A zenei emlékezőképesség fejlesztése A gyermek zenei emlékezete gyorsan fejlődik, igen sok élményt tárol, de az élmények mennyiségét, minőségét nehezen tudjuk ellenőrizni. A dalok éneklése már az emlékezet bizonyítéka, tehát a zenei emlékezőképesség fejlesztésének alapja a daltanulás. A dalismeretnek a következő fokozatai ismerhetők fel: o a gyermek ráismer a dalra, de nem tudja elénekelni; o az óvónő vezetésével csoportosan el tudja énekelni; o csoporttal együtt elénekli az óvónő segítsége nélkül. A gyermek emlékezőképességének további fejlesztésére a dalfelismerő- és a visszhangjátékot alkalmazzuk. a) Dalfelismerő játékok A gyermek globálisan tanulja meg az énekes játékokat; játékos mozgás, szöveg, dallam, ritmus együtt jelenti számára a megtanult anyagot. A dalfelismerés lényege, hogy ha a dal bármelyik alkotórészét felidézzük, a gyermeknek ki kell találnia a dalt. Eszerint a gyermekek a játékdalokat felismerhetik: o a játékszabályról, a játszás módjának elmondásáról; o a játékban szereplő eszközökről; o szövegrészletről; o képi szemléltetésről, például: páros játék, eszköz, szövegrészlet ábrázolása; o a dallam szöveg nélküli hangoztatásáról: dúdolás, lalázás; o hangszeres megszólaltatásról és gépi előadás után; o a ritmus hangoztatásáról: tapssal, kopogással vagy ritmushangszerekkel. Megfelelő alkotóelemekről mondókás játékokat is felismerhetünk. A dalfelismerésnél is alkalmazhatjuk azt az ötletet, hogy a gyermekek kezébe annyi képes kártyát adunk, ahány dalból idézünk részletet. A gyermekek felmutatják a helyesnek vélt kártyát, így az óvónő egyszerre ellenőrizheti a megfejtés helyességét. Segíti a zenei emlékezetet 1
az egy évre tervezett dalok képszerű megjelenítése is. Lehet például egy táblát készíteni, amire lefordítva kirakjuk az új dalokat jelképező kártyákat. Amikor új dalt tanulunk, megfordítunk egy új képet is. A dalfelismerő játék vezetése o egy jól ismert dalt szöveg nélkül bemutatunk, a gyermekek megfigyelik, megnevezik, és a felismerés után eléneklik; o először a kezdő motívumokról, később a belső vagy a befejező motívumokról is felismerik a dalt; o két vagy három játékdalt elénekelnek (eljátszanak) a gyermekek, később elég, ha megnevezzük a felismerésre szánt dalokat: a megnevezett kettő vagy három közül melyik lesz? o Ezután egyiket eldúdoljuk, vagy hangszeren eljátsszuk (nagycsoportban csak egy részletét), a gyermekek felismerik és megnevezik; o felismerés után újra eléneklik a dalt közösen (játszhatják is). A ritmusról való felismerés előtt és után a dalritmust is hangoztassák közösen, utána lehet egyénileg is. Felismeréskor nem szükséges, hogy ismerjék a szöveg elejét, elég, ha egy jellegzetes részletet említenek. Több gyermek adhat számot a felismerésről, ha egyenként kihívjuk őket és megsúgják, az utolsó pedig hangosan mondja a megfejtést. Nagycsoportosokkal a jól ismert dalokat nem szükséges előre énekeltetni. A részletet vagy az egész dalt bemutatjuk, felismertetjük, és utána közösen vagy egyenként előadják a gyermekek. Őket a jelentkezés szerint hallgatjuk meg. A kezdő és jellegzetes belső motívum ne legyen két dalban azonos. A belső részletnél különösen fontos, hogy csak arra a dalra legyen jellemző. Ügyes nagycsoportosok játszhatják még a következőt: több dal kezdődik azonos motívummal, azonos ritmussal. Egy ilyen motívumot elénekelünk, eljátsszuk hangszeren, vagy tapsolunk. Melyik dal kezdődik így? Hányat tudnánk még mondani? Az összegyűjtött dalokat, mondókákat csoportos vagy egyéni énekléssel, játékkal, képzési feladatokkal ismételjük. 2
b) A visszhangjátékok A visszhangjátékokban a gyermekeknek nem valamely megtanult anyagra kell emlékezniük, hanem egyszer hallott, kétütemnyi motívumot, dallammal, illetve ritmussal, emlékezetből, azonnal visszaénekelni. Ezeket a játékokat már kiscsoportban kezdjük, hogy ily módon fejlesszük a gyermekek utánzókészségét és felébresszük tanulási kedvüket. Egy alkalommal 2–4 motívumot mondjunk, énekeljünk a gyermekeknek. Még nem a teljes csoportnak, hanem kisebb együtteseknek. Többször meg kell ismételni a motívumot, míg bátran visszaadják, visszaéneklik. A visszaéneklés, a párbeszéd rendjét meg kell tanulniuk. Az emlékezet fejlesztésén kívül az önálló ritmikus szöveg- és dallamalkotás készségét is fejleszti ez a játék. Olyan szövegrészleteket válogassunk a mondókához, gyermekdalokból a visszhangjátékhoz, amelyek a gyermekek játékaihoz, a napi eseményekhez, érdeklődésükhöz kapcsolódnak. A ritmus- és dallammotívumokat pedig a csoport énekes-mondókás anyagából válogassuk, hogy ezzel is segítsük az anyag begyakorlását. Nagyobb gyermekek csoportjaiban foglalkozások keretében vezetünk visszhangjátékot. Itt folyamatos, rendezett, párbeszédszerű megoldásra törekedjünk. A szöveget, a dallamot kísérje az egyenletes lüktetés, később a ritmus, hogy a gyermekek ritmusérzéke ezáltal is fejlődjék. Ezek alapján tehát ritmusvisszhangról és dallamvisszhangról beszélünk, de a kettő együtt is szerepelhet. A szövegmotívumokat választhatjuk: o népi játékanyagból; o ritmusba szedhetünk köszönést, jókívánságokat, a foglalkozásokon elhangzó utasításokat, a gyermekek nevét;
3
o folytathatunk ritmikus párbeszédet, ahol az óvónő kérdésére önállóan szerkesztett mondattal kell felelni – ezzel egyúttal a gyermekek alkotóképességét is fejlesztjük. A dallamos visszhangjáték motívumait válasszuk: o
népi játékdal motívumok közül, gyermekműdalokból;
o
dallamosíthatunk köszönést, neveket, egyéb mondatokat;
o
nagycsoportosok dallamosíthatják a mondókáikat;
o
a motívumokat énekelhetjük szöveg nélkül, játékos szótagokkal;
4
o
folytathatunk énekes párbeszédet, azonos motívummal a feleletben, de lehet a válasz dallama eltérő is;
o
énekelhetünk párbeszédes formába szedett elbeszélést, mesét, ezt később dallamlánccá fejleszthetjük (a gyermekek egymás mondataihoz kapcsolják a magukét, ha megakad, segít az óvónő).
Mivel a visszhangjáték lényeges eleme a folyamatosság, egyenletes lüktetéssel kísérje az óvónő is, a csoport is, illetve az önállóan válaszoló gyermek is – mindenki a maga mondatát.
5
