PETŐ MÁRIA
UJABB ADATOK A PESTI-SÍKSÁG KELTA KORI TÖRTÉNETÉHEZ
A Pesti-síkság területéről származó gyér számú kelta kori leletanyag elemzése kapcsán már Tompa Ferenc1 és utóbb Nagy Tibor arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy kelta vándorlások elkerülték ezt a vidéket. Az eddig közölt leletek azt mutatják, hogy noha kisebb lélekszámú nép mozgások érintették a patakok völgyét és a dunai át kelőhelyek előterét, sem a La Tène kor korai időszakában, sem a kései kelta korban jelentősebb számú letelepült la kosság nem tartózkodott ezen a területen. A leletek több sége szórványként, ismeretlen lelőhelyről vagy magányos sírból származik. Mindesetre a Rákos előnevú helyekről bekerült leletek a Rákos-patak folyása mentén végbement népmozgásról tudósítanak, főleg az LT C időszakában (1. kép). Nagy Tibor észak-pesti ásatása a Mogyoródi út 42-ben retardáló szkíta és La Tène kultúra együttes előfordulását mutató leleteket hozott napvilágra.5 A Káipát-medencei kelta hatalom konszolidációját, az Alföld területének keltaizálódását Szabó Miklós az LT Cl időszakára keltezi, s megállapítja, hogy a keleti kelta művészeti koiné stílusát a balkáni, illetve a hellenisztikus hatásokon kívül a „szkíta" kultúrájú népesség hagyománya is befolyásolta.4 A Dunakanyar északkeleti oldalán koncentrálódott kelta műveltség a Pesti-síkság területén is éreztette hatását és kapcsolatba került a helyi kultúrákkal, de ez a kapcso lat az Alföld és az Északi-hegyvidék peremén található kelta temetőkénél kisebb mértékben jelentkezett.5 Az elmondottakon kívül a Duna balparti területéről is mert kisszámú leletanyag talán a kutatás hiányosságaival is magyarázható. A Budapesti Történeti Múzeum gyűjte ményébe bekerült leletek többsége gyűjtésből, és nem ása tásból származik. Ugyanez vonatkozik a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, múlt században előkerült balparti kel ta leletekre is. Az 1960-70-es években terepjárások alkalmával a BTM munkatársai több, kelta korinak valószínűsített lelőhelyet figyeltek meg a pesti odalon", de e helyek ása tással történő hitelesítésére nem került sor. A továbbiakban azokat az újabban előkerült kelta kori leleteket kívánjuk bemutatni, amelyek a terület topográfi ai képét gazdagítják, anélkül hogy az előzőekben vázolt történeti képet módosítanák. Az MO-s autópálya nyomvonalán 1988-ban végzett le letmentéseink során a Gyáli-patak jobb partján végeztünk feltárásokat (2. kép), ahol egy III. századra keltezhető szar matatelep maradványait hoztuk felszínre.7 A gödröktől tá volabb, mintegy 500 m-re, észak-keleti irányban egy ma gányos, nyújtott csontvázas sírt tártunk fel (3. kép). A csontváz lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödörben fe
