1. évfolyam 1. szám
2011
83–93 oldal
DUNÁNTÚLI LEUCE NYÁR POPULÁCIÓK GENETIKAI VIZSGÁLATA RAPD ÉS cpDNS MARKEREKKEL Benke Attila, Cseke Klára és Borovics Attila Erdészeti Tudományos Intézet Kivonat A kutatás a fehér nyár és a rezgô nyár fontosabb dunántúli populációinak populációgenetikai vizsgálatát célozta. A cél e populációk genetikai változatosságának felmérése, valamint a teljes molekuláris genetikai változatosság megoszlásának vizsgálata volt. A populációgenetikai vizsgálatokban RAPD és cpDNS markerek alkalmazására került sor. A RAPD vizsgálatokba a teljes gyûjtési területet lefedô mintasorból 267, a PCR-RFLP vizsgálatba 300 egyedet vontunk be. Két, nagyfokú polimorfizmust mutató RAPD primerrel végzett vizsgálatok során a belsô-somogyi állományok mutatták mindkét alapfaj esetében a legmagasabb diverzitás értékeket, a Nei-féle genetikai távolság alapján szerkesztett dendrogram ugyanakkor nem mutatott szoros kapcsolatot az egyes populációk genetikai és földrajzi távolsága között. A 4 cpDNS primerpárral végzett PCR-RFLP vizsgálat alkalmával a legmagasabb diverzitás értékeket a fehér nyárnál a kis-balatoni, a rezgô nyár populációk közül pedig a villányi populáció mutatta. A Nei-féle genetikai távolságok a cpDNS markerek esetében sem mutattak szoros kapcsolatot a populációk földrajzi távolságával. A molekuláris genetikai változatosság mindkét markerezési eljárás tekintetében a populációkon belüli varianciából ered. Kulcsszavak: Leuce nyárak, molekuláris genetikai változatosság, Shannon-index, RAPD, cpDNS, Nei-féle genetikai távolság
POPULATION GENETIC INVENTORY OF TRANSDANUBIAN LEUCE POPLARS APPLYING RAPD AND cpDNA MARKERS Abstract A population genetic study of native white poplar and european trembling aspen stands was carried out with exhaustive sampling throughout the Transdanubian region. The main goal was to make a genetic inventory in different regions and to estimate the genetic diversity within and between the analysed subpopulations. RAPD and chloroplast DNA markers were used. The RAPD and PCR-RFLP analyses were performed on 267 and 300 samples, respectively. Based on two highly polymorphic RAPD primers the subpopulation from the Belsô-Somogy region showed the highest diversity in case of both species. By the results of the applied four cpDNA markers the highest diversity level was found in the Kis-Balaton subpopulation of white poplars, and in the Villány subpopulation of trembling aspens. No correlation was found between the geographic and genetic (Nei’s index) distances of the populations analysed by both RAPD and cpDNA markers, respectively. The genetic variation of both genetic markers was basically derived due to the genetic diversity of populations. Keywords: Leuce poplars, molecular genetic variability, Shannon-index, RAPD, cpDNA, Nei’s genetic distance
Levelezô szerzô/Correspondence: Benke Attila, 9600 Sárvár, Várkerület 30/A., e-mail:
[email protected]
84
Benke Attila és munkatársai
BEVEZETÉS A Leuce szekcióba tartozó fehér nyár (Populus alba L.) és rezgô nyár (Populus tremula L.) fontos kiinduló fajai az erdészeti növénynemesítésnek. Bár jelenleg a szekciót csak két fajta (Populus alba L. cv. Villafranca, Populus alba L. x Populus grandidentata MICHX. cv. Favorit), valamint két fajtajelölt (Populus alba L. cv. Homoki, Populus alba L. x Populus grandidentata MICHX. cv. Sudarlós) képviseli a hazai erdészeti nyár fajtaszortimentben, természetes hibridjük, a szürke nyár (Populus x canescens SM.) erdészeti jelentôsége kimagasló. Az Erdészeti Tudományos Intézet kutatói már a múlt század közepén felismerték a szürke nyárban rejlô gazdasági lehetôségeket, nemesítésbe vonásának fontosságát, illetve ezzel szoros összefüggésben a két alapfaj genetikai változatosságának megôrzésének jelentôségét (Koltay és Kopecky 1954). A genetikai változatosság megôrzéséhez nélkülözhetetlen annak legalább megközelítô szintû ismerete. A szekcióba tartozó fajok genetikai változatosságának felmérésében külföldön és hazánkban is folytak kutatások (a következôkben