VARGA ÉVA KATALIN
SZEMÜNK FÉNYE
1. Az ember öt érzéke közül leginkább a látására támaszkodik, a körülöttünk levő világról a legtöbb ismeretet látásunkkal szerezzük.1 Egy 5. osztályosok számára készült természetismeret-tankönyv a látás folyamatáról ezt írja: „a testek azáltal válnak láthatóvá, hogy az általuk kibocsátott vagy a felületükről visszaverődő fény a szemünkbe jut, és ott látásérzetet kelt” (HALÁSZ–JÁMBOR–VÍZVÁRI 2002: 52). Vajon nyelvünk is ezt a szemléletet tükrözi? Dolgozatomban – nem vitatva a tankönyv állításának igazát – azt szeretném bemutatni, hogy eleink fordítva ábrázolták a látás folyamatát, és a szemet fényforrásnak tekintették. Először a szem fénye szókapcsolat jelentéseit vizsgálom a szinonimájának tekinthető szem világa szókapcsolattal összevetve. Ezután megpróbálom feltárni a szem fénye és a nap fénye közötti hasonlóságokat. Példamondataimhoz a készülő Akadémiai nagyszótár archivális céduláit (NSz.), a Magyar történeti szövegtárat (MTSz.), valamint az Arcanum Kiadó CD-it használom fel. Végül kísérletet teszek egy, a mai világunkban már feledésbe merült ősi szemlélet nyelvünkben rejtőzködő nyomainak felkutatására. 2. A szemfény a szemben látható csillogás, ragyogás mozzanata alapján jelenthette a pupillát: „a’ szemfény nagyon kitágult” (NSz.: Háiszler 1802), valamint a szivárványhártyát, ill. a szemet: „A szemfény […] szembogarának is szokott […] hívatni” (NSz.: Fábián 1873); „Mint a parti virág, kékellett szép szeme fénye” (Verstár: Vörösmarty 1823–1824.); „Újonnanragyogó fénnyel tündöklik előttünk / E’ mai nap, mássát itt ennek az emberi szem-fény / Eddig nem látá” (NSz.: Rájnis 1781). Ez utóbbi jelentés a szem világa szókapcsolatban is megjelenik: „kigyók Ásták ki volna két szemed’ világát” (MTSz.: Vörösmarty 1830).2 2. 1. A szemfényt elvesz / elveszt kifejezés elvakulást, a látás (rövid ideig tartó) elvesztését jelenti: „A csodás fény elvevé szemfényemet” (NSz.: Garay 1851); „Az égi háború rémítő volt; láttunkra csapkodtak le, jobbra balra a menny nyilai, mikre szemünk fénye elveszett, fülünk hallása bedugúlt” (MTSz.: Fáy 1818 k.); „az eső nagy villámlások és mennydörgések között el kezdvén esni, a mennykő nagyon közel hozzánk lecsapott, úgy hogy egészen el vette a szemünk világát” (MTSz.: Jászay 1831). Nemcsak a hirtelen erős fény, hanem az elkápráztató szépség is megzavarhatja a látásunkat3: „Barna menyecskének szeme közé néztem, / Az én szemem fénye elveszett egészen. / Én teremtőm, ugyan hogy is teremhet már / Olyan sötét szemben olyan fényes sugár! // Elveszett, elveszett az én szemem fénye, / Hej pedig talán már indulnom is kéne! / Hogy induljak? hova menjek, ha nem látok? / Nyakamat szegheti valamelyik árok” (Verstár: Petőfi 1846). A szemfényvesztés régi jelentése ’varázslás, jóslás, alakjáték’ volt, és szócsaládja az alakos, alakoskodás szavakhoz hasonló jelentésfejlődést mutat. Toldi csodálatos erejének leírásához a következő magyarázatokat fűzi Lehr Albert: „Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek = kételkednétek a valóságában, 1
