Dörnyei Sándor EGY PADOVAI MAGYAR ORVOSPROFESSZOR: STEER MÁRTON
A középkorban – hazai orvosképző egyetemi intézmények hiányában – főleg olasz egyetemeket kerestek fel a tanulni vágyó magyar fiatalok. A reformációtól kezdve, Itáliát háttérbe szorítva, a német és németalföldi városok váltak az orvosjelöltek úticéljaivá. A 18. század utolsó harmadában a nagyszombati orvosi kar létrehozása, a bécsi egyetem színvonalának emelkedése, valamint adminisztratív eszközök (a Habsburg birodalom határain kívüli egyetemek látogatásának a nehezítése, az ott szerzett diplomák honosítás nélküli el nem ismerése, majd a nem katolikusok diplomaszerzésének a lehetővé tétele) útján az osztrák birodalom határai közé szorították a magyarországi diákok egyetemválasztási lehetőségeit. Az nem igényel különösebb magyarázatot, hogy ebben az időben a Magyarország határain kívüli egyetemen tanulni vágyók legnagyobb számban Bécset keresték fel. Feltűnő azonban, hogy a 19. század első felében az osztrák birodalom keretébe tartozó két itáliai egyetem magyarországi származású hallgatóinak a száma hirtelen ugrásszerűen megnő. Érvényes ez a megállapítás elsősorban Padovára, de – bár kisebb mértékben – Paviára is. Padovában 1751 és 1816 között (66 év!) mindössze két jogász és egy meghatározatlan karhoz tartozó diák szerepel az anyakönyvben, medikus egy sem. 1817 és 1850 között (34 év!) viszont összesen 56 hallgató iratkozik be, közülük 40 az orvosi, 8 a jogi, 3 a bölcsészeti, 2 pedig a teológiai karra, s hozzájuk csatlakozik még az egyetemen vizsgázó 3 bába.1 A 40 orvostanhallgató közül 27 doktori diplomát is szerzett Padovában (26 doctor medicinae, 1 pedig a Pesten megszerzett doctor medicinae mellé a doctor chirurgiae címet). Az itáliai egyetemekre törekvők számának ez az emelkedése nyilván többféle okkal magyarázható, Padova esetében azonban az is szerepet játszhatott, hogy ebben az időben három olyan professzor is akadt a tanári karban, aki Magyarországról származott. A pécsi Rosas Antal csak rövid ideig, 1819-től volt a szemészet tanára, 1821-ben már a bécsi egyetemre hívták. Az iglói Lippich Vilmos kissé több időt töltött Padovában, ő 1834-től 1841-ig volt a „különös kór- és gyógytan” tanára. Néhány jelentősebb munkája is Padovában
1
Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein. I. 1790–1850. Bp. – Szeged, 1994.; Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. 1224–1864. Bp., 1941.
