SZIKES TAVAK A DUNA-TISZA KÖZÉN DR. KÁKONYI ÁRPÁD Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága Soó Rezső botanikus 1937-ben így siratta a vízhiány! (akkor mit mondjunk most mi?) miatt pusztuló félkultúr tájakat: "...a Kiskunság turjánosain, pusztáin...közelmúltban, 1925-től végrehajtott lecsapolás - amely semmi tekintettel nem volt a terület nagy természettudományi jelentőségére, sem tájképi szépségére - könyörtelenül elpusztította az ősi jellegét, flóráját, faunáját, oly sokáig megőrzött táját, eltűntek, elpusztulnak a nádasok, mocsárszemek, zsombékosok, hímes rétek - s velük ritka madarak, de az állatvilág sehol másutt nem ismert különlegességei is: lepkék, pókok, cincérek - eltűnőben vannak a kőriserdők s velük az Alföld történelem előtti erdei növényvilágának hírmondói. Helyüket majd elfoglalják - mint már annyi lecsapolt területen - a kietlen szikesek, s a jövő nemzedék előtt már pusztaság lesz a táj, ahol napjainkban még rétek és erdők virultak, madarak és lepkék ezrei szálltak, páfrányok és orchideák, szebbnél szebb liget és lápvirágok nyíltak..." Alig negyven év múlva a „kietlen szikesek” illetve speciális élőviláguk is értékessé vált és előbb nemzeti parki, tájvédelmi körzeti lehatárolásban, később a törvény erejénél fogva védelem alá kerültek. A szikes tavak nemcsak Európában, de az egész világon különleges és meglehetősen ritka természeti jelenségnek számítanak. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területe több, mint 1 millió ha, ezen 115 ezer ha védett természeti terület (ebből 28 ezer ha ex lege szikes tó és láp, amely nem foglalja magában az egyedi határozattal védett területeken levő szikes tavakat) található. Az 1996. évi LIII. (a természet védelméről szóló) törvény meghatározása szerint: 23. §. 3. e) a szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók; A szikes víz gyűjtőfogalom, csak az alapvető kémiai tulajdonságok közösek: pl. a víz Na-, HCO3-, CO3-ionokban való gazdagsága. A tavak vizének magas sótartalma, a vízjárás ciklikus dinamikája, speciális mikroflórája és mikrofaunája különleges élővilág életlehetőségeit biztosítja. A szikes tavak élővilágára a viszonylagos fajszegénység és a nagy egyedszám a jellemző. A szikesek kialakulásának legfontosabb előfeltétele egyfajta szélsőséges, elsősorban az Alföld két foltjára kiterjedő speciális hidrometeorológiai és talajtani adottság. A viszonylag kevés csapadék hőséggel, nagy lehetséges párolgással és a talaj felszínének közelében, a kapilláris zónában rendelkezésre álló felszín alatti vízkészlettel párosulva intenzív sómozgást és felhalmozódást idéz elő. A sekély mélység következtében a víz hőmérséklete gyorsan és szélsőségesen követi a léghőmérsékletet, illetve annak ingadozását. Nyáron hamar nagyon felmelegszik, hideg évszakokban hirtelen lehűl a tavak vize. Egy napon belül is jelentős lehet a hőmérsékleti ingadozás, ugyanakkor a szél által könnyen átmozgatható sekély vízben nem alakul ki hőmérsékleti rétegződés. A szikes tavak szín szerinti csoportosítása alapján beszélhetünk fehér és fekete tavakról. Előbbiek színét a vízben lebegő kolloid állapotú mészsók adják. A zavarosság miatt az átlátszóság csekély, amely jelentős élőhelyi korlát. A víz elpárolgásával a kolloidok pelyhesednek és szürkés iszapként az aljzatra süllyednek. Kiszáradás után a mederfenéken „kivirágzik” a sziksó.
A fekete tavak sárgásbarna színét a vízben levő, szintén kolloid állapotú huminanyagok eredményezik. Az ilyen tavak vize szélmentes időszakban átlátszó, aljzatukat vastag, sok szerves anyagot tartalmazó iszap borítja. A szín úgy keletkezik, hogy a vízben oldott sziksó a tó fenekén halmozódó humuszt elfolyósítja és lebegő állapotban tartja. Az ilyen tavak nyílt vizű medrét egyre inkább eluralja a partról előrenyomuló növényzet. Hazánkban szikes tavakkal borított klasszikus terület (mondhatjuk volt) a Duna-Tisza közi hátság és a Nyírség.
