami nem forgószél. „Pasis dolog a boksz?”, bájolog Zalatnainak, aki ne haragudjon, nem érti, mert nem tizenkét éves. „Kemény szavak, de kemény az ököl is, amibõl származnak.” Szóval érdemes figyelni, ha Vanda képernyõn van, fõleg azoknak, akiknek nincs kábeltévéjük, mert országos adón ilyet nem látni máshol.

nem boksz, hanem az, amit a „dulakodás kezdõdött” kifejezéssel szoktak felvezetni Nincs a helyzet magaslatán Balázs sem, ha ennek a helyzetnek van magaslat egyáltalán. Igaz, nem is könnyû, ha csak annyi szövege van egész estére, hogy küldjenek esemestet nekünk és telefont lehet nyerni, de hát végül is az a dolga, hogy megvámolja az iszapagyú bunkó népet, annak meg sokszor kell mondani ugyanazt, hogy egyszer megértse. Azért az aranyos, hogy aszongya „Anettkára 34 százalék tippelt, Pandorára meg... azt hiszem 66, de nem látom jól, úgyhogy ez nem biztos” – hát igen, a mai világban már az sem fix, hogy az összes szavazat száz százalék, lehet kétszáz vagy ezer akár, és még az orrodat is tisztíccsa. Ezek az anomáliák azonban eltöpörödnek a meccsek mellett. Hát persze, senki sem tanul meg egy hónap alatt bokszolni, és ha mégis beadja a derekát, akkor abból nem boksz lesz, hanem az, amit a rendõrségi hírekben a „dulakodás kezdõdött” kifejezéssel szoktak felvezetni, Kokó az RTL-es szereplésein már megszokott feszengésével próbál ott sem lenni a kocsmaiverekedés-gálán; „boksz-elemeket is fel lehet fedezni”, mondja sportszerûen, és ezen kívül semmi sportszerû nem is történik. Az a fura, hogy a térddel tökönrúgás kimaradt, be kellett érni elesett ember püfölésével és a magyar bokszban már kanonizált hereveréssel. De hát miért lenne igazibb a boksz, mint a sztárok. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

jó ha figyelünk

– avagy „Isten engem így vagy úgy, de segéljen!” – Zsebre tették, vagy talán közelebb járok az igazsághoz, ha azt mondom, zsebre vágták az emberiséget. Pénzisten, a Mammon uralma alá hajtotta a világot. A szerencsétlen sorsú, saját hibáiból okulni képtelen emberi faj pedig félelmekkel teli rettegésben nyög súlyos rabigájának terhe alatt. A Sátán közöttünk jár, emberi alakot öltve megkísért és próbára tesz minket nap mint nap. A fentieket olvasva azt hihetné a kedves Olvasó, hogy valamiféle vallásos hevület szállta meg a szocialista nagyváros öntudatos polgárát, de az is lehet, hogy szimplán csak megõrült. Pedig nem! Nem én õrültem meg, hanem az emberiség. A Gonosz emberi alakot öltve közöttünk jár és próbára tesz minket nap mint nap. Íme az egyik eset: Alkotmánysértõ az iskolai hûségesküben Istent említeni? Az amerikai szövetségi legfelsõbb bíróság szerdán meghallgatta egy kaliforniai ateista érveit arról, miért sérti az állam és az egyház szétválasztását kimondó alkotmányt az iskolások naponta elhangzó, Isten nevét is megemlítõ hûségesküje. Az amerikai iskolások minden nap megfogadják, hogy hûségesek maradnak az Egyesült Államok zászlajához, a köztársasághoz, az Isten színe elõtt egy és oszthatatlan nemzethez. A The New York Times csütörtöki beszámolója szerint Michael Newdow azt hangsúlyozta, hogy az Isten színe elõtt kifejezés sérti az állam és az egyház elválasztásának az elvét és megosztja a társadalmat. William H. Rehnquistnek, a kilenctagú testület elnökének kérdésére elismerte, hogy a kongresszus 50 évvel ezelõtt egyhangúan iktatta be a kifejezést a fogadalom szövegébe, de ez szerinte csak azért történhetett így, mert ateistákat nem választanak meg törvényhozónak. Replikáját a hallgatóság megtapsolta, ami ritkaságszámba megy a legfelsõbb bírák ülésein. A San Francisco-i fellebbviteli bíróság a kaliforniai férfi panaszának helyt adva tavaly nyáron úgy ítélte meg, hogy „az Isten színe elõtt” kifejezés hitvallássá teszi a hûségesküt, ezért nincs helye az állami iskolákban a joghatósága alá tartozó kilenc szövetségi államban. Az eskü elmondása ugyan nem kötelezõ a diákok számára, de Michael Newdow az is elfogadhatatlannak tarja, hogy 9 éves lányának minden reggel végig kell hallgatnia a szövegét. A San Francisco-i döntés ellen fellebbezett a helyi iskolaszék és Theodore Olson igazságügyi miniszter-helyettes. Az õ érvelésük szerint a hûségeskü szövegében az Isten szó csak a történelmi-vallási hagyományt tükrözi, hiszen a himnuszban is van rá utalás, a pénzen pedig az áll, hogy „Istenben bízunk”. jó ha figyelünk

