Tájházi Hírlevél. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója füzet Jósvafı, december

Tájházi Hírlevél A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója

2007. 4. füzet Jósvafı, 2007. december

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám

V. évfolyam 4. szám 2007.

Felelıs szerkesztı: Szablyár Péter Felelıs kiadó: Hadobás Pál igazgató HU ISSN 1785-4873 Kiadja a Mővelıdési Központ, Könyvtár és Múzeum (Edelény, 3780 István király u. 49.) a Magyarországi Tájházak Szövetségével együttmőködve. Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Szerkesztıség: 3758 Jósvafı, Dózsa Gy. utca 3. Nyomdai munkák: K-B Aktív Kft. Gyorsnyomda és másolószolgálat, Miskolc. Felelıs vezetı: Kása Béla A címlapon: Az V. Országos találkozó résztvevıi a mecseknádasdi Kulturcentrumban. A kiadványban szereplı – aláírás nélküli - képeket Szablyár Péter készítette. Igény esetén a képek elektronikus formában díjtalanul igényelhetık a [email protected] e-mail címen !

A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Tisztelt Olvasó, Kedves Barátaim! Az Országos találkozó kedvezı visszhangja újabb erıt adott a munka folytatására. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium felfigyelt a tájházak minıségbiztosítási rendszerének kidolgozásával kapcsolatos javaslatunkra. A Tájházi Szakfelügyelet a Szövetség elnökségi tagjai bevonásával dolgozott az elképzelések körvonalazásán, összecsiszolásán. Egy kérdıíves felmérés alapozta meg a munkát, amelybıl a tájházak minıségét meghatározó, a valódi minısítés majdani pilléreit képezı elemek meghatározhatók voltak. Reményeink szerint a minısítési folyamat ebben az évben megindul, és ennek kedvezı hatása hamarosan a tájházakban is tapasztalható lesz. A 2007-es év – az Országos találkozó vajúdása mellett – a sikeres Tájházi mőhely képzési rendszerünk újragondolását is kikényszerítette. Az egyes képzési napokon egyre kevesebben jelentek meg, még a törzstagokból is. Egyre nehezebben engedték el a fenntartók az érdeklıdıket, és az utazási költségek térítése is egyre nagyobb nehézségbe ütközött. Mindezek figyelembevételével úgy döntöttünk, hogy 2x2 napra összevonva szervezzük meg idén a képzést, ezzel csökkentve a költségeket és a távollét idejét. Az idei év legnagyobb tájházi eseménye a „Tájházak a közösségért” pályázat lesz, amelynek keretében kb. 100 MFt vissza nem térítı támogatással egészíthetık ki a házak fejlesztésére, korszerősítésére szánt saját források. A pályázat egy részt felkészülés is szolgálhat a kiírásra kerülı EU-s pályázatok sikeres lebonyolításához. Február második felétıl régiónként felkészítı konzultációkat szervezünk a szükséges információk biztosításához. Bízunk abban, hogy a Múzeumok Majálisa ez évi rendezvényén még a tavalyinál is több tájház képviselteti magát, ezzel is népszerősítve házainkat! Kézmőves bemutatóink mindig nagy közönségsikert aratnak, készüljenek ilyenekkel is! FIGYELEM! A TÁJHÁZSZÖVETSÉG mail címe megváltozott! Új címünk:

[email protected] Jöjjenek el március elsejei Közgyőlésünkre, szeretettel várunk mindenkit! Jósvafı, 2008. február 3. Szablyár Péter



A bátai Tájházi mőhely elıadásaiból (2007. október 12.)

A hallgatóság

Állományvédelmi szempontok érvényesítése a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi textilraktárának kialakításakor - Simon Andrea A magyar múzeumok 95 %-a nem múzeumnak épült. Ezért a raktározásra kijelölt épületrészt, helyiségeket a legtöbb esetben át kell alakítani. Szempontok a helyiség kiválasztásához: – a raktár, az elhelyezésre váró anyag mennyiségét figyelembe véve kerüljön kiválasztásra – a bemeneti ajtó megfelelı mérető legyen – padlózata kı, környezetbarát mőanyag – ablaka jól záródjon, jól szellıztethetı – megfelelı világítás – megfelelı hımérséklet, páratartalom biztosítható legyen (szabályozható főtıberendezés) – rendelkezzen füstérzékelıvel, poroltó készülékkel – legyen a biológiai kártevıktıl (moly, múzeumbogár, rágcsáló, baktérium és penészgomba) mentes – fertıtlenített (meszelt) falazat, padozat – a megelızı mőtárgyvédelem szempontjából a győjtemény összetétele fontos,


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám ezért célszerő az anyagfajtánkénti elkülönítés A mőtárgyak anyagfajtájuktól függıen különbözıképpen reagálnak a környezeti hatásokra pl.: – levegı páratartalmára – fényviszonyokra – hımérsékletre – a fizikai, biológiai és kémiai károsítókra Textilraktár esetében: – Páratartalom mérésére a hygrométert alkalmazunk, mely mechanikus mérımőszer. – a megfelelı páratartalmat légszárító berendezéssel tudjuk biztosítani. (optimális érték 50-55% RH) /1.kép/

Az ingadozó páratartalom állandó mozgásra kényszeríti a textilt, ezáltal fizikailag gyengíti a tárgyat. Fényviszonyok a./ mesterséges fényforrás– ajánlott: 50-60 lux/óra b./ természetes fényforrás – kiszőrése: – UV szőrıs fólia – tároló egységben történı elhelyezés A fény hatására megváltozik a textília szerkezete, fizikailag károsodik és érzékenyebb lesz a savakra (elszínezıdik, sárgul, fakul). Hımérséklet – a textiltároló egységeket a főtıtesttıl megfelelı távolságra helyeztük el – a hımérséklet ingadozását kiszőrtük – optimális hımérsékletet biztosítunk (15-25 C) A múzeumi raktárban kialakuló hımérséklet ingadozások, ha nem járnak együtt a páratartalom változásával, általában nem károsítják a textíliákat. Azonban a A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám már megindult folyamatokat a magasabb hımérséklet felgyorsítja. Fizikai hatások – a tárgy mozgatásakor különös gonddal járunk el. Biológiai kártevık – moly, rágcsálók és a penész ellen védekezünk. Kémiai hatások – biztosítjuk a megfelelı fényt, hımérsékletet és páratartalmat. A fizikai, biológiai és kémiai károsodások visszafordíthatatlan folyamatok, melyeket csak megállítani lehet! A raktár bútorzata legyen egyedi tervezéső figyelembe véve az anyag mennyiségét, minıségét és az elhelyezésre váró tárgyak méreteit. Ezt behatárolja a rendelkezésre álló pénz mennyisége. E tényezık együttesen határozzák meg a raktártípus kialakításának lehetıségeit. A RRM textilraktárának kialakításakor (2003-2006) a helyiség adottságait figyelembe véve célszerő volt a hagyományos és a tömör raktározás együttes alkalmazása. A hagyományos textilraktár: 1. Fából készült tárolók – mindig jól kiszárított fa legyen (mert a fa ecet és hangyasavat tartalmaz) – ne legyen ragasztott, mert kipárolgása károsítja a benne elhelyezett tárgyat – ne legyen fedetlen pozdorja, illetve farostlemez, mert a ragasztásukhoz használt mőgyantából formaldehid párolog ki, ami a levegı nedvesség tartalmával keveredve gyenge savat képez. Ajánlott a laminált borítású rétegelt falemez. /2., 3. Kép/

2. Fémbıl készült tárolók a./ Dexion-Salgó elemekbıl készült tároló – könnyen felmelegszik és lehől, ezért savmentes papírdobozban, pamutzsákban (molino anyag) tároljuk a tárgyakat. Célszerő a polcokra polifoam hablemezt helyezni, mely csillapítja a rezgéseket és a fémpolc hımérsékletének változásától megvédi a tárolt anyagot.


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám b./ Egyedileg tervezett, fémelemekbıl készült, görgıs, síneken guruló hengeres és akasztós rendszer./4., 5. Kép/

A raktár kialakításához szükséges pénzt pályázatokból (NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma, Megyei Önkormányzat Kulturális Bizottsága) szereztük. A fiókos rendszerő, egyedi tervezéső tároló szekrények rétegelt lemezbıl és jól kiszárított fenyıbıl készültek. A fiókok görgısek, sínen gurulnak. /6. Kép/

Tervezéskor eldöntöttük, hogy a szekrényekbe fektetve tárolható, papírhengerre csavarható textilek és viseleti darabok kerülnek. A nagyobb díszített felülettel rendelkezıket fektetve, egyenként helyeztük el (pl. ködmönök, szőrök), valamint belsı felületüket a formának megfelelıen kitömtük savmentes papírral (agro fátyolfóliát is lehet használni). A fiókok aljára és a textilek takarására molino anyagot használtunk. A gyárilag elıállított molino anyagot felhasználás elıtt forró vízben ki kellett mosni, hogy az írezı anyagot eltávolítsuk.


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Amikor a fiókokba több rétegben helyeztünk győjteményi tárgyat, savmentes selyempapírral választottuk el ıket egymástól. /7., 8. Kép/

Jelentıs mennyiségő nıi váll– és fejkendı került az elmúlt évszázadban a néprajzi győjteménybe. Ezek többsége mőselyem, ezért nem szabad hajtogatva tárolni, mert az anyag a hajtás mentén kitöredezik, így ezeket a textileket papírhengerre tekerve, fiókba rendezve tároljuk. A felcsavarás során savmenetes selyempapírt alkalmazunk. /9., 10. Kép/

A kisebb mérető vászon alapanyagú textilek is feltekerve, a díszítettek pedig kiterítve tárolhatók a szekrények fiókjaiban. Közéjük – rétegenként – savmentes selyempapírt helyeztünk. /11., 12. Kép/



A nagyobb mérető vásznakat ( abrosz, lepedı, ágyterítı) speciális, e célra legyártatott fa hengereket tartó fémkonzolokra helyeztük. A konzolok (hengertartó, akasztós) a tömbösített raktározás típusát képviselik. Elınye: E típus a raktár méretéhez igazodva, az anyagi lehetıségeket figyelembe véve bármikor továbbfejleszthetı. Állományvédelmi szempontból elıírt tárolást biztosít. Lehetıség van a tér jobb kihasználására. A hengereket molino vászonnal vontuk be, a győjteményi textilek felcsavarása elıtt. /13., 14. Kép/

A függesztve tárolható viseleti darabokat (nıi blúz, bajkó, mellény, dolmány stb.) kipárnázott vállfán (milonóból varrt külsı, flíz, vagy agró fátyolfólia tömöanyag) helyeztük el, majd egyenként molinóból varrt ruhazsákba bújtattuk. /15., 16. Kép/



Az alsó és felsıszoknyákat (az egykori tárolási módnak megfelelıen) színét befordítva, derékban feltekerve, pamut pertlivel átkötve függesztettük a konzol akasztóira. /17., 18. Kép/

Az állványokat molinóból varrt takaróval fedtük be, mely a portól védi. /19. Kép/

Salgo-polcra: savmentes, hajtogatott, környezetbarát dobozokba helyeztük az apróbb viseleti és viselet kiegészítı darabokat (kalap, konty, harisnya, nıi lábbeli, kézelı stb.).


