Dudás Anikó, Guitman Barnabás

Dudás Anikó, Guitman Barnabás Könyvtárinformatika – bölcsészet, társadalomtudomány egyetemi jegyzet ISBN 978-963-308-059-7

Piliscsaba, 2011.

Dudás Anikó

Könvytárinformatika – bölcsészettudományok, társadalomtudományok a 10., 11. és 13. fejezeteket készítette Guitman Barnabás

Piliscsaba, 2011.

1

Bevezetés 1. A könyv témája és célja A sikeres tanulmányok folytatásának alapfeltétele a könyvtári források használata, a könyvtár nyújtotta lehetőségek kiaknázása. Ehhez szert kell tenni úgynevezett forráshasználati vagy szakirodalom-kutatási információs és informatikai írástudásra: meg kell ismerkedni a könyvtár gyűjteményével, tájékoztató eszközeinek kínálatával, a legfontosabb adatbázisokkal, el kell sajátítani a keresési technikákat, és az alapvető könyvtári információ megszerzésének lehetőségeit is minél széleskörűbben jó megismerni. Ugyanakkor a digitális eszközök felhasználók számára nyújtotta lehetőségeivel is tisztában kell lennünk. Mindezek együttesen vezethetnek céltudatos kereséshez és forráshasználathoz. „A könyvtárhasználat végeláthatatlan téma, itt csak a legfontosabbakra térek ki” – írja Havasréti József Tudományos írásmű c. tankönyvének V. fejezetében (2006, Bölcsész Konzorcium, 79. p.), amelyben a szakirodalom gyűjtéséről, a forrásokról, lelőhelyekről, könyvtárakról, archívumokról, hálózati forrásokról szól. Jegyzetünk a könyvtárhasználat témakörét bontja ki részletesebben, ezzel mintegy kiegészítést ad a Tudományos írásműhöz és több más kutatásmódszertani könyvhöz is. A könyvtári források legnagyobb része az egyszer már közzétett, hivatásos kiadók gondozásában megjelentetett kiadványokból áll. A legjellemzőbb publikációk, amelyek egy könyvtárban előfordulnak a könyvek és az időszaki kiadványok (folyóiratok, közlönyök, újságok). Egyéb dokumentumok is találhatók: térképek, különféle publikált gyűjteményes dokumentumok (jogszabályok, szabályzatok, statisztikai összesítések stb.), speciális gyűjtemények (fotók, kéziratok), de akár egy éremgyűjtemény is bekerülhet a könyvtár gondozásába. Ebben a műben a könyvtárinformatika körébe értjük a könyvtári szolgáltatásokhoz kapcsolódó dokumentumok tárolására, rendszerezésére és feldolgozására használatos rendszereket; felhasználói szempontból a rendszerekben végezhető tartalomkeresési eljárásokat; az anyaggyűjtéshez, az ismeretek, a megfelelő értékű dokumentumok felkutatásához szükséges elméleti tudást és gyakorlati alkalmazást. Beleértjük az informatikai eszközökkel történő, könyvtári forrásokból való tájékozódást, információszerzést és információkezelést, a digitális könyvtár igénybevételét, és az ezzel kapcsolatos egész problémakört. Az informatika fogalmára nem adható egységes meghatározás. Leginkább olyan interdiszciplináris tudományt értenek alatta, amely az információval foglalkozik, annak létrejöttétől, a gyűjtésén, rendszerezésén, reprodukálásán és tárolásán át egészen a közvetítéséig. A könyvtáros szakmában élesebben megkülönböztetik a számítógépes informatikát az információk tartalmának, maguknak a jelentésegységeknek, illetve a tudástartalmak közvetítésére irányuló tájékoztatástól. Tudományos diszciplínaként az elsőt az informatika körébe sorolják, a másodikat információtudománynak nevezik. A könyvtári tevékenységhez kapcsolódóan pedig, tudományos diszciplínaként, könyvtár- és információtudományról beszélnek. A két terület, az alkalmazott módszerek és eszköztáruk viszont nehezen különíthető el egymástól, szorosan összefonódnak. Az informatikai eszközökkel történő könyvtári forrásokból való tájékozódás, információszerzés és információkezelés, a digitális könyvtár igénybevétele, és az ezzel kapcsolatos egész problémakör megnevezésére így joggal nyer teret a köznyelvben is elterjedő könyvtárinformatika. A korszerű könyvtár világa a hagyományos, nyomtatott dokumentumokon kívül mindazt a szerteágazóan változatos elektronikus információforrást is jelenti, amely

2

meggyorsítja és megkönnyíti a tanulmányok alatt nélkülözhetetlen irodalom felkutatását és használatát. A digitális eszközök megkönnyítik az információszerzést, ám nem helyettesíthetik mindenben a hagyományos könyvtár intézményét és az ember-könyvtárost, akitől természetesen egyénileg is segítséget lehet kérni. Sok helyen szervett oktatás keretében, alkalmi tanfolyamokon vagy órarendbe illesztett tárgyak óráin is felkínálkozik a lehetőség a hagyományos és elektronikus tájékoztató források tartalmának és használatának megismerésére. A tankönyv segíteni szeretné a hallgatókat abban, hogy megismerjék és megtanulják célszerűen használni a különféle katalógusokat, bibliográfiákat, elektronikus könyvtárakat és tudományos adatbázisokat. Segítséget szeretne nyújtani ahhoz is, hogy el tudjanak igazodni az interneten található információforrások özönében. A lehetséges források ismerete és magabiztos használata, a megtalált információk megfelelő értékelése, válogatása, beépítése az ismeretszerzés vagy tudásszerzés folyamatába a tudományos megismerés és kutatás alapja. A könyvtárinformatikai pallérozottság az újfajta információs műveltség egyik sajátos alapvonása és egyúttal e műveltség zsinórmértéke is. 2. A könyv szerkezete és használata Az egyes fejezetekben a törzsanyag tárgyalása után, a fejezetek végén járulékos részek segítik a gyakorlati elsajátítást, a kérdéskör továbbtágyalását, továbbgondolását és a további tájékozódást. Az egyes fejezetek beosztása a hosszabb, elméleti megfontolásokat is tartalmazó fejezeteknél egységes, a rövidebb fejezetekben és az adatbázis-szemléknél viszont nincs szükség minden járulékos részre. Jegyzetünkre ihlető hatással volt Havasréti József említett tankönyve, ez a hatás a fejezetek felépítésénél is érezhető. A Kérdések és feladatok szakasz a gyakorlást, az adatgyűjtést és az egyes felvetett kérdések továbbgondolását segítheti. A példaképül szolgáló tankönyvhöz hasonlóan a fejezetek végén a Kislexikonban olyan fontosabb szakkifejezések meghatározása szerepel, amelyek előfordulnak ugyan az adott fejezetben, de meghatározásukra és részletesebb kifejtésükre nem került sor, mert az túlságosan terhelte volna az adott fejezet törzsanyagát. A hosszabb, elméleti megfontolásokat is tartalmazó fejezetek végén összefoglaló is található. A fejezeteket a Szakirodalom szakasz zárja a fontosabb, további tájékozódást segítő irodalomjegyzékkel és a felhasznált források jegyzékével. A kötet végén az Irodalomjegyzékben a fejezetekben felhasznált szakirodalom összesítése szerepel. A Mutatók rész tartalmazza az ábrajegyzéket, az adatbázisok jegyzékét rövidítéseik szerint valamint a kislexikonok fogalmainak mutatóját. A tankönyvnek elsősorban a szöveges, nyomtatottan is olvasható összefoglaló szerepet szánjuk, s habár a jegyzet elektronikusan is használható, mégsem tekinthető interaktív elektronikus tananyagnak. Az interneten található forrásokra utalunk, a legfontosabb webes kiindulópontokat közöljük, de csak mértékkel alkalmazunk internetes hivatkozásokat. Az irodalomjegyzékben szereplő egyes nyomtatott könyveknek, folyóiratcikkeknek például lehetnek elektronikus változatai is, és sok esetben ezek több helyről is elérhetők. Nem törekedtünk megadni az elektronikus változatok elérhetőségét, s ahogyan a bibliográfiákban sem szokásos könyvtári példányokra hivatkozni (kivételes esetek természetesen vannak), úgy ez a dolgozat sem igyekszik internetes dokumentumpéldányokra hivatkozni. A jegyzet tartalma igazodik az írás időpontjában érvényes magyarországi kutatási feltételekhez. A felsőoktatási tanulmányokat folytató diákok előtudására alapozva a használói szempontokat szeretné hangsúlyosan érvényesíteni. A kötet anyagának összeállításakor elsősorban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészeti és társadalomtudományi képzéseinek tárgyait és a képzésekben részt vevő diákok kutatási feltételeire voltam tekintettel, ez a figyelembe vett forráshelyek és a helyhez kötött tartalomszolgáltatások

3

szemlézett körén is érzékelhető. A források, adatbázisok, előfizetett szolgáltatások köre és elérhetősége folyamatosan változik, az aktuális lehetőségekről és hozzáférésekről, a Kar szakjaihoz illeszkedve, külön internetes segédanyag készül. Reményeim szerint a jegyzet anyaga mások számára is hasznosítható: a bölcsészet- és társadalomtudományok iránt érdeklődő diákok, pedagógusok, a felhasználó-képzést folytató könyvtárosok, a proszemináriumok vagy propedeutika kurzusok nem könyvtáros képzettségű egyetemi oktatói is találhatnak benne felhasználható szakaszokat. A címoldal illusztrációjának forrása: Witt, Steve – Rudasill, Lynne M. (2010): Social Science Libraries: Interdisciplinary Collections, Services, Networks. Berlin; New York: De Gruyter Saur. (IFLA Publications; 144), 32. p. Eredeti szövegkörnyezetében a kommunikáció szakterület interdiszcipináris jellegét reprezentálja. Úgy érzem, az ábra némi kiterjesztéssel e kötet egész tartalmára is vonatkoztatható. Dudás Anikó

4

TARTALOMJEGYZÉK

1.

A KÖNYVTÁRAK SZEREPE A KORSZERŰ ISMERETSZERZÉSBEN .......................................... 9 1.1. A KÖNYVTÁRAK ALAPFELADATAI .............................................................................................................. 10 1.1.1. A könyvtár szolgáltató intézmény ...................................................................................................... 10 1.1.2. Tájékoztat .......................................................................................................................................... 13 1.1.3. Gyűjtemény ........................................................................................................................................ 13 1.1.4. Dokumentumok tárolására alkalmas hely ......................................................................................... 17 1.1.5. Különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között ............................................... 19 1.1.6. Írásos anyagokat, információkat tesz elérhetővé az emberek számára ............................................. 21 1.2. A KOMPLEX KÖNYVTÁRAK FELÉ ................................................................................................................ 22 1.2.1. Az eszközök átalakulása..................................................................................................................... 23 1.2.2. Olvasás, megbízható információ ....................................................................................................... 24 1.3. KÉRDÉSEK, FELADATOK ............................................................................................................................. 26 1.4. KISLEXIKON ............................................................................................................................................... 26 1.5. SZAKIRODALOM ......................................................................................................................................... 27

2.

DOKUMENTUMTÍPUSOK..................................................................................................................... 32 2.1. A DOKUMENTUM ........................................................................................................................................ 32 2.2. DOKUMENTUMTÍPUSOK .............................................................................................................................. 33 2.3. A DOKUMENTUMTÍPUSOK KATEGÓRIÁI ÁLTALÁNOSABB SZEMPONTOK SZERINT ........................................ 36 2.3.1. A tartalom megjelenési formája szerinti dokumentumtípusok ........................................................... 37 2.3.2. A speciálisabb jellemzők szerinti dokumentumtípusok ...................................................................... 38 2.3.3. Médiatípus ......................................................................................................................................... 39 2.4. A TUDOMÁNYOS SZAKIRODALOM .............................................................................................................. 40 2.4.1. Tudomány, tudományos kutatás......................................................................................................... 40 2.4.2. Elsődleges, másodlagos, harmadlagos források ............................................................................... 42 2.5. A KÖNYV .................................................................................................................................................... 45 2.5.1. A könyv részei .................................................................................................................................... 46 2.6. FOLYÓIRAT, IDŐSZAKI KIADVÁNY, SOROZAT ............................................................................................. 50 2.6.1. Folyóirat ............................................................................................................................................ 50 2.6.2. Időszaki kiadvány .............................................................................................................................. 51 2.6.3. Folytatódó, integráló dokumentum.................................................................................................... 51 2.6.4. Szakfolyóiratok .................................................................................................................................. 53 2.6.5. Könyvsorozatok ................................................................................................................................. 55 2.7. HELYESÍRÁSI TUDNIVALÓK ........................................................................................................................ 56 2.8. MI A TUDOMÁNYOS, MI A NÉPSZERŰSÍTŐ ÉS MI AZ ÁTMENETI IRODALOM? ................................................ 57 2.9. KÉRDÉSEK, FELADATOK ............................................................................................................................. 60 2.10. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 60 2.11. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 61

3.

KÖNYVTÁRTÍPUSOK............................................................................................................................ 63 3.1. AZ EGYES KÖNYVTÁRTÍPUSOK ................................................................................................................... 64 3.2. A NEMZETI KÖNYVTÁRAK .......................................................................................................................... 64 3.2.1. Általános gyűjtőkör............................................................................................................................ 64 3.2.2. Katalógusok, bibliográfiák ................................................................................................................ 65 3.2.3. Nemzetközi portálok, virtuális katalógusok ....................................................................................... 66 3.2.4. Dokumentumok gyűjtése .................................................................................................................... 68 3.3. A MAGYAR NEMZETI KÖNYVTÁR ................................................................................................................ 70 3.3.1. Információs rendszere ....................................................................................................................... 70 3.3.2. A külföldi és hazai folyóiratok lelőhely-regisztere............................................................................. 72 3.3.3. Különgyűjtemények............................................................................................................................ 73 3.3.4. Országos együttműködés ................................................................................................................... 75 3.3.5. Digitális gyűjtemény .......................................................................................................................... 75 3.3.6. Elektronikus különgyűjtemények ....................................................................................................... 75 3.4. A KÖZKÖNYVTÁR ....................................................................................................................................... 76

5

3.4.1. Belépési pontok az országos könyvtári hálózatba ............................................................................. 76 3.4.2. Könyvtárközi kölcsönzés.................................................................................................................... 76 3.4.3. Helytörténeti gyűjtemény ................................................................................................................... 77 3.5. AZ ISKOLAI KÖNYVTÁR .............................................................................................................................. 77 3.6. A SZAKKÖNYVTÁR ..................................................................................................................................... 77 3.6.1. A szakkönyvtárak típusai ................................................................................................................... 78 3.7. ORSZÁGOS SZAKKÖNYVTÁRAK .................................................................................................................. 78 3.8. ORSZÁGOS SZAKKÖNYVTÁRAK A BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBEN . 79 3.8.1. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára ................................................................................... 79 3.8.2. Országgyűlési Könyvtár .................................................................................................................... 80 3.8.3. Országos Idegennyelvű Könyvtár ...................................................................................................... 82 3.8.4. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum ...................................................................................... 84 3.8.5. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár......................................................................................................... 85 3.8.6. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat (KSH Könyvtár) ..................... 88 3.8.7. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) Könyvtára .................................... 89 3.8.8. Hadtörténeti Könyvtár....................................................................................................................... 90 3.9. A FELSŐOKTATÁSI KÖNYVTÁR ................................................................................................................... 90 3.9.1. Központi könyvtárak, tanszéki könyvtárak......................................................................................... 91 3.9.2. Új, korszerű felsőoktatási könyvtárak Magyarországon.................................................................... 92 3.10. AZ EGYHÁZI KÖNYVTÁRAK ...................................................................................................................... 93 3.11. ELEKTRONIKUS, VIRTUÁLIS KÖNYVTÁR, NYÍLT HOZZÁFÉRÉS ................................................................... 94 3.11.1. Elektronikus, virtuális könyvtárak ................................................................................................... 94 3.11.2. Dokumentumok, információk – tulajdonlás vagy hozzáférés........................................................... 96 3.11.3. Repozitóriumok, nyílt hozzáférés ..................................................................................................... 96 3.12. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 99 3.13. KISLEXIKON ........................................................................................................................................... 100 3.14. SZAKIRODALOM ..................................................................................................................................... 100 4.

KÖNYVTÁRI HONLAP, KATALÓGUS, ADATBÁZIS.................................................................... 103 4.1. HONLAP ................................................................................................................................................... 103 4.2. ADATBÁZISOK .......................................................................................................................................... 103 4.3. A KATALÓGUS .......................................................................................................................................... 104 4.4. KERESÉS A KATALÓGUSBAN..................................................................................................................... 104 4.4.1. Keresés ............................................................................................................................................ 105 4.4.2. Böngészés ........................................................................................................................................ 108 4.5. A BIBLIOGRÁFIAI LEÍRÁS – KÖNYVÉSZETI ADATOK A KATALÓGUSBAN .................................................... 112 4.5.1. Bibliográfiai tételek – katalógusrekord ........................................................................................... 113 4.5.2. A katalógusrekord változatai........................................................................................................... 114 4.6. ÖSSZEFOGLALÓ ÉS ANALITIKUS LEÍRÁS ................................................................................................... 117 4.6.1. Többkötetes könyvek ........................................................................................................................ 117 4.6.2. Kötetleírás monografikusan............................................................................................................. 119 4.6.3. Folyóiratok ...................................................................................................................................... 122 4.6.4. Könyvsorozatok ............................................................................................................................... 123 4.6.5. A cikkek bibliográfiai tételei............................................................................................................ 124 4.6.6. Azonosítók, internetcímek ................................................................................................................ 126 4.7. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 130 4.8. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 130 4.9. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 131

5.

A BIBLIOGRÁFIA ................................................................................................................................. 132 5.1. A BIBLIOGRÁFIÁK TÍPUSAI........................................................................................................................ 132 5.2. NEMZETKÖZISÉG, ADATCSERE ................................................................................................................. 134 5.3. A NEMZETI BIBLIOGRÁFIA ........................................................................................................................ 136 5.4. A MAGYAR NEMZETI BIBLIOGRÁFIA ....................................................................................................... 137 5.4.1. A retrospektív nemzeti bibliográfia.................................................................................................. 137 5.4.2. Hungarikum..................................................................................................................................... 138 5.4.3. A kurrens magyar nemzeti bibliográfia ........................................................................................... 139 5.4.4. Sajtóbibliográfiák, cikkrepertóriumok............................................................................................. 140 5.5. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 142 5.6. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 142

6

5.7. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 143 6.

INFORMÁCIÓKERESŐ NYELVEK................................................................................................... 145 6.1. AZ INFORMÁCIÓKERESŐ NYELVEK TÍPUSAI .............................................................................................. 147 6.1.1. Természetes és mesterséges nyelven alapuló IKNY ......................................................................... 147 6.1.2. Pre- és poszt-koordinált IKNY......................................................................................................... 147 6.1.3. Szerkezet szerinti típusok ................................................................................................................. 148 6.2. TÁRGYSZAVAK, KULCSSZAVAK, KERESÉSI TAKTIKÁK .............................................................................. 151 6.3. EGYETEMES TIZEDES OSZTÁLYOZÁS ....................................................................................................... 153 6.4. TEZAURUSZ .............................................................................................................................................. 160 6.5. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 164 6.6. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 165 6.7. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 166

7.

AZ INFORMÁCIÓKERESÉS MŰVELETEI ...................................................................................... 167 7.1. A KERESŐFELÜLETEK ............................................................................................................................... 167 7.1.1. Kereséstörténet ................................................................................................................................ 168 7.2. LOGIKAI MŰVELETEK ............................................................................................................................... 168 7.2.1. Mi a szövegszó? ............................................................................................................................... 170 7.2.2. Mi a különbség a tárgyszó és a szövegszó között?........................................................................... 171 7.2.3. Az operátorok használata ................................................................................................................ 173 7.3. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 174 7.4. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 175 7.5. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 176

8.

AZ ADATBÁZISOK JELLEMZŐI ...................................................................................................... 177 8.1. HATÓKÖR ................................................................................................................................................. 177 8.2. KIADÓ, SZOLGÁLTATÓ ............................................................................................................................. 178 8.3. TÍPUS........................................................................................................................................................ 178 8.3.1. Folyóiratok tartalomjegyzéke .......................................................................................................... 178 8.3.2. Bibliográfiai adatbázisok................................................................................................................. 180 8.3.3. Teljes szövegű tartalomszolgáltatás ................................................................................................ 181 8.4. AZ ADATELEMEK KÖRE, KERESHETŐSÉGE ................................................................................................ 181 8.4.1. A rekordok adattartalma.................................................................................................................. 183 8.4.2. Keresőfelület, nézetek ...................................................................................................................... 186 8.4.3. Egyedi vagy ömlesztett?................................................................................................................... 186 8.4.4. Szabadon elérhető vagy korlátozott?............................................................................................... 187 8.4.5. Látja-e az adatbázis tartalmát a Google? ....................................................................................... 188 8.5. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 190 8.6. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 190 8.7. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 190

9.

SZAKTERÜLETI ADATBÁZISOK, TARTALOMSZOLGÁLTATÁSOK ..................................... 191 9.1. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZÓDÁS ...................................................................................................................... 191 9.1.1. Nemzeti könyvtárak, nemzetközi tájékozódó pontok ........................................................................ 191 9.1.2. Hazai általános gyűjtőkörű információforrások.............................................................................. 193 9.1.3. Egyházi könyvtárak.......................................................................................................................... 197 9.2. SZAKTERÜLETI ADATBÁZISOK .................................................................................................................. 198 9.2.1. Filozófia........................................................................................................................................... 200 9.2.2. Irodalom .......................................................................................................................................... 201 9.2.3. Nyelvészet ........................................................................................................................................ 205 9.2.4. Művészettörténet.............................................................................................................................. 206 9.2.5. Pszichológia, pedagógia.................................................................................................................. 207 9.2.6. Szociológia, kommunikáció, egyéb társadalomtudományok............................................................ 208 9.2.7. Teológia........................................................................................................................................... 213 9.2.8. Történelem....................................................................................................................................... 213 9.3. FELSŐFOKON............................................................................................................................................ 215 9.3.1. További tudományos adatbázisok.................................................................................................... 215 9.3.2. Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ).................................................................................... 217 9.3.3. Néhány specifikus külföldi CD-adatbázis ........................................................................................ 219

7

9.4. KÉRDÉSEK, FELADATOK ........................................................................................................................... 221 9.5. KISLEXIKON ............................................................................................................................................. 221 9.6. SZAKIRODALOM ....................................................................................................................................... 222 10.

GOOGLE KERESÉSI TECHNIKÁK (GUITMAN BARNABÁS)................................................ 223

10.1. BEVEZETÉS............................................................................................................................................. 223 10.2. ALAPVETŐ TUDNIVALÓK ........................................................................................................................ 223 10.3. A BOOLE-OPERÁTOROK HASZNÁLATA GOOGLE KERESÉSNÉL ................................................................ 225 10.4. MŰVELETEK PARANCSSZAVAKKAL ........................................................................................................ 225 10.4.1. Google Hacking............................................................................................................................. 227 10.4.2. A Google URL változtatása ........................................................................................................... 228 10.5. A GOOGLE SPECIÁLIS KERESÉSI LEHETŐSÉGEI ....................................................................................... 229 10.5.1. Google Könyvek............................................................................................................................. 229 10.5.2. A Google Tudós ............................................................................................................................. 230 10.5.3. Google Képek ................................................................................................................................ 233 10.6. A GOOGLE KÖRNYEZETRE GYAKOROLT HATÁSA ................................................................................... 235 10.7. KÉRDÉSEK, FELADATOK ......................................................................................................................... 235 10.8. KISLEXIKON ........................................................................................................................................... 236 10.9. SZAKIRODALOM ..................................................................................................................................... 236 11.

DIGITÁLIS KÉPEK, TÉRKÉPEK ADATBÁZISAI (GUITMAN BARNABÁS)........................ 237

11.1. KÉPADATBÁZISOK .................................................................................................................................. 237 11.2. TÉRKÉPGYŰJTEMÉNYEK ......................................................................................................................... 240 11.3. KÉRDÉSEK, FELADATOK ......................................................................................................................... 243 11.4. KISLEXIKON ........................................................................................................................................... 243 11.5. SZAKIRODALOM ..................................................................................................................................... 244 12.

HIVATKOZÁSI STÍLUSOK ............................................................................................................ 245

12.1. A SZAKIRODALMI FORRÁSKUTATÁS SZAKASZAI ..................................................................................... 245 12.2. HIVATKOZÁSI STÍLUSOK ......................................................................................................................... 249 12.2.1. Általános kérdések......................................................................................................................... 249 12.2.2. Internetes dokumentumok .............................................................................................................. 252 12.3. ELTERJEDTEBB HIVATKOZÁSI STÍLUSOK................................................................................................. 254 12.3.1. Irodalomtörténeti Közlemények..................................................................................................... 254 12.3.2. Fons ............................................................................................................................................... 255 12.3.3. MLA ............................................................................................................................................... 256 12.3.4. Chicago Style................................................................................................................................. 258 12.3.5. APA................................................................................................................................................ 260 13.

ZOTERO (GUITMAN BARNABÁS) ............................................................................................... 263

13.1. KÉRDÉSEK, FELADATOK ......................................................................................................................... 266 13.2. KISLEXIKON ........................................................................................................................................... 266 14.

IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................................... 267

15.

MUTATÓK ......................................................................................................................................... 275

ÁBRAJEGYZÉK .................................................................................................................................................. 275 AZ ADATBÁZISOK JEGYZÉKE RÖVIDÍTÉSEIK SZERINT ........................................................................................... 277 A KISLEXIKONOK FOGALMAINAK MUTATÓJA ...................................................................................................... 281

8

1. A könyvtárak szerepe a korszerű ismeretszerzésben Szeresd a könyvet, s szeretni fog a bölcsesség Maximilianus Bibliothecarius

Mi a könyvtár? A kérdés, gondolhatjuk, egyszerű és könnyű rá válaszolni. A könyvtár könyvek tára, olyan hely, épület, ahol a könyvek szépen rendben sorakoznak a polcokon. A könyvtárak katalógust vezetnek, amiből tájékozódni lehet, mi–minden található meg a gyűjteményben. Ha valami nincs kinn a szabadpolcon, azt ki lehet kérni a raktárból. A könyveket kölcsönözni is lehet, de akadnak olyan kiadványok, amelyeket csak helyben van mód olvasni. Nyugalom és rend van, ahol azok, akik ott olvasgatnak, minden bizonnyal szeretik a könyveket. „Szeresd a könyvet, s szeretni fog a bölcsesség.” Mottónk bizonyos Maximilianus Bibliothecarius Szent Jeromosnak címzett leveléből származó mondás, valójában Bánhegyi B. Miksa egykori bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság könyvtárosa fiktív levelének költött jelmondata, Szent Jeromos 130. levele nyomán: „Ama Scripturas sanctas et amabit te sapiential" – „Szeresd a szent írásokat, s szeretni fog a bölcsesség!” (Maximilianus Bibliothecarius, 1999, 54–55) Ha egy könyvtárban elakadunk a keresgélésben, segítséget lehet kérni a könyvtárosoktól. Számítógépet, internetet is lehet használni, és jó ismerősökkel lehet összefutni az előtérben vagy más közösségi térben. A könyvtár az egyéni, önálló ismeretszerzés fontos helyszíne. A „Mi a könyvtár?” körkérdésre egyetemi hallgatók a következő gondolatokkal válaszoltak:  A könyvtár szolgáltató intézmény.  Tájékoztat.  Gyűjtemény.  Dokumentumok tárolására alkalmas hely.  Különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között.  Írásos anyagokat, információkat tesz elérhetővé az emberek számára. Valamennyi válasz érvényes, ám önmagában nem teljes. A könyvtár egyszerre minden, amiről a fenti mondatok szólnak, de sokkal több feladatot is teljesít ezeknél. A könyvtárak hagyományos feladata több mint kétezer éve azonos, négy alapfeladatra irányul: 9

(1) gyűjti, (2) őrzi, (3) feltárja, ezzel egyúttal visszakereshetővé is teszi és (4) az olvasók, felhasználók rendelkezésére bocsátja állományát és szolgáltatásait. Az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről a vonatkozó alapfeladatokat a következők szerint határozza meg: 55. § (1) A nyilvános könyvtár alapfeladatai: … b) gyűjteményét folyamatosan fejleszti, feltárja, megőrzi, gondozza és rendelkezésre bocsátja, c) tájékoztat a könyvtár és a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól és szolgáltatásairól, d) biztosítja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérését, e) részt vesz a könyvtárak közötti dokumentum– és információcserében. (2) A fenntartó kiegészítő feladatokat is meghatározhat.

Az alapfeladatok mögött komplex tevékenységek rejlenek, s e tevékenységek napjainkban egyaránt kötődnek a múlt és a jelen világához, a rögzített és megszerezni kívánt ismeretekhez, az egyéni és közös szellemi értéket képező felhalmozott tudástartalmakhoz, az információkezeléshez, a kultúrához, tudományhoz, az emberi közösségekhez és a társadalom egészéhez. A könyvtárak korszerű ismeretszerzésben betöltött szerepének körvonalazásához induljunk ki a diákok fent jelzett gondolataiból – a könyvtár történetileg kialakult intézménye szerepkörének változásaira is figyelve vegyük szemügyre közelebbről is ezeknek a kérdéseknek a részleteit.

1.1. A könyvtárak alapfeladatai 1.1.1. A könyvtár szolgáltató intézmény Amennyiben intézményes keretek között fenntartott gyűjteményekről beszélünk, a könyvtárat valóban szolgáltató intézménynek nevezhetjük. Feladata dokumentumok, információk szolgáltatása, az egyszer már közzétett szellemi alkotások tanulmányozásának lehetővé tétele, közkinccsé tétele, az ismeretekhez való hozzáférés elősegítése. Ám nem minden könyvtár nyitja ki kapuit minden olvasni vágyó előtt, ilyen szempontból kétféle működési forma alakult ki: a nyilvános és a nem nyilvános, illetve (ez lehet egy harmadik kategória is) a korlátozottan nyilvános könyvtáraké. E keretek között más–más felhasználói kör számára nyílik meg a könyvtárakban hozzáférhető tudáskincs világa, attól függően, hogy a fenntartó milyen céllal hozta létre a gyűjteményt és milyen céllal működteti a könyvtárat. A hagyományos könyvtár elsősorban gyűjteménycentrikus, szolgáltatásai is szorosabban épülnek az adott gyűjtemény közvetlen használatára:  nyomtatott könyvek, folyóiratok, újságok olvasása, azaz a helybenhasználat;  kölcsönzés;  másolási lehetőségek, reprográfiai szolgáltatások;  keresés a kötet– és cédulakatalógusokban, adattárakban, kézikönyvekben;

10

 

könyvtárosi segítség kérése bibliográfia összeállításához, szakirodalom felkutatásához, a helyi és más állományokban és való tájékozódáshoz – ez a tájékoztató szolgálat igénybe vételét jelenti; könyvtárközi kölcsönzés.

A digitális korban a könyvtárak szolgáltatási irányultságúak, s mind jobban elterjednek az elektronikus bibliotéka–szolgáltatások, ezek nagyvonalakban a következők:  keresés a hálózatról elérhető elektronikus katalógusokban;  könyvtári ügyintézés: például a kölcsönzött könyvek; (bakelit,) CD, DVD lemezek hosszabbítása elektronikus úton;  elektronikus úton intézhető cikkmásolat kérés;  tájékozódás az internetes kommunikációs eszközök segítségével (könyvtári honlapok, portálok, linkgyűjtemények, egyéb könyvtári információs szolgáltatások);  az e-gyűjtemények megismertetése és más virtuális közszolgáltatások elősegítése, digitális adattárak, ismerettárak közötti útbaigazítás;  tájékoztatás és a szolgáltatások igénybevétele az országos és nemzetközi könyvtári rendszeren keresztül;  digitális gyűjteményekhez való hozzáférés;  e-tananyagok hozzáférésének biztosítása  előfizetéshez kötött tartalomszolgáltatások biztosítása;  hozzáférési pontok, dedikált hálózatokhoz való kapcsolódás a tanulás és kutatás elősegítésére, a jogvédett források etikus felhasználásának lehetőségének megteremtése. Ilyen programban érhető el például a NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum), az országban kijelölt hozzáférési helyeken keresztül;  digitalizálás; e-gyűjtemény létrehozása, gondozása;  oktatás: olvasásfejlesztés, az információs műveltség terjesztése és megszerzésének elősegítése; az olvasási, információkeresési és digitális kompetenciák fejlesztése; a formális oktatás, valamint a nem formális és informális tanulás támogatása. A fentiekből is kitetszik, hogy a könyvtár ma már nem csak a magányos, olvasmányaiba mélyen elmerülő csöndes látogatót pártolja. Számos rendezvénynek, tanfolyamnak, foglalkozásnak és programnak is otthont adhat. Kialakíthat oktatótermeket, kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas helyszínt, előadókat, találkozásra, beszélgetésre alkalmas helyiségeket is. Újonnan épült egyetemi könyvtárakban előjegyezhető kisebb csoportot befogadó tanulószoba, ahol a diáktársak diskurálva tanulhatnak egymás és a könyvek társaságában, számítógépes eszközöket, adatbázisokat is használva. Az elmúlt több mint egy évszázad folyamán a dokumentumok számának, s különösen a tudományos folyóiratokban közölt szakirodalom soha nem látott növekedése a könyvtári anyag kezelésének, beszerzésének, szolgáltatásának módját jelentősen megváltoztatta és ráterelte a figyelmet a dokumentumokban rejlő ismeret közvetlen feltárásának szükségességére. A szakirodalom növekedésének ütemét az egy-egy szakterületen közölt cikkek számával is meg szokták becsülni, ilyen vizsgálatokkal mutatták ki, hogy a cikkek száma 5–15 évente is megduplázódhat. Az eligazodást és kereshetőséget biztosító segédeszközök jelentősége e jelenségekkel párhuzamosan nő. A súlypont a „dokumentumok helyett egyre inkább az ismeretekre, a tudásra, a szellemi alkotásokra helyeződött át, s már nem az ismeretek hordozóit, hanem magukat az ismereteket kellett bizonyos átalakítás révén rendszerezve áttekinteni, hozzáférhetőségüket biztosítani.” (Horváth – Papp 1999, 9)

11

A digitális kor eszközrendszerének fejlődése még látványosabb és érezhetőbb módon átformálja az ismeretszerzési, tanulási, olvasási, kommunikálási szokásokat, ezzel párhuzamosan átalakulnak a könyvtárhasználathoz kapcsolódó lehetőségek és igények is. A társadalomtudományi szakemberek a könyvtárat az információs társadalom vagy tudástársadalom egyik alappillérének tekintik. A bibliotéka szervezete ilyen formán a „tudástársadalom információs közintézménye, az ismeretorganizáció hálózatának egyik megszervezője és működtetője”, amely szoros összefüggésben áll a digitális társadalom fejlődésével. Mi több, az európai direktívákban a könyvtári szervezet és hálózat az elektronikus közszolgáltatások egyik kiemelt terepe, amelynek meg kell felelnie az „új, többnyire elektronikus alapú felhasználói igényeknek, illetve a digitális kínálat bővüléséből következő fejlesztési elvárásoknak.” (Kerekes 2009, 68.; 69. p.) A közszolgáltatások Európai Unió e-kormányzati irányelvei az elektronikus közszolgáltatások körébe vonja a könyvtárat (a közkönyvtárat), az elektronikus adatbázisokhoz való könyvtári hozzáférést és a nyilvános könyvtárak elérését, ahol ekormányzati pontok is létesülhetnek alapvető fontosságúnak tartja. (Kerekes 2009, 68–72. p.) Ebben az elképzelt keretben a korszerű nyilvános könyvtárban szakmailag felkészült mentorok segítenek nemcsak a tanuláshoz, ismeretszerzéshez, kutatáshoz szükséges információk megszerzésében, hanem a különféle állampolgári jogok gyakorlására és kötelességek teljesítésére kialakított elektronikus platformok kezeléséhez is segítséget nyújtanak. Az új kor új, elektronikus alapú kihívásai kétségkívül nagy hatással vannak valamennyi könyvtártípusra. A szolgáltatások köre és módja a kor változásainak és kihívásainak megfelelően jelentősen bővült. A hagyományos könyvtárakhoz köthető legalapvetőbb szolgáltatások:      

kölcsönzés, helyben olvasás, kézikönyvekből, helyszíni cédulakatalógusokból vagy elektronikus adatbázisokból való információkeresés, másolatkészítés, bibliográfia készíttetése, személyes segítségnyújtás az olvasóknak, azaz szaktájékoztatás.

A már említett 1997. CXL. törvény rendelkezik a magyarországi nyilvános könyvtárak ingyenesen használható szolgáltatásairól. 54.§ (1) e) bekezdése kimondja, hogy a helyben nyújtott alapszolgáltatások ingyenesek; az 56.§ pedig részletezi ezeknek az alapszolgáltatásoknak a körét, eszerint ingyenes  a könyvtárlátogatás,  a könyvtár által kijelölt gyűjteményrészek helybenhasználata,  az állományfeltáró eszközök használata (katalógusok, online katalógus)  információ a könyvtár és a könyvtári rendszer szolgáltatásairól (tájékoztatópultnál, könyvtári honlapokról vagy könyvtári portálokról). Az ingyenes szolgáltatások igénybevételéhez is természetesen be kell iratkozni a könyvtárba. Ugyanakkor érdemes tudni azt is, hogy a 6/2001. (I. 17.) Korm. rendelet a könyvtárhasználókat megillető egyes kedvezményekről rögzíti: „Nyilvános könyvtárban az érvényes diákigazolvánnyal rendelkező tanulók, hallgatók számára a beiratkozási díjból 50%– os kedvezményt kell adni.” (1. § ). A szolgáltatások körébe tartoznak a könyvtárak saját készítésű számítógépes adatbázisai (katalógus, bibliográfiai adatbázisok) valamint a távoli hozzáférésű adatbázisok, melyek 12

között nagy jelentőségük van a teljes szövegű tartalomszolgáltatásoknak. Ez utóbbiak jelentős része előfizetéshez kötött, számos kísérő és használatot könnyítő megoldást kínálnak, de csak korlátozottan érhetők el: használatukhoz, a szövegek letöltéséhez ugyanúgy be kell iratkozni és személyesen be is kell fáradni egy könyvtárba, mint amikor csak könyvet szeretnénk kikölcsönözni. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a könyvtár intézménye mindig is igyekezett válogatott, minőségi, ellenőrizhető információforrásokat gyűjteni, ezeket sokféle szempont szerint rendszerezve szolgáltatni. A digitális forrásokra is így tekint: az elektronikus formában gyűjteményébe ténylegesen vagy virtuálisan bekerülő dokumentumokat is válogatottan, rendezetten és ellenőrizhető módon illeszti be és teszi visszakereshetővé. Ha külső szolgáltatás megvásárlásáról, bérléséről van szó, akkor pedig igyekszik olyan adatbázisokhoz juttatni a felhasználót, amelyek igényesen kialakított elektronikus környezetben megbízható tartalomszolgáltatásokat nyújtanak.

1.1.2.

Tájékoztat

A katalógus segítségével a könyvtár tájékoztatja olvasóit a saját dokumentumairól. Ezen kívül sok másról és sok más eszközzel is tájékoztat a kézikönyvekből, bibliográfiákból, saját honlapon keresztül más könyvtárak és közgyűjtemények adatbázisaiból valamint az előfizetett tartalomszolgáltatások platformjairól. A tájékoztatás igénybevétele többféleképp történhet:  személyesen, a tájékoztató könyvtáros megkérdezésével;  virtuális referensz szolgáltatásokkal: ha van rá mód, elektronikus eszközökön (aszinkron technológia: e-levél, egyéb online bejelentő felületek, Libinfo tájékoztató szolgáltatás vagy szinkron e-ügyeleti rendszereken: chat–szobán, online telefonon) keresztül is kérhetünk tanácsot, tájékoztatást, kiindulópontokat egy-egy téma kutatásának megkezdéséhez;  a könyvtár honlapján közölt információk alapján;  könyvtári portálokon (ilyen például a magyarországi könyvtárakról tájékoztató Könyvtárportál);  közös katalógusokból (például a Magyar Országos Közös Katalógus, MOKKA vagy a magyarországi egyházi könyvtárak közös katalógusa, az Unitas, a külföldiek közül legismertebb a KIT – Karlsruher Virtueller Katalog).  könyvtári rendezvényeken: tájékoztató előadásokon, adatbázis–bemutatókon; felhasználóképző tanfolyamokon;  könyvtári osztályozási rendszer segítségével, a könyvtári információkereső nyelvekkel. Ehhez természetesen el kell sajátítani ezt a rendszert, illetve az információkereső nyelv alapjait, ezért e jegyzetben külön fejezetet szánunk ezeknek a tudnivalóknak.

1.1.3. Gyűjtemény Egy-egy könyvtárban meghatározott arculatú gyűjtemény található. A gyűjteményt meghatározott gyűjtőkör alapján alakítják és folyamatosan gondozzák: új dokumentumok kerülnek be, a keresettebb könyvek szabadpolcra, a kevésbé használatosak tömörraktárba vagy zárt raktárakba kerülnek, ezeket csak a katalógus alapján lehet keresni és kikérni.

13

A gyűjtemény egy részét a kölcsönző könyvtárakból a könyvtárhasználati szabályzatban közreadott időtartamra és az ott felsorolt feltételek mellett ki lehet kölcsönözni. Minden könyvtárban van viszont olyan állományrész, amely nem kölcsönözhető, prézens (latinul praesens), azaz csak helyben használható. Ezek általában a kézikönyvek, a régi és ritka könyvek, a folyóiratok és a speciális kiadványok. A gyűjtemények jellegét döntően meghatározza az is, hogy milyen dokumentumtípust őriznek. A nyomtatott anyagokon – könyveken, folyóiratokon, újságokon – kívül, sok más hordozó és dokumentumtípus is előfordul: fotók, mikrofilm, kézirat, kotta, térkép, kisnyomtatvány, újabban digitális könyvek, számítógéppel kezelhető fájlok. A zenei gyűjteményekben például sokkal több zenei CD, DVD és kotta van, mint más könyvtárakban, ahol a zenei anyag csak mellékgyűjtőkört képez; a látássérültek számára fenntartott speciális könyvtárban pedig inkább hangoskönyvekre és braille-írású dokumentumokra van szükség. Az egyetemi könyvtárakban pedig az oktatott tárgyakhoz kapcsolódó tudományos szakirodalmi könyveket, folyóiratokat és adatbázisokat szerzik be. A gyűjteményalakítás tehát nem a könyvtárosok saját kénye-kedve szerint történik, hanem egyrészt attól függ, milyen történelmileg kialakult feladatkör ellátása hárul a gyűjteményre, másrészt milyen feladatot ró az aktuális fenntartó a könyvtárra, ami meghatározza a gyűjtőkörét. Meghatározó kérdés az is, kik a használói és milyen igényeket támasztanak az olvasók a gyűjteménnyel szemben. A könyvtárak a fő gyűjtőkörükbe tartozó dokumentumokat igyekeznek teljesebb körűen összegyűjteni, illetve biztosítani a más forrásokból történő szolgáltatást; a mellékgyűjtőkört pedig csak reprezentatív vagy erős válogatással kialakult részleg képviseli. Mekkora egy könyvtár gyűjteménye? A gyűjtemény tartalmi jellemzőin, szellemi, eszmei értékén felül a dokumentumféleségekkel és a dokumentumok számával is jellemezhető egy könyvtár. Elektronikus könyvtár esetében a dokumentumok számával, a dokumentumtípusokkal és a tárolt adatok byte kiterjedésével szokták jellemezni az összállomány nagyságát. A könyvtári honlapok általában hasznos ismertetőt nyújtanak a törzsgyűjteményről, az egyes részlegekről, felsorolják a különgyűjteményeket és adatokat közölnek a hagyományos, fizikailag vagy logikailag elkülöníthető dokumentumok számáról is, a könyvtári egységek mennyiségéről. A középkori kolostori könyvtárak kezdeti állománya csak néhány, a vallási és a gyakorlati egyházi élethez, a szertartásokhoz szükséges könyv volt: Szentírás, missale, brevárium. A XVI–XVII. századi főúri könyvtárakban tipikusan néhány száz kötet volt található, a háromezer kötetes gyűjtemény nagynak számított. Egy mai, olvasást kedvelő család közepes méretű házikönyvtára ezer–háromezer könyvet számlál, egy nagyobb magánkönyvtár az öt–hatezer kötetnél kezdődik. A mai közgyűjtemények esetében a következő nagyságrendi skála szerint szokták a könyvtárakat – gyűjteményük nagysága szerint – csoportosítani:   

Kiskönyvtár: 10.000 egységig Közepes könyvtár: 10.000 – 100.000 egység között Nagykönyvtár: 100.000 felett.

Összehasonlításképp vegyünk sorra néhány számszerű adatot a történeti és mai könyvtárakról (az adatok, ha másképp nem jelezzük, az adott könyvtár honlapjáról származnak):  Az ókori alexandriai könyvtárban összegyűjtött papirusztekercsek száma több százezer lehetett. Egyes források 400.000, mások 500.000 tekercset emlegetnek, s olyan feljegyzés is van, amelyik szerint a tudományos központként működő könyvtár 14





 





fénykorában 700.000 tekercset őriztek. Hogy valójában hány művet is jelentett mindez, nehéz megbecsülni. A hellénizmus korában egy-egy mű általában nem volt olyan hosszú, mint a mai könyvek szövege, s gyakran előfordult, hogy egyetlen tekercsre több művet is ráírtak. (Blum 1991, 112–107; Swiderkowna 113–118) A legendás ókori könyvtár szellemiségének jegyében hozták létre már a XXI. században a hatalmas, korszerűen kialakított új Bibliotheca Alexandrinát. 2002-ben avatták fel, a kiinduló könyvállomány 8 millió kötet, a könyveket, és az ott tárolt egyéb dokumentumokat fokozatosan dolgozzák fel és adják használatába. Az új könyvtár, az ókori bibliotéka szellemiségét átörökítve a tudomány nyíltságát és szabadságát több módon is segíteni kívánja. Számos bölcsészeti, társadalomtudományi, természettudományos és informatikai kutatóintézetnek, programnak ad otthont; a legkorszerűbb digitális technológiával segíti a nemzetközi kutatási hálózatok munkáját. Itt üzemel a web-archiválására megalapított Internet Archive (Internet Archívum) egyik tükörszolgáltatása, 200 számítógépen tárolt 100 terra-byte archivált adattal. A San Franciscóban alapított Internet Archívum anyaintézmény a weboldalakat válogatva, részben bejelentett igények alapján, 1996tól folyamatosan gyűjti és tárolja. Az Alexandriai Könyvtár 2003-tól, fáziskéséssel, tükörszerverről szolgáltatja az Internet Archívumban tárolt anyag másolatát. A XI. század végén Pannonhalmán 80 kötetet, kb. 200 művet tartottak nyilván; ma mintegy 360.000 kötetet őriznek a bencés gyűjteményben. Itt őrzik I. András király 1055-ben kiadott hiteles oklevelét, a Tihanyi apátság alapítólevelét. (Madas 2009; Magyar nyelvemlékek 2010) Pázmány Péter esztergomi érsek 1635-ben jezsuita egyetemet alapított Nagyszombatban, az egyetemnek az alapításkor több mint 5000 kötetes könyvtára volt. (Farkas Gábor Farkas 1997) A vatikáni könyvtár mai állománya: 1,6 millió nyomtatott kötet, ebből 8400 az ősnyomtatvány, amelyek közül 65 pergamen; 180.000 kézirat (kódexek és levéltári anyagok, a legrégebbiek II. századiak); 150.000 térkép, metszet, nyomat; 300.000 érme, 150.000 fotó. A washingtoni Library of Congress (Kongresszusi Könyvtár) állományadatai: 144 millió könyvtári egység; több mint 33 millió katalogizált könyv és egyéb nyomtatvány 460 nyelven; több mint 63 millió kézirat; Észak-Amerika legjelentősebb ritka könyves gyűjteménye; a világ legnagyobb jogi gyűjteménye; filmanyag, térképek, kották, hangfelvételek gyűjteményeivel. A magyar nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár néhány állományegységének adata: o Törzsgyűjtemény: 4 millió könyv, 400.000 évfolyam hírlap és folyóirat; o Különgyűjtemények: több mint 7,1 millió dokumentum (köztük a Képes Krónika, a Bibliotheca Corviniana harmincöt kötete, a Szózat eredeti kézirata, Haydn–kéziratok) Néhány részlet a különgyűjteményekről: o Kézirattár: 1.400.000 egység o Ősnyomtatvány: 1800 példány (ez a magyarországi állomány közel egynegyede, közöttük van a Chronica Hungarorum, az első Magyarországon nyomtatott könyv, amely Hess András műhelyében készült Budán, 1473–ban; a számos külföldi kiadvány közül megemlítjük a neves velencei kiadó és nyomdász, Aldus Manutius görög nyelvű Aristotelész kiadását); o Antiqua (XVI. századi könyvek): 13.000 példány; o Régi Magyar Könyvtár (1700-ig terjedő gyűjtemény): 8500 példány 15

o Térképgyűjtemény: 300.000 egység o Zeneműtár: 170.000 nyomtatott kotta; 18.000 kottakézirat; az opera-, ill. színpadi zene gyűjtemény: 550 polcfolyóméter kéziratos és nyomtatott kotta. o Könyvtári Intézet Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtára: 100.000 egység. Jelentős továbbá a színháztörténeti gyűjtemény, kisnyomtatványok tára, a fotógyűjtemény stb. 

a

plakátok,

grafikák,

Az említett San Francisco-i Internet Archívum 2011. július 9-ei állapotának adatai: 150 milliárd archivált weboldal; 534.595 mozgókép; 94.358 koncertfelvétel; 921.546 hangfelvétel; 2.884.911 szöveg. Legújabb újdonsága a könyvtárak digitalizált, illetve digitális formában olvasható könyveinek kölcsönbeadási programja számítógépes eszközökkel, illetve az erre szolgáló e-készülékekre való feltöltéssel, továbbá a már egyszer digitalizált könyvek biztonságba helyezése, tartós fizikai megőrzése. Az eredeti könyvek megőrzésére a digitális archívum külön programot dolgozott ki: a könyvtáraktól a digitalizálás időtartamára kölcsönkért könyveket, ha a tulajdonos könyvtár visszakéri és gondoskodik a kötet további őrzéséről, akkor visszajuttatják a könyvet az eredeti helyére. Egyes könyvtárak azonban, helyhiányra vagy más okokra hivatkozva nem vállalják a digitalizált könyv további őrzését. Ezeket a köteteket speciálisan kialakított konténerekbe helyezik, és optimális hőmérséklet és páratartalom mellett gondoskodnak fizikai megőrzésükről.

A folyamatosan gyarapodó, kisebb-nagyobb látogatói forgalmat bonyolító könyvtárakon kívül beszélhetünk muzeális, lezárt gyűjteményű könyvtárakról is, amelyek ma kutatóhelyként, kulturális–oktatási rendezvények színhelyeként és turisztikai látványosságként szolgálnak. A XVIII. században épültek a művészi berendezésű barokk vagy klasszicista stílusú teremkönyvtárak. A ma műemlék könyvtárakként számon tartott intézmények jellemzően egyházi alapítású vagy főúri magánkönyvtárak voltak, ilyenek találhatók például Gyöngyösön, Zircen, Pannonhalmán, Sárospatakon, Keszthelyen (Helikon), Kolozsvárott (Teleki Téka). Történetükről, gyűjteményükről a könyvtártörténeti szakirodalomból lehet részletesebben tájékozódni. A történeti gyűjtemények különféleképp vészelték át a történelem viharait. A magyarországi egyházi bibliotékák sorsát drasztikusan megpecsételték II. József 1782–1788 között kiadott rendelkezései a vallási társulatok működésének betiltásáról, s ugyanígy megsemmisítő hatással voltak számos kollekcióra a szerzetesrendek működési engedélyének bevonását követő intézkedések 1950-ben. (Vix 1997) Az újjáalakított vagy az elhurcolt példányokkal megtizedelt gyűjtemények sok esetben a rendszerváltozás utáni visszaállítások ellenére sem nyerhették vissza eredeti állapotukat és fényüket. A történeti gyűjtemények feltárása, rekonstruálása napjainkban is folyamatosan történik. Akadnak még most is elhagyatott, rendezésre, feltárásra váró kisebb gyűjtemények, ezekre ezúttal csak egyetlen példát említünk: az erdélyi erzsébetvárosi örmény katolikus plébániatemplom feltárás alatt álló könyvgyűjteményét (Guitman, 2008). A megsemmisült, szétszóródott könyvgyűjtemények rekonstrukciójára is történnek kísérletek, hosszú távú kutatóprogramok is alakultak, melyek révén fokozatosan sikerül feltárni a régi századok olvasmánytörténeti és művelődéstörténeti vonatkozásait. Érdekes példája e törekvésnek az egyik leggazdagabb XVIII. századi erdélyi asszonykönyvtár létrehozójának, a női bibliofília meghonosítójának, Bethlen Kata Magyar Bibliothecájának rekonstrukciója a fennmaradt jegyzékek, levelek alapján (Simon–Szabó, 1997). Bethlen Kata több mint ötszáz kéziratos és nyomtatott XVI–XVII. századi hungarikumot (magyar vonatkozású könyvet) gyűjtött össze.

16

Egy másik érdekes kezdeményezés Zrínyi Miklós könyvtárának rekonstrukciója a fennmaradt katalógus és más olvasmánytörténeti adatok alapján, s e könyvgyűjtemény 3D-s bemutatása a Szegedi Tudományegyetem weboldalain. (Biblioteheca Zriniana 3D; Hausner et al.) A könyvtörténészek, művelődéstörténészek adattárakban gyűjtik össze és teszik közzé a feltárt vagy rekonstruált gyűjtemények katalógusait. A katalógus–sorozatok közül sok kötetben jelent meg, illetve jelenik meg, az elektronikus adatbázisok előnyeit kihasználva azonban célszerű az ilyen jellegű adatokat adatbázisba rendezni. A könyvek tulajdonosi bejegyzéseiből valamint az egykori gyűjtemények adott időpontban késztett kéziratos leltárjegyzékének, katalógusainak számítógépes nyilvántartása alapján könnyűszerrel körvonalazható egy-egy szétszóródott gyűjtemény állománya. Magyarországon a Bibliotheca Eruditionis adatbank összesíti az történeti gyűjtemények olvasmánytörténeti szempontú feldolgozását.

1.1.4. Dokumentumok tárolására alkalmas hely A könyvtárak igyekszenek megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között a dokumentumokat hosszú távon, biztonságosan meg lehet őrizni és az olvasók rendelkezésére bocsátani. A könyvtáros szakmában külön nagy fejezetet képez a könyvtári állomány megőrzése és védelme, és további speciális szakterület a sérül példányok helyreállítása, restaurációja. Mindezek mellett újabb fejezetek nyílnak a digitális megőrzés kérdéseiről. A könyvtári elhelyezést meghatározza a dokumentumok kora, anyaga, állapota, mérete, tartalma, és egyéb dokumentum–típusbeli jellemzője. Néhány speciális feladatú könyvtár, ilyenek például a nemzeti könyvtárak, kifejezetten őrző részlegeket, tárolókönyvtárakat is fenntartanak. E részlegekre azért van szükség, hogy biztonságosan megőrződhessenek rögzített kulturális örökségünk emlékei. A digitális dokumentumok esetében is ugyanolyan fontos tartós megőrzésről és tartós szolgáltatási formákról gondoskodni, mint a hagyományos dokumentumok esetében. A megőrzés sikeressége azonban sokban függ a használók figyelmességétől is, attól, hogy hogyan vigyáznak a kikért példányokra, vajon „kesztyűs kézzel” vagy hanyagul bánnake a kölcsönzött darabokkal, hol és hogyan olvasnak, hogyan lapozzák a könyvet, hogyan szállítják a buszon, vonaton, hogyan tanulnak, jegyzetelnek belőle vagy hogyan készítenek másolatot, és komolyan veszik-e a mondást: „Könyvet lopni nem bűn”? Az efféle felnőtt csínytevések az egyébként is nehezen hozzáférhető, a kereskedelmi forgalomban már nem kapható egyetlen vagy csak néhány példányban hozzáférhető kötelező olvasmányok esnek áldozatul. Ha egy-egy fontos és sokak számára nélkülözhetetlen mű elveszik, ennek kárát a leendő olvasók látják. A könyvtáros pedig legfeljebb csak Szent Jeromoshoz, a bibliothecariusok védőszentjéhez imádkozhat: „De védelmezd a ránk bízott értékeket, a könyveket is. Védelmezd tűztől és víztől, védelmezd a molyoktól, a penésztől és a savtól. De óvd meg könyvtárainkat a szenvedélyes könyvgyűjtőktől is, meg azoktól, akik nem tudják vagy nem akarják megbecsülni a könyvet, akik tisztátalan kézzel és tisztátalan lélekkel nyúlnak a kötetekhez.” (Maximilianus Bibliothecarius, lásd Bánhegyi 1999, 55)

A gyűjtemények kezelőinek feladata gondoskodni arról, hogy a dokumentumokat lehetőleg ne érje károsodás. Ezért a könyvtár használati szabályzatába bele is szokták foglalni: az olvasótermekbe ételt–italt nem szabad bevinni; a középkori kódexeket és a régi könyveket csak speciális könyvtartóra helyezve szabad olvasni; a féltett kéziratos anyaghoz, eredeti oklevelekhez, a fotógyűjtemény fényképeihez csak megfelelő kesztyűben szabad hozzányúlni, és csak grafitceruzával szaban jegyzetelni.

17

Külső körülményekre is oda kell figyelni: a nedvesség, a nedves helyiség vagy a túl száraz levegő, a tűző napsugarak, a rágcsálók, rovarok, a valódi könyvmolyok, penészgombák, a levegő szennyező anyagai maradandó és visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak. Ismeretes jelenség az anyag „öregedése” is, aminek során a dokumentum anyaga az idők során a környezeti kölcsönhatások következtében kémiailag megváltozik. A papírnál a cellulózmolekulák bomlásnak indulnak, ezért a papír megváltoztatja színét, töredezik vagy akár egyetlen érintésre, egyetlen pillanat alatt szét is porladhat. A facsiszolat–tartalmú, savas papírfajták veszélyeztetettebbek, mint a semleges kémhatású rongy, illetve a facellulózt tartalmazó savas papírok, különösen, ha hosszú időn keresztül erősebb fénynek, magasabb hőmérsékletnek és magasabb páratartalomnak is ki voltak téve. Az 1870–1970 közötti nyomtatványok jelentős része facsiszolat–tartalmú papíron jelent meg, ezért ennek az időszaknak a dokumentumai – s közülük is legnagyobbrészt a hírlapok – veszélyeztetettek. A savasodás jele a papír sötétedése, elsárgulása, és arról is észre lehet venni, hogy elkezd töredezni. (Kastaly 2002, 218–219). A korai hírlapok például igen veszélyeztetettek, mert olcsó és rossz minőségű papírra nyomtatták őket. Ez indokolhatja azt, hogy a digitalizálási programokban a digitalizálandó dokumentumok kiválasztásakor elsőbbséget kaphassanak a legrégebbi lapok a XVII. századból, a keresettebb XIX. századi és XX. század eleji újságok. Ilyen törekvések folytán az OSZK egyik tematikus webhelyén, a Sajtómúzeumban már elérhetőek a magyar sajtótörténet legrégebbi lapjai (Mercurius Veridicus ex Hungaria 1705– 1711, Nova Posoniensia 1721–1722), és más könyvtárak is sort kerítettek már a helytörténeti jelentőségű, keresettebb újságok digitalizálására. A digitalizálással azonban még korántsem oldódik meg a megőrzés kérdése. A digitális dokumentumok sérülékenyebbek, mint hinnénk. A digitális adatokat befogadó merevlemezek maguk is öregedő fizikai objektumok. Ismeretes, hogy megbízható élettartalmuk 3–5 év, ez után az idő után az adatokat át kell menteni más tárolóra. Problémát jelent a kódolt jelek visszafejtése, ha időközben elavul a dekódolást biztosító eszközünk, probléma a gyakori technikai–technológiai változás, ami miatt folyamatos frissítéseket kell eszközölni. A digitális tartalomköltöztetés az információs környezet és a formátumok elavulása, az újabb környezettel és formátumokkal való megfeleltetés miatt információvesztéssel járhat. A megjelenítési keretrendszereket is frissíteni kell, zökkenőmentesen biztosítani az áttérést az újabb verziószámú kezelőrendszerekre, szoftverekre. Nem megoldott az ipari eljárásokkal keletkező digitalizált dokumentumok katalogizálása, metaadatokkal való ellátása sem. A tömeges digitalizálás, a felgyorsult tempóban keletkező webes tartalmak olyan részletes feltárása és precíz visszakereshetősége, mint ahogyan azt a hagyományos dokumentumok esetében egy-egy könyvtári katalógusnál megszoktuk, nem vállalható, s helyette még nem alakult ki más megoldás. Nehézség lehet a sokféle dokumentum-változat, tartalom-változat megkülönböztetése és felismerése (például a több helyen is fellelhető, látszólag azonos szövegek valóban azonosak-e, honnan erednek, ki a szerzőjük, mikor készültek, mikor frissítették stb.), s szinte lehetetlenné válik a hétköznapi felhasználó előtt a multimédia tartalmak eredetének, összetevőinek azonosíthatósága. A hipertext kapcsolatok, linkek frissítése és sok más tényező miatt gondolhatjuk még úgy, hogy a digitális feldolgozási és tárolási eljárások mai fejlettségi foka még a digitális őskornak felel meg, Nyitott kérdés, hogy hogyan szavatolható az ellenőrizhető, megbízható és hosszú távú minőségi megőrzés, az eredeti állapotnak megfelelő rekonstrukció és a stabil tartalomszolgáltatás. A könyvtárak természetesen kutatják az új, digitális archiválás módjait és az archivált tartalom szolgáltatásának lehetőségeit, s jelentős előrelépések történnek a rendezett körülmények közötti, korszerű technológiára alapozó digitális művek tárolása és az

18

archívumokból való szolgáltatások fejlesztésére. Magyarországon, Európában és a világ más pontjain is jelentős fejleményekről számolhatunk be. Néhány példa:  Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), amely eddig mintegy tízezer digitalizált könyvet archivál, és több al–gyűjteményt is kialakított (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis – EPA; Magyar Digitális Képkönyvtár – MDK);  OSZK Digitális Könyvtár (OSZK– DK), a nemzeti könyvtár gyűjtőkörébe tartozó elektronikus dokumentumok fogadására, archiválására és szolgáltatására alakult; a jogvédett könyvek úgynevezett dedikált hálózaton keresztül, bejelentett könyvtári pontokról vehető igénybe;  GALLICA – a francia nemzeti könyvtár lenyűgöző sebességgel gyarapodó, impozáns látványelemekkel megjelenő és könnyen kezelhető felületről lekérdezhető digitális gyűjteménye;  Europeana – az európai nemzeti könyvtárak és jelentősebb gyűjtemények digitális anyagának virtuális gyűjteménye.

1.1.5. Különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között Amikor valaki azt mondja: „A könyvtárban különböző szempontok szerint lehet keresni a dokumentumok között,” kétféle dologra gondolhat. (1) Gondolhat arra, hogy a szabadpolcos elrendezés során különféle tematikai szempontok szerint tájékozódhatunk a polcok között: Filozófia, Vallás, Pszichológia, Pedagógia, Szociológia, Irodalomtudomány, Szépirodalom, Nyelvtudomány, Történelem, Művészetek és hasonló nagyobb tematikus egységeken belül helyezkedik el a főbb témakörök részterületeinek irodalma. A szabadpolcok és a rajtuk sorakozó könyvek szakjelzettel vannak ellátva, a könyvek helyét meghatározó szakjelzeteket pedig a katalógusból is ki lehet keresni. Az egyes gyűjteményrészlegek a könyvtári térben különválasztott övezeteket is képezhetnek, külön szobákat, termeket, nagyobb könyvtárakban tematikus „utcákat” lehet bejárni. A szabadpolcos elrendezéshez ugyanakkor sok helyre van szükség, ezért, a rendelkezésre álló helytől és a könyvpéldányok keresettségétől függően alakítják ki, hogy mi marad az olvasók szeme előtt, és mi kerül raktárba. A szabadpolcos állomány több szempont okán nyerhet jelentőséget a szakirodalmi kutakodás során, néhány pontban összefoglalva ezek a következők:  Áttekinthető, melyik területről mennyi irodalom van és mi vehető kézbe különösebb keresgélés nélkül.  A gyakorlott olvasó célirányosan leveheti azt a kötetet, amiért bejött az olvasóterembe.  A kiválasztott könyvön kívül rálátást kap arra is, hogy melyek a legfontosabb kézikönyvek a kapcsolódó témakörben: milyen szaklexikonok, szakszótárak és szakbibliográfiák vannak; felkínálkoznak az alapművek; könnyebben szembetűnhet, melyek a nélkülözhetetlen, alapvető fontosságú művek és mi az, ami már specifikus irodalom.  Könyvtári olvasás közben egyéb kutatásra is lehetőség nyílik: a kézikönyvek karnyújtásnyira vannak, különösebb erőfeszítés nélkül ellenőrizni lehet az apróbb adatokat; a szakszótárakból, lexikonokból meg lehet keresni az ismeretlen fogalmakat; ha szerencsénk van, a hivatkozott irodalmat is leemelhetjük a polcról.  Bele lehet kukkantani a szomszédos könyvekbe is, miközben rájöhetünk, milyen hallatlanul gazdag ismeretkincs létezik még, amiről eddig nem is volt tudomásunk.

19

 

Kivel ne fordult volna még elő, hogy egy előre kiválasztott könyvért tért be a könyvtárba, a szabadpolcon böngészgetve viszont rá kellett ébrednie arra, hogy nem is a keresett könyv a legmegfelelőbb, hanem a mellette lévő vagy a néhány könyvvel odább lévő sokkal jobb, sőt, a még valahanyadikkal odébb lévőt sem volna jó kihagynia a tanulmányozásból. A jó szakgyűjtemény ugyanis gondos válogatással jön létre, igyekszik beemelni a megcélzott témakörökkel kapcsolatos minden lényegbevágó és minőségi irodalmat, frissül, valamint lehetőséget nyújt az elmélyültebb témafeldolgozáshoz szükséges irodalom áttekintésére és megismerésére. E folyamatok a szakirodalom önálló felfedezésének és megismerésének módjára vezetnek rá. Követhetők a legfrissebb beszerzések, átlapozhatjuk az új könyveket az újdonságokat bemutató polcokon; folyamatosan követhetjük a folyóiratok friss számait.

(2) A katalógusból több szempont szerint kereshetők ki a művek. A leggyakrabban használt keresési szempontok egy könyv esetében: Szerző Cím Kiadási hely Kiadó Megjelenési év Sorozat Nyelv Tárgyszó Osztályozási jelzet A mai online, elektronikus katalógusok elődje a cédulakatalógus, a cédulakatalógus elődje pedig a kötetkatalógus. Még mindig használatosak a cédulakatalógusok és új kötetkatalógusokat is kiadhatnak egy-egy különleges gyűjteményről. A kötetben megjelent bibliográfiákban és katalógusokban a visszakeresést mutatók segítik. A cédulakatalógusok esetében egész katalógus-rendszerre van szükség ahhoz, hogy az állomány több szempontból visszakereshető legyen. Katalógusok dokumentumtípusonként külön-külön készültek (könyv, folyóirat, kézirat, video, hang, mozgókép, fotó stb.), ezeken belül pedig csak egy-egy szempont érvényesülhetett a keresésnél (szerző/cím betűrend, tárgyszó, szakrend stb.), ezért szempontonként külön-külön katalógusfajtát tartottak fenn. Kivétel volt a keresztkatalógus, amely a szerzők, közreműködők, műcímek, sorozatcímek, kiadók, földrajzi nevek szerint egyetlen betűrendi sorban tárta fel a teljes állományt valamint a szótárkatalógus, amely mindezek közé a tárgyszavak szerint beosztott tételeket is közbeékelte és egyetlen betűrendes sorba helyezte el. A könyvtári katalógusok nagy részét már digitalizálták és elérhetővé tették az interneten. A leggyakoribb cédulakatalógus fajták:  Szerzői betűrendes katalógus vagy leíró katalógus A cédulák szerző szerinti ABC rendben sorakoznak. Több szerzős művet rendszerint három szerzőig minden szerzőnél nyilvántartásba vesznek, háromnál több szerző esetén csak a kiadványon elsőként feltüntetett szerző kap cédulát. Szerző hiányában, a kötet címéhez és szerkesztőjéhez/szerkesztőihez és az egyéb közreműködőkhöz (fordító, illusztrátor, közreadó intézmény vagy más testülethez is kerül cédula.  Földrajzi katalógus Földrajzi nevek szerint rendezett katalógus.  Tárgyszókatalógus

20

A dokumentumok tartalmát, tematikáját fogalmakkal, kulcsszavakkal, azaz tárgyszavakkal jelölik a cédulák talp részében, a tételek ezek betűrendje szerint vannak besorolva a katalógusokba.  Szakkatalógus Osztályozási jelzetek alapján szerkesztett katalógus. Magyarországon a dokumentumok tartalmi feltárásához és rendszerezéséhez a tudományfelosztáson alapuló Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) rendszerét használják. A felsőoktatási és más idegennyelvű anyagot gyűjtő könyvtárakban a cirill, arab és más nem latin írású állományról külön katalógus is készülhetett. A nem latin írású dokumentumoknak kétféle regisztrációs módja terjedt el:  Az eredeti írásmóddal külön katalógus készülhetett – ha volt megfelelő szakember, aki ezt elkészítette és gondozta.  Latin átírással (transzliteráció) a latin betűs könyvekkel egybeosztottan. A nyugati online katalógusok ma is ezt a módszert követik.

1. ábra Katalóguskártya: a cédula

1.1.6. Írásos anyagokat, információkat tesz elérhetővé az emberek számára A témával visszakanyarodunk a könyvtári szolgáltatások kérdéseihez. Habár a könyvtárak alapvetően az írással, nyomtatással közreadott dokumentumokkal foglalkoznak, az utóbbi néhány évtizedben figyelmük mindinkább kiszélesedett és erőteljesen elmozdult a tágabb értelemben vett információforrások hozzáférése felé. Kulcskérdéssé vált a hozzáférés. Néhány szempontot érdemes kiemelnünk, hogy a szolgáltatások ilyen irányú kiszélesedésének mibenléte érzékelhető lehessen:  Külső információforrások bevonása: a könyvtárak nemcsak a saját állományukról adnak információt, hanem sok olyan információforráshoz, teljes szövegű adatbázishoz, közszolgálati és tudományos adattárhoz, cikkgyűjteményhez 21



 



biztosítanak hozzáférést, amelyek nincsenek a saját tulajdonukban: előfizetéssel „bérlik” a forrást a külső szolgáltatóktól, illetve megfelelő jogosultsági körrel hozzáférési pontok létesítésével teremtik meg a feltételeket a külső forrásokhoz eléréséhez. A licencelés válik jellemzőbbé a birtoklás, a helyben őrzés helyett, a birtoklás helyett a hozzáférhetőség válik kulcskérdéssé. (Z. Karvalics 2007, 482) A nyilvános könyvtárak csatlakoznak az országos és nemzetközi könyvtári rendszerhez. Széleskörű együttműködést folytatnak; adataikat integrálják, közös rendszerekhez kapcsolódnak, megszervezik a belföldi és külföldi könyvtárközi kölcsönzést és másolatkérést, digitális könyvtárakat hoznak létre és csatlakoznak virtuális gyűjteményekhez. A könyvtári szolgáltatások a virtuális térben is működnek, ezt a „falak nélküli könyvtár” metaforájával szokták érzékeltetni. A figyelem már nemcsak a dokumentumok kezelésének és használatának körére korlátozódik, hanem egyéb, a technológiai eszközökkel kiaknázható többletértékek hozzáadását is célozzák. E folyamatok és jelenségek komplex tartalomszolgáltatásokat eredményeznek, új generációs rendszerek fejlődnek ki. A „Könyvtár” elnevezés mellett – vagy helyett – megjelenik az „Információs központ”, „Tudásközpont” vagy „Forrásközpont” megjelölés.

A fenti megállapítások egyben azt is jelzik, hogy a könyvtárak már nemcsak az emberek számára, hanem a számítógépek számára, a globális információs térben, illetve a globális információs hálózatnak is szolgáltatnak adatokat, információkat. Az emberek által végzett webes keresési lehetőségekre csak úgy kerülhet ugyanis sor, ha a forrásintézmények a gépi adatfeldolgozás, a hálózati információ-áramlás és újrahasznosítás feltételeit is megteremtik.

