Dr. Patkós Csaba Dr. Pozder Péter Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék. Készült a HEFOP

Európai Unió című tantárgy tananyaga Dr. Patkós Csaba – Dr. Pozder Péter Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék

Készült a HEFOP támogatásával

1

1. Az integráció elmélete Az integráció az emberi történelem egyik legjellegzetesebb folyamata, így szinte valamennyi, a társadalommal foglalkozó tudomány foglalkozik vele, véleményt nyilvánít róla. A különböző szakemberek vélekedése rendkívül eltérő – erről szól az „elefánt hasonlat”: Tíz vak ember igyekszik megtudni milyen lény az elefánt, de mindegyikük más-más részét tapogatja, így nem képesek közös álláspontra jutni. Jelen fejezetben egy közgazdasági alapú megközelítést taglalunk, amely azonban elterjedt a földtudományi jellegű munkákban is. •

Preferenciális övezet: nagyon laza együttműködési forma, csak korlátozott kereskedelmi együttműködés létezik (pl. Horvátrország és Izrael közötti bilateriális egyezmények), történelmileg hagyományos, földrajzilag széles körben elterjedt.

•

Szabadkereskedelmi övezet: (NAFTA, EFTA, CEFTA) a résztvevő országok az egymás közti forgalomban eltörlik a kereskedelmi akadályokat, de 3. országok felé nem valósítanak meg közös kereskedelmi politikát •

NAFTA: Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás, 1994-ben kötötte Kanada, Mexikó és az USA. Célja az észak-amerikai gazdasági térségben rejlő rejtett tartalékok kiaknázása a gazdasági akadályok lebontása révén.

•

EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az 1960-as években NagyBritannia által elindított laza gazdasági együttműködés. Az EGK (Európai Gazdasági Közösség) konkurens szervezetének szánták, de a legjelentősebb alapítók EGK (EU) csatlakozása után jelentőségét elveszítette. Maradék tagországait az Európai Gazdasági Tér (EGT) néven az EU szoros kapcsolatrendszerrel magához kötötte.

•

CEFTA: Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az 1990-es években a Visegrádi Kezdeményezésből kinövő gazdasági integrációs kísérlet. Az évek folyamán több kelet-közép és délkelet-európai állam csatlakozott hozzá. Kettős céllal működött, egyrészt a tagországokat akarta felkészíteni a leendő EU tagságra, másrészt felmerült időnként egy az EU-tól független integrációs szervezet továbbvitelének is. A résztvevő országok gazdasági sebezhetősége nem tette lehetővé a szervezet igazán sikeres működtetését, az EU csatlakozási tárgyalások pedig megmutatták, hogy az EU illetékesei sikeresen egymás ellen 2

tudták fordítani a CEFTA tagjait önös gazdasági engedmények elérése érdekében. •

Vámunió:

a

szabadkereskedelmi

övezet

elmélyítése,

amikor

a

tagállamok

megvalósítják a külső partner felé folytatott közös kereskedelmi politikát is. A WTO megállapodásában a vámuniót „regionális kereskedelmi megállapodásként” kezeli, és a vámunió tagjainak nem kell alkalmazniuk a „legfőbb kedvezményezett országok” elvét a nem tagállamokkal szemben. A 19. században sikeres vámunió volt a német kisállamokat porosz vezetéssel összefogó Zollverein, de hasonló működött az egyesülés előtti Itáliában is. A második világháború utáni Európában Franciaország kísérletezett Németország kirekesztésével a Benelux államokkal és Olaszországgal vámuniót képezni (Fritalux, Finebel). Az EGK országai egy szűkebb jellegű vámuniót 1968-ra értek el. •

Közös piac: nemcsak az áruk és szolgáltatások, hanem a munka és a tőke, mint termelési tényezők is szabadon áramolnak. Az EGK vámuniójának megalakulása után évtizedekig fennmaradtak bizonyos korlátozások az áruk, a munkaerő és a tőke szabad mozgása előtt.

•

Egységes piac: igyekeznek harmonizálni az országok azon politikáit, amelyek akadályozzák pl. közös szabványok egységesítése, technikai előírások közelítése. Az Európai Közösség életében az 1980-as években induló, az integrációt elmélyíteni akaró törekvések legfontosabb célja volt a létező, a kereskedelmet akadályozó járulékos akadályok lebontása. Az egységes piac megteremtése a politikusokon túl a gazdasági élet szereplőinek is érdeke volt.

•

Gazdasági és monetáris unió: gazdasági és pénzügyi politikák koordinációja, közös pénz bevezetése, közös jegybank alapítása. Az EU egyik legmerészebb kísérlete az integráció mélyítésére, amely a nyilvánvaló sikereken túl számos ellentmondást is a felszínre hozott (kétsebességű EU, a közösségi költségvetés relatíve alacsony összege, mely alkalmatlanná teszi a közös makrogazdasági politikák megvalósítására)

•

Politikai

unió:

államszövetség,

konföderáció

vagy

föderáció,

döntéshozás,

törvényhozás, kormányzás államok feletti (szupranacionális) szinten. Az EU alkotmányozási folyamatának jelenlegi kudarca a távolabbi jövőre tolja el az európai politikai unió megteremtését. Az EU további mélyítése két irányban valósulhat meg. •

Föderatív szuperállam: Az EU központi bürokráciája és a közös parlament kezébe kerül a főhatalom, ennek kisebb-nagyobb részeit adja vissza a nemzeteknek, vagy nagyobb valószínűséggel a régióknak. 3

•

Konföderáció: A tagállamok önállósága többé-kevésbé megmarad, nem alakul ki ütőképes, önálló hatalmi góc az EU egészére.

A jelenlegi európai integrálódás fejlődési fokai

Integrációs

Jogi

szint

alap

Római Szerződés (aláírás: 1957. 03. 25. hatály: 1958. 01. 01.) Közös piac Római Szerződés (aláírás: 1957. 03. 25. hatály: 1958. 01. 01.) Egységes Egységes Okmány piac (aláírás: 1986. 02. 18. hatály: 1987. 01. 01.) Gazdasági Maastrichti Szerződés unió (1992. 02. 07. hat 1993. 11. 01.) Amszterdami Szerződés (aláírás: 1997. 10. 02. hatály: 1999.05.01.) Vámunió

Célkitűzés

Megvalósítás

Vámunió: 1970-ig

1968.

Közös piac: konkrét időpont nélkül

Megvalósítás folyamatosan

Egységes piac: 1993.01.01-re

1993. 01. 01. (konkrét program végrehajtása) Teljes megvalósítás folyamatosan

Monetáris unió: Legkésőbb 1999. 01. 01. Gazdasági unió: konkrét végső határidő nélkül Foglalkoztatáspolitikai harmonizáció: konkrét végső határidő nélkül

4

⇒ 1999. 01. 01. ⇒Megvalósítás folyamatosan ⇒Megvalósítás folyamatosan

Politikai unió

Maastrichti Szerződés (aláírás: 1992. 02. 07. hatályba lépés: 1993.11.01.) Amszterdami Szerződés (aláírás: 1997. 10. 02. hatály: 1999. 05. 01.)

- Uniós állampolgárság - Közös kül- és biztonságpolitika - Bel- és igazságügyi együttműködés

⇒ 1993. 11. 01. ⇒ Megvalósítás folyamatosan ⇒ Megvalósítás folyamatosan

- Kül- és biztonságpolitika erősítése - Bel-és igazságügyek nagy részének közösségiesítése 5 év alatt

⇒ Megvalósítás folyamatosan ⇒ 1999. 05. 01-től 5 év alatt (2004. 05. 01-ig)

2. Integrációk az európai történelemben a. Alexandrosz hellenisztikus birodalma •

Időbeli keretek: Kr. e. 4. századtól a Kr. e. 1. század

•

Színtér: Balkán-félsziget – Kis-Ázsia – Indus (Egyiptom)

•

Hatás: a hellenizmus megjelenése a társadalomban, gazdaságban, kultúrában, görög-makedón telepesek megjelenése Ázsia számos régiójában és Afrikában. A Földközi-tenger keleti medencéjének és Ázsiai

hinterlandjának

egységesülés,

több

társadalomszervezési

gazdasági

hellenisztikus

összekapcsolódása, monarchia

motívumokkal,

létrejötte

különböző

politikai hasonló

uralkodóházak

vezetésével. •

Problémák: túl sokszínű birodalom (nyelv, szokások, uralmi mód stb.), a nagyarányú migráció feszültségeket okozott az együtt élő néptestek között. A rendszer gazdasági alapja ingatag – sebezhető mediterrán polikultúra. Az utódállamok nem voltak elég versenyképesek a Mediterráneum

nyugati

medencéjének

sikerállamával

Rómával

szemben. •

Az integráció létrehozásának legfontosabb eszközei: –

Fegyveres hódítás (Közös makedón-perzsa hadsereg, azonos harcmodor az utódállamokban)

5

–

Életforma terjesztése, a hellenisztikus életfelfogás, vallás és egyéb kulturális elemek elterjesztése

–

Úthálózat kiépítése, a gazdasági kapcsolatok intenzifikálását eredményezte, ezen túl a katonai erők mozgatására is alkalmasak voltak ezek az utak

–

Településhálózat kialakítása (Alexandria). Alexandrosz az integráció minden régiójában városokat alapított, melyek a saját nevét viselték. Az integráció topográfiájának átszervezése, a táj szimbolikus egységesítése.

–

Telepítések,

melyek

főként

a

mobilabb

görög-helllén

néprétegeket érintették –

Az elit egyesítése, Alexandrosz létre akarta hozni a makedón és a perzsa előkelők összeházasításával azt a vezető réteget, mely többé nem egymás kiirtását, hanem a birodalom sikeres működtetését tekinti céljának. A szuszai menyegző, melyen több száz házasság köttetett ennek egyik lépése volt.

Alexandrosz birodalma

6

b. A Római Birodalom •

Városállamból kiinduló, interkontinentális integráció, az évszázadok során számos szervezeti reformmal. A kezdetben városállami szintre tervezett intézményrendszert több lépésben átalakították a köztársasági, majd császársági államforma jelentette a megoldást az igazi integrációs keretek kialakítására.

•

Idő: Kr. e. 753 – Kr. u. 476 (?) Ezen belül kb. félezer évig az egyetlen meghatározó hatalmi gócpont Európában. A 476-os „bukás” után a császári cím jelképei átkerültek Konstantinápolyba, ahol a Bizánci Birodalom még majdnem ezer évig fennállt. Bizánc bukása után a görög keleti egyház központjának Moszkvába kerülésével a „Harmadik Róma” koncepció jegyében oda került Róma öröksége is.

•

Térség: Az egész Mediterráneum, Európa, Afrika és Ázsia nagy területei. Az integráció permanensen római uralom alatt álló területeit mindenütt körbevette egy ideiglenesen római felségterületekből álló hálózat, illetve helyenként és időnként szövetséges népek hálózata. A szövetségesek, bár nem részesültek a római civilizáció minden előnyéből, de szoros gazdasági kapcsolatban voltak a centrummal, illetve részesültek Róma védelméből (pld. szarmaták az Alföldön).

•

Hatás: Az integrációval elterjedt az egységes latin nyelv, a gazdasági kapcsolatok soha nem látott módon kiterjedtek, ez erőteljes specializációt és a kereskedelem, illetve pénzgazdálkodás kiterjedését eredményezte. A financiális rendszer kiterjedtsége meghaladta az integráció politikai kereteit is. Az infrastruktúra közös fejlesztése lehetővé tette a birodalmon belüli kapcsolatok intenzitásának növekedését, ugyanakkor az integráció szomszédságában lévő területek is részesültek ennek gyors hatásából. Az egész térségre kiterjedő politikai unió egységes intézményrendszert és Róma központú államot jelentett, ugyanakkor egyes időszakokban (katonacsászárok) a provinciák szerepe is megnőtt, azaz a regionalizmus, regionális autonómia is kibontakozott. A római jogrendszer biztosította az egységes működési keretek átjárhatóságát, ugyanakkor a jogrendszer hatásai máig hatóak. Az integráció fennállásának idején az egész térségben megnőtt a migráció jelentősége, ami kulturális keveredést is jelentett.

•

Problémák: A régi római értékek hanyatlásával megindult a társadalmi „elsatnyulás”, a népesség értékválsága egyre erősödött, a fogyasztás mindenek feletti életcéllá vált. Az elit luxuskörülményei és az alacsonyabb néprétegek rossz életkörülményei közötti különbségek szociális feszültségekhez vezettek. A több milliós lumpenproletariátust csak úgy sikerült elnyomni, ha folyamatosan a „kenyeret és cirkuszi játékokat” elv 7

alapján alantas ösztöneiket kielégítették. A tömegszórakoztatás első nagy korszaka, mely a véres játékokkal elégítette ki a lakosság igényeit. Az integráció gazdasága a rabszolgák emberi energiájára épült, ami egy nem fenntartható energiaforrássá vált a késői császárkorban, így a gazdasági alapok megszűntek. A Kr.u. 4. századtól megjelentek különböző külső konkurens integrációk, államok (Hun Birodalom, Parthus Birodalom), melyek más gazdasági alapra épültek, sokkal rugalmasabbak és kevésbé korruptak voltak Rómánál. A Birodalom túl nagy területén a barbárok betelepítésével mindenütt megerősödtek a helyi autonómiák és a régiók önállósága megszüntette az integrációt. •

Eszközök, melyek segítségével létrehozták ezt az európai integrációt: –

Fegyveres hódítás, a római légiók katonai fölényben voltak évszázadokon keresztül a szomszédos államok katonai erejével szemben. A hanyatlás magyarázható a katonai potenciál gyengülésével is.

–

Életforma

terjesztése,

romanizálódás.

Egy

jobb

civilizációs

szint,

életkörülmények biztosítása vonzó erőt jelentett a provinciák lakói számára. A római állampolgárság, melyet Caracalla császár az összes, szabad számára biztosított ennek volt a kulcsa. Szerte a Birodalom egykori területén megmaradtak azok a romok, melyek az itáliai eredetű életforma elterjedését bizonyítják. – Úthálózat kiépítése, melynek segítségével a római állam elősegítette alattvalói kereskedelmét, gazdagodását és az információk gyors terjedését. – Településhálózat kialakítása, urbanizáció. A romanizált életforma egy alapvetően városi, urbánus létforma volt. Ennek terjedése az állam egész területén megfigyelhető. – Telepítések, veteránok. A légiók kiszolgált katonáit születési helyüktől távol telepítették

le,

állami

földterületekre,

így

a

tartományok

lakossága

folyamatosan hígult a romanizált elemekkel. A két csoport együttélésével a helyi identitás is megváltozott, romanizálódott. – Római polgárjog

8

A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején c. A Frank Birodalom •

Időkeretek: Kr. u. 800-1000 Az egykori barbár törzsből kinövő birodalom több fejlődési szakaszom átmenve hidat képez az ókori és középkori Európa között.

•

Térség: Nyugat és Dél-Európa területei, a Római Birodalom nyugati részének egykori magterületeit igyekezett összefogni a Bizánci és az Arab Birodalom ellenében. A perifériákat sokszor véres konfliktusokban igyekeztek az integrációhoz kapcsolni.

•

Hatás: Karoling kultúra kialakítása és elterjedése, létrejönnek a feudális rendszer alapjai. Kései hatásnak tudható be az Aachen város polgármestere által a 20. században alapított Charlemagne (Nagy Károly) Díj, melyet egy olyan európai politikus, közéleti alak kaphat, aki adott évben legtöbbet tette az európai integrálódásért. Az EU mélyítését pártoló érdekcsoportok ma is szívesen hivatkoznak Nagy Károly birodalmára, mint az EU előképére.

•

Problémák: A kora középkorban a gazdasági fejlődés még nem állt azon a szinten, hogy hosszabb távon biztosítani tudja egy komplex redisztributív állam létét. Maga a feudális földadományon és a személyi függőségen alapuló rendszer a dezintegrációra született, hiszen a központi hatalom folyamatos gyengülése a rendszerbe kódolt

9

program volt. Az államot gyengítő külső-belső konfliktusok (a trónutódlás körüli politikai harcok, arab államok, Itália, normannok stb.). •

Eszközök: –

Fegyveres hódítás, az egykori frank gyalogos paraszthadsereget felváltó elitista lovashadsereg

évszázadokig

a

csúcs-fegyvernemet

jelentette

Európa

csatamezőin. –

Közigazgatás egységesítése, a Nagy Károly által bevezetett grófságok és őrgrófságok biztosították az integráció egységét, a kormányzat térbeli elterjedését.

–

Egységes pénz bevezetése, melyet Nagy Károly tervezett a gazdasági élet fellendítésére. Nem került sor rá az alacsony szintű gazdasági viszonyok és az időhiány miatt.

A Frank Birodalom

10

d. Német-Római Császárság •

Laza konföderáció, az univerzális keresztény erkölcsök alapján szerveződött integráció. A német területeken túl magába integrálta Közép- és Dél-Európa nagy térségeit is. Fennállásának nagy részében csak rendkívül laza integráció volt, alkotórészeinek belső autonómiája sokáig csorbítatlan maradt.

•

Időkeretek: 962 – 1806 Az alapító Nagy Ottó viszonylag szoros integrációba kapcsolta a német területeket. Végleges de jure megszűnése a napóleoni hódításokhoz köthető, utóda a német államok laza szövetsége lett.

•

Térbeli keretek: Német területek, Közép-Európa, Dél-Európa Időnként expanzívabb, terjeszkedő politikát folytattak, de ezek a hódítások nem voltak általában tartósak a szomszédos népek (pld. magyarok) erős ellenállása miatt.

•

Hatás: A feudális rendszer felvirágzása és kiteljesedése erre a korszakra tehető. Az „ezeréves Német Birodalom” képezte a kontinentális centrumot Európában. A gazdasági kapcsolatok erős kohéziós erőt jelentettek, ugyanakkor a kultúra, a nyelv és a vallás is egységessé tette a térséget. A 19. században a német egységmozgalmak egyfajta szakrális előképet láthattak ebben az integrációban, mely német vezetésű európai unió volt.

•

Problémák: Az évszázadok során az autonóm tagállamok ereje miatt a dezintegráció folyamatosan fenyegette az államot. A külső-belső konfliktusok nem tették lehetővé a szorosabb politikai kapcsolatrendszerek kialakítását. A Pápai Állam konkurens politikai hatalomként jelent meg a birodalommal szemben, ebből robbant ki a pápaság és a császárság több évszázados küzdelme. A feudális rendszer a dezintegráció és a regionalizmus megerősítését eredményezte. A nagy földrajzi felfedezések révén az európai gazdasági centrum lassan áttevődött a birodalomtól északra és nyugatra terjedő területekre.