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Az egyes tárgyakat formára igazítva (kalap, konty, nıi lábbeli) dobozoltuk. /20., 21., 22. Kép/

A rendezett győjteményi raktár alapvetı követelménye: Csak nyilvántartásba vett és kezelt tárgyak kerülhetnek be a raktárba. Az újonnan bekerült, vagy kezeletlen tárgyakat átmeneti raktárban kell elhelyezni! A mőtárgyvédelmi szempontokat figyelembe véve kialakított textilraktárban a tárgyak tematikus és azon belül leltári számsorrendben kerültek elhelyezésre. A győjteményben való keresést az ún. “Forgató” segíti. Pl.: Tematikai egység: Lakástextil Elhelyezés: I. állvány, bal 1. henger Megnevezés: abrosz leltári szám: 55.124.2. győjtés helye: Szenna A számítógépes nyilvántartás megfelelı fotófelvételek kíséretében a jövıben megkönnyítheti a tárgyi anyag hozzáférhetıségét, kutatását. Ez megkíméli majd a tárgyakat a gyakori mozgatástól! A kialakított győjteményi raktár mőködési feltételei: – mőszaki ellenırzés – klimát szabályozó gépek kezelése – mérımőszerek (hı és pára) leolvasása, ellenırzése, kalibrálása – takarítás (porszívózás, felmosás) – mozgatási napló vezetése (leolvasott adatok rögzítése, munkavégzés) E feltételek teljesüléséhez szükséges a hármas felelısség érvényesítése: szakmúzeológus restaurátor győjteménykezelı A fotókat Kapitány Orsolya készítette



Somogy megye népi textilkultúrája a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi textil- és viseletgyőjteményének tükrében - Kapitány Orsolya -

2009. január 31-én megalakulásának a 100. évfordulóját ünnepli a Somogy megyei múzeumi szervezet. Ez idı alatt a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi győjteménybe 16.000 db tárgy, 52.000 db forrásértékő fényképfelvétel, 2600 tétel (9,5 folyóméter terjedelmő) kézirattári anyag kerül szaknyilvántartásba. E győjteményrészek a 18. századtól a 20. század közepéig a somogyi falvakban mezıgazdasági munkából élt emberek (parasztok) és a hozzájuk kapcsolódó néprétegek (pásztorok, mesteremberek stb.) életét, emlékezetét reprezentálják. A győjtemény kialakítói Alapját Gönczi Ferenc (néptanító, királyi tanfelügyelı, a múzeum elsı vezetıje) rakta le 1909-1948 közötti idıszakban, amit az államosítás után 19491963-ig dr.Takáts Gyula ( földrajz-geológia-filózófia szakos tanár,költı, múzeumigazgató) gyarapított. Az intézmény elsı néprajz szakot végzett szakembere Dr. Knézy Judit volt. İ 1963-1980 között gondozta és fejlesztette. 1980-1993-ig esetleges volt az állomány számának a növekedése, majd 1993 után újra folytatódott a tudatos, tervszerő munka, szem elıtt tartva az egyes győjteményi egységek teljesebbé tételét. Győjtıterület A megyehatár 1950. május 31. elıtt Szigetvár környékére (Szigetvári járás) is kiterjedt (összesen: 284 település tartozott Somogyhoz), majd a határok változását követıen e terület 1974-ben 254, 2006-ban 244 településre korlátozódott. A népi textilkultúra honfoglalástól a 17. század végéig terjedı idıszakára - régészeti kutatások leletanyaga, - hatalmaskodási perek iratai, - rablásokat rögzítı jelentések, - külföldi utazók leírásai, - ikonográfiai adatok szolgálnak információval.


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A feltárt adatok bizonyítják, hogy a paraszti textilkultúra nyomon kísérte a nagy gazdasági, társadalmi változásokat, hatással voltak rá a divatáramlatok és a vagyoni helyzet változását kisebb késéssel, de követte a ruházat átalakulása. Somogy megye népe A török elıtti idıkben Somogy a kevés létszámú nemzetiséggel rendelkezı megyék egyike volt. A 18. századra megfogyatkozott lakosságot nagy részt az idegen országokból történı földesúri betelepítések és a szomszédos megyékbıl való áttelepülések pótolták. E népmozgások megváltoztatták a korábbi nemzetiségi képet. A 17. század végén horvátországi „sokacok” települtek a Kis-és Nagy-Berek vidékére (Somogyvár, Buzsák, Lengyeltóti), a 18. század elején (1710-1740 között) Belsı-Somogy Dráva menti részére horvátok érkeztek. Külsı-Somogy néhány falvát (pl. Németegres, Bonnya, Kötcse) németek népesítették be, DélSomogyban Lad (1739), Szulok (1750), majd Barcs birtokosai is közvetlenül a hazájukból érkezı németeknek, osztrákoknak adtak letelepedési lehetıséget. A környezı megyékbıl is települtek át német anyanyelvőek (pl. Bize, Pusztaszemes stb.), Szlovéniából és a nyugati megyékbıl érkezı telepesek evangélikus vallású vendek (tótok) voltak (Porrog, Pat, Miháld, Sand, Surd stb.). (1. fotó)

A török utáni újrakezdést -a feudális viszonyok megerısödése -a majorsági gazdálkodás térhódítása -a földesúri birtok és -a robot terhek növekedése


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám -a pusztákat benépesítı uradalmi cselédek számának emelkedése jellemezte. E nehéz gazdasági és társadalmi körülmények meghatározták a mezıgazdasági népesség ruházatához és lakástextiljeihez használt alapanyagokat. Alapanyagok fajtái 1. nıvényi eredető, saját termeléső a./ kender b./ len kereskedelem útján beszerzett c./ pamut, selyem, szövet 2. Állati eredető, saját vagy iparos által elıállított a./ bır b./ szır A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi tárgygyőjteményének kb. 1/5-e textil, ill. bırbıl, szırbıl készült ruházat, vagy viselet kiegészítı darab. A győjtemény fıbb tematikai egységei I. Viselet 1. Férfi öltözet 2. Nıi öltözet 3. Gyermekviselet 1-3 a./ fejrevaló viselet b./ felsıtestre való ruhák c./ alsótestre való ruhák d./ lepelruhák (az egész testet elfedık) e./nyakravalók, gallérok f./ övek, kötık, szalagok II. Lakástextilek 1. Asztalra való ruhák 2. Ágyra való ruhák 3. Törölközık, törlıruhák 4. Lakásdíszek és alkalmi textíliák (pl. vıfélykendı, halottas textilek stb.) III. Gazdasági élet textiljei IV. Mesterségekhez kapcsolódó textilek I. Viselet A falusi közösség tagjai tudták a ruházat alapján, hogy az elıttük álló férfi: -paraszt -pásztor -iparos vagy A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám -cseléd, mert más volt a szőre, gatyája, nadrágja, mellénye, fejfedıje.

(2. fotó) A nı ruházata is jelezte az illetı -korát (lány,asszony,vénlány) -állapotát (gyermektelen, gyászol) -vallását -gazdasági helyzetét. A rendi társadalom idején a világi és egyházi hatóságok ügyeltek arra, hogy az egyes társadalmi rétegek ruházatukkal is kifejezzék hovatartozásukat, így ezzel is megkülönböztethetık legyenek. Rendeletek, tiltások, elmarasztalások születtek a ruházattal kapcsolatban: indok a „pazarlás”, „tobzódás”, „illetlenség” volt. Fıleg a finomabb anyagú, divatosabb, rangosabb szabású, hímes-díszes darabokra adtak ki korlátozásokat (pl. 1812-ben a cifraszőr viselését tiltotta meg a Somogy vármegye győlése). Az egyes néprétegek viseletét alaposan ismerni kellett a gazdáknak, birtokosoknak is, mert a -cselédek -tisztviselık -idıszaki munkások -pásztorok bérezésének része volt a teljes öltözet, vagy annak egyes darabja. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Erre vonatkozó adatokkal az árszabásokban is találkozhatunk: pl. az 1775-ben kiadott Somogy vármegyei rendelet is külön foglalkozott a „ szolgarendnek való vásári mente., kocsisnak való tehén bır csizma” viseleti darabokkal. Nagyváthy János az 1810-es években a hagyományırzıbb csurgói Festetics birtokról feljegyezte: „általában ezen a vidéken az emberek kevéssel megelégedık:szőrben, ingben, gatyában és bocskorban járnak. A vásznat az asszonyok szövik, a bocskort pedig a férfiak szilfa kéregbıl főzik,de ezt csak nyáron szokás és lehet viselni.” (3. fotó)

Apáti Kiss Sámuel somogyi tartózkodása idején (1821-22) a köznép öltözetérıl szintén hasonlóan írt: „ruházatja alsó vagy fehér ruháján kívül nagyobb részt télen által is laibli, ködmön és öreg szőr, a lábain bocskor, és számtalan öreg meghal, kiknek csizma és nadrág testükön nem volt” (4.fotó)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Ugyanakkor a Balaton mellékén a gazdák 1858-ban (Vasárnapi Újság) már arra panaszkodtak, hogy-az egyszerőbb cselédeknek is két pár új csizma járt a béréhez, vagy ennek az ára. Az öltözködésben fáziseltolódás volt még a 19. század második felében is. A gazdálkodásban elırébb járó, a ló- és szarvasmarhatartásáról, a dohány- és burgonyatermelésérıl híres, magára sokat adó falvak népe (Kapos-mente, Külsı-Somogy, Balaton melléke, Belsı-Somogy egyes falvai stb.) viseletükben is kifejezésre juttatták helyzetüket, haladóbb gondolkodásúak voltak, mint az újra kevésbé fogékony, a hagyományokhoz jobban ragaszkodó Dráva menti települések, Belsı-Somogy és a Zselic egyes falvai. A finomabb gyári matériák a reformkortól (1830-as évek) tért hódítottak a tehetısebbek öltözetében, de náluk is megfigyelhetı volt a korábbi és az új daraboknak a tartós egymás mellett élése. (5. fotó)

A közösség -felfogása, -elképzelése magáról, -hogyan kívánja kifejezni identitását, -milyen mintát követ szintén befolyásolták az egyes öltözetdarabok -anyagát, -szabását, -színét -díszítését. A 18. században a mezıgazdasági népesség ruházatának alapanyagát fıleg a saját termeléső A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám kenderbıl és lenbıl házilag vagy takács által szıtt vászon adta. A testet közvetlenül fedı alsó és felsı vászonruhadarabok: nık: -ing „ümög, imeg” -szoknya „péntıl, bikla” -kötény -fejkendı férfiak: -ing -gatya - kötény (elékötı) - nyakravaló. (6 fotó)

A vászonöltözet „divatja” szinte a kivetkızés idıszakát (20. század elsı évtizede) megérte Somogyban. Az 1873-as bécsi világkiállításon, és az 1896ban Budapesten rendezett millenniumi kiállításon is ott voltak a régi stílusú, rövid derekú sípujjú ingek, majd az ezt követı, újabb változatú, szabadrajzú hímzéssel díszített darabok Somogy bemutatkozásánál.(7-8. fotó)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A múzeum textilgyőjteményébe az elmúlt száz évben -135 db hímzett férfiing, -103 db ingmell -63 db kézelı -12 db gallér került be. Ezek szép példái a férfiak 19. századi ünnepi öltözetének, és az alkalmazott hímzés módok (vagdalásos,fonalszámolásos, lyukhímzés, keresztszemes) a paraszti sorban élt asszonyok mővészetének utolsó hírmondói. A 18. századot idézı teljes vászonöltözetet (ing,szoknya, kötény, fejfedı) a nık fehér gyászöltözete ırizte meg a legtovább. A 20.század közepéig elıfordult, hogy Belsı-Somogy és a Zselic egyes hagyományırzıbb, református (Csököly,Szenna) falvaiban és a Dráva mentén élı katolikus horvátok idısebbjei felöltötték magukra gyász alkalmával. (9-10 fotó)

A vászonöltözetet mesterek: szőrszabó, szőcs, süveges, bocskoros, csizmadia stb. által készített viseletdarabok egészítették ki. A szőrszabók gyapjúfonallal, a szőcsök gyapjú- és selyemszállal is díszítették termékeiket.

(11. fotó) (12. fotó) A házivászon öltözetet fokozatosan (19. század derekától) szorították háttérbe az ünnepi alkalomra készült, gyári anyagokat (posztó, szövet, selyem, karton, taft stb.) alkalmazó viseleti darabok. A fehéren kívül a fekete, bordó, zöld, barna, kék (életkortól függıen), meghatározó színei lettek a nıi öltözetnek. (12. fotó) A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A férfiak körében a 19.század második felére a polgári szabású darabok -francia szabású ingek, -csizmanadrág, pantalló, -dolmány, félkabát stb. terjedtek el. A mellény viselete tovább tartotta magát, sıt napjainkban is jelen van. (13. fotó)

A 19. század végére a paraszti viselet kiszínesedésének periódusa lezárult, majd megkezdıdött a fokozatos elhagyása. Néhány vidéken még ebben a fázisban is (1920-30-as évek) megfigyelhetı volt (lányok, fiatal-asszonyok körében) az öltözet újbóli kivirágzása (Kapos mentén, Koppány vidékén), de ez már nem volt hosszú élető. (14. fotó)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám II. Lakástextilek A múzeum győjteményében jelentıs azoknak a textileknek a száma, melyek e csoportba sorolhatók: 1. asztalra való ruhák 2. ágyra való ruhák 3. törölközık, törlıruhák 4. lakásdíszek és alkalmi textiliák. E darabokat házilag állították elı (kender, len, pamutfonal felhasználásával), vagy mesteremberek munkáját dicséri. A gyári termékek megjelenése (20. század eleje) e területen is fokozatosan háttérbe szorította a korábban használt darabokat, esetleg új funkciót nyertek a lakáskultúrában, gazdaságban. A török után a megyében az elsı takácscéh 1723-ban alakult meg Igalban. A szervezet a pozsonyi fıcéh filiáléjaként jött létre. Mesteremberek mőködtek még Karádon (1748-ban 5 fı, 1782-ben 11 fı), Kaposváron (1750-ben 6 fı), Szárszón (1794-ben 2 fı), Marcaliban, Nagyatádon, Szigetváron stb. és még számos településen szinte a 20. század elejéig. A megye egyes vidékein a megtermelt kendert és lent takáccsal szövették meg (Külsı-Somogy, Balaton melléke), míg máshol (Belsı-Somogy egyes falvai, a Dráva mente és a Nagyberek horvát nyelvő lakossága, a Zselic református magyarjai) otthon dolgozták fel, vagy a faluban specialistára bízták a stafírungba szánt díszesebb darabok elkészítését. Az ágyruhaként használt „küttıvásznat” kivétel nélkül takáccsal szövették. (15. fotó)

