Tájházi Hírlevél. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója füzet Jósvafı, október

Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója

2003. 3. füzet Jósvafı, 2003. október

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim! A nyár örömteli és kevéssé örömteli eseményekkel telt el. Június végén érkezett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma levele, amelyben értesítette Elnökünket, hogy a Szövetség 500 ezer Ft mőködési költség támogatásban részesült. A mentıöv nagyon jókor érkezett, hiszen a lassan csordogáló tagdíjbevételek már hónapok óta nem tudták fedezni költségeinket. Köszönjük szépen a támogatást! Az már egy kis üröm az örömben, hogy a megítélt támogatáshoz ténylegesen még mind a mai napig nem jutottunk hozzá, de most már reményteli a helyzet, aláírtuk a szerzıdést, beszereztük a nélkülözhetetlen mellékleteket… Örömteli volt a Szövetség képviseletében részt venni a Mindszenten megrendezett Dél-alföldi regionális találkozón, vagy a szlovák tájházak Oroszlányban megrendezett országos találkozóján, ismertetve célkitőzéseinket, törekvéseinket, eddig elért szerény eredményeinket. Jólesı érzés volt együtt ünnepelni a Szabadtéri Néprajzi Múzeum új épülettömbjének felavatásán, érezve, hogy közös ügyünk elismertsége nı és a társadalom is egyre jobban felismeri az értékmentés-bemutatás jelentıségét. A jövıt tekintve rendkívül pozitív élmény volt részt venni a noszvaji szilvanapon, kitőnı példát látva arra, hogy tájházaink jövıjét – a szakmai színvonal csorbulása nélkül – egy interaktív intézmény-közönség (vendég) kapcsolatra kell építeni. Az ötödik alkalommal megrendezett gördülékeny, színvonalas rendezvény méltán öregbítette mozgalmunk hírnevét! Földrajzi közelsége miatt volt szerencsém nyomon követni a Galyasági tájház születését Perkupán (bizonyára példa értékő, hogy a ház megnyitása elıtt már beléptek a Szövetségbe!). És ez csak egy volt tájház hálózatunk ez évi bıvülésébıl! Mielıtt kedves olvasóm az ég rózsaszínre festésével vádolna meg, néhány kedvezıtlen jelenségre is rá kell világítanom. Szövetségünk taglétszámának számszerő növekedése még mindig messze elmarad elızetes várakozásainktól: 34 jogi és 45 egyéni tagunk van. A tervezett regionális fırumokból eddig mindössze egy – a mindszenti – valósult meg, de reményteli, hogy országos találkozónk elıtt, október 25-én Pozsonyban a pozsonyi SZNM, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a boldogfai Mátyusföldi Muzeológiai Társaság „Hagyományok és értékek” címő szemináriumon mutathatom be Szövetségünket. Szándékaink szerint a 4. számú – ez évben utolsó – Tájházi Hírlevélben a noszvaji országos találkozó elıadásainak szerkesztett változatait adjuk közre. Végezetül bízom abban, hogy elsı országos találkozónk a „minden kezdet nehéz” korszakának lezárásával Szövetségünk lendületesebb fejlıdésének kezdetét jelenti majd. Ha ehhez Ön is hozzá akar járulni, jöjjön el Noszvajra, képviselje intézményét, fejtse ki véleményét, ismerje meg a környéket. Szablyár Péter Jósvafı, 2003. október 14.

A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám A Tájházszövetség 2003. június 23-i mindszenti regionális fórumának tapasztalatai - Fuchszné Benák Katalin -

A Magyarországi Tájházak Szövetsége regionális fórumát a Keller Lajos Városi Könyvtár és Helytörténeti Győjteményben rendeztük, ahol a dél-alföldi régió tájházai és múzeumi szakemberek tanácskoztak a jelen és elıttünk álló feladatokról, lehetıségekrıl, útkeresésrıl. Dr. Zsótér István, Mindszent város polgármestere köszöntötte a fórum résztvevıit, ahol hangsúlyozta, nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a dél-alföldi régió képviselıje, Fuchszné Benák Katalin mindszenti. Köszöntıjében kiemelte, a múlt értékeinek, hagyományainak ırzésében, ápolásában a tájházak, múzeumok fontos szerepet töltenek be, ezért nagy odafigyelést igényel ez a terület. A tájházak és múzeumok kapcsolatát mutatta be Bárkányi Ildikó, a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Osztályának vezetıje. Elmondta, a tájházra jellemzı, hogy az egész porta az ott lakók életét mutatja be. Szablyár Péter a Magyar Tájház Szövetség ügyvezetı elnöke a szövetség célját és éves programját ismertette. Kitért azonban az országos viszonylatban tapasztalható nehéz körülményekre, mely a tájházak mőködését, életben maradását veszélyezteti. A novemberben létrehozott szövetség, amint a helyzet engedi, fıként közös pályázatok útján, tanácsadással, NKÖM és a tájházak közötti információcserével, érdekképviselettel szeretné támogatni a tagságot. A Tájházi Hírlevélben a mindennapi munkához praktikus tanáccsal, bemutatkozási lehetıséggel, jogszabály és pályázati figyeléssel kíván hozzájárulni. A nemzetiségi tájházak Magyarországon címmel Ando György, a Békés Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese tartott színes elıadást. Országos viszonylatban nyilvántartott és mőködı tájházak szlovák, német, horvát, román, ruszin, szlovén, roma és szerb kisebbség körébıl tevıdik össze. Ezek a tájházak az adott nemzetiség értékeit ırzik. Fenntartásukban nagy szerepet tölt be anyaországuk. Nagyon fontos, hogy a világörökség részévé váljon a magyar tájházi kultúra, melyben a szövetség kiemelt szerephez jut. Fesztiválok útján vihetjük hírét saját nemzeti, népi kultúránknak. A regionális képviselet a dél-alföldi régióban c. témakörben Fuchszné Benák Katalin regionális képviselı adott tájékoztatást. Kiemelte, az Európai Unióhoz való csatlakozás során össze kell fognunk, s együtt, közös cél érdekében meg kell szilárdítanunk a tájházak szerepét, melyek a múzeumok mellett kiegészítik A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám nemzeti kultúránkat. Az elıadásokat követıen számos kérdésre kerestük meg közösen a válaszokat, majd elmondta ki-ki a véleményét. Külön megtiszteltetésnek éreztük, hogy Szőcs Judit (Csongrád) és Szabó János (Szentes) múzeumigazgatók is részt vettek tanácskozásunkon és szakmai útmutatásukkal, felajánlott segítségükkel próbálják egyengeti a Tájház Szövetség céljait. Együttmőködést ajánlott fel a Tájak Korok Múzeumok szentesi szervezete is. A fórumot követıen Perlaki György plébános úr fogadott bennünket a mőemlék római katolikus templomban, a templomkerti séta után Mindszent nevezetességeit tekintettük meg. A kistérséget bemutató kiadványokat és adatokat a hódmezıvásárhelyi Turinform Iroda szolgáltatta. A tájházi ügy érdekében, a fórumon való aktív közremőködés bizonyítja, megmozdult a régió, mellyel megerısíthetjük a kultúrában betöltött szerepünket.

Kibıvített elnökségi ülés Mindszenten 2003. szeptember 24-én Dr. Gyenes János alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Dr. Füzes Endre elnök. Fuchszné Benák Katalin tájékoztatást adott a 2003. június 23-i regionális találkozóról. Szablyár Péter ismertette a Szövetség szervezettségének állását: 31 jogi és 42 egyéni tag van jelenleg. A regionális találkozók szervezése elakadt, az elnökség munkájában való részvétel néhány tisztségviselınél esetleges. Sisa Béla tájékoztatást adott a KÖH által támogatott házak helyzetérıl, az állami szervezetek és hivatalok útkeresésérıl. A feladat – felelısség - hatáskör máig nem tisztázott. Szablyár Péter kiegészítette a Szövetség gazdasági helyzetét bemutató írásbeli anyagot. A mőködési támogatás elnyert összege mind a mai napig nem érkezett meg. Bejelentette, hogy az Országos Találkozót követıen lemond ügyv. elnöki tisztségérıl, mert saját forrásiból nem tudja tovább finanszírozni a Szövetséget. A Tájházi Hírlevél elıterjesztett 3. számának tartalmát jelenlévık elfogadták. A Felügyelı Bizottsággal kibıvített elnökségi ülés elfogadta a november 8-i Közgyőlés napirendjét. Tudomásul vették, hogy az „Év tájháza” pályázatra egyetlen pályamő sem érkezett. Az ülést követıen megjelentek Mindszent helytörténeti győjteményével és a település egyéb nevezetességeivel ismerkedtek.