•

Eszközök: – Császári cím, ami szakrális erőként működött, de valódi politikai ereje csak nagyon szűk időszakokban működött. –

Választófejedelemségek: A császár megválasztásában közreműködő világi és egyházi hatalmasságok, melyek a legfontosabb régiók vezetőit jelentették. A régiók kompromisszuma eredményezte a gyenge központi hatalom fejének megválasztását.

–

Gazdasági kapcsolatok, a Mediterráneumban zajló levantei és a Balti-tenger térségében működő Hansa kereskedelmi láncok közötti kapcsolatrendszert 11

biztosította a német területeken keresztül zajló kereskedelem. A kora újkorban a

német

tőke

ásványkincseinek

(Fuggerek)

jelentős

kiaknázásában

és

szerepet

játszott

kölcsönei

révén

Közép-Európa az

integráció

fenntartásában. –

Kultúra: A reformáció színtereként a német nyelvre alapozó lutheránus kultúra révén az irodalmi német nyelv és magaskultúra kialakulása a 16. századtól. Ennek hatása a környező, nem németajkú területeken is érezhető volt (Csehország, Magyarország stb.).

A Német-Római Császárság a 12-13. század fordulóján

e. Habsburg Birodalom •

Időkeretek: 16. század – 20. század (?) A birodalom csúcspontja 1525-re tehető, amikor a paviai csatában V. Károly legyőzte az integrációellenes francia I. Ferenc 12

hadseregét, magát az uralkodót is fogságba ejtve. Az integráció a Habsburg család kettéválásával még ebben az évszázadban kettéágazott a nyugati spanyol-Habsburg és a keleti osztrák-Habsburg területekre. A keleti részen egészen a 20. század elejéig fennmaradt a család uralma legtovább az Osztrák-Magyar Monarchia, mint közös piac keretében. •

Térbeli keretek: Legnagyobb kiterjedése idején a Dunától az Atlanti-óceánig, illetve a latin-amerikai gyarmatokig tartott. A legenda szerint fénykorában a nap soha nem nyugodott le az integráció felett.

•

Hatás: A nagy földrajzi felfedezések kibontakozása a Habsburg integráció keretein belül indult meg. Európa kettészakadása is a túlzott Habsburg megerősödés következtében jött létre a 16. század elején, amikor a cognac-i liga keretében még a pápa és a Török Birodalom is összefogott. A közép-európai Habsburg unió lehetővé tette az itteni, viszonylag gyenge gazdasági teljesítőképességű területek számára a fejlődést évszázadokon keresztül.

•

Problémák: A dezintegrálódás mindkét Habsburg államban megjelent, mint veszélyeztető faktor. A spanyol területeken erre példa a németalföldi felkelés, míg az osztrák térségben a magyar függetlenségi mozgalmak. A Török Birodalom évszázadokon keresztül jelentett erőteljes ellensúlyt mindkét Habsburg unió számára, de a feltörekvő új európai hatalmak (Hollandia, Anglia, Poroszország) a nem elég rugalmas Habsburg társadalmi-politikai berendezkedés miatt még leküzdhetetlenebb ellenséget jelentettek. A világ újrafelosztásában a kezdeti helyzeti előnyt elvesztették, így a 20. század elejére a keleti Habsburg unió csak regionális nagyhatalomként maradhatott meg.

•

Eszközök: – Gyarmatok nyersanyagai, különösen a latin-amerikai nemesfémek jelentették az unió gazdasági alapján évtizedeken keresztül. A nyersanyagokat azonban nagyon rossz hatásfokkal használták fel, leginkább a konkurens államok részesültek a járulékos hasznokból. A lelőhelyek kimerülésével az egykor éllovas Habsburg integrációk gyorsan hátrányos helyzetű régiókká váltak. – Az integráció zsoldos hadserege (tertio) egészen a harmincéves háborúig egyeduralkodó volt az európai csatatereken. A gyarmatok, mint uniós perifériák megszerzésében a katonai hódítás játszotta a főszerepet. A félperifériák-perifériák felosztásában szerződések rendszerét dolgozták ki. A keleti Habsburg unió sokkal kevésbé támaszkodott az erőszakos eszközökre, 13

inkább a különböző elitek megnyerésén keresztül igyekezett fennhatóságát kiterjeszteni, kompromisszumok sorozata jellemzi történelmét (Pragmatica Sanctio, Kiegyezés). – Római katolikus vallás, mint integráló erő szerepe mindkét Habsburg unió esetében fontos volt. A papság szerepe nemcsak a belső kohézió megteremtésében, hanem sokszor a tényleges politikai vezetésben is megjelent. – Hivatali rendszer és abszolutizmus. Ez utóbbi folyamat Közép-Európában a felvilágosodás modernizáló köntösében jelentkezett, így a kívülről ráerőszakolt fejlesztések

mintapéldájának

reformkísérletei,

vagy

a

tekinthető Bach-korszak

kényszerintézkedései).

V. Károly Habsburg Birodalma a 16. században

14

(pld. ipari

II.

József forradalmat

oktrojált segítő

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914-ben

f. Napóleon Birodalma •

Időkeretek: 1799 – 1814 A francia forradalom okozta nemzetközi válságot kihasználva alakult ki ez a rövid életű integrációs kísérlet francia vezetéssel.

•

Térbeli kiterjedés: A kontinentális Európa nagy része vagy közvetlenül Napóleon uralma alatt állt, vagy mint társult-szövetséges régió az unió céljait igyekezett megvalósítani. Az egyiptomi hadjárat azzal kecsegtetett, hogy az unió határait ki lehet más kontinensekre is terjeszteni.

•

Hatás: A francia nyelv és kultúra terjedése, jogi egységesülés, felvilágosodás terjedése. Közép-Európa nagy kiterjedésű területein ekkor alakultak ki a leendő modernizáció alapfeltételei. A zárt, merev feudális társadalmak az uniótól kapott hatás miatt kezdtek felbomlani, teret adtak így a jövőbeli tőkés irányú átalakulásnak.

•

Problémák: Napóleonnak soha nem sikerült integrálnia az unióba az Orosz Birodalmat és Angliát. Ez a két állam összefogva, a kontinens unióellenes erőit felhasználva megsemmisíthette

az

integrációt.

A

15

belső

ellenállás,

nagyrészt

az

éledő

nacionalizmusból származott (pld. spanyolok ellenállása), így a nemzeti érzés állandó fenyegetést jelentett az európai integráció számára. •

Eszközök az integráció megteremtésében: –

Fegyveres hódítás, a forradalmi francia hadseregből kinövő napóleoni tömeghadsereg a csatatereken sokáig legyőzhetetlennek bizonyult.

–

Egységes gazdasági tér, miután Anglia tengeri blokádot vezetett be a napóleoni unió ellen (az USA tiltakozása ellenére), az unió kontinentális blokáddal válaszolt. Megteremtődött tehát az adminisztratív intézkedésekkel elzárt gazdasági blokk a kontinensen. Az áruhiány azonban egyre súlyosbodott, még innovatív megoldások (pld. a cukornád pótlására bevezetett cukorrépa termesztése) sem segíthettek a gazdaság megerősítésében.

–

Közös pénz terve, Napóleon középtávú tervei között szerepelt. Mivel az integráció a francia érdekek szerint és vezetéssel valósult meg, a közös pénz a francia gazdaság érdekei szerint jött volna létre.

–

Közös jogrendszer terve, mely részben meg is valósult. A Code Napóleon számos országban bevezetésre került, hatása a jogfejlődésre máig kimutatható.

–

Trónok megszerzése saját rokonok és hűséges katonák számára. Az integráció bővítésének egyik eszköze volt ez Napóleon kezében, számos európai ország trónját saját embereivel töltötte be, ami sokszor ellenkezett a helyi lakosság érdekeivel.

Napóleon Európai Uniója

16

g. Az egységesülés igényének jelentkezése az első világháború után •

1919/20-ben a nagy monarchiák felbomlása nagy gazdasági visszalépés volt főként az elszegényedő Kelet-Közép-Európában. Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac megfelelő integrációs szervezet volt, mely stabilitást tudott teremteni ebben a térségben gazdasági és politikai téren is. Ezen belül Magyarország évezredes határaival és a különböző adottságú tájak egymást kiegészítő gazdasági rendszerével szinte tökéletes egységet jelentett. Az ország területének szétdarabolása és ún. nemzetállamok kialakítása minden területen 80-100 év visszalépést jelentett a fejlődésben.

•

Európa gazdasági problémáit egységesen kell kezelni. Ez a gondolat az 1920-as években sokak fejében megjelent (Páneurópa Mozgalom). A Párizs környéki békék csak a fegyverszünet meghosszabbítását jelentették, így a helyzet az egész kontinensen végig bizonytalan maradt.

•

A mezőgazdaság Európa gyenge pontja, ez különösen rosszul érintette a gyenge gazdasági-társadalmi adottságú Közép-Európát. A Magyar Királyság feldarabolása és a térségben a kisantant államok felől megnyilvánuló primitív autarkiára törekvés egyet jelentett az erőforrások pazarlásával és szocioökonómiai katasztrófával. Az itteni mezőgazdaság technikailag-műszakilag nem elég fejlett, a kis méretű parcellákon termelő parasztok nem versenyképesek, így nem jelentenek elég fizetőképes keresletet sem. h. Friedrich Naumann német lelkész gondolatai

•

Közép-Európa gazdaságának összefogása német vezetés alatt lehet az út a kibontakozásra. A német gazdaság a legfejlettebb, ipari termékeinek piacot jelentenek ezek a közép-európai térségek, ugyanakkor képes felszívni az innen származó nyersanyagokat és mezőgazdasági termékeket, illetve az időnként jelentkező felesleges munkaerőt is.

•

Német-angol szövetség ellensúlyozza Moszkva és Párizs erejét, így a geopolitikai érdekek és a kontinens békéjének megőrzéséhez szükséges az erős, egységes Németország.

•

A Közel-Kelet felé kiterjesztett nagytérség biztosítja ennek az új német vezetésű világgazdasági centrum hinterlandját, így kapcsolatát a világgazdaság fejletlenebb, de nyersanyagokban gazdagabb részei felé. A Mitteleuropa koncepció kiegészül a BerlinBagdad térszerkezeti tengellyel és vasútvonallal. 17

•

A vállalatok korlátozás nélkül mozoghatnának az európai térben, így a szabad verseny jobban érvényesülhet, a cégek szabadsága által pedig javulhat a termelékenység. A nagyobb piac pedig áttételesen az életszínvonal javítása felé hatna.

•

Grosswirtschaftraum, azaz nagytérgazdaság fogalma ebben az időszakban jelenik meg. i. Walther Funk gondolatai az 1930-40-es években

•

Magas szintű foglalkoztatottságot kell teremteni szerte Európában, így biztosítható a gazdasági növekedés, ami a jólét forrása és a politikai-társadalmi biztonság megteremtője.

•

Az inflációt kordában kell tartani, szigorú pénzügyi politikát kell folytatni, csak így akadályozható meg a válság elmélyülése.

•

Vámunióra kell lépni az európai országoknak, le kell bontani a belső vámhatárokat, hogy nagyobb méretű közös piac alakulhasson ki.

•

A mezőgazdasági országok ki kell hogy teljesítsék adottságaikat - közös mezőgazdasági politika kell hogy létezzen az egész gazdasági térségben. Támogatni szükséges a parasztokat, védeni őket a külső versennyel szemben.

•

Szükséges, hogy a német ipar beszállítói helyezkedjenek el a szomszédos területeken, ki kell alakítani a beszállítói láncokat, hálózatokat, érdekeltté kell tenni egész KözépEurópát a német gazdasági növekedésben, így a stabilitás és a béke magától helyreáll.

•

A német területeken túl is meg kell emelni az életszínvonalat, hogy fizetőképes legyen a piac, tehát a közösség egészére biztosítani kell a társadalmi-gazdasági kohéziót.

•

A gazdasági növekedés segít majd leküzdeni a helyi nacionalista mozgalmakat, így a béke évtizedei következhetnek el Európában.

•

Közös valuta megteremtése szükséges a kereskedelem fellendítésére, hiszen ezzel kiküszöbölhetők az átváltásból és a tőkepiaci bizonytalanságból származó bizonytalanságok.

•

A nemzeti valuták szerepe csökken, a központi európai valutához kapcsolódik árfolyamuk, végül megszűnnek. Természetesen a közös valuta Funk szerint a német márka lett volna, hiszen az európai kereskedelemben ez játssza a legfontosabb szerepet.

•

Garantált árak biztosításával biztos alapot kell teremteni a mezőgazdasági termelőknek. Stabil mezőgazdasági árak, a világpiac nagy változásaitól védve szubvenciók, támogatások biztosítása az európai termelőknek. 18

•

A valutákat el kell mozdítani az aranyalapról, egymáshoz képest kell az árfolyamokat meghatározni, majd ezeket közelítve egymáshoz megteremteni az egységes pénzügyi rendszert.

•

Oroszország és Kína mint két fontos kereskedelmi partner és piac jelenik majd meg az egységes Európa hátterében, így a kontinens méltó versenytársa lehet a folyamatosan erősödő USA-nak.

•

Az egyesített Európa erősebb kereskedelmi tömb lesz a világban, akár az USA-val szemben is képes lesz gazdasági-politikai érdekeit érvényesíteni.

•

Walther Funk Hitler gazdasági minisztereként a Harmadik Birodalom keretein belül akarta megoldani az európai egység megteremtését

Walther Funk, mint a nürnbergi per egyik vádlottja j. A Harmadik Birodalom, mint európai unió •

Időkeretek: 1933 – 1945 Adolf Hitler hatalomra jutásától a birodalom végső bukásáig.

•

Térbeli keretek: A kontinentális Európa nagy része a Harmadik Birodalom részévé vált, illetve ennek szövetségese lett. A kevés megmaradt semleges ország (Svájc,

19

Svédország, Spanyolország, Portugália) is szoros gazdasági kapcsolatban állt az integrációval, közös európai gazdasági térséget alkotva. •

Hatása: A német gazdasági tér megnagyobbodása, a második világháború kitörése, a hadigazdaság bevezetése, az erőforrások háborúra koncentrálása, szélsőséges közgazdasági gondolkodás megjelenése.

•

Problémák: A Brit Birodalom, az USA és a SZU összefogása Európa ellen, így a túlerő következtében az európai unió folyamatos, többfrontos hadviselésre kényszerült, erőforrásainak nagy része a háború martaléka lett. Egyes népcsoportok kiirtására tett kísérlet, a zsidók és szlávok elleni túlzott erőszak a belső ellenállást erősítette meg az unióval szemben. A túlbonyolított intézményrendszer sokszor párhuzamos tevékenységeket hozott létre, ami az erőforrások pazarlását jelentette.

•

Eszközök: –

Fegyveres hódítás, a német hadsereg menetelése 1939 és 1942 között szinte az egész kontinentális Európát érintette, vereséget alig szenvedtek. A német haditechnika és stratégia felsőbbrendűsége (blitzkrieg) három éven keresztül szinte csak sikereket eredményezett.

– Gazdasági-politikai befolyásolás a meg nem hódított semleges és szövetséges országok irányába. A német gazdasági erőfölény miatt a többi ország kénytelen volt alkalmazkodni a birodalom igényeihez. – Infrastruktúra kiépítése, ami jobbára csak terv maradt. A tervek szerint KeletEurópa nagy területeit extra széles nyomtávú vasutak kötötték volna Európa fejlettebb részeihez. A hálózat központja München lett volna, ahonnan mint fejlett logisztikai központból az áruk továbbosztása történt volna a kontinens iparvidékei irányába, már normál nyomtávon. Az autópályák kiépítése Hitler és a német stratégák érdekeit szolgálta, ezek az útvonalak a hadsereg minél gyorsabb felvonulását szolgálták. – Közös hadsereg megteremtése. A mostani európai unió számára nagyon nehezen megvalósítható feladat a náci európai uniónak néhány év alatt sikerült. A Waffen SS soraiba több millió európai önkéntes lépett be, akik ennek ellenére nagyrészt elit alakulatokat alkottak. A német és észak-európai önkénteseken túl hollandok, franciák, vallonok, angolok, ukránok, magyarok, horvátok stb. is beléptek az unió hadseregébe. A közös hadsereg a német haderő összeomlása után is harcolt (pl. berlini csata).

20

–

Közös pénz terve is felmerült, a birodalmi márka töltötte volna be ezt a szerepet, de idő hiányában erre már nem került sor.

–

Klíring egyezményeket kötöttek a környező országokkal a gazdasági kapcsolatok

élénkítésére.

Ezek

lényege

az

áru-csomagokban

elszámolás volt, illetve késleltetett fizetés a szállító országok számára.

A Harmadik Német Birodalom legnagyobb kiterjedése idején

21

történő

Az Európai Unió megteremtésére tett korábbi kísérletek (angol karikatúra) 3. A jelenlegi európai integráció kialakulásának története a. Az egységes Európa gondolata a második világháború után •

Európa világelsőségének elvesztése, a gazdaság romokban hevert, a győztes európai hatalmak is súlyos veszteségeket szenvedtek. Az USA gazdasági és a Szovjetunió katonai szupremáciája dimenziókkal szárnyalta túl az öreg kontinensét.

•

A hidegháborúban kettészakították Európát, a keleti részen a Szovjetunió kommunista diktatúrák láncolatával vette magát körül, míg nyugaton az USA segítségével demokráciák szerveződtek.

•

1946. szeptemberében Winston Churchill a Zürichi Egyetemen beszélt az Európai Integrálódás szükségességéről. Churchill szerint az Európai Egyesült Államok méltó párja lehetett volna a szabad világban az USA-nak és a Brit Birodalomnak. Tehát Nagy-Britannia EU tagságáról hallani sem akart.

•

Ha feloldásra kerül a francia-német ellentét, Németország helyzete pedig rendezésre kerül, csak akkor képzelhető el egy nyugat-európai együttműködés.

22

Churchill, a bukott brit miniszterelnök, aki Európai Egyesült Államokról vizionált

23

A vasfüggöny, ami kettéosztotta Európát b. Az első európai integrációk a második világháború után •

Benelux Unió (1944, 1948) Megteremtése már a világháború előtt felmerült, az 1930as években tárgyalások folytak az érintett országok (Belgium, Hollandia, Luxemburg) kormányai között. Vámuniót és közös piacot akartak teremteni a gazdasági kapcsolatok megkönnyítése érdekében. A második világháború miatt helyette a német típusú unió valósult meg néhány évre. A világháború végével ismét felmerült az unió megteremtésének lehetősége, ami 1948-ban realizálódott. A tervek szerint sor került volna a szorosabb gazdasági integrálódásra is, ezt azonban felváltotta egy másik, több országot érintő kísérlet, ami elvezetett a mostani EU-hoz.

