The medical examinations, interventions and the potentially hazardous activity relationship

Miskolci Egyetem Állam – és Jogtudományi Kar Civilisztika Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék                           The medical examinations, interventions and the potentially hazardous activity relationship Az orvosi vizsgálatok, beavatkozások és a veszélyes üzemi tevékenység kapcsolata TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT                       Konzulens: Dr. Leszkoven László egyetemi docens

Pályázó: Zakar Annamária negyedéves jogász hallgató

Miskolc, 2011. november Tartalomjegyzék       Tartalomjegyzék

…………………………………………………………………………2

I. Bevezető gondolatok …………………………………………………………..................3 II.

Az orvosi felelősség alapkérdései ……………………………………………...4 1. Az orvos (egészségügyi szolgáltató) és a beteg közötti szerződés jellege ….4 2. Az orvos jogai és kötelezettségei …...……………………………………...6  

III.

3. A beteg jogai és kötelezettségei

…………………………………………..9

A veszélyes üzemi tevékenység

………………………………………….17

IV.

A kártérítési eljárások oka

………………………………………….22

V.

Tipikus hibák az egészségügyi ellátás során ………………………………24 1.Szülészeti, nőgyógyászati ellátás 2.Aneszteziológiai ellátás

VI. Záró gondolatok Mellékletek

..………………………………………...25

…………………………………………………......26

…………………………………………………………………...28

…………………………………………………………………………..29

Felhasznált irodalom ………………………………………………………….………30

                   

 

2  

      I. Bevezető gondolatok A szerző tudományos diákköri dolgozatának létrejöttét a gyógyító tevékenységben is egyre inkább előtérbe kerülő gépek alkalmazása adta. Gondolatébresztőként szolgált az a tény, hogy fokozott veszéllyel járó tevékenységnek tekinti a bírói gyakorlat bizonyos gépek alkalmazását, azonban az orvosi műszerek használatát jellemzően nem. Ez az álláspont elgondolkodtatta a szerzőt. Hiszen, ha a gépi erővel működő üzemek, a villamos energiát termelő berendezések, illetve bizonyos gépek használata veszélyes üzemnek minősül, a legfontosabb emberi értéket, az egészséget esetlegesen károsító műszer, berendezés alkalmazása miért nem? Nyilvánvalóan a veszélyes üzemi felelősség csak abban az esetben állná meg a helyét, ha a gyógyítást vagy beavatkozást követően a beteg egészségi állapotában károsodás keletkezik. Ugyanakkor az egészségügyi intézmény a kár bekövetkezte után a felelősség alól kimentheti magát azzal az okkal, ha az egészségkárosítás, tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység már elháríthatatlan és kívül esik a veszélyes üzemi tevékenység körén. A szerző dolgozatában nagymértékben foglalkozik az altató – és lélegeztető-gépek, az érzéstelenítési eljárások, a sugárzó hatású orvosi műszerek, és a bármilyen veszélyforrást magában rejtő berendezések használatának kockázatával. Kísérletet tesz feldolgozni egy-egy egészségügyi dolgozó véleményét is. Természetesen hangsúlyt kapnak olyan témakörök is, mint az orvos jogai és kötelezettségei, a beteg jogai és kötelezettségei. A téma feldolgozása nemcsak a hatályos Polgári Törvénykönyv, Bírósági Határozatok, Polgári Kollégiumok, folyóiratok, internetes portálok böngészéséből állt, hanem minél inkább a szerző személyes gondolatainak kibontakoztatásából és az adott helyzetben történő probléma – megoldó készségének bemutatásából. A témához kapcsolódó szakirodalom rendkívül szűk, ugyanakkor a szerző reméli, hogy a szakma iránt érdeklődőket mélyen elgondolkodtatja.

 

3  

II.

Az orvosi felelősség alapkérdései

1. Az orvos (egészségügyi szolgáltató) és a beteg közötti szerződés jellege

Az orvosi jogviszony definiálása szerint az orvos – és a beteg szerződése. Az orvos és a beteg között polgári jogi kötelmi jogviszony van, ahol a felek autonómak és mellérendeltek, azonban a szerződés elhelyezése és elnevezése világszerte vitatott. A szerződés alapján az egészségügyi szolgáltatás teljesítése céljából az egészségügyi szolgáltató1köteles a beteget a szolgáltatás rendeltetésének, a megbízó érdekének megfelelően a gyógyszolgáltatásban résztvevőktől általában elvárható gondossággal ellátni. Természetesen szükség van a páciens belegyező nyilatkozatára a kezelés, vagy gyógymódválasztás információinak birtokában. Abban az esetben, ha az orvos, vagy a gyógyintézet megsérti az egészségügyi szolgáltatás teljesítése során az általában elvárható gondosság követelményét, szerződésszegést követ el, és az okozott kárért felelősséggel tartozik. A jogirodalomban már számos szerző2 kifejtette a speciális felelősségi alakzat szükségszerűségét az egészségügyi jogviszony egyedi jellemzőire tekintettel - azonban mind hiába. Speciális felelősségi alakzat hiányában egészségügyi kártérítési eljárásokban a bíróságok az általános polgári jogi felelősségi alakzat alapján állapítják meg az egészségügyi szolgáltatók felelősségét. Ptk. 339. § (1) „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.” Az 1959. évi 8. tvr. rendelkezik arról, hogy az orvosnak a páciens ellátása során a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell eljárnia. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIII. törvény viszont hatályon kívül helyezte az egészségügyi törvény szövegéből a „legnagyobb” szót.

                                                                                                            1

Egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától, fenntartótól függetlenül minden egészségügyi szolgáltatás

nyújtására és egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozás, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről , 3.§ f.), 2

 

Törő Károly, Sándor Judit

4  

A jelenleg hatályos norma szerint: „Minden beteget – az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül, az ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni.”3 Sokakban felmerülhet a kérdés mit jelent az általában elvárhatóság. A jogszabályhely szerint az egészségügyi szolgáltatótól az várható el, hogy tartsa be az etikai és szakmai szabályokat, illetve irányelveket egyaránt; ezek hiányában úgy járjon el, ahogyan a betegek ellátásában résztvevőktől elvárható, de legyen figyelemmel arra is, hogy tevékenységének tárgya a fokozott jogi védelmet élvező emberi élet, testi épség. Az előbbiekben már megállapítottuk, hogy a beteg és az egészségügyi szolgáltató között szerződéses kapcsolat áll fenn. Azonban egészségügyi kártérítési eljárásokban a bíróságok nem állapítanak meg szerződésszegésért való felelősséget, hanem az általános felelősségi alakzat, és az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselő és megbízott károkozása alkalmazásával a szerződésen kívüli károkozás szabályait használják. Jelen esetben az alkalmazottért való felelősség polgári jogi szabályai felhasználhatóak ugyan a kártérítési eljárás során, bár az egészségügyi szolgáltatók orvosaikat gyakran megbízási vagy vállalkozási szerződés keretében foglalkoztatják. Deliktuális felelősség alapján a felperes betegnek elegendő azt bizonyítania, hogy kára az alperes egészségügyi szolgáltató által végzett beavatkozás alatt, azzal összefüggésben keletkezett. Az egészségügyi szolgáltató kimentheti magát azzal, ha bizonyítja, hogy eljárása megfelelt az egészségügyi törvényben deklarált gondossági mércének. Kontraktuális jogviszony esetén azonban az egészségügyi szolgáltatóval szemben a jogszabályok alapján fennálló kötelezettségek köre szélesebb, és a Polgári Törvénykönyv mellett alkalmazni kell az ágazati jogszabályokat is. Ha a felek közötti kontraktuális jogviszonyt támogatjuk (kezelési szerződés), akkor a betegnek kell bizonyítania, hogy az egészségügyi szolgáltató kötelezettségét megszegte. Ezt követően fogja vizsgálni a bíróság, hogy az egészségügyi szolgáltató a jogszabályban előírt gondossági mércét tanúsította-e. Az elmélet és a gyakorlat vitájában a Legfelsőbb Bíróság Civilisztika Kollégiuma 2008. januárjában egyetértett Kemenes Istvánnal, miszerint az orvos és a beteg között az esetleges károkozást megelőzően polgári jogi jogviszony, mégpedig kötelmi jogi szerződés jön létre, tehát a felek között kontraktuális felelősség keletkezik. Hasonlóan problémás az előbbiekhez képest a kezelési szerződés besorolása az egyes szerződéstípusok közé. A szakirodalom szerint az orvosi szolgáltatás gondossági kötelem.                                                                                                             3

