Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Térségi Tervezési Iroda 1016 Budapest I., Gellérthegy u. 30-32.
TISZA VÍZGYŰJTŐ KÖZÖS TERÜLETFEJLESZTÉSI ÉS –RENDEZÉSI TANULMÁNYTERVE VIZSGÁLATI ÖSSZEFOGLALÓ
Készült az ÖTM Területrendezési és Településügyi Főosztály megbízásából 2007 március
VÁTI MAGYAR REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÉS URBANISZTIKAI KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG H-1016 BUDAPEST, GELLÉRTHEGY UTCA 30-32 TELEFON: (36 1) 224-3100 FAX: (36 1) 224-3105 Pf.: 20 153 E-mail:
[email protected]
Tisza vízgyűjtő közös területfejlesztési és –rendezési tanulmányterve Törzsszám: 3146/2006 Megbízó:
Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Területrendezési és Településügyi Főosztály
Megbízó témafelelőse:
Sógor Csaba
Témafelelős:
Sárdi Anna (Tervezői szám: TR-1 01-1821/01)
Tervezők:
Czene Zsolt Dálnokiné Devecseri Anikó Földesi Petra Illés István Majorné Vén Mariann Páhy Anna Sain Mátyás Schneller Krisztián Vaszócsik Vilja
Külső szakértők:
Unk Jánosné PYLON Kft VIZITERV CONSULT
Térinformatika:
Tornyánszki Éva Staub Ferenc
Munkatársak:
Dr. Kovács Kálmánné Vajda Ferencné
Irodavezető:
Göncz Annamária
Vezérigazgató:
Csanádi Ágnes
Ez a dokumentáció a VÁTI Kht. szellemi terméke. A hozzá kötődő – szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvényben meghatározott – vagyoni jogok a VÁTI Kht.-t illetik. BUDAPEST, 2007. MÁRCIUS HÓ
2
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS
4
I. TÁRSADALOM I.1. A népesség területi elhelyezkedése I.2. Demográfiai folyamatok I.3. Foglalkoztatottság, szociális helyzet I.4. Iskolázottság
6 6 7 10 14
II. TERMÉSZETI ÉS KÖRNYEZETI ADOTTSÁGOK II.1. Táji adottságok II.2. Tájtörténet II.3. A Tisza természeti rendszereinek változása
16 16 20 24
III. KÖRNYEZETI ÁLLAPOT III.1. Vizeink állapota III.2. Levegőminőség III.3. Talajminőség
26 26 33 35
IV. ÉRTÉKVÉDELEM IV.1. Természetvédelem IV.2. Örökségvédelem
38 38 43
V. GAZDASÁG V.1. Mezőgazdaság V.2. Erdőgazdálkodás V.3. Hal- és vadgazdálkodás V.4. Ipar V.5. Kereskedelem, szolgáltatás V.6. Turizmus
49 51 57 59 60 65 67
VI. INFRASTRUKTÚRA RENDSZEREK VI.1. Közlekedés VI.2. Energiagazdálkodás VI.3. Hulladékgazdálkodás VI.4. Vízgazdálkodás VI.5. Víziközmű
69 69 78 84 85 93
VII. TÉRSZERKEZET, KAPCSOLATRENDSZER
96
VIII. KONCEPCIÓ MEGALAPOZÁSA VIII.1. A Tisza vízgyűjtőjének tervezési kategóriái VIII.2. Területi adottságok (SWOT-elemek) és területfejlesztési stratégiák
100 100 105
Melléklet Magyarország átfogó társadalom- és gazdaságfejlesztési, környezeti, ill. területi programjai a 2007-13 közötti tervezési időszakra Célpiramis
116 117 123
3
BEVEZETÉS Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2001. márciusában – a Tiszán, illetve vízrendszerének egyes vízfolyásain végigvonuló két jelentős, ökológiai katasztrófát okozó Romániából érkező szennyezés-hullám után – határozatban kérte fel az érintett államokat (Magyarország, Románia, Szerbia és Montenegro, Szlovákia és Ukrajna), hogy működjenek együtt a Tisza és a Szamos folyókat ért katasztrófához hasonló esetek elkerülése érdekében, beleértve ebbe egy egyezmény lehetséges kidolgozását az Európa Tanács égisze alatt. A Tisza vízgyűjtő területén elhelyezkedő öt ország egyetértett a felhívással és vállalták e kérdésben az együttműködést. Az Európa Tanács aktív közreműködésével a fenti országok, valamint más érintett nemzetközi szervezetek által delegált szakértőkből álló „Szakértői Csoport” ”Kezdeményezés a Tisza vízgyűjtő területének fenntartható területfejlesztésére” címmel előkészítette az együttműködés alapdokumentumát, amely az érintett öt ország egyhangú egyetértését bírta. Az aláírt „Kezdeményezés”-sel megindult a közös munka, kialakításra került a munka- és cselekvési program (a Tisza vízgyűjtő területének meghatározása; nemzetközi megállapodások, együttműködések; információ-források, és tanulmányok számbavétele és kiértékelése; lehetséges szakértői munkacsoportok megalapítása, prioritások felállítása). A munkaprogram szerint a Felek közös fejlesztési stratégia és területi tervek kidolgozására törekszenek, követve az „Európai Kontinens Fenntartható Területfejlesztésének Irányelvei” című Európa Tanácsi dokumentumban foglaltakat. Ebbe a meginduló folyamatba illeszkedik a 2005. október 20-i közös magyar-román együttes kormányülésen elhatározottak szerint egy közös magyar-román területrendezési és fejlesztési terv és fejlesztési stratégia készítése, amelynek tervezési területe a Tisza medence (vízgyűjtő) két országot érintő területe. A kezdeményezéshez később csatlakozott Szlovákia is, ami a célterületet a Tisza szlovákiai vízgyűjtőterületével bővítette. A fenti kezdeményezések keretében 2006-ban induló közös területfejlesztési és területrendezési tervezés az Európai Parlament és Tanács 2000/60/EK sz. „Az európai közösség intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén” c. irányelvben (VKI) 2009 határidővel előírt vízgyűjtő gazdálkodási tervezéssel párhuzamosan fog haladni. Ezért a tervezés során törekedni kell az összhang megteremtésére, illetve a VKI előírásainak, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek eredményeinek figyelembe vételére. A VKI szellemében a tervezés, illetve az egyes határidőkre esedékes jelentések alapját/egységét a vízgyűjtőkerületek képezik. A tervek elkészítését Magyarországon a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII.21.) Kormányrendelet szabályozza, illetve írja elő. A konkrét munka a vízgyűjtőkön érintett nemzetek által alkotott munkacsoportokban folyik, első lépésként a vízminőségre és vízmennyiségre vonatkozó adatgyűjtéssel, valamint a vízhasználatok gazdasági elemzésével, illetve előrejelzésének módszertani kidolgozásával. A tervezés részletes metodikai kidolgozása még hátra van. A monitoring rendszer felállítása után kerülnek végleges lehatárolásra a tervezési egységek nemzeti és nemzetközi szinten és a tervezés részletes tematikája, tartalma. A tervek és a 2015-ig szóló intézkedések kidolgozásának véghatárideje: 2009. A fentiek figyelembe vételével a készítendő közös területrendezési és fejlesztési terv műfaját tekintve tanulmányterv lesz, amelyben érvényesíteni kívánjuk a rendezési és fejlesztési szempontokat és figyelembe kívánjuk venni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek a területhasználatra, térszerkezetre vonatkozó szempontjait is.
4
A közös tervezési munka célja, hogy a térség fenntartható fejlesztését megalapozó - közös felelősséget és stratégiai érdekazonosságot tükröző - tervdokumentum szülessen, amely rögzíti a Tisza vízgyűjtő területén a távlati területfejlesztési irányokat, stratégiai célkitűzéseket és felállítja a területfelhasználásra és térszerkezetre vonatkozó célrendszereket, irányelveket a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel összhangban. A tervezési terület lehatárolása, a tervezés léptéke A tervezési terület lehatárolásának alapja a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés célterületeinek kijelölése, amelyek az egyes mellékfolyók természetes vízgyűjtői alapján kerülnek lehatárolásra. E szerint a Tisza részvízgyűjtő (mint a Duna vízgyűjtőjének része) területe a következő részegységekből áll: Felső-Tisza Sajó Tisza jobb part a Sajó és a Zagyva torkolata között Zagyva Tisza jobb part a Zagyva torkolata és a déli országhatár közt Hármas-Körös Tisza bal part a Hármas-Körös és az országhatár közt A térségi tervezésben célszerűen a természetes vízgyűjtőkkel érintett települések, illetve kistérségek, megyék körét kell figyelembe venni. A 221/2004. (VII.21.) kormányrendeletben kijelölt 7 részvízgyűjtő 1187 települést, 86 kistérséget és 10 megye (Pest, Nógrád, Heves, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-SzatmárBereg és Borsod-Abaúj-Zemplén) területét érinti. A tanulmányterv területi kiterjedése ezért a részvízgyűjtőkkel érintett kistérségek köre. A területrendezési tanulmányterv végső megjelenítésének javasolt léptéke 1:500.000. A vizsgálat, illetve javaslat kidolgozása a fejlesztési kérdésekben települési, illetve kistérségi mélységű, a területrendezési kérdésekben 1:100.000. Jelen dokumentáció a fenti közös tervezést megalapozó nemzeti vizsgálat összefoglaló dokumentuma.
5
I. TÁRSADALOM I.1. A népesség térbeli elhelyezkedése A Tisza vízgyűjtőn, az ország területének 42%-án Az ország területének 42%lakónépességének 42%-a (4,3 millió fő) élt 2005-ben. A lakosság án lakónépességének 42%-a (4,3 millió fő) élt 2005-ben. több, mint fele 10000 fő feletti népességű városokban, harmada 1000-5000 fős településeken, míg 5,7%-a a települések 40%-át képviselő 0-1000 fős aprófaluban él. Az elmúlt 10 évben az aprófalvak és kisvárosok népessége stagnált, az 50 ezer fő feletti népességű városok lakossága pedig csökkent. Növekedés csupán a 2000-5000 fős községekben volt tapasztalható, ami magyarázható egyrészt a szuburbanizációs folyamatokkal, másrészt a rendszerváltást követő megélhetési megfontolású olcsóbb „vidékre” költözéssel. Települések és lakónépességük megoszlása településkategóriák szerint Települések Népesség kategória száma (db) [0-499] [500-999] [1000-1999] [2000-4999] [5000-9999] [10.000-49.999] [50.000-99.999] [100.000-] Összesen
220 246 282 279 80 65 3 5 1180
Települések Lakónépesség Lakónépesség Lakónépesség Lakónépesség száma az (fő) (fő) az összes %2005/1995 összes %1995 2005 ában (%) ában 18,6 62 747 62 521 1,5 100,4 20,8 183 604 180 363 4,2 99,9 23,9 433 441 414 018 9,7 96,9 23,6 793 655 831 641 19,5 101,5 6,8 524 801 544 050 12,7 100,7 5,5 1 242 735 1 271 440 29,8 99,8 0,3 202 745 196 742 4,6 97,4 0,4 775 512 772 883 18,1 98,8 100,0 4 219 240 4 273 658 100,0 99,7
Forrás: KSH TSTAR 1995, 2005
A vízgyűjtő terület népsűrűsége az országos átlagnál (116,7fő/ km2) jóval alacsonyabb, 94 fő/km2, mely adódik a kiterjedt határszélű, nagy közigazgatási területtel rendelkező alföldi települések (volt mezővárosok), ritkán lakott térségek sajátosságaiból, valamint a vándorlási veszteségből és az alacsony születésszámokból. Az érintett megyéket áttekintve igen alacsony népsűrűség jellemzi Jász-Nagykun-Szolnok (72fő/km2), BácsKiskun (69fő/km2), és Békés megyét (74fő/km2). Az átlagtól magasabb Hajdú-Bihar (103fő/km2) és Pest megye (167fő/km2) népsűrűsége az agglomerálódási, illetve szuburbanizációs folyamat, ezzel együtt a vándorlási nyereség következtében.
6
A népsűrűség nagyobb a főváros, a megyeszékhelyek és nagy városok környezetében, alacsonyabb a nagyhatárú alföldi településeknél és ritkán lakott városhiányos, rurális térségekben.
Magyarország népsűrűsége
Forrás: KSH
I.2. Demográfiai folyamatok A vízgyűjtő lakónépessége – az ország átlagához hasonlóan – 1980 óta folyamatosan csökken. A változás üteme azonban lassul: míg a rendszerváltás előtti évtizedben 6 %-os csökkenés volt megfigyelhető (országos átlag: 5%), az elmúlt 15 év népességfogyási mutatója az országossal megegyezően 1%. Az utóbbi 15 évben nagyarányú, 10% fölötti népességfogyás jellemezte a Mezőkovácsházai, Pétervásárai, Sátoraljaújhelyi és Tokaji kistérségeket, ugyanakkor jelentősen emelkedett a népességszám a Hajdúhadházi kistérségben, valamint Pest megye kistérségeiben. A tervezési terület megyéit áttekintve stagnáló-emelkedő a népességváltozás üteme Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1%), dinamikusan emelkedő (21%) Pest megyében, ami mögött magasabb átlagos születésszám, illetve pozitív vándorlási egyenleg áll.
Az elmúlt 15 évben nagyarányú népességfogyás jellemezte a Mezőkovácsházai, Pétervásárai, Sátoraljaújhelyi és Tokaji kistérségeket. Jelentősen emelkedett a népességszám a Hajdúhadházi, valamint Pest megye kistérségeiben.
7
Népesség-változás 2005/1990
Forrás: KSH TSTAR
Csökkenő a népességszám Békés, Csongrád, Jász-NagykunSzolnok és Nógrád megyében, a változás üteme 5-6%, amelynek fő oka az alacsony születésszám és a vándorlási veszteség. A vízgyűjtő térség népessége fiatalabb korösszetételű (0,95) az országos átlagnál (0,99). Összességében fiatalos korszerkezetű Borsod-Abaúj-Zemplén (0,82), Szabolcs-Szatmár-Bereg (0,7), Hajdú-Bihar (0,83) és Pest (0,8) megye, öregedő korstruktúra jellemző Békés és Csongrád, valamint Heves megyére. Kistérségi összehasonlításban kiemelkedően elöregedőek a Csongrádi, Szarvasi, Pétervásárai és Bélapátfalvai kistérségek, ezzel szemben a legalacsonyabb öregségi indexszel rendelkeznek a Veresegyházi, Encsi, Tiszaújvárosi, Kisvárdai, IbrányNagyhalászi, Baktalórántházai, Mátészalkai, Nagykállói, Nyírbátori, Hajdúhadházi és Derecske-Létavértesi kistérségek. A területi megoszlást tekintve a megyeszékhelyekről és városokból történő népesség-kiáramlás miatt itt nagyobb mértékű az elöregedés üteme, mint a községekben, ahová viszont – az agglomerációk kivételével – nem történik bevándorlás, így e területek stagnáló-enyhén öregedő képet mutatnak. 8
Az országosnál átlagosan fiatalabb korösszetételen belül kiemelkedően elöregedőek: a Csongrádi, Szarvasi, Pétervásárai és Bélapátfalvai, fiatalos korszerkezetűek: az Encsi Veresegyházi, Tiszaújvárosi, Kisvárdai. Ibrány-Nagyhalászi, Nyírbátori, Baktalórántházai, Nagykállói, Mátészalkai, Hajúhadházi és Derecske-Létavértesi kistérségek.
Öregségi mutató (1990-2005)
Forrás: TEIR
A vízgyűjtő területéről történő elvándorlás 2000-ig csökkent, illetve megszűnt, ezt követően újra nőtt. Jellemző szuburbanizációs folyamat figyelhető meg a megyei jogú városokat övező agglomerálódó községekben. Ennek tulajdonítható, hogy 1994-95-től kezdődően megugrott a községekbe történő migráció, míg ezzel párhuzamosan a megyei jogú városokból történő kiáramlás. E folyamat tetőpontja úgy 2000-re tehető, amikortól a tendencia lassulni kezdett látván annak negatív hozadékait, úgymint közlekedési nehézségek, túlzsúfolt közlekedési utak, hosszabb utazással töltött idő, szolgáltatások elérhetősége. A mobilitás területi megoszlását tekintve elmondható, hogy pozitív a vándorlási egyenleg a vízgyűjtő terület nyugati részén Pest megyében és Bács-Kiskun megye északi részén, valamint az Egri, Gyulai és DerecskeLétavértesi kistérségben. Magas a vándorlási veszteség a terület északkeleti részén elhelyezkedő – periférikus helyzetű – BorsodAbaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Karcagi, Tiszafüredi és Balmazújvárosi kistérségekben, valamint a keleti határ menti Berettyóújfalui, Sarkadi és Mezőkovácsházai kistérségekben.
A megyei városok környezetében szuburbanizációs folyamat figyelhető meg. Pozitív vándorlási egyenleg jellemzi Budapest hatásterületét, valamint az Egri, Gyulai és Derecske-Létavértesi kistérségeket. Magas a vándorlási veszteség a periférikus határmenti kistérségekben és a belső perifériákon (Tiszafüredi, Karcagi, Balmazújvárosi kistérségek).
100 lakosra jutó elvándorlások száma (1990-2005)
Forrás: TEIR
9
A Tisza vízgyűjtő területén a hazai kisebbségek jelenléte (4,35%), az országos átlagtól nem tér el (4,34%). A különböző etnikumok közül a legjelentősebb hányadot a cigány népesség képviseli (3,12%)1, amely az országos átlagot meghaladja (2,02%). A szlovák nemzetiség 0,48%, a német 0,3%, a román 0,2% és a szerb 0,05%-ot tesz ki a terület népességéből. Területi megoszlását tekintve a cigány népesség aránya BorsodAbaúj-Zemplén megyében a legmagasabb (7,88%). Ezen belül jelentős a népcsoport megjelenése az Encsi (18,73%), az Edelényi (17,91%), a Szikszói (12,9%), a Bodrogközi (11,46%), az Ózdi (8,93%), az Abaúj-Hegyközi (8,87%), valamint a Szerencsi (7,15%) kistérségekben. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében arányuk 5,3%, ezen belül a Nyírbátori kistérségben 8,97%, a Vásárosnaményi kistérségben 8,01%, a Mátészalkaiban 7,35% és Tiszavasvári térségében 6,25%-kal részesednek. Heves megyében a cigány kisebbség aránya 4,78%, azon belül jelentős arányt képviselnek a Hevesi (8,92%), valamint a Pétervásárai kistérségben (6,8%). A szlovák etnikum Békés megyében található jelentősebb számban (2,37%), ezen belül a Szarvasi (7,48%), a Békéscsabai (6,4%), valamint az Orosházi kistérségben (3,16%) koncentrálódik. Megjelenik továbbá a népcsoport Nógrád megyében, jellemzően a Rétsági (5,67%) és Pásztói (2,39%) kistérségben. A német nemzetiségi népcsoport legnagyobb arányban a Nógrád megyei Rétsági kistérségben képviselteti magát (3,17%). Megjelenik még ezen kívül a BorsodAbaúj-Zemplén megyei Sárospataki (1,78%) és Szerencsi (1,08%) kistérségekben. A román etnikai csoport a Békés megyei Sarkadi (7,1%) és Gyulai (4,72%) kistérségben fordul elő jelentősebb számban.
Az etnikumok közül legjelentősebb a vízgyűjtőn a cigány népesség aránya, de élnek itt szlovák, német, román és szerb kisebbségek is.
Területi elhelyezkedését tekintve a cigány népesség az ország- és régióhatár mentén, illetve a hátrányos helyzetű (olcsó ingatlanárú) térségekben él nagyobb arányban, erősen befolyásolva ott a korszerkezetet, valamint a foglalkoztatottsági és szociális, iskolázottsági mutatókat.
A szerb kisebbség csupán a Békés megyei Mezőkovácsházai (0,78%) és a Csongrád megyei Szegedi kistérségben (0,49%) jelenik meg nem túl magas számban. I.3. Foglalkoztatottság, szociális helyzet A vizsgált terület, Magyarország erőteljes nyugat-kelet fejlettségbeli megosztottsága szerint, hazánk leszakadó, válságjegyekkel jellemezhető térsége. Ezt igazolják az itt élő népesség gazdasági aktivitását, szociális rászorultságát jelző adatok is. Bármennyire is sokszínűnek, eltérő adottságúnak és helyzetűnek is tűnik a vizsgált kistérségek sora, egyértelműen súlyos szinte egyöntetű – a kistérségek 70%-ára érvényes – országos átlaghoz (53,6%) viszonyított elmaradottságuk az aktív korú (15-59 éves) népesség foglalkoztatottsági rátáját illetően (2001).
A kistérségek 70%-ában a foglalkoztatottság elmarad az amúgy is alacsony országos rátától.
1 Helyi tapasztalatok szerint a cigány népesség aránya a településeken sok esetben a – bevalláson alapuló - KSH népszámlálási adatok kétháromszorosát is eléri. 2 Nemes Nagy József: Hét Felső- és Közép-Tiszavidéki kistérség gazdasági potenciálja, fejlődési pályája (Helyzetelemzés), altervezői anyag (VTT által érintett kistérségek integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási koncepciója, VÁTI), Budapest, 2005
10
A kistérségek rangsorában a sereghajtók között az előbbi megyéhez tartozók és Borsod-Abaúj-Zempléniek találhatók: a Baktalórántházai, Csengeri, Abaúj-Hegyközi, Vásárosnaményi, Bodrogközi, Nyírbátori, Fehérgyarmati, Edelényi, Kazincbarcikai, Mátészalkai, Szikszói, Nagykállói és Tokaji 34,2%-38,8% közötti rátákkal. Legmagasabb a foglalkoztatottság szintje a Gödöllői, Kecskeméti, Váci, Kiskunfélegyházai, Veresegyházi, Egri és Monori kistérségekben, ahol 59,31% és 58,04% között alakul a mutató.
A lemaradók döntően a Békéscsaba – Balassagyarmat között húzódó ún. „BB”-tengelytől keletre találhatók, ahol a perifériák központjai az elmaradott hátország munkaerő-feleslegét nem képesek felszívni.
A lemaradók többsége perifériális elhelyezkedésű, kedvezőtlen megközelíthetőségű kisváros térsége, ahol a központ saját foglalkoztatotti létszámánál ugyan több munkahelyet tud biztosítani, azonban a környező települések hatalmas munkaerőfeleslegét nem képes felszívni, a hátország elmaradottsága miatt.2 Foglalkoztatottság 2001
Forrás: KSH Népszámlálás
11
A foglalkoztatottság ágazati szerkezete (%) a megyék szintjén Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Hajdú-Bihar megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Szolnok megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Pest megye ORSZÁGOS ÁTLAG (kistérségek átlaga) Forrás: TEIR
Ipar 33,76 33,94 29,97 34,28 33,78 37,10 35,80 40,76 45,94 35,38 37,62
Mezőgazdaság 15,44 12,9 19,95 12,72 7,35 10,37 6,81 6,66 3,33 3,87 8,96
Fenti táblázatot értékelve feltűnik Nógrád megye domináns ipari foglalkoztatási súlya (alacsony mezőgazdasági szerepe), Csongrád megye agrár-dominanciája és Pest megye szolgáltatásbeli fejlettsége. Mindenképpen figyelmet érdemel a két legelmaradottabb megye Szabolcs-Szatmár-Bereg és BorsodAbaúj-Zemplén magas szolgáltatásban foglalkoztatott létszámaránya, ami egyébként sok fejletlen kistérségre is jellemző. Magyarázata azonban nem a szolgáltatások (üzleti, turisztikai) fejlettségével függ össze, hanem azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltást követően a munkahelyek megszűnésével a legstabilabb foglalkoztatókként az önkormányzatok és a helyi alapellátást biztosító intézmények (iskolák, óvodák stb.) megmaradtak, szinte egyetlen munkalehetőségként. Emellett a kényszervállalkozások zöme is szolgáltatási (leginkább kereskedelem) volt
Szolgáltatás 50,80 53,16 50,08 53,00 58,87 52,53 57,40 52,58 50,73 60,74 53,42
Kiemelkedik Nógrád megye ipari súlya, Csongrád agrár dominanciája és Pest megye szolgáltatásbeli fejlettsége.
Az ipari foglalkoztatásban a vizsgált kistérségek közül kiemelkedők a Tiszaújvárosi, Bátonyterenyei, Pásztói, Rétsági, Szécsényi térségek (53,80%-48,59%), alacsonyak a Mórahalomi, Kisteleki, Nyíregyházai, Kisvárdai, Encsi, Püspökladányi és Vásárosnaményi körzetek (20,86%-29,15%) értékei. Az agrárfoglalkoztatás legjellemzőbb kistérségei: a Mórahalomi (36,74%), Kisteleki (33,53%), Mezőkovácsházai (26,88%) és a Püspökladányi (24,89%), amelyek arányai az országosnak 3-5szöröse, de a vizsgált vízgyűjtőterületen mért középértéknek is két és fél, háromszorosa. Elenyésző az agrárium szerepe a Kazincbarcikai (1,01%), Salgótarjáni (1,49%), Váci (1,52%), Miskolci (1,84%) és Ózdi (1,91%) térségekben. A szolgáltatási szektor munkáltató szerepe általában a megyeszékhelyeken a legmagasabb, e logikától való eltérés csak néhány esetben tapasztalható. Ilyen a Kiskunhalasi kistérség Kecskemétiét meghaladó értéke (előbbi: 61,01%, utóbbi: 58,59%), a Nyíregyházival megegyező Kisvárdai ráta (69,9%) és Pest megyében megyeszékhely híján a Gödöllői és Veresegyházi kistérségek kiugró értékei (66,67% és 65,06%). A legalacsonyabb foglalkoztatási aránnyal a szektoron belül a Kiskunmajsai (37,07%) és Kisteleki (39,98%) térségek bírnak. Összefoglalva a vizsgált terület jellemzését: a mezőgazdaságban A mezőgazdasági foglalkozfoglalkoztatottak aránya a kistérségek 44%-ában, az iparban tatottak aránya a kistérdolgozóké a hasonló kör 40%-ában haladta meg az országos ségek 44%-ában, az ipar12
átlagot. A legtöbb kistérség a szolgáltatási szektor súlyával emelkedik ki, a fent említett okoknál fogva a térségek több mint fele meghaladja az országos mértéket.
ban dolgozóké a hasonló kör 40%-ában haladta meg az országos átlagot. A legtöbb kistérség kiemelkedik a szolgáltatási szektor súlyával, ami nem a tercier szektor fejlettségére utal, hanem az alap ellátó intézményeken (iskola-óvoda, önkormányzat, szociális ellátás, bolt) kívüli munkalehetőségek hiányára. A munkanélküliségi ráta
Ezt tükrözik vissza a kilencvenes évek elejétől az aktív (15-59 1993 óta az országos átlag éves) népességre vetített munkanélküliségi adatok is, amelyek felett van. idősoros mutatói a vizsgált terület egészét tekintve, 1993, 2000, 2005 évek metszetében az országos átlag felett vannak. Munkanélküliség alakulása megyénként 1993-2005 között Megyék Bács-Kiskun Borsod-Abaúj-Zemplén Békés Csongrád Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Nógrád Pest Szabolcs-Szatmár-Bereg TISZA VÍZGYŰJTŐ ÁTLAGA ORSZÁGOS ÁTLAG Forrás: TEIR
Munkanélküliek aránya (%) 1993
Munkanélküliek aránya (%) 2000
Munkanélküliek aránya (%) 2005
11,76 17,73 12,50 11,35 13,05 12,08 13,55 15,44 7,62 15,01 13,58 11,59
5,69 14,62 8,07 6,23 10,52 7,98 8,81 9,03 3,26 11,73 9,49 7,47
5,79 14,15 8,43 7,24 9,83 8,57 8,53 10,68 3,10 12,44 9,68 8,06
A kistérségek szintjén sokkal nagyobb szóródások vannak. Míg 1993-ban a térségben a legnagyobb munkanélküliséggel küzdő Abaúj-Hegyközi (22,62%), Encsi (22,44%) és Szikszói (17,94%) és a legkevesebb rátájú Gödöllői (6,38%), Monori (6,63%) és Veresegyházi (6,72%) kistérségek mutatói között több mint háromszoros különbség volt tapasztalható, addig 2005-re a két pólus között több mint ötszörös lett a szorzó (Abaúj-Hegyközi: 20,99% - Kiskunfélegyházai: 4,14%), annak ellenére, hogy 1993hoz képest 2005-ben – két kistérség kivételével – mindegyikben csökkent a munkanélküliség. A Csengeri és a Kisvárdai kistérségekben a 2000-es átmeneti javulás után, napjainkra magasabbra nőtt az állástalanság a kezdeti 1993-as bázisnál. Az utolsó periódusban (2000-2005 között) jelentős mértékben (21-35%-kal) nőtt a munkanélküliség 13 kistérségben: a Hevesiben, Pétervásáraiban, Karcagiban, Pásztóiban, Szécsényiben, Csengeriben, Kisvárdaiban, Mátészalkaiban, Kiskunhalasiban, Szarvasiban, Makóiban és a Szentesiben. A munkanélkülieken belül a 180 napon túliak (tartósak) aránya 6 megyében haladja meg az országos átlagot, és 40% feletti az Abaúj-Hegyközi, Edelényi, Szerencsi, Szikszói, Hajdúhadházi kistérségekben, míg a legkevesebb ugyanezek aránya a Váci és Veresegyházi térségekben.
Munkanélküliség volumenindexe 2000/1993 0,48 0,83 0,62 0,56 0,80 0,65 0,64 0,58 0,42 0,77 0,67 0,69
Munkanélküliség volumenindexe 2005/2000 1,03 0,98 1,08 1,16 0,94 1,05 0,98 1,18 0,95 1,06 1,03 1,10
Míg 1993-ban a legtöbb és legkevesebb munkanélkülivel rendelkező kistérségek között háromszoros volt a ráták különbsége, addig 2005-re – annak ellenére, hogy többségükben csökkenés zajlott le – ötszörös lett a különbség.
13
Munkanélküliség 2005
Forrás: KSH TSTAR
Fentiekkel összefüggésben alakul az önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek aránya a tervezési területen fekvő megyékben és kistérségeikben. A lakónépességhez viszonyított rendszeresen segélyezettek aránya Borsod-Abaúj-Zemplén (5,1%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (4,8%) megyékben a legmagasabb és természetesen ezek után innen kerülnek ki a legtöbb rászorulttal rendelkező kistérségek is, csökkenő sorrendben az alábbiak: Abaúj-Hegyközi (9,38%), Encsi (8,34%), Bodrogközi (8,17%), Edelényi (7,95%), Szikszói (7,81%), Csengeri (7,78%), Hevesi (7,46%) és Fehérgyarmati (7,23%). A legkevesebb szociális problémával a Veresegyházi (0,06%), Váci (0,2%), Aszódi (0,25%) és más Pest megyei kistérségek rendelkeznek, de szigetszerűen találhatók ilyen kedvezőbb helyzetben lévők más megyékben is, pl.: a Nyíregyházai (0,76%) térség, a Mórahalomi és Hódmezővásárhelyi kistérségek kivételével a Csongrád megyeiek, valamint a Debreceni (0,89%), Jászberényi (0,91%), Egri (0,72%), Békéscsabai (0,61%) és Kiskunfélegyházai (0,4%) kistérségek. 14
A lakosság körében a rendszeres szociális segélyben részesítettek aránya jellemzően az észak-magyarországi, valamint a keleti határmenti sávban a legmagasabb.
100 lakosra jutó önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesített kistérségek (2005)
Forrás: TEIR
I.4. Iskolázottság Az iskolázottsági mutatók tekintetében az ország és a vízgyűjtő terület átlagai között nincs szignifikáns eltérés. Az iskolázatlan (1 osztályt sem végzett) népességarány országosan 1%. A Tisza vízgyűjtő területén magas az iskolázatlanok hányada a Edelényi (2,3%), a Bélapátfalvai (2,4%), a Szécsényi (2%), valamint a Fehérgyarmati (1,9%), Mátészalkai (1,9%) és Nyírbátori (2,2%) kistérségekben. Alacsony az 1 osztályt sem végzettek aránya a Orosházai és Szarvasi, a Hódmezővásárhelyi és Szegedi, a Hajdúszoboszlói, illetve a Monori kistérségben. A középiskolai érettségivel rendelkezőkről elmondható, hogy jellemzően a megyeszékhelyek, kistérség-központok térségében, valamint Pest megyében magas az arányuk (28-51%) az országos átlaghoz viszonyítva (20,16%). Általában alacsony viszont Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben (13,2-16,0%). A magasan képzett, vagyis felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya a vízgyűjtő területén (9,6%) elmarad az országos átlagtól (12,6%). Igen jók a mutatók a felsőfokú oktatási intézménnyel rendelkező Miskolci (13,8%), a Békéscsabai (13,4%), a Szegedi (18%), a Debreceni (19%), a Egri (18,2%), a Szolnoki (14,3%), valamint a Gödöllői (14,3%) kistérségekben. Alacsony az egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkezők aránya a Bodrogközi (3,4%) és Mezőcsáti (4,1%), a Sarkadi (4%) és Szeghalomi (4,5%), a Kisteleki (4,5%) és Mórahalomi (4,4%), a Balmazújvárosi (4,5%) és Hajdúhadházi (3,8%), illetve a Baktalórántházai (4,3%) és Ibrány-Nagyhalászi (4,3%) kistérségben. Megjegyzendő, hogy a 2001. évi népszámlálás óta a mutatók javultak, nőtt az érettségizett és a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya is, miközben a felsőfokú tanintézménykínálat szélesedett.
A népesség alacsony iskolai végzettsége térszerkezetileg rímel az egyéb elmaradottsági elemekre.
15
II. TERMÉSZETI ÉS KÖRNYEZETI ADOTTSÁGOK II.1. Táji adottságok A Tisza vízgyűjtőterületének kiterjedése 48 008 km2, az Alföld és az Észak-magyarországi-középhegység nagytáj nagy részét foglalja magában. A középtájak közül a Felső-Tiszavidék, Tokaj– Zempléni-hegyvidék, Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék, Északmagyarországi-medencék, Bükkvidék, Mátravidék, Cserhátvidék, Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság, Közép-Tiszavidék, Hajdúság, Nyírség, Berettyó–Körösvidék, Körös–Maros köze, AlsóTiszavidék, Duna–Tisza közi síkvidék és a Bácskai-síkvidék – kisebb mértékben a Börzsöny és a Dunamenti-síkság is – érintett. Az Alföld nagytáj az ország csaknem felét lefedő, a Kárpátmedence központi fekvésű síksága, amelynek legváltozatosabb domborzatú részei a futóhomokos hordalékkúpsíkságok. A DunaTisza közi síkvidéken és a Nyírségen kívül a tiszai Alföldön még számos helyen (Nagykunság és Hortobágy északi része, Bodrogköz, Rétköz, Taktaköz, Békés–Csanádi hát és az Északalföldi hordalékkúpsíkság futóhomokos térszínei stb.) található kisebb-nagyobb futóhomokos terület. Az Észak-magyarországi-középhegység nagytáj a dombsági környezetéből kiemelkedő, alacsony- és középhegységek láncolatából áll. A területét alapvetően uraló vulkáni hegységek és harmadidőszaki üledékekből felépülő dombságok mellett idegen elemnek tekinthetők a közéjük ékelődött karsztos hegységek. A Tokaj–Zempléni-hegyvidék, a Mátra-vidék és a Cserhát-vidék középtájakat alkotják a miocén folyamán felmagasodó vulkáni eredetű hegységek és a hozzájuk genetikailag szorosan kapcsolódó dombságok.
