Dr. KERZL VEZÉRTÖRZSORVOS, A K I R Á L Y ORVOSA
RriVflMinir
~ t '
l l V n V l l V V H
HELLER MÓR utódánál
% s
k
bőrdiszműáruk.
BUDAPEST, KÁROLY-KÖRUT 3. SZ.
Képes á r j e g y z é k bérmentve.
=
Képes á r j e g y z é k
bírmentve.
A NŐI SZÉPSÉG
=
nem annyira az arczvonások szépségében, mint inkább a test formáinak arányosságában rejlik. Hogy teljesen kifejlődött keblet, kerek körvonalakat, bemélyedések és kiálló csontok nélküli telt vállakat kapjunk, a hölgyek és fiatal leányok tegyenek néhány hétig kísérletet a RATIE-FÉLE PILULES ORIENTALES-EL. E pirulák nem rontják meg a gyomrot és az egészséget és nagyon erősítő hatásúak, mint azt számtalan elismerő levél és orvosi bizonyítvány is igazolja. Egy doboz használati utasítással együtt 6 kor. 45 fill. előre beküldése mellett bérmentesen szállíttatik. Utánvéttel 6 kor. 75 fill. Czim: Török József gyógyszertára, Budapest, VI., Király-u. 12.
DIANA ARCZKREM DIANA SZAPPAN szépitők és bőrápolók, nélkülözhetetlen czikkek a
szeplők és pattanások =
eltávolításánál,
=
Ára 75—75 krajczár. Egyedüli készítő :
ERÉNYI BÉLA gy
DIANA
+
gyógyszertára,
B U D A P E S T , K Á R O L Y - K Ö R U T 5. SZ.
Postai m e g r e n d e l é s e k naponta e s z k ö z ö l t e t n e k vét mellett.
utén-
-Í-Vy
leggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle
=====
T
f
i
r
m
á
n
i
l
i
l f C Q P N Í U Í 7
az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
1907.
XYI1L évfolyam.
A H E T
HESJELEN MINDEK VASÁRNAP. Előfizetési
feltételek:
Egész évre ... ._ kor. 20.— féiévre •Negyedévre ...
»
10.—
»
5.—
45,922. szám. Szerkesztőség' és kiadóhivatal l'.l . BUDAPEST,'-'. VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz.
POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S
Egyes szám ára 40 fillér.
JÓZSEF.
T e l e f o n s z á m : 61—38. Hirdetések felvétele ugyanott.
Budapest, november hó 10. Krónika.
Jussuf. J u s s u f h o z , a költőhöz, hogy n y o m á b a ' A z évek sorja mind hosszabbra nőtt,
Politika.
Elvándorolt egy régi tanítványa
— nov. S.
. K ö s z ö n t e n i és ünnepelni őt. . S hogy üdvözölték egymást, igyen s z ó l a : „ A z i f j ú k o r n a k , rózsás idején • Egy dalt h o z é k . —
De sok év. telt azóta,
Most már az est f u v a l m a leng felém. Dalt nem hozok m a . . . v é g e lett a nyárnak, A r a n y f é n y é v e l m e s s z e elhaladt És ő s z jöttén a dalok tova szállnak, E l m e n n e k , mint a vándor madarak. T u d o m ; a múló é v e k -szárnycsapását A h ú r megérzi és a láng kihal, Azért j ö v é k , h o g y elborítsam hárfád A z ősz halvány, c s e n d e s virágival. Milyen volt h a n g j a ! N e m h i s z e m , hogy e m b e r Sok olyan hárfahangot hallana, Tudott ugy zúgni, m é l y e n , mint a tenger, Csattogni, mint a rózsák madara. Azért j ö v é k , hogy e g y s z e r végre halljam S ha tompa lett is, újra halljam itt." — J u s s u f csak hallgat, végre k e z e halkan Megpenditi a hárfa húrjait. És amint nő' és hullámzik az ének, A v e n d é g ámult k e d v e e g y r e nő, „ Ü d v , J u s s u f ibn Ali, üdv te néked, Megállt feletted a tünő i d ő ! Im, elvetem a halvány őszi ágat, H á r f á d r a . b ú s f ü z é r b e nem
fonom;
Shiras rózsái, nyilt granátvirágok Illők reája ú g y , mint e g y k o r o n . S a dalod sasmadár, mely, hogy köszöntse, A naphoz szárnyal, fényes légen át, C s a k az e n y é m lett bágyadt mint a fecske, Mit légi útján kora fagy talált. . K o s z o r ú d zöld babér, mint e g y k o r éppen, C s a k az e n y é m lett őszi, hervatag.
.
—
K ö s z ö n t e l e k , ó J u s s u f , és ugy érzem T e vagy az ifjú s én vagyok az a g g . "
Szalay Fruziria.
N e m egészen világos, hogy kiegyezésről van-e szó v a g y . nemzetiségi harczról, mikor az egész m a g y a r politika leütni szeretné a horvátokat. U g y lehet, hogy csakugyan a kiegyezés sorsa n y u g t a l a n í t j a a - k o r m á n y t , noha az sem egészen bizonyos, hogy Ausztriában simábban mennek-e a dolgok, de sok jel arra vall, hogy a nemzetiségek a maguk külön hatalmi politikájukat tolják immár előtérbe s minden egyéb csak eszköz v a g y terrénum számukra. A t a k t i k a pedig : a külföldnek rendezendő spektákulumok. Björnson kitűnő szolgálatokat tett nekik, nemkülönben a csernovai véres eset is megérte nekik- tizenkét h a l o t t j u k a t . A legfényesebb szolgálatot azonban a fékezhetetlen temperamentumu h o n a t y á k teszik nekik, mikor minduntalan lecsepülik, összegazemberezik, ledisznózzák őket, mindig kimondottan. azért, mert nemzetiségiek. H á t legyünk egy kicsit elfogulatlanok' s képzeljük bele magunkat egy angol v a g y franczia újságolvasó helyzetébe : ez egyfelől azt hallja, hogy alávaló rágalom, mintha a nemzetiségieket üldöznők, elnyomnók, másfelől pedig olvassa a m a g y a r parlamentben elhangzó magyar hazafias közbeszólások a t , — mi véleménye keletkezik annak az elfogulatlan idegennek arról, hogy ki mond igazat ? A horvát, ha k i n y i t j a a száját, gazember, a tótot, ha témplomot • akar szentelni, lelövik, a románt kipofozzák a képviselőházból, aztán nem akad g a z d á j a a pofonoknak. V a l l j u k be, ezek kitűnő adatok a tendencziózus.gruppirozáshoz s a külföldinek nem kell rosszmájúnak lennie, csak , a csoportositónak. , H o g y pedig a külföldnek vélekedése nekünk nem közömbös, azt legjobban onnan l á t h a t j u k , hogy rágal• m a z ó i n k n a k . sem közömbös. Nemzetiségi 'elnyomásuk v á d j á v a l szemben'a szuronyok erdeje s a. gyilkos-ágyuk p a r k j a tehet csak közömbössé. Németország egy cseppet sem b á n j a , - h o g y a lengyelek t e l e j a j g a t j á k a világot. A k i n e k nem tetszik, tegyen róla-. .Ott a pénz és ott a hadsereg, ezzel a kettővel .lehet argumentálni. De r nekünk ? S e . p é n z ü n k , se ágyunk.. S m-i meg a k a r j u k magyarázni az idegennek, hogy Ausztria'jogosulatlanul n y o m bennünket, mivel erősebb- s Horvátország paezkázik velünk, mivel gyengébb. Z a v a r o s . kép, v a l l j u k be : az ellenkezőjét az idegen könnyebben érti meg,
746, s annak v a n nyert ügye, akinek a mondandóját könnyebben lehet megérteni. Sajátságos, hogy a világos igazságok abszolúte nem számítanak a m a g y a r politikában. • Mellőzésüknél f o g v a a koaliczió kormányostul a legelhibázottabb taktikában nyugszik meg mostani akcziójukban a horv á t o k ellen. A horvátok obstruálnak — csöndesen v a g y hangosan : az mindegy. S az összes faktorok a horvátokra teszik a hangsúlyt s nem az obstrukczióra. A z urak kinosan hangsúlyozzák, hogy ne bántsuk a házszabál y o k a t , csak a h o r v á t o k a t , ne érintsük az obstrukcziót, mert mi is obstruáltunk, csak az ellenünk való obstrukcziótól üssük el a horvátokat. S Wekerle is abban találja a m e g n y u g t a t ó elemet, hogy olyan rendszabályok foganatosításáról beszél, melyek a nemzeti álláspontu szólásszabadságot abszolúte nem érintik. A tendencziát értjük, hazafiasságát tiszteljük. D e megint egy súlyos adatot szolgáltattunk ellenségeinknek; melyet még csak le sem tagadhatunk : ime, ilyen a jogegyenlőség Magyarországon ; ami a m a g y a roknak szabad, nekünk tilos. A házszabályok a m a g y a roknak szólásszabadságot biztosítanak ; reánk szájkosarat raknak. U g y a n a z z a l a mandátummal, ugyanabban a törvényhozásban, egyazon törvényes rendelkezések mellett a hatalom a jogok gyakorlásában különbséget tesz m a g y a r és nem m a g y a r között. H á t lehet-e akkor jogegyenlőségről beszélni, s ha igen, hát ér valamit az ilyen jogegyenlőség ? V a l l j u k - be őszintén, a konzekvencziához v a l ó ragaszkodás, a röstelkedés az álláspontváltoztatás miatt a legnagyobb könnyelműségekre viszi a koalicziót. H á t igen, az obstrukcziót védték, mivel obstruálni akartak s most jó volna, ha nem lehetne obstruálni mivel most- ellenfeleiknek jó az. Hát aztán? Mikor volt a politika más, és ki áldozta f ö l a maga politikai érdekeit az ú g y n e v e z e t t igazságoknak ? Még mindig és mindenben a politika csak a neki hasznos igazságok' kai élt s "még egy államférfiú sem ítélte magát halálra azért, mert az ellenfelének igaza volt. Amilyen termé' szetes- volt akkor, hogy ők nem engedték szigorítani a házszabályokat, épp oly term'észetés most,, hogy szigorítani a k a r j á k . A k i v á r a t ostromol, az tönkrelövöldözi falait s a k a d á l y n a k érzi, ha a falak ellentállnak. De ha övé lett a- vár, a k k o r még erősebbé, még ellentállóbbá iparkodik tenni azt a falat, mely annyi b a j t okozott neki, és senki sem fogja a vezért inkonzekvensnek mondani, amiért épiti azt a falat, melyet le akart rombolni. Házszabályszigoritás, klotür v a g y mi minden egyéb minden többség részéről jogosult és természetes és senki jogérzetébe nem ütközik. A z obstrukcziót lehe" tetlenné tenni általában, — ezt mindenki természetes' nek, találja és semmi atroczitást sem látunk benne, ha egyúttal a nemzetiségi obstrukcziót is lehetetlenné teszik. I g a z , jöhet még olyan idő, amikor minden szigorított paragrafus ellenük fordulhat. D e hát azzal az ' i d ő v e l együtt' eljöhet az az erő is, mely megcsinálja, magának azt a szigorított paragrafust, há még nincs
meg. A házszabályreviziót a rendszerváltozásra "való tekintet nem teszi hatályon kivül, sőt ellenkezőleg. Egészen bizonyos, hogy a koalicziós rendszer után semmiféle kormány nem boldogulhat a revízió nélkül, ennélfogva a mostani kormánypárt, ha maga nem csinálja meg, éppen csak a mostani ellenzéknek könnyíti a dolgát, de önmagának nem arra az esetre, ha ismét obstruálni akarna v a g y kényszerülne. Végzetes tévedés tehát, hogy mégis belemennek olyan kétértelmű t a k t i k á b a , amilyen a megszorításoknak tisztán a nemzetiségiek ellen való kiélesitése. A z elnyomásnak,- igaztalanságnak adatait szolgált a t j á k minden kényszérüség és haszon nélkül. Hiszen olyan egyszerű volna az obstrukcziót kiirtani s nem nézni azt, hogy most h o r v á t obstrukczió van. B á t r a n rá lehet húzni a vizes .lepedőt a magyar obstrukczióra is, hiszen iiyen mostanában nincs és nem is lehet. A szólásszabadság mellett ott v a n a többségi m u n k a szabadság is, melyet biztosítani kell. H á t miért ne biztosítanák, mikor - v a n hozzá erő és akarat ? V a g y akkor u g y a n a z t csinálnák, amiért Tiszát m e g b u k t a t t á k ? A z is baj ? Mindenesetre a két-egy revizió között .meglenne az a lényeges különbség, hogy a Tiszáé nem sikerült, az övék pedig Uistfosan. sikerülne. —x.
Ebéd után. . Irta : C H O L N . O K Y
VIKTOR.
(Nagyon előkelő szálló üveg fedelű étkezője. Déli#án négy óra, az ebéd ideje már elmúlt, az uzsonnáé még nincs itt, az egész nagy átriumszerü, pálmától, szőnyegtől, hófehér teritéktől gazdag csarnokban egyetlen egy vendég ül: DÉNES. Negyvenöt esztendős, szomoruszemü ember. A bajusza még dohányszínű, de a gyér, finom Henry quatre-ját megszállta már a dér, amely fellopózkodott a halántéka mellé is és ezüstzöld sugarakkal, gyérben simul a füle fölé. A kezét, ha nem reszketne és nem nyughatatlankodna folyton apró babrálással, talán Canova faragta volna, a szája piros, lióditó gyermekszáj, nemes hajlású orrán gondolatfinomsággal dereng a bronznak nem a szine, csak az Ígérete. A ruhája készen vásárolt, gyűrődött szövet, a nadrágja' térdes, a lábán pejczipö : husz forintos gummitalpu amerikai remek. A gallérja csak egy kicsinyt rojtos, alig hogy észrevenni, a harmincz krajezáros fehér piké nyakkendője brummeli tökéletességgel van ' I.a Valliére-re kötve. Finom, diszkrét aranyláncz, rajta ötforintos oxidóra. A vajszínű, bágyadtvirágos tapéták-mellett két pinczér unatkozik.) DÉNES (nagyőri csendes, nyugodt hangon) : Jani fiam, adjál csak egy pisztoly magyarádit. JANI : Igenis.1 A kávét nem parancsolja még a nagyságos ur ? • DÉNES : Még nem kérem. Majd szólok. Czigarettet adhattok. JANI : . Igenis, nagyságos ur. (A pmc,zcr-tréning legfinomabb hangján, nem kiáltva, csak édesítve) : Mózes, ezigarett bal kettő, vastag Dimitrino,
747 '....' (Mózes viszi a czigar eltet, Dénes rágyújt és belebámul a füstbe.1 A szemén •látszik, hogy sokkal messzebb néz, mint amennyire lát. A terem oldalajtaja kinyilik és belép rajta ENDRE. Frakkban van és meglátszik rajta, hogy pezsgőt ivott. Orvos, országgyűlési képviselő és meg van győződve mindkét foglalkozásának komolyságáról, ámbár nagyon intelligens, mindent becsületesen megértő ember. Körültekint és egyszerre rábukkanik Dénesre.) ENDRE : Dénes ! Szervusz, te itt-vagy ? Te látható vagy ? DÉNES (a czigar ettek közt babráló amint
jeltekint)
keze rándul
egyet>
: Endre, te vagy -az ? Frakkban ?