 

 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, 77.§ (3)

5  

Azonban ez elgondolkodtató, hiszen számos orvosi beavatkozás esetében nem a gondossági elem a meghatározó, hanem az eredménykötelmi jelleg (fogorvosi szerződések, abortusz, kozmetikai beavatkozások, szerv – és szövetátültetés stb.) 2. Az orvos jogai és kötelezettségei Az orvosi jogviszony tartalmát adó kötelezettségek közül különös jelentőséggel bírnak az orvost terhelő tájékoztatás, az együttműködés, a titoktartás, és a dokumentációk, adatok kezelésének kötelezettségei. •

ellátási kötelezettség

A területi ellátási kötelezettség követelményéből fakadóan az egészségügyi dolgozónak a munkaidejében hozzá forduló beteg megfelelő ellátásáról gondoskodnia kell. Ugyanakkor, mint minden állampolgárnak, az egészségügyi dolgozóknak is fennáll az ellátási kötelezettsége, helytől, időponttól függetlenül a tőle elvárható módon.4 Először is meg kell vizsgálnia a beteget, majd el kell látnia. A vizsgálatnak ki kell terjednie a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra és a kórelőzményre, valamint a vizsgálat szempontjából releváns meglévő betegségekre is. Távolléte vagy esetleges akadályoztatása esetén a kezelőorvos köteles a beteg vizsgálatára és kezelésére más orvost felkérni. A felkért kezelőorvos vagy adott esetben az ügyeletes orvos köteles a beteg egészségi állapotával kapcsolatos eseményekről a kezelőorvost megfelelő módon és természetesen időben tájékoztatni.

•

dokumentációs kötelezettség

Nyilvánvalóan egy orvosi kártérítési eljárásban elképzelhetetlen a tényállás pontos tisztázásához a pontos orvosi dokumentáció léte. Hiszen az alperesre (egészségügyi szolgáltató, orvos, kórház) hárul a bizonyítási teher, hogy a beteg kezelése, a beavatkozás során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a kezelések folyamata nincs dokumentálva, ennek bizonyítása majdhogynem lehetetlen.

•

az ellátás megtagadásának a joga:

Az orvos a következő esetekben tekinthet el a hozzá forduló beteg vizsgálatától: -

ha más beteg sürgős ellátása miatt akadályoztatva van

                                                                                                            4

 

 Btk.  172.  §  

6  

-

ha a pácienshez személyes kapcsolata fűződik

-

ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.

Ha a vizsgálat során az orvos megállapítja, hogy -

a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel, vagy

-

a beteg által kért vagy a beutaló orvos által javasolt kezelés, vizsgálat nem javasolt, vagy

-

az ellátás igénybevételéhez az egészségügyi szolgáltatónál hiányoznak a személyi és tárgyi feltételek, vagy

-

a beteg állapota jelen álláspont szerint nem igényel azonnali beavatkozást, elegendő a későbbi visszarendelés

az orvos a beteg ellátását megtagadhatja. Természetesen abban az esetben is megtagadható az ellátás, és meg is kell tagadnia kezelőorvosnak, ha a beutaló orvos vagy a beteg által kért beavatkozás egyértelműen jogszabályba ütközik. Ha az ellátás ellenkezik az orvos erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével, bizonyos feltételek megléte esetén szintén megtagadható az ellátás: -

ha ez a páciens egészségi állapotát negatív irányban nem befolyásolja és a beteget saját érdekében más orvoshoz irányítja

-

abban az esetben, ha az orvost területi ellátási kötelezettséggel rendelkező egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatják, további kikötés, hogy alkalmazotti jogviszonyban munkáltatójával írásban közölje. A kezelés megtagadható az orvossal szemben, a beteg részéről tanúsított sértő vagy

fenyegető, illetve az orvos életét, testi épségét veszélyeztető magatartás. (1. melléklet)

•

vizsgálati és terápiás módszerek megválasztásának a joga:

A kezelőorvos szabadon választhatja meg az adott esetben alkalmazandó eljárást, de csak abban az esetben, ha ő és az ellátás során résztvevő egészségügyi dolgozók azt megfelelően elsajátították, és megfelelő gyakorlattal rendelkeznek az ellátás lefolytatatásához. Szükség van a beteg beleegyező nyilatkozatára, továbbá arra, hogy a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál. A kezelőorvos köteles más egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára felkérni, konzíliumot javasolni és összehívni.

 

7  

●

utasítások megtagadásának joga: A kezelőorvos jogosult a beteg ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozók

részére utasítást adni. Az utasításokat az abban foglalt feltételek, és szakmai szabályok szerint kell végrehajtani. Ha a kezelés során a páciens állapota rosszabbodik, és más esemény következik be a kezelőorvost tájékoztatni kell. Ha bármelyik egészségügyi dolgozó úgy ítéli meg, hogy az utasítás megvalósítása a beteg állapotát negatív irányba befolyásolja, a kezelőorvost haladéktalanul értesíteni kell. Ha az orvos mégis az utasítás végrehajtására szólítja fel, az utasítás írásba foglalását kérheti. Azonban az egészségügyi dolgozónak kötelessége megtagadnia az utasítás végrehajtását az orvos tájékoztatása mellett, ha azzal a tőle elvárható ismeretek szerint a beteg életét veszélyeztetné, vagy maradandó egészségkárosodást okozna. ●

az egészségügyi dolgozók védelme: Az egészségügyi dolgozó az alábbi esetekben közfeladatot ellátó személynek minősül,

és ebből kifolyólag megilleti a fokozott büntetőjogi védelem: —

a látlelet kiadása

—

a keresőképesség, továbbá a munkaképesség-csökkenés mértékének elbírálása

—

a munka- valamint a pályaalkalmasság elbírálása

—

az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek kiadására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok

—

a kötelező népegészségügyi intézkedések ellátása

—

a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére végzett vizsgálat, illetve beavatkozás

— ●

az ügyeleti szolgálat, illetve sürgősségi ellátás során.5

a szakmai fejlődéshez való jog és kötelezettség: Az orvos jogosult és köteles szakmai ismereteinek – a tudomány mindenkori állásával,

fejlődésével összhangban történő – folyamatos továbbfejlesztésre.

                                                                                                            5

 

 Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve, Meritum Kiadó, Budapest, 1999., 465. old.

8  

3. A beteg jogai és kötelezettségei A beteget az ellátás során jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, hiszen minden szerződéses kapcsolat jogok és kötelezettségek összessége. A kötelezettségek túlnyomó része a szerződéses kapcsolatok általános szabályaiból is levezethető, az egészségügyi jogszabályok csupán az orvos-beteg kapcsolat sajátosságaiból eredő többlettartalommal töltik meg. ● az egészségügyi ellátáshoz való jog: „Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez. Minden betegnek joga van – jogszabályban meghatározott keretek között – az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Megfelelő az ellátás, ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. Folyamatosan hozzáférhető az ellátás, amennyiben az egészségügyi ellátórendszer működése napi 24 órán keresztül biztosítja annak igénybevehetőségét.”6 Tehát, sürgős szükség esetén a beteg további feltétel nélkül igénybe veheti a beavatkozásokat. Megjelenik az egészségügyi törvényben a szabad intézmény- és orvos választás joga is, azonban azt különböző tényezők korlátozzák. Az egészségügyi szolgáltató működési rendje is csökkentheti a szabad orvosválasztás jogát, illetve a törvényben foglaltaknak nem mond ellent az orvosválasztás szabadságának díjfizetéshez kötött kiterjesztése sem. A teljesen szabad orvosválasztást ugyanakkor a jog nem támasztja alá. Az

intézményválasztás

szabadsága

már

szabadabb,

hiszen

az

egészségbiztosítási

szabályrendszer a területi ellátási kötelezettség teljesítésének érdekében lehetővé teszi a „területen kívüli” páciensek ellátásának elutasítását. A diagnózis, terápia, hazabocsátás, beutalás kapcsán kérhető más orvos általi, újbóli vizsgálat, második vélemény a beteg információs aszimmetriából is adódó kiszolgáltatottság érzésének enyhítését elősegítő szolgáltatás. 7