Vö. az indoeurópai nyelveknek a látás *u(e)di-- tövéből származó tudással kapcsolatos kifejezései (Pokorny 1959) 2 Vö. or. зрачок ’pupilla’, зреть (rég) ’látni’, зрение ’látás’ заря ’hajnal(pír) (Vasmer); ang. glance ’csillámlás, ragyogás; gyors pillantás’; lat. lumen ’világosság, szem, láterő’ (Finály) 3 Vö. a napra lehet nézni, de rá nem ’nagyon szép’ (ÉrtSz.: nap)
boszorkányosságnak, bűbájosságnak, ördöngösségnek gondolnátok. »Szemfényvesztő« = alakos, varázsló, bűbájos, ezermester, a ki ügyes tündérkedéssel a szemeket csalódásba ejti” (NSz.: Lehr 1890). A bűvész is szemkápráztatóan ügyes és gyors mozdulataival vezet félre bennünket, innen érthetjük meg a ’csalás, ámítás’ jelentést (FAJCSEK – SZENDE 1966:120): „Mondják, hogy itt hemzsegnek a csalók, / Bűbájosok, kik szemfényt vesztenek” (NSz.: Arany L. 1866). 2. 2. A ’látási képesség’ jelentésmozzanattal vannak kapcsolatban a vigyáz rá, mint a szeme fényére/világára, úgy őrzi/óvja, mint a szeme fényét szóláshasonlatok4: „ugy őriztem azt, mint szemem fényét; abbul el nem vettem volna csak egy krajczárt sem, bármi szorultságba jutottam volna” (MTSz.: Táncsics 1858); „úgy kell rá vigyáznunk, mint a szemünk fényére” (MTSz.: Oláh 1914); „óvnunk kell, mint a szemünk fényét” (MTSz.: Darvas 1954); „vigyázok rád mint szemem világára” (MTSz.: Tolnai 1867). 2. 3. Szemünk fényének tartjuk azt is, aki ’valakinek a legdrágább kincse, az a személy, akit mindenki másnál jobban szeret5’: „egy leánygyermek vala apjának szemfénye” (NSz.: Bajza 1844). „Tizenkét éves a lelkem. Szemem fénye, vénségem egyetlen támasza” (MTSz.: Márton 1987). Valószínű, hogy a szem fénye itt nem a l á t á s i k é p e s s é g e t jelenti, hanem elsősorban a ‘boldogság, öröm, az élet derűje’ jelentés hatása érvényesül: kialszik a fény a szemében ’hirtelen szomorúra változik a tekintete’; kigyúl a fény a szemében ’hirtelen öröm, lelkesedés, boldogság fejeződik ki szemének ragyogásában’; visszatér szemébe a fény ’újra csillogó, élettel teli, életkedvet sugárzó lesz a szeme’ (ÉrtSz.). A fény magát az életet is jelképezheti: „Visszatér szemébe a fény, Kebelébe a lehellet” (MTSz.: Arany 1853). 3. A Régi magyar glosszáriumot (Berrár–Károly 1984) lapozva a fény szócikkben jellemzően három összetételt fedezhetünk fel: 1. napfene, Nap feny; 2. (quasi pupillam) zemfenth, zemefeneth; megkopoth á zemem fene; 3. verefen. A nap és a szem a legmeghatározóbb közös jegye a sugár, ami ’valamely kiindulási pontból egyenes irányban terjedő parányi anyagi részecskék sora’, míg a szem sugara a ’tekintet’ (ÉKSZ.2). „Künn már az arany nap sugarát elönti” (Verstár: Arany 1863); „Mosolyogva néz a földre / A szelíd nap sugara” (Verstár: Petőfi 1848); „két szempár sugara egymásba tüzell” (Verstár: Kaffka 1912) „Tekintsen rám, kocsmárosné violám! / Fölmelegszem kökényszeme sugarán” (Verstár: Petőfi 1842) „rezzent kézből kis pillangó elszáll; A leány rab szép szem sugaránál” (Verstár: Vörösmarty 1833). A szemfény is jelenthet