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövıje II.- szakmai tanácskozás - Bárkányi Ildikó – A Vajdasági Magyar Folklórközpont (VMF) és a kulai Népkör a vajdasági magyar tájházak helyzetérıl szervezett kétnapos szakmai találkozót a már létrejött és alakuló tájházak, helytörténeti és néprajzi győjtemények létrehozói és gondozói számára. A 2003. augusztus 22-23-án megrendezett találkozó második alkalommal teremtett fórumot az érintettek beszámolóinak, a közös problémák megvitatásának. A szervezık szándéka az volt, hogy a résztvevık információt szerezzenek a múlt évi tanácskozás óta eltelt idıszak eseményeirıl, eredményeirıl, valamint tájékozódjanak a Magyarországon idıközben megalakult Tájházszövetség céljairól, tevékenységérıl. A tanácskozás elsı napján – a kulai Népkör sok önzetlen munkával felújított épületében – került sor a tanácskozás gerincét alkotó szakmai beszámolókra. A megjelenteket házigazdaként Juhász András, az 1868-ban alakult, az ’50-es években szétzilált, majd 1995-ben újjászervezıdött Népkör elnöke köszöntötte. A városban mintegy 2700 fıs (8,7%) magyar kisebbséget összefogó Népkör történetérıl és mai helyzetérıl, programjairól szóló beszámolóját a résztvevık bemutatkozása követte. A délelıtti program keretében Bárkányi Ildikó, a szegedi múzeum munkatársa a néprajzi tárgyak nyilvántartásának módjairól és eszközeirıl beszélt, majd Nagy István, a VMF tanácsosa a 2002-ben megalakult magyarországi Tájházszövetség céljait és programtervét ismertette. Az általános kérdéseket érintı elıadásokat követıen, a délutáni program keretében hangzottak el a délvidéki települések tájházaira, győjteményeire, illetve azok létrehozására irányuló törekvéseket képviselı résztvevık beszámolói. A zentai Pece Árpád kincses házának, azaz magángyőjteményének történetérıl, párját ritkító összetételérıl, valamint sajátos, intézményen kívüli helyzetének problémáiról beszélt. Cservenák Pál az 1986-ban megnyílt topolyai tájház védelmével, valamint a mőemlék szélmalom áttelepítésével kapcsolatos gondokról szólt, megemlékezve a szabadkai Városi Múzeum által, a tájház felújítása alkalmával a közelmúltban nyújtott szakmai segítségrıl. A Magyarkanizsáról érkezett községi képviselı, Novák László hírt adott arról, hogy a helyi mővelıdési házban immár több ezer néprajzi és helytörténeti érdekességő tárgy halmozódott fel, amelyek számára kiállításra alkalmas helyet keresnek. A horgosi helytörténész-publicista Nagygyörgy Zoltán, aki közel húsz éve kutatja a település múltját, szintén arról számolt be, hogy kiállításra alkalmas helytörténeti győjtemény van már a faluban, csupán megfelelı kiállítóhely, illetve tájház hiányzik. Péterrévén (Bačko Petrovo Selo) 2002-ben a bıséggel összegyőlt tárgyakból „néprajzi szobát” rendeztek be, a kiállítás számára azonban rövidesen új helyet kell keresniük- tájékoztatta a hallgatóságot Horváth Mária. Kis Csiszár Emma, a helyi agrárszövetkezet elnöke hozzáfőzte, hogy lehetıségeihez mérten támogatja a helyi tradíciók megırzését, a falusi turizmus célkitőzéseit. Ennek jegyében már 8. éve rendezik A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám meg nyaranta az új hagyományt teremtı Uborkanapot. Új néprajzi-helytörténeti győjtemény alakulásáról számolt be Horváth Pécsi Mária, a bezdáni általános iskola tanára. A már korábban összegyőjtött tárgyak jelenleg az iskolában kaptak helyet, a tájház létrehozása még távoli célkitőzésnek tőnik számukra. A viseleti darabokban és szıttesekben különösen gazdag győjteménybıl rendezett, „Nagyanyáink életébıl” címő kiállítás megnyitóján a tanácskozás második napján vehettek részt a megjelentek, a helyi Mővelıdési Házban. Bajsán szintén lelkes győjtımunka folyik, melyrıl Szuhankó Ruzsena számolt be. Az eddig öszszegyőlt tárgyak számára még itt sem találtak megfelelı helyet, a községben mőködı Teleház támogatásában bíznak. A közelmúltban a textilekbıl „Nagyanyáink szıttesei” címmel rendeztek sikeres kiállítást. A Temerinbıl érkezett Csorba Béla néprajzkutató a 2003 nyarán megnyílt tájház létrehozásának elımunkálatairól és berendezésérıl számolt be. A tájház megnyitása a helyi tájházalapítási törekvések egyik látványos eredménye. Giricz Teréz, a temerini kézimunka szakkör vezetıje a kiállítások gondozásával kapcsolatos tennivalókról szólt a beszélgetés során. Mérges Eszter és Kovács Ilona a torontálvásárhelyi (Debeljača) helytörténeti múzeum győjteményérıl, további gyarapításának lehetıségeirıl beszélt. A közel száz éves, eklektikus épületben elhelyezett néprajzi győjtemény alapítása Szécsényi Jolán nevéhez főzıdik, aki 1977-tıl kb. ezer használati és lakásberendezési tárgyat, munkaeszközt, kisipari emléket győjtött a múzeum számára. A már létrehozott és a tervezett győjtemények elsısorban a bácskai és bánsági paraszti világnak hivatottak emléket állítani, de az identitás megırzésének fontos színterei is. A legújabb törekvésekben – az anyaországhoz hasonlóan – a muzeális jelleg mellett megjelenik a közösségteremtés és a gyermekek oktatásának-nevelésének szándéka is. Talán ezzel is magyarázható, hogy e törekvések élén többnyire tanárok, varróasszonyok és helytörténet-kutatók állnak. A koordináló szerepet vállaló VMF szakmai igényességét igazolja, hogy a sokszor autodidakta módon szervezıdött győjtemények, kiállítások elé magas mércét állít. Ennek jegyében tőzte a tanácskozás programjára a múzeumi tárgykezelés, megelızı konzerválás kérdéskörét is. A kulai program befejezéseként a résztvevık megismerkedtek a Népkör könyvtárával, amely sok viszontagság után ismét a tagok mővelıdését szolgálja. Gyarapítása nem mentes a nehézségektıl, nyilvántartása viszont példamutató! A rendezvény második napján a nyugat-bácskai tájházak látogatására került sor. Elsıként Doroszló tájházaival ismerkedtünk. A neves búcsújáró helynek számító kegytemplomtól és szentkúttól nem messzire álló, valószínőleg a 19. század derekán épült, tájházként mőködı parasztház szinte eredeti formájában maradt fenn. Berendezése az 1930-as évek életmódját tükrözi. Raj Rozália és Nagy István ötlete alapján és kezdeményezésére hozták létre, a megvalósításban társuk Renić Kistamás Katalin volt. A tájház 2001 szeptemberében nyílt. Lelkes munkájuk eredménye önmagáért beszél. A falu másik, „élı” tájháza a Samu család hagyatéka, leszármazottjuk, Bártol Julianna tulajdona. Az egykori fıutcán A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám 1940-ben épült lakóház helyiségeinek festése, berendezése módos gazdára vall, s a doroszlói népmővészet reprezentatív darabjait ırzi érintetlenül, az 19201950-es évekbıl. A program következı állomása Bácskertes (Kupusina) volt, ahol dr. Silling István kalauzolását élvezhettük az 1991-ben megnyílt, s az általa létrehozott néprajzi győjteményt bemutató falumúzeumban. A program méltó befejezése volt a már említett bezdáni néprajzi kiállítás megnyitásán, az általános iskolában lévı helytörténeti győjtemény, valamint az 50 éve alakult selyemdamaszt mőszövı üzem megtekintésén való részvétel. A tanácskozás résztvevıi tartalmas, házilag sokszorosított füzetet vihettek haza, melyben az elızı évi összejövetelrıl készült emlékeztetı, a tájházakról, győjteményekrıl megjelent fontosabb ismertetések, valamint az idei konzultáció fı témájáról, a mőtárgyak gondozásáról szóló hozzáférhetı, ismeretterjesztı tanulmányok kaptak helyet. A rendezvény létrejöttét helyi és anyaországi intézmények (Tartományi Oktatási és Kulturális Titkárság, a Tartományi Jogalkotási , Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, valamint az Illyés Közalapítvány) egyaránt támogatták.


