Dr. Bordás János pályázata A Kaposvári Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit Kft. Ügyvezető Igazgatói Posztjára
„Anyám, valami színházról meséltél, Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep Kölyökként reszkettem a színház varázsáért: Irigyeltem azt, aki ott elől lehetett… …hát ez a színház!?” (Edda-művek)
Somogyvár, 2010. július 21. TARTALOMJEGYZÉK
I. BEVEZETŐ GONDOLATOK: KAPOSVÁR, ÉS ÉN…
3.o
II. MILYEN A JÓ SZÍNHÁZ?
5.o
III. A KÖZÖNSÉG
7.o
IV. A TÁRSULAT
8.o
V. SZOROSABB KAPCSOLAT A KÖZÖNSÉGGEL; A NYITOTT KAPUK SZÍNHÁZA
10.o
VI. REPERTOÁR
12.o
VII. KI A SZABADBA…
16.o
VIII. A SZÍNHÁZ ÉS A VÁROS OKTATÁSI INTÉZMÉNYEI KAPCSOLATA
17.o
IX. HA ÉN GAZDAG LENNÉK…
19.o
X. SZÍNHÁZ ÉS EGYETEM
22.o
XI. A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ ÚJJÁSZÜLETÉSE
24.o
XII. A SZÍNHÁZI TÖRVÉNY ÉS A SZÍNHÁZ (JOG ÉS SZÍNHÁZ)
24.o
XIII. GAZDASÁGI ELEMZÉS
27.o
XIV. A SZÍNHÁZAK KIVÁLASZTÁSÁNAK SZEMPONTJAI
28.o
XV. AZ ELEMZÉS FOLYAMATA
29.o
XVI. ÖSSZEGZÉS HELYETT
33.o
XVII. ZÁRSZÓ
33.o
MELLÉKLETEK
2
I. BEVEZETŐ GONDOLATOK:KAPOSVÁR, ÉS ÉN…
Mit is jelent nekem Kaposvár? Hogy egyáltalán megpróbálkoztam a színjátszással, az egy 1992-es színházi közvetítésnek volt köszönhető, Ascher Tamás rendezésében Lukáts Andorral, Helyei Lászlóval, Koltai Róberttel és Jordán Tamással láttam a Godot-ra várvát, illetve nem sokkal korábban a Nagy Romulus-t. Teljesen a hatásuk alá kerültem. De említhetem gyermekkorom egyik kedvenc darabját, a 12 hónapot (Bűvös Erdő) Pogány Judittal, vagy szintén vele és Spindler Bélával, Hunyadkürti Györggyel, Szalma Tamással a Hazudj inkább kedvesemet, melynek kopott VHS felvétele minden Karácsonykor betéved a videóba. 1992-ben felvételiztem a Színház és Filmművészeti Főiskolára, a nagyhírű Horváth Mihály Gimnázium végzős hallgatójaként, egy sikeres vizsgaelőadás, Brecht: Koldusoperája után, melyben én játszottam az egyik főszerepet, Tigris Brown-t. Ketten voltunk harmadrostások abból az évfolyamból, de többen is, akik a második rostán kiestek ajánlatot kaptak Babarczy Lászlótól, hogy jöjjenek Kaposvárra segédszínészként. Ketten, Meggyes Melinda és Fekete Kata igent mondtak, noha csak annyit tudtak, hogy egy másik HMG-s már Kaposváron játszik. Ezt a fiatalembert Lecső Péternek hívják. Én, miután kiestem a harmadik fordulóban, a Nemzeti Színház Színiakadémiájára kerültem, ahol 1995-ben végezetem. Ekkor, feleségem unszolására, aki tősgyökeres Somogy megyei, tanulmányait Kaposváron végezte, nagyszülei itt éltek, nagyapja, Varga Gyula bácsi pedig 1982-es nyugdíjba vonulásáig a Megyei Tanács Művelődési Osztályán dolgozott és óriási „Csiky” rajongó volt, időpontot kértem Babarczy Igazgató úrtól, pont azon a napon, amikor a Nemzeti Színház társulata Füst Milán IV. Henrikével vendégszerepelt a városban. Nem lettem a társulat tagja, de nem rajtam múlott. 1993 óta havi rendszerességgel fordultunk meg Kaposváron a családi kötődéseink okán, két éve pedig én magam is Somogy országi lettem, és heti rendszerességgel fordulok elő Kaposváron, ezért nem idegenként, hanem régi kedves ismerőseként érkezem a városba és annak kedves színházába.
3
2008 telén levelet írtam Schwajda György igazgató úrnak, melyben ajánlottam magamat szíves figyelmébe. Nem kaptam rá választ. Ez év tavaszán felhívtam a színházat, időpontot szerettem volna kérni Schwajda úrtól egy személyes találkozóra, de nem volt Kaposváron, majd néhány nap múlva értesültem róla, hogy elhunyt. Ha végigtekintek a társulaton, sok az ismerős arc. Itt van (volt) évekig Gubás Gabi, akivel együtt felvételiztem és szinkronban is sokat dolgoztunk együtt. De egy gimnáziumba jártunk Sarkadi Kiss Jánossal, együtt felvételiztünk Kocsis Palival és Fándly Csabát is ismerem még a Nemzetis időkből, Lecső Péter művész úrról pedig már korábban tettem említést. Úgy érzem tehát, hogy az első lépések bizonytalanságát, melyek egy új kezdést jellemeznek át tudnám hidalni azzal, hogy szinte ismerősként üdvözölhetném a társulatot, mely lépéselőny minden bizonnyal segítene átvészelni a Schwajda György igazgató úr halálával bekövetkezett kényszerű átmenetet. A következő kérdés, amit joggal tehet fel bárki, aki a pályázatomba beletekint az az, hogy egy jogász végzettséggel, is rendelkező személy, aki az utóbbi néhány évben lényegesen kevesebbet foglalkozott első hivatásával, mint a másodikkal, miért is tér vissza régi szenvedélyéhez, a színházhoz. Ezt a kérdést úton útfélen, ellenkező előjelekkel folyamatosan megkapom. Mármint a jogász kollégáimtól, hogy miért nem maradtam színész, a színházi emberektől, pedig, hogy miért nem vagyok „csak” jogász? 1993-ban mutatta be színházunk Madách: Az ember tragédiája c. művét, Lucifer szerepében Koncz Gáborral. Ő egy alkalommal elmesélte nekem, hogy amikor a lánya pályaválasztás előtt állt és megkérdezte apjától, hogy hová adja be a jelentkezési lapját a jogi egyeteme vagy a színművészeti főiskolára, Gábor gondolkodás nélkül rávágta: a jogra! Mert –szerinte –a színészetet csak „mindent vagy semmit „alapon lehet művelni. Bele kell halni, el kell érte égni, másképp rossz, gagyi és hiteltelen. Azóta eltelt másfél évtized és tudom, hogy megváltozott az ő véleménye is. Nagyot változott a világ. A színészek is háttérbe szorultak, alig készülnek, filmek, tv-játékok, melyek pl. Koncz Gábort az egész ország által ismert és elismert színésszé tették. Megszűnt az a minimális létbiztonság is, melyet a társulathoz tartozás és a „közalkalmzottiság” biztosított a művészek számára, melyet megfejelve egy-egy rádiós munkával, szinkronnal vagy zsebbe fizetős „haknival” viszonylagos egzisztenciát lehetett fenntartani a csepűrágók számára is. Ma már az 4
idősebb generáció tagjai is a maguk módján több vasat tartanak a tűzbe, és ha nem is végeznek már el még egy kereső diplomát biztosító iskolát, de éttermek, vendéglők borászatok, színész és reklámügynökségek, hang- és szinkronstúdiók, színi tanodák működtetésével próbálnak talpon maradni. A több lábon állás ma már nem a kivételes, hanem általános jelenséggé vált. Ezen kívül, amikor 10 éve elkezdtem a jogi pályát, még én sem tudtam, hogy milyen fordulatokat fog venni az életem, hiszen a levelező tagozat lehetővé tette számomra, hogy egészen 2005-ig, jogi diplomám kézhez vételéig a Nemzeti, később a névváltoztatás után a Magyar Színház társulatának tagja lehessek, ezt követően pedig egészen 2008 decemberéig, míg hátat ne fordítottam a fővárosnak, mint külsős játszottam, játszhattam tovább meglévő szerepeimet. Máig is őrzöm főrendező igazgatóm, néhai Iglódi István „elbocsátó szép üzenetét” melyben, miután nyílt levélben elbúcsúztam társulatomtól, megköszönte a színházban eltöltött több, mint másfél évtizedemet és sok sikert kívánt eljövendő életemhez. Az elmúlt két esztendőben pedig, ha csak rendszertelenül is, de önálló műsorokkal, ünnepségeken való fellépésekkel, vers- és mesemondó versenyeken való zsűrizéssel tartom formában színészi kvalitásimat. Egy tudatos választásnak tartom a színészi munka könnyed, bohémsága mellett a jogi 2X2 józanságát, mely szilárd talajt ad a szárnyalásra. Mellesleg, aki megismeri ezt a két hivatást, az csakhamar rájön, nem is állnak olyan távol egymástól, mint amennyire első ránézésre gondolnánk. II. MILYEN A JÓ SZÍNHÁZ? Néptánc oktatónk, az akkor még „Honvédos” koreográfus Babos Károly, aki aztán a Kimnovak együttes ütőseként is országos hírnevet szerzett, a Nemzeti Színiakadémián egy alkalommal azt mondta: János a meleg vizet nem kell feltalálni, az már fel van találva. A meleg vizet be kell vezetni.” Nem túl eredeti mondás, de szerintem jellemzi a hozzáállásomat az általam vezetni kívánt színházhoz. Amint azt a bevezető gondolataimban is leírtam, a kaposvári színház mindig is a szívem csücske volt, amelynek előadásai, színészei és rendezői mély nyomokat hagytak bennem. Kaposvár pedig szereti a színházát, a színészeit és azt a fajta játékstílust, amely már védjegyévé válta a Csiky Gergely társulatának. Aki ezen radikálisan kívánna változtatni, annak nem csak a társulattal, hanem véleményem szerint a közönséggel is meg kellene küzdenie, ár ellen pedig nem jó úszni. Kaposvár úgy elégíti ki a közönség igényeit, hogy ezzel együtt is elkerüli a kommercializálódás csapdáját. Népszerű színházat 5
csinál, mégsem a rossz hangzású Népszínházat, noha minden közönségigényt ki tud elégíteni, a legfajsúlyosabb tragédiáktól a bohózati könnyedségű vígjátékokon át a musicalekig. Sok új vezető azzal kezdi ténykedését, hogy valami újat, nagyot, különlegeset óhajt csinálni. Nagyot váltani, új arculatot tervezni. Erre Kaposvárnak, nem hogy nincs szüksége, de véleményem szerint nemcsak a társulat utasítana el az évtizedes arculattól való 180 fokos eltérést, de a színház közönsége is. Nekünk azon az úton kell továbbmennünk, amit már a nagy elődök kitapostak, ahhoz kell hozzátennünk mindazt, amivel a „kaposvári csoda” fenntartható és továbbvihető. „Ez a mi munkánk, és nem is kevés”. A nyerő formán nem kell változtatni, vallom a fenti bekezdés igazolásaként. Mindig törekednünk kell a tökéletesedésre, vagyis a jót még jobban csinálni, még jobb előadásokat színpadra vinni, még látványosabban, még szívhez szólóbban. Ennek pedig mércéje legfőbb ítészünk: A NÉZŐ! Hiszen nem magunknak készítünk színházat, vagy ha néha mégis, azt a foghíjas nézőterek pillanatokon belül értésünkre adják, és a meg nem értett Zsenik lenézhetik a nem műértő publikumot, de a vége mégiscsak az lesz, hogy a voks populi fog véleményt nyilvánítani eltévelyedéseik felett. Ezzel együtt sem kell kiszolgálni a nézőt, vagy a kegyeit keresni. Ezt meghagyjuk az amúgy is egyre szélesebben hömpölygő giccsáradatnak. Igényesen szórakoztatni! Ez az, amit Kaposvár mindig is tudott, akkor is, ha ezt egy vígjátékkal tette, de akkor is, ha a Marat halálával. A szórakoztatás nem azonos a kommersszal! Hangulatunk függvénye, hogy egyik este Madách Imre gondolatain szeretnénk elmerengeni, másnap pedig Molnár Ferenc briliáns humorára vagyunk éhesek. Ki merne pálcát törni bármelyik szerző feje felett? Egy vidéki színház és ezzel együtt a vidéki színész a szakmai kihívások jóval, szélesebb palettájával találja szembe magát munkája során. Míg egy budapesti színház megteheti, hogy a színházi kultúrának csak egy-egy szegmensét vállalja fel, pl.: csak musicalt játszik, addig ez vidéken elképzelhetetlen. Itt, közhelyesen szólva 1-99 évig kell megtalálnunk az utat a publikumhoz, a kisgyermekektől az idősebbekig, a 18-49 évig terjedő legaktívabb „fogyasztó” korosztályhoz éppen úgy, mint a többi generációkhoz.