A megyében dolgozó sávolyos takácsok fıleg úri és polgári megrendelık részére damasztot készítettek, a hímes takácsok csíkokba szedett, geometrikus-, virág-és állatalakos mintákat szıttek a falusi nép igényeinek megfelelıen. Ezektıl a hímes takácsoktól lesték el az ügyesebb kező asszonyok a mintaszövés A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám módozatait, amit aztán késıbb a maguk és közösségük ízlését kifejezı módon el tudtak készíteni. Polgári igényeket kielégítı takácsmunkákból három zsúrgarnitúrát ıriz a múzeum győjteménye. Ezeket Szalóky Sándor híres mődamasztszövı takácsmester készítette 1896-ban Kaposváron. (16. fotó)

Hímes takácsoktól származó darabok Karádról, Nagybajomból, Göllébıl, Fonóból és Kaposfüredrıl kerültek a múzeumba. (17. fotó)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A megyében győjtı szakemberek a paraszti szövés tárgyi anyagának a megmentésére helyezték a hangsúlyt, ezért a győjteményben túlsúlyban vannak a házilag,vagy parasztspecialisták által „stafírungba” készült darabok. Ezek között jelentıs az abroszok, törölközık,szakajtóruhák, vékaruhák száma. Ünnepi, reprezentációs célokat szolgáltak a dísztörölközık, a vékaruhák (komavéka), melyeket különös gonddal szıtt mintavariációk díszítettek. (18.fotó)

Az alkalmi textilek sorából ki kell emelni a szintén nagy gonddal elıállítottkarácsonyi abroszokat és halottas textíliákat. A győjteménybe kerültek nagy részét a 20. század elsı évtizedeiben szıtték, piros, bordó pamutfonalat használva a karácsonyi abroszok szedettes mintáihoz, a halottasokhoz fehéret, sárgát, pirosat, feketét nemcsak az abroszokhoz, hanem a lepedıvégekhez, tükörtakarókhoz. (19-20 fotó)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A házilag szıtt textilek mellett szólni kell azokról a 18. századvégi 19. század eleji halottas lepedıvégekrıl is, melyek a Felvidékrıl kerültek a megyébe, gyolcsot, csipkét árusító kereskedık révén. E típusú textilek fıleg a kuriális falvakból kerültek a győjteménybe (pl. Nemesvid), de még ma sem bizonyított, hogy mindegyik a Felvidékrıl származik-e, vagy Somogyban is készíthették ıket. (21. fotó)

A Dráva mentén élı horvát nemzetiségő népesség nemcsak mintavilágában, hanem a színek variációiban is megırizte hagyományait. Somogy német ajkú lakossága a takáccsal szövetett vásznát elıszeretettel díszítette keresztszemes hímzéssel. E díszítési mód még a finomabb textilek esetében is jellemezte e népcsoportot. (22-23. fotó)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A népi textilkultúra III. csoportját a gazdasági élethez kapcsolódók alkotják. Ezek között tartjuk számon a -vetıabroszokat, -zsákokat, -ponyvákat, melyek igen fontos szerepet töltöttek be a paraszti élet rendjében. (24. fotó)

Somogy megye népi textilkultúrájában az egyetlen 18. századból való darab a mesterségekhez kapcsolódó textilek csoportjához tartozik. Az 1795-bıl származó fazekascéh zászlót, az 1791-ben önálló céhkiváltságot nyert mesterek készíttették. A textil és a rajta lévı festmények állapota az elmúlt 200 évben megromlott, a festményrészt a NKA támogatásával restauráltatni tudtuk külsı szakemberrel, a textil rész rendbetételét a múzeum szakembere végzi. A zászló egyik oldalán a Szentháromság látható, alatta a paradicsomi fa Ádámmal és Évával, a másik felén a céh patrónusa Szent Flórián amint az égı házra sajtárból vizet önt. (25. fotó)

A fotókat készítette: Gızsy Gáborné, Fazekas Gyöngyi , Kapitány Orsolya A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja


A mezıkövesdi Tájházi Mőhely elıadásaiból A magyar kocsi - Kemecsi Lajos tud. igazgató SZNM A magyar parasztság egyik legösszetettebb munkaeszköze az állati erıvel vont kocsi, vagy szekér volt. A magyar nyelvterület nagy részén – elsısorban az Alföldön – a szarvasmarha (ökör, bivaly, tehén) vonta jármővet szekérnek, míg a ló fogatolásút kocsinak nevezik. A szekér általában erısebb, vastagabb, esetenként durvább kidolgozású alkatrészekbıl áll, mint a kocsi. A kocsinak rendszerint van juhafája, amely a rudat tartja a jármő alvázának részeként, míg a szekerek esetében a vonóállatot terheli a rúd súlya. További különbség lehet a vasalások kidolgozottsága és mennyisége, amely a kocsik esetében rendszerint finomabb és nagyobb mennyisége. A kocsi történetének kutatói már korán feltárták a magyar eredet adatait. Elsıként Cornides Dániel 1781-ben Pozsonyban kiadott könyvében szerepel. İ a kocsi elnevezést még tévesen a Moson megyei Köpcsény (Kottsee) nevébıl magyarázza. Külföldi szerzıknél már a 17. században felbukkan a kocsi magyar eredetének teóriája. A németek elfogadták ezt a magyarázatot, a franciák saját találmányuknak tartották. Az elfogadott bizonyítékok szerint évtizedekkel korábban (1493-ban) jelenik meg az elnevezés a magyarban, mint a belıle származó idegen szavak. Ezek szerint a királyi számadáskönyvekben található feljegyzésekben rögzítették a jármő korabeli használatát is: Narancsot, gyertyát szállítottak a „currus kochy = kocsi szekér” segítségével a királyi udvarba. Számos európai nyelvben egy bizonyos jármő típus elnevezése ered ebbıl a névbıl: pl. német: Kutsche, francia: coche, olasz: coccio, angol: coach, lengyel: kotzi, spanyol: coche, svéd: ksk, flamand: goetse, cseh: koczy.

1. Jeremias Schemel 1568-as metszete nyomán


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Milyen volt ez a jármő? Sajnos nincsen tárgyi emlék a hazai győjteményekben. Viszont korabeli külföldi leírások: olasz, német, spanyol szerzık tollából megörökítették jellemzıit (pl. Herberstein, Daniero). Freiherr Sigmund von Herberstein osztrák államférfi és történetíró 1518-ban átutazott Magyarországon. Visszaemlékezéseiben leírja az ezen az utazáson megismert közlekedési eszközt. "...Pesttıl 10 mérföldnyire egy faluban kocsira szálltunk, amelyet három ló egymás mellett futva húzott, és amelyen ugyanakkor vas egyáltalán nem volt. A kocsissal együtt négy személy jött...", máshol Herberstein ezt írja: "Magyar kocsira szálltam, amelyet három ló húzott, ... lovakat cseréltünk... Gyırtıl 5 mérföldnyire Kocs faluban, amelytıl a szállítószekerek is a nevüket kapták...". A leírásokból kibomlik egy négyszemélyes, 3 állat vontatta gyorskocsi képe, melyen szélsebesen utazik az ember. Jármő jellemzıi: Fa váz (fakó), fonott kassal, az utasok hátul ülnek, ahol a kas magasabb, nagyobb hátsó kerék, fedetlen, oldala nyeregalakú, rugalmas keményfa szerkezete van, lıcsös oldalkitámasztással rendelkezik, a juhafának köszönhetıen rendkívül fordulékony. Miért Kocson fejleszthették ki ezt a jármővet? A 15. században az Észak – Dunántúlon húzódott az ország legforgalmasabb hadi és kereskedelmi útvonala. Mátyás király uralkodása idején Bécs – Buda útvonal jelentısége még tovább nıtt. Ezzel is magyarázható, hogy egy legenda szerint Mátyás király találta fel a kocsit. Az útvonalon fekvı Kocs község fuvarosai és jármőkészítı/javító kézmővesei fejleszthették ki a kedvezı tulajdonságokkal rendelkezı jármővet. A kocsi fogalma évszázadok múltán kiterjedt minden fuvarozóeszközre.

2. Repkény István: Kocsizás, szekerezés, szánkózás 1992. nyomán


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A jármő folyamatos innovációk eredményeként egyre összetettebbé és bonyolultabbá vált. A kocsi, szekér készítése bonyolult, összehangolt tevékenység. Az alkatrészek megmunkálásához alapos ismeretekre, szaktudásra és meghatározott eszközkészletre van szükség. A mesteremberek - bognár, kovács - mellett meg kell említenünk a paraszti faragókat, ügyes kező gazdákat is. A szekérkészítés, - javítás régebben a felnıtt férfiak általános ismeretei közé tartozott, nagyrészt minden falusi embernek értenie kellett hozzá. Ennek megfelelıen a vas alkatrészek gyarapodása következett be a 18. századtól. Terjedésüket elısegítette a tartósság igénye és az alkalmas fa hiány is. Általános igényként jelentkezett a teherbírás fokozása is. A vas alkatrészek terjedése sorozatosan jelentkezett az alábbi területeken: az érintkezı fa alkatrészek fém borítása (tengelyborítás), a merevítések (oldal, lıcs, rakonca) erısítése, majd a teljesen fém alkatrészek: tengely, lıcs, saroglyazápok, stb. is megjelentek a jármőveken. Végül a legsérülékenyebb alkatrész, a kerék vasalása is egyre jobban terjedt a 20. században. A kovácsmesterség már korán önálló mesterséggé vált. Viszont a jármőkészítés nem tartozott a kovácsok tevékenységi körébe egészen a jármővek fém alkatrészeinek elterjedéséig. A kovácsmunkák közül a szekérvasalás kívánja talán a legtöbb ügyességet, s ezt egyes mesterek – környékükre kiterjedıen – szinte mővészi színvonalra emelték, táji típusokat állítottak elı. A kereket talpalták legelıször. A sínvasat tüzesítve meghajlítják és melegen húzzák a talpfára. Megvasalták a kerékagyat, fontos feladatuk volt a tengelyek beállítása. A kocsi alkatrészei közül megvasalták a rúdszárnyat, förhécet, hámfákat. İk gyártották a fellépıvasat. A kocsi oldalait, saroglyáit, lıcseit és a rudat borítóvassal vasalták meg, és az elkészült jármővet is ık állították össze. A kovácsmunka elemei, a munkafolyamat a magyar nyelvterületen gyakorlatilag egységesült. Ezt a folyamatot gyorsította a kocsigyárak termelésének beindulása mellett a falusi jármőkészítı iparosok együttmőködése is. Ennek egyértelmő formái voltak a közös kovács céhek – ipartársulatok a kerékgyártókkal. Az iparosok a vevıkörzetükben élı parasztsággal közösen alakították napjainkig a jármőveket. A polgárosulás következtében megváltozott igények kielégítésére a 19. század második felétıl, a gazdagabb parasztréteg számára a jármőkészítı mesterek új típusú kocsikat gyártottak, amelyek igényes kivitelükkel gazdáik tekintélyét is kifejezték. Ezek a kényelmes személyszállítást és az igényesebb áruszállítást egyaránt lehetıvé tevı jármővek a piacozó gazdagabb parasztok körében az 1950-es évekig nagy keresletnek örvendtek. Noha e jármővek elıképei, elızményei nemesi, uradalmi körökben lelhetık fel, bennük évszázados hagyományok összegzıdtek, de sajátosan érvényesültek a paraszti igények, táji követelmények. A jármővek készítésénél a famunkát sok esetben végezte falusi parasztember. A változatos természeti adottságok befolyásolták a parasztfaragók tevékenységét. Elsısorban a lombos erdık övezetében a fában gazdagabb, A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám hegyvidéki településeken mőködtek. A fában szegényebb vidékeken ritkábban fordult elı, hogy egy- egy gazda maga faragja ki szekerének alkatrészeit. A 19. század közepéig gyakran szerepel a levéltári forrásokban a vasalatlan, teljesen bognármunkaként készülı jármő, a fakószekér. Egyes alkatrészeit főzmogyoró- vagy nyírfaágakból font gúzzsal erısítették össze. Emlékét a fatengelyes jármővek ırizték meg egészen a 20. század közepéig Az egyes jármő készítésének tapasztalatait elemezve megállapítható, hogy ritka az új kocsi rendelése – amennyiben mégis azt a kovácsnál rendelik! 2 ember 2 hét alatt készítette el a szükséges kovácsmunkát a jármővön. A kocsi árának 60%-a a kovácsé lett az együttmőködésnek köszönhetı munkamegosztásnak megfelelıen. A falusi kovácsoknál a leggyakoribb munka: a kerékvasalás, a ráfhúzás volt. A kovácsmesterek által használt szerszámkészlet nem sokat változott az utóbbi száz esztendıben, kivétel az új energiaforrások alkalmazása. A vas alkatrészek terjedése mellett érdemes vizsgálni a kocsikszekerek tengelyének változását is. A 19. század végéig többségben voltak a fatengelyes jármővek az összeírások alapján a magyar nyelvterületen. Az uradalmak, a városok korszerüsödı jármőveinek hatása figyelhetı meg az 1900tól acél szabvány tengelyek terjedésében. A hagyományos kocsigyártó munkát nagy mértékben megváltoztatták a kocsigyárak. A híres, 1784-ben alapított Kölber féle budapesti illetve a késıbbi váci, szegedi, orosházi, hódmezıvásárhelyi kocsigyárakban a bognár- és a kovácsmunkát, a kocsi vagy a hintó festését és díszítését is egy helyen végezték. A 19. századi manufakturális kereteken túlnıtt nagyüzemi termelés helyszíne volt a szentendrei kocsigyár az 1950-es években. A jármővek "gumis, platós" változatát pedig több üzem illetve termelıszövetkezet is gyártotta. A paraszti igényeket azonban ezek az ipari jellegő termékek csak a legutóbbi évtizedekben szolgálták ki. A kocsik táji változatainak kialakításában szerepet játszottak a természeti körülmények is. Az Alföldön a kötött talajon gazdálkodók nehéz kocsikat, míg a Duna – Tisza közi homokos területeken könnyő jármőveket (homokfutó kocsik, szaladó kocsik) használtak a gazdák. A 20. század elején jelentek meg paraszti használatban a rugós, féderes kocsik, amelyeket kifejezetten személyszállításra és piacozásra használtak. A rugókon nyugvó kocsiszekrény megszerkesztése kovácsmesterek érdeme, de az úri hajtókocsikat utánzó kocsioldal kivitele bognármunka volt. A féderes parasztkocsinak a helyi igények és a kocsigyártómesterek leleménye szerint több változata jött létre, ilyen a kırösi, a kunsági és a szegedi féderes kocsi. Ismert volt a nagyatádi kocsi, amely a piacra termelı középparaszti rétegnek szinte jelképévé vált. Kocsik és szekerek a tájházakban, falumúzeumokban igen gyakran részei a kiállításoknak. A különbözı kiállításokban megırzıdött jármővek jellemzıinek megismerésével, egy megbízható adatbázis létrejöttével lehetségessé válna a ma még egyes területeken bizonytalan kocsi illetve szekérkörzetek körülhatárolása. Ehhez elengedhetetlen a megfelelı kritériumok A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám szerinti meghatározása a jármőveknek. A legfontosabb alkatrészek méretei és jellemzıi alapján lehet megbízható besorolást végezni. Ennek megfelelıen a kerék (küllık száma, magasság, talp szélessége), az oldalkitámasztás megoldása (különbözı lıcstípusok, rakoncás, vegyes megoldások), az oldalak jellemzıi (magasság, hossz, kialakítás pl. zápos vagy teli deszkás oldalak, festés), a kocsiszekrényt lezáró saroglyák méretei és jellemzıi alapvetı jelentıségőek egy táji tipológia megalkotásához. Ebben a közelmúltban megjelent Magyar Néprajz Gazdálkodás kötet Paládi-Kovács Attila által írt közlekedés fejezete is nagy segítséget nyújt. Hasonlóan fontos segítséget ad a Magyar Néprajzi Lexikon, amelyben az idén 100 esztendıs Keszi-Kovács László néprajzkutató foglalta össze több tucatnyi jármőtípus jellemzıit.