ENDRE (leül) : A vándorgyűlésünk bankettjéről jövök . . . Egy feketekávét adjon . . . Azt hiszem, tulajdonképpen nem is természetvizsgálók vagyunk, hanem antialkoholisták . . . 'DÉNES: Ugyan ? ENDRE : Igen. Legalább olyan pusztitást vittünk véghez a szeszes italokban, hogy-talán már a tót-napszámosoknak sem maradt mit inni. E z a gyakorlati antialkoholizmus. DÉNES: Hm. (Iszik. Janihoz) : Adjál csak fiam 'még egy poharat. ENDRE : Én nem iszom. A világért sem iszom ! Tudod, hogy egyáltalán nem szoktam, most meg éppen csak azért jöttem ide, hogy feketét igyak. Itt kapni a városban a legjobb feketét. DÉNES : Meg a legjobb magyarádit. Sőt az' Aubertinjük is igazi. Olyan ez a hely ebben a hamisságoktól hemzsegő városban, niint az ainszefrai oázis a' Szaharában. Délután megtalálod benne- a nyugalmat, este a majmokat. ENDRE (elmosolyodik). Majmokat? Utriusque generis. DÉNES : Igen, mindkét nembelieket. Ámbár mióta a nők nem hosszú szoknyát hordanak, azóta határozottan elveszítették egy hasonlatosságukat. a majmokhoz.
latlan lélekből spirituózus hatásra mindig. jelentkező hármas-ént. " ' ENDREYiszsza a kávéját, nevet) : Ez szépen volt mondva; de szeretném, ha megmagyaráznád. DÉNES : A magyarázat rövid és még csak veleje sincs, Mint orvos diagnosztizálod, hogy borhatás alatt beszélek, mint képviselő irigyled tőlem, hogy ilyen nagy készségem van a szamárság-rakétákra, mint becsípett ember pedig egész komolyan szánsz és azt gondolod magadban : »Ez a szegén}' Dénes megint be van csipve«. (Tölt neki.) Igyál," öcsém, ebből a magyarádiból, majd' meglátod, hogy visszakapod ; ' tőle a jobbik .eszedet. ENDRE (eltolja maga elöl a poharat) : Dehogy iszom. A kávé" kissé segített, kezdek kijózanodni. DÉNES (iszik) : Azért vagy olyan; fád, mint egy kanál szóda bikarbóna, • vagy mint egy Musset-féle proverbe. •Ez a szegény Musset egészen tűrhető verseket irt, amikor részeg volt, de amikor felkötötte a józanság gatyáját, hogy no, most ő egy felvonás erejéig higgadt lesz, akkor a világ legpitoyableabb vígjátékait irta meg. ENDRE : Honnan tudod, hogy Musset józan volt, mikor a proverbe-j eit irta ? ' DÉNES : Ez intuiczió. Különben nem is' az. Logika. Ilyen ostobaságokat csak józan fejjel lehet irni. Az élet igazi nagy. bölcseségeit a vagy igy vagy amúgy mámoros ágyak szülik. Mohamed például, amjjcor megtiltotta a borivást... ENDRE (közbevág) : Bölcs intézkedés ! ••-'•' DÉNES (folytatva) :. . . biztosan holtrészeg volt-. .Nem próféta az, édes barátom, aki vizet nem prédikál és bort nem iszik.' (Kortyant.)
ENDRE : A bor, a bor ! Mindig csak a. bor ! Azt tudod védelmezni, azt tudod dicsérni, pedig az volt a megölő betűd. Az vágta ketté a karrieredet, az tett emberkerülővé . . . DÉNES (elmosolyodik): Hallod-e, te Endre, te olyan ENDRE : _ Ez felfogás dolga. Nekem tetszett a hosszú ügyetlen vagy, mint egy teáskanna. szoknya. DÉNES : Felfogás dolga ? (Iszik.) Igen, a szoknya felfogásáé. Ő barátom, geniálisan szemérmes megoldás volt az : hosszura szabatták a szoknyájukat, hogy rövidre foghassák. . . .ENDRE : Hágyd el áz asszonyokat is, vén mizogén és hagyd el a hasonlatodat is. Már nincs hurczos szoknya és nincs állatkert. Letűnt nagyság mind a kettő. DÉNES : Azért merek mind a kettőről beszélni. Csak bolondok és ujságirók sértenek olyan királyt, amelyik még meleg. A királyokat és a divatokat előbb - át kell adni a történelemnek, akkor meg lehet róluk mondani az igazat. ENDRE (azzal a gyanakvó pillantással néz rá, amelylyel a félig becsípett ember konstatálja a nála józanabbról, hogy az is már ivott) : Te Dénes ? . . . Hányadik az a magyarádi ? DÉNES : Most félelhetnék neked Petőfivel, de nem •teszem, mert inkább vagyok eredeti vakandturás, mint utánzott Csimborasszó. (Endre karjára teszi a kezét nagyon csendes mozdulattal.) Azt hiszed, hogy a bor megzavart, azért beszélek igy. Nem cselekedte. Ellenben benned az a pezsgő, amit nem mégittál, mert ti inni nem tudtok, hanem magadba öntöttéi, talpraállitotta az alkoholban tapaszta-
2
ENDRE : • M i ?
DÉNES : Mindig akkor lottyanik ki belőled a tartalom, amikor még nem vagy ott a csésze fölött. Én- most éppen azon a ponton voltam, hogy bebizonyítsam neked, hogy a borivás milyén káros dolog. ENDRE : No lásd, magad is beismered . . . DÉNES : Igen. Beismerem, hogy az ital, amit. magunkba csöpögtetünk, abból a porból, amiből az Isten teremtett bennünket, sarat csinál. Es azt is beismerem, hogy csak a disznónak van joga ahhoz, hogy belehemperedjék a sárba és ott röfögje: >>A tisztának minden tiszta«.: Aláírom az uj kerekfej üeknek, a neopuri tán oknak, a józanságtól megkótyagosodottaknak minden argumentumát, ami á bor ellen szól. Megtámadja a gyomrot, a májat, az idegeket, a tüdőt, az agyvelőt. Sőt többet tesz, mert igazad van, a valódi borivó ember magánossá,' emberkerülővé válik és olyan paradox érzések támadnak benne, amelyeknek a külső megnyilvánulását aztán ti züllöttségnek nevezitek^ ENDRE : Igazad van, kopott a ruhád, rojtos a gallérod. DÉNES ' (kinyújtja a lábát) :• De busz forintos czipőt hordok. ENDRE : Valahol a Tóbiás-utczában lakol, odúban. •
748, .
. DÉNES (iszik)
: De foglyot eszem ésDimitrinót szívok rá.
ENDRE: Szóval valamiképpen olyan vagy, mint az az ember volna, aki' az óráját ugy hordaná a zsebében, hogy az üveges lapja legyen, kifelé. . ' DÉNES : Igaz. Impráktikűs és rendetlen. De miért szabjam magamat az emberi rendhez, mikor kozmikus rendeket láthatok és csillagokkal társalkodhatom ? (Besötétedik, a beszélgetők asztala jelelt kigyúlod egy nagyon diszkrét, opálfényű láng, távolabb egyetlen Ívlámpa, amely fehér fényt hint Dénes arczára.) Lásd, édes barátom, egyetlen. szenvedély van, amely nem lealáz, hanem felemel. És ez az ivás. A kártya kapzsi állattá tesz, a szerelem . . . ÉNDRÉ: Nos', a szerelem? DÉNES : Ejh, édes barátom, a szerelem olyan ostoba dolog, hogy ókos ember csak csinálja, de nem beszél róla. Ezt a középkorban még lóvagiásságnak hivták, most sókkal gyakorlatibb neve van : diszkréczió. Mondom, minden szenvedély lealáz és á testi embert szolgálja benned. De a bor, az fölemel, lelkedet hatványozza meg, a gondolataidat szaporítja és lehozza a földi sötétségekbe" az égi fényt. ENDRE : Lopott fény az, Dénes ! DÉNES : Ha Prometheusz volnék, azt felelném, hogy fényt még lopni is szabad. (Iszik.)'ö, hidd el nekem, Endre, hogy a bor mennyei harmatcseppje az üdvösségnek, a szőlő nemes vére, amely akkor' csurog legédesebben, amikor a fürt szive, a bogyó megreped. Csodálatos uj világot nyit és ha emberkerülővé tesz, azért teszi, mert pogány istenekkel társaloghatsz. • ENDRE. (gyanakodva, tétován néz rá) : Adjál egy pohár bort. De azért tudom ám, hogy most hazudtál! DÉNES (isznak) : Hát persze hogy hazudtam. Hiszen az igazságról akarlak meggyőzni. Láttál te már igazságot, amely diadalmaskodott anélkül, hogy hazudtak volna az érdekében ? Egyébiránt, ha nem tetszik éz a téma, beszéljünk másról. ENDRE : Igen, másról, de miről. DÉNES (be van már kissé csípve) : Nem bánom én, akármiről; ha a világ végéről is. ENDRE: A világ végét megírta már Petőfi is, Flammarion is. DÉNES : És az egyik egy daczos férfit, a másik pedig egy limonádéizü . szerelmes' párt tett meg utolsó embernek. Pedig tudod, ki lesz az utolsó ember ? ENDRE: Nos? " DÉNES : E g y
vénasszony.
ENDRE : H a h a h a !
(Isznak.)
. DÉNES : No igen. Nézd csak meg a statisztikai füzeteket •és meg fogod látni, hogy a vénasszonyok élnek tul mindent és mindenkit. A világot is egy vénasszony fogja túlélni. ENDRE : Te Dénes, te most már nagyon is . . . hogyan is mondtad ?. . . kozmikusán beszélsz. Nem jó volna hazaménnünk ? .; DÉNES: Igazad van. Mára elég bolondot beszéltem össze. Nem zavarom többé a fejedet és befogom a szájamat. Nem jártatom tovább, mert tudom, hogy nem az az óra téveszt jneg, amelyik áll, hanem amelyik rosszul jár. Jani, fizetek. (Csöndes, döczögő, de egy cseppet sem tántorodó, lépéssel indul 'meg, Endre némán ballag, mellette.) ' ;
DÉNES (kint áz ulczán) .-.No, Isten veled. Most már kissé barátságosabb előttem a világ. Amig nem ihatom egy kis bórt, mindig olyan fene módon csüggedtnek érzem magamat". Tudod, valahogy ugy, mintha kis betűvel volna irva a nevem . . . Isten veled. ' • ENDRE : Isten veled.
A király orvosa. Októbernek csalókán verőfényes napjaiban s őszi, hideg párázattal alattomos éjszakáin két ország népe aggódott, virrasztott és szorongó szivvel v á r t a a híreket, .amelyek Schönbrunnból jöttek. A király volt beteg. A z aggkorára is délczeg daliát, a rugalmasságnak és férfiúi erőnek valóban majesztétikus megtestesülését, akinek tekintete elől még a leggonoszabb ellenség, a betegség is mindig meghátrált, alattomos, orv kór lepte meg és szobájához lánczolta. E s mig m i n d n y á j a n , népmilliók reszkettünk és a g g ó d v a v á r t u k a táviratokat, azalatt a beteg karosszékénél egyetlen egy ember állt őrt. A z az ember, akinek azokban az aggodalmas napokban a l e g n a g y o b b . felelősség minden terhe n y o m t a a v á l l á t , akinek a tudományán, fájxisztalatán, • genialitásán f ü g g ö t t k é t monarchia sorsa : K e r z l doktor, a király orvosa. Ört állt nyugodtan és higgadtan. N y u g o d t a n , mint a k a t o n a és higgadtan, mint az orvos ; pedig hűséges szive talán neki remegett legjobban, neki, aki a felség legbizalmasabb környezetéből való s akit a közvetetlenség teljes erejével hóditott meg az a varázs, amely Ferencz József egyéniségéből kisugárzik. H u s z év óta, a n a g y e m l é k ű Wiederhofer tanár elhunyta óta üdvari orvosa a felségnek K e r z l doktor vezértörzsorvos és udvari tanácsos. Csak az arczképére kell ránéznünk, hogy meggyőződjünk : ez a férfiú valóban a király orvosának volt. predesztinálva. O t t v a n ezen a képen a katona délczegsége mellett az u d v a r i ember tökéletes elegáncziája, derűs, n y u g o d t homloka, a t u d ó s i / f ü r k é s z ő nézésű szemében ott v a n az orvoslélek búvárló, ' mély tekintete. É s csakugyan, ez a négyes k v a l i t á s tökéletes harmóniában egyesül K e r z l egész egyéniségében. A király orvosának született ő. A m i ó t a t u d o m á n y a és szinte páratlan orvosi tapasztalata reá fordította a felség figyelmét, husz esztendő óta, K e r z l doktor állandóan őrt áll a király személye mellett és minden tudását, minden tapasztalatát csak arra forditotta, hogy a királynak gondjaira bizott szervezetét tökéletesen megismerje, organizmusa minden részecskéjének működését állandó harmóniában tartsa és a testi és lelki- egyensúlyt szakadatlanul biztosítsa a felség számára. A király orvosa nem gondoz mást, csak a királyt. Tapasztalatainak, megfigyelésének és éberségének minden fegyvere, mint legelső és legbensőbb testőrség, a korona felkent személye körül áll őrt. K e r z l doktor az az orvos, akinek csak egy pácziense van. De a tudom á n y folyton halad, megismeréseink, különösen az
749, orvosi mesterségben, folyton szélesednek, fegyverzetünk a betegségekkel szemben .folyton- szaporodik és kinek kellene-folyton áu fait lenni minden legújabbal, kinek kellene beraktározni t u d o m á n y a tárházába a haladás minden uj igazságait, ha a király orvosának nem ? Á degeneráltak. K e r z l doktor a nagy buvárlók, a -természet" tudósainak nov. •nehéz életét éli. Mindennapos látogatója a kórházaknak, Á z európai demokráczia nagyon el v a n foglalva klinikáknak, -a -laboratóriumokban együtt ügyeli a • ö n m a g á v a l : csak a tömegekről gondoskodik s elkísérletezőkkel a .legújabb kísérletek eredményeit és felejtkezik a kivételekről. S ezért szimpátikusabb esténkint, amikor udvari_ tisztje pihenést enged neki, nekünk ma az az antik demokráczia, melynek szimaz a pihenése, hogy olvassa, tanulmányozza a z o k a t bóluma a Tajgetosz. E z az antik demokráczia nem-sziaz uj igazságokat-, amelyeket már k ö n y v b e t u d o t t matolta az újszülöttnél, hogy miféle társadalmi rétegleszűrni a tudomány. É s a dolog természete szerint ből sarjadzott ki. A nyomorék, életképtelen g y e r m e k e k érdekli tudományának minden ága, nem merülhet bele közt ném tett kivételeket : kiirtotta valamennyit, egyetlen szakma tanulmányozásába, mert a király akár plebejus, akár patriczius volt az apja. A z u j a b b egész szerv°ezetét őrzi. korok demokrácziája már protegál és disztingvál. A z élethez való jogot csak a plebejusnak a d j a meg és A mai orvostudomány egyik legnagyobb megirgalmatlanul kivégzi azt, aki elég szerencsétlen, h o g y ismérése és -legszebb diádala a prevenczió. A z az elv, testében és lelkében -nem olyan betegség bérelt lakást, hogy nemcsak a betegségek leküzdésére kell gondolnunk, hanem főképpen arra, hogy az egészséges szerve-- amely.csak a nagy tömegeket pusztítja. E b b e n a k e g y e t lenségben az egyetlen szimpátikus vonás lenne, ha zetet betegség ne támadhassa meg. Ennek a tudocsakugyan k i ' is végezné ezeket a kivételeket. De a m á n y n a k virtuóza K e r z l doktor : a király husz év óta demokráczia csak halálra itéli őket a maga hírhedt nem volt beteg. Minden kis affektust, minden változást, 175-ik paragrafusával, azonban az ítélet v é g r e h a j t á s á t minden támadást távol tudott tőle tartani hűséges qrvosa. a k u t y á k r a bizza. N e m végzi ki a delikvenst, de odaÉ s a minap, hogy áz október alattomos párázata löki az útszéli ebeknek, hogy azok rágják le csontjáról belopózkodott még a tudomány minden fegyverével őrzött- csarnokokba is, K e r z l doktor a katona gyorsa-" a hust. I g y kellett elpusztulni Wilde Oszkárnak és u g y a n ilyen reczipe szerint pusztulnak el a társadalom más ságával és az orvos biztosságával csapott le rá és megdegeneráltjai. T ü d ő b a j b a n , trachomában elélhetünk, v í v t a vele diadalmas csatáját. Hála a király csodás amig csak birjuk, de kivégeznek, ha degenerálódtunk. szervezetének és hála K e r z l doktor t u d o m á n y á n a k ,
Krónika II.