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Tájházaink állapotáról – problémák és megoldások III. - Baranyai Zoltán építmény fenntartó mérnök – Mivel a naptár szerint közel a tél, fontosnak tartjuk, hogy néhány szót ejtsünk az erre való felkészülés legfontosabb teendıirıl. Ezek után az elızı számban részletezett tartószerkezetek közül kimaradt, azonban az egyik legfontosabb szerkezetrıl, a födémrıl szólunk néhány szót. Végül a telkünket határoló, ezért meghatározó építmény, a kerítés következik, néhány fontos tudnivalóval. A tél viszontagságai ellen hatékonyan egy módon védekezhetünk: meg kell próbálnunk megelızni, hogy kárt tegyen szerkezeteinkben. Talán nem mondok ezzel újat, mégis érdemes átgondolni, ha lehetıségünk van fenntartásra, felújításra áldozni, hogy mit is javítunk meg elıször (elég, ha az ország útjaira gondolunk, ahol a tél és a karbantartás hiányait saját bırünkön érezzük). Elıször is meg kell vizsgálnunk, melyek azok a szerkezetek, amelyek leginkább kitettek a hónak, a hólének, a jégnek és a fagynak. Fıleg a tetı elemeire, a héjazatra, bádogozásra és a szerkezetek csatlakozási pontjaira kell gondolnunk (járda-fal, gerenda-oszlop stb.) Ha ezek állapota, rögzítése, tömítettsége megfelelı, és az elızı évek tapasztalata szerint sem volt velük gond, valószínőleg ez így is marad. Amennyiben már kellett javítani ıket egy-egy nagyobb tél után, mindenképpen javasoljuk, hogy szakember bevonásával (akár tılünk is kérhetnek tanácsot konkrét problémáikkal kapcsolatban!) vizsgálják meg a visszatérı hiba okát. Elıfordulhat, hogy a szerkezeti megoldás nem megfelelı, hisz a régi mesterek sem voltak hibátlanok, de az is lehet, hogy csak az anyagválasztásban van a hiba. Nagy mennyiségő hó esetén nem közömbös az alátámasztó szerkezet állapota, errıl a tartószerkezetek témakörében már írtunk. Különösen igaz ez a hózúgokra (olyan területek, ahol a szél egy nagyobb szerkezetei törés hatására veszít mozgási energiájából, és a szállított havat lerakja - pl. D-i oldalon lévı vápák, tornácok). Itt fokozott a hó megolvadásából és a hólé újbóli megfagyásából származó romboló hatás. Védekezni csak egy módon tudunk: megfelelı biztonsági intézkedések mellett meg kell tisztítani a tetıt, vagy az adott területet a hótól. Nyilván erre tényleg csak akkor van szükség, ha a tapasztalatok alátámasztják. Általánosságban elmondható, hogy ha a héjazat és a bádogozás megfelelıen rögzített, a hézagok és a síkok nem deformáltak, sérült elemek nincsenek (pl. törött, mállott cserepek vagy győrött, lyukas bádogelemek stb.), akkor nincs sok tennivalónk. Lehet viszont gondunk a héjazat tömítetlenségein a szél által befújt porhóval. Így víz juthat a faszerkezetekhez és a födém agyagtapasztásába, ami rendkívül nehezen szárad ki, életteret adva ez által a farontókA Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám nak. Hatékony védekezés ez ellen csak fólia alátét-héjazat alkalmazásával érhetı el, errıl az elsı részben írtunk. Amennyiben ez nem lehetséges, nincs más megoldás, mint az olvadás kezdete elıtt alaposan megtisztítani a padlást a hótól. Egy dolgot viszont itt se felejtsünk el, mégpedig hogy olvadás a tél közepén is lehet, így ne várjunk tavaszig, legjobb ezt a hófúvás után közvetlenül megtenni. A téllel kapcsolatban még egy fontos kérdést szeretnénk megemlíteni: a csúszásmentesítést. Mivel a régiek leleményessége sok barátságos módszert eredményezett, így javasolnám, hogy a sózást mellızzük. Ha van egy kis hamu a ház körül, esetleg főrészpor vagy homok, netán apró szemő murva, ezek mind alkalmasak lehetnek, de a helyi adottságoknak megfelelı módszerek is vannak. Jósvafın például egy jóbarátom a Jósva-patakból lapátolt ki egy kis homokot, amelyet szétterített a jégen. Ezzel tökéletesen csúszásmentes és tartós felületet hozott létre, mivel a nedves homok egyszerően lefagyott. Ehhez persze tudni kell, hogy a Jósva soha nem fagy be, ez adta az ötletet is az alapanyagszerzéshez. Tehát legyünk kreatívak! A födémek talán egy parasztház legszebb tartószerkezetei. Küllemük alapvetıen meghatározza a belsı tér hangulatát, sokszor pedig a fafaragás remekei, vagy kımővesmesterek boltozatkészítı tudását dicsérik. Azonban mint téráthidaló szerkezetek a házban lévık feje fölötti terheket hordják, így megfelelı állapotuk is alapvetı fontosságú. Sok típusát ismerjük, ezek közül a legelterjedtebb népi épületek esetén a fafödém. Fából készítenek csapos gerendafödémet, borított födémet, melyek legnagyobb veszélye az, hogy a faszerkezetek nem láthatók. Így nehéz a fa romlását észrevenni, ezért idıszakonként szükséges feltárást végezni, illetve nagyobb hangsúly kerül a faanyagvédelemre. Mivel ezek parasztházak, tehát tájházak esetén meglehetısen ritkák, többet most nem is foglalkozunk velük, ha valakinek ilyenekkel akad problémája, keressen meg, és igyekszünk segíteni. A fából készült födémek legelterjedtebb változata esetünkben az úgynevezett pórfödém. Ez a tartófalakra terhelı tömör fagerendákból, az azokra eltoltan vagy egymás mellé fektetett deszkázatból, és az ezt borító, általában valamilyen szerves anyaggal kevert, tapasztásból áll. A faanyagok karbantartásához, javításához elegendıek az elızı részekben a faanyagvédelemrıl elmondottak. Talán annyit tennék hozzá, hogy ezek sokszor mővészi módon kialakított szerkezetek, ezért bánjunk velük ennek megfelelıen. A karbantartás, javítás során helyezzük elıtérbe az eredeti megmentését, még ha ez drágább, hosszadalmasabb vagy bonyolultabb is. Szerkezeti szempontból fontos, hogy a födémgerenda gyakran közvetlen kapcsolatban áll kötıgerenda gyanánt a tetıszerkezettel, ezt mindig szem elıtt kell tartani, ha a födémet bármilyen módon megbontjuk. Ajánlott statikus bevoA Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám nása is, hiszen láthatjuk, hogy a tartószerkezetek szoros, sokszor nélkülözhetetlen kapcsolatban állnak egymással. Felújítás esetén a tönkremenetel fokozatától függıen lehetıség van csak a tapasztás, vagy a deszkázat, esetleg egy, vagy az összes gerenda cseréjére, így elmondhatjuk, hogy viszonylag gazdaságosan javítható mivel majdnem elemenként cserélhetı. A leggyakoribb hiba a gerendák felfekvési helyén, vagy a deszkázat tetején kezdıdı korhadás, mivel ezek rosszul, vagy egyáltalán nem szellızı, nedvesedésre hajlamos területek. Lehetıség van a gerendák megerısítésére is, de a faanyagvédelmi szakértı és a statikus bevonása ekkor fokozottan elengedhetetlen. Ritkább, de hasonlóan szép, hangulatos térlefedés a boltozat. A nyílásáthidalásoknál már szó volt (elızı rész) az ilyen típusú, úgynevezett boltozott szerkezetekrıl, így nem részletezzük. Csak említés szintjén a legfontosabbak: -alapvetı fontosságú a szerkezet oldalnyomásának felvétele, ennek hiányában a boltozat kinyílik és leszakad. Ezt vaskos falak, támpillérek, vagy már eredendıen beépített vonórudak biztosítják. Ez utóbbi a szerkezet megerısítéséhez is jó megoldás, ha nincs lehetıség támpillér építésére. -ha az ív irányára merıleges repedést tapasztalunk, azonnal forduljunk statikushoz! Ez életveszélyes is lehet! -a boltozathoz csak statikus bevonásával szabad bármilyen módon is hozzányúlni, mert ı ismeri a pontos erıjátékát, és tudja meghatározni a lehetıségeket és a szabályokat! A boltozat anyaga lehet tégla, kı és vetett vályog. Elıbbieknél a kötıanyag gyengesége, utóbbinál a vályog vízérzékenysége okozhat gondot, melyek által a boltozat fellazulhat, tehát igyekezzünk a víztıl mindenképpen megóvni. Általában melléképületek esetén találkozhatunk nádborítású, vagy szalmapólyás födémekkel is. Ezek gerendáira ugyan az igaz, mint a pórfödémek gerendáira, borításuk elınye pedig az, hogy könnyen és viszonylag olcsón cserélhetık, kisebb hibák esetén egyszerően javíthatók. A kerítések sokszor alábecsült, másodlagos szerkezetek, legalábbis szerkezeti szempontból. Most néhány ezzel kapcsolatos tanácsot szeretnénk adni. Elıtte viszont néhány általános információ. Ha jelenleg nincs kerítés, vagy teljesen táj és ízlésidegen, akkor igyekezzünk a helyi hagyományoknak, sajátságoknak és formáknak megfelelı kerítést terveztetni. Ez utóbbi szó nem véletlen, hiszen az utcafronti kerítés engedélyköteles. Ha meglévı, hagyományos kerítésrıl van szó, törekedjünk az eredeti megoldások megtartására, hisz ez is a tájház része. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám A két leggyakoribb alapanyag a fa és a kı, de léteznek pl. vesszıfonat kerítések is. Ezeknek számos, változatos szerkezeti megoldása létezik, így felsorolni képtelenség a lehetséges variációkat. Ezért annyit tehetünk, hogy néhány, a tartósságot célzó alapelvet most leírunk: -a faszerkezeteknél a kültéri, így alaposabb faanyagvédelem szabályait kell alkalmazni -a faszerkezeteket célszerő a talajtól megfelelıen elválasztani, akár szerkezeti elemekkel, akár bevonattal -a kıkerítések kötıanyaga megy tönkre leghamarabb, méghozzá a víz hatására, ezért megfelelı fedkıvel és idıtálló hézagolással tudunk a leginkább a tönkremenetel ellen védekezni -ha már deformációk, repedések láthatók a felületen, célszerőbb lebontani és újjáépíteni -minden kerítéstípus esetén megfelelı alapozás szükséges, melynek alapozási síkja a fagyhatár alatt kell, hogy legyen -a vesszıkerítések eleinte jól javíthatók főzfavesszıkkel, egy idı után azonban a bontás és új kerítés építése esztétikusabb eredményt ad Az eddig tárgyalt témáinkról, valamint a további, Önöket érdeklı témákkal, ötletekkel kapcsolatban várjuk megkereséseiket, addig is jó munkát kívánok.