                                                                                                            6 7

 

1997. évi CLIV. törvény 6-7. § 1997. évi CLIV: törvény 8. § (3)  

9  

„Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell őt arról, hogy az adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.”8 Ez a rendelkezés az ellátás biztonságát szolgálja. ●

az emberi méltósághoz való jog: „Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.”9

A betegen főszabályként csak az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el. Ugyanis a betegellátási helyzetek alkalmasak lehetnek a kiszolgáltatottság érzetének megélésére és előidézésére. Sajátos kategóriába tartozik a sürgősségi gyógykezelés, amely veszélyeztető magatartás tanúsításakor, intézeti gyógykezelés szükségessége esetén kezdhető meg. A törvényalkotó rendelkezik arról a lehetőségről, amikor a beteg személyes szabadságának korlátozására kerül sor: 1. „A beteg személyes szabadsága – ellátása során – fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható.” 2. „Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedést tilos alkalmazni.” 3. „A korlátozó intézkedés csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.”10 Az emberi méltósághoz való jog kritériuma még, hogy a beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni. Azonban előfordulhat, hogy valaki nem jut azonnali ellátáshoz, az egészségügyi intézmények tevékenységi rendjéből és az ellátásra várakozók számából eredendően. A ruházat eltávolításának az elkerülése odafigyeléssel, a testi vizsgálatokhoz, kezelésekhez szükséges mértékűre korlátozott szabaddá tételére irányuló gyakorlat kialakításával érhető el. Összegezve az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartása a betegek emberi mivoltának,

személyiségének

tiszteletével,

az

ellátási

kapcsolatból

fakadó

kiszolgáltatottságukkal való visszaélések kizárásával, a vizsgálati és terápiás módszerek e követelményekkel való összehangolásával érhető el.                                                                                                             8

1997. évi CLIV. törvény 9. § (1)  1997. évi CLIV. törvény 10.§ (1)   10  1997. évi CLIV. törvény 10. § (4) 9

 

10  

●

a kapcsolattartás joga: Az eddig felsorolt „jogokat a beteg a fekvőbeteg-gyógyintézetben meglévő

feltételektől függően, betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja” illetve „ennek részletes szabályait – e jogok tartalmának korlátozása nélkül – a fekvőbeteg-gyógyintézet házirendje határozza meg. A házirend további jogokat is megállapíthat.”11 A rendelkezések jelentős része a fekvőbeteg-ellátó intézményben kezelt páciensek által helyben történő látogató-fogadással és egyéb személyes kapcsolattartással függ össze. Ennek megfelelően: - A beteg jogosult látogatókat fogadni. -„A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon. Cselekvőképtelen beteg esetén a fenti személy megjelölésére” az erre korábban kijelölt, illetve a beteghez való viszonya alapján más személy is jogosult. - „A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon.” - „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen.” „Súlyos állapotú a beteg, aki állapota miatt önmagát fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetők meg, illetőleg pszichés krízishelyzetben van.”12 A kapcsolattartás jogának körében továbbá: - „A beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során jogosult más személyekkel akár írásban, akár szóban kapcsolatot tartani.” - „A szülőnek joga van a szülést követően arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.” - „A beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásnak és vallása szabad gyakorlásának joga.”13 Fontos hangsúlyozni, hogy a beteg megtilthatja, hogy a gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb információt más előtt feltárják. Ettől csak a gondozása

                                                                                                            11

 1997. évi CLIV. törvény 11.§ (1)  1997. évi CLIV. törvény, 11.§ (3)-(5) 13  1997. évi CLIV. törvény 11. § (2); (5)-(6) 12

 

11  

érdekében, közeli hozzátartozója vagy a gondozására köteles személy kérésére lehet eltekinteni.14 A törvény kimondja azt is, hogy a beteg jogosult saját ruháinak és személyes tárgyainak a használatára. ●

a gyógyintézet elhagyásának a joga: Az intézmény elhagyásának időpontját a beteg saját belátása alapozza meg, persze

ideális esetben a beteg a kivizsgálás illetve gyógykezelés végeztével, az ellátását végzők javaslatának megfelelően hagyja el az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézetet. A beteg döntési szabadsága csak annyiban korlátozható, amennyiben távozása mások testi épségét, egészségét veszélyeztetné vagy törvényben meghatározott egyéb ok áll fenn. Általánosságban ez úgy néz ki, hogy a beteg távozási szándékát bejelenti, a kezelőorvos pedig mindezt feltünteti a beteg egészségügyi dokumentációjában. Az orvosi tevékenységet a következőképpen is definiálhatjuk: szolgáltatás szabad akarat alapján történő igénybevétele, a visszalépés, távozás mindenkor fennálló lehetőségével. Ha a beteg nem jelenti be távozási szándékát az intézmény elhagyását megelőzően, vagyis az ellátó személyzet

„hűlt helyét találja”, dokumentációs kötelezettség áll fenn,

azonban a beteg állapotától függően szükség lehet illetékes hatóságok értesítésére. Kiskorú esetén az erre kijelölt személyt, ilyenek hiányában, illetve cselekvőképtelen páciens esetén a törvényes képviselőt kell értesíteni. Cselekvőképtelen beteg csak a törvényes képviselőjének egyetértésével hagyhatja el a gyógyintézetet. A kezelőszemélyzet által kezdeményezett hazabocsátásról lehetőség szerint legalább 24 órával a tervezett elbocsátást megelőzően tájékoztatást kell adni. Ez elősegíti a beteg, illetve hozzátartozói számára az otthoni ápolásra, a hazatéréssel kapcsolatos egészségügyi és általános teendőkre való felkészülést. ●

a tájékoztatáshoz való jog: Minden, az ellátásban igénybevevői oldalon részes személy jogosult a tájékoztatásra.

A törvény nyomatékosítja, hogy a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes betegnek is joga van a tájékoztatáshoz. A tájékoztatás nem a beavatkozásokba való beleegyezés megszerzésének eszköze, hanem a beteg saját személyét érintő döntések

                                                                                                            14

 1997.  évi  CLIV.  törvény  11.§  (2)  

 

12  

meghozatalához, illetve egyáltalán az egészségügyi ellátással kapcsolatos felvilágosítás érdekében szükséges tevékenység. A beteg korának, iskolázottságának, pszichés, kulturális és nyelvi hátterének megfelelő módon kell a beteg tudtára adni az ellátásával összefüggésben rendelkezésre álló információkat. „A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről h) a további ellátásokról, valamint i) a javasolt életmódról.”15 Sajnos az egészségügyi dolgozók túlterheltsége miatt kevéssé hatályosulnak e szabályok, mivel a klinikai feladatok ellátása után nemigen marad idő a tájékoztatáshoz való jogból fakadóan szükséges tevékenységek elvégzésére. Ez javítható az alapvető információk írásba foglalásával (szórólap, füzet), de a szóbeli tájékoztatás egyéniesített formája nem mellőzhető. A kérdezés lehetősége biztosítja a páciens számára fontos szempontok megvilágítását, illetve a tájékoztatást adó szakembert is segíti az információ-igény pontosabb becslésében. „A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait. A betegnek joga van megismerni az ellátásban közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését, és beosztását.”16 Cselekvőképes beteg lemondhat a tájékoztatásról, de csak abban az esetben, ha betegsége ismeretének hiánya nem veszélyezteti többi embertársa egészségét. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból került sor, a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes.                                                                                                             15

 1997. évi CLIV. törvény 13. § (2)  1997. évi CLIV. törvény 13. § (4); (6)

16

 