1.2. A komplex könyvtárak felé Egy mai korszerű könyvtár komplex intézmény. Párhuzamosan gondozza a nyomtatott és elektronikus dokumentumokat, lehetőséget ad mind a helyi mind a külső információforrások használatára, fejlett digitális technológiákat alkalmaz szolgáltatásai eléréséhez. (Mader 2001). Szolgáltatási körébe egyaránt beleértjük a hagyományos papírdokumentumokat, a különféle elektronikus hordozókat (CD, DVD, videó stb.), a hálózati katalógusokat, bibliográfiákat, sok más információforrást, és nem utolsó sorban a teljes szövegű tárhelyeket, illetve adattárak és tárhelyek egymásba fonódó szövevényét, egymásra épülő szolgáltatási rendszerét. (Dudás 2008) A felsőoktatási hallgatókkal szemben elvárt információs kompetenciák A könyvtári információforrások sokrétűen felhasználhatók ismeretszerzésre, kutatásra. A tanulmányok alatt mindennapos dolog az előzetes irodalomkutatás; a meglévő szakirodalomról való tájékozódás; annak feltérképezése, hogy milyen források állnak rendelkezésre egy-egy témában vagy egy szerzőtől; mit írtak már meg, mit publikáltak a témáról, s mi az, ami még feltáratlan vagy feldolgozatlan részlet a témakörről. Ehhez el kell sajátítani az alapvető keresési technikákat, széleskörűen kell ismerni a hagyományos és új információforrásokat, kutatóhelyeket, szükség van a keresőrendszerek használatára, a kapott találati listák adatainak értelmezésére, a meglévő információk értékelésére és célszerű kiválogatására. Egy tudományos írásmű elkészítésénél lényeges szempont, hogy az állítások és a felhasznált szakirodalmi források ellenőrizhetők legyenek, „melyek korrekt használatát az 22

olvasó maga is megvizsgálhatja, továbbgondolhatja”, s melyben az „irodalomjegyzék (bibliográfia) a tudományos írásmű sarkalatos pontja.” (Havasréti 2006, 14; 49) Egyes nemzeti és nemzetközi szervezetek a felsőoktatási hallgatókkal szemben elvárható információs kompetenciák között a könyvtárakhoz szorosabban kapcsolható képességeket, jártasságokat általánosabban, az információs műveltség körében is meghatározták. (SCONUL, ACRL) Ezek között szerepelnek a következők is:       

a szükséges információ felismerése és megfogalmazása, az információk megtalálásának, értékelésének és alkalmazásának képessége, az információözönben való tájékozódás, az információ forrásának, megbízhatóságának felismerése, az információforrásokkal szembeni kritikus viszonyulás, a felhasználás etikai, jogi korlátainak ismerete és betartása, a forrásokra történő korrekt hivatkozás. (Dudás 2008, Koltay 2007)

1.2.1. Az eszközök átalakulása A könyvtárak napjainkban átalakulóban vannak. Az információs társadalom jelenségét, a feladatok átrendeződésének folyamatait az informatikai eszközök, a hálózatosodás, a „digitális prés”, a „nagyméretű, újraépített munkamegosztáson alapuló «megagépezetek»”, a „tudásműveletek” és általában a felgyorsult technológiai változások váltják ki (Z. Karvalics 2009). Az adatok megosztott, integrálható és újrahasznosítható kezelésének módjára nyílik lehetőség. A hagyományos könyvtári módszerek és a könyvtárak többségében használt jelenlegi automatizált eljárások elavultak az erőteljesen változó hálózati informatikai környezetben, ezért ezek átalakítására van szükség. Az átalakulást sürgető, a könyvtár intézményét érő kihívások többek között:  A közösségi alkalmazások megjelenése és népszerűsége: a felhasználók a web 2.0-ával jelzett közösségi alkalmazásokkal nemcsak használják, hanem maguk is gyarapítják és alakítják a tartalomszolgáltatást (linkgyűjtés, címkézés, véleményezés, hibajelzés, tartalom feltöltése stb.).  Távhasználat: a tájékoztató eszközök és elektronikus dokumentumok az internet segítségével helytől függetlenül váltak elérhetővé. Az olvasók egyre kevésbé fáradnak be a könyvtárak épületébe (és a rokon memóriaintézményekbe), erősödik a távoli használat iránti igény, a könyvtár „házhoz megy”.  A könyvtári feladatkörök monopóliumának gyengülése: máris számtalan digitális gyűjtemény, intézményi repozitórium alakult, amelyek nem könyvtári kezelésben vannak. A repozitóriumok tudományos dolgozatokat tartalmazó digitális archívumok, a szerzők sajátkezűen tölthetik fel szabadon hozzáférhető cikkeiket. Ezt a hozzáférési módot nevezik a tudományos közösségekben nyílt hozzáférésnek (open access).  A könyvtárban szerzett tájékoztatást a felhasználók kevésbé igénylik, sok információt néhány kattintással gyorsan és könnyűszerrel el lehet érni a hálózatról.  Új, hálózati alkalmazásokra épülő dokumentumtípusok keletkeznek: webhelyek, weblogok, e-tananyagok, multimédia, kép, film, vizualizált dokumentumok. Az adatbázisok lekérdezésekor valós idejű dinamikus tartalommegjelenítésről beszélhetünk. A felhasználók által is kezelhető tartalomkezelő rendszerek közös építésére nyílik lehetőség.  Alternatív olvasási felületek kerülnek használatba: a papírra nyomtatott betű, kép helyett a számítógép képernyője, e-olvasókészülékek, mobil eszközök kijelzői.

23

 



Digitalizáció: világszerte nagyméretű digitalizálási projektek folynak, a nyomtatott médiáról irdatlan iramban történik az áttérés a digitális hálózati médiára. A hozzáférés kiterjed. A szabadon hozzáférhető, olvasható, letölthető könyvtári dokumentumok száma meredek ívben növekszik, a tudományos világban terjed a kutatási eredmények, közlemények, adatbázisok és a nyers, feldolgozatlan adatok korlátozás nélküli, nyílt hozzáférése; ingyenes szoftverek válnak elérhetőkké. A jogvédettség miatt korlátozottan hozzáférhető anyagokhoz pedig regisztrált hozzáférési pontokról lehetséges a távoli hozzáférés. Újfajta munkamegosztás és hálózati kultúra van kialakulóban, értéknövelt szolgáltatások jönnek létre, az információk újrahasznosíthatókká, beágyazhatókká válnak az újabb és újabb alkalmazásokba. A bibliográfiai adatok ilyen újrahasznosításának egyik nagyon hasznos kisegítője a Zotero nevű segédprogram, amellyel valós és virtuális házikönyvtárat lehet sokoldalúan kezelni, katalogizálni, címkézni, „cédulázni”.

A digitális dokumentumok feltartóztathatatlan terjedése új helyzet elé állítja nemcsak a könyvtárakat, hanem a kiadókat (azaz a könyvtárakat dokumentumokkal és információkkal ellátó vállalkozókat) és az olvasókat egyaránt. „Hosszú ideig a közlésre, a nyilvánosságnak szánt információk terén a könyvtárak egyeduralkodók voltak. Az információfeldolgozás és szolgáltatás terén fontos monopóliumuk volt. Ez azonban gyökeresen megváltozott. Az elmúlt tíz évben fokozódó ütemben nő a digitális dokumentumok mennyisége, és ez a tendencia továbbra is meredeken emelkedik. Bizonyos jóslatok szerint hamarosan bekövetkezik az a kor, amikor már csak ebben a formában lesznek elérhetőek a dokumentumok, az információk. Ha ezt a jóslatot nem is kell elfogadni, az bizonyos, hogy roppant mértékben nőni fog az elektronikus úton elérhető információtömeg mennyisége.” (Ládi 2006, 11–12). Valamennyi könyvtártípusnak szembesülnie kell az elektronikus kultúra terjedésével, az interaktivitással, a virtuális világgal, azzal, hogy az olvasók egyre kevésbé jönnek a helyszínre és egyre többet veszik igénybe a távoli, tetszetős és könnyen elérhető szolgáltatásokat.

1.2.2. Olvasás, megbízható információ Változik az információszerzés módja, változnak az olvasási, ismeretszerzési és kutatási szokások. A weben megjelenő hiperszöveg a nem-lineáris olvasásnak kedvez. A kisebb terjedelmű, de lényegbevágóan összetartozó, de más-más tárhelyekről származó információegységek összekapcsolásával az olvasó a hálózatok virtuális világából tájékozódik és szerzi információit. A kulcsszavak mentén való kalandozásra, az asszociatív keresési lehetőségek új felhasználási lehetőségeket is kínálnak a tanulás és a kutatás terén. (Kis 2008, 25–28) A lehetőség ugyanakkor nem jelent egyben garanciát a minőségre is: a hatalmas információáradatban igazi kihívást jelent a talált információk hitelességének, megbízhatóságának megítélése, a meggyőződés arról, hogy milyen az adott dokumentum információs környezete, milyen kontextushoz tartozik, része-e egy nagyobb műnek, ki a szerzője, közreadója, mikor és hol készült a dokumentum, valósak-e a feltüntetett adatok, milyen forrásokat csatol, jogszerűen és etikusan használja-e fel azokat. A könyvtári környezetből eredő információt mindig is a források eredetének, hitelességének, pontosságának követhetősége és tudatos használata jellemezte. Sok helyütt hangsúlyozzák, hogy az információ lényeges attribútuma a megbízhatóság, ezzel szemben „[a]z új közeg mint információforrás fontos jegye az ellenőrizhetetlenség. Ezért az olvasás fogalmát a komplex információkezelés irányába kell kiterjesztenünk.” (Golden 2009, 85)

24

Golden Dániel Armstrong és Warlick cikkére hivatkozva arra is felhívja figyelmünket, hogy már az alfabetikus olvasással együtt kell elsajátítani 1. az információ felkutatását: a keresési technikákat, a keresési eredmények javításának stratégiáit; 2. az információ dekódolását: nemcsak a szöveges, hanem multimediális tartalmak esetében is; 3. az információ értékelését: az abszolút értékesség vagy értéktelenség, illetve a saját aktuális céljainkhoz mért relatív érték szempontjából; 4. az információ újraszervezését saját digitális könyvtárakba, azaz el kell sajátítani az átláthatatlan mennyiségű információ kezelésének technikáit. (Golden 2009, 85; Armstrong és Warlick 2004) Amíg a hagyományos intézményrendszerben az első, a harmadik és a negyedik funkció – adja hozzá Golden ugyanitt – a „szakemberek – azaz speciális szaktudással és bizonyos jogosítványokkal felruházott személyek erősen hierarchizált közösségeinek – kezében volt, addig az új közegben mindezek terhe és felelőssége a hétköznapi olvasó vállát nyomja.” Összefoglalás Mindez azt jelzi, hogy a felhasználónak egyedül kell boldogulnia és tájékozódnia az információs özönben, egyedül kell megbecsülnie az információk értékét, minőségét, hasznosíthatóságát és megbízhatóságát. Ehhez kellő információs és médiaműveltségre kell szert tennie. A minőségi adatbázisok, információforrások nem hagyják kétségek között a felhasználót. Ennek egyik fontos megnyilvánulása az, hogy az adatbázisok gondoskodnak a dokumentum vagy információ eredetének megjelöléséről, a leíró bibliográfiai és azonosító adatok közléséről. Ez olyan minimum-követelmény, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ismeretszerzés, a tanulás, a kutatás folyamatában valamint a tudományos írásművek írásánál, szilárd talajt érezhessünk a lábunk alatt, és ahhoz is, hogy a felkutatott szakirodalomról és forrásokról hitelesen adhasson számot az, aki azokat felhasználja. A (1) dokumentum (2) a könyvtár és a könyvtárosok valamint (3) a felhasználók hármasának kölcsönhatása a könyvtárat folyamatosan változó dinamikus rendszerré teszik, s ezek együttes visszahatása a könyvtártudományt és eszközrendszerét is szakadatlanul formálja. A könyvtárak a hazai és nemzetközi könyvtári hálózat tagja is, ezért egyúttal erős hálózati szervezetet jelentenek. Nemcsak saját gyűjteményükkel szolgálják a mindenkori kulturális, oktatási, tudományos és kikapcsolódási igényekhez idomulva a felhasználókat, hanem a lehetőségek széles, gazdag választékával segítik a hozzáférést bármely közzétett információhoz, illetve elősegítik a felhalmozott tudáskincs gyakorlati felhasználását. A könyvtártudományi és információtudományi ágazatok egyik jelenlegi nagy és még megoldásra váró feladata az, hogy megtalálják annak a módját, amivel a hagyományos emlékezetőrző intézményekben (könyvtárak, levéltárak, múzeumok, más archívumok) felgyülemlett értékeket, tapasztalatokat, ismeret- és tudáskincset időtálló digitális médián is az ismeretszerzés és ismeretfeldolgozás szolgálatába tudják állítani.

25

1.3. Kérdések, feladatok Az ön által használt könyvtárnak a) Mekkora gyűjteménye van? b) Milyen gyűjteményegységei vannak? c) Van-e a könyvtárnak digitalizálási programja? d) Milyen kölcsönzési szabályokat köt ki a könyvtárhasználati szabályzata? e) Vegye számba, milyen szolgáltatásokat kínál fel a kiválasztott könyvtár! Ezek közül melyiket vette már igénybe, s melyekről nem volt tudomása?

1.4. Kislexikon dedikált hálózat – Regisztrált, zártkörű felhasználói kört kiszolgáló hálózat. A hálózaton keresztül például a szerzői joggal védett dokumentumok válnak hozzáférhetőkké a hálózatba bekapcsolt könyvtárakból, illetve a szolgáltatás más végpontjairól. könyvtár – Görög eredetű szinonimája:βιβλιοθήκη (bibliotheke), latinul: bibliotheca. 1. Intézmény, amely a nyilvánosságra került dokumentumokat és információforrásokat meghatározott szempontok szerint, válogatva gyűjti, feltárja és szolgáltatja, hozzáférést biztosít a saját helyben tárolt és a távoli elérésű dokumentumokhoz, adatbázisokhoz, elektronikus gyűjteményekhez. 2. A könyvtárépület. 3. Dokumentumok rendezett, átrendezhető, visszakereshető és felhasználható gyűjteménye. könyvtárközi kölcsönzés – Egy könyvtárból hiányzó könyv vagy más dokumentum közvetett úton való kölcsönzése egy másik könyvtárból való átkéréssel. Hazai könyveket és külföldi könyveket is meg lehet kérni könyvtárközi kölcsönzéssel; folyóiratcikkek esetében cikkmásolat-kérés terjedt el. levéltár – Hivatalos iratok megőrzésre érdemes körének gyűjtő– és őrzőhelye. Elsősorban tudományos és igazgatási feladatokat lát el, s csak másodsorban közművelődési feladatokat. múzeum – A kulturális tárgyi emlékeket válogatva gyűjtő, tudományosan rendszerező intézmény. Öt alapvető feladata van: a kulturális javak gyűjtése; megőrzése (dokumentálása és nyilvántartása); megóvása (raktározás, műtárgyvédelem); tudományos kutatás, kultúrateremtés; kultúraközvetítés. ősnyomtatvány – Latinul incunabulum, a könyvnyomtatás első évszázadában, pontosabban 1500. december 31-éig készült nyomtatvány. LibInfo – „Kérdezd a könyvtárost!” típusú virtuális referensz szolgáltatás, a Magyar Könyvtárak Internetes Tájékoztató Szolgáltatása. Könyvtárak közötti együttműködésen alapul, a beérkező kérdések alapján tematikusan rendezett linkgyűjteményt is épít. 1999 októberében MIT–HOL online információs szolgáltatásként indult, 2001-től konzorciumban működik. http://libinfo.oszk.hu 26

Könyvtárportál – Hálózati szolgáltatás, amely összefogja a Magyarországon működő könyvtárakról szóló aktuális információkat, nyilvántartja elérhetőségüket, egy felületről lehet keresni a katalógusaikban; a használók közösségi címkézéssel virtuális könyvespolcokat alakíthatnak ki. http://konyvtar.hu reprográfia – Dokumentációs másoló és sokszorosító eljárások, például fénymásolás, mikrofilmezés, szkennelés. Szent Jeromos – Sophronius Eusebius Hieronymus (Kr.u. 340 körül – 419 vagy 420), ókeresztény író, egyházatya. A Biblia latinra fordítója és szövegének felülvizsgálója (Vulgata), az Ószövetség egyes részeinek fordítója, bibliakommentárok szerzője, a keresztény írók első biobibliográfiájának összeállítója. A könyvtárosok védőszentje. Ünnepe: szeptember 30. virtuális – Látszólagos, elképzelt, a hálózaton történő (kommunikáció, szolgáltatás, együttműködés), illetve a hálózati alkalmazások révén látszólagosan integrálódó (információforrás, adatbázis). web 2.0 – Közösségi hálózati szolgáltatások, amelyeket a felhasználók közösen formálhatnak és tölthetnek fel tartalommal. A feltöltött tartalom nyitott, hozzáférhető, megosztható, interaktívan alakítható, véleményezhető, újra felhasználható, címkézéssel osztályozható. A tartalom nyitottsága korlátozható szűkebb közösségek számára. Főbb típusai a wikik (Wikipedia), fórumok (portálok Fóruma) blogok (Ókorblog), közösségi oldalak (Facebook), link-, video- és képmegosztók (delicious; YouTube; Flickr), közösen építhető katalógusok (Library Thing; Zotero), dokumentumtárak (Europeana 1914-1918) stb.

1.5. Szakirodalom Törvények, rendelkezések 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről 6/2001. (I. 17.) Korm. rendelet a könyvtárhasználókat megillető egyes kedvezményekről Információs műveltség – forrásdokumentumok ACRL (Association of College and Research Libraries) (2000): Information Literacy Competency Standards for Higher Education. ALA (American Library Association) http://www.ala.org/ala/mgrps/divs/acrl/standards/informationliteracycompetency.cfm Magyar fordításban (csak hálózati kiadásban): Az információs műveltség és kompetencia követelményrendszere a felsőoktatásban. Association of College and Research Libraries. In: Csík Tibor (szerk.): Információs műveltség és oktatásügy : nemzetközi szemle. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2006, 87–98. http://www.opkm.hu/download/ImOk.pdf

27

SCONUL (Society of College, National and University Libraries) (2011): The SCONUL Seven Pillars of Information Literacy: A research Lens for Higher Education. Előző változat: Information skills in higher education, 1999. A brit és ír egyetemi és nemzeti könyvtári szövetség dokumentuma. http://www.sconul.ac.uk/groups/information_literacy/seven_pillars.html

Irodalom Armstrong, Sara – Warlick, David (2004): The New Literacy. Technology & Learning. Online. URL http://www.techlearning.com/article/2806 Dudás Anikó (2008): Könyvtárinformatika: bölcsészettudományok és társadalomtudományok. In: Pethő Attila, Herdon Miklós (szerk.): Informatika a felsőoktatásban. Debrecen: Debreceni Egyetem Informatikai Kar. CD–ROM–on és interneten: http://www.agr.unideb.hu/if2008/kiadvany/papers/B53.pdf Golden Dániel (2009): Az elektronikus olvasás mintázatai. Információs Társadalom, 9. évf. 3. sz., 85–93. p. Havasréti József (2006): Tudományos írásmű. Budapest: Bölcsész Konzorcium. Horváth Tibor – Papp István (1999) (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 1. köt. Budapest: Osiris. (Osiris Kézikönyvek) Kastaly Beatrix (2002): A könyvtári állomány megőrzése és védelme. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 4. köt. Budapest: Osiris, (Osiris Kézikönyvek), 198–262. p. Kerekes Pál (2009): A könyvtár és a digitális gyűjtemények az elektronikus közszolgáltatások rendszerében: felvetések, vitapontok, programelemek. Információs Társadalom, 9. évf. 3. sz., 67–84. p. Kis Ádám: A vészjelzéstől a világhálóig, avagy a kommunikációs technológia útja a csillagokig. Modern Nyelvoktatás, 14. évf. 1–2. sz. (2008), 20–29. p. Koltay Tibor (2007): Virtuális, elektronikus, digitális: Elméleti ismeretek a 21. század könyvtárához. Budapest: Typotex. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. Online. http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/pdf/b10095.pdf Ládi László (2006): Digitalizálás a könyvtárakban. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 9. évf. 1. sz., 9–15. p. Mader Béla (2001): Információs és kommunikációs technológiák, kutatási, fejlesztési és innovációs irányai és a könyvtárak. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 48. évf. 9–10. sz., 364–374. p.

28

Maximilianus Bibliothecarius (Bánhegyi B. Miksa) (1999): Levél Szent Jeromoshoz. Könyv,

Könyvtár, Könyvtáros, 8. évf. 1. sz., 54–55. p. Z. Karvalics László (2007): A cyber-infrastruktúra mint aktuális kihívás és mint tudományszociológiai probléma. Magyar Tudomány 167. évf. 4. sz., 475–489. p. Történeti gyűjtemények Bánhegyi B. Miksa (2001): A bencés monostorok olvasáskultúrája a középkorban. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 10. évf. 6. sz., 12–16. p. Bánhegyi B. Miksa (1997): A pannonhalmi Főapátsági könyvtár. In: Könyv és könyvtár: könyvtártudományi és bibliográfiai tanulmányok és közlemények: a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Évkönyve. 19. köt., 19–34. p. Bibliotheca Corviniana, 1490–1990 : Nemzetközi Corvina kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban Mátyás király halálának 500. évfordulójára : 1990. április 6 – október 6. A kiállítást rend. az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Karsay Orsolya irányításával, Földesi Ferenc et al. részvételével. A bev. tanulmányt és "A fennmaradt hiteles korvinák ismertetése" c. jegyzéket írták Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára. Budapest: OSZK, 1990. Blum, Rudolf (1991): Kallimachos : the Alexandrian Library and the origins of bibliography. Transl. from the German by Hans H. Wellisch. Madison: The University of Wisconsin Press, 1991. (Wisconsin Studies in Classics) Boka László és Ferenczyné Wendelin Lídia (szerk) (2009): Gyűjtők és gyűjtemények: a Nemzeti Könyvtár gyűjteményes kincsei és történetük. Budapest: Kossuth, OSZK. Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós (1987): Magyar könyvtártörténet. Budapest : Gondolat. Deé Nagy Anikó (1997): A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár: Erdélyi MúzeumEgyesület. Farkas Gábor Farkas (1997) (sajtó alá rend.): Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. 2. Nagyszombat 1632–1690. Szeged: Scriptum. (Adattár XVI–XVIII. századi Szellemi Mozgalmaink Történetéhez, 17/2) Fáy Zoltán (1999): Ferencesek Gyöngyösön. Budapest: Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány. Guitman Barnabás (2006): Szilánkok az erzsébetvárosi örmény katolikus plébániatemplom könyvtárának történetéhez. – In: Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében: a Piliscsabán 2005. április 22-én megrendezett tudományos konferencia tanulmányai. Szerk. Őze Sándor és Kovács Bálint. Piliscsaba: PPKE BTK. (Művelődéstörténeti Műhely. Felekezet és Identitás), 69–75. p. Hessel, Alfred (1959): A könyvtárak története. Budapest: Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1959. (Külföldi Könyvtári Szakirodalom, 1.)

29

Klaniczay Tibor (1991) (szerk.): A Bibliotheca Zriniana története és állománya = History and stock of the Bibliotheca Zriniana. Írták és összeállították Hausner Gábor et al. Budapest: Argumentum, Zrínyi. (Zrínyi-könyvtár, 4.) Internetes változatok: Bibliotheca Zriniana 3D: Reconstruction of Miklós Zrínyi’s Library by VRML. Conception Károly Kokas, István Monok. Photography Károly Kokas, Zoltán Aranyi. VRML programming Gábor Csáki. Budapest – Szeged – Zagreb: Bibliotheca Nationalis Hungariae; Szeged University Library, 2001–2002. A működéshez VRML lejátszó szoftver telepítése szükséges. http://www.eruditio.hu/zrinyi3d/index.html Hausner Gábor – Monok István – Orlovszky Géza: A Bibliotheca Zriniana története http://www.eruditio.hu/zrinyi3d/bz/zrinyi.html Kovács Máté (1963–1970) (összeáll.): A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. 1– 2 köt. Budapest: Gondolat. (Nemzeti könyvtár. Művelődéstörténet) 1. köt., A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében az államalapítástól 1849ig. 1963. 2. köt. A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig, 1970. Madas Edit – Monok István (2001): A könyvkultúra Magyarországon: a kezdetektől 1730–ig. Budapest: Balassi. Madas Edit (2009) (szerk.): "Látjátok feleim..." : magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig: az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29 – 2010. február 28. Budapest: OSZK. Magyar nyelvemlékek [honlap]. OSZK, 2010. http://nyelvemlekek.oszk.hu/ Monok István (1993): Könyvkatalógusok és könyvjegyzékek Magyarországon, 1526–1720: forrástipológia, forráskritika, forráskiadás. Szeged: Scriptum. (Olvasmánytörténeti Dolgozatok, 5.) Simon Melinda – Szabó Ágnes (1997): Bethlen Kata könyvtárának rekonstrukciója. Szeged: Scriptum. (A Kárpát-medence Koraújkori Könyvtárai, 2.) Swiderkowna, Anna (1981): A hellenizmus kultúrája: Nagy Sándortól Augustusig. Ford. Murányi Beatrix. Budapest: Gondolat, 1981, (Európa nagy korszakai), 113–118. p. Tibold Gábor Attila (1999): A pannonhalmi könyvtár története: különös tekintettel annak fejlődésére 1802-től napjainkig. Sajtó alá rend. Somorjai Ádám. Pannonhalma: Bencés K. (Pannonhalmi Füzetek, 45.) Vix Györgyné (1997): A szerzetesi könyvtárak sorsa Magyarországon 1950–1952. Budapest: OSZK. (Az Országos Széchényi Könyvtár füzetei; 11.)

30

Sorozatok Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. Szeged: JATE, 1965–1980. Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. Szeged: JATE, 1980– Könyvtártörténeti füzetek. Szeged: JATE, 1981–

31

2. Dokumentumtípusok 2.1. A dokumentum Dokumentum-e az állatkerti zsiráf? A dokumentumokról nem tudunk általánosan érvényes meghatározást adni. A XIX. század végétől kezdődően a szakirodalmi publikációk erőteljes növekedésével és a nagyobb könyvtárakba elhelyezett különféle tárgy-dokumentumok (szobrok, érmék, földrajzi térképek, személyi tárgyak) fölhalmozódásával elégtelennek bizonyult a pusztán könyvekre összpontosító szakszerű összeírás technikája. Újabb dokumentálási, rendszerezési és szolgáltatási módszerek alkalmazására volt szükség, s ez a dokumentumokról való elvontabb gondolkodást is elősegítette, különféle szemléletmódokat eredményezve. A változatos formájú objektumokat szem előtt tartó, nagy mennyiségű információfeldolgozási megoldásokat fejlesztő dokumentációs irányzat képviselői dokumentumnak tekintettek bármilyen objektumot, ami funkcionális szempontból forrás lehet és tájékoztatásra vagy tanulmányi célokra is felhasználható, nemcsak könyvtári környezetben, hanem másutt is. Suzanne Briet (1894–1989) – a francia nemzeti könyvtár munkatársa, a francia dokumentációs mozgalom jeles képviselője, becenevén Madame Documentation –, merész gondolattársítással dokumentumnak nevezte az állatkerti antilopot, ugyanakkor, az afrikai vadonban, természetes körülmények között szökdelő társát nem sorolta a dokumentumok körébe. Dokumentumnak nevezett minden olyan objektumot, ami valamilyen tényről tanúskodik, ami valamilyen tényt alá tud támasztani. Levezetése kérdésekben: Tárgy

Dokumentum?

Csillag az égen

Nem

Fotó a csillagról

Igen

Egy kő a folyóban

Nem

Egy kő a múzeumban

Igen

Vadon élő állat

Nem

Állat az állatkertben

Igen

Az állatkerti élőlény e szemlélet szerint ugyanolyan tanulmányozható, az ismeretek alátámasztására szolgáló entitás, mint a múzeumban lévő kőzetminta vagy egy fotó. A dokumentum fogalmának kiterjesztése az élőlényekre, merész gondolatnak tűnik, ám végső soron a kiállítási tárgyak és az állatkerti egyed-példányok esetében is ugyanolyan ismeretkezelési folyamatokra van szükség ahhoz, hogy az „információk” hozzáférhetőek legyenek a felhasználók, érdeklődők számára. Ezek a folyamatok magukban foglalják az azonosítást, összegyűjtést, osztályozást, a megfelelő elhelyezést és információkezelést. (Buckland 1997; Tószegi 1999, 167-168; Niles Maack 2004)

32

A könyvtári világban ezekre többféleképpen tekintenek: a dokumentumok tárolandó, elhelyezendő objektumok; olyan entitások, amelyek valamilyen tartalommal rendelkeznek, azaz információt, ismeretanyagot hordoznak. Ugyanakkor olyan információegységek is, amelyeket rendszerezhetővé és kereshetővé kell tenni, azaz könyvtári, bibliográfiai módszerekkel fel kell dolgozni. Ennek érdekében a dokumentumokat nyilvántartásba veszik és katalogizálják. A dokumentumok ismereteket, információkat rögzítenek reprezentatív módon. A rögzítés egyúttal valamilyen tartósságot, tárolásmódot is jelent. A rögzítés sokféle módon lehetséges. Az egyik legfontosabb ismeretrögzítési mód az írás, a nyelvvel kifejezett gondolatmenet lineáris szöveggé való átalakítása és a szöveg grafikai jelekkel való rögzítése. Az íráson kívül képben, hangban vagy más formában is rögzíthetők információk, illetve ezek kombinációival is készülnek munkák – gondoljunk csak a multimédia dokumentumokra, amelyek írást, hangot, képet is felhasználnak. A legrégibb rögzítésre szolgáló anyag a kő és az agyag, a papirusz és a pergamen. A XV–XVI. század folyamán a papír és a nyomdatechnika forradalmasította az ismeretek rögzítését és átörökítését, s meghozta az írásbeli kultúra kiteljesedését. Az elmúlt évszázadban az elektronikus információrögzítés újabb fordulópontot hozott az ismeretek és információk közvetítésben. A dokumentumok rendszerezését évszázadokon át erősen meghatározta a fizikai hordozó jellegzetessége, a tartalmat közvetítő anyag jellemzője. A könyvtárakba bekerülő dokumentumokat el kell helyezni, az elhelyezéshez – és természetesen a későbbi szolgáltatáshoz is – figyelembe kell venni a fizikai tulajdonságokat: a méretet, a hordozó anyagát és azt is, hogy az olvasáshoz szükség van-e valamilyen segédeszközre. A hordozó anyaga viszont megfoghatatlanná válik az informatikai világban, így a dokumentum fogalmának mai meghatározását is megpróbálják a fizikai megjelenéstől, az információhordozótól függetleníteni. Tószegi Zsuzsanna például a hangsúlyt inkább a létrehozást kiváltó elhatározásra, az alkotói szándékra és a dokumentum megalkotásának céljára – az információ, a tudás átadására helyezi. Így fogalmaz: „a dokumentumot úgy definiálhatjuk, mint egy önálló szellemi terméket, egy független információegységet, az információk különálló kvantumját, melynek célja az információ közlése, a tudás átadása.” (Tószegi 1999, 168)

2.2. Dokumentumtípusok A dokumentumokat sokféle szempont alapján lehet csoportosítani. Rögzítésük, keletkezésük technikájának szempontjából megkülönböztetünk kéziratos, nyomtatott, elektronikus és egyéb technológiával előállított dokumentumokat. Az információ érzékelése alapján vizuális (látható), auditív (hallható) és taktilis (tapintható) dokumentumokat. Természetesen, olyan dokumentumok is vannak, amelyek egyszerre több érzékszerv aktivizálásával fogadhatók be (például a hangosfilmek, televíziós műsorok, digitális multimédia lemezek). Fontos szempont még a hordozó fizikai tulajdonsága és anyaga (papír, film, üveg, mágneses, optikai stb.); a megjelenési gyakoriság (könyvek általában egyszer jelennek meg, a folyóiratok pedig egymást követő füzetekkel, időszakosan); a lezártság vagy nyitottság (a könyveket, folyóiratcikkeket lezárt, befejezett dokumentumoknak tartjuk, míg egy honlapot vagy adatbázist folyamatosan épülőnek); a publicitás, ami alapján régebben publikált, „félig publikált” és nem publikált dokumentumokról lehetett szólni. A első csoportba tartoztak a kötelespéldány szolgáltatás alsó határát átlépő, azaz az 50 példányt meghaladó sokszorosított kiadványok; a másodikba a nagyon kis példányszámú és a könyvkereskedelembe nem kerülő kiadványok, a harmadikba pedig a nem sokszorosított

33

művek tartoztak. Az utóbbi két csoportba sorolható dokumentumok ritkán kerültek közgyűjteményi nyilvántartásba. (Tószegi 1999, 168–177). A szakirodalomban használt „publicitás” kifejezés a mai internet adta lehetőségek között félrevezető lehet. Itt nem egyszerűen azt értjük, hogy egy dokumentum a nyilvánosság számára hozzáférhető-e – ha pusztán erről volna szó egy dokumentum esetében, azt inkább a szürke irodalom körébe sorolnánk. Inkább arra kell gondolnunk, hogy egy dokumentum a közzététele során milyen szakmai és minőségi gondozáson, ellenőrzésen ment keresztül, milyen minőségbiztosítási eljárással vált publikussá és publikációvá. A gondozás minősége a kiadvány minőségének a záloga, a végeredmény a szerzők, a szerkesztők, a lektorok és a professzionális kiadók más szereplőinek összehangolt munkáján alapszik. A dokumentumok típusai az előállítás technikája szerint Az előállítás technikája Példák Kéziratos Nyomtatott Elektronikus

Kódexek, oklevelek – Magyar Anjou-legendárium (XIV. század); Balassa kódex (XVII. század); A tihanyi apátság alapítólevele (1055) Könyvek, folyóiratok, újságok – Gutenberg 42 soros Bibliája (1454 körül); Nyugat (1908–1941); Vasárnapi Újság (1854–1921) Digitalizált (eredetileg nyomtatott) – Pilinszky János digitalizált művei (Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum); Nova Posoniensia (1721–1722) vagy a Vasárnapi Újság digitalizált lapszámai (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis) Elektronikus vagy digitális formában létrejövő – televíziós, rádiós műsorok, internetes kiadványok: KuK, Kultúra és Kritika; Litera, az irodalmi portál; Stanford Encyclopedia of Philosophy

Szempont lehet a dokumentumtípusok jellemzésénél a fizikai alak, a méret (a nagyméretűtől a miniatűr és mikroszkópikus méretekig), a szín (egyszínű, fekete-fehér, színes, áttetsző), a térhatás (mono, sztereo, anaglif, 3D); az illusztráltság; a kötés (kötött, fűzött, szabadlapos); a kiadás (sztenderd, népszerű/olcsó, füzetes, bibliofil, jogtalan vagy kalózkiadás, hamisított, első, második, javított, bővített kiadás; utánnyomás stb.). A tárgyalásmód színvonala, a célzott olvasóközönség szempontjából el szokták különíteni a gyermek- és ifjúsági irodalmat valamint az oktatási anyagokat, tankönyveket, a felnőtteknek szánt szépirodalomtól és szakirodalomtól. A felsőoktatási tanulmányok alatt kiemelkedően fontosak a tudományos kiadványok, a szakirodalmi források. A tárgyalásmód, illetve kifejezésmód szerint beszélhetünk szépirodalmi, művészeti, ismeretterjesztő, népszerű, bulvár-jellegű, oktatási, életrajzi, hivatalos és tudományos tárgyalásmódról. Hiteles forrásérték szempontjából kútfőkről, eredeti szövegről és forrásanyagról, oklevelekről, hivatalos közleményekről és jogforrásokról, törvényekről, jogszabályokról, rendeletekről, szabályzatokról, nyers adatokat tartalmazó adatbázisokról stb. lehet beszélni. A könyvtári szabadpolcokon a könyveket általában három nagy egységre tagolják:

34



 

a szépirodalmi művek részlegére, ahol a szerzők családnevének betűrendjében sorakoznak könyvek; előfordulhat, hogy különféle kategóriák szerint csoportosítják a köteteket (például elkülönítik a tudományos fantasztikus irodalmat vagy a keresett ponyvairodalmat, a „szerelmesregényeket”) a szakirodalom gyűjteményére, ahol az ismeretközlő műveket az úgynevezett szakrend szerint rendezik el (Magyarországon leggyakrabban az Egyetemes Tizedes Osztályozás, ETO rendje szerint) és a segédkönyvtár anyagára, ahová a legfontosabb, gyakran használt kézikönyvek, általános lexikonok, enciklopédiák, adattárak, kézikönyvek találhatók. Nagyobb tudományos könyvtárakban a segédkönyvtár anyaga szakbibliográfiákat, folyóiratrepertóriumokat, szaklexikonokat, forráskatalógusokat és más szakkönyveket is tartalmazhat. Szabadpolcos könyvek

Szépirodalom

Elrendezés Szerzői betűrend, gyűjteményes kötetek esetében címhez kerül besorolásra ETO jelzet, azon belül betűrend

Szakirodalom Segédkönyvtári anyag

A segédkönyvtár nagyságától, felhasználástól függ

Azért, hogy a katalógusból kikeresett könyveket könnyen meg lehessen találni a szabadpolcokon, a könyvek gerincére is felragasztják azokat a jelzeteket, amelyeket a katalógusba is rögzítenek egy-egy tételnél. A szépirodalmi műveket a szerző nevének kezdőbetűje szerinti betűrendbe sorolják, a betűhelyet az úgynevezett Cutter számmal jelölik (Charles Amy Cutter amerikai könyvtárosról). Ez a jelzet betűből és két szám kombinációjából áll. Az antológiákat, szöveggyűjteményeket és egyéb gyűjteményes köteteket címük szerint teszik a polcra. A szakirodalmat tudományterületek, ezeken belül tematikai csoportok szerinti „szakrendbe”, az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján készített raktározási táblázat sorrendjében helyezik el. A szakjelzet a szakirodalmi könyveknél az ETO jelzet első három számjegyéből és a Cutter számból áll. A szépirodalmi műveknek csak Cutter számuk van. Más szempontokat szem előtt tartva, a dokumentumok főbb típusait az alábbi táblázat szerint is bemutathatjuk, a felosztás mellett egy-egy példa jelzi, melyik csoport milyen típusú dokumentumokra vonatkozik (Kokas 2003, 165): A dokumentumok főbb típusai ÍRÁSOS KÉPI AUDIOVIZUÁLIS ELEKTRONIKUS

Példák

kéziratos nyomtatott ábrák, rajzok fényképek film, video

a Nemzeti dal kézirata könyv, folyóirat, újság moziplakátok az idős Kossuth képei játékfilm, dokumentumfilm

multimédia lemez internet-dokumentum

világatlasz CD-ROM-on egy könyvtár honlapja

35

A dokumentumtípusokat a katalógusokban és más bibliográfiai vagy teljes szövegű adatbázisban is meg szokták jelölni azért, hogy a nagy adattömegben az olvasó a találati listát szűkíthesse azoknak a dokumentumtípusoknak a körére, amelyekre az adott helyzetben szüksége van. (2. ábra)

2. ábra A dokumentumtípusok választólistája, OSZK katalógus

A könyvtári gyűjteményekben leggyakoribb dokumentumok a könyvek és a folyóiratok, a bennük lévő folyóiratcikkekkel. Ezeket a legalapvetőbb típusokat használja a tudományos világ is a forráskiadások megjelentetésére, az új eredmények közlésére, illetve összefoglalására.

2.3. A dokumentumtípusok kategóriái általánosabb szempontok szerint A dokumentumok rendkívül változatosak tartalmi, műfaji, kifejezésmódbeli, nyelvi, fizikai, előállítási módbeli, terjedelmi, tartalmi és sok más vonatkozásban. A gyűjteményi keresőeszközök és információs rendszerek integrációja, valós egyesítése vagy virtuális lekérdezhetősége szükségessé teszi az általánosabb szempontok szerinti megkülönböztetést. A nemzetközi könyvtári szövetség legújabb szabványa (ISBD 2009) három szempontot helyez előtérbe, ezek a következők: 1. a tartalom megjelenési formája (például kép, zene, tárgy); 2. a formát közelebbről is minősítő tartalmi jellemző (pl. állókép ; kartográfiai) 3. a médiatípus (például audio; távoli elektronikus). A következő táblázatok az ISBD 2009-es kiadásában szereplő felosztást foglalják össze.

36

2.3.1. A tartalom megjelenési formája szerinti dokumentumtípusok A felosztás a tartalom megformálásának, kifejezésének, megtestesülésének formáit különíti el. A tartalmat magában foglaló formák keveredhetnek is egy-egy dokumentumon belül, kiegészíthetik egymást vagy vegyülve, együttesen jelentkezhetnek. Előfordul, hogy a dokumentum részegységei más-más tartalmi alakzattal jelennek meg. Például egy könyvhöz, amely alapvetően szöveget tartalmaz, külön kiteregethető térkép is tartozhat. A könyv szöveges mű, a térkép viszont, még ha a földrajzi elnevezéseket föl is írják rá, a tartalom megtestesülése szempontjából ábrázolási, képi eszközökkel történik, ezért e szerint a besorolás szerint a térkép képnek fogható fel. A tartalom megjelenési formája szerinti típusok: Adatok

Kép

Mozgást rögzítő

Zene

Tárgy

Számítógépes feldolgozásra szánt, digitálisan kódolt adatok. Ilyenek például a numerikus adatok, a környezeti adatok stb., amelyek alapján a szoftverek átlagokat, együtthatókat és egyéb adatokat számolnak ki. Felhasználhatók modellezésre, szimulációra, rendszerezett listák kinyerésére is. Általában nem jelenítik meg nyers, feldolgozatlan formában. Nem tartozik ide a digitálisan rögzített zene, élőbeszéd, hang, a számítógéppelreprodukált kép, sem a szöveg. Vonallal, alakzatokkal, árnyalással kifejezett, vizuálisan érzékelhető tartalom. Lehet álló vagy mozgó, két vagy három dimenziós. Ilyen például a művészeti reprodukció, a térkép, a fénykép, a távérzékelésű kép, sztereogram (térhatású kép), mozgókép és litográfia (kőnyomat). Tartalom kifejezése mozgáson, cselekvésen keresztül; egy tárgy vagy személy mozgásának, helyváltoztatásának folyamatával. Ilyen dokumentum lehet például a táncírással készült mű, a színpadi forgatókönyv vagy a koreográfia. Nem tartozik ide a mozgókép, például a film. Hangok összhangzatára vagy a hangok egymásutánjára alapozó tartalomkifejezési mód, melynek eredménye egy kompozíció, zenemű. A zenét hangjegyekkel le lehet írni (kotta), elő lehet adni (hangverseny, opera, egyéb zenei előadás), és rögzíteni analóg vagy digitális formában (hangfelvétel). Énekes, hangszeres, vagy más mechanikus hangok ritmussal, dallammal és harmóniával rendeződnek össze zenévé. Háromdimenziós formával kifejezett tartalom, természetes vagy mesterséges anyagok felhasználásával létrehozott műtárgyak. Lehetnek háromdimenziós konstrukciók vagy úgynevezett reáliák, mint például pénzérmék, textíliák, emblémák. Nem tipikusan könyvtári anyag, de itt is előfordulhatnak. Jellemzőbbek a múzeumi gyűjteményekre. A reáliák a valós élet tárgyainak megőrzésre, bemutatásra, dokumentálásra kiszemelt példányai. Lehetnek mesterségesek (tárgyak, eszközök, edények stb.), vagy a természetben előforduló entitások 37

Program

Hang

Élőbeszéd

Szöveg

Vegyes tartalmi forma

példái (példányok, minták, preparátumok, leletek: kőzetminták, rovarok, biológiai mintavételek). [S talán ide sorolhatók az állatkerti zsiráfok is?] Ide tartoznak a művészeti háromdimenziós alkotások (például a szobrok), a modellek, játékok, kirakós játékok, érmék, bábuk, épületek, berendezések, ruházat, kulturális és egyéb objektumok. A kartográfiai tárgyak közé tartozik a földgömb, domborzati modellek és az oldalnézetű, keresztmetszetes háromdimenziós ábrázolások. Digitálisan kódolt, számítógépes utasításokkal kifejezhető tartalom, amelyet számítógépes kezelésre és megjelenítésre tesznek alkalmassá. Például: operációs rendszer, szoftver stb. Hangokkal történő tartalom kifejezése: állatok, madarak hangja, más természetes eredetű zaj; az eredeti hangok emberi utánzása vagy digitális, illetve vagy analóg médiával történő szimulációja. Ilyenek például a madarak énekének rögzítései, az állathívók és a hangeffektek. Nem tartoznak ide a zenei felvételek, sem az élőbeszéd felvételei. A tartalom formája az emberi hang, a nyelv illetve beszéd. Ilyenek például a hangoskönyvek, a rádióadások, a történeti interjúk, nyelvjárási és más néprajzi gyűjtések felvételei, színházi előadások hangfelvételei, digitális vagy analóg technikával A tartalom kifejezése írott szavak, szimbólumok és számok segítségével. Ide tartoznak a könyvek (nyomtatott és elektronikus formában is), a levelek, a folyóiratok, folyóiratcikkek adatbázisai, a hírlapok, régi könyvek, kódexek mikrofilmjei. A dokumentumot többféle tartalmi forma jellemzi.

2.3.2. A speciálisabb jellemzők szerinti dokumentumtípusok A speciálisabb jellemzők az általánosabb szempontú felosztásnál körvonalazott főbb típusok domináns jellemzőit emelik ki, alkategóriákra bontva a tartalmi formák csoportjait. A típus jellemzője Kartográfiai

A tartalom a Föld egészét vagy egy részét, illetve más égitestet mutatja be bármilyen méretarányban (térképek, atlaszok, földgömbök, domborzati modellek stb.)

Jelnyelvi

A tartalmat valamilyen jelnyelvi rendszer segítségével közvetítik, művészeti tartalom vizuális kifejezése céljából (zene, tánc, színpadi játék); a fogyatékkal élők jelnyelvével (Braille-írás, kézjel) stb.

38

Előadott

A tartalom hallható (audio) vagy látható (vizuális) kifejezésmóddal valósul meg egy adott időpontban és rögzül az adott forrásban (előadások, zenei rendezvények felvételei, gépzene).

A mozgás jellemzője Mozgó

Képi tartalom, amelyet mozgóként érzékelünk, rendszerint képek gyors egymás után történő mozgatásával Olyan képi tartalom, amelyet rögzítettként érzékelünk.

Álló

A dimenzionalitás jellemzője (csak a képi dokumentumokon belül) Kétdimenziós

Képi tartalom, amelynek két dimenzióját érzékeljük.

Háromdimenziós

Képi tartalom, amelynek három dimenzióját érzékeljük.

Az érzékelés jellemzője (az információforrás emberi érzékszervekkel való észlelése szempontjából – a könyvtári darabokra jellemzőek) Hallható (auditív) Hallással érzékelhető tartalom. Tapintható (taktilis)

Tapintással érzékelhető tartalom.

Látható (vizuális)

Látással érzékelhető tartalom.

2.3.3. Médiatípus A médiatípus kategóriák a tartalom közvetítésére szolgáló információhordozó fajtáit jelentik. A kategóriák általában az adathordozó formátumára utalnak, és arra, hogy milyen típusú közvetítő eszköz szükséges a tartalom megjelenítéséhez, az eszköz működtetéséhez. A multimédia dokumentumok esetében több médiatípus keveredik: az írott szöveg a képpel, hanggal, mozgóképpel stb. A gyűjtemények az elrendezéskor és a katalogizáláskor gyakran csak a domináns médiatípust veszik figyelembe. (3. ábra) Médiatípusok Audio Elektronikus

Hanglejátszó berendezéssel lejátszható források (lemezjátszó, keverőasztal, audiokazetta, CD-, MP3 lejátszó; iPod stb.) Számítógéppel megjeleníthető források (fájlok, távoli hozzáférésű információforrások, helyi, direkt hozzáférésű média – mágneslemezek, optikai lemezek stb.)

39

Mikroszkópikus

Mikroszkóppal megjeleníthető dokumentumok (a tárolt dokumentum részleteinek megtekintéséhez nagyító berendezés szükséges).

Vetített

Projektorral megtekinthető dokumentumok (film, dia, fóliára rögzített anyag; két- és háromdimenziós kivetítésű média).

Sztereografikus

Sztereográf berendezéshez kötött források (állókép-párok térhatású megjelenítésére szolgáló eszközökkel).

Videó

Videó-lejátszóhoz kötött dokumentumok (videókazettalejátszóval, DVD-lejátszóval lehet megjeleníteni)

Multimédia

Több médiatípus együttesen jellemzi.

3. ábra A TEL-ben (The European Library, Európa Könyvtár) kereshető dokumentumtípusok választéka

2.4. A tudományos szakirodalom 2.4.1. Tudomány, tudományos kutatás A szépirodalmi, művészeti ihletettségű művekkel szembe szokták állítani a tudományos műveket, amelyek bármilyen témájúak is, fölismerhetők a tárgyhoz való jellegzetes viszonyuk és jellegzetes kifejtési módjuk alapján. A tudományokat három nagy területre szokták bontani:  természet- és alkalmazott tudományok – a terület magába foglalja a matematikát, a műszaki tudományokat és a számítógépes informatikát is)  társadalomtudományok – szociológia, jog, igazgatás, közgazdaságtudomány, kommunikáció, pszichológia (olykor a filozófiát is ide értik)  bölcsészettudományok – irodalom, nyelvészet, történelem, zene, művészet – és az ezekről való gondolkodás. A határok nem élesek, sok az átfedés, illetve a specifikus megközelítésmód. Bármelyik területről is legyen szó, az alapkövetelmény mindenhol érvényes: a tudományos írásművek világosan körülhatárolt témával foglalkozzanak; kövessék a tudományos érvelés és kifejtés elfogadott módszereit és szabályait; tárgyukkal szemben legyenek távolságtartóak. Szigorú elvárás, hogy ellenőrizhető és az adott tudományos ismeretekkel összhangban érvényes állításokat tartalmazzanak. Feltárják és értékelik az irodalmi előzményeket, ismert és elfogadott a kutatás módszere, világosan utalnak a kutatás folyamatában elért új felismerésekre. Tudományos apparátussal (jegyzetek, szakirodalom

40

feltüntetése) hivatkoznak az eredményekre, amelyekre támaszkodnak és amelyeket bevonnak az értekezés diskurzusába, miközben betartják a „szakmai beszédrendet.” (Havasréti 2006, 13–20.) Hogy a tudományos szakirodalom szerepét könnyebben megérthessük, egy rövid kitérőt kell tennünk általában a tudomány fogalmára és a tudományos kutatás jellemzőinek összefoglalására. Fóris Ágota nyelvtudományi kutatásmódszertani könyvéből idézzük a szerzőnek a két fogalom körbenjárása során tett megállapításait: „A tudományos kutatás alatt […] olyan, új ismereteket feltáró tevékenységet értünk, amelynek eredménye megfelel a bizonyíthatóság követelményének beilleszthető a tudomány elméletébe. Tudományos kutatás eredményeként tehát csak olyan eredmény fogadhat el, amely korábban nem volt ismert, továbbá valódisága, igaz volta bizonyítható. […] A beilleszthetőség gyakran a létező elmélet módosítását, átalakítását jelenti.” Mindazonáltal nemcsak a „korábban nem ismert tudományos tényeket közvetlenül feltáró kutatásokat fogadjuk el tudományos értékűnek. A tudománytörténetből számos példát hozhatunk arra vonatkozóan, hogy a kijelölt cél elérésére tudományos gondossággal végzett sikertelen kísérletek közvetve hasznosan járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez.” […] „Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a tudomány a megszerzett ismeretek rendszere, a tudományos kutatás pedig az új ismeretek feltárása érdekében kifejtett tevékenység.” (Fóris 2008, 19-20) A szerző arról is szól, hogy a régi kutatási eredmények az új felfedezésekkel nem veszítik szükségszerűen érvényüket. „A korábbi tudományos eredmények között nagyon sok olyan alaptételnek számító megállapítás van, amelyekre a napjainkban előállított új tudományos ismeretek halmaza épül.” Ebből következik az időtállóság kritériuma, amely „nemcsak az eredményekre, hanem a kutatás alapvető módszereire, szemléletére is vonatkozik. A tudományos kutatás eszköztárában az egyre bonyolultabb kísérleti módszerek mellett teljes értékű helye van a korábban általánosan alkalmazott megfigyelésen és másfajta adatgyűjtésen alapuló eljárásoknak.” (Fóris 2008, 18–19) A tudományos írásművek műfajai A dokumentumokat műfajuk szerint is csoportosíthatjuk: a szépirodalmi műfajokon kívül (regény, vers, elbeszélés stb.) a tudományos megismerésben fontos szerepet játszó szakkönyvekre és szakcikkekre, amelyek egy- egy témakört részleteiben, tudományos módszerekkel tárgyalnak, állításaikat argumentálva fejtik ki, és hivatkoznak azokra az eredményekre, amelyeket felhasználtak vagy amelyeket épp vitatni szeretnének. A bölcsészet- és társadalomtudományi tudományos írásműveket műfaji sajátosságok szerinti besorolása részben az adatbázisokban is megjelenik. A legfontosabb tudományos tevékenységhez kötődő műfajok (lásd még Havasréti 2006, 21–36):  tanulmány (szaktanulmány), folyóirat esetében szakcikk o lehet eredeti, új kutatási eredményt közlő vagy meglévő eredményeket új szempontból összegző, rendszerező, szintetizáló feldolgozást, értékelést és mindezekkel együtt új ismeretet, többletet is nyújtó mű o megjelenhet nagyobb lélegzetű monográfia formájában, szakkönyvben vagy könyvfejezetként, könyvben közölt rövidebb tanulmányként; továbbá folyóiratcikként vagy önálló füzetben, preprint kiadványban, műhelytanulmány / kutatási jelentés formájában o közlésmódja, jegyzetelésmódja megfelel az adott szakterület elvárásainak

41









o ellenőrizhetően és pontosan megjelöli forrásait és a szakirodalmi előzményeket szövegkiadás o még nem publikált szövegek kiadása o szerzői életműkiadások, válogatott alkotások o kommentált szövegkiadások o fordítással egybekötött szövegkiadás o kritikai kiadás – a legösszetettebb szövegkiadás: ebben közreadják és dokumentálják a szövegváltozatokat, ellátják filológiai jegyzetapparátussal, más szóval, hiteles szövegkiadást adnak közre kritika o alapvonásában ismertető műfaj; lehet a rövidebb, figyelemfelkeltő ismertető, méltatás, bírálat a mű egészéről vagy egy részletéről; a tanulmány-kritika már áthajlik a tanulmányok kategóriájába esszé o egyénibb hangvételű, az aprólékos, szigorú tudományos dokumentálást mellőző írás; egyidejűleg tartalmazhat objektív állításokat, tudományos érvelést és retorikai, irodalmi, metaforikus kifejezésmódot egyéb műfajok.

2.4.2. Elsődleges, másodlagos, harmadlagos források A források között különbséget szoktak tenni a primer (elsődleges), szekunder (másodlagos) és tercier (harmadlagos) források, művek között. Meg kell viszont jegyeznünk, hogy ezek a kifejezések relatívak, szakterülettől és témától függően is más-más értelemben jelentkeznek, attól függően, hogy mit neveznek elődleges forrásoknak, és milyen viszonyítás során neveznek az elsődlegesekhez képest másodlagosnak vagy harmadlagosnak bizonyos típusú forrásokat. Irodalomtörténeti, filozófiatörténeti kontextusban, és a szövegekkel, alkotásokkal, életművekkel foglalkozó diszciplínák megközelítésében a primer (elsődleges) források az új szellemi alkotások első megjelenésére utalnak. Ezek körébe értjük a szerzők eredeti műveit, az irodalmi vagy bölcseleti művek kéziratait és hiteles szövegkiadásait. Az ezeket feldolgozó, összefoglaló, értékelő, értelmező szakirodalmat pedig szekunder irodalomnak nevezik. Például  Babits Mihály Gondolatok a könyvtárban c. versének szövege elsődleges forrás, a versről írt elemzés pedig másodlagos irodalom vagy szakirodalom.  Platón Lakomájának szövege elsődleges forrás, a műről írt tanulmányok a szekunder irodalom körébe tartoznak. Havasréti József egy kicsit más megközelítéssel így fogalmaz: „[…] a szóban forgó szerző művei az elsődleges források, a rájuk vonatkozó kritikaitörténeti művek pedig a másodlagosak. Az elsődleges forrásnak hitelesnek kell lennie, ilyenek a kritikai kiadások, illetve az egyes műveknek a szerző életében megjelent, általa jóváhagyott kiadásai és a tudományos igényű, szakértől által szöveggondozott, sajtó alá rendezett színvonalas szövegkiadások. Eco nagyon helyesen hangsúlyozza, hogy a fordítások és az antológiaszemelvények nem elsődleges források (Eco 1991, 65-74. p.). Más szempontból elsődleges forrásnak tekinthető azon szakirodalom, mely 42

valamely tényt, adatot, megállapítást, elméletet, hipotézist először közöl. Másodlagos forrás az olyan dokumentum, mely ismeretanyagát, tényeit, megállapításait más dokumentumokból veszi át. Ebből a szempontból érdemes emlékeztetni a tudományos közlés és ismertetés alapvető különbségére! Vannak végül úgynevezett tercier dokumentumok (források) is, melyek a másodlagos forrásokat dolgozzák fel, ilyenek például a segédkönyvek (bibliográfiák, repertóriumok stb.). (Havasréti 2006, 75) A fenti részletek megkülönböztetéseit variálva észrevehetjük, hogy a kocka akár fordulhat is: ha például egy irodalomtörténész élete során irodalmi szerzők műveiről írt, azzal „másodlagos” forrásokat hozott létre. Amint az ő életműve válik vizsgálat tárgyává, életművének írásai – azaz az írókról írt monográfiái, tanulmányai, irodalomtörténeti könyvei, cikkei – elsődleges forrásokká válnak, s ugyanúgy szükségünk lesz meggyőződni a rendelkezésünkre álló szövegek szerzői szándéknak megfelelő hitelességéről. A történettudományban alapvetően megkülönböztetik az eredeti forrásanyagot (például középkori oklevelek, vizitációs jegyzőkönyvek, vagyonleltárak). Az eredeti forrásanyag legfontosabb kutatóhelye a levéltár és a múzeum. A történettudományban kétféle irodalmat különböztetnek meg: feldolgozásokat és forrásközléseket. Egy-egy dolgozat bibliográfiájában nem feltétlenül választják külön a nyomtatatásban közreadott forráskiadásokat a történettudományi feldolgozásoktól, ugyanakkor a levéltári és egyéb kéziratos források jegyzékét elkülönítik a könyvészeti anyagtól. (Fazekas 2006, 27–39) Egyes bölcsészettudományi és társadalomtudományos területeken (alkalmazott nyelvészet, szociológia, pszichológia), a közvetlen adatelemzésen alapuló kutatások során rögzített új eredmények közlését, a még nem publikált új eredmények közzétételét nevezik primernek, és a mások kutatási eredményeinek vagy elméleteinek összefoglalását nevezik szekunder kutatásnak, illetve az összefoglalásokat, ismertetéseket közlő publikációkat szekunder irodalomnak (általánosságban: Tószegi 1999, 173; alkalmazott nyelvészet: Fóris 2008, 60; pszichológia: Szokolszky 2004, 549) Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy nem mindig különíthetők el élesen a fenti értelemben vett elsődleges és másodlagos források, ugyanazon dokumentumon belül ezek a fajta közlések keveredhetnek is, és más viszonyítások is elképzelhetők. Elsődleges forrásoknak szokták nevezni például a rögzített, összegyűjtött, még feldolgozatlan, nyers adatokat, amelyeket több diszciplína is felhasználhat a maga céljai számára. Például az élőbeszédet rögzítő hanganyag-adatbázisokat több diszciplínában és több kutatási programban is vizsgálhatják: nyelvtani, fonológiai, szociolingvisztikai, dialektológiai vonatkozásokban, ugyanakkor a nyersanyag a gender-kutatók számára is elemezhető információkat tartalmaz. A pszichológiai kutatómunkában három alapvető forrást különböztetnek meg, ezek a következők: 1. előzetes források – könyvtári katalógusok, bibliográfiák, referáló folyóiratok. A referáló folyóiratok valamely szakágazat irodalmát a cikkek kivonataival, rendszeresen megjelenő folyóiratban ismertetik, mutatók segítségével kereshetővé teszik. A pszichológiában ilyen például az Amerikai Pszichológiai Társaság – American Psychological Association, APA – kiadványa, a Psychological Abstracts; a nyelvtudományban a Linguistics Abstracts, amely 20 országban megjelenő 600 folyóirat cikkeit közli rövid ismertetőkkel; a hasonló indexelő folyóiratok viszont ma már inkább online adatbázisból érhetők el; 2. másodlagos források: lexikonok, enciklopédiák, kézikönyvek, tankönyvek; 3. elsődleges források: az eredeti kutatási eredményeket és gondolatokat tartalmazó folyóiratcikkek, szakkönyvek (monográfiák, szerkesztett kötetek, kézikönyvek), disszertációk, konferenciakötetek. „Különös jelentőséget kap az egyetemen folyó szakképzésben, a szakdolgozat készítését szolgáló kutatásban a szakirodalmi előzmények és más források feldolgozása. A

43

tudományos szakirodalom feldolgozása azért fontos része az oktatásnak, mert tudományos felkészülést kíván meg a közölt adatok között való eligazodás, és ennek a megszerzésére ösztönzi a hallgatót. Más részről pedig éppen a közlemények feldolgozása alakítja a kutatást végző személyek tudományos szemléletét, és ezzel képessé teszik új tudományos összefüggések meglátására, primer kutatás végzésére.” (Fóris 2008, 61) A tercier források körébe egyes beosztások szerint az összefoglaló munkák (szaklexikonok, kézikönyvek stb.) és a pusztán a dokumentumokról szóló adatokat – szövegforrást nem – tartalmazó instrumentumok kerülnek, amelyek előzetes irodalomkutatásra használhatók. Ilyenek például a bibliográfiák, repertóriumok és a szakágazatok nemzetközi referáló/indexelő szolgáltatásai (a könyvtárszakmán kívüli közbeszédben ezeket szakindexnek is mondják), amelyek nagyszámú szakfolyóirat anyagát rendszerint adatbázisban dolgozzák fel; a bibliográfiai adatokon kívül a cikkek rövid kivonatát, referátumát (összefoglaló, absztrakt, rezümé) is közlik. Egyes adatbázisok keresőrendszere korlátozás nélkül használható (ERIC, JSTOR, MUSE, folyóiratkiadók metaadat-rendszerei), a korlátozások inkább a teljes szövegek letöltésére és az egyéb, összetettebb többlet-szolgáltatásokra vonatkoznak. Sok esetben viszont a keresőrendszer sem érhető el szabadon. A teljes hozzáférés feltételei általában előfizetéshez, éves licencdíjakhoz kötődnek, a hozzáférést a könyvtárak a saját internetes hálózatukon belül biztosítják. Néhány fontosabb nemzetközi szolgáltatás, amely csak előfizetéssel érhető el egyes magyaroszági szak- vagy felsőoktatási könyvtárakból, de olyat is említünk, amelyhez Magyarországon tudomásom szerint nincs hozzáférés (zárójelben kiadás országa):  filozófia: Philosopher’s Index (USA)  irodalom: MLA International Bibliography (USA)  jogtudomány: Westlaw (USA)  művészettörténet: Bibliography of the History of Art, BHA, a 1975–2007 közötti anyag szabadon kereshető http://library.getty.edu/bha (USA)  nyelvtudomány: BLonline – Linguistic Bibliography Online (Hollandia); LLBA – Linguistics and Language Behavior Abstracts (USA)  pedagógia: ERIC, az adatbázis szabadon kereshető, a teljes szöveges állomány hozzáférése korlátozott (USA)  pszichológia: PsycInfo (USA)  szociológia: International Bibliography of the Social Sciences (USA)  történettudomány: Historical Abstracts (USA); America: History and Life (USA)  vallástudomány: ATLA Religion Database (USA) Akárhogyan is nevezik és viszonyítják egymáshoz az egyes tudományterületeken a kutatatott anyagot és a szakirodalmi közleményeket, az ismerettartalom forrásértékét, keletkezését, újdonságát vagy eredetiségét jelezve, illetve bárhogyan is viszonyítják ezekhez az ismertetéseken, összesítéseken, illetve regisztrálásokon alapuló újabb szakkiadványokat, a lényeg az, hogy a kutatást végző személy a tanulmányozott forrásokat forrásértékük szerint is meg tudja különböztetni és tudatosan alkalmazza a saját munkája során. Az új kutatási eredmények közzétételéhez megfelelő, a tudományos közéletben elfogadott fórumokra van szükség. Ezt biztosítják a tudományos igényű művek közzétételét vállaló kiadók. Termékeik között a legfontosabbak a szakkönyvek, kézikönyvek, konferenciakiadványok és a szakfolyóiratok. De ugyanígy fontos a régi eredményekhez, a szakirodalmi előzményekhez való visszanyúlás lehetősége is, a régi és új eredményeket közlő anyag folyamatos archiválása és hozzáférhetővé tétele. A könyvtáraknak és más dokumentációs szolgáltatásoknak ebben van nélkülözhetetlen szerepe. 44

2.5. A könyv Görögül biblion (βιβλίον – írólap, könyvtekercs) vagy biblos, byblos (βιβλος, βύβλος – papirosz), latinul liber/libri, németül Buch, angolul book, franciául livre, olaszul és spanyolul libro, szlovákul és csehül kniha, lengyelül książka. A könyvről alkotott mindennapi fogalmunk a megfogható, kézbevehető könyvekhez kapcsolódik, amely papírból, nyomtatással készül. Minden könyvnek van borítófedele, belsejében összefűzött lapokat tartalmaz; az első lapokon megtaláljuk a címét, szerzőjét és a kiadásra vonatkozó adatokat; hosszabb lélegzetű, illetve hosszabb terjedelmű művet foglal magában; foglalkozhat egyetlen témával de tartalmazhat különálló tanulmányokat is; előszót/bevezetőt, tartalomjegyzéket és más kiegészítő részeket. Az Országos Széchényi Könyvtár és a közművelődési könyvtárak átfogó tezauruszában, az OSZK tezaurusz/köztauruszban (Ungváry 2002/2011) a „könyv” címszónál több definíció is található a nemzetközi és hazai műszaki szabványok meghatározásaiból. Ezek a következő elemeket hangsúlyozzák:  nyomtatott, kötetformájú dokumentum, nyomdatermék, írásmű, szabad szemmel olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz  befejezett egészet alkotó kiadvány  fizikai egységként teljes, vagy meghatározott számú önálló résszel kiegészítve válik teljessé  két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő - esetenként kivehető - a gerincen tartósan összeerősített belső lapból áll  terjedelme - a fedőlapokat nem számítva - legalább 49 oldal (3, egyenként 16 oldalas nyomdai ív, 1 ív=40 ezer betűhely)  egybekötött, lapozható ívekből álló, fedőlappal ellátott dokumentum; puha fedőlap esetén "nem túl vékony" dokumentum  időszaki kiadványok önálló címmel megkülönböztetett egysége könyvként is értelmezhető  a könyvek nemzetközi szabványos azonosítójának (ISBN) rendszerében könyv a mikroformában megjelent és vegyes információkat hordozó kiadvány is  nem időszaki kiadvány, nem zenemű, jegyzék, program, naptár, szabályzat, menetrend stb. A szabványok főként technikai jellemzőket említenek. A gyakorlatban már érvényt szerzett az az eljárás, hogy a könyvek nemzetközi szabványos azonosítójának (ISBN) rendszerében az elektronikus formátumokban megjelenő könyvek is könyv jellegű kiadványok közé sorolhatók. A könyv jellegű kiadványok tehát nagyobb lélegzetű művek, nagyobb gondolati ívet szelnek át, főként írásos kiadványok, illusztrációkat és más kiegészítő anyagot is tartalmazhatnak, megjelenhetnek nyomtatott, elektronikus/digitális vagy más formában. A legfontosabb könyv típusok:  monográfiák (egy-egy téma, problémakör tudományos igényű, nagyobb lélegzetű, szakszerű feldolgozása)  gyűjteményes kötetek (több önálló tanulmányt tartalmazó, kötetbe szerkesztett mű)  szépirodalmi művek (regény, elbeszélésgyűjtemény, novelláskötet, verseskötet, válogatott művek stb.)  művészeti művek reprodukcióinak kiadványai (képzőművészeti albumok, fotóalbumok)

45

       

forrásszövegek, történeti források, eredeti szövegek kiadásai antológiák, szöveggyűjtemények kézikönyvek (összefoglaló művek, lexikonok, enciklopédiák, szótárak, adattárak) statisztikai források jogtárak, szabálygyűjtemények bibliográfiák, egyéb segédkönyvek (kronológiák, névtárak, schematizmusok, kötetes katalógusok) atlaszok, térképek kiállítási katalógusok – amelyek olykor, a bennük közölt reprodukciók minősége és a terjedelmesebb, elmélyült tanulmányok közlése révén szakkönyvek is egyben.

A monográfia szó a fenti felsorolásban azt jelezte, hogy olyan műről van szó, amelyik egy témára összpontosít, egy meghatározott, körbehatárolt tematikát elemzően dolgoz fel, egy témára koncentrál. Irodalmi, művészeti, történelemtudományi, tudománytörténeti, más bölcsészeti és művelődéstörténeti ágazatok kiadványaira jellemző műfaj. A monográfiák gyakoribb fajtái (Havasréti 2006, 23):  életrajzi monográfia  életmű-monográfia  korszak-monográfia  stílusmonográfia  problémamonográfia  műfaj-monográfia  folyóirat-monográfia. Könyvtári, dokumentációs rendszerekben a monográfia vagy monografikus kiadvány kifejezés a fizikai-formai megjelenés egyneműségére utal, és a könyv legáltalánosabb értelemben vett szinonimájaként használatos, a könyv fogalmának kiterjesztését jelenti, jelentésbővítést eredményezve. Hiányzik ugyanis szókészletünkből egy olyan gyűjtőfogalom, amely terminusként alkalmas volna a bármilyen hordozón lévő könyv jellegű, könyv terjedelmű, illetve kötetekben, részegységekben közölt művek, kiadványok megragadására, ezek egy közös kategóriájának megnevezésére. Monografikus kiadványokon ilyen általánosabb értelemben a hosszabb lélegzetű, egységesen megszerkesztett, rögzített, befejezettnek, lezártnak tekinthető egy vagy több részegységben közreadott bármilyen előállítási technológiával megszületett munkákat értjük, mint amilyen a klasszikus könyv, a bármilyen tartalommal, CD-n, DVD-n kiadott okmánytár, lexikon, szakbibliográfia, e-könyv stb.

2.5.1. A könyv részei A könyv története a könyvnyomtatás európai történeténél sokkal régebbi századokra nyúlik vissza. Az ókorban a könyv formátuma a tekercs, anyaga a papirusz, amit lassan felváltott a pergamen, s csak a Kr. utáni évszázadokban terjedt el az ívek összehajtogatásával készülő, a gerincnél összefűzött, lapozható könyv forma, a kódex. A kódexek az V. századra már egyeduralkodóvá váltak. Várkonyi Nándor a könyv-forma kezdeti korszakáról írja: „Milyenek voltak az első kódexek? Azt mondhatnók, éppolyanok, mint a későbbiek s a mai könyvek. Több füzetből, azaz "fogásból" varrták össze (ma ívnek mondjuk), a fogások pedig 2–6, kettébe hajtott levélből álltak. Sok kettőslevelet nem lehetett egy

46

fogásba összefűzni, mert ezáltal a füzet belsejébe került levelek megkeskenyedtek, kikiabáltak a lapok együtteséből, lompossá lett a könyv. A legszokásosabb volt a 4 íves, azaz 8 leveles, 16 oldalas füzet: ez mindmáig megmaradt, a mi könyvünknek is ez az alapeleme: 1 ív, 16 oldal. Neve quaternio, azaz "négyes" (ív), de volt kettős, hármas, ötös, hatos is: binio, ternio, quinternio, sexternio. Egy lap (szebb magyar szóval: levél) neve folium, rendesen többesszámú alakban: folia, az oldalé pagina. Minthogy a levelek a fűzésnél elkeveredhettek, szükségessé lett az oldalszámozás, a paginálás, de sokáig csak a leveleket sorszámozták, vagy még azt sem, s a sorrendet szignaturával jelezték, azaz minden oldal alsó jobb sarkára odajegyezték a következő oldal első szavát. Ebből lett a nyomtatásnál a custos, az őrszó. Az oldalak szélén, tetején és alján margót hagytak, hogy az írás ne kopjék, piszkolódjon; az oldalmargó rendesen szélesebb volt, mint a felső és az alsó. Az első kódexek igen kicsiny formájúak, úgy látszik, a kicsinységben látták egyik fontos előnyét a tekerccsel szemben. Az első és az utolsó levelet bizonyára már kezdetben is beíratlan hagyták, védőborítékul, de hamarosan megjelenik a keményebb, erősebb védőtábla, amely aztán teret és ösztönzést ad egy új, pompás iparművészeti ág, a könyvkötés kifejlődésének.” (Várkonyi 2001, 214–215 p.) Az ívjelzés, illetve levélszámozás a könyvnyomtatás első két századában is fennmaradt, utána az oldalszámozás terjedt el, s ez a mai napig így szokásos. Egy könyvlapnak két oldala van, homlokoldala és hátoldala, latin szakkifejezéssel ez a recto és a verso. A katalógusokban, bibliográfiákban a mai napig az oldalszámot vagy oldal-terjedelmet a pagina rövidítésével jelölik, például 234 p. A lexikonokban, szótárakban hasábos elrendezést és hasábszámozást is szoktak alkalmazni. Ha hasábszámokkal is megadható egy hivatkozás vagy a kiadvány csak hasábszámozást tartalmaz, akkor a columna (col.) jelölést használjuk. Az összefogott papírlapok alkotják a könyv testét. Két borító – az első és a hátsó – fogja közre a papírlapokat és védi a könyv belsejét a sérülésektől és a gyűrődéstől. Keménykötésnél ezeket kötéstábláknak nevezik, fűzött könyvnél a borítófedél kifejezést használják, a könyvet puhatáblásnak mondják. A könyv védőborítót is kaphat, amelynek behajtott széleire kerül a fülszöveg: a könyv rövid ismertetője, a szerző bemutatása néhány mondatban. A lapokat és a fedelet a gerinc tartja össze. A könyv testét előzéklapok erősítik a kötéstáblákhoz. A könyvtest első négy oldala a címnegyedív (vagy címnegyed, a könyv első ívének, azaz tizenhat oldalának negyede), amelynek információtartalmát nemzetközi és honosított magyar szabvány is szabályozza. (4. ábra) Olykor a négy oldal kettőre csökken. Négy oldal esetén az oldalak elnevezése és a funkciójuk:  szennycímoldal – ide kerül a könyv szerzője, címe, többkötetes mű esetén a kötet száma.  sorozatcímoldal – amennyiben a mű sorozathoz tartozik, itt tüntetik fel a sorozat adatait: a sorozatcímet, a sorozatszerkesztők nevét, ha van az alsorozat adatait és ha van, a sorozatszámot.  címoldal – az úgynevezett belső címoldal, itt közlik a műre vonatkozó leglényegesebb tartalmi és jogi információkat. Rendszerint ezen az oldalon tüntetik fel a bibliográfiai hivatkozás öt alapadatát: (1) a szerző nevét, (2) a mű címét, (3) a kiadó nevét, (4) a kiadás évét és (5) a megjelenés helyét. Alcím, a közreműködők, szerkesztők, a fordítók neve, a kiadásjelzés (például „4., javított kiadás”) átkerülhet a címoldal hátoldalára is. A címoldalon a szerzők nevét és a mű címét tipográfiailag ki szokták emelni. Az idegen szerzők neve általában a keresztnév – családnév sorrendben szerepel, bibliográfiakészítésnél, betűrendezésnél ezt a tényt figyelembe kell vennünk: a bibliográfiai hivatkozás készítésénél a szerzők családnevénél kell a tételt feltüntetni, 47



s ha a könyvön szerepel a név mellett valamilyen tudományos fokozat, rang vagy cím („Dr.”, „címzetes igazgató”, az „MTA levelező tagja”, „gróf” stb. akkor azt a bibliográfiai leírásból el kell hagyni. copyright-oldal (impresszumoldal) – a címnegyed negyedik oldalára kerül, a szerzői jogokra vonatkozó adatokat tartalmazza. Kiegészíti a címoldalt, azok az adatok, amelyek nem férnek el a címoldalra, átkerülnek a copyright oldalra. A szerzői jog tulajdonosa a szerző, halála után 70 évig pedig a jogosult utód, s ugyanígy jogi oltalom alatt áll a fordító, az illusztrációk készítői stb. Erre az oldalra kerül a kiadástörténet is és az azonosítószámok: a könyvek nemzetközi azonosítója (ISBN) valamint a sorozati nemzetközi azonosító (ISSN).