6
Ez a felvetés pedig ismét két irányba viszi tovább gondolatainkat, melynek egyik oldala a közönség, a másik pedig a TÁRSULAT! III. A KÖZÖNSÉG
A közönség változatos összetételéből adódó sokféle igény kielégítésére való törekvés a műfaji sokszínűség jegyében; (Munkámban a vastag dőlt betűs kiemelések a színház pályázati kiírásának szó szerinti hivatkozásai)
Az előzőekben már szóltam róla, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítok a közönségnek. Személyes tapasztalataim alapján, melyek majd’ két évtized alatt szedtem össze, több csoportja különböztethető meg a közönségnek. Kezdjük az ún.: törzsközönséggel. Ennek is van legalább három fajtája. Az első az, akinek bérlete van, általában középkorú, valószínűsíthetően értelmiségi, színházi kultúrát szívott magába már gyermekkorától kezdve és felnőve evidencia volt számára, hogy társadalmi státuszához hozzátartozik az, hogy évről évre bérletet vált és figyelemmel kíséri városa színházát, mint a helyi műveltség és a társadalmi élet alapvető szegmensét. A másik két féle törzsközönség, akik lehet, hogy inkább a rajongók kategóriájába tartoznak, szintén ismerősek lehetnek. Ők egy-egy előadásért, vagy művészért járnak színházba. Nem feltétlenül bérletesek, egy-egy előadást többször is megnéznek, vagy a darab, vagy a művészek kedvéért, elfogultan imádják, amit látnak. Nagyon fontosak, mert egyrészt ha nem is tökéletes visszacsatolást, de azért valamiféle jelzést, elismerést sugároznak a színészek felé, mely pszichikai szempontból roppant hatásos pozitív motiváció, másrészt belőlük lehet a jövendő elsőként bemutatott törzsközönség. Van azután egy idősebb réteg, akik már „hagyományosan” színházba járók. Nem biztos, hogy van bérletük, lehet, hogy évente csak néhány alkalommal váltanak jegyet a színházba, hogy megnézzenek egy-egy régi kedves darabot vagy egy-egy általuk kedvelt színészt. Szerepük
7
nem elhanyagolható, hiszen ők azok a nagyszülők, akik kinevelhetik az eljövendő korok színházi közönségét, amikor unokáikkal kézen fogva ellátogatnak egy-egy előadásra! És itt zárul a kör; a gyerekek! A színházra nevelést sem lehet elég korán kezdeni. Hiszen a gyerekek lesznek majd azok, akikből a fent már részletesen körülírt közönségrétegek kialakulnak, természetesen, ha kellő odafigyeléssel a legkisebbeket talán a legkomolyabban véve alakítjuk ki színházi koncepciónkat, állítjuk össze évadunkat. Talán nem kell részleteznem, mennyire fontosnak tartom, a közönséggel való folyamatos kapcsolattartást. Legyen ez a kapcsolat a célcsoport igényeinek leginkább megfelelő. Ha az idősebb korosztályokból indulok ki, ők valószínűleg a közönség találkozók, és baráti társasági összejöveteleket fogják előnyben részesíteni. A fiatalok számára kiváló alkalom lehet a TÁRSULAT-tal való kapcsolat elmélyítésében egy-egy előzetesen a város iskoláival (nem csak az egyetemmel!) Egyeztetett próba nyilvánossá tétele, ahol a nézők számára ismertté válhatna az alkotó próbafolyamat, vagy olyan nyílt napok szervezése, melyeken betekintést nyerhetnének a nézők a kulisszák mögé, a tárak munkájába. Ne feledjük el, hogy ez akár a színházi kiszolgáló személyzet utánpótlást is biztosíthatná, amennyiben az ilyen találkozások alkalmával szerezhetnénk újabb elkötelezett híveket a színház és a színházi munka számára! (fodrászok, díszítők, adminisztráció stb.) A középiskolásokat egy speciális beavató színházzal tehetnénk felelős és érdeklődő nézőkké, de erről a színház és a városi oktatás kapcsolata című részben kívánnék részletesebben értekezni. IV. A TÁRSULAT Szakmailag felkészült, összetartó, kiegyensúlyozott társulat szerepének szem előtt tartása; Nem hiszem, hogy részleteznem kell, micsoda jelentősége van a jó társulatnak! A képzett, sokoldalú, mindenhez értő színészeknek, akik egy-egy vidéki színházban a nézők személyes ismerősei, de este héttől tízig varázslók, akik kiszakítják közönségüket néhány órára a valóságból!
8
Említettem, hogy míg egy budapesti színház megteheti, hogy „egyfajta” színházat csinál, addig vidéken a minden az egyben koncepciója valósul meg, vagyis egy vidéki színésznek mindenhez kell értenie: Neil Simontól - Shakespeareig, a musicaltől az operettig. Kaposvár szerencsés helyzetben van, hiszen elmondhatja, hogy az egyetem révén folyamatosan biztosított a társulat vérfrissítése, amit nem lehet eléggé megbecsülni! A vidéki színészek, maguk módján kivételes helyzetben vannak. A fővárosi színházakban egyre inkább elveszik a hagyományos érelemben vett társulat fogalma. A színházak között nagy az átjárás; a szakma kicsi, tehát azt mondhatjuk, hogy mindenki ismer mindenkit, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy a különböző színházakban „szocializálódott” színészek együtt is tudnak dolgozni. Futball hasonlattal élve, egy klubcsapat, akik együtt edzenek élnek, sírnak nevetnek, sokszor jóval színvonalasabb focit tudnak mutatni, mint a belőlük az EB-re vagy VB-re összeállított válogatott tizenegy. Ezért nagyon fontos a társulat összetartása és folyamatos képzés. Gyakran beszélünk arról, hogy így Sztanyiszlavszkij, úgy Peter Brook, vagy Brecht, de amikor oda kerül a sor, hogy a Life Long Learning nevében igenis a színészek is képezzék magukat, akkor szembe találjuk magunkat a „de hisz én már színész vagyok!” kinyilatkoztatásával. Nos, ez az a hozzáállás, amin változtatni kell. Mindig képesnek kell lenni a folyamatos megújulásra, bár szerencsére Kaposvár ilyen szempontból is mindig az élenjárt. Biztosítani kell a társulat folyamatos képzését, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy minden színész naprakész legyen, megismerje a legújabb színházi irányzatokat és ne veszítse el érdeklődését hivatása iránt, és ne érezze a tanulást, valami ördögtől való dolognak. A művészek és természetesen a színház valamennyi dolgozója anyagi megbecsülése ugyanolyan fontos, mint az erkölcsi. A taps, a siker, az elismerés csak a léleknek táplálék, de a testet is táplálni kell! Nem hozhatjuk olyan helyzetbe társulatunk tagjait, hogy a mindennapos anyagi gondjaik bénítsák tehetségük kibontakoztatását. Ez az egyik legkényesebb téma a színházak gazdálkodásában, de mégis ez az egyik legfontosabb mozgatórugója a jó működésnek. „Azért eszem azt, amit a katonáim, hogy tudjam, mit követelhetek tőlük!”mondta Hessler ezredes a Halál 50 órája című filmben. Nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy soha nem 9
tudunk eléggé megfizetni egy nagyszerű előadást egy évekig emlékezetes alakítást, de legalább a bérek alakításában meg kell próbálkoznunk egy olyan köztes állapot kialakításával, amely legalább nagyjából elégedettséget vált ki a színészekből. Áttanulmányozva a színház honlapját arra a következtetésre jutottam, hogy a színháznak nincs olyan díja, amivel erkölcsi és/vagy anyagi megbecsülésben részesíthetné társulatának azon tagjait, akik az adott évadban kiemelkedően teljesítettek. Ezen mindenképpen változtatnék. Kellene alapítanunk egy olyan elismerést, amellyel a színház minden évben kifejezheti megbecsülését társulata egy-egy tagja iránt. Lehetne a neve, mondjuk Csiky-gyűrű, amit egyébként titkos szavazással a társulat maga ítélhetne oda egy-egy kollégának. De tovább gondolásra érdemes a nem művészeti állomány valamiféle erkölcsi elismerése, mert az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján tudom, mindenkinek jól esik az elismerés, és ez sokszor többet ér minden vastag pénzes borítéknál. Az év dolgozója cím ne legyen rossz ízű sztálinista attitűd vagy a multinacionális cégek privilégiuma! A közönséget is érdemes év közben megszavaztatni az év színésze, színésznője, epizodistája, előadása stb. vonatkozásában. Jóleső visszajelzés lehet ez is a színész számára, ő és „közönsége” kapcsolatára vonatkozóan. E díjak kiosztásának fóruma pedig lehetne az évadzáró társulati ülés. V. SZOROSABB KAPCSOLAT A KÖZÖNSÉGGEL;A NYITOTT KAPUK SZÍNHÁZA
A Kaposvári Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit Kft. irányítására, működtetésére, tevékenységének szervezésére és menedzselésére vonatkozó konkrét művészeti, szakmai és vezetői program. A tervezett műsorok és egyéb rendezvények szakmai koncepcióját, a kulturális, művészeti és szórakoztató rendezvények látogatottságát fejlesztő törekvések. Mindenképen fontos lehet a nyitás a közönség felé. A közönségtalálkozók, kötetlen beszélgetések, természetesen egy olyan moderátorral, aki azért valamiféle mederben tartja az eseményeket szintén nagy érdeklődésre tarthatnak számot, és ha az esetleges vendégeinket is – értem itt a meghívott színészeket – rá tudjuk venni egy-egy ilyen beszélgetésen való
10