16
A Tisza vízgyűjtő az Alföld (a vizsgált terület 80%-a) és az Észak-magyarországiközéphegység nagytáj (20%) nagy részét foglalja magában.
Domborzatilag elkülönül egymástól a Kárpátmedence központi fekvésű síksága és a dombsági környezetéből kiemelkedő alacsony- és középhegységek láncolata.
Domborzati terepmodell
Forrás: FÖMI
Éghajlatát tekintve a Tisza magyarországi vízgyűjtőterületének északnyugati része a leghidegebb, míg a déli része a legmelegebb vidéke az országnak. Ennek megfelelően a Felső-Tisza vidék, illetve a Nyírség északi része mérsékelten hűvös, a tiszai ártér döntő része mérsékelten meleg, míg a Duna–Tisza közének déli része és az Alsó-Tisza vidék meleg éghajlati körzet besorolásba tartozik.
A hőmérséklet délről északra és a tengerszint feletti magasság emelkedésével csökken. Az óceán hatására télen nyugatról keletre, nyáron keletről nyugatra csökken a hőmérséklet.
Az évi átlagos középhőmérséklet az Alföldön 10–11 °C között alakul. Kivétel ez alól az Északkeleti rész ahol 9–10 °C közötti. Az Északi-középhegység területén a magasság függvényében 6–9 °C között van ez az érték. A magassági különbségekből és a szélességi fok eltérésből eredő hőmérsékletkülönbségeket mutatja, hogy míg a Mátra – és az ország – legmagasabb pontján, a Kékestetőn az évi középhőmérsékelet 7 °C körüli, addig az Alföld déli részén található Szegeden 11°C, sőt ezen a vidéken már több helyen 12 °C feletti értéket is elér. 17
Az évi átlagos középhőmérséklet Magyarországon
Forrás: www.met.hu
A napsütéses órák számának dél-felé történő növekedése jellegzetes medencehatásra utal. Ennek megfelelően a Tisza mentén a Tokaj–Zempléni–hegyvidék lábától északra és a Felső– Tisza vidéken a legkevesebb a napsütéses órák száma (1850–1900 óra). Az Alföld többi részén átlagosan 2000 óra az évi sugárzás, kivétel a Duna–Tisza köze déli területe és az Alsó–Tisza-vidék, ahol 2100 óra körüli. A napfénytartam (óra) átlagos évi összegei Magyarországon
Forrás: www.met.hu
18
Az Északi-középhegységben a legnagyobb a lehulló csapadék mennyisége. A medencejellegből következően a legszárazabb területek az Alföld középső részein találhatók. A vízgyűjtőn az éves csapadékösszeg sokévi átlaga 450-800 mm között alakul. Csapadékosabb években azonban 1000 mm meghaladó csapadék is hullik az Északi-középhegységben, de az Alföld déli részén is. A csapadék eloszlását tekintve a Közép–Tisza vidéken esik a legkevesebb csapadék (500–550 mm). A Tisza térségének északkeleti, keleti részei a legcsapadékosabbak, 600 mm körüli évi csapadékkal. A déli részeken 550–580 mm a jellemző.
A Közép-Tisza vidék a legszárazabb, az Északiközéphegység a legcsapadékosabb. Legtöbb csapadék májusban és júniusban hullik, a legkevesebb januárban és februárban.
Átlagos éves csapadékösszeg az 1961-1990 közötti időszak adatai alapján
Forrás: www.met.hu
19
Magyarország területén az uralkodó szél, más szóval leggyakoribb szélirány jellemzően északias. Az általános cirkuláció észak-nyugatias irányú fő áramlása a vizsgált területen a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti az uralkodó szélirány. A Körösök vidékén e mellett gyakori a délnyugati, a legdélebbi területeken pedig az északnyugati szél. Magyarországon a legerősebb szél a Felső– Tisza vidékén és a Nyírségben van.
Hazánk mérsékelten szeles vidék. Legszelesebb időszak a tavasz első fele, a legkisebb szélsebességek ősz elején tapasztalhatók.
Az uralkodó szélirányok és évi átlagos szélsebességek [m/s] Magyarországon
Forrás: www.omsz.hu
A tiszai vízgyűjtő növényföldrajzi szempontból a Pannóniai flóratartomány Alföld és Északi-középhegység flóravidékének nagy részét foglalja magába. Az Alföld flóravidék teljes egészében az erdőssztyepp-zónába tartozik. Napjainkban a meghatározó mezőgazdasági tájhasználat miatt a természetes növénytakaró jelentős mértékben visszaszorult, csak kisebb foltokban található meg. A nagyobb folyók mentén kiterjedt ligeterdők, a folyók közti területeken homokbuckás hátakkal váltakozó löszpuszták és szikesek találhatók. Helyenként még fellelhetők az egykori gazdag lápvegetáció utolsó maradványai is. Az Északi-középhegység flóravidék vegetációjára érdekes kettősség jellemző. A Kárpátok magasabb előhegyeihez tartozó Börzsöny, Mátra, Bükk hegységek hűvös tetőin, északi lejtőin és szurdokvölgyeiben kárpáti hatás érezhető. Az alacsonyabb szirteket, meleg déli lejtőket igazi melegkedvelő pannon növénytakaró borítja. Az andezit vagy mészkő alapkőzetű, erősen tagolt felszínű hegyvidék alacsonyabb régióit (a déli oldalakon 600, az északin 400 m-ig) száraz tölgyesek, azon belül is főleg cseres-tölgyesek borítják. A zárt tölgyeseket követi a bükkös régió. Az alacsonyabb térszíneken a bükkállományba mindenütt tölgy és gyertyán keveredik, a völgyekben gyertyános-tölgyesek húzódnak fel. Csak a legmagasabb 900 m feletti tetőkön alakul ki elegyetlen, magasabb hegyekre jellemző hegyvidéki bükkös. 20
Növényföldrajzi szempontból Az Alföld az erdőssztyepp-zónába tartozik, a folyó menti kiterjedt ligeterdő maradványokkal, a folyók közti homokbuckákkal váltakozó löszpusztákkal és szikesekkel, lápvegetáció maradványokkal.
Az Északi-középhegység jellegzetes vegetációja a magasabb részeken a montán bükkös, az alacsonyabb szirteken, déli lejtőkön a melegkedvelő pannon növénytakaró, száraz-, ill. cseres-tölgyesek, bükkösök, gyertyános-tölgyesek.
II.2. Tájtörténet A folyó az elmúlt évezredekben gyakorta és jelentős mértékben változtatta helyét. A Tisza 200-250 ezer éve megközelítőleg a mai országhatár mentén haladt, majd a Tiszántúl egészét bebarangolva fokozatosan nyugatnak tolódott. A vándorlás közben a folyó több ágra szakadt, vize elfoglalta a mellékfolyók régi, és a süllyedékek által keletkezett új medreket. A folyó középső- és alsó szakaszára jellemző meanderező mozgás, az egyenetlen vízjárás következtében kialakuló áradások tovább alakították a tájat. A felszíni vizekben igen gazdag, kisvízfolyásokkal, morotvákkal és holtágakkal szabdalt táj képe hosszú időn keresztül jellemezte a Tisza vidékét. A vízfolyásokat fűz-nyár valamint tölgy-kőris galériaerdők kísérték, miközben a magasabb térszíneket – hordalékkúpokat és homokhátakat- az erdős sztyeppre jellemző tölgyerdők borították.
„Két isten kellene ennek a tájnak; egyik, hogy árassza, másik, hogy szárassza”fogalmazta egy fohászban a Tisza-táji keserveket a régi mondás.
A táj felszíni vizekben gazdag volt a vízfolyások mentén fűz-nyár valamint tölgy-kőris galériaerdőkkel, a hátságokon tölgyerdőkkel.
Mivel a víz a mindennapi élet nélkülözhetetlen része, az ősi települések is víz mellé vagy a vizek közelében alakultak ki. A Tisza folyó völgye és tágabb környezete az ismert régészeti lelőhelyek tanúbizonysága szerint már az őskortól folyamatosan lakott volt. Az erdős, vadban és ásványi ércekben gazdag hegyvidéki területekről előkerült leletek az őskőkor idejétől kezdve bizonyítják az emberi jelenlétet. A szőlőművelést és bortermelést a hegylábakon egyes vélemények már a honfoglalás idején is valószínűsítik (pl. Tokajhegyalja). A XII. század második felétől, a vallon telepesek megérkezésétől kezdve viszont már adatokkal bizonyítható a szőlőművelés elterjedése Hegyalján. Az ember és a víz korai kapcsolatát az együttműködés jellemezte. Az áradások nyomán dús legelők, kaszálók sarjadtak. Eleink megpróbálták az áradások vizét irányítani, a maguk javára fordítani. Ezt a tudatos használatot nevezik fokgazdálkodásnak, amelynek lényege, hogy a fokokon kizúduló vizet az árhullán levonulása után nem engedték visszafutni a mederbe, hanem gátakkal útját állva visszatartották a réteken-legelőkön, illetve a szükségletek szerint osztották szét. A tiszai fokok többsége természetes képződmény volt, de akadt néhány mesterséges, ún. ásott fok is. A legnagyobbak – Mirhó-fok, Dobi-fok – létrejöttüket a folyó mederáthelyeződéseinek köszönhették, amelyek átszelték a mellékvizek medreit, s a leszakadt medrek, immáron fokok, nagy területek gazdasági életét befolyásolták. A kapcsolódó öblözeteket, medreket már az Árpád-korban halastóként használták, amit több helynév is megörökített.3
Az ember és a víz korai kapcsolatát az együttműködés jellemezte. A fokgazdálkodás egyidejűleg megoldotta az „ármentesítés” (nem egyenlő a vízmentesítéssel), a belvíz (halastavak) és az öntözés (elárasztás) kérdését.
A folyók mentén az állattartás és a halászat jelentették a fő haszonvételt, ami mellett a földművelés, a folyó menti gyümölcsészet, a méhészet, a nád és gyékény aratás és az egyéb természeti javak gyűjtése önfenntartást szolgáló tevékenységek voltak. Az egyes termelési övezetek a tengerszint feletti 3
Dr. Aradi Csaba: Tisza menti fokgazdálkodás, túlzó romantika nélkül, Ma és Holnap, 2001/3.sz.
21
magasságokhoz igazodtak. És ez az ártéri gazdálkodás rentábilis volt, hiszen egyidejűleg megoldotta az „ármentesítés” (nem egyenlő a vízmentesítéssel), a belvíz (halastavak) és az öntözés (elárasztás) kérdését úgy, hogy ennek költségeit a terület maga tudta viselni és a haszonvételek bőven kárpótolták, tisztességes megélhetést téve lehetővé az Alföld lakosságának. A tímári fokrendszer vázrajza
Forrás: TERRA.hu
Az erdők pusztulása (az erdők retenciós – tározó – szerepének csökkenése) az árvízszintek növekedését okozta (az árhullámok nagy eséssel, rövidebb idő alatt folyhattak le az alföldi erózióbázisra), aminek következtében korábban ármentes térszínek is rövidebb-hosszabb időre víz alá kerültek (így számos település is, amely az ártér szigetein vagy peremein addig biztonságban volt). Bizonyos települések (pl. a Sárréten) elvándoroltak, áttelepültek. Egyes adatok szerint 1838-ban a tiszai felmérés keretében 854 község potenciális fenyegetettségét állapították meg.4 Nagyobb árvizek a Tiszán a szabályozást megelőzően 1816-ban és 1830-ban voltak.
Az erdők pusztulása az árvízszintek növekedését hozta és hozzájárult a terület elmocsarasodásához.
A megművelt területek dinamikus terjedését a török korszak A török korszak lezárulása lezárulása indította el: az 1720 és 1787 közötti 67 évben közel után kezdődött el a művelt hatszorosára növekedett átlagban (a Duna-Tisza közén 6,7 területek növekedése. szeresére, a Tiszántúlon ötszörösére, a Tiszán innen 5,5 szörösére). „Elsősorban természetesen az ármentes térszínek csernozjom talajú löszpusztái, csernozjomos és barnaföldes homokvidékei, barna erdőtalajú egykori lösztölgyeseinek helyei kerültek újra 4
Károlyi Zs. (1960) in: A XIX. századi folyószabályozások…. A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések… 150.o. 6 „1790-ben egy pozsonyi mérő búza ára Bécsben 30-40 garas volt, ami 1806-ban 4 Ft-ra, 1807-ben 5 Ft fölé emelkedett.” A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések… 151.o. 5
22
művelés alá. Tehát azok a szintek, amelyeken a termelés az ősidőkben elkezdődött és ahol az a török hódoltság előtt is általános volt… nagy fontosságú maradt az állattenyésztés is, amely nemcsak az ármentes felszín földműveléstől el nem foglalt részének egészét hasznosította, hanem időnként, főleg nyáron és télen behatolt az árterek amfibikus területeire is. Sőt ott még a korábbinál is jobban terjeszkedett, mert a kiirtott erdők helyét nem újították fel, a természetes erdőfejlődés pedig lassan haladt.”5 A XVIII-XIX. századfordulón dúló napóleoni háborúk okozta gabonakonjuktúra Magyarországnak olyan szempontból kedvezett, hogy területét – az 1809-es hadjáraton kívül – harc nem érintette, így a búza árának jelentős emelkedésére6 a szántóföldek terjedésével reagált. További élénkítő tényező volt a népesség gyors növekedése, mivel az ország lakossága 100 év alatt többszörösére növekedett. A szántók terjeszkedésük során egyre inkább beleütköztek az ármentes térszín peremébe. Ebben az időben a földesúri rendszer a nagybirtokok kialakulásához vezetett. További problémát jelentett, hogy a növekvő gabonatermelés következtében gyarapodtak a vizimalmok, amelyek gátjai, csatornái fokozták az elmocsarasodást. A gabonakonjuktúrának gyepterületek is áldozatul estek, ezzel az állattenyésztés hanyatlásnak indult. E különböző folyamatok eredőjeként merült fel a Tisza szabályozásának igénye – Vásárhelyi Pál tervei, Paleocapa átdolgozása alapján -, aminek eredményeképpen a folyó 37%-kal, 453 kilométerrel lett rövidebb, s hajdani vízjárta területének egytizedére szorították vissza. A folyó mentén élőknek azonban szembesülni kellett a Tiszaszabályozás számos árnyoldalával is. A vízfelület csökkenése a páratartalom, a mikroklíma, a talajvíz és a talajképződési folyamatok változását idézte elő. Az áradással együtt járó rendszeres, nagy területeket érintő elöntés elmaradása ugyanis az ártéri mocsárerdők kiszáradását és a szántóföldek egy részének elszikesedését eredményezte, valamint a korábbi gazdag élővilág megtizedelését is: becslések szerint például a legendás halállomány mára a kétszáz évvel ezelőtti néhány százalékára csökkent. Új problémaként jelentkezett a gátak miatt igen nehezen és költségesen elvezethető belvíz. A gyorsan levezetett áradások miatt egyre gyakoribbak lettek a folyó kisvizei, és egyre alacsonyabb lett azok szintje (hatvan év alatt átlagosan másfél méterrel csökkent). Így bizonytalanná vált az egyik reformkori alapcélkitűzés, a hajózás biztosítása. Ezzel a század elejétől az új feladat a Tisza kisvízi szabályozása lett. A cél a Tisza viszonylag egyenletes vízállásának biztosítása, és a kiszárított földek öntözési feltételeinek megteremtése lett. A Tisza árvízi szabályozása lényegében 1905-ben fejeződött be. 1908-ban pedig elfogadták a következő 20 évre szóló fejlesztési programot, ennek végrehajtását azonban meghiúsította az első világháború, valamint a trianoni békeszerződés, ami szétdarabolta az addig egységes tiszai vízrendszert.
A XIX. századi gabonakonjunktúra, valamint a népesség drasztikus növekedése is a szántóterületek növekedését eredményezte.
A Tisza – szabályozása következtében – a hajdani vízjárta területének egytizedére szorult vissza.
Az árvízmentesítés magával hozta – többek között – a belvíz és a kiszárított földek öntözési problémáit.
23
A 20. század első harmadára a természetes környezet visszaszorulása jellemző. A táji, környezeti és talajadottságok a szabályozások után egyre kevéssé befolyásolták a mezőgazdasági hasznosítást. Egyre több területet vontak művelésbe, a korábbi rétek, legelők egy részét szántók foglalták el, a gyepek visszaszorultak a legmélyebb fekvésű, mocsaras, vízállásos területekre. A két világháború között a megváltozott politikai és gazdaságföldrajzi helyzetben felértékelődött az Északiközéphegység ásványkincs készlete és erdeinek faállománya, ami a térség ipari fejlődését segítette elő. A vidék kis falvainak lakói közül sokan találtak munkát a gyorsan fejlődő ipari városokban. Az alföldi erdőtelepítést előíró 1923. évi XIX. Tc. hatására – amelyet a trianoni békeszerződéssel elvesztett nagy erdőségek sürgős pótlására hoztak – vett nagyobb lendületet a fásítás. A vizsgált terület 1945 utáni tájhasználatára, gazdaságára az északi-középhegységi térség bányászatának és nehéziparának erőltetett fejlesztése, az Alföldön a mezőgazdaságban pedig a jól gépesített szövetkezeti kezelésben lévő, jelentős meliorációs munkálatokkal kialakított, nagytáblás szántóföldi művelés volt jellemző. Minden ágazatban a termelés volumenének fokozása volt a cél. A folyószabályozás következtében elszikesedett szántókon például az 1950-es évektől teljesen új elemként kiterjedt rizsföldek jelennek meg az alföldi tájban. A rizstermesztéshez szükséges vizet további öntözőcsatornák építésével biztosították.
A természetes környezet a Tisza tájon a hullámtér területére szorult vissza.
A hegyvidékeken a XIXXX. sz. fordulójára kialakultak a termőterületek bővíthetőségének korlátai, így népesség eltartó képességük optimuma is. A népesség-többlet a környező bányák, a távolabbi mező- és polgárvárosok lakosságát növelte, illetve Amerikába vándorolt.
Az 1945 utáni időszak további antropogén beavatkozások lenyomatát hagyta a tájon. Ilyenek voltak a bányászat, melioráció, nagytáblás szántóművelés, rizstermesztés, vízlépcső építés, nehézipar fejlesztése stb.
A szocializmus idején a tiszai hajózást duzzasztóműves folyócsatornázással kívánták megoldani. 1954-ben adták át a Tiszalöki Vízlépcsőt és erőművet. Hasonló céllal épült az 1973ban elkészült kiskörei duzzasztómű és víztározó, az úgynevezett Tisza-tó, amely a folyó vízszintszabályozása mellett arra volt hivatott, hogy öntözővízzel lássa el a Nagykunságot és a Jászságot. A tározók teljes egészében nem teljesítették a vízi hajózással és energiatermeléssel kapcsolatos elvárásokat, a Tisza-tó azonban a vártnál kedvezőbb hatást gyakorolt az élővilágra, a tó nem éppen „tervszerűen” elmocsarasodott részein a hajdani tiszai vízivilágot idéző élőhelyek alakultak ki. Emellett a tó környéke keresett idegenforgalmi célpont is lett. A Homokhát egyszerre természeti képződmény és kultúrtáj. A futóhomok elleni védekezésképpen „homoki kultúrának” nevezett termelési szerkezet alakult ki. A homok filoxéra mentességét kihasználva felvirágzott a homoki szőlőkultúra. A térségben a kollektivizálás idején speciális szövetkezeti formák alakultak ki.
24
A homoki gazdálkodás a táji adottságokat természetesen hasznosító tájgazdálkodás volt.
A múltban a tanyákra jellemző sokszínű gazdálkodás mögött az A tanyákat sokszínű, zárt alkotó elemek gazdasági körfolyamatokká szervezése állt, a külső ciklusú gazdasági körfolyamatok jellemezték. források iránti szükségletek viszonylag alacsony szintjével, a fel nem használt (illetve keletkezett) melléktermékek csökkentett volumenű kikerülésével a gazdálkodási ciklusból. E tradicionális gazdálkodás sokszínűsége természetes módon felelt meg a multifunkcionalitásnak úgy, hogy eleget tett a természet- és környezetvédelem, a mezőgazdálkodás és a kiegészítő tevékenységek összehangolásának. II.3. A Tisza természeti rendszereinek változása7 A folyóvölgy ökológiai rendszerműködése gyakorlatilag az egész vízgyűjtőre kiterjedően határozza meg a természeti adottságokat. Az egyes elemek nem egyenlő súllyal és mértékben járulnak hozzá ezeknek az adottságoknak a kialakulásához és fennmaradásához, mégis: a táj egészségének megőrzéséhez valamennyi elem nélkülözhetetlen. Az árasztás-elöntés természetes velejárója, mintegy működési sajátossága volt a területnek. A Tisza mente természetes vízrendszere az emberi beavatkozások hatására jelentősen átalakult, mely így az általa meghatározott tájszerkezetben is hatalmas változásokat okozott. Az antropogén hatások (főként a folyószabályozások) e dinamikusan változó, hierarchikus élőhelymozaik-struktúrákat szüntették meg. Az ezzel együtt járó, gazdasági hasznosításra irányuló törekvések (erdők kivágása, mocsarak lecsapolása, szántóföldek arányának jelentős növelése) pedig az eredeti tájszerkezet károsodását, legtöbb helyen teljes eltűnését okozták. A természetes erdők kiterjedése a szabályozások előttinek a töredékére esett vissza, a tájidegen fásítások uralkodóvá váltak, a réteket, kaszálókat szántóföldi művelésbe vonták, felgyorsult az urbanizáció, a városok és falvak kiépülése pedig a valamikor vízjárta területeket is érintette. A folyószabályozások és a globális változások miatt fellépő környezeti hatások első komoly következménye a vízjárás szélsőségessé válása volt. További károk keletkeztek az aszályos és a lefolyástalan belvízes területeken. A természeti rendszerekbe való beavatkozásokat az eltelt több mint 100 évben költséges árés belvízvédelmi, öntözésfejlesztési beruházásokkal kellett kompenzálni, amelyek kiépítettsége, működése máig hiányos illetve gazdaságtalan. A gazdaságfejlesztés alapjául szolgáló erőforrásokat a táj természeti rendszerműködése hozta létre és tartja fenn. A folyamatok során megváltozott ember – gazdaság – természeti rendszerek kapcsolatainak gyengülését – felborult gazdaságitársadalmi, urbanizációs arányok, környezetterhelési és egzisztenciális szélsőségek, azaz – tartós egyensúlyvesztés jelzi a Tisza vízgyűjtőterületén.
A Tisza természeti rendszereibe történő emberi beavatkozások következményeként szélsőséges vízjárás és tartós társadalmi – gazdasági – környezeti egyensúlyvesztés alakult ki.
7 A Tisza mente integrált területfejlesztési, vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási koncepciója (VÁTI, 2004) altervezői anyaga: Molnár Géza: A Tisza rendszerműködése, illetve Aradi Csaba - Lengyel Szabolcs: A Tisza mente természetvédelme és környezetvédelme (A Tisza és vízrendszere, Magyarország az ezredfordulón, I kötet, 2003)
25
III. KÖRNYEZETI ÁLLAPOT III.1. Vizeink állapota Vízminőség A Tisza vízgyűjtő területén a felszíni vizek minősége a jelentősebb vízfolyásokon mért paraméterek alapján közepesnek, enyhén szennyezettnek mondható. Sok esetben okoznak gondot a rossz mikrobiológiai paraméterek, a mikroszennyezők magas aránya és a nem megfelelő oxigénháztartás. A Tisza belépő szakaszán a víz minősége a mikroszennyezők alapján erősen szennyezett kategóriába sorolható, majd a középső szakaszon jelentős javulás tapasztalható, itt már tűrhető víz (III.) kategóriát ér el a minőség. Az alsó szakasza a Körösök hatására szintén szennyezett víz (IV.) kategóriába kerül. A Tisza mellékvízfolyásai közül a legrosszabb vízminőségű folyó a Kraszna, amelynek minden paramétere szennyezett kategóriát jelent. A Túr, Szamos, Lónyai-csatorna, Eger-patak szintén csak egy-egy paramétere alapján került kedvezőbb osztályba. Viszonylag közepes vízminőséggel rendelkezik a Bodrog és a Maros. A Sajó vízgyűjtő területén vizsgált négy vízfolyás (Sajó, Bódva, Szinvapatak, Hernád) közül a legrosszabb vízminősége a Szinva-pataknak van, amely a mikrobiológiai paraméterek alapján erősen szennyezett (V.). A Zagyva vízgyűjtőjén a fő folyó vízminősége szennyezettnek, erősen szennyezettnek mondható, míg a Tarna vízminősége egy osztállyal jobb besorolást kapott. A Körösök vízgyűjtőterületén lévő vízfolyások minősége a legtöbb paraméter alapján tűrhető, illetve szennyezett víz kategóriába sorolható. Kiemelkedően rossz vízminőségű folyó nincs a területen, a Keleti-főcsatorna, Hortobágy-Berettyó–főcsatorna és a Berettyó tápanyagháztartása okoz erős szennyezettséget a vizekben. Tisza vízgyűjtő felszíni vízfolyásainak minősége
Forrás: VITUKI Kht.
26
A Tisza vízgyűjtő területén a felszíni vízfolyások minősége a jelentősebb vízfolyásokon közepesnek, enyhén szennyezettnek mondható.
A Tisza vízgyűjtőjének legnagyobb állóvize a Tisza kiskörei duzzasztásával kialakított mesterséges tározó (Tisza-tó). Ezen kívül jellemző természetes állóvizei a kis kiterjedésű, sekély, néha időszakos szikes tavak (nagy számban találhatóak a Duna-Tisza közén, kisebb számban a Hortobágyon, a Hajdúháton, és a Nyírségben, szórványosan Mezőföldön és a Csanádi-háton). A területen ezen kívül számos holtág, halastó, a hegyvidéki területeken kisebb tározó található. A Tisza-tó vízminősége a III. osztálynak felel meg alacsony szervesanyag terheléssel, ellenben szélsőséges oxigén telítettségi mutatóval. A tározó feltöltési időszakában és az azt követő egy hónapon belül a Tisza folyó vízminőségét tükrözi, majd beindulnak a tározóra jellemző biológiai folyamatok, amelyek ráteszik bélyegüket a vízminőségi paraméterekre. A szikes tavak – úgy, mint más alföldi vizes élőhelyek – legnagyobb veszélyeztető tényezője a tudatos lecsapolásból eredő vízvesztés és a globális felmelegedéssel összefüggő klimatikus vízhiány, valamint a mezőgazdasági területekről származó diffúz szennyezések hatására fellépő intenzív eutrofizáció. A vizsgálati területen elsősorban a folyószabályozásoknak köszönhetően összesen 182 holtág található, az alábbiak szerint: Alsó-Tisza és Maros 12 db Közép-Tisza 28 db Felső-Tisza 43 db Hármas-Körös 35 db Kettős-Körös, Fekete-Körös, Sebes-Körös és a Berettyó 13 db Zagyva, Tarna 8 db Hernád, Takta 13 db Bodrog 22 db Túr, Szamos 8 db A holtágak a gáthoz viszonyított helyzetük alapján lehetnek mentett oldaliak, illetve hullámtériek. A hullámtéri holtágak vízpótlása a folyóból könnyebben megoldható, vízminőségük általában a folyó vízminőségével azonos. A mentett oldali holtágak vízpótlása legtöbb esetben belvizekből történik, leürítésükhöz gyakran szivattyúzás szükséges, vízminőségük a környező mezőgazdasági területekből és a településekről származó szennyezésektől függ. A legtöbb holtág esetében problémát jelent a feliszapoltság és a növényzettel való benőttség. Az eutrofizációs folyamatok a vízcsere megoldásával és a holtág rehabilitációjával csökkenthetők. A holtágak funkciójuk szerint lehetnek belvíztározásra, öntözővíz tárolásra, horgászatra, halászatra, üdülésre használtak. Általában a különböző funkciók fedik egymást. Többségük értékes élőhely, természetvédelmi oltalom alatt áll. Terhelés A Tisza vízgyűjtőjén található folyók, a Zagyva-Tarna kivételével az országhatárokon túlról érkeznek. Ezért a vizek minőségét nemcsak az országon belüli, hanem az országhatáron kívülről érkező pontszerű és diffúz szennyezések is befolyásolják. A felszíni vizeket érő terhelések lehetnek pontszerűek (települési
A Tisza-tó vízminősége a III. osztálynak felel meg alacsony szervesanyag terheléssel, ellenben szélsőséges oxigén telítettségi mutatóval. A szikes tavak legnagyobb veszélyeztető tényezője a vízvesztés, vízhiány, diffúz szennyezések hatására fellépő intenzív eutrofizáció. A vizsgálati területen elsősorban a folyószabályozásoknak köszönhetően összesen 182 holtág található. A legtöbb holtág erősen eutrofizálódik, ami a vízcsere megoldásával és a holtág rehabilitációjával csökkenthető. A holtágak belvíztározásra, öntözővíz tárolásra, horgászatra, halászatra, üdülésre használtak.
A vizek minőségét nemcsak az országon belüli, hanem az országhatáron kívülről érkező pontszerű és diffúz szennyezések is befolyásolják.
27
szennyvíztisztítók kibocsátásai, ipari kibocsátások), diffúzak (mezőgazdasági növényi tápanyag és peszticid felhasználás, a csatornázatlan településeken a lakossági szennyvízszikkasztás), valamint különböző célú jelentős vízkivételek (mezőgazdaság, ivóvízellátás, ipar, oldaltározó). A közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya átlagosan 44 %. Kistérségi összehasonlításban a legalacsonyabb a közcsatornába bekapcsolt lakások aránya a Bodrogközi (0%), Abaúj-Hegyközi (4%), Kisteleki (5%), Nagykátai (6%) és Derecske-Létavértesi (10%) körzetben. 80 % feletti aránnyal jónak mondható a csatornázottság a Szolnoki (83%), a Miskolci (82%) és az Egri (80%) kistérségekben. A Tisza vízgyűjtőjén 80 kommunális szennyvíz kibocsátó működik, ami összesen 1 836 271 lakosegyenértéket jelent. A 122 171 m3 kommunális szennyvizet minden esetben tisztítják, 10 598 m3 mechanikai, 105 291 m3 mechanikai és biológiai, 6 233 m3 biológiai tisztításra kerül. A kibocsátott kommunális szennyvizek 48 %-ának befogadója a Tisza és mellékfolyói. Jelentős mennyiség: 17% kerül a Sajó, 16% a Hortobágy-Berettyó és 9% a Hármas-körös vízgyűjtőjére.
A felszíni vizek terhelését befolyásoló tényezők: a közcsatornába bekapcsolt lakások alacsony aránya a Bodrogközi (0%), AbaújHegyközi (4%), Kisteleki (5%), Nagykátai (6%) és Derecske-Létavértesi (10%) kistérségben.
A vizsgálati területen 25 ipari szennyvízkibocsátó található, összesen 27 628 m3 szennyvizet termelnek, amelyből 2 754 m3 tisztítatlanul kerül a befogadóba. Az Európai Szennyezőanyag Kibocsátási Regiszter (EPER) alapján a vizsgálati területen vízbe történő kibocsátás jelentős Kazincbarcika, Kiskunhalas, Sajóbábony, Szarvas, Szeged, Szentes, Szolnok, Tiszaújváros, Tiszavasvári településeken működő üzemekből.
Európai Szennyezőanyag Kibocsátási Regiszter (EPER) által nyilvántartott jelentős kibocsátású üzemek: Kazincbarcika, Kiskunhalas, Sajóbábony, Szarvas, Szeged, Szentes, Szolnok, Tiszaújváros, Tiszavasvári településeken.
Víztestek állapota Az Európa Tanács és az Európai Unió Bizottsága 2000. október 23-án hagyta jóvá a vízvédelmi politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000/60/EK számú irányelvet, amely a hétköznapi gyakorlatban Víz Keretirányelv (rövidítve VKI) néven vált közismertté. Ez a jogszabály lefektette egy új vízpolitika alapjait, azzal a céllal, hogy az európai vizek „jó állapotot” érjenek el 2015-re. A 2005-ben elkészült országjelentés alapján a Tisza vízgyűjtőterületén Hernád, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Sebes-Körös, a Tisza Tiszabercel és Kisköre, illetve Csongrád alatti szakasza és a Bodrog került erősen módosított besorolásba. A fő vízfolyások közül mesterséges besorolást kapott a Kraszna, a Túr, a Keleti-főcsatorna. Valószínűleg erősen módosított kategóriába tartozik a Hortobágy-Berettyó és a Hármas-Körös. Ezeknél az emberi beavatkozás hatása olyan jelentős, hogy emiatt a jó ökológiai állapot nem érhető el. A jelentős antropogén terhelések hatására a vizsgálati területen lévő fő felszíni víztestek kockázatos, illetve lehetséges, hogy kockázatos besorolást kaptak. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel 2015-ig nem érik el, illetve nem lehet biztonsággal előre jelezni, hogy elérik a jó ökológiai állapotot.
28
Tisza vízgyűjtőjén 80 kommunális, 25 ipari szennyvízkibocsátó működik.
Víz Keretirányelv célja, hogy az európai vizek „jó állapotot” érjenek el 2015-re A jó ökológiai állapot nem érhető el: Hernád, KettősKörös, Fekete-Körös, FehérKörös, Sebes-Körös, Tisza Tiszabercel és Kisköre között, Tisza Csongrád alatti szakasza, Bodrog (erősen módosított); Kraszna, Túr, Keleti-főcsatorna, (mesterséges); Hortobágy-Berettyó, Hármas-Körös (valószínűleg erősen módosított). A jelentős antropogén terhelések hatására a jelentősebb felszíni víztestek nagy valószínűséggel 2015-ig nem érik el, illetve nem lehet biztonsággal előre jelezni, hogy elérik a jó ökológiai állapotot.
Felszíni vizek veszélyeztetettsége
Forrás: TEIR, VKI, EPER adatai alapján saját szerkesztés
Felszín alatti vizek A Duna-medencében a felszín alatti vizek fontosságát jelzi az ivó-, ipari- A Duna-medencében a és mezőgazdasági célú vízellátásban, a gyógyvizek használatában és a lakosság ellátása 60%-ban függ a felszín alatti vizektől. geotermikus energiatermelés területén betöltött szerepük. Óvatos becslések szerint a térség lakosságának ellátása 60%-ban függ a felszín alatti vizektől. A mennyiségi kockázat megítéléséhez tudni kell, hogy Magyarországon a vízhasználatok jó része, az ivóvízellátás több mint 90%-a felszín alatti vizekből történik, így szinte minden víztestből történik jelentős vízkivétel. Felszín alatti hasznosítható vízkészletünk 72 %-a a Duna-rendszerére, 29
28%-a a Tisza rendszerére jut. A készlet 37%-a parti szűrésű, 20%-a talaj, 38%-a mélységi és 5 %-a karsztvíz. A felszín alatti víz kitermelése az 1980-as években a jelenleginél 50 %kal nagyobb volt. A túlzott kitermelés a források kiapadásához és a karsztvízszint nagyarányú süllyedéséhez, a medenceterületeken pedig a rétegvizek csökkenéséhez és talajvízszint süllyedéséhez vezetett. A legdrasztikusabb talajvízszint süllyedés a Duna-Tisza-közi Hátság területén figyelhető meg. Napjainkban az átlagos talajvízszint eltérés az 1956-60 évek átlagához viszonyítva 100-200 cm között volt, egyes helyeken azonban a 300 cm-t is meghaladta. Az Alföld egyéb területein a talajvízszint emelkedés jellemző, itt a jelenlegi átlagos talajvízszintek az 1956-60 évek átlagához viszonyítva 50-100 cm-t, egyes helyeken 200 cm-t meghaladóan emelkedtek.
