Dudás Katalin: Méhkasaula Kulturális Egyesület, Székesfehérvár Bevezetés Esettanulmányunkban egy székesfehérvári kulturális civil szervezet tevékenységén keresztül szeretnénk rámutatni a kulturális gazdaság, az innovációs környezet és a kulturális szegénység közötti összefüggésekre. Először röviden bemutatjuk a szervezet működési terepét, Székesfehérvárt, illetve tágabb környezetét, a Közép-dunántúli régiót. Ezután elméleti áttekintést adunk a kreativitás, az innováció befogadásához szükséges tényezőkről a városok esetében, majd ezek közül a kulturális, „szoft” feltételek állapotát, illetve a velük kapcsolatos problémákat illusztráljuk a MÉHKASAULA Kulturális Egyesület példáján. A szervezet környezetének bemutatása Székesfehérvár a Közép-dunántúli régió legjelentősebb városa, mind népességszáma, mind gazdasági mutatói alapján. Az utóbbi másfél évtized gazdasági szerkezetváltásának és megújulásának köszönhetően mára Magyarország kiemelkedő gazdasági erőcentruma, az ország egyik legjobb életlehetőségeket felmutató városa. Önálló gazdaságszervezési központ, csomóponti és régiószervezési központi szerepet tölt be a Közép-dunántúli régió gazdasági életében, és hosszú távon a magyarországi innováció egyik magterületeként funkcionálhat. A város helyzetének alakulását elsősorban gazdasági fejlődése és kulturális élete szempontjából fogjuk bemutatni, mivel célunk az innováció és a kreatív gazdaság fejlődése, illetve a kulturális szegénység csökkentése közötti összefüggések bemutatása.
1
Gazdasági fejlődés1 Közép-Dunántúl – ha Budapestet nem számítjuk – az ország legiparosodottabb régiója, az összes termelésnek 2003-ban több mint egyötödét adta, és ezzel a Budapestet is magába foglaló Közép-magyarországi régió után a második helyet foglalta el a régiók sorában2. Az ipari termelés kétharmada a régión belül Fejér megyében koncentrálódik. Az 1990-es években a gazdaság egésze, így azon belül az iparszerkezet – amiben korábban domináns volt a bányászat és a nehézipar – is jelentősen átalakult. A hagyományos nehézipari ágazatok visszaszorultak, s a gépipar – azon belül is az informatika-ipar, a híradástechnikai közszükségleti cikkek, a jármű- és járműalkatrész-gyártás – vált az ipari fejlődés hordozójává, amiben a külföldi tőkebefektetéseknek is meghatározó szerepe volt. Fejér megyét zömében a nagytőke, Veszprém megyét pedig a külföldi középvállalkozások választották befektetésük helyszínéül. A működő vállalkozások gazdasági ágak szerinti összetétele folyamatosan változik, egyre magasabb hányadot képviselnek a különböző szolgáltatásokban működő vállalkozások mind a társas, mind pedig az egyéni vállalkozások vonatkozásában. A régióban jelenleg a hagyományos gazdaság modernizációja megy végbe. A fenti folyamat Székesfehérváron a következőképpen zajlott: a városban 1993-tól kezdett erősödni a helyi bázisú, de régión kívüli keresletet kielégítő szektor, a hagyományosan erős, a régión belüli szükségleteket kielégítő szektor mellett, mely főleg multinacionális cégek beruházásai révén valósult meg. A Székes1
A fejezet az alábbi munkák felhasználásával készült: Közép-Dunántúl Intelligens Régió stratégiája, egyeztetési változat, készítette: Stratégiakutató Intézet Kht., Nagykovácsi, 2001 - Székesfehérvár–Veszprém Fejlesztési Pólus Program Stratégia, készítette: Közép-Pannon Regionális Fejlesztési Zrt., Székesfehérvári Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Veszprém Városfejlesztési és Befektetési Rt., 2006. február 2 Adatforrás: KSH megyei igazgatóságainak statisztikai tájékoztatói 2004/4. szám
2
fehérvárra kihelyezett tevékenységek elsősorban a termelő és értékesítési kategóriába tartoztak; a helyi relatív olcsó és szakképzett fizikai munkaerőn alapulva. Ezen beruházásoknak köszönhetően látványosan javultak a helyi gazdasági–társadalmi mutatók, a „székesfehérvári modell” Európa-szerte híressé vált mint a helyi szerkezetváltás és gazdaságfejlesztés kiváló példája. Az évtized végén, az élet- és bérszínvonal emelkedésével látszott, hogy a Székesfehérvárra kihelyezett alacsony hozzáadott értékű termelő tevékenységek idővel egyre kevésbé térülnek meg, és a gazdaság dinamizmusának fenntartása érdekében el kell mozdulni a tudásalapú gazdaság felé. Ennek a folyamatnak példája volt – bár a döntés a transznacionális cég Egyesült Államok-beli központjában született meg – az IBM alacsony hozzáadott értékkel termelő gyáregységének bezárása 2002-ben. A székesfehérvári gazdaságot jelenleg tömören high-tech feldolgozóiparként is lehetne jellemezni. Nincsenek nagy alapanyag-előállító cégek, a termelő vállalatoknál zömmel alkatrészgyártás folyik, a gyártás során viszonylag kevés, de egyre növekvő hozzáadott értékkel. Másfelől megjelennek a tudásintenzív iparágak is (pl. szoftveripar), illetve megfigyelhető az a tendencia, hogy a termelő vállalatoknál is egyre nagyobb hangsúlyt kap a K+F-hez tartozó alkalmazotti kutatás, kísérleti fejlesztés, tesztelés. Ha az innovációt úgy fogjuk fel, mint egyfajta készséget és képességet a folyamatos megújulásra, akkor megállapítható, hogy az eltelt tíz év Székesfehérvárt a magyarországi innováció élmezőnyébe pozícionálta. Székesfehérvár – Győrrel együtt – kiemelt helyen áll a versenyképesség és innováció alapján. „Székesfehérvár elsődlegesen innovációs központnak minősül megfelelő humán és munkaerő-piaci paraméterekkel, különösen erős gazdasági potenciállal.”3 Egy másik elemzés szerint Fejér megye – szintén Győr-Moson-Sopron megyével együtt – tudásalkalmazó megyének számít. „Ezek a megyék a beruházásvezérelt szakaszban vannak. Az export jelentős, a külföldi cégek 3
Rechnitzer – Csizmadia – Grosz, 2004: A magyar városhálózat tudásalapú megújító képessége az ezredfordulón (Tér és Társadalom 2, 150. o.)
3
elkezdték kiépíteni beszállítói hálózataikat, a foglalkoztatottság szintje magas.”4 Az innováció azonban ennél többet jelent, magában foglalja a fejlődés folyamatát fenntartani képes gazdasági és társadalmi környezet tudatos kiépítését is. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, a helyzet már nem annyira kedvező: - az innovációs folyamatok eddig jellemzően a technológiai transzferre koncentrálódtak; - a helyi gazdasági-társadalmi környezet „innovációs reakcióképessége” (befogadóképessége) elegendőnek bizonyult, mivel a megkívánt képességek az erőforrások meglévő szintje alatt maradtak; - a gazdasági szerkezetváltást a külföldi stratégiai tőke végezte el, ez pedig támaszkodni tudott a saját innovációs bázisára, nem igényelte a helyi innovációs infrastruktúrát; - a termékszerkezetben dominálnak még az alacsonyabb hozzáadott értéket hordozó termékek, így az innováció egyik kiemelt funkciójára – a termékfejlesztésre – még nem jelent meg az igény; - nem alakultak ki még az innováció kiterjesztéséhez és fenntartásához szükséges struktúrák, mint pl. a kutató– fejlesztő bázisok, korszerű oktatási–képzési, termékfejlesztési, termelés- és forgalmazás-szervezési rendszerek. A város gazdasági szerkezete tehát megújult, a térségbe betelepedett nemzetközi működő tőke megteremtette a globális folyamatokhoz történő bekapcsolódás, a korszerű gazdaságfejlesztési folyamatirányítás meghonosításának feltételeit. De a tömegtermelésre épülő további fejlesztések lehetőségei fokozatosan kimerülnek, számolni kell egy újabb szerkezetváltási hullámmal. Ma a város közelít azon demográfiai, működési, gazdasági és infrastrukturális határokhoz, amelyek a fejlődés új dimenziójú átgondolását teszik lehetővé. Gazdasága nagy belső 4
Lengyel Imre, 2003: Verseny és területi fejlődés (Szeged: JATE-Press, 378. o.)
4
fejlődési potenciállal rendelkezik. Az ebben rejlő „innovációs kereslet” jelentheti a motiváló tényezőt az innováció intézményesítésére: - A tőke megelőlegezte a város regionális gazdaságszervező központ szerepét. Ennek megfelelni csak akkor lehet, ha az innováció tárgykörébe tartozó funkciók ellátását a város felkarolja és támogatja. - A betelepedett transznacionális cégek akkor érdekeltek abban, hogy kutatással–fejlesztéssel is foglalkozzanak a városban, ha erre a helyi lehetőségek jobbak, mint más környezetben. - A kis- és közepes vállalkozások igénylik a közvetlen támogatást fejlesztési problémáik megoldására. A legtöbb tennivaló – és talán lehetőség is – ebben a vonatkozásban áll fenn. A fenti folyamatokat megnehezíti, hogy a régión belül, de magán az egyes megyéken belül is jelentős mértékű fejlettségi különbségek állnak még fenn. A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő gazdasági fejlődést felmutató centrumok megléte mellett – ezek közvetlen hatásterületén kívül – országos összehasonlításban is elmaradott térségek találhatók, amelyekben a gazdasági szerkezetváltás még nem történt meg. Ezeknek a térségeknek – részben éppen a régió kialakult új gazdasági szerkezete miatt – a felzárkózási esélyei támogatások nélkül egyre csökkennek. Egyre karakteresebben formálódik egy Ajka–Veszprém– Várpalota–Székesfehérvár–Mór ipari tengely, s egy formálódó Oroszlány–Tatabánya és Komárom–Esztergom megújuló ipari térség. Bizonytalannak tekinthető ugyanakkor Dunaújváros térségének alakulása, hasonlóan más, az energiatermelésben és az ahhoz kapcsolódó szénbányászatban érintett területekhez. Kedvezőtlen társadalmi folyamatok vannak kialakulóban egyes speciális helyzetű kistérségekben. Fennáll az elnéptelenedés veszélye számos településen, kiemelkedően a régió aprófalvas körzeteiben. Állandósulni látszik a gazdasági–társadalmi leszakadás egyes térségekben és nem csak a közlekedési és infrastrukturális 5
elégtelensége miatt. Fennáll a veszélye a térszerkezet polarizálódásának, egyes vidéki települések funkcióvesztésének. A vidékfejlesztésben és a kiscentrumok fejlődésében nehézséget okoznak egyes települések és településcsoportok elérhetőségének hiányosságai. Életminőség A 2002-es statisztikai adatok szerint a székesfehérvári kistérség regionális szinten a legmagasabb jövedelmi értékekkel rendelkezik, az egy főre jutó személyi jövedelemadó értéke itt (165.107 Ft) a legmagasabb. A jövedelemadó-alapot képző jövedelem székesfehérvári értéke országos viszonylatban is kiemelkedő. „A legmagasabb jövedelmi szint Székesfehérvár térségében tapasztalható, még a budapesti várostérségi jövedelmeket is kis mértékben meghaladja.”5 Gazdasági aktivitás A településfejlesztést meghatározó általános demográfiai folyamatok kedvezőek, a népességszám természetes fogyása mérsékeltebb, mint az országban, a városkörnyékek népességszáma növekszik, és a vándorlási tendenciák is zömében pozitívak. Alapvetően öregedő korstruktúráról beszélhetünk, de az országos átlaghoz viszonyítva a régió fiatalosabb korszerkezettel rendelkezik. A városi, kistérségi és megyei szinten mért belföldi vándorlási különbözet sajátos hullámzást mutat: Fejér és Veszprém megye vonatkozásában a kilencvenes évek végén egy hullámhegy tapasztalható, ekkor pozitív a mérleg (tehát nőtt a megyék és a székesfehérvári kistérség lakosságszáma). 2002– 2003-as években inkább az elvándorlás volt jellemző a székesfehérvári kistérségből. Ez utóbbi tendencia megtorpanni 5
Várostérségi társadalmi egyenlőtlenségek Székesfehérváron (MTA RKK NYUTI, 2005, 28. o.)
