(EÉ 244,1)
Pünkösd az egyház születésének ünnepe. Az egyházat a lehajló Lélek, a sokféleséget figyelembe vevő Lélek, a másokat titokkal megajándékozó Lélek, a gyengéket, hátrányban levőket szóhoz juttató Lélek, a megértésért fáradozó Lélek, az önmagunk fölé emelő Lélek teremtette. Ugyanakkor az egyház maga is része ennek a társadalomnak. Pünkösdkor olyan történettel álunk szemben, ami nagyon sok kérdést vet fel, amelyek legtöbbje így kezdődik: hogyan? Ezek úgymond technikai kérdések, tudományos, ésszerű magyarázatot várnak az isteni csodára. Egy házban vannak? Nem a szabadban? Hogy fért be annyi ember egy házba? Mindenki értette? A maga nyelvén, vagy egy közös nyelvet kezdtek beszélni, valami eszperantóhoz hasonlót? A lángnyelvet nem égettek, nem perzseltek fel semmit a házban? A hitnek éppen az a lényege, hogy nem azt akarjuk megérteni, hogyan viszi végbe Isten akaratát, hanem azt, hogy miért, tehát mi okból és mi célból teszi. Utóbbira megtalálhatjuk a válaszokat a Szentírásban, de a hogyanokra ritkán. El kell fogadnunk, hogy Isten csodái érthetetlenek, emberi racionalitással nem megmagyarázhatók. Igaz, ezért nevezzük csodának. A történet a bábeli zűrzavar isteni helyreállítása az őt félők között. Buzdítás arra, hogy többet beszéljünk a Szentlélek munkájáról, és hogy jobban átéljük a 229. énekünket: „Jövel, Szentlélek Úristen…” Maga Lukács evangélista is küzd a jelenség emberi szavakba öntésével: „szélrohamhoz hasonló zúgás támadt”, „valamilyen lángnyelvek jelentek meg”, „úgy, ahogyan a Lélek adta nekik”, „zavar támadt”, „megdöbbentek, és csodálkozva mondták.” Amikor a Szentlélek kiáradását tapasztaljuk meg a magunk életében, akkor is megmagyarázhatatlan dolgok történnek velünk. Nehéz megfogalmazni ezeket mások számára. Pedig a bizonyságtételben éppen arról
kell szólnunk, hogy mit tett velünk Isten. Így lehetünk hasznos eszközei. A jelenlévők szétvitték a jó hírt saját környezetükbe, hazájukba. Pál apostolnak, az elő misszionárius munkájának előkészítése ez. Jézus mennybemenetele előtt megígérte, hogy kérni fogja az Atyát, küldje el a Szentlelkét. Mindez igen hamar és látványosan be is teljesedik. Isten cselekszik, ez a rendkívüli jelenségekből is nyilvánvaló. Sokan gúnyolódtak az ott lévők között a különös jelenséget látva. Ma is megtapasztalhatjuk ezt az ellenséges hangulatot. Gyakran akarnak lebeszélni a hit komolyan vételéről, a templomról, mint az otthon érzéséről. És ma is halnak meg keresztyének a hitük miatt. A mártírok vére magvetés – ismerjük a keresztyénüldözés vigasztaló mondását. A halálba hurcoltak hitét látva sokan vállalják fel a kereszt bolondságát. Isten Szentlelke által kapnak erőt a bizonyságtételre. Remélem, hogy az idei pünkösd a gyülekezet tagjai számára igazi ünnepé fog válni. Csíksomlyón a magyar keresztyén testvérek fognak találkozni. Templomunk is váljon ezen a két napon a találkozás helyévé, ahol Isten Szentlelke által összegyülekezünk, és hálát adunk a kegyelem Urának gondviselő szeretetéért, . Az úrvacsorában maga Jézus érkezik el hozzánk, aki testében és vérében az örök életet kínálja fel a belőle részesülők számára. Micsoda hihetetlen ünnep! Jakab Béla „Ó jöjj, teremtő Szentlélek, Látogasd meg a te néped, És adj minden teremtménynek Vigasztalást, békességet!” (EÉ 231,1)
Dsida Jenő Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha-néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering utjain, S csak egyet tud és egyet érez… …Most váratlanul vágyón megvonaglik és felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet, Legyen világosság!… És ismétlik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül, És felharsan az egek harsonája, S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva… És nagy szavát az Úr – kimondja!
