Tényleg csak létszám kérdése a vadkár?! 1994 óta a vadgazdálkodást terhelő mezőgazdasági vadkár (továbbiakban: vadkár) mértéke folyamatosan nő. Míg 1994-ben 389114 eFt, addig 2002-ben már 1618354 eFt volt, ez nominál értéken 415,9 %-os növekedést jelent, ami mögött többnyire a vadlétszám (elsősorban a gímszarvas) növekedését, mint okot feltételezik. Valóban ez az elsődleges ok? Valóban csökken a vadkár a létszám csökkentésével? Nézzük meg, hogy van-e egyáltalán valamilyen kapcsolat a vadlétszám és a vadkár között! Vizsgálatainkat (amit az FVM Vadászati és Halászati Főosztály támogat) öt, a vadkárral legjelentősebben érintett megyékre -ez sorrendben: Somogy, Zala, Baranya, Veszprém, Vas-, valamint országosan összesített szinten készítettük el. A megyék közötti sorrendet a vizsgált időszak (1994-2002) évenkénti értékeit alapul véve állapítottuk meg. Az öt megye a vadkár országosan összesített értékéből, évente átlagosan 78,5 %-al részesedik. Alapvetően két adatbázisból dolgoztunk. A vadgazdálkodással kapcsolatos adatokat az Országos Vadgazdálkodási Adattártól, az agráriumra vonatkozókat a Központi Statisztikai Hivataltól kértük (a gyors és segítőkész együttműködést ezúton is köszönjük). Az első ábrán a gímszarvas állomány és a mezőgazdasági vadkár alakulása látható, 1994-től 2002-ig. 1. ábra
1800000
85000
1600000
80000
1400000
75000
1200000
70000
1000000
65000
800000
60000
600000
55000
400000
50000
200000
45000 1994
1995
1996
1997
1998
Év mg.-i kár
1999
2000
szarvas
2001
2002
Létszám (egyed)
Vadkár (eFt)
A gímszarvas létszáma és a mezőgazdasági vadkár alakulása országosan összesítve (1994-2002)
Valóban mindkét változó esetében (létszám, vadkár) növekvő trend figyelhető meg (1. ábra). Azonban az, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással, van e valamilyen összefüggés közöttük, részletes elemzést igényel. A grafikonnal kapcsolatban egy dologra fontos odafigyelnünk, ez pedig a két metszéspont! Ami azt jelenti, hogy 1994 és 1995 között csökkenő létszám mellett nő, míg 1996 és 1997 között növekvő létszám mellett csökken a kár. Ez utóbbihoz szükséges megjegyezni, hogy ez az ugrásszerű létszámemelkedés (31,8%) nem valós, köztudottan a vadgazdálkodási egységek átrendeződéséből származtatható. • De vajon mi lesz 2003-ban? • Lesz következő metszéspont? • A létszámot várhatóan csökkenteni fogják, hiszen jelenleg ez az uralkodó álláspont. Vajon csökkeni fog a vadkár is? • Ha igen, akkor a létszámcsökkenéshez képest milyen arányban?
A vizsgálat jelenlegi szakaszában regresszióanalízissel és korrelációanalízissel elemeztük az adatokat. A regresszióanalízissel azt tudhatjuk meg, hogy a vizsgált két változó (pl. létszám-vadkár) közül az egyik változásával a másik milyen irányban és mennyit változik. A korrelációszámítás, pedig arra a kérdésre felel, hogy a két változó között milyen irányú és milyen szorosságú kapcsolat van. A kapcsolat erősségét a Pearson-féle korrelációs együtthatóval (r) mérhetjük. Értéke -1 és +1 között változhat. Nulla érték esetén a két változó között nincs kapcsolat, míg -1 és +1 a teljes meghatározottságot jelenti. A korrelációs együttható négyzete (r2) a determinációs együttható, melynek értéke minél jobban közelít az egyhez, annál szorosabb a kapcsolat a változók között. Tehát a következőkben vizsgált kapcsolatoknál, jól figyeljünk az r2 értékeire, mert ez alapján dönthető el, hogy mely tényezővel áll legszorosabb viszonyban a vadkár! A teljesség igénye nélkül – a statisztikában jártas olvasók számáramegjegyeznénk még azt, hogy mindegyik vizsgált esetben az eredmény szignifikáns. Minderre a kis statisztikai kitérőre azért van szükség, mert ezek ismerete nélkül nem érthető meg teljes mértékben a vizsgálatok eredménye.
