TARTALOMJEGYZÉK SALUTI LECTOREM IN MEMORIAM CSÉPAI DEZSÔ MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG HÍREI (BESZÁMOLÓ 2006. ÉVI KÖZGYÛLÉSRÔL) MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG STRATÉGIÁJA, CSELEKVÉSI PROGRAMJA (2007-2010)
EREDETI KÖZLEMÉNYEK JEX ANNA, ERDÉLYI GÁBOR, KOVÁCS ANDRÁS, BÉRES GYÖRGY: MARSHALL-PONTRENDSZER ALKALMAZÁSA TÉRDSÉRÜLT KOSÁRLABDÁZÓKNÁL
ILLYÉS ÁRPÁD, KISS RITA: MULTIDIREKCIONÁLIS INSTABILITÁSÚ VÁLLÍZÜLETEK IZMAINAK MOZGÁSMINTÁZATA IZOMETRIKUS KARMOZGÁS ÉS FEJ FELETTI HAJÍTÁS SORÁN
DOBOS JÓZSEF, GYÖRE ISTVÁN, SZÛCS ADRIENN: VIOFOR JPS-S MAGNETOSTIMULÁCIÓ HATÁSA A RESTITÚCIÓRA
FOLYÓIRATREFERÁLÓ APOR PÉTER, JÁKÓ PÉTER A KRÓNIKUS BETEGSÉGEK KEZELÉSE EDZÉSSEL BESZÁMOLÓ TANULMÁNYÚTRÓL TÁLLAY ANDRÁS BESZÁMOLÓ A ROYAL AUSTRALASIAN COLLEGUE OF SURGEONS TÁMOGATÁSÁVAL MEGKEZDETT 1 ÉVES MELBOURNE-I ÖSZTÖNDÍJ ELSÔ NEGYEDÉRÔL
48. ÉVFOLYAM 1. SZÁM (2007/1)
TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS Saluti lectorem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Köszönöm / Thank You . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 In memoriam Csépai Dezsô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Magyar Sportorvos Társaság hírei (beszámoló 2006 évi közgyûlésrôl) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 / News of the Hungarian Sports Medicine Society Magyar Sportorvos Társaság stratégiája, cselekvési programja (2007-2010) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 / Strategy and Programme of the Hungarian Sports Medicine Society Eredeti közlemények / Original papers Jex Anna, Erdélyi Gábor, Kovács A., Béres György: Marshall-pontrendszer alkalmazása térdsérült kosárlabdázóknál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 / The application of Marshall score on knee injuried basketball players Illyés Árpád, Kiss Rita: Multidirekcionális instabilitású vállízületek izmainak mozgásmintázata izometrikus karmozgás és fej feletti hajítás során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 / Motion patterns of shoulder joint muscles with multidirectional instability during isometric arm movements and overhead throw Dobos József, Györe István, Szûcs Adrienn: Viofor JPS-s magnetostimuláció hatása a restitúcióra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 / Viofor JPS magnetostimulation and restitution after loading Folyóiratreferáló / Review Apor Péter, Jákó Péter: A krónikus betegségek kezelése edzéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 / Treatment of chronic diseases by physical activity Beszámoló tanulmányútról / Scholarship report Tállay András: Beszámoló a Royal Australasian Collegue of Surgeons támogatásával megkezdett 1 éves Melbourne-i ösztöndíj elsô negyedérôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 / Report on the first period of the one-year scholarship
Sportorvosi Szemle
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
3
Impresszum
Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József
(Magyarország / Hungary)
Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)
HU ISSN 0209-682 x
Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Haász Péter Nyomdai munka: Mackensen Kft. 4
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
S A L U T I
L E C T O R E M
Saluti lectorem! A Magyar Sportorvos Társaság 2006. decemberi közgyûlésén megválasztott új vezetése megbízott a Sportorvosi Szemle felelôs szerkesztôi feladatával. Elsô pillanatban a megtiszteltetést éreztem majd közvetlenül késôbb a feladat felelôsségét. A közel 50 éves szaklapunk szó szoros értelmében vett tudományos igényességét (pl. az elsôk között ismertette az autológ csontos alapú hyalin átültetést, a késôbb mozaik plasztika néven ismert eljárást, hazánkban szinte úttörô szerepet vállalt gyermekek térdízületi szalag- és porcgyûrû sérülések elôfordulásának és kezelésének közlésében, szalagsérülések megelôzési eljárásainak ismertetésében, a sport szerepének hangsúlyozásában az elhízás megelôzésében és túlsúlyosak kezelésében, stb.) és értékes hagyományait megôrizve (kétnyelvûség, Magyar Sportorvos Kongresszus elôadáskivonatainak közlése, meglevô rovatok, mint pl. teljesítményélettan, táplálkozástudomány, sportsebészet, stb. további fenntartása), a lapot közelíteni szeretném a mindennapok gyakorlatához. Célom, hogy szélesítsük az olvasók körét, azt kívánom, hogy lapunkat haszonnal olvassák többek között gyúrók, gyógytornászok, fizioterapeuták is. Számukra is (több) közlési lehetôséget kell biztosítani. „Gyakorlati sportorvoslás” néven tervezek egy új rovatot, ahol közérthetô nyelven adnánk ismereteket azoknak, akikért az egész munkánkat végezzük, a sportolók és edzôk számára. Ezt nagyobb példányszámban akár szupplementként is ki lehet adni. A lap szakmai színvonalának további emelése a célja egyegy téma neves külföldi szaktekintélyének felkérésekor, meglevô személyes kapcsolatok igénybevételével. Az elképzelések között szerepel eddigieknél szigorúbb lektorok bevonása. Haragosokat kívánok szerezni azzal, hogy bizonyos közleményeket elutasítunk, mondván a Magyar Sportorvosi Szemle szintje magasabb. Terv az is, hogy alkalmanként neves lapokból másodközlésben tanulmányokat közöljünk felkért elismert magyar szaktekintély kommentárjával, a magyar tapasztalatok ismertetésével, a közölt ismeret magyar körülményekhez Sportorvosi Szemle
való adaptálásával. Szóba jön egy-egy témában vita „provokálása” több szerzô különbözô nézetének, véleményének, tapasztalatának megszabott terjedelmû ismertetésével, ütköztetésével. Nagyobb terjedelmet kívánok biztosítani folyóiratreferálásra, érdemi újdonságot kínáló közlemények összefoglalóinak ismertetésére. Több összefoglaló, áttekintô (review) tanulmánynak kívánok helyt adni. Szeretném a sportorvosi hálózatban dolgozókat bevonni a lap szerzôi közé, akár esetismertetésekkel. Egy színvonalas közlemény megírása, rendszeres folyóiratfigyelés nagy munka. Megújult lapunk legalább erkölcsileg elismerést kíván nyújtani a befektetett munkáért. Még nem kristályosodott ki teljesen az elképzelés, hogy az olvasók szavazatai vagy egy szakmai „zsûri” javaslata alapján, de díjazni fogjuk az „Év közleménye” szerzôjét és/vagy a leghasznosabb folyóiratreferáló személyét. Ami a lap külsô megjelenésének fejlesztési lehetôségeit illeti (terjedelem, papír és képek minôsége) az egyértelmûen az anyagiakon múlik. A fent megjelölt célok elérése nem. Igyekezetben nem lesz hiány. Természetesen ezeket a célokat egyik pillanatról a másikra nem, csak fokozatosan lehet elérni. Kérem türelmüket. A Magyar Sportorvos Társaság 2006 decemberi közgyûlésén megválasztott új vezetése megbízott a Sportorvosi Szemle felelôs szerkesztôi feladatával. Elsô pillanatban a megtiszteltetést éreztem majd közvetlenül utána a feladat felelôsségét. Ennek a feladatnak a megoldásához kérem a jelenlegi és reménybeli leendô olvasók, kollégák támogatását, segítségét. Segítsenek színvonalas írásokkal, további ötletekkel. Budapest, 2007. március 30.
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
dr. Dobos József (az új) felelôs szerkesztô
5
K Ö S Z Ö N E T N Y I L V Á N Í T Á S
Éva, köszönöm, köszönjük! 2006. decemberében a Magyar Sportorvos Társaság tisztújító közgyûlést tartott. A Társaság új vezetése, tudomásul véve a megváltozott körülményeket, a sok munkával járó új munkahelyedet, úgy gondolta, egy feladatot levesz válladról. Új felelôs szerkesztôt nevezett ki a Sportovosi Szemle élére. Annak a Sportorvosi Szemlének az élére, amit kis (de csak kis) túlzással saját gyermekednek tekintesz. Annak a Sportorvosi Szemlének az élére, amit az eddigi felelôs szerkesztôk közül Te irányítottál a legtovább, 17 (!) évig. Vezetô megbízásod és a Szemle kapcsolata csaknem nagykorú lett.
A lap több évtizedes olvasójaként is (meggyôzôdésem, hogy számtalan más olvasó nevében is) valamint utódodként is köszönöm eddigi munkádat. Most, hogy jobban belelátok a felelôs szerkesztôi feladatba, még nagyobb az elismerésem. Az általad vezetett Szemle egyes hagyományait meg kívánom ôrizni. Természetesen a megváltozott körülmények, a kor követelményeihez való igazodás, mint ahogy a vezetô személye is magával hoz bizonyos változásokat. A lap ezeknek a követelményeknek és az olvasók elvárásainak is (Tiednek is) meg kíván felelni. Munkámban ez fog vezérelni és ehhez kérem további támogatásodat.
Budapest, 2007. március 30.
Baráti üdvözlettel utódod, Dobos József 6
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
I N
M E M O R I A M
In memoriam Csépai Dezsô (1953 – 2007)
Dr. Csépai Dezsô 1953. október 27-én született Budapesten. 1972-ben érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnázium oroszangol tagozatán. 1972–73 között az Árpád Kórház fül-orrgégészeti osztályán mûtôssegédként dolgozott. 1979-ben végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán. 1967-ben kezdett versenyszerûen kenuzni az Újpesti Dózsa egyesületben, 1970-ben felnôtt magyar bajnoki címet szerzett 4x500 méteres váltó tagjaként. 1979-ben lett magyar válogatott, 1982-ben világbajnoki második helyezést ért el kenu egyes 500 m-n. Sportpályafutása vége felé mentôsként tevékenykedett, körzeti orvosi rendelôkben vállalt ügyeleteket. Versenyzôi pályafutását 1984-ben fejezte be, azóta az Országos Sportegészségügyi Intézet dolgozója. 1992-ben ortopédiából, 1998-ban sportorvostanból szakvizsgázott. 1989-ben a Magyar Ortopéd Társaság Czinner Nándor pályázatán „A vállízületi artroszkópia” címû munkájával elsô díjat nyert. 1992-ben Lyonban, 1993-ban Aarhusban tanulmányozta a korszerû vállsebészeti eljárásokat.
Ezt követôen az Intézet váll- és könyöksérülésekkel foglalkozó szakambulancia megszervezésére kapott megbízást. Tudását számtalan hazai és külföldi kongresszuson, tanfolyamon és továbbképzésen tette közzé. Szerzôként és társszerzôként számos munkája jelent meg szaklapokban. 1997. óta a XV. majd 1999. óta a XVI. kerület sportorvosi szakrendelését is ellátta kórházi munkája mellett. Kajak-kenu és labdarúgó válogatott valamint a Budafoki Labdarúgó Klub orvosaként is tevékenykedett hosszabb-rövidebb ideig. 1996-ban adjunktussá, 2006-ban fôorvossá nevezték ki. 1990. óta tagja az Európai Térdsebészeti, Sporttraumatológiai és Artroszkópos Társaságnak, 1994-tôl az Európai Váll- és Könyöksebészeti Társaság tagja. 1998-tôl a Magyar Artroszkópos Társaság, és a Magyar Sportorvos Társaság vezetôségének tagja, Sportorvosi Szakmai Kollégium tagja. Sportorvosi gyakorlati és tudományos munkáját 1997-ben a Magyar Sportorvos Társaság emléklapjával, 2002-ben „Dalmadi Zoltán” emlékéremmel ismerték el.
Szia, Dezsô!
érdeklôdésed a vállsebészet felé. Mielôtt Te kezeltél volna rászorulókat, elôbb kipróbáltad, milyen a „front” túloldalán.
Nehéz feladatot adtál… Körülbelül annyira nehezet, mint amikor valaki fejébe vette, hogy megelôz kenu egyes ezer vagy tízezer méteren. Ez itthon Wichmann Tomin kívül nem sok sporttársadnak adatott meg. A világon is csak az NDK-s Schmidt-nek sikerült, bizonyítja ezüstérmed az 1982-es világbajnokságon. És ki tudja, talán 84-ben az Olimpián is sikerült volna nagyot alakítani. De Tôled is, mint ahogy kortársaidtól, barátaidtól, Sarusi Kis Jancsitól, Vaskuti „Göbös”-tôl, Rakusz Évitôl, Gyulay „Gyuzsó”-tól és a többiektôl a nagypolitika ármányai még az esélyt is elvették. Nehezebb feladatot adtál, mint amikor kezdô keretorvosként meg kellett hozni a döntést, hogy a sítáborban elszenvedett vállsérülésed miatt Téged, aki nem csak rám bízott sportoló, de kolléga is voltál, be kell tuszkoljalak a mûtôbe. Sok-sok órát beszéltünk át a mûtét szükségességérôl, technikájáról, veszélyeirôl és hogy ne aggódj, Eiben Fôorvos Úr megoldja. Utóbb kiderült, hogy ez a sérülés, bármennyire is furcsán hangzik, életed egyik pozitív meghatározó pillanata volt, hiszen akkor fordult Sportorvosi Szemle
Szia, Dezsô! Kívánom, hogy a kenusok védôszentje, Szent Jupát kiemelten vigyázzon Rád. Ha túl leszel egy fárasztó napon, térdelj a hajódba vagy vedd elô kedvenc fegyveredet és töltsd el szabadidôdet az általad olyan nagyon szeretett természetben, járd az erdôt és ha nem is találsz vadat, élvezd a természet nyugalmát. Nem csak családod és mi, Sportsebészeti osztályos kollégáid és munkatársaid ôrizzük emlékedet, hanem az általad a vállízületi artroszkópia fortélyaira megtanított máshol dolgozó kollégák és számtalan meggyógyult beteged is. Kenuzz, vadássz békében!
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
7
M S T
Tudósítás a Magyar Sportorvos Társaság 2006. évi közgyûlésérôl és Dalmady Emlékülésérôl 2006. december 7-én tartotta a Magyar Sportorvos Társaság tisztújító közgyûlését. A leköszönô elnök és fôtitkár, Jákó Péter és Martos Éva beszámolóikat a közgyûlés egyhangúlag elfogadta. Az Ellenôrzô bizottság beszámolóját 2 tartózkodással fogadta el a közgyûlés. Ezt követôen az MST korábban megválasztott új elnöke, Berkes István röviden vázolta elképzeléseit, terveit. A közgyûlés megválasztotta az új vezetôséget: Fôtitkár: • Pavlik Attila Titkár: • Lózsa Ágnes Pénztáros: • Dobos József Vezetôségi tagok: • Apor Péter • Asztalos Gyula • Bakanek György • Berkes István • Csépai Dezsô • Dani Vilmos • Dobos József • Frenkl Róbert • Gyarmathy Jenô • Györe István • Halasi Tamás • Hidas Péter • Lózsa Ágnes • MartosÉva • Mikulán Rita • Pavlik Attila • Pavlik Gábor • Pucsok József • Szabó Anita • Várnai Anna Elnökség: • Berkes István • Dobos József • Gyarmathy Jenô • Jákó Péter
8
• • •
Lózsa Ágnes Pavlik Attila Pavlik Gábor
Ellenôrzô bizottság: • Jósfay Lóránt • Osváth Péter • Schiszler Gábor Tanácsadó testület: • Árky Nándor • Csépe Imre • Kovács Árpád • Miltényi Márta • Szalay István • Székely Gabriella Berkes Istvánt követô elnök 2011-tôl Pavlik Gábor lesz. A közgyûlés után a Dalmady Emlékülésen a Társaság alábbi tagjait tüntették ki: Dalmady-emléklap: • Bondár Gábor, Unger Péter Sportorvoslásért emléklap: • Molnár Pál Csinády Jenô-emléklap: • Dékány Miklós Dalmady-pályázat I díj: • Dékány Miklós valamint Pucsok József Márton Dalmady-pályázat II díj: • Gógl Álmos Dalmady-emlékérem: • Halasi Tamás Halasi Tamás „A bokatáji lágyrész sérülések kezelése” címû elôadásával zárult az Emlékülés hivatalos része.
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
M S T
A Magyar Sportorvos Társaság stratégiája, cselekvési programja (2007–2010) Jelen helyzet A Magyar Sportorvos Társaság (MST) a MOTESZ 1966-ban történt alapítása óta ezen szervezet tagja. Az elmúlt negyven év alatt négy elnököt (Páter János, Antoni Ferenc, Frenkl Róbert, Jákó Péter) követôen került a Társaság jelenlegi elnöke megválasztásra. A társadalmi és gazdasági körülményekben bekövetkezett változások, a tudomány fejlôdése teszi szükségessé, hogy a jelenlegi helyzet áttekintése után alakítsuk ki a követendô stratégiát, illetve ehhez illeszkedô cselekvési programot. •
•
•
•
A sportegészségügy elismertsége, presztizse – mind társadalmi, mind szûkebb szakmai értelemben – elmarad attól, amely a szakma akár népegészségügyi, akár szorosabb értelemben vett sportolói/versenysportolói vonatkozásban betöltött szerepétôl, illetve jelentôségétôl várható lenne. A Társaság taglétszáma hosszú évek óta stagnál, némi emelkedés a kongresszusok évében tapasztalható, majd ezt követôen ismét visszaesik kb. 130–160 fôre. A tagok átlagéletkora 40 év fölött van, kevés a fiatal kolléga. Ebben szerepet játszhat az elôbbiekben jelzett elismertség hiány is, amely alól kivételt talán a sportsebészet képez, a sportsebész számára a mûtôi háttér biztosított, mint az OSEI esetében. A Társaság az elmúlt években is jelentôsen hozzájárult a szakma számára tudományos fórum biztosításához, a két évenként megrendezett hazai kongresszusok, MOTESZ interdiszciplináris fórumai és egyéb tudományos rendezvények, valamint nem utolsó sorban a 2002-ben megrendezett FIMS Sportorvos Világkongresszus révén. A Társaság anyagi helyzete relatíve megfelelô, ez a több forrásból (tagdíj, MOB, kongresszusi bevételek, egyéb szponzoráció) történô finanszírozás biztosított. Ez az anyagi háttér tette lehetôvé a Sportorvosi Szemle kiadásához történô hozzájárulást, a pályadíjak kifizetését, valamint a tagok külföldi tudományos rendezvényeken való részvételének anyagi támogatását.