szemsugarat: „Szem-fényen is el tud menni” (NSz. Népköltési gyűjtemény 1872), amihez a cédulán a következő magyarázat olvasható: „nem kell az üldözöttnek lábnyomot hagyni maga után, elég ha meneküléskor a szemeit használja, már s z e m e i s u g a r á n a k nyomán is üldözőbe tudja venni”. Látásunkat tehát nyelvünk k i á r a d ó f é n y k é n t , szemünket f é n y f o r r á s k é n t ábrázolja: „A mell völggyé apadt; a villogó szem / Szétszórva fényit, méccsé törpüle6” (MTSz.: Madách 1843). A ’mécses’ jelentésű pilács szó ’szem’ jelentésben használatos a kissé durva „nyisd ki a pilácsodat!” kifejezésben (Éksz.2). Az ÉrtSz. a fény és a világ szócikkekben a szem fénye és szem világa szókapcsolatokat, bár szinte minden jelentésükben szinonimáknak tekinthetők, különböző főjelentésekhez rendeli: a szem fénye a ’sima, tükröző felületű tárgyaktól visszavert vagy szétszórt sugárzás, ragyogás, csillogás’, míg a szem világa a ’fény, fényforrás, világosság’ főjelentés árnyalata (ÉrtSz. fény, világ). A fenti érvek alapján a szem fénye szókapcsolat inkább a ’fény, fényforrás’ jelentéshez kapcsolható.
4
Vö. or. беречь как глаз / как зеницу (’pupilla’) ока; fr. aimer comme ses yeux / comme la prunelle (’pupilla’) de ses yeux 5 Vö. or. свет очей ’látás’; свет ты мой ясный! (rég) ’napsugaram, szemem fénye’ (Ozsegov) 6 Vö. m. világ ’lámpa, mécses, gyertya v. annak fénye’; gyújts világot!; kioltja vkinek a szeme világát (ÉrtSz.)
4. 1. A nap és a szem fényének következő közös lényegi jegye az é l e s s é g lehet. Akinek jó a látása, annak éles a szeme.7 A ’vakítóan erős’ éles fény a ’vágás, szúrás érzetéhez hasonló’ (Éksz.2) jelentés körébe vonható. „Ha későn ébredsz, fönn a nap már / és erős fénye szúr, vakít / s te meghökkenve dörzsölöd majd / sötéthez szokott szemeid” (Verstár: Babits 1903). Az erős napsütés napszúrást okoz. Haragos tekintetünk szúr, szúrós: „Szúrt a szeme, mint a vasvilla” (ÉrtSz.: perzekutor Móra).8 A készülő Akadémiai nagyszótár át- igekötős ’szúrást’ jelentő igei szócikkeinek írásakor figyeltem fel arra, hogy a szúrás „eszköze” nemcsak éles, hegyes tárgy, többnyire fegyver lehet, hanem a (nap)fény és a tekintet is. Az alábbi táblázatban – a teljesség igénye nélkül – ezt szeretném bemutatni: fegyver átdöf (ts) át akarja döfni héros pallosával (Verstár: Verseghy 1822 e.) átszegez a görög vezér nyila (ts) messziről átszegezte (NSz.: Jókai 1865)
(nap)fény Mint izzó dárda átdöfte egy napsugár (Nyugat: Kosztolányi 1921) Fény villanása szemem átszegzette (NSz.: Szász K. 1891)
átszúr (ts)
[A lágy fuvalom] is csak vonaglik, mert futása közben Fenrűl a napsugár hírtelen átszúrta (NSz.: Jakab Ö. 1886) a nap sugarai [...] áttüzték könnyü nyári zubbonyunkat (MTSz.: Benedikty 1871) a nap áttűz a réseken (Nyugat: Görög 1938)
Felelj, mert mindjárt átszurlak a dárdámmal (NSz.: Mikszáth 1890) áttűz (ts) [a] konty egy arany nyíllal áttűzve (Nyugat: Kortsák (tn) 1910)