néhány olyan kutatás ismertetésére kerül sor, amelyeket a saját kutatómunkában is alkalmazott módszerekkel végeztek). Sánchez és mtsai (2000) Spanyolország területén található, különbözô földrajzi eredetû rezgô nyár populációk genetikai azonosítását végezték RAPD markerekkel. Vizsgálataik egyrészt nagyfokú azonosságot mutattak ki az egyes populációkon belüli egyedmintázatokban, ami nagyarányú sarjeredetre utal a gyûjtési területeken, másrészt megállapították, hogy az észak-spanyolországi Huesca tartomány állományai rendelkeznek a legnagyobb genetikai variabilitással. Sabatti és mtsai (2001) Olaszország területén vizsgáltak fehér nyár populációkat szintén RAPD markerekkel. Az Appennineket, valamint Dél- és Nyugat-Olaszországot érintô, összesen 13 élôhelyrôl származó mintasor elemzésével magas korrelációt mutattak ki az egyes populációk földrajzi elhelyezkedése és genetikai mintázata között. Ez felhívja a figyelmet az erdôsítésekben a helyi populációkból származó szaporítóanyag felhasználásának fontosságára. A mi kutatómunkánk célkitûzéseit – módszertanában és a vizsgált növényanyag földrajzi elhelyezkedésében is – leginkább megközelítô munka Lexer és mtsai (2005, 2007) nevéhez fûzôdik, akik a fehér nyár és a rezgô nyár közötti természetes introgresszió mértékét és irányát vizsgálták a Duna völgyében található természetes populációkban, SSR és kloroplaszt markerek alkalmazásával. Vizsgálataikból kiderült, hogy a természetes hibridizációs zónában fellelhetô szürke nyár egyedek genetikai mintázata sokkal közelebb áll a fehér nyár egyedek képezte csoport mintázatához. Továbbá a nyárak esetében anyai úton öröklôdô kloroplaszt DNS (cpDNS) elemzésével kimutatták, hogy túlnyomórészt egyirányú introgresszió zajlik a fehér nyár és a rezgô nyár között, és a párosodási rendszerben jellemzôen a rezgô nyár a pollenadó faj. A kialakult – morfológiailag és genetikailag is igen diverz – hibrid populáció fennmaradását, a szerzôk véleménye szerint, a folyó menti élôhelyek változatossága, mozaikossága is elôsegíti. Ugyancsak Lexer és mtsai (2010) 93 molekuláris genetikai marker felhasználásával 3 folyó (Duna, Ticino, Tisza) menti Leuce nyár hibridizációs zóna vizsgálata során többek között megállapították, hogy a fehér nyár és a rezgô nyár között fennálló reproduktív izoláció jóval nagyobb, mint azt korábban feltételezték, ami vélhetôleg virágzásbiológiai okokból fakadó egyféle válogató párosodási rendszernek, valamint posztzigotikus gátlásnak köszönhetô. Hazánkban Bartha Dénes és Bordács Sándor végzett úttörô jellegû munkát (Bartha és Bordács 1990) a szekcióba tartozó fehér nyár genetikai változatosságának felmérésében. Izoenzim (észteráz és peroxidáz) vizsgálatokkal hat vizsgált génhely (lokusz) tekintetében magas heterozigóciát állapítottak meg 5 természetes eredetû fehér nyár populáción belül. A kutatómunka során célunk volt ennek a kutatásnak a kibôvítése populációk és vizsgálati módszerek terén egyaránt. Bartha (1999) behatóan vizsgálta a szürke nyár létrejöttében szerepet játszó hibridizációs körülményeket. 64 autochton populáció vizsgálata során megállapította, hogy a rezgô nyár minden esetben korábban kezd virágozni, mint a fehér nyár, valamint hogy a homoki ökotópokban a virágzás korábban kezdôdik mindkét faj
Dunántúli Leuce nyár populációk genetikai vizsgálata RAPD és cpDNS markerekkel
85
esetében. Továbbá kimutatta, hogy a homoki termôhelyeken nagyobb az esély a két faj virágzási idôszakának átfedésére, mint a lassabban felmelegedô ártéri ökotópokban, valamint, hogy a létrejövô F1-es szürke nyár hibridek nagyobb eséllyel keresztezôdnek vissza a fehér nyár szülôvel. Egy korábbi vizsgálat során 21 autochton populáció felmérésével azt is kimutatta, hogy hibrid egyedek nagyobb számban fordulnak elô emberi tevékenységgel érintett termôhelyeken (Bartha 1991). Ennek oka, hogy a szülôfajokkal visszakeresztezôdött szürke nyár egyedek növekedési erélye csökkent, másrészt a zavartalan társulásokban szabad niche-ek alig, vagy egyáltalán nem találhatók (Bartha 2005).