A szikes tavak ponttérképe Magyarországon (forrás: KÖM TVH) A folyók árterületén, beleértve a szabályozás előtti árterületeket is, csak kötött agyagos szikesek fordulnak elő. Ilyenek a Felső-Kiskunsági szikes puszták és Felső-Kiskunsági szikes tavak vidéke. A szikes tavak magas sótartalmú vize Közép-Európában egyedülálló mikroflórának és faunának a kialakulásához vezetett, melyre az ún. sziki fészkelő közösség épül. Jellemző élőhelyeik a szikes mocsarak, időszakosan vízzel borított szikes gyepek, szikes puszták, vakszikek és az ezekbe beékelődő szikpadkák. A tavakat szikes gyepek veszik körül. A növényzet leggyakoribb társulás alkotó fajai a zsióka, a fehér tippan, a sziki zsázsa, a sziki mészpázsit és a bárányparéj.A szikes víz azonban nemcsak a tóban élni képes növények, állatok fajait határozza meg, de a tó morfológiai képét is determinálja. A Kiskunsági puszták területein a talajfelszín mélyedéseiben lefolyástalan szikes tavak alakultak ki. A Duna menti tavak kialakulásában alapvető szerepet játszott a folyam szabályozás előtti felszínalakító munkája. Korábban ezeket a területeket a Duna rendszeresen elöntötte, felszíni vízutánpótlásuk később már főleg csapadék-eredetű, illetve egyes esetekben mélységi feláramlású vízből származó volt. A szikes tavak többnyire nagy kiterjedésű, de sekély mélységű, általában 1 m alatti felszíni vizek. Vízutánpótlásukat a felszíni csapadék mellett a felszínre kilépő, vagy feláramló felszín alatti vízkészletből is nyerhetik. A felszínre hulló csapadék hamar eléri a talajvízszintet és megemeli azt. A talajvízszint éves ingadozása 0,5-1 m. A meder alját legtöbbször erős karbonát mésziszap vízzáró réteg borítja, mely megakadályozza a tavakban lévő víz lefelé szivárgá2
sát. Vizük PH-ja, főleg a fehér jellegű tavaknál nagyon magas, 10-11. Maximális telítettségüket a tavaszi hóolvadás után érik el, de vízmélységük az 1 m-t sohasem haladja meg. Vannak, illetve a nemzeti park létrehozásakor még voltak állandó vizű szikes tavak is (pl. Kisréti tó, Kondor tó) Időjárástól függően a tavak dinamikájához általában hozzátartozik a nyárvégi, őszi kiszáradás. Ez a jelenség a tavak lényegbeli jellemzője, a sóhalmozódás szükséges feltétele. Az őszi esőzésekkor a terület ismét töltődik, jó esetben ismét hónapokra vizes területté válik.
A legismertebb Duna-Tisza közi szikes tavak a minimális, még működésképesnek tekinthető területtel: KŐHALOM SZÉK PIPÁS RÉT KELEMEN SZÉK FEHÉR SZÉK MIKLAPUSZTAI SZIKESEK RÓDLI SZÉK SZEKERCÉS SZÉK BUGACI KEREK TÓ FEKETE SZÉK KUNFEHÉRTÓ SZŰCS TÓ LÁZÁR TÓ SZARVAS TÓ PÉK TÓ FÜLÖPSZÉK SZAPPANOS TÓ GÁSPÁR LAPOS CSÁKRÉT FEHÉR TÓ (Helvécia) BOKROSI SÓSTÓ KUNPUSZTAI SZIKESEK BÜDÖSSZÉK NAGYSZTÉKSÓSTÓ
42 ha 40 ha 200 ha 101 ha 300 ha 40 ha 100 ha 8 ha 15 ha 195 ha 30 ha 60 ha 30 ha 8 ha 30 ha 57 ha 50 ha 25 ha 15 ha 9 ha 60 ha 90 ha 120
0.3 m 0.3 m 0.3 m 0.2 m 0.2 m 0.35 m 0.25 m 0.5 m 0.5 m 1.1 m 0.35 m 0.4 m 0.3 m 0.5 m 0.4 m 0.3 m 0.2 m 0.3 m 0.25 m 0.3 m 0.25 m 0.3 m 0.5 m
A szikes tavak tulajdonképpen időszakos „belvizek”. Az összegyülekező csapadék évenként erősen változó mennyiségű, ezért a tavak vízben szegény periódusokban nyár végére rendszerint kiszáradnak. A szikes tavak medrét karbonátiszap borítja, mely kiszáradás után kőke3
mény. Ilyenkor kivirágzik az oly jellemző sziksó (Na2CO3). Amikor a mészsók még kolloid oldatban vannak a vizet szürkésfehér színű, alig átlátszó folyadékká színezik. A vegyi összetétel mellett a gátolt fénybehatolás is korlátozza és specializálja az életfeltételeket a tóban. Az előbbiek miatt a mederfenék a tartós vízborítású területeken jellemzően növényzetmentes.