A 2. ábrán három csoport körvonalazódik. Ezek: 1994-95-96; 1997-98-99; valamint a 2000-01-02 évek adatai. Nevezzük őket sorrendben 1-es, 2-es, 3-as csoportnak. Az 1-est a 2-sel összevetve jól látszik, hogy a jelentős létszámbeli különbség ellenére a vadkár értéke nagyon hasonló. Tehát egy lényegesen nagyobb szarvaslétszám is csak közel akkora mértékű vadkárt produkált (feltételeztük, hogy a vadkár fő okozója a szarvas), mint a 20-25 ezer egyeddel kisebb állomány. Ebben az időszakban (1994-99) az állomány növekedése és a vadkár között, csak nagyon gyenge (r2=0,2234) összefüggés van. Amennyiben pedig a 2-est a 3-as csoporthoz viszonyítjuk, látható, hogy a kismértékű létszámnövekedés egy nagy vadkárérték emelkedéssel párosul. Az r2 alapján a két változó között, az 1994-2002-es intervallumban, egy közepes erős kapcsolat látható. 2. ábra
A gímszarvas létszáma és a mezőgazdasági vadkár közötti összefüggés az öt megye összesített adatai alapján (1994-2002) 1400000 2002
Vadkár (eFt)
1200000
2000
1000000
2001
y = 38,278x - 709528 2
R = 0,7074
800000
1999
1996 1997
600000 400000
1998
1995 1994
200000 25000
30000
35000
40000
Becsült létszám (egyed) mg.-i kár
regressziós egyenes
45000
50000
Mi történik akkor, ha adott év vadkárának nagysága befolyásolja a vadgazdálkodót a következő évi létszámbecslésénél? Lehetséges ez? Igen, hiszen gondolkodhatunk így is: ″ha sok a vadkár, akkor biztos több a vad, ezért többet írunk a becsléskor″. Amennyiben ez igaz, akkor az adatok ily módon történő összevetése alapján -elcsúsztatva egy évvel- ez kimutatható (3. ábra). Vagyis a kapcsolatnak szorosabbnak kell lennie, tehát az r2 értéke nagyobb lesz a 2. ábrán láthatótól. (A 2. ábrán az r2=0,7074) 3. ábra
A gímszarvas létszáma és a mezőgazdasági vadkár közötti kapcsolat, az évenkénti létszám az előző évi kárral párosítva az öt megye adatai alapján (1994-2002) 1200000 y = 37,813x - 806173
Vadkár (eFt)
1000000
2
R = 0,8172
800000 600000 400000 200000 0 25000
30000
35000
40000
45000
50000
Becsült létszám (egyed) mg.-i kár
regressziós egyenes
A 3. ábrán a 95-ös létszámot a 94-es vadkárral, a 96-ost a 95-el, tehát az adott év létszámát az előző évi vadkárral, és így tovább párosítottuk. Az összefüggés egyértelműen erősebb (r2=0,817) lett. Hogy is van ez? Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a tavaszi létszámbecsléseket befolyásolja az előző év vadkárának mértéke! Akkor most tulajdonképpen melyik függ melyiktől? A vadkár a létszámtól, avagy a létszám a vadkártól? Ezen nem árt elgondolkodni, amikor azt mondjuk „sok a vadkár, sok a szarvas”!
Nyilvánvaló, hogy nem egyedül a szarvas a károkozó vadfaj. A vaddisznó valószínűleg jelentősebb szerepet játszik a kár alakulásában. Jóllehet a szarvasnál észlelt csoportosulás itt is megfigyelhető, azonban nem olyan kifejezett. Továbbá a vaddisznó létszáma és a vadkár között kimondottan erős, pozitív kapcsolat van (az r2 már 0,8127). A vizsgált öt megye adatai alapján (4. ábra), létszáma folyamatosan nőtt. Ugyanezt a szarvasról nem lehet elmondani.
4. ábra A vaddisznó létszáma és a mezőgazdasági vadkár közötti összefüggés az öt megye összesített adatai alapján (1994-2002) 1400000 2002
Vadkár (eFt)
1200000
2000 2001
1000000
y = 39,869x - 325385
800000
1999
1996 1997
600000
2
R = 0,8127
1998
1995
400000 1994
200000 15000
20000
25000
30000
Becsült létszám (egyed) mg.-i kár
35000
40000
regressziós egyenes
A létszám-vadkár összevetésének eredményeképpen azt mondhatjuk, hogy a kár alakulását nagyobb mértékben határozhatja meg a vaddisznó-, mint a szarvasállomány nagysága! Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági területeken először a vaddisznó megtelepedésével kell számolnunk!
