Zenei nevelés és a gyermek zenei fejlődése óvodába lépésig Forrai Katalin hasonló címmel megjelent tanulmánya alapján (1970) Előadó: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna ELTE-TÓFK tanársegéd
1. A születés Pre- és perinatális pszichológia Képesek-e a magzati érzékszervek külső ingerek felvételére? Ha igen, mikortól és milyen mértékben? Hogyan dolgozza fel a magzat az ingereket és miképp válaszol ezekre? Tárolódnak-e a magzatban az őt ért ingerek hatásai, azaz létezik-e magzati memória? Hogyan hívódnak elő ezek az emlékek? Mennyire fejlett a magzati mozgásrendszer? Létezik-e magzati öntudat? Érdekességek: David ChamberlainÎa magzati mozgás a kommunikáció legkorábbi formája, azaz testbeszéd Decker-VoigtÎaz egyensúlyi szerv felelős a hallásért. Az ingereket az egész test fogja fel. Bagdy EmőkeÎa mozgás ritmusa szerint van hangzásbeli ritmicitás, tehát a mozgás, a ritmus és a hangzás a pszichikum szerveződési alapjait képező, egymással összefüggő jelenségek ThurmanÎa mindennapi énekstimuláció elősegíti az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulását és fennmaradását 2. Miért az éneklés, a zene? „a hámszövet (bőr) már akkor is képes rezgéseket észlelni és azokat sejtmemóriában rögzíteni, amikor még nincs fülünk” (Raffai Jenő)
„A hangok biztonságérzetet adnak átmeneti időszakokban.” (Decker-Voigt)
„…a zene minden ember veleszületett képessége” (Hámori József)
„Abból a sajátosan emberi megnyilatkozásból, amit nyelvnek, beszédnek nevezünk, abból a kisgyerek először a hangokat és ritmusokat érzékeli.” (Vekerdy Tamás)
3. Hámori József elmélete az agyféltekék dominanciájáról BAL AGYFÉLTEKE
JOBB AGYFÉLTEKE
beszédkészség, nyelvi központ: pl. beszédértés, beszédelemzés
jobb féltekés „beszéd”= zenei képességek nagy része: pl. hangszín, hangmagasság (benne abszolút hallás) (homloki lebeny kérgi régiója), harmóniák érzékelése, dallamok közötti differenciálás képessége térérzékelés, látás
időérzékelés → a muzikalitáshoz kapcsolódó ritmusérzék a bal félteke kizárólagos tulajdonsága! a jobb kéz mozgatója (általában bal kéz mozgatója ügyesebb a ritmusjelzésnél, pontos, irányzott ütéseknél, függetlenül attól, hogy az illető jobb- vagy balkezes) logikus gondolkodás absztrakt gondolkodás, kreativitás, új dolgokra való fogékonyság → zeneértés, éneklő vagy zenei kommunikáció megértése, feldolgozása emóciók feldolgozása, érzékenység nonverbális hatásokra → a zene percepciója, élvezete (halántéki lebeny felső régiója) asszociatív régió → dallammemorizálás, felidézés képessége képzeletben (homloki és halántéki lebeny) 4. Daniel Stern koncepciója a zenei elemek relációjában fejlődéslélektan
a zene elemei
személyiségjegyek
Bontakozó önérzékelés és Ritmus (beszédbeli viszonyulás szünetek hossza, folyékonyság ill. töredezettség, ívei)
Pl. strukturáló képesség
Az én érzékelése, viszonyulás önmagához
Pl. önérvényesítés
Dinamika (hangerő)
Szubjektív önérzékelés és Hangzás (a hang teltsége, Pl. közelség és távolság viszonyulás sűrűsége, csengése) kialakulása
Verbális önérzékelés és viszonyulás
Dallam (lefelé, felfelé való Pl. identitás eltérések melódiája)
5. A zene hatása a gyermekre (lásd. Forrai, 1970) A gyermeket körülvevő hangok A gyermek és a beszéd A gyermeket körülvevő zenei hangok A kisgyermek és a zenei elemek