Az 1980-as években jellemző túlzott kitermelés a források kiapadásához és a karsztvízszint nagyarányú süllyedéséhez, a medenceterületeken pedig a rétegvizek csökkenéséhez és talajvízszint süllyedéséhez vezetett. A legdrasztikusabb talajvízszint süllyedés a DunaTisza-közi Hátság területén figyelhető meg.
A 2003 évi áltagos talajvízszint eltérése a 1956-60-as évek átlagától
Forrás:VITUKI Kht.
A vizsgálati területen a felszín alatti víztestek évi hasznosítható vízkészlete – víz utánpótlódás mínusz ökológiai vízigény – 1088 ezer m3, ebből összesen 331 ezer m3-t termelnek ki évente. A teljes vízkészletet tekintve a vízkitermelés nem jelentős, azonban számos víztest esetében az éves vízkivétel meghaladja a hasznosítható vízkészlet mennyiségét.
Mennyiségi szempontból kockázatos víztestek: Nyírség déli rész, Hajdúság; Északi-középhegység peremvidék. Mennyiségi szempontból lehetséges, hogy
8 ” A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény szerint állami tulajdonban lévő felszíni állóvizek mederéltől számított 0,25 km széles parti sávja, külön jogszabály szerint * regisztrált természetes fürdőhely esetében a mederéltől számított 0,25-1,0 km közötti övezete is.” És „A Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek jegyzékébe felvett területek, továbbá a külön jogszabály szerinti Natura 2000 vizes élőhelyei”. (27/2004 (XII.25.) KvVM rendelet) 9 „Azok a felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan érzékeny területek közé nem tartozó területek, ahol a felszín alatt 100 m-en belül mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók.”, „Azok a területek, ahol a porózus fő vízadó képződmény teteje a felszín alatt 100 m-en belül található.” „A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény szerint állami tulajdonban lévő felszíni állóvizek mederéltől számított 0,25-1,0 km közötti övezete”. (27/2004 (XII.25.) KvVM rendelet)
30
Mennyiségi szempontból kockázatos víztestek: Nyírség déli rész, Hajdúság; Északi-középhegység peremvidék. Mennyiségi szempontból lehetséges, hogy kockázatos víztest az alföldi területeken elhelyezkedő porózus víztestek és a Bükki karszt. Felszín alatti vizek szennyezéssel szembeni érzékenysége Különösen érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi területek8találhatók az Aggteleki-karszt és a Bükk-hegység karsztos területein. Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségi területek9besorolásába kerültek a Felső-Tisza menti területek, Hajdúszoboszló valamint Debrecen környéke, a Gödöllői-dombság és a Maros-Körös közének délkeleti része. „A” fokozottan érzékeny kategóriába taroznak: 10 Aggteleki-karszt, Bükk-hegység, Hortobágy egy részének, Tiszántúl délkeleti részén lévő apróbb területeknek és a Duna-Tisza köze egyes részeinek felszín alatti vizei. „B” érzékeny kategóriába11sorolható a Nyírség, Északiközéphegység egyes részei és a hegylábak, valamint a Duna-Tisza köze. A felszín alatti vizek szennyezésének forrásai hasonlóak, mint a felszíni vizek esetén, vagyis a települési csatornázás és szennyvíztisztítás elégtelen szintje, a nem megfelelő ipari szennyvíztisztítás, az intenzív mezőgazdasági gyakorlatból eredő szennyezés és a hulladékkezelés alacsony színvonala.
kockázatos víztest az alföldi területeken elhelyezkedő porózus víztestek és a Bükki karszt.
Érzékeny felszín alatti vizek találhatók az Aggteleki karszt és a Bükk-hegység területén, Felső-Tisza menti területeken, Hajdúszoboszló valamint Debrecen környékén, a Gödöllői-dombságban, a Maros-Körös közének délkeleti részén, Hortobágy egyes részein, Tiszántúl délkeleti részén lévő apróbb területeken, Nyírség, Északiközéphegység egyes részein és a hegylábaknál, valamint a Duna-Tisza közén.
A vizsgálati terület 40 felszín alatti víztestje közül diffúz szennyezés miatt 9 került a „lehetséges, hogy kockázatos”12kategóriába: Nyírség keleti perem, Nyírség-Lónyai-főcsatorna-vízgyűjtő; Nyírség déli rész, Hajdúság; Hernád-völgy északi rész; Sajó-Hernád-völgy déli rész; Északi-középhegység peremvidék; Duna-Tisza közi Hátság; Tisza vízgyűjtő északi rész; Maros hordalékkúp; Bükk, Borsodi-dombság, Sajó-vízgyűjtő. A vizsgálati területen pontszerű szennyezéssel szemben lehet, hogy kockázatos víztestnek minősül a Bükk, Borsodi-dombság, Sajó-vízgyűjtő felszín alatti víztest.
10
„Üzemelő és távlati ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek - külön jogszabály szerint - kijelölt, illetve előzetesen lehatárolt belső-, külső- és jogerős vízjogi határozattal kijelölt hidrogeológiai védőterületei.” És „Azok a karsztos területek, ahol a felszínen, vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók.” (27/2004 (XII.25.) KvVM rendelet) 11 „Azok a területek, ahol a csapadékból származó utánpótlódás sokévi átlagos értéke meghaladja a 20 mm/évet.” „Külön jogszabály által kijelölt védett természeti területek.” (27/2004 (XII.25.) KvVM rendelet) 12 Lehet, hogy ezek nem érik el a jó állapotot 2015-re
31
Felszín alatti vizek veszélyeztetettsége
Forrás: Vízkészlet-gazdálkodási atlasz, VKI adatai alapján saját szerkesztés
32
Hévíz kutak A vizsgálati területen közel 900 hévízkutat regisztráltak13. A legtöbb hévízkút a Dél-délkelet-alföldi, illetve a Közép-tiszai kistérségekben található (Szentes, Szeged, Mórahalom, Hódmezővásárhely, Csongrád, Makó, Orosháza, Mezőkovácsháza, Szeghalom, Békés, Szarvas, Kecskemét, Kunszentmárton, Cegléd, Szolnok, Jászberény). A hévizet adó kutak mintegy 30%-a balneológiai, több mint egynegyede ivóvízellátási és nem egészen a fele geotermikus energiahasznosítási célú. A hévízkutak közül 36 gyógyvíz, a sóshartyáni és a parádsasvári pedig ásványvíz minősítést kapott.
A legtöbb hévízkút a Déldélkelet-alföldi, illetve a Közép-tiszai kistérségekben található (Szentes, Szeged, Mórahalom, Hódmezővásárhely, Csongrád, Makó, Orosháza, Mezőkovácsháza, Szeghalom, Békés, Szarvas, Kecskemét, Kunszentmárton, Cegléd, Szolnok, Jászberény).
Hévízkutak
Forrás: VITUKI Kht.
III.2. Levegőminőség Magyarország levegőminőség szempontjából Európa közepesen szennyezett területeihez tartozik. Néhány jelentősen, és számos mérsékelten szennyezett levegőjű település mellett, az ország nagy részén a levegőminőség megfelelő. A hazai terhelés jelentős hányadát az országhatáron túlról érkező szennyezettség adja. A települések belterületein a jelentős közlekedési eredetű terhelések (levegőszennyezés, zaj) váltak az utóbbi időszakban a legkomolyabb környezeti problémává, elsősorban a nagyvárosok zsúfolt belterületein a határértékek betarthatósága nem biztosítható. A közlekedés mellett az egyik legnagyobb szennyező az erőművi szektor.
Néhány jelentősen, és számos mérsékelten szennyezett levegőjű település mellett, az ország nagy részén a levegőminőség megfelelő.
13
VITUKI Vízbázisatlasz A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 1/2005.(I.13.) KvVM rendelete a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről szóló 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet módosításáról
14
33
Térségi imisszió A vizsgálati területen lévő települések 6 légszennyezettségi területegységbe sorolhatók14: Budapest és környéke, Visonta környéke, Sajó völgye, Debrecen környéke, kijelölt városok: Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Békéscsaba, Salgótarján, Szeged, Szolnok, egyéb területek. A területegységek közül a legkritikusabb a levegőminőség Budapest környékén, Visonta környékén, valamint a Sajó-völgyben, de a kijelölt nagyvárosokban is problémát okoz a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a szilárd anyag koncentráció. A Manuális Mérőházat alapadatai felhasználásával elkészült az érintett települések légszennyezettségi indexe. Ez alapján a kén-dioxid tekintetében minden település levegőminősége kiváló minősítést kapott. Nitrogén-dioxiddal Tiszavasvári, Gyöngyös, Balassagyarmat, Kecskemét szennyezett, míg Ózd, Miskolc, Gyula, Szeged, Makó, Kistelek megfelelő minősítést kapott. Ülepedő por vonatkozásában a települések légszennyezettsége jó/kiváló kategóriába került. Térségi emisszió A kén-dioxid kibocsátás országos szinten az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent. 2002-2004 közötti a kibocsátás az ország szinte teljes területén csökkent, kivétel ez alól Jász-Nagykun-Szolnok megye. 2004-ben az országos kén-dioxid kibocsátás 99 %-a Szolnokon, a Bige Holding Kereskedelmi és Termelő Kft. Vegyiműveknél volt.
A legkritikusabb a levegőminőség Budapest és Visonta környékén, valamint a Sajó-völgyben. A nitrogén-dioxid, a szénmonoxid és a szilárd anyag koncentráció problémát okoz: Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Békéscsaba, Salgótarján, Szeged, Szolnok, Tiszavasvári, Balassagyarmat, Gyula, Makó, Kistelek.
Jelentős légszennyező anyag kibocsátással rendelkező települések: Szolnok, Miskolc, Visonta, Gödöllő, Tiszaújváros, Berente, Orosháza, Ózd, Nagykáta.
A nitrogén-oxidok kibocsátása az elkövetkező időszakban a gépjárműállomány növekedése miatt várhatóan nőni fog. A vizsgált területtel érintett megyék 2004-ben az országos nitrogén-oxid kibocsátás 65 %-át adták. A Tisza vízgyűjtő területén a nitrogén-oxid kibocsátás közel 89%-a Miskolc, Gödöllő, Visonta, Tiszaújváros, Berente és Orosháza településekre jutott. A szilárdanyag kibocsátásért elsősorban az ipar, a lakosság és a közlekedés felelős. A legnagyobb szilárd anyag kibocsátás 2004-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt. A vizsgált területen az összkibocsátás az országos érték mintegy 35%-a. Jelentős emissziót (100 t felett) mértek Tiszaújváros, Berente, Visonta településeken, elsősorban az ott működő erőműveknek köszönhetően. A szén-monoxid kibocsátásért elsősorban a közlekedés felelős, de nagy szerepe van az ipari tüzelésből származó emissziónak is. Az országos szén-monoxid emissziónak 31%-a keletkezik a vizsgálati területtel érintett megyékben. Jelentős (1 000 t feletti) kibocsátás Miskolc, Gödöllő, Visonta és Ózd településeken volt, amely a vizsgált térség emissziójának 72%-át tette ki. A szén-dioxid nem minősül légszennyező anyagnak. Környezeti problémát az általa okozott üvegházhatás (légkör felmelegedése) okoz. A vizsgálati területen a szén-dioxid emisszió 2004-ben az országos 12%-a
34
Az Európai Szennyezőanyag Kibocsátási Regiszter alapján a vizsgálati területen levegőbe történő kibocsátás jelentős a Debrecen, Kaba, Kazincbarcika, Kecskemét, Martfű, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Ózd, Salgótarján, Szarvas, Sze-
volt csupán. Jelentős szén-dioxid mennyiséggel terheli a környezetet a Visontai, Berentei és Tiszaújvárosi hőerőmű, valamint a Nagykátai papír csomagolóeszköz gyár, amelyek a vizsgálati területen mért szén-dioxid kibocsátás 78%-át adták.
rencs, Szolnok, Tiszacsege, Tiszaújváros, Tiszavasvári, Visonta településeken működő üzemekben.
Az Európai Szennyezőanyag Kibocsátási Regiszter alapján a vizsgálati területen levegőbe történő kibocsátás jelentős Debrecen, Kaba, Kazincbarcika, Kecskemét, Martfű, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Ózd, Salgótarján, Szarvas, Szerencs, Szolnok, Tiszacsege, Tiszaújváros, Tiszavasvári, Visonta településeken működő üzemekben. Légszennyezettség
Forrás: 1/2005.(I.13.) KvVM rendelete, EPER, KIR adatok alapján saját szerkesztés
35
III.3. Talajminőség Talajdegradációs folyamatok természeti okok és/vagy emberi beavatkozások hatására egyaránt bekövetkezhetnek. A folyamatok és kedvezőtlen következményeik többnyire megelőzhetők, megszüntethetők, de legalább bizonyos tűréshatárig mérsékelhetők. Az erózió, talajsavanyosodás, másodlagos szikesedés, szerkezetromlás, szélsőséges vízháztartás, biológiai degradáció, tápanyagháztartás romlása elsősorban a nem megfelelő agrotechnika alkalmazásának következménye. Ezen talajdegradációs folyamatoknak mérséklése érdekében a környezeti adottságoknak megfelelően kell meghatározni a földhasználatot, a tápanyagpótlást, az öntözést és az egyéb agrotechnikai megoldások alkalmazását. Hazánkban az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági eredetű talajszennyezés csökkenés volt jellemző, ugyanakkor az elmúlt harminc évben a termeléssel elvont tápelemmennyiséghez képest többszörös műtrágya hatóanyag terhelés érte a talajokat. A közelmúltban megfigyelhető tendencia a szabad természetes talajfelszín csökkenése, amely a zöldmezős beruházások nagy arányával, a felhagyott ipari és lakóterületek számának folyamatos gyarapodásával magyarázható. A talajdegradációs folyamatok közül egyik legveszélyesebb a talaj puffer-képességének, „szennyeződésterhelhetőségének” csökkenése és a talajszennyezés. A környezet védelme szempontjából a talajvédelem egyik kiemelt feladata a talajszennyezés megelőzése és a talajszennyezettség felszámolása. A talajt érő szennyező hatások a települési környezetben a szilárd és folyékony halmazállapotú hulladékok nem megfelelő (be)gyűjtéséből, ártalmatlanításából, a közlekedésből, az ipari környezetben az üzemek működése során jelentkező tartós és havária jellegű szennyezésekből, továbbá a keletkezett ipari hulladékok nem megfelelő tárolásából és ártalmatlanításából származnak. A bányászat speciális szennyezőként játszik szerepet. A mezőgazdaság – szakszerűtlen tevékenység esetén – pontszerű és nempontszerű szennyezőként viselkedhet. A települések (és környezetük) talajait értékelve az állapítható meg, hogy a nagyobb településeken a szennyvízszikkasztás terheli a környezetet, sok esetben a talajon kívül a felszíni és a felszín alatti vizeket is. A megszűnt, egykor környezetkárosítással járó tevékenységekből hátrahagyott szennyezések országos felmérése, kivizsgálása az OKKP (Országos Környezeti Kármentesítési Program) keretében történik.
36
A talajdegradációs folyamatok közül az erózió, talajsavanyosodás, másodlagos szikesedés, szerkezetromlás, szélsőséges vízháztartás, biológiai degradáció, tápanyagháztartás romlása elsősorban a nem megfelelő agrotechnika alkalmazásának következménye.
A szabad természetes talajfelszín csökkenése a zöldmezős beruházások nagy aránya, a felhagyott ipari és lakóterületek számának gyarapodása miatt a közelmúltban felgyorsult. A szennyező anyagok a települési és ipari szilárd és folyékony hulladékok nem megfelelő kezelése, a közlekedés, az ipari tartós és havária jellegű szennyezések, a bányászat és a szakszerűtlen mezőgazdaság következtében kerülnek a talajba.
Talajdegradációs régiók Magyarországon
Forrás: MTA TAKI
A Tisza térségében a talajkészleteket veszélyeztető folyamatok: Szélsőségesen könnyű mechanikai összetétel, nagy homoktartalom: Nyírségben, s Duna-Tisza közi Hátságon; Savanyú kémhatás: Északi-középhegység északkeleti része, Szamos és Körösök hajdani és jelenkori alluviális teraszai a Nyírség, a Tisza és több mellékfolyójának teraszai; Szikesedés: a Duna-Tisza közi Homokhátság mikromélyedései („semlyékeiben”) a Tiszántúl (Hortobágy, Nagykunság, Körös-vidék) és Tisza-Zagyvaszög; Szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben: túlnyomórészt a szikes talajú területek peremrészein, más talajok felé átmenetet képező zónájában; Szélsőségesen nehéz mechanikai összetétel (nagy agyagtartalom): a Tiszántúl mélyfekvésű részei, a Bereg-Szatmári-síkság, a TiszaZagyvaszög, az Északi-középhegység, valamint néhány folyó hajdani teraszai; Láposodás, mocsarasodás: a Magyarországon viszonylag kis kiterjedésű láptalajok mellett e kategóriába tartoznak a nem megfelelően végrehajtott öntözések következtében vízi gyomokkal benőtt, eltócsásodott, elmocsarasodott területek is; Erózió: az Északi-középhegység meredek, növényborítottság nélküli területeit veszélyezteti.
Tisza térségben talajdegradációs folyamatok figyelhetők meg: Nyírségben, s Duna-Tisza közi Hátságon, Északi-középhegység északkeleti részén, a Tisza és több mellékfolyójának (Szamos és Körösök) teraszain, Hortobágyon, Nagykunságon, Körös-vidéken, Tisza-Zagyvaszögben, Tiszántúl mélyfekvésű részein, a BeregSzatmári-síkságon.
37
IV. ÉRTÉKVÉDELEM IV.1. Természetvédelem Hazai védett természeti területek A 4 811 ezer ha-os tervezési területnek mintegy 4,6 %-a a területén lévő 5 nemzeti park (Aggteleki, Bükki, Hortobágyi, Körös-Maros és Kiskunsági Nemzeti Park) valamelyikével érintett. Ezen kívül a vizsgált térségben 19 tájvédelmi körzet (összesen 197 ezer ha-on), valamint 14 251 ha kiterjedésű természetvédelmi terület található A tájvédelmi körzetek 38 kistérséget, az 53 természetvédelmi terület 46 kistérséget érint. Ex lege –a törvény erejénél fogva – védett természeti területnek minősül valamennyi forrás, víznyelő, láp, szikes tó, kunhalom, barlang és földvár, amelyek általános védelmét azok egyedisége és összetett természetvédelmi jelentősége indokolja. Az erdőrezervátum, olyan védett erdőterület, ahol minden emberi tevékenységet végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak. A tervezési területen 26 erdőrezervátum található összesen 6096 ha-on. Hazai védett természeti területek
Forrás: TVH
38
Az országos 10-ből 5 nemzeti park található a Tisza vízgyűjtőjén. A 19 tájvédelmi körzet a tervezési területen a magyarországinak 61%-át, az 53 természet-védelmi terület az országos 49%-át teszi ki.
Hazánk 71 erdőrezervátumából 26 fekszik a Tisza térségében.
A védett területek területhasználatára jellemző, hogy 37 %-a gyep, 34%-a erdő és 14%-a szántó művelési ágba sorolható. A területek adottságainak megfelelően a domb és hegyvidéken elhelyezkedő védett területeken (Aggteleki és Bükki Nemzeti Park Igazgatóságok) 60% feletti az erdők aránya, míg az Alföldi területeken a gyep művelési ág (50% körüli) dominál. Országos ökológiai hálózat: országos és térségi jelentőségű természetes, illetve természetközeli területek, és azok ökológiai folyosókkal biztosított biológiai kapcsolatainak egységes elnevezése. Országos ökológiai hálózat
Forrás: TVH
39
Európai Unió által védett területek Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. A hálózat felállításának legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei egy eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet kapnak, ami nagymértékben támogatja a hazai természetvédelmi törekvéseket és munkákat, elősegítve páratlanul gazdag természeti értékeink hatékonyabb védelmét. A Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem kiegészítik azt. Natura 2000, Ramsari területek
Forrás: TVH
40
Nemzetközi egyezmény által védett területek Ramsari területek Hivatalos nevén az egyezmény „a nemzetközi jelentőségű vizes A Tisza térségében 8 területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről” a Ramsari terület található. természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magát az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására. A Tisza térségében jelenleg 8 Ramsari terület található összesen 62 551 ha területen. Bioszféra-rezervátumok (UNESCO MAB) Az UNESCO 1970-ben indított „Man and Biosphere” (MAB), azaz „Ember és bioszféra” kutatási program keretében ún. bioszféra rezervátumokat jelöltek ki, amelyek létesítésének fő célja a Föld nagy ökoszisztéma-típusait reprezentáló, kiemelkedően értékes területek védelme, a rajtuk tapasztalható emberi és természetes folyamatok megfigyelése volt. Az 1995-ben Sevilla-ban megtartott Nemzetközi Bioszféra Rezervátum Konferencia kinyilvánította, hogy a bioszféra rezervátumok a tájak, ökoszisztémák, fajok és azok genetikai sokféleségének megőrzésén kívül szolgáljanak a fenntartható fejlődés modellterületeiként is, tehát lokális szinten segítsék elő az olyan jellegű gazdasági fejlesztést, amely biztosítja a kulturális, szociális és ökológiai javak fenntarthatóságát. Magyarországon öt bioszféra rezervátum került lehatárolása. Ezek közül az Aggteleki és Hortobágyi Bioszféra Rezervátum a tervezési területen található, összesen 74 670 ha kiterjedésben, míg a Kiskunsági Bioszféra Rezervátum érinti azt.
Az ország 5 Bioszféra Rezervátumából 2 a Tisza vízgyűjtőjén fekszik, egy pedig érinti.
Forrás: TVH
41
Tájvédelem Magyarországon a táj védelme törvényi szinten szabályozott, illetve a tájra vonatkozó stratégiákban megjelenik a tájak védelme, kezelése és tervezése. A tájak értékeléséhez és „működtetéséhez” értő szakemberek képzése is nagy hagyományokra tekint vissza. A lakosság és a helyi érdekelt szervezetek is részt vesznek a tájjal kapcsolatos döntési mechanizmusban (pl. lakossági fórum, közmeghallgatás). A tájvédelem további erősödése várható az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2000-ben elfogadott Európai Táj Egyezmény (Firenzei Egyezmény) ratifikációjával. „Az Egyezmény célja, hogy elősegítse a táj védelmét, kezelését és tervezését valamint, hogy hozzájáruljon a tájak vonatkozásában megvalósuló európai együttműködéshez.” Az érintett minisztériumok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium felügyelete és irányítása mellett, a minisztériumok háttérintézményeiben, illetve Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban és egyéb kutatóhelyeken, külső szakértők bevonásával megkezdődött az Egyezménnyel kapcsolatos külföldi és hazai feladatok megalapozása. Magyarország tájvédelmi feladatai: • Az épített és a természetközeli tájak védelmének törvényi szabályozása mellett a jogkövető magatartást fokozni kell. • A tájjal kapcsolatos fogékonyságot, tudatosságot növelni kell minden döntési szinten, a különböző társadalmi csoportok és egyének körében. • A tájjal komplexen kell foglalkozni valamennyi ágazati tervben és politikában, település- és területrendezési tervben. • A tájjal kapcsolatos képzést, továbbképzést ki kell terjeszteni más szakterületek foglalkozó szakemberekre is. • A döntést a szubszidaritás elvének megfelelően mindig a legalkalmasabb döntési szintre kell meghozni. A döntés előkészítésében a tájjal foglalkozó szakemberek, szakértők véleményét fokozottabban kell figyelembe venni, de ezen túlmenően növelni kell a lakosság és civil szervezetek részvételét is a döntéshozatalban. • El kell indítani a magyarországi tájak felmérését és azok bemutatását, amelyek jelentős nemzetközi érdeklődésre tartanak számot. Az egyedi tájértékek A tájvédelem egyik fontos eszköze a tájban megjelenő, azt meghatározó karakteres természeti és emberi tevékenység következtében létrejött elemek – egyedi tájértékek – meghatározása, felmérése. Az egyedi tájértékek felmérésének célja egyrészt a települések közigazgatási területén található, az adott közösség számára fontos kultúrtörténeti, természeti értékek felkutatása, felvételezése, egyedi tájértékké nyilvánítása, az egyes típusokra vonatkozó kezelési előírások megadásával fennmaradásuk biztosítása. Másrészt olyan egységes, az egész országra kiterjedő kataszter létrehozása, amely egyaránt segítséget
42
nyújt a tájvédelmi szakhatósági ügyek megoldásához, a tájvédelmi szempontból jelentős természeti és kultúrtörténeti értékek védelméhez, megőrzéséhez, valamint ezen értékek turisztikai célú bemutatásához az önkormányzatok közreműködésével. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának nyilvántartása szerint 2006. első negyedévéig 553 település, illetve településrész egyedi tájérték felmérése készült el, ebből közel 300 település található a Tisza vízgyűjtőjén. IV.2. Örökségvédelem Az örökségvédelmi szempontok érvényesítésére hazánkat több nemzetközi egyezmény (Granadai Egyezmény, Világörökség Egyezmény, Európai Táj Egyezmény) is kötelezi. Az épített örökség országos szintű védelmi kategóriája a műemléki védelem. Az OtrT 2006-os felülvizsgálatához készített örökségvédelmi javaslat lehatárolja a kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő területeket. Az országos övezetként lehatárolásra javasolt kategória a védendő örökségi elemek jellege, országos, vagy térségi jelentősége szerint meghatározott térségi övezetek rétegeiből tevődik össze.
A Magyarországon kulturális örökséggel rendelkező 545 település egyharmada (181) található a Tisza vízgyűjtőjén. Ebből 54 (30%) tartozik világörökség területhez.
Ezek a térségi övezetek a javaslat szerint a • világörökség és világörökség-várományos területek, • történeti tájak (védetté nyilvánított történeti tájak, illetve a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV.tv. 38. §-ában megfogalmazott feltételeknek megfelelő, történeti tájként védendő területek), • történeti települések (olyan települések, ahol a településszerkezet, településkarakter, a településkép, az építészeti értékek sűrűsége indokolja az értékek együttesként történő megőrzését, kezelését, fejlesztését) lehetnek. Ezek a kulturális örökség szempontjából kiemelkedő területek a térség sajátos erőforrásainak tekinthetők, amelyek erősítik az identitástudatot, idegenforgalmi, oktatási, kulturális vonzásközpontokként fejlesztési potenciállal bírnak.
43
Kulturális örökség területei
Forrás: OtrT 2006. évi módosítási javaslat
Az országban jelenleg mintegy százezer régészeti lelőhelyet Az Alföldön a régészeti tartanak számon, s ebből háromszáz fokozott védelem alatt áll. örökség előfordulása magasabb az országosnál. Általánosságban elmondható, hogy minden km2-re egy lelőhely esik, az Alföldön ez az előfordulási arány magasabb, a ritkábban lakott hegyvidéki területeken kisebb, közel fele az átlagosnak. A térség fordulatokban gazdag, eseménydús történelmének köszönhetően a vizsgált terület egészén – a máig mocsaras illetve a 300 m-nél magasabb területek kivételével – számolni kell ismert, vagy még rejtett régészeti lelőhelyek előfordulásával. A régészeti örökség bizonyos elemei (pl. városrészek, várak, templomok, a föld felszíne felett található rommezők, romkertek) megegyeznek az épített örökséggel, más elemek (pl. kunhalmok, földvárak) a természetvédelemről szóló törvény hatálya alá is tartoznak. Helyi jelentőségű örökségvédelemről önkormányzatok gondoskodnak.
44
a
települési
A vízügyi emlékek közé a Tisza és mellékfolyói mentén folyó vízrendezési, vízgazdálkodási munkálatok máig megmaradt emlékei (gátak, töltések, gátőrházak, szivattyútelepek stb.) tartoznak. A vízügyi gyűjtemények általában vízügyi- és ipartörténeti jelentőségű szivattyúházakban, gátőrházakban nyertek elhelyezést.
A Tisza szabályozásával összefüggő emlékek közvetlenül a folyó mentén találhatók.
A Tisza vízgyűjtőjén négy
Az 1972. november 16-án megszületett Világörökség Egyezmény világörökségi helyszín fekglobális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és szik: természeti értékeinek megóvásáért. • Hollókő Ófalu és táji A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókő Ófalut és táji környezetét vette fel a Világörökségi Listára. A XVII-XVIII. Században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő szelíd és harmonikus szimbiózisban fejlődött a természettel és napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település, amelynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják.
A Magyarország északkeleti és Szlovákia délkeleti határán elterülő Aggteleki- és Szlovák-karszt természeti és kultúrtörténeti értékekben egyedülállóan gazdag, összefüggő barlangrendszere a két ország közös felterjesztése alapján 1995-ben került az UNESCO Világörökség Listájára. Legfőbb értéke: a felszín alatti világ természeti formáinak rendkívüli változatossága, komplexitása és viszonylagos érintetlensége, és az, hogy a szinte sértetlen természeti értékek sértetlen állapotban való megőrzése garantálható. Az Aggteleki és Szlovák-karszt barlangjai egyedülálló ökoszisztémát alkotnak. A védelem alatt álló felszín alatti világ több mint 500 barlanglakó és barlangkedvelő állatfaj számára nyújt életteret. Néhány faj teljesen endemikus, azaz csak itt fordul elő, vagy elsőként innen került leírásra.
• • •
környezete Aggteleki és Szlovákkarszt barlangjai Hortobágyi Nemzeti Park – a puszta A tokaji történelmi borvidék
Hollókő eredeti állapotában megőrzött, mindmáig élő település, mely szimbiózisban fejlődött a természettel.
Az Aggteleki és Szlovákkarszt barlangjai egyedülállóan gazdagok természeti és kultúrtörténeti értékekben
45
A Hortobágy egy olyan, a pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj, mely az ember és a természet kétezer éves, hagyományos és kíméletes földhasználaton alapuló, harmonikus együttműködésének kiemelkedő példája. Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, amely emberi tevékenység révén jött létre és mégis képes volt megőrizni biológiai sokféleségét. Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1999-ben a Nemzeti Parkot felvette a Világörökségi Listára. A Hortobágyi Nemzeti Park teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, melynek védelmét a Ramsari Egyezmény külön biztosítja.
46
A Hortobágyi Nemzeti Park területe a pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj, Európa legnagyobb öszszefüggő füves pusztája.
UNESCO Világörökség Bizottsága a tokaji történelmi borvidéket 2002-ben mint kultúrtájat felvette a Világörökségi Listára. A világörökségi helyszín összesen 132,555 négyzetkilométernyi (13.245 ha) magterülete megegyezik a magyar bortörvényben meghatározott Tokaj-Hegyaljai borvidékkel, az ütközőzónába pedig 27 további település közigazgatási területe tartozik. A szőlőművelés Tokajban ősidők óta van jelen, hiszen a leletek tanúsága szerint e tájon endemikus (őshonos) növényfajta: különös szerencse, hogy itt került elő a mai szőlőfajták közös ősének tekinthető miocén kori ősszőlő (vitis tokaiensis) levelének lenyomata. A vitis sylvestris ősszőlő mind a mai napig vadon él Tokaj-Hegyalján.
A Tokaji történelmi borvidék ősidők óta jelenlévő szőlőművelési kultúrával rendelkezik: az endemikus ősszőlő máig vadon él itt, és a közelben megtelepedett kocsánytalan tölgy kiváló hordó alapanyag, amely kedvező hatással van a bor aromájára és színére.
A terület mind földtörténetileg, mind földrajzilag egyedülálló adottságokkal rendelkezik. További különleges értéket jelent, hogy a közeli hegyek magasabb övezeteiben megtelepült kocsánytalan tölgy a hordókészítés kiváló alapanyaga. A hordó fája jelentősen befolyásolja a bor érési folyamatát (oxidatív érlelés) és kedvező hatással van aromájára és színére is.
Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé Az ország 22 borvidékéből tartozik. A minőségi borok jogszabály (1997. évi CXXI. Törvény 5 található a Tisza vízgyűjtőjén. A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról) alapján lehatárolt termőterületről, ún. borvidékről származó szőlőből készülnek. Magyarországon 22 borvidék található, amelyek 5 nagy borrégióba sorolhatók. Ezek közül a Tisza vízgyűjtőjén a következők találhatók: • • • • • • • •
Felvidéki Borrégió Tokaj-hegyaljai Borvidék Bükkalja Borvidék Egri Borvidék Mátraaljai Borvidék Duna Borrégió Kunsági Borvidék Csongrádi Borvidék 47
V. GAZDASÁG Magyarországon a rendszerváltást követő, mélyreható szerkezeti átalakulás lezárult, számos gazdasági ágazat gyors növekedési pályára állt. A fejlődést segítette a gazdasági tevékenységeket támogató, modern pénzügyi és távközlési szektor gyors kiépülése. A gazdaság szerkezetében visszaszorult a mezőgazdaság és a könnyűipar, ugyanakkor nőtt a gépipar, vegyipar, építőipar és a szolgáltató ágazatok, így például a turizmus súlya.
Az egy főre jutó GDP alapján egyedül a Középmagyarországi régió eléri az uniós átlag 75%-át, ezért a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás”, a többi régió pedig a „Konvergencia” célkitűzés alá esik.
A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP jelentős regionális szóródást mutat. A Budapestet is magában foglaló Középmagyarországi régióban mért érték megközelíti az EU-25 átlagát (89%), míg Észak-Magyarország (36%) és Észak-Alföld (36%) a legelmaradottabb térségek közt találhatók Európában. Megyék részesedése a GDP-ből 2004 (%)
Forrás: KSH, Magyarország nemzeti számlái, 2003-2004
A megyék jövedelemtermelő képessége között tradicionálisan igen nagy különbségek vannak, s ezek alig mozdulnak15. A legnagyobb jövedelemtermelő a főváros, több mint kétszeresét produkálja az országos átlagnak az egy lakosra jutó bruttó hazai termék alapján mérve. A skála másik végén Szabolcs-SzatmárBereg és Nógrád megyék helyezkednek el, az országos átlag felét alig meghaladó mértékkel. Az átlagot Vas és Fejér megyék képviselik. Az átlag alatt és felett elhelyezkedők nagymértékű asszimetriát mutatnak. Az átlagot – Budapesten túlmenően – csak Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye haladja meg. Míg a Dunántúl 10 megyéje közül mindössze három tekinthető fejletlennek (Baranya, Tolna, Veszprém), addig a Dunától keletre fekvő országrész 10 megyéjéből csak Pest megye számít fejlettnek. 15
A Tisza vízgyűjtő megyéinek egy főre jutó GDP átlaga 68,7%-a az országosnak. Pest megye (89,0%) közelíti meg a legjobban és Nógrád (54,1%) a legutolsó a rangsorban. A két szélsőség közötti különbség 1995 óta két és félszeresére nőtt.