„Több egyszer látni, mint százszor hallani valamirıl” (kínai közmondás) Szekér tanulmányok a Mezıgazdasági Gépmúzeum győjteményébıl



Az V. Országos találkozó elıadásaiból Modellértékő összefogás a bonyhádi kistérségben - Szıts Zoltán Beszámolóm elsı részében tisztázom a népmővészeti tájház fogalmát,ezt követıen azt a folyamatot mutatom be, amely a tájmúzeumtól elvezetett a tájházvezetık fórumához, végül mintaként értékelem a völgységi néprajzi győjtemények állapotát. 1983-ban a “Dél-Dunántúli Népmővészeti Hét” keretében Szekszárdon a megyei múzeumban a muzeológusok tanácskozásra hívták a honismerethelytörténet kutatóit, pedagógusokat és a fenntartó tanácsok képviselıit.”Honismeret, helytörténet,tájházak tudományos és közmővelıdési értékei a Dél-Dunántúlon.” címmel. A konferencia két évtized mérlegét megvonva megállapította, hogy a népmővészeti kincsekben gazdag Tolna megye a skanzenek kialakításában nem követte az 1968-ban megnyílt Göcseji Falumúzeumával országosan is példát adó Zala megyét, vagy a 70-es évek a szennai somogyi kezdeményezését. Az anyagiak hiányában leállított baranyai kísérlet helyszíne Orfő, ide telepítették a mekényesi és szászvári malmokat. Baranya és Tolna megye a helyben megırzött és helyreállított épületegyütteseket az úgynevezett népmővészeti tájházakat részesíthette elınyben. A konferencia alkotta meg a lexikonokból akkor még hiányzó „népmővészeti tájház” fogalmát. Vadas Ferenc a szabadtéri néprajzi múzeum egy változatának tekintette. Tájháznak ma is olyan helyben megırzött épületet, vagy épületegyüttest értünk, amelyben egy vidék népességének, falu népének tárgyi kultúráját ırzik. Sok esetben több nemzedékkel korábbi állapotokat tartottak meg, olyan idıkrıl szólnak, amikor teljesen más népesedési-települési viszonyok voltak a vidéken. Tolna megye arculatát két jelentıs etnikai átrendezıdés alapozta meg. A török hódoltság után gyér magyar és rác(délszláv) lakosság maradt itt is. A 18. század második feléig tartó újranépesedési folyamat eredménye a német telepesek nagyfokú térnyerése, akkor Tolnában 36%, 27 % 1941-ben, 75 % a Völgységi járásban. 1920 után a szerbek – optálásuk eredményeként– csak Medina, Grábóc és Dunaföldvár településeken maradtak. A második világháború befejezése után a német lakosság jelentıs részének kitelepítése, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok betelepítése vál-toztatta meg az etnikai képet. A németség aránya 12 %-ra csökkent, de németlakta térség maradt a vidék. A sokszínőség mind a magyar mind a német lakosság jellemzıje. A magyarok közül a legmarkánsabb a sárközi, a kaposmenti és a bukovinai székely népmővészet. Andrásfalvy Bertalan (1984) szükségszerőnek ítélte, hogy a 60-as és 70-es években kivirágzó honismereti mozgalom helytörténeti és néprajzi győjteményeket hozott létre a régióban, hiszen ezek egyrészt elemi emberi igényeket elégítenek ki, „a megtartó ismeretek és élmények segédeszközei, A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám tárgyi és szellemi kapaszkodói” az embereknek, másrészt az a néphagyomány, amely a 20. század elsı felében még elevenen élt az emlékezetben és a szokásokban, és szervesen kapcsolódott a szülıföld tárgyi világához, a múlt része lett, tárgyai a megyei és fıvárosi múzeumok vitrinjeibe, raktáraiba kerültek.. A Tolna megyei tájház program 1983-ban még nem tükrözte a megye sokszínőségét. A hét táj-házból négy különbözı magyar, (decsi sárközi, magyarkeszi-i, szakályi kaposmenti, sióagárdi) 3 német nemzetiségi (Gyönk, Györköny, Mórágy). Továbbra sem volt a székelyeknek és a szerbek-nek néprajzi győjteménye. Ezt követıen a megyei múzeum a bonyhádi Völgységi Múzeum kiállítóhely létrehozásával a völgységi táj néprajzát és történetét összegzı állandó kiállítást teremtett, amelyben az itt élı németek, helyi magyarok, bukovinai székelyek lakáskultúráját bemutató szobabelsık is vannak. Míg országosan a múzeumok és tájházak száma az 1970/80-as években növekedett ugrásszerően, megyénkben és fıleg a kistérségben ez inkább az 1990-es években és 2000 után jelentkezett. (8. táblázat) Új helyzetet teremtett a rendszerváltás, az önkormányzati rendszer kialakulása. A nyolcvanas évek végén elinduló székelyköri mozgalom, a német egyesületek megszervezıdése, majd a nemzetiségi önkormányzatok létrejötte lendületet adott nemcsak a közösségi életnek, hanem annak tárgyi kereteit adó lakás- és tárgykultúra megırzésének és megtartásának. A kis közösségek önrendelkezése új helyi győjtemények megszületéséhez vezetett, s felértékelıdtek a magángyőjtemények is. A rendszerváltás után a kilencvenes években, és különösen a Millennium idején, a helyi közösségek, köztük Tolna megyében a német nemzetiségiek is, az önrendelkezéssel élve sorra hozták létre győjteményeiket. Identitásuk erısítésében nélkülözhetetlen kapaszkodó elıdeik tárgyi világának megtartása. A völgységi kistérségben a 16 néprajzi jellegő győjteménybıl 15 bír német anyaggal. A pincesor viszont német faluban van. Egy-egy magán- és közgyőjtemény helyi magyar, tízben van bukovinai székely, kettıben felvidéki, egyben cigány tárgyi anyag. Helyi és német nemzetiségi önkormányzatok, illetve intézmények-egyesületek, egyházi fenntartók is akadnak (4. ábra ). A bonyhádi Völgységi Múzeum saját törzsgyőjteménye a völgységi falvak viseleteiben gazdag, két filiájában is látható a helyi Heimatstubében és a kakasdi Amri néni szobájában. A 2007. évi CXI. törvény, a Firenzében, 2000. október 20-án kelt az Európai Táj Egyezmény kihirdetésérıl kimondja: a “ Táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezık és / vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki”. Ugyanitt “ „ A táj védelme a táj jelentıs vagy jellemzı sajátosságainak megırzésére és fenntartására vonatkozik. Örökségi értékét a táj természeti adottságai és / vagy az emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemzı összetétele adja.” „ A táj kezelése a fenntartható fejlıdés szempontjából olyan tevékenységet jelent, amelynek célja a A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám táj rendszeres fenntartása. Célja, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatok által elıidézett változásokat irányítsa és összhangba hozza.” A népi kultúra ırzésének intézményesülése a Völgységben 1987 -ben kezdıdött a Völgységi Múzeum, a megyei múzeum kiállítóhelye, megalapításával. Intézményünk 1992. áprilisától tájmúzeum, amelynek győjtıterülete Bonyhád és környéke, a város és 20 község alkotta a városkörnyéket akkor, ami ma azonos szervezetileg a kistérségi társulás településeivel. Győjtıköre néprajz, nemzetiségi néprajz és helytörténet, fenntartója Bonyhád Város Önkormányzata. 1992-ben a bonyhádi önkormányzat a helytörténész Solymár Imre elnökletével létre hozta a Völgységi Tájkutató Alapítványt, amelynek célja a múzeum támogatása, és a kutatás táji szintre emelése. Ugyanabban az évben született meg a Tolna Megyei Honismereti Egyesület a szülıföld kultúrájának szolgálatára, annak megismerésére és tiszteletére, a nemzeti tudat és a hagyományok ápolására szólította fel a megye patriótáit. A kiállítóhelyi léttıl a tájmúzeum rang megszerzéséig terjedı idıszakban a kapcsolatépítés a völgységi gondolat jegyében történt. Már 1987-ben a Völgységi Múzeum Baráti Köre is túllépett tagságát tekintve a városon. Nem térek ki minden területre, itt csak a múzeum idıszaki kiállításait tekintem át ebben a vonatkozásban. A kör alapító tagja volt a györei Juhász János a Wosinsky Mór Helytörténeti Klub vezetıje. Régészeti győjteményük elsısorban a helyi lengyeli kultúra emlékeiben gazdag. Ugyancsak alapító tag volt Lırincz Aladárné Molnár Vilma szövı, a népmővészet mestere és férje a szövıszék-készítı Lırincz Aladár, valamint Tusa János népi fafaragó. Vilma Majosi Szövı Szakköre és a fafaragók alkotásai az elsı bukovinai székely népmővészeti kiállítás anyagát adták.1989-ben a múzeum épületében mondták ki a Székely Szövetség megalakulását, amely három megye székely hagyományırzı csoportjainak-köreinek civil szervezete, napjainkban Al-dunai és Hunyad megyei tagszervezetei is vannak. 1989-ben az aparhanti Csiszér Antal régészeti magángyőjteménye volt az alapja „ Alengyeli emberétıl a Wosinsky Mórig ” idıszaki tárlatunknak. 1991 -ben Csoma István vezette Szászvári Bányászati Győjteménytl mutattuk be Bonyhádon.. A tájmúzeum szerep megerısítette törekvéseinket. 1993-ban a helyi Német Ének- Zenei Egyesülettel együttmőködve hoztuk létre a Heimatstubét a Magyarországi Németek Házában, Rittinger Antal elnök és Rónai Józsefné karvezetı hathatós közremőködésével.1995–ben Fábián Andrásné a lengyeli győjtemények vezetıje hozta el a német és székely néprajzi győjteményének kincseit. Ugyanebben az esztendıben a nagymányoki Gölcz Pál “ Bányászemlékek”, 1992–ben Videcz Ferencné a hidasi tájház vezetıje ” Hidas a XX. Század Bábele” fotókiállítása vendégeskedett. Korábbi együttmőködésünk Sebestyén Ádám kakasdi néprajzi győjtıvel 1998–ban a falu házában állandó kiállítás, elsı filiánk, létesítését eredményezte. 2003 / 2004–ben A “ 110 évesek a bonyhádi menedékházak ” óvodatörténeti A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám kiállításához a lengyeli győjtemény is adalékokkal járult hozzá. 