Will Fetters. EMLÉKEZZ RÁM! -forgatókönyv október 27-i változat

Will Fetters EMLÉKEZZ RÁM! -forgatókönyv2008. október 27-i változat

Unofficial Hungarian Translation based on the script by Will Fetters: Szórád András, 2009. Budapest, KTK

Brooklyn, Smith utcai állomás – éjszaka Késő este van, minden nagyon csendes, csak a város éji zajai hallhatóak. Egy késő 30-as éveiben járó nő várakozik a peron végén egyedül, nyakában műanyag függőn egy kórházi azonosítót visel. Látjuk az árnyalakját, a háttérben Dél-Manhattan körvonalaival, ahol a WTC ikertornyai még a helyükön állnak a messzeségben. Két tizenéves fiú, bandájuk kézzel rajzolt tetoválásaival bőrükön a peron túlsó végén állnak. Hangosan vitatkoznak valamin kevert spanyol nyelven, egyikük mentolos cigarettát ad a másiknak. Észreveszik a nőt és elkezdenek közeledni felé. A nő egyenesen maga elé bámul. Ahogy a fiúk közelednek, egyre idegesebbé válik. Az utolsó pillanatban a fiúk hirtelen balra fordulnak és eltűnnek a lépcsőházban az utca felé úgy, hogy egy pillantást sem vetnek a nőre. Újra csend van. A nő kifújja magát, elnyom egy halvány mosolyt a saját félelmén. Zöld szemeit megvilágítja a közeledő vonat halogénlámpája, ahogy a vonat az állomás bejárati ívében közeledik. A nő a vonatra figyel, ahogy az egyre nagyobb zajjal egyre közelebb kerül. Így történik, hogy nem látja, hogy a lépcsőkön visszatérnek a fiúk. Egész addig nem veszi őket észre, amíg be nem kerítik és az egyik, akinek még alig serken a bajusza, fel nem villantja az elrejtett pisztolyát. A nő pontosan tudja, miről van szó, nyugodt marad. Nő: Oké, csak... A vonat berobog az állomásra, mialatt a nő odaadja a táskáját, az óráját, leveszi az eljegyzési gyűrűjét és az esküvői aranyláncát. Átadja a gyűrűt, de bizonytalanul szól. Nő: Kérlek titeket... ez nem ér valami sokat... legalábbis nektek... A fiúk elgondolkodnak a vékony láncon. Egyikük érte nyúl és kiveszi a nő kinyújtott kezéből, de elejti. A gyűrű nagyot koppan a padlón és néhány lépésnyire arrébb gurul. A másik fiú felé lépne, de lemerevedik, amikor férfihangokat hall a lépcsőház felől. Most ők lettek bekerítve és pánikba esnek. A vonat ajtajai kinyílnak. A fiúk látják a kézenfekvő utat a menekülésre és felszállnak az utolsó, üres kocsiba. A nő egyedül marad a peronon. A nő kifejezéstelen arccal bámulja támadóit, ahogy a vonat ajtaja becsukódik, de egy kar, tetovált öklökkel kinyúl és megállítja azokat. Csak egy alkar látszódik egy pisztollyal, ahogy kinyúl a vasúti kocsiból. Zaj támad, egy távoli dörrenés, füstfelhő véres párával keveredve és a nő a peronon összeroskad. Smith utcai állomás – később aznap éjjel Bűnügyi helyszín, dolgozó helyszínelőkkel, sok egyenruhás alakkal éles fényben, a nő testét egy fehér lepel takarja, ott, ahol összeesett a sínek mellett. Kék és vörös fények táncolnak a lépcsőház falán, egy férfi lép fel, kettesével véve a lépcsőket. Késő harmincas éveiben járó, egyszerű ruhát viselő, jóképű férfi, átható tekintettel – ő James Craig őrmester. Amikor felér a peronra, megáll. Letérdel a lepedő mellé, felhajtja, visszaretten. Nem látjuk, amit lát, de látjuk, ahogyan ő látja, amíg észre nem vesz valamit... Az esküvői láncot. Megjelölték és megszámozták, mint bizonyítékot. Craig felveszi a krétával rajzolt vonalról. Craig visszamegy a lépcsőházhoz és ott váratlanul térdreesik, a korlátnak támaszkodik és kinyitja a markát, amely elfehéredett attól, ahogy szorította a gyűrűt. Egy közel álló egyenruhás a vállára teszi a kezét, csak egy mély lélegzetvételt hallunk, aztán az őrmester ahogy letérdelt, fel is áll. Craig visszanéz a rendőrökre, akik őt nézik, biccent valakinek, aki valójában ott sincs, majd lesétál a lépcsőkön. Ahogy megy, mi felfelé nézünk, az állomás fölé, az apró fénypontok fölé, a kerület elkábítóan nagy tömege fölé. Újra tisztán látjuk egész Dél-Manhattant, amelynek a végében még mindig ott állnak az ikertornyok... Képátmenet: keretezett fényképet látunk, az iménti látképpel, amelyben a WTC tornyait egy üvegfal mögött megőrizték két dimenzióban. A fénykép egy Bob Dylan poszter mellett lóg a falon, egy... Lakótelepi lakás hálószobája – reggel

Felirat: East Village, három évvel később Egy mobiltelefon rezeg az éjjeliszekrényen, a kép átvándorol a szobán, amíg meglátjuk Tyler Rothot, a korai húszas éveiben járó, jóképű férfit, aki egy felejthető külsejű szőkeség mellett fekszik. Lábaik összefonódnak, utalva az előző, szenvedélyes éjszakára. Tyler elfordul és felveszi a telefont. Tyler: Na... mi van... (hallgatja a telefont) Tyler: Persze. Már megyek is. Tudom... tudom... tudom, tudom, tudom... tudom... tudom. Tyler kimászik az ágyból, előhalászik egy gyűrött doboz szűrőtlen cigarettát a farmerja zsebéből. Az ablakhoz tántorog. Tyler hangja: Gandhi mondta egyszer, hogy bármit csinálsz az életedben, az jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd... Kiül az ablakba, cigarettázik. Látszik egy tetoválás a szíve fölött, csak annyi áll rajta: Michael. Sötét szemei a WTC bekeretezett fényképére vándorolnak. Tyler hangja: Az első felével kezdek egyetérteni... Temető – nappal Brooklyban vagyunk. Egy csoport gyászruhás ember áll egy sírkő előtt. Odébb egy taxi áll meg, Tyler száll ki belőle, gyűrött, viseltes öltönyben, nyakkendő nélkül. Meggyújt egy cigarettát és kifizeti a taxist, majd a gyászolók felé indul. Tyler eldobja a cigarettát, amikor oadér az anyjához, Diane Hoffmanhoz. A nő amolyan elegáns szépség, de a múltbéli terhek meglátszanak halvány ráncain. Mosolyog, de csak úgy, mint aki sírt, de nem akarja, hogy látsszon, hogy sírt. Tyler: Hogy vagy anyu? Diane: Jól... te is jól nézel ki... Tyler csak mosolyog. Ellép, hogy üdvözölje mostohaapját. Les Hoffman szürkülő haját lófarokba kötve hordja, szürke tweedöltönyt visel, elegáns nyakkendővel. Kezet szorítanak. Tyler apja, Charles Roth, a késő ötvenes éveit tapossa, sztoikus nyugalommal, acélos fényű tekintete van, de nem néz Tylerre. Charles: Nem bírtál volna egy nyakkendőt kötni? Tyler: Jó, hogy látlak, apa. Tyler odalép tizenegy éves-forma, szemüveges húgához, Caroline Rothhoz, letérdel hozzá és súg neki valamit. Tyler: Köszi a hívást, meg hogy felébresztettél. Caroline vág egy grimaszt és elfordul a bátyjától. Caroline: Listerine és sörszagod van. Tyler arcon csókolja és odaáll mellé. Látjuk a sírkövet és az öt családtagot, akik úgy állnak egymás mellett, mint az idegenek a metrón. Atlétikai klub – később aznap Különterem, étkező, a család éppen leül reggelihez. Furcsa, csöndes nyugalom ül a termen. Tyler egy Bic öngyújtót forgat a kezében, Caroline felveszi az előkéjét, Charles a Wall Street Journalt olvassa, Les pedig a teák között válogat. Diane: Ez szép... Szerintem szép, hogy ezt még mindig megtesszük... Michaelnek biztosan tetszene, hogy megtesszük. Tyler elővesz egy cigarettát, rágyújt. Az anyja egy szó nélkül elveszi tőle és elnyomja egy üres vizespohárban. Diane: Elmesélted Tylernek, hogy mit mondott a rajztanárnőd a portrédról? Caroline megrázza a fejét és tovább rajzol. Diane: Nagyon le volt nyűgözve. Azt mondta, olyan, mint „egy ifjú Rembrandt korai árnyéka” Tyler: Ifjú Rembrandt, még jó... mert Rembrandtnak később nem igazán mentek a dolgok.

Ő volt az európai művészetek Michael Jacksonja. Caroline: (mosolyogva) Tudod egyáltalán, ki az a Rembrandt? Tyler: Ő találta fel a fogkrémet, nem? Les: Nem is mondtad neki a lényeget. Caroline: Azt akarja, hogy bemutassam a művészeti versenyen. Diane: A főiskolai művészeti versenyen. Les: Care az egyetlen hatodikos, akit felvesznek idén... a legfiatalabb a Spence történetében. Még csak tizenegy éves, de máris a falaikat döngeti. Caroline: (elvörösödik kissé) Ha feltételezem, hogy bekerülök ebbe a nyári táborba, akkor... Charles: Caroline, odaadnád a vajat, légyszíves? Caroline elnémul, lelkesedése a nullára zuhan. Odacsúsztatja a vajat az apjának és folytatja a rajzát. Charles megken egy croissant-ot, de észreveszi, hogy hárman is meghökkenten bámulnak rá. Charles: Mi van? Diane: Caroline épp beszélt. Charles: Én nem váltottam témát. Csak kellett a vaj. Tyler: Apa védelmében... az a vaj valóban nagyon jó itt. Teljesen megértem, hogy valaki nem tud várni nyolc másodpercet, hogy a lánya befejezzen egy mondatot. Értem én. Charles: Hát köszönöm szépen, Tyler. Charles elkezdi enni a croissant-ot, közben néma csend lesz megint, amíg... Les: Mi is volt a téma? Charles: (teli szájjal) Kérlek? Les: A téma, amit nem akartál megváltoztatni. Mi is volt az? Charles félbehajtja az újságot, leteszi, ellenségesen néz. Charles: Bocsánat, Les, teljesen összezavarodtam. Miért is vagy te most itt? Miért is gyászolsz ma reggel? Nem is ismerted Michaelt... Kétlem, hogy kedvelt volna téged. Diane: Charles... Les: Azért vagyok itt, hogy segítsek a feleségemnek és a mostohalányomnak. Valakinek segítenie kell nekik. Charles: Ó, értem! Most épp támaszt nyújtasz nekik. Nagyszerű. Akkor abbahagyhatom a taníttatása finanszírozását? Nem kell többé fizetnem utána? Te kezeled mostantól... Lester a befektető. Diane: (mérgesen) Elég volt. Les és Charles némán és fagyosan néznek egymásra. Tyler: Ja, Michael valóban örülne, ha látná, mit csinálunk. Tyler hátratolja a székét az asztaltól. Diane: Hová mész? Tyler: A városba. Diane: Nem tudom, miért ragaszkodsz ahhoz, hogy odamenj. Charles: Semmi gond nincs a fiúval. Nyugi. Les: Mintha bármit tudnál róla... Charles: A fiam hogylétéhez semmi közöd. Amikor a beszélgetés majd a szocializmusról vagy Kant első éves munkásságáról szól majd, nyugodtan csatlakozhatsz. A felnőttek elkezdenek veszekedni, Tyler ad egy puszit Caroline homlokára. Tyler: Iskola után találkozunk? Caroline bólint, Tyler lelép. Wall Street-i kávézó – reggel A helyiség tele van rohanó munkába járókkal, akik sorra kávét és sütit vesznek elvitelre. Tyler a farmerjában és fehér pólójában meglehetősen kirívó látványt nyújt az általános szürke öltönyt viselő társaságból. Leül az utolsó boxba, amelynek az ablakai az utcára néznek. Gyűrött naplója nyitva hever előtte, egy gémkapocs fogja össze a jegyzeteit és csendben elkezd valamit írni.

Alphabet City – később aznap Tyler órára megy Aidannal, a szobatársával, aki nem dohányzik. Tyler viszont igen. Aidannak eszébe jut valami, felhorkan. Aidan: Eladtam a barátnődnek egy fogkefét. Tyler: Mit adtál el a kicsodámnak? Aidan: Annak a élvezetesen együgyű szőkeségnek, akit az ágyadban hagytál ma reggel, amikor leléptél... Eladtam neki egy fogkefét, három rongyért. Tyler: Gratuláció? Aidan: Pontosan az következik. Ugyanis ez az adásvétel inspirálta a legújabb bizniszünket: a SLUT1-ot. Tyler némán bámul. Aidan: A Szingli Nők Univerzális Csomagját. Tyler ugyanolyan némán bámul. Aidan: Ez az egyéjszakás kalandokhoz való egységcsomag nőknek. Lesz benne sminkkészlet, illatszerek, mobiltöltő, taxiscégek telefonszámai. Az egész nem kerülne csak 19,95$-ba, talán adhatnánk hozzá egy használati útmutatót. Tyler: Szerinted a nők ezért fizetnének? Pénzzel? Aidan: Hé, mindig is voltak egyéjszakás kiruccanások. Ez az élet része, mint amikor vakarod a lábujjaidat. Néha rosszul pucolsz ki egy sarkot és visszahajlítod a rózsás lábujjaidat, néha egy elsős koliban ébredsz fel a hokicsapat mezében és azon csodálkozol, hogy miért van a töködnek fahéjillata. Tyler igen furcsán néz rá. Aidan: De ez teljesen elméleti dolog. Nézd: ne becsüld alá a furcsa ajándéktárgyak piacát. Gondolj csak bele... ahelyett, hogy egy tízcolos fekete dildót vennél a csajodnak születésnapjára, megleped a SLUT-tal. Mindenki nevet a társaságban és még az az érzésed is megmarad, hogy valamelyik nap használni is fogja. Na, mit szólsz? Benne vagy? Tyler: Neked orvos kéne. Tyler elszívja a cigarettáját. Aidan: Jól van... legyél csak ilyen cinikus... de emlékezz csak, egyszer régen a történelemben két csávó ugyanígy beszélgetett a villanykörtéről. Az egyikük híres és gazdag lett, a másik meg elment kirakatfeltöltőnek, vagy ilyesminek. Tyler: (mosolyog) A 19. században még biztos nem kellett kirakatfeltöltő. Park – reggel Egy sötétített ablakú S-osztályú Mercedes áll meg egy vicces színűre festett utcasarkon, ahol Caroline egy egyszerű melegítőben várakozik. A sofőr kinyitja az autó hátsó ajtaját. Mercedes S-osztály, útközben – reggel Caroline egymagában ül a hátsó ülésen, rózsaszín sapkája az egyetlen társasága. A Mercedes megáll egy osztály előtt, akik a zebrán kelnek át. A gyerekek farmerben és pólóban mennek iskolába, Caroline nézi őket, de ők nem láthatnak be az ablakon, még ha akarnak sem. Spence iskola – később reggel A Spence egy felkészítő magán-lányiskola az Upper East Side-on. Egy csomó luxusautóból szállnak ki gyerekek, a szülők és más rokonok hozták őket és épp búcsúzkodnak. Itt találjuk a Mercedest is, 1 SLUT így önmagában P*NÁ-t jelent, de betűszóként lefordíthatatlan.

amint épp megáll, a sofőr kiszáll és kinyitja az ajtót Caroline-nak. A lány kiszáll a kocsiból a rózsaszín egyensapkájában. Spence iskola, osztályterem – napközben Caroline a hátsó sorban ül egyedül, egy portrén dolgozik. Körülötte nyüzsög az osztályterem, a társai beszélgetnek, nevetgélnek. A portén Charles látható, amint épp a Wall Street Journalt olvassa a reggelizőasztalnál. A részletek feltűnőek, látszik a férfi közönye, ahogy a lány satírozza a képet. Tanár hangja: Igen sajnálatos, hogy a valóság a maga valójában csak... Előadóterem – napközben Tyler a terem hátsó végében ül, Aidan alszik mellette. A professzor ahhoz a néhány diákhoz beszél, akik hajlandóak figyelni rá. Professzor: ... a terrortámadások bekövetkeztével a biztosítási társaságok ritka alkalomhoz jutottak, hogy megnöveljék bevételüket és hasznukat úgy, hogy olyasmiért kérnek többletdíjat, ami vélhetően nem fog még egyszer megtörténni... A tanterem nagy nyikorgással kinyílik és Tyler meglátja Ally Craiget, egy aranyos, barna hajú 19 éves társát, aki most lábujjhegyen keres egy szabad helyet. Megpróbál bejutni egy székhez, közben majdnem orra esik egy, az útban lévő táskában. A professzor lesújtó pillantást vet rá, Ally elvörösödik és hangtalanul suttogja: „Elnézést”. Majd leül és kinyitja a füzetét. Tyler mosolyog magában. Central Park – délután Az Aliceí Csodaországban szobornál gyerekek másznak a megkopott bronz gombákra és a mesefigurákra. Tyler és Caroline egy padon ülnek, Tyler rágyújt egy cigarettára. Caroline: Megígérted, hogy leszoksz. Tyler: Tudom. Caroline: Tüdőtágulásod lesz és nem fogsz tudni egy lépést sem tenni egy bazi nagy oxigénpalack nélkül. Tyler: Úgy véled, ez lenne a legrosszabb egy tüdőtágulásban? Caroline: Mindenhová vinned kéne, Tyler. Még a vécére is. Tyler egy utolsó slukkot szív és eldobja a csikket. Caroline: Miért nem akar apa többé látni engem? Tyler: Apa szeret téged. Caroline: Igazán? Szerethetsz valakit úgy, hogy nem szeretsz vele lenni. Anya szereti Sara nénit, de tavaly karácsonykor nem hagyta, hogy együtt maradjanak Lessel egy szobában. Azt mondta, hogy abból egy ünnepi népirtás lenne. Tyler: Ez azért van, mert Sara néni iszik. Te nem iszol, ugye? Caroline megrázza a fejét. Tyler: Akkor miért akarna bárki kerülni téged? Caroline vállat von, nem látszik túl meggyőzöttnek. Egy pillanatra csendben maradnak. Caroline: Michael ivott. Tyler: Ja, ivott. De csak 23 éves volt. Minden 23 éves iszik, mert az valami új és izgalmas dolog. Sara néni azért iszik, mert szeretne 23 éves lenni. Összemosolyognak. Caroline: Te már majdnem 23 vagy. Tyler mosolya eltűnik. Caroline: Gondolsz még rá? Tyler: Minden egyes nap.