szem, tekintet majd átdöfte a szemével (Mikszáth-CD 1902) Átszegezte tüzes szemmel […] vitézeit (NSz.: Horvát E. 1831) Én látom a ködöt és gyenge szemmel is átszegezem (NSz.: Ady 1900) Csúnya, görbe szemmel majd hogy át nem szúrta (NSz.: Arany 1851)
két kerek fekete szem, mintha áttűzne a függönyön (Nyugat: Kertész 1919) átüt (ts) ha most valaki átütne a napsugarak átütik a poros rejtelem a te kék gyilokkal (Nyugat: levegőt (MTSz.: Haraszti 1979) pillantásod, mely átüti szívem (MTSz.: Illyés Térey 1917) 1963) átver (ts) Saul király saját A füst kékes felhőkben [Szívét] át is verik szép kardjával verte át kavarog, a téli napfény csak szemök nyilával (MTSz.: szívét (NSz.: Jókai nagy nehezen tudja átverni Losonczy 1841-1853) 1862) sugaraival (Mikszáth-CD 1887) 4. 2. A Régi magyar glosszárium (Berrár–Károly 1984) harmadik összetételeként már említett verőfény szavunk előtagja a ver ige főnévként is használatos melléknévi igeneve, a verő; jelentése arra utal, hogy a forró napsugarak valósággal verik azt, amire vagy akire sütnek (vö. TESz.: verőfény): „A nap verő sugára mármár délpontra hág” (Verstár: Garay J. 7
Vö. or. острый глаз ’éles szem’ (Ozsegov); lat. oculi acres ’éles szem’ (Finály) úgy áll a szeme, mint a vasvilla v. vasvilla szemeket mereszt, vet vkire v. vasvilla szemekkel néz vkire: ’dühösen, haragosan néz’ (ÉrtSz. vasvilla)
8
1853 e.); „ferde japáni szemét rézsút a madárra emelte. Verte a déli verő” (Verstár: Kosztolányi 1924). A ver ige – különösen át- igekötővel – ’szúr, döf’ jelentéssel is bírt (vö. TESz.: ver): „Bánta utóllyára: hogy mellyébe nem verte a’ kardot” (MTSz.: Dugonics A. 1786), „vedd e kardot, s verd által mellyemet!” (Verstár: Ányos P. 1779). Ma inkább a ’finoman érint’ jelentést érezzük benne: „Egészséges bronzarcomat / Aranyfénnyel veri a nap” (MTSz.: Kosztolányi 1924), illetve „Kábulok én a leányért, aki a hó idején / déli szünetben a falhoz kiáll, hogy verje a fény; / húnyt szemmel, hogy lebarnuljon jegeces égbolt alatt” (MTSz.: Nagy László 1956). Bár a mai nyelvben a ’szúr, megsebez’ árnyalat kétségkívül elhalványodott, feltehetünk egy ’éles eszközzel, fegyverrel (át)ver’ > ’a (nap)fény (sugaraival) ver’ > ’a szem ver ~ szemmel ver’ jelentésfejlődést. 5. Eleink hite szerint a pillantásnak, a tekintetnek mágikus ereje van. A rontások közül az egyik legismertebb a szemmel verés, szemverés, szemtől jövés, szemrülesés9 vagy igézés, megszólítás (vö. NéprajziLex.: szemverés). Bár a magyar népi hitvilág elsősorban a boszorkányoknak tulajdonítja a szemverést, bárki elkövetheti, szándékosan és akaratlanul is, aki bizonyos külső ismertetőjegyekkel rendelkezik (összenőtt szemöldök, szúrós vagy keresztbenéző szem), vagy aki egy fontos eseménynél vagy eljárásnál illetéktelenül jelen van, és valakit vagy valamit megcsodál vagy megdicsér10. (vö. NéprajziLex.). 5. 