NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
SZABÓ BÉLA
VÁRHARCOK BÁTHORY ISTVÁN ERDÉLYI FEJEDELEM ÉS LENGYEL KIRÁLY LIVÓNIAI HADJÁRATAIBAN Báthory István (1533–1586) erdélyi fejedelem és lengyel király fegyveres összecsapása IV. „Rettegett” Iván cárral (1533–1584) elkerülhetetlen volt, hiszen uralkodása Lengyelországban (1576–1586) az 1558–1583 közötti livóniai háborúk időszakára esett. Az orosz cár a Balti-tenger keleti partvidékének birtoklásáért indított háborút a livlandi Német lovagrend, Litvánia, Lengyelország, és Svédország ellen. 1561-ig váltakozó sikerrel folyt a harc, de a belső ellenzékén kegyetlen megtorlások sorozatával úrrá lett cár ezt követően elfoglalta a mai Lettország és Észtország csaknem egész területét. Báthory elődje, Zsigmond Ágost (1548–72) erélytelen uralkodása, majd a trónzavarok ösztönzőleg hatottak az orosz cár Lengyelország elleni szándékaira. Báthory trónra lépte után az orosz cár igyekezett kihasználni, hogy az új lengyel király nehézségekkel küzd, és erőit újabb lengyel területek elfoglalására összpontosította. A lengyel trónon való megerősödése után Báthory csak 1578–79-ben tudott komoly erővel ellentámadásba lendülni IV. Iván ellen, s csapatai 1579 végére döntő stratégiai sikereket értek el.
1. sz. ábra. Báthory István 62
2. sz. ábra. Rettegett Iván
HADTUDOMÁNY
A hadjáratok során megismerkedhetünk Báthory István kivételes hadszervezői, hadvezéri és hadtudományi ismereteivel és kiemelkedő tulajdonságaival. Ugyanakkor fontos adatokat tudhatunk meg a hadjáratokban résztvevő magyar tüzérekről és műszaki alakulatokról, s a magyarok magas szintű várostrom technikájáról is.
A VÁRHARCOK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A XVI. SZÁZADBAN A várak fejlődésének jelentős momentuma volt, amikor Perugiában, 1310-ben tüzérségi támadást intéztek egy erődítmény ellen. Ezután a várak és a tüzérség közötti állandó versengés lett a jellemző. A várak átalakulása lassabb, mint a tüzérség fejlődése, mivel statikus voltuknál fogva nehezebben alkalmazkodhattak a tüzérség által támasztott új követelményekhez. A fejlődés folyamán eljött az az idő, amikor a védekező fél egyenrangú ellenfele lett az ostromlóknak, sőt néhány esetben fölénybe is került. Elmondhatjuk, hogy a fejlődés lényege a harcászati fölény megszerzéséért indított küzdelem volt. A tüzérség megjelenésével az addigi várfalig előrenyomuló ellenség elleni harcot felváltotta a tűzfegyverekkel, messziről támadó ostromlók elleni küzdelem. A közelvédelem mellett fontosabb lett a távolharc feltételeinek megteremtése. Az ostromtüzérség elleni védelem a következő feladatok megoldását várta el a várépítészettől: ¾ a vár falait a nagyobb tűzhatás elviselésére kellett tervezni; ¾ biztosítani kellett a tüzérség védett elhelyezését; ¾ a vár előterének tüzérségi tűzzel való teljes lefogását kellett megvalósítani. A régebben kiemelkedő tornyok eltűntek, helyüket átadták a védőfallal azonos magasságú, nagy alapterületű rondelláknak, amelyeknek földdel feltöltött, kőborítású felületén helyezték el a növekvő létszámú tüzérséget. A rondelláról azonban nem lehetett minden irányba megfelelően tüzelni, a kurtina1 lövegei elől jelentős területeket eltakart, végül tehetetlenül állt a várfalig előretört ellenséggel szemben. A rondellás rendszer hibáinak kiküszöbölésére jött létre az Itáliában a XV. században kifejlődött, és onnan elterjedt bástyás rendszer. A bástyás rendszer megjelenése a harcászat jelentős módosulásával járt együtt. Ennek az a lényege, hogy a védelem súlypontja a kurtináról a bástyára helyeződött át, mivel a bástyák felépítésüknél fogva megoldották a rondella által okozott problémákat, és így a védelem kulcsszerepe nekik jutott. A bástyák tehát lehetővé tették a tüzérség védett és kényelmes elhelyezését, célszerűbb formájuk pedig lehetővé 1
Kurtina — a fal egy olyan darabja, amely két bástyát egymáshoz kapcsol.
