TERMÉSZETTUDOMÁNY ÉS VALLÁS Debreceni Egyetem, 2006/2007. tanév II. félév, leadta és lejegyezte Végh László 2007. május 4.
0.1.
Tudnivalók a vizsgázásról és felkészülésr˝ol
El˝oreláthatólag bármelyik munkanapon lehet vizsgázni. Aki a vizsgaid˝oszak el˝otti héten vagy a vizsgaid˝oszakban jönne, annak a vizsgára az ETR rendszeren keresztül kell jelentkeznie. Aki május 15-e el˝ott vizsgázna, az a vizsgaid˝opontot személyesen, vagy az 11359-es egyetemi hívószámon, (városból 509259) egyeztetheti vagy ír a
[email protected] címre. Helyszín: Atomki, VIII. épület, - ez egy háromemeletes betonépítmény - II em. 210-es szoba. Bejárat a Poroszlay úti portán, utána jobbra kell térni. Szóbeli a vizsga, írásban készülhetnek fel, tollat hozzanak. Jegyzet a teremben csak zárt táskában tartható. Következ˝o módszert ajánlanám a jegyzet átvételéhez. Szinte valamennyiük számára sok új és érdekes dologról olvashatnak. Továbbá a címszavakból nem tudhatja valaki biztosan, éppen hol találhat számára izgalmas olvasnivalót. Legjobb módszer az lehet, ha a teljes anyagot esténként kb. egy-két órát rászánva, egy hétre beosztva olvassák el. Közvetlenül a vizsga el˝ott vegyék át mégegyszer az egészet. Hiábavaló az anyag gyors átfutása. Ha két közlés vétele között nem telik el 2-3 másodperc, akkor az olvasottak nem kerülnek be az elme feldolgozó egységeibe, hanem azonnal kiesnek. Ha kevés az id˝o, akkor a legjobb az anyag id˝oarányos hányadának átvétele.
Tartalomjegyzék 0.1.
Tudnivalók a vizsgázásról és felkészülésr˝ol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1
1. Bevezetés
1
2. Agy és gondolkodás
1
2.1.
Az emberi agy és a döntéshozatal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2
2.2. Világszemlélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3
2.3. Gondolkodási módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
4
2.4. Szabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6
2.5. Biztonságérzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
3. Ember és vallás 3.1. Biztonságérzet és vallás
8 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
8
Vallásgyakorlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
12
3.3. Vallás és lélektan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15
3.2.
1
3.3.1. Vallásos élmények és az elme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
16
3.4. Vallás és társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
17
4. Vallásokról röviden 4.1.
20
Kinyilatkoztatás és szent könyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
21
4.2. Megszentelt világ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
22
4.3. Hinduizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
24
4.4.
A kínai vallásos gondolkodásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
29
4.5. Egyistenhit kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
30
4.6.
Isten, a világ és az ember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
31
4.7.
Jézus Krisztus mint Megváltó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
35
4.8.
Az iszlám mindenható istene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
39
4.9. Metafizika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
40
5. Természettudományok kialakulása
42
5.1. A világ és a természet rendje a régi korok embere szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . .
42
5.2.
A természettudományok kialakulásának kezdeteir˝ol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
44
5.3.
A zsidó-keresztyén világkép és a tudomány keletkezése . . . . . . . . . . . . . . . . . .
48
5.4.
A görögök örökségéro˝ l . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
51
5.5.
Az újkori tudományos forradalom és a vallás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
53
6. A természettudomány módszerei és fejl˝odése
59
6.1. Tudományos módszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
60
6.2.
62
A tudomány fejl˝odésér˝ol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7. A mai természettudományról
66
7.1.
Relativitáselmélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
66
7.2.
Kisvilágtan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
68
7.3. Elemi részek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
69
7.4. Törvények és szimmetriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
71
7.5.
Az o˝ srobbanás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
73
7.6.
Élet a világegyetemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
76
7.7. Emberarcú világmindenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
77
7.8. Összetett rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
79
7.8.1.
Hálózatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
82
A világ megkötöttségér˝ol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
84
7.10. Tudomány határai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
88
7.9.
2
8. Természettudomány és vallás mai kapcsolata
92
8.1.
Vallásos válaszok a létezés alapkérdéseire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
8.2.
A világ esetlegességér˝ol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
8.3.
Jó és rossz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
9. Zárszó
1.
96
107
Bevezetés
Sokan vallják, hogy az ember csak a legértelmesebb állat. Van ebben igazság, hiszen azért terjeszthettük ki ennyire az életterünket, válhattunk a bolygó urává, mert mi vagyunk a legértelmesebbek. Ám az emberi élet több mint a lét- és fajfenntartás, azaz életünknek másféle távlatai is lehetnek. Nem csak természeti lény az ember, tökéletesedésre, valós, mino˝ ségi fejl˝odésre is képes. Lelki és szellemi élettávlata is lehet az embernek az anyagin kívül. Lelki élettávlatunkat a természetfölötti világra vonatkozó eszmények, anyagfölötti célok alkotják. Látni fogjuk, hogy természetes emberi adottság a természetfölöttire való tekintés, a világ egészének rendjéro˝ l és benne az ember és az egyén szerepéro˝ l való gondolkodás. A természetfelettibe vetett hite eszményt állít az ember elé, aki, hogy összhangba kerülhessen a fölötte álló hatalommal, ennek az eszménynek megfelel˝oen igyekszik élni. Lelki élettávlata alá, de afelé törekedve, anyagtalan, de az anyagi világhoz kötött szellemi élettávlatot épít ki magának az ember. Ennek kiépülése során a természetfölöttibe vetett hitnek megfelel˝o gondolkodási rendszer, felfogás alakul ki benne. Azt kezdi jónak, szépnek és igaznak tartani, ami a természetfölöttibe vetett hit szerint az. Eszerint fog aztán a világban élni, önmagához, embertársaihoz és a természethez viszonyulni. Vallásos hit és vallás nem azonosak: a vallásos hit a lelki síkon fogalmazódik meg és megvalósulása, a vallás a társadalom közegében történik. Az mutatja a vallás erejét, hogy az alapjául szolgáló hit mennyire képes a szellemi élettávlat kialakítására és az ennek megfelel˝o viselkedésre indítani a társadalom tagjait. Amit az ember a 20. századig létrehozott és alkotott, azt Istenbe vetett hitének befolyása alatt tette, függetlenül attól, van-e Isten vagy nincs. Meghatározó volt a természetfölöttir˝ol alkotott kép a természettudományos gondolkodás kialakulásában is. Látni fogjuk, nem véletlen, hogy amit ma természettudománynak nevezünk, az a latin keresztyénség˝u Európában alakult ki. Azonban a természettudomány módszerét tekintve anyagelv˝u. Ezért a hatalmas természettudományos sikerek az anyagelv˝u, a természetfölöttit tagadó, a vallásos hitet és vallást elvet˝o bölcseleti rendszereket ero˝ sítették. Els˝osorban a zsidó-keresztyén hit és a természettudományos eredet˝u szemlélet kölcsönhatásait, ütközéseit tárgyaljuk. Miután a 2. fejezetben megismerkedünk az emberi elme és gondolkodás általános jellemz˝oivel, a 3. fejezet az ember és a vallás kapcsolatát elemzi. Ezután a 4. fejezet néhány vallás fontosabb jellemz˝oit tárgyalja, majd a 5. fejezet a természettudományok kialakulásának f˝obb állomásait tekinti át. A 6. fejezet a természettudományos módszer jellegzetességeit vizsgálja. Mai természettudományos ismereteink áttekintésével, a 7. fejezet foglalkozik. Majd a 8. fejezet a természettudományos gondolkodás és vallásos világszemlélet jelenkori kölcsönhatását tekinti át. Zárszóként az elmondottak összegzése után a természettudományos gondolkodás és a vallásos felfogás jöv˝oben lehetséges viszonyával foglalkozunk.
2.
Agy és gondolkodás
Miel˝ott a vallásos hitet elemeznénk, el˝otte érdemes közelebbr˝ol megismerni az emberi elme m˝uködésének néhány jellegzetességét. Így jobban megérthetjük majd az ember indítékait, törekvéseit, leheto˝ ségeit és azt, 1
mennyire alapvet˝o az ember számára a vallásos hit.
2.1.
Az emberi agy és a döntéshozatal
Nem a valóságot látom, hanem annak a bennem el˝oállítható képét. Elménk a világban történteket nem egyszer˝uen, felvev˝ogépként rögzíti, hanem a már korábban ismertekkel, tapasztaltakkal összevetve értékeli, min˝osíti és tárolja el azokat. Ennélfogva az egyén a világból csak azt veheti észre, amit vagy amihez hasonlót már ismer. Csak azokra a dolgokra figyel fel, amelyek a benne kialakult rendszernek, amit a világszemléletének, felfogásának nevezhetünk, megfelelnek. Amik a benne kialakult szemléletnek ellentmondanak, nem vagy alig képes mit kezdeni. Ezért az ember döntéseit világszemlélete, felfogása meghatározó módon befolyásolja. Képzeljük magunkat a vizsgálóbíró helyzetébe. Fel kell tárnia, mi történthetett, pontosan mi, hogyan zajlott le. Szemtanúkat hallgat ki, akik egymásnak ellentmondó dolgokat is mondhatnak. Tudja a vizsgálóbíró, ez úgy is lehetséges, hogy a szemtanúk közül egyik sem hazudott. Csupán beállítottságuknak, neveltetésüknek, korábbi tapasztalataiknak megfelel˝oen más-más dolgok ragadta meg a figyelmüket és elméjük az esemény feldolgozása során a történtek egyes elemeit különböz˝oképpen értelmezte és raktározta el. Ezért a vizsgálóbíró megfelelo˝ kérdéseivel tisztázza, hogy az adott tanú alkatának, m˝uveltségének stb. ismeretében vallomásából mi fogadható el tényként. Tanácsos kerülni, hogy a tanú még a kihallgatása el˝ott megismerkedhessen a többiek vallomásával, mások és a sajtó véleményével. Ha a vallomások teljesen egybecsengenek, akkor a vizsgálóbíró rögtön észreveszi, hogy meg akarják téveszteni. Látja, összejátszanak a tanúk, mert esetleg b˝unrészesek, megfélemlíthették vagy megvesztegethették o˝ ket. Tudatos és tudatalatti. Ha valami az eszünkbe ötlik, általában nem tudjuk, miért éppen az jutott az eszünkben és milyen úton-módon jutottunk el az adott gondolathoz. Nem láthatunk bele az elménkbe. Nem követhet˝o az elme m˝uködése, döntéseink valódi hátterét általában csak sejthetjük, s˝ot sokszor egyenesen érthetetlenül állunk önmagunkkal szemben. Döntéseinket az elménk tudatalatti tartományai munkálják ki, melynek folyamatait ösztöneink és az életben addig megtapasztaltak határozzák meg, ezek a meghozataluk után 1/2 másodperccel jutnak el a tudatosig. Csak mint figyel˝o, szemléz˝o, felülvigyázó, ellen˝orz˝o egység m˝uködik a tudatos szint. Megvizsgálja, megfelel˝onek, ésszer˝unek t˝unik-e, jól van-e megfogalmazva, a tudatalatti által el˝oterjesztett anyag. Mintha két valaki lenne bennem. Egyik, a rejtett, a tudatalatti, aki mindent csinál és dönt és a másik, a tudatos rész, aki mindezt értékeli, elfogadja és letiltja vagy új megoldásokat kér, de az emberek és esetek nagy többségében a tudatos csak helybenhagy és megindokolja, miért az a jó, amit éppen csinál. Abban segít a tudatosságom, hogy minél jobban, elfogadhatóbb módon viszonyuljak a környez˝o világhoz, érvényesíthessem törekvéseimet. Nevezzük a bennünk lakozó két személyt Bels˝o és Fels˝o uraknak. Bels˝o urat általában csak az életbenmaradás, a létfenntartás és az élet továbbadása foglalkoztatja, emiatt csak a pénz, a nemiség, és a hatalom érdekli. Számításokat nem végez, az ösztönök és az eddigi tapasztalatok alapján, azok összevetésével dönt. Továbbá a döntésre kitalál egy társadalmilag indokolható magyarázatot. Fels˝o úr esetleg némi mérlegelés és számítás után ezt közli a barátn˝ovel, baráttal, szomszéddal. Fels˝o úr nem tudja, mi akar valójában Belso˝ úr. Más szavakkal, még azt sem tudhatom és más sem tudhatja, pontosan mik a valódi szándékaim, mert nem vagyok tisztában azzal, milyenek a bennem lakozó öröklött adottságok és ezek miként hatottak, hatnak kölcsön eddigi tapasztalataimmal. Nem érthetjük meg igazi mozgatóinkat, csak eljárásaink tanulmányozhatók. Azaz az ember nem az az ésszer˝uen gondolkodó, döntéseit az értelem fényében meghozó lény, akinek f˝oleg a felvilágosodás kora óta nagy büszkén hisszük magunkat. Döntéshozatal. Mivel a tudatalatti kezdeményezi és indítja be a cselekvést, az emberben nem az a jó, szép és igaz kelt cselekvésre indulatot, amit az eszével annak tud, hanem amit belülr˝ol, a tudatalatti szintjén 2
annak érez. Ha az emberben indulat támad valamit tenni és a dolog egyszer˝u, nem ütközik akadályba, az a tudat, az értelem igénybevétele nélkül önm˝uköd˝oen kielégül. Ha a feladat bonyolultabb, vágy, törekvés támad az emberben, ami felkerül a tudati övezetbe és ha az ember erkölcsi érzéke megengedi, szándékká válik és ezt az értelem mérlegeli. Ha az értelem a megvalósítás mellett dönt, akkor a törekvés akarattá válik. Bár az értelem, tudás, tudatosság nem képes az emberben szükségletet, vágyat támasztani, ami az akarati cselekvés folyamatát beindíthatná, viszont az ember nevelhet˝o. Nem más a nevelés, emberépítés, embernemesítés, mint az értékes viselkedésre indító beidegz o˝ dések és készségek beépítése a bennünk lév˝o öröklött ösztönös és már korábban begyakorolt egyéb cselekvések mellé. Tehet˝o ez tanítással, oktatással, következetes példamutatással, begyakoroltatással. Azaz Bels˝o úr viselkedése változtatható. Az erkölcs az emberi élet hajtóereje, csak az emberre jellemz˝o. Ösztönöket kiegészít˝o készség, amely az élet irányába, tehát tehetetlenséggel, halállal ellentétes irányba való növekedésre készteti az embert. Erkölcsi szabály az, amit az ember a saját meggyo˝ z˝odése szerinti helyes, jó, igaz, értékes kifejezo˝ désének tart. Erkölcsi szabályainak mindenkor magától értet o˝ d˝o módon engedelmeskedik az ember, azokat minden esetben nyilvánvalóan tiszteletben tartja, még egyedül lévén. Az erkölcsöt a nevelés ülteti be az ember tudatalattijába. Miután ez megtörtént, az erkölcsös viselkedés szabályait ösztönszer˝uen követjük. Mivel csak találgathatjuk, miként keletkeznek döntéseink, azt sem tudhatjuk pontosan, hogyan fogunk viselkedni változó környezeti feltételek mellett. Szokatlan körülmények között végzett lélektani kísérletek sokszor megdöbbent˝o eredménnyel járnak. Olyasmiket követnek el emberek, amit korábban nem hittek volna magukról. Sajnos erre számos szörny˝u történelmi tapasztalat is van. Rögzült értékrendeket forgathat fel egy adott társadalmi helyzet és emberek elképzelhetetlen szenvedést okozhatnak másoknak. Nem tudhatjuk, családi, intézményi és más közösségekben ténylegesen miként hatunk egymásra. Tapasztalom ugyan néha, hogy más sokkal egyszer˝ubben és könnyebben tud velem bánni, mint én sajátmagammal, de ennek mi az oka, rejtély számomra. Meglehet, létezik az, amit családi, közösségi stb. értelemnek nevezhetünk. Legalább is az állatvilágban van ilyen. Joggal mondhatták korábban a darázsfészek építésére, hogy az a darazsak génjeiben tárolt ösztönös tevékenység, amely évmilliók során alakult, finomodott ki és ma már megy magától is. Mindezt ellen˝orizni lehetett. Még a nyolcvanas években a NASA földkörüli pályára küldött egy darázsrajt. Meg akarták nézni, egészen más körülmények, a súlytalanság és más egyéb viszonyai között, tud-e darázsfészket építeni. Néhány sikertelen kísérlet után tudott! Pedig sem a teljes törzsfejl˝odés, sem a faj fejl˝odése során a darazsak ilyen, úgymond beégetett tapasztatot nem szerezhettek. Ennélfogva joggal tételezhetjük fel a darázsraj közösségi értelmességének létezését, amely nem az egyes darazsak idegi m˝uködésének egyszer˝u összege. Hasonlóan gondolhatunk az emberi közösségek vagy akár az emberiség egésze tudatáról is.
2.2. Világszemlélet Hogy milyen az egyén világszemlélete, annak kialakulását az öröklött adottságok és a nevelés együttesen határozzák meg. Mennél fiatalabb az ember, annál fogékonyabb a környezet által adott mintákra, mások viselkedésére. Ezért meghatározóan fontosak a tudat magzatkori, majd kisgyermekkori és rákövetkez o˝ , a feln˝ottkorig tartó fejlo˝ dési szakaszai. Úgy 25 éves korára szilárdul meg az egyén világszemlélete. Világszemléletét˝ol függ, minek tartja magát az ember a világban, milyennek látja a világot, mit tart annak egyes dolgairól, mi lesz számára fontos és mi ami kevésbé értékes. Egy középkorú egyénnek nagyon kemény és hosszú ideig tartó munka kell ahhoz, hogy valami számára teljesen új dolgot meg tudjon érteni, ugyanis létre kell jönnie az újfajta gondolkodáshoz szükséges agyi rendszernek. Láthatunk, hallhatunk, érzékelhetünk olyan dolgokat, amelyek nem egyeztethet˝ok össze világszemléletünkkel. Általában észre sem vesszük ezeket, mivel elménk, ha ilyet észlel, mint értékelhetetlent egyszer˝uen dolgozza fel. Ha azonban kénytelenek vagyunk foglalkozni velük, mert kikerülhetetlenek, döntés elé kerülünk. Vagy megváltoztatjuk magunkat, ami 25 éves kor után nem egyszer˝u, vagy töpengés nélkül elvetjük, mondván ez lényegtelen, kivételes és különben is érdektelen, nincs jelent˝osége. Azaz, mint már említettük, az egyén a gondolkodását f˝oleg csak arra használja, hogy önmagát, tetteit utólag igazolja. Így ma a 3
fogyasztói társadalom polgárának ma szembesülnie kellene azzal, hogy az állandó gazdasági növekedés, az életszínvonal emelkedése képtelenség. Már csak azért is, mert a világgazdaság üzemanyagai, mint az olaj és a földgáz vészesen fogynak. Erre egyszer˝uen nem gondol. Ha kénytelen meghallani, els˝o válasza az, ez nem így van. Ha viszont az egyén értelmével belátja, milyen nehéz a helyzet, magatartásának, életvitelének megváltoztatása egyáltalán nem egyszer˝u. Ugyanis a benne kialakult gondolkodásmódon igen nehéz változtatni. Akarom a jót, teszem a rosszat. Agym˝uködésünk mikéntje magyarázatot ad arra az érthetetlennek t˝un˝o jelenségre, hogy az ember akarna valamit és bár szándéka véghezvitelének nincs nyilvánvaló akadálya, mégsem tud úgy viselkedni, amint szeretné. Bizonyos dolgokra egyszer˝uen képtelen vagyok, minden látható küls˝o ok nélkül. Itt, amint fentebb már tárgyaltuk, azzal szembesülünk, hogy tudatosan hiába akar valaki valamit, ha belülr˝ol nem ébred indulat azt tenni. Csak ama javaslatok közül választhat a tudatos részem, amit a tudatalatti elétár. Ezért továbbra is teszem azt, amit nem tartok jónak. Régóta gyötr˝odik ezzel az ember. Nem tudja felfogni, miért nem tud értelmével és akaratával elboldogulni a világban, mi van benne, ami nála er˝osebb. Miért nem képes a vallási vagy erkölcsi törvények szerinti életre, miért kell állandóan szembenézni gyengeségével? Pál apostol a Szentírásban, a rómaiakhoz írt levelének 7. részében megrendít o˝ módon fogalmazza meg az ember gyötr˝odését. Innen az idézet: ..Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gy˝ulölök. ... Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehet˝oségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Pál a magyarázatot az emberben lakozó b˝unben találja meg. Mint a fent idézett részben írja: ’Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belso˝ ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen és foglyul ejt a b˝un tagjaimban lév˝o törvényével.’ Pál most idézett mondata segít megérteni, mit ért ténylegesen a zsidó-keresztyén felfogás a b˝un fogalma alatt. Ezzel részletesebben kés˝obb foglalkozunk.
2.3. Gondolkodási módszerek Azért maradhatott meg, lehetett sikeres az ember a létért való harcban, mert szellemi képességei révén összefüggéseket fedezett fel, rendet vett észre a környez o˝ világban. A rend felfedezése mintázatok felismerését jelenti. Képes az ember a talált mintázatokat elraktározni az emlékezetében és újabb észleléseit a már ismertek alapján rendszerezi, értelmezi. Tudja az ember, lehet˝oségei korlátozottak, a rend csak egy részét képes átlátni, felfogni. Egyszer˝ubben áttekinthet˝o, kisebb összefüggések ismerete a napi életet teszik könnyebbé. De nem elég csupán a mára tekinteni. Az antroposz, az ember szó görög megfelelo˝ je eredetileg felfelé tekint˝ot jelentett. Ez a dolgok mögé néz˝o, a jöv˝ot érteni vágyó lény jellemz˝oje. Éppen az az emberi létezés alapja, hogy az ember messzebbre, a távolabbi jövo˝ re is figyel, és döntéseiben a jöv˝or˝ol alkotott kép meghatározó szerepet játszhat. Okos és bölcs. Világról szerezheto˝ ismereteinket illet˝oen a nagy kérdés az, mennyire ero˝ sen függnek össze a világ dolgai. Ha a közöttük lév˝o kölcsönhatások er˝osek, akkor minden mindennel össze van fonódva. Emiatt igazából semmit sem lehetne a többit˝ol függetlenül vizsgálni. Ekkor a világról, annak dolgairól és jelenségeir˝ol csak átfogóbb jelleg˝u, kézzelfoghatónak aligha mondható kijelentéseket tehetnénk. Nehéz lenne számokkal, a matematika eszközeivel bármit is leírni. Csak bölcselkedhetnénk arról, milyen is a világ. Mint látni fogjuk, nehezen ugyan, de kiderült, nem egészen ez a helyzet. Vannak olyan rendszerek, amelyek a világ többi részét˝ol jól elkülöníthet˝oek és emiatt egyszer˝u módszerekkel tanulmányozhatóak. Összetettebb és egyszer˝ubb rendszerekkel különböz o˝ módon bánhatunk, a bölcs és az okos gondolkodás eszközeivel vizsgálhatjuk o˝ ket. 4
Maga a szó alakja is leírja az okos módszerét. ’Ok-os’, azaz okokat keres˝o, ok-okozat alapján gondolkodó. Ok-okozati alapon akkor érdemes gondolkodni, ha a világ dolgait, jelenségeit csak egy sz˝uk körben vizsgálhatjuk. Azaz nem szükséges a világ többi részével foglalkoznunk. Ennek az elkülöníthet˝oségnek az a feltétele, hogy a vizsgálandót a világ egyéb hatásaitól tényleg el lehessen szigetelni. Ekkor a viszonylag egyszer˝u rendszert pontosan meghatározva, megmondva, mi alatt éppen mit értünk, az ok-okozati kapcsolatok alapján feltárjuk a rendszert jellemz o˝ összefüggéseket. Sokszor a leírásra akár matematikailag megfogalmazható törvényeket is alkalmazhatunk. Ha a vizsgált dolog valóban leegyszer˝usíthet˝o és a világ többi dolgáról elfeledkezhetünk, az okos gondolkodás nagyon hatékony és eredményes. Egyértelm˝u eredményre vezet, gondoljunk például a mértani tételek bizonyítására. Igaz vagy nem igaz, teljesül vagy nem teljesül, kétértelm˝u válasz nem fogadható el. Nincs tekintélytisztelet, az okos vizsgálódás számára csak a tiszta érvelés a mérvadó. Agytevékenységünket tekintve az okos gondolkodás a tudatos szinten vagy annak közelében folyik. Folyamata megragadható, menete feltárható. Alapvet˝oen feladatmegoldó gondolkodás. Ha bonyolult a rendszer, az ok-okozati kapcsolatok feltárásán és végigkövetésén alapuló okos módszer alkalmazhatatlanná válik. Fel sem tudjuk tárni, vagy képtelenek vagyunk átlátni az összes ok-okozati kapcsolatot. Bölcsen gondolkodva ilyen esettel is lehet bánni. Felhasználva az élet során felgyülemlett tapasztalatokat értelmezhet˝o lehet a vizsgált dolog. Azt keresi a bölcs, hogy amit vizsgál, ahhoz hasonló hol fordult már elo˝ korábban. Mikkel vethet˝o össze, mi lehet a mostaniban a már ismertekkel közös. Képzelete párhuzamokat von. Sokat kell a bölcsnek tudnia és a hasonlóságok felismeréséhez jó képzel˝oer˝o is kell. Honnan ismerünk fel egy párhuzamot, nem tudjuk. Mindez a tudatalatti szinten történik és ezért nem követhet˝o, nem térképezhet˝o fel. Ha sikerült valamilyen párhuzamot, hasonlóságot felismerni, még hátra van az ellen˝orzés. Most a bölcsnek tudatosan gondolkodva, okosan elemeznie kell, van-e valódi alapja a felismert hasonlóságnak, vagy csak képzeletének játéka vetette egymás mellé a két dolgot. Így aki bölcs, annak egyúttal okosnak is kell lennie. Ha az egyén az utolsó lépésre nem képes, akkor nem bölcs, mert mások számára követhetetlen kijelentéseket tesz. Példák a kibukó kijelentéseket okos elemzés nélkül közl˝o egyénekre a jós és a látnok. Jóslataik, kinyilatkoztatásaik igen sokszor homályosak, kétértelm˝uek. Még a teljesen okszer˝unek vehet˝o matematikai tevékenység során is szerepet kaphat a bölcsességet jellemz˝o tudatalatti feldolgozási folyamat. Magam is ismertem alig iskolázott öreg falusi embert, aki az egyenletekkel megoldható szöveges feladatok eredményeit azonnal megmondta, ám nem tudott számot adni arról, ezt miként csinálta. Vagy tudok fizikus hallgatóról, aki a matematika zárthelyik feladatainak helyes végeredményeit azonnal, levezetés nékül megadta. Tételeket felállító, bizonyító matematikusok is arról beszélnek, hogy megsejtik a végeredményt és utána fáradságos munkával lelik meg, hogyan is kell azt szigorún, szabatosan, lépésr˝ol-lépésr˝ol bizonyítani. Amit a bölcs mond az adott dologról, az nem a bizonyosság, hanem csak vélekedés. Tudva ezt a bölcs, tartózkodik a nagyon határozott nyilatkozatoktól. Inkább az úgy vélem, azt hiszem, szerintem, valószín˝u, úgy gondolom vagy efféle kifejezésekkel bevezetve ismerteti amire jutott. Hiszen ha valaki nála sokkal tapasztaltabb, többet tud, nem biztos, hogy ugyanazt a véleményt mondaná. Alapvet˝oen döntéshozó, értékel˝o jelleg˝u a bölcs gondolkodás. Ellentétben az okossal, a buta képtelen lényeges dolgokat lényegtelenekt˝ol elkülöníteni és összefüggéseket átlátni. A bölcsesség ellenkez˝oje a bolondság. Aki bolond, az egyrészt korlátolt, másrészt önismeret hiányában err˝ol nem tud. Korlátoltsága miatt, ez m˝uveletlenségb˝ol, tapasztalatlanságból, képzel˝oerejének hiányából eredhet, nem ismeri fel, hogy a vizsgált dolog valamilyen nagyobb rendszer leválaszthatatlan része. Mivel korlátolt, megalapozatlanul bízik önmagában és tekintet nélkül mások tapasztalataira, figyelmeztetéseire, ragaszkodik túlzott egyszer˝usítéseihez. Teszi azt, amire éppen képes. Ezzel ugyan megoldhat valamit, ám közben jóval több bajt okozhat, mint amennyit elhárít. Míg a bölcsesség együttjár az okossággal, az okos bizony lehet egyúttal bolond is, ha rögeszmésen hangsúlyozza saját okosságát és képtelen felismerni módszerének korlátait. Tudás az okos, vélekedés a bölcs gondolkodás eredménye. Tudás és vélekedés viszonya a természettudomány és a vallás közötti kapcsolat alapvet˝o eleme. Mindennapjainkban a csak okosan gondolkodó ember jelent˝os el˝onyben van a bölccsel szemben. Aki 5
csak okos, különösebb töprengés nélkül él lehet˝oségeivel, felhasználja a rendelkezésre álló eszközöket és nem vesztegeti erejét és idejét arra, hogy az egésszel és a távlati következményekkel is foglalkozzon. Aki bölcs, az viszont gondol a jöv˝ore, a tágabb összefüggésekre is és ezért a köznapi gondolkodás számára határozatlannak, élhetetlennek mutatkozhat. Hosszabb távon mutatkozik meg a bölcs gondolkodás fölénye. Manapság nem sokat hallunk a bölcsességr˝ol és bolondságról. Nem sok szó esik a jöv˝or˝ol és a bolond viselkedés annyira általánossá vált, hogy nem figyelünk fel rá, merthogy aáltalánossá vált.
2.4. Szabadság Mi is az emberi szabadság és mennyire vagyunk szabadok, ez o˝ srégi kérdés. Azért nem beszélünk az állat szabadságáról, mert az állat azt teszi, amit az adott helyzetben az ösztönei el˝oírnak. Bár az állatnál is számít, mit tanult meg, de adott helyzetben egy állatfajta egyedei nagyjából mindig ugyanúgy viselkednek. Érthet˝o a tapasztalatok és a nevelés különböz˝osége miatt is, hogy egy adott helyzetben különböz˝o emberek mást-mást tehetnek. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy az ember szabad. Mint ahogyan az emberi agy m˝uködését ismerettük, a döntéseinket a tudatalatti dolgozza ki, a tudatos szintre csak a döntés mérlegelése, a rábólintás, letiltás vagy visszaküldés marad. Tudatalattinkban az egyes döntéseket a körülmények, az ösztönök, a tapasztalat, a tanulás, a nevelés eredményeinek összegz˝odése, kölcsönhatása alakítja ki. Igazán szabadnak a kisgyermeket még nem tekinthetjük, mivel legtöbbször azt teszi, ami akkor a leggyorsabban eszébe jut. Amit az öröklötten ottlévo˝ és tanulással, tapasztalással odakerült dolgokból a tudatalatti a legegyszer˝ubben kidolgoz. Nem jó, ha valaki feln˝ottként is ilyen, azaz mindig éppen a legkézenfekv˝obbet, a legkönnyebben adódót teszi. Ilyen ember a tudatos szintjének gyengesége miatt sem mondható szabadnak. Csak sodródik, különböz˝o világi tényez˝ok játékszere. Embergéppé válik. Ha az élethelyzet eléggé egyszer˝u, illetve leegyszer˝usíthet˝o, akkor az okosan gondolkodó ember a helyzetet átlátva megfelel˝oen cselekszik. Ilyenkor agym˝uködésünk tudatos szintje nagyobb szerephez jut. Ekkor a döntés egyértelm˝u, hiszen ilyenkor az okos ember nem is igen cselekedhetett volna másképpen. De nap mint nap kerülünk olyan helyzetbe, hogy az ember képtelen teljesen átlátni, mik lehetnek cselekedetének következményei. Ezek általában emberi, társas, közösségi viszonyok, amelyek az emberek sokfélesége, kapcsolatrendszereiknek gazdagsága miatt nagyon összetettek lehetnek. Továbbá nehéz lehet átlátni a természet dolgaihoz való viszonyunkat is, mert ilyenkor a cselekedeteink következményei esetleg csak emberi mértéknél hosszabb id˝o után, évtized, évtizedek, évszázadok múlva mutatkozhatnak meg. Összetettebb élethelyzetekben az a gyümölcsöz˝o, ha a döntéshozatal bölcs gondolkodáson alapul. Ekkor valamilyen, az adott esetre alkalmazható tapasztalat, példa, minta alapján cselekszünk. Ám a bölcs gondolkodásra való képesség kevés, els˝osorban id˝osebb ember sajátja. De a bölcsek által felhalmozott szellemi értékek át kell hogy hassák a közösség egészét. Egészséges, fenntartható közösségi élet azon alapul, hogy a közösség tagjai a bölcsek által megfogalmazott alapvet˝o mintarendszerhez, életrendhez ragaszkodva, felel˝osen gondolkodó személyként szabadon döntve élnek. Akkor nevezhet˝o szabadnak az ember, ha annyira öntudatossá válik, hogy személyként, felel˝ossége tudatában hozza meg döntéseit. Annál szabadabbak vagyunk, minél er˝osebb bennünk a tudatos szint elleno˝ rz˝o és mérlegel˝o szerepe. Továbbá, ha nem is olyan könnyen, de befolyásolhatjuk a döntéseinket kidolgozó tudatalatti agytevékenységet is. Ez utóbbi kialakításában els˝osorban a szüleink és nevel˝oink voltak a meghatározóak. Arról felmen o˝ ink nem tehetnek, hogy milyen öröklött tulajdonságokat, ösztönöket hagyományoztak ránk, de hogy mennyire szerettek, miként foglalkoztak velünk, önkéntelenül is milyen mintákat adva neveltek, arról már igen. Ezek eredményeképpen forrott ki 25 éves korunkra világszemléletünk, alakult ki önmagunkhoz, másokhoz és a világ dolgaihoz való viszonyunk. Ha 25 éves korunkra nagyjából rögzül is világszemléletünk, változni azért tudunk. Többet olvasva, jobb társaságot választva, életmódot változtatva, többet és mélyebben imádkozva, vagy csak eltávolítva szobánk faláról a lelki egyensúlyt felkavaró képeket, megszüntetve a kereskedelmi csatornák hallgatását és nézését módosíthajuk agyi hálózatainkat. Így egy id˝o, pár nap, hét vagy hónap után világszemléletünk és önmagunkról alkotott képünk módosulni fog és döntéseink is jobbak lehetnek. 6
Igazából abban szabad az ember, hogy 16-25 éves korában mit tesz életfelfogásának középpontjába. Azaz elfogadja-e a szülei, a közösség által ráhagyományozott világszemléletet vagy máshogyan dönt. Ha választott, akkor élete során döntéseit, cselekedeteit az fogja vezérelni. Nevelés. Egyrészt arra törekszik a nevelés, hogy az egyén a tudását a lehet˝o legjobban használva felel˝osen gondolkodó személlyé váljon. Mérlegelje azt, hogy amit tesz, annak következményei vannak és ennek tudatában döntsön. Azaz a nevelés egyrészt a tudatos szint m˝uködését kell, hogy er˝osítse, elérve azt, hogy a gyermeknek megfelel˝o képe legyen önmagáról és a világban elfoglalt helyér˝ol. Másrészt a nevelés arra törekszik, hogy a gyermek szellemi képességei minél jobbak legyenek. Legyen minél okosabb és tudjon minél többet. Ismerkedjen meg minél több értéket hordozó emberrel, alkotással, hogy képes legyen majd a bölcs gondolkodásra is.
2.5. Biztonságérzet Els˝odleges emberi szükségleteink az elemi élettani szükségletek. Ezek a testi egyensúly feltételei. Nézve a lélektan és a társadalomtan szükségleteket ábrázoló rendszerezését a következ˝o legalapvet˝obb emberi szükséglet a biztonság. Ez a lelki egyensúly feltétele. Nemcsak arra vonatkozik a biztonságérzet , hogy tudom, van ma mit ennem, este lesz hová lehajtanom a fejem. Éreznem kell azt is, hogy nem kell a világtól tartanom, otthon vagyok benne. Ilyen bens˝o biztonságérzet híján nehéz az élet, mivel ha ez nincs, az egyén fél, szinte mindenben veszélyt sejt. ’Minden összeesküdött ellenem, minden és mindenki csak engem akar bántani!’ - nem is olyan ritkán hallunk ilyen kifakadást. Ilyen élet, amit a feszültség tölt ki, túlságosan sok életer˝ot emészt fel és a tartalékok kimerülésével megno˝ a megbetegedés esélye. ˝ Osbizalom. Nézzük meg, milyen kapcsolatban van biztonságérzetünk agyunk behálózottságával. Agysejtek a magzati lét nyolcadik hetét˝ol a tizennyolcadik hétig alakulnak ki. Ebben az id˝oszakban percenként kétszázezer új agysejt keletkezik. Hálózatba rendez˝odésük már a harmadik hónapban megindul. Agysejtjeink huzalozódását alapvet˝oen a küls˝o ingerek, magzatkorban fo˝ leg az anyával való kapcsolatok határozzák meg. Mivel a szeretet áradását még az állat is érzékeli, nem csodálkozhatunk azon, hogy a magzat és a csecsem˝o számára ez annyira fontos. A magzatkor és a csecsem o˝ kor els˝o fele az öntudat kialakulásának az én és a világ létére való ráébredésnek, - kulcsfontosságú szakasza. Ha ekkor a magzat és a csecsem˝o azt érzi, szeretik, örvendezve várják és jövetele nagyon sokat jelent a környezete számára, akkor egyúttal az emberkében az is tudatosul, hogy ez a világ az o˝ világa, ebben otthon érezheti magát. Ez az így létrejövo˝ bizalom és biztonságérzés mélyen meggyökerezik az emberben és a lényének meghatározó elemévé válik. Eredetével az egyén nincs tisztában, hiszen ebb˝ol az id˝oszakból - a bens˝o biztonságérzet kb. hathónapos korig alakul ki, - kés˝obb már nincsenek emlékei, mert a maradandó emlékek csak kétéves kor után rögzülnek. Ez a mélyen lakozó bels˝o bizalom, az o˝ sbizalom határozza meg az egyén egész életét, viszonyát az emberekhez, a természethez és a világhoz. Lélektani vizsgálatok szerint az állandósult szorongások gyökerei a magzati és a félévnél fiatalabb korhoz nyúlnak vissza. Ha valaki nemvárt gyermek volt, vagy nem örültek igazán az érkezésének, akkor az ilyen magzat és csecsem˝o nincs megfelel˝o kapcsolatban az anyával és a világgal. Nem m˝uködik jól az öntudat kialakulásához vezet˝o kapcsolatrendszer. Nem kap megfelelo˝ visszajelzéseket az anyától, s˝ot, ahonnan minden jót várhatna, nemtör˝odömség, durvaság és visszautasítás zúdul rá. Emiatt fo˝ leg a feszültségeket kezel˝o központ behuzalozódása lesz tökéletlen. Életre szólóan megsérül ez az agyközpont, rendellenes m˝uködése a mai agyfényképezési eljárásokkal kimutatható. Ekkor az önkép és a világról alkotott képzetek egyaránt torzulnak és ezért az élet során sokkal nagyobb az esély a szorongásra, kóros lehangoltságra és öngyilkosságra. Durván a magyar fiatalok nyolcada érzi kifejezetten ellenségesnek a világot.
7
Lelki gubanc. Ha valami megbántott, megsértett, sokszor, ahelyett hogy feldolgoznánk mi is történt igazából, igyekszünk azt minél hamarabb elfelejteni. Ezt a törekvésünket elménk méltányoja. Élettanilag az elsüllyesztést úgy képzelhetjük el, hogy abban a hálózati pontban, amely legérzékenyebb az esetre, megszakítás, rövidzár alakul ki. Igen ám, de idegi hálózatunkban azon az útvonalon nemcsak ez a fájdalom közlekedett, hanem más is. Képletesen útlezárás keletkezik, emiatt más dolgok is terel˝oútra kényszerülnek. Lelki gubanc (komplexum) fejl˝odik ki. Nyelvünk híven szemlélteti az állapotot. Ha valakiben sok ilyen megszakítás, lelki gubanc van, az szétszórt, szétesett. Ha valakit ezek alig sújtanak, összeszedett, jól összefogott elme. Nem könny˝u a lelki gubanc felszámolása nem könny˝u. Újra foglalkozni kell az esettel, beszélni kell róla, sokszor nagyon sokat. Ismét át kell élni a fájdalmat, a történetet. Akkor a megszakítás megsz˝unik. Ehhez általában más személy, sokszor szakérto˝ lélekgyógyász segítsége szükséges.
3. Ember és vallás Valamennyi m˝uveltség, közösség jellemezhet˝o vallásos hitével. Nem találtak még olyan népet, törzset amelynek ne lett volna vallása, istene vagy istenei. Mind az egyén, mind a közösség rendjében él˝o ember tisztel, imád egy számára felfoghatatlan, a földi lét felett álló világot. Ezért joggal gondolhatjuk, hogy a vallásosság elválaszthatatlan az embert˝ol, hozzátartozik az emberi közösségek létezéséhez. Annak vizsgálatához, hogy ez miért van így, el˝oször tekintsük át, melyek az ember legfontosabb adottságai, értékei és szükségletei.
3.1. Biztonságérzet és vallás ˝ Természetes hit. Osbizalom és vallásosság szorosan összefüggnek. Ma Magyarországon kb. az emberek egyhatoda jár többé-kevésbé rendszeresen egyházba, gyülekezetbe. Kívülük még az emberek több mint 70%-a azt mondja magáról, hisz abban, hogy ’az egész mögött kell lenni valaminek’, vagy ’nem lehet az, hogy a világ egésze csak úgy magától létezzen’. Vizsgáljuk meg, mi lehet az ilyen, természetes hitként meghatározható megnyilatkozás mögött. Ha tovább feszegetjük, vajon miért gondolja az illet˝o, hogy ’az egész mögött kell lennie valaminek’, kiderül, ilyen vélekedések mögött alapvet˝o emberi tapasztalatok összegz˝odése rejlik. Egyik ilyen mély emberi tapasztalat a természet rendjének az érzékelése. Akiben megvan az o˝ sbizalom, annak a természet, a világ egésze rendezett, összehangolt egészet alkot. Ez zsigeri érzésünk, az o˝ sbizalom, a bens˝o biztonságérzet megnyilvánulása. Ha valaki a természetben els˝osorban a kusza, veszélyes elemekre figyel fel, mint a ’nagy sötét rengeteg erdo˝ ’, vagy amikor a tó ’fenyeget˝o nagy víz’, akkor az illet˝o nem saját személyes tapasztalatai miatt szorong, hanem bels˝o bizonytalanságát vetíti ki a természetre. Másik alapvet˝o, szinte magától értet˝od˝o, mindennapos emberi tapasztalat az emberi tevékenységhez köt˝odik. Sikereinket a világban annak köszönhetjük, hogy értelmes munkánkkal rendet teremtünk magunk ˝ tapasztalatunk, hogy gazdátlanul hagyott dolgok, mint a körül, pl. házat építünk, kertet m˝uvelünk. Osi kert is, rendetlenebbé válnak, szétesnek. A rend megjelenése teremt˝o, alkotó munkának, fennmaradása az értelmes gazda kitartó ero˝ feszítéseinek következménye. Ez a két alapvet˝o tapasztalat, mint a természet egészének rendje és a rendet teremt˝o és fenntartó értelmes tevékenység ott lakoznak az ember elméjében. Ott nagy valószín˝uséggel össze is találkoznak. E két tapasztalatot - rend a természetben és rendhez értelmes rendez o˝ kell - az ember elméje a bölcs gondolkodásra jellemz˝o tudatalatti agytevékenység során kapcsolja össze. Ennek eredménye az, hogy számunkra a természet egészének rendje és annak fennmaradása valamilyen értelmes létez˝o tevékenységére utal. De az anyagi világ egyedüli értelmes lénye az ember, mi pedig jól tudjuk magunkról, hogy a természet rendjét nem mi hoztuk létre. Mi is csak ennek a rendnek a szülöttei vagyunk. Ezért az ember számára a természet és a világ 8
egészének rendje és annak fennmaradása kézenfekvo˝ en valamilyen, a természeten kívüli, természetfölötti tényez˝ovel értelmezhet˝o. Mivel az o˝ sbizalom a pici korban kapott anyai szeretet gyümöcse, mondhatjuk, aki kezdetben megkapta azt a szeretet, amit az anyai ösztön, ha nem nyomják el, természetadta módon meg is ad, akkor a személy természetes módon vallásos. Akit pici korában nem eléggé szerettek, azokból viszont nemcsak a természetes vallásosság hiányzik, hanem állandó szorongások is gyötrik. Ez a természetes, csak ’az egész mögött kell lenni valaminek’ szintjén megnyilvánuló, szunnyadónak is nevezhet˝o hit az ember élete során általában felero˝ södik, mivel egyre több id˝o jut a szemlél˝odésre, tapasztalatok összegzésére. Rendet az ember immár nemcsak a világ egészében érez, hanem az saját élete folyásában is megnyilvánul számára. Rájön arra, mindaz, amit korábban érthetetlen, zavaros történéseknek látott, azok igazából összefügg˝o rendszert alkotnak, valamifelé terelték, terelik a sorsát. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint az ido˝ sebb emberek 90%-a hisz valamilyen természetfölöttiben. A természetes hit és a lelki élettávlat. Önmagában az o˝ sbizalom csak a természetes hithoz vezet el. Ami már ténylegesen lelki élettávlatnak, nevezhet˝o, az az ember tudatos szinten megfogalmazódó biztonságérzetéhez köthet˝o, ez utóbbi pedig a világ rendjének értelmes elemzéséhez kapcsolható. Érthet˝o, az ember a világ rendjében elso˝ sorban önmaga helyét keresi. Megszületik, él, de tudomásul kell vennie, a világ rendjéhez hozzátartozik a halál, az o˝ személyes halála is. Amikor ez valakiben tudatosodik, rögtön felmerül benne a kérdés, mi az értelme a létének, ki o˝ , miért létezik, mi a helye a világban. Ezekhez szorosan kapcsolódnak az általánosabb kérdések, miért létezik az emberiség, miért létezik maga a világ. Életünk értelme az emberlét legfontosabb kérdése. Emellett másodlagosnak t˝unik, mi lesz majd a halálom után. Ha az ember meglelte élete értelmét, akkor ennek megfelel˝oen rendezi be az életét és ezek után léte megalapozottá, biztonságossá válik. Tudja, mi az életben a számára igazán fontos, mire kell törekednie, mit˝ol kell félnie, mi a világban a jó és mi a rossz. Ha a világban megfelel˝o módon él, akkor ha van valami a halál után, abból biztosan a jobbat fogja kapni. Eljutva a természetfölötti értelem elfogadásáig a halál veszít félelmetességéb˝ol. Önkéntelenül is feltételezi az ember, hogy a fels˝obb értelem és a saját értelme bizonyos értelemben rokonok. Azaz a halálban csak az értelmet hordozó test pusztulhat el. Értelmes lényének egy része halhatatlan lehet. Mint kés˝obb majd tárgyaljuk, a lét értelmére vonatkozó végs o˝ kérdésekre nem lehet természettudományos igény˝u választ adni. Emiatt a természettudomány módszereire, sikereire, eredményeire hivatkozó anyagelv˝u bölcselet egyszer˝uen tagadja a végs˝o kérdések létezését, értelmetlen kérdéseknek nyilvánítva azokat. Aki anyagelv˝uen gondolkodik ezzel a kérdéskört elsüllyeszti. Viszont az ember lényét mélyen érint˝o kérdés nem sz˝unik meg azzal, hogy a tudatos gondolkodása nemlétez˝onek nyilvánítja. Továbbra is ott motoszkál benne a kérdés és lelki gubanccá is válhat. Végs˝o kérdések. Most tekintsük át a vallás alapjául szolgáló hit, a vallásos hit ismérveit. Els˝o alapvet˝o ismérv a természetfölötti értelem felismerése. Míg a természetes hit megreked ’az egész mögött kell lenni valaminek’ féle kijelentések szintjén, addig a vallások a természetfölöttit feltételez˝o, a lét teljességét értelmez˝o világszemléleteket fogalmaznak meg. Tekintve a különböz˝o vallásokat, lehet a természetfölötti személyes létez˝o, az Isten, vagy istenek vagy lehet valamilyen más, felfoghatatlanul m˝uköd˝o, nem megszemélyesített értelem, amelynek jellege az ember számára el sem képzelhet˝o. Második alapvet˝o ismérve a vallásos hitnek, hogy az ember meghajlik a természetfölötti el˝ott, hódol a nálánál nagyobbnak, értelmesebbnek. Ez a meghajlás egyben megalapozza az emberlét biztonságát is. Érezve, tapasztalva, hogy értelmes világban él, a hívo˝ ember rádöbben arra, ez azt is jelenti, bizony az o˝ személyes léte is értelmes. Nem vakvéletlen sodorta ide. Hanem a Teremt˝o valamilyen szándékkal hozta o˝ t létre. Ezek után az önmagát így felfogó embert nem nyomasztják olyan kérdések, miért is született erre a világra, miért éppen olyanok az adottságai. Elvállalja magát olyannak, amilyen, a Teremt˝o nem ok nélkül alkotta o˝ t ilyenné. Aki hív˝o, a Teremt˝o iránti elragadtatással és hódolattal szemléli a világot. Elfogadja és 9
szereti a világegyetem egészét, az életet, az embert, az emberiséget és természetesen saját magát is, mint aki a Teremt˝o akaratából létezik és a T˝ole kapott képességekkel alakíthatja ezt a szép világot. Láthattuk, a vallásos hit gondolkodási módszere a bölcsesség. Aki bölcs, az hasonlóságokban, párhuzamokban gondolkodik és ezért nem mondhat teljes bizonyosságokat. Csak hihet, bízhat abban, amire jut. Ezért a vallásosság alapvet˝o jellemz˝oje a hit és a bizalom. Hisz és bízik abban a vallásos ember, amire életét alapozza. Nem véletlen, hogy egy vallás követ˝oit a vallás híveinek, hív˝oknek nevezik. Gondviselés. Nemcsak arról van meggyo˝ z˝odve a vallásos hív˝o, hogy léte a Teremt˝onek köszönhet˝o, hanem azt is érzi, a Teremto˝ vigyáz reá. Létezik a gondviselés, amely nem hagyja, hogy a vakvéletlen csak úgy elragadja. Vallásos ember a vele történteket a gondviselésnek tulajdonítja. Ha például egy veszélyes, akár életveszélyes helyzetb˝ol megmenekült, akkor ebben a Gondviselés kezét látja. Ilyet észlelve, az agym˝uködés jellegének megfelel˝oen, utána még jobban figyeli a sorsát és egyre több, kisebb-nagyobb, gondviselésre utaló jelzést foghat fel. Azaz ha egyszer gyökeret ver valakiben a felismerés, létezik a Gondviselés, akkor utána egyre több jelét veszi majd észre. Ha valami rossz történik, a vallásos ember azt is a gondviselésnek tulajdonítja, ami azért esett meg vele, hogy a kés˝obbi nagyobb csapást elkerülhesse. Ha pedig megmagyarázhatatlan csapás sújtja, akkor azt Jób könyvére gondolva, ’Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!’ vagy ’Ha már a jót elvettük Istent˝ol, a rosszat nem venn˝ok-é el?’ szellemében fogadja. Ezzel a hív˝o Isten tenyerében él, ami olyan mély nyugalmat, békességet és biztonságot ad életének, amit a nem-hív˝o el sem tud képzelni. Ezzel együtt a Gondviselésbe vetett hit hatalmas er˝ot és biztatást is ad. Olyan dolgokra is képessé teszi, amelyek egyébként lehetetlennek mutatkoznának számára. Természetesen az anyagelv˝u személlyel is történnek olyan dolgok, amikben a vallásos ember a Gondviselés m˝uködését látja. De ez nemlétez˝o az anyagelv˝u számára, így az ilyen jelleg˝u észleléseket az elméje az el˝ozetes feldolgozáskor eleve elhanyagolja. Nagyobb jelent˝oség˝u történéseket pedig egyszer˝uen véletlen szerencsének vagy balszerencsének vesz. Hív˝o ember számára a véletlen, a vaksors, szerencse avagy balszerencse nem létez˝oek. Minden Istent˝ol van. Bels˝o igény a természetfölötti felé fordulás . Ha az emberben megvan az alapvet˝o biztonságérzet, akkor a vallásos hit megmagyarázza neki, miért érzi otthon magát a világban. Számára a vallás hit kiteljesíti a biztonságérzetet, tudatalatti és tudatos egybehangzóan értékeli a világot. Azok is lehetnek vallásosak, akikben komolyabb bels˝o szorongás és bizonytalanság fészkel. Egy szorongó ember, mivel az o˝ sbizalmon alapuló természetes vallásossága nincs benne, nehezebben lesz vallásos. Viszont ha mégis az lesz, a hitet sokkal magasabb h˝ofokon élheti meg. Márcsak azért is, mert léte mélyéig ható megrázkódtatások után juthatott hozzá. Életükben a hív˝ové válás jóval nagyobb változást idézhet el˝o, mint azoknál, akiknek életét a bens˝o biztonságérzet kíséri. Bens˝o bizonytalanságokkal küzd˝o ember számára a hit félelmek és szorongás el˝uz o˝ je, ellenszere is. Egyúttal az így nyert biztonságérzet segít abban, hogy a feszültségeket kezel˝o agyközpont terhelése csökkenjen. Ezzel ez az agyközpont lassú átalakulás során jobb, m˝uköd˝oképesebb állapotba kerül. Ahogyan tárgyaltuk, az ilyen jelleg˝u áthuzalozódás a feln˝ott ember számára igen hosszú és lassú folyamat. Ezért csak rendszeres és mély vallásgyakorlat eredményeképpen léphet fel ilyen javulás. Ezért az ember számára a vallásos hit alapvet o˝ en fontos. Mondható, vallásosnak lenni természetes állapot. Akiben megvan az o˝ sbizalom és így a természetes hit, annak is megvan az igénye a teljességre, hogy felfogja, mi az életének az értelme, miért szeret élni. Aki bels˝o bizonytalanságokkal megvert, szorongó ember, annak számára a vallás hit egyenesen létkérdés, mert csak ez adhat számára biztonságot. Vallásos hite védi a belülr˝ol feltör˝o szorongástól, nem hagyja, hogy úrrá legyen rajta. Ezért a vallásos hit a mindenkiben meglév˝o, kisebb-nagyobb bels˝o u˝ r kitöltésére is szolgál. Lényegünkhöz tartozik a természetfölötti felé fordulás. Úgy is ki lehet ezt fejezni, belülr˝ol mindenki hív˝o vagy pedig szeretne az lenni. Anyagelvuség ˝ a vallás eredetér˝ol. Már az ókorban is jelentkezett az anyagelv˝u gondolkodás. Annak az o˝ srégi kérdésnek eldöntésében, vajon milyen a világ, a válaszok két nagyobb csoportra oszthatók. Eddig tárgyaltuk, egyfel˝ol a világ értelmesnek, tervezettnek t˝unik, ezt sugallja a világ egészének leny˝ugöz˝o 10
összhangja. De ugyanakkor a világban sok az esetlegesség, a változékonyság és a kuszaság. Emiatt az anyagelv˝u bölcsel˝ok, kezdve a görög atomistákkal, úgy látják, hiányzik az értelem a világból. Szerintük a világot a szükségszer˝uség és a vak véletlenek alakítják. Számukra a természet egészének rendje a szükségszer˝uséggel értelmezheto˝ . Ennek az eredetét tovább nem boncolgatják, létét adottnak veszik. Nézve az ember életét, a szükségszer˝u a sorsunkat szabja meg, például az a sorsunk, hogy egyszer meg kell halnunk. Közben mi történik, azt a sors er˝oinek összjátéka és a véletlenek, a szerencse, balszerencse döntik el. Ez is egyfajta hit. Aki szorong és így beállítottságánál fogva érzékenyebb az esetlegességre, változásokra, hajlamosabb anyagelv˝uen értelmezni a világot. Több anyagelv˝u gondolkodó a hit eredetét a természet vak ero˝ it˝ol való félelemre vezeti vissza. Valóban, a szorongó ember a vallásban támaszt és védelmet keres és talál. Igaz, a természett˝ol való félelem fontos tényez˝o, de az ember biztonságát veszélyeztet˝o dolgok közül a természet csak az egyik. De az embernek komolyabb oka van félni saját magától és embertársaitól, mint a természeti er˝okt˝ol. Nagyobb a valószín˝usége annak, hogy önmaga ellen fordul vagy a társa üti agyon, mint hogy kígyó marja meg vagy villámcsapás éri. Éppen a fordítottja lehet a félelem és hit közötti kapcsolat annak, mintazt az anyagelv˝uség képzeli. A félelem oka a biztonságérzet hiánya, és mivel a biztonságérzet szorosan köt˝odik a természetes hithez, úgy fogalmazhatunk, hogy félelem és szorongás a trmészetes hit hiányát tükrözi. Amint fejl˝odik az egyén gondolkodása, vallásos jelleg˝u érzései egyre kifejezettebbé válhatnak. Azt gondolhatnánk, hogy a természettudományok fejl˝odésével és oktatásával a természett˝ol való félelem elhanyagolhatóvá válik. Ez nincs így. Napjaink félelmei és rettegései - betegségekt˝ol, kórokozóktól, környezeti szennyezésekt˝ol, változásoktól stb., - mind arra utalnak, biztonságérzetünk alapvet˝oen a lelkiség része és nem attól függ, mennyit tud az ember. Benso˝ biztonságérzetünk és a végs˝o kérdések napjainkban is ugyanolyan jelent˝oség˝uek mint régen, s˝ot még fontosabbakká válnak. Emiatt az egyén ma is hív˝o és el˝oreláthatólag az marad a jövo˝ ben is. Ha a hivatalos vallásosság gyengül, az nem csak a természettudományra hivatkozó anyagelv˝u bölcseletnek tulajdonítható, hanem az ember környezetének változásaival is összefügg. Míg régebben az ember a természet szép, kiegyensúlyozott rendjében élt, addig a városiasodás miatt a mai ember egyre inkább az ember által alakított, rendezett, illetve összevisszává tett környezettel érintkezik. Például nagyon sok városi nem látta még életében a leny˝ugöz˝o szépség˝u nyári égboltot. Mivel a természetes hit alapvet˝o eleme a világ egészének rendjével való együttélés, ennek hiányában a természetes hit sem fogalmazódik meg. Továbbá az emberek közötti és a családon belüli kapcsolatok gyengülése azzal jár, hogy egyre több olyan gyermek n˝o fel, aki magzatkorban és csecsem˝okorban nem kapott elég szeretetet. Szorongó ember lesz bel o˝ lük, és számukra, mint már említettük, a hithez vezeto˝ út jóval nehezebb. Valamint a társadalmi és a családon belüli rend megbolydulása is növeli az ember számára a világ kuszaságát. Minél kevésbé észleli a természetben és saját életében a rendet az ember, annál jobban csökken a vallásos hitre iránti fogékonysága is. Vallás és szabadság. Vallásos felfogás szerint a hit szabaddá tesz. Ez a sokak által érthetetlen állítás éppen a fent kifejtetteken alapul. Hív˝o embereket példaképek, erkölcsi rendszer, minta, a szellemi élettávlat vezérlik és ezek mélyen, agyi hálózatait megfelel˝oen alakítva rögzültek benne. Továbbá tudatos szinten ezeknek megfelel˝oen határoz. Ennek birtokában nem sodródik, hanem ezek alapján hozza meg döntéseit. Így a vallásos lelkület a mindennapos döntéseket meghatározó módon segíti, vezeti, és ezzel személlyé, szabaddá teszi az embert. Más, a vallás hithez hasonlóan magasabb értékeket hordozó bölcseleti, erkölcsi rendszerek is szabaddá tehetik az embert. Ha az értelmes, sokat tudó emberek közössége úgy tekinti az embert, mint a legértelmesebb állatot, akkor az a közösség egyben az emberi szabadságról is ítéletet alkotott. Csak az adott pillanat határozza meg a döntést, tudatosan követett értékrend nem hat. Ilyenkor az ember csak megél és nem él igazából. Ha a mindennapokat ez az életfelfogás határozza meg, akkor a csak a mára tekint˝o, sodródó életmód hosszabbrövidebb id˝on belül elpusztítja a közösséget. Sorsuk olyan, mint a nagy sebességgel száguldó, ám az utat csak néhány méterre belátó járm˝u utasainak végzete, amikor is a vezet˝o nem veheti észre id˝oben az el˝ottük
11
keresztbefordult kocsit. A lelki és szellemi élettávlat, a magasabbrend˝u értékrendbe vetett hit és a bizalom, az ember felfelé tekintése a fenntartható és fejlesztheto˝ emberi m˝uveltség alapfeltétele. Vallásos világszemlélet összegzése. Valamennyi vallásos hit a látható, érzékelhet˝o világ egy alapvet˝oen fontos tulajdonságára utal. Arra figyelj ember, hogy a világ rendezett egész, és ennek megfelel˝oen élj. Te is fontos vagy, a te léted sem a vakvéletlen eredménye. Ha a világ rendjének megfelel˝oen élsz, számíthatsz arra, hogy a rend létrehozója és fenntartója gondot visel rád is. Nézz az egészre és az határozza meg, éppen mit kell tenned, mi legyen számodra a fontos, mire törekedj, mit igyekezzél elkerülni. Hited ereje átalakít, olyan dolgokra is képessé tehet, amit hétköznapi eszeddel lehetetlennek tartanál. Ne csüggedj el, bízzál abban, hogy Isten megsegíthet. Átfogó képet adva a világról, a vallás meghatározó módon alakítja az ember világszemléletét. Megóvja a máról holnapra élésto˝ l, mintákat ad, miként hozza meg mindennapos döntéseit. Ezeket a mintákat mélyen az emberbe vési, és az egyén ezek birtokában szabad emberként hozhatja meg döntéseit. Istenben bízva az ember hatalmas teljesítményekre válik képessé. Vallásos világképe összehasonlíthatlanul színesebb és gazdagabb életet kínál számára, mint amilyet a máról holnapra él˝o ember megélhet.
3.2.
Vallásgyakorlás
Mivel a vallásos hit lényege a világ egészéhez és az élethez való viszony, igazi mértéke az, mennyire szereti és fogadja el az ember az életet, a többi embert, az emberiséget, a világ valóságát, a világmindenséget. Az élet és világ szeretete az emberek többsége számára az o˝ sbizalmon alapul. Ha valaki szereti és elfogadja az embereket és a világot, vallásos beállítottságúnak tekinthet˝o akkor is, ha szavaival istentagadó. Meg kell jegyeznünk, az ilyen beállítottságú, ám istentagadó ember meglehet˝osen ritka jelenség. Imádság. Fontos ismérve a vallásos hitnek az imádság. Az imádság, a szent könyvek tanulmányozása, vallásos versek, énekek megtanulása és gyakori felidézése agyi hálózatainkat építi, a tudatalatti tartományt a hitre hangolja. Nem csoda, hogy a vallások ajánlják ill. megkövetelik a rendszeres imádkozást, éneklést, igeolvasást. Ha az ember elméje már a hitre irányult, akkor az imádkozás, éneklés és igeolvasás örömöt ad. Hatalmas er˝oforrássá válik a hívo˝ számára. Ezért a hív˝o ember rendszeresen imádkozik. Vannak akik akár naponta többször is, hosszabb id˝on át, vannak akik ritkábban, hetente csak egyszer és akkor is csak röviden. Felmérések szerint az USA polgárainak 90%-a rendszeresen, 75%-a mindennap imádkozik. Mint tárgyalni fogjuk, az imádkozásra fordított id˝o nem feltétlen arányos a hit mélységével. Éretlen, gyermekes hit. Egy gyermek hite korának, természetes fejl o˝ désének állapotát, els˝osorban a szüleihez való viszonyát tükrözi és a feln˝ottek hitének biztonságára épül. Ha a feln˝otté válás során a másoktól való függetlenedés folyamata bizonytalan, akkor a világszemlélet és hit sem fejl˝odnek megfelel˝oen. Éretlen, gyermekes szinten maradnak. Ha a feln˝ott hite éretlen, akkor számára anyagi és természetfeletti világ két külön egységet alkot, melyek párhuzamosan léteznek. Imáiban az éretlen hit˝u feln˝ott Istent˝ol csak olyan dolgokat kér, amelyek a mindennapokra vonatkoznak. Sokszor olyat szeretne Isten által elérni, amit neki a maga erejéb˝ol kellene megcsinálnia. Gondoljunk a ’hadd menjek át a vizsgán, csak ne azt a tételt húzzam’, féle könyörgésre. Nem arra szolgál az ilyen imádság, hogy az ember önmagát Isten rendelkezésére bocsássa, hanem arra, hogy Isten álljon az ember rendelkezésére. Saját célját eléréséhez felajánlásokat tesz Istennek, mintegy üzletfélnek tekintve azt. Aggályosan ragaszkodik a megszokott, meghatározott imádságokhoz, szertartásokhoz az éretlen hit˝u ember. Figyelmét a vallásgyakorlat pontos teljesítése köti le, ezeket tekinti Isten akaratának. Számára a vallás menekülést jelent a köznapi élett˝ol, a mindennapokat hitét˝ol függetlenül éli. Az éretlen hit˝u feln˝ottek 12
jó része lelki egyensúlyzavarokban szenvedo˝ ember, akiben a tanult vallásos ismeretek nem váltak személyiséget kiegyensúlyozó, alakítani képes tényez˝okké. Azaz a vallásos szemlélet nem hatja át személyiségét, nem válik az elmem˝uködés alakítójává. Lelki egyensúlyzavarok és éretlen hit közös oka az lehet, hogy a szül˝ok és a környezet nem nyújtanak megfelel˝o mintákat a kiegyensúlyozott, igazán élhet˝o életre, és ez bizony arra utal, hogy o˝ k sem igazán vallásosak. Feln˝ott hit. Feln˝otté válva a gyermek rájön arra, egyedül felel o˝ s az életéért és magára kell támaszkodnia. Nem rakhatja át az élet terheit másokra. Hite a felno˝ tté válás során jelent˝osen átalakul. Rájön arra, Istent ˝ jelen van a világban, az emberiségben és mindenkiben. Teljes élet nem a világon kívül kell keresni, O iránti vágyában találhatja meg az Istenhez való kapcsolatot. Feln˝ott hitnek nevezik az ilyen hitet. Minél felel˝osségteljesebb életet él valaki, annál közelebb érzi magát Istenhez. Isten o˝ t nem törvényekkel vezérli, hanem arra ösztönzi, merjen élni, szeresse az életet, Isten világát, fogadja el a maga egészében, örömeivel és nehéz óráival együtt. Feln˝ott hit˝u ember azért hisz Istenben, mert érzi létezését, látja a világban a jelenlétére vonatkozó utalásokat. Ilyen hit végs˝osoron az o˝ sbizalmon alapul, annak megnyilvánulása. Feln˝ott hit˝u ember Istent az élet által és nem csupán vallásának gyakorlásával imádja. Isten hívására az életével felel, nem pedig szavaival, imádsága az élete maga. Általában keveset imádkozik. Akkor sem kér, hanem magát, az életét ajánlja fel Istennek, azért fohászkodik, hogy Isten országa már itt valóságossá váljon. Érett hit. Meglehet˝osen személytelen a feln˝ott hit Istene, az ilyen hit súlypontja a látható világ. Ez a hit komoly változásokon mehet keresztül, mert a felno˝ tt hit˝u ember életében is bekövetkezhetnek mélyreható válságok. Az ezekkel együttjáró bels˝o megrendülés, szokatlan élmény lelki átalakulásokra vezet és az agym˝uködés ennek megfelel˝oen módosul. Fogékonyabbá válhat az ember Isten megnyilvánulásaira, addig nem ismert mélységek tárulhatnak fel elo˝ tte. Emiatt érzékenyebbé válhat a láthatatlan világ iránt. Sokkal tartalmasabbá válik élete. Nemcsak a maga, hanem a mások életében is észreveszi Isten munkálkodását. Aki érett hit˝u, az megállapodott személyiség, maga körül békességet, der˝ut áraszt. Csupán jelenlétével megnyugtatja környezetét, szebbé teszi annak életét. Nem emlegeti a hitét, de érz˝odik, békességben él Istennel. Érett hit˝u ember elmélyülten imádkozik, mert imái er o˝ t, békességet, világosságot adnak számára. Legmagasabb foka az imádságnak az, amikor az ember teljesen átadja magát Istennek és ekkor átéli a mindenséggel való egyesülés érzését. Ilyen imádkozás megtisztít, megújít, hallatlan nagy er˝oforrásokat szabadíthat fel. Szerzeteseknek egyik f˝o szándéka megtanulni így imádkozni. Ehhez egyrészt magány, másrészt társak hitének példája, továbbá sok évtizedes, lelki vezet˝ok segítette gyakorlás is szükséges lehet. Egy agyfényképezéses vizsgálat szerint a vizsgált buddhista szerzetes agyának boldogságközpontja, - ez a terület egyébként a bal homloklebeny mögött helyezkedik el - annyira er˝osen m˝uködött, amihez hasonlót máskor még soha nem észleltek. Nem köt˝odik az érett hit az ember m˝uveltségéhez, egyszer˝u emberek között is szép számmal találhatunk örömet és bölcsességet sugárzó, békét és nyugalmat teremt o˝ személyiségeket. Vallásos tapasztalat. A mély, érett hit forrása, amit egyesek mint Isten létének egy lehetséges bizonyítékaként is kezelnek, a vallásos tapasztalat. Vallásos tapasztalatot olyan eseményként, élményként írnak le, melynek során az ember valahogyan közvetlen, személyes kapcsolatba kerül a szenttel, Istennel. Észleli Isten létezését. Akik ilyen élményr˝ol tanúskodnak, ezt mint a legmagasabb érték átélését írják le, függetlenül attól, mi történt. A vallásos tapasztalat els˝o jelentkezése lelki újjászületéséhez vezet. Egészen különböz˝oek lehetnek az ilyen tapasztalatok. Ne csak rejtelmes élményre, látomásra gondoljunk, habár az egyházi hagyományban erre is b o˝ ven van példa. Ilyen eset Saul megtérése a damaszkuszi úton. Saul, a kés˝obbi Pál apostol, a zsidó hittudós, az új hit, a keresztyének esküdt ellensége Damaszkuszba tart, hogy üldözze, fogságba vesse az ottani keresztyéneket. Hirtelen önkívületi állapotba kerül az úton és 13
ezalatt Jézus szól hozzá. Megtérésre hívja és megmondja, mit kell tennie. Saul megtér, újjászületik, felveszi a Pál nevet és az új hit eszmerendszerének megfogalmazójává válik. Pál megtérése híven szemlélteti a vallásos tapasztalat jellegét. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra képes az embert áthangolni, egészen más, a korábbiaktól eltér˝o nézetre téríteni. Vallásos tapasztalat - egyesek szerint emberek milliói éltek és élnek át ilyen élményeket - sokkal egyszer˝ubb, csendesebb körülmények között is megérintheti az embert. Erre szeretnék néhány hétköznapibb példát felhozni. Gondoljunk arra, hogy valaki a Szentírásból, az újszövetségi részb˝ol a negyedik, a János írta örömhírt (idegen eredet˝u szóval evengéliumot) olvassa. János egyike volt Jézus els˝o tanítványainak. János a tizenkét apostol között is kivételezett, Jézus szeretett tanítványaként emlegeti magát. Olvasva az általa leírtakat valakit hirtelen megragadhat a felismerés, az amit János leírt, valóban a szemtanú, a szeretett tanítvány emlékezése. János tényleg úgy élte át mindazt, mint az írása rögzítette. Ilyen eseményeket, élményeket, történeteket, amelyek t˝ole származnak, nem lehet kiötleni. Annyira életh˝uek, és egyben kitalálhatatlanok, embernek magától ilyesmiket leírni, mondani nem jutna eszébe. Lehet regényt írni, sok-sok mindent összehozhat az emberi képzelet, de János emlékezése biztosan nem írói mesterség terméke. Úgy igaz, ahogy van. Van Isten és Jézussal, Isten földi megtestesülésével az történt, amit János leírt. Így János örömhírét olvasva a mai ember is egyik pillanatról a másikra áthangolódhat, megtérhet, hitre juthat, újjászülethet. Azután egyb˝ol másként látja a világot, benne a maga helyét. Úgy érzi, az örömhírt olvasva Szentlélek Isten nyithatta meg a szemét, tette o˝ t hív˝ové, újjászületett emberré, az örök élet várományosává. Ezek után más megfontolások, amelyek akár János örömhírének hitelességét vonják kétségbe, vagy mást Jézussal kapcsolatban, hatástalanul peregnek le róla. Mivel lelke mélyén meg van arról gyo˝ z˝odve, Isten létezik, az istentagadó érveket hamisnak érzi akkor is, ha ellenérvekkel éppen akkor nem is tudja megcáfolni azokat. Nem sz˝uklátókör˝u, nem visel szemellenz˝ot, csupán arról van szó, a hívo˝ ember bízik abban, hogy másvalaki akár most is vagy kés˝obb megfelel˝o választ tud adni a kétked˝oknek. Hasonló eredményre vezetnek azok a vallásos tapasztalatok is, amelyeket életünk egyes eseményeihez kapcsolódnak. Úgy érzi az ember, nem lehet mindaz véletlen, ami vele akkor történt, mert ekkora véletlenek nem léteznek, Valaki közbelépett, beleszólt a sorsába. Csak úgy tudja értelmezni felismerését, vagy az események egybeesését, egyáltalán megtörténtét, hogy van Gondviselés. Ilyen történések is az ember újjászületését vonhatják magukkal. Azon alapulhat a vallásos tapasztalat elmét átalakító ereje, hogy az átélt tapasztalat tudatosítja az ember tudatalattijában már korábban is ottlévo˝ , ám addig egybe nem foglalt tapasztalati anyagot, megvilágosítva azok közös eredetét. Mondhatjuk, a megvilágosodás pillanata a bölcs gondolkodást jellemz˝o ’megvan!’ érzésnek felel meg, csakhogy itt a felismerés nem egy kisebb dologra, hanem az ember egész lényét meghatározó kérdésre vonatkozik. Egyedi a vallásos tapasztalat, aki nem élte át, nem tud mit kezdeni az ilyen beszámolókkal. Ha valaki vallástalan létére a vallásos meggy˝oz˝odés lényegér˝ol fogalmaz meg állításokat, annak nincs nagyobb súlya, mint amikor a tudományban járatlan tudományos kérdésekben foglal állást. Jogosak a vitákban elhangzó alábbi jelleg˝u kijelentések: Ha te magad még nem tapasztaltad meg Isten létezését, ez nem azt jelenti, hogy Isten nem is létezik. Minden magyarázatnál jobban megragadja a vallásos és a kívülálló szemlélete közötti különbséget irodalom és m˝uvészet. Olvassuk el Dsida Jen˝o a Templomablak cím˝u költeményét: Kik csak az uccán/ járnakkelnek/ szépséget rajta/ nem igen lelnek,/ kivácsi szemmel/ rá nem tapadnak:/ csak egy karika,/ szürke karika,/ ólomkarika,/ vén templomablak./ Rácsa rozsdás,/ kerete málló,/ emitt moh lepi,/ amott pókháló,/ sütheti napfény,/ sötét örökre,/ mint világtalan,/ agg világtalan/ húnyt szeme-gödre./ De ki belép/ a tág, iromba,/ boltozatos,/ h˝uvös templomba/ s belülr˝ol pillant/ ablakára,/ megdöbbenten áll,/ megkövülten áll,/ elbüvölten áll:-/ Nézz a csodára!-/ Színek zengése!/ Fények zúgása!/ Mártír mosolya!/ Sz˝uz vallomása!/ Kék, ami békül, / piros, mi lázad!/ Magasba ragad,/ a mennybe ragad/ lángtünemény/ és t˝uzkáprázat!/ Ó titkok titka:/ a földön ittlent/ belülr˝ol nézzen/ mindenki mindent,/ szemet és szívet/ és harcot és békét!-/ Áldja meg az Úr,/ áldja meg az Úr/ a belülro˝ l látók/ fényességét!