6
látszik, 2004-ben már a 0-hoz közelített a mutatószám. A 2002– 2003-as kivándorlási hullám valószínűleg gazdasági okokkal magyarázható (IBM bezárása), melyet mára sikerült „kihevernie” a székesfehérvári gazdaságnak. A térségben megjelenő multinacionális cégek az ide importált technológiák alkalmazására képes munkaerőt foglalkoztatnak, de azért ez a munkavállalóktól még nem mindig igényel magas tudásszintet. A modernizációval magyarázható, hogy a régióban viszonylag alacsony a munkanélküliek aránya, már 1998-ban is csak Komárom-Esztergom megye nyilvántartott munkanélküli lakosságának aránya volt alig fél százalékkal rosszabb, mint az országos átlag. A munkanélküliség különösen Székesfehérváron igen alacsony, megközelíti azt a 3-3,5% körüli „minimum határt”, ami alá különböző társadalmi okok folytán sehol sem süllyed a mutató. Ez azt is jelenti, hogy a szabad munkaerő-kapacitás a városi lakosság körében számos területen kimerülőben van, egy esetlegesen ide települő újabb nagy foglalkoztató munkaerő-igényeinek kielégítésekor problémák lehetnek. Székesfehérvár a maga 71,5 ezer munkahelyével kiemelkedik a régió más városai közül (a harmadik legnagyobb népességű városban, Veszprémben feleannyi munkahely van). Érdemes figyelmet szentelni a bejáró munkavállalók kiemelkedő arányára (40%), ami Székesfehérvár kiváló munkaerővonzó képességére és térségi kapcsolataira utal6. Iskolázottság, felsőoktatás, K+F Igencsak meglepő, hogy az ország és egyben Dunántúl egyik legjobb gazdasági teljesítményű vidéki régiójának tudáskapacitása meghökkentően alacsony szintű, ami persze még azért elviselhető, mert intenzíven nem tértek át a tudásalapú gazdaságra. KözépDunántúl tehát kitűnő gazdasági teljesítményt nyújt, de a további
6
Forrás: Helyzetkép a régió városairól. Közép-Dunántúli Régió (KSH, 2005)
7
fejlődésnek akadályt jelenthet, hogy a gazdaságba konvertálható tudást előállítók száma és szerepe csekély. A térség állandó megújulási képessége fenntarthatóságának egyik legfontosabb forrása továbbra is a humántőke (ennek részeként a tudástőke) fejlesztése. E szempontból különösen problematikus a magasan kvalifikált szakemberek és a minősített kutatók alacsony száma, mely a régióban működő egyetemek kis számának és az oktatási hálózat szétaprózottságának következménye. Különös jellemzője a régiónak, hogy úgy a középfokú, mint a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. Igen kedvezőtlen, hogy az egyetemisták száma közel 20%-kal alacsonyabb az átlagos részaránynál. Az okok között jelentős súlya van a foglalkoztatási szerkezetnek is (magas betanított munkás arány a foglakoztatáson belül) – a gazdaság jelenleg felszívja a kevésbé képzetteket is. Közép-Dunántúl közoktatási rendszere fejlett, jó minőségű, ám felsőoktatása7, ezen belül az egyetemi oktatás országosan az egyik legkevésbé kiépült. A helyzeten nem változtatott a felsőoktatási intézmények integrációja sem, hiszen a régióban továbbra sem kerültek egyértelműen megerősítésre az intézmények. Ennek a folyamatnak a során nem kapott hangsúlyt a regionális szemléletmód, a regionális együttműködések bátorítása sem. A térségben csak egy, másodvonalbeli, korábban speciális képzést nyújtó képzési centrum található: Veszprém. Itt is csak néhány tudományterület oktatása a meghatározó, sokszínűsége, képzési palettája nem hasonlítható a „campusjellegű” felsőoktatási központokhoz. Székesfehérváron az alábbi felsőoktatási intézmények működnek: Budapesti Műszaki Főiskola 7
A régió felsőoktatási intézményei: Veszprémi Egyetem , Nyugatmagyarországi Egyetem, Geoinformatikai Főiskolai Kar, Dunaújvárosi Főiskola, Kodolányi János Főiskola, Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar Számítógéptechnikai Intézete, Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Vitéz János Római Katolikus Tanárképző Főiskola, Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Pápai Református Teológia
8
Regionális Oktatási és Innovációs Központ, NyugatMagyarországi Egyetem Geoinformatikai Főiskolai Kar, Kodolányi János Főiskola8, valamint még két oktatásszervezési cég szervez felsőfokú képzéseket a városban. Mindenesetre jelenleg a tudáskapacitás elégtelensége az egyik legnagyobb probléma a humán erőforrások fejlesztése tekintetében, mivel ez tartóssá válása esetén rendkívüli mértékben rontani fogja a régió társadalmi–gazdasági versenyképességét. Részben a felsőoktatás több szempontból elavult oktatási rendszerének, részben a magas szintű szellemi tőke elvándorlásának „köszönhetően” az ország más térségeihez hasonlóan itt sem alakultak ki szolgáltatói típusú kutató- és innovációs bázisok. Nem változtat ezen, hogy a régióban viszonylag magas számú és egyébként magas színvonalú az ipari parkok működése. Kulturális élet Székesfehérváron Székesfehérvár kulturális életének bemutatásakor ki kell térnünk arra a több fórumon, illetve az interjúkban is elhangzott megállapításra, miszerint a városban a kultúra – főleg a település történelmi múltjához és gazdasági fejlettségéhez viszonyítva – méltatlanul kis szerepet kap. Székesfehérvár kulturális életével 8
Székesfehérváron ezek közül a legjelentősebb szerepet a Kodolányi játssza. A főiskola 1992-ben alakult meg, addig bár kihelyezett tagozatok révén a városban jelen volt a felsőoktatás, a város nem rendelkezett saját, önálló felsőoktatási intézménnyel. A nappali és a tagozatos képzésben részt vevők száma alapján az ország legnagyobb nem állami fenntartású, nem egyházi főiskolája, ahol jelenleg mintegy 10 000 diák tanul. Jelenleg három képzési helyen (Székesfehérvár, Budapest és Siófok) angol-, német-, francia nyelv- és irodalomtanár, gazdálkodási, idegenforgalmi és szálloda, vendéglátó és szálloda, kommunikáció, művelődésszervező, általános szociális munkás, valamint nemzetközi kapcsolatok alapképzési szakon folyik képzés. Megjegyzendő, hogy a főiskola egyelőre hiába törekszik egyetemként való akkreditálására, az egyetemi lobbi nehezen teljesíthető feltételekkel útját tudja állni a Kodolányi (és más főiskolák) törekvéseinek.
9
kapcsolatos anyagokat keresve az interneten, levelező fórumokon jellemzően olyan véleményeket találtunk, miszerint a város „állóvíz”, „nyugdíjasklub”, nincs elég fiataloknak szóló program, főleg könnyűzene, művészmozi. A város kulturális életét provinciálisnak érzik, mely szerintük elmarad a Veszprémben, de akár Pécsen, Győrben vagy Miskolcon tapasztalható élénkségtől. Más vélemények viszont kiemelték az újító kezdeményezéseket, mint a Deák Képtár (igen jelentős kortárs művészeti gyűjteménnyel bír, kétévente Fehérvári Szalon néven pályázatot ír ki fehérvári alkotóknak), a Pelikán Galéria (kortárs művészeti galéria), illetve a Bőrgyár (jelenleg kulturális célra használt egykori ipari objektum). Fenti vélemények bár reprezentatívnak nem mondhatók, mégis bizonyos képet adnak a városról. A továbbiakban a kulturális élettel kapcsolatban felmerült konkrét véleményeket mutatjuk be az interjúk alapján. Az önkormányzat közművelődési irodavezetője szerint egyik alapvető probléma, hogy a városnak nincsen kulturális koncepciója, illetve bár négy évvel ezelőtt készült ilyen dokumentum, az köszönő viszonyban sincs a valósággal, s arra semmilyen hatása sincs. Jellemző módon ezt a dokumentumot többszöri kérésem ellenére sem mutatták meg. Érzése szerint az önkormányzatnak elsősorban politikai okokból van szüksége a kultúrára, látványos népünnepélyek, fesztiválok formájában. A magas kultúrára pedig a politikának nincs szüksége, sőt káros számára, mivel a kiművelt emberfőket kevésbé lehet manipulálni. A koncepció hiánya mellett nagy problémának tartja, hogy Fehérváron van ugyan több művelődési ház, de ezek különböző szervek tulajdonában (városi, megyei önkormányzat, honvédség, szakszervezet), egymással párhuzamosan működnek. A város sajátos története miatt (a nagyvállalatok mind megépítették a maguk művelődési házait, melyek a privatizáció után megszűntek) alig rendelkezik saját intézményekkel, míg a megyeiek forrás hiányában tönkremennek. Véleménye szerint ezeket egy szerv kezelésébe vonva, a felesleges ingatlanokat értékesítve, egységes koncepciót kidolgozva kellene működtetni. A művelődési házaknál a továbblépés útjának a 10
specializációt tartja, mint válaszából kiderült, a művészeti területen, illetve a hagyományos művelődési házi funkciókon belül maradva (pl. zenei bázis létrehozása, ifjúsági művelődési ház, stb.). Ő is kifogásolta, hogy nem elégséges a kulturális élet a városban, ami ellentmond a település által ambicionált régióközponti szerepnek. A kulturális bizottság egyik külsős tagjával9 készült interjúban szintén felmerült a koncepció hiánya. A kulturális bizottság munkáját látszatmunkának tartja: egy-két millió forintokon vitáznak, holott a fő feladatuk a koncepció kialakítása volna. A gondok másik fő okának azt tartja, hogy az önkormányzat a kultúra kapcsán elsősorban a magasművészetekre, illetve a népünnepélyekre koncentrál, mivel ezeket tudja politikai célokra felhasználni. A kultúrát alapvetően olyan jószágnak fogja fel, amit felülről ad az istenadta népnek. Példaként a Királyi esküvők rendezvénysorozatot említette; erre máshonnan hozatnak művészeket, fellépőket, holott mint Nyugat-Európában, itt is be lehetne vonni a lakosokat. Ha a helyieket bevonnák akár fellépőként, akár szervezőként, akkor egyrészt talán utánanéznének, milyen is lehetett a reneszánsz korban egy ruha vagy egy étel, másrészt így aktív résztvevőként, a magukénak érezhetnék az eseményt. Hasonlónak érzi a Bőrgyár példáját is. A régi, használaton kívül került gyárépülettel kapcsolatban megkereste a polgármestert, hogy az önkormányzat odaadná-e ezt egy művésztelep céljára. A polgármestertől bíztató ígéreteket kapva, megalakították a Bőrgyár Kulturális Egyesületet (BŐRKE)10. 9
A Fehérvári Polgárok Egyesületének tagjaként került a bizottságba, emellett a Bőrgyár Kulturális Egyesület alapítója, városszerte ismert és elismert szobrász, restaurátor. 10 A BŐRKE elsősorban kulturális programokat szervez, az alternatív zenei koncertektől kezdve a különféle kortárs művészeti kiállításokig, színházi előadásokig. Visszatérő rendezvényük a Bőrgyári Capriccio, de igyekeznek minden formabontó kezdeményezésnek helyet adni. Így például évről évre részt vesznek a Kortárs Művészeti Fesztivál megrendezésében, ennek keretében szerveztek már KözépFül Fesztivált, Fűnyíró Fesztivált. Az általunk vizsgált Méhkasaula több tagja a BŐRKE-nek is tagja, a két egyesület számos
11
Az egyesület rendszeresen tart programokat az épületben, az önkormányzat viszont az ígéretek ellenére nem akarja az egyesület tartós használatába vagy tulajdonába adni az épületet, félve attól, hogy neki kell majd esetleg pénzt adni a fenntartására vagy státuszokat biztosítani. Bár interjúalanyunk szerint a bőrgyár épületéből hasonló kulturális központot lehetne létrehozni, mint Pécsen a Zsolnay gyárból, az önkormányzat tervei szerint inkább egy zöldmezős beruházással kellene egy nagy kulturális és sportcentrumot létrehozni, mivel nincsen igazi nagy, több ezer embert befogadó közösségi tere a városnak. Szerinte ez a terv viszont az építőipari lobbi nyomására született: befejeződött a színház rekonstrukciója, s most nagy lekötetlen építőipari kapacitás van a városban. Úgy véli, létre lehet ugyan hozni a tervben szereplő épületkomplexumot, azonban kérdéses, hogy ki fogja azt megtölteni tartalommal, látogatni fogják-e az emberek, míg ez a Bőrgyárnál már most is adott. Összességében véve, míg a közművelődési iroda vezetője szemmel láthatóan a kultúra mint magasművészet, addig a kulturális bizottság tagja (aki „magas” művész) a kultúra mint aktív részvétel koncepció hívének tűnt. Utóbbi interjúalanyunk további gondnak érzi, hogy ugyanaz a kör tartja kezében a kultúrával kapcsolatos döntéseket, mint a hetvenes–nyolcvanas években, s nem engednek be új szereplőket maguk közé. Ennek a körnek a döntéseibe, indokaiba ő se lát bele, hiába bizottsági tag. Talán erre vezethető vissza, hogy a város nem ad elég támogatást a kezdő vagy körön kívüli alkotóknak, nem ismeri el őket, így felhagynak az alkotással vagy elvándorolnak a városból. Nehezen fogadják be az újító, „felesleges” kezdeményezéseket (ld. Fűnyíró Fesztivál, utca felújítás előtti kifestése).
rendezvényt közösen csinál (pl. Helyi Lokál Fesztivál), illetve közösen írnak ki pályázatokat fehérvári alkotóknak.