Sportorvosi Szemle
•
A Társaság tagjainak egyéni elismertsége nemzetközi vonalon jelenleg is jobb, mint amit elvesztett pozicióink mutatnak, ugyanis elvesztettük elôkelô posztjainkat mind a FIMS-ben, mind az Európai Sportorvos Társaságban. Ennek oka nem elsôsorban a Társaság hibáiban keresendô, mint inkább a hazai sportdiplomácia nem kellôen átgondolt akciózásában.
Küldetés A Magyar Sportorvos Társaság küldetése, hogy a tudományos tevékenységet elômozdítsa a sportorvoslás terén, növelve a szakma elismertségét mind az orvosés sporttudomány vonatkozásában, mind a társadalomban. Ennek érdekében: • hatékonyan közremûködik a sportolók egészségének védelmében; • közremûködik a fizikai aktivitás egészségi állapot stabilizálását és fejlesztését célzó tudományos vizsgálatokban és azok eredményeinek gyakorlati alkalmazásában; • a sportolók betegségeinek, sérüléseinek megelôzésére alkalmas módszerek, illetve hatékony kezelés módszereinek tudományos fórumokon való bemutatása; • tudományos konferenciák, kongresszusok rendezése; • a hazai sportegészségügy és a nemzetközi sportorvoslás eredményeinek bemutatására alkalmas, magas színvonalú publikációs lehetôség biztosítása; • a hazai sportorvosok nemzetközi tudományos rendezvényeken való aktív részvételének elôsegítése; • együttmûködés hazai és nemzetközi vonalon más tudományos társaságokkal, szervezetekkel; • együttmûködés hazai és nemzetközi sportszervezetekkel.
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
9
Jövôkép
•
Jövôképünkben a sportegészségügy rangját megilletô szerepet tölt be mind a népegészségügy terén, mind a sportolók ellátásában. Ennek megfelelôen a sportorvosok tevékenysége nem csupán az alkalmassági és versenyzési engedélyek megadásának elbírálására korlátozódik – bár ennek fontossága sem lebecsülendô – hanem konzultatív szerepkört töltenek be mindazon szakterületek számára, amelyekben a rendszeres fizikai aktivitás/testedzés/ sport akár az adott betegség prevenciójában, akár terápiájában felhasználható. A versenysport/élsport ellátásában pedig esetleges sérülések, betegségek ellátása mellett aktív szerepet kell vállalnia a sportolók teljesítôképességének felmérésében, életmódra, táplálkozásra vonatkozó tanácsadásban, az edzés tudományos alapokon nyugvó kontrolljában és optimális edzésmódszerek sportorvosi vonatkozásainak kidolgozásában, sérülések epidemiológiai vizsgálatában, sportági egészségvédô szabálymódosítások, védôfelszerelések kidolgozásában.
• • •
Cselekvési program •
• • • •
Mûködési elvek • A Magyar Sportorvos Társaság tevékenységének tükröznie kell, hogy • tudományos tevékenységében, állásfoglalásaiban csakis a sportolók egészségének a védelme a meghatározó szempont és ezt semmi egyéb tényezô, vagy bármi áron, akár meg nem engedett eszközökkel való eredményességre törekvés nem befolyásolhatja; • tudományos eredmények közreadásában nagy figyelmet fordít a kutatások etikai követeleményeinek betartására; • a sportorvoslás ismereteit, eredményeit nem csupán a szûkebben vett szakmai közvéleménnyel, de a sporttal kapcsolatban álló egyéb szakterületeken közremûködôkkel, valamint a közvélemény minél szélesebb körével (a média adta lehetôségeket igénybe véve) is törekszik megismertetni.
•
•
•
Stratégiai célok
• •
•
•
a Társaság elismertségének növelése, presztizsének emelése; a Társaság taglétszámának növelése; a tagságnak nyújtott szolgáltatások bôvítése; a Sportorvosi Szemle megújítása;
• • •
10
fiatal sportorvosok tudományos tevékenységének támogatása; nemzetközi tudományos rendezvényeken való aktív részvétel serkentése; nemzetközi kapcsolatok bôvítése, nemzetközi szervezetekben jelenlegi poziciónk javítása; a Társaság financiális helyzetének stabilizálása.
• •
Nemzeti Programokhoz való kapcsolódási lehetôségek minél nagyobb mértékben való kihasználása (jelenleg együttmûködünk a Szív és Érrendszeri Betegségek Megelôzésének és Gyógyításának Nemzeti Programjával); a média ( írott és elektronikus) tervszerû felhasználása a sportorvoslás megismertetése céljából; a hazai kongresszus minél magasabb színvonalú és attraktív megrendezése két évenként; évente több közérdeklôdésre számot tartható témájú tudományos rendezvény szervezése; a már sikeres „Nyílt Napok” rendezvénysorozat folytatása; a taglétszám növelése érdekében lehetôséget teremteni nem orvosok számára tagság létesítésére szélesebb körben (nem orvosok tagságára elvileg eddig is volt lehetôség), esetleg szekciók kialakítására (sportmasszôr, gyógytornász, természetgyógyász), vagy a korábban már létezett arthroszkópos szekció mintájára sporttraumatológiai szekció létrehozása; a Regionális Sportorvosi Központok kialakulásával lehetôség nyílik regionális (esetleg több határos régió együttmûködésével) sportorvosi szimpóziumok szervezésére, más szakmák képviselôinek meghívásával egybekötve; az internet adta lehetôségek jobb kihasználása, interaktív kapcsolat kialakítása, az aktuális kondicionális állapot felmérését lehetôvé tebvô önértékelô kérdôív kidolgozása; a Sportorvosi Szemle felelôs szerkesztôjének és szerkesztô bizottságának újraválasztása, nemzetközi tanácsadó testület felkérése; a Sportorvosi Szemlében megjelenô közlemények szaklektorálásának biztosítása; a Szemle kiadási költségeinek biztosítása (szponzor, hirdetô), a Szemle esetleges formai változtatása (pl. más borító), a Szemle belsô szerkezetének esetleges átalakítása (új rovatok, referátumok, stb.);
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
•
•
•
• • • •
a fiatal sportorvosok tudományos tevékenységének serkentésére új pályázati rendszer kidolgozása szükséges, több pályázati lehetôséggel, amelyet külsô szponzorok támogatnak (Richter Rt., Béres Rt., TMobil, MOL, Sándor Károly Futball Akadémia); a nemzetközi kapcsolatok újraélesztése céljából a különbözô sportorvosi nemzetközi szervezetekkel (FIMS, AFSM, EFSM, UEFA, stb.) szükséges új együttmûködési lehetôségek kialakítása, késôbbiekben megfelelô poziciók megszerzése; a környezô országokkal (Ausztria, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország) együttmûködési megállapodások révén az eddigi kapcsolatok szorosabbá tétele; tagrevízió révén az aktuális taglétszám megállapítása, ezt követôen a tagdíjfizetési fegyelem fokozása; a MOB támogatás további biztosítása, lehetôség szerint az eddigi összeg emelése; a rendszeres kongresszusi bevételek lehetôség szerinti növelése; a különbözô pályázati rendszerek adta lehetôségek monitorozása és kihasználása.
Sportorvosi Szemle
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
11
E R E D E T I
K Ö Z L E M É N Y
Marshall-pontrendszer alkalmazása térdsérült kosárlabdázóknál Jex A., Erdélyi G., Kovács A., Béres Gy. BM KKI Mozgásszervi Sebészet, Budapest
Szerzôk demográfi ai adataik, a sportpályafutás alatt elszenvedett sérülések és sérülés után kifejtett sportaktivitásuk alapján 187 kosárlabdázó bevonásával vizsgálatot, statisztikai elemzést végeztek. A vizsgált sportolók közül 61 szenvedett el a vizsgálat ideje elôtt térdsérülést. A Marshall skála segítségével felmérték a sportolók sérült térdének állapotát. Megállapították, hogy a sportban eltöltött idô növekedésével statisztikailag szignifikánsan nô a sérülés valószínûsége. Ez a megállapítás nem egyezik több szakirodalmi közlés eredményével. A vizsgálat adatai alapján nôk körében nagyobb arányban szerepelt térdsérülés. A vizsgált sportolók sportba való visszatérésének aránya magas, 72,1%-os volt, emellett további 23%-uk képes volt a visszatérésre, de teljesítôképessége korlátozott maradt. A Marshall score alapján 52,5 % tartozott a kiváló/jó, 31,1 % a közepes(+), 16,4 % a közepes(-), és 0 % a gyenge minôsítésbe sorolt kategóriába. A Marshall score kiértékelését követôen megállapíthatjuk, hogy az eredmények függenek a megfelelô mûtéti technikától, illetve a hozzáértô, komplex rehabilitációtól. Megállapítást nyert, hogy ez a vizsgálati módszer a sérülés utáni állapot felmérésére jól használható.
The application of Marshall score on knee injuried basketball players. Authors made an observation and statistic analysis involving 187 basketball players, based on their demographic data, sustained injuries during their sportcareer, and the level of their post-injury sport activity. They found, that 61 of them had suffered knee injuries. By means of Marshall score, authors measured the status of the sportsmen’s injured knee. They found, that the risk of the injuries increases signifi cantly with the length of the period spending with sport activity. This finding is not consistent with other authors’ results. Based on the results of present examination, incidence rate of knee-injuries is higher among women. Regarding the participants, return to sport activity was high, 72.1%. In addition, further 23 % of them were able to return, but their sport capacities remained limited. Based on the results of Marshall score, 52,5 % of them belong to the excellent/good, 31,1 % to the fair(+), 16,4 % to the fair(-), and 0 % to the poor category. Following the evaluation the results of Marshall score, they found that results depend on the adequate surgical interventions, and last, but not least the competent, complex rehabilitation. The current examination method is well-suited for the measurement of post-injury status.
Kulcsszavak: Marshall skála, kosárlabda, térdsérülés
Keywords:
Bevezetés Az utóbbi évtizedekben megnôtt a sport iránti érdeklôdés és a sportban való részvétel (14.). Ennek következtében megemelkedett a sportoláshoz kapcsolódó sérülések száma. A térd szalagsérülései közül az elülsô keresztszalag (LCA) szakadás a leggyakoribb, és a legfôbb okozója mind a rövid, mind a hosszú távú sportból való kiesésnek (14.). A térd testünk legnagyobb és legösszetettebb mûködésû ízülete. Sportolás közben a nagy igénybevétel következtében gyakran sérül. A térd sérülései sok sportban a legfrekventáltabb sérülés12
Marshall score, basketball, knee injuries
nek számítanak. Számba véve a különbözô sportokat, az összes sportsérülés 15–50 %-át adják, ugyanakkor a sportolók hosszú távú edzéskihagyásának vezetô okát is valamely térdsérülés képezi (22., 11.). Térdsérülés szempontjából veszélyes sportnak számít a kosárlabda, a röplabda, a labdarúgás, a sí, a judo stb. (16.). Egy ausztrál tanulmány adatai szerint a különbözô sportok közül a sérülés valószínûsége a kosárlabdában a második legmagasabb (incidencia: 14–15/1000 órányi játékidô). A sérülés elôfordulásának aránya a labdarúgásban (20,3/1000 órányi játékidô) a legnagyobb, a gyeplabdánál 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
(15,2/1000 óra és 15,1/1000 óra) hasonló volt (19., 17.). Egy másik felmérés szerint a sérülési ráta tekintetében a kosárlabda az ötödik helyen áll a karate, judo, jéghoki, és labdarúgás mögött. A csapatjátékokban a sérülések 46–59%-a mérkôzés alatt keletkezik. A kosárlabdában a legtöbb sérülés (56 %) az alsó végtagot érintette. A leggyakoribb sérülés a rándulás vagy húzódás volt, ugyanakkor nagy arányban fordult elô törés is (10.). A diagnosztika fejlôdése miatt a felfedezett, és aktívan kezelt elülsô keresztszalag sérülések száma jelentôsen nôtt. Térdsérülések a 15–25 Sportorvosi Szemle
éves sportolóknál a leggyakoribbak, mivel a térdízületek rotációs terhelése ebben az életkorban a legnagyobb. A sérülések gyakorisága 3–5x magasabb nôk, mint férfiak között (1., 2., 15.). Kraszits és munkatársai a Lysholm pontrendszerrel végzett felmérésébôl kiderül, hogy a 286 szalagsérülésbôl 226 LCA szakadás volt (közel 80 %). A különbözô sportágak közül az LCA sérülés gyakorisága szempontjából a kosárlabda a harmadik (9.). A térdszalagok szakadásának felismerése és adekvát kezelése nagyon fontos feladat, mivel meghatározó jelentôséggel bír az adott térd késôbbi terhelhetôségére nézve, akár a mindennapi életben, akár a sportban. Tanulmányunk célja az volt, hogy a Marshall-pontrendszer (13.) segítségével a magyar kosárlabdázók egy csoportjának térdsérülést követô állapotát felmérjük és eredményeit értékeljük. A Marshall score használatával, amelyet a New York-i Hospital of Special Surgery orvosai fejlesztettek ki, értékelhetô a sportolók (jelen esetünkben a kosárlabdázók) térdsérülés utáni állapota. Segítségével sikeresen nyomon követhetô a sérülés (mûtét) utáni funkció-változás és gyógyulás. Statisztikai elemzések igazolták, hogy a különbözô score rendszerek eredményének összehasonlítása során (Larson, Lysholm, Marshall, Orthopädische Arbeitsgemeinschaft Knie (OAK), Hospital for Special Surgery (HSS), Visual Analog Scale (VAS), Tegner activity level, International Knee Documentation Committee (IKDC) pontrendszerek) jelentôs különbségek vannak (6., 4.).
kosárlabdáznak. A 187 megkérdezett kosarasból 61-nek volt korábban térdsérülése, velük töltettük ki a Marshall-kérdôívet. A 61 sérült közül 49 nô, 12 férfi. A nôk átlagéletkora 25 év, a férfiaké 30 év. A térdsérülések és azok gyógyulásának nyomon követése céljából speciálisan összeállított kérdôívet használtunk fel. Ennek alapjául az un. Marshall score szolgált (1. táblázat), amelyet kiegészítettünk néhány kérdéssel. A Marshall-skála, melyet a NY HSS orvosai fejlesztettek ki, retrospektív módszerrel figyeli, és értékeli a sportolók (jelen esetben a kosárlabdázók) térdsérülés utáni állapotát. Ennek segítségével követtük a sérülés (mûtét) utáni funkcióbeli változást és a gyógyulást. A kérdôív vizsgálja a fájdalmat, a duzzanat mértékét, a lépcsôzés, guggolás, ugrálás, egyhelyben futás végrehajtását, ízületi érzékenységet, a lágyrész duzzanatát, illetve az instabilitást. A skála kiértékelése pontozással történik. Az elérhetô maximális pontszám 50 pont (minimum 0 pont), melyet
a részpontszámok egyszerû összeadásából nyerünk. Minél magasabb a pontszám, annál jobb funkciójú a térd, minél alacsonyabb az elért pontszám, annál kevésbé lesz alkalmas a sérült a jövôben sportolásra. Az elért pontszám alapján 4 kategóriát különböztetünk meg: 50–41 pont – kiváló/jó; 40–36 pont – közepes+; 35–31 – pont közepes –, <31 pont – gyenge. A Marshall score kiértékelésénél kizárólag a 22 paramétert vettük alapul, az általunk feltett kérdések nem szerepelnek a pontozásban, azokat külön értékeltük.
Eredmények A kérdôív kiértékelése alapján a 187 kosárlabdázó közül 61 (32,6%) szenvedett el az évek folyamán térdsérülést, 126-an (67,3%) nem sérültek meg. A férfiak 25,5 %-a, a nôk 35 %-a sérült, mely különbség igazolhatja a nôk nagyobb sérülékenységét (2. táblázat).
2. táblázat A térdsérültek nemek szerinti megoszlása / Knee injuries rating by sex
Anyag és módszer A felmérés során 187 random módon kiválasztott kosárlabdázót kérdeztünk ki, 139 nôt és 48 férfit. A vizsgált mintában szerepelnek válogatott profi sportolók, második vonalbeli játékosok, valamint olyanok is, akik csak hobbi szinten Sportorvosi Szemle
1. ábra A térdsérültek Marshall-skála szerinti osztályzása / The classification of knee-injured by Marshall score
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
13
1. táblázat Marshall-skála / Marshall Score
14
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
A 61 térdsérülést elszenvedett sportoló közül 52 részesült sebészi ellátásban. A Marshall score kiértékelési szempontjai alapján a sérülteket négy kategóriába sorolja. A vizsgált mintában a „gyenge” kategóriába senki sem került, a „közepes-” csoportba 10-en (16,4%), a „közepes+” csoportba 19-en (31,1%) és a „kiváló/jó” kategóriába 32-en (52,5%) sorolhatók (1. ábra). A Marshall score átlagértéke 40,44 pont, azaz a „közepes+” kategóriába esik. Ez az átlag a szalagpótláson átesett betegekre vonatkoztatva 39,1 pont. Megvizsgáltuk, hogy a sérült kosarasok milyen jellegû mûtéteken estek át. Ebbôl kitûnik, hogy az 52 mûtéti ellátásban részesült sportoló közül 42,6%-ánál történt elülsô keresztszalag pótlás, a második leggyakrabban végzett sebészi beavatkozás a meniszkuszporc sérülés ellátása volt: 34,6%. Harmadik helyen a diagnosztikus artroszkópos vizsgálat állt: 32,7%. A többi mûtéti típus [ízületi felszínkárosodás (13,5%), szalagvarrat (7,7%), szalagcsonk eltávolítás (5,8%), térdkalács ficam miatt végzett beavatkozás (3,8%), egyéb] jóval kisebb százalékban fordult elô (2. ábra).
A kosárlabdázás szintjét, illetve a sportban eltöltött idôt tekintve a kérdôívbôl tanulságos következtetést lehet levonni. Azok, akik hosszabb ideje voltak aktív játékosok, statisztikailag szignifikánsan (F=8,691, p<0,005) nagyobb valószínûséggel sérültek meg. (A statisztikai számítást SPSS statisztikai programmal végeztük, varianciaanalízissel hasonlítottuk össze a csoportátlagokat.) (3. ábra).
3. ábra A térdsérülések száma és a sportban eltöltött idô közti összefüggés / Coherence between the number of injuries and the length of sport activity period
Felmérésünkbôl látható, hogy az NBI/A-ban – azaz az élvonalban játszók – nagyobb arányban sérülnek, mint az alacsonyabb osztályban, NBI/B-ben kosárlabdázók (4. ábra).