Általában a könyv végén, az utolsó páros számú oldalon helyezik el a technikai információkat, a kiadásra és a nyomdai munkálatokra vonatkozó záradékot, a kolofont. Ez a rész tartalmazza a kiadvány kiadására és előállítására vonatkozó összes lényeges adatot: a kiadásért felelősök nevét, a nyomdai ívterjedelmet, ívnagyságot és egyéb nyomdai adatokat, az ISBN-t, a példányszámot, esetenként a nyomdába adás pontos dátumát. Megtörténik, hogy a kolofonban szokásos összes információt a copyright-oldara teszik, ilyenkor a könyv végén már nem szerepelnek ezek az adatok. A főszöveg mellett más járulékos részek is találhatók a könyvekben: tartalomjegyzék, ajánlás, előszó, utószó, hosszabb- rövidebb bevezető tanulmány, név- és tárgymutató, illusztrációk jegyzéke, irodalomjegyzék és bibliográfia stb. (Gyurgyák 1997, 121–180) A címoldal A bibliográfiai leírás és a tudományos hivatkozás alapja is a könyv belső címoldala. A könyvtári katalógusokban látható úgynevezett „cím és szerzőségi közlés” mező a címoldal pontos átírása, arra szolgál, hogy a könyv minden kétséget kizáróan azonosítható legyen a bibliográfiai leírások alapján. Miért van oly fontos szerepe a könyvészetben a címoldalnak? A cím szerepelhet a borítón, a gerincen és más előzéklapokon is, s az ott feltüntetett címek nem minden esetben egyeznek meg a belső címoldalra kiírt szöveggel, így a kiadvány azonosítása esetlegessé válhat. A címoldal, illetve a címoldal hátoldala tartalmazza a legteljesebb címet és a legrészletesebben közli a könyv szerzőségéhez kapcsolódó adatokat, amelyeket a címleírásokba is át szoktunk vezetni. A borító megrongálódhat, leszakadhat vagy a ronggyá olvasott könyvet újrakötik, az új kötésre pedig már nem vezetik rá vagy más formában írják rá a címet. A kódexeknek és a legkorábbi nyomtatványoknak még nem adtak címet. Ha egy műnek nincs címe, akkor a kezdő és a végszavak, az incipit és az explicit pótolja a könyv leírásakor a címoldalt. ISBN A könyvek terjesztésének, azonosításának megkönnyítésére szolgál a könyvek nemzetközi szabványos azonosítószáma (International Standard Book Number). A könyvkereskedelemből eredő könyvszámozást rendszerként először 1967-ben vezették be Nagy Britanniában, 1970től került sor nemzetközi bevezetésre, Magyarországon 1974-től alkalmazzák. Hazai nyilvántartó ügynöksége az Országos Széchényi Könyvtárban a Kötelespéldány Osztály részeként működik, itt utalják ki még a megjelenés előtt az egyes kiadványok ISBN azonosítóit.

48

Az azonosító a könyvkereskedelemben a készletellenőrzést segíti, ettől függetlenül a könyvtárak és a könyvtári számítógépes rendszerek számára is igen hasznos, mert egyetlen számsora kiválthatja a hosszú bibliográfiai leírásokat, és egyedileg, nemzetközi rendszerben azonosítja az egyes kiadványokat. A számsor adatcsoportjainak jelentése is van. Az ISBN 2007-ig 10 számjegyű volt, ekkor vezették be a 13 számjegyű rendszert. Az ISBN-t belenyomtatják a könyvbe, vagy a címlap hátoldalára vagy a kolofonba, s általában vonalkód formájában is szerepeltetik. Példák ISBN 978-963-06-9720-0 ISBN 963-206-385-6 Az ISBN felépítése: 1. számcsoport: árucikk jelölő előtag (prefix); a korábbi, 10 jegyű ISBN-ben nem szerepelt; háromjegyű EAN – nemzetközi kereskedelmi kód a könyv jellegű kiadványok számára; értéke jelenleg 978); 2. a nyilvántartási csoportra (a kiadó országra, régióra vagy a kiadás szerinti nyelvi területre) utaló kód; Magyarország azonosítója 963 vagy 615; az angol nyelvterületé 0 és 1, a francia 2, a német nyelvterület 3 stb.) 3. a kérelmező – korábban a kiadó azonosítója; a számcsoport hossza a kiadó várható könyvtermésétől függ; minél több kiadvány várható, annál rövidebb számot kap egy kiadó; például: Akadémiai Kiadó 5); 4. kiadvány azonosítója; az adott kiadó által megjelentetett mű adott kiadását azonosítja); 5. ellenőrző számjegy (egy matematikai képlet alapján számolják ki). A számsor első és utolsó eleme kötött számjegyű, a közbülső csoportok tagolása változó. Más-más ISBN-t kap egy kiadvány, ha az új kiadásban tartalma vagy címe megváltozik, a különböző kiadónál megjelenő reprint, a különböző termékformában megjelenő ugyanazon kiadvány (nyomtatott és hangoskönyv). A többkötetes könyvek egy össz-ISBN-t (az összkiadás ISBN-je) kapnak a kötetek külön-külön azonosítója mellett. (ISBN útmutató 2006, 7–29). A számcsoportokat kötőjel választja el egymástól.

49

4. ábra Egy kapcsos könyv részei (Buda 2000, 292)

2.6. Folyóirat, időszaki kiadvány, sorozat 2.6.1. Folyóirat A folyóiratok, könyvtári dokumentumként, formai szempontból folyamatos, egymást követő részegységekben megjelenő művek. Általában rendszeresen, szabályos időközönként jelennek meg. A folyóiratok szigorú definíciójában folyóiratnak az az időszaki kiadvány mondható, amelyik évenként többször: kéthetente vagy ritkábban, de legalább évente kétszer megjelenik. Általában szöveges és képi információkat tartalmaz, ám manapság nem meglepő, ha informatikai magazinok vagy szaklapok programokat is mellékelnek egy-egy lapszámhoz.

50

2.6.2. Időszaki kiadvány Tágabb fogalom az időszaki kiadvány vagy periodikum. Meghatározását a magyar nyelvű ISSN útmutatóból idézzük (ISSN: a folyóiratok nemzetközi azonosítója – International Standard Serial Number): „Az időszaki kiadvány – a folytatódó dokumentumok egyik fajtája – olyan, a befejezettség igénye nélkül megjelenő, előre meg nem határozott időtartamra tervezett kiadvány, amely egymást követő, különálló részegységekből (számokból, évfolyamokból, füzetekből, kötetekből stb.) áll, és ezeket rendszerint számozásuk, időrendi vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg egymástól. Időszaki kiadvány megjelenhet nyomtatott formában vagy más közvetlen elérésű hordozón (mikrofilmlapon, mágneslemezen, CD-ROM-on, DVD lemezen stb.), illetve távoli hozzáféréssel, a számítógépes világhálón is. Legfontosabb fajtái: hírlapok, papíralapú és elektronikus folyóiratok, magazinok, évkönyvek, időszakosan megjelenő jelentések, közlemények, adat- és címtárak stb., időszakosan megrendezett konferenciák kiadványai, számozott és számozatlan sorozatok.” (Gazdag 2008, 2; lásd még Szilvássy 2006) A felsőoktatási tanulmányok szempontjából elsősorban a tudományos szakfolyóiratoknak van nagy jelentősége. A tájékoztató jellegű, ismertető szaklapok a rövidebb híreket, újdonságokat ismertetik, a kritikai lapok bírálatokat közölnek, a hivatalos közlönyök és hírlevelek a rendeletekről előírásokról, az intézményi életben történet eseményekről tájékoztatnak, illetve közölik magukat a törtvényeket, rendeleteket, határozatokat és más szabályozó iratokat.

2.6.3. Folytatódó, integráló dokumentum A folytatódó dokumentumok másik fajtája, az integráló dokumentum szintén a befejezettség igénye nélkül jelenik meg. Egy alapműből és annak frissítéseiből áll; a frissítéseket sorszámozással, verziószámmal vagy dátummal jelölik meg, az alapdokumentum így folyamatosan bővül a frissítések anyagával, információival, illetve az elavult információk cseréjével változik a tartalma. Ilyenek például a hagyományos megjelenési formában a nyomtatott, cserelapos kiadványok (cégvezetéshez kiadott segédletek, tananyagok stb.). Ide sorolják a számítógépes világhálón, a távoli hozzáféréssel elérhető, webes információforrások többségét is: a folyamatosan frissülő adatbázisokat, honlapokat, portálokat. (Gazdag 2008, 3) Ilyen értelemben a digitális kor újfajta ”sajtótermékei”, az új média-eljárásokra épülő, nem napi kiadásban megjelenő, hanem a napszak bármely időpontjában (és a megjelenítési nézet beállításainak függvényében más-más tartalmú) folyamatosan frissülő internetes újságok, hírportálok, szakmai blogok és egyéb internetes fórumok közös elnevezése: integráló dokumentumok. Ezek archiválása egyelőre nincs megoldva, szervezett módon nem foglalkoznak begyűjtésükkel, tárolásukkal, hosszú távú megőrzésükkel. Ezeket a feladatokat a web-archiváló technológiák kifejlesztésétől várják. Eddig a web-archiválására és az archivált anyag kereshetővé tételére még csak kezdeti kísérletek történetek. A legjelentősebb kezdeményezés a globális web egyes részeit figyelemmel kísérő időgép, az Internet Archive (Internet Archívum). Az időgépbe viszont csak esetlegesen kerülhetnek be a webhelyek egyes stádiumainak rögzített állapotváltozatai.

51

Egy összehasonlító példával érzékeltetve: a Litera.hu portált az archívum 2002 novembere és 2009 júniusa között 199 alkalommal rögzítette, míg az Ókorblogról csak egy alkalommal készített web-felvételt, 2008. május 13-án. Az adott időpillanatban készített keresztmetszetek még nem jelentik feltétlenül azt is, hogy a hiperhivatkozásokkal a portálakhoz befűzött oldalak, illetve a tartalomkezelő rendszerek teljes anyagát is ugyanezekben az időpillanatokban rögzítette volna az időgép. (5., 6. ábra)

5. ábra A Litera.hu első archivált változata az Internet Archívumban

52

6. ábra Az Ókorblog egyetlen archív felvétele az Internet Archívumban

2.6.4. Szakfolyóiratok A szakfolyóiratok szakmai és tudományos információkat közölnek. A szakfolyóiratoknak kitüntetett szerepük van a tudományos életben: a tudományos folyóiratok adnak terepet és biztosítanak szakmai fórumot a kutatási eredmények közzétételére, a szakterületen történő újdonságok, új eredmények és fejlemények követésére. Megjelenhetnek papírfüzetek formájában és párhuzamos elektronikus változatban is. Az utóbbi időben kísérletek történnek a csak elektronikus megjelenésre, főként külföldi példákon keresztül tapasztalható ez a törekvés. A folyóiratok jellegzetes profilt alakítanak ki, szerkesztőséggel és szerkesztőbizottsággal működnek. Az első, induló lapszámban rendszerint részletesebben is ismertetik a lap célját, témaköreit, milyen cikkeket fogadnak és közölnek, milyen nyelven, milyen földrajzi régióból, milyen olvasótáborra számítanak. (7. ábra) A szakfolyóiratok fenntartója rendszerint valamilyen intézet vagy tudományos társaság. A tájékoztató információkat, a szerkesztőségi honlapokon vagy a kiadói katalógusokban is közzé szokták tenni.

7. ábra A Magyar Könyvszemle 1. évf. 1. füzetben (1876 január-február) közzétett ismertetője az induló folyóiratról

53

Az igényes tudományos folyóiratok lektoráltak, ez azt jelenti, hogy a benyújtott kéziratokat a pályatárs-szakértők véleményezik: megjelenésre vagy elutasításra javasolják a cikket; észrevételeket, javaslatokat tehetnek a cikk szerzőjének, aki ezek alapján javításokat eszközöl a kéziraton. A véglegesített kézirat még átmegy a kiadói szerkesztőség kezén, majd végső formájában megjelenik a szaklap hasábjain. A lektorálási eljárást másképpen referenseket alkalmazó kiadási eljárásnak is szokták nevezni, illetve az ilyen szakfolyóiratot referáltnak mondják (angolul: peer reviewed, refereed). A „referált” folyóirat a dokumentációban mást jelent: olyan folyóiratot értenek alatta, amelyiket referáló/indexelő szolgáltatás rendszeresen regisztrál. Például a Magyar Pszichológiai Szemle c. folyóirat olyan lektorált/referált kiadvány, amelyet a PsycINFO referáló/indexelő szolgáltatás indexel. A PsycINFO és a hasonló szolgáltatások rendszeresen feldolgozzák az újabb számok cikkeit, a cikkek rezüméit (a könyvtár- és információtudományban a magyar szaknyelvben referátumnak nevezik a tartalmi összefoglalót) és a keresésüket segítő egyéb kulcsszavakat is rögzítik. A folyóiratokban szakcikkeket közölnek, amelyek többféle típusa van. Tudományos értékük más és más lehet. A leggyakoribb cikkfélék:  eredeti, új (primer) eredményt közlő cikk  összefoglaló közlemény  rövid közlemény – új megállapításokat közlő, alig néhány oldalas, egyetlen probléma részletére összpontosító cikk  módszertani cikk – empirikus, analitikus kutatási eljárás, adatgyűjtési, mintavételi, folyamatirányítási, kísérleti, mérési módszerek, értékek megállapítása, precizitás-meghatározás, kiértékelés; kvantitatív vagy kvalitatív módszer leírása, bemutatása. A kidolgozott és szakcikkekben közölt módszerek szabvánnyá is válhatnak. Ilyenek például a nemzetközi szabványosító szervezet (International Organisation for Standardization, ISO) által szabványosított statisztikai módszerek.  kritika, recenzió, könyvszemle – elemző bírálat, tanulmánykritika, szakmai ismertetés új kiadványról, véleményről, művészeti alkotásról, előadásról  egyéb ismertetés, hír, megemlékezés. Példák az időszaki kiadványok számozási adataira Rövidítések: évf. = évfolyam, másképp tárgyév; a folyóiratok utólag bekötött kötetszáma (a kötetszám nem mindig vonatkozik egy évre) sz. = szám, azaz füzetszám, lapszám; jelölhetik számokkal, hónapokkal (január, február stb,) évszakokkal (tél, tavasz, nyár, ősz). A hírlapoknál: évfolyam, hét, aznapi dátum. Budapesti Könyvszemle. 20. évf. 3. sz., 2008. ősz Édes Anyanyelvünk. 38. évf. 3. sz., 2000 Mester és Tanítvány. 6. sz., 2005. április Történelmi Szemle. 27. évf. 1-2. sz., 1984

54

ISSN A folyóiratokat nemzetközi nyilvántartásba veszik, a bejegyzett időszaki kiadványok ISSN (International Standard Serial Number ) azonosítót kapnak. Az ISSN nemzetközi rendszerben kiosztott jelzet, amely két csoportba tagoltan összesen nyolc számjegyet tartalmaz. Kiosztása mechanikusan történik, nincs olyan kódolt jelentése, mint az ISBN-nek. Magyarországon 1977-től alkalmazzák. Világhálózati rendszerben kerül kiosztásra, központja Párizsban van, melyhez nemzeti irodák kapcsolódnak. ISSN-nel lehet bejegyeztetni a folyóiratokat, hírlapokat, évkönyveket és más időszaki kiadványokat. Az ISSN-nel jelölt kiadványok egyúttal kötelespéldányok is. Bárka, ISSN 1217-3053 Irodalomtörténeti Közlemények, ISSN 0021-1486 Jogtörténeti Szemle, ISSN 0237-7284 Kortárs, ISSN 0023-415X Századvég, ISSN 0237-5206 Vigilia, ISSN 0042-6024 A nyomtatott és elektronikus változatok külön-külön ISSN-t kapnak: Magyar Pszichológiai Szemle, ISSN 0025-0279 (print); ISSN 1588-2799 (online) Művészettörténeti Értesítő, ISSN 0027-5247 (print), ISSN 1588-2802 (online)

2.6.5. Könyvsorozatok A könyvsorozatok a folyóiratokhoz hasonlóan ISSN-t kapnak. Egy-egy könyv (ritkábban folyóirat) sorozathoz is tartozhat. A sorozat köteteit a sorozatcím fogja össze, a sorozatot összefoglaló sorozati címet ISSN azonosítja. A sorozatban megjelentetett egyes kötetek viszont ISBN-t kapnak. A sorozatok lehetőséget adnak arra, hogy egy konkrét könyv a címében megjelölt témáján kívül egy más szempont szerinti hasonlóság alapján is szorosan összetartozhasson más könyvekkel. Az Élet-kép sorozatban például jeles személyekről, írókról készült monográfiák jelennek meg, kötetei többek között Babits Mihály, Illyés Gyula, Jókai Mór, Márai Sándor, Mindszenty József, Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, Teleki Pál. Egyes könyvsorozatok nagy múltra tekintenek vissza, ha az idők folyamán megmegszakadtak, akkor általában új sorozatot vagy új folyamot indítottak. A nemrégiben újraindított Filozófiai Írók Tára például a Franklin Társulat kiadásában, 1881-ben indult, 1919-ben megszakadt; új sorozata 1925–1927 között jelent meg; 1950-től új folyamot indítottak, amelyik a 37. kötet után 1991-ben szakadt meg; majd a 3. folyammal, 2006-ban indult újra a klasszikus sorozat. A könyvsorozatok lehetnek számozottak vagy számozatlanok. Ha számozottak, az egyes köteteket sorszámokkal jelzik – a sorozati kötetek nem mindig a számozás sorrendjében jelennek meg, tehát a kiadási év sorrendje nem feltétlenül van összhangban a soron következő sorozati számmal.

55

Példák Számozatlan sorozatok: Babits Könyvtár, ISSN 1416–3292 Filozófiai Írók Tára, ISSN 0071-4984 Historia Litteraria, ISSN 1219–8552 A Magyar Névarchívum kiadványai, ISSN 1417-958X Magyarországi Tudósok Levelezése, ISSN 0238–678X Osiris Tankönyvek, ISSN 1218-9855 Spanyolnátha Könyvek, ISSN 2061-0483 Újraírt Szövegek, ISSN 1587–7000 Számozott sorozat: Lábjegyzetek Platónhoz, ISSN 1785-7082 Sorozati kötetek: 1. Az erény 2–3. A bűn 4. A barátság 5. A lelkiismeret 6. A gyűlölet 7. Az igazságosság 8. A szabadság

2.7. Helyesírási tudnivalók A könyvészetben, a bibliográfiai adatbázisokban, repertóriumokban, a könyvtári katalógusokban, itthon és külföldön is, az állandó címek közbeeső szavait kisbetűsen írják. Kivétel a címben előforduló tulajdonnevek és a német nyelv helyesírásának betartása. Állandó címeknek minősülnek a művek címe, a folyóiratok és a könyvsorozatok címei. A magyar helyesírás szabályai szerint a folyóiratok és a könyvsorozatok címében valamennyi szót nagy kezdőbetűvel kell írni (Babits Könyvtár; Irodalomtörténeti Közlemények). Az angol nyelvben a sztenderd helyesírás szerint a művek címében a kötőszavak, prepozíciók stb. kivételével minden szót nagy kezdőbetűvel kell írni (Linguistic Inquiry; Oxford Studies in Theoretical Linguistics). A könyvtári és dokumentációs rendszerek eltérnek ettől, a nemzetközi bibliográfiai leírás szabályai szerint készülnek. Ezek a szabályok sok nyelvre vonatkozóan nem jelentenek különösebb eltéréseket, ám több nyelvnél a nemzetköziesített szabályok sok ponton furcsa különbséget jelentenek, és eltérnek az egyes nyelvekben alkalmazott akadémiai helyesírástól. Furcsa lehet például az, hogy a mű-, periodikum- és soroztcímek (állandó címek) esetében a bibliográfiai rendszerekben csak a kezdőbetű nagy (Babits könyvtár; Irodalomtörténeti közlemények). Ez az angol nyelvű címekre is vonatkozik (Linguistic inquiry; Oxford studies in theoretical linguistics). A címekben előforduló tulajdonneveket természetesen az adott nyelv helyesírása szerint írják (Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. Series historica). A német nyelvű címadatokat ugyanakkor a német helyesírás szerint veszik fel (Jahrbuch der ungarischen Germanistik). 56

A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 197. pontja rögzíti is ezt az eltérés: „A könyvtárügy … területén a szabvány (MSZ 3424/2) előírásait követve az állandó címekben is csak az első elemet kezdik nagybetűvel.” Eltérő lehet még a római és minden más módon írt számjegyek írása: a könyvtári rendszerekben a sorrendezés és más technikai kezelés miatt a kötetszámokat, füzetszámokat, kiadásjelzéseket stb. arab számmal írják át. A következő példákban a könyvészeti helyesírást fogjuk alkalmazni a sorozati címek írásában. Alsorozatok könyvsorozatnál: Pázmány irodalmi műhely. Források Pázmány irodalmi műhely. Lelkiségtörténeti tanulmányok Pázmány irodalmi műhely. Opuscula litteraria Pázmány irodalmi műhely. Tanulmányok Ágazati címek folyóiratoknál: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Eger journal of American studies Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio philosophica Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio scientiarium medialium Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. Series historica Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. Series linguistica, litteraria et aesthetica Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. Series paedagogica

2.8. Mi a tudományos, mi a népszerűsítő és mi az átmeneti irodalom? Szemináriumi dolgozatra, kiselőadás tartására vagy szakdolgozatírásra készülődve különböző mélységű, más-más tárgyalásmódú forrásanyagra bukkanhatunk. Előfordulhat, hogy kifejezetten a szaktudományos irodalom ismeretét, szakfolyóiratok cikkeinek a felkutatását követelik meg. Ehhez jól kell ismerni az elérhető források jellegét, információs környezetét. Tudományos vs. népszerű A tudományos és az inkább népszerűségre törekvő vagy népszerűsítő jellegű, más-más megközelítésmóddal írt cikkek közelebbi megismeréséhez az alábbi néhány szempont párhuzamba állítása nyújthat segítséget: (Dickstein 2005) A népszerűsítő cikkek  magazinokban, tudományos népszerűsítő folyóiratokban, nagyobb példányszámú lapokban vagy népszerű fórumokon jelennek meg; sokszor színes, képes illusztrációkkal övezve  széles olvasóközönség számára íródnak, közérthető, népszerűsítő, publicisztikus stílusban 57

    

a cikkek szerzője nincs feltétlenül feltüntetve, sokszor csak monogrammal vagy más szignummal jelölik az írót a szerzők nem feltétlenül szakemberek, gyakran újságírók tollából származnak a cikkek könnyen érthető nyelvezetet, népszerűsítő, figyelemfelkeltő fordulatokat használnak, ami könnyűszerrel elnyerheti a sokaság tetszését, és amit a legtöbben meg tudnak érteni szakképzettségüktől függetlenül is ritkán tartalmaznak hivatkozásokat a felhasznált forrásokra rövidebbek, tagoltabbak, mint a szakfolyóiratok cikkei.

A tudományos szakfolyóiratok, illetve a bennük megjelenő cikkek  szerzői kutatók, tudósok, egyetemeken, főiskolákon oktató tanárok, művészetekkel foglalkozó szakemberek  a szerzők mindig fel vannak tüntetve, gyakran elérhetőségük, munkahelyük szerint is; szakmai munkásságuk ellenőrizhető  a cikkekben szaknyelvet használnak  a cikkek terjedelmesebbek, valamilyen kutatásról és annak eredményéről számolnak be  teljesértékű hivatkozásokat adnak, amelyek alapján pontosan azonosíthatók a felhasznált források; a felhasznált forrásokra utalhatnak lábjegyzetben, végjegyzetben, sokszor a felhasznált szakirodalom bibliográfiai listáját külön is közlik;  általában lektoráltak – a cikkeket a közreadásuk előtt a szerkesztők vagy az adott szaktudományt művelő pályatársak ellenőrzik és véleményezik, a cikk szerzőjének e vélemények érvényesítésével lehetősége van a cikk tartalmán a végleges megjelenés előtt igazítani  a külföldi gyakorlatban a könyvismertetőket és a szerkesztőségi közleményeket nem tekintik tudományos cikknek, még akkor sem, ha tudományos folyóiratokban jelennek is meg. A felsorolt szempontok a könyvekre és az internetes kiadványokra is érvényesíthetők. Valamennyi megjelenési mód, megjelenési hely esetében elengedhetetlen a cikket, írást, dokumentumot körülvevő információs környezet minősítése is, például ha egy általános keresővel rábukkanunk egy olyan cikkre, ami megfelelőnek tűnik, fel kellene ismernünk, ha folyóiratcikkről van szó, hogy melyik folyóiratban jelent meg, mikor, milyen számozási adatokkal. Az átmeneti irodalom vagy szürke irodalom A dokumentumokat megjelentetheti hivatásos kiadó, de vannak magánkiadásban, szerzői kiadásban vagy intézményi közzétételben, de kiadói szerkesztés nélkül közreadott dokumentumok is. Előfordulnak belső vállalati kiadványok, belső terjesztésű, néhány példányban sokszorosított (néhány érintettnek szétküldött elektronikus) munkaanyagok, kutatási jelentések, projektbeszámolók, feladatkezelő szoftverekbe feltöltött specifikációk, fejlesztési tanulmányok stb., ugyanakkor beszélhetünk széles körben, az interneten publikussá tett és terjesztett, megvitatásra bocsátott szabályzattervezetekről, szakmai és magán blogokról, elektronikus levelezőlisták archívumairól, videogyűjteményekről és sok másféle internetes dokumentumról, webhelyről. A kis példányszámú, nehezen hozzáférhető, nem hivatásos kiadónál megjelentetett, csak szűk körben terjesztett átmeneti irodalom megnevezésére terjedt el régebben a szürke

58

irodalom kifejezés. Ma már az efféle iratok általában könnyen felkerülnek a világhálóra és akadály nélkül elérhetők az interneten keresztül. A kiadás felől megközelítve szürke irodalomnak minősülnek azok a nyomtatott és digitális dokumentumok, amelyek az egyetemi, kutatói, kormányzati, üzleti és vállalati életben keletkeznek, nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, nem vonatkozik rájuk a köteles példány-rendelet, kevés könyvtárba kerülnek be vagy nem is kerülnek be közgyűjteménybe, illetve bármi más okból elkerülik a könyvtári feldolgozást, viszont, ha interneten elérhetők, akkor feldolgozatlanságuk ellenére is könnyen megtalálhatók. Kiadási szempontból a fogalom kiterjeszthető a legtöbb digitális dokumentumra is:  a weboldalakra  a házi kiadású CD-ROM-okra  a megjelentetésre szánt, elektronikusan terjesztett cikkekre (preprintekre)  a kiadatlan, interneten valahol publikussá tett cikkre (angolul: online paper)  a megjelentetett cikk internetre feltöltött kéziratváltozataira  a konferenciák résztvevői között szétosztott konferencia-anyagokra  az elektronikus levelező listák archívumára  munkaanyagokra, vitaanyagra stb. Kommunikáció szempontjából a szürke irodalom az egyes közösségek (egyetemi, kutatói, kormányzati, üzleti és vállalati szféra) szereplőinek egyfajta informális kommunikációs csatornája. Lehetnek belső vállalati anyagok is, amelyek nyilvános felhasználása nem engedélyezett. Általában nem esnek át módszeresebb ellenőrzési folyamatokon, ezért nagyobb elővigyázatossággal lehet csak támaszkodni megállapításaikra, ugyanakkor friss információtartalmuk miatt hasznosak lehetnek. (Bakonyi 2000; Dobos, 2000; Havasréti 2006, 76). A szürke irodalom egy része – a preprint cikkek, műhelytanulmányok, a kutatási programokhoz kötődő résztanulmányok, a később hivatalosan megjelentetett cikkek kéziratváltozatai stb. – ma már bekerülhet elektronikus repozitóriumba, ennek révén könnyűszerrel kereshetők és hozzáférhetők. A szürke irodalom körébe értjük a szakdolgozatokat és doktori értekezéseket is, ez utóbbiak elektronikus közzététele az utóbbi időben gyorsan terjed. Magyarországon kormányrendelet is kimondja, hogy a doktori értekezések és téziseik mindenki számára nyilvánosak, az egyes intézményeknek gondoskodniuk kell teljes terjedelmű elektronikus hozzáférésükről. (33/2007. (III. 7.) Korm. rendelet) Összefoglalás A dokumentumtípusok rendkívül szerteágazó szempontok szerint csoportosíthatók. A könyvtárak és más dokumentációs szolgáltatások keresőrendszereikben is lehetőséget adnak a dokumentumok általánosabb és specifikusabb jellemzői alapján történő keresésekre. A felsőoktatási tanulmányokhoz kapcsolódóan fontos megkülönböztetni az alapforrásokat, az adat-szintű tény-információkat, a hiteles szövegforrásokat és a feldolgozásokat, az új eredményeket bemutató vagy szintetizáló szakirodalmat. A legjellemzőbb könyvtári dokumentumok a könyvek, illetve más nagyobb lélegzetű könyv jellegű kiadványok, amelyek nyomtatott és elektronikus formában is megjelenhetnek. A könyvek monografikusan tárgyalhatnak egyetlen témát, de több tanulmányt, művet gyűjteményes kötetbe is szerkeszthetnek. A szakirodalom jelentős része szakfolyóiratokban jelenik meg. A könyvtárak egyre kevesebb nyomtatott folyóiratra és egyre több elektronikus bibliográfiai vagy teljes szövegű szolgáltatásra, adatbázisra fizetnek elő. Ezek az adatbázisok 59

segítenek eligazítani a dokumentumok özönében, és különösen a kezdeti lépéseknél sok segítséget és jó kiindulópontot nyújthatnak. A weboldalak, webhelyek, szakportálok, internetes újságok is egyféle időszaki kiadványok, másképpen: integráló dokumentumok, de ezeket nem jegyzik be hivatalosan, nem katalogizálják, nem archiválják tartalmukat, ezért esetlegessé válhat a rájuk való támaszkodás és a hivatkozások megadása, ellenőrizhetősége. Fontos különbséget tenni a tudományos, az ismeretterjesztő/népszerűsítő szövegek és a kiadói szerkesztést nem látott dokumentumok, az úgynevezett szürke irodalom között. Mindegyiknek lehet egy-egy feladatnál hasznosítható értéke, minőségi információt viszont legbiztosabban és legvalószínűbben a tudományos kiadványokból meríthetünk.

2.9. Kérdések, feladatok 1. Vegyen elő egy könyvet a táskájából, mutassa be rajta a könyv fontosabb részeit és vizsgálja meg, hol vannak feltüntetve a bibliográfiai információk! 2. Mondjon példát a következő kiadványokra: hírlap – hírlap online változata; hetilap; tudománynépszerűsítő/ismeretterjesztő magazin; irodalmi folyóirat; szakfolyóirat. 3. Helyes-e és milyen esetben helyes a következő folyóiratok, könyvsorozatok írásmódja: Levéltári szemle (folyóirat); Magyar Nyelv (folyóirat); Szépirodalmi figyelő (folyóirat); Matúra Bölcselet (könyvsorozat); Vár ucca tizenhét könyvek (könyvsorozat). 4. Tudományos vagy ismeretterjesztő kiadványok-e a következők: Természet Világa; Élet és Tudomány; National Geographic Magyarország? 5. Az OSZK katalógusában keressen tételeket egy választott dokumentumtípus beállításával, évszámra szűkítve a találati listát! 6. Melyek szakterületének legfontosabb szakfolyóiratai?

2.10. Kislexikon címnegyedív – A könyv (könyvtest) első négy oldala, amely az előzéklapot (szennylap) és a címlapot foglalja magában: a szennycímoldalt, a sorozati címoldalt, a valódi címoldalt (rektó) és annak hátoldalát (verzóját), a copyright (vagy impresszum-) oldalt. Ezek az oldalak tartalmazzák a könyvre vonatkozó legfontosabb bibliográfiai és elállítási információkat. referáló/indexelő szolgáltatás – A szakirodalmat nemzetközi méretekben feldolgozó szolgáltatások. Folyamatosan frissülő adatbankkal és keresőszolgáltatásokkal segítenek eligazodni a folyóiratok, konferenciakiadványok és könyvek hatalmas információtömegében. Elsősorban a tudományos folyóiratcikkeket veszik számba, így követhetővé teszik egy-egy diszciplínában a folyamatosan gyarapodó szakirodalmat. Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) – Tudományfelosztáson alapuló osztályozási rendszer (bővebben lásd a 7., Információkereső nyelvek c. fejezetet). ISBN (Interational Standard Book Number) – A könyvek szabványos nemzetközi azonosítószáma. ISMN (Interational Standard Music Number) – Zeneművek szabványos nemzetközi azonosítószáma. 60

ISSN (Interational Standard Serial Number) – Az időszaki kiadványok (folyóiratok és más periodikusan megjelenő folytatódó kiadványok) szabványos nemzetközi azonosítószáma. URL (Uniform Resource Locator) – A weboldalak, webhelyek internetes helyet lokalizáló internetcíme, internet dokumentumok lelőhelye. A cím a szolgáltató változásával kicserélődhet, esetleg meg is szűnhet.

2.11. Szakirodalom 33/2007. (III. 7.) Korm. rendelet doktori iskola létesítésének eljárási rendjéről és a doktori fokozat megszerzésének feltételeiről Bakonyi Géza (2000): Szürke irodalom – kommunikációs modellen alapuló szöveg struktúrák . Könyvtári Figyelő. 10. évf. 4. sz., 603–611. p. Buckland, Michael K. (1997): What is a document? Journal of the American Society for Information Science 48. sz., 804–809. p. Buda Attila (2000): Könyvtári fogalmak kisszótára. Budapest: Korona Dickstein, Ruth (2005): Popular vs. Scholarly Articles – Guide. Tucson: The University of Arizona Library. Online http://www.library.arizona.edu/help/tutorials/scholarly/guide.html Dobó Katalin (2000): Az elektronikus szürke irodalom új formái, témái és felhasználása. Könyvtári Figyelő. 10. évf. 4. sz., 581–585. p. Eco, Umberto (1991): Hogyan írjunk szakdolgozatot? Ford. Klukon Beatrix. Budapest: Gondolat, 65–132. p. Fazekas Csaba (2006): Szövegszerkesztés, bibliográfiák és hivatkozások készítése. In: Bárány Attila és mások: Informatikai alapismeretek történelem alapszakos hallgatóknak. S.l., Bölcsész Konzorcium, 23–48. p. Online. http://luna.btk.ppke.hu/hefop/ Fóris Ágota (2008): Kutatásról nyelvészeknek: bevezetés a tudományos kutatás módszertanába. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Gazdag, Tiborné (2008): ISSN útmutató. Budapest: OSZK. Online. http://www.oszk.hu/sites/default/files/issn%20_utmutato.pdf Gyurgyák János (1997): Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Budapest: Osiris. (Osiris Kézikönyvek) Havasréti József (2006): Tudományos írásmű. S.l.: Bölcsész Konzorcium.

61

ISBD (2009): International Standard Bibliographic Description (ISBD). Area 0: Content Form and Media Type Area. International Federation of Library Associations and Institutions, December 2009. ISBN útmutató (2006). 4., átdolgozott kiadás. Országos Széchényi Könyvtár, Magyar ISBN és ISMN Iroda, Budapest. Online. http://www.oszk.hu/sites/default/files/ISBN_utmutato.pdf Kerekes Pál (2010): Az elektronikus könyv: e-könyv, e-könyv-olvasó, e-könyv-kereskedelem. Budapest: Ad Librum. Kokas Károly (2003): Könyvtárhasználat. In: Rozgonyi-Borus Ferenc – Kokas Károly: Informatika középiskolásoknak: számítástechnika és könyvtárhasználat. Szeged: Mozaik, 165–181. p. Niles Maack, Mary (2004). The Lady and the Antelope: Suzanne Briet's Contribution to the French Documentation Movement. Library Trends vol. 52 issue 4, 719–747. p. Szilvássy Zoltánné (2006): Az időszaki kiadványok és egyéb folytatódó források könyvtári kezelése. Budapest: Könyvtári Intézet. (Továbbképzés felsőfokon), 7–22. p. Szokolszky Ágnes (2004): Kutatómunka a pszichológiában. Budapest: Osiris. (Osiris Tankönyvek), 548–561. p. Tószegi Zsuzsanna (1999): Dokumentumok, információk. In: Könyvtárosok kézikönyve. 1. köt. Szerk. Horváth Tibor, Papp István. Budapest: Osiris. (Osiris Kézikönyvek), 149–197. p. Ungváry Rudolf (főszerk.) (2002/2011): OSZK tezaurusz/köztaurusz: Az Országos Széchényi Könyvtár és a közművelődési könyvtárak átfogó tezaurusza. 3.0 változat. Budapest, 2002 december 31. Legutóbbi frissítés 2011 június. Online. MEK. http://mek.oszk.hu/00700/00769/ Várkonyi Nándor (2001): Az írás és a könyv története. Budapest: Széphalom Könyvműhely.

62

3. Könyvtártípusok A közös használatra szánt, szélesebb vagy szűkebb közösség számára kialakított könyvtáraknak különféle típusai alakultak ki, attól függően, hogy milyen funkciójuk van: milyen gyűjteményt gondoznak, milyen sajátosságok jellemzik gyűjtőkörüket, milyen felhasználói kört szolgálnak ki, milyen módon és honnan történik a szolgáltatásnyújtás. Más a feladata egy hatalmas, több (tíz) millió kötetet őrző nemzeti könyvtárnak, és más egy egyetemi karon a központi vagy valamelyik tanszéki könyvtáré. A bibliotékákat, feladatukat tekintve, általában a következő csoportokba szokták sorolni:  nemzeti könyvtár  közkönyvtár  szakkönyvtár  felsőoktatási könyvtár  egyházi könyvtár  iskolai könyvtár. Ezek egyben a hagyományos könyvtártípusok körét is jelentik. Újabb formáció bővíti a listát az utóbbi évtizedekben, ez az  elektronikus, illetve virtuális könyvtár. Hozzáférés szempontjából megkülönböztetünk  nyilvános  korlátozottan nyilvános és  nem nyilvános könyvtárakat. A hagyományos nyilvános könyvtárak törvényben előírt kötelezettségeket vállalnak a könyvtári ellátások széleskörű biztosítására. Magyarországon valamennyi állampolgár használhatja a nyilvános könyvtárak szolgáltatásait. Csak helyben az állományban lévő könyveket és az olyan adatbázisokat, amelyek hozzáférése könyvtári hálózathoz kötött; távoli hozzáféréssel – a könyvtáron kívülről is – a katalógusokat, bibliográfiákat, a könyvtári és más információkat, valamint a korlátozás nélküli digitális könyvtárak anyagát. A nem nyilvános könyvtárak között találjuk a valódi zártkörű gyűjteményeket, ilyen a legtöbb vállalati könyvtár, a minisztériumi vagy államhatósági szerveket közvetlenül kiszolgáló gyűjtemények, amelyek között igen speciálisak is akadnak (például az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának könyvtára) (Jobst 1999); és ide sorolhatók a részben zártkörűek (korlátozottan nyilvánosak): a magánegyetemek gyűjteményei; a múzeumok, levéltárak és más kutatóintézetek könyvtárai, amelyek a szakemberek és kutatók igényeihez idomulnak. Engedéllyel, ajánlással, kutatói program felmutatásával azonban ezek az intézmények mások számára is lehetőséget nyújtanak a gyűjtemény helyi használatára. Hasonlóképp, az egyházi könyvtárak bizonyos köre sem vállal nyilvános könyvtári szerepet, ám kutatói céllal az érdeklődők engedélyt kapnak a gyűjtemény látogatásához, másolatot kérhetnek a speciális kiadványokról és így tovább. A csoportosítás nem jelenthet merev határolóvonalakat. A könyvtártípusok feladatai között átfedések vannak:  A nemzeti könyvtár például tekinthető szakkönyvtárnak is, amennyiben az adott nemzet történelmét, irodalmát, nyelvét, kultúráját, művelődéstörténetét vizsgáljuk. Az Országos Széchényi Könyvtár például szakkönyvtárként gyűjti a magyar irodalom- és történettudomány valamint a könyvtártudomány (könyvtártártörténet, könyvtárügy, könyvtári információtudomány) és könyvtörténet irodalmát.

63



 

 



Nagyobb közkönyvtár gyűjteményegységeként létesülhet specifikus szakkönyvtár is, jó példa lehet erre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) szociológiai szakirányultsága. Ugyanakkor szinte valamennyi közkönyvtár specifikussága a helytörténeti gyűjtemény, az adott helyre vonatkozó legkülönfélébb dokumentumok gyűjtése. Az iskolai könyvtárak sok kisebb településen a lakossági könyvtári és más művelődési rendezvények ellátást is felvállalják. A szakkönyvtárak teljesíthetnek országos feladatköröket is, ennek egyik megnyilvánulási formája a nemzeti szakbibliográfia rendszeréhez csatlakozás. Saját gyűjteményük alapján készítik el az adott szakterület irodalmát felölelő bibliográfiát: a FSZEK készíti például a magyar szociológiai szakbibliográfiát (SzocioWeb, Szociológiai bibliográfia); az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) online katalógusa pedig magában foglalja az országos pedagógiai szakirodalomjegyzéket is (Pedagógiai Adatbázis, PAD). Ennélfogva, a szakkönyvtárak fontos, a felsőoktatásban folytatott tanulmányokat kiegészítő forrásokat rejtegetnek. A felsőoktatási könyvtárak, különösen külföldi könyveik és folyóiratcikkszolgáltatásaik révén jelentő szakgyűjteményt alakítanak ki. Az egyházi könyvtárak speciális gyűjteményeikkel kiegészíthetik a teológiai, vallástörténeti, történeti, művelődéstörténeti, tudománytörténeti, egyháztörténeti kutatások forrásanyagát, ilyen tekintetben maguk is szakkönyvtárak, és jelentősen kiegészíthetik a felsőoktatási intézmények lehetőségeit is. Az elektronikus, illetve virtuális könyvtárak valamennyi fent felsorolt könyvtártípus alternatív megjelenési, működési módja is lehet (OSZK – DK). Utalhat digitális gyűjteményegységekre valamely könyvtártípuson belül (PPKE BTK Kötelező irodalom elektronikus könyvtára), de utalhat csak elektronikus tartalmakat közvetítő önállóan működő szervezetre is (Europeana).

Elektronikus könyvek, folyóiratcikkek és egyéb anyagok egyre nagyobb számban érhetők el a hagyományosan kialakult könyvtári intézményeken kívül, különféle módon: szabadon képernyős olvasásra, szabad letöltéssel, viszonylag olcsó e-book vásárlással stb. Nyitott kérdés még, hogyan érinti ez a jelenség a világon kialakult hagyományos könyvtári szervezetet és hálózatot.

3.1. Az egyes könyvtártípusok 3.2. A nemzeti könyvtárak 3.2.1. Általános gyűjtőkör A nemzeti könyvtárak valamely ország és az országra jellemző nemzettel kapcsolatos könyveket és más dokumentumokat gyűjtik. A dokumentumokat feldolgozzák: nyilvántartásba veszik, katalogizálják és bizonyos korlátok között hozzáférhetővé teszik a kutatók, olvasók számára. A nemzeti könyvtárak többségének állománya prézens, azaz csak helyben olvasható. A nemzeti könyvtár típusának létrejöttét a XVIII. század elejére teszik, Franciaországban a Bibliothèque nationale és Angliában a British Library alapításának

64

időszakára. A gyűjtemények kialakítására irányuló törekvések ekkor még a tudományok minden területére kiterjedően, minden országból, minden nyelven gyűjtötték a könyvteremést. Igyekeztek lépést tartani a tudomány fejlődésével, ugyanakkor a muzeális állományrészleget is gyarapították. Encikolpédikus gyűjtemény kialakítására törekedtek, a tudományos élet legnagyobb kutatási bázisává, a nemzeti presztízs szimbólumává kívántak váltak. A XX. században a különféle természettudományos és műszaki diszciplínák rohamos fejlődésével azonban már nem tudtak lépést tartani. Ezeken a területeken megváltoztak az igények, a gyors és speciális információszolgáltatás elengedhetetlenné vált a tájékozódáshoz és a tudomány műveléséhez, a kor inkább a szakkönyvtárak fejlődésének kedvezett. A nemzeti könyvtárak így főként a humán tudományokat karolták fel, a gyűjteményben felhalmozódott anyag e területek művelésére és kutatására vált alkalmassá. A XX. század közepén nemzetközi egyeztetések során kristályosodtak ki a nemzeti könyvtárak elsődleges feladatai. Az erős, minden ismeretterületet lefedő enciklopédikus, gyűjtemény-központú szemléletbe beszivárogtak az inkább könyvtári és információs rendszer működését célzó feladatmeghatározások, nagyobb hangsúlyt fektetve a központi irányító, koordináló tevékenységekre. Egy-egy ország nemzeti könyvtárának kötelessége  összegyűjteni és az utókor számára megőrizni az ország írott dokumentumait,  koordinálni a külföldi irodalom országos gyűjtőköri megosztását,  megszervezni az ország könyvtári információs rendszerét,  gondoskodni a kurrens nemzeti bibliográfiáról,  kiegészítő feladatként pedig elkészíteni az országra vonatkozó retrospektív bibliográfiát. (Ferenczy 2003, 41–43. p.) Az utóbbi évtizedben – az alapfeladatok megtartásán túl – tovább erősödött a nemzeti könyvtárakkal szemben az az elvárás, hogy a fenntartható keretek között fejlessze az ország könyvtári infrastruktúráját; szoros nemzetközi kapcsolatokra alapozva, a hálózati technológiai alkalmazásokkal kapcsolódjon be a virtuális országos és globális könyvtári szolgáltatásokba.

3.2.2. Katalógusok, bibliográfiák A nemzeti könyvtárak egyik legfontosabb tevékenységébe tartozik saját állományuk feltárása, az online katalógus folyamatos gondozása és a nemzeti bibliográfiák készítése. A bibliográfia művek rendszerezett jegyzéke, helyesebben, a művekről készült leírások (bibliográfiai tételek) visszakereshető listája. Az egyes bibliográfiai és könyvfeldolgozó – valamint más dokumentumokat feldolgozó – osztályok olyan segédeszközöket állítanak elő, amelyek segítségével a földkerekség bármely lakója tudomást szerezhet a nemzeti bibliográfiai információkról. Az országos és nemzetközi dokumentumellátó rendszeren keresztül pedig kölcsönzéssel, másolatkéréssel az érdeklődő meg is szerezheti a szükséges olvasnivalót. A nemzeti könyvtárak, illetve egyes országokban a tartományi vagy más regionális könyvtárak katalógusai (például Németországban és Olaszországban), és a külön megszerkesztett bibliográfiák, a kutatómunka alapfeltételeit teremtik meg. Az 1960–1970-es években meginduló digitalizálási folyamatban legelőször az új könyvek katalogizálását oldották meg. A következő évtizedekben került sor az egyes nemzeti könyvtárakban több millióra rúgó cédulaanyag katalogizálására és a katalógusok online közzétételére a weboldalakon keresztül. A weben elérhető katalógusokat OPAC-nak is szokták nevezni, a Online Public Access Catalog kezdőbetűiből kiolvasható betűszóval. Alapvetően fontos, távolról elérhető könyvtári információforrások a nemzeti könyvtárak katalógusai, amelyek az egyes honlapokról érhetők el. A katalógus elektronikus (online) hozzáférése még nem jelent teljes szövegekkel feltöltött elektronikus könyvtárat, annak 65

ellenére, hogy a katalógusrekordokba egyre több, a dokumentumok digitális változatára hivatkozó csatolópont (link) kerül be. Szinte nincs már olyan nemzeti könyvtár, amelyik ne kezdett volna bele digitalizálási munkálatokba. Régi, ritka, becses történeti értékű munkákat – díszes kódexeket, régi könyveket –, keresett, közismert alapműveket a honlapokon külön szerkesztett webhellyel is közzétesznek. A jogi korlátozások nélkül szabadon hozzáférhető műveket a nemzeti könyvtárak változatos formában szolgáltatják interneten keresztül:  a nemzeti könyvtárak honlapjain keresztül (Bibliothèque nationale de France: GALLICA e-könyvtár; British Library: Digitised Manuscripts, digitalizált kéziratok; Cyfrowa biblioteka narodowa, a lengyel digitális könyvtár; OSZK: Digitális Corvinák, Digitális Könyvtár stb.)  közös keresőrendszerekhez csatlakozva (például Europeana).

3.2.3. Nemzetközi portálok, virtuális katalógusok A világ nemzeti könyvtárainak jegyzéke A nemzetközi könyvtári szövetség (International Federation of Library Associations and Institutions, IFLA) nyilvántartást vezet a nemzeti könyvtárakról. Az online nyilvántartást újabban az angol nyelvű Wikipedia List of national libraries (A nemzeti könyvtárak jegyzéke) szócikkének frissítésével végzik. A jegyzékben a szuverén államokon kívül az egyes tagállamokhoz tartozó, illetve az egyéb nemzeti könyvtári feladatokat teljesítő intézmények is megtalálhatók. Nem minden országban található európai értelemben vett nemzeti könyvtár, ezért külön megjelölik a hivatalos weboldalakat, illetve a nem hivatalos weblapokat is. Európai könyvtári portál és virtuális katalógus http://theeuropeanlibrary.org The European Library (TEL) – Európa Könyvtár. A program az európai nemzeti könyvtáraknak és más jelentős gyűjteményeknek biztosít portálrendszert. A könyvtárak, archívumok csatlakoztatják saját információs rendszereiket: egy felületen találjuk meg a gyűjtemények regiszterét a gyűjteményleírásokkal, lekereshetők a kiválasztott intézmények katalógusinformációi. Dokumentumtípusokra, elektronikus, digitalizált állományokra és más szempontokra lehet szűkíteni a keresést. Egyféle páneurópai virtuális könyvtár ez, a csatlakoztatott könyvtárak adatbázisainak közös kereshetőségét, a már digitalizált dokumentumoknak a rendszeren keresztül is elérhető, könyvtári keresési szempontok felhasználásával biztosít hozzáférést. Virtuális katalógus – Karlsruher Virtueller Katalog http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html Körkeresési tudással felvértezett nagy teljesítményű virtuális katalógus a németországi Karlsruhe Egyetemen fejlesztett rendszer, amely egyúttal portál is. Egyrészt a rendszerbe kapcsolt adatbázisok egy felületről történő lekeresésére szolgál, ugyanakkor linkgyűjtemény is, átvezet a rendszerbe bekapcsolt intézményi katalógusok, illetve közös katalógusok közvetlen felületéhez. A felhasználó a keresés megindítása előtt kiválaszthatja, melyik adatbázisokat szeretné lekérdezni. A rendszer továbbítja a kiválasztott gyűjteményekhez a kérdést és összegyűjti a válaszokat, a találati listában a forráshelyek szerint jeleníti meg a 66

tételek listáját. Mintegy ötven jelentős könyvtári adatbázishoz, közös katalógushoz, régi könyves nyilvántartáshoz nyújt hozzáférést a keresőfelületen keresztül, illetve informál a közvetlen hozzáférésükről. Több digitális gyűjtemény is bevonható, a jelentősebb nemzetközi könyvkereskedések is bekapcsolhatók a lekérdezés menetébe. Az alapértelmezett német nyelvű keresőfelület átállítható angolra. (8. ábra) A listán szerepel a régi nyomtatványokat kutatók előtt jól ismert VD 16 és VD 17 adatbázis is (Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschienenen Drucke des 16. Jahrhunderts és Verzeichnis der im deutschen Sprachraum erschienenen Drucke des 17. Jahrhunderts). A két adatbázis a XVI. és XVII. századi német nyelvterület kiadványairól ad számot, közöttük számos magyar vonatkozású régi könyv is van. A bibliográfiai leírások fokozatosan kiegészülnek a digitalizált könyvek teljes anyagához elvezető csatolópontokkal, így például Pesti Gábor hatnyelvű szótárának 1568-as kiadású példánya a képernyőről teljes terjedelmében is tanulmányozható (Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae… Per Gabrielem Pannonium Pesthinum).

8. ábra. A Karlsruhe Virtueller Katalog kínálata

67

3.2.4. Dokumentumok gyűjtése Kötelespéldányok A nemzeti könyvtárak törzsgyűjteményük legnagyobb részét úgynevezett kötelespéldányszolgáltatás útján gyűjtik össze. A kötelespéldány-szolgáltatásnak lassan fél évezredes történetére pillanthatunk vissza, kezdetei a XVI. századra nyúlnak vissza. A kötelespéldányok történetével foglalkozó szakirodalom háromféle kötelespéldányt említ:  cenzúra-példány  privilegiális-példány (későbbi copyright-példány)  tudományos célú kötelespéldány. Az első köteles példányok a XVI. században a nyomdatermékek számának megugrásával párhuzamosan alakultak ki, a nyomdatermékek ellenőrzésének rendszerében benyújtandó cenzúra-példányokként keltek vándorútra. A cenzúra-példányokat a felülvizsgálati folyamat végpontján az uralkodói magánkönyvtárakba, illetve az uralkodói székhely közelében lévő egyetemi könyvtárakba helyezték el, így ezek tudományos célú kötelespéldányokként töltötték be további funkciójukat. 1524-ben cenzúra-példányban részesülő könyvtár volt például a baseli egyetemi könyvtár. Az uralkodói hivatalokba beszolgáltatott privilegiális-példány „a nyomdász jogát biztosította illetéktelen utánnyomásokkal szemben; később a szerzői jogok biztosítását szolgálta (copyright-példány)” (Tóth 1964, 1). A harmadik fajta, tudományos célú köteles-példány szolgáltatás egyik legkorábbi megnyilvánulása I. Ferenc francia király „dépôt légal” rendelete 1537-ből, melyben a királyi magánkönyvtár (a későbbi francia nemzeti könyvtár, a Bibliothèque nationale) részére tudományos gyűjtemény kialakítására biztosított kötelespéldányt. A XIX századi sajtójogi rendelkezések már más módon biztosították a cenzúrázáshoz az alappéldányokat, a könyvtárépítésben inkább a privilegiális, jogbiztosító példányoknak volt nagyobb szerepe. Ugyanakkor a kifejezetten a tudományos célt, a könyvtári példányok gyarapodását szolgáló beszolgáltatási rendszer is kialakult. Ez azt jelentette, hogy a könyvtár vagy közvetlenül kapott tudományos célú példányt, „vagy pedig a cenzúra-példány megőrzésére jogosult közhivatal adta át (több-kevesebb megbízhatósággal) a könyvtári példányt a kijelölt könyvtárnak.” (uo.) A kötelező beszolgáltatások mellett a nyomdászok sokszor önkéntesen is hozzájárultak a nagy, univerzális gyűjtőkörű uralkodói vagy egyetemi gyűjtemények fejlesztéséhez. Számos országban kötelespéldány rendelet szabályozza a nemzeti könyvtárakhoz juttatandó dokumentumok körét és a kiadványból beküldendő példányok számát. Vannak országok, ahol csak a nyomtatott termékekre terjed ki a rendelkezés. Magyarországon a rendelet mind a sajtótermékekre (könyvek, térképek, folyóiratok, újságok és kisnyomtatványok: például dísztáviratok, alkalmi étlapok), mind a helyi használatú elektronikus dokumentumokra (CD, DVD, hangoskönyvek), mind a műsorszolgáltatók által sugárzott dokumentumokra (ezek a Nemzeti Audiovizuális Archívumba – NAVA – kerülnek), a filmekre (amelyek a Magyar Nemzeti Filmarchívumba, illetve, 2011 augusztusától megváltoztatott nevén, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetbe – MaNDA – kerülnek) és egyéb nem hagyományos anyagra is vonatkozik. Az OSZK a film, video és elektronikus dokumentumokból összegyűlt audiovizuális kötelespéldány dokumentumokat is feldolgozza. A nyomdáknak, kiadóknak a könyvekből hat példányt kell eljuttatniuk a nemzeti könyvtárba, más hordozók esetében ez a példányszám másképp alakul, kevesebb is lehet. A könyvek esetén hat példányból kettő az OSZK-ban marad egy a Debreceni Egyetem, 68

Egyetemi és Nemzeti Könyvtárba, a többi példány pedig témától függően más felsőoktatási könyvtárakba és az országos gyűjtőkörű könyvtárakhoz kerül. A kötelespéldányok lelőhelyét az OSZK a katalógusában is rögzíti, érdekes követni a kötelespéldányok útját. Természetesen, a kötelezően beküldendő darabokon felül a kötelespéldány iroda ráadást is fogad és gondoskodik ezek szétosztásáról. A határon túli magyar kiadványok begyűjtésének szinte egyetlen lehetősége ajándékpéldányok fogadása. (9. ábra)

9. ábra Példányinformációk (OSZK)

Aktuális, nem megállapodott téma világszerte a hálózaton keresztül szolgáltatott, illetve az e-kereskedelemben forgalmazott digitális dokumentumok kötelespéldány-szolgáltatása és ezek elektronikus raktározási rendszere. Kísérletek történnek a szabályozások megfogalmazására, a tároláshoz szükséges informatikai környezet kialakítására. A British Library 2000-ben léptette életbe önkéntes kötelespéldány-szolgáltatási kódexét, amely kedvező fogadtatásra talált. A kódex közzététele után az első négy évben kb. 100.000 elektronikus dokumentum érkezett be a brit nemzeti könyvtárba. Itthon is történnek kísérletek a csak digitálisan megjelenő, a hálózatok útján továbbított vagy interneten közzétett, illetve megvásárolható vagy kölcsönözhető elektronikus dokumentumok bekérésére és az elektronikus nemzeti gyűjteménybe való integrálására, katalogizálására. A nyomtatott kiadványok elektronikus változatainak beszolgáltatása 69

kötelező, ám nem született még rendelet erejű megállapodás a csak digitálisan kiadott művekre. A gyűjtés legfőbb módja jelenleg az önkéntes beszolgáltatás. Az önkéntesen beküldött dokumentumokat Magyarországon az OSZK Digitális Könyvtára tárolja, a hozzáférés szerzői jogi védelem alatt álló műveknél korlátozott, míg a szerzői jogi oltalom alól felszabadult műveket interneten korlátozás nélkül is olvasni lehet.

3.3. A magyar nemzeti könyvtár Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) alapfeladata a magyar és a magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele. Gyűjteményében kéziratos kódexek, nyomtatott dokumentumok, elektronikus kiadványok, térképek és sokféle más dokumentum is található: fotók, hanganyagok, videofelvételek stb. A nemzeti irodalom (más szóval hungarikumok, patrioticumok) köréből teljességre törekvően gyűjti a dokumentumokat. A nemzeti irodalom négy kategóriáját szokták megkülönböztetni:  területi (a magyarországi államigazgatási határokon belül keletkezett dokumentumok)  nyelvi (magyar nyelven íródott)  személyi (magyar, illetve magyarországi szerző alkotása)  tartalmi (témájában magyar, illetve magyarországi vonatkozású). A nemzeti könyvtár az összegyűjtött dokumentumokat számbaveszi, katalogizálja, gondoskodik megőrzésükről és kutathatóságukról. Állománya a nagyközönség számára nem kölcsönözhető, csak helyben használható. A dokumentumok számbavétele során többféle adatbázis, katalógus, bibliográfia készül, melyek nélkülözhetetlen segédanyagok az irodalomkutatásban.

3.3.1. Információs rendszere Információs rendszerének neve átfogóan NEKTÁR (a Nemzeti Könyvtár Átfogó Információs Rendszere), amely a könyvtár által használt AMICUS integrált könyvtári rendszer adatbázisait fogja össze. A kereshető központi katalógus online felületét (OPAC) a LibriVision rendszer nyújtja. A nemzeti könyvtár sokféle gyűjteményt kezel, és sokféle feladatnak tesz eleget, ezért katalógusrendszerének is nagyon sokféle osztály gyűjteményi anyagáról, szerteágazó dokumentumtípusairól kell beszámolnia. A dokumentumokról bibliográfiai leírások, bibliográfiai tételek készülnek. Ezeket a tételeket valamikor cédulákra írták, sokszorosították, katalógusfiókokba osztották be különféle besorolási szempontok szerint. A katalógusszekrényekben lévő cédularendszer biztosította a többszempontú visszakeresést. Katalógusrendszer Az OSZK budavári épületében a cédulákból álló katalógusrendszer termeket foglal el, folyosókat tölt meg. A olvasói cédulakatalógusokat már lezárták, ezeket csak a régebbi anyag visszakeresésére szokták használni, azokra az állományegységekre, amelyek még nem kerültek be az elektronikus LibriVision rendszerbe. Fontos tehát megjegyeznünk, hogy még nincs meg minden kutatható adat az online katalógusokban, s ez általában minden könyvtárra is érvényes megállapítás. A világhálóról elérhető katalógusok feltöltése folyamatosan történik 70

a kurrens – a beérkező új dokumentumok adataival, és visszamenőlegesen is, a régi cédulák elektronikus feldolgozásával. Nehezen olvasható, XIX-XX. század eleji kézzel írott kötet-katalógusok vagy kartoncédulákra jegyzett adatok is szép számmal találhatók a könyvtárakban. Az OSZK-ban ilyen például az úgynevezett Müncheni katalógus, amelynek adatfelvétele eltér a mai szokásos adat-együttestől, digitalizálása a kézírás miatt sem lehetséges, ezért ezek átvitele az elektronikus keresőeszközökbe csak újrakatalogizálási eljárásokkal oldható meg. Ezek a folyamatok idő- és forrásigényesek, a katalógus feltöltése így csak fokozatosan történhet meg. A LibriVision keresőfelületén több gyűjteményegység anyaga közül választhatunk, illetve ezek egyidejű lekereséséhez a gyűjteményrészlegeket ki kell jelölnünk. (10. ábra) Három nagyobb könyvállományt tartalmazó könyvtár anyagának lekérdezésére használható a rendszer, ezek a következők:  az Országos Széchényi Könyvtár;  a Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtár;  a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtár. Külön is kereshetők a rendszerben az OSZK Régi Nyomtatványok Tára és Antiqua katalógusa (XVI. századi külföldi könyvek), és a többi különgyűjtemény már feldolgozott tételei is láthatóak a rendszerben. A katalógussal való első ismerkedéskor érdemes figyelmünket csak az „OSZK Katalógus – Amicus” belépési pontra fordítanunk. Ebben van az OSZK törzsgyűjteménye:  könyvek – régiek és újak; hazaiak és külföldiek;  elektronikus dokumentumok (CD, DVD, video, e-könyvek stb.);  valamint az OSZK-ban őrzött periodikumok (időszaki kiadványok: folyóiratok, hírlapok, újságok, magazinok, évkönyvek stb.) leírásai, OSZK-s állományadatai.

71

10. ábra OSZK Katalógus – Amicus

3.3.2. A külföldi és hazai folyóiratok lelőhely-regisztere Fontos különálló adatbázis a Nemzeti Periodika Adatbázis is, amely eredetileg, a könyvtárak bejelentései alapján, az országban fellelhető külföldi folyóiratokról gyűjtötte össze a bibliográfiai-, az állomány- és lelőhely-információkat. Ez a koncepció módosult: fokozatosan bekerülnek ide a hazai folyóiratok lelőhelyei és állományadatai, tehát az adatbázis az OSZK-ban és az ország más könyvtáraiban föllelhető külföldi folyóiratokról valamint a Magyarországon kiadott folyóiratok lelőhelyadatairól is számot ad. Nyilvántartás készül mind a hazai, mind a külföldi folyóiratokról, régebbiekről és újabbakról egyaránt. A folyóiratok rekordjai (a leírásukat tartalmazó bibliográfiai tételek, e- cédulák) rögzítik, hogy egy-egy ritka, nehezen megszerezhető vagy kevés helyen megőrződött hazai vagy külföldi újság, szaklap milyen városban, melyik könyvtárban van meg, és vajon melyik időszak lapszámait őrzi az illető könyvtár – ez utóbbit nevezzük állományadatoknak. A lelőhelyeket ebben a katalógusban kódok jelzik, a feloldást a kódra kattintva kapjuk meg. B1 jelzete van például az OSZK-nak, a betűk a könyvtár székhelyének kezdőbetűit fedik, a többi B jel is budapesti könyvtárra utal: B2 – ELTE Egyetemi Könyvtár, B3 – MTA Könyvtára. A ; BCS – Békés Megyei Tudásház és Könyvtár (Békéscsaba); D1 – Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (DEENK); SZ4 – Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár (Szeged) és így tovább. (11. ábra)

72

11. ábra Folyóiratpéldányok az országban

3.3.3. Különgyűjtemények Az OSZK különgyűjteményekbe rendezi a különleges kezelést igénylő könyveket, kiadványokat, illetve a nem-könyv dokumentumokat. A feldolgozás is sokban eltérhet a szokványos könyvektől. Az adatok folyamatosan kerülnek be a katalógusba, fokozatosan egyre több őrzött darabról szerezhetünk tudomást online rendszerből is. A gyűjteményegységek ismertetésénél a honlap információira szorítkozunk. Kéziratok A Kézirattár a magyar művelődéstörténet jeles személyiségei által írt, vagy nekik címzett leveleket tartalmazza, amelyek az egyes szerzők hagyatékától függetlenül kerültek a könyvtár állományába. Olyan magánszemélyek tevékenysége során keletkezett kéziratos (illetve rögzített hangzó anyag), történeti értékű dokumentumok is e gyűjteményekbe kerülnek amelyek nem képezik a levéltárak gyűjtőkörét. Felbecsülhetetlen kincsei a Pray-kódexben fennmaradt legkorábbi magyar szövegemlék, a Halotti Beszéd és könyörgés; az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó Leuveni kódex, a Jókai kódex, Anonymus Gesta Hungaroruma, a Képes Krónika és Mátyás király könyvtárának, a Bibliotheca Corviniának az OSZK-ban őrzött kötetei. Fotógyűjtemény A Fénykép- és Fotóművészeti Tár a legfiatalabb gyűjtemény, 2007-ben alakult. Üveglemezek, negatívok, fotók és dokumentáció képezi állományát: fényképanyag kódexekről, üvegnegatívok erdélyi városokról a XX. század harmincas éveiből; a Diafilmgyártó Vállalat felszámolásakor bekerült diafilmek, oktatófilmek az eredeti fénykép és rajzanyaggal; Escher Károly fotóművész hagyatéka; I. világháborús anyag; a Magyar Fotóművészek Szövetsége együttműködésében a kortárs magyar fotóművészek alkotásai az alkotók tevékenységére

73

vonatkozó dokumentációval együtt. A már feldolgozott gyűjtemény jelentős része a Magyar Digitális Képkönyvtárban érhető el. Plakátok, kisnyomtatványok, sokszorosított grafikák 1712 óta Magyarországon megjelent kisnyomtatványok; 1848-49-es és az 1956-os különgyűjtemény, grafikai plakátok, képes levelezőlapok, naptárak, ex librisek, metszetek, gyászjelentések; a XVII. századi német nyelvű és a XVIII–XX. századi magyar nyelvű szöveges kisnyomtatványok, aprónyomtatványok adatai is fokozatosan bekerülnek. Régi nyomtatványok A gyűjtemény viseli gondját az ősnyomtatványoknak (a könyvnyomtatás első évszázadában, 1500. december 31-éig nyomtatott könyvek), a Régi Magyar Könyvtár gyűjteményegységbe tartozó dokumentumoknak (az 1711 előtti magyar nyelvű, illetve Magyarországon nyomtatott, valamint magyar szerzőktől külföldön idegen nyelven megjelent kiadványok). Gróf Apponyi Sándor (1844–1925) a könyvtárnak adományozta Hungarica-gyűjteményét, amelyben külföldi szerzőktől származó, 1800 előtt megjelent, magyar vonatkozású nyomtatott művek találhatók. A XVI. századi nyomtatványokból önálló gyűjteményegységet alakítottak ki, ez az Antikvagyűjtemény, s további kisebb gyűjteményrész is gazdagítja a régi nyomtatványok tárának anyagát. A legrégebbi nyomtatványok számbavételét és feldolgozását külön szerkesztőség végzi, munkájuk során kerülnek kiadásra a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiai kötetei. Színháztörténeti dokumentumok A hivatásos magyarországi, illetve a határon kívüli magyar színjátszással kapcsolatos könyvtári jellegű, történeti értékű dokumentumok kutathatók a gyűjteményben: színművek (kéziratos és nyomtatott), szövegkönyvek, egyéb színházi példányszövegek; színlapok, műsorfüzetek; fényképek, díszlet- és jelmeztervek és más, a színháztörténeti kutatáshoz használható forrásanyagok. Térképtár A Térképtár gyűjteményének nagyobbik része ma már elérhető az online katalógusban, egy részük digitálisan is. Magyarország területét ábrázoló térképek, kataszteri térképek és birtokvázlatok, katonai térképek, 1850 utáni atlaszok, kéziratos térképek, földgömbök és dombortérképek találhatók a gyűjteményben. Audiovizuális dokumentumok A XX. század hang- és mozgóképes emlékeinek gyűjteménye. Ide kerültek többek között a Szabad Európa Rádió gyűjteményének hangzó és írott dokumentumai és a Magyar Mozgóképkincs Megmentéséért Alapítvány keretében létrehozott video-dokumentumok, s külön egységet képez a Történeti Interjúk Tárának Audiovizuális Archívuma. Részletesebb kereséshez a TIT (Történeti Interjúk Tára) saját adatbázisa használható. A tár honlapja: http://www.tit.oszk.hu/, a kereshető adatbázis címe: http://www.tit.oszk.hu/koteles/. Zeneművek Zeneműveket kezdettől fogva tartalmazott az intézmény gyűjteménye, egy zeneműtár felállítása viszont csak Erkel Ferenc hagyatékának bekerülése után merült fel, 1924-ben jött létre az önálló Zeneműtár. Kéziratos és nyomtatott kottákat, opera-, illetve színpadi zenei anyagot, fotót, szerzői hagyatékokat, hangzó anyagokat. A dokumentumok feldolgozása 2004-től folyik.

74

Könyvtártudományi dokumentumok A gyűjtemény témája a könyvtártudományi szakirodalom valamint a nyomda-, könyv-, sajtóés könyvtártörténet. A Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtár állománya a LibriVision rendszerben külön menüpontban kereshető, a cikkek.

3.3.4. Országos együttműködés A nemzeti könyvtár számos országos szolgáltatási program kezdeményezője, irányítója, és számos programban vesz részt:  Koordinálja az Országos Dokumentumellátó Rendszert (ODR), azaz az országos könyvtárközi kölcsönzési rendszer működtetését, informatikai fejlesztését;  irányítja a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) fejlesztési munkálatait;  készítője a nemzeti kurrens és retrospektív bibliográfiáknak, a nemzeti adatokat a nemzetközi rendszerek számára elérhetővé és integrálhatóvá teszi;  a hazai humántudományi cikkrepertórium legfőbb adatgazdája (HUMANUS – Humántudományi Tanulmányok és Cikkek Adatbázisa);  digitális könyvtárat épít, a hozzáférést a szerzői jogi lehetőségek figyelembevételével biztosítja vagy szabad eléréssel, vagy korlátozott módon.

3.3.5. Digitális gyűjtemény Az elektronikus gyűjtemény digitalizálással, célzott gyűjtéssel és önkéntes beadás során gazdagodik. A digitális anyaghoz többféle módon lehet hozzáférni:  online adatbázisokon keresztül (például a könyvek katalógustételében lévő internetcímre kattintva vagy az e-gyűjtemények keresőrendszerén keresztül),  elektronikus könyvtári tartalomszolgáltatások útján;  a honlapon közzétett tematikus összeállításokkal, virtuális kiállításokkal (például Balassi Bálint virtuális kiállítás; Jeles napok multimédia oktatási segédanyag; 1956ról szóló dokumentumok; Typographia – a kézisajtó kora; Nyugat 1908-2008; Magyarország képes történelmi kronológiája; Magyar nyelvemlékek; Bibliotheca Corviniana stb.)

3.3.6. Elektronikus különgyűjtemények  



 

Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) – a könyv jellegű teljes szövegeket közvetít. OSZK Digitális Könyvtár – könyv jellegű teljes szövegeket tárol tartós megőrzés céljából, fogadja a beszolgáltatott dokumentumokat, a digitalizált periodikumokat és a szerzői jogi oltalom figyelembevételével biztosítja könyvtári környezetű használatukat, kutathatóságukat. Elektronikus Periodika Adatbázis és Archívum (EPA) – digitalizált vagy elektronikusan megjelenő folyóiratokat vesz számba, elkészíti kardexlapjukat (évfolyamonkénti, számonkénti nyilvántartásukat). A digitális formában elérhető időszaki kiadványok tárhelye. Magyar Digitális Képkönyvtár (MDK) – képi dokumentumokat szolgáltat, több könyvtár állományából összeállított reprezentatív válogatással. Digitális Képarchívum (DKA) – főként felajánlásokra alapozott gyűjtemény. 75

3.4. A közkönyvtár A közkönyvtárak (régebbi kifejezéssel közművelődési könyvtárak) egy szűkebb régióban – megyében, városban, más településen – élő lakosság szolgálatában állnak. Éppen ezért, gyűjteményükkel nagyon változatos korosztályt és sokféle igényt vesznek figyelembe. Állományukba bekerül gyermekirodalom, szórakoztató olvasmányok, a műveltségi és tudományos területeket lefedő ismeretterjesztő irodalom; a környék lakosságának olvasmányokkal szembeni, művelődési, információs és szakirodalmi elvárásai alakítják a könyvállományt és a szolgáltatások körét. Gyűjtőkörük általános: mindenből egy kicsit igyekszenek beszerezni, illetve a keresletet figyelve megfelelő kínálatot biztosítani: a legfontosabb, legalapvetőbb kézikönyveket és műveket, az általános műveltség ápolásához szükséges szövegeket, a friss irodalmat, a tanuláshoz szükséges legfontosabb szakirodalmat vásárolják meg. Pénzforrásaiktól függően a környék tanuló ifjúság számára fontos szakirodalmi anyagot és a kötelező olvasmányokat is beszerzik.