született. Ő is Bécsbe került. Róla pár éve Kiss László rajzolt gondos arcképet.2 Az előzőeknél jóval tovább, huszonegy esztendeig tartott a harmadik magyarországi professzor, Steer Márton működése. Róla szeretnék ez alkalommal megemlékezni, hiszen szakirodalmunk tulajdonképpen még nem vett tudomást róla. Az is indokolja, hogy felelevenítsük alakját, hogy a 2000. év alkalmából Olaszországban rendezett tudományos konferencia-sorozat egyikén, a biológia és bioetika kérdéseivel foglalkozó Workshop on Life című rendezvényen, Modenában 2000 szeptember 3án Martino Steer Memorial Lecture hangzott el.3 A megnyitó plenáris ülésen elnöklő Martino Rizzotti padovai biológia-professzor megemlékezésében hangsúlyozta, hogy Steer Mártonban – tudományos jelentőségén túl – az olasz-magyar tudományos kapcsolatok egyik fontos megszemélyesítőjét is látják. A Martino Steer Memorial Lecture-t a magyar származású világhírű biokémikus, Julius Rebek jr. (vagyis ifjabb Rebek Gyula), a San Diego-i Skaggs Institute of Chemical Biology igazgatója tartotta. Előadása a biológia alapvető kémiai jelenségeinek a modellezésével foglalkozott. Steer Mártonról bevezetésül meg kell említenem, hogy nevének helyes ejtése „Szter”, a család ugyanis nem német eredetű. Az első ismert ős, Steer János – a hagyomány szerint – a skóciai katolikusüldözések elől menekülve került végül Erdélybe a 17. század közepén. Az I. Apafi Mihály seregében lovas muskétásként szolgáló Steer János 1665 febr. 16-án kapott a fejedelemtől nemességet „csicsópolyánai” előnévvel és az akkor Belső-Szolnok vármegyéhez tartozó Csicsópolyánán nemesi birtokot.4 A család körében máig él az a feltevés, hogy a Steer név tulajdonképpen az Alister névből csonkult. Kempelen nagy családtörténeti munkája közöl egy leszármazási táblát a Steer családról, amelyet 1898-ban Steer Ferenc kúriai bíró és Steer Miklós kassai orvos mellékelt nemességigazolást kérő belügyminisztériumi beadványukhoz. Ezen a családfán Steer Márton nem szerepel, ő ugyanis nem volt közvetlen felmenője az említett kérelmezőknek. Az ott található Steer Tamásnak, Steer Ferenc és Miklós dédnagyapjának a testvére lehetett az a Steer Ferenc, vagyis „Franciscus Steer, civis Ung. Rosnaviensis, ex comit. Gömöriensi”, aki 1747-ben a kassai akadémián promoveált.5 Ez a Steer Ferenc lehetett Steer Márton nagyatyja. Az ő fia, szintén Steer Ferenc neve megtalálható Szinnyei életrajzi gyűjteményében, 6 mint „a nagyszombati latin iskolában rend szerint való tanító és prosenior”. Megemlíti két magyar 2
Kiss László: Lippich Vilmos, az orvosi statisztika és az alkohológia elfeledett úttörője. Orvosi Hetilap 1996. pp. 191–193. 3 Workshop on Life. Sept. 3–8. 2000. Modena, Italy. Book of abstracts. 62. 4 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. köt. Bp., 1915. p. 442. 5 Quod bonum, felix, faustum, fortunatumque sit huic almae Episcopali S. J. Universitate Cassoviensi ... [Cassoviae], 1747. 6 Szinnyei József: Magyar írók élete és művei. XII. köt. Bp., 1908. 1414. has.
nyelvű, nyomtatott alkalmi versét 1799-ből, illetve 1804-ből. Így érkeztünk fiához, Steer Mártonhoz. Az apja, Steer Ferenc 1806 elején halt meg. 1806 jan. 21-én iktatott végrendelete a nagyszombati levéltárban fennmaradt.7 1806 jan. 14-én pedig özvegye vagyoni állapotát is felmérte a városi elöljáróság.8 Steer Ferenc özvegye, Steer Márton édesanyja, Palsovits Julianna 1772-től 1868-ig, tehát 96 évig élt,9 s tekintélyes nagyszombati családból származott. Édesatyja városi szenátor, majd polgármester volt. Steer Márton 1798-ban született, szeptember 6-án keresztelték a plébániatemplom anyakönyve szerint. Így még nem volt nyolc éves, amikor édesapját elveszítette. Feltehető, hogy iskolázását édesanyjának a bátyja, Palsovits Antal (1771–1864) is segítette. Ő 1801-től szobi, 1817-től pedig szentbenedeki plébános volt, később (1836) a bécsi Pazmaneum igazgatója és pozsonyi kanonok lett.10 Steer Márton 1844-ben sógorával, Giovanni Cicognával latin versben köszöntötte Palsovits Antalt 50 éves papi jubileuma alkalmából. 