•

A

skandináv

országok

laza

szerveződése,

a

korábbi

baráti

kapcsolatok

felelevenítésével egy útlevélunióhoz vezetett, ami a személyek szabad mozgását tekintette fő céljának. •

Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) mint keleti gazdasági integrációs kísérlet, az alapszerződést 1949-ben írták alá. A Szovjetunió által létrehozott keletközép-európai kommunista diktatúrák és a Szovjetunió közös gazdasági fejlesztésre irányuló stratégiája. Konkrét tartalmat csak az 1960-as évektől a tagállami autarkiás

24

kísérletek kudarca után kapott. A 70-es és 80-as években kísérletek történtek közös beruházások létrehozására (Orenburg, Tengiz) és termelői integrációkra is, ezek azonban nem bizonyultak sikeresnek. A KGST országai az egymás közötti kereskedelmi elszámolásokhoz a konvertibilis rubelt használták, így növekedett a világgazdaságtól való elszakadásuk. Az 1970-es évek kőolajár robbanásai miatt a tagországok gazdasági csődbe kerültek, így a KGST ellehetetlenült, majd 1991-ben hivatalosan is megszűnt. •

Brüsszeli Szerződés (1948), Katonai együttműködési kísérlet a Benelux-országok, az Egyesült Királyság és Franciaország között a Szovjetunió katonai erejének ellensúlyozására. A felsorolt államok katonailag ekkor már súlytalannak bizonyultak a szovjet hadigépezethez képest, így az együttműködés nem lehetett sikeres.

•

Észak-atlanti Szerződés Szervezete, A NATO (1949) a washingtoni szerződés aláírásával valósult meg. Az USA vezette politikai és katonai szervezet a világpolitika ma is egyik legfontosabb alakítója, a hidegháború megnyerése után funkciója az iszlám országokkal szembeni fellépés lett. A szerződés pozitívumai ellenére ma is egyik forrása Európa katonai gyengeségének és USA-nak való kiszolgáltatottságának.

•

Európa Tanács: 1949. május 5-én Londonban írták alá az alapító szerződést. Kormányközi együttműködés, igyekszik elősegíteni a demokratikus jogállamok működését, ellenőrizni az emberi jogok érvényesülését a kontinens államaiban. c. Az európai integrálódást befolyásoló egyéb szervezetek

•

Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD, Világbank) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a második világháború után jött létre az újjáépítés koordinálására és a gazdasági fejlődés biztosítására. Az európai újjáépítést sikeresen levezénylő két szervezet az évtizedek alatt túlhaladottá vált. Napjainkban a neoliberális gazdasági elvek kritikátlan és primitív alkalmazójaként a fejlődő világban válságok sorozatát idézte már elő.

•

Marshall-segély (Európai Újjáépítési Program, ERP), az USA által Európa számára felajánlott segélyek összessége, melynek segítségével Nyugat-Európa sikeresen beindította tönkretett gazdaságát. Kelet- és Közép-Európa szovjet befolyásra visszautasította, így nem részesülhetett ebből a segélyből.

•

Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC, 1961-től OECD-t), az európai újjáépítés koordinálására létrehozott szervezet, átalakulása után a legfejlettebb

25

országok szervezete, mely a világgazdaság jelenleg egyik legfontosabb befolyásoló ereje. •

Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), a világkereskedelem szabadságát vigyázó, a kereskedelmi akadályok lebontását szolgáló egyezmény. d. Európai Szén- és Acélközösség

•

Jean Monnet, a francia tervhivatal szakértőjének terve az volt, hogy Franciaország és Németország szén és acéltermelését helyezzék egy nemzetek felett álló testület igazgatása alá, így a háborúhoz szükséges kulcságazatok kölcsönös ellenőrzésével elkerülhető lesz a következő háborús konfliktus.

•

Robert Schuman terjesztette be az elképzelés Schuman-terv néven, 1950. május 9-én Londonban.

•

Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1951. április 18-án aláírták Párizsban az Európai Szén- és Acélközösségről, – az ESZAK-ról (ECSC) –Montánunióról szóló szerződést, amely 1952. július 25-én lépett hatályba és 50 évig volt érvényben

•

Az intézményrendszerben szupranacionális és föderatív jegyek is egyaránt megjelentek. A Főhatóság, ami az eredeti tervekben a legnagyobb hatalmat kapta volna a nemzetek felettiséget képviselte volna, a megvalósulás után azonban a Tanács, ami kormányközi együttműködést jelentett kapta a főbb szerepet. Megalapították a Bíróság-ot, ami a tagországok vitás ügyei felett volt hivatva dönteni.

•

Megszűntek a tagországok közötti vámok a szénre, a kohászati termékekre, átmeneti időszak után létrejött e termékek közös piaca. Javuló életszínvonal jött létre a tagországokban, ami reményt adott a további integrációra. Sikeres alternatíva a szovjetek által diktált szocialista tévút ellenében.

26

Jean Monnet

27

Robert Schuman e. Az Európai Védelmi Közösség terve •

A koreai háború fenyegetést jelentett Európa számára is, lehetségesnek tartották világháborúvá fajulását is. A közös európai védelmi elképzelés kidolgozására Monnet-et kérték fel – szupranacionális elképzelést alakított ki.

•

Pleven francia miniszterelnök mutatta be az Európai Védelmi Közösség tervét (1950)

•

Közös főparancsnokság és főhatóság alá kellene helyezni a nyugat-európai fegyveres erőket és a hadiipart

•

Szerte Nyugat-Európában kedvezően fogadták ezeket az elképzeléseket, szinte minden jelölt ország elfogadta a tervet.

•

A Francia Nemzetgyűlés többéves huzavona után azonban 1954. augusztus 30-án elutasította az – éppen francia javaslatra született – EVK Szerződést, így a közös európai hadsereg évtizedekre lekerült a napirendről. Közben véget ért a koreai háború is, így a közvetlen indító ok megszűnt létezni.

28

f. Az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom •

1957. március 25-én Rómában írták alá az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) szerződését, az úgynevezett Római Szerződéseket, amelyek 1958. január 1-jén léptek hatályba

•

Célok: közös piac létesítése és "a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítése, a gazdasági élet harmonikus fejlesztése, a folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődés, az életszínvonal gyors emelkedése és az államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzése„, a négy alapvető szabadságjog, az áruk, a tőkék, a szolgáltatások és a személyek, szabad mozgása

•

A közös piac megteremtésére, három szakaszra bontva összesen 12 évet biztosított

•

A gazdasági fejlődés ösztönzésére előírták az Európai Beruházási Bank felállítását

•

Intézmények: kormányközi modellt helyezte előtérbe a szupranacionálissal szemben

A „Hatok” Európája •

Euratom a feladata a hasadóanyagok közös beszerzése, a közös nukleáris kutatások előmozdítása, közös atomerőművek létesítése és a közös biztonsági előírások kialakítása volt

29

•

A három Közösség közül az általános (nemcsak szektorális, mint a Montánunió vagy az Euratom) közös piac megteremtését célzó EGK létrehozása volt a legjelentősebb

•

A Római Szerződés életbe lépését követően az első olajválságig (1973), a gyorsütemű belső integráció volt a jellemző

•

1959. január 1-jén a terveknek megfelelően megtörtént a vámlebontás első lépcsője

•

A tagállamok között 1968-ra a vámok és mennyiségi korlátozások megszüntetése befejeződött, életbe léptek a közös külső vámok is

•

Nem sikerült megvalósítani a tőke, valamint a munkaerő teljesen szabad mozgását

•

A közösségi szakterületekre irányuló politikák (például közlekedési, szociális stb.) működtetése terén csak az első lépéseket tették meg

•

A sikereken felbuzdulva a tagállamok vezetői már a monetáris unió bevezetését fontolgatták, azonban ez az első olajválság (1973) következtében megbukott g. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA)

•

A hagyományosan szabadkereskedelmi párti britek az ötvenes években igyekeztek egy egész Nyugat-Európára kiterjedő szabadkereskedelmi társulást létrehozni az EGK alternatívájaként

•

1960. január 4-én írták alá az alapító tagok: Ausztria, Dánia, az Egyesült Királyság, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország. Később csatlakozott a társuláshoz Izland, Finnország és Liechtenstein is

•

A legjelentősebb tagállamok csatlakozása után az EFTA lassan el-jelentéktelenedett, megmaradt tagországai jelenleg az Európai Gazdasági Térségen (EGT) keresztül kapcsolódnak az EU-hoz

30

Az EFTA tagállamai a szervezet legnagyobb kiterjedése idején h. Az európai integráció bővülése és mélyülése •

1967. július 1-jén lépett hatályba az ún. Egyesülési vagy Fúziós Szerződés, mellyel összevonták az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő szerveit

•

1970 július: csatlakozási tárgyalások az Egyesült Királysággal (1961-ben, 1967-ben brit kísérletek a csatlakozásra, De Gaulle francia elnök vétója miatt sokáig meghiúsult) Írországgal, Dániával és Norvégiával

•

A norvég szavazók a népszavazáson elutasították a csatlakozást, csupán szabad kereskedelmi megállapodást kötött az EK-val. A másik három állam csatlakozott 1973-ban az EGK-hoz.

31

De Gaulle francia elnök, aki vétójával sokáig megakadályozta Nagy-Britannia EK csatlakozását

32

A „Kilencek” Európája •

Az olajválság hatására 1973-tól mindegyik tagállam protekcionista intézkedésekhez folyamodott, az integráció elmélyülésének folyamata lelassult

•

A déli bővülés folyamata: A katonai diktatórikus politikai rendszerek bukása után Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban is gyorsan kiépült a jogállam és a demokrácia, a gazdaság fejletlen maradt, annak ellenére, hogy a fasiszta-katonai uralom utolsó évtizedeiben megindult a külföldi tőke beáramlása és a gazdaság fejlődése

•

Görögország csatlakozása 1981-ben, Spanyolország és Portugália csatlakozása 1986ban

•

1986: A már 12 tagot számláló Közösség közel 350 milliós lélekszámával óriási piacot jelentett, amely egyre bonyolultabb belső szabályaival, bővülő joganyagával, egyre átláthatatlanabb brüsszeli bürokráciájával is meghatározó szerepet töltött be Európában és a világban

33

A „Tizenkettek” Európája •

Európai Monetáris Rendszer tervének fő vonalait 1978-ban dolgozták ki, és júliusban Brémában fogadták el az állam- és kormányfők. Cél az integráció elmélyítése volt.

•

Az Európai Monetáris Rendszer révén sikerült viszonylag stabilizálni az EK-n belül az árfolyamokat, a második olajárrobbanás (1983) dacára is

•

Az olajválságok és recessziók következtében nyilvánvalóvá vált, hogy az európai versenyképesség fenntartásának egyetlen kulcsa a dereguláció lehet, ami azt jelenti, hogy egységesíteni kell a tagállamok gazdasági szabályozási rendszerét és szabványait is

•

Jacques Delors azt javasolta, hogy a következő hat-hét évben módszeresen, közösségi jogszabályokkal számolják fel a még létező akadályokat (Delors-program)

•

Európai Bizottság által összeállított "Fehér Könyv", felsorolta, milyen jellegű akadályok maradtak a vámok teljes felszámolás után is (eltérő szabványok, adótörvények, hatósági és egyéb előírások, pénzügyi korlátozások, stb.) 34

•

Intenzív jogalkotási program: 300 közösségi irányelv született. Ennek következtében megnőtt a közösségi joganyag mennyisége, ami nehezebbé tette a későbbiekben az integrációhoz való csatlakozást

Jacques Delors, az EU „főmérnöke” i. Az Egységes Európai Okmány (Single European Act (SEA)) •

1986 elején írták alá, új távlatokat nyitott meg. Kijelölte az egységes piac teljes megvalósításának határidejét, 1992 végét

•

Teljesen megszűnt a határellenőrzés, a vámeljárás már nem a határokon, hanem az induló- vagy célállomásokon történt.

•

Összehangolták az áruforgalomra, kereskedelemre érvényes számtalan szavatossági, egészségügyi és biztonsági előírást, az eltérő műszaki szabványokat, a fogyasztó- és környezetvédelmi előírásokat.

•

A munkavállalók akadálytalan mozgása érdekében teljessé tették a diplomák, iskolai végzettségek kölcsönös elismerését, a munkavállalási feltételeket. A nem aktív munkavállalók

(nyugdíjasok,

diákok,

járadékot

tagországokban azonban továbbra sem vált korlátlanná.

35

élvezők)

letelepedése

más

•

Megnyitották a közbeszerzési piacokat valamennyi közösségi bejegyzett cég számára és egységesítették a társasági cégbejegyzéseket.

•

Közelítették egymáshoz az adórendszereket, elsősorban a hozzáadottérték-adó kulcsot és a jövedéki adó alá eső cikkek körét.

•

Felszabadították a tőkemozgásokat is a még meglévő korlátozások alól.

•

Az Európai Parlament (1962-ig Közgyűlés) befolyása nő, szélesedik a Bizottság hatásköre és megnő a konszenzusos döntéshozatal mellett addig kisebb szerepet betöltő ún. minősített többségi szavazás jelentősége a tanácsi szavazási rendszerben

•

1986-os belépésük után Brüsszelnek, korábban soha nem látott összegekkel kellett segítenie a „szegény rokonoknak” tekintett déliek talpra állását

•

Gazdasági és szociális kohézió kérdése – regionális politika bevezetése

•

A politikai unió megteremtésére irányuló törekvések lassan fejlődtek kis. Fordulópont 1990. júniusi dublini EK-csúcs döntött kormányközi konferencia összehívásáról j. A Schengeni Egyezmény aláírása

•

A határok átjárhatóbbá tételével a bevándorlási politikák összehangolása is sürgető feladattá vált

•

A szuverenitásról ezen a területen csak kevesen akartak lemondani (Németország, Franciaország és a Benelux országok), így a „kétsebességes” integráció ezen a területen is kezdetét vette 1985-ben

•

Az aláírók megszüntetik egymás között a határellenőrzéseket, közösen alakítják vízumpolitikájukat

•

Közös információs rendszert hoznak létre a bűnüldözés visszaszorítása érdekében k. A Maastrichti Szerződés

•

Az Európai Uniós Szerződést, az ún. Maastrichti Szerződést (MSZ) 1992. február 7én, a hollandiai Maastricht városában írták alá:

•

Gazdasági és pénzügyi unióra lépnek és legkésőbb 1999-ig közös valutát vezetnek be

•

Közös kül- és biztonságpolitika felállítása is fontos feladat volt

•

Együttműködés a bel- és igazságügy területén, ami korábban csak alapszinten működött az integráción belül szintén megerősítést igényelt

•

Az uniós állampolgárság, személyek szabad mozgása a lakosság számára fontos vívmánynak ígérkezett

36

•

Az EU elnevezés bevezetése is a szerződés alapján történt meg. Az Európai Unió nem lépett a három korábban létrehozott Közösség helyébe, mivel egyrészt nem szüntette meg azokat, másrészt az EU nem kapott önálló jogalanyiságot, hiszen azzal továbbra is csak a három Közösség rendelkezik

•

Növelte az Európai Parlament hatásköreit és szélesítette a Tanácsban a többségi szavazási eljárást. Bevezették a szubszidiaritás elvét1, ami a regionális szint megerősödése felé mutatott, illetve megkönnyítette a szerződés tagállamok általi elfogadását.

•

Az Európai Unió három pilléres szerkezetet kapott •

Első pillérként határozták meg az addig működő három Közösséget, az Európai Közösségeket, beleértve a pénzügyi unió célkitűzéseiből adódó feladatokat is

•

A második és a harmadik pillér az új, kormányközi alapon működő kül- és biztonságpolitikai, valamint a bel- és igazságügyi együttműködések lettek, amelyeknél a közösségi intézmények illetékessége erőteljesen korlátozott maradt

•

A három pillér együtt alkotja az Európai Uniót l. A „Tizenötök” Európája

•

A kilencvenes évek elején (1992) beköszöntött a gazdasági recesszió, ami ugyan hátravetette a fejlődés lendületét, de nem okozott akkora nehézséget, mint az egy évtizeddel korábbi olajválság.

•

Új jelentkező országok: az akkor még EFTA-tagállam – Ausztria, Finnország, Norvégia és Svédország

•

1994-ben, a norvég nép – immáron másodszor – úgy határozott, hogy nem vesz részt az európai integráció folyamatában, a másik három állam azonban 1995-ben csatlakozott az EU-hoz. Mindhárman fejlett gazdaságú és nyugati típusú társadalommal bíró államok voltak.

•

Az 1990-es évek elején bebocsátást kértek az Unióba a kommunista rendszerek alól felszabadult közép- és kelet-európai államok, elsőként 1994-ben Magyarország

1

„Amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és bennerejlő erejénél fogva segíteni – szubszidiálni – köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.” XI. Pius pápa 1931

37

A „Tizenötök” Európája m. Az Amszterdami Szerződés •

Elmélyítés és keleti bővítés együtt? Ez volt a legfontosabb kérdés az 1990-es évek második felétől kezdve.

•

Új problémák jelentek meg az integrációban: monetáris unió kialakulása, keleti bővítés kérdése, növekvő és egyre tartósabb munkanélküliség, a

schengeni

egyezmény következményei •

EU új módosított alapszerződését, az Amszterdami Szerződés (ASZ), 1997. október 2án írták alá, 1999. május 1-jén lépett életbe

•

A legnagyobb horderejű kérdéseket elhalasztották, az Unió előtt álló döntéseket elnapolták, döntéseket a következő területeken hoztak: •

A közös kül- és biztonságpolitika területén

•

A bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésében

•

A döntési mechanizmus demokratikusabbá, hatékonyabbá tételében

38

•

Az Európai Parlament döntési jogainak széleskörű kiterjesztésében, illetve eljárási rendjének egyszerűsítésében

•

Agenda 2000” címen ismertté vált, a költségvetésre és a közös politikák reformjára vonatkozó programmal az EU kialakította a bővítés pénzügyi keretét

n. A Nizzai Szerződés •

A Nizzai Szerződés rögzítette, hogy a majdan 27 tagú Európai Unióban a fő szervekben az egyes országoknak hány tagja, milyen súlya lesz

•

2001. február 26-án írták alá. Csak azt követően lépett hatályba, hogy mind a 15 tagállam ratifikálta

•

Lehetővé tette az Európai Unió keleti irányú bővítését

Az Európai Unió a 2004-es bővítés után: „Huszonötök” Európája 4. Az Európai Unió legfontosabb szervezetei a. Az Európai Unió Tanácsa 39

•

Kormányközi alapon szerveződik, az adott témáért felelős miniszterek vesznek részt tanácskozásain

•

Szakminiszterek testületeit ún. szektorális Tanácsoknak nevezik

•

Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa, ECOFIN

•

A szektorális Tanácsoktól meg kell különböztetni a Külügyminiszterek Tanácsát, az ún. Általános Ügyek Tanácsát,

•

Tanács székhelye Brüsszel, Luxemburgban ülésezik apparátusa a Főtitkárság, ennek vezetője a tagállamoktól független főtitkár

•

A Tanács szavazási formái: •

Egyszerű szótöbbséggel vagy minősített többséggel

•

A minősített többségű szavazás esetén a tagállamok szavazatainak aránya eltérő

•

A rendszer a kisebb népességszámú tagállamokat kedvezményezi.

