XI. évfolyam 4. szám
A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA
2009. tél
Szent Márton ünnepe – 2009 Benedikt Müntnich apát úr homíliája Szívből köszönöm Önöknek, hogy Br. Philippel együtt itt lehetünk Önöknél, Pannonhalmán, és együtt ünnepelhetjük e híres monostor védőszentjét. Nagy megtiszteltetés, köszönjük. Bencésekként eleve kapcsolatban állunk egymással, ám Szent Márton személye még szorosabban összefűz bennünket. Márton a mi Beuroni Bencés Kongregációnk védőszentje is, ennek jeleként a Maria Laach-i templomban őrizzük egy kortárs művész által készített rendkívül szép ábrázolását is. Van még valami, ami ezen a helyen megindít. Kereken húsz évvel ezelőtt pontosan ezen a napon vettem részt először Pannonhalmán Szent Márton ünnepén. Itt rendezték akkor a bencés rend magisztereinek találkozóját, amely egy rendkívül jelentős esemény volt. Hiszen még a fordulat előtt álltunk, pontosabban éppen azokban a napokban került sor a fordulatra, amikor itt tartózkodtunk. Akkor dőlt le a berlini fal, s az első téglát tudvalevőleg Magyarország ütötte ki belőle. Olyan különleges hangulat volt itt azokban a napokban, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Mindaz, amiről az akkori keleti blokk szerzetesei és szerzetesnői beszámoltak nekünk, mélyen belém ivódott. Egyszóval: egyedülálló élményre és maradandó tapasztalatra tettem szert Pannonhalmán. Mindezt most magam előtt látom, s felteszem a kérdést: mi volt a szerepe akkor, s mi a szerepe ma Pannonhalmának. Az akkori kor vallásellenes volt. A mai világ dogmatikusan közömbös. Sőt néha minthogyha az árral szembe kellene úsznunk. Talán hallottak mindannyian az Emberi Jogok Európai Bíróságának minap hozott ítéletéről: az osztálytermekben elhelyezett feszületek sértik az emberi jogokat. Miközben hitünk szerint éppen a kereszt az emberségünk és emberi méltóságunk jele. Hiszen fejre állítja a világ rendjét: Isten szemében nem az számít, aki erős, sikeres és jól érvényesíti önmagát, hanem aki gyenge és kiszolgáltatott, az, aki már nem tud magán segíteni. Ez a szerepe és küldetése a monostoroknak. Jelei Istennek, és annak, mennyire szereti az embert. S ha nem tudnak erről tanúskodni, akkor céljukat, értelmüket és ezzel létalapjukat vesztették. Ezzel pedig el is érkeztünk Mártonhoz. Benedek pápa a következőket írja róla első enciklikájában: „Mint egy ikon tesz ő tanúságot a személyes szeretet tettének végtelen értékéről.” Döbbenetes. A keresztény szeretet csak akkor nem hazug, ha konkrét, ha megtapasztalható. ,
A Bencés Hírlevél kedves Olvasóinak áldott szent Karácsonyt és békességes új esztendőt kívánunk. Isten adja meg kegyelmét mindannyiunknak, hogy valóban felismerhessük és befogadhassuk az értünk elküldött egyszülött Fiát. Ő a mi békénk és kiengesztelődésünk. Asztrik főapát és a szekesztők
Számunk tartalmából n
Szent Márton ünnepe
n
Interjú Komonczy Bélával
n
Szent Márton nap
n
András főapát úr vasmiséje
n
Farkas atya kitüntetése
n
Szent Márton ünnepe a pannonhalmi gimnáziumban
n
Új kiadványaink
n
Asztrik főapát úr ádventi körlevele
n
Beszámoló Tihanyból, Győrből és Tiszaújfaluból
2
BENCÉS HÍRLEVÉL
Életünknek a „szeretet tettévé” kell válnia. Ha nem találjuk meg ennek az útját – ki-ki úgy, ahogy Isten személyesen elképzelte róla – akkor hiába élünk. Szent Márton életrajza erről tesz tanúságot. Amikor Márton az amiens-i városkapuban észreveszi a koldust, rájön – ezt olvassuk – hogy „ez a szegény miatta van ott”. Ezen a konkrét emberen, a didergő kolduson keresztül kell megmutatkoznia, hogy az élete valódi élet-e. Márton – azt olvassuk – megértette az Evangéliumot. Belső meggyőződésévé tette. Egy példával szemléltetném: egy kavics akár évszázadokig heverhet a patakban. Ha kiveszed és kettéhasítod, a belseje az évszázados áztatás dacára is száraz lesz. Az evangélium ezzel szemben egészen át akar járni bennünket, úgyhogy semmi sem maradhat száraz bennünk. „Az Úré vagyunk” – írja Szent Pál (Róm 14,8). Ő teljes mértékben igényt formál ránk. Nem lehetsz keresztény részben, csak teljesen, vagy sehogy. Márton fogja a kardot és kettévágja köpenyét: az egyik felét a koldusnak adja, a másik felét megtartja. Nem a tiszta ész diadaláról van szó: ez az enyém, ez a tied, s egyikünk sem fázik. Nem. Márton nem valamit ad oda, hanem egész önmagát. Általában ott hibázzuk el, hogy valamit akarunk adni. Jók vagyunk, de azért mindennek van határa. Eddig és ne tovább: ennyi elég a jótékonykodásból. Az a szeretet, amelyről Jézus beszél, teljes. Totális. Erről tanúskodik a kereszt, amelyen meztelenül halt meg: ő mindent odaadott, s azt kívánja, hogy mi, a követői is mindent odaadjunk. Miért? Mert a szeretet csak így érheti el a célját. Csak így tesz szert átfor-
máló erőre, amely képes gyakran annyira embertelenné vált világunkat átalakítani. Mi történik az Amiens-i városkapuban? Egy szegénnyel jót tesz valaki. Megtapasztalja, hogy elfogadják és szeretik. De talán még ennél is többről van szó. A találkozás utáni éjjelen Jézus megjelenik Mártonnak, abban a köpenyben, amelyet tőle kapott. Így szól: „Márton, a hittanuló takart be engem ezzel a ruhával.” Ha jót teszünk, magával az Úrral tesszük. Ezt tanítja a hitünk. De még valami más is történik: Magával az Úrral találkozunk minden egyes alkalommal, ha szeretettel fordulunk a másik ember felé. Találkozunk vele. A szeretet útja tehát az egyetlen lehetőségünk, hogy megtapasztaljuk a feltámadott, élő Úr valóságát. S minél inkább engedjük, hogy ő átalakítson bennünket, annál inkább közelítünk életünk céljához: hozzá leszünk hasonlóvá. Szent Mártonról a legnagyobb dolgot olvassuk, amit egyáltalán egy keresztényről el lehet mondani: „Száján nem volt más, mint Krisztus, szívében csak jóság, békesség, könyörület és szeretet.” Márton olyanná vált, mint az Úr, akit mindennél jobban szeretett. Engedjék meg, hogy egy képpel fejezzem be. A beuroni főapátság templomában van egy barokk mennyezetfreskó. Mártont ábrázolja: a lován ül, s éppen nyújtja a koldusnak katonaköpenye felét. A művész úgy ábrázolja a jelenetet, hogy a nézőnek az a benyomása támad, mintha Márton őfeléje lovagolna – kifelé a képből, felénk, az életünk felé. Ezt kérjük ma az Úrtól: jöjjön Márton közel az életünkhöz, hogy ihletet, érzékenységet meríthessünk tőle. Márton egyedülálló módon meg tudja mutatni, mi a lényeg, hogy hogyan válhat teljessé az életünk. Ámen.