Most, hogy megnéztük milyen kapcsolat van a létszám és a vadkár között, lépjünk tovább. Vannak esetleg más tényezők is, amelyek szintén befolyásolhatják a kár alakulását? Ha van, akkor melyek lehetnek ezek? Az 5. és 6. ábrán a kár alakulását, a kukorica- és a napraforgó felvásárlási árának függvényében vizsgáltuk. Teljesen nyilvánvaló, hogy minél drágább az a termény, amelyet károsítanak, annál több lesz a kifizetendő vadkár. Ez alapján, pedig egyértelmű, hogy amennyiben növekedik a kár, az nem feltétlen a károsított terület nagyságának változásából adódik. Tehát nem biztos, hogy az effektív kár növekszik, csupán a pénzben kifejezett értéke lesz több.
5. ábra A mezőgazdasági vadkár és a kukorica felvásárlási átlagára közötti összefüggés az öt megye összesített adatai alapján (1994-2002) 1400000 2002
Vadkár (eFt)
1200000 2001 2000
1000000
y = 65,253x - 372414 R2 = 0,7373
800000 1999
1996
1998
600000
1997 1995
400000 1994
200000 10000
12000
14000
16000
18000
20000
22000
Felvásárlási átlagár (Ft/t) m g.-i kár
regressziós egyenes
24000
26000
6. ábra A mezőgazdasági vadkár és a napraforgó felvásárlási átlagárának összefüggése az öt megye összesített adatai alapján (1994-2002) 1400000 2002
Vadkár (eFt)
1200000
2000
2001
1000000 800000
y = 21,506x - 238659
1999 1996 1997
600000
R2 = 0,7371
1998
1995
400000
1994
200000 20000 25000 30000 35000 40000 45000 50000 55000 60000 65000 70000
Felvásárlási átlagár (Ft/t) mg.-i kár
regressziós egyenes
A fenti két ábrán jól látható, hogy a feltételezésünk igaz. Közepesen erős a kapcsolat a felvásárlási ár és a vadkár között. Az, hogy ez mit jelent a vadgazdálkodó számára a gyakorlatban, bizonyára már sokan tudják. Ennek ellenére visszatérünk még rá az összefoglalásban. Előtte azonban vegyünk számításba még egy lehetséges tényezőt. Ez pedig az egyes növények vetésterülete 7. ábra A kukorica vetésterülete és a mezőgazdasági vadkár közötti összefügés Somogy-Zala-Baranya összesítése alapján (1994-2002) 1200000 2002
Vadkár (eFt)
1000000
y = 10,26x - 2E+06 R2 = 0,8284
800000
2001
600000 1997
400000
1999
1996
1998 1995 1994
200000 0 180000
2000
190000
200000
210000
220000
230000
Vetésterület (ha) mg.-i kár
regressziós egyenes
240000
250000
Kiemelten első helyen áll a kukorica (7. ábra, itt sajnos csak Somogyról, Zaláról, és Baranyáról állt rendelkezésünkre adat, ami nem csökkenti az eredmény jelentőségét, hiszen ez a három legvadkárosabb megye). Ez egy kimondottan erős kapcsolat, tehát ahogy növekszik a kukorica vetésterülete, majdnem ugyanúgy növekszik a kár is. Ábrák nélkül is mindenki számára belátható, hogy nem mindegy, hogy egy vadászterület mezőgazdasági részei hogyan illeszkednek az erdőkhöz, nagy kiterjedésű bozótosokhoz, nádasokhoz. Továbbá ezeken a részeken milyen növényeket termesztenek. Korábbi vizsgálatok alapján azt találták, hogy – nem meglepő módon- a legveszélyeztetettebb zóna az erdő 1 km-es körzete. Ebből következik, hogy a vad által kedvelt növények vetésterületének elhelyezkedése egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Gondolatmenetünket továbbfűzve vegyünk egy egyszerű példát: egy 100 ha-s kukoricatáblában, első évben keletkezik 10% kár. 4,5 t/ha átlagterméssel számolva, 10 ha termény értékét kell megtérítenünk a gazdának. Az átlagtermés szorozva a területtel és a felvásárlási árral (pl. 10765 Ft/t) adja a pénzben kifejezett számot (az 5%-os kártűrést most mellőzzük). Ez most 484425 Ft. Két év múlva a mezőgazda más fajta kukoricát termeszt, esetleg ugyanolyat, csak jobb feltételekkel. Így javul az elérhető átlagtermés, mondjuk 5,3 t/ha lesz. A táblaméret marad 100 ha, az ár 10765 Ft/t, a kár továbbra is 10%. Számoljunk! 