•

Amennyiben a döntésre előterjesztett javaslat nem a Bizottságtól származik, a 62 szavazathoz az is szükséges, hogy az legalább 10 tagállam szavazatából tevődjön össze 1995 ”ioanninai kompromisszum” 23-25 közötti szavazattal is lehet kérni egy döntés elhalasztását (blokkoló kisebbség)

•

A Nizzai Szerződés a népességi súlyokat szélesebb sávban 3 és 29 között határozták meg

•

A 27 tagú Unióban 345 szavazat lesz, amelyből a minősített többséghez 255 kell, míg egy javaslat elutasításához 91 szavazatra van szükség

•

Szükséges továbbá, hogy a döntést a tagállamok több mint a fele támogassa

•

Ha a javaslat nem a Bizottságtól származik, akkor az elfogadásához a tagállamok 2/3ának voksa kell, a minősített többségű szavatok mögött megtalálható-e az EU lakosságának 62 %-a

•

Népességi szűrőt vezettek be b. Az Európai Tanács

•

Az EU állam-és kormányfőinek testülete

•

A Maastrichti Szerződés után évente legalább kétszer üléseznie kell

•

A Bizottság elnöke is részt vesz benne, munkáját a tagállamok külügyminiszterei, és a Bizottság egy tagja segíti

•

Az Európai Tanács valamennyi ülését Brüsszelben tartja

•

Iránymutató döntéseit a Tanács foglalja jogszabályi formába. 40

c. az Állandó Képviselők Bizottsága, az un. COREPER •

A tagállamok nagyköveteiből álló szervezet

•

Feladata a tagállami álláspontok egyeztetése a különböző vitás kérdésekben

•

Kulcsfontosságú a tagállamok kormányai és az EU intézményei közötti kapcsolattartás

•

A kapcsolatok ápolása során lehetőleg az ellentétes érdekek közötti kompromisszumra kell törekedni

•

Szakterületek, témák szerint elkülönült 250 állandó, illetve ideiglenes jellegű munkacsoport a tagállamok hazai kormányhivatalainak legjobb szakemberei vesznek ezekben részt d. A Soros Elnökség intézménye

•

Fél évente más-más tagállam viseli ezt a tisztséget

•

2005: Luxemburg-Egyesült Királyság, 2006: Ausztria-Finnország

•

A soros elnök tagállam hívja össze és elnököl a Miniszterek Tanácsában, COREPERben és a munkacsoportokban

•

A soros elnökséget betöltő állam jeleníti meg az Unió külpolitikai álláspontját is e. Az Európai Bizottság

•

Döntéselőkésztő, javaslattevő funkciója jelentős

•

Ellenőrzői, végrehajtói, döntéshozói és képviseleti szerepkörrel is rendelkezik

•

Szupranacionális jellegű intézmény, független az egyes tagállamoktól

•

Székhelye Brüsszel

•

Huszonöt tagból áll, szakterületenként 20.000 fős szakterületenként tagolt hivatali apparátus

•

Öt éves, megújítható időtartamra választják tagjait

•

Bizottság egészének lemondatásához a Parlamenttől származó bizalmatlansági indítvány szükséges

•

A Bizottságnak kiemelkedő szerepe van a döntéshozatalban, mivel a közösségi kompetenciába tartozó területeken, mint az EU kezdeményező és javaslattevő szerve, kizárólagos joggal rendelkezik a jogalkotási javaslatok beterjesztésére a döntéshozó szervek, így a Tanács és a Parlament elé.

•

A Bizottság szűk körben jogalkotói hatáskörrel is rendelkezik. Ez egyrészt származékos, tehát elsősorban a Tanács által hozott jogszabályok végrehajtását 41

szolgáló normákban jelenik meg (pl. versenypolitika, mezőgazdaság, kereskedelem területén). Másrészt eredeti jogalkotási jogkörrel is rendelkezik, amelyet közvetlenül a Római Szerződés alapján gyakorol. •

A Bizottság a közösségi jog fő végrehajtója is, hiszen a Bizottság feladata a vámunió, a szektorális politikák, a költségvetés és a speciális pénzalapok és politikák működtetése is.

•

A Bizottság a „Szerződés őre”, hiszen feladata, hogy fellépjen minden olyan esetben, amikor valamelyik tagállam, vállalat vagy magánszemély megsérti a közösségi jogból fakadó kötelezettségeit. E feladatából adódóan arra is megvan a joga, hogy az Európai Bírósághoz forduljon a kötelezettségeit figyelmen kívül hagyó féllel szemben.

•

A Bizottság kezdeményező szerepet tölt be a közösségi költségvetést illetően is, mivel hatáskörébe tartozik az EU költségvetésének előkészítése, valamint a Tanács és Parlament elé terjesztése.

•

A Bizottság felelős az Európai közösségek külső képviseletéért. A Bizottság képviseli az Európai Közösséget egyes gazdasági jellegű nemzetközi szervezetek munkájában is (pl. OECD, WTO).

•

A Bizottság hivatali szervezete Főigazgatóságokból, szolgálatokból, hivatalokból áll. A főigazgatóságok a szaktárcákhoz hasonlítanak, amelyekben az EU közös politikáinak (mezőgazdaság, környezetvédelem, regionális politika, energiaipar stb.) kidolgozása történik. A főigazgatóságok munkájáért egy-egy (néha két) biztos felelős. Az Európai Bizottságban jelenleg kb. 15 ezer európai köztisztviselő dolgozik, többségük Brüsszelben vagy Luxemburgban.

•

A Nizzai Szerződés után tagállamonként már max. csak egy tag lehet a Bizottságban. Fontos, hogy 27 főnél kevesebb legyen: rotációs alapon fog működni a jövőben.

•

Bizottság elnökének jelölését követő parlamenti jóváhagyás után a Tanács nevezi ki minősített többséggel az új Bizottságot f. Az Európai Unió Parlamentje

•

Közvetlenül

választott

képviselőtestület,

felügyeli

az

EU

intézményeinek

demokratikus működését és ellenőrizhetőségét •

Társjogalkotó, társdöntéshozó szerv

•

Kezdetben a Szén-és Acélközösség közgyűlése, ezt a tagállamok delegálták

•

EGK és Euratom közgyűlése hasonlóan működött

•

Véleményező és felügyeleti funkciót látott el az első időszakban 42

•

1970-től a Parlament fogadja el a költségvetést

•

Képviselők közvetlen választása 1979-ben

•

1987-től az Egységes Okmány hatályba lépésétől vált valódi társjogalkotó

•

Közvetlenül és 5 évre választják az európai választópolgárok

•

Frakciókat alkotnak a képviselők ideológiai tagoltság és nem a tagállami hovatartozás alapján

•

2 és ½ évre elnököt és 14 alelnököt választ

•

17 szakbizottsága létezik

•

Strasbourg évente 12-szer tartják a plenáris üléseket

•

Szakbizottságok Brüsszelben székelnek

•

A hivatali apparátus székhelye Luxemburg

•

A Parlament hatásköre: •

A politikai ellenőrzés

•

Jóváhagyja a Bizottság elnökének, majd az egész Bizottságnak a kinevezését

•

Felügyeleti jogkör

•

A jelenlévő parlamenti képviselők 2/3-os többségével megvonhatja a bizalmat a Bizottságtól

•

Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik neki

•

Vizsgálóbizottságokat is állíthat fel.

•

Bármely közösségi intézmény működéséről jelentést, tájékoztatást kérhet.

•

Jóváhagyási jogkörrel is rendelkezik kereskedelmi szerződések tekintetében

•

Hozzájárulása kell új tagok felvételéhez is

•

Politikai kezdeményezési felkérheti a Bizottságot jogalkotási, döntési javaslat beterjesztésére a Tanácshoz

•

A Nizzai Szerződés 732 főben maximalizálja a képviselői létszámot a 27 tagú Unióban

•

Szerződés szerint arányos korrekcióval minden tagállam mandátumainak számát meg kell emelni úgy, hogy az összlétszám a lehető legközelebb legyen a 732-höz.

•

Tévesen állapították meg: Magyarország és Csehország számára kettő-kettő képviselői hellyel kevesebbet (24 helyett 22)

•

736 lett a képviselők száma a korrekció után g. Az Európai Unió Bírósága

•

Luxembourg a székhelye 43

•

A közösségi jog értelmezése és a közösségi jog érvényesülésének segítése

•

25 tagja van, minden tagállam kormánya jelöl 1 bírót, a Tanács pedig megválasztja őket. 6 évre szól, és megújítható

•

Háromévente cserélik a bírák felét

•

8 főügyész tevékenykedik

•

Tehermentesítésére Elsőfokú Bíróságot alakítottak ki

•

Három vagy öttagú kamarákban ülésezik

•

Különböző típusú eljárások léteznek: •

Bizottság perindítása valamely tagállam ellen

•

Semmissé nyilvánítási eljárás

•

Intézkedés elmulasztása miatti eljárás

•

Kártérítési eljárás

•

Fellebbviteli eljárásban

•

Véleménykérési eljárásban

•

Előzetes döntéshozatali eljárásban a tagállami bíróságok kérhetik a Bíróságtól a közösségi jog valamely elemének értelmezését

•

A Nizzai Szerződés után minden tagállam 1-1 bírót jelölhet

•

Az elsőfokú Bíróság jogkörét a Szerződés bővíti h. Az Európai Unió közösségi joga, mint intézmény

•

A Közösség olyan önálló jogrendet hozott létre, amely egyaránt jogosítja és kötelezi a tagállamokat, illetve azok állampolgárait is. A közösségi jog tekinthető tehát az EU működése alapjának

•

Az EU teljes joganyagát összefoglaló néven acquis communautaire-nek, röviden acquis-nak, magyarul közösségi vívmánynak nevezzük

•

Az elsődleges jogforrások: •

alapító szerződések,

•

csatlakozási szerződéseket

•

költségvetési szerződéseket

•

A másodlagos jogforrások:a közösségi intézmények jogalkotó tevékenysége

•

kötelező és nem kötelező jogforrásokat tartalmaz

•

Kötelező másodlagos jogforrások: a rendelet, az irányelv és a határozat.

•

A rendelet (regulation) olyan általános hatályú közösségi jogi norma, amely teljes egészében, minden tagállamban kötelező és közvetlenül alkalmazandó. Ez azt jelenti, 44

hogy a tagállamok nem alkothatnak a rendeletek tárgykörében nemzeti jogszabályt, hanem a rendelet a hatályba lépésétől minden tagállamban, minden részletében alkalmazandóvá válik. Rendeleteket a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen, a Bizottság, valamint az Európai Központi Bank alkothat. •

Az irányelv (directive) olyan közösségi jogszabály, amely az elérendő célokat illetően kötelezi a tagállamokat, de a cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését átengedi a tagállamoknak. Az irányelvek esetében tehát minden tagállamnak kötelező a nemzeti jogalkotás útján az irányelveknek megfelelő jogszabályt kibocsátani meghatározott időn belül. A tagállamok maguk dönthetik el, hogy új jogszabályt alkotnak- e vagy az adott témában már meglévő jogszabályukat módosítják. A tagállam döntésétől függ az is, hogy e jogszabály milyen jogforrási formát ölt. Irányelvet a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen, továbbá a Bizottság alkothat.

•

A határozat (decision) meghatározott címzettekhez szóló, konkrét ügyre vonatkozó közösségi jogi aktus, ami a címzetteket teljes egészében kötelezi. Határozatot a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen, a Bizottság, továbbá az Európai Központi Bank bocsáthat ki.

•

A nem kötelező másodlagos jogforrások az ajánlások és a vélemények. Az ajánlás általában a címzettek felé magatartási elvárásokat fogalmaz meg, míg a vélemény álláspontot tartalmaz.

•

A közösségi jog egyéb forrásainak tekinthetők azok a nemzetközi egyezmények, amelyeknek a Közösség vagy a közösség is részese (pl. GATT-WTO). Ide sorolhatók még a tagállamok között kötött egyes szerződések, valamint az Európai Bíróság esetjoga. A közösségi jog forrásának számítanak még a jog íratlan szabályai, az un. általános jogelvek, mint például az arányosság elve vagy a diszkrimináció tilalma.

•

A közösségi jog a tagállamokra, valamint a magán, illetve jogi személyekre vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége

•

Elsőbbséget élvez a tagállamok jogszabályaival szemben

•

A tagállamok nemzeti jogában közvetlenül alkalmazandó,

•

Közvetlenül hatályos a tagállamokban. Ennek az a lényege, hogy bárki a nemzeti bírósága előtt hivatkozhat a közösségi jogra és kérheti, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogra hivatkozva hozzon ítéletet

•

Jogalkotás az EU-ban:

45

•

I. pillérben minden döntés és jogszabály kezdeményezése a Bizottság hatáskörébe tartozik.

•

A II. és III. pillérben azonban a kezdeményezés megoszlik a Bizottság és a tagállamok között.

•

A döntéseket az EU legfőbb jogalkotó szerve, a Tanács hozza, vagy egyedül, vagy a Parlament bevonásával.

•

Egyes témakörökben hozandó döntés előtt kötelezően ki kell kérni a Gazdasági és Szociális Bizottság, illetve a Régiók Bizottságának véleményét.

•

A javaslatok konkrét megszövegezése és beterjesztése kizárólag a Bizottság feladata. A Bizottság kezdeményezési jogának súlyát az is mutatja, hogy amennyiben a Tanács nem ért egyet a Bizottság előterjesztésével, a Tanács a javaslatot csak egyhangúlag módosíthatja

•

A konzultációs eljárás lényege az, hogy a Tanács csak a Parlament véleményének kikérése után dönthet, véleménye azonban a Tanácsot nem köti. Ha azonban a Tanács nem kéri ki a Parlament véleményét, nem születhet döntés. (1957)

•

Az együttműködési eljárásban – amelyet ma már csak néhány, pl. a gazdasági és monetáris unióval összefüggő területen alkalmaznak – a Parlament jóval erősebb beleszólási joggal rendelkezik. Amennyiben a Bizottság javaslatát a Parlament módosítani kívánja, a Tanács ezt csak egyhangúlag utasíthatja el. (1986)

•

A hozzájárulási eljárás vétójogot jelent a Parlament számára. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a Parlament nem ért egyet a Bizottság által beterjesztett javaslattal, a kérdés nem kerülhet szavazásra a Tanács elé. Viszonylag ritkán kerül sor ezen eljárás alkalmazására, mert csak nagy horderejű kérdésekben alkalmazandó, mint pl. EU-hoz csatlakozás. (1986)

•

Az együttdöntési eljárásnak van a legnagyobb jelentősége, mert a döntések 4/5-e ilyen eljárással születik. Itt teljesedik ki a Parlament társjogalkotói szerepe. Ezt az eljárást általában olyan területeken alkalmazzák, amelyek közvetlenül érintik az állampolgárok érdekeit.

•

Az együttdöntési eljárásban a Bizottság javaslatot tesz, melyet megküld mind a Tanácshoz, mind a Parlamenthez. Ha a Parlament ezzel egyetért vagy módosító javaslatot tesz, akkor van döntés.

46

•

Ha a Tanács nem mindenben ért egyet a Parlament javaslatával, akkor ún. közös álláspontot ad ki és bocsát a Parlament elé, amit az megtárgyal. A Parlament ezt három hónapos határidőn belül vagy elfogadja, vagy nem nyilatkozik. Ezekben az esetekben a Tanács meghozza a jogszabályt. Ha a Parlament a Tanács ún. közös álláspontját nem fogadja el, akkor azt csak abszolút többséggel utasíthatja el.

•

Amennyiben a Parlament módosító javaslatokat ad a Tanács közös álláspontjához, akkor egyeztető bizottságot hívnak össze a Tanács és a Parlament képviselőiből. Az egyeztető bizottság feladata a kompromisszum. Ennek hiányában a jogalkotási eljárás eredménytelenül befejeződik. (1993)

i. Európai Számvevőszék •

Székhelye Luxembourg

•

1977-ben alakult

•

Ellenőrző és tanácsadó intézmény

•

A költségvetés előkészítésének és megvalósításának nyomon követése

•

6 évre választott tagok (25)

•

A Számvevőszék legfőbb feladata, hogy ügyeljen az Unió költségvetésének helyes alkalmazására, azaz arra, hogy az uniós bevételek és kiadások legálisak és tisztességesek

legyenek,

és

azok

pénzügyi

gazdálkodása

megfeleljen

a

jogszabályoknak. A Számvevőszék munkájával járul hozzá annak biztosításához, hogy az uniós rendszer nyíltan és hatékonyan működjön. •

Ehhez valamennyi uniós bevételt és kiadást kezelő szervezettel kapcsolatos dokumentációt a Számvevőszék vizsgál ki és ha szükséges, azonnali (helyszíni) ellenőrzéseket is kezdeményezhet. A vizsgálat megállapításait jelentésbe foglalja, melyből a Bizottság vagy a tagállamok tájékozódhatnak a kérdéses problémáról.

•

Ahhoz, hogy munkáját hatékonyan láthassa el, a Számvevőszék minden intézménytől független státuszának megtartása mellett folyamatos kapcsolatban kell, hogy legyen azokkal.

•

Egyik kulcsfontosságú feladata, hogy évente benyújtandó, az előző pénzügyi évről szóló jelentésével segítséget nyújtson a költségvetési hatóságoknak (az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak). Az ebben az éves jelentésben szereplő megállapítások nagyon sokat nyomnak a latba, amikor a Parlament szavazásra bocsátja a Bizottság költségvetési munkájának elfogadását (vagy elutasítását). Amennyiben az ellenőrzés 47

során a Számvevőszék nem talált kifogásolni valót, a Tanácsnak és a Parlamentnek garancianyilatkozatot küld, melyben kijelenti, hogy az európai adófizetők pénzét szabályosan használták fel. •

A Számvevőszék még azok megszavazása előtt véleményezi az Unió pénzügyi rendeleteit. Speciális kérdéseket bármikor véleményezhet, de bármelyik uniós intézmény felkérésére is véleményt mondhat.

•

A Számvevőszék független, és szabadon ütemezheti könyvvizsgáló tevékenységeit, hogyan és mikor ismertesse megfigyeléseit, és hogy jelentései és véleményezései milyen nyilvánosságot kapjanak.

•

Kb. 550 fős magasan képzett szakembergárdával rendelkezik, ebből kb. 250 könyvvizsgáló.

•

A

könyvvizsgálókat

"audit

csoportokba"

osztják.