14
3.3. Vallás és lélektan Hatalmas kihívást jelent a lélektan számára a vallásos tapasztalatok értelmezése, a tapasztalat átélése, az ember teljes áthangolódása. Sigmund Freud a lélekelemzés eredményeire alapozva kísérelte meg a kérdés vizsgálatát. Akkoriban a tudomány a világot még gépezetként szemlélte, térben és id˝oben végtelennek tételezte fel. Mindez éles ellentétben állt a világot teremt˝o és fenntartó Istenbe vetett hittel. Freud azt tételezte fel, akik a tudomány tiszta és világos kijelentéseiben kételkedni mernek, s ehelyett egy elképzelhetetlen, felfoghatatlan Istenben hisznek, egyszer˝uen lelkibetegek. Mivel azóta sokkal többet tudunk a tudományokról, a tudományos fejl˝odés menetér˝ol, Freud valamennyi vallásos emberre általánosított véleménye inkább csak a kort jellemz˝o érdekesség. Természettudományok és a vallásos hit kérdése jóval bonyolultabb, mint ahogyan a korábbi széls˝oséges felfogások vélték. Jung a gyötr˝od˝o emberr˝ol. Jung, Freud egyik legnevesebb követ˝oje szerint Isten közvetlenül átélhet˝o lelki tény. Ez a tény önmagában érvényes, anélkül, hogy bármiféle lélektanon kívüli bizonyítékra volna szükség, és hozzáférhetetlen a nem lélektani bíráló elemzések számára. Lelki gyötr˝odései az embernek legalább annyi gondot okoznak, mint testi szenvedései. Nem mai kérdés a lélek üdve, annak veszedelmei. Csupán értelemmel és akarattal az ember nem tud boldogulni. Ha életünket nézzük, ismeretlen er˝ok keresztezik sorsunkat, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Mégis, sokszor utólag megvilágosodik, ami velünk történt, nem csupa véletlen, hanem valami áll mögötte. Ha ilyen magunknál er˝osebb, sorsunkat alakító er˝ovel találkozunk, érezzük, megérintett bennünket valamilyen fels˝obb hatalom. Jung szerint a vallások lélekgyógyító rendszerek, amelyek hatalmas képekkel szemléltetik, micsoda jelent˝oség˝u kérdésekr˝ol van szó. Jung lélekgyógyászi tapasztalai alapján sz˝uri le, hogy a vallások semmi esetre sem tudatos kiagyalás szüleményei, hanem a tudatalatti lélek természetes megnyilvánulásai. Ha valaki, mert anyagelv˝u, elnyomja magában a tudata mélyér˝ol feltör˝o vallásos megnyilvánulásokat, akkor az álmaiban jönnek el˝o vallásos eredet˝u jelképek. Bizonyíték erre, hogy Jung neves istentagadó tudósok, gondolkodók álmait elemezve is megtalálta ezeket a képeket. 35 éven felüli betegei közt egyetlen egy sem volt, akinek végs˝o gondja ne a vallásos lelkiség, irányulás lett volna. Ezek az emberek abba betegedtek bele, hogy elvesztették azt, amit az él˝o vallások mindenkor megadtak híveiknek. Közülük csak azok gyógyultak meg teljesen, akik visszanyerték vallásos lelkületüket, aminek természetesen nincs köze hivatalos felekezeti hovatartozáshoz. Ha a mai agykutatás eredményeire gondolunk, felismerhetjük, Jung lényeges dolgokat fogalmazott meg. Nézve a tudatalatti döntéseket meghatározó voltát és hogy a tudatos szint csupán a felülvigyázó, ellen˝orz˝o szint, megérthetjük, az ember egyedül csak az értelmével és akaratával nem boldogulhat. Nem élhet kiegyensúlyozott életet, ha a tudatos gondolkodása és a tudatalatti tartomány szembenáll egymással. Bizony a vallások az emberi lélek lényegének megnyilvánulásai, senki sincs, aki ett˝ol az alaptól függetleníteni tudná magát. Aki anyagelv˝u és vallásos tartalmú álmaiból felébredve értelmével tagadja Istent, feszültségben él. Nehéz a tudatalattink ellenére élni. Az olyan anyagelv˝u személy, akiben megvan a természetes hit és nem folytatott alaposabb bölcseleti tanulmányokat, amelyek áthuzalozták a tudatalattiját, a tudatalatti mélységeib˝ol szinte folyamatosan kaphatja a jelzéseket, hogy valamit nem megfelel˝oen rendezett el. Ezért mindig keres valamit, kész a vitákra, a lelki gubanc ugyanis csak akkor enyhülhet, ha foglalkoznak vele. Ilyen kett˝osségt˝ol vallásos ember személyisége nem szenved, tudatalattija és értelme hasonlóan értékeli a világot. Jung életm˝uvéb˝ol még az emberiség közös tudatalattijára vonatkozó feltételezését emelném ki. Ebben azt fogalmazza meg, hogy tudatalatti gondolkodásunk jellege, o˝ sképei az egész emberiség számára közösek. Használva a mai agykutatás nyelvét ezt azzal támaszthatjuk alá, hogy a tudatalattink döntési lehet˝oségeit, megnyilvánulásainak kereteit ösztöneink alapvet˝o módon meghatározzák. Így az elménket behálózódását véghezviv˝o, különböz˝o m˝uveltségi körökben más-más nevelési rendszerek mind csak az öröklött ösztönrendszerre építhetnek. Ezért a tudatalatti gondolkodás alapjai valamennyiünk számára, kortól és m˝uveltségi
15
kört˝ol függetlenül azonosak. Jung Istenr˝ol sem mint természetfölöttir˝ol, hanem mint az emberiség közös o˝ sképér˝ol beszél, amely valamennyi ember tudatalattijának meghatározó eleme. Látomások. Ha nem kóros folyamatok eredményei, a látomások nem tekinthet˝ok betegségnek. Agym˝uködés szerint csupán éberen látott álomképek. F˝oleg az ébrenlét határán léphetnek fel. Ébredezik az ember, nyitva már a szeme, de ugyanakkor még álmodik. Ennek a ketto˝ nek a keveredéséb˝ol, nem túl ritka eseményr˝ol van szó, látomás keletkezik. Alakok jelennek meg a hajnali, reggeli szobában , elhunyt hozzátartozók, különleges árnyak. Mindez nagyon súlyos megrázkódtatást jelent egyes embereknek, akik értheto˝ okoknál fogva nem mernek másnak beszélni arról, mi szokott velük történni. Pedig természetes folyamatról van szó. Igaz, mindarról még nem tudunk eleget, miért is álmodunk, milyen világokkal érintkezünk álmainkban, mi ennek az értelme, haszna. Nappal is megjelenhet látomás, ha a fáradt ember rövid id o˝ re elpilled, és agya átkerül az álmodó állapotba. Ekkor hirtelen azon veszi észre magát, hogy különös alakokat, arcokat lát. Ett˝ol gyorsan felriad és érthet˝o módon megdöbben. Hasonlóan hallhat beszédet, hangokat, sokszor igen nagy hanger˝ovel is. Érthet˝o ilyenkor a rémület, hiszen olyannak a hangját hallhatja, aki úton van. Nem is nyugszik meg addig, amíg nem sikerül felhívni, beszélni vele. Két agyféltekénk közül a bal az okszer˝u gondolkodás központja. Jobb féltekénkre az érzelmi gondolkodás a jellemz˝o, nem érzékeljük vele a teret és az ido˝ t. Számára ismeretlen a lehetetlen fogalma, ez a félteke a megérzés, az alkotóképesség, a tudatalatti agytevékenység f˝o hordozója. Két féltekénk szorosabb együttm˝uködése hatalmas lehet˝oségeket nyit meg az egyén és a közösség el˝ott. Régen az ember er˝osebben használta a jobb agyféltekéjét. Gyakoribbak voltak a látomások. Ezek nagyon fontos gondolatokat jelenítettek meg, tettek felfoghatóvá az ember és a közösség számára. Senki sem gondolta betegnek, nem akarta orvoshoz küldeni Odüsszeuszt, mert megjelent elo˝ tte Pallasz Athéné és útmutatást adott neki. Ésszer˝uséget túlhangsúlyozó mai világban a jobb agyféltekés tevékenységek visszaszorulnak. 3.3.1. Vallásos élmények és az elme Halálközeli élmények. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a halálközeli élményekben vallásos jelleg˝u képzetek jelennek meg. Két ilyen halálközeli élményt ismertetnék, mindkett˝ot egy lelkigondozással is foglalkozó hallgatótól. Falusi öregember élte át az egyiket. Hatalmas, aranyló mez˝on aratott és a munka hallatlan felszabadulást és örömet adott számára. Boldog emberek seregét látta a búzaföldek között az égbolt leginkább ragyogó része felé vonulni. Meg kell említeni a másik élmény ismertetése el˝ott, hogy nem mindenki számol be felemel˝o, felszabadító halálközeli élményr˝ol. Öngyilkosok és létrontó egyének halálközeli élményei a valamennyi vallási rendszerben valahogyan megjeleno˝ végtelen és kilátástalan szenvedést idézik fel. Ez a másik halálközeli élmény ilyen jelleg˝u. Iszákos egyén élte át. Italmérésben találta magát. Mérhetetlenül szomjas volt, ám valamennyiszer meg akarta volna ragadni az ivóállványon lév˝o beh˝utött sört vagy egyéb szomjoltó italt, a keze minduntalan átment a poharakon. Képtelen volt azokat kezébe venni. Mostanában jelent meg olyan tudományos közlemény, amely halálközeli élményt átélt emberek alapos kikérdezésének eredményeit összegezte. Összefüggés mutatkozik a halálközeli és más rendkívüli élmény, mint a testb˝ol való kilépés és az alvási bénulás között. Utóbbi esetben elalváskor vagy ébredéskor az egyén egy pillanatra bénultnak érzi magát, miközben látomása van vagy különös hangokat hall. Egy felmérés szerint 13000 európai 6át a testbo˝ l való kilépés élményét és az emberek 25bénulást. Akik halálközeli élményt éltek már át, azok közül a felmérés szerint szinte valamennyien beszámoltak a máskor átélt testb˝ol való kilépés és az alvási bénulás élményér˝ol is. Elmélyült imádkozás vagy elmélkedés . Agyfényképezési módszereket használva követték, mi történik a különböz˝o vallások mélyen imádkozó szerzeteseinek agykérgében. Angol apácákon és tibeti szerzetese16
ken végzett megfigyelések azonos eredménnyel jártak. Egyrészt, az agynak az a része, mely a figyel˝o embereknél er˝osebben igénybe van véve, az imádkozó, elmélyed˝o szerzetesek esetén is fokozottan m˝uködik. Észlelnek mindent, éberek, s˝ot sokkal tisztábban és mélyebben fogják fel a világot, de mégis felülemelkednek a környezetükben történteken. Továbbá az az agyterület, amely az egyén tér és id˝obeli elhelyezkedésével foglalkozik, kevésbé tevékeny. Azaz a személy téren és id˝on kívüli állapotba kerül. Egynek érzi magát a mindenséggel, ahogyan err˝ol az élményr˝ol a mélyen imádkozók be is szoktak számolni. Vallásos élmény és az elme jel/zaj viszonya. Fontos kérdés, mi játszódik a vallásos élményt átél˝o ember elméjében. Mi m˝uködik másként, jelzi-e egyáltalán valami a különleges helyzetet. Mi történik, ha valaki igazán mélyen imádkozik, elmélkedik vagy éppen halálközeli élménye van? Lassan már a mai vizsgálati módszereink és a felgy˝ult tapasztalat erre is tud valamiféle választ adni. Agykérgünk kb. 30 milliárd agysejtje igencsak zajos rendszert alkot. Sejtcsoportok milliárdjai adnak jelet egyszerre, ingerlik egymást. M˝uszereink észlelik, melyik agyterület dolgozik er˝osebben, mekkorák a kialakult jelek. Csak néha emelkedik ki a zaj hátteréb˝ol olyan jelcsoport, ami gondolatnak vagy utasításnak felelhet meg. Néha viszont az agy m˝uködése sokkal áttekinthet˝obb. Jelent˝osen javul a jel/zaj viszony mert a jelek sokkal kifejezettebbekké válnak vagy a zaj csökken le. Vallásos élményeink éppen ilyen rendezettebb elmeállapotnak felelhetnek meg. Buzgó imádság, elmélyült szemlél˝odés állapotában ilyen agym˝uködést észlelnek a m˝uszerek, lásd az el˝oz˝o szakaszt. Agyterületek csendesednek el és bizonyos jelek jóval er˝osebbekké válnak. Amikor valaki hirtelen életveszélybe kerül, pár másodpercen belül lefuthat elo˝ tte a teljes élete. Ilyen állapotot nyilván nem egyszer˝u tanulmányozni, de valószín˝u, ilyenkor a jelek nagyon er˝osek. Amikor valaki halálközeli állapotba kerül, már leállt a szíve. Agykérge sem kap táplálékot. Teljesen elcsendesedik az elme. Zaja elül. Csak az mutatkozik benne, ami igazán fontos. Isten gyermeke vagyok-e, aki a világosság felé tart avagy pusztulás, pokoli rémségek, teljes megsemmisülés vár reám. Ezzel szembesülök. Természetesen ez megvan elmémben máskor is, de a zaj, amit a világ kelt, elnyomhatja ezt. Ha ingerben szegény környezetbe kerülök, mondjuk félrees o˝ falusi házban éjszakázom, ahol teljes a csend, h˝ut˝oszekrény zaja és más sem zavar, szokatlannak hat elo˝ ször. Szembesülhetek önmagammal. Nemcsak bens˝omet ismerhetem meg jobban ekkor. Ilyenkor támad a kísért o˝ is. Sivatagban, pusztában éjszakázva könnyebben rám tör. Jézust is a pusztában kísértette az ördög. Nem a homokdomb mögül támadnak rám a megjelen˝o rémségek. Bel˝olem jönnek, nekem kell megküzdeni velük.
3.4. Vallás és társadalom Ha a létezés alapvet˝o kérdéseit tekintjük, a vallásos hit mindent átfogó képet tud nyújtani híveinek. Elfogadva Isten létezését, a hív˝o választ kaphat a világ eredetére, értelmére vonatkozó kérdésekre. Úgyszintén eligazításra talál emberi létezésének alapjairól is, miért él, hogyan kell élnie, miként teljesítse azt a feladatot, ami itt vár reá. Kirajzolódik a szellemi élettávlata is. Jung szerint a nem Istenben gyökerez˝o egyén a saját vélekedéseire hagyatkozva képtelen a világi intézményi és szellemi hatalmaival szembeni ellenállásra. Ezért a tömegemberre épít o˝ zsarnoki rendszerek, vagy az embereket egyfélévé, gépemberré gyúró er o˝ k mindig is igyekeztek és igyekeznek az egyházakat irányításuk alá vonni és a vallásosság eljelentéktelenítésére törekedtek és törekednek. Például a kereskedelmi csatornák számára készített sorozatokban a vallásos emberek, papok általában ellenszenves alakok. Egyszer˝uen azért, mert a felmérése szerint a vallásos emberek jóval önállóbbak, öntudatosabbak. Kevésbé befolyásolhatóak, nehezebben hatnak rájuk a hatalmak tudatot alakító mesterkedései. Kevésbé fogékonyak például a hirdetésekre. Vallások sokféleségér˝ol. Nagyon sokféle vallás létezik. Egyes vallások egymástól eltér˝o dolgokat tartanak fontosnak, s˝ot ellent is mondhatnak egymásnak. Például Jézus Krisztus személyét a zsidó, keresztyén
17
és iszlám egymástól eltér˝o módon ítéli meg. Az istentagadók szerint a sok ellentmondó vélekedés annak jele, hogy a vallások valamennyien hamis alapokon nyugszanak. Ezt az érvet nem lehet bizonyítékként elfogadni, hiszen, mint ahogyan a 2. fejezet elején tárgyaltuk még jól leírható, megfigyelhet˝o jelenségek esetén is természetes, hogy a szemtanúk, igazukat bizonygatva, ellentétes dolgokat állíthatnak. Például egy, az égbolton megfigyelhet˝o jelenséget van, aki hullócsillagnak, más viszont repül˝ogépnek, u˝ rhajónak vagy földönkívülieknek vél és van aki pedig azt állítja, hogy csak szórakozóhely fényszórójának fénye volt. Nem jelenti azt a leírások különböz˝osége, hogy a fényjelenség egyáltalán nem is létezett. Ahogyan a 2. fejezet elején említettük, ha egy dologról a szemtanúk teljesen egységesen számolnak be, mindenki ugyanazt, ugyanúgy mondja, biztosak lehetünk benne, hogy összebeszéltek, vagy kényszer hatása alatt nyilatkoznak. Azaz a leírások hamisak. Nem csodálkozhatunk a vallásos iratok, például a négy evangélium ellentmondásos részein sem. Ez inkább az evangéliumok megbízhatóságának jele. Arról tanúskodik, hogy a szerkesztést végz˝ok munkája nem, vagy alig volt központilag összehangolva és így a szövegeket átfogó átírás, durvább, rendszeresebb hamisítás nem történt. Ami az eltéréseket illeti, az elemzés arra összpontosíthat, mi lehet annak az oka, hogy ugyanazt az adott eseményt a különböz˝o szerz˝ok miért éppen úgy értékelték és írták le. Valláshoz köthet˝o események, eszmék esetében a különböz˝oségek még inkább természetesek. Ha létezik Isten, megnyilvánulásait, létének jeleit nem észlelheti azonosnak valamennyi m˝uveltség, kor embere. Isten nem az anyagi világhoz köt˝od˝o, leírható jelenség, ezért az istenképek nagyon különbözo˝ ek lehetnek. Az istentagadó érvelése, miszerint Isten nincs, mert annyian annyiféleképpen írják le, megfordítható. Isten létére éppen az is utalhat, hogy minden m˝uveltségi körben megjelenik a vallás, a természetfelettibe vetett valamilyen hit. Valláspótlékok. Nem kerülhetjük meg a végs˝o kérdésekre a választ. Akik vallásosak vagy istentagadásukat bölcseleti megfontolásokkal tudják alátámasztani, egy rendezett világban élnek és biztonságban érezhetik magukat. Még az éretlen hit gyakorlása is sokat jelent az ember számára, a vallásosság alacsonyabb szinten való megélése is keretet ad az életnek. Ugyan a feln˝ott hit˝u ember nem feltétlen vallja magát vallásosnak, de gondolkodását természetes hite határozza meg. Ahogyan az intézményes vallásosság háttérbe szorult, az egyházból távozók számára gyengült, sokaknak csaknem megsz˝unt a vallás rendszerezo˝ és rendteremto˝ szerepe. Ugyan a nyelv, a m˝uveltség még o˝ rzi a vallásos gyökereket, ezek nyújtanak még kapaszkodókat, de a vallástalanná vált tömegek számára ezek már nem túl er˝osek. Csak kevesen vannak olyanok, akik a vallások helyett bölcseleti rendszerekre támaszkodva válaszolják meg a létezés alapkérdéseit. Nagy tömegek számára a vallás rendszerez o˝ és rendteremto˝ szerepét a vallásokat szellemi értékeikben meg sem közelíto˝ , együgy˝u módszerek, valláspótlékok veszik át. Igényes napilapok is helyet adnak csillagjósok rovatainak. Az ezeket olvasó, sokszor m˝uveltebb emberek életét a csillagok állására való utalások rendezgetik. Sokan a varázslásban bíznak, a sok évezredes módszereket üzletemberek korszer˝usítették és az eladott lapokból, könyvekb˝ol, lemezekb˝ol, kép- és hangszalagokból jól megélnek, mert hatalmas a keresletet. Ami a vallásos ember számára a Gondviselés megnyilvánulása és az anyagelv˝u számára puszta szerencse vagy balszerencse, arra a többiek a rejtelmes dolgokról szóló irodalomat böngészgetve keresik a magyarázatot. Ezeken a területeken hatásos, és jó üzletet jelent a tudományos nyelvezethez hasonlóan érvelni, ám valójában csak küls˝oségekben követve a tudományt. Többet költ a magyar lakosság csillagjóslásra és más áltudományokra, mint a Magyar Tudományos Akadémia támogatására. Hatnak valamennyire a valláspótlékok, különben nem adnának biztos megélhetést az ezekre épít˝o üzletembereknek. Mi lehet ennek a magyarázata? Nézzük meg a csillagjóslás egy bizonyos hatását. Hagyományosan a csillagjóslás azon alapul, hogy a rend legjobban az égi jelenségekben nyilvánul meg. Éppen ezért a régi ember és szinte valamennyi vallásos rendszer számára a csillagos ég, annak jelképei különlegesen fontosak. De a mai városi ember számára, aki a csillagos eget szinte sohasem látja, a csillagjóslás a napilapok megfelel˝o rovatainak cikkecskéit jelenti. Ha a szül˝ok hisznek a csillagjóslásban, akkor a Bak 18
jegyében született gyermekükt˝ol bizonyos, a csillagjegyre jellemz˝o viselkedést várnak. Ez a hitük befolyásolja a gyermek fejl˝odését, jellemvonásainak alakulását, hiszen a gyermek er˝osen függ az o˝ t nevel˝o család elvárásaitól és viselkedése valóban a Bak csillagjegyre utaló jellegzetességeket kezd mutatni. Lehet, hogy ez a hatás nem túl er˝os, de a szül˝ok akkor is els˝osorban a Bakra vonatkozó jeleket vélik látni a gyermek viselkedésében. Így a csillagjóslásba vetett hit megteremti a maga bizonyítékait, amikre már lehet hivatkozni. Csak azok a vallások maradhattak, maradhatnak fenn hosszabb ideig, amelyek tényleg épít˝oek, er˝osítik a közösséget és védik az éltet˝o környezetet. Mind ilyen rendszerek a régóta létez o˝ vallások, mert ha nem ilyenek lennének, az o˝ ket követ˝o közösségek már elt˝untek volna. De a ma uralkodóvá váló valláspótlékok nem pótolják a vallások rendszerezo˝ és rendteremto˝ erejét. Akik valláspótlékra hagyatkoznak, általában egyik napról a másikra élnek, nem érzik jól magukat, önmagukat sem állják, természetesen másokat sem szeretnek, unják az életet, egyre több a lelkibeteg közöttük és nem kell nekik gyermek sem. Ha az életem legf˝obb értelme az, hogy csodálatos kocsim van, amibe ha beleülök, egészen más emberré válok, akkor a létezésem alapja nagyon ingatag, baleset, lopás komolyan megrendítheti. Vallás és háborúk. Tárgyaltuk, a vallás az egyén és a társadalom biztonságának alapjául szolgál. Amíg a társadalmak egymástól eléggé elszigetelve éltek, addig a vallások m˝uveltséget és társadalmat éltet˝o szerepe egyértelm˝u. De ha a különböz˝o vallású társadalmak érintkeznek egymással, akkor a vallási különbségek gyakran összet˝uzésekhez, háborúkhoz is vezethetnek. Ha a másik nem fogadja el a világ rendjét olyannak, amilyennek én látom, feszültségeket kelthet bennem és elbizonytalanít. Biztonságom, biztonságunk alapjainak megkérd˝ojelezése z˝urzavarhoz, ésszer˝utlen viselkedéshez, akár véres összet˝uzésekhez is vezethet. Általában a gazdasági és más ellentétek is vallásos fogalmakat használva fogalmazhatók meg legjobban az átlagember számára. Ezért az emberiség fennmaradása szempontjából létkérdés, hogy a különböz˝o vallások vezet˝oi felismerjék a más-más módon megfogalmazott tanításaik alapvet˝oen közös vonásait és a hívek ezek szellemében tanulják meg becsülni az övét˝ol különböz˝o vallások értékeit is. Vakhituség. ˝ Gondolkodásunkat a világszemlélet, az ennek megfelel˝o értékrend foglalja keretbe. Lehetséges ugyan, hogy kiforrott világszemlélet˝u egyén ismétlo˝ d˝o tapasztalatainak hatására komolyabban módosítja világszemléletét, de ez ritkaságnak számít. Inkább gyakoribb, hogy ragaszkodik nézeteihez, még akkor is, ha azok már kezdenek számára ártalmassá válni. Amikor a felfogásunkkal össze nem egyeztethet˝o dolog biztonságunkat kérd˝ojelezi meg, veszélyeztetve valamiképpen bennünket, jelenhet meg a vakhit˝uségnek (idegen eredet˝u szóval fundamentalizmusnak) nevezett jelenség. Az jellemzi, hogy megfontolás nélkül veszélyesnek ítéljük és visszautasítjuk a meggy˝oz˝odésünket megkérd˝ojelz˝o felvetéseket. Mindenképpen ragaszkodunk az általunk jónak érzett, tartott vallási, gazdasági vagy egyéb felfogáshoz. Mivel a vakhit˝uség a fenyegetettségb˝ol, a biztonságérzéshez való feltétlen igényb˝ol ered, nem meglep˝o, hogy els˝osorban vallásos köntösben jelentkezik, bár megjelenhet számos más módon is. Eredetileg amerikai protestáns felekezetek nevezték magukat fundamentalistának. Feltétlen ragaszkodtak bizonyos vallási alaptételek tiszteletben tartásához. Meg akarták meg˝orizni a vallás tisztaságát, bizonyos újításokról hallani sem akartak, mert azokat veszélyesnek tartották. Nagyon ragaszkodik valamihez a vakhit˝u és ebben nem hajlandó engedni, egyezkedni. Nem ad fel semmit. Feltétlen tiszteli a sérthetetlennek tartott hagyományos felfogást. Mondjuk ragaszkodik a szent irat szószerinti értelmezéséhez. Nem akar hallani arról, hogy a szent irat szavai netán a régi nyelvben mást jelenthettek, mint ma, vagy hogy a fordító értelmezése is szerepet játszhatott abban, mit mond az adott szöveg. Például a bibliai teremtéstörténetet úgy érti, hogy Isten a világot szószerint 6 nap alatt teremtette és így a világ csak 7-8 ezer éves. Nem fogadja el a teremtéstörténet másféle hittudományi értelmezését és a mai természettudományos eredményeket egyszer˝uen hamisnak tartja. Nem alkuszik, csak akkor érzi magát biztonságban, ha minden pontosan úgy van, ahogy a hagyomány szerint lennie kell. Képes valamit a végs˝okig ellenezni és valamivel teljesen azonosulni, de arra, hogy egyezséget, szövetséget kössön, türelmes vagy elnéz˝o legyen, képtelen.
19
Akkor válik igazán veszélyessé a vakhit˝uség, ha az alapjául szolgáló eszmerendszer - legyen az vallási, világnézeti vagy akár gazdasági, - eltorzítja a világképet és emiatt rossz döntések születnek. Ilyenkor a vakhit˝u a valóságból csak azt hajlandók észrevenni, ami megfelel világképének, egyébr˝ol egyszer˝uen nem vesz tudomást. Ami nem értelmezhet˝o a képzeteivel, azt eleve hamisnak véli. Olyan emberekre, akik velük össze nem egyeztethet˝o nézeteket vallanak, egyszer˝uen nem figyelnek. Súlyosabb esetben elhallgattatják vagy egyenesen üldözni kezdik a más véleményt hangoztatókat. Nézzünk egy példát vakhit˝u megnyilatkozásra. Nemrég egy, a fenntartható fejl˝odés ügyének elkötelezett újságíró a Ford egyik vezeto˝ jét kérdezgette. Bírálta a Ford üzletvitelét, mert az a városi forgalomra is hatalmas, nagyfogyasztású kocsikat gyárt és azokat er˝oteljesen hirdeti. Mint az újságíró megjegyezte, egy év alatt az emberiség annyi k˝oolajat használ el, amennyi évmilliók alatt gy˝ult szerves üledékekb˝ol keletkezett. Akit kérdezett, a Ford egyik felso˝ vezet˝oje így verte vissza a bírálatot: ’Egymillió év, ez lehetetlen! Hiszen a világ csak nyolcezer éves, ezt írja a Szentírás és hiszek minden egyes kijelentésének. Különben is, nem lehet az, hogy elfogyjon a k˝oolaj meg a földgáz, hiszen Isten megígérte, hogy mindent megad az embernek, amire csak szüksége van.’ Nem buta ember a Ford idézett vezeto˝ je, hiszen okosan érvel. Bölcsnek viszont nem mondható, bolondnak inkább. Ragaszkodva a Szentírás szószerinti értelmezéséhez, nincs tekintettel annak egészére. Egy-egy mondatot vakon hajtogatva nem veszi észre, hogy a Szentírás egésze nem az egyes kijelentések gy˝ujteménye, hanem egységet, teljességet alkot. Számtalan szál, utalás f˝uzi egybe a Szentírás különböz˝o történeteit, mondásait. Aszerint, bölcsen kellene azt tanulmányozni, értelmezni. Hasonlóan a Szentírás istentagadó bírálója, aki annak pár soráról kimutatja, hogy az szerinte nem állja meg a helyét, majd erre támaszkodva kijelenti, hogy a teljes Szentírás hamis képet ad a világról, ugyanezt a hibát követi el. Mind a vallási vakhit˝uségnak, mind a fenti istent tagadó módszernek lényegi jellemz˝oje az, hogy a kérdés tanulmányozásához szükséges bölcsesség helyett az egyszer˝ubb okos, ám ez esetben bolond módszert követi és ezzel hamis eredményre jut. Bármely vallásban felléphet a vakhit˝uség , nemcsak a keresztyénség, az iszlám, a hinduizmus vagy a buddhizmus egyes irányzatait jellemezheti. Ha a vallásos vakhit˝uség a társadalom egészét áthatja, akkor a kormányzat vallásos irányítás alá kerül, azaz vallásos és a világi területek összefonódnak. Világi bíróságok a vallásos törvények szerint ítélkeznek, a mindennapokat is a vallásos el˝oírásoknak megfelel˝oen élik. A vallásos vakhit˝uség egyéniségr˝ol, önmegvalósításról nem akar hallani, mivel ezek veszélyeztethetik a hagyományos értékek mindenekfelettiségét. Sokkal fontosabb a közösség, a hagyományok tisztelete, mint az egyén kibontakozása. Széls˝oséges esetben az egyén élete nem sokat számít, akár emberek tömeges pusztítása is megengedett lehet, ha az úgymond a jó gy˝ozelmét segíti.
4. Vallásokról röviden Ahhoz, hogy egy vallás világszemléletét, a világ rendjének alapjairól alkotott elképzeléseit jobban megértsük, ismernünk kell valamennyire a vallás alapfogalmait, rendszerét. Hatalmas az anyag. Els˝osorban csak azokkal a részekkel ismerkedünk itt meg, amelyek szerepet játszottak a természettudományok kialakulásában és fontosak lehetnek a mai természettudományos és vallásos világfelfogás kölcsönhatásának tárgyalásánál. El˝oször a szent és a kinyilatkoztatás fogalmaival, utána röviden a hitregéken alapuló világfelfogással foglalkozunk, majd a nagy világvallások f˝obb jellemz˝oit tárgyaljuk. Részletesebben a hinduizmussal és a m˝uveltségi körünket meghatározó zsidó-keresztény rendszerrel foglalkozunk, de ismertetjük az iszlám és a kínai világszemlélet egyes elemeit is. Szent. Mivel a vallásos ember a végs˝o okokat a látható, érzékelhet˝o világon túl keresi, számára a világ ’természetes’ valósága nem a teljes valóság. Van a világ valóságának olyan része is, amelyet szentnek nevez. Azért tudhatunk a szentr˝ol, mert megnyilatkozik, és úgy, hogy ez eltér minden más hétköznapi megnyilatkozástól. Szent a kezdetlegesebb vallásokban megnyilvánulhat k˝oben, fában. Nem a követ vagy a 20
fát tisztelik, hanem a benne megnyilvánuló szent, természetfölötti valóságot. Keresztyén ember számára a szent legmagasabb rend˝u megnyilatkozása Isten emberként való megjelenése, vallásos kifejezéssel, megtestesülése Jézus Krisztusban. A mai emberek jó része érzéketlen a szent megnyilvánulásaival szemben és értetlenül áll a vallásos érzés elo˝ tt. Minthogy a vallásos felfogás a létezés egészéhez köt˝odik, a vallásos ember nem egyszer˝uen az anyagi, hanem egy megszentelt világban él. Hasonlatképpen a következ˝ot gondoljuk el. Nézünk egy festményt. Ha csak a keretet, a vásznat, a festék eloszlását, a festett alakzatokat vesszük észre, akkor is le tudjuk írni a képet. Ahhoz, hogy az anyagi mögött felismerjük a fest˝o m˝uvészi alkotását, üzenetét, másfajta érzékenységre is szükség van. Vallásos néz˝opontból ilyen jelleg˝u különbség van a világ csupán anyagiként való felfogása és a világban lév˝o szent érzékelése között. Jogos a kérdés, honnan származik egy-egy vallási rendszer, miként jutott egy-egy törzs, közösség a vallásához. Általában az egyes vallások eredete a múlt ködébe vész, de ahol tudjuk az eredetet, a forrás mind hasonló. Szó sincs arról, vének vagy bölcsek gyülekezete agyalta volna ki a törzs vallását. Ilyen közösség csak a vallásgyakorlás egyes kevésbé lényeges jegyeit határozhatta meg, alakította ki és fogadta el. Ahol szó esik az eredetr˝ol, ott a vallásos tudás személyt˝ol ered, aki kimondta, kinyilatkoztatta azt. Kinyilatkoztatás során valaki különleges lelkiállapotba kerül, mert egy természetfelettinek mutatkozó hatalom o˝ t használja fel arra, hogy üzenjen valamit az embereknek. Azután a kapott tudás szájról szájra terjedt és csak egyes nagyobb vallások esetén foglalták o˝ ket írásba. Így keletkeztek a szent könyvek.
4.1.
Kinyilatkoztatás és szent könyvek
Maguk a szent könyvek kinyilatkoztatások hordozói. Ugyan emberek írták o˝ ket, ám a vallások szerint a szerz˝oket isteni kinyilatkoztatások vagy sugalmazások vezérelték. Következ˝okben példaként két ilyen vallásalapító, Mózes és Mohamed elhívásának történetét ismertetjük. Mózes elhívása. Izrael Isten választott népe. Mózest ennek, az akkor Egyiptomban rabszolgasorsban, ám mégis viszonylagos biztonságban él˝o népnek a vezetésére szólította fel Isten. Mózes megölt egy, a hébereket kinzó rabszolgahajcsárt és ezért menekülnie kellett Egyiptomból. Félsivatagos vidéken juhokat legeltetett, amikor egy ég˝o, ám a t˝uzben el nem hamvadó csipkebokrot vett észre. Odament, hogy közelebbr˝ol lássa a csodát. Isten az ég˝o csipkebokorból szólította meg. Megparancsolta Mózesnek, menjen vissza Egyiptomba, járuljon a fáraó színe elé és hozza ki a rabságból a hébereket, Izrael népét, és vezesse el o˝ ket a tejjel és mézzel folyó földre, Kánaánba (a mai Izraelbe), amely akkor még számos más nép lakóhelye volt. Mózes megrettent a hallatlanul nagy feladattól, hogy merjen o˝ a fáraó színe elé kerülni, hallgatnak-e rá ˝ mindig vele lesz és úrrá lesz minden egyáltalán Izrael fiai. De a vonakodó Mózest Isten meggy˝ozte, hogy O akadályon. Mózes ennek ellenére is kételkedett magában, húzódozott a feladattól, mégis mennie kellett Egyiptomba. Hallatlanul nagy nehézségek kísérték vállalkozását, csak súlyos természeti csapások sora, az egyiptomi tíz csapás vette rá a fáraót arra, hogy engedélyezze Izrael népének Egyiptom elhagyását. Bár Izrael népe távozhatott, a fáraó meggondolta magát és a hadsereg a kivonulók után eredt. Akkor a nép csodálatos módon száraz átjárót találva átkelhetett a Vörös tengeren, míg az o˝ ket üldöz˝o egyiptomiak harci szekerei elakadtak a sárban és az átjárót újra elönt o˝ tenger elpusztította az üldöz˝o sereget. Isten és Izrael népe a Sinai hegynél kötött szövetséget, Mózes ott kapta meg Istent˝ol a Tízparacsolatot tartalmazó k˝otáblákat és a szóban kimondott törvényeket. Mózes Istent a Sinai hegyen és máskor sem láthatta, csak hangját hallotta. Bár a sivatagban vándorló nép talált enni és innivalót, az egyiptomi húsosfazekakra emlékez˝ok mégis lázadoztak Isten ellen. Magának Mózesnek is megrendült a hite, ezért sem a lázadozók, sem Mózes nem léphettek az ígéret földjére. Negyven évet töltött a nép a sivatagban, ezalatt az Egyiptom iránt vágyakozók mind kihaltak. Mózes még megpillanthatta az ígéret földjét, csak utána halt meg. Izrael népének történetét, a sivatagi vándorlást, az Istent o˝ l kapott törvényeket a Szentírás elso˝ részének, az Ószövetségnek az eleje, Mózes öt könyve, a Tóra foglalja magába. 21
Mohamed elhívása. Mohamed arab keresked˝o volt, írni-olvasni nem tudott. Állandóan marakodtak az arab törzsek, pusztították egymást, dúlt a vérbosszú, nagyon sokat részegeskedtek. Mohamed családja nem tartozott a sikeres családok közé. Negyven éves koráig Mohameddel semmi különleges nem történt. 610-ben, amikor éjszaka egy barlangban aludt, látomásra riadt fel. Úgy érezte, Isten ott van vele. Angyal jelent meg Mohamed el˝ott és Isten igéjének hirdetésére szólította. Mohamed tiltakozott, hogy nincs ehhez képessége és ereje. Ekkor az angyal olyan ero˝ vel ölelte meg, hogy Mohamed csaknem belepusztult. Majd az angyal újra felszólította: "Hirdess!" Mohamed megint ellenállt, de a harmadik szorítás után kibuktak szájából az els˝o isteni igék. Miután magához tért, Mohamed kétségbeesett. Testileg-lelkileg is a halál közelébe került. Azt hitte, megtébolyult, állapotát elviselhetetlennek érezte. Rohant a közeli szirthez, hogy a mélybe vesse magát. Ott viszont egy angyal várta, aki mint Gábriel fo˝ angyal szólt hozzá. Annak látványától nem tudott szabadulni, a hatalmas szellemi er˝o el˝ol nem volt menekvés. Visszafordult és feleségéhez menekült. Elmondta, mi történt vele. Felesége, aki nagyon okos volt, meggy˝ozte o˝ t, hogy nem o˝ rült meg. Hasonló élményeket éltek át a zsidó vallás prófétái is. Jeremiás és más próféták viszont - a vallásos hagyományt, például Mózes életét is ismerve - tudták, milyen er˝o hat rájuk, mit jelent Isten küldöttjének lenni. Mohamed minderr˝ol addig mit sem hallott. Mohamed családjának egy tagja, aki keresztyén volt, nem kételkedett abban, hogy Mohamed Isten küldötte. Ezt néhány év elteltével Mohamed is belátta és elkezdte hirdetni Isten igéjét. Nem egyszerre, hanem huszonhárom éven át szakaszonként jutott el a kinyilatkoztatás Mohamedhez. Kés˝obb is az els˝o esethez hasonló gyötr˝odések kísérték az alkalmakat. Mohamed néha még az eszméletét is elvesztette. Mohamedb˝ol apránként törtek fel a gyönyör˝u nyelvezet˝u verssorok, melyekhez hasonló szépség˝u, tömörség˝u arab verseket addig senki sem hallott. Mohamed a bel˝ole éppen kibukó részletet a társainak elszavalta, azok megtanulták, majd az írástudók leírták. Mohamed halála után szerkesztették egybe a teljes szöveget. Így született meg a Korán. Mély hatást gyakoroltak az arabokra a Korán csodálatos versei. Egy id˝o után senki sem kételkedett Mohamed prófétaságában. Meg voltak gy˝oz˝odve arról, hogy ez a m˝uveletlen ember csak Istent o˝ l kaphatta azt, amit versekbe foglalva kiadott magából. Ez az új hit, Isten üzenete az arabokhoz, rohamosan terjedt. Közösségbe forrtak az addig egymást pusztító arab törzsek és az arabok száz év leforgása alatt hatalmas, a Himalájától a Pireneusokig terjed˝o világbirodalmat hoztak létre.
4.2. Megszentelt világ Amikor az ember még a természetben élt, semmi sem történt számára ok nélkül. Úgy érezte, a világot számtalan szál, rendszer fogja össze. Nagyon sok minden sújthatta az ilyen áttekinthetetlen világban él˝o embert. Kisebb vétkeknek is kemény következményei lehettek. De az ember kapcsolatba léphetett a világot befolyásoló fels˝obb er˝okkel és bizonyos cselekvéssel, varázslattal hatott az eseményeket vezérl˝o, irányító tényez˝okre. Varázslattal ott nem lévo˝ dolgokat idéznek meg. Ha csak az embert nézzük, varázslattal, megidézéssel képeket, szándékokat írnak az elmébe, amelyek azután vezetik az embert. Úgy gondolta a régi id˝ok embere, megidézés nemcsak emberre, hanem minden másra is hat. Es˝oért, jó id˝oért, b˝o termésért, egészségért, gyermekáldásért, sikeres vadászatért, csatanyerésért varázsoltak. Gondoskodtak a megholtak túlvilági nyugalmáról is. Sikerült-e a varázslás, ez a varázslatot végz˝o beavatottságától, hatalmától függött. Nem foglalkozik azzal a varázsló, mi mit˝ol van, mi áll az események mögött, csupán alkalmazza a varázslást. Jó példa a varázslásra az ún. csomaghit, amely több Új-Guinea környéki szigeten is kialakult, f˝oleg a második világháború után. Ezek a szigetek a háború során hadszíntérré váltak. Akkoriban a szigetlakók megfigyelték, hogy miután az ottlév˝o idegenek bizonyos el˝okészületek elvégeztek, repül˝ogép jelent meg, leszállt és kirakodott vagy az égb˝ol ejt˝oerny˝ovel mindenféle javakat dobott le a földön lév˝oknek. Ez sokszor ismétl˝odött. Mindez nagy hatással volt a szigetlakókra, akik úgy hitték, hogy az idegenek o˝ seiket idézik meg és azok látják így el o˝ ket mindenféle javakkal. Nekiláttak az idegeneket utánozva repül˝otereket építeni. Fából irányítótornyot készítettek, fa fejhallgatót raktak a fejükre, jelz˝otüzeket gyújtottak és várták az égb˝ol 22
érkez˝o javakat. Nem értették, miért nem sikerül a szertartásaikkal megidézni a várt csomagokat, azt hitték, nem elég pontosan végzik azokat. Varázslás és muvészet. ˝ Varázseszköz a barlanglakó ember festménye is. Megidézi a vadállat elejtését, beleírja az elmébe a cselekvést. Ha a szobába rég elhunyt hozzátartozóink képét akasszuk, megidézzük o˝ ket, valamilyen módon jelen vannak. Ha az istenek szobraival veszi körül magát az ember, megidézi az isteneket. M˝uvészet és varázslás rokonok. Nem a természetet másolja, hanem az általa megragadott jelenséget festi, ábrázolja a m˝uvész. Amit festéskor megfigyel, csak emlékezteti a megragadás pillanatára. Nem másol az arcképet fest˝o m˝uvész sem, hanem az általa elkapott, az egyénre oly jellemz˝o, ám esetleg csak ritkán észrevehet˝o arckifejezést örökíti meg. Így a m˝uvészet nem az anyagi világot ábrázolja, hanem túllép rajta. Akárcsak a varázslót, a m˝uvészt sem kötik az anyag szükségszer˝uségei, hanem felülemelkedik azokon. Hitregék. Emberré fejlo˝ désünk mérföldköve a temetkezés megjelenése. Ez már a túlvilági lét és a szellemvilág fogalmainak megszületéséhez köt˝odhetett. Ekkor már létezett a természetfölötti eszméje. Feltételezi az ember, mindenek mögött valamilyen megszemélyesíthet˝o szellem munkálkodása áll. Elvarázsolt rengetegben él az ember. Mindenhonnan szellemek, gonosz lelkek tekintenek rá. Élettelen dolgok nem léteztek, a történésekért a tárgyakat mozgató jó és rosszindulatú lények a felel˝osek. Ezeknek lakhelye a természet. Ezért a természet szent és ekként kell vele viselkedni. Ami szent, az sérthetetlen. Ilyen világban az ember már felszabadultabban élhet, mint a számára áttekinthetetlen, ám varázsolható világban, mert ha a fels˝obb szellemi hatalmakkal megfelel˝o viszonyt alakít ki, nem érheti nagyobb baj. Isteneiknek az id˝oközönként ismétl˝od˝o szertartásokon hódoltak és áldozatokat is bemutattak nekik. Szertartások során kívánják felhívni az istenek figyelmét az emberre. Ezzel akarják elérni, hogy b o˝ legyen a termés, essen az es˝o, kedvez˝oen történjenek az események. Babilonban szertartást mutattak be a földet megtermékenyít˝o es˝o el˝oidézésére. Az o˝ si jelképeknek megfelel˝oen az es˝o úgy termékenyíti meg a földet, ahogy a férfi kiöml˝o magva az asszonyt. Innen az anyaföld név is, amely nemcsak magyarul van így. A babiloni szertartás teto˝ pontján a király betér a szentélybe és közösül a fo˝ papn˝ovel. Ezzel arra késztetik az egek istenét, hogy hasonlóképpen cselekedve es˝ovel termékenyítse meg a földeket. Áldozat. Nyilvánvaló volt a világ összefüggéseit felfogó ember számára, hogy a világ rendje ellen való vétkezés nem maradhat észrevétlen, következmények nélküli. Ha a b˝unt nem teszik jóvá, valakinek, nem feltétlenül a b˝unösnek, szenvedni, gyötr˝odni kell az elkövetett b˝un miatt. Betegségeket, szerencsétlenségeket, természeti csapásokat is mind b˝unök okozhatják. Hogyan lehet a b˝un következményeit˝ol megmenekülni? Valahogyan jóvá kell tenni, amit elkövettek, és ez a régi ember gondolkodása szerint engesztel o˝ áldozatok bemutatásával történhet. Még miel˝ott a büntetés lesújt, jóvátehet˝o a b˝un, ha a vétkes megvallja mit tett és engesztelésképpen feláldoz valamit. Ezzel a világ rendje helyreáll, a betegség meggyógyul, a csapás végetér. Igen sok o˝ si vallásban, mint a középamerikai indián szertartásokban, a f˝oniciaiaknál és számos helyen másutt embereket is áldoztak. Legszörny˝ubb közülük az aztékok hiedelme. F˝oistenüknek Huitzlipotztlinak n˝ovére Holdistenn˝o, aki korábban akart megszületni. Huitzlipotztli ez megakadályozta. Teljes fegyverzetben kiugrott az anyaméhb˝ol, levágta n˝ovére fejét és testét szétdarabolta. Ezen a hitregén alapultak az aztékok emberáldozati szertartásai. Úgy hitték az aztékok, ahhoz, hogy a Nap rendben haladjon pályáján, a Napot táplálni kell, emberekkel kell etetni és embervérrel itatni. Emberáldozataikat Tenochtitlán f˝oterén, a piramistemplom csúcsán lév˝o oltárokon mutatták be. Ezeken oltárokon emberek százezreit áldozhatták fel. A szertartás során a Holdistenno˝ ként el˝okészített, felöltöztetett n˝ot a Napisten szerepét betölt˝o pap kovak˝o késsel megölte. Hasonló emberáldozati szertartásokat mutattak be egyéb isteneiknek is. Egyik f˝o feladata a hadseregnek, a háborúk oka az áldozatként szükséges emberek sokaságának a foglyul ejtése volt.
23
˝ emberi félelem az emberáldozattól való rettegés. Ismero˝ s lehet mindenki számára, mennyire féOsi lelmetes érzés az, amikor környezetéb o˝ l mindenki o˝ ellene fordul és így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe juttatják, úgymond áldozatul vetik. Meglehet, ez a félelem az o˝ sid˝ok emberéig nyúlik vissza. El˝odeink Afrika földjén, a szavannákon csoportokban éltek. Csak így tudtak megküzdeni a fenyeget˝o veszélyekkel, amit els˝osorban a ránk vadászó szavannai nagyragadozók jelentettek. Gyakran el˝ofordulhatott, hogy a csoport egésze csak valakinek a hátrahagyásával menekülhetett meg. Akit zsákmányként otthagytak, annak feláldozása megmentette a többieket, legalább is egy id˝ore. Ennek a történetnek számos változata népek regéiben és meséiben, így a magyar népmesékben is megjelenik. Sokistenhit és jóslás. Rend akkor van a kisebb-nagyobb istenek által uralt világban, ha az istenek közössége jó családként él együtt. Ha istenek vetélkednek egymással, jaj az embereknek, gondoljunk csak a trójai háború el˝ozményeire. Itt a vallásos tanok az istenek és az emberek közötti kapcsolatrendszer szabályainak, szertartásainak összegzése. Erre Róma esetén, amelynek vallása egyébként etruszk gyöker˝u, pontos leírások maradtak fent. Ami az istenek közötti viszonyokat illeti, a római, akárcsak a görög vallásban, a végzet akarata volt a legfels˝o és megfellebbezhetetlen döntés. A végzet a rómaiak számára az istenek felett áll, mint titkozatos, névnélküli, ’beburkolt’ istenségek együttese. Juppiter villámainak felhasználását is o˝ k írják el˝o. Juppiter háromféle villámából csak a legelso˝ t küldheti saját elhatározása szerint. Másodikfajta levetéséhez már a tizenkét f˝oisten jóváhagyása is szükséges. A harmadikhoz, amelyik nagyobb, egész államokat érint˝o változásokat hozhat, a végzet legf˝obb istenségeinek engedélye kell. Jellemz˝oje a római vallásosságnak az isteni akarat pontos és szigorúan meghatározott keretek között való kifürkészése, majd szükség esetén kiengesztelése. Legfontosabb eszközeik a béljóslás, a villámok magyarázata, a madárjóslás és a különbözo˝ égi illetve csodajelek értelmezése. Majd a jelekben mutatkozó isteni akaratot engesztel˝o áldozat bemutatásával akár meg is másíthatták. Nagy befolyású testületet alkottak az állatok belszerveib˝ol jósoló papok, a haruspexek. Például a máj különböz˝o területei más-más istenek fennhatósága alá tartoztak és így a máj részeinek állapotából következtettek az egyes istenek szándékára. Csaták, hadjáratok és más komolyabb állami döntés el˝ott a a jósok testületének véleménye meghatározó volt. Livius a köztársaság egy korszakából négy olyan ütközetet említ, amelyek el˝ott a hadvezérek a haruspexekhez fordultak az isteni jóindulat kifürkészése végett. Jóslataik rendben beteljesedtek. A jósok el˝orejelezték Ceasar meggyilkolását. Március idusa, a gyilkosság el˝ott egyrészt Ceasart figyelmeztették, ne menjen el a végzetes ülésre. Továbbá a március idusa elo˝ tti áldozatban a bemutatott áldozati állatnak nem találták a szívét majd a megismételt áldozat bemutatáskor az állat májának hiányzott egy része. Ezek a jósjelek a szabályok szerint a legsúlyosabb csapások el˝ojelei. Az volt a villámokból való jóslás alapja, hogy az égbolt különböz˝o tartományai más-más istenekhez voltak rendelve. Honnan jött a villám, milyen alakú, hová csapott be, ezekb˝ol olvasták ki az istenek szándékait. Keleten laktak a jóindulatú, leghatalmasabb istenek, az alvilágiak pedig a nyugati részen, abból is az északnyugati volt a legbaljósabb. Madárjóslatot aszerint kaptak, az égen merr˝ol, milyen madarak, mekkora számban érkeztek, milyen alakzatban repültek. Megjegyezzük, hogy a hitregék és a sokistenhit egyaránt feltételez legfens˝obb hatalmat, teremt˝o szellemi er˝ot, istent, amely szereti az embereket. De ez az isten túl messzire van az emberekto˝ l. Varázslás, hitregék, sokistenhit egyaránt a közbenso˝ , a legfens˝obb szellemi er˝o és az anyagi, emberi világ között létez˝o hatalmakra összpontosítnak. Ugyanis az o˝ tevékenységük határozza meg, mi történik az emberekkel, az o˝ jóindulatuk szerezhet˝o meg a beavatott személyek által végzett varázslással, szertartásokkal, engesztelo˝ áldozatokkal.
4.3. Hinduizmus Elménk és a világ valósága. India o˝ si vallásának központi fogalma az emberi elme tökéletlensége és ennek felszámolása. Elménk feladata az volna, hogy a világ valóságát felfogva azt híven visszatükrözze és így
24
vezessen minket a világban. Ha az elme a világról hamis, részleges, töredékes képet ad, nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyén helytelenül, a világ rendjét sértve, sok-sok bajt okozva éli az életét. Összetéveszti a lényegest a lényegtelennel, az igazat a hamissal, az állandót a mulandóval. Így vakon botorkál a világban, nem tudja, mit is csinál igazából. Elménk állapotát a hindu hasonlat tó felszínének viselkedésével veti össze. Ha a derült eg˝u éjszakán a Balaton partján ülünk és a víz er˝osen hullámzik, akkor a víztükör semmit sem mutat az égbolton tündökl˝o Holdból. Ha csökken a hullámzás, akkor már fel-felvillan egy-egy cserépnyi holdfény. Ha viszont kisimul a víz, a Hold teljes szépségében ragyog a víztükrön. Hasonlóan, ha elménk homályos, a küls˝o zavarok elfednek mindent, semmit sem tudunk átlátni. Nem észleljük, nem foghatjuk fel a valóságot, elménk nem tükrözheti azt vissza. Ha elménk tisztább, meg tudjuk sz˝urni a zavarokat, azaz jobban szét tudjuk választani mi a lényeges és mi csak múló zavar. Csak a tiszta elme, akár a mozdulatlan, sima víztükör képes a valóságot észlelni és azt visszatükrözni, megragadni fontos és alapvet˝o dolgokat. Szembe kellene azzal néznünk, hogy az elménk a világról töredékes és torz képet ad. Nagyon nehéz ezt tudomásul venni. Beszélünk mi err˝ol, de csak homályosan, fátyolozottan. Mondogatjuk, - ez a mai világ egyik igen gyakran hangoztatott, szinte központinak mondható szólama,- hogy minden ember másként gondolkozik, mindenki másként fogja fel a világot. Ez így igaz. De belegondolva, mit is jelent ez valójában és az egyes emberek elméje ezt miként értelmezi, megdöbbento˝ eredményre jutunk. Mindenki másként látja ugyan a világot, de csak egyetlen világ van. Ha az egyetlen valóságot mindenki másnak érzékeli, az bizony arra utal, hogy valamennyien rosszul, nevezetesen töredékesen és torzan ragadjuk meg azt. Arra képesek vagyunk, hogy a másik torz felfogását észleljük, legalább is abban, amit jómagam helyesen észlelek. Amit mindketten vagy valamennyien ugyanolyan torzan látunk, annak hamis szemlélete észrevétlen marad. Egyáltalán elmém a ’mindenki másként fogja fel a világot’ mondást a maga rendszere szerint értelmezi. Ebbe ugyanis belefér, van valaki, aki helyesen szemléli a világot és az összes többi pedig helytelenül. Aki pedig tisztán lát, az természetesen én magam vagyok. Nem lehet az, hogy én rosszul emlékeznék, zavarosan fognám fel a világot, összekevernék dolgokat. Lehet ugyan bennem is némi kevés tökéletlenség, de annak az igazi oka, hogy ennyi baj van a világban, nem bennem, hanem a többi emberben rejlik. Ha az elmém jómagamat tisztán, világosan látónak tételezi fel, miközben a többi embert helytelenül gondolkodónak látom, akkor a világot azzal tudom jobbá tenni, ha másokat a magam képére alakítok. Gondolkodjanak úgy mint én, lássák úgy a dolgokat mint jómagam. Csakhogy a többi ember is ugyanígy viselkedik. Ennélfogva a családon, és más kisebb-nagyobb közösségen belül állandóan folyik a küzdelem a többi meggy˝ozéséért, átneveléséért. Eredménytelenül, csak a z˝urzavar n˝o. Így a ’mindenki másként fogja fel a világot’ mondás legfeljebb a türelmet, a másik iránti megértés szükségét fejezi ki, nem pedig azzal szembesít, amire tényleg törekednem kellene. Saját töredékes és torz látásmódomat kellene ugyanis felismernem és felszámolnom. Nem a többi ember, hanem saját magam világosabbá tételére kellene összpontosítanom er˝ofeszítéseimet. Ennek nemcsak az lenne az eredménye, hogy nem bántanám feleslegesen a többit, hanem felemelkedve jobban bánnék a világgal és egyben önkéntelenül is példaként szolgálnék mások számára. Véda. Valamennyi o˝ si vallási irat közül egyik legkiemelked˝obbnek a hinduk szent könyvét, a Védát tartják. A Véda az emberi lét alapját tárgyaló, egységes, összefügg˝o rendszerként fogható fel. Ennyire teljes és mély tárgyalást egyetlen más o˝ si vallás irata sem tartalmaz. Kinyilatkoztatás eredeménye a hagyomány szerint a Véda is. Ami most következik, annak tanulmányozása sokak számára túl nehéznek t˝unik majd. Akinek másodszori-harmadszori olvasásra sem lesz világosabb, ne keseredjen el, hanem a hindu istenfogalomnál folytassa a tanulást. Mindennek o˝ sokát a Véda az Átman szóval jelöli. Az Átman maga a lét. Ha lét van, akkor minden annak körébe tartozik, egyetlen lét van. Ha nem lenne lét, én sem lehetnék, aki ezt gondolom. Ha már err˝ol gondolkodom, vagyok, van lét. Ebbe a létbe tartozom én is. Ha a lét van, akkor nemlét nincs. Ha ez a lét
25
az egyetlen valóság, akkor rajta kívül valóság nincs. Mindaz ami ezen az egyetlen valóságon kívül lenni látszik, az nem valóság. Káprázat. Fenti gondolatmenet t˝olem, a gondolkodó embert˝ol származik. Nem tudok másként lenni, csak úgy, hogy magamat mint él˝olényt létez˝onek tartom, és mint az egyetlen létez˝o valóságot élem át. Mivel az egyetlen valóságon kívül más nincs, ami rajtam kívül lenni látszik, az nem-lét, nem-valóság, hanem káprázat. Ha t˝olem különböz˝onek látok más tárgyakat, embereket, azaz nem egységként látom a világot akkor nem a valóság, hanem csak annak káprázata van el˝ottem. Egy a világ, nem szükséges különálló dolgokra felosztani. Hiszen semminek sincs állandó természete, minden változik. Ami igazi tudásnak nevezhet˝o, az az egész, a valóság megtapasztalása. Olyan értelemmel, amely megkülönböztet, feloszt, összehasonlít, mérlegel, csoportosít, nem juthatunk el az egyetlen vaalóság megragadásához, csak a káprázatban botorkálunk. De az én felébredhet a káprázatból, etto˝ l eltér˝o, éber helyzetbe kerülhet. Nem egyéb a káprázat, mint az én éberségének lefokozottsága, mint egy elvarázsolt állapot, alvajárás. Ha az én megszünteti ezt a lefokozottságot, akkor egyre éberebb lesz és látja a természet káprázatszer˝uségét. Ekkor már nemcsak a természetet fogja látni, hanem a valóságot is. Két énje van az embernek: az egyik a halhatatlan én, az Átman, amely az egyetlen létez˝ovel azonos; a másik az Átman testet, tulajdonságokat, szenvedélyeket, egyéni létet, sorsot visel˝o alakja, az emberi én. El˝obbi a nagy Én, utóbbi a kis Én. Utóbbi a halál pillanatában elmúlik, megsemmisül. Amikor az ember az éberség legmagasabb fokát eléri, akkor a nagy Énnel, isteni énjével szembesül. Egy helyen így szól a Véda a két énr˝ol. Két madár száll a fára, az egyik eszik a fa gyümölcséb˝ol, a másik nyugodtan ül és nézi. Itt a fa az élet fája, az emberi test. Ez a két madár a kis, azaz testi Én és a nagy, azaz isteni Én. Eszik a fáról a testi Én, az isteni Én nyugodtan ül, nem eszik, nem szeret, nem gy˝ulöl, nem avatkozik be, nem cselekszik, csak néz. Az isteni Én az éberség felülmúlhatatlanul magas szintje. Mindennek kemény következményei vannak. Nem valóság a természet csupán az én káprázata. De a káprázat egyszer˝u feleszméléssel, t˝uno˝ déssel nem oszlatható el. Ez a káprázat, szanszkrit szóval májá, nem egyéni. A májá a világegyetem egészére kiterjedo˝ anyagi burok, fátyol, amely isteni eredet˝u, de ami becsap minket, mert összetévesztjük az igazi valósággal. Ez mindenkire, az egész emberiségre és minden érzékel˝ore egyetemesen ránehezedo˝ elhomályosodás, az éberség lefokozása következtében támadt sajátságos varázslat. Mint ilyen, az éberség magasabb fokán önmagától elillan. A tudomány a természetet, ezt a káprázatot tanulmányozza, rendszerezi, kutatja. Természet és valóság közül els˝odleges a valóság. Ami megismerhet˝o a káprázat, a természet. De ennek nincs sok értelme, mert ez a létez˝ot nem érinti. Hinduizmus istenfogalma. Az Átman, vagy ami csaknem ugyanaz, a Brahman, a lét, önmagában teljes és kiegészítésre nem szorul, kifelé meg nem nyilvánuló, maga a teljes valóság. Mint ilyen, felfoghatatlan, értelemmel és szóval el nem érheto˝ . Felfoghatatlanságát a hindu szemlélet azzal hangsúlyozza, hogy a Brahmanról csupán azt mondhatjuk meg, hogy mi nem. Így csak a nemleges jelz˝oit adhatjuk meg, határtalan, nincs kezdete és vége, elérhetetlen, oszthatatlan. A Brahman által valósul meg a mindenség. A Brahman ekkor már megnyilvánul, megszemélyesíthet˝o, ez az Isten. Így a hinduizmus istene is az egy személyes Isten, akárcsak a zsidó-keresztyén-iszlám Isten, ezért rokoníthatók. A hindu számára Isten mérhetetlen volta csak jelképeken keresztül gondolható el. Ezek a jelképek már olyan dolgok, amelyek felfoghatóak. Isten hatalma három tevékenységben nyilvánul meg, a teremtésben, a lét fenntartásában, s a pusztításban, ami egyben újjáteremtés is. Ez a hármasság önmagába visszatér˝oen körfolyamatot képez, egységet alkot. Megszemélyesít˝o jelképei: Brahma, a Teremto˝ ; Visnu, a Fenntartó; és Síva, a Pusztító és Megújító. Különböz˝o Visnu vagy Síva jelképeket tisztel˝o hinduk általában nem tekintik egymást más hitekhez tartozónak, csupán Isten más megnyilatkozásai ragadják meg jobban o˝ ket. Nem egyéb a számtalan hindu istenalak, mint egyes természeti er˝ok megszemélyesítései. Eleve megkülönböztetik a hinduk o˝ ket az egy Istent˝ol. Inkább a keresztyénség angyalainak feleltethet˝ok meg, csupán
26
közvetít˝ok az egy Istenhez. Mivel különböz˝oek vagyunk, személyiségünknek, értelmünknek, gondolkodásmódunknak megfelel˝oen más-más módon közelíthetjük meg Istent, juthatunk el˝ore és fentebb. Alacsonyabb fejlettségi fokon él˝o emberek nem képesek megközelíteni az egyetlen Isten fogalmát, csak bizonyos részleges megnyilvánulások, jelképek iránt érzékenyek. Ezért a hindu vallás az emberek közötti különbség miatt megengedi a képek, szobrok és egyéb jelképek tiszteletét. Éppen az a kasztrendszer szellemi alapja, hogy adott kasztba az azonos szinten állók születnek. Ember a hinduizmusban. Más egyistenhív˝o vallásokhoz hasonlóan, a hindu az ember nyomorúságának okát abban látja, hogy az ember jóval messzebbre került Istent˝ol, mint ahol lehetne. Ennek a hindu szerint oka az, hogy az ember értelme, ébersége elhomályosult. Káprázatok, a májá világában él. Azt jelenti a hindu szerint az éberség elvesztése, hogy az ember tudatossága meggyengült. Aluszékony lett az ember, eltompult, nem képes eléggé összpontosítani gondolatait, figyelmét, szellemileg lustává és érzéketlenné vált. Emiatt nem képes meglátni a valót, a lényegest összetéveszti a lényegtelennel, az igazat a hamissal, az állandót a mulandóval. Így vakon botorkál a világban, nem tudja, mit is csinál igazából, ennélfogva nem képes megfelel˝oen, Istennek tetsz˝oen élni. Istenhez vezet˝o útja az elme megvilágosodásában van, erre kell törekednie, ez visz az üdvösséghez. Akármilyen szinten is áll valaki, járhatja az üdvösség felé vezet˝o utat, bárki el˝obbre juthat a maga ösvényén, ha a saját adottságaival, értelmével teljes odaadással erre adja magát. Hindu felfogás szerint az egyetemes és egyetlen törvény az átélésnek, megvalósításnak, követésnek nagyon sokféle módját teszi lehet˝ové. Csak egy a fontos, hogy igazán törekedjünk. Eltérés a különböz˝o útak között csak látszólagos, minden út ugyanoda, Istenhez vezet. Ezért a törvény nem követeli meg, hogy mindenki ugyanazt a hitvallást vallja, ugyanúgy kövesse Istent. Így a hindu gondolkodásban nem Isten léte a központi kérdés, hanem Isten embert átalakító hatalma. A hindut a vallásosság átélésének módja teszi hinduvá, nem pedig az istenfogalma. Számára a sötétben tévelyg˝o ember értelmének megvilágosodása a központi kérdés. Rendeltetésünk önmagunk istenemberré alakítása, a lét egészével való azonosság felismerése. Létezésünk értelmét a hindu az alábbi módon magyarázza. Az idegen szavak a papi nyelvként fejlesztett és használt szanszkrit nyelv szavai. Világ muködésér˝ ˝ ol. A világot a hindu szerint a Dharma m˝uködteti, amely a mindent átható, mozgató elv, fenntartó er˝o, ez teszi a dolgokat olyanná, amilyenek. A Dharma embernek vallási törvény, a természetben a természeti törvények alapjául szolgáló alap. Három alapelv, a tamasz, a radzsasz és a szattva alakítja a világot. A tamasz az öntudatlanság, magatehetetlenség, nehézség, sötétség o˝ selve. A radzsasz a mozgékonyság, kiterjedés, szenvedés o˝ selve. A szattva az öntudatosság, tisztaság, világosság, egyensúly o˝ selve. Ez a három alapelv valamennyire mindenben jelen van. Valamely létmód fejlettségi fokát az szabja meg, melyik a három elv közül a meghatározó. Alacsonyabb fokon a tamasz a meghatározó, radzsasz éppen csak annyira van jelen, hogy az anyagot összetartsa, mozgassa, szattvából meg csak annyi, hogy a radzsasz tevékenységét irányítsa. Nincsen teljesen élet nélkül való anyag a hindu felfogásban. Növényeknél még a tamasz van túlsúlyban, az állatvilágban a radzsasz válik meghatározóvá. Emberi feladatunk, hogy a szattva egyre magasabb szintre emelkedjen. Jelen van az emberben a tamasz és a radzsasz is, még a legtisztultabb szellemi fokon álló embernek is szüksége van rájuk, hogy a test m˝uködhessen. Azt jelenti az éberség elvesztése, hogy az emberben túl sok a tamasz. Az Istenhez vezet˝o úton egyre több lesz az emberben a szattva. Körforgás és újjászületés. Körkörös a hindu id˝oszemlélet. Nincs kezdet, nincs vég, csak állandó ismétl˝odés, körforgás van. Még az istenek sem örökök, a nagy körforgások során a világgal együtt megsemmisülnek, majd a világgal együtt újra megjelennek. Ilyen körforgás része az élo˝ is. A májában él˝o ember énje a dzsíva, amely részt vesz a körforgásban. Rendeltetése a lét megismerése. A dzsívának a természet egyre
27
magasabb fokozatain kell áthaladnia, mert csak így tapasztalhatja ki, ismerheti meg a létet. Ha a dzsíva eljut a teljes megismerésig, elveszti önazonosságát, visszakerül a teljességbe, az Átmanba. Újjászületéseken át vezet a dzsíva útja. Maga eredményeinek, érdemeinek megfelel˝oen jut magasabb fokozatba. Ha a dzsíva egy életében nem tudott fejl˝odni, az újjászületés ugyanarra a szintre juttatja vissza, vagy akár vissza is eshet alacsonyabb rend˝u fokozatba. Fejl˝odésének irányát az öntudat szintjének növekedése jelzi. Még a növényvilágot is a kezdetleges anyagiasság uralja. Ahogy haladunk el˝ore az állatvilágban, az öntudat szintje egyre emelkedik, a lények már változtatják helyüket, egyre összetettebb tevékenységekre képesek. Fels˝obb állapotokat a három fokozatba sorolt emberi lét jelenti. Ezt alsó fokán az állati ösztönök még er˝osebben befolyásolják, innen még vissza lehet esni állati létfokozatba. Már tisztább az öntudat a középs˝o fokozatban, innen a dzsíva már nem eshet vissza emberinél alacsonyabb létfokozatba. Az emberi lét harmadik fokozata az egyre magasabb tisztultságú állapotokat jelenti. Ne gondoljuk azt, hogy az újjászületések a lélekvándorlást jelentenék. Ilyet a hindu nem tanít. Maguk a világok is elenyésznek és újrateremto˝ dnek. Azt jelenti a visszatérés, hogy a dzsíva a májá körforgásában marad és az új világban is megjelenik valamilyen alakban. Nirvána. Magasabb rend˝u fokozatokig jutó ember állapotát az egyre tisztábban, élesebben való látás jellemzi. Képes lesz az ember arra, hogy csapongó gondolatait uralja, csak egy dologra összpontosítson. Egyre tisztábban láthatja az összpontosítás magasabb fokán a dolgokat, más zavaró hatásokat ki tud küszöbölni. Majd elméje segítségével felismeri a dolgok mögött álló végs˝o valóságot. Ezután rájön arra, hogy az elméje is csak egy tárgy és így az elme is eggyé válik a valóság teljességével, az Átmannal. Amint az elme azonossá válik az Átmannal, elt˝unik a káprázat, a májá. Az Átmannal való egység a léttel való legmagasabb rend˝u egyesülés, az egyéniség börtönébo˝ l való felszabadulás, a Nirvána állapota. Ha a Nirvánát eléri az ember, akkor átlát mindenen, felülemelkedik minden esetlegességen és mulandóságon. Szeretet fokozatai. Az Átmanhoz vezet˝o útak közül egyik legfontosabb a szeretet útja. M˝uködnek er˝ok, vonzások és taszítások a szellemi világban is. Tisztultabb alakja a vonzalomnak a szeretet, ami az elkülönültség miatt jön létre. Szándéka annak eltörlése. Négyféle lehet a hindu szerint a szeretet, az alacsonyabban állók, a magasabban állók, a velünk egyenrangúak és az Isten iránt érzett szeretet. Legáltalánosabb és egyben a legalacsonyabb rend˝u szeretet az alacsonyabb rend˝uek iránti szeretet, mert sok benne az ösztönös elem. Hiszen az állat is szereti kicsinyeit. Emberben ilyen szeretet az anyai szeretet és az er˝osebbeknek a gyengébbek iránt érzett szeretete. A magasabban állók iránti szeretet már kevésbé ösztönös, ezért magasabb rend˝u és ritkábban tapasztalhatjuk. Például a szül˝oi szeretet jóval általánosabb, mint a gyermek szül˝o iránti szeretete. Még több önzetlenséget követel a velünk egyenl˝ok iránti szeretet. Ilyen szeretet mintaképe a férfi és a n˝o közötti szerelem vagy az igazi barátság. Az a házasság, amelyik megreked az ösztönösség kezdeti szintjén, nem lehet tartós és boldog ugyanis az ösztön összetartó ereje pár év után természetes módon lecsökken. Minden házasságban lehetnek olyan hosszabb szakaszok, amikor az egyik nem tud ugyanannyit adni a másiknak. Ekkor a kevesebbet kapó félnek az ösztöne azt sugallja, hagyja el házastársát, keressen helyette magának szebbet, jobbat, vonzóbbat, gazdagabbat, m˝uveltebbet, kedvesebbet. Csak az er˝osöd˝o, magasabbrend˝u tudatos szeretet tarthatja össze a házasságot. Nem mehetsz el, nem hagyhatod el, hiszen annyi mindent megéltetek már együtt, gyermekeitek vannak, számtalan közös dolgotok van. Bizony lehetnek majd olyan id˝oszakok is, amikor te tudsz majd kevesebbet adni és a házastársad fog neked t˝urni. Elmondhatatlan az az élmény, amelyet a sok évtizedes, szeretetben növeked˝o házasság nyújt a házastársaknak. Annyira ismerik már egymást, hogy sokszor arcra is kezdenek egymáshoz hasonlítani. Legmagasabb rend˝u szeretet az Isten iránti szeretet, önmagunk Istennek való átadása. Ennek is több fokozata van. Els˝o az Isten iránti hódolat, imádat, az Istenr˝ol való elmélkedés. Második fokozatban a szeretet kiárad mindenre, mert a világon minden Isten teremtménye. Isten iránti szeretet ekkor a teremtmények, az emberek, állatok, növények, az egész világ iránti szeretetben nyilvánul meg. A harmadik fokozatot elért 28
ember rádöbben arra, miért ismeri fel a világban az istenit. Azért, mert az Isten bennem is jelen van, egyek ˝ tölti be egész lényünket. Éppen a bennem lév˝o isteni ismeri fel másban vagyunk Istennel, mert egyedül O az istenit. Azaz egyek vagyunk. Ez a fentebb tárgyalt Nirvána állapota. Buddhizmus. Lényegében a buddhizmus a hinduizmus egy megújult változata, bár vannak akik szerint a hindu és a buddhizmus közös o˝ si forrásból merít. Buddha szerint, mivel az istenek sem örökök, nem kell velük különösebben tör˝odni. Igazán fontos dolog a megvilágosodás, a Nirvána állapotának az elérése, mindenkinek elég csak effelé törekednie. Ezért Buddha elutasítja a hinduizmust jellemz˝o kasztrendszert is. Buddha nem arra törekedett, hogy az ember tudását növelje, hanem az emberi lét foglalkoztatta, a szenvedés, az ember reménytelen állapota. Alapveto˝ tulajdonsága a természetnek, hogy minden keletkezik és elt˝unik. Azért szenvedünk, mert ellenállunk az élet folyásának, megkísérlünk állandó dolgokba kapaszkodni. De ezek mind májá, legyenek akár tárgyak, emberek, gondolatok. Májá az elkülönült én fogalma is. Ha mindenáron ragaszkodom az énemhez, csak a szenvedésemet növelem, mert énem is csak puszta káprázat. Megvilágosodni azt jelenti, hogy átéljük a lét egységét. Azaz elszakadunk az állandóan változótól és a lét egysége állandó tapasztalatunkká válik. Értelmem csak eszköz, amely megmutatja az utat a megvilágosodás felé. Felébredni, megvilágosodni azt jelenti, hogy túljutottam az értelem világán, amely megkülönböztetésekre, ellentétekre épül és eljutottam oda, hogy a valóságot a maga egységében láthatom. Mivel a hinduizmus csak a hindukra korlátozódik, azaz hindunak születni kell, a hinduizmus nem térít˝o vallás. Buddhista viszont bárki lehet, ezért a buddhizmus kiléphetett India területér˝ol és Kínában, Japánban és máshol is terjedve világvallássá válhatott. Indiából viszont szinte teljesen elt˝unt.