12
A kultúrának a gazdaság fejlődésében betöltött szerepét firtató kérdésünkre az irodavezetőnek felrémlett egy kutatás arról, hogy Magyarországon a kultúra, illetve a szerzői jogdíjak(!) a nemzeti jövedelem számottevő részét teszik ki11. Amikor viszont a kultúra és az innovációhoz szükséges környezet kapcsolatára próbáltunk rákérdezni, a kulturális bizottság tagjától nem érkezett érdemi reakció, illetve az irodavezető szerint ez a kapcsolat legfeljebb a retorika szintjén jelenik meg az önkormányzatnál. Az önkormányzat jelentősebb fejlesztési koncepcióit, terveit12 elemezve, valóban megjelenik a kultúra, illetve pontosabban fogalmazva a megfelelő életkörülmények, infrastruktúra (nevesítve olyan kulturális intézmények, mint a színház, mozi, koncertterem, galéria) biztosítása, egyrészt, mint az élhető város kelléke, másrészt mint az innovációhoz szükséges magas képzettségű réteg odavonzásának szükséges feltétele. Ezen felül a koncepciókban, tervekben a kultúra csak a kulturális turizmus és az épített kulturális örökség megőrzése (belváros rehabilitációja, Magyar Királyok Pantheonja, Nemzeti Emlékhely) kapcsán merül fel. Az önkormányzat kultúrával kapcsolatos elképzeléseit talán az „Európa Kulturális Fővárosa” pályázatra készített anyag mutatja a legjobban. Ez olyan projekteket tartalmazott, mint a Hiemer-ház rehabilitációja és kulturális célokra való hasznosítása (kamarazenei hangversenytermek, kiállító-helyiségek létrehozása), a jelenleg nem üzemelő mozik visszaszerzése, az új színház befejezése, a Fejér Megyei Múzeum rendbetétele és a koronázó templomból nemzeti emlékhely kialakítása.
11
Mikor közöltük, hogy a szóban forgó kutatáshoz az MMI-nek is köze van, elkérték a kutatási anyagot, mivel az a bizottsági vitákban munícióul szolgálhat, hogy a kultúra nem csak viszi a pénzt, hanem hozza is. 12 Székesfehérvár Településfejlesztési Koncepciója 2001–2010 időtávra; Székesfehérvár –Veszprém Fejlesztési Pólus Program Stratégia; Székesfehérvár Megaprojekt 2007-2013.
13
Az anyag, mely a „Kézfogás a történelemmel” címet viselte, nemcsak hogy már az első fordulóban kiesett, de komoly kritikát is kapott: „A szakmai bizottság ajánlásában nem javasolja továbbjuttatni Kaposvár, Kecskemét, Székesfehérvár és Veszprém pályázatát. A tovább nem juttatott pályázatok esetében általánosságban elmondható, hogy az egységes, európai mércével mérve is jelentős esemény-sorozat átfogására képes alapkoncepció hiányzik, vagy egymástól lényegileg elszigetelt, olykor esetlegesnek tűnő ötletek laza halmazát alkotó pályamunkákról van szó, vagy egyetlen centrális elem felfokozására épül elgondolásuk. Mindegyik város esetében nemes és értékes hagyományok középpontba állításáról van szó, azonban az Európai Unió és a pályázat kiírója által meghatározott komplex, fejlesztés- és társadalompolitikai elvárás-rendszer egészéhez képest a meglévő hagyományok bemutatása nem elég. Székesfehérvár pályázata szakmailag, nyelvileg és nyomdailag is kifogásolható, az innovatív kulturális projektek, a kulturális alapszolgáltatások szélesítését szolgáló fejlesztések, az átfogó, kulturális alapú városfejlesztésre vonatkozó tervek és a város kiváló földrajzi–infrastrukturális adottságaiból nyerhető regionális erő felmutatásának semmi nyoma.”13 A pályázat valóban meglehetősen múltbanéző jellegű, s még az elsősorban a gazdaságfejlesztésre koncentráló pólusprogramhoz képest is visszalépést jelent abban, hogy benne a gazdasági fejlődés és a kultúra kapcsolata már nyomokban sem jelenik meg.
13
www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1454&articleID=79894&ctag=articlelist &iid=1
14
Az innováció befogadásának kulturális–társadalmi feltételei a városok esetében Ahogy Enyedi György egy kitűnő összefoglaló cikkében14 leírta, a kulturális gazdaság jelenleg a gazdaság egyik legjobban fejlődő eleme. A termékek és szolgáltatások fogyasztásában egyre nagyobb szerepet kapnak a kulturális–szimbolikus elemek a hasznossággal szemben, s így a tartalmak–jelentéseket generáló iparágak egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. A kulturális gazdaság azonban a közvetlen gazdasági hatásán túl – mint a kulturális áruk, szolgáltatások előállítása, értékesítése – is több szempontból kulcsfontosságú szerepet játszik a városok versenyképességében. Részt vesz a városok–helyek szimbolikus értékének, imázsának kialakításában, s így kihat a város gazdaságának többi szektorára, a helyi közösségek életére, s a városok között a tőke és a kívánatos rétegek odavonzásáért folyó versenyre. Richard Florida két művében15 is kifejtette az utóbbi tényező, az általa kreatív osztálynak nevezett csoport jelentőségét, illetve azt, hogy milyen tényezők tehetnek vonzóvá egy várost számára. Egy korábbi, „A kultúra és a gazdaság kapcsolata, hatása a versenyképességre a kreatív gazdaság példáján” c. kutatásunk kapcsán felvettük a kapcsolatot az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Dessewffy Tibor szociológus vezette Információs Társadalom- és Hálózatkutató Központtal (ITHAKA). Felkérésünkre munkatársuk, Ságvári Bence készített egy összefoglalót a
14
Enyedi György, 2005: A városok kulturális gazdasága (In: Enyedi at al: A magyar városok kulturális gazdasága, Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 13-27. o.) 15 Florida, Richard, 2002: The Rise Of The Creative Class (New York: Basic Books) Florida, Richard, 2004: The Rise Of The Creative Class (www.washingtonmonthly.com) Florida, Richard, 2005: The Fight For The Creative Class: The New Global Competition For Talent. Harperbusiness
15
kreatív gazdaságnak irodalmáról, reprezentációiról. Az alábbiakban az ő tanulmányát idézzük16: „[Florida] …A kreatív osztály központi magját igen tágan értelmezi: a tudományokban, az építészetben, a formatervezésben (dizájn), az oktatásban, a művészetek, a zene- és szórakoztatóipar területén dolgozók tartoznak ide. Ők azok, akiknek gazdasági szerepe az „új gondolatok, új technológiák, és/vagy új kreatív tartalmak létrehozása.” E körül a „központi mag” körül találjuk az ún. kreatív szakembereket (creative professionals), akik az üzleti világ, a pénzügyek, a jog, az egészségügy és az ezekkel összefüggő területeken dolgoznak. Ezek az emberek olyan nagyfokú önálló döntésképességet igénylő komplex problémamegoldó folyamatokban vesznek részt, amelynek alapfeltételei a magas szintű képzettség és szellemi tőke. A floridai gondolatmenetben a legfontosabb azonban az, hogy a kreatív osztály minden tagja magáénak vallja azt a kölcsönös „kreatív étoszt”, amely kiemelkedő értékként kezeli a kreativitást, az egyéniséget, az átlagtól való különbözést és a tehetséget. Magának a kreatív osztály fontosságának a felismerése egy 2002-ben megjelent könyvben önmagában nem sok újdonságtartalommal bír. Ami miatt Florida könyve mégis tudományos bestseller lett, az elsősorban annak köszönhető, hogy a szerző az amerikai városok és régiók gazdasági fejlődését, a fejlődés ütemét szintén a kreativitásra vezette vissza. A legfontosabb állítása – dacára a globális gazdaságról, a világot keresztbe-kasul átszövő hálózatok fontosságáról szóló elméleteknek, pontosabban ezekkel párhuzamosan – az, hogy a lokalitás, avagy a hely szerepe felértékelődni látszik. Florida a hanyatló és a kistigrisként emelkedő amerikai városok és régiók példáján keresztül szemlélteti azt, hogy melyek a siker receptjei az új, kreatív korban.
16
Ságvári Bence, 2005: A kreatív gazdaság elméletéről (Budapest: ITHAKA)
16
„Egyes városok egyszerűen beleragadtak a gazdasági fejlődés régebbi paradigmájába. Buffalo, New Orleans és Louisville a nyolcvanas és kilencvenes években azért küzdöttek, hogy ők legyenek a következő „Szilikon Bármi”: high-tech irodaparkokat építettek, és támogatták a profi sportklubokat. Mégis elveszítették a kreatív munkaerő egy részét, és ezzel együtt a gazdasági dinamizmusukat, méghozzá olyan városok javára, mint Austin, Boston, Washington D. C. vagy Seattle, amelyek toleránsabbak, nyitottabbak a kreativitásra és a másságra. A kreatív osztály migrációja újrarajzolta Amerika gazdasági és társadalmi térképét, felülírta a régi szembenállást Észak és Dél, illetve a keleti és a nyugati part között. Úgy tűnik, az amerikai társadalom osztályai már nemcsak a városon belüli lakóhely és a jövedelem szempontjából tagozódnak, hanem városok, sőt, régiók szerint is.” A siker záloga a „három T-ben”, azaz a technológiában, a tehetségben és a toleranciában keresendő. A technológia az adott terület gazdasági–technológiai fejlettségét jelenti, a tehetség a rendelkezésre álló humán erőforrás minőségét, míg a tolerancia – és talán ez a legfontosabb – azt a befogadó társadalmi–kulturális környezetet, amelynek alaptulajdonsága a nyitottság, és az egyéni és kisebbségi vélemények elfogadása. Mindezek empirikus (ugyanakkor módszertani „pongyolasága” miatt sokat bírált) alátámasztására létrehozta az ún. kreatív indexet, amely minden egyes városhoz, régióhoz hozzárendelhető. „A Kreativitási Index: a gazdasági növekedés kulcsa nemcsak abban rejlik, hogy a város vonzani tudja a kreatív osztályt, hanem abban is, hogy a belőlük származó mögöttes előnyt kreatív gazdasági eredményekre váltsa: új ötletek, új high-tech üzletek és regionális növekedés formájában. Ezeknek a képességeknek a hatékonyabb mérésére kidolgoztam egy új mérőszámot, amit Kreativitási Indexnek neveztem el. A Kreativitási Index négy, egyenlően súlyozott tényező függvénye: a kreatív osztály hányada a munkaerőben; a high-tech ipar, amihez a Milken Institute széles körben elfogadott Tech Pole Indexét használtam, és High-Tech 17
Indexként hivatkozom rá; az innováció, aminek mértékét az egy főre jutó szabadalmak határozzák meg; és a másság, amit a „meleg indexszel” mérek, ez ugyanis jól mutatja, mennyire nyitott a térség a különböző típusú emberekre és gondolatokra. Ez az összetett indikátor azért jobb mérője a régiók mögöttes kreatív kapacitásának, mint a kreatív osztály egyszerű aránya a népességben, mert a kreatívok koncentrációjának és az innovatív gazdasági eredményeknek az együttes hatását tükrözi. Tehát a Kreativitási Index az az általam javasolt alapvető indikátor, amit az egyes térségek kreatív gazdaságibeli helyzetének méréséhez használok, és a régiók hosszabb távú gazdasági potenciálja barométerének tekintem.” Florida szerint tehát a kreativitás, az innováció nem vezethető vissza kizárólag az egyén személyes tulajdonságaira, a „magányos zseni” koncepciójára. A kreativitás megjelenéséhez megfelelő, a változásokat tűrő, sőt elősegítő társadalmi környezet szükséges. Ez a gondolat már jóval Florida előtt megjelent a kreativitás kutatói között.” A közelmúltban zajlott le a Palló Gábor vezetésével megvalósult Recepció és kreativitás című kutatási program, az akkor még az Oktatási Minisztérium által koordinált Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében. Fenti program egyik résztanulmányában Laki János Csíkszentmihályi megközelítésének használatát látja 17 gyümölcsözőnek a kreativitás vizsgálatánál . „A kreativitás kutatói közül Csíkszentmihályi Mihály képviseli konzekvensen azt az álláspontot, hogy a kreativitást nem individuális jelenségként kell felfogni. Több könyvben és tanulmányban kifejtett „rendszerszemléletű” megközelítésmódja szerint, a kreativitás legalább annyira kulturális és társadalmi, mint amennyire pszichológiai jelenség.