63
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
tette, hogy a kurtinán, illetve a rajtuk elhelyezett ágyúk, a vár egész előterét végigpásztázhassák, de az oldalazó tüze miatt a kurtinát is eredményesen tudta fedezni. A bástyáknak a rondellákkal szembeni megnövekedett tűzereje és oldalozó képessége arra kényszerítette az ellenséget, hogy mindenekelőtt ezeket semlegesítse, mert csak ez után fordulhatott a kurtina ellen, mivel enélkül a rohamozó gyalogsága a bástyák kereszttüzében könnyen megsemmisülhetett.2 Európában, a XVI. században a bástyás rendszerek közül leginkább az Itáliában létrejött építési módszerek terjedtek el. Az ó-olasz rendszerben a kis tűzerejű bástyák még távol helyezkedtek el egymástól, ezzel nem tudták ellátni flankírozó3 feladatukat. Az újolasz rendszer már több régebbi hiányosságot kiküszöbölt. Többek között a kurtina rövidebb lett, a bástyák nagyobbak és hegyesebbek lettek. Az itáliai építési módszerek gyorsan elterjedtek Európában és hosszú ideig változatlan formában voltak jelen. Több országban még a XVII. században is modernnek számítottak az újolasz rendszerű várak. Sok várat viszont abban az időben építettek ki így, amikor Nyugat-Európában már jóval modernebb megoldásokat alkalmaztak. Ez nem volt másképp a környező országokban, és Oroszországban sem. A XVI. század kiemelkedő hadmérnöke, Daniel Speckle (1536–1589), korát megelőzve alakította át az olasz rendszert és ezzel minőségileg új alapokra helyezte a várépítészetet. Speckle fontosnak tartotta, hogy az ostromlók egyetlen követ se láthassanak a vár falazatából. A kőfalak felett lévő földtöltésekre, amelyek az ellenség számára láthatóak voltak, az ágyútűz szinte hatástalan volt. Az általa tervezett erődben változik az alaprajzi elrendezés is. A bástyák területét jelentősen megnövelte, a kurtinát tovább rövidítette.4 Speckle jelentőségét az is alátámasztja, hogy egy évszázad elteltével Sébastien Vauban (1633–1707) az ő munkássága figyelembevételével alkotja meg a modern erődvédelem és ostrom alapjait. A XVI. századi orosz ostromtechnika módszereiről Kazany 1552-es ostroma, a várvédelemről Pszkov 1581–1582-es ostroma5 tanúskodik. Az ostromló orosz csapatok tevékenységét Kazany bevételéért a következő időszakokra lehet felosztani: 1. Kazany körülzárása; 2. az ostrommunkák megkezdése; 3. az ostrommunkák harcászati biztosítása a kitörő és az ostromló csapatokat kívülről támadó ellenséggel szemben; 4. a várerőd elleni általános roham megindítása; a roham részei: 2
Domokos György: Várépítészet és várharc Európában a XVI–XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 1986/1. sz., 53. o. 3 Flankírozás — az erődvonalak fedezése oldalozó tűzzel. 4 Domokos: id. m., 57. o. 5 Pszkov ostromának tanulságait tanulmányom végén részletesen kifejtem.
64
HADTUDOMÁNY ¾ ¾ ¾
az aknák felrobbantása, a roham kezdete és az ellenség ellenlökése; az általános tartalék támadása és a siker megszilárdítása; a megmaradt ellenséges erők üldözése és megsemmisítése.6
3. sz. ábra. Susza orosz vár
POLOCK BEVÉTELE Báthory István 1579-es első, Rettegett Iván elleni hadjárata előtt úgy határozott, hogy fő célja Polock várának elfoglalása lesz. Polockot az oroszok nemrég, 1563-ban foglalták el a lengyelektől. Báthory azért is döntött így, mert Polockra támaszkodva mélyen be lehet hatolni Oroszországba, és így a hadműveleteket át lehet helyezni az ellenség területére. Az akkori hadtudomány alapelvei szerint — az ostrom megkezdése előtt — egy katonai egységet kellett előre küldeni, hogy a várba zárkózott ellenséget 6
Razin: A hadművészet története. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1961, 339. o.