hamar elmúlták az aggodalmas perczek és Schönbrunnba visszatért a régi rend, á régi nyugalom. Jól őrzik a királyt, népeinek szeretete az első és legfőbb őre. De a legbensőbb, legbizalmasabb és legközvetetlenebb őrtálló az ősz fejjel sem roskadozó dalia 'mellett K e r z l doktor, a király orvosa. • ** *
Pesti éjszakában. A m e r r e én jártam, bent az é j s z a k á b a n V a l a h a Vérpiros r ó z s á k a t c s o d á l t a m , Ú g y nyíltak az utczán, kaczagtak, n e v e t t e k , S z i v e m h e z s i m u l t a k , csókoltak, s z e r e t t e k . M á m o r o s tüzektől r a g y o g ó szép esték, Forró illatok a . l e l k e m e t keresték-, Káprázatos színek-és esengő vágyak, B á r s o n y o s rózsái e g y vad i f j ú s á g n a k . T e g n a p is ott jártam, s j ö t t e k ' ó r a h o s s z á t Á l o m t a l a n á l m o k é s h i d e g halottak, A m e r r e az é j j e l utamat befösté, Szivem- r ó z s a k e r t j e k i p u s z t u l t ö r ö k k é ! És ahol a l e l k e m ábrándjait szőtte, Sötéten s z ü r k ü l t a tüzek t e m e t ő j e É s k ö n y t e l e n s z i v e m annyi k ö n y e t Ti ismerős utczák: süppedő
ontott...
sírhantok.
Vidor Marczi-,
Hol a logika ebben a protegálásban ? A gümőkórosáknak kórházakat építünk, de börtönbe v a g y pellengérre j u t t a t j u k az' elfajultakat. Á l d o z a t o k k a l hosszabbítjuk meg azok életét,, akik a középszerűségből nem t u d t a k kiemelkedni. J a j g a t u n k azok pusztulásán, akik az emberiségre n é z v e . csak egy számbeli adatot jelentenek s akiknek élete nem h a j t -több haszno.t a társadalomnak, mint akármelyik igavonó állat. E z a demokráczia álszenteskedése. É s ez az álszenteskedés hirdeti vezető elvül, hogy csak az üres tömeghez tartozni : tisztesség, de kivételnek lenni : bün és g y a l á z a t . A demokratikus szellem az a bibliabeli isten, aki hetediziglen bünteti, ha kiemelkedünk a nagy szürkeségből, de jótékonyan gondoskodik, ha tehetetlenségünk u g y odalánczol a tömeghez, hogy attól elszakadni nem tudunk. É s ennek a demokratikus szellemnek a szégyene "az a két pör, mely mostanában a németek császárVárosában folyik a 175-ik paragrafus körül. A tömeg örömrivalgva lebzsel a bíróság k a p u j a előtt s czigánykereket h á n y a boldogságtól, hogy beteg emberek családi életét kiteregetik a nyilvánosság piaczán. Mohón s z í v j a magába a romlott levegőt, mely szánalomraméltó betegek testéből és Telkéből szerteárad. N e m betegebbek ők, mint akármelyik tüdőbajos polgártárs, nem veszedelmesebbek, mint akármelyik trachomás elvtárs. N e m is fertőzők, tehát még védekezni se kell miattuk, mint ahogyan védekeznünk kell a.
750, gümőkórosak, leprások és trachomásak ellen. S z ó v a l : a betegségüknek nincs demokratikus ize és szaga. Minden b a j u k , hogy a fejlődés éppen u g y megviselte őket, mint ahogyan a fejlődő társadalmi rend megviselte az alsóbb . néprétegeket: A. gyár, a műhely, a • nagyvárosi levegő megrontotta a munkás tüdejét, a fejlettebb szellemi élet pedig megrontotta a felsőbb rétegek idegzetét. A z egyiknek a testébe, a másiknak a lelkébe szállt a magasabb kultura mikrobja. S a kivételeket mégis lebunkózzák, mint a m'egkergült birkán kat. É s lebunkózza u g y a n a z a demokráczia, mely a maga betegeinek társadalmi intézményeket követel, hogy. azok életét meghosszabbítsa. A z a demokrata tömeg, mely minduntalan a társadalom szánalmára appellál s a mások jótékonyságát h i v j a segitségül, nem tud mások iránt igazságos lenni s nem t u d j a a kivételekkel szemben az igazságnak azt a mértékét alkalmazni, melyet a maga számára lépten-nyomon igényel. Minden kórházat lefoglal magának s nincs benne a k k o r a önzetlenség, hogy a szexuális aberráczió betegeinek egy fülkécskét átengedne az ezer és ezer ispotályban, ö n m a g á t mint a társadalom áldozatát m u t o g a t j a s ami javarészben a s a j á t gyöngeségének, tehetetlenségének a következménye, a társadalom lelkiismeretéhez keni, de annak számára nincs egyetlen mentő szava, aki a természet elhibázott teremtése; A társadalomnak lehetnek bűnei; de nincs a természetnek. E z a demokratikus tömeg kriminalisztikájának alapvető gondolata. N e m előjogokról, kivételeket megillető prerogativákról, csak a demokratikus szellem igaz érvényesüléséről v a n szó. S ez a szellem követeli, 'hogy ne csak tüdőbajban, trachomában lehessünk betegek — büntetlenül. Ne csak a tüdőcsucshurutot legyen szabad büntetlenül »gyakorolni«, mint valami hatóságilag engedélyezett iparágat, de minden betegnek legyen egy^ forma joga a kórházra. S mig az egyiknek k i j á r a gondos ápolás, addig a másiknak ne jusson osztályrészéül a börtön és pellengér. A demokráczián k i v ü l az emberiség érdeke is ezt követeli. Mert a botrányok k r ó n i k á j a igazolja, hogy a szexuális aberrácziók áldozatai között kiváló szellemek - is voltak. S a társadalom érdeke', .hogy akik hasznos tagjai lehetnek t o v á b b r a is, azokat a kipellengéfezéssel ne t e g y ü k további m u n k á j u k b a n lehetetlenné. É s végül : a kiváló szellemek, a kevesek annyit tettek a demokrácziáért, tehát az átlagemberek üdvösségéért, hogy a demokráczia csupa hálából is megkegyelmezhetne nekik. D e a demokráczia nem tud előkelő lenni. H a mindent elnéz, azt nem t u d j a megbocsátani, hogy a születéséhez és élete fen tartásához .előkelő ősökre és örökhagyókra v o l t szüksége. S hogy .ne kelljen hálásnak lennie, kivégezteti az édes apját. Lynkeusz.
A z önszeretet ügyesebb a legügyesebb embernél.
* A f é r f i a k n e m m i n d i g hősiességből b á t r a k ; a z a s s z o n y o k legtöbbször csak szükségből, erényesek.
A kicsike. —
F a n t a s z t i k u s
e l b e s z é l é s . —
I r t a : D O S T O J E W S K I F. M.
(5)
Tessék csak nevetni izgatottságomon ; senkisem fogja megérteni, hogy miért lettem egyszerre oly izgatott. Nem, nem, akkor még nem f á j t . . . Egészen m á s érzés volt ez. Eleinte, legalább az első pillanatokban egyszerre csak kezdtem meg nem érteni a dolgot s borzasztó csodálkozás fogott el. Igen : borzasztó, különös, beteges, szinte misztikusnak mondható csodálkozás, »Énekel ? Még pedig az én jelenlétemben ?_ Talán elfeledkezett volna róla, hogy én is ott vagyok ?<í Mélyen megrendülve m a r a d t a m helyemen. A z u t á n hirtelen fölálltam, f o g t a m k a l a p o m a t s kimentem, anélkül, h o g y t u d t a m volna, hogy v o l t a k é p p e n m i t teszek. É n legalább nem t u d t a m , hogy h o v á m e g y e k s miért. L u k e r j a behozta a köpönyegemet. »Dalol.?« kérdeztem tőle önkéntelenül. N e m értette s csodálkozva nézett rám. K ü l ö n b e n akkor igazán érthetetlen v o l t a m . »Most dalol először ?« »Nem, mert máskor is szokott néha dalolni, ha ön eltávozott«, mondá L u k e r j a . Még most is emlékszem. L e m e n t e m a lépcsőn, kimentem az utczára, égyenesen neki a legközelebbi saroknak, ott megálltam s találomra elbámultam valahova. Jöttek-mentek mellettem, meg-meglöktek, nem éreztem. O d a i n t e t t e m egy bérkocsit s m e g h a g y t a m a kocsisnak, hógy v i g y e n a rendőrség hídjához ; h o g y miért épp oda, nem tudom. De egyszerre csak kiszállt a m s egy huszkopekest a d t a m neki. »A háborgatásért*?, mondám neki k á b u l t a n mosol y o g v a s a szivemet hirtelen v a l a m i mámor fogta körül. Meggyorsított lépésekkel haza mentem. A szegényes kis megrepedt hang ismét fölcsendült a lelkemben. Elállt a lélekzetem. A kötelék leesett a szememről. H a az én jelenlétemben dalolni kezd, akkor már elfeledkezett rólam, — ez volt, amit világosan megértettem, ez v o l t a borzasztó. E r e z t e ezt a szivem. L e l k e m e t azonban lelkesedés töltötte ,el s leküzdte az aggodalmat. ó g ú n y j a a sorsnak ! Lelkemben egész télen keresztül nem v o l t egyéb ennél a lelkesedésnél, ennél az elragadtatásnál, — de hol v o l t a m én m a g a m egész télen ? H o l volt a lelkem ? Gyorsan fölrohantam a lépcsőn, de már nem tudom, h o g y félénken léptem-e be. Csak arra emlékszem, hogy lábaim alatt a padlózat u g y hullámzott, mint a tenger, v a g y mintha széles f o l y a m b a n úsztam volna. Beléptem a szobába ; előbbi helyén ült, varrt, m u n k á j a fölé h a j o l v a , de már nem énekelt. Futólagos, közönyös pillantást v e t e t t rám, v a g y i s nem is igen volt ez pillantás, hanem közönyös mozdulat, mint. mikor az ember v a l a k i t belépni lát a szobába. Egyenesen odamentem hozzá, leültem mellé egy székre, közvetlen mellé, mint v a l a m i őrült. Hirtelen fölnézett rám, mintha megijesztettem volna, s megragadtam a kezét. Már nem is tudom, hogy mit mondtam, v a g y mit a k a r t a m neki mondani, mert jóformán szólni sem t u d t a m . H a n g o m me'g-megcsuklott s nem akart engedelmeskedni. »Tudod.'. . beszélgessünk . . . móndj v a l a m i t !« valami ilyesforma ostobaságot hebegtem, — volt is akkor gondom okosságra ! összerezzent, ijedten dőlt hátra, borzadva nézett rám, de szemében egyszerre — szigorú csodálkozás látszott. Igen, csodálkozás, még pedig szigorú csodálkozás. N a g y szemeket v e t e t t rám. E z a szigorúság, ez a szigorú csodálkozás u g y össze-
J
751, morzsolt, mintha dorongokkal vertek volna agyon. »Ugy ? Még szerelem kellene ? Szerelem ? — hangzott ki egyszerre ebből a csodálkozásból, bár nem szólt egy árva szót sem. De mindent kiolvastam a tekintetéből ; mindent én. Megremegett egész valóm s lábaihoz rogytam. Igen, lábaihoz rogytam. Fölugrott, de k é t kezénél f o g v a minden erőmből visszatartottam. S teljesen megértettem kétségbeesésemet, ó teljesen megértettem: D e elhiheti, az elragadtatás oly elemi erővel háborgott a lelkemben, hogy a z t hittem, meghalok. Kétségbeesésemben s boldogságomban megcsókoltam a lábait. Igen, boldogságomban, határtalan boldogságomban, reménytelen kétségbeesésemnek teljes tudatában. Sirtam, hebegtem is valamit, de beszélni nem tudtam. A rémületet s csodálkozást hirtelen v a l a m i komor gondolat űzhette el nála, v a g y talán v a l a m i borzasztó kérdés, mert oly különösen, • oly szilajon nézett rám, annyira igyekezett valamit gyorsabban felfogni, — s mosolygott. Borzasztóan szégyelte m a g á t , hogy a lábait csókolom s mindig elkapta. De akkor meg azt a helyet csókoltam, ahol a lába'i voltak. L á t t a , s szégyelletében egyszerre csak elnevette m a g á t (tudja, kérem, u g y , ' m i n t mikor az emberek puszta szégyelletükben elkaczagják magukat). A z u t á n r á j ö t t a hisztéria . . . jól l á t t a m . . . kezei megrándultak, de nem törődtem vele, hanem egyre csak azt suttogtam, hogy szeretem s hogy nem fogok fölállni. »Hadd csókolom a ruhád s z e g é l y é t . . . hadd imádlak véglehelletemig.« Már nem is tudom, m á r nem is emlékszem, — egyszerre csak fölzokogott s megremegett. Borzasztó idegroham j ö t t rá. Megijesztettem. •Lefektettem. Mikor a rohamnak vége volt, fölült . . . nagyon, tönkre v o l t téve . . . megfogta a kezemet s kért, hogy n y u g o d j a m meg. »Nyugodjék meg, ne kinozza m a g á t ! « S újra elfakadt sírva. A z n a p este nem t á v o z t a m mellőle. E g y r e azt h a j t o g a t t a m neki, hogy elviszem Boulogne-sur-mer-be tengeri fürdőbe most azonnal, v a g y legfölebb két hét m ú l v a . . . mert v a l a m i m e g p a t t a n t a hangjában, amint az előbb h a l l o t t a m . . . hogy bezárom a zálogházat s eladom Dobronravoffnak, hogy »mindent elülről fogunk kezdeni, de egyelőre — csak Boulogne-ba, csak Boulogne-ba«. Némán hallgatta s félt. Mindjobban félt. R á m nézve azonban az volt a fő, hogy v a l a m i mind . n a g y o b b erővel késztetett a lábai elé, megint meg a k a r t a m csókolni azt a helyet, ahol állt, hogy imádni akartam, — » s o h a semmi egyebet nem fogok tőled kérni« — ismételtem mindegyre — »ne felelj semmit, ne törődj velem egyáltalában semmit, csak azt engedd, hogy egy s a r o k b ó l . bámulhassalak, azt engedd, hogy . rabszolgád, hogy k u t y á d lehessek . . .« Sírt. »Pedig azt gondoltam, hogy egyszerűen ugy• fog hagyni« — p a t t a n t ki belőle egyszerre — u g y hogy • talán maga sem v e t t e észre, pedig ez volt az ő legsulyo- s a b b , legvégzetteljesebb mondása, mintha éles késsel a • szivemet szúrta volna keresztül. E z a szó mindent megm a g y a r á z o t t nekem s leírhatatlanul boldog voltam. Ó, én rendkívül kifárasztottam őt azon az estén, amit persze n a g y o n jól t u d t a m , de a z t hittem, hogy akármikor n y o m b a n jóvátehetem. Mikor éjszaka már a végkimerüléshez volt közel, rávettem, hogy aludjék s azon n y o m b a n el is aludt. O t t m a r a d t a m nála s v á r t a m , hogy nem fog-e félrebeszélni; beszélt is, de-csak nagyon • keveset. É j s z a k a minden pillanatban felkeltem s nagyon - halkan odamentem hozzá megnézni. K e z e i m e t tördel- tem, mikor ezt a beteg lényt l á t t a m a szegényes fekvőhelyen, abban a vaságyacskában, melyet három rubelért v e t t e m neki. 1 Letérdeltem melléje, de . . . • engedelme n é l k ü l . . . nem mertem az alvónak lábait megcsókolni . . . Imádkozni szerettem volna, de nem
v o l t a m képes. Fölugrottam. L u k e r j a csodálkozva nézett rám s minden pillanatban előbujt a k o n y h á b ó l . K i m e n tem hozzá, m o n d t a m neki, hogy csak menjen aludni. ; holnap »különb dolgok« fognak történni. S m a g a m is v a k o n , esztelenül, borzasztóan hittem benne. Ó, az elragadtatás egészen h a t a l m á b a keritett. Csak a másnapot v á r t a m . • Mindenekelőtt pedig, daczára a jeleknek, semmi szerencsétlenségtől sem t a r t o t t a m . Egészséges eszem még nem tért vissza egészen, daczára, hogy a kötelék leesett a szememről, s még azután nagyon sokáig nem tért vissza, — a mai napig sem — a mai napig sem. De hogy is tért volna akkor vissza, hiszén az asszöny még élt, hiszen itt volt a szemeim előtt, én meg előtte. »Majd ha holnap fölébred, megmondok neki mindent s meg fog érteni mindent.« — E z e k v o l t a k az én gondolataim, tisztán és világosan s innen az elragadtatás ! A fő azonban mégis a boulogne-i ut volt. Miért, miért nem, azt hittem, hogy Boulogne a minden, — hogy ez az ut dönteni fog valamiben. »Boulogne-ba, csak gyorsan el Boulogne-ba ! . . .« Szinte ész nélkül v á r t a m a reggelt.