MTA, GKI: A GDP alakulása megyénként (2006), A Tisza folyó Kisköre feletti magyarországi vízgyűjtőterületére területi prognózisok készítése 2015-ig, altervezői anyag
48
A beruházások volumene Magyarországon a 2003. évi megtorpanástól eltekintve 1996 óta folyamatosan, általában a GDP-t meghaladó ütemben emelkedett. A vidéki régiók közötti különbségek azonban ezzel egyidejűleg valamelyest fokozódtak, hiszen az egyik fejlettebb térségbe, Közép-Dunántúlra a beruházások korábbiaknál érzékelhetően nagyobb része jutott, míg a 2004-ben leggyengébb gazdasági teljesítményt nyújtó Észak-Alföld részesedése stagnált. Ezzel egyidejűleg azonban a kevésbé fejlett Dél-Alföld és Észak-Magyarország részaránya is nőtt.
A beruházások volumenét tekintve 1996-tól napjainkig nőttek a vidéki régiók közötti különbségek.
2000-2004 között a külföldi befektetések terén a fejletlenebb régiók közül a két legelmaradottabban alacsony tőkeállomány mellett nagymértékű emelkedések voltak jellemzőek, amelyeket azonban Észak-Magyarország esetén nagyobb visszaesés kísért 2004-ben. Ebben az évben Észak-Magyarország és Észak-Alföld részesedése egyaránt csökkent, 4-5%-ra.
A külföldi működőtőke vízgyűjtő területre eső koncentrációja alig haladja meg a 10%-ot.
Egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke területi megoszlása, megyei szint, 2004
Forrás: KSH
A fővárosban használták fel a kutatási ráfordítások 63%-át, így Közép-Magyarország 67-68%-ban részesedett. Ez az arány az előző évhez képest mérséklődött, miközben Dél-Alföld kivételével a többi régióé növekedett, vizsgálati területünkön leginkább az Észak-Alföldé (7,8%-ról 8,5%-ra). A kistérségek komplex fejlettségét 2004-ben vizsgálták16. A térkép alapján látható, hogy a típusok eloszlása eléggé mozaikszerű, és a régiók többségében szinte minden típus előfordul, mégis szembetűnő a Nyugat-dunántúli és Középmagyarországi régióban a „lemaradó”, a Dél-Alföldön a „dinamikusan fejlődő”kistérségek hiánya. A fejlődés és a lemaradás térbeli határvonala az ún. „BB” tengely, Balassagyarmat és Békéscsaba között húzódik, amelytől keletre zömében lemaradó és stagnáló kistérségek helyezkednek el.
Komplex fejlettségüket tekintve a vízgyűjtő kistérségeinek egyötöde fejlődő, 23%-a felzárkózó, a többi stagnáló ill. lemaradó. Az utóbbi két kategória a BB tengelytől keletre jellemző.
16
Faluvégi Albert: A társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulása és várható hatásai az átmenet időszakában, MTA KTK Műhelytanulmányok, Budapest, 2004
49
A kistérségek komplex fejlettsége
Forrás: KSH
V.1. Mezőgazdaság A mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe évről évre csökken. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium „Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló jelentése” című tanulmánya szerint az agrárium mindössze 3%-al járult hozzá az ország teljesítményéhez. Ez az arány az Európai Unió tagországainak többségét jellemző 2-5%-os sáv középső részén helyezkedik el. Javítja a helyzetet, hogy ez az érték csak az alapanyag-termelést jellemzi. Az élelmiszergazdaság és ún. „agrobiznisz” (műtrágyaés növényvédőszer-gyártás, mezőgazdasági gép- és alkatrész-előállítás, - forgalmazás, valamint agrár-kereskedelem, szállítás, oktatás, kutatás stb.) szerepét is értékelve összességében 6-9 % között alakul.
A Tisza vízgyűjtőn a mezőgazdaság társadalmikörnyezeti súlya jóval nagyobb a nemzetgazdaságban betöltött szerepénél.
A mezőgazdaság súlyának értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a gazdaságokhoz kötődő népesség messze meghaladja az ágazatban foglalkoztatottak számát, másrészt a mezőgazdaság nem csak ipari nyersanyagot előállító termelő ágazat, hanem környezetet és tájat tart fenn, természeti és kultúrtörténeti értékeket őriz meg, így számos, a társadalom egésze számára fontos szolgáltató funkciót lát el. A többfunkciós mezőgazdaság az európai agrárpolitika szerves A többfunkciós mezőgazdaságra történő felkészülés részévé vált, így a csatlakozó országoknak – köztük első lépcsője a NAKP volt. Magyarországnak – is fel kellett készülnie annak gyakorlati 50
megvalósítására. Ennek első, alapvető jelentőségű kerete és eszköze a Kormány 2253/1999 (X.7.) számú határozatával elfogadott Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) volt. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program olyan mezőgazdasági gyakorlat kialakítását célozta meg, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megőrzésén, valamint egészséges termékek előállításán és a megélhetést biztosító gazdálkodási rendszer megteremtésén alapszik. Ennek megfelelően nem egyes termelési ágazatokat, hanem a felsorolt igényeknek egyaránt megfelelő gazdálkodási rendszereket támogat. (Ángyán, 2003) 2004-ben
a
NAKP
a
Magyarország 2004-ben történő Európai Uniós csatlakozását Nemzeti Vidékfejlesztési követően a NAKP fő elemei bekerültek a Nemzeti Terv része lett. Vidékfejlesztési Terv (NVT) agrár-környezetgazdálkodási intézkedései közé. Az Nemzeti Vidékfejlesztési Terv egységes keretbe foglalta az EMOGA (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) Garancia részlegéből 80%-os mértékben az EU által társfinanszírozott intézkedéseket. Az agrár– környezetgazdálkodás mellett az NVT részét képezte többek között a mezőgazdasági területek erdősítése és a kedvezőtlen adottságú területek támogatása. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésen belül a programok szerkezete megváltozott. 2004ben 23 ezer nyertes pályázó és mintegy 1,5 milló hektár került be az intézkedés célprogramjaiba. Az első pillérhez kapcsolódó támogatások az Agár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban (AVOP) jelentek meg. A 2007-2013–as időszak újabb változást hoz az agrártámogatások szerkezetében. 2007-től az agrár- és vidékpolitikához kapcsolódó közösségi kifizetések az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) történnek. A második pillérhez kapcsolódó funkciók közül a természet- és tájvédelem esetében konkrét lehatárolások történtek, amelyek beépültek az egyes intézkedésekbe, programokba. Az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) felsorolását a 2/2002 (I.23) KöMFVM rendelet tartalmazza. A kijelölt területek töredékén, az úgynevezett ÉTT mintaterületeken, az NAKP keretében megkezdődött, majd az NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseivel folytatódott a természetkímélő (mező)gazdálkodási módok ösztönzése. A vizsgált térség 41 % -a esik valamelyik ÉTT kategóriába.
Az öko-szociális pillér funkciói keretében lehatárolásra kerültek Érzékeny Természeti Területek, a természetkímélő gazdálkodási módok ösztönzésére.
51
Érzékeny Természeti Területek
Forrás: KvVM TVH
Natura 2000 az Európai Unió ökológiai hálózata. A hazai jogszabályi kereteit Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X.8.) Korm. Rendelet határozza meg, amely különleges madárvédelmi területekre, különleges természet-megőrzési, illetőleg kiemelt jelentőségű természetmegőrzésű területekre választja szét a területlehatárolást és határozza meg a szabályozást. A területek helyrajzi számos földrészletű miniszteri rendeletben való kihirdetése megtörtént. A Natura 2000 területeken található birtokokon mezőés erdőgazdasági 2007-től a természetmegőrzést elősegítő előírásokat (ezek jelenleg kidolgozás alatt állnak) kell betartaniuk a gazdálkodóknak. A feladatvállalás a Natura 2000 területek esetében kötelező. A vizsgált térség 15%-ban átfedésben van a Natura 2000 madárvédelmi, 12 % ban a Natura 2000 természetmegőrzési területekkel. Ezeken a területeken 2007-től a természetvédelem céljait is figyelembe vevő gazdálkodás fog megvalósulni. 52
A NATURA 2000 területek kijelölését követően a 200713-as programozási időszakban kötelezően be kell tartani a természet-megőrzést elősegítő előírásokat.
Jelenlegi területfelhasználás
Forrás: OTrT
A Tisza vízgyűjtő táji adottságainak mezőgazdasági értékelése alapján: mezőgazdasági (szántóföldi) termelésre elsősorban a Bácskai-síkvidék, az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság, a KörösMaros köze, a Közép-Tiszavidék és a Hajdúság csernozjom, kisebb részt erdő- és réti talajai alkalmasak. A fennmaradó területeken a szántóföldi növénytermesztés szempontjából közepes és gyenge adottságú, környezetileg pedig érzékeny területek találhatók. Ennek ellenére ezeken is jelentős a szántó művelési ág aránya, aminek következtében magasabb a környezet műtrágya és növényvédőszer terhelése. A Duna-Tisza köze meszes, valamint a Nyírség savanyú homoktalajain a szántóföldi növényeknek csak egy kis csoportja termeszthető. A homoktalajok hasznosításában a gyepnövényeknek
A Tisza vízgyűjtő táji adottságai sokszínűek, azonban a területhasználat homogén.
53
és a gyümölcsösöknek van (illetve lehetne) jelentős szerepe, a defláció elleni védelem miatt is különösen fontos az adottságokhoz igazodó elsősorban extenzív tájhasználat. A Felső-Tiszavidék, a Berettyó-Körös vidék esetében a talajok savanyú kémhatása és a magas talajvízszint miatt lenne célszerű az extenzívebb gazdálkodási rendszerek elterjesztése. A hegyvidéki területek (pl: Cserhátvidék, Bükkvidék) magasabb fekvésű részein az erdőgazdálkodásé a meghatározó szerep, a lejtőkön, a folyóvölgyekben az extenzív művelés lehet a meghatározó.
Forrás: Ángyán J.: A környezet- és tájgazdálkodás agroökológiai, földhasználati alapozása c. MTA doktori értekezés, 2003
Tisza-mente térség mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodói több mint 3 millió 552 ezer hektár termőterületet használnak. A termőterület 46%-át az egyéni gazdálkodók. 54%át pedig a gazdasági szervezetek hasznosítják. Az egyéni gazdaságok földterület-használati aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (66%) a legnagyobb, Nógrád (31%) és Jász –NagykunSzolnok (36%) megyékben pedig a legkisebb. A kistérségeket értékelve a korábbi 2004 előtti határokra vonatkozóan találhatók részletes adatok. A Kiskunmajsai, a Mórahalmi, a Kiskőrösi, Mátészalkai, a Vásárosnaményi, a Csengeri és a Kisteleki kistérségben kiemelkedően magas 90% körüli az egyéni gazdaságok használatában lévő földterületek aránya. A gazdasági szervezetek dominanciája főként a Miskolci és az Egri kistérségekben magas. A termőterületen belül a szántók aránya meghaladja a 62 %-ot. A szántóterületek aránya a különösképpen az Orosházi, Mezőkovácsházi és a Szarvasi kistérségekben igen magas (meghaladja a termőterület 90%-át), legkisebb arányuk a Pétervásárai és Bélapátfalvi kistérségekben tapasztalható.
54
A Tisza vízgyűjtőn a termőterületen folyó mezőgazdasági területhasználat 46-54 %-ban oszlik meg az egyéni gazdálkodók és a gazdasági szervezetek között.
A gyepterületek átlagos kiterjedése a termőterület 1-38% között mozog. A mutató legmagasabb értéket a Hortobágy kistájával átfedő Balmazújvárosi kistérségben veszi fel. A termőterületen a szőlő aránya 0-10% közötti. A legmagasabb értékekkel azok a kistérségek (Gyöngyös, Eger, Tokaj) rendelkeznek, amelyek borvidékekkel fednek át. A gyümölcsterületek aránya főként a Felső-Tiszavidék és Nyírség kistérségeiben igen magas (10% körüli). Az erdőterületek aránya széles skálán, 1-79% között mozog. Magas az aránya az Északimagyarországi középhegység kistérségeiben, valamint a Nyírségben és a Homokháton. Az Alföld kedvező szántóföldi adottságú részeiben viszont erdőterületek csupán a termőterület néhány százalékán találhatók. Megfigyelhető, hogy a mezőgazdasági dominanciájú kistérségek közül a gyenge agráralkalmasságú tájakon az egyéni gazdaságok használják a termőterület nagy részét, míg az erdőgazdálkodási dominanciájú kistérségekben és intenzív agrártérségben a gazdasági szervezetek földhasználata a meghatározó. A kilencvenes években a mezőgazdaság átalakulásával együtt járó negatív folyamatok az állattenyésztést különösen súlyosan érintették. Az állatállomány a rendszerváltozást megelőző, illetve azt követő kezdeti évek szintjéhez viszonyítva az ország valamennyi megyéjében nagymértékben csökkent, és szerkezete is változott. Ez a tendencia jellemző volt a vizsgált térségre is. Számosállat egyenérték alapján az ország állatállományának 52 %-a (825 000 számosállat) található a térségben. A szarvasmarha (34%) és a sertés aránya (33%) a kistérségek átlagait értékelve közel azonos, viszont jóval alacsonyabb a juh (8%) és a tyúkfélék (5%) részesedése. Megfigyelhető, hogy amíg a dél-alföldi kistérségekben a sertésállomány dominál, addig az észak-alföldi és az északmagyarországi térségek esetében a szarvasmarha a jellemző. A területi különbségeket még reálisabban tükrözi a 100 ha-ra jutó számosállat. A térség állatsűrűsége nagyjából megegyezik az országos 17 számos állat/100 ha-os mutatóval. A kistérségek között azonban jelentős különbségek adódnak. Igen magas az állatsűrűség a Debreceni (61%), a Hajdúböszörményi (46%), a Szentesi (38%), és a Hódmezővásárhelyi (38%) kistérségekben. A sertéssűrűség főként a jobb adottságú gabonatermő vidékeken magasabb, míg a szarvasmarha sűrűség a gyengébb adottságú takarmánytermő területeken jelentős.
A gyenge agráralkalmasságú tájakon az egyéni gazdálkodók, míg az erdőgazdálkodási dominanciájú kistérségekben és az intenzív térségekben a gazdasági szervezetek meghatározóak.
Az ország állatállományának 52%-a található a térségben.
A sertéssűrűség a jobb gabonatermő, míg a szarvasmarháé a gyengébb adottságú területeken jelentős.
Az élelmiszeripar a magyar nemzetgazdaságnak ma is egyik Az élelmiszeripar nemzetjelentős ágazata, annak ellenére, hogy az iparon belüli súlya – gazdasági súlya fokozatosan más, gyorsan fejlődő ágazatok előretörése folytán – az elmúlt 8- csökken. 10 év során fokozatosan csökkent. 2004-ben az élelmiszeripar (élelmiszerek és italok, dohánytermékek gyártása) a bruttó hazai termékből 2,5%-ban részesedett és a foglalkoztatottak 3,6%-a
55
dolgozott az ágazatban. A feldolgozóiparon belül az összes ipar teljesítményéből való részesedése pedig mintegy 10%-ot tett ki. A magyar élelmiszeripar tevékenységi szerkezete alapvetően a hazai mezőgazdaság adottságaihoz, valamint az élelmiszerfogyasztás szerkezetéhez igazodik. Magyarországon a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását végző szakágazatok részesedése a termelésből 66 %. A vizsgált térségben az élelmiszeripar súlya (19%) az összes ipari termelésen belül – az ipari termelés értékét tekintve- a valamivel magasabb az országos átlagnál (12%). Kiemelkedően magas ez a mutató a Dél-Alföldi régióba tartozó három megyében (31-43%). Szintén magasabb a vizsgált térségi átlag az ágazatban foglalkoztatottak esetében. Az élelmiszeriparban alkalmazásban állók 56%-a vízgyűjtő térség telephelyein dolgozik. Az alkalmazásban állok aránya alapján is meghatározó az Dél-Alföldi régió különösképp Bács-Kiskun megye szerepe.
A Tisza vízgyűjtőn, s különösen a Dél-alföldi régióban az élelmiszeripar súlya magasabb az országosnál.
V.2. Erdőgazdálkodás Magyarországon az erdő – a szántó után – a második legnagyobb művelési ág. Az erdőgazdálkodás alá vont terület 1 980 900 ha (ÁESZ, 2005.) az erdőtervvel rendelkező és faállománnyal borított terület pedig 1 850 800 ha. A vizsgált térség által érintett megyék közül az Északmagyarországi régióba tartozó három (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád) esetén a legmagasabb az erdősültségi mutató (23-37%). Ezek a megyék nagyrészt átfednek az Északmagyarországi középhegység nagytájával. Ezzel szemben az alföldi megyékben igen alacsony az erdőterületek aránya, különösképp igaz ez a jó mezőgazdasági adottságú megyék (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok) esetében. Itt az erdősültség mindössze 4-5%-os. Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az erdőterületek aránya megközelíti az országos átlagot (19,9%). A korábban említett erdősítések jelentős része BácsKiskun megyében jött létre. Tulajdonviszonyokat tekintve látható, hogy az észak-magyarországi megyék estében jóval magasabb az állami tulajdon aránya (60% körüli), míg az alföldiek esetében a magán erdők részesedése némileg magasabb értéket (40-50%) vesz fel, mint az országos átlag (36%). Az Alföldön magas a rendezetlen tulajdonviszonyú erdőterületek kiterjedése (10-20%).
56
Az erdő a szántó után a második legnagyobb művelési ág. A Tisza vízgyűjtőterületének erdősültsége (18%) alacsonyabb az országos átlagnál (22%). Legmagasabb erdősültséggel (23-37%) az Északmagyarországi régió megyéi rendelkeznek, legkevesebbel (4-5%) a jó agráradottságú Békés, Jász-NagykunSzolnok megyék.
Az észak-magyarországi megyékben az állami (60%), míg az alföldi megyékben a magán (4050%) erdők aránya magasabb.
Erdőgazdálkodási térség az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálatának javaslata alapján
Forrás: Váti Kht. Térségi tervezési Iroda, Környezet- és Tájgazdálkodási Tervező Iroda Kft.
Az 1997-ben elkészült Nemzeti Erdőtelepítési Program fontos célja, hogy a racionális földhasználaton keresztül hozzájáruljon az agrárgazdaság hatékonyságának fokozásához, javuljon a hazai faanyagellátás és az erdők védelmi, rekreációs szolgáltatásai iránti növekvő igény kielégítést nyerjen. A Nemzeti Erdőtelepítési Programban célul tűzték ki, hogy az ország erdősültsége 2035-re elérje 26-28%-ot. A hosszú távú erdőtelepítési koncepcióban 2005-től évi 20 ezer ha/év új telepítéssel számolnak. Az Európai Uniós csatlakozást követően a mezőgazdasági térségek erdősítését a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) foglalja magában. Az ÚMVP-ban is folytatódik az erdőtelepítések támogatása. Megjelennek az erdő-környezetvédelmi kifizetések is, amelyek az erdő szolgáltató funkcióinak támogatását foglalják magukban. Az erdőtelepítési program keretszámaihoz konkrét területi javaslatok megtételére az Országos Területrendezési Terv (OtrT) felülvizsgálata folyamán került sor. A nagyobb erdőfoltok telepítésére javasolt területek a vizsgált térségben a Duna-Tisza közi síkvidék és a Nyírség homoktalajokkal borított területeit, valamint a folyóvölgyeket érintik. A vizsgált térség erdősültsége így elérné a 26%-ot. A kedvező adottságú mezőgazdasági területeken 3-4 %-os mértékű, környezetvédelmi funkciójú fásítás elérése a cél.
A Nemzeti Erdőtelepítési Program célja, hogy az ország erdősültsége 2035-re elérje a 26-28%-ot.
A mezőgazdasági területek erdősítését a NVT, majd az ÚMBP is erdő-környezetvédelmi kifizetésekkel támogatja.
Az OtrT felülvizsgálata a Duna-Tisza közén, a Nyírség homoktalajain, illetve a folyóvölgyekben javasol erdősítésre területeket, így a vizsgált terület erdősültsége elérné a 26%-ot.
57
V.3. Hal- és vadgazdálkodás A magyar halászat története a honfoglalást megelőző időkre nyúlik vissza. Fejlődését egyrészt a 150 évig tartó török megszállás, másrészt a folyószabályozási munkák törték meg. A vizek egykori legendás halgazdagsága jelentősen megcsappant. 2005-ben a Magyarországon üzemelő halastó terület 63%-a, valamint a tógazdasági haltermelés több mint fele esett a Tisza vízgyűjtője által érintett megyékre. A területi és halgazdálkodási mutatók tekintetében is a legnagyobb arányban Hajdú-Bihar megye részesedik. Az intenzív üzemi haltermelés meghatározó halfaja az afrikai harcsa. Az országban működő összes vadgazdálkodási egység közel 60%-a működött a tervezési terület megyéiben. A vadgazdálkodási tájak közül a Duna-Tisza közi és a tiszántúli apróvadas, valamint az Északi-középhegységi nagyvadas régiók találhatók itt, és viszonylag kis területen a Középmagyarországival is átfed. Vadgazdálkodási tájak – 1998
Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár Gödöllő - 1999
A vizsgált térség nagyobb részét kitevő Alföldön az apróvad a meghatározó. Különösképpen igaz ez Békés megyére. Itt található az ország legjelentősebb mezei nyúl és fácán állománya. Az alföldi tájon a nagyvadak közül egyedül az őz az, amelyik országos viszonylatban is kiemelkedi állománynagyságával. A gímszarvas és a vaddisznó példányszáma Bács-Kiskun megyében, a dámszarvasé pedig Békés megyében magasabb az alföldi megyék átlagánál. Az északi-középhegység vadgazdálkodási táján főként a vaddisznó, a muflon és gímszarvas populációi meghatározóak. 58
Marzio Galeotto (14271497) olasz humanista szerint: „A Tiszában több a hal, mint a víz!”
V.4. Ipar Az ipar a GDP-t, a bruttó hozzáadott értéket, a vállalkozások és a Az ipar a szolgáltatások foglalkoztatottak számát tekintve a Tisza térségben a második után a második legfontosabb ágazat. ágazat: a szolgáltatásoktól elmarad, de a mezőgazdaságnál nagyobb szerepet játszik. E mutatók az országos átlagot kis mértékben ugyan, de meghaladják. Az ipar jelentősége, 2004 (megyei adatok alapján) 40,0 35,0 30,0
%
25,0 Tisza térség
20,0
Magyarország
15,0 10,0 5,0 0,0 Brutó hozzáadott érték részesedés
Vállalkozások aránya
Foglalkoztatottak aránya
Forrás: KSH. A Tisza vízgyűjtőben érintett megyék adatai alapján.
Ebben elsősorban a hagyományosan ipari jellegű térségeknek van szerepe. A bruttó hozzáadott értékből való ipari részarány tekintetében 10-15 %-os különbség is lehet az egyes megyék között (Borsod-Abaúj-Zemplén 39 %, Heves 36 %; Békés 25 %, Csongrád 26 %). Az ipar gazdasági jelentősége tehát területileg differenciált. Ennek elsődleges dimenziója (főleg történelmileg) az iparosodott Észak-Magyarország és a mezőgazdasági Alföld, azonban iparral rendelkező, illetve iparhiányos városok, térségek mindkét országrészben találhatók. Az alföldi megyék közül Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok ipari bruttó hozzáadott értéke haladja meg az országos átlagot. Ezek együttesen a Tisza térségben az ipar súlyát az országos érték fölé húzzák, de kistérségi vagy települési szinten sok olyan térség van, ahol az ipar máig nem játszik fontos szerepet. 17
Az alföldi megyék közül Hajdú-Bihar és JászNagykun-Szolnok ipari bruttó hozzáadott értéke haladja meg az országos átlagot.
érkezett Az ágazatba folyamatosan érkezett a külföldi tőke, amelynek Az ágazatba külföldi tőke a helyi ipar következtében több iparvállalat meg tudta őrizni vagy növelni szerepvesztését jelentette. tudta versenyképességét, termelését, foglalkoztatását (például a Kontavill és Hungerit Szentesen, Elektrolux Jászberényben), de a külföldi tőkebefektetések gyakran piacvásárlást jelentettek és a helyi ipar szerepvesztéséhez vezettek.
A regisztrált vállalkozásokat tekintve a Tisza térségben 16,2 %- A működő vállalkozások uk kötődik az iparhoz és az építőiparhoz, ami kicsivel több, mint nagyobb arányban az országos átlag (15,2 %). A működő vállalkozások terén 19,4 % kötődnek az iparhoz, 17 Valamennyi ipari adatnál torzítanak a megyei adatok (a vállalkozások számát kivéve csak ezek állnak rendelkezésre), mivel Pest megye, Bács-Kiskun megye, Nógrád megye nem egész területével van benne a Tisza vízgyűjtő területben (és Pest megye ipari súlya jelentős).
59
(Tisza térség) és 18,2 % (országos) ez az arány. A vállalkozások építőiparhoz, közel fele-fele arányban tevékenykedik a feldolgozóiparban és az országos átlag. építőiparban, az építőipar valamivel jelentősebb. Az ipari vállalkozások 50 %-a társas és 50 %-a egyéni vállalkozás. Területileg Észak-Magyarország és Pest megye emelkedik ki, kistérségi szinten sokkal árnyaltabb a kép: az ipari vállalkozások aránya 8 és 30 % között változik. 20 % fölött főként Pest megyei (pl. Aszódi, Monori) és észak-magyarországi kistérségeket (pl. Pásztói, Rétsági, Szécsényi) találunk, de az Alföldön is vannak komoly iparral rendelkező térségek (pl. Jászberényi). Az ipar visszaesését és szerkezeti váltását mutatja, hogy korábban jellemzően (észak-magyarországi) ipari térségekben mára az ipari vállalkozások aránya alatta marad az átlagnak vagy legföljebb annak megfelelő (pl. Salgótarjáni, Kazinzbarcikai, Miskolci), és az ipar több alföldi városban több vállalkozást tart el (pl. Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Csongrád). A Kisvárdai és a Mezőkovácsházi kistérségben a vállalkozások 8 %-a működik az iparban. Az ipari vállalkozások számaránya azonban csak részben mutatja az ipar súlyát; erre példa Szentes, ahol korszerű iparvállalatok működnek, a kistérség az ipari vállalkozások arányát tekintve mégis az alsó harmadban található.
mit
az
Az ipari vállalkozások Észak-Magyarországon és Pest megyében dominánsak, de a Jászberényi kistérségben is jelentősek.
A működő vállalkozások számának változása az iparban, 19962004 (megyei adatok alapján) 30000 25000 feldolgozóipar egyéni vállalkozások
db
20000
építőipar egyéni vállalkozások
15000
feldolgozóipar társas vállalkozások
10000
építőipar társas vállalkozások
5000 0 1996
2000
2004
Forrás: KSH. A Tisza vízgyűjtőben érintett megyék adatai alapján.
Az ipar a külföldi tőkebefektetések egyik célterülete. A Tisza térség megyéinek ipara az ország iparából a külföldi érdekeltséggel működő vállalkozások saját tőkéjét tekintve 27 %kal részesedik. E vállalkozásokban a külföldi részesedés átlagosan 83 % (országosan 72 %). A külföldi tőkével működő vállalkozások 32 %-a (1482 db) működik a Tisza térségben, zömmel a feldolgozóiparban. Ez az arány is csökken, ha Pest megye torzító hatását figyelembe vesszük. Az összes ipari vállalkozás mindössze 1,3 %-ában van külföldi részesedés (országosan 2,5 %). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a térség területéhez képest aránytalanul kevés tőke áramlott az iparba és az is egyenlőtlenül. 60
A térség területéhez képest az iparba áramlott külföldi tőke aránytalanul kevés és egyenlőtlen területi elosztású.
Az ipar ágazati szerkezetét tekintve 1990-hez képest jelentősen átalakult. A termelési érték megyei összesített adatai alapján a legjelentősebb ágazat a gépipar (34 %), valamint az élelmiszeripar (19 %) és a vegyipar (16 %), míg a bányászat, a kohászat, fémfeldolgozás és a nem fém ásványi anyagok gyártása együttesen 8,1 %-ot tesz ki, a könnyűipar (textil-, fa-, papíripar) pedig 10 %-ot.
Az ipar ágazati szerkezetében a gépipar, valamint az élelmiszeripar és a vegyipar játszanak jelentős szerepet.
Az ipar ágazati szerkezete a Tisza térségben, 2004 (termelési érték, megyei adatok alapján)
Forrás: KSH. A Tisza vízgyűjtőben érintett megyék alapján
Az ipar jellege szerint azonban megyénként nagy különbségek vannak. A mezőgazdasági jellegű alföldi régiókban, főleg a DélAlföldön az élelmiszeriparnak van kulcsszerepe, aránya Békés megyében 44 %, Csongrádban 34 %, Bács-Kiskunban 32 %, míg Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben 10 % alatt van (Nógrádban 3,5 % mindössze). A hagyományos könnyűipar (textil-, ruha-, bőripar) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kiemelkedő (32,6 %), az összes többi megyében sokkal kisebb jelentőségű (4 % alatti). Ebben szerepe van a magyar textil- és ruhaipar összeomlásának (pl. Szeged) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az olcsó bérmunka (pl. varrodák) nagy szerepének. A fa-, papír-, nyomdaiparban Jász-Nagykun-Szolnok megye, illetve a Dél-Alföld (Békés és Bács-Kiskun megye) játszik vezető szerepet. A vegyipar Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kiemelkedő jelentőségű (42 %), de Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében is jelentős. A gépipar Pest, Nógrád, JászNagykun-Szolnok megyében játszik kiemelkedő szerepet (50 % fölötti az aránya az ipari termelési értékben), Csongrád megyében viszont nem számottevő. A kohászat, fémfeldolgozás Nógrád (14,8 %) és Borsod-Abaúj-Zemplén (9,4 %) megyének köszönhetően az észak-magyarországi régióban a legjelentősebb. A bányászat mindenhol visszaszorult. Az energiaszektor Csongrád és Hajdú-Bihar megyében domináns. A termelési érték alakulása iparágak és megyék tekintetében is a nagyvállalatok jelenlététől függ.
A gépipar Pest, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben, az élelmiszeripar főleg a Dél-Alföldön, a vegyipar pedig BorsodAbaúj-Zemplén megyében kiemelkedő jelentőségű, de Szabolcs-Szatmár-Beregben és Hajdú-Biharben is számottevő. A termelési érték a nagyvállalatok jelenlététől függ.
61
A Tisza térségben az ipari export aránya a vegyipart kivéve minden ágazatban kevesebb, mint az országos átlag. A legtöbb ágazatban nem számottevő ez a különbség; legnagyobb a textilés ruházati iparban. Átlagosan az ipari termékek valamivel több mint egyharmada kerül exportra. Az exportértékesítést tekintve (a termelési értékkel összefüggésben) a gépipar emelkedik ki, ahol Tisza térségi szinten 73 % az export aránya, de jelentős a textilés ruházati iparban, valamint néhány feldolgozóipari ágazatban. Az élelmiszeripar exportaránya térségi szinten, a térség élelmiszertermelő potenciálját (és a beáramló import élelmiszerek mennyiségét) tekintve alacsony (21 %). Területi szinten nagy különbségek nincsenek, minden megyében van olyan ágazat, amely jelentősebb exportot bonyolít le. A viszonylag gyengén iparosodott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kiemelkedő a textília, ruházati és bőripari, valamint a vegyipari termékek exportja, de itt a legtöbb az élelmiszeripari export is. A gépipari export szinte minden megyében jelentős. A papíripari export JászNagykun-Szolnok megyében emelkedik ki (Szolnoki Papírgyár). Az egyéb feldolgozóipari export Csongrád és Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben jelentős. Az energiaiparban értelemszerűen az export nem, vagy alig játszik szerepet. Az „Ipari park” címet 1997-től hirdetik meg évente és vissza is vehetik. Ennek alapján 2006-ban 179 „Ipari park” címmel rendelkező terület van az országban, ebből 79 működik a Tisza térségben (44 %). Az ipari parkok területüket, infrastrukturális ellátottságukat, szolgáltatásaikat, betelepítettségüket tekintve elég heterogének, egyaránt találhatók közöttük jól működő és gyenge gazdasági alapokon állókat. Több ipari park profilt próbál magának kialakítani, ami vagy a település gazdasági jellegéhez vagy a kívánt iparfejlesztés irányához igazodik (például agráripari park Mórahalmon, környezetvédelmi ipari park Csongrádon). A parkok működése (befektetések) szempontjából meghatározó az elérhetőség (közlekedési infrastruktúra). Erre példa az M3 autópálya vonzáskörzete (Hatvan, Eger, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza) és az M5 autópálya (Kecskemét, Kistelek, Szeged). Az ipari parkhoz hasonlóan a gazdaság fellendítését, a beruházások és befektetések vonzását célozzák a központilag kijelölt vállalkozási övezetek. Ezekben a beruházó, betelepülő vállalkozásoknak (jelentős beruházás esetén) a kormány (jelentős) központi adókedvezményeket biztosít (kormányrendeletek alapján). A Tisza térségben összesen 8 vállalkozási övezet található, amelyek több egybefüggő vállalkozási térséget alkotnak. Közülük 4 az Észak-magyarországi, 2-2 a Dél-alföldi és az Észak-alföldi régióban van. Többségük határterület, ami a határmenti területek (román, ukrán és szlovák határ) elmaradottságát mutatja. Településszámuk változó, területük a települések közigazgatási területét foglalja magába. A térségben az országos logisztikai hálózat részeként Szegeden,
62
Az ipari export aránya egyedül a vegyiparban nem kevesebb az országos átlagnál.
Minden megyében van olyan ágazat, amelyik jelentős exportot bonyolít le.
Az országban működő 179 ipari parkból 79 (44%) található a Tisza vízgyűjtőjén. Többen próbálnak profilt kialakítani, így pl.: Mórahalmon agrár ipari park, Csongrádon környezetvédelmi ipari park.
8 vállalkozási övezet működik a térségben. Többségük határmenti (román, ukrán, szlovák) területen.
Szolnokon, Miskolcon, Debrecenben és Záhonyban alakítanak ki országos logisztikai szolgáltató központot. A 13 országos központból tehát 5 létesül a térségben, ebből a szolnoki és a szegedi közvetlenül a Tisza mentén. A logisztikai központokat fő közlekedési útvonalakhoz (TEN-T hálózat, Helsinki folyosók) kapcsolódva jelölték ki. Szegeden a logisztika a közút-vasút kapcsolatra és a kikötőre (Tisza), Szolnokon és Miskolcon a közút-vasútra, Debrecenben a közút-vasútra és a repülőtérre, Záhonyban a vasútvonalra építkezik. Záhony és Szeged kifejezetten nemzetközi logisztikai szereppel rendelkezik.