6. Családban Anya, apa kommunikációja - túlintonált (emelt hangú, fokozott hanglejtésű, -hangsúlyú) beszéde, becézgetése, éneke - játékos mozdulatai, együtt végzett tevékenysége, játéka Hatása a gyermekre: - emlékezetében megőriz egy-egy dallammotívumot, szövegrészt, ritmust, és később a maga hangulatának kifejezéseként énekelget belőle vagy improvizál hozzá „A gyermeknek öröme telik a zenei formák játékában, mikor a szöveg értelmével még semmit sem gondol.” (Kodály) Énekbeszédek jellemzői (Kodály Z.: Zene az óvodában.1941) -érzelmi indíttatásúak, önkifejezésre, figyelemfelhívásra irányulnak -egyszerű, szóismétlésekkel teli, határozott ritmusú -mindig együtt járnak valamilyen mozgással, biztosítva a motívumok ritmusát, a lüktető folyamatosságot -az egyes életkorok szerint változik az improvizálás jellege, de a célja ugyanaz: az érzelem kifejezése
7. Zenei nevelés a családban (az elsődleges színtér) Nem mindegy mikor, hogyan, milyen zenét hall a fejlődő, korából adódóan érdeklődő, fogékony gyermek
A korának megfelelő mennyiségű, minőségű zene: inspiráló, fejlesztő hatású
Sok mozgással, nagy intonációval: szórakoztatja, örömét leli benne, kielégíti játék- és mozgásigényét
Az apa is énekeljen
Ritmikus, világos, kedves mozdulatokkal, egyértelmű kifejezésekkel, tiszta, fényes hangon, többször ismételve hallja
8. Családból bölcsődébe Segíti az átmenetet: -gondozónő és szülők szoros kapcsolata -hasonló légkör Probléma lehet: -felnőttek beszédének hangneme, hangereje, hangmagassága, a játékos mozdulatok nagysága, intenzitása egyaránt kelthet a gyermekben félelmet, szorongást illetve biztonságérzetet -tűrőképességét próbára teszi a normál zörejek nagyobb mennyisége, társak sírása, mozgása, zajjal járó játéka -a nagyobb közösség igénybe veszi a tolerációs képességét, de kárpótolja a személyes kapcsolatok élményével Hatása a fejlődésre: -utánozzák egymást, „beszélgetnek”, felelgetnek -több hang Î több inger, több ismeret, érzelemvilága gazdagodik 9. Gondozónő és a gyermek kapcsolata: a gondozás műveletei közben egyénileg foglalkozik a gyermekkel (játékos mondókák, szavak ismételgetése, dúdolgatása) zenei tevékenysége belső lelki harmóniát igényel ”Az érzelmi hatást növeli, ha színesen, szép hanglejtéssel, jó szövegkiejtéssel, tempó- és hangerő-változtatással adjuk elő a dalt.” (Forrai, ÉB) kielégíti a gyermek mozgásigényét, kísérletező kedvét, fejleszti képzeletét a tervezés függ a gondozó zenei beállítódottságától, képzettségétől, a gyermekek, csoport zenei fogékonyságától, adottságától ”A zene nagyon jó arra, hogy a gyermekek kifejezzék és feldolgozzák érzelmeiket. A tapsolás, dobolás, éneklés és ugrálás nagyszerű módot ad a kisgyermekek számára, hogy levezessék haragjukat, vad és boldog érzéseiket.” (Moomaw, Sally)
10. Énekes foglalkozások szülőkkel Szülő-gyermek kapcsolata mélyül
Bevezeti a szülőt és gyermeket számára megfelelő zenei világba
Alapvető szakmai szempontok megismerése
A játszás, együttjátszás öröme, közösségi élmény