2006-ban Nagymányokra vittük Gölcz Pál megvásárolt tárgyait egy bemutatóra, s a “ Kelengye a Völgységben ” kiállításunk helyi magyar anyagait Váralja Népmővészeti Háza adta, vezetıje Jáhn Jánosné. A napjainkig nyúló egyre bıvülı táji kapcsolatrendszer vezetett a Völgységi Tájházvezetık I. Találkozásának összehívásához. A Székely Szövetség VI. szakmai továbbképzésére 2005. november 19-ére 75 meghívót küldtünk 32 település polgármestereinek és tájházvezetıinek. A völgységi táj győjteményeit és kiállításait céloztuk meg. A táj magját adó kistérség aprófalvasodó szerkezettel jellemezhetı. 2001-ben a népszámlálási adatok szerint 9 törpefalu ( 500 fı alatt ), 6 kis falu ( 500 – 1000 ) 4 község 1000 fınél, 1község 2000 fınél népesebb volt, Bonyháddal a 15 000 fıs várossal. 8 falu zsáktelepülés és 2006ban 9-ben nem volt iskola. Baranyából a Völgységi patak vízgyőjtı területein fekvı Hidas, Ófalu, Óbánya, Mecseknádasd, a Vízvölgyben fekvı Szászvár és Magyareg-regy, Tolnából a korábban Völgységi járáshoz tartozó Szálka, a népi összetételében ide sorolható Bátaszék, Gyönk, valamint Kölesd falukat is ide kapcsoltuk. A két város polgármestere és 7 tájházvezetı fogadta el meghívásunkat. Az összejövetel elızménye a Magyarországi Tájházak Szövetsége 2005. október 15 szennai régiós találkozása volt, ahol nagy sikerrel mutatkozott be Báta az év tájháza. Péter Albertné A bátai tájház szerepe a helyi kultúra és hagyomány ápolásában bemutatkozó elıadása Bonyhádon is sikeres volt. Szablyár Péter a Szövetség, Német Nóra a Hagyományok Háza tevékenységét ismertette. A nehéz kezdet után már teljes siker koronázta a 2006. október 28–án Kakasdon a faluházban tartott második fórumot. A rendezıkhöz felsorakozott Kakasd Község Önkormányzata, a Völgységi Tájkutató Alapítvány. Antal Mária a Solymár Imre Városi Könyvtár vezetıje a kistérségi települési könyvtárak együttmőködésérıl tartott elıadást. Az 1997. évi CXL törvény kötelezıvé tette a könyvtári szolgáltatást a települések számára, míg a múzeum szolgáltatást csak a megyék számára kötelezı feladat. A Többcélú Kistérségi Társulások közszolgálati tevékenységérıl szóló 1997. évi CXL törvény kötelezıvé tette a könyvtári szolgáltatást a települések számára, míg a múzeumi szolgáltatás csak a megyék számára ellátandó feladat. A Többcélú Kistérségi Társulások közszolgálati tevékenységérıl szóló 2004. évi CXXXV. törvény kimondja, hogy a társulások mozgókönyvtári feladatokra normatív támogatást igényelhetnek. A 2004. évi pályázat eredménye a bonyhádi kistérség technikai felszerelését, számítógéppel való ellátását jelentette. A kiépülı kapcsolatrendszer a könyvtári szolgáltatás megújulását hozta. 14+6 település könyvtárosai számára szerveztek havi rendszerességgel továbbképzést. 2006ban 14 mozgókönyvtár, 2007 -ben 16 kapott 1,5 – 1,5 millió Ft illetve 1,6 – 1,6 millió Ft támogatást. A továbbképzést és a megújulást irányító városi könyvtár egy új státusza a kistérségi feladatokra eredményezte , hogy a falvakban teljes körő állományrevíziót végeztek. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Balázs Kovács Sándor a Wosinsky Mór Múzeum néprajzos muzeológusa a bátaszéki tájház leltározásának tapasztalataival, Csibi Krisztina a Völgységi Múzeum néprajzosa, a kistérségi kapcsolattartó a néprajzi anyag adatolásával ismertette meg a fórumot. Megtisztelte figyelmével és jó tanácsaival a rendezvényt Kapitány Orsolya néprajzos muzeológus a M. T. SZ. regionális koordinátora. A 16 kistérségi győjteménybıl 12 képviseltette magát, valamint a 32 településbıl további 4. ( Hidas, Szászvár, Gyönk, Bátaszék ). A program a faluház kiállításainak megtekintésével zárult. Mivel témája a leltározás– nyilvántartás volt, valamennyi tájházvezetınek ajándékozási, letéti, adásvételi szerzıdés–mintát és tárgyleíró adatlapot adtunk, és elindítottunk egy kérdıívet a néprajzi győjtemények felmérésére. Az elsı adatfelvételt 1999/2000–ben végeztem el a “Bonyhád és környéke útikönyv . Múze-umok, tájak, kiállítások, győjtemények fejezetéhez. Ezt követte 2003–ban a hıgyészi tájház avatásakor a Német nemzetiségi tájházak Tolna megyében címő elıadáson. Ennek legfontosabb megállapításai: 1. A győjteményi elaprózottság felveti a szakszerő fenntarthatóság és mőködtetetés dilemmáit 2. A regisztráltság hiánya. Jogi helyzet tisztázatlansága: Jó példa erre a hıgyészi is. Az épület az iskolához tartozik, tehát az önkormányzaté. A tárgyakat magánszemélyektıl győjtötték össze, nincs hivatalosan átadva,a helyi német önkormányzat vallja magáénak 3. Nincs biztosítva az értékes tárgyegyüttesek fennmaradása. Nincs sok esetben leltár, állag- megóvása nem biztosított. Összefoglalva: Nem mindig érvényesültek a szakmai szempontok, mert nem volt átgondolt szakmai-területi koncepció. A megyei múzeum szakmai felügyeleti kompetenciája kiterjed a két helyi önkormányzati múzeumra is (Paksi Városi Múzeum és a Völgységi Múzeum). Utóbbiak felkészítése a kistérségi szerepvállalása az elsı lépcsı lehet a regionális koordináció megteremtésében. A városkörnyéki-kistérségi szinten történı centralizáció és koncentráció, vagy megyei organizáció alternatívák a jövı illetve a jelen helyzet választása. 2005–ben Phd dolgozatom kapcsán újra áttekintettem a helyzetet és ezt követte a 2006.dec, 31–i állapot kérdıíve, melynek mintája a néprajzi jellegő győjtésekre korlátozódott. A kérdıív rákérdezett a győjtemények nevére, címére, a fenntartókra, a mőködési engedélyekre, anyagi eszközökre–forrásokra a vezetı és /vagy gondnok személyére, esetleges tiszteletdíjára. Külön kitért a muzeális tárgyak állapotára, tulajdoni viszonyaira, az állagmegóvásra, leltározottságra és végül a társadalmi háttérre is (8.táblázat). A fenntartók többsége önkormányzati: 10 községi, 1 városi, 1 német kisebbségi.3 egyesületi, az egy magánszemély Schmidt Károlyné örökösei a helyi önkormányzatnak kívánják átadni a magángyőjteményt. Minisztériumi engedélye a múzeumon kívül csak Mórágynak van, folyamodott a lengyeli. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Önkormányzati határozata háromnak van ( Izmény, Kakasd, Tevel ), folyamatban van Závodon. Nyolcnak egyértelmően nincsen. A Völgységi .Múzeum 11 millió forintos költségvetése mellett összegszerően csak a regisztrált Mórágy bír 150 000, Váralja 200 000 Ft éves támogatással. Eseti önkormányzatiról szólt még egy. A Völgységi: Múzeum 3 fıállású alkalmazottja ( történész, néprajzos, adattáros ) mellett 3 fınek van tiszteletdíja, ebbıl 2 könyvtáros ( Mórágy, Váralja ), 1 a szociális szférában ( Váralja ). A tárgyak állapotát jónak, megfelelınek 4–en tartották, hárman nem jelölték, 1 válasz tért ki a szú, rozsda és moly veszélyeztetettségre,utóbbit alátámasztja, hogy 8-an jelölték az állagmegóvás hiányát. A múzeum rendszeres évenkénti restaurálási pályázata mellett egy tájház jelölte meg az állagmegóvás tényét. Erısen szórt képet kapunk a leltározott tárgyak arányáról. Tudomásunk szerint a Völgységi. Múzeum 2500 tárgyán kívül szakszerő leltárban csak 1117 db-os nagymányoki német tájház anyaga van a Wosinsky Mór Múzeum leltárában, a munkát Balázs Kovács Sándor végezett el. Ez a levédett tárgyak számát jelenti. Nem szakszerő leltározásról 7 esetrıl tudunk. Mintegy 5000–6000 néprajzi tárgyból állhat a kistérségi tárgyegyüttes a V. M. 2500 tételén kívül. A társadalmi háttérként 2–2 nyugdíjas egyesület, székely hagyományırzık, német kisebbségi önkormányzat és egy és alapítvány van megjelölve. Csak ketten válaszoltak nemlegesen. A 4. .ábra az etnikai csoportok hagyományırzıit is felsorakoztatja a néprajzi kiállítások mellett. Egyértelmően látszik a kistérségi központ centrumává vált a német, székely, helyi és felvidéki magyar népi kultúrának. Összefoglalva egy kistérségi–táji kapcsolatrendszer 16 néprajzi 4 ipartörténeti 3 bányászati : ( Nagymányok, Váralja, Bátaapáti, zománcgyár ) győjteményt illetıen. A 2007 esztendıben össze-jövetelt nem tartottunk, hiszen kapóra jöttek az M. T. SZ. programjai. 2007 július 6-án Szekszárdon az V. regionális találkozón a Tájházi Hírlevél szerinti közel 30 fıbıl 9 fı 7 tájházból a Völgységhez tartozó volt. 2007 október 12–én Bátán Tájházi Mőhelyben a textíliák restaurálása és elhelyezése volt napirenden. A rendszeres szakmai továbbképzés esélyét adta volna a. Közkincs.-kerekasztal, sajnos a bonyhádi társulás nem nyert, pedig 7 tájházvezetı lett volna érintve. A 2008 május 18.-i Szakmai napjára tervezzük a következı összejövetelt. Reménykedünk a fordulatban, olyan pályázatokban, amelyekben mind a továbbképzés, mind az állományvédelem tekintetében elıbbre lép-hetünk. Irodalom ANDRÁSFALVY BERTALAN 1984 Honismeret, helytörténet, tájházak tudományos és közmővelıdési értékei a Dél-Dunántúlon. In. Vadas Ferenc szerk. Honismeret-helytörténet-tájházak, Szekszárd, 1984. 4-15 Kulturális Közlöny 2007. 20. sz. 1273-1282


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Múzeumok Tolna megyében. In. Kaczián János szerk. Tolna megye kézikönyve, Magyarország megyei kézikönyvei 16. Szekszárd, 1997. 632 SZİTS ZOLTÁN 2007: A Völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháborútól napjainkig. Bonyhád-Szekszárd 75-83 Tolna In.Varga Katalin szerk. Múzeumi Naptár, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2002 november-december184-185. Tolnai Népújság 2002. október 22. Önkormányzati választások 2002. VADAS FERENC 1984 Honismeret-helytörténet-tájházak. Múzeumi füzetek Szekszárd, 1984. 56 VADAS FERENC 1984: Tájházak Tolnában. Vadas Ferenc szerk. Honismerethelytörténet-tájházak Szekszárd 1984. 35-39.