A fogadalmat Francis Bellami lelkész 1892-ben írta, az esküt 1942-ben emelték hivatalos rangra, az „Isten színe elõtt” kitételt pedig 1954-ben, a hidegháború idején, kongresszusi döntéssel iktatták a szövegbe. A legfelsõbb bírák szerdai ülésüket is a szokásos bevezetõ mondattal kezdték: Isten óvja az Egyesült Államokat és ezt a tiszteletre méltó bíróságot. A testület júliusban dönt az ügyben. A felmérések szerint az amerikaiak 90 százaléka ellenzi az Istenre való utalás kiiktatását a hûségeskü szövegébõl. Forrás: gondola

Magam nem vagyok rendszeres templomjáró ember, már az idejét sem tudom, mikor tettem tiszteletemet utoljára az Úr házában. Valahogy mindig egyfajta kötelezõ penzumként éltem meg a hittanórákat és a templomba járás procedúráját, de ez valószínûleg az én hibám, személyembõl fakadó korlátoltságomnak köszönhetõ, melyet úgy tûnik most már életem végéig magammal kell, hogy cipeljek a halálig tartó hosszú utazás során, de hát ahogy mondani szokták, mindenkinek meg van a maga keresztje. Egy biztos, az Ítélet Napján nekem is az Úr színe elé kell járulnom és „miként hirdeti a Biblia, megméretik az embernek fia.” (Ezek a Wass Albertõl való gyönyörû szavak adnak nekem bíztatást és kitartást a jövõre nézvést.) Talán éppen ezért van az, hogy nem hallgathatok. Szóljatok, ha szólni kell! – olvasható a JHF lapfején. És most szólni kell. Az emberi gonoszság, ostobaság és szûklátókörûség ellen. Lelketlenné váltunk Pénzisten finoman erõszakos hatalmának hatására? A talmi ragyogást választjuk a tiszta fény helyett? Sekély e kéj. A pillanatnyi mámort követõ hosszú kín megnyomorítja az emberi lelkeket. A sötét oldal nem erõsebb, de simább, könnyebben járható az oda vezetõ út – figyelmezteti ifjú jedi tanoncát (és minket is) a kilencszáz éves bölcs öreg, Yoda a nagy tanítómester.

És ha már modern korunk meséinél a filmeknél tartunk, hadd szóljak külön is a plázákban felnövõ, popcornt ropogtató és koffeinnal teli ámerikai cukros vizet szürcsölõ multikulti konzumidiótákhoz: „Az idõ nem számít, csak az élet a fontos!” Luc Besson „Ötödik elem” címû filmjében hangzik el ez a mondat. Vito Cornelius atya, a krónikás, az isteni fegyver, az Ötödik elem õrzõje mondja e szavakat, amikor figyelmezteti az emberiséget a fenyegetésre, melyet az ötezer évente megjelenõ Gonosz jelent. A sátáni gonoszság pokoli hatalmát – ahogyan a filmben is próbálják – emberi léptékkel (az ember alkotta fegyverekkel) nem lehet legyõzni. Pedig Cornelius atya a rideg valóság kíméletlenségével hozza tudomásunkra, mi vár ránk, ha a Gonosz gyõzelmet arat.

„Képzeljük el, hogy ezt a valamit lehetetlen azonosítani, mert nem eleme a lét. Ahol csak élet van, oda halált hoz, mert gonosz, maga a Gonosz. A célja nem a hatalom, vagy a pénz, hanem hogy kiirtsa az életet. Minden életformát. – Azt akarja mondani, hogy semmi sem állíthatja meg? – Csak egy valami. A mondoshawanoknál van az, amivel a Gonosz legyõzhetõ. Négy elem egy ötödik elem körül, mely felsõbbrendû: a tökéletes harcos, aki az életet hivatott védeni. A régiek szerint együtt alkotják a Teremtés Fényét, mely képes életet vinni az Univerzum legtávolabbi zugába is. De ha a Gonosz ideáll –az atya a rajzon az Ötödik Elem helyére mutatott. – Akkor? – A fénybõl sötét lesz, az életbõl halál. Örökre. És ha már a filmeknél tartunk. A New Hope, vagyis Egy új remény. Ez volt olvasható a Csillagok háborúja címû film plakátján az 1977-es bemutató alkalmával. Ma 2004-ben is van egy film, melyre nyugodtan kiírhatnánk ugyanezt. Elkészült egy film, mely a kereszténység, a tízparan17