3.4.1. Belépési pontok az országos könyvtári hálózatba A közkönyvtárak az iskolán kívüli önálló tanulás és ismeretszerzés fontos helyszínei. Általános internet-hozzáférést nyújtanak, s ezzel a mindennapi életben jelentkező informálódást, e-ügyintézést, e-tanulást segítik. A közkönyvtárak egyben a legkézenfekvőbb belépési pontok a könyvtári rendszer országos és nemzetközi hálózatába is. Nagy jelentősége van annak, hogy bizonyos előfizetéshez kötött archívumokhoz, adatbázisokhoz, illetve adatbázis-csomagokhoz, amelyek csak könyvtárakból érhetők el, a közkönyvtárakon keresztül is megnyílik az út. A magyarországi közkönyvtárakban a következő, egyébként nem minden tekintetben szabadon hozzáférhető tartalomszolgáltatások érhetők el:   

OSZK Digitális Könyvtára (ODK), NAVA pontok (a Nemzeti Audiovizuális Archívum televíziós és rádiós műsorokat, filmarchívumi anyagot és egyéb filmes médián rögzített dokumentumok közvetítő szolgáltatása), elérhetők az EBSCO Publishing tartalomszolgáltató magyar országos felhasználási szerződés keretében szolgáltatott adatbázisai. Az EBSCOhost keresőrendszeren keresztül, több adatbázis-csomagon belül jelentős, nemzetközi érdeklődésre számot tartó oktatási, ismeretterjesztő, közéleti, szakmai és tudományos folyóiratok anyaga érhető el különféle részletességgel: bibliográfiai adatokkal, rövid kivonatokkal, teljes szöveggel.

3.4.2. Könyvtárközi kölcsönzés Kevésbé ismert az a lehetőség, hogy a közkönyvtárak az országos rendszeren keresztül könyvtárközi kölcsönzéssel be tudják szerezni az olvasó által kért dokumentumokat. Ezt a rendszert, illetve a közös, az egész országra kiterjedő szolgáltatást nevezik Országos Dokumentumellátó Rendszernek (ODR). Az ODR rendszeren keresztül bibliográfiákhoz, cikkmásolatokhoz, de akár apróbb speciális információkhoz is hozzá lehet jutni.

76

A könyvtárak egymást támogató rendszerén keresztül a közkönyvtárak közvetítésével is nő a helyhez kevésbé kötött tanulás, kutatás lehetősége. Az internettel és mobil eszközök használatával elképzelhető az is, hogy akár egy nyugodt, takaros tanyára költözve vagy más tanulásra, alkotásra alkalmas környezetben is, kevés futkosással megszervezhető legyen a szükséges szakirodalom felkutatása és összegyűjtése.

3.4.3. Helytörténeti gyűjtemény A települési könyvtárak sajátossága a saját vidékükhöz kapcsolódó helytörténeti gyűjtemény. Ide helyezik el az adott községben, városban vagy a régióban született, illetve ott tevékenykedő alkotók, írók, jeles személyek műveit. Életrajzi adatokat és dokumentumokat gyűjtenek velük és a település vagy települések életével, intézményeivel kapcsolatosan. Gyűjtik a helyi sajtót, iskolai értesítőket, fényképeket, filmeket, képeslapokat és más aprónyomtatványokat, speciális dokumentumokat; helyismereti cikkadatbázist építenek. A digitalizálási programok révén sok helytörténeti anyag közkinccsé válik a könyvtárak webszolgáltatásain keresztül. A következő időszak feladata lesz az országszerte külön-külön elvégzett digitalizált termékek országos regiszterének elkészítése.

3.5. Az iskolai könyvtár Általános iskolában és középfokú oktatási intézményekben iskolai könyvtárak működnek. A diákok a tanulmányaikhoz végezhetnek itt önálló kutakodómunkát, gyakorolják a szótárak, lexikonok betűrendbe szedett szavainak, szócikkeinek a kikeresését. Kölcsönözhetnek szórakoztató olvasmányokat, kötelező irodalmat, lapozgathatnak folyóiratokat, magazinokat, innen vihetik be a térképeket és egyéb taneszközöket az órákra. Iskolai órát is szoktak a könyvtárban tartani, ha a kéznél lévő könyvek is szerepet kapnak a tanórán. Az iskolai könyvtár a tanárok számára beszerzi a pedagógiai és neveléstudományi szakirodalmat. Pici településen az iskolai könyvtár a lakosság minden tagja előtt nyitva áll, gyakran összevonják a községi könyvtárral és a művelődési házzal.

3.6. A szakkönyvtár A szakkönyvtárakban specifikusabb könyvek, folyóiratok és szakadatbázisok találhatók. A könyvtári munkatársak jól ismerik az adott szakterület információforrásait, és a keresés kiváló mesterei. Általában egy-egy tudományos intézet vagy kutatóintézet munkáját segítik, az országos szakkönyvtárak pedig – szélesebb felhasználói körnek is hozzáférhetően – a kijelölt tudományterület kutatását támogatják a következő módon:  beszerzik és folyamatosan frissítik a megfelelő szakirodalmat,  szakbibliográfiákat készítenek (ma már legtöbbször adatbázisok formájában),  nemzetközi adatbázisokat fizetnek elő,  beszerzik a legfontosabb szakfolyóiratok nyomtatott példányait is,  speciális tájékoztató szolgálatot működtetnek. A tudományos ismeretanyag erőteljes növekedése, a tudományos ágazatok osztódása vagy egymásba fonódása, interdiszciplináris és multidiszciplináris kutatások folytatása az országon belüli és a nemzetközi együttműködés iránti nyitottságra sarkallják a

77

szakkönyvtárakat, ezért kapcsolódhatnak akár a nemzetközi társintézmények információs szolgáltatásaihoz is. A szakkönyvtárak zöme viszont többnyire korlátozottan nyilvános: az intézetek dolgozói, kutatói használhatják csak az állományt. Engedélyhez kötötten viszont rendszerint külső kutatók előtt is megnyitják kapuikat.

3.6.1. A szakkönyvtárak típusai A szakkönyvtárak típusai a fenntartó szervezeti formája szerint különböztethetők meg a következők szerint:  minisztériumi, kormányzati szervekhez kötődő könyvtárak (Országgyűlési Könyvtár, az egyes minisztériumok belső, zárt könyvtárai),  kutatóintézeti könyvtárak (például a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetéhez kötődően: a Magyar Irodalomtudományi Intézet, Történettudományi Intézet, Nyelvtudományi Intézet, a Pszichológiai Intézet bibliotékája stb.),  múzeumok, levéltárak könyvtárai,  vállalati könyvtárak,  egyházi könyvtárak (a teológia, a biblikus tudományok, az egyháztörténet, egyházzene-történet stb. szempontjából szakkönyvtárak)  a felsőoktatási intézmények könyvtárai is részben szakkönyvtárak, az oktatott szakterületekhez összegyűjtött szakirodalom valamint az intézményben folytatott kutatómunkához kapcsolódó információforrások révén. A szakkönyvtárak kevésbé törekszenek széleskörű gyűjtemény kialakítására és átfogó területeket lefedő információforrások beszerzésére, inkább kisebb témakört fednek le, de ott mélyen merítenek. A természettudományok és műszaki tudományok versenyt futnak az idővel, szakirodalmuk hamar elavul, a kutatóintézeteket kiszolgáló szakkönyvtárak igazodnak szolgáltatásaikkal a kutatómunka gyors támogatásához. Egy-egy tervezett kutatási programhoz, annak futamidején belül kell a specifikus kérdéseket feltáró forrásokat biztosítaniuk, gyors és hatékony módon. A történeti, irodalomtörténeti, filozófiai és más humántudományok körére ez a versenyfutás kevésbé jellemző, ugyanakkor szerteágazó nyelvi, kulturális, történeti korszakokhoz kötődő kutatási területekkel kell számolnunk, változatos hazai és nemzetközi forrásanyaggal.

3.7. Országos szakkönyvtárak Az országos szakkönyvtárak körét az 1997. évi CXL. törvény 3. számú melléklete rögzíti. Az országos feladatkörrel működő intézmények általában nagy múltú, jelentős gyűjteményt felhalmozó bibliotékák, de privilégiumaik folytán egyben jobban felszerelt és teljesebb gyűjteményekkel is rendelkeznek. Az országosan, törvényben is kiemelt szakkönyvtárak mindenki számára nyitottak. Országos gyűjtőkörük van, nyilvános szolgáltatásaik keretein belül elősegítik a könyvtárhasználók számára a kutatást, tanulást és az információhoz jutást. Magas színvonalon adnak szakmai tájékoztatást mind a saját gyűjteményükről, mind a nyilvános könyvtári rendszer dokumentumairól. Speciális adatbázisaik vannak, ezek egy részét maguk szerkesztik és

78

frissítik a saját gyűjteményük alapján. Ezen kívül, pénzforrásaiktól függően, a hazai kutatás számára a legfontosabb nemzetközi szakadatbázisokra is előfizetnek.

Az országos szakkönyvtárak a törvényben foglaltak szerint a következők:  

        

Budapesti Műszaki Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (BME OMIKK, korábban Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, OMIKK), Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) Szakkönyvtár (korábban: Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Egészségpolitikai Szakkönyvtár ESKI, ezt megelőzően: Országos Egészségügyi Információs Központ és Könyvtár), Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ, Országgyűlési Könyvtár, Országos Idegennyelvű Könyvtár, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) Könyvtára (korábban: a Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtára; a Magyar Filmintézet Könyvtára), Hadtörténeti Könyvtár (a Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Intézet és Múzeum része, korábban: a Hadtörténeti Intézet Könyvtára).

Országos szakkönyvtári funkciója van az OSZK-nak is, kiemelt gyűjtőköre a magyar irodalom, nyelvészet és történelem valamint a könyv-, könyvtártörténet és könyvtártudomány.

3.8. Országos szakkönyvtárak a bölcsészettudományok és társadalomtudományok körében 3.8.1. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára http://www.mtak.hu/ A XIX. század első harmadában alapított könyvtár tudományos közkönyvtárként működött. Valamennyi tudományág irodalmát gyűjtötte, cserekapcsolatok révén más akadémiák és tudományos társaságok kiadványaihoz is igyekezett hozzájutni, különösebb hangsúlyt helyezett a magyar nyelvészetre és irodalomra. Ma feladatai közé tartozik az országban folyó tudományos kutatásokhoz szükséges szakirodalom beszerzése, a magyar tudomány eredményeinek terjesztése, az akadémiai intézetek könyvtárainak támogatása. A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvényhez kapcsolódó Alapszabály meghatározása szerint „A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára a tudományos ismeretek terjesztésének és a tudományos munka előmozdításának feladatát látja el, történeti szempontból is országos jelentőségű nyomtatott, kéziratos, levéltári és egyéb információhordozókon található anyagot gondozó nemzeti intézmény.” (1994. évi XL. Törvény, Alapszabály 75. §)

79

Szakterülete Törzsgyűjteményének gyűjtőköre:  ókortudomány,  nyelv- és irodalomtudomány,  orientalisztika,  tudománytörténet,  külföldi tudományos akadémiák kiadványai. Különgyűjteményei  Keleti gyűjtemény  Kézirattár és régi könyvek gyűjteménye  Mikrofilmtár  E-könyvtár Mind a Keleti gyűjteménynek, mind a Kézirattárnak külön digitális gyűjteménye is van (többek között digitalizált kéziratok: Ady Endrétől, Radnóti Miklóstól, Vörösmarty Mihálytól, Pápai Páriz Ferenctől stb.). A helyszínen számos tudományos adatbázis, teljes szövegű folyóirat-szolgáltatás, enciklopédia és e-könyvek érhető el. A kutatóhelyek könyvtárai A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek könyvtárai is rendelkeznek szakgyűjteménnyel és speciális külföldi adatbázisokkal. Kiváló szakkönyvtári kutatóhely például az MTA Nyelvtudományi Intézet könyvtára, vagy a Pszichológiai Kutatóintézet könyvtára, ahol számos külföldi folyóirat és teljes szövegű szakadatbázis található. Az előzetes tájékozódáshoz érdemes áttanulmányozni a kutatóintézetek honlapjairól elérhető könyvtári tájékoztatót, folyóiratjegyzéket, katalógust.

3.8.2. Országgyűlési Könyvtár http://www.ogyk.hu/ A magyar parlament dokumentumainak országos feladatkörű tudományos, nyilvános szakkönyvtára és információs központja. Szakterülete: a jogtudomány, közigazgatás, politika, XX. századi egyetemes történelem, a magyar parlament dokumentumainak országos feladatkörű tudományos, nyilvános szakkönyvtára és információs központja. A magyar parlament dokumentumokon kívül gyűjti még a külföldi parlamenti dokumentumokat, az Európai Unióval és a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos információforrásokat. Különgyűjteményei  ENSZ Letéti Gyűjtemény Az ENSZ fő szerveinek, az ENSZ szakosított szervezeteinek és a jogelőd Nemzetek Szövetségének anyaga.

80

 Magyar Parlamenti Gyűjtemény 1890-től a parlamenti a parlamenti dokumentumokat tervszerűen gyűjti; jelentősek az 1580-tól 1790-ig terjedő időszakból főként kéziratos országgyűlési forrásanyagok; a XIX. század első feléből különösen a kézzel írott pozsonyi országgyűlési tudósítások, valamint az 1848–1849. évi úgynevezett népképviseleti országgyűlés nyomtatott dokumentumai; 1861-től a hiteles országgyűlési kiadványok sora; 1990-től a plenáris ülések jegyzőkönyvei, a parlamenti bizottsági ülések hivatalos jegyzőkönyvei.  Külföldi Parlamenti Gyűjtemény A cserekapcsolatok útján beérkezett dokumentumok tárhelye.  Európai Uniós Letéti Gyűjtemény 1999-től az EU-val kapcsolatos információk, adatbázisok, kézikönyvek, monográfiák, folyóiratok. Saját készítésű adatbázisai Az adatbázisok az Országgyűlési Könyvtár beiratkozott olvasói számára a helyszínen hozzáférhetőek. A könyvtári katalóguson kívül több speciális adatbázist is készítenek, amelyeket korábban CD-n, illetve DVD-n terjesztettek, jelenleg pedig online hozzáféréssel, előfizetéstől függően tesznek hozzáférhetővé más könyvtárak hálózatáról is, ezek a következők: Világpolitikai információs adatbázis (VPI); PRESSDOK, hazai sajtófigyelő adatbázis; Magyar jogi és társadalomtudományi adatbázis; HUNDOK, külföldi sajtófigyelő adatbázis Külföldi adatbázisok (válogatás) 

Brill's New Pauly: Encyclopedia of the Ancient World (BNP) = Der Neue Pauly: Enzyklopädie der Antike. Das klassische Altertum und seine Rezeptionsgeschichte (DNP) – több ókortudományi kézikönyv adatbázisa. A monumentális Paulyenciklopédia, a 83 kötetes Realencyclopädie der Classischen Altertumswissenschaft (1894–1980) rövidített és frissített 18 kötetes kiadásának (1996–2003) teljes szövege német és angol nyelven.



Chadwyck-Healey Literature Collections – Literature Online (LION) – virtuális könyvtár, irodalmi szövegekkel, bibliográfiákkal, kommentárokkal, szakirodalommal, kézikönyvekkel. Angol, amerikai, afro-amerikai, kanadai költészet, drámairodalom, prózairodalom, irodalmi folyóiratok, Shakespeare összes színdarabjának audiofelvételei, 900 költő képernyőn megnézhető felolvasása, King James Biblia, bibliográfiák, vezető kézikönyvek.



Gale Virtual Reference Library - Multidiszciplináris enciklopédiák és referensz források adatbázisa.



JSTOR - több mint 1200 vezető tudományos folyóirat anyaga a teljes életciklusuk alatt, azaz visszamenőlegesen is megtalálhatók a folyóiratok számai. Az adatbázis célja elsősorban a visszamenőleges, archív anyag közzététele, ezért a friss lapszámok anyagát általában öt éves késéssel teszi elérhetővé. Az MTA könyvtárában előfizetett adatbáziscsomagok a bölcsészet-, és 81

társadalomtudományok köréből: Arts & Sciences I-IV, VII, Business Collection II, Music. Keresőfelülete szabadon elérhető. 

L'Année philologique – A legteljesebb ókortudományi nemzetközi bibliográfia. Az adatbázis a bibliográfia köteteinek anyagát visszamenőlegesen is tartalmazza, első feltárt évkörtől (1924) összesített indexet nyújt. Kíséri a nyelvészeti, filológiai, irodalomtudományi, történelmi és más tudományágak ókortudományi, a görög és latin műveltséggel, tudománnyal kapcsolatos kutatások szakirodalmát.



Literature Resource Center (LRC) – Átfogó online irodalmi adatbázis kortárs szerzőkről és műveikről. Életrajzokat, kritikákat, bibliográfiát tartalmaz. Többféle tudásszinten alkalmazható. Lekereshetők az írók és munkáikra vonatkozó információk, korszakok. A gyűjtemény a világ minden tájára kiterjed. Több, mint 135000 szerzőről nyújt lexikális adatokat, cikkeket, kritikákat 390 tudományos folyóiratból. Verseket, novellákat, drámai műveket, interjúkat is tartalmaz, irodalmi fogalomjegyzéket is magában foglal.



MLA International Bibliography, Modern Language Association of America – a tekintélyes amerikai nyelvészeti társaság nemzetközi bibliográfiája a nyelvtudomány, irodalomtudomány, néprajz és filmművészet szakirodalmáról, oktatásmódszertanról. Több mint 2,1 millió tételt tartalmaz 1926-tól a napjainkig kiadott kurrens irodalomról, folyamatosan bővül. A lefedett tudományterületek egyik legalapvetőbb bibliográfiai forrása egyetemi hallgatók, oktatók, kutatók számára is.



Philosopher’s Index – Filozófiai nemzetközi bibliográfiai adatbázis, a világnyelveken közölt kivonatokkal (absztrakt). 1940-től tartalmaz adatokat. Folyóiratokban megjelent cikkekről és könyvekre vonatkozóan is. Mintegy 680 folyóiratot indexel 50 országból, 450.000 tételt tartalmaz. Nemcsak az ismertebb világnyelveken írt cikkeket veszi számba (angol,spanyol, német, francia, olasz), hanem holland, portugál, cseh, szlovák, magyar, lengyel és más nyelvű cikkeket is jegyez. A lefedett főbb témakörök: axiológia, esztétika, etika, filozófiai antropológia, ismeretelmélet, logika, metafilozófia, metafizika, nyelvfilozófia, oktatásfilozófia, politikafilozófia, társadalomfilozófia, történelemfilozófia, tudományfilozófia, vallásfilozófia.



Project Muse – amerikai tudományos kiadók, egyetemi kiadók és tudományos társaságok nagy presztízsű szakfolyóiratainak teljes szövegű cikkeit szolgáltatja, közel félszáz szakfolyóiratból, több mint 200.000 cikket tartalmaz a bölcsészet- és társadalomtudományok területéről. A legújabb lapszámok cikkeit is elérhetővé teszi az előfizetett szolgáltatáson keresztül. Keresőfelülete szabadon elérhető.

3.8.3. Országos Idegennyelvű Könyvtár http://www.oik.hu/ A kortárs, nagy világnyelvek irodalmának alkotásait gyűjtő és nyelvtudományi szakkönyvtár, a magyarországi nemzetiségi irodalom gyűjtője. Itt készül a magyarországi nemzetiségi bibliográfia, egyedinek tekinthető a műfordítás-bibliográfiája. Nyelvtanulást és gyakorlási lehetőséget kínáló nyelvstúdiója és kiemelkedő zenei részlege is van. 1956-ban

82

alapították Állami Gorkij Könyvtár névvel, 1989 óta viseli az Országos Idegennyelvű Könyvtár nevet. Szakterülete     

világirodalom, elsősorban a kortárs és klasszikus szépirodalom eredeti nyelven és magyar fordításban; kis nyelvek, holt, illetve mesterséges nyelvek alkotásai, nyelvtudomány, kultúra; nyelv- és irodalomtudomány; zeneművészet (klasszikus zene, népzene, jazz, világzene), zenetudomány; a kisebbségi kérdés szakirodalma.

Különgyűjtemények    

Digitális könyvtár Fajszi Károly gyűjtemény (eszperantó) Nemzetiségi gyűjtemény Zenei gyűjtemény

Saját készítésű szakadatbázisa A könyvtár speciális adatbázisa a nemzetiség gyűjteményen alapuló Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Adatbázis (nemzetiségi cikkek) bibliográfia. A gyűjtemény fenntartásának elsődleges célja a kisebbségkutatás és a kisebbségekkel kapcsolatos tájékozódás segítése, ezért a gyűjtőkörbe tartoznak a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kiadványok, a kisebbségek anyanyelvén vagy magyarul megjelent szépirodalom, műfordítások és a róluk szóló szakirodalom. Szelektálva kerül a gyűjteménybe a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom magyar nyelven és a nagy világnyelveken; valamint válogatva a határon túli magyarsággal kapcsolatos kiadványok beszerzésére is törekszik. A hazai kisebbségekhez fűződő adatok többek között a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, magyarországi németekkel kapcsolatos dokumentumokat regisztrálják. A nemzetiségi cikkek adatbázisa a következő témakörökkel kapcsolatos publikációkat foglalja magában:  a 13 magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség;  a kisebbségben/szórványban/emigrációban élő magyarság;  a magyarországi zsidók;  a kisebbségi kérdéskör nemzetközi vonatkozásai;  a világ kisebbségeivel, a nemzetközi és a helyi szinten zajló társadalmi folyamatokkal kapcsolatos témák;  a migránsokkal, migráció jelenségével foglalkozó publikációk;  a hazai kisebbségek anyanyelvén, magyar nyelven és a nagy világnyelveken (angol, német, orosz) közölt közlemények. A keresőrendszerben elkülönül a háromféle adatbázis-egység: (1) a könyv-média-periodika, (2) a nemzetiségi cikkek és (3) a folyóiratokban megjelent műfordításokat. Böngészésnél és a keresőűrlapok használatánál is be kell állítani, melyik adatbázist vagy melyik adatbázisokat szeretnénk együttesen használni. (12. ábra)

83

Adatbázisa az elektronikusan elérhető dokumentumokhoz is tartalmaz ugrópontot, amennyiben azok nyilvánosan és archivált környezetből érhetők el, stabil internetcímmel hívhatók meg, és a szerzői jogok is tisztázottak.

12. ábra Nemzetiségi cikkek

3.8.4. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum A neveléstudomány, az oktatásügy országos szakkönyvtára. Gyűjti a hazai és nemzetközi neveléstudományi és oktatásügyi szakirodalmat, valamint a közoktatásban használatos tankönyveiket, az iskolai értesítőket és a hazai gyermek- és ifjúsági irodalmat. Szakterülete Oktatáspolitika, oktatásmódszertan, neveléslélektan, neveléstörténet, nevelés- és ifjúságszociológia, szakképzés, pedagógusképzés, felnőttoktatás, a felsőoktatás pedagógiája, gyógypedagógia. Különgyűjteményei   

Az iskolai értesítők, Gyermek- és ifjúsági irodalom, Tankönyvtár.

Adatbázisa Online katalógusa egyben szakbibliográfia is, amely pedagógiai tárgyszójegyzékkel tematikusan is kereshető (Pedagógiai Adatbázis, PAD). Hazai és külföldi irodalmat egyaránt tartalmaz, összesen mintegy 340.000 tételt, többek között a következő témakörökből:

84

       

a könyvtár állományában található könyvek 1984-től, a neveléstudomány teljes magyar szakirodalma 1989-től (könyvek, folyóiratcikkek és kötetekben megjelent tanulmányok), idegen nyelvű pedagógiai és pszichológiai szakkönyvek 1975-től, magyar gyermek- és ifjúsági irodalom 1976-tól, mintegy 3000 kötet gyermek- és ifjúsági mű a XX. század első feléből, Kemény Gábor, Weszely Ödön és Nagy László személyi hagyatéka, a magyar közoktatás közismereti tankönyvei 1980-tól, elemi népiskolai tankönyvek.

Az egyes művek interneten hozzáférhető teljes szövegéhez az adatbázis közvetlen elérést biztosít, amennyiben a szerzői jog ezt nem korlátozza.

3.8.5. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár http://www.fszek.hu/ A főváros könyvtáraként, tagkönyvtáraival együtt közkönyvtár. Gyűjti a Budapesttel kapcsolatos információkat, dokumentumokat is. Országos feladatkörét tekintve pedig a szociológia szakterületeit fedi le, tudományos könyvtárként támogatja a kutatást és az oktatást. Különgyűjteményei  

 

Budapest gyűjtemény – a főváros helyismereti dokumentumai, Muzeális gyűjtemények – régi és ritka könyvek, hagyatékokból kikerült és továbbfejlesztett gyűjtemények (magyar irodalmi művek első kiadásai, vásári ponyvafüzet-gyűjtemény a XVIII–XX. századból, XVIII. század közepétől a XIX. század végéig megjelent, Magyarországgal, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatos politikai röpiratok, egyéb kisnyomtatványok), Szociológiai gyűjtemény – állománya alapján készül a Magyar szociológiai bibliográfia. A szakkönyveken és folyóiratokon kívül több nemzetközi szakadatbázisra fizet elő a szociológia és határterületeinek köréből, Zenei gyűjtemény – Az ország legnagyobb nyilvános zenei könyvtára. Kölcsönzi a kottákat, könyveket, CD-ket, videofelvételeket is. Gyűjtőköre: komolyzene, jazz, népzene. Jelentős helyben használható kézikönyvtára is.

Adatbázisai A Budapest gyűjtemény közreműködésével készült adatbázisok: 

Budapest történetének válogatott bibliográfiája – a várostörténeti, helyismereti irodalom, elsősorban a hazai, kiegészítve a gyűjteményben és máshonnan fellelhető külföldi irodalom anyagával. A bibliográfiában összegyűjtik mindazokat a publikációkat, amelyek a város fejlődéséről, kultúrájáról, az egykori budapesti intézményekről, vállalatokról, szervezetekről szólnak. A bibliográfia témája továbbá a város természeti és épített környezete; a közigazgatás és a közösségi szolgáltatások; a város hétköznapjai, eseményei; településföldrajz, urbanisztika, városszociológia. 1950–1990 közötti anyag adatbázisa az internetről is elérhető.

85

2004-től a könyvtár katalógusával egyesítették. A közbeeső rész csak a könyvtárban kereshető. 

Budapest képarchívum – online elérhető, mintegy 3500 eredeti fotográfia és régi kiadványokban megjelent illusztráció leírása és digitális másolata. A Budapest Gyűjteményben található városábrázolásokból válogat. A város egykori arculatát őrző képeket főként a legrégebbi, gyakran keresett, ugyanakkor muzeális értékük miatt a leginkább védelemre szoruló képek közül válogatja. Kétféle forrásból származnak a képek: (1) az eredeti fényképek digitális másolatai, (2) a gyűjteményben található könyvekben és folyóiratokban lévő ábrázolások. A képleírásokhoz fűzött adatokból különféle indexek érhetők el a keresőpanelen, ezek segítségével a képanyag sokszempontúan visszakereshető. A képeket a látvány részletei szerint tárgyszavazták; megadják a készítők nevét, a műfaji, témaköri besorolást, az ábrázolt személyeket, földrajzi helyeket, intézményeket, objektumokat.

Egyéb topográfiai, digitalizált művek:  

Budapesti lakcímjegyzék – a Fővárosi czím- és lakjegyzék 1900-as kötetén alapuló kísérleti adatbázis. Régi magyar földrajz – A magyar topográfiai irodalom alapműveinek adatbázisba szerkesztett változatai: Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, 1796–1799; Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest, 1851.

Szociológiai szakadatbázis 

SzocioWeb – a magyar szociológiai irodalom internetes bibliográfiája A magyar szociológiai irodalom bibliográfiai feltárása több mint negyven éves hagyományra tekint vissza a szociológiai szakgyűjteményben. Az 1970–2006 közötti időszak anyaga külön, most már lezárt adatbázisban kereshető, 130.000 tétellel. Az adatbázis nemcsak a magyarországi, hanem a külföldön megjelenő magyar vonatkozású irodalmat is tartalmazza. Angol nyelvű keresőfelülettel és kétnyelvű tárgyszókészlettel is rendelkezik. 2006 utáni folytatása a katalógusban kereshető.

Külföldi társadalomtudományi adatbázisok 

Proquest Sociological Abstracts; Proquest Social Services Abstracts; International Bibliography of the Social Sciences (IBSS) Bibliográfiai adatbázisok, egy részükhöz teljes szöveg is kapcsolódik. Helyben, a kijelölt olvasótermi számítógépeken használhatók, regisztrált olvasók interneten keresztül közvetlenül is használhtaják.



EBSCO adatbáziscsomagok, amelyek a FSZEK Központi Könyvtárában érhetők csak el.Az EBSCO adatbázisainak bizonyos része más könyvtárakból is elérhető az országos előfizetésnek köszönhetően: a felsőoktatási könyvtárakban, a nemzeti könyvtárban és más szakkönyvtárakban, akár a kisebb településeken is. Néhány adatbáziscsomag viszont csak a FSZEK Központi Könyvtárában érhető el, ezeket soroljuk fel a következőkben:

86



SocIndex with Full Text Nemzetközi szociológiai szakirodalmi adatbázis, bibliográfiai adatokkal, kivonatokkal, tárgyszavas keresési lehetőségekkel. A legszínvonalasabb szakfolyóiratokat indexeli (1908-ig visszamenőleg), tudományos folyóiratok cikkei érhetők el teljes szöveggel vagy csak bibliográfiai adataikkal és összefoglalókkal. Sok nyelvű: a világnyelveken közölt cikkeket és a kisebb nyelvek szakirodalmát is felveszi, a kivonatokat két nyelven is beiktatja. Könyveket, könyvfejezeteket valamint konferenciaanyagokat is felvesz.

Elérhetők még az EBSCO egyéb adatbázisai is: Academic Search Premier, Educational Resources Information Center (ERIC), amelyek más felsőoktatási könyvtárakban és akár a kisebb települések könyvtáraiban is igényelhetők, országos előfizetési rendszerben. Academic Search Premier: multidiszciplináris tudományos adatbázis, egyes folyóiratok teljes szöveggel is elérhetők. ERIC: oktatási, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó cikkeket tár fel a nemzetközi folyóirat-kínálatból, többnyire amerikai – elsősorban az észak-amerikai – orientáltságú. 

European Views of the Americas: 1493 to 1750 Az amerikai államokkal a XV. század végétől a XVIII. század közepéig foglalkozó európai dokumentumokat gyűjti A forrásanyag az EBSCO Publishing és a John Carter Brown Library együttműködésével jött létre az European Americana: A Chronological Guide to Works Printed in Europe Relating to the Americas, 1493– 1750 bibliográfiai sorozatkiadvány alapján. Az adatbázis több mint 32 000 szócikket tartalmaz, és az 1750. előtt Európában keletkezett, amerikai államokról szóló nyomtatott feljegyzések leírását, bibliográfiáját tartalmazza, valamint tájékoztat a dokumentumok lelőhelyéről.



Oxford Reference Online Alapvető, jelentős kézikönyvek online elérhetőséggel: Dictionary of Sociology, Dictionary of the Social Sciences, valamint egyéb társadalomtudományi lexikonok, szótárak. Naprakész, folyamatosan bővülő angol nyelvű lexikon-adatbázisa. Az adatbázisban szereplő Oxford kézikönyvek teljes szövege kereshető.



WISO - Wirtschafts und Sozialwissentschaftliche Literatur A WISO3 - Wirtschafts und Sozialwissenschaftliche Literatur 1945–2003 – CD-ROM, két adatbázist tartalmaz, amelyeket a GESIS (Gesellschaft Sozialwissenschaftlicher Infrastruktureinrichtungen) tagjaként működő IZ Informations Zentrum Sozialwissenschaften (Bonn) épít. A FORIS adatbázis a társadalomtudományi kutatási programokat regisztrálja a német nyelvterületen, a SOLIS pedig a német nyelvterületről gyűjtött társadalomtudományi bibliográfia, német és angol nyelvű keresőfelülettel. A két lemezen 1945–1989 közötti retrospektív anyag található, a tételek fele könyv. Az adatbázisok naprakész frissítésekkel szabadon kereshetők az interneten a Sowiport társadalomtudományi portálon, amely német és nemzetközi bibliográfiai és projekt-nyilvántartási információforrásokat is egyesít. A tételek keresését tezaurusz is segíti. Címe: http://www.gesis.org/sowiport/.

A Központi Könyvtár országosan hozzáférhető belépési pontokat biztosít az Elektronikus Információ Szolgáltatás (EISZ) nemzeti program keretében elérhető adatbázisokhoz. Többek 87

között a Web of Science (WoS) bibliográfiai adatbázis és hivatkozási indexhez. A Web of Science egyik társadalomtudományi adatbázisa a Social Sciences Citation Index. A WoS szolgáltatása a hivatkozási index, a cikkek bibliográfiai adatain kívül a szerzői hivatkozásokat is feltárja, így alkalmas bizonyos tudománymetriai elemzésekre is. 

Gale Virtual Reference Library Többek között szociológiai, társadalomtudományi e-könyveket tartalmaz, friss, színvonalas tájékoztató kiadványok kereshető tárháza.

Egyéb külföldi adatbázisok: irodalom, művészet, zene 

Literature Online



International Index to Performing Arts – Előadóművészetekről tartalmaz teljes szöveges cikkeket: filmművészet, színház, bábjáték, cirkusz, performance, tánc, opera, musical és televíziós műfajok.



Oxford Art Online (korábbi Grove Art) Alapja a harmincnégy kötetes Dictionary of Art címmel megjelent lexikonsorozat továbbfejlesztett online verziója, ez egészül ki további jelentős kézikönyvekkel: The Oxford Companion to Western Art, Encyclopedia of Aesthetics, The Concise Oxford Dictionary of Art Terms adatbázissá alakított anyaga. Jelentős művészeti képanyagot tartalmaz, külső weboldalakhoz, képtárakhoz is linkel.

Zenei adatbázisok 

Music Index Online Kiadója a Harmonie Park Press, szolgáltatója az EBSCO, a legjelentősebb zenei folyóiratok cikkei érhetők el a segítségével. A szolgáltatásra a FSZEK külön előfizet. Az adatbázis 1952-től napjainkig a zenei szakfolyóiratokat és a zenei szakirodalmat fogja át. A zenével, zenészekkel és a zenei ágazatokkal foglalkozó cikkek teljes körű indexelését végzi. Könyvismertetéseket, nekrológokat, híreket is tartalmaz. Tárgyköröket, tárgyszavakat, földrajzi megjelöléseket is használhatunk a visszakeresésnél.



Oxford Music Online Előzménye a Grove Music Online. Az Oxford elektronikus kézikönyvek körében, több teljes szövegű adatbázisból tevődik össze: Grove Music Online, The Oxford Dictionary of Music, The Oxford Companion to Music, The New Grove Dictionary of Music and Musicians, The New Grove Dictionary of Opera, The New Grove Dictionary of Jazz és az Encyclopedia of Popular Music online változata. A szövegeket képek és hangfájlok egészítik ki.

3.8.6. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat (KSH Könyvtár) http://konyvtar.ksh.hu/ A magyar hivatalos statisztikai szolgálat 1867-ben jött létre, vele párhuzamosan alakult meg a könyvtár. Kezdettől fogva gyűjti az aktuális statisztikai és statisztikatörténeti 88

munkákat, a szakfolyóiratokat és térképeket. Ma nagy hangsúlyt fektet a megfelelő elektronikus információforrások beszerzésére is. Gyűjteményében ezeken kívül megtalálható több mint 100 ország, valamint a legfontosabb nemzetközi szervezetek hivatalos statisztikai kiadványai; a nagy magyar statisztikusok kéziratai; a magyar hivatalos statisztikai kiadványok a kezdetektől. Előfizetett külföldi, nemzetközi adatbázisait a szociológiai, antropológiai, közgazdasági, matematikai statisztikai, ökológiai és egyéb, az élet valamennyi területét a statisztikai számítások szempontjából érintő szempontok alapján válogatja. Elérhetők a következő adatbázisok:  JSTOR – teljes szövegű, két adatbáziscsomaggal,  ECONLIT – a világ közgazdasági szakirodalmának válogatott bibliográfiája 1969-től napjainkig,  EBSCO – bibliográfiai és részben teljes szövegű, multidiszciplináris csomagokkal, ugyanolyan tartalommal, mint az ország többi könyvtárában,  ERIC – az egyesült államokbeli oktatásügyi, neveléstudományi információs rendszer, bibliográfiai adatokkal, folyóiratok rezüméivel. Szabadon elérhető változata a bibliográfiai információkat teszi kereshetővé, teljes szövegges lincencelt része hasonló tartalommal érhető el, mint az ország többi könyvtárában. A hazai adatbázisok speciális kínálati listát jelentenek: céginformációs adatok (DVD Jogtár, Cég-Kód-Tár), ingatlanadattárak, hazai és világgazdasági, egészségügyi, kereskedelmi és különféle ágazati statisztikai évkönyvek, közlönyök állnak rendelkezésre optikai lemezen, hagyományos papír verzión vagy hálózati adatbázisokból. Elektronikus könyvtár  Helységnévtárak: Magyarország helységnévtárai, 1873–1913 (12 kötet) Az első országos hivatalos helységnévtár A Magyar Korona Országainak helységnévtáraHiba! A könyvjelző nem létezik. címmel 1873-ban jelent meg. Kevés eredeti példánya maradt fenn, és a későbbi évek példányai is szórványosan őrződtek meg. Az adattárat viszont sokan keresik, ez indokolta, hogy az elsők között digitalizálják a legrégebbi hivatalos országos helységnévtárakat.   

A digitalizált kiadványok között vannak A nagy magyar statisztikusok bibliográfiai sorozat kötetei (1958–2009), valamint a Magyar Statisztikai Évkönyv kötetei (18851888; 1893–1910). Népszámlálási adatok – 1784–1787. (az első magyar népszámlálás); 1850. és 1857; Erdély 1857.; 1970. évi népszámlálás digitalizált kötetei KSH elektronikus kiadványok.

3.8.7. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) Könyvtára http://www.filmarchive.hu/konyvtar/index.php A filmes hazai és külföldi kézikönyveken, szakirodalmon és folyóiratokon kívül forgatókönyvek, aprónyomtatványok, filmográfiák és katalógusok, szakmai oktatási anyagok, nem publikált filmtudományi és filmművészeti tanulmányok gépiratai (kéziratok) találhatók a gyűjteményében. Feladata a teljes belföldi szakanyag összegyűjtése és megőrzése, beleértve a

89

külföldön megjelent hungarikumokat is. Használói a szakterület kutatói, felsőoktatási intézmények tanárai, hallgatói és a filmgyártás dolgozói.

3.8.8. Hadtörténeti Könyvtár http://www.hm-him.hu/hun/rlglap.php?rlgazon=25 Az ország legjelentősebb hadtudományi-hadtörténeti dokumentumgyűjteménye. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum részeként az anyaintézmény és a Magyar Honvédség hadtörténelmi szakkönyvtára is egyben. Gyűjteménye 



Jelentős a folyóirat gyűjteménye, amely felöleli az összes hazai és a legfontosabb külföldi katonai szakfolyóiratokat. A gyűjteményben az 1800-as évek elejétől napjainkig mintegy háromezer féle folyóiratot jelent magyar, német, orosz, angol, francia, olasz és más nyelveken. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel közreműködve a könyvtárban lehetőség van internetes kapcsolaton keresztül több mint száz kurrens nemzetközi katonai folyóirat elektronikus változatának hozzáféréséhez is. Szabályzat-gyűjtemény – a honlap leírása szerint a „hadsereg életének, tevékenységének legfontosabb nyomtatott dokumentumait tartalmazó gyűjtemény az országban egyedülálló. Teljességre törekedve közel 18 ezer, a XVIII. századtól, a Rákóczi-szabadságharc korától napjainkig kiadott, zömében magyar katonai szabályzatot tartalmaz, több mint 30 ezer kötetben. Kiemelt értékű eleme a gyűjteménynek "A magyarországi confoederalt nemes statusok és rendek részéről szabott hadiregulák, edictumok és törvények" című első nyomtatott magyar nyelvű katonai szabályzat 1707-ből. Mivel ezek minden időben korlátozott terjesztésű dokumentumnak számítottak, így a gyűjtemény tízezernél több olyan művet tartalmaz, amely az országban sehol máshol nem hozzáférhető.”

Adatbázisok, elektronikusan elérhető dokumentumok A könyvtári katalóguson kívül itt épül a II. világháborús hadifogoly-nyilvántartás a volt szovjet hadifogolytáborokban elhunyt magyarok adatait tartalmazza a '90-es években az orosz államtól kapott adatok alapján. További érdekes adattára, letölthető köteteket tartalmaz a Rangsorolás/sematizmus gyűjtemény, a „Magyar királyi honvédség és csendőrség névkönyvei.”

3.9. A felsőoktatási könyvtár „Az egyetem hallgatóinak a hasznos tudományokkal nem csupán felszínesen érintkezve, hanem – amennyire életkoruk engedi – alaposan elmélyülve kell foglalkozniuk, ez azonban aligha érhető el a legjobb könyvek állandó tanulmányozása nélkül.” Varga Katalin a Könyvtárosok kézikönyve III. kötetében a I. Ferenc 1806-os Ratio educationis tanügyi rendeletének idézetével vezeti be a felsőoktatási könyvtárakról szóló fejezetet. (Varga 2003, 135). A mai tanulási folyamatok természetesen már nemcsak a legjobb könyvek tanulmányozására alapozódnak. Az ismerettartalmakat magukban foglaló hordozók választéka és a dokumentumfajták műfaji zsánere igen változatos lett, mindezek kezelésére és szolgáltatására a mai korszerű könyvtáraknak fel kell készülniük. A felsőoktatási könyvtárak 90

tehát kiszolgálják a hallgatók tömegeit, kezelik a változatos dokumentumfajtákat, jogszerű körülmények között szervezik meg a szolgáltatásokat, egyidejűleg a felsőoktatás szerves részét képező kutatómunkát is szolgálják, s ez a feladat igen magas szintű szakkönyvtári ellátást is jelent. A legtöbbet talán egyetemi, illetve főiskolai évek alatt járnak könyvtárba a diákok, itt tapasztalhatják meg az önálló kutatómunka fortélyait. Részben itt sajátíthatják el az elmélyülő olvasás technikáját, az anyaggyűjtés mikéntjét. Rövid idő alatt megbarátkozhatnak a könyvtár tereivel, helyszíneivel és otthonosan mozoghatnak a tematikus polcok között. Kézbe vehetik a speciális kézikönyveket – szaklexikonokat, szótárakat, összefoglaló műveket – és más tájékoztatási segédeszközökhöz is nyúlhatnak. Nyomtatott és elektronikus katalógusokhoz, bibliográfiákhoz, adatbázisokhoz fordulhatnak, felfedező útra indulhatnak a szakirodalom világába és választ kereshetnek a tanulmányok közben felmerülő kérdésekre. A jó dolgozat elkészítésének kulcspontja az előzetes irodalomkutatás lehetőségeinek megismerése és rutinja: meg kell tanulni, hogyan lehet áttekinteni a fellelhető szakirodalmat, és hová lehet fordulni, ha egy-egy könyvre, folyóiratcikkre vagy más tudományos információforrásra van szükség. Az egyetemi, főiskolai könyvtárak az adott intézményben folytatható egyéni tanulmányokat, az oktatás folyamatát és a kutatómunkát támogatják a szükséges irodalommal és információforrásokkal, másképp szólva, a diákok, oktatók, kutatók számára biztosítják a fontos hazai és nemzetközi szakirodalmat. A felsőoktatási intézményekben kutatási programok is folynak, ezekhez a tevékenységekhez biztosítják a megfelelő könyveket, folyóiratokat, illetve elektronikus információs és szöveges adatbázisokat. A felsőoktatási könyvtárak elsőrendű feladata tehát az, hogy megteremtsék az adott intézmény magas szintű oktatási és tudományos tevékenységének szakirodalmi hátterét és kiszolgálják a felmerülő igényeket a megfelelő dokumentumokkal, információkkal. Sokszor elevenen kell reagálniuk a felmerülő igényekre, szolgáltatásaikban ezért gyakoriak az újdonságok és újítások. Igyekeznek átvenni a legkorszerűbb tartalomszolgáltatási technológiát, forrásaikhoz mérten biztosítják a hazai és nemzetközi szakadatbázisokat. Állományukról katalógust építenek, az elérhető más adatbázisokhoz ugrópontokat és belépést biztosítanak. Érdemes egy-egy felmerülő kérdéssel a tájékoztató könyvtárosokhoz fordulni, akik nemcsak behatóan ismerik a helyi állományt, hanem széleskörű rálátásuk van más lehetőségekre is, s hasznos tanácsokkal láthatják el a tévelygőt. Kiindulópontokért a saját, illetve más felsőoktatási könyvtári honlapokhoz is folyamodhatunk – sok hasznos információt, linket és tanácsot lehet innen is fölcsipegetni.

3.9.1. Központi könyvtárak, tanszéki könyvtárak Egyetem vagy főiskola elképzelhetetlen könyvtári gyűjtemény és könyvtári szolgáltatás nélkül. A felsőoktatási könyvtárak más-más rendszerbe szerveződhetnek attól függően, hogy mekkora intézményhez kapcsolódnak, milyen helyi adottságokhoz kell alkalmazkodniuk, az adott intézményrészleget milyen sajátosságai vannak, és mennyire tudja fenntartani például egy-egy tanszék vagy intézet a régebben kialakított autonómiáját. A XIX. században a felsőoktatási intézmények kisebb egységei önálló könyvtárat hoztak létre, így jöttek létre a tanszéki könyvtárak. Egyes nagy múltú, régóta épülő tanszéki gyűjtemények értékes gyűjteménnyé fejlődtek. Manapság a szakirodalom irdatlan mennyiségi felduzzadása, a beszerzési és működtetési gondok, a költségtakarékossági és egyéb szervezési szempontok viszont inkább az összevonásokat szorgalmazzák és a központi könyvtárak funkcionális működésének kialakítását ösztönzik. Az összeolvasztásoknak bizonyos szempontokból hátrányuk is van: egy központi könyvtárban szertefoszlik az a speciális

91

tudáskoncentráció, ami egy tanszéki könyvtárban felhalmozódhat és „a hely szellemében” jelen van; nem lehet az órák közötti rövid szünetekben egyszerűen csak „beugrani” a messzebb került központi könyvtárba. A virtuális világ pótolhatja ugyan ezeket az elveszett nüanszokat, de ez már egy más világ és más módozat: az országos tudományos kutatási és felsőoktatási információs infrastruktúra fejlesztések eredményei folytán elképzelhető, hogy az egyetemi polgársághoz kötődően az egyetemek és kutatóhelyek közötti szakmaspecifikus információforrásokhoz hozzá lehessen férni az intézményi korlátok feloldásával.

3.9.2. Új, korszerű felsőoktatási könyvtárak Magyarországon Nagy örömünkre szolgálhat, hogy Magyarországon az utóbbi néhány évben korszerű, új egyetemi könyvtárak épültek: 





2004-ben adták át Szegeden az új tudományegyetemi központi könyvtári épületet, melybe több mint 70 tanszéki, intézeti, kari könyvtár állományát integrálták, megújítva, integrálva a szolgáltatásokat is. Kiterjedt szabadpolcos rendszert, számos elektronikus munkaállomást biztosítanak a diákok és kutatók számára a könyvtári adatbázisok eléréséhez, a digitális olvasáshoz és az információforrások használatához. (Ficzkó – Keveházi – Sándor 2010) 2007-ben avatták fel a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának új épületét, s ezzel az egyetem megújított szolgáltatásokkal, korszerű könyvtári funkciókkal is gazdagodott. Az önálló tanulást korszerű és esztétikus fizikai környezettel segítik. Hírlapolvasót, három Szaktudományi olvasótermet és egy Folyóirat-olvasót alakítottak ki kényelmes fotelokkal. Különösen felkészültek az új tanítási módszerek kiszolgálására, az együttműködésen alapuló, aktív, problémamegoldó tanulás segítésére: az új épületben négy vezeték nélküli internetkapcsolattal felszerelt "konzultációs szoba" is van közös tanulás és csoportos feladatmegoldás céljaira, előre bejelentve, korlátozott időtartamra lehet igényelni a tanulószobát. A hallgatók bevihetik saját laptopjukat, a szükséges saját és könyvtári könyveket, jegyzeteket, és kobakjukat összedugva, diskurálva tanulhatnak. Virtuális tanulásra alkalmas számítógépes termeket is fenntartanak, számos speciális alkalmazást keltettek életre, digitális archívumokat hoztak létre és informatív, naprakész honlapot tartanak fenn, sok-sok hasznos információval. (Nagy 2008) 2010-ben Pécsett is megnyitotta kapuit egy új, építészeti alkotásként is egyedi, a „hely szellemét” több szempontból is kifejező könyvtár, amely több regionális és egyetemi gyűjteményt egyesített. Az új intézmény neve: Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont – röviden csak Tudásközpont, vagy az épület egyik jellegzetessége nyomán, Kaptár. Az összevonással a városban elkülönülten működő könyvtárak hálózata egyesült, szélesebb rétegek számára nyílt meg a lehetőség a korszerűbb, „integrált információs és tudásorientált” könyvtári szolgáltatásokra, ugyanakkor az egyetemi oktatás könyvtári háttere korszerűsödött, bővült és hatékonyabbá válhatott. (Fischerné 2011) Balázs Mihály, a Tudásközpont tervezője megszületéséről, a mozaikkal kirakott kaptárról:

így

ír

az

épület

tervének

„A ház tervezése során a sokféle értelemben megjelenő kettősségek dinamikus szintézisére törekedtem. A földszinti fogadótér és fórum horizontálisan nyitott, 92

lelkületében és funkcionális kapcsolataiban együtt él a város őt körülvevő közterületeivel. A felsőbb szintek a bennük folyó tevékenységnek megfelelően inkább zártak, befelé fordulók, a külvilággal a városkép és a táj látványán keresztül tartanak kapcsolatot, ez a kötődés tehát csak a vizualitás szintjén valósul meg. A terek szerkesztése szisztematikus, racionális, flexibilitásukkal a változás, változtatás lehetőségeit hordozzák. A földszint nyitott és a felső szintek zárt, racionális tereit az egész belsőt átfogó, hétköznapi értelemben funkció nélküli, mondhatni irracionális "kaptár" köti össze, melynek függőleges tengelye a terv már említett, eszmei centruma, az állandóság, az absztrakt gondolkodás szimbóluma. Nem puszta funkció hívta életre, nem a logika, hanem a könyvtárról és a tudásról való elvont gondolkodás eredménye: a tudás szabadságának és fordítva, a szabadság tudásának a metaforája. Az épület belső magjában lévő kaptár olyan biztos pont, ahol a szárnyaló képzelet szabad. A meditáció, a befelé tekintés, a csönd, a szépség, az ideák tere, a katarzisé, amely a lényeget jelentő ideák közelébe repít, és ahol a koncentráció révén a képzelet a megszerzett tudásra alapozva, azt megtermékenyítve új alkotásokhoz vezethet. Ez a tér első pillantásra rejtve marad. Intimitása abból fakad, hogy vállalja, de nem tűzi zászlajára a formálódó gondolatok sebezhetőségét. Inkább védelmet nyújt számukra.” (Balázs 2011)

3.10. Az egyházi könyvtárak Az egyházi könyvtárak alapvetően abban különböznek az előzőekben tárgyalt könyvtártípusoktól, hogy más a fenntartójuk. A magánegyetemeket és a vállalati könyvtárakat kivéve, állami finanszírozású közintézményekről volt eddig szó, itt viszont a gyűjtemény fenntartója valamely egyház, felekezet vagy vallási közösség. Iskolai könyvtárak vagy felsőoktatási–kollégiumi könyvtárak az egyházi könyvtárak körében is vannak, és beszélhetünk „közkönyvtárakról” – azaz egyházak, felekezetek által működtetett gyűjteményi könyvtárakról is, ilyenek az egyházkerületi, egyházmegyei vagy a plébániai kölcsönzőhelyek. Ásványi Ilona tömören így foglalja össze a megkülönböztethető csoportokat: „Egyházi könyvtárak mindazok a könyvtárak, amelyeknek fenntartója valamely egyház, felekezet, vallási közösség. Az elnevezés egy-egy felekezeten belül is meglehetősen sokféle könyvtártípust takar, és bizonyos értelemben tükrözi az adott egyház felépítését és nagyságát. Más a katolikusok esetében egy főegyházmegyei, egyházmegyei, szerzetesi, ezen belül egy a kommunista diktatúra alatt is működő műemlék könyvtár vagy csak a rendszerváltás után újjáéledő szerzetesi, egyházmegyei könyvtár; a protestánsok esetében más egy országos jelentőségű egyházkerületi gyűjtemény vagy egyetlen országos „szak”könyvtár és egy kis gyülekezeti könyvtár. Külön kategóriát képeznek az egyházi középiskolai és felsőoktatási könyvtárak, ezen belül más egy „belső használatra” mindig is működött teológiai, szemináriumi könyvtár és más egy a rendszerváltás után indult felekezeti főiskola könyvtára.” (Ásványi 2004, 5) Az egyházi könyvtárak állománya sajátos, nagy eszmei és egyedi értéket képvisel, a gyűjteményekben őrzött anyag nagy része a nemzeti kulturális örökség része. Az egyházi könyvtárak – annak ellenére, hogy nem mindegyikük vállalja a nyilvános könyvtárak feladatkörét –, bekapcsolódik a magyarországi könyvtárak hálózatába: fogadja a kutatókat és adatokat szolgáltat a közös nyilvántartási rendszerekbe, például a régi könyvek országos katalógusába (MOKKA-R). A második világháború utáni évek Magyarországon nem kedveztek az egyházi könyvtáraknak. Sok könyvtárat megszüntettek az 1948-ban az iskolák államosítása során 93

valamint a szerzetesrendek működésének betiltását követően, 1950-ben és az azt követő időszakban. Sokuk gyűjteményét megcsonkították vagy gyűjtőraktárakba szállították az évszázadok óta fölhalmozott szellemi kincseket. Az 1989-es rendszerváltozás után a vallásszabadságról szóló törvény megjelenése (1990), valamint egyéb nemzetközi megállapodások (az úgynevezett Vatikáni megállapodás) és hazai, a kulturális örökségről, könyvtárak működéséről szóló törvények megszületése az egyházi könyvtárak újjászületésének lehetőségét is megteremtette. Hatalmas lemaradást kellett behozniuk a háttérbe szorított egyházi könyvtáraknak: fel kellett zárkózniuk a számítógépes feldolgozás korszerű módjaihoz, bekapcsolódni az országos együttműködésekbe, nyilvántartási rendszerekbe, szolgáltatásokba, dokumentumellátó rendszerbe; az állomány korszerűsítése; korszerű könyvtári szolgáltatások bevezetése; digitalizálás, tartalomszolgáltatás és egy sor más együttműködés és szabályozás alapjának megteremtése. (Ásványi 2004) Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése honlapot tart fenn, amelyről tájékozódni lehet a Magyarországon működő, kutatható egyházi gyűjteményekről, felekezetek szerinti csoportosításban, ezek a következők:  Katolikus Egyház  Református Egyház  Evangélikus Egyház  Ortodox Egyház  Unitárius Egyház  Izraelita Felekezet A legnagyobb hazai egyházi könyvtárak:  Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár  Kalocsa, Főszékesegyházi Könyvtár  Eger, Főegyházmegyei Könyvtár  Pannonhalma, Főapátsági Könyvtár, bencés szerzetesi könyvtár  Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtára  Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei  Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtára  Budapest, Ráday Könyvtár (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára)  Budapest, Országos Evangélikus Könyvtár  Szentendre, Szerb Ortodox Egyházmegyei Könyvtár  Budapest, Magyarországi Unitárius Egyház Könyvtára  Budapest, Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem Könyvtára. Az egyházi könyvtárak közös katalógusa és portálja az Unitas, jelenleg több mint 20 tagkönyvtárral működik. Az 1990-es évek közepén felállított korábbi közös keresőrendszer a Theca.

3.11. Elektronikus, virtuális könyvtár, nyílt hozzáférés 3.11.1. Elektronikus, virtuális könyvtárak Észre kell vennünk egy erőteljes tendenciát: a valamikor többségében a könyvtárakban megszerezhető dokumentumokat és információkat egyre többször szerezzük meg virtuálisan, 94

a könyvtárakon kívülről, interneten szabadon elérhető forrásokból vagy távoli bejelentkezéssel, ellenőrzött hálózatokon, de néhány kattintással, hozzáférhető áron akár internetes vásárlással is. Elektronikus, illetve virtuális jelzővel szoktuk emlegetni a számítógépes eszközökkel, hálózat segítségével elérhető dokumentumtárakat, a kiadvány-archívumokat vagy a komplex, számos felhasználást könnyítő elemmel gazdagított, „értéknövelt” tartalomszolgáltatásokat. Az elektronikus könyvtárak tipikusan könyvtárak kezelésében vannak, és gyakran valamilyen, a valóságban fizikailag is létező könyvtár szolgáltatási körét egészítik ki. Ilyenek a városi, megyei és más könyvtárak digitalizált állománya, amelyek a szerzői jogi feltételektől függően vagy a honlapokról vagy házon belül, a belső hálózatról érhetők el, s mintegy különgyűjteményeknek tekinthetők. Az elektronikus könyvtárak gyűjteménye a hagyományos könyvtári gyűjteményépítési eljárásokkal gyarapszik, válogatott, minőségi irodalom elhelyezésére törekszenek. Születhetnek elektronikus könyvtárak más digitalizálási projektek nyomán vagy az eleve digitális formában megszületett dokumentumokat helyezik el szakszerűen digitális tárhelyekre. Akkor tekinthetünk egy elektronikus dokumentumtárat könyvtárnak, ha a benne tárolt dokumentumok legalább a szokásos biliográfiai adatok minimális készletével fel vannak tárva (ezek a leíró metaadatok) és azokkal visszakereshetők. Ezek a keresőelemek: szerző, cím, a megjelenés éve, a dokumentumtípus, könyveknél a kiadó, a kiadási hely, folyóiratcikkeknél a folyóirat neve, számozási adata, azonosítók stb. Az e-könyvtárak különlegessége, hogy a teljes szövegek is kereshetőkké válnak. Az elektronikus könyvtárak arra is ügyelnek, hogy a gyűjteményükbe bekerülő művek jogi státusuk szerint legyenek kezelhetők – a nyilvános hozzáférésűek letölthetők, a jogvédett anyagok csak megfelelő korlátok között használhatók. Arról is gondoskodnak, hogy a technológiai változások során elavult adattárolási, szövegtárolási technikai hátteret frissítsék, a tartalomszolgáltatást korszerűsítsék és szabványos technológiát használjanak, amellyel széleskörű láthatóságot biztosíthatnak a weben, könnyű kereshetőséget az általános keresők – ezáltal a felhasználók – előtt, és nem utolsósorban szavatolhassák a folyamatos működést. Metaadatok Elektronikus, webes környezetben a dokumentumokat leíró adatokat, az adatelemeket a megfelelő adattípus jelölésével, gyakrabban nevezik metaadatoknak. A metaadatok akár a dokumentum láthatatlanul maradó fejlécébe is be lehetnek ágyazva, ha szabványosak, akkor a beágyazott metaadatok a könyvtári katalógusokhoz hasonló strukturált rendszerbe automatikusan indexelhetők, a rendszer tárolja és hozzákapcsolja a teljes szövegekhez – a felhasználó pedig ezek alapján célzottan kereshet az adatok körében. Ha valami az előzetes információk alapján felkelti érdeklődését, további lépéseket tehet a dokumentum megszerzéséért. A felhasználó azonban tipikusan az általános web-keresőkhöz fordul először információért. A szabványos metaadatok egyik nagy előnye, hogy a web-keresők könnyen megtalálják, s így nem is mindig szükséges az elektronikus könyvtár saját katalógusát használni. Ha az egyszerűbb módszer, az általános keresőbe beírt néhány kulcsszó nem válik be, akkor viszont az e-gyűjtemény keresőmezőit, indexeit kell használni a kutakodás során. A legismertebb hazai gyűjtemény a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), amely könyv jellegű dokumentumokat gyűjt. Kapcsolódnak hozzá különféle algyűjtemények is, amelyek az elektronikus folyóiratokat és a képeket teszik hozzáférhetővé (EPA, MDK, DKA), illetve, az úgynevezett „vakbarát” felületeken akadálymentes környezetet biztosítanak a szövegek felolvastatásához. Virtuális könyvtárat mondhatunk akkor is, amikor egyetlen intézmény által épített homogén gyűjteményről, webről elérhető könyvtárról van szó (MEK), ám inkább akkor

95

használatos ez a jelző, ha több, egymástól akár független távoli forrás látszólagos összekapcsolásával kaphatunk találatokat, például egy közös lekérdező felületen keresztül. Ilyen értelemben vett virtuális közös katalógus a Karlsruhe Virtueller Katalog, amely az egyes könyvtárak adatait körkereséssel kutatja át; az Europeana digitális könyvtár esetében pedig egyetlen adatbázisba ömlesztik a metaadatokat, ám a dokumentumokat nem integrálják egyetlen könyvtárba, hanem az eredeti forráshelyekre irányítják a felhasználót.

3.11.2. Dokumentumok, információk – tulajdonlás vagy hozzáférés Minden könyvtár fontos irányadó alapelve az, hogy a felhasználónak gyors, pontos, teljeskörű információt lehessen kapni a segítségével a kellő pillanatban, attól függetlenül, hogy a könyvtár az információt, illetve a szükséges dokumentumokat a saját gyűjteménye alapján nyújtja vagy külső forrásokból szerzi-e meg. A virtuális szolgáltatásokkal az adattárakat, adatbázisokat, teljes szövegű cikkgyűjteményeket és más szöveges adatbázisokat egy könyvtár – s különösen a szakkönyvtárak és felsőoktatási könyvtárak –, már nem a saját tulajdonlás céljával „szerzik be”, hanem előfizetéssel vagy más együttműködési formákon keresztül a hozzáférést biztosítják. (Varga 2003, 122). A tulajdonlás vagy hozzáférés kérdése minden hagyományos könyvtártípusnál előtérbe kerül. A fizikai helyben-használat csökkenő tendenciát mutat, a távoli, hálózati információforrások használata érzékelhetően nő, és még inkább növekszik az igény a távoli információforrások távoli – könyvtáron kívüli hozzáférése iránt, az internet segítségével. Az, hogy milyen megoldások születnek a jövőben az erősödő igények és az átalakuló technológiai lehetőségek hatására, még nyitott kérdés. Az sem látható még, hogy milyen irányban történnek majd elmozdulások, mire helyeződik a hangsúly, mi marad meg, és mi szerveződik át a könyvtárak által ellátott feladatokból. Annyit leszögezhetünk azonban, hogy e szolgáltatások nyújtásánál a jogi keretekre, a jogtisztaságra tekintettel kell lenni, a kiadói és szerzői jogokat figyelembe kell venni. Elképzelhető, hogy az e-közszolgálati, e-közigazgatási vagy e-kormányzati rendszereken keresztül érvényesíthetjük nyilvános virtuális könyvtárhasználatához kapcsolódó állampolgári jogainkat, ám nem ez az egyetlen választható út. Az is megoldható, hogy a hálózatok által, a kiépített és megfelelő jogosultságok mentén szabályozott nemzeti infrastruktúra hálózaton keresztül lehessen hatékonyabban, ugyanakkor összevont erőforrásokkal költségtakarékosabban szakterületi információkhoz és dokumentumokhoz jutni. Ebben Magyarországon például a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIF) is szerepet vállalhat. Jele e törekvésnek a 2010 szeptemberétől életre kelt Videotorium videomegosztó, amely, a NIIF-szolgáltatás honlapján található bejelentés szövege szerint „a hazai felsőoktatás-kutatás és közgyűjteményi kör által készített hang- és videofelvételek számára kínál igényes és ingyenes internetes megjelenési lehetőséget.”

3.11.3. Repozitóriumok, nyílt hozzáférés Tudományos céllal archivált dokumentumok számára intézményi vagy tematikus repozitóriumok jönnek létre egyre nagyobb számban. Az első tematikus e-print archívum a természettudományok körében alakult meg, 1991-ben, ez a ma is működő és kedvelt ArXiv. Elsősorban a fizikai tárgyú cikkeknek ad digitális tárhelyet és szabad hozzáférést, ezen kívül

96

fogadja a matematika, informatika, kvantitatív biológia, pénzügy és statisztika területéről is a feltöltéseket. A szerzők sajátkezűleg töltik fel cikkeiket a hasonló archívumokba, az érdeklődő pedig a feltöltött anyag többségéhez korlátozás nélkül hozzáférhet. A tudományos világban ezt a törekvést nevezik nyílt hozzáférésnek (Open Access, OA). (Bánhegyi 2003) A feltöltött dokumentumok attól függően kerülhetnek be az archívumokba, hogy a kiadók milyen feltételeket szabnak a hivatalos kiadásban megjelent dolgozatok szerzőinek. Nyílt hozzáféréssel is publikálható egy cikk az erre felkészült kiadóknál, ha ezt a publikálás előtt a szerzők vagy támogatóik megfizetik. A publikálás finanszírozása ebben a rendszerben nem a hagyományos üzleti modellt követi, ahol a kiadási láncolat végén a felhasználónak, ha el akarja olvasni, meg kell vásárolnia a dokumentumot, hanem magához a publikálás megfizetéséhez és a folyamatos elektronikus hozzáférés üzemeltetéséhez keresnek pénzforrásokat. A hagyományos kiadási modellben a felhasználó fizeti meg a dokumentumot, a nyílt hozzáférésű kiadási modellben pedig a „szerző fizet”, az olvasó pedig akadálytalanul hozzáférhet a tartalmakhoz az internetről. A felhasználó szabadon letöltheti a cikkeket akár a kiadó archívumából is. Ez a megoldás azonban még nem vált széleskörű gyakorlattá. Általában csak késleltetve, a publikáció megjelenése után 1–2 évvel engedélyezik a tudományos kiadók a náluk kiadott művek valamilyen korábbi kéziratváltozatának elhelyezését más archívumokba, azaz a cikkek feltöltését az elektronikus repozitóriumokba, de gyakori, hogy az ilyen közzétételek engedélyezésétől a kiadók elzárkóznak. A kiadók ugyanis fontos szerepet vállalnak a kiadványok minőségi és hitelt érdemlő közzétételében: lebonyolítják a kézirat szakmai, tartalmi ellenőrzését; a nyelvi, helyesírási lektorálást végeznek, ellenőrzik a szövegpontosságot; a kiadói szerkesztés folyamán egyéb szerkesztést eszközölnek az olvasás, befogadás megkönnyítése érdekében; gondoskodnak a művek esztétikus megjelenítéséről. Gondoskodnak a technikai kivitelezésről, a kiadással járó adminisztrációról és a terjesztésről. Ezzel megteremtik az ismeretátadás alapját az alkotó és a befogadó között. A rangos, ismert kiadók névjegye egy-egy kiadványon a kiadványt is minősíti. Üzleti szereplők lévén a kiadók viszont sokban függnek a piaci értékesítéstől. A folyóiratok nyomtatott kiadását lassan felváltja az elektronikus kiadás, s a könyveknél is megjelent ez a folyamat, alakulóban vannak azok a technológiai eszközök és értékesítési, terjesztési módok, amelyekkel az e-használat jogszerű keretek között lehetséges. A kiadói korlátozások ellenére, a nyílt hozzáférésű archívumok és a bennük elérhető dokumentumok száma erőteljesen nő, s a folyóiratkiadók is próbálnak alkalmazkodni e tendenciákhoz. Több rangos tudományos kiadó vagy vegyes modellben közli a cikkeket vagy már át is tért az OA modellre. (Dudás 2007) Ezek a kiadási-finanszírozási folyamatok azonban jobbára a természettudományok és az orvostudomány, ezen belül is egyes ágazatok, például a népegészségügy témáiban népszerűsödnek. A társadalomtudományok körében a kutatási jelentéseket, elemzéseket, műhelytanulmányokat teszik közé előszeretettel intézményi vagy tematikus repozitóriumban. Tematikus repozitóriumok A tematikus (diszciplináris) dokumentumszerverek egy-egy tudományágazat szerzőinek biztosítanak helyet az önarchiválásra. Ez egyben a tudományos eredmények nyilvános közzétételére, akadálytalan elérésére is jó lehetőség. A repozitóriumok több esetben a papíron vezetett kutatási dokumentációt is felváltják adatbázisok megnyitásával és folyamatos, közös karbantartásukkal. Néhány példa: a régészetben ismert archívum a brit Archaeology Data Service – (üzemeltetője a University of York), a tudományfilozófiában a PhilSci-Archive (University of Pittsburgh), a jogtudomány területén az Open Access Law Program, a pszichológiára

97

használható a PsyDok (Saarländischen Universitäts- und Landesbibliothek). A Social Science Open Access Repository (SSOAR, Deutschen Initiative für Netzwerkinformation) pedig általában a társadalomtudományok és határterületeiről gyűjti a kontrollált, minőségi teljes szövegű szakmai anyagokat. (13. ábra)

13. ábra A SOAR repozitórium

Intézményi repozitóriumok Az intézményi dokumentumszerverek az adott intézmény tagjai számára teszik lehetővé közleményeik, értekezéseik vagy azok valamilyen kéziratváltozatának elektronikus archiválását. Felsőoktatási intézményekben leggyakrabban a doktori értekezéseket és a szakdolgozatokat tárolják repozitóriumi rendszerben, de Magyarországon is van már példa arra, hogy az egyetem vagy a kar dolgozói cikkeiket elhelyezhetik az intézményi szerverek tárhelyein. Példaként említhetjük a Debreceni Egyetem Elektronikus Archívumát (DEA), amelybe az egyetemen létrehozott dokumentumokat tárolják az intézet szervezeti egységei szerinti gyűjteményekbe szervezve. A DEA szakdolgozatokat, doktori értekezéseket, oktatási anyagokat, digitalizált dokumentumokat és publikációkat tartalmaz, melyek egy része mindenki számára hozzáférhető, másik részük kizárólag az egyetemi hálózaton belül olvashatók. A repozitóriumok nemzetközi nyilvántartására külön webhely, az OpenDOAR (The Directory of Open Access Repositories – A Nyílt Hozzáférésű Repozitóriumok Regisztere) jött létre. Magyar nyelven a nyílt hozzáférés információs portálján tájékozódhatunk a gyűjtemények e sajátos válfajáról. Összefoglalás Az önálló tanulás és ismeretszerzés egyik kiemelkedően fontos helyszíne a könyvtár. Minden könyvtár a fenntartótól kapja megbízatását arra vonatkozóan, hogy milyen feladatokat

98

és küldetést vállaljon, milyen felhasználói kör igényeinek feleljen meg. Eszerint alakultak ki a különféle könyvtártípusok, melyek közül gyűjteményeiket tekintve a legnagyobbak a nemzeti könyvtárak és a felsőoktatási könyvtárak. A nemzeti bibliotékák adott nemzethez, országhoz kötődő intézmények, gyűjtik mindazt, amit valamely országgal, nemzettel kapcsolatban kiadtak. Ők a legfőbb őrzők. Nyilvántartásba veszik az adott országgal és az országra jellemző nemzettel kapcsolatos kiadványokat, gondoskodnak a nemzeti bibliográfiák elkészítéséről, ezeknek az információknak a nemzetközi könyvtári hálózatba való bekapcsolásáról a közös katalógusokon és lekérdező felületeken keresztül. A szakkönyvtárak speciálisabb tudományterület vagy művészeti ág kiadványait gyűjtik tervszerűen, és arra törekszenek, hogy az adott témakörben olyan információs központtá is váljanak, ahol naprakész, gyors, minőségi, válogatott információkhoz és dokumentumokhoz lehet hozzájutni, segítve ezzel a szakterület művelőinek, kutatóinak munkáját. Az országos gyűjtőkörű szakkönyvtárak az adott szakterület hazai kiadványait igyekszenek teljeskörűen összegyűjteni. Beszerzik a külföldi alapműveket is. Nagyobb állománnyal rendelkeznek; ők készítik az országos szakbibliográfiákat. A felsőoktatási könyvtárak az egyetemi, főiskolai tanulmányokat segítik és az intézményben folyó kutatómunkát segítik, ezért egyben szakkönyvtárak és információs központok is. A közkönyvtárakat és iskolai könyvtárakat legtöbben már gyermekkorban használják. A könyvek, az olvasás, a tanulás, ismeretszerzés iránti kedv és szeretet kialakulása a képeskönyvek lapozgatásával kezdődik. Az általános iskolai és középiskolai évek alatt szükséges irodalom lelhető itt fel, az általános műveltség elmélyítésére nyújt lehetőséget, kiszolgálja a környékbeli lakosság olvasási és egyéb információs igényeit. Az egyházi könyvtár valláshoz, vallási felekezethez kötődő intézmény, az egyház fenntartásában működik. Kapcsolódhat oktatási intézményhez, szerzetesrendhez, egyházi körzethez vagy más speciális feladatot teljesíthet. A legtöbb egyházi bibliotéka jelentős történeti gyűjteményt őriz, számos felbecsülhetetlen értékű kulturális kinccsel. Az internetről elérhető különféle elektronikus gyűjtemények változatos fenntartásban működnek. E gyűjtemények alakulását sokféle koncepció formálja a hagyományos gyűjteményépítéstől a nyílt hozzáférésű, a szerzők által feltölthető és címkézhető archívumokig. A dokumentumokat digitálisan, teljes terjedelmükben tárolják és teszik kereshetővé, s arra törekszenek, hogy a változékony internet világában stabil, ellenőrizhető és minőségi tartalomszolgáltatást nyújtsanak, biztosítsák a jogszerű hozzáférést, a korszerű kereshetőséget és megjelenítést.

3.12. Kérdések, feladatok Melyik könyvtárakat használta eddig, ezek melyik könyvtártípusba sorolhatók? Nézze át tüzetesebben egy felsőoktatási könyvtár honlapját. Megtalálta-e a következő információkat: mikor van nyitva a könyvtár; milyen gyűjteményegységei vannak; milyen különgyűjteményei vannak; milyen adatbázisok érhetők el a honlapról, melyek csak a könyvtárból? 3. Említsen példát szakkönyvtárra, keresse meg a honlapját és tájékozódjon szolgáltatásairól! 4. Említsen példát egyházi könyvtárra, keresse meg a honlapját és tájékozódjon szolgáltatásairól! 5. Ismerkedjen meg közelebbről egy egyházi könyvtár történetével! 1. 2.