65
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
megfigyelje, és a főerőknek utat nyisson. Ebben a megfigyelő egységben fontos szerepe volt Bekes Gáspár7 magyar lovasságának és néhány századnyi gyalogságának. Amikor az ostromló seregek főerői körbevették Polock várát, az oroszok a börtönben tartott lengyel és litván foglyokat lemészárolták. Báthory személyesen járta körbe a várost, hogy megkeresse a legmegfelelőbb helyett az ostrom elkezdéséhez. Polocknak két vára volt: a központi vár, ami magasabb helyen állt, valamint a Sztrelec(Puskás)-vár, melyeket gyakorlatilag három oldalról folyók vettek körül. Báthory haditerve szerint az ostromot a középső, magasabb várral kellett elkezdeni, mivel ez a volt legerősebb, s ha mindent elfoglalnának is, a középső vár képes lenne sokáig tartani magát, és így minden erőfeszítésük hiábavaló lenne. Ha viszont a középső vár elesik, az alacsonyabb vár és Zapolocie városa sem tud sokáig ellenállni.
4. sz. ábra. Polock ostroma Az ostromot a következő módon szervezték meg: a magyaroknak kellett Zapolocie városa felől támadniuk, nem messze tőlük a lengyeleknek, távolabb a litván gyalogságnak. A vár másik oldalán, a Polota folyó mellett, ahol a folyó a Sztrelec-várral találkozik, a németek kezdtek sáncokat ásni a várhoz. Bekes Gáspár magyar katonai egységének tüzérei kezdték el elsőnek ágyúból lőni a 7
Bekes Gáspár (1520–1579) Báthory István ellenlábasa volt erdélyi fejedelemmé választása idején. A későbbiek folyamán megegyeztek és Bekes fontos szerepet töltött be Báthory seregében.
66
HADTUDOMÁNY
falakat, de amikor ez nem hozott eredményt, mert a fából épült falak csak kilyukadtak, de nem dőltek össze, tüzes golyókkal próbálkoztak. Ezt a lövedékfajtát maga Báthory István találta ki még magyarországi összecsapásai idején. Ezeket a tüzes lövedékeket a falakra lőtték, s mivel Polock ostrománál fa közé estek, ahol sokáig rejtve maradtak, és ezért nehéz volt őket eloltani, így igen jól terjesztették a tűzvészt.8 Bekes viszont látta, hogy az ágyúk és a tüzes lövedékek nem tesznek számottevő kárt a falakban, ezért arra adott utasítást katonáinak, hogy fáklyákkal gyújtsák meg a fal fa alkotórészeit. Ez részben sikerült is, de a védők számottevő ellenállást fejtettek ki. A várostromot időjárási és ellátási problémák is nehezítették. A folyamatos erős esőzéstől tönkrementek az utánpótlást biztosító utak és az ostromművek is. Az élelmiszerhiány súlyos problémát okozott. Egyes beszámolók szerint akadtak olyan lengyelek és magyarok, akik lóhullákat ettek.9 Báthoryt nagyon aggasztották a felmerült nehézségek, ezért tanácsot hívott egybe, ahol felhívást intézett katonáihoz, hogy a várost újból próbálják meg felgyújtani. Ez után az ostromlók erőfeszítéseit siker koronázta. Ebben az is közrejátszott, hogy az állandóan szakadó eső is alábbhagyott. A védművek fa alapjaihoz rakott tűzcsóvák a fatorlaszok egyik oldalát azonnal porig égették. Innen aztán gyorsan terjedt a tűz, az oroszok nem is tudták eloltani, s napokig felcsaptak a lángok. Ekkor Báthory mindent eldöntő rohamra szánta el magát. A magyar katonák a hatalmas lángok között összeégetve magukat, berohantak a várba. Példájukat követte a lengyel gyalogság is.10 Ez az első roham nem járt teljes sikerrel, de a vár olyan részei kerültek az ostromlók kezére, ahonnan az egész vár területét meg lehetett figyelni és tűz alatt tartani. Az oroszok a folyamatos rohamok és a vár tarthatatlanná váló állapota miatt a vár feladásáról kezdtek el tárgyalni. A tárgyalások végeztével az oroszok, szabad elvonulás fejében, átadták a várat. Báthory tartotta a szavát, kijelölt egy egységet, hogy megvédje az elvonuló orosz katonákat minden bántalmazástól.
