Vadászati állattan és etológia 1. Vízimadarak
Dr. Katona Krisztián Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet Frissítve: 2016 02.09.
http://madarhatarozo.lap.hu/
1
1.Szélső farktollak 2. Felső farkfedők
Szárny felülről és alulról 23. Mell 26. Karevezők 29. Láb (csüd) 32. Karevezők 35. Hónaljtollak 38. Szárny hátsó éle
3. Alsó farkfedők
4. Farcsík
5. Válltollak
6. Hát
7. Tarkó
8. Szemsáv
9. Fejtető
10. Fejsáv
11. Fejtető sáv
12. Szemöldöksáv
13. Szemgyűrű
14. Kantár
15. Felső káva
16. Alsó káva
17. Áll
18.Barkó (bajuszsáv)
19. Fejoldal (arc)
20. Torok
21. Szárnyhajlás
22. Szárnyízület (kéztő)
24. Szárnycsík (szárnyszalag) 27. Hasoldal 30. Szárnyfedők 33. Szárnytükör 36. Szárnybélés
25. Kézevezők 28. Has 31. Válltollak 34. Kézevezők 37. Szárny első éle
Kárókatona (Phalacrocorax carbo)
2
Kárókatona = kormorán
https://commons.wikimedia.org
http://karyazhnik.ru
hir.ma
Rend: Gödényalakúak Család: Kárókatonafélék Faj: Kárókatona (Phalacrocorax carbo) Vadászhatóság: Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős faj Felismerés: • lúdnagyságú (77-94 cm), sötét színű vízimadár; • fej, nyak, mell és hát hátsó része fekete-barna és fémes zölddel szegett, testoldalon háromszögletű fehér combfolt; • a csőr felül sötétbarna, alul szarufényű, alsó csőrkáva töve sárga fehér kerettel; lába fekete; • nászruhában: fej- és nyakoldalon fehér tollak összefüggő folt is lehet; • juvenil: keléskor csupasz, első pehelytollak barnák, első tollazat barna, melle, hasa és nyaka világos; • függőleges testhelyzetben, ált. félig nyitott szárnnyal ül (nincs faggyúmirigy-> szárítkozik); • vízben mélyen merül, nyaka nyújtott, csőre felfelé áll; • egyenes vonalban vagy “V” alakban repül, nyújtott nyakkal (néha rövid siklások)
3
13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosításáról szóló
18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet A kárókatona (Phalacrocorax carbo) gyérítését engedély nélkül végezheti a külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, valamint a halászati őr a halállományokban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét: a) az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve, b) védett természeti területen, illetve különleges madárvédelmi területen kívül, c) szeptember 1. és január 31. között, d) a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és módszerrel, valamint e) az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi. (4) A kárókatona (Phalacrocorax carbo) gyérítése során ólomsörét használata tilos. A 2014. évi hazai derogációs jelentés alapján 4906 egyedet lőttek hazánkban, emellett riasztására és tojások lelakkozására is számos helyen sor került
Hasonló fajok: Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) Fokozottan védett, rendszeres fészkelő, 600-1500 fészkelő pár, 48 cm, tavasszal mindkét nem feje vörösesbarna, költési időben fehéren pettyezett test
4
Elterjedés - állományhelyzet • európai elterjedésű két törzsalakkal, Észak-Nyugati (Ph.c. carbo, tengerparti és Dél-Kelet Európai (Ez van Mo-n Ph.c. sinensis); • vonuló (Mo-on febr-nov.), Mo.-on a skandináv madarak telelnek (20-30ezer); • nagy költő telepeit károkozása miatt felszámolták (halevés+ürülékük a fákat elpusztítja); • a XX. szd. közepére néhány telep maradt (Kis-Balaton), 70-es évektől állomány növekedés, 90-es években a fészkelő állományt 3000 párra becsülték, ma 2500 pár
Kárókatona fészkelőtelep
5
Élőhely - fészkelőhely • tengerpartok, nagy álló- és folyóvizek, halastavak közelében; • vízparti vagy vízben álló fákon zárt kolóniákban; • társfészkelő lehet: gémfajok és vetési varjú; Költés • monogám faj • költés áprilisban kezdődik, kb. 10% kétszer költ; • fészket gallyakból építi, vizinövényekkel béleli; • 3-5 tojás, mindkét nem kotlik, kotlás: 23-24 nap; • fészekhagyás 5-6 hét; Táplálkozás • szinte kizárólag halevő, naponta 200-500 gramm (évi 170 kg); • Magyarországon 3500 t-nyi haltömeget esznek meg évente; • Közép-Tisza kecsege állományát veszélyeztethetik; • csapatban terelőhalászat (szárnyát csapkodva öblök felé); • 15-18 cm-es halak - ponty, angolna, amúr, bodorka
Nyári lúd (Anser anser)
6
Nyári lúd
https://commons.wikimedia.org
cs.wikipedia.org
hu.wikipedia.org