csolatos értékrend számára új reményt hozott ebben az elanyagiasodott, elembertelenedett világban. Mel „Mad Max” Gibson Passió címû filmje, melynek hatására világszerte egyre többen találnak vissza a keresztényi értékrend talajára. Luc Besson filmjében az öt elem együttese volt az, ami létrehozta a teremtett világ harmóniáját, az ötödik elem, az ember volt az, aki ennek a harmóniának a középpontjában állt, s így legyõzhetõvé vált a Gonosz. A valóvilágban is mi emberek tudjuk megteremteni ezt a harmóniát azzal, ahogyan élünk. Szeretettel, szolidaritással, megértéssel, segítõkészséggel, kreativitással és még sok minden mással. Természetesen nem mindenki veszi egyformán az akadályokat, néha támaszra van szükségünk. Ilyen támasz Isten is. A vallás erkölcsi tartást, értékrendet, morált és egyfajta szakrális alapot ad. Gondoljunk például a tízparancsolatra, de említhetném a zen-buddhizmus lélekformáló bölcseleteit is. Vagy itt van például az ima. Az imádság. Az ember egy nálánál jóval nagyobb hatalomhoz fordul „segítségért” Az, aki elmond egy imát, mire a végére ér rádöbben arra, hogy hol van az õ gyarló ember problémája az Úréhoz, akinek egy egész világ gondja baja nyomja a vállát. Így a probléma már félig-meddig meg is oldódott, hiszen a legnagyobb kihívást mindig az elsõ lépés megtétele jelenti. Ha már megvan az elsõ lépés – mondjuk a probléma megoldásához vezetõ (olykor rendkívül) rögös úton – utána a többi már adja magát.. De mi van akkor, ha az értékrend helyén semmi sincs, csak a nagy üresség? Mi lenne az, amivel pótolható lenne az a zsinórmérték, melyet például a különbözõ vallások jelentenek az ember számára? A pénz? A pénz semmiképpen sem, hisz az csak viszályokat és ellenségeskedést szül. Ahogyan azt már számtalanszor láthattuk barátságokat tud tönkretenni pillanatok alatt. Az értéksemlegesség, az üresség rendkívüli veszélyeket hordoz magában. Milyen is az ördögi üresség? Az egyik kereskedelmi televízió fõmuftija miután az általuk sugárzott valóságshow kapcsán megkérdezték a véleményét a mûsorról csak annyit mondott, hogy õk nem akarnak pozitív mintát adni. De hát akkor mit akarnak? Õk csak szórakoztatni akarnak. Micsoda szörnyû hatalommá vált a média modern korunk lélekkufárjainak kezében. Ha valakinek akkora hatalom összpontosul a kezében, mint a mai kereskedelmi televíziók mûsorkészítõinek, szerkesztõinek, már az is nagy elõrelépés lenne tõlük, ha legalább belegondolnának abba, hogy tulajdonképpen ugyanennyi fáradságba kerülne nekik, hogy a mindent elárasztó értéksemleges, értéktelen gagyi helyett valami szépet, léleknemesítõt 18

A szabadság adta értenünk, hogy a szív és ész, az érzelem és az értelem harmóniája az, amely igazán boldoggá és teljessé tesz bennünket embereket. Egyfajta ötödik elemként fényt, boldogságot, szeretetet, életet hozhatunk mások világába. Szükség van tökéletes harcosokra, mert a Gonosz közöttünk jár. Egyedül nem vehetjük fel ellene a harcot. Aggodalomra azonban semmi ok, mert a költõóriás József Attila ebben a tekintetben sem hagy minket magunkra, „A számokról” címû versében útbaigazít minket, mit is kell tennünk annak érdekében, hogy erõs sereget gyûjtsünk a Gonosszal szemben. Mit mond a költõ?

készítsenek a nézõközönség számára. De nem. József Attila: Két hexameter címû verse jut eszembe. Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. Sokan úgy vannak Istennel, hogy a tízparancsolat szerinti életet egyfajta passzív létezésként fogják fel, mely bizonyos esetekben egyfajta gyermeteg csodavárással párosul. – Miért nem tesz valamit az Isten, amikor látja, hogy ennyi bûn, ennyi szenvedés van a világban? Miért nem tesz valamit? – teszik fel nagyon gyakran a kérdést az emberek. Hát ez bizony nem így mûködik. Valahogy úgy mûködik – legalábbis szerintem –, ahogyan azt József Attila írja „Az Isten állt a hátam mögött…” címû versében. Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erõ, lábraállni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hûség van jelen az üres ûrben tántorgó világon. Mintha csak egy zen-buddhista bölcseletet olvasnánk.

Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig, Az 1 ilyformán mindig 1 marad És nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erõt magatokon És legelõször is A legegyszerûbb dologhoz lássatok Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent is, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek. Emberi léptékkel csak megközelíteni tudjuk a Teremtõt, de akkorák sosem leszünk mint õ. Mégis törekedni kell rá, hogy jobbá, szebbé, nemesebbé legyünk, hiszen ezért kaptunk észt, szívet és két dolgos kezet. Ha nem az Isten a középpont csak összeverõdni lehet, összeadódni nem. Aki egyedül van, az elszakította magát az Istentõl. A magányos tömeg. Magányos lehetsz, a családban, a világban, de nem vagyunk egyedül, hiszen velünk az Isten. Szent István királyunk is ezt vallotta, amikor koronázása alkalmából apostoli mondatául ezt választotta: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” jó ha figyelünk

Aki fél az nem tud szeretni, azt tömegbe lehet terelni. A félelem pedig a Gonosz eszköze. Aki szeret az közösségbe vágyik és mindig megtalálja az igaz emberekhez vezetõ utat. Az ember közösségi lény, egyedül még az életet sem tudja élvezni, nagy dolgokat pedig csak együtt tudunk véghez vinni. Ráadásul csak akkor, ha vannak kitûzött céljaink. Olyanok, melyek nem a képzelgés sûrû homályába vagy a légvárépítgetések ködébe vesznek. Egyáltalán nem mindegy, hogy életünk végéig tartó hosszú utunkon zarándoklunk vagy csak lõdörgünk. Éppen ezért van nagy jelentõsége minden olyan nyilatkozatnak, mely egy-egy közszereplõtõl hangzik el, hiszen mai embertelenné váló világunkban a médián keresztül rájuk figyel a nép. A modern technológiának köszönhetõen pillanatok alatt értesülhetünk mindenrõl, távolságok pedig ma már egyáltalán nem léteznek. Most, amikor minden erõnkre, ügyességünkre és bölcsességünkre szükségünk lenne, hogy méltóképpen válaszoljunk az Európai Unió támasztotta kihívásokra, régi-új uraink (elvtársaink) ahelyett, hogy a Nemzet érdekeit tartanák szem elõtt, megmutatva igazi arcukat, belegyalogolnak a fél ország lelki világába, demoralizálva ezzel nagyon sok honfitársunkat.

jó ha figyelünk

Én csak Csókos Asszonynak hívom. Kósáné Kovács Magda nyilatkozta az alábbiakat a Hit Gyülekezete lapjának, a Hetek címû újságnak (és akkor innentõl szó szerint): „A Vatikán Brüsszel hivatalain plenáris és bizottsági ülésein keresztül Prodistul Strassbourgostul együtt Európát le akarja nyúlni, és be akarja kebelezni, méghozzá elképesztõ gyorsasággal és agresszivitással. Rövid idõn belül a katolikus ünnepek szimbólumrendszere, szellemisége fogja meghatározni Európa laikus ünnepeit.”

A mi szeretve tisztelt Magdikánk magvas gondolatai olyannyira magasröptûek voltak, hogy a riporter elõször nem is fogta azokat (és akkor innentõl megint szó szerint): – Magda, külön-külön értem a mondatait, csak nem tudom, hogy mit akar tulajdonképpen mondani? – Egy keresztény egyház és az új európai alkotmány fülledt egybeolvasztási kísérletébõl pillanatnyilag semmit sem látnak az európai polgárok… Európa maradjon multikulturális, Európa maradjon laikus.” Én ezt nem is értem. Éppen azon megy a vita, hogy semmibe veszik Európa keresztény gyökereit, hiszen még az alkotmánytervezetbe se akarják belevenni a keresztény szót, nehogy megsértsék a muzulmán bevándorlók millióinak érzékenységét, és akkor az elvtársnõ meg jön ezzel az erõszakos katolizáció címû szöveggel. Biztos, hogy a frankó papírt adták neki? Egyébiránt pedig köszönöm szépen, de én a magam részérõl nem kérek a laikusságból, elég volt abból az elmúlt negyven esztendõben. Az embernek már-már olyan érzése támad az efféle szocialista nagyágyúk nyilatkozatait olvasva, hogy tudatos károkozás folyik az öleb média hathatós segítségével. Károkozás, méghozzá a fejekben, a lelkekben. Vajon mit jelent a laikus szó Kósáné szótárában? Hol találjuk a szinonimákat? Talán a megvezethetõ, manipulálható, tudatlan fogalmaknál? Nagy valószínûség szerint igen. Ami azt illeti, ha az elvtársakon múlik a Karácsony helyett visszajön a fenyõünnep, a Húsvét helyett a Nyusziünnep, és piros szívecskékkel aggatják tele Valentin napon a budapesti hidakat, hogy a reklámfilmben a folyón átkelõ ámerikai cukros vizet népszerûsítõ kamion konvoj a lehetõ legjobban mutasson a képernyõkön. A Gonosz ürességet hoz. Kiüresít, sivárrá tesz. Minden olyan szó vagy tett, ami erre törekszik, gonoszság. Ne feledjétek, a Sátán közöttünk jár, emberi alakot öltve megkísért és próbára tesz minket nap mint nap. De hiába jön, mert „én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hûség van jelen az üres ûrben tántorgó világon.” (Ez a cikk nem jött volna létre, ha Eperjes Károly nem látogat Pécsre. Köszönöm az ihletet Szamóca.) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