99

3.13. Kislexikon adatbázis – Nagy mennyiségű információk tárolására és részletekbe menő visszakeresésre is alkalmas digitális eszköz. Könyvtári környezetben jellemzőek az olyan bibliográfiai adatbázisok, amelyek a dokumentumokról nyújtanak leírásokat és biztosítják a róluk szóló információk kereshetőségét valamint a teljes szövegű adatbázisok, amelyek a bibliográfiai adatokon (dokumentumleírásokon, metaadatokon) kívül magukat a dokumentumokat is teljes terjedelmükben szolgáltatják. bibliográfia – Könyvészet; bizonyos szempont szerint összegyűjtött és rendszerezett művek, kiadványok, publikációk jegyzéke, amely a dokumentumokat rendszerint lelőhelyüktől függetlenül, bibliográfiai adatokkal tárják fel. katalógus – Könyvtárakhoz kapcsolódóan egy adott könyvtár állományáról tájékoztató keresőeszköz, amely a könyvtár tulajdonában lévő dokumentumok adatait tartalmazza tételesen. A könyvek, CD-k, DVD-k, videók stb. bibliográfiai adatait és a lelőhelyadatokat egy-egy cédulán vagy bibliográfiai tételben rögzíti. Az elektronikus katalógusokban egy-egy cédula, illetve tétel egy-egy rekordnak felel meg. Ez utóbbit mondjuk katalógustételnek, katalógusrekordnak vagy bibliográfiai rekordnak is nevezzük. különgyűjtemény – A könyvtári állomány azon része, amelyet különleges jellege vagy értéke miatt külön kezelnek. OPAC – Online Public Access Catalog, nyilvánosan elérhető elektronikus könyvtári katalógus, a könyvtárak állományának webes keresőfelülete. prézens (praesens) állomány – Helyben használható, nem kölcsönözhető dokumentumok. repozitórium – Egyetemeken és kutatási intézményekben működő digitális dokumentumtár, amely tudományos anyagok archiválására szolgál. Az archivált anyagok rendszerint díjmentesen hozzáférhetők az interneten keresztül. Vannak intézményi és tematikus repozitóriumok.

3.14. Szakirodalom Ásványi Ilona (2004): Tízéves az Egyházi Könyvtárak Egyesülése: az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének története. Könyvtári Levelező/lap 16. évf. 7. sz. 5–11. p. Balázs Mihály (2011): Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, az építész nézőpontjából. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 58. évf. 4. sz., 177–180. p. Bánhegyi Zsolt (2003): Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés (Open Access Initiative). Kitekintés és körkép. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 50. évf. 6–7. sz., 236–249. p. Dudás Anikó (2007): Választható nyílt hozzáférés (Open Access Open Option) – Az Oxford University Press és a Cambridge University Press folyóiratainak modellje. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 54. évf. 9. sz. 420–423. p.

100

Ficzkó Ildikó – Keveházi Katalin – Sándor Ákos (2010): Új épület: új és megújult szolgáltatások. Tudományos és Műszaki tájékoztatás 57. évf. 4. sz., 147–159. p. Fischerné Dárdai Ágnes (2011): Szolgáltatásintegráció a Tudásközpontban: Egy koncepció születésének állomásai. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 58. évf. 4. sz., 131–147. p. Karácsony Gyöngyi (2007): A Debreceni Egyetem elektronikus archívuma: a nyílt hozzáférés lehetőségei. Tudományos és Műszaki tájékoztatás 54. évf. 8. sz., 343–351. p. Kőfalvi Tamás – Mészáros Márta – Ónodi Márta (2007): Közgyűjteményi ismeretek. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. (Tanári Tudástár) Nagy Zsuzsanna (2008): Új épület, új szolgáltatások a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 55. évf. 2. sz. 78–83. p. Tóth András(1964): A kötelespéldány-szolgáltatás története Magyarországon. Budapest: Egyetemi Könyvtár. (Az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács kiadványai ; 19.). MEK. Online. http://mek.niif.hu/03200/03248/ Varga Katalin (2003): A felsőoktatási könyvtár. In: Horváth Tibor - PAPP István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 3. köt., A könyvtárak rendszere. Budapest : Osiris (Osiris Kézikönyvek), 133–153. p. Varga Katalin (2003): A szakkönyvtár. In: Horváth Tibor - PAPP István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 3. köt., A könyvtárak rendszere. Budapest : Osiris (Osiris Kézikönyvek), 105–131. p. Webhelyek, adatbázisok  

Nemzetközi információk Nemzeti könyvtárak a világban http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_national_libraries

 

Hazai portál Könyvtárportál http://konyvtar.hu/

    

Közös katalógusok MOKKA http://www.mokka.hu/ MOKKA-R http://www.eruditio.hu/mokka-r/ Theca http://biblio.osb.hu/ Unitas http://www.unitas.hu/, ezen belül a katalógus: http://193.225.124.9:9802/unitas/opac

  

Nyílt hozzáférés Open Access, a nyílt hozzáférés információs portálja http://www.open-access.hu/ OpenDOAR http://www.opendoar.org/

101



Egyes repozitóriumok Archaeology Data Service – (üzemeltetője a University of York) http://ads.ahds.ac.uk/ Debreceni Egyetem Elektronikus Archívuma http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/ Open Access Law Program http://sciencecommons.org/projects/publishing/oalaw/ PhilSci-Archive (University of Pittsburgh) http://philsci-archive.pitt.edu/ PsyDok http://psydok.sulb.uni-saarland.de/ Social Science Open Access Repository (SSOAR) http://www.ssoar.info/ Videotorium http://videotorium.hu/

102

4. Könyvtári honlap, katalógus, adatbázis 4.1. Honlap A könyvtárak a honlapjukon rövid ismertetőt szoktak közölni jellemzőikről, történetükről, a gyűjteményről és az aktuális szolgáltatásokról. Egyéb aktuális információt is közölnek a nyitvatartásról, a könyvtárhasználati szabályzatról: a beiratkozás feltételeiről, a kölcsönzésről, hosszabbításról valamint a rendezvényekről, újdonságokról. A könyvtári honlap más szempontból is fontos: itt találhatók meg azok a menüpontok, amelyek a tájékoztató eszközökhöz, a katalógusokhoz és a digitális szolgáltatásokhoz vezetnek el. Minden könyvtár alapfeladata a gyűjtőkörbe tartozó dokumentumok gyűjtése, megőrzése, feldolgozása, szolgáltatása. Speciális feladatokat is teljesíthet egy könyvtár: a nemzeti könyvtár például azt, hogy az adott nemzet (nyelvi, kulturális, politikai értelemben vett nemzet) kulturális örökségének könyvészeti és egyéb emlékeit megőrizze és a gyűjteményt a kutatás szolgálatába állítsa. Az országos szakkönyvtáraknak az a feladata, hogy az ország területéről összegyűjtsék és szolgáltassák a szakinformációkat és a legalapvetőbb külföldi irodalmat is beszerezzék. Egy felsőoktatási könyvtár feladata biztosítani az oktatáshoz és a kutatómunkához szükséges szakirodalmat és egyéb információforrásokat. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához nyújtanak nagy segítséget a különféle adatbázisok. A könyvtár valódi állományát megtaláljuk az épület falai között a polcokon, illetve a raktárakban. A könyvtárak azonban egyre több távoli elektronikus szolgáltatást is hozzáférhetővé tesznek. A honlapokról tájékozódhatunk a könyvtár által szolgáltatott adatbázisokról, s innen nyílik bejárat a helyi katalógusokhoz, az e-gyűjteményekhez és más, a helyi hálózatról futtatott vagy a távoli bejelentkezéssel is elérhető előfizetett adatbázisokhoz. Különbséget kell tennünk a honlap információi és a honlap ugrópontjain keresztül elérhető különálló könyvtári és más előfizetett adatbázisok között. A különféle adatbázisok rendszerint egymástól függetlenül felépített önálló adatkockák, illetve, annyi adattartály, ahány féle adatbázishoz vagy adatbázis platformhoz biztosít belépési felületet az intézmény. Az adatbázisokban futtatott kereséshez általában át kell jutnunk valamilyen felirattal is jelzett virtuális bejáraton. Az adatbázisok belső információs terében tájékozódnunk kell a rendszer jellemzőiről, adattartalmáról, a keresési lehetőségekről. A felhasználóknak, hogy minél sikeresebben használhassák, tekintetbe kell venniük az adatbázisok olykor más-más jellemzőit.

4.2. Adatbázisok A könyvtárak által szolgáltatott adatbázisok hozzáférés szempontjából nem egyformák. Ez különösen abból vehető észre, hogy szép számban vannak ugyan olyan adatbázisok, amelyeket korlátozás nélkül otthonról is el tudunk érni (online katalógusok, egyes e-könyvtárak, e-gyűjtemények), a fontos adatbázisokat mégis csak távoli bejelentkezéssel, illetve csak a könyvtár vagy egy intézmény területéről használhatunk. Olyan korlátozás is előfordul, hogy csak egyetlen számítógépről, a könyvtárosok bejelentkezésével keresgélhetünk és tölthetünk le cikkeket akár egy másik kontinensen üzemelő szerverről. Táblázatunkban néhány kombinációt foglalunk össze az adatbázisok hozzáféréséről.

103

Hozzáférés módja Online – internet – szabad hozzáférés Online – internet – korlátozott hozzáférés (jelszóval közvetlenül, egyedi bejelentkezéssel elérhető) Online – internet – korlátozott hozzáférés (intézményi hálózat valamennyi munkaállomásáról elérhető) Online – internet – korlátozott hozzáférés (intézményi hálózat egyetlen vagy korlátozott számú munkaállomásáról elérhető) Online – belső intézményi hálózat (több munkaállomásról elérhető lemezek – telepített segédprogram szükséges a működéshez)

Offline – egyetlen CD vagy DVD, amelyet egy számítógépen futtatunk, egyfelhasználós üzemmódban

Példa Könyvtári katalógusok; Magyar Elektronikus Könyvtár FSZEK bejelentkezéssel a Proquest vagy az EBSCO adatbázisok tartalma EISZ-en belül az országos, illetve az adott intézmény által előfizetett adatbázisok; EBSCO, JSTOR, MUSE használata az intézmény hálózatáról Licenctől függően

Monumenta Germaniae Historica; CETEDOC Library of Latin Texts; Hebrew & Aramic Lexicon; International Medieval Bibliography; ókori és középkori forrásszövegek lemezen; Jogtár, Complex Céginfo Goethe Werke; Shakespeare művei angol és magyar nyelven; Királyi könyvek; Iconologia

4.3. A katalógus A könyvtári katalógus általában a gyűjtemény saját állományát tárja fel. A cédulákat lassan teljes egészében felváltják az online katalógusok. A nagyobb könyvtárak is jól előrehaladtak már állományuk visszamenőleges felvitelével. A cédulák anyagának számítógépesítése még nem fejeződött be, erről szükség esetén tájékozódni kell az adott bibliotéka honlapjáról vagy a helyszínen, a könyvtárosoktól. A katalógus bibliográfiai leírásokat és lelőhelyadatokat tartalmaz a könyvtárban található könyvekről, audiovizuális és egyéb dokumentumokról (térképek, szakdolgozatok stb.). Amikor bibliográfiát említünk, akkor csak a művek jegyzékére gondolunk, a létező művek számbavételére, függetlenül attól, hogy azok hol találhatók meg. Elveszett, megsemmisült művekről is készülhet bibliográfia, az elveszett, megsemmisült példányok leírásait azonban a könyvtárak kivonják a nyilvános katalógusukból.

4.4. Keresés a katalógusban Az online katalógusok többféle összetettségi fokozatban használhatók. A keresőfelületeket folyamatosan fejlesztik, néhány év leforgása alatt ezek a felületek sokat okosodhatnak. Egyes könyvtári adatbázisokat az általános webes keresőgépek is indexelik,

104

ám ez még korántsem jelenti azt, hogy az általános keresők minden könyvtári rendszerből felszínre hoznák az adatokat. A keresőrobotok a legtöbb katalógus jellegű adattárhoz nem férnek hozzá, így nem is indexelik. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a katalógusinformációkat nem lehet a legnépszerűbb web-keresőkön keresztül elérni, az úgynevezett mélyweben maradnak, s megkerülhetetlen az adatbázis bejáratát megkeresve közvetlenül, az adatbázis saját keresőfelületéről indítani a lekérdezést. A jelenlegi könyvtári rendszerekben alapvetően két típusú keresési folyamatot lehet indítani, amelyek eredménye is kétféle eredménylista lesz. A két alapvető keresési módot leggyakrabban a következő feliratokkal szokták jelölni: (14. ábra)  

Keresés o Egyszerű keresés o Összetett keresés Böngészés.

Alternatív lehetőség a parancsnyelvi keresés (CCL, Common Command Language). Parancsnyelvnek a lehetséges parancsszavakat és azok használatának szabályait nevezzük. Ezt a lehetőséget csak a keresésben már tapasztalt felhasználóknak lehet ajánlani. Bonyolult kérdések megfogalmazására való, és olyan adatmezők lekérdezésére, amelyek megvannak ugyan az adatbázisban, de az előregyártott online űrlapokon nem látszanak.

14. ábra Keresési lehetőségek (OSZK katalógus)

4.4.1. Keresés Gyorskeresés A legegyszerűbb változatban bármilyen szót vagy szókombinációt kereshetünk le: keresés szószűréssel, szóra szűrve. Helyesebben: keresés a megadott szó/szavak írásos képére, a betűk sorozatára, karaktersorra. Az eredménylistában, a megadott szavak előfordulásairól kapunk információt. Ha a keresőkifejezés alkalmas arra, hogy fején találja a szöget, akkor minden további fáradság nélkül elő is jön a bibliográfiai tétel, s már rohanhatunk is tovább. A gyorskeresődoboz kikerülhet a könyvtári honlap valamelyik sarkába is, így a honlapról egyetlen kattintással egyenest az adatbázis szívébe juthatunk. (15. ábra)

105

15. ábra Gyorskeresést fogadó szövegdoboz (OSZK honlap jobb felső sarkának részlete)

Egyszerű keresés Egyetlen (vagy kettő-három) keresőmező kínálkozik fel, amelynek alapértelmezett beállítása a „Bármely kulcsszó”, ugyanúgy, mint általában a gyorskeresőkben. Kulcsszavas vagy szabadszavas keresésnek is nevezzük ezt a lehetőséget. A keresett szóról nem mondjuk ki, hogy milyen kategóriába tartozzon, így ha a kovácsmesterségről keresünk könyvet, akkor könnyen a listába keveredhet az összes Kovács nevű szerző műve is. Ha a keresőkifejezésünk nem elég speciális, akkor nagy és kusza találati halmazra számítsunk. Határozottabb fellépésű felületnél, ahol mezőspecifikus beállításra van lehetőség, alapértelmezésben általában a „Szerző” áll, de ezt más szempontra is ki lehet cserélni, így pontosíthatjuk óhajunkat, és beállíthatjuk, melyik mezőben is fusson le a keresőkérdés (szerző, cím, tárgyszó stb.). Ez utóbbi esetben már „pontos” keresést hajtottunk végre. Sok adatbázisban feléledtek a tételeken belül az egyes adatelemekre – nevekre, tárgyszavakra – telepített csatolók (linkek). Egyes esetekben jó stratégiának bizonyulhat az az okoskodás, hogy a felmerülő kérdésünket jellemző nagyon karakteres szóval a gyorskereső menükből „fejest ugrunk” az adatbázisba. Így rövid úton eljutunk egy teljes rekordhoz, ott megnézzük, milyen linkek találhatók a szerzőhöz, tárgyszóhoz stb. rendelten, ha ezek megfelelnek, akkor kattintással már át is léphetünk egy szerző teljes munkásságának jegyzékéhez, s ott folytathatjuk a mű kiválasztását. Más esetben egy műnél, ami majdnem megfelel, de nem egészen jó, a tárgyszóra kattintva, más művek rekordjain keresztül körülnézünk: ki foglalkozott még a témával, vagy visszalépve a betűrendes szótárhoz, ott keresünk hasonló, számunkra megfelelőbb fogalmakat. Összetett keresés (pontos keresés, haladó keresés) A kereshető adatmezők és a különféle beállítások legteljesebb palettája mutatkozik meg. Azoknak való a használata, akik már gyakorlottabbak a könyvtári adatbázisok lekérdezésében; ismerik a dokumentumok fajtáit; értelmezni tudják a könyvészeti és dokumentációs fogalmakat és adatokat; ismerik már közelebbről is az adott gyűjteményt; nem szeretik az áttekinthetetlen találati listákat; a „valami jó lesz” gondolat helyett határozottabb céllal keresik fel a katalógust. (16. ábra)

106

16. ábra Keresés – az összetett kereső űrlapja (Huntéka, PPKE JÁK)

Néhány tudnivaló:  Az egyes keresőmezőkbe pontosan kell megadnunk a keresőkifejezéseket: a szerző nevét vagy a mű címét stb. Kevés könyvtári adatbázis van még felkészítve az elgépelések felismerésére, vagy a hasonló címek, nevek listájának felkínálására – az általános web-keresők ebben a képességben előrébb járnak.  Amennyiben több mezőben adunk meg adatot, a mezők közötti kapcsolatot is ellenőrizni kell. Alapértelmezett beállításban ÉS kapcsolat szokott szerepelni az egyes mezők között. Ha szükséges, átállíthatjuk VAGY, illetve NEM (DE NEM) logikai kapcsolatra, attól függően, hogy bővíteni vagy szűkíteni szeretnénk-e a találatok számát. (Bővebben lásd hozzá a 7., Az információkeresés műveletei c. fejezetet.)  A keresőűrlapon az alapértelmezésben megjelenő mezőcímkék felcserélhetők a választólistában felkínált szempontokkal.  Nem érdemes túl sok mezőt kitölteni, elegendő megbecsülésünk alapján a legkevesebb elégséges keresőkifejezést megadni; ha túl sok a találat, utólag is lehet megfontoltan szűkíteni.  A kezdők rendszerint a kulcsszavas (bármely szavas) gyorskeresőt vagy a több mezős űrlapos felületet használják, viszont előfordul, hogy így a keresés nem jár sikerrel. Ebben az esetben, nem biztos, hogy azonnal fel kell adni a reményt. A legbiztosabb, ha a „Böngészés” menüpontnál ellenőrizzük a betűrendes indexben: Igaz-e, hogy nincs semmi egy adott szerzőtől vagy szerzőről? Lehet, hogy csak másképp kellene beírni a szerző nevét vagy a címet kellene egy kicsit pontosabban megadni. Lehet, hogy érdemes átgondolni a megadott keresőprofil logikai szerkezetét; lehet, hogy csak megfelelőbb mezőt kellene használni: a szekunder irodalmat nem a szerzőnél, hanem a tárgyszónál vagy a „Név tárgyi melléktétel”-nél kell keresni – erről a leghelyesebb, ha tájékozódunk a segédletek, súgók alapján.  Technikai lehetőség – kevesen használják – a karakterek helyettesítése (jokerkarakterek), az úgynevezett csonkolás és maszkolás. Jelük általában * ? ! # %. Használatukról tájékozódni kell a súgókból. 107

o Csonkolás: a keresendő kifejezés jobbról vagy balról való „levágása”, csonkolása. Akkor érdemes használni, ha kulcsszavasan keresünk és a toldalékokat vagy az előtagokat ki szeretnénk küszöbölni. Például: reneszán*  találati eredmény: reneszánszban, reneszánszról, reneszánsszal, stb. *reneszán*  találati eredmény: elő-reneszánsz, korareneszánsz, reneszánszról stb. o Maszkolás: egy karaktert helyettesít. Kiejtési változatok, helyesírási változatok árnyalására való – hogy ne zárjuk ki a találati listából a variánsokat. Például: v?r?s  találati eredmény: veres, vörös További általános tudnivaló a webes katalógusokról:  A névelők (a, az, the, an, die, l', il stb.) az adatbázisban nem vesznek részt a keresésben (ezeket úgynevezett stop-listákkal iktatják ki a keresés folyamatából). Általában nem zavarja az adatbázist a névelő, de megtörténhet, hogy a névelővel beírt kifejezés értelmezhetetlen a rendszer számára (például: Irodalmi tanulmányok és kritikák 2006-ig; Szocioweb 2006-ig adatbázisok, FSZEK).  Előfordul, hogy a címsor kezdetén lévő római számokat arab szám beírásával kell keresni. A keresőfelületeken és a találati listákat megjelenítő interaktív menük számos más lehetőséget is felkínálnak. Hasznos lehet a találati listák kiválogatása, a rekordok elmentése, a válogatott bibliográfia jegyzékben való megjelenítése, nyomtatása vagy exportálása szöveges dokumentumba, e-levélen keresztüli elküldése. Hasznos lehet a rekordok alapján a könyvek előjegyeztetése vagy cikkek másolatának kérése, online ügyintézéssel.

4.4.2. Böngészés A kissé félrevezető megnevezés szabályos betűrendes listázást jelent. A képernyőn megjelenő eredmény a könyvekben található betűrendes mutatókhoz, indexekhez, a szótárak, lexikonok betűrendes címszavaihoz hasonlítható. Az online felületen beállítható, hogy milyen fajta indexet szeretnénk lehívni: szerző, cím, tárgyszó szerinti listát, illetve más adatelem-típus is előfordulhat a választólistában. A szövegdobozba beírt karakterek az index meghatározott betűrendi helyére visznek: ha például valaki bizonytalan egy név írásában, nem tudja mondjuk, hogy a Szózat szerzőjének nevére hogyan is kellene keresni – Vörösmarti, Vörösmarthy, Vörösmarty-e a helyes névalak –, akkor beírhatja a karaktereket addig a betűig, ameddig biztos a dolgában: „Vörösmar” , a betűrendes lajstrom pedig megkönnyíti a további lépést a név kiválasztásában. A böngészés funkcióval szemügyre vehetjük az adatbázisban található indexeket: a szerzők névsorát, a címlistát, a cím szavaiból generálódó kulcsszavakat és a mű tárgyaként felvett szerzőket, ha egy adott szerzőről írt műveket keresünk. A szerzők neve, a művek címe, a tárgyszavak egyben összegyűjtik és csatolják a kapcsolódó bibliográfiai tételeket. (17. ábra)

108

17. ábra Böngészés szerzői indexben – a nevekre kattintva a kapcsolódó tételek listája jelenik meg (PPKE BTK katalógus)

Innen tanácsos elindulni, ha a következő helyzetekről van szó:  

  





ismert adatelemre (szerző, címkezdet, kulcsszó, tárgyszó) keresünk nem vagyunk egészen biztosak a dolgunkban (például abban, hogyan írják helyesen a szerző nevét vagy hogyan van írva a szerző neve. Ugyanígy bizonytalanságot válthat ki az eredetileg nem latin írásmódú név, cím a görög, arab, héber, cirill írások latin betűs transzliterációja, az olvasó bizonytalan lehet, milyen átírást alkalmaz a katalógus, és vajon gondoskodott-e megfelelő utalórendszerről. Itt ellenőrizhetjük legkönnyebben, milyen névformát használ az adatbázis (például: Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin / Solženicyn, Aleksandr Isaevič; ’Omēros / ’Omīros / Homēros / Homérosz stb.). Egyes nagyobb katalógusokban arra is kell számítani, hogy a régi cédulák digitalizálásával esetleg régebbi írásmóddal kerültek át a besorolási nevek, amelyek még nincsenek egységesítve, így egyetlen szerzői névalak nem biztos, hogy minden információt felszínre tud hozni. át szeretnénk tekinteni, milyen tárgyszavakat használhatunk a kereséshez, milyen szókészletet épített be ehhez az adatbázis biztosan tudjuk, hogyan kezdődik egy cím szeretnénk megnézni, hogy egy műnek milyen fordításai vagy kiadásai jelentek meg (például milyen fordításokban van meg Cervantes Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha c. műve és Madách Ember tragédiájának milyen szövegkiadási vannak meg a könyvtárban) a kiadó neve a kiadványon szereplő forma szerint kerül be, ezért kiadó szerinti keresésekre a könyvtári adatbázisok általában nem alkalmasak, csak úgy, ha az előforduló névváltozatokat figyelembe vesszük, s ugyanez érvényes a kiadás helyére is (például Bécs / Wien; Magyar Tudományos Akadémia / Hungarian Academy of Sciences / MTA / HAS) az ellenőrzött névalakokat, szavakat a „Keresés” űrlapban is fel szeretnénk használni, és ott más szempontokat is bevonni a keres menetébe, több szempont szerint keresni (a beépített szótárak keresőszavai átemelhetők a többmezős keresőűrlapba vagy felhasználhatók a CCL lekérdezésnél). 109

Az adatbázisban tehát betűrendben megjeleníthetők (1) a szerzői nevek, a szerző nevére kattintva pedig kilistázhatjuk a szerző könyvtárban megtalálható összes művét. (2) A tárgyszavak betűrendes listájában áttekinthetjük, hogy milyen fogalomkörökkel lehet témára keresni, s egy kiválasztott fogalomra kattintva a témakörrel foglalkozó összes művet megkaphatjuk. (18. ábra) Figyelemre méltó még (3) a szerzőkről és műveikről szóló szekunder irodalom keresésének lehetősége. Általában a „Tárgyszó” mezőnél megjeleníthető betűrendes jegyzék nemcsak témaköröket, hanem a szerzői művekhez kapcsolódó „róla szóló” szakirodalom feltárását is lehetővé teszi. (19. ábra)

18. ábra Böngészés tárgyszólistában – a személyek, földrajzi nevek is témát jelentenek (FSZEK katalógus)

Néhány tudnivaló:  Idegen nevek az indexekben a családnév (vagy családnév funkciójú név) + keresztnév sorrendben szerepelnek, például: Calvino, Italo Cervantes Saavedra, Miguel de Fellini, Federico Goethe, Johann Wolfgang von Petrarca, Francesco Poe, Edgar Allan Shakespeare, William 

A szerzők névlistája gyakran nemcsak személyneveket tartalmaz, hanem az úgynevezett testületi szerzőket: szervezetek, társulatok, intézetek, államigazgatási szervek, konferenciakiadványok esetében ezek közreadóit is, a hivatalos elnevezésükkel, ezért a jegyzék segítségével intézmények kiadványai, szerzetesrendek, pápai bizottságok, állami kormányzati szervek, egyesületek és más szervezetek által közreadott munkák is listázhatók. Némelyik keresőfelületen a személyek és testületek jegyzéke különválasztható.

110

1956-os Magyar Forradalom Kutatóintézete (Budapest) Magyar Tudományos (Budapest)

Történetének

Akadémia.

Dokumentációs

Ókortudományi

és

Kutatócsoport

Magyarország. Országgyűlés Ordo Sancti Benedicti. Congregatio Hungariae. Pannonhalmi Főapátság Országos Tudományos Diákköri Konferencia (28.) (Humán Tudományi Szekció) (2007) (Székesfehérvár) Pontificium Consilium de Communicationibus Tömegtájékoztatási Eszközök Pápai Tanácsa) 





Socialibus

(A

Érdemes a betűrendes indexet használni akkor is, amikor több azonos nevű szerzőbe ütközünk. Az igényesebben kialakított adatbázisokban a névlistában olyan megkülönböztető elemek szerepelnek, amelyek segítségével kiválasztható az a személy, akit keresünk. A sok Kovács István között így különbséget tudunk tenni, és beazonosíthatjuk pont azt a Kovács Istvánt, amelyik munkásságát meg szeretnénk ismerni. Az adatbázisok névindexei névváltozatokat is tartalmaznak, ám lehet, hogy nem jegyeznek éppen minden névváltozatot. Ha egy általunk ismert név alapján első körben nincs találat, érdemes néhány névváltozatot még kipróbálni, és ellenőrizni a névindexben is a név, illetve a szerző, színháznév, szervezet, folyóiratcím stb. meglétét. Tájékozódnunk kell arról, hogy az előttünk álló adatbázis milyen mélységű és milyen jellegű tárgyszólistát vezet. Vannak olyan könyvtári katalógusok, amelyek egyben szakbibliográfiák is, érdemes a tematikai keresési lehetőségeket az adatbázisba beágyazott tárgyszavas szótáron keresztül is kiaknázni, a tárgyszólisták betűrendes áttekintésével is (lásd például a FSZEK szociológiai, az OPKM pedagógiai irányultságát, az OSZK és más könyvtárak tárgyszavas indexeit).

111

19. ábra Böngészés tárgyszólistában – szerzők vagy szerzői művek szakirodalmának felkutatása; földrajzi helyekről szól irodalom (PPKE BTK katalógus)

4.5. A bibliográfiai leírás – könyvészeti adatok a katalógusban A bibliográfiai leírás a dokumentumok legjellemzőbb adatainak följegyzését jelenti. Az adattárakban a dokumentumok, a művek (könyvek, cikkek, filmek) helyett állnak, róluk közölnek információkat. A leírások lehetővé teszik a könyvek, CD-ROM-ok, hangzó anyagok, videók és számos más dokumentumfajta azonosítását és visszakeresését. A szabványos módon és szabványos sorrendben lejegyzett adatelemek (könyvészeti adatok) bibliográfiai tételt alkotnak, számítógépes adatbázisban ez a bibliográfiai rekord, cédulakatalógusban pedig a katalógustétel. A legfontosabb adatelemek, amelyek az adatbázisban különböző mezőkbe kerülnek, könyvek esetében a következők:  szerző  cím  közreműködők  kiadás  megjelenés helye  kiadó  a kiadás éve  terjedelemi adatok  sorozati adatok  tartalomjelölők (tárgyszavak, osztályozási jelzetek)  különféle azonosítók (kódok) A könyvészeti adatokon kívül egy-egy könyvtári katalógus tartalmazza még a lelőhelyre, a dokumentum státuszára és hozzáférésére vonatkozó információt (polcjelzet, raktári jelzet, leltári szám, elektronikus elérés; státusz: kölcsönözhető-e, polcon van-e vagy esetleg már kikölcsönözték, mikor hozzák vissza stb.). 112

Azonos adatféleségek szavaiból szótárak, indexek: név-, cím- és másféle szólisták képződnek. Ezek különleges feladatot szolgáló betűrendes listák: fő feladatuk az, hogy a felhasználót segítsék a kereséskor; a keresés folyamatát és a találatok megjelenítését pedig tegyék ellenőrizhetővé, irányíthatóvá. A szótárak, indexek szavai egyben kapcsolatokat tartalmaznak más adatelemekhez. Egy-egy szerző neve például műcímekhez kapcsolódik. Az indexek, szótárak szavai egyben gyűjtőpontok, ugrópontok, csatolók, linkek, gyűjtőszók.

4.5.1. Bibliográfiai tételek – katalógusrekord A katalógusok alapegységei a dokumentumok bibliográfiai tételei, közkeletű néven a címleírások vagy könyvészeti adatok, szakmai nyelven a rekordok. A rekordok egy-egy dokumentumról közölnek adatokat. A bibliográfiai közlés a könyvtári katalógusokban sokkal részletesebb, mint ahogyan azt a tudományos írásművek szövegeiben, a hivatkozásokban szokásos megadni. A könyvtárak nemcsak részletesebben, hanem több szempontra kiterjedően közölnek adatokat, ugyanis a tételek a nemzetközi és a magyar szabványok szerint készülnek. A katalógusok és más hasonló bibliográfiai adatbázisok arra is törekszenek, hogy adataik bekapcsolhatók legyenek a hazai és a globális könyvtári rendszerbe, és fordítva, adataikkal a globális bibliográfiai rendszerhez kapcsolódjanak. Egy-egy dokumentum leírása tehát a hazai és nemzetközi bibliográfiai rendszerbe illeszthetően készül el, a rekordok e rendszer alapegységei. A bibliográfiai rendszerhez való kapcsolódás azt jelenti, hogy ezeken az adatokon keresztül fel lehet tárni egy szerző életművét (összes művét), az egyes művek kiadásait, és meg lehet keresni, hogy egy konkrét kiadvány vagy a művek példányai hol találhatók meg. Ha egy mű sorozathoz tartozik, akkor meg lehet keresni a sorozathoz tartozó többi kiadványt is és így tovább, különféle más szempontok szerint tovább lehet haladni a katalógusban felkínált fókuszok, a besorolási adatok nyomvonalain. A rekordok adatai három fontosabb csoportba sorolhatók:  Leíró rész A leíró rész adatainak körébe tartozik a dokumentum címe, alcíme, a szerző, szerkesztő neve, úgy, ahogyan a könyvön szerepel (ezek az adatelemek kerülnek az úgynevezett „Cím és szerzőségi közlés” leírásába). A könyvek esetében ezután következnek a kiadásra vonatkozó adatok, a megjelenési adatok (a kiadás helye, a kiadó neve, a megjelenés éve). Ha a kiadvány sorozathoz tartozik, akkor feltüntetik a sorozat címét, és ha van, a sorozati számot. A leírások részletesen utalnak a dokumentum fizikai jellemzőire is, az általánosabb szempontú dokumentumtípusra és a specifikusabb jellemzőkre is; a fizikai hordozóra, ha az nem az alapértelmezett nyomtatott papírhordozó (illetve nyomtatott nyelvi anyag). Jelölik az oldalszámot, a gerinc hosszát; a nem szokványos kiadványoknál a két vagy három kiterjedésre vonatkozó méretadatokat; hangdokumentumoknál a lejátszási időt stb. A „Megjegyzés” mezőben különféle további információk találhatók a rejtett bibliográfiáról, a mű kiadástörténetéről, az előzményről, folytatásról, szerzőségről stb.  Besorolási adatok A besorolási adatok a tételek „címkéi”, a rendszerezéshez, listázáshoz szükségesek. Besorolási adatok rendszerint: a szerzők, más létrehozók, közreműködők neve; egyéb névadatok: testületek, intézmények, események (konferenciák, találkozók) neve. Továbbá: 113

a dokumentum típusára, műfajára utaló úgynevezett formai tárgyszó; valamint a dokumentumok tartalmát feltáró tárgyszavak vagy kódokkal megadott osztályozási jelzetek. (20. ábra)  Példányadatok, lelőhelyadatok Minden egyes példánynak van valamilyen lelőhelyre utaló jelzete. Az egyes példányok azonosítói egyben lelőhelyadatok is lehetnek (leltárszám, raktári szám, olvasótermi polcjelzettel kombinált leltári szám stb.). Ezekből az adatokból látható, hogy egy-egy műből hány darab található meg a könyvtárban, mi érhető el a szabadpolcokról, mit lehet kikérni a raktárból. Az online katalógusokban az is látszik, hogy ki van-e kölcsönözve egy könyv és mikorra várható a visszahozatala. Ha mód van távoli személyes bejelentkezésre, akkor a példányadatokra vonatkozóan személyes utasítások is adhatók: előjegyzéssel lefoglalható egy keresett könyv, s az adott könyvtár szabályzatába foglaltakkal összhangban meghosszabbítható a kölcsönzés. Az új generációs kölcsönzésben pedig elektronikusan, távhasználattal kölcsönözhetünk e-dokumentumokat.

20. ábra Egy könyv rekordja címkés nézetben (OSZK katalógus)

4.5.2. A katalógusrekord változatai Nem általánosítható, csak egyes könyvtári rendszereknél van lehetőség arra, hogy az olvasó a rekordokat többféle nézetben is megjeleníthesse. A következő nézetekkel találkozhatunk: 



Címkés formátum – a felhasználó számára a legérthetőbb változat. (21. ábra) Az adatmezők kategóriáit feliratok jelzik, így egyértelmű, hogy például a „CÍM: Babits Mihály” információegység nem Babits Mihály valamelyik műve, hanem egy olyan könyv címe, amelyik Babitsról szól. Főként, ha ezt még egy másik mező is megerősíti: „TÁRGYI MELLÉKTÉTEL: Babits Mihály (1883–1941)” Cédulás formátum – sorfolytonosan, a katalóguscédulák ismert elrendezésében, nemzetközi szabvány szerinti adatsorrendben, „hosszú” leírással következnek az információk. Az adatok adatcsoportokba rendeződnek, ezeken belül állandó 114

sorrendben következnek az adatok. A cédulás megjelenítésénél, a professzionális adatbázisokban az adatcsoportokat pont zárja le és egy gondolatjel nyitja a következő adatcsoportot (technikai okok miatt olykor kiskötőjel van a gondolatjel helyett). A bibliográfiai adatcsoportok könyvek esetében: 1. Cím és szerzőségi közlés. – 2. Kiadás. – 3. Megjelenés. – 4. Terjedelem. – 5. Méret, fizikai jellemzők. – 6. Sorozat. – 7. Megjegyzések. – 8. Terjesztési adatok, azonosítók. A cédulára rákerülnek a besorolási adatok is: a „fej” részbe kerül az első szerző, alá a besorolási cím (fordítás esetén a mű eredeti címe). A „talp” részbe a dokumentumok tartalmát jelölő tárgyszavak és osztályozási jelzetek valamint a további elsődleges szerzők („Tft.”, jelentése: további szerzői főtétel) valamint a szerkesztők, fordítók stb. – azaz a másodlagos szerzők („Mt.”, jelentése: szerzői melléktétel). (22., 23. ábra) . A cédulás formátum könyvtári modellje könyvek leírásánál: Szerző (az első elsődleges szerző, egységesített besorolási névalakban) Cím : alcím = Párhuzamos cím : párhuzamos alcím / szerző (ahogyan a címoldalon van) ; (szerkesztő) ; (fordító stb.) – Kiadás (ha többedik). – Kiadási hely : Kiadó, év. – Terjedelem ; méret. – (Sorozat címe, ISSN ; sorozatszám) Megjegyzés: Bibliogr. … (rejtett bibliográfia, előzmény, folytatás stb.) ISBN Tmt. (személy, tárgyszóként, tárgyi melléktételként: Szerző. Mű) Tárgyszavak Osztályozási jelzetek Tft. (személy, további főtétel: három szerzőig a további két elsődleges szerző) Mt. (személy,testület melléktételek: szerkesztő, fordító, közreadó stb.) Dolgozatban, az eddigi gyakorlat szerint, sorfolytonos bibliográfiai leírással szokták kérni a felhasznált szakirodalom jegyzékét, egyszerűsített leírással. Modellje könyvek esetében (a tagolási jel vessző is lehet, egyes adatelemek sorrendjére nincs általános szabály): Szerző, szerkesztő (besorolási névalak): Cím: alcím. (Fordító a szépirodalmi műveknél, vagy ha fontos). Kiadás (ha többedik). Kiadási hely, év, Kiadó. (Sorozat címe, sorozatszám)

115

21. ábra Diafilm tétele (OSZK katalógus)

22. ábra Cédula formátumú tétel, a besorolási adatok a továbbiakban rövidítve: BA (OSZK katalógus)

116

23. ábra Elektronikus dokumentum (DVD lemez) cédula formátumú tétele (OSZK katalógus)

Könyvtári szakmai célokra egyéb formátumok is megjeleníthetők. A MARC (Machine Readable Cataloguing) formátum könyvtárak közötti adatcsere formátum, a rekord szerkezetében láthatók az adatmezők kódjai is. Az XML változat a webes alkalmazások előtt nyerhet jelentőséget, és alkalmasint más formátumokkal is találkozhatunk

4.6. Összefoglaló és analitikus leírás 4.6.1. Többkötetes könyvek Több katalógus a többkötetes műveket két lépcsőben, (1) összefoglaló szintű leírással és (2) a kötetekről készített leírással képviseli. A többkötetes művek esetében az összefoglaló tétel csak azokat az adatokat tartalmazza, amelyek valamennyi kötetre, azaz mindegyik részegységre jellemző. Ezek a kötetek közös adatai. (24. ábra) A második lépcsőben pedig azok az információk szerepelnek, amelyek csak az adott kötetet jellemzik. Például: A magyar irodalom történetei c. kézikönyv három kötetben jelent meg. Az első lépcsőben van az összefoglaló leírás, itt csak azok az adatok vannak, amelyek mind a három kötetben megtalálhatók. Csak a legfontosabb elemekre szűkítve: A magyar irodalom történetei / [főszerk. Szegedy-Maszák Mihály]. – Budapest : Gondolat, 2007. – 3 db ; 25 cm

117

24. ábra Többkötetes mű összefoglaló tétele címkés formátumban (OSZK katalógus)

A leírásokban a szerzőségi közlés adatmezőben a szögletes zárójelbe tett információ azt jelenti, hogy az adat a valóságban nem közvetlenül a címoldalon található, hanem vagy a címoldal verzóján vagy más előzéklapról származik az átírás. Láthatjuk, hogy a terjedelemre és méretre vonatkozó oldalszám/cm helyett csak a kötetek száma szerepel a gerincmérettel (3 db ; 25 cm). A kötetek részletesebb adatait az OSZK LibriVision rendszerében a kapcsolódó tételek azonosítószámára kattintva lehet kibontani. (25. ábra)

118

25. ábra Többkötetes mű első kötetének analitikus tétele.

4.6.2. Kötetleírás monografikusan Egyes könyvtári rendszerekben más megoldások is láthatók az össz-adatok és a kötetadatok összekapcsolására, ezekről az adottságokról a konkrét rendszer esetében tájékozódnunk kell. Gyakori megoldás az összevonás, a monografikus kötetleírás: az össz-mű címe után máris az adott kötet címe, majd a dokumentumon feltüntetett szerzőségi és impersszumadatok következnek. Ez a leírás összevon, egyszerűsít, és technikailag kevésbé bonyolítja a keresőrendszerek szerkezetét. Egy-egy tételből azonban csak a szóban forgó kötet adatai hámozhatók ki, nem tudunk meg semmit a teljes sorozatról, például, hogy 2 vagy 24 kötetes munkáról van-e szó. (26. ábra) Ahhoz, hogy a több kötetben kiadott össz-művet áttekinthessük, végig kell nézni az összes kötet leírását, miközben sok adatelem – köztük a főcím – monotonon ismétlődik. Három-négy kötetnél ez nem jelent gondot, a húsznál is több darabban megjelent műveknél viszont annál inkább, különösen, ha az online lajstromba, azonos címmel, az újabb kiadások kötetei is belekeverednek.

26. ábra Egy kötet monografikus leírással, címkés formátumban (Huntéka, PPKE BTK)

Analitikus feltárás Analitikus tételekkel a gyűjteményes kötetek önálló részeit és a folyóiratok cikkeit tárják fel, így azok a saját szerzőjükkel és címükkel egyenként is bekerülnek az adatbázisba és kereshetőkké válnak. Az analitikus feltárásnak köszönhető tehát a dokumentumok kisebb információs egységeinek külön-külön kereshetősége és rendszerezhetősége. Több külföldi könyvtár bevezette, hogy a könyvek tételeinél megjelentetik a könyvek tartalomjegyzékét és a 119

szakfolyóiratokban megjelent ismertetőket is linkelik (vagy bibliográfiai tétellel vagy teljes szöveggel). A zenei lemezek katalogizálásánál rég bevett gyakorlat, hogy a lemezen lévő számokat az előadókkal, zeneszerzőkkel, karmesterrel és más fontosabb adattal együtt kereshetővé teszik. A dokumentumok részegységeinek gyűjtőneve a részdokumentum. A részdokumentumok lehetnek fejezeteket, tanulmányok, folyóiratcikkek, térképek, grafikonok, illusztrációk, reprodukciók, kollekciók egy-egy darabja, kódexek ábrái stb. Az analitikus rekordok sohasem állhatnak önmagukban, mindig tartalmazniuk kell a kapcsolódó forrásdokumentum adatát, rendszerint ezt jelzi az „in”szócska, vagy más jel, például az egyenlőségjel „=”. Nagyfokú járatlanságra és információs műveletlenségre utal, ha valaki egy online folyóiratcikket nem ismer fel, nem néz körül a cikket körülvevő információs térben, és egy folyóiratcikkre mindössze a szerző nevével, a cikk címével és a webcímmel hivatkozik. Még nagyobb balgaságra utal, ha egy internetes dokumentum-hivatkozásból esetleg a szerző neve is elmarad, csak azért, mert a véletlenül horogra akadt weboldal egy nagyobb munka egyetlen fejezete, és a szerző nevét csak körülményesebben lehetett volna feltárni. A korrekt megjelenítésért, a kellő informálásért, a dokumentum úgynevezett metaadatainak helyes feltüntetéséért, természetesen maguk a szolgáltatók is sokat tehetnek. Ennek egységes, kielégítő színvonalú megjelenítési kultúrája azonban még nem alakult ki. Egyelőre azt tudjuk csak javasolni, hogy amíg a forrás eredetét és környezetét mívesebben jelző technológiák nem alakulnak ki széles körűen, addig is maradjunk körültekintőek, és az internetről felhasznált dokumentumok környezetét, a menüpontokat, a kapcsolódó oldalakat is meg kell vizsgálni, mielőtt jegyzékbe vennénk a művet, egyszóval, alaposabban próbáljunk tájékozódni a forrásról. Ennek igen egyszerű módja például, ha az URL-t visszatöröljük az első megtekinthető oldalig vagy menüpontig. A web dokumentum internetes címében az útvonal alacsonyabb szintjeit is megvizsgálva, esetleg a gyökérig visszatörölve, a honlap nyitóoldalához vagy a menüpontok kezdőoldaláig jutunk, és itt jól körülnézhetünk. A könyvtári és dokumentációs rendszerekben a forrásdokumentum kifejezés helyett használják még a befoglaló/befogadó dokumentum vagy gazdadokumentum elnevezést is. Nincs erre vonatkozóan megállapodott, széles körben, kontextus nélkül használható kifejezés – a keresőeszközök feliratai nagyon változatosak, erről mindig tájékozódnunk kell a gyakorlatban. Könyvtári katalógusok ritkábban tartalmaznak analitikus tételeket is könyvek és folyóiratok cikkeiről. A magyarországi könyvtárak közötti munkamegosztásban ezt a feladatot az országos cikkadatbázisok, az országos gyűjtőkörű szakkönyvtárak és a humán területeket figyelő HUMANUS adatbázis végzi. A magyar irodalom történetei c. kézikönyv példájánál maradva, ha a köteteket egyenként is kézbe vesszük, láthatjuk, hogy egy-egy kötet sok tanulmányt közöl. Azt is megfigyelhetjük, hogy az írásoknak más-más szerzője van. Ha analitikusan szeretnénk feltárni a kötetek tartalmát, akkor eljárhatunk úgy is, hogy (1) a többlépcsős megoldással egymás alá írjuk az össz-mű tételét és (2) az adott kötetet is leírjuk. Ezek után (3) egyenként a kötethez kapcsoljuk az önálló tanulmányok analitikus tételeit. A bibliográfiai mozaik-kockákból aztán kirajzolódhat egy-egy kötet teljes bibliográfiai adatsora. Az adatsorokat átfutva pedig kialakulhat a kép a kötet tartalmáról, érzékelhetővé válhat a színvonala, s már előzetesen is meg tudjuk ítélni, felhasználható-e a saját munkánkhoz. Az összevonó, egyszerűsítő eljárással a szintek számát csökkentjük, és csak két lépést teszünk: (1) elkészítjük az előzőekben ismertetett eljárással az össz-kötet és a konkrét kötet összevont tételét, (2) ezután következhetnek az „analitikák”, a tanulmányok tételei. Példánkban A magyar irodalom történetei c., három kötetben megjelent irodalomtörténeti kézikönyv első kötetéből adunk egyszerűsített bibliográfiai szemelvényt,

120

csak néhány írást ragadunk ki, a lapszámok sorrendjében. A HUMANUS adatbázisban megtalálható a kötetek összes tanulmánya. Három szintű elrendezés: A magyar irodalom történetei. / [főszerk. Szegedy-Maszák Mihály]. – Budapest : Gondolat, 2007. – 3 db ; 25 cm 1. köt., A kezdetektől 1800-ig / a köt. Szerkesztői Jankovits László, Orlovszky Géza. – 703 p. Madas Edit: A szóbeliség és az írásbeliség határán : 1192–1195: A Halotti beszéd. – 59–70. p. Vizkelety András: A magyar líra első fennmaradt terméke : 1250–1300: Ómagyar Mária-siralom. – 71– 77. p. … Horváth Iván: Balassi könyve : 1590: Elkészül Balassi "Maga kezével írt könyve". – 351–362. p. … Thimár Attila: "Leveledet vettem, verseid csudálom". 1777: Besenyei György Társasága. – 614–626. p. … 2. köt., 1920-tól napjainkig / a köt. szerkesztői SzegedyMaszák Mihály, Veres András. – 922 p. 3. köt., 1800-tól 1919-ig / a köt. szerkesztői Szegedy-Maszák Mihály, Veres András. – 927 p. Két szintű elrendezés: A magyar irodalom történetei. 1. köt., A kezdetektől 1800-ig / [főszerk. Szegedy-Maszák Mihály] ; a köt. Szerkesztői Jankovits László, Orlovszky Géza. – Budapest : Gondolat, 2007. – 703 p. ; 25 cm Madas Edit: A szóbeliség és az írásbeliség határán : 1192–1195: A Halotti beszéd. – 59–70. p. Vizkelety András: A magyar líra első fennmaradt terméke : 1250–1300: Ómagyar Mária-siralom. – 71– 77. p. … Horváth Iván: Balassi könyve : 1590: Elkészül Balassi "Maga kezével írt könyve". – 351– 362. p. …

121

Thimár Attila: "Leveledet vettem, verseid csudálom". 1777: Besenyei György Társasága. – 614–626. p. A magyar irodalom történetei. 2. köt., 1920-tól napjainkig / [főszerk. Szegedy-Maszák Mihály] ; a köt. szerkesztői SzegedyMaszák Mihály, Veres András. – Budapest : Gondolat, 2007. – 922 p. ; 25 cm A magyar irodalom történetei. 3. köt., 1800-tól 1919-ig / [főszerk. Szegedy-Maszák Mihály] ; a köt. szerkesztői Szegedy-Maszák Mihály, Veres András. – Budapest : Gondolat, 2007. – 922 p. ; 25 cm

4.6.3. Folyóiratok A folyóiratokról is készülhet összefoglaló leírás. A leírás tulajdonképpen egy törzslap, amelyre a folyóirat első számának adatai részletesebben kerülnek rá. A folyóirat életét követve a törzslapra folyamatosan rávezetik a folyóiratnál bekövetkezett változásokat vagy más rendkívüli történéseket, regisztrálják a mellékletek jelentkezését vagy a különszámok megjelenését. A folyóirat beérkezését kardexlapokon vezetik. Egy-egy évfolyam teljessé válásával kerekedik ki a folyóiratok egy-egy tárgyévével lezáruló kötete (kivételek természetesen előfordulnak). A könyvtári katalógusokban egy-egy folyóirat rekordjánál csak átfogóan szokták jelölni azt, hogy a folyóirat melyik időszakának anyagát őrzi az adott könyvtár. A hazai folyóiratokról a legteljesebb bibliográfiai adatokat a nemzeti könyvtár regisztrálja. Az alapleírásban, ha az őrzőhelyen rendelkezésre áll, az induló szám adatai találhatók meg. A főcím, alcím után a szerzőségi adatok között a közreadó intézmény, a főszerkesztő és egyéb közreműködők szerepelnek – attól függően, hogy a lap mit tüntet fel. Az induláskor alkalmazott számozást is rögzítik, továbbá a megjelenési adatokat, a formátumot, ha aktuális, a sorozatot és természetesen a nemzetközi azonosítószámot (ISSN). ISSN-t nem osztanak ki visszamenőlegesen a megszűnt lapoknak, így a Nyugatnak például nincs ilyen nemzetközi száma. Ugyanakkor, a kurrens folyóiratok régebbi időszakára is kiterjesztik az azonosítót, ha a nemzeti könyvtár állományában megvan a teljes sorozat. Ez azt jelenti, hogy például az 1867-ben indult Századok c. folyóirat egész életciklusára érvényes ez a jelzet, ennek értelmében a legelső lapszámot is azonosítja. (Gazdag 2008, 11) A „Megjegyzés” mező a nagy múltú folyóiratoknál egész kiadástörténetté duzzad: itt rögzítik a kiadók adatainak változását, a kisebb címváltozásokat, a szünetelést – újraindulást, új folyam indítását, a megváltozott periódusosságot, a mellékleteket, a tematikus különszámokat, a repertóriumok, tartalommutatók megjelenését és más történéseket a lap életében. Sajtótörténeti, szakfolyóirat-történeti adatok keresésénél jól hasznosíthatók ezek a gondosan feljegyzett információk. (27. ábra)

122

27. ábra Az egyik legrégebbi magyar szakfolyóirat, a Századok (1867-) törzslapja (OSZK katalógus – Amicus, a rekord állandó internet azonosítója: http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1001828)

A könyvtári honlapokon rendszerint megtalálható egy külön szöveges lista is az aktuálisan előfizetett nyomtatott folyóiratokról, azokról, amelyek rendszeresen beérkeznek, a folyóiratolvasóban kézbevehetők, a cikkekről pedig fénymásolat készíthető. A nagyobb magyarországi könyvtárak bejelentik folyóirataik állományát az OSZK központi adatbázisába, a Nemzeti Periodika Adatbázisba (NPA). Az adatokkal folyamatosan töltődik fel az adatbázis, s innen tájékozódhatunk az országban megtalálható külföldi folyóiratokról is. A folyóiratok analitikus, azaz a folyóiratok cikkeinek egyenkénti, tételes feldolgozása országos méretekben más jellegű munka, ezzel másfajta adatbázisok törődnek. Magyarországon ilyen például a Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa (MATARKA) és a Humántudományi tanulmányok és cikkek adatbázisa (HUMANUS). Az utóbbi a gyűjteményes kötetek, tehát a szerkesztett könyvek tanulmányainak tételeit – analitikus rekordjait is tartalmazza.

4.6.4. Könyvsorozatok A nemzeti könyvtár a könyvsorozatokról is vezeti a törzsadatokat: a címet, szerkesztőt, közreadó intézményt, megjelenési adatokat, azonosítót, és az életciklusban történet jelentősebb változásokat. A Filozófiai Írók Tára könyvsorozat például 1881-es indulása óta negyedik korszakánál tart: az egyes korszakokat új sorozat indulása és lezárulása, illetve új folyamok jelzik. A 2006-tól életre kelt harmadik folyam jelzi a sorozat folytatódását. (28. ábra)

123

28. ábra Könyvsorozat összefoglaló tétele (OSZK katalógus)

4.6.5. A cikkek bibliográfiai tételei Cikkeket, tanulmányköteteket analitikusan is regisztráló adatbázisokban, szakbibliográfiákban, valamint a tudományos írásművekben is, a leírás tagolása és az elrendezés ideális sorrendje: (1) tanulmány (cikk stb.); (2) a befogadó dokumentum. A kapcsolatot a kettő között rendszerint az „in” szócska (latin: -ban, -ben), vagy más jelölés, adatbázisban adatmező jelzi.

29. ábra Könyvtári adatbázis vs. dolgozat irodalomjegyzéke: Mi kell egy folyóiratcikk adataiból?

Dolgozatban fel kell tüntetni a felhasznált forrásokat, meg kell adni az irodalomjegyzéket. Az irodalomjegyzék formai követelményei szakterületenként, tárgyanként, a dolgozat céljától függően más és más lehet. A főbb hivatkozási stílusokat a későbbiekben részletesebben ismertetjük. Ebben a szakaszban csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy míg a könyvtári katalógusok vagy a könyvtárak által készített szakbibliográfiák adatai részletezők, addig a dolgozat végi irodalomjegyzék csak a legszükségesebb adatokat közli. A katalógusokban alapértelmezetten rendszerint a címkés formátumot látjuk, dolgozatban a sorfolytonos leírás a követelmény. Dolgozatíráshoz használható, a könyvtári és dokumentációs rendszerekhez hozzákapcsolt bibliográfiakezelő segédprogramok már léteznek (RefWorks – előfizetéshez kötött, Zotero – szabad), azonban még kevésbé terjedtek el a társadalomtudományok és bölcsészetek körében, s nem is

124

alkalmazhatók teljes körűen (kézi átalakítások nélkül) a magyar nyelvű dolgozatok jegyzetelési szokásainak megfelelően. Milyen adatokra van szükség a dolgozat irodalomjegyzékének tételeihez? A könyvtári rendszerekben látható adatelemeknél sokkal kevesebbre van szükség. A dolgozatoknak nem kell felépíteniük egy teljes bibliográfiai univerzumot, ezért nincs is szükségük a bővebb, minden elemre aprólékosan kiterjedő címleírásokra. Annyi adatot kell feltüntetni, amennyivel az egyszerűsített leírás alapján is pontosan azonosítható és felkutatható egy dokumentum. (29. ábra) Könyvek Dolgozatban az öt (vagy hat) alapvető elem könyvek esetében: (1) a szerző neve, (2) a mű címe, (3) a kiadás helye, (4) a kiadó neve, (5) a kiadás éve. (6) Ha sorozathoz tartozik a mű, akkor ezt is jelölni lehet. A mű címét több hivatkozási stílusban kurziválva közlik. Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. 6. átd. kiad. Budapest, Balassi, 2008. Könyvrészletek Könyvrészleteknél, a leírás két tagra bontódik, (a) először a tanulmány adatai, majd az őt tartalmazó (b) könyv adatai: a szerző neve, a tanulmány címe; az „in” szócska után pedig a könyv adatai, oldalszám. Vizkelety András: A magyar líra első fennmaradt terméke, 12501300: Ómagyar Mária-siralom. In: Szegedy-Maszák Mihály (főszerk.): A magyar irodalom történetei. 1. köt., A kezdetektől 1800-ig. Budapest, Gondolat, 2007, 71–77. p. Folyóiratcikkek Folyóiratcikkeknél, a leírás két tagra bontódik, (a) először a tanulmány adatai (szerző, cím), majd a közlő (b) folyóirat címe és a számozási adatok (évfolyam, szám, év), oldalszám. Az „in” szócska általában elmarad, helyette vagy egyenlőségjelet („=”) szoktak használni, vagy kurziválják a folyóirat címét. Horkay Hörcher Ferenc: Ottlik Budája: a mitikus város és az emlékezet városa. Tiszatáj, 62. évf. 9. sz. (2008), 105–119. p. Az előzőekben bemutatott példák egyes adatelemei más elrendezésében, más központozási jelekkel szerepelhetnek a könyvtári adatbázisokban – ezeknek az eltéréseknek a többsége az adatelemek jelölésének nemzetközi szabványaiból ered. E szabványok szerint például a főcím és alcím között kettőspont („ : ”) van, a kettős szóköz – balról és jobbról is – szándékos, a jelek mindig megelőzik az adatelemet, és jelentést hordoznak (például az alcím jele az azt megelőző „ : ”). A dolgozatok szakirodalmi jegyzékében az adott szakterületen szokásos jelölést és tagolást kell használni. Dolgozatban is általánosan érvényes viszont a szabály, hogy a kötetek adatait ne a borítóról, hanem a belső címoldalról, illetve a címnegyedív többi oldaláról vegyük. Ha innen

125

hiányzik valamilyen fontos adat (például a megjelenés éve), akkor azt a kolofonból írhatjuk át. Ha utólag kell pótolnunk egy-egy adatelemet, akkor a kiegészítésekhez természetesen használhatjuk a könyvtári rendszereket.

4.6.6. Azonosítók, internetcímek A könyvtári rendszerek bibliográfiai rekordjaiban megtalálhatók a kiadványokhoz rendelt nemzetközi azonosítók. A könyvekhez ISBN, a folyóiratokhoz és könyvsorozatokhoz ISSN, a zeneművekhez ISMN társul. A bibliográfiai rekordokban gyakran előfordulnak különféle internetes címek. Egyes katalógusok, szakbiliográfiák, ha egy dokumentumnak van webes hozzáférése, akkor az elektronikus hozzáférés útvonalát rögzítik a bibliográfiai adatok között. URI, URL, URN Az URI (Uniform Resource Identifier) a karakterekkel megadható azonosítók gyűjtőfogalma; a weboldalak, web-helyek, web-dokumentumok különféle protokollokon keresztüli meghívására, interakciójára alkalmas erőforrás azonosító. Az URI kétfélképp azonosíthat: helymeghatározás alapján (ez az URL) és név alapján (URN). Az URL (Uniform Resource Locator) hozzáférési útvonalat, internetes helymeghatározást jelöl. Az URL nem állandó, a kiszolgálók gyakran költöznek, cserélődnek, eltűnnek a hálózatról, így a könyvtári adatbázisokban is problémát jelent, ha az URL elhal, és frissíteni kell a hozzáférési útvonalat. Az URN (Uniform Resource Name) névvel vagy valamilyen azonosítóval nevez meg egy objektumot, anélkül, hogy arról is árulkodna, az objektum hol helyezkedik el. Leggyakrabban az ISBN-t szokták példaként felhozni: az urn:isbn 978-963-9985-14-8 azonosító az Ottlik kadét történetei c. mű első kiadására utal, csak egyszerűen a létezésére, s nem árul el semmit sem arról, hogy egy-egy példánya hol található meg. Az urn:isbn elemet névtérnek is szokták nevezni. A névtérnek szemantikai funkciója van, azt jelöli, hogy a 978963-9985-14-8 nem egy telefonszám, hanem a könyvészetben használatos azonosító. Az URI-kat különféle web-alkalmazásokban és jelölőnyelvekben használják, a folyamatban vannak az ezekhez kapcsolódó szabványok fejlesztése. Könyvtári környezetben a linkfeloldóknak, átirányítóknak van jelentősége. A Cool URI egyféle bejegyzett, adatbázisban törzskönyvezett és a hálózati kapcsolatokat frissíteni tudó internetcím, ennélfogva mindig a dokumentum aktuális szolgáltatási helyére mutat. Egy másik, főként az internetes tudományos kiadás körében terjedő azonosító a DOI (Document Object Identifier), amely internetes környezetben egyedileg azonosítja a könyvet, a könyvfejezeteket vagy a folyóiratcikkeket. Ez is állandó azonosító, a dokumentum aktuális szolgáltatási helyére irányítja a használót. Az állandósított internetcímeket permanens vagy röviden permalinknek is hívják. DOI A DOI (Document Object Identifier – a dokumentum-objektumok azonosítója) internetes környezetben azonosítja az elektronikus dokumentumot. Fizikai, digitális vagy absztrakt entitások azonosítására egyaránt használják. Az ISBN-hez és ISSN-hez hasonlítható nemzetközi rendszer, „új-generációs URL”, azaz egyfajta állandó internetcím.

126

Az azonosításon kívül a web környezetben ezek az azonosítók egyben élő hipertext kapcsolatokká válnak, s az általános keresők segítségével egy cikk, könyv vagy könyvfejezet felkutatható anélkül, hogy a pontos internetes lelőhelyét ismernénk. A kiadók vagy szolgáltatók a DOI rendszer előnyeit kihasználva, szabadon átrendezhetik internetes oldalaikat vagy átköltözhetnek más szerverekre, ilyen esetekben elegendő alapbeállításokkal frissíteniük a DOI szolgáltatónál az új hozzáférési adatokat. Maga a DOI változatlan marad, stabil hivatkozási ponttá válhat. Az elektronikus dokumentum akárhány e-példányban vagy változatban, akármennyi web-helyen vagy archívumban elhelyezhető ugyanazzal a DOI azonosítóval/hivatkozással, a DOI nem tesz mást, mint a dokumentum aktuális elérhetőségéhez irányítja át a felhasználót. A dokumentum hozzáférésének különböző típusú helyei lehetnek: kiadói honlap, könyvkereskedők, metaadatokat összegyűjtő adatbázisok, cikk-archívumok, cikk-szolgáltatók, ezeket akár több menüpontba is el lehet rendezni. (Paskin 2010) Először csak folyóiratcikknek adtak ilyen azonosítót, illetve egyes kisebb jelentőségű rovatokban, az ott megjelent apróbb cikkeknek együttesen osztanak ki egy közös DOI-t, ilyenek például a könyvismertetési rovatok (Review). Az azonosítót 2000-től kezdték el alkalmazni. Könyveknek 2006-tól adnak azonosítót, s nemcsak a könyv egészét jelölik vele, hanem az egyes fejezeteknek is külön egyedi azonosítójuk lehet. A könyvekben, folyóiratokban hivatkozott műveket, ha DOI azonosítókkal hivatkozzák, akkor a „ki-kit ismer”, „ki kit és mit idéz”, „melyik mű melyik másik művet idézi vagy utal rá” típusú ismerethálózatok érdekes szövevénye bontakozhat ki a világhálón. A rendszer nemcsak a tudományos világban könnyíti meg az automatikus és állandósággal hivatkozható metaadat-kezelést, hanem az új média-keverék elemek szerkesztését és működtetését is elősegíti a web világában. Példák (1) URL, URN A Magyar Elektronikus Könyvtárban alkalmazott URL és URN a teljes szöveg eléréséhez: Falus Róbert (szerk.): Görög költők antológiája. Budapest, Európa, 1959. (A világirodalom klasszikusai) URL: http://mek.oszk.hu/07000/07081 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-10264 (2) A bibliográfiai rekord állandósított internetes útvonala (permalink) A Görög költők antológiája (1959) c. könyv bibliográfiai rekordjának Cool URI-ja, állandó linkje (OSZK LibriVision katalógus): http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1236246 (3) Az Irodalomtörténeti Közlemények c. folyóirat összefoglaló rekordjában OSZK LibriVision katalógus: összesen három internetcímet találunk: két archivált teljes szövegre mutató URN-t a nemzeti könyvtár névterében, és a bibliográfiai tétel állandó linkjét,

127

a Cool URI-t (szakmai körökben ezt a csatolófélét tréfásan „klassz uri”-nak, vagy „remek uri”-nak is szokták hívni). (30. ábra)

30. ábra Az Irodalomtörténeti Közlemények folyóirat rekordjában látható állandó linkek (permalinkek)

(4) DOI Az Akadémiai Kiadó Antik Tanulmányok c. folyóiratának egyik cikkét azonosító internetes objektum-azonosító (DOI). (31. ábra) Takács László: Mit nem mondott Lucanus Persius költeményeiről. Antik Tanulmányok, 51. köt. 2. sz. (2007), 299–308. p. DOI 10.1556/AntTan.51.2007.2.5

128

31. ábra Egy folyóiratcikk internetes objektum-azonosítója (Akadémiai Kiadó)

A könyvtárinformatikai tájékozottsághoz az is hozzátartozik, hogy különbséget tudjunk tenni link és link, hiperhivatkozás és hiperhivatkozás között. Minden esetben az állandóbbnak tűnő, a távlatilag stabilabb megoldásokat tanácsos választani. Így van ez a szakirodalmi hivatkozásokkal és a felhasznált dokumentumokkal, sőt azok csatolópontjaival is: ha van, akkor egy dolgozatban a változékony és esetenként hosszú URL típusú linkek helyett az állandó internetes azonosítókat érdemes előnyben részesíteni. Összefoglaló A könyvtári honlapok sok hasznos útbaigazító információt nyújtanak a minőségi szakirodalom forráshelyeiről és a hozzáférésről. A könyvtári katalógusok a legalapvetőbb tájékozódási források a könyvtárban végezhető munkához. A felhasználói felületükről többféle módon indítható a keresés, ezek a következők: (1) gyorskeresés, ez általában szabadszavas keresést jelent; (2) egyszerű keresés, lehet szabadszavas és mezőspecifikus is; (3) összetett keresés, mezőspecifikus; (4) parancsnyelvi keresés, összetettebb lekérdezésekhez. A szabad szavas keresés szószűrés az adatbázisban. A keresés ilyenkor a megadott szó vagy szavak írásos képére, a betűk sorozatára, karaktersorra irányul. Eredményként a megadott szó, pontos kifejezés vagy szavak előfordulásairól kapunk információt. A rendszer által érvényesített szempontok: a karakterhelyesség, a karakterek azonossága, hasonlósága a keresőkérdés és az adattár meglévő adatelemei között; esetleg a szavak sorrendje, közelsége, együttes előfordulása. A találatban tehát azok a katalógustételek jelennek meg, amelyek valamelyik adatmezőben tartalmazzák a keresett szót. Ezzel a módszerrel nem lehet megkülönböztetni sem a Kovács Istvánokat, sem a Kovács István szerzőket, sem a művekben tárgyalt Kovács Istvánokat, és kérdésünket valamely teljes szöveges könyvtárban az István keresztnevű kovácsokra sem tudjuk vonatkoztatni. Ha a kifejezés nem túl specifikus, akkor nagy és kusza találati halmazra kell számítani. A mezőspecifikus kereséssel a megadott kifejezéseket kategóriák szerint is értelmezni tudjuk, kérdéseinkre egy-egy adattípus köréből kapunk válaszokat. A keresőfelület megkülönböztetett mezői például a „Szerző”, „Cím”, „Tárgyszó”. A keresőpanelt megjelenítő gombok feliratai legtöbbször: „Összetett keresés”, „Szempontok”, „Haladó keresés”. Ezzel a módszerrel nem lehet megkülönböztetni a Kovács Istvánokat, de meg lehet különböztetni a

129

Kovács István szerzőket, és esetleg a művekben tárgyalt Kovács István nevű auktorokat is, abban az esetben, ha egy rendszer a művek témájául választott írókat is nyilvántartja. Legcélirányosabban a mutatók használatával, az úgynevezett böngészéssel kezdeményezhető a keresés. A rendszer betűrendes indexeket, mutatókat, szótárakat generál a szerzőkről, műcímekről, a kulcsszavakról, tárgyszavakról. A beépített szótárakban a szerzők identitásuk szerint is megkülönböztethetők, a névváltozatokról utalókat találunk és áttekinthetjük a tárgyszólistákat. Ez a fajta keresési lehetőség általában az „Index”, „Böngészés”, „Tallózás” menüpontokról érhető el. A könyvtári rendszerekben található rekordok sokféle adatot tartalmaznak. A legfontosabb bibliográfiai adatok: a szerző(k) neve, a mű címe; könyveknél a kiadás helye, a kiadó neve és a megjelenési év. Ha a kiadvány sorozathoz tartozik, akkor ez is fel van tüntetve. Folyóiratcikkeknél a legfontosabb adatok: a szerző(k) neve, a cikk címe, a folyóirat címe és számozási adatai (évfolyam, szám, év), valamint a cikk helye a folyóiratszámban – az oldalszám. Könyvrészleteknél ugyanilyen tagolással, a befogadó könyv jelölésével. A könyvtári adatbázisok a művek tartalmát is feltárják tárgyszavakkal, osztályozási jelzetekkel; közlik a dokumentum lelőhelyét, példányadatait; nyilvántartják a nemzetközi azonosítókat. Hálózaton elérhető dokumentumok esetében megadják az elérhetőség útvonalát. A könyvtári katalógusok bibliográfiai tételeihez nagyon hasonlítanak a tudományos írásművekben, dolgozatokban megadott, a felhasznált irodalomról készített leírások, de ezek sokkal egyszerűbbek, csak a legszükségesebb bibliográfiai alapadatokat kell tartalmazniuk.

4.7. Kérdések, feladatok Keresési példák: 1. Ottlik Géza munkásságát szeretném elkezdeni tanulmányozni. 2. Shakespeare VIII. Henrik c. drámáját szeretném kikölcsönözni. 3. Shakespeare Hamlet c. drámájáról keresek irodalmat. 4. A Művészettörténeti Füzetek sorozat köteteiből szeretném megnézni, mi található meg a könyvtárban. 5. Rippl-Rónai Józsefről keresek helyben használható könyvet. 6. Arisztotelésztől keresem a Nikomakhoszi etikát. 7. Mi van meg A. Jászó Annától? 8. Gyermekvédelemmel kapcsolatos irodalmat kellene olvasnom. 9. Szent Ambrus műveit keresem. 10. A Család Pápai Tanácsa által kiadott dokumentumokat keresem.

4.8. Kislexikon adatmező – Meghatározott adattípus, például szerző, cím, kiadó, év stb. bibliográfiai tétel – A dokumentumok bibliográfiai leírását és a besorolási adatokat tartalmazó információcsomag. csonkolás – A keresendő szó, kifejezés karaktersorának határolása (esetleg rövidítése, „levágása”) jobbról, balról vagy mindkét oldalról. Másképp: a szó elejének vagy végének helyettesítése bármennyi karakterrel. Adatbázisok keresőfelületein a jobbról csonkolás sok

130

esetben alapbeállítás (tavas*, tavas% = tavaszra, tavasszal, tavaszi stb.), a balról csonkolás viszont nem (*tavasz = koratavasz). katalógustétel – A bibliográfiai tételt, a példány- és a hozzáférési információkat tartalmazó egység. keresőfelület – Az adatbázisok tartalmának feltárására, lekérdezésére szolgáló menürendszer és interaktív űrlapok, valamint kezelhető eredménylisták. korlátozott hozzáférés – Felhasználói jogosultságokhoz, engedélyekhez (licenc) kötött tartalomszolgáltatás, a hozzáférés jelszóval védett, egy-egy intézmény hálózatára terjed csak ki vagy a felhasználók számára van korlátozva. offline – egyetlen számítógépes munkaállomásról elérhető online – internetes vagy intézményi hálózatról elérhető

4.9. Szakirodalom Buda Attila (2000): Könyvtári fogalmak kisszótára. Budapest: Korona. Gazdag, Tiborné (2008): ISSN útmutató. Budapest: OSZK. Online. http://www.oszk.hu/sites/default/files/issn%20_utmutato.pdf Paskin, Norman (2010): Digital Object Identifier (DOI®) System. In: Encyclopedia of Library and Information Sciences, 3. kiad.. Taylor and Francis, 1586 -1592. p. Online (DOI honlap) DOI 10.1081/E-ELIS3-120044418 Letölthető a DOI honlapról: http://www.doi.org/overview/DOI_article_ELIS3.pdf Pogányné Rózsa Gabriella (2005): A bibliográfiai adatközlés szabályai és felhasználása a könyves szakmában. Budapest: Hatágú Síp Alapítvány. (A könyves szakképzés füzetei) Ungváry Rudolf – Vajda Erik (2002): Könyvtári információkeresés. 2. kiad. Budapest: Typotex. Online változat: MEK. http://mek.oszk.hu/05000/05030/

Ungváry Rudolf – Vajda Erik (2003): Az információkeresés szavai. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 50. évf. 12. sz., 479–490. p.