10 ha terményt kell kifizetnünk újra, viszont ez most 570545 Ft. Nőtt a vadkár? Igen, de miért? Hiszen a vadjaink ugyanannyit károsítottak. Akkor mi változott? Csupán nőtt a növény produkciója, vagyis az átlagtermés. Emiatt viszont 17,7%al többet kell fizetnünk. Most vegyük számításba azt, hogy közben a kukorica felvásárlási ára sem maradt változatlan. Mivel az induló érték az 1994-es felvásárlási átlagár, ezért a két évvel későbbi esetben vegyük az 1996-os árat. Ez akkor 19877 Ft/t volt. Megint csak számoljunk! 100ha terület, 10%-os kár, 5,3 t/ha átlagtermés. Ebben az esetben 1.053.481 Ft-ot kell fizetnünk. Megint feltesszük a kérdést, mi változott? 117,47%-al nőtt a 94-es vadkárunk! Miért? Nem a létszám miatt, hiszen azt állandónak vettük azzal, hogy a kárt 10%-ban rögzítettük. Ebből következően az effektív károsítás nem változott. Sokan tudják már (és tudták korábban is), hogy ennyire képes befolyásolni a felvásárlási (értékesítési) ár a mezőgazdasági vadkár mértékét.
Foglaljuk össze röviden, hogy milyen eredmények születtek: Tulajdonképpen melyek azok a tényezők, amelyek a mezőgazdasági vadkárt leginkább befolyásolják? A vizsgálat alapján, a legerősebb kapcsolattal kezdve: • A veszélyeztetett termények vetésterületének nagysága; A három megye adataiból, a kukorica vetésterülete (r2 = 0,8284). • Annak a vadfajnak a létszáma, amely a kárt okozza; Az öt megye adataiból, a vaddisznó létszáma (r2 = 0,8127). • Azon növény ára, amiben a kár keletkezik (Ft/t); Az öt megye adataiból, a kukorica ára. (r2 = 0,7373). • A károsított növény produkciója (t/ha); • A vetésterület elhelyezkedése;
Mindezek ismeretében mi az a kezelési módszer, amivel eredményt érhetünk el? Ahhoz, hogy a tényezők között egyértelmű rangsort -a fentebb kialakított sorrend, az eddig talált kapcsolatok erősségét mutatja-, alakíthassunk ki, ezáltal célzott intézkedéseket tehessünk a probléma megoldására, az adatok további értékelése szükséges. Annyit azonban már most kijelenthetünk, hogy a vadkár alakulásáért felelős legfontosabb tényezők közül az elsők között, nem a gímszarvas létszáma áll! Tehát a kár csökkentésének leghatékonyabb módja valószínűleg nem a gímszarvas létszámának apasztása! Biztosak vagyunk benne, hogy a vadgazdálkodók többsége is már régóta tudja, hogy a kárért elsősorban a vaddisznó a felelős. Ebben az esetben talán indokolt, és célravezető a létszám csökkentésén keresztül megoldást keresnünk. A felvásárlási árakra a vadgazdálkodónak semmilyen befolyása nincs, tehát a problémát erről az oldalról egyelőre nem tudjuk kezelni. A vetésterületek nagyságát megint csak nem tudjuk tetszés szerint alakítani, legalábbis jelentősen nem. Talán a vetésterület elhelyezkedésének alakításán keresztül lehet némi eredményt elérni. Leghatékonyabban azonban a megfelelő élőhelyfejlesztéssel javíthatunk a helyzeten. Vegyük a fáradtságot, és tegyük meg!
Összességében elmondható, hogy a vadkár probléma egy bonyolult és összetett rendszer, amit kezelni kell. Ez nem is lehet kérdés. Viszont az, hogy ezt egyszerűen bűnbakot (vagy ″bűnbikát″) keresve, megpróbáljuk rávarrni a szarvasra, az nem fog eredményre vezetni. Ugyanakkor az állomány csökkentése, hosszabb távon a vadászati lehetőségeket is szűkíteni fogja. Ez pedig a bevételek csökkenéséhez vezet. Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy mi a célunk. Megszüntetni a vadkárt (amit nem lehet addig, amíg egyetlen vad él a területen), vagy megkeresni azt az egyensúlyi pontot, ahol tartamos gazdálkodással, működtethető a rendszer.
Szemethy László - Bleier Norbert Szent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék
