SZOCIÁLIS ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLTATÁSOK FŐOSZTÁLYA
Tájékoztató a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.), valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokat érintő változásaihoz kapcsolódó miniszteri rendeleti szintű módosításokról A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében tárcánk összefoglaló tájékoztatást kíván nyújtani az Szt., valamint a Gyvt. módosításához kapcsolódó miniszteri rendeletek legfontosabb változásairól. A módosítások emellett főként a jogalkalmazás során felmerülő gyakorlati problémák megoldását célzó, pontosító rendelkezéseket tartalmaznak. A módosításokat az egyes szociális és gyermekjóléti tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 55/2015. (XI. 30.) EMMI rendelet tartalmazza, amely a Magyar Közlöny 2015. évi 185. számában, 2015. november 30-án került kihirdetésre. A módosítások 2016. január 1-jén lépnek hatályba. 1. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) (a továbbiakban: NMr.) NM rendelet módosítása A kormányzat egyik kiemelt társadalompolitikai célja az esélyteremtés a hátrányos helyzetben élő gyermekek számára. E cél megvalósításához járul hozzá az Szt., valamint a Gyvt. 2016. január 1-jétől hatályos módosítása, aminek eredményeképpen a családsegítés csak gyermekjóléti szolgáltatással integráltan működhet, család- és gyermekjóléti szolgálat vagy család- és gyermekjóléti központ keretében. A rendelet a család- és gyermekjóléti szolgálatok és központok közötti feladatmegosztás részletes szakmai szabályait, valamint tárgyi és személyi feltételeit tartalmazza. A rendelet családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás cím alatt foglalja össze a szabályokat, amelyek közül az alábbi változások kiemelése szükséges: a veszélyeztetettséget észlelő és jelző rendszer megerősítésre kerül: települési szinten jelzőrendszeri felelőst, járási szinten jelzőrendszeri tanácsadót kell kijelölni. Ez utóbbi koordinálja a járás területén működő jelzőrendszerek munkáját, és szakmai segítséget nyújt a szolgálat számára;
„NMr. 9. § (6) Ha a család- és gyermekjóléti szolgálat több családsegítőt foglalkoztat, közülük települési jelzőrendszeri felelőst kell kijelölni az (1) bekezdés szerinti feladatokra, illetve azok koordinálására. 10. § (1) A jelzőrendszer járási szintű koordinálása körében a család- és gyermekjóléti központ a) koordinálja a járás területén működő jelzőrendszerek munkáját, b) szakmai támogatást nyújt a szakmaközi megbeszélések, az éves szakmai tanácskozás szervezéséhez, valamint az éves jelzőrendszeri intézkedési tervek elkészítéséhez és összehangolásához, c) összegyűjti a települések jelzőrendszeri felelősei által készített helyi jelzőrendszeri intézkedési terveket, d) a család- és gyermekjóléti szolgálat 9. § (7) bekezdése szerinti megkeresése alapján segítséget nyújt, szükség esetén intézkedik, e) segítséget nyújt a jelzőrendszer tagjai és a család- és gyermekjóléti szolgálat közötti konfliktusok megoldásában, f) megbeszélést kezdeményez a jelzőrendszerek működésével kapcsolatban, g) megteszi a Gyvt. 17. § (4) bekezdése szerinti jelzést, és h) a kapcsolati erőszak és emberkereskedelem áldozatainak segítése érdekében folyamatos kapcsolatot tart az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálattal. (2) A család- és gyermekjóléti központ az (1) bekezdés szerinti feladatokra, illetve azok koordinálására járási jelzőrendszeri tanácsadót jelöl ki.” a család- és gyermekjóléti központ a hatósági intézkedésekhez kapcsolódó tevékenységek ellátása keretében esetmenedzselést végez, melynek során az esetmenedzser az igénybe vevő és az esetkezelésbe bevont szakemberek, szolgálatok és ellátást nyújtók tevékenységét végigkíséri, együttműködésüket koordinálja; „NMr. 20. § (2) A Gyvt. 40/A. § (2) bekezdés b) pontja szerinti feladatokat a család- és gyermekjóléti központ esetmenedzsere végzi (a továbbiakban: esetmenedzser). 