BENCÉS HÍRLEVÉL
3
Bencés misszió Távol-Keleten A Bencés Konföderáció prézesapátjai Notker Wolf prímásapáttal 2009. évi szinódusokat a délkoreai centenáriumát ünneplő Waegvan bencés apátsághoz kapcsolódva tartották szeptember 21. és 26. között. A szinódus helyének kiválasztását 2008 szeptemberében beszéltük meg a négyévenként esedékes római apátgyűlésen. Ott merült fel a gondolat, hogy a prézesszinódus előtt érdemes lenne egy tanulmányi hetet a Kínai Népköztársaságban eltölteni, hogy megismerkedjük a kínai katolikusok helyzetével. A kínai útra vállalkozók így szeptember 13-án indultak előbb Kínába, ahol három várost látogattak meg: Pekinget, Sanghajt és Csancsungot; majd innen repültek szeptember 21-én Szöulba, hogy még hosszú autóbuszozás után érkezzenek meg a Waegvan bencés apátsága közelében lévő tutzingi bencés nővérek lelkigyakorlatos házába. Ez a ház volt a gyűlés zavartalan helye, innen látogattunk két alkalommal a waegvani apátságba, ahol a hálaadó szentmisén és egy ünnepi hangversenyek vettünk részt. Kínában gazdag történeti, társadalmi és egyházi programokban volt részünk. Mindkét katolikus egyház, mind az állami befolyás alatt álló „patrióta”, mind a magát függetlennek tartó „nemzeti” egyház képviselőivel, szeminaristáival, szerzeteseivel találkoztunk. Tisztelgő látogatást tettünk a patrióta egyház főtitkáránál, aki olyan szerepet tölt be ott, mint nálunk hajdanán az Állami Egyházügyi Hivatal államtitkára. Kínában
vendégként jelen vannak a bencések, megtelepedésükhöz azonban, úgy tűnik, hogy még hosszú út vezet. Sokat láthattunk, hasznos benyomásokat szereztünk, az idő azonban kevés volt ahhoz, hogy mélyen elemezhessük a kínai jelent. Egy kölcsönvett mondattal jellemzem benyomásomat: „A Katolikus Egyház jelenlegi helyzete Kínában olyan bonyolult és összetett, hogy nagyon kockázatos vállalkozás írni róla. Az utazó nem maradhat elég ideig ahhoz, hogy felfogja a különböző helyeken uralkodó körülmények sokféleségét, s átlásson a számtalan megtévesztő jelenségen” (Weixin csoport). A németországi Szent Ottilieni Kongregáció születésétől fogva missziós célt tűzött maga elé. Koreai meghívásra 1909-ben telepedtek le az első német misszionáriusok Észak-Koreában. A II. világháború után kiűzték őket északról, aminek az útját férfi és női vértanúk sora jelzi. A kiűzetés óta Dél-Koreában élnek egy rohamosan szekularizálódó környezetben. Száz éves volt idén a virágzó Waegvan apátsága, körülbelül száznegyven szerzetessel, akik mezőgazdasági munkával, nyomdászattal, kézműiparral, ipari iskolával foglalkoznak, s monostorukat ma is meghatározó egyházi központtá teszik. A számos tutzingi női kolostor a csaknem 550 bencés nővérrel méltó munkatársa a bencés testvéreknek e szép és erőteljes lelkipásztori munkában. Asztrik főapát
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
„Mindent a jó gazda szemével…” Interjú Komonczy Bélával Béla bácsi, a statisztikánk szerint 71 éveddel jelenleg te vagy a Főapátság legidősebb dolgozója. A munkádat viszont korodat meghazudtolóan nagy energiával végzed. Te hogyan érzed belülről ezt a lendületet? Kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy én még az utolsó békeévben születtem Győrszentmártonban. Génjeimben őseim hosszú életét hordozom, Isten segítségével ezt sikerült eddig meg is őriznem. Ma is e szülői ház szolgálja fizikai, szellemi regenerálódásomat. Egy telkes falusi ház mindig bőven ad munkát, egyúttal örömöt is. Egy-egy sikerélmény újabb lendületet ad a holnapra. De ha megjelennek az unokák – egy nagy
,
4
BENCÉS HÍRLEVÉL
fiú, és két kislány –, akkor mindent félre teszek, ez a teljes kikapcsolódás. Bár életed nagyobb részét Győrött, győri munkahelyen töltötted el, gyökereidben több szállal személyesen kötődsz monostorunkhoz és a helyi településhez. Miként alakult úgy, hogy közel húsz éve elvállaltad a Főapátság karbantartásának vezetését? Valóban, családom több mint száz éve kötődik a Bencés Rendhez. Ebbe születtem én is bele. Apám 43 évig volt mindenes karbantartó, az ő munkáját közvetve vettem át. 1948 szeptemberében három napot, 1952-től négy évig voltam a gimnázium hallgatója. Jómagam 1968-tól mint külsős a főapátság villamos energia gazdálkodását egyengettem, többek között a szociális otthoni volt kazánház területén létesített 20/0,4 kV-os transzformátorállomás tervezésénél, megvalósításánál közreműködtem. Attól kezdve az áramszolgáltatóval kapcsolatot tartottam, szerződéseket kötöttem. Így személyes ismertségem már adott volt. 1956. augusztus 28-tól Győrben a Magyar Vagon és Gépgyárban dolgoztam 1975-ig, majd onnét 1990 végéig az Energiafelügyelet győri körzetében tevékenykedtem. 1962-től az energiagazdálkodás volt mindkét helyen a feladatom. Szerencsémre a Vagongyár terjeszkedő időszakában kaptam olyan feladatokat, melyek teljes egészében kielégítették szakmai ambícióimat. A Vagongyár tiznekét telephelyén kazánházak, kompresszor telepek, szivattyú házak létesítésénél közreműködtem, többek között villamos erőművet építettünk. Ezeknek építése után azok üzemeltetését irányítottam az utolsó öt évben. Ebből látható, hogy bőséges tapasztalatot tudtam gyűjteni magamnak. Az Energiafelügyeleten az általános energiagazdálkodáson kívül a mezőgazdaság energiagazdálkodását kellett elsajátítanom. Itt is sok új fogalommal találkoztam. Az emberekkel sikerült szót értenem, így könnyűszerrel bele tudtam illeszkedni gondjaikba, és tudtam segítséget, javaslatot adni azok megoldására. 1990 végén hívott Félix atya Pannonhalmára, amit szívesen el is fogadtam. Az építészettel szoros kapcsolatban sose voltam, tehát itt a saját szakmámon kívül azok ismeretét is el kellett sajátítanom. Itt új kihívások elé állítottak, amelyeket kisebb-nagyobb buktatók árán ugyan, de sikerült megvalósítanom. Az akkori kollegák ebben nagy segítségemre voltak. Az idei év a sok párhuzamosan futó beruházás miatt a szokásosnál több feladatot jelent, nagyobb odafigyeléssel és együttműködéssel. Mesélj kicsit a munkatársaidról és arról, hogy mit jelent jelenleg a karbantartói munkák felügyelete. 1991 januárjától mind a meglévő karbantartásának megvalósítani a
mind a gépész-villamos felújítás, berendezések üzemeltetésének és irányítása a feladatom. Próbálom Félix atya munkaköri leírásában
lévő mondatot: „mindent a jó gazda szemével és gondoskodásával végezz!” Ez egy nagyon egyszerű mondat. De a betartatása főleg az első időben elég sok konfliktust okozott. De túljutottunk rajta, tán már el is feledtem. Jelenlegi munkatársaim, akiknek nagyobb része kezdettől fogva velem van, lassanlassan kiöregedett. Cserénkre már időszerű lenne gondolni. Tudom, hogy a szakmai tapasztalat és a fent idézett mondat szelleme kötelez bennünket, de tudomásul kell venni, hogy az idő vasfoga bennünket is rág. Velünk együtt az általunk üzemeltetett berendezések is megöregedtek és elhasználódtak. Azok üzemben tartása, javítása egyre több munkát és anyagi ráfordítást igényel – gondolok egyes konyhai berendezésekre, liftekre, gépkocsikra, stb. Talán az anyagi helyzet kedvezőbbre fordul, és azok cseréjére is sor kerülhet. Lassan lezárul az idei év egyik nagy beruházása, a főapátság energetikai projektje, amellyel az energiagazdálkodásunkat próbáljuk hatékonyabbá tenni. Az új rendszer beüzemelése sok tervezéssel és szervezéssel jár együtt. Az elmúlt két év nagyon „besűrűsödött”. Tárgyalás tárgyalást ért, melyben nem mindig találkozott a tervező és a mi gondolatunk. Egy-egy sikeresen megvívott csata, amikor az egyes beruházásokba valamilyen módon az energiahálózat bővítése is bekerült, némi sikerélményt adott. Így jutottunk el a kivitelezés utolsó fázisához, az üzembe helyezéshez. A kezdeti gyerekbetegségeket és üzemviteli tapasztalatlanságból adódó problémákat próbáljuk most megszüntetni. Bízom benne, hogy rövidesen azok is sikerülnek. Azt hiszem, hogy ugyanúgy érzi mindegyik munkatársam, hogy „ez jó mulatság, férfimunka volt”. Ez az év vége nem azt jelenti, hogy a későbbiekben további új munka nem várna ránk. A kosaras dombi, csejderi, hospodári és kertészeti beruházások még bőséggel ellátnak bennünket további feladatokkal. Már csak hab a tortán, ha sikerül a vendégfogadó és a biomassza kazánház tetejére napelemeket telepíteni, melyek nappali villamos energiánk kielégítésének részét fogják képezni. Így gyakorlatilag amit energiagazdálkodás területén jelenleg el lehet érni, azt sikerül megvalósítani, és az ide látogatóknak követendő példaként bemutatni. Azt hiszem, hogy ez a szemlélet a bencés rendre nézve mindig kötelező volt és a későbbiekben is az lesz. Mire ez az interjú megjelenik, közvetlenül karácsony előtt leszünk. Hogyan töltöd családoddal együtt az ünnepet? Mint minden más polgári családban, várjuk a Jézuskát. Az unokák nagy izgalommal, a felnőttek készülődéssel. Esti vacsora után megjön a Jézuska. Az unokákkal együtt énekkel, imával köszöntjük, azután nagy lelkesedéssel bontják ki az ajándékcsomagjaikat. Éjfélig aki bírja – az idősebbje –, elmegy az éjféli misére, mert hál’ Istennek még minden évben volt mit megköszönni. Mondandóm végén minden kedves olvasónak szeretnék én is áldott, békés karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánni. Készítette: Iván testvér
BENCÉS HÍRLEVÉL
5
Szennay András főapát úr 2009. november 21-én ünnepelte vasmiséjét a pannonhalmi bazilikában. Homíliájának közlésével kívánjuk Főapát úrnak Isten áldását. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1944. november 19-én, magyarországi Szent Erzsébet napján szentelt pappá Pannonhalmán Boldog Apor Vilmos győri megyéspüspök. Két nappal később, Szűz Mária bemutatásának ünnepén tarthattam első szentmisémet itt, fenn a bazilika főoltáránál. Hatvanöt papi esztendő mindenekelőtt a hála érzését kelti bennem azok iránt, akik a hosszú úton segítettek: rég meghalt szüleim, családom tagjai, rendi elöljáróim, rendi testvéreim. És mindenek fölött: hála Istennek, aki az évtizedek során, az olykor nagyon nehéz és zűrzavaros időszakokban segítő, fölemelő kegyelmével támogatott, erősített, vígasztalt, az úton megtartott. Fokozott mértékben éreztem az Úr segítségét abban a két évtizedben, melyben „hivatalosan” civilként tartott nyilván nemcsak az állami, de a megfélemlített egyházi hatóság is. Az egyre öregedő ember átlépte 88. életévét: innen tekint vissza közel három emberöltő lassan ködbe vesző világára. Látja a kanyargó utakat, amelyeket sok csetlés-botlás közben bejárt, a mellékösvényeket, melyekre letért. Látja a hazai és külföldi városokat, a katedrát és a kolostort, melyek tanulóéveinek és később küzdelmeinek színhelyei voltak. Visszagondol a hegyekre és a havasok alján meghúzódó tengerszemekre, amelyek olykor elrejtették, mert maga akart maradni gondjaival és örömeivel, kétségeivel és reményeivel - Istenével. Visszagondol a sírdombokra is, melyek alatt egy-egy rokoni, baráti szív porladozik. Azután - maga köré tekintve látja a talpalatnyi helyet, ahol élete vége felé megpihenhet, a rohanó út végén pedig felsejlik az örökkévalóság, ahová meg kell érkeznie. Az élő hit csak ebben a végső időszakban kezd úgy igazán rádöbbenni, arra, amit Pál apostol mond – „Minden a mi épülésünkre szolgál” (2Kor 12,19): a kitartás, a próbatételek tisztítótüzének elfogadása, olykor a szomorúság és lehangoltság leküzdése. De ha kértem az Urat, múljanak el végre a nehéz órák, válasza mindig megnyugtatott: „elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9), „az erő a gyengeségben lesz teljessé” (2Kor 12,9). A hívő ember – úgy vélem, életútjának vége felé tudja igazán felfedezni a „maga útjának” teljessé válását, ekkor tudja valóban érett fejjel kimondani, hogy: „igen, Atyám.” Soha ne feledjük, hogy azok a „végső dolgok” amelyeket a dogmatikus teológia
utolsó fejezete tárgyal – üdvösség és kárhozat –, a hívő keresztény számára mindig az elsők maradnak! Az új és örök élet felé tekintünk, az új élet kezd bennünk már itt megszületni. Igen, földi életpályánk során az élet mindig születőben van. Új órák, napok és évek, új remények, küzdelem és kitartás, bízó várakozás… és szeretet, mindig és mindig a szeretet, Isten és az emberek iránt. Ez a földi útja az örök életre vezető újjászületésnek. Nem akarok, ne akarjunk Madách szavaival felkiáltani: „az a vég, csak azt tudnám feledni!” Nem csüggedni, nem félni – remélni kell! Mindig, de talán leginkább a naplemente óráiban. Akkor, amikor egyszerre érezzük magunkat erősnek, de nyomorultul gyengének is. Ha valamikor, hát most kell szívből fohászkodnom: „de profundis … a mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Szent Ágoston oly erőt tulajdonított ennek az imádságos kiáltásnak, mely szinte csodákat képes művelni! E fohászkodó kiáltásban Istennel és önmagunkkal folytatunk egyszerre párbeszédet. És ha olykor szívünk mélyén mégis a kétség és aggódás hangja szólalna meg erősebben, akkor jusson eszünkbe Szent János figyelmeztetése: „ha vádol is szívünk, Isten nagyobb szívünknél: ő mindent tud.” (1Jn 3,19). Ő mindig erősebb marad, mint a mi – olykor csüggedő – reményünk. Az ő felemelő és megmentő kegyelme akkor is megtart bennünket, mikor számunkra úgy tűnik, az élet nem más - mint Dante szavaival élve: „sűrű, kusza, vad vadon.” Advent közelít, az Úr közel van, ő mindig, életünk minden napján hozzánk érkezik, velem, veled, velünk marad.
