dr. Balogh Zsigmond: A közjegyzői közokirat záradékának a törlése a Vht (2) bekezdése alapján

dr. Balogh Zsigmond: A közjegyzői közokirat záradékának a törlése a Vht. 211.§ (2) bekezdése alapján dr. Ferenczy Réka: A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának problematikája dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc: Fizetési meghagyásos eljárás II. rész Csíziné Dr. Schlosser Annamária: Esztergomi közjegyzők 1875-1949 Dr. Imre Miklós-Korom Ágoston: A kényszernyugdíjazásra vonatkozó uniós szabályok A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek Nemzetközi sajtószemle

2012. május-június

2012. 3.

sz á m

* K öz jegy zők K özlön y e

Tartalomjegyzék

dr. Balogh Zsigmond: A közjegyzői közokirat záradékának a törlése a Vht. 211.§(2) bekezdése alapján

...............................................................................................

4

dr. Ferenczy Réka: A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés ............................................................

17

..................................................................................

25

..........................................................................................

39

végrehajtási záradékolásának problematikája dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc: Fizetési meghagyásos eljárás II. rész Csíziné Dr. Schlosser Annamária: Esztergomi közjegyzők 1875-1949 Dr. Imre Miklós-Korom Ágoston:

...........................................

57

....................................................................

66

.................................................................................................................

72

A kényszernyugdíjazásra vonatkozó uniós szabályok A közjegyzői gyakorlatot érintő jogi esetek Nemzetközi sajtószemle

K öz jegy z ők K özlön y e * 2012. 3.

sz á m

A közjegyzői közokirat záradékának a törlése a Vht. 211.§(2) bekezdése alapján

A

közokirat záradékolásának 2010. június 1. napjával közjegyzői hatáskörbe „történt telepítése” nem „új” hatáskör, úgy is mondhatnák, hogy nincs új a nap alatt. A

bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet (tvr.) szerint 1980. január 1. és 1991.december 31. között az állami közjegyző hatáskörébe tartozott a tvr. 15. §-a alapján a 16. §-ban foglalt okiratok záradékolása és így a(z állami) közjegyző által 1

készített okiraté is . A tvr. alapján amennyiben a közjegyző az általa záradékolt okiratra a tvr. 15-20. §-ában foglaltak megsértésével vezette rá a záradékot, a végrehajtási záradékot törölni kellett. A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása és a záradék törlése 2

jelenleg ismét közjegyzői hatáskörbe tartozik . A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 224/A. § értelmében, amennyiben a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik, akkor a végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a közjegyző által hozott határozatot kell érteni. A közjegyző által készített közokirat végrehajtási záradékának közjegyző általi törlése az alkotmányosság próbáját is kiállta, mikor az alkotmánybíróság 1245/B/2011. AB számú határozatában kimondta, hogy „a közjegyző által – nemperes eljárásban –

1 A közjegyző jogköre korábban szélesebb volt, a tvr. 25-26-§ alapján közvetlen közjegyzői letiltást is kiadhatott. 2 A Vht. 22.§-a alapján záradékot még ma is kiállít a bíróság.

— 4 —

2012. 3.

sz á m


törvényes jogkörében elkészített okirat meghozatalát, valamint annak végrehajtási záradékkal történő ellátását ugyanolyan garanciális eljárások előzik meg, mint a bírósági határozatokét”. A végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelem elbírálása során a közjegyző határozata ellen a törvényszékhez lehet fordulni, így a tisztességes eljárás követelményének a hatályos Vht. ezen rendelkezései megfelelnek. A Vht. a jogorvoslatok körében szabályozza a végrehajtási záradék törlését /Vht. 211. § (2) bekezdés/ akként, hogy amennyiben a bíróság (esetünkben a közjegyző) az okiratot a törvény megsértésével látta el végrehajtási záradékkal, a végrehajtási záradékot 3

törölni kell . A szabályozás mind a közjegyző által záradékolt okiratokra, mind pedig a bíróság által a Vht. 22.§-a alapján záradékolt okiratokra vonatkozik. A közjegyzői közokirat végrehajtási záradékkal történő ellátásakor a végrehajtást kérő kérelme alapján vizsgálja meg a közjegyző, hogy a közokirat alkalmas-e arra, 4

hogy záradékkal lássa el, vagyis, hogy mind az általános feltételek , mind pedig a Vht. 5

23/C. §-ban megkövetelt kritériumok fennállnak-e. A Vht. nagykommentár a 19.§ (1) bekezdéshez fűzött indoklása alapján az okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásáig az adósi pozíció betöltetlen, ugyanis éppen arról születik a döntés, hogy az adósként megjelölt természetes személlyel, jogi személlyel, satöbbivel szemben van-e helye záradékolásnak. A végrehajtási eljárás megindulásáról az adós – a Vht. 36.§ (1) bekezdése alapján – akkor szerez tudomást, amikor „a végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen átadja a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre”. Vagyis az adós ekkor kerül abba a helyzetbe, hogy a közjegyzői okiratnak az esetlegesen törvénysértő záradékolása ellen a jogorvoslati lehetőségeket gyakorolni tudja. A végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelem a

3 A ’záradék törlése’ megfogalmazás kissé félreérthető, hiszen a közjegyző nem az okiratra vezeti rá a záradékot, így azt nem is onnan törli, hanem amennyiben a végrehajtási záradék törléséről rendelkezik, akkor ezt végzés formában teszi meg. 4 Vht. 13. § 5 Itt jegyezném meg, hogy a közjegyzőnek az okirat záradékolásakor a Vht. 14.§-ában foglaltakat is figyelembe kell vennie, vagyis ha a záradékolni kért közokirat alapján tartásdíj behajtására kérik kiállítani a záradékot, azonban a kérelem a lejárt, 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészleteket is megába foglalja, a kérelmet (mint részben alaptalant), a Vht. 19. § (2) bekezdése alapján meg kel tagadni. Ám ha a záradék a kérelemmel egyező tartalommal lett előterjesztve, és így az a Vht. 14. §, a 14.§ a) és b) pontjába ütközik, a záradékot mint törvénysértőt, törölni kell.

— 5 —


sz á m

végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslat. A Vht. megfogalmazásában a ”törvény megsértése” fordulat szerepel. A végrehajtás elrendelése pedig akkor törvénysértő, ha azt a végrehajtás feltételeinek hiányában rendelik el. Nem volt törvénysértő a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása azon az alapon, hogy az adós Kft. később – az okirat záradékolása után – felszámolás alá került Ezen az alapon a záradék törlésének nincs helye, a végrehajtást majd a foganatosító bíróságnak kell megszüntetnie. Az adós végelszámolása esetén pedig ugyancsak nincs helye a záradék törlésének, mivel a 1991. évi IL. törvény 38.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezéshez hasonlót a végelszámolást is szabályozó 2006. évi V. törvény (Ctv.) nem tartalmaz. Az adósnak a végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelmét nem elnevezése, hanem tartalma alapján kell a közjegyzőnek elbírálnia. A tartalmi elbírálás alapján előfordulhat, hogy az adósi kérelem olyan kérelmet tartalmaz, amely nem a záradék törlésére illetékes közjegyző hatáskörébe tartozik.

A hatásköri összeütközés esetei: 1. közjegyző és a végrehajtó között: 6

• Az adós a beadványában arra hivatkozik, hogy a követelést már teljesítette . 7

Az ilyen bejelentés elintézése a végrehajtó hatáskörébe tartozik . • Az adós a kérelmében a Vht. 52.§-ába tartozó okot jelent be. A végrehajtási eljárás szünetelésének a megállapítása a Vht. 53. § (1) bekezdése alapján a végrehajtó hatáskörébe tartozik A Cstv 11.§(2) bek c) pontjának értelmében 8

2012. II.29.-ig szünetelési ok volt, ha az adós csődeljárás alá került . A Cstv 11.§(2) bekezdésének c) pontja 2012.III.01. napjától azonban akként változott meg, hogy az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása – a Cstv 11.§ (1) bekezdésben foglalt követelések kivételével – szünetel, és végrehajtásuk elrendelésének nincs helye, ez szerintem azonban a már –

6 A közjegyző a végrehajtás elrendelésekor a tartozás fennállását, összegét nem vizsgálhatja. 7 Az adósnak a teljesítését okirattal kell valószínűsítenie, az okirat akár közokirat, akár teljes bizonyító erejű magánokirat is lehet. A végrehajtásban a végrehajtó további eljárását a Vht. 41.§-a határozza meg. 8 BDT2011. 2454 A csődeljárás elrendelése nem zárja ki azt, hogy a hitelező végrehajtás elrendelését kérje az adós ellen. Az így megindult végrehajtás azonban a csődeljárás befejezetté nyilvánításáig vagy megszüntetéséig szünetel.

— 6 —

2012. 3.

sz á m


2012. III.01. napját megelőzően – elrendelt végrehajtást nem érinti, mert az nem törvénysértően lett elrendelve. 2. a közjegyző és a foganatosító bíróság között: • Az adós kérelme tartalmában a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti kérelmet tartalmaz /Vht. 52.§ (1) bekezdés a) pont/. • Az adós kérelmében a végrehajtási záradék törlése okaként arra hivatkozik, hogy személyi körülményei miatt nem tud eleget tenni a közokiratba foglalt kötelezettségvállalásának. Ez valójában a Vht. 48. § (3) bekezdésében szabályozott végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem, melynek elbírálása a foganatosító bíróság hatáskörébe tartozik. • Az adós a végrehajtó törvénysértő intézkedése ellen él kifogással, például 9

hogy a végrehajtó végrehajtás alól mentes ingóságát foglalta le . 3. A közjegyző és az „elrendelő” bíróság között: • Ha a közjegyzőtől olyan okirat végrehajtási záradékának a törlését kérik, amelyet a Vht. 22.§-a alapján látott el a bíróság végrehajtási záradékkal. • Olyan esetben ha a közjegyzői okirat záradékolására irányuló eljárás még 2010. június 01. napja előtt indult, de a végrehajtási záradék törlése iránti kérelem – mivel az határidőhöz nincs kötve – már akkor lett előterjesztve, amikor a közjegyzői okirat záradékolása (és így a záradék törlése is) közjegyzői hatáskörbe tartozik. A hatályba léptető jogszabály rendelkezései szerint a közokirat záradékolására vonatkozó szabályokat a módosításról rendelkező a hatálybalépése után indult eljárásokban kell alkalmazni, vagyis 2010. június 1. napján indult ügyekben. Ez ésszerű is, hiszen a záradékot még a bíróság állította ki, a kiállításához szükséges iratok a bíróságon lelhetők fel, így a közjegyző legfeljebb a záradék törlése iránti kérelemmel rendelkezik. Előfordulhat olyan eset is, hogy a végrehajtási záradék törlése iránti kérelem tartalmában végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti per, vagy igényper

9 Vht. 89.§-90.§

— 7 —


sz á m

10

„keresetlevelének” felel meg, amely a bíróság hatáskörébe tartozik . Ilyen esetben személyes véleményem szerint a kérelmet, mint alaptalan végrehajtási záradék törlésére irányuló kérelmet el kell utasítani; és az adóst vagy a kérelmet előterjesztő esetleges harmadik személyt pedig a végzés indokolásában tájékoztatni kell, hogy az általa előadottak alapján a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránt pert, igénypert indíthat 11

a bíróságon . Illetékességi összeütközés két közjegyző között merülhet fel, amennyiben az adós a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmét nem az okiratot záradékoló közjegyzőnél terjeszti elő. A végrehajtási záradék törlésének kérdésében pedig az a közjegyző illetékes dönteni (a Vht. 225. § (7) bekezdése alapján), aki a végrehajtható okirat kiállítására jogosult. A végrehajtható okirat kiállítására pedig a Vht. 23/C § (1) bekezdése alapján az okiratot készítő közjegyző jogosult. A Vht. 212. § (1) bekezdése alapján a záradék törlése iránti kérelmet csak a végrehajtást kérő, vagy az adós terjesztheti elő. Így nem kérheti a feleken kívül harmadik 12

személy, de még a végrehajtó sem, az általuk előterjesztett kérelmet el kell utasítani . A végrehajtónak önálló jogorvoslati joga csak a Vht. 218. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben van, azonban erre, mivel a törvény végrehajtási kifogásnak való helytadás eseteit rögzíti, mindig csak a foganatosító bíróság előtt tud sor kerülni. A végrehajtási záradék előterjesztésére irányuló kérelem nincs határidőhöz kötve, szemben például a végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása elleni jogorvoslati lehetőséggel 13

(kifogás) . Amennyiben a kérelem nem a közjegyző hatáskörébe tartozik, a közjegyző hatáskörének a hiányát – a Vht. 9.§-a alapján alkalmazandó – Pp. 129.§-a alapján

10 Pp. 367. § A végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte; ha pedig a végrehajtási eljárást a törvényszék vagy a munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság illetékes. 11 A peres út helyett azonban a Vht. 217.§-a alapján a „harmadik személynek”, mint más érdekeltnek, a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének ellen lehetősége van végrehajtási kifogást előterjeszteni a végrehajtást foganatosító bírósághoz. 12 A Vht. 212. § (1) bekezdése alapján a végrehajtónak csak „jelentési” lehetősége van arra vonatkozóan, hogy a záradékolásra a törvény megsértésével került sor. 13 Vht. 217. § (2)–(3) bekezdés

— 8 —

2012. 3.

sz á m


14

kell megállapítania egy fellebbezhető végzéssel . A végzés meghozatala előtt (akár hiánypótlás keretében is) tisztázni kell, hogy ki lesz a hatáskörileg illetékes, ha ez magából a kérelemből nem derül ki. Azonban ekkor sem lehet a teljesen alaptalan kérelmet elutasítani, ha annak elbírálása nem a közjegyző hatáskörébe tartozik. Az áttételről rendelkező végzést mindkét fél részére kézbesíteni kell azzal, hogy az adós részére megküldött végzéshez a záradék egy példányát is csatolni kell. A kérelmet csak az áttételt elrendelő végzés jogerőre emelkedése után lehet áttenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezőhöz. Az áttételt elrendelő végzést – a fellebbezés felterjesztéséig – a közjegyző 15

maga is megváltoztathatja . A végrehajtási záradék törlésének mind kérelemre, mind hivatalból van helye. Néhány érdekesebb eset a gyakorlatból: Egy ügyben a végrehajtási záradék törlését azon az alapon kérték, hogy a felmondás közokiratba foglalásakor a hitelezőt olyan személy képviselte a közjegyző előtt, aki az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 25. §-ában foglalt összeférhetetlenségi szabályok miatt nem volt jogosult a nyilatkozat megtételére, így a közjegyzői okiratba foglalt felmondás érvénytelen. A végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet elutasította. A határozat indoklásában kifejtettek szerint a végrehajtási eljárás keretében sem a közjegyzői okirat érvénytelenségét, sem egy felmondás érvénytelenségét, illetve hatálytalanságát nem lehet vizsgálni. Az akkor hatályos Vht. 21. § (2) bekezdése tekintetében az elrendelő bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy létezik-e olyan közokirat, amely a feltétel vagy időpont bekövetkezését tanúsítja. Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a végrehajtási záradék törlésére irányuló eljárás során a közjegyzőnek ugyanolyan szűk körben van mozgási lehetősége, mint az okirat záradékkal történő ellátása során. Vagyis amennyiben az adós a felmondás érvénytelenségére hivatkozik a közjegyző előtt a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmében, ez meghaladja a közjegyző vizsgálati jogkörét. A kérelmet el kell utasítani, az adóst pedig tájékoztatni kell, hogy végrehajtás korlátozása, illetőleg végrehajtás megszüntetése iránt

14 Nem a hatáskör hiányát kell megállapítani, ha fél a közjegyzőnél pusztán jegyzőkönyvbe mondja a kérelmét, és kéri annak a végrehajtó részére történő megküldését. 15 Az áttételt elrendelő végzés elleni fellebbezés illetékmentes az Itv. 57. § (1) bekezdésének j) pontja alapján.

— 9 —


sz á m

pert indíthat és e perben hivatkozhat arra, hogy az alaki követelményeknek megfelelő közokirat semmis, illetve érvénytelen. A végrehajtási záradék törlésénél előfordul, hogy az adós nem csupán a záradék törlése iránt terjeszt elő kérelmet, hanem a végrehajtás során a végrehajtást kérő javára addig már behajtott összegek visszatérítését is kéri. A Vht. a visszvégrehajtást nem a jogorvoslatok körében, hanem a végrehajtás megszüntetése körében, a Vht. 56.§ (2) bekezdésében szabályozza. Ezért könnyen helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy a végrehajtási záradék törlése esetén visszvégrehajtást a közjegyző kérelemre se 16

rendelhet el , az ilyen irányú kérelmet el kell utasítani. Azonban ha kissé kutakodunk a bírósági ítéletek tárában, találunk olyan ügyet, melyben miután a záradék törlése tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedett, a visszvégrehajtásról rendelkezett a Városi Bíróság. Az ügyben az adósok a záradék törlése és az eredeti állapot helyreállítása iránti kérelmet azért nyújtották be a Cs. Városi Bírósághoz, mert a bíróság által záradékolt okirat nem közokirat, az adósok által tett tartozáselismerő nyilatkozaton a közjegyző csupán a nyilatkozattevők aláírását hitelesítette. A városi bíróság a visszvégrehajtás iránti nem peres eljárásban a Pk.50.387/1994/41/I számú végzéssel a végrehajtást kérőt 22.732.021 forint összeg visszafizetésére kötelezte. A végzés ellen benyújtott fellebbezés eredményeként a Cs. Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A végzés indoklása szerint a végrehajtási záradék törlése folytán a törvénysértéssel elrendelt végrehajtási eljárás során foganatosított végrehajtási cselekményekhez (köztük az árveréshez) jogi hatály nem fűződhet. A hatálytalan eljárási cselekmények megsemmisítésére nincs szükség, azok külön határozati rendelkezés nélkül sem joghatályosak. Ezért a bíróságnak rendelkeznie kell az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések vonatkozásában az eredeti állapot helyreállításáról, pénzegyenérték fizetésére pedig a végrehajtást kérő tulajdonszerzés hiányában nem kötelezhető. A visszvégrehajtást a városi bíróság az időközben indult perre tekintettel kérelemre felfüggesztette. Az okirat záradékolása és a törvénysértő záradék törlése közötti időben a végrehajtó által folytatott végrehajtási cselekmény következtében az árverésen a végrehajtást kérő,

16 A Pp. kérelemhez kötöttségének elve a végrehajtási eljárás során előterjesztett kérelmeknél is alkalmazandó.

— 10 —

2012. 3.

sz á m


mint árverési vevő az adós vagyonához tartozó ingatlanokon tulajdonjogot szerzett, majd ezeket időközben értékesítette. Az adósok az eredeti állapot helyreállítása iránt pert indítottak, a keresetet a Megyei Bíróság elutasította, melyet Sz. Ítélőtábla hatályában fenntartott. Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy a végrehajtást kérő árverési vevőként eredeti jogszerzéssel jutott az ingatlanok tulajdonjogához, ebből következően az eredeti állapot helyreállítására akkor kerülhetett volna sor, ha a bíróság a végrehajtási eljárás során előterjesztett jogorvoslat következtében a végrehajtási cselekményt, az árverést határozattal megsemmisíti. Rámutatott arra, hogy a visszvégrehajtás a végrehajtást kérő ellen az ilyen minőségében részére behajtott összeg 17

visszafizetése iránt folyhat . Fentieket összevetve megállapíthatjuk, hogy a visszvégrehajtásban az eredeti állapot nem állítható helyre, ugyanis törvénysértő záradék törlésénél fogva a végrehajtási cselekményhez fűződő joghatások akkor háríthatók el, ha erre az adós kifogást is előterjeszt. Ekkor lesz már ugyanis a foganatosító bíróság abban a helyzetben, hogy az árverést határozattal megsemmisítse. Ha ilyen kérelmet az adós nem terjeszt elő, a törvénysértő végrehajtási cselekményhez fűződő joghatások továbbra is fennmaradnak. Kiemelendő, hogy a fenti esetben a végrehajtást kérő, mint árverési vevő szerzett tulajdonjogot az ingatlanokon, a visszvégrehajtás pedig a végrehajtást kérő ellen, a részére az ilyen minőségében behajtott összeg visszafizetése iránt folyhat. A végrehajtást kérőnek a záradék törlése esetén lehetősége van az igényét perben érvényesíteni. Így ha a visszvégrehajtásról rendelkező végzés meghozataláig már rendelkezésre áll a jogerős ítélet, akkor azt figyelembe kell venni a végrehajtást kérővel szembeni visszvégrehajtásról rendelkező végzésben meghatározandó összeg megállapításakor. Vagyis a végrehajtást kérőt megilleti a Ptk. alapján azon jog, hogy a követelését beszámítsa a visszavégrehajtás során. A kérdés azonban még mindig ott maradt: vajon a közjegyző, aki érdemi „ítélkező” tevékenységet nem végezhet, jogosult-e visszvégrehajtást elrendelni a végrehajtást kérővel szemben?

17 Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 365/2003. számú eseti döntés, közzétéve: Bírósági Döntések Tára 2004/3/33., Ítélőtáblai Határozatok 2004/1/29.