13  

Nyilvánvalóan az egészségügyi szolgáltatónak úgy kell megszerveznie a tevékenységét, hogy a diagnosztikus és terápiás munka mellett a betegtájékoztatás feladataira is megfelelő humán – és egyéb erőforrás álljon rendelkezésre. ●

az önrendelkezéshez való jog és az ellátás visszautasításának joga: Az önrendelkezési jogot a belegyezés és az elutasítás jogát egyaránt magában foglaló

döntési jogként definiálhatjuk. A beteg az ellátás alanya, tehát a betegség-centrikus ellátási sztereotípiák helyett az egyén döntési szabadságának elsősége érvényesül. „A beteg a beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve, ha e törvény eltérően nem rendelkezik. Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy – amennyiben erre nem képes – két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges. A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.”17 „A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása a)

mások – ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá

b)

ha a beteg közvetlen életveszélyben van.”18

Az Alkotmánybíróság állapította meg, hogy a gyógyíthatatlan betegnek a döntése, hogy végig kívánja-e élni „életének a rá váró szenvedésekkel teli hátralévő részét”19, önrendelkezési jogának részét képezi. A cselekvőképes beteg az ellátást visszautasíthatja. Ha a beteg egészségi állapotában az ellátás elmaradása esetén súlyos vagy esetlegesen maradandó károsodás következhet be, a visszautasítást csak nyilatkozatban teheti meg, Gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, cselekvőképes beteg számára a törvény biztosítja azt a jogot, hogy életmentő vagy életfenntartó beavatkozást visszautasítson. Jelen esetben három tagú orvosi bizottság megvizsgálja a beteget, és mindhárom orvos írásban nyilatkozik arról, hogy a betegnél olyan súlyos betegség áll fenn, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint rövid időn belül halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Ezt követően a beteg a háromtagú                                                                                                             17

 1997. évi CLIV. törvény 15. § (2)-(6)  1997. évi CLIV. törvény 17. § (2) 19  22/2003. AB határozat IV. 6.1. 18

 

14  

bizottság nyilatkozatát követő 3. napon két tanú előtt ismételten kinyilváníthatja visszautasítási szándékát. 20 A beteg a visszautasítási nyilatkozatot bármikor, alaki kötöttségek nélkül visszavonhatja. A beteg az ellátás visszautasítása esetén is jogosult szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére. Amennyiben a beteg valamilyen beavatkozást visszautasít, nem szabad arra késztetni, hogy álláspontját változtassa meg, és vele szemben semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem alkalmazható. ●

az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga: „A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő

adatait, illetve joga van ahhoz, hogy egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.” A dokumentációval, mint az adatállomány fizikai vagy bármilyen más formában létező megtestesülésével az egészségügyi szolgáltató, míg az egészségügyi adatokkal az érintett beteg rendelkezik, így jogosult a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, és azokról saját költségére másolatot kapni.21 Amennyiben a beteg a dokumentációban pontatlanságot vagy hiányosságot vél felfedezni, a rá vonatkozó egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezheti, amelyet a kezelőorvos vagy más adatkezelő a dokumentációba feljegyez, saját szakmai véleményével együtt. A hibás adatot törölni nem lehet, át kell húzni, hogy az eredetileg felvett adat jól látható legyen. Az egészségügyi ellátásban résztvevők a beteg ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és egyéb személyes adatait bizalmasan kötelesek kezelni, és csak hatósági határozatra, vagy a beteg nyilatkozata által feljogosított személyekkel jogosultak közölni. ●

az orvosi titoktartáshoz való jog: A beteg jogosult, hogy az ellátás során az egészségügyi ellátásban résztvevő

személyek tudomására jutott egészségügyi és személyes adatait csak az arra jogosultakkal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék. A beteg hozzájárulása nélkül is közölni kell egészségügyi adatait; ha a törvény elrendeli, ha mások életét vagy testi épségét veszélyezteti vagy mások egészségének védelme szükségessé teszi.                                                                                                             20

 1997. évi CLIV. törvény 20. § (4)-(5);(8) 1997. évi CLIV. törvény 24. § (1)-(2)

21

 

15  

Tény, hogy a beteg jogai részletesen, alaposan kidolgozott rendszert alkotva kerültek bemutatásra, és az említett további elemek, tehát a beteg kötelezettségei jelentéktelennek tűnnek. De térjünk át erre a körre. „A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor köteles tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét.”22 A szolgáltató működési rendje a beteg számára elsősorban a házirendből ismerhető meg, továbbá a részére adott információkból. Természetesen a házirend nem korlátozhatja a törvényben foglalt betegjogokat. A betegek kötelezettségei konkrétan a következő 3 esetkörre terjednek ki: 1. együttműködés az egészségügyi dolgozókkal 2. más betegek jogainak tiszteletben tartása 3. az egészségügyi dolgozók törvényben foglalt jogainak tiszteletben tartása. ●

együttműködési kötelezettség: Fontos eleme a tájékoztatási kötelezettség, amely nem csak az orvost, hanem a beteget

is terheli. A beteg köteles az őt kezelő egészségügyi dolgozókat tájékoztatni mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez. Köteles minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről tájékoztatni az orvosát, valamint arról is, hogy milyen gyógyszereket szed. Ha a beteg elmulasztja ezt a tájékoztatási kötelezettséget, és emiatt nem megfelelő időben, vagy nem kapja meg az ellátást, és ennek következtében egészségkárosodása keletkezik, a tájékoztatási kötelezettség elmaradását a bíróság a páciens terhére értékelheti. Ha az egészségügyi ellátást végzőknek nincs tudomása arról, hogy a beteg kit nevezett meg, aki helyette gyakorolja a beleegyezés jogát, akkor nem tudnak ennek megfelelően eljárni. Szintén tájékoztatási kötelezettség terheli a beteget betegségével összefüggésben mindenről, ami mások életét, testi épségét veszélyezteti, és arról is, ha fertőző betegségben szenved vagy esetlegesen vírushordozó. A beteg további kötelezettsége, hogy a gyógykezelésével kapcsolatban az őt ellátóktól kapott rendelkezéseket betartsa. Amennyiben jogszabály térítési díjat ír elő bizonyos egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban, a betegnek azt meg kell fizetnie. Az egészségügyi szolgáltató a szolgáltatás

                                                                                                            22

 

1997. évi CLIV. törvény 26. § (1)

16  

megkezdése előtt tájékoztatja a pácienst az indokolt és az általa igényelt térítésköteles szolgáltatások díjáról. ●

más beteg jogainak tiszteletben tartása: A beteg és hozzátartozói jogai gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani más

betegek jogait, így a hozzátartozók a látogatás, vagy a beteg gyermek, haldokló hozzátartozó mellett tartós benntartózkodás esetén sem zavarhatják a többi beteget.

III.

A veszélyes üzemi tevékenység

Mint már a korábbiakban kifejtettem speciális felelősségi alakzat hiányában az egészségügyi kártérítési eljárásokban a polgári jogi felelősség általános szabályai az irányadóak. Ptk. 339. § „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.” Azonban célszerű lenne az orvosi beavatkozások jelentős részét veszélyes üzemi tevékenységgé minősíteni, és kártérítési eljárásokban az arra irányadó szabályokat alkalmazni. A veszélyes üzemi tevékenység a következőképpen néz ki: Ptk. 345. § (1) „Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.” Bár lényegét tekintve az orvosi beavatkozások jelentős része veszélyes üzem, a bírói gyakorlat mégis világszerte kizárja e felelősségi szabályok alkalmazását. Ugyanakkor akadnak eltérések más országokban, például Svédországban és Új-Zélandon az orvosi beavatkozás és vizsgálat veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. Az általános felelősségi alakzat alkalmazásának fő oka, hogy a 345. § végrehajtása elviselhetetlen módon megemelné a biztosítási összegeket, és az intézmények költségeit. Magyarországon sem terheli tehát az egészségügyi intézményeket eredményfelelősség. Ez alól nyilvánvalóan kivételt jelenthetnek azok a berendezések, eszközök, amelyek használata során az emberi életre, testi épségre veszélyt jelentenek. 23                                                                                                             23

 Jobbágyi Gábor: Orvosi Jog, Hippokratésztől a klónozásig, Szent István Társulat; 2007;74. old.