Szıts Zoltán elıadását tartja



Levélváltás „Év tájháza” ügyben MAGYARORSZÁGI TÁJHÁZAK SZÖVETSÉGE 3758 Jósvafı, Dózsa György utca 3.; 3758 Jósvafı, Pf. 2 06-48-506-214; 06-30-531-9444 [email protected]

Balatonkenese Nagyközség Önkormányzata részére

Jósvafı, 2007. október 12. Levelünk száma: 49/2007-TSZ

Balatonkenese, Kossuth Lajos utca 6. 8174 Tisztelt Önkormányzat! Az „Év tájháza” bíráló bizottság értékelése alapján a díjat ebben az évben a Kiskırösi Szlovák Tájház nyerte el. Látogatásunk alkalmával meggyızıdhettünk arról a kitartó és színvonalas győjtı munkáról, amellyel a Kenesei Tájház létrejött és megismerkedhettünk Vér László úrral és munkatársával, akik a tájház bemutatását és gondozását végzik. Ezúton meghívjuk Önöket V. Országos találkozónk szakmai napjára Mecseknádasdra (2007. november 16.; programját levelünkhöz mellékeljük), ahol szeretnénk átadni Önöknek egy „Tájházszövetség tagja” táblát. A novemberi személyes találkozásig, üdvözlettel: Dr. Füzes Endre elnök

Szablyár Péter ügyv. elnök

Magyarországi Tájházak Szövetsége Szablyár Péter ügyvezetı elnök 3758 Jósvafı Dózsa Gy. utca 3. Tisztelt Elnök Úr!


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Szeretnénk megköszönni, hogy megtisztelték lekóhelyünket látogatásukkal. Tudomásul vesszük döntésüket és észrevételükhöz szeretnénk egy-két gondolatot közölni. A mi célunk 1967-ben, a győjtés kezdetekor valóban a helytörténetre koncentrálódott. Célja az iskolai oktatásban való hasznosítás volt. Az évtizedek mőlásával szélesedett ki a győjtés köre. A Mőemlék Felügyelıség segítségével vásárolta meg a Kossuth utcai 6-os házat az akkori faluvezetés 1983-ban. A felújítási tervet Wirth Péter készítette el, de a község vállalta a kivitelezés költségeit. Amikor a falu lakói látták, hogy az ajándékozott tárgyakat megırzik, még több lett az anyag és úgy lett azzá, amit láthattak. Tehát azért nem tiszta profilú tájház, mert a cél más: bemutatni községünk múltját és emberközelbe hozni elıdeink életvitelét. Köszönjük a „Tájházszövetség tagja” táblát, kitettük az épület falára. A jövıben is igyekszünk segítségüket, tanácsaikat hatékonyan felhasználni. A közeli karácsonyi ünnepekhez kívánunk jó ünneplést, sikeres új évet! Balatonkenese, 2007. december 20. Gyırfi Károlyné Közmővelıdési intézmény vezetıje

Vér László gondnok



Kenesei tájházi mozaik



KÖZGYŐLÉS 2008. március 1. Szentendre MAGYARORSZÁGI TÁJHÁZAK SZÖVETSÉGE

MEGHÍVÓ A Magyarországi Tájházak Szövetsége Alapszabálya VI. fejezet 1. pontja értelmében tisztelettel meghívjuk a Szövetség 2008. évi KÖZGYŐLÉSÉRE amelyet a hagyományoknak megfelelıen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Konferencia termében

2008. március 1-jén (szombat) 10.00 órakor, ill. határozatképtelenség esetén ugyanott

11.00 órakor tartunk Napirend: 1. Elnöki köszöntı (Dr. Füzes Endre) 2. Reneszánsz év – tájházaink megújulása – a „Tájházak a közösségért” pályázat tükrében (Dr Vígh Annamária fıosztályvezetı Oktatási és Kulturális Minisztérium) 3. Az Elnökség beszámolója a 2007. évben végzett munkáról, a költségvetési terv teljesülésérıl (Szablyár Péter) ( írásos elıterjesztés a Tájházi hírlevél 2007/4. füzetben) 4. Elnökségi tagok beszámolója a régiókban végzett 2007. évi munkáról 5. A Felügyelı Bizottság 2007. évre vonatkozó jelentése (Dr. Vígh Annamária, a FB elnöke) 6. Közhasznúsági jelentés (írásos elıterjesztés a Tájházi hírlevél 2007/4. füzetben) 7. A Szövetség 2008. évi munkaterve és költségterve (Munkaterv a TH 2007/4-ben,) 8. Szavazás a 3, 4., 5., 6.., és 7. . napirendi pontok dokumentumairól 9. Alapszabály módosítás + szavazás 10. Tisztújítás + szavazás 11. Tájékoztató a Szövetség VI. Országos Találkozójának elızetes programjáról (Szenna – Kapitány Orsolya) 12. Egyebek 13. Elnöki zárszó

Dr. Füzes Endre s.k. elnök

Megjelenésére és aktív részvételére feltétlenül számítunk! Részvételi szándékát kérjük február 25-ig jelezze a 30-531-9444 számon! Köszönjük! Szavazólapját ne felejtse otthon! A regisztrálásnál alkalma lesz esetleges tagdíjhátralékának rendezésére is 8.10, 9.10, és 10.10 órakor helyi járati autóbusz indul a HÉV végállomásról a Közgyőlés helyszínére, a Skanzenbe. Az új igazgatósági épületnél szálljanak le!



A Közgyőlés dokumentumaiból Beszámoló a Magyarországi Tájházak Szövetsége 2007. évi tevékenységérıl A Szövetség a korábbi években kialakított munkamódszerrel és a regionális szervezés elveinek figyelembevételével tevékenykedett Alapszabálya szerint az Elnökség irányításával. Az elnökségi üléseken áttekintettük az elkövetkezı idıszak feladatait, az elmúlt ülés óta történt eseményeket az alábbi helyszíneken: 2007. március 2 . Szentendre 2007. június 15. Heves 2007. szeptember 7-8. Fertıhomok 2007. december 7. Szentendre Az elnökségi ülések határozatairól a Tájházi hírlevélben tájékoztattuk a tagságot. Az ülésekhez kapcsolódóan tájházakat kerestünk fel. Folytattuk a Tájházi Mőhely képzési programját a tagságot legjobban foglalkoztató témakörökben, különös tekintettel a sikeres pályázati részvétel elısegítésére, a tájházak idegenforgalomba történı integrálása és a házak szakmailag színvonalasabb mőködtetése területén. A foglalkozások látogatottsága – az utazási költségek növekedése és a munkáltatók esetenként kedvezıtlen hozzáállása következtében – csökkent. Az elmúlt négy évben ezt a képzési-továbbképzési programot sikeresnek tartjuk. 24 alkalommal, 12 különbözı helyszínen (Szentendre, Mezıkövesd, Báta, Gyomaendrıd, Budapest, Edelény, Telecska, Szokolya, Nagytótfalu, Szenna, Nyíregyháza, Kiskırös) a szakterület elismert szakemberei 96 elıadást tartottak, amelyeken 420 hallgató vett részt. A Tájházi Mőhely képzési programját a továbbiakban két összevont, 2x2 napos programmal kívánjuk folytatni. Ismét részt vettünk vendégkiállítóként az UTAZÁS ’2007 Kiállításon az ANP standján és a Múzeumok majálisán. Az utóbbin, bár kedvezıtlen helyen nyertünk elhelyezést, igen nagy volt az érdeklıdés a sátrunknál és környezetében, ahol végig kézmővesek (Kamenár Katalin, Szalainé Rózsa Katalin, Tábori Katalin , Lénárt István, Balogh Imréné, Dr Lehel Péterné, Bátainé Balogh Erzsébet és kislánya: Bátai Bíborka Ágnes, Matusz Péter, Horváth Virág) dolgoztak - és népdal (Kazári asszonykórus) bemutatók zajlottak. A standon felváltva megjelenı régiókat képviselı tájházakat Kapitány Orsolya és Kovács Edina háziasszonysága tette teljessé. A Szövetség V. Országos találkozóját halasztott idıpontban, 2007. november 15-18. között Mecseknádasdon rendeztük meg. A találkozón rekord számú – 86 regisztrált résztvevı, a szakmai napon 104 fı vett részt (közöttük a teljes Felügyelı Bizottság). A találkozó az elızetes programnak megfelelıen zajlott le. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Az „Év tájháza” kitüntetı címet Kispálné dr. Lucza Ilona – a kiskırösi Petıfi Sándor Szülıháza és Múzeum, ill. a kiskırösi szlovák tájház vezetıje – vette át november 16-án. November 17-én egynapos autóbuszos kirándulás következett, felkeresve a környék tájházait, emlékházait (Ófalu, Hidas, Mecseknádasd, Boly, Zengıvárkony). A rendezvény gördülékeny lebonyolítása Kapitány Orsolya mindenre kiterjedı szervezési munkájának, a mecseknádasdi Önkormányzatnak, valamint a meglátogatott tájházak vendégszeretetének volt köszönhetı. A határainkon túli magyar nyelvterületi tájházakkal tovább erısítettük kapcsolatainkat. A szlovákiai Szıgyénben 2007. július 3-án megrendezett „Hagyományok és értékek V.” szemináriuma – Dr. Danter Izabella hagyományosan kitőnı szervezésében – a Szıgyéni Mővelıdési Központban zajlott közel 30 fı részvételével. A találkozó keretében a résztvevık bemutatkozása külön figyelmet érdemelt: ismertetve győjteményeik lényegét, problémáikat, terveiket (Szalka, Szentpéter, Izsa, Nagymegyer, Tardoskedd, Párkány, Nagymácséd). A partiumi tájházak képviselıi – Dr. Kéri Gáspár (Székelyhíd-Gálospetri) vezetésével – szinte valamennyi rendezvényünkön részt vettek. A Vajdaságban 2007-ben nem sikerült közös rendezvényt létre hozni, de 2008-ban is folytatódik együttmőködésünk, tapasztalatcserénk. A tájházak és emlékházak kapcsolatáról 2007. január 4-én Balmazújvárosban rendeztünk szakmai napot a Petıfi Irodalmi Múzeummal együttmőködve. 2007 április 13-14 Bodrogkisfaludon az É-Alföldi és az É-magyarországi Régió tájház-vezetıi találkoztak. 13-án elıadások hangzottak el, 14-én kiránduláson vettünk részt a környék (Rátka-Erdıbénye) tájházait felkeresve. Folytattuk a regionális találkozók szervezését. Az V. Dél-dunántúli Regionális Tájház Találkozót 2007. július 6-án tartottuk Szekszárdon, a Wosinszky Mór Megyei Múzeumban, amelyen 30 fı vett részt. A tartalmas elıadások után a Bogár-magánnyőjteményt, az ıcsényi tájházat és a sióagárdi Hímzésmúzeumot látogattuk meg. A Magyarországi Szlovák Tájházak Találkozójára Ecseren került sor 2007. április 14-én a LEGATUM Kht. szervezésében. Ezen részt vett Kovács Edina elnökségi tag, regionális képviselı. Az É-Dunántúli Regionális Tájház találkozó 2007. szeptember 22-én, a Felpéci Tájházban 22 fı részvételével szervezıdött a tájházat alapító és vezetı Dombi Alajosné körültekintı szervezésében. A Dél-Alföldi Regionális Fórum a Kondorosi Csárdában 2007. október 19-én zajlott le. A regisztrált résztvevı értékes elıadásokat hallgathatott, majd megtekintette a Csárda épületét és a Csárda múzeumot, valamint a kondorosi Tájházat. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám A „Mőemlékvédelmi Világnapi Civil Fórum a Parlamentben” címő rendezvényen - 2007. április 18-án - A Parlament Felsıházi üléstermében elhangzott 11 elıadás közül két tájház-szövetségi tagé volt : Koleszár Krisztián (Galyasági tájház – Perkupa): Népi mőemlékek megóvása és helyreállítása a Galyaságban és mellékén; valamint Szablyár Péter: Jósvafı épített örökségének védelme címmel. Részt vettünk a tardi tájházak fennállása 25. évfordulója alkalmából rendezett találkozón, amelyet 2007. október 24-én tartottak a tardi Tele-házban. A Tájházszövetséget Hegedősné Majnár Márta és Szablyár Péter képviselte, utóbbi elıadást tartott a Szövetségrıl. A Tájházi Hírlevél négy alkalommal jelent meg az NKA támogatásával. Füzetei tájékoztatnak a Szövetség programjairól (szakmai napok, regionális találkozók, országos találkozó, szakmai tanfolyamok), rendszeresen bemutat egy-egy tájházat, kiemelve annak sajátosságait. Állandó rovata ad szakmai tanácsokat a tájházak évszakonként esedékes karbantartási-felújítási teendıirıl, a kımőves munkáktól a tetıjavításon át a faanyagok védelméig. Pályázati Figyelı rovatában azokra a pályázati kiírásokra hívja fel a figyelmet, amelyeken tájházaink eséllyel indulhatnak. Rendszeresen közli a „Tájházi Mőhely” képzési sorozat elıadásainak anyagát. A Tájházi Hírlevél 2007. évi füzeteinek tartalmát az alábbi táblázat szemlélteti: Tartalom/idıp TH ont 2006/4 2006. A megjelenés január idıpontja 48 Oldalszám 4 Tanulmányok száma 1 Tájház bemutató 2 Beszámoló eseményekrıl 2 Pályázatokról 2 Programajánló 28 Fotó

TH 2007/1 TH 2007/2 TH 2007/3

Össz.