131

5. A bibliográfia 5.1. A bibliográfiák típusai A bibliográfia (görög βιβλιογραφια) lehet műfaj: jegyzék, összegyűjtött, rendszerezett irodalom, illetve más forrásdokumentumok lajstroma; a dokumentumok lelőhelyétől függetlenül összeállított rövidebb-hosszabb jegyzék. A bibliográfia célja számbavenni, azonosíthatóvá tenni és rendszerezni a forrásokat, biztosítani az áttekinthetőséget és az adatok, információk visszakeresését. Jelenthet tevékenységet, jelentheti a dokumentumok leírásának, feltárásának, rendszerezésének mesterségét és tudományát. Tágabban értelmezve kutatást segítő tudományos tájékoztatási rendszert értjük rajta, ilyen például a nemzeti bibliográfia vagy a szakbibliográfiák rendszere. A bibliográfiai feltárást ma elektronikus adatbázisokban végzik, a bibliográfiákat egyre ritkábban jelentetik meg könyv alakban. A jelenkori kiadványok alapján épülő úgynevezett kurrens bibliográfiák többféle eljárással jelenhetnek meg, illetve frissülnek: (1) elektronikus füzetekben adják közre az újabb tételeket (2) beolvadnak a bibliográfiai feltárást végző könyvtár katalógusába (3) külön adatbázisban (vagy al-adatbázisban) épülnek (4) a nemzetközi szakterületi szolgáltatások meghatározott kritériumok érvényesítésével indexelik a tudományos szakirodalmat, egy-egy szakterületi övezeten belül vagy multidiszciplináris ötvözetben. (1) Az elsőre például szolgálhatnak a Magyar Nemzeti Bibliográfia honlapján megjelenő elektronikus füzetek az új könyvek, periodikumok, térképek, kották és hangfelvételek számbavételéről. (2) A katalógusba való beolvadásra példa lehet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban készülő szociológiai, és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban készülő pedagógiai szakbibliográfia. (3) A külön adatbázisra említhetjük a Magyar filozófiai irodalom c. patinás, az egyik legrégebbi magyarországi bibliográfiai elektronikus adatbázist, amely megfelelő felületről azonban más adatbázisokkal együtt is kereshető. Vö. a következő két webhelyet:  http://bodza.bibl.u-szeged.hu:9802/human/philobibl  http://humanus.bibl.u-szeged.hu/human/cikk-mokka (4) Nemzetközi szakterületi bibliográfiai szolgáltatásra, indexelőre példa: L'Année philologique (klasszika-filológia, ókortudomány), BLonline (nyelvtudomány). Ezek nélkül a nyilvántartások nélkül nem lehetne eligazodni egy-egy témakör irodalmában, nélkülük sem a magyarországi könyvtermést, sem az egyes szakterületek tudományos irodalmát nem lehetne átlátni, sem hasznosítani. A bibliográfiák változatos formában és témakörrel jelennek meg, illetve épülnek folyamatosan adatbázisokban. Táblázatba foglaltan felsorolunk néhány fontosabbat, egy-egy példával illusztrálva, hogy mire gondolunk (a bibliográfiáknak csak a rövid főcíme szerepel a táblázatban):

132

valamennyi tudományterületet átfogó nemzeti bibliográfiák retrospektív ciklusbibliográfiák (visszamenőleges könyvészetek, egy-egy történelmi ciklusra, periódusra, évkörre terjednek ki, amelyek egymást követő sora átfogó regisztert, úgynevezett kumulatív bibliográfiát képez)

Magyar Nemzeti Bibliográfia. Könyvek Bibliográfiája Régi Magyarországi Nyomtatványok. I., 1473–1600

szakbibliográfiák

Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába; A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája; A magyar ókortudomány bibliográfiája Magyar néprajzi bibliográfia; A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája 1705–1944; A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája Babits Mihály bibliográfia Bibliographie Platonicienne [online] Pázmány Péter-bibliográfia; Zsolnai József-bibliográfia Az erdélyi szász Nagyszeben (Hermannstadt) helytörténeti bibliográfiája; Győr-Moson-Sopron megye [online] [helyismereti szempontú kereséssel a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár adatbázisában] International Bibliography of the Social Sciences (IBSS) [online, korlátozott] [társadalomtudományok]; International bibliography of periodical literature (IBZ) [online, korlátozott] [interdiszciplináris – bölcsészet, társadalomtudományok] a hivatkozási apparátusban, illetve szakirodalomjegyzékben közölt bibliográfia

személyi bibliográfiák

helyismereti bibliográfiák

nemzetközi szakbibliográfiai szolgáltatás

rejtett bibliográfia

A különféle rendezési elvek és jellemzők szerint a következő szempontok alapján csoportosíthatók a bibliográfiák:  a számbavétel idejének szempontjából: kurrens és retrospektív  tartalmi szempontból: általános és szakbibliográfia  nemzeti jellegtől függően: nemzeti és patriotika (például az országon kívüli hungarikák)  dokumentumtípustól függően: könyv, sajtó-, cikkbibliográfia; diszkográfia, filmográfia, kartográfia stb.  a feldolgozás teljessége szerint: teljességre törekvő és válogató  a tartalmi feltárás mélysége szerint: regisztratív (csak a legfontosabb bibliográfiai adatokat rögzítő) és magyarázatos (annotált)

133



a felhasználás célját tekintve: tudományos, ajánló, kereskedelmi, szakterületi, helyismereti.

A csoportosítás csak egyféle szempont kidomborítását jelenti. A neves pedagógus, Zsolnai József munkásságát feltáró bibliográfia például személyi bibliográfiának nevezhető, egy személy életművét és a munkásságáról szóló publikációkat gyűjti össze, ugyanakkor szakbibliográfia is, hiszen tartalmazza mind a pedagógus által kidolgozott alternatív pedagógiai programok szerzői közleményeinek kataszterét (mintegy 900 tételt), mind a programra való reflektálások szakirodalmát.

5.2. Nemzetköziség, adatcsere A világ összes kiadványának egységes számbavétele és kereshetővé tétele régi álma a bibliográfusoknak. Az első ilyen kezdeményezés Konrad von Gesner nevéhez fűződik, aki a könyvnyomtatás első évszázadában készült latin, görög és héber nyelvű könyveket kísérelte meg összeírni és bibliográfiába szerkeszteni. Munkáját Bibliotheca universalis címmel négy kötetben adta ki (1545–1549). A teljes földkerekségre kiterjedő egységes számbavétel utópiának tűnik, a teljességre való törekvés azonban továbbra is szüntelenül kísért. 1973-ban az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel (Universal Bibliographic Control, UBC) program formálisan is meghirdette a világ kiadványainak számbavételi programját, az adatok közzétételét, kereshetőségét és könyvtárak közötti cseréjét célozva. A program alapelvként lefektette, hogy az egyetemesség az egyes nemzeti bibliográfiákon keresztül valósulhat meg, a nemzeti bibliográfiáknak ezért alapfeladata számbavenni a saját országuk területén megjelent dokumentumokat. A nemzeti bibliográfiák így egységes egyetemes információs rendszert képezhetnek, s ezzel is hozzájárulhatnak az információkhoz való szabad hozzáférés jogának érvényesítéséhez, ugyanakkor a tudomány, a kutatás, az oktatás és művelődés területeinek információs ellátását is biztosíthatják. Napjainkban a The European Library (Európa Könyvtár) keresőrendszerén valamint a különféle virtuális katalógusok révén a nemzetközi erőfeszítések valóban globálisan kiterjesztett tájékoztatási rendszerré szerveződnek. A nemzetközi szabályozások, szabványok során a dokumentumok legjellemzőbb adatait (szerző, cím, kiadási adatok, terjedelem, sorozati adatok, nemzetközi azonosítószámok) nemzetközileg is egységes adatelemekkel rögzítik. Egységes szerkezetben készülnek el a bibliográfiai leírások és a bibliográfiai tételek; adatbázis esetén a rekordok szabványosan strukturált adatmezőkre tagolódnak, ezzel lehetővé teszik a rendszerek közötti információáramlást, az adatcserét és rekordcserét. A leírásokat tartalmi szerkezet és sok alaki kérdés tekintetében is a nemzetközi szabályoknak megfelelően (International Standard Bibliographic Description, ISBD) egységesítik. A cédulás formátum nemzetközileg egységes szerkezetének kikötéseivel a különféle bibliográfiákban, katalógusokban az egyes adatelemeket a nyelv megértése nélkül is értelmezni lehet, ugyanis az ISBD cédulaformátumban az adatelemeket egyezményes jelek jelölik. A jelek megelőzik az adatelem karaktersorát. A leggyakoribb jelek:

134

.– : ;

adatcsoportok elválasztása alcím címek felsorolására vagy többféle közreműködő elválasztására, például szerk. … ; ford. ...;

=

párhuzamos cím

: , () ; []

kiadó évszám sorozatcím sorozati sorszám szerzőségnél, közreműködőknél nem a címoldalról származó információ; kiadási helynél: a könyvön nincs feltüntetve a város neve

A nemzetközi formátumokban is szerepelnek a besorolási adatok (a szerzők, közreműködők, testületek neve mint rendszerező és keresőelem), valamint az adott nemzeti bibliográfiában használatos tárgyszavak és osztályozási jelzetek. A nemzetközileg egységes leírások adatelemeit és jelölésmódjukat megfigyelhetjük a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Könyvek Bibliográfiája füzeteiben is. Példák a 2011, 15. (66.) évf. 16. számának frissen regisztrált tételeiből: (1) Rekurzió a nyelvben. - Budapest : Tinta Kvk., 2011-. - 24 cm pszicholingvisztika 316.77 159.9 800.1 2., Neurolingvisztikai megközelítés / szerk. Bánréti Zoltán. - 2011. - 167 p. : ill. - (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához, ISSN 1419-6603 ; 124.) Bibliogr. ISBN 978-963-9902-83-1 fűzött : 1990,- Ft pszicholingvisztika - ideggyógyászat 800.1 316.77 159.9 616.8 (2) Habermas, Jürgen (1929-) Theorie des kommunikativen Handelns (magyar) A kommunikatív cselekvés elmélete / Jürgen Habermas ; [utószó Felkai Gábor]. - Budapest : Gondolat, 2011. –- 612 p. ; 24 cm. – (Társadalomelmélet – kommunikációtudomány. A kommunikációkutatás klasszikusai, ISSN 20610521) Bibliogr.: p. 559-578. ISBN 978-963-693-339-5 kötött : 5990,- Ft társadalomelmélet - kommunikációelmélet 316.282 (3)

135

Báger Gusztáv (1938-) Az állami számvevőszékek antikorrupciós tevékenységének nemzetközi tapasztalatai : tanulmány / [... kész. Báger Gusztáv, Kovács Richárd] ; [közread. az] Állami Számvevőszék Kutató Intézete. - Budapest : Ászkut, 2011. - 86 p. : ill. ; 30 cm Bibliogr.: p. 83-84. ISBN 978-963-88187-9-9 fűzött Európai Unió - korrupció - számvevőszék 328.185(4-62) 336.126.55(4-62)

5.3. A nemzeti bibliográfia A nemzeti bibliográfia egy adott ország (nemzet) kiadványainak rendszerezett összeírását jelenti. A nemzeti bibliográfiák általában nem terjednek ki valamennyi dokumentumtípusra, országonként másképpen alakulhat, milyen kiterjedésű a számbavétel rendszere. A legalapvetőbb regisztert a könyvek területi elv szerinti regisztrálása jelenti. Ezek a segédletek a művelődéstörténeti, tudománytörténeti, életrajzi és történelmi kutatások legfontosabb kiinduló tájékozódási kézikönyveit vagy elektronikus eszközeit jelentik. Az új kiadványok folyamatos bejegyzését teszik közzé a kurrens bibliográfiai füzetek, míg a régi korszakok visszamenőleges munkálataival a retrospektív (visszatekintő) bibliográfiák foglalkoznak. A gyűjtőkört különféle elvek, szempontok határozzák meg, ezek a következők:  területi A területi elv alapján a gyűjtőkört a „nemzeti impresszumú”, azaz egy adott ország területén, illetve a földrajzi-politikai államhatáron belül kiadott kiadványok képezik. Területi elv képezi az alapját egy szűkebb földrajzi térséget átfogó, regionális bibliográfiának is. A területi elv alapján az egyes országok a saját területükön megjelent kiadványokat nyelvtől, tartalomtól függetlenül teljeskörűen igyekszenek számba venni.  nyelvi Nemzeti bibliográfiák anyagában az országban kiadott bármilyen nyelvű kiadvány szerepel, ugyanakkor az országhatárokat átlépve, a külföldi magyar nyelvű kiadványok is sajátos szempontok lehetnek.  személyi A nemzeti bibliográfiák feltárják az adott országhoz, nemzethez, nemzetiségekhez tartozó személyek műveit; és tekintettel lehetnek az egy nemzethez tartozó bárhol élő személyek műveire.  tartalmi Az adott országra, népre, történelmére, kultúrájára vonatkozó irodalom összegyűjtése.  bibliográfiai küszöb Bizonyos dokumentumtípusokat nem regisztrál a nemzeti bibliográfia (például az általános iskolai és középiskolai tankönyveket); a regisztrált dokumentumtípusok körében is csak azokat, amelyeket legalább 50 példányban sokszorosítottak. Az elektronikus adatbázisok lassan kiszorították a nyomtatott nemzeti bibliográfiai füzeteket, s ahogy a retrospektív anyag is bekerül a katalógusokba, a külön korszakokra vonatkozó CD-kiadványok jelentősége is csökkent. A nemzeti könyvtárak katalógusai magukban foglalják az adott ország kurrens nemzeti bibliográfiáját is, s fokozatosan a retrospektív bibliográfiáik anyagával is feltöltődnek a rendszerek.

136

5.4. A Magyar Nemzeti Bibliográfia 5.4.1. A retrospektív nemzeti bibliográfia A Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB) közreadója, gondozója az Országos Széchényi Könyvtár. Kezdetei Czvittinger Dávid 1711-ben megjelent Specimen Hungariae literatae c. latin nyelvű munkájához fűződnek. Czvittinger Dávid a kor szokásának megfelelően biobibliográfiát készített, 269 magyar írót sorol fel, röviden közli életrajzukat és műveik adatait, a függelékben pedig a Magyarország történetét feldolgozó hazai és külföldi irodalmat lajstromozza. Czvittinger német egyetemeken tanult, a Speciment külföldi tartózkodása alatt állította össze, s csak szűk lehetőségekre szorítkozhatott. Munkájában az egyes életrajzok bemutatásának színvonala egyenetlen, Szentmihályi János bibliográfus jegyzi meg róla: „sem az irodalomtörténet, sem az irodalomkritika szempontjából nem bírnak értékkel. Igen bőkezűen bánik dícséretekkel, néha jelentéktelen írókat magasztal, neves írókról pedig megfeledkezik.” (Szentmihályi 1998, 1974, 4) A kezdeményezés azonban nem maradt folytatás nélkül, egymás után következtek ezután az összeállítások magyar szerzőkről és művekről. A biobibliográfiák az írók életrajzi adatait, műveik jegyzékét és a rájuk vonatkozó irodalmat közlik. Ma is nélkülözhetetlen alapforrás Szinnyei József 14 kötetes életrajzi összeállítása, a Magyar írók élete és munkái, amelyben közel 30.000 író életrajzát közli. Az 1914-ben lezárult nagy mű pótlásaira Gulyás Pál vállalkozott (Magyar írók élete és munkái, 1939–1944,, A–D betűig), ezt a munkát azonban nem tudta befejezni. A két biobibliográfia a könyvkereskedők körében, a könyvészetek elkészítésénél és a kutatómunkában is jelentősnek bizonyult. Törzsadatként – a szükséges pontosításokat elvégezve – napjainkban felhasználják a XIX. századi retrospektív bibliográfiai feltáráshoz is. A XIX. század végén kedvező feltételek alakultak ki a nagyobb lélegzetű bibliográfiai összegzések elkészítésére, több vállalkozás jelzi a korban kialakult érdeklődést a nemzeti múlt megismerése iránt, ezzel együtt a könyvészeti munkák iránt is. A rendszeres magyar könyvészet létrehozása elsősorban „a könyvkereskedelemnek vált szükségletévé, érdekévé.” (Varga 1996, 33) A nemzeti könyvtermés átfogó könyvjegyzékeinek sora Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár (RMK) c. munkájának első kötetével indul: Szabó az 1531–1711-es időszakról készítette el a magyar nyelvű nyomtatványok könyvészeti kézikönyvét. A folytatásban a nem magyar nyelvű hazai nyomtatványok „czimmás-gyűjteményeit” adta közre az 1473-tól 1711-ig terjedő időszakra vonatkozóan. A harmadik kötetet Hellebrant Árpád fejezte be, ez a rész a magyar szerzőktől külföldön 1480 és 1711 között idegen nyelven megjelent kiadványokat regisztrálja. A XX. századi korszerűsített retrospektív könyvészetnek az RMK III. kötete nem képezi témáját. Az 1712–1920-ig terjedő időszak köteteit a Magyarország bibliographiája c. munka és későbbi folytatása, a Magyar Könyvészet jegyzi. A kötetek anyagának zömét Petrik Géza könyvkereskedő, antikvárius gyűjtötte össze és adta ki, csupán két közbeékelődő időszak készült el más munkájaként: az 1876–1885 közötti korszakot Kiszlingstein Károly, az 1911– 1920 közötti időszakot pedig Kozocsa Sándor dolgozta fel. A sorozat jelentőségét jól szemléltetheti egy korabeli külföldi, londoni ismertetés, amely az egyes országok nemzeti bibliográfiáit szemlézve megjegyzi: „Magyarország büszke lehet arra, hogy az országok között övé az egyik legteljesebb nemzeti bibliográfia”. (Varga 1996, 42) Az idők folyamán az RMK és a Petrik-korszak bibliográfiáihoz is több kiegészítő kötet készült a pótlásokkal. A nagy személyi vállalkozások korszaka után a XX. században már intézményesült keretek között folyt a retrospektív és a kurrens bibliográfiák készítése. A Magyar Könyvészet két világháború (1921–1944) közötti időszakának anyaga 1961-től több évtizedig készült, s csak néhány évvel ezelőtt, 2005-ben zárultak le a Horthy-korszak könyvészetének munkálatai a mutatókötet elektronikus megjelenésével. Az 1945-től 1960-ig terjedő időszakra is megjelent ciklusbibliográfia, 1946-tól azonban már megindul a Magyar Nemzeti Bibliográfia 137

füzeteinek kiadása, s ettől kezdve már kurrens bibliográfiai rendszerben folyik a számbavétel. A füzetek 2003-től már csak elektronikusan jelennek meg. Az 1970-es évektől kerül kiadásra a Régi Magyar Könyvtár új feldolgozása, a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNY). Gyűjtőkörük a Magyarország történelmi közigazgatási határain belül megjelent bármilyen nyelven, illetve a külföldön egészében vagy részben magyar nyelven kiadott nyomtatványok. A kötetek korszakhatárai (zárójelben a kötet megjelenésének éve): RMNY I. 1473–1600 (1971) RMNY II. 1601–1635 (1983) RMNY III. 1636–1655 (2000) Az RMNY kötetek magukban foglalják az időközben előkerült adatokat, megfelelnek a korszerű tudományos igényeknek, mélyebben is feldolgozzák az egyes tételeket, címlapfotóval, jegyzetekkel, szakirodalommal látják el a tételeket. Alapszerkezetük megmaradt Szabó Károly gyakorlatánál, a megjelenés időrendjét követik, és közlik az ismert lelőhelyeket. A mutatók köre viszont jelentősen bővült: tízféle mutató segíti a keresését (nyomdahelyek, nyomdák, személy- és helynév mutató, cím, incipit, zsoltárfordítások, verses szövegek, tárgy, nyelv, lelőhely/könyvtárak). A retrospektív bibliográfiák köteteinek anyaga (kevés kivételtől eltekintve) elektronikusan is megtalálhatók a Magyar Nemzeti Bibliográfia honlapján (http://mnb.oszk.hu/) (32. ábra)

5.4.2. Hungarikum Az MNB rendszerben a hungarikum fogalma alá tartozó dokumentumok információit gyűjtik össze. Az MNB honlapjáról digitalizált formában elérhetők az eredetileg nyomtatott kötetek tartalma, az adatbázisok és az MNB kurrens kiadványait felölelő e-folyóirat rendszeresen megjelenő füzetei. A honlapon közzétett meghatározás szerint: „Hungarikumoknak tekintjük azokat a dokumentumokat, amelyek    

Magyarország mindenkori területén bármely nyelven jelentek meg, Magyarország mindenkori területén kívül magyar nyelven jelentek meg, magyar illetve magyarországi szerzőtől bárhol, bármilyen nyelven jelentek meg, tartalmukban magyar, illetve magyarországi vonatkozásúak.

Magyarország mindenkori területén az alábbiakat kell érteni    

Magyarország és Erdély 1918-ig (Horvátország és Szlavónia nélkül). Pozsega, Verőce és Szerém vármegyék 1868-ig. Fiume 1779-1918 között. az 1919 után kialakult magyar állam területe, figyelembe véve az 1938 és 1941 között bekövetkezett határváltoztatásokat.”

A nemzeti bibliográfiai számbavétel során tehát szigorúan tekintetbe veszik a történelem során bekövetkezett közigazgatási határok változásait. Ezek a határok egyben bonyolulttá is teszik a feltárást, hiszen a jelenlegi határokon kívül rekedt területek anyagának összegyűjtése, az ellenőrző munkák folytatása más munkamódszereket követelnek meg. 138

A kézisajtó korában (a XVIII. század végéig) megjelent régi nyomtatványok alapján a magyar vonatkozást (hungarikum) a következő szempontok figyelembevételével jelölik ki, Borsa Gedeon megfogalmazásában ezek a következők: „I. Nyelvi hungarikum az, amelynek nyelve – részben vagy egészben magyar. II. Területi hungarikum az, amely Magyarország területén készült. III. Személyi (intézményi) hungarikum az, amelynek szellemi létrehozásában „hungarus”, vagyis Magyarország szülötte működött közre. IV. Tartalmi hungarikum az, amely a magyar nyelvre, Magyarországra, annak lakóira vonatkozólag érdemi adatot közöl.” (Borsa 2000, 86) A fenti szempontok természetesen átültethetők más nemzetre is, így Lengyelországgal kapcsolatban polonicumról, Csehországban bohemicumról, Németországban germanicumról, Olaszországban italicumról szólhatunk.

5.4.3. A kurrens magyar nemzeti bibliográfia A kurrens feltárt anyag elektronikus időszaki kiadvány-sorozatban jelenik meg, a regisztrált dokumentumok köre a Magyarországon kiadott és kötelespéldányként vagy más forrásból beszolgáltatott művek. A következő dokumentumtípusrokra vonatkozó regiszterek készülnek el rendszeresen: (32. ábra)  nyomtatott és elektronikus könyvek (kéthetente)  periodikumok (sajtó, folyóiratok, egyéb időszaki kiadványok, negyedévenként)  térképek (negyedévenként)  kották (negyedévenként)  hangfelvételek kiadványai (negyedévenként). A Magyar Nemzeti Bibliográfiában a könyvek tárgyi feltáráshoz az Egyetemes Tizedes Osztályozás rendszerét (ETO, Universal Decimal Classification, UDC) és OSZK Tezaurusz/Köztaurusz c. tágyszójegyzéket használják. A kurrens magyar nemzeti bibliográfia teljes adatbázisa az OSZK katalógusában kereshető.

32. ábra A Magyar Nemzeti Bibliográfia honlapjának részlete

139

5.4.4. Sajtóbibliográfiák, cikkrepertóriumok Sajtóbibliográfiák Az időszaki kiadványokról V. Busa Margit állított össze visszatekintő (retrospektív) sajtóbibliográfiákat, ezekben a kezdetektől írja össze a sajtótermékeket (Magyar sajtóbibliográfia 1705–1849; 1850–1867). A régi magyar könyvészetek némelyike regisztrálja a folyóiratokat, de némelyikük nem. A hiányosságok felszámolására az Országos Széchényi Könyvtár Sajtótörténeti osztályán 2006-ban kezdődtek meg az előkészületek a hírlapok és folyóiratok retrospektív adatbázisának létrehozására, amelybe a Magyarország területén, illetve magyar nyelven bárhol megjelent címeket veszik fel a mai igényeknek megfelelő részletes adatokkal. A nagy horderejű munka célja az 1705–1985 közötti nagy ívű időszak sajtóanyagának módszeres feltárása. A sajtóbibliográfia minden bizonnyal nagy szolgálatot fog tenni a megélénkülő sajtótörténeti kutatások számára. (Vass 2011, 337–342) Az új periodikumok rendszeres bejegyzése 1976-ban kezdődött a kurrens bibliográfiai rendszerben. Ma mind az új, mind a retrospektív munkálatoknak köszönhetően, az időszaki kiadványok összefoglaló leírásai (törzslapjai) fokozatosan egyre teljesebbé válnak és kereshetők az OSZK katalógusában. A periodikumok bibliográfiái köréből említésre méltó még A Magyar irodalmi folyóiratok c. bibliográfia, amely Lakatos Éva összeállításában a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában jelent meg 1972–2000 között. Cikkrepertóriumok A folyóiratcikkek rendszeres, nemzeti léptékű feltárásának előzményei Petrik Géza könyvészeteiben is jelen vannak az adott korszakokra vonatkozóan. Egyedülálló vállalkozást jelent a tudományos irodalom számbavételével a XIX. század utolsó harmadában Szinnyei József Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma c. kétrészes munkája (I. Történelem és annak segédtudományai, két kötetben; II. Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete). Tervszerűen indult meg 1946-ban a Magyar Folyóiratok Repertóriuma, füzetes megjelenése később beilleszkedett a nemzeti bibliográfiai kiadványok rendszerébe. 1977-től Magyar Nemzeti Bibliográfia. Időszaki kiadványok repertóriuma címmel jelent meg. Ez a repertórium, az IKER (Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma Adatbázis) felületen online is elérhető volt. 1993-tól épült, s a 2002-es tárgyévvel zárult le, lemezen az MNB időszakos frissítéseivel, az MNB CD-ROM-on évente kétszer jelent meg. Az IKER adatbázis a Magyarországon kiadott és az Országos Széchényi Könyvtárba beérkezett társadalom- és természettudományi időszaki kiadványok válogatott cikkanyagát regisztrálta és tárgyszavazta. Az adatbázis humán szakterületekre vonatkozó anyaga átkerült a HUMANUS adatbázisba, más része a „nem humántudomány” jelzésű adatbázisba lett áttöltve. Ezek az adatok új platformon, a Cikk-MOKKA keretrendszerén keresztül érhetők el.

140

33. ábra A Cikk-MOKKA felület adattárai és a HUMANUS adattartalmáról szóló tájékoztatás 2011. november 30-ai állapot szerint

Magyarországon jelenleg nincs teljes körű nemzeti cikkrepertórium program, hiányoznak az erre vonatkozó egységes elvek. A cikkek feltárása részben más elvek mentén történik. Egy-egy kiemelt szakterületen a folyóiratcikkek rendszeres regisztrálása a szakbibliográfiákra hárul, illetve a gyors-tájékoztatás egyik bevált módszerére, a tartalomjegyzék-szolgáltatásra. Tartalomjegyzék szolgáltatás a MATARKA, amely a könyvtárak, szerkesztőségek, kutatóintézetek közös munkájával és összefogásával épül. Az egyes folyóiratok összesítő (kumulált), nyomtatásban kiadott mutatóiról, azaz a repertóriumokról legegyszerűbben az OSZK adatbázisában vezetett folyóirat-törzslapokról tájékozódhatunk. Összefoglaló kézikönyvek is készültek az egyes folyóiratok kumulált repertóriumairól, annotált bibliográfiák formájában. Ezek köréből említjük meg Kertész Gyula A magyar időszaki kiadványok egyedi repertóriumai (1990) munkáját, melynek frissítéseit és folytatását Borsos Attila készítette el (2008). Összefoglaló A bibliográfia a kézikönyvek egyik fajtája, ma sok bibliográfiát már folyamatosan frissülő adatbázis formájában építenek. A bibliográfiák bizonyos szempontok szerint összegyűjtik és rendszerezik a megjelent dokumentumokról szóló leírásokat, adatokat. Tartalmazhatnak ugyan lelőhelyadatokat, céljuk azonban mégsem elsősorban a lelőhelyek feltárása, hanem a művek számbavétele. A legátfogóbb bibliográfiák a nemzeti bibliográfiák. A bibliográfiákat többféle szempont szerint csoportosíthatjuk: kurrens és retrospektív; általános- és szakbibliográfia; nemzeti- és patriotika; könyv-, sajtó-, cikkbibliográfia; diszkográfia, filmográfia, kartográfia; teljességre törekvő és válogató; tudományos, ajánló, kereskedelmi, szakterületi, helyismereti.

141

A magyar nemzeti bibliográfiai számbavétel több-kevesebb hiányossággal a magyarországi könyvnyomtatás kezdetétől, 1473-tól napjainkig átívelő ciklusait magukban foglaló kiadványok elektronikus változatai valamint a kereshető adatbázisok elérhetők a Magyar Nemzeti Bibliográfia honlapról.

5.5. Kérdések, feladatok Kiindulópont: MNB honlap http://mnb.oszk.hu/ 1. RMK II. Jelenítse meg az első tételt. Milyen kiadvány leírását tartalmazza, mit tud korábbi tanulmányai alapján erről a kiadványról és nyomdászáról? 2. Keresse meg az RMNY megfelelő kötetében a párhuzamos tételt. Milyen különbségeket tapasztal? 3. RMK I. kötete: Keresse ki Pázmány Péter Kalauzának kiadásait! 4. Keresse meg az RMNY megfelelő kötetében a párhuzamos Pázmány-tételeket. Milyen különbségeket tapasztal? 5. RMNY I. Tárgymutató: atlasz, haditudósítás, jog, szerelmi história versben – válasszon egy témát, azon belül egy tételt, és elemezze a leírás információit! 6. RMNY I. Keresse ki a nyomdamutató alapján a kolozsvári nyomdászokat! 7. Mikor jelent meg az Imádság és ének Sz. István király jobb kezének megtalálásáról c. mű? 8. MNB WWW – Könyvek. Töltse le a legfrissebb füzetet, válasszon ki egy témakört, és tekintse át, milyen új kiadványok kerültek be! 9. MNB WWW – Könyvek. Az előző évfolyam utolsó számában melyik az utolsó regisztrált tételszám? Mit jelent ez? 10. Válasszon ki egy új kiadványt, az MNB honlapjára visszalépve a Gyorskeresővel keresse meg a tételt az OSZK katalógusában! 11. MNB WWW – Periodikumok. Tekintse át a legutóbbi füzet új tételeit! 12. Keresse meg egy választott ország nemzeti (vagy egy tartományi) könyvtárának honlapját. Tájékozódjon, van-e az MNB-honlaphoz hasonló menüpont a nemzeti bibliográfiai kiadványok hozzáféréséhez, és tájékozódjon a könyvtári katalógus használatáról! 13. Tájékozódjon a könyvtárban a segédkönyvek között a szakmai tanulmányaihoz kapcsolódó nyomtatott bibliográfiákról, készítsen jegyzéket a legfontosabbakról! 14. Egy választott nyomtatott bibliográfiáról (vagy biobibliográfiáról) készítsen ismertetőt! Foglalja bele, mit fed le, milyen dokumentumtípusokra terjed ki, milyen időszakot ölel át, milyen a beosztása, milyen mutatókkal van ellátva.

5.6. Kislexikon annotált bibliográfia / annotált repertórium – Az egyes címtételek leírásán kívül rövid ismertetőket is közlő bibliográfia vagy repertórium. hungarikum – lásd patriotikum hungarus – Régi kiadványok szövegkörnyezetében a Magyarországon született vagy az alkotás idején itt tevékenykedő személy, aki valamely 1801 előtti nyomtatványban legalább egy önálló rész megírásában közreműködött, továbbá az, aki Magyarországon született, de 142

pályafutása során elszármazott hazájából (a származás helyére rendszerint a Hungarus, Pannonius jelölés utal). Hungarus szerző az is, akit történeti és irodalomtörténeti szakirodalmunk magyarként tart számon (például Zrínyi). (Borsa 2000, 87–88) kumulált – Összesített, összegzett; másképp: kumulatív (összesített, összegző). A rendszeresen (negyedévenként, félévenként, évenként) megjelenő bibliográfiák, repertóriumok valamely nagyobb időszakra vonatkozó összesített jegyzékének jelzőjeként szokták használni, például egy folyóirat kumulált repertóriuma; az éves könyvészetek kumulatív bibliográfiája. kurrens – Jelenlegi, folyamatos; jelenleg megjelenő (új könyvek); folyamatosan, rendszeresen megjelenő (időszaki kiadvány) és az ilyen jellegű kiadványok folyamatos, rendszeres számbavételének jelzője. repertórium – Rendszerezett jegyzék, adattár, címtár; könyvtári szövegkörnyezetben a folyóiratok szokásosan évenként kiadott tartalommutatója az elmúlt évben közölt cikkekről, és minden más hasonló összesítés: az időszaki kiadványok cikkeit feltáró bibliográfia. A folyóiratok mellékleteiként megjelenő éves összesítéseken kívül a cikkbibliográfiákat ma már többnyire adatbázisokban építik. retrospektív – Visszatekintő, a múltra vonatkozó; az elmúlt korok kiadványait egybegyűjtő és leíró bibliográfiák jelzője. patriotikum (vagy patrioticum) – Azok a dokumentumok, amelyek egy-egy országra vonatkoznak. Konkrét ország esetében a latin szó analógiájára az ország ugyancsak latin nevéből képzik: Helvetia – helvetica, Bohemia – bohemica, Hungaria – hungarica stb. A magyaros helyesírás is helyes: hungarika. A szó többes száma vagy a latinból magyarra átírt hungarika, vagy a magyar képzésű hungarikumok, de semmi esetre sem „hungarikák”. (Borsa 2000, 85). A hungarikum fogalmát helyenként szűkebben értelmezik, mint a patriotikumot: csak a területi hungarikumokat vonják jelentéskörébe (a mindenkori Magyarország területén megjelent bármely nyelvű termék).

5.7. Szakirodalom Borsa Gedeon (2000): A régi nyomtatott dokumentumok magyar vonatkozásai. In: Könyvtörténeti írások IV. Módszertani cikkek és kutatási eredmények. Budapest, Akaprint, 2000. (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, 10.), 85–96. Eredetileg: Hungarológia (1993) 1. 9–27. p. Murányi Lajos (2001): A bibliográfiától az adatbázisig. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 2. köt., Feltárás és visszakeresés. Budapest, Osiris. (Osiris kézikönyvek), 299–375. p. Nagy Anikó (1996) (szerk.): Petrik-emlékkötet. Budapest, OSZK. (Az Országos Széchényi Könyvtár Füzetei, 8.) Szabó Sándor (1996): Általános tájékoztatás. 2., A nemzeti bibliográfia: egységes jegyzet. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó 143

Szentmihályi János (1997, 1974): A magyar nemzeti bibliográfia (részletek). In: Hargittay Emil (szerk.): Bevezetés a régi magyar irodalom filológiájába. 2. átd. kiad. Budapest, Universitas, 211–239. p. Varga Sándor (1996): A könyvkereskedelem – a nemzeti bibliográfiákért. In: Nagy Anikó (szerk.): Petrik-emlékkötet. Budapest, OSZK. (Az Országos Széchényi Könyvtár Füzetei, 8.), 33–42. p. Vass Johanna (2011): Egy korszerű sajtóbibliográfia tervezésének szempontjai. Könyvtári Figyelő, 57. évf. 2. sz., 337–360. p. Internetes forrás: Magyar Nemzeti Bibiográfia. OSZK. Honlap. Online. http://mnb.oszk.hu/

144

6. Információkereső nyelvek A bibliográfiák, katalógusok, adatbázisok a dokumentumok sajátos jellemzői alapján rögzítik a dokumentumokat helyettesítő leírásokat. Adatelemekre bontva, a rekordok a dokumentumokhoz kötődő entitásokat (például a szerzőket, műveket, a művekben tárgyalt témákat, fogalmakat) és attribútumokat – a dokumentumok, művek stb. tulajdonságait adatmezőkbe rendezik. Ezeket az információszemcséket hasonlóságuk, azonosságuk valamint más relációik (viszonyaik) alapján a rendszernek tudnia kell értelmezni és kezelni. Magától értetődő elvárás egy rendszerrel szemben, hogy az azonos entitásokat egyként kezelje, a hasonlókat csoportosítsa hasonlóságuk foka alapján vagy meghatározott jellemzők alapján, sőt, a csoportosítási lehetőségek legyenek rugalmasak, a felhasználó a kapott információkat mérlegelve kezdhessen újabb értelmes és számára hasznos információk lekérdezésébe, az adatbázis választ tudjon adni a keresési szituációban felmerülő kérdésekre. A rendszertől kapott válaszok pedig különféle megjelenítési (rendezési) módozatokkal legyenek hasznosíthatók. Az atomjaikra bontott információszemcséknek a keresési folyamatban – az alkalmazott információkereső nyelv segítségével – újra kell rendeződniük a felhasználó által értelmezhető, és igényeinek megfelelő egységekbe. Konkrétabb példákkal illusztrálva az említett elvárásokat:  Babits Mihály különféle művei legyenek összegyűjthetők, kilistázhatók a szerző nevénél;  a Biblia különféle kiadásai, fordításai legyenek a bibliográfiai tételek leírásai alapján megkülönböztethetőek;  a Pilinszky Jánossal foglalkozó szakirodalmat célzatos kereséssel át lehessen tekinteni;  a gyermekvédelem kérdéseit tárgyaló aktuális, fontos irodalmat is egy lépéssel lehessen lajstromozni;  a gyermekvédelem kérdéseire kapott találati listát tovább lehessen finomítani jogi, pszichológiai, szociológiai, etikai stb. megközelítésből és szűkíteni lehessen csak az utóbbi öt évben kiadott publikációkra;  A Doberdo néven fogalommá vált I. világháborús eseményekről szóló olvasnivalókat akkor is megkaphassam, ha ezt a fogalmat egy mű az Isonzó vagy a Soča névvel szimbolizálja; Pozsonynak ne kelljen az összes névváltozatát összeszednem ahhoz, hogy róla szóló irodalmat keressek, és így tovább. Elvárás a keresőrendszerekkel szemben, hogy segítségükkel a feldolgozott dokumentumok ismeretanyaga is gyorsan áttekinthető és kezelhető legyen. Nem túl gyakori a szakirodalom körében, de előfordul, hogy egy mű címe túl általános vagy irodalmias, és nem árul el sokat a tartalmáról. A bibliográfiai rekordban a hozzáadott tartalomra vonatkozó tárgyszavak, jelzetek segíthetnek eldönteni, szükség lehet-e a tételben ismertetett dokumentumra vagy sem. Példánkban a könyv címe nem elegendő semmilyen tartalomra vonatkozó következtetés levonására. Ha valaki már eléggé jártas a szakterületén, akkor a tartalomra következtethet a szerző, a közreadó/kiadó társaság alapján is, a hozzáadott tárgyszavak, osztályozási jelzetek leolvasásával pedig tovább kategorizálhatja a felkínálkozó tételt. Példa 145

A könyv bibliográfiai leírása: Laky Teréz (1926-2005) Tanulmányok, emlékezések / Laky Teréz ; [vál. és szerk. Czakó Ágnes et al.] ; [közread. a] Magyar Szociológiai Társaság. – Budapest : MSZT, 2008. Hozzáadott tárgyszavak, osztályozási jelzetek a rekordban: Laky Teréz (1926-2005 ) gazdaságszociológia – közgazdász – 20. század – 21. század Magyarország 316.334.2 330 (439) (092) Laky_T. A dokumentumok ismerettartalmának, tudástartalmának, kognitívumának kezelésére jöttek létre az osztályozási és tárgyszavazási eljárások, a különféle szöveg-elemző és szövegkivonatoló eljárások – ez utóbbiak alkalmazásai főként az referáló/indexelő szolgáltatásoknál elterjedt. Élénk fejlesztések folynak világszerte a digitális szövegek automatikus feldolgozásával kapcsolatban és sokat foglalkoznak a web környezetben alkalmazható tartalomkezelési technológiák fejlesztésével, többek között a szemantikus webalkalmazásokkal, amelyekben a könyvtári tartalomfeltáró rendszereknek is juthat nem kis szerep. Ezzel új felhasználási környezetbe kerülve újrahasznosulhatnak. A könyvtári és dokumentációs adatbázisok összefüggésében talán még egy szempontot említhetünk: az adatbázisokban a rögzítés és a tárolás meghatározott adatszerkezetben történik. A könyvtári adatbázisok legtöbbje az adatokat előre definiált, kódolt mezőkbe, adatkategóriákba, adattípusonként tárolják, s azokon belül is különféle kódolt információkkal látják el. Az információkereső nyelvek egyrészt a különféle áttételeket biztosítják az interaktív keresés menetének folyamatában, a tárolt információknak ugyanis az ismerettartalmak visszanyerésére és átrendezésére is alkalmasaknak kell lenniük. Különösen érdekes kérdéseket vet fel az átrendezhetőség és az újrahasznosulás a webes környezetben. A dokumentum – a dokumentum reprezentációja – ismeretfeldolgozás és ismeretrendszerezés – a felhasználó információs igénye – keresési folyamat támogatása – ezekkel a kulcskifejezésekkel jellemezhetjük azt a kommunikációs láncolatot, amelynek sikeres lebonyolításához összetett információs és megismerési (kognitív) folyamatokat támogató nyelvezet szükséges. Ezt a nyelvezetet nevezik információkereső nyelvnek. Leegyszerűsítve: az információkereső nyelv egyféle tartalomelemző, tartalomleíró és tartalomkezelő nyelv, a keresés céljára kifejlesztett szabályozott (mesterséges) nyelv. A következő szakaszokban az információkereső nyelvek főbb típusait tekintjük át. Alkalmazásaik a magyarországi könyvtári katalógusokban is megtalálhatók, feladatuk a dokumentumok tartalmának feltárása, a keresés, a tételek szelekciójának támogatása és az más, a rendszerezéshez kötött műveletek segítése. A katalógusok és az egyéb dokumentumfeltáró rendszerek azonban nem egységesek sem az IKNY típusainak alkalmazásában, sem az azokon belüli szókincsben. Ezért minden gyakrabban használt adatbázis esetében érdemes előzetesen is tájékozódnunk a beépített segédeszközökről, és néhány próbakeresés lefuttatásával megvizsgálni a hasznosítás módját. Ezen kívül arra is fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a tárgyszórendszerek és egyéb tartalomfeltáró segédeszközök nem feltétlenül terjednek ki valamennyi bibliográfiai tételre. Ennek több oka lehet: (1) a visszamenőleges feldolgozás során, a nagy mennyiségű digitalizálással bekerülő cédulakatalógus-anyaga nem is tartalmazott ilyen típusú jelzeteket; (2) a régebbi anyag tartalmi jelzetelésére esetleg nem is fog sor kerülni; (3) van, ahol a természetes nyelvi kifejezéseket tartalmazó tárgyszavazást csak a 2000-es évektől

146

alkalmazzák; (4) van olyan könyvtár, ahol nincs kapacitás a tartalmi feltárásra. Ennek ellenére, bizonyos arányban, a rekordátvételből származó tételeknél szerepelhetnek tartalmi feltáró jelzetek a katalógusban. A rekordátvételekkel bejövő jelzetek bekerülnek az adatbázisba, más tételeknél azonban nem történt meg ez a fajta „címkézés”. A felhasználóknak ilyenkor a szakirodalomról való tájékozódást más forrásokból kell elvégezniük (kézikönyvek, szakbibliográfiák, egyéb szakadatbázisok, más elolvasott szakirodalom jegyzetanyaga), s csak konkrét adatok birtokában (szerző/cím) kutathatják fel, megvan-e egy konkrét kiadvány a könyvtárban.

6.1. Az információkereső nyelvek típusai Az információkereső nyelvvel lehet kiküszöbölni a többjelentésű kifejezések okozta zavart, azaz a poliszémia jelenségéből adódó nehézségeket, a szavak jelentéstartalom szerinti megkülönböztetését. Ugyanakkor a természetes nyelv határtalan változatosságát is kezeli ez a nyelvezet: egy mederbe tereli a szinonimikus kifejezéseket, a rokon értelmű szavakat, utalórendszerrel nyújtva segítséget a felhasználáshoz. Ezeket a feladatokat az információkereső rendszerekben a keresőkifejezések ellenőrzött szótárai: témakörlisták, tárgyszólisták, tezauruszok és egyéb indexek kezelik. Minden besoroláshoz, kategorizáláshoz, azonosításhoz, jellemzéshez szolgáló, a rendszerek működését és a keresést irányító segédszótár az információkereső nyelv eszközrendszerének része. Az információegységek tartalmi feltárására, jelölésére irányuló eljárások mind könyvtári környezetben mind a dokumentációs szolgáltatások adatbázisaiban kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Ugyanakkor, bármilyen szakmában szükség lehet tematikai rendszerezésre; tárgyszólista, mutató készítésére; tudáskezelő szoftverben szakmai tezaurusz vagy kategóriarendszer (taxonómia) beágyazására, illetve kialakítására, adattípusok elkülönítésére stb. – ezért a kérdéskör a könyvtári információkeresés határain kívül is aktuálissá válhat. Ilyen megfontolásból a téma elméleti kérdéseinek megismerésére is szentelünk egy kis figyelmet.

6.1.1. Természetes és mesterséges nyelven alapuló IKNY Aszerint, hogy a szabályozott információkereső nyelvi elemekhez a nyelv szavait vagy más kódokat használnak, két nagy csoportra oszthatjuk az információkereső nyelveket:  természetes nyelven alapuló IKNY-ek – egy (vagy párhuzamosan több) nyelv szavaiból épülnek fel, kötött szótárba rendeződnek;  mesterséges nyelven alapuló IKNY-ek – jelkészletük többnyire számjegyekből vagy más kódokból áll.

6.1.2. Pre- és poszt-koordinált IKNY A szabályozottságuk szerint lehetnek  előre szabályozott (pre-koordinált) és  előre nem szabályozott (poszt-koordinált) rendszerek. A pre-koordinált nyelv előre kidolgozott tárgyszójegyzéket vagy a tárgyszavak közötti összefüggésrendszert is magában hordozó tezauruszt használ, és ugyanilyenek a mesterséges nyelven nyugvó osztályozási rendszerek. Mindegyikükben az indextételek elemeit (a szótár

147

vezérszócikkét, a deszkriptort) előre meghatározzák, rendszerbe illesztik és összekapcsolják más elemekkel. A szótárban rögzített kifejezésekkel végzik a dokumentumok tartalmi jellemzését, tartalmi feltárását. A poszt-koordinált nyelvezet jelentheti a szabályozásnak nem alávetett adatokból utólag készült kulcsszó-indexeket és utólagos csoportosításukat (klaszterálás). Az interaktív keresési folyamatok alatt is ilyen típusú koordinálás történik. Kereshetjük a szerző nevének bármilyen előfordulását, a címsorok szavait, a cikkek szerzői által kötöttség nélkül megadható kulcsszavakat (a szerző által szabadon megadott kulcsszavak) vagy az egyéb szövegek szóelőfordulásait a cikkek ismertetőinek szövegeiben vagy a teljes szövegekben. A szabad szavas keresések, a kulcsszavas keresések, a „gyorskeresések” poszt-koordinációnak minősülnek. Sokszor a kétféle nyelvezetet kombináljuk: egy keresőrendszerben a betűrendes tárgyszólista kifejezésével és egy szabadon választott kifejezéssel egyszerre is kereshetünk. Ide sorolhatók a web 2.0 alkalmazásokban a felhasználói címkézések is. Az előre szabályozott természetes nyelvű IKNY-ek előre kialakított tárgyszórendszert alkotnak, a fogalmakat kötött szótárba rendezik. A szótár általában ellenőrizhető, („böngészhető”) az adatbázisok tárgyszó-indexeiben. A könyvekben ennek megfelelője a névés tárgymutató és az egyéb mutatók.

6.1.3. Szerkezet szerinti típusok 

mellérendelő

A fogalmi kifejezések előre kidolgozott terminuslistákon alapulnak, amelyekben a kifejezések önállóak, egymáshoz rendelésüket nem szabályozza semmi sem. A kifejezések egyenrangúan kapcsolódnak a bibliográfiai tételekhez, hasonlóképpen, mint amikor egyegy lényegi gondolati elemmel, a kulcsszavak felsorolásával jellemezünk egy dokumentumot. Esetleg mérsékelt hierarchizálást tartalmaznak: egy-egy tárgyszó után az alárendelt fogalmak tűnnek fel, de csak a legszükségesebb kifejezések, a kitüntetett tárgyszavak kerülnek a bibliográfiai tételekbe tartalomjelölőként. Példa gazdaságszociológia – közgazdász – 20. század – 21. század – Magyarország matematikai nyelvészet – gépi fordítás – számítógépes nyelvészet – mathematical linguistics – machine translating – computational linguistics 

hierarchikus

A fogalmak közötti értelmi, jelentésbeli összefüggéseket tárják fel, elsősorban az általánosabb és speciálisabb fogalmak összefüggéseit jelölik. Az osztályozás az általánostól a specifikusabb (genus – species) fogalom felé haladva történik, egyre szűkítve a jelentéskört. Hierarchikus IKNY például a tudományfelosztáson alapuló ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás) vagy a természetes nyelv szavait használó, a fogalmi hierarchiát „gúlaszerű” rendszerbe leképező tárgyszójegyzékek. Ezek esetében „az információkereső nyelvi szavakból kiderül, hogy az általuk reprezentált fogalom mely másik fogalomnak specifikus fogalma, vagyis melyiknek van alárendelve.” (Ungváry – Vajda 2002, 25). A hierarchikus rendszerek egyben gyakorlati célú tudományrendszert is modellálnak, erről Horváth Péter és Sütheő Péter a következőképpen ír:

148

„A hierarchikus rendszerek képesek leginkább teljesíteni […] az ismeretek rendszerré szervezését. Képesek felmutatni a feldolgozott ismeretek egészét, tükrözik az arányokat, számos elemzést tesznek lehetővé. Bennük testesül meg a tudomány egészének vezérelve, amely maradéktalanul aligha valósul meg, de a tudósok tájékozódásának irányító eszméjeként hatása mindig is élni fog. Napjainkban a tudomány egységének gondolata újra erősödik és ellensúlyozni igyekszik azt a relativizmust, amely a tudományelméletben az elmúlt évtizedekben eluralkodott. […] Egy jól felépített hierarchia egyben a tudomány (tudományok) modellje is, ám több modell lehetséges. A tudomány egészeként képes modellálni a kapcsolatok és a kapcsolatok erősségének feltüntetésével […].” (Horváth – Sütheő 2001, 42) Példa pedagógia – nyelvoktatás – idegen nyelvek oktatása – magyar mint idegen nyelv oktatása Egy-egy közlemény rekordjában nem szükségszerű, hogy a teljes hierarchialánc megjelenjen. A tárgyszavak közül csak a témát jellemző tárgyszó szerepel, a rendszer böngészhető, kereshető tezaurusza segítségével pedig megállapítható, hogy melyek a tárgyszóhoz képest általánosabb és szűkebb jelentésű fogalmak. S ugyanígy járhatunk el a kereséskor is: a rendszer tárgyszókészletéből kiindulva kontrollálhatjuk a kereséshez felhasználható szókészletet; tájékozódhatunk az alkalmazott szélesebb és szűkebb fogalmakról. 

fazettás

Nem a tárgykörök megnevezései kerülnek a fókuszpontokba, hanem a tárgykörök alkotóelemeinek kategóriái. A fazettás (vagy facettás) osztályozás alapgondolata az, hogy egyetlen kifejezéssel sem lehet teljeskörűen megragadni a tárgykört, ezért a megoldást abban keresi, hogy a tárgykörök összetevőinek leírásai együttesen reprezentálják a témát. Az összetevők a tárgykör fogalmának egy-egy lényegi vetületét, egy-egy összetevőjének fogalmi kategóriáját – fazettáját világítják meg. A tárgykört pedig a fazettákkal együttesen lehet megragadni. A fazettás osztályozás alapgondolatait S. R. Ranganathan indiai könyvtáros dolgozta ki az 1930-as években. (Horváth – Sütheő 2001, 88–95) A mai könyvtári rendszerek ugyan nem vallják magukat tudatosan fazettás rendszereknek, a rögzített adatelemek alapján mégis alkalmasak lehetnek a fazettákba rendezett információk kezelésére és a fazettás elrendezésű megjelenítésre is. Az online keresőfelületek segédgombjainál a különféle szűkítő/bővítő eljárásokat felkínáló szempontokat felfoghatjuk egy-egy fazettának is – a keresőkérdésre/találati halmazra vonatkoztatható vetületnek is. Kutatások, kísérletek történnek arra, hogy különféle technológiai alkalmazásokkal a keresőfelületek a felhasználót hogyan segíthetnék különféle „vetületekkel”. Ilyesmiről van szó: A kiinduló keresés lefutása után, a rendszer a következő kérdésekkel segítheti a kérdezőt: Forradalom? – Melyik forradalomra gondoltál? Őszirózsás; joghurt-forradalom..? – Mikor? 1956; 1948; 1988…? – Hol? Magyarország; Spanyolország; Franciaország; Kuba; Kína…? – Milyen? Politikai; tudományos; ipari; kulturális; információs…?

149

–

Kivel hozható kapcsolatba? Petőfi Sándor; Nagy Imre; Milosevics; Che Guevara; Mao Ce-tung; Thomas Kuhn…?

Egy-egy fazettának tekinthető a személyek vetülete, a fogalmakat jelölő tárgyszavak fazettája, a témához köthető dátumok, események, a földrajzi hely, a nyelvi fazetta, a dokumentumtípus, a műfaj stb. A fazettás rendszerezés egyensúlyozni tudja a hierarchikus osztályozási rendszerek rugalmatlanságát, rugalmasabb csoportosításokra alkalmas, s különösen a webes megjelenítéseknél, a szemantikus web-alkalmazásoknál és a vizualizációnál lehet előremutató szerepe. 

szemantikai (relációs) IKNY

A fogalmakat többféle relációhoz kapcsolja (alá- és fölérendeltség, illetve nem–faj, rész–egész, ok–okozat, következmény, stb.). A fogalmak kötött szótárba rendeződnek, a szócikkekbe belefoglalt fogalmak viszont többféle kapcsolatrendszert fejtenek fel. A szemantikai információkereső nyelvek tárgyszava így nem pusztán egy-egy magára hagyott, magyarázat és kontextus nélkül önmagában álló kifejezés, hanem összetettebb lexikai egység, amelynek egy tezauruszrendszerben pontosan elfoglalt helye és szerepe van. A fogalom képviseletére kiválasztott szavakat deszkriptoroknak nevezik, szótáraikat pedig tezauruszoknak. A szinonimikus kifejezéseket pedig, azokat, amelyek nem váltak a szótár címszavaiból felépülő törzsszókincs elemeivé, nemdeszkriptoroknak hívják. Természetesen a deszkriptorokat a nemdeszkriptorokkal keresztutalások kapcsolják össze, jelezve, hogy a nemdeszkripor helyett melyik kitüntetett szó, azaz deszkriptor használatos a bibliográfiai tételekben. (34., 35. ábra)

34. ábra Teljes deszkriptorcikk az OSZK tezaurusz/köztauruszból

150

35. ábra Négy nyelvű tezaurusz a Sowiport társadalomtudományi adatbázisban

6.2. Tárgyszavak, kulcsszavak, keresési taktikák A bibliográfiai tételekben lévő tárgyszavak utalnak a dokumentum tartalmára. A tárgyszavak az információkereső nyelv szavaiként egyúttal a kereséshez, rendszerezéshez is felhasználhatók. Valamennyi típusú, az emberi nyelv szavaira épülő szabályozott információkereső nyelvi szót vagy kifejezést – fogalmi fókuszt, csomópontot – általános megnevezéssel tárgyszónak nevezünk. A tárgyszavak a tematikus kereséseknél használhatók jól, olyan esetben, ha nincs még sok konkrét kiindulópontunk egy-egy téma irodalmához, ha tájékozódni szeretnénk egy-egy téma szakirodalmi feldolgozottságáról, ha bővíteni szeretnénk irodalomlistánkat a kutatott témával kapcsolatos irodalommal. A megfelelő keresőpontok megtalálásával jelentős előnyökre tehetünk szert. (36. ábra)

151

36. ábra Tárgyszavak: esemény, dokumentumtípus, műfaj jelölése (OSZK katalógus)

A keresőrendszerek használatánál fontos lépés tájékozódnunk arról, hogy milyen lehetőségeket és segítséget kínál fel az adatbázis a tartalomkereséshez. Az előzetes tájékozódást többféleképp végezhetjük, néhány javaslat:  A keresés előkészületei: a téma körvonalazása után gyűjtsük össze a témához kapcsolódó szakkifejezéseket. Tájékozódjunk lexikonokból a tényadatokról: mérlegeljük, milyen dátumok, események, személyek, fogalmak hasznosíthatók a keresési folyamatban. Keressünk nagyon speciális és tágabb, összefoglalóbb kifejezéseket is. Készüljünk tehát fel a keresésre szógyűjtéssel, a szinonimákat se hagyjuk ki!  Néhány tesztkereséssel – például szabadszavasan – tájékozódjunk az eredményhalmazról; egy-egy rekordot, annak szerkezetét és tartalmát közelebbről is megvizsgálva figyeljük meg, hogy milyen tárgyszavak fordulnak elő a tételekben. Figyeljük meg, hány tárgyszó szerepel, ezek milyen fogalmi mélységet reprezentálnak, összekapcsolódnak-e valahogyan. Próbáljuk ki, webes környezetben a hivatkozások mentén átléphetünk-e a tárgyszavakkal összefogott más találatokhoz.  Egy-egy releváns rekordon belül végignézzük a többi keresőpontot is, és megvizsgáljuk, van-e közöttük olyan újabb kifejezés, amely további ötleteket adhat a keresés továbbgombolyításához.  A betűrendes tárgyszólistát (index, böngészés) lapozzuk át néhány helyen; figyeljük meg a szavak felsorolása alapján a fogalmi köröket és a fogalmi mélységet.  Ha a tárgyszavaknál bővebb szócikk is található (tezauruszcikk), tájékozódjunk a tezaurusz szókincséről, részletességéről, szerkezetéről, a fogalmi kapcsolatok feltárásának módjáról és mélységéről.  A keresési feladathoz kapcsolódó témához keressünk kulcsszavakat, ezeket jegyezzük fel. Kétféle módon hasznosíthatjuk a saját megfogalmazásból eredő szavakat: o szabadszavas (kulcsszavas) kereséshez; ha szükséges, az első találatok alapján további ötletek merítéséhez; o keressük meg a tárgyszólistában, tezauruszban a legközelebbi olyan kifejezéseket, amelyek a legközelebb esnek a saját keresőszavainkhoz, és indítsunk keresést ezek szerint is.

152



Elemezzük a tesztkeresések eredményét, és szükség szerint módosítsunk a keresőképen.

Ungváry Rudolf és Vajda Erik Könyvtári információkeresés c. összefoglaló könyvében ismertetik a keresési stratégiákat és a különféle keresési taktikákat. Az információkeresést megkönnyítő általános taktikák között szerepel a problémalebontás, áttekintés, kizárás, kiterjesztés; a kérdés megfogalmazásával kapcsolatos taktikák között a specifikusság megkeresése, a részletesebb és a szűkszavúbb megfogalmazásokkal való kísérlet, a hasonlóságok megtekintése és megengedése. A fogalom- és szóhasználati taktikák hosszú sora közül fontosabbak a hierarchiaszintben való feljebb és lejjebb vagy más irányba való átlépés, a rokonsági kapcsolatok átgondolásával az asszociatív bővítés, a szomszédosság, nyomkövetés, variációk, az affixumok (elő-, utó- és köztes tagok) és toldalékok figyelembevétele (csonkoló parancsokkal kezelhetők), a szórendváltoztatás, az ellentét szerinti keresés, a helyesírási változatok. A „képzelettaktikák” többek között az új szemszögből való megközelítést, a gondolkodva keresést, az új variációk szabad kipróbálását, a böngészési lehetőségekből való ötletmerítést, a szűkítési és bővítési lehetőségek kreatív alkalmazását hangsúlyozzák. (Ungváry – Vajda 2002, 67–94)

6.3. Egyetemes Tizedes Osztályozás Az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO – Universal Decimal Classification, UDC) tudományfelosztáson alapuló, mesterséges nyelvű információkereső nyelv. Jelkészlete főként számjegyekből áll, a hierarchikus osztályozási rendszerek körébe sorolható. A XIX. század utolsó harmadában Melvil Dewey alkotta meg a Tizedes Osztályozást (TO; az angol elnevezés Decimal Classification – DC). Dewey a közkönyvtárak számára dolgozott ki osztályozási rendszert, melyben az „emberiség teljes tudását” tíz főosztályba sorolta, 0–9-ig terjedő számozással. Dewey Francis Bacon tudományfelosztására támaszkodva, azt egy kicsit átformálva, a tudományterületek főosztályait 1–9-ig terjedő beosztásba helyezte. A főosztályok sorát a 0-val jelölt általános főosztály előzi meg, amely a tudomány és kultúra általános kérdéseit, az általános műveket, ma már az informatikát is, és más egyéb, az élet és ismeretek valamennyi ágazatát érintő tematikákat foglalja magában. A főosztályok alosztályokra bontódnak, a jelzetelésben tovább érvényesítve a tizedes elvet. Így a rendszer elvileg korlátozás nélkül bővíthető a specifikusság irányába, újabb és újabb alosztások illeszthetők be. Balról az első számjegy a főosztályt jelöli, jobbra haladva, az általánostól a speciális felé aprózódik a jelzet. Minél speciálisabb egy jelzet, minél mélyebb az osztályozás, annál hosszabb. Három számjegyenként pont tagolja a jelzetet, Dewey a tagolást a „háromjegyű minimum” elvével kombinálta. Szükség esetén a főtáblázati számok egy vagy két nullával egészülnek ki, minimálisan három számjegy alkot egy jelzetet. Közös alosztásokat is alkalmaz a rendszer: formai, földrajzi, nyelvi stb. alosztásokkal egészülnek ki a szakjelzetek. Az ETO a Dewey-féle Tizedes Osztályozás európai változata, Henry la Fontaine és Paul Otlet dolgozta ki, 1905-ben adták ki először. Ma már konzorcium fejleszti, több európai ország, többek között Magyarország is használja; Európán kívüli alkalmazói közül Kanadát említjük meg.

153

Az ETO felépítése Az ETO hasonlóképpen épül fel, mint elődje, azonban számos különbség is megmutatkozik. A jelzet szerkezetében eltérnek a „háromjegyű minimum” elvétől. Az ETOban a főosztályok 1, az osztályok 2, az alosztályok pedig 3 számjegyből állnak; három számjegyenként pont tagolja a számsort. A dokumentumok tartalma több szempontból is jellemezhető a különféle jelzetekkel, a jelzetek összekapcsolhatók; egy-egy dokumentumhoz több jelzet is tartozhat, más-más szempontú feltárással. Az alosztások skálája változatos, ezek foglalják magukban a fazettás információkat, többek között a földrajzi, idő, nyelv, írásmód, műfaji jelleg, dokumentumforma, nép stb. jellemzőket kódolják. A jelzetek balról jobbra haladva egyre specifikusabb tartalmat fejeznek ki, az általános kategóriától a specifikus felé haladva kialakul a hierarchikus osztályozási jelzet. Az ETO szerkezete sematikusan ábrázolva, a bemutatott táblázatok és példák az ETO magyarországi középkiadásából valók (ETO, 1990–1991): GENERIKUS → SPECIFIKUS Főosztály Osztály Alosztály Szakcsoport A táblázat legfelsőbb hierarchiaszintjét alkotó főosztályok:

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9

ETO főtáblázati főosztályok Általános tartalmú írásművek. Tudomány és kultúra. Ismeretek. Szervezetek. Információ. Dokumentáció. Könyvtár. Intézmények. Publikációk. Kiadványok Filozófia. Pszichológia Vallás. Teológia Társadalomtudományok (jelenleg betöltetlen) Matematika. Természettudományok Alkalmazott tudományok. Orvostudomány. Műszaki tudományok Művészetek. Pihenés, kikapcsolódás. Szórakozás. Sport Nyelvek. Nyelvtudomány. Irodalom Régészet. Földrajz. Életrajz. Történelem

154

A tudományok felosztása mellé különféle alosztások egyéb specifikusságokat is jelölnek, többek között a következőket: magyar nyelvű: = 945.11 fordítások =03 hozzákapcsolva az eredeti nyelv: nyelvi jelzése: = fordítás klasszikus görögről =03.75 szótárak (038) monográfiák (035.3) több szerző műveinek közös gyűjteménye (082) történelmi tárgyalásmódú (091) életrajzi tárgyalásmódú (092); az életrajz külön jelzete a főtáblázatban 929 történelmi források, történelmi kútfők (093) formai jelzése: (0… ) irodalmi források (093.3) egyetemes (100) Magyarország (439) Magyarország.Szeged (439Szeged) Duna (282.243.7) Júdea. Szentföld (33) földrajzi jelzése: (1/9) Mezopotámia (358) etnikai jelzése: (=…) magyarok (=945.11) a XIX. század “18” 1960-as évek “196” Pontos dátum “1948.03.15.” idő szerinti jelzése: „…” Az 1910-es évektől az 1940-es évekig „191/194” Néhány főosztályon belüli osztályozási jelzet: 0 Általános művek 1 Filozófia, pszichológia 159.9. Pszichológia. Lélektan 16 Logika 165 Ismeretelmélet 17 Erkölcs. Erkölcstan. Etika 2 Vallás, teológia 22 Biblia. Szentírás 23 Dogmatika. Rendszeres teológia 27 Általános keresztény egyháztörténet 271 Szerzetesség. Szerzetesrendek 28 Keresztény egyházak, felekezetek, szekták 281 Ősegyház. Őskereszténység. Keleti egyházak. Görögkeleti (ortodox) egyház 282 Római katolikus egyház 283 Anglikán egyház 284 Protestantizmus általában. Protestáns egyházak és felekezetek, szekták 288 Unitáriusok 3 Társadalomtudományok 30 Szociológia. Szociográfia

155

31 32 323 323.1 323.2 323.272 323.273 33 330.8 34 341 342 35 355.4 36 37 37.013.83 37.014 374.7 377 378 39 5 528.9 529 7 72 73 74 75 76 77 78 791.43 792 8 80 801 801.2 801.6 802.0 807 82 82(091) 82.0 820 830

Statisztika Politika Belpolitika Nemzeti mozgalmak. Nemzetiségi kérdés. Nemzeti kisebbségek Állam és népesség Forradalom Ellenforradalom Gazdaság. Közgazdaságtudomány Közgazdasági elméletek és tanok Jog. Jogtudomány Nemzetközi jog Államjog. Alkotmányjog. Közjog Államigazgatás. Közigazgatás stb. Hadászat. Hadművelet. Harcászat. Hadszínterek. Hadtörténelem Szociális (népjóléti) gondoskodás Nevelés és oktatás. A szabadidő felhasználása A felnőttnevelés elmélete (andragógia) Köznevelés Felnőttnevelés és felnőttoktatás Szakképzés, szakiskolák Felsőoktatás. Egyetemek. Főiskolák Néprajz. Etnográfia stb. Matematika és természettudományok Kartográfia Kronológia. Naptárak. Időmeghatározás Szépművészetek, iparművészetek, szórakozás, játék, sport Építészet Szobrászat. Éremtan. Ötvösművészet Rajz. Iparművészet Festészet Grafikai művészetek. Metszetek. Nyomatok Fényképezés Zene Filmművészet. Színházművészet Nyelv és irodalom Nyelvtudomány. Filológia Nyelvészet és filológia (általában) Szótan. Szófajok Verstan. Prozódia Angol nyelvészet Latin és görög. Klasszikus nyelvek. Klasszika filológia Irodalomtudomány. Szépirodalom Irodalomtörténet Irodalomelmélet Angol irodalom Német irodalom 156

87 88 894.511 9 902 91 929 929.2 929.6 93/99 930.22 930.271 930.272 931 932 933 935 937 938 939.86 94 942.0 943.0 943.8 943.9

Klasszikus (görög-latin) irodalom Szláv és balti nyelvek irodalma Magyar irodalom Régészet. Földrajz. Életrajz. Történelem Régészet Földrajz Egyéni életrajzok 929 Goethe Családtörténet Heraldika Történelem Oklevéltan. Diplomatika Epigráfia Paleográfia Ókori történelem (általában) Az ókori Egyiptom története A zsidó nép története Az ókori Kelet története Római birodalom története Ókori Görögország története Pannónia története Középkori és újabbkori történelem (általában) Anglia története Németország története Lengyelország története Magyarország története

Példa Szerzőkről szóló írásművek jelölése: 1(091)Arisztotelész Arisztotelészről szóló filozófiatörténeti írásmű Radnóti Mikósról szóló magyar irodalomtörténeti, életrajzi 894.511(092)Radnóti_M. jellegű írásmű 943.9(092)Horthy_M. Horthy Miklósról szóló magyar történelmi mű A földrajzi alosztások párhuzamosan képezik a földrajz és történelem osztályait. Magyarországgal kapcsolatos jelzetek: (439) Magyarország 914.39 Magyarország földrajzi leírása 943.9 Magyarország történelme 323.272(439)”1848.03.15” Az 1848. március 15-ei események 943.9”1848/1849” Az 1848/1849-es évek magyar történelme

157

Schmitz, Philibert Histoire de l'Ordre de Saint-Benoît. Les moniales (magyar) A bencés nővérek / Philibert Schmitz ; ford. Somorjai Gabi. – Pannonhalma : [Pannonhalmi Főapátság], 2007. – 392 p. ; 19 cm. – (Rendtörténeti füzetek, ISSN 1219-7440 ; 11.) bencések - apácarend történeti feldolgozás 271.1 - 055.2 (100) (091) Az ETO jelzet feloldása:  271.1 bencések – a mű a bencésekről szól  055.2 női személyek – fogalmi rokonsági kapcsolat a főosztályban jelzett entitással  (100) földrajzi vonatkozásában egyetemes, nemzetközi  (091) történeti tárgyalásmódban íródott. Az ETO néhány jellemzőjéről A Magyar Nemzeti Bibliográfia, az OSZK, a magyarországi közkönyvtárak és sok más könyvtár is az ETO-t használja a tartalom feltárására. Az ETO azonban nehezen használható az önálló keresést folytatók számára, ezért jobbára csak a szakemberek keresőeszköze marad, a könyvtári szaktájékoztatásban játszik fontos szerepet. Újabban a szemantikus web-alkalmazások fejlesztésére irányuló kutatásokban is felhasználják. Az ETO-t gondozó konzorcium folyamatosan végez frissítéseket, legutóbbi kiadásának magyar változata 2005-ben jelent meg, amely sok újdonságot vezetett be. A magyar könyvtárakban viszont még nem tértek át az új jelzetek használatára, a változások követése, a régi jelzeteket az újakkal összekötő konkordanciák csak lassan kerülhetnek be a könyvtári kutatási segédletekbe, huzamosabb ideig párhuzamosan, mindkét jelzetváltozattal külön-külön kell számolnunk a katalógusok használatánál. Az ETO előnyei   

Lehetőséget ad átfogó rendszerbe helyezni és áttekinteni az ismeret-területeket. Egyetlen jelzet sok információt tömörít és fejez ki a tartalomról. A könyvtári rendszerek általános használhatósága és összekapcsolása szempontjából előnye, hogy nyelvtől független. Míg a tárgyszórendszereket le kell fordítani, és több változatban is be kell építeni a rendszerbe, hogy több nyelven is kereshetővé váljon a tartalom, addig az ETO jelzeteket nem szükséges lefordítani – csak a kísérőanyagukat, a jelzetek beosztását tartalmazó táblázathoz tartozó mutató részt, amely a jelzetek természetes nyelvű feloldását tartalmazza.

Nehézségek   

A jelzetek a használók számára túl bonyolultak. A kódok a felhasználók számára, segédletek nélkül megfejthetetlenek. Segédletekkel is általában csak az első néhány számjegyig tudják felismerni a kódokat.