11 Bizonyára a hála volt az alapvető indíték, hogy ez a vers megszületett és nyomtatásban is megjelent. Steer Márton középiskolai tanulmányait a bécsi egyetem gimnáziumában végezte 1810től, majd 1819-ben iratkozott be a bécsi egyetem orvosi karára másodunokatestvérével, Steer Ferenccel egyidőben, aki gyógyszerészetet tanult, s később Kassán volt gyógyszertártulajdonos.12 (Az ő fiai voltak az említett nemességi igazolást kérők.) Steer Márton tanulmányai végeztével, 1824 áprilisában szerezte meg a doktori oklevelet. Értekezése kissé szokatlan kérdést tárgyalt: „Milyen nyelven kell az orvosi könyveket írni?”13 Az elég terjedelmes (54 lap) munkát „mindazoknak ajánlja, akik törekvéseiben segítették”. A dolgozatban mind a klasszikus ókori és kortárs irodalomban, mind pedig az orvostudomány történetében való alapos jártasságát bizonyította. Horatiustól Goethéig és Schillerig terjed az említett írók sora, és Hippokratésztől Paracelsuson át a legnevesebb, akkor „modern” orvosokig hivatkozik a szakmai tekintélyekre. A felvetett kérdést több irányból közelíti meg, végül arra a következtetésre jut, hogy „libros medicos latino idiomate esse conscribendos”, vagyis: az orvosi könyveket latin nyelven kell írni. Okfejtésében magasztalja a latin nyelv szépségét, az évszázados hagyományt, a latin nyelv 7
MG Testamenta, č. 1556. 3–30–14. MG Deputationalia: 2–101–29. 9 Gyászjelentése az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtárában. 10 Szinnyei: i. m. X. köt. 236. has. 11 Cicogna, Joannes – Steer, Martinus: Antonio Palsovits Tyrnaviensi abbati infulato et canonico Posoniensi post quinquagesimum annum a primo missae sacrificio hodie sollemniter litanti. Patavii, 1844. 12 Szögi: i. m. p. 78. és p. 93. 13 Dissertatio inauguralis philosophico-medica examinans quonam idiomate libri medici sint conscribendi? Viennae, 1824. 8
elterjedtségét Európában, nemzetközi használatát stb. (Érdemes megjegyezni, hogy disszertációján kívül csak egy szakmai közleménye latin, a többi olasz nyelvű, egyébként pedig írt magyarul és németül is.) A „doctor medicinae” cím után megszerezte a „doctor chirurgiae”-t is. Oklevelének megszerzésétől alig telt el másfél év, 1826. dec. 23-án – 28 éves korában – kinevezték a padovai egyetemre a patológia és a materia medica tanárává, egyúttal az intézethez tartozó patológiai és gyógyszertani múzeum igazgatójává. A tanszék nevét hamarosan patológia és farmakológiára változtatták. Tanszékét 1827. márc. 5-én foglalta el.14 Padovai működése alatt tudományos munkásságot is fejtett ki. Érdeklődése előterében eleinte a kolera állott, erről készült első Padovában megjelent munkája. Ez általában a kolera betegségről, különösen a „ragályos ázsiai-európai” koleráról tanítványainak tartott előadásait tartalmazza.15 Még
ugyanabban
az
évben,
1831-ben
Magyarországon
járhatott,
hiszen
Nagyszombatban kelt az a levél, amelyet ki is nyomtatott. Ebből a 2 lapos kis írásból csak egyetlen fennmaradt példányról tudunk, az is a bethesdai National Library of Medicine-ben van.16 A levelet Giuseppe Antonio Montesantonak, a paviai egyetem akkor már évtizede nyugdíjban lévő professzorának, az orvosi irodalom és orvostörténet egykori tanárának, a padovai Tudományos és Művészeti Akadémia elnökének írta, s beszámolt benne a kolera általa alkalmazott kinin-kezelésének eredményeiről. Még 1831-ben Padovában megjelent Lenhossék Mihály országos főorvosnak a keleti kolera és a különböző járványos betegségek kezelésével foglalkozó könyve olaszul.17 Feltételezhető, hogy e fordítás kiadásában Steer Mártonnak is szerepe volt. 1832-ben adja ki következő munkáját, méghozzá az előző évben Magyarországon dühöngő járványok tapasztalatairól.18 Elsősorban a váltólázzal foglalkozik, s ennek egyik változataként beszél a koleráról. Itt ismét kitér a kinin-kezelésre, utalva Montesanto professzornak írott levelére. A váltólázas betegségekben Sydenham, Morton és más szaktekintélyek megállapításait idézi, és ezekre alapozza saját terápiáját. A magyarországi kolerajárvány ismertetése során egész sor pesti professzort (Bene, Schordann, Stáhly, Tognio) említ, s hivatkozik barátaira: a pesti Eckstein Frigyesre, az egri Hanák Mihályra, a 14