Tyler lakása, nappali – napközben Tyler ül a szakadtas kanapéján, egy szál nadrágban, póló nélkül, ahogy a lemezjátszóról régi fejhallgatón szól egy hétcolos lemez. Aidan sört iszik és gyorskaját eszik a bárpultnál, egy üres dobozt vág hozzá Tylerhez, hogy szóra bírja. Aidan: Mit szólnál Atlantic Cityhez a születésnapodon? Vegyél öltönyt, hívunk néhány lányt. Például a fogkefés csajt is, mit szólsz? Tyler: Inkább a szodómia egy fogkefével. Komolyan. Aidan: Hé, ez a te napod! Tyler felkapja a cigarettáját. Aidan: Akkor mi lesz ma este? Tyler: Amit épp csinálok. Tyler rágyújt, elnyúlik a kanapén. Aidan: Összefutottam Megannal tegnap. Ma ő a pultos a Tunnelben, mondta, hogy nézzünk be hozzá. Tyler: Máskor. Aidan láthatóan csalódott Tyler közönyössége fölött és a nyitott doboz sörét vágja hozzá, a sör mindenfelé szétfröcsköl. Tyler: Mi a fasz? Aidan: Mi a fasz van veled? Egy szaros szellemmé váltál mostanában. Sosem mész sehová. Tyler: Tegnap este voltunk. Aidan: Majd' megszakad a szívem. Hogy hallom, hogy kimondod. Régen egy héten ötször is mentünk bulizni, most jó, ha egyszer eljössz. Nem becsülsz meg engem eléggé. Nem fogok foglalkozni egy ilyen beforduló, szar alakkal. Készen állok egy intervencióra. Egy pillanatra csend van. Tyler: Azt ugye tudod, hogy az intervenciód általában lebeszél arról, hogy merev részegre igyam magam? Aidan: Csak egy ital. Egy ital és kész. Tyler: Mikor volt olyan utoljára, hogy egy itallal beérted? Aidan felemeli a sörét, majd az étele felé fordul. Aidan: Minek hívod te ezt? Szerintem egy egyszerű vacsora, sörrel. Tyler: Ez az ötödik söröd. Aidan: De az egyetlen vacsorám. The Tunnel – késő éjjel Divatos klub, elegáns helyen. Aidan és Tyler átverekszik magukat a tömegen a pult felé, ahol a szépséges pultos mindent letesz és hozzájuk lép. Pultos lány: Hát itt vagytok! Megcsókolja Aidant, Tyler kiprésel magából egy mosolyt. Aidan: Két vodka-martinit kérek és két feles whiskeyt. Tyler mogorván ránéz Aidanra, aki visszakacsint. Két fiatal lány Aidanhoz lép, az egyikük megkocogtatja a vállát. Lány 1.: Bocsi! Aidan díjnyertes mosollyal fordul hozzá. Aidan: (lágyan) Szia... Lány 1.: Lefotóznál kettőnket? A lány odanyújtja a gépét, Aidan habozik, majd elveszi. Aidan: Bármikor szívesen. A lányok beállnak, Aidan beállítja a fényképezőgépet, forgatja egy darabig, beállítja, majd hirtelen lefotózza saját magát. Lazán visszaadja a gépet a megzavarodott lánynak.

Aidan: Legyen kettő belőle. Tyler végre őszintén elmosolyodik, a pultos odaadja az italukat, koccintanak. Aidan: A fényképekre! Lehajtják a felest. Utca – éjszaka Tyler és Aidan a fényképezős lányokkal állnak odakint, mind alaposan felöntöttek a garatra. Aidan: Imádom ezt a kibaszott várost! Ez a világ legfaszább városa! Hagyjuk most LA-t, Miamit, Londont, Párizst, Moszkvát... ez a nyerő, az ígéret földje! A hetedik napon az Úr megpihent, a nyolcadikon megteremtette New Yorkot. Tyler rágyújt. Tyler: Voltál már valaha ezeken a helyeken? Aidan: Mire célzol ezzel? Tyler mosolyog és nekidől egy költöztető teherautónak az utcán. Feltűnik neki, hogy Ryder gyártmány. Odébblép. Hűvös fuvallat támad, Aidan nője megborzong. Aidan nője: Mit csinálunk itt? Megfagyok. Aidan: Akkor miért vagy még itt? Aidan nője: Seggfej. Aidan párja elindul, Tyleré mellette marad. Aidan: Na, most mi van... csak hülyéskedtem... tudom, miért vagy itt. Aidan nője a barátnőjére néz, idegesen. Aidan nője: Jössz már? Tyler párja ránéz Tylerre, aki mosolyog és vállat von. Tyler nője: Beszélek a fejével. A lányok arrébbmennek, Tyler nője megpróbálja rávenni társnőjét, hogy maradjanak, Aidan közben reményteli pillantásokkal nézi őket. Tyler viszont nem őket nézi. Két fiatal, fekete fiú és egy csoportnyi hídmunkás trágárságokat vág egymás fejéhez, épp abban az irányban, ahol a lányok beszélgetnek. A feketék kisebbek és jóval kevesebben is vannak, már éppen próbálnának meglógni, amikor az egyik melós orrbavágja az egyik fiút. Tyler: Micsoda egy fasz... Tyler látja, hogy az üvöltözés már nyílt verekedéssé fajult, a munkások földhöz vágták a két fiút. Tyler: Gyerünk. Aidan: Komolyan? Tyler a verekedés felé indul, Aidan a helyén marad. Tyler nője azt hiszi, hogy a fiú felé megy, rámosolyog és elkezd magyarázkodni. Tyler nője: Szóval azt gondoltuk, hogy elmehetnénk hozzánk, és... Tyler elmegy a lány mellett anélkül, hogy egyáltalán ránézne. Tyler: Aidan! Aidan sóhajt egyet, utoljára ránéz a ledöbbent lányokra, majd vállat von, tekintetében az áll: „Mi mást tehetnék?” Aztán Tyler után fut. Tyler: Elég volt, vége. Mindenkinek jó nagy farka van. Munkás: Ki a fasz vagy te? Aidan: Te azzal a szájjal enni is szoktál? Aidant orrbaverik, Tyler eltöri az orrát annak, aki megütötte Aidant. A srácok felállnak és bekapcsolódnak a kitörő verekedésbe. Utca – éjszaka A verekedőket a falhoz állították, kék és vörös fények villognak a feldagadt arcokon. James Craig őrmester, kicsit idősebben és súlyosabban, mint ahogyan az első színben megismertük, a járőrkocsira támaszkodik és a társát nézi, ahogy odamegy.

Craig társa: Csak azt akarjuk tudni, ki ütött először. Senki nem szól semmit. Craig társa fel-alá járkál mögöttük. Megáll a két fekete srácnál. Craig társa: És ti mit tudtok hozzátenni? A fiúk maguk elé bámulnak, nem szólnak semmit. Craig társa továbblép, az egyik fiú a másikhoz fordul. Fekete fiú 1.: (suttog) Ugráltató anyabaszó köcsög... Craig társa nem hallja meg, de Craig igen. Szemei összeszűkülnek, az ajka elvékonyodik, mély levegőt vesz és odalép a fiúhoz. Craig: Elnézést, mi volt ez? A fiú nem szól, csak néz mereven maga elé. Craig társa látja Craig testbeszédén a férfi dühét és próbálja nyugtatni. Craig: Ugráltató, mi? A fiú csak néz tovább. Craig: Egy rendőrtiszt megkérdez egy feketét, aki össze-vissza van verve, hogy hogyan lett össze-vissza verve. Miből veszed, hogy ugráltató? Egy ér feldagad a nyakán, a társa felfigyel rá. Craig társa: Jim, nincs semmi, hagyd a fenébe... Fekete fiú 1.: Ja, Jimmy, nincs para... Egy villanással Craig a fiú torkára üt egy hatalmasat, a fiú térdre rogy és levegőért kapkod. Craig leteríti a másik fiút is, megbilincseli őket és elmondja a jogaikat. Craig: A többi mehet! A munkások csendben és gyorsan eliszkolnak, Aidan is, csak Tyler marad. Az egyik fiú szemébe néz, mély levegőt vesz és Craighez fordul. Tyler: Nem ők kezdték. Craig: Ó, igazán? Akkor attól félek, szörnyű hibát vétettem... (felkiált) Uraim, egy pillanatra! A munkások ereiben megfagy a vér, rosszat sejtve fordulnak meg. Craig: Maguk kezdték? Összenéznek és vonogatják a vállukat, a legnagyobb darab megszólal: Munkás: Nem, uram. Craig: Köszönöm, ennyi volt. Craig Tylerhez fordul. Craig: Látod, öcsém, mindenkinek van egy sztorija. Te mondasz valamit. Ők valami mást. Senki nem tudja bizonyítani, a mi munkánk pedig az, hogy elkövetőt találjunk. Szóval, hacsak nem vallomást teszel... azt ajánlom, hogy ne avatkozz bele, hogyan játszom a jófiút. Craig a fiúkra néz, csend van. Tyler: Én kezdtem. Aidan: MI??? Craig lassan Tyler szemébe néz, elképedve, majdnem megdöbbenten. Craig: Tényleg én hibáztam. Craig kirántja Tyler lábait, az arcát az aszfalthoz nyomja, Tyler bal szemöldöke felszakad. Tyler szédülve hagyja, hogy Craig megbilincselje és kötelességtudóan ismertesse a jogait. Étkező, East Village-ben – reggel Tyler sztoikus nyugalommal, csendben ül az asztalnál, arcán bekötött sérülések, ujjbegyein lila festék nyomai láthatók. Egy tányérnyi sültkrumplit evett éppen meg, Aidan pedig szemben ül vele, fáradtan, mégis valami vigasztaló szón töri a fejét. Aidan: Ez kibaszott kemény volt. Tyler üres tekintettel néz. Aidan: Mégis, mit vártál? Beadod ezt az okostojás, jópofa szöveget a zsaruknak? Viccelődni

akartál velük? Van valami mazochista hajlamod, amiről nem tudok? Tyler üres tekintettel néz. Aidan: Nem mintha ez felmentené azt a kegyetlenkedő rendőrt. Fel volt pörögve. Mégis mit gondoltál, mi lesz? Tyler üres tekintettel néz. Aidan: Ideges vagy. Idegesnek kéne lenned. Én biztos ideges lennék... ha egy zsaru szétverte volna az arcom. Sőt, dühös lennék, több, mint dühös... tényleg, mennyire vagy dühös? Tyler végre felnéz rá. Tyler: Még csak közel sem jársz ahhoz, hogy segíthess. Aidan: Akkor mi lesz? Tyler: Megyek és beszélek Charles-sal. Aidan: Biztos örülni fog. Mivel vádoltak meg amúgy? Tyler: Részegség, garázdaság, ellenállás a hatóságnak... Aidan nevet, Tyler nem. Aidan: Ellenállás? Ugyan már! Ez jó. Valld be, hogy vicces. Ha eléggé objektív lennél, mint én, számodra is vicces lenne. Tyler csak néz. Aidan: Hé, még szerencséd volt. Köztulajdon rongálásáért is feljelenthetett volna. Úgy értem, keményfejűkém, hogy milyen keményen ráestél arra a járdára. Meg is sérthetted az alapzatát! Tyler: Te gyakorolsz, hogy ilyen seggfej legyél? Craig háza, Rockawayben – reggel Craig őrmester ásítva megy fel a lépcsőn a vörös téglából épült házába, ami egy vörös téglából épült házsor végén van. Craig háza, konyha – reggel Ally egy üres tányér előtt ül. Vele szemben egy tányér érintetlen sonkás tojás van. Ally az órájára néz, sóhajt. Kinyílik az ajtó. Craig háza, nappali – reggel Craig őrmester arra ér haza, hogy a lánya keresztbe font karokkal várja az ajtóban. Allynek nem kell mondania semmit. Craig: Tudom, tudom. Bocsánat. Ally: Tojást és sonkát is csináltam neked. Craig: Papírmunka, kicsim, és hosszú volt az éjszaka. Gyerünk, el fogsz késni. Ally: Nem, apa. A „fogok” szó aktualitását vesztette egy fél órával ezelőtt, mert azt fejezi ki, hogy még van némi esélyem beérni. Most elkéstem. Megint. Craig: Elmondom, mi van. Legközelebb, ha reggelit csinálsz nekem, szólsz előre. Akkor felhívom a város összes bűnözőjét, hogy most ne csináljanak semmit, mert a lányom éppen sonkát és tojást süt nekem és nem késhetek. Jó? Ally: Miért kell nekem is elkésnem, ha te elkésel? Craig: Mert én viszlek téged. Ally: Tudom, de ha észrevetted volna, New Yorkban élünk. Vannak lehetőségeink. Taxi? Busz? Bicikli? Autókölcsönző? Gördeszka? Ez mind lehetővé teszi, hogy ne kelljen ajtótól ajtóig vinned, mint egy hatévest. Craig rámosolyog. Craig: Az autóban várlak.

Igazgatósági épület, recepció – napközben Tyler egy bársonykanapén ül, egy zajos váróhelyiségben. A recepciós végigsétál a termen, Tyler közben elővesz egy cigarettát, már épp gyújtaná meg, amikor: Recepciós: Tudja, ugye, hogy nem dohányozhat itt? Tyler lenéz egy kézzel faragott kristály hamutartóra, ami az előtte levő asztalon hever. Láthatóan soha nem használták. Tyler: Akkor... mire a hamutartó? Recepciós: Ettől lesz teljes a szoba. Tyler hosszan elnyújtózik, elmorzsolja a cigarettaszálat a kanapén, elbűvölően mosolyogva a felbőszült nőre. Tyler: Nyugi. Janine hangja:Tyler! Janine, Charles 40-es éveit taposó régi asszisztense kedves szemekkel nézi a fiút a folyosóról. Janine: Már vár téged. Igazgatósági épület, folyosó – napközben Tyler követi Janine-t a márványlapokból kirakott folyosón. A nő jól végignézi Tylert, nem tetszik neki, amit lát. Janine: Túl sovány vagy és bűzlesz a cigitől és a sültkrumplitól. Tyler: Jó, hogy látlak. Janine: Talán hazudjak? Tyler mosolyog, örül, hogy legalább a nő nem hazudik. Janine egy PDA-n néz valamit, ahogy mennek. Amikor odaérnek Charles irodájának a kétszárnyú ajtajához, Tyler habozni kezd. Tyler: Jó kedvében van? Janine: Abban lesz majd, ha meglát. Tyler: Valahogy kétlem. Hatalmas vezetői iroda – napközben Függőleges, külső árnyékolók által takart csupa-ablak fal, amelyen átsüt halványan a Nap. Az iroda csupa bőr és tölgyfa, az asztalon vadonatúj számítógép, de sehol egy családi fénykép. Olyan munkahely ez, amely csak egy rendkívül fontos emberhez illik. Charles és Tyler némán ülnek egymással szemben. Tyler: Jók a hamutartók. Jó látni, hogy ilyen elkötelezett helytartója vagy a részvényeseid érdekeinek. Charles: Tanácsot kérni jöttél? Tyler: A befektetőid nagy bánatára nem. Charles: Pénz kell? Tyler: Egy fiú nem láthatja az apját előre egyeztetett időpont nélkül? Charles: Talán. Nem tudom. Tyler: Ez nem igaz. Emlékszel, amikor tíz éves voltam, Michael és én bejöttünk a téli szünetben és a fénymásolóval játszottunk. Charles: Azért jöttél, hogy játssz a fénymásolóval? Tyler: Azért jöttem, hogy kölcsönvegyek egy ügyvédet. Charles: Mit műveltél? Tyler: Jó dolgot, rosszkor. Charles: Van benne drog? Tyler: Nincs... azért megtisztelő a felvetés. Charles: Christ Tyler, annyi minden van, amit felajánlasz, de nem értem, miért nem találsz

magadnak valami célt, valami építőt, miért nem koncentrálsz... Tyler: Ügyvéd is jár az előadáshoz? Charles és Tyler tekintete összeakad, de Charles néz el hamarabb. Charles: Felhívok valakit. Aztán majd téged hívnak fel. Tégy mindent úgy, ahogy mondják neked. Tyler: Köszi. Megint csend van, egyikük sem biztos abban, hogy mit mondjon avagy mit tegyen. Tyler feláll, hogy induljon, Charles nézi, ahogy kimegy, de eszébe jut valami. Charles: Ha már eljöttél ide... maradhatnál ebédre... gyorsan felhozatok valamit... Charles felveszi a telefont, de Tyler leinti. Tyler: Kösz, nem kérek. Oda kell érnem valahová... talán máskor? Kínos szünet. Charles: Majd máskor. Wall Street-i kávézó – reggel Tyler ugyanazon a széken, ugyanabban a boxban ül, körülötte üzletemberek ebédelnek. A naplóját nyitva tartja a gémkapocs, Tyler nyugodtan, csendben ír. Diane hangja: Be kellene perelnünk... Hoffman család háza, nappali – este Furcsa, művészieskedő berendezés, nem éppen olcsó. Les mozdulatlanul ül egy sámlin a szoba közepén. A lófarka ki van bontva, kócos szürke haja rálóg a vállára. Caroline profilból rajzol róla egy arcképet, Tyler velük szemben ül, Diane pedig mellette. Diane: Most nézd meg az arcod... nézd meg mit tettek a szemeddel. Remélem, nem gondolod, hogy ebből ügy lesz? Tyler: Ez csak egy vágás, anya. Nem nagy ügy. Diane: Nem csak egy vágás és igenis nagy ügy. Le kéne perelned a gatyát is róluk. Les, nem gondolod, hogy bíróságra kéne ezt vinni? Les: (alig mozog a szája) Nos... Caroline: Nincs szöveg. Most szobor vagy. Les tökéletesen mozdulatlanná válik. Tyler: Csak azt akarom, hogy ejtsék a vádakat. Apa ügyvéde majd elintézi. Diane: Úgy érzem, ennél többet érdemelsz, legalább egy bocsánatkérést azoktól az állatoktól. Tyler: Egy állat volt. Egyes szám. És nem hiszem, hogy egy kerületi bíróság fel lenne hatalmazva arra, hogy bocsánatkérést ítéljen. Diane: Hát, valakinek kéne. Hálószoba – este Caroline az asztalnál ül és néhány utolsó finomítást végez Les portréján. Tyler bejön egy teli tányérral. Caroline látja őt is és az ételt is. Caroline: Nem vagyok éhes. Tyler: Anya mondta, hogy nem vacsoráztál. Nincs is szükséged már ételre? Caroline: Ettem Cheetost suli után. Tyler: Igen? Ó, ez remek, Cheetost. Én itt aggódom azon, hogy nem kapsz elég tápértékű kaját, de a Cheetos valóban kiváló forrása a... aaa narancspornak (leteszi a tányért) ...legalább nevess. Caroline megpöcköl egy babszemet. Tylernek feltűnik a lány rózsaszín sapkája, amelyről a „Freak” 2 2 Őrület