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Népi lakóházak felújítása Perkupán - Koleszár Krisztián Mindazok számára, akik Északkelet-Magyarország népi építészetével foglalkoznak, ismert a perkupai kımőves-központ 19. századi, 20. század eleji ténykedése. A vakolathímes épületek, remekbe „szabott” lakóházak legszebbjeit Perkupa egykori, Varbóc felé vezetı fıutcáján találjuk. Vargha László az 1950-es években készített fölméréseket, fényképeket az utca népi mőemlékeirıl. Ezt követıen többen a Petıfi utcát második Hollókıként emlegették. Sajnos az 1950-es éveket követıen nem sokat törıdtek a Petıfi utca épületeivel. 1973-ban még nyolc mőemlék lakóház, 1992-ben már csak hat épület szerepel a mőemlékjegyzékekben. A „különbözetet” lebontották, helyükön ma jellegtelen kockaházakat találunk. De ez történt még számos más épülettel is a Petıfi utcán. Néhány épületnél az utolsó pillanatban való cselekvés volt, hogy 2003-ban megtörtént a felújításuk. 2002-ben ugyanis merészet gondolt a perkupai önkormányzat: mintegy 14 épület külsı felújítására vállalkoztak. A terveket Csintalan Ildikó építész-tervezı (Abaújterv Bt., Szikszó) készítette. A rontott homlokzattal rendelkezı épületeknél 1970–80-as évekbeli fölmérési rajzok (Guzsik Tamás, Vas Tibor munkái), fotók (H. Szabó Béla) jelentették az fölújítási tervek alapját. Több épületnél viszont csak a helyszíni fölmérés, vakolatdísz-rekonstrukció segített. A pályázat az Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Célelıirányzatához került benyújtásra. A kb. 24 millió forint összköltségvetéső, 70%-ban támogatott program kivitelezési munkái 2003 tavaszán kezdıdtek el és nyárra fejezıdtek be. A kivitelezık az edelényi Neptun Bau Rt. és alvállalkozói voltak. A legkorábbi épületek az 1800-as évek második felében készültek. Ezek a Petıfi u. páros oldalán állnak, egymás mellett található a 22. és a 24. számú épület, továbbá egységes sort alkot a 38. (Sok-Petı-ház), 46., 48. és 50. számú ház. Alapterületben a két legnagyobb épület a Petıfi u. 22. és a 24. Elıbbiben tájház és a perkupai kımőves-központtal foglalkozó kiállítás nyílt. Homlokzataikat vakolat-pilaszterek tagolják, az ablakok fölött függönyíves szemöldökpárkány (Petıfi u. 22.), copf vakolatfüzér (Petıfi u. 24.) domborodik. Az orommezıt mindkét háznál két-két keretelt padlásablak, elıbbinél középütt szoborfülke kereszttel, fölötte virágcsokorszerő vakolatdísz, utóbbinál bábos mellvéd és sugárkorong díszíti. Elıbbiekkel majdnem szemközt áll a Petıfi u. 15. sz. ház, ennek homlokzatán levéldíszes fejezető pilaszterek, az ablakok fölött szegmensíves szemöldökpárkány, alatta levélcsokorszerő ívmezı. Hasonló a Petıfi u. 38. sz. ház homlokzata, itt az orommezıben lévı két keretelt padlásablak között

a Galyasági Településszövetség titkára A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám bonyolult rajzolatú vakolatdísz-ornamentika. A Petıfi u. 46. sz. épület ablakai fölött közös szemöldökpárkány, egyszerő geometrikus kereteléssel, pilaszterekkel, a tömött levélcsokrot utánzó vakolatdísz a padlásablakokat díszíti. A közös portán álló Petıfi u. 48. és 50. sz. ház ablakai íves záródásúak, elıbbi oszlopfejezetei a Petıfi u. 15. sz. épületével rokoníthatók, utóbbinál egyszerő vakolatdísz. A 48. sz. épületnél az orommezıben a két keretelt padlásablak között rózsadísz, míg az 50. sz. háznál egyetlen keretelt kör alakú padlásablak. Az 1900-as évek elsı felben épültek a Petıfi u. 5., 13. (1907), 27. és a Kossuth út 6., Petıfi u. 10., 20., 66. sz. épületek. A Petıfi u. 5. sz. ház az 1930-as években készülhetett: fıhomlokzata elé három oszlopköző, halhólyagos ívő elıtornác épült, jellegében meglehetısen eltér a Petıfi u. épületeitıl. A Petıfi u. 13. sz. ház homlokzata vakolatkváderezéssel díszített, kivéve a növény ornametikával, koszorúval övezett építési évszámmal, gótikus padlásablakokkal tagolt oromháromszöget. A Petıfi u. 27. sz. ház homlokzata az 1920–30-as éveket jellemzı geometrikus vakolatdíszekkel tagolt, egyedisége a főrészelt deszka elıtornácban rejlik, tetızete füstlyukas kontyolt nyeregtetı, a deszkaoromzatban kifőrészelt kereszt és évszám (1928). A jelenlegi fıutcán, a Kossuth út 6. sz. alatt épült egykori római katolikus iskola fölújítását is e program keretében végezték: a derékszögben megtörı alaprajzú (vinkelyes) épület oromzati vakolatdíszei a Petıfi u. 13. sz. házét utánozzák. Három – jelen formájában az 1920–30-as években (át)épült – füstlyukas kontyolt nyeregtetıs lakóház (Petıfi u. 10., 20., 66.) homlokzata is fölújításra került. Homlokzatán mindhárom közös jellemzıje az oszloppilasztereket helyettesítı vakolatkváderezés. A Petıfi u. 10. sz. épületet főrészelt deszka tornácdíszei és a Petıfi u. 66. sz. ház fıhomlokzatának tükörkoronát utánzó (valószínőleg szögligeti mester mőhelyében készült) ablakkeretei teszik egyedivé.