 

17  

Jelenleg nincs törvényben szabályozott módja annak, hogy mi minősül veszélyes üzemnek. Ezt még mindig a bírói gyakorlat alakítja ki. Jelen álláspont szerint veszélyes üzemnek minősül: -

gépi erővel hajtott művek

-

gépi erővel működő üzemek, berendezések a gazdasági élet bármely területén, a villamos energiát termelő és átalakító üzemek és berendezések, valamint a gépek alkalmazására tekintet nélkül, az építkezések, bányák, gázművek, és vízművek

-

fokozott veszéllyel járó tevékenységnek tekinti a gyakorlat bizonyos gépek alkalmazását

Azonban a jelenlegi bírói gyakorlat alapján nem sorolhatók ide a háztartási gépek, és az orvos által a gyógykezelés során használt gépek. Az utóbbi időben ezek elterjedése megnőtt, ami a bírói gyakorlatra is jelentős hatással van a károkozások megítélésénél. -

vízlépcső, zsiliprendszer, vízierőmű

-

fokozott veszéllyel járó robbanóanyagok, sugárzóanyagok és készítmények, a mérgezőanyagok, vegyi anyagok, a lőfegyver előállítása, tartása, felhasználása

-

viszonylag kezdetleges körülmények között folytatott tevékenység

-

tűzveszélyt okozó eszközök használata. 24 Mielőtt egy-egy jogeset kapcsán megállapítjuk a felelősség fajtáját, fontos, hogy az

általános és a veszélyes üzemi felelősség ismérveivel tisztában legyünk. A polgári jogi általános felelősségi alakzatnak négy alapvető feltétele van: jogellenesség, felróhatóság, kár és okozati összefüggés. A feltételek közül a jogellenesség, a kár, valamint az okozati összefüggés is szükségképpeni eleme bármelyik kártérítési típusú felelősségnek. A felróhatóság csak rendszertani elem, hiszen van vétkesség nélküli kártérítés is. Példának okáért ilyen a veszélyes üzemi felelősség, hiszen ez tárgyi vagy objektív felelősség. Lényege, hogy a felelősségre vonás feltételei a jogellenesség, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés, vagyis a károkozó vétkessége nem alapozza meg a kártérítési felelősség megállapítását. Hasonlóan az általános kártérítési felelősséghez, a veszélyes üzemi felelősség is kimentő jellegű, vagyis, ha a károkozó tudja bizonyítani azokat a tényeket, amelyek a felelősség alól mentesítik, kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Mentesülése érdekében a károkozónak két konjuktív feltételt együttesen kell bizonyítania: a kárt elháríthatatlan külső ok idézte elő, és ez kívül esik a veszélyes üzemi tevékenység körén. A veszélyes üzemi tevékenység körében az okozati összefüggés is speciális, ugyanis a kárnak a                                                                                                             24

 Újváriné Antal Edit: Felelősségtan, ”Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért”, Miskolc, 2002., 109110.old.

 

18  

tevékenység veszélyes voltával kell összefüggnie. Ellenkező esetben a kártérítési felelősség az általános szabályok szerint fog alakulni. A kárért általában az felelős, aki a veszélyes üzemet működteti, a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja. Ezt a személyt a joggyakorlat „üzembentartónak” nevezi. 25 A PK. 38. számú állásfoglalás azt is kifejti, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károk megtérítése körében a Ptk. 345. § és 339. §-aiban foglalt rendelkezések együttesen is alkalmazhatóak. Veszélyes üzem károsodása esetén a veszélyes üzem üzembentartóját kártérítés megállapításánál – a károkozó vagy az üzembentartó netáni felróható közrehatása mellett – az üzem veszélyességét is figyelembe kell venni az üzembentartó terhére, amennyiben ez a veszélyes üzem károsodásában közrehatott. Jelenleg egy Legfelsőbb Bírósági ítélet található a bírói gyakorlatban, amely elismeri a veszélyes üzemi felelősség szabályainak alkalmazását az egészségügyi kártérítési eljárásokban. Témaválasztásom során ez az ítélet keltette fel érdeklődésemet. Legf. Bír. Pf. III. 25 423/2002.: A felperesek édesapján éráthidaló szívműtétet végeztek. A műtét megkezdésekor, az érzéstelenítés bevezetésekor, a betegnél kamrafibrilláció, majd szívmegállás következett be. Újraélesztésre majd szívmasszázsra került sor. Közben az altatást folytatták, a műtéti területet az alperes orvosa alkoholos oldattal fertőtlenítette, majd elektromos késsel a mellkas megnyitásához fogott. Az eszköz által kibocsátott elektromos szikra a szegycsont megnyitásakor lángra lobbantotta a még meg nem száradt alkoholos oldatot, és a beteg testének mintegy 1/3-án másod – és harmadfokú égési sérülés keletkezett. A betegnél később oxigénhiányos agykárosodást diagnosztizáltak, majd szívmegállás következtében a beteg meghalt. A boncolási jegyzőkönyvben foglaltak szerint a beteg halála olyan szív-, keringési és légzési elégtelenség folytán állott be, amely a testfelület mintegy 35 %-ra kiterjedő másodharmadfokú égési sérülésekre vezethető vissza, és általános vérmérgeződés miatt következett be. A szakértők végül az elkészített orvosi szakvéleményükben azt állapították meg, hogy a beteg operációja előtt a gyógyszeres műtéti előkészítés elmaradt, tehát a műtétre nem készítették elő megfelelően, holott maga a szívműtét nem sürgős, hanem tervezett műtét volt, és a gyógyszeres előkészítésre mód és lehetőség lett volna. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a páciens a klinikai halál állapotába került és újraélesztésre szorult. Ekkor került sor a mellkas megnyitására, de ilyen körülmények között sem fogadható el a fertőtlenítő oldat lángra                                                                                                             25

Gellért György: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez, Kiadó Kommentár, 2004., 284-285. old., 290-291. oldal

 

19  

lobbanása. Ennek lett következménye, hogy a testfelület 35 %-ára kiterjedt az égés, amely végül a beteg halálához vezetett. A felperesek vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére egyaránt kérték az alperest. A kártérítési felelősséget elsődlegesen a Ptk. 345. § (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapították. Arra hivatkoztak, hogy az alperes orvosai megsértették az Eütv. 77. § (3) bekezdésében foglalt legnagyobb gondosság követelményét, mert az alkoholos oldat, amit a fertőtlenítésre használt az operatőr, nem az előírt tűzveszélyességi foknak megfelelően történt, ugyanis anélkül fogott hozzá a mellkas megnyitásához, hogy meggyőződött volna a vegyszer megszáradásáról. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy az alperes késlekedett az égési felület műtéti ellátásával is, ami hozzájárult a beteg halálához. Véleményem szerint és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is, az alperes által használt elektromos kés és az alkoholos oldat együttes használata egyaránt fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. A fokozott veszélyt indokolja az eszköz technikai bonyolultsága és az adott közeg melletti tűzveszélyessége. Az alperes magatartása jogellenes és felróható, ami sérti a felperes gyermekeinek személyhez fűződő jogait, így például az egészséges és teljes családban éléshez való jogaikat, ezért nem vagyoni kártérítésre is jogosultak. Az alperes természetesen a kereset elutasítását kérte, mivel a váratlanul kialakult helyzetben – álláspontja szerint – a fertőtlenítés hiánya is elfogadható lenne, arra ugyanis nincs idő, hogy az orvos a fertőtlenítő szer felszáradására várjon. Az a tőle elvárható követelmény, hogy a birtokában levő eszközzel a lehető leggyorsabb időn belül mindent megtegyen az újraélesztés sikeréért. Az égési szövődmény neki nem róható fel. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét. Tényként megállapította, hogy az alperes orvosai valóban nem a legnagyobb gondossággal, és nem a beteg egészségi állapotának megfelelő szinten látták el a felperesek hozzátartozóját. Ugyanis a műtéti előkészítés nem történt meg, az elektromos kés használata során égési sérüléseket okoztak, azokat sem kezelték megfelelő gondossággal, csak pár napos késedelem után került sor az égési sérülések szakorvos által történő ellátására és kezelésére. Az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 348. § (1) és a Ptk. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapította. Szakmai mulasztásként értékelte, hogy a beteg a szükséges gyógyszereket nem kapta meg. A műtét előkészítésének hiánya hozzájárult a beteg szívmegállásához. Az alperes orvosai az operáció megkezdése előtt nem győződtek meg arról, hogy a gyúlékony vegyszer felszáradt-e a testfelületről, és olyan területre is lefolyt az  