részvételre, az szintén jótékony hatással lehetne színházunk népszerűségére, jó hírére és nem utolsósorban látogatottságára Rendezhetnénk például évadnyitó, évadzáró és egyéb, a színház szempontjából fontos alkalmakkor bálokat, ha a lehetőség adott, akkor akár utcabál formájában. Ezeken felléphetne a színház zenekara, illetve a színész-zenekar, (ha van, mert a színház honlapja erre vonatkozó információkat nem tartalmaz,) valamint részletek hangozhatnának el az előző év zenés produkcióinak terméséből is: mindez növelhetné a teátrum népszerűségét. A Várszínház aulája – amíg a Nemzeti Színházhoz tartozott – rendszeresen otthont adott különböző színházi tárgyú kiállításoknak. Ez lehetett díszlet- vagy jelmeztervezők munkássága éppúgy, mint pl.: Agárdy Gábor Ikonjainak kiállítása. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan, művészeti szempontból is sokoldalú városban, mint Kaposvár találhatnánk olyan kiállítókat, akik színházunk falain szívesen mutatnák be művészetüket. Ezek a rendezvények szintén a nyitott színház irányában hatnának, és még szorosabbá tennék a kapcsolatot színház és közönség között. Meghonosíthatnánk egy szintén jó hangulatú rendezvényt, melyet én először a Budapesti József Attila Színházban láttam. Minden évben a Magyar Dráma Napján három kortárs magyar szerző azt feladatot kapja, hogy aznap egy friss újsághír alapján írjon egy egyfelvonásost. Ezt követően még aznap elkezdődik a darabok színpadra vitele. Ezek a művek még aznap elbírálás alá kerülnek a zsűri és a közönség által. Itt is van lehetőség a közönség megszavaztatására (legjobb szerző, legjobb darab, legjobb rendezés, legjobb színész). Ezeknek a rendezvényeknek mindig óriási a sikere. Fokozott figyelmet kell fordítani a város és a színház rendezvényeinek összehangolására. Nálunk a Nemzeti Színházban minden évben Karácsony előtt a társulat tagjai egymásnak kedveskedtek egy kötetlen műsorral, melyben dalok, versek, jelenetek hangzottak el, általában kifejezetten erre az eseményre elkészítve. Ez a rendezvény a nagyközönség számára is nyilvános volt. Karácsonyi Kalács néven futott, és nagyszerű hangulatfokozó volt az ünnepi készülődésben. Ezzel a fajta megmutatkozással mi is csatlakozhatnánk Kaposvár színes, Adventi programsorozatához. De egy vidám, zenés ó-évbúcsúztató szilveszteri műsor is méltán lenne népszerű a város közönsége előtt.
11
Évtizedes hagyomány a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepein és itt főleg március 15-re gondolok, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén tartott ünnepi megemlékezéseken a Színművészeti Egyetem hallgatói lépnek fel. Ezt a hagyományt mi is átvehetnénk Kaposvár nemzeti ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeinek még színvonalasabbá tételében a színház művészeinek, valamint az egyetem hallgatóinak részvételével.
VI. REPERTOÁR Alaphelyzetben – amikor egyszerűen csak lejár az előző vezető mandátuma – is érthető, hogy a következő évad már előkészített darabjait és műsortervét az új vezetés nem borítja fel, nem rombolja szét. Fokozottan igaznak érzem azt a tételt akkor, amikor a vezető váltást ilyen tragikus esemény indokolja, mint az előző igazgató elvesztése. Ebben az esetben fokozottan igaz az, hogy egy a színházi fejleményeket szemmel tartó vezető alaposan átgondolt és előkészített koncepcióját borítja fel a Nagy Alkotó teremtette helyzet. Egyébként is az emberi sorsokkal játszó despota figurája lenne az, aki megérkezve egy színházba, fütyülve minden korábbi előkészítésre és hagyományra új rendet hirdetne és anélkül, hogy alaposan megismerné a társulatot, a kiszolgáló személyzetet és a közönséget, nekiállna „osztani az észt”. Ezért is találkozik maximálisan az én elképzelésemmel az, hogy a pályázónak vállalnia kell, hogy az előző igazgató által 2010/2011-es évadra meghatározott előadások az előző igazgató által tervezett formában kerülnek megrendezésre, a rendezők személyének és a 2010. március 31-ig leszerződtetett művészeti állományú dolgozók, (köztük: "szakmai nyugdíjasok") valamint a felkért vendégművészek változatlanul hagyásával. Az első évad az előkészítetteknek megfelelően zajlana. Ez lehetőséget adna arra, hogy mint újdonsült színházi vezető, lássam mire képes a társulat, mit bír, és mit tud. Ennek a legjobb és legegyszerűbb módja a próbák és előadások megtekintése, ahol kialakulhat a kép a következő évadról.
12
Ennek a gondolatnak a mentén továbbhaladva alapvető szándékom az, hogy a Kaposvári Csiky Gergely Színház további működését is a helyi társulattal, az itt dolgozó rendezőkkel, színészekkel, műszaki állománnyal és művészeti vezetéssel képzelem el. Nyitott vagyok a vendégrendezők, színészek szerepeltetésére, de kezdettől fogva alapvetően a helyi művészeti, gazdasági, műszaki, adminisztrációs apparátusra kívánok támaszkodni közös céljaink megvalósításánál. Ötletek a 2011/12 évad bemutatóihoz: Klasszikusok: 1. Madách: Az ember tragédiája 2. Shakespeare: Szentivánéji álom 3. Calderón: Az élet álom Gyermekbemutatók: 4. Hoffmann-Csajkovszkij-Vajnonen:Diótörő 5. Szamuil Marsak: Bűvös Erdő Zenés darabok: 6. Jacobs-Casey: Grease 7. Rado-Radni-Dermot: Hair, 8. Tasnádi- Fenyő: Aranycsapat, 9. Mitch Leigh - Joe Darion: La Mancha, lovagja 10. Stephen Schwartz - David Greene - John Michael Tebelak: Godspell 11. Stein - Bock -Harnick: Hegedűs a háztetőn 12. Lerner-Loewe-Hart: My fair Lady 20. századi külföldi dráma: 13. Beckett:Godot-ra várva 14. Weiss: Marat halála 15. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása 16. Dürrenmatt: A nagy Romulus 17. Emmet Lavery: Az Úr katonái 20. századi magyar dráma: 13
18. Határ Győző: Az elefántcsorda 19. Schwajda: Rátóti legényanya (Schwajda György emlékére) 20. Márai: A gyertyák csonkig égnek.
Vígjátékok 21. Neil Simon: Jövőre, veled ugyanitt! 22. Neil Simon: Mezítláb a parkban 23. Alfonso Paso: Hazudj inkább kedvesem! Kortárs magyar dráma: 24. Pozsgay Zsolt: Szeretlek Faust! 25. Pozsgay Zsolt: Boldog Asztrik küldetése Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak egy példálózó jellegű felsorolás, mivel a tényleges repertoárt csak az évad előre haladtával lehet kialakítani, amikor már képet alkothatok a társulat tagjairól és a színház egész arculatáról. Mindenestre a pályázatom piszkozatának megírása után olvastam, hogy Schwajda igazgató úrnak is hasonló elképzelései voltak a 2010/11 évadra, mint amilyeneket én dédelgettem, lásd: a nagy nevű, ma már máshol játszó kaposvári művészek vendégjátékra való meghívása illetve a La Mancha lovagja az én terveim között is szerepelt volna a 2011/12-es évadra, de sebaj! Reméljük olyan jól fog sikerülni, hogy átvihetjük a következő évadra! Jó lenne, ha ezeknek az előadásoknak a színpadra állításához például meg tudnék nyerni olyan művészeket, akiknek e darabok egy-egy kaposvári interpretációjához már volt valamelyest köze. Így csak példálódzó jelleggel, ha rábízhatnám a Godot-ra várva rendezését Lukáts Andorra, vagy a Hazudj inkább kedvesem! Színpadra vitelét Hunyadkürti Györgyre. Ha sikerülne a My fair lady Higgins professzorának megnyerni Kulka Jánost vagy Rátóti Zoltánt, azt hiszem, garantált lehetne a siker, akárcsak Az öreg hölgy látogatása Molnár Piroskával! A korábbi fejezetben kitértem a nézők különböző kategóriáira. Ezek között ott találjuk az idősebb korosztály képviselőit is, akik bizonyára szívesen néznének meg újra egy már esetleg 14
évtizedekkel korában látott bemutatót. A fiatal nézők számára pedig az újdonság ereje lenne az, ami a vonzást jelentené. Azt hiszem, egy ilyen jellegű repertoár és műsorterv összeállítása mindenképpen magában hordozza a sikeres szezon lehetőségét. Aki elolvasta ezt az ízelítő jellegű darabválogatást, ami egyébként még folyamatosan bővíthető, megismerve a társulatot, a közönséget, az láthatja, hogy lenne egy ún.: nosztalgia vonal a repertoárban. Ezek az előadások már nem egyszer voltak a színház műsorán, de némelyik verzió legendássá nőtte ki magát a maga idejében. Az azzal való összemérés mindig jelent veszélyeket, de a siker kockázatáért talán érdemes felvállalni ezt a rizikót. Egyébként pedig lehetőséget teremthetnénk arra, hogy azok a színészek, akik valaha ezekben a darabokban már játszottak, egy-egy új szerepkörben kipróbálhatnák magukat és személyes tanácsaikkal vihetnék előre a próbák folyamatát. Amennyiben sikerülne néhány olyan színészt is megnyernünk az ügynek, akik országosan is ismertek, és esetleg ez a szerep teremtette meg ismertségüket, vagy ha főleg ez az alakítás a kaposvári éveikhez köthető, ez lehetne egyfajta jutalomjáték másfelől pedig nézőszám és ezzel együtt bevételnövelő tényező is lehet, nem is szólva az esetlegesen megnövekvő vendégjáték lehetőségéről. Persze tudom, hogy a vendégművészek meghívásával csínján kell bánni. Saját és kollégáim példáján keresztül is láttam, hogy milyen bántó lehet az, amikor egy olyan szerepre, amire egyébként van az anyaszínház társulatán belül is kiváló színész, egy vendéget hív a rendező vagy az igazgató. Persze szülhet jó vért is egy ilyen „összeműködés”, hiszen esetleges különböző játékstílusok találkozása termékenyítőleg hathat nemcsak az adott darab vonatkozásában, hanem a továbbiakban is. Ezért is gondoltam arra, amikor említést tettem a vendégművészek esetleges szerepeltetéséről, hogy azokat úgy próbálnám meg kiválogatni, hogy mindenképpen legyen egyfajta Kaposvárhoz kötődöttségük. Örvendetes tényként konstatáltam, hogy néhai Schwajda György igazgató úr elképzelései egybevágnak az enyéimmel, amikor is a jubileumi év szereposztásaiban felmerült Molnár Piroska, Koltai Róbert, vagy éppen Jordán Tamás neve. Úgy tűnik, hogy a 2010/11-es évad látatlanul is az én elképzeléseimmel egybevágóan alakul, nemcsak színészek, de például bemutató ötletek vonatkozásában is, (lásd: La Mancha lovagja). Azt hiszem, ezen irányok mentén könnyen kialakíthatóvá válik a 2010/11-es szezon folyamán a vele folytonos, 15