A VILIKIE LUKI HADJÁRAT VÁROSTROMAI Polock bevétele után, Báthory István 1580-ban újabb hadjáratra készült, hogy rákényszerítse akaratát Rettegett Ivánra. A hadjárat már eredeti orosz területekre helyeződött át, amelynek célja Vilikie Luki várának és környékének elfoglalása volt. A hadműveletek során több jelentős várostromra is sor került. 8
Nagy László szerk.: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest, 185. o. Uo., 187. o. 10 Uo., 188. o. 9
67
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
5. sz. ábra. Szokol orosz vár Velikie Luki felé menet Báthory serege rövid tüzérségi támadás után megadásra kényszerített két kisebb várat11. Pár nappal később a sereg ostromzár alá vette Vilikie Luki várát, és elkezdték építeni az ostromműveket. A vár jó védelmi képességekkel rendelkezett, mivel magaslaton helyezkedett el, valamint részben folyó, részben állóvíz vette körül. Az oroszok előtt intő példa volt Polock bevétele. Mivel a fa alapanyagú falakban tűz ellen nincs remény a védelemre, roppant munkával megerősítették a falakat. A régi gerendákból álló falakat, alulról a falak tetejéig földdel és gyeppel borították be, a tetejére pedig földdel telt kosarakat állítottak. Pár nap alatt befejeződtek az ostrom előkészületei, és a faltörő ágyúk elkezdték lőni a védműveket. Az ostromtüzérségnek köszönhetően a magyar csapatokkal szembenálló bástyatöltésből annyi föld kiesett, hogy a katonák addig felvergődhettek, ahonnét a fal felső részét hosszú dárdájukkal elérhették. Ekkor parancsot adtak a gyújtásra. Gyulai Pál egykorú leírása alapján ezek a magyar katonák „szurokkal, faggyúval, s más tüzet fogó anyaggal bekent fenyőágakat fejök fölött tartva, a mellükig érő állóvízben átmennek és a nagy töltésen egymással versenyezve 11
Wieliz és Uswiat várát.
68
HADTUDOMÁNY
a dárdájok hegyére tűzött fáklyákat a fal párkányához közelebb viszik.”12 Ezt azért is nehéz volt végre hajtani, mivel az oroszok a falra felmászókat igyekeztek mindennemű fegyverrel támadni. Amikor a bástya már eléggé égett, a magyar csapatoknak a tűz terjedése miatt vissza kellett vonulniuk. Ekkor Báthory döntő lépésre szánta el magát. A szívósan védekező oroszok ellenállását több oldalról történő támadással akarta megtörni. Elkezdődött az aknaharc és a sérült falak gyújtása egyidőben, több oldalról is. Ez a módszer eredményre vezetett, mivel a fából készült falak és bástyák elveszítve földborításukat a lángok martalékává váltak. Gyulai szerint: „Ekkor az ellenség, vélve, hogy a dühöngő lángot már lehetetlen megállítani, végül az utolsó veszély félelmétől kényszerítve napfeljöttekor megígérte, hogy a várost feladja.”13 Ez az ostrom azért is jelentős, mivel az ellenség jól felkészült és erős volt, de a lengyel és a magyar csapatoknak példaértékű hatékonysággal és gyorsasággal öt nap alatt sikerült elfoglalniuk a várat. Vilikie Luki ostromával egy időben lengyel és litván csapatok sikertelenül ostromolták Newel várát. A védekező oroszok rendszeresen kitörtek, és így erősen akadályozták az ostrommunkálatok folytatását. Báthory Bornemissza Jánost (?–1594)14 — kinek Vilikie Luki ostrománál nagy hasznát vette — 700 magyar gyalogossal Newelbe küldte, hogy érjen el döntő fordulatot az ostrom menetében. Bornemissza János, ahogy megérkezett, kifogásolta az ostrom módját, és a vár sánca mellett új ostromműveket emelt. A magával hozott négy faltörő löveget a megfelelő helyeken elhelyezve a falak rombolásába kezdett. Az oroszok abban bízva, hogy mint a lengyelek és a litvánok, úgy a magyarok támadásai ellen is sikerrel fognak tevékenykedni, a várból kirohanva megtámadták a frissen érkezett ostromló magyar csapatokat. Bornemissza ekkor fegyverbe szólította, és ütközetre buzdította katonáit. Maga is kardot rántott, s mindenki előtt ő rohant az ellenségre, sokat levágott, a többit sűrű lövések között a várba űzte.15 Az oroszok nem kíséreltek meg több kirohanást. A várvédelemről viszont elmondható, hogy nagyobb ágyúikkal — amelyeket ügyesen irányoztak — az ostromlövegek torkolatát, oldalát és kerekeit rongálták meg. Így tehát a falak gyújtásával kellett az ostromlóknak próbálkozniuk, amely a főképpen fából álló orosz várfalak és védművek legnagyobb veszedelme volt. A vár elhelyezkedése miatt ez veszélyes művelet volt. „A felhágókat a meredekség, a visszatérőket a sánc egyformán akadályozta a támadásban. Ezt látva Bornemissza, a háromszögű torony ellen, melyet meg akart gyújtani, folyosót készített a föld alatt, hogy a vársáncz vizén átjárása legyen a katonáknak. Olyan 12
Nagy: id. m., 205. o. Uo., 206. o. 14 Az egri hős, Bornemissza Gergely fia. 15 Nagy: id. m., 208. o. 13
69
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
mélybe, ha bevonulnak, az ellenség nem láthatja meg, minthogy a keskeny és mély sáncz őket elfedi és a közelségénél fogva biztosabban és gyorsabban juthatnak el a falakhoz. E munkát elvégezvén, veszély nélkül a falhoz értek, s a tornyot meggyújtották.”16 Ettől kezdve a védőőrség úgy látta, hogy az ellenállás értelmetlen, és szabad elvonulás fejében átadta a várat.
6. sz. ábra. A Velikie Luki hadjárat A hadjárat során még két vár volt hátra: Zawolocze és Ozieryszcze vára. Ozieryszcze várát könnyen megadásra tudták kényszeríteni, de Zawolocze ostromával kapcsolatban súlyos problémák jelentkeztek. A várat minden felől széles és mély tavak vették körül, így az ostromlók összekötött gerendákból úszóhidat készítettek az átkeléshez, mely rudakkal hajtható, és a védművekhez irányítható volt. A vízből hegyes karók álltak ki, melyek miatt a hidat nem lehetett a földhöz rögzíteni. Ezért, amikor a magyar katonák sáncemelésre, fal alatti ostromművek készítésére, s a torony felgyújtására átkeltek a vízen, a hídról a karók és föld közötti vízbe kellett ugraniuk, ami akadályozta a gyors átkelést. Közben a magyar katonák közül többet megsebeztek a várból, s az átkelők testét a hideg víz is megdermesztette, mert már havazott. 16
Uo., 208. o.
70
HADTUDOMÁNY
Amikor az oroszok látták, hogy a magyar és a lengyel csapatok akadályozva vannak az átkelésben, a várból kitörve megtámadták az ostromlókat. Ezután, a korabeli forrás szerint: „Mindkét oldalról elkeseredett tusát vívtak. A mieink legyűrték az ellenséget, és üldözték őket, egész a kapuig, s közben sarokba szorították és kaszabolták a menekülőket. Ezt látva segélyt küldtek nekik a várból, s így a harc új lendületet vett. Ekkor a mieink, minthogy a nagyobb számú ellenség szorongatta, s a falakról is mindenféle golyókkal, kövekkel lőtte őket, s a túloldalon levők sem mehettek a segítségükre, visszavonulásba kezdtek.”17 Ekkor az ostrom menete megrekedt, de Báthory István, tudomást szerezve a történtekről, az ostromlók megsegítésére küldte Károly Istvánt, 800 magyar gyalogos katonával. Ennek az erősítésnek is köszönhetően az ostrom új lendületet kapott, amelynek következtében az oroszok belátták, hogy helyzetük tarthatatlan, és szabad elvonulás fejében átadták a várat.
PSZKOV OSTROMA A Báthory István Lengyelországa és Rettegett Iván Oroszországa közötti háborúban 1581. ősze és tele volt a döntést hozó időszak. A Pszkov ellen vezetett hadjárat és téli ostrom ugyancsak ritka és kiemelkedő vállalkozásnak számított a zord éghajlatú országban, amikor a téli hadviselés még meglehetősen ritkán fordult elő.
7. sz. ábra. Pszkov orosz vár 17
Uo., 209. o.