1. A szemverés legősibb formája minden bizonnyal a táplálék megkívánásával és (esetleg mástól való) megszerzésével függ össze11 (vö. Chevalier–Gheerbrant 1969: oeil), ugyanis több kifejezésünk a szem és a száj szoros fogalmi kapcsolatát mutatja. Így például a mindene megvan, amit szeme, szája kíván: ’anyagi bőségben él’; vkinek szeme, szája koppan vmitől: ’éhen marad, nem kap enni’ (ÉKsz.2) kifejezésekben. A majd kiugrik a szeme az éhségtől, majd elnyel vagy majd felfal a szemével valamit kifejezések abból a megfigyelésből származnak, hogy aki nagyon megkíván valamit, az úgy meresztgeti a szemét, mintha a szemével akarna bekapni valamit (O. NAGY GÁBOR 1988: 438). Igéző lehet minden olyan ember, akinek a lelkét harag, féltékenység, és különösen az irigység ingerli.12 A csuvasok szerint a szemveréshez elegendő, hogy merően, vágyakozva nézzen az ember valakire vagy valamire (SZENDREY 1986: 225), vagy ha valaki valamit megbámul (IPOLYI 1854: 400): (a csodálkozástól) szeme-szája eláll, tátva marad a szája v. szeme-szája: ’nagyon elcsodálkozik’ (ÉKsz.2), három szemmel néz ’szájtátva bámul’ (SzólKm: 630). 5. 2. A szemverés eszköze a rossz / nem jó szemmel néz valamit kifejezésből ismert „rossz szem”13 (O. NAGY GÁBOR 1988: 438–439), mely a szemből mintegy mérgezett nyilakat küld14 (SZENDREY 1986: 224–225), beteggé tesz, megront minden védtelen élőlényt – így elsősorban az újszülött gyermeket, fiatal állatot, zsenge gabonát – és a kockázatos kimenetelű műveletek eredményét, pl. a kenyértésztát is (NéprajziLex.). A boszorkányperekben latin elnevezése a(z) (ef)fascinatio (KERTÉSZ MANÓ 1985: 64). Ez az újkori latinságban használt szó a gör. βασκανία származéka (Walde–Hofmann 1938), etimológiailag szóval való rontást jelent15 (Frisk 1960), miként az incantatio is. Világos ugyan, hogy a magyar igézés eredetileg ’szóval való rontást’ jelent, mégis a mai népnyelvi használat szerint puszta nézéssel, szemmel 9
Vö. or. сглазить ’szemmel verni’ (Ozsegov) Vö. or. не хвали, а то сглазишь ’ne dicsérd, mert még megrontod’ (Ozsegov: сглазить) 11 Vö. m. ásít ~áhít ’óhajt’ (TESz.: ásit); „Pénzre nem ásítok” (MTSz.: Vitkovics 1820); „új meg új ismeretséget ásítván” (MTSz.: Kazinczy 1812) 12 Vö. ie. nyelvekben a látás és az erős vágyakozás, irigység szoros összefüggésének nyelvi képét: lat. videre ~ invidia (és ebből a fr. envie, ang. envy); or. видеть ~ зависть). 13 Vö. ném. der böse Blick, ein böses Auge haben; or. дурной глаз; fr. mauvais oeil; ol. malocchio; ang. evil eye 14 Vö. ném. Hexenschuss ’derékzsába’ 15 ie. *bhā - ’beszélni’ 10
is lehet igézni; sőt igéző szépségről, igéző szempárról is beszélhetünk16 (KERTÉSZ 1985: 64). Valószínű azonban, hogy a rontásnak e két módja szinte elválaszthatatlanul összeforrt. Catullus két, párhuzamosan szerkesztett csókversében is mind a szemmel, mind a szóval való rontástól félti Lesbia iránti szerelmét.17 A modern gyermekirodalom egy népszerű művében pedig a két módszert egyidejűleg alkalmazza a babonázó személy: „[he] had his eyes fixed on Harry and was muttering non-stop under his breath”, azaz ’szemét Harryre szegezte és megállás nélkül suttogva mormogott’ (Rowling 2000: 206). Ipolyi Arnolddal érthetünk egyet, aki szerint „az igézés, mint egyike az ismertebb bűvcselekvéseknek, nevével azután a többinek is jelelésére szolgált; annál inkább, mert talán az igézés, ráolvasás, incantatio egy magában nem is gyakoroltatott, hanem összefüggőleg többi bű alkalmazással, melyek mellett azonban a feltünő jelenség volt, melytől azután elneveztetének” (IPOLYI 1854: 400). 