Az

ő

feladatuk,

hogy

jelentéstervezeteket dolgozzanak ki, melyekről a Számvevőszék dönt. •

Az

auditorok

gyakran

tesznek

ellenőrző

látogatásokat

(szemléket)

uniós

intézményekbe, tagállamokba és minden olyan országba, ahova uniós támogatásokat utaltak. S noha a Számvevőszék feladata, hogy azokat a pénzeket ellenőrizze, melyekért a Bizottság felelős, a gyakorlatban e bevételek és kiadások 90%-át a nemzeti hatóságok kezelik. •

A Számvevőszék nem rendelkezik saját jogi hatalommal. Ha a könyvvizsgálók visszaélésekre vagy szabálytalanságokra bukkannak, a lehető legzárosabb határidőn belül jelentik azt a felelős uniós testületnek, hogy az megtegye a megfelelő lépéseket. j. Gazdasági és Szociális Bizottság

•

Gazdasági és szociális érdekcsoportok véleményadó testülete

•

Brüsszel a székhelye (1957)

•

317 tag, 4 évre kinevezett tagok, a Tanács jóváhagyásával

•

Magyarország 12 tagot delegálhat

•

36 tagú iroda és titkárság segíti a munkát

•

Az 1957-ben a Római Szerződés értelmében létrehozott Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC) egy olyan tanácsadó testület, amely a munkavállalókat, a szakszervezeteket, a gazdálkodókat, a fogyasztókat és egyéb érdekvédelmi csoportokat képviseli. Ők együtt alkotják az ún. szervezett civil társadalmat. Az EESC az ő érdekeiket képviseli és védi a Bizottsággal, a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel folytatott politikai vitákban. 48

•

Az EESC egyfajta híd az Unió és annak polgárai között, miközben egy sokkal együttműködőbb, teljesebb és ezért demokratikusabb európai társadalom kidolgozásán dolgozik.

•

A Bizottság az Unió döntéshozatali folyamatának szerves része: minden gazdasági és szociális

döntés

meghozatala

előtt

ki

véleményét

ki

kell

kérni.

Saját

kezdeményezésére egyéb, általa fontosnak ítélt kérdést is véleményezhet. •

Az új tagállamok csatlakozásáig az EESC-nek 222 tagja volt – a tagállamok lélekszámuktól függően delegálhatnak képviselőket az EESC-be. A tagok létszáma a következőképpen alakul:

•

•

Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság 24

•

Spanyolország 21

•

Belgium, Görögország, Hollandia, Ausztria, Portugália és Svédország 12

•

Dánia, Írország és Finnország 9

•

Luxemburg 2

•

ÖSSZESEN 222

A bővítés után a tagok létszáma nem változik, de az új képviselők belépnek a Bizottságba. Az új tagállamok szavazatainak alakulása:

•

•

Lengyelország 21

•

Cseh Köztársaság és Magyarország 12

•

Litvánia és Szlovákia 9

•

Észtország, Lettország és Szlovénia 7

•

Ciprus 6

•

Málta 5

A tagokat az uniós tagállamok kormányai jelölik, de attól teljesen függetlenül dolgoznak. Mandátumuk négy évre szól, és megújítható.

•

A Bizottság a Plenáris Gyűlésen ül össze, és értekezleteit a hat albizottság – más néven a szekció –készíti elő. Mindegyik albizottság speciális területért felelős. Két éves mandátumra választják meg az Elnököt és a két Alelnököt.

•

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság három fő feladata:

49

•

a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament tanácsadó testületeként tanácsokkal szolgál ezeknek az intézményeknek akár felkérésre, akár saját kezdeményezésre;

•

a civil társadalom ösztönzése az uniós politikában való aktívabb részvételre;

•

a civil társadalmak szerepének támogatása az Unión kívüli országokban és a tanácsadó struktúrák felállításának elősegítése.

•

Az EESC tagjai?

•

Mivel az EESC tagjai elsősorban saját hazájukban dolgoznak, három csoportot alkotnak: a munkáltatói, a munkavállalói és számos gazdasági és társadalmi érdekképviseleti csoportok.

•

A Munkáltatók Csoportjának tagjai között képviselteti magát az ipar magán- és a közszférája, a kis- és középvállalkozások, kereskedelmi kamarák, nagy- és kiskereskedők, bankok és biztosítók, szállítási és mezőgazdasági szereplők.

•

A Munkavállalók Csoportjában a dolgozók valamennyi kategóriája képviselteti magát a kétkezi munkástól a közigazgatási munkavállalóig. Tagjait az országos szakszervezetek soraiból kerülnek ki.

•

A harmadik csoport öleli fel a legszélesebb érdekeket: gazdálkodók szervezetei, kisvállalkozások, kisiparosok, termelőszövetkezetek, nonprofit szervezetek, fogyasztói és környezetvédelmi szervezetek, tudományos és akadémiai közösségek és a családok, a nők és a fogyatékosok stb. érdekeit képviselő egyesületek. k. Régiók Bizottsága

•

Székhelye Brüsszel

•

4 évente választják

•

A regionális és a helyi önkormányzatokat képviseli

•

344 tag

•

12 magyar tag

•

Mindazon előterjesztéseket megtárgyalhatja, amiket a GSZB

•

Az 1994-ben a maastrichti Egyezmény az Európai Unióról

című szerződés

értelmében létrehozott Régiók Bizottsága egy tanácsadó testület, amely Európa regionális és helyi hatóságait tömöríti. Ügyel arra, hogy ezek a hatóságok is beleszólhassanak az EU politikájába regionális és helyi kiváltságaik és egyéniségük megtartása mellett.

50

•

A Bizottság véleményét ki kell kérni minden, helyi és regionális kormányzatot érintő kérdésben, mint például a területi politika, környezetvédelem, oktatás vagy szállítás.

•

Az új tagállamok csatlakozásáig a Bizottságnak 222 tagja volt. Ez a szám az egyes országok lélekszámának megfelelően alakul:

•

•

Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság 24

•

Spanyolország 21

•

Belgium, Görögország, Hollandia, Ausztria, Portugália és Svédország 12

•

Dánia, Írország és Finnország 9

•

Luxemburg 6

•

ÖSSZESEN 222

A bővítés után ezek a számok nem változnak, de új képviselők lépnek be. Számuk a következőképpen alakul:

•

Lengyelország 21

•

Románia 15

•

Bulgária, Cseh Köztársaság és Magyarország 12

•

Litvánia és Szlovákia 9

•

Észtország, Lettország és Szlovénia 7

•

Ciprus 6

•

Málta 5

•

Ezzel a Bizottság összlétszáma 344 lesz.

•

A Bizottság tagjai választott önkormányzati vagy területi politikusok, akik az Európai Unióban valamennyi helyi és területi kormányzati tevékenységet képviselik, s lehetnek területi elnökök, regionális parlamenti képviselők, városi tanácsosok, nagyobb városok polgármesterei stb.

•

A bizottsági tagokat az EU kormányai delegálják, de azoktól politikai értelemben teljesen függetlenek. Az Európai Unió Tanácsa négy évre jelöli őket, s ez a mandátum meghosszabbítható. A Nizzai Szerződés értelmében a képviselőknek az általuk képviselt hatóságok mandátumával is rendelkezniük kell, vagy politikai értelemben számot kell adniuk azoknak.

•

A Régiók Bizottsága tagjai közül jelöli ki az Elnököt, két éves periódusra.

51

•

A Bizottság feladata •

A Régiók Bizottságának feladata, hogy az Unió törvényalkotása során a helyi és regionális szempontokat helyezze előtérbe. Ezt a Bizottság javaslatainak véleményezésével teszi.

•

A Bizottság és a Tanács ki kell, hogy kérje a Régiók Bizottságának véleményét olyan kérdésekben, melyek közvetlenül érintik a helyi vagy a regionális hatóságokat. A Régiók Bizottsága pedig saját kezdeményezésére elfogadhatja a véleményeket, illetve a Bizottság, a Tanács és a Parlament elé terjesztheti azokat.

•

Minden évben a Régiók Bizottsága öt plenáris ülésen határozza meg általános politikai irányelveit és fogadja el az előterjesztéseket.

•

A Bizottság tagjait szakmai "bizottságok" jelölik ki, akik feladata, hogy előkészítsék a plenáris üléseket. A hat bizottság a következő: •

Területi Kohéziós Politikai Bizottság (COTER)

•

Gazdasági és Szociálpolitikai Bizottság (ECOS)

•

Fenntartható Fejlődés Bizottsága (DEVE)

•

Kulturális és Oktatási Bizottság (EDUC)

•

Alkotmányügyi és Európai Szabályozási Bizottság (CONST)

•

Külkapcsolatok Bizottsága (RELEX).

l. Európai Beruházási Bank •

1957, Luxembourgban van a székhelye

•

A Kormányzótanács irányítja, Igazgatótanács vezeti adminisztratív ügyeit, 8 tagú menedzsment vezeti; a Tanács nevezi ki a vezetőket

•

Az EIB feladata az Európai Unió célkitűzéseit elősegítő projektek finanszírozása. Az EIB egy non-profit intézmény, a megtakarításokból és a folyószámlák hozamából nem részesedik, és nem veszi igénybe az EU költségvetését sem. Ehelyett az EIB a pénzpiacokon felvett kölcsönökből és a bank részvényeseinek – az EU tagállamainak – támogatásából tartja fenn magát. A tagállamok közösen jegyzik a bank tőkéjét, és az országok gazdasági súlyát az Unióban tőkerészesedésük mértéke határozza meg.

•

A tagállamok e támogatásának köszönhetően az EIB a lehető legmagasabb hitelképességet – az AAA fokozatot – kapja a pénzpiacokon, ahol ezért rendkívül kedvező feltételekkel komoly tőkét vehet fel. Ennek köszönhetően a bank olyan 52

közérdekű projektekbe is beruházhat, melyek egyébként nem kapnának támogatást, vagy amelyek csak költségesebb feltételekkel jutnának támogatáshoz. •

A bank által finanszírozott projektek gondos válogatáson esnek keresztül a következő szempontok figyelembevételével: •

a projekt segítse elő az olyan uniós célkitűzéseket, mint az európai vállalatok és kisvállalkozások versenyképességének javítása, transz-európai hálózatok létrehozása

(szállítás,

telekommunikáció

és

energia),

az

információs

technológiai szektor ösztönzése, a természeti és a városi környezet védelme, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások javítása.

•

•

a projekt helyezze előtérbe a kiemelten hátrányos helyzetű régiókat.

•

a projektek segítsék elő egyéb pénzforrások bevonását.

Ezek a szempontok az Unión belüli és kívüli tevékenységekre egyaránt érvényesek. Az EIB az esetek közel 90%-ában az Európai Unió területén tevékenykedik, azonban jelentős a majdani tagállamoknak juttatott támogatások aránya is.

•

Indokolt esetben az EIB támogatja a mediterrán országok, Afrika, a Karib és a Csendes óceán térségben található államok, illetve a latin-amerikai és az ázsiai országok fejlődését is.

•

Az EIB az 1994-ben létrehozott Európai Beruházási Alap többségi részvényese, melynek célja a kis- és középvállalatok beruházásainak finanszírozása. m. Európai Ombudsman

•

Székhelye Strasbourg, 5 évre választják

•

Az emberi- és szabadságjogok érvényesítése a feladata

•

Lezárt, jogerős ítéletekkel nem foglalkozik

•

Az Ombudsman segít az uniós intézményekben és más testületekben előforduló hivatali visszaélések feltárásában. “Hivatali visszaélés" alatt a hiányos vagy hibás adminisztrációt értjük, azaz ha egy uniós intézmény elmulaszt egy kötelezettségének eleget tenni, vagy azt rosszul végzi, vagy olyat tesz, melyet nem lett volna szabad megtennie. Például: •

méltánytalanság,

•

diszkrimináció,

•

hatalommal való visszaélés,

•

tájékoztatás megtagadása, vagy hiányos tájékoztatás,

•

indokolatlan késedelem, 53

• •

inkorrekt eljárások.

Az Ombudsman javaslatot tehet az EU intézmény felé, és az Európai Parlament elé is tárhatja az ügyet, hogy az megtehesse a szükséges politikai lépéseket.

•

Az Ombudsman teljesen függetlenül és pártatlanul dolgozik, semmilyen kormánytól vagy szervezettől nem igényel és nem fogad el utasításokat, sőt, hivatali ideje alatt semmilyen fizetett vagy járandóság nélküli szakmai tevékenységet nem folytathat.

•

2003. áprilisában Nikiforos Diamandouros vette át az Ombudsman tisztjét.

n. Európai Konvent •

2002 február 28-án: tagállamok és tagjelöltek együtt + Parlament + Bizottság képviselői

•

Az Alapszerződések egységes keretbe foglalása

•

A hatáskörök szabályozása

•

Demokratikusabb EU kialakítása

•

Reformjavaslatok tétele

•

Az EU alkotmányának kidolgozása, társadalmasítás és elfogadtatása a tagállamokkkal

54

Az EU alkotmányának ratifikációja a különböző tagállamokban

55

Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa

5. Az Európai Unió mezőgazdasági politikája (CAP) a. A CAP jelentősége •

AZ EU joganyag (80 ezer oldal) fele erről íródott

•

A költségvetés (100 Md euró) kb. felét erre fordítják (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap - EMOGA)

•

Az EU mezőgazdasága a világon a legjobban szabályozott

•

Az EU a világpiac vezető mezőgazdasági termelője

•

Napjainkra már a GDP és a foglalkoztatottság adatait tekintve szerepe csökken

•

Világgazdasági feszültségeket és problémákat is okoz, a GATT tárgyalások visszatérő problémája a túlszabályozott, védett és a külső termelők számára zárt európai mezőgazdasági piac b. A CAP fejlődéstörténete

•

1945 után az európai mezőgazdaság nem versenyképes, a tönkremenetel fenyeget tömegeket az elszegényedő vidéki térségekben

•

Római Szerződés 39. cikkelyében rögzített célkitűzések: 56

•

A termelés és a termelékenység növelése

•

Életszínvonal a parasztoknak

•

A mg-i piacok stabilizálása

•

Az élelmiszerellátás garantálása

•

A fogyasztóknak elfogadható árak

•

1958-ban elfogadott alapelvek:

•

Egységes piac elve: közös árak és versenyszabályok, semmi protekcionizmus, közös piaci rendtartása

•

Közösségi preferencia elve: erős importvédelem a harmadik országok ellen

•

Pénzügyi szolidaritás elve: A CAP költségei megoszlanak a tagállamok között (16% vámokból, 36% ÁFA-ból, 47% tagállami befizetésből)

•

1962-ben kezd el működni: EMOGA létrehozása. Garancia szekció – a belső piac áraiért felel. Orientációs szekció – a mg-i struktúrapolitikáért felel.

•

1970-es évek: Teljes önellátás + megnő a Közösség mezőgazdasági súlya a világpiacon, javuló műszaki színvonal, növekvő hozam. Növény-és állatvédelem, minőségbiztosítás.

•

1972: Az első reform – szerkezetváltás, a gazdák segítése az alkalmazkodásban

•

1980-as évek: A felhalmozott feleslegek eltüntetése a cél, az intézményes árak befagyasztása, mennyiségi korrekciós intézkedések

•

1984: A második reform – a terményfeleslegek eltüntetése „garantált maximális mennyiség kritériuma” (a kvóta túllépéséért adózni kell)

•

1988: A harmadik reform – a közösségi mezőgazdasági kiadásokra plafon meghatározása

•

1992: A negyedik reform – az ár- és a jövedelempolitika szétválasztása a cél (erdőtelepítés, korai nyugdíjazás etc.) c. A CAP eszközei, módszerei (közös piaci rendtartások)

•

A mezőgazdasági termékekre vonatkozik (belső + import) a feldolgozott élelmiszerekre a mg-i alapanyag arányáig vonatkozik

•

A támogatás nagy részét a termelő kapja (mg-i terméket előállító, önálló könyvelést végző termelő)

•

Külső védelem: Küszöbárak – lefölözések alkalmazása, 1994-től csak mozgó vámokkal

57

•

Intézményes árak: Alapár, referenciaár – az EU átlagos termelési költségei, intervenciós ár – annak fizetik, aki termékét az államnak ajánlja fel

•

Exporttámogatás: Lehet normatív és időszakos is. A WTO korlátozta ennek alkalmazását.

•

Intervenció: Piaci zavarok megszüntetésére, felvásárlásokkal kivonni termékeket a piacról

•

Termelési támogatások: Bizonyos termékek (durumbúza) előállítói normatív támogatást kapnak. Öntözött területeken termelők is ilyet kapnak.

•

A

feldolgozás

támogatása:

Kertészeti

termékeknél

és

keményítő

célú

burgonyatermesztésnél használják. •

Közvetlen termelői kifizetések: A gabona- és a marhaszektorban. Normatív támogatás a földterület/állatállomány nagyságától függ.

•

Az önszabályozás ösztönzése: A zöldség-gyümölcs ágazatban a sokféleség miatt a kpi szabályozás nem hatékony, szabályozzák hát inkább saját magukat.

•

Közvetlen

termeléskorlátozó

intézkedések:

A

kvóták

túllépőit

megbüntetik,

túltermelés idején használják. •

Közvetett termeléskorlátozó intézkedések: 1992-kötelező ugaroltatás, kvótákhoz kötött támogatások. Elvileg lehetőség volna termelni, de közgazdaságilag nem éri meg. d. A gabonafélék közös piaci szabályozása

•

Az EU a világ legnagyobb gabonatermesztője volt, de ez már gondokat okozott. A túltermelés miatt egyre nagyobbak voltak a raktározási költségek, a nemzetközi piacon instabilitást okoztak a támogatott európai mezőgazdasági termékek. Az 1992-2000-es reformok legfontosabb feladata ennek átalakítása volt. Az intervenció fontos eszköz, intervenciós árualap – harmadik piacon értékesítve.

•

A feleslegek harmadik piaci értékesítéséhez exporttámogatást adnak. 1992-ben vezették be a területalapú támogatást, csak az részesülhet benne, aki a szántóterület 10%-át kivonja a termelésből. (Az ugaron biodízelt lehet termelni! A 20 ha alatti birtokokra nem vonatkozik a kötelezmény.) e. Marha- és borjúhús közös piaci szabályozása

•

A belső árak jóval magasabbak a világpiaci szintnél. A BSE járvány csökkentette a belső fogyasztást. Vámokkal szabályozott import, a behozatalt lehetetlenné tevő 58

magas vámok léteznek, import csak kétoldalú kedvezményezett kvótákkal lehetséges. Az export csak támogatásokkal lehetséges – pályázni kell a támogatásokért. Folyamatosan figyelik a piaci árak mozgását. •

Fontos még az intervenció és a magántárolás támogatása. A Marhahús Igazgatási Bizottság dönt az intervenciósan támogatandó pályázatokról.