ANYAG ÉS MÓDSZER Mintagyûjtés A mintagyûjtés alkalmával célkitûzés volt a két alapfaj dunántúli elterjedési területén a fontosabb tájegységek érintése. Így a kutatás kiterjedt az Ormánságra, a Villányi-hegységre, a Mecsekre, a Zselicre, Külsôés Belsô-Somogyra, a Kis-Balaton környezetére, a Keszthelyi-hegységre, a Magas-Bakonyra, valamint a Szigetköz egy részére. Ezeket a tájegységeket a vizsgálatok során mintagyûjtési egységként, populációként kezeltük. A terepi munkálatok során 79 községhatárban gyûjtöttünk mintát. A munkálatok során a mintafák földrajzi helyzetét GPS koordinátákkal rögzítettük, taxonómiai besorolásukat dokumentáltuk, valamint a további vizsgálatokhoz róluk herbáriumi anyagot és levélmintát gyûjtöttünk. A kutatás keretében több fontos populációban nem volt módunk mintát gyûjteni (többek között a Közép- és Alsó-Duna menti fehér nyár, nyugatdunántúli rezgô nyár populációkban, valamint a Hanságban), ugyanakkor távlati célunk, hogy kutatási eredményeinket kiegészítsük az ezekbôl a populációkból származó mintákkal. Munkánk során olyan állományokat, út menti facsoportokat mintáztunk, amelyek bizonyítottan vagy nagy valószínûség szerint természetes eredetûek, azaz genetikai állományuk jól reprezentálja a tájegységre jellemzô genetikai mintázatot. A kijelölt fák középidôs, idôs egyedek voltak. Ennek oka egyrészt a visszakereshetôség volt, másrészt az a feltételezés, hogy ezek az egyedek már évtizedek óta részt vesznek a génáramlási folyamatokban (pollen vagy termés útján), így forrásai a helyi ökológiai feltételekhez való adaptációnak. A választott metodika szerint egy erdôrészletbôl vagy nagyobb facsoportból legfeljebb három egyedet mintáztunk, részben azért, hogy minél nagyobb területet fedjünk le a mintavételezéssel, részben azért, hogy elkerülhetô legyen a nagy területû sarjcsoportok többszöri mintázása, ami torzította volna a genetikai vizsgálatok eredményeit. A mintázott fákról herbáriumi növényanyagot is gyûjtöttünk, amelyek a késôbbi visszaellenôrzésekre is alkalmasak lehetnek. A vizsgált egyedek számát és taxonómiai besorolásukat az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat: A molekuláris genetikai vizsgálatba vont egyedek száma fafajonként Table 1: The number of samples by species used for the molecular genetic analyses Fafaj
RAPD
PCR-RFLP
Populus alba
148
159
Populus tremula
119
141
Mindösszesen
267
300
86
Benke Attila és munkatársai
A RAPD és a PCR-RFLP analízist döntôen ugyanazon egyedeken végeztük el (a cpDNS vizsgálatba valamivel több somogyi egyedet vontunk be, a mintaszámok különbsége ezzel magyarázható).
Molekuláris genetikai vizsgálatok DNS-extrakció A DNS-t közvetlenül friss vagy fagyasztva tárolt levélszövetbôl vontuk ki, a QIAGEN cég Dneasy Plant Mini Kit-jének felhasználásával. A több lépésben végrehajtott kivonás eredménye mintegy 200 µl nagy tisztaságú, koncentrált DNS-oldat lett, amely alkalmas volt a genetikai vizsgálatok elvégzéséhez. A DNS-oldatokból 50 µl-nyi mennyiséget -80 °C-on továbbtároltunk, így a legyûjtött egyedek genetikai állománya fagyasztott, felhasználásra közvetlenül alkalmas DNS-kivonatban is megôrzôdik a herbáriumban szobahômérsékleten tárolt levélminták mellett.