A 13 országos logisztikai központból 5 létesül a Tisza vízgyűjtőjén (Szegeden, Szolnokon, Miskolcon, Debrecenben és Záhonyban. Regionális jelentőségű központokká válhatnak: Kecskemét, Békéscsaba és Nyíregyháza.
A logisztikai központok szerepe a gazdaság számára kedvező szállítási háttérfeltételek biztosításában van; emellett a logisztika növekedésben lévő, prosperáló gazdasági ágazat. A logisztikai központok és az ipari parkok kiválóan összekapcsolhatók. A logisztikai központok nemcsak a befogadó településen valósítanak meg fejlesztést, hanem tágabb térségi vonzáskörzetük van: Dél-alföldi logisztikai vonzáskörzet (Szeged), Közép-alföldi (Szolnok), Dél-keleti (Debrecen), Észak-tiszántúli (Záhony), Észak-keleti körzet (Miskolc). A térséget érinti a Budapesti körzet is. Az országos központok mellett regionális jelentőségű logisztikai központok is lehetnek, a Tisza térségben Kecskemét, Békéscsaba és Nyíregyháza válhat azzá. A TEN-T hálózat és az országos, illetve regionális jelentőségű logisztikai szolgáltató központok a Tisza térségben
Forrás: Közlekedéstudományi Intézet Kht., www.kti.hu
63
V.5. Kereskedelem, szolgáltatás A tercier szektor a Tisza térségben is a legfontosabb ágazat. A szektoron belül összességében a szolgáltatások képviselnek nagyobb gazdasági és foglalkoztatási súlyt, ennek aránya azonban az országos értéktől elmarad, míg a kereskedelmi vállalkozások száma meghaladja az országos átlagot. Az ágazati arányokat tekintve a Tisza térség gazdaságai szerkezetét akár korszerűnek is lehetne tekinteni, ezt azonban árnyalja a kereskedelem nagyobb térségi szerepe, ami hagyományosabb gazdasági szerkezetet mutat, valamint a szolgáltatásokon belül a közszféra domináns jelenléte, ami a kevésbé fejlett régiókra jellemző.
A tercier szektor szerepe a leghangsúlyosabb a térségben, azonban ezen belül domináns a közszféra jelenléte, ami fejletlenségre utal.
A kereskedelem és szolgáltatások jelentősége, 2004 70,0 60,0 50,0 40,0 %
Tisza térség 30,0
Magyarország
20,0 10,0 0,0 Brutó hozzáadott érték részesedés
Kereskedelmi vállalkozások aránya
Szolgáltató vállalkozások aránya
Foglalkoztatottak aránya
Forrás: KSH. A Tisza vízgyűjtőben érintett megyék adatai alapján.
A Tisza térségben a szolgáltatások részesedése a bruttó A szolgáltatások GDP-ből hozzáadott értékből (61,6 %) a magyarországi átlagtól 5 való részesedése alacsonyabb az országos átlagnál. százalékkal elmarad, ami ugyancsak a hagyományosabb gazdasági szerkezetet mutatja. A szolgáltató szektor részesedése a bruttó hozzáadott értékből, 2004, % (megyei adatok alapján) 68,00 64,00
%
62,00
65,84
64,81
66,00
65,24 63,92 62,95 63,73
61,81
61,60
60,95 59,57
60,00 56,53
58,00
56,27
56,00 54,00 52,00
64
g sz á ro r
ya ag M
g
sz a
re
cs ol Sz ab
Ti
-B e ár
Sz at m
ngy ku sz -N a
Forrás: KSH. A Tisza vízgyűjtőben érintett megyék adatai alapján.
té rs ég
Pe
st
gr ád
ok ln
Nó
ve s
Sz o
jd
ú-
He
Bi
ha
r
gr ád
én pl m
on Cs
Ha Já
Bo
rs
od
-A ba
Bá
új
cs -
-Z e
Ki
Bé
sk u
n
ké s
50,00
vállalkozások 77,41 %-a kötődik a tercier szektorhoz (306159 db), ami kis mértékben elmarad az országos átlagtól (80,28 %; 969532 db). Az összes tercier vállalkozásnak azonban csupán 31,57 %-a működik a Tisza térségben, ami a térség méretét és lakosságszámát tekintve alacsony. Mivel ugyanez az arány érvényesül az összes vállalkozás számában, megállapítható, hogy egészében a térségi vállalkozói sűrűség és aktivitás alacsony. A tercier szektorban működő vállalkozások közel egyharmada tevékenykedik a kereskedelemben és közel kétharmada a szolgáltatásokban. A tercier szektor vállalkozásainak kétharmada egyéni (68,19 %) és egyharmada társas vállalkozás (31,81 %). Az ágazati szerkezetet tekintve az egészségügyi, szociális ellátást kivéve valamennyi szolgáltató ágazatban az egyéni vállalkozások száma a magasabb. A kereskedelem és a szolgáltatások szintén jelentős külföldi tőkebefektetéseket vonzottak. A kereskedelemben megjelentek a multinacionális vállalatok hipermarketei, a szolgáltatásokban elsősorban a pénzügyi-gazdasági szolgáltatások és az idegenforgalom (az energiaszolgáltatást az iparnál említve) a fő befektetési területek. A Tisza térségben a tercier szektorban működő külföldi érdekeltségű vállalkozások száma az összes külföldi érdekeltségű tercier vállalkozás 16 %-a. Ez az arány is csökken, ha Pest megye torzító hatását figyelembe vesszük. Míg országosan a tercier vállalkozások 6 %-ában van külföldi érdekeltség, a Tisza térségben mindössze 1,8 %-ukban. Ez a szolgáltató ágazatokba történő kisebb befektetésekből adódik, mert míg a szolgáltatásokban az országos 4,3 %-kal szemben mindössze 0,8 %, addig a kereskedelemben az országos 5,8 %-kal szemben 16 % a külföldi tőke jelenléte a Tisza térségben. A térség területéhez képest aránytalanul kevés tőke áramlott a tercier szektorba, és az is főként a kereskedelembe.
zásnak alig egyharmada működik a Tisza térségében. Egyharmaduk a kereskedelemben, kétharmaduk a szolgáltatásokban tevékenykedik.
A térség területéhez képest aránytalanul kevés külföldi tőke áramlott a tercier szektorba, és az is főként a kereskedelembe.
65
A közszolgáltatások elérhetősége, 2002
Forrás: KSH. Készült: VÁTI Stratégiai Tervezési Igazgatóság
A szolgáltatások esetén a lakosság szempontjából az elérhetőség és a hozzáférhetőség a legfontosabb. Míg a nagyvárosokban, városokban a szolgáltatások mennyisége, színvonala jó, nemcsak az adott várost, hanem a környező településeket is kiszolgálja, addig a városhiányos térségekben, az aprófalvas és tanyás térségekben, egészében a vidéki térségekben élők sokkal nehezebben jutnak hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz is.
Nehezen jutnak az alapvető szolgáltatásokhoz a városhiányos, aprófalvas és tanyás térségekben, egészében a vidéken élők.
V.6. Turizmus A Tisza vízgyűjtőterülete igen változatos termékkínálattal, A Tisza vízgyűjtőterülete jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik. Országos szinten is jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik. kiemelkedő attrakciói: • vonzó természeti környezet (pl. Aggtelek-Jósvafői karszt cseppkőbarlang-rendszer, Tisza-táj, Hortobágy), • történelmi hagyományok (pl. Eger és az északi középhegység várakban bővelkedő területei, Ópusztaszer), • szőlő- és borkultúra (pl. Tokaj, Eger), • gyógy- és termálfürdők (Hajdúszoboszló, Miskolc-Tapolca, Gyula), • kultúr- és tájtörténeti kuriózumok (Hollókő, Gömörszőlős), • színvonalas rendezvények (Miskolci Operafesztivál, Szegedi Szabadtéri Játékok), • Tisza-tó turisztikai régió sokszínű kínálata, • Tisza és mellékfolyóinak vízi turisztikai hagyományai, adottságai, • magaslati, klimatikus gyógyhelyei (Kékes, Galyatető), • ökoturisztikai érdekességek (Lipicai ménes, dévaványai túzok, arborétumok, Tisza-tavi madárrezervátum). 66
1990-ben a térség az országos szállásférőhely kapacitásból 17%kal részesedett. Ez a részesedés 2005-re 25%-ra emelkedett amellett, hogy minkét területi viszonylatban csökkenés következett be a magán szállásférőhelyek jelentős visszaesése miatt (országosan 54%-kal, vizsgált területen 36%-kal).
2005-ben az ország szállásférőhely kínálatának 25%ával rendelkezett a Tisza vízgyűjtőterülete.
A Tisza vízgyűjtőn 1990-2005 között a vendégek száma 35%-kal A külföldi vendégek száma emelkedett, miközben a külföldiek részaránya 40%-kal csökkent. 40%-kal csökkent.
A vizsgált terület kiemelkedő egységei a fejlett szolgáltatási színvonallal, gazdag kulturális, épített környezeti, természeti értékekkel, komplex turisztikai kínálattal rendelkező nagyvárosok, megyeszékhelyek kistérségei, valamint a nemzetközi és hazai hírnévnek örvendő tradicionális fürdőhelyek térségei. A turisztikai infrastruktúra és termékkínálat, valamint a keresleti oldal összegző értékelése alapján megállapítható, hogy kiemelkedő turisztikai potenciállal rendelkezik a Hajdúszoboszlói, Szegedi, Kecskeméti, Egri, Miskolci, Debreceni, Gyulai, Gyöngyösi, valamint a Tiszafüredi és Mezőkövesdi kistérség. Igen változatos, színvonalas kínálattal rendelkezik a Sárospataki kistérség, ahol megfelelő marketinggel növelhető a kereslet, amely ösztönzi a vendégfogadási feltételek, a szolgáltatási színvonal további fejlődését. Kiaknázatlan fejlesztési lehetőségeket rejt magában továbbá az attrakciókban gazdag Tokaji, Szentesi, Hódmezővásárhelyi, Kiskunfélegyházi,
Kiemelkedő turisztikai potenciállal rendelkezik a Hajdúszoboszlói, Szegedi, Kecskeméti, Egri, Miskolci, Debreceni, Gyulai, Gyöngyösi, valamint a Tiszafüredi kistérség.
Kiaknázatlanok a Tokaji, Szentesi, Hódmezővásárhelyi, Kiskunfélegyházi, Bé-
67
Békési, Hevesi, Orosházi, Fehérgyarmati, Makói és Szeghalomi kistérség. A további fejlődés gátját képezi esetenként a színvonalas marketing, illetve a komplex termékcsomagok hiánya, a szociális környezet, valamint a turisztikai infrastruktúra és a szolgáltatások alacsony színvonala, továbbá az ágazatban tevékenykedő, megfelelő turisztikai képzettséggel rendelkező vállalkozók, foglalkoztatottak alacsony száma. Gyenge fogadókapacitással, esetenként vonzerőhiánnyal és ennek megfelelő alacsony forgalommal a periférikus, elmaradott kistérségek rendelkeznek (Nagykállói, Sarkadi, Nagykátai, Mezőcsáti, Derecske-Létavértesi, Baktalórántházai, IbrányNagyhalászi, Hevesi, Szerencsi, Ózdi, Bodrogközi, Csengeri, Hódmezővásárhelyi, Hajdúhadházi, Nagykállói).
68
kési, Hevesi, Orosházi, Fehérgyarmati, Makói és Szeghalomi kistérségek attrakciói.
Gyenge fogadókapacitással, esetenként vonzerőhiánnyal és alacsony forgalommal rendelkeznek a periférikus, elmaradott kistérségek.
VI. INFRASTRUKTÚRA RENDSZEREK VI.1. Közlekedés A Tisza magyarországi vízgyűjtő területe közel azonos Kelet– Magyarországgal, északon Szlovákiával, észak–keleten Ukrajnával, keleten és dél–keleten Romániával, délen Szerbiával határos, északon, keleten és délen is adódik egy–egy „hármashatár”.
A Tisza magyarországi vízgyűjtőterülete 4 országgal (Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia) határos.
A határ menti fekvés általában potenciális fejlesztési A határmenti periférikus fekvés potenciális fejlesztési lehetőségeket jelent, de jelenleg inkább a periférikus jelleg lehetőség lehet. okozója. A történelmi Magyarország területén a Tisza-mente egyes területrészei nemcsak a főváros felé vonzódtak, hanem jó kapcsolataik voltak a ma határon túlinak számító nagyvárosokkal (pl. Ungvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka stb.) is; így a jelenlegi kedvezőtlen közlekedési helyzet és periférikus állapot részben az előzőekben említett kapcsolatok elvágásából következik. Mindemellett azonban a határ mentén a nemzetközi kapcsolatok jelentős határátkelői fekszenek a területen (pl. Záhony, Ártánd, Gyula, Lökösháza, Nagylak, Röszke). A hozzájuk vezető közlekedési nyomvonalak kiépítettsége, színvonala azonban nem felel meg e feladatok által támasztott követelményeknek. Közúti szempontból a vizsgált térség külső kapcsolataiban meghatározók a határátkelők és a közép–magyarországi Duna– hidak. Az országhatáron túli kapcsolatokat biztosító, határig futó gyorsforgalmi utakról a vizsgált területen jelenleg még csak az M5 útról lehet beszélni. Kisebb kapacitású és lassúbb elérhetőséget jelentenek a főutak, amelyek a meglévő hálózaton is szép számban állnak rendelkezésre: Szlovákia irányába 2.sz., 21.sz., 26.sz., 27.sz., 3.sz., 37.sz., főutak; Ukrajna felé 4.sz., 41.sz, 491.sz. főutak; Romániába 49.sz., 48.sz., 42.sz., 44.sz., 43.sz. főutak, Szerbia felé 431.sz., 5.sz., 53.sz. főutakon lehetséges az eljutás.
Jelentős határátkelők fekszenek a területen (pl.: Záhony, Ártánd, Gyula, Lökösháza, Nagylak, Röszke)
A térség külső kapcsolataiban meghatározóak a határátkelők és a Dunahidak. Az országon túli gyorsforgalmi kapcsolatot egyenlőre még csak az M5ön biztosított.
A fent említett utakon zömében nemzetközi határátkelőhely működik, ezeken kívül a szomszédos államok állampolgárai részére az alsóbbrendű, mellékúthálózaton találhatók még határátkelőhelyek.
69
Meglévő és tervezett úthálózat
Forrás: OtrT és megyei területrendezési tervek
A határátkelők forgalmáról a közutak 2005. évi forgalmi adatai (ÁKMI) alapján megállapítható, hogy a legjelentősebb (3200 – 5700E/nap) határforgalom Záhonynál, Beregsuránynál, Ártándnál, Nagylaknál és Röszkénél volt kimutatható. A teherforgalom Beregsurány kivételével szintén ezeken az utakon a legjelentősebb 500 – 800 j/nap. A mellékutakon található határátkelőhelyek közül Balassagyarmat, Lónya, Barabás, Kötegyán, Battonya nemzetközi státuszú, 1000E körüli napi forgalommal, a többi mellékúton található határátkelőhely csak szomszédos határforgalmat bonyolít, ami 1000E/nap alatt marad. A távlatban tervezett közúthálózaton Szlovákia felé az M2, M30, M34, Ukrajna felé az M34, M3, Románia felé az M49, M4, M43 gyorsforgalmi utak kiépülése a meglévő főutak nyomvonala mellett nagyobb kapacitású, magasabb utazási komfort fokozatú eljutást eredményeznek majd. A főúthálózat bővítése a térségi jelentőségű határátkelők közül néhányat érint, így ezek jelentősége is országossá emelkedik.
70
A legjelentősebb határforgalom Záhonynál, Beregsuránynál, Ártándnál, Nagylaknál és Röszkénél volt kimutatható.
A Tisza vízgyűjtő területét érintő nemzetközi autóbuszjáratok legtöbbje Budapestről indul és Romániába tart. Szlovákia felé Debrecenből, Miskolcról, Ózdról és Egerből indul néhány járat, előbbi kettő távolsági jelentőségű, csak néhány helyen áll meg a vizsgált területen, utóbbi kettő az útvonala által érintett települések legtöbbjében biztosít utazási lehetőséget. Románia irányában öt határátkelőhelyen keresztül található kapcsolat, a vízgyűjtő terület északi részén a Budapest – Szatmárnémeti viszonylaton, a középső részen Budapest – Ártánd viszonylaton keresztül, a déli részen Békéscsaba vagy Szeged érintésével Arad felé. Szerbiába Szeged vagy Tompa érintésével Szabadkán át lehet eljutni.
A nemzetközi autóbuszjáratok legtöbbje Budapestről indul és Romániába tart. Szlovákia felé Miskolcról, Debrecenből és Ózdról, Egerből indulnak járatok.
Nemzetközi autóbuszjáratok
Forrás: saját szerkesztés
A területet érintő transz-európai vasúti áruszállítási hálózat részeként működő országos törzshálózati vasútvonalak nagy része villamosított. A Budapest – Hatvan – Miskolc – Mezőzombor és a Budapest – Szolnok – Debrecen – Nyíregyháza – Záhony – országhatár vasútvonal kétvágányú, villamosított, 120 km/h engedélyezett legnagyobb sebességgel és 210 kN engedélyezett
Az országos törzshálózati vasútvonalak nagy része villamosított. A legjelentősebb balkáni viszonylaton találhatók egyvágányú szakaszok.
71
legnagyobb tengelyterheléssel. Szintén kétvágányú, villamosított, de csak 60-100km/h menetsebességre alkalmas a Budapest – Kelebia – országhatár vasútvonal. A Mezőzombor – Nyíregyháza vonal egyvágányú, villamosított, 120km/h menetsebességre engedélyezett. A Balkánt Európával összekötő egyik legfontosabb vonal, amely egyben hazánk és Románia közötti egyik legjelentősebb vasúti kapcsolat: a Budapest – Szolnok – Békéscsaba – Lökösháza – országhatár vasútvonal egyes szakaszain csak egyvágányú pályával rendelkezik. A Püspökladány – Biharkeresztes – országhatár vasútvonal pedig csak egyvágányú, nem villamosított és az engedélyezett legnagyobb menetsebessége 100 km/h. Meglévő és tervezett vasúthálózat
Forrás: OtrT és megyei területrendezési tervek
72
Itt volna szerepe a hazai, de még inkább a határokon átnyúló regionális együttműködésnek, hiszen ezeknek a mellékvonalaknak jelentős hányadát a trianoni diktátum vágta el a Romániához csatolt fővonali kapcsolattól. Így például az utóbbi időben az érintett települések részéről felerősödött a Körösnagyharsány – Cheresig (Körösszeg) közötti vasútvonal helyreállításának igénye, amely megvalósulása esetén mindenképpen a térség vasúthálózatának felértékelődését eredményezné. Egy vasúti átkelőhely megnyitása Körösnagyharsánynál – amelynek realitásával Románia EU csatlakozását követően lehet számolni – elsősorban a határ két oldalán található kistérségek közötti együttműködést erősíthetné. A vázolt kapcsolat helyreállítása azonban nem csak a régi vasútvonal újraépítését tenné szükségessé, hanem a kapcsolódó egész hálózat teljes műszaki rekonstrukcióját is, beleértve a Szeghalom – Vésztő közötti szakaszon lévő Berettyó és SebesKörös hidak átépítését is. A mellékvonalakon a terv távlatában általában legalább 60-80 km/ó megengedett sebesség elérését kell előirányozni. A vizsgált terület külső elérésében részt vállalhatnak a repülőterek is, amelyek közül nemzetközi jelentőségű jelenleg Debrecenben található, ahonnan Budapestre indultak járatok, de jelenleg a menetrendszerű személyszállítás szünetel. A repülőtér közúti távolsági elérését az épülő M35 gyorsforgalmi út jelentősen javítani fogja. Az útsűrűséget tekintve a Tisza térség elmarad az országos átlagtól. Az északi (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-SzatmárBereg megye) és a déli területek (Csongrád, Békés, Bács-Kiskun megye), valamint a Szentesi kistérség útsűrűsége az átlag körüli, de a középső, tekintélyes nagyságú rész nem éri el azt. Ez az Alföld alacsony településsűrűségének tudható be. A legsűrűbb Fehérgyarmat és Kisvárda kistérsége, ami a nagy településsűrűségből adódik. Az utak itt főleg nem térségi jelentőségűek. Ezzel szemben a déli sűrűbb hálózatú területeket főutak és térségi jelentőségű utak is átszövik. A vizsgált térség megyeszékhelyei a Tisza vízgyűjtő területének minden településéből 1 óra 40 perc alatt elérhetők. A legtöbb településből 15-45 perc alatt lehet a megyeszékhelyre jutni. A legrosszabb helyzetben lévő bodrogközi településekből 1,5 óra alatt sem lehetséges az eljutás, ami a megyén belüli periférikus helyzettel magyarázható. Kedvezőtlen helyzetben vannak Szabolcs–Szatmár–Bereg, Jász– Nagykun–Szolnok, Pest és Bács– Kiskun megye egyes települései is, ezekből több mint egy óra alatt érhető el a megyeközpont.
A hatámenti együttműködések az átnyúló vasúthálózat, -forgalom felértékelődését is jelentenék, azonban rekonstrukciót és fejlesztést igényelnének.
Debrecenben nemzetközi repülőtér található, amely jelenleg nem üzemel.
A Tisza vízgyűjtő útsűrűsége elmarad az országos átlagtól.
A megyeszékhelyek elérhetősége szempontjából a legkedvezőtlenebb helyzetben Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Bács-Kiskun megye egyes települései vannak.
73
Megyeszékhely elérése gépkocsival
Forrás: TEIR
A kistérség központok többségében főúton – jellemzően II. rendű főúton – megközelíthetők. Néhány kistérség központ azonban csak mellékúti kapcsolattal rendelkezik (pl. Sarkad). A városok harmada csak mellékúton, a települések egy része csak egy bekötő úton közelíthető meg, ami a belső perifériák kialakulását eredményezte. A kistérségek egymás közötti kapcsolatát jelentősen befolyásolják a tiszai átkelési lehetőségek: a hidak közúti távolsága 6 km-től 73 km-ig terjed (átlag kb.40 km). A hidak között nagy számban vannak kompok főleg az északi Tiszatérségben, de ezek időszakos működésük és korlátozott kapacitásuk miatt nem jelentenek igazi alternatívát. Ez leginkább a tömegközlekedés szempontjából hátrányos. A térség többi jelentős folyóján megfelelő számban állnak rendelkezésre hidak. Pontonhidak a Tiszán három helyen találhatók: Lónya – Tiszamogyorós, Tiszadob – Tiszalúc és Csongrád – Csépa között. A pontonhidak gyengéi: a korlátozott teherbírás és szezonalitás, a vízállás szélsőségeire való érzékenység, valamint a hajózás akadályozása is. Új tiszai híd-igények mellett híd-kapcsolat igénye merül fel a Bodrogon és a Szamoson is. A Körösökön a meglevő hidak műszaki állapota jelent problémát. A Tiszával párhuzamos közlekedés a folyó mindkét oldalán helyenként problematikus: a rossz vonalvezetésű és állapotú utak vagy hiányzó útszakaszok miatt.
74
A kistérségek egymás közötti kapcsolatait jelentősen befolyásolják a tiszai átkelési lehetőségek. A hidak közúti távolsága átlagosan 40 km. A hidakat, elsősorban a Felső-Tiszavidéken kompok biztosítják, amelyek időszakos működésűek és a tömegközlekedési kapcsolatokat nem oldják meg.
Pontonhidak találhatók Lónya-Tiszamogyorós, Tiszadob-Tiszalúc és CsongrádCsépa között.
Hiányosak a Tiszával párhuzamos közlekedés lehetőségei.
A kistérség központok gépkocsival való megközelítése tekintetében a Tisza térségről elmondható, hogy mindegyikük 50 perc alatt elérhető közúton. A vizsgált terület északi része mutatja a legrosszabb képet és a déli a legjobbat. A déli térségben általában 20 perc alatt érhető el a kistérség központ. A középső Tisza-térségben 30 perc alatti menetidő az általános.
A kistérségi központok megközelítése északon a legrosszabb és délen a legjobb (ahol kevesebb település tartozik egy-egy kistérséghez).
Kistérség központ elérése gépkocsival
Forrás: TEIR
Gépkocsi ellátottság szempontjából általánosságban elmondható, hogy a Tisza térségen minden település gépkocsival való ellátottsága 300 gépkocsi/ezer fő alatti. A városok jobb helyzetben vannak, mint az apró települések. Észak és kelet felé haladva a gépkocsi ellátottság egyre rosszabb képet mutat. Bács– Kiskun, Csongrád és Békés megye ellátottsága jobb a Tisza térség többi részénél. A déli megyékben többségében 200 gépkocsi/ezer főnél nagyobb az ellátottság, a vizsgált területen itt fordul elő a 250 gépkocsi/ezer főnél jobban ellátott települések nagy része és nincs 100 gépkocsi/ezer főnél alacsonyabb mutatójú település. A középső Tisza-vidéken 250 gépkocsi/ezer főnél csak Szolnok ellátottsága magasabb, többségében 100-200 gépkocsi/ezer fő a jellemző, mindössze 5 település esetében kevesebb a gépkocsi. Az északi területen vannak jól ellátott területek: Mátészalka, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Tiszaújváros és kistérsége (Sajóörös, Sajószöged). A 100 gk/ezer fő alatti adattal rendelkező települések nagy része Borsod–Abaúj–Zemplén megyében
Gépkocsi ellátottság szempontjából a legrosszabb helyzetben lévő települések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében találhatók. A legjobban ellátott Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye.
75
található és itt fekszik a Tisza-térség legrosszabb helyzetben lévő falva (Abaújszolnok), ahol a mutató nem éri el a 35 gépkocsit ezer lakosonként. A terület nyugati oldalán csak 200 gk/ezer fő értéknél jobb ellátottságú települések vannak. Gépkocsi ellátottság
Forrás: TEIR
Autóbusz-közlekedéssel való ellátottság megfelelőnek mondható, 3 kivételével valamennyi a térségben 1-2 kivétellel (Tiborszállás, Fényeslitke, Komoró) településnek van távolsági buszmegállója. valamennyi településnek van távolsági buszmegállója. Általános a közvetlen autóbuszjárat a saját kistérség központba (kivétel Tiszalúc és Örményes, ahonnan csak átszállással biztosítható az elérés). A vasúti közlekedés jelenlegi helyzetét értékelve megállapítható, hogy a területet érintő vasúthálózat sűrűsége megfelelőnek mondható, a vasútvonalak állapota, műszaki jellemzői azonban vegyes képet mutatnak. Az egyéb országos törzshálózati vasútvonalak közül csak a Hatvan – Újszász, a Vámosgyörk – Gyöngyös, a Füzesabony – Eger vasútvonalak és a Miskolc – Bánréve – országhatár vasútvonal Miskolc – Kazincbarcika szakasza villamosított. Az összes ebbe a kategóriába tartozó vasútvonal egyvágányú. A megengedett menetsebesség ezeken a vonalakon 60-80-100km/h.
76
A térség vasúthálózatsűrűsége megfelelő, azonban a vonalak műszaki állapota vegyes.
A tervezési területet érintő mindegyik mellékvonal egyvágányú és nem villamosított, 60 km/h vagy annál kisebb engedélyezett sebességgel rendelkezik, a legnagyobb engedélyezett tengelyterhelés 120-210 kN között változik, jellemzően 160-170 kN, ami az áruszállítás szempontjából nem kielégítő. Jelentős személy- és áruforgalmat bonyolítanak le a Mezőzombor – Sátoraljaújhely, Hatvan – Újszász, Törökszentmiklós – Kisújszállás, Püspökladány – Debrecen, Nyíregyháza – Kisvárda, Debrecen – Tiszalök vasúti törzshálózati statisztikai szakaszokon. A korábban jelentős záhonyi árufuvarozási teljesítmény a régebbi tizedét teszi ki, szinte azonos a mellékvonalakon mértekhez. A mellékvonalak sorsa a legkritikusabb: a jelenlegi alacsony kihasználtság mellett ezek gazdaságosan nem üzemeltethetők. Gazdaságossá kizárólag jelentékeny árufuvarozási teljesítmény esetén tehetők, ami viszont a fővonalakéval azonos tengelyterhelésre (min. 210 kN) való alkalmassá tételüket kívánja meg ott, ahol ez még nincs kiépítve. Ez azonban csak abban az esetben éri meg, ha ehhez olyan területfejlesztés társul, amely vasúti árufuvarozás-igényes tevékenységgel jár. A többi mellékvonalnál legalább a szintentartást kell biztosítani vagyis a további romlást megállítani. Regionális repülőterek, amelyek meglévő, vagy tervezett infrastruktúrájuk alapján a regionális, vagy kistérségi légiszállítási, szabadidő, sport és képzési igények kiszolgálására alkalmasak, - esetleg lehetőséget teremtenek európai városok elérésére is – részt vehetnek a terület közlekedésében. Ilyen repülőterek a vizsgált területen: Békéscsaba, GyöngyösPipishegy, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kunmadaras, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged. A kerékpáros közlekedésnek hagyományai vannak a tervezési területen. Az alföldi sík terep és a településnagyságokból adódó utazási távolságok segítik a kerékpárhasználatot a hivatásforgalomban, településen belül és a települések között egyaránt. Jelenleg a nagyobb forgalmú, főleg főutak átkelési szakaszai mentén találhatók önálló kerékpáros nyomvonalak. A különböző nyomvonalak egymáshoz csak helyenként kapcsolódnak, vagyis az egyes elemek nem alkotnak még hálózatot. A hálózat elemei a közút mellett kiépített önálló kerékpárutak, az árvízvédelmi töltésen vezetett nyomvonalak mellett, mező-, vagy erdőgazdasági utakon is vezethetők, illetve kisforgalmú mellékutak is kijelölhetők erre a célra. A belterületi kerékpáros nyomvonalakat az agglomerációs települések között, illetve a kistérség központok és a vonzáskörükbe tartozó települések között is össze kell kötni. Az Eurovelo 11.sz. útvonala, a Zemplén-Bodrog-Tisza menti kerékpárút az árvízvédelmi töltésen halad. Ennek kiépítése, a hozzá kapcsolódó kerékpáros turizmust segítő létesítmények
Záhony árufuvarozási teljesítménye a korábbi egytizedét teszi ki, szinte a mellékvonalakéhoz hasonló.
A mellékvonalak gazdaságossá csak jelentős árufuvarozási teljesítmény esetén tehetők, ami jelentős fejlesztéseket igényel. Ez azonban olyan területfejlesztés mellet képzelhető el, amely vasúti árufuvarozási igénnyel párosul.
A térség közlekedésében regionális szerepet vállalhatnak a Békéscsabai, Gyöngyös-Pipishegyi, Kalocsai, Kiskunfélegyházi, Kunmadarasi, Miskolci Nyíregyházi és Szegedi repülőterek.
A kerékpáros még nem hálózatot.
útvonalak alkotnak
A területen áthalad az Eurovelo 11. sz. útvonala, amely Zemplén-BodrogTisza mentén az árvízvédelmi töltésen halad.
77
(kerékpárkölcsönző, szerviz) és a vasúton és hajón való kerékpár szállítási lehetőség tehetik vonzóbbá a térséget. Ehhez kapcsolódhatnak a területet érintő egyéb kerékpáros nyomvonalak. A kerékpáros forgalom elkülönítésével nemcsak a közlekedésbiztonság nő, hanem javul az átkelési szakaszok forgalomlefolyása és nő a kapacitás is. A
Tisza
hajózási
szem-
A Tisza hajózási szempontból szabályozatlan, Európában pontból szabályozatlan, egyedülálló természetes állapotú folyó, amely pontosan ezen Európában egyedülálló adottságai miatt igen jelentős bel- és külföldi érdeklődésre tart természetes állapotú folyó. számot a hajózni vágyók körében. A tiszai áruszállítások tekintetében az utóbbi néhány évben lényegi változások nem következtek be. A belső szállítások volumene a csúcsot jelentő évi 0,5 millió tonna szint alatt maradt. A személyhajózás három főbb területe: evezős turizmus, motorcsónakos turizmus, nagyhajós személyhajózás. A jelzett területek közül a nagyhajós személyszállításra vonatkozóan részletesebb adatok állnak rendelkezésére. Ezzel a tevékenységgel a Tiszán 1994 óta fő profilként a PassNave Személyhajózási Kft. Foglalkozik. A társaság legfontosabb tevékenységi körei: menetrendi személyszállítás, sétajáratok, rendezvény-hajózás, programhajózás, kikötő üzemeltetés. A Tiszán, a folyó mentén megnyilvánuló keresletnek megfelelően „régióhajózást” folytat a társaság. A jelenlegi központok: Szeged, Tisza-tó, Tokaj és Sárospatak. A tiszai hajózás nemzetközi szintre való fejlesztésének alapvető korlátai az alábbi probléma-csoportokban foglalhatók össze: • A Tisza nemzetközi jogi státusza a teljes hajózható hosszon, Magyarországon a déli országhatártól Záhonyig; • A versenyképes hajózást akadályozó kedvezőtlen víziút feltételek, a következő helyszíneken: o Szolnok-Kisköre közötti szakasz a Tiszán o Tokaj-Záhony közötti szakasz a Tiszaán o Bökényi duzzasztó és hajózsilip a Körösön • Az áruk és a hajók gyors és színvonalas kiszolgálását biztosító kikötők, rakodóhelyek hiánya. E probléma a Tisza-medence valamennyi hajózható víziútján jelentkezik. • A Tisza és a Duna közötti kedvező kapcsolat hiánya. Összefoglalóan megállapítható, hogy a hajózási-áruszállítási lehetőségek fejlesztését – az elérendő cél függvényében eltérő probléma és költség vonzatokkal együtt kell értékelni. A mesterséges környezeti beavatkozások súlyának mérlegelésén túlmenően a lehetséges megoldások (duzzasztómű/csatornázás – alacsonymerülésű hajók) társadalomra hárítható költségeit összevetve a felmerülő szállítási igényekkel szükséges az ezirányú döntéseket megalapozni. Egyértelmű állásfoglalás, szándéknyilatkozat régóta nem születik ez ügyben. 78
A tiszai hajózás nemzetközivé fejlesztésének akadályai: a nemzetközi jogi státusz, a kedvezőtlen víziút feltételek, a kikötői infrastruktúra, valamint a Dunával való összeköttetés hiánya.
VI.2. Energiagazdálkodás A hazai főbb erőművek területi megoszlása nem egyenletes, főleg az ország keleti és középső részére települtek. A magisztrális villamos energia alaphálózati rendszere és az erőművek jelentős része a Tisza vízgyűjtő területébe esik, annak helyigényével és szennyező hatásával.
A magisztrális villamosenergia hálózat és az erőművek jelentős része esik a Tisza vízgyűjtő területére.
Nyugat-Közép és Dél-Európa országainak zöme kőolajbehozatalra szorul, emiatt már jó ideje kialakultak a kőolajellátás országos és nemzetközi csőhálózati rendszerei, amelynek Magyarországot átszelő szakaszai közül az „Barátság I.,II.” kőolajvezeték átszeli a tervezési területet. Ezek elöregedésük miatt veszélyt jelentenek a térségben.
A nemzetközi kőolaj hálózati rendszerek közül a „Barátság I.,II.” esik a tervezési területre.