2007. április 60 2

2007.augu sztus 40 1

2007. november 68 2

216 9

3

3

3

10

3

5

5

15

2 3 34

1 2 52

1 3 78

6 10 192

A Tájházi Hírlevél a hagyományos nyomtatott formán kívül a világhálón is olvasható a www.skanzen.hu, ill. a Tájházszövetség honlapján a www.museum.hu/tajhazszovetseg címeken. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Az „Év tájháza” pályázatot ebben az évben is meghirdettük. A kitüntetı címet jelképezı táblát és a 100 eFt-os (a tájház fejlesztésére fordítandó) díjat az V. Országos találkozón Kispálné dr Lucza Ilona (Kiskırös) vette át. Erısítettük együttmőködésünket a fıhatóságokkal és szakmai szervezetekkel, intézményekkel (NKÖM, KÖH, SZNM, ICOMOS, Pulszky Társaság, ICOM MNB), igény esetén szakanyagokat, pályázati kiírásokat véleményeztünk. Bemutatkozó látogatást tettünk Dr Mezıs Tamás elnök úrnál, a KÖH új elnökénél. A Szövetség gazdálkodásában ebben az évben sem sikerült megteremteni a pénzügyi egyensúlyt, az éves mőködési kölcsön (NCA) elharmadolása megsokszorozta évek óta hurcolt finanszírozási nehézségeinket. A jelentıs felhalmozódott tagdíjhátralékok miatt az év végén egy tagrevíziót készítettünk elı és hajtunk végre. Folytattuk a tájházak és a mőködtetı szervezetek (Önkormányzatok, alapítványok, egyesületek) látogatását és személyes kapcsolatok kiépítését. A Szövetség szervezettsége (taglétszám növelése) ezen az úton biztosítható. A tájházaktól és fenntartóiktól kapott könyv-, prospektus- és digitális hordozók rendszerezésével létrehoztuk a Szövetség Könyv- és dokumentációtárát Jósvafın, amelyben 2007. december 31-én már több, mint 500 könyvet, kiadványt, CD-t ırzünk. Folytattuk a tájházak minıségbiztosítási rendszerének kidolgozásában való közremőködésünket, melynek remélt végeredménye elvezethet a hazai tájház hálózat szakmai megújulásához. A Szövetség változatlanul bírta az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal bizalmát és támogatását, amelyre a jövıben is számítunk. Köszönet az elnökségi és FB-i tagok önfeláldozó munkájáért, tagjainknak az egyesülethez való hőségért. Jósvafı, 2008. január 23. Szablyár Péter ügyv. elnök


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám MAGYARORSZÁGI TÁJHÁZAK SZÖVETSÉGE

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS A Magyarországi Tájházak Szövetségét a Borsod-Abauj-Zemplén Megyei Bíróság Pk.63.434/2002-02. számon 2003. február 10. napjától közhasznú szervezetnek minısítette és vette nyilvántartásba. 1. Beszámoló a közhasznú tevékenységrıl

A Szövetség egyéni és jogi tagjai -

a hazai tájház hálózat létesítése, fenntartása, győjteményeinek gyarapítása és védelme útján szolgálták a nevelés, oktatás, a képességfejlesztés és ismeret-terjesztés céljait az ország területén és a határain túl; A tájházak közösségi funkcióinak bıvítésével ezen intézmények fokozatosan a honismereti és helytörténeti tevékenység, a közösségi élet központjaivá váltak; A tájházak építményeik és környezetük védelmével és megırzésével meghatározó példáivá válhattak a mőemlékek, védett településrészek értékeinek megırzésének és a vendégforgalom szolgálatába állításának;

A Szövetség -

A Tájházi Hírlevél címő – évente négy alkalommal megjelenı – kiadványával rendszeresen tájékoztatta tagjait, a világháló segítségével az érdeklıdıket a szakterület újdonságairól, a szakmai kérdésektıl a pályázati lehetıségekig informálta tagjait; képzési rendszerével (Tájházi Mőhely), országos találkozójával lehetıséget teremtett tagjai szakmai továbbképzésére és személyes kapcsolataik fejlesztésére, regionális találkozókkal az egyes régiók képviselıinek biztosított szakmai fórumot; a szakmai és felügyeleti szervekkel-szervezetekkel (OKM, KÖH, FVM, ÖTM, NKA, Nemzeti Civil Alapprogram, Megyei Múzeumi Szervezetek, ICOM, Pulszky Társaság) fokozatosan kiépített kapcsolatrendszerrel megteremtette az érdekképviseleti munka alapját.

2. A fentiekben részletezett közhasznú tevékenységek kiadásaihoz 2007évben a Szövetség -

A Nemzeti Civil Alapprogramtól mőködési támogatásként 400eFt-t, Az SZJA 1 %-ból 66 eFt-t a Tájházi hírlevél postaköltségeinek fedezésére;

3. A Szövetség vezetı tisztségviselıi részére a Szövetségtıl 2006. évben kifizetés nem történt. A Szövetségnél munka-viszonyban senki nem állt. Jósvafı, 2008. január 29. Dr. Füzes Endre

Szablyár Péter

elnök sk.

ügyv.elnök sk


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Magyarországi Tájházak Szövetsége 3758 Jósvafı, Dózsa György u.3. Adószám: 18441608-1-05 Bírósági nyilvántartási szám:Pk.63.434/2002 Kettıs könyvvitelt vezetı egyéb szervezetek közhasznú egyszerősített éves beszámolójának eredménykimutatása 2007.év

Sorszám a 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

A tétel megnevezése

b A. Összes közhasznú tevékenység bevétele (1.+2.+3.+4.+5.) 1. Közhasznú célú mőködésre kapott támogatás a) alapítótól b) központi költségvetéstıl c) helyi önkormányzattól d) társadalombiztosítástól e) egyéb, ebbıl 1%.................................. 2. Pályázati úton elnyert támogatás 3. Közhasznú tevékenységbıl származó bevétel 4. Tagdíjból származó bevétel 5. Egyéb bevétel B. Vállalkozási tevékenység bevétele C. Összes bevétel (A.+B.) D. Közhasznú tevékenység ráfordításai (1.+2.+3.+4.+5.+6.) 1. Anyagjellegő ráfordítások 2. Személyi jellegő ráfordítások 3. Értékcsökkenési leírás 4. Egyéb ráfordítások 5. Pénzügyi mőveletek ráfordításai 6. Rendkívüli ráfordítások E. Vállalkozási tevékenység ráfordításai (1.+2.+3.+4.+5.+6.) F. Összes ráfordítás (D.+E.) G. Adózás elıtti eredmény (B.-E.) H. Adófizetési kötelezettség I. Tárgyévi vállalkozási eredmény (G.-H.) J. Tárgyévi közhasznú eredmény (A.-D.)

Elızı év

c

Elızı év(ek) helyesbítései d

adatok E Ft-ban Tárgyév

e

6738 62

4429 66

62 2994 370 1358 1954

66 2000 794 1569

6738 4468 4468

4429 6820 6648

122

119 53

4468

6820

2270

-2391


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám Magyarországi Tájházak szövetsége 3758 Jósvafı, Dózsa György u.3. Adószám: 18441608-1-05 Bírósági nyilvántartási szám: Pk.63.434/2002 Kettıs könyvvitelt vezetı egyéb szervezetek közhasznú egyszerősített éves beszámolójának mérlege 2007.év

Sor-szám

a 1 2 3 3 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

A. I. II. III. IV. B. I. II. III. IV. C. D. I. IV. V. VI. VII. VIII. E. F. II. III. G.

A tétel megnevezése

Elızı év

b Befektetett eszközök /2-5.sorok/ IMMATERIÁLIS JAVAK TÁRGYI ESZKÖZÖK BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK BEFEKTETETT ESZKÖZÖK ÉRTÉKHELYESBÍTÉSE Forgóeszközök /7-10.sorok/ KÉSZLETEK KÖVETELÉSEK ÉRTÉKPAPIROK PÉNZESZKÖZÖK Aktív idıbeli elhatárolások ESZKÖZÖK /AKTÍVÁK/ ÖSSZESEN /1.+6.+11.sor/ Saját tıke /14-19.sorok/ INDULÓ TİKE/JEGYZETT TİKE TİKEVÁLTOZÁS/EREDMÉNY LEKÖTÖTT TARTALÉK ÉRTÉKELÉSI TARTALÉK Tárgyévi eredmény alaptevékenységbıl (közhasznú tevékenységbıl) Tárgyévi eredmény vállalkozási tevékenységbıl Céltartalékok Kötelezettségek /22-23.sorok/ HOSSZÚ LEJÁRATRA KAPOTT KÖLCSÖNÖK RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK Passzív idıbeli elhatárolások FORRÁSOK /PASSZÍVÁK/ ÖSSZESEN /13.20.+21.+24.sor/

c

Elızı év(ek) helyesbítései d

adatok E Ftban Tárgyé v e

1890

786

362

661

1528

125

1890 326 598 -2542

786 -2065 598 -272

2270

-2391

1534

2851

1534 30 1890

2851


786


A Szövetség 2008. évi munkaterve 2008-ban súlyponti feladatnak tekintjük a „Tájházak a közösségért” pályázat eredményes lebonyolításában való közremőködésünket annak érdekében, hogy pályázat elérje célját, a pályázatokban vázolt elképzelések színvonalasan megvalósuljanak, megfelelı felkészülést biztosítva az EU-s pályázatokhoz. Ennek magalapozásához az I. negyedévben régiónkét tájékoztatókat szervezünk és végig figyelemmel kísérjük a pályázat megvalósítási folyamatát. Közgyőlésünket – immár hagyományos helyszínen – a Szabadtéri Néprajzi Múzeum konferenciatermében tartjuk. Elnökségi ülést négy alkalommal hívunk össze az elmúlt idıszak feladatinak teljesítésének áttekintésére, és az elkövetkezı feladatok pontosítására. Részt veszünk a Múzeumok majálisán a Múzeumkertben. Regionális találkozókat szervezünk valamennyi régióban. A Tájházi mőhely képzési programját 2-2 napra koncentrálva folytatjuk a racionalitás és költségtakarékosság szempontjait szem elıtt tartva. Bıvítjük kapcsolatainkat a határainkon túli magyar nyelvterületek tájházaival, regionális tájház találkozókat szervezünk a Vajdaságban és Dél-Szlovákiában. Az NKA támogatásával 4 alkalommal tervezzük megjelentetni a Tájházi Hírlevelet, amit a Szövetség meghatározó információ-forrásának tekintünk. A Tájházi Mőhely képzési-továbbképzési program eddigi formáját 2x2 napos tavaszi és ıszi „szemeszterrel” kívánjuk felváltani. Tapasztalataink szerint az utazási költségek mértéke és a hat képzési nap idıigénye egyre kevesebb tagunknak tette lehetıvé a részvételt, ezért a képzési napok látogatottsága 2007ben csökkent. A VI. Országos Találkozónkat a 30. évfordulóját ünneplı Szennán rendezzük meg október elején, a környék tájházainak felkeresésével összekapcsolva. A regionális fórumok szervezésével folytatni kívánjuk a régiók tájházainak „összeismertetését”, a közös problémák megbeszélését. Könyv- és dokumentum-győjteményünk, irattárunk és korábbi kiadványaik reményeink szerint méltó helyre kerülhetnek a Szentendrén létrejövı központi épületben. Munkatervünk datált eseményeit a következı táblázat foglalja össze:



A Tájházszövetség 2008. évi munkaterve Sorszám

Esemény

Helyszín

1.

Közgyőlés

Szentendre

2. 3.

I. Elnökségi ülés II. Elnökségi ülés

Szentendre Mezıkövesd

4. 5. 6.

III. Elnökségi ülés IV. Elnökségi ülés V. Országos Találkozó

Kaposvár Szentendre Szenna

7.

Magyarországi Szlovák Tájházak Találkozója Múzeumok Majálisa

Kesztölc

8. 9.

NEMZETI MÚZEUM É-Dunántúli Reg. Fórum Vértesszöllıs

10. D-Dunántúli Reg. Fórum Hidas 11. K-Dunántúli Reg. Fórum Gyenesdiás 12. Közép-Magyarországi Reg. Fórum 13. É-Magyarországi - KMao-i közös Regionális 14. Fórum

Gyömrı

15. D-Alföldi Reg. Fórum 16. Tájházi Mőhely (2 napos, bentlakásos) 17. Szlovákiai Reg. Tájház Találkozó 18. Vajdasági tájházak találkozója 19. Regionális pályázatelıkészítı fórumok

Csanádpalota Szentendre térségében Zsigárd

SóstóMúzeumfalu

Péterréve (Becko Petrevo Selo Valamennyi régióban

Idıpont

Felelıs

2008. 03.01.