— 11 —


sz á m

A gyakorlatban gyakran fordul elő, hogy egy közokiratban több kötelezettségvállalás is történik az adós részéről, azonban a végrehajtást kérő csak az egyikre terjeszti elő a záradékolás iránti kérelmét. Az alábbi esetben is ez okozta a problémát. A Városi Bíróság által záradékolt közokirat szerint az adós 45.000.000,-Ft összegű kölcsönt kapott, mely összeg visszafizetésére az adós „legfeljebb két részletben vállalt kötelezettséget akként, hogy -9.000.000,- forintot a c-i, … hrsz-ú, 4.000.000,-forintot pedig a c-i … hrsz-ú ingatlan értékesítéséből befolyó vételárból az értékesítéssel egyidejűleg, de legkésőbb 2005. május 15. napjáig, míg -a fennmaradó 32.000.000,- forintot a c-i … és …. hrsz-ú lakások értékesítéséből befolyó vételárból az értékesítéssel egyidejűleg, de legkésőbb 2005. december 31. napjáig 18

köteles a jogosult részére megfizetni ”. A végrehajtási záradék iránti kérelem 9.039.636 forint és járulékai megfizetésére lett előterjesztve. A bíróság végzésével a késedelmi kamat mértéke és a végrehajtás elrendelésével járó költség vonatkozásában a kérelemtől eltérően állította ki a végrehajtási záradékot, a tőkeösszeget változatlanul hagyta. Az adós a Városi Bíróság által kiállított végrehajtási záradék törlését kérte, vitatva a végrehajtási záradék kibocsátása feltételeinek a fennállását. A kérelmének indokaként azt adta elő, hogy a közjegyzői okirat II/2. pontjában meghatározott fizetési kötelezettség esedékessé válásának két konjunktív feltétele van: az, hogy a megjelölt ingatlanok értékesítésén felül a vételár az adós részére kifizetésre kerüljön. Álláspontja szerint a közjegyzői okirat nem tanúsítja ez utóbbi feltételt, ezért jogszabálysértő a záradék kibocsátása. Vitássá tette azt is, hogy az eljáró bíróság mi alapján állapította meg, hogy a végrehajtást kérő záradékolási kérelme melyik tartozásra irányul. Az adósi álláspont szerint az, hogy a záradékolni kért okiratban több kötelezettségből az egyiknek a naptár szerint megjelölt teljesítési határideje letelt, még nem elegendő ok annak megállapításához, hogy a két tartozás közül melyikre kérte a jogosult a záradékolást.

18 Anonim ítéletek tára: Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.075/2007/11.

— 12 —

2012. 3.

sz á m


Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította az adós törlési kérelmét azzal indokolva, hogy a közokirat tartalmazta a Vht–ban megkövetelt feltételeket, s tekintettel arra, hogy a teljesítési véghatáridő (2005. május 15.) lejárt, szükségtelen volt annak vizsgálata, illetve közokirattal igazolása, hogy ténylegesen sor került-e az ingatlanok értékesítésére, vételár megfizetésére. A feltételek – álláspontja szerint – nem konjunktív, hanem vagylagos feltételek. A bíróság egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy a hivatkozott közjegyzői okirat II/1. pontjában megjelölt tartozás egy része került záradékolásra 2005. december 1. napján, és tekintettel arra, hogy ekkor már eltelt a teljesítési határidő, a bíróságnak nem kellett további feltételek bekövetkezését vizsgálnia. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság a II/2. pontbeli tartozással kapcsolatban pedig akként foglalt állást, hogy e vonatkozásban nincs végrehajtási eljárás elrendelve. Az indokolásból kiderül, hogy a záradék kiállításakor a bíróságnak nem feladata, hogy bizonyítást vegyen fel, és nyilatkoztassa a feleket, hiszen ez az eljárás elhúzódásához és éppen a végrehajtási eljárás céljának meghiúsulásához vezetne. Az elbíráláskor hatályban volt Vht. 21.§ nem tartalmaz olyan negatív kikötést, miszerint nem állítható ki záradék olyan okiratra, melyben foglalt tartozás kifizetése már teljesedésbe ment. Amennyiben tehát az adott közokirat alkalmas a záradékolásra, mert rendelkezik a törvényi tartalmi elemekkel, az eljárás ezen szakaszában már nem akaszthatja meg a végrehajtást az sem, ha az adós kétséget kizáróan igazolja a tartozás megfizetését. Az adósnak több jogorvoslati lehetősége is van, melyekkel adott esetben élhet: így pert indíthat a végrehajtás korlátozása, vagy megszüntetése iránt, illetőleg a Vht. 41.§-a szerint bejelentheti a tartozás megfizetését. Az elbíráláskor hatályban volt Vht. 21.§ (2) bekezdése csak akkor alkalmazandó, illetve akkor vizsgálandó, ha a kötelezettséget egy további feltétel bekövetkezése keletkezteti. A dátum kikötésének megfogalmazásából („de legkésőbb 2005. május 15./ december 31. napjáig”) megállapíthatónak találta a bíróság, hogy az nem konjunktív, hanem vagylagos feltételt jelent; vagyis a felek szándéka arra irányult, hogy amennyiben az értékesítések nem vezetnének eredményre, ez esetben is legyen egy végső határidő, amikorra a kölcsönt az adósnak vissza kell fizetnie. Azzal pedig, hogy a vagylagos feltételek közül az egyik bekövetkezett (tehát a naptárilag meghatározott teljesítési határidő eltelt), szükségtelenné tette a további vizsgálódást akörben, hogy a másik teljesítési feltétel megvalósult-e. Mivel a teljesítési határnapot a

— 13 —


sz á m

felek a hivatalos naptár (a Gergely-naptár) alapján határozták meg, ennek bekövetkeztét természetesen nem kell közokirattal igazoltatni. Fentieket összegezve, amennyiben a záradékolni kért közjegyzői okiratban több kötelezettségvállalás is történt az adós részéről, az okirat záradékoláskor célszerű a végrehajtást kérő egyértelmű nyilatkozatát arra beszerezni, hogy melyik kötelezettségvállalásra is kéri az adóssal szemben az okirat záradékolását. Ugyanis a közjegyző ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy az adott kötelezettségvállalást megvizsgálva dönthessen arról, hogy a záradékoláshoz elegendő-e az előterjesztett közokirat, vagy olyan feltétel szükséges, mely a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében meghatározott közokirat csatolását teszi szükségessé. Az adósi teljesítés sosem képezheti a záradékolásnál vizsgálat tárgyát, így utóbb sem lehet a záradékot azon az alapon törölni, hogy az adós okirattal igazolja, hogy a záradék kiállításakor tartozása a záradékolni kért közokirat alapján már nem állt fenn a végrehajtást kérő irányában; ez nem teszi törvénysértővé a közjegyző által kiállított záradékot. Vizsgálandó az is, hogy hány végrehajtási záradékot kell kiállítani a végrehajtás kérő kérelmére, így ha azonos adóssal szemben, de több közjegyzői okirat záradékolását kérik, külön-külön kell a záradékot okiratonként kiállítani. Személyes véleményem szerint, ha egy közjegyzői okiratba foglaltan egy adóssal szemben, de több egymástól elkülönülő jogviszonyból eredően kérik a záradék kiállítását, megint csak több záradékot kell kiállítani. Több záradékot kell kiállítani abban az esetben is, ha a közokiratba foglalt követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a közokiratban pontosan meg van jelölve. Gyakran előfordul, hogy az adóst képviselő személy és az, aki a készfizető kezességet vállalja, ugyanaz. Ez esetben elegendő, ha egyszer írja alá az okiratot, azonban az aláírásánál fel kell tüntetni mindkét minőségét. Így ha erre nem kerül sor (például: készfizető kezesként az adósi társaság ügyvezetője nem írta alá az okiratot, és az okirat

— 14 —

2012. 3.

sz á m


szövegéből sem derül ki egyértelműen mindkét minősége), vele szemben az okirat záradékolásának nincs helye, a törvénysértő záradékot törölni kell. A közjegyzői okiratban gyakran találunk utalást az ÁSZF-re, kérdésként merülhet fel, hogy van-e helye a záradék törlésének azon az alapon, hogy az ÁSZF rendelkezései a közokiratba nem kerültek át, hiszen tartalmazhat olyan rendelkezést is, amire figyelemmel a végrehajtást kérik (pl.: kamat mértéke). Ez jelenleg is élő probléma, a kérdést jogalkotói szinten lehetne megnyugtatóan rendezni. A bírói gyakorlat a közjegyzői okirat záradékolásánál nem követelte meg, hogy a közokirat az ÁSZF-et is tartalmazza, így álláspontom szerint amennyiben a záradék törlése iránti kérelem is emiatt lett előterjesztve, azt a közjegyzőnek el kell utasítania. (Ha az ÁSZF-et is a közokiratba kellene belefoglalni, a közjegyző egy nap csak egy okiratot tudna elkészíteni.) Gyakran előfordul, hogy a kölcsönszerződésben ügyleti kamat kikötése nem történik meg, és a késedelmi kamat fizetésére kötelezettséget az adós a késedelembe esése esetére nem vállalt, a végrehajtást kérő azonban a záradék kiállítása iránti kérelmében ezirányú kérelemmel is él. Egyik oldalról megvizsgálva a kérdést azt láthatjuk, hogy nincs adósi kötelezettségvállalás az okiratban késedelmi kamat fizetésére, azonban a másik oldalon eszünkbe jut az, hogy „a bírósági határozatban megszabott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot a végrehajtást kérő kérelmére akkor is fel kell tüntetni a végrehajtási lapon, ha erről az ítélet nem rendelkezett” (2-H-PJ-2007-40.). Ez utóbbi személyes véleményem szerint közokirat záradékolásakor nem alkalmazható, így hiába áll be az adós késedelme, kötelezettségvállalás hiányában a végrehajtási záradékon nem lehet feltüntetni a késedelmi kamatot, ezért az adós ilyen irányú kérelme alapján a törvénysértő záradékot törölni kell. A végrehajtási záradék törlése iránti kérelem elbírálása hosszabb időtartamot is felölelhet, ezért érdemes megvizsgálni a végrehajtás felfüggesztésének a lehetőségét. A közjegyző felfüggesztheti a végrehajtást, ha a végrehajtási eljárásban a végrehajtható 19

okirat ellen az általa elrendelt végrehajtási eljárásban jogorvoslatot terjesztettek elő.

19 E törvényi megfogalmazást célszerű személyes véleményem szerint tágan kezelni, így akkor is fel lehet felfüggeszteni a végrehajtást, ha az adós nem a záradékolt közokiratot, hanem a felmondás közokiratba foglalásának (BH 2002.491. kontra EBH 2008/1786) az elmaradását támadja.

— 15 —


sz á m

A végrehajtás felfüggesztésének ugyanis az a jogi hatása, hogy a felfüggesztés az azt elrendelő határozat meghozatalának időpontjában beáll, ahhoz nem szükséges annak felekkel történő közlése. A felfüggesztést elrendelő végzést célszerű a végrehajtóval rövid úton (faxon) is közölni a további végrehajtói cselekmények foganatosításának az elkerülése érdekében. A felfüggesztést elrendelő határozat elleni jogorvoslatnak a felfüggesztésre nézve halasztó hatálya nincs. Amennyiben a végrehajtási záradék törlése iránti kérelem jogerősen elutasításra került, a felfüggesztés megszüntetéséről ugyancsak határozatot kell hozni, hiszen enélkül a végrehajtás nem folyik tovább. A végzés fellebbezhető, annak jogerőre emelkedéséig a végrehajtást nem folytatható. A végrehajtóval a nem jogerős végrehajtási záradék törlését kimondó végzést nem kell közölni, a végrehajtóra csak a jogerős végzés tartozik. Amennyiben a végrehajtási záradék törlése tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedik, arról a feleket a Pp. 230/A. § (3) bekezdésének első mondata alapján értesíteni kell. A végrehajtási záradék jogerős törlésének jogkövetkezménye a végrehajtási eljárás megszűnése. Az eljárás költségei a végrehajtást kérőt terhelik, így arról külön rendelkezni – szemben a Vht. 56.§ (1) bekezdésében foglaltakkal, amikor a végrehajtást elrendelő bíróság az eljárás megszüntetéséről dönt – nem kell.

dr. Balogh Zsigmond közjegyző-helyettes

— 16 —

2012. 3.

sz á m


A deviza alapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának problematikája

A

deviza alapú – azaz devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban visszafizetendő – kölcsönszerződés megkötésével, illetve a törlesztéssel

kapcsolatos végrehajtási eljárásra vonatkozó kérdések időszerűsége nem igényel különösebb magyarázatot, ahogyan az sem, hogy miért aktuális a közjegyző szerepének feltérképezése ebben a folyamatban. Az alábbiakban megkísérlünk átfogó képet nyújtani a devizaalapú kölcsönről szóló szerződés végrehajtási záradékolásának gyakorlatáról, illetve az eljárás során felmerülő gyakorlati problémákról.

1. A deviza alapú kölcsön folyósításának általános szabályai a kölcsön felhasználása, illetve a szerződő bank szabályzata függvényében Az UniCredit Bank szabályzata alapján a deviza alapú ingatlanvásárlásra fordítandó kölcsönről szóló szerződésben a bank, mint hitelező és a magánszemély, mint adós az ingatlant terhelő önálló zálogjog fedezete mellett nyújtandó hitelkeret összegét svájci frank devizanemben határozzák meg. A bank oly módon nyújt az adósnak meghatározott összegű svájci frank kölcsönt, hogy a kölcsön forint ellenértékét folyósítja az adósnak a banknál vezetett forint bankszámláján jóváírásával, mégpedig a szerződéskötés napján, a bank által a magánszemélyekre vonatkozó folyósítási devizaárfolyam alapulvételével kiszámítva a hitelkeret terhére egy összegben, a szerződés hatályba lépésének napján. A bank a kölcsön nyilvántartása keretében a kölcsönt és kamatát, a törlesztőrészletet, a kezelési költséget, valamint a tartozás összegét – ideértve a lejárt tőke- és kamattartozást,

— 17 —


sz á m

valamint azok késedelmi kamatát, a felmondott kölcsön összegét – devizában tartja nyilván, míg az adós arra vállal kötelezettséget, hogy a kölcsönt és annak járulékait a kölcsönszerződés lejáratáig annak (a bank által alkalmazott, az esedékességük napján érvényes, a magánszemélyekre vonatkozó devizaárfolyam alapulvételével kiszámított) forintértékében megfizeti a hitelező részére. A hitelező a kölcsönszerződést a Ptk. 525. §-ában foglalt, valamint a kölcsönszerződésben megjelölt okok alapján azonnali hatállyal felmondhatja, ezzel a teljes tartozás egy összegben esedékessé válik, amennyiben a bank a felmondásban más időpontot nem határoz meg. A CIB Banknál szabad felhasználás céljából kötött svájci frank alapú kölcsönszerződésben a kölcsön kondíciói körében a felek abban állapodnak meg, hogy a kölcsön összege a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett devizavételi árfolyamon számolt svájci frank ellenértékének megfelelő forintösszeg, míg a kölcsön havi törlesztőrészletének összege a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett deviza-eladási árfolyamon számolt CHF forintban számított ellenértéke. A hat havi törlesztőrészletnek megfelelő óvadékot valamennyi forintnak a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett deviza-eladási árfolyamon számolt CHF ellenértékében határozták meg. Az adós fizetési kötelezettségét tehát forintban köteles teljesíteni devizakölcsön esetén, mégpedig úgy, hogy az esedékes összeggel a hitelező megterheli az adósnak a banknál (CIB Bank) vezetett számláját. Az ÁHF (Általános Hitel és Finanszírozási Zrt.) szerződésében a kölcsönszerződés szerinti felmondási események bármelyikének vagy azok közül többnek a bekövetkezése különösen azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adós összes, a hitelezővel szemben fennálló tartozása a felmondásra vonatkozó értesítés adós általi kézhezvételének napján lejárttá és esedékessé válik, és legkésőbb ettől a naptól kezdődően a hitelező részére késedelmi kamat jár. Amennyiben az adós a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit nem szerződésszerűen teljesíti, vagy a kölcsönszerződés az adós érdekkörében felmerülő okból a futamidő lejárata előtt megszűnik, úgy az adós köteles megfizetni a szerződésből eredő valamennyi még ki nem egyenlített, lejárt illetve a szerződés felmondása miatt lejárttá váló kötelezettségét (úgy is, mint a tőke és kamattartozását, módosítási vagy egyéb díjat, költséget, a késedelmi kamatokat, a kölcsönszerződéshez kapcsolódó egyéb lejárt, vagy esedékessé váló költségeket, a fizetési felszólítás küldésének díját, a rendkívüli felmondást kiváltó ok bekövetkezését követő hónap első napjától problémás ügykezelés költségét stb).

— 18 —

2012. 3.

sz á m


A fenti példák vizsgálata után tehát általánosságban elmondható, hogy: • deviza alapú kölcsönszerződés alapján a bank a hitel összegét svájci frankban tartja nyilván. A szerződésben a felek ezt pontosíthatják úgy is, hogy a kölcsön összege: … forintnak a folyósítás napját megelőző második banki napon a bank által jegyzett devizavételi árfolyamon számolt svájci frank ellenértéke. • a bank a kölcsönnek forint ellenértékét folyósítja az adós részére. E körben a felek a folyósítás módját rögzíthetik akként, hogy a kölcsön összegének a forint ellenértékét a hitelező a kölcsönszerződés hatálybalépésének napján az adósnak a banknál vezetett forint bankszámláján jóváírja. • az adós a kölcsön visszafizetését forint pénznemben vállalja. A teljesítést ezen túlmenően szövegezhetik úgy, hogy a devizában nyilvántartott követelést, havi rendszerességgel, esedékességkor forintban fizeti vissza. Azonban a felek ebben a kötelmi viszonyukban arról kifejezetten nem rendelkeznek, hogy az adós a kölcsönszerződés felmondása esetén a lejárttá és esedékessé tett tartozást – a részletekben történő teljesítéstől eltérően – nem forintban, hanem más devizanemben fizetné vissza. Ha pedig a szerződés erre irányuló akaratot nem rögzít, akkor a szerződés teljes szövegének értelmezése után az a következtetés vonható le, hogy az adósnak az esedékessé és lejárttá tett követelést – a felmondás kézbesítését követő napon vagy a felmondásra vonatkozó értesítés adós általi kézhezvételének napján de – mindenképpen forintban kell megfizetnie. A hitelező jogosult az így kiegyenlített tartozásnak svájci frank ellenértékét jóváírni, noha a felek erről korábban nem is rendelkeztek, de az adóst még ennek okán nem szoríthatja arra rá, hogy a svájci frankban nyilvántartott tartozását a felmondáskor svájci frankba fizesse meg. A felmondást követő önkéntes teljesítés és esetleges végrehajtás kezdeményezése esetén sem.

— 19 —


sz á m

2. A kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a végrehajtási záradék A bank és az ügyfél közötti magánokiratban megkötött szerződés alapján az adós nem vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bank egy esetleges bírósági (peres vagy nem peres) eljárásban érvényesítheti követelését az adóssal szemben. Az eljárás költséges és hosszú ideig tarthat, perben pedig a banknak bizonyítania kell állítását. Ezzel szemben a közjegyzői okirat záradékolásával a hitelező elkerülheti az évekig is eltartható pereskedést és végrehajtási eljárásban követelése viszonylag rövid időn belül kielégítést nyerhet. Éppen ezért foglalja a közjegyző a felek felkérésére közjegyzői okiratba a kölcsönszerződést, továbbá az adós egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát, amelyben vállalja, hogy az általa elismert, okiratban megjelölt, kölcsönszerződés alapján a részére folyósításra kerülő, svájci frankban nyilvántartott, kölcsön jogcímen fennálló tartozását a szerződés szerinti részletekben, a kölcsönszerződésben meghatározott járulékokkal együtt, és a kikötött végső lejárattal visszafizeti a bank részére. A közjegyzői okiratot tehát, erre irányuló kérelem esetén, az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. § (1) bekezdése szerint a közjegyzői okirat akkor záradékolható, ha az tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, és a teljesítés módját és határidejét. A kérelemből egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy a végrehajtást kérő az okiratban is vállalt fizetési kötelezettség elmulasztása miatt kéri az adóssal szemben a végrehajtást.