2. ábra A térdmûtétek osztályozása / Classification of knee operation
Sportorvosi Szemle
A sportolók által kitöltött kérdôívek alapján kiértékeltük a Marshall score paramétereit. Kosárlabdázóknál a fájdalom 73%, duzzanat 57%, nehezített lépcsôzés 41%, kattogás-elakadás 56%-uknál szerepel. Az érzékenység 67,2%, kattogás 55,7%, ropogás 73,8%uknál van jelen. A kosárlabdázók szubjektív megítélése szerint a sérült és az egészséges végtag combmérete közti különbség az esetek 52,2 %-
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
ánál „1 cm-nél kisebb/egyforma”, 32,7 % „1–2 cm” és 14,8 % „2 cmnél több” volt. A quadriceps izomereje 60,7 %-ban normális maradt. A 61 sérült közül egy sportolónak volt „nagyon gyenge” az izomereje, 23 sportoló a „hajlítást és/vagy nyújtást” csökkent mértékben tudta végrehajtani és 37 játékos (60,7 %) „normális” izomerôvel rendelkezett. A választ adó sportolók 95,1%a tért vissza a sportba, 72,1 %a teljesen intenzitással, a sérülés elôtti teljesítménnyel vissza tudott térni a versenysportba, 23%-uk korlátozottan. A mûtétet követôen a kosárlabdázók -sporttevékenységük közben- az elülsô keresztszalag „súlyos fokú instabilitását” egy esetben sem tapasztalták (0%), a „normál stabilitású térd” kategóriát 93,5 %-uk jelölte meg.
15
4. ábra A térdsérülések aránya és a sportolás szintje közötti összefüggés / Coherence between the rate of injuries and the level of sport activity
Megbeszélés Eredményeinket értékelve a Marshall score-t összevethetjük az irodalomban olvasható hasonló betegcsoportokon más pontrendszerek segítségével végzett felmérések eredményeivel. A finn Tampere University Hospital-ban készült felmérés alapján Jarvela az IKDC pontrendszer alkalmazása során az LCA sérülés miatt kezelt betegek 80%-át sorolta a normális vagy közel normális kategóriába, a Marshall scornál a betegek 98%-a esett a „normál vagy közel normál stabilitású operált térd” elbírálás alá. Tehát LCA mûtét után a térd stabilitása jó volt (7.). Megállapítható, hogy az IKDC szigorúbb kritériumokat támaszt és „szigorúbban ítél”. Nakayama és mtsai szerint az International Knee Documentation Commitee (IKDC) eredményei alapján a sebészeti módszerrel kezelt betegek 80%-a esett a normál vagy közel normál értékelésbe. A betegek 96%-a visszanyerte a teljes mozgásterjedelmet, a sérült oldal quadriceps izomereje hasonló volt, mint a nem sérült oldalié (16.). Knoll IKDC 2000-rel végzett fizikai vizsgálatai alapján nyolc hónapos rehabilitáció után mindenkit az A egészséges és a B - majdnem egészséges kategóriába lehetett sorolni (8.).
16
Kraszits és mtsai elülsô keresztszalag pótláson átesett betegeinél Lysholm-pontrendszer alapján az esetekbôl 17% kiváló, 62% jó, 21% megfelelô eredményt talált (9.). Eredményeinkkel ellentétben, Kujala és mtsai tanulmányában a vizsgált sportoknál általában a 20– 24 éves férfiaknál magasabb volt a sérülési ráta, mint nôknél (10.). De Loes és mtsai szerint a térdsérülés esélye sportolás közben nôknél magasabb, mint férfiaknál. Hat sportban a nôknél szignifikánsan nagyobb volt a rizikó, ezek a hegymászás (alpinisták), mûlesiklás, torna, röplabda, kosárlabda és a kézilabda. A nôknél szignifikánsan nagyobbnak találták a térdsérülések rizikóját: míg a férfiak összes sérülésének 10, a nôk esetében 13 %-át tették ki (11., 20.). Tillman és mtsai tanulmányának eredményei szerint a nôk 2–8x gyakrabban szenvednek el LCA sérülést, mint a férfi társaik. Az LCA sérülés arányának különbségét a két nem között a nôk nagyobb Q szög értékével magyarázta. Eredményeik szerint nôk esetében a Q szög 4,4° kal (p<0,001) meghaladja a férfiakét (20., 3., 21.). Eredményeinkkel szemben, az irodalomban több ellentétes összefüggés mutatkozott a sérülés rizikója és a sportban eltöltött évek száma között. Macera és mtsai szerint a
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
kezdô sportolók lényegesen gyakrabban sérülnek. A tapasztaltabb sportolók fizikális felkészültsége, erônléte, mozgáskoordinációja magasabb szintû, ez sérülés- prevenciót nyújt (12.). A sportba való visszatérést tekintve a fellelt szakirodalmakban hasonló eredmények születtek, mint felmérésünkben. Nakayama tanulmányában a 8,1 posztoperatív hónap után a betegek 92%-a volt képes teljes mértékben visszatérni a versenysportba (16.). Smith és mtsai 62 sérültet vizsgáltak a Cincinnati Sports Activity Scale (CSAS) és a Cincinnati Sports Function Scale-t alkalmazva. A vizsgált betegek 89%-a visszatért a sérülést megelôzô versenyzési szintre (vagy magasabbra) (18.). Gáspár és mtsai az a DOTE Ortopédiai Tanszékén elülsô keresztszalag pótláson átesett betegeken KT 1000 arthrométerrel végzett vizsgálatában mindössze az esetek 73 %-ában találtak megfelelô stabilitást (5.).
Következtetés A sportsérülések gyakorisága növekvô tendenciát mutat. Hazánkban a labdajátékok képviselôi sérülnek a leggyakrabban. A sérülések nagyobb része az alsó végtagot érinti. Legtöbbször a boka és a térd sérül. Leggyakrabban a szalagok sérülései miatt történik orvosi ellátás. A vizsgálatba vont sérült kosárlabdázók gyógyulásának vizsgálata bizonyítja, hogy mûtéttel, megfelelô utókezeléssel a fizikai teljesítôképesség az esetek nagy részében helyreállítható. A Marshall score kiértékelését követôen állíthatjuk, hogy a posztoperatív állapot felmérésére a módszer jól használható. Egyéb hasonló pontrendszerekkel összevetve megállapíthatjuk, hogy a Marshall score más score-okhoz képest jobb eredményeket adhat, Sportorvosi Szemle
ennek ellenére ez a vizsgálati módszer, mivel a beteg szubjektív megítélését megmutatja, a felkészülés során értékes információt ad orvosoknak, rehabilitációs szakembereknek, edzôknek és az érintett sportolónak egyaránt. A Marshall score elônye az ami a hátránya is, hogy használata és kiértékelése történhet orvos nélkül is. A sérülés miatt keletkezô fizikai változás pontosabb megítéléséhez térdízülettel foglalkozó szakemberek több mérôszámra épülô vizsgálatára is szükség van.
7.
8.
9.
Irodalom 1.
2.
3.
4.
5.
6.
Arendt E, Dick R. Knee injury patterns among men and women in collegiate basketball and soccer. NCAA data and review of literature. Am J Sports Med 1995; 23: 694–701. Bahr R, Holme I. Risk factors for sports injuries – a methodological approach. British Journal of Sports Medicine London: Oct 2003. Vol. 37, Iss. 5, p. 384–392 Boden BP, Dean GS, Feagin JA Jr, Garrett WE Jr. Mechanisms of anterior cruciate ligament injury. Orthopedics 2000;23:573–8. Fuchs S, Friedrich M. Bee Inf lussungsmöglichkeiten von Kniegelenkscores. Der Unfallchirurg Springer Berlin / Heidelberg, Januar 2000, Seiten: 44 – 50. Gáspár L, Szepesi K, Kiss I, Farkas Cs ifj. Lampé I. Instabilitás miatt operált térdízületek KT 1000 arthrométerrel meghatározott stabilitásának összehasonlító vizsgálata. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet 36. 2. 1993. Hrubesch R , Rangger Ch, Reichkendler M, Sailer RF, Gloetzer W, Eibl G . Comparison of Score Evaluations and Instrumented Measurement After Anterior Cruciate Ligament Reconstruction. The American Journal of Sports Medicine 28: 850–856 (2000)
Sportorvosi Szemle
10.
11.
12.
13.
14.
15.
Jarvela T. Anterior Cruciate Ligament Reconstruction with BPT Autograft. A Fiveto Nine- Year Follow-up of 101 Patients. Acta Universitatis Tamperensis (Tampere University Dissertations), ISBN: 951–44– 5079–5, 2001–05–23 Knoll ZS. Az elülsô keresztszalag pótlása patella ínnal vagy semitendinosus ínnal – rehabilitációs tapasztalatok. Rehabilitáció 2002; 12 (3): 10– 14. Kraszits I Dr., Papp T Dr., Balázs J Dr., Takács F Dr. Elülsô keresztszalag szakadást szenvedett sportolók mûtéti ellátása. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 1997. 5. Kujala UM, Taimela S, AnttiPoika I, Orava S, Tuominen R, Myllynen P. Acute injuries in soccer, ice hockey, volleyball, basketball, judo, and karate: analysis of national registry data. BMJ. 1995 Dec 2; 311 (7018): 1465–8. de Loes M, Dahlstedt L J, Thomee R. A 7-year study on risks and costs of knee injuries in male and female youth participants in 12 sports. Scandinavian Journal of Medicine & Science in Sports; Apr2000, Vol. 10 Issue 2, p90, 8p Macera CA, Pate RR, Powell KE, Jackson KL, Kendrick JS, Craven TE. Predicting lower-extremity injuries among habitual runners. Archives of Internal Medicine, vol. 149 (11), pp. 2565–2568, 1989. Marshall JL, Fetto JF, Botero PM. Knee ligament injuries: A standardized evaluation method. Clin Orthop 123: 115–129. 1977 Mervyn J Cross. Encyclopedia of Sports Medicine and Science: ACL injuries: Treatment and Rehabilitation 1998 Feb 26 Myklebust G, Maehlum S, Holm I, et al. A prospective cohort study of anterior cruciate ligament injuries in elite Norwegian team handball. Scand J Med Sci Sports 1998; 8: 149–53.
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
16. Nakayama Y, Shirai Y, Narita T, Mori A, Kobayashi K. Knee functions and a return to sports activity in competitive athletes following anterior cruciate ligament reconstruction. J Nippon Med Sch. 2000 Jun; 67(3):172–6. 17. Requa RK, DeAvilla LN, Garrick JG. Injuries in Recreational Adult Fitness Activities. American Journal of Sports Medicine, vol. 21 (3), pp. 461–467, 1993 May-Jun. 18. Smith FW, Rosenlund EA, Aune AK, MacLean JA, Hillis SW. Subjective functional assessments and the return to competitive sport after anterior cruciate ligament reconstruction. British Journal of Sport Medicine. 2004 Jun; 38 (3): 279–84. 19. Stevenson MR, Hamer P, Finch CF, Elliot B, Kresnow M. Sport, age, and sex specific incidence of sports injuries in Western Australia. British Journal of Sports Medicine 2000; 34: 188–194 20. Tillman MD, Bauer JA, Cauraugh JH, Trimble MH. Differences in lower extremity alignment between males and females: Potential predisposing factors for knee injury. Journal of Sports Medicine and Physical Fitness Turin: Sep 2005. Vol. 45, Iss. 3, p. 355–359 (5 pp.) 21. Wilk EK, Arrigo C, Andrews JR, Clancy WG Jr. Rehabilitation after anterior cruciate ligament reconstruction in the female athlete. J Athl Train 1999;34:177. 22. Zarins B, Adams M. Knee injuries in sports. New England Journal of Medicine; 4/14/88, Vol. 318 Issue 15, p950, 10p
Address: dr. Jex Anna,
[email protected]
17
E R E D E T I
K Ö Z L E M É N Y
Multidirekcionális instabilitású vállízületek izmainak mozgásmintázata izometrikus karmozgás és fej feletti hajítás során 1
2
Illyés Árpád , Kiss Rita M.
1
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika, Budapest 2 MTA-BME Szerkezetek Támogatott Kutatócsoport, Budapest
A multidirekcionális vállízületi instabilitással gyakran találkozunk nemcsak szabadidô-, hanem versenysportolók esetében is. A multidirekcionális vállízületi instabilitás megváltoztatja a dinamikus stabilizátorok szerepét, amelynek következtében megváltozik a vállízület körüli izmok mozgásmintázata is, amelyet az edzésterv kialakításánál figyelembe kell venni. Kutatásunk célja, hogy kimutassuk az izmok megváltozott mozgásképét és annak okait. A kutatás során 25 egészséges személy és 15 multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô beteg nyolc vállizmának mûködését elemeztük felületi elektromiográfi a segítségével izometrikus karmozgások (húzás, tolás, elevatio) és fej feletti hajítás során. Az izmok a normalizált izom-összehúzódás maximumait és a maximális idôszélességet hasonlítottuk össze az egészséges kontrollcsoporttal. A lineáris burkoló görbék normalizációja a vizsgálat során végrehajtott különbözô mozgásformák során elért legnagyobb izom-összehúzódással, az úgynevezett módosított maximális referencia izom-összehúzódással történt. A vizsgálat eredményeibôl megállapíthatjuk, hogy a multidirekcionális instabilitással rendelkezô betegek esetén az izometrikus és a dinamikus mozgások kivitelezése is megváltozik, a glenohumeralis ízület centralizációját, az instabilitás csökkentését a rotatorköpeny izomzat szerepének növelésével és a deltaizom, a biceps brachii és a pectoralis major izmok szerepének csökkenésével próbálja biztosítani a szervezet. A maximális idôszélesség elemzése alapján a multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a normalizált izom-összehúzódás maximumai közötti idôbeni eltérés szignifikánsan nagyobb, mint a kontrollcsoport esetén. Megállapíthatjuk, hogy a multidirekcionális instabilitású vállízület neuromuszkuláris kontrollja és propriocepciója eltérô az egészséges kontrollcsoporthoz képest.
Motion patterns of shoulder joint muscles with multidirectional instability during isometric arm movements and overhead throw. Multidirectional shoulder joint instability alters the role of dynamic stabilizers, as a result of which the motion patterns of muscles surrounding the shoulder joint are also changed. Our research is aimed at exploring the altered motion patterns of muscles and the reasons therefore. In the course of our research, the shoulder muscle functions of 25 healthy subjects and those of eight shoulder muscles of 15 patients with multidirectional shoulder joint instability were analyzed by electromyography in the course of isometric arm movements (pulling, forward punch, elevation), and overhead throw. The maximum values of normalized voluntary contraction, and the maximum time range were compared with those of the healthy control group. Linear cover curves were normalized by the so-called modifi ed maximum voluntary contraction, the largest voluntary contraction achieved in the various movement forms performed in the course of the examination. Test results suggest that in case of patients with multidirectional instability isometric and dynamic motions are performed in a different way; the centralization of the glenohumeral joint and the reduction of instability is attempted to be ensured by the organism through increasing the role of rotator cuff muscles and decreasing the role of m. deltoideus, m. biceps brachii, and m. pectoralis maior. Maximum time range analysis shows that in case of shoulder joints with multidirectional instability, the time difference between the peaks of normalized voluntary contraction is signifi cantly greater than in the control group. It can be established that the neuromuscular control and proprioception of shoulder joints with multidirectional instability differ from those of the control group.
Kulcsszavak: vállízület, multidirekcionális instabilitás, elektromiográfia, mozgásmintázat
Keywords: shoulder joint, multidirectional instability, electromyography, motion pattern
18
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
Bevezetés A multidirekcionális vállízületi instabilitás a sagitalis és a horizontális síkban észlelhetô, átlagostól jelentôsen eltérô ízületi mozgathatósággal jellemezhetô. A fájdalmat a kar használata során bekövetkezô repetitív hátsó vagy hátsó-alsó szubluxáció okozza a lágyrész struktúrákra gyakorolt nyújtó hatása miatt. E struktúrák a folyamatos túlterhelés hatására megnyúlnak, de normál esetben a dinamikus stabilizátorok (izmok) ezt a tendenciát megakadályozzák. A multidirekcionális vállízületi instabilitás multifaktoriálisnak tekinthetô, de eredete négy fô etiológiai kategóriába sorolható: labrum rendellenesség, szalag rendellenesség, megzavart izomkoordináció és kollagén rendellenességek. Elektromiográfiai tanulmányokkal (1, 9, 13, 19) kimutatták, hogy a multidirekcionális vállízületi instabilitás esetén a deltaizom, a biceps brachii, a pectoralis major izmok szerepe csökken, a trapezius, a supraspinatus, az infraspinatus izmok szerepe növekszik. Megállapították, hogy a subscapularis izom elsôsorban az elülsô stabilitásért, az infraspinatus izom elsôsorban a hátsó stabilitásért felelôs (6, 16, 17). A subscapularis izom ugyancsak fontos stabilizáló szerepet játszik abductioban, rotatioban és flexioban, az infraspinatus izom szintén aktív abductioban és flexioban, a supraspinatus izom szerepe extensioban növekszik meg (12, 18). Glousman és munkatársai (4) egészséges és vállízületi instabilitással rendelkezô atlétákon hajító mozgás esetén határozták meg különbözô izmok izomaktivitási jellemzôit. Instabil vállízület esetén a biceps brachii és supraspinatus izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma emelkedett. Instabilitás esetén az egészséges vállízülethez képest az infraspinatus izom szerepe a korai elôkészítô fázisban és a lendítô
Sportorvosi Szemle
fázisban növekedett, a pectoralis major, a subscapularis, a latissimus dorsi és a serratus anterior izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma szignifikánsan alacsonyabb. A deltaizom aktivitási sajátosságaiban nem volt eltérés. A szerzôk szerint biceps brachii és supraspinatus izmok megnövekedett normalizált izom-összehúzódás maximuma az elülsô instabilitást kompenzálja, a pectoralis major, a subscapularis és a latissimus dorsi izmok csökkent normalizált izomösszehúzódás maximuma az elülsô instabilitást növeli, mert csökkenti a normál berotatios erôt, amely a késôi elôkészítô fázisban és a gyorsítás fázisában szükséges. Az instabil vállízület esetén megfigyelhetô a neuromuscularis egyensúly felborulása, amely vagy a primer patológia része, vagy szekunder jelenség. Az irodalom áttekintése alapján megállapíthatjuk, hogy különbözô mozgások esetén a multidirekcionális vállízületi instabilitás lényegesen megváltoztatja az izomaktivitási jellemzôket, amelynek oka egyrészt patológiai eredetû másrészt a neuromuszkuláris egyensúly felborulása. Vizsgálatunk célja, hogy multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô szabadidô- és verseny sportolók esetén vizsgáljuk a vállízület egyes izmainak mozgás-
multidirekcionális instabilitás hatására mozgás megváltozását, az egyes izmok funkciójának alakulását. A mérésekbôl nyert eredmények segítségünkre lehetnek a multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô sportolók gyógytornájának, erôsítésének megtervezésében, továbbá a gyógytorna eredményességének értékelésében. A kutatás eredménye alapja lehet multidirekcionális vállízületi instabilitás prevenciójának megtervezésében, az egyénre szabott edzésprogram kidolgozásában.
Anyag és módszer Vizsgált személyek A kutatás során összesen 25 egészséges személy és 15 multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô beteg vállmozgását elemeztük. Az egészséges csoport esetén, akik a vizsgálatot megelôzô évben felsô végtagi fájdalomról vagy rendellenességrôl számoltak be, a vizsgálatból kizártuk. A vizsgált betegek multidirekcionális vállízületi instabilitása fizikális vizsgálattal, vagy korábban elvégzett diagnosztikus artroszkópiával igazolódott. A vizsgált személyek adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze.