esetlegesen már az én vezetésemmel kialakított és megtervezett 2011/12-es évad színházi programja. VII. KI A SZABADBA… Ha már kezd is unalmassá válni, hogy ismét saját élménnyel jövök elő:1994-2001-ig volt alkalmam minden nyáron fellépni valamely szabadtéri színpad rendezvényein: GyulátólHorvátországig, Szegedtől - Fertőrákosig és Siklósig rendezvényein. Elmondhatom, hogy ez a nyári időszak nemcsak nekem maradt maradandó emlék, hanem a társulat számára is. Nyáron egy új közönség előtt, általában a színház legsikeresebb darabjai kerülnek bemutatásra, mindenki felszabadult, jókedvű, a siker szinte garantált és az sem mindegy, hogy a színész nyári szorult anyagi helyzete is javul azzal, hogy nem csak az alapbérét kapja. És ez sem mindegy! Biztos vagyok benne, hogy Somogy megyében is megtalálhatjuk azt a helyet, ahová nyárra kiköltözhetne a Csiky Gergely társulata, hogy azokat is szórakoztassa, akik évközben nem jutottak el falai közé. Megtalálhatjuk ezt egy történelmi műemlék falai között éppen úgy, mint bárhol máshol, lényeg, hogy mind a hely szelleme, mind az előadásaink stílusa ne hagyjon kívánnivalót maga után. Példának okáért – és itt engedtessék meg, hogy előbújjon belőlem a lokálpatrióta – tudvalevő, hogy a Somogyvári Bencés Apátság éveken át befogadója volt színi előadásoknak. Ez a hely ma is nyitva áll nyári produkciók számára, de behatárolt az, hogy mi fér el stílusában az évezredes falak között. Viszont, ha évad elején tudjuk, hogy lesz nyári játszóhelyünk, akkor a rendezés, a darabválasztás lehet ilyen szempontból is célirányos.(pl.: Emmet Lavery: Az Úr katonái, Pozsgay Zsolt: Szeretlek Faust, Boldog Asztrik küldetése) Két legyet üthetünk egy csapásra, hiszen a már itt bepróbált darabok az évad első bemutatói lehetnek, minimális kőszínházi próbával, ami gazdasági szempontból sem elhanyagolható! És hogy mennyire teher ez a színészek számára? Személyes tapasztalatból tudom, hogy a színész is olyan, mint az iskolai diák: nem tud mit kezdeni a két hónapos semmittevéssel. Egy hónap még oké, de kettő? Arról nem beszélve, hogy ha követjük a Gyulai Várszínház ’90-es évekbeli koncepcióját, ahol a nyári előadások közül több is a kőszínház bemutatójává vált, akkor már nem is tudom, hányféle előnye van annak, ha Csiky Gergely szelleme kiszabadul a falak közül! 16
VIII. A SZÍNHÁZ ÉS A VÁROS OKTATÁSI INTÉZMÉNYEINEK KAPCSOLATA Fokozott részvétel a fiatalok színházra nevelésében, a gyermek- és ifjúsági korosztály arányának növelése a színházlátogatók között. Bevezetésként ismét egy személyes emlékkel szeretnék kezdeni. 1992-ben kerültem a Nemzeti Színház Színiakadémiájára. Egy kora szeptemberi napon, egyik első óránk művészettörténet volt Gombár Judittal. Ő nekünk, pelyhedző állú és a világot jelentő deszkák után áhítozó alig felnőtteknek szegezte a kérdést: és mihez akarunk kezdeni, ha a színészet nem jön be? Elképzelni sem tudtuk a választ, hiszen 11 Hamlet és legalább ennyi Ofélia ült akkor ott a padokban, legalábbis mi így gondoltuk. Mire hozzám ért a kérdés, már eltelt egy kis idő, így sikerült épkézláb választ adnom, melynek lényege az volt, hogy vagy megpróbálom a jogi egyetemet, vagy visszamegyek Szentesre ahol érettségiztem, de ott is színházzal akarok foglakozni. És ma már megértem azokat a gondolatokat, amiket akkor a tanárnő mondott. Ő is erre akart rávezetni minket: nemcsak a színészek csinálják a színházat és nem csak rájuk van szükség ahhoz, hogy estéről estére összecsattanjanak a tenyerek a nézőtéren. Ezért aztán fokozottan szükségünk van az ún. beavatásra. Ez nemcsak azért kell, hogy a színész utánpótlás biztosítva legyen, hanem azért is, hogy mindaz, ami a színházhoz kötődik az is estéről estére készen álljon a megmérettetésre. Ez egyébként összhangban van a 2008. évi 99 törvény színházakra és különösen az I. kategóriájú színházakra. Márpedig a Kaposvári Csiky Gergely Színház ide tartozik, és azt szeretnénk, ha ez így is maradna. A legifjabb színházba járó közönség igényes szórakoztatásának és kiszolgálásának fontosságát már több helyen is említettem pályázatomban és arra több alternatívát is felvázoltam. Ennek ráadásul gazdasági szempontból is kiemelt jelentősége lehet, hiszen a törvény a kiemelten támogatható és pályázati pénzekkel is finanszírozható területnek jelöli meg a színházi kultúrának e részterületét. Ezért is fontos az, hogy jó legyen a kapcsolatunk a várossal is! Ha megvalósítjuk a korábban is vázolt és általam elképzelt nyitott, élő színházat, akkor a közönség nem csak az előadásainkra fog tódulni, hanem azokra a „beavató” rendezvényekre is, amelyek még közelebb hozzák majd a nézőt és kedvenc társulatát egymáshoz.
17
Le kell számolnunk azzal a klasszikus és meglehetősen poros elképzeléssel, hogy a színház valami misztikus szentély, ahová csak Thália Papjai léphetnek be a nap minden percében, a hívek (nézők) pedig csak a szertartások (előadások) idején. Nem! A szentélyt élővé kell tenni! Ma már egy művelődési ház sem engedhetné meg magának, hogy ne legyenek nyitva a kapui egész nap, hogy tehetné meg ezt egy olyan csoda, mint a színház, melynek a puszta léte is varázzsal bír! Reggeltől estig kávézó, kiállítások, nyilvános próbák, közönségtalálkozók, „színi-suli”, könyvbemutatók, beszélgetések, vetítések kell, hogy várják a közönséget, akik délelőtt, délután csak kíváncsi látogatók, bámészkodók, de este a mi értő és FIZETŐ KÖZÖNSÉGÜNK! Ennek lehet módja egy-egy egyszerű tárvezetés, vagy betekintés a kulisszák mögé, de ide tartozhat a próbák nyilvánossá tétele, ahol az érdeklődők betekintést nyerhetnek a színházi próba folyamatokba. Természetesen előzetes bejelentés alapján és viszonylag szűk körben, mert azért az tudvalévő, hogy a színészeket frusztrálja a „civil”tömeg a próbafolyamat bizonyos szakaszaiban. Ráadásul az alkotó munka igényel egy meglehetősen nagyfokú intimitást, melynek köntöséből sokszor még egymás előtt is nehéz kibújni, át még néhány száz látogató előtt, akik esetleg már voltak, vagy lesznek nézői a színház előadásainak. Ilyenkor a színész óhatatlanul játszani kezd, ami megöli a jó próbát. De ilyenek lehetnek azok a foglalkozások is, amiket különböző korosztályoknak tartanánk, egyfajta beavató színházként, melyben interaktív módon egy-egy előadást, kötelező anyagot dolgoznánk fel együtt a nézőkkel, őket is színpadra hívva, egyfajta színi-foglalkozás keretén belül, melyben ők is játszhatnának és még inkább magukénak érezhetnék azt, amit úgy hívunk: Kaposvári Csiky Gergely Színház. A gondolat nemcsak, hogy nem áll távol tőlem, hanem elmondhatom, hogy a ’90-es években foglalkoztam már ilyesmivel. 1997-2000 között egy nagyszerű team-munka keretében Őze Áronnal, Balatoni Mónikával és Presits Tamással Szín-játék címen interaktív beavató foglalkozásokat tartottunk a Várszínház Refektóriumában, illetve utaztattuk oda, ahonnan hívtak bennünket. Ennek a színházi műhelynek óriási támogatást adott a színház akkori vezetése, élén Ablonczy Lászlóval. Egy egy színdarab, vagy egy egy korszak köré építve a foglalkozásokat, bevonva a nézőket feldolgoztuk az adott témakört, művet, a reneszánsz vagy comedia dell’ arte időszakát, de a középkor moralitás játékait éppen úgy, mint a görög dráma fénykorát. Korhatár nem volt, a legkisebbektől kezdve a felnőttekig volt érdeklődés és lelkesedés egyaránt! Ezek a foglalkozások színészeknek is nézőknek is olyan maradandó 18
élményeket adtak, ami úgy gondolom, meghatároz, lehet a színészek további színházi munkájában éppen úgy, mint a nézők aktív színházba járóvá válási folyamatában. Ráadásul ezeket a foglalkozásokat délutánonként tartottuk, lehetővé téve a színház még jobb kihasználtságát. Ezek az előadások a színészek számára előadásnak minősültek, vagyis beszámítottak az ún.: túlszolgálatba, amivel egzisztenciálisan is motiválhatóvá váltak. Meggyőződésem, hogy egy olyan, színházát és társulatát szerető város, mint Kaposvár tudna mit kezdeni egy ilyen kezdeményezéssel. Amikor 1992-ben Színi akadémista lettem, az egyik első óránkon az Akadémia egyik vezetője Dölle Zsolt, összehozott nekünk a Nemzeti Színházban egy „rendhagyó órát”, ahol a színház akkori színpadmestere Gulyás Imre – aki a már hivatkozott IV. Henrik előadás és a mi Úr katonái vizsgaelőadásunk díszlettervezője is volt – körbevezetett minket a színházban a pincétől a zsinórpadlásig, a forgószínpadi alagsortól, a trégerek varázslatos világáig. Annak, aki bennfentes nem kell részleteznem, milyen is az első találkozás ezzel a varázslatos környezettel. Tudom és állítom, hogy ha ezt a varázslatot bemutatjuk Kaposvár város értő, műértő közönségének is, azzal egyrészt, még szorosabbra vonhatjuk a kapcsolatot színház és közönsége között, másrészt feltételezhetően újabb és újabb nézőket üdvözölhetünk majd estéről estére a színház nézőterén.