Padova. Archivio Universit. Rettorato 1826–27. no. 210. Quaedam de cholera generatim et speciatim de cholera asiatico-europaea contagiosa. Praelectiones habitae coram discipulis. Patavii, 1831. 16 Index-catalogue of the Library of the Surgeon-General’s Office, United States Army. Vol. XIII. Washington, 1892. p. 648. 17 Considerazioni sulla maniera di curare il cholera morbus oriantale e le varie malattie epidemiche. Padova, 1831. 18 Cenni intoro la natura del morbo che infieri nell’ Ungheria nell’ anno 1831 sotto il nome di cholera asiatico. Padova, 1832. 15
selmecbányai Rovenszky Pálra, a nagybecskereki Verzár Emánuelre és a nagyszombati Frey Vincére, akiktől – feltehetően jórészt levélben – tájékoztatást kapott a járvánnyal kapcsolatban. Freyről megemlíti, hogy őt még gyermekkorában ismerte meg. Az így szerzett ismereteket kiegészítette saját tapasztalataival, amiket nyílván magyarországi látogatása idején szerzett. Az olvasók számára szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a kolera valamelyik változata ismét jelentkezhet, s ez voltaképpen Itáliát, különösképpen a magyarországi járványos területekkel legszorosabb kapcsolatot tartó venetoi tartományt is fenyegeti. 1832-ben a padovai Tudományos és Művészeti Akadémián előadást tartott. Ebben ismét a kolerahelyzettel foglalkozott a járvánnyal fenyegetett Itália, mindenekelőtt Veneto tartomány szempontjából. Ez az előadás is megjelent nyomtatásban.19 A későbbi években figyelme más területek felé fordult. 1836-ban a lembergi egyetem anatómia professzorának, Joseph Berresnek Microscopische Beobachtungen über die innere Bauart der Nerven und Central-Theile des Nerven-Systems című munkáját ismerteti kis füzetben az olasz szakemberek számára.20 Maga is foglalkozott mikroszkópos vizsgálatokkal, hiszen 1852-ben egy újságcikkben említi, hogy szeme már nem olyan éles, mint volt, mert a mikroszkóp meggyengítette.21 A főleg milánói szakfolyóiratokban megjelent további közleményei különböző tárgyúak. A kolera mellett foglalkozik bennük az influenzával, valamint az elektro-magnetizmus gyógyászati alkalmazásával.22 Munkássága alapján több tudományos társaság választotta tagjai közé, így a már említett Accademia di Scienze, Lettere ed Arti di Padova, az Ateneo di Treviso, az Accademia Scientifico-letteraria dei Concordi di Rovigno, az Accademia degli Agiati di Rovereto. A karkovi egyetem orvosi kara dísztagságával tisztelte meg. A magyarországi orvosokkal való kapcsolatát bizonyítja fentebb már ismertetett munkája is. A Budapesti Kir. Orvosegyesület 1846-ban levelező tagjává választotta. Ugyancsak 1846-ban megküldte az Egyesületnek a selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkozó kis írását, amelyről később lesz szó.23 Kapcsolatot tartott bécsi orvosi körökkel is. 1832-ben részt vett a Német Orvosok és Természetvizsgálók bécsi ülésén,24 s ugyanekkor a nemrég megjelent munkáját eljuttathatta
19
Cenni intoro lo stato attuale dell’epidemia tellurica dominante (detta cholerica) riguardo all’Italia e sopratutto alle Province Venete. Milano, 1832. 20 Microscopische Beobachtungen … von Dr. Joseph Berres … Espozizione transuntiva delle anatomiche indagini del celebrato autore sul tessuto dei nervi con illustrazioni e deduzioni fisico-patologiche. Padova, 1836. 21 Pressburger Zeitung 1852. 259. sz. nov. 5. 22 Hirsch, August: Biographisches Lexikon der hervorragenden Ärzte. Bd. 5. Wien – Leipzig, 1887. p. 517. 23 Társalkodó 1847. febr. 4. – Orvosi Tár 3 (1846) 10. köt. No. 25. p. 386. 24 Gemeinnützige Blätter 1832. szept. 20.