31. § (2) A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedés alatt álló gyermek esetében az esetmenedzser a) együttműködik a megelőző pártfogó felügyelővel, b) tájékoztatja a gyámhivatalt a gyermek veszélyeztetettségére vonatkozó körülményekről, c) elkészíti az egyéni gondozási-nevelési tervet, szervezi a megvalósítását, és d) közreműködik a családból kiemelt gyermek visszahelyezésében, utógondozásában.” (3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti együttműködés keretében a) az esetmenedzser és a megelőző pártfogó felügyelő szükség szerint közösen végeznek családlátogatást és közösen hallgatják meg a gyermeket, b) a család- és gyermekjóléti központ lehetőség szerint helyszínt biztosít a megelőző pártfogó felügyelőnek a viselkedéskorrekciós esetkezelési módszerek alkalmazásához és a megelőző pártfogással összefüggő egyéb feladatai elvégzéséhez. (4) A (2) bekezdés b) pontja szerinti feladatkörében az esetmenedzser a védelembe vétel felülvizsgálata során tájékoztatja a gyámhivatalt a védelembe vétel körében végzett 2
tevékenységéről, az eset előrehaladásáról, a gyermek veszélyeztetettségének alakulásáról és szakmai érvekkel alátámasztott javaslatot tesz a) a védelembe vétel fenntartására vagy megszüntetésére, valamint megelőző pártfogás alatt álló gyermek esetén ezzel egyidejűleg a megelőző pártfogás fenntartására vagy megszüntetésére, vagy b) a gyámhivatal általi más, gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó intézkedések megtételére.” az új struktúra racionálisabb feladatmegosztást alakít ki a szolgálat és a központ között azzal, hogy a feladatellátás alapja a szolgálat és a központ közötti szoros együttműködés; „NMr. 18. § (1) Ha a család- és gyermekjóléti szolgálat a család- és gyermekjóléti központ szakmai támogatását igényli, vagy a család- és gyermekjóléti központ feladatkörébe tartozó szolgáltatás, intézkedés szükségessége merül fel, esetmegbeszélést kezdeményez. (2) A gyermeket fenyegető közvetlen és súlyos veszély esetén a család- és gyermekjóléti szolgálat haladéktalanul, a család- és gyermekjóléti központ értesítése mellett, közvetlenül tesz javaslatot a hatóság intézkedésére. 21. § (1) A család- és gyermekjóléti központ a járás területén működő család- és gyermekjóléti szolgálat feladatainak szakmai támogatása érdekében a) havi rendszerességgel esetmegbeszélést tart a szolgálatok számára és szükség szerint konzultációt biztosít, és b) tájékoztatja a szolgálatokat az általa nyújtott szolgáltatásokról, az azt érintő változásokról, illetve a járás területén elérhető, más személy, illetve szervezet által nyújtott, közvetíthető szolgáltatásokról, ellátásokról. (2) Ha a család- és gyermekjóléti központ a család- és gyermekjóléti szolgálat feladatkörébe tartozó szolgáltatás szükségességét észleli, a Gyvt. 40/A. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben bevonja a család- és gyermekjóléti szolgálatot a szolgáltatás nyújtásába, egyéb esetben felhívja a család- és gyermekjóléti szolgálatot a szolgáltatás nyújtására. 30. § (1) A család- és gyermekjóléti központ a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtásának időtartama alatt együttműködik a család- és gyermekjóléti szolgálattal és a kirendelt eseti gyámmal. Az együttműködés keretében tájékoztatják egymást a gyermek elhanyagolásból származó veszélyeztetettség alakulásáról, a megszüntetése érdekében tett intézkedésekről és a természetbeni formában nyújtott családi pótlék felhasználásának tapasztalatairól.” az igénybevevő és a szolgálat közötti kapcsolatfelvétel folyamatának és a segítségnyújtásnak a kötelező dokumentációja jelentős mértékben egyszerűsödik. A személyi feltételek körében a szolgálatnál egyetlen családsegítő megnevezésű, a központnál pedig a családsegítő mellett az esetmenedzser és a tanácsadó munkakör kerül meghatározásra; a korábbi munkakörökre előírt képesítések a továbbiakban is elfogadottak lesznek, és további végzettségekkel egészülnek ki annak érdekében, hogy az átalakítás akadálymentesen és az ágazati szakmai szempontokat érvényesítve megtörténhessen. A család- és gyermekjóléti 3