RAPD markerek A RAPD markertechnika (Random Amplified Polymorphic DNA) a PCR (polimeráz láncreakció, Polymerase Chain Reaction) alapú módszerek legegyszerûbb változata. Ezen módszerrel a növényi genomban véletlenszerû DNS-szakaszok szaporíthatók fel (amplifikálhatók) (Hajósné Novák 1999). A reakcióhoz tetszôleges szekvenciasorrendû, 8–10 bázispár hosszúságú oligonukleotidokat (primereket) alkalmaznak. A módszer nagy elônye, hogy olcsón és egyszerûen kivitelezhetô. A módszer leírása több szakkönyvben is fellelhetô (Hajósné Novák 1999, Bisztray 2001, Bordács 2002). A vizsgálatok során 20 OPERON (Eurofins MWG Operon, http://www.operon.com/) primer tesztelése történt meg, melyek közül 5 mutatott ígéretes polimorfizmust (OPA1, OPD5, OPE9, OPK8, OPK16), közülük kettô alkalmasnak bizonyult a két faj genomjának elkülönítésére (OPD5 és OPK8-as primerek). Az értékelés során csak az 500 és 2000 bázispár közötti fragmentumokat elemeztük. Az egyedek RAPD profiljának felállításához összesen 41 fragmentum jelenlétét vagy hiányát írtuk le bináris kódolással. 20 marker az OPD5 primer, míg 21 marker az OPK8 primerrel végzett amplifikációból származott. A polimeráz láncreakcióhoz (PCR) Eppendorf Mastercycler Gradient készüléket alkalmaztunk a következô programozással: kezdô denaturáció 95 °C-on 15 percig; denaturáció 95 °C-on 1 percig; bekötôdés 38 °C-on 1 percig; lánchosszabbítás 72 °C-on 2 percig; a ciklus ismétlése (2-3-4-es lépés) 39-szer; végsô lánchosszabbítás 72 °C-on 10 percig; tárolás 4 °C-on megszakításig. A reakcióelegy összeállításához Promega GoTaq Flexi polimerázt használtunk a következô receptúrát követve: 5–10 µg DNS, 1x-es mennyiségû puffer, 1,5 mM-os MgCl2, 0,1 rész 4 µM-os primer, 0,01 rész egyenként 10mM-os dNTP mix, 0,75 unit polimeráz enzim. A fragmentumok elválasztása agaróz gélelektroforézis alkalmazásával történt, a következô paraméterekkel: 1,75%-os gélen, 120 V feszültségen 3 órán át futtatva, 5000-100 bázispár tartományú méretstandarddal. A mintázatot UV fénnyel átvilágítva digitálisan fotóztuk. A futtatás eredményeként kapott genotípus-mintázat kiértékelése Kodak 1D elemzô szoftver segítségével történt. A binárisan kódolt egyedmintázatok elemzéséhez GenAlEx 6.4 (Peakall és Smouse 2006) szoftvert használtunk. A szoftver segítségével megállapítható volt az egyes populációk genetikai változatossága, egymáshoz viszonyított genetikai távolsága. Az elemzés során nyert genetikai távolságmátrixból a Statistica 6.0 (StatSoft. Inc. 2001) szoftver segítségével dendrogram készült, mely grafikusan ábrázolja az egyes populációk egymáshoz viszonyított genetikai távolságát.
87
Dunántúli Leuce nyár populációk genetikai vizsgálata RAPD és cpDNS markerekkel
PCR-RFLP módszer A sejtmagi DNS mellett a kloroplaszt DNS vizsgálata is célja volt a kutatásnak. A kloroplaszt markerek uniparentális öröklôdésük és „univerzalitásuk” révén különösen alkalmasak egy faj állományainak leszármazástani, vagy akár közeli rokon fajok filogenetikai vizsgálataira (Heinze 2007). Különösen igaz ez a maternálisan öröklôdô plasztisz genomra, mivel a maggal történô génáramlás általában viszonylag korlátozott, és így helyi mintázatok fennmaradása is lehetséges (Mátyás 2002a). A cpDNS elemzése PCR-RFLP vizsgálattal történt. A módszer egy kloroplaszt specifikus primerpárokkal végzett PCR reakción alapszik. A PCR reakciót követôen a felszaporított célszekvenciákat restrikciós endonukleázokkal hasítottuk. Az így létrehozott fragmentumok (szekvenciák) a szakirodalom alapján (Lexer és mtsai 2005) alkalmasak az alapfajok elkülönítésére, valamint a fajon belüli változatosság vizsgálatára. A vizsgálatok során 4 primerpár-restrikciós endonukleáz kombinációt alkalmaztunk. Az emésztést követô fragmentelválasztás után a gélfotók elemzése, valamint a fragmentmintázatok értékelése a RAPD vizsgálat esetében ismertetettel azonos metódus szerint történt. A kutatáshoz a markerek kiválasztása az alábbi kloroplaszt adatbázisból történt Lexer és mtsai (2005) nyomán: www.bfw.ac.at_PRIM.html. Az alkalmazott cpPrimer és restrikciós enzim (New England Biolabs Inc.) kombinációkat a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat: PCR-RFLP vizsgálatokhoz használt primer – endonukleáz kombinációk Table 2: Primer – restriction endonuclease combinations used for the PCR-RFLP analyses Vizsgált fragmentumok hossza Vizsgált fragmentumok száma (bp)
cpPrimer
Restrikciós endonukleáz
Rpl16ex1f + rps3r2
Hha I + Eco RI
280
2
Rpl16R1516 + rpl16F71R
Eco RI
310–380
5
Rps3f2 + ccmp10R
Hha I + Ssp I
205–320
5
ccmp10R + trnHM
Msp I
285–385
7
A primerek, valamint a PCR protokoll kiválasztása Grivet és mtsai (2001) munkája, valamint a http://bfw.ac.at/200/1859.html adatbázis alapján történt. Az elektroforetikus mintázat megjelenítését és dokumentálását a RAPD vizsgálatoknál ismertetett módon végeztük.