4.4.
A kínai vallásos gondolkodásról
Mindig is els˝osorban az ember és a társadalom állt a kínai bölcsel o˝ k érdekl˝odésének homlokterében. Kevéssé foglalkoztak elvontabb kérdésekkel, viszont mindent a világ egészével kapcsolatban tárgyaltak. Így a természetr˝ol, a természetfölöttir˝ol, a világ egészér˝ol vallott felfogásuk jelen van a társadalomról, emberr o˝ l való gondolataikban is. Kínában a túlvilág és evilág olyan kett˝ossége, mint Európában vagy Indiában, nem jött létre. Általában az istenek valaha élt emberek, az o˝ sök, akiket a császár nevez ki istennek és a következ˝o császár akár meg is foszthat isteni méltóságától. Sámáni képességekkel is rendelkezik az uralkodó. Közvetít az istenek és az emberek között. Közöttünk vannak a holtak lelkei is, itt járnak-kelnek. Akiket rendben eltemettek, azok békében nyugosznak és varázserejükkel segítik leszármazottaikat. Akik gyermektelenül haltak meg, vagy nem kaptak rendes temetést, kísértetként bolyonganak. Mindez a hagyományok fokozott tiszteletét és o˝ rzését vonja magával. Körkörösen viselkedik a világ a kínai gondolkodás szerint is. Teremtésr˝ol a körkörös ido˝ felfogás miatt nincs szó. Két alapvet˝o er˝o, a jin és a jang küzdelme, összjátéka szabályozza a világot. Jin a n˝oies, jang a férfias. E két tényez˝o között egyensúly kell legyen. Ha az egyensúly felborul, a fennmaradás érdekében el˝obb-utóbb helyre kell állnia. Ha van száraz, van nedves, világos mellett sötét is és ezek áthatják egymást. Egyensúlyt kell találni mindenben. Ma például az önérvényesítés és beilleszkedés, verseny és együttm˝uködés, elemzés és az összefoglalás, gyarapodás és a meg˝orzés között. Egy mindent átfogó rendez˝o, összhangot teremt˝o és fenntartó elvnek, a taonak tulajdonítható a világ rendje. Nincs a tao valamiféle legfels˝obb teremt˝o és fenntartó személyes istennel, mindenható hatalommal azonosítva. Szüntelenül változó, mozgó világunkat a tao szervezi, rendezi. Mivel hallatlanul összetett a világ, a mindent magától elrendez˝o taot nem ragadhatjuk meg olyan egyszer˝uen. Nem adható meg valamilyen gépkönyvvel, eljárással. Csak példákon keresztül szemléltethetjük m˝uködését. Ami a mozgást és változást illeti, err˝ol a buddhizmus és a tao hasonlóan vélekedik. Míg a hindu számára ez a léthelyzet kiindulópontja, a tao a változások, mozgások, körforgások állandó mintázataira, az ezeken keresztül mutatkozó világrendre utal. Ennek megfelel˝oen minden létez˝onek megvan a maga helye, szerepe. Semmi sem kerül véletlenül oda, 29
ahol van. Legfontosabb feladata az embernek, hogy minél tökéletesebben illeszkedjen a világ rendjébe, oda nem ill˝o tevékenységgel ne zavarja meg azt. Hagyja, hogy a tao vezérelje életét. Kínai vallásos gondolkodásának egyik legismertebb képvisel˝oje Konfuciusz. Konfuciusz gondolatrendszere els˝osorban erkölcsi rendszer. Tanításai szerint a rossz általában nem egyszer˝uen a magányos gazemberek m˝uve, hanem az emberek közösen követik el. Konfuciusz éppen ezért a vezet˝ok erkölcsösségének fontosságát emeli ki. Ha a családf˝o, a tanító, az el˝oljárók, a fejedelem, a császár erkölcsös, akkor a családtagok, a tanítványok és a nép is mintájukat követve él.
4.5. Egyistenhit kialakulása Az ókori Kelet m˝uveltségeit a sokistenhit határozta meg. Istenek nemcsak természeti jelenségekhez, hanem földrajzi helyekhez, városokhoz is köto˝ dtek. Kb. négyezer éve Mezopotámiában az egymással vetélked˝o helyi istenek harca min˝oségileg új istenfogalom kialakulásához vezetett. Ha egy város gy˝ozedelmeskedett, ezt úgy magyarázták, hogy az istene legy˝ozte mások isteneit, er˝osebbnek bizonyult a többieknél. Nagy birodalmakat létrehozó városok istenei így kivételezett helyzetbe kerültek. De a tiszta egyistenhit nem egy nagy világbirodalom szellemi központjában jött létre. Nem lehetett így, mert a történelem tanúsága szerint nagy birodalmak nem létezhetnek hosszabb id˝on át. Másképpen jelent meg az emberiség számára az egy Isten. Mint olyan isten, aki egy kis és gyenge népet évszázadokon, évezredeken keresztül megtart, akármilyen hevesek is a történelem viharai. Ezáltal ismerteti meg magát és a benne való hit alkotja az egyistenhit alapjait. Az egyistenhit a kicsiny zsidó nép történelme során szilárdult meg. Az egyetlen Isten volt az, aki az alávetett zsidó népet Mózes elhívásával kihozta az egyiptomi fogságból és elvezette Kánaán földjére. Amikor Kánaánban a zsidó nép elfordult Istent˝ol, Isten prófétákat küldött, térjenek vissza hozzá. Mivel a nép nem volt hajlandó erre, csapások sorozatával sújtotta, hódítók kezére adta o˝ ket. Végül a babiloni világbirodalom foglalta el Izraelt és a népet fogságba hurcolta. De a próféta szerint a fogság csak 70 évig tart, és0 akik megmaradnak az Úr tisztelete mellett, visszatérhetnek, visszakapják o˝ seik földjét és újra megépíthetik az Úr templomát. Beteljesedett a jóslat. Babilon Izrael meghódítása és fogságba hurcolása után 70 évvel elbukott, a perzsák teljesen elpusztították. Azután a perzsa uralkodó visszatelepítette a zsidó nép maradékát Izraelbe. Jeruzsálemben újra felépítették az Úr templomát. Istenének ez az újabb cselekedete végképp megszilárdította az Úr tekintélyét. Emiatt a zsidó nép, akármi is történt vele kés˝obb, végig kitartott az egyetlen Isten mellett. Kés˝obb a következ˝o nagy szétszóratás után is - a rómaiak a sikertelen felkelést követ˝oen Kr. u. 71-ben lerombolták a templomot - a zsidóság megmaradt Istene mellett. Ennek köszönhet˝o fennmaradása mind a mai napig. Miközben szinte az összes ókori nép és birodalom, melyek háborgatták, elnyomták a zsidóságot, elt˝untek a történelem forgatagában. Az egyistenhív˝o vallások szent könyvei. Most a három nagy egyistenhív˝o, idegen szóval monoteista vallás alapjait képez˝o felfogást tárgyaljuk. Ugyanazt az egyetlen Istent imádja zsidó, keresztyén és muszlim egyaránt. Maga a Korán is a zsidó-keresztyén hagyományra épül. Keresztyén vagy keresztény az, aki Jézus Krisztus istenségét, a Szentháromságot elfogadja. A ’keresztény’ kifejezés katolikus, a ’keresztyén’ protestáns szóhasználatnak felel meg. Két részre tagolódik a Szentírás, a keresztyén vallás szent könyve. Els˝o része az Ószövetség, amely zsidó örökség. Ennek legfontosabb része Mózes öt könyve, amit a zsidóság Tóra néven tisztel. Arra vonatkozik az Ószövetség elnevezés, hogy az Úr Mózes közvetítésével szövetséget kötött a zsidó néppel. Mózes els˝o könyve a Teremtés könyve, idegen eredet˝u szóval, Genezis, amely a teremtés leírását és a zsidó nép o˝ satyáinak történetét tartalmazza. Ábrahám a zsidóság o˝ satyja, Ábrahám fia Izsák. Izsák egyik fiának, Jákobnak tizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének feje. Jákob leszármazottai Egyiptomban szaporodtak néppé. Ott rabszolgasorba kerültek, és ahogy Mózes elhívásának történetéb˝ol is ismerjük, az egyiptomi
30
fogságból Mózes vezeti ki népét. Negyven évi pusztai vándorlás után jutnak el az ígéret földjére, amely nagyjából a mai Izraelnek felel meg. Körülbelül 2500 éve rögzült a Teremtés könyvének szövege. Eredetileg héber nyelven írták. Akkoriban a zsidó nép nem tartozott a magas m˝uveltség˝u népek közé. Nyelve, fogalmainak rendszere sem lehetett annyira kifinomult, kifejez˝o, mint az egyiptomiak és más korabeli magasabb m˝uveltségek nyelve. Igen komoly feladat a szövegek eredeti jelentésének feltárása és értelmezése. Miként értelmezi a zsidóság a Tórát, ez van leírva a Talmudban. Még a zsidó vallás szent iratai az Ószövetség többi könyvei is. Ezekben a zsidó nép kés˝obbi története van leírva meg az ezzel összefüggo˝ prófétai könyvek. De ezek a zsidók számára nem annyira alapvet˝oek, mint a Tóra. Eredetileg a keresztyénség egy volt a sok zsidó vallási irányzat közül. Míg a zsidóság egy része Jézus Krisztust mint Megváltót üdvözölte, addig a többség kételkedve fogadta Jézus fellépését és ma is tagadja, hogy Jézus lett volna az ószövetségi iratok által ígért Szabadító. Ez a vita, akárcsak sok hasonló, maradhatott volna zsidó belügy. De a Krisztusban hív˝o zsidók pogányok tömegeit fogadták be az új hitbe. Ez elkerülhetetlenné tette a szakadást. Jézus Krisztus életét, tanításait, a keresztyén egyház születésének történetét a Szentírás második része, az Újszövetség könyvei írják le. Legf˝obb része a Jézus életét, tevékenységét, halálát és feltámadását leíró négy evangélium. Maga az Újszövetség elnevezés arra vonatkozik, hogy akik Jézus Krisztust elfogadják Szabadítónak, bekerülnek az Istennel kötött újabb szövetségbe. Az iszlám szerint Ábrahám, Mózes és Jézus után Mohamed a negyedik nagy próféta. Ábrahám egyben az arabok o˝ satyja, mert Izmael is, az arabok atyja, Ábrahám (Ibrahim) fia volt. Úgy tartja az iszlám, a Mohamed által közölt isteni kinyilatkozások, a Korán elfogadói bekerülnek az Ószövetség és Újszövetség után kötött harmadik szövetségbe. Szerintük Mohamed Jézusnál nagyobb próféta, mert amíg Jézus a maga szavaival közvetítette az isteni üzeneteket, addig Mohamed közvetlenül Isten szavait mondta. A Szentírás, az Ó- és Újszövetség könyveinek értelmezésével a keresztyén hittudomány foglalkozik. Ugyan a Szentírás szövege szent, de a szabadabb felfogás szerint az értelmezés, Isten üzenetének feltárása már emberi feladat. Eszerint a különböz o˝ értelmezéseknek nem kell feltétlen egybehangzóaknak lenni, az emberek tévedhetnek. Aszerint is különböznek az értelmezések f˝obb vonalai, melyik keresztyén felekezet istentanáról beszélünk. Mi els˝osorban a katolikus és protestáns hittudományra fogunk támaszkodni. Keresztyén hittudományhoz hasonló gondolatrendszere a zsidó vallásnak nincs. Ami a zsidóság számára igazán fontos, az az Isten és az ember közötti viszony. Örök igazságok forrása a Tóra. Nem minden része egyaránt fontos, mert vannak benne szakaszok, amelyek nem id˝oszer˝uek, például a szentély felszerelésére, a papok felkenésére vonatkozó részek. Nagyon nagy gonddal másolták, gondozták a Tóra szövegét, mert a zsidó felfogás szerint minden írásjele okkal került oda, ahol van. Teljes a Tóra. Abból, ami benne van, minden meg fog valósulni. Ha a Tórát és a Talmudot tanulmányozza, a zsidó embernek mindig megvan a lehet˝osége az igaz út választására. Magukról mondják, a zsidó a tettek vallása.
4.6.
Isten, a világ és az ember
Most ismertetjük a vallásos gondolkodás és a keresztyén hittudomány számunkra fontosabb fogalmait. Ennek kerete az, mi mondható röviden Isten és a világ, Isten és az ember, az ember és a világ viszonyáról. Isten és a világ. Isten a világot az általa hozott törvényekkel kormányozza. Csak az hozhat törvényeket, ˝ teremtette meg a világot akinek van rá hatalma, képessége. Isten azért lehet a törvények megadója, mert O és mindent, ami benne van. Teremt˝o cselekedetében semmi sem köti, nem szabályozza, akaratát semmi sem ˝ jónak tartotta. Törvényadásban, teremtésben korlátozhatja. Mindent úgy hozott létre, teremtett, ahogyan O való teljes szabadsága csak úgy lehetséges, ha a világot a maga erejével a semmib˝ol teremtette meg. Egyébként a ’kapott’ o˝ sanyag törvényei korlátozták volna törvényhozó hatalmát. Szent Ágoston egyházatya jó másfélezer évvel ezel˝ott arra a fogas kérdésre kereste a választ, mit csinált Isten a teremtés el˝ott. Ágoston
31
szerint a kérdés értelmetlen, merthogy az id o˝ is a teremtés része. Isten a világot nem ido˝ ben, hanem id˝ovel teremtette. Isten teremto˝ cselekedete el˝ott id˝o sem volt. Isten id˝on kívüli létez˝o. Isten a világtól különböz˝o, attól függetlenül létez˝o, minden létezés forrása. Isten maga szent és tökéletes, de a munkája, a világ csak teremtmény. Ugyan a teremtés egésze tökéletes, ám a világ tárgyai, az ég csillagai, a Nap, a Hold és minden, ami a Földön van, csak teremtmény, nem tekinthet˝ok szentnek. Jók, mert Isten annak alkotta o˝ ket, de azzal a tökéletességgel, amely csak Isten sajátja, nem rendelkeznek. Mit jelenthet a teremtés tökéletessége, ezzel kés˝obb foglalkozunk. Isten nemcsak a látható, az anyagi világ, hanem a láthatatlan, a nem anyagi világ Teremt˝oje is. Err˝ol a láthatatlan világról, amelyet az anyaghoz nem köt˝od˝o lények, mint az angyalok laknak, a Szentírás nagyon keveset beszél. Ember csak egyetlen természetfölötti lényhez fordulhat, a teremto˝ Úrhoz. Szigorúan tilos a láthatatlan világgal való kapcsolat tartása, szellemekhez való fordulás, halottak idézése és hasonlók. Bármilyen efféle kísérlet elpusztíthatja az embert, megrendítheti elméje épségét. Istennek megvannak az eszközei arra, hogy tudassa velünk akaratát, szándékát. Nem szabad azt az említett b˝uvös eljárásokkal, módszerekkel befolyásolni, tudakolni. Megjegyezzük, a katolikus szertartások során és az imádságokban Isten nevén kívül Sz˝uz Mária, Mihály f˝oangyal, az apostolok és szentek nevei is szerepelnek. De o˝ k csak közbenjárók, emberek kérésének és könyörgésének Isten felé való közvetít˝oi. Csak könyöröghetnek és imádkozhatnak a hívekért, minden hatalom Istené. Isten, aki mindent teremtett, a Tízparancsolat második parancsa (a katolikus számozás az els˝o két parancsolatot egynek veszi és a tizediket osztja ketté) értelmében nem hasonlítható semmiféle teremtményhez, világi lényhez, tárgyhoz. Azoknál felmérhetetlenül több. Ezért Isten bárminem˝u ábrázolása csak hamis, félrevezet˝o lehet. Isten tökéletességét, teljességét, hatalmát semmiféle kép, szobor, tárgy vagy hasonlók sem adhatják vissza. Ezért Isten ábrázolása tiltott, bálványozásnak nevezett cselekedet, ami mindenképpen kerülend˝o. Istent ember nem látta soha, nem is láthatja. Jézus Krisztus a m˝uvészi ábrázolásokban mint ember jelenik meg. Ez nem sérti a második parancsolat tartalmát. Isten néha jelképes ábrázolásban megjelenik a m˝uvészi alkotásokban, templomok díszítésében, de szándékosan a végletekig egyszer˝usítve, mint oldalára állított egyenl˝ooldalú háromszög, fény kiáramlása, vagy mint kinyúló kéz. Zsidó és protestáns tartózkodik bármilyen ábrázolástól. Aki zsidó még Isten nevét sem veheti a szájára. Le sem írhatja azt, csak például így: I_ten. Csak jelz˝oivel hivatkozik Reá, mint ÚR, Mindenható, Seregek Ura. A Tízparancsolat az emberi élet törvényeit mondja ki. Ezek a törvények két nagy parancsolatban foglalhatók össze. Ezek közül az els˝o az Isten iránti szeretetet követeli meg: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedb˝ol, teljes lelkedb˝ol és teljes elmédb˝ol." Második nagy parancsolat ehhez hasonló: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Isten a világot a Teremtés könyve szerint hat nap alatt teremtette. Ebben a teremtés két szakaszra oszlik. Az els˝o három nap alatt teremtette meg Isten a világ kereteit, amelyek nem mozgók. Rákövetkez˝o három napon teremtette meg azokat, amik mozognak. Els˝o és negyedik, második és ötödik valamint harmadik és hatodik nap megfeleltethet˝ok egymásnak. Els˝o napon választotta el Isten a világosságot a sötétségt˝ol, negyedik napon hozta létre az égen mozgó világító testeket. Második napon választotta szét az égi és a lenti vizeket, ötödik napon teremtette meg a madarakat és a vízben él˝oket. Harmadik napon választotta szét a tengert és a szárazföldeket és hozta létre a szárazföldi növényeket, hatodik napon teremtette meg a szárazföldi állatokat és az embert. Valószín˝u, a korábban feltételezett szigorú történeti leírás helyett inkább ez a rendszerezés a teremtéstörténet gerince. Arra is utalhatnak az egyes napokat záró ’és látta Isten, hogy ez jó’ kijelentések, hogy a fáradságos munka eredményét Isten állandóan ellen˝orizte. Hatodik napon, az ember teremtése után Isten külön is örvendezik és az egész teremtést nagyon jónak találja. A hetedik napon pedig Isten megpihent. Isten és a teremtményei közötti kapcsolatot az Ószövetség a fazekas és a fazekas cserépedényei közötti viszonyhoz hasonlítja. Bár az Alkotó örök, teremtményei, az isteni szándéknak megfelel˝oen, esend˝oek és mulandóak is lehetnek. Nem tudhatjuk, Isten miért alkotott éppen így. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Isten a világot úgy teremtette, hogy a törvények mellett szabadságot is hagyott neki, azaz a világ sorsa 32
nem el˝ore rögzített. Isten azonban megteheti, amit akar. Beavatkozhat a világ sorsának alakulásába, a zsidó felfogás szerint Isten állandóan újrateremti a világot. Ami a csodákat illeti, megoszlanak a hittudósok véleményei. Egyesek szerint a csoda a természettörvények id˝oleges felfüggesztése. Mások arra hivatkoznak ez Isten törvényalkotó képességének leértékelése lenne. Nem lehet ugyanis tökéletes az a törvény, amelyet Isten néha felfüggeszt. Inkább arról beszélhetünk, hogy a csodát olyan törvények szabályozzák, amelyeket még nem ismertünk fel. Isten és az ember. Földi porból hozta létre a Teremt o˝ az embert és az élet leheletét lehelte orrába. Ez a kép tükröz˝odik a magyar és más nyelvekben is, ahol a lélegzet és a lélek szó közös eredet˝u. Saját képmására, Istenhez hasonlatosnak teremtette az embert. Ezen ne azt értsük, hogy testileg volnánk Istenhez hasonlóak. Értelmesek vagyunk, Istenhez hasonló módon tudunk gondolkodni, ebben van egyrészt a hasonlóság. Mi vagyunk egyedül a világban, akik képesek az elvont gondolkodásra, a világ érto˝ szemlélésére, egymással való tudatos kapcsolatra. Isten az emberrel jó szándékú, az ember javát akarja. Akik csak egyes népek, helységek istenei voltak, nem voltak feltétlenül jószándékúak az emberrel, inkább az emberhez hasonlóan viselkedtek. Irígyek, féltékenyek is lehettek, követel˝oztek, megsért˝odtek. Nézzük meg a ’lekopogom’ szokás eredetét. Zsidó közvetítéssel került hozzánk, a zsidók Kánaánból hozták magukkal. Ha egy kánaáni elégedettségér˝ol, sikereir˝ol beszélt, kopogott. Így a keltett zaj elnyomta, mir˝ol van szó. Ha ugyanis az istenek közül valaki ezt meghallja, eljön és áldozatot követel. Isten, aki mindenki Istene, és nem szenved emberi gyengeségekt˝ol, er˝osen elvont fogalom, melyet más korabeli népek elképzelhetetlensége miatt sem tudtak elfogadni. Maguk a zsidók a többistenhív˝o vallások kisebb-nagyobb isteneit ember által alkotott gondolati szörnyeknek tekintették és tekintik. Isten, amellett, hogy teremt˝o, végtelen és örök létez˝o, egyben személyes Isten is. Mint teremtmény, akárcsak a növények és az állatok, az ember is távol lenne Istent˝ol. Ám az Istenéhez való hasonlóság az értelmesség mellett azt is jelenti, hogy öntudatos, az én-te kapcsolatra, szeretetre képes, erkölcsi lények, személyiségek vagyunk, akik szabadon, felel˝osen dönthetünk. Szinte bármit tehetett az ember a Paradicsomban, az Éden kertjében. Két kivétellel bármely fa gyümölcsét fogyaszthatta, mindennel rendelkezhetett. Isten hatalmába adta a kertet, az ember uralkodhatott valamennyi földi teremtmény felett és mint személy kapcsolatban állhat Istennel. Isten azért teremtette az embert saját képmására, hogy személyes kapcsolatban lehessen vele. Új lehet˝oségeket ad a teremtésre az istenkép˝u ember megjelenése. Isten az ember megjelenéséig a törvényei által teremtett. Amint megjelenik az Istenhez hasonló értelm˝u ember, az olyan dolgokat tud létrehozni, kitalálni, megalkotni, amelyek addig nem létezhettek. Isten az embert a Föld urává, gondviselo˝ jévé tette. Légy annak m˝uvel˝oje és o˝ riz˝oje, így szól a parancs, amit Isten legnagyobb parancsolatának tarthatunk. Azaz m˝uveld a világot, teremts benne újat de közben tartsd meg azt, ami benne érték. De a jó és gonosz tudásának fájáról nem ehetett, ezt Isten határozottan megtiltotta neki. Hangsúlyoznunk kell, Isten nem a tudást tiltotta. Az kívánatos, lehetséges és feltétlen szükséges. Csak tudás birtokában lehet az ember a Föld ura. Arra vonatkozhat a tiltás, ne higyje az ember, hogy mindent tudhat, bármit magától átláthat. De az ember b˝unbe esett, fellázadt Isten ellen. Azzal kísértette kígyó, ha eszik a fáról, akkor Istenhez hasonlóan mindentudó lesz. Evett a fáról az ember. Mindentudó természetesen nem lett, a kísérto˝ becsapta. Miután megtörtént a b˝uneset, az ember világhoz való viszonya azonnal gyökeresen megváltozott. Addig békében, bizakodva, félelem nélkül élhettek, elfogadva a teremtett világ Isten által kialakított rendjét. Utána viszont rögtön mezítelennek, azaz kiszolgáltatottaknak látták magukat. Félni kezdtek, elrejt˝oztek Isten el˝ol, bizalmatlanokká váltak Isten iránt. Végzetes következményekkel járt a b˝unbeesés számukra. Hatalmas az ember zuhanása. Ki˝uzték az Éden kertjéb˝ol és elvesztette az örök élet adományát is. Arra utal az örök élet, hogy bár az ember teste, mint az anyagi világ része, halandó, de az ember léte valamilyen módon halála után is fennmaradhat. Megsz˝unt a b˝unbeséssel az Isten és ember közötti közvetlen kapcsolat is. 33
Ezután a magára maradt emberiség sorsát a fáradtságos munka, a magárahagyottság, az emberi gonoszság miatti szenvedés, az eredend˝o b˝un teszi keservessé. Istenben nem bízó emberek egymásban sem bíznak. Még arra is képesek, hogy öljék egymást. Káin féltékenységb˝ol megöli testvérét, Ábelt. Isten azonban nem hagyta végleg magára az embert. Gondolt a b˝unbeesés leheto˝ ségére is és már annak megtörténtekor is készíti az ember számára a megtérés útját. Az emberiség története a Szentírás leírása szerint a b˝unbocsánat megszerzésének, az üdvösségre való törekvésnek a története. Látjuk, a zsidó és keresztyén felfogás szerint az emberi nyomorúság oka az eredendo˝ b˝un. Mi is a b˝un, ez az ember számára mindig komoly fejtörést okozott. Manapság az istentagadók f˝o kifogása az, miért is lenne valaki b˝unös. Hajlandók b˝unr˝ol beszélni, ha köztörvényes b˝uncselekményr˝ol van szó, de felvetik a kérdést, miért lennék b˝unös éppen én, aki semmi büntetésre méltót nem cselekszem? De az egyistenhit azonban, gondoljunk most Pálnak az 2 fejezetben idézett levelére, nagyon magasra teszi a büntelenség mércéjét. Nagyon sokat követel az istenkép˝u emberto˝ l, nevezetesen, legyél ember tökéletes, amilyen lehetnél is. Például egy Jakab leveléb˝ol való idézet szerint aki jót tehetne és nem teszi, b˝une az annak. Tehát a büntelenség nem a világi viszonylagos mérce szerint értend˝o, hanem az isteni mérték szerinti világos gondolkodást, éberséget, alázatot, tisztaságot jelent. Az eredend˝o b˝un sötétségében tévelyg˝o ember számára a zsidó út Istenhez a következ˝o: Isten a választott népének, a zsidó népnek törvényt adott, hogy tudja, miként kell élnie. Így a zsidó út Istenhez a törvény megtartása, ezáltal az erkölcsi tisztulás. Továbbá a törvényeknek megfelel˝oen él˝o zsidó elkerüli az embert emészt˝o, fel˝orl˝o rosszat, sokkal több ideje marad arra, hogy olyannal foglalkozzék, amelyek az embert építik, így az egyén értelme is tisztul. Így a zsidó Istenhez vezet˝o útja, akárcsak a hindué, hosszú, kitartó er˝ofeszítést, küzdelmet követel az embert˝ol. Ember és világ. Azt mondja a Szentírás, az istenkép˝uséggel felruházott ember a teremtés koronája. Megalkotása tet˝ozi be a teremtés nagy m˝uvét. Ezzel az ember kitüntetett helyet foglal el a teremtmények sorában. Természetes, hogy az ember a Föld urává válik. - Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszómászó mindenféle állatokon - hagyta meg Isten az embernek. Mint a teremtésben mindennek, az embernek is megvan a maga feladata. Isten munkatársaként része van a teremtés és újrateremtés munkájában, ezeket teljesítenie kell. Embernek világhoz és embertársaihoz való viszonyát a szeretet parancsa határozza meg. Ne ronts! - így szól a tilalom, amelyet eredetileg a zsidóság fogalmazott meg. Ez kimondja: ’Ne vess meg egyetlen embert se, ne végy kevésbe egyetlen dolgot se, mert nincs olyan dolog, amelynek ne lenne helye és nincs olyan ember, akinek nem jönne el az órája.’ Eszerint Isten valamennyi teremtményének rendeltetést adott, joguk van létezni. Nem teljhatalmú ura, hanem gondvisel˝oje az ember a Földnek. Nincs a Föld feltétlen birtokában. Arra kapta, hogy gazdája legyen, m˝uveld és o˝ rízd, ahogyan már idéztük a parancsot. Ez azt jelenti, felel˝osséggel tartozik annak állapotáért. Csak akkor maradhat meg kitüntetett szerepében az ember, ha erre méltóként viseli magát. Egyébként alávalóbbá válhat, mint az állatok. Eredend˝o bun. ˝ Talán az eredend˝o b˝un okozza a legtöbb fejtörést. Örökléstani ismereteink alapján nem mondható, hogy a b˝unre való hajlam öröklo˝ d˝o adottság, azaz Ádám és Éva öröksége testünk felépítésénél fogva van jelen bennünk. Nem tételezhetjük fel, hogy a romlottság így adódna át. Ha a mai kutatások eredményeire tekintünk, közelebb juthatunk a válaszhoz. Mindaz, mit az anya átél, a környezet ártalmas megnyilvánulásai, félelem, harag, indulatosság, durvaság hatnak a magzatra. Alakítják idegrendszerét, méghozzá leger˝osebben a fejl˝odés legkezdetén, annak legérzékenyebb szakaszaiban. Korai környezeti hatások, az anyaméhben tapasztaltakkal kezdve, befolyásolják, hogy genetikai örökségünk melyik része határozza meg a személyiség fejl˝odését. Ezért már a ma világrajött csecsem o˝ t is terheli, hogy alapvet˝o gondolkodási és érzelmi jellemz˝oi nem annyira tökéletesek, mint amennyire lehetséges volna. Szentírásbeli kifejezéssel 34
már o˝ is hordozza, viseli szülei romlottságát. Születo˝ tudatosságát és így a ma született csecsem˝o sorsát is jellemzi az a berögz˝odött, az ember lehet˝oségeit er˝osen besz˝ukít˝o, torzító viselkedésmód, amit a magzatként megtanul a gyermek és amit a vallás eredendo˝ b˝unként tart számon. Eredend˝o b˝unösségem a belém rögz˝odött rossz világszemlélet követménye. Kb. 14 éves korig egyáltalán nem tehetek róla, ilyenné tettek. Ösztöneim ereje inkább csak er˝oforrás és nem sorsom egészének meghatározója, önmagukban az ösztönök sem nem jók, sem nem rosszak. Nem hibáztathatom szüleimet ˝ is csak azt adták tovább, amit felmen˝oikt˝ol kaptak. Ahogy a zsidóazért mert nem lettem tökéletes. Ok keresztyén vallás megfogalmazza, a b˝un eredendo˝ b˝un, az els˝o emberekig nyúlik vissza. Láncszem vagyok az eredend˝o b˝un láncában. Kaptam a felmen˝oimt˝ol és gyermekeimnek, unokáimnak adom tovább. Gondoljunk arra, mennyire kiváltságos helyzetet élvez Sz˝uz Mária, mint Jézus anyja. Katolikus egyházi hittétel szerint Sz˝uz Mária az eredendo˝ b˝unt˝ol mentesen született, azaz minden indulattól, rossztól mentesen. Ez feltétele annak, hogy gyermeke, a megtestesült Isten, egyúttal tökéletes, romlatlan ember legyen. Jézus mint ember ilyen, akár a b˝unbeesés elo˝ tt a tökéletesnek teremtett els˝o emberpár. Üdvtörténet. Isten lehet˝oséget nyújt a kiengesztel˝odésre, a b˝un következményeinek eltörlésére. Ugyanis a teremtett világ úgy van elrendezve, hogy a b˝un nem maradhat b˝unh˝odés nélkül. Valakinek a b˝unért fizetnie kell. Isten Ábrahám utódait, a zsidó népet választja ki, hogy rajtuk keresztül tegye jobbá a világot. Sok-sok szenvedés után, amikor a nép már erre felkészülhetett, jön el a zsidó népb˝ol származó Szabadító, aki eltörli nemcsak a zsidó nép, hanem a világ b˝uneit is. Megváltja a szenved˝o emberiséget. Áldozat a zsidó vallásban. Nem enged embert áldozni a zsidó vallás, a zsidóság ebben is különbözik a környez˝o népekt˝ol. Állatok, növényi mag, illatszer áldozatokról rendelkezik a Tóra. Áldozatot nemcsak az emberek, hanem a közösség, a nép b˝uneiért is be kellett mutatni. Évenkénti az engesztelési ünnepen egy kecskebakot feláldoztak a nép, Izrael fiainak b˝unéért. Egy másik kecskebakra a szertartás szerint rákenték a nép b˝uneit és azután az állatot, a ’b˝unbakot’, ki˝uzték a pusztába, vigye magával a nép minden hamisságát, rosszaságát. De Isten nem áldozatot követel, hanem sokkal inkább a törvények megtartását, tanításainak elfogadását várja el. Áldozatot emberek ajánlanak fel Istennek és reménykednek, hogy Isten rájuk tekint.
4.7.
Jézus Krisztus mint Megváltó
Aki eljött, a Megváltót, Jézus Krisztus személyében ismerték fel követ˝oi. Nem olyan Szabadító érkezett azonban, akit a zsidóság remélt. Azt várta a sokat szenvedett zsidó nép, hogy a Szabadító megérkezése a világ egészének megváltását jelenti. Eltöröltetik az emberek b˝une, megsz˝unik az ölés, lopás, rablás, árulás, hazudozás, véget ér a nyomor, az elnyomatás és szolgaság. Valamennyi ember, a teljes világ, felszabadul a b˝un rabságából. Nem lesz több könny, fájdalom és nélkülözés, az emberiség visszakapja az elveszett Édent. Ezért a Szabadítótól csodákat, az egész világot átalakító fordulatot reméltek. Például a rómaiak sanyargatásától való szabadulást, az er˝oszak elt˝unését, függetlenséget, békességet mindenekben. Jézus Krisztus, bár rendkívüli bölcsességgel tanította a népet és sok csodálatos dolgot m˝uvelt, nem akart földi hatalmat. Húsvét el˝ott egy héttel, virágvasárnapon híveinek éljenzése közben vonult be Jeruzsálembe. Király lehetett volna, annyira népszer˝u és tekintélyes volt, de nem akart királlyá lenni. Amikor pedig bevonult a jeruzsálemi templomba, nem az történt, amit a tömeg várt volna. A jeruzsálemi templom volt a zsidóság egyedüli temploma. Messzi földr˝ol érkeztek ide az áldozatok bemutatására. Pénzt hoztak magukkal, hogy ott a helyszínen vegyék meg az áldozatot, ne kelljen azt is a hosszú fáradtságos úton magukkal cipelni. Jézus a templomba való megérkezésekor az áldozati állatokat és egyéb kellékeket áruló kereskedo˝ ket és a vásárlókat korbáccsal u˝ zte ki a templom elo˝ teréb˝ol és az embereket megtérésre, b˝uneik megbánására szólította fel. Ezt az emberek nem értették, amin nem lehet csodálkozni. Természetesen tudtak az árusításokkal kapcsolatos alantas üzletelésr˝ol, ám megbotránkoztak Jézus fellépésén. Ezek után úgy tekintettek Jézusra, mint a zsidó vallás és hagyomány ellenségére. Jézus 35
igazi mivoltát nem ismerték fel a f˝opapok sem, s˝ot a képmutatásukat és b˝uneiket ostorozó Jézust hamis prófétának tartották és meg akarták ölni. De a rómaiak által megszállt tartományban a zsidók maguk nem hozhattak halálos ítéletet. Jézus Krisztust ezért hamis vádakkal a római helytartó, Poncius Pilátus kezére adták, mondván, hogy Jézus nem ismeri el a császár tekintélyét, lázadást szít ellene. Pilátusnak rokonszenves volt Jézus, és látta, hamisak a vádak és a zsidó vezet˝ok Jézust a római hatalmat felhasználva akarják meggyilkoltatni. Nem akarta Jézust elítélni, de amikor kiderült, hogy Jézus tanításai a császár elleni izgatásként is értelmezhet˝oek, Pilátus saját gyávasága miatt kereszthalálra ítélte Jézust. Jézus nagypénteken meghalt a keresztfán. Eltemették, de harmadnapon feltámadott. Vasárnap hajnalban, a feltámadás napján, a sírt üresen találták. Jézus nem szellemként vagy kísértetként jelent újra meg. Testben támadt fel, habár a teste nem úgy viselkedett, mint kereszthalála el˝ott. Negyven nap elteltével sokak szeme láttára felment a mennyekbe. Rá tíz napra, pünkösd ünnepén szállt le az emberekre a Szentlélek, aki az Istent keres˝o embernek hitet, lelki élettávlatot ajándékoz, ezzel az embernek célt, életének pedig tartalmat ad. Nem ragadhatjuk meg Istent a maga teljességében, nem határozhatjuk meg fogalmainkkal. Azzal kell megelégednünk, amint Isten kinyilvánította magát. Három módon mutatkozott, mutatkozik, fejezi ki magát számunkra. Teremto˝ ként, aki az Atya. Történelmünkben megjelent, megtestesült Istenként, mint Jézus Krisztus, aki a Fiú. Szellemiségünkre hatva, bennünk munkálkodóként, aki a Szentlélek. Ez a Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek egysége. Jézus Krisztus halála tanítványai számára egy ideig érthetelen és felfoghatatlan volt. Arra, hogy egy sok csodát tev˝o, mindenkit szeret˝o jó ember és igaz tanító ennyire csúf kínhalált haljon, nem volt magyarázat. Jézus addig elkerült minden veszedelmet, fenyegetést, így tanítványai reménykedtek, most sem érheti baj. Megfeszítése után Jézus követ˝oi szétszéledtek, tanítványai és legh˝uségesebb hívei maradtak csak együtt, alig húsz ember. Lelkileg összetörve, reménytelenségbe süllyedve és üldözöttként bujkálásra kényszerültek. Kételkedtek a feltámadásban, Jézus megjelenései után is a bizonytalanok voltak. Az egyház születését pünkösdt˝ol számítjuk. Miután a Szentlélek leszállt, mintha kicserélték volna az apostolokat, Jézus követ˝oit. Mondhatni megtáltosodtak, az egyébként m˝uveletlen, egyszer˝u emberek felszabadultan szónokoltak, attól fogva nem féltek semmiféle hatalomtól. Fellépésük annyira meggy˝oz˝o volt, hogy pünkösdt˝ol fogva tömegek csatlakoztak Jézus tanítványaihoz. A keresztyénség útja Istenhez. Mint korábban tárgyaltuk, a hindu és a zsidó számára az Istenhez vezet˝o út fáradságos, kemény, hosszadalmas, melynek során az ember magára, a maga erejére van utalva. Viszont a keresztyénség a hindu és zsidó úttól eltér˝oen rövidebb és biztosabb megoldást kínál, mert a bajok gyökeréhez nyúl. Kimondja, egy bizonyos vallásos tapasztalatot átélve az ember gyökeresen megváltozik. Megszabadulhat b˝unösségét˝ol és tiszta emberként, Isten gyermekeként Istenhez közel élhet. Ennek az átalakulásnak a folyamata egy ellenállhatatlan erej˝u példakép elménkbe íródásával indul. A keresztyénség kulcsa az ember újjászületése. Vannak erre a nagy fordulatra más szavak is, mint a megtérés, megtisztulás, de a hirtelen nagy változásra, vallásos tapasztalatra az ember egyik napról a másikra történ˝o átalakulására az újjászületés a leginkább megfelel˝o kifejezés. Ennek eredményeképpen az ember hirtelen egész máshogy kezdi látni a világot, mert megszabadul a veleszületett b˝unösség szorításától, a b˝un sötétségéb˝ol. Más ember lesz, újjászületett. Lehet, hogy korábban is ismerte már a keresztyénség tanításait, járt is templomba, de az újjászületés az az alkalom, amikor az addig eléggé át nem érzett tudás összefügg˝o egésszé lesz és birtokba veszi az ember lényének teljességét. Hite valódi, érett hitté válik. Jézus Krisztus ˝ kerül világszemlélete középpontjába. Szó szerint a keresztyén Krisztus követ˝ojét lesz élete példája, O jelenti. Nem azt jelenti az újjászületés, hogy azonnal megváltozik az ember személyisége. Vannak az átalakulásnak fokozatai. Jellegzetes keresztyén kifejezések, Pál apostoltól származnak, az óember és az új ember. Óemberünk, a régi ember egyre visszább szorul, míg az új ember er˝osödik és egyre meghatározóbbá válik a mindennapokban is. Hat a jézusi mintakép, az agykéreg hálózatai, a tudatalatti tartományok lassan de 36
biztosan áthuzalozódnak. Hamarosan jelentkeznek az újjászületés gyümölcsei, több lesz az emberben a szeretet, a béket˝urés, a megbocsátás, az alázat. Eltéro˝ en a zsidótól, a keresztyénnek nem kell állandóan a törvény bet˝ujével tör˝odnie. Az ószövetségi próféta szavai szerint a törvény szelleme beleégett a bels˝obe, így a keresztyén magától, a bels˝oje, azaz a tudatalattija által vezérelve teljesíti be a törvény parancsait. Ahhoz, hogy valaki a veleszületett b˝unösségt˝ol az újjászületésben megszabadulhasson, így Istenhez közel kerülhessen, valamilyen nagyon er˝os istenélmény, Istennel való találkozás szükséges. Mivel a Teremt˝o Istennel, az Atyaistennel való kapcsolat esélye nagyon kicsiny, ismerjük az Ószövetségb˝ol, a Teremt˝o nagyon messze van az emberekt˝ol, Jézus Krisztussal kell szembesülni. Jézus Krisztus Isten megtestesülése, egyúttal a tökéletes ember, amilyen én is lehetnék, ha nem lenne bennem az eredend˝o b˝un. Jézus tanított és gyógyított bennünket és megtette a legtöbbet, amit egy ember a társaiért megtehet: meghalt másokért. Tudjuk, a másokért vállalt halál felmérhetetlen hatással van a közösségre. Gondoljunk például Dugovics Tituszra, aki életének feláldozásával dönt˝o hatást gyakorolt a nándorfehérvári ostrom kimenetelére. Önmaga feláldozása hatalmas lelkier˝ot adott a véd˝oknek, és egyben megzavarta az ostromlókat, így a törököket visszaverték. Jézus Krisztus életét az eredendo˝ b˝un ellen folytatott harcban áldozta fel. Önként ˝ a valamennyiünket fogva tartó vállalt halála a többet jelent, mint egy közönséges ember vértanúhalála. O b˝un ellen küzdött, megváltó halála felmérhetetlenül nagy lelki er˝ot ad az egyes ember számára, akkorát, hogy az ember lelkét torzító eredend o˝ b˝un hatalmát meg tudja törni. Jézus Krisztus valamennyiünk b˝une miatt halt meg. Júdás árulása, Péter h˝utlensége, tanítványainak ingadozása is halálának okai között szerepel. Éjszaka tartóztatták le, mint annyi mindenkit a 20. században a Cseka, a Gestapo és az ÁVH meg más hasonló rend˝ori szervek. Ártatlan volt, de elfogása után hosszan és keményen verték és kínozták. Annyira megverték, hogy már a keresztet sem tudta hordozni. Halálának oka között ott szerepel az emberi vakság és butaság, az ero˝ szakosság, Pilátus gyávasága, stb. Jézus Krisztus nem a zsidók, nem a rómaiak, hanem az egész emberiség b˝unei miatt szenvedett és halt meg, önmagát feláldozva. Még a legnagyobb szenvedései közepettet is szeret˝o és megbocsátó ember maradt, nem lett úrá rajta a harag. Értem is meghalt, mert b˝uneimben én sem vagyok különb a többi embernél. Feltámadása nemcsak istenségét bizonyítja, hanem azt is, hogy er˝ot vett a b˝unön és a halálon és legy˝ozte azokat. Ha Jézus Krisztust úgy tudom látni, mint Isten megtestesít˝ojét, és elfogadom, hogy az emberiségért és így értem is meghalt, akkor újjászületek. Keresztyénként, Krisztus követ˝ojeként a tökéletes, romlatlan ember bennem él˝o képe, Krisztus életének példája, tanításai, értünk és értem is hozott áldozata felszámolja a velem született, eredend˝o b˝unt. Krisztus bennem él˝o képe fokozatosan átalakítja gondolkodásomat. Növekszik bennem az új ember, ó emberem pedig visszaszorul. Röviden, aki hisz Jézus Krisztusban, új emberré válik. Hallva a hit szót sokan vakhitre gondolnak. Pedig nem err˝ol van szó, a görög szó, amit hitnek fordítanak, a pisztisz, latinul fides, eredeti jelentése h˝uség, bizalom, bizakodás. Bízni több mint hinni. Nemcsak elhiszek valamit, hanem hajlandó vagyok aszerint berendezni az életemet. Inkább tehát arról beszélhetünk, ha a bens˝omet áthatja az a bizakodás, hogy Jézus Krisztus Isten megtestesülése és Jézus Krisztus miattam is meghalt, akkor újjászületek. Míg a zsidó vallás értékrend szerinti életet követel, a keresztyénség mintakövet˝o életet jelent. Ha valóban újjászülettem, azaz tényleg Krisztus viselkedése, tanításai, cselekedetei szolgálnak mintául, példaképül, az életem vezérfonalául, akkor a világszemléletem gyökeresen átalakul. Továbbá Jézus Krisztus áldozata, amit értem is meghozott, hálára kötelez. Ösztönösen is bennünk van a hála kifejezésének szükségessége. Jézus Krisztus megváltó halála miatt érzett hálánk hatalmas, embert átalakító er˝o. Természetesen az is alakítja az embert, ha tudatosan, maga er˝ofeszítésével is törekszik Isten törvényei, Jézus tanításai szerint élni és ez igen fontos, de hogy a keresztyén élet meghatározó eseménye az újjászületés embert megragadó, átalakító ereje az újjászületés, erro˝ l a keresztyénség terjedése is tanúskodik. Összegezve Jézus Krisztusként Isten azért jelent meg a történelemben, hogy az Isten és ember közötti kapcsolatot az ember számára megkönnyítse. Mint Teremt o˝ , nagyon messze van t˝olünk. Jézus Krisztusként egyrészt közvetlenül beszélhetett hozzánk, taníthatott bennünket. Másrészt viselkedésével megmutatta, milyen a tökéletes ember, miként él, hogyan viszonyul másokhoz. Továbbá felhívta figyelmünket, mivel jár az
37
emberi b˝un, mások, ártatlanok szenvednek miatta rettenetesen. Szembesített minket az emberi b˝unök sokaságával és ártatlanul elszenvedett szörny˝u halálával, önkéntes áldozatával megszabadította, megszabadítja a benne hív˝ot az eredend˝o b˝un rabságából. A keresztyénség terjedése. Róma a császárkorban nem sokat foglalkozott azzal, kinek milyen a vallása. A fels˝obb körök tagjaitól megkövetelte a római istenek tiszteletét, de a birodalomban szabadon terjedhettek a római és görög valláson kívül az egyiptomi, a különbözo˝ keleti, perzsa és szír vallások is. Rómát sokkal inkább a birodalom terjeszkedése és védelme érdekelte, f o˝ célja a római m˝uveltség terjesztése és fenntartása volt, ami els˝osorban a hadseregen, a jogrendszeren, és a m˝uszaki színvonalon múlott. Róma a keresztyénség megjelenésének idején virágzott, a római polgárok viszonylagos jóllétben, biztonságban éltek, volt a kenyér és a cirkusz, szellemi tápláléknak pedig ott volt a számos vallás. Viharosan terjedt a keresztyénség, az összes többi vallás háttérbe szorult mellette. Ennek magyarázata többek között az, hogy a keresztyénség bizonyította, igazi vallás, amely valóban hatékony, megadja azt, amit ígér. Testvériség, szeretet, az egymásért való önzetlen élet jellemezte a korai keresztyén közösségeket. Ez volt a keresztyénség terjedésének meghatározója. Azért döntött valaki a keresztyénség mellett, mert látta, hogy rokona, barátja vagy szomszédja a keresztyénekhez való csatlakozással más, új emberré vált, azaz aki hisz Jézus Krisztusban, az valóban újjászületik. Róma a keresztyénség rohamos terjedése miatt aggódni kezdett. Üldözni kezdte a keresztyéneket, hogy visszaszorítsa a vallás terjedését. Nyilvánosan végezték ki a híveket. Kegyetlenül, kiéheztetett oroszlánokat rájukeresztve és más hasonló módon. Ezzel akarták elrémíteni a már keresztyéneket és visszatartani a csatlakozni szándékozókat. Ezzel csak olajat öntöttek a t˝uzre. Róma ugyanis, mint a katonai hatalomra épült birodalom, mélyen tisztelte a bátorság, halálmegvetés és önfeláldozás erényeit. Éppen ezeket a legmagasabb rend˝u, Róma által igen tisztelt erényeket mutatták fel a néz˝oseregek el˝ott halálba men˝o keresztyének, amikor énekelve fogadták a rájuk uszított, kiéheztetett állatokat. Öregek, lányok, anyák, fiatalok is voltak, a kivégzett keresztyének között, nem csupán katonának való kemény férfiak. Nyilvánvalóvá vált a római polgárok nagy tömegei számára, micsoda érték a keresztyénség, és ezek után, az üldözések ellenére, még többen csatlakoztak hozzájuk. Nem lehetett megfékezni a vallás terjedését, a keresztyénség végül olyannyira meger˝osödött, hogy államvallássá tették. Az egyház fennmaradása. Ha valaki azt mondja, hogy hiszek Istenben, minek kell ahhoz templomba járni, tudok én otthon magam is imádkozni, annak a fentiek alapján a következ˝o tanácsolható. Ha valakinek az Istenbe vetett hite valóban értékes, az menjen más, hozzá hasonlók közé, járjon gyülekezetbe, mert egymás hite által er˝osödik a hitünk. Ez természetes emberi adottságunk. Ezért a vallásos gyülekezetet együtt kell tartani, meg kell o˝ rizni. De a krisztusi eszme, miközben a legtöbb emberit hozza ki az emberb˝ol, a szervezésre, irányításra kevéssé alkalmas. Ehhez a történelem során az egyházba inkább világinak mondható módszerek is bekerültek, mint törvény, rend, fegyelem, hatalmi rendszer és anyagiak. Ezek a világi tényez˝ok sokszor ütköztek a keresztyénség szellemiségével. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy amikor az egyház nagyon nagy gazdasági és közéleti hatalomra tett szert, a szellemisége hanyatlott, válságok szaggatták. Joggal bírálták az elvei és gyakorlata közötti különbséget. Bizony a reformáció kezdete is az egyház hatalmas költekezéséhez kapcsolódott. Túl sokba került a Szent Péter székesegyház átépítése és a hiányzó pénzt olyan kétes eszközökkel teremtették el˝o, mint a búcsúcédulák árusítása. Ha viszont az egyházat üldözik, igyekeznek megtörni, szellemi ereje hatalmasan megn˝ohet. Jó példa erre az erdélyi magyar egyházak története a zsarnokság négy évtizede alatt. Márton Áron gyulafehérvári püspök vezetésével a katolikus egyház ellenállt a zsarnoki hatalom nyomásának. Letartóztatták, bebörtönözték az ellenálló papokat. De a letartóztatottak helyébe titokban új püspököket, papokat szenteltek. Ugyan nagyon sok pap lebukott, de a többiek titokban tovább dolgoztak. Még Ceausescu titkosrend˝orsége, a Securitate sem bírt a földalatti egyházi mozgalmakkal, a titkos papsággal. Id˝osebb romániai magyar egyházi személyiségek jelent˝os része, katolikusok és protestánsok egyaránt hosszú éveket, évtizedeket töltöttek börtönökben. Mivel a papokat nem tudták megtörni, a hatóságok az egyszer˝u híveket nem is zaklathatták. 38
Hatalmas er˝ot adott az egyházi ellenállás Erdély magyarságának és egész Romániának. T˝okés László fellépése nem egyszer˝uen egy bátor lelkész magányos cselekedete, hanem az egyházi ellenállás megnyilvánulása volt. Ennek volt köszönhet˝o, hogy 1989 decemberében a magyarság napok alatt létrehozta szervezeteit és a minta hatására a románok is gyorsan szervezkedni kezdtek. Egész Románia számára iránymutatóvá vált a magyar egyházak helytállása. ˝ kérdés, kit szeret jobban az Isten, ki az O ˝ választottja. Már Kegyelmi kiválasztás (predesztináció). Osi Káin is emiatt ölte meg Ábelt. Istennek ugyanis Ábel áldozata volt a kedvesebb. Annak megértése, ki üdvözülhet, súlyos hittudományi kérdés. Abban valamennyi keresztyén felekezet egyetért, aki hisz Jézus Krisztusban, az üdvözül. Abban is egyezségben vannak, az egyes emberek hitének megszerzésében Szentlélek Isten munkálkodik, azaz a hit Isten ajándéka. Abban, ki jut, juthat hitre, már eltérnek a nézetek. Végül is a katolikus és protestáns felfogás közötti különbség az eredend˝o b˝un értelmezésében rejlik. Katolikus felfogás szerint a b˝unbeesés nem rontotta meg teljesen az embert. Van lelkében, szellemiségében romlatlan tartomány, melynek segítségével képes a hitéért küzdeni, tehet azért valamit, hogy felismerje, elfogadja az Istent˝ol kapott ajándékot. Ezért a katolikus naponta megküzd üdvösségéért, igyekszik úgy élni, viselkedni, hogy elnyerhesse az Isten által nyújtott hitet. Protestáns felfogás szerint a b˝unbeeséskor az ember teljesen megromlott. Teljesen Isten ajándéka a hit, melynek birtoklására hiábavaló törekedni, az ember nem az érdemeiért nyeri el azt. Isten választja ki a híveket, szabad döntése alapján. Így a protestáns (református, evangélikus, baptista, stb.) hív˝onek azért kell jól viselnie magát, mert nem lehet méltatlan Isten ingyen kegyelemb˝ol adott ajándékára. De a protestáns sem lehet biztos, hogy a kiválasztottak közé tartozik. Hiszen elveszítheti a hitét és akkor elkárhozik. Továbbá a hit megtermi a maga gyümölcsét. Hiába kérkedik valaki a kiválasztottságával, ha nem mutatkoznak benne az új ember er˝osödésének jelei, akkor csak önmagát áltatja. Okszer˝u és nem kirekeszt˝o a kegyelmi kiválasztás tana. Aki nem hisz Istenben, annak az üdvözülés semmit sem jelent. Így nem is kesereghet amiatt, hogy nem lesz része benne. Ha pedig hisz, akkor már a kiválasztottak közé tartozik. Nem azonos a kegyelmi kiválasztás azzal, hogy eleve minden földi történés pontosan meg van határozva, ezt egyébként meghatározottságnak, idegen szóval determinizmusnak nevezik. Kegyelmi kiválasztás a halálon túli létre, az örök élet eldöntöttségére vonatkozik. Nézve a Szentírást, amely a Teremtés könyvében arról ír, hogy az embert Isten szabadnak teremtette, nem fogad el meghatározottságot. Ha ugyanis az anyagi világban minden eldöntött, az ember sem lehet szabad. Nem szabad a kegyelmi kiválasztást úgy értelmezni, hogy itt a világban embertársainkat két csoportra, örök kárhozatra és örök üdvösségre jutókra oszthatnánk. Nem mondhatjuk, hogy egyesek eleve ki vannak rekesztve az üdvözülésb˝ol. Összeférhetetlen lenne a Szentírás szellemiségével az, hogy a világban testben megjelen˝o Isten, Jézus Krisztus itt befejezett dolgokat, eleve eldöntött tényeket találjon.
4.8.
Az iszlám mindenható istene
Maga az iszlám szó az Isten akaratába való belenyugvást, önmagunk Istennek való átadását jelenti. Vallásként nagyon er˝os, mert valamennyi mindennapos dolgunkat is meghatározza: miként viszonyuljunk másokhoz, milyen legyen családi életünk, jogrendszerünk, gazdaságunk, m˝uveltségünk. Áthatja az iszlám a muszlim mindennapi életét, szabályozza kapcsolatait, alakítja a közösséget. Mohamed, Allah prófétája, példamutató családi életet élt, megmutatta, hogyan kell közösséget, népet vezetni, társadalmat szervezni, jogrendszert megalapozni. Mutatja az iszlám közösség fenntartó, irányító erejét, hogy a korábban iszákos arabokat leszoktatta a szeszfogyasztásról és ezt a tilalmat mind a mai napig képes fenntartani. Ma az iszlám népszer˝uségének, sikereinek gyökere a hatékony társadalom és közösségszervez˝o erejében is rejlik. A törzsi erkölcs eszméje, miszerint ha a törzs tagja bajba kerül, a törzs más tagjai feltétel nélkül a védelmére kelnek,
39
az egész iszlám közösségre kiterjedo˝ elvvé vált. Minden egyes iszlám hív˝o mindenki más igazhit˝u testvérének számít. Ugyan a testvérek civakodhatnak, veszekedhetnek egymással, a küls˝o beavatkozással szemben viszont egységesen lépnek fel. Az iszlám hitben él˝ok testvérisége a történelem meghatározó tényez o˝ jévé válhat. Emberi létünk értelme az iszlám szerint az, hogy az ember elismeri Istent mint a világ alkotóját és fenntartóját és csak arra törekszik, hogy Istennek tetsz o˝ életet éljen. Minden a világban az isteni akarattal összhangban létezik és él. Élettelen tárgyak és él˝olények a természeti törvényekben is megmutatkozó isteni akarat szerint léteznek. Kövek, növények, állatok és az ember teste mind teljesen természetesen követik az isteni rendet. Csak az embernek van bizonyos fokú szabadsága és ezt felhasználva, szabad akarata birtokában tudatosan követnie kellene Isten parancsolatait. Az iszlám követ˝ojét muszlimnak nevezik. Nap, Hold, Föld mind isteni akarat szerint mozog, ezért muszlim. Ami az embert illeti, testi létét tekintve feltétlen muszlim, viszont az értelmét tekintve választhat. Ha értelmét tekintve is muszlim, akkor élete is tökéletesen összhangban van a világegyetemmel, mert annak egésze is muszlim. Isten földi helytartója az ember. Az egész világ az emberért és az ember Istenért létezik. Isten a világot minden pillanatban mérlegre teszi és újrateremti. Ezért a világ minden történése Isten cselekvése. Még az ember szabad elhatározásból végzett cselekedete is Isten tervének része, Isten ezt is számításba veszi. Így az ember csak eszköz Isten kezében. Ha valamit teszek, Isten akaratából teszem, ha nem, az is Isten akarata. Aki muszlim, egyéni akaratát és szabad választásait teljes mértékben Isten akaratának veti alá. Ez a hit hatalmas teljesítmények serkent˝oje lehet, míg a lusta ember, az egészet a maga szemszögéb˝ol értelmezve, saját semmittevését kísérli meg igazolni vele. Isten abszolút fenns˝obbsége, a szigorú egyistenhit, egyes iszlám hittudósok számára azt jelenti, hogy semmiféle természettörvény nem létezik, ugyanis ezek korlátokat jelentenének Isten számára. Isten a világ mindenható irányítója, o˝ a szerz˝oje minden jó és rossz eseménynek, útjai kifürkészhetetlenek. Amit mi törvényszer˝uségnek észlelünk, az csak abból származik, hogy Isten rendszerint ugyanúgy csinálja a dolgokat. Isten, ha neki úgy tetszik, eltérhet a "természetes szokás"-tól. Ezt mi csodának nevezzük. Meg kell jegyeznünk, bár az embernek van szabadsága, de Isten el˝ore eldöntött minden jót és rosszat a világon. Például az ember halálának helye és ideje adott. Ez a janicsárok, katonák kiképzésének egy alapeleme volt. Bátran kell a csatában küzdened. Ha Allah úgy döntött, hogy most és itt kell meghalnod, akkor is meghalsz, ha az utolsó sorban egy nagy páncél alá bújva akarod menteni hitvány életedet. Ha pedig nem érkezett el halálod órája, úgyis életben maradsz, ha az els˝o sorban egy szál karddal, pajzs és páncél nélkül, oroszlánként harcolsz. Aki vitéz katona, halála után rögtön a Paradicsomba kerül, míg a többiek az utolsó ítélet után kerülnek üdvözülésre vagy kárhozatra. Kerüli az iszlám az él˝ok ábrázolását. Nem kifejezetten tiltott, léteznek él˝olényeket ábrázoló iszlám alkotások, szobrok, képek. De a követelmény igen magas. Annyira tökéletesnek kell a szobornak, rajznak, képnek mutatkoznia, hogy az alkotás megelevenedhessen majd az ítélet napján. Mert ha nem, akkor a m˝uvész elkárhozik. Szentebb dolgok ábrázolása, mint például próféták rajzolása ennélfogva képtelen vállalkozás, eleve megbotránkoztató a muszlimok számára. Születése után még évszázadokig az iszlámot szabadabb szellemi légkör jellemezte. Átvette az el˝otte létezett minden nagyobb m˝uveltség szellemi örökségét és menedéket adott különböz˝o, másutt üldözött hagyományoknak. Nem egyszer˝uen csak o˝ rizte ezeket, hanem tovább is fejlesztette. Semmit nem léphetett át az iszlámba, amit el˝obb nem idomítottak hozzá és nem épült be az iszlám teljes világképébe. Amit nem lehetett összehangolni az iszlám szellemiségével, az el˝obb-utóbb teljesen elt˝unt az iszlám m˝uveltségéb˝ol.