19

A balliberális médiának nem tetszik az új Mel Gibson-film. Az antiszemitimus vádja után most az a baj, hogy A passió kasszasiker és nem angol nyelvû. A hazai napilapok szerint ráadásul gyenge, és persze intoleráns. A rendezõ köszöni az ingyenes negatív kampányt. Aki még nem látta Magyarországon Mel Gibson filmjét és költ pénzt újságokra, azzal az érzéssel indul neki jegyet venni, hogy élete legrosszabb filmjét látja majd. A film ugyanis „rossz, de nem a szokásos értelemben rossz. Mélyen, velejéig rossz… sátáni film… fékevesztett… méltatlan film… felemelt ököllel igazságot oszt… térdre kényszeríti nézõit és belenyomja fejüket a porba… Mel Gibson kifejezetten gyenge rendezõi ízlésrõl tesz tanúbizonyságot… Vallásos áhítatban felizzott lelkigyakorlatáért pénzben már elnyerte a viszonzást” – írja a Népszabadság, amelynek olvasója a negatív jelzõk tobzódásából szinte úgy érzi, hogy A passió rendezõje nem is Mel Gibson, hanem Orbán Viktor. A Magyar Hírlap kritikusa a filmbõl SZDSZ-es kampányüzenetet olvas ki: „Mel Gibson filmje ellentmond saját magának: annak állít monumentális példát, hogy milyen borzalmas szenvedéshez vezethet a vallási fundamentalizmus és intolerancia!” A kormánypárti lap talán a világon az egyetlen, amely szerint a film a kasszánál is megbukott, mert, mint írja kritikusa: „A passión végül az ezerfõs teremben mintegy ötvenen lehettünk.” „Filmbrutál: az õ teste, az õ vére”, harangozza be a film magyarországi vetítését az a Népszava, amely kétségtelenül a koalíció teste és vére. „»Úgy van, ahogy volt«, ezt mondta volna híradások szerint II. János Pál pápa, miután megnézte Mel Gibson A passió címû filmjét… Rendben. De valójában hogy volt az »ahogy volt«? Ki és honnan tudhatja pontosan…?” Érdekes kérdésfeltevés, ami viszont azon kritikák jogosságát kérdõjelezi meg, amelyek Gibsonnak azt vetik a szemére, hogy eltér a valódi történettõl. Különleges film, különleges bírálatok. Hiszen most elõször verik el a port egy „hollywoodi” alkotáson, amiért a kasszánál is – vagyis a nézõknél – sikerre törekszik. Amiért „történelmileg” nem hiteles. Holott ezt a Ben Hur vagy a Conan, a barbár esetében nem olvashattuk. Kegyetlenségét azok kérik számon rajta, akik eddig toleranciát mutattak, ha a vásznon a fõhõs veséjét tépték ki és ették meg. A filmmel más baj is van. Hollywoodi filmmogulok szerint egy sikerfilm alapvetõ követelménye, hogy a szereplõk beszéljenek angolul. De arámiul és latinul? Két kihalt nyelven, míg a megértéshez a dialógusokat olvasni kell? Gibson arcátlanságának megasikere már-már követendõ példa. Forrás: Lovas István – Magyar Nemzet

20

jó ha figyelünk

Film: A passió

„Sajnálom, hogy nem voltam eddig ateista, most megtérhettem volna” – írja Hegyi Zoltán, aki megnézte Mel Gibson filmjét, mégsem lett antiszemita. Nem muszáj a film betiltását követelni, és normális, ha valami furcsa fájdalomfélét érzünk a tenyerünkben a vetítés után: ez nem az öncenzúra ideje. Kezdjük a végén. Villámok cikáztak, kõ nem maradt kövön, feltámadott. A nevemet is nehezen mondanám meg, ha egyáltalán látnék valakit, aki megkérdezhetné. Már egy ideje lepergett a vége fõcím, és nem tudom, hogyan kerültem a Margit hídhoz. Lassan eszembe jut, hogy filmet láttam, de még mindig nem veszem igazán, hogy ez egy kulturális iparcikk. Így történt, mondta a pápa, tehát dokumentumfilm. Némi blaszfémia, de ez nem az öncenzúra ideje, tehát ideírom: még mindig fáj a tenyerem. Nem emlékszem rá, hogy film valaha akár hasonló hatást is gyakorolt volna rám, ilyen lehetett, amikor a Lumiere fivérek mozdonya berobogott a moziba, ott lenni a történetben, mint egy gyerek, hipnózisban ülni két órán át, összerándulni minden egyes korbácsütéstõl, na ez a varázslat. Beszarni a Sátántól, aki nõ és férfihangon szólal meg és ott nyomul, valahol a kollektív tudattalan legalján. Sajnálom, hogy nem voltam eddig ateista, most megtérhettem volna. Az egész úgy kezdõdött, hogy Mad Max szétesett és éppen az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, amikor Isten hangját hallotta, hogy ne dobja el az életét, elég ha csavar egyet rajta. Az utolsó tizenkét óra elsõ perceiben Jézus az Utolsó Vacsora után a Gecsemáné kert olajfái között imádkozik és visszautasítja a visszautasíthatatlan ajánlatot, holott tudja, mi vár rá. A küldetést be kell teljesíteni, mint ahogy az Iskárióti is beteljesítette a sajátját, Júdásnak el kell árulnia Isten fiát, hogy jöhessenek a katonák és a farizeus fõpap halálra ítélhesse. Poncius Pilátus még tesz egy kísérletet, és átpasszolja az ügyet Heródeshez, a zsidó királyhoz, aki vissza, a tömeg meg halmazállapotájó ha figyelünk