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Nyári lúd (Anser anser) Vadászhatóság: okt. 1 -dec. 31. (Hajdú-Bihar megye teljes területén, JászNagykun-Szolnok megye tiszántúli területén dec. 1-dec. 31.) Nyári lúdból, vetési lúdból és nagy lilikből naponta, személyenként összesen legfeljebb hat darab ejthető el, melyből a nyári ludak száma nem lehet több kettőnél. (védett volt 2012-ig) Felismerés • 74-84 cm, legnagyobb európai vadlúd faj; • két alfaj: nyugat-európai csőre narancssárga, kelet-európai csőre rózsaszín; (Kárpát-medencei fészkelők átmenetiek) • csőrön nincs fekete mintázat; • fej, nyak, hát, szárny világos ezüstszürke: “szőke liba”; • lába rózsaszín; • a fiatalok színezete barnás; • repülés “V” alakban; „házilibás” gágogás • költési időt kivéve csapatosan
7
• Az európai és észak-amerikai háziludak őse • A Nobel-díjas Konrad Lorenz, az „etológia atyja”, által elvégzett kutatások tették széleskörben ismertté a fajt
ulrichblog.wordpress.com
welovebudapest.com
www.mixbag777.com
Elterjedés - állományhelyzet • Észak-Közép- (Közép-Európa minden országában fészkel) és Kelet-Európa, Délnyugat-, Közép- és Kelet-Ázsia; • Magyarország egyetlen költő vadlúd faja; • vonuló, februártól-novemberig van Mo.-on, Észak-Afrikában telel (de áttelelhet) – A magyar fészkelő populáció déli irányba vonul – (albán megkerülés, jelölt osztrák (fertői) madarak tömeges tunéziai megfigyelése
• Mo.-on már min. 2-3ezer fészkelő pár, • de a vonulási időkben (szept-márc) akár 25-30ezer pld. (svéd, finn, lengyel, észt, cseh, osztrák és orosz madarak érkeznek)
8
Nyári lúd 2014/2015-ös terítéke: 1513 példány Jellegzetes fészkelőhelyei: alföldi, dunántúli halastórendszerek, Kis-Balaton, Velencei-tó, dinnyési Fertő, Fertő-tó
Forrás: Magyar Vízivad Monitoring, Faragó Sándor
9
Nyári lúd fészkelőhelyek Élőhelytípusok Természetes és természetszerű vizes élőhelyek
% 61.6
M Állandó folyamok, folyók, vízfolyások, patakok
9.1
O Állandó édesvizű tavak
10.6
Q Állandó sós vizű tavak, mocsarak
16.8
S Állandó édesvizű mocsarak, kis tavak
25.1
Mesterséges vizes élőhelyek
38.4
1 Halastavak
29.4
4 Időszakosan elöntött mezőgazdasági területek
4.1
6 Víztározók, völgyzáró gátak, duzzasztógátak tavai
4.0
7 Bányatavak (kavics, homok, agyag)
0.5
8 Szennyvíztisztító területek, ülepítő tavak
0.4
Összesen
100
Forrás: Magyar Vízivad Monitoring, Faragó Sándor
Élőhely - fészkelőhely • nagyobb vizes területek, nádasok, mocsarak lakója, de táplálkozni a nagy mg-i területekre is kijár; • ritkás nádasokban, mocsárréteken, sekély vízben parthoz közel fészkel, fészkek laza telepeket alkotnak (50-60 m fészkek között), fészek átmérője 80-100 cm, magassága 20-30 cm, apró növényekkel és pehelytollal béleli; Költés • monogám faj, hosszútávú párkapcsolatot létesít; • csapatosan él a szaporodási időn kívül; • párok tél végére alakulnak ki; • március közepén 5-6 db fehérszínű tojás, tojó kotlik - 27-28 nap gúnár őrködik; • fészekhagyó pelyhes kislibák két hónap után önállóak, a kicsiket mindkét szülő vezeti és védi; Táplálkozás • vízi, vízparti növények, gyepek rétek; • nyár végétől csapatokban tarlókon és kelő vetéseken • károkozás, főleg átvonuláskor -> bölcs hasznosítását megengedi az állományhelyzete
10
cms.geese.org
11
Vetési lúd (Anser fabalis)
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Vetési lúd (Anser fabalis) Vadászhatóság: okt.1. - jan.31. (Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megye teljes területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszántúli területén dec. 1-jan. 31.) Naponta és személyenként max. 6 db. (és 6 db. lúd összesen is) Felismerés • 69-88 cm, barnább és sötétebb, mint a többi faj; • feje és nyaka testénél sötétebb, hasa szürke, csőre fekete és narancssárga, tövénél felnőtteknél fehér szegés; szeme sötétbarna • lába narancssárga; • szokásai, repülése mint nyári lúdé, de szárnyfedő sötétebb; • juvenil: láb fakósárga, has barna színű; • Mo.-on két alfaj: különbség a csőralakban, mintázatban, keverék alakok is lehetségesek (főleg tundrai: A.f. rossicus, kevéssé tajgai: A.f. fabalis)
12