3. A végrehajtási záradékban megjelölt devizanem, valamint árfolyam fontossága A devizaalapú kölcsönből származó követelés esetén gyakori, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási záradék formanyomtatványon svájci frankban megfizetendő tőke- és járulékai végrehajtását kéri. Ha azonban a szerződésben az adós forintban történő teljesítést vállalt, a Vht. fent ismertetett rendelkezései közül nem valósul meg az, hogy a közokirat tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú

— 20 —

2012. 3.

sz á m


kötelezettségvállalást, mert a végrehajtási kérelemben hivatkozott szolgáltatásra, vagyis meghatározott összegű svájci frank pénztartozás megfizetésére, az adós nem köteles. Vagy más oldalról megközelítve: azzal a törvényi rendelkezéssel nem áll összhangban a kérelem, hogy rögzíti a kötelezettség mennyiségét (összegét), hiszen a közokirati adóstól a záradék alapján svájci frank visszafizetése várható. A végrehajtás kérő tehát akkor terjeszt elő megalapozott, a közokiratban foglalt követelés végrehajtására irányuló határozott kérelmet, ha a tartozás pénznemét a kölcsönszerződés szerint rögzítetten forint pénznemben jelöli meg. Ellenkező esetben a kérelem alapján az okirat nem záradékolható, mert az adós svájci frank tőke- és járulékai megfizetésére nem vállalt kötelezettséget. A végrehajtást kérőnek így kérelme benyújtásakor valamely időpontban alkalmazott valamely devizaárfolyam alapján kiszámított forint követelést kell érvényesítenie. A végrehajtást kérő bankok álláspontja e kérdés tekintetében rendszerint az, hogy a kérelmükben foglalt svájci frank követelést a végrehajtó fogja átszámolni forintra. Hivatkozásul a Vht. 163/A. § (1) bekezdését citálják, amely szerint a végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett devizavételi árfolyam figyelembevételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. A kifizetést az adós részére forintban kell eszközölni, kivéve a lefoglalt külföldi pénzt (98. §). A végrehajtási gyakorlatban megjelenik az az érvelés is, mely szerint mivel az adós tartozásának nyilvántartása devizában történik, és a forintra való átszámítás csak a teljesítéskor (vagyis a gyakorlatban a havi törlesztőrészlet fizetésekor) történik meg, valamint magában a felmondásban is devizában lett meghatározva a követelés, az lesz az irányadó a továbbiakban is. Ez az álláspont azonban több okból is problematikus és megkérdőjelezhető. 1)

A kölcsönszerződésben a felek kifejezetten kikötötték, hogy a bank a

kölcsönt és kamatát – ideértve a felmondott kölcsön összegét is – devizában tartja nyilván; az adós pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a devizában nyilvántartott követeléseknek forint ellenértékét fizeti meg a bank részére. Ezért a végrehajtást kérő nem hagyatkozhat arra, hogy a svájci frank követelésre előterjesztett kérelme alapján majd a végrehajtó fogja forintban az adóssal szemben érvényesíteni a tartozást. A végrehajtandó okirat egyébként sem tartalmaz a végrehajtó felé olyan utasítást, hogy forintban hajtsa be a tartozást az adóstól vagy, hogy a végrehajtást kérőnek a követelését forintban fizesse

— 21 —


sz á m

ki. A végrehajtási záradékot a közjegyző svájci frank követelésre állítja ki, ennek alapján a végrehajtónak is kötelessége svájci frank devizanemű tartozásra foganatosítani a végrehajtást, ezt beszedni az adóstól és ebben a devizanemben kifizetni a végrehajtást kérőnek. Mivel a végrehajtási záradékban svájci frank összeg szerepel, a végrehajtó nem számolhatja át a követelést. Ha a kölcsönszerződésben a felek kifejezetten nem kötötték ki azt, hogy a felmondott kölcsön összegét az adós svájci frankban köteles megfizetni, sőt egyes esetekben éppen arra szerződtek, hogy a felmondott kölcsön összegét is forintban kell teljesíteni, akkor a svájci frank követelés végrehajtására előterjesztett kérelem nem lehet alapos. 2)

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 1996. évi CXII.

törvény (Hpt.) 200/A. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött, akkor a)

a kölcsön folyósításakor a kölcsön,

b)

a havonta esedékessé váló törlesztőrészlet, valamint

c)

a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék

forintban meghatározott összegének kiszámítása – ha a pénzügyi intézmény nem határoz meg saját deviza-középárfolyamot – a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyam alapján történik. A (2) bekezdés alapján pedig: Ha a pénzügyi intézmény meghatároz saját deviza-középárfolyamot, akkor az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsoroltak forintban meghatározott összegének kiszámítása a pénzügyi intézmény választása szerint a)

a pénzügyi intézmény által megállapított és közzétett, saját deviza-

középárfolyama vagy b)

a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos

devizaárfolyam alapján történik. A törvény magyarázata szerint „az intézkedések figyelembe veszik, hogy a hitelszerződés olyan gazdasági tranzakció, ami ugyan kockázatokat rejt, de a hitelfelvevőnek és a hitelnyújtónak közösen kell viselni e kockázatokat. Ezért szükséges

— 22 —

2012. 3.

sz á m


az adósok és a hitelnyújtók közötti egyenlőtlenségbe több ponton is az adós védelmét szolgáló garanciákat beépíteni a jogviszonyba. Devizaalapú, vagy devizában nyújtott, de forintban törlesztett hitelek esetében a pénzügyi intézményeknek ezentúl kötelező lesz az általuk meghatározott deviza középárfolyam, vagy ennek hiányában, illetve választásuk alapján a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása. E hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő folyósítás, ügyfél általi elő-, vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik. A törvény ezért az átváltásokat a pénzügyi intézmény által meghatározott deviza-középárfolyamhoz, illetve ennek hiányában, vagy a bank választása esetén, a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett, hivatalos devizaárfolyamához köti. A bank az átvállalással és számítással összefüggésben külön költséget, díjat vagy jutalékot nem számolhat fel.” A hitelezőnek a kölcsönszerződés megkötésekor joga van választani, hogy az általa meghatározott deviza középárfolyam, vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazása mellett írja jóvá az adós forintban történő teljesítését. De a végrehajtó árfolyama szerinti átszámolásban a Hpt. rendelkezése alapján sem reménykedhetne megalapozottan. 3) További lényeges kérdés, hogy mely időpontot veszi alapul a bank ahhoz, hogy a kölcsönszerződés szerinti kikötésben foglaltak alapján az általa meghatározott deviza középárfolyam alkalmazásával a svájci frankot forintba átszámolja. A kérdés megválaszolásához ismernünk kell a bank szemléletmódját. A bank a követelést sok esetben azért nem kívánja forint pénznemben előterjeszteni, mert pl. egy 2010. augusztus 8. napján felmondott kölcsönszerződés alapján lejárttá tett tartozás végrehajtására 2011 októberében benyújtott kérelem esetén, az esedékesség és a végrehajtás kezdeményezése közötti időszak alatt szükségszerűen bekövetkezett az árfolyam-növekedés, amely összegszerűen is kifejezhető, és amelynek viselésére az adós köteles. A kölcsönszerződésben foglaltak alapján „a hitelező a kölcsönszerződést Ptk. 525. §-ában foglalt, valamint a kölcsönszerződésben megjelölt okok alapján azonnali

— 23 —


sz á m

hatállyal felmondhatja, ezzel a teljes tartozás egy összegben esedékesség válik. A jogkövetkezmények – amennyiben a bank a felmondásban más időpontot nem határoz meg – a felmondás kézbesítését követő napon állnak be.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 321. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést ex nunc hatállyal, tehát a jövőre nézve megszünteti. Éppen ezért a bank a kölcsönszerződésen foglalt kikötés és a jogszabály alapján is, a felmondással esedékessé tett követelést a felmondás kézbesítését követő naptól érvényesítheti. Nem követelheti azt az árfolyam-különbözetből eredő és kiszámítható összeget, amely abból származik, hogy nem érvényesítette a számára engedélyezett időben, akár végrehajtás útján a követelését. Mivel a felmondással a felek közötti kölcsönszerződést megszüntette, a végrehajtást kérő semmilyen követelést nem támaszthat az adóssal szemben, amely a felmondás napján esedékessé tett követelés összegét tovább növelné. Különös tekintettel arra, hogy a végrehajtást kérő kockázata, ha a követelést később érvényesíti, s ennek következménye, hogy a forintban kiszámolt svájci frank tartozás a végrehajtás megindításáig növekedett vagy éppen csökkent az árfolyamváltozás miatt. Késedelmes teljesítés esetén a hitelező az adóstól legfeljebb a Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamatot követelheti. A Ptk. 301. §-a szerint pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. Erre tekintettel a hitelező legfeljebb a késedelmi kamatot számíthatja fel a felmondást követően még ki nem fizetett tartozások vonatkozásában, mégpedig a kifizetés napjáig. dr. Ferenczy Réka közjegyző-helyettes

— 24 —

2012. 3.

sz á m


Fizetési meghagyásos eljárás II. rész

A

Közjegyzők Közlönyének előző számában megkezdett cikksorozat folytatásaként, jelen részben a képviselet, az egyes beadványok előterjesztésével valamint a fizetési

meghagyás kibocsátása iránti kérelem alaki és tartalmi kellékeivel foglalkozom, továbbra is fenntartva azt, hogy nem célom az adott téma teljes mélységű feltárása, hanem inkább a gyakorlatban felmerülő kérdések vizsgálata.

Képviselet Csoportosítása A képviseletet többféle szempontból lehet osztályozni. Az egyik szempont szerint megkülönböztetünk anyagi jogi és eljárásjogi képviseletet. Anyagi jogi képviseletről beszélünk, ha az a képviselőt a polgári jogi jogviszonyokban a képviselt nevében jognyilatkozat tételére, szerződéskötésre jogosítja. Ennek leggyakrabban előforduló szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) és a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) tartalmazza. Az anyagi jogi képviselet alapulhat törvényen (törvényes képviselet), illetve szervezeti szabályzaton (jogi személy törvényes képviselete = szervezeti képviselet) valamint jogügyleten (meghatalmazáson, megbízáson = ügyleti képviselet). Törvényes (szervezeti) képviselő csak az lehet, akit a törvény erre feljogosít, ügyleti képviselet ellátására pedig „bárki” meghatalmazható. Eljárásjogi képviseletről beszélünk akkor, ha a képviselő a per vitelére vagy egyes perbeli cselekmények megtételére van feljogosítva. Ezen belül is megkülönböztetjük a törvényes képviseletet, mert a jogszabály a törvényes képviselőt peres képviseletre is feljogosítja. Emellett az eljárásjogi képviselet is lehet ügyleti, ha meghatalmazáson alapul, azonban kiemelendő, hogy a peres képviselet szűkebb körű az anyagi jogi képviseletnél,

— 25 —


sz á m

1

mert az anyagi jogi ügyleti képviselővel szemben a meghatalmazott nem lehet „bárki” , csak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. §-ában taxatíve meghatározott személyek. Erre figyelemmel nem képviselheti a fizetési meghagyásos eljárásban a felet olyan, magát „aláírás szolgáltatónak” nevező cég, aki a beadványokat az „aláírás szolgáltató” elektronikus aláírásával látja el, a félnek nem a Pp. 67. §-a alá tartozó „meghatalmazása” alapján. Az eljárásjogi képviselet harmadik fajtája az ügygondnok, amely kirendelésen alapul. Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére ügygondnokot (74. §) rendel. Az ügygondnokra – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik – a per vitelére meghatalmazott jogállását szabályozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át, továbbá egyezséget csak akkor köthet, s a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg. Ez alapján kérdésként merül fel, hogy ügygondnokként csak olyan személy rendelhető-e ki, akit a meghatalmazott jogállása megillethet (lásd Pp. 67. §), vagy a közjegyző bárkit kirendelhet?

Törvényes képviselet A Pp. 49. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége (azaz a polgári anyagi jogi szabályok szerint cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes 3

4

2

5

= cselekvőképességet érintő gondnokság: szülő , a gyám , a gondnok ), valamint akkor is, ha a fél jogi személy, nevében törvényes képviselője jár el.

1 anyagi jogi képviselő „bárki” lehet, még korlátozottan cselekvőképes személy is. 2 Aki a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes az a perben (nemperes eljárásában) általában cselekvőképtelen. Ez alól három kivétel van, amikor a korlátozottan cselekvőképes törvényes képviselő nélkül is eljárhat, azaz teljes perbeli cselekvőképessége van: a 14. életévét betöltött kiskorú munkával szerzett keresményével kapcsolatos perek, a személyállapotra vonatkozó perek, valamint a személyhez fűződő jogok érvényesítése iránti per. 3 Lásd Csjt. 86. § (1), (3) bek. 4 Lásd Csjt. 93. §, 101. § . 5 Lásd Ptk. 14. §, 14/B. §, 15. §.

— 26 —

2012. 3.

sz á m


Törvényes képviselője jár el annak nevében is, akinek részére a cselekvőképesség érintése nélkül rendelt gondnokot a gyámhatóság, de csak akkor, ha személyesen nem lép fel 6

(cselekvőképességet nem érintő gondnokság ). A jogi személyek törvényes képviseletének a legfontosabb esetei a következők: a helyi önkormányzat képviselő-testületét a polgármester [a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 9. § (1) bek.], a megyei önkormányzatot a közgyűlés elnöke képviseli [Ötv. 72. §], az állami vállalatot az igazgató képviseli, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a vállalat dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 31. § (6) bek.], a költségvetési szerv képviseletét a szerv vezetője látja el, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a szerv dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 36. § (2) bek.], a szövetkezetet az igazgatóság elnöke (igazgatóság hiányában: az ügyvezető elnök), valamint az igazgatóság tagjai képviselik harmadik személyekkel szemben, továbbá bíróságok és más hatóságok előtt [a Szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (Szövetkezeti törv.) 41. § (1) bek.], a jogi személyiségű gazdasági társaságok közül a közös vállalatot az igazgató, a korlátolt felelősségű társaságot az ügyvezető, a részvénytársaságot az igazgatóság tagjai képviselik [Ptk. 55. §], a közhasznú társaságot az ügyvezető képviseli [Ptk. 57. § (2) bek.], az alapítvány képviselője a kezelő szerv vagy szervezet [Ptk. 74/C. §], az egyesületet az alapszabályban erre feljogosított szerv képviseli [hatályon kívül helyezett egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 6. § (2) bek. és 11. § (3) bek.], az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli [Ptk. 28. § (1) bek.]. Az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter alatt a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének jb) pontja szerint az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért és az állami vagyon

6 Pl.: ügyeinek vitelében akadályozott személy (távollevő) gondnoka [Ptk. 224. §], eseti (pl. méhmagzat) gondnok [Ptk. 225. §], ideiglenes gondnok [Ptk. 18/A. §], zárgondnok [Ptk. 18. §]

— 27 —


sz á m

felügyeletéért való felelősséggel kapcsolatos feladatok tekintetében Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, illetve nemzeti fejlesztési minisztert kell érteni. Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. §-ának (1) bekezdése szerint az állami vagyon felett a Magyar Államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja, aki e feladatát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: MNV Zrt.), a Magyar Fejlesztési Bank, illetve a (2) bekezdés szerinti tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el. A (2) bekezdés szerint a miniszter e törvény felhatalmazása alapján – a 2. §-ban meghatározott célok hatékonyabb elérése érdekében, miniszteri rendeletben, az ott meghatározott állami vagyoni kör tekintetében, meghatározott időtartamra – e törvény keretei között, a joggyakorlás egyes szabályainak meghatározásával – az (1) bekezdés alapján őt megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességének, illetve azok meghatározott részének gyakorlóját az Áht. szerinti központi költségvetési szervek, ezek intézménye, továbbá a 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaságok közül kijelölheti. E törvény 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében az MNV Zrt. az állami vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – képviseli a Magyar Államot.

Jogi személyiség nélküli jogalanyisággal rendelkező szervezet törvényes képviselője • Bt. esetén az üzletvezető, • Kkt. esetén az üzletvezető, • Társasháznál a közös képviselő. Amennyiben a társasházat korábban képviselő Kft. ügyvédje bejelenti és a közgyűlési jegyzőkönyvvel igazolja, hogy a Kft. a megbízási szerződést a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően felmondta és a felmondási idő letelt, akkor tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásakor a Kft. képviseleti joggal már nem rendelkezett, és így képviseleti jog hiányában a fizetési meghagyás nem tekinthető a társasház részére szabályszerűen kézbesítettnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megállapító határozatot hatályon kívül kell helyezni, a végrehajtási lapot a Vht. 211. § alapján vissza kell vonni. Figyelemmel arra, hogy a jogosult jognyilatkozata alapján a társasháznak nincs közös képviselője, a fizetési

— 28 —

2012. 3.

sz á m


meghagyást a közjegyző által kirendelt ügygondnoknak kell kézbesíteni. Az ügygondnok díját, a kirendelést megelőzően köteles a jogosult felhívásra előlegezni a közjegyző erre a célra rendelt számlájára. Véleményem szerint ügygondnokot kell kirendelni és részére kell kézbesíteni a fizetési meghagyást abban az esetben is, ha a kötelezett társasháznak ugyan van közös képviselője, de a közös képviselő az, aki a társasházzal szemben jogosultként igényt érvényesít. A társasház közös képviselője ugyanis nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő 7

maga . 8

Erre a megállapításra jutott a bíróság is abban az esetben, amelyben kimondta, hogy az ügyvezető által a cég ellen indított perben analógia alapján alkalmazható az 1988. évi VI. tv. 44. §-ának (3) bekezdésében írt azon rendelkezés, amely szerint az ügyvezetők által a cég ellen indított perben a céget a felügyelő bizottság egy tagja, annak hiányában a társaság részére kirendelt ügygondnok képviseli. Ezért a felperesek által benyújtott kereset alapján az elsőfokú bíróságnak folytatnia kell a per tárgyalását, melyben az alperest – a felek sajátos perállására tekintettel – szükség esetén ügygondnoknak (Pp. 74. §) kell képviselnie. (Legf. Bír. Gf. II. 31.575/1998. sz.).

7 Ptk. 221. § (3) bek. 8 BH.2000. 121

— 29 —


sz á m

Ügyleti képviselet 9

A perben meghatalmazottként a Pp. 67. § -ában meghatározott személyek járhatnak el. Perbeli (eljárásjogi) képviseletre meghatalmazást a fél, illetőleg törvényes képviselője adhat. Tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a beadványokhoz meghatalmazás nem csatolható, a beadványnak tartalmaznia kell a meghatalmazott azon nyilatkozatát, hogy az ügyben érvényes és hatályos írásbeli meghatalmazással rendelkezik. Az Fmhtv. 10. §-ának (4) bekezdése szerint a fél a nem jogi képviselőnek adott meghatalmazást a közjegyzőnél szóban is előterjesztheti.

9 67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat: a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója; b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja; c) a z ügyvéd és az ügyvédi iroda; d) közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vezetője vagy alkalmazottja a szervnek a tevékenységével kapcsolatos, valamint az alkalmazott a szerv vezetőjének az őt e minőségében érintő pereiben; e) a z önkormányzatokat (azok szerveit) érintő perek közül: ea) a helyi önkormányzat pereiben: a helyi önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének) atagja,apolgármester(főpolgármester,megyeiközgyűléselnöke),ajegyző(főjegyző)ésapolgármesterihivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatalának) alkalmazottja; eb) a polgármesternek (főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének, a kerületi hivatal vezetőjének) az őt e minőségében érintő pereiben: a helyi önkormányzat képviselő-testületének (közgyűlésének, a kerületi képviselőtestületnek) a tagja, a jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, kerületi hivatal) alkalmazottja; ec) a jegyzőnek (főjegyzőnek) az őt e minőségében érintő pereiben: a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, kerületi hivatal) alkalmazottja; ed) a helyi önkormányzat szerveinek, valamint e szervek vezetőinek az őket e minőségükben érintő pereiben: a szerv alkalmazottja, a jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, kerületi hivatal) alkalmazottja; ee) a nemzetiségi önkormányzatnak, valamint annak vezetőjének az őt e minőségében érintő pereiben: a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja; ef) a nemzetiségi önkormányzat szerveinek, valamint e szervek vezetőinek az őket e minőségükben érintő pereikben: a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja; f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben; g) a z érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható; h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben; i) a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet (396. §) alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos pereiben, a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja; j) a kit erre külön jogszabály feljogosít. (2) A perben a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg.

— 30 —

2012. 3.

sz á m


Kiemelendő, hogy amennyiben a fél nevében törvényes képviselője jár el, úgy nem kell a felet hiánypótlás keretében a nyomtatvány képviseleti jog igazolására vonatkozó nyilatkozatának megtételére felhívni. Ezt ugyanis a félnek csak meghatalmazás esetén kell megjelölni, mert az „…illetve képviseleti jogosultsága az ügyben jogszabály alapján fennáll.” fordulat arra az esetre vonatkozik, ha a jogtanácsos nem meghatalmazás alapján, hanem munkaviszonya alapján látja el a képviseletet.

Beadványok előterjesztése A beadványokat a fél szóban, papír alapon és elektronikus úton terjesztheti elő.

Elektronikus iratbenyújtás 10

A jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás és egyéb jogi személy beadványát 11

kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő kivéve, ha a jogszabály kifejezetten megengedi a más módon történő benyújtást. A teljesség igénye nélkül a jogszabály alapján az alábbi kivételek léteznek az elektronikus benyújtás alól: 12

- azon beadványok, amelyekhez az Fmhtv. alapján mellékletet lehet csatolni , - költségkedvezménnyel együtt benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti 13

kérelem , - a jogutódlás megállapítása iránti kérelem alapjául szolgáló okiratok, valamint a követelés későbbi kielégítésének veszélyeztetettségét valószínűsítő okiratok papír alapon

10 Pp. 396. §: E törvény alkalmazásában vállalkozás az olyan – a cégnyilvántartásban nyilvántartott – jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre. 11 Fmhtv. 11. § (3) bek. 12 Fmhtv. 10. § (3) bek.: „költségkedvezmény iránti kérelem, az igazolási kérelem, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem, részletfizetés és fizetésre halasztás engedélyezése iránti kérelem, valamint a félbeszakadással összefüggő beadványok kivételével – ha e törvény vagy e törvény felhatalmazása alapján az igazságügyért felelős miniszter rendeletében másként nem rendelkezik – a beadványokhoz mellékleteket csatolni nem lehet.” 13 Lásd Fmhtv. 50. § (2) bek. A költségkedvezmény iránti kérelem nem melléklete a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek, hanem önálló beadvány, a törvény mégis kizárja az elektronikus úton történő benyújtást, annak ellenére, hogy a közjegyző a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek a MOKK rendszerében történő rögzítését megelőzően dönt a költségkedvezmény iránti kérelemről [Lásd Fmhtv. 50. § (3) bek.].

— 31 —


sz á m

csatolhatók a beadvány előterjesztéséhez rendszeresített elektronikusan benyújtandó 14

űrlaphoz , - a fellebbezéshez csatolt melléklet, melyet kizárólag papír alapon, az ügyben eljáró 15

közjegyzőnél lehet benyújtani.

Megjegyzem, hogy az Fmhtv. csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítása [Fmhtv. 24. §-a (1) bek. k) pont] valamint az ellentmondás elutasítása [az Fmhtv. 36. § (5) bekezdésének 2012. március 15. napjától hatályos c) pontja] tekintetében tartalmaz kifejezett elutasítási okot. Ez alapján kérdésként merülhet fel, hogy a törvény rendelkezése hiányában egyáltalán van-e lehetőség a többi alakilag hiányos beadvány elutasítására, vagy 16

azt tartalma szerint kell elbírálni ? Kiemelendő továbbá, hogy az elektronikus iratbenyújtásra köteles fél nem csak a fizetési meghagyás kibocsátása, végrehajtás elrendelése valamint a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmét, hanem valamennyi elektronikus beadványát csak űrlapon terjesztheti elő, figyelemmel az Fmhtv. 10. §-ának (1) bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján, a fizetési meghagyásos eljárásban és a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése iránti eljárásban alkalmazandó papír alapú és elektronikus űrlapokról

szóló

22/2010 (V.7.) IRM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja által rendszeresített „egyéb kérelmek benyújtásához alkalmazandó elektronikus űrlap”-ra. Ez természetesen nem vonatkozik azokra a fent felsorolt beadványokra, amelyek kivételek az elektronikus benyújtás alól, tekintettel arra, hogy „egyéb kérelmek benyújtásához alkalmazandó elektronikus űrlap” csak az elektronikus eljárásra van rendszeresítve. Fontos hangsúlyozni, hogy a MOKK rendszere a kérelmek elektronikus vizsgálatát végzi el, de azt tartalmilag nem vizsgálja, így például átenged olyan fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, amelyen a jogosult a kötelezett például címeként Székelyudvarhely települést jelöl meg, feltéve, hogy azt magyarországi irányítószámmal rögzíti.