1. táblázat: A vizsgált személyek adatainak összefoglalása / Summary of subject data
mintázatát izometrikus és hajító mozgások esetén. A mérések lehetôséget teremtenek arra, hogy sportmozgások esetén vizsgáljuk a
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
A vizsgálatsorozatot a Semmelweis Egyetem Regionális, Intézményi Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága 114/2004 számon
19
engedélyezte. A vizsgált önkéntes személyek a vizsgálat megkezdése elôtt írásos beleegyezésüket adták a vizsgálatok elvégzéséhez. A mozgásvizsgálatok megkezdése elôtt egy ortopéd szakorvos végezte a vizsgált személyek mindegyikének fizikális vizsgálatát, amelynek alapján felvette a Constant–score-t (2, 3).
A vizsgált mozgások A vizsgált személy a következô izometrikus mozgásokat hajtja végre: (a) húzás, (b) tolás és (c) elevatio. Minden vizsgált személy az izometrikus mozgásformákat (2. táblázat) azonos körülmények kö-
zött, enyhe ellenállás – gumiszalag – ellenében, álló testhelyzetben, minden fázisát – metronóm segítségével – ütemre hajtotta végre. Minden mozgástípust legalább három alkalommal ismételték, a mozgássorozat folyamatos volt. A mérést megelôzôen a mozgások
2. táblázat A vizsgált mozgások definíciója / Definitions of the elementary motions examined
Mérési módszer A vállízület és a felsô végtag izomzatának elemzéséhez a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mûszaki Mechanika Tanszék Biomechanikai Laboratóriumában található ZEBRIS CMSHS (ZEBRIS, Medizintechnik GmbH, Németország), számítógép által vezérelt mozgáselemzô rendszer felületi elektromiográfiai egységét használtuk. A felületi elektródok elhelyezésénél a SENIAM javaslatait vettük figyelembe (5), a különbözô izmok közti áthallás kiszûrésére az ANVOLCOM modellt használtuk (5). Az izmok elektromos potenciálváltozásának detektálása és elsôdleges feldolgozása a (8) irodalomban leírtaknak megfelelôen történt. A vizsgálatba a következô izomcsoportokat vontuk be: (1) m. pectoralis major, (2) m. infraspinatus, (3–5) m. deltoideus elsô, középsô és hátsó része, (6) m. supraspinatus m. trapeziussal, (7) m. biceps brachii, (8) m. triceps brachii (1. ábra). kezdeti és végpontját, valamint magát a mozgásformát betanítottuk, mindenki ugyanazon módon tudta megismételni a mozgást. A vizsgált személy a következô dinamikus mozgásokat hajtja végre: (d) lassú fej feletti hajítás és (e) gyors fej feletti hajítás. A lassú hajítás feladata a személytôl 5 m-re lévô célba hajítás teniszlabdával. Gyors fej feletti hajításkor a vizsgált személy számára természetes hajító mozdulattal és technikával maximális erôkifejtést végzett, teniszlabdával.
1. ábra A mérés elrendezése a vállízület izmainak elektromiográfiai méréséhez izometrikus és dinamikus mozgás során / Measurement arrangement for the electromyographic measurement of shoulder joint muscles during isometric and dynamic motion
20
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
Vizsgált paraméterek Az EMG regisztrátum közvetlenül nem használható fel, hanem további feldolgozást igényel, ami a rektifikáció, a filterezés, a simítás, az idô alapú átlagolás és a normalizáció. A lineáris burkológörbét 50 ms széles futóablakkal a négyzetes átlagok módszerével (RMS = root mean square) állítottuk elô (8, 9, 10). A maximális referencia izomösszehúzódással (MVC) történô norma lizálást módosítottuk. A maximális izom-összehúzódást úgy határoztuk meg, hogy a vizsgálat során végrehajtott különbözô mozgásformák során elért legmagasabb izom-összehúzódást vettük referencia szintnek, azaz 100%-nak. A fenti normalizációnak az az elônye, hogy a normalizáció minden egyes egyénnél a rá jellemzô maximális izom-összehúzódással történt. Egyénenként megállapítható, hogy melyik izom melyik mozgástípusnál éri el maximumát, és ez a többi vizsgált személy adataival összehasonlítható. A vizsgált mozgásformák esetén a normalizált izom-összehúzódás a 100%-ot nem haladja meg, továbbá a dinamikus és az izometrikus mozgások összehasonlíthatók. A következô izomaktivitási jellemzôket elemeztük: (1) a norma lizált izom-összehúzódás maximuma, (2) maximális idôszélesség. Az izomaktivitás mértékének elemzése a normalizált izom-összehúzódásnak az adott izomra és mozgásra vonatkozó maximumainak összehasonlításával és osztályba sorolásával történhet. Az izmot nem mûködônek kell tekinteni, ha az aktivitása 20% alatt van. Az izom minimális aktivitású, ha 20–40% közötti; közepes, ha 40–75% közötti; és maximális, ha 75% feletti a normalizált izom-összehúzódás maximuma (20). Az eredmények értékeléséhez az egyes izmok jellemzôit mozgástípusra összegeztük, így az adott mozgás létreSportorvosi Szemle
jöttében részvevô izmok szerepe egymással összehasonlítható. Az izommûködés értékelésének harmadik szempontja a maximális idôszélesség meghatározása, mely az adott mozgáscikluson belül az izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma közötti maximális eltérés a mozgásciklus százalékban kifejezve (2. ábra). A maximális idôszélesség paraméterrel úgy jellemezhetô, hogy
izomaktivitási jellemzôinek statisztikai elemzését a MS Excel Analysis ToolPak segítségével végeztük. Az adott csoporthoz tartozó egyének izomaktivitási jellemzôinek átlagát és szórását számoltuk. A szórások azonosságát F-próbával ellenôriztük, az azonos paraméterek átlaga közötti különbség szignifikancia szintjét szimmetrikus kritikus tartomány alkalmazásával t-pró-
2. ábra A maximális idôszélesség definíciója / Definition of maximum time range
a mozgás létrehozásában szereplô izmok milyen mértékben mûködnek egyszerre a mozgásciklus alatt, azaz indirekt módon a koordinációról ad információt. Statisztikai elemzés Az adatok feldolgozása és statisztikai elemzése a saját fejlesztésû MS Excel alapú programok segítségével történt. Minden egyes vizsgált személy esetén a felvett mozgásciklusok mérési eredményeibôl számolt izomösszehúzódás maximumainak és maximális idôszélességek átlagát és szórását számítottuk, és ezen adatok kerültek további feldolgozásra. Az adott csoporthoz tartozó egyének és különbözô csoportok
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
bával határoztuk meg. A stabil és az instabil vállízület eredményeinek összehasonlításánál a kétmintás tpróbát alkalmaztuk. Feltételezés szerint a stabil és az instabil vállízület izomaktivitási jellemzôinek statisztikailag szignifkánsan különbözôek, ha p < 0,05.
Eredmények A vizsgálatsorozat referencia-mozgásának nevezzük azt a mozgásformát, ahol az adott izom a maximális izom-összehúzódást éri el. A kontroll csoport és a multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô betegek esetén a referencia-mozgás a pectoralis major, a supraspinatus, az infraspinatus a biceps brachii és triceps brachii izmok esetén általában 21
a gyors dobás, a deltaizom elsô és középsô része esetén az elevatio, a deltaizom hátsó része esetén a húzás (3. táblázat). A normalizált izom-összehúzódás maximumok átlagát és szórását, az egyes izmok osztályba sorolását továbbá a kontroll csoport és a
mozgás létrehozásában – a kontroll csoportéhoz hasonlóan – elsôsorban a deltaizom hátsó része vesz részt, az izom maximális aktivitású. A supraspinatus, az infraspinatus és a triceps brachii izmok közepes aktivitásúak, a deltaizom elsô és középsô része valamint a biceps
közepes aktivitásúak, a deltaizom hátsó része, a supraspinatus izom minimális aktivitású. A kontroll csoport esetén a pectoralis major, a deltaizom elsô és középsô része, az infraspinatus, és a triceps brachii izmok maximális aktivitásúak a toló mozgás indításakor, a lassító
3. táblázat: Az adott izomra vonatkozó referencia-mozgások összefoglalása a kontroll csoport és a multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô betegek esetén (Esetek száma, ahányszor az adott izomra az a mozgás volt referencia) / Summary of reference motions for the given muscle in case of the control group and patients with multidirectional shoulder joint instability (Number of cases when that motion was a reference for the given muscle)
Magyarázat: PM: m. pectoralis major, DE: m. deltoideus elsô része, DK: m. deltoideus középsô része, DH: m. deltoideus hátsó része, SS: m. supraspinatus, BI: m. biceps brachii, TR: m. triceps brachii A táblázat megadja az esetek számát, ahányszor az adott izomra az a mozgás volt referencia) Legend: PM: m. pectoralis maior, DA: anterior part of m. deltoideus , DM: middle part of m. deltoideus, DP: posterior part of m. deltoideus, SS: m. supraspinatus, BI: m. biceps brachii, TR: m. triceps brachii
multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô betegek közötti eltéréseket 4. táblázatban foglaltuk össze. a) Húzás A kontroll csoport esetén a mozgás létrehozásában elsôsorban a deltaizom hátsó része vesz részt, az izom maximális aktivitású. A deltaizom középsô része, a supraspinatus, az infraspinatus, a biceps brachii és a triceps brachii izmok közepes aktivitásúak, deltaizom elsô része és a pectoralis major izom minimális aktivitású. A kontrollcsoport esetén a mozgás létrehozásában a deltaizom középsô és hátsó része, a supraspinatus, az infraspinatus, a biceps brachii és a triceps brachii izmok vettek részt, a lassító fázisban a deltaizom elsô része egyedül aktív, néha a pectoralis major izommal együttmûködve. A multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a 22
brachii izom minimális aktivitású. A pectoralis major izom inaktív. A multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a mozgás elsô fázisában a triceps brachii, a biceps brachii izmok, a deltaizom hátsó része, a supraspinatus, az infraspinatus izmok vesznek részt aktívan, a lassító fázisban a triceps brachii, az infraspinatus, a supraspinatus izmok és a deltaizom középsô része aktív. Szignifikáns különbséget lehet megfigyelni a pectoralis major izmok (p=0,00045), a deltaizom középsô részének (p=0,0087), valamint a biceps brachii (p=0,00076) izom normalizált izom-összehúzódás maximumainak átlaga között. b) Tolás A kontrollcsoport esetén a deltaizom elsô része maximális aktivitású, a pectoralis major, a deltaizom középsô része, az infraspinatus, a biceps brachii és a triceps brachii izmok 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
fázisban a deltaizom hátsó része, a supraspinatus és a biceps brachii izmok aktívak. A multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a pectoralis major izom inaktív, a triceps brachii és a biceps brachii izom minimális aktivitású, az összes többi vizsgált izom közepes aktivitású. Multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a toló mozgás kezdetén a deltaizom elsô és hátsó része, az infraspinatus, és a triceps brachii izmok vesznek részt a mozgás létrehozásában, a lassító fázisban a supraspinatus, a triceps brachii és az infraspinatus izmok mûködnek. Az infraspinatus izom kivételével (p=0,5) az összes vizsgált izom normalizált izomösszehúzódás maximumainak átlagai között szignifikáns eltérést találunk (pectoralis major p=0,00023, deltaizom elsô része p=0,035, középsô része p=0,0023, hátsó része p=0,034, supraspinatus p=0,037, Sportorvosi Szemle
Sportorvosi Szemle
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
23
4. táblázat A kontroll csoport és a multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezû betegek esetén a normalizált izom-összehúzódás maximumainak átlaga (szórása) és osztályba sorolása a) húzás b) tolás c) elevatio d) lassú fej feletti hajítás e) gyors fej feletti hajítás. Jelmagyarázat: 0 inaktív + minimális aktivitású ++ közepes aktivitású +++ maximális aktivitású izom / Average (standard deviation) and classification of normalized maximum voluntary contraction a) pulling b) forward punch c) elevation d) slow overhead throw e) rapid overhead throw. Legend (muscle): 0 inactive + minimum activity ++ medium activity +++ maximum activity
biceps brachii p=0,00066, triceps brachii p=0,0067). c) Elevatio A kontroll csoport esetén a deltaizom mindhárom része és a supraspinatus izom maximális aktivitású, az infraspinatus, a biceps brachii és a triceps brachii izmok közepes aktivitásúak, a pectoralis major izom minimális aktivitású. Multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a deltaizom középsô és hátsó része, valamint a supraspinatus és az infraspinatus izmok maximális aktivitásúak, a biceps brachii izom közepes, a pectoralis major, a deltaizom elsô része és a triceps brachii izom minimális aktivitású. Szignifikáns eltérés figyelhetô meg a deltaizom elsô részének (p=0,00012), az infraspinatus (p=0,0077) és a biceps brachii (p=0,0034) izmok normalizált izom-összehúzódás maximumainak átlagai között. d) Lassú fej feletti hajítás, mint célorientált mozgás A kontroll csoport minden izma közepes aktivitású, kivéve a biceps brachii izmot, amely minimális aktivitású. A multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a deltaizom hátsó része és a supraspinatus izom maximális aktivitású, az összes többi vizsgált izom közepes aktivitású. Szignifikáns eltérést figyelhetünk meg a deltaizom hátsó részének (p=0,00054), a supraspinatus (p=0,014) és az infraspinatus (p=0,018) izmok normalizált izomösszehúzódás maximumainak átlagai között. e) Maximális fej feletti hajítás Mindkét csoport minden izma maximális aktivitású. Szignifikáns különbséget figyelhetünk meg a supraspinatus (p=0,042), az infra-spinatus (p=0,016) és a biceps brachii (p=0,032) izmok normalizált izomösszehúzódás maximumainak átlagai között. A multidirekcionális instabili24
tású vállízület izmainak koordinációjának elemzése fontos lehet a betegség súlyosságának megítélésében. A koordináció indirekt módon a maximális idôszélességgel jellemezhetô. A maximális idôszélesség paraméter ebben az esetben is csak a dinamikus mozgások – lassú és gyors fej feletti hajítás – esetén ad információt. Lassú, célorientált fej feletti hajítás esetén az izmok normalizált izom-összehúzódás maximumai között meghatározható maximális idôszélesség a mozgás idôtartamának százalékában, a kontroll csoport esetén 24,5%, a multidirekcionális instabilitású vállízület esetén 35,23 %. A különbség a két csoport között szignifikáns (p=0,00015). Gyors fej feletti hajítás esetén a maximális idôszélesség a kontroll csoport esetén 13,1%, a multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a különbség 28,87%. A különbség szignifikáns (p=0,00023).
Megbeszélés A kontroll csoport tagjai és a multidirekcionális vállízületi instabilitással rendelkezô betegek esetén a különbözô izmok referenciamozgásai ugyanazok (3. táblázat). Ennek feltételezhetôen az az oka, hogy a két csoport között az izmok edzettségében nincs alapvetô különbség, így az izmok az anatómiai funkciójuknak megfelelô mozgásban érik el legnagyobb izom-összehúzódást. A fázikus izomaktivitási ábrák elemzésébôl megállapítottuk, hogy a multidirekcionális vállízületi instabilitás hatására egyes izmok aktivitási idôtartama szignifikánsan megváltozik. Az irodalom adatai alapján (4, 11, 14, 19) azt is feltételezhetjük, hogy a trapezius, a supraspinatus és az infraspinatus izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma emelkedik, a deltaizom, a pectoralis major, a biceps brachii izmok normalizált izom2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
összehúzódás maximuma csökken. Dinamikus mozgás esetén (4) a biceps brachii és a supraspinatus izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma növekszik, míg a pectoralis major, egyéb kis izmok normalizált izom-összehúzódás maximuma csökken. Az összes mozgás normalizált izom-összehúzódás maximumainak elemzésébôl (4. táblázat) megállapítható, hogy a vállízület mozgásakor az agonista és az antagonista izmok maximális normalizált izom-összehúzódása közel azonos, ezzel biztosítva az ízület stabilitását. Az összes mozgás normalizált izom-összehúzódás maximumainak elemzésébôl megállapítható, hogy a vállízület mozgásakor az agonista és az antagonista izmok normalizált izomösszehúzódás maximuma azonban jelentôs eltérést mutat bizonyos izmokon. A vállízület stabilitásának biztosítása közötti különbség húzás esetén a pectoralis major izom, a deltaizom középsô része és a biceps brachii izom, tolás esetén a deltaizom mindhárom része, a pectoralis major, a supraspinatus, a biceps brachii és a triceps brachii izmok, elevatio esetén a deltaizom elsô része, az infraspinatus, a biceps brachii izmok, fej feletti hajítás esetén a supraspinatus, az infraspinatus és a biceps brachii izmok normalizált izom-összehúzódás maximumainak átlaga közötti szignifikáns eltérésében jelenik meg (4. táblázat). Multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a deltaizom és a biceps brachii, a pectoralis major izmok csökkent aktivitása, és a supraspinatus, az infraspinatus izmok fokozott aktivitása kompenzálja az ízületi lazaságot. A fokozott aktivitásnak az is lehet az oka, hogy a multidirekcionális vállízületi instabilitás esetén a rotator köpeny izmai gyengülnek, és ezt a gyengülést csak nagyobb összehúzódással tudja kompenzálni (15). Multidirekcionális instabilitású vállízület esetén Sportorvosi Szemle
a tolás és az elevatio mozgásának indításához szükséges izmok – tolás esetén a deltaizom elsô, középsô része, a biceps brachii izmok, elevatio esetén a deltaizom elsô része – aktivitása csökken (4. táblázat), a humerus fejének anterior irányú szubluxációját gátló izmok – tolás esetén a supraspinatus és a deltaizom hátsó része, elevatio esetén az infraspinatus izomaktivitása szignifikánsan megnô. E fenti eredmények az irodalomban található eredményekkel (11, 14, 19) egybevágnak. Az eltérô neuromuszkuláris kontrollt és propriocepciót bizonyítja, hogy a kontroll csoport esetén húzás és tolás létrehozásakor egy izom, általában a deltaizom valamelyik része lényegesen nagyobb aktivitású a többi izom aktivitásához képest, amelynek aktivitása közepes vagy minimális. Multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a pectoralis major izom inaktív, de egy izom aktivitása sem maximális (4. táblázat). A dinamikus mozgás esetén a glenohumeralis ízület centralizációjához szükséges megnövekedett izomerôt a multidirekcionális vállízületi instabilitás esetén a deltaizom hátsó része, a supraspinatus, az infraspinatus és a biceps brachii szignifikánsan nagyobb izom-összehúzódással tudja biztosítani a kontroll csoporthoz képest (4. táblázat). A normalizált izom-összehúzódás maximumainak (4. táblázat) elemzésével feltételezhetjük, hogy a glenohumeralis ízület centralizációját a rotatorköpeny izomzat a szerepének növelésével és a deltaizom, biceps brachii és a pectoralis major izmok szerepének csökkenésével próbálja biztosítani. Az instabilitás csökkentését célozza az is, hogy a mozgás indításában szerepet vállaló, a deltaizom elsô része, a pectoralis major és a biceps brachii izmok normalizált izom-összehúzódás maximumai csökkentek. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a vállízületi Sportorvosi Szemle
instabilitás következtében a vállízület körüli izmok mozgásmintázata megváltozik, amely ellentétes Morris (13) megállapításával, aki azt mondta, hogy a vállizmok, mint dinamikus stabilizátorok mûködése multidirekcionális instabilitású vállízület esetén insufficiens. Az eltérés valószínûsíthetô oka az, hogy Morris csak elemi mozgásokat vizsgált és a vizsgálatait intramuscularis tûelektródokkal végezte, ami lényegesen befolyásolhatja az izmok mûködését. A multidirekcionális instabilitású vállízület esetén a normalizált izomösszehúzódás maximumai közötti idôbeni eltérés szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoport esetén. Az eltérés valószínûsíthetô oka a multidirekcionális instabilitású vállízület eltérô neuromuszkuláris kontrollja és propriocepciója. Véleményünk szerint ez az ízületi lazaság következtében szekunderen alakul ki. A kontroll csoporthoz képest eltérô izom aktiválódás részben reflexesen jöhet létre, hogy a humerus fej folyamatosan változó helyzetét kompenzálni tudják. Ezt Myers vizsgálata is (14) alátámasztja, akik multidirekcionális instabilitású vállízület esetén hosszabb biceps reflex latenciát mutatott ki. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a multidirekcionális vállízületi instabilitás következtében megváltozott mozgásmintázatot a rehabilitációs protokollok és edzéstervek összeállításánál figyelembe kell venni. A multidirekcionális instabilitással rendelkezô sportolók edzéstervének összeállításánál külön hangsúlyt kell helyezni a glenohumeralis ízület centralizációjában részvevô izmok erôsítésére.