20  

alkoholos oldat, ahová nem kerülhetett volna. Ez azt eredményezte, hogy az elektromos szikra folytán keletkezett láng a műtéti területnél jóval nagyobb testfelületet égetett meg. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes védekezését az időtényező tekintetében, és kifejtette, hogy a fertőtlenítő szer nem lobbanhat be. Az égési sérülés a szívműtéttől függetlenül bekövetkezett károsodás. Ez mulasztásként értékelhető az alperes orvosai részéről, az égési szövődmények pedig a beteg halálához vezetettek. Végül az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az orvosi beavatkozásnál bármilyen elektromos eszközt használ az orvos, maga az orvosi beavatkozás nem minősíthető veszélyes üzemi tevékenységnek, és így az orvosi beavatkozásra az általános szabályok irányadóak. A közbenső ítélet ellen felperes és alperesek is fellebbezést nyújtottak be. A felperesek szerint az alperes a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályai alapján is köteles a helytállásra, mert az elektromos kés és a legmagasabb tűzveszélyességi osztályba tartozó fertőtlenítő vegyszer használata olyan fokozott kockázatot, veszélyt rejt magában, amely indokolja a felróhatóságtól független felelősségi szabály alkalmazását. Amennyiben az orvosi tevékenységet csak az elektromos eszköz és gyúlékony vegyszer felhasználásával együtt lehet kifejteni, akkor az fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. Jelen esetben nem az eszköz hibájáról van szó, hanem az eszköz használójának a hibájáról, szabályszegéséről, amely ugyancsak megalapozza a szigorúbb felelősségi szabály alkalmazását. Ezzel szemben az alperes is kérte az ítélet megváltoztatását, ugyanis nézőpontja szerint az elsőfokú bíróság hibásan állapította meg azt, hogy a beteg műtét előtti gyógyszeres előkészítése nem történt meg. Ennek ellenbizonyításaként szolgál az altatási jegyzőkönyv, a műtéti előkészítéshez használt külön lap, valamint a lázlap. Az alperes úgy védekezett, hogy a beteg érdeke miatti sietség következtében került nagyobb mennyiségű alkoholos lemosószer a betegre, és az elektromos kés rutinszerű használatára a szívmasszázs alkalmazásához. Ha az elsőfokú ítélet szerint elvárható magatartást tanúsítja az orvos, a beteg újraélesztésére nem lett volna esély. Az alperes álláspontja szerint a klinikai halál állapotában lévő beteg újraélesztése kapcsán keletkezett sérülés nem alapozhatja meg a felelősséget. A felperesek az ő fellebbezésükkel nem érintett körben a közbenső ítélet helybenhagyását kérték. Végül a Legfelsőbb Bíróság döntésében arra jutott, hogy a felperes fellebbezése alapos, az alperesé alaptalan. Álláspontja szerint a műtét adott helyzetében, amikor fertőtlenítő szerként alkoholos vegyszeres lemosást alkalmaztak, és egyúttal elkezdték a  

21  

szegycsont felnyitását is elektromos késsel, akkor az alperes orvosai e két önmagában is veszélyes szer, illetve eszköz együttes használatával fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytattak. Tehát az alperes a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján felel. Ennek az az alapja, hogy a veszélyes eszközök alkalmazásánál csekély hiba is aránytalanul súlyos következménnyel jár. A Legfelsőbb Bíróságnak az adott esetre elfoglalt álláspontja nem változtat az orvoslással kapcsolatban kialakult megítélésen, miszerint maga az orvosi tevékenység és az alkalmazott eszközök, műszerek, anyagok, sokszor önmagukban is veszélyesek, mégsem alkalmazandó a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó felelősségi szabály, amely felróhatóságtól független tárgyi felelősség. Tehát nem állapítható meg, hogy valamely eszköz, illetőleg anyag önmagában való veszélyessége megalapozza a Ptk. 345. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazását. Akkor, ha a magas fokban gyúlékony fertőtlenítő anyag alkalmazása mellett egyidejűleg olyan eszközt is használnak, amely a szokásos mértéket meghaladó kockázatot jelent, akkor a fokozott felelősségi szabály alkalmazása megállapítható. Tehát az alperes kimentése nem lehetséges, és ez önmagában is alapja lehet a kártérítési felelősségnek. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor egyetért azzal, hogy az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján is megáll. Végül az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyására került sor. Összegzésként megállapítható, hogy az orvosi tevékenység a használt eszközök és eljárások kockázatos és veszélyes volta ellenére önmagában nem minősül veszélyes üzemi tevékenységnek. Ugyanakkor a jogesetben az orvosi tevékenység körében használt gyúlékony alkoholos vegyszer és elektromos kés együttes használata vezetett károsodáshoz. A tényállásban alkalmazott két külön-külön is veszélyes eszközzel végzett beavatkozás azonban már veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, így nincs jelentősége az elszenvedett károk vonatkozásában az alperesi felróhatóság vizsgálatának. 26 IV.

A kártérítési eljárások oka

Talán nem túlzás azt mondanom, hogy minden országban tapasztalható jelenség, hogy a betegek és hozzátartozóik az egészségügyi ellátással kapcsolatos valós vagy vélt sérelmeiktől indíttatva egyre gyakrabban fordulnak polgári jogi kártérítési keresettel bíróságokhoz. Azoknak a betegeknek, akiknek szervezete valóban az orvos nemtörődömsége miatt                                                                                                             26

 Dr. Frézer Tamás: Kártérítési Jog, Complex Kiadó, 2010.,167-173. old.

 

22  

károsodik, megfelelő mértékű jogos kártérítés jár. Ugyanakkor a kártérítési rendszer kapcsán történnek visszaélések is, hiszen nem minden esetben valós az ok, amire a páciens a kártérítési eljárást alapítja. Hazánkban az egészségügyben hozzávetőleges adatok szerint évente 300 kártérítési eljárás indul. A perek többnyire a bíróságok leterheltsége, a bizonyítási nehézségek miatt évekig elhúzódnak. Ma már megállapítható, hogy a betegek egyre öntudatosabbak, de még mindig tájékozatlanok jogaikkal kapcsolatban, ennél szomorúbb, hogy sokszor az egészségügyi dolgozók sincsenek tisztában ezzel. Megdöbbentő lehet a statisztikai adatok számaránya is. 2003-ban a betegjogi képviselők 7367 panaszt regisztráltak. Sajnos ez évről évre 20 %-kal növekszik. A legtöbb jogsérelem a kórházakban történik, de nőtt a háziorvosi és járóbeteg-ellátással kapcsolatos panaszok száma is. Az összes panasz 25 %-a az emberi méltóság megsértésével állt kapcsolatban, a sértettek 23 %-a érezte úgy, hogy egészségügyi ellátáshoz való joga sérült, 17 %-uknak pedig a tájékoztatáshoz való joga. 2004-ben

a

helyettes

ombudsman

felmérése

szerint

a

megfelelő

ellátáshoz,

az

önrendelkezéshez és a tájékoztatáshoz való jogot szinte naponta megsértik a kórházakban. Szomorú tény, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeletnél is egyre többen tesznek bejelentést.27 A kártérítési eljárások egyik alapköve a hiba. Az ellátás hibáiról sajnos sehol nem rendelkeznek teljes körű adatokkal. A felmérések általában dokumentációra alapozottak, és ezek pontatlanok lehetnek. Kórházi ellátási hibaként értékelhető, hogy a hibázó nem konzultál, késlekedve, határozatlanul avatkozik be. A hibák elkerülése érdekében: •

definiálni, egyértelművé kell tenni a diagnózist,

•

konzultálni kell, második véleményt kell kérni, hiszen a nem érintett ember helyesebben ítélheti meg a helyzetet,

•

alapos feltárást kell végezni késlekedés nélkül,

•

gondos, folyamatos ellenőrző vizsgálatokat kell végezni,

•

fegyelmezetten, pontosan, valósághűen kell a dokumentációt vezetni.28

                                                                                                            27

 Dr. Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben, HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft., 2010. 62-87. old    Kulmann Lajos: Hiányzó munkatársak, hibák, műhibaperek – merre tovább, Rehabilitáció 2003; 13 (3-4.):2-7. oldal

28

 