6
BENCÉS HÍRLEVÉL
SZENT MÁRTON NAP 2009 A Pannonhalmi Főapátság, az MKB Bank, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok által hagyományteremtő szándékkal, 2000-ben elindított Szent Márton Napra idén tízedik alkalommal, november 6-án került sor Pannonhalmán. Asztrik főapát úr köszöntőjében arról szót, hogy „Márton püspök időszerűsége egyre növekszik. Egyénisége kapaszkodó egy önmagával küzdő kor, annak emberei, azaz számunkra.” Ezt követően a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Szabó Dénes vezényelte Nyíregyházi Cantemus Kórus előadásában J. S. Bach Magnificat című művét hallgathatta meg a közélet és a gazdaság képviselőiből álló közönség, majd Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott ünnepi beszédet, amelyben több újkori példát is hozott arra, hogyan tudjuk Szent Mártonhoz hasonlóan megosztani köpenyünket az arra rászorulókkal. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedő személy kaphat meg, aki tevékenységével jelentősen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megőrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, Pungor Ernő, Nagy Gáspár, Kukorelli István, Mádl Ferenc, Szokolay Sándor, Sebestyén Márta, Melocco Miklós és posztumusz Gál Tibor vehették át a díjat, idén pedig Tringer László professzornak ítélték oda az alapítók. A programot állófogadás zárta, amelyen az ételekről a Gundel Étterem, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh gondoskodott. A szerkesztők
Asztrik főapát úr laudációja Tringer László 1939. április 2-án született Győrszentmártonban. Emberségét, életére jellemző derűs kiegyensúlyozottságát a szülői ház és a szelíd pannon táj formálta. Pannonhalmi bencés tanárai kezdettől fogva büszkék voltak 1957-ben gimnáziumukban érettségizett diákjukra, aki hűségében megőrizte a szülők, a szülői ház, szülőfaluja és a pannonhalmi bencések iránti szeretetét és ma is sokszoros szállal kötődik gyökereihez. Ez az élő kapcsolat példaértékű is sokak számára, hiszen a mélyből vett táplálék növeszti magasra, nagyra a törzset, a lombot és terem gyümölcsöt. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett, majd számos szakból, többek között pszichiátriából, neurológiából, csoportpszichoterápiából, klinikai farmakológiából, orvosi addiktológiából, geriátriából szerezte meg szakvizsgáit. 1979-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1994-től 2004-ig a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatójaként dolgozott. Mindig fokozott figyelmet fordított az oktatásra, ahogy ezt a mai napig is megteszi. Új tárgyak oktatása fűződik nevéhez: gyógyszerészi és fogorvosi pszichológia, pszichoterápia, orvosi rehabilitáció. Az egyetemen a belső szervezeti átalakítások mellett krízis intervenciós osztályt létesített, de nevéhez fűződik a pszichiátriai konzultációs szolgálat, közösségi pszichiátriai program, valamint klinikai farmakológiai csoportok kialakítása. Tudományos munkásságának középpontjában a lelki jelenségek, magatartási zavarok és terápiájuk, valamint ezek biológiai, szociális és filozófiai összefüggései állnak. Új terápiás módszerek meghonosításában, létrehozásában voltak ki-
emelkedő érdemei. Ide sorolhatóak például a magatartás-, kognitív terápiák és a személyközpontú módszerek. Tanítványok sokasága tapasztalhatta meg a mai napig szakmai nagyságát, türelmét, valamint példamutató emberségét. Felkészültsége, igényessége minden felszólalásában, előadásában érzékelhető. Aki útitársa lehetett hosszabb-rövidebb ideig, az megtapasztalhatta, hogy mindig sikerült megvalósítania a szellemi és alkotói szabadságát, olyan mértéktartó, visszafogott módon, ami csak a kivételes egyéniségekről mondható el. Megszólalása, ellenvéleménye átgondoltságot, szerénységet és tiszteletet sugárzott, ami a mai napig példamutató, követendő tanítványainak és tisztelőinek egyaránt. A címek és kitüntetések egy ember gyümölcsöző tevékenységének szükségszerű kísérőjelenségei, de nem hátráltatják igazi lelki, emberi minőségét. Kapcsolataiban megmaradt testvérnek, barátnak, mesternek, akinek tanácsára, szeretetére és biztonságára ráhagyatkozhatunk. Tringer László községünk szülötte, Budapesten él, most már jobbára Esztergomban, ha teheti, de szellemi kisugárzása jelen van Budapesten, Szegeden, a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolánkon, különböző szakmai konferenciákon, legyen az a civil szféra vagy az egyház rendezvénye. Mert otthon van a katolikus egyházban is, érti és gyógyítja egy társdalom és a hívők sebeit is. A megérdemelt címek, kitüntetések mögött a legfontosabb az ember, aki méltó és vonzó szakmai hivatása képviseletében. Tisztelt Professzor Úr! Kedves Laci! Szeretettel gratulálunk!
BENCÉS HÍRLEVÉL
7
Tükör és ajtó Elhangzott november 2-án a Boldogasszony-kápolna kriptájában Kedves Atyák és Testvérek!
November 2-a, halottak napja van. Ezen a napon imádságban emlékezünk meg elhunyt szeretteinkről, virágot helyezünk a sírra és mécsest gyújtunk. Engem, amikor hozzátartozóim sírját meglátogatom, megérint a temető hangulata: az est leszálltával, a gyertyafényben olyannak látom a temetőt, akár egy feldíszített karácsonyfát. De vajon mi tölti meg tartalommal az ünnepet? Emlékek között időzve, felmerül bennem a kérdés, hogy ki is az ember. Ki is vagyok én, a bölcsőtől a sírig tartó úton? Az élet egy ajándék számunkra, melyet az Úr adott. Nekünk is gyökereink vannak, akár egy fának. Vannak vagy voltak szüleink, akik vállaltak, felneveltek és segítettek bennünket. De az Úr a szülői családi köteléktől elszakítva megajándékoz hívásával, szövetséget köt az emberrel. A szülői fészket, a család melegét, átülteti Szent Benedek családjába, amelyet megáld kegyelmével. Most itt állunk a Boldogasszony kápolna kriptájában, emlékezünk elhunyt testvéreinkre, akik tükörképek az élők számára. A tükör megkérdez: hogy is élek? Hol is vagyok? Miért csinálom azt, amit csinálok? De a kripta nemcsak tükör, hanem ajtó is. Akik már eltávoztak, földi életükben erre az ajtóra vártak, hogy beléphessenek rajta, hogy az Úrral, a mesterrel találkozhassanak. Nekem is szem előtt kell tartanom ezt az ajtót, amelyen egyszer majd be fogok lépni. De vajon mit üzen számomra itt és most ez az ajtó? Mi az én viszonyom ahhoz, aki mögötte vár? Hiszem-e hogy a feltámadt Krisztussal találkozom? Hova és kihez tartozom én valójában? Mózes testvér
SZABÓ ENDRE ZERIND O.S.B. életének 79., szerzetességének 61., áldozópapságának 55. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2009. november 8-án hazatért Mennyei Atyjához. Temetése november 16-án, hétfőn volt Pannonhalmán. Elhunyt rendtársunk Budapesten született. Az első szerzetesi évek és a papszentelés után 1959-ben szerezte meg az ELTÉ-n történelem szakos tanári diplomáját. Már 1955-től diákotthoni prefektusként majd gimnáziumi tanárként is dolgozott Pannonhalmán. 1962-ben állami, politikai kényszer hatására el kellett hagynia az iskolát és Pannonhalmát is. 1962–66 között segédlelkész volt Tényőn, 1966-tól haláláig Budapesten végzett lelkipásztori kisegítő munkát. Zerind atya fiatalon, nagy lelkesedéssel és odaadással megkezdett tanári munkáját derékba törte a külső politikai kényszer: nem taníthatott többé, el kellett hagynia Pannonhalmát. Hosszú éveken át sekrestyés volt, majd amikor lehetőség nyílt rá, készséggel vállalt lelkipásztori kisegítést. Idős korában is fiatalos lelkülettel szolgálta Budapesten a Szent Benedek Általános Iskola és Gimnázium tanulóit és tanárait. Hisszük, hogy Isten teljessé teszi életét országában!