4.9. Metafizika Ókori eredet˝u a metafizika elnevezés. Szó szerint azt jelenti, ami a fizikán túl van. Figyelembevéve, hogy az ókorban a fizika a természet ismeretét jelentette, a metafizika a természeten túli dolgok, a természetfölötti
40
megismerésével foglalkozik. Arisztotelész szerint a metafizika bölcseleti elméletének legfontosabb része, amely a legmagasabb rend˝ut, az érzékszervek számára hozzáférhetetlent tárgyalja. A világon túlit megragadni igyekezv˝o irányzatok sokféle dologgal foglalkoznak. Egyik legf˝obb kérdés a csak a tudat számára felfogható dolgok, vagyis az anyagi dolgokat meghatározó, tisztán szellemi valóságelemek létezése és természete volt. Ilyen, csak a tudatunkban létez˝o dolgok például a számok, mértani alakzatok és szimmetriák. Az ókori görög bölcsel o˝ k megkülönböztették az anyagi világ érzékeinkkel felfogható tárgyait és a csak a tudat számára adott fogalmakat. Ez utóbbiakat képzeteknek, eszméknek, idegen eredet˝u szóval ideáknak nevezték. Ett˝ol kezdve a bölcsel˝ok figyelme arra irányult, milyen a viszony az eszmék és anyagi dolgok között. Igyekeztek kideríteni, vajon mindkét csoport valóságos létez˝o-e, illetve melyik a kett˝o közül az els˝odleges. Vizsgálva az eszmék és az anyag közötti viszonyt, különféle elméleteket állítottak fel a természetr˝ol, tér és id˝o milyenségér˝ol valamint az istenek létezésér˝ol és természetér˝ol. Abból indul ki a világon túli tana, hogy a valóság több, mint az anyagi világ. Feltételezi, hogy az anyagi létezésen, a természeten kívül létezik még valami más is, a természetfölötti. A metafizika szerint a természeten túli milyensége határozza meg azt, miért létezik egyáltalán a természet, miért vannak törvényei. Mivel természetfölötti nem írható le anyagi jellemz˝okkel, tapasztalati úton, megfigyelésekkel nem tanulmányozható, a természettudomány számára nem elérhet o˝ . A metafizika egy alapkérdése az, lehet-e egyáltalán igaz kijelentéseket tenni a valóság érzékekkel, mér˝oberendezésekkel nem tanulmányozható részéro˝ l. A metafizika alapvet˝o jellemz˝oit a következ˝oképpen foglalhatjuk össze: a valóság átfogó értelmezését akarja elérni, feltárván annak legvégs o˝ okait vagy a legvégs˝o okát mindannak, ami létezik. Aki metafizikával foglalkozik, feltételezi, hogy ez a feladat megoldható. Abból indul ki, hogy a metafizika nyelve megalkotható és a világon túli tana olyan felismerésekhez juthat, amelyek tartalmasak, azaz nem csupán a fogalmakkal és szavakkal való játszadozások. Módszere nem a kísérletezés - ahol kísérletezni lehet, vagy van remény a kísérletezésre, az a tudomány területe - hanem az okszer˝u gondolkodás, a különböz˝o nagy metafizikai kérdések következetes, ellentmondásmentes megválaszolása. Metafizikai feltevések sem egymással, sem a tudomány szilárdnak vehet˝o állításaival nem lehetnek ellentmondásban. Természetesen, hogy mi tekinthet˝o biztos tudományos ismeretnek, id˝ovel változhat, ezért a jól kidolgozott metafizikai rendszerek is módosulhatnak az id˝o múlásával. Hagyományosan metafizikai tárgykör többek között a világegyetem eredetének, természetének kérdése és ennek vizsgálata is. Az, hogy van-e a világegyetem létezésének célja, értelme. Milyen kapcsolatban van az érzékeink által felfogott világ a "valóságossal", milyen az anyag és az értelem viszonya? Heidegger a 20. században ekképpen fogalmazta meg a metafizika alapkérdését: ’Miért van egyáltalában létez˝o, nem pedig inkább a semmi?’ Ezek alapvet˝o kérdések, de a tapasztalati alapon felépített tudomány nem tud rájuk válaszolni. Úgy is fogalmazhatunk, a természettudomány a részterületek tárgyalására és általában a hogyan kérdés megválaszolására szorítkozik. Miértekre adott válasz, például hogy miért jött létre a világegyetem, benne az élet, az emberi értelem, már a metafizika tárgya. A metafizika a bölcselet része és a hittudomány tárgya is alapvet˝oen metafizikai. A hindu metafizika alapja az Átman, a lét, ami az egyetlen valóság, aminek értelmében, ahogyan fentebb ismertettük, az érzéki világ csak káprázat. A zsidó-keresztyén-iszlám metafizika alapja az alaktalan semmib˝ol teremt˝o és a világot fenn is tartó Isten fogalma. A kínai vallás metafizikája a tao létén és a jin és jang m˝uködésén alapul. Tagadja az anyagelv˝u bölcselet a metafizika létjogosultságát. Szerinte csak az tekinthet˝o a valóság részének, amely tudományos módszerrel tanulmányozható, illetve id˝ovel azzá válhat. Végs˝o miértek nem vizsgálhatók tudományos módszerrel, éppen ezért nem is tekinthet˝ok igazi kérdéseknek. Ha valahol meg kell állni, mert a további tapasztalati úton való tanulmányozás már nem lehetséges, akkor azt az anyagelv˝uség adottnak kezeli és nem bocsátkozik további meggondolásokba. Felteszi, hogy ezek az igazi alapok, ezeken túl semmi sem létezik. Végs˝o soron ekkor az anyagelv˝uség is metafizikai feltevéssel él, mert elhisz és vall valamit, amit tudományos eszközökkel sem alátámasztani, sem cáfolni nem tud.
41
5. Természettudományok kialakulása A természettudományok ugrásszer˝u fejl o˝ dése, az Európában a 16. században lezajlott tudományos forradalom az emberi történelem egyik legcsodálatosabb fejezete. Most áttekintjük, mint született meg a természettudomány, mik a kialakulásának feltételei, és vajon miért éppen itt, Európában, a zsidó-keresztyén m˝uveltség közegében bontakozott ki a tudományos forradalom. Félreértések elkerülése végett hangsúlyoznunk kell, a matematika nem tekinthet˝o természettudománynak. A matematika az emberi szellem terméke, a természet- és más tudományoknak csupán eszköze. Ha a múlt nagy m˝uveltségi köreire tekintünk, jól szervezett társadalmakat, leny˝ugöz˝o m˝uvészi és építészeti alkotásokat, fejlett bölcseleti rendszereket, irodalmat, m˝uszaki alkotásokat látunk. Hatalmas mennyiség˝u tapasztalati tudást halmoztak fel, de nincs semmi olyan bennük, amely akár távolról is emlékeztethetne a természetet egyszer˝u matematikai törvényekkel leíró természettudományra. Pedig minden rendelkezésre állott ahhoz, hogy a természettudomány megjelenhessen. Voltak emberek, akiknek volt idejük és módjuk gondolkodni, fejlett volt a matematika, az anyagi eszközök rendelkezésre álltak. Nyilvánvaló, ez nem elég. Nem gazdasági szükségszer˝uség hívta el˝o a tudományt. Sokkal inkább a világ egyfajta szemlélete az, ami a természettudomány kialakulásához vezethet. Ahhoz, hogy a természettudomány fejl˝odése elindulhasson, az anyagi világot megfelel˝o módon értékel˝o világszemlélet is szükséges. Ebben a világszemléletben benne kell lennie annak a feltételezésnek, hogy az anyagi világ bizonyos értelemben jó és tanulmányozásra érdemes. Hinnünk kell abban, hogy a természet rendezett és a rendje felfogható és értelmezhet o˝ az ember számára. Fel kell tételezni azt is, hogy a világ megismerésének a módja nem pusztán az elvont gondolkodás, az elmélkedés, a matematika alkalmazása, hanem szükség van arra, hogy rendszeres megfigyeléseket is végezzünk. Továbbá a természettudományok fejl˝odésének el˝ofeltétele az is, hogy a tudósok szabadon kutathassanak, tiltások és megkötések ne korlátozzák tevékenységüket. Ami eredményt elértek, azt nyilvánosságra lehessen hozni és szabadon lehessen terjeszteni. Nagyon természetesnek t˝unnek a most felsorolt elo˝ feltételek, de az emberi történelmet vizsgálva látni fogjuk, olyan m˝uveltségi kör, társadalom, ahol ezek a feltételek egyszerre, egy helyen huzamosabb ideig teljesülhettek volna, az ókorban nem létezett. Megfelel˝o viszonyok csak az els˝o ezredforduló utáni keresztyén Európában alakultak ki. A természettudomány kialakulását lehet˝ové tev˝o szemlélet megjelenésével, azzal, miként vélekedtek különböz˝o korok emberei a világról, természetr o˝ l, a következ˝okben foglalkozunk.
5.1. A világ és a természet rendje a régi korok embere szerint Régebbi m˝uveltségek világképét az él˝o természet, mint például a hangyaboly, más állatközösségek, az erd˝o viselkedésének megfigyelése alakíthatta ki. Például a hangyaboly egésze csodálatosan egybefügg˝o, egész rendszert alkot. Egyes hangyák sokszor áttekinthetetlen, kusza módon úgy tevékenykednek, mozognak, hogy a boly végül is összefogott, önmagát rendben tartó egészet képezzen. Nincs szó küls˝oleg kiszabott rendr˝ol, hanem a hangyaboly, környezetéhez alkalmazkodva önmaga fenntartására törekszik. Éppen ezt a jellegzetességet emeli ki a kínai és más keleti m˝uveltségek természetképe. Úgy m˝uködik a természet, hogy egyensúlyban lév˝o egészet alkosson, amelynek részei úgy kapcsolódnak egymáshoz, hatnak kölcsön egymással, hogy az egész mint egység, kisebb-nagyobb megrázkódtatások esetén is fennmaradhasson. Jóval több tehát az egész, mint a részek egyszer˝u összege. Részekre figyelni, azokat boncolgatni az egész, a lényeg megértésében nem segíthet, ezért hiábavaló tevékenység. Ez a felfogás egészében véve helytálló, tudományos szemszögb˝ol nézve meghökkent˝oen mai. Mint kés˝obb tárgyalni fogjuk, ilyen jelleg˝u tudományos vizsgálatok csupán a legutóbbi négy évtizedben, a nagyteljesítmény˝u számítógépek segítségével kezd˝odhettek csak el. Ez az alapvet˝oen helyes feltételezés azonban, mivel túl általános, nem vezethetett a természettudomány megjelenéséhez. Magának a természeti törvénynek a fogalma csak a 17. századra alakult ki. Ma a törvény szót háromféle értelemben is használjuk, beszélünk isteni ill. erkölcsi törvényekr˝ol, jogi és természeti törvényekro˝ l. Mind 42
a három fajta törvény azonos eredet˝u, az isteni törvényre vezethet˝o vissza. Isten adja a törvényeket, szabja ki a világra. Az els˝o írott jogi törvénykönyv, amit ismerünk, a Kr. e. 17. században Mezopotámiában megalkotott Hammurápi-féle törvénykönyv, amely egy k˝ooszlopra vésve maradt ránk. Itt a k o˝ oszlopon az igazság istene már csak úgy jelenik meg, mint aki Hammurápi törvényeit szentesíti és megtartatja majd minden id˝okben, egyébként a törvények a szokásos, ember által alkotott jogi törvények. Maga a Tóra törvényekr˝ol mint Isten törvényeir˝ol beszél és els˝osorban erkölcsi, jogi törvényeket szab ki. Isten, ahogy a zsoltárokban is szerepel, az égi és földi természet, Nap, Hold, bolygók, vizek, szelek viselkedését, járását is megszabja, azaz megjelenik az anyagi világot szabályzó isteni rend képzete. Mivel minden változik, átalakulhat, a természet jelenségei nagyon összetettek, bonyolultak lehetnek. Rend leírására elo˝ ször a világ legegyszer˝ubben viselkedo˝ , könnyen megfigyelhet˝o, küls˝o hatás alatt nem álló rendszerei esetén volt csak leheto˝ ség, ott is csak hosszú fejl˝odés után. Rend az égbolton. Rend az égboltozaton ismerhet˝o fel legkönnyebben. A csillagos ég egyszer˝uen megfigyelhet˝o szabályszer˝uségei jelenthették az els˝o biztos fogódzót. Már a k˝okorszaki emberek is építettek csillagvizsgálókat, megfigyel˝ohelyeket. Égi változásokra alapozták id˝oszámításukat, naptáraikat. Ám a földi történések sokkal áttekinthetetlenebbek. Az itt tapasztalt rendet, például a napszakok és az évszakok szabályos váltakozásait az égi jelenségek rendjéhez kötötték. Egyébként felfoghatatlannak látszott, itt lent a Földön éppen mi miért történik. Ma már tudjuk, a földi történéseket is egyszer˝u szabályok vezérlik. Ezek a szabályok és törvények viszont csak akkor bukkannak el˝o, ha a legkisebb részecskék viselkedését vagy a különösen egyszer˝u mozgásokat vizsgáljuk. Komoly er˝ofeszítéseket követel a szabályok felismerése, a törvények feltárásához általában nagyon alapos, elmélyült megfigyelések és különleges módon épített kísérleti berendezések szükségesek. Nem csoda hát, hogy a régi korok embere a világ egésze rendjének alapjait az egek rendjében látta és a földi létet kiismerhetetlennek, összevisszának vélte, amely veszélyeket hordozhat az ember számára. Hitregék és a természettudomány összeférhetetlensége. Azt tartják a sokistenhív˝o vallások, hogy a világ egyes történéseit az istenek, fels˝obbrend˝u lények alakítják ki. Szellemi lények alkalomszer˝u döntései alapján m˝uköd˝o világ nem fogható fel az ember számára. Ugyanis ember nem ismerheti meg, miért éppen úgy tett a fels˝obbrend˝u lény. Egy tilalomfákkal t˝uzdelt világ a lehet˝oségét is kizárta annak, hogy az ember kifürkészhesse az isteni szándékokat és avatlan módon beláthasson az isteni világrendbe. Ezért a természettudomány alapvet˝o módszerének, a kísérletezésnek leheto˝ sége fel sem merülhetett. Felfoghatatlan és tanulmányozhatatlan világ képzete és természettudomány összeférhetetlenek. Ezért a hitregékre épül o˝ világszemlélettel jellemzett m˝uveltségek, társadalmak nem szolgálhattak természettudomány bölcs˝ojéül. Még az a hitregéken alapuló világszemlélet jellegzetes vonása, hogy id˝oszemlélete körkörös. Ekkor a világ fejl˝odésér˝ol igazából nem beszélhetünk. Minden ismétl˝odik. Nem sok értelme van múltról, jövo˝ r˝ol beszélni. Ami lesz, nem újdonság, olyan már volt. Sikerek és összeomlások, békés korszakok és háborúk állandóan váltják egymást, akárcsak az égbolt változásai, évszakok körforgása. Ezért nem beszélhetünk eredetr˝ol, beteljesülésr˝ol, csupán a körforgás egyes szakaszairól. Ebben a megismerhetetlen világban él˝o ember akkor boldogulhat, ha alkalmazkodik az istenek kivánalmaihoz. Nem a saját kárán kell mindent megtanulnia, hanem az o˝ sök tapasztalatait kell átvennie. Ezért a hitregékre épült világfelfogással együtt jár a hagyományok tisztelete, az o˝ sök megbecsülése és általában az újtól való, sokszor rettegésig fokozódó tartózkodás. Nem kedvezett a természettudományok kialakulásának az újtól való félelem sem. Meg kell jegyeznünk, a m˝uveltségi körök többségének felfogását a hitregékre épülo˝ szemlélet határozta meg. Ne csak a kezdetleges körülmények között él˝o népekre gondoljunk most, a nagy keleti társadalmak embere is hasonlóan gondolkodott. Ezért, bár m˝uszaki eszközeik, matematikai tudásuk meg lett volna hozzá, nem fogalmaztak meg természeti törvényeket, nem fejleszthettek ki természettudományt. Mérnöki
43
tudásuk a tapasztalaton, nem pedig a törvények ismeretén alapult. Példaként nézzük meg, miként gondolkozott a világról két nagy keleti m˝uveltség, az indiai és a kínai. Mint tárgyaltuk, a hindu bölcsészet csodálatosan fejlett, gondolkodási rendszerének kifinomultsága párját ritkító. Lételemzése, a valóságnak a megragadása, az embert hozzá vezet˝o utaknak elemzése, a sokféle út lehet˝oségének az elismerése mind az emberi gondolkodás maradandó értékét képezik. Ráadásul az indiai matematika is nagyszer˝u fogalmakkal ajándékozta meg a világot. De az örök körforgást, a nagyon hosszú ideig tartó korszakokat hirdet o˝ hinduizmus nem sokat tör˝odött az anyagi világ törvényeinek feltárásával, mivel azt tanítja, az anyagi világ tulajdonságokkal rendelkez˝o tárgyai és lényei nem lényegiek, csak káprázatok. Csupán a lét id˝oleges megnyilvánulásai, az Átman maga végtelen és változatlan. Egyéniség és elkülönültség csupán varázslat, májá, a köznapi világ dolgai mind másodlagosak, ködképek. Ami igazán érdemes a tanulmányozásra, az a lét, a természeten túli világ. India szellemisége ezért nem volt megfelel˝o természettudomány kialakulásához. Észlelte a kínai a világ rendezettségét, a világot rendezo˝ er˝ot, a természeti jelenségek csodálatos összhangját, a változásokban, rendkívüli jelenségekben is megnyilvánuló rendszerességet. De a kinai gondolkodás nem hitt abban, hogy a világ rendje megismerheto˝ vagy felfogható lehetne az ember számára. Hitük szerint ezt a rendet nem egy ésszer˝uen gondolkozó lény hívta el˝o. Maga a tao a világmindenség egészének a m˝uködését jelképezi. Úgyhogy a kínai körülmények sem kedveztek a tudományos gondolkodás kialakulásához, akármilyen nagy alkotásokra voltak is képesek a kínai kézm˝uvesek és mérnökök. Híven szemlélteti a körkörös világszemlélet világképre gyakorolt hatását a következ˝o kínai történet. Egy lángesz˝u mérnök repülo˝ szerkezetet készített, aminek segítségével o˝ maga is képes volt a leveg˝obe emelkedni. Bemutatta az uralkodónak, akinek szemmelláthatóan tetszett a készülék, er˝osen csodálta. De a bemutató után az uralkodó szétromboltatta a repül o˝ t és megölette a feltalálót, minthogy a világ addig is megvolt repül˝o nélkül, és az ilyen új dolgok kiszámíthatatlan módon megzavarhatják a világ rendjét. Ugyanis az o˝ sök is biztos találkoztak már a repüléssel, de azt nem hagyományozták az utánuk jöv˝okre. Nyilván azért, mert ártalmasnak vélték.
5.2.
A természettudományok kialakulásának kezdeteir˝ol
Láthattuk az el˝oz˝oekb˝ol, körkörös ido˝ szemlélet, a hagyományok ezzel összefügg˝o tisztelete, istenek, szellemek sokasága nem teremtenek megfelel˝o feltételeket a természettudományos gondolkodás megjelenéséhez. Ilyen világnézet mellett az anyagi világ megismerhetetlen. Vagy azért, mert személyes istenek egyéni elhatározásukkal vezérlik, vagy ha van is irányító elv, az annyira bonyolult, hogy áttekinthetetlen és tanulmányozhatatlan ember számára. Természettudományos gondolkodás megjelenését a korábbi istenkép fokozatos átalakulása tette lehet˝ové. Alapjában a nagy, sokezer éven át virágzó birodalmak vallásos szemlélete nem változott. Változás olyan földrajzi helyeken történhetett, ahol a történelem forgandósága magával vonta az istenképek jelent˝os átalakulását is. Ez az övezet Mezopotámia és a Földközi-tenger medencéje, melynek történetét az állandóan beáramló népek vándorlása és letelepedése, az ezzel járó örökös háborúk tették mozgalmassá. Itt a hitregékre alapozott világnézet, a sokistenhit súlyos válságba került. Vesztettek a helyi istenek tekintélyükb˝ol, mert nem tudtak megfelel˝o védelmet és biztonságot nyújtani. Egyre kevésbé féltek t˝olük az emberek és többet gondolkoztak azon, mik azok az er˝ok, amelyek ténylegesen kormányozzák a világot. Két térségben különösen szembet˝un˝oen jelentkezett a sokistenhit gyengülése: Görögországban és Kánaán földjén. Értelmes világegyetem. Kr. e. 600 körül Kisázsiában az emberi gondolkodásban mélyreható, a természettudományos felfogás felé vezet˝o fordulat történt. Ellentétben a hitregékkel, melyek szellemi tényez˝okkel magyarázták a természet viselkedését, kisázsiai görög bölcsel˝ok felvetették, hogy a természeti jelenségek isteni közrem˝uködés nélkül is leírhatók. Nem arról volt szó, hogy ki akarták isteneiket zárni a világból.
44
Ehelyett inkább személytelenné tették o˝ ket és isteneiket a világot vezérl˝o törvényekkel azonosították. Egyes istenek, szellemek helyett az világegyetem egészét vették értelmesen viselked˝onek. Onnan indultak ki, hogy mozgó testek vannak a természetben és a mozgás rendszerezett. Nem láttak elvi különbséget az égbolt és a fák évszakonkénti változása vagy a bolygó égi és a halak vízben való mozgása között. Magát a mozgást az élet megnyilvánulásának tartották, a rendezettség pedig értelemre utalt számukra. Ennélfogva úgy gondolták, a világegyetem nemcsak él˝o, hanem értelmes is. Ami a természetben lév˝o él˝olényeket illeti, azok a mindent átható élet és értelem helyi megnyilvánulásai. A számok titkozatossága - Püthagorász. Püthagorász egyes források szerint a korabeli legjobb görög bölcsel˝ok tanítványa volt és hosszabb tanulmányutakat tett külföldön, egyiptomi papoktól és babiloni csillagászoktól tanult matematikát és sok mást is. Püthagorász és köre, a pitagoreusok, átvették és továbbfejlesztették a korábbi nagy birodalmak matematikai és egyéb tudását. Továbbá felfedezték, hogy két egyszerre megpendített húr hangját a fül akkor hallja összhangzónak, ha a húrok hosszai úgy aránylanak egymás˝ adták a világnak a hoz, mint egész számok. Számoknak tulajdonították a világ összehangoltságát is. Ok kozmosz nevet, ami szép rendet jelent. Számos matematikai eredményük közül az öt szabályos test leírását említenénk. Szabályos test a tetraéder, mert mind a négy oldala egyenlo˝ oldalú háromszög, a kocka, mert minden oldala négyzet. Még három ilyen test létezik. Átmenetet jelentett a pitagoreusok munkássága a világ hitregéken alapuló és tudományos felfogása között. Felmérhetetlen hatást gyakoroltak az emberi gondolkodásra. Zárt vallási csoportot alkottak, amelynek tagjai, miközben komoly matematikai eredményekre is jutottak, egyúttal a különböz˝o számoknak mélyebb jelentést tulajdonítottak. Szerintük legszentebbek az 1 és 10 közötti számok. 2 a n˝o, 3 a férfi száma, és mivel 2+3=5, 5 a házasság száma, 4 az igazság száma. Vallották, mindennek a természete, lényege: szám. Minden számokból épül fel, számokból pontok, pontokból vonalak, vonalakból síkok, síkokból testek lesznek. Ez az elvonatkoztatás arra is vezetett, hogy a számok mellett az egyébként is áttekinthetetlen, tisztátalannak tartott anyagi világ még jobban leértékelo˝ dött. Nem a test, hanem a lélek az ember lényege, ez az ember igazi énjének a hordozója, vélték a pitagoreusok. Halhatatlan az anyagtalan lélek, a pusztulásra ítélt testet a lélek csak ideiglenes szállásként használja. A lélekvándorlás eszméje, akárcsak a hindu rendszer hasonló eleme, az anyagi világ megvetésének jele. Növényev˝ok voltak, mivel féltek attól, hogy valamelyik rokonuk ehet˝o állatként születik újjá. Pitagoreus csillagászok . Már a Kr. e. 6. század végét˝ol megjelent az elképzelés, hogy a Föld gömb alakú és a térben támaszték nélkül szabadon lebeg. Látva a csillagok és a Nap napi égi mozgásait, már a Kr. e. 5. században felvetették, jóval egyszer˝ubb azt feltételezni, hogy nem a világmindenség egésze végez naponkénti körforgást, hanem a Föld mozog. Kr. e. 4. században már feltételezték, hogy a Föld forog. Kr. e. 3. században Arisztarkhosz megfogalmazta a napközpontú világképet. Eszerint a bolygók a Nap körül keringenek és a Föld forog a tengelye körül. Arisztarkhosznak, bár a kor legkiemelkedo˝ bb csillagásza volt, nem akadtak követ˝oi. Napközéppontú rendszere majd 2000 évre feledésbe merült. Démokritosz atomizmusa. Nagyon nagy fejtörést okozott a görögök számára az állandóság és a változás viszonya. Sok minden változik, egyes dolgok pedig állandóak, tapasztalták. Hérakleitosz szerint minden változik, nincs olyan dolog a világon, ami ne változna valahogy. Minden mozog; nem léphetek kétszer ugyanabba a folyóba, mondta Hérakleitosz. Szerinte a valóság az ellentétek folyamatos harcából alakul ki. Parmenidész viszont azt vallotta, hogy minden az, ami. Miközben az id˝o telik, nem válhat olyanná, ami nem önmaga. Azaz, a létezés és a változás nem férnek össze és az állandóság az, amit valóságosnak foghatunk fel. Változás nincs, amit változásként észlelünk, az csak érzékeinknek tulajdonítható. Démokritosz oldotta fel az ellentétet. Feltételezte, az anyag apró, tovább már nem osztható részekb˝ol, atomokból áll, amelyek valóban állandóak. Többfajta atom is van, méretben és alakban különböznek 45
egymástól. Mozoghatnak az atomok, összeállhatnak egymással, és emiatt a világ tárgyai változhatnak. Démokritosz tere az üres tér. Az atomok mozgásának és változó kapcsolódásainak eredménye a világ valamennyi változása. Érintkezésen, gépies köt˝odéseken alapulnak az atomok kapcsolódásai, er˝or˝ol még szó sincs. Platón világképének kett˝ossége. Platón szerint a világ két részre osztható. Igazi valóságnak a változatlan, tökéletes, elvont képzeteknek, az eszméknek, az ideáknak a világa tekinthet˝o. Ezt a tartományt a matematikai törvények, a szimmetrikus mértani alakzatok, a szépség, a jóság és hasonlók alkotják. Ez az igazi valóság érzékeink számára észlelhetetlen, felfoghatatlan. Ami megfigyelhet˝o, az érzékeink által vizsgálható anyagi világ az igazi valóságnak, az eszmék világának csupán árnyéka, tökéletlen utánzata. Platón két világának két isten felel meg. Egyik az eszmék világát uraló, tökéletesen jó, igaz, örök és változatlan Isten, aki a téren és id˝on kívül helyezkedik el. Másik a világot igazgató isten, amely az id˝ok során az anyagi világot alakítja. Maga az anyag nem az o˝ teremtménye, o˝ csak alakítója, értelmet visz az értelem nélküli anyagba. Tökéletlen, merev és konok az anyag, ellenáll az isteni munkának. A világot igazgató isten a mindig változó anyagot az eszmék által adott minták szerint gyúrja, igyekszik az anyagot minél tökéletesebbé alakítani. De az örökösen változó anyag kitör ezekb˝ol a rendezett alakzatokból, állandóan felbomlik, emiatt az isteni munkálkodás sohasem szünetelhet. Platón a valódi világ és az ember kapcsolatát az alábbi hasonlattal szemléltette. Képzeljük el, emberek barlangba vannak zárva. Háttal ülnek a bejáratnak, meg nem fordulhatnak, nem nézhetnek ki a barlangból. Ég a t˝uz a barlang el˝ott és a t˝uz és a barlang szája között mozgók árnyékokat vetnek a barlang falára. Csak ezeket az árnyakat észlelhetik a világból az emberek. Események csak az árnyékok mozgásán keresztül jutnak el hozzájuk, azok közül is csak azok, amelyek a barlang el˝ott játszódnak le. Platón szerint megfigyeléseink nem lehetnek teljesek, csak olyanok, mint a barlang falára kivetülo˝ árnyékok. Ember nem ismerheti meg az igazinak tekintett világot, csak tétován keresgélhet, kiszolgáltatva az anyag z˝urzavaros viselkedésének, kiszámíthatatlan fordulatainak. Platón átveszi a pitagoreusoktól a lélekvándorlás tanát. Miután a test meghalt, a lélek az ideák világába kerül, azt megvilágosodottan, közvetlenül szemléli. Ha újabb testbe kerül, a lélek elfelejti az ottani eszméket, képzeteket, ám felismerheti, ha homályosan is, a világban lév˝o dolgokban. Tehát az ember igazából nem új ismereteket szerez, hanem ’visszaemlékszik’. Törekvések - Arisztotelész felfogásáról. Arisztotelész Platón tanítványa volt. Nem fogadta el, hogy mestere a fenti módon kétfelé hasította a világot, szerinte ez helytelen. Arisztotelész szerint az anyag és a szellem világa nem választható el egymástól. Ez az anyagi világ az ember igazi világa, amit az ember az érzékelését, értelmét, elvonatkoztató képességét felhasználva tanulmányozhat. Test és lélek nem szakíthatók szét, együtt alkotják az ember lényegét. Csak az észlelhet˝o, megfigyelhet˝o dolgokat tekintette valóságosnak, tanulmányozásra méltónak, vizsgálhatónak. Csupán az anyagból Arisztotelész számára sem érthet˝o meg a világ viselkedése. Ennek megértéséhez Arisztotelész, akárcsak más gondolkodók, valamilyen egységes szempontot keresett. Ezt az él˝ovilág viselkedésében vélte megtalálni. Abból indult ki, hogy például a makkból mindig tölgyfa lesz. Mindig fává, méghozzá tölgyfává fejl˝odik. Minden ilyen módon változik az él˝ovilágban. Ami létezik a mai alakjában magában hordja azt, mivé válik kés˝obb. Arisztotelész szerint a világ egészét is élo˝ szervezethez hasonlónak foghatjuk fel, amely valamilyen elrendelt végpont felé tart. Emellett a világ egyes testjeinek viselkedését, mozgását is beépített törekvések határozzák meg. Ahogy a hangyák viselkedésének magyarázata a hangyaboly fennmaradása. Tehát nem els˝osorban küls˝o kényszer, hatás szabja meg, minek kell történnie, hanem bels˝o tulajdonságok. Nem a jelen vagy a múlt határozza meg a dolgok értelmét hanem beépített törekvés. Arisztotelész a világban mindent ennek szellemében értelmezett és a tudományos kutatás célját a végs˝o ok megtalálásában határozta meg. Végs˝o ok mellett még tárgyalja az anyagi, az alaki és a mozgató okot is. 46
Példája szerint egy fészer esetén a négy ok a következ˝oket jelenti. Itt az anyagi ok az épít˝oanyagként felhasznált fa. Egyedül a fa még nem magyarázhatja a fészer létezését. A fészer alakját az alaki ok határozza meg, azaz a faanyag térbeli elrendezése. Ezzel még nem érthetjük meg a fészer egészét, tudnunk kell, milyen módon vált olyanná. Mozgató oknak most az ács, az épít˝omester munkája felel meg, ezáltal lett olyan a fészer, amilyen. A vég-ok, ami alapján a fészer épült, a tervrajz, ez tartalmazta, milyenné kell a faanyagnak végül is válnia, ez határozta meg a mester tevékenységét. Arisztotelész a természeti jelenségeket, a világegyetemet is a fenti okok alapján rendszerezte, értelmezte. Lehet így tárgyalni mozgástörvényeket, keresgélni a vég-okokat. Például négy elem létezik, a szilárd tárgyak lefelé törekszenek, mert ott van a helyük, a légnem˝u anyagok felfelé törnek, mert természetes helyük az ég. Ebb˝ol Arisztotelész okszer˝uen arra következtetett, hogy a nehezebb testeknek gyorsabban kell a föld felé esni. Valami Arisztotelész szerint akkor igaz, ha ésszer˝u, és tökéletes. Ésszer˝u, ha az oktan, idegen eredet˝u szóval logika érveivel igazolható. Tökéletes, ha például a tökéletes mértani alakzatokkal, a körrel vagy a gömbbel adható meg. Arisztotelész természetképe alapveto˝ en a fentihez hasonló bölcseleti elvekre épül. A mozgások arisztotelészi osztályozása józan hétköznapi tapasztalatokon alapul. Nincsenek szigorúbb, matematikai jelleg˝u megfontolások, minthogy a természetes hely felé törekvés fogalma nehezen lehetne matematikai módon megfogalmazható fogalom. Tapasztalattal való kísérletez˝o összehasonlítás lehet˝osége fel sem merül, a különféle törekvések ütközése miatt a világ követhetetlenül bonyolult módon viselkedik. Arisztotelész szerint a világ örök. Isten kívül áll a világon, természetfölötti lény. Nem teremti, csak mozgatja a világot, de mindezt úgy, hagyja, hadd történjen a világban minden a világ törvényei szerint. Arisztotelész, akár a többi görög bölcsel o˝ , ismer kisebb hatalmú isteneket is, például az égitestek is istenek. Földközpontú rendszer. Mint ahogy tárgyaltuk, az ókor egyik legnevesebb csillagásza, Arisztarkhosz már a Kr. e. 3. században leírta a napközéppontú rendszert. Nem sokkal utána alkottak a nagy matematikusok, Euklidész valamint Apollioniusz, aki kidolgozta a kúpszeletek mértanát, amely az ellipszisr˝ol való tudnivalókat is tartalmazza. Eléggé pontosak voltak már a bolygók mozgását megadó adatok is. Szinte készen állott minden arra, hogy matemakailag is leírják a napközpontú bolygórendszert. De a tudomány és világfelfogás kapcsolata, amely a pitagoreusok idejében igen jó volt, közben megbomlott. Platón bölcselete szerint az anyagi mozgások igazából érdektelenek, nincs jelent˝oségük. Nem számít, miképpen mozognak az égi testek, pontos leírásuk érdektelen. Továbbá a legtökéletesebb idomok a kör és a gömb. Minden ami isteni rendet követi az anyagi világban, körrel és gömbbel kell, hogy szemléltethet˝o legyen. Platón felfogása általánosan elfogadottá vált. Arisztotelész mozdulatlannak nyilvánította a Földet és körülötte kilenc átlátszó földközpontú gömbfelület, szféra van. Legbels˝o a Hold szférája, a két küls˝o az állócsillagoké. Rajtuk kívül is van egy szféra, az Els˝o Mozgatóé, Istené, aki az egészet m˝uködésben tartja. A Hold szférája alatti tartomány, ahol a Föld van, az alacsonyabbrend˝u, durva, tökéletlen anyagi világ. Maguk az égitestek tiszta és változatlan anyagból állnak. Ott az égi szférákban tökéletes módon, körökkel és gömbökkel leírhatóan mozognak. Nagyszer˝u matematikusok és csillagászok, mint Apollóniusz, majd kétszáz évvel kés˝obb Hipparkhosz el˝okészítették a szférákon mozgó égitestek pályáinak matematikai leírását. Eszerint a bolygók mozgása körpályák segítségével adható meg. Sokszor olyan körpályával, melynek a középpontja szintén körpályán mozog. Kr. u. 150-ben Ptolemaiosz alexandriai csillagász kora legpontosabb méréseit felhasználva, alkalmazva Hipparkhosz matematikai leírását megalkotta a róla elnevezett földközéppontú leírást. Ptolemaiosz munkája majd másfél évezredig a csillagászok alapkönyvévé vált. A görögök és az anyagi világ. Arisztotelész bölcseletét csak kevesen ismerték, az ókori és még a kora középkori gondolkodást is els˝osorban Platón nézetei határozták meg. Görögök és rómaiak a földi világban nem, vagy csak töredékesen találták meg az általuk tökéletesnek tartott képzeteket. Sokkal inkább tökéletlenséget, feleslegesnek ítélt mintázatokat, rendetlenséget, felfordulást látták benne. Anyagitól való tartóz47
kodásuk arra vezetett, hogy az ókori gondolkodók a kézm˝uves munkát megvetették, a bölcseletet kedvel˝o görögök inkább "magasabb" szint˝unek tartott, szellemi dolgokkal foglalkoztak. ’Szégyellem, hogy testem van’, mondta Plótinosz, a kés˝o ókor gondolkodását meghatározó újplatonikus bölcselet legjelent˝osebb képvisel˝oje. Emiatt a görögök és rómaiak emiatt elzárkóztak az anyag rendszeresebb tanulmányozásától. Ez lehet az oka annak, hogy a görögség a gondolkodás csodálatos eredményei mellett nem fejlesztette ki a tapasztalati alapokon nyugvó tudományt, melynek m˝uvelése, mint ma már tudjuk, egyébként sem egyszer˝u. Ahhoz, hogy az ember erre a nehéz, nem sok kezdeti sikerrel kecsegtet˝o útra térjen, másfajta világlátás volt szükséges, mint az anyagi világot megvet˝o ókori felfogás.
5.3.
A zsidó-keresztyén világkép és a tudomány keletkezése
Jelent˝osen különbözik az egyisten világfelfogása a hitregékre felfogásától. Egyáltalán, az egyetlen Istenbe vetett hit min˝oségileg különbözik a más istenekbe vetett hit˝ol. Míg a hitregék és a természettudomány fogalmai ellentmondanak egymásnak, az egyistenhit és a természettudomány világfelfogása hasonló, minthogy mindkett˝o a világot szabályzó törvényekr˝ol beszél, melyeket az ember megismerhet. Más ókori m˝uveltségek több, magasabb szint˝u m˝uszaki ismeretet halmoztak fel, mint a középkori Európa, mégis a természettudomány itt, a keresztyénné vált földrészen született meg és ez nem véletlen. Most részletesebben elemezzük a természettudományok fejlo˝ désének f˝obb el˝ofeltételeit, a zsidó-keresztyén felfogásnak az el˝ofeltételek kialakításában játszott szerepét. Az anyagi világ a zsidó-keresztyén gondolkodásban. Függ attól a tudományos vizsgálódás lehet˝osége, miket tételezek fel az anyag viselkedésér˝ol. Akkor indulhat el tudomány fejl˝odése, ha az el˝ozetes feltételezések olyanok, hogy a vizsgálódások lehetségesek, értékesek, megengedettek és sikerrel kecsegtethetnek. Az európai tudományosság kialakulásának alapvet˝o hajtóereje az a meggy˝oz˝odés volt, hogy léteznek a világon törvények. Ez a gondolat vallásos eredet˝u, a zsidó-keresztyén felfogásnak tulajdonítható. Európában kialakult a keresztyén lelki élettávlatnak megfelel˝o szellemi élettávlat, a m˝uvel˝odés és az oktatás szellemiségét és általában mindennek a felfogását a keresztyén hit határozta meg. Annyira általánossá lett ez, olyan fokon az európai gondolkodás meghatározója, hogy sokszor a zsidó-keresztyén nézo˝ pontról mint eredetr˝ol már szó sem esik. Nem mondható, hogy mindazok, akik Európában a tudományos forradalom idején éltek, valamennyien meggy˝oz˝odéses keresztyének lettek volna. Azok is, akik elutasították a bibliai kijelentéseket, a biblikus gondolkodás légkörében nevelkedtek, bibliai eredet˝u fogalmakban gondolkoztak. Más néz˝opontokkal összevetve tudjuk igazán felismerni a zsidó-keresztyén felfogás f˝obb jellemz˝oit. Azt tanítja a Szentírás, az anyagi világ valóságosan létez˝o. Ez számunkra nyilvánvaló, de ne feledjük, számos, f˝oleg keleti eredet˝u bölcseleti rendszer van, amelyek szerint a természet nem valóságos létez˝o, hanem csak valami végs˝o, örök valaminek az id˝oleges, esetleges megjelenése. Ahogy említettük, a hindu felfogás is ilyen. Ha a gondolkodás tagadja a természet valóságosságát ott a tudomány nem jelent különösebb értéket. Ám a zsidó-keresztyén felfogás szerint a világ valóságos, Isten alkotása. Nagy érték a világ, mert Isten teremtette. Maga is gyönyörködött benne, amikor a teremtés egy-egy napjának végén kijelentette, jó az, amit létrehozott. Isten annyira nagyra becsüli az általa teremtett anyagi világot, hogy Jézus Krisztusként megtestesülve leszállt a földre és vállalta az itteni életet és a vele járó halált. Nincs olyan eleme a zsidó-keresztyén hagyománynak, amely az anyagi világtól való szabadulásra ösztönözne. Isten dics˝oségére és az ember javára kell használni az anyagi dolgokat. Még kifejezettebb az anyagi világ megbecsültsége a protestánsok számára. Mindig is hangsúlyozták, az ember Istent nem elmélkedésbe zárkózva, hanem tevékeny és hasznos munkával szolgálhatja leginkább. Isten dics˝oségének színtere az anyagi világ, munkával, tudománnyal egyaránt magasztalni kell az Urat. Mesteremberek, tudósok valamennyien Istent˝ol kapott adományként fedezik fel tehetségüket és munkájuk eredményével Istent dicsérik. Mindez a tudomány m˝uvelését Isten szolgálatának rangjára emelte. Ezzel a b˝unbeesés mindkét következményét˝ol mentesülhetünk. Míg Isten kiválasztó kegyelme a protestáns számára 48
megadja a halál utáni örök életet, a serényen munkálkodó mesterember, tudós tevékenysége által megszabadulunk az embert gyötr˝o nehéz munkáktól is. Ahogy a Szentírás tanítja, a világ csak alkotás. Mint Isten kezének munkája, nagy érték a világ, de maga nem szentség, csak teremtmény. Világunk nem Isten lakhelye. Isten nem azonosítható a természet törvényeinek összességével, Isten nem a világ "lelke". Isten az Alkotó. Egyetlen tárgy sem szent. Ezzel az egyistenhit ellentétben áll a legtöbb korábbi vallással, amelyekben a Nap, a Hold és a csillagok istenek. Csupán a fény hordozói az Ószövetségben a csillagok, amint a mécses a konyhában. Amíg a természetben istenek, isteni hatalmak vannak jelen, addig a természetet csak imádni lehet, fohászkodni lehet hozzá. Csak a szentségekt˝ol mentes természet lehet tudományos jelleg˝u vizsgálatok tárgya. Ha az ember valami miatt fél a természeti er˝okt˝ol, nem vizsgálhatja azokat elfogulatlanul. Kimondta a Szentírás, a természetben nincsenek istenek és ezzel megadta a lehet˝oséget, hogy az ember szabadon, félelem nélkül tanulmányozhassa a világot. Szabályozott, rendezett a világ, mert az egyetlen és tökéletes Isten munkája nem is lehet más. Isten nem alkothatott összevissza, hanem értelmesen, törvényekkel kifejezhet˝o módon készített mindent. Hittek abban a hittudósok, hogy nemcsak léteznek törvények, hanem ezek a törvények matematikailag megfogalmazható összefüggések. Már a görögök is az isteni értelem megnyilvánulásaként kezelték a matematikai megfogalmazhatóságot, amely rendet és összhangot tükröz. Isten a világot a saját akaratából teremtette és ennélfogva teljesen az ellen˝orzése alatt tartja. Ennek következtében a világ szerkezete pontosan olyan, amilyennek Isten akarta. Ez az elgondolás idegen volt az ókori világ számára. Más vallásokban a teremtés nyersanyaga valamilyen a már korábban is létez o˝ anyag, amelynek léteztek bizonyos örökölt tulajdonságai. Ennek következtében az Alkotó keze meg van kötve és nem teheti szabadon, amit akar. Gondoljunk Platón világi istenének küzdelmeire. Ekkor az anyag tökéletlen állapotban van, nem viselkedik úgy, ahogyan az értelem megköveteli. Azaz az anyag nem írható le a matematika segítségével. Ha a görög bölcsel˝o azt tapasztalja, hogy a bolygó pályája nem kör, akkor az anyag tökéletlenségére hivatkozik. Megállapítja, hogy az anyag nem követi a tökéletességet kifejez˝o matematikai összefüggéseket. Keresztyén hittudós számára a bolygó pályája azért nem kör, mert Isten nem körnek akarta. Ez azt jelenti, valamilyen másfajta törvényt rótt ki Isten a bolygók mozgására, de ez a törvény is megfogalmazható matematikailag. Ennek szemléltetésére szolgál a következ˝o történet. Szenci Molnár Albert - a neves református igehirdet˝o, a zsoltárok verseinek magyarra fordítója, szobra ott áll Debrecenben az Egyetem téren -, hosszabb id˝ot töltött Prágában. Ott megismerkedett Keplerrel, akivel hosszas eszmecseréket is folytatott. Kepler elmondta neki, milyen régóta gyötr˝odik a bolygók pályájának természetével. Kopernikusznak igaza van, a bolygók a Nap körül keringenek, ám pályájuk nem veheto˝ körnek. Leírhatók ugyan ellipszissel, de az ellipszis nem tökéletes görbe. Miért van így, miért nem kör, amit Isten teremt˝o munkájától mindenki várna. Szenci Molnár a következ˝o választ adta. Csak Isten tökéletes, a teremtmény már nem. Miért ne lehetne a bolygók pályája ellipszis, ha Isten valamilyen oknál fogva éppen így látta jónak? Kepler elfogadta ezt a felfogást és ezek után hozta nyilvánosságra eredményeit. Az, hogy a természet rendje ésszer˝u, magában még nem jelentené azt, hogy tudomány lehetséges. Ehhez kell az a meggy˝oz˝odés is, hogy a világ számunkra is megértheto˝ . Tehát a tudomány lehet˝osége abban gyökerezik, rendezett a világ és az ember elméje fel is tudja fogni ezt a rendet. Ez utóbbi adottság éppen olyan fontos, mint az el˝oz˝o. Mivel az ember értelme Isten értelméhez hasonlóan m˝uködik, ez magában annak lehet˝oségét, hogy az ember megismerhesse a világ Isten által alkotott rendjét. Más vallások nem mondtak ehhez hasonlót. Bár a kínai észlelte a világ rendezettségét, nincs biztatás számára, hogy a világot meg is ismerheti. Komoly hittudományi viták folytak arról, miért éppen olyannak teremtette a világot Isten, amilyennek ismerjük. Vajon volt-e Istennek választása? Például a tökéletes idomok, a matematika által ajánlott legszebb, leginkább tetszet˝os megoldások jelenthettek-e korlátokat Isten számára. Az a hittudományi irányzat bizonyult gy˝oztesnek, amely azt hirdette, hogy Istent a teremtésben semmi sem korlátozhatta. Arra a kérdésre, pedig, honnan tudhatjuk meg, Isten milyen törvényeket alkotott, a további fejl˝odést meghatározó válasz született. Akkor tudhatjuk meg, milyennek teremtette Isten a világot, ha nem csak elmélkedünk, mit 49
miért tett úgy Isten. Értelmünk ugyan hasonlít Isten értelméhez, de még így is nagyon távol áll t˝ole. Ezért a puszta bölcselkedés helyett a járható út az, ha inkább megfigyeljük, milyen a természet, és azután megkeressük, melyek a kormányzó törvények. Ez a felismerés a kísérletes természettudomány elvi alapozásául szolgált. Természettudománynak megfigyelésen és kísérletezésen kell alapulnia. Szabad légkör. Láttuk az egyistenhit világ- és emberképe kedvez a természettudományoknak. De ez még nem jelenti azt, hogy az egyistenhitt˝ol egyenes út vezet a természettudományok fejl˝odéséhez. Csupán arról beszélhetünk, hogy a középkorban a keresztyén Európa nyugati felének gondolkodását a keresztyénség szellemi élettávlata hatotta át. Azaz a világ dolgairól való gondolkodás elemeit az egyistenhit fogalmai határozták meg. Ez a szellemi légkör megfelelo˝ hátteret nyújtott a természettudományos gondolkodás megjelenéséhez. Szabad volt önállóan gondolkodni, lehetett tévedni, mert a Szentírás kijelentéseit a római katolikus egyház nem értelmezte szó szerint. Úgy tekintette, az Isten által sugalmazott Szentírás az emberi tudás kimeríthetetlen kincsestára. Nem csupán a bet˝u szerinti üzenet a fontos, hanem emögé még felmérhetetlenül sok tudás, ismeret van beépítve. Feltárásuk örök emberi feladat. Természetesen tévedhet az ember a Szentírást értelmezésében, ezért az értelmezés eredményei vita tárgyai lehetnek. Szó szerinti, merev, hajlíthatatlan értelmezés korlátok közé szorítja, akár meg is tiltja a gondolkodást. Ilyenkor nem folyhatnak a tudomány fejl˝odéséhez feltétlen szükséges szabad viták, ezért a merevebb gondolkodás uralta keleti keresztyénség országai nem, vagy csak alig járulhattak hozzá a tudományos forradalom kibontakozásához. A középkori szellemi élet központjai a keresztyén egyházhoz köt˝od˝o alapvet˝oen fontos intézmények, a rendházak és az egyetemek. Szerzetesrendek. Szerzetesség minden nagy világvallásban megjelent. Azon alapul a szerzetesség, hogy a visszavonultság, a világ zajától való eltávolodás megkönnyíti az igazságkeresést. Rendszerint a világtól való elzárkózás magában foglalja a családról, nemi életro˝ l és magántulajdonról való lemondást, ezzel a szegénységet, és az engedelmesség fogadásával az önös akarat feladását is. Mivel a szerzetesi életet választók általában kiváló képesség˝u egyének voltak, a tudás és a könyvek szeretete a szerzetesrendek jellemz o˝ je. Ezért a rendházak a szellemi értékek gyarapításának központjai. Ugyanakkor az elzártsághoz az is hozzátartozott, hogy az els˝osorban elmélkedésre összegy˝ult szerzetesek, gondoskodva önmaguk ellátásáról, testi munkát is végeztek. Szolgaszemélyzet a világot hozta volna be a rendházba és ezt nem engedhették meg. Rendszeres, mindennapos testi munka végzése egyrészt az anyagi világ nagyobb megbecsüléséhez, másrészt számos, találmánynak nevezhet˝o új m˝uszaki megoldás megszületéséhez vezetett, amellyel a szerzetesek megkönnyíthették saját munkájukat. 500-1500 között a szerzetesrendek a római katolikus egyház életében meghatározó szerepet játszottak. Segítségükkel az egyház megalkotta és fenn is tartotta saját, jól ellen˝orzött körülmények között m˝uködo˝ ellenzékét. Újítani vágyó, lázadó szellem˝u, kivételes tehetség˝u papok egy-egy szerzetesrendet alapítva lehet˝oséget kaptak arra, hogy elgondolásaikat, hasonló nézet˝u társaikkal összefogva, megvalósíthassák. Így a változások hatásait kicsiben, nagyobb kockázatok vállalása nélkül tanulmányozhatták. A középkori keresztyén egyház szinte minden megújító áramlata a szerzetesrendekb˝ol ered. Egyetemek. Ami tudás és ismeret a rendházakban felhalmozódott, a világ felé is továbbították. Szerzetesrendekhez nem tartozó papok feladatává vált az oktatói tevékenység. Ez azután önálló tanintézmények, egyetemek kialakulásához vezetett. Az egyetemek az elzárt rendházakhoz képest nyitott intézmények. Amikor Európa városaiban a 13. században megkezd o˝ dött az iparosok egyleteinek, a céheknek a kialakulása, az universitas a kutatásra és oktatásra egybegy˝ultekre vonatkozó testület elnevezése volt. Egyetemnek eredetileg a tudós oktatók és a diákok egyletét nevezték. A keresztyén Európa egyetemeinek közvetlen elo˝ dei a Spanyolországban m˝uköd˝o híres arab egyetemek, melyeknek számos hallgatója volt keresztyén országokból is. Ezek a mecsetek melletti vallási iskolákból 50
n˝ottek ki. Ehhez hasonló a keresztyén Európa egyetemeinek megjelenése is. Így a Sorbonne, a párizsi egyetem lényegében a Notre-Dame-székesegyház melletti iskolából fejl˝odött ki. Európa els˝o egyetemeit 1150-ben Párizsban, 1158-ban Bolognában és 1167-ben Oxfordban alapították. Kivívta a párizsi egyetem magának a jogot, hogy az egész világra érvényes tanári oklevelet állíthasson ki. Mivel kézirat azid˝otájt csak kevés volt, a tanítás jellegzetes módszere az el˝oadás és az azt követ˝o vita. Ez els˝osorban az önálló gondolkodást és a vitakészséget fejlesztette. Része volt a vizsgának az is, hogy a jelölt váltott ellenfelekkel, kivéve az egy órás ebédszünetet reggel 6-tól este 6-ig vitázott. Nem a személyes vélemények, hanem idézetek csatája zajlott. Európai m˝uveltségünk egységét az általánosan használt latin nyelv és a keresztyén szellemiség alapozta meg. Mivel az egyetemek tanárai és hallgatói állandóan utaztak, ezek során az eszmék szabadon terjedhettek. Szabad volt a vitáknak a légköre, az ellentétes nézetek folytonos ütköztetése tette lehet˝ové a természettudományos gondolkodás kialakulását. Az el˝oz˝o szakaszban kifejtett hittudományi megfontolások és a tudományos alapfogalmak kimunkálása is a rendházakban és Európa egyetemein több évszázadon keresztül folyó szabad viták gyümölcsei. Nézzünk egy középkori vitakérdést, miszerint hány angyal fér el a t˝u fokán. Ennek megvitatása a kés˝obbi korok embere számára a hiábavaló eszmecsere egyik példájává vált. Tévesen. Lényege a kérdésnek az, hogy az angyalok igen kicsinyek, szinte kiterjedés nélküliek és a t˝u foka is igen kicsiny felület˝u. Ennek a kérdésnek az elemzésével a matematikai analízis határérték fogalmának tárgyalásához, magának a fogalomnak a megalapozásához járultak hozzá. Aki analízist tanul, a kérdésben a 0/0 határérték kiszámolásának feladatát ismerheti fel.
5.4.
A görögök örökségér˝ol
Amit ma természettudományként ismerünk az a keresztyén világszemlélet és a görög gondolkodás kölcsönhatásából született. A görögök öröksége tartalmazta a korábbi nagy m˝uveltségek tudásanyagát és azt, amit mindehhez a görögök tettek hozzá. Gondot okozott, hogy a keresztyén Európa közös nyelve a latin volt és a görög m˝uvek hosszú ideig nem vagy alig voltak latinra fordítva. Latinra a 12. századtól kezdve fordították le a görög m˝uveket. Közvetlenül az ókorból kevés latin fordítás maradt fenn. Mivel Rómában a m˝uvelt emberek mind tudtak görögül, so˝ t általában egymással is görögül beszéltek, nem nagyon volt szükség fordításokra. Amint a 4.8. szakaszban említettük, a korábbi nagy m˝uveltségekb˝ol az iszlám mindent átvett, ami az iszlám szellemiségéhez igazítható volt. Tekintve a görög m˝uveltséget és ismerve az iszlámot, nem csoda, hogy az iszlám átvette a görög tudományt. Másra a görögökt o˝ l nem is tartott ígényt. Már a 9. század közepére arabra fordították a teljes görög tudományos hagyatékot. Nemcsak közvetítették azután Európa felé, hanem tovább is fejlesztették, f˝oleg a fizikát és matematikát. Közvetítésük f˝oleg a már említett spanyolországi arab egyetemeken keresztül történt. Eleinte arabból, majd görög eredetib˝ol fordítottak latinra. A görög örökség f˝o elemei. Nem egyszerre vált a görögök hagyatéka az európai m˝uveltség részévé. Említettük, az ókor és a korai középkor gondolkodása, beleértve a keresztyén hittudományt is, Platón bölcseletére épült. Csak kés˝obb, a 12. századtól jutottak szerephez más görög bölcseleti irányzatok is. Hatásait tekintve három csoportra oszthatjuk a görög hagyatékot: a platóni, az arisztotelészi rendszerekre valamint a gépszer˝u világot feltételez˝ok örökségére, ez utóbbi fo˝ leg Archimédész révén vált ismertté. Ókori tudás és az újplatonikus világkép. Platón követ˝oinek munkáival együtt került át az európai gondolkodásba, újplatonizmus néven. Nem csupán Platón munkáira, hanem szinte a teljes görög bölcseletre épít, s˝ot, a keleti vallások, bölcseletek egyes elemeit is magába olvasztja az újplatonizmus. Mint a görögrómai világ szellemiségét összegz˝o utolsó nagy rendszer, igen elterjedt és ismert volt. Képvisel˝oi nem
51
zárkóztak el a rejtelmes, titkos tanításoktól sem. Nemcsak a püthagoraszi számok titkos jelentései vonzották o˝ ket, hanem az o˝ si egyiptomi tudás, az ún. hermetikus hagyomány is. Becsülték és forgatták annak alapm˝uvét, Hermész Triszmegisztosz munkáját is, amely az egyiptomi titkos tudás tárháza. Számos mai New-Age irányzatot követ˝o szerz˝o is újplatonista fogalmakra, azok mai változataira épít. Természetesen az újplatonista fogalmakat használó keresztyén hittudomány elvetette a lélekvándorlás tanát, mert ilyenr˝ol nincs szó a Szentírásban és elhagyott más, a keresztyénséghez nem ill˝o elemeket is. Isten mindent átfogó, anyagi világot átható tevékenységét hangsúlyozza az újplatonizmusra épül˝o keresztyén istentan, Isten módszereivel, tevékenységével foglalkozik. Alkotásként szemlélik a világ teremtését, Isten eljárásait, mesterfogásait kutatja. Magát a természetet a tehetetlen anyag és az anyagot alakító, mozgató szellemi er˝ok összjátékaként tekinti. Kiemelked˝oen fontos az újplatonista gondolkodók számára a matematika. Szerintük Isten a világegyetem titkait a matematika nyelvén fogalmazta meg. Egyúttal a matematika m˝uvelése vallásos tevékenység is volt számukra. Mint a végs˝o valóság megismerésének kulcsát értékelték a matematikát. Euklidészi mértana a matematikai gondolkodás példaképévé vált és mindenütt a mértan módszereit igyekeztek használni. Aquinói Szent Tamás és a skolasztika. Aquinói Szent Tamás(1224-1274) dominikánus szerzetes volt. Ezt a rendet az 1200-as évek elején alapították. Tagjai oda mentek, ahol éppen szükség volt rájuk, tanultak és tanítottak. Koldulásból tartották fent magukat. Els˝osorban nagy városokban alapítottak rendházakat, ahol egyetemek is voltak. Tamás a párizsi egyetemen folytatta domonkos-rendi tanulmányait. Amint készültek a latin fordítások, a 12. századtól kezdtek ismertebbé válni az ókori görög gondolkodók szövegei. El˝oször Arisztotelész bölcselete vált közkinccsé. Arisztotelész tanai veszélyesnek t˝untek az egyház számára, szigorúan okszer˝u gondolatmenetei, a természet rendszeres megfigyelése, tanulmányozása mint a keresztyén felfogástól idegen jelenség hatott. Aquinói Szent Tamás a hit és értelem viszonyát megvizsgálva rámutatott, a kett˝o nem szabad, hogy ellentétbe kerülhessenek egymással. Tamás felismerte, hogy Arisztotelész rendszerével a keresztyén istentan tisztábban és rendszeresebben tárgyalható, mint újplatonista alapokon, ezért alkotó módon átvette és továbbfejlesztette az arisztotelészi fogalmakat. Arisztotelész a világ jelenségeit, tárgyait folyamatként kezelte, amelyek valami felé törekednek. Mindennek a viselkedését, mint az él˝o szervezet esetén, beépített törekvés, a végok vezérli. Aquinói Szent Tamás az arisztotelészi végs˝o okot az isteni szándékkal azonosította és az így átgyúrt arisztotelészi rendszert beépítette a keresztyén hittudományba. Így jött létre a skolasztikának nevezett bölcseleti rendszer. Ami azután kb. 1500-ig magába olvasztotta Ptolemaiosz csillagászati rendszerét is. Ésszer˝uen gondolkodó Értelemként kezeli a skolasztika Istent és az oktan (logika) eszközeivel elemzi az isteni megnyilvánulásokat. Módszeresen tanulmányozza a hit és az értelem, az istentan és a bölcselet, a természet és a természetfölötti viszonyát. Lassan az egyház meghatározó bölcseleti rendszerévé vált a skolasztika. A 16.-17. században Európa legtöbb egyetemén, a katolikus és protestáns egyetemeken egyaránt a skolasztika határozta meg a tananyagot. Gépszeru˝ világ. Különbségeik ellenére az arisztotelészi és újplatonikus világkép megegyezik abban, hogy a világegyetemet él˝o szervezetként szemlélik. Ám a görög hagyomány harmadik eleme elveti az él˝ohöz való hasonlítást. Arkhimédész matematikai és természettani tárgyú munkái, a démokritoszi atomizmus a 16. századra váltak hozzáférheto˝ vé és ismertté az európai gondolkodás számára. A gépszer˝u világ mögött álló elképzelés az atomista képen alapul, melyet Démokritosz elméleti úton vezetett be. Ha gépszer˝unek tételezi fel az ember a világot, elkápráztató a világegyetem szabályozottsága, állandósága, a jelenségek kiszámíthatósága. Istent a Nagy Mérnökként tisztelték, aki a világegyetemet hatalmas óraként alkotta meg. Elvetve az újplatonikus felfogás tevékeny szellemi er˝oit, az anyag maga már nem teljesen összevissza, tehetetlen módon viselked˝o valami, hanem egyszer˝u, gépies törvényeknek kell engedelmeskedjék. Ezeket a törvényeket a teremtés folyamán Isten adta a természetnek. Ahogyan az órás elkészíti az órát és beindítja azt a rugó felhúzásával. Isten nem a világ lelke, hanem kormányzója avagy 52
igazgatója, vallották a gépszer˝u világot feltételez˝ok. Hasonlóan az újplatonizmushoz, a gépies szemlélet nagyra értékeli a természet matematikai leírását. Elvetve mindenféle titkozatosságot, meg van gy˝oz˝odve arról, hogy a matematika képes leírni a világot. Alkímia. Három nagy ókori, a görög, a kínai és hindu m˝uveltségi körben is megfogalmazták azt a feltevést, miszerint az anyagi világ o˝ selemekb˝ol, leveg˝ob˝ol, vízb˝ol, földb˝ol és t˝uzb˝ol, illetve ezek keveredéseib˝ol épül fel. Összetett testekként magyarázták a fémeket is, a különbségeiket az alkatrészek eltér˝o bels˝o arányával értelmezték. Kínában az anyagi világ m˝uködését ellentétes er˝ok, hideg-meleg, száraz-nedves, férfi-no˝ i és hasonlók küzelmével, általánosan a jin és a jang küzdelmével magyarázták. Továbbá, a csillagfejtés (asztrológia) feltételezte, hogy a világ egységének megfelel˝oen összefüggés van az égi és a földi események között. Mindez a számok segítségével magyarázható, különböz˝o számoknak a világ egységének és arányainak a kifejez˝odéei. Mivel a világ egységes, az alkímia szerint az o˝ selemek, a különböz˝o er˝ok, az égiekkel és földiekkel ˝ romlatlan egységr˝ol való hasonlóságok mind megvannak az emberben, így az egyes egyénekben is. Osi, beszélnek, amib˝ol minden kiindult. Megjelent az elkülönülés, amit a szétesés és széttöredezés, a megromlás követett. Jó volna visszaállítani a romlatlan, o˝ si egységet. Ezt az anyagban és az emberben is el kell végezni. Anyagban a tökéletesedést az arannyá alakulás jelentette, mert az arany egyben a mindent élteto˝ Napnak a megfelel˝oje. Embernél az o˝ si romlatlan emberi természet visszaállítása áll a törekvések középpontjában. Az alkímia alapm˝uveleteinek a száma hét, mint ahogy hét bolygó van, hét színe van a szivárványnak, hét hangja van a hangsornak. M˝uveletei a következ˝ok: finomítás, oldás, elkülönítés, el˝okészítés, kiégetés, elvonás, kicsapatás. Mindezeket értelmezik az anyagon és az emberen egyaránt. Például az emberen a finomítás során az alsóbbrend˝u szenvedélyeket, mint a kapzsiság, hírvágy, hiúság, stb. át kell lényegíteni, hogy az ezek alapjaiul szolgáló bels˝o er˝ok inkább az ember tökéletesedését szolgálják. Az alkímia három alapeleme a higany, kén és a só. Megfelel˝o m˝uveleteket követve kísérleteket végeztek arra, hogy a természeti folyamatokat meggyorsítva mindent arannyá változtassanak. Az els˝o alkimista kísérlet leírása a Kr. utáni Egyiptomból származik. Azután az alkímia az arabok között, Kínában és a középkori Európában is komoly fejlo˝ désen megy keresztül. Egyre jobb eszközöket fejlesztenek, nagyon sok kísérleti tapasztalatra tesznek szert. Az arany, mint pénz iránti vágy csak növelte az alkímia iránti érdekl˝odést, az alkimisták komoly támogatást kapnak a pénzéhes uraktól. Aki az alkímia m˝uvel˝oje, a természet és az ember urává akar válni. Szigorúan tiltja az egyház az alkimista tevékenységet, és már csak ezért is az egészet a titokzatosság, a rejtélyesség köde fogja körül. Jellegzetes alakja a reneszánsznak az alkimista Doktor Fausztusz, aki félig tudós, félig varázsló. Az alkímia korabeli legkiemelkedo˝ bb képvisel˝oje Paracelsus, aki tudós, bölcsel˝o és orvos is egyben. Vallja, hogy az embernek meg kell ismernie a természetet. Maga a teremtés is egy vegyi folyamat és az emberben is az alkimiai átalakulások a dönt˝oek.
5.5.
Az újkori tudományos forradalom és a vallás
Most áttekintjük, milyen módon változott a tudomány és az istentan kapcsolata a természettudományok kialakulásától a 19. század végéig. El˝oször az újkori tudományos forradalom egyes jellegzetességeit tárgyaljuk. Meg kell említenünk, a zsidó-keresztyén felfogás ugyan meghatározó volt Európa szellemi életében, de azt másféle áramlatok is befolyásolták. Pogány eszmék, a hitregei gondolkodás újplatonizmusba beépült elemei átjárták a szellemi életet és a mindennapokat. Csillagfejtés és alkímia komoly szerepet játszottak abban, hogy a természettudomány kialakulhatott. Egyrészt az alkímiához és a csillagfejtéshez komoly, kés˝obb kísérletezéshez is használható eszközöket, eljárásokat fejlesztettek ki. Másrészt a varázsláshoz és csillagfejtéshez kapcsolódó fogalmak, nézetek befolyásolták, befolyásolhatták tudósok feltevéseit, elgondolásait is. 53
A skolasztika Ptolemaiosz csillagászati rendszerét is magába olvasztva átfogó világképet nyújtott. Eszerint a Föld a világegyetem közepe. Körülötte mozognak a Nap és a bolygók. Földünk a tökéletlen anyag birodalma, négy elem alkotja, a föld, a leveg˝o, a víz és a t˝uz. A menny a tökéletesség birodalma, a mennybéli testek anyaga tiszta, romolhatatlan. Az els˝o komoly, tudományosnak nevezhet˝o eredmények az égi mozgásokhoz köthet˝ok. Nem csoda, mert mint korábban tárgyaltuk, a rendet leginkább az égi mozgásokat figyelve vehetjük észre. Kopernikusz napközpontú rendszere. Kopernikusz (1473-1543) felújította Arisztarkhosz majd 2000 éves leírását. Ennek megfelel˝oen a bolygórendszer középpontjául a Napot választotta és ezzel a Föld a világegyetem központjából a Nap körül keringo˝ bolygók egyikévé fokozódott le. Továbbá hozzátette a ptolemaioszi matematikai leírást, miszerint a bolygók mozgását körök és gömbök segítségével írhatók le. Kopernikusz megfigyelést keveset végzett. Ráadásul, mivel m˝uszerei nem voltak annyira jók, mért értékei pontatlanabbak voltak, mint Ptolemaiosz 1400 évvel azel˝otti eredményei. Tudománytörténeti adatok szerint Kopernikuszt nem pusztán ésszer˝u érvek, a kísérleti adatok alapos elemzése vezette. Kopernikusz újplatonikus szemlélete lehetett az ötlet forrása. Az újplatonikus felfogás szerint az Isten teremto˝ erejének leginkább megfelel˝o jelkép a meleget és fényt sugárzó Nap. Ez egyiptomi hatást tükröz. Míg Arisztotelész azt tanította, a világegyetem központja a Föld, az újplatonikus felfogás a Napot tekintette a mindenség központjának. Kopernikusz nagyhatású könyve halála évében jelent meg. Kopernikusz rendszerében a bolygók a Nap körül körpályán mozognak, ahol a körpályák középpontja is körpályán mozog, azaz itt még megvan a körökhöz való ragaszkodás, akár Ptolemaiosznál. Meg lehet mutatni, a ptolemaioszi rendszer és a kopernikuszi rendszer egyszer˝ubb változatai matematikailag egyenérték˝uek. El˝onye a Kopernikusz adta napközpontú leírásnak, hogy egyszer˝ubb. Számszer˝uleg viszont nem adott jobb eredményeket, mint Ptolemaiosz földközéppontú rendszere. Kopernikusz javaslata ellen a skolasztikusok, akik a Földet tartották a világegyetem középpontjának, számos ellenérvet hoztak fel. Ezeket Kopernikusz követ˝oi még jó ideig nem tudták cáfolni. Ezért a csillagászok maradtak az ugyan sok gonddal küszköd˝o, ám jól ismert, megszokott ptolemaioszi rendszer mellett. Így a 16. század folyamán csak az újplatonisták fogadták el fenntartás nélkül Kopernikusz napközpontú világképét. Giordano Bruno. Giordano Brunót (1548-1600), aki máglyahalált halt, a tudomány vértanújaként emlegetjük. Ez az Európa-szerte jól ismert dominikánus szerzetes, híres el˝oadó tanár nem csillagász, hanem inkább bölcsel˝o és hittudós volt. Újplatonikus nézeteket vallott és azon munkálkodott, hogy az o˝ si egyiptomi tudást, a hermetikus hagyományt összeegyeztesse a keresztyén istentannal. Mivel a Nap központi szerepe a hermetikus tanok része volt, ezért Bruno a kopernikuszi rendszert nagyon vonzónak találta és azonnal hívévé szeg˝odött. Még tovább is merészkedett és a hermetikus tan egyéb elemeit is felvetette. Ilyen o˝ si tanok voltak a világegyetem végtelensége, a csillagok Naphoz hasonló volta, a csillagok körül kering˝o bolygók léte, amelyeken akár itt a Földön, szintén élnek emberek. Bruno ezeket tekintélyekre hivatkozva vetette fel, hittudományi érvekkel támasztva alá igazát. Azért ítélték el, mert át akarta alakítani a keresztyén istentant. Bármilyen meggondolásból hirdette is azonban Bruno a világ végtelenségét, a csillagoknak a Naphoz való hasonlóságát, eszméi óriási hatást gyakoroltak az emberi gondolkodásra. Ami addig csak az egyiptomi tanban szerepelt, közismertté válva bekerült a tudományosan vizsgálható kérdések közé. Tycho de Brahe. Tycho de Brahe (1564-1601) dán f˝onemesi család leszármazottja. Vérbeli megfigyelo˝ csillagász, szenvedélye volt a pontos meghatározás. Ehhez egyre jobb, megbízhatóbb megfigyel˝o m˝uszereket épített. Szerencsére megtehette, hatalmas vagyona volt és a dán király is pártfogolta. Közvetlenül a távcsövek felfedezése el˝ott o˝ érte el a legnagyobb megfigyelési pontosságot. Újramérte az állócsillagok helyzetét és a bolygók mozgásának pályáit.