Elterjedés - állományhelyzet • Izlandtól, Közép és Észak-Skandinávián át Kelet Szibériáig; • Mo-on ősszel és tavasszal vonul át, de gyakran áttelel (szept-ápr.); • a vonuló állomány (szept. vége –ápr.) főbb változásai az elmúlt évtizedekben: 50-es-60-as években csökkenés, 70es évek elejétől lassú növekedés, 1981-től a lúdfélék között a legnagyobb állomány, 1984-ben közel 200.000 példánnyal tetőzés ezután csökkenés (szárazabb, enyhébb időszak, kevesebb nagyüzemi kukoricatarló), • kb. 20-40 ezer példányra apadt a telelő állomány (nov/dec); • főleg Németországból és Hollandiából érkeznek ide • enyhe teleken és száraz periódusokban kevesebben; • legtöbben: Fertő-tó, Velencei-tó, Kis-Balaton, tatai Öregtó, dinnyési Fertő, Soponyai-halastavak, Balaton
A vetési lúd a „Dunántúl libája” 2014/2015-ös teríték: 1180 példány
13
Élőhely - fészkelőhely • tundra és tajga-öv nedves mocsaras folyókkal szabdalt területei; • telelőhelyen: szabad vízfelületek és a közelükben lévő mg-i területek; • bokrokkal tarkított vagy nyílt száraz (!) területeken, több száz (ezer) m-re a legközelebbi mocsártól, a fészkek általában kisebb (1-1.5m) magaslatokon; Költés • monogám, hosszútávú párkapcsolatban él • Költési időn kívül csapatosan él • hazánkban nem fészkel • költés kezdete május elejétől július közepéig tart (Észak felé); • 4-7 db világossárga tojás, 26-29 nap után fészekhagyó kicsik, 2 hónap után röpképesek; Táplálkozás • fűfélék, gyapjúsás, zsurló, zuzmófélék; • teleléskor: gabonamagvak, gyommagvak, búza, repce és csenkesz fajok zöld részei • Teleléskor az állóvizeken tölti az éjszakát, hajnalban húz ki táplálkozni • éjszakázó- és táplálkozóterület között akár 50-100 km távolság!
Nagy lilik (Anser albifrons)
14
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Nagy lilik (Anser albifrons) Vadászhatóság: okt.1. - jan.31. (Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megye teljes területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszántúli területén dec. 1-jan. 31.) Naponta és személyenként max. 6 db. (és 6 db. lúd összesen is) Felismerés • 64-78 cm, kisebb és sötétebb mint a nyári lúd; • csőre rózsaszín, csőr fölött fehér folt (hóka), hasán széles fekete keresztfoltok, lába okkersárga-narancssárga; • juvenil: nincs fehér homlokfolt, hasuk egyszínű szürke, csőrük sötét hegyű fakó rózsaszín; • viselkedése és repülése mint nyári lúdé; • jellegzetes „lii-lik – lii-lik” kiáltás.
Elterjedés - állományhelyzet • Oroszország észak-nyugati területeitől, Észak-szibériai Kolimáig, Novaja Zemlja déli részétől Észak-Amerikán át Grönlandig; • Mo.-on tömeges átvonuló és téli vendég (szept. közepe és március között) • A telelőterületeken különböző fészkelő állományokból, különböző útvonalakon összegyűlt keverék populációk alakulnak ki • 1950-es évek előtt akár félmilliós nagyságrendben vonult át; ötvenes-hatvanas években 40-70 ezer átvonuló, 1986-1991 között az átvonuló állomány drasztikusan csökkent, 1993-tól vadászati tilalom - de vadászható faj; • 1992-től hirtelen növekedés, valószínű nem a védelem miatt (130160 ezer egyed); • jelenleg kb. 100-120 ezer példány nálunk • Állományhelyzetet, vonulási vonalakat befolyásolják az ökológiai változások (pl. Tisza szabályozása, lecsapolások, rétek feltörése, vadászati zavarás) • legjelentősebb telelőhelyek: Hortobágy, Kiskunsági szikes tavak, Velencei-tó, dinnyési Fertő, kardoskúti és szegedi Fehér-tó, Biharugrai halastavak, Fertő-tó, Kis-Balaton
15
A nagy lilik az „Alföld libája” (de tolódik Dunántúl felé) 2014/2015-ös teríték: 10440 példány
Élőhely - fészkelőhely • arktikus, cserjés tundrák; • vizek közelében, magas folyópartokon, tengerparti dombokon költ; • magányosan fészkelő, territoriális faj • fészkek víz közelében, de szárazon vannak, száraz fűvel és pehelytollal béleli; • vonuláskor nedves gyepterületekhez-legelőkhöz kötődik; Költés • monogám, hosszútávú párkapcsolatban él • hazánkban nem fészkel • költőhelyet május közepén keresi fel, fészeképítés június elején kezdődik hótakaró megszűnése után; • fészket a tojó építi és 4-7 tojást rak, 27-28 nap után fészekhagyó kislibák, 7-8 hetesen már repülnek; • a negyvenes években több alkalommal figyelték meg Mo.-i fészkelését; Táplálkozás • 650-800 g friss táplálék • költőterületén elsősorban fűfélék; • Mo.-on: kukoricaszem (70%), őszibúza, rizs és kakaslábfű magja, sziki csenkesz és búza levele • csigák (zúzógyomor működéséhez) • éjszakázó- és táplálkozóterület között akár 60-100 km távolság!