23  

Nyilvánvalóan a hibák okaként nevesíthető az egészségügyi dolgozók kevés száma. A munkaerőhiány oka lehet a demográfiai összetétel, hiszen egyre inkább idősödik a lakosság, ami növeli az ellátási szükségletet, és kevés az aktív munkaképes korúak aránya is. Problémát jelenthet az egészségügyi ellátás költségeinek növekedése miatt bevezetett úgynevezett prospektív finanszírozási rendszer. Ennek lényege, hogy a szolgáltatóknak egységnyi idő alatt több beteget kell ellátniuk, akiknek állapota összességében súlyosabb. A beteg félig gyógyultan hagyja el az egészségügyi intézményt, ami nem ad pozitív visszajelzést az ellátó személyzetnek a jó teljesítményről. Ez is fokozza a frusztrációt, ami miatt sokan más elhelyezkedési lehetőséget keresnek. A megkérdezett rezidens orvosok jelentős része tervez tartós vagy átmeneti külföldi munkavállalást. Ez még inkább tovább nehezíti az utánpótlás kérdését. Vizsgálták már az egészségügyi munkának a munkatársakra, dolgozókra kifejtett negatív hatásait. Lelki és testi egészséget, fáradtságot és kiégést egyaránt tapasztaltak. Természetesen ezek a tényezők közrejátszanak az egészségügyi dolgozók pályaelhagyására. A személyzet csökkenő tendenciája növeli a hibák előfordulását is. Alapvető jelenség, hogy a munkatársak hiánya a pályán maradókra még nagyobb terhet ró, hiszen növelni kell a tempót, a teljesítményt, fokozódik az elfáradás. A több hiba növeli a perek számát, ami még több dokumentációt eredményez. Ez ismét fokozza a személyzet

leterheltségét,

frusztrációját,

kiégését,

egyszóval

elégedetlenségét,

ami

pályaelhagyást, még hajszoltabb munkát, és még több hibát eredményezhet. (2. melléklet) A tárgyalt eseteket figyelembe véve nagyon fontos a csapatmunka támogatása. Lobbizni kell azért, hogy az ellátás biztonsága a képzésben és továbbképzésben egyaránt helyet kapjon. Mindezek összegzéseképpen megállapíthatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlenek. Az egészségügyi dolgozók fizetése alacsony, kevés a munkatárs, szaporodnak a hibák, és ez által az egészségügyi kártérítési eljárások is növekvő tendenciát mutatnak.

V.

Tipikus hibák az egészségügyi ellátás során

Dolgozatomban két szakterületet tartottam fontosnak kiemelni az általános ellátások közül. Az egyik, a termékenység elősegítésének területe, ahol szintén a beavatkozások során gépek alkalmazására kerül sor. A másik terület, az aneszteziológiai ellátás, amelynek feldolgozása során egy, a szakmában jártas dolgozóval is sikerült hosszú eszmecserét lefolytatnom.  

24  

1. Szülészeti, nőgyógyászati ellátás A császármetszés és a hüvelyi szülés indikációs köre az, ami a leggyakrabban képezi a szülészeti ellátással kapcsolatos jogviták tárgyát. Sajátos véleményem az, hogy a magzat és a termékenységet képviselő nő nőgyógyászati vagy várandós kezelése során alkalmazott beavatkozások fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősülnek. Érdekesnek bizonyult a számomra a Legfelsőbb Bíróság Pf. III.20.008/1991. számú jogerős ítélete, amit a későbbiekben a Baranya Megyei Bíróság P.20.805/1990 számú ítéletet hagyta helyben. A tényállás szerint a felperest a születését követő ötödik napon helyezték inkubátorba. Másnap hajnalban tapasztalták, hogy az inkubátor belső része túlzottan meleg, az újszülött teste forró. Megállapították, hogy az inkubátor meghibásodott, de azt a vészjelző nem jelezte. A felperes jobb kezén égési sérülések keletkeztek, melynek következtében jobb kezének ötödik ujját eltávolították, negyedik ujjának singcsonti részén a heget kimetszették és bőrátültetéssel pótolták. Mind az elsőfokú, mind a jogerős bírói ítélet megállapította, hogy az elektromos működésű, zárt rendszerben hőt fejlesztő inkubátor használata, olyan fokozott veszéllyel folytatott tevékenységet jelent, amelynek folytatója a Ptk. 345. § (1) bekezdése értelmében, az ebből eredő károkért köteles helyt állni. Dr. Törő Károly szerint, ha a kár nem vezethető vissza valamilyen gép vagy eszköz működési hibájára, illetve az orvos hibás tevékenységére, akkor magyarázatként csak a beteg szervezeti adottságai maradtak, amelyekért viszont az egészségügyi szolgáltatót nem lehet felelősségre vonni. Tehát arra nincs lehetőség, hogy az egészségügyi szolgáltatást veszélyes üzemi tevékenységnek minősítve a kockázatért, szövődményekért az egészségügyi szolgáltatót felelősségre vonjuk. Majd egy későbbi ítélet kapcsán, a 306/2002. BH szerint: A fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalmához tartozó kör a technika fejlődésével bővül, ezért a bíróságnak egyedileg kell eldöntenie, hogy az adott ügyben vizsgált tevékenység fokozott veszéllyel járe. A BH indokolása egyértelműen megállapítja, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységek körét mindig a bíróságoknak kell egyedileg meghatározni, mivel az eseteket jogszabály fogalmazza meg, és a tudomány-technika előrehaladtával a fokozott veszéllyel járó tevékenységek köre egyre bővül. Ezzel a BH megnyitotta az utat az egészségügyi szolgáltatás során, egészségügyi szolgáltatás céljára alkalmazott berendezések és eszközök egyedi vizsgálata előtt. Már  

25  

nemcsak gépek üzemzavara miatti veszélyes üzemi felelősség merülhetett fel, hanem a gépek, berendezések működésével kapcsolatos is. 2. Aneszteziológiai ellátás Az aneszteziológia és az intenzív ellátás két olyan szakágazat, amely részben fedi egymást. Mindkettőnek az a célja, hogy az eszméletlen vagy a káros külső behatásokat elhárítani képtelen állapotban lévő beteg életfontosságú funkcióit fenntartsa. Az aneszteziológia

legfőbb

célja

a

műtét

alatti

altatás

vagy

a

beavatkozás

alatti

fájdalommentesség biztosítása. Az aneszteziológia is rejt magában kockázatokat. A szív – és érrendszeri szövődmények, közöttük a szívinfarktus az egyik leggyakoribb súlyos szövődmény. Ma Magyarországon 660-670 ezer műtéti érzéstelenítés történik, ami a lakosság 6-7 %-át érinti. 29 A dolgozat készítése során volt szerencsém a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház aneszteziológus dolgozójával egy beszélgetés során még inkább elmélyíteni e kérdést: Az aneszteziológus feladata ellenőrizni a beteg életfunkcióit, felderíteni, hogy a kiemelkedő fontosságú élettani funkciók igényelnek-e külön felügyeletet, esetlegesen speciális felkészülést. Feladata még, eldönteni, hogy a páciens kibírja-e az altatást, vagy inkább helyi vagy regionális érzéstelenítést kell alkalmazni. Általános érzéstelenítésnél a beteg alszik. Ez általában sürgősségi esetben alkalmazandó. Előfordulhatnak technikai hibák, aminek kiküszöbölésére intubálást is alkalmazhatnak. Regionális érzéstelenítésnél, egy régió, alsó vagy felső végtagi régió érzéstelenítésére kerül sor. Helyi érzéstelenítésnél egy kis terület érzéstelenítése folyik. Ebben az esetben felléphetnek allergiás reakciók, vérnyomásesés, légzésbénulás. A Megyei Kórház ebből a szempontból megfelelően van felszerelve, ugyanis rendelkeznek a légút biztosítására szolgáló táskával. Az aneszteziológus a beteg együttműködése, az anamnézis és a szakmai szabályok szerint dönti el, hogy milyen módon és milyen gyógyszerekkel történjen az altatás. Miután az orvos kiválasztotta az érzéstelenítés fajtáját, beállíthatja a premedikációt. Ez azt jelenti, hogy meghatározza annak a gyógyszernek a mennyiségét, amelyet szájon keresztül

                                                                                                            29

 www.altatas.hu/a-mutati-altatas.kockazatai

 