54
Kepler törvényei. Kepler(1571-1630) munkássága Kopernikusz rendszerén alapult. Gondolkodásának f˝o eleme a matematikában való feltétlen bizodalom. Munkásságát, legalábbis kezdetben, újplatonista meggy˝oz˝odése, azon belül a püthagoraszi eszmék is befolyásolták. Els˝o munkájában a pitagoreusok és Plátón által tárgyalt öt szabályos testb˝ol indult ki. Mivel hat bolygó kering a Nap körül, az öt szabályos testet Isten arra használhatta, hogy a Nap köré helyezve o˝ ket megadja a bolygók pályáinak adatait. Keplernek ez rögeszméjévé vált és öreg korában sem tagadta meg fiatalkori elképzelését. De a bolygópályák illeszkedése nem volt elég jó, viszont a pályaadatok eléggé pontatlanok voltak. Elképzelése igazolásához Kepler szeretett volna pontosabb adatokhoz jutni. Így került kapcsolatba Tycho de Bracheval. Annak munkatársa lett, hozzájutott Tycho de Brahe pontos adataihoz. Éveket dolgozott a Mars pályaadatainak elemzésén, számítások egész sorát végezte el. Eközben véletlenül észrevette, hogy a Mars ellipszis pályán kering a Nap körül. Így fedezte fel amit ma Kepler els˝o és második törvényeként ismerünk. Kepler f˝o m˝uve, amely ennek a két törvénynek a felfedezését tartalmazza, 1609-ben jelent meg. Kepler másik nagy szenvedélye az égi összhang keresése volt. Püthagorasz felfedezéséhez, - a rezgo˝ húr hossza és a zenei hang magassága közötti összefüggéshez,- hasonló kapcsolatot keresett az égi mozgásokban. Úgy képzelte, a bolygók Naptól való távolsága és a keringési id˝ok összevetésével zenei kapcsolatokat találhat, ezek írnák le az égi mozgások zenéjét. Ehhez szükség volt arra, hogy a bolygók naptávolságának id˝ot˝ol való függését gondosabban tanulmányozza. 1619-ben jelent meg a világ összhangjaival foglalkozó nagy m˝uve, melynek utolsó, ötödik fejezetében közli a bolygók naptávolságságai és keringési id˝oi közötti összefüggést, amely Kepler harmadik törvénye. Kepler maga sem értette meg, mennyire jelent˝osek csillagászati felfedezései. Kortársai sem ismerték fel igazán, mit ért el. Mivel az ellipszis tökéletlen idom, nem fogadták el Kepler felismerését. Szerencsére Kepler m˝uveib˝ol tömörített összefoglaló készült, ami kés˝obb eljutott Newtonhoz. Kepler munkájának, három törvényének jelento˝ ségét csak Newton fogta fel a maga teljességében. Kepler saját munkásságának eredményeit úgy értelmezte, hogy a világegyetem szerkezete és rendje nem az emberi elme találmánya, hanem t˝olünk függetlenül is fennáll és arra vár, hogy felfedezzük. A két könyv, a Szentírás és a Természet, ugyanannak az Úrnak m˝uve. Más eszközökkel és más szándékkal írva, de mégis teljesen összhangban állnak egymással. Galilei. Galilei (1564-1642) az arisztotelészi világképt˝ol elfordulva feltette, hogy valamennyi természeti jelenség matematikai módszerekkel írható le. Kimondta, a természet könyve a matematika nyelvén van megírva. Még ha ma nem is ismerjük bizonyos természeti jelenségek matematikai leírását, id˝ovel megtaláljuk majd o˝ ket. A természetet könyvét említve Galilei egy másik könyvre, a Bibliára utalt. Galilei hasonlata szerint a természet felfogható az ember számára, matematikailag leírható, mivel ésszer˝uen van írva, azaz teremtve. Kísérleteket végezve számos fizikai jelenséget tanulmányozott és matematikai alakban megfogalmazott törvényeket fedezett fel. Kopernikusz eredményeinek hirdet˝oje és továbbfejleszt˝oje. Távcsövével számos felfedezést tett. Elvetette mind az arisztotelészi, mind az újplatonista felfogást, a gépszer˝u világot feltev˝o gondolkodásmód kiemelked˝o képvisel˝oje volt. Még o˝ sem rendelkezett viszont teljesen meggy˝oz˝o tudományos anyaggal ahhoz, hogy a kopernikuszi m˝uvet teljes mértékben igazolni tudja. Ragaszkodott a körpályák létezéséhez, nem ismerte el Kepler munkájának jelent˝oségét. Kétes érték˝u hittudományi érveket is használt, ilyen jelleg˝u vitákba is bocsátkozott. Ezeknek eldöntésében már az adott közéleti helyzet is közrejátszott. Súlyos válságba került a katolikus egyház, a reformáció, a közéleti bizonytalanságok megingatták helyzetét. Galileinek az arisztotelészi hagyomány ellen intézett támadását sokan úgy értelmezték, hogy ezzel az egyház alapvet˝o értékei közül az arisztotelészi erkölcsi és oktani rendszer is veszélybe kerül. Galileit végül is elítélték, hallgatásra kárhoztatták. Hangsúlyoznunk kell, Galilei mindvégig buzgó hív˝o volt, aki csak az arisztotelészi felfogás ellen harcolt. Descartes kett˝os világa. A gépszer˝u világot valló nézetek legismertebb képviselo˝ je René Descartes (1596-1650), aki az ésszer˝u gondolkodás megkövetel˝oje. Mindenben kételkedik, csak azt fogadja el, amit 55
tisztán és szinte matematikai egyértelm˝uséggel belátható. Descartes rámutatott, hogy Galilei az egyes jelenségeket külön-külön törvénnyel megfogalmazva részeire bontja a természetet, és nincs tekintettel annnak egységességére. Valamennyi Galilei által tanulmányozott törvény egymástól elszigetelt testekre vonatkozik, ezzel rendszerében a természet egymástól független folyamatokra esik szét. Holott az örök Isten egységes világot teremtett, ezért a világot általános törvények kell hogy kormányozzák. Descartes szerint egyetlen igazi mozgás van, az egyenes vonalú egyenletes mozgás. Valamennyi egyéb mozgás már kölcsönhatás eredménye. Ennek nyomán Descartes megfogalmazta, hogy a világban a mozgásmennyiség összege állandó. Ez a lendület megmaradása törvényének felel meg. Descartes híres mondása, "Gondolkodom, tehát vagyok", azaz saját létezésemben nem kételkedhetem. Ez a mondás egyúttal vallásos meggy˝oz˝odése alapja is. Mivel a gondolkodás szellemi tevékenység, Descartes szerint a fenti állítás az emberi lélek létezését bizonyítja. Ugyanis az ember azért gondolkodhat, mert a porból alkotott testébe Isten lelket lehelt. Ezért Descartes szerint a lélek léte Isten létezésének bizonyítéka. Isten a lelkembe olyan velemszületett eszméket helyezett el, amelyek segítségével minden további dolgot megérthetek a világban. Descartes éles határvonalat feszített a természettan által leírt anyagi világ valamint az emberi lélek és értelem közé. Számára a világ, beleértve a növényeket, az állatokat és az emberi testet is, csupán egy hatalmas gépezet, minden csak ennek megfelel˝oen m˝uködik. Descartes szerint a lélek az agy egy szervén, a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik a testhez. Ez a magyarázat már akkor sem volt kielégít o˝ . Descartes m˝uvéb˝ol nem a lélek és Isten létezésének bizonyítása, hanem a lélektelen világgépezet elve maradt fent. Newton. Galilei támadása az arisztotelészi rendszer ellen végzetesen lejáratta a skolasztikus csillagászat és természettan tekintélyét. Galilei után a vita inkább csak a gépszer˝u és az újplatonikus nézetek között folyt. Isten mint alkotó a gépszer˝u felfogás szerint kívül van a világon. Ami az anyaggal történik, az az ütköz˝o testek alakjának, méretének tulajdoníthatók. De az újplatonikus felfogás szerint az anyagi világban történteket a testek között m˝uköd˝o er˝ok okozzák és Isten ezeken az er˝okön keresztül jelen van a világban. E két felfogást Newtonnak sikerült összebékíteni. Newton (1642-1727) a természettan történetének egyik legnagyobb alakja. Mechanikai, fénytani munkássága meghatározó jelent˝oség˝u. Bár az ésszer˝u gondolkodás, a józan ész megtestesít˝ojeként ünnepeljük, pedig o˝ is kora gyermeke volt. Newton elso˝ pillantra a gépszer˝u felfogás követo˝ jének t˝unik, de hatottak reá az újplatonizmus eszméi is. Munkáit kezdetben sok támadás érte. Azzal, hogy Newton az egyetemes tömegvonzás törvényét egyszerre érvényesnek tartotta itt a földön és az égen is, nagy vihart kavart. Ugyanis a skolasztika szerint, - lásd az arisztotelészi földközpontú világképnél-, az égen és a földön lév˝ok különböz˝o közegekb˝ol épülnek fel. Amikor meg a Nap által gyakorolt tömegvonzási er˝or˝ol beszélt, ez pedig a gépszer˝u szemlélet követ˝oinek támadását váltotta ki. Ezt az újplatonista felfogás jelentkezéseként bírálták, mert úgy látták, a Nap által gyakorolt tömegvonzási ero˝ b˝uvös jelenség. Descartes is b˝uvös fogalomnak tartotta a tömegvonzási er˝ot, amit szám˝uzni kell a tudományból. Newton visszautasította, hogy az általa felfedezett er˝onek köze lehetne a varázsláshoz. Kijelentette, az er˝o fogalmának nincs köze a végs˝o magyarázatokhoz. Nem fontos, ki minek tulajdonítja az er˝ok létezését. Er˝ot o˝ csak azért tételezett fel, hogy a kísérleti eredményeket meg lehessen magyarázni. Használva az euklidészi mértan nyelvezetét, az er˝otan három alaptörvényét axiómáknak nevezte el. Newton szerint a tudományból ki kell hagyni a végs˝o magyarázatokat, azaz az axiómák eredetét, mert ezeknek megtalálása nem a természettudomány feladata. Newton a végs˝o magyarázatokat a vallásban találta meg. Szerinte a Teremt o˝ a mértan és a mechanika tökéletes ismer˝oje. A világ általa felfedezett rendjének oka az anyagi világon túl van, az egész az értelmes és él˝o Isten munkája. ’Meg lehet-e a szemet szerkeszteni a fénytan tudása nélkül, vagy a fület anélkül, hogy tudnánk a hangtant?’,- írta. Úgy tekintette a tömegvonzási er˝ot, hogy Isten ezt használva rendezi az anyagi részecskék világát. Mivel a tömegvonzás léte nem következik az anyag mechanikai tulajdonságaiból, ‘mechanikafölötti‘, Isten világot vezérl˝o eszköze. Olyan az er˝ok m˝uködése a világ számára, mint a lélegzés az él˝o számára, szabályos és rendszeres, ez tartja m˝uködésben a világot. 56
Newton másik, Istenhez köt˝od˝o alapfogalma az ún. abszolút tér és abszolút id˝o. Isten örök, mindig is létezett és mindig is ugyanúgy létezni fog, nincs és nem lehet különbség az id˝o telésében. Isten mindenütt ott van, jelenlév˝o a tér bármely részében. Ezért a tér végtelen és az id o˝ örök. Méterrúdak hossza és az id˝otartamok mindenütt ugyanakkorák. Továbbá Newton még abban is hitt, hogy Isten néha közvetlenül is belenyúl a természetbe, és rendbe hozza azt. Égi jelenségek állandóságát azzal magyarázta, hogy Isten id˝oszakonként eltünteti a rendet megbolygató tényez˝oket. Különben a világ a tömegvonzás hatására összeomlana. Emiatt Newtont igen heves támadások érték és Laplace megmutatta, hogy ekkor sincs szükség arra, hogy Isten belenyúljon a világba. Newton követ˝oinek többsége szakított azzal a felfogással, hogy az er˝ok Isten tevékenységének eszközei. ’Világiasították’ az er˝oket is, akárcsak a részecskék létezését és az ero˝ k létét is az anyag bels˝o tulajdonságaként fogták fel. Így önállósítva az anyagot és er˝oket a Newton által bevezetett er˝ofogalom azt az anyagelv˝uséget er˝osítette, amit Newton maga elvetett. Így alakult ki a newtoninak nevezett világkép, amely a világot gépezetnek tekinti. Ebben vallásos megfontolások már alig játszottak szerepet. Deizmus. Látva a tudomány hatalmas sikereit, egyes hittudósok arra gondoltak, hogy Isten létét, a hit mélyebb megalapozása szándékával, úgymond matematikai pontosságú bizonyítékokkal kellene alátámasztani. De a tudományos jelleg˝u gondolkodás nem várt, nem kívánt eredményekre vezetett, és végeredményben súlyosan rongálta az egyházi gondolkodás tekintélyét. Kiindulva a tudományos eredményekb˝ol, megkísérelték elképzelni, milyen lehet a világ egésze, mihez lehetne hasonlítani Isten munkálkodását. Newtoni mechanikájának sikerei nyomán a világ egészét mint gépezetet fogták fel. Tekintve a matematikai megközelítés sikerét, a számítások pontosságát, megbízhatóságát nem lehet csodálkozni azon, hogy a világegyetemet óram˝uhöz hasonlították. Bolygók, csillagok valóban leny˝ugöz˝o pontossággal követték a kiszámított pályákat, a newtoni mechanika törvényei megdöbbent˝oen jól írták le az egyes természeti jelenségeket. Meglehet˝osen visszás eredményekre vezetett a gépezetként m˝uködo˝ , Isten által alkotott világ eszméje. Egy ilyen világnak tökéletesnek kell lennie, merthogy az Alkotó hibátlan és tévedhetetlen. Egy óra annál tökéletesebb, minél ritkábban kell azt felhúzni. Minél jobban van megszerkesztve valami, annál ritkábban szorul tervez˝oje, épít˝oje segítségére. Tehát mivel a világ egésze Isten alkotása, és Isten tökéletes, ebb˝ol következik, hogy Istennek nem kell jelen lennie a világban. Megy a gépezet magától is, akár évmilliókon át, beavatkozás nélkül, gondoljunk Madách Imre m˝uvének, Az ember tragédiájának kezdo˝ soraira. Ez a gondolatmenet a felvilágosodás korában vált népszer˝uvé. E nézetet, miszerint Isten teremtette a világot, de nincs benne jelen, deizmusnak nevezik. Isten ebben a világban csak nyugalmazott mérnök. Vagy ahogy egy másik kép mutatja, csupán lapozgatja a világ történetének el˝ore megírt forgatókönyvét. Deista nézetek képvisel o˝ i, mint Voltaire is, szükségtelen, felesleges intézményeként támadták az egyházat. Voltaire különösen a katolikus egyház szerepét kérdo˝ jelezte meg. Ha Isten nincs jelen a világban, nem befolyásolja a világ folyását, mi szükség van olyan intézményre, amely közvetít ember és Isten között? Emiatt a létében is megkérdo˝ jelezett egyház tekintélye megrendült. Anyagmegmaradás és istentagadás. Ugyan a deisták, köztük Voltaire szerint Isten nincs jelen a világban, de Istent, mint a világ Teremt˝ojét elfogadták. Viszont a tudomány fejl˝odése olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek megválaszolása az istentagadásra egyébként is hajlamos elméket Isten létének elvetésére vezették. Amikor a vegytanban felfedezték az anyagmegmaradás törvényét, azt a tudományra hivatkozó anyagelv˝u bölcselet általánosította a világmindenség egészére. Kimondták, az anyag nem vész el, csak átalakul. Newton tömegvonzási elméletét a világ egészére alkalmazva az adódik, hogy a világ végtelen, csillagokkal egyenletesen kitöltött tér. Ezeknek alapján az anyagi világot mint térben és id˝oben végtelennek fogadták el. Ez ellentmondott annak, hogy a világot Isten az alaktalan semmib˝ol teremtette. Ezzel a bölcsel˝ok ezzel úgymond tudományos alapon vetették el Isten létezését, váltak istentagadóvá.
57
’Hézagok’ istene. Fokozatosan csökkent a vallás számára fenntartott terület. Egyre több dolgot magyarázott meg a diadalmasan fejl˝od˝o természettudomány és a vallásos érvelés a felfoghatatlannak, megérthetetlennek t˝un˝o jelenségek, fogalmak területére szorult vissza. Egyre csak tartott a hátrálás és úgy t˝unt, az Istenre való hivatkozás mindig csak a még meg nem értett, a tudomány által egyel˝ore csak részben ismert területekre, a ’hézagokra’ szorítkozik. Fokozatosan hanyatlott a hézagok istenére szorított istentan népszer˝usége. Különösen a 19. század második felében, amikor a természettudomány a legnagyobb hézagnak számító kérdésben, az élet keletkezésének és fejl˝odésének kérdésében komolyabb eredményt ért el. Élettudományok. Természettudományos forradalom kezdetben a természettan és a csillagászat területén zajlott. Hosszabb id˝on át mint az orvoslás része létezett az élo˝ lénytan (biológia). Csak a 18.-19. században jelentkeztek az élet tudományát alakító er˝oteljesebb változások. Ugyanannak a három eszmekörnek a küzdelme határozta meg az él˝olénytan létrejöttét, mint a természettan és a csillagászat fejl˝odését is: az arisztotelészi, az újplatonikus és a gépszer˝u világot feltételez˝o irányzatok egymásnak feszülése. Bár a természettanban és csillagászatban visszaszorult arisztotelészi felfogás, miszerint a beépített célok felé törekvés határozza meg a fejlo˝ dést, az él˝olénytanban elfogadhatónak látszott. Ez nem csoda, hiszen az arisztotelészi tudomány él˝olénytani alapozottságú volt. Boncoló orvosok elcsodálkoztak azon, mennyire tökéletes, szándéknak megfelel˝oen felépült szervezetek például a szem és a fül. Az újplatonikus felfogás hívei életjelenségek mögött életer˝oket, a természetben létez˝o, szellemi jelleg˝unek felfogható, m˝uköd˝o tevékeny er˝oket kerestek. Ezek a romantikusnak nevezett biológusok vetették fel az fejl˝odés gondolatát. Eszerint létezik rejtett belso˝ er˝o, amely az él˝ovilágot egyre magasabb rend˝uvé teszi, újabb és újabb, fejlettebb lények megjelenéséhez vezet. E hajtóer˝o mozgatója a platóni eszmékhez hasonló ˝ fogalom, az o˝ skép. Osképek sorozata jelöli ki a fejl˝odés irányát, ezek vezérlik annak menetét. Descartes vezette be az él˝olénytanba a gépszer˝u gondolkodást. Eszerint az élo˝ szervezet gép, mely a természettan törvényeinek engedelmeskedik. Eszerint gondolkodók eleinte az él˝o szervezet testi mozgásait, mint az izmok m˝uködését, és a szemet, mint fénytani rendszert tanulmányozták. Kés˝obb a vegyi folyamatok milyenségét vizsgálták. Számukra az él˝ovilág rendje visszavezethet˝o természettani törvényekre. Darwini törzsfejl˝odéstan. Darwin munkássága a gépszer˝u felfogáshoz köto˝ dik. Bár sokan törekedtek tervszer˝uséggel és szándékossággal, a másik két felfogás jellemz˝oivel házasítani, ez nem járhat sikerrel. Teljességgel anyagelv˝u a természetes kiválasztódás darwini leírása, nincs szükség a fenti elvekre. Kiindulásképpen az arisztotelészi felfogás rámutat, mennyire jól alkalmazkodik az él˝olény a környezetéhez. E csodálatraméltó illeszkedések mögött Arisztotelész szerint szándékosság van, a skolasztikán belül az isteni értelem tervezése. Darwin átvette az alkalmazkodás fogalmát és azt mással, a természetes kiválasztódással magyarázza. Darwin határozottan elutasította, hogy a természetes kiválasztódás valamely isteni terv része lehetne. Ha minden egyes megjelen˝o változat el˝ore meghatározott módon valamilyen óhajnak engedelmeskedve jönne létre, akkor nincs szükség természetes kiválasztódásra. Éppen az a természetes kiválasztódás jellegzetessége, hogy nem tervezett véletlen változások úgy jelennek meg, mintha tervezettek lennének. Tervezett és szándékos helyét a környezethez való alkalmazkodás fogalma veszi át. Ami nem tud jól alkalmazkodni, az elt˝unik. Olyanként lép fel a természetes kiválasztás elve, hogy a teljesen gépies anyagi rendszeren belül mindent magyaráz és feleslegessé teszi az egyéb értelmezési lehet˝oséget. Darwin átvette a romantikus biológusoktól a fejlo˝ dés fogalmát, de más magyarázatot adott rá. Ahelyett, hogy az fejl˝odést vezérl˝o o˝ sképekr˝ol beszélnénk, inkább a közös o˝ sre kell figyelnünk. Közös o˝ s történelmileg létez˝o, míg az o˝ skép elképzelt fogalom, amelyre nincs szükség. Darwin végül is nem egyszer˝uen cáfolta az egyéb elméleteket, hanem feleslegesnek nyilvánította o˝ ket, a tudomány határain kívül szorítva azokat. Ezzel a darwini elmélet az istentagadás további er˝osödését vonta maga után. Eszerint az ember nem a teremtés koronája, hanem csak a legértelmesebb állat. Míg a világ térbeli és id˝obeli végtelenségére vonatkozó érvek, mivel eléggé tudományosan hangzó, elvont megfontolások voltak, az egyszer˝u emberek vallásos hitét nem zavarták meg túlságosan. De a darwini 58
törzsfejl˝odés elmélete körül kirobbant összecsapás a biológusok és egyházi személyek között annál rombolóbb volt. Érthet˝o módon az anyagelv˝u bölcselet az ember teremtésének cáfolataként értelmezte a darwini elméletet, mondván, az ember majom˝osb˝ol fejl˝odött ki és így szó sem lehet arról, hogy a Szentírás teremtéstörténet igaz lehetne. Eközben az egyház képvisel˝oi a törzsfejl˝odés tudományos értékét vonták kétségbe. Európában és az Egyesült Államokban egyaránt a közoktatási rendszerben tanított élo˝ lénytan és a gyermekeknek tanított egyházi hittan ellentmondtak egymásnak. Vesztes az egyház lett, a tudomány gyümölcseit egyre jobban élvez˝o fejlett társadalmak polgárai elfordultak az egyházaktól. A gépszeru˝ felfogás kiteljesedése a 20. század elejére. A tudományos gondolkodás meghatározójává az anyagelv˝uség, annak is a gépszer˝u szemlélete vált. Eszerint az anyag részecskékbo˝ l áll. E részecskék közül a legegyszer˝ubbek az anyag elemi épít˝okövei. Mint ilyennek, tömeggel rendelkez˝o, szerkezet nélküli, pontszer˝unek vehet˝ok, változatlan, változtathatatlan, örökké létez˝onek tekintend˝ok. Nyugalomban vannak, vagy mozognak, egymással kölcsönhatni képes részecskék. A világ folyamatait az állandónak tekintett részecskék egymással való kölcsönhatása magyarázza. Eszerint a természetben minden hatás úgy terjed, hogy anyagi részecskék vonzzák vagy taszítják egymást. Világos kapcsolat van az ok és az okozat között, az anyag szigorúan meghatározott matematikai törvények szerint változik, viselkedik. Teljesen meghatározott rendben követik egymást a világ eseményei. Világunk menete, így a jöv˝oje is rögzített. Rendkívül sikeres volt az anyagelv˝uség és a világegyetemet gépezetként kezel˝o szemlélet, alkalmas keretet nyújtott tudományágak fejl˝odéséhez. Ezért értheto˝ , hogy annyira ragaszkodtak hozzá, és sok tudományág esetén ma is meghatározó módon használják. Akkor is, ha ott nem igazán alkalmazható.
6.
A természettudomány módszerei és fejl˝odése
Míg az egyes vallások különböz˝o módokon értelmezhetik a világot, addig a természettudományos leírás egyértelm˝u. Szó sem lehet arról, hogy különböz o˝ egyének egy adott természettörvényen mást és mást érthessenek. Newton három törvénye mindenütt ugyanazt jelenti, nem lehet az er˝o fogalma más Európában, mint Amerikában. Egységes a természettudomány, nincs külön magyar vagy német módon tárgyalt természettan, mert természettan, azaz fizika csak egy van. Aki természettudós, mind ugyanolyan rendszer szerint gondolkodik. Származásuktól, koruktól, neveltetésükto˝ l függetlenül nagyon jól megértik egymást. Összefügg˝o egészet alkot a világ, ezt az ember már a kezdetekto˝ l fogva felismerte. Ezért józan volt az a feltevés, hogy a világot valamilyen mindent átfogó rendez˝o elvet feltárva lehet megérteni. De a természet megismerésének történetét tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy azok a törekvések, amelyek egyszerre a világ egészét szándékoztak megragadni, nem vezettek eredményre. Nem lehet a világ rendjét ’mindent vagy semmit’ alapon megérteni. Bár a világ dolgait az egészet tekintve számtalan kapcsolat f˝uzi egybe, mégis el˝ofordulhat az, hogy egyes jelenségek a többit˝ol elkülöníthet˝ok és úgy vizsgálhatók. Azaz lehetséges, hogy valamit úgy vizsgálhassunk, hogy az összes többir˝ol semmit sem tudunk. Az, hogy a természet így vizsgálható és leírható, megdöbbent˝oen érdekes. Einstein ezt úgy fejezte ki, hogy a világnak az a legérthetetlenebb tulajdonsága, hogy felfogható, megérthet˝o. Els˝osorban az jellemzi a tudomány nyelvét, a tudományos érvelést, hogy a tudomány nem akar egyszerre mindent megmagyarázni. Nem tör rögtön a tökéletes megértésre, nem akarja egyb o˝ l megragadni a világ egészét. Arra sem törekszik, hogy a világ valamilyen kisebb részét tökéletesen, a maga egyediségében le tudja írni. Például a Holdat vizsgálva, nem szándékszik megmagyarázni a Holdat teljes egészében, annak a világra, emberiségre gyakorolt hatását. Nem akarja megragadni mondjuk, a "holdság" lényegét. Megelégszik azzal, hogy le tudja írni a Hold Föld körüli mozgását, a Hold tengely körüli forgását, a holdk˝ozeteket, stb. Megkeresi azokat az egyértelm˝uen megadható tulajdonságokat, amelyek jól leírhatók, meghatározhatók, mérheto˝ k és csak ezekkel foglalkozik. Ezeknek összefüggéseit tárja fel a tudomány. Nyelve a matematika, ennek segítségével hozzák egymással kapcsolatba a különböz˝o tulajdonságokat. Például
59
összefüggéseket fogalmazunk meg az út, id˝o és a sebesség, vagy a gáz nyomása, h˝omérséklete és térfogata között.
6.1. Tudományos módszer Megfigyelés, kísérletezés a tudományos módszer alapjai. Egyrészt meg tudjuk figyelni a természet jelenségeit, leírhatjuk azokat. Ha jobban meg akarjuk érteni a jelenség lényegét, a környezet bonyolultsága zavaró tényez˝o lehet. Ezért hogy jobban megértsük, mi hogyan történik, kísérleteznünk is kell. Azaz mesterségesen olyan környezetet teremtünk a jelenség tanulmányozásához, hogy minél kevesebb legyen a zavaró tényez˝o, más jelenségek hatásai ne befolyásolják a vizsgálatokat, ne fedhessék el a tanulmányozni kívánt jelenséget. A kísérlet maga a mesterséges környezetben végzett megfigyelés. Megtervezése, véghezvitele gyakran igen komoly feladatot jelent és a kísérleti berendezés sokszor egészen más jelleg˝u rendszereket alkot, mint amiket a természetben találhatunk. Alapvet˝o szempont, hogy kísérletezésnél a megfigyel˝o léte, a megfigyelés ténye ne befolyásolja a kísérlet kimenetelét. Ez, ha az élettelen természetet vizsgáljuk, vagy alacsonyabb rend˝u él˝okkel kísérletezünk, nem okoz gondot. Magától értet˝od˝oen a Hold viselkedését nem zavarja ha a csillagászok figyelik, a kémcs˝oben zajló folyamatok sem függnek a megfigyel˝ot˝ol és az alacsonyabbrend˝u él˝oket sem befolyásolja a megfigyelés ténye. Viszont az ember viselkedése nagyon er˝osen függhet attól, hogy kísérleteznek-e vele. Gyógyszerek hatásának vizsgálatakor nemhogy a betegek, hanem még a kezelést végz˝o helyi orvosnak sem szabad tudnia, melyik beteg kapott valódi hatóanyagot tartalmazó gyógyszert és melyik ahhoz küls˝odlegesen teljesen hasonló, ugyanolyan íz˝u, stb, ám hatóanyag nélküli gyógyszer utánzatot. Csak a távoli helyen lév˝o valaki tudhatja csak, mely sorszámú üvegek tartalmaztak hatóanyagot, és melyek nem. Nem lehet a hagyományos módon kísérletezni él˝oközösségekkel sem. Még nagyobbak a nehézségek a lélektani kísérleteknél. Ha a kísérletben résztvevo˝ k tudják, milyen jelleg˝u kísérletben vesznek részt, értékelhetetlenné teszi az eredményt. Ez az emberekkel való kísérletezést, azoknak értelmezését igen megnehezíti. Feladata a tudósnak, ismerje fel a vizsgált rendszert jellemz˝o tulajdonságokat és tárja fel a mennyiségek közötti kapcsolatokat. Ez általában nem egyszer˝u. Nem könny˝u megtalálni, mik egy jelenségnek a leglényegesebb tulajdonságai, mi az, ami egy rendszert igazából jellemez. Nagyon sokszor a rendszer áttekinthetetlen módon, els˝o közelítésben azt is mondhatnánk, összevissza, szabálytalanul viselkedik. Modellek és törvények. Észleléseit a tudós meg akarja magyarázni. Rendszerezve a megfigyeléseket feltárja, melyek a jelenséget megszabó alapvet˝o összefüggések. Egyáltalán nem könny˝u a megfigyelések értelmezése, nem gépiesen végezhet˝o feladat. Ehhez el˝oször is ki kell találni, mi az, ami igazán fontos a jelenség megértéséhez és mi az, aminek a jelenlétét˝ol, hatásától el lehet tekinteni. Ha sikerül ilyen leegyszer˝usített, a jelenség lényegét megragadó leírást, modellt készíteni, akkor bár sokmindent elhanyagoltunk, számos dologtól eltekintettünk, mégis elég nagy biztonsággal és pontossággal sikerül megmagyarázni, mi hogyan történik. Segít a modell abban is, miként tervezzük meg a kísérletet, mire figyeljünk jobban, minek a kizárásáról, vagy legalábbis zavaró hatásának a csökkentésér˝ol kell gondoskodnunk. Kísérletezés és a modellek kidolgozása, finomítása egymást kölcsönösen serkent˝o, tökéletesít˝o folyamatot képez. Modellek segítségével meg tudjuk fogalmazni, milyen törvényszer˝uségek állhatnak egy-egy jelenség, jelenségek csoportja mögött. Meghatározó eszköz a törvények megfogalmazásához a matematika. Joggal ragaszkodik ahhoz a természettudomány, hogy a törvényeket matematikai úton fogalmazzuk meg. A tudós gondolkodási módszerei. Eredeti, a valóban új tudományos eredményhez vezeto˝ els˝o lépés a következ˝o. Felfigyel a tudós a természetben valamire, ami eddig elkerülte mások figyelmét. Vagy ami gyakoribb, ugyan észrevette azt korábban más is, de nem tulajdonított neki jelent˝oséget. Talán az els˝o lépés, a felismerés a legnehezebb, rájönni arra, hogy a világban van valami, ami eddig nem t˝unt fel senkinek. Új 60
felismeréséhez bölcs gondolkodás kell. Egyrészt nagyon sokat kell ahhoz tudni, hogy úgymond ne fedezzük fel a spanyolviaszt, azaz azt, amit más már rég felismert. Továbbá a nagy tudáson kívül a bölcsesség másik alapfeltétele, a jó képzel˝oer˝o is szükséges ahhoz, hogy megláthassuk az eddig ismeretlent. Jó példa a felfedezésre a röntgensugárzás felismerése. Röntgen a katódsugárcs˝ovel dolgozva fedezte fel a röntgensugarakat. Ezzel a m˝uszerrel akkoriban számos egyetemen dolgoztak és többen is észleltek olyan jelenségeket, amelyeket utólag egyértelm˝uen a röntgensugaraknak lehet tulajdonítani. Például többen is észrevették, hogy a kisülési csövek környezetében lévo˝ fiókokban, szekrényekben tartott, gondosan csomagolt, elzárt fényképez˝olemezek id˝ovel megsötétednek. Amikor az egyik kutatóval a segéder˝o közölte, hogy mindig pont azok a fényképez˝olemezek mennek tönkre, amelyeket a katódsugárcso˝ környékén raktároznak, a tudós közölte, hogy akkor ezentúl ne tartsa a fényképezo˝ lemezeket a cs˝o közelében. Röntgen észrevette, hogy a fluoreszkáló anyaggal bevont ernyo˝ , ami véletlenül a cs˝o közelében volt, világítani kezdett, amikor a csövet bekapcsolta. Röntgen felfigyelt a tervezett kutatásától eltér˝o jelleg˝u jelenségre és elkezdett rajta gondolkodni. Az új felismerését a modell készítése követi. Lényegesnek lényegtelent˝ol való elválasztásához a f˝o eszköz a bölcs mérlegelés. Rá kell tudni hibázni arra, mi az igazán fontos és mi az, ami lényegtelen. Modellkészítéshez is nagyon sokat kell tudni és a képzel˝oer˝o valamint az okszer˝u gondolkodás megfelel˝o aránya szükséges ahhoz, hogy ne ragadhassunk le a lényegtelen részeknél. Ki tudjunk jönni a zsákutcákból és az egyébként okos gondolataink ne ugyanazokon a körkörös pályákon futkározzanak. Röntgen miután észlelte a jelenséget, azt a modellt állította fel, hogy a katódsugárcs˝ob˝ol egy addig ismeretlen sugárzás indul ki. Ez át tud hatolni a katódsugárcs˝o üvegfalán és a vastag fekete papír csomagolóanyagokon is. Egy modell felállítását a kísérletekkel való ellen˝orzése követi. Röntgen odatette a kezét a cs˝o és az erny˝o közé és észrevette, az ernyo˝ n kirajzolódnak ujjának csontjai. Ebb˝ol megtudta, hogy az ismeretlen sugárzás még a test lágy részein is áthatol. Ezután különböz˝o tárgyakat rakott a cso˝ és az erny˝o közé, ezeroldalas könyvet, 2-3 cm vastag feny˝odeszkát és a sugarak azon is áthatoltak. Rendszeres kísérletezés után hamar feltárta az új sugárzás jellemzo˝ it. Látható, kísérletezéshez is kell az ötleteket szállító bölcsesség, de itt már az értékel˝o szigorú okos gondolkodás a meghatározó. Okszer˝uen gondolkodva kell a kísérletet tervezni és értelmezni. Már létez˝o modell ellen˝orzéséhez, finomításához is f˝oleg okos gondolkodás szükséges. Új, eredeti megfigyelésre, felismerésre csak nagyon kevés tudós képes. Hasonlóan, az alapvet˝o modellek felállítása is igen kevés tudósnak sikerül. Túlnyomórészt a tudósok tevékenysége kísérletezésre, kísérletek és a modellek b˝ovítésére, finomítására valamint a modellekkel való számolásra fordítódik. Ezekhez elegend˝o az okos gondolkodás is. Éppen ezért a közvélemény a tudós gondolkodását az okossággal azonosítja. Bár a tudósokat számuk szerint tekintve ez így igaz, de ne feledjük, a legnagyobb tudósok, akik tényleg felfedezéseket tettek, eredeti új meggondolásokkal álltak el˝o, nemcsak okosak, hanem annál jóval többek, bölcsek is voltak. A tudományos kutatás emberi tényez˝oir˝ol. Nagyon hatékony a tudomány, a tudományos módszer. Tudjuk, mennyire sikeres. Egy vonására azért még külön is fel kell hívnunk a figyelmet. Ez a tudomány tisztessége, becsületessége. Mindent, amit elfogad, csak nagyon komoly bírálat után teszi. Vannak csaló tudósok, meg olyanok, akik saját elképzeléseiket délibábként hajszolva csak annak igazolására összpontosítanak, miközben másra alig figyelnek. De a tudományos közvélemény felügyel˝o hatása viszont nagyon er˝os, ezt is legy˝ozi. Mindennapos az, hogy egy tudós kijelenti, hogy amin addig dolgozott, az nem volt az igazi, és a másik tudós jobban csinálta. Ezért ezután o˝ is a másik eljárását használja majd. Ilyen a közéletben, vallással kapcsolatos vitákban nem vagy nagyon-nagyon ritkán fordul elo˝ . Nincs megcáfolhatatlan tekintély. Ha egy nagy ember valaha ezt mondta, nem számít perdönt˝o érvnek. Minél újabb dolgot sikerül felfedezni, korábban mennél szilárdabbnak hitt ismeretet sikerül megkérd˝ojelezni, a tudós annál sikeresebb. Ezért az élen járó kutató nem vádolható maradisággal, az új iránti érzéktelenséggel, vaskalapossággal. Létszükséglet és nem szégyen a tudós számára tudományos elképzeléseinek állandó felülvizsgálata. De a tudományos igazság felismerése nemegyszer hosszabb ido˝ be telik.
61
Egy adott területen dolgozók huzamosan is képesek ragaszkodni fogalmaikhoz, eredményeikhez, és csak akkor szakítanak a túlhaladott nézetekkel, amikor azok képtelensége cáfolhatatlanná válik. Id˝or˝ol-id˝ore megesik, még a kísérletezo˝ tudósokkal is, hogy kimutatnak olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek. De a ’felfedezés’ annyira tetszet˝osnek t˝unik, hogy sokan mások is látni vélik azt, ami nincs ott. Jó példa erre a Mars csatornáinak esete. 1877-ben közölték el˝oször, hogy a Mars felületén csatornák láthatók. E ’felfedezés’ mögött az a várakozás állt, hogy van a Marson élet, léteznek marslakók. Rögtön megszületett a megfelel˝o magyarázat is, miszerint a sarkoktól az egyenlít o˝ felé húzódó csatornák a sarkvidék jegének olvadásából származó vizet szállítják a sivatagosabb vidékek felé, hogy a gabonaföldeket öntözhessék. Igaz, a közben épül˝o nagyobb felbontású távcsövekkel nem észleltek csatornákat, de mégis, csaknem egy évszázadon át számos csillagász er˝osítette meg ezeket az észleléseket, vélte látni a csatornákat. S˝ot térképkönyvek is jelentek meg a Mars csatornahálózatáról. Amikor a Mariner-4 u˝ rhajó az els o˝ részletesebb Mars felvételeket elkészítette, azon semmilyen csatorna nem látszott, nyomaik sem voltak észlelhet˝ok. Csak akkor vetették el véglegesen a feltételezést. Megtörténik az is, hogy a tudósok közössége a létez˝ot nem hajlandó tudomásul venni. Elképzelhetelennek tartották, hogy az égb˝ol kövek essenek és hosszú ideig visszautasították a hullócsillagokra vonatkozó észleléseket. Egy igencsak látványos csillaghullást és annak talajba csapódott köveit észlelve a tudományos közvélemény nagyon gyorsan elfogadta a jelenség létezését. Lélektani eredet˝u a tudományos munkák hibáinak leggyakoribb oka. Meglehet˝osen hosszú és fáradtságos a kísérletez˝o és a számolásokat végez˝o tudósok munkája. Nem csupán a kísérletek, számolások elvégzése az, ami id˝oigényes és nehéz munka. Hanem ami még igazán súlyos feladat, az a kapott eredmények ellen˝orzése. Ugyanis a kutató mindig vár valamiféle eredményre, már kezdetben körvonalazódik elo˝ tte, minek kell majd kijönnie. Ilyen támpontokat nyújt a kísérletez˝o számára, mit láttak már korábban mások, mit jósol meg az adott mérésre az elmélet. Elméleti kutató is vár valamiféle végeredményt, hasonló szempontok alapján. Ezek az el˝ozetes várakozások szinte valamennyi tudományos munkát, annak ellen˝orzését, értékelését befolyásolják, rosszabb esetben meg is határozzák. Ha ugyanis a várt, vagy ahhoz hasonló eredményt kap a kutató, hajlamos a munkát lezárni, az eredményeket nyilvánosságra hozni. Ha nem jön ki a várt eredmény, nekilát a tüzetesebb elemzésnek, hibakeresésnek és általában talál is hibákat. De munkájának ellen˝orzését gyakran csak addig folytatja, amíg el nem jut a várt, illetve a várthoz hasonló eredményekhez. Ennek a következménye az, hogy a szakirodalomban megjelent munkák között igen jelent˝os részében kétes érték˝u és sokszor kifejezetten hibás eredmények is találhatók. A tudományos nyelv mint korlát. Amint a fentiek is szemléltetik, a tudományos nyelv létezése egyúttal korlátokat is jelent a kutató számára. Ezek a korlátok az esetek többségében nem jelentenek örök, áthághatatlan akadályokat, de a tudományos álláspont értékelésekor figyelembe kell venni létezésüket. Korlát az, hogy a tudomány nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyeket a maga nyelvén nem tud megfelel˝oen megfogalmazni, vagy ha a kérdés annyira nehéz, hogy a válaszadás reménytelennek t˝unik. Ezzel a tudományos nyelv használata behatárolja a kérdések milyenségét és a lehetséges válaszokat is. Ezeket a szempontokat a természettudomány és a vallás kapcsolatát részletesebben vizsgálva még elemezni fogjuk. Ahogy egy tudományterület el˝orehalad, szembe kell nézni azzal, hogy a létez˝o tudományos nyelv, az adott terület fogalomrendszere, a módszerek, általánosan elfogadott felismerések egy id˝o után elégtelennek bizonyulnak. Szükségessé válik a tudományos nyelv, a fogalomrendszer gyökeres megújítása. Egy tudományterület fejl˝odésének menetét Thomas Kuhn leírásával szemléltetjük.
6.2.
A tudomány fejl˝odésér˝ol
Thomas Kuhn, a 20. század tudománybölcseletének egyik legismertebb képvisel˝oje eredetileg elméleti fizikus volt. Azzal a kérdéssel kezdett foglalkozni, mi állt a Galilei és Newton nevével fémjelzett tudományos forradalom hátterében, mennyire támaszkodtak a korszak meghatározó személyiségei korábbi ismeretekre. 62
Kuhn ekkor ismerte fel, hogy a tudomány fejl˝odése nem egyenletesen b˝ovül˝o, egyirányú folyamat. Nem mondhatjuk, ismereteink az id˝ovel arányosan egyenletesen növekednek, és hogy az új felfedezések mozgatóit egyértelm˝uen csak a tudományon belül kellene keresni. Akkor tudjuk történeti h˝uséggel követni a tudomány fejl˝odését, ha figyelembe vesszük az adott kor gondolkodását, világképét is. Thomas Kuhn szerint a tudomány fejl˝odése nem egyszer˝uen az új felfedezések sorozata, hanem mindenek felett az új szemlélet, az újfajta gondolkodásmód megjelenésének következménye. Kuhn rendszere szerint a tudomány folyamatként értelmezheto˝ és fejl˝odésében jól elkülöníthet˝o szakaszok jelennek meg. A tudományterület alaprendszere. Kuhn tudományelméletének f˝o eszköze az alaprendszer, idegen szóval a paradigma fogalma. Valamely tudományág helyzetét alaprendszerének ismertetésével szemléltethetjük. Egy tudományág alaprendszere nem egyszer˝uen az uralkodó, elfogadott elméletet jelöli. Annál többet, a gondolkodás rendszerezo˝ elvét határozza meg. Arról a keretr o˝ l van szó, amelyen belül a tudományos kérdéseket felvetik, a válaszokat feldolgozzák. Egyáltalán, az alaprendszer dönti el, mit láthat meg a kutató a világból, mit kérdezhet, miképpen válaszolhat. Például az ókori és középkori csillagászat alaprendszere Ptolemaiosz földközéppontú leírása. Eszerint a Föld a világ közepe, valamennyi égi jelenséget és mozgást a Földhöz viszonyítva írtak le. Mivel a kört tartották a legtökéletesebb alakzatnak, a bolygók pályáját Föld körüli körpályaként, illetve körökkel leírható pályaként fogták fel. Mindent ebben a keretben kérdeztek, a válaszokat így értelmezték. Ez a leírás nagyon sikeres volt, másfél évezreden át szolgált a csillagászat általánosan elfogadott módszereként. Másik, mai példa az alaprendszer fogalmára a törzsfejl o˝ dés, amely a mai él˝olénytan rendszerez˝o elvéül szolgál. Valamennyi felvetett kérdés a törzsfejlo˝ déshez köt˝od˝o nyelvezetet, fogalmakat használja és a kísérletek eredményeit is a törzsfejlo˝ dés elméletén belül értelmezik. Másik példa az o˝ srobbanás. Csillagászok, u˝ rkutatók, valamennyi égi jelenségekkel foglalkozó tudományág, s˝ot a nagyenergiájú részecskékkel foglalkozó természettan is az o˝ srobbanás adta leírást tekinti alaprendszernek. Körülbelül negyven éve vált az o˝ srobbanás adta leírás általánosan elfogadottá. Azóta minden munkát ez határoz meg. Kísérleti munkák az o˝ srobbanás lezajlása által felvetett kérdésekre keresik a választ és bár vannak izgalmas, mindeddig meg nem válaszolt kérdések, általánosnak mondható a bizalom, mellyel az o˝ srobbanás elméletét kezelik. Szokványos tudomány, tudományos forradalom. Amikor az alaprendszer általánosan elfogadott a tudomány fejl˝odésének nyugodtabb, hosszabb szakaszában vagyunk. Ekkor beszélhetünk szokványos tudományról. A tudósok az érvényben lévo˝ alaprendszer szerint dolgoznak. Adatokat gy˝ujtenek, összevetik azokat a alaprendszernek megfelelo˝ leírással, az ilyen számítások által szolgáltatott elméleti eredményekkel. Egyre pontosabb, összetettebb kísérleteket végeznek és bonyolódnak a végzett számítások is. Ekkor a tudomány fejl˝odése rendezett mederben folyik, születnek fontos felfedezések, mondhatni menetrendszer˝uen követhetik egymást. Hosszabb, unalmasabb id˝oszaknak tekinthet˝o a tudományos fejl˝odés ezen szakasza. Ahogyan egyre pontosabb méréseket végeznek, elo˝ fordul, hogy az alaprendszeren belül értelmezhetetlen adatokhoz jutnak. Például a bolygók mozgásának adatait pontosabban mérve kiderült, hogy a bolygók pályáit egyre bonyolultabb módon lehet a körökkel leírni. Ez az egyre áttekinthetetlenebbé váló adathalmaz világosan jelezte, baj van a ptolemaioszi alaprendszerrel. Hasonlóképpen a száz évvel ezel˝otti mérések, amelyek azt tanúsították, hogy bármilyen sebességgel is mozogjunk a fényforráshoz képest, avagy mozogjon hozzánk képest a fényforrás, a fény sebessége mindenkor állandó, mutatták, baj van a newtoni természettan alaprendszerével. Egy id o˝ után az értelmezhetetlen eredmények válsághoz vezetnek. Amíg csak egy kísérlet eredménye marad magyaráz nélkül, azt a tudományos világ még nem fogja fel súlyosabb gondnak. Lehet, hogy hibáztak a méréseknél, tévedhettek, rosszul értelmezték az eredményt. Ha a kísérletet többen megismételték és újra meg újra az értelmezhetetlen zavaró eredményt kapták, akkor elodázhatatlanná válik a magyarázat. Ekkor jelennek meg olyan megoldások, amelyek a alaprendszer szellemét˝ol idegenek, áthidaló jelleg˝uek. Például a ptolemaioszi rendszerben a bolygók pályáját körök egyre összetettebb mozgásaival írták le. Vagy amikor a 19. század végén a fénysebesség állandónak mért értékeit 63
úgy magyarázták, hogy a mozgó rendszerekben a méterrúdak megrövidülnek. Ilyen magyarázatok nyilván ideiglenes jelleg˝uek, hosszabb ideig nem tarthatók fent. Az alaprendszer felváltása akkor következhet be, ha sikerül olyan, új keretet találni, amelyen belül régi és új megfigyelések eredményeit egyaránt sikerül megmagyarázni. Továbbá az új elmélet, leírás tud olyan jóslatokat is adni, amelyek segítségével eddig meg nem figyelt jelenségeket is fel lehet fedezni. Ekkor vetik el a régi alaprendszert és fogadják el az újat, ez a tudományos forradalom ido˝ szakasza. Ilyen forradalom indult, amikor Kopernikusz rámutatott arra, a bolygók mozgása egyszer˝ubben leírható, ha a bolygók Nap körüli körpályákon mozognak. Ezt Kepler továbbvitte, megmutatva, hogy a bolygók pályája ellipszissel írható le, melynek egyik gyújtópontjában a Nap áll. Betet˝ozésképpen Newton bevezette a tömegvonzást, levezette Kepler három törvényét és megmutatta, a földi és égi jelenségeket ugyanúgy lehet leírni. Hasonlóan forradalmi ido˝ szak volt a relativitáselmélet megszületése is. Einstein speciális relativitáselmélete nemcsak a fénysebesség állandóságát értelmezte, hanem megjósolt számos új, addig meg nem figyelt jelenséget, például a tömeg és energia egyenérték˝uségét kifejez˝o E = mc2 összefüggést is. A tudomány egészének fejl˝odése . Kuhn elmélete és a alaprendszer fogalma nagyon hasznos egy adott tudományág helyzetének jellemzéséhez. Helyesen írja le, hogyan alakulhat át egy tudományág az új eredmények hatására, de a tudomány egészének történeti fejlo˝ dését Kuhn leírását használva nem tudjuk értelmezni. Ugyanis a tudomány egésze nem egyes különálló tudományágak halmaza és a tudomány egészének fejl˝odése sem az egyes tudományágak fejl˝odésének egyszer˝u összege. Nézzük például a csillagászat fejl˝odését. Ptolemaioszi földközéppontú leírását a kopernikuszi kép váltotta fel. Ahogy a távcsövek fejl˝odtek, egyre több mindent láttak meg az égbolton, az évszázadok során a csillagászat óriási mennyiség˝u ismeretet halmozott fel. Lassan a csillagászat kezdett összekapcsolódni más, addig teljesen különállónak vélt tudományágakkal. Így a Nap színképének vizsgálata vezetett a hélium felfedezéséhez és a csillagok energiatermelo˝ folyamatainak megértését a magfizika fejl˝odése tette lehet˝ové. Nemrég az o˝ srobbanás elmélete pedig a világmindenségtan és a részecskefizika összefonódásához vezetett. Kuhn leírása csak a tudomány kezdeti szakaszára igaz, amikor a tudomány fejl˝odése még valóban az egyes tudományágak fejl˝odésének összege. Egyes, egymástól függetlennek gondolt területeken, mondhatjuk a tudomány különböz˝o ’szigetein’, megszületnek a megfelel˝o leírások, amelyek alapvet˝oen jól használhatók, helyesek. Ekkor a tudomány egészét tekintve a fejl˝odés az egyes kis területeken történik. Egyre több kapcsolatot tárnak fel az adott területet jellemzo˝ mennyiségek között, a leírás egyre pontosabb és elfogadhatóbb lesz. Ugyanazt az eredményt többféle úton is levezethetik, ez következetesebbé teszi a leírást. Egy id˝o után, felismerve, hogy az adott területen és valamelyik más, korábban távolinak hitt területen közös érdekl˝odésre számot tartó kérdések merülnek fel, a kutatás mindkét területen egészen új irányba terel˝odik. Új kapcsolatok, összefüggések léte mindkét területet alaposan megújíthatja. Használva a fenti képet, a szigetek összeérnek és ezzel a tudásunk ugrásszer˝u fejl o˝ désnek indulhat. Még újabb területek kerülhetnek kölcsönhatásba és a folyamat görgetegként terjedhet. Tudásunk annál megbízhatóbbá, következetesebbé válik, minél több tudományterület szolgáltat bizonyítékot az adott ismeret érvényességéro˝ l. Hasonlatképpen képzeljünk el egy hatalmas kirakójátékot, amely az ismeretlen város képét darabkák ezreib˝ol állítja össze. Ráadásul nem ismerik a teljes képet sem. Többen is nekikezdenek a kép kirakásának, mindenki más-más résznek lát neki. Eleinte a kirakott részek nagyon nehezen növekednek, nehéz a nagy halom darabkából az egyes kisebb területeket összeállítani. Ahogyan a szigetek növekszenek, egy id˝o után el˝ofordul, hogy az egyes területek összeillesztheto˝ ek. Ekkor ismerik fel a játékosok, tulajdonképpen mi micsoda akar lenni. Most a játék felgyorsul, egyre könnyebbé válik. Ha az egyes területek nem akarnak összeilleni, akkor jelzi, hogy valamelyik vagy akár több területen is az alaprendszer nem megfelelo˝ , illetve az ismeretek rendszerezésére egy bizonyos fokig ugyan jól használható, de nem ragadja meg a mélyebben fekv˝o lényeget. Ilyenkor csak egy-egy alaprendszerváltás után tisztázódhat a helyzet, ekkor válhat lehet˝ové, vagy gyorsulhat fel a más tudományterületekhez való kapcsolódás. Azután a robbanásszer˝u fejlo˝ dés során felismerhetik, hogy a korábban egészen különböz o˝ nek tartott 64
területeket ugyanaz a mélyebb törvényszer˝uség irányítja. Kezdjük a világot egységében látni. Felismerjük, hogy az ember által ösztönösen összefügg˝onek érzett világ valóban rendezett egész. Néhány elven, törvényen alapul minden. Ezekhez az alapelvekhez, alaptörvényekhez viszont nem egyb˝ol, egy nekifutásra, hanem nagyon hosszú aprómunkával, a részletekkel való bíbel˝odés után juthatunk el. Csak sok évszázados, részleteket feltáró vizsgálatok, kísérletezések, modellek keresése után kezd kirajzolódni elo˝ ttünk a mindent egységben mutató világkép . Ily módon a világ egységének a természettudomány által való feltárása alapvet˝o igényünket, a rend és az egység iránti vágyunkat elégíti ki. Rendszerezni szeretnénk ismereteinket fel szeretnénk tárni az alapvet˝o okokat. Ez az egység és rend iránti vágy az áltudományoknak is természetes jellemz˝oje. Ezek is összefüggéseket keresnek mindenhol, csillagképekben állatokat, a piramisok mértanában a világ titkait felfed˝o rejtett ismereteket, tenyérben életsorsot látnak. De a természettudomány fejl˝odése azt mutatja, ilyen egyszer˝uen megfogalmazható módszerekben ne reménykedjünk, az egység felé vezet˝o út sokkal több fáradtságot, ismeretet és munkát követel meg. A természettudományos módszer és a világkép átalakulása. Tanulva a természettudományos tárgyakat a tanintézetekben, mindenki megismerheti a megfigyelésen, kísérletezésen, modellezésen alapuló kutatási módszert, és láthatja, ezek mennyire eredményesek. Ezért az igen sikeres természettudományos módszerek lassan átitatták az emberek mindennapjait is. Ezen azt értsük, hogy az egyes döntések meghozatalánál az általános elvek, a bölcsesség és az erkölcsi tanítások egyre jobban háttérbe szorultak. Lassan az vált f˝o szemponttá, hogy amit teszek, az az adott mennyire eredményes, hasznos és hatékony. Mindez a társadalomtudományokat is komolyan befolyásolta. Ezért a világ egészét megragadni és megmagyarázni vágyó általános rendszerezések helyét lassan az embert és világát kisebb területeken gondosan elemz˝o tanulmányozás vette át. Érveléseik eredményét szembesítették a mindennapok valóságával és egy rendszer értékének megítélésében egyre fontosabb lett, hogy mennyire alkalmazható, mire használható. Azután a darwinizmus, amely az él˝ovilág fejl˝odését az állandó változásokkal, a változatok versengésével, a sikeresebben alkalmazkodó túlélésével és uralkodóvá válásával magyarázta, további alig felmérheto˝ en nagy hatást gyakorolt az amerikai és nyugat-európai gondolkodásra. Ezt az elméletet a szabadversenyes to˝ kés rendszer, majd az osztályharcon és a fajelméleten alapuló ordas eszmerendszerek alátámasztására is felhasználták. Természetesen nem az elmélet hibája, hogy kés˝obb kik és hogyan hivatkoztak rá, mint ahogyan a keresztyénség eszmerendszere sem tehet o˝ felel˝ossé a boszorkányüldözésekért és a keresztes háborúkért. Ugyan gyakran ajánlható a természettudományos módszer emberi kapcsolatokra, élethelyzetekre való alkalmazása is, de ez nemritkán visszás állapotokra is vezethet. Erre szemléletes példa lehet a világirodalom egyik remekének elemzése, Szonya és Raszkolnyikov találkozásának leírása Dosztojevszkij B˝un és b˝unh˝odés cím˝u regényéb˝ol. Szonya, az utcalány és Raszkolnyikov, a gyilkos diák, a két nagy b˝unös egyaránt elviselhetetlenül gyötr˝odnek. Raszkolnyikov csodálkozik azon, mi adhat mégis reménységet Szonyának. Szonya ekkor János evangéliumából felolvassa Lázár feltámasztásának történetét. Lázárt, aki már negyednapja halott, már szaglik, Jézus életre kelti. Hatalmas er˝ot ad a két végtelenül szenved˝o embernek a történet, mert arra utal, hogy nincs annyira reménytelen állapot, amib˝ol kijutva nem lehetne újrakezdeni az életet. Lázár feltámasztása és magának Jézusnak a feltámadása, a húsvéti történet felmérhetetlen vigaszt és biztatást ad az embernek. Ha mint érz˝o, esend˝o ember hagyja, hogy a történetek hassanak rá. Ha viszont Lázár feltámasztásáról és hasonló jelleg˝u történeteket hallva nem a történet emberi szálait ragadja meg, hanem tudományos tételek ötlenek fel benne, miszerint a szagló halott semmiképpen sem kelthet˝o életre, a ’tudományosan’ gondolkodó egyén sokat veszít. Nem lesz képes megragadni az élet és a m˝uvészetek és a vallás és a természet egésze által nyújtott élményeket és értékeket. Nem látja a sejtekt˝ol az embert, a fától az erd˝ot, a festékt˝ol a képet. Végletesen megszegényíti életét, emberi létezését.
65
7.
A mai természettudományról
Tárgyaltuk, hogy a 20. századba lépve a természettudományos gondolkodást alapvet˝oen a gépszer˝uen m˝uköd˝o világ felfogása jellemezte. Ez csaknem a mai napig meghatározza a világképünket. Eszerint a világmindenség nem más, mint egymással kölcsönhatásban álló részecskék összessége. Egy óriási, cél és tervezés jeleit magán nem visel˝o gépezet, amelyben ember és emberi értelem lényegtelen, véletlenül felbukkanó, jelentéktelen tényez˝ok. Korunk alaprendszerek váltásának id˝oszaka. Folyamatban van a gépszer˝uséget tükrözo˝ fogalmak újakkal való felváltása. Tanulmányozva a relativitáselméletet, a világmindenségtant, a nemarányos jelenségeket, a kisvilágtant és az elemi részeket olyan világ képe jelenik meg el˝ottünk, amelyeknek már nem sok köze van a géphez. Másként tekintünk az ember, az emberi értelem szerepére is. Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy az a három évszázadon keresztül uralkodó, a világot gépszer˝unek feltev˝o gondolkodás, amely a tudományt annyira naggyá tette, a világ természetének teljes félreértésén alapult volna. Ezt csak akkor mondanánk, ha nem ismernénk a tudományos alaprendszer természetét. Egy alaprendszer önmagában sem nem jó, se nem rossz, inkább egy néz˝opontot nyújt. Megragadja a valóság valamelyik jellemz˝ojét és annak szemszögéb˝ol írja le több vagy kevesebb sikerrel a világot. Annyira sikeres volt a gépszer˝u világ eszméje, hogy a benne való hit és bizalom csaknem általánossá vált. De ennek a korszaknak már vége. Következ˝okben az alaprendszer váltásának fo˝ bb elemeit ismertetjük.
7.1.
Relativitáselmélet
Mozgások leírásához vonatkoztatási rendszerre van szükségünk. Egy vonatkoztatási rendszerben a térbeli mozgást írjuk le. Máshogyan írjuk le a villamosban mozgó utas mozgását villamoshoz vagy járdaszigethez rögzített vonatkoztatási rendszerekb o˝ l. Arra vonatkozik a relativitás kifejezés, hogy mindegy, melyik vonatkoztatási rendszert használjuk, mihez viszonyítunk, a mozgástörvények alakja, azaz a mért mennyiségek kapcsolatát megadó matematikai összefüggések azonosak kell, hogy legyenek. Független tér és független id˝o. Newton vezette be a független, idegen eredet˝u szóval abszolút, tér és id˝o fogalmát, lásd a 5.5. szakaszban. Mindennapi tapasztalataink tere a független tér, a világban csak egyetlen tér van és az ugyanolyan mindenütt. Három kiterjedése van és minden, ami ebben a világban létezik, benne helyezkedik el. Bármit is csinálunk, akárhogyan is mozgunk, ha a tér független, akkor a tárgyak hosszát, magasságát, szélességét mindig is ugyanakkorának mérjük. Hasonlóan, a független id˝o a mindennapos tapasztalat által jellemzett id˝o, mindent˝ol független létez˝o. Mindenki ugyanolyannak érzi szerte a világmindenségben az id˝o folyását. Egy adott esemény id˝otartamát, mondjuk egy atomóra rezgésének idejét, ha független az id˝o, mindenki, mindenhol, mozgásától és bármi mástól függetlenül ugyanakkorának észleli. Speciális relativitáselmélet. Galilei és Newton idejében és utánuk még évszázadokig feltételezték, hogy a tömegvonzási és más lehetséges kölcsönhatások végtelen nagy sebességgel terjednek. Azaz ha egy test helyzete megváltozik, akkor azt a vele kölcsönhatásban álló másik testre való er˝ohatásban pillanatszer˝uen, késedelem nélkül megmutatkozik. De a tapasztalat szerint a természetben nem létezik pillanatszer˝u kölcsönhatás. Ezért a newtoni er˝otan pontatlan. Ha a kölcsönható testek egyikével valami történik, a másik testen a valóságban ennek hatása csak bizonyos id˝o elteltével érz˝odik. Csak véges id˝o elteltével figyelhet˝ok meg a másik testen azok a folyamatok, amelyeket az adott változás idézett el˝o. Ha a két test távolságát elosztjuk a szóban forgó id˝otartammal, megkapjuk a kölcsönhatás terjedési sebességét. A természetben a kölcsönhatások terjedésének lehetséges legnagyobb sebessége éppen a fénysebesség. Azt mondja a relativitási elv, hogy a sebesség, mivel benne van a természeti törvények alakjában, minden tehetetlenségi rendszerben azonos nagyságú kell, hogy legyen. Véges, minden tehetetlenségi rendszerben azonos kölcsönhatás sebesség és a relativitási elv egységes tárgyalását a speciális relativitás elmélete adja meg. Itt a speciális szó azt jelenti, hogy a tömegvonzási hatásoktól eltekintünk. 66
Einstein szerint a fény sebességének állandósága úgy magyarázható meg, hogy a méterrúd hosszúsága és az id˝otartam fogalma viszonylagos, azaz függ attól, melyik tehetetlenségi rendszerben mérjük meg o˝ ket. Ezzel szakított a független tér és id˝o fogalmával. Einstein speciális relativitáselmélete szerint mozgó rendszerben lassabban telik az id˝o. Ezt a hatást a repül˝ogépen igen pontos órát használó utazó ki is tudja mutatni mert repülo˝ gép fedélzetén lassabban telik az id˝o. Körülrepülve a Földet, a gép fedélzetén lév˝o óra a földön maradt társához képest 59 nanomásodpercet késett. Pont annyit, mint az adott sebességgel repül˝o gépre Einstein elmélete jósolt. Ez ugyan nem sok, de minél gyorsabban mozog valami, annál lassabban telik számára az id˝o. Erre példa a Föld felszínén megfigyelt, ám kb. 20 km magasan keletkezett müonok léte. Bomlékony részecskék a müonok, átlagosan 2, 2 ∗ 10−6, azaz 2,2 milliomod másodpercig létezhetnek. Ha fentr˝ol fénysebességhez közeli sebességgel jönnének is lefelé, (sebességük a fénysebességet nem érheti el) akkor a fenti élettartam alatt legfeljebb 660 métert tehetnének meg. Ennek ellenére, befutva a 20 km körüli távolságot, lejutnak hozzánk a talaj szintjére. Ennek az a magyarázata, hogy mialatt a mi óránkon kb. 60 milliomod másodperc telt el, a müon ’saját’ óráján, ami a vele együtt mozgó órát jelenti, eltelt id˝o ennek csupán 1/30-ad része, 2 milliomod másodperc. Négykiterjedésu˝ tér. Tér és id˝o úgy viszonylagosak, hogy függnek egymástól. Kapcsolatuk matematikai megfogalmazásához érdemes bevezetni az ún. négykiterjedés˝u térid˝o fogalmát. Ezt Minkowski tér néven is emlegetik. Háromkiterjedés˝u (háromdimenziós) tér egy pontja három számmal, x, y, z értékeivel jellemezhet˝o. Térid˝o egy pontjának megadásához négy értéket kell ismernünk, x, y, z értékek mellett szükség van a t id˝o ismeretére is. Azért, hogy a négykiterjedés˝u tér tengelyei azonos mértékegységgel rendelkezzenek, a t id˝o helyett a ct értékét használják, ahol c a fény sebessége. Itt a térid˝oben a négy érték, ct, x, y, z egyenrangúan kezelhet˝o. Azért érdemes így, négykiterjedés˝u térben dolgoznunk, mert az itteni négykiterjedés˝u mennyiségek, azoknak hosszai jól használhatóak a természettani leírás számára. Négykiterjedés˝u térido˝ ben a fénysebesség állandóságának követelménye könnyen tárgyalható. Nem merül ki abban az elmélet, hogy megfogalmazza a fénysebesség állandóságát. Más négykiterjedés˝u mennyiséget is vizsgál. A lendület vekotorához rendelheto˝ negyedik kiterjedés az energia. Ebbo˝ l következik a tömeg és az energia egyenérték˝uségét kifejezo˝ összefüggés, az E = mc2 képlet is. Általános relativitáselmélet. Einstein általános relativitáselmélete még er˝osebben átalakította térr˝ol, id˝or˝ol alkotott fogalmainkat. Kiindulópontja az, hogy a nehézségi er˝otérben szabadon es˝o rendszerben, mondjuk egy zuhanó felvonóban ugyanolyanok a viszonyok, mint egy tehetetlenségi rendszerben. Zuhanó felvonóban a magára hagyott tárgy ugyanis lebeg, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, ugyanúgy, mint a tehetetlenségi rendszerben magára hagyott tárgy. Emiatt ha zárt helyen tartózkodunk, nem tudjuk megállapítani, tehetetlenségi, avagy szabadon es˝o rendszerben tartózkodunk-e. Tehetetlenségi és a szabadon es˝o rendszer a természettani leírás szempontjából egyenérték˝uek, azaz nem különböztethet˝oek meg egymástól. Ez az állítás az általános relativitáselmélet alapjául szolgáló egyenérték˝uségi elv. Használva az egyenérték˝uségi elvet, a fény a zuhanó felvonóban ugyanúgy egyenes mentén terjed, mint egy tehetetlenségi rendszerben. Emiatt viszont a lenti megfigyel˝o azt látja, hogy a fény, - esve a felvonóval együtt, mintha a fénynek is lenne tömege, - görbült pálya mentén terjed. De a fénynek nincs tömege. Nyilván nem azért látjuk a fény pályáját görbültnek, mert a felvonó ott van. Fény tömegvonzás jelenlétében görbült pálya mentén mozog. Ez a görbült pálya az általános relativitáselmélet szerint annak a következménye, hogy a tömegek maguk körül megváltoztatják a tér és az id˝o viselkedését, úgymond görbítik maguk körül a térido˝ t. Ebb˝ol levezethet˝o, hogy minél közelebb kerülünk egy nagy tömeghez, annál lassabban telik az id˝o. Ezt már a Földön is észlelhetjük, magasabban az órák gyorsabban járnak. Egy igen érzékeny magfizikai jelenséget, a Mössbauer-effektust kihasználva sikerült megmérni, hogy a 10 méterrel magasabban lév˝o helyen az Einstein-féle elmélet által megjósolt módon telik gyorsabban az id˝o. Einstein relativitáselméletének fogadtatásáról. Einstein relativitáselmélete rámutatott arra, hogy a tér, ahol a fény terjed, az üres tér. Azaz a fénynek, bár hullámként terjed, nincs szüksége közvetít˝o közegre. 67
De a világot gépszer˝unek felfogó szemlélet szerint minden hatás közvetít˝o részek érintkezése, rezgése által terjed. Mivel a fény terjedéséhez nincs szükség ilyen rezgésre képes anyagú közvetít˝o közegre, a mindent gépszer˝unek értelmezo˝ szemlélet tarthatatlanná vált. Volt egy másfajta hatása is a relativitás elvének és a nagyközönség gondolkodását ez határozta meg. Akik az elméletet igazán értették, tudták és tudják, Einstein valójában azt fogalmazta meg, hogy léteznek mindenféle vonatkoztatási rendszerto˝ l független, alapvet˝o igazságok. Mint a fénysebesség állandósága. Igaz, ezzel együtt abba is bele kellett tör˝odni, hogy az id˝o és a tér fogalma is viszonylagos. De a kívülállók, nem értve, hogy a relativitás szó mire vonatkozik, azt gondolták, hogy még a természettudományban, amit mindenki a pontosság és megbízhatóság mértékének tart, ott is minden viszonylagos. Általánossá vált a ’minden relatív, semmiben sem lehetünk biztosak, mindenben kételkedni kell’ felfogás és a posztmodernnek nevezett, mindenféle leírást, értéket viszonylagosnak tartó bölcseleti irányzat támaszául szolgált. Einstein végül is annyit tett, hogy a newtoni független teret és független id˝ot elvetette és helyükbe a fénysebesség állandóságát vette alapelvül. Mint tárgyaltuk, Newton független tere és ideje csak feltételezés volt, melynek felvetésekor Newton tudományosan nem vizsgálható vallási jelleg˝u érveket használt. Einstein Newton függetlenjeit, teret és id˝ot, anyagi függetlennel, a fénysebességgel helyettesítette.