I I I . Nagyon
is
értem.
Hiszen összesen' csak pár nappal ezelőtt volt. Mindössze öt nappal ezelőtt, m ú l t . kedden ! Csak legalább egy pillanatig v á r t volna, én -— én elkergettem volna a .sötétséget. Miért is nem n y u g o d o t t meg ? Hiszen már másnap m o s o l y o g v a hallgatta, hogy mit beszélek, minden zavara .daczára . . . . Mert u g y volt': ez egész idő alatt, ez öt nap alatt v a g y zavart, volt, v a g y szégyelte m a g á t . Még félt is, —. ó, nagyon félt. H á t jó, nem mondok semmit, nem fogok balgán ellenmondani. Félelem volt. Miért is ne szorongott volna a lelke, mikor már oly idegenek, .v.ojtunk egymásra nézve, u g y elszoktunk egymástól, s most egyszerre:,.. De nem törődtem többé a félelmével, mert derengett a jövő ! . . . Igaz, szent igaz, hogy hibát k ö v e t t e m el. Sőt talán sok hibát. Mindjárt reggel, n y o m b a n azután, hogy felkeltünk, tehát következő nap, szerdán azt a n a g y hibát k ö v e t t e m el, hogy : összebarátkoztam vele. Csakhogy nagyon is gyorsan csináltam, nagyon is g y o r s a n . . . . de mikor a gyónás szükséges, elkerülhetetlen volt. D e mit »gyónás« ! —" Sokkal t ö b b ennél ! Még azt sem t i t k o l t a m el előtte, amit önmagam előtt egész életemben eltitkoltam. K i m o n d t a m nyiltart, hogy egész télen át meg v o l t a m g y ő z ő d v e a szerelméről. K i f e j t e t t e m előtte, hogy a- zálogház nem egyéb, mint megtört akaratomnak s lelkemnek a k ö v e t k e z m é n y e , hogy önostorozásnak s önkinzásnak tartom.- B e v a l lottam,. hogy akkor a buffetben tényleg elhagyott ,a bátorságom, a saját karakterem, a s a j á t m a g a m iránt v a l ó bizalmatlanságom folytán, ha u g y tetszik. Félénkké tett a környezet, s a g g o d a l o m m a l . töltött el, hogy »mint fogok odalépni, nem teszem-e m a g á m nevetségessé ?« N e m a párbajtól féltem, h a n e m ' h o g y »kész nevetség l e s z « . . . . A z u t á n megint -bevallani sem a k a r t a m neki, s m a g a m a t és m á s o k a t is csak ezért kínoztam, őt is ezért kínoztam, s csak azért v e t t e m el, hogy kínozhassam. E g y á l t a l á b a n az egész idő alatt u g y beszéltem, mintha lázban lettem volna. Megragadta kezemet, s kért, hogy h a g y j a m abba. »T.uloz . . . csak gyötri önmagát«, s megint k ö n y e k b e n tört ki, megint r á j ö t t a roham. E g y r e arra. kért, hogy ne beszéljek többé róla s ne is gondoljak rá. N e m igen figyeltem oda, egyre a tavasz, Boulogne járt eszemben. Ott v a n csak nap, ot-t ragyog a mi uj napunk, s szüntelenül érről beszéltem. Bezárt a m a zálogházat s a tárgyák'at átadtam' Dobronra-
'
?ö2 V ó f f n a k . Egysfcéfré csak azt. a j á n l o t t a m néki, h o g y o s z s z u n k szét m i n d e n t a szegények k ö z t , azt az első háromezer rubelt k i v é v e , m e l y e t a k e r e s z t a n y á m t ó l k a p t a m . M e n j ü n k ezzel Boulogne-ba, — »s azután«, mondtam' neki, »ha v i s s z a j ö t t ü n k , u j , . m u n k á s életet f o g u n k kezdeni.« E b b e n is m a r a d t u n k , mert hiszen semmit sem f e l e l t . . . csak m o s o l y g o t t . ,Azt hiszem,i n k á b b gyöngédségből m o s o l y g o t t , h o g y m e g ne szomorítson. D e l á t t a m , h o g y terhére v a g y o k . . . ne h i g y j e , h o g y oly ostoba s oly önző v o l t a m , h o g y ezt ne l á t t a m volna. L á t t a m bizony én mindent, a legutolsó hajszálig, l á t t a m s ezt j o b b a n t u d t a m , mint minden mást, hiszen egész kétségbeesésem világosan állt'előttem. E g y r e csak m a g a m r ó l s róla beszéltem. N o m e g L u k e r j á r ó l . E l m o n d t a m neki, h o g y sirtam . . . Ö •néha m á s témáról is beszélgettünk, m e r t ó v a k o d t a m bizonyos d o l g o k a t fölemlíteni. I d ő n k é n t fölélénkült — m é g emlékszem rá, hiszen világosan . áll előttem minden. . H o g y a n ? . . . ön azt m o n d j a , h o g y ha látt a m , miért nem v e t t e m észre semmit ? — Csak az ne t ö r t é n t volna, m o s t minden j ó lenne. Hiszen csak hár o m n a p p a l ezelőtt, m i k o r az o l v a s m á n y o k r ó l v o l t szó, e l m o n d t a , h o g y m i t o l v a s o t t a télen, — elmondott j ó k e d v ű e n mindent, s mikor a Gil-Blas-ból eszébe j u t o t t a granadai érsekkel v a l ó jelenet, — elnevette m a g á t ! S m i l y kedves, m i l y gyermekies nevetés volt, — ugy mint azelőtt, mikor még j e g y b e n j á r t u n k , — de csak e g y pillanatra ! egy pillanatra ! Mennyire örültem neki ! K ü l ö n b e n ez a z érsekhistória r e n d k í v ü l - m e g l e p e t t : . t e h á t már a télen, mikor itt e g y e d ü l g u b b a s z t o t t , a k k o r a lelki n y u g a l o m mal rendelkezett s oly boldog v o l t , h o g y nevetni tud o t t e g y chef-d'oeuvre fölött ! K ö v e t k e z ő k é p p közel állt a h h o z a föltevéshez, h o g y egyszerűen csak. ugy f o g o m h a g y n i . . . . »Pedig azt hittem, h o g y egysze• riien u g y fog h a g y n i !« — tört ki belőle a k k o r kedden. E g y kis tiz éves l e á n y h o z m é l t ó f a n t á z i a ! S k o m o l y a n • azt hitte, h o g y t é n y l e g egyszerűen ugy f o g o m h a g y n i : h o g y m a j d ő ül a m a g a asztalánál, én ülök a m a g a m asztalánál, v a g y h a t v a n éves koromig. S egyszerre — • ismét felmerülök a szintéren, én a férfi, s a férfinak szerelem kell ! Mekkora v a k s á g , mennyire félreértett e m ! Miért is nem értettem meg jól, miért is v o l t a m oly v a k ! A z is hiba v o l t részemről, h o g y e x t á z i s o m b a n fölnéztem r á ; uralkodni kellett• v o l n a m a g a m o n , m e r t ez az extázis természetesen ijesztő volt. U r a l k o d t a m ' is, nem is csókoltam m e g t ö b b é a lábait. E g y e t l e n egyszer sem árultam el, h o g y . . . no igen, h o g y férh v a g y o k , — 6 m é g g o n d o l a t b a n sem volt erről szó, — csak i m á d k o z t a m . D e teljesen csak ném n é m u l h a t t a m el, csak nem teliettem, h o g y e g y á l t a l á b a n ne beszéljek. E g y s z e r r e csak azt m o n d t a m neki, h o g y társalg á s a elragad, s h o g y lelkileg hasonlíthatatlanul műv e l t e b b n e k t a r t o m m a g a m n á l . B o r z a s z t ó a n elpirult s kissé m e g z a v a r o d v a m o n d á , h o g y túlzok. E k k o r n a g y ostobán — de m i k o r nem v o l t a m képes m a g a m a t visszatartani — e l m o n d t a m neki, mennyire oda volt a m az elragadtatástól, m i k o r a z a j t ó m ö g ö t t meglapulva végighallgattam párbaját. A z ártatlanság p á r b a j á t azzal a l u m p p a l . S mennyire tetszett okos• sága, s minden g y e r m e t e g jószívűség mellett is a szellemes válaszai. Megremegett egész testében, s bár megint azt hebegte, h o g y t ú l z o k , egyszerre csak elfödte arczát s fölzokogott . . . Persze én sem t a r t o t t a m ki t o v á b b , megint letérdeltem előtte, megint megcsókoltam a l á b a i t s megint idegroham k ö v e t k e z e t t , s z a k a s z t o t t u g y , mint a k k o r _ k e d d e n . E z t e g n a p este v o l t s m á s n a p reggel
Másnap reggel T e Örült, hiszen "é2 a reggel m a volt, csak épp az imént ! Hallgasson, kérem, ide s értse meg, ha t u d j a : mikor az imént a s z a m o v á r mellett t a l á l k o z t u n k , — tehát. a tegnapi r o h a m u t á n — n y u g a l m á v a l szinte bám u l a t b a e j t e t t . Persze, h o g y u g y v o l t ! E n a z o n b a n egész éjjel remegtem a n n a k gondolatára, h o g y m i lesz e jelenetnek a k ö v e t k e z m é n y e . E g y s z e r r e csak o d a - , jön h o z z á m , összetett k e z e k k e l elém áll, — c s a k az imént ! — azt m o n d j a , h o g y ő g o n o s z t e v ő , h o g y ezt n a g y o n jól t u d j a , h o g y v é t k e egész télen át g y ö t ö r t e s most is g y ö t r i . . . h o g y n a g y l e l k ű s é g e m e t n a g y o n is m e g t u d j a becsülni s . . , »hüséges felesége . . . leszek önnek . . . m e g fogom becsülni . . .« E r r e fölu g r o t t a m mint e g y örült s megöleltem. M e g c s ó k o l t a m az arczát, az a j k a i t , a h o g y e g y férfi s z o k o t t csókolni hosszas elválás után. D e miért is t á v o z t a m az imént . . . mindössze k é t órára . . . az az á t k o z o t t külföldi útlevél . . . ó istenem ! Csak öt pérczczel j ö t t e m v o l n a vissza h a m a r a b b ! . . . S a t ö m e g o t t áll a h á z u n k előtt...ez a tekintet, mit r á m v e t . . . ó istenem ! L u k e r j a a z t m o n d j a — most már nincs rá eset, h o g y L u k é r j át elereszszem, nincs rá e s e t . . . mindent tud, itt v o l t egész télen, s m i n d e n t el fog n e k e m mond a n i , — azt m o n d j a , h o g y visszaérkezésem előtt mindössze ha busz perczczel v o l t b é r i t ' a n a g y s á g o s ' a s s z o n y szobájában," valamit kérdezni. Már nem is tudom, m i t , szóval l á t t a , h o g y a szentkép (az I s t e n a n y a képe) o t t állt előtte az asztalon, a n a g y s á g o s asszony pedig szak a s z t o t t u g y állt, m i n t aki éppen az i m á d s á g á t végezte el. »Mi b a j a , n a g y s á g o s asszony ? !« »Semmi, L u k e r j a , eredj csak .'. . v a g y v á r j még, Lukerja«, a z u t á n odament hozzá s megcsókolta. »Boldog most- m á r a n a g y s á g o s asszony ?«, kérdezem. »Boldog v a g y o k , Lukerja.« »Bizony az ur m á r rég bocsánatot k é r h e t e t t v o l n a a n a g y s á g o s asszonytól . . . . hála Isten, h o g y most kibékültek:« »Jó, jó, I.ukerja«, m o n d j a , »most eredj, L u •kerja«, s m o s o l y g o t t , de oly furcsán, oly különösen . . . o l y furcsán, h o g y L u k e r j a tiz perez m ú l v a m e g i n t visszament megnézni a n a g y s á g o s a s s z o n y t . »I,átom, h o g y o t t áll a falnál, közel az a b l a k hoz, a falhoz t á m a s z k o d i k , kezét a f e j é h e z szorítja s elgondolkozik. N a g y elmélyedésében n e m is v e t t e • észre, h o g y b e j ö t t e m s a másik szobából figyelem. Mintha mosolyogna, csak áll, csak gondolkozik, csak mosolyog. Csendesen megfordulok s k i m e g y e k ; hirtelen hallom ám, h o g y n y i l i k . a z a b l a k . Megint beme• g y e k , m e g m o n d a n i neki, h o g y hideg van, a n a g y s á g o s asszony m e g h ü t h e t i m a g á t , — s csak l á t o m ám, h o g y • f ö l k a p a s z k o d i k az ablakra, már egyenesen áll az a b l a k p á r k á n y o n , h á t t á l felém, kezében a szent képpel. E l -állt. a . s z i v e m verése, r á k i á l t o k : n a g y s á g a ! n a g y s á g a ! . Meghallotta, m i n t h a felém a k a r t volna fordulni, de nem t e t t e , e g y lépést t e t t előre, a szentképet a szivéhez szorította s —- lezuhant.« Csak arra emlékezem, h o g y m i k o r a k a p u h o z értem, m é g ' m e l e g v o l t . S mindenki r á m bámul. E l e i n t e k i a b á l n a k , beszélnek, a z u t á n .minden elcsendesedik, elnémul . . . v i s s z a v o n u l n a k előttem . . . s ott l á t o m feküdni a szent képpel. Csak arra emlékszem, — m i n t h a • siirü ködön keresztül l á t n á m — "hogy szótlanul odam e g y e k h o z z á s sokáig nézek m a g a m elé. M i n d n y á j a n k ö r ü l f o g n a k s v a l a m i t beszélnek. A l k a l m a s i n t L u k e r j a . is ott v o l t , de nem tudom,, nem l á t t a m . A z t á l l í t j a , h o g y szólt h o z z á m . Csak arra - a. p a r a s z t r a e m l é k s z e m , ki egész idő a l a t t azt m o n d t a n e k e m ; »csak egy ka-
753, n á l n y i v é r jött a szájából, csak egy kanálnyi !« s felém fordulva egyre csak egy kis vérfoltra m u t a t o t t a kövön. U g y rémlik, hozzányúltam a vérhez, megnéztem az u j j a m hegyét (erre egész határozottan emlékszem), a paraszt ellenben egyre azt hangoztatta : »egy kanálnyi, egy kanálnyi, egy kanálnyi !« »Micsoda egy kanálnyi ?« kiáltottam rá egyszerre nagy dühösen. Legalább azt állitják. A z t mondj á k , hogy fölemelt kézzel rohantam neki. ó őrület ! félrevezetés ! Tehetetlenség ! lehetetlenség ! • • " IV.