Papír alapú kérelem benyújtása

14 22/2010. (V. 7.) IRM rendelet 13. § (2) bek. 15 Fmhtv. 39. § (2) bek. 16 vö.: Pp. 95. §-hoz fűzött NAGYKOMMENTÁR „A beadvány visszaadása – figyelmeztetés” részben foglaltakkal.

— 32 —

2012. 3.

sz á m


Ebben a formában a vállalkozásnak nem minősülő jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok és a természetes személyek nyújthatják be ebben a formában beadványaikat. Az Fmhtv. 10. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint: A beadványokat – a beadvány szóban történő előterjesztését kivéve – űrlapon kell benyújtani, ha az igazságügyért felelős miniszter rendelete az adott beadványra űrlapot rendszeresít. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy a végrehajtási kérelem, valamint a biztosítási intézkedés iránti kérelem esetén az Fmhtv. kizárja a szóban történő benyújtás lehetőségét, így azokat csak az erre rendszeresített űrlapon, papír alapon vagy elektronikus úton lehet benyújtani [Fmhtv. 52. § (1) bek.]. Véleményem szerint annak azonban nincs akadálya, hogy a Pp. 7. §-ára figyelemmel a jogi képviselő nélkül eljáró felet a közjegyző ellássa a felet az űrlap kitöltéséhez szükséges eljárásjogi tájékoztatással. Az Fmhtv. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a kérelmeket és egyéb beadványokat 3 munkanap alatt kell rögzíteni a MOKK rendszerben. Ilyenkor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem esetén a megjegyzés rovatban célszerű feltüntetni a kérelem 17

beérkezésének dátumát . A fizetési meghagyás kibocsátása, végrehajtás elrendelése valamint a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmeken felül egyéb beadványok esetében egyelőre nincs űrlap, de a jogszabály felhatalmazása alapján a MOKK bármikor rendszeresíthet. A papír alapú beadványok kezelésével kapcsolatban, a fizetési meghagyásos eljárás, a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése során érvényesülő ügyviteli és iratkezelési szabályokról szóló 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet 8. §-ában foglaltaknak megfelelően kell eljárni:

17 Kivételesen releváns lehet a postára adás dátuma pl. Mt. 202. §.

— 33 —


sz á m

8. § (1) A közjegyző az általa hozott határozatokat a MOKK rendszerének alkalmazásával állítja elő. (2) A beadványok és az eljárás során keletkezett papír alapú iratok közül – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – minden esetben szkennelés útján kell a MOKK rendszerében rögzíteni: a) a végzés elleni fellebbezések felterjesztése esetén a közjegyzőnél lévő felterjesztendő papír alapú iratokat, b) az ellentmondást tartalmazó papír alapú beadványt, ha az ellentmondás tartalma a beadványból aggálytalanul nem állapítható meg, c) a közjegyzőnek papír alapon megküldött másodfokú határozatot, d) a közjegyzői kamarához beérkezett tértivevényeket, e) szükség esetén, vagy bíróság megkeresésére egyéb olyan beadványokat is, melyek a MOKK rendszerében még nem kerültek rögzítésre és f) a költségkedvezmény iránti kérelem jogszabály által meghatározott mellékleteit. (3) Nem kell beszkennelni a a) nem jogszabály által rendszeresített A4-es formátumot meghaladó méretű, b) nem különálló lapokból álló vagy c) tíz oldalt meghaladó beadványt. Fentiekre tekintettel tehát a jogszabály nem tiltja, hogy minden beadványt szkenneljen a közjegyző, és így minden iratot az aktanyomat részévé tegyen. Ha a beadvány határidőhöz kötött eljárási cselekményt (pl. fellebbezést, igazolási kérelmet) tartalmaz, akkor a levélborítékot is szkennelni kell. Folytatólagos eljárásban papír alapú utóiratot csak az eljáró közjegyzőnél lehet benyújtani. Amennyiben a fél a papír alapú beadványt nem az eljáró közjegyzőnél nyújtotta be, az, akihez a beadványt benyújtották, haladéktalanul meg kell, hogy küldje az eljáró

— 34 —

2012. 3.

sz á m


közjegyzőnek anélkül, hogy azt a MOKK rendszerében rögzítené. A beadványt majd az eljáró közjegyző rögzíti a MOKK rendszerében.

Szóbeli kérelem Ebben a formában a vállalkozásnak nem minősülő jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok és a természetes személyek nyújthatják be ebben a formában beadványaikat. Tekintettel arra, hogy a kérelem előterjesztéséhez nem szükséges, hogy a kérelem hiánytalan legyen, mert erre szolgál a hiánypótlás jogintézménye, a jogalkotó kiemeli a hiányok közül a díjfizetést, azzal, hogy az Fmhtv. 46. §-ának (1) bekezdése értelmében olyan szóbeli kérelem előterjesztése esetén, amely díjköteles, a kérelem mindaddig nem rögzíthető a MOKK rendszerben, amíg annak előterjesztője díjfizetési kötelezettségének 18

eleget nem tett . A gyakorlatban mégis rögzíteni kényszerül a közjegyző a díjfizetés nélkül érkezett kérelmet, hogy az iktatást követően az eljárási díj megfizetésére hívja fel a kérelem előterjesztőjét, mert iktatás hiányában ugyanis a végzésnek nem lenne ügyszáma. Ha nem iktatja a közjegyző a fenti hiányos kérelmet, úgy véleményem szerint függetlenül attól, hogy a kérelem csak a díj megfizetését követően kerül rögzítésre, a kérelem előterjesztésének a joghatályai (például az elévülés megszakítása) a hiányos benyújtással állnak be, nem pedig a rögzítéssel. Figyelemmel arra is, hogy a szóbeli kérelmet a MOKK rendszerben azonnal rögzíteni kell, az eljárási díj meg nem fizetése esetére vonatkozó fent hivatkozott törvényi szabályozásból az vezethető le, hogy a jogalkotó szándéka az lehetett, hogy a díjköteles kérelem a MOKK rendszerben való rögzítéssel minősül előterjesztettnek, azaz amíg a kérelmező nem fizeti meg az eljárási díjat, addig a kérelem beadásához fűződő jogi hatályok sem állnak be. Ezt erősíti az, hogy nem lenne logikus, ha egy korábban érkező díjhiányos beadvány későbbi ügyszámot kaphatna, mint egy később érkezett hiánytalan beadvány. Ennek ellenére véleményem szerint még attól is függetlenül, hogy az ügyintézési határidő is a MOKK rendszerben történő rögzítéssel veszi kezdetét, a kérelem benyújtásához fűződő joghatályok a szóbeli kérelem díjhiányos benyújtásával, az „érkezéssel” állnak be. A kérdés azonos abban az esetben is, ha a szóbeli kérelmet nem az ügyben eljáró közjegyzőnél terjesztik elő. A jogszabály szerint az ilyen formában előterjesztett beadványnak az eljáró közjegyző részére történő megküldésére a kérelem adatainak a MOKK rendszerébe történő

18 Fmhtv. 46. §. (1)

— 35 —


sz á m

19

rögzítésével kerül sor . Az Fmhtv. kimondja, hogy az eljáró közjegyzőre vonatkozó ügyintézési határidő a beadvány adatainak a MOKK rendszerében történő rögzítésével kezdődik meg. Ha nem az eljáró közjegyző rögzíti a szóbeli kérelmet, úgy annak adatait a MOKK rendszerben „önálló jegyzőkönyv” parancs kiválasztásával kell felvinni és az „Áttétel az eljáró közjegyzőhöz: / Ügyszám:” mezőben feltüntetni az eljáró közjegyző ügyszámát, akinél a kérelem azonnal megjelenik. A szóbeli kérelem rögzítéséről a közjegyző a félnek igazolást ad. Tekintettel arra, hogy az igazolásra a Pp.-nek a jegyzőkönyvre vonatkozó szabályait

20

kell megfelelően alkalmazni, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése esetén két megoldás lehetséges: Az egyik szerint a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a rendszerben a közjegyző rögzíti, majd a „jegyzőkönyv” parancs kiválasztásával jegyzőkönyvbe foglalja a kérelmet és így hozza létre az igazolást. A másik szerint a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a rendszerben a közjegyző rögzíti és a megjegyzés mezőben feltünteti, hogy a kérelem a jogosult szóban előterjesztett beadványa alapján készült, majd azt a közjegyző kinyomtatja és a jogosulttal azt írja alá.

Egyéb módon benyújtott beadványok Jogszabályban meghatározott módon előterjesztett a kérelem, ha a fél szóban, papír alapon valamint a MOKK rendszerén keresztül elektronikusan nyújtja be. Véleményem szerint a „nem jogszabályban meghatározott módon”, például e-mailen, faxon előterjesztett beadvány olyan alakisági hibában szenved, amely miatt a beadványt mellőzni kell. Ha jogszabályban meghatározott módon előterjesztett kérelem valamilyen alakisági hibában szenved, tehát nem felel meg a Pp. 93. §-ának (3) bekezdésében foglalt alaki követelményeknek figyelembe veendő, iktatandó és elbírálandó. Azaz, ha egy jogszabályban meghatározott módon előterjesztett beadvány hiányos, akkor a közjegyző a hiánypótlást elrendelő végzésben a pótlandó hiányokat felsorolja, és e végzésben egyben figyelmezteti a felet a hiánypótlás elmaradásának jogkövetkezményeire.

19 Fmhtv. 14. §. 20 Lásd Pp. 115-118. §.

— 36 —

2012. 3.

sz á m


Ha a fél figyelmeztetés ellenére a beadványt újból hiányosan nyújtja be, vagy nem nyújtja be, a közjegyzőnek azt el kell utasítania, illetve hiányos tartalma szerint kell elbírálnia. 21

Mivel azonban a Pp. csak a keresetlevél és a fellebbezés vonatkozásában , tartalmaz az alakszerűség hiánya, illetve a hiánypótlás nemteljesítése miatti elutasításra kifejezett rendelkezést, míg az Fmhtv. az ellentmondás elutasítására vonatkozóan kimerítő felsorolást 22

tartalmaz , nincs lehetőség az alakilag hiányos ellentmondás elutasítására, hanem azt tartalma szerint kell elbírálni. Szintén nem lehet a természetes személytől érkező papír alapú ellentmondást arra hivatkozással elutasítani, hogy az nem az ellentmondás előterjesztésére jogosulttól származik, azért, mert a beadványról hiányzik a két tanú aláírása. A „nem jogosulttól való származás”, mint elutasítási ok csak akkor alkalmazandó, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy az ellentmondást valóban nem az arra jogosult terjesztette elő, így például akkor, ha harmadik személy neve és aláírása szerepel az iraton, és ez a személy nem rendelkezik az arra jogosulttól származó érvényes meghatalmazással. Ettől teljesen eltérő jogintézmény a valódiság kérdése, azaz az, hogy az ellentmondás valóban az abban feltüntetett kiállítójától ered-e, azt az arra jogosultként feltüntetett kiállító írta-e alá a saját nevében vagy sem. A Pp. 197. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja. Az ellentmondás valódisága tehát csak bizonyítási eljárás keretében tehető vitássá az ellenfél vagy a bíróság részéről, így az ellentmondás esetleges hamis volta, az ellentmondás hivatalbóli elutasítása körében nem vizsgálható, egyben a fizetési meghagyásos eljárás keretein túlmutat. A bizonyítási eljárás során a magánokiraton levő aláírás valódiságát (valódi-hamis okirat) vagy a szöveg meg nem hamisított voltát (valódi, de hamisított okirat) ugyanis – kétség esetében – más olyan írással való összehasonlítás útján lehet megállapítani,

21 Eszerint a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül, a fellebbezést a Pp. 237. §, illetve a Pp. 240. § (1) bekezdése alapján hivatalból – érdemi vizsgálat nélkül – elutasítja. 22 Fmthv. 36. § (5) bek.: a közjegyző az ellentmondást hivatalból elutasítja, ha a) az elkésett, b) nem az ellentmondás előterjesztésére jogosulttól származik, vagy c) a jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás vagy egyéb jogi személy fél azt nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn.

— 37 —


sz á m

amelynek valódisága nem kétséges, illetve a bíróság evégből íráspróbát rendelhet, s azt a szükséghez képest írásszakértővel is megvizsgáltathatja.

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem alaki és tartalmi kellékei A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem adattartalma A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem adattartalmára vonatkozóan az Fmhtv. 20. §-ában, valamint a fizetési meghagyásos eljárásban és a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése iránti eljárásban alkalmazandó papír alapú és elektronikus űrlapokról szóló 22/2010. (V.7.) IRM rendelet mellékletében találhatunk rendelkezést. Jelen alcímben eltekintek a két jogszabályban megtalálható valamennyi tartalmi elem felsorolásától, hanem csak a két jogszabály összevetése alapján azokat az adatok kívánom felsorolni, amelyek hiányában is helye van a fizetési meghagyás kibocsátásának: • természetes személy kötelezett születési helye és ideje, anyja neve, adóazonosító jele és személyi azonosítója, • szervezet kötelezett nyilvántartási száma és adószáma, • a kötelezett képviselőjének neve, címe, feltéve, hogy olyan képviselő nevét és címét nem tüntették fel a kérelemben, akinek a megjelölése nélkül is joghatályosan lehet kézbesíteni a fizetési meghagyást. Az Fmhtv. 20. §-a (1) bekezdésének a) pontja nyilvánvalóan arra az esetre irányadó, ha olyan képviselő nevét és címét nem tüntették fel a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben, akinek a megjelölése nélkül a keresetlevelet a félnek joghatályosan kézbesíteni nem lehet, pl. a kiskorú fél törvényes képviselője, 23

avagy a gondnokság alatt álló személy gondnoka , • a perben illetékes bíróság megjelölése, • a bankszámlaszám megjelölése, • tényállás (a kérelem indokai) rövid előadása és a bizonyítékok megjelölése.

dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc közjegyző-helyettes

23 Lásd BH. 2003.377.

— 38 —

2012. 3.

sz á m


Esztergomi közjegyzők 1875-1949

N

agyszüleim, dr. Hinléder-Fels Iván és dr. Hinléder-Fels Ivánné született Zsámbéky Marianne, valamint dédapám, dr. Hinléder-Fels Jenő emlékének

Köszönetnyilvánítás Dr. Rokolya Gábor, Dr. Sarusi Kiss Béla, Erdélyi Szabolcs, Csizi István, Pifkó Anna, Pifkó Péter, Divéky Zsuzsanna, Divéky István, Klinda Magdolna, Klinda Ilona, Becse András, dr. Csillag Attila, Hajdú Mónika, Horváth Vera, Kántor Klára, Dr. Fiedler Ernő, Dr. Horváth István, Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, esztergomi Duna Múzeum, Országgyűlési Könyvtár, Magyar Parlamenti Gyűjtemény, Esztergomi Kegyeleti Kft.

Az esztergomi polgári közjegyzői székhely és iroda története Esztergomban a polgári közjegyzőség hazai létrejövetelétől kezdve folyamatosan működött közjegyző. Az esztergomi székhely kamarai hovatartozása igen érdekesen alakult. A királyi közjegyzőség megalakulásakor a m. kir igazságügyministernek valamennyi kir. biróság és ügyészség vezetőjéhez a közjegyzői kamarák számát, székhelyeit és kerületeit illetőleg 13356/1875. sz. a. intézett körrendelete értelmében a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarához tartozott, dr. Pisuth István a kamara alapító tagja volt. A közjegyzői kamarák illetékességükben a törvényszékekhez igazodtak. Azonban még 1875-ben, az elsőfoku királyi biróságok ujabb szervezéséről szóló 1875. évi XXXVI. törvénycikkel átalakult a törvényszéki rendszer, a m. kir. ministerium 1875. évi 2722. I.M.E. sz. 1875. július 31. napján kelt rendeletével megszűnt 20 törvényszék, köztük az esztergomi (és a szolnoki), illetékességi területét a komáromihoz (utóbbiét a karcagihoz)

— 39 —


sz á m

csatolták. Az igazságügyminiszter fent említett rendeletét a 31.831/1875. sz. 1875. október 25. napján kelt rendelettel módosította, a rendelet a budapesti kamara illetékességébe tartozó törvényszékek felsorolásából kivette az esztergomit és a szolnokit. A Komáromi Törvényszék területe továbbra is a Pozsonyi Királyi Közjegyzői Kamarához (a karcagi a debreceni kamarához) tartozott így utóbbi rendelet hatálybalépésével az esztergomi közjegyzői állás a pozsonyi kamarához került. A trianoni békeszerződést és területvesztést követően az esztergomi királyi közjegyzői székhely újra a budapesti kamarához került vissza. A vármegyében Esztergomon kívül még Párkányban létesült egy közjegyzői székhely 1939-ben, elsőként dr. Wlcsek Ferenc, 1943-ben dr. Vajta Ferenc, 1943-tól dr. Tamásfalvy Thury Géza töltötte be.

1

Az államhatár-változások és az átszervezések miatt a mai Komárom-Esztergom megye területén 1875-1949 között működött közjegyzők és kamaráik iratanyagát két országban, legalább öt városban, öt levéltárban kell keresni. Az esztergomi közjegyzők iratai a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban vannak, sajnos rendkívül törekedésen maradtak fent. A párkányi közjegyző iratanyagának lelőhelye jelenleg ismeretlen, valamelyik felvidéki levéltárban, valószínűleg más megjelölésű igazságügyi tárgyú 2

irategységben van (talán Nyitrán). A kamarai anyagok a Budapest Fővárosi és a Pozsonyi Fővárosi Levéltárban találhatók. A volt Komárom vármegyei közjegyzők iratait magyar részről szintén a Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban, szlovákiai részről a Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltárában őrzik. Sajnos jelen tanulmány elkészítéséhez nem volt lehetőség a pozsonyi levéltárban kutatni, az 1918. előtti esztergomi királyi közjegyzők pályájának teljesebb megismeréséhez ez szükséges lenne. Dr. Janits Imre királyi közjegyző tevékenységének jelentősebb korszaka már budapesti működése, és ő az itt tárgyaltak közül, akinek munkáját dr. Rokolya Gábor könyvében részletesebben tárgyalja. Az itt bemutatott közjegyzők közül dr. Mike Lajos családja ma is a városban él, unokái több értékes tárgyi emléket megőriztek vele kapcsolatban, dr. Divéky István családtagjai pedig Budapesten őriznek részletes

1 Dr. Rokolya Gábor közlése. 2 A párkányi közjegyzőnek nincs külön fondja a megjelent jegyzékben: NOVÁK Veronika: A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek 1. A szlovákiak levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918- ig és 1938-1945 között. Budapest 2004

— 40 —

2012. 3.

sz á m


családfát és rendkívül érdekes fényképeket. Az esztergomi polgári közjegyzői irodáról korabeli fénykép a kutatás során eddig nem került elő. Az esztergomi közjegyzői irodát 1875. júliusában nyitotta meg dr. Pisuth István, kezdetben a Lőrinc utca 20. szám alatt működött. Később az iroda az esztergomi főkáptalan épületébe költözött, amely egyúttal lakóhelyül is szolgált dr. Mike Lajos királyi közjegyzőnek és családjának. A szép barokk palota 1730-as években épült, ma műemlék, a Duna Múzeumnak ad helyet. Az épületben mint a káptalan és a királyi közjegyző egykori működési helyében megtestesül a hiteles helyi tevékenység és a közjegyzői munka folytonossága, ennek ez egy ritka példája. Az épület történetének különleges mozzanata még, hogy a Szent Koronát II. József uralkodásának végén, az 1790. február 20-ról 21-re virradó éjszaka ide menekítették, tehát a magyar államiság történetének is mementója. A házban jelenleg sem a káptalanra, sem a királyi közjegyzőkre nem utal semmi, méltó volna az épület falán emléküket táblával megörökíteni. 1908-ban a Királyi Közjegyzők Közlönyének cikke az 1896 és 1905 között ügyvédek által elnyert székhelyek kapcsán a „legjövedelmezőbb közjegyzői állások” között említi az esztergomit.

3

A Közlöny 1918. évi 2-3. számában közzétett ügyforgalmi adatok alapján elmondható: vidéki viszonylatban az esztergomi közjegyzőé meglehetősen nagy forgalmú iroda volt. Nagyságrendjében közelítette a komáromit, de utóbbinál kb. harmadával több hagyatéki ügyet intézett. A számszerű adatok: összesen: 362 ügy, névaláírás hitelesítés: 80, hagyaték: 658, másolathitelesítés: 143, óvás: 52, bírói megbízás: 6, letét: 5, fordítás nem volt, magánbeadvány: 93. Dr. Divéky István közjegyző idején az iroda a káptalani épület földszintjén két tárgyalóhelyiségből és egy váróból állt. A korábbi időkben általában kettő, a 30-as 40-es években négy hivatalnok (Schimics Béla helyettesítése idején öt is) állta alkalmazásban. Főleg diktálásra dolgoztak, de szövegmintákat is használtak. A munka nagy részét a hagyatéki ügyek tették ki, amelyhez képest az okiratokból és hitelesítésekből adódó

3 A Magyarországi kir. közjegyzőhelyettesek országos egyesületének emlékirata a közjegyzői kinevezések tárgyában. In: Királyi Közjegyzők Közlönye 1908. (XI.)/9. (318-323.) 321.