IX. HA ÉN GAZDAG LENNÉK… A működtetés optimális tervezése, megvalósítása a gazdasági viszonyok és a támogatások figyelembe vételével. A nézőszám megtartása, illetve növelése az árbevétel növelése mellett. …vagy ha én nem, akkor legalább a színház. Ugye a bevételek növelése több szempontból sem mellékes. Egyrészt közhely, hogy nincs az a pénz, ami elegendő lenne, ha színházról van szó. Egy olyan bonyolult rendszerről beszélünk, amelynek hatékony működtetése talán egy multinacionális cég gazdasági vezetését is próbára tenné. Számtalan apró részterületet kell ahhoz összehangolni ahhoz, hogy estéről estére, évente több mint 200-szor felgördüljön a függöny, és napról napra megszülessen a CSODA! Művészeti állomány, háttértárak, műszak, gazdasági terület, karbantartók, nézőtéri felügyelők és jegyszedők, büfé szervezés csak néhány terület a teljesség igénye nélkül, mely akárhányszor széteshet a nap folyamán, de este 19
héttől tízig 100%-on kell lennie, hogy azt nyújtsa, amit a nézők szeretnének: magas színvonalú, igényes szórakoztatást. Pályázatomban már korábban is utaltam rá, hogy milyen elképzeléseim lennének a nézőszám és ez által a bevétel növelésére. A közönséggel való szorosabb kapcsolat, a közönségtalálkozók, a beavató rendezvények, a középiskolásoknak szervezendő „színi-sulik”, vagy akár egy esetleges szabadtéri játszóhely kihasználása, a nézőszám növekedésével, magával hozná a bevételek növelését is. Hogy ez konkrétan, mint gazdasági koncepció hogyan is realizálható, ez az első évad folyamatos tapasztalatainak figyelembevételével, a színház gazdasági-művészeti vezetésével összhangban kristályosítható ki. Természetesen több széket nem tudunk betenni a nézőtérre, tehát, meg kell vizsgálnunk, tudjuk-e még növelni az előadások számát, illetve meddig növelhetjük úgy a jegyárakat, hogy az ne az ellenkező hatást váltsa ki, mint amit el szeretnénk érni? Meg kell vizsgálnunk, – ami szintén az első évad feladata – hogy a színház a tervezetthez képest gazdaságilag mit tudott teljesíteni, vajon vannak-e még szabad kapacitásai a színháznak mind a játszási napok, mind a társulat, mind a kiszolgáló személyzet vonatkozásában. Kaposvár szereti a színházát. Ez vonatkozik a város és a megye vezetésére éppúgy, mint a színház közönségére. Ezt felhasználva, de nem kihasználva meg kell keresnünk annak a lehetőségét, vajon vannak-e még támogatóink költségvetésében olyan szabad kapacitások, amelyekkel támogatni tudnák a Csiky Gergely Színházat? Ide kívánkozik egy gondolat. A gazdasági elemzés részletesen taglalja az agglomeráció kérdését. Ez egy nagyjából 25 km-es kört jelent a város és így a színház körül, ahonnan a teátrum közönségének legnagyobb része érkezik. Azonban ha megnézzük ezt a kört, azt kell látnunk, hogy nem sokkal azután, hogy elhagyjuk a Kaposvár táblát, bizony ebben a körben sok helyütt kézzelfoghatóan felüti a fejét a szegénység. Hiányos az infrastruktúra és rossz a közlekedés. Ez pedig sokszor még azokat is elriasztja az előadások látogatásától, akikben egyébként lenne igény a színházi kultúrára. Eltűntek vagy alig vannak ún.: színházi járatok (vonat, busz). Meg kell próbálnunk felvenni a kapcsolatot a helyközi tömegközlekedés képviselőivel (MÁV, Volán) amiatt, hogy vajon nem tudnánk-e olyan együttműködést kidolgozni, hogy bizonyos járatok indulása igazodjon a színházi előadásokhoz. Ha ez végképp kivitelezhetetlen, akkor ismét a hétvégi matiné előadások kerülnek előtérbe, mert lehet, hogy 20
hétvégén ritkább a közlekedés, de azért napközben még az is el tudja érni úti célját, aki nem gépkocsival közlekedik. A másik szegmens a jegyár bevételek kérdése. Jegyáremelés, ha csak inflációkövető mértékben, de minden évben szükséges. Ha valamivel efölé tudunk menni, figyelembe véve természetesen a közönség gazdasági érzékenységét, nagyobb megrázkódtatások nélkül próbálhatunk bevétel növekedést elérni. A mellékletekben található táblázatokból kitűnik, hogy Kaposvár, a maga 1214 Ft-os átlagos jegyáraival, a második helyet foglalta el 2008-ban a vizsgált színházak között. Azonban, ha a Székesfehérvári Vörösmarty Színház átlagos 2016 Ft-os jegyárait nézzük, akkor azt mondhatom, hogy talán nem „ördögtől való” megcélozni a 2000 Ft-os átlag jegyárat tudva, hogy Székesfehérvár, figyelemmel Budapest közelségére is, „többet engedhet meg magának”. De ha azt vesszük, hogy a Kapos Plazában ma egy átlag mozijegy ára 1090 Ft., akkor, ez a 2000 Ft. egyáltalán nem tűnik soknak. Az első és legfontosabb természetesen: jó előadásokat kell színpadra állítani. Ez a jó darabválasztással kezdődik, folytatódik a jó szereposztással, majd a színészi rendezői munkával és a háttér országgal. De akármilyen jó is a bor, nem igaz, hogy nem kell hozzá cégér! Persze borzasztó fontos, hogy a nézőtérről elégedetten távozó nézők, jó hírünket keltsék, önmagában ma már ez nem elég. Azt hiszem, senkinek sem árulok el titkot azzal, hogy a színház PR-ja ott kezdődik, hogy magas színvonalú előadásokat kell színpadra tennünk, vagyis jól eladható „árut”. Ezt követi a reklám, mert nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér. A város kiemelt, frekventált helyein elhelyezett plakátok, hirdetőoszlopok a legegyszerűbb formái az előadások népszerűsítésének. De ha van lehetőség óriásplakátok kihelyezésére vagy esetleg a szervezésre a Fő utcára kihelyezett LCD képernyőn folyamatosan mehetnének az előadásainkat népszerűsítő „klipek”, melyeket az előadások próbafolyamatain, jelmezes próbáin vehetnénk fel, ezzel is felkeltve a közönség érdeklődését a készülő vagy a már éppen játszott produkciók iránt. A már több helyen hivatkozott közönségtalálkozók, esetleges nyitott színházi napok szintén közönség csalogató hatásúak lehetnek. A helyi médiát, (Kapos TV, Enjoy rádió, Sonline) is folyamatosan el kell látnunk anyaggal, jó kapcsolatot kell velük kialakítani. Lehetőség szerint, 21
ha még nincs ilyen állandó műsorokat, illetve rovatokat kellene szereznünk ezekben a médiákban, ahol folyamatosan jelen kell lennünk. Ebben kiemelkedő szerepe kell, hogy legyen a színház sajtóreferensének. A szervezésünknek szintén kiemelkedő jelentősége van a közönségért vívott harcban. Ha lehet, még motiváltabbá kell tennünk a szervezés munkatársait abban, hogy növeljék a jegyeladást. Természetesen itt is csak általános gondolatokat tudok megfogalmazni, ezen területek feltérképezése után ki lehet dolgozni egy stratégiát, főként az első évad folyamán, amikor már láthatóak a színház PR-jának fő irányvonalai. A dr. Venczel Sándor színházi közgazda által vázolt ún.: belső PR-ra most nem kívánnék újra kitérni, legfeljebb annyiban, hogy természetesen én is egyetértek azzal, amit ő is papírra vet, hogy a jó hangulatú társulat, ahol színész, műszak, vezetés és bürokrácia is jól érzi magát, amit ő összefoglaló néven belső PR-nak nevez, valóban ugyanolyan fontos, mint a jó reklám és a jó szervezés. X. SZÍNHÁZ ÉS EGYETEM Szakmai kapcsolattartás és együttműködés a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékével; Pályám során többször is kaptam felkérést kisebb színitanodáktól, hogy oktassak színészmesterséget. Én ezt mindig azzal hárítottam el, hogy hogyan is taníthatnám én azt, amit még magam is csak most tanulok? Ezért is örülök annak, hogy Kaposvárnak nincs már szüksége kétes értékű okleveleket kiállító színi tanodákra, melyektől pl.: a mai napig hemzseg a főváros, és amelyek nem kevés pénzért mindössze néhány évvel és illúzióval teszik szegényebbé hallgatóik java részét, hacsak nem gyűlöltetik meg egy életre a színészjelöltekkel a világot jelentő deszkákat. Nem is beszélve az esetleges súlyosabb, életre szóló traumákról. Ezen kívül az, hogy a Budapesti Színművészeti Egyetem hegemóniája bizonyos mértékben megszűnt szintén jó hatással lehet a színésztársadalom folyamatos megújulására. Ezért és a már korábban említettek miatt is fontosnak tartom, a Kaposvári Egyetemmel való kapcsolattartást és szoros együttműködést. Ezek a hallgatók vizsgaelőadásaikon mutathatják meg tudásukat és némelyikük, kikerülve az egyetem padjaiból, a Csiky Gergely Színház
22
társulatának tagjaiként magukban hordozzák a színház társulata folyamatos megújulásának lehetőségét. Elolvasva a Kaposvári Egyetem honlapján a színész szak bevezető szövegét a következő sorokat találtam: A színművész osztatlan 5 éves képzési szak célja olyan színművészek képzése, akik a képzés során elsajátított elméleti ismeretek és komplex gyakorlati készségek birtokában alkalmasak a hazai színházi műhelyekben, a filmes és televíziós produkciókban, a rádiós előadóművészetekben, illetve filmszinkronizálási munkákban magas szintű színművészeti tevékenység folytatására. Átnézve az egyébként igen rangos oktatói névsort, szembetűnt, hogy azzal együtt, hogy a szinkronizálási tevékenység csak egy nagyon kis szelete a színészi munkának, de egyáltalán nem lebecsülendő! Elvonatkoztatva a művészeti részétől nagyon komoly egzisztenciális esélyt rejt a frissen pályára kerülő művészek számára, de rengeteg nehézséget is rejt a színészi hivatás e részterülete. Nehézségét elsősorban az adja, hogy a színészeket itt rögtön mélyvízbe dobják, az ún.: tömegezésnél sincs gyakorlati idő, az esetek többségében próba lehetőség sincs a tekercsek felmondásakor, aki jól „blattol” az marad csak talpon. Aki viszont rövid időn belül nem tudja felvenni ezt a ritmust, azt nem hívják dolgozni. Másfél évtizedes személyes tapasztalat mondatja ezt velem és én nem az utóbbiak táborába tartoztam. Ezért úgy gondolom, hogy ebben a részterületben segíteni tudnám egyetemünk hallgatóit abban, hogy ebből a szempontból is teljességgel felvértezve állhassanak a színészi hivatás ezen kihívása elé. Ezzel az együttműködés még szorosabb lehetne Színház és Egyetem között. Persze igény szerint ezt a stúdiumot már aktív színművész kollégák számára is elérhetővé kellene tenni, ezzel is árnyalva a pályázati követelményben szereplő képzésre vonatkozó elképzeléseket. Ma már az sem példa nélküli, hogy nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is működnek, működhetnek, működhetnének szinkronstúdiók. Ha ezt a fent vázolt stúdiumot meg tudnánk valósítani, érdemes lenne ebben az irányban is puhatolódzni, hogy vajon nem tudnánk-e meghonosítani a szinkronizálás műfaját Kaposváron is? Ennek érdekében szívesen lobbiznék a még meglévő budapesti kapcsolataim latba vetésével.