17
Laki János: Receptivitás és kreativitás (http://zeus.philinst.hu/recepcio/htm/1/102_belso.htm)
18
Az olyan egyéni mentális jellemzők, mint a friss látásmód, eredetiség, divergens gondolkodásra való képesség, stb. nem elégségesek (sőt, Csíkszentmihályi nemegyszer úgy fogalmaz, hogy nem is szükségesek!) a kreativitáshoz, mivel önmagukban, társadalmi elismerés nélkül nem eredményeznek kreatív teljesítményt. A társadalmi elismerés pedig nem objektív standardoktól, hanem olyan „puha” tényezőktől függ, mint az uralkodó ízlés, a korábban létrehozott, s a társadalom tudatában jelen lévő alkotások, hagyományok, stb. A kreatívnak tekintés e kulturális feltételrendszerét nevezi Csíkszentmihályi „kulturális közeg”-nek [domain]. E kulturális közeget a mindenkori szociális feltételrendszer kelti életre: vannak erősen tradicionalista, a változást nemhogy nem támogató, de egyenesen szankcionáló társadalmak, melyekben éppoly kevéssé virágzik a divergens gondolkodás, mint azokban, melyek nem biztosítják egyáltalán a gondolkodáshoz szükséges szabadidőt és anyagi feltételeket. A kulturális közeget így kiegészíti a „társadalmi mező” [field], mely lehetővé teszi, támogatja, vagy akadályozza a kulturális közeg átalakítását, az ehhez szükséges kreatív aktusok létrejöttét. E társadalmi mező szereplői döntenek arról, hogy mely ötletek fogadandók el és őrizendők meg: az ő döntésüktől függ, hogy az individuális ötletek közül melyek emelődnek be a kulturális közegbe, s kapják meg így nemcsak a fennmaradás esélyét, de azt is, hogy a közeget kisebb vagy nagyobb mértékben módosítsák. A társadalmi mezőhöz nem elsősorban politikai tényezők tartoznak, hanem szerkesztők, muzeológusok, kritikusok, színházigazgatók, alapítványi kurátorok, vagyis olyan emberek, akik az alkotások kulturális értékéről döntenek.” Florida koncepcióját Magyarországon a fent említett ITHAKA kutatócsoport adaptálta magyarországi viszonyokra. Bár az egyes hazai térségek versenyképességét csak regionális szinten számították ki, mégsem tanulság nélkül való ezek bemutatása18. 18
Dessewffy Tibor: Információs társadalom és regionális egyenlőtlenségek (prezentációs anyag)
19
Amint az alábbi táblázatból látszik, Közép-Dunántúl a társadalmi kreativitásra ható tényezők közül egynél, a tolerancia tekintetében marad el a többi régió mögött. A társadalmi kreativitásra ható egyes tényezők regionális különbségei (2001-es adatok alapján)
KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld
Toleranciaindex19
IKT használat20
IKT ellátottság21
48
35
60
43
30
53
47
28
57
55
24
50
46
21
46
45 48
22 24
42 45
19
Toleranciaindex összetevői: 1) korlátozná az országban a színesbőrűek számát, 2) idegenkedik a cigányoktól, 3) erkölcstelen dolognak tartja a homoszexualitást, 4) szigorú börtönbüntetéssel sújtaná a kábítószerfogyasztókat, 5) támogatja a halálbüntetés kiszabását súlyosabb esetekben, 6) ellenérzéssel van a zsidókkal szemben. Számítása: 0-100 skálán: 0: mind a hattal egyetért, 100: egyikkel sem ért egyet. 20 IKT (info-kommunikációs technika) használati index (személyi szintű): 1) számítógép, 2) internet, 3) mobiltelefon, 4) WAP, 5) e-mail (legalább hetente), 6) online vásárlás. Számítása: 0-100 skálán: 0: egyiket sem használja, 100: mindet használja. 21 IKT ellátottság index (háztartás szintű): 1) vezetékes telefon, 2) mobiltelefon, 3) személyi számítógép, 4) internet-hozzáférés, 5) videomagnó, 6) parabola vagy kábeltévé. Számítása: 0-100 skálán: 0: egyik sincs a háztartásban, 100: mind a 6 van a háztartásban.
20
A MÉHKASAULA bemutatása A szervezet létrehozásának okai és céljai Az egyesület létrehozásának, illetve egyáltalán tevékenységük okának az egyesület tagjai azt jelölték meg, hogy egyfajta űrt érzékeltek a városban: csak a hagyományos kultúrához lehetett hozzájutni helyben, a kortárs, a mainstream-en kívüli produkciókért Budapestre kellett utazni. Másrészt úgy érzékelték, hogy a fiatal alkotóknak nincsen megfelelő megnyilvánulási lehetőség a városban. Így céljuk az volt, hogy egyrészt színesítsék a székesfehérvári kulturális életet különböző előadók, produkciók meghívásával, másrészt, hogy a helyi, még nem befutott előadóés képzőművészek számára megnyilvánulási lehetőséget biztosítsanak. Mindezek mellett az interjúkban egyéb célok is megjelentek, mint a plakátművészet újjáélesztése, illetve azt, hogy ne csak egy „koncertlehívó” egyesület legyenek, hanem egy koncert mellé mindig szervezzenek valamilyen társművészeti rendezvényt is. Bizonyos mértékig egyfajta „népnevelői”, „pedagógiai” attitűd is megfigyelhető az egyesület működésében: olyan előadókkal, produkciókkal is igyekeznek megismertetni a fehérvári közönséget, amelyek annak ízlésétől távolabb állnak, illetve egyáltalán nem ismerik (pl. Bada Dada). A szervezet története A MÉHKASAULA Kulturális Egyesület (MAKE) egy korábbi, nem bejegyzett szervezetből, a Képződő Alkotók Stúdiójából (KAS) nőtt ki. 1998 körül végeztek az első művészeti tagozat diákjai a fehérvári tóparti gimnáziumban, így egyszerre számos alkotó ember jelent meg, akik fórumot, megnyilvánulási lehetőséget kerestek. Ők alakították meg a KAS-t, illetve csatlakozott hozzájuk néhány Várpalotán művészeti képzésben részt vett alkotó is, köztük Garami Richárd (ő szintén
21
székesfehérvári származású). Garami Richárd22 és a MAKE későbbi vezetője, Szepesi Imre23 többször összefutott fehérvári kiállításokon, rendezvényeken. Együtt gondolták ki, hogy kellene valamilyen a megszokott művelődési házas–galériás vonaltól eltérő dolgot csinálni a saját generációjuknak. Először művészkocsmára gondoltak, de az nem jött össze. A két eredeti taghoz Garami Richárd alkotótársa, Varga Gábor Farkas24 csatlakozott. Mivel Garami R. jól ismerte a Szabadművelődés Háza akkori igazgatóhelyettesét, Tóth Lászlót (azóta igazgató), 1998-ban módjuk nyílt arra, hogy első rendezvényüket, a Fax Artot a művelődési házban rendezhessék meg. Az esemény sikere jelezte, hogy lenne igény hasonló tevékenységre. Ekkortájt csatlakozott hozzájuk Arany Zoltán25, szintén Garami baráti köréből. Belőlük alakult ki egy csoportosulás, vagy inkább baráti kör, amely az első 2-3 évben még szintén bejegyzés nélkül működött. A trendeket, az új dolgokat, igényeket figyelve találták ki sorban rendezvényeiket. Ilyen volt például a Fiatal Fehérvári Filmesek (rövid) Filmjei (1998): érzékelve, hogy többüknek, illetve az ismerősi körükből számos alkotónak, csoportnak (Kodolányi Vizuális 22
Garami Richárd: az egyesületben alapító tag volt, de később kilépett. Jelenleg külsősként vesz részt az egyesület tevékenységében. Képzőművészeti egyetemre jár, munkáival (rövidfilm, fotó, képzőművészet, stb.) számos díjat nyert már (pl. székesfehérvári 7. Kortárs Művészeti Fesztivál, 2005). 23 Szepesi Imre („Zöld” vagy „Penguin”): a szervezet jelenlegi vezetője. Az egyesületben az általános szervezési, adminisztrálási teendőkön kívül ő foglalkozik a pályázatok írásával. A zenei vonalat is elsősorban ő viszi, de emellett a vizuális részbe is belefolyik, főleg fotóval, diával foglalkozik. Lemezgyűjtő, DJ (Penguin Sound System néven). „Civilben” BAHIA boltja van. Jelenleg végzi a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakát, szakdolgozatát a vizuális partikultúrából írja. 24 Varga Gábor Farkas: a MAKE-ben alapító tag volt, de már kilépett. Jelenleg külsősként vesz részt az egyesület tevékenységében. Elsősorban a vizuális vonallal foglalkozott (grafika, fotó). Tervezőgrafika szakon végzett a Képzőművészeti Egyetemen. Az Árgus c. székesfehérvári művészeti lap laptervezője. 25 Arany Zoltán („Gold”): jelenleg a szervezet alelnöke. Inkább a vizuális vonallal (rövidfilm, dia, fotó, plakát) foglalkozik. Tetoválóművész.
22
Műhely, Hang-Szín-Tér) van kész filmje, filmfesztivált rendeztek. Másik, szintén 2000. évi kezdeményezésük az Enter Fesztivál volt, ez a számítógépes alkotások legszélesebb skáláját mutatta be (állóés mozgóképek, elektronikus zene). Kialakult a kapcsolat több más szereplővel, így a Bory várral (Tavaszünnep, Bábsubáb Kisfesztivál az I. Kortárs Művészeti Fesztivál keretében), valamint az abai önkormányzattal (Aba Napok). 2000-ben 12 taggal jegyezték be hivatalosan az egyesületet. Az alkotók mellett felkérték a csatlakozásra az 1998 óta velük kapcsolatban álló, tevékenységüket segítő embereket is: a programok pénztárosát, művelődési ház technikusát, az akkori igazgatóhelyettest, akiből azóta igazgató lett, valamint az egyik alkotó akkori barátnőjét, aki a szervezési munkákban sokat segített és azóta is aktív tag. Az egyesület neve, a MÉHKASAULA az eredeti kezdeményezésre utal, azt variálták játékosan tovább. Az Aula tag pedig a Szabadművelődés Házának aulájára utal, ahol a legtöbb rendezvényüket tartják. Itt korábban havonta, mostanában ritkábban rendeznek eseményeket. Ezek gerince: független zenekarok koncertjei mellett társművészeti akciók bemutatása nem „rádióbarát” zenék keretében. A koncert és az előadások után eklektikus tánczenét adnak a lemezgyűjtők folyamatosan frissített repertoárjából. Az egyes rendezvényeken fellépő zenekarok, együttesek kiválasztásakor fontos szempont, hogy az adott együttes a hazai és nemzetközi zenei élet kiemelkedő, igényes, egyedi hangú képviselője legyen. Az elmúlt évek során megvalósított rendezvényeken a zenei műfajok majd minden ágát felvonultatta az egyesület (hazai kortárs könnyű-, komoly-, jazz-, népzene, worldmusic, és kísérleti műfajokat egyaránt)26. A MAKE programjain a koncertek köré épülő társművészeti produkciók a művészetek minden ágát képviselik, úgymint táncművészet, 26
Felléptek például: Makám, Grencsó trió (jazz), Kalyi Jag (roma népzene), Lois Viktor és a Tundra Voice, Másfél, Korai Öröm, Bada Dada, Yonderboi, Besh o droM, Úzgin Üver, Cematurbo, Terra Rossa, minimalisten, Miraque I Myro & Deutsch Tamás (live act gépzene).