„Irgalmasságodat ne feledd Uram, és kegyelmedet, mely öröktől való!” (Zsolt 24,6)
8
BENCÉS HÍRLEVÉL
Szent Márton ünnepe a Gimnáziumban
Wágner Ádám: Szent Mártoni utóhangok 1. Fázom és didergek késő ősszel. Fázom, mert nincs köpönyegem. Odaadtam azt a szegényebbeknek, s azoknak az embereknek kikről nekem kell gondoskodnom különféle dolgokkal és ötletekkel mivel az Úr így rendelte. Ezért segítenek évente diákjaim elesetteket, koldusokat és gyengéket; szeretetből 2. csupán. Te könnyen beszélsz, hisz Te csupán adsz! Nem tehetek De én vagyok, kit adsz, a köpönyeg. Én mást. Ő így rendelte. vagyok a szenvedő alany. Én vagyok, kit s én meg nem tarthatom már az elején ezrekért eladsz. Én vagyok köpönyegem. kit pénzért veszel meg este. Én vagyok a 3. . kuszkusz, bratwurst, falafel, töltött káposzta Nagy kavargás és nyüzsgés van. s még ki tudja micsoda. Engem sütöttek, S mindez miattam, ki elesettként főztek, pároltak s osztottak. Az én pénzemet az út szélén szorongok. adod hát azoknak, akiken segítesz. …… Ne csináljatok inkább ekkora Engem adsz oda a koldusnak. … S téged felhajtást, mert bár pénzem nincs, illet a dicséret, mert Te mondtál le róla, s vágtad ketté köpönyeged, felsebezve azt bűnöm se marad rám. Nem az ártatlan Krisztus van itt, emberek, csupán egy szenvedélybeteg, kinek hibáit ha észreveszitek, s elfogadni is képesek lesztek; nem pénzt de ételt kuszkuszt és falafelt, bratwurstot és káposztát, barackos kacsaszeleteket fogtok felém nyújtani s kérő, esdeklő, szenvedő, könyörgő, sovány és erőtlen kinyújtott kezembe önmagad adod majd köpönyeged helyett.
BENCÉS HÍRLEVÉL
9
Veni Sancte Miskolcon Három pannonhalmi diák benyomásai 2009. október 4-én, vasárnap fél 12-kor indultunk el Pannonhalmáról. Török Lóránt tanár úr vezetett, s rajta kívül még velünk tartott Júlia tanárnő, Konrád atya és Albin atya is. A diákokat négyen képviseltük, mint DÖKösök. Budapesten ebédeltünk a Bencés Házban, majd röviddel négy óra előtt érkeztünk meg Miskolcra. Délután 4 órakor kezdődött a Veni Sancte, melyen Titusz atya misézett és négy pannonhalmi diák ministrált. A mise legszebb része a megszentelt PAXjelvények átadása volt, melyeket Titusz atya nyújtott oda az osztályfőnököknek, akik saját diákjaik ruhájára tűzték. A mise után találkoztunk a DÖK miskolci képviselőivel az iskolában, mely egy kilenc emeletes régi irodaház a Vasgyár mellett. Megvendégeltek bennünket és jól elbeszélgettünk. Kérdeztek Pannonhalmáról, a DÖK rendszeréről – mit csinálunk, hogyan csináljuk. Tanácsokat adtunk neki, s elmondtuk a lehetőségeket is. Végül a két órás beszélgetés után éjfélkor értünk vissza Pannonhalmára. Tamás: Miután kísérőinkkel megnéztük az iskolát, még mielőtt lementünk volna az állófogadásra, tartottunk egy körülbelül háromnegyedórás megbeszélést. A kis szobában ott volt a mi diákképviseletünk és a miskolci Diákönkormányzat néhány tagja, valamint segítő tanárnőjük. Kíváncsiak voltak munkánkra, meséltek az ő helyzetükről, több dologban pedig tanácsunkat kérték, hiszen iskolájukban most egy új, nem könnyű feladatot vállaltak. A Pannonhalmi DÖK elnökeként én is igyekeztem olyan dolgokról mesélni, ötleteket adni, ami a számukra új helyzetben hasznos lehet. Érdekelték őket hagyományaink, programjaink és szervezetünk. A náluk év elején megválasztott DÖK gyakorlatilag most kezdte meg munkáját, vagy legalábbis az addiginál jóval céltudatosabb módon folytatná. Helyzetük ezért is különlegesen nehéz, de természetesen másban is igen különbözik a miénktől. Az iskola diáksága, mindennapjai és környezete nehezen összehasonlítható a mi kollégiumunkkal. Mindennek ellenére vannak problémák, amelyek megoldásának szüksége kölcsönösen jelen van a hétköznapjainkban. Ilyen például az iskola többi diákjának érdektelenségének megszüntetése, bevonása a munkába, de ugyanígy a programok szervezése is. Fontos, hogy az iskola elfogadja
és megbecsülje munkájukat, és persze ehhez kitartónak kell lennie annak a munkának. Szerintem sokat jelentett, hogy megismerhették a pannonhalmi helyzetünket kicsit közelebbről is. Be kell látnunk, hogy mind a mai napig nekünk is meg kell birkóznunk a hasonló problémákkal, de azért mégis több év tapasztalati előnyünk van. Nekem itt Pannonhalmán lehetőségem volt szinte a kezdetétől részt venni a DÖK munkájában, egy év óta annak elnökeként, így a helyzetének alakulását, a nem rövid folyamatot közelről élhetem át. Éppen ezért különösen tartalmasnak találtam ezt a találkozót, és kíváncsi vagyok mind az ő helyzetük mind a közös munka későbbi alakulására. Csupán néhány órás ottlétünk természetesen szűk keretet szabott a tapasztalatok részletes megosztásának, de úgy gondolom, mindkét fél sok mindent megtudhatott a másik helyzetéről és a későbbi közös munkának ez jó kezdete lehet. Az este zárásaként még lehetőségünk nyílt megismerkedni az iskola tanáraival, igazgatónőjével és néhány bencés öregdiákkal is. A kapcsolat nem szakadt meg, hiszen a mi Szent Márton napunkon a miskolci diákküldöttséget üdvözölhettük az iskolában. Balázs: Nehéz helyzetben vannak, de látszik rajtuk az akarás, a tudásvágy. (Amikor először megláttam őket, nem igazán tudtam, hogy mit higgyek.) Szerencsére kellemesen csalódtam. A tanulási körülmények nagyon nehezek, az iskola épülete nem egészen azt a célt szolgálja, amire jelenleg használják, tornatermi lehetőségük is csak 10 perc sétával érhető el. Mindent összevetve számomra egy tanulságos élmény volt, s remélem, még találkozunk velük, és ők is igazi bencés diákká válnak. Márton: Halmozottan hátrányos helyzetű a diákok többsége, és az iskolában sincs meg minden feltétel a tanításhoz, de a tanárok és a diákok egyaránt optimisták, s az akarásuknak, szorgalmuknak meg lesz a gyümölcse. Remélem ez a találkozás egy hosszú és eredményes kapcsolat kezdete volt. Hegedűs Márton (X.B), Szijártó Balázs (XI.B) és Verdes Tamás (XI.A)
Kedves Támogatónk! 2009. évi adóbevallásának elkészítésekor ismét lehetősége nyílik arra, hogy személyi jövedelemadójának 1 %-ával egy közhasznú társadalmi szervezetet támogasson. A közhasznú Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány célja a Gimnázium célkitűzéseinek támogatása: • oktatási színvonalának emeléséhez szükséges eszközök, berendezések beszerzése, és karbantartása; • a tanulók részére tanulmányi utak lehetővé tétele, kiváló eredményt elérő iskolai tanulók jutalmazása; • jó magatartású és szociális szempontból rászoruló tanulók támogatása; • az iskolai könyvtár fejlesztése; • általában mindazon tevékenység, amely a Gimnázium erkölcsi, etikai színvonalának emelését szolgálja. A rendelkező nyilatkozathoz szükséges adatok: Név: Pannonhalmi Bencés Gimnázium Alapítvány Adószám: 18535741-1-08 Tisztelettel kérjük, hogy személyi jövedelemadója első 1 %-ával iskolánkat támogassa! Felajánlását a Bencés Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium tanárainak és diákjainak nevében hálásan köszönjük!