16
Kíméleti területek • Az 1993-ban életbe lépett vadlúdvadászati szabályozás nemcsak a vadászati módokban és a teríték limitben teremtett új helyzetet Magyarországon, hanem az ún. kíméleti területek hálózatának kialakításával is • Akkor 10, 2015-ben 46 ilyen terület van Magyarországon • A 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 27/A §-a alapján a rendelet 5. mellékletében felsorolt, a vízivad fészkelése és vonulása szempontjából nemzetközi jelentőségű (22 db) és hazai kiemelt jelentőségű vízi élőhelyeken (24 db) a vadászati hatóság szabályozza a vízivad vadászat rendjét (vadászat helyét, módját, idejét, gyakoriságát).
17
Vízivad kíméleti területek
Kis lilik (Anser erythropus)
18
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Kis lilik (Anser erythropus) Vadászhatóság: fokozottan védett Felismerés 56-66 cm; csőre rózsaszín (de élénkebb mint nagy liliké), fehér homlokfolt fejtetőre nyúlik oldalvonala megtört; élénksárga szemgyűrű, narancssárga láb, mellen fekete foltok; juvenil: nincs homlok- és mellfolt, de a sárga szemgyűrű megvan; Elterjedés-állományhelyzet rendszeres őszi-tavaszi átvonuló (50-100 példány); szept. második fele- nov. eleje, ill. március közepe-április közepe Mo.-on elsősorban a Tiszántúlon (Hortobágy) lásd libavadászat időbeli korlátozását okt-nov-ben Közben szétszórtan néhány példány télen is az országban telelőterületek nagy kiterjedése veszélyeztető tényező; ugyanazon skandináv populáció egyedei telelnek Magyarországon, Németországban, Görögországban;
Élőhely - fészkelőhely • arktikus, cserjés tundrák; • törpenyír-fűz övezetben hegyi tavaknál nagy magasságban költ; Költés • monogám, hosszútávú párkapcsolatban él; • hazánkban nem fészkel; • 3-6 tojás; • 25-28 nap alatt bújnak ki a fészekhagyó fiókák; • nevelésükben mindkét szülő részt vesz; • a fiókák 5 hetesen röpképesek; Táplálkozás • főleg fűféléket fogyaszt (veresnadrág csenkesz, réti ecsetpázsit); • de egyéb növényi részek, magvak is kerülhetnek az étrendjébe; • nálunk is alapvetően a szikes puszták növényzetéhez kötődik; • így kultúrnövény fogyasztása nem jelentős
19
A szürke vadludak összehasonlítása Vadászati szempontból legfontosabb hazai vadlúd fajok felismerési bélyegei. Fajnév
Testhossz (cm)
Láb
Csőr
Has
Egyéb
Hazai előfordulás
74-84
rózsaszín
rózsaszín
barnásszürke
világos szárnybélés; gágogó hang
fészkelő/vonuló (átvonuló/áttelelő)
69-88
narancssárga
sötét szárnybélés
átvonuló/áttelelő
64-78
narancssárga
„li-lik” hang
átvonuló/áttelelő
56-66
narancssárga
sárga szemgyűrű
átvonuló/áttelelő
Nyári lúd Vetési lúd Nagy lilik Kis lilik
fekete, narancssárga barnásszürke gyűrűvel rózsaszín; széles, fehér fekete homlokfolt keresztsávok rózsaszín; ritkásabb homlokfolt a fekete foltok fejtetőig
20
Nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus ) vadászható: okt. 1- jan. 31. fotódokumentáció kell NYME felé, az elejtett példányt a fotódokumentáció elküldését követő két munkanapig meg kell őrizni
Osvald Olivér
NÍLUSI LÚD
• • • • •
• • • • •
Testhossza 63-73 centiméter; szárnyfesztávolsága 134-154 cm; súlya 2-2,5 kg; commons.wikimedia.org Háta barna, hasa és mellkasa világosabb; Feje halvány krémszínű, szeme körül, valamint a begyközépen szürkétől vörösesbarnáig terjedő színű folttal (fiatalokon hiányzik, ill. fejtetőjük fakóbarna); Nyakán bozontos tollakat visel; Reptében hatalmas, fehér vállfoltjai feltűnőek; Fénylő zöld szárnytükre van; Csőre és lába rózsaszín (csőr széle fekete); A nemek hasonlóak, a tojó valamennyivel kisebb a gúnárnál.