EREDMÉNYEK ÉS MEGVITATÁSUK RAPD vizsgálatok Az egyes populációkra jellemzô, RAPD vizsgálatok során nyert diverzitás értékeket a 3. táblázat tartalmazza. A populációk genetikai diverzitásának, ezáltal alkalmazkodó-képességének értékelése a megfigyelt allélszám és az allélgyakoriságok alapján számított Shannon-index (Shannon’s Information index, Allaby 2004) alapján történt.
88
Benke Attila és munkatársai 3. táblázat: RAPD elemzés során számított genetikai diverzitás értékek Table 3: Genetic diversity indices derived from the RAPD analyses
Populáció
Egyedszám
Átlagos lókuszonkénti allélszám
Effektív allélszám
Shannon-index
Heterozigócia
FhBs
15
1,098
1,235
0,234
0,149
FhDr
30
1,610
1,161
0,212
0,120
FhKe
10
0,976
1,202
0,202
0,127
FhSz
18
0,976
1,189
0,192
0,121
FhMe
12
0,878
1,158
0,176
0,108
FhZs
14
0,976
1,148
0,174
0,104
FhMo
15
0,951
1,129
0,155
0,091
FhBk
16
0,756
1,101
0,124
0,073
FhKs
11
0,683
1,106
0,122
0,073
FhKb
7
0,659
1,104
0,118
0,071
ReBs
14
1,415
1,294
0,284
0,180
ReVi
6
0,976
1,215
0,212
0,134
ReZs
16
1,244
1,182
0,206
0,123
ReKe
15
1,073
1,168
0,180
0,109
ReMe
27
1,195
1,156
0,175
0,104
ReKs
11
0,951
1,158
0,168
0,103
ReBk
18
1,122
1,138
0,161
0,094
ReDr
12
0,829
1,137
0,147
0,090
Jelmagyarázat: Fh – fehér nyár, Re – rezgô nyár; Bk – Magas-Bakony, Bs – Belsô-Somogy, Dr – Dráva mente, Kb – Kis-Balaton, Ke – Keszthelyi-hegység, Ks – Külsô-Somogy, Me – Mecsek, Mo – Mohácsi-sík, Sz – Szigetköz, Vi – Villányi-hegység, Zs – Zseli) Key: Fh – white poplars, Re – trembling aspens; Regions: Bk – Magas-Bakony, Bs – Belsô-Somogy, Dr – Dráva mente , Kb – Kis-Balaton, Ke – Keszthelyi-hegység, Ks – Külsô-Somogy, Me – Mecsek, Mo – Mohácsi-sík, Sz – Szigetköz, Vi – Villányi-hegység, Zs – Zselic
A táblázatban a populációk a Shannon-index értékeik alapján fafajonként rangsorolva láthatók, azaz a legmagasabb értékekkel bíró, tehát legváltozatosabb populációk kerültek a rangsorban elôre, míg a legkisebb változatosságot mutatók a sor végére. A táblázat alapján jól látható, hogy a legmagasabb genetikai változatosságot a belsô-somogyi rezgô nyár és fehér nyár állományok, míg a legalacsonyabbat a kis-balatoni fehér nyár állományok mutatták. Utóbbi esetében az alacsony diverzitás érték feltehetôleg a kis mintaszámmal is összefügg. A teljes fajra számított heterozigócia (He) a fehér nyár esetén 0,104, a rezgô nyár esetén 0,117 értéket ért el, ami lombos fák tekintetében alacsonynak mondható. Az egyes populációk Nei-féle genetikai távolsága alapján szerkesztett dendrogram az 1. ábrán látható. A klaszterek kialakítása a Statistica 6.0 szoftver Complete linkage módszerével történt, amely az egymástól legtávolabbi genotípusok összevetésén alapszik (Podani 1997). A dendrogram alapján megállapítható, hogy a RAPD vizsgálatok során alkalmazott két primer (OPD5, OPK8) alkalmas a két alapfaj egyedeinek elkülönítésére. Ezt mutatja, hogy a rezgô nyár és fehér nyár populációk jelentôs kapcsolódási távolsággal külön ágra kerültek. Az egyes populációk genetikai távolsága a vártnál nagyobb eltéréseket mutat. Azt a feltételezést, mely szerint az egyes fajok földrajzilag egymáshoz közelebb elhelyezkedô populációi nagyobb rokonsági fokot mutatnak, a RAPD vizsgálatokkal nem sikerült igazolni. Feltûnô ugyanakkor, hogy a bakonyi
Dunántúli Leuce nyár populációk genetikai vizsgálata RAPD és cpDNS markerekkel
89
és Dráva menti, valamint a keszthelyi és mecseki fehér nyár és rezgô nyár állományok konzekvensen közeli rokonságot mutatnak. Az egyes populációk genetikai távolságának összetettebb vizsgálatához újabb primerek bevonását látjuk szükségesnek.