feliratot gondosan lekaparták. Tyler: Ez mi? Caroline: Semmi. Kintfelejtettem a táskámat a tornaterem előtt. Tyler: Szóltál a tanárodnak? Caroline: Mit tehetne? Narancsport ad a felirat helyett? Caroline visszatér a rajzához, Tyler érzi rajta, hogy ideges. Nézi, ahogy a lány kapkodva rajzol, eszébe jut valami és elmosolyodik. Tyler: Biztos jó érzés, ha valakiért megőrülnek. Szerencséd van. Caroline: Úgy gondolod, megőrülnek értem? Tyler: Simán. Remélem, megbecsülöd ezt. Megbecsülöd, ugye? Caroline megrezzen. Tyler: Tudod egyáltalán, mi az, amikor megőrülsz valamiért? Megnézted a szótárban? Caroline megrázza a fejét, Tyler levesz egy szótárt a polcról. Addig lapoz, amíg meg nem találja a meghatározást. Tyler: Oké. Szóval egy őrült lehet egy szokatlan, vagy torz személy, de lehet olyasvalaki is, aki teljesen elkötelezett valami iránt, mint például egy autómániás, egy hírbolond vagy... Caroline: Egy művészetbolond. Caroline elmosolyodik, Tyler összekócolja a haját. Tyler: Ha kell egy új táska, van egy haverom a JanSportnál, jön nekem eggyel. Caroline: Nincs is haverod a JanSportnál. Tyler: Hazugnak neveztél? (megcsiklandozza) Igen? Igen? Mi? Caroline nevet, megpróbál elszökni, de Tyler addig csiklandozza, amíg el nem kezdenek potyogni a könnyei. New York-i egyetem, bejárati lépcső – nappal Aidan elcsípett egy professzort az épület felé haladva, aki meglehetősen fáradtnak és idegesnek tűnik, olyannak, aki legszívesebben elmenekülne. Aidan a szokásosnál is gyorsabban beszél hozzá. Aidan: Tudom, hogy minden létező numerikus számítás szerint nem mentem át, de reményeim szerint ön talán ha figyelembe venné az akaratomat, hogy átmenjek, adhatna egy kettest és akkor átmehetnék. Tudom, hogy technikailag nem érdemeltem meg, hogy átmenjek, de szembe kell nézni a tényekkel, hogy az emberek ebben a bolond világban nem kaphatják feltétlen meg, amit megérdemelnek. Tudja, mire gondolok... néhányan kevesebbet kapnak, néhányan többet és én többet szeretnék kapni... Egy NYPD feliratú rendőrautó jelenik meg az iskola előtt, Craig őrmester és Ally elbúcsúznak, Ally ad egy puszit az apjának. A lány kiszáll és elsétál Aidan mellett, aki az egészet látta. Aidan: (elkalandozva) Érti... ööö... az élet amúgy sem a számokról szól... hanem az emberekről... á, hagyjuk a francba. Aidan elszalad, magára hagyva az összezavarodott professzort. Tyler szobája – nappal Tyler a kanapén ül, egy nyitott könyv van az ölében. Cigarettázik és az ablakon bámul kifelé, amikor Aidan izgatottan belép. Aidan: Van egy lánya! Tyler: Micsoda? Aidan: A zsarunak! Tyler: Kinek? Aidan: A zsarunak, aki felképelte a csinos kis pofádat. Van egy lánya. Egyébként, szívesen. Tyler: Mit szívesen?

Aidan: Tyler: Aidan: Tyler: Aidan: Tyler: Aidan:

Hát ez az, ember! Ez az, amire vártál, egy esély a megtorlásra! Bosszúra! Hogy? Figyelsz egyáltalán arra, amit mondok? Van... neki... egy... lánya! És mit akarsz, mit csináljak? Elraboljam, vagy mi? Na, ne legyél olyan cinikus. Valahogy nem értem meg, hogyan látod a világot. Bemutatkozol. Elmentek randizni. Eléred, hogy megbízzon benned. Aztán, fordul a kocka! Tyler: Hogyan is képzeled pontosan a kocka fordulását? Aidan: Átbaszod az agyát, eléred, hogy téged hívjon apucinak, ellopod a bugyiját, lefotózod pucéran és felrakod a képet a gimije honlapjára... Mittudomén, hadd ne én legyek a kreatív! Tyler: Mit érdekel az egész téged? Aidan: Ami veled történt, az egyszerűen férfiatlanító. Mondd, hogy nem vágysz a bosszúra! El sem fogom hinni. Tyler: Charles ügyvédje rajta van az ügyön. Kész, vége. Ennyi volt. Aidan: Mondd. Tyler felsóhajt és becsukja a könyvét. Tyler: Nézd, még ha akarnék is bosszút, amit nem akarok, akkor sem ez lenne a helyes út. Aidan: Nagyszerű, egyszerűen csak be kell mutatni titeket egymásnak. Tyler: Figyelsz te rám egyáltalán, amikor beszélgetünk? Aidan: Csak találkozz vele! Tyler: Nem akarok találkozni vele. Aidan: Olyan aranyos. Tyler: Nem érdekel. Aidan: Találkozni fogtok. Tyler: Nem fogunk. Aidan: De igen. Tyler: De nem. Aidan: De igen! Tyler: DE NEM! Egyetemi aula – napközben Az aulában zajlik az élet, diákok mennek egyik teremből a másikba, Aidan a tömeget fürkészi. Tyler mellette ül és jóval kevésbé látszik rajta bármiféle lelkesedés. Tyler: Annyira, de annyira utállak. Aidan: Tegnap itt volt. Tyler: Mit kellene mondanom ennek a csajnak? „Hé, cica, az apád átgázolt a jogaimon, akarsz velem járni?” Aidan: Akkor ne nevezd cicának. Ally belép, a pulóverén az egyetem neve áll, Aidan rögtön kiszúrja. Aidan: Ott van. A kis barna. Tyler nézi a lányt, ahogy az leül egy fotelbe. Szüntelenül bámulja, a hangszíne és a testtartása egyaránt megemelkedik. Tyler: Őt ismerem! Mármint, nem ismerem, de láttam már. A világpolitika órán együtt vagyunk. Aidan: Na látod! Már legalább lesz mivel elkezdd. Na, most menj szépen oda. Tyler: Miért nem te csinálod? Aidan: Amikor majd a bosszút tervezzük egy kretén zsaru leszármazottján a zsaru ellen, aki az én arcomat verte szét, mert bevallottam egy bűnt, amit én követtem el, na, akkor majd én csinálom.

Tyler sóhajt kelletlenül feláll és Ally felé indul. Útközben megáll, mintha elgondolkodna valamin, aztán odalép egy idegen diákhoz, aki buzgón tanul. Tyler: Bocs, elkérhetném a füzetedet és a tollad? Aidan zavarodottan nézi, ahogy Tyler megkapja a füzetet és a tollat és aztán lép csak Allyhez. Tyler: Elnézést, kisasszony. Ally felkukkant a könyvéből. Tyler: Szia, az én nevem Tyler és azon gondolkodtam, hogy zavarhatnálak-e egy percre? Ally: Úgy látszik, ehhez nem kell az engedélyem. Tyler: Mi? Ally: Anélkül is zavarsz. Tyler: Oké. Jól kezdődik, szóval, én egy szociológiai felmérést készítek és azt reméltem, hogy hátha tudsz segíteni. Ally: Órára kell? Tyler: Inkább amolyan saját kutatás. Ally: Mit kéne tennem? Tyler: Nagyszerű... Hogy is hívnak? Ally: Anonymus. Tyler: Görög? Ally: Már majdnem letelt az egy perced. Tyler: Rendben, kedves Anonymus. Látod a srácot a terem végén, aki úgy tesz, mintha olvasná a könyvet, ami nála van, de errefelé nézelődik? Aidan egy matekkönyvet tart maga előtt, ügyetlenül leplezve aziránti érdeklődését, hogy lássa Tylert és Allyt beszélgetni. Ally: Kifinomult. Tyler: Tehát nekem van egy elméletem, miszerint egy kívülálló személy, akinek nincs semmiféle előzetes kapcsolata egy alannyal, képes megállapítani, hogy mekkora seggfej valaki, pusztán azzal, hogy ránéz. Ally: Micsoda? Tyler: Ő a szobatársam. Már olyan sok elképesztő példát láttam a seggfej viselkedésére, hogy nem lennék jó megfigyelő egy ilyen kísérletben. Meg vagyok viszont győződve arról, hogy van egyfajta aurája, amitől az emberek messziről látják rajta, hogy milyen. Légyszíves, nézd meg jól te is és mondd el, mire gondolsz. Ally mosolyog. Aidanra néz, aki kétségbeesetten próbálja elkerülni a tekintetét. Aztán Ally mégis rajtakapja, hogy őt bámulta. Ally: Egész ártalmatlannak tűnik. Tyler: Igazán? Nahát... ez csodás. Mert amúgy egyszerűen borzasztó. Ally: Szóval? Beleillik a tanulmányba a válaszom? Tyler: Igazából te vagy az első, aki válaszol. Ally: Milyen jó nekem. Tyler: Ráadásul olyan meggyőzően válaszoltál, hogy most abba is hagyom a további kutatást. Tyler kidobja a szemetesbe a tollat és a füzetet. Diák hangja: HÉ! A diák, akitől Tyler elkérte a füzetét, odaszalad a kukához és kiveszi a holmiját. Csúnyán néz Tylerre. Ally: Szóval, csak kíváncsiságból, ki mást szerettél volna még megkérdezni? Tyler: Itt senkit. A paraméterek alapján csak vonzó, húszas éveik elején járó ifjú hölgyek véleményét kell megkérni. Ally: Tizenkilenc vagyok. Tyler: Én kérek elnézést. (köhint) Figyelj, szóval, az emberek általában kapnak valamit, ha részt vesznek ilyen felméréseken, nekem meg elfogyott az összes ingyen sapkám. Arra gondoltam, hogy talán elvihetnélek valahová ma este.

Ally: Köszi, de szerintem nem. Tyler: Akkor csupán eljöhetnél velem, azzal a csekély eséllyel, hogy jót beszélgetünk. Ally: Nem járok végzős szociológusokkal... fura társaság. Tyler: Furák bizony. Szerencséd, hogy még nem döntöttem. Ally: Miről nem döntöttél? Tyler: Semmiről. Tyler mosolyos, Ally csak próbál mosolyogni. Tyler: Légyszi, ha eljössz és mégsem érzed jól magad, megkapod az ingyen sapkát. Ally a kezét nyújtja. Ally: Ally vagyok. Spence iskola, rajzóra – napközben Caroline egy zöld padnál ül, az osztályban levő többi lánnyal együtt csendben, szorgalmasan dolgozik. A tanár végigsétál a padsorok között, belenéz mindenkinek a rajzába, némelyik gyengébb, némelyik egész elfogadható, némelyik pedig már szinte jó, aztán odaért Caroline-hoz és megáll. A tanárnőt lenyűgözi a rajz, amelyen Diane és Les csókolóznak a kapubejárónál. Caroline-nak feltűnik, hogy figyelik és egyáltalán nem örül, inkább jobban a rajz fölé hajol, hogy le látszódjon. A tanár megsimogatja a hátát, kedvesen rámosolyog. Caroline visszamosolyog, ahogy a tanár továbbmegy a teremben. A lány már éppen visszatette a papírra a ceruza hegyét, amikor... Egy kövérkés lány nekiütközik és Caroline ceruzája egy csúnya vonalat húz a papír tetejére, az egész rajzot tönkretehette volna. A terem túlsó végében egy csoport lány vihog halkan, a kövér lány csatlakozik hozzájuk. Caroline mosolya az arcára fagy és inkább újra a rajzára figyel. Craig háza, fürdőszoba – este Ally az emeleti fürdőszobában épp a szemét húzza ki, ellenőrzi a sminkjét, a haját, hogy hogyan néz ki a feneke a farmerben. Craig őrmester a lépcsőn megy fölfelé, egy videokölcsönzős szatyor van nála. Craig: Így a Gladiátort vettem ki, gondoltam, rendelhetnénk kínai kaját és belemerülhetnénk Russel Crowe szemeibe... Craig gyanakvóan végignéz Allyn. Craig: Miért öltöztél így ki? Elmész valahová? Hová? Kivel? Ally: Azért öltöztem ki, mert pucéran még kissé korai lenne menni. Vacsorázni megyek. Egy fiúval. Kihagytam valamit? Craig: De... De nem szoktál... Ally rámosolyog az apjára. Craig: Honnét ismered ezt a fiút? Ally: Egy iskolába járunk. Ma találkoztam vele, jó fejnek tűnik. Te bírnád. Ally felveszi a tárcáját. Craig: Szóval? Mit kell csinálnom vacsorára? Ally: Már csináltam raviolit, a sütőben van. Be kell még kapcsolnod a mosógépet. Ally ad egy puszit az apjának. Ally: Olyan édes vagy, amikor irracionálisan túl akarsz védeni engem. Ally elindul kifelé. Craig: Van olyan „jó fej”, aki nem szedi fel a lányokat már az első randin? Ally: Szeretlek, apa. Craig: Várj. Craig elővesz néhány húszdolláros bankjegyet és a lányának adja. Craig: Menj taxival, oda-vissza. Ally bólint, elteszi a pénzt és megöleli az apját. Ally: Éjfélre itthon leszek, nem kell megvárnod.

Craig:

Azért megvárlak.

Holy Basil étterem – este Kissé szexis Thai étterem az East Village-ben, Tyler és Ally az étlapot böngészik. Egy pincér jön. Ally: Sült banánnal kezdeném, helyi módra. Aztán egy pohár tejet és végül a ----- -t. Tyler és a pincér összenéznek. Tyler: Egy Pad Thai-t és egy Sapporo-t kérek. Köszönöm. A pincér elviszi az étlapokat, Tyler Allyre mosolyog. Ally: A desszerttel szoktam kezdeni. Tyler: Ez amolyan politikai megállapítás? Vagy orvosilag indokolt? Ally: Egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy várjak valamire, amit akarok és úgyis meg fogok kapni. Akkor miért kockáztassak? Tyler: Kockáztass? Ally: Mi van, ha belehalok a ----- -ba? Tyler: Ez lehetséges? Ally: Lehetséges. Tyler: De nem valószínű. Ally: Attól még lehetséges. Ha meghalnék embóliában, vagy egy meteor csapna az étterembe, meghalnék úgy, hogy nem ettem meg, amit a leginkább szerettem volna. Tyler: Az esélyei ennek... Ally: Na jó. Mondok valamit: ígérd meg nekem. Esküdj meg a lelkedre, hogy túl fogom élni az előételemet és akkor várok. Tyler megpróbál válaszolni, de Ally felemeli a kezét. Ally: Mielőtt válaszolsz, tartsd szem előtt, hogy ha meghalok, akkor azzal a tudattal kell tovább élned, hogy nem csupán hazudtál nekem, de megtagadtad a végső akaratom teljesítését is. Az utolsó kívánságomat. Felkészültél, hogy elvállalj egy ilyen magas szintű, felelősségteljes dolgot, csak azért, hogy bebizonyíthasd az igazad? Tyler elgondolkodik, közben mosolyog. Ally: Ne izgulj. Osztozunk. Holy Basil étterem előtt – este Tyler és Ally kilépnek az utcára. Tyler azonnal előveszi a cigarettásdobozt, az öngyújtót és akkor veszi csak észre, hogy Ally csak bámul rá csalódottan. Ally: Tényleg?... Tylernek leesik a tantusz, gyorsan elteszi a cigit és a gyújtót is. Dobbanás. Ally: Jól éreztem magam. Tyler: Jól érezted magad, vagy jól érzed magad? Mert ha a jól érzés befejeződött, akkor csak mondjuk, hogy „jó éjt és majd hívj” de ha még most is tart, akkor miért kapkodjuk el? Ally: Mi jár a fejedben? Tyler: A biztonsásgos módszer az, hogy elmegyünk pár helyre, iszunk egy kicsit, én is mesélek, te is mesélsz, jól elvagyunk, aztán hazamegyünk, te megígéred, hogy találkozunk még... De én szeretem a kockázatot. Én a végére hagyom a desszertet, ilyen őrült vagyok. Miért válasszuk a biztosat, amikor valami emlékezeteset is csinálhatunk? Ally csak mosolyog, Tyler viszont nyújtja neki a kezét. Ally: Éjfélre hazaviszel? Tyler bólint, mire Ally megfogja a kezét. Coney Island, móló – éjszaka

