A ZENEI HALLÁS FEJLESZTÉSE Az ének-zene foglalkozások fontos része a zenei hallásfejlesztés. A zenei hallás lehetővé teszi a hang magasságának, színének, erejének az észlelését. Feladatai közé tartozik a zenei emlékezet és a zenei képzelet fejlesztése is. Ezek a képességek minden zenei tevékenység előfeltételét is jelentik, tehát az éneklést, ritmusos mozgásokat, hangszeres foglalkozásokat és a zenehallgatást egyaránt érintik. A gyermekek hallásfejlesztése minden zenei tevékenység alkotó eleme. A hangmagasság iránti érzék fejlesztése A különböző magasságú hangokat nem mindenki érzékeli magasnak, mélynek; vékony-vastag, éles-tompa érzetet is kelthetik bennünk. A hangmagasság-különbség színkülönbséget is hordoz: a magas hangot világosnak, a mélyet sötétnek érezzük. Óvodában eleinte a vékony-vastag és a mély-magas elnevezést egymás mellett használjuk. A hang érzékelését a térérzékeléssel kapcsoljuk össze. A gyermekek figyelmét a hangok egymáshoz viszonyított magasságára irányítjuk: magas és mély beszéd, mondóka, ének, hangszerjáték bemutatásával. A gyermekek először felismerik, később együttesen mondogatják, énekelgetik, majd térdre tett, illetve felemelt kézzel megtanulják mutatni a különbséget. Eleinte az óvónő segítségével végzik az érzékeltetést, majd egyedül is próbálgatják. Előbb a nagy különbségeket figyelhetjük meg, azután a kisebb hangtávolságokat is. Példák a magas-mély érzékeltetésére: Kiscsoport Párbeszédet folytat két báb vagy két játék. Az egyik magas, a másik mély hangon szól. A magas-mély példák közötti különbség legyen oktáv, vagy annál nagyobb hangtávolság. A hang jellemzésére a mély hangot képviselő szereplő vaskosabb, a magas hangot képviselő pedig vékonyabb, kisebb tömegű legyen. Térben is úgy helyezzük el őket, hogy a magas-mély viszony szemléletessé váljék: – a cica a háztetőn – a kutya az udvaron; – a kismadár a faágon – a mackó a fa alatt; – a gyerekek az emeleti ablakban – a nagypapa a földön legyen. 1
A párbeszéd folyhat beszédhangon és énekhangon. A magasabb hangot igyekezzünk világosabb, a mélyebb hangot sötétebb tónusban megszólaltatni. A magas-mély énekléshez a szó-mi, lá-szó-mi, mi-re-dó hangkészletű dalok jellegzetes motívumait használjuk fel. Énekelhetünk teljes dalokat, magasan-mélyen, gyermekdalokból vett egyes motívumokat vagy egy-egy hangot lá-lá-val. „Melyik szereplő szólt?” – kérdezzük. A magas-mély viszonyt hangszeren is szemléltethetjük: eljátszhatunk oktávval magasabban és mélyebben teljes dalt, egy-egy motívumot vagy egy-egy hangot. Kérdés: „Melyik volt a magas, melyik a mély?” A magas-mély viszonyt kézzel is jelezzék a gyermekek: a magas hangot felemelt kézzel, a mélyet mélytartással. A kézjelek alkalmazása előtt mutassuk be a magasatmélyet egymás mellett, beszéljük meg, melyik volt a magas, melyik a mély és csak azután jöhet a kézjel használata. Az oktávnyi hangtávolságot az A jó lovas katonának és az Által mennék én a Tiszán című dalok kiemelt részleteivel is érzékeltethetjük.
2. Paripáját villogtatja, úgy megyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!
2
2. Által mennék én a Tiszán, nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek. Lovam hátán, sejehaj, félrefordult a nyereg, A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek. Középső csoport A játékdalokban, népdalokban előforduló kvint- és kvartugrásokat figyeltetünk meg a gyerekekkel, például: „Ugorj a Tiszába” (Hinta palinta); „Egy tál dödölle” (Éliás, Tóbiás); „János úr”:
Énekhangon és hangszeren is bemutatjuk a motívumokat. A gyermekek kézjellel mutatják, mikor hallottak magas hangot, mikor mélyet. Ezután felváltva énekelünk, majd hangszeren játszunk két, egymástól kvint távolságra szóló hangot, és a gyermekek folyamatosan jelzik, melyiket hallották. Ha becsukják a szemüket, nem befolyásolja őket egymás kézjele. 3
A kvint után kvart hangköz megfigyelésére is keressünk dallamrészleteket, mint például: „Cickom, cickom”; „Hopp, Juliska”.
Nagycsoport Ebben a csoportban énekhangon és hangszeren a szó-mi vagy a mi-dó különbséget mutatjuk be. Szöveges éneklésre mondókát választunk ki, amit motívumonként váltogatva szó és mi vagy mi és dó hangokon recitálunk. Például: „Bici, bici Panna, Rákezdi Vince”.
Szoktassuk a gyermekeket arra, hogy a magas és mély éneklésekor egyformán nyissák a szájukat, érthetően ejtsék a szöveget. A különbség ne az előadásmódban, hanem a hangmagasságban legyen. A magas-mély összehasonlítását felhasználhatjuk a hibás dallamrészletek javítására is. Megkérdezzük: „Merre halad a dallam?” – a válasz után a levegőbe rajzoljuk a haladás irányát. Már a középső csoporttól kezdve tanulják meg a gyermekek éneklés közben a dallam haladási irányának folyamatos levegőbe rajzolását. Eleinte a nagyobb hangközök kiemelésével, később anélkül is. Magasabb és mélyebb éneklés gyakorlására kis hangterjedelmű dalokat válasszunk. A kétféle éneklés között csak terc vagy kvart távolság legyen. 4
Vázlatminta A foglalkozás típusa: Új képességfejlesztő anyagot feldolgozó foglalkozás (a magas-mély érzékeltetése). Korcsoport: 4–5 évesek. Időpont: február. A foglalkozás anyaga: a) Dalos játékok: Erzsébet asszony; Éliás, Tóbiás – dalos játék; Ennek a kislánynak; b) Mondóka magas–mély éneklés kvintviszonylatban: Hipp-hopp, haja hopp – c) Zenehallgatás Ha Dunáról fúj a szél –. I.
1. Énekes játék: Erzsébet asszony – 1-szer körbejárás egyenletes lépkedéssel, majd szereplőkkel játsszuk el. 2. Mondókázás: Hipp, hopp, haja hopp – kígyóvonalban szökdelnek.
II. 1. Magas-mély hang ismétlése beszédhanggal: „a lakodalomból itt maradt két vőfély, Éliás és Tóbiás”. „Melyik beszél magas, ill. mély hangon?” A bábok mondókákat is mondanak magas, mély hangon. Végül a gyermekek beszéltetik a bábokat. Új anyag: magas-mély énekhang kvint távolságban; a bábok segítségével énekeljük a mondókát, majd a gyermekek is csatlakoznak. 2. Játékismétlés: Éliás, Tóbiás; – körjáték irányváltoztatással; Ennek a kislánynak – igyekszik mindenki párt választani. III. 1. Az új anyag ellenőrzése: a gyermekek becsukott szemmel hallgatják a két vőfélyt, kézfeltartással jelzik a magas-mély hangot; 2. Zenehallgatás: Ha Dunáról fúj a szél.
5