küdt, ÉNy-DK-i tájolásban. Koponyáját az útépítést előké szítő munkagép megsértette, de leleteit nem tette tönkre. A fej jobb oldalán elhelyezett, sötétszürke, korongolt, LT Ci re keltezhető edény épségben megmaradt (4. kép). A sírban, a jobb kézfej közelében egy kissé hajlott, tö redékes vas késpengét és a derék táján egy vas csatpecekdarabot találtunk. A tálka gyakori edénytípus az LT C fiatalabb szakaszában, analógiáját közeli lelőhelyekről is merjük, így a lakihegyi LT C2-LT D átmeneti korba tarto zó edény8 és a Csepel-sziget keleti partján végzett MO-s leletmentésnél előkerült darab9, valamint a váci temető több edénye10. Pesterzsébetről, a Nagyszöllős utca 6. számú ház kert jéből a tulajdonos, dr. Tokodi András múzeumunknak ajándékozott egy szürke, alsó részén hiányos urnát (5. kép), amelyet 1994-ben 1,5 m mélységben talált." Az edény színültig tele volt földdel, de abban semmiféle lele tet nem találtunk. Közelében állítólag kutyacsontok vol tak, de azokat a találó nem őrizte meg. Feltételesen magá nyos, hamvasztásos temetkezésnek gondoljuk a leletet, s az LT C első felére keltezzük. Pontos analógiáját a hazai keltaanyagban nem találjuk, a darab kapcsolatai déli terü letek felé mutatnak.12 A lelet előkeriilési helye a mai Gu bacsi hídnál, az egykori természetes átkelőhely közelében lévő, a XX. ker., Teremszeg utcai LT C lelőhely13 irányába esik (1. kép). Sajnos a Nagyszöllős utcai ház telke telje sen beépített, ezért itt hitelesítő ásatást nem folytathatunk. A LT D korszakra keltezhető pesti leletek a Rákos-pa tak menti, XVII. ker., Szárny u. 5/b-ből és ennek köze léből, a Holt Rákos partjáról14, Epres Rezső gyűjtéséből kerültek a Budapesti Történeti Múzeum őskori gyűjtemé nyébe (1. kép). A vékony falú, korongolt, világos szürke kerámia perem-, alj- és oldaltöredékek között (6. kép) egy 24 cm hosszú, köpűs vas dárdahegy található. Keskeny, levél alakú pengéjén borda fut végig, hengeres köpúje tö redékes, ezen a nyél felerősítésére szolgáló lyuk található. A leletek kis lélekszámú településre utalnak, bár a helyszí nen ásatás nem történt és települési objektumok előkerü léséről sincs tudomásunk. Ugyanerről a helyről még dur va, bronzkori házikerámia is származik. König Antal te repjárási naplója a közeli Csabai út 27-ből kelta táltöredék előkerülését rögzítette.15 A XIV. ker., Paskál út-Cinkotai út tájékáról König An tal terepjárási gyűjtéséből16 bronzkorinak meghatározott cserepek között egy korongolt, szürke házikerámia oldal töredéke is található, mely az LT D korszakra keltezhető.17 A XVII. ker., Rákoskeresztúr, régi malomárok helyén és a Dózsa Tsz homokbányája területéről származó kelta leletekről ugyancsak König Antal naplója tanúskodik,18 de 381
/. kép. A pesti oldal kelta lelőhelyei. (Rajz: Csernus Erzsébet); I. XX. Teremszeg u. 4.; 2. XXIII. Gyáli patak menti Szivattyúház; 3. XXIII. Gyáli patak jobb oldala, MO-s ásatás; 4. XX. Nagyszállás u. 6.; 5. Szigetszentmiklós-Üdülősor, Vízművek, MO-s ásatás, 6. XVII Szárny u.; 7. XIV Paskal utca-Cinkotai út; 8. XV Mogyoródi u. 42.