1. ábra: RAPD vizsgálatok alapján Complete linkage eljárással szerkesztett dendrogram (Statistica 6.0) Figure 1: Genetic dendrogram based on the results of the RAPD analyses constructed by the Complete linkage method (Statistica 6.0)
A GenAlEx 6.4 program segítségével a genetikai távolságmátrix alapján AMOVA vizsgálatot is végeztünk fajonként, a molekuláris variancia mértékének, valamint annak populációk közötti és az egyes populációkon belüli megoszlásának meghatározása céljából. Az elemzés eredményeképpen megállapítható, hogy a genetikai variabilitás fô forrása a populációkon belüli variabilitás (a fehér nyár esetében 91%, a rezgô nyárak esetében 83%), míg a teljes variabilitáshoz a populációk közötti változatosság kisebb mértékben (9, illetve 17%-os arányban) járul hozzá. A populációk közötti differenciáltság mértéke adott területen kapcsolatba hozható az adott faj elterjedési mintázatával. Az egybefüggô vagy kevésbé tagolt elterjedési területtel rendelkezô fajok populációinak differenciáltsága alacsonyabb, míg a tagolt, széttöredezô elterjedési struktúra magasabb populációk közötti differenciáltsághoz vezet (Mátyás 2002b). A vizsgálat során kapott eredmények ennek megfelelôen alakultak, hiszen a Dunántúlon a vizsgálatba vont két faj közül a fehér nyár rendelkezik összefüggôbb elterjedési területtel, a rezgô nyár elterjedési területe jóval tagoltabb.
PCR-RFLP vizsgálatok A PCR-RFLP vizsgálatok során nyert diverzitás értékeket a 4. táblázat tartalmazza. A táblázatban az egyes populációkat fajonként a Shannon-index értékeik alapján rangsoroltuk.
90
Benke Attila és munkatársai 4. táblázat: cpDNS markerek alapján számított genetikai diverzitás értékek (Genalex 6.4) Table 4: Genetic diversity indices derived from the PCR-RFLP analyses (Genalex 6.4) Egyedszám
Átlagos lókuszonkénti allélszám
Effektív allélszám
Shannon-index
Megfigyelt haplotípusok száma
Haploid géndiverzitás
FhKb
7
2,250
2,163
0,608
4
0,347
FhBs
15
2,500
1,979
0,580
7
0,320
FhZs
14
2,250
1,929
0,556
4
0,311
FhDr
31
2,500
1,703
0,544
8
0,291
FhBk
16
2,000
1,826
0,510
4
0,309
FhKe
12
2,250
1,701
0,490
4
0,271
Populáció
FhSz
18
2,250
1,677
0,486
6
0,284
FhKs
19
2,250
1,659
0,477
7
0,258
FhMe
12
2,000
1,683
0,450
4
0,264
FhMo
15
1,500
1,235
0,250
2
0,160
ReVi
14
1,750
1,574
0,376
5
0,227
ReBk
18
2,000
1,560
0,334
5
0,173
ReMe
27
2,000
1,428
0,333
4
0,188
ReKs
23
2,000
1,399
0,318
5
0,171
ReKe
16
1,500
1,392
0,312
4
0,217
ReDr
12
1,500
1,417
0,257
3
0,156
ReBs
16
1,500
1,171
0,184
3
0,102
ReZs
15
1,250
1,200
0,159
2
0,111
A fehér nyárak esetében a belsô-somogyi állományok a RAPD vizsgálatokhoz hasonlóan magas diverzitás értéket mutattak. Ugyanakkor a sejtmagi DNS elemzésének eredményeivel ellentétben, ahol alacsony Shannon-index érték jellemezte, a kis-balatoni populáció ezen diverzitás tekintetében a legnagyobb értéket érte el. Megjegyzendô, hogy a kis-balatoni populáció a magas diverzitás értékeket alacsony egyedszám mellett adta, ami természetesen torzíthatja a valós genetikai sokféleséget, ezért a késôbbi vizsgálatok során emelt mintaszám bevonása szükséges e populáció esetében. Legkevésbé változatosnak a mohácsi állományok bizonyultak, ami feltételezhetôen emberi hatásnak köszönhetô (a mintagyûjtés egyedül a Mohácsi-síkon érintett ültetett állományokat is). A RAPD vizsgálatok során kapott diverzitás sorrend a rezgô nyár populációk esetében is megváltozott a PCR-RFLP vizsgálat eredményei alapján. A legnagyobb Shannon-index értékek a villányi, bakonyi és a mecseki állományokat jellemezték, míg a legkevésbé diverznek a Dráva menti, belsôsomogyi és zselici állományok bizonyultak. Ugyanakkor megállapítható, hogy a rezgô nyár populációk jóval kisebb változatosságot mutattak a fehér nyár populációkhoz képest. Az egyes populációk Nei-féle genetikai távolsága alapján szerkesztett dendrogram a 2. ábrán látható. A kloroplaszt-DNS vizsgálata alapján megállapítható, hogy a módszer szintén alkalmas az alapfajok elkülönítésére. A két csoport genetikai távolsága ugyanakkor a RAPD vizsgálatok alapján megállapítotthoz képest jóval nagyobb. Jellemzôen a fehér nyárak esetében a földrajzilag egymáshoz közel fekvô populációk a dendrogram alapján nem mutatnak szorosabb rokonságot. A rezgô nyárak esetében is csak részben érvényesül a genetikai és a földrajzi távolság közötti összefüggés. Kiemelhetô e faj esetében is a belsô-somogyi és a zselici populációk kisebb genetikai távolsága.