Mindössze
csak
öt perczczel
később.
.Talán n e m ? H á t lehetséges e z ? Mondhatja valaki, hogy lehetséges ? Miért halt meg ez az asszony ? H i g y j e meg, teljesen értem, de hogy miért halt meg — ez a kérdés. ' Szerelmem megrémítette s lelkiismeretes asszony létére azt kérdezte : elfogadjam v a g y ne, s ezt a kérdést ném birván elviselni, inkább halálba ment. Tudom, nincs értelme, hogy az ember ezen törje á fejét : nagyon..is sokat beszélt, megijedt, félt, hogy nem birja szerelmemet megtartani, — hisz világos. Borzasztó okok játszhatnak itt közre . . . De miért halt meg ? —- ez még mindig kérdés. E z a kérdés egyre kopogtat az agyamban, kopogtat, kopogtat . . . H a g y t a m volna neki egyszerűen békét, h á m á r ugy akarja. De nem t u d t a elhinni, ez az ! Nem, nem, hazudok, nem ez az ! E g y s z e r ű e n azért, mert velem becsületesnek kellett volna lennie : szeretni, de egészen szeretni ám, nem ugy, mint ahogy a szatócsot szerette volna. Mivel azonban sokkal szemérmesebb, sokkal tisztább v o l t , ' s e m h o g y oly szerelemmel elégített • volna ki, mint aminőre a szatócsnak v a n szüksége, nem akart megcsalni. Szerelem látszata alatt nem akart fél-, v a g y éppen negyedszerelemmel megc s a l n i . ' E z már túlságos becsületesség. E z a z ! E m l é k szik ön még, hogy nagylelkűséget a k a r t a m belé oltani. Furcsa gondolat. • R o p p a n t érdekés volna még azt is tudni, hogy egyáltalában becsült-e. N e m tudom, hogy megvetett-e, v a g y nem. Nem hiszem, hogy megvetett volna. Oly furcsa : egész télen-egyetlen egyszer sem j u t o t t eszembe, h o g y - m e g v e t . A legnagyobb mérvben épp az ellenkezőjéről v o l t a m meggyőződve mindaddig a pillanatig, mig egyszerre csak szigorú bámulattal nem nézett rám. Határozottan szigorúval. • E k k o r egyszerre megértettem, hogy megvet. Megértettem visszavonhatatlanul, örökre. B á n o m is én, vessen meg egész életemre, csak éljen, é l j e n l Hiszen csak az imént járt-kelt, beszélgetett itt. Igazán föl nem foghatom, hogy mint ugorhatott ki az ablakon. S hogy gondolhattam volna ezt öt perczczel ezelőtt ! B e h í v t a m L u k e r j á t . Ó, U u k e r j á t most semmi esetre sem eresztem el, semmi esetre. Hiszen megbeszélhettük volna, hiszen már megegyeztünk. Igaz, hogy a télen elszoktunk egymástól, — de nem szokhattunk volna megint össze? Miért nem élhettünk volna ismét házaséletet, miért ne kezdhettük volna ú j r a az életet ? E n isTnagylelkü vag y o k , meg ő is, — s ez már oly pont, mely összeegyeztethetett volna bennünket. Csak még pár szó, csak még két nap, -— nem több, elég lett volna, hogy megértsük egymást. A z a legboszantóbb, hogy csak véletlenség volt, — közönséges, barbár, passzív véletlenség. E z épp a sértő benne. Mindössze csak Öt perczczel jöttem későrt. H a öt perczczel hamarabb hazatérek, i— az a pillanat elvónült volna, mint valami felhő, s soha többé eszébe nem jutott volna. S végre- mindent megértett
volna. Most azonban a szobák ismét üresek, s ismét egyedül v a g y o k . Ott k e t y e g az óra, neki semmi köze hozzáj neki nem fáj semmi. Nincs nálam senki, — ez a nagy szerencsétlenség ! ' E g y r e csak járok . . . ne is m o n d j á t o k , úgyis .tudom : önök mosolyognak afölött, hogy a véletlent okolom s az öt perczet ? De mikor oly világos. Mert végre, kérem : még csak egy czédulácskát sem h a g y o t t hátra, ami . . . igen, ami ilyenkor szokásos. I g y még azt is gondolhatta, hogy esetleg L u k e r j á t f o g j á k g y a núsítani vele . . . »Te voltál mellette egyedül, tehát te lökted ki az ablakon.« Legalább is z a k l a t h a t t á k volna L u k e r j á t , ha véletlenül nem a k a d négy tanú, akik ablakukból látták, hogy a szentképpel ott állt a nyitott ablakon s magától ugrott le. Tiszta véletlen, hogy ez a négy látta. V a g y i s az egész csak egy önkényes pillanatnak m ü v e volt, mikor nem vethetett számot a tettével 1 . . . . Elhirtelenkedés és fantáziálás ! Mit akarnak azzal mondani, hogy a szentkép előtt imádkozott ? E z "csak nem-azt jelenti, hogy a halál előtt . . . E z az egész pillanat mindössze ha tiz perczig t a r t h a t o t t , elhatározni azonban akkor határozhatta el m a g á t , m b kor fejét kezébe t á m a s z t v a a' falnál állt s mosolygott. A z a gondolat hirtelen villanhatott meg a g y á b a n , elfogta a szédület, s s nem állhatott neki ellent. Szembeötlő félreértés volt, bármit tetszik is önnek ellene vetni. Velem u g y a n élhetett v o l n a . . ' . De hátha vérszegénység volt az ' oka ? . ... E g y s z e r ű vérszegénység, az életenergiának kimerülése ? Mert bizonyos, hogy a télen fáradt volt . . . |Késő!M Mily keskeny egy -alak a koporsóban, mennyire megnyúlt az orrocskája i Szempillái u g y lesimulnak, mint apró óramutatók. S hogy zuhant le ! u g y hogy semmijét sem törté össze, nem jött ki a formájából. Csak az az »egy kanálnyi -vér«, csak egy teáskanálnyi. Belső elvérzés. i ! Furcsa gondolat . . . ha lehetséges lenne, hogy ne temettessem e l ? Mert ha elviszik . . . de- nem, elvinni szinte lehetetlen. Ó pedig tudom, hogy el kell vinni, csak nem v a g y o k tán megőrülve, ellenkezőleg — a g y a m sohasem volt még oly éber, mint most, de hogy legyen ismét az, hogy . . . ismét senki a házban, ismét két szoba, ismét egyedül a betevőkkel . . . fantáziáló láz, fantáziáló láz . . . tisztára lázas fantázia ! Halálra kínoztam, — igy áll a dolog. B á n o m is én most az önök törvényeit ! Törődöm is az önök erkölcseivel, fölfogásával, életével, államával, hitével ! ítéljenek el biráik, ha- tetszik, hurczoljanak a törvényszék elé s azt fogom mondani, hogy nem vállalok semmit. A biró m a j d rám kiált : »Tiszt, hallgasson !« De m a j d visszafelelek neki : »Honnan. veszed azt a hatalmat, hogy most neked engedelmesk e d j e m ? Á sötét passzivitás miért rombolta szét, ami nekem legdrágább volt ? Mit törődöm a törvényeitekkel ? K i v á l o m közületek ! Ő nekem már minden mindegy-« Te v a k , v a k lény te ! — Meghalt, — nem hallja . . . . N e m is tudod, milyen menyországgal vettelek volna körül. A paradicsom a lelkemben volt, s körülültettelek volna vele. Helyes, nem szerettél volna — legyen, nem bánom. Most egyszerűen ugy volna minden, s "egyszerűen ugy is maradna. U g y beszélgetnél velem, mint valami baráttal, — e g y ü t t örülnénk, e g y ü t t nevetnénk, s jókedvűen néznénk egymás szemébe. I g y éltünk volna szépecskén . . . . S ha másba szerettél volna, — hát üsse kő, üsse kő ! E g y ü t t sétálnál, e g y ü t t nevetgélnél vele, én meg az utcza másik sarkáról néznélek b e n n e t e k e t . . . Mindent, mindent, csak még egyszer vetné föl a szemét ! Csak egy pilla-
754, natra, csak egyetlen egyre nézne reám, ugy mint az előbb, mikor elém állt s megesküdött, hogy hűséges feleségem lesz. E g y e t l e n tekintettel mindent megértene ! Ó természet ! A z emberek magányosan róják a földi u t a k a t s — ez a baj ! »Szólalj meg távolság, él benned ember ?« mondá egykor ősidőkben kószáló orosz hősünk, mint hősi mondánk beszéli. I g y kiáltok föl én is, <de senki sem ad feleletet s a T á v o l elnyeli a. visszhangot. A z t m o n d j á k , a nap élteti a világmindenséget. H a a nap fölkel — ugyan nézze csak, nem hulla ez itt ? nincs meghalva ? . . . Minden meg v a n halva, mindenütt halottak vannak. A z emberek még megvannak, de ő körülötte' mélységes hallgatás — ez a föld ! K e t y e g , ketyeg, k e t y e g az óra érzéketlenül, visszataszitóan . . . két óra éjfél után. Czipőcskéi ott vannak az ágyon, mintha v á r n á k . . . De komolyan, ha holnap elviszik — mit fogok csinálni ? (Vége.)
Doyle. — nov. 8.
T e g n a p a következő titokzatos szövegű táviratot k a p t a m Londonból :
Milyen czigarettát sziv ? —
kérdeztem.
— Semmilyet, —-.felelte a regényíró — angol fapipából szivok »bright bird's eye« dohányt. —
H á t ezek a czigaretták itt az asztalon ?
—
E z e k bűnjelek — felelte Conan Doyle.
—
Miért jött Budapestre ? —
—
Nászuton v a g y o k —
kérdeztem.
felelte.
Elmosolyodtam és szóltam : — E z t ön m o n d h a t j a az intervjuoló újságíróknak, de nekem nem. ö n nem csak nászuton van, hanem fontos küldetésben jár minálunk. A nászút csak ürügy, hogy ide jöhessen.
— E z már más, uram. ö n Sherlock Holmes barátomtól kapott táviratot, tehát teljes bizalmamra tarthat számot. Tessék helyet foglalni. Parancsol teát ? Conan D o y l e csöngetett és egy fiatal, karcsú angol hölgy lépett ki a szomszéd szobából. —
»C. D . Konstantinápolyból Budapestre érkezik. Hotel Hungária, II. emelet 201. Fontos ügyben nyomoz, óvatosan keresse fel. Őszinte barátja : Sh. H.« Csak épp annyi időm maradt, hogy átfussam az esti lapokat és hogy k i v e r j e m angol fapipám h a m u j á t . B e n y ú l t a m a szekrényembe és k i v e t t e m belőle egy teljesen szakszerű és korrekt táviratkihordó-egyenruhát. Gyorsan felöltöztem, az egyenruhához illő sapkát tettem a fejemre, a titokzatos táviratok összehajtogattam, piros ostyával újra leragasztottam és rohantam egyenesen á Hungária hotelbe. — Conan D o y l e ur hol lakik ? — hotel portásától.
—
— Téved, uram — tiltakozott a regényíró. — N e m tévedek — feleltem és á t a d t a m neki a táviratot, amelyet Londonból kaptam. Conan D o y l e elolvasta a telegrammot és rögtön barátságosabban beszélt velem :
Saison. Conan
ruhát hordok, milyen czigarettát szívok és tekintete rátapadt erre a rózsaszínű selyem alsónadrágra, amely itt a széken hever. Mindebből rögtön láttam, hogy ön intervjuoló szándékkal jött.
kérdeztem a
— Második emelet, 201. a j t ó — v o l t a felelete. Felrohantam a lépcsőkön, a szivem hevesen dobogott, a második emelet 201. számú a j t a j á n bekopogtam és egy perez múlva előttem állt egy nyurga termetű, szőke hajú, nagy szőke bajuszu, világosszürke szemíi angol, akiben fényképek és illusztrácziók nyomán ráismertem a világhírű detek'tiv-regényiróra. — Bocsásson meg, — szóltam — bog)' ilyen késő este háborgatom, de táviratot hoztam. Conan Doyle éles szemével tetőtől-talpig végigfiirkészett és igy szólt : — ö n nem táviratkihordó, hanem újságíró. — Miből következtet erre ? — kérdeztem kíváncsian. — Először is — f e l e l t e — tintás az ujja, másodszor az orra erős szimatoló érzékre vall, harmadszor pedig, amikor be tetszett ide lépni, a szeme rögtön körülfutott a szoba berendezésén, megnézte, milyen
A feleségem — szólt a regényíró.