Közép-kelet európai szénhidrogén hálózati kapcsolatok ( Kőolajhálózat )
79
Magyarország a múlt század végéig saját szénhidrogén kitermelő mezőkkel rendelkezett, azonban ezek kimerülőben vannak, bár jelenleg is folyik földgáz bányászat. Ennek volumene legfeljebb a lakossági igényeket volna képes kielégíteni, ha a reménybeli mezők potenciális adottságaitól eltekintünk. Jelenleg az ország már több mint 80% arányú behozatalra szorul. Napjainkra kiépült az ország egységes földgázhálózati rendszer nagynyomású – 25– 64 bar – csőtávvezeték hálózata, amely a szállítást, tranzitálást, az elosztást végzi és táppontjául szolgál az egyes gázátadóállomásokon keresztül az országos nagy-középnyomású gerincvezeték hálózatoknak (6–25 bar nyomáson). A Tisza folyó szűkebb térségét érintő CH rendszerek eloszlásában hiánykapcsolatok mutathatók ki déli irányban.
A Tisza szűkebb térségében a CH rendszerek eloszlásában hiánykapcsolatok mutathatók ki déli irányban.
Nagynyomású földgáz hálózati rendszer fejlesztése 1990 - 1998 között
A hazai energiahordozók potenciális adottságai közül a hagyományos szilárd ipari szénvagyon (feketeszén-barnaszénlignit) volumene – 1998-as értékelés szerint mintegy 2572 millió tonna. Ennek 84%-át a lignitvagyon képezi. A mélyművelésű szénbányászatot a jelenlegi energiagazdálkodási stratégia gazdaságtalannak ítéli, így bezárásra kerültek az erőművi integráción kívül rekedt bányatarületek. A Tisza vízgyűjtő területén két külföldi olajtársaság valamint a MOL Rt szerzett kutatási és termelési jogot. Ez utóbbi külföldön is folytat ilyen tevékenységet, elsősorban a FÁK országaiban és Észak-Afrikában a saját jog megszerzésére.
80
A Tisza vízgyűjtőterületén két külföldi olajtársaság, valamint a MOL Rt szerzett kutatási és termelési jogot.
Az ország komplex hagyományos energiahordozóinak területi szerkezete
Magyarország potenciális vízerőkészletének 91%-át a három nagy folyó (Duna, Tisza, Dráva) adja, és hazánk vízerőkészletének 9,5%-a kapcsolódik a Tiszához. A 2007-13 közötti programozási időszakban a térségben nem számolnak újabb erőmű létesítésével, kivéve – a korábban Prédikálószékre tervezett és elvetett szivattyús tározós erőmű helyett – a Zemplén-hegységben vagy Kárpátalján telepíteni kívánt változattal.
A potenciális vízerőkészlet kiaknázására a 2007-13-as programozási időszakban nem számolnak újabb erőmű létesítésével.
Magyarország területének potenciális napenergia forrásadottságai kedvezőek. 93 ezer km2 területére a Napból évente beérkező energia előző átlagértékkel számolva eléri az 14 10 1,16 x 10 kWh-t, amely volumen Magyarország 4x10 kWh éves villamos energia fogyasztásának 2900 szorosa. A Tisza vízgyűjtő területének – a napfénytartam átlagos évi összege alapján (12. oldali ábra) a legkedvezőbb adottságokkal rendelkező része – területének alsó kétharmada.
A térség alsó kétharmada rendelkezik a legkedvezőbb napenergia forrásadottságokkal.
Hazánk kiemelkedően jó geotermális adottságú ország, a világ egyik legnagyobb üledékes medencéjének a közepén. Területe alatt a földkéreg az átlagosnál vékonyabb. A kőzetek átfűtöttségét jellemző földi hőáram sűrűség [mW/m2C], ill. a készlet hőtartalmi mutatója [GJ/m2] mintegy kétszerese a kontinentális átlagnak (a vulkáni eredetű geotermális indikációk más kategóriába tartoznak).
81
Hőmérséklet eloszlás 3000 méter mélységben
A fenti termikus adottságok következtében nálunk a hőmérsékleti izotermák 2000 m mélységben már 100oC feletti hőmérsékletű jelentős mezőket fednek le. Rendellenesen nagy mélységi hőmérsékletről tanúskodnak a 3–6000 m mélységről készült felmérések, ill. becslések. A jelenlegi energiahasznosításokhoz képest több nagyságrenddel nagyobb Magyarország ismert (több mint 6000 kút) és reménybeli hévízkincse (CH meddő kutak) a feltárt és megkutatott mezők geotermikus energiakészletei, amelyek ma még kihasználatlanok.
A geotermikus energiaforrás hasznosítására a tervezési területen számos lehetőség kínálkozik.
Magyarország CH-meddő kútjainak területi megoszlása
82
Geotermikus energiaforrás-bázisú erőművek javasolt helye a térszerkezetben
Az elmúlt évtizedben minden eddiginél nagyobb mértékben A szélerő potenciál nem megnőtt, 1997 és 2002 között pedig megnégyszereződött a elhanyagolható nagyságrendű a térségben. hasznosított szélenergia mennyisége Európában és az egész világon egyaránt. A szélparkok által termelt villamosenergia előállítási költsége az elmúlt években olyan szintre csökkent, hogy napjainkban már versenyképes számos hagyományos energiahordozóval. A szélerő potenciál nagyobb hányada az ország nyugati féltekére esik, azonban a Tisza vízgyűjtő területén sem elhanyagolható nagyságrendet képvisel. Magyarország szélerő térképe 70 m magasságban
térségben számos A biomassza alapvetően 5 nemzetgazdasági szférából A lehetőség van a biomassza származhat. A növénytermesztésben és az erdészetben képződő energiahasznosítására. melléktermékek teljes mennyisége átalakíthatók valamilyen formájú energiává, de egyre terjedőben van a speciálisan energetikai célú főtermékek előállítása is (energiaerdő, biodízel, bioetanol). Az állattenyésztésben csak a melléktermékek vehetők számításba, elsősorban biológiai elgázosításra, amelynek
83
hazánkban nem is annyira az energetikai, hanem inkább a környezetvédelmi (hígtrágya-elhelyezés) és talajerőgazdálkodási (biotrágya) vonzata bírhat jelentőséggel. Az élelmiszeriparban – elsősorban a növényolaj-iparban – az igen jelentős saját energiafogyasztást csökkentheti az itt képződő melléktermékek energiává (pl. gőzzé) való alakítása. Végezetül a kommunális és ipari hulladékok anaerob elgázosítása részben egy fejlettebb technológiai szinten teszi lehetővé ezeknek az anyagoknak a kezelését, részben pedig alkalmas a telepek saját villamos- és fűtőenergia-ellátásán kívül, rendszerint fölös mennyiségben elektromos energia piaci előállítására is. A „zöld” villamos energia és a földgáz minőségű biogáz jelenleg garantáltan értékesíthető termékek. A biomasszából különböző eljárásokkal hőenergia, villamos áram, vagy hajtóanyag állítható elő. Összes biomassza mennyiség energiatartalma megyei bontásban
A Tisza vízgyűjtöterülete megújuló, és különösen a napenergia, biomassza előállítás-hasznosítás szempontjából rendelkezik kedvező adottságokkal. Ennek jelentősége elsősorban a nagytérségi rendszerekkel gazdaságosan nem ellátható térségekben (aprófalvas, tanyás stb.) nő meg, ahol egyedi, alternatív közműpótló berendezésekkel lehetséges a környezeti károk és a külső energiafüggőség elkerülése.
A Tisza vízgyűjtőjén a napenergia és a biomassza előállítás-hasznosítás adottságai kedvezőek. A rurális térségekben az egyedi, alternatív berendezések használatának van jelentősége.
Az energia nagyrendszerek nyomvonalain, kitermelési hatásterületein kritikus zónák keletkeznek, amelyeknek környezeti kockázatai vannak. Ilyenek pl. a térségben a több mint 50 éves korrodálódó kőolajhálózatok, azok illegális megcsapolási lehetősége, a külszíni fejtéssel működő lignitbányák, ill. a később művelés alá vonható szén- és CH-mezők, amelyek veszélyeztetik úgy a felszíni, mint a felszín alatti vizek minőségét, azok kiemelt területeit. Különösen ez utóbbi két terület térségében működő villamos alaperőművek ugyancsak további környezeti szennyező forrásként regisztrálhatók.
Környezeti kockázatokat hordoznak az elöregedő kőolajhálózatok, a külszíni bányák, a potenciális szénés CH mezők, valamint ez utóbbiak villamos alaperőművei.
84
VI.3. Hulladékgazdálkodás Az ország felét felölelő tervezési területen a keletkezett hulladék mennyisége közel 5 millió tonna, az országos mennyiség 14%-a. A megyék között a legtöbb hulladék Heves (1,6 millió tonna), Hajdú-Bihar (1 millió tonna) és Borsod-Abaúj-Zemplén (600 ezer tonna) megyében keletkezik. A tervezési területen Nógrád és Csongrád megyében a keletkező hulladék mennyisége nem éri el a 200 ezer tonnát évente.
A térségben területarányosan kevesebb hulladék keletkezik az országosnál. A legtöbb Heves, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a legkevesebb Nógrád és Csongrád megyében.
A térségben keletkezett hulladékok 30%-a mező-, erdőgazdálkodási és élelmiszeripari tevékenységből, 32%-a termikus gyártásfolyamatokból (hőerőművek) származik. 12% építési és bontási, 7% folyékony és csak 4% a települési hulladék. A települések 97%-a van hulladékgyűjtésbe bevonva. A vizsgálati területen a hulladékgyűjtésbe bevont települések aránya átlagosa 97 %. A legrosszabb arány (65% alatti) a Berettyóújfalui (58%), Tiszafüredi (35%), Kistelki (64%), Mórahalmi (65%), Kiskunfélegyházi (63%) és Kiskunmajsai (49%) kistérségekben van, itt mindenképp javítani kell a hulladékgyűjtésen. A legmagasabb a hulladékgyűjtésbe bevont települések aránya (98% feletti) a Bodrogközi (98%), Mezőcsáti (99%), Tiszaújvárosi (98%) Hajdúböszörményi (98%) és Polgári (99%) kistérségekben. Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya
Forrás: KSH T-STAR
85
A tervezési területen elsődlegesen keletkezett veszélyes hulladékok 38 %-át, míg a nem veszélyes hulladékoknak csupán 13 %-át hasznosítják. Az összes hulladék hasznosítási aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb (71%), Csongrád, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyében 25-37% közötti mozog, a többi megyében 20 % alatti. Égető a térségben nem üzemel. A veszélyes hulladékok 34 %-a, a nem veszélyes hulladékok 91 %-a kerül lerakásra. A szelektív hulladékgyűjtés meglehetősen szélsőséges képet mutat, azonban általánosan elmondható, hogy a jövőben mindenhol tovább kell szélesíteni az ilyen típusú szolgáltatást. Míg a szelektív hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya HajdúBihar és Békés megyében megközelíti az 50 %-ot, addig Nógrád és Borsod–Abaúj-Zemplén megyében 5 % alatti az arány. A hulladéklerakók száma az elmúlt években fokozatosan csökkent, ennek elsődleges oka a regionális hulladéklerakók kiépítése. A térségben az ISPA és az Európai Kohéziós Alap támogatásával 7 regionális hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása folyik. Az új regionális rendszereknek köszönhetően a lerakók nagy része bezárásra kerül.
A veszélyes hulladékok 38%-át, a nem veszélyesekének 13%-át hasznosítják.
VI.4. Vízgazdálkodás A 157 200 km2 nagyságú Tisza vízgyűjtő a Duna medencének A Tisza vízgyűjtő terülekeleti felét foglalja magában. Vízgyűjtője öt ország területét tének kétharmada határainkon kívül helyezkedik el. érinti, több mint kétharmada határainkon kívül helyezkedik el. A kelet-nyugati irányban 520 km, észak-déli irányban 460 km kiterjedésű vízgyűjtő területet északról és keletről a Kárpátok gerince határolja. A vízválasztó délkeleten az Erdélyi-medencén halad keresztül. Nyugaton a terület határa a Duna-Tisza közén kialakult vízválasztó. Magassági értelemben egymástól jól elkülöníthető tájakra tagozódik a vízgyűjtő. Nagyobb részét az Alföld 100-200 m alatt fekvő síksága és az Erdélyi-medence 700-500 m magasan elterülő dombvidéke alkotja. A kettő együtt, a területnek közel 80 %-át adja. Vízrendszer A Tisza jelenlegi (szabályozások utáni) hossza 964 km, ebből magyarországi szakasz mintegy 600 km. A folyó teljes hosszából mindössze 200 km a hegyvidéki szakasz, a további 760 km-es útját síkvidéken teszi meg. A hegyvidéki szakaszon az esés jelentős: a Szamos torkolatáig, 270 km-en 1600 m. Az Alföldre kiérve a Tisza tipikusan síksági jelleget vesz fel, az alsó közel 700 km-en mindössze 32 m eséssel bír. A folyóvölgy átlagosan 3–4 km szélességben terül szét, de a torkolati szakaszon a l0 km-t is eléri. A meder szélessége és a vízmélység lefelé fokozatosan növekszik. A mederszélesség 100– 200 m között változik, a vízmélység kisvíznél 1,0 – l,5 m-től 4-5 m-ig, egyes helyeken 7 – l0 m-t is elérve változik. 86
A Tisza szabályozott hossza 964 km, ebből 600 km a magyarországi szakasz.
A meder szélessége és a vízmélység is a folyón lefele haladva fokozatosan növekszik.
Vízrendszer
Forrás: VITUKI
A Magyarországba belépő Tisza vízgyűjtője a határszelvény felett 9 707 km2, a déli határnál kilépő szelvényben a vízgyűjtő 139 078 km2, a 129 371 km2-nyi vízgyűjtő-növekmény jelentős részét a főbb mellékvízfolyások vízgyűjtői alkotják. A Tisza főbb mellékfolyói (a Zagyva–Tarna vízrendszer kivételével) a Kárpátok magas hegyvidékein erednek és nagyesésű szakaszaik – a főfolyóhoz hasonlóan – hirtelen töréssel érik el a síkságot. A bal parti mellékfolyók – Szamos, Körösök, Maros – jelentősebbek, és vízgyűjtőterületük több mint 40 %-a a teljes vízgyűjtőnek. A jelentősebb jobb parti mellékfolyók az Északkeleti-Kárpátokban eredő Borsa, Bodrog, Sajó és a Hernád.
A Tisza mellékfolyói közül a Zagyva-Tarna vízrendszer ered Magyarországon. Jelentősebb mellékfolyói a Szamos, Körösök, Maros adják a teljes vízgyűjtő 40%-át.
87
Árvízvédelem A Tisza teljes egészében a Kárpát-medence folyója, és mivel a Kárpátok nem tartozik az örök hó zónájába, az innen eredő folyók lényegesen hevesebb vízjárásúak, mint például az Alpok folyói. Az árhullámok csoportosíthatók aszerint, hogy azokat hóolvadás, illetve csapadék, vagy a kettő együttesen okozza. Bármelyikről is van szó, kimondható, hogy a jelentősebb árvizek a hegyvidéken összegyülekező és onnan lefolyó vizekből keletkeznek. Mivel a vízgyűjtőnek csak a 30 %-a hazai (az is pont a síkvidéki rész), az árhullámok víztömege (a Zagyva–Tarna kivételével) a szomszédos országokból érkezik hozzánk. Árvizeinek matematikai-statisztikai átlagai alapján az országban 2-3 évenként kisebb, vagy közepes, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évenként rendkívüli árvizek kialakulására kell számítani. A jelentősebb árhullámok tartóssága folyóink hazai felső szakaszain 5-10, a kisesésű középső és alsó szakaszokon 50-120 napig is terjedhet, ami más, európai folyókon nem jellemző. Mellékfolyóink felső szakasza heves vízjárású: gyors hóolvadás, vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz a hazai folyószakaszokon 1-2 napon belül megjelenik, rövid idő alatt több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 28-36 órán belül határainknál 8-10 m-t is emelkedhet a vízszint. A Tisza és a mellékfolyók a torkolathoz közeli szakaszokon jelentős hatással vannak egymás vízjárására. A vízgyűjtőterület alakjából adódik, hogy a mellékfolyók árvizei gyorsan eljutnak a Tiszáig, és általában hamarabb tetőznek, mint a Tisza felső szakaszán kialakult árhullámok. A Tisza nagyobb árvizei a mellékfolyók alsó szakaszán minden esetben, de néha még a felsőbb szakaszokon is éreztetik hatásukat. A Tisza, nagyobb árvizek időszakában például mintegy 100 km hosszan is visszaduzzaszthat a Körösbe. A mellékfolyókon levonuló árvizek viszont jelentősen lassítják a tiszai árhullámok levonulását és megemelik annak szintjét és tartósságát, elsősorban a Szolnok – déli országhatár közötti szakaszon. „A Tiszán évenként három jellegzetes áradási típus különíthető el: a téli és a télvégi hóolvadásból, majd az azt követő tavaszi esőkből származó téli-tavaszi áradás, a májusi és júniusi esők nyomán elinduló, zöldár néven ismert nyári áradás, végül az őszi esőzésekből keletkező őszi áradás. Ezek közül az áradások közül egy-egy évben az egyik vagy másik, esetleg akár mindegyik is elmaradhat. Különböző az áradásoknak a gyakorisága a Felső-, a Középső-, és az Alsó-Tiszán. Az egyes áradások egyediek maradnak, mások viszont egymás utáni, egymást utolérő árhullám-sorozatokból állanak.”18
18
88
Az árhullámok víztömege a szomszédos országokból érkezik hazánkba.
Az országban 2-3 évente kisebb-közepes, 5-6 évenként jelentős, 10-12 évente rendkívüli árvizekre kell számítani. Az árhullámok tartóssága a hazai felső szakaszon 5-10, az alsón 50120 napig terjedhet. A víz szintjének emelkedése a 810 m-t is elérheti.
A Tisza nagyobb árvizei esetenként akár 100 km hosszan is visszaduzzasztó hatással bírnak a mellékfolyókra.
Három jellegzetes áradási típus: a téli-tavaszi áradás, a zöld-ár, végül az őszi áradás.
Bogdánfy Ödön : A természetes vízfolyások hidraulikája. Franklin Társulat, Budapest, 1906.
A Tisza és mellékfolyói vízjárását tanulmányozva az árvizek jelentős mértékű emelkedését tapasztalhatjuk. Az okokat kutatva, több tényező is szerepet játszhat: a vízgyűjtőn folytatott emberi tevékenység (növénytakaró változása, burkolt, beépített felületek, csatornázottság, stb.); korábban nem tapasztalt, szélsőséges időjárási helyzetek; a hullámtér feltöltődése, benőttsége; árvízvédelmi beavatkozások (elsősorban ukrán területen töltésrekonstrukciók, új védvonalszakaszok, felső szakaszon működő tározók esetleges negatív hatása az alsóbb szakaszokon). Az is szerepet játszik, hogy az észlelési idősor hosszának növekedésével párhuzamosan általában növekednek a maximumok értékei még akkor is, ha a körülmények változatlanok maradnak. A szimulációs vizsgálatok azt mutatják, hogy a Tisza és mellékfolyói még nem merítették ki tartalékaikat, a fizikailag lehetséges maximális árhullámok szintjei a vízrendszer egyes szakaszain jóval a mostani értékek fölött alakulhatnak. Különösen változatos a Tiszán létrejövő árhullámok variációja, mert a főfolyón levonuló árhullámot a mellékfolyók – elsősorban a Szamos, a Bodrog, a Körösök és a Maros – egyidejű vízszállítása határozza meg. Mindezek eredőjeként számolni kell az eddigieknél is nagyobb árvizek megjelenésével, s így a mentett területek veszélyeztetettségének növekedésével. Magyarország árvízi veszélyeztetettsége Európában egyedülálló: a veszélyeztetett terület 21 200 km², ami az ország területének 22,7%-a, ebből mintegy 15 000 km² (70%) található a Tiszavölgyben. A hazai árvízvédelmi rendszert elsősorban a folyók mentén épült árvízvédelmi töltések – védvonalak – képezik. Az országban található összesen mintegy 4000 km hosszúságú elsőrendű védvonal kétharmad része a Tisza-völgyben található. Az elsőrendű árvízvédelmi vonalakat a vízügyi igazgatóságok kezelik, a Sajó, a Hernád és a Tarna árterében vannak elsőrendűnek minősülő körtöltések, amelyek az önkormányzatok kezelésében vannak. Az árvizek jelentős transzformálásával az árvízszintek csökkentésében fontos szerepet játszanak, és ezzel szintén az árvízvédelmi rendszer részét képezik a hegy- vagy dombvidéki, árvízi kapacitással is rendelkező tározók, illetve a síkvidéki szükség- vagy vésztározók. Árvízvédelmi rendszerünk kiépítése a XIX. sz. közepén indult el, és mai formája körülbelül a múlt század közepre alakult ki.
Az árvizek jelentős emelkedésének okai: a vízgyűjtő folytatott antropogén tevékenység, a szélsőséges időjárás, a hullámtér feltöltődése, árvízvédelmi beavatkozások a felső szakaszon.
Szimulációs vizsgálatok szerint jóval magasabb árhullámok is várhatók.
Magyarország területének 22,7%-a árvízzel veszélyeztetett. E terület 70%-a a Tisza-völgyben található. Az ország mintegy 4000 km-es elsőrendű védvonalának kétharmada található a Tisza-völgyben.
A védelmi rendszer részei még a hegy- és dombvidéki, valamint síkvidéki szükségvagy vésztározók.
89
Árvízvédelem
Forrás: VITUKI
A Kormány az árvíz elleni védelem kérdését és feladatait az ország biztonságpolitikája részének tekinti, és ennek megfelelően az állam látja el a tulajdonában lévő árvízvédelmi művek fenntartását és fejlesztését. Az önkormányzatok és egyéb érintettek tulajdonában lévő művek fenntartását, fejlesztését és a védekezési feladatok ellátását a vízgazdálkodásról szóló törvény alapján a tulajdonosok végzik. Az árvízvédelmi főműveket a vízügyi igazgatóságok (vízigek) kezelik. A Tisza-völgyben 7 vízig működik: a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Nyíregyháza központtal, az Északmagyarországi KÖVÍZIG (Miskolc), a Tiszántúli KÖVÍZIG (Debrecen), a Közép-Duna-völgyi KÖVÍZIG (Budapest), a Közép-Tisza Vidéki KÖVÍZIG (Szolnok), az Alsó-Tisza vidéki 90
Az árvízvédelmi főművek kezelői a vízügyi igazgatóságok, amelyekből 7 működik a tervezési területen.
KÖVÍZIG (Szeged) és a Körös-vidéki KÖVÍZIG Gyula központtal. A főműveket elsősorban a fővédvonalak a tartozékaikkal és keresztező műtárgyaikkal, valamint a hozzájuk tartozó infrastruktúra jelentik. A Tisza-völgyben 96 ártéri öblözetet tartanak nyilván. Ezek közül néhány nem rendelkezik védművekkel, ún. nyílt árterek. Vannak olyan nyílt árterek, amelyekben csak a településeket védik körtöltések. Az öblözeteket az árvízvédelmi szakaszok védik. Egy öblözethez több árvízvédelmi szakasz is tartozhat. A Tisza-völgyben érintett 7 vízügyi igazgatóság összesen 70 árvízvédelmi szakaszt tart nyilván, ezek alkotják az elsőrendű fővédvonalakat. Ezeken kívül másodrendű védvonalak is találhatók, amelyek települések körtöltéseiként, szükségtározók töltéseiként, vagy lokalizációs vonalként funkcionálnak. 1976-ban, amikor az új, számított, 1 % valószínűségű magassági értékek és keresztmetszeti paraméterek érvénybe léptek, azzal kellett szembesülni, hogy a Tisza és mellékfolyói menti védvonalak közel háromnegyede valamilyen szempontból nem felel meg az előírásoknak. A következő időszak árvizei után nagyobb volumenű munkálatok indultak el, aminek következtében mára már csak az árvízvédelmi töltések mintegy 35%-a nincs az előírásoknak megfelelő szintűre kiépítve. A 2003. szeptemberi Kormányhatározattal elindított, és jelenleg megvalósulás alatt álló Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése a Tiszavölgy árvízvédelmi biztonságának további növelését az árvízszintek csökkentésében határozta meg a nagyvízi meder vízszállító képességének javításával, és a hazai ártéren kiépíthető árapasztó rendszer megvalósításával, oly módon, hogy a katasztrófával fenyegető árvizek árapasztása együtt járjon az ártér szabályozott vízkivezetéssel történő reaktiválásával. A hullámtéri beavatkozások elsősorban Kisköre és a déli országhatár közötti Tisza szakaszokon valósulnak meg. A beruházás másik fő vonulata árapasztó tározók létrehozása. A tervezési munka során 30 tározásra alkalmas helyet vizsgáltak meg, az ezek közül kiválasztott 10-14 tározó teljesítheti a szükséges 1,5 milliárd m3 árvíz-visszatartási kapacitást, amely a Tisza teljes hossza mentén mintegy 1 m-es vízszintcsökkentési hatással bír a mértékadó árvízszinteket meghaladó árvizek esetében. A tározók igénybevétele árvízi érdekből várhatóan 3040 évenként következik be. A tározók által igénybeveendő terület 50-75 000 ha. A tározókat kisebb részben természetes magaspartok, nagyobb részben épített töltések határolják majd. Az árapasztó műtárgyak kialakítása olyan lesz, hogy a tározókba minden olyan árhullámból vezethető víz, amelynek szintje a partokat meghaladja, így tájgazdálkodásra, ökológiai célú vízpótlásra is lesz lehetőség. Jelenleg két tározó építése kezdődött el (Cigándi, Tiszaroffi), és további három tározó esetében van meg az érvényes vízjogi engedély (Szamos–Kraszna közi, Nagykunsági, Hanyi-tiszasülyi).
A Tisza-völgyben 96 ártéri öblözet van. Ezeket árvízvédelmi szakaszok védik. A vízügyi igazgatóságok összesen 70 árvízvédelmi szakaszt tartanak nyilván, ezek alkotják az elsőrendű fővédvonalakat.
Az árvízvédelmi töltéseknek 35%-a nincs az előírásoknak megfelelő szintre kiépítve. A 2003-ban elindított VTT az árvízi biztonság növelését a nagyvízi meder vízszállító képességének javításával és árapasztó rendszer kiépítésével tervezi megoldani.
Az árapasztó tározók területén az árvizszintek csökkentése mellett ártér reaktiválásra (tájgazdálkodásra, ökológiai célú vízpótlásra) is lehetőség lesz szabályozott vízkivezetéssel.
91
Belvízvédelem A belvíz fogalma a hazai ármentesítési munkálatok és töltésépítések rendszeressé válása után, a 19.-ik század közepén született. Az 1860-as években a töltések a Tisza árterét is jórészt már megvédték az árvízi elöntéstől, de egyúttal megakadályozták az ártéren belül keletkező eső-, hó- és talajvizek; vagyis a „belvizek” szabad lefolyását, amelyek korábban a természetes mélyedésekben és erekben lassan lehúzódtak a folyóba. A Tisza-völgy magyarországi síkvidéki részének mintegy 60 %-át veszélyeztetik a belvizek. A veszélyeztetett kb. 20 000 km2-es területből mezőgazdasági művelés alatt kb. 1,5 millió hektár áll. Belvízvédelem
Forrás: VITUKI
92
Az árvízvédelem érdekében kiépített töltésrendszer megakadályozta az ártéren keletkező „belvizek” szabad, természetes lefolyását.
A Tisza-völgy magyarországi, síkvidéki részének mintegy 60%-át veszélyeztetik belvizek.
Különös figyelmet érdemelnek a területhasználatban bekövetkezett változások, amelyek növelhetik, de adott esetben csökkenthetik is a belvíz-veszélyeztetettségét. Növekszik például a belvíz-veszélyeztetettség a folyami duzzasztók környezetében, a tározók és halastavak közelében, a rendszeresen öntözött területeken, a helytelen agrotechnika (pl. mély szántás elmaradása) következtében, a környező terület burkolása vagy beépítése által, a szennyvizek vagy egyéb használt vizek elszikkasztása következtében. Sok alföldi település belterületén a szennyvízszikkasztásból eredő többlet vízterhelés hatására különösen megemelkedő talajvíz is hozzájárult a település belterületi elöntéseihez.
A táji adottságokhoz igazodó területhasználattal csökkenteni, helytelen antropogén beavatkozásokkal növelni lehet a belvízveszélyeztetettséget.
Magyarország mintegy 51 %-a domb- és hegyvidéki terület, mely 47 000 km2 abszolút nagyságot jelent. Ezen területek kisebbik része kb. 12 000 km2 a Tisza vízrendszeréhez tartozik. A domborzati viszonyok, a talajadottságok, a szélsőséges időjárás, a belterjessé váló mezőgazdaság követelmény rendszerében a domb- és hegyvidéki vízrendezés keretei között kell gondoskodni az egyenlőtlen eloszlású csapadék minél kedvezőbb hasznosításáról, a felhasználható hasznos vizek talajba juttatásáról, a vizek tározókban való visszatartásáról, illetve a káros vizek elvezetéséről. Utóbbi a vízkárelhárítás fontos feladata a domb- és hegyvidéken is. A kisvízfolyások rendezésétől elválaszthatatlan a vízgyűjtő rendezése. Ennek elsődleges célja a lefolyási viszonyok szabályozása annak érdekében, hogy a lehullott csapadék minél nagyobb hányada a talajba szivárogjon és a lefolyó hányad eróziót ne okozzon.
A magyarországi hegy- és dombvidéki területének negyede tartozik a Tisza vízrendszeréhez.
A Tisza-völgy belvízvédelmi koncepciója az alábbi alapelveken nyugszik: • A vízgyűjtőszemlélet érvényesítése (vízgazdálkodási tervek összehangolása) • Alulról történő építkezés (a táblán jelentkező indokolt igény felől kell közelíteni) • Meglévő művek kihasználtságának biztosítása • Termőhelyi adottságoknak megfelelő földhasználat (domborzati, talajtani, talajvízjárási, vízgazdálkodási és közgazdasági, mezőgazdasági szempontok alapján) • Természeti területek létrehozása (vizes élőhely) • Keletkező vizek visszatartása, helyi hasznosítása (tárolás talajban, mélyfekvésű rét-legelőn, víztűrő fafajú erdőben, mederben, mélyvonulatokban, holtágakban, belvíztározókban) • Komplex vízgazdálkodás, a létesítmények többcélú kihasználása (kettősműködésű csatornák, multifunkcionális tározók, vízelosztó művek felhasználása) • Az országhatáron túli beavatkozásoktól való függőség csökkentése (öko-regionális alapú határmenti együttműködéssel)
A Tisza-völgy belvízvédelmi koncepciójának alapelvei: vízgyűjtőszemlélet, alulról építkezés, a művek kihasználtságának növelése, terülehasználat-váltás, vizes élőhelyek, vízvisszatartás, komplex vízgazdálkodás, külső függőség csökkentése, teherviselés és érdekeltség közelítése.
A települések belterületi elöntését a szennyvízszikkasztások okozzák.
A vízkárelhárítás a hegy- és dombvidéki területeket is érinti.
93
•
A teherviselés és érdekeltségi viszonyok közelítése (a fenntartási költségek érintettek közötti megosztása)
Az öntözésre berendezett terület kiterjedése 1979-ben meghaladta a 400 ezer ha-t. A rendszerváltást követően az állam többé nem támogatta a vízhasználatot, a gazdák pedig nem tudták megfizetni a piaci árat. Továbbá az öntözése mezőgazdaság az elmúlt időszakban a nagyüzemi mezőgazdaság keretei között működött. Több helyen végeztek meliorációs beavatkozásokat is. A rendszerváltás következtében fölaprózódott gazdaságok a nagytáblás művelési módra kiépített öntözőrendszereket többnyire nem tudják használni. Az átmeneti időben a berendezési tárgyak is elvesztek, vagy meghibásodtak. A főművek névleges kapacitásának a vízjogilag lekötött csak 57 %át teszi ki.
94
Az öntözés csak azokon a területeken gazdaságos, ahol annak költségei érvényesíthetők a piacon.
VI.5. Víziközmű A tervezési területtel érintett megyékben a közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya elmarad az ország más területeitől. A csatornázottság sehol nem haladja meg a 60 %-ot. 50% alatti a csatornázottság Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, JászNagykun-Szolnok és Békés megyékben. A legrosszabb a csatornázottság aránya Bács-Kiskun megyében, ahol még a 40 %ot sem éri el.
A térség csatornázottsága elmarad az országos átlagtól, és a legalacsonyabb Bács-Kiskun megyében.
Közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya (megyei) 2005
Forrás: TEIR
A vizsgálati területen a közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya átlagosan 44 %. Kistérségi összehasonlításban a legalacsonyabb mutatókkal a Bodrogközi (0%), Abaúj-Hegyközi (4%), Kistelki (5%), Nagykátai (6%) és Derecske-Létavértesi (10%) kistérségek rendelkeznek. 80 % feletti aránnyal jónak mondható a csatornázottság a Szolnoki (83%), a Miskolci (82%) és az Egri (80%) kistérségben.
Nincs közcsatorna hálózat a Bodrogközben, a legmagasabb bekötési aránnyal a Szolnoki kistérség rendelkezik.
95
Közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya (kistérségi) 2005
Forrás: TEIR
A települések 31 %-a nem tartozik semmilyen szennyvízelvezetési agglomerációkhoz, terhelésük 2000 lakosegyenérték alatti. Ezen településeknél a szennyvízkezelés megoldására olyan egyedi szennyvízkezelési létesítményt kell alkalmazni, amely 1–25 lakosegyenértéknek megfelelő települési szennyvíztisztítást és/vagy végső elhelyezést, illetve átmeneti tárolást, gyűjtést szolgálja (173/2003 (X.28.) korm. rendelet). Ugyanakkor bizonyos településméret alatt az alternatív szennyvíztisztítási technológiák versenyképesek lehetnek a hagyományos módszerekkel összehasonlítva, hiszen mind telepítési, mind üzemelési költségeik alacsonyabbak az eleveniszapos rendszerekhez képest.
A települések 31%-a 2000 lakosegyenérték alatti, ahol egyedi, alternatív megoldások lehetségesek.
Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya az 5000 fő feletti településeken 90% feletti, ezzel szemben a 500-1000 fő közötti csupán 80%, a 200-500 fő közötti 75% és a 200 fő alatti településeken alig 70 %. A kistérségek ellátottságának elemzésekor jól kirajzolódnak a ivóvízellátási hiányokkal rendelkező problémás területek. 80 % alatti az ellátottság az Észak-magyarországi ezen belül a Zempléni- és Aggteleki-hegység környékén elhelyezkedő kistérségekben, ahol elsősorban az aprófalvakban az alacsony ivóvízellátás a meghatározó. Szintén 80 % alatti az ellátottság a Duna-Tisza közének déli területein, ahol elsősorban a tanyás településhálózat okozza az ellátási nehézségeket.
Az aprófalvak közüzemi vízellátása alacsony (Északmagyarországi, ezen belül a Zempléni- és Aggtelekihegység területein, valamint a Duna-Tisza közi déli tanyás térségben).