5. 3. A pillantás nemcsak szemverés formájában lehet veszélyes. A köznyelv is ismeri az öl a tekintete v. (szinte) öl a tekintetével kifejezéseket, ’haragos, gyűlölködő pillantásokat vet vkire’ jelentésben (ÉrtSz.: öl), és feltételezhetjük, hogy őseink ezt szó szerint értették. Úgy tartották, hogy sok istennek olyan rettenetes a nézése, hogy a halandók nem viselik el: az az ember, akire a pillantása esik, meghal, mintha villám sújtotta volna (Tokarev I. 1988: 238). Szemelé sem tudta elviselni az isteni fenségében, mennydörgés és villámlás képében megjelenő Zeusz látványát (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 185). Medusza Gorgó tekintete kővé változtatta a rápillantót (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 103). Irodalmi példánkban szinte ugyanezt a hatást éri el egy leány tekintete is: „szeme arkangyal fényitül / Egy percre Ernő megkövül” (MTSz.: Vajda 1877). 5. 4. Mind a nap, mind a tekintet jelentéskörében megtaláljuk a nyilat. A nap tüzes nyilak gyanánt szórja sugarait a földre (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 119): „A nap kidugja nyilas sugarát a fellegen” (Verstár: Kosztolányi 1936 e.); nyíl a tekintet hordozója is: „már szóba ferde szó akad, / Már szembe szem nyilat lövell” (Verstár: Arany 1858). A görögség „messzire nyilazó” Apollónja napisten jelleget is mutat,18 a nap pedig, mint az isten a szeme, mindent lát19. A magyarok istene „az öreg Isten, világ szeme, napja” és „Ki hadszekerén jár magas felhők felett, / Megűzi a rosszat lángtollu nyilával” (Verstár: Arany 1863). Ez utóbbi nyíl azonban az istennyila, azaz a villám, ami a pogány főisten fegyvere mind az indoeurópai, mind a finnugor hitvilágban (vö. TESz.: istennyila). A görög Zeusz alakjában összeolvadt a napisten és a viharisten jelleg, ő „maga a mindenütt jelenlevő égbolt, panoptasnak, mindentlátónak mondja Aiskhylos, mint mások Héliost, a mindenhova bevilágító Napot”(TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 96). A római Iuppiter nevének korábbi alakja pedig Dies-piter, amely név előtagja ’nappal’ jelentésű (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 12). E szemlélet alapján a magyarok öreg istene is egyszerre hordozhatta a napisten és a viharisten jegyeit: „Az öreg Istent hittem eddig én, / Ki mennydörög a magas ég ívén. // Az öreg Istent, akinek szeme / Arany nyilával tűz e földre le” (MTSz.: Juhász Gy. 1918). 5. 5. Nemcsak a nap éget, perzsel, hanem a tekintet is (vö. ÉrtSz.: éget, pörzsöl). A Világszép Vasziliszáról szóló orosz népmesében a Baba Jagától menekülő Vaszilisza fény és tűz nélkül nem térhet haza mostohájához. „Levett egy koponyát a kerítésről, botra tűzte, mint a lámpást […] világított a furcsa lámpás, nappali világosság támadt tőle az erdőben. […] Behozták a házba a koponyát, amely parázsló fényt vetett a mostohára meg a lányaira, eleven tűzzel égette őket. Bújtak volna előle, de akárhova rejtőztek, a parázsló szempár követte őket mindenüvé. Reggelre elhamvadt a tűzben a mostoha meg a két lánya” (Világszép Vaszilisza 16