71
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
Jan Piotrowski lengyel kancelláriai írnok leírása alapján Báthory hadserege szeptember elején érte el Pszkov városát, és rögtön elkezdte az ostromművek építését. Az ostrom előkészületei nem mentek könnyedén. Piotrowski leírása alapján: „a város másik oldalán is sáncokat építünk, s oda három ágyút telepítünk, de mit tesz ez ennyi védő ellen. Kétszer ennyi ágyúra és emberre lenne szükségünk ekkora városhoz, mert ha az egyik oldalt, a másik oldal nyugalomban lesz, és sokaknak nem tetszik, hogy így halogatjuk az ágyúzást. Már négy nap és négy éjjel, hogy ássuk a sáncokat és fonjuk a kasokat, a muszkák pedig, látván, hogy melyik oldalról szándékozunk támadni, azt az oldalt erősítgetik és építik. (...) A muszkák látva, hogy kasainkban és sáncvédőinkben kevés kárt tesznek, ágyúikat a falak tetejéről és a bástyákról lejjebb vitték, új nyílásokat vágtak, s oda állították az ágyúkat, egy, esetleg két embert ölnek meg: vagy lejjebb, vagy messzebbre hordanak az ágyúik. Rakétákkal, kőgolyóbisokkal és tüzes golyókkal árasztják el sáncainkat, de nem tesznek nagy kárt bennük. A sáncok körül elég sok a munka, helyenként sziklák közt kell ásni az árkokat, ezért hosszú, messzire vezető sáncokat csinálunk úgy, hogy a lengyel sáncokból át lehessen menni a magyarokéba, mert így együtt könnyebb... .”18 A tüzérségi és egyéb előkészületek után pár nappal később már közvetlen ostromot lehetett kezdeményezni a vár ellen, mivel a tüzérségi előkészítés során szétromboltak két bástyát és mellettük egy-egy falrészt. A gyalogsági roham folyamán a katonák (többségében magyarok) elfoglalták a megrongált sarokbástyát, ahova azonnal négy zászlót tűztek ki, s lőni kezdtek az oroszokra. Ezzel egy időben a másik bástyát is sikerült megszállniuk. Távolabbról szemlélve az eseményeket, úgy tűnt, hogy várat sikerült az ostromlóknak elfoglalniuk. Ekkor fordulat állt be az ostrom menetében, mivel a bástyák elfoglalását nem tudták kihasználni. Nem tudtak betörni a vár belső területeire, és a nagyszámú védősereg — jól kihasználva védműveiket — folyamatosan tűz alatt tudták tartani a bástyákon összezsúfolódott ostromló katonákat. Ráadásul az oroszoknak sikerült felgyújtaniuk az elfoglalt bástyák fából álló részeit, és így az ostromlók kénytelenek voltak visszavonulni. Egy másik roham azért hiúsult meg, mert a tüzérség és az aknák által lerombolt falszakaszon áttörő gyalogság az oroszok által hirtelen felhúzott védelmi sánccal találta magát szemben. Mivel a védősereg jól elsáncolta magát, és a vár belsejébe jutott ostromlók nem kaphattak tüzérségi támogatást, kénytelenek voltak visszavonulni. A vár ellen többször is vezettek sikertelen rohamokat, de nem sikerült az ellenfelet megadásra kényszeríteni. Októbertől az időjárás is mostohára fordult, ezenkívül súlyos ellátási problémák léptek fel. A téli hónapok folyamán a meg-megújuló ostromot lassan a körülzárás váltotta fel. Eközben elkezdődtek 18
Uo., 225. o.
72
HADTUDOMÁNY
a tárgyalások, amelyeknek eredményeképp 1582. januárjában megszületett a béke.19 Ebben Oroszország Lengyelország javára lemondott Livóniáról, és így a lengyelek, Báthory István és magyar katonáinak segítségével megnyerték az 1558 óta folyó háborút. Igaz, hogy a lengyel és a magyar csapatoknak nem sikerült bevenniük Pszkov városát és várát, de Báthory István rákényszeríttette akaratát Rettegett Ivánra. FELHASZNÁLT IRODALOM DOMOKOS GYÖRGY: Várépítészet és várharc Európában a XVI–XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 1986/1. sz. FONT MÁRTA–KRAUSZ TAMÁS–NIEDERHAUSER EMIL–SZVÁK GYULA: Oroszország története. Maecenas Kiadó, Budapest, 1997. HELLER, MIHAIL: Az Orosz Birodalom története. Osiris Kiadó, Budapest, 1996. KIRÁLY BÉLA–VESZPRÉMY LÁSZLÓ szerk.: A magyar hadtörténelem évszázadai. Atlanti Kiadó, Budapest, 2003. MAGGIOROTTI, L. A.: A hadiépítészet Magyarország történetében. HK, 1933/I–II. NAGY LÁSZLÓ szerk.: Báthory István emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest. RAZIN: A hadművészet története. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1961. SZOKOLAY KATALIN: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1997.
19
A Jama Zapolski béke — 1582. január 15.
73