23
mozgásszínház, bábszínház, film, videó, fotó, performance, képzőművészet27. 2000 óta a kezdeti rendezvényekből több rendszeresen visszatérő fesztivál nőtt ki, amelyekhez újabbak is jöttek (az 1. sz. mellékletben a jelentősebbeket részletesen is bemutatjuk): - Fehérvári Filmesek (rövid) Filmjei (1998 óta összesen ötször); - Enter Fesztivál (2000 óta összesen négyszer); - Helyi Lokál – bemutatkozási lehetőség helyi amatőr vizuális alkotók és zenekarok számára (2001 óta összesen négyszer); - Fehér Vászon Filmfesztivál (2004 óta kétszer); - Civil Régió – néhány veszprémi civil szervezettel, elsősorban amatőr színjátszókkal közösen rendezett esemény, hol Veszprém, hol Fejér megyében (2005 óta összesen háromszor). A szervezet tevékenységébe már a kezdetektől fogva beletartozott a rendezvények szervezése mellett az is, hogy akár saját programjaik, akár már programok ismertetésére plakátokat készítsenek. Ezek bemutatására három kiadvány is született. A rendezvényeken, fesztiválokon a tagok saját alkotásaikkal is megjelennek, illetve a bulikon DJ-ként vagy VJ-ként is tevékenykednek. A szervezet tevékenységét időrendben nézve, erős hullámzást tapasztalhatunk a rendezvények számában. A kezdeti időszaktól 2000-ig nőtt a rendezvények száma, 2001–2002-ben szinten maradt. 2003–2004-ben viszont visszaesést tapasztalhattunk, s csak 2005-től indul meg a rendezvények számának növekedése. Míg azonban a kezdeti időszakban 27
A teljesség igénye nélkül: KAS tánc happening, Black Dance Fleep mozgásszínházi élő cleap, MASKARÁS óriásbábegyüttes, Sági film, Fehérvári Filmesek (rövid) Filmjei, Szalai Péter Téltemetés című filmje, Schneider nővérek (kiállítás és filmek), Kaos Camping (Szuper 8-as, Normál 8-as és 16-os filmek), a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakos hallgatóinak videomunkái, Zalka Imre vándorfotográfus, Deme Dávid fotográfus, diák Indiából és Nepálból, OPÁL Színház, Versek lantkísérettel, Lókurzus Kortárs Művészeti Társulás, Árnyékkötők csoport óriásxerox kiállítása, Bari Janó képzőművész és Iza performance műsora.
24
jellemzően a MAKE volt a fő szervező, az utóbbi időben egyre jellemzőbb a különböző nagyrendezvényekhez (Fehérvári Zenei Napok, Kortárs Művészeti Fesztivál, Mediawave, Művészetek Völgye) való csatlakozás, illetve a társrendezőség. A kezdetekhez képest csökkent a „klasszikus”, a Szabadművelődés Házában rendezett bulik száma is. A kezdeti időkben jellemző volt az is, hogy a tiszteletjegyeket különleges formátumban kivitelezték. Néhány példa a különleges tiszteletjegyekre:
25
A tevékenység hullámzása a tagság belső viszonyaival függ össze. 2003 táján egy bizalmi válság rázta meg az egyesületet: kiderült, hogy az egyik alapító tag a többiek háta mögött próbált az egyesület nevében, a saját szakállára pályázni. Az érintett tag kilépett, s egy másik is követte ebben, mert nem bírta az ezzel kapcsolatos feszültségeket. Később az egyesület pénzügyeit vivő tag is távozott, mivel egyrészt úgy érezte, hogy mindenkinek az alkotómunka a fontos (ő maga nem alkotó), s egyáltalán nem ismerik el, illetve támogatják a feltételek biztosításához szükséges háttérmunkát. Ehhez hozzájárult az is, hogy megítélése szerint az egyesület vezetője meglehetősen diktatórikus stílusban irányít. Csak az ő munkáját ismerik el, az egyesület sikerei mint az ő erőfeszítésének eredményei jelennek meg. A volt tag szerint az elnök fontos (főleg a pénzügyekre vonatkozó) információkat visszatart, azokról csak a néhány kiválasztott értesül. Véleménye szerint nem tisztán mozognak pénzek, s előfordult az is, hogy ugyanazért a munkáért valakinek fizettek, más pedig még köszönetet sem kapott. Az egyesület vezetője szerint viszont a volt tag sehol sem elégedett és más egyesületektől is távozott, mert nem biztosították a feltételeket a munkájához. Más megjegyzése szerint pedig „túl precíz”. Megint más vélemények szerint a vezető, ha jól-rosszul is, de végzi feladatát. Akik elégedetlenek vele, alapíthatnának másik egyesületet, mégsem teszik. A jelenlegi tagok közül pedig senki más nem lenne alkalmas vezetőnek. Az egyik alapító tag pedig azért lépett ki, mert egyrészt fáradni érezte az egyesületet, másrészt egyéni karrierje miatt nem tudna teljes erőbedobással részt venni annak életében. Szerinte, ami a kezdeményezés indulásakor jó volt és segítette a munkát – a szoros baráti kapcsolatok – az mostanra nehezítő tényezővé vált, a mindenféle sértődések, összekapások miatt. Sokan pedig Budapestre vagy külföldre mentek tanulmányaik miatt, s a városban maradók is kevesebbet tudnak az egyesület dolgaival foglalkozni (családalapítás). Mindezek miatt igen lecsökkent az aktív tagok száma: a kezdeti 12 főről mára 4-5 főre apadt. Hosszú idő óta csak egy új tagról számolhatnak be. Egyrészt tehát azok a 26
tagok léptek ki, akik elindultak a Bourdieu-féle „el nem fogadott művészet” pólustól a „bevett” művészet pólusa felé, kinőtték az egyesületet. Másrészt az egyesület nem alkotó tagjai között is nagy volt a lemorzsolódás, közülük már csak egy tag az egyesületben. Nem művészként nehéz lehetett bírni mind a lelkesedést, mind a háttérmunka lebecsülését. A szervezet belső értékrendje és önképe A belső értékrend fő elemének egy bizonyos általunk nehezen meghatározható (esetleg színvonalas undergroundként jellemezhető), de a szervezet tagjai által biztosan érzett kulturális irányzat, ezen belül zenei ízlésvilág tűnik. A szervezetben csak az ezen irányzathoz közel állók tevékenykednek (a kivált tagok is más okok miatt távoztak). Értékrendjüket a rendezvényeikre meghívott előadókkal, az általuk játszott zenékkel, a pályázatokra beküldött alkotások elbírálásakor (illetve egyáltalán abban, hogy mire írnak ki pályázatokat) tudják kifelé közvetíteni. A fenti értékrend elég stabilnak tűnik, bár időről időre felmerül, hogy a bizonyos rétegnek szóló, illetve a populáris műfajok, alkotások felé menjenek-e el inkább, illetve kevesebb, de nívósabb programjuk legyen, vagy több olcsóbb. Az egyesület vezetőjénél éreztük az egyes események kapcsán azt, hogy a színvonal iránti elvárásokat felülírhatja a közös élmény, az együttlét, az esemény mellett-keretében zajló társasági élet favorizálása, s talán kissé ezek felé mozdult el az egyesület által képviselt értékrend. Véleménye szerint a populáris programok a tömegbázis miatt fontosak. Továbbá vannak olyan helyszínek (például a Bory-vár), ahová muszáj tömeget odacsalni, különben üresnek tűnne a hely. A szakmai programokon viszont nem fontos a nézőszám, s a szakmai nézők megtöltik az esemény színhelyét (Enter, Fehérvászon). Mind a jelenlegi, mind a volt tagok véleménye megegyezik abban, hogy az egyesület annyiban teljesítette küldetését, hogy sikerült a mainstream-en kívül eső kulturális életet megélénkíteni, neves külföldi, fővárosi, illetve az ország 27
más részeiről származó produkciókkal. A kezdeti (1998–2000-es) lendület után azonban ők is érzik a visszaesést, amit elsősorban külső okokkal magyaráznak: a kínálatban jelentkező űrt a helyi vállalkozók is megérezték, s most már ők is hoznak e szegmensbe tartozó előadókat, együtteseket Székesfehérvárra. Egyes vélemények szerint „megteremtették” saját konkurenciájukat: az egyesület sikerein felbuzdulva több hasonló profilú szervezet is tevékenykedni kezdett a városban. Felmerült olyan vélemény is, hogy egyre jobban érezhető Budapest konkurenciája: egyre többen mennek Pestre tanulni (és most már hétvégén se jönnek vissza) vagy csak egyszerűen szórakozni. Másik fő céljukat, a megnyilvánulási lehetőség biztosítását eltérően ítélték meg a jelenlegi tagok, illetve az egyik volt tag. Az előbbiek szerint ezt a célt elérték, és folyamatosan teljesítik részben kiállítások, koncertek rendezésével, részben pedig pályázatok kiírásával. A pályázatok általában nem pénzdíjasok, vagy ha igen, akkor is csak kisebb összeggel tudják az alkotókat honorálni. A megmérettetés és a nyilvánosság lehetősége viszont biztosított: ha egy-egy napra is, de ki tudják állítani a beérkezett műveket a Szabadművelődés Házában vagy a Bőrgyárban, illetve az előadóművészek koncertezhetnek itt. A kilépett tag szerint, amit az egyesület e téren nyújt, túl kevés egy alkotó számára (megjegyzendő, hogy a fent említett interjúalany elindult a professzionális művésszé válás útján; most fejezi be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, s mellette már több díjat, ösztöndíjat nyert). Több kilépett tag szerint az egyesület, illetve vezetője egyre inkább ismétli magát, főleg a zenét tekintve. Az eredeti programok, új alkotások mellett egyre nagyobb szerepet kap a korábban elkészült anyagok (filmek, plakátok) újbóli bemutatása Fehérváron, illetve a városon kívüli fesztiválokra utaztatásuk, egyfajta vándorcirkusz jelleggel, a „mindegy, csak szerepeljünk”. Felmerült olyan vád is, miszerint az egyes fesztiválokat túl gyakran rendezik meg, így nincs idő elegendő színvonalas alkotás születésére, gyengébb művek is bekerülnek. A tagok (nagy részük maga is alkotó) igen nagyra értékelik a kreativitást, az új ötleteket. 28
Kérdéses, hogy a rendszeresen ismétlődő rendezvények (ezek az egyesület tevékenységének egyre nagyobb részét teszik ki) meddig tudják még lekötni őket. Megjelent olyan vélemény, hogy ezek már unalmasak a tagság számára, nem jelentenek kihívást. Az egyesület vezetője szerint ezek a rendezvények egyre több alkotót vonzanak, már számítanak rájuk, másrészt pedig mindig vannak olyan ötletek, amivel fel lehet dobni egy visszatérő rendezvényt is. Példaként többek között azt említette, a legutóbbi filmfesztiváljukra kitalálták, hogy a filmekből lefényképeznek egy-egy filmkockát, s óriásplakáttá felnagyítva állítják ki. A szervezet önképénél érdemes kitérni arra is, mire büszkék, illetve mit fájlalnak maguk a tagok. Sikerként szinte mindegyikük azt említette, hogy egyik plakátkiállításuk anyaga olyan jó lett, hogy azt a Nemzeti Galéria is elkérte és archiválta (tehát elindultak a hivatalos vagy „bevett” művészet felé). Egy példa:
29