nak megfelelõen Barabást kiált. Na, erre szól hátra a kormányzó a feleségének: Látod, Claudia, ez a baj. Ez a porfészek és benne ez a söpredék. Ennek ellenére nem adja fel a Jézus megmentésére tett erõfeszítéseit, iszonyatosan megkorbácsoltatja és kilöketi a vérre szomjazók elé, mondván, Ecce homo. Ám ez sem elég, így hát mossa kezeit és következnek a szenvedés újabb stációi. Aztán a szeretet utolsó olyan megnyilvánulása, ami még az ezerszer meggyötört és megalázott testbõl tör elõ: Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek. Ámen. Ez a világ legfelemelõbb storyboardja, Mel Gibson pedig rendkívül szerencsés ember, elfelejtheti a kínzó kérdést, hogy mivégre? Most már akár haza is mehet. Forrás: Hegyi Zoltán – MNO

21

– alaptalan kritikák érik a hiteles alkotást – A Sátán mindig köztünk ólálkodik. Jelenleg azon mesterkedik, hogy az emberek ne tudják nyílt szívvel nézni ezt az alkotást. Célja ismét az, hogy ne az isteni üzenet gyõzedelmeskedjen, hanem õ maga. A napokban kezdték vetíteni a hazai mozikban Mel Gibson nagy port kavart filmjét: a Passiót. Azóta számos mûsorban, újságcikkben foglalkoztak már a témával felsorakoztatva pró és kontra érveket. A film és az általa kiváltott viták az én kíváncsiságomat is felkeltették, és a múlt héten megnéztem a filmet. Nem csodálom, hogy nagy visszhangja van, mert egészen más eszközöket használ Gibson, mint a Jézusról szóló korábbi filmek. Hatásosabb, megrázóbb. Az ember nehezen tud megszólalni a film után. Gibson elõtt Krisztus egész életét egységesen kezelték az alkotók, ám itt csak a húsvéti történetet, a szenvedést, az utolsó 12 órát mutatja be a film. Hitelesen, a maga döbbenetes, brutális, véres valóságában, ahogyan az valóban megtörténhetett. Ha az ember elolvassa a passiót, meglehet, hogy át sem éli annak kegyetlen mozzanatait, ám itt a nézõ szeme elé tárul a valóság, és nem tudja nem átélni a látottakat. A mû hiteles. Gibson a négy evangélista leírását ötvözte eggyé, és ezt jelenítette meg a vásznon. Olyan ez, mintha egy mai újság szerkesztõje négy újságíróját is kiküldené egy eseményre. Mind a négyen más-más stílusban, más részleteket kiemelve írnák meg tudósításukat. Éppen ez történt az evangélistákkal is. Mind ugyanarról írtak, de vannak mozzanatok, amelyeket csak egy-egy szerzõ írásában fedezünk fel. Csak egy-két olyan jelenet van, ahol szerepet kap a rendezõi fantázia, ám ezektõl a bibliai üzenet nem változik, nem teszik hiteltelenné az alkotást. Ilyen jelenet például, amikor a bal lator keresztfájára rászáll egy fekete holló, amely belecsíp a bûnét még utolsó perceiben sem bánó, gúnyos emberbe. Hallottam olyan kritikát is, hogy a film azért nem hiteles, mert Krisztust emberként ábrázolja és nem Istenként. Ám, aki ezt mondja, nincsen tisztában azzal, hogy Krisztus egyaránt hordozza az isteni és emberi tulajdonságokat. Isteni mivoltát tanítása, csodái és feltámadása igazolja, emberi tulajdonságát a puszta létén túl a benne is meglévõ alapvetõ emberi érzelmek mutatják. A szenvedéstörténet errõl szól. Jézus félt, sírt, verejtékezett, a Sátán õt is megkísértette, átélte az emberi szenvedést, a fájdalmat és a halált. Isten az ember iránti szeretetét a Passióval tanúsítja: „Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta értünk, hogy, aki hisz Benne, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen.” Vagy ahogy Jézus mondta: „senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Jézusnak emberként kellett szenvednie. Ha akart volna, leszállhatott volna a keresztrõl, hisz isteni hatalma lehetõvé tette volna, ám akkor épp küldetését nem teljesítette volna: a megváltást. EZÉRT VOLT ENGEDELMES A HALÁLIG. Van, aki azt mondja, a film csak egy „véres húscafatot” mutat be. Igaz, hogy brutális jelenetek vannak benne, de tény, hogy Krisztust ilyen sebesre kínozták. Elég csak megnézni a Torinói leplet. Az is azt igazolja, hogy egész teste seb és vér volt. Aki nem hallott volna róla: Torinóban õrzik azt a gyolcsot, melybe Krisztus testét halála után becsavarták. Számos tudományos vizsgálat szerint a gyolcs anyaga abból a korból, és arról a helyszínrõl való, amikor és ahol Jézust eltemették. A leplen Krisztus testének lenyomata látszik a sebfoltokkal. Egyes vélemények szerint valószínûsíthetõ, hogy a feltá22