Két presbiterünk – Bakony Erzsébet angliai munkavállalása, Böszörményi Éva egyéb ok miatt – nem tudta a továbbiakban vállalni a presbiteri tagsággal járó feladatokat. Mindkettőjük munkáját megköszönve Isten gazdag áldását kérjük életükre. Az ő személyük pótlására, továbbá a megnövekedett feladatok ellátása miatt további két presbiter megválasztására tett a Jelölő Bizottság javaslatot. A március 1-jén megtartott jelölő közgyűlést követően a március 22-i választó közgyűlés az új presbitereket megválasztotta. Apai ágon erdélyi, mezőségi, anyai ágon kisalföldi elődök leszármazottja vagyok. Eleim mind evangélikus felekezetűek voltak. Édesapám is a gyülekezet presbitere volt. A Madách téri templomban konfirmáltam Dr. Keken András és Dr. Hafenscher Károly lelkészek felkészítésének segítségével, a tőlük kapott ismeretanyag és lelki táplálék maghatározó volt. Autógépész üzemmérnök és közgazdász képzettséggel rendelkezem. Eddig öt munkahelyem volt, amiből a legmeghatározóbb az IKARUS-nál eltöltött 24 év. Jelenleg már nyugdíjas vagyok, de továbbra is aktívan dolgozom logisztikai területen. Az Óbudai gyülekezethez a hetvenes évek dereka óta tartozom, de a gyülekezet életében, és hétköznapi munkájában az utóbbi 10 évben veszek részt aktívan. A gyülekezet közösségi életét erősítő kirándulások szervezését szívesen vállaltam, és végzem. Az utóbbi évben a pályázati felelősi tevékenységgel járó feladatokat is ellátom. Presbiterként további aktív munkámmal kívánom a gyülekezet életét támogatni.
1970-ben születtem Budapesten, közgazdász és kulturális antropológus végzettségem van, a Budapesti Corvinus Egyetem docense vagyok, a közvéleménykutatás megújításával foglalkozom. 2008-ban választottuk feleségemmel az Óbudai gyülekezetet. A gyerekek (két nagyfiam és kisleányom) nevelésében és a családi béke megerősítésében az egyháztól fontos támogatást kaptunk. A presbiteri felkérés kissé korán jött, de a döntés meghozatalában segített Édesanyám, aki felidézte nagyapám példáját, aki a presbiterként áldozatosan segítette a cecei református egyházat. Az ötvenes években őt kitették a presbitériumból, amikor a hatalom kulákká nyilvánította (a helyi lelkész túl nagy kockázatot látott benne). Haláláig fájt neki, hogy az egyház, a gyülekezet nem állt ki mellette. A presbiteri tisztséget - figyelmeztetett a beavatáskor nagynéném - nem jutalomból kaptam, hanem lehetőségként, hogy megszolgálhassam a bizalmat. „Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallomást tesznek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.”(2Kor 9,13)
Régi Evangélikus családok leszármazottja vagyok (Jn 15, 4). Szerencsés embernek is érzem magam, mert az egész életemben csak az óbudai gyülekezethez tartoztam. A lelki és szellemi útmutatást, egyházi tanítást itt kaptam meg. 1956. január 15-én születtem Budapesten, és itt a templomban keresztelt meg Komjáthy Lajos lelkész Úr már február 5-én. Ezáltal már több mint 59. éve vagyok a gyülekezet tagja. Szüleimnek hála, akikkel együtt kezdtem ide járni öt-hat éves kortól a gyermek bibliaórákra Garádi Piroska nénihez, majd nagyobb korban Garádi Pista bácsihoz. A konfirmációm is a templomban, Fülöp Dezső lelkészünk ideje alatt történt 1968-ban. Azt követően is rendszeresen jártam az ifi csoportba, amit később Görög Tibor lelkész Úr vezetett.
Itt találkoztam már egyházunk későbbi prominens tagjaival. Balicza Iván lelkésszel, néhai Bálint László esperessel, Bálintné Varsányi Vilma volt lelkész asszonyunkkal, Garádi Péterrel, a budaörsi gyülekezet felügyelőjével, és Sík Csaba volt óbudai presbiterrel. Az első munkahelyem a Ganz Villamossági Műveknél volt, ezt követően egy állami vállalatnál technikusként, majd később műszaki vezetőként lakások, házak felújításán, irányításán dolgoztam. A munka mellett végeztem el a Közgazdaságtudományi Egyetemet, eközben anyaggazdálkodási osztályvezetőnek neveztek ki. Hat év után ingatlan-forgalmazási üzletág vezetésével bíztak meg, és ekkor végeztem el és szereztem meg a műegyetemen másoddiplomaként a felsőfokú ingatlanforgalmazó és értékbecslő szakképesítést. Pár év után részben családi okok miatt az állami szektort magán szektorra váltottam fel, ahol azóta is dolgozom. A templomhoz és a gyülekezetünkhöz való kötődés a családom többi tagjára is kiterjed. György öcsém is (hat év eltolódással) hasonló utat járt be, keresztelője, gyermek és ifjúsági bibliaórákra járása, konformációja itt történt. Az esküvőm mellett három gyerekem: Emília, Szilvia, Levente keresztelője, konfirmációja (Levente kivételével, ő 12 éves) a templomban történt. Mindhárman ide jártak bibliaórákra is. Feleségem, Éva katolikus, de kijelenthetem, hogy egyházunk hű és aktív tagja. Édesanyám két ciklusban volt presbiter. Sajnos a második időszakban (12 éves súlyos fekvő betegsége miatt) a templomba járásunk csak ünnepi alkalmakra korlátozódott. A halála után a 2014-es lelkészválasztás adta meg azt az impulzust, hogy részt vegyek a gyülekezeti élet munkájában. A munkámmal segíteni szeretném azt az erőfeszítést, amely az egyházunk, gyülekezetünk növekedéséért szükséges, hogy ne csak a gyerekeink, hanem az unokáink is örömmel járhassanak gyülekezetünk közösségébe.