96
Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (kistérségi) 2005
Forrás: TEIR
A magas arzén, bór és nitrit koncentráció miatt 2006 december 25-ig ivóvízminőség javító beavatkozásokat kellett elvégezni a tervezési terület 127 településén. Ilyen típusú beruházás Pest és Nógrád megye kivételével minden megyében előfordult. A tiszántúli, Dél-alföldi területeken elsősorban a magas arzén tartalom, Csongrád, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben a magas bór tartalom okozott problémát. A legtöbb ivóvízminőségi problémával küzdő település Hajdú-Bihar és JászNagykun-Szolnok megyében volt, itt az Észak-Alföldi ivóvízminőség javító nagyprojekt beruházásainak köszönhetően ma már csökkentek a problémák. A közepesen magas arzén és magas ammónium koncentráció miatt 2009. december 25-ig 410 településen (az érintett települések 35%-án) kell ivóvízminőség-javító beruházásokat végezni. A közepesen magas arzéntartam Heves, Pest és Nógrád kivételével valamennyi érintett megyében komoly területet érint, a magas ammónium tartam kisebb arányban, de valamennyi megyét érinti. Az arzén és ammónium koncentráció mellett az érintett települések egy részében problémát okozhat a magas vas és mangán koncentráció is, ám ezek mindig együtt járnak az előző két anyag magas koncentrációjával.
Ivóvízminőségi problémák (magas arzén, bór és nitrit koncentráció) Pest és Nógrád megye kivételével minden megyében előfordultak.
2009. december 25-ig a Tisza vízgyűjtő településeinek 35%-án kell ivóvízminőség-javító beavatkozásokat elvégezni.
97
VII. TÉRSZERKEZET, KAPCSOLATRENDSZER a Tisza-térség városhierarchiájában a megyei jogú városok között két fejlett regionális központ található: Debrecen és Szeged. Miskolc hiányos szerepkörű regionális központnak tekinthető. Fejlett felsőfokú központ Eger, Nyíregyháza, Szolnok, Kecskemét és Békéscsaba.19 A települések 18,6 %-a aprófalu (500 főnél kevesebb lakos), ezek elsősorban az Észak-magyarországi régió hegyvidéki területein, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében találhatók. Történelmi és földrajzi okokra vezethető vissza az Alföld jelentős területén előforduló tanyás településforma. A tanyák elsősorban a településközpontokhoz, másodsorban a magasabb intézményi ellátottságú kistérségi központokhoz kapcsolódnak. A tanyás térségek megújulásának folyamatában alapvető jelentőségű a tanyák térszerkezeti kapcsolatainak javítása.
A Tisza vízgyűjtőjén fekvő 8 50 ezer fő feletti népességű városokban (a települések 1%-a) él a terület lakosságának23%-a. Aprófalvakban lakik a térség népességének 1,5%-a.
Az alföldi mezővárosokhoz kapcsolódnak a tanyás területek, amelyek jellegzetesen magyar települési formációk.
Településrendszer
Forrás: OTK
19
Forrás: Beluszky Pál: Magyarország településföldrajza, Általános rész; Dialóg Campus Kiadó, 2003
98
A tervezési terület határ menti periférikus térségei többnyire elmaradott, alacsony társadalmi-gazdasági státuszú területek, amelyek kialakulása történelmi okokra vezethető vissza. A 19. század végére kezdtek kialakulni azok a regionális fejlődési magterületek, amelyek zavartalan fejlődés mellett idővel valódi régiókká válhattak volna. 1920-ban a Kárpát-medence politikai térképét átrajzoló trianoni békeszerződés egyik legsúlyosabb következménye az volt, hogy az újonnan formálódott keleti határok már szervesen összetartozó, összekapcsolódott és egymásra épült gazdasági egységeket bomlasztottak fel. Az így kialakult határmenti kettős perifériahelyzetben lévő térségek sok esetben elvesztették történelmi vonzásközpontjukat (Kassa, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Szabadka). A trianoni államhatárok mellett jelentős városhiány alakult ki, amely mellett településhálózati értelemben Budapest túlsúlyossá vált. A korábbi városi vonzásközpontok helyét később részben átvették más városok, a megbomlott szerves vidék-város kapcsolat azonban bizonyos térségekben azóta sem alakult újjá. Az Európai Unió 2007-es bővítésével az országhatár szerepe átértékelődik, a korábbi központokkal való gazdasági kapcsolat erősödhet, a határ jelenléte kitörési pontot is jelenthet. Ebben a folyamatban jelentős szerepe van a határokon átnyúló fő- és mellékúthálózat, valamint a tömegközlekedés fejlesztésének. Fontosak a határ menti kapcsolatok, a közös turisztikai, kulturális, természetvédelmi programok, az intézményi együttműködések.
A határmenti periférikus térségek felzárkóztatása szempontjából az uniós bővítéssel felértékelődtek a határon átnyúló sokoldalú együttműködések.
Határon átnyúló városi vonzáskörzetek és fejlődési tengelyek
Forrás: OTK
99
A centrumtelepülésektől és az egyéb régiós központoktól távol eső, szigetszerűen elhelyezkedő válságterületeket, ún. belső perifériákat a tartós gazdasági recesszió, foglalkoztatási válság, rossz infrastrukturális ellátottság, nehéz megközelíthetőség, elvándorlás, elnéptelenedés, szegénység, a roma népesség koncentrációja jellemzi. Ilyen belső periféria a megyehatárokon elhelyezkedő és a megyeközpontoktól távol eső Tisza-tó térség és az attól észak-keletre eső terület, vagyis a Hevesi, Tiszafüredi, Füzesabonyi, Balmazújvárosi, Mezőcsáti, Polgári kistérségek Tiszával határos része. További belső perifériának tekinthető a Kunszentmártoni kistérség. A KSH hivatalos lehatárolása alapján a Tisza-térségben összesen 21 agglomerációs település található, ebből 9 a Budapesti agglomerációhoz (a Veresegyházi, a Gödöllői és a Monori kistérségekben), 12 pedig a Miskolci agglomerációhoz tartozik. A Budapest-közeli kistérségek, így a Veresegyházi, a Gödöllői és a Monori kistérségek településeinek részben semleges, de inkább pozitív vándorlási egyenlege jelzi a fővárosi térségben megindult szuburbanizációs folyamatot. A pozitív egyenleg túlnyomórészt a fővárosból kiköltözőknek köszönhető, de szerepe van ebben a Kelet-Magyarországról a fővárosi térségbe történő migrációnak is, mivel anyagi vagy elvi megfontolásból sokan az agglomerációs településeket preferálják Budapesttel szemben. Jelentős szuburbanizációs folyamatra utal a Szegedet övező települések pozitív vándorlási egyenlege. Nem ennyire markánsan, de valamennyi 100.000 főnél magasabb lakosszámú városra, valamint Szolnokra is jellemző, hogy a szomszédos települések vándorlási egyenlege vagy pozitív, vagy semleges, de semmiképpen sem negatív.
Belső perifériák: a Hevesi, Tiszafüredi, Füzesabonyi, Balmazújvárosi, Mezőcsáti, Polgári és a Kunszentmártoni kistérségek.
A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló 64/2004. (IV. 15.) korm. rendelet 3 elmaradottsági kategóriát határoz meg: A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kategóriába beletartozik a Tisza-térség kistérségeinek jelentős része. Kivételt képeznek a Budapesti agglomeráció kistérségei, valamint a fejlettebb (pl. az M5 autópálya mellett elhelyezkedő) Pest megyei kistérségek, illetve a megyei jogú vagy más nagyobb városok térségei. A vidékfejlesztési térségek kistérségei megközelítőleg azonosak a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradottakkal. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya alapján mutatkozik eltérés elsősorban északon, az Észak-magyarországi és az Északalföldi régióban. Az ipari szerkezetátalakítás térségeit a szocialista iparosítás mára tönkrement települései adják, vagyis ezek a SalgótarjánKazincbarcika vonal kistérségei. Az elmaradott kistérségek többsége egyszerre több kategóriába is beletartozik: az ipari térségek, és (két kivétellel) a vidékfejlesztés térségei egyben gazdasági-társadalmi szempontból is elmaradottak.
A 64/2004. (IV.15.) korm. rendelet értelmében valamilyen szempontból elmaradott a Tisza vízgyűjtőjén fekvő kistérségek 70%-a, 60%-uk egyszerre két kategóriában is.
100
A 21 agglomerációs településből 9 a budapesti, 12 a miskolci agglomerációhoz tartozik.
Jelentős szuburbanizációs folyamat zajlik Budapest körzetén kívül Szegedet és Szolnokot övező településeken.
A területfejlesztés kedvezményezett térségei
Forrás:OTK
101
VIII. KONCEPCIÓ MEGALAPOZÁSA VIII.1. Tisza vízgyűjtőjének tervezési kategóriái A Tisza vízgyűjtője környezeti, ökológai, rendszerműködési szempontból egységesen kezelendő térség, azonban a nagy területi kiterjedés, az itt élő népesség nagysága miatt jelentős eltérések mutatkoznak egyes kistérségei természeti, társadalmi, gazdasági helyzete között. A vizsgálat során, az adottság és társadalmi, gazdasági helyzet közötti eltérések megjelenítése – elsősorban a helyi erősségek, illetve problémák feltárásához – a stratégiaalkotás folyamatában is fontos feladat. Ezért a térségre készítendő stratégia első lépése, hogy több tényező vizsgálatával meghatározható, területfejlesztési szempontból egységesen kezelhető területegységek kerüljenek lehatárolásra. A meghatározandó területegységek alapját a kistérségek közötti természeti kapcsolatrendszerek és társadalmi-gazdasági helyzetbeli hasonlóságok képezték. A kistérségek területi besorolásának első lépéseként a természeti szempontok vizsgálata történt meg, ahol a domborzati, éghajlati és termőhelyi adottságok kerültek meghatározásra. A domborzati és éghajlati besorolást az érintett kistájak tulajdonságai, míg a termőhelyit az agrár-környezetvédelmi tulajdonságok (talaj, érzékenység, vízháztartás, stb.) határozták meg. A domborzati adottságok alapján egy kistérség lehet: • hegy és dombvidéki terület • ártéri síkság • löszös síkság • futóhomok síkság Éghajlat alapján egy kistérség lehet: • mérsékelten hűvös éghajlatú terület • mérsékelten meleg éghajlatú terület • meleg éghajlatú terület Termőhelyi adottságok alapján a kistérség lehet: • erdőgazdálkodási térség • extenzív mezőgazdasági térség • intenzív mezőgazdasági térség A három vizsgált természeti adottság alapján a kistérségek hét típusba kerültek beosztásra: • Erdőgazdálkodásra alkalmas, hegy- és dombvidéki terület • Erdőgazdálkodásra alkalmas síkvidéki terület • Extenzív mezőgazdálkodásra alkalmas, ártéri terület • Extenzív mezőgazdálkodásra alkalmas, futóhomokos terület • Intenzív mezőgazdálkodásra alkalmas, hegy- és dombvidéki terület • Intenzív mezőgazdálkodásra alkalmas, síksági terület • Intenzív mezőgazdálkodásra alkalmas, meleg éghajlatú, síksági terület
102
Természeti szempontok szerinti kistérség kategóriák
Forrás: Kistáj kataszter alapján saját szerkesztés
A következő lépés az egyes kistérségek társadalmi helyzetének feltárása volt. Meghatározásra került a kistérségek demográfiai helyzete, a vándorlási mutató, a szociális helyzete a foglalkoztatottság, munkanélküliség, illetve a rendszeres szociális segélyben részesülők aránya alapján. Ezen kívül vizsgálatra került az egyes kistérségek kisebbségi összetétele, elsősorban a legtöbb hátránnyal küzdő cigány népesség szempontjából. A területen előforduló statisztikai adatok természetes szórás szerinti kategóriái adták a kistérségek besorolásának alapját. Vándorlás alapján egy-egy kistérségben lehet: • Gyenge népességmegtartó képesség • Kis mértékű elvándorlás • Kiegyenlített népességmozgás • Vándorlási nyereség Foglalkoztatottság alapján egy kistérség népessége lehet: • alacsony foglalkoztatottságú • kis mértékben alacsony foglalkoztatottságú • közepes foglalkoztatottságú • magas foglalkoztatottságú Munkanélküliség alapján egy kistérségben lehet: • magas munkanélküliség • kis mértékben magas munkanélküliség • közepes munkanélküliség • kis mértékben alacsony munkanélküliség • alacsony munkanélküliség 103
Szociális segély aránya lehet: • magas • kis mértékben magas • közepes • kis mértékben alacsony • alacsony Egy kistérségben lehet: • magas arányú cigány lakosság • jelentős arányú cigány lakosság • nem kiemelkedő vagy nincs cigány lakosság A vizsgált társadalmi adatok alapján a kistérségek négy osztályba kerültek: • Súlyos szociális problémákkal küzdő térség • Szociális problémákkal küzdő térség • Kiegyenlített társadalmú térség • Szociálisan kedvező helyzetű térség Társadalmi szempontok szerinti kistérség kategóriák
Forrás: Demográfiai adatok alapján saját szerkesztés
A harmadik osztályozási szempontot az egyes kistérségek gazdasági helyzete jelentette. A jelenlegi gazdasági helyzet jellemzésénél elsősorban a kistérségek egy főre jutó GDP-je, illetve a lakosok jövedelme alapján meghatározott országos kistérségi sorrend20került 20
Nemes Nagy József (szerk.): Kistérségi mozaik. ELTE Regionális Földrajz Tanszék, MTA-ELTE Regionális Kutatócsoport, 2003. Budapest
104
alkalmazásra. A jövőbeni gazdasági lehetőségek, kapcsolatok prognosztizálásához a kistérség európai uniós, országos és megyei elérhetősége került értékelésre. Egy főre jutó GDP alapján egy kistérség lehet: • Országos besorolás utolsó 1/3-ban • Országos besorolás középső 1/3-ban • Országos besorolás első 1/3-ban Lakosok jövedelme alapján egy kistérség lehet • Országos besorolás utolsó 1/3-ban • Országos besorolás középső 1/3-ban • Országos besorolás első 1/3-ban Európai uniós, országos, és megyei elérhetőség alapján egy kistérség lehet: • Periférikus helyzetű • Rossz közlekedésű • Közepes közlekedésű • Jól elérhető • Központi helyzetű A gazdasági mutatók alapján a kistérségek öt osztályba kerületek besorolásra: • Leszakadó • Elmaradott • Stagnáló • Fejlődő • Fejlett Gazdasági szempontok szerinti kistérség kategóriák
Forrás: kistérségek gazdasági adatai alapján saját szerkesztés
105
Fenti természeti- társadalmi-gazdasági besorolás alapján a Tisza vízgyűjtőjén fekvő kistérségek hat kategóriát alkottak. Tisza vízgyűjtő térségi kategóriái
Forrás: Saját szerkesztés
Hegy és dombvidéki perifériák területe Az Északi-középhegység, szlovák határán fekvő kistérségek, elsősorban erdőgazdálkodásra alkalmas hegy- és dombvidéki területek, ahol társadalmi és gazdasági problémák jelentkeznek. Ide tartozik az Abaúj-Hegyközi, Balassagyarmati, Bátonyterenyei, Bélapátfalvai, Edelényi, Encsi, Kazincbarcikai, Ózdi, Pétervásárai, Salgótarjáni, Sárospataki, Sátoraljaújhelyi, Szécsényi, Szikszói és Tokaji kistérség. Hegy- és dombvidéki prosperáló területek Erdőgazdálkodásra, illetve intenzív mezőgazdasági tevékenységre alkalmas hegy és dombvidéki területek, ahol a társadalmi és gazdasági mutatók közepes, illetve kedvező helyzetet fejeznek ki. Ide tartozik a Gödöllői, Gyöngyösi, Egri, Miskolci, Pásztói, Rétsági, Váci és Veresegyházi kistérség.
106
Elmaradott ártéri területek Azok az elsősorban a Felső-Tisza hajdani árterén elhelyezkedő kistérségek, ahol a környezetérzékenység alapján döntően az extenzív mezőgazdaság ajánlott. Ezek a területek többnyire periférikus elhelyezkedésűek, többszörös társadalmi-gazdasági problémával küzdenek. Ide tartozik a Balmazújvárosi, Bodrogközi, Csengeri, Fehérgyarmati, IbrányNagyhalászi, Kisvárdai, Mátészalkai, Mezőcsáti, Polgári és Vásárosnaményi kistérség. Síkvidéki prosperáló városi vonzásterületek Az alföldi hagyományosan intenzív mezőgazdasági területeken elhelyezkedő megyeszékhelyek, jó gazdasági mutatókkal rendelkező városok, illetve Budapest agglomerációs vonzásterülete által érintett kistérségek. Ide tartozik az Aszódi, Békéscsabai, Békési, Ceglédi, Debreceni, Gyulai, Hajdúszoboszlói, Hatvani, Jászberényi, Kiskunfélegyházai, Kecskeméti, Monori, Nagykátai, Nyíregyházai, Tiszaújvárosi és Szolnoki kistérség. Rurális alföldi területek Az alföldi, hagyományosan intenzív mezőgazdasági területeken elhelyezkedő kistérségei, ahol a rurális környezet meghatározó. Ide tartozik a Baktalórántházai, Berettyóújfalui, Derecske-Létavértesi, Füzesabonyi, Hajdúböszörményi, Hajdúhadházai, Hevesi, Karcagi, Kisteleki, Kiskunhalasi, Kiskunmajsai, Kunszentmártoni, Mezőkövesdi, Mezőkovácsházai, Mezőtúri, Mórahalomi, Nagykállói, Nyírbátori, Püspökladányi, Sarkadi, Szarvasi, Szeghalomi, Szerencsi, Tiszafüredi, Tiszavasvári és a Törökszentmiklósi kistérség. Dél-alföldi intenzív agrár-térség Szeged és vonzáskörzetében elhelyezkedő, jó termőhelyi adottságokkal rendelkező, intenzív mezőgazdaság térségei. Ide tartozik Csongrádi, Hódmezővásárhelyi, Makói, Orosházai, Szentesi és a Szegedi kistérség. VIII.2. Területi adottságok (SWOT-elemek) és területfejlesztési stratégiák A Tisza vízgyűjtőre ható külső pozitív és negatív folyamatok Lehetőségek Bővülő Európai Uniós források jutnak a térségbe. A forrásokból létrehozott fejlesztések új befektetőket vonzanak. Magyarország teljesíti a környezetvédelmi direktívák, egyezmények kötelezettségeit, országos szinten javul az egészség és a környezettudatosság. Növekszik az igény a minőségi mezőgazdasági termékek iránt (bio, hungarikum). Az info-kommunikációs technológia fejlődése új gazdasági-társadalmi tőkét jelent, erősödik az igény a szakképzett munkaerő iránt. Erősödnek a civil mozgalmak, nemzetközi együttműködések. Növekszik a turisztikai mobilitás. Veszélyek Környezetkárosító antropogén hatások erősödnek. A támogatási rendszer a táji adottságokkal ellentétes tájhasználatot ösztönzi (energianövények, szőlőterületek csökkenése). Éghajlatváltozás hatásai erősödnek, időjárási szélsőségek gyakorisága nő (aszály, árvíz).
107
Növekszik a külső függőség, kiszolgáltatottság (energia, külső befektetők, eu kvóták). Olcsó munkára alapozó cégek kivonulnak és továbbállnak kelet felé. Termék-, márka- és minőségvédelem gyengesége. Területileg, szervezetileg kedvezőtlenül alakul a forrásallokáció, növeli a területi különbségeket. A belföldi turizmus visszaesik, tranzitturizmus súlya nő. A globalizáció helyi társadalomleépítő hatása nő. Az innovatív népesség elszívása fokozódik. A szociális támogatások reálértéke csökken. Hiányoznak, eredménytelenek az országos kisebbségi politika, programok. Hegy és dombvidéki perifériák (Balassagyarmat, Szécsény, Salgótarján, Bátonyterenye, Pétervására, Bélapátfalva, Ózd, Kazincbarcika, Edelény, Szikszó, Encs, Abaúj-Hegyköz, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Tokaj) Erősségek Az érintett kistérségek az Északi-középhegységben, a szlovák-magyar határ mentén helyezkednek el. Változatos, egyedi, értékes (Zempléni-hegység, Tokaj-hegyalja, Bükk, Mátra, Aggteleki-karszt, Cserhát) tájegységek találhatók itt. A hajdani nehézipari és városi területeken kívül kevéssé szennyezett a környezet. A hegyvidéki tájakon még sok helyen megtalálható természetközeli társulásokat, élőhelyeket nagy kiterjedésű védett területek őrzik. A térségben 3 világörökségi terület, 2 nemzeti park, a Tokaji borvidék, valamint számos kulturális örökség található. A változatos táji és kulturális adottságok kiváló lehetőséget biztosítanak az aktív– és egészség turizmus számára. A természeti feltételeknek megfelelően nagy kiterjedésű, döntően őshonos fajokból álló erdők találhatók a térségben. Az erdőkben jelentős a fa- és nagyvadgazdálkodás. A térség országos viszonylatban jelentős ásványi nyersanyagkészlettel rendelkezik. A Kazincbarcikai, Ózdi, Salgótarjáni kistérség hagyományosan ipari és bányászati terület. Gyengeségek A jellemzően aprófalvas, periférikus térségekből az innovatív népesség elvándorol, a magas arányú cigány népességű területeken területi szegregáció jellemző. A kiürülő, társadalmi problémákkal küzdő települések számára egyre nagyobb terhet jelent a szociális ellátás. Az elnéptelenedő területeken pusztul a táj és az épített környezet. A közszolgáltatások elérhetősége és színvonala rossz. A közműellátás hiányos. A közlekedési árnyékterületeken kapcsolathiányos, rossz minőségű alsórendű úthálózat, rossz állapotú vasúti mellékvonalak jellemzők. A térségben országos átlag feletti a munkanélküliség és igen magas az inaktív népesség aránya. Ez részben a kis munkaerő-vonzású központoknak, az ipari válságterületeknek és a korszerűtlen iparszerkezetnek tulajdonítható. A népesség iskolázottsága alacsony, kevés a vállalkozás és a foglalkoztatott, tartósan alacsony a jövedelemi színvonal. A tőkehiány és az alacsony fizetőképes kereslet gátja a vállalkozások kibontakozásának. A vállalkozások hiánya miatt alacsony a termékek helyi hozzáadott értéke, illetve a szolgáltatások elérhetősége és színvonala. A meglévő tájitermészeti adottságok a rossz turisztikai infrastruktúra miatt kihasználatlanok. A leromlott, roncsolt bányászati, ipari körzetek, a felhagyott, illegális hulladéklerakók folyamatos környezetszennyezést jelentenek. A működő ipari központok szennyező hatását a felszíni vizek és a levegő helyenként szennyezett állapota tükrözi. A hegy és dombvidéki vízrendezés hiányosságai veszélyt jelentenek a településekre. A rosszul megválasztott területhasználat növeli a talajdegradációt.
108
Területfejlesztési stratégiák Kitörési stratégia (erősség-lehetőség találkozik) • Határmenti együttműködések erősítése a helyi közösségek bevonásával a kulturális és táji azonosság mentén • Az aktív turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások, infrastruktúra fejlesztése, vonzó befektetői környezet megteremtésével • Ásványi nyersanyagok és faállomány környezeti értékeket figyelembe vevő hasznosítása • A Tokaji borvidék és más, térségre jellemző termékek marketingjének erősítése, piacszerzés • Az egészséges környezeti állapot megőrzése és fenntartása az infrastruktúra fejlesztésével Lehetőség stratégia (gyengeség mérsékelhető a lehetőség segítségével) • A központok szerepének erősítése, funkciók bővítése, megosztása • A pusztuló táji és épített környezet rehabilitációja (környezetvédelmi direktívák betartatásán keresztül) • Határon átnyúló térség belső kapcsolatait javító mellékút- és vasúthálózati fejlesztések • Erősödő nemzetközi együttműködéseken alapuló gazdasági kapcsolatok javítása • Oktatási struktúra, távoktatás, távmunka fejlesztése Védekezési stratégia (erősséggel leküzdhető a külső veszély) • Turisztikai marketing és desztináció menedzsment kialakítása • Erdőterületek fenntartható használatának erősítése • A világörökségi területekhez kötődő identitás, értékőrzés és környezettudat erősítése • Szabad ipari kapacitások hasznosítása (barnamezős beruházások ösztönzése, szabad munkaerő kihasználása) Válság stratégia (gyengeség-veszély találkozik) • Alternatív és önfenntartást ösztönző foglalkoztatási programok indítása a társadalmilag kirekesztett népesség számára (gyógynövénygyűjtés, hulladékfa, tájfenntartás, szociális földprogram szerűen) • Aprófalvak közösségének fejlesztése, társadalmi rehabilitációs programok beindítása (közösségbe szervezés, falufenntartás, települések közötti összefogás) • Természetszerű erdősítés a degradált, felhagyott területeken (talajdegradáció, vízrendezés, havária ellen) • Mobil (köz)szolgáltató rendszerek elterjesztése • Környezetvédelmi kármentesítési program (országos program, most is van, folytatni kell)
109
Hegy- és dombvidéki prosperáló területek (Miskolc, Eger, Gyöngyös, Pásztó, Rétság, Vác, Veresegyháza, Gödöllő) Erősségek A térség országosan kiemelkedő nyersanyagkészlettel (barnakőszén-lignit, ásványi, fa) rendelkezik, a városok hagyományosan ipari és bányászati, kereskedelmi központok. A térség kiváló közúti és vasúti megközelíthetősége, a magas szolgáltatási színvonal, vonzó vállalkozási környezet folyamatos gazdasági fejlődést generálnak. Budapest és Miskolc logisztikai központok az egész térségre kifejtik hatásukat. A nagyvárosok és különösen Budapest környezetében erőteljes szuburbanizációs folyamatok jellemzőek, kedvező a népesség kormegoszlása. A felsőoktatási intézményekkel rendelkező városok vonzáskörzetében magasan kvalifikált, iskolázott népesség települ meg. A hegy- és dombvidéki egyedi, értékes tájakat, természetközeli élőhelyeket nagy kiterjedésű védett természeti területek őrzik. Több történelmi borvidék és hagyományos gyümölcstermő terület található a térségben. A természetközeli, egyedi tájak, termőterületek, a hévízkincs és gazdag kulturális örökség kiváló turisztikai adottságokat teremt. Gyengeségek Az intenzív gazdasági tevékenységek, a közlekedés és a szuburbanízációs folyamatok jelentős környezetterhelést jelentenek. Leromlott, roncsolt bányászati, ipari körzetek, felhagyott, illegális hulladéklerakók folyamatos veszélyforrást okoznak. Ennek következtében veszélyeztetettek a felszín alatti vizek, a felszíni vizek közepes-rossz állapota jellemző. A hegy- és dombvidéki vízrendezés hiányosságai folyamatos veszélyhelyzetet jelentenek az itt élőknek. A zöldberuházások magas aránya, a rosszul megválasztott területhasználat, a sok keletkező hulladék elhelyezésének kényszere a termőföld túlhasználatát, talajdegradációt és a természetközeli területek, ökológiai folyosók területének csökkenését okozzák. Az egyenetlen turisztikai kínálat miatt a városok háttérterületein kihasználatlan kapacitások vannak. Területfejlesztési stratégiák Kitörési stratégia (erősség-lehetőség találkozik) • Innovációs hálózat bővítése (felsőoktatási intézmények, technológiafejlesztés, magasan kvalifikált munkaerőre építve) • Kiváló minőségű helyi termékekre és táji, kulturális adottságokra alapozott turizmusformák, termékcsomagok és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, marketingje • Regionális logisztikai szerepkör erősítése • Védett, természetközeli tájak bemutatása, fenntartása Lehetőség stratégia (gyengeség mérsékelhető a lehetőség segítségével) • Az ipari központok és a közlekedés szennyező hatásainak mérséklése (víz, levegő, ökológiai hálózat, technológiai fejlesztések) • A zöldmezős beruházások arányának csökkentése a felhagyott iparterületek hasznosításával • Felhagyott, roncsolt bányaterületek és hulladéklerakók kármentesítése, rehabilitációja • A keletkező hulladék nagyobb arányú hasznosítása • Ökológiai kiegyenlítő felületek bővítése • Háttérterületek bekapcsolása a turisztikai termékkínálatba
110
Védekezési stratégia (erősséggel leküzdhető a külső veszély) • A szuburbanizációs folyamatok káros környezeti hatásainak mérséklése • A helyi nyersanyagkészletek fenntartható hasznosítása, helyi felhasználásának növelése Válság stratégia (gyengeség-veszély találkozik) • Talajvédő erdő és mezőgazdálkodás fejlesztése • Társadalmi környezettudat és civil kontroll erősítése • A dombvidéki kisvízfolyások vízgyűjtőinek védelmi célú erdősítése és a vízfolyások rendezése
111
Elmaradott ártéri területek (Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Vásárosnamény, Kisvárda, Bodrogköz, IbrányNagyhalász, Polgár, Mezőcsát, Balmazújváros) Erősségek A sajátos ártéri adottságok mindig is alkalmazkodásra késztették az itt élő népességet. Napjainkban is jellemző az erős táji identitástudat és a sajátos túlélési stratégiák megléte. Egyedi, értékes tájak, nagy kiterjedésű védett területek, világörökségi terület, kulturális értékek gazdagsága kiváló lehetőséget teremtenek a vízi-, falusi- és ökoturizmus számára. Gazdag felszíni vízkészlet, általában kevéssé szennyezett környezet, a gyümölcstermesztési és állattartási hagyományok, az erdőtelepítés kedvező adottságai sajátos úgynevezett ártéri tájgazdálkodást kívánnak meg. A térségben már ma is működnek tájgazdálkodási műhelyek, amelyek menedzselik ezt a sajátos tájhasználatot. A különleges területek terményfeldolgozásának helyi, kisipari hagyományai vannak. A természeti környezet magas megújuló energiapotenciált jelent. Meglévő határon átnyúló természeti és kulturális kapcsolatok. Záhony országos logisztikai központ. Gyengeségek A jellemzően aprófalvas, periférikus térségekből a korlátozott munkalehetőség, a megélhetési gondok elől az innovatív népesség elvándorol. A szegény, idősödő, hátrányos helyzetű, iskolázatlan társadalmi rétegek szociális ellátása egyre nagyobb terhet jelent a települések számára. Igen magas, a legtöbb hátránnyal küzdő és jellemzően fiatal, cigány népesség aránya, amely a falvak közötti területi szegregációt indukál. Az elnéptelenedő területeken pusztulnak az épített értékek. A külső-, illetve belső periférikus helyzetből adódóan a közszolgáltatások elérhetősége és színvonala rossz, a közműellátás hiányos. A közlekedési árnyékterületeken kapcsolathiányos, rossz minőségű alsórendű úthálózat, kevés, kiskapacitású folyóátkelés található. A térségben országos átlag feletti a munkanélküliség és igen magas az inaktív népesség aránya. Ez részben a kis munkaerő-vonzású központoknak, az iparhiányos térség korszerűtlen gazdaságszerkezetének tulajdonítható. A piaci igényekhez mérten alacsony a népesség iskolázottsága, a vállalkozói aktivitás és a foglalkoztatottság, a jövedelemi színvonal tartósan elmarad az országos átlagtól. A tőkehiány és az alacsony fizetőképes kereslet gátja a vállalkozások kibontakozásának. A vállalkozások hiánya miatt alacsony a termékek helyi hozzáadott értéke, illetve elmaradott a szolgáltatások elérhetősége és színvonala. A meglévő táji-természeti adottságok a rossz turisztikai infrastruktúra miatt kihasználatlanok. Az itt élő népesség megélhetését nyújtó mezőgazdaság jövedelmezőségét csökkenti, az elaprózódó birtokszerkezet, az adottságokhoz nem igazodó tájhasználat, a gazdálkodói vertikum hiánya. A településeket és a gazdálkodás biztonságát veszélyeztetik az ár- és belvizek. Környezeti kockázatot jelentenek a felszíni vizekben külföldről érkező szennyezések, a felszín alatti vizek veszélyeztetettsége és a felhagyott, illegális hulladéklerakók talajszennyezése. Területfejlesztési stratégiák Kitörési stratégia (erősség-lehetőség találkozik) • Tájjellegű termékekre és fajtákra, biotermékekre épülő mezőgazdasági vertikum és agrármarketing fejlesztése
112
• • • • •
Az ártéri adottságokon és hagyományokon alapuló optimális tájhasználat kialakítása a már működő tájgazdálkodási műhelyek bázisán (ártéri tájgazdálkodás, külterjes állat, génbank erdő, gyümölcstermesztés) Turisztikai marketing erősítése, szolgáltatási színvonal növelése (vízi-, falusi-, öko-, gasztronómiai turizmus iránti érdeklődés serkentése) Nemzetközi logisztikai szerep erősítése (Záhony) A határon átnyúló kulturális kapcsolatok erősítése Ártéri vízrendszer rehabilitációja
Lehetőség stratégia (gyengeség mérsékelhető a lehetőség segítségével) • A vállalkozási környezet és szolgáltatások hálózatos javítása (üzleti és humán szolgáltatások, pályázati képesség javítása) • Határon átnyúló és hazai környezetvédelmi programok elindítása (vízvédelem, szennyezések) • Helyi kisléptékű ipari tevékenységek fejlesztése • Egyedi közműpótló rendszerek kialakítása (infrastruktúra) • A határmenti térség kapu szerepének megfelelő közlekedési kapcsolatrendszerek kialakítása • Komplex megoldás az ár- és belvíz veszélyeztetettség kezelésére Védekezési stratégia (erősséggel leküzdhető a külső veszély) • Helyi értékeken alapuló identitás- és közösségi tudat megtartása és erősítése • Önfenntartó, megújuló energiagazdálkodási rendszerek (biomassza) kialakítása • Természeti területek bővítése, fenntartása, bemutatása (erdőtelepítés, vizes élőhely kialakítása, naturpark, erdei iskolák) Válság stratégia (gyengeség-veszély találkozik) • Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkaerő-piaci visszakerülésének elősegítése a képzettségi színvonal emelésével • Mélyszegénységet és a roma problémát kezelő integrált programokkal a kirekesztettség veszélyének mérséklése • Közlekedés feltételek javításával a területi különbségek csökkentése
113
Síkvidéki prosperáló városi vonzásterületek (Nyíregyháza, Debrecen, Hajdúszoboszló, Tiszaújváros, Gyula, Békéscsaba, Békés, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Cegléd, Nagykáta, Monor, Aszód, Hatvan, Szolnok, Jászberény) Erősségek A térség többnyire jó elérhetőségű. A városokon, megyeszékhelyeken kívül számos kisebb falu és hagyományos tanyás térség található a területen. A nagyvárosok, megyeszékhelyek körül jellemző szuburbanizációs folyamatoknak köszönhetően magas az aktív, jól kvalifikált, iskolázott népesség aránya, kedvező a kormegoszlás. A városokban jellemzően magas a szolgáltatási színvonal, vonzó a vállalkozási környezet. Számos prosperáló iparág (vegy-, gép-, élelmiszeripar) települt a térségbe. A megyeszékhelyek egyben logisztikai és innovációs központok is. A mezőgazdaságra a jó szántóföldi adottságok és a hagyományos homoki gazdálkodás (gyümölcs- és szőlőtermesztés) jellemző. Védett és természetközeli területekben és kulturális értékekben gazdag térség. Kiemelkedő szintű a kulturális intézményi ellátottság, hévízkincs. A természeti és kulturális kincsek kiváló turisztikai adottságokat teremtenek (termál-, gyógy-, tanyasi- és kulturális turizmus), amelyet a kiemelkedő turisztikai vendégforgalom is jellemez. Gyengeségek Az ipari központok és a közlekedés szennyező hatására a felszíni vizek közepes-rossz állapota, a felszín alatti vizek veszélyeztetettsége jellemző. A zöldmezős beruházások magas aránya, a sok keletkező hulladék, alacsony hulladékhasznosítás volumen miatti lerakási kényszer, a felhagyott, illegális hulladéklerakók és roncsolt ipari, bányaterületek tovább csökkentik az ökológiai kiegyenlítő felületek arányát. Az alacsony erdősültség, mezővédő erdősávok hiánya miatt fokozott a talajdegradáció (defláció), illetve a porszennyezés. Magas a térség ár- és belvízvédelmi veszélyeztetettsége, gyakoriak a vízháztartási problémák (sivatagosodás, talajvízszint-csökkenés). A homokhátságon a mezőgazdasági jövedelmezőséget csökkenti az elaprózódott a birtokszerkezet, a gazdák értékesítési vertikumból való kiszorulása. A környezeti és megélhetési problémák miatt fokozódik a tanyák pusztulása, jellemző a népesség szegregálódása, a tanyás térségek infrastrukturális elmaradottságának növekedése. A városokban erős a turizmus gazdasági hatása, azonban a komplex turisztikai termékcsomagok hiánya miatt ez kevéssé érvényesül a háttértelepüléseken. Területfejlesztési stratégiák Kitörési stratégia (erősség-lehetőség találkozik) • Logisztikai funkciók erősítése • Tanyasi turizmushálózat, mint tájspecifikus védjegy alapjainak megteremtése, turisztikai programcsomaggá fejlesztése • Kulturális és gyógyturizmus fogadási színvonalának emelése, komplex termékcsomagok és szezonnyújtó intézkedések bevezetése • Tájspecifikus és ökológiai gazdálkodás szerepének növelése (homoki és jó szántók is, minőségi termékek előállítása)
114
Lehetőség stratégia (gyengeség mérsékelhető a lehetőség segítségével) • Tanyás térségek szociális problémáinak kezelése • A hulladék mennyiségének csökkentése és újrahasznosítási rendszerek kialakítása • A vízháztartás szélsőségeinek kezelése (ár-belvíz-aszály komplex program) • A gazdasági tevékenységek, közlekedés környezetkárosító hatásának mérséklése (szennyezéscsökkentés, zöldmezők, ökoháló szabdalás) • Infrastrukturális hiányosságok felszámolása Védekezési stratégia (erősséggel leküzdhető a külső veszély) • Prosperáló iparágak pozícióinak megőrzése, (TVK, hűtőgép, élelmiszer feldolgozás, innováció, tudásgazdaság, kulturális gazdaság) • Gazdasági háttértevékenységek vállalkozói bázisának fejlesztése • Lokálpatriotizmus és a civil szervezetek erősítése • Természeti, egészséges környezet megőrzése, javítása Válság stratégia (gyengeség-veszély találkozik) • Romló termelési feltételek (defláció,vízhiány) ellensúlyozása a táji adottságokhoz igazodó gazdálkodási rendszerek elterjesztésével (homoki gyümölcs, szőlő, gyepesítés, GMO mentes övezet, birtokrendezés) • A helyi közösség által támogatott mezőgazdaság (CSA) elterjesztése és gazdálkodói tulajdonban lévő termékpályák kiépítése
115
Rurális alföldi területek (Szerencsi, Tiszavasvári, Hajdúböszörményi, Nagykállói, Baktalórántházai, Nyírbátori, Hajdúhadháza, Mezőkövesd, Füzesabony, Heves, Tiszafüred, Karcag, Püspökladány, Derecske-Létavértes, Berettyóújfalu, Sarkad, Szeghalom, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Kunszentmárton, Szarvas, Mezőkovácsháza, Kistelek, Kiskunmajsa, Mórahalom, Kiskunhalas) Erősségek A térségre jellemzők a tanyás, halmazos településszerkezetek, mezővárosi hagyományok, nagyhatárú mezőváros-sorozatok. A sajátos alföldi tájon számos erős identitástudattal rendelkező néprajzi csoport található, sajátos túlélési stratégiákkal. Gazdagok a határon átnyúló kulturális kapcsolatok. A nagy kiterjedésű területen változatosak a táji, agroökológiai adottságok. Szigetszerűen jellemzők a kedvező agroökológiai adottságok, az ártéri erdőtelepítés kedvező feltételei. A differenciált adottságoknak megfelelően jellemző a térségre az őshonos állatfajták tartása, génmegőrzése, homoki kertgazdálkodás és a hagyományosan szántóterületeken alapuló intenzív mezőgazdaság is. A különböző mezőgazdasági termékek helyi kisipari feldolgozása jellemző. Világörökségi helyszín, régészeti lelőhelyek, egyedi, értékes tájak, nagy kiterjedésű védett természetközeli területek találhatók a térségben. Apróvadban gazdag terület. Kiválóak a feltételek a vízi-, falusi-, üdülő- és ökoturizmus számára. Itt található a Tisza-tavi Ökoturisztikai Régió. Általában kevéssé szennyezett környezet, gazdag a felszíni vízhálózat. A napsütéses órák magas aránya, a nagy mennyiségű biomassza, illetve a termáladottságok jelentik a térség magas megújuló energiapotenciálját. A meglévő gyorsforgalmi utak mentén jó az elérhetőség. Gyengeségek A terület egy része közlekedési árnyékterület, ahol a kapcsolathiányos, rossz minőségű alsórendű úthálózat, a folyó- és határátkelőhelyek hiánya jellemző. Számos településen magas az inaktív népesség aránya, öregedő a korstruktúra, növekvő a cigány népesség aránya, amely nagyon magas szociális terhet jelent az önkormányzatoknak. Ezekre a településekre jellemző az innovatív népesség elvándorlása, az alacsony iskolázottság, a folyamatosan jelentkező foglalkoztatottsági problémák. Jelentős a tanyasi népesség szegregációja. Pusztulnak a települések épített értékei. A hagyományosan iparhiányos térségre az agrár- domináns gazdaságszerkezet jellemző. Az agrárium jövedelmezőségét, népességeltartó képességét csökkenti a kétpólusú birtokszerkezet (elaprózódó, nagybirtok), az adottságokhoz nem igazodó tájhasználat, az alacsony helyi hozzáadott érték, a gazdák tulajdonában lévő vertikum hiánya. Az agrár-válságtérségre jellemző az alacsony vállalkozói aktivitás és tőkeerő. Az agrárium válságát mélyíti, a magas árvízi és belvízi veszélyeztetettsége, és a vízháztartási problémák (sivatagosodás, talajvízszint-csökkenés, vegetációs vízhiány, aszályérzékenység) és az egészséges környezet hiánya. Jellemző a talajdegradáció, a felszíni és felszín alatti vizek közepes-, rossz állapota, veszélyeztetettsége és az infrastrukturális hiányokból adódó környezetszennyezések. Az alföldi erdősültség jellemzően alacsony, azonban a vízhiányos területeken az erdők magas aránya jelent gondot. Az erdőgazdálkodás problémáit e mellett az erdőbirtokossági társulások hiánya, gyenge faállománya okozzák. Alacsony a turisztikai-szolgáltatási színvonal.