Dunántúli Leuce nyár populációk genetikai vizsgálata RAPD és cpDNS markerekkel
91
2. ábra: PCR-RFLP vizsgálatok alapján Complete linkage eljárással szerkesztett dendrogram Figure 2: Genetic dendrogram based on the results of the PCR-RFLP analyses constructed by the Complete linkage method
AMOVA számítással megvizsgáltuk a kloroplaszt-DNS haplotípusokon alapuló molekuláris variancia mértékét fajonként, valamint annak megoszlását a populációkon belül, illetve azok között. A kapott eredmények nagyfokú hasonlóságot mutatnak a RAPD vizsgálat alapján számolt AMOVA értékekkel. A molekuláris variancia mértéke alapvetôen a populációkon belüli diverzitásra vezethetô vissza (fehér nyár esetében 97%, rezgô nyár esetében pedig 85%-ban), míg a teljes változatosság kialakításában a populációk közötti variancia kisebb szerepet játszik (3 és15%). A két alapfaj tekintetében a sorrend azonos, azaz a fehér nyár mutat alacsonyabb populációk közötti differenciáltságot, ami, mint azt a RAPD vizsgálat esetében ismertetettük, a Dunántúlon a fajra jellemzô egységesebb elterjedéssel, tagolatlanabb areával magyarázható.
ÖSSZEFOGLALÁS Vizsgálataink során modern molekuláris genetikai módszerekkel felmértük a fehér nyár és a rezgô nyár fontosabb dunántúli populációjának genetikai változatosságát. Összességében megállapítottuk, hogy a vizsgált populációk tekintetében a somogyi állományok diverzitás értékei kimagaslóak (a populációkat az allélszám és az allélfrekvencia értékeket figyelembe vevô Shannon-index alapján rangsoroltuk). A RAPD vizsgálatok során tesztelt primerek közül kettô esetében mutattunk ki fajspecifikus alléleket, azaz olyanokat, melyek csak az egyik fajra jellemzôek. A két molekuláris genetikai módszer vizsgálati eredményei alapján szerkesztett dendrogramok elemzése során nem sikerült szorosabb kapcsolatot kimutatnunk az egyes populációk genetikai és földrajzi távolsága között, ami újabb molekuláris markerek, valamint egyes populációk terén újabb egyedek vizsgálatba vonásának fontosságára hívja fel a figyelmet. A RAPD és a cpDNS vizsgálat során is feltárt molekuláris variancia elemzése során megállapítottuk, hogy a teljes variancia kialakításában döntô mértékben a populációkon belüli diverzitás vesz részt, a populációk közötti diverzitás aránya jóval kisebb. Továbbá a fehér nyár esetében a populációkon belüli variancia mindkét vizsgálat esetében magasabb értéket mutatott a rezgô nyáréhoz képest, ami a két faj dunántúli elterjedési mintázatával magyarázható. Vizsgálatain-
92
Benke Attila és munkatársai
kat a továbbiakban szeretnénk újabb populációk bevonásával bôvíteni, így lehetôségeinkhez mérten minél szélesebb képet alkothatunk e két nagyon értékes faj hazai populációinak genetikai változatosságáról; az eredmények az erdészeti és természetvédelmi gyakorlat számára is fontos információkkal szolgálhatnak.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A mintagyûjtés alkalmával segítôink, vezetôink voltak a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Mecseki Erdészeti ZRt., a SEFAG Erdészeti és Faipari ZRt., a Bakonyi Erdészeti és Faipari ZRt., valamint a Kisalföldi Erdôgazdaság ZRt. munkatársai, akiknek ezúton is szeretnénk kifejezni hálás köszönetünket fáradozásaikért. Kutatásunkat az OTKA 063321-es nyilvántartási számú pályázata támogatta.