Hardi Gábor Titusz az alapítvány kuratóriumának elnöke
10
BENCÉS HÍRLEVÉL
HÍREK – ESEMÉNYEK OKTÓBER 23. A bazilikában az ünnepi orgonahangversenyt Áment Lukács atya adta és közreműködött a Szent Márton Kamarakórus. Az idén jubileumát ünneplő kórus tíz éve alakult Lukács atya szervezésével és vezetésével Budapesten a pannonhalmi gimnáziumunk volt diákjaiból, akik akkor egyetemi tanulmányaikat végezték, és emellett szívesen szakítottak időt az éneklésre. A kórus a gregorián repertoár mellett a reneszánsz és kora-barokk, valamint a XX. századi polifon kórusművek megszólaltatását tűzte ki célul. OKTÓBER 30. A Gimnázium Teleki-termében Petneki Áron, a Varsói Egyetem tanára tartott előadást A hatalom képei, a képek hatalma címmel. Az előadás a következő kérdésekre igyekezett választ adni: Hogyan, miként láttatja magát a hatalom a különféle ábrázolásokon, milyen eszközökkel legitimál, reprezentál, hogyan van jelen (vagy szeretne jelen lenni) képi formában a mindennapokban. Hogyan festi le az ellenséget törpének, óriásnak, sárkánynak, netán rovarnak. Hogyan használja fel a 20. század totalitárius hatalma a bibliai képi világot saját céljaira. NOVEMBER 2. A Gimnázium Tetőtéri Galériájában Vancsó Zoltán fotóművész kiállítás-megnyitója volt. „Vancsó Zoltán nagy mágiája, hogy a környező valóság szubjektum szempontjából befolyásolhatatlan, »kérlelhetetlen« erőit is saját szolgálatába tudja állítani. Ha nem is sokáig, a másodperc egy töredékére, egy fel-vétel erejéig legalábbis biztosan. Saját tekintetével rendszert teremt a világ amúgy kevéssé rendezett szövetében, amelyet a néző a saját tapasztalataival szükségszerűen kiegészíti. Így válik világossá a képek üzenete, a határozott szembenállás a fogódzók nélküli »embertelen« léttel szemben.” (Böröczfy Virág) NOVEMBER 3. Az MTA Történettudományi Intézetében előadást tartott Somorjai Ádám atya A pápák és a bíboros – Újabb források Mindszenty önértelmezéséhez 1956–1974 címmel. Az előadását előző este a bencés közösség tagjai számára is elmondta. NOVEMBER 5. A Gimnázium Teleki-termében Vizi E. Szilveszter agykutató, akadémikus, az MTA volt elnöke tartott előadást Kábítószerek: a kreativitás mítosza és a rombolás valósága címmel. Saját tudományos kutatásaival alátámasztva beszélt a kábítószerekkel kapcsolatos népszerű tévhitekről. NOVEMBER 6. Pannonhalmán új hagyomány született 2000-ben, a Szent Márton Nap, amellyel a pannonhalmi bencés templom és monostor védőszentjére emlékeznek. A szerzetesközösség nevében Asztrik főapát úr köszöntötte a bazilikában megjelent vendégeket, akik
a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Cantemus Kórus közös (Bach: Magnificat) koncertjét hallgathatták meg. Ezt követően Fabiny Tamás evangélikus püspök mondott ünnepi beszédet, majd átadták a Szent Márton-díjat, amelyet a Pannonhalmi Főapátság, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Herendi Porcelánmanufaktúra közös kuratóriuma idén Tringer László pszichiáter-professzornak ítélt oda. Az ünneplést az új bor és termények megáldása zárta. NOVEMBER 8. 78 éves korában elhunyt Szabó Zerind atya, aki Budapesten élt és utolsó napjait a pannonhalmi Szent Adalbert Otthonban töltötte. NOVEMBER 11. Szent Márton napján Benedikt Müntnich Maria Laach-i apát vezetésével ünnepelte az Eucharisztiát a bencés szerzetesközösség a pannonhalmi bazilikában. A Németországból érkezett apát ünnepi homíliájában megemlékezett arról, hogy pontosan 20 évvel ezelőtt vett részt először Pannonhalmán Szent Márton ünnepén, azokban a napokban, amikor ledőlt a berlini fal. Az ünnepi liturgiát követően Benedikt apát úr találkozott a bencés diákokkal, és Szent Márton üzenetének aktualitásairól beszélgetett velük; Asztrik főapát úr pedig köszöntötte a Pannonhalmi Főapátság nyugdíjas munkatársait, akik erre az alkalomra újra ellátogattak a pannonhalmi monostorba, egykori munkahelyükre. A Gimnáziumban az idei Szent Márton-hét témája a drog volt, azaz mindaz, ami a kábítószer-használattal, függőséggel, szenvedélybetegséggel összefügg. A drogfüggők rehabilitációjával foglalkozó RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat javára 840 ezer Ftot gyűjtöttek össze a diákok. A hét során minden osztály drogprevenciós foglalkozásokon vett részt. Az ünnepet záró koncert vendége a Lantos Zoltán Mirrorworld volt. Szent Márton napján részt vettek az ünneplésen a miskolci és szegedi tagintézményekből érkezett tanárok és diákok is. NOVEMBER 13. A Gimnázium Teleki-termében Karsai György, a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-filológia Tanszékének vezetője, a Közép-Európai Egyetem, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a nanterre-i és a lille-i egyetem tanára tartott előadást A Télemakhia – Odüsszeusz fiának eposza címmel. Az Odüsszeia első négy énekében nem szerepel az eposz névadó főhőse, Odüsszeusz. Helyette fiának, Télemakhosznak történetét meséli el Homérosz: utazásait, kalandjait, találkozásait Nesztórral, Helenével, Menelaosszal. Később – a 16. énektől kezdődően – már apja szövetségeseként, társaként fogja felvenni a harcot a házát megszállva tartó kérőkkel szemben. Miért van szüksége az eposznak erre a fejlődés-történetre, a gyermekből felnőtt férfivá érés folyamatának bemutatására? Rejt-e veszélyeket, buktatókat, konfliktusokat Télemakhosz
BENCÉS HÍRLEVÉL
története? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az előadó. Másnap Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz – fércmű vagy remekmű címmel tartott tanórát a színháztörténet legizgalmasabb tragédiájáról. NOVEMBER 17. Az MTA dísztermében vehette át – több társával együtt – Mayer Farkas atya tanári és tudománytörténeti kutató munkásságáért a Rátz Tanár Úr Életműdíjat. NOVEMBER 19. Az Európai Unió támogatásával megvalósult Biomassza fűtőmű létesítése a Pannonhalmi Főapátság hőellátására és Gázmotoros kapcsolt energiatermelés megvalósítása a Pannonhalmi Főapátságban az energiaellátás hatékonyabbá tételére projektek ünnepélyes átadására került sor a fűtőmű új épületében. Az ünnepségen Asztrik főapát úr köszöntötte a vendégeket, majd Hónig Péter szakminiszter méltatta a pannonhalmi energetikai beruházásokat. A biomassza fűtőmű és a gázmotor működését a tervezők mutatták be az ünnepség résztvevőinek, akik a rendezvény zárásaként a biomassza fűtőmű építésről készült rövidfilmet tekintették meg. Az energetikai projektek célja, hogy jelentősen csökkentse a fosszilis energiahordozóigényt, megújuló energiaforrásra, nevezetesen erdei és részben mezőgazdasági melléktermékek képezte biomasszára alapozva a hőellátást.
11
Szent Erzsébet ünnepén került sor a Pannonhalmi Területi Apátság híveinek zarándoklatára. Az egyházmegye plébániáiról érkezett hívek jelenlétében a pannonhalmi szerzetesközösséggel, a bencés plébánosokkal és a területi apátság diakónusaival együtt bemutatott szentmisét Asztrik főapát úr vezette. Szent Erzsébet jótékonykodó szeretetére emlékezve minden csoport egy csomag adományt is hozott a szegények számára, amelyet a szentmise felajánlási körmenetében a plébániák képviselői az áldozati adományokkal vittek az oltárhoz. Az adományokat az egyházmegye állandó diakónusai fogadták, s továbbították később a rászorulók számára. Asztrik főapát úr homíliájában Szent Erzsébet radikális és ezért teljességgel szabad szeretetét állította a keresztény nép elé. NOVEMBER 20. A Gimnázium Teleki-termében Csányi Vilmos etológus, akadémikus tartott előadást Az emberi természet és a jövőről való gondolkodás címmel. Csányi Vilmos etológiát, humánetológiát és evolúciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. NOVEMBER 21. Ünnepi szentmise (vasmise) keretében adott hálát 65 éves papi szolgálatáért Szennay András nyugalmazott főapát úr. A szentmise főcelebránsa és igehirdetője is a 88 éves András főapát úr volt.
A KARÁCSONYI IDŐ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK 6.00 6.50 12.50 18.00 22.30 24.00
Vigília – Laudes, Konventmise Napközi imaóra Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás Vigília Éjféli mise
DECEMBER 25. PÉNTEK KARÁCSONY ÜNNEPE 7.30 8.00 9.00 10.00 12.50 18.30
Laudes Pásztorok miséje Népénekes szentmise Ünnepi konventmise Napközi imaóra Karácsony ünnepének II. Vesperása
DECEMBER 26. SZOMBAT SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚ 6.45 9.00 12.50 19.00
Vigília – Laudes Konventmise Napközi imaóra Vesperás
DECEMBER 27. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA 10.00
vasárnapi rend szerint Konventmise Szent János napi boráldással
DECEMBER 28. HÉTFŐTŐL 30. SZERDÁIG 7.00 7.50
Vigília – Laudes Konventmise továbbiakban hétköznapi rend
DECEMBER 31. CSÜTÖRTÖK 7.00 7.50 12.50 18.00 23.00
Vigília - Laudes Konventmise Napközi imaóra Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében Vigília – ezt követően Újévi köszöntő
JANUÁR 1. PÉNTEK ÚJÉV, ISTENSZÜLŐ SZŰZ MÁRIA ÜNNEPE 7.30 Laudes 9.00 Népénekes szentmise 10.00 Ünnepi konventmise 12.50 Napközi imaóra 15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás 18.30 Vesperás JANUÁR 2. SZOMBAT szokásos napirend JANUÁR 3. VASÁRNAP VÍZKERESZT 13.00
vasárnapi rend szerint Házszentelés a Főmonostor II. emeleti keresztjénél
12
BENCÉS HÍRLEVÉL
Mayer Farkas atya kitüntetése Farkas atyát tanári és tudománytörténeti kutató munkássága elismeréseképp 2009. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Rátz Tanár Úr Életműdíjjal tüntették ki. Mayer Farkas atya Budapesten született 1929. november 10-én. A bencés szerzetesi ruhát 1948. augusztus 6-án öltötte magára, majd a Szent Gellért Hittudományi Főiskolán a teológiai tanulmányok befejeztével pappá szentelték 1953. június 21-én. 1953 és 1957 között fejezte be egyetemi tanulmányait Budapesten az ELTE TTK-án, ott szerzett kémia-fizika szakos tanári oklevelet. Az egyetem befejezése után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kezdett fizikát taníta-
ni, emellett 1963-tól diákotthoni nevelő-tanár is volt. Óráira lelkiismeretesen készült, már előző délután beállította a demonstrációs kísérleteket, szükség esetén saját-készítésű eszközökkel egészítette ki a szertárban meglévőket. Néhány Jedlik Ányos által szerkesztett Pannonhalmán őrzött eszköz is (villanymotor-modell; optikai rácsok, stb.) szerepelt a bemutatott kísérleteknél. Mindezekkel felkeltette tanítványai érdeklődését a fizika és a tudomány-történet iránt is. Nagyon világosan magyarázott, tábla-vázlatai példaszerűek, áttekinthetőek voltak, nagyban segítette a tananyag megértését. 1966 és 1970 között Győrött a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban ugyancsak fizikát tanított, majd visszakerült a pannonhalmi gimnáziumba, ahol továbbra is fizikát, majd kémiát, sőt földrajzot is tanított nyugdíjba vonulásáig (1994ig). Tanítványai hálásan gondoltak és gondolnak vissza tanárukra, aki megalapozta tudásukat. Oktató-nevelő munkájának utolsó periódusában mutatkozott meg, hogy mennyire együtt látja a fizika és a többi természettudomány közötti összefüggéseket. A Jedlik Ányos Társaság egyik alapító tagja, jelenleg a helybéli plébánián kisegítő lelkészként dolgozik, és gondozza a természettudományos gyűjtemény egy részét (az ásványtárat). Fennmaradó idejét Jedlik Ányos életének, munkásságának kutatására fordította és fordítja (sok időt töltve könyvtári és levéltári munkával), ezzel elévülhetetlen módon járult és járul hozzá a magyar tudománytörténet XIX. századi kutatásaihoz.