volt professzorának, Joseph Franz Jacquinnek. (A sajátkezűleg dedikált példány ma az Országos Széchényi Könyvtárban található.) Veress Endre a padovai egyetem magyar hallgatóiról írott könyvében azt írja, hogy Steer „kiterjedt tudományos működése dacára nem igen volt népszerű sem a tanulók, sem a polgárok körében, úgy hogy az 1848 márciusi események valósággal elsöpörték, s hazájába tért; teljesen igaza lévén egy olasz méltatójának, midőn azt írta róla, hogy kortársai politikai elfogultságukban nem méltatták érdeme szerint tudományos értékét”.25 Népszerűségére, tudományos és oktatói munkásságának elismerésére vonatkozóan – sajnos – nincsenek egykorú, hiteles adataink. Egyik – feltehetően eredetileg padovai – tanítványa, az osztrák Franz Wurm 1831. január végén Bécsben doktorált, s értekezését mégis egykori oktatójának, Steer Márton professzornak ajánlotta.26 Steer padovai tanársága mindenesetre 1848 márciusáig tartott. Veress fenti állítását konkrét adatokkal nem támasztja alá, így talán azt következtethetjük ki belőle, hogy az itáliai forradalmi napok során a Bécsből jött Steer Mártont osztrákbarát idegennek, az olasz hazafias mozgalmakkal szembenállónak minősítették. Eléggé valószínűnek látszik, hogy ezért kellett hazatérnie, mintegy menekülnie. Feltételezésünkhöz
hivatkozunk
Steer
Márton
egy levelére,
amely az
egri
Főegyházmegyei Könyvtárban található.27 Ezt a levelet 1847 márciusában írta Pyrker László egri érseknek, aki 1820 és 1827 között velencei pátriarka volt. A levél közeli ismeretséget árul el. Steer a már 75. évében járó érseket itáliai, elsősorban velencei üdülésre hívja. Hivatkozik közös ismerőseikre, hiszen mintegy az ő megbízásukból igyekszik rábeszélni az érseket az olasz útra. A hivatkozott ismerősök sorában olyanokat találunk, mint Dandolo admirális,28 Bianchi marsall,29 Ahrenberg herceg, Mathilde Schwarzenberg, vagyis a forradalmi mozgalmakkal nyilván korántsem szimpatizáló osztrák arisztokraták és Bécshez hű magasrangú olasz katonák. Ez a levél tehát bepillantást nyújt abba a társasági körbe, amellyel Steer Márton Padovában kapcsolatban állt. Steer Mártont 1848 augusztusában – távollétében – megfosztották katedrájától. 1852 júniusában engedélyt kért a padovai egyetemtől, hogy folytathassa oktatói munkáját. A rektor a kérést avval utasította el, hogy úgy hallotta, hogy Steer 1848 végén már valamilyen
25
Veress: i. m. p. 224. Wurm, Franciscus: Dissertatio inauguralis medica de diureticis. Vindobonae, 1831. 27 Jelzete: MS 1041/83. 28 Silvestro Dandolo (1766–1847) a velencei köztársaság utolsó admirálisa, majd osztrák viceadmirális, az osztrák haditengerészet főparancsnoka. Emlékére Ferenc József egy hadihajót nevezett el. 29 Ferdinand Bianchi (1768–1855) az osztrák hadsereg marsallja, az 55. gyalogezred tulajdonosa. 1820-tól nyugállományban Treviso melletti birtokán élt. 1848-ban a forradalmi kormány egy időre őrizetbe vette mint Ausztria hívét. 26