Szintén sikerként említették azt, hogy most már ismerik őket a városban, a nevük egyfajta márka lett: aki hallja, tudja milyen színvonalat, irányzatot, körülményeket találhat a rendezvényeiken. Az egyesületet befogadó művelődési ház, a Szabadművelődés Háza igazgatója (aki bár tag, mégis válaszai alapján inkább külső támogatói attitűdöt mutat az egyesülettel szemben) szerint az egyesület egyfajta katalizátor szerepet játszott Fehérváron, példáján több kulturális civil szervezet kezdett működni (Hangosztás, BŐRKE, Moiré), fellépésével sokat tett általában a civilek elfogadtatásáért. Kudarcként az merült fel, hogy egy-egy rendezvényükre kevesen jöttek, pedig neves előadókat hoztak – ilyenkor is inkább a külső okokban keresték a probléma okát (az emberek közönye, lustasága, a konkurencia megjelenése). Hosszas beszélgetések után merültek fel olyan problémák, amikért magukat okolhatnák (új belépők hiánya, az új ötletek megfogyatkozása, a régi tagok lemorzsolódása), de ezeknél se az okokon, se az esetleges megoldásokon nemigen törték még a fejüket. A közönség által említett problémákat (ismétlődő, unalmassá váló zenék, műsorok) a tagok kevésbé érzékelik. Csak a környezeti feltételek megváltozásának (konkurencia megjelenése) tárgyalásakor merült fel, hogy emiatt esetleg a szervezet céljainak újragondolására lenne szükség. Összességében véve, sikereiket általában maguknak tulajdonították, kudarcuk viszont megítélésük szerint nagyobb nemigen volt, s ha igen, az se rajtuk múlott. Tevékenységük megítélésénél elsősorban az ismerősökre, illetve a törzsközönség köréből véleményüknek hangot is adókra hallgatnak. Ez a visszacsatolási forma azonban jellegéből adódóan igen szubjektív, a pozitív vélemények felé torzít, így a működésre nincsen látható hatása. A képet átszínezi még – főleg a kilépett alapító tagnál – egyfajta nosztalgia a kezdeti „mozgalmi” időszak után, amikor még nagy csapatokban közlekedve mentek el a kiállítás-megnyitókra, s utána tovább beszélgettek a kocsmában. A kezdeti lelkesedésben rengeteg időt és energiát fordítottak az egyesületre, ami most már nincs meg. Van, aki szerint ez a változás, hanyatlás törvényszerű egy kezdeményezés életében. 30
Mint állandó, a MAKE működését nehezítő tényező elsősorban a megfelelő hely hiánya merült fel: a Szabadművelődés Háza alkalmatlan a nagy zajjal járó művészi alkotómunkára, illetve a késő éjjelig tartó programokra, mivel egybeépült egy iskolával, és lakóépületek veszik körül. Állandó hely híján a technikát is minden egyes rendezvénynél újra kell építeni. Jó lenne az eszközparkjukat bővíteni (pl. profi kamerákkal), erre azonban a jelenlegi támogatási rendszer nemigen ad pénzt. A szervezet külső megítélése Az általunk felkeresett önkormányzati tisztviselők, illetve intézményvezetők általában igen pozitívan vélekedtek a MAKE tevékenykedéséről. A kulturális bizottság tagja (aki egyébként a BŐRKE vezetője) igen aktívnak, minden új felé nyitottnak tartja őket. Ez természetesen nem választható el attól a ténytől, hogy az egyesület tagjai már a kezdetektől részt vesznek a BŐRKE munkájában is. Nehezményezte viszont, hogy bizonyos művészeti irányzatok, többek között a népművészet irányába egyáltalán nem nyitottak. Véleménye szerint a kulturális bizottság többi tagja most már lassanként megismerte az egyesületet, s ha nem is mint művészetet, de „fiatalos marhaságot” támogatják, mivel kell adni valamit a fiataloknak is. A közművelődési iroda vezetője kiváló szervezőként, a művészi igényességre ügyelőként jellemezte az egyesületet. A Kortárs Zenei Fesztiválnál egyrészt mint szervezőkre számítanak rájuk, másrészt abban is ki szokták kérni a véleményüket, hogy milyen előadókkal, programokkal lehetne még színesíteni a programot. Mindketten kiemelték, hogy időnként probléma merült fel rendezvényeiken a hangerővel kapcsolatban (bár e téren inkább az egyesület pártján állóknak tűntek, mondván, egy nagyvároshoz, pláne egy megyeszékhelyhez hozzátartozik a nyüzsgés, az éjszakai élet és a zaj is). A közművelődési iroda egy alkalmazottja viszont a fentitől elég eltérő attitűdöt mutatott: az egyesület tisztességgel el szokott számolni a kapott támogatással, ezen túlmenően nem érdekli a tevékenységük. 31
Az önkormányzat civil referense szerint az egyesület sok szempontból úttörő szerepet játszik a fehérvári civil életben. Igen fontosnak találta újszerű mentalitásukat, amennyiben először megmutatják, mit tettek le az asztalra, s csak utána kérnek pénzt. Szintén fontos, hogy ha bármilyen helyzet van, lehetőség van, azonnal rámozdulnak. Megjelennek minden lehetséges fórumon, s elmondják a véleményüket. Ezzel kezdetben megütközést is keltettek, az egyesület vezetője ugyanis raccsolásával és piros hajával meglehetősen szokatlan jelenség volt. Ha bármi nem világos számukra a rájuk vonatkozó szabályozásból vagy a pályázati kiírásokból, akkor addig járják a különböző fórumokat, hivatalokat, amíg meg nem értik. Kiemelte, hogy az egyesület elsőként mellékelt pályázataihoz CD-t, majd DVD-t, illetve honlap-hivatkozást, ezzel a többi egyesületet is a modern technika használata felé orientálva. Művészi igényű plakátjaik láttán a többiek nem mernek kézzel írott fecnikkel kiállni. Úttörőnek tartotta őket az önkéntesek mozgósítása terén is. Kiemelkedő jelentőségűnek tartja tevékenységüket a fehérvári civil élet szempontjából is: elmondása szerint az egyesület igen aktívan vesz részt a Fehérvári Civil Háló (a városi civilek érdekvédelmi szövetsége) munkájában. A MAKE vezetője szerint viszont a szövetség még alig kezdett el működni, a megalakítása körüli gondok miatt. Mindenesetre, amikor az egyesületet felkérték, hogy a szövetségben képviselje a kultúrát, elvállalták a feladatot. Ezen túlmenően az egyesületet nem nagyon érdekli a civil közélet, az érdekvédelem, inkább maradnak a művészet, a kultúra területén. Részükről ez tudatos döntést jelent, olyan kevéssé szeretnének részt venni a struktúrában, amennyire csak lehetséges. A Deák Képtár igazgatónője is kiemelte az egyesület mozgékonyságát, jó kapcsolatteremtő képességét. Kissé provokatív kérdésünkre viszont, miszerint a képtár (amely egyébként kortárs művészekkel foglalkozik) mikor venné be az egyesület alkotásait, azt reagálta, hogy ahhoz komoly művészei teljesítményt kellene letenni az asztalra. 32
A MAKE tevékenységének megítéléséről a közönsége körében a Fehérvári Zenei Napokon próbáltunk képet kapni, egy kérdőíves felmérés segítségével. Itt 25, a szervezetet ismerő interjúalany véleményét tudtuk megkérdezni. Meg kell jegyeznünk, hogy amikor nem az általuk szervezett Méhkas Aura Ligetnél kérdeztünk, akkor alig akadtunk őket ismerőkre. Ez abból adódhatott, hogy csak egy bizonyos rétegzenei stílus követői körében népszerűek. (Az esemény egyébként igen fontos volt az egyesület életében, mert ekkor avatták fel az általuk társadalmi munkában több hónapja tervezett–készített polip alakú tűzrakóhelyet. Ez hosszú idő óta az első olyan esemény volt, ami a tagság nagy részét és a holdudvart is aktivizálni tudta.) A megkérdezettek többsége elég jól ismerte az egyesület tevékenységét. A legtöbben a zenei rendezvényeket említették, legismertebb konkrét programjaiknak pedig a Szabadművelődés Házában, emellett a Bőrgyárban és a Bory várban rendezett események bizonyultak. A rétegprogramok (Enter Fesztivál, Fehér Vászon) kevésbé ismertek voltak. Néhányan az egyesületnek közéleti szerepet is tulajdonítottak: próbálnak valamit tenni a város kulturális életéért, illetve lehetőséget biztosítanak a fiatal alkotóknak. Az egyesület működését mintegy felük ítélte meg pozitívan, harmaduk negatívan vagy ambivalensen, a többiek pedig nem tudtak véleményt mondani. Érezhető volt, hogy az egyesületet jobban ismerők véleménye negatívabb a vele még csak rövidebb ideje kapcsolatba kerültekénél. Akik pozitívan ítélték meg őket, azok a rendezvényeik jó hangulatát, a kreativitásukat– nyitottságukat dicsérték. Akiknek negatív vagy ambivalens volt a véleményük, azok elsősorban a zenével kapcsolatban hoztak fel kifogásokat, de felmerültek szervezeti problémák is – diktatórikus vezetési stílus, illetve a vezető személye általában, nem tiszta pénzmozgások, valamint az, hogy elszálltak, ők akarják meghatározni, mi a művészet, illetve művészkedők. A programok számának és színvonalának megítélésekor az a benyomásunk támadt, hogy az egyesületet jobban ismerők egy része unja már a zenéjüket, az ismétlődő produkciókat (ez persze az alacsony mintanagyság miatt legfeljebb jelzésértékű lehet). Érezhető volt, 33
hogy a megkérdezettek egy része számára zavaros a Bőrgyár és a MAKE kapcsolata. Ezt valószínűleg azért lehet zavaró, mivel van, aki a BŐRKE-t felülről, az önkormányzat (illetve az alpolgármester-asszony) által kreált-irányított képződménynek tartja. Egyesek szerint a MAKE tagjai csak azért léptek be a BŐRKE-be, hogy a saját egyesületüknek szerezzenek önkormányzati támogatást, a másik egyesületben nem csinálnak semmit. Mások pedig nem értik, ha olyan sok rendezvényt csinálnak együtt, minek van egyáltalán két egyesület. Szervezeti élet A szervezési dolgokkal, a pénzügyekkel és a pályázatok írásával– kezelésével szinte kizárólag az egyesület vezetője foglalkozik. Az egyéb (elsősorban rendezvények szervezésével kapcsolatos) feladatokat a tagok érdeklődési körüknek megfelelően vállalják: a két fő irány a zenei, illetve a vizuális/képzőművészeti. A feladatokat úgy tűnik, nem kiosztja valaki, hanem a tagok öntevékenyen vagy végzik vagy nem. Az egyesület intézményi hátterét egy művelődési ház képzi: ennek igazgatója maga is tag. Korábban az önkormányzat kulturális bizottságának tagjaként lobbizott is az egyesület érdekében. Nem lehet azt tapasztalni, hogy törekednének akár a tudatos szervezetfejlesztésre, akár a humánerőforrások gondozására. Hiába tud az egyesület jelentős számú önkéntest megmozgatni egy-egy esemény alkalmával, új tagot idáig csak egyet tudtak felmutatni. Nem is törekszenek új tagok vonzására: úgy tartják, ha valaki érdeklődik a munkájuk iránt, az majd megkeresi őket, bekapcsolódik valamelyik projektjükbe, s akkor úgyis kiderül, tudnak-e együtt dolgozni. Tehát az új tagtól teljes önállóságot és azonosulást várnak kezdettől, mindenfajta „tutorálás”, segítség nélkül. Vezetőjük szerint a létszám alacsonyan tartása tudatosan vállalt stratégia, mivel nehéz sok embert mozgatni, aktivizálni. Véleménye szerint így is elegen vannak, mivel a rendezvények szervezése mára rutintevékenységgé vált, illetve a pályázatoknál 34
fejléccserével megoldható, hogy ugyanazt az anyagot több helyre, több évben is beadják. Több kilépett tagjuk most is segíti tevékenységüket, ezért sincs szükségük újakra. A távol levő tagok egy része is hazajön egy-egy eseményre, segíteni. Egy másik volt tagjuk viszont kifogásolta, hogy munkáját az egyesületben sosem ismerték el, köszönték meg. Az egyesület kapcsolati hálója A MAKE egyik legnagyobb erőssége kiterjedt kapcsolati hálója, ezért érdemes lehet rá külön kitérni. Igen fontos, hogy az egyesület több tagja kapcsolódik a székesfehérvári „bevett” művészeti élet képviselőihez (elismert alkotók, mint Pinke Miklós, vagy a Deák Képtár igazgatója). Ez arra vezethető vissza, hogy a helyi művészeti gimnáziumban végeztek vagy más vonalról ismerték őket (pl. együtt jártak dzsesszkoncertekre). Részben ugyanezek a tagok már korábban kapcsolatba kerültek a város kulturális közigazgatásával, mivel szabadúszóként dolgoztak az önkormányzat számára (pl. események fotózása). Jó kapcsolatban vannak a kulturális bizottság külsős tagjával (annak egyesületében, a BŐRKE-ben a MAKE több tagja is tevékenykedik). Ő is, valamint a képtár igazgatója, illetve a nekik helyet biztosító művelődési ház igazgatója lobbizott értük az önkormányzatnál (főleg eleinte, amíg nem ismerték őket). Néhány vezető önkormányzati tisztviselővel, mint a közművelődési irodavezetőjével vagy a civil referenssel is jó kapcsolatban vannak. Utóbbival való jó viszonyuk azért is fontos, mert mint az NCA Közép-dunántúli Regionális Kollégiumának tagja, az NCA-s pályázatoknál is tudott nekik segíteni (jó viszonyuk talán annak is köszönhető, hogy a civil referens gyerekei szívesen látogatják a MAKE rendezvényeit, fia nagy ENTER Fesztivál rajongó). Szintén előnyt jelent, hogy ismerik az önkormányzat második–harmadik vonalbeli kulturális területen dolgozó tisztviselőit: titkárokat, helyetteseket. Utóbbiak, mint velük körülbelül egykorú fiatalok, hasonló rendezvényekre járnak, megnyitókon találkoznak, le-leülnek egymással 35