— Bocsánat, m y l a d y , — mondtam — hogy ilyen későn háborgatom önöket. — N e m tesz semmit, — felelte az iró neje — a férjemet a nap minden szakában fel lehet keresni fontos dologban. — Igazán, m y l a d y , az ön férje a világ legbámu-latosabb embere. Még a nászút gyönyörűségeit is meg t u d j a osztani súlyos, emberszerető kötelességeivel. — Mialatt ön a feleségemmel beszélt, — szólt közbe Conan D o y l e — én egy fontos felfedezést tettem.. A z asztalon heverő czigarettákra m u t a t o t t és igy folytatta : — I t t v a n egy m e g g y ú j t o t t czigaretta, amelyet a tulajdonosa n y o m b a n el is dobott. Talán a dohány ize nem tetszett neki ? Nem, hanem itt a papirszopókához van t a p a d v a egy piczi piros papirszelet, amelyen még három betű is látható. A c z i g a r e t t a ' t u l a j d o n o s a nagyon szórakozott ember lehet, mert valami nyomt a t v á n y n a k a csipet papirosát rágcsálta és ez tapadt a czigarettájára, amely sehogyan sem izlett neki., ö n most nagy segítségemre lehet. Nézze meg ezt a papiros csipetet. Megnéztem közelebbről, jól megvizsgáltam és igy szóltam : — E z a papirszelet a fővárosi orfeum n y o m t a t o t t műsorának egy csipetkéje. — Köszönöm — szólt Conan Doyle. — E z megegyezik eddigi kutatásaimmal. A z asztalon lévő csöngettyüt megnyomta, mire, mintha a földből nőtt volna ki, egy ember termett mellette, akiben rendőrségünk egyik legügyesebb detek-.
755 tivjét ismertem fel. Valamit súgott a fülébe hosszasan, mire a detektív eltávozott. — Roppant érdekes, — szóltam a regényíróhoz — amikor az ember önt igy munkában látja. A levegő úgyszólván tele van elektromos feszültséggel és az ember fél, hogy melyik titkos csapóajtó nyilik ki ön körül, hogy a gaz zsiványok az életére törjenek. A ladvhez fordultam : — Nagyságos asszonyom már megszokta ezt az ideges életmódot ? Conan Doyle felelt helyette: — A feleségem a legügyesebb detektivem. Rögtön meg fogja látni. Mondd csak, édes, aranyos szivem, mi ez itt a kezemben ? A lady megnézte a dolgot és felelt : — Ez egy női aranyczipőnek a csatja, amelyből én azt sejtem, hogy tulajdonosa a félvilági nők osztályába tartozik. — Alles stimmt — szólt a regényíró magánkívül az örömtől. — Tiz perez múlva a tettesek nyomában vagyok. — Miféle tettesekről van szó ? — kérdeztem. — Azt nem árulhatom el önnek — felelte Conan Doyle. — ö n magyar ember és megreszketne a szive attól a veszedelemtől, amely e pillanatban hazáját fenyegeti. Nagy izgatottságában még meghiúsíthatná a nyomozásomat. Nem árulhatok el semmit. Figyeljen. Azt hiszem, tiz perez múlva ön is tudni fog mindent. E szavak után Conan Doylet a telefonhoz hivták. Nagy izgatottságban maradtunk a szobában ketten a ladyvel. ö t perez múlva ragyogó arczczal tért vissza a regényíró. — Minden rendben van — szólt ujjongva. — A tettes megkerült. Ma éjjel is a fővárosi orfeumban mulatott ledér nők társaságában. Mikor letartóztatták, eleinte tagadni próbált, de mikor felmutatták neki sorban a bűnjeleket, amelyeket én gyűjtöttem össze nagy titokban, megtört és mindent bevallott. Kár érte. — Miért ? — kérdeztem. — Nagyon előkelő, történelmi multu család sarja — felelte Conan Doyle — és gyönyörű pályafutás előtt állt. Ahogy én az önök hazai viszonyait ismerem, ötven éves korában biztosan miniszterelnök lett volna belőle. Bűnös szenvedélyei, a nő, a baccarat, a turf azonban a rossz útra csábították. Bűne, amelyet elkövetett, nemcsak a legaljasabb bűntény, hanem merénylet a magyar haza egysége, történelmi jogai, kiváltságai ellen. Olyan bünt követett el, hogy nálunk Angliában okvetetlenül fölakasztanák érte. Önöknél azonban... — Nálunk azonban ? — kérdeztem. — Önöknél, ugy látszik, némely családnak még roppant befolyása van. A bűnösnek előkelő famíliája közbelépett, ö t perczczel ezelőtt orvos vizsgálta meg a bűntettest és konstatálta róla, hogy ideiglenes közveszélyes őrültségben szenved, tehát szanatóriumba kell internálni. Igy megmenekül majd a mindenesetre súlyos büntetés elől.
— De hát mit követett el ? — kérdeztem izgatottan. — Ha titoktartást fogad, — szólt Conan Doyle — elárulhatom önnek. A zsebébe nyúlt, egy zöld szinü zálogezédulát húzott ki belőle és átadta nekem. A szemem azonnal a következő irott szavakra tapadt : Spy
atantj
f u f f a , 74 kot.
36 f i f f íz
— Szent Isten ! — kiáltottam fel — ellopta nemzetünk egyik legnagyobb kincsét, elzálogosította és a pénzt ledér nők társaságában elmulatta a fővárosi orfeumban ! ö n hazánk jótevője," Conan Doyle ur ! De hol van nemzetünk szent ereklyéje ? Conan Doyle csöngetett és a következő pillanatban belépett a magyar "detektív, akit már ismerünk. Selyempapirosba burkolva, egy ökölnagyságu, félalma-alaku aranytárgyat hozott, amelynek hétszázados ősi fénye tündökölve világította be a szerény szállodai szobát. A titoktartást megszegte:
Reveur.
A király és gyermekei. Vagyok király, gavallér, dandy, Szerelmes, bölcs, és most apa, Oly sokra két l á n y o m se vitte, M i n t öreg apjuk egymaga. V i d á m mederben folyt az éltem, — H a b á r a történetnek éltem — D e hetven év szállt el felettem, Mig végre csodaférfi lettem.
A nép, ki a l k o t m á n y t reformál S kinek a kormányforma fáj, Ilyenkor jó, ha megtanulja, Hogy mire képes egy király ! Hisz m i n d n y á j u n k n a k volt papája, De mikor j ö t t ü n k a világra, — E szám oly tisztelettel ékes — Ugyan kié volt hetvenéves ? !
Lesz, aki érte megirigyel S lesz, aki érte kinevet, K i megvenné egy millióért A szenzácziós hirnevet. A kis fiam egy fenomén ! Ö az én összes renomém S hogy Vaughan igy kitett magáért, N e m a d n á m ötven — koronáért.
Lehet vitás, lehet kedélyes, Hogy kis L i p ó t o m az enyém : Mi az igazság a dologban — Csak Vaughan t u d j a azt, meg én. A t u d o m á n y o n baj ne essék, H a n e m azért vigyázni tessék: H i á b a m i n d a hipotézis — Néha elsül a kapanyél is.
Kócz.
756, IDŐSZERŰ
6 Folyosó és ülésterem. Á képviselőház folyosója mindig a m ó k a és a jókedv t a n y á j a volt. Szórakozni j á r t a k ide a honatyák. s jó és rossz vicczekkel addig traktálták egymást, mig az elnöki csengő robotra nem h i v t a őket. A m o l y a n k á v é h á z i levegőt szívhatott i t t az ember s ha néhanapján k o m o l y a b b szó hasította át a füstös levegőt, ez a hangos szó hamarosan belefulladt a harsogó kaczagásba. Ma a folyosón nem k a c z a g n a k az emberek, komoly politikát és nem komoly afféreket gyártanak itt. A komoly politikájuk untat, a nem komoly afférük pedig a jóizlést bántja.\ A folyosó nem ösmer magára s az előkelő Ízléssel berendezett csarnok tiltakozni szeretne a lealacsonyitás ellen. S az igazat megvallva, mi is f é l t j ü k a folyosó jó hirét, de még jobban" féltjük néhány millió épizlésü m a g y a r ember gyomrát. Mert az az urak dolga, hogy mi történik az ülésteremben. E z privát ügy marad, mert az országgyűléssel az ördög se törődik. A z urak beszéde megjelenik u g y a n az újságokban, de a közönségnek annyi a válogatni v a l ó j a egyjó újságban, hogy az országgyűlést odaajándékozza másnak. A folyosó egészen más valami. A folyosó nem országgyűlés, tehát elolvassuk. .;A folyosó az egyetlen nyilvános helye az országgyűlésnek, mert a nyilvánosság csak arról szerez tudom á s t ami a folyosón történik. Jó lenne hát, ha az urak a folyosón viselkednének ugy, amint ez a komoly helyhez és komoly urakhoz illik. S ha elintézni való b o t r á n y u k van, vonulj a n a k vissza az — ülésterembe.
RIGMUSOK.
A Moltke-pörnek Nincsen vége eddig, A tárgyalások Szünetelnek keddig, A z t á n , különös, D e — elülről kezdik.
.Azt irják trónörököséről A szerb honnak, H o g y egész napon át Pofozza a lakájt S más udvari méltóságot, — U g y látszik, a fejébe szállott A konnak:
Párisban eltörölték A halálbüntetést minap, I g y irta minden napilap. S eltörlik majd, előre látom, A z egész m ü v e i t világon, D e nem törli el, ez bizonyos, A budapesti villamos.
Puck.
INNEN-ONNAN.. O Veigelsberg. Derült, n y á j a s őszi reggelen temettük el a z t a nagy embert, aki közel két emberöltőn át minden reggel az ő közismert két'csillagával köszöntött be hozzánk. Szomorú, hogy a mai ezerfelé elszóródó ember memóriája még rosszabb, mint volt a régi patriarchális emberiségé. A szomorúság nem ér rá belemaródni a lelkünkbe : minden reggel becsap hozzánk v a l a m i uj áramlat, uj szenzáczió és szétkergeti, mint a szél a ködöt. A legnagyobb ember emlékezete nem tart három napnál tovább. A hirlapiróé addig sem. A z a nagy közönség, melyet negyven esztendeig szóval t a r t o t t Veigelsberg Leó, ma már napirendre tért fölötte. Csak azok szivében marad meg és sajog sokáig a seb, a k i k e t a legszorosabb vérrokonság f ű z ö t t hozzá. Gyermekei szivében üres marad a helye. Olyan jó és gyöngéd barátra az életben többé nem találnak. É s ezek közül is legmélyebb részvétünket érdemli Hugó fia, akit A Hét olvasói Ignotus néven ismernek, akinek ifjúsága legszebb virágai a mi közös nagy munkánk, A Hét archívumában v a g y , ha ugy tetszik, herbáriumában v a n n a k összegyűjtve, ő t lelki rokonság is fűzte apjához és iró-barátság állt fenn közöttük. Soha fiu apjára és apa fiára olyan büszke és egymáshoz olyan méltó nem volt, mint ez a k é t rokoniélek. Ignotus legértékesebb dolgait úgyszólván édes a p j a számára irta, mert ki másnál találhatott volna annyi megértésre, mint ő nála ? É s ki örülhetett az ő alkotásainak olyan őszinte örömmel, mint a Jcorígeniális apa ? Ideális viszony állott fenn apa és fiu közt. E z t bontotta meg vasmarokkal a kérlelhetetlen v é g z e t , * a m i t a buddhista carmanak nevez, az ellenállhatatlan kényszerűség, mely elől menekvés nincsen. A n n a k pedig, akit elhantoltak, jó és enyhe fátyol a feledés. A z ösvényt, amely belevész a semmibe, ne kémleljük t o v á b b !
= Gosse monológja. É n , Gosse.'egy perczczel előbb még fürgefutásu táltos, most pedig egy töröttgerinczü h i t v á n y gebe, itt fekszem hörögve az alagi páston-, meredt szemekkel' nézem az őszi eget, irtóztató kínjaim vannak és egy pillanat m ú l v a dögtetem leszek. N a g y , buta, sajgó testem alatt pedig most vonaglik utolsót egy szép, szőke legény vérező teste. E g y szegény, szép,, húszesztendős legénykéé, ki előbb még korbácscsal, s a r k a n t y ú v a l és rikongatással hajszolt engem neki ennek a falnak, mely im, megölt minket. Isten l á t j a lelkemet, én nem a k a r t a m ugorni, én nem is a k a r t a m kijönni ez á t k o z o t t sikra. É n egy buta, g y á v a p á r a v a g y o k csak, nekem jobb lett volná istállói melegben bóbiskolni a zabbal telt jászol előtt: E n g e m czibáltak, rángattak, hogy idejöjjek, engem korbácsoltak, hogy fussak, nekem éles s a r k a n t y ú k a t v á g t a k a húsomba, hogy nekiu g o r j a k a gyilkos falnak. É s énnekem is édes v o l t az élet, és énnekem is rettentő gyötrelem a halál. A z én életem éppen olyan érző, meleg, fájdalmas élet, mint ezé a szegény, oktalanul bátor legénykéé i t t a testem alatt. D e azért bizonyos, olyanbizonyos, mint a halál, — r hogy engem meg nem gyászol a lovaregylet és a nép. N é k e m nem lesz czifra temetésem, rezes bandáv a l és sallangos koszorúkkal, a gyönyörű d á m á k érteni nem sirnak könyet, és az újságok tirádás parentáczióiból e g y - h i t - ' v á n y k o m m á sem j u t h a t nékem, szegény gebének. Engemm i n d j á r t jól k u p á n v á g n á k , hogy gyorsabban m ú l j a k el, h a még v a n bennem élet. A z t á n a peczér kiczipel a dögtemetőbe, és rámrugdalja az édes anyaföldet. Pedig nékem nem kellett virtus, nem kelett se pénz, se dicsőség, se játék, én legjobban, szerettem volna még sokáig élni, szundikálni az istállói melegben és ropogtatni a jóizü z a b o t . . .
O A közbeszóló. Mészáros K á r o l y polgártárs becsületes órásmester a Lipót-köruton s azonkívül politikával is foglalkozik. Ebben különbözik a többi politikustól, aki nem csinál órát. T e h á t Mészáros K á r o l y polgártárs a héten egyszer elment a képviselőház karzatára s hallgatta á tanácskozást. S egyszerre csak lekiabált haragosan, magából kikelve : — Hitványság, amit m a g u k ott lenn csinálnak. A z t mondja az órásmester, hogy. a horvátokra értette.
757, E b b e n az esetben is igaza volt. Mindegy. Azért mégis kituszkolták a teremszolgák, elitélte az elnök a képviselőházból való örökös kitiltásra s ráadásul még elvitték a rendőrségre, megvizsgálták, v á j j o n épeszü-é, és épelméjünek találtatván, elitélték ötven koronára. E b b e n is peche volt. H a tudniillik nem lett volna épeszű, 'nem Ítélték volna el ötven koronára. Und die Morál von dér Geschichte ? Épelméjű embernek nem szabad a képviselő urak tanácskozásába beleszólni.