7.2.
Kisvilágtan
A kisvilágtan (kvantummechanika) az atom szerkezetének magyarázatára született meg. Rutherford kísérletei meggy˝oz˝oen bizonyították, hogy az atom tömegének túlnyomó része az atommagban összpontosul. De az atom szerkezetének értelmezése nagyon súlyos kérdéseket vetett fel. Ezeket a newtoni természettan és a villamosságtan nem tudta megválaszolni. Csak a hagyományos szemlélett˝ol elszakadó, mer˝oben más alapokra építkez˝o kisvilágtan tudja leírni az atom szerkezetét. El kell fogadni, hogy a világ kicsiben más, mint nagyban. Igen kis méretekben Newton törvényei érvényüket vesztik. Molekuláris és atomi méretekben több megszokott, emberlépték˝u fogalmunk használhatatlanná válik. Elektronok, atomok és általában az eléggé kicsiny tömeg˝u testek a térben nem pálya mentén mozognak, hanem hullámszer˝uen viselkednek. Egy szabadon mozgó elektron mint hullámcsomag terjed. Egy hullámcsomag különböz˝o rezgésszámú hullámokból összetev˝odött olyan hullámvonulat, amely egy adott id˝opontban csak egy bizonyos térrészben van jelen, és ez az alakzat a térben mozog. Minél kisebb a hullámcsomag kiterjedése, annál szélesebb az azt összetev˝o hullámok rezgészámtartománya. Nagyobb tömeg˝u testre a hullámcsomag mérete annyira kicsiny, hogy az már tényleg úgy mozog, mintha pályája lenne, azaz érvényes rá Newton három törvénye. Viszont ha a test annyira kis tömeg˝u, mint az elektron, vagy akár az atom, akkor a hullámcsomag kiterjedése a test méreténél nagyobb és a hullámtermészet jelei felismerhet˝ové válnak. Nézve a hullámcsomag tulajdonságait, könnyen megkaphatók a nevezetes határozatlansági összefüggések. Ami az elektron helyének bizonytalansága, az éppen az elektront jellemz˝o hullámcsomag mérete. Lendületének bizonytalansága a hullámcsomagot összerakó hullámok rezgésszámtartományának szélességével arányos. Heisenberg határozatlansági összefüggése ennek megfelel˝oen kimondja, hogy az elektron helybizonytalanságának és lendületbizonytalanságának szorzata nem lehet kisebb mint a Planck-állandó. Hullámcsomagot mint olyat nem tudunk mérni, csak az elektronok helye vagy lendülete mérhet˝o. Hely és a lendület egyid˝oben mért pontos értékeiro˝ l viszont nem beszélhetünk. Az elektron helyének és lendületének mért értékeit az ugyanolyan állapotú, azaz ugyanazzal a hullámcsomaggal jellemzett elektron esetén is másnak és másnak kapjuk, ahogyan azt a határozatlansági összefüggés is kimondja. Atomhoz vagy máshogyan kötött elektronok viselkedése állóhullámokkal írható le, hullámokra van felírva a kisvilágtan alapegyenlete, a Schrödinger-egyenlet is. Ha nézzük a kicsiny méretek világának jelenségeit, ezek a hullámszer˝u viselkedés miatt sokkalta gazdagabbak, összetettebbek, mint amilyeneket a hétköznapi észjárással fel tudunk fogni.
68
7.3. Elemi részek Sok-sok egymástól különböz˝o tárgy van a természetben, de ez a sokféleség néhány alapveto˝ részecske különböz˝o módokon való összekapcsolódásával magyarázható. Így a tárgyak sajátosságait a tárgy atom-, illetve molekulaszerkezetének tanulmányozásával értelmezhetjük. Molekulaszerkez az alkotó atomok, atomok tulajdonságai az atomot alkotó atommag és az elektronhéj seítségével értelmezhet˝ok. Kulcskérdése az, hogy miket is tekinthetünk az anyag valóban elemi összetev˝oinek. Elemi részen az anyag tovább már nem osztható épít˝okövét értjük. Feltételezzük, az elemi részeknek nincs bels˝o szerkezetük, bármilyen kísérletben pontszer˝uen viselkednek. Kiderült, az atom egyik alkotórésze, az elektron valóban elemi, szerkezet nélküli, pontszer˝u részecske. További elemi részeket az atommag vizsgálata során sikerült találni. Felfedezték, az atommag pozitív töltés˝u protonokból és a körülbelül ugyanolyan tömeg˝u, villamosan semleges neutronokból áll. Kés˝obb a protonokról és neutronokról kiderült, hogy nem tekinthet o˝ k elemi részecskéknek. Véges térbeli kiterjedéssel rendelkeznek és alkotórészeik vannak. Proton és neutron szerkezetét nagyon nagy energiájú elektronok bombázva tárták fel. Csak úgy sikerült megérteni a rajtuk áthatoló illetve róluk visszapattanó elektronok eloszlását, ha feltételezték, hogy a proton és a neutron három-három villamosan töltött alkotórészb o˝ l áll. Ezeket kvarkoknak nevezték el. Töltésük nagysága tört számmal adható meg, az u kvark töltése a proton töltésének 2/3 része, a d kvark töltése negatív, -1/3 proton töltésnyi. Egy proton két u és egy d, neutron két d és egy u kvarkból áll. Meg kell jegyeznünk, kvarkok szabadon nem fordulhatnak elo˝ . Ezt a tapasztalati tényt a kvarkok egymás közötti kölcsönhatását vizsgálva lehet értelmezni. Körülbelül a hetvenes évekre vált elfogadottá az a nézet, hogy az anyagot kétféle elemi részecske, lepton és kvark építik fel. Legismertebb lepton az elektron. Lepton a neutrinó is, amit az atommag bétabomlásában fedeztek fel. Csaknem nulla tömeg˝u, töltés nélküli, fénysebességgel mozgó részecske. Igen nehéz észrevenni, mert az anyaggal csak nagyon ritkán lép kölcsönhatásba. Egy köbcentiméterben minden pillanatban többszáz neutrinó van jelen, de óriási többségük észrevétlenül megy át az anyagon. Világegyetem anyaga els˝osorban elektronból, az ún. elektron-neutrinókból, u és d kvarkokból, illetve a bel˝olük felépül˝o protonok és neutronok alkotta atommagokból áll. Rajtuk kívül még további négy kvark, az s, c, b és t kvarkok, valamint négy lepton, az elektronszer˝u müon és tauon és a hozzájuk tartozó neutrinók tartoznak az elemi részek közé, lásd a 1. táblázatot. Elemi részek még az alapvet˝o kölcsönhatások leírásához szükséges részecskék, ilyen a foton is. elektron elektron-neutrinó müon müon-neutrinó tauon tau-neutrinó
-1 0 -1 0 -1 0
u d c s t b
2/3 -1/3 2/3 -1/3 2/3 -1/3
1. táblázat. Anyagi épít˝oköveknek tekinthet˝o elemi részek táblázata. Els˝o oszlopban a leptonok, harmadik oszlopban a kvarkok találhatók. Második és negyedik oszlopban a részecskék elektromos töltését találjuk. Ennek a felosztásnak megfelel˝oen három részecskecsaládról beszélünk. A müon és a tauon bomlékonyak és hasonlóképpen bomlékony valamennyi olyan részecske is, melynek összetev˝o kvarkjai között van olyan, amelyik a második vagy harmadik részecskecsaládhoz tartozik. Legtöbb részecskének, például azoknak, amelyeknek van villamos töltése, létezik ellenrészecskéje is. Ennek tömege megegyezik a megfelel˝o részecske tömegével, más tulajdonságai is ugyanolyanok, mint a részecskének, csak éppen a villamos töltése és más, hasonló jellemz˝oje ellentétes el˝ojel˝u. Elektron ellenrészecskéje a pozitron, protoné az ellenproton, neutroné az ellenneutron. Ha egymással találkoznak, részecske és ellenrészecske egyaránt megsemmisül. A tömegüknek megfelel˝o 2mc2 energia sugárzásként 69
távozik. Ugyanakkor ha a sugárzás elég nagy energiájú fotonokból áll, a foton energiájának egy részébo˝ l egy elektron-pozitron pár keletkezhet. Ez azt jelenti, nem örök az anyag, tömegek el is t˝unhetnek és egyben keletkezhetnek is. Hipp-hopp részecskék, részecskepárok és a tér. Még az energiamegmaradás törvényének sérülését is megengedi a kisvilágtan. Ez a sérülés csak korlátozott ido˝ tartamra lehetséges, minél nagyobb a sérülés mértéke, annál rövidebb ideig állhat csak fent. Ez a sérülés azt is megengedi, hogy hirtelen egy m tömeggel rendelkez˝o részecske bukkanjon fel és t˝unjön el. Ekkor a sérülés mértéke legalább E = mc2 , mert ehhez még hozzájön a kipattant részecske mozgási energiája is. Hipp-hopp részecskének nevezhetjük a kipattanó részecskét, a jelz˝o a folyamat jellegére utal (idegen eredet˝u és ráadásul félrevezet˝o elnevezéssel virtuális részecskének nevezik). Ezek létezésük rövidsége miatt közvetlen méréssel nem mutathatók ki, de például a hipp-hopp fotonok tényleges létezésér˝ol a Casimir-hatás néven ismert jelenség is tanúskodik. Hipp-hopp részecskék mindenütt, mindenhol állandóan keletkeznek és a hipp-hopp fotonok és általában a hipp-hopp részecskék állandó keletkezése és elt˝unése miatt az üres teret nem tekinthetjük többé igazán üres térnek. Egy hipp-hopp részecske, ha nincs villamos, vagy másféle töltése, ilyen a foton is, bárhol és bármikor keletkezhet és keletkezik is. Töltött részecske, például hipp-hopp elektron viszont önmagában nem mutatkozhat. Ekkor ugyanis megsérülne a töltésmegmaradás törvénye, amely semmiképpen, semennyire rövid id˝ore sem sérülhet meg. De ellenrészecskéjével párban bármilyen hipp-hopp részecske kipattanhat a térb˝ol. Például a hipp-hopp elektron-pozitron, kvark-ellenkvark, proton-ellenproton, stb. párok ezért mindig, mindenütt létezhetnek és befolyásolják az egyébként üresnek tekinthet˝o tér tulajdonságait. Állandó jeléenlétük arra utal, hogy még az üresnek tekinthet o˝ tér sajátosságai is elképzelhetelenül bonyolultak és üres tér mint olyan a természetben nem létezhet. Alapvet˝o kölcsönhatásokról. Csak kölcsönhatásaik ismeretében tárgyalhatjuk az elemi részek tulajdonságait. Kiderült, hogy a világ jelenségeinek elképeszt˝o gazdagsága csupán néhány, valóban alapvet˝onek tekinthet˝o er˝o m˝uködésére vezethet˝o vissza. Négyféle alapvet˝o kölcsönhatás létezik: tömegvonzási, elektromágneses, gyenge és er˝os kölcsönhatás. Mint már tárgyaltuk, a tömegvonzást Newton fedezte fel. Az elektromágneses kölcsönhatás legismertebb megnyilvánulása a két villamosan töltött test között fellép˝o Coulomb-er˝o. Mind a tömegvonzás, mind a elektromágneses er˝ok nagyobb távolságokon is hatnak. Ez a tömegvonzás esetén nyilvánvaló, minden tömeg vonz minden más tömeget. A tömegvonzási és Coulomber˝oknek a kölcsönható részecskék távolságától való függése azonos, az r távolságtól az 1/r 2 törvény szerinti. Ha összevetjük a két proton között fellép˝o Coulomb és tömegvonzási er˝ok nagyságát, látjuk, hogy a Coulomb-er˝o 36 nagyságrenddel er˝osebb. De a természetben az anyagok általában villamosan semlegesek, mert azonos mennyiség˝u pozitív és negatív töltést tartalmaznak. Gyakorlatilag a Coulomb-er˝o az atomok és molekulák belsejébe van zárva, mivel az atommagok pozitív és az elektronok negatív töltése leárnyékolja egymást. Ezért nagyobb távolságokat tekintve csak a tömegvonzás játszik meghatározó szerepet. Világméreteket uraló kölcsönhatás a tömegvonzás. Az er˝os kölcsönhatás a kvarkok között fellép˝o kölcsönhatás és a protonok és neutronok között ható, az atoomagot er˝ok is az er˝os kölcsönhatás megnyilvánulásai. Nagyon kicsiny az atommagban uralkodó er˝ok hatótávolsága, csak a közvetlenül szomszédos protonok és neutronok között lép fel. Szintén az atommagban zajló folyamatok utalnak a gyenge kölcsönhatás létére, ez a kölcsönhatás felel˝os például az atommag bétabomlásáért. Er˝ok közvetít˝oi. Mind a négy kölcsönhatás, véges és egyben azonos sebességgel terjed. Ez a sebesség épp a fénysebesség. Nagyobb méretek világában az er˝ohatások er˝oterekkel szemléltethet˝ok létével. Töltött részecskék közötti er˝oket például a villamos er˝otérrel írjuk le. Hasonlóképpen beszélhetünk delejes (mágneses), és tömegvonzási (gravitációs) er˝otér létezésér˝ol. Ha a kölcsönható részecskék nagyon gyorsan mozognak egymáshoz képest, akkor az er˝otérrel való leírás nem kielégít o˝ . Kölcsönhatási folyamatokat csak
70
a kvantumtérelmélet tud pontosan leírni. Ero˝ terek alkalmazása ennek a pontos leírásnak a nagyobb méretek esetén használható közelítése. Ha két részecske, mondjuk két elektron rugalmasan összeütközik, mindkét elektronnak megváltozik a sebessége. Ezt a folyamatot a kvantumtérelmélet úgy írja le, hogy a két elektron közvetít˝o részecske segítségével kerül kölcsönhatásba, ez a közvetít˝o részecske szállítja az átadott energiát és lendületet egyik elektrontól a másikig. Ekkor a közvetíto˝ részecske hipp-hopp foton. Ha a két elektron mozgása egymáshoz képest nagyon gyors, akkor elég csak egyetlen hipp-hopp foton cseréjével számolni. Ha a mozgás lassabb, számításba kell vennünk a két hipp-hopp fotonos cserefolyamatokat is. Még lassabb ütközéseknél még több hipp-hopp foton cseréjét kell figyelembe venni. Megmutatható, mennél lassabb az ütközési folyamat, a sok közvetít˝o részecskés cserék összegzése egyre jobban közelíthet o˝ k az er˝oteres leírás segítségével. Azaz az er˝otér a pontos kvantumtérelméleti leírás közelítésének tekinthet˝o. Ahogyan az elektromágneses kölcsönhatás hordozó részecskéi a hipp-hopp fotonok, ehhez hasonlóan az er˝os kölcsönhatás közvetít˝oi a fotonokhoz hasonló gluonok, a gyenge kölcsönhatás közvetít˝oi pedig a W és Z részecskék.
7.4. Törvények és szimmetriák Az eddig ismertetett tudományos eredmények sokasága leny˝ugözhet bennünket. Róluk olvasva akaratlanul is felmerülhet a kérdés, hogyan volt képes a tudomány ennyire mély ismeretekhez jutni. Minek köszönhetjük azt, hogy meg tudtuk fogalmazni az alapvet˝o mozgásegyenleteket, eljuthatunk az anyag talán végs˝onek tekinthet˝o épít˝oköveihez, fel tudjuk tárni azok kölcsönhatásait? Megfigyelés, elméleti feltevés, a leírás eredményeinek összehasonlítása a mért mennyiségekkel, új, jobb leírás készítése, a modell jóslatainak kísérleti ellen˝orzése a szokásos módszer, amivel elo˝ bbre juthatunk. Maga ez a módszer, amelynek magját a feltevések és ellen˝orzésük egymásutánja képezi, önmagában még nem magyarázhatja a rendkívüli sikereket. Kell lenni, és van is olyan útmutatás, amely megkönnyíti a feltevések közötti választást, amely akár még a kísérleti ellen˝orzés el˝ott kisz˝uri az esélytelenebb leírásokat. Új törvények megfogalmazásának egy útmutatója a tetszet˝osség, az egyenletek szépsége és az egyszer˝uség. Hivatalosan ez a kiindulópont természetesen nem fogalmazható meg, de az elméleti fizikusok mégis vezérl˝o feltevésként kezelik. Sokkal inkább hajlamosak elfogadni egy új leírást, ha az szép és egyszer˝u, még akkor is, ha a kísérleti megero˝ sítés várat magára vagy egyelo˝ re nem lehetséges. Könny˝u az egyszer˝uség elvét alkalmazni, ha arról van szó, hogy ugyanazt az eredményt két különböz˝o módon is meg lehet magyarázni. Ekkor a kutatók egybo˝ l azt a leírást fogadják el, amelyik egyszer˝ubb, kevesebb feltevést tartalmaz. Másikat elvetik és csak akkor kerülhet újra tárgyalásra, ha az egyszer˝ubb valamilyen új ismeret értelmezésére alkalmatlannak bizonyult. Ezt az eljárást, vagyis a bonyolultabb elvetését Occam-elv néven emlegeti a szakirodalom. Egy elmélet szépsége azt jelenti, hogy a jelenséget leíró egyenletek szépek és ezeket a szimmetrikusságuk teszi széppé. Ne legyenek az egyenletekben olyan tényez˝oik, melyek eredete homályos, és csak azért kell odavenni o˝ ket, mert a kísérleti eredmények értelmezése megkövetelik jelenlétüket. Lehet˝oleg olyan legyen az elmélet, hogy els˝o elvekb˝ol induljon ki és ne szükség alapján toldozzuk-foldozzuk. Szimmetrián azt értjük, amit a mindennapi életben is. Arcunk például szimmetrikus, mert jobbról, balról nézve ugyanolyan. Egy kocka már magasabb rend˝u szimmetriát mutat, mert többfel˝ol nézve is ugyanazt láthatjuk. Leger˝osebb ilyen jelleg˝u szimmetriát a gömb mutatja. Bármely, a középpontján átmen˝o tengely irányából nézünk a gömbre, ugyanazt látjuk. Ha egy tökéletes kristályt belülr˝ol szemlélünk, akkor ugyanolyannak látjuk, ha egy adott helyr˝ol nézzük, vagy ha onnan megfelel˝o irányban bizonyos lépésekben elmozdulunk. Egyenletek szimmetriáján azt értjük, hogy bizonyos matematikai átalakításokat elvégezve az egyenletek alakja változatlan marad, más szóval nem érzékeny az átalakításokra. Például az y = x2 egyenlet alakja ugyanaz marad az x → −x, tükrözésnek nevezett átalakítás után. Ilyen érzéketlenség megszorítást jelent az egyenlet alakjára. Ez a tükrözéssel szembeni érzéketlenség például az y = x2 + x egyenletre nem igaz, 71
ez ugyanis a tükrözés után az y = x2 − x egyenletbe megy át. Minél több átalakítással szemben érzéketlen az egyenlet, az alakja annál inkább rögzített. A természettan alapegyenleteinek alakja és a szimmetriák. Ha a természettani egyenlet érzéketlen az átalakításokkal szemben, akkor ugyanazokat a természettani jelenségeket írják le az átalakítás el˝ott és után is. A természettani alapegyenletek alakjára a térbeli és id˝obeli szimmetriákkal szembeni érzéketlenség megkövetelése komoly megszorítást jelent. Gondoljuk el például, változhat-e a leírt jelenség attól, milyen távolságról nézzük. Nyilván nem. Ez azt jelenti, hogy az egyenletben valamennyi távolságot egyszerre egy adott értékkel megváltoztatunk, az egyenlet alakja változatlan marad, azaz az eltolás mértéke nem jelenik meg benne. Érvényes szimmetria a térben való eltolhatóság, a természettani alapegyenleteknek érzéketlennek kell lennie a térbeli eltolással szemben. Ez a követelmény rögzíti azt, hogy a részecskék helyzetét megadó vektorok milyen alakokban, függvénykapcsolatokban jelenhetnek meg az egyenletekben. Egyszer˝u tér- és ido˝ beli szimmetriákon kívül más szimmetriákat is megkövetelhetünk. Megköveteljük még a relativitáselméletnek megfelel˝o viselkedést is, azaz az el˝oforduló tér és ido˝ változók a négykiterjedés˝u térbeli viselkedésnek megfelel˝oen forduljanak el˝o. Ha a fenti szimmetriákon kívül még azt is kikötjük, hogy az egyenletek legyenek emellett a lehet˝o legegyszer˝ubbek, máris megkapjuk a szabad részecskék mozgását leíró newtoni és kisvilágtani mozgásegyenleteket! Köztük a kisvilágtan egyik alapegyenletét, a szabad elektron viselkedését megadó Dirac-egyenletet is. Azaz olyan sok megszorítást adtunk, hogy az már rögzíthette az egyenletek teljes alakját. Az er˝ok eredete és a bels˝o szimmetriák. Vannak azonban az egyszer˝u, tér-ido˝ beli szimmetriákon kívül bonyolultabb, úgynevezett bels˝o szimmetriák is. Ezeknek eredete nem világos. Nem tudjuk, mi annak az oka, hogy az alapegyenleteknek miért éppen azok a bels˝o szimmetriái. Vegyük példának a Dirac-egyenletet. Ha megköveteljük, hogy legyen érzéketlen egy bizonyos bels˝o szimmetriának megfelel˝o átalakítással szemben, akkor eljutunk oda, hogy emiatt léteznie kell er˝otereknek, amelyeknek viselkedését éppen a elektromágneses jelenségek alapegyenletei, a Maxwell egyenletek írják le! Tehát a teljes elektromágneses jelenségkör, benne például a Coulomb-er˝o létezése és alakja, azzal kapcsolatos, hogy a szabad elektron mozgását megadó Dirac-egyenlet érzéketlen arra, ha egy bizonyos szimmetriával kapcsolatos m˝uveletet végzünk rajta. Érezhetjük, a szimmetriák léte mennyire hatékony módszert ad a kezünkbe, mikre tehet képessé bennünket. Valamennyi alapvet˝o kölcsönhatás eredetét szimmetriaelvekre vezethetjük vissza. Hangsúlyozni kell azért: nem tudjuk, miért pont ezek a belso˝ szimmetriák a fontosak. Nem a legegyszer˝ubbek, van hozzájuk hasonló szimmetria b˝oséggel, amelyek közömbösek a természet leírása szempontjából. Továbbá meg kell mondani azt is, hogy a szimmetriák, bár rögzítik az egyenletek, er˝otörvények alakját, nem mondanak semmit arról, miért éppen akkorák az elemi részek tömegei, a kölcsönhatások er˝osségei, mint amilyenek. Tehát még távol vagyunk attól, hogy tökéletes, befejezett, végs˝o elméletr˝ol beszéljünk. Erre a kérdésre kés˝obb, az emberarcú elv tárgyalásánál még visszatérünk. Magától megjelen˝o szimmetriasértés. Magától megjelen˝o (spontán) szimmetriasértés létének felismerése a mai természettan kiemelkedo˝ fegyverténye. Bár a jelenség, amir˝ol látni fogjuk, alapjait tekintve egyszer˝u, számos területen vezetett új felfedezésekre. A szimmetria, amely megsérül, lehet a mértani térhez és az id˝ohöz köt˝od˝o szimmetria vagy valamilyen elvont, bels˝onek is nevezett szimmetria is. Furcsán hangozhat, de el˝ofordulhat az, hogy az egyenletek szimmetrikusak, de az egyenletek által leírt jelenségek már nem mutatják ezt a szimmetriát. Ilyen esetekben az egyenleteknek több megoldása is van és az eredeti szimmetriát egyetlen megoldás sem mutatja. Csak valamennyi megoldás együttesében mutatkozik meg a szimmetria. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a természetben minden egyes megoldásra láthatjuk a példát. Sokszor csak egyetlen megoldásnak megfelel˝o jelenséget tanulmányozhatunk.
72
Szimmetria önmagától való megsérülésének szemléltetéséhez tekintsük el˝oször az alábbi egyszer˝u példát. Gondoljunk el egy vacsorát, ahol a társaság egy kerekasztal körül foglal helyet. Teljesen körbeülik az asztalt. Mindenki el˝ott van teríték és a terítés rendje szerint a terítékek között pohár. Akik a kerekasztalnál ülnek, számukra kezdetben a jobb és bal irány egyenérték˝u mivel mindenki számára egyaránt lehetséges jobbra vagy balra nyúlni a pohárért. Ha viszont valaki már választott, a szimmetria megsérül, mivel mindenki csak egy fel˝ol, mondjuk jobbról veheti el a poharat. Nyilvánvaló, a kezdeti szimmetriának meg kell sérülnie; valamelyik, akár a jobb, akár a bal irányt ki kell választani. Másik egyszer˝u példának vegyünk egy függ˝oleges helyzet˝u, tökéletesen egyenletes szerkezet˝u acélszálat. Hasson reá felülr˝ol egy lefelé irányuló nyomóer˝o. A rendszer a rúd függ o˝ leges tengelye körül tekintve hengerszimmetriát mutat. Ha a nyomóer˝o fokozódik, egy id˝o után a szál elgörbül, valamerre kitér. Hogy merre, véletlen. Elveszett a rendszer hengerszimmetriája. Itt is önmagától jelentkezett a sérülés . Bels˝o szimmetriák önmagától való sérülése fontos szerepet játszik az alapvet˝o kölcsönhatások közötti különbségek megmagyarázásában is. Rejtett szimmetria. Nagyon sok olyan dolgot észlelhetünk a természetben, amelyek egymáshoz hasonlóak, rokonságot mutatnak. Hasonlóság valamilyen rejt˝oz˝o szimmetria létéhez kapcsolható. Rejtett szimmetria létezésére utalhat például az, ha valahol sok, egymással rokon részecskével, tárggyal találkozunk. Amelyek egymástól ugyan megkülönböztethet˝oek, de mégis nagyon hasonlítanak egymáshoz. Annyira, hogy akár egyetlenegy dolog különféle változatainak is tekinthet˝ok. Rejtett szimmetriára adott példáink elvontabb esetekre vonatkoznak. Férfi és n˝o különböz˝o, de mindkett˝o ember, tehát az "emberi" szimmetria létezik, férfi és n o˝ az ember két változata. Hasonlóképpen értelmezhetjük proton és neutron nagyfokú hasonlóságát, tömegük csaknem azonos, csupán villamos töltésükben különböznek. Ezért a tudósok nagyon sokszor egyetlen részecske kétféle változataként kezelik o˝ ket. Kiderült, ha nem is annyira nagy a hasonlóság, de van még 6 másik részecske, amelyek a protonhoz és neutronhoz valamint egymáshoz hasonló módon viselkednek. Ezeket a részecskéket a világ˝urbo˝ l ered˝o sugárzásban lehet megfigyelni és nagyenergiájú gyorsítókban lehet el˝oállítani. Rejtett szimmetria többek között a fenti nyolc részecske hasonlóságát, és a közöttük lév˝o különbségek mértékét is értelmezni tudja. Ki tudjuk számolni, mennyivel különböznek egymástól a részecskék tömegei és egyéb tulajdonságai, mi az összefüggés a különféle jellemz˝oik között. A szimmetriák fontossága és Platón. Er˝ok és részecskék eredete a szimmetriák fontosságára utal, tényleg az összhanghoz, a tökéletességhez kapcsolódik. Igazából azt mondhatjuk, hogy a természet nem az er˝okkel, részecskékkel, hanem a szimmetriákkal takarékoskodik. Úgy t˝unik, az igazán alapvet˝o tudás a szimmetriákhoz köthet˝o. Platón ideái is a szimmetrikus alakzatokkal szemléltethet˝ok. A szimmetriák alapvet˝o fontossága, ez az eredetileg platóni gondolat, a mai részecsketan (részecskefizika) egy talán meghökkent˝o, de gondolkodásunkat meghatározó eredménye. Természetesen felmerülhet e kérdés, ha a mélyenfekv˝o szimmetriák ennyire egyszer˝uek és tökéletesek, honnan a világ sokszín˝usége, változatossága. Láthatjuk, onnan, hogy a világban a szimmetria sérül. Azt Platón sem gondolhatta, amit mi már tudunk, hogy a szimmetriák sérülése is pontosan leírható matematikai törvényeket követ. Tehát az anyag viselkedése nem is annyira z˝urzavaros, összevissza, mint ahogyan a görögök vélték.
7.5.
Az o˝ srobbanás
Korábban, egészen századunk húszas éveinek végéig, a világegyetemet térben és id˝oben végtelennek, állandó állapotúnak tételezték fel. Bár voltak kétkedésre okot adó felismerések, a térben végtelen, ido˝ ben örök és változatlan világegyetem léte bizonyosságnak t˝unt. De a pontosabb csillagászati megfigyelések arra az eredményre vezettek, hogy az ég állónak hitt csillagai nem állnak. Többségükr˝ol kiderült, hogy nem csillagok, hanem csillagok alkotta ködök, csillagvárosok. Hozzánk és egymáshoz képest is mozognak a 73
csillagvárosok. Méghozzá úgy, hogy távolodnak egymástól. Ennek oka az, hogy a világegyetem tere tágul. Ahogyan Einstein általános relativitáselmélete leírja, az anyaggal egyenletesen kitöltött tér vagy tágul, vagy zsugorodik. Magával sodorja a dagadó tér a benne lévo˝ csillagvárosokat, ezt észleljük a világegyetem tágulásaként. Ha a világegyetem tágul, korábban a csillagvárosok átlagos távolsága kisebb volt. Még korábbi id˝okben a csillagvárosok még közelebb voltak egymáshoz és ezért világegyetem s˝ur˝usége a jelenleginél akkor nagyobb volt. Visszamenve így a kezdetekhez, a világmindenség általunk ma látott része akkoriban csak egy kis térfogaton belül volt jelen. Ez a világegyetem kezdeti állapota. Ha ilyen volt a kezdet, akkor más arra utaló jeleknek is kell létezniük. Találtak is ilyen bizonyítékokat. Van a világegyetemnek, a világtérnek h˝omérséklete is. H˝osugárzás tölti be a világ˝ur egészét, amit az u˝ rbéli (kozmikus) háttérsugárzásként szoktak emlegetni. 1965-ben fedezték fel. Ma a világmindenség h˝omérséklete az abszolút h˝omérsékleti skálán 2,726 Kelvinnek adódik, ami körülbelül -270,4 Celsius fokkal egyenl˝o. Amint a világegyetem tágul, a h˝omérséklet csökken, kétszeres méreteknél a h o˝ mérséklete felakkora. Ezért kezdetben a világmindenséget igen magas ho˝ mérsékletek jellemezték. Világegyetemünk anyagösszetétele, bármerre is nézünk az égen, ugyanolyan. Durván három rész hidrogénre egy rész hélium jut. Mivel hélium csak nagyon magas ho˝ mérsékleteken keletkezhet, jogos a feltételezés, hogy a megfigyelt arány a kezdeti id˝oszakban kialakult. A fenti megfigyelések: a tágulás, a h˝omérséklet és az anyagösszetétel alapján az o˝ srobbanás modellje általánosan elfogadottá vált. Id˝oközben a leírást számos más bizonyíték is meger˝osítette. Eszerint a világegyetem kb. 13,73 milliárd éve keletkezett. Komoly mértékben segíti és el˝ore viszi a kutatásokat, hogy ami kezdetekben, a forró világegyetemben történt, az ma a nagyenergiájú gyorsítóknál is tanulmányozható. Azok a nagyenergiájú ütközési folyamatok, amik akkor zajlottak, a bomlékony részecskék, amik akkoriban komolyabb szerepet játszottak, itt és most is vizsgálhatók. Így a részecsketan és világmindenségtan fejl˝odése egymást segíti. Jelenleg a gyorsítókban olyan folyamatok tanulmányozhatók, melyek a világmindenség keletkezését követ˝o els˝o másodperc milliomod részének a milliomod része tájt játszódtak le. Bevezetve a 10−1 = 1/10, 10−2 = 1/100, stb. jelölést, a fenti id˝otartam 10−12 másodperc. Ami ez id˝o tájt és ezután történtek, jól tanulmányozhatók. Mi történt az els˝o 10−12 másodpercen belül? Erre is vannak eléggé megbízható, ám nem teljesen igazolt elméletek, egészen le a 10−43 másodpercig, a Planck-id˝onek nevezett id˝o tartományáig. Planck-id˝o tájt a világmindenség méretét a 10−33 centiméternyi Planck-hossz jellemezte. A kezdetekr˝ol. Nem tudhatunk semmit a Planck-id˝on belül történtekr˝ol, mert azon belül az id˝o fogalma értelmét veszti. Ebben a tartományban a tér és id o˝ tulajdonságait meghatározó általános relativitáselmélet és a mozgástörvényeket megadó kvantummechanika egyaránt alkalmazhatatlanná válik. Mivel az ebben a tartományban érvényes elmélet még nem kidolgozott, a kezdetekr˝ol csak feltevéseink lehetnek. Mi lehet mégis a Planck-id˝on belül? Nézve a világmindenség megmaradó mennyiségeit, a világmindenség össztöltése, összenergiája nulla. Anyagmegmaradási törvény a természettanban nincs, az energiamegmaradás az E = mc2 Einstein féle energia-tömeg egyenérték˝uségi összefüggés figyelembevételével magába foglalja a tömegeknek megfelel˝o energiát is. Világegyetemünk nulla összenergiája úgy jön ki, hogy a tömegeknek megfelel˝o E = mc2 és más pozitív energiák valamint a tömegvonzási megfelel˝o negatív kölcsönhatási energiák kiegyenlítik egymást. Ennek megfelel˝oen, a Planck-id˝on belül történtekre feltételezheto˝ , hogy a világmindenség a természettani semmib˝ol ’pattant’ el˝o. Óvatosan kell bánnunk ezzel a a kijelentéssel, a semmi itt a kisvilágtani semmit, szaknyelven a fizikai vákuum állapotát jelöli. Ez csak nevében hasonlít a légüres tér állapotára. Tér, id o˝ és az els˝o tömegek együtt jöhettek létre. Miel˝ott a világmindenség létrejött, az id˝o sem létezett. A világegyetem fejl˝odésének rövid története. Most, a keletkezés kérdésének vizsgálata után vázlatosan tekintsük át, hogyan írja le a természettudomány a mindenség történetét. 74
Kezdet kezdetén a világmindenség egyszer˝u, csaknem teljesen szimmetrikus képz˝odmény volt, például a részecskék és ellenrészecskék száma is megegyezett. Nyoma sem volt a kés˝obbi szervez˝odéseknek. Az alapvet˝o épít˝okövek, a leptonok és a kvarkok között valamennyi kölcsönhatás azonos módon zajlott le. Még a leptonok és kvarkok között sem lehetett igazából különbséget tenni, szabadon alakulhattak egymásba. Mindez csak a legels˝o id˝okben uralkodó rendkívül magas ho˝ mérsékleten állt fenn. Ahogy csökkent a h˝omérséklet, úgy különültek el egymástól a kölcsönhatások és váltak megkülönböztethet˝ové a részecskék. Egy nagyon apró, magától bekövetkez˝o szimmetriasértés eredményeképpen a részecskék és ellenrészecskék közötti egyensúly megbomlott. Egy kicsivel több lett a részecske és a h˝ulés során az ellenrészecskék a megfelel˝o részecskepárjukkal találkozva megsemmisültek, szétsugárzódtak. H˝ulés közben egyre összetettebb rendszerek szerevz o˝ dtek. Körülbelül a els˝o milliomod másodperc végére alakultak ki a világegyetem protonjai és neutronjai. Majd az els˝o másodperct˝ol a harmadik perc végéig terjed o˝ id˝oszakban a protonok és a neutronok ütközése és összeolvadása vezetett a már említett egy a háromhoz hélium-hidrogén arány kialakulásához. Összetett atommagok megjelenése a szervez˝odés egy már magasabb fokát jelzi. Amint három perc már eltelt a világegyetem h o˝ mérséklete annyira lecsökkent, hogy újabb atommagfolyamatok már nem mehettek végbe. Ezt követ˝oen a világegyetem anyagát a protonok, a hélium atommagok, elektronok, neutrinók és fotonok alkotta plazma képezte. Plazmában az anyag és a sugárzás er˝os kölcsönhatásban van egymással, az anyag állandóan fotonokat nyel el és sugároz ki. Ahogy további tágult és h˝ult a világegyetem, közben még összetettebb rendszerek keletkeztek. 380000 évbe telt, amikor a plazmaállapot megszünt és az akkori háromezer fok körüli ho˝ mérsékleten az atommagokból és elektronokból álló héliumatomok és hidrogénmolekulák állandóakká váltak. Többé nem estek szét, sem nem gerjeszt˝odtek tovább. Ezzel a világegyetem anyaga és fotonok alkotta sugárzási tér egymásrahatása elhanyagolhatóan kicsivé vált. Ebb˝ol az id˝oszakból származik az u˝ rbéli háttérsugárzás, melynek a most mért tulajdonságaiból a 380000 éves világegyetem állapotára lehet következtetni. Ezután a semleges anyag viselkedését a tömegvonzás határozta meg, ennek hatására a világegyetem anyaga csomósodni kezdett. Kialakulnak a csillagvárosok (galaxisok), melyeknek belsejében folytatódott az anyag csomósodása. Összehúzódó gázfelh˝okb˝ol csillagok alakulnak ki. Mintegy százmilliárd csillagváros van a világmindenségben, egy átlagos csillagváros százmilliárd csillagot tartalmaz. Csillagvárosok és csillagok létrejötte a szervez˝odés újabb, ezúttal nagylépték˝u megnyilvánulását jelenti. Minél jobban összehúzódik egy gázfelh˝o, annál jobban er˝osödik az összehúzó hatás, mert a közelebb került tömegek még er˝osebben vonzzák egymást. Ha a csillag összehúzódik, ennek hatására belseje felmelegszik. Egy csillag fejl˝odéstörténetét a csillag össztömege határozza meg. Amikor a csillagok bels˝o h˝omérséklete eléri a pármillió fokot, a csillagok belsejében beindulnak a hidrogént héliummá átalakító magösszeolvadásos folyamatok. Ezek energiát termelnek, és egyben a kiáramló nagyobb energiájú részecskék megállítják a csillag további összeroppanását. Ez az egyensúlyi állapot a csillag tömegét˝ol függ˝oen akár milliárd évekig is eltarthat. Napunk esetén ez az id o˝ szak kb. tízmilliárd évet tesz ki. Miután a csillagokban az összes hidrogén héliummá alakult, nagy tömeg˝u csillagokban magasabb rendszámú elemek is keletkezhetnek. Ha a csillag tömege a Napénál legalább másfélszerese, akkor a csillagban, az egyre magasabb h˝omérsékleteken a Mengyelejev-féle periódusos rendszer szinte valamennyi eleme kialakul. Végül az ilyen csillagok kérge hatalmas robbanás során lerepül a csillagról. Ezt a folyamatot nevezik szupernovarobbanásnak. Szétrepül o˝ pora gázfelh˝okbe is belekerül. Ilyen szennyezett gázfelh˝okb˝ol is képz˝odhetnek csillagok, mellyel együtt bolygórendszer is keletkezhet. Naprendszerünk 4,57 milliárd évvel ezel˝ott alakult ki. Földünkön megjelent az élet és a körülmények szerencsés összejátszása folytán az élet egyre magasabb rend˝uvé vált és a fejlo˝ dés csúcsán megjelent az ember. Egyszerut˝ ˝ ol az összetettig. Ahogyan fentebb említettük, a világegyetem els˝o másodpercének legelején a mindenséget az egyöntet˝uség jellemezte. Valamennyi alapvet˝o kölcsönhatás azonos módon m˝uködött, nem lehetett közöttük különbséget tenni. Nem léteztek összetett rendszerek, csoportosulások, elkülönültségek. Ahogy múlt az id˝o, a világegyetem tágult, eközben a h˝omérséklete csökkent. H˝ulés közben megkezd˝odött a kölcsönhatások és részecskék elkülönülése, különböz˝o tulajdonságainak hangsúlyosabb megjelenése. 75
A szimmetria fokozatos elt˝unése önmagától jelentkez˝o szimmetriasértési folyamatok eredménye. Léteznek azonban a rejtett szimmetriák is és ezért a világban sok-sok egymáshoz hasonló, egymással rokon dolgot észlelhetünk. Részecskék csoportosulásával összetettebb rendszerek alakulhatnak ki. Amint a ho˝ mérséklet csökkent, egyre bonyolultabb alakzatok jelentek meg. Hasonlóan ahhoz, amikor a vízpára jéggé dermed, érdekesebbnél érdekesebb formájú jégvirágokat képezve. Az egyre bonyolultabb rendszerek fokozatos megjelenése a világegyetem fejl˝odésének meghatározó jellemz˝oje. Ma is folytatódik az elkülönülés. Ami bolygónkon történt, az élet, az él˝ovilág kialakulása és végül az értelmes ember megjelenése a világegyetem mino˝ ségi fejl˝odésének fontos állomásaként foghatók fel. Hasonló a folyamat ahhoz, amit a középkori festmények felépítése is kifejez. Itt a képeken lent a földi világ képvisel˝oit ábrázolják. Személyiségek az emberek, egyéni arcvonásaik vannak, mindegyik különbözik a másiktól és a tárgyak is jól meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek. Nézve a kép fentebbi, középs˝onek mondható részét, az már légies. Képvisel˝oi, az angyalok, angyalkák már egyéniség nélküliek, arcuk, ábrázolásuk nem utalhat személyiségre. Nézve a festmény angyalok feletti, legfels˝o részét, Isten ábrázolása csak a fény kiáramlásának, a ragyogásnak az érzékeltetésére szorítkozhat.
7.6.
Élet a világegyetemben
Rendszer energiaháztartása. Mennél összetettebb egy rendszer, annál kisebb energiák cseréje jellemzi m˝uködését, átalakulásait. Proton vagy neutron szerkezetének megbolygatásához roppant sok energia szükséges. Atommagok felbontása már kevesebb energiát igényel, ehhez millió voltos feszültségekre gyorsított részecskék kellenek. Atomok szerkezetének átalakításához már kb. néhány voltos feszültséggel gyorsított elektronok is elegend˝oek. Minél több atomból épül fel a molekula, általában annál kisebb energiák kellenek a molekuláris átalakulásokhoz. Ha az él˝olényvegytani (biokémiai) átalakulásokat nézzük, hozzájuk viszonylag még kisebb energiák szükségesek. Az élet keletkezésének kérdésér˝ol. Mindmáig megoldatlan tudományos rejtély az élet keletkezése. Ha a természet történetét az o˝ srobbanástól máig tekintjük, talán a legnagyobb. Ha a világ gépszer˝u, akkor az él˝o is csak gépezet, bár igencsak bonyolult, csodálatos gépezet. Ekkor az élet földi fejl˝odése végül is egyszer˝u természettani és vegyi folyamatok, a fejlo˝ dés pedig a véletlen másulatok (mutációk) és a természetes kiválasztódás összjátékának eredménye. Rendszerint azt tételezik fel, hogy az a természettani-vegyi folyamat, amely az els˝o él˝o kialakulásához vezetett, nagyon kicsiny valószín˝uség˝u. Emiatt nem sok remény van arra, hogy ezt a hallatlanul ritka folyamatot egyáltalán valaha is azonosítani tudjuk és eljussunk oda, hogy részleteiben tanulmányozhassuk. Ezt gondolva az élet kivételesen ritka jelenség, talán egyedül csak a Földön létezik, minthogy a keletkezéséhez vezet˝o események sora nem valószín˝u, hogy bárhol másutt a világegyetemben lejátszódhatott volna. Napjainkra vitathatóvá vált a csak a Földre szorítkozó élet feltételezése. Bolygónkat fejl˝odésének els˝o néhány száz millió éve során igen súlyos következményekkel járó, hatalmas becsapódások sora sújtotta. Ilyen ütközések, melynek eredményeképpen a földkéreg is megolvadt, bármilyen esetleg létez˝o él˝ot elpusztítottak. De az ilyen összeomlások után szinte azonnal, mihelyt a körülmények kedvez˝obbé váltak, már viszonylag fejlett él˝o szervezetek jelentek meg. Ennek magyarázatára született meg az az elmélet, miszerint az els˝o baktériumok a világ˝urbo˝ l jutottak a Földre, hullócsillagok (meteoritok) és üstökösek porához tapadva kerültek bolygónk felszínére. Ma már tudjuk, hogy több kilométer mélyen a föld alatt a k˝ozetekben nagyon nagy számban élnek apró lények, amelyeket o˝ sparánylényeknek (archaeáknak) neveztek el. Ezek táplálékként vegyi vagy h˝oenergiát használnak. Ezek az o˝ sparánylények paránylényekhez (baktériumokhoz) hasonló nagyon o˝ si szervezetek, sokak szerint az él˝ovilág törzsfájának harmadik ágát alkotják. A Föld felszínére becsapódó nagyobb tömegek földi k˝ozeteket üthetnek ki a világ˝urbe és a nagyobb k˝odarabokba betokozódott o˝ sparánylények akár 76
évmilliókon, évtízmilliókon keresztül is életképesek maradhatnak. Ha a k˝odarab becsapódik valamelyik más bolygó felszínére, ahol az er˝oforrások rendelkezésre állnak, az o˝ sparánylények feléledhetnek és elszaporodhatnak. Hasonló módon a Föld felszínére is juthattak él˝o szervezetek, melyek a Naprendszer valamely bolygójáról vagy a Naprendszer o˝ sanyagából, vagy valamelyik más naprendszerbo˝ l származnak. ˝ Osparánylények léte és u˝ rbéli terjedésük lehet o˝ sége azt jelenti, hogy a világegyetem hemzseghet az élett˝ol, ugyanis az o˝ sparánylények valamennyi szilárd kérg˝u és olvadt magú bolygó k˝ozeteiben - itt rendelkezésre áll a szükséges táplálék - el˝ofordulhatnak. Földünk felszíni viszonyai, els˝osorban az évmilliárdokon át hullámzó világtengerek lehet˝ové tették a soksejt˝u él˝olények és más fejlettebb él˝o szervezetek, végül az értelmes ember kifejlo˝ dését is. Emiatt a földi viszonyok nagyon kivételesek. Az emberi tudatról. Valamennyi szervünk közül az agyunk szakosodott a legnagyobb mértékben. Tudatos viselkedésünk agyunk különleges mivoltával hozható kapcsolatba. Agyunknak nem is annyira a tömege, hanem felépítése bír megkülönböztet˝o sajátságokkal. Majmok és az emberszabású majmok csupán egyetlen szerv, az agy fejlettségében különböznek az többi eml˝ost˝ol. Agykérgünk további rohamos fejlo˝ dése az a tényez˝o, ami az embert kiválasztottá tette. Agyunk a majmokéhoz képest jelent˝os szerkezeti különbségeket is mutat. Ezért az ember nem nevezheto˝ egyszer˝uen egy okosabb majomnak. Párhuzamba állítható az ember gondolkodás a számítógépet vezérl˝o rendszerrel, a szoftverrel. Gondolat (a szoftver) nem létezhet az idegsejtek, ezeknek kapcsolatai és az ingerületátviv˝o vegyületek stb. (a hardver) nélkül. Ahogy a számítógépnél, az emberi hardver az emberi szoftver feltétele, de ez a pont, ahol a mindenapos számítógépekkel való hasonlóság véget is ér. Egészen máshogy m˝uködik az emberi agy, mint a tárolt vezérlés˝u, számjegyekkel dolgozó, kettes számrendszerben m˝uködo˝ , egyetlen m˝uveleti egységgel (processzorral) felszerelt számítógép. Ehelyett az emberi agyat behálózódással létrejött rendszerei vezérlik (és nem tárolt vezérlés˝u) folytonos mennyiségekkel, azaz analóg elven m˝uködik (és nem számjegyekkel, kettes számrendszerrel) nagyon sok m˝uveletet végezhet párhuzamosan (azaz nem csak egy m˝uveleti egysége van). Továbbá az emberi agy vezérlési rendszere folyamatosan átalakul aszerint, hogy éppen miféle feladatokkal foglalkozik. Azaz a behálózódás rendszere a körülményeknek megfelel o˝ en folyamatosan változik. Id˝osebb agy hálózatai jóval nehezebb módosíthatók, mint a fiatal agy hálózatai. Az agy behuzalozódása, azaz az agyi hardver alaprendszerének kialakulása 25 éves korra fejezo˝ dik be. Ezután, ahogy korábban már említettük, a komolyabb áthuzalozódás, azaz teljesen új dolgok megtanulása az egyént˝ol igen nagy er˝ofeszítéseket követel. Hacsak nem szánja rá magát a folyamatos tanulásra, 25 éves kora után is rendszeresen olyan sokat tanulva, mint korábban. Mivel agyunkban egyszerre nagyon sokféle m˝uvelet végzése zajlik, - ez jelenti a párhuzamos feldolgozást,a tudatos szint a felülvigyázó, értékel˝o, újabb változatokat kér˝o, ellen˝orz˝o központi egységet képezi. Agyunk annál jobban m˝uködik, minél több feladat futhat benne párhuzamosan. Valószín˝u így ismerhet˝o fel számunkra, hogy esetleg teljesen különböz˝onek látszó dolgok között hasonlóság van és ezek egymással kapcsolatba kerülhetnek. Ezért érdemes minél többféle dolgot megtanulnunk és sokoldalúan képzett, m˝uvelt egyénként egy adott id˝oszakban egymástól eltér˝o dolgokkal foglalkoznunk. Ez a különféle területekhez tartozó anyagok olvasását, minél több emberrel való figyelmes elbeszélgetést, természeti jelenségekre való gyakori rácsodálkozást, rendszeres zenehallgatást jelentheti. Agyi hálózataink módosulását jelenti a vizsgára való készülés is. Ugyanis az egyén képtelen bizonyos gondolatokra, feladatok elvégzésére, hacsak az elo˝ zetes huzalozódási folyamat során, - ami az alapos felkészülés, tanulás, ismétlés, gyakorló feladatok végzése közben zajlik le, - az agyi hálózatai a megfelel˝o mértékben át nem alakultak. Azaz az agyi hálózatok átalakulásai bizonyos dolgok felfogására, megértésére, feladatok megoldására teszik képessé a vizsgázót.
7.7. Emberarcú világmindenség Most azt a kérdést érintjük, mennyire lehet véletlennek, avagy szükségszer˝unek tekinteni azt, hogy a világegyetemben megjelent az értelmes élet. Rendszerek kialakulásában és m˝uködésében mind a véletlen, mind 77
a szükségszer˝uség szerepet játszhat. Önmaguktól fellépo˝ szimmetriasértések alakíthatták a világegyetemet is, f˝oleg történetének nagyon korai szakaszában. Míg a szimmetriasértések véletlent hangsúlyozó elemei a világ esetlegességére utalnak, addig a világmindenség emberarcú elvének felfedezése a világmindenség kitüntetett mivoltára szolgáltat bizonyítékot. Világegyetemünk emberarcúságának elve a természettan alaptörvényei és az élet létezése között fogalmaz meg összefüggést. Mint a 7.4. részben ismertettük, a szimmetriák létezése megszabja az alapvet˝o er˝ok és az elemi részek mozgástörvényeinek alakját. Ami az egyenletekben szereplo˝ természettani állandók értékét illeti, azokat viszont sem szimmetria, sem másféle természettani elv sem adja meg. Ezek az állandók a négy alapvet˝o kölcsönhatás er˝osségének, valamint a világunkat felépít˝o elemi részek tömegeinek feleltethet˝ok meg. Ezek az értékek szabják meg végül is, milyen szerkezetek alakulhatnak ki a világegyetem fejl˝odése során. Felmerült a kérdés, mennyire függ az élet kialakulásának, az értelmes ember kifejlo˝ désének lehet˝osége a fenti állandók értékét˝ol. Mit fogadjunk el az élet feltételeként? Bármely él˝o egyben nagyon sok adatot tároló rendszer is, amely környezetéb o˝ l energiát vesz fel és annak energiát ad le. Ahhoz, hogy a nagy mennyiség˝u adatot tárolni tudja, megfelel˝o épít˝okövek kellenek. Ezért az élet kialakulásának feltételéül csupán az alapvet˝o vegyi elemek, mint a szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor stb. valamint a kell˝oen hosszú ideig, megfelel˝o er˝oséggel sugárzó csillagok létezését szabták ki. Valóban, a különböz˝oféle elemek léte biztosíthatja csak, hogy az élethez szükséges adattároló rendszerek kiépülhessenek. Megfelel o˝ csillagokra mint a hosszú törzsfejlo˝ dési id˝oszak energiaforrásaira van szükség. Ma már, miként juthatott el a világegyetem az élet megjelenéséig. Fejl˝odésének különböz˝o szakaszait, az akkor keletkezett rendszereket befolyásolja az, milyenek a fenti alapállandók értékei. Különösen az els˝o három perc alatt és a csillagok belsejében zajló folyamatok függnek t˝olük er˝osen. Életrehangolódás. Elméleti kutatók eljátszottak azzal a feltételezéssel, mi történt volna, milyen lenne ma a világegyetem, ha a természettan fenti alapvet˝o állandóinak nagysága más lenne. Eléggé meglep˝o az eredmény. Ha az állandók kis mértékben, egyesek akár pár ezreléknyire is különböznének a mostanitól, élet egyáltalán nem alakulhatna ki és a világegyetem, ha egyáltalán létezhetne, teljesen máshogy nézne ki, mint a mai. Kijelenthet˝o, hogy a természet alapállandói életrehangolódottak, azaz a világegyetem az élet hordozására beállítódott rendszer. Ez a életrehangoltság a mindenség emberarcú elvének tartalma. Nézzük például mivel járna, ha az er˝os magkölcsönhatás er˝ossége más lenne, amekkorának most mérjük. Ha az er˝os magkölcsönhatás egy kicsit gyengébb lenne, a mager˝ok nem lennének elég er˝osek ahhoz, hogy létrehozhassanak a hidrogénnél nehezebb atommagot. Ha az er˝os magkölcsönhatás csak egy kicsit is er˝osebb lenne, nem maradna világmindenségben hidrogén, továbbá az élet épít˝oköveiként szükséges atommagok bomlékonyak lennének. Legújabb számítások szerint 0,4% körül van az életrehangoltság mértéke. Ha a gyenge magkölcsönhatás er˝ossége nagyobb lenne, az els˝o három perc során túl sok hélium keletkezne. Túl sok nehéz elem keletkezne a csillagok belsejében. Szupernova robbanások viszont nem következnének be és az elemek a csillagok belsejében rekednének. Ha a gyenge magkölcsönhatás gyengébb lenne, túl kevés nehéz elem keletkezne és a szupernova robbanások ebben az esetben sem jöhetnének létre. Ha például a tömegvonzás er˝ossége nagyobb lenne, a csillagok sokkal forróbbak lennének, a csillagfejl˝odés felgyorsulna és a csillagok nem sugároznának elég hosszú ideig. Ha a tömegvonzás gyengébb lenne, a csillagok nem hevülhetnének fel a magösszeolvadásokhoz szükséges h˝omérsékletre. Ha az elektromágneses kölcsönhatás a mostaninál gyengébb vagy er˝osebb lenne, nem alakulhatnának ki a megfelel˝o vegyi kötések. Hasonló lenne az eset, ha az elektron és a proton tömegének aránya más lenne, mint a mostani. Sok más, ezekhez és a fentiekhez hasonló emberarcú megszorítás fogalmazható még meg. Élet és világegyetem. Szoros kapcsolatot teremt az emberarcú elv az élet és a természettan alaptörvényei, a világegyetem egésze között. Túl er˝osek az emberarcú megszorítások ahhoz, semmint véletlennek tekinthetnénk azokat. Nem mondható az, hogyha mások lennének az állandók, másféle élet alakulhatna ki. Egyáltalán a világegyetem sokfélesége, sokszín˝usége az, amit a életrehangoltság biztosít. Más állandók 78
mellett a világ nagyon sivár lenne és ha egyáltalán fennmaradhatna, életet hordozó összetett rendszerek a bonyolultabb kapcsolatok lehetetlensége miatt eleve nem jöhetnének létre. Élet és az o˝ t kialakító, hordozó világmindenség összetartoznak. Ember nem is láthatja másnak a világmindenséget, mint amilyennek azt észleli. Ha a világegyetem egy kicsit is más lenne, mint a mai, él˝o azt nem figyelhetné meg, merthogy élet akkor nem is létezhetne. Világegyetemünk életrehangoltságának értelmezése komoly kihívást jelenthet a tudomány számára. Lehetséges-e egyáltalán másfajta világmindenség, mint amelyet megfigyelünk, megfigyelhetünk? Egyesek számtalan sok egyéb, számunkra megfigyelhetetlen, a mienkt˝ol különböz˝o világegyetem létezését tételezik fel ahhoz, hogy ennek az egynek a életrehangoltságát, életet hordozó képességét magyarázni tudják. Vannak, akik tartózkodnak attól, hogy egy létez˝onek a magyarázatára számtalan sok, eleve megfigyelhetetlen létét tételezzék fel, gondolván, ez túl bonyolult, csak az adott magyarázatra kiötlött megoldás. Feltételezhet˝o az is, hogy a természet alapállandói nem is lehetnek mások, mint amilyennek mérjük o˝ ket. Id˝ovel talán megszületik valamilyen új elv alapján felismert nagy egyesített elmélet, amely rögzíti az állandók értékét, megmutatva, miért szükségszer˝uen akkorák fel az általunk mért értékek. Ekkor viszont majd arra a kérdésre kell választ keresnünk, miért éppen ezek kedveznek az élet kialakulására is. Mindenesetre elmondhatjuk, az értelmes, tudattal rendelkez˝o lény megjelenése, amely jelen tudásunk szerint a Tejútrendszerben, s o˝ t talán a teljes világmindenségben is hallatlanul ritka, talán egyedülálló folyamat, a világmindenség fejl˝odésének megkülönböztetett eseménye. Mindenségünk fejl˝odését jellemz˝o általános irányzat, hogy az egyre bonyolultabb rendszerek kialakulásának betet˝ozéseként megjelent benne egy olyan lény, a világegyetem tudatossá váló rendszere, amelyik képes magát a világegyetemet leírni, értelmezni. A mindenség anyagából felépül˝o értelmes lény kutatja a mindenség törvényeit, kialakulásának körülményeit, elgondolkozik a mindenség eredetén. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy az ember személyében a világegyetem önmaga tudatára ébredt és visszatekint saját magára. Ezt a jelenséget, az értelmes ember létezését, úgy t˝unik, egyre nehezebb lesz puszta véletlennek tulajdonítani. Azért nagyon nehéz feladat a természettudomány számára a világmindenség emberarcú elvének értelmezése, mert a kérdésnek sok összetevo˝ je van és ezért nem egyszer˝usítheto˝ le annyira, hogy komolyabb esélyünk lehetne a válaszra.
7.8. Összetett rendszerek Most az összetett rendszereket leírásának lehet o˝ ségeivel foglalkozunk. El˝oször a szerteség fogalmával ismerkedünk meg. Szerteség. A szerteség (entrópia) az igen sok részecskéb o˝ l álló rendszerek viselkedését jellemzo˝ természettani mennyiség, a rendszer rendezetlenségének mértéke. Minél rendezetlenebb a rendszer, szertesége annál nagyobb. Egy rendszer rendezettsége annál magasabb fokú, minél jobban megzavarja az, ha a különböz˝o helyeken lév˝o részeit felcseréljük. Példaként gondoljunk arra, ha rendszer a tartályba zárt gáz, a rendszer tulajdonságait nem változtatja meg, ha benne két térfogatelemet felcserélünk. Ekkor a rendszer rendezetlen, a szertesége nagy. Rendszer szertesége ezért akkor a legnagyobb, ha teljesen egyöntet˝uvé, kiegyenlítetté válik. Ekkor ugyanis a felcserélo˝ dések semmit sem változtatnak a rendszer tulajdonságain. Kifinomultabb összetétel˝u rendszer szertesége kisebb. Ugyanis benne egy felcserélés tulajdonságok módosulását hozhatja magával. Gondoljunk arra, az élo˝ sejt m˝uködése mennyire sérülhetne, ha benne két kis részt felcserélnénk. Egy rendszer szertesége a rendszer által hordozott adatmennyiség mértékével is összefügg. Minél kisebb a rendszer szertesége, a rendszer annál több adattal jellemezhet˝o. Látjuk, a fenti meghatározás szerint a rendszer rendezettségét nem annyira a katonás rend jellemzi. Ott ugyanis a díszsorfal ugyanaz marad, ha két katonát felcserélünk benne. Annyiban rendezett a sorfal, hogy megváltozik, ha egy katonát és egy sorközt tartalmazó térrészt cserélünk fel. Szabályos, kristályrácsszer˝u 79
ismétl˝odéseket tartalmazó rendszer nagyobb szerteség˝u, kevés adat is elegend˝o a megadásához. Igazán rendezett rendszer inkább a DNS, amelyben két elem felcserélése már súlyos változásokhoz vezethet. Ha a rendszer nem érintkezik a külvilággal zárt rendszernek nevezzük. Zárt rendszerben a h o˝ tan II. f˝otétele szerint a szerteség növekszik, egészen a lehetséges legnagyobb értékéig. A részekre egyszerusít˝ ˝ o gondolkodás sikerei és korlátai. Összetett rendszerek leírására egészen mostanáig a részekre egyszer˝usít o˝ (redukcionista) módszer szolgált alapveto˝ eljárásként. Eszerint a rendszerek tulajdonságai az összetev˝o elemibb részek és az azok között ható, végs˝o soron az alapvet˝o er˝okb˝ol leszármaztatható kölcsönhatások segítségével írhatók le. Például a proton és neutron tulajdonságait az o˝ ket alkotó kvarkok és a közöttük m˝uköd˝o er˝os kölcsönhatás határozzák meg. Mivel az atommagokat protonok és neutronok építik fel, az atommag tulajdonságai a protonok és a neutronok, valamint a közöttük ható mager˝ok segítségével írhatók le. Maguk a mager˝ok a kvarkok között ható, alapvet˝o er˝onek tekintett er˝os kölcsönhatás segítségével származtathatók le. Atomok tulajdonságait az azt alkotó atommag és az elektronok kölcsönhatásai szabják meg. Itt a kölcsöhatás a Coulomb-er˝o. Molekulák tulajdonságait azután az alkotó atomtörzsekre és a kötésben résztvev o˝ elektronokra vezethetjük vissza, az összetartó er o˝ k a Coulomb-kölcsönhatásból leszármaztathatók. Most rátérhetünk arra az alapveto˝ kérdésre, miért annyira sikeres a részekre egyszer˝usít o˝ módszer, amely a teljes rendszert alkotórészei egyszer˝u összegének tételezi fel. A részekre egyszerusít˝ ˝ o gondolkodás és a lineáris közelítés. Számos olyan terület létezik, ahol a mennyiségek egymással arányosan viselkednek. Ilyenkor az arányos vagy lineáris közelítés alkalmazható. Lineáris egyenletekkel leírható rendszereket arányos összefüggések jellemzik, amelyek matematikailag könnyen tárgyalhatók. Lineáris rendszerben két különböz˝o ok együttes hatása nem más, mint annak a két hatásnak az összegz˝odése, amelyeket a két ok külön-külön hozna létre. Ilyenkor az egész tényleg nem más, mint a részek összege. Akármennyire bonyolult is a lineáris rendszer, megérthet o˝ az egymás mellett, egymás zavarása nélkül létez˝o összetev˝o elemek összegeként. Ilyen rendszereket tetszés szerint szétszedhetünk, összerakhatunk, ezzel semmi nem vész el, semmi új sem keletkezik. Lineáris közelítés a sok részecskébo˝ l álló rendszerek alapállapoti tulajdonságainak leírására is alkalmazható. A rendszer alapállapota a leheto˝ legalacsonyabb energiájú állapot, ilyenkor a rendszer egyben egyensúlyi állapotban is van. Ha egy rendszer energiát veszíthet, akkor fölös energiáját leadva egy ido˝ után alapállapotba kerül. Minél egyszer˝ubb a rendszer, annál gyorsabban veszítheti el energiáját és juthat le az alapállapotába. Alapállapoti atommag, atom, molekula, kristályrács tulajdonságai mind nagyon jól értelmezhet˝ok az arányos közelítéssel. Alapállapoti atommag ekkor a protonok és neutronok egyszer˝u összessége, stb. Ezért a lineáris közelítés nagyon sikeres, hosszú ideig szinte kizárólag csak ezt alkalmazták. Nem csoda, ha mindeddig a tudományos kutatás f˝o célja a lineáris rendszerek vizsgálatára összpontosult. Mondhatni, a részekre való bontás a tudományos módszer rangjára emelkedett. Aki mással próbálkozott, számíthatott társai elnéz˝o mosolyára. Értheto˝ , hogy az egyszer˝ubb alakzatok leírására igen jól bevált egyszer˝usít˝o eljárást azután összetettebb rendszerekre is érvényesnek tételezték fel. Ennek alapján az él˝olény leírható az azt felépít˝o szerves molekulák és kölcsönhatásaik segítségével. Azaz az él˝olénytan a szerves vegytanra vezetheto˝ vissza. Embert mint állatot érthetjük meg, minthogy a lélektan végs˝o soron az állati viselkedésre vezethet˝o vissza. Végül pedig a társadalomtudományok a lélektanra alapozhatók. Természetesen a lineáris közelítést nemarányosan viselked˝o rendszerre használva is kaphatunk eredményeket, de azok érthet˝o módon korlátozott érvény˝uek. Gondoljunk arra, hogy a nemarányos rendszer egy adott id˝opontban arányosan közelíthet˝o, mint ahogy a kör nagyon kis része jól közelítheto˝ egyenessel. Ha csak rövid ideig tekintjük a rendszert, egy kicsiny id˝oszakra az arányos számolás jól közelítheti a nemarányos leírás eredményeit. Hosszabb ido˝ eltelte után viszont az eredmények megbízhatatlanná válnak. De a természet jelenségeinek nagyobb része határozottan nemarányos módon viselkedik. Például az él˝o rendszerek semmiképpen sem tekintheto˝ k alapállapoti rendszereknek, amelyekre nézve az arányos köze80
lítés használható lehetne. Ugyan a lineáris közelítés, az alkotórészekre bontás az ilyen rendszerek esetén is nagyon fontos ismeretekhez segít hozzá, de magának a rendszer egészének léte, m˝uködése nem értheto˝ meg. Például a DNS felfedezése, az örökl˝odés megértése az alkotórészekre visszavezet o˝ közelítés hatalmas sikere, de ilyen módszerekkel nem lehet feltárni az él o˝ szervezet létezésének alapvet˝o elveit. Hiába ismerjük a legegyszer˝ubb paránylény (baktérium) valamennyi génjét, nem tudjuk megmondani, mit˝ol álltak így össze, mi teszi a paránylényt azzá, ami. Nemarányos rendszerek és kaotikus viselkedés. Jellemz˝oje a több részecskéb˝ol álló rendszerek viselkedésének, hogy a rendszeren végzett kis változtatások kés˝obb akár nagy változásokat is kelthetnek. Aránytalanul nagyobbakat, mint amilyenek a kezdeti kis eltérések miatt várhatók lennének. Ezt a fajta viselkedést a természettanban és a matematikában kaotikus viselkedés, káosz néven ismerik. Kaotikus viselkedés esetén, ha a jelenlegi id˝opillanatban a rendszer akármennyire picit is más értékekkel jellemezhet˝o, akkor a jöv˝obeni viselkedése, legalább is egy bizonyos id˝o eltelte után, er˝osen eltér attól, amit az eredeti kezd˝ofeltételekkel kapnánk. A káosz a kezdeti feltételek bizonyos tartományában, tartományaiban meghatározó jelent˝oség˝u. Ezt szemlélteti a nevezetes példa, a pillangó-hatás. Mint ismeretes, az északi féltekén az uralkodó szél nyugatról kelet felé fúj. Káotikus viselkedés esetén annyira feler˝osödhet a Peking felett repked˝o pillangó szárnycsapásainak hatása, hogy két-három hét múlva az USA nyugati partjain forgószél fejlo˝ dik ki. Nyilván nem a pillangó az oka mindennek, hanem a légkörben felhalmozódó energia, amely valahogy fel kell szabaduljon. Hogy éppen ott csap le a forgószél, az viszont már a káosz megnyilvánulása. Kaotikus viselkedést mutató tartományokban a rendszer jöv o˝ jének kiszámítása nagyon nehéz, bizonyos kezd˝oértékeknél a rendszer már teljesen véletlen módon viselkedhet. Kaotikus viselkedés a nemarányos (nem lineáris) egyenletekkel leírható rendszerek jellemz o˝ je. Nemlineáris egyenleteket nagyon nehéz megoldani. Nemarányos rendszer különbözo˝ részei között lév˝o kölcsönhatások miatt visszacsatolási hatások lépnek fel. Visszacsatolás esetén az elem által keltett változás a többi elem kölcsönhatásain keresztül vissza fog hatni az eredeti elem állapotára. Emiatt a nemarányos rendszer több, mint részeinek egyszer˝u összege. Ezek eredményeképpen a rendszer olyan mozgásokat mutat, amelyek az egyes alkotóelemek egyedi viselkedéseinek összegeként nem írhatók le. Önszervez˝odés. Az önszervez˝odés a nagyon sok részecskéb˝ol álló bonyolult rendszerek kialakulását és fennmaradását lehet˝ové tev˝o jelenségekkel foglalkozik. Önszervez˝odés er˝osen nemarányos, sok fölös energiával rendelkez˝o, más rendszerekkel szoros kapcsolatban álló rendszerekben fordulhat el˝o. Ilyen rendszerekben a visszacsatolási folyamatok összegz˝odhetnek és a rendszerben körfolyamatok alakulhatnak ki. Körfolyamatok egymásba is kapcsolódhatnak és a rendszerben közel állandósuló mintázatok jelennek meg. Ezzel a rendszer valamilyen egyensúlyihoz közeli állapotba kerül. Azaz a rendszer kaotikus viselkedése gyengülni fog. Önszervez˝od˝o rendszerek a káosz peremén, a káosz és a rend határán léteznek. Nem a káosz uralja o˝ ket, hanem inkább az egyensúly, a rendszerezettség. Bizonyos esetekben igen magasan szervezett mintázatok, mozgások jellemzik. Akkor mutatkozhat az önszervezo˝ dés, ha a rendszer egyes elemei csak néhány, elso˝ sorban a szomszédságban található elemekkel léphetnek kapcsolatba. Helyi változások ugyan a rendszer távolabbi tartományait is befolyásolhatják, de lehet, hogy még nem okoznak az egész rendszert gyökeresen átalakító változásokat és így a káosz nem hatalmosodhat el a rendszeren. Növelve a kölcsönhatási lehet˝oségek számát, egyre összetettebb viselkedési módokkal, egyre kifinomultabb szervez˝odésekkel találkozhatunk. Egy önszervez˝od˝o rendszer nagyon szoros kapcsolatban áll a környezetével, attól elválaszthatatlan. Nem gépezet vagy merev szerkezet, hanem inkább folyamat. Képes alkalmazkodni a környezet változásaihoz, akár azon az áron is, hogy maga is átalakul. Igyekszik magát minden áron fenntartani, és ha arra kényszerül, akár komolyabb változásra is képes. Bár m˝uködését igen sokféle folyamat és változásra való képesség jellemzi, az önszervez˝od˝o rendszer bizonyos mennyiségek értékeit igyekszik állandónak vagy közel állandónak tartani. 81
Annak, hogy egy szervez˝od˝o rendszer a rendezettségét növelje vagy hogy egyáltalán fenn tudja tartani, ára van. Ez az ár környezetének rendetlenebbé tétele, sokszor komoly leromlása, a környezet felemészt˝odése. Ez nagyon általános törvény, a h˝otan II. f˝otételének egy következménye. Ugyanis a szervez˝od˝o rendszert jellemz˝o bels˝o körfolyamatok csak úgy tarthatók fel, ha a rendszer a környezetéb˝ol rendezettebb alakú forrásokat vesz fel, amelyet azután elhasználva hulladékként bocsát ki. Mennél összetettebb módon képes m˝uködni az önszervez˝od˝o rendszer, annál ero˝ sebben tudja alakítani környezetét. Úgy, hogy a maga számára kedvez˝obb feltételeket teremtsen, a környezete forrásait minél jobban hasznosítani tudja. 7.8.1.