A Duna-Tisza közi hátság kistavai, mocsarai, lápjai, vízjárta területei, így szikes tavai is az elmúlt 10 ezer évben „csak” kaszkád rendszerű, az ereken túlcsorduló természetes állóvizek voltak. Környezetük átmenetileg felesleges vízkészletét megőrizve az ezer tó vidékévé, és az ország legmagasabb talajvízszintű térségévé tették a régiót. A rossz vízgazdálkodású talajok hátrányait a magas talajvízszint ellensúlyozta, kedvező ökológiai és termelési potenciált biztosítva ez által. Ellentétes célú (mert lehetőség szerint azonnal leürítendő) „belvíztározókká” tervszerű emberi beavatkozás által mindössze 3 évtizede váltak! Ezzel a természetes vízjárás a hátságon is felszámolásra került. A Homokhátság valaha természetes vízfolyásai nevükben ma is őrzik az időszakos víztöbblet kis vízhozamú elvezetésének tényét. Körös ér (Nagykőrös), Gerje-Perje, Sósér, Nagyér, Rekettye-Bogárzó, Dongér, Csukásér, Gátér, Félegyházi vízfolyás, Kővágóér, Szentkútér, Gombosér, Galambosér, Kelőér, Tassiér, Vidreér, Matty-ér, Körös ér (Kunfehértó), Kígyósok több ága (Bácska), Szamárvölgy, stb. A vízrendezési munkák keretében a „belvíz”-veszélyesnek (hátságon?) tekintett területrészeket, kistavakat még a hátságon is összekötötték, az ereket becsatornázták, vízkészletüket a kiterjesztett területű agrártermelés nagyobb termelési biztonsága érdekében évtizedek óta mérlegelés nélkül a lehető leggyorsabban elvezették. A vízzel való érdemi gazdálkodás hiánya, az időjárási elemek hátrányos irányú markáns változása és egyéb tényezők a térség vízkészletének erőteljes fogyásához vezettek. Az utóbbi évtizedekben a Duna-Tisza közén súlyos felszíni vízhiány és számottevő mértékű talajvízszint süllyedés volt tapasztalható. A vízháztartás javítása érdekében szükség lett volna a vízmegőrzés javítására, illetve a kialakult új tulajdoni helyzetben indokolatlan vízelvezeté4
sek megszüntetésére. A víz megőrzésére kidolgozott módszerek azonban a hátság gerincén nem, a hátságperemeken pedig csak részben váltották be a hozzáfűzött reményeket. Az általános felszíni vízhiány következtében lecsökkent a talaj-közeli rétegek nedvességtartalma, a kritikusnál mélyebb talajvízszintnél megszűnt a kapilláris emelkedés, a szikesedés folyamata. A szélkifúvás és a csapadékbemosás hatására megindult a sziktelenedés. Megváltozott a talajban levő sók mozgásának iránya, a talajvíz szintjének markáns változásával a szikfoltok vándorlása. A szikes talajok a talajvízszint süllyedésével, a csapadék bemosó hatásának következményeként eljutottak a sziktelenedés, begyepesedés fázisába, fejlődés a mezőségi talajok irányába mozdult el. A szikes tavak gyepekké váltásával, a tartós és térbelileg is jelentős sziktelenedéssel a vegetációs kép is megváltozott, a táj arculata átalakult. A képen látható egy növényzetmentes szikes tó átalakulásának 4 fázisa, melynek végeredménye egy csapadékmennyiségtől függő fűhozamú rét, kaszáló. A szikes tavak megmentése érdekében az első és legfontosabb feladat a maximális vízmegőrzés. A 30-40 évvel ezelőtt született határozatok, vízjogi üzemeltetési engedélyek kiadásának alapjául szolgáló (közgazdasági-, vízháztartási-, környezet-, természetvédelmi-, jogi-, tulajdonszerkezeti-, stb.) körülmények és szempontok az óta alapvetően megváltoztak. Ennek ellenére a relatíve nagy számban és méretben megépített csatornákra sajnos még mindig az akkori, gyökeresen más viszonyokra és törekvésekre megállapított engedélyek előírásait alkalmazzák. Mindenekelőtt a vízkormányzási rendszer azonnali érdemi felülvizsgálata, mai vízháztartási, környezetvédelmi, ökológiai, társadalmi-tudati, tulajdoni stb. körülményekhez igazítása lenne szükséges. A belvízcsatornák üzemeltetését a hidrometeorológiai körülmények figyelembevételével, az aktuális vízháztartási helyzetnek megfelelően kellene szabályozni!