Irodalomjegyzék 1.
Basmajian J.V., DeLuca C.: Muscles Alive: Their functions Revealed by Electromyography. 5th ed. 1985. Baltimore MD: Williams and Wikins,
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
2.
Constant C.R., Murley A.H.G.: A clinical method of functional assessment of the shoulder. Clin. Orthop. 1987. 214: 160–164. 3. Constant C.R.: Assessment of the shoulder function. In: Gazielly D.F., Gleyze P., Thomas P. (eds): The cuff. 1997. Paris. Elsevier; 39–44. 4. Glousman R., Jobe F., Tibone J., Moynes D., Antonelli D., Perry J.: Dynamic electomyographic analysis of the throwing shoulder with glenohumeral instability. J. Bone Joint Surg. 1988. 70A: 220– 226. 5. Hermes H.J., Freriks B., Merletti R., Stegemann D., Blok J., Rau G., Disselhorst-Klug C., Hagg G.: European Recommendations for Surface Electromyography. Results of the SENIAM project Roessingh Research and Development b.v., Enschede, The Netherlands. 1999. 6. Hovelius L.: Anterior dislocation of the shoulder. PhD thesis. Linköping University No. 139. Linköping, Sweden, 1982. 7. Illyés Á., Kiss R.M.: Szabadidô sportolók és gerelyhajítók vállízületének összehasonlító elektromiográfiai vizsgálata elemi karmozgások és dobás közben. Sportorvosi Szemle 2004. 45 (4): 271–285. 8. Illyés Á., Kiss R.M.: A multidirekcionális vállízületi instabilitás kinematikai és izomaktivitási jellemzôi elevatio során. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet. Publikációra leadva 2005 9. Inman V.T., Saunders D.M., Abbott L.C.: Observations on the function of the shoulder. J. Bone Joint Surg. 1944. 26: 1–30. 10. Jurák M., Kocsis L.: New package for calculation of gait parameters using instrumented treadmill. Proceedings of the third conference on mechanical engineering. Budapest. 2002. 500–504. 11. Kronberg M., Broström L.A., Nemeth G.: Differences in shoulder muscle activity between patients with generalized joint laxity and normal controls. Clin.
25
Orthop. Rel. Res. 1991. 269: 181– 192. 12. Kronberg M., Németh G., Broström L.A.: Muscle activity and coordination in the normal shoulder. Clin. Orthop. Rel. Res. 1990. 257: 76–85. 13. Morris A.D., Kemp G.J., Frostick S.P.: Shoulder electromyography in multidirectional instability. J. Shoulder Elbow Surg. 2004. 13: 24–29. 14. Myers J.B., Ju J.J., Hwang J.H., McMahon P.J., Rodosky M.W., Lephart S.M.: Reflexive muscle activation alterations in shoulder with anterior glenohumeral instability. Am. J. Sports Med. 2004. 32: 1013–1021. 15. O’Driscoll S.W.: A reliable and simple test for posterior instability of the shoulder. Abstract. Orthop. Trans. 1991. 15: 762. 16. Ovensen J., Nielsen S.: Posterior instability of the shoulder joint. Acta Othop. Scand. 1986. 57: 436. 17. Ovensen J., Nielsen S.: Stability of the shoulder joint. Acta Othop. Scand. 1985. 56: 149. 18. Saha A.K.: Dynamic stability of the glenohumeral joint. Acta Othop. Scand. 1971. 42: 491. 19. Sciascia A.D., Uhl T.L., Mattacola C.G., McCrory J.L., Nity A.J., Mair S.D.: Muscle activity comparison of four common shoulder exercises in unstable and stable shoulders. J. Athletic Training. 2003. 38: 9–14. 20. Woo S.L.Y., McMahon P.J., Debski R.E., Fu F.H., Blomstrom G.L.: Factors limiting and defining shoulder motion: what keeps it from going farther? In: Matsen F.A., Fu F.H., Hawkins R.J. (eds): The Shoulder: A balance of mobility and stability. Philadelphia. J.P. Lippincott. 1993.
Address: dr. Kiss Rita M.,
[email protected]
26
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
E R E D E T I
K Ö Z L E M É N Y
Viofor JPS-s magnetostimuláció és a terhelést követô restitúció Dobos József1, Györe István2, Szûcs Adrienn3 Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti Osztály1 Országos Sportegészségügyi Intézet, Kutató Osztály2 Sugó-Med Kft. Foglalkozás-egészségügyi Központ, Baja3
A hagyományos restitúciót elôsegítô módszerek lehetôségeit a jelenkori élsport már kihasználta. Alternatív módszerek (pl. akupunktúra, magnetostimuláció, krioterápia) jelentek meg, azonban az ezen módszerek alkalmasságát bizonyító tudományos igényû felmérések száma behatárolt. A Viofor JPS készülékkel végzett magnetostimuláció restitúcióra gyakorolt hatását mértük fel a 2006. és 2007. évi magyar kajak ergometriás bajnokságon. Mindkétszer három 5–5 fôs csoport vett részt a felmérésben, mindegyikben 2 nô és 3 férfi sportoló szerepelt. Az 1000 m-s táv teljesítésének idejét mértük mint teljesítményt. Az egyik csoportot közvetlenül a terhelés után magnetostimulációs kezelésnek vetettük alá (+). A másik csoportot a készülék „placebo” programjával „kezeltük” (pl), a harmadik csoport nem részesült kezelésben (-). Terhelés elôtt (Tny), közvetlenül terhelés után (Tmax), a restitúció 5. (R5) és 60. (R60) percében fülcimpából vett vérbôl határoztuk meg a vér tejsav koncentrációját. 2006-ban M3P2I3 programmal, 2007-ben M2P2I2 programmal végeztük a magnetostimulációt. Az eredményeket mindkét felmérésben mindhárom csoportban átlagoltuk, a következtetéseket az átlagértékek alapján vontuk le. Az adatok azt mutatták, hogy a magnetostimulációnak kitett csoportokban a tejsav koncentráció gyorsabban csökkent. Az M2P2I2-s program hatása gyorsabban érvényesül, az ennek az expozíciónak kitett csoportban már 5 perccel a terhelés befejezése után alacsonyabb volt a tejsav szint és 1 órával a terhelés befejezése után is csak közel 1,5-szerese a nyugalminak, míg a többi csoportban több, mint duplája. Méréseink alapján az M2P2I2-s program alkal-masabbnak tûnik a restitúció felgyorsítására az M3P2I3-s programnál. Adataink alapján a Viofor JPS-l végzett magnetostimuláció alkalmas lehet a restitúció felgyorsítására. Szükséges nagyobb létszámú csoportokon tovább folytatni a felmérést illetve a számos beállítási lehetôség közül kiválasztani az optimálisat.
Viofor JPS magnetostimulation and restitution after loading. The possibilities of traditional methods to help restitution in top sport are limited. Now there are new, alternative methods (akupuncture, magnetostimulation, cryotherapy), but only few scientific studies about the effectiveness of these methods are known. We measured the effectiveness of magnetostimulation in restitution by a Viofor JPS equipment on ergometric Hungarian kayak championships in 2006 and 2007. In both experiments 3-3 groups of 5 took part each including 2 women and 3 men. We measured the time of 1000 meters paddling as a performance. The members of the first group were stimulated by magnetic field (+) immediately after paddling. The second group was stimulated by the „placebo” function of this equipment (pl), the third group wasn’t treated at all (-). We measured the lactic acid concentration before paddling (Tny), immediately after loading (Tmax), and 5 and 60 minutes after paddling (R5 and R60). In 2006 the magnetostimulation was performed by M3P2I3, in 2007 by M2P2I2 programme of Viofor JPS. We used average values in both cases, the conclusions were drawn on comparing the average data of the groups. The results showed that the restitution of the lactic acid concentration was quickier in the groups treated by magnetostimulation. The M2P2I2 programme proved to be quicker to compared to M3P2I3. In the group, exposed by this programme we observed the degradation of the lactic acid concentration as soon as after 5 minutes (in the rest of the groups the concentration increased) and after 60 minutes the level was only 143 % of the normal level (in the rest of the groups more than 200 %). According to our experience the M2P2I2 programme is more effective to make the restitution quicker. On the basic of our data the magnetostimulation with Viofor JPS may be more appropriate to reach faster restitution. It is necessary to perform the same measurements in larger groups of athletes and to choose the optimal programme from the available ones.
Kulcsszavak:
Keywords:
Viofor JPS, magnetostimuláció, restitúció, tejsav koncentráció
Sportorvosi Szemle
Viofor JPS, magnetostimulation, restitution, lactic acid concentration
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
27
Bevezetés
Anyag és módszer
Eredmények
Közismert, hogy a mai élsport egyre nagyobb követelményt állít az élsportolók és az ôket felkészítôk elé. Egyre nagyobb az igény két edzés illetve két versenyterhelés között a határterhelés minél gyorsabb kipihenésére. Hagyományos módszerek lehetôségei ennek az igénynek a kielégítésére behatároltak, új módszereket kell igénybe venni. Ugyanakkor alternatív módszerek (pl. akupunktúra, magnetostimuláció, krioterápia) jelentek meg, azonban ezen módszerek alkalmasságát bizonyító tudományos igényû felmérések száma még csekély. Jelen munka célja annak felmérése, hogy a Viofor JPS készülék generálta mágneses tér alkalmas-e erre, illetve a készülék szinte számtalan programlehetôsége közül mely(ek) alkalmasak e cél elérésére illetve hatékonyságuk hogy viszonyul egymáshoz. A Viofor JPS készülék alacsony (100 mT alatti) térerejû ún. magnetostimulációs kezelés végzésére alkalmas. Ez a készülék a magnetomechanikus és elektrodinamikus hatás mellett az ionos ciklotronos elektron magnetorezonanciás hatás elérésére is alkalmas. A készülék vezérlôjével a térerôsség (13 fokozat) (I), a kezelés módszere (ez lehet állandó, lehet fokozódó vagy növekvô-állandó-csökkenô) (M) és a program (szûk spektrumú egyszerû struktúrájú jeltôl az ionos ciklotronos magnetorezonanciáig) (P), külön-külön is beállíthatóak. Ezek kombinációi révén több száz beállításra van lehetôség a mágneses tér paramétereinek igen széles skáláján. Emiatt hangsúlyozni szükséges, hogy a különbözô programok és készülékek eredményei összehasonlíthatóak, de nem behelyettesíthetôek!
2006 és 2007 évi ergometriás kajak bajnokság alkalmával 15–15 sportoló vett részt a felmérésekben. Ôket mindkét alkalommal három 5–5 fôs csoportra osztottuk, mindegyikben 2 nô és 3 férfi sportoló szerepelt. Az 1000 m-s táv teljesítésének idejét mértük mint teljesítményt. Az egyik csoportot (+) közvetlenül a terhelés után Viofor JPS készülékkel végzett magnetostimulációs expozíciónak vetettük alá. Másik csoportot (pl) a készülék „placebo” programjával „kezeltük”, harmadik csoport (-) nem részesült kezelésben. Terhelés elôtt (Tny), közvetlenül terhelés után (Tmax), a restitúció 5-ik (R5) és 60-ik (R60) percében fülcimpából vett vérbôl határoztuk meg a vér tejsav koncentrációját. Restitució gyorsaságának mértékéül a tejsav koncentráció százalékos arányának változását, csökkenését vettük (R5/Tmax, R60/Tmax, R60/Tny, R60/R5). 2006-ban M3P2I3 programmal, 2007-ben M2P2I2 programmal végeztük a magnetostimulációt, így a készülék generálta különbözô paraméterû mágneses terek közti különbséget is fel tudtuk mérni. Az eredményeket mindkét felmérésben mindhárom csoportban átlagoltuk, a következtetéseket az átlagértékek alapján vontuk le.
Az 1000 méteres táv leevezése idejének átlagértékei mindkét évben a csoportok között közel azonosak, az átlagteljesítmények közti különbség 2006-ban 1,5%, 2007-ben 1,8%. Kijelenthetô, hogy a csoportok teljesítményei között lényeges különbség nincs, a csoportok a továbbiakban összehasonlíthatóak. A szórás ugyanakkor nagy, ennek magyarázata, hogy mind a hat csoportban szerepeltek nôk és férfiak is (1. táblázat). A három különbözô csoport tejsav koncentrációinak 2006 évi átlagértékeit illetve szórását mutatja be a 2. táblázat. Ebben az esetben az expozíciót M3P2I3 programmal végeztük. 2007 évben az expozíciót M2P2I2 programmal végeztük, a kezelt, nem kezelt és placebo csoport tagjainak átlag tejsav koncentrációja és a szórás látható a 3. táblázatban. Mind a 2. táblázatban, mind a 3. táblázat adatai alapján látható, hogy egy kivétellel az R5 -s tejsav koncentráció meghaladja a Tmax esetén mért értékeket. Ennek magyarázata, hogy a terhelés befejezése ellenére egy ideig még a sejtekbôl távozik a tejsav, ezért a pihenés kezdeti fázisában a koncentráció enyhe további emelkedése várható.
28
1. táblázat Teljesítmény (mp) / Performance (sec)
2. táblázat Tejsav koncentráció 2006 - M3P2I3 (mmol/l) / Lactic acid concentration (mmol/l)
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
3. táblázat Tejsav koncentráció 2007 - M2P2I2 (mmol/l) / Lactic acid concentration (mmol/l)
4. táblázat Expozíció minôségétôl független tejsav koncentráció változás (%) / Changing of the lactic acid concentration not depending of the kind of exposition (%)
5. táblázat Tejsav koncentráció változás (%) 2006 - M3P2I3 / Changing of the lactic acid concentration (%)
6. táblázat Tejsav koncentráció változás (%) 2007 – M2P2I2 / Changing of the lactic acid concentration (%)
A restitúció során a tejsav koncentráció változásának könnyebb nyomon követése érdekében a változásokat százalékos arányban adjuk meg összességében (4. táblázat) valamint mindkét felmérés esetében különkülön is (5. táblázat: 2006. évi mérés, 6. táblázat: 2007. évi mérés). A 4. táblázat adatai mutatják a tejsav koncentráció százalékos arányának változását az expozíciók minôségétôl függetlenül, összességében elemezve a „mágneses tér” hatását a restitúcióra. A Viofor JPS generálta mágneses tér fizikai terhelést követô izomzat vérellátását javító hatását termográfiás vizsgálattal is igazolták (2). 2006-ban végzett vizsgálataink ezt megerôsítették (ábrákat lásd a hátsó borító belsô oldalán). Sportorvosi Szemle
Megbeszélés A pulzáló mágneses terek emberre gyakorolt terápiás és preventív hatását utóbbi idôben számos közlemény ismertette (1, 2, 4). Mágneses terek mikrocirkulációt fokozó hatásának lehet restitúciót elôsegítô következménye is, azonban élsportolókra gyakorolt ilyen hatását szerzôk tudomása szerint nem mérték. A mért adatok illetve arányok alapján az alábbi következtetések vonhatók le: 1.) 5 perccel a terhelés befejezése után a tejsav szintjének csökkenése a terhelés után közvetlenül mérthez képest egyedül az M2P2I2-s valós expozíciónak kitett csoportban volt észlelhetô (3. és 6. táblázatok), azonban a kis létszámú csoport miatt nem 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
jelenthetô ki egyértelmûen, hogy ez a fajta expozíció oly mértékben javítja a mikrocirkulációt és tejsav bontását, hogy szinte azonnal csökken a tejsavszint, bár nem is zárható ki. Ennek a feltételezésnek a megerôsítése további méréseket igényel. 2.) Mindkét valós expozíciónak kitett csoportban a terhelés után 60 perccel mért tejsavszint nagyobb mértékben csökkent a terhelés után közvetlenül mért koncentrációhoz képest, mint a placebo illetve expozíciónak ki nem tett csoportokban. 3.) Hasonló a helyzet a terhelést követô 60-ik percben mért tejsav koncentráció és terhelés utáni 5-ik percben mért koncentrációk arányát illetôen, bár az M2P2I2 expozíciós csoportban a különbségek igen csekélyek. Azonban figyelembe kell venni, hogy ezzel az expozícióval már 5 perccel a terhelés után a koncentráció csökkenését tapasztaltuk. Ezt a magyarázatot az is alátámasztja, hogy a 60 perces koncentráció a nyugalmit legjobban ebben a csoportban közelíti meg. 4.) A terhelés után 60 perccel mért értéket a nyugalmi koncentrációhoz viszonyítva azt tapasztaltuk, hogy M3P2I3 expozíciónak kitett csoportban a placebo csoporthoz képest jobban, azonban az expozíciónak ki nem tett csoporthoz képest kevésbé állt helyre az eredeti szint. Oka lehet statisztikai hiba illetve az expozíciók közti különbség. Ugyanakkor az M2P2I2 csoportban a 60 perces tejsav szint nem éri el a nyugalmi 1,5szeresét, minden más csoportban több, mint duplája. 5.) Expozíció fajtájától függetlenül vizsgálva az adatokat azt találjuk, hogy az összes összehasonlításban a mágneses tér hatásának kitett csoportban gyorsabban csökkent a tejsav koncentráció szintje, mint a mágneses hatásnak ki nem tett csoportokban. A nem kezelt és placebo csoportok közti különbség minden esetben kisebb, mint a kezelésnek kitett és expozícióban nem részesülôk közül a jobbik közti különbség. 29
Méréseink során azt tapasztaltuk, hogy a mágneses teres expozíciónak kitett és nem kezelt csoportok között a tejsav szint csökkenés különbsége a kezeltek javára 60 perccel a terhelés befejezése után viszonylag csekély (összességében 31,44 % illetve 34,63 % valamint 35,78 % – 4. táblázat, az M3P2I3 expozíciónak kitett csoportban 38,26 % illetve 43,14 % és 46,06 % – 5. táblázat, az M2P2I2 csoportban pedig 24,61 % valamint 26,12 % és 25,49 % – 6. táblázat). Azonban figyelembe véve a mai élsportban a helyezettek közti teljesítménykülönbségeket, ez nagyságrendekkel nagyobb. Pl. 1984. és 2004. közötti 20 éves periódusban férfi kajak négyesben az olimpiai bajnokok eredményének javulása 2,75 % (és ebben benne van a felszerelés – lapát tollának és hajó alakjának – változása okozta javulás is), nôi 200 m-s gyorsúszásban pedig 0,84 %, egyes versenyszámokban pedig a teljesítmény csökkent (1500 m-s férfi síkfutás) (3). Bár a csoportok létszáma kicsi, a vizsgálat eredményei alapján kijelenthetô, hogy a Viofor JPS készülék által generált mágneses terek alkalmasak a terhelést követô restitúció felgyorsítására. Ez lehetôvé teszi napi több edzés esetén a második (és további) edzések intenzívebbé tételét, javítja az esti edzés után az éjszakai pihenést. Versenyek esetén olyan sportágakban, ahol egy nap több alkalommal kell pályára lépni vagy a sportoló több versenyszámban indul és egy nap több alkalommal kell szerepelni (pl. birkózás, cselgáncs, atlétika egyes futószámai, rövid pályás gyorskorcsolya, kajakkenu, úszás, öttusa, tollaslabda, asztalitenisz, vívás stb.) illetve labdajátékokban a félidôk közötti szünetekben (annál is inkább, mert ez a készülék alkalmas egy vezérlôvel több személy kezelésére is) elôsegíti a pihenést, azaz a következô szereplés alkalmával javíthatja az eredményességet.