•

Alkalmaznak közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokat is, hogy a termelők megfelelő szintű jövedelemhez jussanak. Csak az kap ilyen támogatást, aki folyamatos adatgyűjtést végez. f. Tej és tejtermékek közös piaci szabályozása

•

Importvédelem magas vámokkal. Exporttámogatás a magas belső árak miatt, a támogatás elosztása pályázati eljárásrend alapján zajlik.

•

Intervenciós felvásárlásra nincs lehetőség, mert túl romlandó (kivétel a vaj és a sovány tejpor). Kvótarendszert vezettek be 1984-ben, az országos kvótákat egészen a termelői szintig lebontották. Kétféle kvóta létezik, egyik a feldolgozási kvóta, ami a feldolgozandó tejre vonatkozik, a másik a közvetlen értékesítési kvóta, ami a farmokon történő közvetlen eladásokra vonatkozik. Referencia zsírtartalmat is bevezettek, ami éves szinten módosíthatja a kvótát.

•

A kvótarendszer segítette a hatékonyság és a minőség növelését. A kvóta adás-vétele létező opció. g. Horizontális hatályú intézkedések a CAP-en belül

•

Állategészségügy, élelmiszerbiztonság: Egységes normák, melyek betartását a tagállamok intézményei végzik a termelés helyén és a külső határon, "farmtól az asztalig” folyamatos ellenőrzés.

•

Növényegészségügy:

A

kártevők

behurcolása

ellen,

a

növényvédőszerek

szabályozására. •

Minőségpolitika: Védett termékek, védett földrajzi helyszínek és a tradicionális módszerek betartásának ellenőrzése.

•

Agrár-környezetvédelem:

Az

extenzív

kultúrák

elterjesztése

a

célja,

a

környezetvédelem érvényesítése. A többletmunkát támogatásokkal segítik (600 euró/ha). •

Vidékfejlesztés: Cél a térségek átfogó fejlesztése, a kedvezőtlen adottságú területeken élők támogatása. 59

•

Speciális minőségű termékek: Az élelmiszerek eredetének és előállításának speciális módszereinek

igazolása.

A

szeszes

italoknál

már

korán

megjelent.

Más

élelmiszereknél minden olyan termelőnek joga van a használatra, aki teljesíti az adott előírásokat. Háromféle speciális minőség: •

Védett termőhelyről származó speciális termék

•

Védett földrajzi elnevezéssel illethető termék

•

Garantált tradicionális specialitású megnevezéssel illetett termék

•

Biotermelés: Egységesített szabályok a termelés módjaira.

•

A rendszeres információszolgáltatás alapvető a termelők támogatáshoz jutásáért. h. A CAP jövője, tervezett stratégia

•

Az európai családbirtok-szerkezet megőrzése nagyon fontos feladat, a vidéki tájkép megőrzése és a népesség stabilizálása ezen áll vagy bukik

•

A vidéki népesség megtartása, munkahelyek teremtése és a szolgáltatások megfelelő színvonalú biztosítása

•

A tájjelleg megőrzése, az egyes régiókra jellemző jellegzetes tájelemek védettségének biztosítása

•

Vidékfejlesztés, a helyi erőkre, kezdeményezésekre és innovatív megoldásokra alapuló fejlesztések megvalósulása

•

Cél: Az európai mezőgazdaság versenyképességének megőrzése, a családi modell megőrzése, ugyanakkor megfelelés a WTO követelményeinek.

•

A közös piaci rendtartások egyszerűsítése

•

A vidékfejlesztés további ösztönzése

•

Ártámogatás helyett direkt segélyezés, így a piaci és szociális szféra elválasztása egymástól

•

Megmaradó ellentétek: –

A kontinentális és mediterrán gazdaságok ellentéte

–

A mostani rendszer még mindig a túltermelésre ösztönöz

–

A termelők jelentős része nem elégedett, elszegényednek a kisebbek

– Túl drágán termelnek még mindig, a WTO miatt csökkenteni kell az exporttámogatásokat

6. Az Európai Unió egyéb közös politikái és közösségi tevékenységei 60

A közös politikák esetén olyan szabályozási területekről beszélhetünk, amelyeknél a Közösség

szabályozása

közlekedéspolitika,

a

kizárólagos

versenypolitika,

(pl.

monetáris

kereskedelempolitika, politika).

Ezeken

a

agrárpolitika, területeken

a

tagállamoknak nincs szabályozási lehetősége. A közösségi tevékenységeknél – szokás közösségi politikáknak is nevezni – a Közösség és a tagállamok egyaránt rendelkeznek döntési hatáskörrel az adott területeken (pl. környezetvédelmi politika, fogyasztóvédelem, foglalkoztatás és szociálpolitika, regionális politika). Vannak olyan területek is, ahol kizárólag csak a tagállamoknak van döntési hatásköre, ebben az esetben a közösség csak un. közösségi programokat hirdet meg, melyen a tagállam állampolgárai részt vehetnek. Ilyen terület például az iparpolitika, az energiapolitika, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és a kultúra.

a. Kereskedelempolitika (POLITIKA) Az Unió kereskedelempolitikáján a külső, harmadik országgal folytatott kereskedelmét értjük, amibe a mezőgazdasági termékek kereskedelme nem tartozik bele (azt a mezőgazdasági politika szabályozza). Az Unió kereskedelem politikája a vámunió létrejöttével 1970-ben lépett hatályba. Tartalma: •

A tagállamok közös vámtarifákat fogadnak el,

•

Közösen kötnek vám- és kereskedelmi megállapodásokat,

•

Egységesítik liberalizációs törekvéseiket, és a kereskedelmük védelmét biztosító intézkedéseket.

Ennek értelmében tehát a tagállamok külön-külön már nem köthettek kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat. A védelmi intézkedések is – dömpingellenes, piacvédelmi szabályozások – Közösségi hatáskörbe tartoznak. 61

Az EU külkereskedelmi forgalmának negyedét mára már a szolgáltatások teszik ki. Az Amszterdami, majd a Nizzai Szerződés tette lehetővé a szolgáltatásokkal, illetve a szellemi tulajdonnal való kereskedelmet, előtte csak termékek kereskedelméről beszélhettünk. A kereskedelempolitika fő letéteményese a Bizottság és a Tanács. A Bizottság itt rendelkezik az egyik legszélesebb önállósággal, végrehajtási és döntéshozatali hatáskörrel. A Bizottság dönthet például a dömpingellenes és piacvédelmi szabályozások alkalmazásáról. (Dömpingeljárás: ha egy külső országból származó terméket az otthoni, vagy az előállítási árnál alacsonyabb áron hozzák forgalomba valamelyik tagállamban, vagy a Bizottság kiegyenlítő vámok kivetését is elrendelheti olyan árukkal szemben, amelyek forgalmazásához az exportőr ország túlzó kedvezményt nyújt.) A Bizottság a kívülálló országokkal kötött kereskedelmi szerződések, megállapodások esetében a Tanács felügyelete mellett tárgyalhat, a megkötött szerződést a Tanács ratifikálja, hagyja jóvá. b. Közös közlekedéspolitika (POLITIKA) A Római Szerződés a közlekedéspolitikát az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgásának érvényesülése szempontjából eleve közös politikaként kívánta megvalósítani, megfogalmazva célkitűzéseit, mely a nemzetközi és az átmenő forgalomra kívánta felállítani a közös szabályok rendszerét. Ki is dolgozták a megvalósítási terveket, azonban a tagállamok protekcionista2 rendszerének lebontása nagyon nehéz feladatnak bizonyult. A fordulatot az Európai Bíróság 1985-ös ítélete hozta meg, melyben az Európai Parlament kezdeményezésére elmarasztalta a Tanácsot a közös közlekedéspolitika kiépítésének elmulasztása miatt. A bíróság ítélete, valamint a közben elfogadásra került Egységes Európai Okmány adta meg a kellő lendületet a közlekedéspolitika jogharmonizációjához. Jelentős változást hozott a Maastrichti Szerződés is, a transzeurópai hálózatok fejlesztési koncepciójának intézményesítésével. E koncepció a közlekedés, a telekommunikáció és az energiaellátás területével foglalkozott. Jelentős hangsúlyt helyeztek e mellett az infrastrukturális fejlesztésekre és a környezetvédelmi szempontokra is.

2

A nemzeti közlekedéspolitika elsőbbségének védelme

62

1998-ra a fenti intézkedések hatására a közlekedés minden ágát (közút, vasút, tengeri, belvízi, légi) liberalizálták, vagyis megszüntették az akadályokat a közös közlekedési szabályozások előtt. A közlekedéspolitikában az intézmények szerepe az általános intézményi szabályozások szerint alakul, vagyis a Bizottságnak javaslattevő, döntés előkészítő szerepe van, kidolgozza az adott területre vonatkozó közösségi szabályokat, és felügyeli azok végrehajtását. A Tanács, mint döntéshozó szerv működik közre. Döntéseit kezdetben a Parlament jóváhagyásával hozhatta meg, azonban az Amszterdami szerződést követően a Parlament szerepe ezen a területen is megnövekedett, így ezt követően társdöntéshozóként, a Tanáccsal egyenrangú félként hozza döntéseit.

c. Versenypolitika (POLITIKA) A versenypolitika alapvető fontosságú a belső piac kialakítására. A belső piac raison d'etre-je az, hogy lehetővé tegye a cégeknek, hogy azonos szintű versenynek legyenek kitéve minden tagállamban. A versenypolitika igyekszik megerősíteni a gazdasági hatékonyságot azáltal, hogy innováció-és technológiai fejlesztésbarát légkört teremt. Védi a fogyasztók érdekeit azáltal, hogy lehetővé teszi a legjobb minőségű termékek és szolgáltatások megvásárlását. Ugyancsak lehetővé teszi annak biztosítását, hogy vállalatok, vagy nemzeti hatóságok által folytatott versenyellenes gyakorlatok ne ássák alá az egészséges versenyt. Megjegyzés: A következőkben citált bizottsági döntések nem a legfontosabbak, de megfelelő példák.

1. A versenypolitika céljai

63

Az EU versenypolitikájának garantálnia kell a belső piac egységét, és el kell kerülni az egyes piacok monopolizációját, azáltal hogy megakadályozzák a cégeket abban, hogy megosszák a piacot védőintézkedések segítségével. A piacokat monopolizálhatják korlátozó egyezmények vagy vállalati fúziók segítségével. A versenypolitika megkísérli, hogy megakadályozzon egy, vagy több céget abban, hogy nem helyesen használja fel gazdasági erejét a gyengébb vállalatok felett (visszaélés a domináns helyzettel). Ugyancsak meg kell, hogy gátolja a tagállamok kormányait hogy elferdítsék a szabályokat azáltal, hogy pozitív diszkriminációban részesítsék az állami vállalatokat, illetve hogy segélyt adjanak a magánszektor cégeinek (állami segély).

Korlátozó megegyezések és közös fellépések Az EC Egyezmény 81 (1). (korábban 85(1).) cikkelye tiltja azokat a cégek közötti megegyezéseket és a közös fellépéseket, amelyek "kihathatnak a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelyek célja, vagy legalábbis következménye a közös piacon belüli verseny gátlása, korlátozása, vagy torzulása. Ez a tilalom vonatkozik mind horizontális (a termelés, feldolgozás vagy az eladás ugyanazon fázisában), mind vertikális (a résztvevő cégek a gazdasági és kereskedelmi folyamat különböző fázisaiban tevékenykednek és nem állnak egymással versenyhelyzetben) megegyezésekre. Egy korlátozó megegyezés egy olyan megegyezés, két vagy több cég között, amelyhez szükséges az egyezményben résztvevők legalább egyike felvegyen egy különleges magatartásformát. Egy közös fellépés egy fokozattal a korlátozó megegyezés alatt helyezkedik el. Magába foglal koordinációt olyan cégek között, amely közel eshet a szabályos megegyezésekhez. Mivel nem könnyű különbséget tenni e között a két együttműködési forma között, a Bizottság egyszerűen elkülöníti azokat a megegyezéseket, amelyek a 81(1). cikkely hatálya alá esnek és a párhuzamos magatartás nem találkozik a 81 (1). cikkely ismérveivel. Egy általános, átfogó politikát alakítottak ki a korlátozó megegyezésekre és a közös fellépésekre vonatkozóan. Bizonyos fajta megegyezések szinte kivétel nélkül tiltottak, mint például:

64

horizontális, vagy vertikális megegyezések, amelyek direkt, vagy indirekt módon rögzítik az árakat egyezmények, melyek a vásárlások körülményeire vonatkoznak piacrészeket

elszigetelő

megállapodások,

mint

például

azok,

amelyek

az

árcsökkentésekre vonatkoznak vagy azok, amelyek megtiltják, korlátozzák, vagy éppen ellenkezőleg támogatják az importot, vagy az exportot megegyezések termelési, vagy szállítási kvótákról befektetési megállapodások közös értékesítési hivatalok piac-megosztó egyezmények kizárólagos közös piacok olyan megegyezések, amelyek diszkriminációhoz vezetnek más, a kereskedelemben érdekelt feleket illetően kollektív bojkott önkéntes megszorítások (megegyezések, hogy nem vesznek fel bizonyos típusú verseny-magatartásokat) A Bizottság 1998-as döntése a Volkswagen esetében ennek az átfogó politikának a jegyében született. A Bizottság megbírságolta a Volkswagen AG-t 102 millióra, mert korlátozta a határon átmenő gépjármű-kereskedelmet. A Volkswagen AG, együtt leányvállalataival, az Audi AG-vel és az Autogerma SpA-val megszegte a 81 (1). cikkelyt azáltal, hogy szerződést kötött az értékesítési hálózatában lévő olasz kereskedőkkel abból a célból, hogy megakadályozza, vagy korlátozza az eladásokat a fogyasztóknak és más megbízott eladóknak egyéb tagállamokban. A 81 (3). (korábban 85 (3).) cikkely azonban lehetőséget nyújt a 81 (1). cikkely által megtiltott megállapodások megkötésére. Bizonyos típusú együttműködéseket pozitív hatásúaknak határoztak meg, mint például olyan megegyezéseket, amelyek hozzájárulnak a termékek előállításának, vagy elosztásának megjavításához, illetve segítik a technikai vagy gazdasági fejlődést, ezáltal ezeket engedélyezik, mint például: kizárólagos megegyezések a technológia transzfert érintő engedélyezési megállapodások 65

szakosodási és K+F megegyezések koncessziós megállapodások megegyezések a biztosítási szektorban Alkalmazva ezt a kivételezési elvet a Bizottság 1996-ban engedélyezett egy széleskörű és elvileg kizárólagos megegyezést világszinten a Banque nationale de Paris SA és a Dresdner Bank AG között a bankszektorban, mindazonáltal korlátozta az engedélyt egy 10 éves periódusra.

Visszaélés domináns helyzettel A szerződés 82. (korábban 86.) cikkelye kinyilvánítja, hogy "bármilyen visszaélés a domináns pozícióval egy, vagy több vállalat által a közös piacon belül, vagy annak egy jelentős részére kiterjedve meg lesz tiltva, mint összeegyezhetetlen a közös piaccal, amennyiben befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet." A domináns pozíció olyan helyzetben értelmezhető, amikor az egy cég által birtokolt gazdasági hatalom képessé teszi tulajdonosát, hogy aláássa a tényleges versenyt az illető piacon. Ez a pozíció olyan helyzetbe hozza a vállalatot, hogy jelentős befolyást tud gyakorolni azokra a verseny körülményeire és azok figyelembevétele nélkül tud működni. Domináns pozícióval való visszaélésről beszélünk akkor, amikor a vállalat kérdéses magatartása olyan, hogy befolyásolja az érintett piac szerkezetét, vagy az ott folyó verseny mértékét, még akkor is, ha az ilyen magatartást egy nemzetállami jogszabály pártolja. Az ilyen visszaélés állhat: direkt, vagy indirekt módon meghatározott nem korrekt árakban, vagy egyéb nem korrekt kereskedelmi feltételekben olyan korlátozások a termelésben, a piacon, vagy a technikai fejlesztésben, amelyek a fogyasztókat károsítják eltérő feltételek használata egyenértékű üzleteknél más-más kereskedelmi partnerek esetében olyan vállalatokkal szemben is visszaélést jelenthet egy magatartás, amelyek csak mellékesen kapcsolódnak a domináns vállalathoz

66

1998-ban, az Alpha Flight Services/ Aeroport de Paris (ADP) esetben a Bizottság úgy találta, hogy a két párizsi repülőteret működtető vállalat visszaélt a működtetői domináns pozíciójával, amikor diszkriminatív kereskedelmi díjakat vezetett be a földi kiszolgáló tevékenységeket végző cégekkel szemben. Az ADP különleges elbánásban részesítette azokat a légitársaságokat, amelyek egyenértékű szolgáltatásokat nyújtottak másokkal szemben, úgy, hogy a nekik szabott ár vagy nulla volt, vagy pedig jóval kevesebb, mint másoknak. Ellentétben a Szerződés 81. (korábban 85.) cikkelyével, a 82. (korábban 86.) cikkely nem határoz meg egyéni kiskapukat, mentességi lehetőségeket.

Egyesülések ("koncentrációk") Az EEC 4064/89. számú szabálya amely a cégek közötti egyesüléseket szabályozza, meghatározza hogy "egy egyesülés közösségi szinten, amely kialakít vagy megerősít egy olyan pozíciót, melynek eredményeképpen a hatékony verseny a közös piacon, vagy annak egy jelentős részén meggátlódik, összeegyeztethetetlennek nyilváníttatik a közös piaccal." Egy egyesülés, vagy koncentráció azt jelenti, amikor egy vállalat különleges irányítást szerez egy másik cég felett, vagy amikor több cég szerez irányítást egy cég felett, vagy hoz létre egy újat. Az EEC 4064/89. szabálya a Bizottság kezébe adja a hatalmat, hogy megvizsgálja az egyesüléseket, mielőtt azok megtörténnek hogy megállapítsa hogy azok összeférnek-e a belső piaccal. Ez a vizsgálat a következő lépésekből áll: - megállapítani az érintett termékpiacot - megállapítani az érintett földrajzi piacot - felbecsülni az egyesülés összeegyeztethetőségét a belső piaccal a domináns pozíció elvére alapozva

67

A Bizottság gyakran nyitva hagyja az érintett termék, illetve földrajzi piac "definícióját", ha kimutatható még ha a piacot a lehető legszűkebb keretek között határoznák is meg hogy domináns pozíciót sem nem alakítottak ki, sem nem hoztak létre. Az ide kapcsolható esetekben Bertelsmann/Kirch/Premiere és a Deutsche Telekom/Beta Research, 1998-ban a Bizottság egy jelentős projektet tiltott meg a digitális televíziós szolgáltatásban hogy megóvja az ezen a felemelkedő piacon lévő más kábeltelevíziós társaságokat és az ide kapcsolódó egyéb szolgáltatókat és rendszereket. Ez a két egyesülés egy olyan csoportosulást alakított volna ki, amely túlnyomó erővel rendelkezett volna a digitális televíziós szolgáltatások piacra juttatásával kapcsolatos termékek és szolgáltatások kulcsösszetevőinek területén. Mivel a résztvevő felek nem tudtak megfelelő gyógyírt adni a felmerült versenyproblémákra, nem volt lehetséges elfogadni a tervezetet.