21
Völgyi Sándor • • • • • • • •
Rab Tibor
A nílusi lúd Európában nem őshonos, Afrikában elterjedt; Díszmadárkedvelők sok helyen tartják zárttéri körülmények között évtizedek óta; Fogságból szabadult példányai igen alkalmazkodó- és szaporodóképesek; Szabadon költő állomány Angliában, Hollandiában; A nílusi lúd hazánkban ritkán előforduló, de természetes életközösségeinkben nem kívánatos faj; Magyarországon az első nílusi ludat 1993-ban észlelték Pakson, s azóta folyamatosan növekszik a megfigyelt példányok száma; 2013 októberében pl. a Baranya megyei Pellérdi-halastavakon tartózkodott két öreg és két fiatal példányból álló család; A 2014/2015. vadászati évben nem került terítékre az országban.
Nílusi lúd Szociális rendszere • A költési időszak alatt különösen agresszív más vízimadarak iránt; • Territóriumot foglal. Szaporodása • Fészkét magaslatokon, sziklákon építi; • Partmenti növényzetben, sziklarepedésekben, faodvakban vagy akár nagyméretű mesterséges odúkban is költenek; • 5-11 tojása van. Csak a tojó költi ki őket. A fiókákat mindkét szülő kíséri. Az utódok nagyjából 11 hetesen válnak röpképessé; Tápláléka • Zöld növényi részeket legel, a szántókon, vetéseken a mezőgazdasági növényeket és azok magjait fogyasztja; • Ezzel Afrika egyes vidékein jelentős károkat okoz.
22
Kanadai lúd (Branta canadensis) vadászható: okt. 1- jan. 31. fotódokumentáció kell NYME felé, az elejtett példányt a fotódokumentáció elküldését követő két munkanapig meg kell őrizni
Fotó: Katona Krisztián
• Testhossza 80–105 cm; • Szárnyfesztávolsága 160–175 cm; • A hímek súlya 3,5 és 6,5 kilogramm között mozog, a tojók súlya 3 és 5,5 kg között van; • Nyak feltűnően hosszú; • A fekete fej és nyak fehér „szakállal” megkülönbözteti a többi lúdtól; • Háta barnás; • A fiataloknál a torokszíj még világosbarna, a fej és a nyak barnásfekete.
Kanadai lúd da.wikipedia.org
23
Kanadai lúd • A kanadai lúd Észak-Amerikában őshonos vonuló faj; • Terjeszkedése során a befogott, gyűrűs egyedek adatai szerint természetes úton érte el Európát is; • A kontinens északi országaiban már stabil vad populációkat alkot (Nagy-Britannia, Hollandia, Skandinávia); • A kanadai lúd hazánkban még esetlegesen előforduló, de természetes életközösségeinkben nem kívánatos faj; • A kanadai lúd csapatosan telepedhet meg városi környezetben is; • Ürülékével, hangjával, agresszivitásával okozhat konfliktusokat; • Veszélyeztetheti az autós és a légi közlekedést is (pl. 2009 januárjában a New York mellett, a Hudson folyón kényszerleszállást végrehajtó Airbus); • Néhány városban már programokat indítottak a faj kipusztítása érdekében, azaz a kanadai lúd előbb-utóbb akár a hazai városi vadgazdálkodás körébe is bekerülhet; • Az elmúlt évtizedekben kb. 20 alkalommal észlelték nálunk; • A 2014/2015. vadászati évben nem került terítékre az országban.
Kanadai lúd Szociális rendszere • Élethosszig tartó monogámia jellemzi. Szaporodása • Fészkét a víz közelében szigetekre, bokrok alá teszi. • A fészket a tojó építi fel, 4–8 tojása van. • A költési idő 25–28 nap; mindkét szülő kotlik. • A fészekhagyó kislibák 40–80 nap után röpképesek. Tápláléka • Főleg növényeket fogyaszt, amik eléréséhez az úszórécékhez hasonlóan a vízben tótágast állhat. • Vándorlás alatt és télen a megművelt gabonaföldeken búzát, rizst és kukoricát is eszik. • Kevés állati eredetű táplálék is szerepel az étrendjében.