Tyler és Ally a zaj és a tömeg közepette sétálnak a mólón. Odalépnek egy karikadobálós játékhoz, a tulaj a szerencséjük kipróbálására szólítja az elsétálókat. Körbe mindenütt plüssjátékok sorakoznak, Ally mosolyog. Ally: Játsszunk! Tyler: Nem mondod komolyan! Ally: Gyerünk, jó buli lesz! Nyerhetnél nekem valamit, egy emléket az első randinkról. Tyler fizet egy kört, amit el is veszít. Fizet egy másikat, azt is elveszíti és láthatóan frusztrálttá válik. Ally: Tyler, nem kértem ajándékot, csak hülyéskedtem. Hagyd a csudába. Tyler: Nem. Ha megállok, ő nyer. Nem tudnék így élni. Úgyhogy kezdj el kitalálni egy nevet, mert addig nem megyünk sehová, amíg nem cipelsz magaddal egy ilyen szőrös, óriás dögöt. Tyler ad még egy dollárt a vigyorgó tulajnak. Járda, később – éjszaka Ally egy hatalmas, lila plüsselefántot cipel magával, Tyler önelégült mosollyal sétál mellette. Ally: Nem tudom, minek örülsz ennyire. Csaltál. Tyler: Nyertem. Ally: A tulaj lefizetése nem nyerés. Az csalás. Tyler: Prémiumot fizettem, hogy kivegyem a képből a közvetítőt. Ez innováció. Ez a szabadpiac! Ettől lett naggyá Amerika! Ally: (mosolyog) Akkor is csalás. Tyler mosolyog, de Allynek feltűnik a sebtapasz a bal szeme fölött. Ally: Mi történt a szemeddel? Tyler odanyúl a tapaszhoz. Tyler: Á, semmi, csak egy kocsmai verekedés. Ally: Milyen férfias. Tyler a móló felé biccent. Tyler: Még egy kör? Ally: Már későre jár. Utca – éjszaka Egy taxi áll meg a padka mellett, éppen Tyler és Ally előtt. Tyler kinyitja az ajtót, elveszi Ally óriás elefántját és berakja a hátsó ülésre. Kér még egy percet a taxistól, Ally már épp szállna be, de Tyler elállja az utat. Ally mosolyog, Tyler ekkor odahajol az arcához, hogy megcsókolja, de Ally elfordul. Ally: Ne most. Még egy ideig ne. Legalábbis most ne. Tyler tisztelettudón felegyenesedik. Tyler: Egy kósza aszteroida miatti félelemből előbb eszed a desszertet, mint a főételt... oké. Egy nyilvánvalóan vonzó srácnak csókot adni, mielőtt beszállnál egy vadidegen mellé egy taxiba, hogy nekivágjatok New Yorknak éjszaka... az nem oké. Elkapja a lányt, és ezt a lány is szeretné. Ally lehunyja a szemét és ad Tylernek egy gyengéd, de gyors csókot. Beszáll a taxiba. Spence iskola, menza – másnap, ebédidő Caroline elviszi a tálcáját a nevetgélő és vidám társai mellett az ebédlő egy távolabbi zugába. Egyedül eszik, közben egy portrén dolgozik az édesanyjáról. Caroline letesz egy pohár csokis tejet a rajzra, hogy ne gyűrődjön fel, amikor egy konyhásnéni jön, hogy szóljon neki, vigye vissza a tálcáját. Caroline otthagyja a tejet és a rajzot is, amíg elviszi a tálcát, de amikor visszatér, azt látja,

hogy az egész rajz úszik a csokis tejben. A lány körülnéz, de nem lát senkit, aki a közelben járna és véletlen feldönthette volna. Caroline elkeseredetten itatja fel a rajzról a tejet, hogy mentse a menthetőt, de reménytelen a küzdelme. Csak bámulja a rajzot, úgy tűnik, mintha mindjárt sírásban törne ki, de visszatartja a könnyeit. Central Park, Alice Csodaországban szobor – délután Gyerekek játszanak a bronzszobrokon, köztük Caroline is. Egy gomba kalapján ül, a lábait lógatja, Tyler a szokásos padjukról nézi. Különösen vidámnak tűnik a lány, szemei ragyognak, a mosolya elér az egyik fülétől a másikig. Tyler: Anya és Les megint elmennek a tengerpartra? Caroline: Idén eljössz te is? Tyler: Meglátjuk. Caroline: Meglátjuk... meglátjuk, idén milyen kifogást találsz ki. Tyler: Naa! Caroline magában kuncog. Tyler: Mi olyan vicces? Caroline: Semmi... Tyler: Azt hiszed, érdekel? Caroline nem tudja tovább magában tartani, felkiált. Caroline: Apa eljön a bemutatómra! Tyler: Tényleg? Caroline: Ja. A naptárába is beírt már. Janine hagyott egy üzenetet, hogy semmi mást nem enged oda beírni és Janine nem hazudna nekem. Tyler: Nem. Ő tényleg nem. Caroline: Na ugye. Egész biztosan jön! Hát nem nagyszerű? Tyler egy biztató mosoly mögé próbálja rejteni a kétségeit. Tyler: Teljesen nagyszerű. Tyler lakása – éjszaka Ally egy pohár borral a kezében felfedezőúton van Tyler lakásán, nézegeti a posztereket, a képeket a falakon. Tyler egy csomó CD közül válogat, végül a Kid A-nál marad a Radiohead-től, berakja a lejátszóba. Az első, hipnotikus szám dallama átjárja a szobát. Ally egy bekeretezett fényképet talál egy rockbandáról, a képen a gitáros úgy néz ki, mint Tyler, hosszú hajjal. Ally: Ő a bátyád? Tyler: Igen, az Michael. Ally: Úgy néz ki, mint te... vagy inkább te nézel ki úgy, mint ő. Még mindig zenél? Tyler: Már nem. Ally észrevesz a sarokban egy régi gitárt. Ally: És te játszol? Tyler: Megpróbáltam, de kiderült, hogy tehetség kéne hozzá. Ally: Mihez van akkor tehetséged? Tyler mosolyog, vállat von. Ally: Valami csak van.. Tyler elgondolkodik, még mindig mosolyog. Tyler: Hát, van végül is valami... Tyler a konyhaszekrényhez megy, ahol egy tisztára polírozott, letakart tortaállvány áll. Ally: Az meg mi? Tyler: Egy kis étvágygerjesztő. Tyler felemeli a konyharuhát a tortaállványról, amely alatt egy német csokitorta rejtőzött. A csokiönteten az alábbi szöveg olvasható: „Arra az esetre, ha aszt...”, aztán egy részt csúnyán

kivágtak belőle. Ally meglepetten néz. Tyler: Az állt itt, hogy „Arra az esetre, ha aszteroidák zuhognának”, de aztán amíg elmentem fürdeni, Aidannak jó kedve lett. Ally nevet, amíg Tyler vág neki egy szeletet, aztán megkóstólja a sütit. Ally: Ez nagyon jó! Ezt mondanám akkor is, ha nem lenne ilyen jó, de ez tényleg nagyon jó. Hol tanultál sütni? Tyler: Az „EZ” Sütőtől. Ally: Volt egy „EZ” Sütőd? Tyler: Van egy „EZ” Sütőm. Most éppen nem működik, Aidan pitét akart benne sütni. Ally tekintetében az olvasható, hogy „Miért van neked egy „EZ” Sütőd?”. Tyler: Amikor tízéves voltam, nagyon szerettem a sütit és azt akartam, hogy bármikor, amikor megéhezem rá, legyen sütim. Melyik tízéves gyerek ne vágyna erre? Ally: Soha nem ismertem tízéves fiúkat, akik sütőt szerettek volna kapni. Tyler: Ismertél tízéves fiúkat, akik szerették a tortákat és a sütiket? Ally bólogat. Tyler: Akkor olyat is ismertél, akik sütőt szerettek volna. Konyha – később, éjszaka Ally és Tyler egy koszos edényekkel teli mosogató előtt állnak, könyékig a mosószeres vízben. Tyler: Igazán nem kellene segítened... Ally: Fair play. Te sütöttél. Tyler: Háziasított vagy. Ez tetszik. Ally: Micsoda? Ally lefröcsköli Tylert a mosogatóvízzel. Tyler: Vigyázzon a cuccra, nagysád... Ally mosolyogva megint lefröcsköli, most már arcon. Tyler: Mert még megvédem magam... Ally azért is lefröcsköli még egyszer. Tyler azonnal visszavág és leönti Ally nadrágszárát. Tyler: Háziasított, de nem szobatiszta. Ally megragadja a lavórt és ráönti a tartalmát Tylerre, aki tetőtől-talpig elázik, hiába próbál elugrani a zúduló víz elől. Aztán Allyhez ugrik, keresztül a víztócsán és a lányt a vállára kapja. Ally: Tegyél le! Mit művelsz, tegyél le! Fürdőszoba – pár pillanat múlva Tyler beront a fürdőbe, a sikító, vihogó Allyvel a vállán. Megnyitja a csapot. Ally: (vihogva) Ne is gondolj rá Tyler! Neeeeeeeee!!! Tyler: Már elnézést kérek... Ally: Egyáltalán nem. Megérdemelted! Tyler beledobja Allyt a vízbe, nevet, ahogy Ally megpróbálja kikerülni a csapból ömlő sugarat. Aztán az arcára fagy a mosoly, amikor Ally ráirányítja a zuhanyrózsát. Tyler beugrik a kádba, hogy elkerülje a vizet, nevetnek, birkóznak. Kád – kicsit később Tyler és Ally egymás mellett fekszenek, elázva, a lábuk kilóg a kád peremén. Tyler a zsebébe nyúl és előhúzz egy ronggyá ázott csomag cigarettát. Kinyomja belőle a vizet. Tyler: Most aztán dühös vagyok. Beledobja a szemetesbe. Ally: Úgyis le kéne szoknod. Tyler: Igazán? Miért? A cigi talán rossz neked, vagy mi?

Ally megüti, játékosan. Ekkor észreveszi Tyler tetoválásának a csücskét a póló alatt, felnevet. Ally: Neked van tetoválásod? Ó, Istenem, micsoda kemény fickó! A művészi sebhelyek annyira, de annyira izgatóak, hadd nézzem! Hadd nézzem! Tyler: Annyira azért nem... Ally: Légyszi, légyszi, légyszi, Tyler! Tyler lehúzza a szétázott pólót, közben Ally izgatottan, kuncogva tapsikol. Előbukkan Michael neve, Ally hosszan nézi és látja, hogy Tyler már nem nevet. Leesik neki, mi lehet a baj. Ally: Istenem, bocsáss meg! Nem... nem jöttem rá... Hogyan? Tyler: A tornyoknál halt meg. Csend ül közéjük. Ally nem tudja, mit is mondjon, majd csak megszólal. Ally: Apám is ott volt... rendőr... a belvárosban van, az elsők között ért oda... Ally elnéz. Ally: Mindig a szagról beszél. Nem tudja elfelejteni. Megint csend van. Tyler: Michael apám irodájában dolgozott... tudod, apám a Wall Street egyik nagyágyúja, sikeres, gazdag... Szerzett Michaelnek egy állást az irodájában. Épp egy hónappal azelőtt kezdett... Épp kifelé ment, hogy valami ügyfelet fogadjon, amikor... Ally: És az apukád? Ő is... Tyler: Charles beteg volt aznap. Csend. Tyler üres tekintettel néz maga elé, Ally megfogja a kezét. Ally: Őt hibáztatod? Tyler: Hibáztatja ő magát. Ally: De TE, hibáztatod őt? Tyler elmélázik, vállat von. Tyler: Apám akarta, hogy vállalja az állást, hogy otthagyja a zenészkedést, hogy valami konstruktívat csináljon... de nem erőltette, nem is tudta volna. Michael válaszotta azt az életet, otthagyta a bandát, elhalasztotta az életét, hogy pénzt keressen. Tudta, mit csinál. Ally: Nem igazán tudhatta... Tyler: Honnan tudhatná bárki is? Talán éppen ez a tanulság... ne hagyj magad mögött félreértéseket... ne halaszd el, amit meg akarsz csinálni... Mert különben... vége. Ally elsírja magát, Tyler hirtelen feleszmél, hogy elkószáltak a gondolatai. Tyler: Na, nyugi... mi a baj? Ally szipog, összeszedi magát, mielőtt elmondhatná, miért sír, amikor kivágódik az ajtó és Aidan jelenik meg. Tökrészeg, hangos, ráadásul egy ír zászlót visel a fején, csákóként. Egy üveg whiskey és egy doboz Guiness sör van nála. Aidan: Basszus, még csak pucér sem vagy. T? Mi a fasz történt a konyhában? Összehugyoztad magad, vagy micsoda? (észreveszi Allyt) Szia. Tyler: Ally, Aidan... Aidan, Ally. Aidan elkapja Ally kezét és megcsókolja. Aidan: Ne legyen lelkifurdalásod, hogy engem vonzóbbnak találsz, mint ezt itt, mindegyikkel ez történik. Ally jól megnézi magának Aidant, próbál emlékezni, hogy honnan ismerheti. Aztán rájön. Ally: Már megvan! Te vagy a seggfej. Aidan: Hát, igen, én... (rájön, mit mondott a lány) Várj, mi van? Tyler és Ally nevetnek, Aidan pedig túl részeg ahhoz, hogy felvegye. Aidan: Jól, van, ti ketten. Öltözni! Menjünk! „Világ körüli party” van a hatodikon. Sok az ocsmány arc, de még több a pia. Menjünk! Ally: Nem mehetek. Mennék, de haza kell érnem, apám vár és ha nem... Aidan: Ally, Ally. Idefigyelj, bébi. Csak egy ital. Bármelyik országból, még akár Franciaország is játszhat. Egy ital, te választasz és már megyünk is. Ally: (Tylerhez) Egy ital?

Tyler: Aidan:

(Aidanhoz) Egy ital? (vállat von, lemondóan): Egy ital?!

Fürdőszoba – jóval később Ally hány a vécébe, Tyler a haját fogja közben. Aidan megjelenik az ajtóban, még mindig a zászlóba öltözve. Aidan: Na, mizu? Ally megpróbál beszélni, de csak némi öklendezés hallatszik, aztán megint hányik. Tyler Aidant nézi komoran. Aidan: Mi van? Most mit mondjak? Hogy elnézést? Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek? Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek, mert egy jó nőnek mutattam valami mókásat? Ezt akarod? Tyler visszanéz rá, Aidan elgondolkodik. Aidan: Oké, bocsánat. Ally: Tyler... Tyler letérdel mellé. Ally a kezébe nyomja a táskáját, úgy néz ki, mint aki megint hányni fog. Ally: Fel ként hívnod.... az apámat... Tyler és Aidan összenéznek, Aidan a vállát vonogatja. Tyler: Jól van, jól van. Tyler előveszi a táskából a telefont, de lemerült az akksi. Tyler: Lemerült a telód. Mondd meg a számot, én majd felhívom... Tyler megfordul és látja, hogy Ally kiterült a padlóra. Próbálja gyengéden felmosni. Tyler: Ally... Ally... Craig hangja: Allison Craig, te... Craig háza – késő éjszaka A mikrosütő órája szerint hajnal 3:47 van. Craig őrmester a konyhában mászkál fel és alá, telefonnal a kezében, próbál nyugodtan beszélni. Craig: ... éjfélre vissza kellett volna érnie, de nem jött... Tudom, 48óra, tudom jól... Ne mondja nekem, hogy ezt művelik a gyerekek... Csak ne mondja... Ez a gyerek nem csinál olyat... Az én gyerekem nem... Oké... hívja a kilencest... mondja meg nekik, hogy figyeljenek alaposan... Köszönöm. Leteszi a telefont, csak áll ott és az órát nézi. Tyler szobája – reggel Ally egyedül ébred Tyler ágyában, fáj a feje, borzasztóan másnapos, próbálja összerakni, mi történhetett az éjjel. Aztán meglátja az órát és pánikba esve kiugrik az ágyból. Ally: Jajistenem, jajistenem, jajistenem... Nappali – kicsit később Tyler Aidan ír zászlójába takarózva alszik a kanapén. Ally felrángatja a cipőjét és Tyler még épp időben eszmél, hogy lássa, ahogy a lány kirohan az ajtón. Craig háza – nappal, később Craig őrmester az asztalnál ül, éppen egy csésze kávéba kortyol bele. Ally belép, leteszi a kulcsát az asztalra, de az apja rá se néz, egész addig, amíg nem tölt magának is egy kávét és leül vele szemben.

Ally:

Bocsáss meg, elaludtam... Próbáltalak hívni, amikor felkeltem, de nem voltál ott... Hívtam a körzetedet, de azt mondták, nem vagy odabent, hát hazajöttem... és... bocsánat. Craig: Kikapcsoltad a telefonod. Ally: Elfelejtettem feltölteni. Craig: Aggódtam érted. Ally: Tudom. Craig: Nem, egyáltalán nem tudod. Nem tudod, mert sosem hagyom, hogy tudd. Hívtalak. Mindig hívlak. Ally: Tudom... Craig: Ne mondd folyton, hogy tudod! Ally elnémul, Craig felnéz a kávéjából. Craig: Piaszagot érzek. Ally: Én is. Craig: Hogy tehetted ezt velem? Ally: Nem tettem semmit veled, apa. Hibáztam, elaludtam, többé nem fog ilyen történni! Csak kérlek... Ally megpróbálja megölelni, de az apja eltolja. Nem durván, de nem is gyengéden, csak úgy eltolja. Craig: Nem csináltál semmit, mi? Itt ülsz majd és ezt mondogatod? Ally is elkezd feldühödni. Ez nem túl fair. Ally: Elfelejtettelek hívni. Még soha nem volt ilyen, de lehet, hogy még lesz. És ha megtörténik, akkor ne tedd megint ezt magaddal... nem élhetsz így... én sem élhetek így... ő sem akarná, hogy így éljünk. Tudod, hogy nem akarná. Craig: Őt ne keverd bele! Most rólad van szó. Ne merészeld egyáltalán... Ally: Mindig róla van szó, apa... Craig: Elég volt! Ally: Mindig róla van szó, minden, amit csinálunk, az anyáról szól... Craig: (kiabál) Elég volt Allison! Ally: Tudod, anya meghalt. El kell... Craig: AZT MONDTAM, ELÉG! Arcon üti a lányt, erősen. Csend telepszik a szobára, Ally fogja az arcát, szemében könnyek gyűlnek. Craig hitetlenkedve nézi a saját kezét, el sem hiszi, amit az előbb tett. Craig: Ally, én... Mielőtt befejezhetné a mondatot, Ally elrohan. Tömbház, tető – nappal Napsütés ragyog be egy kis házteteji menedéket, ahol néhány régi strandszéken, egy hi-fi-n és egy emelőpadon kívül nem sok minden van. Aidan épp egy régi súlyzót emelget, Tyler csak úgy ül egy napozószéken és nézi, buzgón cigarettázva. Aidan: Szóval? Csak úgy lelépett? Semmi köszönés? Tyler bólógat, szív egy slukkot a cigiből. Aidan leteszi a súlyzót. Aidan: Csak tudnám, mit műveltél? Tyler: Én mit műveltem? Te döntögettél le Jello-feleseket a torkán. Majdnem megölted. Aidan lefekszik, hogy kinyomja a súlyzót, amely hatalmas teherként nehezedik rá. Tyler a cigarettavéggel hadonászik. Aidan: Van a kihagyás bűne és van az elmulasztás bűne, barátocskám. Én már magamba mélyedtem és meg is bocsátottam magamnak. Neked is ezt kéne. Aidan kinyomja a súlyzót, de az túl nehéz és ráesik a mellkasára. Tyler nem lépi túl a kibicelés hatáskörét és csak nézi, ahogy szenved. Aidan izmai megfeszülnek. Aidan: Kicsit segíts, csak egy kicsit, T, légyszi, kicsit... nagyon segíts, hahó, Tyler! Tyler somolyog és füstöl tovább, de végül segít megemelni a rudat. Aidan felkel, a mellkasát

dörzsöli. Aidan: Tyler:

Ez meg mi a szar volt? Büntetés.