— 41 —


sz á m

4

feladat kevesebb volt. Sajnos az esztergomi közjegyzői irodáról eddig korabeli fénykép nem került elő. Az esztergomi királyi közjegyzők mellett a legutolsó éveket leszámítva (ld. dr. Hirkó Boldizsárnál) tartósan nem dolgozott helyettes vagy jelölt, de alkalmilag, főleg üresedés esetén, illetve a közjegyzők betegsége vagy pihenése idején, gyakran feltűntek helyettesek. A róluk ismeretes adatokat is közlöm (kivéve közülük a máshol működő közjegyzőkét, az ő életrajzuk inkább saját székhelyük történetéhez tartozik). Röviden emlékezzünk meg az újabb esztergomi közjegyzőkről is. Az állami közjegyzők: dr. Bélafalvy Albert (1950. január 1.- 1960. március 15.), dr. Németh Béla (1957. október 1.-1962. szeptember 16.), dr. Németh Kálmán (1962. szeptember 18.- 1963. május 14.) dr, Mátyásfalvy Erik (1960. november 3.- 1961. szeptember 22.), dr. Solti Lajos (1963. június 1.- 1969. augusztus 31.), Asztalosné dr. Vad Lídia, (1969. július 1.- 1978. december 31), dr. Tarjáni Katalin (1978. május 1.-1983. március 31.), Szikingerné dr. Tóth Ágota (1981. január 16.-1991. december 31.), dr. Székely Ákos (1984. január 1.- december 28.) voltak.

5

1992-től dr. Tóth Ágota folytatta tovább magánközjegyzőként tevékenységét, majd 1997-től dr. Tarjáni Katalin kapott az 1. számú székhelyre kinevezést. 1992-ben létesült a 2. számú közjegyzői székhely is, elsőként Bakos Ferencné dr., az Esztergomi Városi Bíróság korábbi elnöke töltötte be, 2011. óta pedig dr. Beke Kamilla. A 3. számú székhelyet 2004-ben hozták létre, ide dr. Dévényi Norbert közjegyző kapott kinevezést. A városban 2010-ben emlékezetes kirándulást tett a visegrádi közjegyzői kollokvium nagylétszámú közönsége.

4 Felhasznált forrás: dr. Hinléder-Fels Ivánné született Zsámbéky Marianne (1922-2008) közlése 2006-2007ből, aki 9 évig volt titkárnő Mike – Divéky – Hirkó közjegyzőknél. Kedves érdekességek vele kapcsolatban, hogy későbbi férjével, aki akkor fiatal ügyvéd volt, a közjegyzői irodában találkoztak először. Nászajándékba Hirkó Boldizsártól egy ezüsttálcát kapott ajándékba. Dr. Hinléder-Fels Iván (1908-1985) szintén dolgozott közjegyzői irodában: 1938-39-ben közjegyzőjelölt volt Lázár Ferenc budapesti közjegyzőnél, a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara Elnökénél (később ügyvéd, majd jogtanácsos lett). A családi emlékezet egyetlen, de jellemző és máig igen tanulságos emléket őrzött meg ezzel kapcsolatban: a fiatal közjegyzőjelölt neheztelt főnökére, amiért az egy ingatlannal kapcsolatos okirat aláírása előtt újra elküldte őt a földhivatalba megnézni a tulajdoni lapot, pedig már az előző napon is megtette ugyanezt. Rögtön felismerte az óvatosság jelentőségét, amikor meglátta: az ingatlan tulajdoni lapjára azóta újabb terhet jegyeztek be! Dr. Hinléder-Fels Iván édesapja, dr. Hinléder-Fels Jenő dr. Hirkó Boldizsár közjegyző mellett volt helyettes, lásd a 6. részt is. 5 Ld. KÁNTOR Klára: Fejezetek a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságok történetéből 1872-2009. KomáromEsztergom Megyei Bíróság, 2009. c könyvében található archontológiát.

— 42 —

2012. 3.

sz á m


1. 6 DR. PISUTH ISTVÁN (vezetéknevét többnyire ebben formában használta, de előfordul a Pissuth és a Pisúth forma is) Született: Esztergom, 1827. október 8. – meghalt: Esztergom, 1901. december 5. Esztergomi közjegyzői működése: 1875-1903 Felesége: Paál Jozefa. Gyermekeik: Paula, aki Pranovszky Ferenc prímási uradalmi intézőhöz ment feleségül Kemencére; Izabella (ifj, Feichtinger Sándorné); Rezső; Maria; Amália (Sólyom Lajosné); Kálmán; Aladár; Ilona (dr. Fiedler Ferencné). Római katolikus vallású volt. Középiskoláit Esztergomban és Győrött végezte, jogi tanulmányait Győrött és Budapesten. 1848-as honvéd volt, részt vett az ácsi ütközetben. Az 1860-as évek elején ügyvédi irodát nyitott Esztergomban. 1862-ben a város tiszti főügyészévé nevezték ki. Kollár Antal polgármestersége idején, 1868-ban helyettes polgármesterré választották, három évig töltötte be e tisztségét, a helyi lap „nagy lelkes munkásságáról”, „sok fontos újításról” szólt. 1872-től 1875-ig Deák-párti országgyűlési képviselő. Választási beszéde 1872-ből az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Majer Gyűjteményében fellelhető. 1872. július 11. napján Lászy Vilmos díszelőadást rendezett a tiszteletére, Hennequin: Három kalap című három felvonásos vígjátékát mutatták be. 1875. augusztus 1-től királyi közjegyző, a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara alapító tagja. Irodáját a Lőrinc utca 20. szám alatt nyitotta meg. 1867-ben a Lőrinc utca 7. számú házban tulajdonos volt. Kinevezését követően is tagja volt a városi képviselőtestületnek, a városi kaszárnyaépítés körül kibontakozott vita után visszavonult a közélettől 1888-ban a nem művelt dorogi barnaszénbánya társtulajdonosa, meghatalmazottja 7

veje, dr. Fiedler Ferenc. 1893-ban 30. a megyei virilis listán. A városi virilis listán a hivatalnokok közül hosszú ideig megtartotta vezető helyét.

6 Az 1.-5. számú életrajzokhoz felhasznált forrás: Pifkó Péter és Pifkó Anna helytörténészek publikálatlan adattára, a 2-6.-hoz a közjegyzői kamarai névkönyv és személyi táblázatok. Az 1. számú életrajthoz továbbá az Esztergom és Vidéke 1901. december 8. számának 3. oldalán megjelent nekrológ. 7 A legtöbb adót fizető polgárok választó névjegyzéke.

— 43 —


sz á m

Az irodájában készüli közjegyzői okiratok közül egy érdekes darab az 1881. évi 177. ügyszámú, Simor János bíboros részére a Prímási Palotában készült meghatalmazás. Hosszú szenvedés után hunyt el. Halálakor Esztergom Város közgyűlése jegyzőkönyvileg fejezte ki őszinte fájdalmát és részvétét, és erről értesített a családot.

8

Temetése december 7-én volt, a gyászmisét a ferences templomban mondatták érte, sírhelye az esztergomi belvárosi temetőben Esztergom Város Önkormányzata 43/2005. (X.25.) számú rendelete alapján védett sír, mint Esztergom Város története szempontjából jelentős szerepet játszott személyiség nyughelye. Veje – Ilona leánya férje – dr. Fiedler Ferenc, köz- és váltóügyvéd, prímási ügyész. 1881-ben a nyári hónapokban közjegyzőjelöltként helyettesítette apósát. A család sírboltja az esztergomi belvárosi temetőben szintén védett sír. A Fiedler jelentős jogász-dinasztia, a család mai tagja Dr. Fiedler Ernő, Budapest XV. kerületi közjegyző. Dr. Pisuth István élete alkonyán betegeskedése miatt helyettesítésre volt szükség az irodában. A helyettesként kinevezett Markovics Jakabot 1901. augusztusában Helcz 9

Antal, volt esztergomi polgármester váltotta fel. Helcz Antal Pisuth halált követően is eleinte tovább helyettesített a székhelyen. Helcz Antal született Esztergomban, 1843-ban, elhunyt ugyanott 1910. május 30án. A középiskolát az esztergomi bencés főgimnáziumban végezte. Papnak tanult, majd jogot végzett. A városi törvényszék jegyzője volt, 1876-tól városi tanácsnok, 1881-tól tiszti főügyész volt. 1886-1895 között a város polgármestere. Elnöke volt az Esztergomi Dalárdának és a városi Kaszinó vezetőségének tagja volt. A belvárosi temetőben nyugszik.

10

1902. május-decembere között dr. Pottyondy Béla közjegyzőhelyettes, későbbi szombathelyi királyi közjegyző, a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamara elnöke működött az esztergomi közjegyzői székhelyen tartós helyettesként.

11

8 Esztergom és Vidéke 1901. december 8. 2. 9 Esztergom és Vidéke 1901. augusztus 29. 3. 10 MAGYAR György: Esztergom polgármesterei. 1808-2006. Biográfia. Esztergom, 2006. 37-39. 11 Életrajzát ld. ROKOLYA 218-219.

— 44 —

2012. 3.

sz á m


2. 12 DR. JANITS IMRE Született: Felsőelefánt, 1856. október 25. – meghalt: Budapest, 1933. február 3. Édesapja klopódiai Janits István tekintélyes Nyitra vármegyei földbirtokos volt, családja 1845-ben kapott nemesi címet. Gyermekei: Margit és Károly. A nyitrai Kegyesrendi Gimnáziumban tanult, majd Bécsben és Budapesten végezte a jogot. 1880-ban doktorált, 1882-ben tette le ügyvédi vizsgáját. Ugyanebben az évben Nyitra vármegye központi járásában főszolgabíróvá választották. 1892-től Nyitra vármegyei főjegyző. Jelentős közéleti tevékenységet is folytatott: az 1892-18961901-es parlamenti ciklusokban Nyitra vármegye országgyűlési képviselője, 1896ban ellenszavazat nélkül egyhangúlag választották meg. A képviselőház közigazgatási 13

bizottságának tagja volt. Budapesti lakáscíme a Dohány u. 88. sz. alatt volt. Esztergomi királyi közjegyzővé való kinevezése miatt mondott le parlamenti mandátumáról.

14

A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület ügyvivő alelnöke. Nyitra vármegye törvényhatóságának tagja, a közigazgatási bizottságban állandó központi választmányban vett részt. Közjegyzői irodáját 1903. február végén nyitotta meg. A Párkányi Hitelbank Rt. társasági elnöke volt 1908-ban A Nemzeti Munkapárt elnöke 1910-ben. 1912-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1910-es években a városi virilislistán 20. helyen szerepelt. Adatok vannak ifj. dr. Fray Ágoston 1912. évi helyettesi tevékenységére 15

Esztergomban . Róla annyit tudni, hogy 1907-ben végezte az esztergomi érseki tanítóképzőt. 1945. februárjától 1947. tavaszáig Budapest XI. kerületében kinevezett szociáldemokrata párti elöljárója. Működése részleteinek megismeréséhez a pozsonyi levéltári anyagok kutatása lenne szükséges.

12 Jelen részhez felhasznált forrás ROKOLYA Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete 1875-1949. MOKK, Budapest, 2009. kötetének 179. oldalán szereplő életrajz, valamint a Magyar Országgyűlési Almanach 19011906. kötete 13 Az 1896-1901 Országgyűlés képviselőinek sematizmusa Szerk. TASSY Károly, Budapest, 1900. 28. 14 Képviselőházi Napló 1903. február 3. 15 Ld. KÁNTOR i.m. archontológia

— 45 —


sz á m

Dr. Janits Imrét 1914. februárjában Budapest IX. kerületébe helyezték át. Az Esztergom és Vidéke így adta tudtul a hírt: „Dr. Janits Imre Budapesten és az Ferencvárosban kapott dusabb jövedelmű közjegyzőséget, akinek ebbeli kineveztetését a hivatalos lap szombati száma már közölte is. Az esztergomi kir. közjegyzőségre máris 16

megindult a protekció-hadjárat, a miniszterek előszobájában.”

Az esztergomi székhelyet 1914. márciusában dr. Tuba János komáromi királyi közjegyző látta el kirendelt helyettesként. Dr. Janits Imre helyére dr. Krasznay Gábor kisújszállási közjegyzőt helyezték át, májusban már ő járt el. Dr. Janits Imre esztergomi működését követően 1923-ban a Magyar Királyi Közjegyzői Közjegyzők Nyugdíjintézetének elnöke. Dr. Charmant Oszkárt követően 1925től haláláig a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara elnöke (tisztségében utóda dr. Lázár Ferenc volt). Elnöki tevékenységét ismerteti dr. Rokolya Gábor.

17

1927-ben királyi kormányfőtanácsosi címet kapott. 18

1933-ban bekövetkezett halálakor az Esztergom és Vidéke is közölt nekrológot . A Kerepesi temetőben nyugszik.

16 Esztergom és Vidéke 1914. január 4. 6. 17 ROKOLYA uo. és 56., 69., 110. , fotók is. 18 Esztergom és Vidéke 1933. február 9. 2.

— 46 —

2012. 3.

sz á m


3. DR. KRASZNAY GÁBOR Született: Kemecse, 1862. július 7. – meghalt Esztergom, 1928. június 3. Esztergomi közjegyzői működése: 1914-1928 Krasznay (krasznai) Kraszna vármegyei eredetű régi nemesi család. Dr. Krasznay Gábor édesapja, Ádám (1823-1894) 1848-49-as nemzetőrtiszt, 1872. évtől Szatmár vármegye aljegyzője, 1875. évtől árvaszéki ülnöke, 1885. évtől helyettes elnöke. Édesanyja Uray Johanna, a hat gyermek közül Gábor a negyedik volt.

19

Felesége: zsarolyáni Márton Irma, 1887-ben kötöttek házasságot. Gyermeke: Irma Mária Gabriella 1893. március 12-én született Debrecenben, Weeber Ede, tüzérszázados felesége volt. Dr. Krasznay Gábor középiskoláját Szatmáron végezte, majd tanulmányait a debreceni egyetemen folytatta. Szatmár vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd tiszteletbeli ügyésze volt. Ügyvédként is működött. Kisújszállásra nevezték ki királyi közjegyzőnek. A Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara titkára volt, illetve választmányi tag több éven keresztül. 1911-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara által az „ügyvédközjegyzők” létrehozására tett javaslat kapcsán a Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara közgyűlése által felállított bizottság tagja. Nyelvi jogosítványa nem volt. 1914-ben Kisújszállásról Esztergomba helyezték át. Külön aktaként szerepel a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara fennmaradt 20

iratanyagában az ún „Sümeghi-Pekker-Krasznay-féle ügy” Az 1921-ben Bécsben elhunyt néhai herceg Metternichné Sándorné Sándor Pauline hatalmas értékű hagyatéki ügyében dr. Sümeghi László budapesti, valamint dr. Pekker Emil bicskei közjegyzők és Krasznay között keletkezett vita. A pestvidéki járásbíróság a hagyaték leltározásával Sümeghit bízta meg, aki a leltározást egységesen, a bicskei, esztergomi és tatai járásbíróságok területén fekvő hagyatékra is kiterjedően folytatta le, melynek alapján a pestvidéki járásbíróság átadta a hagyatékot. Pekker panaszt tett az igazságügyminiszternél a járásbíróság és a bicskei közjegyző eljárása ellen azzal, hogy azok megsértették az illetékességi

19 KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok 6. kötet. 264-268. 20 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: BKKK )1923. Kamara

— 47 —


sz á m

szabályokat. A panaszhoz Krasznay is csatlakozott, Pekker panaszát később visszavonta. A miniszter a budapesti kamarát hívta fel, hogy az ügyet vizsgálja meg, és intézkedésre tegyen javaslatot, a kamara dr. Kőrössy Bertalan budapesti közjegyzőt bízta meg az ügy kivizsgálásával. Sajnos a kamara javaslata nem lelhető fenn a levéltári iratanyagában. Dr. Krasznay Gábor 1924-ben terjedelmes, 8 gépelt oldalas állásfoglalást küldött a kamara részére az örökösödési eljárás reformtervezetéről

21 22

Hivatalnokai az 1926-ban: Czeizler Erzsébet és Nagy Mária voltak. Irodáját 1926. április 20. napján Csernoch János u. 25. szám alatti saját házába helyezte át.

23

1927-ban kormányfőtanácsosi címet kapott. Halálakor a helyi lap egyebek között mint a ”magyar góthai almanach és a történelmi dátumok pontos ismerőjéről” és „a magyar, minden izig nemzeti liberalizmusnak tagja”-ként emlékezett meg róla.

24

1928. június 5. napján helyezték örök nyugalomra

az esztergomi belvárosi temetőben, gyászmiséje a belvárosi plébániatemplomban volt. Sírhelye ma már nem lelhető fel. Dr. Krasznay Gábor betegeskedése alatt, majd halálát követően 1928. áprilisa és 1928. december 31. között ifj. dr. Fésűs György esztergomi közjegyzőhelyettes volt a székhelyre kirendelt helyettes. Ifj. dr. Fésűs György, született: Budapest, 1893. május 8., felesége: Füle Piroska. Édesapja id. dr. Fésűs György, fiumei, majd ceglédi királyi közjegyző volt. 1914-1918. között katonai szolgálatot teljesített, a harcokban többszörösen kitüntette magát, 1920ban szerzett jogi doktorátust, az ügyvédi vizsgát 1923-ban tette le. Németül, olaszul, franciául beszélt, német nyelvi jogosítvánnyal rendelkezett. Két évi ügyvédjelölti munka után 1922-től 1929-ig közjegyzőjelölt, illetve közjegyzőhelyettes volt. Az esztergomi székhelyre sikertelenül pályázott, számos más pályázaton való részvétel után 1929. májusában Kiskunhalasra nevezték ki közjegyzőnek, 1939-ben áthelyezték Vácra.

21 BFL BKKK 1924. Igazságügyminisztérium 22 Esztergomi Kalendárium 1926. Szerk: HOMOR Imre. 23 Esztergom és Vidéke 1926. április 18. 2. 24 Esztergom és Vidéke 1928. június 7. 1.

— 48 —

2012. 3.

sz á m


4. 25 DR. MIKE LAJOS Született: Komárom, 1877. augusztus 1.- meghalt: Esztergom, 1942. augusztus 9. Esztergomi közjegyzői működése: 1928-1942 Édesapja: Mike Károly, komáromi ügyvéd. Édesanyja: Kosztka-leány volt (Csontváry-Kosztka Tivadar rokona), a szülők Komáromban nyugszanak, de a korábbi családi díszsírhely már nincsen meg a temetőben. Testvére, Imre nagyatádi királyi közjegyző volt. Családja 1629-ben szerzett nemesi címet. Dr. Mike Lajos középiskoláit Győrött végezte, egyetemi tanulmányait Budapesten, Londonban, Párizsban, Lipcsében folytatta. Londonban váltójogi vizsgát is tett. A külföldi egyetemekre mint a budapesti tudományegyetem első hallgatóját, a közoktatási miniszter küldte ki. Joghallgatóként munkájával pályadíjat nyert. Az 1. világháború alatt önkéntes szolgálatot teljesített tizedesi rangban tolmácsként, Szerbiában, Montenegróban, Albániában, elismeréssel. 1900-ban doktorált a budapesti tudományegyetemen. Ügyvédi oklevelét 1902-ben szerezte Budapesten. Angol, francia, német, orosz, olasz nyelveken beszélt, német és angol közjegyzői nyelvi jogosítvánnyal rendelkezett Felesége: Jánosi Anna, 1903. november 9. napján kötöttek házasságot, az 1940-es évek végén halt meg. Házasságukból négy leánygyermek született. Anna (Klinda Istvánné), Ilona (férje Klinda Károly, reálgimnáziumi tanár, cserkészparancsnok), Erzsébet (dr. Nyiredy Istvánné) és Mária. Tanulmányai után ügyvédként tevékenykedett Komáromban. Komárom városa és Esztergom vármegye tiszteletbeli főügyészi címet kapott. 1908-tól az esztergomi főkáptalani ügyésze, 1916-tól Esztergomi Hitelbank ügyésze volt. Az 1928-as esztergomi közjegyzői álláspályázaton óriási versenyben lett eredményes: az állásra 4 közjegyző, 18 közjegyzőhelyettes, 16 ügyvéd, 1 ügyész és 2 bíró pályázott!

26

25 Jelen fejezethez felhasznált forrás: a szerző által készített interjú dr. Mike Lajos unokáival, Klinda Ilonával és Magdolnával, 2012. januárjában, a családi fényképgyűjtemény, valamint A magyar társadalom lexikonja 1930. 531. oldalán szereplő életrajz. 26 BFL BKKK 1928 Pályázatok

— 49 —


sz á m

1929. január 1.-i irodanyitásáról hirtelen bekövetkezett haláláig töltötte be az esztergomi királyi közjegyzői hivatalt. Kiemelkedő szakember volt, cikkei jelentek meg pl. a Jogtudományi Közlönyben, pl.: „Az eljegyzés a magyar házassági jogban” címmel (Jogtudományi Közlöny 1902. 43. sz.). Esztergomban a család először a Bajcsy-Zsilinszky úton lakott, több helyen is, majd a káptalanházban kaptak lakást. A közjegyzői iroda a földszinten működött, a szépen berendezett lakás az emeleten volt. A házhoz tartozó nagy kertet a család használhatta, méheket tartottak itt, a gyerekek lovagolhattak a káptalan itt tartott lovain. A ház berendezéséből a család tulajdonában van Mike címeres névtáblája, hivatali íróasztala és a zongora, amelyet Ilona leányának vásárolt. A családnak saját kertje is volt a mai Gesztenyés úton. Mike Lajos a családi emlékezet szerint nagyon sokat dolgozott. Az emeleten időnként hangoskodó gyerekeket gyakran, de türelemmel kérte, hogy ne zavarják munkájában. Az iroda és a lakás világa meglehetősen szigorúan elkülönült. Dr. Mike Lajos a társadalmi életben is jelentős szerepet játszott, tagja volt a vármegyei törvényhatóságnak és a városi képviselőtestületnek, a Keresztény Gazdasági és Szocialista Párt elnöke, az Esztergom és Vidéke Méhészeti Egyesület, az Esztergomi Méhészeti Egyesület elnöke, 1923-tól az Esztergomi Sakkör első elnöke, az Országos Méhészeti Egylet alelnöke volt. Lányai mind érettségit szereztek, Ilona magánúton végezte a gimnáziumot, majd kertészeti főiskolát Putnokon. Dr. Mike Lajos kedvteléseit tekintve is sokoldalú ember volt: szeretett rádiózni, méhészkedni, méheivel vándorolt is és maga építette a kaptárakat. Szívesen tőzsdézett, sakkozott, szeretett a Központi Kávéházba járni (amely a 2. világháború előtt valóban a város társasági életének központja volt). Unokáját latinra tanította. A család katolikus hitét gyakorolta, a vízivárosi templomba jártak, a családban több katolikus pap is volt. Halála után családja a Bajcsy-Zsilinszky úti lakásba költözött vissza. Mária, a legkisebb leány, aki a méhészkedésben édesapja jobbkeze volt, maradt édesanyja mellett. Végső nyughelye esztergomi belvárosi temetőben van.