BENCÉS HÍRLEVÉL
13
Értékeljük a 2009-es évjáratot!
Jó évjárat, szép borok! A 2009-es évet a több markáns körülmény együttese határozta meg. Tavasszal a metszési munkálatok végeztével izgatottan vártuk a rügyek pattanását, az új vegetáció kezdetét. Különösen igaz ez az előző évjáratban jelentős kárt szenvedett, jégverés által károsodott Széldomb-ültetvényünkre. Július elejére világossá vált, hogy az előző évi erőfeszítések meghozták eredményüket; minden ültetvényünk ígéretes virágkezdeményeket mutatott. Az ültetvények további fejlődését jelentősen befolyásolta a meleg, néha forró időjárás, amely sajnos csapadékot nem hozott. Mindezek együttesen lökésszerű fejlődést indítottak, amelynek során jelentős koraiság volt megfigyelhető a normál évjáratokhoz képest. A hónap utolsó dekádjától beköszöntő várva várt eső tovább segítette a szőlőültetvények fejlődését, de különösebben nem lassította az előrehaladott fejlődési állapotot. Az augusztus meghozta a zsendülést a fehérszőlőknél, de hamarosan a kékszőlők bogyói is színváltásba kezdtek! A szüreti időpont szeptember 7. napján kezdődött el a korai fajtákkal. A betakarítást mindvégig az áldásos ütemezhetőség jellemezte. A fehér tételekkel kezdődően az évjáratjegyek a tömör szerkezetű, elegáns savak felé mutattak. Többrétegű, vastag, markáns gyümölcsaromák jellemzik a kierjedt tételeket az újbortól egészen a fahordós erjesztésű, még érlelendő borokig.
Újdonság az Újborban:
Kékszőlőink a hosszú, meleg ősz ajándékaként gyönyörűen koncentrálódtak. Mélyszínű, karakteres borokká erjedtek, hogy az érés folyamán az ültetvényeken évközben összegyűjtött képleteket együttesen tárhassák elénk a későbbiekben. Izgalmas, szép borok születtek, sok gyönyörű pillanatot ígérve azok fogyasztóinak!
S t . Mar t i nus 2 009
Az idei év apátsági újborát a már megszokott fajtaösszetétel és némi újdonság egyaránt jellemzi! Az évjáratra leginkább a koraiság a jellemző, ami természetesen megjelenik a borunk alkotóeleméül szolgáló szőlőfajtákon is. Szüretünk az egyik fő alkotó, a fűszeres tramini szedésével kezdődött, amit a királyleányka szorosan követett. Mindegyik fajtát egyenletes, szép érésben, tervszerűen tudtuk betakarítni. A feldolgozást követően préselt mustunkat acéltartályban erjesztettük alacsony hőmérsékleten, kierjedt boraink pedig nagyszerű alapanyagot szolgáltattak a házasítás elvégzéséhez. A többéves gyakorlatnak megfelelően borunk alapját a királyleányka adja mintegy 50%-ban. Ez borunk savgerince, ez kölcsönzi a frissességet is az italnak.
A fűszeres tramini – nevéhez hűen – aromaképleteivel gazdagít és idézi egyúttal a nyári virágok illatvilágának emlékeit. Rendhagyó fajta, de egyben borunk harmadik alkotóeleme a pinot blanc. Egyszerre tudja közvetíteni fajtaegységével a nyárutó fehérhúsú gyümölcseit és mély eleganciáját. Hetedik újborunk méltó előhírnöke az évjáratnak! Sokszínűen gazdag illatvilágú. A beköszönő friss, üde illatjegyeket a második vonalban a mély, meleg, egyben elegáns tisztaság határozza meg. Ízében az évjáratra oly jellemző buja gazdagság jelenik meg több rétegben. Egyszerre ad ízelítőt a nyári körte illetve a fehérhúsú őszibarack jegyeiből és mutat a beérett gyümölcsízvilág krémes, egzotikus voltára. Liptai Zsolt
BENCÉS HÍRLEVÉL
14
IGELITURGIKUS ÚTMUTATÓ 2010 Ez a füzet egyidős a Bencés Kiadóval, és szinte mindmáig az egyik legnépszerűbb kiadványunk. Az Igeliturgikus útmutató tartalmazza az egyházi év különféle ünnepeit és az aznapi szentmise olvasmányainak szentírási helyeit.
Fogyasztói ár: 295 Ft
Grün, Anselm - Dufner, Meinrad
Az egészség mint lelki feladat Bencés Lelkiségi Sorozat 16 Mit üzen nekem a betegség? Mit üzen általa Isten? Milyen spirituális feladat elé állít a betegség? A betegség rákényszerít, hogy megszabaduljak önmagamról alkotott illúzióimtól, felülvizsgáljam a magamról és Istenről alkotott képemet, s a hamis istenképek szétzúzása után nagy alázattal a valódi és igaz Isten nyomába eredjek. Oldalszám: 144 ISBN: 978-963-9226-92-0 Fogyasztói ár: 1750 Ft
Grün, Anselm
Az emberélet útjának felén… Második, bővített kiadás Bencés Lelkiségi Sorozat 12 Az élet értelmére irányuló kérdés már önmagában vallásos kérdés. Az élet fordulópontja lényegét tekintve az élet értelmének krízise, tehát vallásos krízis. Egyben rögtön magában rejti annak esélyét is, hogy életünknek új értelmet találjunk. Oldalszám: 96 ISBN: 978-963-9226-91-3 Fogyasztói ár: 1750 Ft
BENCÉS HÍRLEVÉL
15
Hamman, Adalbert-G.
Hogyan olvassuk az egyházatyákat? Napjaink Teológiája Sorozat „Nem szabad tehát az Atyák korát idealizálni, sem pedig azon mód áthelyezni a mai világba; a társadalom, a kultúra, a nyelv, a mentalitás, egyszóval minden megváltozott. A távolság, amely minket tőlük elválaszt, jelentős, azonban távolról sem áthidalhatatlan. A jelen útmutató éppen ennek a távolságnak az áthidalásában igyekszik segíteni, hogy lehetővé tegye a találkozást hitünk e veteránjaival és a felfedezést, hogy ők testvéreink és atyáink is egyben.”
Oldalszám: 216 ISBN: 978-963-9226-93-7 Fogyasztói ár: 3850 Ft
Az „imago mundi” A, B és C sorozat olyan igényes műtárgy- és fotóreprodukciókat tartalmaz, amelyek egyaránt küldhetők ünnepi és alkalmi üdvözlőlapként. Ha maradandó képeslapot szeretne küldeni szeretteinek, olyat, amit sokáig megőriznek, nézze meg kínálatunkat.
A képeslapokat celofán tokban, borítékkal hozzuk forgalomba.