Tyler lakása – nappal Tyler és Aidan besétálnak a lakásba, Aidan még mindig a mellkasát fájlalja. Alig lépnek be, meg kell állniuk. Ally a kanapén ül, egy táskával a lábánál, a szemei dagadtak a sírástól. Ally: Nincs hová mennem. Tyler lakása, nappali – naplemente Aidan a kanapén ül, egy dézsányi keverőpohárból valami proteines energiaitalt kortyolgat. Tyler kijön a hálószobából, csöndesen becsukja maga mögött az ajtót. Leül a haverja mellé. Aidan: Hogy van? Tyler: Eléggé felkavart. Tyler elhelyezkedik Aidan mellett, elővesz egy szál cigarettát. Tyler: Megint elfelejtetted a biztonsági zárat. Megint. Aidan: Sajnálom. Tyler: Hagyd. Egy pillanatra csend van. Aidan elmosolyodik. Aidan: Azt ugye tudod, hogy ha lett volna nála egy „SLUT”, akkor ez az egész nem történik meg? Tyler csak néz rá, Aidan visszakozik. Aidan: Túl korán? Tyler: Azt mondtam neki, hogy addig marad itt, amíg csak a kedve tartja. Mit szólsz? Aidan: Amíg csak a kedve tartja. Tyler lakása, nappali – este Tyler épp befejezi a retkes, szétesőfélben levő kanapé átalakítását ággyá. Tyler hálószobája – később este Ally Tyler ágyának a szélén ül, a fiú egyik pólójában. Hátrafogta a haját, nincs kisminkelve, de így is gyönyörű. Tyler jelenik meg az ajtóban, megkocogtatja az ajtófélfát. Tyler: Szóval, ha kellene valami, akkor én itt kint leszek... oké? Ally: Nem tehetem meg veled, hogy a te házadban miattam a kanapén kelljen aludnod. Nem tudnék úgy elaludni, hogy tudom, hogy te odakint vagy. Egymást nézik. Tyler: Akkor... van valami ötleted? Tyler hálószobája – később este Allyt és Tylert a szenvedélyek valóságos viharában találjuk, Tyler az ágy szélén ül, Ally pedig az ölében. A lány megcsókolja a fiú nyakát, Tyler hirtelen az ágyra dobja őt és átveszi az irányítást. Ally egy pillanatra megtorpan, de nem tartja vissza a fiút, szerelmükben észrevehető az aggresszió. Tyler hálószobája – napfelkelte előtt A lepedők összevissza, gyűrötten hevernek a matracon, Ally mélyen alszik, összegömbölyödve. Tyler éberen fekszik mellette, dohányzik és félig elégedetten, félig szomorkásan néz ki az éppen

kivilágosodó égboltra. Aztán felkel az ágyból, felkapja a naplóját. Wall Street-i kávézó – napkeltekor Az egész hely üres, néhány koránkelő vesz még csak kávét, elvitelre. Hiába szabad mindegyik box, Tyler elsétál a legutolsóhoz, ahogy szokott. Leül ugyanarra a helyre, kinyitja a naplóját és rögzíti a gémkapoccsal, elkezd írni. Janine lép be a helyiségbe, két kávét rendel. Meglátja Tylert és elmosolyodik, a kávéival odamegy a fiúhoz. Janine: El sem hiszem, hogy még mindig eljössz egész idáig. Tyler felnéz, elmosolyodik. A kávék felé int a fejével. Tyler: El sem hiszem, hogy még mindig elviszed a kávéját... három cukorral, tej nélkül? Janine: (megrázkódik) Ezek a régi szokások. Nem írsz rólam semmi rosszat, ugye? Tyler: Ma nem. Janine: Rohannom kell. Megbeszélés lesz. Janine már épp indulna, amikor eszébe jut valami, megfordul. Janine: Szombatig már biztos nem találkozunk, úgyhogy... boldog szülinapot! Tyler bólint, próbál mosolyogni. Janine még egyszer visszafordul hozzá. Janine: Apádnak majd megmondom, hogy üdvözlöd. Tyler bizonytalanul bólint. Tyler lakása, nappali – később Ally a kanapén fekszik, jól betakarózva. Az ablakon néz ki, kezében egy csésze forró teával, amikor Tyler belép. Tyler: Szia... Ally: Szia... Tyler leül. A lány felemelkedik és hozzábújik. Ally: Merre voltál? Tyler: A városban. Ally: Miért? Tyler előveszi a naplóját a zsebéből és átnyújtja. Tyler: Aznap kezdtem írni, amikor Michael meghalt. Kellett valami, hogy levezessem... hogy elszámoljak a dolgokkal. Ally: Miért a belvárosban? Tyler: Van egy törzshelyem, egy kis kávézó. Ez volt a közös helyünk, Michaelnek és nekem. Mindig ugyanott ettünk, aznap reggel is... az volt az utolsó hely, ahol láttam. Ally átlapozza a naplót és visszaadja, aztán hirtelen témát vált. Ally: Az anyukámat megölték három éve. Tyler ledöbbenten nézi. Tyler: Ally, én... Ally: Nem kell mondanod semmit. Tudom, hogy sajnálod. Tudod, mindenki sajnálja. Tyler is tudja. Ally: Csak tudnod kell, hogy apám nem egy rossz ember. Nem akarom azt, hogy azt hidd, azért vagyok itt, mert ő egy felbőszült pszichopata, mert nem az. Még soha nem ütött meg, soha. Csak nagyon, nagyon megviselte a dolog. Neki is meg kell birkóznia a múlttal és úgy érzem, most nem kellene mellette lennem. Legalábbis most nem. Ezért vagyok itt. Tyler bólint, kezdi érteni a lényeget. Tyler: Ez sokat megmagyaráz... Ally: Mire gondolsz?

Tyler észreveszi, hogy éppen túl hangosan gondolkodott. Még időben helyesbít. Tyler: Úgy értem, megmagyarázza, ahogy cselekedett. Ally: Ahaa... Hatodik körzeti kapitányság – este Craig őrmester egyenruhában ül az íróasztalánál, a telefont a füléhez tartja, az pedig csak cseng és cseng. Ally hangja: (üzenetrögzítőről) Szia, Ally vagyok, kérlek, hagyj üzenetet! (sípszó) Craig: Ally... kicsim... itt apa. Megint. Csak azért hívlak, hogy elmondjam, hogy sajnálom. Megint. Nem tudom, mi történt velem.Tudod, hogy sosem bántanálak... (elcsuklik a hangja és ez nagyon megzavarja) Csak hívj fel, hogy tudjam, mi van veled. Kérlek. Leteszi a telefont, az arcát a kezébe temeti. A társa belép a szobába. Craig társa: Jim... Craig felkapja a fejét, próbál nagyon hidegvérűnek tűnni. Craig társa: Ally felhívott. Craig: Igen? Ott van még? Craig társa: Nem akart beszélni veled... csak arra kért, mondjam meg neked, hogy jól van, a barátainál. Craig: Ennyi az egész? A társa megrázza a fejét, Craig félrenéz. Craig társa: Sajnálom, Jim. Tyler lakása, nappali – később Egy joint3 füstölög a hamutartóban. Aidan, póló nélkül, egy hátrafordított „NY GIANTS” baseballsapkában és tornanadrágban Madden Football-t játszik a számítógépen. Ally belép, leteszi a mobiltelefont. Aidan: T az anyja boltjában van, segít valamit kirakni. Azt mondta, adjam át helyette az üdvözlő csókját. Ally mosolyog, ad egy puszit Aidan arcára. Aidan: El sem hiszem, hogy együtt érzel ezzel a hülyével... azt hittem, ennél okosabb vagy. Ally: Te most komolyan füvet szívsz? Mi vagy te, valami tizenhárom éves kölyök? Miért nem nősz fel végre és lövöd be magadat rendesen? Aidan megállítja a játékot és meglepetten Ally-hez fordul. Aidan: Látod, ez tényleg vicces volt. Olyan, fiúsan vicces. Te pedig lány vagy. Aranyos lány. Ez hogy lehet? Fiúnak születtél? Ally: Még az is lehet... Ally felkapja a joint-ot és megpróbál menőnek, vagánynak látszani, beleszív, de egyből köhögőrohamot kap. Aidan nevet. Aidan: Mégis inkább lány vagy. Sarki galéria – éjjel Tyler az anyját követi a nő kis galériájában. Festmények, portrék és szobrok sorakoznak, beárazva, vevőre várva. Diane irányítja Tylert, hogy hová tegyen egy nagy, bekeretezett fényképet. Tyler: Nem gondolod, hogy személyesen el fog jönni, ugye? Diane: Ha az apád azt mondja, hogy el fog jönni, akkor el is jön. Tudja, hogy ez milyen sokat jelent Caroline-nak és szakít majd rá időt. Ő nem gonosz, Tyler. Nem tölt éjszakákat ébren azon gondolkodva, hogy miként szúrhatna ki a gyerekeivel. Mindkettőtöket szeret, mindig is szeretett. Te pedig mindig is túl kemény voltál vele. 3 Füves cigi.

Tyler: Te pedig soha nem voltál elég kemény vele. Diane nem tagad. Tyler: Egyébként, nincs más lehetőség. Találkozni fog Allyvel és velem vacsora közben, a bemutató előtt. Így ha nem jönne el, akkor lesz még időm elmenni érte az irodába és elrángatni ide. Diane kissé megbántódik. Diane: Szóval, apád hamarabb fog találkozni ezzel a titokzatos Allyvel, mint én? Tyler vállat von, mint aki azt mondaná, „Asszem”. Diane-nak támad egy ötlete. Diane: Mi van a születésnapoddal? Csaphatnánk egy kis bulit, arra elhozhatnád. Tyler: Mondtam, hogy nem akarok bulit. Diane: Rendben. Lehetne akkor csak egy vacsora... tortával, gyertyákkal és csákókkal. Tyler felsóhajt, tudja, hogy nem mondhat nemet. Tyler: Csákók nem kellenek. Torta helyett meg csinálj csípős virslit. Diane: Tyler Roth, zsarolni próbálod az anyádat? Tyler: Én csak tárgyalok. Diane: Apád fia vagy. Tyler erre nem tud visszavágni, Diane rámosolyog. Tyler lakása, tető – éjszaka Ally és Aidan egy-egy napozóágyon fekszenek, egy hatos csomag sör van köztük. Körülöttük a város zaja és fényei szállnak a levegőben. Ally: Szép itt fenn. Aidan: Ja, kibaszott szép. Ally: Kicsit sokat mondod azt a kibaszottat. Aidan: Csak azt iszom, amit prédikálok. Ally belekortyol a sörébe, ízleli, mosolyog. Ally: Kösz, hogy kijöttél velem, nem kellett volna. Aidan: Dehogynem kellett volna. Ally egy kicsit megsértődik ezen, de Aidan pontosít. Aidan: Ne kezdj el bőgni, vagy mi, nem akartam semmi rosszat. Klassz csaj vagy. Ha nem dugnál a legjobb barátommal, még rád is mozdulnék. Ally: Köszönjem meg? Aidan kinyit egy másik sört. Aidan: De ha még valami rémálom lennél, valami kurva, vagy egy hülye, vagy egy hülye kurva, akkor is szórakoztatnálak, hogy mosolyogj és vidám legyél... Ally: Miért kellene ezt tenned? Aidan: T szeret téged. Nagyon szeret. Lehet, hogy nem fogod elhinni, de általában nem hoz fel lányokat, hogy itt lakjanak hetekig. Egyszerű nagyon. Te boldog, T is boldog. T boldog, én is boldog. Ezért... Hoffmanék háza, konyha – este Egy születésnapi tortát látunk, rajta huszonhárom gyertya. Tyler megszámolja gyorsan a sötétben. A képen kívülről egy fényképezőgép vakuja villan. Aztán Tyler mély levegőt vesz és elfújja a gyertyákat, taps hallatszik és éljenzés. Hoffmanék háza, terasz – később, este Mindenki az asztalnál ül, Tyler tortáját eszik. Aidan is ott van a családdal, Ally pedig Caroline-nal szemben ül. Ally elkapja Caroline tekintetét, elmosolyodik, de Caroline félrenéz. Diane: Szóval, Ally, hogy érzed magad a New York-i Egyetemen?

Ally:

Egész jól, többnyire. Néhány tanárom kissé nagyképű, de attól még nagyon jól lehet itt tanulni. Diane: (Les-re mosolyog) Tanárok, intellektuális felsőbbrendűségi komplexussal. Meg vagyok lepve. Mindenki nevet, kivéve Les-t, aki csak grimaszol egyet a feleségére. Les: És... hogyan találkoztatok? Ally: Véletlenszerűen összeraktak minket egy szociológiai felmérésen. Diane: Milyen romantikus! Ennek így kellett lennie. Ally és Tyler összemosolyognak. Tyler: Hogy mennek a dolgok az egyetemen, Les? Les: Mindig ugyanaz. Tudásra nem túlságosan éhes ifjú elméket kell felvilágosítani. Azért, nem panaszkodhatom. (elgondolkodik) Vagyis, tehetném, de nem teszem. Tyler: És veled mi újság, Care? Minden oké a suliban? Caroline csak vállat von, a tortát piszkálja. Tyler: Valami szépfiú, akire rá kell ijesztenem? Caroline: Nem kell szépfiú. Ally: Jó döntés. A fiúk csak a munkát hozzák. Etetni kell őket... megpucolni... állandóan oda kell rájuk figyelni. Tyler: Figyelni? Nem is akarunk mást, mint egy kis nyugalmat. Les és Aidan: (erre koccintanak) Ámen! Hoffmanék háza, nappali – később Les és Diane keresztültáncolnak a szobán, ami Lesből hiányzik tánctudásban, azt pótolja a lelkesedése. Aidan és Tyler lelkesen tapsolnak nekik, fütyülnek. Ally, amikor tölt magának egy csésze kávét, látja Caroline-t elmenni a szobájába anélkül, hogy egy szót szólt volna. Caroline szobája – kicsit később Caroline az asztalnál rajzol, az ajtó tárva-nyitva. Ally az ajtóban megáll, körülnéz a szobában és tátva marad a szája attól, amit lát. Caroline művei lógnak a falakon, mindenütt a szobában, lenyűgözőek, Ally teljesen elveszik bennük. Caroline: Kell valami? Ally hirtelen magához tér, észreveszi, hogy Caroline őt nézi. Ally: Ezt mindet te csináltad? Caroline bólint. Ally átnéz a kislány válla felett, a képén Tyler ül egy padon a parkban, az ajkai között cigarettával. Tökéletes megragadása egy elszálló pillanatnak, Ally úgy nézi, mintha magát Tylert nézné. Ally: A szemei... Caroline: A mi közös helyünkön van. Ally: A ti helyeteken? Caroline: Minden héten odamegyünk, amióta a Spencer-be járok. Ally: (enyhén mosolyog) ...és előtted dohányzik? Caroline: Ne félj, nem vagyok olyan befolyásolható. Ally mosolyog, Caroline pedig visszatér a rajzához. Ally körülnéz a falat tapétaként borító rajzokon, egy emlék jut eszébe. Ally: Tudod, amikor annyi idős voltam, mint te, nem volt légkondink és nyaranta anyukámmal múzeumokba mentünk, hűsölni. Mindet nagyon szerette, de a Met4 volt a kedvence. Caroline: Az enyém is. A Met a kedvenc helyem az egész világon... (ránéz a rajzra) a második kedvencem. 4 Met: Metropolitan Museum of Arts

Ally rámosolyog és ezúttal Caroline visszamosolyog. Ally: Úgy hallottam, lesz egy bemutatód... Gondolom, már nincs rá több jegy? Caroline: (hitetlenkedve) El akarnál jönni a bemutatómra? Ally: Nagyon szeretnék. De csak akkor, ha te is benne vagy. Nem akarom megjátszani magam és teljesen megértem, ha nem akarod, hogy mindenféle csajok ott legyenek. Caroline elgondolkodik ezen, elgondolkodik Ally-n és dönt. Caroline: Te nem mindenféle csaj vagy. Te vagy Tyler barátnője. Ally soha nem hallotta, hogy valaki ilyen egyszerűen mondta volna ezt meg. Elmosolyodik. Tyler lakása, nappali – éjszaka Tyler azt az öltönyt viseli, amiben megismertük, azóta tisztítóban volt és élére vasalták. Tyler a nyakkendőjét igazítja a tükörben, egy kósza hajtincset a helyére fésül. Aztán bekopog a hálószoba ajtaján. Tyler: Hogy állunk odabent? Ally hangja: Tudod, hogy nem kéne ezt csinálnod. Kölcsönkérhettem volna egy ruhát. Tyler: Olyan rosszul? Ally egy lenyűgöző koktélruhában lép ki, tökéletes hajával és sminkjével olyan, mint egy látomás. Tylernek tátva marad a szája. Ally: Mit szólsz? Tyler: Hűha... (elismerően bólogat) azt hiszem, jó lesz. Lever House étterem – később A helyszín egy tökéletesen puccos étterem, a felső tízezer ízlésére szabva. Ally és Tyler a legjobb asztalnál iszogatják a koktélukat, velük szemben egy üres szék áll, gyanút keltve. Tyler meredten bámulja a széket. Ally: El fog jönni. Tyler felhajtja az italát, int a pincérnek, mutatja a poharát. Ally: A bemutató még két óra múlva kezdődik csak... Tyler: Nem ismered az apámat. Éppoly valószínű, hogy egy tucat rózsával állít be, mint az, hogy egyáltalán nem jön el. Olyan ez, mintha orosz rulettet játszanék, csak a pisztoly nem rám mutat. Ally: Minden hibájuk ellenére, az apák tudják, amikor valami igazán fontos. Mindenki tudja, milyen sokat jelent ez Caroline-nak. El fog jönni. Tyler fontolgat valamit, megköszörüli a torkát. Tyler: Van valami, amit el kell mondanom neked, a megismerkedésünkről, szóval, néhány héttel előtte, volt ez a verekedés... Charles hangja: Még mindig a kemény fiús történeteiddel próbálod lenyűgözni a lányokat, Tyler? Azt hittem, ennél többre tanítottalak. Charles leül a szabad székre, tényleg hozott egy kosárnyi virágot. Tyler felsóhajt, Charles egy elbűvölő pillantást vet Allyre. Charles: Te pedig bizonyára Ally vagy... kedvesem, sokkalta bájosabb vagy, mint ahogy elképzeltelek és végtelenül bájosabb vagy, mint amit a fiam érdemel. Charles ad egy puszit Ally arcára. Étterem – később Egy üres borosüveg van a jégen, mindenki vidámabb, hangosabb lett. Charles belevág egy százdolláros steak-be. Charles: Édesapád mivel is foglalkozik? Tyler kortyol egyet a borából.