1970-ben születtem Budapesten egy – elsősorban – polgári foglalkozást űző lelkészházaspár három gyermeke közül elsőként. A Budavári gyülekezetben nőttem fel ott konfirmáltam. 1996-ban költöztünk Óbudára, akkor kezdtem – lassacskán – az óbudai templomba járni. Édesapámmal és párommal élünk együtt. Megélhetésemet a Magyar Posta biztosítja. A presbiterségre szóló felkérést a gyülekezet építéséhez való sikeres hozzájárulásom reményében fogadtam el, bízva, hogy Isten erőt is ad a feladat mellé.
A konfirmáció megerősítést jelent. Miben is erősít meg? A hitben, az Istenben való meggyőződésben. A konfirmáció a felnőtté válás ünnepe is. A fiatalok a gyülekezet felnőtt tagjaivá válnak, vehetnek úrvacsorát, lehetnek keresztszülők. Átérzik-e a fiatalok ennek az alkalomnak a fontosságát? Szerintem igen, úgy, ahogy tizenévesen meg lehet érteni az élet mikéntjét. Az egyház több évtizeden keresztül a konfirmációt lezárásként kezelte. A felkészülés egyben befejezést jelentett, innen származik a vicc is, amikor a lelkész panaszkodik, hogy a torony tele van denevérekkel. A lelkésztárs azt tanácsolja, hogy konfirmálja meg őket, és akkor el fognak tűnni. Az én felfogásom szerint a konfirmáció egy új kezdet. A fiatal olyasmit ismerhet ezután a gyülekezetben, amit egy kicsit elrejtve érzett, olyasmit, ami a felnőttekre tartozott. Szülei segítségével megtalálhatja helyét a gyülekezetben, amely megalapozza majd felnőtt életét is, amikor a saját életét tervezve keresi meg templomát, amely emlékeztetni fogja arra, ahol felnőtt és konfirmált. Idén öt fiatal lány tesz bizonyságot hitéről:
(a fényképen balról jobbra haladva). Budapesten születtek, ízig-vérig óbudaiak. Helka az iskolai tanulmányai mellett zongorázik és műugró, ősztől a Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója. Csenge hárfán játszik, lovagol és akrobatikát tanul, tanulmányait a Petőfi Sándor Gimnáziumban folytatja. Fanni az Árpád Gimnáziumba jár, a ritmikus sportgimnasztika tölti ki szabadidejét. Viki a legfiatalabb, de hat éve a Szent Péter Pál Gimnázium tanulója, heti két óra hittan mellett aktívan részt vesz a gyülekezet életében, furulyázik és rajzol. Lilla nyolc évig volt a római-katolikus intézmény tanulója, az evangélikus sors örököse, minden hittanórán egyedül. Akrobatikus táncot tanul, szabadidejében rajzol. Ősztől a Deáktéri Gimnázium tanulója. Őszinte szeretettel és felelősséggel ajánlom őket a gyülekezet figyelmébe. Imádkozzunk értük, hogy mindazt, amit az ünnepen megvallanak, életükben képesek legyenek megtartani. Váljanak gyülekezetünk és egyházunk felelős tagjaivá. Jakab Béla
A pünkösd-vasárnapi istentisztelet perselypénzét – presbiteri döntés alapján – a felvidéki evangélikus misszió céljaira ajánljuk fel.
Konfirmáció és tanévzáró úrvacsorás istentisztelet június 7-én, 10 órakor. Nyári tábor időpontja: július 1-4., helyszín: Nagybörzsöny, Reménység Háza. Részvételi díj: 1100 Ft/fő/nap. Korhatár 7-18 év.
A csehországi „sziklavárosok”-hoz tervezett kirándulásunkra még van néhány férőhely.
Szentlélek Isten! Légy áldott, hogy eljöttél és munkálkodol ebben a világban. Te építed az egyházat. Az apostolok általad szóltak és cselekedtek. Ahol hangzik az ige, általad hangzik. Te ébresztesz hitet, Te hívod és gyűjtőd a híveket Jézushoz. Szentlélek Isten, jöjj hozzánk is, és nyisd meg szemünket, fülünket, világosítsd értelmünket. Teremts bennünk új életet, hadd legyünk általad az emberek között a vigasztalás, a békesség és az öröm áldott munkásai. Jöjj, Szentlélek Isten! Ámen. (Evangélikus liturgia – istentiszteleti imádságok)