Grafikai tervező: Schmal Károly
16
BENCÉS HÍRLEVÉL
PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG
Adományok a szegényeknek
November 19-én, Szent Erzsébet ünnepén került sor a pannonhalmi területi apátság híveinek zarándoklatára. Az egyházmegye plébániáiról érkezett hívek jelenlétében a pannonhalmi szerzetesközösséggel, a bencés plébánosokkal és a területi apátság diakónusaival együtt bemutatott szentmisét Asztrik főapát úr vezette. A pannonhalmi székesegyházat teljesen megtöltötték az egyházmegye tizenöt plébániájának az immár hagyományos zarándoknapra érkező hívei. Szent Erzsébet jótékonykodó szeretetére emlékezve minden csoport egy csomag adományt is hozott a szegények számára, amelyet a szentmise felajánlási körmenetében a plébániák képviselői az áldozati adományokkal vittek az oltárhoz. Az adományokat az egyházmegye állandó diakónusai fogadták, s továbbítják majd az egyházmegyei karitászon keresztül a rászorulók számára. Asztrik főapát úr homíliájában Szent Erzsébet radikális és ezért teljességgel szabad szeretetét
állította a keresztény nép elé: életének huszonnégy esztendeje alatt e szeretet miatt többet élt, mint bármely egész életet élt ember. Ezért válhat jellé a mai útkereső ember számára is: „Erzsébettől, ettől a szent asszonytól tanulhatjuk meg, mit jelent igazán Isten és embertársaink szeretetéért élni, mit jelent a szeretetben polgári korlátokat, előítéleteket túllépve egymást, mindenkit, Isten csodálatos világát magunkhoz ölelni. Tanuljuk meg tőle, miként kell szegényként lélekben gazdagnak, sírásban megvigasztaltnak lenni, miként kell Isten örömében, védettségében szabadon, belső szabadságban élni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, s aki Erzsébethez hasonlóan ma őt követi, szabaddá válik bűnei, kicsisége terhétől, e világ nyomasztó befolyásától; izzó szabadságban élhet, és még a betegségtől, haláltól sem fél.” A vesperást és szentmisét követően a főmonostor kerengőjében a szerzetesközösség látta vendégül a zarándokokat. Konrád atya
BENCÉS HÍRLEVÉL
17
Körlevél 2009 Advent I. vasárnapjára a Pannonhalmi Területi Apátság Egyházközségeinek Szeretett Testvéreim! Az utolsó személyes találkozás, a Szent Erzsébet Nap közös lelki élménye még élénken él bennem, amikor most az új egyházi esztendő elején, Advent első vasárnapján testvéri szeretettel ismét köszönthetlek Benneteket. Testvéreim, már maga az a tény is, hogy az egyházi év Advent első vasárnapján, a polgári év pedig január 1-jével kezdődik, jelzi, hogy két ország polgárai vagyunk. A vérségi kötelékek révén egy nemzetnek vagyunk sok más és sokféle módon gondolkodó honfitársunkkal polgára, a keresztség révén pedig a nagy emberi közösségen belül Isten népe, Jézus Krisztus egyháza vagyunk. Advent elsősorban nekünk hívőknek szól, mert hitből fakadóan szívünkkel ismerjük fel Isten hozzánk szóló, karácsonykor megtestesülő Igéjét, de életmódunk révén, megélt hitünkkel sokaknak elmondhatjuk, el is kell mondanunk azt a vigasztalást, azt a reményt, amit számunkra az adventekben újraélt várakozás, és a karácsonykor megtapasztalt öröm, az „Úr Krisztus fönséges ismerete” jelent. Szeretett Testvéreim! Idézzük emlékezetünkbe, hogy mi is karácsony üzenete az ember, személyesen számomra, sőt az egész emberiség számára! A csodálatos teremtett világ legértékesebb teremtményei mi, emberek vagyunk. A földön és az égen minden Isten nagyszerűségét hirdeti, mi pedig Isten, és szent Fiának, Jézusnak arcvonásait hordozzuk. Mindannyian az Ő gyermekei, egymásnak pedig testvérei lehetünk. Hogy emberi méltóságunkat újra felismerjük, hogy életünkkel kiengesztelődve, boldogan éljünk, „…többféleképpen és különböző módon” szólt Isten a történelem hajnala óta az emberekhez. Minden szentmisén megvalljuk a hitvallásban, hogy Isten Szentlelke szólt a „próféták szavával” és hogy „az Ige testté lett”, embertestvérként mutatott példát az életre, mutatta meg az utat, amely mindannyiunk Atyjához vezet. Mindez „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért” történt, hogy Isten gyermekeinek szabadsága megmutatkozzék életünkben. Isten Szentlelke megszabadít minket lelkiismeretünk terheitől, bűneinktől, Isten Szentlelke arra indít bennünket, hogy olyan emberséggel és szeretettel viselkedjünk embertársainkkal, ahogy azt mi is elvárjuk tőlük. Isten Lelke szabaddá tesz bennünket arra, hogy azok arcvonásában is, akiket mások megbélyegeznek, semminek és senkinek néznek, a más nemzethez vagy nemzetiséghez tartozó embertársaink arcvonásában is meglássuk Isten arcvonásait. Sőt ellenségeink és az ellenünkre valók arcán is. Ez Jézus üzenete övéinek 2009. adventjén, Úrjövet idején, amikor környezetünkben, hazánkban sokak lelkében a békétlenség, elégedetlenség és bizonytalanság érzése az otthonos. A karácsonykor érkező Gyermek, a mi Királyunk és Szabadítónk az, aki felment, szabaddá tesz bennünket annak kényszerétől, hogy úgy gondolkozzunk, úgy cselekedjünk, ahogy környezetünkben a reménytelenségben és kilátástalanságban élő embertársaink. Szeretett Testvéreim! Isten az első karácsonykor által mindig osztályrészünk, vigasztalással és reménnyel ben egymást és másokat is
eljövetelével megvigasztalt bennünket, és ez a vigasztalás hitünk hiszen Isten a szentségek révén szívünkben is jelen van. Ezzel a kell nekünk is Jézus egyházában, családjainkban és közösségeinkmegvigasztalni a világ szomorúsága közepette.
A békesség Istene töltse el szíveteket Advent várakozó figyelmével és csendjével, hogy karácsonykor megszülethessék bennetek Jézus, az Isten Fia, aki a benne hívőknek vigasztalás, békesség és öröm. Ezzel a fohásszal kívánok Nektek és Családotoknak áldott, szent Karácsonyt! Asztrik főapát Pannonhalmán, 2009 Advent I. vasárnapján
18
BENCÉS HÍRLEVÉL
SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG, GYŐR Események a perjelségben Az iskolában továbbra is tíz rendtárs dolgozik. A tanári munkán kívül többen végeznek rendszeres lelkipásztori munkát templomunkban, a Pannonhalmi Egyházmegye templomaiban, ill. a városban rendszeresen, vagy szükség esetén. November utolsó hetében megtörtént a felújítások műszaki átadása és átvétele, most már csak a hiányokat pótolják. A pályázat összegéből és az önrészből felújítottuk templomunk homlokzatát, a Múzeum Patikát, a Rendház két oldalát, beleértve ezen a két oldalon az ablakok cseréjét, és kialakítunk egy boltot a kolostori termékek árusítására. A boltot szerettük volna ádvent kezdetére megnyitni, de sajnos ez különböző okok miatt nem sikerült.
Az iskola életéből A hagyományoknak megfelelően új diákjaink osztályfőnökeik vezetésével szeptember Pannonhalmán jártak, hogy megismerkedjenek az ősi monostorral és annak életével. Szent Gellért ünnepén sajnálatos vereséget szenvedett a győri tanári csapat Pannonhalmán. Hazai pályán – Pinnyéden – az elmúlt tanévben sikeresen szerepelt a csapatunk, s ezt az eredményt vártuk most is. Csapatunk azonban ez alkalommal 5:1 arányban alulmaradt a pannonhalmaikkal szemben. Kétségtelen, hogy a mieink a pinnyédi füves pályához szokott játékosok, s talán ez okozhatta, hogy a műanyagburkolaton nem tudták olyan átütő erővel érvényesíteni technikai tudásukat az ellenféllel szemben. A sikertelenség sem a csapatot sem a kísérőiket nem keserítette el, így a terített asztalnál tisztességgel szerepeltünk. Új jelenség volt iskolánk életében, hogy a hetedikesek osztályfőnökei Kleininger Tamás és Tóth Sándor tanár urak közös kirándulást szerveztek Cuha völgybe. A kiránduláson szülők is részt vehettek. Így közel nyolcvanan utaztak vonattal a vinyei vasútállomásig, és ott kezdték meg a túrát. A cél a Cuha völgyön át a Porva-Csesznek vasútállomás volt, ahonnan ismét vonattal utaztak vissza Győrbe. A kirándulásról hetedikesek rövid kis beszámolót is írtak, amely honlapunkon (www. czuczor.com) olvasható. Ugyanitt megtekinthetők Kleininger tanár úr kirándulásról készített fényképei is a galériában. X.A osztályos diákjaink Csonka István tanár úr felkészítésével vettek részt a Nemzeti Tankönyvkiadó által szervezett történelmi csapatversenyen, amely még az elmúlt tanévben kezdődött. A több mint ötszáz versenyzőből tíz háromfős csapat jutott be a döntő fordulóba. Csapatunk (Marton Zoltán, Soós Dávid, Rostás Péter) a második fordulóban a 2. helyen végzet, így bekerült az ország legjobb tíz csapata közé. November 17-én a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem intézménylátogatást szervezett az ország minden részében lévő 14 partneriskolája számára. Gimnáziumunkat – amely 2008 óta a SOTE partneriskolája – a 12. és 11. évfolyamos biológia fakultációs diákok egy csoportja képviselte, Kleininger Tamás tanár úr vezetésével. Az egyetem igyekezett bepillantást engedni a magas szintű és nemzetközileg is elismert oktató munkájába.