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Megnyílt a Perkupai Tájház - Koleszár Krisztián 2003. augusztus 20-án került sor a Perkupai Tájház fölavatására. Dr. Török Pál, a Galyasági Településszövetség elnökének köszöntıje után az egyházak képviseletében Trestyánszky József római katolikus esperes-plébános (Szögliget), Kölönte Sándor református lelkész (Szin), Polyák Imre görög katolikus esperesparóchus (Bódvaszilas) áldotta, szentelte meg az épületet. A kiállítást Szablyár Péter, a Magyarországi Tájházak Szövetségének ügyvezetı elnöke nyitotta meg. Az épületet még 2002-ben a Galyasági Településszövetség vásárolta meg a Majoros család örököseitıl, majd részben önerıbıl, részben a perkupai önkormányzat által elnyert támogatás segítségével 2003-ban rekonstruálták. Az 1880-as években épült lakóház a visszaállítás során háromosztatúságot nyert, az 1970-es években kapott nyílászáróit az eredetikkel megegyezıen kicserélték, tetızetét kijavították, málló vakolatdíszeit pótolták; továbbá jelentıs változás érte a porta képét is: az 1970-es évekbıl származó fénykép alapján elkészült a nagykapu és a fedeles kiskapu lecserélve ezzel a közelmúltban beépített lemezkapuzatot, és új kútház készült a teljesen elkorhadt régi helyébe. Jelen formájában az épület a következıképpen jellemezhetı: alaprajzi beosztása: elsıház, pitar, utóház, kamra. Eredetileg szabadkéményes épület volt, tüzelıberendezése és füstelvezetése már átalakított. Az épülethez folytatólag épült hozzá még egy kamra és az istálló. A falazat anyaga kı: leginkább helyi sárga, palás agyagmárga és lila homokkı. Az oromzatot „könnyítették”, azt görgıi darázskıbıl (mésztufából) rakták meg. Az épület gerendázata tölgyfából készült, a háztetıt ma az 1920–30-as éveket jellemzı Bohn-cserép, az istállót lászipusztai hódfarkú cserép fedi. Az udvari homlokzatot három vakolatpilaszter tagolja: az oszlopfıket körmezık díszítik. Közöttük, a két vastáblás ablak fölött függönyíves szemöldökpárkány, az ívmezıben sziromcsokor, mindkét oldalán lecsüngı vakolatfüzérekkel. Az elsıházat három vasporral fényesített vastáblás ablak sötétíti. A kihajtott vaszsaluszárnyak közepén rózsadísz. Az oromzat cserép vízvetıs párkányon nyugszik. Az oromzat közepén párkányon ülı íves tetejő szoborfülke, benne kereszttel, a szoborfülke mindkét oldalán egy-egy keretelt, tetején három levéllel díszített padlásablak. A szoborfülke fölött virágcsokorszerő vakolatdísz. A látogató a tájház konyhájába (pitar) lép be a tıciket megtörı lépcsıkön. A konyha berendezésének nagyobb tárgyai: a csikómasina, a stelázsi, a karoslóca és az asztal, székekkel. A falat dísztányérok és falvédık díszítik, a sarokba akasztott surccal takart gyúrótáblával. A konyha egyben a Településszövetség irodája is, a mőködéshez szükséges irodai eszközök is itt találhatók. A deszkapadlós elsı szoba (elsıház) a két háború közötti hagyományos lakáskultúrát igyekszik bemutatni. A két utcai ablak között a nagy, – jómódot is


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám jelzı – négyfiókos komód áll, tetején gyertyatartóval és szobrokkal, fölötte a díszesen faragott tetejő tükör függ. A hátsó fal mellett a fölvetett két ágy, a szoba közepén a míves asztal, székekkel. A komód jobb oldalán két fölöltöztetett bábu, leginkább Majoros gazda és a felesége ruháiban. Az udvari ablak elıtt Singervarrógép, mellette ruhásláda. A szobában van még egy láda: egykori vásározóláda, a bejárati ajtó mellett. Körben a szoba falait szentképek díszítik. A hátsó szobában (utóház) kamarakiállítás nyílt: „A perkupai kımővesség” címmel. Tizennégy tabló ismerteti Perkupa múltját, a falu kımőveseit, az általuk emelt épületeket-építményeket, jellemzı vakolatdíszeiket a Petıfi utcán és a környezı településeken; továbbá a kiállításon láthatók még a mesterek szerszámai és ízelítıt kapunk a helyi építıanyagokból is.

A Tájházszövetség köszöntıje a perkupai Tájház megnyitásán Tisztelt Egybegyőltek, Tisztelt Ünneplı Közönség, Kedves Perkupaiak! Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Magyarországi Tájházak Szövetsége nevében köszönthetem itt Önöket ennek a nagyszerő vállalkozásnak az ünnepélyes megnyitásán. A több mint 60 éves hazai tájház-mozgalom kiemelkedı eseménye, amikor egyegy új láncszemmel gazdagodik e házak hálózata. Szaktekintélyek; muzeológusok, néprajzosok, helytörténészek évtizedek óta vitatkoznak a tájház fogalom pontos definícióján. Szövetségünk alapszabályában errıl ez olvasható: „Tájház: a népi építészet szempontjából jelentıs, esetleg népi mőemlékeknek minısített épületekben berendezett lakásbelsıket (esetleg mőhelyeket, kezdetlegesebb ipari létesítményeket) bemutató muzeális intézmény.” E száraz, szakszerő magyarázat helyett bennem mindig érzéseim, érzelmeim kerülnek elıtérbe. Mert a TÁJHÁZ szónak inkább ilyen töltete van. „Nem tudhatom, másnak mit jelent e táj?” kérdezte a tragikus sorsú Radnóty Miklós. Hiszen a tájházakat létrehozó közösségek pontosan ezt a kérdést akarják megválaszolni, azt szeretnék, ha másnak is azt jelentené, amit nekik: a szülıföldet, a település zsigereinkbe ágyazott elrendezését, alvégestül-felvégestül, az egyedi, mégis egymáshoz illeszkedı ház-illatokat, a fagyos téli hajnalokon visító disznó utolsó jajszavát, a porták elé kiülı öregeket. Ezekben a zömében amatırök által nagy ügybuzgalommal létrehozott „muzeális intézményekben” a TÁJ, vagyis szülıföldünk hangulatát szeretnénk konzerválni, megırizni és jelképesen átadni az ide látogatóknak.


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám És hogy mindezt egy HÁZ-ban győjtöttük össze? Igen, hiszen ebben a fogalomban sőrősödik életünk, családunk, gyermekkorunk, gyermekeink, életünk legszebb és legnehezebb napjai, percei. Ez a ház, amelyben most állunk, és amelynek kiállításait szeretném az Önök figyelmébe, szeretetébe ajánlani: példaértékő. Része, mintája egy olyan településmegújítási programnak, amelynek keretében egy falu legszebb, legértékesebb épületei újultak meg. És ez a ház, a Petıfi utca 20. új közösségi funkcióval gazdagodott, az ország hátrányos helyzető térségében mőködı civil szervezetnek, a Galyasági Településszövetségnek ad otthont, e mellett tájházi funkciójával a település múltja emlékeit ırzi mától. Ez utóbbiból is kiemeli azt a sajátos és idıtálló értéket, amit a perkupai kımővesség hagyott ránk évszázadok alatt. Abban a szerencsében volt részem, hogy nyomon követhettem e ház megújulásának folyamatát, láthattam azt az elszánt, de céltudatos tevékenységet, ahogy Koleszár Krisztián barátom ezt a kis csodát létrehozta perkupai lokálpatrióták és bódvaszilasi rokonsága bevonásával. Kérem, fogadják olyan szeretettel ezt a kiállítást, amilyennel készült, tekintsék meg Krisztián tárlatvezetésével!

A perkupai tájház (Fotó: Koleszár K.)