30
Sporton kívüli felhasználást (pl. foglalkozás-egészségügy) illetôen nehéz fizikai munkát végzôknél is hasznos lehet alkalmazása. Ugyanakkor szükséges, hogy nagyobb esetszámmal, más sportágak képviselôinek bevonásával is elvégezzük a felmérést, ami az eredmények egzaktságán és alkalmazhatóságról levont következtetéseken finomíthat. A tejsav koncentráció csökkenés görbéjének pontosabb meghatározásához szükségesnek tûnik az R 30 mérése is. További feladat, hogy ne csak olyan sportágakban végezzük ezt el, ahol az állóképességnek van szinte döntô szerepe, hanem mérjük fel alkalmasságát más jellegû sportágakban is (pl. torna vagy lövészet), valamint a sok beprogramozható lehetôség közül kiválasszuk az optimálist. Az optimális beállítást befolyásolhatja az egyéni „fogékonyság” valamint a sportág jellege. Szerzôk köszönetüket fejezik ki az Országos Sportegészségügyi Intézet Kutató osztály munkatársainak a minták helyszíni levételéért és a mérések elvégzéséért valamint a felmérésekben önként részt vett sportolóknak az együttmûködésért.
Irodalom 1.
2.
3.
4.
Aleksander Sieron: Mágneses terek alkalmazása az orvostudományban. Szûcs Adrienn: Mozgásszervi megbetegedések megelôzése Viofor JPS elektromágneses-tér kezeléssel. Balneológia XXIII/2/32-39 Dobos J., Csépai D., Moldvay I.: Sportsérülések és ártalmak kajakkenuban Gruber J.: Magnetfeld-Resonanztherapie beim 1. FC Nürnberg Ener. Med. 1999/3:22
Address: dr. Dobos József, H-1123 Budapest, Alkotás u. 48.
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
R E F E R Á T U M
A krónikus betegségek kezelése edzéssel Apor Péter1 és Jákó Péter2 Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kara1 és Országos Sportegészségügyi Intézet2
A krónikus betegségek jelentôs számában a fizikai aktivitás legalább olyan, egyes esetekben nagyobb mértékû javulást vált ki, mint a gyógyszerek. Az erre vonatkozó ismeretek halmaza olyan meggyôzô, hogy a testmozgás elôírásának elmaradása orvosi hibának számít. A testmozgás hatása irányulhat direkt a patogenezisre pl. az érbetegségek esetén, javíthatja vezetô tüneteket pl. COPD-ben, javíthatja a testi teljesítôképességet pl. a leromlott betegen, vagy az életminôséget. Az evidencia A ha nagyfokú, B ha közepes, C ha gyenge és D ha kétséges, négy szempont tekintetében: patogenezis, a diagnózisnak megfelelô tünetek, a fittség és a testi erô, illetve az életminôség tekintetében. A következôkben az egyes kórképekben javallt mozgásterápia hasznát és az elôírás speciális szempontjait tárgyaljuk, hazai közlésekkel kiegészítve az idézeteket.
Metabolikus szindroma vonatkozású eltérések Zavart glukóz tolerancia, inzulin rezisztencia Az esetek mintegy felében 5–10 éven belül 2. típusú diabeteshez (2TDM) vezet. A testmozgás és a diéta kombinációja – jelentôs testsúly csökkenés nélkül is – a glukóz tolerancia javulását eredményezi. Követéses vizsgálatok (Eriksson és Lindgarde 1998, Tuomilehto és mtsai 2001, Knowler és mtsai 2002) felére csökkentette a glukóz-intolerancia meglétét, a 2TDM kialakulásának esélye 58%-kal csökkent (a metformin 31%-kal csökkentette ezt). A hatás azokon a legnagyobb, akik a legtöbbet tettek az életmódjuk változtatásában, és nem a BMI vagy a testsúly csökkenéssel volt arányos. Az edzés a legtöbbször aerob állóképességi jellegû, de az erôedzés is hatásos (Jurca 2004). Heti 170
Sportorvosi Szemle
• • • •
•
•
Apor P.: Rehabilitációs programok belbetegségekben. Orv. Hetilap 1999, 140, 579-586. Jákó P.: Fizikai aktivitás szerepe néhány kórkép kezelésében. Sportorv. Szemle 1986, 27, 117- 121. Jákó P.: Gyógyító testedzés. Magyar KönyvklubSpringer Kiadó 2002. Jákó P.: Fizikai aktivitás néhány belbetegség prevenciójában és terápiájában. Háziorvosi Továbbképzô Szemle 2004, 9, No 9, 708-711. Physical activity in the prevention, treatment and rehabilitation of diseases. Finnish Med. So Duodecim, Guideline 2004. Roberts CK, Barnard RJ: Effects of exercise and diet on chronic disease J. Appl. Physiol. 2005, 98, 3-30.
perc kocogás az aerob kapacitás 65– 80 százalékát használva hatásosabb a 3 órás glukóz-terhelés görbéjére, mint a heti 115 perc gyaloglásé, és az intenzitás szerepe nem tûnik fontosnak. A lehetséges mechanizmusok a postreceptor inzulin szignál növekedése, a GLUT4 mRNA és fehérje képzôdés fokozódása, a glikogén szintetáz, a hexokináz aktivitás növekedése, a zsírsav keletkezés mérséklése és a felhasználás fokozása, a sûrûbb kapillarizáció és a fokozott véráramlás miatt több cukor felvétele az izomba, az endothel diszfunkció javítása. Ellenjavallat általában nincs, csak az együtt járó betegségek jelentenek korlátozást: a coronaria beteg ne végezzen intenzív (a Borg skálán 15 feletti érzéssel járó) testmozgást, a hipertóniás beteg ne mozgasson nagy súlyokat rövid pihenôkkel. Fájdalmas osteoarthritis esetén nem fájdalmas mozgás választandó. 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
A javaslat: legalább napi 30 perces, heti legalább 3–4 alkalommal mérsékelt intenzitású lendületes járás, kerékpározás, kocogás, úszás, evezés, golf, amelyek intenzitása a 20 fokú szubjektív nehézség-skálán (Borg) a 12–13-as fokot jelentik, olykor a 15–16-os intenzitást is elérve. Erô-edzésként a 12–15 ismétléses gyakorlatok a hasznosak és veszélytelenek. Az edzés A evidenciával javítja mind a négy funkciót. •
Jermendy Gy. (Szerk.): A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnôttkorban. A Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelve 2005 Diabetol. Hung. 2006, 14, Suppl. 1.
31
•
Jurca R, Lamonte MJ, Church TS, Earnest CP, Fitzgerald SJ, Barlow CE, Jordan AN, Eriksson KF, Lindgarde F: No excess 12-year mortality in men with impaired glycose tolerance who participated the Malmo Preventive Trial with diet exercise. Diabetologia 1998 41, 1010-1016. Kampert JB, Blair SN: Associations of muscle strength and fitness with metabolic syndrome in men. Med Sci Sports Exerc 2004, 36, 1301–7. Knowler WC, Barrett–Connor E, Fowler SE, Hamman RF, Lachin JM, Walker EA, Nathan DM: Reuction in the incidence of type 2 diabetes with lifestyle intervention or metformin. N Engl J Med 2002, 346, 393/4`3. Tuomilehto J, Lindstrom J, Eriksson JG etc: Prevention of type 2 diabetes mellitus by changes in lifestyle among subjects with impaired glucose tolerance. N Engl J. Med 2001, 344, 1343–50.
•
•
•
2. típusú diabetes Az inzulin rezisztencia és a beta-sejtek kimerülése többnyire évekig fennáll, mire valamelyik komplikáció rávezet a 2t diabetes diagnózisra. A cukorbetegek négyötöde túlsúlyos, háromnegyedük hipertóniás, felük dyslipidémiás, a perifériás vagy a koronária atherosclerosis, a retinopathia, a mikroalbuminúria 15–30 százalékukon felfedezhetô, és mindezek következtében többségük cardiovascularis betegség következtében hal meg. A hirtelen szívhalál fokozott lehetôsége ne riasszon vissza az edzésrôl: nem az edzés során kell ettôl tartani, ha az edzést helyesen vezetjük vagy tanácsoljuk. A szövôdményekkel rendelkezô cukorbeteg terhelhetôségét a szövôdmények súlyossága korlátozza, de ezek egyúttal ki is kényszerítik az edzés alkalmazását a terápia egyéb lehetôségei mellett.
32
Az edzés hagyományosan a cukorbetegség kezelés három alapkövének egyike: diet, insulin, exercise (American Diabetes Association 2002). A meta-analizisek a heti 3–4, több hónapig tartó állóképességi vagy erô-(rezisztencia-) edzések során a HbAlc csökkenését bizonyítják, még ha a testsúly vagy a BMI nem is változott, netán nôtt (izomgyarapodás, de a hasi zsír csökkenhet). A heti 3–4, 30–40 perces, 50–75 százalékos intenzitású edzések az aerob kapacitást is növelik mintegy 11 %kal, a hasonló tartamú erôedzések az izomcsoportok erejét mintegy harmadával. A motivációt például a több diabetes társaság által szervezett „First Step Program” egy félórás konzultációval és pedométerek használatával javította, ezzel napi 3000 lépés megtételére szoktatta a cukorbetegeket. A cukor felhasználás javulásával a betegek többségén csökken az inzulin szint, mérséklôdik a szisztolés vérnyomás, javul a bal kamra szisztolés funkciója és az endothel diszfunkció, csökken a C-reaktív fehérje szintje. A hatásmechanizmus a glukózintoleranciánál említésre került. A vérnyomás csökkenése fôleg a szimpatikus tónus csökkentésén át érvényesül, emellett csökken a VLDL-koleszterin szint is. A javasolt edzés típusa elsôsorban aerob jellegû testmozgás, amely minél tartósabb, annál hatásosabb, az intenzitás nem látszik meghatározónak. Mivel a „zsírok az izomban égnek el”, az izomtömeg növelésének szándéka indikálhatja a rezisztencia-edzést, melynek semmilyen specifikus ellenjavallata nincs a metabolikus rizikótényezôk kezelése során. Ellenjavallt akutan az edzés 7 mmol/l vércukorszint alatt és 17 felett. A hypoglykaemia elkerülésére rapid inzulin után legalább egy óra hosszat ne edzzünk, az injekciót ne a használt izomba adjuk. Edzésprogramba kezdve eleinte igen gyakran mérjünk vércukrot. Minden 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
edzés elôtt 10–15 gramm szénhidrát (polysaccharid) fogyasztandó, a tartós edzés során félóránként ismételve. Egyedül, társ nélkül ne menjünk elhagyott helyekre, a társ ismerje a teendôket hypoglykaemia gyanúja esetén, tudja a glukagon injekció helyét. Perifériás neuropátia esetén a láb védelme és ápolása kitüntetetten fontos. Autonóm neuropátia estén a pulzusszám mint intenzitásmutató nem megbízható, ilyenkor a Borgskála a vezetô jel. Ajánlás: mivel az „edzés úgy hat, mint az inzulin”, ezért ezt is lehetôleg azonos adagban kell alkalmazni, lehetôleg minden nap: minimum 30 perc lendületes gyaloglás, kocogás, úszás, evezés, a „kezd elég nehézzé válni – elég nehéz” intenzitást csak rövid idôkre haladva meg. A súlyzós edzés is aerob jellegû: sokismétléses legyen, rövid szünetekkel, köredzés jelleggel. Az edzés A evidenciával javít a patogenezisen, a tüneteken, a fittségen és erôn, B szinttel az életminôségen. •
•
American Diabetes Association: Clinical practice recommendations. Diabetes Care 2002, Jan S1–S147. Jermendy Gy. (Szerk.): A Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelve 2005. Diabetol. Hung. 2006, 14, Suppl. 1.
1. típusú diabetes Az izomtevékenység során kevesebb inzulin jelenlétében is bejut a cukor az izomba: „az edzés úgy hat mint az inzulin” – növeli az inzulin iránti érzékenységet. Noha a betegség kifejlôdésére, a béta-sejtek kimerülésére vagy pusztulására nincs hatása az edzésnek, a rendszeres testmozgást végzôk inzulin szükséglete kevesebb. A cardiovascularis szövôdmények a cukorbetegeket fokozottan fenyegetik, s ezek megelôzésében – éppen úgy, mint az
Sportorvosi Szemle
egészségeseken – az edzésnek mellôzhetetlenül kedvezô hatása van. A tréning bármilyen testmozgás lehet, de ideális esetben minden nap közel azonos idôben, azonos energiaigényû és intenzitású legyen – mivel úgy hat mint az inzulin, és a rendszeresen edzô beteg inzulin adagját is csökkenteni lehet illetve kell a hypoglycaemia elkerülése érdekében. A hypoglycaemia megelôzése a terhelés elôtt és közben félóránként elfogyasztott 10–20 gramm szénhidrátot tartalmazó gyümölcs, falatka, ital segítségével is szükséges. Gyakran kell mérni a vércukrot, amíg kiismeri magát a beteg a táplálék, az inzulin és a terhelés kapcsolatrendszerében. A sporttárs, az edzô ismerje a hypoglycaemia jeleit, a megszüntetés módjait (glukagon injekció helye, cukorkocka helye). A cukorbeteg egyedül ne túrázzon lakatlan helyeken, sokórás terhelésekben csak társakkal vegyen részt. Ha 17 mmol/l felett van a vércukor, vagy ha ketonuria áll fenn, nem szabad fizikai aktivitást végezni, míg a 7 mmol/ alatti érték esetén csak szénhidrát pótlással és csak alacsony (50 százalék körüli) intenzitású terhelés végezhetô, gyakori vércukor kontrollal. Autonóm neuropátia esetén a pulzusszám nem mutatja megbízhatóan a terhelés intenzitást. Perifériás neuropátia gyanújakor is nagyon kell a lábbôr épségét óvni. •
Apor P.: A cukorbetegség javítása testmozgással Háziorv. Tképzô Szemle 2000, 5, No 1, 60–3.
Dyslipidaemiák Az izolált hyperkoleszterolaemia csak a magas LDL- értékben nyilvánul meg, a kombinált esetekben a magas LDL, IDL és VLDL- koleszterin és triglicerid alacsony HDL szinttel jár. Az arteriosclerosis kifejlôdésében a
Sportorvosi Szemle
genetikus hajlam mellett a helytelen táplálkozás e következményei a legfontosabb tényezôk. A felgyûlt adattömeg egyértelmûen igazolja, hogy a fizikai aktivitás kedvezôen hat a lipid-profilra, (Apor, 2003) akkor is, ha testsúly csökkenés nem következett be. Már a 12 hetes, heti 3–5x 30 perc testmozgás is 4–5 százalékkal csökkenti az LDL és a triglicerid szintet és emeli a HDL-t (Leon és Sanchez, 2001). A terhelés volumene látszik a fontosnak, az intenzitás kevésbé: a heti 32 km-t kocogó kövér dyslipidaemiások lipidértékei éppen oly mértékben javultak, mint a 19 km-t gyaloglóké (Kraus etc 2002). A HDL-koleszterin emelkedés (0,125mmol/l körüli) kisebb mértékû mint az LDL és a triglicerid csökkenés az edzésekkel, de minden 0,025 mmol/l HDL csökkenés a cardiovascularis rizikót 2–3 százalékkal mérsékli. Az összkoleszterin változása a legkisebb. A mechanizmus az izom zsírt égetô hajlandóságának és kapacitásának a növekedése az edzettségi állapot javulásával, a „glikogén-megtakarító mechanizmusok” érvényre jutása (Apor 2004). A javasolt edzés, akárcsak a többi metabolikus zavarban a nem nagy intenzitású, az aerob kapacitás 50– 60 százalékát igénybe vevô, a nagy izomcsoportokkal végzett bármilyen testmozgás, amelynek tartama legyen hosszabb a napi 30 percnél: lehetôleg a hét minden napján, heti 5–6 órányi mérsékelten lihegtetô tevékenység, amelyet a ”kezd nehéz lenni”-„elég nehéz” szubjektív érzés jellemez, a tízfokú RPE-skála 5–6. foka. Ellenjavallatot maga a dyslipidaemia nem jelent, csak a komorbiditások. A hatás A szinten evidens a patogenezis, a tünetek, a fittség és erô tekintetében, B szintû az életminôségre
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
•
•
•
•
Apor P. Mozgásprogramok hatékonysága a lipid anyagcsere zavaraiban. Orv Hetilap 2003, 144, 507–13. Apor P.: A zsírégetés. Újabb kapocs a sportolás és a klinikum között. Sportorvosi Szemle 2004, 45, No 4, 251–8. Kraus WE, Haoumard JA, Duscha BD etc: Effects of the amount and the intensity of exercise on plasma lipoproteins. N Engl J Med 2002, 347, 1483–92. Leon AS, Sanchez OA: Response to blood lipids to exercise taining alone or combined with dietary intervention. Med Sci Sports Exerc 2001, 33, S502–515.