Ally: Rendőr. Charles: NYPD?5 Ally: Huszonkét éve. Ő egy... Egy kézi számítógép villogni kezd. Charles gyengéden a lány kezére teszi a kezét. Charles: Bocsáss meg, kedves... igazán sajnálom. Ally: Semmi gond. Ally türelmesen megvárja, amíg Charles megír egy rövid e-mailt. Aztán a férfi leteszi a készüléket és a lányra mosolyog. Charles: Tehát édesapád. Ally: A hatodik kerületi kapitányságon dolgozik, a belvárosban. Őrmester. Charles: Jobb ember, mint én. Tyler: (fintorog) Ez nem valami nagy bók. Charles: Látod, Ally? Látod, mivel kell megbirkóznom? Hogyan beszél velem? Egy mobiltelefon megcsörren, Charles felsóhajt. Megint Ally-re mosolyog. Charles: Nagy a korona súlya. Elnézést kérek, ez tényleg csak egy perc. (felveszi a telefont) Mi? Igen. Mire kértem magát? Oké. És? Azt akarja, hogy fogjam a kezét, amikor csinálja? Charles Allyre kacsint, aki Tylerre mosolyog, aki a szemét forgatja. Charles leteszi a telefont. Charles: Hol is tartottunk? Tyler: Épp véget ért a reklámszünet. Ally: Mi az a reklámszünet? Charles: Tyler élvezi, hogy bohócot csinálhat belőlem, amint éppen neki és a húgának próbálok jobb életet teremteni. Tyler: El akarod magyarázni, vagy mondjam én? Charles tölt magának még egy kis bort, a terepet átengedi Tylernek. Tyler: Az olyan fickók, mint apám, nem a szórakoztatás kedvéért szórakoztatóak. Nem értünk elbűvülőek és viccesek... azért elbűvölőek és viccesek, mert ez benne van a munkaköri leírásukban. Erre pedig állandóan felhívják a figyelmünket... rezeg a PDA, csörög a mobil... a kereskedelem megtöri a szórakoztatást. Reklámszünet. Charles gúnyosan tapsol, Tyler a poharát emeli rá. Charles: Hát nem okos? Ally: Úgy gondolom, hogy túl sok ideje van gondolkodni. Ally és Charles is nevetnek, Tyler nézi őket, mosolyog. Charles: Ally, remélem, apáddal azért kicsit több tisztelettel bánsz. Ally mosolya kicsit összemegy. Craig háza, nappali – este Craig őrmester lapozgat a filmcsatornák között, hirtelen megáll egy adón, ahol egy Russel Crowefilmet adnak. Nézi egy hosszú pillanatra, aztán kikapcsolja a tévét, csak ül egyedül a sötétben, csendben, a fejében mindenféle helyekre kalandozik. East Side, parkolóház – este Egy parkolóőr elszalad Charles kocsijáért, akinek megint csörög a telefonja. Charles elnézést kér, amíg felveszi a telefont. Ally nézi, ahogy elsétál, aztán Tyler füléhez hajol. Ally: Nem olyan veszélyes. Tyler nézi Charlest, amint telefonál, majdnem elmosolyodik, lehet, hogy igaza van az anyjának és tényleg túl keményen bánt vele. Aztán Charles visszajön, falfehér arccal. Tylernek ez feltűnik. Tyler: Ne mondj semmit. Charles: Be kell mennem. (Kerüli Tyler tekintetét.) Muszáj bemennem, Tyler. 5 NYPD: New York Police Department, New York-i Rendőrség

Tyler: Charles:

Valahol most lenned kell. Valahol, ahol megígérted, hogy leszel. A bemutató kilencig tart, kézben tartom a dolgokat. A kocsimmal megyek. Időben ott leszek, hogy elsőként lássam. Tyler: Ez nem elég! Charles: Ez van. Tyler az apját bámulja. Ally bizonytalanul néz hol egyikükre, hol a másikra. Tyler: Szánalmas vagy. Charlesnél betelik a pohár, elege van abból, hogy ő a rosszfiú. Charles: Azt hiszed, nem akarok ott lenni? Azt hiszed, inkább vagyok az irodámban, mint a lányom rajzbemutatóján? Nekem vannak feladataim, Tyler! Afelé az ezernyi ember felé, akik nekem dolgoznak, és a milliók felé, akiknek én dolgozom! Az a feladatom, hogy lehetővé tegyem, hogy biztosítsam, hogy el tudják látni a gyerekeiket... hogy elküldhessék a gyerekeiket iskolába, hogy tehessenek ételt az asztalra... tőlem függenek! Ha utálni akarsz, hát rajta, utálj! Ha jobb érzésed lesz attól, hogy kinevezel engem a gonosznak, nevezz ki engem a gonosznak! Egy nap talán megérted, hogy ahol az ember szeretne lenni és ahol lennie kell, ritkán esik egybe... (őszintén) Ott leszek. Tyler: Ha nem bukkansz fel... Charles: Ott leszek, Tyler. Spence iskola, nagyterem – később Mindenütt amatőr művek és a svédasztalos vacsora romjai. Ally és Aidan egy családi képgyűjtemény előtt állnak – Charles az újságot olvassa a reggelinél, Les és Diane csókolóznak, Tyler a padon ül. Caroline egyedül ül egy padon, maga elé bámul. Diane és Tyler közelednek, Tyler kétfajta sütit is hoz magával, mindkettőt neki nyújtja. Tyler: Hoztam vaníliásat és csokisat is... Caroline-nak egyik sem kell, csak bámul. Diane: Édesem, az egyik zsűritag azt mondta, hogy a te műveid a legjobbak, amit tíz éve látott. Olyan büszke vagyok rád! Caroline feláll. Caroline: Most már hazamehetünk. Igazgatói iroda – másnap reggel Charles megbeszélést tart néhány jólöltözött beosztottjával. Az iroda ajtaja bevágódik, Tyler ront be rajta, Janine próbálja visszatartani. Charles felnéz. Janine: Tyler? Tyler! Nem mehetsz csak úgy... Tyler: Beszélnem kell veled. Charles: Egy perc és megyek. Charles körülnéz a beosztottjain, Tyler rámered. Tyler: Mindig ugyanúgy beszélsz, tudod? Amikor a részvényeseidhez beszélsz, meg amikor a családodhoz. Ugyanúgy beszélsz. Mindenki Tylert nézi és őt hallgatja. Charles feláll. Tyler: Egyformák vagyunk számodra. Én mindig azt gondoltam, hogy téged nem érdeklünk. Azt hittem, hogy ezt itt jobban szereted, mint minket, de te ezt sem szereted... nem szeretsz te semmit! Charles odalép Tylerhez. Charles: Tyler, ez nem a megfelelő alkalom, hogy... Charles megfogja Tyler karját, de az ledobja magáról. Tyler: Van egy lányod, Charles, egy lányod, aki őszintén hiszi, hogy kibaszottul nem szereted őt.

Charles: Tyler:

Ne legyél ilyen drámai. Beszélhetünk erről később is... Bárcsak drámai lehetnék! Bárcsak ne azt kellene hallanom a tizenegy éves húgomtól, hogy miért nem akar az apja vele lenni! Ezt kívánom, tényleg. Charles: Tudja, hogy szeretem. Tyler: Honnan? Honnan kéne tudnia? Onnan, hogy te tudod? Ő még csak egy gyerek, nem tud még semmit! Neked kellene elmondanod neki dolgokat, ott kéne lenned neki, ahogy ott voltál Michaelnek! Charles rezzenéstelen arccal áll tovább. Tyler: Michael elment. Caroline még nem. Charles félrenéz. Tyler: És én örülök, hogy nem látja, mit művelsz a lányoddal. Csend. Charles csak áll, meghatottan. Tyler előhúz egy összehajtott papírlapot a zsebéből, az apjának adja. Tyler: Ezt neked küldi. Tyler elmegy, amíg Charles széthajtja a papírlapot. A saját portréja van rajta, ahogy az újságot olvassa. Megnézi, felsóhajt. A beosztottjai értetlenül néznek egymásra, de senki nem szól. Jersey tengerpart – napkelte Ahogy a Nap a láthatár fölé kúszik, az eget hipnotikus színkavalkád árasztja el. A háttér előtt Tyler magányos alakját látjuk, ahogyan viseltes naplójába ír valamit. Tengerparti ház – este Caroline, Tyler, Les, Ally és Aidan egy nagy asztal körül ülnek, egy játszma Monopoly zajlik feszülten. Ally dob és Caroline hotel-mezőjére jön ki a lépés. Allynek át kell adnia az összes pénzét Caroline-nak. Veranda – később Erős fuvallatot hoz a tenger, a holdfény lágyan süt le az üres tengerpartra. Diane egy nyikorgó hintaszékben ül, elgondolkodva nézi az óceánt. Ally hangja: Azt hiszem, van a családban egy jövőbeni ingatlanmogul. Diane megfordul, melegen rámosolyog Allyre, aki éppen kilép a házból. Diane: Téged is megvert? Ally: Esélyem sem volt. Ally leül Diane mellé, nézi a hullámokat. Ally: Köszönöm a meghívást, igazán, nagyszerűen érzem magam. Diane: Mindig nagyon szívesen látunk. És ha már a tárgynál vagyunk, én köszönöm neked. Ally: Mit? Diane látja, hogy Tyler odabent mosolyog, nevetgél. Diane: Már régóta nem láttam ezt a mosolyt. Kezdtem félni, hogy soha többé nem látom. Ally: Nem tudom, mennyi köze van ennek hozzám... Diane: A szerénység kiváló tulajdonság, kedvesem, el ne veszítsd! Ally elpirultan mosolyog. Ally: Minden évben eljöttök ide? Diane: Próbálunk. Caroline imádja ezt a helyet. Még ha Tyler vagy Les nem is tud eljönni, akkor is csapunk egy csajos hétvégét. Neki is szükségem van erre, nekem is szükségem van rá. Nem vagyok biztos benne, hogy... Ally: Ez aranyos. Diane: Azt hiszem, még most kell kiélveznem a társaságát, mielőtt elkezd kamaszodni és elkezd utálni, amiért megtiltom a tetoválást és a főiskolás fiúkat...

Ally nevet. Diane:

Kérdezhetek valamit? Neked milyen a kapcsolatod az édesanyáddal? Töltötök még időt együtt? Mert tényleg félek attól, hogy amikor Caroline nagyobb lesz, akkor... Diane visszahőköl, amikor meglátja Ally arcát és rájön, hogy szörnyű hibát vétett. Diane: Ó, kedvesem... Ally: Jól van... tényleg, semmi gond. Ally elszégyelli magát, majdnem sírni kezd. Ally: Elnézést. Istenem, azt gondoltam, már túlvagyok rajta. Már évek teltek el. Diane: Nem. Én nem vagyok túl. Soha nem leszel túl rajta. Elfogadod, megőrzöd az emléket, de nem leszel túl rajta. Diane hangja megakad, próbálja megőrizni a nyugalmát. Diane: Ha az a lyuk a szívedben megtelik, akkor hogyan emlékeznél? Amtrak vonat, személykocsi – nappal Lebarnulva és felfrissülten, Ally, Tyler és Aidan a vonaton ülnek, visszaúton a városba. Ally és Tyler csókolóznak, Aidan nézi őket és kimondja, amit gondol, szokás szerint. Aidan: Kell egy barátnő. Tyler: Mi? Aidan: Vacsorázni menni, meg moziba, rendszeres szex... bírom ezeket a dolgokat. Ally: Ez aranyos. Aidan: Már megvolt mindenféle csaj. Már készen állok. Mit gondolsz, T? Te jobban ismersz, mint bárki más... gondolod, hogy én lehetnék monogám? Tyler hisztérikusan felnevet. Aidan és Ally csak nézik. Tyler: (nevetve) Nem, egyáltalán nem gondolom. Neem. Ally: (izgatottan) A barátnőm, Christie, tökéletes lenne neked. Olyan, mint te, nőben. Tyler: Amolyan kurva? Ally: Miért, Aidan kurva? Aidan és Tyler összenéznek, mindkettejükre az van írva: „Hát, olyasmi.” Ally: Nem kurva. A vonat megáll, új utasok szállnak fel. Köztük van Craig őrmester társa is, civil ruhában, a családjával utazik. Helyet keresnek a kocsiban. Ezalatt Ally, Aidan és Tyler tovább beszélgetnek. Ally: ... egy kávézóban dolgozik, az egyetem mellett. Átugorhatnánk holnap este, bemutatnálak. Aidan: Mit szólsz, T? Akarod látni az új barátnőmet? Tyler: Semmi mást nem szeretnék látni személyesen, mint, hogy ez a vonat ronccsá törik. De megígértem Caroline-nak, hogy elviszem bevásárolni, sulira. Craig társa elhalad Ally és Tyler mellett, a férfi egyből felfigyel Allyre. Hosszan nézi Tylert, ahogy követi a feleségét és a gyerekeit a másik kocsiba. Pearl Paint művészeti bolt – este Tyler és Caroline együtt vásárolnak. Caroline két doboz színes ceruzát fog, Tylernél egy kosárnyi tanszer van. Caroline a ceruzák címkéjét böngészi, Tyler az óráját nézi. Caroline: Neked melyik tetszik? Tyler: Van különbség? Caroline: Ebben a dobozban magenta van fuchsia helyett, abban pedig fuchsia van magenta helyett. Tyler: Akkor vegyük meg mindkettőt. Caroline: A két doboz többi színe teljesen egyforma. Ez pazarás lenne. Tyler: Pa-zar-lás. Gyerünk, már két órája itt vagyunk. Vegyük meg mindkettőt és adjuk a fölösleget az árváknak.

Caroline: Hiszen akkor az árváknak nem jutna egy teljes készlet. Az pedig idegesítő lehet. Tyler elveszi mindkét dobozt és a kosárba teszi. Pearl Paint, pénztár – később A pénztáros sorra üti be Caroline és Tyler holmiját. Tyler: Akkor elmész? Caroline: Nem tudom, még soha nem voltam sminkelős buliban... elég égőnek hangzik... nem tudom. Szerintem nem. Tömbház, lépcsőház – később Tyler és Caroline a szűk lépcsősoron lépdelnek föl, csöndben. Tyler: Szerintem el kéne menned. A barátod úgy gondolta, hogy meghív téged... el kéne menned. Caroline: Nem is ismerek senki mást... nem tudom. Tylert kissé bosszantja Caroline ellenállása a témában. Tyler: Mit nem tudsz? Az a lány nem hívott volna meg, ha nem akarná, hogy ott legyél, nem? Megérkeznek Tyler lakására. Caroline: Nem hiszem... Tyler: Akkor menned kéne. Jól érzed majd magad, szerzel új barátokat. Tyler ki akarja nyitni az ajtót, észreveszi, hogy nincs zárva. Tyler lakása, nappali – este Tyler szinte odafagy a küszöbre és meredten bámul befelé. Caroline zavartan néz, nem fél, inkább gyermekien kíváncsi. Caroline: Helló... Craig őrmester Tyler kanapéján ül, üres tekintettel néz maga elé. Egyenruhát visel, a rendőrségi 9 mm-es fegyver a dohányzóasztalon hever. Tyler a töltött pisztolyra és a labilis állapotú férfira néz. Tyler: Leültetem a szobámban, aztán visszajövök. Akkor beszélhetünk. Tyler szobájában – kicsit később Caroline Tyler ágyán ül és nézi, ahogy a bátyja becsukja az ajtót. Caroline: Ő kicsoda? Tyler: Csak egy barátom. Tyler előveszi a ceruzakészletet és egy füzetet a táskák egyikéből, a húgának adja. Gyorsan és csendben beszél. Tyler: Most ki kell mennem, hogy beszéljek ezzel a barátommal. Te itt maradsz. Caroline: Miért ül a barátod a sötétben? Tyler: Rád fogom zárni az ajtót. Ne nyisd ki, amíg nem mondom. Ne nyisd ki az ajtót... érted? Caroline kezd félni, Tyler letérdel mellé. Tyler: Nyugi, minden rendben van. Itt leszek kint. Nyugi. Minden rendben lesz. Caroline: Megígéred? Tyler kifésüli a hajat a lány arcából, elmosolyodik. Tyler: Itt leszek kint. Homlokon csókolja a húgát.

Tyler lakása, nappali – kicsit később Tyler leül Craiggel szemben egy székre, tekintete folyamatosan vándorol az őrmester és az asztalon fekvő, töltött 9 mm-es között. Tyler: Honnan tudta, hogy itt van? Craig beszéde lassú és megfontolt. Craig: Egész csomó szemem van ebben a városban, Tyler... szemem és fülem. Tyler: Csak hadd mondjam azt, hogy... Craig: Boldog vagy, Tyler? Boldog ember vagy? Tyler: Nem tudom, mi... Craig: Dehogynem tudod. A lányom itt van, itt van veled. Nem pedig velem, otthon, már nem. Veled van. Nem várhatod el tőlem, hogy elhigyjem, hogy ez csak egy nagy, vidám véletlen műve, ugye? Tyler: Tudom, hogy ez másnak tűnik, de... Craig: Az ágyadban? Tyler: Tessék? Craig: Az ágyadban alszik? Nagyon csúnya lenne, ha hazudnál. Tyler: Igen. Craig felkapja a pisztolyt, a markába zárja azt és hosszan nézi. Tyler egyre idegesebbé válik. Craig: Tudod, Tyler, az én időmben... amikor egy férfinak dolga akadt egy másik férfival, csak azzal a férfival foglalkozott. Nem kevertük bele a családot... az egy határ volt, amit nem léptünk át. Tudod, miért? Te bántod az ő családját... ő bántja a tiédet. Mikor fog ez megállni? Craig tekintete Tyler hálószobájának az ajtajára téved. Tyler: Ez nem az, amire gondol. Craig: Sokmindenről tudsz, mi, Tyler? Tyler: Tudom, hogy törődöm vele. Craig: Az édesanyjáról is tudsz, Tyler? Tyler bólint, Craig megvizsgálja a fegyverét közelebbről. Craig: A szeretetről is tudsz, Tyler? Tyler szinte izzad az idegességtől. Nem tudja levenni a szemét a pisztolyról. Tyler: Hát, én... Craig: Nem tudsz. Nem tudhatsz. Még nem. Craig a biztosítószeggel játszik, fel-le kapcsolgatja... fel... le... fel... le... Craig: Valaki elvesztéséről is tudsz, Tyler? Tyler: (meglepően nyíltan) Igen. Arról tudok. ... fel. Craig: És az hogy lehet? Tyler: A bátyám. Meghalt, a WTC elleni merényletkor. Csönd. Craig Tylerre mered, a fiú visszanéz rá, a tények ekkora váratlan összeillése meglepi Craiget. A rendőr leereszti a fegyvert, Tyler nagyot sóhajt. Tyler: Tudok még mást is... valamit, amit azt hiszem, hogy maga nem tud. Craig: És mi lenne az, Tyler? Tyler: Ally nem maga miatt ment el otthonról. Azért ment el, mert szereti magát. Craig elnéz másfelé. Tyler: Már többször láttam, amint telefonnal a kezében járkál összevissza. Már közel van, csak adjon neki még egy kis időt! Craig: Igaz, ezt tényleg nem tudtam. Craig elteszi a fegyvert, az ajtó felé indul. Craig: Amíg a lányom itt lakik, ezt a biztonsági zárat használjátok is. Eltűnik. Csak Tyler marad, a kanapén ülve próbál emlékezni arra, hogy is kell levegőt venni.