Az új és modern Elméleti Orvostudományi Központjában (EOK) találkoztak diákjaink a többi gimnáziumból érkezett diákokkal. Innen, az előzetes beosztás szerint, tíz csoportba osztva indultak el az egyetemi klinikákra, ahol különböző laboratóriumokat, kórházi osztályokat látogattak. Az egyetemre érkező diákok ezután Dr. Merkely Béla professzor napjainkban nagyon aktuális előadását hallgatták meg a „Hirtelen szívhalál okai sportolóknál” címmel. A tehetségnap zárásaként a SOTE Kerpel – Fronius Tehetséggondozó Programjának tanácstagjaival, diákjaival lehetett beszélgetni. Ezt a programot az egyetem a tehetséges hallgatók felkutatására és folyamatos gondozására hozta létre. A vendégeknek a programban résztvevő egyetemi hallgatók meséltek tapasztalataikról. Nagyon jó kezdeményezés a Semmelweis Egyetem részéről, hogy az érdeklődő középiskolásokkal ilyen módon ismertetik meg az egyetemet, az ottani tudományos kutatásokat. A tehetségnap a diákjaink számára közel hozta a tudományos életet, amelybe remélhetőleg – az előző éveknek megfelelően – sokan szeretnének medikusként az Semmelweis Egyetem hallgatójaként bekapcsolódni. November 21-én megtartottuk a szokásos nyílt napot. Az érdeklődők megismerkedhettek iskolánk mindennapjaival, majd az igazgató tájékoztatásából iskolánk nevelési elképzeléseivel. A közös program után diákjaink – immár lányok és fiúk – megmutatták az érdeklődő szülőknek és diákoknak az iskolát és kollégiumot, és beszéltek itteni élményeikről. A nagyon sok érdeklődő reménnyel tölt el bennünket iskolánk jövőjével kapcsolatban. A Bencés Szabadegyetem előadássorozatának első vendége Melocco Miklós, Kossuth-díjas és Prima Primissima-díjas szobrászművész volt. Előadásának címe: Pénz, pénz, pénz és jó vitézi rezolúció. Felhasználtuk az alkalmat, hogy Jézus Emmauszban c. domborművének, amelyet jó 20 éve az alagsori ebédlőbe készített, az új ebédlőben vele együtt megfelelő helyet keressünk. A második Szabadegyetemi előadás előadója Dr. Csókay András, a Szent János kórház agysebész főorvosa. Előadását „Szellemi ébredés kell” címmel tartotta meg. Csókay András professzor előadásának első része elsősorban tanúságtétel volt hitről és észről. Az előadó személyes hangon vallott a – diákokból is álló – hallgatóságnak saját életéről, botladozásairól és útkereséséről. Tamás atya
BENCÉS HÍRLEVÉL
19
TIHANYI APÁTSÁG
Közeli karácsony Amikor ezt a beszámolót olvassák az érdeklődők, már nagyon közel lesz a karácsony. A tihanyi gyerekek a régi szokáshoz híven betlehemes játékkal járják a házakat. Az Erzsébet-kör bazárját, amely Szent Erzsébet ünnepén nyílt meg és vasárnaponként a 10 órás szentmise után várja a látogatókat, hamarosan bezárják. Ajándéktárgyakat, használati cikkeket, jó állapotban lévő ruhákat kínál a bazár: a körhöz tartozó buzgó asszonyok pedig számolják a pénzt, kiket tudnak majd támogatni abból az adományból, amely hétről-hétre összegyűlik. Majd tovább rendezik, csomagolják a ruhákat: egyre több a rászoruló, aki segítséget vár tőlünk. Az énekkar készül a szokásos adventi áhítatra: több éves hagyománya van már, hogy advent harmadik vasárnapján délután négy órakor megtelik a templom, és a kórus szép énekével és elmélkedéssel várjuk Karácsony ünnepét. Ilyenkor karácsonyi énekek nem hangzanak még fel: szeretnénk tudatosítani az emberekben, hogy karácsony karácsonykor van, és nem szabad az ünnepet összetéveszteni a vásári forgataggal. Szokás, hogy Szent Benedek, Szent Ányos ünnepi liturgiája után agapéra várjuk a híveket. Az adventi áhítat után is van összejövetel, de ez szűk körű: ez a kórusnak a kötetlen találkozója. Ilyenkor van alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk a karvezetőknek, a kórus tagjainak az egész éves szolgálatért. Örülünk, hogy van énekkarunk, amelyik fényesebbé teszi az ünnepeinket, és méltó módon tudja Tihanyt és az apátságot képviselni a testvértelepüléseken is – ez történt október utolsó hétvégéjén is a székelyudvarhelyi kórustalálkozón, majd a következő napi plébániai ünnepi szentmisén. Sekrestyénk és ministránsaink gondos gazdája, Csizmazia Zsolt munkatársunk vezetésével folynak a próbák a karácsonyi misztériumjátékra. December 24-én délután nagyszülőkkel és kisgyermekekkel van tele a templom, – a szülőknek ilyenkor otthon van szép elfoglaltságuk –, és 40-50 fiú és lány megjeleníti Jézus születésének történetét. Ekkorra már hatalmas fenyőfák állnak a templom hajójában: évek óta kapunk felajánlást: nagyra nőtt a fenyőfa a ház előtt, ki kell vágni: szép volna, ha a templomban karácsonyfaként fejezhetné be az életét. Szent Ányos ünnepén sok vendégünk volt. Az ünnepi liturgia előtt a magyarországi ukránok képviselőivel, az Ukrán Köztársaság budapesti
nagykövetével, Hartyányi Jaroszlava asszonnyal, az ukrán kisebbségi önkormányzat elnökével, a szegedi egyetem ukrán tanszékének hallgatóival, egy kárpátaljai ukrán kórus csodálatos énekétől kísérve megkoszorúztuk I. András királynak és feleségének, Anasztázia királynénak – kijevi hercegnőnek – szobrát. Seregély István nyugalmazott egri érsek atya vezetésével közel negyven koncelebráló vette körül az oltárt. A sok Tihanyba látogató vendég között külön ki kell emelnünk az UNESCO leköszönő főigazgatója, Koïchiro Matsuura nevét, kísérője a magyar UNESCO-nagykövet, Bogyai Katalin asszony. Örülök, hogy a kíséretben ott látom Fejérdy Tamást, az Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettesét és Németh Katalint is, területi felügyelőnket. A külföldi vendégek között van az UNESCO közgyűlésének elnöke is a Bahama-szigetekről. Váratlan, szép és emlékezetes esemény: az orgonajátékot hallgató, a világ kultúráját hivatalból is képviselő bahamai úr „Panis angelicus” kottát kért, és énekelt Mali Katalin orgonaművész kíséretével az orgonaszekrényen muzsikáló barokk angyalok és a küldöttség tagjainak áhítatos csodálkozására (lásd kép). A házban elkészült a felvonó. Munkások dolgoznak a tetőtér beépítésén: új szobákkal egészül ki az épület. Európai uniós pályázaton egy turista-fogadó épület megvalósítására nyertünk 130 millió forintot. Sok tárgyalás, egyeztetés, régészeti kutatás vár még ránk, hogy a tervekből valóság legyen. ,
20
BENCÉS HÍRLEVÉL
Szent Ányos ünnepére kijött a nyomdából a Tihanyi Kalendárium. Több munkatársunknak és rendtársunknak komoly munkája ez a kötet, amely a 14. az évkönyveink sorozatában. A Tetőtéri esték decemberi előadása rendhagyó lesz. Ekkor fogjuk köszönteni a december 27-én 80. életévét betöltő Udvardi Erzsébet festőművészt. Tiszteletére kiadunk egy ünnepi kötetet, amelynek gondos szerkesztői munkáját Kratochwill Mimi művészettörténésznek köszönhetjük. Felhangzik majd Szokolay Sándornak erre az alkalomra készített kórusműve, amelyet Nagy Gáspár „A fény megérkezik” című versére komponált. Bár a környék csendes – ilyenkor szól igazán szépen a nyári zajtól elmenekült tihanyi vissz-
hang –, munkánk van bőven. Hajnali szentmisék Aszófőn és Tihanyban, hittanórák ( Maurus és Gellért atya jár az iskolába hittant tanítani Boksay Györgyné ny. tanítónő segítségével), betegek, öregek látogatása, a jövő évi kiállítások, hangversenyek szervezése, és folytathatnánk hosszasan. Karácsony másnapján szokás szerint várjuk az érdeklődőket du. 4 órakor karácsonyi orgonamuzsikára. Soós Gábor orgonaművész ad ekkor koncertet. Január 1-jén Mali Katalin újévi orgonahangversenyét hallgathatjuk meg, ugyancsak délután 4-kor. Áldott, szent Karácsonyt és boldog Új Esztendőt kívánok a Hírlevél minden olvasójának a tihanyi bencés közösség nevében: Richárd atya
SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁG, TISZAÚJFALU Magistertagung 2009 2009 november 16. és 21. között került megrendezésre a Magistertagung Németország dél-keleti csücskében, a Chiemsee kis szigetén épült Frauenwörthi apátságban. Ezek a kétévente megszervezésre kerülő napok lehetőséget nyújtanak a német nyelvterületen Szent Benedek Regulája szerint élő közösségek magisztereinek, magisztráinak a továbbképzésre és a tapasztalatcserére. Az idén Magyarországról négyen vettünk részt ezen: Pannonhalmáról Cirill és Ákos atya, Tiszaújfaluból pedig Benedikta és Ágnes testvér. A továbbképzés mottóját a Regula 2. fejezetének 31. verse adta: „Az apát tudja, hogy milyen nehéz és terhes feladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát.” Így a téma a fenti versből kiindulva: a kulturális sokféleség jelenléte a kolostorban és a noviciátusban, ami egyben lehetőség és kihívás is a közösség számára. Ennek értékeit és nehézségeit két előadó segítségével dolgoztuk fel. Sr. Hedwig Willenbrink, (a tutzingi missziós bencés nővérek közösségében volt magisztra, majd perjelnő 12 évig, s most a drezdai házukban végez missziós munkát) a Szentírás felől közelítette meg a témát. Isten meghívó szeretetét tárta elénk, s tevékeny viszontszeretetre ösztönzött Mózes meghívás-története, a nyolc boldogság és a jó pásztorról szóló példabeszéd átelmélkedése által. A másik előadó, Sr. Michaela Puzicka, a salzburgi Bencés Intézet tanára, a Regula 2. fejezetének kulcsszavai mentén adott értékes gyakorlati segítséget a közösségek mindennapi életéhez.
Az idei találkozó alkalmat adott egy rövid történelmi visszatekintésre is. 1989-ben Pannonhalmán találkoztak a Magistertagung résztvevői, ami rendkívüli dolognak számított az akkori politikai helyzetben. Az egykori NSZKból és NDK-ból érkező szerzetesek itt élték meg a berlini fal leomlását. Cirill atya fényképek és levelek bemutatásával idézte fel az akkori eseményeket. Öröm számunkra, hogy részt vehettünk ezeken a napokon. Ágnes és Benedikta testvérek
BENCÉS HÍRLEVÉL n A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja n Megjelenik negyedévenként n Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság n Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát n Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill n Gondozta a Bencés Kiadó n Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. n E-mail:
[email protected] n Megrendelhető a szerkesztőség címén. n Nyomdai munka: Palatia Nyomda és Kiadó Kft., Győr