Obesitas A Body Mass Index-szel [testtömeg (kilogramm) osztva a magasság (méter) négyzetével] az átlag embereken többnyire arányos a testzsír, de pontosabb információt nyújt a hasi zsírszövet képalkotó eljárásokkal, vagy a testösszetétel kalipermetriás, vagy scan-eljárásokkal, vagy a has egyszerû körfogat mérésével nyert adatokkal történô megállapítása. Ha a testzsír aránya meghaladja a testtömeg 20– 25%-át, a has körfogat a 88 illetve 96 cm-t (nô-férfi), a BMI a 25-öt, a cardiovascularis-metabolikus kockázat meredeken nô. A 30 éves kor alatti, súlyosan elhízott dán fiatalok között 10–12-szer gyakoribb a halálozás. A fizikai aktivitás önmagában 2000 Kal/hét adagig néhány hónap alatt csökkenti a testzsírt 9 randomizáltkontroll és 22 nem-random tanulmány meta-analizise szerint (Ross és Janssen 2001). Százhúsz dyslipidaemias, túlsúlyos, ülô életet élô személy edzésbe fogása 8 hónapon át egyértelmûen csökkentette a centrális zsír mennyiségét, a testsúlyt, a zsírtömeget, akár csekély tartamú és intenzitású, akár nagy
33
volumenû és intenzitású volt az edzés – az intenzitás szerepe tehát nem lényeges (Slentz és mtsai 2005). A tapasztalatok alapján egyértelmû, hogy a diétával elért csökkent súlyt akkor könnyebb megtartani, ha fizikailag is aktívvá vált a személy. A dyslipidaemiára, az emelkedett vérnyomásra, az inzulinrezisztenciára az edzés hatása az obeseken is érvényesül, függetlenül a súlycsökkenéstôl, ezen kívül javul az obeseken gyakori erectilis diszfunkció (Esposito etc 2004). A mechanizmus a nagyobb energia igényt kiszolgáló fokozott lipolízis. Ennek elérése a „mindenkinek javasolt” terhelés-tartamnál hosszabb, legalább egyórás, de mérsékelt intenzitású mindennapos bármilyen testmozgás, kiegészülve heti két rezisztencia edzéssel. Relatív módosító tényezôt de nem ellenjavallatot a vascularis vagy lokomotor megbetegedések képeznek. A hypertoniások a nagyfokú préseléstôl, a coronaria betegek az intenzívebb, anginát kiváltó terhelésektôl tartózkodjanak. Az obesek edzése mind a négy szempont szerint A evidenciával használ a betegnek. •
Apor P., Borka P., Simon Gy.: „Fogyótúra tábor” túlsúlyos fiatalok számára. TáplálkozásAllergia-Diéta 2001, 6, No 1, 23– 8. Esposito K, Giugliano F., Di Palo C etc: Effects of lifestyle changes on erectile dysfunction in obese men: a randomized controlled trial. JAMA 2004, 291, 2978–84. Ross R, Janssen I: Physical acitivty, total and regional obesity: doseresponse considerations. Med Sci Sports Exerc. 2001, 33, S521–7. Slentz CA, Aiken LB, Houmard JA etc: Inactivity, exercise and visceral fat. STRRIDE: a randomized, controlled study of exercise intensity and amount. J Appl. Physiol. 2005, 99, 1613–8.
•
•
•
34
Hipertenzió A szisztolés nyomás 20 Hgmmes, a diasztolés nyomás 10 Hgmm-es csökkenése megfelezi a cardiovascularis rizikót a 115/75 Hgmm nyugalmi vérnyomásérték eléréséig (Lewington etc 2002). A fizikai aktivitás egyértelmûen csökkentette a nyugalmi vérnyomást, (Apor 1999, Pavlik 2002) egy 2005-ös meta-analízis szerint csaknem négyezer személyen 3,0/2,4 Hgmm-rel, az ambuláns vérnyomást pedig 3,3/3,5 Hgmmrel (Cornelissen és Fagard), a hypertóniás 31 csoporton 6,9/4,9 Hgmm-rel. Az Amerikai Sportorvosi Kollégium álláspontja (Apor, 2004) szerint a hypertoniásokon a csökkenés 7,4/5,8 Hgmm. Egy terhelés hatása 4–22 óra hosszat érvényesül, átlagosan 15/4 Hgmmes vérnyomás csökkenést idézve elô. Ekkora vérnyomás csökkenés a cardiovascularis és stroke-események lehetôségét 30 százalékkal mérsékli. A vérnyomáscsökkentô hatás 3 éven túl is fennáll, mintegy két hetes edzésszakasz után kezd fixálódni, de az edzés elhagyását a vérnyomás emelkedése követi 1–2 hét múltán. A hatás elsôsorban a szimpatikus tónus csökkentése, de neurohumorális, vascularis-endothel és ér-struktúra változásokat is kivált a rendszeres tréning. Csökken a krónikus gyulladást jelzô CRP-szint, javul a bal kamra diasztolés telôdése, javul az izomzat cukorfelhasználó képessége, csökkenhet a testzsír és nô az izom tömege. A javasolt edzés a mindennapos, mérsékelt intenzitású aerob testmozgás (Kiss 2006) – a legegyszerûbb a lendületes gyaloglás –, de a rezisztencia-edzés sem ellenjavallt, ha az egyes súlyok emelése, megmozgatása 12–15 ismétlésszámmal történik és elkerüli a beteg a préselést. Stroke nem következik be gyakrabban a súlyzózás közben sem, mert a fokozott mellûri nyomás intervertebrálisan áttevôdik a 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
liquor-térbe, s ennek nyomásfokozódása kompenzálja az erek nyomásának emelkedését. A szívre azonban nagyobb teher hárul a préseléskor. Ellenjavallt a testmozgás a 180/105 Hgmm-t meghaladó, edzés elôtt mért vérnyomás esetén, de ha a gyors vérnyomáscsökkentés eredményes lett, a beteg még bekapcsolódhat a csoport tevékenységébe. Az egyes edzések során mért vérnyomás érték ne legyen 180/100 Hgmm felett, ám pihenô és gyógyszer után mérséklôdött vérnyomással folytatható az edzés. A terheléses vizsgálatokat megszakítjuk, ha – egyéb tünet nélkül is – a vérnyomás 230/130 Hgmm fölé emelkedik: a további terhelésnövelés nem nyújthat új információt a beteg állapotáról és a teendôkrôl. Nem publikáltak gyakoribb cardiovascularis eseményt a hypertóniások felügyelt, a fenti szabályokat betartó edzése kapcsán. Az edzés jótékony hatása A szinten evidens minden szempont szerint. •
•
•
•
Apor P.: A hypertóniások gyógyítása fizikai aktivitással. Hypertónia és Nephrológia 1999, 1, 172–6. Apor P: Hypertónia és fizikai aktivitás az Amerikai Sportorvosi Kollégium 2004-es állásfoglalása alapján. Hypertónia és Nephrologia 2004, 8, (2), 67–71. Cornelissen VA, Fagard RH: Effects of endurance training on blood pressure, blood-pressureregulating mechanisms, and cardiovascular risk factors. Hypertension 2005, 46, 667–75. Kiss I. (Szerk.): A hypertónia betegség kezelésének szakmai irányelvei a Magyar Hypertónia Társaság állásfoglalása és ajánlása. Hetedik, módosított és kiegészített kiadás. Háziorv. Továbbképzô Szemle 2006, 11, 204–263.
Sportorvosi Szemle
•
•
•
•
Lewington S, Clarke R, Qizilbash N, Peto N, Collins R: Age-specific relevance of usual blood pressure to vascular mortality: a meta-analysis of individual data for one millio adults in 61 prospectiver studies. Lancet 2002, 360, 1903–13. Pavlik G: A rendszeres edzés szerepe a hypertónia megelôzésében és kezelésében. Kompl. Med. 1999, 3, 6–9. Pavlik G, Bánhegyi A. etc: A rendszeres testedzés szerepe a hypertónia prevenciójában és kezelésében. Hypertónia és Nephrologia. 2002, 6, 77–85. Sidó Z, Pavlik G.. Az elhízás és az enyhe hypertónia együttes hatása az echocardiográfiás paraméterekre. Hypertónia és Nephrológia. 2005, 9, No 2, 98–104.
Kardio-pulmonális megbetegedések
ellensúlyozása: az izommunka interleukin-6 termelésfokozással jár, s ez gátolja a pro-inflammatorikus Tumor Necrosis Factort. A javasolt terhelés „nehéz”, a húszfokú Borg Skála 16–17-es fokának megfelelô, a dyspnoe érzést meg–meg közelítô mindennapos gyaloglás egyre növekvô távon (idôben), emellett gimnasztika, mellkast fellazító tornák, légzô izom fejlesztô eljárások vethetôk be. Ha cyanosist vált ki a terhelés, folyamatos oxigén kiegészítéssel edzhet a beteg. Leginkább az intervaljellegû, a cyanosis és/vagy a dyspnoe rendezésére, a köpet kiürítésére lehetôséget adó terhelésformát válasszuk. Nincs abszolút ellenjavallat, a terheléses cyanosis sem az. Hagyományosan a 90% oxigén szaturáltság alatt adunk kiegészítô oxigént. •
Krónikus obstruktív tüdôbetegség (COPD) A progrediáló és dyspnoét okozó funkcióvesztés fékezésében az edzéssel történô rehabilitációnak egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak (Lacasse 2002, Apor 1999, Apor és Borka 2004, Somfay 2005). A jótékony hatása a terhelhetôségre, a fittségre, az izomfogyás megelôzésére, a dyspnoe-érzés csökkentésére, a kórházi kezelések ritkításában, az életminôség javításában a tanulmányok sorában beigazolódott. Egyedül a patomechanizmust nem képes kedvezôen befolyásolni a tréning. A belégzô izmok célzott edzése, azok erejének és állóképességének javítása az esetek egy részében igen hatékony javulást hoz a betegnek. A rezisztencia edzést is eredményesen használhatjuk COPD-ben (Kongsgaard etc 2004) az izomtömeg növelésére. A hatásmechanizmus a krónikus gyulladás okozta izomsorvadás Sportorvosi Szemle
•
•
•
•
Apor P.: Tréningprogramok a krónikus obstruktív tüdôbetegségekben. Med Thor 1999, 52, 112–7. Apor P., Borka P.: A krónikus obstruktív tüdôbetegek izomfogyása és rehabilitációs edzése. Med. Thor 2004, 57, 15–26. Kongsgaard M., Backer V, Jorgensen K Kjaer M, Beyer N: Heavy resistance training increases muscle size, strength and physical function in elderly male COPD patients—a pilot study. Respir. Med 2004, 98, 1000–7. Lacasse Y, Brosseau L., Milne S etc: Pulmonary rehabilitation for chronic pulmonary disease. Cochrane Database Syst. Rev. 2002, 3–CD003793. Somfay A.: Pulmonológiai rehabilitáció. Med. Thor 2002, 55, 1–12.
Asthma bronchiale A reverzibilis légúti szûkületet a fizikai aktivitás – leginkább a futás provokálhatja, és a beszívott levegôvel a pollen-expozíció is nôhet kedvezôtlen körülmények között. Ez is határt szab az asztmások terhelhetôségének. Másrészrôl a fizikai jó kondicionáltság az asztmás személy számára is sok elônyt ad, ezért a beteget meg kell tanítani, hogy sportolhat-mozoghat az állapota javulása érdekében. Nem várhatjuk a spirometriás értékek javulását, de a terhelhetôség, az aerob kapacitás nô az edzéssel. Az edzés elôfeltétele, hogy megelôzô (inhalált szteroid) kezelés alatt álljon a beteg. Az edzés elôtt 15–20 perccel 1–2 puff gyorsan ható beta-2 agonista hörgtágítót szívjon be az, akinél a terhelés hörgôspazmust szokott kiváltani (az asztmások nagyobb része), majd kis intenzitású bemelegítést végezzen. Az alacsony fittségûek interval jellegû terheléssel csökkenthetik az edzés „kellemetlenségét”: 1–3 perces intenzívebb (RPE 6–7) terhelést ugyanannyi kisebb intenzitású (RPE 5) terhelés kövessen. A mini-interval típusa: „egy villanyoszlopnyi távközt gyorsan, a következôt lassabban gyalogoljuk vagy kocogjuk”— Apor, Borka. 1998) A kilégzési csúcsáramlás (peak flow) gyakori mérése biztonságosabbá teszi az edzésvezetést illetve az önkontrollt. Akut exacerbatio, légúti infekció ellenjavallatot képez, a szokottnál 15%-kal kisebb peak flow érték esetén akut hatású hörgtágítóval normalizálni kell a légútak átjárhatóságát. A fittséget A szintû, az életminôséget B, a tüneteket C szintû evidenciával javítja az edzés, a patogenezisre nincs hatása. •
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Emtner M., Herala M., Stalenheim G.: Hihg-intensity physical training in adults with Chest 1996, 109, 323–30.
35
•
McKenzie D. C., McLuckie, S. L., Stirling D. R.: The protective effects of continuous and interval exercise in athletes with exerciseinduced asthma. Med Sci Sports Exerc 1994, 26, 951–6
Coronaria betegség A szívizom hiányos oxigén ellátása krónikus stabil angina, akut és krónikus szívelégtelenség, aritmia, akut nem-stabil angina, akut miokardiális infarktus vagy hirtelen halál képében manifesztálódhat. A fizikai edzésen alapuló és pszichoszociális és diétás oktatási programokkal kiegészülô („multidiszciplináris”) rehabilitáció a bármely okú halálozást 20 százalékkal, a szív-halálozást 26%-kal csökkenti 8440 illetve 8940 beteg adatainak analízise alapján (Jolliffe etc 2000, Taylor etc.2004). A 12 hetes aerob edzés a leggyakoribb beavatkozás, amely optimálisan felügyelet mellett történik. Az otthoni edzés is lehet hatásos, de bizonytalan a kivitelezése. A szívbetegek multidiszciplináris rehabilitációjának szakmai és szervezeti kérdései a hazai irodalomban kimerítôen fellehetôk (Hoffmann A. 1997, 2002, Veress G.1998, Berényi I,1998, Szeles É.1998, Csendes É.1998) A hatásmechanizmus sokféle: a terhelés fokozza a fibrinolízist, csökkenti a thrombocyta aggregációt, javítja a vérnyomás szabályozást, a lipidprofilt, az endothelium mûködését, javítja a vegetatív egyensúlyt, növeli a pulzusszám variabilitást, javítja a közérzetet és a pszichés állapotot. Az Európai Kardiológus Társaság álláspontja szerint (Giannuzzi 2003) ”minden beteg, aki szív-eseményen, különösen coronaria eseményen esett át, vagy akinek tünetmentes szívbetegsége van, terhelés-vonatkozású rizikó-osztályozáson essék át és a neki megfelelô rehabilitációban
36
részesüljön. Az infaktust szenvedett kis rizikójú középkorú férfiak naponta 30 perces, mérsékelt intenzitású fizikai aktivitást végezzenek lehetôleg a hét minden napján, ezzel a heti legalább 1000 kalóriányi testmozgást teljesítsék. Ez a szív-halálozást 20–30 százalékkal csökkenti.” Ez a lehetôség messze nincs kihasználva (Thompson, 2001). Hazánkban évente mintegy húszezer új infarktusos és szívmûtött beteg szorulna rehabilitációra, de „a számos helyen kialakult kedvezô tárgyi feltételek és az igényeket megközelítô ágykapacitás ellenére sem sikerült a szívbetegek számára széles körben hozzáférhetôvé tenni a rehabilitációt” (Hoffmann A. 2002). Ez a módszertani levél és az idézett közlemények részletezik a teendôket, itt a Pedersen-Saltin közlemény fô gondolatmenetét ismertetjük: Az edzést intézeti körülmények között, az infarktust követô másfélkét héttel kell megkezdeni és legalább 12 hétig tartson. Az intenzitás éppen az ischaemiás küszöb alatt legyen, az anginát ne próbálja „átdolgozni” a beteg, hanem csökkentse a tempót. A megelôzô terheléses EKG vizsgálattal állapítható meg a maximális terhelhetôség, így az edzéseken kívánatos pulzusszám az EKG és a tünetek-jelek alapján. Coronaria betegség és kis infarktus után a típusos rehabilitáció a következôkbôl áll: Az elsô 4 héten 10 perces bemelegítés Borg 10–12 intenzitással. Ezután Borg 12–13-ra emeli a terhelést 10 percre, amit Borg 10zel 3–5 perces (kerékpár) terhelés követ. Heti két, majd a 2. és 3. héten heti 3 ilyen edzés javasolt. A 4–8. héten ugyanez a program, utána terheléses teszt mutatja, hogy elegendô-e a fejlôdés. Ha igen, akkor a kis intenzitású terhelés tartamát rövidítjük, a nagyobb terhelését növeljük. Ha nem fejlôdött a beteg, akkor interval jelleggel 5 perces Borg 14–15 intenzitásút 5 perces 10es intenzitású terhelések kövessenek, 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
edzésenként összesen négyszer. Gimnasztika, labdadobások javítják a mozgékonyságot. Nagy infarktus, fenyegetô szívelégtelenség esetén a kisebb izomcsoportokkal végeztetjük a mozgást: 10 perces könnyû karmozgatásokkal melegítünk, majd 25 ismétléseket végzünk a jobb majd bal karral, a lábakkal, a hát majd a has izmaival, percenként 70 mozdulatot végezve, elasztikus szalagok (Thera) vagy fél-két kilós súlyok ellenében. A levezetés is 10 perces legyen. Heti 3 edzés az optimális. Ellenjavallt a rehabilitáció amíg az instabil angina legalább 5 napra nem stabilizálódik, nyugalmi dyspnoe, peri-, myo-, endocarditis esetén, aorta stenosis tünetes esetében, 180/105 feletti vérnyomáskor, lázas állapotban, súlyos egyéb betegség fennállásakor. A mozgásprogram jár némi veszélyfokozódással, Haskell (1993) áttekintése szerint mintegy hatvanezer edzés-órára esik egy kardiális esemény. A coronaria betegek rehabilitálása mind a négy szempont szerint A evidenciával hasznos. •
•
•
•
•
Apor P.: Kardiális prevenció és rehabilitáció fizikai edzéssel. Rehabilitáció 1996, 6, No 2, 11–2. Berényi I., Gara I., Hoffmann A., Kernde M., Kéthelyi J., Sándori K., Szász K., Tahy Á., Veress G.: A kardiológiai rehabilitáció szakmai és szervezeti irányelvei (feltétel- és követelményrendszer. Orv, Hetilap 1997, 138, 2065–2073. Berényi I., Veress G., Szeles É., Csendes É., Hoffmann A.: Kardiológiai rehabilitáció: a szekunder prevenció eszköze. Orvosképzés 1998, No 3, 154–8. Haskell W. L.: The efficacy and safety of exercise programs in cardiac rehabilitation Med. Sci Sports Exerc. 1993, 26, 815–23. Hoffmann A. (szerk.): Szívbetegek rehabilitációja. Módszertani levelek. Budapest, 2002.