szolgálat esetében a település vagy a közös hivatalhoz tartozó települések lakosságszáma vonatkozásában 4 000 főre vetítve kerül előírásra 1 fő családsegítő. A család- és gyermekjóléti központ esetében a járás lakosságszáma vonatkozásában 7 000 főre vetítve kerül előírásra 1 fő szakember azzal, hogy az intézményvezető által szakmai alapon meghozott döntés függvényében kerül meghatározásra az esetmenedzserek, valamint a tanácsadók aránya, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, szükségleteket. A központban függetlenül a járás lakosságszámától legalább 3 fő szakmai munkatárs alkalmazása kötelező. Az NMr. 1. számú melléklet I. rész 1. pontja: (Ellátás „1. Családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás a) Család- és gyermekjóléti szolgálat 4000 fő lakosságszámra (település/közös hivatalhoz tartozó települések) vetítve, vagy – ha ez magasabb létszámot eredményez – minden 25 ellátott családra 1 fő, de minimum 1 fő b) Család- és gyermekjóléti központ 4000 fő lakosságszámra (település/közös hivatalhoz tartozó települések) vetítve, vagy – ha ez magasabb létszámot eredményez – minden 25 ellátott családra 1 fő, de minimum 1 fő 7000 fő járási lakosságszámra vetítve, de minimum 3 fő, azzal, hogy esetmenedzser esetében – ha ez magasabb létszámot eredményez – minden 50 ellátott családra 1 fő 10 000 fő járási lakosságszámra vetítve
Munkakör/fő)
családsegítő (3 fő családsegítő és a felett közülük intézményvezetőt kell kinevezni)
1 fő
intézményvezető családsegítő
1 fő 1 fő
esetmenedzser/tanácsadó
1 fő
szociális asszisztens (ajánlott létszám)
1 fő”
A titkos menedékházak esetében a módosítás célja, hogy a kapcsolati erőszak áldozatait segítő ellátórendszer speciális eleme, a titkos menedékház – mint a Gyvt.-ben is nevesített új szolgáltatási forma – megjelenítésre kerüljön a végrehajtási rendeletben. Így rendeleti szinten is megjelennek a titkos menedékház azon egyedi jellemzői, amelyek megkülönböztetik a krízisközpontoktól. „NMr. 73/B. § (1) A titkos menedékház a Gyvt. 51. § (11) bekezdése szerinti szolgáltatások nyújtásához – a bántalmazott és családja szükségleteihez igazodóan – biztosítja a szükség szerinti ellátáson felül a szükséges szakemberek, így különösen a trauma testi és lelki tüneteinek a feldolgozásban segítséget nyújtó pszichológiai vagy mentálhigiénés tanácsadó, valamint jogász közreműködését. 4
(2) A titkos menedékház az ellátás nyújtása során törekszik arra, hogy a bántalmazott tartózkodási helyének titkossága biztosított legyen. (3) A titkos menedékházban lakó gyermek kapcsolattartására a 22. § szabályait kell alkalmazni.” 2. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SZCSM rendelet (a továbbiakban: Ir.) módosítása A szociális szolgáltatások körében a célzottabb szolgáltatásnyújtás érdekében a jogosultsági feltételek felülvizsgálatra kerülnek. Ennek keretében módosul a szenvedélybetegek nappali ellátása igénybevételének feltétele, melynek értelmében szakorvosi szakvélemény lesz szükséges a szolgáltatás igénybevételéhez. Ugyanakkor indokolt lehetővé tenni három hónapos átmeneti időre az ellátás igénybevételét szakvélemény nélkül is, mivel annak beszerzése hosszabb időt vehet igénybe. „Ir. 21. § (7) Ha a szenvedélybetegek nappali ellátását igénylő személy nem rendelkezik az (1) bekezdés szerinti szakvéleménnyel, a szolgáltatást részére a kérelem benyújtásától számított három hónapig átmeneti jelleggel szakvélemény hiányában is biztosítani kell.” 3. A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet (a továbbiakban: R.) módosítása Az NMr. módosításával összhangban az R.-ben is meghatározásra kerülnek a családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás személyi és tárgyi feltételeire vonatkozó egyes szabályok. Az alapszolgáltatásokra irányadó 50%-os szakképzettségi arány családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás esetén 100%-ra módosul, és szociális szakvizsga letételére köteles lesz a családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó intézmény, szolgáltató vezetője, magasabb vezetője. „R. 6. § (1) Az ellátásban részesülő személyekkel közvetlenül foglalkozó, személyes gondoskodást végző személyek a) legalább ötven százalékának szakképzettnek kell lennie alapszolgáltatás esetén, a b)-c) pont kivételével, b) legalább nyolcvan százalékának szakképzettnek kell lennie nappali ellátás és bentlakásos intézményi ellátás esetén, c) száz százalékának szakképzettnek kell lennie családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás esetében, valamint a házi segítségnyújtás keretében személyi gondozást végzőknek. (2) A személyes gondoskodás egyes formáinak szakmai létszámnormáit a 2. számú melléklet tartalmazza. A családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás szakmai létszámnormáit a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.