borozgatni. A most nyáron a Bregyó Szabadidőközpontban az épített tűzrakóhely kapcsán merült fel, hogy a politikusokkal való kapcsolat, az ő támogatásuk mivel jár. A tűzrakóhelyet az egyik képviselő így a választások táján szívesen támogatta volna, de akkor ő is avathatta volna fel. Mivel el akarták kerülni, hogy ő kovácsolhasson tőkét a munkájukból, elutasították a támogatást. Ilyen elutasításra most első ízben került sor, s remélik, hogy ezt valóban megengedhették maguknak. Az őket befogadó művelődési ház vezetőjével való jó viszonyuk egyéb erőforrásokhoz is juttatja őket, erről a gazdálkodásnál részletesen írunk. Itt inkább kapcsolatuk kialakulásáról ejtenénk néhány szót. Mivel a Szabadművelődés Háza eredeti profilja szerint a rendszerváltás előtt ifjúsági és gyermekház volt, ezért a fiatalokkal való kapcsolatuk miatt „megtalálták” őket a rendhagyó zenei rendezvények, illetve ők maguk is nyitottak voltak ezek felé. Korábban például dzsesszklub működött a házban. Kezdetben mégis voltak nehézségek az együttműködésükben: míg a művelődési ház igazgatóhelyettese (aki később a MAKE tagja is lett) nyitott volt a kezdeményezésükkel szemben, addig a dolgozók jelentős része ellenérzésekkel szemlélte őket. Ez részben a szokatlan zenei stílusból, részben pedig az ilyen intézményeknek a fiatalokkal kapcsolatos általános problémáiból adódtak: isznak, dohányoznak, sokáig ott akarnak maradni, hangosak, furán öltözködnek– viselkednek. Az igazgatóhelyettesnek köszönhetően azonban ezek a problémák elsimultak, a két fél megtanult együtt élni. A civil szektoron belül elsősorban a helyi, hasonló profilú csoportokkal működnek együtt. Kapcsolatuk az egyik helyi ernyőszervezettel, a BŐRKE-vel a legszorosabb, melybe több tag is belépett. Több olyan szervezet van, akikkel a visszatérő rendezvényeik, pályázataik (Fehérvászon Független Filmfesztivál, Enter Fesztivál, Helyi Lokál, stb.) során együttműködnek, vagy
36
akiket rendszeresen meghívnak fellépőként rendezvényeikre28. A MAKE igyekszik a régión belül is kapcsolatokat találni, ez a veszprémiekkel sikerült, a Komárom-Esztergom megyeiekkel nem. Az üzleti szférával való kapcsolatuk szintén jelentős: az egyik helyi rendezvényszervező–vendéglátós rendezvényein (FEZEN) szoktak részt venni, illetve vállalkozási tevékenységük révén vannak kapcsolataik (kulturális szolgáltatások, pl. disco szervezése). Több profi előadóval, együttessel, rendezvényszervezővel állnak/álltak kapcsolatban, nem világos, hogy kapcsolatuk üzleti vagy egyéb jellegű-e (pl. neves előadók fellépése a MAKE rendezvényein, a MAKE plakátjainak és DJinek részvétele a Médiawave-n, Kapolcson, stb.) Nemzetközi kapcsolatuk néhány külföldi együttes és előadó meghívásában merül ki. Honlapjukat (www.mehkasaula.hu) állandóan frissítik. A honlap kérdések, vélemények beküldésére is alkalmas, ezekre válaszolni szoktak. Rendszeresen szerepelnek az önkormányzat hírportálján, mind a rendezvényeik ismertetője, mind azok értékelése formájában. Rendezvényeik kapcsán a helyi írott sajtó is elég gyakran foglalkozik velük. A szervezet erőforrásai Az első két évben, amikor még nem jegyeztették be magukat civil szervezetként, csak a tagok adományaira és munkájára számíthattak. E két év alatt azonban olyan eredményeket sikerült letenniük az asztalra, amelyekre hivatkozva már sikeresen tudtak pályázni, illetve más módon külső forráshoz jutni. Forrásaikról csak a 2005-ös évet tekintve kaptam teljes körű információt. Ennek alapján 3.300 e Ft-os bevételük legnagyobb hányadát a vállalkozási bevételek tették ki (49,8%, ebből 4,8% a jegybevétel), illetve az állami támogatás (50%). Az állami 28
Kodolányi Vizuális Műhely, Hang-Szín-Tér, Hangosztás, Moiré, Bory vár, Syrup, Vasze
37
támogatás legnagyobb része az NCA-tól (47%), majdnem ugyanennyi a városi önkormányzattól (40%), kisebb rész pedig az ICSSZEM-től (13%) származott. Emellett a tagdíjból származó bevétel eltörpül (0,2%). Mindezeket kiegészítik a nem forintosított, de jelentős erőt képviselő nem pénzbeli források (tagok munkája, adományai, önkéntesek munkája). Az őket befogadó művelődési ház vezetőjével igen jó kapcsolatban vannak, ennek köszönhetően nem kell bérleti díjat fizetniük, ingyen használhatják rendezvényeiken a technikát. Előfordult már, hogy pénzügyileg kisegítette az egyesületet, illetve amikor panaszkodtak a környéken lakók a koncertek zajára, akkor hangszigetelő falat építtetett. Pályázatokon együttműködik az egyesülettel. Összességében véve az egyesület gazdálkodása erősen eltér az országos átlagtól, amennyiben vállalkozási bevételük a források jóval nagyobb hányadát teszi ki, s az átlagosnál magasabb az állami támogatás aránya is, a saját (de nem vállalkozási), illetve a szponzori bevételekkel szemben. Jegybevételeik nem jelentősek, mivel egyes rendezvényeik ingyenesek, s a többieknél is igyekeznek a jegyárakat alacsony szinten tartani. Az egyesület működésének megítélése A vizsgált anyagok szerint az egyesület, annak ellenére, hogy egyes céljait elérte (vagy éppen azért), válaszút elé került. Egyik fő célkitűzése, miszerint betöltse a székesfehérvári kulturális élet, ezen belül is az underground kultúra terén mutatkozó űrt, a külső környezet változásai (a profitorientált szervezetek, a hasonló profilú nonprofit szervezetek megjelenése) miatt kissé túlhaladottá vált. Az egyesület másik célkitűzését, miszerint bemutatkozási alkalmakat teremtsen a helyi alkotóknak, sikeresen elérte: a helyi alkotók számítanak a rendezvényekre, egyre nagyobb számban jelentkeznek rájuk. A rendszeresen visszatérő rendezvények azonban a tagság egy részének (jellemzően éppen a legkreatívabbaknak) már nem jelentenek kihívást. A fentiek miatt 38
az egyesületnek vagy új feladatokat, célokat kell találnia számukra (és saját maga számára), vagy számíthat elvesztésükre. Ez önmagában véve nem baj (felfogható úgy is, hogy az egyesületbeli munka segített egyes tagoknak, művészeknek pályájuk elindításánál), viszont gondoskodni kell az utánpótlásukról. A humánerőforrás-gazdálkodással a fentiek mellett is komoly hiányosságok mutatkoznak. A jelenlegi tagok jelentős része más városban tanul, ezért rendszeresen nem tud részt venni az egyesület életében. Új tagok felvételére viszont egyáltalán nem is törekszik az egyesület. Megítélésem szerint viszont szükség lenne az új tagokra, mivel további aktív tagok is kieshetnek (jellemzően fiatal emberek, családalapítás előtt vagy közben, így ennek nagy a veszélye), illetve új ötletek miatt se ártana további tagok belépése. Érzésünk szerint, ha az egyesület vezetője valamilyen okból kiesne, az egyesület működése feltehetően megszűnne. A külső környezet véleményét elemezve az egyesületnek (és főleg vezetőjének) felül kellene vizsgálnia, hogy milyen problémák– ellenérzések (ismétlődés, unalmassá válás, vezetési stílus) merültek fel az egyesülettel kapcsolatban. Záró gondolatok Miután az előzőekben bemutattuk egy igen kreatív, innovatív kulturális egyesület működését, szeretnénk annak jelentőségét egy szélesebb nézőpontból elemezni. Az egyesület több szempontból is hozzájárul a város fejlődéséhez. Egyrészt, mint a kreatív gazdaság szereplője, közvetlenül is hozzájárul a helyi gazdasághoz, művészeti produktumok előállításával, értékesítésével, a hozzájuk kapcsolódó fogyasztás generálásával. Másrészt a kreatív ipar egyfajta „inkubátorházaként” szolgál a kezdő, illetve amatőr alkotók számára, s nemcsak a saját tagjaik részére. A kiállítók– fellépők számára bemutatkozási lehetőséget, kapcsolatszerzési lehetőséget nyújt, akik pedig a rendezvények szervezésében is részt vesznek, azok nem lebecsülendő gyakorlatot szereznek a rendezvény- és kiállítás-szervezés, a kooperáció terén. 39
Harmadrészt jelentősen hozzájárul a város kulturális életének felpezsdítéséhez, színesítéséhez, ami – a tanulmányunkban összefoglalt szakirodalom alapján – kulcsfontosságú az innovatív elmék számára megfelelő környezet kialakításában. Mindezeken túl hozzájárul a hagyományos értelemben vett kulturális különbségek csökkentéséhez is: törekszik a közönség látókörének szélesítésére a magaskultúra és a tömegkultúra közötti résben, s a városnak a főváros kulturális kínálatához képesti hátrányának lefaragására. Az, hogy törekvéseikben alapvetően sikerrel jártak, annak köszönhető, hogy főként saját erejükre támaszkodtak és működésükkel valóban meglévő szükségleteket elégítettek ki. Kiemelkedő aktivitásuk olyan szimbolikus tőkét generált, amely lehetővé tette számukra, hogy anyagi erőforrásokat tudjanak szerezni. Ebben nagy segítségükre volt a bevett kulturális mező szereplőivel, illetve az önkormányzattal való erős és szerteágazó kapcsolatrendszerük. Mindezeken túl kiemelnénk az őket befogadó művelődési ház igazgatójának nyitott, toleráns attitűdjét. Mindezek az eredmények igen fontosak. Az egyesület – más, hasonló profilú civil szervezetekkel együtt – azonban a jelenleginél jóval nagyobb szerepet is játszhatna Székesfehérvár életében. Ez részben az egyesület működésének hiányossága: miközben számos szempontból innovátor szerepet játszottak a fehérvári civil életben, megmaradtak a szűken vett kulturális területen, s nem vállaltak fel közéleti vagy érdekképviseleti szerepet. Másrészt viszont az önkormányzat felelőssége, hogy nem vonja be a fejlesztési koncepciók készítésébe a civileket. Az összes általunk vizsgált fejlesztési terv és koncepció az innovációt teszi a középpontba, amely feltételeinek megteremtésében a helyi társadalom nyitottságának, a kultúrának kulcsfontosságú szerepe lenne. A tervekben azonban e szempontból semmilyen szerepet nem szánnak a kultúrának – ld. az Európa Kulturális Fővárosa pályázatra készült anyagot. A kultúrára legfeljebb mint skanzenre, esetleg néhány magaskulturális szolgáltatás formájában van szükség. Az innováció feltételeinek megteremtéséhez azonban a település- és gazdaságfejlesztési koncepciókkal összehangolt, az 40
innovációt szolgáló komplex kulturális fejlesztési tervre lenne szükség. A kulturális és egyéb koncepciók készítésénél pedig a társadalmi tervezés módszerével lehetne elérni a lakosság, a gazdasági szféra és általában az érintettek támogatását, a fejlesztés céljaival való azonosulását.