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám

Noszvaji szilva nap - Hegedősné Majnár Márta – Noszvajon a nemesített gyümölcstermesztés a múlt században, a századelın égnem volt számottevı, annál inkább jelentıs volt a vadgyümölcsök győjtése. Vadalmát és vadkörtét szedtek a legtöbbet, zsákszámra terítették be a kemencébe, ill. egyes portákon külön erre a célra készített aszalók is voltak. Szinte a szilva volt az egyetlen nemesített gyümölcs, amibıl kiadósabb mennyiséget termeltek. Noszvajon ezt is aszalták, vagy szilvalekvárt fıztek a bercencei szilvából (4 üst szilvából lett kb. egy üstlekvár). Noszvajt a környékbeliek susinkás falunak csúfolták, ez volt az aszalt gyümölcs ismert neve. A susinka kevés cukros vízzel összefızve csemegének számított, még a karácsonyi asztalra is tették. A szilvalekvár és az aszalt szilva ízletes és egészséges csemege, tartósítószer nélkül is éveken át ırzi minıségét, nem tartalmaz hozzáadott cukrot, s rendkívül jó hatást gyakorol az emésztésre. Noszvajon kora ısszel még szinte minden háznál elıkészítik az üstöket, faggatják a szilvát, s hagyományos vagy gépi kavarással fızik keményre a lekvárt. Az augusztus utolsó szombatján megrendezett Noszvaji szilva-nap alkalmával a gyümölcs feldolgozási módjainak bemutatása mellett folklór programok is szórakoztatták a látogatókat. A programok kora reggel kezdıdtek, hisz az asszonyok hajnaltól már "faggatták" a szilvát, az üstöket elıkészítették és egész nap kemény munkával lökdösték, kavargatták a ciberét, majd az egyre sőrősödı lekvárt a Gazdaház udvarán. A rendezvény helyszínén a Matyó Néptáncegyüttes gondoskodott a jó hangulatról, kézmőves foglalkozások és kirakodóvásár várta az érdeklıdıket, akik szilvalekvárral készült ételeket, süteményeket (mocskos tésztát, gombócot, derelyét, buktát…) is kóstolhattak a tájház konyhájában. A nap folyamán külön erre az alkalomra készített szilkékben szilvalekvárt és aszalt szilvát is vásárolhattak a Noszvajra látogatók. (a címlapon: lekvárfızı asszonyok, fent: néptánc bemutató; a szerzı felvételei)


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Bemutatkozik a jósvafıi tájház

A jósvafıi tájházat 1994-ben alapította a SZINLİ Barlangi-vendégforgalmi Kft., a község lakóssága, az 1985-ben alapított Aggteleki Nemzeti Park és az Országos Mőemlékvédelmi Hivatal támogatásával. A tájházat magába foglaló épületegyüttes - az un. Szakál-porta - 1890-ben épült. A lakóház a vidékre jellemzı egy szobasoros, nyeregtetıs, oromfalas épület, udvara felıl faoszlopos tornáccal. Melléképületei jellegzetesek: a porta bejárata melletti pinceház - alsó szintjén elıtérrel és kıboltozatú pincetérrel, felsı szintjén szénatárolóval, a nyári konyha, istálló, csőr és kocsiszín és különbözı ólak. A fıépület 4 helyiségét a faoszlopos tornác felıl közelíthetjük meg, ahonnan a bejárati ajtón belépve a konyhába érkezünk, amit korábban "pitar"-nak neveztek. Építésekor valószínőleg szabad kéményes tőzhely volt benne, melyet késıbb elbontottak és helyére un. rakott sparherdet építettek. Ennek helyreállított változata látható ma a konyha jobb sarkában, elhelyezve rajta a század elsı felében használatos zománcozott, öntöttvas lábasokat, a névadó lábast és vas háromlábat. A sparherd felett, a gerendába ütött szögön lóg a gazda csizmája, alatta a kenyérsütésre is használható kemence segédeszközei: a szénvonó vas, bevetı lapát. Alattuk függ a gyúródeszka és a nyújtófa, elıbbire egy díszkötényt (surc) kötöttek. A tisztaszobába vezetı ajtó mellett a dísztörülközı-tartó, másik oldalon egy falba épített kis szekrény, a "kaszli". A bejárati ajtó másik oldalán a "vizes pad", az elengedhetetlen vödörrel és ivóvizes kannával. A konyha közepén asztal áll, mellette karos lóca. A konyha falán pihen a templom gerincét hajdan díszítı szélkakas is. A tiszta szoba - amely a régi paraszti életben is az ünnepélyesség, a tisztaság A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám jelképe volt - egyszerőségével ma is tiszteletet parancsol. A két homlokzati iker ablak közé akasztott, faragott kerető tükörben az egymás végébe állított, e tájra jellemzı piros ágytakarókkal (ú.n. olajos) fedett dupla ágy, dúsan díszített öntöttvas kályha, amelyet a Dolha-Rókamezıi vasgyárban öntöttek a múlt század végen, a tornácra nyíló ablak mellé állított kétajtós szekrény (sifon) és komód, valamint a szoba közepén álló asztal képe tükrözıdik. Az ágyak mögött fehér hímzett falvédı, ugyanez a motívum ékesíti az asztal, komód és a két ablak közötti láda terítıjét is. A komód felett a császári családot ábrázoló színes nyomat, balra az ajtó mellett a fohászkodó I. Ferenc József és imája. A tornácra nézı ablak elıtt egy szerény kis iskolapad áll, amelyet a szülık készítettek gyermekeiknek a II. Világháború után. E szoba ékessége még a harmincas években készült vas kerekő gyékény fonatú gyerekkocsi és a faragott bölcsı Az asztalon lévı üveg vázában a hét búzaszál a hét napjait, a négy szál búzavirág az évszakokat szimbolizálja. Mielıtt kilépünk a szobából vessünk egy pillantást a komódon elhelyezett edényekre, poharakra és a bejárati ajtó mellett jobbra Jóna Erzsébet 1917-ben készült kereszt szemes kézimunka mintalapjára, valamint az általa hímzett vıfélykendıkre, kötényekre. A konyhából nyíló másik szobában a háziipar kimeríthetetlen eszköztárából állítottak ki néhányat. Legtekintélyesebb darabja a szövıszék (un. szátyva), de megtalálhatók itt a len- és kenderfeldolgozás egyéb eszközei is, a gerebenek, tilolók, rokkák, guzsalyok, a különös alakú és nevő "halál", a függıeges tengelyő "baklevel". Láthatunk itt fából vájt teknıket, szakajtókat, liszt tároló köpüt, hurkatöltıket, lekváros csuprot, vajköpülıket, dézsákat, háti kosarakat, csapóvasat, téli ökörpatkókat. Hajdanában ez a szoba lakótérként szolgált, a bemutatott eszközöket a padláson tárolták. Az épület utolsó, szintén a tornácról megközelíthetı negyedik helyiségét eredetileg kamrának használták. Ma ebben található a környék nagy barlangjait, ezek megismerésének történetét bemutató kiállítás.

Barlangkutatás-történeti kiállítás A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Rövid leírásokat és néhány fotót láthatunk a Baradla-, Béke-, Kossuth-, Vass Imre-, Meteor-, az esztramosi Rákóczi- és Földvári Aladár-barlangokról, valamint a Rejtek-zsombolyról. Megismerhetjük a területen kutató tudós nemzedékek legjobbjait. A padlásról függeszkedı bábú a függıleges barlangok bejárásának technikai eszközeit mutatja be. Itt ismerhetjük meg a barlangok térképezésének eszközeit és módszereit is. Ebben a helyiségben állította ki karsztkisplasztika győjteményének egy részét a tájházat alapító és berendezı Szablyár Péter. A helyreállított istálló-épületben a helyi ipar, mezı és erdıgazdálkodás eszközeit állították ki. Itt látható Czafik Dezsı kovácsmester hajdani mőhelye, Vostyár István cipészmőhelyének kellékei, de itt láthatjuk a századelı súlymérı eszközeit, ekéket, boronákat, fakeretes főrészeket és egy faköbözéshez használt tolómérıt is. Itt helyezték el a 20. század harmincas éveiben Jósvafın mőködött szikvízüzem töltıberendezését, amelyet Német László üzemeltetett. Itt győjtötték össze az 1999-ben megszőnt általános iskola néhány tárgyi emlékét.

Kovácsmőhely

Iskolatörténeti kiállítás

A hajdani csőrben és csőrfiókban egy 50 fı befogadására alkalmas kamaraszínpadot („szín-pad”) alakítottak ki, ahol folklór mősorokat, helytörténeti elıadásokat, vetítettképes beszámolókat tartanak. A kis színpad hátterében függ egy szekér és egy szán, alattuk 19. századi szelelık, ekék, boronák, és egy Korompán gyártott szecskavágó látható. Itt állították ki a 19. század végi míves öntöttvas kályhákat, amelyek a tiszta szobák elengedhetetlen tartozékai és díszei voltak. A csőr melletti beöblösödésben disznó- és baromfi ólakat találunk, és itt áll a község múlt század harmincas éveiben gyártott tőzoltó fecskendıje is mőködı-


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám képes állapotban néhány tőzoltó rekvizitum társaságában. A csőr mögötti kertben egy felújított cséplıgépet (1954-ben gyártották a budapesti Szállítóberendezések Gyárában) , egy lóval hajtott járgányt, kazalrakó elevátort, szecskavágókat ismerhetnek meg a látogatók. 1999. nyarán telepítették le a felsı kertben Bódvarákó hajdani kendertörıjét, amely korábban a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban állt. Hasonló kendertörık mőködtek korábban Jósvafın is a vízimalmok szomszédságában. A porta mögötti kertben ismerhetünk meg néhány faragott sírjelet (fejfát), amelyek korábban a község református temetıjét egyöntetően jellemezték. Itt alakítottak ki egy „botanikus kertecskét” is, ahol a karszt jellegzetes flóráját tanulmányozhatják a látogatók. A kertet övezı kıfal mellett áll az a „felszabadulási emlékmő”, amely korábban a község központját díszítette, így ez a „jósvafıi szoborpark”. A pinceház földszintjén a borkészítés eszközei és a II. Világháború helyi eseményeinek néhány tárgyi emléke látható, a kıboltozatos pincében hordók, kármentık és régi borospalackok emlékeztetnek a múltra.