— 50 —

2012. 3.

sz á m


5. 27 DR. DIVÉKY ISTVÁN Született: Alsókubin, 1880. február 14.- meghalt: Esztergom, 1956. október 29. Esztergomi közjegyzői működése: 1942-1946 Édesapja: dr. Divéky Ágost az Árva vármegyei Alsókubinban született 1842. április 8-án, meghalt ugyanott 1920. október 23-án, ugyanott 1875-1919-ig királyi közjegyző, a Kassai Királyi közjegyzői Kamara alapító tagja, jelentős szereplője a vármegyei közéletnek.

28

A divékújfalusi és kisbossányi Divékyek igen régi nemesi család. Nagy Iván a család eredetét a XIII. századig vezeti vissza.

29

Édesanyja: Wieland Klára, született Ábrámfalván, 1860. március 13-án, meghalt Esztergomban, 1939. november 23-án, a szülők Ménhárdon 1879. január 27. napján kötöttek házasságot, három fiú- és három leánygyermekük közül István volt a legidősebb gyermek. Felesége: Huszár Margit, születetett 1882-ben, meghalt Dorogon, 1964. október 13., Budapest IX. kerületében 1908. január 17. napján kötöttek házasságot, amelyből hat gyermek született. Közülük kettő kisgyermekként meghalt, Gusztika fél, Istike négy és fél évet élt. Tamás 1935-ben leszármazó nélkül meghalt, Egyed katolikus pap, hittanár, 1946-ban halt meg, egyetlen leányuk Katalin (Kummer Jánosné) két gyermeket, legkisebb gyermekük, Tibor, ügyvéd, jogtanácsos szintén két gyermeket hagyott hátra. Tibor 1947-ben tett ügyvédi vizsgát. Dr. Divéky István állam- és jogtudományi doktorátusát 1902-ben Kolozsvárott szerezte, 1901. decembertől 1902. májusáig közjegyzőjelölt volt. 1911-ben szerzett ügyvédi oklevelet Budapesten. Németül, szlovákul tudott. Pályafutását Alsókubinban kezdte. 1914. augusztus 1-től 1916. februárjáig főhadnagyi rangban teljesített katonai szolgálatot a 2. lovagló tüzérezrednél. 1902-1938. között vármegyei szolgálatban aljegyző, majd másodfőjegyző, árvaszéki elnök, tiszti főügyész volt. 1919-ben családjával átköltözött a csonka Magyarország területére, legkisebb fiúk út közben, Győrben született meg. 1924-től az egyesített Komárom-Esztergom vármegyék tiszti főügyésze lett.

27 Jelen fejezethez felhasznált forrás: a szerző által készített interjú Divéky Zsuzsannával, 2012. januárjában, és Divéky Istvánnal, 2012. februárjában valamint a Divéky-család családfája, fényképei és családi kalendáriuma. 28 Divéky Ágostról részletesebben fotóval ld: ROKOLYA 75. 29 NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal III. kötet 321. Pest, 1857-1865.

— 51 —


sz á m

1921-1942. között ügyvédként is működött. 1942. július 11-től közjegyzőhelyettes. Esztergomban a Csarnok utca 3. szám alatt laktak, két telkük is volt a város mellett. Idős édesanyja is hozzájuk költözött, Esztergomban hunyt el. Tagja volt az esztergomi Széchenyi Kaszinó Egyletnek, a Hajós Egyletnek, a Balassi Bálint Körnek. Az Esztergomi Hitelszövetkezet elnöke volt. Tagja volt az esztergomi vízivárosi katolikus egyházközség képviselő testületének. Felesége evangélikus volt, fiait katolikusnak, leányait evangélikusnak keresztelték, de később a család nőtagjai is áttértek a katolikus hitre. Kedves, jólelkű embernek tartották. Szegény ügyfeleinek igen gyakran elengedte a munkadíjat, sokszor mondták neki, hogy „így sosem fog meggazdagodni.”. Szeretett pipázni, nevezetes pipatóriumának egyes darabjai ma is a család tulajdonában vannak. Precízen állította össze családfáját. Unokáik a nagyszülőket „Ápapának” és „Ámamának” becézték. 1945-ben dr. Divéky Istvánt a Budapesti Közjegyzői Kamara Igazoló Bizottsága az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a fasiszta pártok és egyesületek feloszlatásáról szóló 529/1945. ME. sz. rendeletében felsorolt egyesületben felsorolt tagság miatt a hivatalából felfüggesztette, és állásától megfosztotta. Az esztergomi politikai rendőrség házkutatás 30

tartott nála és őrizetbe vette.

A kihallgatások során bizonyára bántalmazták is, mert

a családtagok emlékei szerint a rendőrségen véres volt az arca. Az Igazoló Bizottság a népügyészséghez tette át az ügyét, amely nem emelt ellene vádat. A családnak el kellett hagyni lakását (először Csárszki kanonoknál kaptak lakást az ún. kanonoki házsorban, majd Hamza fogorvosnál a Kossuth Lajos utcán, végül a Kölcsey u. 14. sz. alatt). Divéky öt évig állt rendőri ellenőrzés alatt, még Dorogra a leányához is csak rendőri engedéllyel mehetett át. Dr. Divéky István felfüggesztése után az irodában először dr. Rudolf Béla, majd ugyanebben a hónapban dr. Schimics Béla (volt zsibói) közjegyző járt el kirendelt állandó helyetteseként. Hivatala elvesztése után haláláig visszavonultan élt. A forradalom napjaiban halt meg az esztergomi kórházban, rövid betegeskedés után, az események miatt még szűk családjából sem tudott mindenki eljutni a temetésére. Sírja az esztergomi belvárosi temetőben van.

30 BFL XVII. 500. BKK Igazoló Bizottság

— 52 —

2012. 3.

sz á m


6. 31 DR. HIRKÓ BOLDIZSÁR Született Monor, 1906. január 6.-meghalt ? Esztergomi közjegyzői működése: 1946-1949 Édesapja: Hirkó Béla, árvaszéki ülnök. Édesanyja: Fuchs Olga. A Hirkó székely lófő (primipilus) család, melyből 1678-ban András és két fia, Jakab és János, továbbá András fivére, György, ármálist kapott. E család tagja volt – a jászói konventi levéltár adatai szerint – a XVII. századi ellenreformátor jászói barát, Hirkó páter. Dr. Hirkó Boldizsár apai nagyapja, az 1908-ban elhunyt dr. Hirkó László, 1861től 1906-ig Pest vármegye főorvosa volt, két fia Béla és Ferenc, kik közül előbbi 1906-tól, utóbbi 1908-tól volt árvaszéki ülnök.

32

Dr. Hirkó Boldizsár feleségére, gyermekeire nincs adat, 1946-ban még nőtlen volt. Középiskoláit és a Budapesti Tudományegyetemet jeles, illetve kitüntetéses eredménnyel végezte, 1923-ban szerzett államtudományi, 1925-ben jogtudományi doktori címet. Ugyanettől az évtől kezdve dr. Milassin Jenő kalocsai királyi közjegyzőnél közjegyzőjelölt volt, a kötelező ügyvédi gyakorlati időt dr. Holle László budapesti ügyvédnél teljesítette. 1928-ban egy bécsi közjegyző irodájában töltött el egy fél éves gyakorlatot. 1929. júliusában kitüntetéssel tette le ügyvédi vizsgáját, ettől kezdve közjegyzőhelyettesként dolgozott Budapesten, először dr. Band Lajos közjegyzőnél, halálát követően utódjánál, 1931-38-ig dr. Barcs Bélánál, akinek halála után 1939. szeptemberéig a székhelyre kirendelt helyettes volt. Ezután dr. Somogyi Béla, majd dr. Haller Károly közjegyzők helyettese volt, 1943. januárjától dr. Lázár Ferencé. Németül beszélt, német közjegyzői nyelvi jogosítványa volt, keveset tudott angolul és franciául is. 1931 és 1942 között a Magyarországi Közjegyzők Országos Egyletének másodtitkára volt. A Közjegyzők és Közjegyzőjelöltek Nyugdíjintézetének ellenőrző bizottsági tagja, a Közjegyzőhelyettesek Országos Egyletének választmányi tagja volt. 1939. szeptemberétől megszakításokkal teljesített hetes katonai szolgálatot a budapesti I. sz. Honvéd

31 Jelen részhez felhasznált forrás dr. Hirkó Béla önéletrajza BFL BKK 1949. 32 KŐSZEGHY Sándor: Pest vármegye nemesi családjai. (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai) 1910. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0015/7.html

— 53 —


sz á m

Híradós Zászlóaljnál tizedesként, majd a Honvéd Erődítési Parancsnokság VII. Híradó csoportjánál. 1942-től a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara másodtitkára, önéletrajza szerint 1944. márciusában a Sztójay-kormánnyal való kamarai együttműködés elleni tiltakozásul mondott le e tisztségéről. 1938-43 között többször rendelték ki helyettesként üres székhelyekre, önéletrajza szerint „ezzel akarván kárpótolni kinevezésem elmaradásáért.” Csakugyan rendkívül sokszor, kb. 30 alkalommal pályázott közjegyzői 33

állásokra sikertelenül, bár gyakran szerepelt az elsők között. 1945. áprilisától részt vett a közjegyzőség háborút követő újjászervezésében, a vezető szerveket pótló intézőbizottság titkára. 1946. augusztusában Egerbe, a 2. számú székhelyre nevezték ki közjegyzőnek. 1946. szeptemberében a Budapesti Közjegyzői Kamara titkárává választották. 1947. januárjában Esztergomba kérte áthelyezését, hogy könnyebben elláthassa titkári teendőit.

34

A közjegyzői iroda fennmaradt iratanyaga 1945. és 1949. között jól tükrözi a viszontagságos történelmi körülményeket Dr. Divéky István felfüggesztését követően először dr. Rudolf Béla, majd dr. Schimics Béla korábbi zsibói menekült közjegyző mint dr. Divéky István Budapesti Közjegyzői Kamara által kirendelt helyettese látta el az irodát. Dr. Hirkó Boldizsár kinevezését követően dr. Schimics Béla még 1947. januárjában is dolgozott, mint dr. Hirkó Boldizsár közjegyző kamara által kirendelt állandó helyettese. Februártól már dr. Hirkó Boldizsár is ténylegesen működött. Február végétől járt el dr. Hinléder-Fels Jenő (személyéről ld. a lentebb írtakat) mint dr. Hirkó Boldizsár kamara által kirendelt helyettese (őt 1947. február 7. napján jegyezték be a névjegyzékbe). Majd egészen 1949-ig működött mint dr. Hirkó Boldizsár közjegyző helyettese. Hirkó a fővárosból járt le Esztergomba dolgozni. Apránként megvásárolta hivatali elődjének irodai bútorait. Kiemelkedő volt szakírói tevékenysége, a Királyi Közjegyzők Közlönye egyik állandó munkatársa volt. 1947-ben cikket közölt a Jogtudományi Közlönyben az új öröklési jogszabályokról „Az 1946: XII. és XVIII. Törvénycikkekről” címmel (Jogtudományi Közlöny 1947. 2. évf. 1-2. sz.)

33 BFL BKKK 1930-1946 Pályázatok 34 A kamara utolsó közgyűlésén mondott beszédét idézi: ROKOLYA 59f.

— 54 —

2012. 3.

sz á m


A csupán három évig működő utolsó esztergomi polgári közjegyző szakmailag és emberileg is jó benyomást hagyott hátra magáról a helyiek emlékezetében. Dr. Hinléder-Fels Jenő, született: Sepsiszentgyörgy, 1875. június 8., meghalt: Esztergom, 1959. július 14. Régi és jelentős erdélyi szász jogász-értelmiségi család sarja, édesapja, dr. Hinléder-Fels Guido, királyi bíró, ügyvéd. Felesége: szentgericei Jakab Erzsébet, Jakab Gyula, Kovászna vármegyei alispán leánya. Gyermekeik: Jenő, Zoltán, és Iván. 1899-ben szerzett jogi diplomát a kolozsvári tudományegyetemen, ügyvédi vizsgáját 1903-ban tette le Marosvásárhelyen, majd ügyvédként működött. 1919-ben családjával a csonka Magyarországra menekült, Budapesten telepedtek le. 1938-tól Komárom vármegye tiszti főügyésze volt. Komáromból 1945. júniusában költözött családjával Esztergomba. Fiai közül Iván folytatta a jogászi hivatást, közjegyzőjelölt is volt. (ld. a 4. lábjegyzetet). 1949-et követően az esztergomi állami közjegyzői állásra dr. Bélafalvy Albert közjegyzőhelyettes kapott kinevezést.

— 55 —


sz á m

Összegzés Az esztergomi királyi, illetve magánközjegyzők a fennmaradt adatok alapján úgy tűnik, munkájukat szakmailag kifogástalanul látták el. Tiszteletreméltó, jó hírnevű polgárai voltak a helyi közösségnek, a helyi társadalmi élet többnyire igencsak aktív résztvevői. Az utolsó, dr. Hirkó Boldizsár kivételével – aki egyébként is csak három évig dolgozhatott a városban és kamarai tisztsége is Budapesthez kötötte – működésük idejére Esztergomban telepedtek le. Az egyetlen esztergomi születésű közjegyző dr. Pisuth István volt, ő, Krasznay, Mike és Divéky közjegyzők is halálukig a városban éltek. Jó kapcsolatot ápoltak a helyi civil, politikai és közjogi szervezetekkel, pénzintézetekkel, gazdasági társaságokkal, gyakran vállaltak ezekben tisztséget. Ezekhez társult – nyilván a város mint vallási központ sajátosságaként – hogy jó viszony fűzte őket a katolikus egyházhoz, közülük azok, akiknek vallási hovatartozására adat van, gyakorló katolikusok voltak. Kinevezésük előtt ketten is (Divéky, Mike) az egyház alkalmazásában álló jogászok voltak. Feltételezhető, hogy a kinevezési gyakorlatban szempont lehetett, hogy Esztergomba lehetőleg katolikus vallású közjegyző kerüljön. Érdekes, hogy mind a hat esztergomi közjegyző nemesi származású volt. Megfigyelhető, hogy míg az első két királyi közjegyző az országos politikában is jelentős személy volt, már az 1910-es évektől kezdve inkább közjegyzői kamarai tagok (Krasznay, Hirkó), és jónevű, tapasztalt helyi jogászok (Mike, Divéky) kaptak kinevezést. Meglepő viszont, hogy csupán dr. Hirkó Boldizsár volt kinevezése előtt huzamosabb ideig közjegyzőjelölt, illetve helyettes. A Budapest Fővárosi Levéltárban fennmaradt pályázati anyagokból úgy tűnik, 1928-ban a pályázók számára rendkívül kívánatos volt az esztergomi közjegyzői állás, 1942-ben viszont már csekély volt az érdeklődés iránta. A betöltött kamarai tisztségek miatt dr. Janits Imre és dr. Hirkó Boldizsár tűnik ki a hat polgári esztergomi közjegyző közül, jogtudósi (elsősorban publikációs) tevékenysége dr. Mike Lajosnak és dr. Hirkó Boldizsárnak is említésre méltó. Dr. Mike Lajos kiváló tanulmányi eredményei, nyelvtudása, két nyelvi jogosítványa, sokoldalúsága által is kiemelkedik.

dr. Asbóth-Hermányi Lőrinc közjegyző-helyettes

— 56 —

2012. 3.

sz á m


A kényszernyugdíjazásra vonatkozó uniós szabályok Az Európai Unió Bíróságának a 2000/78 EK irányelvre vonatkozó gyakorlata Bevezetés

A

z életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma –álláspontunk szerint – nehezen illeszkedik a – szinte tisztán gazdasági jogként fejlődött – uniós jog

rendszerébe. Az uniós jogrendben az „európai gazdasági közérdek”, azaz a termelési tényezők 1

szabad áralmásának garantálása esetenként ellentétes lehet a tagállamok gazdasági közérdekével. Az egységes belső piac kiépítéséhez, és fenntartásához szükség van az 2

Európai Bíróság sajátos ítélkezési gyakorlatára. Az európai jogrend nem „hiszi el”, hogy a négy szabadságba tartozó területeken a tagállamok által bevezetett korlátozások valóban az általuk megjelölt, az európai jogrend szempontjából is elfogadható közérdekekre irányulnak. Ezért az Európai Unió Bírósága a négy szabadság érvényesülésével összefüggő területeken a tagállami rendelkezéseket nagyon szigorú követelmények alapján vizsgálja meg. Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés területén, valamint a nyugdíjazással összefüggő kérdésekben nyilvánvalóan nincs szükség ilyen fokú kontrollra, ami álláspontunk szerint az integráció mai állapotában nem is lenne lehetséges.

1 Denys Simon: Le systeme juridique communautaire, puf, Paris, 1997, P 92 2 Jean-Bernard Auby: in Administrative Law, 2010, Bruylant, Bruxelles, P 97

— 57 —


sz á m

Az Európai Unió Bírósága – az uniós jogrend többi területéhez képest – egy hibrid rendszert alakított ki. Ennek értelmében minden életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés az uniós jogrend hatáskörébe tartozik. Az Európai Bíróság állandó gyakorlata alapján bármilyen életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés csak abban az esetben egyeztethető össze az uniós joggal, ha az megfelel a Bíróság által kialakított kritériumoknak. Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó uniós rendelkezések minden munkavállalóra vonatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint egy adott foglalkozás gyakorlásának feltételeként a tagállam megkövetelheti saját állampolgárságát. Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetések igazolására alkalmas szociálpolitikai, és foglalkoztatáspolitikai célkitűzések, valamint az ezek megvalósítására alkalmas eszközöket illetően az Európai Bíróság igen széles mozgásteret tett lehetővé a tagállamok számára. Az Európai Bíróság ugyanakkor ezen a területen is alkalmazza az uniós jogrend sajátosságait, és szigorúan megvizsgálja a tagállamok által az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést érintő intézkedéseket. A Bíróság „felülvizsgálati szempontjai” elsősorban arra irányulnak, hogy az intézkedések megfelelnek-e a szükségesség elvének, alkalmasak-e a célkitűzések eléréséhez, illetve konzisztensen, azaz logikai ellentmondás nélkül valósítják-e meg a kitűzött célokat. Az Európai Bíróság gyakorlata alapján a vonatkozó irányelv csak az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés kereteit határozza meg, ezért ezen a területen – mint az uniós jogban számos terület esetében – a Bíróság joggyakorlata a meghatározó.

— 58 —

2012. 3.

sz á m

Az Európai Bíróság a Petersen ügyben hozott ítélete


3

Az alapügyben az Európai Bíróság egy német rendelkezés a 2000/78/EK irányelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálta meg. A vitatott nemzeti rendelkezés a társadalombiztosítóval szerződésben álló fogorvosi tevékenység ellátásához állapít meg maximális életkort (a 68. életév betöltését). Ezt a nemzeti bíróság szerint az indokolta, hogy ezen életkorról kezdve a fogorvosok teljesítőképessége vélelmezhetően csökken, ezért az intézkedés a páciensek egészségének védelme érdekében került bevezetésre. A Bíróság szerint az a tény, hogy a páciensek 90%-a kötelező társadalombiztosítási rendszerbe tartozik, és ebben a 68. életévüket betöltő orvosok nem végezhetik tovább a tevékenységüket (a kötelező társadalombiztosításon kívül tovább folytathatják e tevékenységüket) alkalmas arra, hogy csökkentse az általuk kínált szolgáltatás iránti keresletet. Ezért ez a korlátozás az irányelv alkalmazási körébe tartozik, mivel érinti az önálló vállalkozáshoz való hozzájutás feltételeit, valamint az alkalmazási, és munkakörülményeket. A jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés további indokaként megemlíti a generációk közötti munkamegosztásra, valamint a német egészségügyi rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére vonatkozó célkitűzéseket. A vitatott nemzeti rendelkezés nem csak a páciensek egészségének védelmére irányul – a fogorvosok teljesítőképességének szemszögéből nézve – hanem a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzését is célozza. A Bíróság joggyakorlata alapján e célkitűzések összeegyeztethetőek az uniós joggal. Az Európai Bíróság megállapította, hogy a 68. életév betöltése elég magasnak tekinthető ahhoz, hogy a tagállam a betegek egészségének védelme érdekében megállapítsa ezt a korhatárt. A szükségesség elve azonban megköveteli, hogy az adott cél eléréséhez szükséges eszközök koherensek legyenek, és ne vezessenek a célkitűzéssel ellentétes eredményre.