tudományos elfoglaltságot talált magának.30 Erről a kósza hírről semmiféle bizonyító adatot nem találtunk. Az azonban feltétlenül elgondolkodtató, hogy miért várt Steer 4 évet a padovai egyetemre való visszatérésre. Azt sem tudjuk, hogy 1852-ben Padovában volt-e, amikor a kérést benyújtotta az egyetemhez, vagy még Magyarországon tartózkodott. Életének az 1848 utáni szakaszából csak szórványos és nem egészen egyértelmű adataink vannak. Veress és a szlovák életrajzi lexikon – Szinnyeire tévesen hivatkozva – azt állítja, hogy Steer hazatérve Nyitrán és vidékén orvosi gyakorlatot folytatott. 31 Ezzel szemben sem Linzbauer 1859-i,32 sem Oláh 1876-i33 orvosi névtárában nem szerepel a gyakorló orvosok között. Hazatérése utáni időből egyetlen olyan megnyilatkozását találtuk, amely kapcsolatban van orvosi voltával. 1853-ban a Pressburger Zeitungban négy folytatásban közleménye jelent meg az akkori járványos lázról („Fieber-Epidemie”).34 A kissé tanáros írás először a betegségeknek a környezettel (időjárás, talaj, táplálék stb.) való összefüggéseit ismerteti. A Pozsony megyében, 1852-ben kiterjedten jelentkező járványt a rossz terméssel, a takarmányhiány miatt tömegesen levágott szarvasmarhák húsának olcsó kiárusításával, ennek következtében a lakosság táplálkozási szokásainak a megváltozásával, illetve a szervezet ellenálló képességének a csökkenésével magyarázza. 1866-ban ugyan részt vett a magyar orvosok és természetvizsgálók 11. pozsonyi vándorgyűlésén, a névsorban azonban úgy szerepel, hogy lakhelye Padova, foglalkozása egyetemi tanár. 1872-ben újra elment a herkulesfürdői, majd 1874-ben a győri vándorgyűlésre, ekkor azonban lakhelyül Nyitrát adta meg, és nyugalmazott egyetemi tanárnak mondta magát. 1872-ben és 1874-ben a Nyitra megyei legtöbb adót fizetők (virilisek) jegyzékében nyitrai földbirtokosként szerepel.35 A földbirtokot talán – legalábbis részben – felesége révén szerezte, hiszen Korossy Jozefa (1812–1885) a Nyitra megyében birtokos korossi és kishelybényei Korossy-családból származott, édesanyja pedig köpösdi gróf Tolvay Julianna (1768–1838), a főrangú család utolsó leszármazottja volt.36 Steer Márton a mezőgazdaság iránt már korábban is érdeklődött. 1844-ben cikket írt a Magyar Gazdába a selyemhernyó-tenyésztésről.37 Ebben ismerteti a lombard-velencei 30
Padova. Archivio Universit., 1845–66. Rettorato, Atti riservati 1852. no. 86. Veress: i. m. p. 220. – Slovenský biografický slovnik. 5. köt. Martin, 1992. p. 343. 32 Linzbauer, Franz Xaver: Statistik des Medicinal-Standes. Wien, 1859. 33 Oláh Gyula: Magyarország közegészségügyi statisztikája. Bp., 1876. 34 Unsere gegenwärtige Fieber-Epidemie. Pressburger Zeitung 1853. okt. 20–23. No. 239–242. 35 Nyitra 1874. okt. 7. 36 Zarándy A. Gáspár: A Tholvay grófok. Turul 1905. pp. 36–38. és Kempelen Béla: Magyar főrangú családok. Bp., 1931. pp. 234–236. 37 Magyar Gazda 1844. febr. 4. 145–149. has. 31