Pinceház A jósvafıi tájház az Aggteleki Nemzeti Park által szervezett faluséták egyik állomása, az erdei iskolát felkeresı gyermekek kedvelt programja. 2002-ben már több, mint négyezer látogató kereste fel, a vendégkönyvek tanulsága szerint kellemes emlékekkel távoztak. Jöjjenek el Önök is és gyızıdjenek meg személyesen minderrıl. És ha már erre járnak, nézzenek be a Tájház Szövetség irodájába is!


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám A Tájházszövetség egyéni és jogi tagjai (2003. október) Egyéni tagok Baranyai Zoltán Bircsák Lajosné Bozó Vilmos Danter Izabella Dorogi Katalin Dr. Cseri Miklós Dr. Joó Csaba Dr. Pálffy Dezsı Dr. Patay Istvánné Duba Ernıné Eszlári Sándorné Fazekas Lajos Forgon Andor Fuchszné Benák Katalin Füzes Endre

G. Horváth Erzsébet Gottschall Péter Hegedüsné Majnár Márta Heller Andrásné Horváth Jenı Jakabné Heler Anna Kerekes Sándor Kerner Gábor Kmetykó János Koleszár Krisztián Komoróczy Olga Korkes Zsuzsa Kovács Károlyné Kozma Lászlóné Lénárt István

Lopusni András Lósné Hüse Erzsébet Micheliszné Heil Terézia Nagy Vilmos Nagyközségi Könyvtár Pataki Emıke Pataki Ibolya Pataki István Sándor János Szmolicza József Szőcs Endre T. Bereczki Ibolya Tóth Arnold Vadász Lajos Vass József

Jogi tagok Bátai Tájház Békéscsabai Szlovák Tájház Beregdaróci Tájház Borsodi Tájház Edelény Cigándi Tájház és Falumúzeum Csabai tanya és gabonatörténeti Kiállítóhely Csongrádi Tájház Dorozsmai szélmalom Endrıdi Tájház Fertıhomoki Tájház Galyasági Tájház Perkupa Gyömrıi Tájház Hajdu-Bihar-megyei Múzeumok Igazgatósága Hajdudorogi Tájház Heimatmuseum Hímesháza Helytörténeti Kiállítás Sülysáp Heves Megyei Múzeumi Szervezet

Karádi Tájház Kincstári Vagyoni Igazgatóság Kiskörei Tájház Nemzetiségi tájház Harta Noszvaji Gazdaház Oszlai Tájház (Cserépfalu) Palóc tájház Szuha Répáshutai Tájház Sióagárdi Tájház Sváb Tájház Hercegkút Szabó Pál Irodalmi Emlékház Szlovák Tájház Szarvas Szlovák-Magyar Táj- és Alkotóház Kondoros Tájház Sajóvelezd Tájház Taktaszada Tájház Tarpa Tájház Tiszabercel


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Tájházi sajtóhírek „Mára alaposan megváltozott a helyzet Kazáron. Az üresen álló régi palóc portákat megvásárolja az önkormányzat, felújítja, komfortossá teszi, úgy telepít bele új lakókat, családokat, vagy éppen valamelyik intézményét: erdei iskolát, kézmővesházat, bányászmúzeumot, hogy csak a legfontosabbakat említsük… A község önkormányzata hat éve döntött arról, hogy a faluban még fellelhetı eredeti parasztházak, palóc porták, amelyek még nem kerültek az Országos Mőemlékvédelmi Felügyelet (OMF) védettsége alá, helyi védettséget kapnak. Ez azt jelenti, hogy a 7 OMF-es mellett további 15 épületet csak az önkormányzat engedélyével lehet felújítani – meséli a kezdetekrıl, s azóta is tartó értékmentıteremtı programról Molnár Katalin polgármester…. Íly módon az elmúlt idıszakban hat parasztházat vásárolt meg és újított fel az önkormányzat, megırizve az épületek külsı képét, belülrıl pedig a mai igényeknek megfelelıen állította helyre. Ha valaki végigsétál a kazári fıutcán, szétnéz a faluközpontban, eredeti arculattal köszönti ıt a teleház, a Tourinformiroda, a bányász emlékház, a tájház és a kézmővesház. Ezek homlokzatán is ott díszeleg a Faluörökség-tábla, miként hét családi házén is. (NÉPSZABADSÁG, 2003. július 23., 11.p.)

Tegnap nyitották meg a háromszéki Zabolán a moldvai csángó magyarok tárgyi és szellemi kultúráját közreadó múzeumot. Az állandó kiállítás bemutatja a csángók hagyományos építészetét, lakásviszonyait, viseleteit, textilkultúráját, fazekasságát, vallásos életét és ünnepeit . A csángó régió határához közeli intézmény felépítését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma öt és félmillió, a Magyar Néprajzi Társaság pedig százezer forinttal támogatta. A kiállítás létrejöttéhez a kulturális tárca és a Nemzeti Kulturális Alap másfél millió forinttal, Kovászna Megye Tanácsa hatmillió lejjel járult hozzá. A megnyitón részt vett Schneider Márta helyettes kulturális államtitkár. (NÉPSZABADSÁG, 2003. szeptember 15. 18. p.)

…Szili Katalin, az Országgyőlés elnöke a Nógrád megyei Dejtáron, a régi paraszti életet bemutató tájházat adott át. A dejtári tájházat egy 80 éves parasztházban alakította ki az önkormányzat. A vételárat és a felújítás költségét is tartalmazó 16 millió forintos beruházás 75 százalékát az FVM pályázatán nyerte el a község. (NÉPSZABADSÁG, 2003. augusztus 25., 4.p.) A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Rendeletfigyelı Nem tartozik a friss jogszabályok közé, de érdemes felhívni a figyelmet a 229/1997.(XII.12.) Korm. rendelet [a mőemlékvédelmi birságról és a mőemlékek kategóriába sorolásáról ] helyébe lépett 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi birságról c. rendeletre. 1., és 2.§: A rendelet négy kategóriát különböztet meg: I.- II. kategória: Az 1998. január 1-je elıtt mőemlékké nyilvánított ingatlanok III. kategória: a nyilvántartott régészeti lelıhelyek és a kulturális örökség ideiglenes védelme alatt álló elemei és az I.-II. kategóriában nem szereplı mőemlékek; IV. kategória: a Kövt. 46.§-ában meghatározott kulturális javak. 4. §: a birság összege a)az I. kategória esetén 100 ezertıl 250 millió forintig, b)a II. kategória esetén 50 ezertıl 125 millió forintig, c)a III. kategória esetén 10 ezertıl 25 millió forintig, d)a IV. kategória esetén 10 ezertıl 250 millió forintig terjedhet. Néhány tájház a rendelet mellékletét képezı jegyzékbıl: I. kategória: Kásád – Lakóház Tájház Lajosmizse – Tanyamúzeum Mezıhegyes – Csikóscsárda Mezıhegyes – Földbe süllyesztett apsziskonyhás csikóslak Mezıhegyes – 2. sz. Földbe süllyesztett apsziskonyhás csikóslak Mezıhegyes – Földbe süllyesztett, boltozatos csikóslak Gönc – Lakóház Huszita-ház Komlóska – lakóház Szomolya – barlanglakás Tard – lakóház (Béke út 55-57) Füle – lakóház Parád – népi lakóház Balatonszentgyörgy – Népmővészeti tájház Szántód – majorsági épületegyüttes Szenna – lakóház Zamárdi – Tájház Hegyhátszentpéter – Múzeum, egykori lakóház Hegyhátszentpéter – Egykori kovácsmőhely Kıvágóörs – Tájház Tihany – lakóház II. kategória: Nagydobsza – lakóház Békés – Tájház Békés – Népi gazdaház Jósvafı – Tájház (Dózsa Gy. u. 3.) Jósvafı – lakóház (Petıfi u. 40.)