158



A jelenleg szabadon hozzáférhető online segédletek: o OSZK Tezaurusz/Köztaurusz (a kötőjel nélküli jelzetek a régi kiadás jelzetei, a kötőjelesek az új kiadás jelzetei. A régi kiadás jelzeteivel, tehát a kötőjel nélküliekkel érdemes keresni a könyvtári katalógusokban, úgy hogy a Tezaurusz/Köztauruszban található régi ETO jelzeteket átemeljük a keresőűrlap megfelelő mezőjébe, és ott ? használatával csonkolva lekérdezzük) (37., 38. ábra). o ETO összefoglaló – a konzorcium honlapján a főtáblázatok jelzetei 3–4 hierarchiaszintig megtalálhatók, valamint áttekinthetők az alosztások. A táblázat mutatója több nyelven is elérhető, közöttük magyar nyelvű áttekintésre is lehetőség van. A segédlet arra használható, hogy áttekintsük a tudományok rendszerét (ETO szerinti felosztását), az egyes diszciplínákon belül áttekinthessük az egyes részterületeket; kifejezéseket gyűjtsünk a tematikus keresésekhez; ezeket megfeleltessük az idegen nyelvi párjukkal. (UDC) (39. ábra)

37. ábra Segítség az ETO jelzet megfejtéséhez (OSZK Tezaurusz/Köztaurusz)

38. ábra Keresés indítása ETO jelzettel (OSZK katalógus)

159

39. ábra Az új ETO új kiadásának online elérhető hierarchikus szerkezete (UDC)

6.4. Tezaurusz A tezaurusz a szemantikus–hierarchikus tárgyszórendszerek egyik fajtája, a természetes nyelv kifejezéseire épül. Szemantikai információkereső nyelvnek is nevezik, minthogy a fogalmakat jelentéshálóba foglalja, a keresőkifejezések fókuszpontjait jelentésük kontextusába helyezve tárja fel. Egyszerűsített felfogásban a „tezaurusz hierarchikus felépítésű fogalomtár az adatbázisokban tárolt információ visszakeresésére.” (Szokolszky 2004, 557) Az egyszerű tárgyszórendszertől abban különbözik, hogy a fogalmakat jelentésbeli összefüggésük alapján veszi figyelembe, fogalmi hálót épít fel, „a relációkat elemértékűnek tekintik. Másként szólva, a relációk ugyanolyan fontosak, mint maguk a lexikai egységek”. (Horváth – Sütheő 2001, 96) A tezauruszok több szempontból rögzítik a fogalmak közötti szemantikai összefüggéseket, az egyik legalapvetőbb figyelembe vett reláció az általánosabb és a speciálisabb fogalom hierarchikus viszonya. Egy-egy kifejezés jelentése a vele kapcsolatban álló fogalmak megfelelő viszonyában ölti fel sajátos jelentését, ezért a tezauruszok a fogalmak jelentésbeli összefüggéseinek (relációinak) minél teljesebb kifejezésére törekszenek. A relációk feltüntetése a reláció típusának megjelölésével együtt történik. Lexikai egységei (tárgyszavai) a deszkriptorok, amelyeknek szócikkei, a deszkriptorcikkek feltárják a vezérszó más fogalmakhoz való kötődését. A deszkriptorcikkek tartalmazzák a vezérdeszkriptort (a szócikk vezérszavát), a vezérdeszkriptor definícióját, utalva a kifejezés használati/alkalmazási területeire is; valamint a vezérdeszkriptorral különféle értelmi, jelentésbeli, szemantikai összefüggésben álló más deszkriptorokat. A fogalmak összefüggéseit egyes leírásokban szabványos rövidítések jelölik. A tezauruszban a szinonimák, homonimák (rokon ételmű szavak, valamint az azonos alakú, többjelentésű

160

szavak) – a nemdeszkriptorok – utalókkal vannak hozzákapcsolva a deszkriptorhoz. Egy-egy tezaurusz felveszi a vagylagos fogalmakat is, és utalásokat tesz a logikai összefüggések jellegére, például az alá- és fölérendeltségi viszonyra. A kapcsolatok fajtái:  generikus (nem–faj) kapcsolat (genus–species; fölérendelt – alárendelt)  partitív kapcsolat (totum–pars; egész–rész)  előfeltétel/kiindulás – rezultáns/következés (ok–okozati) kapcsolat  rokonsági kapcsolat  "Lásd más értelemben" kapcsolat – utalás a poliszémikus (azonos alakú, többjelentésű) fogalmakra. Egy deszkriptorcikk tartalmazza a vezérdeszkriptort és a kapcsolódó fogalmakat, kifejezéseket, jelezve az adott összefüggéseket is. (Ungváry – Vajda 2002, 30–36; Horváth – Sütheő 2001, 96–111) Fontos megjegyeznünk még, amire Szokolszky Ágnes is felfigyelt: „Egy-egy komolyabb tezaurusz egyben a szakma nyelvezetét alkotó fogalmak tárháza is. A PsycINFO adatbázishoz kifejlesztett Thesaurus of Psychological Index Terms például a pszichológia teljes szaknyelvét felöleli.” (Szokolszky 2004, 557) Sok hasonló példát is említhetünk: a Getty tezauruszok között van többféle művészeti és földrajzi fogalomtár és névtár. Magyarországon is több speciális szakterületi tezaurusz van, amelyek az adatbázisokba beépülnek, s az adatbázisokkal együtt a tezauruszt is állandóan fejlesztik. Könyvtáron, illetve szakirodalmi adatbázison kívüli érdekes kezdeményezés az angol nyelv szavait összegyűjtő és csomópontokba rendező WordNet, a Princeton Egyetem szabadon elérhető szótára. Az egynyelvű, angol szótár a főnevek, igék, melléknevek és határozószók lexikai elemeinek szemantikai hálózatát adja, fogalmi csomópontokkal (synsetek) kijelölésével, a szinonimák összegyűjtésével és szemantikai kapcsolatokkal. A szótár a szokásos értelmezési, egyértelműsítő és szócsoportosító funkciói mellett a számítógépes nyelvészetre és a mesterséges intelligenciára irányuló kutatásokat is segíti. A programhoz több európai ország is csatlakozott saját nyelvű tezaurusz hozzákapcsolásával. Az összekapcsolási programok folyamatban vannak, az elkészült állományok nem érhetők el szabadon. A tezauruszok problémaköréhez kötődnek az úgynevezett formális ontológiák is, amelyek a fogalom-meghatározás kérdéseivel is foglalkoznak, és szintén a mesterséges intelligencia, a szemantikus keresések, a szemantikus hálók, tématérképek kialakítása, az ismeretreprezentáció, a tudásbázisok kezelése kérdéskörökben nyernek jelentőséget. OSZK Tezaurusz/Köztaurusz A tezaurusszal való tartalomfeltárás egyik elterjedt alkalmazása Magyarországon a OSZK Tezaurusz/Köztaurusz. Az eredetileg a közkönyvtárak számára kifejlesztett segédeszközt más rendszerek is használják: a nemzeti könyvtár az ETO-val párhuzamosan a tárgyszavas feltáráshoz ennek a tezaurusznak a kifejezéseit kölcsönzi; a HUMANUS cikk- és könyvrészletek adatbázisa is részben ezt a szókincset használja a cikkek, tanulmányok tartalmának jelöléséhez. Ezt a tezauruszt két ok miatt érdemes számontartania azoknak, akik szakirodalmat keresnek a könyvtári adatbázisokból. Az egyik: egy-egy keresőkérdés megfogalmazásához meríthetünk ötleteket a legcélszerűbb kifejezések megtalálásához, azokat a szavakat, amelyek eszünkbe jutnak, hozzáigazíthatjuk a tezaurusz által felkínált lehetőségekhez. A másik ok:

161

egyes kifejezések mellett megtalálhatók az ETO megfeleltetések, a jelzetek átemelésével azokat más rendszerekben is felhasználhatjuk a keresés végrehajtására. Egy deszkriptorcikk felépítése, információi (OSZK Tezaurusz/Köztaurusz)

könyv Nem folytatódó, nyomtatott, kötetformájú dokumentum [MSZ M:* 2789/2003] Nem időszaki kiadvány, amely vagy egy fizikai egységként teljes, vagy meghatározott számú önálló résszel kiegészítve válik M: teljessé [MSZ ISO 690]. Nem időszaki kiadvány, amelynek terjedelme - a fedőlapokat nem számítva - legalább 49 oldal (3, egyenként 16 oldalas nyomdai ív), nem zenemű, jegyzék, program, naptár, szabályzat, M: menetrend stb. [UNESCO]. Nem időszaki, a fedőlapokat nem számítva legalább 49 oldal terjedelmű kiadvány [MSZ EN ISO 9707]. Az ISBN rendszerben könyv a mikroformában megjelent és vegyes információkat M: hordozó kiadvány is. Nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő - esetenként kivehető - a gerincen tartósan összeerősített belső lapból áll, és olvasható szöveget, ill. M: illusztrációt tartalmaz [MSZ 5602]. 3 ívnél (1 ív=40 ezer betűhely) nagyobb terjedelmű nyomtatott írásmű, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő - esetenként kivehető -, a gerincen tartósan összeerősített belső lapokból áll, és olvasható szöveget, M: ill. illusztrációt tartalmaz [NAVA]. Egybekötött, lapozható ívekből álló, fedőlappal ellátott dokumentum; puha fedőlap esetén "nem túl vékony" dokumentum. Nem időszakosan, hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetekben befejezett, szöveget vagy illusztrációkat tartalmazó dokumentum, ill. időszaki kiadványok M: önálló címmel megkülönböztetett egysége. Nem időszaki, hanem egy vagy meghatározott számú több kötetben megjelenő, szabad szemmel olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmazó, befejezett egészet alkotó kiadvány [MSZ M: 3402] Forrás HUNMARC 008. ETO 002 könyvrestaurálás könyvtervezés Lásd még (H&) papírrestaurálás Lásd még általánosabban (F) dokumentum kultúrcikk ajándékkönyv gyermekkönyv gyűjteményes könyv gyűjtőkötet hangoskönyv Lásd még speciálisabban (A) jegyzet

162

kéziratos könyv könyvritkaság könyvtörténeti emlék művészkönyv öregbetűs könyv régi könyv szakkönyv szentkönyv tankönyv Lásd még részletesebben (P) kötet könyvesbolt könyvkiadás könyvkötészet Lásd még okozati könyvtartozék összefüggésben (E) restaurálás Lásd még egyéb borítólap összefüggésben (X) füzet * M: Általános megjegyzés, magyarázat A relációk (OSZK Tezaurusz/Köztaurusz) Utaló és deszkriptor közötti kapcsolat Rövidítés Reláció Útbaigazító szöveg a keresőfelületeneligazító szöveg L „Lásd szinonimáját” L& „Lásd még” LV „Lásd vagy” Deszkriptorok közötti kapcsolat F Fölérendeltje (neme) „Lásd még általánosabban” A Alárendelt fogalma (fajtája) „Lásd még speciálisabban” T Partitív (egész-rész) kapcsolat (egésze) „Lásd még átfogóbban” P Partitív (rész-egész) kapcsolat (része) „Lásd még részletesebben” R Eredménye (utóbb) „Lásd még oksági összefüggésben” E Kiindulása (előbb) „Lásd még okozati összefüggésben” X Rokonság „Lásd még egyéb összefüggésben” H Szinonimikus „Lásd szinonimáját” H& Szinonimikus ÉS „Lásd még” ≠ Más értelemben „Lásd más értelemben”

Összefoglaló Az információkereső nyelvek biztosítják az áttételeket az interaktív keresés menetében a dokumentum ismerettartalma, az adatbázisban rögzített adatok és a felhasználó között. Segítik áthidalni a dokumentumba foglalt tudástartalmak közvetítését a felhasználó felé.

163

Leegyszerűsítve, az információkereső nyelv tartalomelemző, tartalomleíró és tartalomkezelő nyelv, a keresés céljára kifejlesztett szabályozott (mesterséges) nyelv. A könyvtári információkereső nyelvek egy része természetes nyelven alapul, másik részük mesterséges nyelven nyugszik. Lehetnek előre szabályozottak, és lehetnek szabályozatlanok – ez utóbbi érvényesül a felhasználói címkézéseknél, míg a szabályozott nyelvek szókincsét szakmailag ellenőrzött, rendszerbe foglalt, szabványos szótárak alkotják. Szerkezetük szerint a prekoordinált IKNY-ek között meg szokták különböztetni a mellérendelő, a hierarchikus, a fazettás és a szemantikus információkereső nyelvet. Ezek egyike sem átmenet és átfedés nélküli kategória, inkább csak más-más szempontú megközelítése az IKNY-ek struktúrájának. Az ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás) mesterséges nyelvű osztályozási rendszer tudományfelosztáson alapul. A számkóddal operáló osztályozó jelzetek szerkezetében egyjegyű szám kódolja a tudományterületi főosztályt, ezt követi jobbra haladva második számpozícióban az osztály majd a harmadik pozícióban az alosztály jelzete. A jelzetek elemei balról jobbra haladva egyre specifikusabb tartalmat fejezhetnek ki, az általános kategóriától a specifikus felé haladva kialakul a hierarchikus osztályozási jelzet. Alosztások jelzeteivel több más szempont is kifejezhető: a nyelv, dokumentumforma, földrajzi jellemző, történelmi időszak stb. A tezaurusz a szemantikus és részben a hierarchikus tárgyszórendszerek csoportjába tartozik, a fogalmak közötti alá-fölérendeltséget, valamint más szemantikai relációkat is feltár. Lexikai egysége a deszkriptor, amelynek szócikkéből (deszkriptorcikkéből) ötleteket meríthetünk más keresőkifejezésekhez. A szócikkek ugyanis az adott kifejezés fogalmi hálóját tárják fel. A magyarországi katalógusokban széles körben alkalmazzák az OSZK Tezaurusz/Köztauruszt, kereséskor érdemes a saját megfogalmazásunkban föltett kérdést ennek a tezaurusznak a szókincséhez igazítani.

6.5. Kérdések, feladatok 1. a) Keressen ki az alábbiak közül egy szócikket az OSZK Tezaurusz/Köztauruszból. Ikonográfia Kommunikációelmélet Valláserkölcs Keresztény egyház valamelyik felekezete Hidegháború Életmód Reneszánsz Szociálpszichológia Homíliák Retorika b) A következő lépésben az adott kifejezéshez tartozó, a tezauruszban lévő ETO megfelelővel keresse ki az OSZK katalógusból a témakörhöz tartozó tételeket! 2. Hányféle módon tudna irodalmat gyűjteni az OSZK katalógusból valamelyik szerzetesrendről? 3. Tekintse át saját szakterületének felosztását és diszciplináris környezetét az ETO új kiadásának webről elérhető főtáblázata alapján!

164

4. Foglalja össze az eddigi fejezetek alapján megismert lehetséges keresési kiindulópontokat!

6.6. Kislexikon attribútum – Könyvtári rendszerekben: a bibliográfiai objektum tulajdonságát vagy állapotát jellemző adat, például egyetlen jel, kulcsszó, tárgyszó, osztályozási kifejezés. deszkriptor – Könyvtári tezauruszban a vezérszó, illetve az a kifejezés, amelyik leírja a dokumentum témáját, és amely részt vesz a bibliográfiai tételek tematikai csoportosításában (a rendszerezésben). A csoportosításban nem részt vevő szinonimák a nemdeszkriptorok. entitás – Tárolási vagy információs egységként felmerülő dolog, létező. fazetta (vagy facetta) – A dokumentum tartalmának és más jellegzetességének megragadása egy-egy szempont, tartalmi/jellegzetességbeli „vetület”, azaz kategória alapján. Egy-egy fazettának tekinthető a személyek fazettája, a fogalmakat jelölő tárgyszavak fazettája, a dátumok (idő) események, a földrajzi hely, a nyelvi fazetta, a dokumentumtípus, a műfaj stb. hierarchikus IKNY – Tárgyszavak, illetve fogalmi jelzetek láncolata, amely feltárja az általánosabb fogalmak felé tartó és a specifikusabb fogalmak felé tartó jelentésviszonyokat is (genus – species / nem – faj). A hierarchikus rendszerek az ismeretek rendszerré szervezésére törekszenek, egyben gyakorlati célú tudományrendszert is modellálnak. információkereső nyelv (IKNY) – Tartalomelemző, tartalomleíró és tartalomkezelő nyelv, a keresés céljára kifejlesztett szabályozott (mesterséges) nyelv. szemantikus web – A jelenlegi web-keresési technológiák továbbfejlesztett változata, amely a szénaboglya-szerű, kategorizálatlan és minősítetlen találati halmazok helyett az interneten található információkat mélyebben analizálja és tárja fel; az információkat jelentésük szerint dolgozza fel és jeleníti meg. A szemantikus web vízióját Tim Berners-Lee, a W3C webtechnológiák fejlesztésével foglalkozó konzorcium igazgatója 1999-ben fogalmazta meg, a fejlesztések azóta világszerte folyamatban vannak. tezaurusz (tézaurusz) – hierarchikus felépítésű fogalomtár az adatbázisokban tárolt információk visszakeresésére. Osztályozási, indexelő kifejezések szótára, olyan tárgyszórendszer, amelyben a relációkat (a fogalmak közötti viszonyokat) elemértékűeknek tekintik; a tárgyszavak és a relációk egyenrangúan fontosak.

165

Irodalom Forrásanyag (ETO, 1990–1991) Egyetemes tizedes osztályozás : FID Publ. No. 691. Rövidített kiadás, változatlan utánnyomás. Budapest: Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár,; Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ. (ETO, 2005) Egyetemes Tizedes Osztályozás. UDC Publ. No. P057. 1–3. köt. Szerk. és bev. Barátné Hajdu Ágnes. Budapest: OSZK. (UDC) Universal Decimal Classification. Summary. Online. http://www.udcc.org/udcsummary/php/index.php?lang=hu&pr=Y OSZK tezaurusz / Köztaurusz : Az Országos Széchényi Könyvtár és a Közművelődési könyvtárak átfogó tezaurusza. 3.0 változat. Főszerkesztő Ungváry Rudolf. Budapest: Magyar Könyvtárosok Egyesülete : Országos Széchényi Könyvtár, 2002. dec. 31. Online. MEK WordNet. University of Princeton. Online. http://wordnet.princeton.edu/

6.7. Szakirodalom Hajdu Ágnes – Babiczky Béla (1998): Bevezetés az információkereső nyelvek elméletében és gyakorlatába. Budapest: Universitas. Horváth Tibor – Sütheő Péter (2001): A tartalmi feltárás. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 2. köt., Feltárás és visszakeresés. Budapest: Osiris. (Osiris Kézikönyvek), 37–186. p. Pálvölgyi Mihály (1998): Információfeldolgozás, információkereső nyelvek. Szombathely: BDTF. Szokolszky Ágnes (2004): Kutatómunka a pszichológiában. Budapest: Osiris. (Osiris Tankönyvek), 557–561. p. Ungváry Rudolf – Vajda Erik (2002): Könyvtári információkeresés. 2. kiad. Budapest: Typotex, 17–36., 67–94. p. Online változat: MEK. http://mek.oszk.hu/05000/05030/

166

7. Az információkeresés műveletei 7.1. A keresőfelületek Az előző fejezetekben áttekintettük a könyvtári online keresőfelületek legfontosabb, leggyakrabban használt keresési lehetőségeit. A mai online keresőfelületek interaktív grafikus felületek, amelyeken többféle kiindulási pont kínálkozik fel. A különféle opciókat (beállítási lehetőségeket) nyomógombokkal és a gördülő menükben felkínált szempontok segítségével állíthatjuk be. Az űrlapokon megjelennek a legfontosabb indexek keresőmezői, ezek általában: szerző, cím, tárgyszó, szakjelzet (ETO), kiadó, kiadási év, nyelv. A betűrendes indexek (mutatók) megjelenítése többféle módon történhet: (1) külön kiemelt menüsorból (például OSZK katalógusa, MOKKA, PPKE katalógusai – a „Böngészés” fülnél); (2) az űrlapos felületen az adatmező segédgombjával („Index”) lapozható fel a betűrendes mutató és emelhető át az indextétel az űrlapra (például FSZEK, Irodalmi kritikák és tanulmányok; SzocioWeb); (3) az indexek az adatbázis más pontjaira is komplex módon beépülhetnek: az első keresés lefuttatása után, a kiinduló keresés alapján úgynevezett címkefelhőbe vagy segédmenübe rendeződnek, és további lépéseket kínálnak fel a pontosításokhoz (lásd például az új MOKKA vagy az EBSCO adatbáziscsomagjainak keresőfelületét). Az alapvető keresési módok:  szabadszavas  böngészés mutatóból  mezőspecifikus (űrlapos, pontos keresés). A keresőfelületek alapvető menüpontjai összefoglalóan: (1) Gyorskeresés – bármilyen szót vagy szókombináció keresésére, szóra szűrve. Csonkolójelekkel esetleg a szó valamelyik részére is szűrhetünk. Általában túl sok eredményt ad vissza. Nevezik még szabadszavas vagy kulcsszavas keresésnek is. (2) Egyszerű keresés – a keresőfelületen egy, esetleg két-három keresőmező kínálkozik fel, a keresőmezőknél megadható, hogy milyen elemre keresünk: szerző, cím, tárgyszó stb.) Alapértelmezett beállítás lehet a „Bármely kulcsszó” is, ugyanúgy, mint a gyorskeresőben, ekkor ugyanúgy kulcsszavas vagy szabadszavas keresést végezhetünk. (3) Összetett keresés – a keresőmezők bő választéka állítható be és sok más szempont aktivizálható a keresés folyamán. (4) Böngészés – betűrendes mutatók, indexek. (5) CCL – Commond Command Language, parancsszavas keresőnyelvi szabvány; amit a grafikus felületek nem tesznek elérhetővé, azt is meg tudjuk keresni ezen a ponton keresztül; a grafikus felületek egyéb buktatóinak elkerülésére is szolgálhatnak, például látássérültek használhatják.

167

A találati halmazok rendszerint rövidített tételleírásokat listáznak ki, ezt át lehet állítani részletesebb megjelenítésűekre. A több részletet is feltáró komplex adatbázisoknál különféle részletességi fokozatok is választhatók: a rövid formátum csak listázásra, tájékozódásra szolgál; a normál megjelenítés bibliográfiai alapadatokat jeleníti meg (szerző, cím, kiadási adatok vagy forrásadatok); részletesebb kibontásban pedig a rekord speciális tartalma is feltárulkozik: tárgyszavak, szabad tárgyszavak, nyelv, tartalmi összefoglaló (referátum, absztrakt, rezümé), a cikkek hivatkozási adatai, linkek, külső szolgáltatásokhoz vezető útvonalak stb. – adatbázisonként váltakozik, milyen kiegészítő információk jelennek meg. (40. ábra)

40. ábra Találatok listázása, részletesebb adatokkal, vizuális elemekkel (EBSCO, Academic Search Complete)

7.1.1. Kereséstörténet Hasznos funkció lehet még a keresési történet tárolása és megjelenítése: ezzel a már lefutott korábbi keresőkérdéseket lehet megjeleníteni és visszahívni. A kérdések egymással is kombinálhatók, szerkeszthetők, újra lefuttathatók, illetve megjeleníthetik a korábbi találatokat. Minden adatbázis azonban e tekintetben is más-más jellemzőkkel bír, erről tájékozódni kell a megfelelő segédfájlokból. A keresési történetről rögzített adatok általában törlődnek a kilépéskor. Egyes rendszerek lehetőséget adnak személyes bejelentkezésre és személyes profil létrehozására. Ha a későbbi felhasználás céljából is meg szeretnénk őrizni a keresőkérdéseket, akkor a személyi bejelentkezéshez kötött tartós tárba helyezhetjük ezeket az információkat, sőt, egyre elterjedtebb szolgáltatássá válik az, hogy értesítést is lehet kérni a rendszertől, ha újdonság kerül be a kérdéssel kapcsolatban.

7.2. Logikai műveletek Összetettebb keresőkérdések megfogalmazásához logikai műveleteket használunk. A logikai műveletek szabályainak segítségével összekapcsolhatjuk a keresőkifejezéseket,

168

bővíthetjük és szűkíthetjük velük a találati listát, illetve pontosíthatjuk a keresési feltételeket. A logikai műveletek végrehajtására szolgálnak a Boole-algebra operátorai. A legtöbb keresőfelület felkínálja az alap-operátorokat: az ÉS (AND), a VAGY (OR) és a NEM (NOT) kapcsolóelemeket. Az ÉS-t, VAGY-ot és NEM-et logikai értelemben kell használnunk:   

ÉS-sel azt a kívánságunkat jelezzük a rendszernek, hogy két megadott kifejezés közül mindegyiknek benne kell lennie a találati halmazban. Logikai szorzást, konjunkciót végzünk, a műveletet a halmazok metszetével szokták ábrázolni. a logikai VAGY azt jelenti, hogy a megadott szavak (attribútumok) közül pusztán az egyik előfordulásával is elégedettek leszünk. Megengedő logikai összeadást végzünk, halmazelméleti ábrázolása a halmazok egyesítése, diszjunkciója. A NEM, pontosabban ÉS NEM logikai tagadás, a halmazok kizárása, nonimplikáció, az egyik halmaz elemeiből kizárjuk a másik halmaz elemeit. (41. ábra)

Parancsszó

Keresési példa

AND / ÉS

romantika ÉS realizmus oktatás ÉS felsőfokú híd AND Budapest

OR / VAGY

A találatok halmaza

Csak azok a rekordok, amelyek mindkét kifejezést tartalmazzák (metszet)

veres VAGY vörös VAGY piros A találati halmaz a keresett reklám VAGY propaganda online VAGY on-line VAGY hálózati kifejezésnek legalább az egyikét tartalmazza (unió) felsőoktatás NEM főiskola

NOT / DE NEM

A második kifejezés kizárása (különbség) 41. ábra Az adatbázisokban leggyakoribb logikai műveletek – Boole-operátorok forradalom NEM francia

A kereséseknél tehát jól tudjuk hasznosítani korábbi halmazelméleti ismereteinket, különösen az alábbi részleteket, zárójelben példák szerepelnek:    

Egy halmaz részhalmaza egy másik halmaznak, ha annak minden eleme a másik halmaznak is eleme (híd ÉS Budapest). A halmazok összes elemeinek halmaza az adott halmazok uniója. A halmazok közös elemeinek halmaza az adott halmazok metszete (reklám VAGY propaganda). Egy (A) és (B) halmaz különbségét (A) halmaznak azon elemei alkotják, melyek nem elemei (B)-nek (forradalom NEM francia). Két halmaz metszete üres, ha (A) és (B) halmaznak nincs közös eleme, ezt hívják diszjunkt, idegen halmaznak (nincs találat a keresőkérdésre az adatbázisban). 169



Az összes lehetséges halmaz együttese a komplementer (U) halmaz. (A) halmaz (U)-ra nézve komplementer halmaz. ((U) halmaz az adatbázisban lévő adatok összessége, (A) halmaz a kereséskor kapott találatok halmaza).

Hogyan lehet megadni egy halmazt?  

Felsoroljuk az elemeit, például: A = {híd, Budapest} vagy megadjuk azt a közös tulajdonságot, ami alapján az elemek egyértelműen a halmazba sorolhatóak, például: A ={v*r*s}.

7.2.1. Mi a szövegszó? A szövegben ténylegesen, változatlan alakban előforduló szó, kifejezés. A könyvtári adatbázisok keresőűrlapjain általában megtalálható a „kulcsszó” és „tárgyszó” feliratú keresőmező. A „kulcsszó” illetve a „tárgyszó” értelmezése nem egységes, ezért használatkor minden adatbázis esetében meg kell győződni arról, hogy az egyes mezőkben megadott szavak az aktuális információkereső nyelvben milyen értelmezési körrel fognak szerepelni: keresőkérdésünk milyen adattartományt jár be, a felszínre kerülő tételek melyik adatmezők, adatértékek alapján kerülnek a találati listába. Egy könyvtári katalógusban a bibliográfiai tételek szavaira általában a „bármely kulcsszó” feliratnál kereshetünk. Teljes szövegű bázisok többféle módon járnak el. A Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) például az archivált szövegek teljes tartalma pásztázható szövegszavasan. (42. ábra) Relevancia szerinti megjelenítés nélkül azonban a teljes szövegekben való keresés nehézkes. A nagy és szórt találati halmazban, ha a rendszer megengedi, a szavak előfordulásának közelségére utaló parancsokkal vagy összehasonlító (relációs) műveletekkel lehet javítani a relevancián.

170

Összehasonlító műveletek például: < kisebb mint, korábbi mint > nagyobb mint, későbbi mint = egyenlő Közelségi, szomszédossági műveletek: EGYÜTT – a beállított számérték két keresett kifejezés közötti szó-mennyiséget vesz figyelembe, és a beállított értéknél nagyobb számú szavakat tartalmazó találatokat adja vissza. Ha például az érték 2, akkor a „Petőfi EGYÜTT Arany” feltétel esetén a találatban nem fog szerepelni „Petőfi és Arany barátsága”, mert itt csak egy szó van a két keresett kifejezés között, de szerepel „Petőfi fegyvertársának tekintette Arany Jánost”, és a többi két szónál nagyobb távolságot tartó szövegrész. KÖZEL – a beállított számérték azt a legnagyobb szótávolságot jelzi, amelyet a keresett kifejezések előfordulásának szempontjából betart a rendszer. Ha például az érték 2, akkor a „Petőfi KÖZEL Arany” feltétel esetén szerepelni fog a találatban a „Petőfi és Arany barátsága” szövegrész, de nem fog szerepelni a „Petőfi fegyvertársának tekintette Arany Jánost”. Helyzeti operátorokkal finomíthatjuk a keresett szavak sorrendjét, helyét. Meghatározhatjuk például, hogy egy rekordon belül vagy pusztán egy mezőn belül keresünk: „vitéz ÉS lovag” egy mezőn belül; „vitéz ÉS lovag” pontosan ebben a sorrendben; „vitéz ÉS lovag” a rekordon belül bárhol; „vitéz ÉS lovag” egy mezőn belül. További részletkérdés lehet a hasonló kereséseknél, hogy vajon az „és” kötőszót a folyamatos szövegben figyelembe veszi-e a rendszer, nem szerepel-e más gyakori szavakkal együtt a tiltott szavak listáján. Az „és” kötőszó alakja ugyanis egybeesik az ÉS logikai operátorral, ha a kötőszónak szerepe van a pontos keresőkifejezésben, akkor külön kell gondoskodnunk arról, hogy a rendszer vegye figyelembe ezt a gyakori karakterkombinációt. Összetett kifejezések egyetlen keresőszóként is megadhatók, ennek módja általában az, ha a szövegrészt idézőjelek közé tesszük, ilyenkor a „Petőfi és Arany barátsága” karaktersor a pontos megfelelői érkeznek vissza a rendszer találati listáján.

42. ábra Szövegszavas keresési lehetőség a MEK-ben

7.2.2. Mi a különbség a tárgyszó és a szövegszó között?

171

A tárgyszó a dokumentum tartalmára utaló, előre lefektetett elvek szerint meghatározott osztályozó (kategorizáló) kifejezés. Alakja szótári forma szerinti egyes szám, nominatívusz. A kifejezések meghatározott rendszer szerint, az adott szakterület tudományos terminusainak megfelelően szótárt – tárgyszórendszert, tezauruszt – alkotnak. (43. ábra)

43. ábra A pedagógus tárgyszó szócikke az OPKM online katalógusához kapcsolt tezauruszban

A szövegszó ezzel szemben a szöveg (adatbázis) bármely szavát jelenti, olyan formában (ragozva, nyelvi és szemantikai variációban) ahogyan a szövegben előfordul. Jelen van a szövegben, a karakterhelyes megfelelés elve alapján visszakereshető, de nem jelent egyúttal kategorizáló terminust is. Egy-egy szövegszóval csak az adott nyelven, a szó adott változatát tudjuk keresni. Kombinálhatjuk a szinonimákat a logikai műveletekkel („vitéz VAGY lovag”; „vitéz NEM lovag”; „vitéz ÉS lovag”). A toldalékokat, prefixumokat, összetett szavas előfordulásokat kisebb szórészletre vagy gyökre keresve küszöbölhetjük ki, a csonkolójelek segítségével. (44. ábra)

44. ábra A pedagógus szövegszó előfordulásai és szövegközi helyei a MEK-ben

A szövegszavas (kulcsszavas) keresések esetében különösen fontos mérlegelni az egy fogalomkörbe tartozó ( = halmaz) kifejezések ( = halmaz elemei vagy közös tulajdonságainak leírása) előfordulását. Ezek: szinonimák, homonimák, ragozott, toldalékos alakok, összetett szavak, ortográfiai változatok, nyelvi változatok, szűkebb, tágabb, hasonló, szomszédos, 172

ellentétes kifejezések, szórendi variációk. Kulcsszavas, szövegszavas kereséseknél egyénileg kell mérlegelni az átfedéseket vagy a megfogalmazott keresőkérdéssel le nem fedett adatok körét.

7.2.3. Az operátorok használata A keresőfelületeken az egyes szavak és az egyes mezők közötti kapcsolatok alapértelmezett beállítása a logikai ÉS. Ha pontos adatokat tudunk, és rövidre szeretnénk fogni a keresést, akkor már két-három jól megválasztott mező és szó használatával célba tudunk érni. Összetettebb lekérdezésekhez egyidejűleg több összetevőt is megadhatunk. Ha szükséges, az azonos mezőkön belül, illetve különböző mezők között állítjuk be a logikai operátort, szavainkat zárójelek szerinti logikai/matematikai képletekbe foglalva. Ezeknek a technikai lehetőségeknek különösen olyan adatbázisoknál lehet jelentősége, amelyek nem tartalmaznak indexeket, nem végeznek tárgyszavazást, osztályozást, és más relációk mentén sem szolgáltatnak relevanciakalkulációt. Rendkívül nagy adatbázisoknál is fontos jól átgondolni ezeket a lehetőségeket. Az ábra a kifejezések között megadott logikai kapcsolatokat, a kifejezések csoportosításának zárójelekkel történő használatát mutatja meg. (45. ábra) Azonos típusú adatelemek (reklám VAGY propaganda) ÉS (etika zárójelekbe ( ) foglalhatók és Összetettebb VAGY etikai) felhasználhatók összetettebb műveletek *romant* NEM romant* keresésekhez Egy vagy több karakter V%r%s (= veres, vörös) helyettesítése, a ragos és más Karakterhelyettesítés, ?romant? (=preromantikát, toldalékos alakok, összetett csonkolás későromantikus etc.) szavak keresésének romant* (toldalékos alakok) lehetőségét biztosítja

173

45. ábra Logikai operátorok használata a Pressdok sajtófigyelő adatbázis CD-ROM-os változatán

Az adatbázisok felváltva szövegszavas és a tárgyszavas mezőket is tartalmazhatnak. A szövegszó típusú kifejezéseket tanácsos csonkolva megadni (az összes variáció indexből történő beemelése helyett). A tárgyszó kifejezést viszont lehetőleg az indexből tanácsos átemelni. Az internetes általános keresők – például a Google általános keresője –, relevanciaalgoritmus alapján rendezik a találati listákat a szövegszavasan megadott keresésekre. A relevancia szerinti rendezés automatizált indexelési és szövegelemző eljárásokon alapul. Relevancia-algoritmusokat egyre több könyvtári és szakadatbázisba is beágyaznak. A relevancia és a korábban említett fazettás alapú rendezési, megjelenítési és navigációs módozatok valamint más vizualizáló eszközök beépítése sokat lendít az adatbázisok lehetőségeinek jobb kihasználásán. Egyszerűsítik a keresést és a tájékozódást; segítik az adatok és találati halmazok információs környezetének áttekintését és értékelését; könnyítik a pontosító, finomító, módosító kérdések keresztülvitelét – magyarán intelligensebbé és könnyebben kezelhetővé teszik a rendszert. A Google keresőjéről lásd a hozzá kapcsolódó külön fejezetet.

7.3. Kérdések, feladatok a) Milyen logikai operátorokat használna a következő feladatok esetében? 1. A Szociológiai Szemle c. folyóiratban megjelent Bulgáriával kapcsolatos cikkeket keressük. 2. Bulgáriáról és Romániáról szóló cikkeket keresünk.

174

3. Gyermekvédelemmel kapcsolatos cikkeket kell keresnünk, tartalomjegyzék adatbázisban. 4. Pilinszky Jánosról keresünk könyvtári könyvkatalógusban szakirodalmat. Nem szeretnénk a találati listába bevonni a szakdolgozatokat is. Mi a teendő? 5. Madách Imre Ember tragédiája c. művének 2005-ben megjelent kiadását keressük. b) Melyik keresési művelethez melyik ábra illik? 1. Ady VAGY Léda 2. Ady NEM Léda 3. Ady ÉS Léda

7.4. Kislexikon interaktív – az adatbázis rendszerekkel folytatható közvetett kommunikációs mód, amelynek során a felhasználó személyes döntéseivel befolyásolja a rendszerrel folytatott kommunikáció menetét; a rendszer a felhasználói szándékok szerinti módosításoknak megfelelően működtethető. A felhasználó bizonyos fokú önállósággal használhatja a rendszert, több választási lehetősége van a továbblépéshez. A rendszer működéséhez a felhasználó beavatkozása szükséges. relevancia szerinti rendezés – súlyozáson alapuló keresési eredmény, amelyben a találatok megfelelőségük, fontosságuk szerint kerülnek a lista elejére vagy szorulnak hátrébb, a találati lista végére. A keresőszoftverek súlyozó eljárása azt vizsgálja, hogy a találatok mennyire felelnek meg a lekérdezésben megadott követelményeknek, a keresési feltételeknek A rangsorolt eredményeket a rendszer általában csökkenő fontossági sorrendbe helyezi. A rangsorolásnál figyelembe veszik a keresett kifejezés előfordulásának gyakoriságát, a szövegben (dokumentum vagy bibliográfiai rekord szövege) jelzett fontosságát és szerepét (például, hol helyezkedik el a kifejezés: cím, dokumentum fejléc; mi az adatmezők fontossági sorrendje; milyen gyakoriságú a kifejezés a szövegben stb.). Egyes adatbázisoknál bizonyos rangsorolási elemek elsőbbségét a keresési folyamat közben is jelezni lehet (frissesség, tudományos színvonal, dokumentumtípus stb.). navigáció – web környezetben a hipertext hivatkozások, ikonok, menüpontok és keresőmotorok segítségével történő információs mozgás: lapozás, átlépés egyik weboldalról a másikra, egyik információegységről a másikra, a weboldalon/webhelyen vagy az adatbázison belül egyik pontról a másikra. Szörfözésnek (vagy szörfölésnek) mondjuk, amikor a felhasználó csak alkalmilag barangol az interneten; a céltudatos tájékozódást keresésnek nevezzük.

175

7.5. Szakirodalom Bakonyi Géza – Kokas Károly 2006: Bevezetés a könyvtári informatika alapjaiba. Szeged: JATEPress. ( Habent Sua Fata Libelli, 2.), 66–76. p. Horváth Tibor – Sütheő Péter (2001): A tartalmi feltárás. In: Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve. 2. köt., Feltárás és visszakeresés. Budapest: Osiris. (Osiris Kézikönyvek), 148–158. p. Ungváry Rudolf – Vajda Erik (2002): Az információkereső nyelv és szótára. In: Ua.: Könyvtári információkeresés. 2. kiad. Budapest: Typotex, 48–56. p.

176

8. Az adatbázisok jellemzői Könyvtári katalógusokról mindenki hallott már, aki rendszeres könyvtárlátogató. Nem jellemző viszont, hogy valaki középiskolai tanulmányai alatt tudományos, szakirodalmi vagy más forrásokat nyújtó – bibliográfiai és teljes szövegű – adatbázisokkal találkozik. Ezekre az információforrásokra a felsőfokú tanulmányok alatt viszont nagy szükség van. A könyvtárak az önálló információkereséshez és szakirodalmi kutatáshoz sok fontos kiindulópontot és forrást szolgáltatnak, ezek között kiemelkedő jelentősége van a különféle helyi használatú lemezes vagy az online szakirodalmi adatbázisoknak és forrásgyűjteményeknek. A könyvtári szolgáltatások keretében elérhető konkrét adatbázisokról az egyes könyvtári honlapokról lehet tájékozódni. Hogyan is fogjunk hozzá egy számunkra ismeretlen adatbázis feltérképezéséhez, megismeréséhez? Az önálló kutakodáshoz először tájékozódni kell az adott forrás jellemzőiről, adattartalmáról és technikai lehetőségeiről. Első lépésként természetesen a különféle ismertetőkhöz lehet fordulni: az önismertető szövegek eligazíthatnak a témáról, az átfogott időszakról, a feldolgozott adatok köréről. Egy számunkra ismeretlen adatbázis megismerése az online útmutatók, video-segédletek megtekintésével is kezdődhet. A fejezet a hazai és nemzetközi tudományos szakirodalmi adatbázisok önálló megismeréséhez nyújt segítséget néhány általános szempont kiemelésével. A fő szempontok összeállításában részben és egyszerűsítetten, a magyar felhasználási lehetőségekhez igazodva felhasználtam Jacsó Péter a szöveges CD-ROM és webes adatbázisokról készített könyv terjedelmű kritikai elemzésének szempontjait. (vö. Jacsó 2005, 24–171)

8.1. Hatókör Az adatbázisokkal való ismerkedés közben olyan kérdésekre kell választ kapnunk, hogy mivel foglalkozik az adatbázis, mit fed le, mit ölel át tematikai, területi, idő és nyelvi szempontból; milyen dokumentumtípusokra irányul; milyen céllal jött létre, miért készítik? Ezeket a szempontokat hatókörnek is szokták nevezni. Jacsó Péter meghatározásában: a „cél, hatókör magába foglal olyan szempontokat, mint a szakterület, méret, összetétel, frissesség, a forrásdokumentumok és -tárgyak (folyóiratok, cégek, zenei hangfelvételek) feltártságának mértéke, nyelv és földrajzi eredet szerinti feltártság. Szűkebb értelemben a hatókör az adatbázis tárgyi lefedettségét határozza meg. Egyes feltételek, mint a szakterület, a méret, a források köre kölcsönös kapcsolatban vannak egymással és ebben az összefüggésben kell szemlélni őket.” (Jacsó 2005, 24) (1) Szakterületi hatókör: a tárgyi lefedettség A feltehető kérdések: Milyen tudományterületet fog át, mi az adatbázis tematikája, tárgya, milyen tartalomra terjed ki? Szó lehet általános gyűjtőkörű, multidiszciplináris – több tudományt befogó vagy szűkebb szakterületre kiterjedő adatbázisról (szociológia, irodalom, filozófia stb.); kapcsolódhat személyhez, iskolákhoz stb. (2) Területi, nyelvi szempontok Milyen földrajzi területre vonatkozó anyagot gyűjt, földrajzi szempontból milyen kiadóktól fogad anyagot (hungarikumra, italikumra, Közép-Kelet Európára stb. terjed ki vagy általános, nemzetközi); csak magyar nyelvű, csak magyarországi, csak angol nyelvű 177

anyagot tartalmaz-e, több nyelvet figyelembe vesz, de a rendszer keresőnyelve vagy a tárgyszórendszere angol stb. (3) Időszak Milyen időszakhoz kötődnek a feldolgozott dokumentumok, mi a közlő dokumentumok megjelenési ideje? Fennáll-e valamilyen időszaki behatároltság, időkorlát? (4) Dokumentumtípusok Milyen forrásokat tár fel az adatbázis? Milyenek a számbavett dokumentumféleségek: könyvek, folyóiratok cikkei, e-dokumentumok, térképek, kép, hanganyag, film, multimédia, levéltári anyag, kéziratok, kódexek, vegyes stb.

8.2. Kiadó, szolgáltató Ahogyan nagy jelentőséget tulajdonítunk a könyvek, folyóiratcikkek és más művek esetében a szerzőknek, szerkesztőknek, forgatókönyvíróknak, festőknek, színészeknek stb., az adatbázisoknál is tájékozódnunk kell a készítőkről és a szolgáltatóról. Más hasonlatot is említhetünk: fontosnak szoktuk tartani a könyvek kiadóját, a folyóiratokat megjelentető intézményeket, a konferencia szervezőbizottságát stb. Ezek az információk is segíthetnek bennünket az első tájékozódásban. Az adatbázisok úgynevezett folytatódó kiadványok. Jellemzően kollektív és rendszeres munka eredményeként jönnek létre fejlesztők, informatikai mérnökök, bibliográfusok, adatfeldolgozók és a szolgáltatás anyagi hátterét megteremtő vállalatok, konzorciumok vállalkozásaként. Rendkívüli erőforrások szükségesek a rendszeres frissülésükhöz és a rendszerezett információfeldolgozáshoz. Kulturális szolgáltatások vagy piaci feltételek között értékesített és igénybe vett termékek, amelyek hozzáférését felhasználási szerződések (licencek) szabályozzák. Minden esetben drága dolgok, még akkor is azok, ha a felhasználó közvetlenül nem érzékeli a zsebén azokat a kiadásokat, amelyek a hozzáférési engedélyek megszerzésével, az éves előfizetésekkel, illetve az előállításukkal, fenntartásukkal járnak. A kiadó, közreadó vagy a szolgáltató védjegye és névjegye – más termékek megítéléséhez hasonlóan – a termék (jelen esetben az adatbázis vagy tartalomszolgáltatás) minőségének is a védjegye és ismertetőjegye.

8.3. Típus A szakirodalmi és tudományos adatbázisokat nagy vonalakban aszerint csoportosíthatjuk, hogy mi a céljuk és milyen jellemző adatokat tartalmaznak. Szempontjaink közé tartozhat a bibliográfiai adatok köre, az úgynevezett hozzáadott értékek és a teljes forrásanyag elérhetősége is.

8.3.1. Folyóiratok tartalomjegyzéke A folyóiratcikkeket tartalomjegyzékük alapján feltáró adatbázisokat nevezik tartalomjegyzék-adatbázisoknak. Céljuk egyrészt a gyors, naprakész, friss tájékoztatás a folyóiratcikkekről, másrészt a visszamenőleges tartalomjegyzékek integrálása. Az elsődleges célok mellett, a technológiai lehetőségeket kihasználva, a pusztán tartalomjegyzék-szintű információadást bővítve számtalan kiegészítő elem is beépül – s ez sokszor nem kevesebb, mint a teljes szövegek szolgáltatása. Az egyik legismertebb nemzetközi tartalomjegyzék178

szolgáltatás a Current Contents a cikkek kivonatait és teljes szövegeit is szolgáltatja. Hazai példa: MATARKA (Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa) (46., 47. ábra)

46. ábra Folyóirat kardexe: az adatbázisba került folyóiratszámok, MATARKA (Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa)

47. ábra Egy cikk tétele a MATARKÁ-ból a bibliográfiai alapadatokkal és az elektronikus hozzáféréssel

179

8.3.2. Bibliográfiai adatbázisok Alapvetően két fokozatot különböztethetünk meg: (1) bibliográfiai alapadatok+ tárgyszó/tezaurusz (2) bibliográfiai alapadatok+tárgyszó/tezaurusz+referátum absztrakt, rezümé)

(tartalmi

összefoglaló,

(1) bibliográfiai alapadatok+ tárgyszó/tezaurusz A bibliográfiai alapadatokon kívül az adatbázis tematikai feltárást is végez, tárgykörökbe sorolja a feltárt anyagot, esetleg szaktezauruszt vagy más tárgyszójegyzéket is csatol az egyes bibliográfiai tételekhez. Kiegészülhetnek a tételek a teljes szövegeket tartalmazó külső archívumokhoz, szerkesztőségi honlapokhoz, webhelyekhez – általában csak a szabad hozzáférésű elérhetőséget regisztrálják. A legtöbb magyarországi szakbibliográfiai adatbázis ilyen: például a könyvtári katalógusok részeként épülő pedagógiai, a nemzetiségi vagy a szociológiai bibliográfia. Vegyesen tartalmazhatják könyvek, könyvekben megjelent tanulmányok és folyóiratcikkek bibliográfiai tételeit. További példák: HUMANUS; SzocioWeb (1970–2006); Irodalmi kritikák és tanulmányok bibliográfiája (1960–2006) (szabad hozzáféréssel); Pressdok, Hundok (előfizetéssel). (2) bibliográfiai alapadatok+ tárgyszó/tezaurusz+ absztrakt Jellemzően tudományos kiadványokat regisztráló adatbázisok. A következő adatelemeket regisztrálják egy-egy dokumentum rekordjában:    

bibliográfiai alapadatok tárgyszavak, indexek – tematikai kategorizálás: tárgykörök, szaktezaurusz vagy más tárgyszójegyzék indextételei (besorolási, kategorizáló kifejezések) a cikkek ismertetője (referátum, absztrakt, összefoglalót, rezümé, annotáció) kiegészülhetnek a tételek a teljes szöveghez elvezető külső archívumokhoz, kapcsolódhatnak a kiadói weboldalakhoz. Ezek egy része lehet nyílt hozzáférésű intézményi webhely, e-gyűjtemény vagy folyóirat; másik részük fizetős.

Példaként említhetjük a nemzetközi szakirodalmi indexelő szolgáltatásokat: Philosopher’s Index, L'Année philologique, MLA bibliográfiai adatbázis. Ezeket az adatbázisokat hívják másképp referáló/ indexelő szolgáltatásoknak. Céljuk a szakterület szakirodalmát nemzetközi léptékben kísérni és az összegyűjtött információkat naprakészen szolgáltatni. Az ilyen típusú adatbázisok egy-egy szűkebb szakterület irodalmát indexelik, de vannak aggregált, multidiszciplináris szolgáltatások is. Vegyesen tartalmazhatják könyvek, könyvekben megjelent tanulmányok és folyóiratcikkek bibliográfiai tételeit. Vannak területek, ahol elsősorban a kurrens folyóiratok anyagára korlátozódik a szolgáltatás. (3) bibliográfiai alapadatok+ tárgyszó/tezaurusz+ referátum+idézettség Főként tudományos folyóiratok cikkeit regisztrálják idézettségi hálóban. A (2) pontban ismertetett adatelemeken kívül az indexelt folyóiratok cikkeiben közölt hivatkozott irodalmat 180

is tételesen rögzítik. Az idéző cikk idéz egy (illetve több) másik cikket, ez utóbbi az idézett cikk. Az idézett cikk szempontjából egy-egy új friss idéző bekerülésével egy-egy újabb idézet kapcsolódik a cikkhez. A keresztkapcsolatokkal összefűzött, idéző és idézett tételek sokaságából alakul ki az idézettségi háló. Ezeket az adatbázisokat nevezik hivatkozási indexeknek (citációs index). A legismertebb szolgáltatás a Thomson Reuters vállalkozás Web of Science adatbázisa, amely a tudományterületek legjelentősebb nemzetközi folyóiratainak anyaga alapján hatalmas adatbázist épít az idézetek mélységében. Linkfeloldók segítségével információt nyújt a teljes szövegű hozzáférésekről.

8.3.3. Teljes szövegű tartalomszolgáltatás A teljes szövegű tartalomszolgáltatások természetesen nemcsak a teljes terjedelmű dokumentumokat teszik hozzáférhetővé, hanem a keresésükhöz szükséges bibliográfiai és tartalomfeltáró segédapparátust, a metaadatokat is biztosítják. Rendszerint folyóiratcikkek, könyvek, könyvtanulmányok teljes szövegét szolgáltató adatbázisok, amelyek komplex bibliográfiai információkat is nyújtanak, számos hozzáadott, a keresést, tájékozódást segítő segédeszközökkel, barátságos kezelőfelülettel és kiegészítő szolgáltatással. A fejlettebb folyóiratszolgáltatók az utóbbi időben elektronikus könyvekkel bővítik kínálatukat. A feldolgozás módja, az adatelemek köre változatos lehet. Folyóiratok teljes szövegű archívumát építi a JSTOR, a friss megjelenéstől szándékosan, általában öt évvel elmaradva. Friss folyóiratokat is szolgáltat a MUSE; sokféle adatbázis-csomaggal lép színre az EBSCO, egyes esetekben idézettséget is regisztrál. A szolgáltatások körében rögzített adatok egyes elemei variálódhatnak: az EPA (Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis) például főként szabad elérésű folyóiratok anyagát gyűjti, elkészíti elektronikus tartalomjegyzéküket, maga az archívum viszont nem tart fenn cikk-kereső felületet – ezt a feladatot szimbiózisban rábízza a MATARKÁ-ra. A 2011ben útjára bocsátott új közös HUMANUS+MATARKA+EPA kereső viszont hasznosítja az EPA tartalomjegyzékeinek metaadatait, ezzel a közös keresőrendszerrel az EPA anyaga például szerző szerint is kereshető.

8.4. Az adatelemek köre, kereshetősége A rekordokon belül megvizsgálhatjuk, mi-mindenről közöl információkat a rendszer, az adatelemek pedig melyik indexbe kerülnek, honnan kereshetők vissza. A tudományos adatbázisok legfontosabb adatelemeinek körét képezik a (1) bibliográfiai alapadatok, (2) a tárgyszavak, (3) a tartalmi összefoglalók szövege, (4) az idézettség feltárása, (5) kiegészítő elemek, (6) forrásdokumentum – teljes szöveg, azaz a dokumentum szolgáltatása teljes terjedelmében. A séma egyben a feldolgozott dokumentumról nyújtott metainformációk egyre bővülő körét is jelenti, a dokumentumot körülvevő információs környezet szerkezetére is utal. (48. ábra) (1) Bibliográfiai alapadatok A rögzítés, dokumentálás, keresés, rendezés legelemibb alapfeltétele. Adatelemei: szerző cím, megjelenés (könyveknél a hely, kiadó, év; folyóiratoknál a folyóiratcím és számozási adatai, a cikk oldalszámával; könyvrészleteknél: a forrásdokumentum adatai és az oldalszám).

181

(2) Tárgyszavak, indexek A könyvtári és dokumentációs tartalomfeltárás klasszikus eszközeivel készülő apparátus a tárgyszórendszer vagy a tezauruszok alkalmazása. Újabb fejlemény a szerzők által megadott kulcsszavak vagy úgynevezett szabad tárgyszavak felvétele. (3) Tartalmi összefoglaló A cikkek rövid, tömör ismertetője, összefoglalója. A könyvtár- és információtudományi szaknyelvben referátumnak mondják, idegen nyelvű közkeletű szinonimái: absztrakt, rezümé. A referátumok jelentősen hozzájárulnak az előzetes keresés során nyert információk hasznosításának sikerességéhez: lehetővé teszik a gyors tájékozódást; segítenek a kiválasztásban, szelekcióban, részt vesznek a kulcsszavas keresésekben. Az összefoglalók szövege tartalmazhatja azokat a speciális kifejezéseket, amelyekbe sem a tárgyszavak, sem a szerzői kulcsszavak nem mélyülnek el. A Pressdok és párja, a Hundok sajtófigyelő rövid, egy-két mondatos annotációkkal ismerteti és jellemzi a cikkeket. Az annotáció helyettesítheti a szakirodalomban szokásos címbe foglalt tömör információkat a cikkről – a sajtóban szokásos címadást ugyanis inkább a figyelemfelkeltő és hatáskeltő elemek vezérlik, kevésbé a tartalom szabatos, egyértelmű jelzése. (4) Idézettség A hivatkozási indexek a cikkekben hivatkozott irodalmat is tételesen rögzítik. Egy-egy cikk idézettsége a cikkben közzétett kutatási eredmény sikerességét, illetve a szerző(k) eredményeinek elismerését is jelentik. A hivatkozások nyomon követése a szakirodalom keresésének és követésének egyik fontos módszere. Az idézettségi indexben az adatbázis hivatkozási rendszerének köszönhetően a téma első felbukkanásáig visszakövethetők az idézők, illetve megfigyelhető a kutatás iránti érdeklődés, az elágazások, az elért eredmények és a különféle hatások. Ezek az indexek különféle bibliometriai elemzésekre is alkalmasak. (5) Kiegészítők Számos kiegészítő kapcsolódhat, illetve épülhet rá az alapszolgáltatásokra. Leghasznosabb talán a teljes szöveg közvetlen linkje és a külső adatbázisokhoz való átkapcsolás (linkfeloldó). További kiegészítő szolgáltatások még: linkek kiadói honlapokhoz, adatbázisokhoz; kontakt-információk; értesítés a frissítésekről; vizuális megjelenítés; képadatbázisok csatolása; kötegelt válogatás, például szűkítő eljárással a találatokat csak a tudományos folyóiratokban közzétett cikkekre lehet szorítani; idősáv érvényesítése; a keresési történet mentése; tételek letöltése saját jegyzetelő szoftverbe (Zotero, RefWorks); mobil eszközök használata; személyes profil beállításai stb. Mindez együttesen intelligensebb keresőfelületet és könnyebb kezelési eljárásokat is jelent. (6) Teljes szöveg Magának a forrásdokumentumnak a teljes tartalma. Mi érhető el teljes szöveggel (teljes tartalommal)? Sokban függ a hozzáférési jogosultságtól, a licencelés feltételeitől, a kiadói/szolgáltatási engedélyek és jogok érvényesítésétől, a nyílt hozzáférés lehetőségeitől.

182

48. ábra A dokumentumokról szóló metainformációk a tartalomszolgáltató adatbázisokban Külön kérdés lehet az is, hogy a szöveges dokumentumokat tároló adatbázisokban a keresőfelületekről az adatelemeknek milyen köre kerestethető automatizáltan. A keresés tárgyát sok szakirodalmi adatbázisban csak a metaadatok különféle szintjei képezik, a dokumentumok teljes szövege pedig csatolva van ugyan, de együttesen a teljes szövegbázis nem kereshető (lásd például az EBSCO adatbázisait, Science Direct, Google Scholar stb.) A dokumentum teljes szövege gépi eszközökkel csak a megnyitása után, a szövegre irányultan pásztázható. Ugyanakkor példákat említhetünk olyan rendszerekre is, amelyek a teljes szövegű archívumban is köröztetni tudják a keresőkifejezéseket (CEEOL, MEK, EPA stb.).

8.4.1. A rekordok adattartalma Az adatbázisok különbözhetnek egymástól abból a szempontból, hogy mennyi információt szolgáltatnak a forrásdokumentumokról, milyen metaadatokkal övezik a dokumentumokat, és milyen információs környezetet alakítanak ki a kiegészítő szolgáltatásokkal. Szempont lehet a vizsgálatnál az is, hogy milyen szerkezetben jelenítik meg az adatokat, milyen indexeket kínálnak fel a keresés és a navigáció segítésére. (1) A dokumentumok feltárásának szintje, a rekordok adatelemei

183

A szolgáltatott dokumentumtípusoktól függ, hogy milyen bibliográfiai információk között kereshetünk. Megvizsgálhatjuk a következő szempontokat: 

monografikus tételeket miről, mennyit kereshetünk: egész művek leírásai (könyvek, több kötetes művek közös adatai, folyóiratok, könyvsorozatok összefoglaló szintű leírása). Példa: könyvtári katalógusok könyv és folyóiratcím-anyaga, nemzetközi cikkadatbázisok rekordja a folyóiratról; nemzetközi tartalomszolgáltatók e-könyv tételei, hazai gyártású tv-műsorok leírásai a NAVA gyűteményében stb.



analitikus tételek: ha ilyenek jellemzik az adatbázist, akkor részdokumentumokat tár fel. A folyóiratok cikkeit vagy kötetek tanulmányait egyenként veszi számba. Ha egy bibliográfia/katalógus a gyűjtemények kötetek tanulmányait egyenként is megmutatja, akkor a gyűjteményes köteteket (tanulmányköteteket) analitikusan tárja fel. A repertóriumok és más tartalomjegyzékek a folyóiratokat részletezik analitikus tételekkel, miközben a folyóiratról is közölnek egy összefoglaló szintű leírást. Ezek kereshetősége kétfélképpen történhet: kiindulhatunk a kulcsszavas vagy szerző/cím/ téma szerinti lehetőségekből, de kibonthatjuk a folyóirat adatait a címe felől is, az évfolyam/szám mutatóhoz jutva. A folyóiratok hasonló adatlapjait nevezik szaknyelven kardexnek. A nemzetközi cikkadatbázisok is áttekinthető, hierarchikus szerkezetbe foglalják a feldolgozott folyóiratokat: a folyóirat rekordjától eljuthatunk az egyes lapszámokig, onnan a lapszámok tartalomjegyzékéhez Példa: MATARKA; HUMANUS; szakbibliográfiák cikkanyaga, könyvrészlet-tételei; nemzetközi cikkadatbázisok; NAVA: televíziós műsorszámok tematikus blokkjai; a híradó egyes hírei; EBSCO adatbázisainak cikk-rekordjai stb. (46. ábra; 49. ábra)

49. ábra Folyóirat adatlapja (EBSCO, Academic Search Comlete)

184

(2) Részletesség – alapadatok és értéknövelő tényezők Az adatelemek előzőekben már említett sémája: (48. ábra) (1) bibliográfiai alapadatok (2) a tárgyszavak (3) referátumok szövege (4) az idézettség feltárása (5) kiegészítő elemek (6) forrásdokumentum (teljes szöveg, teljes dokumentum). A (1) bibliográfiai alapadatok és (2) a tárgyszavak a hagyományos könyvtári feltárásból is ismertek. A tudományos referáló/indexelő adatbázisok klasszikus adatelemei közé tartoznak ezen felül (3) a referátumok szövege, némelyik szolgáltatás pedig kiterjed (4) az idézettség feltárására is. Egy sor kiegészítő elemmel is könnyebbé válhat az adatok kezelése, s mind elterjedtebbé válik a teljes szöveg, helyesebben, a dokumentumok hozzáférése teljes terjedelemben. A bibliográfiai alapadatokhoz képest minden információ úgynevezett értéknövelő tényező egy adatbázisban. Minőség, szerkezet, egyáltalán az adatfelvétel megléte/hiánya szempontjából is változatosan szerepelnek ezek az adatok a rendszerekben. A regisztrált értéknövelő adatelemek köre és a megjelenítésre, keresésre, adatszervezésre alkalmazott informatikai technológiai megoldások komplex szolgáltatásokká növeszthetnek egy vállalkozást. Kiegészítő elemek A kiegészítő elemek körében vizsgálhatjuk a következő szempontokat:  a teljes szöveget, a teljes dokumentumot csatoló rekordokra való szűrés  nyelvi beállítási lehetőségek  dokumentumtípus beállítása  a tudományos/népszerűsítő/publicisztikai jellegű anyag szűrése  idősáv beállítása  képi anyag, illusztrációk külön kereshetősége  azonosítók  linkek mentén történő navigáció, segédmenük  értesítés a frissülésekről  rendezési opciók  a rekordok exportálása, listakészítés  személyes használói felület és profil, perszonalizáció  felolvastatás lehetősége  robot-fordítás  feltűnik-e a böngésző sávjában a jellegzetes dokumentum-ikon, amellyel letölthető a rekord a Zotero dokumentumkezelőbe:

 

könyvjelzőzési lehetőségek minden más egyéb, ami az intelligens, interaktív, egyénre szabható és a keresési szituációkban hasznosítható felhasználást segíti. 185

8.4.2. Keresőfelület, nézetek A keresőfelület tulajdonságait a többi szemponttal együtt is megfigyelhetjük. Külön hangsúlyokat helyezhetünk a keresési opciókon kívül az indexek fajtáira, és az általuk nyújtott lehetőségekre: böngészés, listázás – szerző, tárgy, év, folyóirat, személyről, művéről nyerhető szekunder irodalom stb. Tájékozódhatunk a keresési lehetőségekről és korlátokról/megkötésekről, a különféle nézetekről, beállításokról, a rekord-megjelenítési formátumokról. Tesztkeresések lefuttatásával győződjünk meg arról, hogy a keresőkérdésünknek mi(k) a bejárási területe(i): hol keresünk tulajdonképpen, amikor egy-egy kérdést elküldünk a rendszernek.

8.4.3. Egyedi vagy ömlesztett? Figyelembe kell vennünk a keresési stratégia kialakításakor, hogy homogén, egyedi adatbázissal vagy több helyről ömlesztett, egyesített adatbázissal, illetve virtuálisan összetartozó adatbázisokkal állunk szemben.  Egyedi adatbázis Egyetlen meghatározott szoftverrel készülő adatbázis, amelybe körvonalazható gyűjtemény adatai kerülnek. Ilyen a legtöbb könyvtári katalógus vagy egyedi gyűjtemény keresőrendszere. Az adatfeldolgozás elve egységesen érvényesül, a keresésre szolgáló indexek is viszonylag egységesek.  Többféle tár (aggregált adatbázis) egyesített rendszere (valós vagy virtuális) Tényleges vagy látszólagos egyesítésről van-e szó, a felhasználó nehezen döntheti el. Ami kellemetlenséget okozhat számára: a változatos adatfelvétel. Ez a kellemetlenség nem feltétlenül jellemez egy-egy több forrásból táplálkozó adatbázist. Ide tartoznak (1) a közös katalógusok vagy más integrált dokumentációs rendszerek, amelyek a rendszerbe többféle adatbázist ömlesztenek (aggregálnak) egy közös adatbázisba, illetve a közös katalogizálással, feldolgozással egységességre törekvő, de nem egészen egységes közös katalógusok (MOKKA, MATARKA). Más megoldás is van: (2) a különálló adattárak egy közös kezelőrendszer alá helyezve együtt is és külön-külön is kereshetők. Számítani kell arra, hogy az al-adatbázisok például más-más tárgyszókészletet használnak, másképp írják a szerzői neveket vagy más részletességgel tárják fel a dokumentumokat. A globális keresés elnagyolt, ha van lehetőség az al-adatbázisok elkülönítésére, akkor célratörőbb keresések hajthatók végre. Magyarországi példa a Cikk-MOKKA keretrendszer, amely több különféle szakirodalmi forrás közös keresőfelülete. (50. ábra) A nemzetközi, multidiszciplináris tartalomszolgáltatók adatbázis-csomagokra bontják szolgáltatásaikat, ezen belül viszonylag egységes feldolgozásra és megjelenítésre törekszenek a kialakított platform, azaz a keretrendszer alkalmazásainak segítségével. Itt említhetjük meg a sok millió adatot kezelő nemzetközi virtuális katalógusokat is, amelyek számos nagy adatbázis közös keresőfelületét fejlesztették ki (Karlsruhe Virtueller Katalog, The European Library – Európa Könyvtár).

186

50. ábra A Cikk-MOKKA közös keresőfelület

8.4.4. Szabadon elérhető vagy korlátozott? Felhasználói hasznosítás szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy honnan tudjuk elérni a számunkra fontos teljes szövegű adatbázisokat. Hozzáférés szempontjából az online teljes tartalmú adatbázisok nagyvonalakban a következő módon érhetők el:  Szabad hozzáféréssel. Az internetről bárhonnan kereshetők a metainformációk és a teljes szöveg is elérhető. Bizonyos korlátozások felléphetnek, de az adatbázis teljes tartalma, dominánsan korlátok nélkül használható. Többnyire a kulturális örökség dokumentumait közművelődési célokra nyilvánosságra hozó adatbázisok körében találunk ilyenekre példát (MEK, EPA).  A metaadatok szabad hozzáférésűek, a teljes szöveg többnyire korlátozott. A dokumentumokat leíró és ismertető metainformációk szabad hozzáférésűek. Belekerülhetnek az általános keresők vérkeringésébe, a konkrét adatbázison kívülről is könnyűszerrel felfedezhetők. A csatolt teljes szöveg letölthetőségéről a rendszer

187

információt nyújt. A teljes terjedelmű dokumentumok hozzáférésére többféle sztenderd mód van: o olyan helyet kell keresni, ahol az adott intézményben hozzáférhető a teljes tartalom (például: a MUSE, JSTOR több könyvtárból; az Akadémiai Kiadó folyóiratai az EISZ platformon keresztül stb.) o cikkenkénti fizetéssel letölthetők a tanulmányok, könyvek stb., ha erre a rendszer lehetőséget ad (például: a CEEOL Kelet-Közép, Kelet- és Dél-Európa térségére valamint a ritkább nyelveken közölt folyóiratok cikkszolgáltatására szakosodott adatbázisa) o a cikk nyílt hozzáférésű, „a szerző fizet”, egy kattintással már vihetjük is a cikket.  Az adatbázis teljes egészében korlátozott. Mind a metaadatok, mind a teljes szöveg – ha van ilyen szolgáltatás – előfizetéshez, lincencekhez kötött (Science Direct, EBSCO adatbázisai; a Proquest CSA Illumina csomagjai; Westlaw, HeinOnline stb.). Gyakori eset, hogy a cikkek elektronikus hozzáférése késleltetett.

8.4.5. Látja-e az adatbázis tartalmát a Google? Attól függ, hogy a forrásbázis megengedi-e, illetve lehetővé teszi-e, hogy adatait a Google indexelje. Nem titok, hogy az internet-használók jelentős többsége az információkeresést – így a könyvtári dokumentumok keresését is – először a népszerű web-keresőknél kezdi. Ha otthoni netezés közben ráakadunk olyasmire, ami éppen meg is felelne, de a teljes dokumentum a nyilvános megtekintés elől zárolva van, nem árt szétnézni, hogy mi is a tulajdonképpeni forrás, van-e esélyünk arra, hogy valahonnan mégis hozzájutunk a dokumentumhoz. Előfordul, hogy a tétel valamelyik professzionális adatbázisból származik, a Google találat pedig átvezet az eredeti adatbázishoz. További lépéseket a dokumentum megszerzéséhez már az adott adatbázis térfelén végezhetünk. A felhasználók nagy többsége a tanulmányaihoz szükséges információk és dokumentumok felkutatásához a Google általános keresőjét használja. Nem árt tudni viszont, hogy más bejáratok is vannak a Google-óriás adataihoz, ahonnan célratörőbb információk felkutatására nyílik alkalom. Ilyen szempontból a fontosabb Google alrendszerek:  Scholar (Tudós)  Books (Könyvek)  News Archive (Hírlaparchívum)  Art Project (Múzeumok, galériák). A szakcikkek keresésénél maradva, megemlíthetjük még, hogy a metaadat-szolgáltatások körében további változatos megoldások kialakulására is van példa:  Az utóbbi években egyre több teljes szövegű repozitórium jön létre, amelyek metaadatai szabványos protokollon keresztül learathatók (metadata harvesting) és egyesíthetők közös adattárakba. Mind az egyedi repozitóriumi adatok, mind az egyesített adattárak tartalma könnyen bekerül az internet keresők vérkeringésébe.  A jelentősebb nemzetközi referáló/indexelő szolgáltatások és teljes szövegű tartalomszolgáltatók valamint a tudományos kiadók is, a saját katalógusaikat láthatóvá teszik a web-robotikában egyre erősebbé váló általános és tudományos keresőrendszereknél. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a Google Scholar számos, az 188

otthoni emberi felhasználó előtt egyébként zárolt tudományos tartalomszolgáltató és kiadó teljes adatbázisát (a metaadatokat és a teljes szöveget is) indexeli és átjárást biztosít a forrásrekordhoz, amelynél a teljes szöveg található. Ha olyan forrásra mutat, amelyhez egy adott könyvtár területéről hozzáférhetünk, akkor a valóságban felkereshetjük az adott könyvtárat, és ott a megfelelő adatbázisban megkereshetjük a letölthető dokumentumot. (51. ábra)

51. ábra JSTOR adatbázisból elérhető cikk a Google Scholar információ-közvetítésével

Összefoglaló Egy számunkra ismeretlen adatbázis megismerése az önismertető szövegek áttanulmányozásával, az online útmutatók és video-segédletek megtekintésével kezdődhet. Fontos tisztában lennünk, milyen témakört fed le az adatbázis, milyen információk keresésére szolgál; milyen területi, idő és nyelvi megszorításai vannak, milyen dokumentumtípusokat tár fel, egyáltalán mit várhatunk el tőle. Főként bibliográfiai alapadatokat jelenítenek meg a tartalomjegyzék adatbázisok; a bibliográfiai szolgáltatások az alapadatokon kívül tárgyszavas keresést tesznek lehetővé, mellékelhetik a dokumentumok tartalmi összefoglalóit is. Számos adatbázis korszerű keresőfelületet fejlesztett ki, amelyeken keresztül a teljes szöveg vagy egyéb tartalom teljes terjedelmében elérhető. Több adattár egyidejű keresésénél, ezek közös platformjának használatánál előfordulhat, hogy a keresésbe vont adatbázisok nem ugyanolyan módon rögzítik az adatokat. Ezért az együttes keresés csak elnagyolt lehet, amennyiben részletesebb információkra van szükségünk, akkor a megfelelő al-bázist külön használjuk. Váltakoznak a lehetőségek aszerint is, hogy mi érhető el az adatbázisok tartalmából korlátozás nélkül az internetről, és mit fednek el a szolgáltatók a nyílt web látóköréből. Hogy a rejtőzködő, ám minőségi szakirodalomhoz hozzájussunk, széleskörűen kell ismernünk a források kínálatát és használatuk módját.

189

8.5. Kérdések, feladatok Saját szakterületéről: 1. MATARKA: Tájékozódjon egy szakfolyóirat feldolgozott számairól! 2. EBSCO, Academic Search Complete: Tájékozódjon egy külföldi szakfolyóiratról! 3. Hasonlítsa össze a két konkrét példa alapján a folyóiratokról kapott információkat a két adatbázisban!

8.6. Kislexikon licenc – a tartalomhoz való hozzáférést és a felhasználást engedélyező szerződés, amely rögzíti, milyen feltételekkel, milyen körülmények között használható a szolgáltatás és a szolgáltatott tartalom. linkfeloldó – a webről elérhető dokumentumok (vagy a róluk szóló információ) automatizált lokalizálása; automatikus átkapcsolás oda, ahol az információ van.

8.7. Szakirodalom Jacsó Péter (2005): Szöveges CD-ROM és webes adatbázisok tartalmának elemzése. Ford. Murányi Péter. Budapest: Könyvtári Intézet. MEK. Online

190

9. Szakterületi adatbázisok, tartalomszolgáltatások Az adatbázisok egyenkénti megismerése időigényes feladat. Nincs szükség valamennyi adatbázis rendszerét teljes egészében megismerni a legapróbb részletekig, viszont annál fontosabb megtapasztalni, jártasságot és rutint szerezni abban, hogy a saját szakterületünkre vonatkozó információkhoz vagy egy adott konkrét kérdés megválaszolásához az adatbázisok segítségével hogyan juthatunk el. Hosszabb használat során alakulhat csak ki megfelelően széleskörű forrásismeret, egyféle rálátás az alapvető forráshelyek tartalmára, a virtuális kutatóhelyek lehetőségeire. Erre azért van szükség, hogy a kellő pillanatban, a konkrét feladattól függően, megtaláljuk az anyaggyűjtéshez legmegfelelőbb forrást. A fejezet a források ismeretének szélesítéséhez és gyakorlásához nyújt kiindulópontokat, a bölcsészettudományok és társadalomtudományok szempontjából legfontosabb, a webről elérhető hazai és nemzetközi szakirodalmi, illetve általános gyűjtőkörű információforrások és teljes szövegű tartalomszolgáltatások válogatott jegyzékével. A forráshelyekhez rövid adatsor és ismertető is fűződik. Az adatbázisok között sok az általános gyűjtőkörű, egyesített és multidiszciplináris adatbázis, ezekben, ha lehetőség van rá, a megfelelő témakörre, tárgyszóra vagy jelzetre szűkítve juthatunk el a speciálisabb területek és témakörök irodalmához. Vannak ugyanakkor specifikusabb szakadatbázisok is, amelyek egy-egy szakterületet fognak át nemzetközi vagy hazai léptékben, ezek egy-egy domináns területnél vannak feltüntetve. Egy-egy adatbázis olykor több területhez is tartozik, ezt nem törekedtünk mindenre kiterjedően jelezni, hiszen ezek a határok nem is vonhatók meg élesen, sokszor még homályosan sem. Linkgyűjtemény gyanánt az egyes információforrásoknál fel vannak tüntetve a jelenlegi internetes hozzáférési útvonalak is. A jegyzék egyben a korábbi fejezetek kiegészítője és gyakorlóterepe is lehet. A feladat: ki-ki találja meg az őt érdeklő területet, forráshelyet, állítson össze magának olyan jegyzéket, linkgyűjteményt, amely a tanulmányait segítheti.

9.1. Általános tájékozódás 9.1.1. Nemzeti könyvtárak, nemzetközi tájékozódó pontok A magyar nemzeti könyvtár: 

Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) http://www.oszk.hu

Nemzetközi tájékozódási pontok: 

Európa Könyvtár / The European Library (TEL) http://search.theeuropeanlibrary.org/portal/en/index.html

191



Nemzeti könyvtárak a világban http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_national_libraries



Virtuális közös katalógus – Karlsruher Virtueller Katalog (KVK) http://www.ubka.uni-karlsruhe.de/kvk.html

Digitális folyóiratok adatbankja 

Elektronische Zeitschriftenbibliothek http://rzblx1.uni-regensburg.de/ A Regensburgi Egyetemi Könyvtár adatbázisa az elektronikusan, teljes szöveggel elérhető tudományos folyóiratokról. A regiszter multidiszciplináris. A zöld fénnyel jelzett folyóiratok tartalma bárki számára olvasható, a regiszter ily módon jó szolgálatot tesz mások számára is. Cím, témakör, kiadó és más bibliográfiai adatok szerint kereshető. Érdekes számadatokat közöl a honlap: az adatbázis, a 2011-es adatok szerint, 56127 folyóiratcímet tartalmaz, amiből 8080 csak online érhető el. 30265 folyóirat bárki számára térítésmentesen érhető el. Konzorciumban gyarapszik, 540 könyvtár vesz részt az adatgondozásban, legtöbb Németországból, Ausztriából, Csehországból és Szlovákiából és Svájcból. A fejlesztési tervekben szerepel a folyóiratcímekhez kapcsolt cikkek állományával való bővítés.