madás pillanatában izzottak az anyagba a vér-, és sebfoltok, és így maradhatott fent máig ez az ereklye. Gibson filmje elkészítésekor felhasználta a leplet is, azt megnézve próbálta ábrázolni a filmben a sebek helyét. Egyesek antiszemitizmussal bélyegzik meg a filmet. Azt mondják, képes antiszemita érzelmeket kiváltani, mert azt sugallja, hogy a zsidókat terheli a felelõsség egy ártatlan élet kiontásáért. Aki ezt mondja, ugyancsak elfelejt két dolgot: Egy: történelmi tény, hogy a zsidók ölették meg, hiszen nem ismerték fel benne a megjövendölt Messiást. Jézus Istennek mondta magát és új tanítást hozott, ezért istenkáromlásért elítélték, a tanítást nem fogadták el. Kettõ: (és talán ez a lényegesebb) figyelem nélkül hagyja az üzenet lényegét! Krisztus, aki a vele történtekért méltán gyûlölhette volna a zsidókat, éppen õ fohászkodik értük Istenhez még utolsó perceiben is: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Ha a kereszthalált elszenvedõ meg tud bocsátani, akkor mi miért gyûlölködnénk? Krisztus arra tanít, hogy bocsássunk meg egymásnak, éljünk szeretetben, békességben és szeressük ellenségeinket. A film egyik nagyon jól ábrázolt alakja a Sátán, aki végigkíséri Jézust. Épp úgy settenkedik a tömegben, ahogy ezt a világ kezdete óta teszi. Mindig köztünk ólálkodik. Jelenleg éppen azon mesterkedik, hogy az emberek ne tudjanak nyílt szívvel leülni ez elé a film elé. Azért, hogy ne az üzenetre figyeljenek, hanem elvesszenek a kritikák alkotta részletekben. Célja ismét az, hogy ne az isteni üzenet gyõzedelmeskedjen, hanem õ. jó ha figyelünk

Ugyanis ha az ember úgy ül le a filmet megnézni, hogy elfelejti a bírálatokat, és csak a történetre és Jézusra figyel, akkor igenis áthatja, megérinti a lelkét az üzenet. Ezt tanúsítja az is, hogy többen megtértek a film alkotói és nézõi közül. Mindennek fényében mindenkinek azt javaslom: olvassa el a négy evangélium által leírt, mindössze nyolcoldalnyi szenvedéstörténetet, majd nyitott szívvel nézze meg a filmet, és engedje, hogy dolgozzon benne a Lélek. A PASSIÓ – ÍME AZ EMBER! A Rettenthetetlen óta tudjuk, hogy Gibson – elsõ rendezése volt a 8 Oscart nyert alkotás – úgy tudja vászonra vinni egyes jeleneteit, hogy a nézõ úgy érzi, mintha õ is részese lenne a filmnek. A passió esetében ez csak még fokozottabban jelenik meg: Jézus utolsó tizenkét óráját szinte együtt szenvedjük végig Isten fiával. A hitelesség érdekében a forgatókönyv – két év alatt készült el – a Szentírás Máté, Márk, Lukács és János Evangéliumai alapján készült, s a szereplõk az akkor használatos arámi és latin nyelven szólaltak meg. Igaz, ezzel nem mindenki ért egyet: Adamik Béla, az ELTE Latin Tanszékének adjunktusa egy nyilatkozatában például a latin nyelv használatának jogosságát vitatja… A történet – az eddigi Jézus-filmektõl eltérve – a Gecsemánékert évszázados olajfái között kezdõdik, ahová közvetlenül az Utolsó Vacsora után Jézus (Jim Cavaziel) visszavonult imádkozni. A mitikus köd és az arámi nyelven fogalmazott fohász pillanatok alatt megteremti a bibliai hangulatot, sõt a film egyik leghatásosabb alakja is itt lép színre. A Sátánt alakító olasz színésznõnek, Rosalinda Celentanonak szemöldökét leborotválták, bõrét kifehérítették. Természetellenes jellegét a hipnotikus tekintetén kívül hangjának kicserélésével – férfi szinkron – tovább fokozták. A cselekmény az eredménytelen megkísértés után felgyorsul, s két órában összesûrítve követhetjük nyomon az elfogatás, a megkínzás és a keresztre feszítés, illetve a feltámadás pillanatait. Jézus életérõl csak visszaemlékezésekbõl tudhatunk meg valamit, villanásnyi utalásokat kapunk, csodatételeirõl, életútjáról és az Utolsó Vacsoráról. Mel Gibson legfõbb célként tûzte ki, hogy a XXI. század emberével megismertesse Krisztus szenvedéseit. A szenvedés ábrázolásában ezért a véres részletességig megy el. Vagy negyed órán keresztül szemlélhetjük, ahogy elõbb ostorral, majd hétágú korbáccsal verik pépessé (szó szerint kell venni) a római katonák Isten fiát. A nézõ ül döbbenten piros moziszékében és mozdulni sem bír, Caleb Deschanel operatõr képei beledöngölik az embert az egyébként kényelmes piros fotelba. Hogy feszengésünk ne múljon el, a keresztre feszítés mozzanatait talán még aprólékosabban és még naturalisztikusabban tálalják elénk, amit a nagyrészt sötét dominanciájú képi világ tesz teljessé. Egy biztos, kiskorúaknak túlságosan megrázó élményt jelenthet ez az alkotás! Az eredmény ugyanis annyira véres és kegyetlen, hogy még felnõtt fejjel is nehezen birkózunk meg vele.