3 C-341/08

— 59 —


sz á m

Az alapeljárás tárgyát képező célkitűzések közül léteznek kivételek, amelyek értelmében a társadalombiztosítási rendszerben a 68. életévüket betöltött orvosok is kezelhetik a betegeket. Erre akkor van lehetőség, ha az adott régióban orvoshiányhiány tapasztalható, vagy az orvosok szabadasságon vannak, illetve szakmai továbbképzéseken vesznek részt. A Bíróság szerint a fent rögzített kivételek nem sértik a betegek ellátását, épp ellenkezőleg. A társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát sem veszélyeztetik, mert jellegüknél fogva nem idéznek elő túlkínálatot. Fontos megjegyezni, hogy a vitatott nemzeti rendelkezés hatálya alól kivételt képeznek azok a fogorvosok, akik a 68. életévük betöltésekor még nem rendelkeznek elég szolgálati idővel a nyugdíjjogosultság megállapításához. A Bíróság megjegyezte, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés csak a társadalombiztosítási rendszerben praktizáló fogorvosokat érinti, az e rendszeren kívül praktizáló fogorvosok ugyanis tovább folytathatják tevékenységüket. Ebből következik, hogy ez az intézkedés nem tekinthető elengedhetetlennek az egészségvédelemhez, ugyanis igen széles körben teszi lehetővé kivételek alkalmazását, amelyeket pedig megszorítóan kell alkalmazni. E kivételeket pedig megszorítóan kell alkalmazni. Ezért a Bíróság szerint, ha a páciensek egészségének védelmét vizsgáljuk, e célkitűzés nem egyeztethető össze az uniós joggal. A Bíróság álláspontja szerint pedig annak eldöntése, hogy a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányul-e a vitatott nemzeti intézkedés, a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A német kormány, illetve a Bundessocialgericht is arra hivatkozik, hogy a vitatott nemzeti rendelkezés az álláslehetőségek generációk közötti megosztására is irányul. Az Európai Bíróság megállapította, hogy azon foglalkoztatáspolitikai célkitűzések, amelyek arra irányulnak, hogy egyes munkavállalói rétegeket az aktív keresők körébe bevonják, vagy arra, hogy a fiatalok megkezdhessék a fogorvosi hivatás gyakorlását a társadalombiztosítási rendszer keretében, legitim célkitűzésként értelmezhető. Ezt

— 60 —

2012. 3.

sz á m


követően meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott eszközök szükségesnek, és megfelelőnek tekinthetők-e. A Bíróság szerint nem tűnik ésszerűtlennek az a célkitűzés, hogy a tagállamok olyan korhatárt alkalmazzanak, amely az idősebb fogorvosok a munkaerőpiacról való távozását eredményezi, ezáltal lehetővé teszi a fiatalabb szakmabeliek foglalkoztatását. A Bíróság szerint a 68. életév elég magasnak tűnik ahhoz, hogy határként szolgáljon. A Bíróság szerint azonban, ha olyan a munkaerő piaci helyzet, hogy a fiatalabb szakmabeliek elhelyezkedése megoldott az idősebb fogorvosok távozása nélkül is, akkor a vitatott intézkedés nem megfelelő, de nem is szükséges az adott cél eléréséhez. A német kormány kifejtette, hogy ezt a fajta mérlegelést alkalmazzák is, anélkül, hogy e kijelentését bárki is vitatta volna.

Az Európai Bíróság a Felix de Villa ügyben hozott ítélete

4

Az alapügyben egy olyan nemzeti rendelkezés uniós joggal (konkrétan a 2000/78/EK irányelvvel ) való összeegyeztethetőségét vizsgálták, amely lehetővé teszi, hogy egy kollektív szerződésben megállapítanak olyan kikötéseket, amelyek a kényszernyugdíjazás előfeltételéül csak azt írják elő, hogy az érintett betöltötte a 65. életévét, illetve az adott személy teljesítette a járulékfizetésen alapuló öregségi nyugdíjra vonatkozó jogosultság feltételeit. A Bíróság szerint e rendelkezésre úgy kell tekinteni, mint amelyik közvetlen hátrányos megkülönböztetést vezet be a 65. életévüket betöltött személyekkel szemben. Tudniillik eltérő kategóriaként kezeli ezeket a munkavállalókat a dolgozók más, aktív csoportjaihoz képest. Ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetést megvalósító intézkedések ésszerű, és – az uniós jogrend logikája alapján – legitim célkitűzések alapján kerültek bevezetésre, valamint a cél eléréséhez alkalmazott eszközök szükségesek, és megfelelőek.

4 C-411/05

— 61 —


sz á m

A Bíróság megemlítette a Főtanácsnok érvelését, miszerint a munkavállalók kényszernyugdíjazásáról szóló nemzeti rendelkezések a szociális partnerek javaslatára átmenetileg kerültek csak be a kollektív szerződésekbe. Ennek célja a munkához jutás – nemzedékek közötti jobb elosztása – révén történő elősegítése. A Bíróság számításba vette, hogy a kényszernyugdíjazás intézménye 1980-ban került bevezetésre, a magas munkanélküliség következtében. Az intézkedést 2001-ben hatályon kívül helyezték, majd 2005-ben ismét bevezették. A Bíróság értelmezése szerint a foglalkoztatás elősegítésének célja mindenképpen jogszerűnek minősül. Ezt a 2000/78/EK irányelv, és az EK szerződés 2. cikke is alátámasztja, amelyeknek megfelelően a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítása szerepel az Unió célkitűzései között. A Bíróság hivatkozik arra is, hogy az adott intézkedés tekintettel van a kényszernyugdíjazott munkavállalók jogos elvárására. Ugyanis a szóban forgó szabályozás nem csak egy meghatározott életkoron alapul, hanem figyelembe veszi, hogy az érintettek pályafutásuk végezetével megfelelő ellentételezésben, azaz öregségi nyugdíjban részesülnek.

Egyetemi tanárok kényszernyugdíjazása

5

Az címben hivatkozott ítéletben főként annak a kérdésnek eldöntése volt fontos, hogy ellentétes-e az európai joggal egy olyan nemzeti szabályozás, amely az egyetemi tanárok 68. életévük beöltését követően kötelező nyugdíjazását írja elő. A tagállami jogszabály ezen kívül azt is rögzítette, hogy a 65. életévüket betöltött egyetemi tanárok tevékenységüket kizárólag egy éves időtartamú, legfeljebb kétszer meghosszabbítható határozott idejű szerződések keretében folytathatják. A Bíróság megállapította, hogy a fent említett helyzetek a 2000/78 EK irányelv alkalmazási körébe tartoznak. A nevezett intézkedések ugyanis hátrányosabb helyzetbe hozzák az érintetteket a fiatalabb munkavállalókkal szemben.

5 C-250/09

— 62 —

2012. 3.

sz á m


A Bíróság értelmezésében a felsőfokú oktatásban a tanári állások – különösen fiatalabb oktatók bevonása révén való – jobb elosztása legitim célként ismerhető el. Az Európai Bíróság már a Palacios de la Villa ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy az alkalmazás elősegítése vitathatatlanul a tagállamok szociál, vagy foglalkoztatáspolitikája jogszerű céljának minősül, különösen akkor, ha annak elősegítéséről van szó, hogy a fiatalok megkezdhessék valamely foglalkozás gyakorlását. Ezért a felsőfokú oktatásban a fiatalok részére történő állások felkínálása jogszerű céloknak minősül. A Bíróság álláspontja szerint a 68. életév alkalmazása elég magasnak tűnik ahhoz, hogy határként szolgáljon a bizonyos foglalkozások gyakorlásának engedélyezéséhez (a fogorvosokkal kapcsolatban kifejtett Bírósági álláspont alapján). E más ítéletben hozott megállapítás a Bíróság szerint az egyetemi tanárokkal kapcsolatban is releváns, ugyanis az állások korlátozottságából következően megüresedő statuszra van szükség ahhoz, hogy egy tanárt fel lehessen venni. Ezért korhatár rögzítése foglalkoztatáspolitikai célokból kifolyólag összeegyeztethető az uniós joggal. Mindenesetre az Európai Bíróság álláspontja szerint nemzeti bíróságok feladata a körülmények vizsgálata. Az Európai Bíróság figyelembe vette azt a tényt is, hogy az érintett munkavállalók viszonylag hosszú ideig folytathassák pályafutásukat (68. életévükig). A szóban forgó szabályozás nem csak egy meghatározott korhatáron alapul, hanem figyelembe veszi az érintettek jogos elvárását is azzal, hogy az egyetemi tanárok pályafutásuk befejeztével olyan öregségi nyugdíj jogosultságot szereznek, amelyet az adott tagállam nyugdíjrendszere előír. Annak vizsgálata, hogy a szabályozás valóban koherens, és szisztematikus módon próbálja-e meg a kitűzött célokat elérni – az Európai Bíróság értelmezése szerint – a nemzeti bíróság feladatát képezi. Ennek értelmében a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálni azt a tényt, hogy a szóban forgó szabályozás tényleg különbséget tesz-e a docensek és az egyetemi tanárok, másrészt az egyetem többi oktatója között oly módon, hogy az utóbbiak esetében nem írja elő a kötelező nyugdíjazást. A nemzeti bíróságnak továbbá meg kell vizsgálnia, hogy egy ilyen különbségtétel az

— 63 —


sz á m

elérendő célokra, illetve az oktatók egyéni jellemzőire tekintettel szükséges-e, vagy ellenkezőleg, olyan ellentmondásra enged következtetni, amely kizárja az európai joggal, azaz a 2000/78 EK irányelvvel való összeegyeztethetőséget. Az Európai Bíróság figyelembe vette, hogy az érintett szabályozás esetében nem csak az életkor betöltése mérvadó. Meghatározó tényező az, hogy az érintett személyek jogosulttá válnak-e az öregségi nyugdíjra, másrészt a szabályozás lehetővé teszi, hogy azon oktatók, amelyek számára határozott idejű munkaszerződést ajánlanak fel, tovább dolgozzanak. A Bíróság szerint az a tény, hogy a szabályozás alapján van lehetőség maximum két alkalommal, egy éves időtartamú, határozott idejű munkaszerződés aláírására, bizotítja, hogy összehangolják mind az egyetemek, mind a tanárok igényeit.

A „ kényszernyugdíjazással” kapcsolatos uniós szabályok A vizsgált ítéletekből kitűnik, hogy a tagállamok viszonylag széles mozgástérrel rendelkeznek az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására alkalmas célok megválasztásában, valamint a „legitim” célkitűzések előmozdítására alkalmas eszközök kiválasztásában. Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó Bírósági gyakorlat értelmében a nyugdíjkorhatár elérése önmagában nem alkalmas e hátrányos megkülönböztetés igazolására. Ennek fennállását a Bíróság joggyakorlatában kifejlesztett szempontok alapján kell megvizsgálni. Egyik igazolási lehetőség az lehet, hogy egy bizonyos életév betöltését követően – biológiai okokból- csökken a munkavállalók munkavégzési képessége. Ebben az esetben a Bíróság gyakorlata alapján a vizsgált nemzeti rendelkezés csak akkor lesz összeegyeztethető az uniós joggal, ha e kikötés minden hasonló helyzetben lévő munkavállalóra vonatkozik. További feltétel, hogy e szabályozás csak azokra a munkavállalókat érintse, akik rendelkeznek az adott nemzeti szabályozás által előírt, az teljes jogú öregségi nyugdíjjogosultság eléréséhez szükséges szolgálati idővel.

— 64 —

2012. 3.

sz á m


Másik uniós jog által elfogadható indok lehet a munkaerő piaci helyzet javítása. Azonban ez az érvelés csak akkor egyeztethető össze az uniós joggal, ha minden munkavállalóra vonatkozik, így segítve elő a fiatalok munkába állását. Ebben az esetben is követelmény, hogy a kényszernyugdíjazásra vonatkozó rendelkezéseket rendszeresen vizsgálják felül a munkaerő piaci helyzet alakulásának függvényében. Ehhez kapcsolódó követelmény, hogy a „kényszernyugdíjazásra” vonatkozó rendelkezéseket csak a teljes jogú nyugellátáshoz szükséges szolgálati idővel rendelkezők esetében alkalmazzák.

Felhasznált irodalom • Denys Simon: Le systeme juridique communautaire, puf, Paris, 1997 • Kecskés

László:

EU-JOG

és

joghatmónizáció,

hamadik

kiadás,

HVG-ORAC, 2009 • Revue trimestrielle de droit européén, 2011/1, P 41-81 • Administrative Law, Analyses de droit comparé, Bruylant, Bruxelles, 2010

Dr. Imre Miklós, Közszolgálati rektorhelyettes, tanszékvezető főiskolai tanár, NKE Korom Ágoston, tanársegéd, Közigazgatási, és Európai Jogi Tanszék, NKE

— 65 —


sz á m

Engedményezés és végrehajtás 1) Az engedményezett követelés terjedelme és a végrehajtás Az I. rendű felperes a 2007. január 19. napján megkötött kölcsönszerződés alapján 33.320.929 forint kölcsönösszeget vett át az alperestől. A szerződő felek az ügyletet – továbbiak mellett – a II. rendű felperes ingatlanát érintő vételi joggal, továbbá a felperesek közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatával biztosították. Az ugyanaznap közjegyzői okiratba foglalt, mindkét felperes által aláírt tartozáselismerő nyilatkozat 5.3. pontja szerint azonnali hatályú felmondás esetén a felpereseknek az említett ingatlant – az alperes kérésére – „sértetlen, a szerződés-kötéskori eredeti állapotnak megfelelő, kitakarított, szeméttől megtisztított, bentlakó személyektől és ingóságaiktól kiürített üres állapotban” át kell adniuk az alperes, vagy a megbízottja részére, a kölcsönszerződés megszűnésétől számított öt naptári napon belül. Az alperes 2007. július 16. napján – közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával - azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, majd követelését 2007. december 18-án a B. Zrt-re engedményezte. Az engedményezési szerződés 2. pontja rögzíti, hogy kizárólag a pénzkövetelés engedményezése történt meg. A Zrt 2007. december 21-én a követelést tovább engedményezte a K. Kft.-re, amely kft. a 2007. október 16. napján az alperessel kötött megállapodás alapján a vételi jog gyakorlására is jogosult volt, s e jogának gyakorlásával 2008. januárjában megszerezte az ingatlan tulajdonjogát. Az alperes 2008. novemberében az előbbiekben említett közjegyzői okiratok záradékolásával az ingatlan kiürítése iránt végrehajtást indított a felperesek ellen. A felperesek keresetükben az alperes által ellenük az ingatlan kiürítésére indított végrehajtási eljárások megszüntetését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a végrehajtást nem az arra jogosult kezdeményezte, hiszen amikor a végrehajtási eljárások megindultak, az ingatlan tulajdonosa már nem az alperes, hanem a kft. volt. Előadták azt is, hogy tartozásuk a vételi jog gyakorlásával megszűnt, s amíg meg nem történik az elszámolás (amelynek körében az ingatlan értékének a tartozásukat meghaladó részének a megfizetését igényelték), az ingatlan kiürítésére nem kötelesek. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

— 66 —

2012. 3.

sz á m


Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, a másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a 2007. december 18. napján aláírt engedményezési okirat szerint az alperes kizárólag a pénzkövetelést engedményezte, az őt megillető további jogosultságokat nem. Mivel a szerződő felek a felperesek ingatlan kiürítési kötelezettségét a kölcsönszerződés felmondásához kötötték, és a felmondás kétségtelenül megtörtént, az alperes végrehajtási joga megnyílt. A másodfokú bíróság további indokai szerint több okból sincsen lehetőség a felperesek követelésének beszámítására: amellett, hogy a követelések nem egyneműek, nem állapítható meg a felperesek követelésének ténye sem, s mivel a felek nem állapodtak meg egyidejű teljesítésben, az elszámolás iránti igény (az értékkülönbözet követelése) nem érinti a kiürítési kötelezettséget. A jogerős ítélet ellen – mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala, költségeik megtérítése végett – a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az ingatlan kiürítési kötelezettségének és a vételi jognak a kikötése egyidejűleg történt, így az alperes akkor indíthatott volna végrehajtást, ha ezzel egyidejűleg él a vételi jogával. Megismételte, hogy nem történt meg az elszámolás, az alperes pedig a végrehajtás megindításakor nem volt a felperesek hitelezője: egyrészt követelését 2007. december 29. napjától a kft.-re engedményezte, másrészt adósi pozícióba került, mert a vételár fizetése nélkül szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. További érvei szerint az engedményezés nem jött létre érvényesen; kétoldalú jogviszonyban nem követelhet teljesítést az, aki szolgáltatásával maga is tartozik; a vételi és a végrehajtási jog egyidejű alkalmazása pedig joggal való visszaélés. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, az alábbi indokok szerint. Helytálló a perben eljárt bíróságok álláspontja abban, hogy az alperes jogosult az ingatlan kiürítése iránti végrehajtási eljárások megindítására, a kiürítés iránti igénye nem idő előtti, és nem függ a vételi jog gyakorlásától (mint feltételtől), illetve a vételi jog gyakorlása kapcsán történő elszámolástól. A tartozáselismerő okiratban a felperesek azt vállalták, hogy felmondás esetén kiürítik és elhagyják az ingatlant. Mivel az alperes e jogát nem engedményezte, az ingatlan kiürítését illetően jogosult maradt a közjegyzői okirat záradékoltatására. Ekkor az ingatlan tulajdonosa már valóban a Kft volt, azonban az ingatlan használatba illetve birtokba vételének joga nem

— 67 —


sz á m

feltétlenül az ingatlan tulajdonosát illeti meg. A tulajdonjog e részjogosultságai nem csak a tulajdonos által gyakorolhatók: a tulajdonos a használat és a birtoklás jogának gyakorlását kötelmi megállapodással másnak átengedheti; a jelen esetben az ingatlan tulajdonosa (a II. rendű felperes) és az alperes ilyen tartalmú megállapodást kötöttek. A Pp.270.§ (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárásban annak vizsgálata történhet meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e. Mivel ez a rendelkezés egyúttal megszabja a felülvizsgálat kereteit is, a II. rendű felperes nem hivatkozhat felülvizsgálati kérelmében olyan tényre, körülményre, vagy jogi indokra, amelyet az eljárás korábbi szakaszaiban nem említett. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhatott érdemben a felülvizsgálati kérelem azon érvelésével, hogy az engedményezés alaki vagy egyéb okból érvénytelen-e. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv.I.20.146/2010. szám)

2) Az engedményezés érvénytelensége és a végrehajtás megszüntetése Az I. rendű felperes az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés szerint 1,2 millió forint kölcsönt vett fel a pénzintézet D. Rt.-től, a jogügylettel kapcsolatban a II-III. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A kölcsön visszafizetésének határideje 1993. augusztus 31. napja volt, az ügyleti kamat mértéke 36%. Mivel a felperesek nem kezdték meg a törlesztést, a D. Rt. 1995-ben a közjegyzői okirat záradékolásának útján végrehajtás indított ellenük. Az I. Kft. 1995. március 20-án megvásárolta a követelést, majd 2001. május 2-án a magánszemély alperesre engedményezte azt. A végrehajtást foganatosító bíróság mindkét esetben jogerős végzéssel állapította meg a jogutódlást. A felperesek 2006-ban a követelés elévülésére hivatkozással pert indítottak a végrehajtás megszüntetése iránt; keresetüket azonban a bíróság 2006. december 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével elutasította. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) 2007. augusztus 8-án meghozott határozatában megállapította, hogy az alperes engedély nélkül, üzletszerűen és ellenérték fejében, nyereség illetve vagyonszerzés céljával vásárolt követeléseket – többek között a perbeli követelést is – és eltiltotta az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás folytatásától.

— 68 —

2012. 3.

sz á m


A felperesek ilyen előzmények után 2008. márciusában indították meg a jelen pert. Többször módosított, a Pp.369.§ a) pontjára alapított keresetükben azzal az indokkal kérték a végrehajtási eljárások megszüntetését, hogy a 2001. május 2-i engedményezési szerződés - a PSZÁF határozatára is figyelemmel - jogszabályba ütközik, semmis, és emiatt az alperesnek velük szemben követelése nem áll fenn. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a PSZÁF csak a jövőre nézve tiltotta el a pénzügyi szolgáltató tevékenységtől, azonban a felperesek egyébként sem hivatkozhatnak az engedményezés érvénytelenségére, mert ez nem befolyásolja fizetési kötelezettségüket. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet; a másodfokon eljárt bíróság az ítélet fellebbezett rendelkezését részben, mégpedig az elsőfokú eljárással kapcsolatos költség és illeték vonatkozásában változtatta meg, egyebekben helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp.369.§ a) pontjának megfelelően a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben az adósnak azt kell igazolnia, hogy a követelés érvényesen nem jött létre illetve létre sem jött, viszont a jelen ügyben a követelés a felperesek és a D. Rt. között létrejött kölcsönszerződésen alapul, amelynek érvénytelenségére maguk a felperesek sem hivatkoztak. A felperesek végrehajtási eljárásban, a jogutódlás megállapítása kapcsán nem jelezték az engedményezés érvénytelenségét, így a jogutódlást megállapító végzés jogerőre emelkedett, vitatására a jelen perben nincsen lehetőség. Kihangsúlyozta a másodfokon eljárt bíróság, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság a Pp.368.§-ában valamint a 369.§-ában előírt feltételek megvalósulását vizsgálhatja; a végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változás nem érinti a végrehajtás alapjául szolgáló követelés érvényességét, ezért emiatt nincsen mód a végrehajtás megszüntetésére. Mindezeket követően csupán megjegyezte a másodfokon eljárt bíróság, hogy a felperesek nem rendelkeznek perbeli legitimációval az engedményezési szerződés érvénytelenségét illetően, mert az csak az engedményezés alanyaira hat ki, nem érinti a felperesek fizetési kötelezettségét, így nincsen olyan jogvédte érdekük, amely perbeli legitimációjukat megalapozná; az engedményező egyébként sem áll perben és perbevonására nincsen lehetőség. Végül utalt arra is a másodfokon eljárt bíróság, hogy a más jogágak kötelező szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor lenne érvénytelen, ha a másik jogági törvény ezt kifejezetten kimondaná, vagy a szerződés érvényességét ne kívánná megengedni, de ilyen szankciót a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) nem fűz a jogosulatlan pénzügyi