FELHASZNÁLT IRODALOM Allaby, M. 2004: “Shannon-Wiener index of diversity.” a Dictionary of Ecology. 2004. Encyclopedia.com. (April 12, 2010). http://www.encyclopedia.com/doc/1O14-ShannonWienerindexfdvrsty.html Bartha D. és Bordács S. 1990: Elektrophoretische Untersuchungen an Weißpappel-Populationen in Ungarn. Die Holzzucht, 44: 23–25. Bartha D. 1991: Gibt es Bodenrassen bei der Weisspappel? Allgemeine Forst Zeischrift 46: 877. Bartha D. 1999: Phänologische und taxonomische Untersuchungen bei den einheimschen Populationen der Weisspappel (Populus alba L.). Publ. Univ. Horti. Industriaeque Alimentariae 59: 85–93. Bartha D. 2005: Ist die Graupappel eine eigene Art? Taxonomische Untersuchungen an den Populationen der Weisspappel (Populus alba L.). Allgemeine Forst Zeitschrift/Der Wald 60: 252–254. Bisztray Gy. 2001: Molekuláris genetikai markerek. 424. In: Velich I. (ed.): Növénygenetika. Mezôgazda Kiadó, Budapest Bordács S. 2002: A DNS-polimorfizmus elemzéséhez alkalmazott módszerek. 53. In: Mátyás Cs. (ed.): Erdészeti – természetvédelmi genetika. Mezôgazda Kiadó, Budapest Grivet D.; Heinze B.; Vendramin GG. and Petit RJ. 2001: Genome walking with consensus primers: application to the large single copy region of chloroplast DNA. Molecular Ecology Notes 1: 345–349. Hajósné Novák M. 1999: A PCR-technikán alapuló módszerek. 44–48. In: Hajósné Novák M. (ed.): Genetikai variabilitás a növénynemesítésben. Mezôgazda Kiadó, Budapest Heinze, B. 2007: A database of PCR primers for the chloroplast genomes of higher plants. Plant Methods 2007, 3: 4. http://www.plantmethods.com/content/3/I/4 Koltay Gy. és Kopecky F. 1954: ôshonos nyáraink leromlott öröklöttségének megjavítása. Erdészeti Kutatások 2: 65–86. Lexer, C.; Fay, M.F.; Joseph, A.; Nica, M.S. and Heinze, B. 2005: Barrier to gene flow between two ecologically divergent Populus species, P. alba (white poplar) and P. tremula (European aspen): the role of ecology and life history in gene introgression. Molecular Ecology 14: 1045–1057. Lexer, C.; Buerkle, C.A.; Joseph, J.A.; Heinze, B. and Fay, M.F. 2007: Admixture in European Populus hybrid zones makes feasible the mapping of loci that contribute the reproductive isolation and trait differences. Heredity (2007) 98: 74–84. Lexer, C.; Joseph, J.; Loo, M. Van, Barbará, T.; Heinze, B.; Bartha D.; Castiglione, S.; Fay, M. and Buerkle, C. A. 2010: Genomic Admixture Analysis in European Populus spp. Reveals Unexpected Patterns of Reproductive Isolation and Mating. Genetics 186: 699–712. Mátyás Cs. 2002a: A génszintû változatosság és elemzése. 15. In: Mátyás Cs. (ed.): Erdészeti – természetvédelmi genetika. Mezôgazda Kiadó, Budapest Mátyás Cs. 2002b: Az allélváltozatosság statisztikai elemzése. 35–40. In: Mátyás Cs. (ed.): Erdészeti – természetvédelmi genetika. Mezôgazda Kiadó, Budapest Peakall, R. and Smouse, P.E. 2006: GENALEX 6: genetic analysis in Excel. Population genetic software for teaching and research. Molecular Ecology Notes 6: 288–295.
Dunántúli Leuce nyár populációk genetikai vizsgálata RAPD és cpDNS markerekkel
93
Podani J. 1997: Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. Scientia Kiadó. Budapest p.145. Sabatti, M.; D’Ovidio, R.; Tanzarella, O.A. és Scarascia Mugnozza, G.E. 2001: Assessment of geographic variation by RAPD markers among Italian open-pollinated progenies of Populus alba L. Genetic Resources and Crop Evolution 48(5): 423–428. Sánchez, N.; Grau, J. M.; Alba, N.; Manzanera, J. A. and de los Angeles Bruno, M. 2000: Genetic Characterisation of Populus tremula Regions of Origin is Spain Using RAPD Fingerprints. Silvae Genetica 49(2): 66–71. StatSoft, Inc. 2001. STATISTICA for Windows [Computer program manual]. Tulsa, OK: StatSoft, Inc., 2300 East 14th Street, Tulsa, OK 74104, phone: (918) 749-1119, fax: (918) 749;2217, email:
[email protected], WEB: http://www.statsoft.com
Érkezett: 2011. május 17. Közlésre elfogadva: 2011. szeptember 1.
94
Idôs fehér nyár A dél-eurázsiai elterjedésû fehér nyár mindamellett, hogy a hazai síkvidéki természetes erdôtársulások gyakori fafaja, egyben az alföldi tájkép egyik meghatározó eleme is. Erdészeti jelentôsége elsôsorban a szárazabb termôhelyek hasznosításában van. Genetikai állományának megôrzése ezért erdészeti és természetvédelmi szempontból egyaránt kiemelten fontos. Fotó: Benke Attila