24
Egyéb előforduló fajok • Vörösnyakú lúd, rövidcsőrű lúd (téli vendég) • Bütykös ásólúd (költött Mikepércsnél Tócón) • apáca, sarki, indiai lúd (nagyon ritka vagy tenyésztőktől kiszabadult példányok) Ampovics Zsolt
Szőke Sándor
Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
25
Photo: Nicole Gerrard
Tőkés réce
trinixy.ru
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj:Tőkés réce (Anas platyrhynchos) Vadászhatóság: aug.15. - jan.31. (aug.15- aug. 31. között kizárólag húzáson és a vízparttól számított 50 méteren kívül szabad vadászni. ) Naponta, személyenként max. 8 db. Tenyésztett tőkés réce tilalmi időben is napi terítékkorlátozás nélkül lőhető Felismerés • 50-60 cm; • gácsér: fej és nyak fémeszöld, nyakon fehér gyűrű, mell barnás, oldala és hasa világosszürke, fehér farok közepén fekete “gácsér” tollak, csőre zöldessárga; • tojó: barnásan mintázott, csőre narancssárga, felső oldala barnásfekete; • mindkét nemnél szárnyon fémesen csillogó fehér szegélyű bíborkék szárnytükör, lábuk narancsvörös; • Lohosodás: nyár végén gácsér tojóra hasonlít, de sötétebb tollazat, melle barnásabb szárnytükre csillogóbb • A házi kacsa őse a tőkés réce (hangos „hápogás”). • Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt gyakori visszakereszteződés (színváltozatok)
26
Elterjedés - állományhelyzet • egész Európában a magas hegyvidékeket kivéve; • • • •
Mo.-on költ, átvonul (febr.-márc. és szept.-okt.) és gyakran telel is; leggyakoribb fészkelő réce faj, 50-150 ezer költő pár; 2014/2015-ös teríték: 32296 db, a kihelyezés: 83040 db (ebből lelövés: 62741 db) vonuláskor: Alföldi vizes élőhelyeken (Biharugrai-, Begécsi-halastavak, Hortobágy, Duna-szakaszok), ill. Dunántúl egyes részein (pl. Dinnyési-fertő, Rétszilasihalastavak) időszakosan kiemelkedő állományok élnek.
Tőkés réce teríték szabadterületi-röptetett
27
Tőkés réce teríték, kibocsátás és röptetett réce lelövés
Élőhely - fészkelőhely • minden vizes élőhelyen: mocsarak, tavak, folyók, halastavak, árterek, holtágak, rizsföldek stb., de lakott helyen is megtelepszik; • fészkel: nádszegélyben, ártereken, erdős szigeteken, gabonaföldeken, odvakban, épületekben stb.; • magányosan fészkelő, territoriális faj, de egyébként csapatosan él Költés • élethoszig tartó monogámia jellemzi; • jan.-febr. párba állás, március eleje fészkelés; • március közepén 7-11 db zöldes-barnás tojás (csak a tojó kotlik); • 28 nap után fészekhagyó fiókák, 8 hét után repülnek; Táplálkozás • napnyugtakor kihúznak a vízről táplálkozni a közeli tarlókra, vetésekre, rétekre; majd napkeltekor térnek vissza pihenőhelyükre a vízre; • gyommagvak, zöld részek, gabonamagvak, rovarok, lárvák, csigák, apróhalak stb. • Úszóréce nem bukik le, tótágast állva táplálkozik
28
Böjti réce (Spatula querquedula)
© Photo: Foto Natura
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Böjti réce (Spatula querquedula) Vadászhatóság: fokozottan védett (2008 óta védett, korábban vadászható, de vadászati idény nélkül) Felismerés • 37-41 cm, kicsit nagyobb, mint a csörgő réce; • gácsér: barna mell, fehér has és sarló alakú szemöldöksáv; • válltollai megnyúltak és fekete-fehérek, repüléskor szárnyfedő kékesszürke. • nyár végén mint a tojó de szárnyfedő színe marad; • tojó: sárgásbarna de világosabb fej és jól látható szemöldöksáv (sárgásfehér); • csőre szürke, csőrtő sem narancssárga, mint csörgő récénél • csőrtő mögött világos folt • szárnytükör gácsérnál zöld, tojónál és fiatalokon szürkés (reptében látszik) • röpte sebes, egyenes vonalú, leszálláskor csaknem merőleges
29
Elterjedés - állományhelyzet • Skandinávia déli részétől a 44-46 északi szélességig (Olaszország északi része), az Atlanti óceántól a Csendes óceánig; • Mo.-on költ és átvonul márciusban és szeptemberben (de nem telel itt); • Főleg Dunántúlon (Soponya, Fertő-tó, Kis-Balaton), de alföldi vizeken is (Hortobágy, Biharugrai- és Begécsi-halastavak); • vonuláskor néhány ezer példány, költési időszakban 800-1500 pár