Sportorvosi Szemle
•
•
•
•
•
•
•
Giannuzzi P., Mezzani A., Saner H., Bjornstad H etc Veres G.: Physical activity for primary and secondary prevention. Position paper of the working group on cardiac rehabilitation and exercise physiology of the European society of cardiology. J Cardiovasc. Prev. Rehabil. 2003, 10, 319–27. Jákó P.: Fizikai aktivitás szerepe a cardiovascularis betegségek megelôzésében és kezelésében. Metabolizmus 2006, 4, Suppl. A 13–5. Jolliffe J. A., Rees K, Taylor RS etc: Exercise-based rehabilitation for coronary disease. Cochrane Database Syst. Rev. 2000, 4– CD001800 Szeles É., Berényi I., Veress G., Csendes É., Hoffmann A.: A mozgásterápia jelentôsége a kardiológiai rehabilitációban. Orvosképzés 1998, No3, 145–53. Taylor RS, Brown A, Ebrahim S, Jolliffe J etc: Exercice-based rehabilitation for patients with coronary heart disease: systematic review and meta-analysiss of randomized controlled trials. Am J Med 2004, 116, 682–92. Thompson P. D.: Exercise rehabilitation for cardiac patients. A beneficial but underused therapy. Phys. Sportmed 2001, No 1, 69–75. Veress G, Hoffmann A., Berényi I., Csendes É., Szeles É.: A kardiológiai rehabilitáció irányelvei. Orvosképzés 1998/3, 131–161.
Krónikus szívelégtelenség Nem csak a szív, hanem a vázizomzat is gyengébb a krónikus szívelégtelen betegekben, emellett a renin-angiotenzin rendszer, a noradrenalin termelés, a citokinek, az inzulin rezisztencia tekintetében is rendellenességek jellemzik a kórképet. Érthetô, hogy az 1970-es évek szigorú ágynyugalma helyett
Sportorvosi Szemle
ma edzéssel is javítják a betegek állapotát (Working Group Report 2001, Veress 2001, Corra 2005). Lloyd-Williams etc (2002) 31 tanulmányt foglalt össze NYHA II–III betegek edzésérôl. Csaknem minden csoportban nôtt az aerob kapacitás 15–25 százalékkal, csökkent a nyugalmi pulzus, a vérnyomás, a terheléses dyspnoe, emelkedett az anaerob küszöb, javult a betegek munkavégzô képessége, életminôsége, és az élettani mutatóktól függetlenül is a pszichés állapotuk (Piepoli 2004). A betegek életkilátásai javulnak. A hatásmechanizmus igen sokrétû: javul a szív szisztolés funkciója: nô a verôtérfogat, a maximális percvolumen, csökken a diasztolés telôdési végnyomás, a gyógyszerekkel együtt csökken a cardiomegalia esélye. A vázizomzat oxidatív potenciáljának javulásával emelkedik az anaerob küszöb, csökken a citokinek expressziója, az adhéziós molekulák kötôdése, nô az izom növekedési faktorok (IGF-l) szérum szintje. Az aerob edzés folyamatos vagy interval jelleggel, a maximális oxigén felvevô képesség 40–80 százaléka között intenzitással, heti 3–6, 10–60 perces idôtartamban minimálisan 3 heti edzés után vezet mérhetô javuláshoz, melynek a tetôzése 16– 26 hét után szokott bekövetkezni. (Ezt követôen a fenntartó tréning szükséges.) Az edzésdózis-hatás összefüggés érvényes: az otthon naponta gyalogolt távval arányos a javulás mértéke (Corvera-Tindel 2004). Az erô és izomtömeg fejlesztése (rezisztencia edzés) is hatékony az anaerob küszöb emelésére, az állóképességi terhelések közé érdemes beépíteni (Apor, Tihanyi, Borka 2005). A kis izomcsoportokkal végzett munka kevésbé veszi igénybe a szívet, de lokálisan kedvezôen alakítja az értónus szabályozást, az izom alkalmazkodását a terheléshez, ezért alternálóan beépíthetôk fôleg a NYHA III betegek edzésprogramjába. 2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Az edzést lehetôleg felügyelettel, kórházi körülmények között kezdjük. Elôzetes terheléses vizsgálattal a munkapulzus és RPE (szubjektív nehézségérzés, dyspnoe foka, fáradság foka) megállapítandó. Az intenzitás éppen az angina küszöb, vagy a dyspnoe küszöb alatt legyen. Ellenjavallatok mint a coronaria betegségnél. Az edzés A-fokú evidenciával javítja a beteg állapotát mind a négy kritérium szerint. •
•
•
•
•
•
Apor P., Tihanyi J, Borka P.: Izomfejlesztés a szív- és tüdôbetegségben szenvedôk rehabilitációjában. Orv Hetilap 2005, 146, 101–10. Corvera-Tindel T, Doering LV, Woo MA, Khan S, Dracup K.: Effects of a home walking exercise program on functional status and symptoms in heart failure. Am Heart J 2004, 147, 339–46. Corra U, Giannuzzi P. Adamopoulos S. etc.: Executive summary of the position paper of the working group on cardiac rehabilitation and exerice physiology of the European Society of Cardiology (ESC): core components of cardiac rehabilitation in chronic heart failure. Eur J Cardiovasc Prev Rehabil, 2005, 12, 321–5. Lloyd-Williams F, Mair FS, Leitner M: Exercise training and heart failure: a review of current evidence Br J Gen Pract 2002, 52, 47–55. Piepoli MF, Davos C, Francis DP: Exercise training meta-analysis of trials in patients with chronic heart failure (ExTraMATCH). BMJ 2004, 328, 189. Veress G: Útmutató ajánlás fizikai tréning végzésére krónikus szívelégtelenségben. Cardiol. Hung 2001, 4, 303–12.
37
•
Working Group Report: Recommendations for exercise testing in chronic heart failure patients. Eur.Heart J. 2001, 22, 37–45.
Perifériás artéria szûkülés (Claudacatio intermittens, PAD) Nemzetközi az egyetértés abban, hogy az edzés javítja a perifériás arteriosclerosis állapotot (TASC 2000). A gyógyszerre alig javuló fájdalom, a járástávolság csökkenése és a mozgásos feladatoktól való félelem inaktívvá, visszahúzódóvá, izolálttá, szorongóvá teszi a beteget, s ezt a vészes kört töri meg az edzés. Az edzés hónapjai során nô a maximális járástávolság több száz méterrel, nô a fájdalom fellépéséig megtehetô táv néhány száz méterrel, s ezzel a napi egyéb mozgásos feladat teljesítése a meta-analizisek (Leng etc 2000) és a kontrollcsoportos tanulmányok (Gardner etc 2002) szerint. A percutan transluminal angioplasztika eredménye 6 hónap után némileg jobb, mint az edzéssel elérhetô javulás (Chong etc 2000), de a mellékhatások kockázata is nagyobb. Az edzés olcsóbb, mint a mûtét. A véralvadásgátló önmagában kevésbé hatásos, mint az edzés. A gyaloglás a leginkább választott mozgásforma, melynek során a fájdalomérzetet el kell érni a nagyobb hatás érdekében. („Az anaerob küszöböt csak a versenysportedzéseken kell túllépni, az egészségért végzett testmozgás során lehet, a rehabilitáció során tilos— kivéve a perifériás érbetegek helyi ischemiáját”). A (sí-) bottal gyaloglás (polestriding: egyre népszerûbb, a felsôtestet is foglalkoztató mozgásforma) is javítja az alsóvégtag ereinek mûködését (Langbein etc 2002). A lehetséges mechanizmusok a helyi vascular endothelial growth factor fokozott termelôdése az
38
ischemiásan összehúzódó izomban és ezzel az ér-újraképzés serkentése. Az endothel funkciót tudottan javítja az edzés (Apor, Rádi 2005). A cardiovascularis rizikó tényezôk kedvezô befolyásolása is fontos hatásmód. Az javasolt gyaloglás hetente legalább három alkalommal, legalább fél órás olyan tempójú mozgás, hogy fellépjen a helyi fájdalom. A pihenô a fájdalom elmúltáig tartson, majd újra gyalogoljon a beteg. A láb bôrének épségére éppen úgy vigyázni kell, mint a cukorbetegek esetében! A kerékpározás esetleg nem vált ki fájdalmat, ha a talpat teszi a pedálra a beteg, ezért a lábfejvéggel kell pedálozni, mint a versenyzôk. A járástávolságot a program elôtt, 3 hónap után, majd évente érdemes megmérni. Kezdetben felügyelettel, de otthon is edzhet a beteg. Ellenjavallat nincs, ulcerosus lábseb kivételével. Az edzés hatékony A-szinten, mind a négy szempont szerint. •
•
•
•
•
•
TASK management of peripheral arterial disease. Eur J Vasc Endovasc Surg. 2000, 19, S1–250.
Address: Dr. Apor Péter,
[email protected]
Apor P., Rádi A.: A fizikai edzés érhatásai Orv. Hetil. 2005, 146, 63–8. Langbein WE, Collins EG, Orebaugh C etc: Increasing exercise tolerance of persons limited by claaudication pain using polestriding. J Vasc Surg 20022, 35, 887– 93. Chong PG, Golledge J, Greenhalgh RM, Davies AH: Exercise therapy or angioplasty? A summation analysis. Eur J Vasc Endovasc Surg 2000, 20, 4–12. Gardner AW, Kaatzel LI, Sorkin JD, Goldberg AP: Effects of longterm exerice rehabilitation on claudication distance in patients with peripheral arterial disease: a controlled trial. J. Cardiopulm Rehabil 2002, 22, 192–8. Leng GC, Fowler B., Ernst E.: Exercise for intermittent claudication. Cochrane Database Syst Rev 2000 CD000990.
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
B E S Z Á M O L Ó
Beszámoló a Royal Australasian Collegue of Surgeons támogatásával megkezdett 1 éves Melbourne-i ösztöndíj elsô negyedérôl Tállay András Országos Sportegészségügyi Intézet A Warringal Hospital térdsebészeti ösztöndíjának támogatásával ez év januárjától ismételten sikerült eljutnom Ausztráliába. Korábban 1998-ban az Austin & Repeat Medical Center támogatásával 6 hónapot töltöttem szintén Melbourne-ben, akkor elsôsorban az artroszkópos és szalagsebészeti ismereteimet sikerült elmélyítenem. Jelenlegi térdsebészeti ösztöndíjam célja a kétcsatornás LCA-pótlás, valamint a számítógép által navigált térdprotézis mûtétek elsajátítása, illetve különbözô térdsebészeti kutatások kivitelezése.
Jelenleg hárman vagyunk ösztöndíjasok, három hetes forgóban három térdsebésszel dolgozunk. Ez helyileg összesen négy magánkórházat jelent. A három sebész közül John Bartlett úr jól ismert a magyar kollégák számára is az ESSKA kongresszusokról, Jullian Feller az ISAKOS térd bizottságának az új elnöke, Hayden Morris tudományos eredményeirôl is sokat olvashattunk már különbözô szaklapokban. Az ösztöndíjamat felügyelô sebészek valamennyien csak magánkórházakban dolgoznak, idôbeosztásuk igen effektív. Általában 2 teljes nap járóbeteg rendelés mellett Sportorvosi Szemle
2,5 napot operálnak, ez hetente kb. 20–25 beteget jelent. Példaként minden pénteken délután 3,5–4 óra alatt két mûtôben 14 artroszkópos mûtétet végzünk. Máskor szintén két mûtôben 4,5 óra alatt 5 keresztszalag pótlást, valamint egy mediális felszínpótló protézis beültetést végeztünk. Az asszisztens orvosok legtöbbször sportszakorvosok, ortopéd szakorvos csak igen kivételes esetben, nagyon bonyolult eseteknél asszisztál. Ez a rendszer igen jól mûködik, mivel a sérült sportolók legtöbb esetben rögtön sportorvosukat keresik fel, ôk készítik elô a betegeket az esetleges mûtétre, és az utókezelést is a legtöbb esetben ôk végzik – gyakorlatilag konzervatív ortopéd tevékenységet végeznek. Ez azt jelenti, hogy gyakran a sebész a betegekkel csak egy alkalommal találkozik a mûtét elôtt, ill. a mûtét után. Az ortopéd sebészek tevékenysége így gyakorlatilag csak a mûtétekre és a tudományos munkára korlátozódik. A sportorvosoknak kiváló lehetôség az asszisztencia, így tudják, hogy betegeikkel mi történik, ill. az asszisztenciával pénzt is kereshetnek. A sportszakorvosokkal beszélgetve érdeklôdve hallgatták, hogy Magyarországon a sportszakorvosok milyen óriási tapasztalattal rendelkeznek a szûrésekkel, ugyanakkor csodálkoztak, hogy a sérült sportolókat miért nem ôk kezelik elsôsorban. A magyar sportorvosi hálózat olyan minta, amelyet itt is szívesen megvalósítanának. A sportorvosi rendszer szintén alapvetôen magánorvosi -sportbiztosítási rendszerben mûködik. A neves ausztrál labdarúgó csapatok 2–3 sportorvost alkalmaznak. A sportorvosi centrumok és rendelôk mind magánkézben vannak. Egy központi állami sportorvosi intézet van a fôvárosban, oda sajnos még nem sikerült eljutnom. A keretek mellett szintén dolgoznak orvosok, ennek finanszírozása állami pénzbôl történik. Eddigi tapasztalatom alapján egyértelmûen elmondható, hogy az ausztrál és a magyar orvosok tudásában nincs alapvetô különbség, de a technikai lehetôségeik messze jobbak. Az ausztrál egészségügyi rendszer egyértelmûen kiváló – a magánbiztosítással rendelkezô betegeknek, ezzel szemben a mindössze állami biztosítás-
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
39
sal rendelkezô betegek ezt közel sem így látják. Részükre egy ortopéd vizsgálatra való „bejutás” kb. 6 hónap, a mûtét további 6–18 hónap között várható! A tudományos tevékenység részeként módom volt a Sebészeti Kollégium központjában egy kadáver kísérleten is részt venni. Érdekes módon Ausztráliában a sebészeti szakmák közös kollégiumot mûködtetnek, ez felel a szakképzésekért, továbbképzésekért. A centralizált szakmai kollégium igen-igen jól felszerelt, sok területen képes gyakorlati segítséget nyújtani a kollégium tagjainak. A fantasztikus kísérleti mûtôben a 8–10 artroszkópos torony mellett gyakorlatilag minden rendelkezésünkre állt – kadáverenként 2000 ausztrál dollárért, amelyet a különbözô cégek fizettek. A kétcsatornás LCA-pótlás ideális furatkialakítását tanulmányoztuk, összehasonlítottuk a femoralis tanstibialis, valamint az artroszkópos portálokon keresztüli kialakítást. Szintén a kollégium területén található egy óriási könyvtár, amely az ösztöndíjasok részére kód segítségével valamennyi online folyóirat részére hozzáférést biztosít. A LARS cég szimpóziuma szintén Melbourne-ben zajlott februárban. A Magyarországon is jól ismert szalaggal kapcsolatban egy olyan fontos momentumot érdemes megjegyezni, hogy a szalag „atyja” a LARS-ot szinte csak augmentációs céllal, soha sem teljesen üres notch-ban használja. Fiataloknak a szalagot csak egészen kivételes esetben alkalmazza, akkor sem tartja ideális megoldásnak. Egy ausztrál, otthon nem ismert cég részére fejlesztett ki Bartlett dr egy olyan kettôs görbülettel ellátott unicondylaris felszínpótló femoralis komponenst, amely a femur anatómiai görbületét szinte teljesen követi. Röviden az országról annyit szeretnék elmondani, hogy egy földrajzilag fantasztikus adottságokkal bíró fiatal Ausztráliában szinte mindenki „idegen”, vagyis a 7– 8. generációs „igazi” ausztrálok sem lehetnek túlságosan büszkék magukra, hiszen az ô ôseik voltak az ide behurcolt rabok. Az igen színes, nemzetközi lakosság mellett nem probléma igazi külföldinek lenni, az emberek többsége igen barátságos, nyugodt, megértô, türelmes.
40
A korábbi ösztöndíjhoz képest nagy könnyebbséget jelent az Internet fejlôdése, az internetes telefonokkal könnyedén tudom tartani a kapcsolatot családommal, kollégáimmal, barátaimmal, ami a honvágy legyôzését is nagyon megkönnyíti. Az elmúlt két hétben a FINA VB zajlott a városban. A válogatott keretek mellett dolgozó egészségügyi szakemberekkel felvettem a kapcsolatot, szükség esetén helyi ismereteimmel támogattam ôket. Sikerült az úszócsapat edzését meglátogatnunk, próbáltam segíteni a mûugrók kisebb egészségügyi problémáin. A vizilabdázókat is megkerestük, ill. több meccsüket meglátogattuk. Természetesen szurkoltunk Cseh Lacinak is a 400 vegyes döntôjében! Üdvözlettel Melbourne-bôl Dr. Tállay András
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
F E L H Í V Á S
Felhívás szerzôinkhez
Notes for authors
Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kéziratot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jelzés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne haladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve külön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.
The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and discussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.
A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 488-6196, Dobos József fôszerkesztô, e-mail:
[email protected]
Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISM Tel.: (361) 488-6100, Fax: 488-6196 Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail:
[email protected]
Sportorvosi Szemle
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
41
42
2007 • 48. évfolyam, 1. szám, 1 – 44.
Sportorvosi Szemle
Melléklet Dobos József, Györe István, Szûcs Adrienn: Viofor JPS-s magnetostimuláció hatása a restitúcióra / Viofor JPS magnetostimulation and restitution after loading címû cikkéhez
Férfi / man Pl
Nô / woman +
Pl
+
Nyugalmi /before loading
Terhelés után /immediately after loading
Mágneses teres expozíció után /immediately after exposition
60 perccel terhelés után /60 minutes after loading
A termográfiás képeken jól látható, hogy a nyugalmi és közvetlenül terhelés után készült felvételeken a placebo és valós expozíciónak kitett sportolókon az izomzat gyakorlatilag azonos módon ábrázolódik. Közvetlenül expozíció után a mágneses térrel kezelteknél jelentôs vérbôség látható ellentétben a placebo csoport tagjai képeinél. Ezzel szemben 1 órával a terhelés után a valós expozíciónak kitetteknél a termográfiás kép már szinte azonos a nyugalmival, míg a placebo csoport tagjainál elhúzódik az izomzat keringésének helyreállása. (A „meleg”, vérbô területek pirosan ábrázolódnak, míg a vérszegényebb, „hideg” területek zöldek). In the thermographic pictures taken immediately after loading the muscular systems of the athletes exposed to placebo and the ones exposed to magnetic field seem to be similar. Immediately after exposition emerges a significant hyperaemia with the persons treated by magnetostimulation in contrast to the members of the placebo group. On the other hand 1 hour after loading the thermographic pictures of the persons exposed to real magnetostimulation are almost equivalent with the normal pictures. In the placebo group it takes much more time for the muscular system to restore blood circulaton. („Warm”, hyperaemic parts are red, „cold” anaemic ones are green.)