5
(5) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben foglalkoztatottaknak az adott munkakör betöltéséhez szükséges képesítési minimumelőírásait a 3. számú melléklet tartalmazza. A családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás képesítési minimumelőírásait a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. A munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírások alól – ide nem értve a vezető beosztású, megbízású vagy munkakörű személyeket, valamint a családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás keretében foglalkoztatott és a házi segítségnyújtás keretében személyi gondozást végző személyeket – a munkáltatói jogkör gyakorlója határozott időre, de legfeljebb öt évre felmentést adhat, ha a) a munkakört betölteni kívánó személy a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy b) az adott munkakör betöltésére nem áll rendelkezésre a képesítési előírásoknak megfelelő személy, és a munkakört betölteni kívánó személy vállalja a szükséges képesítés megszerzését. (6) Szociális szakvizsga letételére köteles - az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet szerinti gazdasági vezető kivételével „c) a családsegítést és gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó intézmény, szolgáltató vezetője, magasabb vezetője, illetve” Az Szt. 2016. január 1-jétől hatályos módosítása a házi segítségnyújtás szolgáltatáson belül két tevékenységi kört alakít ki, a szociális segítést és a személyi gondozást. Személyi gondozást csak szociális vagy egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy végezhet, a képesítési előírások alól e körben nincs felmentés [fentebb idézve: R. 6. § (1) bekezdés c) pont és (5) bekezdés]. Az átalakításra a rendelet átmeneti időt biztosít, a szakképzettségi követelménynek 2016. december 31-éig kell megfelelni. „ R. 118. § (1) Az egyes szociális és gyermekjóléti tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 55/2015. (11.30) EMMI rendelettel a) házi segítségnyújtásra megállapított, az ellátásban részesülő személyekkel közvetlenül foglalkozó, személyes gondoskodást végző személyek szakképzettségi arányára, valamint a személyi gondozás során a szociális gondozók létszámára vonatkozó szabálynak 2016. december 31-éig kell megfelelni, b) házi segítségnyújtásra, valamint családsegítésre és gyermekjóléti szolgáltatásra megállapított, a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírások alóli felmentési szabályok kizárását megelőzően felmentésben részesült személyek a felmentésben megjelölt időpontig szakképzettnek minősülnek, ha 2016. január 1-jén a képesítés megszerzése érdekében képzésben vesznek részt.” Ezzel szemben a szociális segítés körébe tartozó tevékenységek a társadalmi gondozó mellett egyéb, kevésbé kötött jogviszonyok keretében – közfoglalkoztatott személlyel, önkéntessel, szociális szövetkezettel – is elláthatóak lesznek, és ezekhez a feladatokhoz a segítő munkakör kerül nevesítésre. Az ilyen feladatellátás esetében a házi segítségnyújtást biztosító szolgáltató 100 órás képzést köteles szervezni a feladatellátás megkezdése előtt. A rendelet előírja, hogy nem működhet úgy házi segítségnyújtás szolgáltatás, hogy annak keretében csak szociális segítést nyújtanak, és a szociális segítésben részesülők száma nem haladhatja meg az összes ellátott 50%-át. Létszámelőírások csak a személyi gondozásra kerülnek meghatározásra, azzal a módosítással, hogy az egy szociális gondozó által ellátott személyek száma 5 főre csökken. 6
„R. 25. § (3a) A kizárólag szociális segítésben részesülő ellátottak száma nem haladhatja meg az adott intézménynél, szolgáltatónál házi segítségnyújtásban részesülő összes ellátott 50%-át. 27. § (3) A házi segítségnyújtás keretében kizárólag szociális segítés – segítő munkakörben – a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott szociális gondozói díjban részesíthető társadalmi gondozó alkalmazásával, közérdekű önkéntes tevékenység keretében, közfoglalkoztatotti jogviszonyban álló személyek vagy szociális szövetkezet igénybevételével is nyújtható. (4) A (3) bekezdés szerinti esetben a házi segítségnyújtást biztosító szolgáltató 100 órás belső képzést szervez azon segítő munkakörben foglalkoztatni kívánt személyek részére, akik a szociális gondozó munkakörre a 3. számú mellékletben előírt szakképesítéssel nem rendelkeznek. A képzés célja az idős személyekkel végzett segítő tevékenységre való felkészítés, ennek keretében érzékenyítés, kommunikáció, problémakezelés, valamint a kompetencia-határok kijelölése a szociális segítés és a személyi gondozás között. A képzésen való részvételt – a résztvevők által aláírt dokumentumon – az intézményvezető igazolja. A képzésben való részvétel ideje alatt a segítő munkakörbe tartozó feladatok más szakképzett vagy a képzést elvégzett munkatárssal együttesen végezhetőek. (5) A szociális gondozó és a segítő munkakörben foglalkoztatott napi tevékenységéről az 5. számú melléklet szerinti tevékenységnaplót vezet, ellátottanként, az 5. számú melléklet szerinti tevékenységeken belüli résztevékenységek megnevezéseinek feltüntetésével. A tevékenységnaplót az intézményvezető havonta írja alá.” Az R. tárgyi feltételként előírja, hogy támogatott lakhatás kialakítására az a lakás alkalmas, mely használatbavételi engedéllyel rendelkezik. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az alkalmasságot nem egy dokumentum meglétéhez érdemes kötni, hanem a lakásra előírt konkrét feltételekhez. Erre tekintettel a támogatott lakhatás kialakítására alkalmas lakás feltételei: - 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószoba, főzőhelyiség (ennek hiányában további, legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótér, térbővület), fürdőhelyiség és WC, - közművesítettség (legalább villany- és vízellátás), - melegvíz-ellátás és - egyedi fűtési mód. „Az R. 110/E. § (1) Támogatott lakhatás kialakítására az a lakás alkalmas, amely a) 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel (ennek hiányában további, legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótérrel, térbővülettel), fürdőhelyiséggel és WC-vel, b) közművesítettséggel (legalább villany- és vízellátással), c) melegvíz-ellátással, és d) egyedi fűtési móddal rendelkezik. (3) Az Szt. 75. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben egy lakószobában, az Szt. 75. § (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben egy lakásban legfeljebb két személy helyezhető el.
7
(4) A közművesítettség szempontjából az (1) bekezdésnek megfelelő az a lakás is, amely a környezettudatosság és a fenntarthatóság érdekében alternatív módszerekkel (pl. napelem, geotermikus energia) biztosítja a villany- és vízellátást.” A létrejövő támogatott lakhatás gyakorlati tapasztalatai alapján a rendelet kimondja, hogy a más fenntartó által biztosított támogatott lakhatás igénybevételekor is felhasználható a komplex szükségletfelmérés eredménye a felülvizsgálati időtartamon belül. Emellett enyhülnek a szabályok a szükségletfelmérést végzők képzettsége vonatkozásban: elegendő lesz, ha a kívánt szaktudással a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal által kijelölt szakértő rendelkezik, az intézményi munkatársnak nem kell tanfolyamot végzettnek vagy szakmentornak lennie. „R. 110/B. §-a a következő (6) A komplex szükségletfelmérés eredménye más fenntartó által biztosított támogatott lakhatás igénybevételekor is felhasználható az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül, kivéve, ha az igénybevevőnek a szolgáltatást megalapozó körülményeiben történt változás indokolja a komplex szükségletfelmérés ismételt elvégzését.” A rendelet a fentiek mellett a létszám előírásokat is módosítja az alábbiak szerint: - a demens személyek nappali ellátása esetében a jelenlegi 5-7 fő ellátottra értelmezendő létszám előírás 7 fős csoportokra változik; - a kötelezettségek enyhítése és a racionálisabb feladatellátás érdekében módosul a szociális étkeztetés létszámelőírása, 100 fő fölött kell alkalmazni 1 fő szociális segítőt; - igazodva a többi létszámelőíráshoz, a fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthona esetében is arányosítva kerül előírásra a létszámnorma. A párhuzamos jelentési kötelezettségek felszámolása érdekében megszűnik a fenntartók szociális ágazati portálra történő közzétételi kötelezettsége. Az országos jelentési rendszer új szabályait kormányrendelet fogja tartalmazni. 4. A gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól szóló 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet (a továbbiakban: Gszr.) módosítása A házi segítségnyújtásra való jogosultságot gondozási szükséglet vizsgálattal kell megállapítani, amelyet az intézményvezető végez a szolgáltatás igénybevételi eljárásának részeként. A rendelet a házi segítségnyújtás szabályainak változásához igazodóan módosítja az értékelő adatlapot. Az új adatlap a Homogén Gondozási Csoport rendszerén alapul, és négy fokozatba sorolja az egyén önellátási képességét, az önellátótól egészen az intenzív ellátási szükségletig. Az adminisztrációs teher csökkentése érdekében a gondozási szükséglet vizsgálatáról kiadott igazolás és az értékelő adatlap tartalma összevonásra kerül, így csak egy dokumentumot kell kitölteni és az ellátottnak átadni. Az Szt. átmeneti rendelkezése előírja, hogy a házi segítségnyújtásban részesülő személyek gondozási szükségletét legkésőbb 2015. december 31-éig felül kell vizsgálni. Az új értékelő adatlapot e felülvizsgálat során is alkalmazni kell.
Budapest 2015. december 8