2. kép. MO-s feltárások a Gyáli-patak közelében
382
3. kép. Kelta sír Soroksárról (Rajz: Horváth Attila)
383
Oc
4. a-b kép. LT C2 edény a soroksári sírból (Rajz: Csernus Erzsébet, fotó: Komjáthy Péter)
5 a h ké h A
" ~
'
"collas
utcából származó kelta edény (Rajz: Csernus Erzsébet, fotó: Hegyi Ferenc
6. kép. Kelta leletek a XVII., Szárny utcából. (Rajz: Csernus Erzsébet)
385
az innen származó cserepek ma már nem lelhetők fel a BTM gyűjteményeiben. A régi, szórványként előkerült Rákos-Vasútállomás, Rákoskeresztúr, Rákospalota lelőhelyül darabok,19 vala mint az újabb terepjárási és gyűjtési eredmények arra mu tatnak, hogy a pesti oldal legjelentősebb kelta kori leletei e patak partján sűrűsödnek. A Dél-Pesti-síkság kis számú leletanyaga, a már említett soroksári sírlelet és az 1959ben C. Elischer Brigitta által a Gyáli-patak menti Szi vattyúház közelében végzett leletmentés20 egy kevésbé je lentős déli csoportot rajzolnak ki. Ez utóbbi helyről előke rült LT D kori leletek - melyek ma már nem lelhetők fel múzeumunkban és a helyszínen végzett hitelesítő ásatá sunk 1988-ban nem hozott eredményt - a Csepel-sziget keleti és nyugati partjának lelőhelyeivel állhatnak kapcso latban. Az MO-s ásatások során a Soroksári-Duna-ág kö zelében, Szigetszentmiklós határában Hanny Erzsébet tárt fel két LT D telepmaradványt, s publikációjában megáll apította, hogy az innen származó leletanyag a Gellért hegy-Tabán késő kelta anyagával mutat rokonságot.21 A
sziget keleti és nyugati oldalán Schreiber Rózsa kutatásai, valamint Cs. Soós Ágnes leletmentése22 szintén ezt a bu dai oldallal rokon anyagot mutatják. Az MO-s autópálya északi szektorában végzett 1997-es leletmentések során kelta kori leletanyag nem került elő. Az ugyancsak észak-pesti terület, Káposztasmegyer, Lakótelep II/A ütem megnevezéssel végzett leletmentés kelta anyag előkerüléséről tudósít23, de a feltárás még publikálatlan, így erről nincsenek adataink. A késő kelta eraviscus törzs bevándorlásának útvonala és annak iránya már hosszú évtizedek óta foglalkoztatja kutatóinkat. A pesti oldal eddig ismert, gyér számú késő kelta leletanyaga alapján a kelet-nyugati irányú beköltö zés nehezen képzelhető el. A kérdés megválaszolásához talán közelebb visz bennünket a békásmegyeri kelta tele pek anyagának feldolgozása, mely munka folyamatban van - s talán nem zárható ki egy, a Duna-könyök irányá ból történő bevándorlás útvonala sem.
FÜGGELÉK Pest és Csepel kelta lelőhelyei 1. Duna, Dunából Pestnél, La Téne, köpűs vas lándzsahegy. MNM RO őskori gyűjtemény VIII. 25. 1. 1957, ajándék. 2. IV, Káposztasmegyer, Lakótelep: II/A ütem területén 1528-87, kel ta. Nagy Margit és Topái Judit ásatása, 1986, publikálatlan. 3. IV., Újpest, kelta ezüstérem, MNM Éremtár, 28/1913. 4. V.. Szent István körút, 4 db eraviscus érem. Gohi Ödön Numizmatikai Közlöny II. 1903,74. 5. X.. Rákos, vasútállomás, váltótoronytól Hatvan felé, 1894. Bronz karperecek, borostyán-, üveg- és pasztagyöngyök. MNM 37/1894. Bp. /Tört. I. 1942, Tompa F. Őskor, 1-134. 6. XIV, Paskal utca-Cinkotai út, homokbánya, kelta. König Antal 1962. BTM Őleltk. VI. 63. 14. I., 63.14.4-24. 7. XV, Rákospalota, Mogyoródi u. 42. Nagy Tibor 1959. évi ásatása szkíta - LT C. Nagy Tibor: La Téne kori szkíta jellegű sírlelet Rá kospalotáról. BudRég XIX. 1959, 123-138. BTM Ő. 58.7.1-7. 8. XV, Rákospalota 1883, bronzkarperecek, MNM 14. 1883, bronzsar kantyú, bronzfibula. Nagy Géza: Budapest az őskorban. BudRég 1904,85-157. 9. XVII.. Csabai út 26. mellett, 680-78, kelta, König Antal terepbejárási naplója, 10. old. 1965, táltöredék. 10. XVII., Szárny u. 5/b, Epres Rezső kertje, kelta edénytöredékek. BTM Őleltk. VII.62.32.1-I7. 11. XVII., Szárny u. 1/b, homokozóból, a háztól északra, bronzkori és kelta edénytöredékek, állatcsont. BTM Ő leltk. VII.62.32.18-32. 12. XVII., Rákoskeresztúr, kelta hólyagos bronz karperec, MNM 25/1895. 13. XVII., Rákoskeresztúr, Holt Rákos partjáról, 1961, kelta edénytö redékek, vas dárdahegy. BTM Ő leltk. VII.62.31.1-8. Epres Rezső gyűjtése. 14. XVII., Rákoskeresztúr, régi malomárok helyén, 684-78, kelta, König Antal 1969, terepbejárási napló 7. old., cserepek. 15. XVII., Rákoskeresztúr, régi malomárok helyén, 685-78. König An tal 1970, terepbejárási napló 10. old., cserepek.