— 69 —


sz á m

tevékenység körében kötött szerződésekhez; az ezzel kapcsolatos bűncselekmény miatt az alperes elítélése nem eredményezi a szerződés polgári jogi semmisségét. A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és elsősorban a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala, másodsorban az „ügyben eljárt bíróság” új eljárásra utasítása végett - az I-II-III. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtésük szerint a „követelés” valóban létrejött, azonban „a végrehajtási eljárásbeli követelés” nem, hiszen az alperes jogosultságának alapja – az engedményezési szerződés – jogszabályba, mégpedig a Hpt-be ütközik illetve bűncselekmény eredményeként jött létre. Az alperes az évi 36+6% kamat realizálására törekszik, visszautasítja a teljesítési szándékot. A jogerős ítélet indokolása nem ad választ a Hpt és a Ptk. viszonyára: nem jelöli meg, hogy a Hpt. melyik jogágba tartozik, és e jogág mely szabályai írják felül a Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezéseit. Tény, hogy az engedményezés időpontjában az alperes nem rendelkezett a PSZÁF engedélyével, emiatt az engedményezés jogszabályba ütközött, így semmis; perbeli legitimációjukat pedig jogvédte érdekük alapozza meg. Jelentőséget tulajdonítottak annak is, hogy az alperest időközben jogerősen elítélték, hiszen a büntető bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor az engedményezési szerződés semmisségét „a bíróságnak meg kell állapítania”. Végül megjegyezték, hogy semmis szerződés esetén az eredeti állapot helyreállításához szükségtelen a korábbi jogosult perbenállása. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta. Döntését a következőkel indokolta. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésének megfelelően az engedményezés megállapodás a követelés átruházásáról a követelés jogosultja, mint engedményező és az engedményes között, amely megállapodás eredményeként megváltozik a jogosult személye. A Ptk.328.§ (3) bekezdése szerint a kötelezettet értesíteni kell az engedményezésről, mégpedig annak érdekében, hogy ne legyen kétsége atekintetben, kinek a kezéhez kell teljesítenie. Az értesítést követően a kötelezett Ptk.328.§ (4) bekezdése értelmében csak az új jogosultnak (azaz az engedményesnek) teljesíthet. Amennyiben per indul az engedményezés érvénytelenségének megállapítására, mindaddig, amíg a bíróság jogerős ítéletében meg nem állapítja az engedményezés érvénytelenségét, a kötelezett joghatályosan továbbra is csak az engedményes javára teljesíthet (esetleg a Ptk.287.§ (1) bekezdésének megfelelően a kötelezettséget bírósági letétbehelyezéssel is teljesítheti). Ha a bíróság a perben megállapítja az engedményezési szerződés érvénytelenségét, a megállapítás az engedményezési szerződés alanyainak a

— 70 —

2012. 3.

sz á m


jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményét a köztük fennálló jogviszonyban kell levonni, az engedményezés érvénytelenségének a megállapítása semmilyen módon nem befolyásolja a kötelezett fizetési kötelezettségét (a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2003/1. számú kötetében 868. számon közzétett elvi határozat). Az adott esetben a felperesek ellen végrehajtási eljárások indultak, így a felperesek keresetükben ezek megszüntetését kérték, az engedményezés érvénytelenségére hivatkozással. A végrehajtás megszüntetése iránti perben – a jogerős ítélet indokolásában már idézett – Pp. 369. §-a a) pontjának megfelelően azonban a felperesek (azaz a végrehajtási eljárás adósai) az adott per kereteire tekintettel csak akkor kérhetnék alappal az ellenük indult végrehajtás megszüntetését, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött volna létre; ezt pedig a felperesek maguk sem állították. Helytálló ezért a másodfokon eljárt bíróság álláspontja abban, hogy a végrehajtani kívánt követelést az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapítja meg, amelynek érvénytelenségére a felperesek nem hivatkoztak, az engedményezési szerződés érvénytelensége viszont nem hat ki a végrehajtás alapját képező jogviszony – tehát a kölcsönszerződés – érvényességére, s ilyen módon nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére. A felperesek tehát a végrehajtás megszüntetésére irányuló perek indítása feltételeinek

eltérést

nem

engedő

törvényi

szabályozása

következtében

nem

szabadulhatnak az ellenük indított végrehajtás alól a követelés engedményezésének érvénytelensége kapcsán, akkor sem, ha az engedményezés jogszabályba ütközik, s ezáltal a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis, illetve akkor sem, ha az engedményezés jogosulatlan banki tevékenységet jelent, amely miatt bíróság az alperes büntetőjogi felelősségét jogerősen megállapította. Az előbbiekben kifejtettek miatt a végrehajtás megszüntetése szempontjából annak sincsen jogi jelentősége, hogy az engedményezés mely jogterület mely rendelkezésébe ütközik, és annak sem, hogy az engedményezés érvénytelenségének megállapítása iránti perben (amely nem a jelen per) mely személyeknek kellene perben állniuk. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, hanem megfelel a Pp. 369. § a) pontja helyes értelmezésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.764/2009. szám). dr. Kőrös András kúriai tanácselnök

— 71 —


sz á m

Nemzetközi sajtószemle Öröklés Európában – 27 európai ország öröklési joga 23 nyelven /Forrás: www.successions-europe.eu/

A

z Európai Bizottság társfinanszírozásában létrehozott, és a CNUE (az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa) valamint az ENN (Európai Közjegyzői Hálózat)

által közösen működtetett Öröklés Európában honlap: www.successions-europe.eu öröklési jogi kérdésekben nyújt segítséget mind a jogi szakmákban dolgozók, mind a tagállamok állampolgárai számára. A honlapra 27 európai ország (Dánia kivételével minden EU-tagország, valamint a csatlakozás előtt álló Horvátország) öröklési jogának rövid összefoglalója került fel, az alábbi kérdésekre adott válaszok formájában: • Mely hatóság hatáskörébe tartozik az örökség rendezése? Kihez fordulhatok? • Mi az alkalmazandó jog? Megválaszthatom öröklés esetére az alkalmazandó jogot? • Végrendelet hiányában ki örököl és mennyit? • A végrendelkezési szabadság korlátai (kötelesrészre jogosultság) • Milyen módon készíthető végrendelet és vajon nyilvántartásba vehető-e? • Mikor és hogyan válik valaki örökössé? • Mekkora összegű adót/illetéket kell fizetnem az örökség után? Az egyes összefoglalók 23 nyelvre lefordítva olvashatók a honlapon, ami a közjegyzői szakma számára kiváló lehetőséget nyújt az európai kollégák által alkalmazandó joganyagba történő betekintésre.

— 72 —

2012. 3.

sz á m


Néhány érdekesség a magyar olvasóknak: Görögország, a görög jog – többek között – a következő végintézkedési formákat ismeri: - közvégrendelet: közjegyző által közokiratba foglalva három tanú, vagy egy további közjegyző és egy tanú jelenlétében; - a végrendelkező által készített, és közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet; - az ún. holográf végrendelet, amit a végrendelkező teljes egészében saját kezével ír és aláír. Görögországban a közjegyzők az általuk készített vagy letétbe vett végrendeletek adatait bejelentik a az illetékes másodfokú bíróságokon, ahol azokat nyilvántartásba veszik. Svédországban a hagyaték nem száll át automatikusan az örökösre. A hagyaték olyan, mint egy jogi személy, amit a végrendeleti végrehajtó, a kijelölt kívülálló adminisztrátor, vagy az örökösök együtt képviselnek. Az örökösöknek a halálesetet követő három hónapon belül hagyatéki leltárt (”bouppteckning“) kell készíteniük. Ezt követően, a fennállt házassági vagyonjogi rendszer felszámolásra kerül. Svédországban a törvényes házassági vagyonjogi rendszer az ún. eltérő vagyonközösség rendszere (”giftorättsgemenskap“). Végül, az örökhagyó tartozásainak kifizetése után a hagyaték fennmaradó része felosztásra kerül. A hagyaték elfogadásához nem szükséges kifejezett elfogadó nyilatkozatot tenni. Végrendeletet a következőképpen lehet készíteni Svédországban: - írásban (de nem szükségszerűen kézzel írva) az örökhagyó által aláírva, - az örökhagyó aláírása két tanú jelenlétében történjen, vagy előttük elismerten. A végrendeletet a tanúknak is alá kell írniuk. A házastársak közös végrendelete is elfogadott. Az Egyesült Királyságban különböző öröklési jogi szabályokat találhatunk, ha Anglia, Wales, Skócia vagy Észak-Írország jogát vizsgáljuk. Az angol és az észak-ír jog pl. nem biztosít meghatározott részt (kötelesrészt) a hagyatékból az örökhagyó házastársának vagy leszármazóinak.

— 73 —


sz á m

Ugyanakkor, ha az örökhagyó lakóhelye halálakor Angliában, Walesben vagy Észak-Írországban volt, - az elhunyt házastársa, - vagy az elhunyt gyermeke, - vagy bármely más személy, akit az elhunyt közvetlenül a halála előtt teljesen vagy részben eltartott, a bírósághoz fordulhat azon az alapon, hogy az elhunyt hagyatékából részére végrendelet alapján vagy törvényes öröklés folytán juttatott rész nem megfelelő mértékű. A bíróság a kérelem alapján rendelkezhet a nettó hagyatékból pénz kifizetése vagy tulajdon átruházása iránt. Skóciában a túlélő házastárs vagy élettárs és a gyermekek a következő törvényes jogok kielégítésére jogosultak az elhunyt ingó vagyonából (az ingatlanból nem!): A túlélő házastárs kapja az elhunyt ingó vagyonának harmadát, ha az elhunyt után maradt gyermek (vagy felét, ha az elhunyt után nem maradt gyermek). A gyermekek kapják az elhunyt ingó vagyonának harmadát, ha az elhunyt után maradt házastárs vagy élettárs (vagy felét, ha az elhunyt után nem maradt házastárs vagy élettárs). Minden gyermek azonos részre jogosult. Lengyelországban az alkalmazandó jogot az örökhagyó állampolgársága határozza meg. Az öröklésre alkalmazandó jog valójában azon állam joga, melynek az örökhagyó halála pillanatában az állampolgára volt. A lengyel jog nem enged eltérni ettől a jogtól, így az öröklés esetére alkalmazandó jogot nem lehet szabadon megválasztani. Az írásbeli formák mellett a lengyel jog is ismeri a szóbeli végrendelet jogintézményét (két tanú jelenlétében, fenyegető életveszély esetén), azonban az írásbeli végintézkedések nyilvántartásba vételére jelenleg a lengyeleknél még nincs lehetőség. Belgiumban a hagyatéki ügyekben teljes egészében a belga hatóságok jogosultak eljárni abban az esetben, ha az elhunyt utolsó szokásos tartózkodási helye Belgiumban volt. Ezzel ellentétben a külföldi ingatlanhagyaték tekintetében a belga hatóságok nem jogosultak eljárni. Belgiumban, főszabályként, a hagyaték átszállása automatikus, külön eljárás nélkül történik, azonban: - vitás hagyatéki osztály, vagy bizonyos osztályos egyezségek megkötése esetén a bíróság jár el,

— 74 —

2012. 3.

sz á m


- a pénzügyi hatóságok által megkívánt, ún. öröklési nyilatkozatot a közjegyző állítja ki. A belga öröklési illetékekről: a feltételek (kivételek és kedvezmények) és az adókulcsok megyénként erősen változnak (Wallonie, Flandre, Bruxelles-Capitale). Az adókulcsok függenek a rokonsági foktól, és egészen 80%-ig mehetnek, ha nincs rokonsági kapcsolat. Megyénként szintén változóan, de a törvényes élettársak, vagy akár az egyszerű de facto élettársak – néhány feltétel teljesülése esetén – olyan mértékű, kedvezményesebb illetéket fizethetnek, mint a házastársak. Franciaországban, ha a hagyatéki vagyonban egy vagy több ingatlan található, a hagyatéki ügyintézés miatt közjegyzőhöz kell fordulni, azonban ilyen vagyontárgyak hiányában is tanácsolt közjegyzőt felkérni. Bármelyik, általunk kiválasztott közjegyzőt felkérhetjük az eljárásra, aki intézni fogja a hagyatéki eljárás további lépéseit. Először, a közjegyző megállapítja az örökösként érdekelt személyek listáját, és az ő jogaikat. A közjegyző felveszi továbbá a hagyatéki vagyontárgyak becsült leltárát, az aktívumokat (bankszámlákat, ingóságokat és ingatlanokat) és a passzívumokat, az örökhagyó tartozásait. Ezt követően, a közjegyző intézkedik a halálesethez kapcsolódó zálogjogi és adózási kérdések rendezése végett: az ingatlanok vonatkozásában tanúsítvány elkészítése és kézbesítése a zálogjogi hivatal felé; az öröklésjogi nyilatkozat elkészítése és ha szükséges, a halálesettől számított 6 hónapon belül az illeték megfizetése az adóhivatal felé; fizetési felszólítások, stb. A francia jog szerint végrendelet hiányában a következő, öröklési rendre vonatkozó szabályok érvényesülnek: - Ha az örökhagyó nem volt házas és gyermekei sem maradtak: ha még élnek az örökhagyó szülei, az örökhagyó testvéreivel konkurálva ők örökölnek. - Ha az örökhagyó után nem maradt házastárs csak gyermekek, a gyermekek örökölnek, fejenként egyenlő arányban. - Ha az örökhagyó után csak házastársa maradt, a túlélő házastárs egyedüli örökössé válik, ha mellette az örökhagyó után csak oldalági hozzátartozók maradtak. Ha az örökhagyó után szülei is élnek, a hagyaték fele részét ők öröklik, a másik felét pedig a túlélő házastárs örökli.

— 75 —


sz á m

- Ha az örökhagyó után házastárs és gyermekek is maradtak; ha a gyermekek a házaspár közös gyermekei a túlélő házastárs választása szerint a hagyaték haszonélvezetét, vagy egy negyedrészt örököl. Ha a gyermekek nem a házaspár közös gyermekei a teljes hagyaték egy negyedrészét a túlélő házastárs örökli. - A regisztrált vagy nem regisztrált élettársaknak nincs törvényes öröklési joguk, ellenben végintézkedés alapján ők is örökölhetnek.

50 éves a közjegyzői kamara – Baden - Württemberg /NOTAR – 12/2011. szám/

2

011. szeptember 30-án rendezték meg Stuttgartban a Kamara születésének évfordulóját. A köszöntőbeszéd után méltatták a tartományban még működő állami

közjegyzőséget. Különösen kiemelték a manapság szükséges alkalmazotti továbbképzésre való törekvést. A cikkben dr. Andreas Schwab, európai parlamenti képviselő beszédét idézik, melyben a közjegyzőség érdemeit, az Európai Unió joggyakorlatában betöltött szerepüket méltatta. „Baden-Württembergben a közjegyzőség a közjegyzői kamara 50 évvel ezelőtti megalapításáig sikeres történelemre tekinthet vissza. A közjegyzők itt mindig is nagy hangsúlyt fektettek a bizalomra és a jogforgalom biztonságára. Ennek a tartománynak a polgárai tehát mindig is magas szolgáltatásokat élvezhettek. Olyan erények, mint a spórolás, előrelátás a pénzügyi döntéseknél, valamint a fejlődési képesség, nagymértékben hozzásegítették a tartományt, sőt az egész déli területet a gazdaság fejlődéséhez. A jövőbe tekintvén azt mondhatjuk, hogy Baden-Württembergben a közjegyzőség a Szövetségi Parlament 2010-es évi határozata óta immár a változások küszöbe előtt áll. 2018-tól kizárólag ún. „szabad közjegyzők” fognak itt tevékenykedni. A mindenütt jelenlévő hivatali közjegyzőség lecserélése szabadfoglalkozású közjegyzőségre a törvényhozók akarata szerint az egész tartományban tartósan egy működőképes és nagy teljesítményű közjegyzőség biztosítását tűzte ki célul. Tehát pont a polgárok és a felhasználók számára időnként nehezen érthető különbségek a fennálló baden-württembergi közjegyzőség, a badeni hivatali közjegyzőség, valamint a württembergi kerületi közjegyző között már néhány év múlva megszűnik. Egy

— 76 —

2012. 3.

sz á m


ilyen reformot persze – ami egy 150 éve fennálló struktúrát megváltoztat – nem könnyű kialakítani. Ez főleg akkor érvényes, ha a régi szerkezet sikeres volt. Mégis ez a reform összességében sikeres vagy legalábbis elfogadható. Hölgyeim és Uraim, mivel én az Európai Parlament tagja vagyok, valamint belső piaci politikus, fontosnak tartom, hogy vessünk egy pillantást az európai belső piac és a fogyasztóvédelem megvalósítására Európában. A beszédemben ezért is helyezem a közjegyzőt, mint fogyasztóvédőt a beszédem központjába. Ebben az évben nem csak a baden-württembergi közjegyzőség alapításának évfordulója van, hanem a szövetségi közjegyzői rendtartás megalkotásáé is. Ezen kívül a következő évben már a birodalmi közjegyzői rendtartás 500 éves történelmére tekinthetünk vissza. De a beszédem, ahogy már említettem a közjegyzők szerepéről szól abban a konfliktusban, ami a fogyasztóvédelem és a hivatali kötelesség gyakorlása között felfedezhető. Természetesen a német jogra vonatkozó fogyasztóvédelmi modellből indulok ki – a közjegyző azonban egyre inkább, mint a fogyasztói érdekek megőrzője illetékes, amelyekről európai törvényhozói szinten döntenek. Engedjék meg, hogy azzal a kérdéssel is foglalkozzak, hogy a közjegyzők Németországban milyen szerepet játszanak a fogyasztóvédelemben. A német „okiratba foglalási” törvény szerint a közjegyző a feleket az adott jogügyletről felvilágosítja és kioktatja. Így a közjegyzői tevékenység szerződéskötéshez vezet, melynek az összes ügyfél tudatában van, és a következményekbe beleegyeznek. Az okiratba foglalás így védelmet biztosít az elhamarkodottsággal és a meggondolatlansággal szemben, mialatt egy sima – csak az aláírásokkal ellátott – szerződés gyorsan és talán meggondolatlanul is aláírásra kerülhet. Ezen kívül a közjegyzőnek vissza kell utasítania egy olyan okiratba foglalási eljárást, ami a hivatali kötelezettségével nem összeegyeztethető. A közjegyző a hivatali kötelességében eljárva kezességet vállal, hogy az előírásokon keresztül nemcsak a jogvédelem, hanem az azok alapjául szolgáló eljárás is védett. Az „okiratba foglalási” törvény 2002-es változásain keresztül a fogyasztóvédelem a közjegyzői tevékenység központi elemévé vált. A szerződések okiratba foglalásánál, amikor is legalább egy fogyasztó és egy vállalkozó részes, a fogyasztó ezek után még sokkal jobban védett lett. Beszédem végén visszatérnék a kezdetekhez. A közjegyzőség immár 500 éve létezik. Törekednünk kell arra, hogy az eddig sikeres latin és főleg a német közjegyzőség modellje Európában és a világ többi részén továbbra is erős maradjon.”

— 77 —


sz á m

Jogszolgáltatás a München Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából /NOTAR – 2/2012. szám/

A

halálon túl érvényes meghatalmazás a végrendelet végrehajtása mellett önállóan is megállhat

A Döntés alapja: Az örökhagyó 2009-ben egy közjegyzői végrendeletet készített,

amiben a fiát tette meg örökösnek és elrendeltette a végrendelet végrehajtását is. Az élettársára illetve későbbi férjére többek között egy ingatlant hagyott. Ugyanazon a napon egy átfogó gondnoki meghatalmazást is adott, aminek érvényessége a halála után is fennmaradt. Az örökhagyó halála után a férj az érvényes meghatalmazás felhasználásával az ingatlant önmagára ruházta át. A Földhivatal azonban kérte a végrendeleti végrehajtó beleegyezését, mivel a rendelkezési jogosultság átszállt rá is, és nem kizárható, hogy a felesége a meghatalmazást időközben visszavonta volna. Ezt a köztes rendelkezést azonban a müncheni bíróság érvénytelenítette. A határozatában megállapította, hogy a meghatalmazás a végrendeleti végrehajtás mellett is megáll és a meghatalmazottnak önálló, az örökhagyótól eredő jogosultságot ad. A tény, hogy az örökösök rendelkezési jogosultsága korlátozott, nem jelenti azt, hogy a meghatalmazás felhasználhatósága is az lenne. A Müncheni Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben elutasította azt a jogirodalomban képviselt felfogást, hogy a meghatalmazás mindig is érvényes, illetve, hogy legalábbis korlátozások nélkül lehet vele élni, amennyiben a végrendelettel egy időben vagy utána született. Így tehát abból kell kiindulni, hogy az örökhagyó több személynek - akik egymást zavarhatják - egymástól különböző felhatalmazást nem adhat. A meghatalmazást és a végrendeletet tehát úgy kell készíteni, hogy kinek milyen joga lehet, ahol is a jogosultságok részben fedhetik is egymást. A konkrét esetben a bíróságnak semmi kétsége nem volt afelől, hogy az ingatlantulajdon átruházása a meghatalmazás körét lefedte. Megjegyzés: A határozat egy nyilvánvaló – de néhány kételkedő bírósággal ellentétben mégis hasznos – igazolása annak, hogy a halál után is érvényes meghatalmazások a meghatalmazást adó halála után ingatlan átruházásra is alkalmazhatók, az öröklési sorrend meghatározása és a telekkönyvbe való bejegyzés előtt. Az alkalmazással még a visszavonás sem áll szemben, és hogy a tipikus gondnoksági meghatalmazás nem csak egy „szükségmegoldás”, hanem a vagyonjogi területen tipikusan egy átfogó általános meghatalmazást tartalmaz. dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető dr. Varga Krisztina, MOKK ügyvezető

— 78 —

* Kiadja: a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 1026 Budapest, Pasaréti út 16. Telefon: (+36-1) 489 4880, Fax: (+36-1) 356 7052 E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Tóth Ádám a MOKK és a szerkesztőbizottság elnöke Főszerkesztő: dr. Rokolya Gábor A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Juhász Ivett, dr. Kőrös András, dr. Steiner Erika Előfizetési díj egy évre: 18 000 Ft A folyóirat előfizethető a kiadó címén. Megjelenik kéthavonta. Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft. Felelős vezető: Sipos István ügyvezető Nyomás: MO CARD’S Print Kft. Felelős vezető: Molnár C. László A Közjegyzők Közlönye tartalma szerzői jogilag védett információt tartalmaz. A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez, felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.

ISSN 1416-7883

A folyóirat példányonkénti ára: 1 500 Ft

LIX. /3. 2012. május-június

dr. Balogh Zsigmond: A közjegyzői közokirat záradékának a törlése a Vht (2) bekezdése alapján

Recommend Documents