Tyler szobája – később Caroline kinyitja az ajtót, Tyler áll a küszöbön. Caroline: Most már jól van a barátod? Tyler megöleli a húgát, puszit ad a feje búbjára. Tyler: Gyere, hazaviszlek. Hoffmanék háza, bejárati lépcső – éjszaka Tyler épp becsukja a bejárati ajtót, visszanéz az ablakon, látja, hogy Caroline mutogatja Diane-nek a holmit, amit délután vettek Tylerrel. Tyler rágyújt, a kezei remegnek, épp sétál lefelé a lépcsőn, amikor felbukkan Les, egy régi, tízsebességes kerékpáron. Les: Helló, mi a helyzet? Tyler letüdőzi a cigarettafüstöt. Kibillent az egyensúlyából. Tyler: Mi? Ja, Care? Minden oké. Les: Nem, veled mi van? Sápadtabb vagy a szokottnál. Tyler: Minden, minden rendben van. Majd találkozunk. Tyler már épp menne, de Les látja, hogy valami azért nincs annyira rendben. Les: Tudod, hogy velem beszélhetsz... bármiről. Nem kell elmondanom anyádnak, nem kötelez rá a törvény. Direkt utánanéztem. Tyler elmélázik ezen, aztán mélyet szippant a cigarettából. Tyler: Hazudtál már valaha úgy, hogy egy hazug szót sem szóltál? Mintha elmondanád az igazat, csak nem a teljes igazat, szóval, nem hazudsz igazából sosem, csak kifelejtesz valamit? Les: Házasember vagyok, Tyler. Tylernek egy pillanatra sikerül elmosolyodnia. Tyler: A zsaru... aki felpofozott... az Ally apja. Arra mentem haza, hogy a nappalimban ül egy pisztollyal a kezében. Jót beszélgettünk. Csend. Les a fejét vakarja. Les: Basszus. Tyler úgy néz rá, mint aki azt akarná mondani: „Ennyit tudsz hozzátenni?” Les: ... bocsi. Tyler: Azt fogja gondolni, hogy én... Les: És te nem? Tyler: De igen. De attól szeretem. Nagyon. El kell mondanom neki, csak még nem tudom, hogyan. Tyler cigarettázik, Les gondolkodik. Les: Nem tudok sokmindent sokmindenről és még kevesebbet tudok a nőkről. De már sok hibát elkövettem. Hazudtam már és volt, hogy nem mondtam el mindent és csak annyit mondhatok, hogy nem számít, hogyan mondod meg neki. Már úgysem tudod befolyásolni, hogy mit fog érezni irántad... Tyler sóhajt. Les: Lehet, hogy elengedi a füle mellett. Lehet, hogy elküld a fenébe. Les elveszi Tyler cigarettáját, beleszív, aztán eldobja. Les: Csak egy módon jöhetsz rá. Tyler lakása, nappali – később Ally egy új izzót csavar be Tyler „EZ” sütőjébe, aztán bedugja a készülék konnektorát. Bekapcsolja a sütőt. Újra működik. Tyler belép, ledobja a kulcsait. Ally büszkén mutatja az újra tökéletesen működőképes játékszerét. Tyler: Nem kellett volna megcsinálnod. Tényleg.

Ally: Igazán nincs mit. Ally megcsókolja, Tyler nagy nehezen viszonozza. Ally: Na? Nem akarod megkérdezni? Tyler: Mit? Ally: Aidan? Christie? Nem akarod hallani, mi lett a vonat roncsaival? Tyler: Ó, azt. Ja. Igen. (hirtelen, csak úgy a semmiből) Apád tudja, hogy itt vagy. Ally: ... Mi!? Tyler: Itt volt, korábban. Hazajöttem és itt találtam a kanapén ülve. Ally: Mi?! Tyler: Ismer engem... ismert engem. Mielőtt te ismertél volna. Letartóztatott, pár hónapja. Tőle kaptam az ütést is, a szemem fölé. Ally: MI??? Tyler: Mondtam valamit, amit nem kellett volna. Ezért ő felelősségre vont. El akartam mondani már neked. Megpróbáltam... csak nem tudtam úgy elmondani, hogy az ne hangozzék úgy, mintha én... Ally: ... kihasználtál volna engem? Tyler: Sajnálom. Ally pislog, gondolkodik, elmélkedik a dolgon. Ally: Miért? Tyler: Éppen ezt mondom, hogy én... Ally: Nem. Miért mutatkoztál be nekem? Miért épp nekem? Ez a miért. Tyler: Hülye dolog volt. Csak azt gondoltuk... Ally: Mi? Mi gondoltuk? Tyler grimaszol, Ally összerakja a képet. Ally: Aidan. Tyler: Miért számítana, hogyan találkoztunk? Törődöm veled és te is törődsz velem. Ez már nem változtat meg semmit. Tyler megpróbálja átölelni, de Ally eltolja magától. Ally: Minden, amiről beszéltünk... amit mondtam apukámról... te csak ültél és úgy tettél, mintha nem tudnád... mintha érdekelne... de te egész idő alatt csak... Tyler: Érdekelt. Még most is érdekel. Ally rá sem tud nézni. Bemegy a hálószobába és elkezdi a ruháit a táskájába hajigálni. Tyler nézi. Tyler: Ne tedd ezt. Ally: Nem is ismerlek igazán... Ki vagy te valójában? Tényleg a családoddal találkoztam? Tyler: Ne legyél buta. Ally: Hogyan, Tyler? Mitől vagyok buta? Tényeket és mesét mondtál nekem, egyszerre. Honnan tudjam, mi igaz és mi nem? Tyler nem tud erre mit mondani, Ally már majdnem összepakolt. Már ért mindent. Ally: Akkor most mi van? Azzal, hogy engem megbasztál, azt hitted, hogy őt baszod meg? Erről van szó? Tyler: Soha nem akartalak bántani. Ally az ajtó felé megy, de ott megfordul. Ally: Baromság. Ez baromság. Éppen ezt akartad csinálni. Tömbház, lépcsőház – rögtön ezután Ally lefelé siet, Aidan pedig felfelé. A fiú szélesen mosolyog. Aidan: Itt az én kis közvetítőm. Ally pofonvágja. Aidan döbbent csendben néz rá, az arcát fájlalja. Ally: Tényleg seggfej vagy. Tyler lakása, nappali – később, éjjel

Tyler a koszos kanapén ül és némán néz maga elé. Hirtelen egy halk csengetés hallatszik, az „EZ” sütő végzett. Aidan kivesz belőle egy kicsi csokitortát, leül és elkezdi enni. Nyújt Tylernek egy szeletet, de ő visszautasítja és csak néz tovább. Csöndben ülnek, Tyler emészti magát, Aidan eszik. Aidan: Végül is, el kellett mondanod neki... Ez nem túl nagy vigasz. Aidan megeszi a sütit. Aidan: A pohár félig tele van. Épp megmentetted magad egy kínos Hálaadás-napi ünnepségtől. Tyler még mindig csendben néz. Aidan őszinte hangnemre vált. Aidan: Vissza fog jönni, T. Tyler nem szól, csak bemegy a szobájába és magára csapja az ajtót. East side-i lakás mellett – estefelé Caroline és Diane vörös téglából kirakott lépcsőn mennek fel. Caroline egy becsomagolt ajándékot visz és egy hálózsákot. Diane a lányára mosolyog, Caroline észreveszi. Caroline: Ne vigyorogj. Úgy nézel ki, mint egy hülye. Diane nem tud nem mosolyogni, akárhogy is próbál. Diane: Bocsáss meg, kedvesem. Csak... olyan... jó látni, hogy te... mindegy. Caroline a szemeit forgatja, elérik a bejárati ajtót. Diane: Akarod, hogy bemenjek veled? Caroline anyja a lány egyetlen pillantásából megérti a választ. Ad egy puszit neki. Diane: Érezd jól magad. Caroline megnyomja a csengőt, Diane közben visszamegy a kocsihoz. East side-i lakás, nappali – később Caroline odaadja az ajándékot a születésnaposnak, aki boldogan mosolyog. Átmennek egy másik szobába, ahol a többi vendég egy filmet néz együtt. Mind megfordulnak és Caroline-ra néznek. Caroline bizonytalanul mosolyog rájuk, aztán meglátja a kövérkés lányt az iskolából. Lehervad a mosolya, kinéz az ablakon, de az anyja már elment. Craig háza, konyha – aznap éjjel Craig őrmester egy csomó koszos edény előtt áll és mosogat. Egy acélból készült dörzskefével sikál éppen egy borzasztóan koszos serpenyőt. Ally hangja: Ugye tudod, hogy a teflonos serpenyőt nem azzal kéne elmosni? Craig megperdül, látja, hogy a lánya a küszöbön áll, táskával a lábánál. Ally: Lejön róla a teflon. Egymást nézik egy pillanatig, aztán Ally mozdul meg elsőként. Átsétál a szobán, belerakja a serpenyőt a mosogatóvízbe. Ally: Be kellene áztatni egy időre. Craig: Megpróbálom nem elfelejteni. Megint egymásra néznek, Craig elmosolyodik. Ally: Hiányoztam? Craig morog valamit, mintha azt mondaná „Nem különösebben”. Ally nevet, játékosan belebokszol az apjába. Aztán megölelik egymást. East side-i lakás, alagsor – éjjel A lányok mindenféle sminkeszközöket adnak egymásnak. Megigazítják egymás haját, kisminkelik egymást, menő ruhákat vesznek fel stb. Caroline idegesnek tűnik, ahogy egy lány épp befejezi az ő

arcát, kihúzza a szemét és kirúzsozza a száját. Amikor befejezi, ad egy tükröt neki. Caroline megnézi magát a tükörben, mosolyog. A kövérkés lány éppen egy barátnője haját igazítja egy fodrászollóval, látja Caroline mosolyát a szoba túlsó végéből. New York City, Manhattan – napkelte A Nap felkel Manhattan keleti oldala fölött. East Side-i lakás, alagsor – reggel Még sötét van, a lányok alszanak. Caroline kicsusszan a hálózsákjából, csak a körvonalai látszanak. Látjuk, ahogy az árnyéka a fürdőszoba bejárata felé igyekszik. Fürdőszoba – reggel Caroline árnyékképe belép a fürdőbe. Látjuk a tükörképét, de valami nincs vele rendben. Caroline a villanykapcsoló után tapogat, megtalálja és a fény elárasztja a szobát. Caroline arca láthatóvá válik. Hosszú, sima haját cafatosra vagdalták álmában, menthetetlen az egész. Caroline csak bámulja magát, elszörnyedve. Craig háza, konyha – reggel Ally és az apja együtt reggeliznek, amikor kopognak az ajtón. Craig háza, bejárat – reggel Aidan idegesen lépked. Craig őrmester nyit ajtót, Aidan elmosolyodik. Aidan: Helló. Craig gyanakodva nézi, Aidan a fejét vakarva beszél. Aidan: Ez itt a... ööö, itt lakik, izé, Allison Craig? Itthon van? Craig lassan bólint. Aidan: Nagyszerű. Én... Craig: Tudom, ki vagy. Aidan: Tényleg? Hát ez... milyen jó a memóriája... nem is gondoltam volna. Ally: Ki az, apa? Ally meglátja Aidant, megérinti az apja könyökét. Ally: Rendben van... Craig visszalép a házba, egyedül hagyva Allyt és Aidant. Aidan: Azt hiszem, ez jól ment. Ally: Mit akarsz? Aidan: Nézd, én egy seggfej vagyok. Tényleg az vagyok. Szemét vagyok a lányokkal. Önző vagyok. Neveletlen is vagyok. Kinevetem a műkorcsolyázókat, amikor elesnek. Több pénzt veszek fel, mint amennyit leteszek az asztalra... Ally: Lesz majd valami lényeges? Aidan: Tyler nem seggfej. Ezt legalább olyan biztosan állíthatom, mint azt, hogy én az vagyok... kiszagolom a magamfajtát. Ally: Hazudott nekem. Aidan: Szeret téged. Ally: Nem szeret. Aidan: Még csak egyetlen lányra nézett úgy, ahogy rád, de ő sokkal alacsonyabb és közös a DNS-ük. Ally máshová néz.

Aidan: Nem kell ma megbocsátanod neki. Csak bocsáss meg neki. Aidan telefonja megcsörren, ránéz a kijelzőre. Aidan: Ha beszélek róla, egyből... (mosolyogva felveszi) Hé, T... Aidan hallgatja a telefont, a mosolya eltűnik. Hoffmanék háza, konyha – reggel Tyler, Diane és Les a konyhaasztalnál ülnek, Diane a teáscsészébe mered. Tegnap esti mosolya régen eltűnt. Les és Tyler feketekávét isznak, csend van. Diane: Beszéltem annak a lánynak az anyjával, nem nagyon hisz a lányoknak, de azok a kis csitrik ragaszkodnak a történetükhöz. Csinosítgatták egymást és Care-nek nem tetszett, ahogy megcsinálták a haját, hát megpróbálta maga kijavítani. És ő rontotta el magának. És most rájuk próbálja kenni az egészet. Ráadásul senki nincs, aki kiállna mellette, így... Les: Mi van a lánnyal, aki meghívta? Ő hol volt? Diane: Aludt. Ő sem hiszi ezt el, de nem tudja bizonyítani. Diane-ből kitör a sírás, hiába is próbálja visszafojtani. Diane: Még alig egy hete kezdett újra és most teljesen maga alatt van. Úgy értem, nem is küldhetném vissza abba az iskolába... Les: Akkor? Mit teszünk? Diane: Másik iskola? A Spence... nem az egyetlen hely a városban. Járhatna máshová, valahová közelebb. Charles persze nem örülne, ha... Tyler: Charles nincs is itt. Tyler visszasüpped a komor hallgatásba, Diane Lesre néz. Diane: Hagytam egy üzenetet Janine-nál. Tyler megissza a kávét. Tyler: Holnap bemegyek vele. Diane: Mi? Ne! Tyler: Miért ne? Diane: Nem sétálhatsz csak úgy be egy iskolába, hogy tizenéveseket fenyegess. Les: Tetszik az ötlet. Diane: Les!? Tyler: Anya, nem gondolod, hogy fel fogok pofozni egy csapat tizenegy éves lányt? Komolyan... Diane kicsit megnyugszik. Tyler: Nem fogok semmit csinálni. Csak azt akarom, hogy lássanak. Vele. Nincs rosszabb, mint az ismeretlentől való rettegés. Tyler előveszi a cigarettásdobozt. Nappali – ugyanakkor Egy egész doboznyi süti van az asztalon, Caroline rajzfilmeket néz és vaníliás süteményt eszik. A haja rövidre, de egyenletesre van vágva. Máshogy néz ki, de így is aranyos. Kinyílik a bejárati ajtó, Ally és Aidan sétálnak be rajta. Ally rámosolyog Caroline-ra, a kislány próbál visszamosolyogni. Ally és Aidan leülnek mellé, közrefogják. Caroline sütivel kínálja őket, elfogadják. A lány Ally vállára hajtja a fejét. Tyler ekkor lép be egy cigarettával és az öngyújtójával a kezében. Aidan: Nézd, kit találtam... Tyler meglátja Allyt. Ally ránéz Tylerre. Tyler: Szia. Ally: Szia. Bejárati ajtó előtti lépcső – kicsit később

Tyler egyedül ül a legfelső lépcsőn, hosszan szívja be a cigaretta füstjét. Ally kilép az ajtón, halkan becsukja maga mögött. Leül Tyler mellé. Tyler: Ez a legutolsó, esküszöm. Ally majdnem mosolyog. Tyler: Tudom, hogy nem miattam jöttél, de... köszönöm. Hogy eljöttél. Csend van, egy ideig. Tyler: Szeretlek téged, azért, ami vagy. Nagyon. Csak, hogy tudd. Ally: Hazudtál. Tyler: Hazudtam. Ally: Még mindig őrült dühös vagyok. Tyler: Teljes joggal vagy az. Ally: El kellett volna mondanod. Tyler: El kellett volna mondanom. Ally: És most, mi van? Azt várod talán el tőlem, hogy csak úgy megbocsássak neked? Tyler: Nincsenek elvárásaim. Csak reményeim. Ally nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon, megfogja Tyler kezét. Ekkor egy 7-es BMW kanyarodik nagy gumicsikorgással be a sarkon, megáll a ház előtt. Charles száll ki belőle. Charles: Hogy van, Tyler? Tyler mereven ránéz. Tyler: Jól van. Alszik. Tyler Charles lába felé hajítja a cigarettát. Tyler: Kösz, hogy felbukkantál. Hálószoba – később Caroline az ágyában alszik, Charles a küszöbről nézi, ahogy alszik, de az az érzésünk, hogy már egy ideje nem látta a lányát aludni. Diane lép mellé. Diane: Felkeltem, hogy lássa, hogy itt voltál. Diane már belépne, de Charles gyengéden megfogja a karját. Charles: Hadd aludjon. Konyha – aznap este, később Les és Charles csendben ülnek, Diane tölt egy csésze kávét Charlesnak. Charles telefonja elkezd csörögni, a férfi kikapcsolja anélkül, hogy ránézne. Diane Les mellé ül. Charles: Ha benne vagy, elvinném valahová Caroline-t a hétvégére. Diane: A döntést ráhagyom Caroline-ra, de részemről rendben. Charles: Te mit szólsz, Les? Les tökéletesen nem figyelt. Les: Mihez mit szólok? Charles: Nem lenne gond, ha elvinném Caroline-t a hétvégén? Les: Nincs szükséged az engedélyemre. Charles: Azért elkérném. Les és Diane meglepetten összenéznek. Les: Ja, rendben. Semmi gond. Spence iskola, osztályterem – reggel Caroline tanárja az aznapi tantervet készíti elő. Tanár: Ki szeretné felírni a mai dátumot? Kinyílik az ajtó. Caroline és Tyler belépnek, Caroline egy összehajtott papírlapot tart a kezében.

Tyler a tanárhoz lép. Tyler: Jó napot, én Tyler vagyok, Caroline bátyja. El szeretnénk kérni egy pillanatnyi időt az órájából, Caroline szeretne valamit felolvasni az osztálynak. Tanár: Általában nem engedem át a terepet a diákoknak, Mr. Roth. Tyler: Kérem... olyan sokat jelentene számára. Tanár: Két percet kap. (a diákokhoz szól) Gyerekek! Caroline szeretne valamit felolvasni, amit ő írt. Figyeljünk rá oda! Tlyer int Caroline-nak, a lány kihajtja a papírt és elkezdi. Caroline: Helló. Tudom, hogy nem lehetünk mindnyájan barátok és mindenkinek megvannak a maga problémái. Szeretnék megkérni mindenkit, hogy legalább annyi tiszte... Kövér lány: Másként csináltad meg a hajadat, mint a múltkor? Annyira tetszik! Mindenhonnan kuncogás, nevetés hallatszik, a kövér lány gonoszul mosolyog. Caroline abbahagyja az olvasást, úgy néz, mint egy szarvas az autó reflektorfényében a gúnyolódásra. Tanár: Gyerekek! Elég már! Tyler egy üres asztalhoz lép. A gyerekek visongva röhögnek. Caroline olyan állapotba került, hogy bármelyik pillanatban kitörhet rajta a sírás. Hirtelen, Tyler megragadja az asztalt és elhajítja. Iskolai folyosó – egyidőben Egy takarító nyugodtan söpröget az üres folyosón, amikor az egyik osztályterem ajtaján kirobban az üveg és egy asztal vágódik ki a folyosóra. A takarító kezében megáll a seprű. Osztályterem – ezután A beálló csendben egy leejtett gombostűt is meg lehetne hallani. A gyerekek megdermedve ülnek, Tyler fenyegetőn ránéz a kövérkés lányra. A lány aggressziója eltűnt, újra egy megszeppent kisgyerek lett. Tyler megáll Caroline mögött, támogatóan, aki meglepetten néz fel rá. Tyler int neki, hogy folytassa. Caroline: (tovább olvas) szeretnék megkérni mindenkit, hogy legalább annyi tisztelettel legyen mások iránt, amennyit egy emberi lény iránt mutathat. Köszönöm. Börtöncella – később Tyler gonosztevők és lepusztult csövesek között ül egy koszos priccsen, a kezét a feje mögött pihentetve, arcán lehangolt fintorral. Egy börtönőr jön a cellához, Tylerre néz. Börtönőr: Szabadulsz. NYPD kapitányság – később Charles a váróteremben üldögél. Tylert a börtönőr kíséri ki, a fiú még mindig a csuklóját dörzsöli. Meglátja az apját és Charles is meglátja a fiát. Együtt indulnak a kijárat felé, nem néznek egymásra. Charles: Magántulajdon megrongálása, birtokháborítás. Te aztán lázadsz a világ ellen. Tyler: Örülök, hogy élvezed. Charles: Nem élvezem. Tönkretetted a jövődet. Egész nap a börtönben ültél. Ez nem élvezetes. Mégis, érdekelne, mikor élvezed jobban a börtönt? Nappal, vagy sötétedés után? Tyler: Micsoda egy seggfej vagy. Charles: Ó, én vagyok a seggfej... te hajítottál ki egy íróasztalt egy csukott ajtón és én vagyok a seggfej. Tyler továbbsétál. Charles: Tyler, várj! Legalább egy kicsit várj. Tyler bemutat az apjának anélkül, hogy visszanézne. Charles utánasiet, megfordítja, mosolyog.