tartományban, különösen Treviso környékén a legutóbbi 15 évben hatalmas mértékben fellendült foglalkozási ágat, amely jelentősen hozzájárult a lakosság anyagi jólétének emelkedéséhez. Az itáliai példa alapján lelkesíti a magyarországi lakosságot, hogy minél szélesebb körben terjesszék ezt az igen jól jövedelmező kereseti ágat. Javasolja, hogy ennek érdekében létesítsenek egy „nemzeti társulatot”. Cikke visszhangra talált, mert a lap még ugyanabban az évben hosszabb cikkében ismertette a selyemhernyók tenyésztésének a módszereit, a gubók beváltásának a módját, a beváltó helyeket.38 Gondolatait kissé részletesebben kifejtve, 1846-ban kis könyvecskét is adott közre Pesten erről a témáról.39 Ezt a Hetilap, Kossuth eszméinek a terjesztője ismertette, a közleményhez a lap egyik szorgos munkatársa, Mátéffy hozzászólt, Steer aztán válaszolt is az észrevételekre.40 A társulat alapítására vonatkozó javaslatát pedig az Ipar-czímtár 1847. évi kötete toldotta meg azzal, hogy közzétette az „indítványozott nemzeti selyemtenyésztő társulat” tervezetét.41 A következő években is foglalkozott ezzel a kérdéssel: 1852-ben a Pressburger Zeitungban írt elég hosszan, 1856-ban pedig a bécsi Allgemeine Land- und Forstzeitungban az osztrák lakosságot is igyekezett megismertetni a selyemtenyésztés hasznával. Ezt a közleményt azután a Magyar Gazda magyar fordításban hozta, mint „Steer Márton páduai tanár és hazánkfia” írását.42 Több mezőgazdasági vonatkozású írása jelent meg 1852 és 1854 között a Pressburger Zeitungban. Közülük legjelentősebb a Gemeinde-Baumschulen című. Ez a közleménye, illetve a benne előadott tervezet követőre is talált. Nyitra megye több falujában létesítettek falusi faiskolát, s főleg a gyümölcsfák (nem utolsó sorban a selyemtenyésztést is szolgáló eperfák) telepítésével növelték a lakosság kereseti lehetőségeit. A terv egyébként a bécsi lapok, elsősorban a nálunk is elterjedt Wanderer figyelmét is felkeltette.43 A járványos lázról szóló cikksorozatban említi, hogy 1848-ban javasolta, hogy az ínséges évekre számítva a falvak létesítsenek magtárakat, így élelmiszertartalékot. Mezőgazdasági írásainál érdekesebb számunkra az a közoktatási reformtervezet, amelyet 1848-ban nyújtott be az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatási miniszteréhez. A beadványt ismertető Hajdu János ezt a hazai németségnek az 1848-i pedagógiai reformmozgalmakban való részvételének tekinti. 44 Steer nevének téves 38
Magyar Gazda 1844. 687–696., 710–715., 723–727. has. A selyemtenyésztés befolyása a családok és állodalmak jólétére. Felszólításul honfiaihoz. Pest, 1846. 40 Hetilap 1846. 1152–1156., 1192–1195., 1386–1388. 41 Ipar-czímtár. Pesten, 1847. 212–214. 42 Gazdasági Lapok 1856. 433–434., 445–447. 43 Pressburger Zeitung 1852. No. 292–293. dec. 15–16. Steer neve csak a különlenyomaton szerepel. A Nyitra megyei fatelepítésekről és a bécsi visszhangról Pressburger Zeitung 1853. No. 95. ápr. 27. és No. 126. jún. 5. 44 Hajdu János: Eötvös József báró első minisztersége (1848). Bp., 1933. pp. 182–185. 39
értelmezése, a beadvány német nyelve és a szerző számára ismeretlen volta okozhatta félreértését. Steer öntudatos magyar volt, hiszen a Magyar Gazdában megjelent, fentebb már említett cikkét úgy írta alá, hogy „nagyszombati magyar, páduai egyetemi tanár”. A tervezet (National Studienreformplan für Ungarn) tulajdonképpen már korábban és részletesebb formában készült, a magyarországi politikai változások azonban arra ösztönözhették Steert, hogy az eredeti tervezet rövidebb változatát juttassa el a minisztériumhoz, remélve, hogy több sikere lesz, mint