Hálózatok
Fontos jellemz˝o a rendszer elemei közötti kapcsolatok jellemzése. Ennek leírásával a hálózatok elmélete foglalkozik, Nagyvállalat, társadalom, kábítószerkereskedelem, internet, sejt, agykéreg jellemzésére a rendszer elemei közti kapcsolatokat hálózatok felrajzolásával szemléltethetjük. Hálózatot úgy szoktunk ábrázolni, hogy a rendszer elemeit pontként jelöljük és a kapcsolatban álló elemek esetén a pontokat élekkel kötjük össze. Ránézve a hálózatra láthatjuk, mennyire sok összekötés van az elemek között, valamint miféle szabályszer˝uség szerint kapcsolódnak az elemek egymáshoz. Különböz˝o rendszereket ábrázoló hálózatok ugyan eltér˝o szabályok szerint épülhetnek ki, de néha az egészen más jelleg˝u rendszert leíró hálózatok hasonlíthatnak egymáshoz. Mostanában, az utóbbi évtizedben kezdett el fejl˝odni a hálózatok természettudományos elmélete. Egy hálózat összefügg˝oségét az jellemzi, vajon egyik pontjából a másikba hány pontot érintve lehet eljutni. Nézve az emberiséget, két tetsz˝oleges embert kiválasztva, átlagosan hány személyes ismer˝os közvetítésével juthatnak el egymáshoz. Ez a szám a felmérések szerint 6, azaz 6 ember ismeretségi körének közvetítésével bárkihez eljuthatunk. Legegyszer˝ubb a véletlen hálózat, ahol az elemek véletlenszer˝uen kapcsolódnak össze. Még pár évvel ezel˝ott is véletlen hálózatoknak tekintették a természetben és társadalomban kialakult hálózatokat. Mára kiderült, ez nem így van. Véletlen hálózatú emberiségre a hatlépéses szabály nem igaz. Egy embert nagyjából kétszáz másik ember ismer közelebbro˝ l, de vannak olyanok is, akik hatalmas ismeretségi körrel rendelkez˝ központoknak tekinthet˝ok. Ha véletlenszer˝uen alakulnának ki ismeretségek, akkor a központoknak nek. Ok megfelel˝o igen nagy ismeretségi szám nem fordulhatna elo˝ . Olyanként hatna, mintha az átlag 170 cm magas emberek között nagyon ritkán, de megjelennének az utcán 20, 200 s˝ot elvétve 2000 méter magas emberek is. Pár éve, mióta már többet tudunk a hálózatokról, láthatjuk az arányos közelítés helyét. Egy arányos rendszer hálózatának képe a következo˝ . Központja valamennyi ponttal össze van kötve, míg a többi pont között nincs összeköttetés. Egymást csak a középponton keresztül érhetik el. Központ és pont közötti kapcsolat valamennyi pontra ugyanaz. Abban is egyszer˝u ez a hálózat, hogy nincs benne tagoltság. Inkább egy alrendszer legyszer˝usített képe, amit tényleg megérthetünk elemeib˝ol. A társadalomban és természetben keletkez˝o, fejl˝od˝o hálózatokban, így az internet esetén is, a központok képz˝odése általános jelenség. Kialakulásuk f˝o oka, hogy növekv˝o hálózatokban az új pontok a már sok kapcsolatú pontokhoz nagyobb valószín˝uséggel köt˝odnek. Igen nagy a központokkal rendelkez˝o hálózatok hibat˝urése. Ha meghibásodnak, kiesnek elemek, ez általában nem rendíti meg a rendszert. M˝uködik tovább. Pontok felét, háromnegyed vagy nagyobb részét, csaknem az összeset eltávolíthatják, akkor is fennmarad a rendszer. De ez nem jelenti, hogy a rendszer sebezhetetlen. Ha a szándékolt támadások éppen a nagy központokat rombolják és azok közül elég sokat megsemmisítenek, akkor a rendszer valóban összeomlik. Matematikailag az egyes pontok kapcsolatainak számát hatványfüggvényes eloszlással ábrázolhatjuk és a hálózat szervez˝odése ezzel a hatványkitev˝ovel jellemezhet˝o. Hatványfüggvényes eloszlás id˝oben is megjelenhet. Nem egyenletesen szitálva hullik le az éves csapadék, van felh˝oszakadás és hosszabb szárazság is. Az is segít bennünket a rendszerek megértésében, hogy a hálózatok kisebb hálózatokat, alacsonyabb szinteket tartalmaznak. Egy szint m˝uködését megérthetjük, ha alacsonyabb szintre megyünk, de m˝uködésének értelmét magasabb szinten találhatjuk meg. Egymásbaágyazott rendszerekbo˝ l áll a világ, ez egyik 82
alaptulajdonsága, éppen ennek köszönhet˝oen érthetjük meg. Még azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem egyenl˝oen er˝osek a hálózat egyes pontjainak kapcsolatai. Nemcsak a kapcsolatok száma (központok léte), a térbeli eloszlási kép, a szervezo˝ dés (egymásbaágyazódás) mutathat fokozatokat, hatványszer˝u eloszlást, hanem a kapcsolódás er˝ossége is. A gyenge kapcsolatok a hálózatok általános és szükséges elemei, ezek adják a kapcsolatok dönt˝o többségét. Hálózat alkalmazkodása - önszervez˝o kritikusság. Hálózatok változhatnak. Vannak rendszerek, amelyek a küls˝o hatásra egyetlen eseménnyel válaszolnak. Mint a kréta, amelyik törik. Lehetséges küls˝o hatásra kisebb, egyszer˝u események sorával válaszolni, amint kukoricaszemek pattognak ki melegítéskor. Törés és pattogás között van lehet˝oség, a recsegés. Hatványszer˝u viselkedést a változásokhoz igazodás foka is mutathat. Nézzük az alábbi folyamatot. Felülr˝ol tölcsérb˝ol egyenletesen csorog homok az asztalra. Eleinte a dombocska egyre meredekebb lesz, de bizonyos magasság elérte után a domb meredeksége állandó marad, értékét egy határszög adja meg. Bár a homokdomb mérete növekszik, közben az állapota bizonyos értelemben egyensúlyinak tekinthet˝o, mert a görgetegek a meredekséget állandó értéken tartják. A homokdomb viselkedését az önszervez˝o kritikusság kifejezéssel jellemzik. Ebben az állapotban a rendszer nagyon érzékenyen válaszol a környezet hatására, jelen esetben a homok csorgására, kisebb, vagy akár nagyon nagy, az egész domboldalt érint˝o görgetegek indulhatnak meg rajta. Kisebb görgetegek gyakrabban, nagyobbak ritkábban fordulnak elo˝ . Görgetegek nagysága és gyakorisága egyszer˝u hatványfüggvényes kapcsolatban van egymással ami szintén független a domb nagyságától. Ha beáll az önszervez˝o kritikus állapot, a hálózat kapcsolatrendszere átalakul. Egy görgeteg lezúdulásakor el˝oször a gyenge kapcsolatok szakadnak fel el˝oször. Majd ezek újraképz˝odnek és a rendszer megint egyensúlyhoz közeli állapotba kerül. Egy önszervezo˝ kritikus állapotot káosz és rend összhangja jellemez. Bár a káosz miatt megjósolhatatlan, egyes pillantokban pontosan mi fog történni, az egész rendszer viselkedése mégis áttekinthet˝o, kiszámítható. Hálózatok, önszervez˝odés és gondolkodásmód. Hajlamosak vagyunk gépiesen, tisztán az ok-okozati láncot követve gondolkodni. Mindez bizonyos területeken nagyon hatékony és eredményes, sokszor viszont nem. Vizsgálva a természetet, vannak egyszer˝u rendszerek, amelyek valóban áttekinthet˝oen m˝uködnek, akár a gép. Gondoljunk a Naprendszer bolygóinak mozgására, nem véletlen, hogy ezt vizsgálva az óram˝uként viselked˝o világegyetem képe jelent meg az emberi gondolkodásban, lásd a 5.5. részben. Egy hálózat jóval általánosabb rendszer, mint a gépezet. Ha egy gépezetb˝ol valami elromlik, valamit eltávolítunk, valószín˝u az egész m˝uködésképtelenné válik. Egy hálózatból akár az elemek nagyrészét is eltávolíthatjuk, mégis m˝uköd˝oképes maradhat. Máshogyan m˝uködik mint a gép, nem merev szabályokat követve létezik. Egy hálózat betagolódott alrendszerei m˝uködhetnek gépiesen, gépiesebben, de a hálózat egésze az önszervez˝odés elveit követve, magát átszervezve a környezet változásaihoz is képes igazodni. Önmagát szervezni, változtatni képes rendszereket nem lehet egyszer˝u módon megismerni és megítélni. Hiába ismerem jól a hálózat egyszer˝uen, gépiesen, lineárisan m˝uköd˝o alrendszereit, ezekbo˝ l a hálózat egészének nemlineáris volta miatt nem értem meg, hogyan állt össze az egész és végeredményben mi tartja össze a hálózatot. Mivel a természet jelenségeinek csak kis hányada viselkedik lineárisan, a többi összetettebb hálózatokat alkotva létezik, a hálózatok és az önszervez˝od˝o rendszerek tanulmányozása és megértése számos feladatot tartogat a 21. század természettudományának. A világegyetemet jellemz˝o adathalmaz forrása. Végül is honnan származik az önszervezo˝ d˝o rendszerek, az él˝olények és általában a Világegyetem hordozta adathalmaz? Magától nem jön létre, a természettan tételei szerint keletkezéséhez munka szükséges. Nagyon egyenletes a 2,726 Kelvines kozmikus háttérsugárzás mért színképe, az égbolt bármilyen tartományából nagyon jó közelítésban ugyanolyan er˝osség˝u, azonos h˝omérsékletnek megfelel˝o sugárzás érkezik hozzánk. Ez arról tanúskodik, hogy a sugárzásnak az anyagtól 83
való elválásakor, - ez, mint már említettük az o˝ srobbanás után 380000 évvel történt - a mindenség a ho˝ egyensúly állapotában volt. Ilyen állapotban a szerteség a lehet˝o legnagyobb, vagy ami ugyanazt jelenti, az állapotot jellemz˝o adathalmaz a lehet˝o legkisebb. H˝otani egyensúly esetén a jellemzéshez csupán két szám, a h˝omérséklet és a s˝ur˝uség értéke is elég. Miközben az o˝ srobbanást követ˝o 380000 évvel a világegyetem adattartalma elenyész˝oen csekély, a mai világegyetem nincs h˝oegyensúlyban. Állapotának jellemzésére óriási adathalmaz szükséges, gondoljunk csupán a földi élet leírásához szükséges adatmennyiségre. Honnan a munka, ami az adatokat hordozó rendszerek kialakulásához kellett? Az ehhez szükséges energia az egyensúlyi állapotot megszüntet˝o tömegvonzási folyamatok során szabadult fel. Anyag összecsomósodásakor a negatív tömegvonzási energia abszolút értékben egyre nagyobb lesz és a felszabaduló pozitív elo˝ jel˝u energiák, mint a csillagok kisugározta energia szolgál az adathalmaz forrásául. Bár az u˝ rbeli háttérsugárzás szinképe h o˝ egyensúlyra utal, a tömegvonzás miatt nem beszélhetünk igazi egyensúlyról, Így a korai mindenség ezért nem a lehet o˝ legnagyobb, hanem egy alacsony szerteség˝u állapotban volt. Azaz az egyenletesen eloszló, szerkezet nélküli, ám a tömegvonzás hatása alatt álló gáztömeg lappangó módon hatalmas mennyiség˝u adathalmaz hordozója. Ahogy a rendszer a csomósodás közepette fejl˝odik és távolodunk az egyensúly állapotától, úgy a lappangó adathalmaz átkerül az anyagba és egy része mint az él˝ovilágot leíró adathalmaz rögzo˝ dik.
7.9.
A világ megkötöttségér˝ol
Az egyes részterületek törvényei leírják, egyes esetekben meg is magyarázzák az adott jelenségkörhöz tartozó folyamatokat. Nem eshet meg akármi, a törvények léte megszorításokat jelent. Kérdés, mennyire szorítják meg a törvények a világot, a világban történteket. Akár az a kérdés is felmerülhet, vajon szükségszer˝ue mindaz, ami mostanáig a világban megtörtént. Azaz a világegyetem története azért olyan-e, amilyen, mert más nem is lehetne, vagy netán a világ sorsa alakulhatott volna máshogyan is. Ha a törvények teljesen kötött, idegen szóval determinisztikus viselkedést követelnek meg, akkor a jelen pontosan rögzíti a jövend˝ot és a jelen állapot is csak ilyen lehet, mert a múlt pontosan meghatározza. Ekkor a világ teljesen kötött, kényszerpályán mozog, és emiatt a szabadság feltételezése csak emberi képzelgés. Nyilvánvaló, a világ meghatározottságának foka központi kérdés, amelynek súlyos világnézeti vonatkozásai is vannak. Természetesen a kérdésre adott válasz függ attól, milyen szint˝u tudományos ismeretekkel rendelkezünk. Más volt a kérdésre adott válasz a 19. században és másképpen látjuk a kérdést ma. Most el˝oször a newtoni természettan álláspontját ismertetjük, amely kb. 1925-ig határozta meg a világról alkotott képünket. Laplace démona. Egy természettani feladat megoldásának els˝o állomása a rendszer viselkedését megadó egyenlet felírása. Ahhoz, hogy a rendszer jöv o˝ beli viselkedését kiszámíthassuk, ismerni kell a rendszer állapotát valamely korábbi pillanatban. Ha például ismerjük az állapotot most, az egyenletet megoldva meg tudjuk mondani, milyen állapotban lesz a rendszer a következ˝o id˝opillanatban. Ennek ismeretében kiszámoljuk, milyen lesz a rendszer állapota az rákövetkez o˝ id˝opillanatban, és így tovább. A newtoni er˝otan alapegyenletének - ezt Newton II. törvénye fogalmazza meg - megoldása pontosan meghatározott. Ez azt jelenti, hogy a jelen állapotból kifejl˝od˝o jöv˝o csak egyféle lehet. Azaz a jöv˝o eleve eldöntött. Teljes a meghatározottság, a kötöttséget semmi sem oldhatja. Hasonlóképpen, egy rendszer jelen állapota a múlt egyenes következménye. Ahogyan a jelen milyensége egyértelm˝uen meghatározza a jövo˝ t, ugyanúgy a múlt sem enged másféle jelent, mint amely a rendszert leírja. Teljességgel rögzített a rendszer id˝obeli viselkedése. Igen nagy hatást gyakorolt a felvilágosodás korának gondolkodására a megkötöttség felismerése. Laplace az egyes rendszerek kötött viselkedésébo˝ l a teljes világmindenség megkötöttségére következtetett. Szerinte a világ sorsa rögzített, már csak azért is, mert akár ki is lehetne számolni a jöv˝ojét. Laplace feltételezte, 84
egy képzeletbeli, mindent tudó, végtelenül értelmes lény, ez a Laplace-démon, el˝ore, teljes pontossággal ki tudja számolni a világ sorsát. Ugyanis ha valaki ismeri a világ valamennyi részecskéjét, a közöttük ható er˝oket, akkor fel tudja írni a világ fejlo˝ dését megadó egyenletet. Ha még ismeri a világ állapotát egy adott pillanatban, ami valamennyi részecske helyének és sebességének az ismeretét jelenti, ebb˝ol a kezdeti állapotból kiindulva az egymást követ˝o pillanatokon át ’lépegetve’ ki tudja számolni a világ jöv˝ojét. Ez azt mutatja, hogy a világ jöv˝oje el˝ore le van rögzítve. Továbbá az elektrodinamika törvényei, melyeket a 19. században fedeztek fel, a newtoni er˝otan törvényeihez hasonlóan szintén meghatározott világot írnak le. Ez er˝osítette a világot megkötöttnek felfogó szemléletet. Determinisztikus káosz. Kaotikus viselkedés, a kezdeti feltételekt˝ol való nagyon er˝os függés nem teszi a világot határozatlanná, ez a szigorú ok-okozati láncot nem változtatja meg. Ugyan arról beszélünk, véletlen folyamat a kockadobás, azaz nem tudhatjuk, az eldobás után a kocka melyik oldalára esik. Ha viszont pontosan ismernénk a feldobás szögét, sebességét, a kocka perdületét, a légáramlás milyenségét, stb., pontosan ki tudnánk számítani, hogyan esik le a kocka. Azért kezelhet˝o véletlennek a kockadobás, mert bár megkötött, de kaotikus folyamat. Icipicit változnak a kezdeti feltételek, egész más oldalára eshet a kocka. Ezeket a nagyon kis változásokat általában nem követhetjük, ezért számunkra valóban véletlen, melyik oldalára esik a kocka. Éppen a kockavetéshez hasonló folyamatokat nevezik determinisztikus káosznak. Ilyen folyamatok, szinte ezek töltik ki életünket, - számunkra véletleneknek tekinthet˝ok. Gondoljunk az úgynevezett ’egy hajszálon múlott az egész’ jelleg˝u történésekre. Elvben létezik a jöv˝o a determinisztikus káosz esetén is, de számunkra gyakorlatilag megismerhetetlen. Kiszámíthatatlanság. Kaotikusan viselked˝o rendszer jövo˝ jének leírásához a kezd˝oértéket teljes pontossággal ismernünk kell. Ha a kezdeti értéket nem ismerjük egészen pontosan, akkor a kezdeti bizonytalanság egy id˝o után arra vezet, hogy a jövo˝ kiszámíthatatlanná válik. Bármilyen kis bizonytalanság egy id˝o után pontatlanná teszi a jöv˝o leírását, mivel hatása exponenciális mértékben nagyítódik fel. Teljes pontosság általános esetben egy szám végtelen sok jegyének ismeretét követeli meg. Lehet a kezdeti érték irracionális szám is. Ekkor a teljesen pontos számoláshoz valamennyi számjeggyel számolnunk kellene, semennyit sem hanyagolhatnánk el. De irracionális számot teljes pontossággal csak a számot meghatározó végtelen sok számjegy ismeretében lehet megadni. Ez lehetetlen feltétel. Végtelen sok adat kezelése képtelenség. Vagy ha kezd˝oértékek racionális számok is, a gyökvonások elvégzése pontatlanná teszi a számolásokat. Ezért a sok részecskébo˝ l álló rendszer, - és a világ maga is ilyen,- melyet keresztül-kasul átsz˝o a determinisztikus káosz, nemcsak gyakorlatilag, hanem elvileg is kiszámíthatatlan. Emiatt elméletileg sem végezhetünk teljesen pontos számításokat. Bármilyen nagy a számítógép teljesítménye, a digitális elven m˝uköd˝o berendezések nem szolgáltathatnak teljesen pontos eredményeket. Ennélfogva már a newtoni világ jöv˝oje sem számítható ki. Ezért a világ jöv˝oje megismerhetetlen és a lejátszására sincs megfelelo˝ módszer, azért még egyértelm˝uen létezik, a jelen magában hordozza. Még mindig megkötött a világ. De a hagyományos természettan alaptörvényei, a newtoni törvények azonban nem alkalmazhatók bármilyen rendszer tárgyalására. Csak az érzékelhet o˝ méretek világának leírására használhatók. Érzékelhet o˝ méret˝unek nevezhet˝o világhoz durván a mikronnál nagyobb méret˝u rendszereket sorolhatjuk. Ekkora tárgyakat érzékszerveinkkel illetve a kiterjesztesükre alkalmas m˝uszerekkel már tanulmányozhatunk. Ilyen és ennél nagyobb méret˝u rendszerek leírása megkötött. Viszont a kisvilágtan által leírt rendszerek, az elemi részek, az atomok, molekulák és még az él˝olénytan óriásmolekulái máshogyan viselkednek, lásd a 7.2. szakaszban. Bizonytalanságok a kisvilágban. Lent a kisvilágban nincs rögzített jöv˝o. Atomok és molekulák, meg a náluk kisebb részek esetén nincs bizonyosság, meghatározott jöv˝onek. Csak a lehetséges jöv˝ok valószí85
n˝uségeit jósolhatjuk meg. Bár a rendszert jellemzo˝ , a kisvilágtan alapegyenlete, a Schrödinger-egyenlet megoldásaként kapott hullámfüggvény el˝ore kiszámítható, a jöv˝ot nézve meghatározható, a megfigyelhet˝o mérhet˝o mennyiségek értékei már csak valószín˝usítheto˝ ek. Ez például azt jelenti, ha egy molekula állapotáról az adott pillanatban mindent tudok, amit tudhatok, akkor sem tudom megmondani, pontosan milyen mennyiségekkel jellemzett állapotban lesz a következ˝o pillanatban. Ha a molekula gerjesztett állapotban van, nem tudom bizonnyal megmondani, elbomlik-e vagy sem, és ha igen, melyik állapotba kerül majd a bomlás után. Itt már nem létezik az érzékelheto˝ világot jellemz˝o szigorú ok-okozati kapcsolat. Csak valószín˝uségeket tudok számítani, hogy a molekulával végül is miért pontosan az történt, az igazi véletlen, nem vezethet˝o vissza valamilyen el˝ozményre. A kisvilágtan ma legtöbbek által elfogadott értelmezése szerint nem léteznek ún. rejtett mennyiségek, amiket még nem ismerünk, s amik meghatározzák a ténylegesen történteket. Azaz a kisvilág viselkedése nem megkötött. Ha viszont egyszerre nagyon sok atomból, molekulából álló rendszert vizsgálok, akkor ennek a viselkedése pontosan olyan lesz, mint nagyon sok megkötötten viselked˝o részecske statisztikus viselkedése. Ilyen rendszer már determinisztikus, azaz ok-okozati kapcsolattal értelmezhet˝o. Ekkor az egyéni esetekre vonatkozó bizonytalanságok kiátlagolódnak. Egyes rendszerek szabadságáról. Nem feltétlen t˝unnek el a nagyon sok részecskéb˝ol álló rendszerbo˝ l a molekuláris szint˝u bizonytalanságok. Kaotikusan viselked˝o rendszerekben elo˝ fordulhat, hogy atomi, molekuláris méretekben véletlen jelenségek érzékelhet o˝ méret˝u változásokká n˝ohetnek. Ilyenféle kier˝osödések nem zárhatók ki. Kérdés az, hogy a természet rendszereit vizsgálva mely rendszerekben mutatkozhat meg az igazi véletlen hatása. Ilyen rendszerek nem tekintheto˝ k teljesen kötötteknek, a jöv˝ojük nem teljesen meghatározott, mert a véletlen elemek megjelenése szabadságot adhat a rendszer számára. Azok a rendszerek, amelyek nagyobb méret˝uek, mert nagyon sok részecskéb˝ol, molekulából épülnek fel és a rendszer viselkedését meghatározó vezérl o˝ elemek durva felépítés˝uek, megkötöttnek min˝osíthet˝ok. Newton er˝otana írja le o˝ ket, a vezérl˝o elemek durvasága, érzéketlensége pedig kizárja, hogy a kisvilág véletlenjei befolyásolhassák a rendszert. Szikla, ido˝ járási jelenségek, porszem sodródása, víz áramlása, bolygók keringése stb. mind rögzített jelenségeknek tekinthet˝o. Ha véletlen mutatkozik mozgásukban, az csak a determinisztikus káosz miatt van úgy. Tekintve a természet érzékelheto˝ méret˝u rendszereit, az él o˝ k azok, amelyek kifinomult szerkezetük miatt élvezhetnek némi szabadságot. Valamennyi él˝o örökít˝o állományának kialakulásakor megjelenik az igazi, kisvilágra jellemz˝o véletlen elem. Nézzük az ivarsejtek génállományának kialakulását. Kétféle génállományból, az apától és az anyától öröklöttb˝ol áll össze az ivarsejt DNS-állománya. Hogy pont milyen lesz az ivarsejt DNS-szála, igazi véletlen lehet, ugyanis az apai-anyai szálból való összevagdosódás molekuláris, a kisvilág törvényei által megszabott folyamat. Azaz a megtermékenyített petesejt DNS-láncát, amelyek nagyban hatnak az utód jöv˝ojére, molekuláris szint˝u, kisvilágtani véletlenek határozhatják meg. Ezért élo˝ re a kisvilágot jellemz˝o bizonytalanságok nem elhanyagolhatóak. Egy faj életképességét a környezethez való alkalmazkodás képessége határozza meg. Azok a fajok maradnak meg, amelyek képesek alkalmazkodni a térbeli és ido˝ beli változásokhoz. Azt mondhatjuk, hogy az állatok nagyobb szabadsággal rendelkeznek, mint a növények, mert a mozgással képesek a térbeli kötöttségekt˝ol megszabadulni. Állatok szabadsági fokait azok a változások növelik, amelyek többféle környezetben való élést tesznek lehet˝ové. Ahogy a törzsfán az ember felé haladunk, a környezete egyre kevésbé korlátozza az állatot. Így az állandó testh˝omérséklet˝u eml˝osök képesek olyan környezetben is élni, amelynek a h˝omérséklete széls˝oségesen ingadozik. Els˝osorban ösztönei határozzák meg az állat viselkedését. Ezeknek az öröklött viselkedési módoknak segítségével védekezik a környezet veszélyei ellen, ezek segítik a táplálkozást, a szaporodást, az utódok gondozását. Képes az állat tanulni, minél fejlettebb, annál többet. Minél több dolgot tud megtanulni, annál változatosabb környezeti adottságok mellett képes élni, annál több lehet˝osége van az alkalmazkodásra. Legnagyobb szabadsággal ezért az ember rendelkezik. Nyilván ez az egészséges emberre vonatkozik, akinek 86
viselkedése nehezen jósolható meg. Id˝osebb ember cselekvése, ha az agyának képességei lecsökkentek, egyre inkább meghatározott. nagyon jól ismeri a rokonság, mire mit fog mondani, mikor mit fog csinálni. Ilyen szempontból az ember a törzsfejlo˝ dés betet˝oz˝odését jelenti, mivel értelmének köszönhet˝oen egy id˝o után szinte bármilyen környezetben képes megélni. Számára az ösztönök meghatározó szerepe lecsökkent, egyre nagyobb a tanulás szerepe. Kérdés az, mi áll az idegrendszerrel rendelkez o˝ állatok és f˝oleg az ember szabadsága, sorsuknak bizonyos fokú kötetetlensége mögött. Arra gondolhatunk, hogy az idegrendszerük m˝uködése során is felléphetnek a sorsukat meghatározó véletlen elemek. Mennél összetettebb, érzékenyebb az állat idegrendszere, annál nagyobb esély lehet arra, hogy az agysejtek m˝uködését meghatározó molekuláris folyamatok véletlenjei szerephez juthassanak. Legkevésbé kötött az ember, mert az o˝ agya a leginkább kifinomult. Gondolnunk kell viszont arra is, hogy ha véletlenszer˝u elemek, mint a kisvilág összevisszaságai közvetlenül meghatároznák, mit teszünk, akkor ezt nem nevezhetnénk az egyén szabadságának, hanem a véletlenszer˝uen viselked˝o o˝ rült cselekvéseinek. Vélhetjük, a kisvilág bizonytalanságai agyunk számára csupán azt jelenthetik, hogy agyunk nem gépezet. Nincs eleve lerögzítve, mikor mit fog csinálni. Szabadságunk mikéntjét más tényez˝ok határozhatják meg, amelyeket a kisvilág ugyan befolyásolhat, de hogy miképpen, arról jelenleg találgatni se nagyon tudunk. Láthatjuk, a világmindenség bonyolult rendszereinek kialakulásában, els˝osorban az él˝o rendszerek keletkezésében és m˝uködésében a véletlen elemek megjelenését˝ol nem tekinthetünk el. Ezért állíthatjuk, a világ nem szükségképpen vált olyanná, amilyennek ismerjük. Sorsa másként is alakulhatott volna. Ugyanúgy, jöv˝oje sem lehet el˝ore meghatározott. Nemhogy megismerhetetlen a jöv o˝ , ráadásul határozatlan is. Jelen a jöv˝ot nem rögzítheti, a kisméret˝u bizonytalanságok minden pillanatban magukban hordozzák a különböz˝o jöv˝obeni forgatókönyvek megvalósulásának lehet˝oségét. Véletlen-e mindez. Magyarázatot kíván a világ összhangja, jogos lehet az a feltételezés, hogy van valamilyen mélyebb oka. Esetleges a világ, jöv˝ojét a részekre egyszer˝usít o˝ felfogás szerint a vak véletlenek alakítják, de a tapasztalat alapján, amit a világmindenség fejl˝odésének tanulmányozásából nyerhetünk, szembet˝un˝o, hogy sorsa mégis a magasabb rend˝u összhang és rendezettség felé mutat. Magasan szervezett rendszerek véletlen keletkezése ellen szóló érvek a következ˝o jelleg˝uek. Téglák, mint darabok semmit nem hordoznak magukban abból, mi lesz majd bel˝olük. Lehet bel˝olük székesegyházat, színházat, lakást, disznóólat vagy kerítést is építeni. Önmagukban csak lehet˝oséget kínálnak, felhasználásukat a tervez˝o dönti el. Hasonlóképpen a TV-ben közvetített színházi el˝oadás sem értelmezhet˝o csak az elektronok, viv˝ohullámok szintjén. Valóban, a képerny˝on megjelen˝o kép a készüléken belüli villamos jelek eredménye. Ha a TV falicsatlakozóit kihúzzuk, a kép elt˝unik. Igen, a hálózati feszültség, a távolból érkez˝o jelek mind szükséges elemek, de nem elegend˝oek a megértéshez. Sokkal inkább a sugárzott színm˝u tartalmára, szerz o˝ jére, a színdarab rendezésére kell, hogy hivatkozzon a magyarázat. Vannak olyan feltételezések, hogy bár a véletlenek jelen vannak a világban, a világ sorsa mégis elrendeltetett, azaz nem alakulhatott volna másképp. Tárgyalva a világ keletkezésének körülményeit Steven Hawking úgy érvel, hogy bármilyenek is lehettek a kezdeti feltételek, a természeti semmib˝ol kiemelked˝o világegyetem sorsa nem is alakulhatott volna máshogyan, mint ahogyan alakult. Hawking érvelése egy modellen alapul, amelynek feltételezései vagy igazak, vagy nem. Kísérletez˝o természet. Igazi kihívás a tudomány számára annak megértése, mennyire szükségszer˝u a világmindenség számára az élet kialakulása, értelmessé fejlo˝ dése. Talán a kisvilágtan nyújthat erre leheto˝ ségeket. Egy megfogalmazása szerint a kisvilágtani rendszer id˝obeli változását végül is úgy is értelmezhetjük, hogy a rendszer minden egyes m˝uködési leheto˝ ségr˝ol tud. Ennek alapjai a Heisenberg féle határozatlansági összefüggések, melyek szerint a kisvilágbeli rendszerek minden lehetséges állapotba bekerülnek. S˝ot még a látszólag lehetetlenekbe is. Gondoljunk a hipp-hopp részecskék kipattanására, melynek során az energiamegmaradás is sérülhet rövid id o˝ re. 87
Van olyan felfogás, hogy a világegyetem, a természet is ilyen jelleg˝u folyamatban alakult olyanná, amilyen, azaz mindennel kísérletezik. Nincs szándék vagy irány a természet m˝uködésében, és mégis ez az egyszer˝u m˝uködési módszer, a kísérletezés, ha kell o˝ id˝o áll rendelkezésre, elképeszto˝ eredményekre vezet. Néhány milliárd év kellett hozzá és az anyag öntudatra ébredt. Hogy a mindennapi érzékelhet˝o világunkban pontosan hogy érvényesül ez a kisvilágot jellemz˝o elv, nem világos. Ezzel az öntudatlan módszerrel a törzsfejl˝odés során csodálatos megoldások születtek, mint például a DNS és az agym˝uködés: hogyan lehet megoldani nagy mennyiség˝u adathalmaz tárolását, másolását, illetve nagyon összetett irányítási feladatokat. Egyszer˝usége mellett a módszer olyan leny˝ugözo˝ en összetett eredményekre vezet, amiro˝ l a mai mérnök csak álmodni tud. Legérdekesebb az egészben az lehet, hogy a világegyetem más helyein, ahol az élet esetleg kialakult, egyáltalán nem biztos, hogy a természet ugyanezeket a megoldásokat választotta. Azt, hogy a természet fenti m˝uködése egyre bonyolultabb rendszerek és akár talán az élethez és a tudathoz is elvezethet, számítógépen is lejátszották. Van egy tudományág, ami például a mesterséges élettel foglalkozik. Igen nagy hátrányuk a valódi természethez képest, hogy összehasonlíthatatlanul kevesebb er˝oforrás és ido˝ áll rendelkezésükre. De sok érdekes eredmény van már eddig is. Hardver és szoftver törvények. Paul Davies a világ növekv˝o rendezettségét az általa szoftver törvényeknek nevezett szabályszer˝uségekre próbálja visszavezetni.Tekintve a természetet, annak szoftver törvényei az önmagukat szervezni képes rendszerek m˝uködését szabályozzák. Hardver törvényeknek az elemi részek viselkedését leíró alapvet˝o természettani törvények tekintheto˝ k. Ezeknek az elnevezéseknek a magyarázata az, hogy a számítógép alapja a hardver, a m˝uveleti egységek, a huzalozás, stb. Azt, hogy a számítógép mit számol, végül is a szoftver milyensége, a m˝uveleti utasítások döntik el. Davies a szoftver törvényeket a hardver törvényekhez hasonlóan alapvet˝oeknek tekinti. Szerinte ezek az általános törvényszer˝uségek nemcsak természettani, hanem vegytani és él˝o rendszerekben is hatnak és meghatározó jelent˝oség˝uek a társadalomtudományokban is. Matematikai megfogalmazásuk nem kell, hogy feltétlen bonyolult legyen, példának a hálózatok szervez˝odésének egyszer˝u törvényeit hozhatók fel. Az, hogy az értelem megjelenése magyarázhatók-e ilyen jelleg˝u törvények m˝uködésével, egyel˝ore nem válaszolható meg. Ha a növekv˝o rendezettség okaként matematikailag megfogalmazható és igazolható törvényeket keresünk, bizonyos határokon nem léphetünk túl. Egy természettörvény kimondásához elleno˝ rizhet˝o és megismételhet˝o vizsgálatok szükségesek. De az értelem megjelenését és m˝uködését leíró magasabbrend˝u folyamatok annyira egyediek lehetnek, hogy a megismételhet˝o vizsgálatok követelménye valószín˝uleg nem teljesíthet˝o.
7.10. Tudomány határai Eddigi megfontolásainkat, mire adhat választ a természettudomány, és mire nem, a következ˝okben foglalhatjuk össze. Tárgya az anyagi világ. Minden, amit az anyagi világról a tudomány módszerével, a megfigyelés és kísérletezés által tudunk és elvileg megtudhatunk, a tudomány illetékességi körébe tartozik. Arra épül a természettudomány lehet o˝ sége, hogy az anyagi világ viselkedése törvények segítségével írható le. Törvényeket matematikai összefüggésekkel fogalmazhatjuk meg. Kérdés, mennyire érthetjük meg a világot a törvények segítségével. Most az ehhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk. Matematika és az ember. A természettudomány nyelve a matematika. Úgy értelmezheto˝ a matematika, mint valamennyi lehetséges mintázat és a mintázatok között létez˝o kapcsolatok összessége, lehetne a neve mintatan is. Mintázatok lehetnek például síkbeli, térbeli alakzatok, a közöttük lév˝o kapcsolatokat a síkmértan vagy térmértan tételei fogalmazzák meg. Vagy mintázatok lehetnek a számok, akkor a kapcsolatokat a számelmélet tételei határozzák meg. Mintázatokat képeznek egy halmaz elemei is, akkor a kapcsolatokat a halmazelemeken végezhet˝o m˝uveletek szabják meg. Az a fontos a matematikában, ha kiválasztottuk a vizsgált mintázatokat és megadtuk a közöttük lév˝o alapvet˝o összefüggéseket, akkor a továbbiakban következetesen végezzük a megfelel˝o m˝uveleteket. 88
Világos, a matematika sokkal többet tartalmaz, mint amennyi matematikát a természettudós, közgazdász vagy más alkalmazó felhasznál. Egy matematikus mindig is inkább a matematika kedvéért m˝uvelte a tudományt, nem pedig azért, hogy közvetlen gyakorlati haszon származzék eredményeibo˝ l. Sokszor évtizedekkel követte a matematikus felfedezését eredményeinek hasznosítása. Jó példa erre Bolyai János mértani felfedezése. Bolyai mint katonatiszt szolgált egy galiciai laktanyában. Ott, szabad idejében dolgozta ki a róla is elnevezett mértant. Bolyai arra volt kiváncsi, lehet-e olyan mértant alkotni, amely nem tartalmazza az euklidészi mértan párhuzamossági axiómáját. Sikerült ilyet alkotnia. Munkája megalkotása után sok évtized telt el, míg kiderült, az általa kitalált mértan az Einstein által felfedezett általános viszonyításelmélet matematikai alapja. Mint ilyen, a világmindenség egy lehetséges mértanának leírása. Érdekes, hogy miközben a természet a matematika nyelvét beszéli, a matematika egyúttal az emberi elme alkotása. Ezen, mint fentebb tárgyaltuk, túlságosan nem csodálkozhatunk. Alapvet˝o képességünk a természet rendjét feltárni képes mintatani azaz matematikai gondolkodás. Nyilván nem azonos képesség˝u valamennyi ember. Lehetnek olyanok, akik ebben egészen kiválóak. Egyesek képesek összetettebb és elvontabb matematikai tételek kimondására és bizonyítására is. Mindezeket tudva sem lehet azt mondani, hogy az ember matematikai képessége puszta törzsfejl˝odési kényszer volna. Sokkal egyszer˝ubb gondolkodás is elég lenne a túléléshez. Ragadozókkal, mostoha természeti körülményekkel folytatott harc nem teszi szükségessé az elvont gondolkodás ilyen fokú mélységét. Elvontabb matematika nélkül is igen sikeres volt az ember, jól szervezett társadalmakat, m˝uveltségeket volt képes fenntartani. Tudjuk, a maihoz képest elhanyagolható ismeretek mellett, csupán a naptárkészítéshez és pénzforgalomhoz szükséges matematikai tudásra hatalmas birodalmak épülhettek fel. Továbbá az elvont matematikai gondolkodásra való képesség el˝onyei különben is csak akkor váltak közkinccsé, amikor az ember már a bolygónk meghatározó lényévé vált. Meghökkent˝o, hogy az ember gondolkodása annyira összetett összefüggéseket is képes átlátni, mint amilyenek a világegyeteme egészének keletkezését és fejl˝odését jellemzik. A megismerés határai és a matematika. A világmindenség tökéletes megértésének egy szükséges feltétele az, hogy a nyelve, a matematika tökéletes nyelv legyen. Mindent lehessen vele tárgyalni és ne fordulhasson az el˝o, hogy valamilyen állítás igazságát vagy hamisságát ne tudjuk eldönteni. Ha a nyelv nem teljes és tökéletes, nem várhatjuk el azt sem, hogy segítségével mindenre választ kapjunk. A matematika egyes területeinek felépítése az adott terület axiómáin nyugszik. Például a mértant is axiómák rendszerével fogalmazzák meg. Olyan állítások az axiómák, amelyek igazságát eleve adottnak veszik. Egy axiómarendszer állításai nem mondhatnak ellent egymásnak. Továbbá az axiómák segítségével bármilyen állítás igazsága vagy hamissága eldönthet˝o. Ez utóbbi állítás azt jelenti, hogy az axiómák rendszere teljes. Kiderült, a matematika, amit a lehet˝o legtisztább, okszer˝u, értelmes kifejezési módnak, nyelvnek tarthatnánk, sem mentes ellentmondásoktól, korlátoktól. Már egyszer˝u módon is meg tudunk fogalmazni eldönthetetlen logikai állításokat, amilyenekhez hasonlók a matematika alapjait képez˝o axiómarendszerekben sem dönthet˝ok el. Erre példa a következo˝ rövid állítás: "Nem mondok igazat." Ha hamis, amit mondok, akkor az állításom igaz, de ez esetben nem vagyok hazug. Ha igazat mondtam, az állításom hamis, merthogy nem hazudtam. Gödel szerint bármely, a természetes számok tulajdonságaira épít˝o axiómarendszer esetén lehet egy olyan állítást találni, amelynek igazsága vagy hamissága az adott axiómarendszeren belül nem döntheto˝ el. Ahhoz, hogy ennek az állításnak az igazságát eldöntsük, az axiómarendszert ki kell bo˝ vítenünk. De ebben a b˝ovített axiómarendszerben is megfogalmazható egy eldönthetetlen állítás. Egy másik példa a matematika határaira az ún. Turing-gép m˝u ködése. Korábban feltételezték, hogy a matematika gépiesíthet˝o. Minden matematikai m˝uvelet el˝oállítható jól meghatározott elemi lépések segítségével és így bármely matematikai m˝uvelet elvégezhet˝o. Ezt a gépesítést oldja meg a Turing-gép, persze csak elméletileg. Amire a Turing-gép nem képes, azt más eszközökkel sem lehet megoldani. Kiderült, 89
hogy a Turing-gép sem tudhat mindent elvégezni. Léteznek kiszámíthatalan számok, azaz olyan számok, amelyet a Turing-gép nem képes kiszámolni. Ezek a számok ráadásul nem választhatók el a kiszámítható számok halmazától. Gödel tétele és Turing kiszámíthatalan számainak léte arra utal, hogy a matematika sem tekinthet˝o teljes érték˝u megfogalmazási eszköznek. Így a természettel kapcsolatos, a matematika nyelvén megfoalmazott kérdések sem bizonyos, hogy egyértelm˝uen megfogalmazhatók és megválaszolhatók. Ezzel elvileg sincs meg az a lehet˝oség, hogy a világ valamennyi kérdésére valaha is teljes érték˝u választ kaphassunk. Azaz a világ teljes megismerhet˝osége már csak a matematikai nyelvezet korlátai miatt is kétséges. Lehetetlenségek. Áttekintve a 20. századi természettudomány eredményeit láthattuk, mennyire sikeres a tudomány a kisvilág és a legnagyobb méretek világának leírásában is. Várhatnánk, el˝obb-utóbb eljutunk oda, hogy a vizsgált területen nem marad több magyaráznivaló, mert mindent megértettünk. Ekkor azonban eddig nem tapasztalt furcsasággal szembesülhetünk. Az annyira sikeres alaprendszer eljut egy olyan határig, hogy kijelenti, nem mondhat többet, pedig az adott területen jól megfogalmazható, világos, tudományos igényesség˝u kérdéseket tehetünk fel. Azaz a tudományos elmélet korlátozza saját magát. Nem arról van szó, hogy az elmélet pontatlan, alkalmazhatatlan, nem megfelel˝o, egyszer˝uen azzal szembesülünk, hogy léteznek korlátok. Vannak gyakorlati okokból létezo˝ határok, mint nincs elég pénzünk, id˝onk, elég nagy és gyors számítógépünk, de nem ezek az egyedüliek, létezhetnek határok más okoknál fogva is. Elérhetetlen ismeretekre példa lehet a mindenség tanulmányozása, ahol, mint tárgyaltuk, az o˝ srobbanás elmélete nagyon sikeres és szép képet ad a világegyetemünk fejl˝odésér˝ol. Úgy t˝unik azonban, bizonyos kérdésekre lehet hogy sohasem kaphatunk választ. Mivel a kölcsönhatások terjedési sebessége, a fénysebesség véges és ezért a hatalmas mindenség olyan részekre esik szét, amelyek nem lehetnek egymással kölcsönhatásban. Mi magunk csak a világegyetem azon részét figyelhetjük meg, ahonnan a fény ideérhet. Ez a korlát megakadályozhatja, hogy megtudjuk, miként keletkezett a világ, mi lesz pontosan a sorsa, meddig tágul, milyen az egésznek a szerkezete. Az elvileg korlátozott mennyiség˝u és min˝oség˝u megfigyelések lehet, hogy többféle módon is értelmezhet˝oek lesznek. Így elvileg sem mondhatunk biztosat világegyetemünk eredetér˝ol, helyzetér˝ol, jöv˝ojér˝ol. A törvények eredete. Modellek segítségével értelmezzük a kísérletek eredményeit. Ha a vizsgált jelenség értelmezésére sikerült egy megfelel o˝ leírást találni, akkor vagy a természet egy törvényét fedeztük fel, vagy egy már ismert törvény létezését er o˝ sítettük meg. Felmerül viszont a kérdés, honnan erednek a törvények. Rendszerezve a kísérletezés során felfedezett szabályszer˝uségeket, a törvények között bizonyos rangsort vehetünk észre. Általában a törvények létezését még alapvet˝obb törvényekre vezethetjük vissza. Ilyen módon a tudományos módszert követve feltételezhetjük, eljuthatunk akár a legalapvet˝obb törvények megismeréséig is. Most tekintsünk el attól, hogy a megismerés elvi határai, gondoljunk a matematika jelentette korlátokra, mennyire jelentenek akadályt. Bár még ma nem tudjuk, feltehetjük, hogy id˝ovel az emberi tudomány képes lesz feltárni akár a legalapveto˝ bb törvényeket is. Például megismerjük a természettani semmi állapotát leírni képes kvantumgravitációs alapegyenleteket, meg tudjuk adni akár az élet fejl˝odésének alapjául szolgáló önszervez˝odési folyamat leírását. Még ebben az esetben, minden elérthet˝o tudományos ismeret birtokában is, fel tudunk tenni a világra vonatkozó, alapvet˝o fontosságú kérdést. Megkérdezhetjük, miért pontosan ilyenek a természet legalapvet˝obb törvényei. Miért nem mások, vagy felmerül a heideggeri kérdés, egyáltalán miért létezik a világ, miért nem csak a semmi. Erre a kérdésre a tudomány nem adhat választ. Legfeljebb azt mondhatja, számára a kérdés értelmetlen. Mivel az alaptörvények mint axiómák szolgálnak, arra, miért pont ezekre az axiómákra épül a világ, a természet jelenségeit tanulmányozva nem lehet válaszolni. Legfeljebb azt mondhatjuk, ha mások lennének az alaptörvények, más lenne a világ is. Ekkor talán él˝o sem lenne benne, aki kérdezhetne, meg talán világ sem lenne, lásd az emberarcú elvet a 7.7. szakaszban. 90
Tehát az alaptörvények eredetére vonatkozó kérdést, bármilyen fontos és izgalmas is, nem lehet az anyagi világból megmagyarázni. Emiatt a tudomány jellegénél fogva nem is foglalkozik, foglalkozhat vele. Az ember létezése. Számunkra alapvet˝oen fontos kérdés, mennyire szükségszer˝u és mennyire véletlen az ember létezése. Ennek megválaszolása már csak azért is nehéz, mert az élet eredetéro˝ l sem sokat tudunk. Tudjuk, a törzsfejl˝odéssel együtt jár az egyre összetettebb, magasabb szinten szervezett tevékenység˝u él˝ok megjelenése. Viszont, hogy csak emiatt szükséges-e léteznie az értelmes embernek, nem tudjuk. Azt bízvást feltételezhetjük, hogy az ember megjelenése nem lehet puszta véletlen. Ahogy tárgyaltuk, az ember kitüntetett szerve a nagyagy. Ilyen agy nem egyedül az ember sajátja. Hasonló szervezettség˝u, jobb és bal féltekével rendelkez˝o agya van a delfineknek is. Tehát az értelem és az öntudat hordozására képes szerv kialakult más, t˝olünk annyira sok mindenben különböz˝o eml˝os szerveként is. Úgy kb. százmillió évvel ezel˝ott élhetett a f˝oeml˝osök és a delfinek közös o˝ se. Tengerben és a szárazföldön a környezeti nyomás jellege különböz˝o. Természetes ellenségei nincsenek a delfineknek, legfeljebb saját közvetlen rokonaik, és a létfenntartás sem különösebb gond számukra. Emiatt a környezeti nyomás a tengerekben egészen más jelleg˝u, mint a szárazföldön. Ennek ellenére a kialakult roppant összetett rendszer, a nagyagy felépítése és m˝uködése ember és delfin esetén nagyon sok hasonlóságot mutat. Ez a példa arra utal, hogy a törzsfejl o˝ dés során nem csak a véletlen másulatok (mutációk), az alkalmazkodás és a temészetes kiválasztódás játszanak szerepet. Könnyen meglehet, ezek csak a mélyebben fekv˝o örökléstani, élettani törvényszer˝uségek érvényesülésének eszközei. Ezért kell˝o óvatossággal kell mérlegelnünk azokat a még ma is tanított feltevéseket, hogy az embert a munka tette emberré. Inkább azt kell gondolnunk, az ember azért képes a munkára, mert az agykérge a megfelel˝o törvényszer˝uségek m˝uködésének hatására rohamos fejlo˝ désnek indult. Munkát a delfinek nem végeztek, mégis kifejl˝odött az emberéhez hasonló, vagy talán még annál is kifinomultabban m˝uköd˝o agyuk. Jogosnak t˝unhet tehát a feltevés, az értelem, az öntudat kialakulását bizonyos, még nem ismert önszervez˝odési törvények hordozzák. Azaz az ember létezése nem mondható egyszer˝u véletlennek. Viszont az, hogy pont ilyenné alakultunk, amilyenek vagyunk, a szükségszer˝uség és a véletlenek összjátékának t˝unik. Hogy mennyire az, jelenleg nem válaszolhatjuk meg. Világunk értelmességének kérdése az élet eredetér o˝ l folytatott tudományos viták hátterében is ott van. Ha a törzsfejl˝odés folyamatában nem csupán a véletlenek és a természetes kiválasztódás összjátékáról van szó, hanem valamilyen eddig még rejtett törvény is jelen van abban, hogy a másulatok merre felé vihetik az élet fejl˝odését, akkor van helye él˝olénytani szükségszer˝uségnek, fejl˝odési iránynak. Ez pedig már nagyon úgy hangzik, mintha valamiféle mögöttes szándékról lenne szó. Azt jelentené a még rejtett törvények felfedezése, hogy világunkat inkább az értelem, mint a káosz uralma határozza meg. Hiszen a mindenség keletkezését˝ol fogva egyre összetettebb rendszerek alakulnak ki, és a törvények végül is az értelmes élet felé hajtják a világot. Megjegyezzük, az él˝ovilág megkötöttségének esetleges felismerése, a törvények léte alapjaiban nem rendítené meg az anyagelv˝uség érvrendszerét, csupán emberarcúbbá tenné azt. Saját létezésem. Hasonló jelleg˝u kérdés saját személyes létezésem szükségszer˝uségének vagy véletlenszer˝uségének kérdése. Nem mindegy, mi erre a válasz, hiszen ez gondolkodásomat, életvitelemet meghatározó tényez˝o. Ha a létem inkább szükségszer˝u, akkor annak van rendeltetése, feladata és eszerint kell élnem. Ha pedig létem egyszer˝u véletlen, akkor inkább csak a pillanatnak élek. Nézzük a tudomány válaszát. Eszerint létem bizonyos értelemben szükségszer˝u. Gondoljunk arra, az egyedek mind különböz˝oek, ez adja a fejl˝odés lehet˝oségét. Mivel az egyén adottságai egyedülállóak, ezért mindenki fontos lehet. Ez az él˝ovilág fejl˝odésének alapvet˝o törvénye. Egyetlen él˝olény sem tekinthet˝o szükségtelennek, egyetlen ember sem vélheti azt, hogy o˝ felesleges lenne, valamennyien fontosak vagyunk. Kinek a léte mennyire fontos, ez az élet során derül ki. Az viszont, hogy az ilyen adottságú személy, aki vagyok, miért pont most és ide született, miért nem száz évvel kés˝obb más földrészre, nem válaszolható
91
meg. Még csak becsülni sem tudjuk, mennyi ebben a determinisztikus káosz hatása és mennyi a molekuláris szinten adódó véletlen. Valószín˝u, ebben a véletlen jelleg a meghatározó, de hogy mennyire, nem tudhatjuk. Újabb eredmények szerint az, hogy a hímivarsejtek milliárdjaiból éppen melyik termékenyíti meg az érett petesejtet, sem tekinthet˝o puszta véletlennek. Korábban úgy fogalmazhattunk, az a hímivarsejt lesz sikeres, amelyik épp a megfelel˝o id˝opontban érkezik a megfelel˝o helyre, ez pedig els˝osorban a véletlenen múlik. De a petesejt védekez˝orendszere igen hatékony. Egyrészt csillóival elhajtja a közeled˝o ivarsejtek seregét, másrészt olyan vegyvédelmi rendszer veszi körül, amely nem teszi lehet˝ové, hogy a hímivarsejtek megközelítsék. Megfigyelték, a petesejt maga választ, megragadja a kiszemelt hímivarsejtet és magába húzza. Ilyen folyamat léte egyértelm˝uen rejtett törvényszer˝uségekre utal, amelyek igen jelento˝ sen csökkentik a folyamat véletlenszer˝uségét. Efféle kérdések feltevése és vizsgálata, melyek tapasztalati úton aligha válaszolhatók meg, a természettudományok határán túlra mutatnak. Ezek után a vallásos értelmezés lehet˝oségeivel foglalkozunk, és elemezzük a természettudományos és vallásos érvelés viszonyát.
8. Természettudomány és vallás mai kapcsolata Mint az 3. fejezetben tárgyaltuk, az ember alapvet˝o szükséglete a világban mutatkozó összefüggések, a rend keresése. Biztonsága érdekében is keresi a természetben mutatkozó rendet és érteni vágyik, miért olyan amilyen a saját sorsa és embertársai élete. Szeretné tudni, mi az értelme az életének, hogyan élhet szép és teljes életet. A vallások által adott világszemlélet az ember életét átható értékrend és ezzel az emberi szabadság alapja. Nemcsak keresi, hanem természetesnek is tartja az ember a rendet. Nagy többségünknek zsigeri érzése a világ egészének rendezett, összefügg˝o volta. Ez nem más, mint az egyénben lakozó bens˝o biztonságérzet megnyilvánulása, lásd a 2.5. szakaszban. Keresi is az ember, mit˝ol ennyire rendezett a világ, mi áll emögött a rend mögött. Felismerni a rendet, magyarázni azt a vallások, a vallásosság megjelenésében és a tudomány fejl˝odésében egyaránt fontos. Természettudomány és vallás kapcsolatának ezért lényeges eleme, hogy a természettudományok fejl˝odése mennyire hatott és hat ma az ember biztonságérzetére és a világhoz való viszonyára. Ebben a részben el˝oször ezt tekintjük át. Utána azzal foglalkozunk, hogy a természettudományok és a vallás közötti ütközések oka f˝oleg miben gyökerezik. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a két terület mai kölcsönhatása milyen jelleg˝u. Természettudományos haladás és biztonságérzet. Láthattuk, nagyon sikeres az ember a természet rendjének megismerésében. Feltárta az érzékelhet o˝ világ és a kisvilág törvényeit, sokat megtudott az elemi részecskékr˝ol, a világmindenség szerkezetér˝ol, keletkezésér˝ol. Most is tudományos forradalom korszakát éljük. Várható, ennek során még többet értünk majd meg a világmindenség és az önszervez˝od˝o rendszerek m˝uködésér˝ol és az életr˝ol. Egyre többen hitték a 18.-19. században és a 20. század utolsó negyedéig, hogy a természettudomány sikereinek köszönhet˝oen az ember a bolygó feltétlen urává válik és a maga elgondolásai szerint rendezkedhet majd be. Nem lesz oka arra, bármit o˝ l is féljen, hiszen értelme segítségével mindenen, így a természeten is uralkodhat majd. Ebben az id˝oszakban a vallásosság gyors ütemben szorult vissza. Néhány évtizede nyilvánvalóvá vált, léteznek határai a természettudományoknak is. Egyrészt a létezés végs˝o kérdéseire, melyek joggal izgathatnak minden gondolkodó embert, nem adhatnak választ. Ilyen metafizikai kérdések a természet legalapveto˝ bb törvényeinek az eredete, egyáltalán a létezés miértje. Továbbá, a természetben mutatkozó szabadság, ahogy fentebb vizsgáltuk, pont az emberekre, az egyénre vonatkozó kérdéseket teszi megválaszolhatatlanokká. Míg az élettelen természet megértése egyszer˝ubb, az él o˝ világ és f˝oleg az ember esetére a jól bevált tudományos módszer, az alkotórészekre való visszavezetés, lásd a 92
7.8. részt, nem vezethet teljes megértéshez. Másrészt olyan, az emberiség egészét pusztulással fenyeget˝o veszélyeket tárt fel a tudomány, mint a természeti ero˝ források kimerítése, az éltet o˝ természetes környezet tönkretétele. Ezeket a tudomány fel tudta ismerni, de önmagában aligha tud velük mit kezdeni. Bár a 20. század során a természettudomány viharos gyorsasággal fejl˝odött, a természettudomány korlátainak felismerése mélységesen megzavarta a tudományos haladásban addig szinte vakon bízó nyugati embert. Nagyban gyengült, mondhatjuk, alapjaiban ingott meg a emberek magabiztossága és biztonságérzete. Megrendült a nyugati ember világszemlélete, az emberi szabadságba vetett hite. Ez lassan már az átlagember számára is érezhet o˝ . F˝o b˝unbakként a mai ember természettudományt, a tudósokat nevezi ki. Nézve a moziipar termékeit, a tudós általában beteges személyiség˝u, különc alak, aki felmérhetetlen veszélyekbe képes sodorni emberi közösségeket. Pár évtized még a tudás és m˝uveltség, ha anyagilag nem is fizet˝odött ki annyira, tekintélyt és megbecsülést élvezett. Ma már alig. Mindez a természettudományok népszer˝uségének csökkenéséhez, és vallásosság híján a valláspótlékok felé való forduláshoz vezet. A bölcsesség hanyatlása. Els˝osorban a bölcsesség tisztelete jellemezte a régi ido˝ k gondolkodását. Átadják a fiatalok számára a bölcs gondolkodás kiérlelt eredményeit és az emberi szabadsággal való élés alapelemévé teszik. Mindez a lelki élettávlaton, a természetfölötti értelem létér˝ol való meggy˝oz˝odésen nyugszik, és az ember ennek a hitnek igyekszik megfelelni. Ennek eredményeképpen a lelki élettávlatnak megfelel˝o szellemi élettávlat alakul ki, melynek során a természetfölöttibe vetett hitnek megfelel˝o gondolkodás, viselkedés, jog, m˝uvészet és tudomány alakult ki. Viszont a természettudományos módszer az adott körülmények okos mérlegelésén, a lényeget megragadó leíráson és kísérletezésen alapul. Ha a dologgal foglalkozva valami nem sikerül, ami igen gyakran el˝ofordul, nem megrendíto˝ , lehet újra kísérletezni. Tekintélyekre való hivatkozást a tudományos módszer nem ismer. Csak a vizsgálható bizonyítékok, az ellen˝orizhet˝oség számít. Amit meg lehet csinálni, azt általában meg is teszik, nincsenek erkölcsi és másféle gátlások. Természettudományos és m˝uszaki tudás rövidtávú napi érdekek kiszolgálója lett. Emiatt alkalmazásának nemcsak az áldásai, hanem káros következményei is nyilvánvalókká válnak. Nem véletlenül. Ha az ember csak adott helyzetben ajánlkozó el˝onyök kihasználásával tör˝odik, és nem figyel a világ egészére és a távolabbi jöv˝ore, akkor ugyanúgy csak a törzsfejl˝odés által belénkírt ösztönöket követi, mint mondjuk a patkány. Azaz ilyenkor csak a legértelmesebb állatok vagyunk, akármekkora tudományos vagy m˝uszaki felfedezést is tettünk épen akkor. Míg jól körülhatárolható, egyszer˝uen vizsgálható feladat esetén a természettudományos módszer követése igen hatékony, addig nagyobb terület belátására, hosszú távra szóló döntés meghozására kevésbé alkalmas. Utóbbi esetben a természettudományos módszer nem képes megfelel˝o eljárásokat adni, mert a még kezelhet˝o módszerek ilyenkor annyira leegyszer˝usítettek, hogy képtelenek megragadni a valóság összetettségét. De a bölcsesség követése, azaz a tapasztalatok összegzésén alapuló összehasonlító gondolkodás ez esetben képes lehet arra, hogy megfelelo˝ en értékeljük a helyzetet és jobb döntéseket hozzunk. A természettudomány nagy sikerei, módszereinek a mindennapokban való alkalmazása a bölcsesség lebecsülését, hanyatlását eredményezték. El˝otérbe került a mindent kételkedve fogadó gondolkodás, a tekintélyek elvetése. Ma már láthatjuk, rövid távon nagyon hatékony eljárások minden áron való követése hosszabb távon az esetek nagy többségében végzetessé válik. Már csak azért sem értékeli a mai, a természettudományra hivatkozó ember a természetfölöttire hivatkozó, bölcsességen alapuló világszemléleteket, mert annak egyes kijelentéseit hibásnak találja. Márpedig ha hiba van benne, akkor az egész elvetend˝o. Mindennek a gyökere abban rejlik, hogy a mai gondolkodás még mindig gépszer˝unek véli a világot és a gépnek mindene csak tökéletes lehet, különben nem m˝uködik. Ám a világ és rendszerei sokkal inkább hálózatként, mint gépként fogható fel, lásd a 7.8.1. szakaszban. Ahogyan a hálózat életképes akkor is, ha számos eleme kiesik, vagy hibásan m˝uködik, úgy egy világszemlélet is lehet alapvet˝oen helyes, akkor is, ha bizonyos részletkérdésekben idejétmúlt, hibás dolgokra hivatkozik. Ezért a sokszor több évezredes, hiten alapuló felfogások bizony helyesebb képet adhatnak a világ egészér˝ol, mint egy adott korban, akár most is, a 21. század elején, az éppen érvényes tudományos alaprendszerre épít o˝ bölcseleti rendszerek. 93
Bizony a bölcsesség hanyatlásának következménye, hogy a természettörvények feltárásával nem javult a természethez való viszonyunk. S˝ot rohamosan rosszabbodik. Nem lett a természet egészér o˝ l alkotott képünk helyesebb, mint az évezredekkel ezel˝ott élt embereké. Úgy éltek a régiek, hogy magukat a természet részének tekintették és a vallások tanításai szellemében tisztelték és óvták a természetet. Viszont a mai ember, a természettudomány sikereiben még mindig reménykedve, nem vesz tudomást korlátairól. Nem az egész természetet látja, hanem azt részeire bontva gondolkodik. Ezért a részleteket ugyan sokkal jobban ismeri, ám az egész m˝uködését nem fogja fel, nem is érzékeli. De az okos, sokat tudó, ám bölcsnek egyáltalán nem, bolondnak inkább mondható mai ember nincs tudatában effajta korlátoltságának, rövidlátásának. Emiatt annyira aggasztóan rossz a természet egészéhez való viszonya. Saját létalapját egyre gyorsuló ütemben számolja fel. Emberi nyomorúság. Egyfajta, a bölcsességre épít˝o világszemlélet szükségességét hangsúlyozzák a vallások alapvet˝o tanításai. Aki a tao követ˝oje, az a világ szép rendjéhez illeszked˝o életet él, nem idéz el˝o zavarokat, nem pusztít oktalanul. Hindu és buddhista az ember nyomorúságát az emberi elme elsötétülésével magyarázza. Ezért fokozottabb éberségre, megvilágosodásra törekszik. Nem töro˝ dik a világ hiábavaló dolgaival, igyekszik megtisztítani magát minden elmebeli tisztátalanságtól. A zsidó-keresztyén vallás szerint az eredend˝o b˝un erkölcsi bukás eredménye. Éppen abban áll az eredend o˝ b˝un, hogy az okos, ám rövidlátó ember mindentudónak képzeli magát. Nem vesz tudomást arról, hogy a világ szép rendjéhez nem illhet a korlátolt ember önzo˝ módon összetákolt rendszere. Ezt hangsúlyozza az iszlám is. Valamennyi világvallásnak alapvet˝o parancsa az, hogy az ember ne a legértelmesebb állatként éljen, hanem a világ egészére, összhangjára tekintve gondolkodjon és tevékenykedjen. Tartózkodnia kell az embernek attól, hogy önzo˝ módon, csak a maga rövidlátó elképzeléseinek megfelel˝oen cselekedjen. Attól, hogy magát mindentudónak képzelve tönkretegye önmaga és mások életét és rombolja a természetet. Ezért a vallásos tanításoknak a természetre vonatkozó kijelentései, a hagyományos bölcsességek ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének. Ugyan ezek a kijelentések nem mérhet˝o adatokon, kísérleteken nyugszanak, így nem természettudományosak. De ellen˝orzöttek, mivel az ezeknek a szellemében él˝o emberek évezredeken át virágzó m˝uveltségeket hoztak létre. A természet egésze iránti alázat és korlátaink elismerése, amely valamennyi vallás alapvet˝o tanítása, nem akadályozná a természettudomány további fejl˝odését, hanem inkább új lendületet adhatna m˝uveléséhez. Mondhatjuk, hogy a vallásoknak az emberre, az emberi élet értelmére vonatkozó tanításai változatlanul érvényesek és meghatározóak. Természettudományok és vallás viszonyát a továbbiakban els˝osorban a végs˝o kérdésekre adott válaszokban, valamint az emberre vonatkozó tudás és kijelentés kapcsolatában vizsgáljuk. El˝oször áttekintjük, hogy a világ különböz˝o módszerekkel történo˝ értelmezése milyen ütközésekhez vezetett. Természettudomány és természetfölötti. Valamennyi természettudományos vizsgálódás alapja az, hogy a jelenségek magyarázatát ok-okozati kapcsolatokkal írhatjuk le. Ezeket a szabályokat, törvényszer˝uségeket keresve a természettudomány felteszi, hogy az ok-oksági kapcsolatokat félredobó, természetfölöttinek tulajdonítható beavatkozás nem létezik. Ez a feltételezés önmagában, mint látni fogjuk, nem semmisíti meg a világ vallásos értelmezésének lehet˝oségeit. Csak akkor kérdo˝ jelezhetné meg a természetfölöttinek a beavatkozási lehet˝oségét, ha a természet törvényei valamennyien szigorúan csak ok-okozati összefüggések lennének. Újabban természettudományos vizsgálatokból, nevezetesen a hallatlanul összetett életjelenségekb˝ol kiindulva egyesek kísérleteket tesznek arra, hogy a természetet, az törzsfejl˝odést irányító értelmes, természetfölötti eredet˝u tervezést (intelligent design) bizonyítsák. Információelméleti fogalmakat használva azzal érvelnek, hogy az összetettségnek az a foka, amely az él˝ovilágot jellemzi, csupán véletleneknek köszönhet˝oen nem jöhetett volna létre. Mivel az él˝ovilágot jellemz˝o összetettség jellegét még nem tudjuk megfelel˝oen tiszta fogalmakkal leírni, ezeket a törekvéseket a kutatók meghatározó része nem tekinti megalapo-
94
zottaknak. Nemrégen vatikáni illetékesek is úgy nyilatkoztak, hogy az értelemes tervezés nem tekintheto˝ tudományosnak. Természettudomány és vallás ütközései. Ahogyan korábban említettük, az újkor hajnalán a természettudomány eredményei kett˝os hatást gyakoroltak a hittudományra. Egyrészt igen heves vitákat váltottak ki, ugyanis a hittételek egy részét még az arisztotelészi világképben fogalmazták meg. De az új felfedezések ellentmondtak az arisztotelészi nézeteknek. Ezért az új felfedezéseket az egyházon belül sokan a hittudomány elleni kihívásnak és a hittételek elleni támadásnak min˝osítették. Alapvet˝oen tudományos kérdések ezzel az egyházon belüli eszmei és hatalmi részévé váltak. Ezeknek a vitáknak kimenetelét a napi történések, személyi összefonódások és rokonszenvek is befolyásolták. Természettudomány és hittudomány között a f˝o különbség a kérdések jellegében van. Olyan kérdéseket tesz fel a tudomány, amelyek egyes kisebb részterületekre vonatkoznak. Egyértelm˝uen meg lehet o˝ ket fogalmazni és remény van arra, hogy megfigyelésekkel, kísérletezéssel a megfelel˝o leírásokat megtalálva, megadhatjuk a feleletet. Mint korábban már tárgyaltuk, állandóan fejl˝odik a tudomány. Folyamatosan megkérd˝ojelezi, megkérd˝ojelezheti korábbi állításait. Eleve nehezebb helyzetben van a hittudomány, hiszen örök igazságokat hirdet. Kiindulva a Szentírásból, az adott kornak szóló válaszok keresése közben rákényszerül arra, hogy a Szentírás értelmezését a kor nyelvezetét, tudományának fogalmait használva folytonosan újrafogalmazza. Emiatt a hittudomány nem a tudománnyal kerül id˝or˝ol-id˝ore összeütközésbe, hanem a régi alaprendszer keretében megfogalmazott hittudomány kerül szembe az új alaprendszert használó tudománnyal. Nem a természettudomány, hanem a természettudományokra hivatkozó, a metafizikát elveto˝ anyagelv˝uség ellen küzdött és küzd a hittudomány. Állításait id˝onként újra kell fogalmazni, már az új alaprendszer fogalmait, nyelvezetét kell használnia, hogy a kor embere megérthesse a vallás válaszait. Hosszabb id˝obe telt, amíg a hittudományi gondolkodás elfogadta, hogy az állandóan fejl˝od˝o tudomány eredményei nem válhatnak hittételekké. Maga a természettudomány pedig egyre inkább önállósodott és fejl˝odése öntörvény˝uvé vált. Majd a tudományos fejl˝odés gondolati háttere a darwini törzsfejl o˝ dés elméletének kialakulásával véglegesen elválni látszott a vallásos gondolkodástól. Affelé mutatott a fejl˝odés, hogy a tudomány képes mindenre választ adni, nincs szükség vallásos magyarázatokra, a metafizika idejétmúlta, felesleges. Egyes emberek vallásossága lélektani tényez˝okre vezethet˝o vissza, az egyház pedig mint társadalmi szervezet játszhat szerepet. Úgy t˝unt hogy a hit, els˝osorban a hézagok istenére alapozó hittudomány véglegesen védekezésbe kényszerül és lassan teljesen elveszti gondolkodásra gyakorolt befolyását. A tudománnyal folytatott vitáikat, amelyekben a hittudományi gondolkodás egyre inkább háttérbe szorult, úgy igyekeztek tompítani, hogy kimondták, a tudomány és a hit között nem is lehet vita, merthogy különböz˝o dolgokról beszélnek. Mostanára a hittudomány és a természettudományos gondolkodás merev szétválasztása gyengül˝oben van. Hódít az az érvelés, hogy a tudomány és a hittudomány ugyanúgy a valós világgal foglalkoznak, mindketten ugyanarról a világról tesznek kijelentéseket, tehát nem lehet o˝ ket m˝uvi úton szétválasztani. E két különböz˝o terület állásfoglalását szembesíteni kell egymással, mivel a két terület kölcsönhatása olyan felismerésekre vezethet, amelyek segítenek a világ jobb, teljesebb megértésében. Természettudomány mint valláspótlék. A vallás a világ egészére tesz kijelentéseket, a létezés és az ember végs˝o kérdéseire ad választ. Ezzel az ember természetes szükségleteit elégíti ki. Ahogy fentebb tárgyaltuk, a vallásos magyarázat ütközhet a természet egy kis részét pontos eszközökkel vizsgáló természettudomány éppen id˝oszer˝u eredményeivel. Ugyanakkor a vallás és a természettudomány közötti feszültség forrása lehet az is, ha a természettudomány egy részterületén elért eredményeket a világ egészét értelmezni képes végs˝o magyarázattá, azaz hit jelleg˝u kijelentéssé akarják emelni. Példa volt erre a már többször tárgyalt newtoni világgépezet. De hasonló törekvések id˝or˝ol id˝ore felbukkannak és valláspótlék szerepét töltik be. Hisznek benne és az érvelések rendszerében a vallásos jelleg a meghatározó. 95
Egyes tudományterületek eredményeinek világ egészét magyarázó, vallásos értelmezése nem csak a vallást, hanem a többi tudományterületet is sérti. Más tudományterületeket ezzel alsóbbrend˝unek tekintenek, amely a mindent magyarázónak csak alfejezete, segédtudománya. Ezért egy tudományterület vallásossá fejl˝odése zavarokat idéz el˝o a tudományok egészének fejl˝odésében is. Természettudomány és vallás határterületén. Ma a tudomány, korlátait ismerve, nem tesz végleges kijelentéseket a világ természetér˝ol, azaz nem akarja megválaszolni a végs˝o kérdéseket. Tudja a tudós, közelítésekkel, modellekkel dolgozik, és nem a legvégs˝o igazságokat kutatja. Általában, a tudományra hivatkozó bölcseletek felismerték, hogy a tudomány állandóan változik, nagyon kevés olyan törvény létezhet, amely fenntartás nélkül érvényes. Ezért inkább tartózkodnak a tudományos eredményekre hivatkozó, végso˝ válaszokat adó bölcseleti rendszerek megfogalmazásától. Emlékezetes, mennyire eredménytelenek voltak az ilyen törekvések, amelyeket végül is nem a tudomány, hanem a tudományra hivatkozó anyagelv˝u bölcsel˝ok kíséreltek meg. Gondoljunk arra, amikor az anyag megmaradására hivatkozva vélték megsemmisíteni a hittudományi gondolkodás alapjait, mondván az anyag örök, tehát nincs szükség teremtésre. Láttuk, el o˝ fordulhat az is, hogy a természettudomány még a saját fogalmaival jól leírható egyszer˝u kérdéseket sem válaszolhatja meg, mert nem vizsgálhatunk, észlelhetünk mindent, ami pedig az anyagi világ része lehet. Hiábavalónak látszik az anyagelv˝u bölcselet ama igyekezete is, hogy a végs˝o kérdéseket értelmetleneknek, fölöslegeseknek nyilvánítsa. Csak az anyagelv˝u bölcselet saját rendszerén belül feleslegesek a végso˝ kérdések. De az embernek mint létezését biztonságban tudni akaró szabad lénynek szüksége van a világ teljességének értelmezésére, a végso˝ válaszokra. Akkor is igazi érték az ember számára a végs o˝ kérdésekre adott felelet, ha a válaszok nem természettudományos egyértelm˝uséggel vannak megadva, ha a metafizika vagy valamelyik vallás fogalmazza meg azokat. Vallás és a hittudomány éppen a létezés és a szabadság végs˝o kérdéseire keresi a választ. Miért létezik egyáltalán a világ, miért vannak a világnak törvényei, miért létezik az élet, mi az ember létezésének, közte a saját létezésemnek az értelme, miként és minek éljek. Alapérdéseit a hittudomány Isten létével, tevékenységével, szándékaival magyarázza. Forrásként a Szentírásra hivatkozik, amelyet emberek jegyeztek ugyan le, de az és más szent iratok olyan tudást közvetítenek számunkra, amelyeknek kútf˝oi nem egyszer˝u emberi gondolkodás, töprengések, eszmecserék, tanácskozások, hanem kinyilatkoztatások eredményei. Ha a vallás és a metafizika háttérbe szorul, amit ma tapasztalunk, akkor a csilagfejtés, varázslás, babona stb. kerülnek el˝otérbe, foglalják el a vallás és a metafizika helyét. Erre a vallást támadó és kiszorítani kívánó anyagelv˝uség a legkevésbé sem vágyott és vágyhatott.