116
Területfejlesztési stratégiák Kitörési stratégia (erősség-lehetőség találkozik) • Alföldi néprajzi csoportok identitásának erősítése • Helyi turisztikai lehetőségekre épülő komplexitás növelése • Sokoldalú határon átnyúló kapcsolatok erősítése (közlekedési, kulturális, gazdasági és környezeti együttműködés) • Ártéri vízrendszer kialakítása • Turisztikai infrastruktúra, szolgáltatások és marketing fejlesztése Lehetőség stratégia (gyengeség mérsékelhető a lehetőség segítségével) • Az általános és speciális képzettségi szint emelése, a térségi fiatalok diplomaszerzési lehetőségeinek javítása • Közlekedési kapcsolatok minőségi és mennyiségi javítása (folyó átkelések, mellékúthálózat, harántirányú kapcsolatok) • Kedvező és kedvezőtlen adottságokhoz igazodó gazdálkodási rendszerek és agrártérszerkezet kialakítása (birtokrendezés, talajdegradáció, ár és belvíz) • Környezetszennyezések felszámolása a közműhiányosságok megszűntetése (közműpótló berendezések elterjesztése, ivóvízminőség javító programokkal, ivóvízhálózat korszerűsítésével, felhagyott, illetve illegális hulladéklerakók felszámolás, rekultiválása) • Komplex árvízvédelmi programok megvalósítása Védekezési stratégia (erősséggel leküzdhető a külső veszély) • A helyi rurális tradíciókra épülő közösségek és társadalmi összefogás erősítése, önsegítő programok elindítása • Hagyományos helyi termékek előállítása, gazdálkodási formák megőrzése, marketingje, értékesítési hálózat kiépítése • Táji és kulturális értékek népszerűsítése, hosszú távú megóvása (intézmények erősítése, dötéshozó folyamatokban előtérbe kerülés, konkrét védelem, rehabilitáció, bemutatás) • Termálvízkincs fenntartható, komplex hasznosítása • Védett és természetközeli területek bemutatása, fenntartása, az ökológiai hálózat bővítése • Helyi, kis léptékű alternatív energiarendszerek kialakítása, fenntartása Válság stratégia (gyengeség-veszély találkozik) • Alternatív jövedelemszerzési lehetőségek bővítése (távmunka, falusi turizmus, kézművesés kisipar, helyi szociális ellátás és szolgáltatás) • Vállalkozói környezet javítása, üzleti tanácsadó hálózatok, inkubátorházak kialakítása a mikro-vállalkozások támogatására • Alföldi erdősítési program és erdő stratégia kialakítása
117
Dél-alföldi intenzív agrár-térség (Csongrádi, Szeged, Makó, Szentes, Orosháza, Hódmezővásárhely) Erősség A térségre jellemző településszerkezet (tanyás, halmazos) és nagyhatárú mezővárosok találhatók itt. A felsőfokú oktatási intézmények körül K+F központok alakultak ki, fejlett a biotechnológia. Szeged, mint kulturális, gazdasági központ vonzza az innovatív népességet, magas az iskolázottság. Fejlett a kereskedelmi és szolgáltató szektor, magas a vállalkozói aktivitás. Kedvező közlekedés-földrajzi fekvése és jó elérhetősége miatt Szeged országos logisztikai központ. Mind hagyományos (szénhidrogén), mind megújuló energiaforrásokban (nap, hévíz, geotermikus energia) gazdag terület. A hévízkincs energetikai felhasználásának nagy hagyományai vannak. A fejlett kertészeti és szántóföldi növénytermesztés mellett állattenyésztési hagyományai is vannak a térségnek. Erős a tájjellegű termékekre, hungarikumokra építő élelmiszeripar. Erősek a határon átnyúló kulturális és gazdasági kapcsolatok. Védett és természetközeli területekben és kulturális értékekben, régészeti lelőhelyekben bővelkedő térség. Gazdag a felszíni vízhálózat. Számos kulturális-, vízi-, termál- és gyógyturisztikai adottsággal rendelkezik. Gyengeség A térség öregedő korstruktúrája jelentős népességszám-csökkenést jelent. Magas az árvízi és belvízi veszélyeztetettség. Jellemzőek a vízháztartási problémák (aszályérzékenység, vegetációs vízhiány). A felszíni vizek antropogén hatásokkal erősen befolyásoltak. A homogén tájszerkezet következtében alacsony a biodiverzitás. Az alacsony erdősültség, a mezővédő erdősávok hiánya miatt jelentős a talajdegradáció és a mezőgazdasági területekről származó porszennyezés. Az ipari és közlekedési környezetszennyezés jelentős. A felszíni vizek minősége rossz, a felszín alatti vizek erősen veszélyeztetettek. Problémát okoz a rossz minőségű ivóvíz. A mezőgazdaság szerkezetére jellemző a nagybirtokok túlsúlya, a hozzáadott értékből (feldolgozás, értékesítés) adódó többletjövedelem nem a gazdákhoz áramlik. A szénhidrogénkészletek végesek, felhasználásuk komoly körültekintést igényel. Jellemző az egypólusú turisztikai-infrastrukturális ellátottság, hiányoznak a komplex turisztikai termékcsomagok. A közlekedési kapcsolatokat gyengítik a Tiszai átkelések hiányosságai. Területfejlesztési stratégiák Kitörési stratégia (erősség-lehetőség találkozik) • Egészséges, minőségbiztosított tájjellegű agrártermékek előállítása, feldolgozási, értékesítési hálózatának továbbfejlesztése, agrármarketing • Kistermelői együttműködések erősítése • Biotechnológiai és K+F adottságok gyakorlatba történő bevezetése, piaci megjelenítése (BIOPOLISZ, tőkevonzás) • Vonzó turisztikai termékkínálatra szervezett marketing és desztináció menedzsment kialakítása (gyógy, wellness, vízi, tudományos és hivatásturizmus kulturális, szezonnyújtás, személyhajózás) • Gazdag szénhidrogén kincs hasznosítása (tőkevonzás) • Logisztikai szerep erősítése
118
•
Kulturális és természeti értékek megőrzése, bemutatása
Lehetőség stratégia (gyengeség mérsékelhető a lehetőség segítségével) • Komplex megoldás az ár- és belvízveszélyeztetettség megoldására • A gazdasági tevékenységek környezetszennyezésének csökkentése • Határon átnyúló komplex turisztikai termékcsomagok kialakítása • A háttérterületek bevonása a turisztikai programokba • Tiszai átkelési lehetőségek bővítése Védekezési stratégia (erősséggel leküzdhető a külső veszély) • Nem hagyományos energiapotenciál (nap, geo, hévíz) energetikai hasznosítása • Mezővárosi identitás és kultúra tradícióinak megőrzése, erősítése Válság stratégia (gyengeség-veszély találkozik) • Ökológiai kiegyenlítő felületek arányának növelése, az ökológiai rendszerek működésének helyreállítása • Természeti erőforrások (szénhidrogén, víz, hévíz, föld) túlhasználatának korlátozása • Fiatalok letelepedését ösztönző programok bevezetése • Tanyás térségek infrastrukturális körülményeinek javítása
119
MELLÉKLETEK
120
Magyarország átfogó társadalom- és gazdaságfejlesztési, környezeti, ill. területi programjai a 2007-13 közötti tervezési időszakra (A táblázatban használt rövidítések: ÉMR: Észak-magyarországi régió, ÉAR: Észak-alföldi régió, DAR: Dél-alföldi régió, KMR: Közép-magyarországi régió) Tisza vízgyűjtőt érintő Terv, program, stratégia Prioritások területi preferenciák kiemelt projektek ÁTFOGÓ ORSZÁGOS PROGRAMOK 1. Gazdaságfejlesztés ÉMR, ÉAR, DAR előnyt élveznek az állami beruházás-ösztönzés, üzleti környezet fejlesztése, kkv-k hálóza-tosodásának elősegítésében. Miskolc – tudásalapú gazda-ság, innováció, innovatív klaszterek fejlesztése. 2. Közlekedésfejlesztés Intermodális infrastruktúra, hajópark fenntartható fejlesztése a Tiszán. 3. Társadalmi megújulás ÉMR, ÉAR és KMR délidélkeleti térségeiben gyermekszegénység és inaktivitás csökkentése. Új Magyarország 4. Környezeti és energetikai VTT folytatása; Alföld Fejlesztési Terv (ÚMFT) fejlesztés ivóvízminőség javítás; az aprófalvas (Szatmár-Bereg, Zemplén, Aggtelek) és tanyás térségekben megújuló erőforrásokra alapozott, egyedi infrastruktúra, táji adottságokhoz igazodó gazdálkodás elterjesztésének támogatása. 5. Területfejlesztés Fejlesztési pólusok Miskolc: technopolisz; Debrecen: tudás iparosítása; Szeged: Biopolisz; Tisza mente – országosan kiemelt térség. I. A mezőgazdaság, az élelmiszerfeldolgozás és erdészeti ágazat versenyképességének javítása II. A környezet és a vidék állapoÚj Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai tának javítása. Terv (ÚMVST) III. Az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése IV. LEADER Makrogazdasági szinten: • Költségvetési hiány csökkentése • Államreform • Közigazgatási reform • Önkormányzati feladatellátás és finanszírozás újraszerveNemzeti (lisszaboni) zése Akcióprogram (20052008) • Egészségügy, gyógyszerügy reformja • Nyugdíjrendszer reformja • Oktatás reformja • A szakképzés és a felnőttképzés átalakítása • Közteherviselés – közterhek
121
Gazdaságfejlesztési Operatív program (GOP)
122
beszedése Mikrogazdasági szinten: • Kutatás-fejlesztés és innováció ösztönzése • Üzleti környezet fejlesztése • Környezetfejlesztés • Energiapolitika • Infrastruktúra fejlesztés és versenyelvű szabályozás Magyarország céljai Makrogazdasági szinten: • Az államháztartási hiány nagyarányú csökkentése • Az államadósság növekedésének megállítása, majd csökkentése • A fizetési mérleg hiányának csökkentése • A strukturális reformok megvalósítása • A növekvő fejlesztési források hatékony és ésszerű felhasználása Mikrogazdasági szinten: • Kutatás-fejlesztés és innováció, azaz a versenyképesség bázisának szélesítése • Környezetfejlesztés (szabályozás, környezetgazdálkodás, környezettudatosság erősítése) • Üzleti környezet dinamizálása • Piacnyitás az energetikai szektorban, az energiahatékonyság, energiatakarékosság javítása és a megújuló energiaforrások használatának növelése • Infrastruktúra fejlesztése és versenyelvű szabályozások erősítése Foglalkoztatás területén: • A munkaerő-piaci részvétel növelése és a szociális védelmi rendszerek modernizálása • A munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása • Hatékonyabb humánerőforrás-fejlesztés jobb minőségű oktatás és képzés révén ÁGAZATI OPERATÍV PROGRAMOK I. K+F és innováció a versenyképességért II. A vállalkozások (kiemelten kkv-k) jövedelemtermelő képességének erősítéséért III. Az információs társadalom és a modern üzleti környezet erősítéséért IV. Pénzügyi eszközök technikai prioritása
I. Az ország (nemzetközi) elérhetőségének javítása
Közlekedési Operatív Program (KözOP)
II. A térségi elérhetőség javítása
III. A városi és agglomerációs közösségi közlekedés fejlesztése
IV. Az áruszállításlogisztika közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése 1. Egészséges, tiszta települések
Környezeti és Energetikai Operatív Program (KEOP)
2. Vizeink jó kezelése
Vasútvonal korszerűsítése, uniós forrásból: • Hegyeshalom/oh-BpLökösháza/oh • Bajánsenye/oh-BobaSzékesfehérvár-Bp-SzolnokDebrecen-NyíregyházaZáhony/oh Vasútvonal korszerűsítése, tartalékprojek-tek/Op-n kívüli forrásból: • Bp-Hatvan-Miskolc-Nyíregyháza • Rákos-Újszász-Szolnok • Cegléd-KiskunfélegyházaSzeged • Püspökladány-Biharkeresztes/oh • Felsőzsolca-Hidasnémeti/oh Közút, uniós finanszírozásból: • M3, M30 komplex, • M4 (Törökszentmiklós-Karcag), M43 Közút, tartalékprojektek/Op-n kívüli: • M8-M4, M35 Uniós finanszírozásban: • Nyíregyháza elkerülő • 47 Tartalék ráhordó gyorsforgalmi projektek/OP-n kívüli forrás-ból: • M44, M49, M4 bevezető Regionális repterek fejlesztése: • Debrecen, Szeged Uniós forrásból: • Debrecen városi villamos-hálózat fejl. • Miskolc kelet-nyugati vá-rosi villamos • Szeged elektromos tömegközlekedés Tartalék projektek/OP-n kívüli forrásból • Szeged előváros, Tisza-híd • Miskolc előváros • Debrecen+Nyíregyháza térsége előváros Központi projektek: • Záhony térség logisztikai infra fejlesztés • Szegedi térség logisztikai infra fejl. • Békéscsaba város és külterületei csatornázása és szennyvíztisztítása • Makó és térsége szennyvízcsatornázás • Nyíregyháza város és külterületei csatornázása és szennyvíztisztítása • Dél-alföldi régió ivóvízminőség-javítás • Észak-Alföld ivóvízminőség-javítás II. ütem VTT, egyéb vízfolyások (Kö- • Duna-Tisza közi Homokrös-völgy, Zagyva-Tarna, Herhátság fenntartható fejlesznád-völgy) árvízvédelmi fejtése lesztései; ártér reaktiválás, • Tisza hullámtér projekt
123
ökológiai rendszerek fejlesztése; integrált vízgazdálkodás; VKI intézkedések.
• • •
3. Természeti értékeink jó kezelése
4. A megújuló energiahordozó-felhasználás növelése 5. Hatékonyabb energia felhasználás 6. Fenntartható termelés és fogyasztói szokások erősítése 1. A foglalkoztathatóság fejlesztése, a munkaerőpiacra való belépés ösztönzése 2. Az alkalmazkodóképesség javítása Társadalmi megújulás Operatív Program (TÁMOP)
Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP)
Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP)
Államreform Operatív Program (ÁOP)
124
3. Minőségi oktatás és hozzáférés biztosítása mindenkinek 4. Az emberi erőforrások fejlesztése a kutatás és innováció területén 5. Egészségmegőrzés és a társadalmi befogadás, részvétel erősítése
A NATURA 2000 és egyéb védett területek fejlesztése. Természetközeli erdőgazdálkodás a középhegységben, az alföldi erdősztyep erdőkben és a Tisza és mellékfolyóinak ártéri erdeiben.
Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű térségek Kompetencia-fejlesztő programok a hátrányos helyzetű térségekben Előnyben az aprófalvas elmaradott térségek, nagyvárosi agglomerációk Fejlesztési pólusokban, illetve a hozzájuk kapcsolódó Regionális Tudásközpontokban Előnyben az elmaradott, aprófalvas, városhiányos térségek ÉMR, ÉAR, de a KMR déli, délkeleti térségében.
1. Az oktatási infrastruktúra fejlesztése 2. Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése 3. A munkaerő-piaci részvételt és a társadalmi befogadást támogató infrastruktúra fejlesztése 4. A kulturális infrastruktúra fejlesztése a közösségfejlesztés szolgálatában 1. A közigazgatás és közigazgatási szolgáltatások belső folyamatainak és szervezetésnek megújítása 2. A közigazgatási szolgáltatásokhoz történő hozzáférést támogató fejlesztések 3. A kiemelt fejlesztések 1. Folyamatok megújítása és szervezetfejlesztés 2. Az emberi erőforrás minőségének javítása 3. A kormányzási és megújulási képesség javítása
Hanyi-Tiszasülyi árapasztó tározó Nagykunsági árapasztó tározó Szamos-Kraszna közi árapasztó tározó
Észak-magyarországi Operatív Program
Észak-alföldi Operatív Program
Dél-alföldi Operatív Program
Közép-magyarországi Operatív Program
RÉGIÓK OPERATÍV PROGRAMJAI 1. Versenyképes helyi Regionális logisztikai szerepgazdaság megteremtése kör megteremtése KassaMiskolc térségi funkcióval Mezőkövesd/Mezőkeresztes repülőtér és környezetének hasznosításával, iparterület-fejlesztés É-D irányú közlekedési folyosók találkozásánál (pl.: Hatvan, Miskolc, Tornyosnémeti) 2. A turisztikai potenciál Vonzerők és tematikus erősítése hálózatok fejlesztése: Eger, Miskolc és Bükk keleti része, Tisza-tó, Hollókő-IpolytarnócSzécsény, Tokaj-hegyalja és Aggtelek-Edelény térségében. 3. Település-rehabilitáció 4. Humán közösségi infrastruktúra fejlesztése 5. Térségi közlekedés fejlesztése 1. A gazdaság működési feltételeinek javítása 2. A regionális és helyi jelentőségű közlekedési infrastruktúra fejlesztése 3. A turisztikai potenciál erősítése 4. Város- és térségfejlesztés 1. Regionális gazdaság- A fejlesztési pólusban (Szeged), regionális fejlesztés alköz-pontokban (Közép-Békési Centrum), Hódmezővásárhely, Kecskeméti Kreatív Tudás-központ, és a dinamikusan fejlődő kistérségekben és azok központjaiban 2. Turisztikai célú Szeged és környéke kulturális turizmus fejlesztések fejlesztése a kisebb települések kínálatával összehangoltan; Kecskemét és környéke kulturális , szellemi turizmus; Békéscsaba és környéke kulturális, szellemi, lovasvadász turizmus; Tisza, Körösök, Maros menti kulturális, vízi, öko és szelíd turizmus; Homokhátság speciális táji és kulturális adottságokra épülő turizmus. 3. Közlekedési infrastruk- Elmaradott térségek közle-kedéstúra-fejlesztés fejlesztése: Mezőkovácsházi, Sarkadi, Szeghalomi, Kisteleki, Mórahalmi kistérségek; Tisza menti kerékpárút 4. Humáninfrastruktúra Előnyben a hátrányos helyzetű kistérségek fejlesztések (lásd fent) 5. Településfejlesztési akciók 1. A tudásalapú gazdaság innováció- és vállalkozóorientált fejlesztése 2. A versenyképesség keretfeltételeinek fejlesztése 3. A régió vonzerejének fejlesztése 4. A humán közszolgáltatások intézményrendszerének fejlesztése 5. Városi és települési területek megújítása
125
Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK)
Országos Területrendezési (OTrT)
126
Terv
ORSZÁGOS TERÜLETI TERVEK 1. Versenyképes budpesti metropolisz-térség megteremtése 2. A régiókat dinamizáló ÉMR: Miskolc Egerrel és fejlesztési pólusok mege- Salgótarjánnal rősítése és a városhálózati ÉAR: Debrecen Nyíregyhákapcsolatrendszer fejlesz- zával és Szolnokkal tése DAR: Szeged Békéscsabával, Hódmezővásárhellyel és Kecskeméttel együttműködve. Együttműködés határon túli nagyvárosokkal. 3. Elmaradott térségek, külső és belső perifériák felzárkóztatása 4. Országos jelentőségű, Tisza, mint kiemelt térség integrált fejlesztési fenntartható felzárkóztatása térségek és tématerületek 5. Határ-menti területek fejlesztése és határon átnyúló térségi együttműködésük erősítése 6. Rurális térségek Tanyás térségek revitalizálása, területileg integrált Homokhátságon a népesség fejlesz-tése helyben tartása, természet degradációs folyamatok megállítása, vízgazdálkodás, agrárfejlesztés. Aprófalvas térségek fejlesztése, cigány lakta területeken azok integrálása. Kisebbségek sajátos érdekeinek képviselete. 2003.évi XXVI.tv: az Magyarország OTrT célja, hogy területének 42%-a, „megha-tározza az ország ökológiai hálózatának 53%-a, egyes térségei kiemelten érzékeny felszín területfelhaszná-lásának alatti vízminőségvédelmi terüfeltételeit, a műszaki- letének 36%-a, infrastrukturális kiváló adottságú szántóterühálózatok összehangolt letének 49%-a, tér-beli rendjét, tekintettel komplex tájrehabilitációt a fenntartható fejlődésre, igénylő területének 53%-a, va-lamint a területi, táji, kiemelten fontos érzékeny természeti, ökológiai és természeti területének 61%-a kulturális adottságok, található a Tisza vízgyűjtőjén. érté-kek megőrzésére, illetve erőforrások védelmére.”
CÉLPIRAMIS Jövőkép Általános cél
Prioritások
Specifikus cél Határmenti együttműködések
A Tisza vízgyűjtő szerves fejlődésének megalapozása a társadalmi-gazdasági-környezeti egyensúly megteremtésével A társadalmi-gazdasági hátrányok leküzdése a A működő és életképes gazdasági potenciál továbbfejlesztése, a kiegyensúlyozott, területi önfejlődést biztosító fejlődési impulzusok területi kiterjesztése a hálózatok és a humán stratégiával. kooperatív kapcsolatok, integrációk erősítésével. A lokális kapcsolatrendszerekre, egészséges A gazdaság- és népességkoncentráció káros hatásait tájműködésre épülő vidékgazdaság megteremtése. kiegyenlítő rehabilitációs tevékenységek erősítése. Hegy- és domb- TájgazdálkoRurális Az erőforrásokban Síkvidéki Hegy- és dombvividéki periférikus dásra alkalmas alföldi terü- gazdag Dél-alföldi prosperáló városi déki prosperáló térségek szociális, ártéri területe- leteken a térség társadalmi és vonzásterületeken területeken a sokgazdasági és tér- ken a hagyo- társadalmi gazdasági innová- a sikeres gazdasági színű erőforrásokra szerkezeti hátrányai- mányos, ön- tőke erősítése ciós képességének potenciál térbeli épülő gazdasági nak leküzdése a fenntartó vidék- a tradícionális fejlesztése, a tanyás kiterjesztése, az potenciál továbbtermészeti erőforrá- gazdaság felépí- értékek hely- területek moderni- antropogén hatások fejlesztése a modersok fenntartható tése, a helyi reállításával, zációja a térségi mérséklése nizáció és térségi használatával társadalom és a mozaikos versenyképesség versenyképesség megerősítése tájszerkezetmegtartása, stabiliegyüttes előmoznek megfelelő zálása érdekében dításával, a környeagrárstruktúra zeti állapot javítá-váltás megsával valósítása Határon átnyúló kapcsolatrendszerek fejlesztése Határmenti együttműködések erősítése a helyi közösségek bevonásával a kulturális azonosság mentén Erősödő nemzetközi együttműködéseken alapuló gazdasági és közlekedési kapcsolatok javítása Határon átnyúló táji és környezetvédelmi programok elindítása
127
Specifikus cél
Humán szféra
Specifikus cél
Ipar, logisztika, vállalkozások, bányászat, innováció
128
Aktív humánerőforrás fejlesztés a hátrányos (gazdasági, szociális, demográfiai) helyzet felszámolása érdekében Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkaerőpiaci visszakerülésének elősegítése a képzettségi színvonal emelésével Tanyás térségek Alternatív és önfenntartást ösztönző foglalkoztatási szociális programok indítása a társadalmilag kirekesztett problémáinak népesség számára komplex kezelése Fiatalok Periférikus közösségek társadalmi összefogásának letelepedését erősítése ösztönző programok bevezetése Meglévő gazdasági alapok fejlesztésével a jövedelemtermelő-képesség javítása A központok szerepének erősítése, funkciók bővítése, megosztása Szabad ipari Helyi kisléptékű ipari Prosperáló iparágak Szabad ipari kapacitások tevékenység pozícióinak kapacitások hasznosítása fejlesztése megőrzése hasznosítása Nyersanyagkészletek Nyersanyagkészletek Nyersanyagkészletek fenntartható fenntartható hasznosítása, fenntartható hasznosítása, helyi helyi felhasználási arányának hasznosítása, helyi felhasználási növelése felhasználási arányának növelése arányának növelése Logisztikai Logisztikai szerep erősítése szerep erősítése Gazdasági A vállalkozási környezet és szolgáltatások háttértevékenységek (mobilitásának) hálózatos javítása vállalkozói bázisának fejlesztése Biotechnológiai és K+F Innovációs hálózat adottságok gyakorlatba történő bővítése bevezetése, piaci megjelenítése
Specifikus cél
Agrárium
Specifikus cél
Turizmus
Tájjellegnek megfelelő, optimális eltartó képességű, minőségorientált agrártérszerkezet kialakítása A helyi közösség által támogatott mezőgazdaság (CSA) elterjesztése és agrármarketing Egészséges, minőségbiztosított tájjellegű agrártermékek előállítása, gazdálkodói tulajdonban lévő termékpályák kiépítése Romló termelési Az ártéri feltételek (defláció, adottságokon és Kedvező és vízhiány) hagyományokon kedvezőtlen ellensúlyozása a táji alapuló adottságokhoz adottságokhoz optimális Talajvédő erdő- és igazodó igazodó tájhasználat mezőgazdálkodás gazdálkodási gazdálkodási kialakítása a fejlesztése rendszerek és rendszerek már működő agrárszerkezet elterjesztésével tájgazdálkodási kialakítása (homoki, műhelyek gyepesítés, GMO, bázisán birtokrendezés) Erdőterületek Alföldi fenntartható erdősítési használatának program és erősítése erdő stratégia kialakítása Kistermelői együttműködések erősítése Diverzifikált adottságokra épülő turizmusformák fogadási feltételeinek javítása Helyi termékekre és táji, kulturális adottságokra alapozott turizmusformák, termékcsomagok fejlesztése Turisztikai infrastruktúra, szolgáltatás és marketing fejlesztése Turisztikai programkínálat szélesítése a háttérterületek bekapcsolásával Tanyasi turizmushálózat, mint tájspecifikus védjegy alapjainak megteremtése, turisztikai programcsomaggá fejlesztése 129
Specifikus cél Közlekedés+ infrastruktúra Specifikus cél
Kockázat megelőzés, környezetvédelem
Specifikus cél
Értékvédelem, identitás
130
Gazdasági árnyékterületek infrastrukturális felzárkóztatása Közlekedési kapcsolatok minőségi, mennyiségi javítása Egyedi közműpótló rendszerek A tanyás térség infrastrukturális kialakítása körülményeinek javítása Helyi kisléptékű alternatív energiarendszerek kialakítása Az egészséges és biztonságos környezeti feltételek megteremtése a természeti erőforrások hosszú távú megőrzésével Környezetvédelmi kármentesítési program A dombvidéki A dombvidéki kisvízfolyások kisvízfolyások vízgyűjtőinek vízgyűjtőinek védelmi célú Az ártéri vízrendszer rehabilitációja védelmi célú erdősítése és a erdősítése és a vízfolyások vízfolyások rendezése rendezése A vízháztartás szélsőségeinek kezelése (ár-, belvíz, aszály komplex program) A gazdasági tevékenységek, szuburbanizáció, közlekedés környezetkárosító hatásának mérséklése A hulladék mennyiségének csökkentése és újrahasznosítási rendszerek kialakítása Természeti Természeti Természeti erőforrások erőforrások erőforrások túlhasználatának túlhasználatának túlhasználatának korlátozása korlátozása korlátozása A táj és a benne élő közösségek közötti harmónia megteremtése Természeti, táji és kulturális értékek népszerűsítése, hosszú távú megóvása Természetszerű erdősítés a degradált, Ökológiai kiegyenlítő felületek bővítése felhagyott területeken A világörökségi Helyi értékeken Mezővárosi Alföldi néprajzi Társadalmi Lokálpatriotizmus területekhez kötődő alapuló identitás- és identitás és kultúra csoportok környezettudat és a civil identitás, értékőrzés közösségi tudat tradícióinak identitásának és civil kontroll szervezetek és környezettudat megtartása és megőrzése, erősítése erősítése erősítése erősítése erősítése erősítése