Államsegély A Szerződés 87. (korábban 92.) cikkelye kinyilvánítja, hogy "bármilyen a tagállamok egyike, vagy bármely más formájú, a tagállamok erőforrásain keresztül folyósított segély, amely torzítja vagy torzulással fenyegeti a versenyt azáltal, hogy bizonyos vállalatokat vagy egyes termékek előállítását előnyben részesíti, már amennyiben befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a közös piaccal." Bármilyen állam által, vagy állami forráson keresztül nyújtott előny segélynek számít, ha az: - gazdasági előnyt ad a fogadónak - szelektíven adják bizonyos vállalatoknak, vagy bizonyos termékek gyártóinak - torzíthatja a versenyt, illetve - befolyásolja a kereskedelmet a tagállamok között A Bizottság és az Európai Bíróság a "segély" fogalmának egy nagyon széles fogalmát vezette be. Így, amikor a Szerződés "segély"-re hivatkozik, amelyet bármilyen formában folyósítanak is, a Közösség intézményei beleértenek bármilyen állami segélyt, vagy bármilyen olyan segélyt, amit helyi, vagy regionális hatóságok adnak. A segély származhat akár a magánszférából is, mint például egy magáncégtől (KFT), vagy egy magánjog alapján működő

68

társaságtól (KHT), vagy bármely más részről, amely felett az állam, egy közintézmény, vagy helyi, illetve regionális hatóság direkt vagy indirekt domináns befolyást gyakorol. A tilalom nagyon nagyszámú segélyformára hat, legyenek azok közvetlenek vagy közvetettek. A segély formája, szándéka és célja általában nem számít; csak a versenyre való hatását veszik figyelembe. Ezért nemcsak a pozitív hozzájárulások, mint például a szubvenciók számítanak segélynek, de bármely más eszköz is, amely csökkenti egy vállalat anyagi terheit. Az állami segélyezés abszolút tiltása lehetetlenség. A Szerződés 2. cikkelye kinyilvánítja, hogy a Közösség egyik feladata, hogy "támogassa a Közösségen keresztül a gazdasági tevékenységek harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését" és kifejti, hogy a gazdasági fejlődés különbözik az egyes tagállamokban, régiókban, ezért ez a feladat különleges beavatkozásokat igényel a kormányok felől. A 87. (2). és (3). cikkelyek (korábban 92. (2). és (3).) ezért tesznek néhány kivételt: Az alábbiak összevethetőek a belső piaccal: - Olyan állami segélyek, amelyek szociális jellegűek, az egyes fogyasztóknak juttatják őket, kikötve, hogy mindenféle, az illető termék eredetére vonatkozó diszkriminációt nélkülöznie kell - Olyan állami segélyek, amelyek arra szolgálnak, hogy természeti katasztrófa, vagy rendkívüli helyzetek által okozott károkat hozzanak helyre - Olyan állami segélyek, amelyek Németország a megosztottsága miatt hátrányos helyzetbe került területeknek szánnak. A Bizottság még összevethetőnek ítélheti a belső piaccal a következőket: - segélyek, amelyek egy bizonyos tevékenység vagy terület fejlesztését szolgálják - segélyek, amelyek közös európai érdeket szolgáló projekt megvalósítását szolgálják, vagy elősegítik egyes, súlyos valamely tagállamban fellépő gazdasági válság megoldását - segélyek, amelyek előmozdítják a kulturális örökség megőrzését - a Tanács meghatározta más fajtájú segélyek

69

1998-ban például a Bizottság engedélyezte a Madeira lakóinak adandó segélyt, annak szociális jellege miatt. A segély célja repülőjárat beindítása volt a sziget és a szárazföldi Portugália között. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a tagállamok csak olyan segélyeket adjanak, amelyek összeegyeztethetőek a közös piaccal. Ennek érdekében a 88. (korábban 93.) cikkely kinyilvánítja, hogy bármely segélyt, vagy segély tervezetet be kell nyújtani a Bizottságnak jóváhagyásra, mielőtt működésbe lépne. Együttműködésben a tagállamokkal, a Bizottság állandó ellenőrzés alatt tartja az összes létező segélyrendszert. Az államsegélyek ügyrendi szabályait egy 1999-es Tanácsi szabályban rögzítették az EU Szerződés 89. (korábban 94.) cikkelye alapján. A cikkely felhatalmazza a Tanácsot, hogy bármilyen helyesnek tűnő szabályozást bevezethessen a 87. és 88. (korábban 92. és 93.) cikkelyek érvényesítésére. Ennek érdekében 1998-ban elfogadott egy szabályozást, amely felhatalmazta a Bizottságot, hogy mentesítheti a horizontális államsegélyek bizonyos típusait a bejelentési kötelezettség alól. Ilyenek például: - segélyek kis- és közepes méretű vállalkozások támogatására, kutatás-fejlesztésre, környezetvédelemre, foglalkoztatásra-átképzésre - olyan segélyek, amelyek egybeesnek azzal a térképpel, amelyet a Bizottság elfogadott minden egyes tagállamnak, a regionális fejlesztés céljára A Bizottság 1999-ben elfogadta az első három mentesítő szabályt a kis-és közepes méretű vállalkozásokat, az átképzési és a "minimum" szabályt illetően. A három szabályt a menetrend szerint 2000-ben fogadták el, azután hogy széleskörű tárgyalásokat folytattak a tagállamokkal és érdekelt harmadik felekkel.

Közvállalkozások és a piac liberalizációja Tekintettel a közvállalkozásokra és azokra a vállalkozásokra, amelyeknek a tagállamok különleges, vagy kizárólagos jogokat adományoztak, a 86 (1). (korábban 90 (1).) cikkely

70

megtiltja a tagállamoknak, hogy elrendeljenek, vagy fenntartsanak bármely olyan eszközt, amely ellentétes a Szerződésben lefektetett szabályokkal és különösen a versenyszabályokkal. A 86 (2). cikkely megengedi a Szerződés általános rendelkezéseinek kisebb csorbításait. meghatározza, hogy azon a vállalkozások, amelyeknek működése az általános gazdasági érdekeket szolgálja is a versenyszabályok hatálya alá esnek, amennyiben az ilyen szabályok intézkedései nem rombolják a vállalatok teljesítményét. Ezen kitétel célja az, hogy összeegyeztesse a tagállamok érdekeit, amikor bizonyos vállalkozásokat, mint gazdaság- vagy adópolitikai eszközöket használjanak a közösségi érdekekkel, a versenypolitikai szabályokkal és a belső piac védelmével. Azért

hogy

elkerüljék

olyan

cégek

monopóliumainak

kialakulását,

amelyek

közszolgáltatásokat végeznek, és alapvető szolgáltatásokat biztosítanak az egyes tagállamok egész területén, vagy annak egy részén, a Bizottság liberalizációs politikát hirdet a következők tekintetében: - gáz és elektromos áram előállítása és szolgáltatása - telekommunikáció - postai szolgáltatások - szállítás A Bizottság liberalizációs politikája a 86 (3). (korábban 90 (3).) cikkelyen alapul, amely lehetővé teszi számára, hogy megfelelő irányelveket vagy döntéseket nyilvánítson ki a tagállamok felé. Például a 96/19-es irányelv, amely 1998. január 1-vel lépett hatályba, a telekommunikációs piac szabad versenyéről intézkedik.

2. Eljárásmód A Bizottság feladata annak vizsgálata, hogy az EU versenyszabályokat betartják-e. Működésbe léphet a következő esetekben: - saját kezdeményezésére - tagállamok, cégek, vagy magánszemélyek panaszai nyomán

71

- cégek közötti megegyezések bejelentését követően - egy tagállam által bevezetni tervezett államsegély bejelentését követően A Bizottság széleskörű vizsgálati jogkörrel rendelkezik. Előzetes bejelentés nélkül joga van megvizsgálni

az

üzlethelyiségeket,

és

igény

szerint

beletekinthet

a

szükséges

dokumentációkba. Döntéshozatal előtt lehetőséget ad a résztvevő cégeknek és tagállamoknak, hogy megmagyarázzák helyzetüket különlegesen szervezett meghallgatásokon. Azon cégek vagy tagállamok, amelyek részesei egy Bizottsági döntésnek, fellebbezhetnek az ellen az Elsőfokú Bíróság és a Luxemburgi Törvényszék előtt. Ugyancsak lehetőség van természetes személyek, vagy vállalatok számára, amennyiben úgy vélik, hogy versenyellenes magatartás áldozatai, hogy ügyüket a nemzeti bíróságok elé vigyék. Például 1999-ben egy fellebbezést követően, amelyet 10 európai acélipari cég és az ő szakmai szervezetük, az Eurofer nyújtott be, az Elsőfokú Bíróság alapvetően megerősítette a Bizottság döntését, amelyben az árrögzítés, piacmegosztás és titkos információcsere miatt bírság fizetésére ítélte őket.

d. Az EU iparpolitikája (KÖZÖSSÉGI PROGRAM) -

Eleinte a stratégiai iparágakban alakult ki együttműködés (nukleáris energia, vaskohászat)

-

Az amerikai és délkelet-ázsiai verseny erősödése sürgette a közös iparfejlesztést. A Maastrichti Szerződés egyik átfogó célja – a versenyképesség növelése a világpiacon.

-

A 90-es évektől a gazdasági-monetáris unióval a K+F támogatásokkal és a szociális célokkal összhangban kell megoldani az iparpolitikát

-

Napjainkban vállalkozáspolitikává vált – ennek fő hangsúlyai: -

A versenyképesség, a vállalkozási kedv növelése 72

-

-

Vállalkozások működését szabálozó keretek egyszerűsítése

-

A vállalkozások pénzügyi keretének egyszerűsítése

-

Könnyebb hozzáférés az uniós támogatásokhoz, programokhoz

Kis és Közepes Vállalkozások Európai Chartája főbb pontjai: -

Válalkozási szemlélet és ismeretek oktatása a fiatalok körében

-

Olcsóbb és gyorsabb vállalkozásindítás

-

Hatóságok és hivatalok on-line elérhetőségének javítása

-

Kedvező adózási környezet biztosítása

-

Az elektronikus kereskedelem feltételeinek megteremtése

-

A kis- és középvállalkozások hatékony érdekképviselete uniós és tagállami szinten

7. Az EU regionális politikája a. Regionális politika igazi intézmények nélkül -

A Római Szerződés bevezetőjében megjelent a regionális kiegyenlítés kérdése, de nem volt külön intézménye

-

Nem volt nagyon jelentős a regionális különbségek mértéke, remélték, hogy a neoliberális elvek alapján maguktól megszűnnek a differenciák

-

Az Európai Szén- és Acélközösség keretein belül a 60-as években megjelent: a termelés modernizációja, az elbocsátott dolgozók átképzése, programok kidolgozása új iparágak letelepítésére

-

A Közös Agrárpolitikán belül az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EAGGF) tartalmazott ilyen kérdéseket

-

Európai Szociális Alap keretein belül a fiatalok munkához jutását célozták meg

-

1958: Európai Beruházási Bank b. Az ERDF időszaka

-

Újonnan felvett országok új problémái

-

A gazdasági-pénzügyi unió meg fogja erősíteni a regionális egyenlőtlenségeket

-

XVI. Főigazgatóság létrehozása, felelős a regionális politikáért

-

Koordinálni a tagállamok regionális politikáját

73

-

1972 párizsi csúcstalálkozó: Thomson Bizottság létrehozása – melyek a problémás régiók, mi az anyagi megoldás?

-

1973 Thomson-jelentés: Azokat kell támogatni, ahol a GDP/fő a közösségi átlag alatt van + vagy a mg-i dolgozók aránya nagyobb az átlagnál, vagy min. 20% dolgozik bányászatban/textiliparban, vagy tartósan magas a munkanélküliség és az elvándorlás. 900 ezer fontot költeni 3 év alatt???

-

Ekkor a tagállamok gazdasági válságon mentek át, nem akartak ennyit költeni. 1974 ERDF létrehozása

-

1979-ig a pénzt a támogatni kívánt nemzetállamok között osztották fel. Kvóták

-

1985-től százalékos sávok az egyes államoknak + Integrált fejlesztési programok (Mediterrán) + nemcsak infrastruktúrafejlesztés, hanem KKV és turizmus is c. Váltás a 80-as években -

1986 spanyol és portugál tagság

-

1986 Single European Act (Európai Egységokmány): A gazdasági-társadalmi kohézió beemelése a Római Szerződésbe

ezért reformtárgyalások indultak a Strukturális Alapokról. -

Megduplázták a Str. Alapok összegét

-

NUTS rendszer bevezetése

-

Alapelvek meghatározása: o Koncentráció: Nem elaprózni + a legszegényebb területekre koncentrálni o Programközpontúság: Csak komplex programokat támogatni o Partnerség: A NUTS szintek között + horizontálisan (állam, önkorm., civilek stb.) o Addicionalitás: A nemzeti kormány is finanszírozzon o Szubszidiaritás: Csak az legyen közösségi, amit a tagállamok nem tudnak ellátni + decentralizálni a nemzetállamokon belül, de megfelelően segíteni őket!

-

Öt Objective: o 1. elmaradott területek fejlesztése (75%) o 2.

ballung

térségek

támogatása

foglalkoztatottság és elbocsátások) 74

(munkanélküliség,

nagy

az

ipari

o 3. hosszú távú munkanélküliség leküzdése o 4. fiatalok munkához juttatása o 5a. mezőgazdaság korszerűsítése o 5b. vidéki térségek szerkezetátalakítása -

Meghatározták a minimális és maximális támogatás mértékét Obj. 1.

Obj. 2.

ERDF

X

X

ESF

X

X

EAGGF

X

Obj. 3.

Obj. 4.

Obj. 5a.

Obj. 5b. X

X

X

X X

X

d. Váltás Maastricht után -

Hasznosították az előző periódus tapasztalatait

-

1992 Maastricht konvergencia-kritériumok

-

1995 új tagállamai – új problémák

-

Az öt alapelv megmaradt

-

A pénz 90%-a objectivek keretében érkezett o 1. és 2. kevés változtatás o 3. és 4. összevonva a 3.-ba o új 4. objective: a munkaerő alkalmazkodásának elősegítése az innovációkhoz o 5a. bővült: létrejött Halászati Pénzügyi Orientációs Eszköz Alap (FIFG) o 5b. változatlan o 6. létrehozása. Alacsony népsűrűség támogatása (8 fő/km2)

-

A pénz 9%-a közösségi kezdeményezés lett (13 db) o Interreg, Retex, Peace

-

A pénz 1%-a innovatív kezdeményezés lett (pilot projektek)

-

1993: A Kohéziós Alap létrehozása (a Közösségi átlag kevesebb mint 90%-os GNP-jű tagállamok) környezetvédelemre és hálózatok fejlesztésére. Pozitívum, hogy csak 1520% saját erő kell.

-

Megerősödik az Európai Beruházási Bank szerepe (kölcsönök a fejletlen országok projektjeinek)

-

1994: Európai Beruházási Alap (EIF): TEN és a KKV-k fejlesztése 75

-

Régiók Bizottságának létrehozása: vélemény nyilvánítása: oktatás, kultúra, eü., TEN, társadalmi-gazdasági kohézió ügyében e. Változások 2000-től

-

Fokozódó világgazdasági globalizáció

-

Szigorú feltételek a Gazdasági és Monetáris Unió megteremtésében

-

A keleti bővítés kérdései

-

1997. AGENDA 2000 kiadása a problémák rendezésére

I. -

A jelenlegi tagok rendezése + 2 alapelv: átláthatóság, hatékonyság (pénzügyi ellenőrzés a tagállamok feladata, monitoring a Közösség feladata: ex-ante, közbenső, ex-post)

-

213 md euro (91.5% Strukturálisra, 8.5% Kohéziósra)

-

3 Objective maradt csak meg o 1. Elmaradott területek (75%) + a volt 6. objective + gyarmatok, az innen kiesetteknek átmeneti támogatás + 2 speciális program (PEACE, svéd ritkán lakott tengerpartok) o 2. a régi 2-es é 5b utódja: strukturális nehézségekkel küzdő régióknak, 1. Ipari válságterületek támogatása (NUTS3): magas munkanélküliség, magas ipari foglalkoztatottság, csökkenő ipari foglalkoztatottak száma 2. Mezőgazdasági válságtérségek

támogatása

(NUTS3):

magas

munkanélküliség,

lakosságcsökkenés, alacsony népsűrűség, magas mg-i foglalkoztatottság, sűrűn lakott városi területek, halászati válságterületek) o 3. Az egykori 3-as és 4-es Objective utódja: aktív munkaerőpiaci eszközök használata a munkanélküliség csökkentésére, munkaerőpiacra való bejutás javítása, munkához jutás segítése képzéssel, alkalmazkodás javítása, nemek közötti esélyegyenlőség -

Nemzeti fejlesztési programok készítése a 2000-2006 periódusra o Háromlépcsős programozás: Olyan Obj. 1-es célnál, ahol 1 M eurónál többet költenek !

NFT elkészítése az ország által

!

A Bizottság elbírálja, ha elfogadja, akkor kialakít egy „tagállami szintű közösségi támogatási keretet” 76

!

A tagállam régióin keresztül kidolgozott Operatív Programokon keresztül használják fel a keretet

o Egyszerűsített programozás: Obj. 2-3-ra és kis összegű Obj. 1-re !

Egységes Programozási Dokumentum (SPD) benyújtása a tagállam által

-

Vannak közösségi kezdeményezések is (13 helyett csak 4, de akár 100% támogatás is kérhető) o INTERREG III !

Határmenti együttműködésre

!

Transznacionális együttműködésre (nemzeti, regionális, helyi)

!

Interregionális együttműködésre (tapasztalatcsere)

o URBAN (városi fejlesztésekre) !

Környezetbarát tömegközlekedési rendszer megteremtése

!

Épületek renoválására, az élhetőbb emberi környezetért

!

Oktatásra-képzésre

!

Hatékonyabb, fenntarthatóbb energiafelhasználásra

o LEADER+ (vidékfejlesztésre) !

10-100 ezer lakosú Local Actions Group-ok kialakítása

!

integrált vidékfejlesztési stratégiák kialakítása (IT, életszínvonal emelése, helyi – nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítása, természeti és kulturális erőforrások kihasználása)

!

regionális együttműködés elősegítése

!

Az EU vidéki térségei közötti jobb összeköttetés megteremtése

o EQUAL

-

!

Munkaerőpiaci re-integrálódás elősegítése

!

Vállalkozóvá válás elősegítése

!

LLL

!