Tyler: Most meg miért mosolyogsz? Charles: Büszke vagyok rád. Tyler, mintha nem hallotta volna tisztán. Tyler: Te büszke vagy... rám? Mert kihajítottam egy asztalt az ajtón? Charles: Amit tettél, az botrányos volt. Nyughatatlan, ostoba, abszurd és pontosan az, amire a testvérednek szüksége volt. Kiálltál érte. Lehet, hogy egy kicsit magasabbra, mint kellett volna, de kiálltál érte. Tyler: Találkoztál már vele ma? Charles bólint. Tyler a fejét vakarja. Tyler: Azzal vádolnak, hogy... Charles: Ne törődj a vádakkal, beszéltem az ügyvédemmel. Majd kitalálunk valamit. Holnap reggel, fél kilenckor az irodámban, pontosan. Ott találkozunk. Charles elsétál, Tyler csak néz utána. Mosolyog. Craig háza, bejárat – este Tyler kopogtat az ajtón, egy csokor virággal a kezében. Craig őrmester nyit ajtót, a két férfi egymásra néz. Craig: (a virágokra bök) nekem lesz? Tyler: Nem tudtam, hogy szereti-e a liliomot, de úgy gondoltam, hátha... Craig grimaszol, Tyler elmosolyodik. Craig: Még készülődik. Nem akarod odabent megvárni? Craig nyitva tartja az ajtót, amíg Tyler bemegy a házba. East River, sétány – éjszaka Tyler és Ally egy fagyin osztoznak, ahogy az East River menti sétányon ballagnak éjszaka. Tyler átkarolja a lány vállát, lehel egy csókot a nyakára. Aztán súg neki valamit, amire Ally felnevet és játékosan megüti. Képátmenet Tyler szobája – másnap reggel Ally alszik, Tyler pedig mellette fekszik és a hátát simogatja. Megcsókolja a nyakát és felkel az ágyból. Pár perccel később már felöltözve látjuk, ahogy megragadja a naplóját és letérdel Allyhez, aki még csukva tartja a szemét, de már ébren van. Tyler: Egy óra, és visszajövök. Ally: Melegszendvicset vagy palacsintát kérsz reggelire? Tyler: Amelyik a helyi módon jobb. Ally mosolyog. Ally: Add át apukádnak, hogy üdvözlöm. Tyler egy darabig nézi, ahogy fekszik, aztán súg neki valamit. Tyler: Ha azt mondanám, hogy szeretlek, akkor mit válaszolnál? Ally: Azt, hogy szeretlek. Tyler: Én is szeretlek téged. Tyler megcsókolja, aztán kimegy a nappaliba. Nappali – a következő pillanatban Aidan kiterülve a kanapén, még mindig abban a ruhában, amiben előző este elment. Tyler nézi, ahogy alszik.

Aidan: (csukott szemmel) melegszendivcset... Tyler mosolyog, zsebre vágja a naplót és kimegy. Hoffmanék háza, terasz – reggel Charles az ajtóban várakozik, a 7-es BMW-je a feljárón parkol. Diane kinyitja az ajtót a kopogásra, de Caroline sofőrjét várta és alaposan meglepődik. Diane: Charles? Charles: Jó reggelt, Diane. Diane: Mit csinálsz te itt? Charles: Úgy gondoltam, akár én is elvihetném Caroline-t az iskolába. Diane meg sem tud szólalni, ez egy első alkalom valamiből. Diane: Ööö, oké, persze. Még nincs kész, olyan húsz perc múlva lesz majd csak... Charles: Ráérek. Diane: Nem fogsz elkésni a munkából? Charles: Valószínűleg. Igen. Diane bámulja, még a szája is tátva maradt. Charles: Kávéillatot érzek? Diane kiesik a révületből. Diane: Ó. Igen. Igen. Gyere beljebb. Taxi belseje – reggel Tyler úton van a belvárosba. Megcsörren a telefonja, megnézi, de elgondolkodik, hogy felvegye-e. Megfontolja, mit mondjon, mielőtt felveszi a készüléket. Tyler: Lemondod az egészet, vagy csak késni fogsz. Hoffmanék háza, konyha – reggel Charles telefonál az asztalnál, közben a kávéját szürcsölgeti, Caroline pedig a túloldalon müzlit eszik. Charles: Már úton vagy? Vágás: Tyler taxija megáll, Tyler fizet és kiszáll. Tyler: Már itt vagyok. Caroline hangja: Szia Tyler! Tyler: Caroline veled van? Charles: Én viszem iskolába. Tyler: Mióta? Charles: Most óta. Bocs, hogy kések, legkorábban kilenckor fogok beérni... át kéne ütemezni a dolgot. Tyler elgondolkodik, felnéz az épületre, de megrázza a fejét. Tyler: Semmi baj, ráérsz. Majd az irodádban várlak. Charles: Biztos? Tyler: Aha. Ha elunnám magam, még mindig játszhatok a fénymásolóval. Charles: (mosolyog) Majd találkozunk. Tyler leteszi a telefont, csatlakozik ahhoz a seregnyi emberhez, akik az irodaházba mennek be. Lift – később Tyler egy csapatnyi főnökszerű emberrel áll együtt egy elegáns, márvány- és tölgyfaburkolatú liftben.

78. szint, tágas aula – később Tyler kiszáll a liftből, átsétál a termen egy másik sor lifthez és megnyom egy felfelé gombot. Kinyílik az egyik ajtó. Tyler belép és megnyomja a 92-es gombot. Az ajtó becsukódik. Igazgatósági szint, recepció – később Tyler odasétál a hamutálas incidens óta ismerős recepcióshoz, széles mosollyal az arcát. A recepciós nem mosolyog. Tyler: Janine bent van? Recepciós: (hidegen) Kávéért ment. Tyler: (mosolyogva) Amikor visszajön, megmondaná kérem neki, hogy látni akarom, az irodámban. Hogy lemondja a hívásaimat... és mosolyogjon. Gyönyörű napunk van. Tyler elsétál az iroda felé, a recepciós a szemeit forgatja. Charles Roth irodája – később Tyler belép az apja üres irodájába. Sötét van, csend. Tyler felhúzza a sötétítőt, napfény árasztja el a szobát. A fiú körbejárja az irodát, felvesz néhány dolgot, aztán visszateszi őket. Aztán leül az apja székébe, felteszi a lábát az asztalra és hátradől, kezei a tarkójánál vannak. Ekkor észreveszi a működő számítógépet. Bekapcsolja a monitort is, ráteszi a kezét az egérre – de nem mozdítja el azt. A keze megáll és tökéletesen mozdulatlan marad. Tyler a képernyőt bámulja, ahol az apja képernyővédője fényképeket mutat sorban... Mind a családjáról van... Michael első karácsonya, Tyler nyolcadik születésnapja, Diane a kórházban Caroline-nal egy rózsaszín takaró alatt, Charles és a gyerekek homokvárat építenek... a képek csak jönnek sorban. Tyler azt veszi észre, hogy a saját életének a képkockáit látja. Spence iskola – később Ugyanaz a luxusautó-sor, mint az elején, szülők hozzák iskolába a lányukat. Charles BMW-je megáll, Caroline megpuszilja az apját és kiszáll. Charles nézi, amíg a lány be nem lép a kapun. Sarki galéria – később Diane épp egy képet csomagol be egy boldog vevőnek. Tyler lakása, konyha – később Ally és Aidan szinte rommá változtatták a konyhát melegszendvics-készítés ürügyén. 7-es BMW belseje a banknegyedben – később Charles a kocsijával a dugóban áll. Az összes többi sofőr átkozódik, dudál, utálják egymást. Charles leengedett ablakkal, mosolyogva áll. Spence iskola, osztályterem – később Caroline az asztalánál rajzol, amikor a tanár bejön a terembe, hogy elkezdje az órát. Charles Roth irodája – később

Tyler még mindig a képernyővédőt nézi, akkor is, amikor Janine belép. Janine: Jó reggelt, Mr. Roth. Tyler: Tudott erről? Janine megkerüli az asztalt és még éppen látja a képet arról, hogy a kis Tyler és Michael pucéran ülnek a fürdőkádban. Elmosolyodik. Janine: Szerinted ki szkennelte be a képeket? Tyler is, Janine is mosolyog, amíg Michael képe be nem jön. A mosolyaik eltűnnek, csendben vannak. Janine: Mennyi idős lenne? Tyler: Májusban töltötte volna be a 23-at. Tyler feláll, kinéz az egész szintet kitöltő ablakon, az üveget vékony oszlopok választják szét. Kinéz az ablakon, a lába előtt hever egész Manhattan, felette tiszta, kék az ég. Janine zavartnak tűnik. Janine: Már olyan régen volt? Megesküdtem volna, hogy... Tyler: 1993, február 26-án. Egy pillanatnyi csend után Janine válaszol. Janine: Illene emlékeznem rá. Tyler ránéz. Tyler: Minek? Senki sem teszi. Spence iskola, osztályterem – később Caroline tanára az osztályhoz fordul. Tanár: Ki szeretné felírni ma a dátumot? Caroline némán ül, hintázik a székén. A tanár felé néz. Tanár: Caroline, ha lennél szíves? Caroline a táblához megy. Felvesz egy darab krétát és írni kezd. Amikor befejezi, leteszi a krétát és visszamegy a helyére. Tanár: Mindenki látja, ugye? A táblán eltéveszthetetlenül áll a dátum: 2001. szeptember 11. Charles Roth irodája – később Tyler éppen ellépne az ablaktól, amikor valami a láthatáron megragadja a figyelmét. Tyler: Janine, nézze csak... Janine is az ablakhoz lép. Követi Tyler tekintetét a sajátjával. Tyler: Éppen a város felett van. Soha nem láttam még ilyet... Tylert most Charles irodájának az ablakán át látjuk, kívülről. A kép távolodik... ... amíg csak meg nem látjuk Tylert egy furcsán ismerősnek tűnő szürke fém keretben... ... amíg már alig látjuk Tylert, csak az alapját egy magasba törő antennának... ... amíg már nem látjuk Tylert, eltűnt az épületben, mert már elég messzire jár a kép ahhoz, hogy látszódjon, ahogy Tyler a... WTC Északi tornyának a 92-ik emeletén áll az ablakban. Egy pillanatnyi tökéletes csend. A tornyok látszanak a kék ég alatt. Meghalljuk az American Airlines 11-es járatának a hajtőműzaját, ahogy közeledik az Északi torony felé. Csak az épület látszik, amíg a hajtőművek üvöltő zaja el nem nyom mindent... Sötétség Tyler hangja: ...bármit csinálsz az életedben, az jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd... Alsó-Manhattan – aznap reggel

Charles Roth kiszáll a kocsijából. A tekintete az égre tapad. Körülötte az összes sofőr így tesz. Tyler hangja: ... soha nem tudhatod... Sarki galéria – aznap reggel Diane mosolyog, beszélget egy nézelődő idős hölggyel. Valaki berohan a boltba, mond valamit. Diane mosolya eltűnik, ahogy ő és az idős hölgy kisietnek a boltból. Tyler hangja: ... hogy mi az életed igazi értelme... Diane csatlakozik egy csoport bámészkodóhoz, akik az utcasarkról nézik, ahogy Brooklyn fölött sűrű, fekete füst sötétíti el a tiszta, kék eget. Tyler hangja: ... nem is kell tudnod... Diane bámulja egy darabig, aztán hirtelen összerogy. Tyler hangja: ... csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. WTC előtér, udvar - akkor Papírlapok lebegnek az égből, irodai dolgozók menekülnek rohanva, rendezett sorokban. Craig őrmester irányítja a menekülőket. Tyler hangja: ... minden életnek van értelme... akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. Egy csapat tűzoltó rohan el Craig mellett az épületek felé. Tyler hangja: ... és minden halál... a maga módján megváltoztatja a világot. Tyler lakása, nappali – aznap reggel A tévében az égő tornyok. Aidan fel-alá lépked a lakásban, súlyos, nehéz léptekkel, őrülten. A telefonja a fülénél. Aidan: Gyerünk, Tyler, gyerünk! Vedd fel! Automata: A hívott számon az előfizető jelenleg nem érhető el... Aidan: Az Isten verje meg! Ally az ablakon néz kifelé, a tévében látott égő tornyokat ő is látja. Aidan újra hívni próbálja Tylert. Automata: A hívott számon az előfizető jelenleg nem érhető el... Aidan: A KURVA ANYÁDAT! Aidan a falhoz vágja a telefont, az darabokra törik. Csakúgy, mint Aidan. Könnyekben tör ki, Ally átkarolja. Együtt fekszenek, sírnak. Tyler hangja: Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... Spence iskola, folyosó – aznap reggel Egy ajtó kivágódik, Caroline rohan ki rajta az üres folyosóra. Tyler hangja: Tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni. Én is tudom. Caroline léptei lelassulnak, végül egy szekrénynél összeesik. A fejét parányi karjaival eltakarja és elsírja magát. Alsó-Manhattan – aznap reggel Rengeteg papír, mind aláírva, lepecsételve, kormosan hullik alá az égből, elborítva az utcákat. A jelentések és faxok között, amelyeket soha nem fognak elküldeni és senki nem fog megkapni, ott találjuk Tyler naplóját is.

A gémkapocs nyitva tartja még mindig az utolsó lapot, az utolsó bejegyzéssel. Közelebbről látszanak Tyler sorai: ...az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni. Én is tudom. Az emlékfal – nappal Több száz kép, virág és eltűnt személyeket kereső hirdetés borít el egy téglafalat Manhattan egy utcájában. Több száz mosolygós arc. Közelebbről látjuk a falat. Tyler portréja, ahogy a padon ül, cigaretta lóg ki a szájából. A kép alatt egy óriási, kitömött elefánt áll. Apró kezek nyúlnak fel, leveszik a portrét a falról. Caroline megnézi a rajzát, a haja azóta visszanőtt. Caroline kinyit egy vázlatfüzetet, átlapoz egy sor rajzot. Aidan és Ally a temetésen. Ally ül Tyler helyén a parki padon. Charles és Diane. Az ikertornyok. Caroline megáll egy üres helynél, berakja a viseltes rajzot. Felnéz Charlesra, aki ott áll mellette. A férfi a kezét nyújtja, a lány megfogja. Elsétálnak. Temető – ködös reggel Eső szemerkél. Két sírkő áll egymás mellett. Michael Roth 1969. május 20. 1993. február 26. Tyler Roth 1978. augusztus 10. 2001. szeptember 11. Charles, Diane és Les mennek oda a sírokhoz. Les hátrébb megáll, hagyja, hogy Charles és Diane kettesben róják le kegyeletüket. Egyedül. Szülőként. Ahogy ott állnak, együtt, Charles átkarolja Diane-t. Sírnak. New York City – hónapokkal később Korcsolyázókat látunk a Central Parkban, az első hó már leesett és el is olvadt. Az áruházak épp annyira vannak tele, mint ahogy a fák ágai csupaszok. Allyt egy áruházban látjuk, a férfiruha-osztályon próbál egymáshoz egy nyakkendőt egy inghez. Tyler hangja: Nem tudhatod... Az Alice Csodaországban szobornál Caroline egyedül ül a parkban, a szokott helyén. A szobrot rajzolja, a szeme folyamatosan ugrál a téma és a papírlap között. Tyler hangja: Ne is vedd biztosra... Éles váltás. Caroline leteszi a ceruzát és felnevet. Tyler hangja: De ne is vedd túl komolyan... Azon nevet, ahogy Charles egy gomba tetejéről pózol neki, egy kezével az Őrült Kalapost öleli. Étterem – vacsoraidő Craig őrmester abban az ingben és nyakkendőben ül egy asztalnál, amit Ally vett neki az áruházban. Egy csinos nővel randevúzik. Tyler hangja: Ne halaszd el, amire vágysz...

Sarki galéria – nappal Aidan és Les egy méretes márványszobrot cipelnek, Diane mutatja, hová tegyék le. Tyler hangja: Ne hagyj magad mögött félreértéseket... Aidan karján egy tetoválás van: „Sosem felejtünk”. Sarki galéria – este Diane bezárja az üzletet éjszakára. Tyler hangja: Legyen biztos, hogy azok, akiket szeretsz, tudják... Két bekeretezett fénykép lóg a bejárat mellett. Az egyiket már láttuk Tyler szobájában. Michael van rajta, az együttessel a színpadon. A másik képen Tyler fúj el 23 gyertyát a születésnapi tortáján. Tyler hangja: Legyen biztos, hogy tudják, mit érzel... Diane megcsókolja az ujjbegyeit és megérinti a két képet. Brooklyn, Smith utcai állomás – éjszaka Ally ugyanott áll, ahol az első jelenetben az anyját láttuk állni. A háttérben Manhattan fényei és az épületek körvonalai, két lilás fénynyaláb hasít bele a sötétségbe ott, ahol valaha a két torony állt. Tyler hangja: Mert különben... A vonat megáll a peron mellett. Ally felszáll néhány ingázóval. Leül egy helyre, épp átellenben egy ifjú párral, akik láthatóan nagyon szerelmesek. Nevetnek, ahogy a vonat elindul, csókolóznak, nem kell rá semmi indok. Ally nézi őket, egy mosoly halvány árnyéka fut át az arcán. A vonat lámpái villognak. Sötétség Tyler hangja: ... vége lehet. ---