23
XI. A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ ÚJJÁSZÜLETÉSE Színház rekonstrukciója esetén a munkák szervezése, irányítása; A 19-20.sz. fordulóján az Osztrák-Magyar Monarchiában elhatalmasodott építkezési láz idején már voltak szkeptikus hangok. Ezek többek között előre figyelmeztettek pl.: Steindl Imre által tervezett Parlament vonatkozásában is, hogy ahogy elkészül, onnantól kezdve folyamatosan fel lesz állványozva, mert állandó felújításra fog szorulni, hihetetlen túldíszítettsége és formagazdagsága miatt. Nincs ez másként Kaposvár 1911 óta álló kőszínházával sem, melyet jómagam, aki csak mintegy 17 esztendővel ezelőtt láttam a saját szememmel először, eltekintve a ’80-as, ’90-es évek egy rövid időszaktól, amikor nagyszabású külső felújításra került sor, szinte csak málló vakolatú vagy éppen felállványozott formájában láttam. Akiben csak egy picinyke szépérzék is van, annak szívfájdító ezzel az állapottal nap, mint nap találkozni. „Ép testben, ép lélek” tartja a mondás, ami igaz lehet az épületeink testi-lelki mivoltára. Elengedhetetlen feladatomnak tartom előmozdítani a színház külső-belső megújulását, hogy megszépülő „műhelyünkben” még színvonalasabb produkciókkal tudjunk szolgálni. Örvendetes hírként olvastam, hogy a színház születésének 100. évfordulójára megújulhat, egy hétmilliárd forintos beruházásnak köszönhetően. Óriási lehetőségnek tűnik ez, aminek nemcsak Kaposvár, hanem minden, a művészetet szerető ember csak örülhet.
XII. A SZÍNHÁZI TÖRVÉNY ÉS A SZÍNHÁZ (JOG ÉS SZÍNHÁZ) A 2008. évi XCIX. törvény alapján a Színház I. kategóriába sorolás feltételeinek folyamatos fenntartása; Ennek olyan szempontból is jelentősége van, hogy folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a pályázati kiírásokat, ugyanis pl. a határon túli színházakkal való együttműködést a törvény szintén olyan kiemelt területként jelöli meg, amelyből pénzforrásokhoz juthatunk, mellyel szintén erősíteni tudjuk színházunk pozícióját.
24
Az élő, jelen idejű előadó-művészeti alkotás olyan, semmi mással nem helyettesíthető társadalmi tevékenység, amely ápolja és fejleszti a társadalom kulturális, szellemi állapotát, szól színházi törvény preambuluma, mely óriási felellőséget ró mindannyiunkra, akik ezt a jelen idejű kulturális missziót teljesítjük. Úgy vélem, a Kárpát-medence színjátszásában elengedhetetlen fontosságú, hogy a társulatok megismerjék egymást. Ennek a legegyszerűbb módja a vendégjátékok megszervezése. Természetesen ez nem könnyű feladat, sok egyeztetést igényel, de szerencsére ma már a határok is jóval átjárhatóbbak, mint mondjuk a ’90-es években voltak, amikor például én ilyen vendégszereplések révén juthattam el Ablonczy László igazgatósága idején Erdélybe, a Délvidékre vagy éppen Ausztriába. Ez ráadásul szintén összecseng a 2008-as színházi törvény soraival, amely szintén kiemelt jelentőséget tulajdonít a határon túliakkal való kapcsolattartásnak. Természetesen a belföldi vendégjátékoknak is nagy jelentőséget tulajdonítok, mivel ezek a vendégjátékok frissítik a helyi társulatok vérkeringését, és sokszor évek óta egymással nem vagy alig találkozó kollégák nézhetik meg így egymást vagy folytathatnak éjszakába nyúló beszélgetéseket, melyeket nem lehet eléggé megbecsülni. Valóságos vérátömlesztést jelentenek ezek a tapasztalatok, ezért én minden erőmmel azon leszek, hogy ilyen jellegű találkozásokat összehozzak színház és színház között. Az pedig szintén nem mellékes, hogy a közönség igényes szórakoztatása igényének kielégítésében szintén jó esélyekkel indulnak az ilyen jellegű vendégjátékok. Kezdetben nem gondolkodnék nagy léptékekben vagy távolságokban, de Kaposvárt helyzete predesztinálhatná a Pécsi, a Zalaegerszegi vagy a Veszprémi színházzal való kapcsolattartásra, de kikacsinthatunk esetleg Magyarkanizsára, vagy más helyekre is. Az I. kategóriába kell besorolni azt a színházat, bábszínházat, amely évente legalább 180 előadást tart, saját társulattal legalább két bemutatót hoz létre, és a megtartott előadások legalább 75%-a a színház, (…) saját előadása. Az
I-II.
kategóriába
besorolt
színházak
(…)
fenntartóját
fenntartói
ösztönző
részhozzájárulásból és művészeti ösztönző részhozzájárulásból álló központi költségvetési támogatás illeti meg.
25
Az egyes színházakat megillető, a költségvetési törvényben megállapított művészeti ösztönző részhozzájárulást a tárgyévet megelőző második év fizető nézőinek száma arányában - az előadás játszóhelyei befogadóképességének figyelembevételével - kell kiszámítani.
A teljesség igénye nélkül, mivel nem akarok ezzel senkit untatni csak említés szintjén idézném, hogy a 2008-as ún.: „Színházi törvény” mely területeken teszi lehetővé támogatások igénybevételét, pályázaton való részvétel formájában: (a dőlt betűs részek a színházi törvényből való szó szerinti átvételek) a) gyermek- és ifjúsági előadások bemutatásának támogatása, b) színházi nevelési programok támogatása, c) új magyar nyelvű, illetve hazai kisebbségi nyelvű színpadi művek és zeneművek, valamint kortárs magyar, illetve magyarországi drámák új bemutató keretében történő bemutatása, d) a tárgyévet megelőző évadban kiemelkedő művészeti teljesítményt nyújtó előadóművészeti szervezetek támogatása, e) kimagasló színvonalú előadások országos megjelenése, f) a határon túli magyar előadó-művészeti szervezetek támogatása, g)
jelentős
nemzetközi
színházi,
táncművészeti
és
zeneművészeti
fesztiválokon,
vendégjátékokon való részvétel, h) szakmai dokumentációs és kutatási tevékenység támogatása. A kiemelt támogatások aránya az I-VI. kategóriába sorolt színházak, balett-, vagy táncegyüttesek és az I-II. kategóriába sorolt zenekarok, énekkarok központi költségvetési támogatása keretösszegének legalább 3%-a.
Számunkra, ez minimum évi 9 millió forintot jelenthetne, amihez tulajdonképpen szinte semmi mást nem kell csinálnunk, mint amit eddig. Jó előadásokat kell színpadra álmodnunk és ezekhez pénzeket kell pályáznunk! Azért tartottam a színházi törvény eme paragrafusainak pályázatomban való szerepeltetését fontosnak, mert ebből a néhány sorból is körvonalazható, hogy melyek azok az irányok, melyek a közeljövőben meg kell, hogy határozzák a Csiky Gergely Színház arculatát. Szerencsére ezek a követelmények nem teljesíthetetlenek, hiszen a magas évi előadásszám, a saját bemutatók, a kortárs szerzők műveinek színpadra állítása, a színházi oktatás megvalósítása, hogy csak néhány példát említsek jószerivel ma is része a színház művészeti koncepciójának és amint ez kivehető a törvény szövegéből, ezeknek a feladatoknak a megvalósításához a központi költségvetés 26
anyagi forrásokat is biztosít, ami elengedhetetlen a már meglévő magas színvonalú színházi kultúra fenntartásához és további műveléséhez. XIII. GAZDASÁGI ELEMZÉS A magyar színi gazdasági szakirodalomban még nem alakultak ki azok a mindenki által elfogadott módszerek, amelyekkel egy adott színház működését a lehető legteljesebben lehetne értékelni. Vannak mérőszámok az épületek működtetési paramétereire, valamint a színház alapvető tevékenysége mennyiségi mérésére, ám a művészeti tevékenység minőségének mérésére nincsenek olyan mutatószámok, amelyeket mind a színházi szakma, mind a színházakat fenntartó szervezetek bizalommal elfogadna.
A Chikán Attila és Wimmer Ágnes által szerkesztett Üzleti fogalomtár (Alinea Kiadó, 2003, 22.) szerint: „A benchmarking termékek/szolgáltatások és folyamatok összehasonlító elemzése a legközelebbi versenytársakkal vagy az iparág, illetve adott vállalati folyamat legjobbjaival. A benchmarking a vállalati teljesítmények összehasonlításának egyik eszköze, amelyet rendszeresen, strukturált formában valósítanak meg.”
A gazdasági paraméterek összevetésénél mennyiségi adatokat hasonlítottam össze, a Csiky Gergely Színház földrajzi és társadalmi környezetében lévő színházak hasonló adataival. A benchmarking négy alapvető területe közül a verseny benchmarking megvalósítására került sor, a következő módszerek és szempontok figyelembevételével: 1. Meg kell határoznunk az összehasonlítás módszereit majd ki kellett választanunk az elemzésben részt vevő színházakat. 2. Látogató számok, előadásszámok (outputok) összevetése és analizálása. 3. Bevételek, (ezen belül is a támogatások és jegybevételek) összehasonlítása és értékelése. 4. A kiadások egybevetése elemzése. 5. Egységnyi látogató, előadásszám (output) összevetése a bevételek és kiadások függvényében.