Nemi különbségtétel eltörlése

!

Menedéket keresők integrációja

Vannak egyéb támogatási formák is (100%) o Innovatív kezdeményezések az Obj. források felhasználásának javítására o Technikai segítség (tanulmányok, monitoring IT háttere)

-

A Kohéziós Alapból nyújtott támogatás (18 Md euró) o A GNP az EU átlag 90%a alatt legyen 77

o A költségvetési hiány 3% alatt legyen o Nagy projektek legyenek o Görög, spanyol, portugál, ír támogatás (az írt felülvizsgálták) o Környezetvédelemre, közlekedésfejlesztésre II. -

A belépni szándékozók rendezése 2002-től szerepelnek a költségvetésben, előcsatlakozási alapok meghatározása (22 Md euró) ezekben min. 25% nemzeti társfinanszírozás

-

PHARE o Bővülő célországok, célcsoportok o Felkészülni a csatlakozásra, a Strukturális Alapok befogadására o Intézményfejlesztés-felkészítés igazságszolgáltatás,

az

pénzügy,

EU

normáira

környezetvédelem,

(területfejlesztés, foglalkoztatás-

és

szociálpolitika) o Twining-programok (nyugati intézmények szakértői tartanak képzéseket a keleti szakembereknek) o Beruházások (illeszkedjenek az EU normáihoz, KKV-k támogatása, a regionális kohézió segítése) -

ISPA o Környezetvédelemre (ivóvízminőség-javítás, szennyvízkezelés, légszennyezés kezelése, szilárd hulladék kezelése) és infrastruktúra-fejlesztésre (Helsinkifolyosók, főként vasúti fejlesztések) o Min. 5 M euró, 75% támogatás o A technikai segítségben 100% is lehet o A Bizottság dönt Brüsszelben a támogatásról

-

SAPARD o Cél az EAGGF fogadására való felkészülés o 15 szakterület támogatható o Vidékfejlesztési Tervet kell készíteni, megjelölni a 15 közül leginkább támogatandókat o Kifizető és végrehajtó intézményrendszert kell kialakítani o Max. 70% o Az EU utólag ellenőriz 78

8. Az EU pénzügyi együttműködése a. A monetáris integráció előzményei Bretton Woods-i nemzetközi pénzügyi rendszer (1944-1971) 1. Árfolyamrendszer (rögzített árfolyamok, aranydollár-rendszer) 2. Nemzetközi Valutaalap 3. Világbank Lebegő árfolyamok rendszere (1971-től): Az állandó spekulációk időszaka, a piaci kereslet és kínálat függvényében változnak az árfolyamok b. Európai előzmények 1969-es hágai csúcsértekezlet: Werner-bizottság jelentése – 1971 és 1980 között több szakaszban, az ingadozási sávok szűkítése, rögzített árfolyamok. A kőolajválság nem tette lehetővé megvalósítását. c. Európai Monetáris Rendszer (1979 március) (NBr részvétele nélkül) (EMS) az árfolyamstabilitásért, 3 eszköz 1. ECU: csak bankszámlapénz, kereskedelmi elszámolásokban alkalmazták, nemzetközi tartalékvaluta. Árfolyamát a nemzeti valuták kosarából számították ki – ki mennyire részesedett az EK belső kereskedelméből 2. ERM (Exchange Rate Mechanism) árfolyamrendszer +/-2,25% lebegési sáv 3. EMCF (European Monetary Cooperation Fund) az egyes központi bankok ECU-ben kölcsönözhettek belőle, mint közösségi tartalékból

d. A Gazdasági és Monetáris Unió első szakasza

79

1990-es évek világgazdasági recessziója fellazította az EMS-t, a lebegési sávot +/15%-ra emelték 1992 Maastrichti Szerződés – az EU első pillére a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU), főbb intézményei: Központi Bankok Európai Rendszere (ESCB), Európai Központi Bank (ECB) 3 szakaszban tervezték: 1. 1990 júliustól: cél a tőke szabad áramlása, a tőkepiac liberalizációja 2. 1994 januártól: cél az Európai Monetáris Intézet felállítása, a pénzcsere első fázisának végrehajtása, ESCB, ECB 3. 1999 januártól: cél az euró, mint számlapénz bevezetése, 2002 január 1. (2002. július 1.) a teljes pénzcsere A maastrichti konvergencia-kritériumok: 1. árfolyamstabilitás: az árfolyamok az ingadozási sávon belül maradjanak, a konvergenciajelentés előtti két évben nem lehet a többi tagállammal szemben leértékelni 2. fenntartható költségvetési pozíció: a költségvetési hiány nem lehet több a GDP 3%-nál, a bruttó államadósság nem lehet több a GDP 60%-nál 3. árstabilitás: az éves infláció max. 1.5%-kal lehet több a három legalacsonyabb inflációjú ország átlagánál 4. kamatkonvergencia: a hosszú lejáratú kamatok egy éven belül max. 2%-kal lehetnek magasabbak a három legalacsonyabb inflációjú ország átlagát 1993 végére létrejött a gazdasági unió. e. A Gazdasági és Monetáris Unió második szakasza (1994-1998) 1994 január 1. EMI (European Monetary Institute) felállítása, a további fázisok előkészítése, a nemzeti jegybankok működésének összehangolása, ESCB és ECB létrehozásának előkészületei. A konvergencia kritériumokat ebben a szakaszban kellett teljesíteni

80

1995 madridi Tanács-ülés: a közös valuta bevezetésének ütemezése, az euró név jóváhagyása 1997 Stabilitási és Növekedési Egyezmény: megbünteti azokat a tagállamokat, akik lazítanak a költségvetési pozíciójukon. A deficit rendezésére 12 hónapot adnak a tagállamoknak, közös felügyeleti rendszert is létrehoznak. 1998 május: 11 országot tartalmazó lista létrehozása: Ausztria, Belgium, Finnország,

Franciaország,

Írország,

Hollandi,

Luxemburg,

Németország,

Olaszország, Portugália, Spanyolország) 1998 május: pénzügyminiszterek tanácskozása – a végleges euró – nemzeti valuta átváltási arány meghatározása. Nemzetközi piacokon a nemzeti valuták helyébe az euró lépett 1999 január 1-től. (ECU/euró= 1/1)

140 120 100 80 60 40 20

be lg lu a xe fr m b u ank rg if ra fi n nk n fra már ka nc ia fra ho n l la nd k fo ri n t í r né fo nt m et m ár ka os ol a s zt z rá lír k po sc a h rtu gá il lin g l e sp an s cu do yo lp gö e rö se g ta dr ac hm a

0

100 nemzeti valutáért járó euró 1998 június 1.: ESCB létrehozása – ECB és a tagállamok jegybankjai, az EMI felszámolása ESCB felelőssége: -

pénzügyi politika megvalósítása

-

fizetési rendszerek megfelelő működtetése

-

hitelintézetek ellenőrzése

-

pénzügyi rendszerek stabilitása

-

valutaügyletek általános irányítása 81

A fő cél az árstabilitás megőrzése, a nemzeti hatáskörben maradó fiskális és jövedelmi politikákat támogatják, harmonizált monetáris politikai eszköztár létezik a tagállamokban, a pénzpiacokon azonos kamatszintek alakulnak ki. ECB: -

frankfurti székhely

-

5 Md euró tőkével

-

a közös monetáris politikai irányvonal megjelölése

-

a monetáris stabilitás biztosítása

-

a kamatlábak és tartalék mértékének meghatározása

-

a devizaügyletek irányítása

A fő cél az árak stabilitásának fenntartása, max 2% fogyasztói árnövekedés/év. Évente jelentést készít működéséről. Kormányzótanács: Az euróövezet országainak központi jegybank-elnökei. Célkitűzések, irányelvek, kamatlábak. Igazgatótanács: Elnök, elnökhelyettes, négy másik tag. Wim Duisenberg. ( évre szól, nem megújítható. Végrehajt, utasítja a nemzeti jegybankokat. Általános Tanács: Az összes EU tagállam központi jegybank-elnökei. Koordináció a még nem eurózónás EU tagállamokkkal ECOFIN: -

Meghatározza az árfolyampolitika általános irányelveit

f. A Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza Átmeneti időszak 1999-2001. 1999. január 1.: a gazdasági és pénzügyi unió valódi startja -

euró, mint számlapénz funkcionál, felváltja az ECU-t

-

véglegesítik az átváltási arányokat

-

az ECB bevezeti az egységes valutapolitikát

-

a monetáris politika nemzetek feletti hatáskörbe kerül

-

új európai pénzváltási mechanizmus kapcsolja az eurót a még nem euró-zónás országok valutáihoz

82

-

a tőkepiaci tranzakciók január 4-tól euróban folynak már, jegyzik az eurót más valutákhoz képest

-

új állampapírok kibocsátása, már csupán euróban

2001 január 1-én Görögország is csatlakozik a zónához, Dánia és NBr bár teljesíti a kritériumokat, nem akart tag lenni, a svédek nem teljesítik a kritériumokat. 2002. január 1.: euró-bankjegyek és pénzérmék kibocsátása, váltópénze a cent 2002 február 28-ig minden szektorban végrehajtották a pénzcserét 9. Az EU második pillére: belpolitikai együttműködés a. Az eredeti Schengeni Egyezmény •

Aláírás dátuma: 1985. június 14.

•

Hatálybalépés dátuma: 1986. március 2.

•

Kibocsátó: Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai

•

Aláírók: NSZK, Franciaország, Benelux államok (összesen 13 aláíró – Nbr és Íro. kimaradt) Görögország különleges helyzete. Norvégia, Izland csatlakozása

83

A Schengeni Egyezmény teljes jogú tagjai

84

Schengen és más európai országok kapcsolatrendszere b. A belső határokon tapasztalható következmények •

A személyazonossági okmányok bemutatása megszűnt mindazok számára, akik a belső határállomásokon kelnek át - legyenek akár az EU állampolgárai, akár más ország lakói

•

Néhány biztonsági ellenőrzés azonban megmaradt: –

járőrök igazoltatnak egy 20 km széles határmenti sávban, az EU-n kívülre nyitott repülőtereken, kikötőkben és pályaudvarokon

–

biztonsági ellenőrzések a repülőtereken a beszálláskor

–

kiskorú gyermekeknek a térség elhagyásához engedélyre van szükségük

–

Kivételes esetekben, amikor a közrend veszélybe kerül, az érintett tagállam átmenetileg visszaállíthatja a rendszeres igazoltatást a határokon

c. A külső határokon tapasztalható következmények •

az EU tagországok, valamint Svájc és Norvégia állampolgárai enyhébb ellenőrzésen esnek át, majd szabadon mozoghatnak

85

•

az EU-n kívüli, közös listán szereplő országok állampolgárainak három hónapnál rövidebb tartózkodást engedélyező vízumot kell kérnie attól az országtól, melyen keresztül belépnek a schengeni térségbe. (+1 problémás ország)

•

A vízum minden schengeni országban érvényes, de tulajdonosa 3 napon belül köteles „belépési nyilatkozatot” tenni azokban a tagországban, melyek területére lép

•

a 3 hónapnál hosszabb időre szóló tartózkodási engedély vagy vízum tulajdonosa 3 hónapig szabadon mozoghat a schengeni térség többi országában, de tartózkodási jogot nem szerez itt

•

a menedékjog kérelmet az az ország intézi, amelyen keresztül az EU területére kívánnak lépni

•

törvénytelen bevándorlás esetén annak az országnak kell gondoskodnia a bevándorlóról, amelyen keresztül a bevándorló a térségbe érkezett d. Rendőrségi és bírói együttműködés

•

A különböző tagországok rendőri, adminisztratív és bírói szervei kormányközi együttműködés keretében támogatják egymást a törvénysértések felderítésében és megelőzésében. Egymás rendelkezésére bocsátják információikat, és az EUROPOL keretében összehangolják a kábítószer, a tiltott kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni akcióikat. Országuk határain túl a rendőrök meghatározott területen belül üldözhetnek

(de

nem

tartóztathatnak

le)

személyeket

gyilkosság,

erőszak,

kábítószerkereskedelem vagy csempészés miatt. Kötelesek erről tájékoztatni azt az országot, melynek területén tartózkodnak, és kötelesek segítséget kérni attól. •

A Schengeni Információs Rendszer (SIS) strasbourgi székhelyű hálózat, amely a tagországok rendőri és bírói szerveitől beszerzett információkkal rendelkezik körözött személyekről és ellopott tárgyakról (fegyverek, autók). e. Változások az Amszterdami Szerződés után

•

A belső határátlépés, a külső határok ellenőrzése, a vízumkiadás, a bevándorlás szabályozása és a menedékjog döntéseit az EU Tanácsa hozza

•

5 éves átmeneti időszak, ekkor minden döntésben egyetértésre kell jutni, az Európai Bizottság megosztja kezdeményező jogosultságát a Miniszterek Tanácsával. Ezután a Miniszterek Tanácsa egyhangúlag dönt arról, hogy minősített többségre és együttes döntési folyamatra (az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament) bízza-e a

86

döntést a vízum, a politikai menedék vagy a bevándorlás ügyében. A Bizottság ekkor visszakapja a kezdeményezés kizárólagos jogát. •

A bírósági és büntetőügyi kérdéseket nem emeli az európai intézmények hatáskörébe, kormányköziség

•

Nagy-Britannia és Írország különleges státusza (közös utazási zóna, nem kell alkalmazni a vízum, menedékjog és a bevándorlás intézkedéseit). Dánia joga a bevándorlás és a menedékjog autonómiára. Nagy-Britannia 2000-től a a rendőri és bírói, a kábítószerek elleni küzdelemben, SIS-ben f. Néhány szimbolikus ábrázolás Schengen következményeiről

87

88

10. Az EU harmadik pillére: közös kül- és biztonságpolitika a. A nemzetállami tradíció ereje Európában •

Autonóm nemzetállami politizálás; kifelé és befelé a lakosság felé

•

Hagyományos európai belső ellentétek

•

A szubjektív elemek jelentősége, sérelmek, identitás

•

A külügy, belügy, biztonságpolitika a legérzékenyebb nemzeti területek

•

1954 meghiúsul az Európai Védelmi Közösség

89

Két világháború terheli az európai államok kapcsolatát

90

Az európai nacionalizmus erős sérelmi alapokon is nyugszik b. A Maastrichti Szerződést megelőző lépések az 1970-es években •

Európai Politikai Együttműködés részeként kialakul az European Political Cooperation (EPC) fóruma

91

•

Franciák

(Pompidou),

németek

(Brandt),

olaszok

(Mediterráneum),

britek

(nagyhatalmi érzés kompenzációja), kisebb tagállamok („felfújt békák”) •

A kibővülő Közösségben nehéz azonos érdekeket, félelmeket találni (dánok, ibériai államok, olaszok, osztrákok, finnek, svédek) c. Maastricht hatásai

•

Az EU egyik pillére (Common Foreign and Security Policy, CFSP)

•

A megerősített külpolitikai koordinációt jelent kormányközi szinten

•

Kulcskérdések: Mely tagállamokat érint a külügyi eset? Kiket tudnak megnyerni álláspontjuknak? Milyen nagyságrendet képviselnek az adott országok? Mekkora a közös cselekvés sikerének esélye?

•

Nbr-nak az USA és a NATO sokszor fontosabb, ENSZ BT állandó tag, volt gyarmatai felé fogékony

•

Franciaország: BT tag, volt gyarmati országok

•

Németország: Közép-Európában különlegesen érdekelt (jugoszláv konfliktus)

•

Görögország: a török konfliktus miatt önállóan külpolitizál

•

Az EPC-ben általában a tagállamok nem tudtak közös nevezőre jutni

•

Az USA, NATO, ENSZ bevonására volt szükség

•

A BT tagok önállóan gondolkodtak

•

3 sikerterület: •

ENSZ

•

EBEÉ

•

Harmadik államokba akkreditált külképviseletek közti együttműködés

d. A CFSP (Commonn Foreign and Safety Policy) eszközrendszere •

Egyeztetési mechanizmus: napi rendszerességű információáramlás, Politikai és Biztonsági Bizottság (Nizza)

•

Közös stratégiák: Amszterdam után átfogó keretek egyes térségek, országok irányában

•

Közös akciók: egyhangú tanácsi határozat, a tagállamokat kötelezi

•

Közös álláspontok: a tagállamok nemzeti politikáját ehhez kell igazítani (szankciók, embargók, emberi jogok)

•

Közös nyilatkozatok: Aktuális kérdésekről, nem jogszabályok, az Elnökség adja ki

•

Demarche-ok: Azonnali reagálások harmadik államhoz (trojka)

•

Az EU Tanácsa az egyeztető fórum, de az intézkedéseket állami szinten hajtják végre 92

•

Konstruktív tartózkodás intézménye

•

Kül- és biztonságpolitikai főképviselő (Javier Solana)

Javier Solana, az EU külügyminisztere tárgyalás közben e. A Nizzai Szerződés hatásai a külpolitikai intézményrendszerre •

•

Három bizottság kialakítása –

Politikai és Biztonsági Bizottság

–

Európai Unió Katonai Bizottsága

–

Európai Unió Katonai Törzse

A semleges államok és az atomhatalmak önállósága megmaradt

A közös védelmi politika helyzete •

NATO 1949

•

Koreai háború: A védelmi elképzelés kidolgozására Monnet-et kérték fel – szupranacionális elképzelés

•

Pleven francia miniszterelnök mutatta be az Európai Védelmi Közösség tervét (1950)

•

Közös főparancsnokság és főhatóság alá kellene helyezni a nyugat-európai fegyveres erőket és a hadiipart

•

A Francia Nemzetgyűlés többéves huzavona után azonban 1954. augusztus 30-án elutasította az – éppen francia javaslatra született – EVK Szerződést

93

•

1954 Nyugat-Európai Unió (WEU) •

Irak-Irán konfliktusa idején aknaszedő hajók küldése

•

1990 Öböl-háború haditengerészeti jelenlét

•

Jugoszláv válság - kudarc

•

1990-es évek: integrálni a WEU-t az EU-ba

•

1999 Helsinki: 2003-ig kell egy gyors reagálású 50-60 ezres európai haderő

•

Nizzában alakították ki az irányító testületeket

•

A NATO-val közösen kell kialakítani az együttműködést

A Nyugat Európai unió tagjai és a partnerországok

94

Felhasznált irodalom •

Bainbridge Timothy (szerk.): EU mindentudó, HVG, 2004

•

Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció, Osiris Kiadó, Budapest, 2001

•

Bernek Ágnes (szerk.): Az Európai Unió, Cartographia, 2003

•

Gáspár Tamás: Integrációelméletek és az EU fejlődése, in.: EU Working Papers 1998/1 szám

•

Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündöklése és bukása: Gazdasági változások és katonai konfliktusok 1500-2000, Budapest, 1992.

•

www.eu.int világhálós honlap adatai

95