26  

vagy injekció formájában juttatnak be a szervezetbe, és amelynek célja a beteg megnyugtatása a műtőbe kerülés előtt. A beteg előkészítése bonyolult műszerezettséget igényel. A szakasszisztenciának a feladata az altatógép és műszerek ellenőrzése, amely egy csekklista felhasználásával történik. Ellenőrzik a gázt, a tömítettséget, a szívórendszert és a monitorokat. Az altatóorvos és az aneszteziológus asszisztens általában a beteg fejénél helyezkednek el. A folyamat a következőképpen néz ki: Automata

vérnyomásmérő

mandzsettát

erősítenek

a

beteg

karjára,

a

digitális

oxigénszaturációt, vagyis a vér oxigéntartalmát mérő eszköz érzékelőjét pedig egyik ujjbegyére csíptetik. A folyamatos mérés céljából a mellkasra EKG-elektródokat helyeznek. A mért értékeket monitoron jelzik. Az aneszteziológus orvos ezután megkezdi az altatást a vénába adott altatószerrel vagy altatógáz belélegeztetésével. Az altatás előkészítésére szolgáló gyógyszer szükséges mennyiségét testsúlykilogrammra számítják ki. Ha az aneszteziológus észleli a beadott gyógyszerek hatásának változását, megkezdődhet a beavatkozás. Nemcsak a vérnyomás és pulzus ellenőrzése történik, hanem folyamatos EKG-kontroll is, továbbá követik a vér oxigén-telítettségét is. A beáramló és kilégzett gázok összetétele is analizálásra kerül. A modern altatógépek számtalan paraméter ellenőrzésére képesek, ezek a legkisebb kóros eltérést azonnal riasztással jelzik. Az aneszteziológusok feladata erre kiemelkedően figyelni. Előnyként szolgál, hogy az altatógépek folyamatosan tárolják azokat az adatokat is, amelyeket műtét közben, és a későbbiek során is elő lehet hívni ellenőrzés és elemzés céljából. A műtéti team résztvevői: operatőr és asszisztens, egy műtősnő, egy műtősfiú, altatóorvos, altatóasszisztens, ha röntgenes a műtét egy röntgenhez értő asszisztens. Nyilvánvalóan a beteget tájékoztatni kell az altatás előtt kötelezően írásban, és az orvosnak rendelkezésre kell állni a szóbeli kérdések megválaszolásához. Ha sürgősségi ellátásról van szó, a beteg egy hozott anyagnak minősül, így az orvos saját belátása és a szakmai protokoll szerint fog eljárni. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház körülbelül 35 altatóorvossal rendelkezik. Érdekességnek mondható, hogy rendelkezik vérmentő készülékkel, ami a Jehova tanúi vallás követőinek megoldást adhat sürgősségi esetben. A

veszélyes

üzemi

felelősség

törvénybe

iktatásáról

az

aneszteziológus

a

következőképpen vélekedett: „Véleményem szerint már jelenleg is nagyon sok kártérítési eljárás van folyamatban, ami nem feltétlenül valós. Sok esetben a beteg azért kezdeményezi az eljárást, hogy mindenképpen anyagi javakra tegyen szert, és nem mindig kártérítési okból.  

27  

Az orvosok folyamatos bizonytalanságot élnek át munkájuk során, nehogy beperelje őket a beteg. Az elmondottak alapján a veszélyes üzemi felelősség bevezetése az orvostársadalom hátrányaként szolgálna, hiszen sokkal nehezebb lenne az orvosnak kimentenie magát a nem valós kártérítési helyzetből.” VI. Záró gondolatok Összegzésként véleményem szerint megállapítható, hogy a veszélyes üzemi felelősség és az egészségügyi szolgáltatás kapcsolatában hosszú ideig fennálló elutasító magatartás megszűnt. A bírói gyakorlatban mutatkozó változások miatt az egészségügyi szolgáltatások elleni perekben, ahol különböző gépi erővel működtetett berendezésekkel történik a beavatkozás, és ezzel függ össze a károkozás (MR, CT, Rtg, fogorvosoknál a fogfúró, traumatológiai ellátásban különböző fűrészek, a műtétnél vérzéscsillapításra használt elektromos berendezések), több alkalommal merül majd fel a felperesek részéről, hogy az ítélet a veszélyes üzem felelősségét állapítsa meg az alperesi szolgáltatóknak, hiszen ebben a körben sokkal szigorúbb a kimentési okok köre. A veszélyes üzemi felelősség azonban általános jelleggel nem léphet a felróhatóságon alapuló, igaz egyre objektivizálódó felelősség helyébe, csak azok jelentős részterületein szigoríthatja az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelősségét. A veszélyes üzemi felelősség véleményem szerint a gépek, eszközök alkalmazása esetén állja meg a helyét, értve ezalatt a fokozott veszéllyel járó elektromos, és technikailag veszélyes eszközöket. Őszintén remélem, hogy a bírói gyakorlat e felelősségi formát fogja alkalmazni egészségügyi kártérítési perekben az orvosi berendezések alkalmazása során. Dolgozatomhoz a szakirodalom csekély anyagot szolgáltatott, ezért próbáltam a saját véleményemre is hangsúlyt helyezni. Remélem objektív képet sikerült adnom az orvosi beavatkozások és a veszélyes üzemi tevékenység kapcsolatáról.

 

28  

MELLÉKLETEK

1. melléklet30

2. melléklet 31

                                                                                                            30

 Kovácsy Zsombor: Egészségügyi Jog, Táncos László ig., Bp., 2008., 85.old.  Kullmann Lajos: Hiányzó munkatársak, hibák, műhibaperek – merre tovább?, In. Rehabilitáció 2003; 13(34):2-7

31

 

29  

Felhasznált Irodalom Jogszabályok: — 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről — 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről — Gellért György: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez, Kiadó Kommentár, 2004., 284-285. old., 290-291. oldal — 1959. évi 8. tvr. — 2003. évi LXXXIII. Törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről — PK. 38. számú állásfoglalás — DR. DECASTELLO Alice: Mediáció az egészségügyben, HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft., 2010. 62-87. old. — DR. DÓSA Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége, HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft., 2010. — DR FÉZER Tamás: Kártérítési jog, Complex Kiadó, 2010., 167-173.old. — JOBBÁGYI Gábor: Orvosi jog, Hippokratésztől a klónozásig, Szent István Társulat, 2007., 68-77. old. — KOVÁCSY Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve, Meritum Kiadó, Bp., 1999., 459-465. old. — KOVÁCSY Zsombor: Egészségügyi Jog, Táncos László igazgató, Bp., 2008., 47-94. old. — A magánjogi kodifikáció eredményei, POT XV. Tanulmánykötet, Novotni Alpítvány, Miskolc, 2010., 33-40. old., 46-47. old. — ÚJVÁRINÉ Antal Edit: Felelősségtan, ”Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért, Miskolc, 2002., 103-123. old.  

30  

—EDWARD R. ANNIE: Kártérítési reformot, de hogyan? Orvos és jogász vitája az orvosi műhibákról, In: Orvostovábbképző Szemle, 1995. 2. évf., 2. szám; 73-76. old. —KULMANN Lajos: Hiányzó munkatársak, hibák, műhibaperek – merre tovább?, In: Rehabilitáció, 2003., 13 (3-4), 2-7. oldal. —Till Attila: Felelősség és orvoslás, In: Rehabilitáció, 2003. évi 13. évf., 3/4 szám, 811.old. —DR. KEMENES István: Az orvos kártérítési felelősségének egyes kérdései www.szitb.hu/doc/polgari/orvosi.pdf —SZEGHŐ Ágnes: Az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben okozott károkért való felelősség szabályainak alkalmazása napjainkban jesz.ajk.elte.hu/szegho42.html —Kell-e félnünk az altatástól? http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin —Az aneszteziológiáról http://www.altatas.hu/tajekoztato —

A műtéti altatatás kockázatai www.altatas.hu/a-mutati-altatas.kockazatai

— http://www.348ugyvediiroda.hu/veszelyes-uzem.pdf —

Legf. Bír. Pf. III. 25 423/2002. számú ítélete

— 306/2002. BH — Legfelsőbb Bíróság Pf. III.20.008/1991. számú ítélete — Baranya Megyei Bíróság P.20.805/1990 számú ítélete

 

31