27
6. A színházi agglomerációban élőkre vetített adatok a férőhelyek és feladatmutatók tükrében. Az összehasonlításhoz szükséges információk a 198/2001. (X. 19.) Korm. rendelet alapján előírt OSAP 1447/02. számú, „Jelentés a színházak tevékenységéről” című statisztikán alapulnak. Az elemzésben szereplő adatokat részben Besenczi Árpádnak, a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz benyújtott győztes pályázatából vettem. Ennek több oka is volt. Egyrészt, az idő rövidsége miatt, mely jelen pályázati felhívásnak az OKM honlapján való megjelenése és a pályázat benyújtásának határideje között rendelkezésre állt (15 nap), szinte lehetetlen feladat lett volna azt az adatmennyiséget összegyűjteni, amelyek jelen összehasonlításban szerepelnek. Másrészt, a KSH honlapján még nincsenek fenn a színházak 2009-es statisztikái, vagyis hivatalos forrásból nem sikerült olyan adatokat szereznem, melyek megbízható elemzés tárgyai lehettek volna. Harmadsorban jelen adatsor eredetije a benchmarkingban szereplő színházak gazdasági vezetőivel (Ficsorné Sárdi Ágota – Kaposvár, Gecse Éva – Sopron, Horváth Lászlóné – Veszprém, Laukó Józsefné – Székesfehérvár, Szabó József – Zalaegerszeg) való egyeztetés és pontosítás után kerültek be az elemzésbe.
XIV. A SZÍNHÁZAK KIVÁLASZTÁSÁNAK SZEMPONTJAI Az összehasonlításban (benchmarking) részt vevő. színházak kiválasztásakor a következő szempontokat tekintettem meghatározónak: 1. a színházi szempontból legjobban ellátott 3 vidéki régióban működjön az összehasonlításban részt vevő intézmény, jelen esetben a Dunántúlon 2. A vizsgált intézmény befogadóképessége érje el vagy haladja meg a 400 férőhelyet; 3. Az összehasonlításban szereplő színházak kapjanak rendszeres (állami és/vagy önkormányzati) támogatást; 4. a színházak ne bábszínházak legyenek; 5. a színházak legyenek egy tagozatúak. A felsorolt feltételeknek, feltételeknek a Csiky Gergely Színházzal (továbbiakban Színház) együtt 5 színház felel meg a vizsgált régióban Magyarországon: Petőfi Színház - Veszprém, 28
Vörösmarty Színház - Székesfehérvár, Petőfi Színház – Sopron, Hevesi Sándor SzínházZalaegerszeg. A benchmarkig időszakában (2008) a színházak mindegyike költségvetési intézmény, aminek szintén nagy jelentősége van az elemzés szempontjából, mivel pl.: a Csiky Gergely Színház 2009-es év közbeni Közhasznú Nonprofit Kft-vé való átalakulása gazdálkodási
szempontból
olyan
átalakulást
eredményezett,
amely
egy
esetleges
összehasonlító elemzésben való szerepeltetés esetén jelentősen torzult eredményekre vezetett volna. Ez is indokolttá tette a 2008-as évet bázisévnek tekinteni jelen tanulmány összeállításakor
XV. AZ ELEMZÉS FOLYAMATA 1. A férőhely, a látogatószám és az előadásszám összehasonlítása. Férőhelyet tekintve a Színház 608 férőhelyével a színházak között az 2. helyen áll. Összes férőhelyeinek száma az átlagnál (527) 15%-kal több. A nagyszínpadot tekintve a színház 548 férőhelyével a legnagyobb a vizsgált színházak közül. 229 előadást játszott 2008-ban, amellyel a 2. helyen áll. Előadásszáma 3%-kal nagyobb a színházak átlagos előadásszámánál. nagyszínpadi előadásszámát tekintve ugyanakkor Sopron és Zalaegerszeg után a 3. helyen áll. Összes látogatószámát (90093 fő) tekintve az első helyet foglalja el, amely 10%-kal magasabb az átlagnál. 2. Az egy feladatmutatóra jutó összes támogatás összehasonlítása Az 1. számú táblázatban az egységnyi feladatmutatóra és férőhelyekre jutó fenntartó támogatást hasonlítottuk össze. A Színház összes támogatását tekintve (661.600 ezer Ft.) a 2. helyen áll. A támogatás abszolút értékben 24%-kal magasabb a színházi átlagnál (534 millió Ft.) Az egy férőhelyre jutó támogatás esetében a Színház a 2. legnagyobb támogatást kapja (1088 ezer Ft.), ez 7%-kal több a színházak átlagos támogatásánál (1.014 ezer Ft.). Az egy látogatóra jutó támogatás esetében a Színház a 2. legnagyobb támogatást kapja (7.343 Ft.); Az egy főre jutó támogatása a színházak átlagos támogatásánál 24%-kal nagyobb. Az egy előadásra jutó támogatást tekintve a Színház szintén az 1. helyet foglalja el (2millió 889ezer Ft.). Ez az átlaghoz képest 19%-kal nagyobb támogatást jelent. A Színház kiadásainak 77%-át fedezi támogatásból, amely 1%-ponttal több a színházak 76%-os átlagánál. 29
3. Az egy feladatmutatóra jutó önkormányzati támogatás összehasonlítása Az 2. számú táblázatban az egységnyi feladatmutatóra és férőhelyekre jutó önkormányzati támogatást hasonlítottuk össze. Abszolút értékben a Színház a 2. legnagyobb önkormányzati támogatást kapja: 361,8 millió Ft-ot, 39%-kal nagyobb a színházak átlagánál! Az egy férőhelyre jutó támogatás esetében a Színház az középső, 2. helyet foglalja el (595 ezer Ft.). A Színház egy férőhelyére jutó önkormányzati támogatása 20%-kal nagyobb az átlagos támogatásnál. Az egy látogatóra jutó támogatás esetében a Színház szintén az 2. helyet foglalja el (4002 Ft.). Az átlaghoz képest 25%-kal nagyobb önkormányzati támogatást kap. Az egy előadásra jutó támogatást tekintve a Színház a 2. helyet foglalja el (1580 ezer Ft.) Ez az átlagnál 34%-kal nagyobb önkormányzati támogatást jelent! A Színház önkormányzati támogatása az összes támogatás 54%-át teszi ki, amely 5%- ponttal magasabb a színházak 49%-os arányánál. 4. Az egy feladatmutatóra jutó jegybevétel összehasonlítása A 3. számú táblázatban az egységnyi feladatmutatóra és férőhelyekre jutó jegybevételt hasonlítottuk össze. Abszolút értékben a Színház jegybevétele 109 millió 380 ezer Ft., amellyel a színházak között A 2. helyen áll. Jegybevétele a színházi átlagnál 1%-kal kisebb. Az egy férőhelyre jutó jegybevétel esetében a Színház szintén a 4. helyen áll (180 ezer ft.). A Színház egy férőhelyére jutó jegybevétele 15%-kal kisebb az átlagos jegybevételnél. Az egy látogatóra jutó jegybevétel esetében a Színház a 2. helyen áll (1214 Ft.). Ez az átlaghoz képest 11%-kal kisebb jegybevételt jelent. Az egy előadásra jutó jegybevételt tekintve a Színház a 3. helyen áll (478 ezer Ft.). Ez az átlaghoz képest 5%-kal kisebb jegybevételt jelent. A Színház jegybevételéből kiadásai 12%-át képes finanszírozni. Ez 4%-ponttal kisebb a színházak átlagánál (16%). 5. Az egy feladatmutatóra jutó összes kiadás összehasonlítása 30
A 4. számú táblázatban az egységnyi feladatmutatóra és férőhelyekre jutó összes kiadást hasonlítottuk össze. Összehasonlításunk tárgya a színházi tevékenység mérőszámai, ezért az összes kiadásban természetesen csak a működési kiadásokkal számoltunk. Abszolút értékben a színházak közül a Színház kiadásai a 2. helyen állnak (856.900 ezer Ft.). Ez a színházak átlagánál 22%-kal nagyobb kiadást jelent. Az egy férőhelyre jutó összes kiadás esetében a Színház szintén a 2. helyen áll (1409 ezer Ft.). A Színház egy férőhelyére jutó összes kiadásai 5%-kal nagyobbak az átlagos összes kiadásnál. Az egy látogatóra jutó összes kiadás esetében a Színház a 2. helyen áll (9.5 ezer Ft.), amely az átlagos összes kiadást 1.1%-ponttal meghaladja. Az egy előadásra jutó összes kiadást tekintve a Színház a 1. helyen áll (3 millió 742 ezer Ft.). Ez az átlagnál 18%-kal nagyobb kiadást jelent. 6. Az agglomeráció egy lakosára jutó feladatmutatók összehasonlítása Az 5. számú táblázatban az egységnyi feladatmutatóra és férőhelyekre jutó összes kiadást hasonlítottam össze. Agglomerációnak a színházak székhelye és a székhelyek 25 km-es sugarú körében lévő. településeinek összesített lakosságszámát jelenti. A helységek 2009. január 1-i népesség adatait a KSH által összeállított „A Magyar Köztársaság Helységnévtára” honlapról importáltam. A tízezer lakosra jutó férőhelyeket tekintve a Színház 53 férőhellyel az 1. helyen áll. Az átlaghoz képest Kaposvár agglomeráció 14 férőhellyel többel rendelkezik. A tízezer lakosra jutó látogatószámot tekintve a Színház a 2. helyen áll (7838 néző.). Ez 30%-al magasabb az öt színház átlagánál (5986 néz.). A tízezer lakosra jutó előadásszámot tekintve a Színház a 3. helyen áll (20 előadás). Az átlaghoz képest az agglomeráció „túlteljesítése” 25%! A férőhelyek kihasználtságát tekintve a Színház a 3. helyen áll. Az egy férőhelyre jutó látogatószáma 148 fő, amely 6%-kal kevesebb a színházak átlagánál. 7. Az agglomeráció egy lakosára jutó színházi támogatások összehasonlítása A 6. számú táblázatban az agglomeráció egy lakosára jutó önkormányzati, központi és összes támogatást hasonlítottam össze. Központi támogatásban 9%-kal haladja meg az átlagot, önkormányzati támogatásban 39%-kal, összességében pedig 24%-kal magasabb az agglomerációk átlagánál.