előzőleg, amikor bizottság tárgyalta, mégsem lett belőle semmi. Két érdekes – és máig korszerű, akkor azonban igen újszerű – kiindulási alapra építi fel javaslatát. Magyarországnak gazdagodásához sokkal jobban ki kellene aknáznia természeti kincseit, s ennek egyik útja a természettudományok nagyobb szerephez juttatása az oktatásban. A másik kiindulási alap az ország sok nemzetisége. A fejlődés szerinte a népek összefogásával képzelhető el, ehhez viszont meg kell tanulni már az iskolában egymás nyelvét. Itáliai tapasztalatait felhasználva dolgozta ki a közoktatás új rendszerét. Az iskolarendszer ötfokozatú: a falusi (nép-) iskola, a kerületi iskola, a megyei iskola (gimnázium), a területi (akadémiai) és az országos tanintézet (egyetem). Az egyetemen az eddigi négy kar (teológiai, jogi, bölcsészeti és orvosi) mellé egy ötödiket javasolt, s azt matematikainak nevezte el. Ez, alapgondolatának megfelelően, három alosztályban mérnököket, mezőgazdászokat és bányászokat képezne, akik vezető szerepet játszhatnának az ország természeti kincseinek kiaknázásában. Az orvosi karra vonatkozó legfontosabb javaslata az volt, hogy az oktatásban nagyobb szerepet kell kapni a gyakorlati képzésnek. Kérdés, hogy egyetemi tanulmányai alatt Bécsben, vagy professzorként Padovában szerzett tapasztalatai vezették ehhez a gondolathoz. Vagy mennyire ismerte a pesti egyetemnek a betegágy melletti oktatást szűk korlátok közé szorító klinikai helyzetét? Mind a selyemhernyó-tenyésztés fellendítésére, mind az oktatásügy reformjára vonatkozó javaslatai Steer Mártonnak azt a szándékát tükrözik, hogy messze az ország határain kívül működve sem szakadt el hazájától, hanem kereste azokat a területeket, amelyeken – itáliai tapasztalatait is hasznosítva – bekapcsolódhat a reformkor hazai gazdasági, kulturális megújulást célzó mozgalmaiba. A magyarországi személyes kapcsolatok közül már említettük orvosbarátait, akiktől az 1831-i kolerajárványról kapott tájékoztatást, valamint Pyrker László egri érseket. Felbukkant azonban még egy szál, amely hazai személyhez köti, s ez újabb oldalait mutatja be.
Gróf Keglevich János volt Bars megyei főispán, főudvarmester (1786–1856) hatalmas mappákban megőrizte levélfogalmazványait.45 Ezek között található egy levél „Professor Stéer”-nek 1846. ápr. 17.-i keltezéssel. Keglevich nagy könyvtárat gyűjtött, amelyben a szokásost jóval meghaladó arányban voltak természettudományi művek. Képtára és régiségei szinte múzeummá alakították kastélyát. A Steer Mártonhoz intézett levélben is szó van egy Gay-Lussac kötet megküldéséről, valamint két kőintarzia megszerzéséről. A levél hangneme korábbi ismeretségre utal. Keglevich meg is hívja Steert birtokára, Tapolcsányba vagy Ugrócra. Hozzáteszi, hogy István fia (később az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa) bizonyára örülni fog, hogy magyarul beszélhet vele. Steer Márton 1879. május 4-én halt meg Nyitrán, tehát 82 évet élt. A szórványos adatokból kirajzolódó vázlatos életrajz egy tevékeny, igen sokoldalú ember képét idézi elénk, ezért is érdemes emlékét felidézni.
45
Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár. Fol. Lat. 3866/VIII.