Élőhely - fészkelőhely • mesterséges és természetes sekély vizű, növényzettel sűrűn borított területek, szikes tavak, tocsogók, nedves rétek; • fészkét vízből kiemelkedő száraz halmokra rakja; Költés • párba állás április elején; • fészeképítés (tojó) és tojásrakás április vége; • 6-13 db világossárga tojás • 21-23 nap után kelnek a fészekhagyó fiókák; • 5-6 hét után repülnek; Táplálkozás • gyomnövények, rovarok, lárvák, csigák, kis mértékben gabona magvak • úszóréce
30
Csörgő réce (Anas crecca)
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Csörgő réce (Anas crecca) Vadászhatóság: védett (vadászható volt 2012-ig) Felismerés • 34-38 cm, legkisebb európai vadréce; • gácsér: gesztenyebarna fej sárgán szegett zöld szemfolttal, mellén fekete pettyezés, alsó farkfedők sárgák fekete körvonallal, szárny felett hosszanti fehér vonal; • tojó: sárgásbarnán mintázott, világosabb hasa és melle pettyezett; • szemsávja sötétebb a böjti récéénél, és pofasávja sincsen • a csőrtövén lévő narancssárga, ill. a faroktőnél lévő világos folt is segít elkülöníteni a böjti réce tojójától; • mindkét nemen: ragyogó zöld és fekete-fehér szegélyű szárnytükör, ami a böjti récéénél sokkal feltűnőbb pihenő helyzetben is; • röpte sebes, meredeken földfelé majd felvág a magasba
31
Elterjedés - állományhelyzet • Északi sarkkörtől a Pireneusok-Alpok-Kárpátok vonulatáig, • Mo-on csak elvétve fészkel néhány pár (Somogy, Tolna, Hortobágy, Nagykunság, Fertő-tájról van adat); • márciusban és szeptember-októberben átvonul, enyhe teleken néhány pld. itt is telel; vonuláskor 20-30 ezer pld. novemberi max.-nál • 2011/2012-es teríték (utoljára vadászható): 1927 db
Élőhely - fészkelőhely • sekély, sűrű növényzetű nagy szervesanyag tartalmú vizek, erdei tavak, árterek, szigetek; • vonuláskor: tavak, halastavak, tengerpartok lagúnák; • fészkét vízközelben, erős takarásban esetenként erdős vegetációban rakja; Költés • április közepétől (de Közép-Európában jellemzően májusban); • a fészket csak a tojó építi; • 8-10 sárgásbarna tojás; • 21-22 nap után kelnek a fiókák, 6 hét után repülnek; Táplálkozás • gyommagvak, rovar, lárva, csigák, zöld növényi részek és termesztett magvak; • úszóréce
32
Barátréce (Aythya ferina)
Cigányréce Fokozottan védett
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Barátréce (Aythya ferina) Vadászhatóság: védett (2008 óta, korábban vadászható volt okt.1. - jan.31. között) Felismerés • • • • • • •
42-49 cm, jellegzetes fejformájú, magas fejtető, hosszú, meredek homlok; gácsér: gesztenyebarna fej és nyak, fekete mell, szürke test, csőre fekete szürkéskék gyűrűvel, szeme vöröses, szárnycsíkja szürke; nyárvégén mint tojó, de hátoldala szürkébb; tojó: feje és melle sötétebb, teste világosabb barna színű, szárnycsíkja szürke világos szemgyűrűje és szemsávja van, ill. a szem alatt a csőrtövet elérő világos foltja; a tojó csőrén a világos szalag nyáron besötétülve eltűnhet a fiatal madár a tojóhoz hasonlít, de nincs szemsávja szárazon ritkán látható
33
Elterjedés - állományhelyzet • Botteni öböltől Franciaország középső része-Ausztria-Bulgária vonalig; • Mo.-on gyakori költő (főleg a tiszántúli halastavakon); • vonuló (febr. és nov.), időnként itt is telel; • elsősorban a Balatonon, Fertő-tónál és a Dunán vonuláskor, • vonuláskor 10ezer példány, nyáron 2-3ezer fészkelő pár; • 2007/2008-as terítéke (utoljára vadászható): 448 db