31
8. Összefoglalás A színház mennyiségi mutatószámainak elemzése azt mutatja, hogy a Színház: 1. összes kiadásai a színházak átlagának 122%-a. 2. kiadásai legjelentősebb forrása az önkormányzati támogatás (42%), amely nominál értékben a vizsgált színházak átlagánál 39%-kal magasabb! 3. kiadásai második legfontosabb –forrása a központi támogatás (34%)- amely nominál értékben a vizsgált színházak átlagánál 9%-kal magasabb(!); 4. kiadásai harmadik legjelentősebb forrása a jegybevétel (12%), amely nominál értékben a vizsgált színházak átlagánál 1%-kal alacsonyabb(!); 5. kiadásai forrásösszetétele az alábbi különbségeket mutatja színházak átlagához képest: központi támogatás súlyaránya 9%-ponttal magasabb, míg önkormányzati támogatás súlyaránya 39%-ponttal, jegybevétele pedig 1%-ponttal alacsonyabb. (A táblázatokat lásd a mellékletben.) Mindez a legelső olvasatban is arra enged következtetni, hogy van még lehetőség a racionalizálásra a mutatók javítására, úgymint a kiadások csökkentésével, a jegyár bevétel növelésével illetve a férőhely kihasználtság mutatóinak javításával, hogy csak az első ránézésre is evidens következtetéseket vonjuk le.
XVI. ÖSSZEGZÉS HELYETT Munkám végén megpróbálom pontokba foglalva összegezni mindazt, amit fontosnak tartok ahhoz, hogy az általam vezetni kívánt és megpályázott Kaposvári Csiky Gergely Színház megtarthassa és megerősíthesse azt a méltó helyét, amit az újkori magyar színházi kultúra több mint 200 éves történetében az elmúl egy évszázad folyamán elért:
A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ, A MEGYE EGYETLEN KŐSZÍNHÁZA ÁLLANDÓ TÁRSULATTAL.
A SZÍNHÁZ KÖZÖNSÉGE NYITOTT – MŰVELT – BEFOGADÓ SZÍNHÁZÁT SZERETŐ.
A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZNAK SOKFÉLE KÖZÖNSÉGIGÉNYT KELL KIELÉGÍTENI. 32
FELELŐSSÉGÜNK
VAN
A
FELNÖVEKVŐ
GENERÁCIÓK
SZÍNHÁZI
KULTÚRÁRA NEVELÉSÉBEN, A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI DRÁMAIRODALOM BEMUTATÁSÁVAL.
A SZÍNHÁZ MÁR MEGLÉVŐ SZAKMAI RANGJÁNAK MEGTARTÁSA ÉS MÉG MAGASABB SZINTRE TÖRTÉNŐ EMELÉSE.
A TÁRSULAT MEGŐRZÉSE, ERŐSÍTÉSE, ÉPÍTÉSE.
A SZÍNÉSZ TÁRSADALMI RAJGJÁNAK TOVÁBBI EMELÉSE.
A TÁRSULAT ANYAGI MEGBECSÜLÉSÉNEK NÖVELÉSE.
NYITOTT KAPUK SZÍNHÁZA
KONSTRUKTÍV INSPIRÁLÓ SZÍNHÁZI LÉGKÖR.
A
KORTÁRS
VALAMINT
A
HATÁRON
TÚLI
MAGYAR
SZERZŐK
DARABJAINAK BEMUTATÁSA, A KÁRPÁT-MEDENCEI SZÍNHÁZAKKAL VALÓ KAPCSOLAT SZOROSABBRA FŰZÉSE.
A
MEGYÉHEZ,(VÁROSHOZ)
SZOROSAN
KÖTŐDŐ
ÍRÓK,
SZERZŐK,
MŰVÉSZEK BEVONÁSA A SZÍNHÁZI MUNKÁBA.
ERŐSÍTENI AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST MÁS SZÍNHÁZAKKAL HATÁROKON INNEN ÉS TÚL.
STABIL ERŐS MŰSZAKI GÁRDA.
ÖSZETARTÓ,
A
SZÍNHÁZHOZ
RAGASZKODÓ
HÁTTÉRSZEMÉLYZET
(MŰVÉSZETI ÜGYKEZELÉS, TÁRAK, SZERVEZÉS, GONDNOKSÁG).
INTENZÍV ÉS HATÉKONY MARKETING ÉS KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIA.
LEGYEN SZEMÉLYES, ÁTÉLHETŐ ÉS MÉG SZERETHETŐBB A SZÍNHÁZ.
A NÉZŐ MEGHÓDÍTÁSA ÉS MEGTARTÁSA.
A VEZETÉS – MINT SZOLGÁLAT.
XVII. ZÁRSZÓ Mely felfogható egyfajta Prológusként is abban az esetben, ha pályázatom alapján részt vennék a kiírt közmeghallgatáson. Az idő rövidsége (15 nappal a benyújtás határideje előtt szereztem tudomást az ügyvezető igazgatói állásról az OKM hírleveléből) minden igyekezetem ellenére csak egy általános koncepció kidolgozását tette lehetővé számomra, melynek tényleges kibontása és kialakítása a jelenlegi művészeti, gazdasági vezetéssel együttműködve lenne lehetséges. 33
Hangsúlyozni szeretném, hogy noha több, mit 15 éve dolgozom színészként, ügyvezető igazgatóként nincsenek ilyen jellegű ambícióim. Természetesen, ha a színház érdeke úgy kívánja, hajlandó vagyok a szereplésre is, de nem szeretném a pozíciómat arra használni, hogy kiéljem mindazokat a szerepálmaimat, amit jogosan-jogtalanul az elmúlt majd’ két évtizedben nem játszhattam el. Jó beugró színész vagyok, jó memóriával és azt hiszem jó énektudással, tehát ha menteni kell, ami menthető abban szívesen veszek részt. De az én ars poeticám ma már a szolgálat. SZOLGÁLNI A SZÍNHÁZAT, A TÁRSULATOT, A KÖZÖNSÉGET, AZ EGYETEMES ÉS EZEN BELÜL A MAGYAR KULTÚRÁT. „S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.” Ady Endre: LEVÉL-FÉLE MÓRICZ ZSIGMONDHOZ Dr. Bordás János Pályázó
Kelt: Somogyvár, 2010-07-19
34
MELLÉKLETEK
35
1.sz tábla
Az összes támogatások és feladatmutatók alakulása
Színház neve
Férőhelyek
Előadások
Látogatók
száma
száma
száma
Központi
Önkormányzati
Összes
támogatás
támogatás
támogatás
kiadás
jegybevétel
Vörösmarty Színház,
470
166
73089
294000
469500
763500
1034800
174282
80
78
10459
Stúdiószínpad Petőfi Színház
80
40
2884
Sopron
409
232
80203
254600
130300
384900
445400
86953
Kaposvár
548
179
87678
299800
361800
661600
856900
109380
Stúdiószínpad Petőfi Színház
60
50
2465
Veszprém
449
156
82682 260880
180500
441300
573500
99936
Székesfehérvár Pelikán Kamaraszínház
Csiky Gergely Színház
Latinovits Zoltán
80
4
403
402
197
66978
256600
162300
418900
593100
81583
55 527
6 222
318 81432
273160
260880
534040
700740
110427
Játékszín Hevesi Sándor Színház Zalaegerszeg Házi színpad Átlagosan
2.sz tábla
36
Az önkormányzati támogatások és a feladatmutatók alakulása
Egy férőhelyre Önkormányzati Színház neve
Férőhelyek
Előadások
Látogatók
éves támogatás
száma
száma
száma
ezer forint
eső önkormányzat i támogatás 1000 ft
Egy előadásra
Egy látogatóra
eső
eső
önkormányzat
önkormányzati
i támogatás
támogatás
1000 ft
1000 ft
Vörösmarty Színház,
630
284
86432
469.500
745
1653
5.43
409
232
80203
130.300
319
562
1.62
608
229
90903
361.380
595
1580
4.02
529
160
83085
180.500
341
1128
2.17
Színház
457
203
67296
162.300
355
800
2.41
Zalaegerszeg Átlagosan
527
222
81422
260.880
495
1177
3.20
Székesfehérvár Petőfi Színház Sopron Csiky Gergely Színház Kaposvár Petőfi Színház Veszprém Hevesi Sándor
3.sz tábla
A jegybevétel és a feladatmutatók alakulása
37
Férőhelye Színház neve
k száma
Előadáso
Látogató
k száma
k száma
Egy
Egy
Egy
Jegybevéte
férőhelyre
előadásra
látogatóra
l
eső
eső
eső
1000 ft
jegybevétel
jegybevétel
jegybevétel
1000
1000 ft
1000
Vörösmarty Színház,
630
284
86432
174 282
277
614
2.016
Sopron Csiky Gergely
409
232
80203
86953
213
375
1.084
Színház
608
229
90903
109380
180
478
1.214
Veszprém Hevesi Sándor
529
160
83085
99936
189
625
1.203
Színház
457
203
67296
81583
179
402
1.212
Zalaegerszeg Átlagosan
527
222
81422
110427
210
498
1.356
Székesfehérvá r Petőfi Színház
Kaposvár Petőfi Színház
4.sz tábla
Az összes kiadás és a feladatmutatók alakulása
38
Férőhelye Színház neve
k száma
Előadások
Látogatók
száma
száma
Kiadások
Egy
Egy
Egy
férőhelyre
előadásra
látogatóra
összesen
eső
eső
eső
1000 ft
kiadások
kiadások
kiadások
1000 ft.
1000 ft.
1000 ft.
Vörösmarty Színház,
630
284
86432
1034800
1643
3644
12.0
Sopron Csiky Gergely
409
232
80203
445400
1089
1920
5.6
Színház Kaposvár Petőfi Színház
608
229
90903
856900
1409
3742
9.5
Veszprém Hevesi Sándor
529
160
83085
573500
1084
3584
6.9
457
203
67296
592400
1296
2918
8.8
527
222
81422?
700740
1331
3162
8.6
Székesfehérvár Petőfi Színház
Színház Zalaegerszeg Átlagosan
5.sz tábla
A lakosságszám és a színházak feladatmutatói
39
Férőhelye Színház neve
k száma
Előadások
Látogatók
száma
száma
Lakosság száma
Tízezer
Tízezer
Tízezer
lakosra jutó
lakosra jutó
férőhely
előadásszám
lakosra jutó látogató
Vörösmarty Színház,
630
284
86432
190.989
33
15
4525
409
232
80203
84382
48
27
9505
608
229
90903
114945
53
20
7838
529
160
83085
176323
30
9
4712
Színház
457
203
67296
113428
40
18
5933
Zalaegerszeg Átlagosan
527
222
81422
136013
39
16
5986
Székesfehérvár Petőfi Színház Sopron Csiky Gergely Színház Kaposvár Petőfi Színház Veszprém
Hevesi Sándor
6.sz tábla
A Kaposvári Csiky Gergely Színház és színházak összefoglaló adatai
Színház neve
Férőhelyek
Előadások
Látogatók
száma
száma
száma
Központi
Önkormányzati
Összes
támogatás
támogatás
támogatás
40
kiadás
jegybevétel
Csiky Gergely Színház Kaposvár
608
229
90093
299800
361800
661600
856900
109380
527
222
81422
273160
260880
534040
700740
110427
115%!
103%!
110%!
109%
139%
124%!
122%
99%
Az összehasonlításban részt vevőSzínházak átlag CsikyGergely/többi Színházak átlag
41