Mezıkövesd – Kisjankó Bori u. 6, 9, 10,24, 38.) Mór – Lakóház és tiprómalom Fertırákos – Lakóház Fertıszéplak – Lakóház (Nagy L. u.31., 33., 35., 37., 39., 43.) Nyalka – Lakóház Szilsárkány – Lakóház Táp – Lakóház Tényı – Lakóház Újkér – Lakóház Gyöngyössolymos – Vizimalom és molnárház Verpelét – Kovácsmőhely Túrkeve – lakóház Balassagyarmat – Palóc Múzeum Hollókı – 51 lakóház Bıszénfa – Magtár, istálló Csokonyavisonta – Majorsági együttes Tarpa – Lakóház Vásárosnamény –Vitka – lakóház Bonyhád – lakóház Csesztreg – Pásztorház Galambok – Lakóház és gazdasági épületek Kávás – lakóház Magyarszerdahely – Lakóház, volt csárda Páka – Dömefölde – Lakóház-múzeum Rédics – lakóház Zalalövı-Zalamindszent – Lakóház Zalaszántó - lakóház


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám Pályázati Figyelı Miután IV. negyedévi határidejő – tájházakkal kapcsolatos - pályázati kiírás nem maradt, ezért most a pályázati kiírások internetes elérhetıségeit adjuk közre: Az Elıcsatlakozási Alapok (PHARE, ISPA, SAPARD)

A PHARE programokhoz tartozó pályázati kiírások (grants), eszközbeszerzési, építési és szolgáltatási tenderfelhívások Szerzıdı hatóságtól függıen a következı honlapokon megtalálható megtalálható:

Központi Pénzügyi és Szerzıdéskötı Egység (CFCU): www.cfcu.huESZA Nemzeti Programirányító Iroda (ESZA Kht.): www.esf.huVáti Területfejlesztési Igazgatóság: www.pharereg.hu A SAPARD program pályázati kiírásai letölthetıek a sapard.fvm.hu oldalról Az ISPA projektek megtalálhatóak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapján: www.kvvm.hu Közösségi Kezdeményezések A már Magyarországon is mőködı Közösségi Kezdeményezések lehetıségei: INTERREG Kezdeményezéshez kapcsolódó pályázati kiírásokat (INTERREG IIIA, IIIB, IIIC) a Váti Területfejlesztési Igazgatóság honlapján lehet megtalálni: www.pharereg.huAz EQUAL program Magyarországon: www.equal.hu

Közösségi Programok A jelentısebb, Magyarország számára is elérhetı Közösségi Programok: A LIFE III pályázatok megtalálhatóak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapján: www.kvvm.huA YOUTH pályázatok megtalálhatóak a MOBILIITÁS Ifjúsági Szolgálat honlapján: www.mobilitas.huA 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram páA Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám lyázatai megtalálhatóak a Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkárság honlapján: www.om.huA Socrates és Leonardo programokkal kapcsolatos pályázatokatmetalálod a Tempus Közalapítvány honlapján: www.tpf.iif.huA Culture 2000 kuktúrális együttmőködéssel kapcsolatos pályázatok anyagát a Kultúrpont iroda honlapján találod meg: www.kulturpont.huAz e-content programmal kapcsolatos pályázatokat az Informatikai és hírközlési Minisztérium honlapján találhatóak meg: www.ihm.hu/econtent Az Európai Uniós támogatási konstrukciók tematikus bontásban megtalálhatók a Secretaritat General honlapján: www.europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgc/aides/index_en.htm

Pályázatfigyelı honlapok, nyomtatványok Magyarországon a következı honlapokon találhatóak EU-s pályázati kiírások: www.pafi.huwww.forrasportal.huwww.sansz.ngo.huwww.penzforras.hu Havonta megjelenı Folyóiratként a Forrásexpressz címő lap foglalkozik EU-s pályázati kiírások megjelenítésével, illetve az adott tárcákhoz kapcsolódó Közlönyök. Ez a tájékoztató a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala (Budapest, XIII. Pozsonyi út 56. információs vonal: 06-40-200-494) honlapjáról származik.


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám A noszvaji Országos találkozó programja 2003. november 6. (csütörtök) 10.00 11.00–15.00 18.00 -

Regisztrálás Elıkirándulás (elızetes jelentkezés alapján a környék tájházaiba) Ismerkedés, közös vacsora és kötetlen eszmecsere

2003. november 7. (péntek) 9.00 –

9.10

9.10 – 9.30 9.30 – 10.00 10.00 – 10.30 10.30 - 10.50 10.50 - 11.10 11.10 - 11.30 11.30 - 11.50 11.50 - 12.30 12.30 - 14.00 14.00 - 14.20 14.20 - 14.40 14.40 – 15.00 15.00 – 15.20 15.20 –17.00 18.00 –19.30 20.00 –

Elnöki megnyitó (Dr. Füzes Endre elnök) Beszámoló a Szövetség helyzetérıl (Szablyár Péter ügyv. elnök) Tájházak helyzete és szerepe a szakfelügyeleti munka tükrében (Dr. Cseri Miklós fıigazgató SZNM) Kávészünet Feladatok és kihívások – a 20/2002 NKÖM rendelet végrehajtásának tapasztalatai (Dr. Vígh Annamária osztályvezetı NKÖM) Szemléletváltás a tájházak múzeumi –közmővelıdési - turisztikai funkcióiban - országos kitekintés (Káldy Mária igazgató SZNM) Egy tájház köré épített programcsomag – Jósvafıi faluséta (Szablyár Péter) Az É-Magyarországi régió tájházai az idegenforgalom szolgálatában (Hídvéginé Molnár Judit igazgató – Magyar Turizmus Rt.) Hozzászólások, vita Ebédszünet Népi építészeti emlékeink helyzete (Sisa Béla programigazgató KÖH) Faanyagvédelmi problémák a tájházak üzemeltetésénél (Devescovi József szakértı – Anticimex Hungaria Kft.) Tájházak állagmegóvása és karbantartása az építész szemével (Borbás Péter építész SZNM) Tájházak hiteles berendezése – a sikeres mőködés kulcsa (a fertıszéplaki tájházak példáján (Dr. Kücsán József igazgató – Soproni Múzeum) Bemutatkozik a noszvaji Tájház (Hegedősné Majnár Márta kulturálisés turisztikai menedzser) Vacsora Kötetlen szakmai-baráti találkozó

2003. november 8. (szombat) 9.00 – 10.00 10.00 – 10.15 10.15 – 10.40 10.40 – 11.00 11.00 – 14.00 14.00 – 15.30 15.30 -

A Tájház Szövetség közgyőlése (a Közgyőlés nyilvános, de szavazati joggal csak a Szövetség tagjai rendelkeznek) Kávészünet A hazai tájházak hálózattá szervezésének lehetıségei – útban a Világörökség felé (Dr. Fejérdy Tamás elnökhelyettes KöH) Zárszó, ajánlások ismertetése Látogatás a környék tájházaiban Ebéd Hazautazás


Tájházi Hírlevél - 2003. 3. szám

Tájházi Hírlevél Tartalom Köszöntı A Tájházszövetség 2003. június 23-i mindszenti regionális fórumának tapasztalatai ( Fuchszné Benák Katalin ) Kibıvített Elnökségi ülés Mindszenten (Szablyár Péter) Vajdasági magyar tájházak múltja, jelene és jövıje II.- szakmai tanácskozás (Bárkányi Ildikó) Tájházaink állapotáról – problémák és megoldások III. (Baranyai Zoltán) Népi lakóházak felújítása Perkupán (Koleszár Krisztián) Megnyílt a Perkupai Tájház ( Koleszár Krisztián ) A Tájházszövetség köszöntıje a perkupai Tájház megnyitásán (Szablyár Péter) Noszvaji szilva nap (Hegedősné Majnár Márta) Bemutatkozik a jósvafıi tájház A Tájházszövetség egyéni és jogi tagjai (2003. október) Tájházi sajtóhírek Rendeletfigyelı Pályázati Figyelı A noszvaji Országos találkozó programja Kiadja a Magyarországi Tájházak Szövetsége, Jósvafı, 3758 Dózsa Gy. utca 3. Felelıs kiadó: Szablyár Péter ügyv. elnök. Készült 120 példányban. Kereskedelmi forgalomba nem kerül. Másolása nem tilos, inkább megtisztelı!


Tájházi Hírlevél. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója füzet Jósvafı, október

Recommend Documents