8.1.
Vallásos válaszok a létezés alapkérdéseire
Alább a tudományos vizsgálatokkal meg nem válaszolható illetve a tudomány határán lév˝o kérdésekre adott vallásos válaszokkal foglalkozunk. Ezek a válaszok, mint fentebb tárgyaltuk, a hitre, a lelki élettávlatra épülnek, azaz nem a tapasztalatra hivatkozva érvelnek. Alapjuk a Szentírásban adott kinyilatkoztatás és ennek hittudományi értelmezése. Nyelvezetük viszont a mai tudományos fogalmakat is használja. Törvények és a világegyetem eredete. Jelenleg, a mai tudományos eredmények szerint világegyetemünk a természeti semmi állapotából keletkezett, lásd a 7.5. részben. Hittudományi értelmezés szerint Isten a világot saját elhatározásból, mindenféle korlátozás nélkül, a semmib˝ol hozta létre. Mint korábban már tárgyaltuk, az alaktalan semmib˝ol való teremtés Isten törvényhozó hatalmán, annak korlátlan voltán alapul. Így törvényt csak az hozhat, akit semmi sem korlátoz. Ma a természettudományos és vallásos felfogás között már nem áll fenn az a kiáltó ellentmondás, ami bizony a tudomány és a hittudomány álláspontja között száz évvel ezel˝ott még létezett. Akkor a tudományra
96
hivatkozó anyagelv˝u bölcselet álláspontja az volt, hogy a világ id˝oben örök, mert az anyag elpusztíthatatlan, nem vész el csak átalakul. Ez a tudományosnak tartott kép azon alapult, hogy az anyagmegmaradás törvényét korlátlanul érvényesnek tartották. Azóta kiderült, hogy nincs egymástól függetlenül létez˝o anyagmegmaradási és energiamegmaradási törvény. Maga az anyagmegmaradás nem, csak az energia megmaradásának tétele érvényes. Világegyetemünk összenergiája, amely természetesen a tömegeknek megfelel˝o energiákat is tartalmazza, nullának veheto˝ . Arról, hogy a tudomány hogyan fejlo˝ dik tovább, nem sokat tudhatunk. Bizonyos, hogy többet fogunk tudni, mélyebbre tudunk hatolni a kezdetek történetének megismerésébe. Akár a kvantumgravitáció elméletének létrehozása után, az alapvet˝o törvény pontos ismeretében teljesebb képet kapunk arról, mi történt, hogyan keletkezett a világ. Természettani semmib˝ol keletkez˝o világot leírva, a semmit jellemezve, ha nem is volt még tér, id˝o, anyag, valami azért létezett. Ez a ’semminek’ megfelel˝o természeti állapot és az a törvény, mely ezt az állapotot meghatározza. Ez a törvény az, ami a keletkezést el˝ohívja, vezérli nem keletkezhetett akkor, amikor a világ már létezett, nem közben jött létre. Miközben a gyorsvonat Debrecenbo˝ l Budapest felé robog, nem tételezhet˝o fel, hogy a mozdonyvezet˝ok a vonat vezetésével egyid˝oben a síneket is fektetik. Az alaptörvény, amely a világot ’beindította’, olyan, hogy az anyagi világtól függetlenül is van. Létez˝o, amely a világegyetemt˝ol függetlenül is létezik. Természetfölötti jelleg˝u, akár Isten. Nehéz a természeti semmit nehéz elképzelni. Nincs anyag, ez a fajta üresség még felfogható. Nincs id˝o, még az sem elképzelhetetlen. Gondoljunk az örökkévalóság fogalmára. Az Újszövetségben, a Jelenések könyvében van erre vonatkozó leírás. Nincs jelen, múlt, jöv o˝ . Ha nincs id˝o, a most, az elmúlt, a majd szavaknak nincs értelme. Aki meghalt, az is az örökkévalóság id˝otlen állapotában leledzik. Tér nélküli állapot viszont tényleg felfoghatatlan számunkra. Az, hogy nincs olyan, el˝ottem, mögöttem, mellettem, stb., elképzelhetelen. Vajon mit kellett Istennek legel˝oször is megteremtenie, hogy a világ létrejöhessen? Tudományosan a tér, az id˝o, az anyag, mindannyian a még nem ismert kvantumgravitációs törvények m˝uködésének eredményeképpen jöhettek létre. Emlékezzünk, a tudomány nem adhat választ ezek, és más, leginkább alapvet˝onek ˝ alkotta tekinthet˝o törvény eredetére. Vallásosan az alapvet o˝ törvények eredete Istenre vezethet o˝ vissza. O meg, ’indította be’ o˝ ket, és a világ ennek eredményeképpen keletkezett. A világegyetem létének értelme. Miként fejl˝odik a világegyetem, ez a hittudomány számára szorosan kapcsolódhat ahhoz a kérdéshez, hogy Isten miért hozta létre a világegyetemet. Nem tartalmaz a Szentírás arra vonatkozó egyértelm˝u kijelentést, miért teremtette meg Isten a világot. Továbbá miért ilyennek teremtette, amilyen. De a szöveg sugalmazása szerint Isten ezt valamilyen szándékkal tette. Isten azért teremtette ˝ alkotóképességét, arculatát, kifejezze az isteni tökéletességet. Isten léa világot, hogy az tükrözze az O nyege a szeretet. Isten a világot szeretetbo˝ l teremtette és a világ teremtésével önmagát akarja kifejezni. Ez a szeretetb˝ol való teremtés egyúttal meghatározza a teremtés folyamatát, ezáltal a világegyetem fejl˝odését is. Szeretet, ha valóban az, adni akar, mást is részesíteni igyekszik a szeretet teljességében. Ezért a cselekvo˝ szeretet, mivel ad, gazdagítja a szeretet tárgyát, alakítja és építi azt. Olyanná igyekszik tenni, mint amilyen o˝ maga. Ezért a teremtés, a világegyetem fejlo˝ désének útja az isteni, az Istenhez hasonló felé mutat. Ezért az ember, az isteni képmás ember felé mutat a teremtés. Egy m˝uvész azért alkot, mert belso˝ szükséglete alkotásával kifejezni önmagát. Nagyon sokat elárul a festmény a fest˝or˝ol, de természetesen a kép nem azonos a fest˝ovel. Így a világ is sokmindent elárul a világot alkotó Istenr˝ol. Ahogy a m˝uvészt az hajtja, hogy kifejezze magát, felmutassa azt, amit fontosnak tart, Isten ˝ erejét, értelmét tükrözi. Hasonlóról beszél a Véda. Az Átman az önmagáról varázsolt képben világa az O érti meg önmagát. A természet, a májá az Átman varázslata, képzete. Nem egyéb, mint látszat, a képeknek a sokasága, amelyekben az Átman önmagára eszmél. Tekintve a világegyetem történetét, az emberhez vezeto˝ út számunkra félelmetes térbeli és ido˝ beli mértékeket fog át. Nehezen képzeljük el, hogy mindez az értelmes emberért történt. Erre a hittudomány csak 97
azt mondhatja, annál inkább tudatosodjon bennünk, mekkora értékek vagyunk, micsoda lehet˝oségeket és egyben felel˝osséget ruházott reánk Isten. Az ember megjelenésér˝ol. Láthat a tudomány az ember megjelenésében bizonyos törvényszer˝uséget, lásd a 7.10. részben, arról viszont, hogy végül is miért jelent meg az ember, nincs határozott tudomá˝ a teremtés koronája, értelme a világot nyos válasz. Vallásosan az ember teremtése kitüntetett esemény. O teremt˝o értelemhez hasonló. Istenkép˝usége lehet˝ové teszi, hogy személyként kapcsolatba léphessen a világot Teremt˝ovel, az o˝ t is megteremt˝o Istennel, aki személy is. Isten az embert ezért teremtette. Nemcsak teremtmény az ember, hanem Isten beszélgeto˝ társa is. Nem csoda, hogy az istenkép˝u ember megjelenését a hittudomány a teremtés megkoronázásának tekinti. Joggal, ugyanis az istenihez hasonló értelem, az Istennel beszélget˝o ember megjelenése min˝oségileg új, fontos lehet˝oséget ad a teremtés folytatásához. Eddig Isten csak a törvények által teremtett. Most megjelent az ember, aki szabad és így alkotásra, teremtésre képes. Eddig elképzelhetetlen dolgokat tud létrehozni és hallatlanul érdekes új alkotásokkal gazdagíthatja a teremtést. Mindezzel Isten véghetetlen hatalmát, teremt˝oerejét dicsérve. Istent fejezi ki a teremtés egésze. Emberi alkotások, zene, irodalom, képz˝om˝uvészet, építészet, gépezetek mind hozzátehet˝ok a teremtés egészéhez. Istent magasztalja a teremtés, Isten önkifejezése, azé az Istené, aki a világot szeretetb˝ol teremtette. Ember és alkotásai teljesebbé teszi Isten világban való tükröz˝odését. Természetesen az emberiség a világ egészével együtt sem tudja visszatükrözni Isten tökéletességét, mint a festményb˝ol sem tudhatunk meg mindent az alkotójáról, a fest˝om˝uvészr˝ol. Még akkor sem, ha belefesti magát a képbe. Emberi szabadság. Nagy kérdés, teljesen rögzítik-e a törvények a világegyetem történéseit, vagy marad még szabadság a világnak. Szabadok vagyunk-e egyáltalán mi emberek? Forduljunk a természettan törvényeihez válaszért. Ezek azt mondják, legalább is a newtoni természettan és a száz évvel ezel˝otti tudomány egésze, hogy egy magára hagyott, küls˝o befolyás alatt nem álló rendszer az ido˝ múlásával visszatér korábbi állapotaiba. Illetve tetsz˝oleges pontossággal megközelíti régi mivoltát. Azaz, önmagát ismételve gépként viselkedik. Képtelen az újra. Csak az történhet meg vele, amit a törvények és a feltételek belé írtak. Nézzük a világegyetem egészét. Úgy viselkedik, mint egy valaha beindított hatalmas gépezet, amelyet kezdetben megfelel˝o módon feltöltöttek energiával. Ahogy telik az id˝o, az er˝oforrás készletek elhasználódnak. Csillagok alakulnak ki, majd kiégnek. Végül az egész világegyetem sötétbe borul, szétsugárzódik az anyaga, az egész kih˝ul. Tekintsünk az emberre. Hatások érik, ezekre válaszokat ad. Ha teljesen csak a küls˝o ingerek és a megfelel˝o szabályok szerint rájuk adott válaszok teszik ki az emberi életet, akkor nincs emberi szabadság. Érzékelve az éppen kialakult helyzetet, beindul egy belénk rögzült egység. Mondjuk találkozunk valakivel. Bekattan, kit is látok és rögtön elkezdem azt mondani, ami erre az esetre elo˝ van bennem írva. Bizony ekkor csak lejátszó rendszer, gépember vagyok, lásd a 7.9. részben. Nem szabad, aki csak sodródik a világban. Ilyen valaki nem mérlegel, töpreng, hanem mindenkor az vezeti, ami leghamarabb az eszébe jut. Adott helyzetben legel˝oször az ötlik fel bennünk, amit ösztöneink és addig szerzett tapasztalataink alapján legkönnyebben megfogalmazódik elménkben. Ekkor jelen és múlt meghatározza, mi a teend˝o. Aki mindig csak sodródik, úgy él, mint a legértelemesebb állat. Abban különbözik az állattól, hogy értelménél fogva sokkal többet tanult, tud. Viszont azzal, ami az állattól min˝oségileg megkülönböztetné, hogy mérlegel, szabadon dönthet, ezzel az adottsággal nem él. Szabadságunk nem áll ellentétben a természettan törvényeivel, lásd a 7.9. részt. Emberi szabadságomat éppen az bizonyítja, hogy képes vagyok az újra. Töprengo˝ , keres˝o elmémb˝ol eredeti gondolat pattanhat ki. Nem volt belém írva, nem "m˝uködésem" elkerülhetetlen velejárója. Lehet, ez a gondolat másnak is eszébe jut, jutott már, de t˝ole függetlenül ismertem fel, fogalmaztam meg. Alkothatok. Olyat tervezhetek, teremthetek, ami eddig még jelent meg a világegyetemben. Újra, alkotásra való készségünk bizonyítja, hogy az ember nem gépezet. Szabad lény. Szabad az emberiség mint egész. Történelme, tudományos eredményei, 98
m˝uvészete ékesen bizonyítja ezt. Természetesen, nagyon sok mindenben gépszer˝uen viselkedik az ember. Különösen az olyan öreg, aki szellemi renyhesége vagy betegsége miatt már csak ismételgeti régi önmagát, annak is egyre kisebb részét. Szabad az ember, ezt tanítja a Szentírás is. Éppen a szabadság az istenihez hasonló értelem mellett az ember istenkép˝uségének másik ismérve. Istennek a teremtésben munkatársa lehetek. Nem csoda, hogy Isten, a világ teremt˝oje gondot visel az emberre, kapcsolatot teremt vele. Értelmesek és szabadok az ördögök is. Csakhogy az ördög, vagy amit ördöginek nevezünk, az értelmét és szabadságát rombolásra, pusztításra valamint a teremtés és az új megkérd˝ojelezésére használja fel. Létezésemr˝ol, talentumaimról. Természettudományosan létezésem bizonyos értelemben szükséges, adottságaim egyedülállóak, így az törzsfejl˝odés általam is halad. Vallásosan felfogva Isten teremtménye vagyok. Isten engem szándékkal teremtett. Nem vagyok ugyanolyan, mint mások. Istent tükrözi az emberiség egésze és ebben a tükrözésben megvan az én szerepem is. Egyéni, megismételhetetlen adottságaimnál fogva én is kellek Isten világban való kiábrázolására. Ahogyan a talentumok újszövetségi példázata kifejezi (Máté 25,14-30, Lukács 19,12-27) minden ember kap valamit Istent˝ol, ami lehet˝oségeket ad számára. E történet szerint elutazik a gazda és szolgáinak pénzt, talentumokat ad, hogy forgassák, amíg odavan. Hosszabb id˝o után váratlanul hazatér a gazda és számonkéri, mint gazdálkodtak szolgái. Ezek, egy kivételével, használták a kapott vagyont, kereskedéssel, pénzváltással, és mással gyarapítva azt. De a szolgák közül egy megijedt a lehet˝oségt˝ol, felel˝osségt˝ol. Elrejtette a talentumot és a számonkérésnél a felelo˝ sségrevonástól félve magyarázkodott. Egyrészt a gazda elvetette t˝ole a talentumot, és odaadatta olyannak, aki jól gazdálkodott. Másrészt nagyon megbüntette a gyáva és lusta szolgát. Miért a nagy büntetés, hiszen ez a szolga is létezett, éldegélt, mint a többiek? Világos a példázat. Isten a talentumaimat megadta, de nem szabta meg pontosan, mit kell tennem. Szabadságot kaptam, de ezzel felel˝osség is jár. Használnom kell a talentumaimat, küzdenem kell azért, hogy jól forgassam. Isten engem nem arra teremtett, hogy ugyanúgy éljek, mint akárki más. Vannak olyan feladatok, melyek csak az én feladataim és azokat Istent szolgálva nekem kell teljesítenem. Ha csak tömegember vagyok, ugyanazt csinálva, ismételve, amit mások is tehetnek, nem teljesítem a rám bízott küldetéseket, Isten elvet magától és megbüntet. Egyik legnagyobb egyéni kötelezettségem, ha lehet, tehetem, legyenek gyermekeim. Ezeket, a maguk egyéni adottságaival, senki sem hozhatja a világra nélkülem. Fontos, hogy megtaláljam életem feladatait, melyek csak az enyémek. Akkor érthetjük meg a talentumok példázatát mélyebben, ha arra gondolunk, az ember élete derekán, 35-40 éves kora tájt mérlegre teszi magát. Függetlenül attól, vallásos-e valamennyire vagy nem. Ha úgy érzi, élete értelmetlen, nem úgy élt, ahogy lehetett, kellett volna és kés˝obb sincs sok esélye az értelmes, hasznos életre, tulajdonképpen már nincs is rá szükség, akkor lelkileg megroppan. Lelki romlását, mert az a kutatások szerint az immunrendszer gyengülésével párosul, felgyorsuló módon fejlo˝ d˝o testi betegségek követik. Egy lelkileg megroppant egyén már nem szeret igazából élni és sokkal könnyebben hal meg mondjuk az országúton gépkocsiját figyelmetlenül vezetve. Földi pályám befutása után számadással tartozom, miként gazdálkodtam a Teremt˝ot˝ol kapott talentumaimmal. Miként változtattam a világot, merrefelé mozdítottam azt. Utolsó ítéletkor az kerülhet mérlegre, amit tettem. Egyik serpeny˝oben van az a világ, amit elhagytam, a másikba a mindenttudó Isten azt a világot teheti, amelyik nélkülem fejl˝odött volna. Jelzi a mutató, összességében mit m˝uveltem földi életemben. Ne kérkedjek magammal. Mindent, ami jó bennem, kaptam. Gondoljunk a kukázóra, a másra nem is való emberre. Ha rendben gy˝ujti a még hasznosíthatót, nem marad utána kiborogatott hulladék, akkor megtette, ami t˝ole tellett. Isten eszerint ítéli, fogadja magához. Nekem ha sokkal többet adott Isten, egyúttal sokkal többel számoltat el. Lehet, látszólag nagyon magasan vagyok a kukázó fölött az emberek szemében. De nekem Isten el˝ott kell tudnom megállni.
99
A legnagyobb parancsolat. Isten a világot az emberre bízta. Meg is mondta a Teremtés könyvében, miként bánjon vele: mívelje és o˝ rízze azt (1 Móz 2,15). Nagy a feladat, ezt tekinthetjük Isten legnagyobb parancsolatának. Alakítsuk a világot, alkossunk benne, de úgy, hogy közben Isten teremtett világának ˝ tudja magáról, hogy tévedhet. értékeit meg kell o˝ ríznünk. Lehetséges ez az istenkép˝u ember számára. O Ezért mindig alaposan mérlegel, mielo˝ tt cselekszik. Mit szólna ehhez Isten, milyen hatással van a tervezett m˝uvelet a teremtett világra és mit szól mindehhez a többi ember. Továbbá az istenkép˝u ember számára világos, hogy még alaposabb megfontolások alapján döntve is melléfoghat. Ezért folyamatosan ellen˝orzi, mire vezet az, amit már megtett. Így ido˝ ben abbahagyhatja, ha melléfogott és akár jóvá is teheti amit elrontott. Bízik az Úrban, ezért a világ teljességében él. Elfogadja azt és felel˝osnek érzi magát érte. Azonban rettenetes dolog történt az emberrel, amit a Szentírás a b˝unbeesés történetével ír le. Ha a b˝unbeesés történetét olvassuk, alapvet˝o eleme az ember Isten iránti bizalmatlansága. De a bizalmatlan ember egyúttal bizonytalan is, fél, nem érzi biztonságban magát. Ahogy a b˝unbeesés története leírja, az ember rejt˝ozne. Ha az ember veszélyben érzi magát, viselkedését nem az értelem, sokkal inkább az ösztönök irányítják. Emiatt már nem a világ egészében él, hanem annak csak egy kis tartományában, ahol biztonságban érezheti magát. Ám ha az ösztönök vezérlik az embert, már nem lesz szabad, hanem annyira korlátozottá válik, mint az állat. Használja ugyan az ember az értelmét a b˝unbeesés után is, de f˝oleg arra, hogy az ösztönök által adott törekvéseit, igényeit, érdekeit kiszolgálja. Értelmét így csak kisebb mértékben használja, nem a világ egészére, annak jövéjére tekint, hanem csak az itt és mostra. Szabadságát vesztve és az értelmével csak korlátozottan élve az ember elvesztette istenkép˝uségét. A b˝unbeséssel istenkép˝u emberb˝ol a legértelmesebb állattá váltunk. Legértelmesebb állatként roppant veszélyesek vagyunk. Értelmünknél fogva nagyon sokféle átalakításra vagyunk képesek. Nem a világ teljességében, hanem csak a magunk kisebb világában élünk. Ösztöneinket követjük, sodródunk és nem tör˝odünk azzal, mi lesz nagyobb távlatokban tetteink következménye. Emiatt félelmetes mértékben romboljuk a teremtett világot. Pusztítunk és egyszer˝uen nem érdekel bennünket a jöv˝o. Nem hiába óvott minket az Úr: De a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél; mert azon a napon ejéndel arról, bizony meghalsz (1 Móz 2,17). Ez készül most beteljesedni rajtunk. Nemcsak saját b˝uneinkért, el˝odeinkért is b˝unh˝odni fogunk. Nem sokáig folytathatjuk azt, amit teszünk. Minél hamarabb észhez térünk, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. Csak az istenkép˝u emberek közösségének lehet reménysége a folytatásra. Térjünk meg, alázzuk meg magunkat és használjuk ki azokat a lehet˝oségeket, amit a teremtett világ isteni törvényei kínálnak fel számunkra.
8.2.
A világ esetlegességér˝ol
Mutatja a természet története, a világ folyamatos fejl˝odés útján jutott el az ember földi megjelenéséig. Láttuk a természeti semmib˝ol az emberig viv˝o folyamatokat a törvényszer˝uségek és véletlenek összjátéka alakította, alakítja. Tárgyaltuk, a világ nem teljesen kötött, a világ szabadsága els˝osorban az él˝ovilág fejl˝odésében és az egyes él˝olények viselkedésében jelentkezik. Viszont hogyan fogható fel Isten hatnapos munkálkodása, milyen módon alakíthatta az eseményeket? Egyszer még kezdeteknek úgymond el˝otte a törvényeket kimunkálta, azokat többé nem változtatja. Ha változtatgatna rajtuk, akkor már nem tekinthetnénk azokat törvényeknek, csak isteni szokásoknak, amit˝ol akár el is térhet Isten. Továbbá a Szentírás szerint Isten a világban ma is jelen van, fenntartja, újrateremtve azt. Isten vajon miként befolyásolhatja az anyagi világban történteket, anélkül, hogy ténykedése ellentmondana a világ általa adott törvényeinek? Csak esetlegesen avatkozhat be Isten, nincs is szükség arra, hogy mindent személyesen, ’kézivezérléssel’ irányítson. Csupán általa dönt˝onek tartott helyzetekben szól bele Isten a világ folyásába. Beavatkozásának módja a tudomány számára véletlennek látszó esemény kimenetelének befolyásolása. Ezek kisvilági véletlenek, hatásuk a kaotikus viselkedésnek megfelel˝oen nagyítódnak ki a világra. Elég lehet esetleg csak minden, mondjuk, milliomodik véletlen befolyásolása, a világ már affelé haladhat, amerre Isten terelni akarja. Ez a fajta beavatkozás, mivel ritka és esetleges, kívülr˝ol, a tudomány vizsgálati módszereivel 100
kutatva, nem vehet˝o észre. Azaz a természetfeletti megnyilvánulása a tudományos vizsgálódás számára észrevehetetlen. Ami megesett, a tudomány számára véletlen. Azzal, hogy éppen egy lehetséges, ám rendkívül ritka esemény történt meg, nem sérül meg egyetlen természeti törvény, elv sem. Ily módon a jöv˝ot meghatározó természetfeletti ténykedés a természeti törvények által megengedett határozatlanságok mögött rejto˝ zhet. Ahhoz, hogy Isten egy emberi sorsot más vágányra állítson, csupán egy alkalommal is elég, úgymond, megpöckölnie valamit. Így a sorsunkat befolyásoló sok-sok véletlen közül elenyész˝o számban válhat szükségessé a beavatkozás. Világunk eseményeit esetlegesen, csak bizonyos helyeken és id˝oszakokban, vagy akár folyamatosan meghatározó természetfeletti beavatkozás természettudományos vizsgálati módszerekkel nem zárható ki és nem is bizonyítható. A határozatlanságok által befolyásolt események, és az emberi életben végs˝o soron szinte minden történés ebbe a csoportba tartozik, a hitetlen véleménye szerint csak a vak véletlen m˝uvei. De a hív˝o ember szerint Isten ilyen módon jelen lehet a világban, és akár folyamatosan is irányíthatja a történéseket, ha éppen így látja jónak. Rejtett szándék és törzsfejl˝odés. A törzsfejl˝odés értelmezése a genetikai kód felfedezése és az információelmélet fejl˝odésével egyre élesebb kérdéseket vet fel. A DNS az adathordozó rendszerek mintája is lehet, a genetikai kód a DNS által hordozott adathalmazt a szervesvegytan, a fehérjekészítés nyelvére fordítja le. De az adathordozó értelemhez köt o˝ d˝o fogalom. Ezért zavaróan hat, ha élettani folyamatokat pusztán gépszer˝uen, vak er˝ok ritkán adódó véletlen összjátékaként akarunk értelmezni. Ráadásul az emberarcúság elvének értelmezése újra el o˝ hozhatja a világ tervezettségéhez, berendezéséhez köthet˝o hittudományi érveket. Így az arisztotelészi felfogás, miszerint a világ fejl˝od˝o rendszer, amely szándékoltan jut magasabb és magasabb szintekre, komoly támaszt nyerhet az emberarcúság elvéb o˝ l. Világegyetemünk fejl˝odése, melynek része a törzsfejlo˝ dés is, meghatározott törekvésre utalhat. Bár a törvények megengedik, az élettelen rendszerek esetén csak alig, élo˝ k fejl˝odése, kialakulása során már ero˝ sebben, a véletlenek m˝uködését, mégis, az egész id˝obeli fejl˝odésében szándék nyilvánulhat meg. Hittudományi indoklásként az mondható, hogy Isten a véletleneket is arra használhatja, olyan módon hagyja o˝ ket érvényesülni, ˝ teremt˝o tervének megvalósításán munkálkodjanak. hogy az O Mára elülni látszanak a törzsfejl˝odés körül támadt viharok. Hittudományi állásfoglalások szerint a törzsfejl˝odés tudományos megalapozottsága nem vonható kétségbe. Teret hódít az a felismerés, hogy a teremtéstörténet jól meghatározott fejl o˝ déstörténetet ír le. Mondható, a teremtésben Isten alkotta meg az törzsfejl˝odést meghatározó természeti törvényeket, amelyek m˝uködése aztán az ember megjelenéséhez vezetett. Csak az anyagelv˝u felfogást veti el az egyház, hogy az ember szellemisége az anyag egyszer˝u megnyilvánulása. Nem fogadja el a hittudomány, hogy az emberi tudat a természet vak er˝oinek összjátékából véletlenül jöhetett volna létre. Világ mint folyamat. Most, gondolva arra, amit a világegyetem fejl˝odésér˝ol, az önszervez˝od˝o rendszerekr˝ol tanultunk, tételezzük fel, hogy a világegyetem maga is egy folyamat. Azaz a világot nem mint tárgyak és események halmazát, hanem mint meghatározott elv által szabályozott folyamatot szemléljük. Ez a felfogás a természet nyitottságát és meghatározatlanságát hangsúlyozza. Nincs el˝ore eldöntve a jöv˝o, de a folyamat szervez˝odése egy bizonyos jöv˝o felé mutat. Különböz˝oek szintjei lehet a világ szervez˝odésének. De a különböz˝o szint˝u szervez˝odések összjátéka egy meghatározott viselkedés megnyilvánulásai. Nevezetesen az egész az egyre magasabb szint˝u szervezettség irányába törekszik. Tekintve a szervezettség szintjeit gondoljunk arra, az él o˝ összehasonlíthatatlanul több, mint atomjainak összessége. Bonyolult rendszereket hálózatként, különböz˝o szervez˝odési szintek egységeként érdemes szemlélnünk. Ekkor nemcsak azt tapasztalhatjuk, hogy az elemi épít˝okövek viselkedése, kölcsönhatása adja ki a teljes rendszer viselkedését, hanem azt is, hogy felso˝ szintek is hatnak alacsonyabb szintekre. Ez azt jelenti, hogy a folyamatként létez˝o rendszer viselkedését irányultság szabályozza. Végül is magát a világegyetemet is önszervez˝od˝o rendszerként értelmezhetjük. Természettani szemszögéb˝ol a tömegvonzás miatt lehetséges az, hogy a szerteség növekedésével egyid˝oben a szervezettség 101
is egyre magasabb fokra juthasson. Azok a képek, amelyek a világot él˝o szervezethez hasonlítják, azon alapulnak, hogy valamennyien önszervez˝od˝o rendszerek. Önszervez o˝ d˝o rendszerek pedig sokkal inkább folyamatok, mint szerkezetek. A folyamatban való gondolkodást Alfred Whitehead bölcsel˝o, matematikus, a korszer˝u matematikai logika egyik megalkotója nyomán vezették be a hittudományba. Whitehead szerint Isten nem közvetlen beavatkozással vezeti a világot. Isten a világ megfelel˝o rendez˝odését a lehet˝oségek biztosításával éri el. E lehet˝oségek közül a világegyetem választ. De a választék készítésével Isten a világot mégis egy meghatározott cél felé irányítja. Ennek milyenségét a barkóba játékból vett hasonlattal szemléltethetjük. Világ mint barkóba játék. Gondoljunk el egy barkóba játszmát. Általában az a szabály, hogy a játékvezet˝o a feltett kérdésekre csak igen-nem válaszokat adhat. Igenekb˝ol és nemekb˝ol kell kitalálni, mire gondol a játékvezet˝o. Képzeljük el, az igen-nem válaszokat adó játékvezet˝o nem döntötte el el˝ore, mire gondolt. Csupán arra figyel, hogy a válaszai következetesek legyenek, azaz amire most válaszol, nem lehet ellentétben korábbi válaszaival. Válaszai nem el˝ore meghatározottak, ugyanakkor önkényesnek sem mondhatók. Részben a kérdések döntötték el o˝ ket, részben a véletlen. Így is eljut a játék a végkifejletig, amely egy olyan valami, amit a kérdez˝o és a puszta véletlen határoz meg. Ha a válaszoló nem is határozza meg pontosan, mire gondol, de el˝ore körvonalazza magában, milyen jelleg˝u lehet a válasz, a barkóbázás kimenetele még izgalmasabb. Most a végeredményt a kérdez˝o, a válaszoló és a véletlen együttese határozza meg. Ha a véletlen szerepe túl nagy, a végeredmény elso˝ sorban a kérdez˝on múlik. Ha túl kicsi, akkor f˝oleg a válaszolón. Megfelel˝o teret hagyva véletlennek, kérdezo˝ nek és válaszolónak, a játék és a végeredmény igen érdekessé válhat. Erre a hasonlatra gondolva a következ o˝ t képzelhetjük el. Ha a válaszoló szilárdan elhatározta a kérdez˝o által kitalálandó dolgot, a játéknak csak egyféle kimenetele lehet. Ez a változat világ sorsát illet˝oen a meghatározottságnak felel meg. Ha a válaszoló egyáltalán nem választ, hanem a véletlenre és a kérdezo˝ re hagyja a játék irányítását, a játéknak akármilyen kimenete lehet. Ilyen világ sorsát vakvéletlenek irányítják, jöv˝oje teljességgel esetleges. Ha a válaszoló nem rögzíti el˝ore a dolgot, de behatárolja annak bizonyos tulajdonságait, akkor a végeredmény bizonytalan, de fo˝ vonásaiban meghatározott. Whitehead szerint a világegyetem ilyen esetleges tulajdonsággal rendelkezik. Isten el˝omozdítja a világnak a jó felé mozdulását, ezt segíti. Finom és közvetett módon befolyásolja a világot. Nem lego-játéknak tekinti teremtményét, amelyet csak egyféle módon lehet összerakni. Így a szabadságot kapott és megfelel˝o felügyelettel vigyázott rendszer fejlo˝ dése azután el˝oállítja majd azt az állapotot, melyet Isten a teremtéskor jelölt meg. Ahogy fentebb tárgyaltuk, Isten világra való hatása a kisvilágbeli bizonytalanságok és a kaotikus viselkedés miatt olyan módon befolyásolhatja a világot, hogy közben semmiféle természeti törvény nem sérül meg. Tehát Whitehead istenfogalmát nem lehet azon az alapon elvetni, hogy Isten eleve nem lehet jelen a világban. Nyilván ez az istenkép más, mint a mindenható, kérlelhetetlen uralkodó képe. Világában szerepet vállalva, azt állandóan a háttérb˝ol befolyásolva Isten maga is változik. Bár örökkévaló, alapvet˝o tulajdonságai, szándékai változatlanok, a világ is visszahat Reá. Isten maga is szenved attól, ami a világban történik, amit az emberek sokszor elkövetnek. Gyötrelmeinek jellegét érzékeltetheti az, mit állt ki és mit szenvedett akkor, amikor Jézus Krisztus személyében o˝ maga is megjelent az emberi történelemben. Anyagelvuség ˝ válasza. Szembesülve azzal, hogy a világ sorsa nem rögzített, válaszolni kell arra, végül is mi az oka annak, hogy a világon az történik, ami. Tudjuk, hogy végül is az igazi, a kisvilágból származó véletlenek azok, amik a világot esetlegessé teszik. Anyagelv˝u számára az anyagon kívül nincs más létez˝o. Ezért a fenti, természetfölöttire hivatkozó érvelések az anyagelv˝u gondolkodó számára értelmetlenek, mert magának a metafizikának a létjogosultságát is kétségbe vonja. Hogy végül is éppen mi történik, azt az anyagelv˝u a tiszta véletlenek számlájára írja.
102
Aki istentagadó, legsúlyosabban a világ rossz dolgaival érvel az isteni teremtés gondolata ellen. Mondván, a mindent látó, tudó, mindenható Isten nem engedné ezt a töméntelen szenvedést, gonoszságot, ami a világot jellemzi. A világ szabadsága és Isten akarata. Mint korábban tárgyaltuk, a természettudományos megfontolások szerint az él˝ovilág legnagyobb szabadsággal rendelkez˝o lénye az ember. Kérdés, milyen a viszony az ember szabadsága és Isten akarata között, mit lehet err˝ol a hittudomány nyelvén mondani. Nyilván a szabadságunk azzal jár, hogy a világban olyan dolgok is történtek, történhetnek, amelyeket a jó és igaz Isten nem akarhat. Isten ugyan üzenhet - álmok, jelek által - az embernek, de az ember nem biztos, hogy észreveszi vagy elfogadja az isteni üzenetet, intést. Ha az emberek nagyobb része fogékony, érzékeli a világban megnyilvánuló istenit, akkor súlyosabb - ember okozta - csapások nem érik az embereket. Ha viszont az emberek többsége elfordul Istent˝ol, nem érzékeli az isteni jelzéseket, akkor az ember szörny˝u csapásokat idézhet el˝o. Gondoljunk a rettenetes háborúkra, ártatlan emberek millióinak kiirtására. Itt az egyes embereken keresztül való isteni hatás nem tudja számottev˝oen befolyásolni a történelem menetét. De a vétkesek, Isten ellenségei, id˝ovel méltóképpen megb˝unh˝odnek, és velük együtt az a nagyobb közösség is, amely az isteni parancsokat elvet˝o embereket kinevelte, amely nem fogta le id˝oben a b˝unösök kezét. Ezt érzékeltethetik a nagypénteken történtek is. Keresztyén felfogás szerint Isten ezen a napon hagyta, hogy valamennyi emberi gonoszság, sötétség szabadon érvényesüljön. Jézus Krisztus felismerte, mi vár rá, tudta a sorsát, rettegett is t o˝ le, de a szenvedést emberként elfogadta, elvállalta és feláldozta magát. Sokszor felvet˝odik az a kérdés, mi történt volna, ha a nép Pilátustól Jézus szabadon bocsátását kéri. Ez nem történhetett volna meg, az Isten által magára hagyott világban ennek nagyon kicsi volt a valószín˝usége. Mondjuk akkora, mint hogy a szoba innens˝o feléb˝ol a leveg˝o molekulái átmennek a másik felébe és itt légnyomáscsökkenés keletkezik. Ez elvileg elképzelhet˝o, de gyakorlatilag a valószín˝usége a semmivel egyenl˝o. Ha Isten nem lenne a világban, a hittudomány szerint az ember sötétsége és a velejáró bajok sokkal súlyosabbak lennének. Isten egyébként az emberek gonoszsága miatt egyszer már - Noé bárkájának lakóit kivéve - elpusztította az emberiséget. Ígérete szerint erre még egyszer nem kerül sor. Most a világban lév˝o rossz okával részletesebben is foglalkozunk.
8.3.
Jó és rossz
Hittudományos felfogás szerint Isten tökéletes és a teremtés egésze is tökéletes. Ezek szerint a rossz dolgok a teremt˝o folyamat elemei. Nézzük meg, a világban megjelen˝o rossz a világnak mely sajátosságával hozható egyszer˝u kapcsolatba. Sokan rögtön az ember b˝unbeesésére gondolnak. Igen, az ember pedig azért es(het)ett b˝unbe, mert szabad. Szabadsága miatt választhat és akkor éppen a rosszat választotta. Nem csak az ember szabad, picikét maga a világ is az. Ismert, hogy a világban, végül is a kisvilági bizonytalanságok következtében nincs szigorú megkötöttség. Azaz a világ jelene nem tartalmazza, pontosan milyen lesz jöv˝oje. Csak lehet˝oségek, azok valószín˝uségei vannak meghatározva. Pont mi fog történni, nincs rögzítve. Teremtett világ és az ember szabad, ezen nem csodálkozhatunk, szabadság nélkül az egész csak egy óriási kirakójáték lenne. Minek kellene egy ilyen Istennek? Ember is szívesebben játszik azzal, ami nem teljesen meghatározott, az ilyen játék ezerszer érdekesebb, izgalmasabb. Eddig tehát azt mondhatjuk, a rossz a szabadság egy mellékhatása, tetszik, nem tetszik, létezik. Ennél többr˝ol van azonban szó. Ehhez vizsgáljuk meg, mit jelent valójában az, amit rossznak nevezünk. Rossz helyett inkább a jót határozzuk meg, ennek ellentéteként jobban érthetjük majd, mi rossz. Jót és rosszat szokás csak viszonylagosaknak érteni. Ami az egyiknek jó, másiknak rossz. Van benne igazság, de csak a felületes szemlél˝o számára. Van, amit általánosan jónak nevezhetünk, és a jó fogalma az élettelen világra is kiterjesztheto˝ . Gondoljunk a természet történetére, vagy bibliai nyelvet használva 103
a teremtés folyamatára. Világunk mindkét esetben a semmibo˝ l indul és fokozatos fejl˝odés utján jut el az emberig. Ahogy a világegyetem fejl˝odik, vagy a Genezis szerint is az id˝o folyamán egyre összetettebb rendszerek, kifinomultabb kapcsolatok, köt˝odések alakulnak ki. Ez jelenti a fejl˝odést. Ahogy már tárgyaltuk, teremtésben, épülésben az Isten lényegét adó szeretet munkálkodását láthatjuk. Mi a jó? Ami segíti a teljesebb, összefogottabb új létrejöttét. Az egyes napok végén látta Isten, hogy amit tett, az jó, tehát az olyan tevékenységben gyönyörködik, azt tartja jónak, ami összegy˝ujt, összekapcsol, összetart, új köt˝odéseket munkál ki, alkot, épít, teremt. Hozzáad valamit. Ezért a vallási, erkölcsi rendszerekben a legfontosabb emberi érték a szeretet. Szeretni azt jelenti, hogy le tudok mondani szabadságom egy részér˝ol, hogy odaadhassam magam házastársamnak, gyermekeimnek, közösségemnek, munkámnak, tudománynak. Ha nincs bennem szeretet, hiába van akármekkora hitem, tehetségem, képtelen vagyok átadni magam valakinek, valakiknek, valaminek. Ragaszkodom szabadságomhoz, mondván, engem nem fog meg senki, nem házasodom, ne zaklassanak gyermekek, nem kötelezem el magam senki és semmi mellett. Ekkor életem gyümölcstelen. Minél több bennem a szeretet, annál inkább képes vagyok önmagam átadására, így az építésre, alkotásra. Amit rossznak nevezünk, az a jónak az ellentéte. Szétver, összekuszál, összezavar. Elvesz, elvon valamit. Pont ezt jelenti a Diabolosz, a sátán görög neve, a szétdobálót. Jóval több a rossz, mint egyszer˝uen a szabadsággal együttjáró mellékes. Ahhoz, hogy épüljön valami új, a réginek, vagy legalább egy részének szét kell esnie. Vagyis a rossz a teremtés szükséges része. Például gondoljunk a földrengésre, t˝uzhányó kitörésére. Rettenetes, pusztító csapások. Ha viszont a Föld kérge merev lenne, azaz nem lehetne földrengés és t˝uzhányók kitörése, akkor a szél és a víz minden kiemelked˝o részt elpusztítana, több kilométeres vízréteg fedné a Földet. Szárazföld, szárazföldi élo˝ világ, mi sem léteznénk. Nem kiálthat a vallásos ember sem az égre: "Uram, miért ilyen tökéletlen a világod, hogy engedhetsz meg ilyet!?" Nevezetes példa a rossz m˝uködésére az 1755-ben pusztító lisszaboni földrengés. Éppen akkor sújotta a várost a természeti csapás, amikor a templomok tele voltak hívekkel. Rengeteg ember pusztult el az összeomló templomokban. Joggal merült fel a megrendült hitu˝ emberekben a kérdés, ha Isten létezik és a világ ura, miként engedhette meg ezt. Állatot, embert egyaránt sújtó fájdalom is fontos része a életnek. Ha nem fájna semmi, állat és ember nem tudná, mit˝ol kell óvakodnia. Fájdalmas folyamatok, mint tövisbe lépés figyelmeztetések, mit nem szabad tennünk. Igaz, a halál el˝otti betegségekkel járó szenvedés ebb˝ol a szempontból már hiábavalónak t˝unik, de úgy általában a fájdalom miatt nem lázadhatunk a teremtés ellen. Szombat. Határozottan mutatja a világegyetem fejl˝odése is, hogy a jó, az épít˝o a meghatározó és er˝osebb, mint a rossz. Hiszen a Mindenség szinte a semmib˝ol jött létre és annyira finom, nagyon összetett rendszerek jelentek meg benne, mint az ember, az emberi agy. Közismert tapasztalat azonban, hogy a rosszat sokkal könnyebb észrevenni, mint a jót. A rossz nagyon látványosan, szembeötl˝oen mutatkozik. New York ikertornyai hosszú éveken át épültek fel és a tömeggyilkos merénylet órákon belül törmelékké változtatta o˝ ket. De a jó, ami az épít˝onek, alkotónak, gondoskodónak felel meg, csak akkor vehet˝o észre igazán, ha a dolgokat hosszabb távon, folyamatukban láthatjuk. Például az építkezés, vagy akár a barátság, a szeretet a pillanat számára is jelent valamit, de igazából csak hosszabb id˝o után ismerjük fel igazi értékét. Amikor a ház elkészült, vagy átérezzük, mit jelent az, hogy évek, évtizedek óta tudunk egymásról, ilyen id˝oket együtt élhettünk meg. Világunk jó dolgait csak akkor vehetem igazából észre, ha alaposan figyelek mindenre. Megállok és elmélkedem. Látom a múltat, a jelent és felismerem, miképpen épülnek, állnak össze a dolgok, teremt és elrendez az Isten. Ha állandóan csak dolgozom, rohanok, akkor bizony a világból inkább csak a rosszat vehetem észre. Egyszer˝uen nincs ido˝ m a megfigyelésre, elmélkedésre. Amikor vége a rohanásnak, mert kiraktak az állasomból, nyugdíjaztak vagy megbetegedtem, akkor jövök rá, hogy igazából nem is volt olyan rossz ez az élet. Ha meghalt, aki mellettünk élt és a gyász megállít egy rövid id˝ore, akkor döbbenhetünk rá, kit is vesztettünk el, mekkora értéket hordozott.
104
Alapvet˝oen fontos lenne felismerni a jót, a jó dolgokat. Ezekhez igazíthatnám azután mindennapi tevékenységemet, életemet. Rendszeresen meg kell állnom. Nem egyszer˝uen a pihenés kedvéért. Hiszen emberi alkatomnál fogva képes vagyok arra, hogy szinte állandóan, pihenés nélkül dolgozzam, legfeljebb váltogatom a könnyebb és nehezebb munkákat. Azért kell megállnom, hogy szemlél˝odjem és átgondolhassam a dolgaimat és a világot. Imádkozzam. Elmélkedjem Istenr˝ol, a világáról, környezetemro˝ l és magamról. Így felismerhetem a jót ami azután vezérelhet. Erre rendelte az Úr az embereknek a hetedik napot. Azzal tette ˝ maga is megpihent a hetedik napon és ebben követnünk kell számunkra paranccsá a megtartását, hogy O ˝ Ne csak mi ne dolgozzunk ekkor, hanem más sem. Házunk népét, akik reánk vannak bízva, azokat se Ot. hajtsuk, hanem o˝ k is tartsák meg a szombatot. Nem tartjuk igazán a hetedik napot. El˝odeink sem jeleskedtek ebben különösen. Hiszen amint a vasárnap szavunk is mutatja, bizony ezen a napon tartották egyúttal a vásárokat is. Hamár úgyis összejöttek az egyházban. A teremtés tökéletességér˝ol. Tehát a teremtés tökéletességét az adhatja, hogy jó és rossz megfelel˝o arányban vannak egymással. Ezt Isten a világnak és az embernek adott szabadság fokával állította be. Ha a világ szabadsága nagyobb lenne, akkor a dolgok kevésbé lennének meghatározottak, kötöttek. Nagyobb lenne a változásra való hajlam, a változékonyság is, így az új rendszerek könnyebben létre tudnának jönni. De nagyobb lenne a rendszerek sebezheto˝ sége, a z˝urzavar is. Összeálló dolgok sokkal könnyebben széteshetnének. Ezért nem lehetne a világban ilyen összetett rendszerekig jutó fejl˝odés, a teremtés soha nem juthatott volna el az értelem megjelenéséig. Gondoljunk az ember szerveire. Szinte mindegyik kivehet o˝ és átültethet˝o, pótolható. Kivéve az agyat, amely csak pár percig létezhet a saját környezete nélkül. Ennyire bonyolult szerv nagyon ero˝ sen sebezhet˝o, igen komolyan függ a környezetét˝ol. Ilyen kifinomult és sebezhet˝o rendszerek egy szabadabb világban nem jöhetnének létre, még az alkotóelemeik sem maradhatnának épségben. Egy szabadabb világban az törzsfejl˝odés csak egyszer˝ubb rendszerekig vezethetne, a legfejlettebb rendszer összetettségét, kifinomultságát a szabadság adott foka határozná meg. Ha viszont a szabadság foka kisebb lenne, az elemek er˝osebb kötöttsége miatt a változékonyság is kisebb. Új rendszerek nemcsak lassabban alakulnának ki, hanem a változékonyság alacsonyabb foka miatt létre sem jöhetnének. Így a törzsfejlo˝ dés is lelassulna, sokkal színtelenebb, unalmasabb formák létrejöttéhez vezetne. Szabadság teljes hiánya a világot gépezetté tenné, amely csak egyféleképpen zakatolhat. Mint egy felhúzott és lejáró lendkerékszer˝u, vagy örökké létez o˝ gépezet. Ilyen gépekben az ember vagy más összetettebb rendszer megjelenése valamely körfolyamat eredménye, nem pedig fejl˝odés gyümölcse. A sátán szerepe. Kérdés, a tökéletes isteni teremtésében mi a sátán szerepe. Létez˝o, aki nagyon okos, személyesnek ható értelemmel rendelkezik. Állandóan kísérti az embert, ez a feladata. Legkönnyebben mint egy örökös, szinte gépiesen m˝uköd˝o, állandó tevékenységet érthetjük meg a kísértést. Állandóan ösztönzi, mozgatja a sátán az embert, sosem hagyja békén. Mindig újabb és újabb ötletekkel, lehet˝oségekkel bombáz, nem hagy nyugalomban. Vannak a felvetések között mindenfélék, butábbak, okosabbak egyaránt. Merthogy az emberi szellemiség fejl˝odési pályája igen összetett, a sátán nem csak apróbb piszkálásokkal befolyásolja azt. Sokkal kifinomultabb, ravaszabb módszerek, nehéz kísértések kellenek. Úgy mondja a rosszat sátán, hogy az helyesnek t˝unjék. Félrevezet, csúsztat, hazudik, értelmes lényként, személyként jelenik meg. Kérdés, mi szükség van arra, hogy a sátán kísértsen bennünket, Isten miért hagyja mindezt. Fentiekb˝ol látszik, hogy a sátán feladata végül is abban áll, hogy állandóan mozgasson, serkentsen bennünket. Tudásunknak, ismereteinknek ugyanis van olyan tartománya, amelyik már feldolgozott, rögzült, a sátán azt hiába háborgatná. Viszont van sok-sok fél-tudásunk, fél-ismeretünk, fél-hitünk, igen sok hézag található tudásunk, szellemiségünk bizonytalan tartományaiban. Ezeket a réseket tágítja a sátán, szétrázza a bennünk lév˝o bizonytalan helyzet˝u dolgokat. 105
Ezek a kísértések mindannyiunk számára jól ismertek, nézzük a következ˝o példákat. Minek tanulsz, hiszen úgyis elfelejted. Elég az, ha megszerzed a vizsgajegyet, minek töröd jobban magad. Dolgoztál már épp eleget, pihenj egy kicsit, hadd csinálja meg más. Minek csinálod, úgysem érdekel senkit. Kár nekikezdened, úgysem tudod megcsinálni. Jó, ezt a csúnya szokást abba kellene már hagynod, de most olyan nagy a terhelésed, majd leszoksz róla késo˝ bb. Barátod vagy barátn˝od ugyan értékes valaki, de nagyon nehéz természet˝u, ne gyötr˝odj annyit vele, te jobbat érdemelsz. Szakíts vele, biztos találni fogsz jobbat nála. És így tovább. Ha a kísértéssel szembeszállunk, a harcból meger˝osödve kerülhetünk ki. Átgondolva, tisztázva bizonytalan ismereteinket, rendszerezve tudásunkat, meger o˝ sítve hitünket fejl˝odünk, magasabb szellemi szintre kerülünk, jobbak leszünk. Ha viszont gyengék vagyunk, nem szállunk szembe a kísértéssel, elvesztjük a fél tudást, hitet, ismeretet, és ezzel egy alacsonyabb szintre süllyedünk vissza. Ez a bukás. Csak teremtmény a sátán is. Nagy a hatalma, de csak azon a területen m˝uködhet, amit Isten megszabott számára. Néha az Úr még ott is felülbírálja, ha éppen úgy látja jónak. Ha a sátán egyáltalán nem kísérthetne bennünket, igencsak maradnánk abban az állapotban, ahol vagyunk, nem törekednénk a jobbra. Jézus három megkísértése. Arra, hogy a kísértés mennyire fontos szerepet játszik az ember életében, Jézus megkísértései is jól példázzák. Jézus, mint ember, ugyanúgy élt, mint mi, megvolt a szabadsága arra, hogy válasszon. Harmincéves koráig nem t˝unt ki különösebben az emberek közül. Akkor érkezett el az ideje, hogy feladatát - az emberek visszavezetését Istenhez - betöltse. Ekkor az evangéliumok leírása szerint (Máté 4,1-11, Lukács 4,1-13) a sátán a pusztában háromszor is megkísértette. Nem véletlen, hogy a kísért˝o a pusztában, a sivatagban vagy éjszaka gyötri a legjobban az embert, mert magányában, szokott tevékenységeinek híján az ember önmagával szembesülve számvetésre kényszerül, lásd a 3.3.1. szakaszban. Arra biztatja Jézust az elso˝ kísértésben az ördög, változtassa a köveket kenyérré. Egyszer˝u mód ez arra, hogy az embereket vonzza és akkor az emberek követnék. Jézus ezt visszautasította, mondván, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Valóban, az ember természeti lény és ennie kell, de szellemi lény is. Számára az igazi kihívások szellemi kihívások. Testi éhség, szomjúság, fáradtság könnyen leküzdhet˝o, eszik, iszik és pihen az ember és máris rendben van. Szellemi éhség, szomjúság, fáradtság viszont nem kezelhet˝o ilyen könnyen, félelmetes kihívásokat jelenthetnek az ember számára. Szellemi táplálék, ital, er˝oforrás az egyén létezésének, életének meghatározó elemei. Már az ember szellemiségét érinti a következo˝ két kísértés. Arra biztatja az ördög a második kísértésben Jézust, hogy vesse le magát a templom tetejér˝ol. Nem lesz baja, mert mint Isten fiát az angyalok megvédik még a sérülésekt˝ol is. Csodát látva emberek sokasága - az egyetlen templom a f˝ováros, Jeruzsálem központjában, a Sion hegyén van, ahol mindig tömegek tartózkodnak - fogja majd követni. Jézus ezt a kísértést is visszautasítja, mert az ember szellemiségéhez méltatlan szellemi táplálék, ha csodákkal ámítják, hókuszpókusszal vezetik félre. Világi hatalmat ajánl a harmadik kísértésben az ördög Jézusnak. Jézus ezt is visszautasítja, mert tudja, hatalommal ugyan sok mindent el lehet intézni, de kényszerrel nem érhetjük el azt, hogy a szabadságra született embereket értelmes létre, Istennek tetszo˝ életre vezessük. Jézus fenti megkísértéseinek is megvolt az értelme. Megkísértésének hatására Jézus átgondolta feladatát, elzárkózott bizonyos, csak látszatra jó módszerek alkalmazásától. Már tudta, legy˝ozve a kísértéseket, mit kell tennie, megkezdte tanítói, gyógyítói tevékenységét és végül ezeken felül önmaga feláldozásával, megváltó halálával vezette, vezeti az embereket Istenhez. Ördögi gondolatok. Valamennyien tapasztalhatjuk, f˝oleg fiatalabbak, milyen szörny˝u, képtelen dolgok jutnak néha eszünkbe. Váratlanul törnek fel bennünk gonosz, romboló gondolatok. Akár imádkozás, vagy templomi szertartás közben is. Vallásos ember ezt gyorsan le tudja gy˝ozni, Istenéhez fordul védelemért, kéri ’ne vigy minket kísértésbe de szabadíts meg minket a gonosztól’. Ez használni szokott, a gonosz a hiábavaló piszkálódás után visszavonul és békén hagyja az embert. 106
Ilyen ördögi gondolatok forrása szellemi fejl o˝ désünk fentebb tárgyalt folyamata. Ezek a váratlanul ránk tör˝o képtelen gondolatok az er˝osebb szellemi tevékenységet, bels˝o épülést, átalakulásokat kísérhetik. Ha komolyan veszi o˝ ket valaki, nyomasztó érzést jelentenek, eszünkbe jutnak az újságban olvasott rémes történetek, esetleg szörny˝u családi események is. Ha az aggodalom és a félelem meger˝osödik bennünk, akár meg is betegíthet. Ha elhessegetjük a gonosz, ördögi gondolatokat, nem foglalkozunk velük, a szorongató gondolatok feldolgozatlanul a tudatalattiba süllyednek. Ott viszont rombolnak, lelki gubancokat keltve betegíthetnek meg bennünket. Nem hív˝o számára az a lehet˝oség áll rendelkezésre, hogy az ördögi gondolatokat nem szabad sem komolyan venni, sem elhessegetni. Lényegében ugyanazt a módszert követi a t˝olük való szabadulás, mint a hív˝o imádkozása. El kell különíteni magamtól a gonoszság forrását. Fel kell ismerni, hogy a rosszaságot, szörny˝uségeket nem az igazi valóm gondolja, ténylegesen nem én vagyok rossz. Ezek a gonosz gondolatok szellemi fejl˝odésem melléktermékei, ilyen gondokkal, ha különböz˝o gyakorisággal is, szinte minden ember gyötr˝odhet. Ha így azonosítom az ördögi gondolatokat eredetét, akkor a tudatom már fel tudja dolgozni a történteket, a szorongató képzetek a belso˝ ’szemeteskosárba’ kerülnek, nem válnak lelki gubanccá, békén hagynak bennünket. Rossz és jó késztetéseinket sem nehéz felismerni. Ami pusztító, abból egyre több kell, kimerít és elsüllyeszt. Például az ivászat, gyönyör, mámor kábulat hajszolása felemészt. Ami épít, az nem merít ki. S˝ot az id˝o haladtával kevesebb is ugyanazt a jó érzést adja. Gondoljunk igényes zene hallgatására, jó m˝u olvasásra. A jó és a rossz mindennapjainkban elválaszthatalanul jelen van. Döntésünknek van el˝oreviv˝o, jó vetülete, de jelen van a rombolás is. Jó és a rossz közötti döntés nem reménytelenül nehéz, általában el tudjuk dönteni, az egészet nézve, mi a jobb, mi a rosszabb. Egyáltalán nem szükségszer˝u, hogy egy adott rossz dolog, esemény megtörténjen, mindezeknek csak a lehet˝osége adott. Istent nem hibáztathatjuk érte. Szenvedés, rossz meghatározó része emberi gonoszság terméke. Rajtunk áll, nem pedig Istenen, mennyi jó és mennyi rossz történik a világban.
9.
Zárszó
A vallásosság alapja a tudatalatti tartományban kifejl˝od˝o természetes hit, amely mindenkiben megjelenik, akinek a születését szeretettel várták és féléves koráig kell˝o szeretetet és gondoskodást kapott. Miután a természetes hit a környezeti hatások és a nevelés hatására tudatosodik, az ember életének lelki távlatot ad. Ehhez a lelki, az anyagiakat meghaladó élettávlathoz, a természetfölöttibe vetett hithez igazodik azután az ember gondolkodása, viselkedése. Kiépül a lelki élettávlatnak megfelel˝o szellemi élettávlat és a hitnek megfelel˝o m˝uveltség és intézmények kialakulása az ember min˝oségi fejl˝odésre készteti. Ezzel az ember meghaladja a legértelmesebb állat szintjét, azaz nem csupán a jelen adta lehet˝oségek minél jobb kihasználására törekszik, hanem gondol a jövo˝ re is és felel˝osséget érez a világért. Fontos jellemzo˝ i a vallásos gondolkodásnak a felhalmozódott tapasztalatokra épül˝o bölcsesség, a hagyományok, a tekintély tisztelete valamint az alázat, saját tökéletlen voltom és korlátaim felismerése és tudomásul vétele. A természettudomány a természet rendjének törvényszer˝uségeit kutatja. Módszerénél fogva a részterületek vizsgálatára szorítkozik, ezeket viszont egyre nagyobb sikerrel értelmezi. Annyira, hogy nagyobb területek átfogó leírására is képes lehet. De a természettudományos vizsgálódásnak megvannak a maga természetes korlátai. Nem is törekedhet, nem is törekszik a világ egészének megragadására, értelmezésére. Els˝osorban módszertani a természettudományos és vallásos gondolkodás ütközése. A mindent kételked˝oen szemlél˝o, tekintélyeket elutasító, az adott dolgot az éppen fennálló körülményeknek megfelel˝oen értékel˝o természettudományos eljárás ütközik az évezredes tapasztalatokra alapozó, tekintélyekre hivatkozó, bölcsességben bízó vallásos felfogással. Érthet˝o a két gondolkodásmód szembenállása, viszont nem szükségszer˝u. Megfelel˝o cselekvéshez mind a két módszer szükséges, csak arra kell figyelni, hogy adott helyzetben az éppen alkalmasat kövessük. Úgy hozom a döntést, hogy bölcsen tekintettel vagyok az egészre 107
és a jöv˝ore. Ha úgy ítéltem meg, cselekednem kell, akkor az adott feladatot a természettudományos szemléletet követve okosan, kételked˝oen vizsgálódva és hatékonyan oldom meg. Éppen abban látják a vallások az emberi szenvedés, nyomorúság forrását, hogy az ember nem ismeri fel értelme határait. Az eredend o˝ b˝un az önmaga korlátaira nem gondoló, a jó és rossz mibenléte fel˝ol önkényesen határozó ember életének velejárója. Az ilyen, sötétben botorkáló ember öntörvény˝u viselkedésével sérti a világ rendjét, tönkreteszi sajátmaga és mások sorsát. Ugyan a sz˝uklátókör˝u, önzo˝ okosság egy ideig bizonyos el˝onyökhöz juttathatja követ˝ojét, hosszabb távon viszont az ilyen, a legértelmesebb állatként való viselkedés önpusztító. Hindu, buddhista és taoista az eredend˝o b˝unhöz nagyon hasonló fogalmakkal magyarázza az emberi gyötrelmek okát. E vallások szerint az emberi gondolkodást a szerénység, a bölcs mértéktartás és a tisztábban látásra való törekvés kell, hogy jellemezze. Milyennek lássuk világunkat? Valamennyi vallás arra hívja fel az ember figyelmét, hogy a világ rendezett, összefügg˝o egészet képez. Ez az érzés az ember természetes hitének az egyik alapja és az emberek nagy többségének zsigeri érzése. Nemcsak a vallásos emberek, hanem az anyagelv˝uek nagy részének tudatalattija is szép egésznek érzi a világot. De a bennünk lév˝o bels˝o hangot nagyon sokan nem hallják meg. E gyorsuló világban élés sok embert megzavar. Úgy látják, hogy a világ nem rendezett egészként viselkedik, hanem zavaros, azaz a világ folyását nem az összhang, hanem a gyors és váratlan változások sora határozza meg. Ezek a változások az ember számára jót és rosszat egyaránt hozhatnak. Ezért az embernek résen kell lennie, állandóan védekeznie kell a veszélyek ellen és ki kell használnia a kínálkozó esélyeket. Ha az ember a világot zavarosnak látja, akkor igencsak tevékeny életet él. Állandóan tesz valamit, hogy védje magát és éljen a kínálkozó lehet˝oségekkel. Egy ilyen ember els˝osorban csak magára tud gondolni, másra nem jut ideje, ereje. Csak a mában él, nem tud igazából a jöv˝ovel vagy a múlttal foglalkozni. Rossznak látja a világot, ugyanis a jót nem nagyon veheti észre, azt ugyanis csak a dolgok folyamatát szemlélve fedezhetné fel, de a szemlél˝odésre, hosszabb id˝oszakok áttekintésére nincs ideje és ereje. Csak úgy tud a jöv˝ore gondolni, ha ezt és azt még most megcsinálom, akkor majd jobb lesz. Nem tud megnyugodni, nem élhet teljes emberi életet. Igy a mának élve az ember elhasználja a világ er˝oforrásait és így elpusztítja az emberiséget is. Mivel a világ kuszaságát els˝osorban az ember és nem a természet okozza, a világot z˝urzavarosnak látó emberek felszaporodása növeli a világ összevisszaságát. Emiatt egyre több ilyen ember jelenik meg, egyre kevesebb id˝onk jut egymásra, a gyermekeinkre. Végül a z˝urzavar növekedése a m˝uveltség összeomlásához vezet. Látja a világ zavarosságait a világot szép egésznek tartó ember is, de ezt a világ rendjének velejárójaként kezeli. Csak olyan veszélyek ellen védekezik komolyabban, amelyek ellen tényleg védekezni kell és az esélyek közül csak azokat használja ki, amelyekkel élés összhangban van a világ szép rendjével. Ezért nem hajszolja annyira magát, mint a kuszaságban él˝o, túlzottan tevékeny ember, viszont amit tesz, az építi a világot, szebbé teszi azt. Példaként gondoljunk az önszervez˝o kritikus állapotot szemléltet˝o homokdombra, amely nagyon szépen mutatja a rend és a káosz együttes jelenlétét. Egy vallástalan beállítottságú, a világot z˝urzavarosnak látó ember annak felel meg, aki a domb oldalán állva csak a váratlanul lezúduló görgetegeket veszi észre és ezért az egészet rendezetlennek, rossznak fogja fel. Aki hív˝o az is ugyanott, a domb oldalán él, és küzd a görgetegekkel. De hiszi azt, hogy a domb szép rendben épül, növekszik és az egész folyamatban a rend a meghatározó. Mivel a hív˝o ember hisz abban, hogy a világ értelmes alkotás, áll felette valamilyen fels˝obb szellemi er˝o, ezért gondolkodásában meghatározó szerepet játszik a jöv o˝ re való tekintés. Bízva az isteni gondviselésben, az ember sokkal többet tud elviselni, képes sokmindenr˝ol, hacsak id˝olegesen is lemondani. Ha vallásos világszemléletek, példaképek, értékrendek vezetik az embert, ez lehet˝ové teszik, hogy valóban szabadon dönthessen, élhessen, ne pedig a legértelmesebb állatnak megfelel˝o énje vezesse. Ezért a hit az emberi m˝uveltséget alakító és fenntartó, az embert mino˝ ségi fejl˝odésre késztet˝o er˝o, mással aligha helyettesíthet˝o.
108