41
1. sz. melléklet – Egyes jelentősebb fesztiválok bemutatása Fehérvári Filmesek (rövid) Filmjei 1998 őszén hirdették meg először a Fehérvári Filmesek (rövid) Filmjei programot, így kívántak bemutatkozási lehetőséget biztosítani a városban élő független filmeseknek. Akkor három alkotót kértek fel, és az ő munkáikat láthatta a közönség. 2000 októberében rendezték meg a második alkalommal a F.F.(r)Ft. Erre már felhívást írtak ki, melyre 9 alkotó jelentkezett. 2002. október 11-én tíz filmes alkotó 14 rövidfilmje futott a vásznon. 2004-ben már három naposra bővült a program, így egy kisebb fesztivállá alakult át, s Fehérvászon Függetlenfilm Fesztivál címmel hirdették meg. Felkérték a Székesfehérváron időközben kialakult filmes műhelyeket egy közös bemutatkozásra. A Kodolányi Vizuális Alkotóműhely és a Hang-Szín-Tér Mozgókép Műhely bemutatkozása volt az első napon, másnap pedig a F.F.(r)F. vetítésen 17 filmes munkáit vetítették. A zárónapon válogatást mutattak be a MAFSZ (Magyar Függetlenfilm- és Videó Szövetség) 2004-es országos szemléjének legjobb filmjeiből. Ettől az esztendőtől kezdve, a fokozódó érdeklődésre és a mozgóképes alkotók aktivitására való tekintettel, évi rendszerességgel jelentkeznek filmes programjukkal. Időközben nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a MAFSZ-szal, 42
a székesfehérvári filmek egyre fontosabb részét képezik a szövetség szemléinek, sőt az a megtiszteltetés érte az egyesület tagjait, hogy részt vehettek a nagy sikerrel lezajlott 52. Országos Függetlenfilm Fesztivál (2005. 04. 07–10., Székesfehérvár) szervezésében és lebonyolításában is. 2005 októberében 54 rövidfilm (és egy diafilm) futott a vásznon a két nap alatt. Ebből 32 volt fehérvári alkotás, a többit a meghívott budapesti vendégek műhelyéből válogatták. Szokás szerint a MAFSZ, és az itt első ízben bemutatkozó Dialëktus hozta el rövidebb-hosszabb filmes alkotásait. A 2006-os program szintén egy válogatást mutatott be a már említett székesfehérvári filmműhelyek munkáiból, illetve helyi szinten megünnepelték a MAFSZ 75. születésapját. Ebből az alkalomból – az előző év legjobb független filmjei mellett – az elmúlt háromnegyed évszázad legjobb független/amatőr filmjeiből vetítettek egy átfogó válogatást, és vendégül láttak számos alkotót, illetve a MAFSZ vezetőit is. Az alkotások, alkotók-alkotócsoportok (Fehérvári Filmesek (rövid) Filmjei)
1998 2000* 2002 2004 2005 2006
Alkotók/alkotócsop ortok száma 3 9 10 17 57 39
számának
alakulása
Alkotások száma nincs adat nincs adat 14 19 55 37
*2000-től a pályázati felhívásra beérkezett alkotásokból válogatták a fesztivál anyagát, előtte meghívás alapján jöttek az alkotók.
43
Enter Fesztivál 2000 őszén hirdették meg először az ENTER Fesztivált, mivel bemutatkozási lehetőséget kívántak biztosítani az egyre nagyobb számban otthon számítógépen dolgozó alkotóknak. Sokan visszatérő vendégei a fesztiválnak, és egyre nő a fehérvári, illetve a régióhoz kötődő alkotók száma. A zenei felhozatal sokszínűsége mellett általános tendencia, hogy elsősorban az experimentális, kísérletezőre vett alkotások uralják a programot. Egyesek a jazz felől, az indusztriális hangzásvilág felől érkeznek, míg vannak, akik az elektronikus zenék kimondottan tánczenei oldaláról ismert stílust (pl. house) helyezik új megvilágításba, nem feltétlenül táncorientáltan. Az Enteren a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt kapott a vizualitás is, de míg az első fesztiválokon a szervezők által kreált díszlet-installáción volt a hangsúly, a 2006-os programban számos „vizuális alkotó” vonultatja fel alkotásait a foto- és elektrografikus megoldásoktól kezdve az egyre népszerűbb VJ munkákon át a konkrét animációs filmekig bezárólag. Sokuk munkája szoros egységet alkot meghatározott zenei alkotásokkal, míg egyesek „csendes”, ám annál látványosabb művekkel operálnak. 2002-ben 11 zenei és 5 vizuális művész produkcióját mutatták be. Látványban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakos hallgatói mutatkoztak be filmjeikkel. A falakon Arany Gold Zoltán óriásxeroxai voltak láthatóak. A látványt a színpad köré számítógép alkatrészekből épített installáció színesítette. 2002 tavaszán ismét meghirdették a fesztivált. Húsz zenei előadó pályázott, ezek közül tizet választottak ki. A vizuális programba az Árnyékkötők csoportosulást választották ki a pályázók közül, akik elektrografikákkal és videómunkákkal szerepeltek. A csákvári Serai Hardware Quality Control az aulában hozott létre (diákra építve) egy vizuális installációt. Ezen kívül levetítésre került az Xperiferia fesztivál 2002. című film, melyet Ruszkai Nóra és Nagy István, a Miskolci Egyetem 44
Kulturális és Vizuális Antropológia szakos hallgatói készítettek egy hasonló nemzetközi fesztiválról. 2004 novemberében a 3. Enter Fesztiválon 12 vizuális alkotó mutatkozott be, s 14 zenei projektet léptettek fel. A vizuális alkotók egy része a zenei programban (projekten belül) vetített. A fesztiválhoz kapcsolódóan az ikz prezentált partit az Óriáskerék alatt, virradatig. 2006-ban 12 zenei és 14 vizuális alkotó, alkotócsoport mutatkozott be. Újdonságot jelentett, hogy ezúttal szakember segítségét kérték fel a beérkezett munkák közötti válogatáshoz, illetve annak meghatározásához, hogy ki mennyi időt kapjon. 2006-ban is felépítettek egy húsz négyzetméteres installációt az aula színpada köré, számítógép alkatrészekből. A következő oldalakon bemutatjuk a 2006-os fesztivál felhívását, majd egy-egy, a fesztivált hirdető plakátot az egyes évjáratokból (egy fesztiválhoz jellemzően több plakát is készült). A bemutatkozó alkotók/alkotócsoportok számának alakulása (db) 2000. 2002. 2004. 2006.
Zenei 11 10 14 12
Vizuális 5 2 12 14
45
4. ENTER FESZTIVÁL A MÉHKASAULÁBAN A Szabadművelődés Háza, 2006. november 18. (szombat) SZÉKESFEHÉRVÁR, FÜRDŐSOR 3. Az elektronikus zene térhódításával egyre többen ültek le a számítógép elé, hogy zenét szerezzenek, illetve szólaltassanak meg. A létrejött zenemű olykor nehezen előadható, és ez az előadásmód inkább csak a meglévő hangzásformulák élőben történő rendszerbekapcsolásáról szól. Ez az általunk tervezett III. ENTER fesztivál, amely november 20án kerül megrendezésre, a "LIVE ACT"-eken kívül az élőben nehezen előadható számítógépes zenék bemutatását hivatott felvállalni. Az alkotók színpadi szereplése ezekben az esetekben nem túl látványos, ezért kívánjuk a fellépésüket külső elemekkel színesíteni. Pályázati felhívás Vizuális ENTER Fesztivál Számítógép segítségével létrehozott vizuális alkotásokat várunk, melyek lehetnek álló, illetve mozgó képek, önálló hanggal is rendelkező művek, vagy csupán látványként megjelenő animációk, illetve videók. A pályaműveket CD (állókép esetében), DVD (mozgókép) várjuk, amelyeken kérjük feltüntetni az alkotó nevét, a mű címét, méretét, illetve mozgókép esetén időtartamát. Minden ettől eltérő méretű és technikával készült alkotás is bemutatásra kerülhet, ha az alkotó biztosítja a bemutatáshoz a feltételeket.
46
Zenei ENTER Fesztivál Elektronikus illetve számítógépes zeneműveket várunk CD-n a zsűrizéshez. A fellépéshez szükséges technikai eszközöket mindenki hozza magával. (a megszólaláshoz alapokat biztosítunk) Az egyesület a szállítási költségeket finanszírozni tudja, a díjazás a szponzoroktól függ. (Rajta vagyunk.) Az alkotásokat október 1.-ig várjuk az egyesület címére Székesfehérvár, Építőmunkás u. 12. Információ: www.mehkasaula.hu /
[email protected]
47
Helyi Lokál A tehetségkutató zenei és vizuális fesztivált 2001-ben rendezte meg először a MÉHKASAULA. A rendezésben általában részt vesznek a Bőrgyár Kulturális Egyesület tagjai is, illetve évről-évre változóan más egyesületek is (pl. Ifjúsági és Kulturális Egyesület, Moiré Kulturális Egyesület). A fesztivál egy előzetes pályázat nyerteseiből állt össze. A hirdetményre tehetséges helyi fiatalok pályázhatnak képzőművészeti és zenei produkciókkal. 2001 óta négyszer rendezték meg a programot, a helyszín általában a Bőrgyár, időnként a Szabadművelődés Háza volt. A jelentkező, illetve bemutatkozó alkotók számáról sajnos nincsen adatunk. Az alábbiakban bemutatjuk a 2006-os pályázati felhívást, illetve az előző esemény plakátját. FELHÍVÁS! HELYI LOKÁL 4. zenei és vizuális fesztivál A MéhKasAula Kulturális Egyesület és a Bőrgyár Kulturális Egyesület pályázatot hirdet a HELYI LOKÁL 4. zenei és vizuális fesztiválra, a városhoz kötődő alkotok részére. A fesztivál helye: Székesfehérvár, Bőrgyár Tobak u. 27. ideje: 2006. szeptember 23., szombat 18 órától. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS ZENEI FELHÍVÁS Műfaji megkötés nélkül nevezni lehet, bármilyen típusú hanghordozón, (formátumtól és minőségtől függetlenül) 3 részből álló hangfelvétellel. A szervezők 5 együttes és 3 dj fellépését tudják biztosítani a rendezvényen, a zsűri elbírálása alapján. 48
KÉPZŐ ÉS IPARMŰVÉSZETI FELHÍVÁS Beadható bármilyen technikával készült alkotás. Minden alkotó legfeljebb 3 db művel, illetve maximum egy 5 darabból álló sorozattal nevezhet. Beadható maximális méret a 70x100 cm. Térplasztikák esetében nincs méretbeli megkötés. A szervezők csak kiállítás kész műveket fogadnak el. Térplasztikák esetében, az udvar is az alkotók rendelkezésére áll, de a szervezők nem vállalnak felelősséget az időjárási körülményekből eredő esetleges károkért. Mind a zenei, mind a vizuális műveket zsűri bírálja el. Mindkét kategóriában a zsűri által legjobbnak ítélt alkotóknak a szervezők újabb bemutatkozási lehetőséget biztosítanak. A pályaműveket személyesen várjuk a Bőrgyárba 2006. szeptember 1. péntek 14-17h, vagy szept. 2., szombat 12-18h. A postát mellőzzük, HELYI LOKÁL!
Bővebb információ: www.mehkasaula.hu; www.borgyar.hu
[email protected],
[email protected] 06/20/521-66-15 06/30/478-18-66
49