Élőhely - fészkelőhely • nagy szervesanyag tartalmú, széles nádszegélyű állóvizek, sűrű vegetációjú szigetek, nyugodt öblök, sekély vizű lagunák; • költésen kívül nem túl mély (max. 4 m) állóvizeken; • szikes tavak jellemző fészkelője, halastavakon, kubik gödrökben, bányatavakon fészkel; • fészkét vízre, vízpartra rakja; Költés • pár és fészkelőhely választás márciusban; • a fészket a tojó építi és az építés közben folyamatosan rakja a tojásokat (8-11 zöldes-fehér, szürkés-zöld), fészekbélelés csak 3-6 tojás lerakása után; • kotlás április végétől május elejétől 23-25 nap, kotlás alatt a párkapcsolat felszakad; • fészekhagyó fiókák 7-8 hetesen repülnek; • fészekparazitizmus, összetojás gyakori Táplálkozás • víz alatti növények hajtásai, mocsári és vízparti növények magjai, lárvák, csigák • Bukóréce víz alá bukva keresi a táplálékát
34
Kerceréce (Bucephala clangula)
© Photo: Selmeczi Kovács Ádám
hu.wikipedia.org
Rend: Lúdalakúak Család: Récefélék Faj: Kerceréce (Bucephala clangula) Vadászhatóság: védett (2012-ig vadászható volt) Felismerés • 40-48 cm; • gácsér: nyaka, testalja fehér, háta és farka fekete. Feje sötétzöld, csőre fekete és rövid, mögötte kerek fehér arcfolt. Szeme sárga, lába narancssárga, szárnyon négyzet alakú, fehér folt. Vállon fekete vonalak. Nyár végén mint tojó, de feje feketés, törzse fehéres • tojó: felsőteste barnásszürke, hasa fehér, feje csokoládébarna, nyakon fehér öv. Szárnyfolt itt is megvan. Sötét csőrén költési időben sárgás gyűrű jelenik meg. Elterjedés • Észak-Európa réce faja, Magyarországon (elsősorban Dunántúlon) rendszeres téli vendég október és április között (Balaton, Duna, Hortobágy jellemző) 5-10ezer pld.; • 1-2 fészkelő pár (egyetlen bizonyított hazai költése 2002-ben Sajóörsnél), • de átnyaralásáról több adat (alkalmi fészkelő lehet) • 2011/2012-es teríték (utoljára vadászható): 30 db Élőhely - fészkelőhely • Monogám faj, tengerparton, nagyobb szárazföldi tavakon, folyók mellett él; • faodvakban, üregekben költ (6-11 tojás, 27-32 nap költési idő) • Gyakori a fajon belüli fészekparazitizmus, főleg a közeli rokonok fészkébe Táplálkozás: bukóréce, vándorkagyló fontos táplálék
35
Egyéb récék és szárcsa terítéke
Teríték összesen (Y1 – réce, Y2 –lúd)
36
Úszórécék
Bukórécék
Úszórécék
37
Bukórécék
Vadászati szempontból legfontosabb hazai récefajok felismerési bélyegei. Faj
fej
csőr
szárnytükör
egyéb
Úszórécék: mocsarakban, tavakon, folyókon élnek; merőlegesen röppennek fel a vízről; a láb a test középpontjában van; nem buknak a víz alá teljes testtel, hanem tótágast állnak Tőkés réce ♂
zöld
sárga
Tőkés réce ♀
barnás, szemsávval
narancssárga, barnásfekete csőrorom
Csörgő réce ♂
sötétbarna zöld szemfolttal
sötétszürke
Csörgő réce ♀
barnás szemöldöksáv
szürke, de a csőrtő narancssárga
Böjti réce ♂
barnás fej, fehér szemöldöksáv
Böjti réce ♀
fehér szemöldöksáv, pofasáv („csíkos fej”)
egyöntetű sötétszürke
bíborkék, fekete-fehér szegéllyel
zöld, fekete- fehér szegéllyel, jól látszik
nagy testméret, hápogás
testoldalon fehér vonal, faroktövön sárgás folt kis testméret
zöld, rejtettebb
kékesszürke vállfolt
szürke
csőrtő mögött világos folt
Bukórécék: nyílt vizeken, tengereken élnek; felszállás előtt röviden futnak a vízen; a láb a test középpontjától hátrébb áll; teljes testtel lebuknak a víz alá Kerceréce ♂
sötétzöld, fehér arcfolt
fekete, rövid
Kerceréce ♀
csokoládébarna
fekete, rövid; költési időben sárgás gyűrű
Barátréce ♂
gesztenyebarna
Barátréce ♀
világos szemgyűrű és szemsáv
fekete, szürkéskék gyűrűvel
négyzet alakú fehér szárnyfolt
szürke szárnycsík
vállon lefelé fekete vonalak nyakán fehér örv
nagy testméret
38
Köszönet a felhasznált képek készítőinek! - A fotók készítőit ld. az aktuális fotón - A határozó rajzok eredete: Peterson R.T., Mountfort G. és Hollom, P.A.D. 1986. Európa madarai. Budapest, Gondolat. - Az elterjedési térképek eredete: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: www.mme.hu - Országos Vadgazdálkodási Adattár
39