ª„Nem a zenét tanulják, hanem a zenéhez vezető érzékenységet” (Kokas Klára) 11. Bölcsőde és óvoda átmenet Segíti az átmenetet: -a bölcsőde és az óvoda szoros kapcsolata, hasonló légkör -a szülők és óvónő őszinte kommunikációja Probléma lehet: -különböző korú, különböző előéletű, családi hátterű csoportösszetétel -különböző zenei fejlettségű gyermekek A zenéhez való viszony jellemzői: -befogadóak, aktívan figyelik, részt vesznek benne, újra kérik -a dalt kísérő mozgás, kép, báb megerősíti a zenei élményt -vizuális emlékkép segíti felidézni a dalt, a szöveget -lassú a reagálási idejük, ami leginkább gesztusokban jut kifejezésre -megértik a szavakat, összefüggéseket, a tréfát, humort -figyelmüket összpontosítják, élvezik az együttjátékot -kis dalokat, szövegeket alkot, kitalál, önkéntesen dúdolgat -korlátozott a kötött éneklés azaz az újraalkotás vágya -a személyiségfejlesztés eszköze a zene: tolerancia, önkifejezés stb. 12. Az óvodában Az óvodapedagógus feladata: zenei anamnézis a gyermekek játékbeli megnyilvánulásainak megfigyelése: spontán zenei megnyilvánulások (hangképzéskultúrája, metrum- és ritmusérzéke, dallamkincse, mozgáskultúrája, önkifejező képessége, zenei formaérzéke, alkotókedve a pedagógus énekes, mondókás megnyilvánulásai, kezdeményezései milyen reakciókat váltanak ki a gyermekből (felfigyel, érdeklődik, bekapcsolódik, elutasít, aktív, passzív, újra kéri)
Társas nevelés, szocializáció az óvodában Î igénylik a közös, csoportos éneklést, a játék feszültségét, a szereplési lehetőséget
Fejlesztés módja: rendszeres ismétlés
13. Az óvodás gyermek zenei képességeinek kibontakoztatása Fejlődés zenei téren: Kishangterjedelmű dalokat tisztán, jó szövegkiejtéssel, csoportosan és önállóan énekelni Egyenletes lüktetés és ritmus érzékeltetése Zenei viszonyfogalmakat megismernek, megkülönböztetnek Szívesen, örömmel énekelnek, a játékot maguk szervezik, önállóan játsszák A gyermek ízlése, igényessége megnyilvánul Rögtönző kedv, mások szórakoztatására Improvizálása tanult elemekből áll össze (pl. ismert dalra új szövegszótagokat egy ismert dal ritmusára igazít) 14. Ének-zenei nevelés az óvodában „Nyilvánvaló, hogy észszerű nevelésünknek a gyermek első, spontán megnyilatkozásaiból kell kiindulnia, kezdve ritmikus és énekelt játékokkal, sokszor ismétlődő, egyszerű frázisokkal. Ezekről aztán fokozatosan át lehet térni bonyolultabbakra.” (Kodály, 1966) Célja: a zene megszerettetése, annak befogadására való képesség megalapozása, a zenei anyanyelv ápolása Feladata:
személyiségfejlesztés a zene eszközeivel, zenei képességek, készségek fejlesztése és összekapcsolása más fejlesztési területekkel
Tartalma: tudatos, tervezett fejlesztési folyamat, mely minél több játékos, sok mozgással kísért zenei élményt kínál a gyermek számára
15. Szakirodalom Forrai Katalin (1970) Átmenetek iskoláskorig Dr. Ross Cambel: Életre szóló ajándék Hidas György-Raffai Jenő-Vollner Judit: Lelki köldökzsinór - beszélgetek a kisbabámmal Kokas Klára: Öröm, bűvös égi szikra Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok - párbeszéd a babával az anyaméhben Losonczi Ágnes: A zene életének szociológiája – kinek, mikor, milyen zene kell? Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1. Hans-Helmut Decker-Voigt: Zenével az életbe – a hangok szerepe a várandósság idején és a gyermekkorban Bagdy Emőke: Hangzás, mozgás, ritmus: a muzikalitás lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei In: Hang és lélek Andrek Andea: A kompetens magzat In: Pszichológia szöv.gyűjt.