Nyílt hozzáférésű tájékozódó pontok 

The Directory of Open Access Repositories (OpenDOAR) – Nyílt hozzáférésű repozitóriumok címtára http://www.opendoar.org/



Directory of Open Access Journals (DOAJ) – Nyílt hozzáférésű folyóiratok címtára http://www.doaj.org/



Metaadatokat arató keresőrendszerek o BASE – a Bielefeld Egyetemi Könyvtár üzemeltetésében http://base.ub.uni-bielefeld.de/ o MeIND – Metadata on Internet Documents, üzemeltetője: Észak-RajnaVesztfália Egyetem Központi Könyvtára (Hochschulbibliothekszentrum des Landes Nordrhein-Westfalen, HBZ) http://www.meind.de/ o OAIster – a WorldCat amerikai fejlesztésű, kiterjedt könyvtári hálózatot kezelő keresőrendszerébe is integrálódik http://oaister.worldcat.org/ (OAIster) http://www.worldcat.org/ (WorldCat) o ScientificCommons – a svájci Szt. Gallen egyetem fejlesztése http://www.scientificcommons.org/

192

9.1.2. Hazai általános gyűjtőkörű információforrások (Katalógusok, bibliográfiai adatbázisok, általános gyűjtőkörű elektronikus könyvtárak) Az általános gyűjtőkörű és multidiszciplináris adatbázisokban a megfelelő témakörre, tárgyszóra vagy jelzetre szűkítve az adott szakterület általánosabb vagy speciálisabb információihoz juthatunk. Ehhez a nagyobb témaköri csoportosítások, a tárgyszavak, tezauruszok használhatók, illetve az ETO jelzetekkel is behatárolható a keresés hatóköre. A személynevekre és egyéb névadatokkal, címekre és más speciálisabb adatokra irányulva pedig célzottabb kereséseket hajthatunk végre. Az Országos Széchényi Könyvtár adatbázisai 

OSZK katalógusok – Amicus, Kézirattár, Régi nyomtatványok tára, Antiqua Az Amicus katalógus egyben a kurrens nemzeti bibliográfia anyagát is tartalmazza valamint az online katalógusba már feltöltött retrospektív anyag is kereshető. A törzsgyűjteményen kívül a különgyűjtemények anyaga is fokozatosan egyre nagyobb lefedettséggel kereshetők az online katalógusból. A Kézirattár, a Régi nyomtatványok tára, az Antiqua katalógus ezeknek a különgyűjteményeknek az anyagát külön albázisban is kereshetővé teszi.



Nemzeti periodika adatbázis A Magyarországon fellelhető külföldi folyóiratok (1665-től napjainkig) lelőhelyjegyzéke; a magyarországi folyóiratok lelőhelyei (2005-től indult meg a regisztrálás, fokozatosan töltődik fel). Elérhető az OSZK Katalógusok menüpontjából.



Magyar nemzeti bibliográfiák (MNB) http://mnb.oszk.hu/ A kurrens és retrospektív bibliográfiák hálózatról elérhető kiadványai.



Sajtórepertórium, 1993–2002 között készült (Magyar Időszaki Kiadványok Repertóriuma, IKER) http://w3.oszk.hu/rep.htm A Magyarországon kiadott és az Országos Széchényi Könyvtárba beérkezett társadalom- és természettudományi időszaki kiadványok válogatott cikkanyaga. Az egyes cikkek, amelyek a Magyar Elektronikus Könyvtár EPA folyóirat-archívumában megtalálhatók, közvetlenül elérhetők a bibliográfiai leírásból. Tárgyszórendszer szerint is kereshető. Az adott szakterületi folyóiratok anyagát tartalmuk alapján gyűjtötték, napilapok cikkeit is tartalmazza. Anyagának nagy részét (a humántudományi anyagot) áttöltötték a Humanus adatbázisba.

193



Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) http://mek.oszk.hu/ 1994-től néhány lelkes könyvtáros kezdeményezése során alakult meg, 1999-től az OSZK ad otthont a projektnek. A könyv formájú elektronikus dokumentumokat gyűjti. Ide kerül sok alapmű digitalizált változata. Felajánlásokból, önkéntes munkával készült darabokkal is gyarapszik, de tervszerű digitalizálási projektek eredményei is itt kapnak elhelyezést. Nagy szerepet vállal az elektronikus megőrzés és tárolás ügyének felvállalásában is annak érdekében, hogy a jövőbeli generációk hozzáférhessenek a digitalizált anyagokhoz, és hogy az értékes tartalom elvesztése megelőzhető legyen. A keresőmezőkön kívül használni lehet a tematikus „polcokat” is, valamint keresni lehet a tárolt dokumentumok teljes szövegében is. Hangos felolvastatás is lehetséges az Új Világhalló szolgáltatással; a Beszélő könyvek oldalról MP3 formátumú letöltésre van mód.



Elektronikus Periodika Archívum (EPA) http://epa.oszk.hu/ A MEK-ből 2003-ban elágazó szolgáltatás a magyar nyelvű vagy magyar vonatkozású elektronikus folyóiratokról készít nyilvántartást, s jelentős részüket teljes szövegükkel is archiválja. A gyűjtemény megalapítását az a felismerés tette indokolttá, hogy az internet folyton változó világában az elektronikus periodikumok hosszabb távon való szolgáltatása sem biztosított. Az EPA vállalja az interneten nyilvánosan megtalálható magyar periodikumok összegyűjtését, archiválását és nyilvános szolgáltatását. Az archívumban található e-folyóiratok számára az EPA-szolgáltatás stabil hozzáférést, megjelenés- és formátumbeli egységet biztosít. Az EPA három jelet használ a különféle hozzáférési módok jelölésér: „A” (archivált) jelzi, ha a folyóirat szövege az archívumban kapott elhelyezést, és onnan teljes szövegével is kereshető. „T” (távoli) megjelöléssel a csak a külső szolgáltatóknál elérhető kiadványokat regisztrálja. Ezekből van a legtöbb, s mivel itt csak külső linkek szerepelnek, nem mindig garantált a hozzáférés. Az „O” (offline) azt jelenti, hogy az EPÁ-ban nyilvántartott kiadvány nem férhető hozzá az interneten, de létezik elektronikus formában.

Az archívumok általában, a biztonságosabb szolgáltatás céljából, tükörszervereket is fenntartanak. Ezeket a másodszolgáltatásokat nem gyűjtjük össze minden adatbázis esetében, illusztrációként csak az EPA tükörszervereit említjük: o Magyarország, NIIF hálózatáról http://epa.niif.hu o Ukrajna, Kárpátalja: http://www.epa.uz.ua/. o Látássérültek számára a három helyről: http://epa.oszk.hu/new_index.phtml; http://epa.niif.hu/new_index.phtml; http://www.efolyoirat.uz.ua/ 

Digitális Képarchívum (DKA) http://dka.oszk.hu/ Az elektronikusan elérhető könyvekhez, folyóiratokhoz hasonló, képanyagot gyűjtő archívum, 2007-ben nyitotta meg kapuit. Gyűjteményegységei: könyvillusztrációk a MEK különféle gyűjteményeiből; magángyűjtemények; internetes gyűjtemények; közgyűjtemények anyaga. Állóképek, animációk, mozgóképek egyaránt bekerülnek.

194

Tematikus polcokról is ki lehet indulni, innen áttekinthető például a térképek és kották részlege is. 

Magyar Digitális Képkönyvtár (MDK) http://www.kepkonyvtar.hu/ 2008-tól, a magyarországi könyvtárakkal együttműködve épülő, kereshető képadatbázis. Magyarországon sok könyvtárban folyik digitalizálási munka. Nem minden könyvtár nyújt ezekből önálló szolgáltatást. Az MDK gyűjti a képként digitalizált könyvtári dokumentumokat (kéziratok, kódexek, például a Terentiuskódex), és a dokumentumokban található képeket, metszeteket, illusztrációkat, portrékat, fotókat stb. Önálló egységekként kezeli az egyes képeket, minden egységhez kereshető leírások, metaadatok fűződnek.

Más hazai, általánosabb gyűjtőkörű információforrások, közös keresőrendszerek Lectio - olvasmánytörténeti források http://www.eruditio.hu/lectio A Kárpát-medence olvasmányműveltsége (1500-1700) program adatbázisa (Szegedi Tudományegyetem) és több más, a régi könyves kutatásokhoz kötődő adatbázis gyűjtőhelye. Elérhető innen a magyarországi muzeális könyvtári dokumentumok nyilvántartása, a régi magyarországi szerzők személynévtára, helynévtár stb. Magyar Folyóiratok Tartalomjegyzékeinek Kereshető Adatbázisa (MATARKA) http://www.matarka.hu/ A magyarországi és magyar vonatkozású folyóiratok tartalomjegyzékét dolgozza fel tételesen. Célja általánosan elérhető, gyorsan frissíthető, visszamenőleges adatokkal is feltölthető szolgáltatás nyújtása, amely a tartalomjegyzékeken keresztül tájékoztatást nyújt a folyóiratok teljes tartalmáról. 2002-ben indult, kezdeményezője a Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum, a szolgáltatás koordinálása és üzemeltetése jelenleg is innen folyik. Konzorciumban működik, sok könyvtár és folyóirat-szerkesztőség közreműködésével közösen épül, gyarapszik az adatbázis. 2002-ben 8 intézmény – 97 folyóirat – 57.616 cím, 2011-ben már 32 intézmény – 1222 folyóirat – 1,6 millió cím van az adatbázisban. A folyóiratcímek szakterületi bontásban áttekinthetők a folyóiratok betűrendes indexéből az adott szakterület párosításával. A MATARKA össze van kötve az EPÁ-val: amennyiben ott megtalálható a teljes szövegű archivált cikk, akkor csatolja a cikk MATARKÁ-s tételéhez. A keresőfelületen be lehet állítani, hogy csak az EPÁ-ban megtalálható cikkekről várunk választ. A cikkek kiválasztása és egyéni mappába való összegyűjtése a „Kosárba rakom” funkcióval működik. A kosarat egyénileg összeállított lista készítésére, fájlba mentésre és cikkmásolat megrendelésre lehet használni. A MATARKA tételei letölthetők a Zotero jegyzetelőbe. A MATARKA csak a bibliográfiai alapadatokat közli az egyes cikkekről. A cikkek kereshetők a szerző nevével, a cím szavaival, a cím részlete szerint és ezek kombinációjával; szűkíthetünk évre, EPA-archívumra stb. Indexek: szerző; cím (a címek szavait egyenként leindexeli, a szólista betűrendben kereshető); folyóiratcím. Vigyázat: a cikkeket nem

195

tárgyszavazza egyenként – ez a feladat már túlmutatna a tartalomjegyzék adatbázis körén. Ezt a jellemzőt viszont figyelembe kell vennünk a találati lista értékelésénél. Nem tudjuk visszakeresni az ilyen típusú tételeket – egy kitalált példával érzékeltetve: ’CÍM: 1956-os forradalom’. A tételek közül kimarad a Csodálatos világ! c. cikk, amelyik szintén az 1956-os forradalom egyik részkérdéséről szól. Szakterület választása csak a folyóiratok besorolási szintjén lehetséges. (52. ábra)

52. ábra Nyelvtudományi folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető időszaka (MATARKA)

EPA+HUMANUS+MATARKA+ … közös kereső (EHM) http://ehm.ek.szte.hu/ehm 2011 nyarán megnyílt, folyóiratcikkek és humántudományi könyvtanulmányok közös keresője. Kezdetben a címben jelzett három adatbázis kapcsolódott be a közös keresőbe, a lista azóta tovább bővült. A bibliográfiai adatok keresésén kívül a fejlesztők teljes szöveges keresést is célul tűzték ki, ennek köszönhetően a közös keresőfelületen keresztül az EPÁ-ban tárolt archívum teljes szövege is kereshetővé válik. Ennek a programnak az első „próbababái” az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Könyvszemle és az Erdészeti Lapok, a rendszer teljes szövegű keresésébe bevont folyóiratok köre folyamatosan bővül.

196

Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) http://www.mokka.hu/ Jelenleg 17 magyarországi könyvtár katalógusának központi adatbázisa. Célja lehetővé tenni, hogy egy központi helyről lehessen információt szerezni a hazai és külföldi könyvekről. Két alapkérdésre ad választ: (1) Mi van meg az országban? és (2) Egy konkrét könyv hol van meg? Az általános tájékoztatáson túl a könyvtárközi kölcsönzést (Országos Dokumentumellátó Rendszer) is információkkal és technikai háttérrel szolgálja ki. A tagkönyvtárak állománya az országban található könyvcímeknek nagyon nagy arányát lefedi. Magyar Országos Közös Katalógus, Régi Nyomtatványok Tagozat (MOKKA –R) http://www.eruditio.hu/lectio/mokka-r Az országos közös katalógus program régi nyomtatványok számbavételét és lelőhelyadatainak nyilvántartását célzó adatbázisa. Könyvtárak közös katalogizálásra is használhatják, ezzel is könnyítik és gyorsíthatják a régi nyomtatványok feldolgozását. A nyilvános felületen a kereshető indexek: teljes szöveg, szerző, cím, kiadás helye, nyomdász, kiadás ideje, formátum, tárgyszó, nyelv, possessor, hivatkozás, raktári jelzet. Gyűjtőköre tág: minden, olyan, a tagkönyvtárak állományában lévő 1450-1850 között készült nyomtatvány, amely ma a Kárpát-medencében van. A muzeális könyvtári dokumentumok nyilvántartása (MKDNY) http://www.eruditio.hu/lectio/mkdny Bibliotheca Vetus Hungariae – a muzeális könyvtári dokumentumok országos nyilvántartására szolgáló rendszer. A muzeális dokumentumokat a könyvtáraknak be kell jelenteniük az Országos Széchényi Könyvtárnál. A bejelentés egyúttal a bibliográfiai adatokat, a régi könyvekre vonatkozó speciális adatszolgáltatást is jelenti, az egyes példányokra vonatkozó jellegzetességek leírását is tartalmaznia kell. A rendszer egyben a MOKKA-R részét is képezi. Múzeumi könyvtárak katalógusa http://www.muzeumikonyvtarak.hu/ A következő múzeumi intézmények könyvtárának gyűjteménye kereshető a segítségével: Hadtörténeti Intézet és Múzeum; Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum; Magyar Mezőgazdasági Múzeum; Magyar Természettudományi Múzeum; Néprajzi Múzeum; Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum; Szépművészeti Múzeum; Petőfi Irodalmi Múzeum.

9.1.3. Egyházi könyvtárak UNITAS közös katalógus http://www.unitas.hu/ A magyarországi egyházi könyvtárak közös katalógusa és portálja. Evangélikus, görögkatolikus, izraelita, református, római katolikus és unitárius könyvtárak működtetik, jelenleg több mint 20 tagkönyvtára van.

197

Theca http://biblio.osb.hu/ A magyarországi egyházi gyűjtemények első közös katalógusa. A számítógépes könyvtári feldolgozás az egyházi könyvtárakban a kilencvenes évek közepe óta történt, számos egyházi könyvtár az Orbis adatbáziskezelő programot használta. A programban feldolgozott anyag legnagyobb része úgynevezett modern (az egyházi gyűjtemények értelmezésében 1850 után megjelent) könyv. A keresőrendszer az Orbis adatbázisból származó adatokat jeleníti meg.

9.2. Szakterületi adatbázisok Általános humántudományi adatbázis: Humántudományi Tanulmányok és Cikkek Adatbázisa (HUMANUS) http://www.oszk.hu/humanus/ Magyar vonatkozású tanulmányokat és cikkeket dolgoz fel és adja közre bibliográfiai adataikat, a tematikus keresést is segíti tárgyszavas feldolgozással. Amennyiben elektronikus archívumból a teljes szöveg is elérhető, a megfelelő csatolókat is elhelyezi. Jelöli a tétel forrásbázisát – ugyanis többféle adatbázis, adatgondozó intézmény rendszeres, hosszú évek óta tartó adatállományát egyesíti és teszi kereshetővé. A lefedett területek:  irodalomtudomány  nyelvtudomány  történelemtudomány  hadtudomány  politikatudomány  könyvtártudomány  könyvtörténet  filozófia  vallás, teológia  művészet  neveléstudomány  néprajztudomány  helytörténet  kisebbségtudomány Az adatbázis az úgynevezett Cikk-MOKKA adatbázisai között található a Szegedi Tudományegyetem szerverén. A keresőfelület a szokásos funkciókkal van felszerelve. Lehetőség van címkés és cédulás nézetet váltani, ez utóbbi nézetet ISBD-vel jelölik, a nemzetközi szabvány elnevezése alapján. Az átlagos felületektől a megjelenítés egy kicsit eltér, ugyanis kétablakos, könyvszerűen nyíló, jobb és bal oldali félre tagolódó ablakokban dolgozhatunk. A két ablak a találati lista kétféle szintjét jeleníti meg: ha például a bal oldalon a tételek lajstromából szemezgetünk, a jobb oldali ablakban egy kiválasztott tétel részletes adatai jeleníthetők meg. A lépegetéstől függően a jobb oldalon jelenik meg a kért eredmény, a bal oldalon a kiindulópont marad. A tételek indexelt adatelemeire kattintva (szerző, folyóiratcím, tárgyszó, név / tárgyi melléktétel, forrásdokumentum stb.) továbbléphetünk más adatok és listák felé. A találati halmazokat év, szerző, füzetszám és több más szempont szerint rendezhetjük. A válogatott tételsort letölthetjük szövegesen vagy beilleszthetjük más jegyzetelő programba (RefWorks, Zotero). Több felületen együtt kereshető más adatbázisokkal (Cikk-MOKKA; EHM). (53–56. ábra)

198

53. ábra A Humanus adatbázis kétablakos felülete: keresőfelület – találati lista

54. ábra Humanus adatbázis kétablakos felülete: találati lista – egy kibontott tétel

199

55. ábra Humanus adatbázis: átlépés szakirodalmi listára és a tétel Zoteros letöltőgombja

56. ábra Humanus adatbázis: válogatás, letöltés

9.2.1. Filozófia Magyar nyelvű filozófiai irodalom elektronikus adatbázisa Régi adatbázis, 1998-ig: http://brs.bibl.u-szeged.hu/cgi-bin-akos/brs.pl?dbname=FILO Új adatbázis (kurrens verzió): http://bodza.bibl.u-szeged.hu:9802/human/philobibl

200

Kurrens verziója a Humán szakirodalmi cikkadatbázis / Cikk-MOKKA felületen is elérhető, a „Magyar Nyelvű Filozófiai Irodalom” menüpont aktiválásával. (Ez nem azonos a Humanus  Filozófia témakör lekeresésekor kapott találati halmazzal!) A Szegedi Tudományegyetemi Könyvtár Társadalomelméleti Gyűjteménye és a SZTE BTK Filozófia Tanszéke készíti több hazai és határokon túli partnerintézmény közreműködésével. Az adatbázis ismertető szövegéből: „1881-től kezdődően rögzíti a magyar nyelven megjelent filozófiai könyvek, illetve időszaki kiadványokban publikált tanulmányok és kisebb-nagyobb közlemények bibliográfiai adatait. Az adatbázis jelenleg mintegy 40 000 magyar nyelvű filozófiai publikáció bibliográfiai adatait tartalmazza. Lehetővé teszi a szerző, cím, tárgyszó, ’teljes szöveg’, (a keresett kifejezés a bibliográfiai leírás bármelyik elemében előfordulhat, a legnagyobb találati pontossággal itt lehet keresni) és a kiadási adatok (stb.) szerinti visszakeresést, illetve a hatékony szakirodalmi tájékozódást. Az adatbázis részét képező filozófiai folyóirat-repertóriumok, illetve szakirodalmi bibliográfiák adatállományát szöveges formában külön is elérhetővé teszi.”

9.2.2. Irodalom Irodalmi kritikák és tanulmányok bibliográfiája (1) 1961–2006 http://database.fszek.hu:2007/irodopt/irod0402.htm?v=irod&a=start&a1= (2) 2007-től FSZEK katalógusa (összetett keresés, Irodalmi bibliográfia) http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=advancedsearchpage A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár saját készítésű adatbázisa. Gyűjtőköre a szépirodalmi művekről, a szerzőkről szóló tanulmányok és egyéb irodalomhoz is kapcsolódó kritikák, cikkek (színházi előadások, folyóiratok, irodalmi társaságok, klasszikus filmek ismertetői kritikái). Bibliográfiai adatbázis, amelyben irodalmi tárgyszavakkal is kereshetünk. Az 1961–2006 közötti időszak külön adatbázisban található. A szokásos keresési funkciók mindegyike használható, azonban érdemes tekintettel lenni bizonyos korlátokra: a keresőmezőkbe beírt kifejezéseket pontos kifejezésekként értelmezi a rendszer, tehát nem csonkol automatikusan jobbról, ahogyan a legtöbb keresőrendszer ezt teszi. Ezért, szinte kötelezően javasolt az „Index” gomb használat: mindig a szótárból emeljük át kontrolláltan a keresőkifejezést. A 2006 utáni folytatás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusába kerül, a mai integrált könyvtári rendszerekkel kompatibilis e-Corvina rendszerben épül tovább. Elnevezése megváltozott, a katalógusban Irodalmi bibliográfia gyűjtemény alatt szerepel, s a katalógus keresőfelületén elkülöníthetően is kereshető ez az adatállomány (Összetett keresés  Gyűjtemény  Irodalmi bibliográfia). (57. ábra) A keresési szempontok korlátozottabbak, mint az előd-adatbázisban, az e-Corvina adatmezős webes felhasználói felületéről kiindulva például nem szűrhetjük ki, milyen cikkeket találunk egy-egy folyóiratból. A keresőfelületen ilyen jellegű kérdést csak a CCL (Common Command Language) parancsnyelvi megfogalmazással tudunk feltenni, például: [FIND] bibl irodalomtörténeti bibliográfia AND doku Irodalomtörténeti Közlemények.

201

57. ábra 2006-tól a FSZEK szakbibliográfiái a katalógusban épülnek

A Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisai (PIM) http://pim.hu/ Irodalmi kutatásokhoz számos forrást, jó segédeszközt és online kereshető adattárat nyújt a PIM. Könyvtára gyűjti a magyar szépirodalom, a magyar irodalomtörténet és irodalomtudomány körében megjelenő nyomtatott dokumentumokat, aprónyomtatványokat, lapkivágatokat és gépiratokat, valamint a magyar írók és az irodalmi élet neves személyiségeinek könyvtári hagyatékát. A könyvtár állományán kívül a következő fontosabb gyűjtemények és adattárak anyaga kereshető, 2011-től egyesített adattárban. Adatbázisok: (1) Gyűjteményi katalógusok, bibliográfiák; (2) Névtér, irodalmi adattárak; (3) Irodalmi évfordulók; (4) Magyar Digitális Múzeumi Könyvtár. Ezeken belül csak a fontosabb gyűjteményeket, adattárakat emeljük ki, amelyek adatai most már integráltan kereshetők: beépülnek a személyek rekordjába vagy ikonokra kattintva juthatunk el a bővebb információkhoz. A tematikus honlapok között található a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA), a kortárs magyar írók szerzői honlapján közzétett művekkel. Magyar életrajzi index Közel 230 ezer rekordot tartalmaz a személyek azonosításához szükséges legalapvetőbb adatokkal. Ehhez több mint 800 adatforrást (már kiadott lexikont, évkönyvet, schematizmust stb.) használtak fel. Célja, hogy a feldolgozott kézikönyvek címszavai egy helyen kereshetők legyenek, a kutató egyetlen helyen foghasson hozzá egy személy kereséséhez, és itt megtalálhassa meg a rá vonatkozó főbb információkat és azok forrásait. „A rekordok olyan adatsorból épülnek fel, amelyek segítségével egy személy önmagával azonosítható: születés, halálozás helye és ideje, foglalkozás, névvariánsok. A helynév mindig a születés, illetve halálozás időpontjában érvényben lévő, hivatalos névalakot tükrözi, pontosításához pedig feltüntetik a nagyobb közigazgatási egység (megye, szék, ország stb.) nevét is. A források adatbeli eltéréseit az Adatforrások ikon mezőjében közlik (* a születés, + a halálozás adataira vonatkozik). Az adatok autentikusságát erősíti a korabeli nekrológok, valamint gyászjelentések felhasználása. A Magyar életrajzi index a faktográfiai tájékoztatás egyik legfontosabb internetes forrása, amely segíti a könyvtárosok, bibliográfusok, illetve biobibliográfiát készítő kutatók munkáját” – olvashatjuk a honlap ismertető szövegében. Kumulált indexről van tehát szó, amely a 800 forrás anyagának összesített és egyeztetett mutatója. Az adategyeztetésekkel egyúttal ellenőrzési folyamatnak is alávetik a különféle 202

kiadványokban megjelent adatokat, a rekordok ezért sok esetben pontosabb adatokat közölnek az összevetett lexikonok és más kiadványok adataihoz képest. Éppen ezért az Index a jelenlegi életrajzi alapadatok leghitelesebb forrásának minősíthető. Egyik iskolapéldája a pontosítási folyamatnak Móricz Zsigmond adatlapja: Móricz Zsigmond Csécsén született (abban az időben, amikor született Tiszacsécsét Csécsének hívták), 1879. VI. 29-én, halálozási napja 1942. IX. 5. Az adatforrások listáján mintegy 30 kézikönyv szerepel, változatos adatokkal, az eltérések dokumentálva vannak: * Tiszacsécse, 1869. VI. 30. + IX. 4.; * VII. 2. + IX. 4. stb. 

Kézirattár Főként 19–20. századi – kéziratos dokumentumok. Ide tartoznak a magyar írók kéziratai, levelezései, személyi dokumentumai, irodalmi szervezetek, intézmények levelezései, iratanyagai.



Médiatár Magyar írókkal készült hangzó- és mozgókép felvételek az 1930-as évektől napjainkig. Írói életút- és célinterjúk, különböző irodalmi események (konferenciák, könyvbemutatók, emlékestek, felolvasások stb.) és múzeumi rendezvények (kiállításmegnyitók, irodalmi műsorok stb.), valamint a szerzőktől és az írói hagyatékokból bekerült felvételek találhatók az archívumban, 2011-ig nagyságrendileg a gyűjtemény fele került feldolgozásra.



Művészeti és Relikviatár A magyar irodalom művészeti anyaga: nevezetes irodalmi személyiségekről festmények, grafikák, szobrok, fotók. Különlegességek a magyar írók és költők művei által ihletett műalkotások, az irodalmi művekhez készült illusztrációk. A relikviagyűjteményben a magyar irodalom tárgyi emlékeit őrzik: bútorokat, egyéb berendezési és használati tárgyakat, dísztárgyakat, írói rekvizitumokat.



Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) Az 1998-ban létrejött program 2000 őszétől került a PIM gondozásába. A legújabbkori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő szerzőinek életművét teszi közzé. A művek szövegén kívül a szerzők életrajza, bibliográfiája, másodlagos irodalom, tehát műelemzések is helyet kapnak. A múzeum gyűjteményeiben őrzött festmények, fényképek, kéziratok, hanganyagok, egyéb dokumentumok egészítik ki az írók és műveik bemutatását.

A PIM több bibliográfiája is adatbázisba került: Magyar emigráns írók művei – a kivándorolt írók életrajzi adatai és műveik könyvészeti adatai; Magyar írók bibliográfiája, a magyar irodalom külföldi fogadtatását feldolgozó Recepciós adattár; Kortárs írók bibliográfiája stb. Közös rendszerbe integrálódtak a következő adattárak is: Magyar életrajzi index, Díjak és díjazottak, Magyar írók sírjai, Budapest topográfia (a Budapesten élt jeles személyiségek – írók és művészek – lakhelyét követi nyomon; látható, hogy egy utcának mikor kik voltak a lakói, az utcák névváltozásait is követi). (58., 59. ábra)

203

58. ábra Az összetett kereső űrlapja (PIM)

59. ábra Babits Mihályhoz fűződő rekordok (PIM)

Bibliographie der deutschen Sprach- und Literaturwissenschaft (BDSL) http://www.bdsl-online.de/

204

Bibliográfiai adatbázis, bibliográfiai alapadatokra van lehetőség keresni. Az 1985–1995 közötti időszak adatai nyitottak a felhasználók előtt, a frissebb adatok viszont csak előfizetés keretében érhetők el. A tíz éves időszakra vonatkozóan, amennyiben teljes szöveg is kapcsolódik a tételekhez, az egyes rekordoknál ikon jelzi a folyóirat elektronikus elérhetőségét: piros a korlátozott hozzáférést, sárga az intézményes hozzáférést, a zöld jel a korlátozás nélkül is elérhető folyóiratcímekhez linkel. Szerencsés esetben az ikon zöld fényt jelez egy rekord mellett. Az adatbázis össze van kapcsolva az elektronikus folyóiratok adatbázisával (Elektronische Zeitschriftenbibliothek), a folyóiratok elérhetőségéről szóló információt innen integrálja.

60. ábra Ikonok a BDSL dokumentumtípusainak és hozzáférhetőségének jelzésére

9.2.3. Nyelvészet Az általános gyűjtőkörű és a multidiszciplináris adatbázisokban a megfelelő témakörre, tárgyszóra vagy jelzetre szűkítve a nyelvészeti tárgyú könyvek, tanulmányok, folyóiratcikkek is kereshetők (HUMANUS, JSTOR, MUSE, EBSCO stb.). Kiemelkedő kutatóhely a MTA Nyelvtudományi Intézete, amelynek honlapjáról többféle nyelvi korpusz érhető el. Könyvtárának szakgyűjteménye kutatható. MTA Nyelvtudományi Intézet könyvtára katalógusa http://konyvtar.nytud.hu/index/index.html Az előzetes tájékozódást segíti a katalógus és a folyóiratok jegyzéke. MLA International Bibliography (Modern Language Association of America) Nemzetközi bibliográfia a nyelvtudomány, irodalomtudomány, néprajz és filmművészet szakirodalmáról, oktatásmódszertanról. Előfizetéshez kötött, Budapesten az MTA könyvtárában hozzáférhető.

205

9.2.4. Művészettörténet A Magyar Képzőművészeti Egyetem adatbázisai http://www.mke.hu/library Szakkönyvtárként figyelemre méltó a könyvtári állomány, amely a katalógusból kereshető, valamint a külön épülő Képadatbázis, amely a könyvtári különgyűjtemény műtárgyainak regisztere, számos esetben a leírt objektumok a katalógusban digitális reprodukciókkal is megjelennek. A különgyűjtemények a következő műtárgy-típusokat foglalják magukban:      

Optikával, perspektívával, mozgásillúzióval foglalkozó tárgyi emlékek Fotográfiák Plakátok, litográfiák Grafikai gyűjtemény Japán metszetek, mintalapok Könyvek, mintalapok

Képzőművészet Magyarországon a kezdetektől a XX. század közepéig http://www.hung-art.hu/ A webes gyűjtemény a magyarországi képzőművészet románkori kezdeteitől a XX. század közepéig terjedő időszakának bemutatására jött létre. Elsősorban a festészet és a szobrászat alkotásairól közöl információkat. A művészek rövid életrajzát és rövid ismertetőket is mellékel a képleírásokhoz, az egyes életműveket alkotói korszakokra bontva mutatja be. A képkereső névre, címrészletre, korszakra, formára, az objektum tárgyára és a lelőhelyre irányít. Betűrendes indexből is kiindulhatunk. Néhány mélyebb feldolgozású virtuális tárlat közül is lehet választani. Kiegészíti a képtárak a Kislexikon és a képeslapküldő szolgálat. A szolgáltatás 1997 óta működik.

Web Gallery of Art (WGA) – Web Művészeti Galéria http://www.wga.hu/ A Képzőművészet Magyarországon c. összeállítás európai művészetet bemutató párja, 1996tól gyarapszik. Az európai festészet és szobrászat alkotásait gyűjti, a XI–XIX. század közepéig. A XIV. századi itáliai városállamokban kialakult, a következő két évszázadban pedig nagy hatást kiváltó művészeti áramlatok bemutatásával indult az adatbázis. A gyűjtemény kiterjed a középkori előzményekre, továbbá a barokk és rokokóra valamint a neoklasszicista, romantikus és realista korszakok bemutatására is. Virtuális múzeum jellege van, keresőfelülettel és indexekkel is rendelkezik. Kiegészíti egy glosszárium, amely a bemutatott korszakhoz kapcsolódó fogalmak, személyek, események ismertetését, meghatározásait tartalmazza.

206

9.2.5. Pszichológia, pedagógia Pedagógiai Adatbázis (PAD) http://opac.opkm.hu/ Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) katalógusa egyben pedagógiai szakbibliográfia is. A Pedagógiai Adatbázis tartalmazza 1989-től a Magyar Pedagógiai Irodalom c. nemzeti szakbibliográfia teljes anyagát, valamint az OPKM-ben feldolgozott idegen nyelvű szakkönyvek és válogatott folyóiratcikkek adatait. Integrálódik az OPKM katalógusába. A katalógusban a pedagógiai tárgyszójegyzék kifejezéseivel is lehet keresni. Szociológiai bibliográfia, SzocioWeb (1) 1970–2006 http://database.fszek.hu:2009/szocopt/szoc0402.htm?v=szoc&a=start&a1= (2) 2007-től FSZEK katalógusa (összetett keresés, Szociológiai bibliográfia) http://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=advancedsearchpage A FSZEK adatbázisai az oktatással, pedagógiával kapcsolatos szociológiai határterületeket is lefedik, például a pedagógusok szociális helyzetéről, az iskolarendszer átalakulásáról vagy olvasásszociológiai felmérésekről ezekben az adatbázisokban is találunk megfelelő szakirodalmat (bővebben lásd a Szociológia… bekezdésnél). Education Resource Information Center (ERIC) http://www.eric.ed.gov/ (szabadon használható adatbázis része) http://search.ebscohost.com/ (licencelt változat) Teljes szöveget felkínáló része korlátozott hozzáféréssel az EBSCO szolgáltatónál érhető el a regisztrált intézmények hálózatáról, illetve, amelyik intézményben megoldott a távoli bejelentkezés, ott egyéni belépéssel bárhonnan használható. 1966-ig visszamenően az oktatás, nevelés kérdésköreiről tartalmaz szöveges cikkeket. Több nyelvű anyagot fogad be, tezaurusza viszont csak angol nyelvű. (61. ábra)

61. ábra Tezaursszal támogatott keresés (ERIC, EBSCO)

207

Science Direct http://www.eisz.hu/ Az Elsevier kiadó színvonalas, multidiszciplináris, teljes szövegű adatbázisa, pszichológiai folyóiratok anyagát is tartalmazza. Előfizetéshez kötött, Magyarországon nem minden felsőoktatási intézményben érhető el. Amennyiben az intézmény biztosítja a szolgáltatást, a keresőrendszer az EISZ platformról érhető el (bővebben lásd az EISZ-ről szóló bekezdést). Social Sciences Citation Index (SSCI) http://www.eisz.hu/ Az EISZ platformról elérhető bibliográfiai és hivatkozási adatbázis a pszichológia területeit is érinti. (bővebben lásd az EISZ-ről szóló bekezdést). PsychInfo http://www.eisz.hu/ Előfizetéshez kötött, csak bizonyos szakintézményekből érhető el az American Psycological Association gondozásában készülő referáló/indexelőszolgáltatás, a pszichológia és határterületei köréből. Amennyiben Magyarországi szolgáltatásról van szó, az adatbázis az EISZ-platformról érhető el.

9.2.6. Szociológia, kommunikáció, egyéb társadalomtudományok A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szakadatbázisai http://www.fszek.hu/ (Adatbázisok) A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára a szociológia országos szakkönyvtára. Szociológiai gyűjteményében több évtizede készül a magyar vonatkozású szociológia tárgyú bibliográfia, külső adatbázisok szolgáltatásával pedig a nemzetközi szakirodalom hozzáféréséhez nyújt segítséget. Egyre bővül az elektronikusan elérhető társadalomtudományos források köre, például: Cégközlöny, Complex kiadványok: Céginfó, Iratmintatár, Döntvénytár, Web Jogtár, továbbá Euroinfo Pro, Közalkalmazotti iránytű, Közlönyök online, Híradatbank (MTI), Times Digital Archive és mások. A legfontosabb, több területet átfogó, az alapkutatásokhoz nélkülözhetetlen adatbázisokat emeljük csak ki: 

Szociológia bibliográfia 1. rész. SzocioWeb, 1970–2006 végéig http://database.fszek.hu:2009/szocopt/szoc0402.htm?v=szoc&a=start&a1= Szociológiai információ az 1970–2006 között megjelent magyar vonatkozású szociológiai irodalomról, válogatott bibliográfiai adatbázisban. Az adatbázis mintegy 130.000 bibliográfiai tételből áll. 2006 utáni folytatása a katalógusban kereshető. A válogatásban a szűkebb szociológiai területeken kívül a határterületek anyaga is megtalálható. A tematikus keresést a következő segédindexek segítik: o A szociológiát és határterületeit lefedő tágabb témakörök 208

o részletezőbb tárgyszavak, amelyek az egyes fogalmakat írják le, javarészt tezauruszba rendezve. A cikkek, tanulmányok címét helyenként kiegészítő, rövid annotációkkal is bővítették. Az adatbázist a tanulmányok teljes szövegére utaló hivatkozásokkal (a fulltext elérés) is elkezdték felölteni – a linkek, mivel az adatbázis már nem frissül, sok helyen elavultak. 2. rész. Szociológiai bibliográfia 2006-tól A frissebb adatok a katalógusban kereshetők: Összetett keresés  Gyűjtemény  Szociológiai bibliográfia. 

Nemzetközi bibliográfiai és teljes szövegű adatbázisok

A szolgáltatott adatbázisokat a Könyvtártípusok c. fejezetben részletesebben felsoroltuk. E helyütt csupán két fontosabb szolgáltatási csomagot emelünk ki, amelyek távoli bejelentkezéssel is használhatók a FSZEK olvasóinak körében. (1) Proquest bibliográfiai és teljes szöveges adatbázisok, (korábbi CSA – Cambridge Scientific Abstracts, illetve CSA Illumina; IBSS/ International Bibliography of Social Sciences). Szociológiai, társadalomtudományi bibliográfiai adatbázisok, egy részükhöz teljes szöveg is kapcsolódik. A távoli bejelentkezéssel 2011-ben elérhető Poquest adatbázisok listáját az ábra szemlélteti. (62. ábra)

62. ábra Távoli bejelentkezéssel elérhető Proquest adatbázisok (FSZEK)

209

(2) SocIndex with Full Text Az EBSCO országosan általánosan hozzáférhető adatbázicsomagjain felüli előfizetés, amely a FSZEK-ből elérhető, illetve távoli bejelentkezéssel is használható a könyvtár olvasói számára. Színvonalas szociológiai nemzetközi szakirodalmi adatbázis, bibliográfiai adatokkal, kivonatokkal, szakemberek által összeállított tárgyszavas keresési lehetőségekkel. A nagyobb világnyelveken közölt cikkeket és a kisebb nyelvek szakirodalmát is felveszi, a kivonatokat két nyelven is beiktatja. Könyvek, könyvfejezetek valamint konferenciaanyagok is a gyűjtőkörébe tartoznak. A magyar társadalomtudományok digitális archívuma (mtd@) http://mtda.hu/ http://mtdaportal.extra.hu/ Magánkezdeményezésből született projekt, amelynek során számos, a magyarországi társadalomtudományi és történeti szociológia irodalom klasszikusainak, szellemi irányzatainak dokumentumai kerültek digitalizálásra. A teljes szövegű elektronikus gyűjtemény az elmúlt korszakok társadalomtudományi gondolkodásának neves egyéniségeinek munkáit, illetve egy-egy szellemi irányzat markáns képviselőinek műveit fogadja be. A felső időhatár a szerzői jogi szabályozásnak megfelelően a 70 évnél régebben elhunyt szerzők műveire korlátozza a digitalizálást. Folyóiratokat és könyveket is közzétesz. A honlap az adatbázis-ismertetőben kiemeli: teljeskörűen elérhető az 1900–1919 között megjelent Huszadik Század c. folyóirat teljes, csaknem 22.000 oldal terjedelmű állománya. További folyóiratok teljes állománya: A nő és a társadalom, A nő, Ipari Jogvédelem, Magyar társadalomtudományi Szemle, Szabadgondolat, Szegényügy, Szociális Szemle, Szociálpolitikai Szemle. „Adatbázisok” menüpontnál XIX. századi történeti szociológiai kiadványok szövege érhető el, többek között Fényes Elek hat kötetes klasszikus leíró-statisztikai országleírásának felekezeti és etnikai adatai; az első teljeskörű, községsoros hivatalos népszámlálás infrastrukturális adatai (1881) és a Vargha Gyula-féle országos egyletstatisztikai adatok (1878). Ugyanitt érhetőek el a „Feminista képtár” és a „Szociofotók” gyűjtemény. Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) http://nava.hu/ A digitális műsortár a sugárzott médiatartalmak archívuma. Elsősorban a televízió- és rádiós műsorok nemzeti kötelespéldányaiból gyarapszik. A magyar közszolgálati csatornák valamint a két legnagyobb kereskedelmi televíziós csatorna magyar gyártású és magyar vonatkozású műsorait archiválja, összegyűjti a rádiós műsorszámokat is, feladata ezek megőrzése és kezelése. Az archívum az M1, M2, Duna Televízió, RTL Klub és TV2, valamint a három közszolgálati rádiócsatorna műsorait gyűjti, katalogizálja és teszi hozzáférhetővé. 2006-tól épül teljesebb körűen, korábbról csak műsoradatok, kisebb számban letölthető anyagok találhatók. Üzemeltetője Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Nonprofit Kft. A gyűjteményhez az úgynevezett NAVA-pontokon keresztül lehet hozzáférni. NAVA-pontok magyarországi könyvtárak, oktatási tevékenységet folytató intézmények, muzeális 210

intézmények, kép- és hangarchívumok lehetnek. A NAVÁ-ban tárolt műsorszámok a regisztrált intézményekben elhelyezett számítógépeken tekinthetők meg, illetve hallgathatók meg, oktatás és kutatás céljából. (63. ábra) A NAVA az Országos Széchényi Könyvtár nyomtatott kiadványait számba vevő nemzeti bibliográfiákhoz hasonlít – a dokumentumtípusok köre itt azonban más: az elektronikus műsorokra terjed ki. Hasonló feladatköre van a Magyar Nemzeti Filmarchívumnak is, ez a magyar filmek számára létesített nemzeti őrző- és kutatóhely.

63. ábra Találati lista (NAVA)

NAVA különgyűjtemény http://kgy.nava.hu/ Tartalma:     

Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgafilmjei (szabadon megnézhetők) Magyar játékfilmek válogatás (több mint 100 klasszikus magyar film) Mediawave fesztiválfilmek a Mindentudás Egyeteme előadásai (a szabadon megnézhető előadások webhelye: http://mindentudas.hu/) Magyar Világhíradók 1931–1943 (szabadon megnézhetők) http://filmhiradok.nava.hu/ A 2009-ben a Magyar Nemzeti Filmarchívum bocsátotta a nyilvánosság elé a több szempontból értékes és érdekes különgyűjteményt. (64. ábra)

211

64. ábra Világhíradók gyűjteménye

Sajtófigyelő adatbázisok PRESSDOK Hazai sajtófigyelő adatbázis, az Országgyűlési Könyvtár kiadásában. A magyar sajtó híreit 1989 óta szemlézi, a hazai politika, gazdaság, jog és kultúra témaköreiben, mintegy 130 sajtótermék, főként napilapok hetilapok és szakfolyóiratok bibliográfiai és tartalmi feltárásával. Célja, hogy naprakészen nyomon követhetők lehessenek a belpolitikai és gazdasági folyamatok, a vezető politikai, gazdasági és kulturális személyiségek nyilatkozatai, továbbá a pártok, politikai, gazdasági és érdekvédelmi szervezetek állásfoglalásai, értékelései. Napjainkban az adatbázis több mint egymillió cikk és tanulmány adatait tartalmazza. Hozzáférése előfizetéshez kötődik. A 2000 és 2005 közötti időszakról bemutató adatbázis tekinthető meg a webről. HUNDOK Az Országgyűlési Könyvtár állományában megtalálható kb. 50 mértékadó külföldi – nyugatés kelet-közép-európai, amerikai, kanadai és ausztráliai – napi- és hetilap anyagát dolgozza fel bibliográfiai adatbázisba. A kiválasztott cikkekről rövid tartalmi leírás készül. A föltárt cikkek bemutatják, mit tart fontosnak a világ Magyarországról és a kelet-közép-európai régió politikai és gazdasági eseményei közül. Az adatbázis napjainkban több mint 85 000 tételt tartalmaz, havonta átlagosan 800-1000 cikk adataival bővül. Az adatbázist 1991-től épül. Előfizetéshez kötött, tehát könyvtárakon belül használható az adatbázis.

212

Social Sciences Citation Index (SSCI) http://www.eisz.hu/ Az EISZ platformról elérhető bibliográfiai adatbázis a szociológia és társterületeinek multidiszciplináris adatbázisa. A cikkek bibliográfiai adatain kívül tárgyszavak és a szerzők által megadott kulcsszavak is segítik a keresést, a cikkek tartalmi összefoglalóit is közlik. Hivatkozási index is, így a hivatkozásokat követve is eljuthatunk releváns információkhoz, követhetők a kutatási témák hivatkozási vonalai, megismerhetők újabb szerzők, akik a témával foglalkoztak, és általában is kísérhető a problémakörhöz tartozó kutatás fejlődése.

9.2.7. Teológia ATLA Religion Database with ATLASerials (ATLA) – Vallástudományi adatbázis http://search.ebscohost.com/ Az Amerikai Teológiai Könyvtárak Egyesületének nemzetközi vallástudományi adatbázisa a teológiai területek kutatásának, szakirodalmának fontos segédeszköze. Folyóiratcikkeket, könyvismertetéseket és tanulmányokat regisztrál bibliográfiai adatokkal, összefoglalókkal, tematikai rendszerezéssel. Az ATLASerials, többszempontú visszakeresést biztosít az 1949től napjainkig feldolgozott teljes szövegű adatbázisában. A cikkek teljes szövege PDF formátumban letölthetők a szolgáltatást biztosító intézmények számítógépeiről.

9.2.8. Történelem Történelemtudománnyal foglalkozó kiadványok gyűteményei és kutatóhelyei elsősorban a nemzeti könyvtárak és a specifikus kutatóintézeti és országos szakkönyvtárak, valamint a helytörténeti gyűjtemények. A nemzeti könyvtárak honlapjaikon közzéteszik a digitalizálási programok során feltöltődő archívumok adatbázisait, amelyek kiterjedhetnek a kódexekre, a folyóiratokra, a könyvek gyűjteményeire és más dokumentumokra is: képekre, aprónyomtatványokra, térképekre és másokra. A digitalizálási projektek száma végeláthatatlan: a releváns, nemzetközi forráshelyek megtalálásához segítséget nyújthatnak az általános internetkeresők és a szerkesztett, átfogó európai vagy nemzetközi projektekben készülő portálok, mint a TEL (Európa Könyvtár, Europeana) valamint a nyílt hozzáférésű források metaadatait learató, több millió tételt kezelő rendszerek. A hazai könyvekről legátfogóbban az OSZK katalógusában az ETO 9-es főosztályának szakcsoportjaiban, illetve más főosztályok történeti vonatkozásainál (például a 329 Politikai pártok és mozgalmak (szervezetek) vagy a 355 Hadtudomány osztályánál stb.) A Megfelelő tárgyszavakkal vagy pontos keresésekkel is tájékozódni lehet. A régebbi könyvek adatai a retrospektív bibliográfiák kiadványaiból kutathatók fel, és jó szolgáltatot tehetnek az átfogóbb és a speciálisabb témakörökre összpontosító nyomtatott bibliográfiák is. Az újabb és régebbi folyóiratcikkeket feldolgozó adatbázisok, mint a MATARKA vagy a gyűjteményes kötetekben megjelent tarnulmányokat is gyűjtő HUMANUS, a történelemtudomány kategóriájában is folyamatosan töltődnek tételekkel; az újabb fejlesztéseknek köszönhetően együttesen kereshető az EPA, a HUMANUS és a MATARKA (EHM). Számos hasznosítható képadatbázis is van – ezekkel külön fejezet foglalkozik. A tudománytörténeti kutatásokhoz szükséges szakirodalomért az egyes szaktudományok adatbázisaihoz, bibliográfiáihoz, 213

kutatókönyvtáraihoz vagy speciális archívumaihoz lehet fordulni, ezeket a kutatóhelyeket a kutatásmódszertani tankönyvek is áttekintik.. A következőkben csak néhány példát említünk digitalizált forrásgyűjteményekre és más dokumentumokra, a lehetőségek rendkívül változatosak, amelyeket korábbi kézikönyvben már összefoglaltak. (Bárány és mások 2006; Körmendy 2009) A forrásanyagok online feltárásához a digitalizált forrásgyűjtemények és a levéltárak adatbázisai használhatók. A magyar ókortudomány bibliográfiája (BiSAH, Bibliographia Studiorum Antiquorum in Hungaria) http://clph.elte.hu/bisah/ A Magyar Országos Levéltár adatbázisai (MOL) Tartalma:  A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa  Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis  Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár – Codex Diplomaticus Arpadianus Continuatus  Hazai oklevéltár 1234–1536  A Magyar Országos Levéltár címereslevelei  Összeírások  Urbaria et Conscriptiones  Az 1715. évi országos összeírás  Településeink címeres pecsétei  Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1867-1944.  MSzMP KB Napirendi jegyzékek, 1956-1989 Magyar Távirati Iroda digitalizált hírei (MTI) A XIX–XX. század híreinek egy része digitalizálásra került, az archív gyűjtemény kutatható a világhálón. Hat különböző korszakra bontották az eddig feldolgozott anyagot: részben fennmaradt MTI-hírek az (1) 1887 és 1919 közötti évekből, (2) 1920–1945, (3) 1945–1949 közötti időszakról, ez utóbbi már valamivel teljesebb, (4) az 1956-os anyag nagy része is megtalálható az adatbázisban, (5) 1988-tól napjainkig a hírek külön kereshetők, (6) elkülönített blokkban szerepelnek a rendszerváltozáshoz, az 1989–1990 közötti időszakhoz kapcsolódó hírek. Az ingyenesen használható híranyag, a képek, dokumentumok megtekintése csak annyiban korlátozott, hogy egyéni regisztrációhoz van kötve a belépés a híranyaghoz. Magyarország történeti törvénygyűjteménye http://www.1000ev.hu/ Az internetes adatbázis a CompLex Kiadó Kft. kiadásában készült 2003-ban. Az adatbázishoz felhasználták a Corpus Juris Hungarici (1896) CD-változatát és a CompLex Jogtár Közlöny adatbázisát. A törvénygyűjtemény Magyarország története alatt keletkezett mintegy tízezer törvényt gyűjti össze Szent Istvántól a 2003-as évben meghozott törvényekig. A kronológiai elrendezésű szövegtár egyes nagyobb időszakokra, illetve évenkénti tagolásban hozza a dekrétumok, törvénycikkek szövegeit. A nagyobb időszakok egyúttal egy-egy jelentősebb történelmi korszak dátumhatárait is jelentik: 1000–1526; 1526–1790; 1790–1849; 1849–1918; 1918–1945; 1945–1990; 1990–2003.

214

Külföldi példa: ausztriai digitalizálási projektek Ausztriai példák, a magyarországi MEK és EPA vállalkozásokhoz hasonló digitalizálással is párhuzamba állíthatók. Könyvekre és folyóirat-állományokra is kiterjednek, s ezekben történelmi tematika is kereshető. 

Austrian Newspapers Online (ANNO) http://anno.onb.ac.at/ Az ANNO (AustriaN Newspapers Online) az Osztrák Nemzeti Könyvtár digitális folyóirat-olvasója, a XIX. és a XX. század folyamán Ausztriában megjelent sajtótermékek egyre bővülő adatbázisa. A kiadványok címe, illetve megjelenési ideje alapján lehet böngészni a jó minőségben digitalizált korabeli sajtótermékek között. 2011 nyarán a legkorábbi megjelenésű újság 1716-ból, a legkésőbbi pedig 1940-ből került a gyűjteménybe, amely Ausztria, illetve a közös történelmünk miatt Magyarország elsősorban dualizmuskori politika-, művelődés-, életmódtörténetéhez nyújt kiváló forrásokat a szolgáltatás az érdeklődők számára. A fenntartó tervei között szerepel, hogy a későbbiek folyamán a jelenleg pusztán kép-fájl formájában hozzáférhető újságokban teljes szövegű keresés is végrehajtható legyen.



Austrian Literature Online (ALO) – Die digitale Bibliothek http://www.literature.at/ Egyetemi összefogással erőteljesen gyarapodó digitális könyvtár, a tiroli, grazi, linzi és innsbrucki egyetemek közös munkája. A XI. századtól napjainkig könyvek, újságok, kéziratok, képeslapok szerepelnek benne, magában foglalja a német disszertációk digitalizálásának hatalmas vállalkozását is.

9.3. Felsőfokon... 9.3.1. További tudományos adatbázisok Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) http://www.mtmt.hu/ A Magyarországon működő kutatók tudományos közleményeit regisztráló országos adatbázis. Több célra hasznosítható: a kutatók itt tarthatják nyilván publikációs tevékenységüket; az intézmények intézeti szinten kimutathatják, milyen publikációs hozadéka van az intézmény életének; a publikációkon keresztül követhetők a kutatási irányvonalak és az elért eredmények, egy-egy személy pályájának alakulása, hosszú évek múltán pedig életműve. Az adatbázis idézettséget is nyilvántart, így, ha a publikációkhoz fel vannak töltve ezek az adatok, akkor a kutatási eredmények visszhangjáról is tájékozódhatunk. A diákok tájékozódhatnak saját tanáraik megjelent könyveiről, cikkeiről, tanulmányairól.

215

Gallica http://gallica.bnf.fr/ A francia kulturális – és sok szempontból – világörökség hihetetlen tempóban gyarapodó, szabadon elérhető digitális könyvtára. 2011-ben több mint másfél millió dokumentum található benne: a könyvek száma a 300.000 felé közelít; térképek, kéziratok, képek, periodikumok, kották, hangfelvételek alkotják a legfőbb dokumentumtípusokat. Korszerű, kellemes felhasználói web-környezetben tájékozódhatunk. Fazetták sora segíti irányítani az információkeresés lépéseit, a felkínált szempontok: dokumentumtípus, szerző, a keletkezés/kiadás ideje, nyelv, hozzáférhetőségi mutató, lelőhely . JSTOR http://www.jstor.org/ http://www.eisz.hu/ Több csomagba rendezett folyóiratok teljes szövegének szolgáltatója. Licencekhez kötött, mit lehet teljes szöveggel elérni, ez attól függ, hogy egy-egy intézmény mire fizet elő. Multidiszciplináris, a filozófiától a zoológiáig sokféle területet érint. Képanyagot, leveleket és más elsődleges forrásanyagot is szolgáltat. A JSTOR elsősorban archív digitalizálási projekt, ennek eredménye mintegy 1400 folyóirat teljes szöveges elérhetősége: tagkönyvtárak közös projektjében a XIX. századig visszamenően digitalizálják a tudományos folyóiratok anyagát. A friss számokat általában öt éves késleltetéssel teszik hozzáférhetővé, ám van kurrens kutatási előfizetésre is lehetőség. A keresőrendszer nyilvános, a Google Scholar is „látja”, a cikkek azonban nem tölthetők le szabadon. Magyarországon több könyvtárban elérhető a JSTOR, de változó, hogy mennyi benne a ténylegesen elérhető tartalom. Erről a könyvtári honlapok nyújtanak tájékoztatást. Project Muse http://muse.jhu.edu/ Amerikai tudományos kiadók, egyetemi kiadók és tudományos társaságok nagy presztízsű szakfolyóiratok cikkeinek teljes szövegét szolgáltatja, közel félszáz szakfolyóiratból a bölcsészet- és társadalomtudományok területéről. A legújabb lapszámok cikkeit is elérhetővé teszi az előfizetett szolgáltatáson keresztül. Újabban könyveket is szolgáltat. Keresőfelülete szabadon elérhető, a teljes tartalom előfizetéshez kötött. EBSCO adatbázisok http://search.epnet.com/ Bibliográfiai adatok, tezaurusz, hivatkozási adatok érhetők el a platformról, Magyarország előfizetésében a folyóiratok egy része teljesszövegűen is kísérhető. Az adatbázis-csomagok kínálata rendkívül bő az EBSCO-nál. Magyarországon az adatcsomagok bizonyos része minden igénylő könyvtárban elérhető, így a felsőoktatási könyvtárakban is az alap szortiment elérhető. Az adatbázisok keresőfelülete az egyszerű, összetett és indexes menüpontokat is felkínálja; a keresőfelület nyelve beállítható; angol nyelvű beépített tezaurusz segíti a keresési folyamatokat; számos kiegészítő szolgáltatást lehet aktiválni: értesítés az újdonságokról,

216

keresések mentése stb. Bizonyos adatbázisok csak speciális könyvtárakból érhetők el (például az ATLA, SocIndex with Full Text). Az általánosan elérhető adatbázisokból válogatás: 

Academic Search Complete Tudományos igényű folyóiratok férhetők hozzá bibliográfiai adatokkal, kivonatokkal, tezaurusszal stb. Bizonyos részük teljes szöveggel elérhető Magyarországon is.



Newspaper Source Plus Több mint 800 teljes szövegű amerikai, brit és ausztráliai hírlapot indexel és teljes szöveggel is kínál, többek között: New York Times, Christian Science Monitor, Irish Times, San Francisco Chronicle, The Sydney Morning Herald (Australia),The Times (UK), Toronto Star, USA Today, The Washington Post, The Washington Times (DC) stb.



ERIC Pedagógiai, oktatásmódszertani, oktatásügyi információforrások.



Business Source Premier Üzleti élethez használható informácóforrások, tudományos cikkek. Területei: marketing, menedzsment, vezetői információs rendszerek (MIS), termelésirányítási információs rendszerek (POM), számvitel, a pénzügy és a közgazdaságtan területei.



GreenFile Az ember környezetre gyakorolt hatásával foglalkozó közlemények, szakfolyóiratok anyagát indexeli. A gyűjtemény a tudományos érdeklődés szempontjából fontos, az igazgatási kérdéseket tárgyaló és a közérdekű anyagokat foglalja magában. Többek között a globális felmelegedés, a környezetbarát építészet, a környezetszennyezés, a fenntartható mezőgazdaság, a megújuló energia és az újrahasznosítás témaköreiben regisztrál forrásokat. Dokumentumok teljes szövegéhez is ad hozzáférést.

9.3.2. Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) http://www.eisz.hu/ Az EISZ (Elektronikus Információszolgáltatás) nemzeti programot a magyarországi felsőoktatás és a tudományos kutatás segítésére az Oktatási Minisztérium hozta létre 2002ben. A szolgáltatás célja a nemzeti felsőoktatás és kutatás euroatlanti integrációjának segítése, a nyugati információellátáshoz való felzárkóztatása volt. Az egyetemek, kutatóintézetek ezen a szolgáltatási platformon keresztül érhetik el a költségvetési forrásokból országosan elérhetővé tett adatbázisokat, illetve, a rendszerben az intézmények saját tevékenységüket szem előtt tartva más tudományos adatbázisokra is előfizethetnek. A szolgáltatás céljai:  Nemzetközi szakirodalmi információ elérésének biztosítása a hazai felsőoktatási és kutatói közösség számára. Az indulástól fogva elérhető volt két nagy nemzetközi adatbázis: a bibliográfiai és hivatkozási Web of Science és a teljes szövegeket tartalmazó Science Direct. Országosan jelenleg csak a Web of Science adatbázis érhető el.  Hazai segédeszközök biztosítása a tanuláshoz, forráskutatáshoz, különféle jogvédett minőségi tartalmak hozzáférésének biztosítása: elérhetők az Akadémiai Kiadó egyes 217

tudományos folyóiratainak teljes szövegű elektronikus változata; nyelvtanuló programok; szakszótárak; intézményi előfizetéssel további kézikönyvek (lexikonok), akadémiai nagyszótárak, szakszótárak. Regisztráció, hozzáférés A rendszerbe való belépés első feltétele az on-line regisztráció. A regisztráció bárhol tartózkodva lehetséges. A használathoz (1) ki kell tölteni egy adatlapot, majd (2) a rendszer által az e-mail címünkre visszaküldött jelszóval a jogosult intézmény területén tartózkodva léphetünk be az úgynevezett platformra, ahol az elérhető adatbázisok beléptetőpontjai találhatók. A hozzáférés tehát internetről történik, de korlátozottan, csak meghatározott intézményekből: a nemzeti könyvtárból, a felsőoktatási intézményekből, kutatóhelyek hálózatáról. 2008 végéig a szolgáltatás tartalma egységesen elérhető volt minden felsőoktatási intézményben. 2009-től a szolgáltatás átalakult, az adatbázisok többsége attól függően érhető el a campusok területéről, hogy az adott intézmény mit igényelt, mihez járult hozzá önrésszel. Az alábbiakban az EISZ-en keresztül használható bölcsészet- és társadalomtudományokat érintő adatbázisokat ismertetjük röviden. Web of Science (WoS) A Thomson Reuters, korábban ISI (Institute for Scientific Information) indexelő szolgáltatása: bibliográfiai adatbázis cikkek összefoglalóival és idézettségével. Interdiszciplináris, anyaga az egész tudomány területére kiterjed. Tudományos szempontok szerint rendszerez és sokoldalú keresést biztosít. A WoS három nagy tudományterület szerint rendszerezi külön-külön adatbáziscsomagokba a feltárt folyóiratok, konferenciaanyagok cikkeit, az EISZ-ben valamennyi 1975-től napjainkig terjedő feldolgozással:  Arts & Humanities Citation Index, AHCI – bölcsészettudományos területekkel és művészetekkel foglalkozó index (1100 teljes folyóirat anyaga és a vonatkozó cikkek kb.7000 társadalomtudományi és tudományos folyóiratból)  Social Sciences Citation Index & Social SciSearch, SSCI – társadalomtudományi index (50 kategóriában, mintegy 1700 folyóirat teljes anyaga és több ezer vonatkozó cikk a vezető tudományos folyóiratokból)  Science Citation Index Expanded & SciSearch, SCI-EXPANDED – a természetés alkalmazott tudományi indexe, (150 tudományterület, 5900 tudományos és alkalmazott műszaki tudományos folyóirat). Az indexelt hivatkozási háló alapján állítják össze és adják ki évente a folyóiratok hivatkozási indexét, a Journal Citation Reports-ot (JCR), amely folyóiratokra bontva tartalmazza a folyóiratok úgynevezett hatástényezőjét, impaktfaktorát (IF). Science Direct Az

Elsevier

kiadó

színvonalas, multidiszciplináris, teljes szövegű

adatbázisa.

A

218

társadalomtudományok és bölcsészettudományok területeiről is feldolgoz folyóiratokat, az alábbi nagyobb ágazatokat különbözteti meg:  Művészetek, bölcsészettudomány  Üzlet, menedzsment, számvitel  Döntéstudományok  Gazdaságtudomány, ökonometria, pénzügy  Pszichológia  Társadalomtudományok

Az Akadémiai Kiadó tudományos folyóiratai http://www.akademiai.com/publications (tartalomjegyzékek, szabad hozzáférés) http://www.eisz.hu/ (tartalomjegyzék és teljes szöveg letöltése is) Az Akadémiai Kiadó által megjelentetett, többnyire a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek közleményeinek, tudományos folyóiratainak tárháza, az ezredfordulóig visszamenőlegesen teljes szövegekkel is ellátva. Nem minden folyóiratot szolgáltat így a rendszer, viszont valamennyi, a rendszerbe felvett folyóirat cikke kereshető nyilvánosan is. A teljes szövegek csak az EISZ rendszerbe belépve tölthetők le. Néhány cím: Acta Antiqua, Acta Archeologica, Acta Historiae Artium, Acta Juridica Hungarica, Acta Linguistica Hungarica, Antik Tanulmányok, Archeológiai Értesítő, Magyar Terminológia, Művészettörténeti Értesítő, Review of Sociology, Társadalom és Gazdaság, Társadalomkutatás, Verbum.

9.3.3. Néhány specifikus külföldi CD-adatbázis Ebben a szakaszban, Ősz Ferenc ókortörténész kéziratos ismertetői alapján, ízelítőt adunk néhány különleges szöveges adatbázisról, amelyek a történelmi, középkori és klasszika-filológiai stúdiumokat segítik. Egyes adatbázisoknak online változataik is vannak, amelyek naprakészen frissülnek, és előfizetéssel lehet használni könyvári munkaállomásokról, ennek hiányában az itt bemutatott lemezek könyvtárban őrzött példányával kell beérni. Az ismertetett adatbázisok megtalálhatók a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésszettudományi Karának könyvtárában (Piliscsaba). CETEDOC (CLCLT, 2000) – A latin szövegek könyvtára A CLCLT-projekt a patrisztikus és középkori latin nyelvű irodalom szövegeinek elektronikus megjelenítését tűzte ki céljául, méghozzá a Kr.u. II. századtól a XV. századig terjedő időszakra. Ám a CLCLT-5 megjelenésével ezt jócskán sikerült felülmúlni: az 5 CD-ROM-ból álló “könyvtár” jelentősen kibővítette az eredetileg megcélzott korszakot mind az ókor, mind a modern idők irányában. Az adatbázis magában foglalja a Brepols kiadó Corpus Christianorum sorozatának Series Latina és Continuatio Medievalis részeit, valamint a Teubner sorozat (Bibliotheca Scriptorum Romanorum Teubneriana) köteteit. Ezen kívül hatalmas szövegmennyiséget vettek át a szerkesztők az alábbi sorozatokból: Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum, Sources Chrétiennes, Patrologia Latina (Migne), Acta Sanctorum, Analecta Hymnica Medii Aevi. A CLCLT tehát a jelenleg elérhető legnagyobb latin nyelvű szöveges adatbázis: a teljes klasszikus latin irodalom, a patrisztikus szerzők szövegeinek zöme, a középkori latin irodalom szinte teljes anyaga, valamint a „recentior latinitas” korának főbb művei mind-mind megtalálhatók a CLCLT-5 korongjain.

219

Thesaurus Formarum (TF-CILF, 1998) Latin nyelvi formulák a kezdetektől a Kr.u. XII. századig. A Thesarus Formarum lehetővé teszi a felhasználó számára a latin nyelv változásainak megfigyelését. Hatalmas, majd 63 millió szavas szöveganyagot tartalmaz (Plautustól a XII. századig, a későbbi frissítések folyamatos bővítésével napjaink latinságáig terjesztik majd ki a szerkesztők), aminek segítségével könnyen választ kaphat a kutató egy-egy latin szó alakváltozásainak kérdésére. A Thesaurus Formarum lehetővé teszi az egyes szavak, kifejezések kronologikus vizsgálatát, miközben azonnal olvashatjuk a keresett szó szövegkörnyezetét is. Az adatbázis tehát hatalmas segítséget jelent a latin nyelvtörténet kutatói számára, jelentősen meggyorsítva egyes – korábban hatalmas energiákat felemésztő – keresési feladatokat. International Medieval Bibliography, 1967–1998 (IMB, 2000) – Nemzetközi Középkori Bibliográfia Az európai mediévisztika vezető bibliográfiai adatbázisa 1967-ben indult útjára, azzal a céllal, hogy általa naprakész és átfogó nemzetközi bibliográfiája legyen a középkorral kapcsolatos tudományos cikkeknek, könyveknek, konferenciakiadványoknak stb. A bibliográfia évrőlévre bővül: szerte a világon mintegy 50 kutatócsoport dolgozik az adatbázis feltöltésén A mellékelt keresőprogram lehetőséget ad a cikkek több szempontú osztályozására: nyelvek, évszázadok, szerzők, helyek, régiók stb. szerint. Monumenta Germaniae Historica (eMGH, 2000) Történeti művek, jogi és politikai szövegek gyűjteménye az európai középkorból. A Monumenta Germaniae Historica sorozat 1819-ben indult útjára, a középkori szövegek kritikai kiadásának legmagasabb mércéjét tűzve maga elé. Az MGH 5 nagyobb sorozatra (Scriptores, Leges, Diplomata, Epistolae, Antiquitates) és ezeken belül összesen 33 alosztályra különült el: a keresőprogram lehetőséget nyújt az egyes sorozatokon belüli navigálásra. Az MGH elektronikus (CD-ROM) változata (eMGH-2) válogatást tartalmaz az említett sorozatokból, mégpedig mintegy 400 művet. Többek között az alábbi szerzők műveit találhatja meg az olvasó e korongokon: Eutropius, Paulus Diaconus, Landolfus Sagax, Venantius Fortunatus, Iordanes, Ausonius, Symmachus, Cassiodorus, Ennodius, Claudius Claudianus, Fredegarius, stb. Pápai levelek – Papal Letters (LIPTA, 2001) Ut per litteras apostolicas... Pápai levelek gyűjteménye a XIII–XIV. századból. Az adatbázis a híres Registres et lettres des Paes du XIIIe siècle (48 kötetben, Róma 1899-től) elektronikus kiadását tartalmazza: a levelek egy része teljes szöveggel, mások pedig kivonatosan olvashatók. Az adatbázis bővítése azt célozza, hogy valamennyi levél teljes szövege elérhető legyen a LIPTA felhasználói számára. A gyűjtemény elektronikus változata, épp a kereshetősége miatt, jelen állapotában is hatalmas értéket jelent a középkori egyháztörténet kutatóinak. Az első elektronikus kiadás XXII. János, XII. Benedek, V. Orbán pápaságának levelezését tartalmazza, mintegy 12 millió szónyi terjedelemben. Thesaurus Diplomaticus (TD, 1997)

220

A Thesaurus Diplomaticus A. Wauters monumentális művének (Table Chronologique des Chartes et Diplômes imprimés concernant l'histoire de la Belgique) elektronikus változatát jelenti. Tartalmazza az összes (Belgiumhoz kapcsolódó és 1350 előtti) oklevél kiadott szövegét, kommentárokkal együtt. A legtöbb esetben az oklevelekről készült fotókat is megnézhetik a felhasználók. A cél itt Wauters művének (elektronikus formájú) továbbfejlesztése volt: ennek elérésére 1983-ban egy konzorcium alakult, munkájuk gyümölcse a jelen CD-ROM. Az adatbázis 3 részből áll: a diplomatikai rész tartalmazza az egyes oklevelek leírását, a szöveges rész az oklevelek teljes (kereshető) szövegét, a fotográfiai rész pedig az oklevelek jó minőségű fényképét (ez kitűnően használható a paleográfiai kutatásokhoz). A Thesaurus Diplomaticus mind kronológiai, mind geográfiai értelemben bővül.

9.4. Kérdések, feladatok 1. Készítsen válogatást a releváns adatbázisokból a saját szakterülete szempontjából! 2. Válasszon ki egy hazai adatbázist, fogjon hozzá önállóan a közelebbi megismeréséhez, tájékozódjon részletesebben is adattartalmáról. Néhány tesztkeresés után egy aktuális feladat feldolgozáshoz végezzen bibliográfiai adatgyűjtést, illetve keressen dokumentumokat! 3. Válasszon ki és egy külföldi adatbázist, tájékozódjon részletesebben is adattartalmáról. Néhány tesztkeresés után egy aktuális feladat feldolgozáshoz végezzen bibliográfiai adatgyűjtést, illetve keressen dokumentumokat! 4. Az EBSCO adatbázis Academic Search Complete csomagjában keressen tárgykör szerint folyóiratcímeket, tekintse át a listát, mit tudna belőle hasznosítani? 5. Vizsgálja meg egy konkrét szakfolyóiratra vonatkozóan, milyen a feltártsága az egyes adatbázisokban! Például: (1) Vigilia. Milyen adatokat, mennyit, milyen időközzel dolgoz fel a MATARKA, a HUMANUS, az EPA; keresse ki az összefoglaló tételét az OSZK Amicusból; Milyen lelőhelyadatokat talál a Nemzeti Periodika Archívumban? (2) European Journal of English Studies. Az EBSCO adatbázis Academic Search Complete csomagjában keresse ki, hogy mi érhető el, van-e korlátozás. Milyen lelőhelyadatokat talál a Nemzeti Periodika Archívumban?

9.5. Kislexikon tükörszerver – elektronikus tartalomszolgáltatások másolatai; az eredendő kívül másik kiszolgálóról (szerverről) is biztosítják ugyanazt a tartalmat, amit az alapszolgáltatás nyújt. RefWorks – Bibliográfiai segédprogram, általában könyvtárak által előfizetett szolgáltatásként, egyéni regisztrációval használható. A segédprogrammal a professzionális adatbázisokból lehet saját célra összegyűjteni és szövegszerkesztőben kezelni a bibliográfiai adatokat és szövegünk hivatkozásait. Adatok tölthetők át például az egyes könyvtári katalógusokból, a JSTOR-ból, az EBSCO-ból, a ScienceDirect-ből, a Proquest adatbázisokból stb. Zotero – Ingyenes bibliográfiai segédprogram, amellyel saját könyvtárunk és olvasmányaink katalógusát készíthetjük el; jegyzeteket készíthetünk; címkékkel és mappákkal rendezhetjük a tételeket és számos más praktikus funkciót aktivizálhatunk.

221

platform – olyan informatikai környezet, amely közös keretfelületet és összehangolt adatkezelést biztosít különféle programok együttes kezeléséhez. Például közös platformon kezelhetők a különféle adatbázisok különböző szoftverei, miközben a rendszer kezelni tudja a hozzáférési jogosultságokat is.

9.6. Szakirodalom Bárány Attila és mások (2006): Informatikai alapismeretek történelem alapszakos hallgatóknak. S.l.: Bölcsész Konzorcium. Online http://luna.btk.ppke.hu/hefop/ Bánki Zsolt István (2007): Digitális múzeum. Egységes múzeumi elektronikus szolgáltatási környezet kialakítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 54. évf. 9. sz., 395–401. p. Bánki Zsolt István (2010): Múzeumok az Europeanaban - az ATHENA projekt. Hozzáférés az európai kulturális örökség hálózataihoz. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 57. évf. 9. sz., 381–388. p. Karbach Erika (2008): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Gyűjteményének 30 éve (1973 – 2003) A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 28. évf. (2002/2004) 174–193. p. Karbach Erika (2009): A magyar szociológiai bibliográfiai feltárás 40 éve : hagyomány és megújulás. In: Könyvtári Figyelő, 55. évf. 4. sz., 647–657. p. Körmendy Lajos (2009) (szerk.): Levéltári kézikönyv. Budapest: MOL. (Osiris Kézikönyvek) Rácz Ágnes (2008): A HUMANUS adatbázis kifejlesztése, különös tekintettel a könyvtártudományi és könyvtörténeti dokumentációra. In: Könyvtári Figyelő, 54. évf. 2. sz., 207–221. p. Renkecz Anita (2005): Elektronikus időszaki kiadványok nyilvántartása és archiválása: az EPA-szolgáltatás. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52. évf. 2. sz. (2005), 59–69. p. Zimányi Magdolna – Moldován István – Drótos László (2010): Mérföldkövek a Magyar Elektronikus Könyvtár életében. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros, 19. évf. 9. sz., 31–36. p.

222

10. Google keresési technikák (Guitman Barnabás) 10.1. Bevezetés A világháló legismertebb keresőszolgáltatása a Google. A Google a keresők azon csoportjába tartozik, amelyet teljes-szövegű keresőmotornak (angolul full-text search engine) szokás nevezni. Ez azt jelenti, hogy a kereső nem csupán a weboldalak részében található címben