16, XVII., Rákoskeresztúr, Dózsa Tsz homokbányája, 680-78. König Antal 1965, terepbejárási napló 10. old., cserepek kelta edénytöre dék BTM KO IX. leltk. (kislelet) 65.114.5. 17. XVII., Rákoskeresztúr, Dózsa Tsz homokbányája, kelta edénytöre dék BTM KO IX. leltk. (kislelet) 65.114.5. 18. XIX., Kispest határa, homokbánya, kelta cserepek, MNM 1900. Hampel J.: A Nemzeti Múzeum régiségosztályának gyarapodása. Arch Ért XXI. 1901, 186-192., Bp. Tört. I. 1942, Tompa F.: Őskor 1-134. 27. j . 19. XX., Teremszeg u. 4. LT C ezüstfibula és bronz karperec, 1874, MNM, Tompa F. Bp. az őskorban. Bp. Tört. I., 1942. 132. 20. XX., Nagyszöllős u. 6. LT C urna, Tokodi András ajándéka, BTM Kelta gyűjt. 99.4.1. 21. XXI., Csepel-Háros, bronzkor és kelta. Schreiber Rózsa ásatása 1960, BTM Őleltk. VII. 62.33.1-10. 34.12-44, 35.1-129. publikálatlan. 22. XXI., Csepel, Cementárugyár, LT D kerámia, Cs. Soós Ágnes lelet mentése 1957. 23. XXI., Csepel-Háros, LT D telepanyag, Schreiber Rózsa terepjárása, 1972, publikálatlan. 24. XXI., Sügér utca, 1058-79, kelta, Schreiber Rózsa leletmentése, 1958, kerámia, publikálatlan. 25. XXL, Csepel-sziget, kelta, 2 db összehajtogatott vaskard, vásárlás 1940,1. 25., BTM őskori gyűjteménye. 26. XXIII. A Gyáli-patak menti szivattyúház mellett LT D kerámia, C. Elischer Brigitta leletmentése 1959, BudRég XXI. 1963, 429. 27. XXIII. MO-Gyáli-patak mente, Pető Mária 1988, leletmentés, LT C sír, edény, lsz. 88.2.2. 28. Szigetszentmiklós határa, Üdülősor és Vízművek területe. H. Hanny Erzsébet: Kelta település nyomai az M0 autópálya nyom vonalán (Szigetszentmiklós-Üdülősor, Vízművek). BTM Műhely 5. 1992,241-276. Az összeállítás a BTM Adattára anyaga alapján készült.
JEGYZETEK 1. TOMPA, 90-134. 2. NAGY, 1973,73-74. 3. NAGY, 1959, 123-138. 4. SZABÓ, 20-21. 5. HELLEBRANDT, 1992,33.
386
6. König Antal terepbejárási naplói a BTM Adattárában. 7. PETŐ. 8. HUNYADY, XV 10. 9. HANNY, 254. 10. HELLEBRANDT, 1971, 176-185.
I I A BTM Kelta gyűjteménye, ltsz.: 99.4.1. Dr. Tokodi Andrásnak ezúton is megköszönjük, hogy a leletet múzeumunknak ajándé kozta. 12. PETRU, 184.; dr. Szabó Miklósnak köszönöm, hogy az edény kel tezésében segítségemre volt; HUNYADY, LXXXIV. 9. 13. TOMPA, 132. 14. Függelék, 10-11.; 13. 15. Függelék, 9.