O Obstrukczió. H á t csakugyan megint felütötte f e j é t a hétfejű sárkány, az obstrukczió. A z t mondják, a horvátok obstruálnak a parlamentben, megakasztják a rendes munkát, lehetetlenné teszik a haladást. H á t ezen segíteni kell. És segíteni is fognak. Már készülnek mindenfelé az obstrukczió letörésére. K o v á c s o l j á k a terveket a szent György-lovagok számára, mint ahogy h a j d a n a pánczélokat kovácsolták nekik. S maholnap kiállnak a küzdőtérre : mivel, hogyan, még nem Tudjuk. Házszabályrevizió lesz-e, v a g y elnöki erély, .brutalitás' v a g y leszerelés, nem is sejtem. De hogy győzni fognak, az bizonyos. Mért a sárkányölő G y ö r g y ö k mindig győznek. Győzelmes szent G y ö r g y ö t , l á t t u n k már ezeret is, de megölt s á r k á n y t még soha.
*
•
*
*
= Reformok. B o d a Dezső minden héten csinál magának hálás rajongókat és haragvó elleneseket. Lesöpörte Budapest utczáiról a szerelermpiaczok szennyét, kulisszák mögé parancsolva a perditákat. Ezer haragos sziszegés szállt feléje ezért a mélyből, de a tisztes pesti feleségek azóta igy m o n d j á k el az estéli imádságukat : »Uram Isten, áldd meg egészséggel, szerencsével, hosszú élettel az apámat, anyámat, uramat, gyerekeimet és a bölcs f ő k a p i t á n v t !«. A z u t á n megczenzurázta ŐsBudában >>Az ágy«-at, és ezen komolyan megorrolt az egész mulatós város, de ujjongtak a könyvkereskedők, kik azóta mind házat építettek >>Az ágy« jövedelméből. A z u t á n kiirtotta a" k i r a k a t o k b ó l Lionardo da Vinci és Veronese mezitlen" asszon-'ait, és ezért felháborodott a művészet, és boszut esküdtek a gimnázisták. Most megint a takarékos háziurakat és feketem á j u házmestereket bőszíti föl, teljes világosságot parancsolva a bérházak lépcsőire, melyek eddig a pokol torkánál feketébb homályban úsztak, mihelyt leszállt az éji sötét. Most m a j d az éjszaka népe dicséri á l d v a ezt a derék,- éber és kiváló embert, ki hol haragít, hol békit, és mint egy okos apa, hol virgácscsal, h o l - t a r k a játékok j u t a l m á v a l tart rendet a háznál . . .
: X A karaván. A Budapesti Szemle — van-e, ki e nevet ném ismeri ? — megirigyelte a zöld babért és ifjúságot és.szerződtetett égy fiók Brunetiére-t. E l o l v a s t a t t a vele Verlaine P á l t és Wilde Oszkárt és ráeresztette a modern magyar irodalomra. A tulbuzgó fiatal tanár azután Molnár Ferencztől Kosztolányiig, mindegyikre ráhúzta a két irodalmi kényszerzubbony egyikét. V a g y Verlainé-t utánozza valaki v a g y Wilde-t imitálja, tering e t t é t ! Tgy azután a fiatal reczenzens üthet e g y e t a modern magyaron és mellékesen- a modern külföldin is, teringettét ! Neki Wilde nem elég szellemes, Molnár Ferencz nem elég Möliére. H a azután K a f f k a Margitnál nem válik be se Verlaine, se' Wilde,' ezért is dühös lesz az uj -Lessing és leszidja .— Erdős Renée-t, amiért olyan >>erkölcstelen«. De csodálatos, a modernség csak a kritikában dühöng, a Szemle lírikusai nem vesznek még tudomást Verlaine-ről. - E lirikusok között o t t olvassuk Berki Miklós nevét is, aki — ugy látszik — á kritikában a d j a ki ázt, ariiit a lírában n'em tud kiadni ! . -
X De gustibus. A szegedi közös konyháról vészes hirek jönnek a szegedi lapban. Békés tanárok, jámbor családapák epébe és attikai sóba m á r t o t t tollal viszik nyilvánosság elé — a közös k o n y h a rejtelmeit és s a j t ó u t j á n elkövetett sértéseket' vagdosnak a szegény közös szakácsnők fejéhez . . . Micsoda elégtétel ez azoknak akiknek nem főznek a közös k o n y h á n v a g y akiknek szerető kezek otthon sózzák el a levest. A reggeli mellett kárörömmel veszik tudomásul, hogy a tegnapi közös rántás odaégett, a közös pecsenye a k u t y á n a k se kellett és i g y végig az egész menü. Hiába, Szeged hires város és a jó halászlé és túrós csusza emlékének illata még ott lebeg a közös k o n y h a fölött ! A szegedi- gyomor még emlékezik és édesbús nosztalgiát érez a t a v a l y i jó után ! Rézi néni sírjára koszorút küld a válogatós kegyelet és haladás ide, kommunizmus oda, a szegedi Trimalchiók t o v á b b is maradiak és arisztokraták m a r a d n a k !
*
*
*
5 Keresnek-egy királyt. V á r t u k a csodát. V á r t u k , h o g y Belgium hivatalos lapjában megjelenik a világ legkülönösebb szenzácziója : L i p ó t király köröztetése. Mert L i p ó t k i r á l y t hétekig keresték és L i p ó t nem volt sehol se található. A tizenkettedik órában mégis jelentkezett s a szenzáczió mindannyiunk igaz sajnálatára elmaradt. De az eset igy sincs minden komikum nélkül. E d d i g ugyanis u g y vélekedtek a forradalmárok, hogy a királyok nélkülözhetők. A huszadik század ezt is megczáfolja. í m e , i t t egy ország, melynek királya u g y vélekedik, hogy ő el lehet az ország nélkül s itt egy ország, mely töredelmesen beösmeri, hogy ő nem lehet el a királya nélkül. Sir, j a j g a t , sopánkodik s szivetrázó hangon k i á l t j a ki a világba : L i p ó t gyere haza, minden meg v a n bocsátva. A z eset után Európa nagy érdeklődéssel várja,, hogy mi lesz a hazakönyörg ö t t királylyal. A kíváncsiság nem soká vár a kielégítésre. Bizonyos, hogy L i p ó t király hamarosan a czivillista fölemelését kéri, a mi egyelőre csak Belgiumnak a b a j a . D e L i p ó t o t k ö v e t i k a -többi- udvarok. S egészen -jogosan. Mert régi gazdasági torVény, hogy a kereslet emelkedésével az árak is emelkednek. S L i p ó t után nagy v o l t a kereslet. S e kereslet folyamán megdőlt egy régi vélemény s kialakult annak az ellenkezője : L i p ó t király és országa bebizonyították, hogy már a királyók se nélkülözhetetlenek. E z t a b i z o n y í t v á n y t a forradalmároskodó X X - i k század állitotta. ki a királyoknak. S hát nem okosak a. fejedelmek, ha a megszorult ellenféllel jól fizettetik meg ma: gukat ? * *
' *
X Az ideál. E sorok irója abban a' megtisztelő szeren- : csében részesült, hogy születése óta róm. ka-t., de azért nem a k a r j a megérteni, miért v á l a s z t o t t a a vele egy hiten lévő magyar fiatalság követendő például éppen a szegény Imreherczeget ? E z az üvegházi liliom, aki elsorvadt a német aszk é t a levegőben, igen hálás t é m á j a lehet egy lenaus, romantikus románcznak, de az élni- akaró, a küzdeni v á g y ó fiatal magyar vér talán mégis más után eseng, mint a meddő szüzesség és az ájulásig menő b ö j t sáppadt glóriája után. Az i f j ú s á g legszebb erénye az erő, az akarat, az öröm, már pedig a szomorú árpádi herczeg kertjében ezek a rózsák sohase illatoztak ! H a őszinténtisztelik is azok a.lelkes i f j a k István első király meddő gyermekét, a jövendő magyarság érdekében reméljük, hogy legfőbb erényét megtagadják. - Mert azt m e g k í v á n j á k a szigorú .szerzetesi fogadalmak, de az. eladó lányok csak addig, amig főkötő alá .nem k e r ü l n e k !
Csalódni emberi dolog, de n e m o k v e t l e n ü l kell. H a ó n ó v r c »Réthy« figyelünk, ugy n e m csalódunk, lionem eredeti p o m e t e f ü - c z u k o r k á t k a p u n k 60 f i l l é r é r t , m é g p e d i g egy k e d v e l t rógi m a g y a r h á z i s z e r t , m e l y k ö h ö g é s , r e k e d t s é g és h u r u t o s b á n t a l m a k s o k ezer e s e t é h e n oly k i t ű n ő e n b e v á l t .
758, országba jut, hanem egy öreg grófhoz szegődik be — enyhén szólva — modellnek. Természetes azonban, hogy a régi reczept szerint grófnénak lenni nem jó, de szolgálónak lenni jó, igy az ő lelke is visszasír a délibábos pusztára,' a föntebb érintett romlatlan gyermekekhez. Legfőképpen A színházi hét. egyhez, Dali Bertókhoz, akinek már a nevéből is sejthető, — nov. 8. hogy dali és azonfelül duhaj is s akinek, minekutána elnasivaMár régen hallgat Bérezik Árpád, jeles veterán irónk, sizta az anyai jusst, semmisem áll útjában, hogy a fiatalok már sok hónapja van, hogy az utolsó müve színre került, végül egymáséi lehessenek. Erre a sujet-re a kaján ellenség s az idén is csak két színdarabja örvendezteti meg a publi- sem mondhatja, hogy túlságosan eredeti, de mindamellett kumát. Miért e lanyhaság ? A modern irodalom forró sivalehetett volna belőle egy kerek; friss — és egy csöpp romantagában hiis cseppek gyanánt üdítenek ezek a ' müvek, tikába hajló — librettót irni, ha Verő Györgyben nem a középfaj uak és a vigjátékok, s nincsen ember, a ki megnyomta volna el a jobb ambicziókat a Göre Gábor őszinte hatottan ne gondolna veterán Írónkra, aki ime műveli sikere. Azóta, ugy látszik, nincsenek esztétikai illúziói- s az irodalmat, pedig senki sem kényszeríti arra. Középbeéri azzal, hogy egy parádés szerepet irjon Fedák Sárinak. faj uak ! Vigjátékok! Tény, hogy ez a szak produkálja A kisasszony legalább már rég megszokta, hogy fütyüljön a legmegnyugtatóbb magyar drámairodalmat. íme, ez a az esztétikára s_ ebben következetes. A szerepét ezúttal »Pozsonyi diéta«, ez aztán a kedves darab, mint a költő .is ugy játszotta él, mintha a saját szobalányát akarná mondja. Történelmi háttérből ártatlan szerelem rajzolódik nevetségessé tenni. Trükkjeinek egész régiségtárát seprőre ki és szűzies intrikával küzdi le az ifiu Okolicsányi az akaültette ezúttal is, kezdve a rongyos szoknyán és a pazar dályokat. Öh, szűzies intrika, amely senkinek sem árt tájszóláson egészen az olyan kiszólásokig, mint »unberufen«, és a Beniczkyné Bajza Lenke édes-bus poézisét idézi fel »eklig« és más efféle édes hunezutságok. Az alakitását uj lelkünkben, óh, szűzies intrika és józan, illedelmes szerelmi tényezőkkel is átdolgozta, igy egy búbos tyúkkal, egy üdv, óh, gyermeteg tréfálkozás, amivel jómodorban megmelodramatikus szavalattal, egy pár öreg csizmával, egy őszült nagybácsik enyelgik körül gyöngéden buta húgaikat, kis szemrevalóval a férfiaknak és egy kis drámázással a óh, levendulaillat s enyhén rotyogó kedély, óh honfibú és nőknek. Egyszóval otthonos volt a szerepében, s hogy ez elmerengés a mult fényes képein : ugyan ki ne tárná föl a szerep csakugyan igazán neki való, azt .legjobban az előttetek lelkét, hogy megtisztuljon az élet különböző mutatja, hogy legnagyobb sikerét egy »hümgető« dalával saraitól. Szeretnék sokat és szépet irni erről-az irodalomról, érte el. Ami finomság és poézis véletlenül mégis belecsúszott de hajh, nem jut eszembe semmi, ünképzőköri emlékeim a szerepébe, az persze hatástalan maradt az ő publikuma vajh hova lettenek ? Nincs többé lágy zefirhang lantomon számára. Igy például van egy jelenete, mikor a megtépett, és a czimbalom-kiséretü, vuklis, csoszogó melodrámákat lerongyolódott Kóczos Panna visszatér a falujába és az csupán halk zengzetekben, megirhatatlan lírai pianisszimókuj Madonna-kép alá odateszi áldozatnak azt, ami neki ban kisérik lelkem húrjai. Én már öreg vagyok és Somló ur egyetlen kincse : egy piros selyemkendőt. Intim, meleg részolyan fukar ; lám, ha nem sajnálja a szép piros görögtüzet let s nagyon szép volna, ha már mások meg nem irták volna az utolsó felvonás apoteózisától, talán hevesebben megVerő előtt: De hiába, a jó ötleteknek is megvan ez az állandó illetett volna engem is ennek a képnek fiatal, sőt elemipechük. Akárcsak a jó operett-melódiáknak. iskolás poézise. Simán, illedelmesen gördül a cselekmény B—n. s egyszerre áttetszővé válnak a falak : dörg az ágyú és harangszó bug a légben és Mária Terézia körül egy hihetetlen élőkép mennydörög : vitám et sanguinem ! Látnivalóan nincs itt semmi aljas raffinéria, a történelem nagy jelenségeit nem is lehetne 1 közvetlenebb egyszerűséggel a színpadra varázsolni és ha nem tudnád, hogy a színpadon most a Nemzeti Szinház művészei működnek, azt véjnéd, hogy a bőriparos-ifjak önképzőköre ők, annyira közvetlen a dolog. Márk-kiállítás a Szalonban. Tiszta, szép előadás, méltó a Nemzeti Színházhoz. — nov. 8. Semmi izgató és semmi erkölcsrontó csáb. Megnézhetik Igen magasra felsrófolt igényekkel lép be ide az ember, a legártatlanabb gyermekek, sőt legfőképpen ők, s a művészek hiszen egy nagyon elegáns társaság legnépszerűbb művésze elmondhatják, hogy ők most játszva nevelnek, hogy ugy mondjam. Valami édes pedagógiai mellékize van az egész látható itt valósággal diszkiadásban, legjobb dolgaival reprezentálva és az elismerés glóriájától ragyogóan. Márk ügynek, talán néptanítói zamatnak is mondható és hogyha Lajosnak pompás karikatúrái vannak a párisi Julien-akanem fog emlékezetes sikert aratni, az nem a Bérezik démia egyik nagy műtermében. Trade Mark, igy vannak Árpád hibája lesz, hanem a mienk, akiket megmételyezett aláírva ezek a vidám képek és fiatal öröm és pezsgő talena rossz' irodalom és leráztuk magunkról az ábéczéskönyvek tum kaczag ki ezekből a vidám képekből. Es ma, a beérkeés a beszéd- és értelemgyakorlatok tiszta, üde hímporát. zette* művész feltűnést keltő kiállításán ezeket az értékeket Remélem, sikerült kimutatnom, hogy ez aztán a kedves keresi az ember : a tapasztalatokkal megtermékenyedett darab, ez a »Pozsonyi diétán«. talentumot és azt a spontán, örökéletű naivságot, amely M—s L—ó. maga a zseni, mert a zseni az, ami tul van a bölcs belátá* son. Lelkes, izzó, gazdag tartalmú pillanatok az okos ember bölcsen temperált életében nincsenek, ellenben az ilyen Falusi Madonna. Afféle etnográfiai operett, amelypillanatok elmulhatatlanul elraktározzák tüzüket a müvészben a nép egyszerű gyermekei lakkos csizmában és Monaszterly-viganóban járnak és beszélnek, amelyben vurezni lélek lirai megnyilatkozásában s aki érző szívvel és a gyönyörűség könyeivel szemében közeledik- az ilyen dolgokután sóhajtoz a csapláros és egy jó partit keres magának a népnek romlatlan leánya, a korcsmárosné. Ebből a kör- hoz, intim részt kap az izzó pillanatok gyönyörűségéből. nyezetből. pattan ki a falusi ártatlanság, aki ezúttal nem A Márk Lajos képeit szemlélvén, elmaradnak ezek a libapásztor, hanem mindenesleány, nem a gonosz mostohája nagy, bensőséges szenzácziók. Finom, szép asszonyok mosokergeti el, hanem ő hagyja ott a helyét és nem a Tündérlyognak ezeken a képeken, kedves, virágzó arezok, kelle-
SZÍNHÁZ.