Szablyár Péter 2008. 01.26. Szablyár P. 2008. 04.25. Hné Majnár M. 2008. 08.29. Kapitány O. 2008. 12.05 Szablyár P. 2008. 10. 2-5. Kapitány O. – Szablyár P. 2008. 04.12. Andó György 2008. 05. 1718. 2008. augusztus 2008. június 7. 2008. április 25. 2008. október

Szablyár Péter Horváth Attila Kapitány Orsolya Gyanó Szilvia Kovács Edina

2008. H. Majnár szeptember 6. Márti Nné Bısze Katalin 2008. június Szonda István 2008. május Szablyár 2008. október Péter 2008. 07. 17. Danter Izabella 2008. 07. 13. Nagy István 2008. 02.25 – Regionális 03. 10. képviselık



Ismét ott leszünk! MÚZEUMOK MAJÁLISA! Budapest – Múzeumkert 2008. május 17-18. Ebben az évben immár hatodszor szeretnénk részt venni a hazai múzeumügy legnagyobb és legsikeresebb rendezvényén, a „Múzeumok majálisán”, amely kitőnı alkalmat biztosít számunkra a tájház-mozgalom népszerősítésére, megismertetésére. Ebben az évben is úgy tervezzük, hogy a rendelkezésre álló két napot 4 részre osztjuk, így ezeken a fél napokon az ország egy-egy nagy tájegysége tájházai mutatkoznak be, így Május 17-én (szombat) délelıtt (10-14 óra): Észak-Dunántúl; Május 17-én (szombat) délután (14-18 óra): Dél-Dunántúl; Május 18-án (vasárnap) délelıtt (10-14 óra): Észak- és Kelet-Magyarország + Észak-Alföld Május 18-án (vasárnap) délután (10-14 óra): Dél-Alföld A Tájházszövetség standján elhelyezhetık a régió, kistérség, tájház reklámanyagai, a stand elıtt kisebb helyigényő kézmőves bemutatók tarthatók (ezek mindig vonzzák a közönséget. Árusítani csak akkor lehet, ha a kézmőves bemutatót (is) tart. Részvételi szándékát az idıintervallum megjelölésével a regionális képviselıknél kérjük jelezni 2008. április 30-ig: É-Dunántúl: Horváth Attila ( 20-945-4041), Gyanó Szilvia (70-779-2980) D-Dunántúl: Kapitány Orsolya ( 70-550-4500) É- és K-Magyarország, É-Alföld: Hegedüsné Majnár Márti ( 20-438-1092), Nagyné Bısze Katalin (42-500-552) Dél-Alföld: Szonda István ( 30-493-9311)


Tájházi Hírlevél – 2007. 4. szám ISMÉT „ÉV TÁJHÁZA” PÁLYÁZAT

Pályázati felhívás az „Év tájháza” cím elnyerésére A Magyarországi Tájházak Szövetsége – alapítóinak szándékát szem elıtt tartva - a hazai tájház-mozgalom népszerősítése, értékeinek szélesebb körő megismertetése és a győjteményeket létrehozó, ápoló, gyarapító személyek áldozatos tevékenységének elismertetése érdekében meghirdeti az „Év tájháza” cím elnyerésére kiírt pályázatát. A pályázaton részt vehet a Szövetség mindazon tagja, aki 2007. évben mőködési engedéllyel rendelkezett, fenntartótól függetlenül. A folytonosság és esélyegyenlıség biztosítása érdekében a pályázatok tényadatait a 2007. év mutatói alapján kell összeállítani, de a beérkezett pályázatok elbírálásában meghatározó jelentısége lesz a pályázó helyszíneket bejáró bizottsági tagok közvetlen tapasztalatainak is. A pályázati őrlapot – lehetıleg nyomtatott betővel v. géppel kitöltve – 2008. augusztus 15-ig kérjük visszaküldeni zárt csomagolásban, a pályázó intézmény nevének feltüntetésével a Tájház Szövetség címére. (3758 Jósvafı, Dózsa György utca 3.). A kiírásnak nem megfelelı, hiányos, vagy határidı lejárta után érkezett pályázatokat a bíráló bizottság nem vesz figyelembe, azokat nem ırzi meg és nem küldi vissza. A pályázattal kapcsolatos további információ a 06-30-531-9444 számon kapható Szablyár Pétertıl. Az „Év tájháza” kitüntetı cím évente egy tájháznak adományozható, amely 100 000 Ft pénzösszegbıl és egy – a Szövetség emblémáját és az „Év tájháza 2007.” feliratot tartalmazó - táblából áll, amelyet a gyıztes házában kihelyezhet. A díj átadására minden évben a Szövetség által szervezett Országos Tájházi Találkozó alkalmával – ez évben Szennán - kerül sor. A régi szlogent idézve: „a részvétel és nem a gyızelem a fontos”. Emeljük ezzel is szeretett intézményeink rangját. Várjuk pályázataikat! 2008. január 26.

Elnökség



„Év tájháza” pályázati adatlap (a 2007-évi tény adatok alapján töltendı ki) 1. A tájház neve: 2. A tájház címe: 3. Fenntartója (önkormányzat, múzeum, egyesület, egyéb civil szervezet, magánszemély, egyéb……………………………….) 4. Éves költségvetése és annak fıbb elemei:

5. 2007-ben végzett felújítások értéke (eFt): 6. 2007-ben végzett beruházás értéke (eFt): 7. Látogatószám és annak megoszlása (felnıtt, gyermek, kedvezményes) 8. Jegybevétel : eFt 9. Kiállítások (állandó, idıszakos) bemutatása (max 2 A4 oldal) 10.A tájház szerepe a település kulturális, közösségi életében (max. 1A4 oldal) 11.A tájház szerepe a településen folyó hagyományırzı, helyismereti tevékenységben (max. 1 A4 oldal) 12.A tájházban kapható magyar nyelvő kiadványok (szórólap, prospektus, levelezılap, TKM füzet, stb;.ezekbıl 1-1 pld-t kérünk mellékelni); 13.A tájházban kapható idegen nyelvő kiadványok (mint 12. pontnál) 14.A tájházban árusított ajándék- és élménymegırzı tárgyak 15.A tájházban tartott rendezvények bemutatása (max. 2A4 oldal); 16.Évente rendszeresen ismétlıdı rendezvények: 17.A leltárba vett tételek száma: 18.2007-évi gyarapodás mértéke: 19.A tájház vendégkönyvének legtartalmasabb beírása 20.A tájház legnagyobb erıssége, legemlékezetesebb része: A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja


21.A tájház legsürgısebben fejlesztendı területe (állományvédelem, maga az épület, kiállítások, melléképületek, idegen-nyelvő tájékoztatás, stb) 22.Infrastruktúra kiépítettsége, állapota (WC-mosdó, ruhatár, tájékoztató táblák, idegen-nyelvő feliratok, akadálymentesítés, vagyonvédelem) 23.Van-e honlapjuk (ennek egy kinyomtatott példányát kérjük mellékelni); 24.Milyen pályázaton vettek részt 2007-ben, milyen eredményt értek el, mire fordították az elnyert összeget? 25.A ház bemutatása, leírása (max. 3 A4 oldal) 26.A pályázattal kapcsolatban kereshetı személy: Neve: Címe: Beosztása: Telefonszáma: E-mail címe

……………………….2006. ……hó ……-n.

................. a pályázó képviselıje



1% A Szövetség 2007. évben az 2006. évi személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából 66 ezer forinthoz jutott.

Ez úton is köszönjük a ránk gondolóknak! Kérjük, hogy már most kezdjék el szervezni az adományozókat a 2007. évi egy százalékuk egyesületünk javára történı felajánlásra. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni!!! Köszönjük segítségüket!!!

Jelszavunk változatlan:

„Házunk tája – tájunk háza”

A rendelkezı nyilatkozat kitöltésénél adja meg Szövetségünk adószámát:

18441608-1-05



Kérés tagjainkhoz! Kérjük, hogy akik még 2007. évi vagy az elıtti tagdíjukat nem rendezték, tegyék meg! Átutalási számlaszámunk változatlan: 11991281-06365369-10000001 Ha korábban postázott csekkjét nem találja, jelezze, küldünk újat! Az év végi tagrevíziót követıen a tagdíjat nem fizetık tagságát annak rendezéséig felfüggesztjük, hírlevelünk és meghívóink postázását szüneteltetjük. A Közgyőlési regisztráció feltétele a rendezett tagsági viszony! Megértésüket köszönjük!



Kitüntetett tagjaink, tagszervezeteink A „Magyar Kultúra Lovagja” kitüntetésben részesült 2008. január 22-én

Dr Simor Ferencné tájház-vezetı a nagytótfalui tájház alapítója, a Tájházszövetség alapító tagja

Az átadási ünnepség résztvevıi az Uránia Filmszínházban



Közösségi kategóriában Kós Károly díjban részesült az Isaszegi Múzeumbarátok Köre „A közel negyven éve folyamatosan mőködı egyesület kezdeményezı és példamutató szerepet tölt be a község társadalmi életében. Tevékenységük magába foglalja a települési értékvédelemtıl a történelmi hagyományok – és ezzel összefüggı lengyel-magyar kapcsolatok – ápolásán át a közösségi élet és önkéntes társadalmi munka szervezését.”

. Az isaszegi képviselık átveszik a díjat Egyéni kategóriában Kós Károly díjban részesült Szablyár Péter „Rendkívül sokoldalú és aktív, szinte reneszánsz polihisztor egyéniség, aki a jósvafıi tájház megalapításától és fenntartásától a helyi közösségi élet szervezésén át a széles körő ismeretterjesztı publicisztikáig mindenféle tevékenységet mővel. E tevékenységeinek közös jellemzıje az örökség megtartása, az összetartozás és a mőveltség iránti igény ébrentartása.”

Szablyár Péter átveszi a díjat Bajnai Gordon minisztertıl



Regionális tájékoztatók a „Tájházak a közösségért” pályázatról

Sorszám Idıpont Régió/szerv. 1. 2008.02.21. Szlovák 10.00 tájházak 2.

2008.02.23. Közép Mao-i Régió

Hely Szlovák ÖK. Budapest, XI. Fadrusz u. 11/A Gyömrı, Mővelıdési Ház

Szervezı Andó György Kovács Edina

Szt. István út 65-67

3.

2008.02.25. É-Magyaro. 10.00 Régió

Mezıkövesd, Mőv. Közp.

Hegedüsné Majnár Márti

Szent László tér 24.

K-Magyaro. Régió É-Dunántúli Régió

Nyíregyháza-Sóstó-Múzeumfalu

6.

2008.02.28. D-Dunántúli 10.00 Régió

7.

2008.03.06. Dél-Alföldi 10.00 Régió

8.

2008.03.07. Tájékoztató az 10.00 e-skanzen – etájház programhoz csatlakozóknak

Kaposvár, Rippl Rónai MM Gyomaendrıd Polgármesteri Hivatal Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szentendre

4. 5.

2008.02.25. 14.00 2008.02.27. 10.00

Gyır, Xantus JMM Széchenyi tér 22

Nagyné Bısze Kati Horváth Attila Kapitány Orsi Szonda István Dr Bereczki Ibolya



Tartalom Állományvédelmi szempontok érvényesítése a Rippl- Rónai Múzeum néprajzi textilraktárának kialakításakor (Simon Andrea) Somogy megye népi textilkultúrája a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi textilés viseletgyőjteményének tükrében (Kapitány Orsolya)

A mezıkövesdi Tájházi Mőhely elıadásaiból : A magyar kocsi ( Kemecsi Lajos )

Az V. Országos találkozó elıadásaiból - Modellértékő összefogás a bonyhádi kistérségben ( Szıts Zoltán ) Levélváltás „Év tájháza” ügyben KÖZGYŐLÉS 2008. március 1. Szentendre – MEGHÍVÓ Beszámoló a Magyarországi Tájházak Szövetsége 2007. évi tevékenységérıl

KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS A Szövetség 2008. évi munkaterve Ismét ott leszünk! MÚZEUMOK MAJÁLISA! Budapest – Múzeumkert 2008. május 17-18. ISMÉT „ÉV TÁJHÁZA” PÁLYÁZAT

1% Kérés tagjainkhoz! Kitüntetett tagjaink, tagszervezeteink Regionális tájékoztatók a „Tájházak a közösségért” pályázatról A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztató lapja

Tájházi Hírlevél. A Magyarországi Tájházak Szövetségének tájékoztatója füzet Jósvafı, december

Recommend Documents