16. Függelék, 6. 17. BTM Őskori gyűjtemény, lsz.: 63.14.1. 18. Függelék, 14-17. 19. TOMPA, 132. 20. ELISCHER, 429. 21. HANNY, 254. 22. Függelék, 21-24. 23. Függelék, 2.
IRODALOMJEGYZÉK ELISCHER=C. ELISCHER Brigitta: Ásatási jelentés. BudRég 21. 1963,429. HANNY=H. HANNY Erzsébet: Kelta település nyomai az MO autópá lya nyomvonalán (Szigetszentmiklós-Üdülősor, Vízműtelep). BTM Műhely 5. 1991,241-276. HELLEBRANDT, 1971=HELLEBRANDT Magdolna: Előzetes jelen tés a Vác-kavicsbányai kelta temető 1969-1970. évi feltárásáról. ArchÉrt98. 1971, 176-185. HELLEBRANDT, 1992=B. HELLEBRANDT Magdolna: Miskolc kelta kora. In: Miskolc város történetének dokumentumai 2. Mis kolc, 1992, 33-73. HUNYADY=HUNYADY Ilona: Kelták a Kárpát-medencében. 1-2. DissPann 1942, Ser. 2. No. 18.
NAGY, 1959=N AGY Tibor: La-Téne kori szkíta jellegű sírlelet Rákos palotáról. BudRég 19. 1959, 123-138. NAGY, 1973=NAGY Tibor: Budapest története az őskortól a honfoglalásig. In: Budapest Története 1. Bp. 1973, 39-216. PETŐ=PETŐ Mária: Római kori (szarmata) település Soroksáron. BudRég 28. 1991,223-236. PETRU=PETRU, P.: Hisaste zare Latobikov. Situla 11. 1971. SZABÓ=SZABÓ Miklós: Pannónia a római foglalás előtt (La Téne-kor). In: Pannónia régészeti kézikönyve. Bp. 1990, 15-29. TOMPA=TOMPA Ferenc: Budapest Története 1/1-2. Bp., 1942.
MÁRIA PETŐ NEUERE ANGABEN ÜBER DIE GESCHICHTE KELTISCHEN ZEITALTERS DER PESTER EBENE Das Gebiet auf der linken Seite der Donau, das geographisch zur Tief ebene und zur Csepel Insel gehörte wurde in der Keltenzeit nur dünn besiedelt. Die Streufunde und später das Fundmaterial der bekannten Fundorten weisen darauf, daß die Einwohner sich in den Tälern der Bäche, in der Nähe der Überführungen niederließ. Die Andenken der keltischen Kultur sind in ihrer Mehrheit auf die LT C Periode datier bar, sie sind einsame Grabfunde, oder Sammlungsstücke, die nicht mit Ausgrabungen beweisen ließen. Die LT D Funde weisen auf eine ganz kleine Population hin. Das spätkeltische Fundmaterial zeigt ei ne Verwandschaft mit den Material der Csepel Insel und der Siedlun gen die an der Budaer Seite gefunden worden waren.
Charakteristisch des geschichtlichen Bildes der Studie ist, daß wir uns mit einem langfriestigen Weiterleben der Population der vorkelti schen Einwohner treffen. Wir müssen als eine weitere Aufgabe die Untersuchung der späte ren Phase des skytischen Zeitalters betrachten, sowie die Bestätigung der Ausgrabungen der keltenzeitlichen Fundorte. Auf Grund der Analyse der spätkeltischen Eravisken-einwanderung, ist ihre Einwanderungsspurlinie von der Pester Seite her stammend un vorstellbar. Es würde mehr seine, westliche oder von den Gegend der Donauknie organisierter nördliche Wanderweg, Richtung Nord-Ost vorstellbar sein. Das würde viel wahrscheinlicher auszusehen.
387