Művészet.
759 mes klisék, lovagias, paríümös, de meggyőződés nélkül való bókok egy társaságbeli ur részéről, de alig van nyoma annak a festői elragadtatásnak, amely a valőrök és a döntő fontosságú vonalak misztériumától mámorossá heviti a művész lelkét. Talán megértik, akik ezt a kis irást elolvassák, hogy mi a különbség a portréhüség és karakter között, a lefestés és a megfestés között. Az egyik objektív valóságot ad, azt, amit mindenki egyforma világos és tiszta képben lát, a vonalak és a szinek hü képét egy közömbös pillanatban s ezenkívül több-kevesebb Ízlést a szövetek és a kellékek tetszetős elrendezésében. A másik az egységesen befogadott képből szenvedésekkel teljes analízisben keresi ki azokat az elemeket, amelyek a lelkes arcz titokzatos szenzáczióját fölkeltették a művész lelkében és leméri, értékeli, eldobja vagy nagyobb jelentőségűvé fokozza a megismerés töredékeit, hogy egy nagy, heroikus szintézissel uj egységet építsen belőlük. Egy pár ilyen heroikus gesztusig megfeledkezik magáról Márk Lajos, a frakkos ember, s ilyenkor egy széles, virágzó foltban kivirul a festői öröm és egy akt finoman modellált hátán, az áhítatos, egyszerű husszinek között álmodozó kézzel húzott, sokat kifejező ecsetvonások czikkáznak és a ruha tüzesre fokozott kék tónusa magától értetődő egységbe olvad a kép uralkodó halk, szürke tónusával. De kevés ilyen önfeledt megnyilatkozásra bukkan az ember, a nagy első emeleti középteremben van egy pár szédítően ügyes egyéb dolgok között. A többi minden szalon disze lehet és mind igen alkalmas arra is, hogy müveit emberek haladottságukat bizonyítsák, megvásárolván őket. Hanem valahogy külön maradt ezeken a képeken a delikát biedermeyer-szkerzókon, a szellemes allegóriákon és az udvarias portrékon minden szin és a kompoziczió minden eleme. Valami hiányzik, ami összefogja őket, a szintézis hiányzik, a tágra nyilt szemmel néző, egy lehellettel mindent belélegző impresszionizmus nagy összefoglalása és tudja isten, a pleinairbe állított gracziózus alakok igen csinos sárga és zöld és lilaszinü foltok között vannak elhelyezve, de a foltok élete, a zseniális értékelésből támadt élet, a kép eleven egysége sehogy sem akar kikerekedni. Aztán a merészség. Sok bajok érik az embert egy napon, nem domborul, aminek domborulni kellene és a ruha redői mintha fából volnának, nem puhulnak meg sehogy sem. Ekkor igy szól az ember : itt nem segit más, merész leszek. És merész lesz. Egy tele ecsetet fog a kezébe és délczegen kifeszíti a mellét és az alak körül egy merész rántással kikanyarít egy festékcsikot, amely merész szeszélyességgel hasit bele a formákba és belevág a ruha felületének pozitív kontúrjai közé. Ámde ez az elszántan odavágott festékcsik sehogy sem akar plasztikát, puha, mozgalmas redőbe omlást kifejezni, sőt csökönyösen festék marad s a festő megalázkodva fog kicsi ecsetet és egészen nyárspolgári javításokat végez a zseniálisnak szándékolt merészségen. Kinos kis beledolgozások nyomai tűnnek fel az opalizáló, felháborítóan opalizáló napfoltokban, amidőn az odakanyarított sárga petty nem akar világítani s nem akar a zöldhöz simulni sehogy sem. Ilyenkor egy kis rózsaszín segit, ha ez sem elég, egy kis lila, amig a folt végképpen meghal s busán irizál, mint egy szomorú, vádló verejtékcsöpp. Elismerem, olyasmit kerestem a Márk-kiállitáson, amit csak a kiválasztottaknál keresünk. Azt a momentumot kerestem, amit nem fog alterálni a szinfotográfia fölfedezése s ami csak kötetekben vagy zengő mondatokban elmondható lirai tartalmat revelál. Egy-két dolog ennek a momentumnak az erejével kapott meg és talán nincs igazam, de én azt hiszem, hogy kevesebb elismerés, kisebbfoku népszerűség mellett több ilyen dolog telnék ki Márk Lajostól. Most mintha fáradt volna. Ilyen fáradtság nélkül csak fáradt emberek tudnak dolgozni. Marco.
KÖZGAZDASÁG. Első Leánykiházasitó Egylet m i n t szöv. Gyermek- és életbiztosító intézet (Budapest, V I . , Teréz-körut. 40—12.) A l a p í t t a t o t t 1883-ban. F o l y ó év október h a v á b a n 2,074.300 K órtókü biztosítási a j á n l a t n y ú j t a t o t t be és 1,806.700 K értékű u j biztosítási k ö t v é n y á l l í t t a t o t t ki. B i z t o s í t o t t összegek fejében 106.960 K 56 f fizettetett ki. 1907. j a n u á r 1-tél o k t . 31-ig bezárólag 19,227.13 ) K értékű biztosítási a j á n l a t n y ú j t a t o t t be és 16,432.630 IC é r t é k ű uj biztosítási k ö t v é n y á l l í t t a t o t t ki. B i z t o s í t o t t összegek fejében a folyó évben 1.002.076 K 83 f és az intézet fennállása ó t a 12,205.322 K 74 f fizettetett ki. E z e n intézet a gyermek-és életbiztosítás m i n d e n nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek m e l l e t t
Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.
Kéjutazás a tengeren. Az Osztrák L l o y d társaság november 17-én »Tliália« szalongézösével k ü l ö n ö s kényelemmel rendezi nyolczadik társasu t a z á s á t Dél-Olaszországba, E g y i p t o m b a és Görögországba. A n a g y fényűzéssel berendezett h a j ó Triesztbél i n d u l és ú t j á b a n K o r f u t , S y r a k u s á t ' Messiuát, P a l e r m ó t , Tuniszt, Tripoliszt, Alexandriát, Pireust és P a t r a s t keresi fel. Prospektus a K ö z p o n t i Menetjogyirodáhau, B u d a p e s t (Vigadótér 1.) k a p h a t ó .
Egy j ő tanácsadó v a l a m e n n y i szülőre nézve, — a k i k gyermekeik s z á m á r a egy o k t a t ó játék- és f o g l a l k o z á s i szert keresnek, — a képes árjegyzék H o r g o n y - K ö é p i t ö s z e k r é n y e k r ő l és Horgony-Hidépitőszokrén y e k r ő l , stb.-röl, a m e l y R i c h t e r F. A d . és Társa, k i r . u d v a r i és k a m a r a i s z á l l i t ó k á l t a l (Bécs, I „ Operngasse 16) k i v á n a t r a b é r m e n t v e b e k ü l d e t i k ; m e r t ezen könyvecske a k ü l ö n f é l e H o r g o n y - K ö é p i t ő s z e k r é n y e k és Horgony-Hidépitőszekrények k i m e r í t ő leirásán k i v ü l szép épitési m i n t a l a p o k a t , és számos, felette érdekes elismerő n y i l a t k o z a t o t t a r t a l m a z . E z e n n e m z e t k ö z i b í r á l a t o k e g y h a n g ú l a g elismerik, liogy n e m l é t e z i k j o b b játék- és foglalkozási szer m i n d e n k o r u g y e r m e k e k s z á m á r a , m i n t a Richter-féfc H o r g o n y - K ő é p i t ö s z e k r ó n y e k és Ilorgony-IIidépitőszekrények. Azért v a l a m e n n y i szülőnek azon jóakaratú tanácsot a d j u k , h o g y k a r á c s o n y i a j á n d é k o k beszerzése e l ő t t olvassák á t előbb ezen érdekes Richter-féle k ö n y v e c s k é t , a m e l y b e n b ő v e b b e t t a l á l u n k j ó z e n e m ü v e k r ő l és beszélőgépekről is.
A ROSSZ EMÉSZTÉS majdnem mindig a székrekedés következménye. E kellemetlen érzés elhárítására szolgál az orvosok által előszeretettel ajánlott „ C a l i f i g " . Ez a kitűnő, kellemes izü hashajtószer enyhén, de biztosan hat, előseg ti az emésztést és ez által sok kellemetlen betegségnek veszi elejét. A californiai édes fügenedvből és más ismert jó gyógyhatású füvek kivonatából készült „ C a l i f i g " igen alkalmas ugy gyermekeknek, mint felnőtteknek. Egy nagy
üveg ára 3
K, kis üveg 2 K.
Főraktár: T Ö R Ö K J Ó Z S E F gyógyszer-
tára B u d a p e s t , VI., Király-utcza 12.
760
TOROKswséjeQROK! Egyetlen egy és pedig a most végződött sorsjátékban nagybecsű vevőinknek a következő f ő n y e r e m é n y e k e t fizettük k i : * 4 0 0 . 0 0 0 ,
* 9 0 . 0 0 0 ,
* 6 0 . 0 0 0 ,
*
4 0 . 0 0 0 ,
2 5 . ( H H ) , 2á 2 < H H ) 0 , „ 1 .">.( M H ) , „-,„„ 1. ( M > ( ) ( ) ' S & f t a f
Rendelje meg a NEVE mellett álló SZERENCSESZÁMOT! A véletlen nagy szerepet játszik az életben és éppen a s z e r e n c s é s v é l e t l e n folytán k ö n n y e n megtörténhetik, hogy az Ö n t érdeklő név mellett álló számban eltalálta azt a sorsjegyet, melyre n a g y n y e r e m é n y j u t . Ádám Adél Adolf Adelheid Aladár Águos Albert Amália Ákos Anna András Apollonia Antal Aranka Ármin Auguszta Arnold Aurélia Árpád Arthur Atilla lleatrix Ilerta Blanka Bálint Boriska Béla Brigitta Benedek Bernát Bódog Boldizsár Cecilia Celestin
2727 79765 100667 105361 108819 109701 2887 711788 100681 105355 108338 101)717 8899 90188 100000 105871 108844 109789 3057
10001I
108360 90859 106882 100734 3071 00370 100023 105302 108868 109784
8818
918S0 101001 105307
Dóra Dorothea Dániel Dávid Dénes Dezső Domokos Dömötör Elvira Emma Ernesztin Éva Erzsébet Erzsi Ede Eszter Elek Elemér Eugénia Emil Etel Endre Flóra Félix Frida Ferenc Fülöp Gábriella Gábor Gertrúd Gizella Gedeon Gergely Géza
108851 100803 4010 01305 101000 105703 108850
109881
4047 01417 101018
105908
100000 100840 40S0
91425
101406 106101 100042 111015 4038
92156
101420 100118 100040 111057 0207 02108 101103 106708 100310 8818
92651
101107
György Gyula Hedvig Helena Henriette Hilda Henrik Hermann Hugó Ibolyka Ida Ilka Ilma Ignác Ilona Irón Imre Irma Ince István Izabella Iván Izidor Johanna Jolán Judith Jakab Juliska János Jenő József Karolin Katalin
106723 100335 11387 02701 101400 106749 100345 12116 02717 101005 106908 109372 12400 02731 101909 100017 100384 13148 02777 101912 106943 100502 13230 03178 101967 100040 100508 16598 98181 101070 100511 107257 17333
Klára Kálmán Klotild Károly Kornélia Konrád Kornél Kristóf Laura Lenke Leonia Lajos Leontin László Lídia Lázár Lina Leó Lucia Lipót Ludmilla Lukács Malvin Manó Margit Marcel Mária Márton Mariska Máté Mártha Mátyás Mártonka
Miklós 98180 Mici 105020 107285- Miksa Milán 109548 Mór 17335 98817 | Nárcisz Natália 105033 Neszti 107307 Nándor 100005 Nelli 22017 Netti 03401 Orbán 105037 Ottó 107326 • Ittilia 100010 Ödön 34490 Paula 93417 Pál 105041 Pepi 107320 Pista 109033 Piroska 86818 Rafael 03420 Rebeka 105801 Rezső 107342 Regina 109637 Richárd 41705 Róza 04100 Róbert 105314 Rozália 107866 Rudolf 109650 Rozina 52520 Rózsika 96686 Salamon 105325 Sámuel 107869
100070 I Sári 07841 Sándor 90990 [ Sarolta 105888 Simon 107302 Szeréna 100077 Tamás 73010 Teodóra 100050 Teofil 105835 Teréz 107895 Tibor 100000 Terka 74388 Tihamér 100608 Terus 105845 Tivadar 107307 Tinka 109698 Tóbiás 2728 Ulrika 70705 Urbán 100007 Valéria 105351 Vendel 108310 Verona 100701 Vencel 2887 Viktória 70788 Viktor 100681 Vilma 105355 Vilmos 108833 Wilhelmina 100717 Vince 2809 Zseni 00188 Zoltán 100000 Zsuzsanna 105871 Zsigmoud 108344 Zsófia
100730 3057 90850 100914 105382 108300 100734 8071 90870 100928 105892 108308 109787 3210 91886 101001 105397 108851 109803 4010 91895 101009 105708 108859 109881 4047 91417 101013 105000 109009 109840 4089 91425
Fenti számokat szíveskedjék a z o n n a l m e g r e n d e l n i , legkésőbb azonban folyó évi n o v e m b e r 2 1 - i g , m i u t á n ezek könnyen elkelnek és a húzás m á r folyó évi november h ó 21-én és 23-án lesz.
Az I. osztályú sorsjegyek árai: Egész sorsjegy 12 korona.
Fél sorsjegy 6 korona.
Negyed sorsjegy
Nyolczad sorsjegy
3 korona.
1.50 korona.
TOROK A. ES TARSA Bankház R.T. Budapesten. & Legnagyobb osztálysorsjegy-üzlet. Központ: IV., Szervita-tér 3/n. (saját palotánkban). Fiókok: VI. ker., Teréz-körut 46. szám és V^ker., Váczi-körut 4. szám. Budapest, 1907. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.