A szereplõi gárda Jim Cavezielt leszámítva Kelet-Európából lett összetoborozva. Olasz, román és bolgár színészdinasztiák nagy alakjai kapták meg a fontosabb szerepeket. Jézus megjelenítése volt a legnehezebb feladat, hiszen közel nyolc órás maszkkészítés várt a megkínzott mûvészre. Egyetlen dolog lehet zavaró vele kapcsolatban, mégpedig narancssárgán villogó szeme. Hogy a furcsa színû kontaktlencse használata miért kellett, számomra talány… Az antiszemitizmus vádját tárgyalni most nem szeretném, mindössze annyi kitérõt tennék, hogy a probléma alapját az 1965-ös II. Vatikáni Zsinat képezi, ahol kimondták, Krisztus haláláért nem lehet felelõssé tenni a zsidókat, hiszen Jézus azért jött a földre, hogy szenvedése árán megváltsa a világot bûneitõl. Azonban Mel Gibson egy olyan „tradicionalista” katolikus irányzatot képvisel, mely elutasítja a zsinat által bevezetett reformokat. A sok támadás mindenestre váratlan sikert eredményezett: Amerikában eddig 300 milliós bevételt hozott, s 33 millióan látták. Magyarországon 16 ezer jegyet vásároltak elõvételben a filmre, s ez minden idõk legjobb eredményének számít a hazai filmforgalmazás történetében. A passió (The passion of the Christ) Színes feliratos amerikai-olasz dráma, 120 perc, 2004 Rendezte : Mel Gibson Írta: Benedict Fitzgerald Forgatókönyvíró: Mel Gibson Operatõr: Caleb Deschanel Zene: John Debney Szereplõk: James Caviezel, Maia Morgenstern, Monica Bellucci, Hristo Jikov, Hristo Shopov, Rosalinda Celentano *** EGYHÁZI VÉLEMÉNYEK A FILMRÕL Dr. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára: „Végtelenül nagy átélésre ad lehetõséget a maga, talán néha már túlzottan is naturalista, véres valóságában. Ugyanakkor a produkció nagyon meghökkentõ, és az ember lelkét magával ragadó mélységekbe viszi le, hogy megértse, mi a szenvedés, mi volt az a szeretet, ami Jézust ennek a szenvedésnek az átélésére képessé tette.” Dario Castrillón Hoyos bíboros: „A Passió a mûvészet és a hit diadala. Hozzásegít Krisztus lényének megértéséhez és a krisztusi ígéret felismeréséhez. Bízom benne, hogy minden nézõje jobb emberré válik hatása alatt, keresztények és nem keresztények egyaránt. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, és fõképpen közelebb viszi õket Istenhez.” Francis George bíboros, Chicago érseke: „Olvastam az Úr szenvedéseit az Evangéliumokban, elmélkedtem és imádkoztam, de soha nem láttam ilyen tisztán és kegyetlenül a keresztrefeszítést, mint ebben a filmben. Soha nem olvasom már úgy ezeket a sorokat, mint régen.” Charles Chaput érsek, Denver érseke: „Szerintem egyedülálló mûvészi teljesítmény, és rendkívül hûen követi az evangéliumi eszméket. Nem beszélhetek persze Mel Gibson nevében, de szerintem ez a film számára is a hit kinyilatkoztatása volt, hatalmas személyes elhatározás. Szerintem fontos, hogy meghallgassa a kritikákat, de azt hiszem, senki nem üldözheti õt azért, mert legjobb meggyõzõdése szerint dolgozott”. Luca Pellegrini, a Kultúra Pápai Tanácsa volt munkatársa: „Bár hitbéli problémákat nem vet föl A passió, az erõszak ilyen mértékû vizuális ábrázolása más megvilágításba helyezi Istennel való kapcsolatunkat, hiszen egy megvert, megkorbácsolt, megkínzott, kigúnyolt és keresztre feszített Istennel találkozunk a filmben. A kereszt botrányát és az azt megelõzõ órák fájdalmát hihetetlen intenzitással vetíti elénk.” Forrás: gondola

jó ha figyelünk

23