A pusztai tájat képileg változatossá varázsló "székek" megőrzése ma már a legtöbb helyen csupán vízvisszatartással nem lehetséges. A 3 évtizede tapasztalt és ma prognosztizálható 5
éghajlat-fejlődési tendenciákra gondolva mindenképpen szükségesnek látszik egy szabályozott vízpótlásra alkalmas rendszer. Az összegyülekező csapadék kiegészítése a kívánatos mértékig március-április hónapban ajánlatos, mert egyrészt így természetközeli időszakú, másrészt a vízbázis télvégi-tavaszi vizeinek szervesanyag-tartalma kisebb, sőt ha más szikes terület lefolyásából származó „belvíz” – akkor vegyileg is hasonló. Sajnos a vízbázisul szolgáló kettősműködésű csatornák általában a szikes tavakétól eltérő jellegű, tápanyagokban viszonylag gazdag édesvizet szállítanak, a vízbeszerzés tehát nem minden esetben tekinthető ideálisnak. Fontos, hogy az átöblítést, a túltöltést elkerüljük, mert a hosszú idő alatt felhalmozódott szik ez esetben elhagyná a tavat. Részleges utántöltés esetén a nyárvégi kiszáradás után a bepárlott sótartalom visszamarad. Ha azonban a szikes tó sokáig száraz, a sziksót a szél kifújja, illetve a beszivárgó csapadék a száraz talajba mélyen bemossa és a medret a tájidegen növényzet ekkor elborítja. Tájegységünk még létező, vagy rehabilitálható szikes tavainak nemkívánatos átalakulását, változását a vízhiány mellett még az eutrofizáció is okozhatja. A mezőgazdaság fejlett kemizációja és a tisztítatlan szennyvizek bevezetése miatt vízfolyásokba került fölös tápanyag bizonyos vízi ökoszisztémák leromlását idézi elő. A vízpótlás tervezése kapcsán a vízbeszerző és fogadó helyek megválasztásakor a tápanyagtartalomra vonatkozó igényeket is figyelembe kell venni. Kritikus környezetben előtározó-pihentető beiktatása is megfontolandó, ill. alkalmazandó. Szükségesnek látjuk – a természeti értékek védelme miatt is – a vízpótló régimet egy olyan monitoring hálózattal ellátni, amely a vízminőségi haváriákat gyorsan és pontosan jelzi. Hasonlóan nélkülözhetetlen az azonnali és hatékony kárelhárítás lehetőségét biztosító rendszer létrehozása. Fenti törekvések hosszú múltra visszatekintő illusztrációjaként bemutatjuk a DHV-KNPIADUVÍZIG együttműködésből 1992-ben született, elsősorban természetvédelmi oltalom alatt álló szikes tavak vízellátását szolgáló vízpótló rendszer megvalósíthatósági tanulmánytervét.
6
Sajnos az az óta eltelt idő csapadékjárása még hangsúlyosabbá teszi indokoltságát, hisz a „várjunk és a csapadékjárás megfordul” stratégia oktalannak bizonyult, mai tudásunk illetve az éghajlati prognózisok szerint a Duna-Tisza közén a jövőben inkább a rendelkezésre álló vízkészletek további csökkenése várható. Véleményünk szerint PHARE tanulmányterv lényege ma is vállalható és szilárd alapját képezheti a jelenleg tervezés alatt álló Közép-homokhátsági mintaprojektnek. Természetesen amennyiben a pályázati lehetőségek engedik műszakilag mód lenne a rendszer többcélú használatára is, hisz a víz pályája mentén az egy két hónapos ökológiai célú igénybevétel mellett a másik 10 hónapban a mezőgazdasági célú vízhasználat sem kizárt. A csővezeték meghoszszabbításával, a rendszer kapacitásának többcélú tervezésével pedig akár Kecskemét ipari vízigénye is kiszolgálható, kímélve ezzel a sokkal értékesebb felszín alatti vízkészletet. A KNPI munkatársai ezen gondolatok kiérlelésében várja az érdekeltek és a szakma képviselőinek konstruktív javaslatait, támogató segítségét.
7