Vö. szemről esett neki ’meglátta és megszerette’ (SzólKm: 629); bájos, elbűvölő, lenyűgöző; fr. charmant; or. oчаровательный ’ua’ 17 „ne quis malus invidere possit” ’nehogy valaki gonoszul megirigyelhesse’ (Catullus 5, 12.), „nec mala fascinare lingua [ti. possit]” ’gonosz nyelv se ronthassa meg’ (Catullus 7, 12) 18 Vö. Apollón másik neve Phoibosz ’ragyogó’ (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 120) 19 Vö. egyedül Héliosz napisten látta Perszephoné elrablását (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL 1960: 177)
1982: 34–36). A perzselő tekintet megsemmisíti a gonoszt, mintegy megtisztítva azt: „Aki rabságomban engem / Bántani mert – gyáva volt; / Az elég szemem fényétől, / Mint napsugártól a folt” (Verstár: Vajda 1848). 6. Az eddigiekben szinte csak a rontást, pusztítást mutattuk be, pedig van a fénynek olyan, számunkra kedvesebb aspektusa is, amelyről szólnunk kell. A nap a fény, az általa megszerezhető tudás és a termékenység forrása (vö. Chevalier–Gheerbrant 1969: oeil). A görögség életében legnagyobb szerepet játszó Apollón nevét már az ókorban ’pusztítónak’ értelmezték, aki nyilaival járványt és hirtelen halált hoz. Másrészt az ő hatáskörébe tartozik mindennemű élesen látás (különösen a jósé és a költőé). Ő hozza a gyógyulást is, őrületre a tisztulást, vérbűn alól a feloldozást, mint katharsziosz, a ’megtisztító’ (TRENCSÉNYIWALDAPFEL 1960: 120–122). A napnak ezt a szerepét a latin lustro ige ’megtisztít’ jelentése tükrözi. Ez a jelentés egy ’megvilágít’ > ’megnéz, megszemlél’ > ’bejár’ > ’megtisztít’ jelentésfejlődés eredménye lehet20 (Walde–Hofmann 1938). A nap égi útján haladva világítja be a földet, ezt figyelembe véve nem választható el a ’megvilágít’ a ’bejár’ jelentéstől: „ubi oris aurei Sol radiantibus oculis lustravit aethera album” (’amikor az aranyarcú Nap sugárzó szemeivel megvilágította a fehérlő levegőeget’) (Catullus 63. 40.); „dum montibus umbrae lustrabunt convexa” (’míg az árnyékok a hegyek között végigjárják a völgyeket’) (Vergilius Aeneis 1. 608). 6. 1. A területnek a közösség által történő körüljárásával és megszemlélésével járt együtt az engesztelő áldozattal való megtisztítás is: „[semente peracta] pagum lustrate coloni” (’[a vetés elvégzése után] a határt (lustrummal21) tisztítsátok meg, földművesek!’) (Ovidius Fasti 1. 669.). Az ilyen, tavaszkezdéssel kapcsolatos termékenységbiztosító szokásokat őrzi a magyar néphagyományban a húsvéti határjárás, áldásosztás és búzaszentelés. A legények és fiatal házasok a templom megkerülése után végigvonultak a falun, majd megkerülték a határt, bőséges termésért és békéért imádkozva. A terület körüljárásával (és minden bizonnyal megszemlélésével) védték meg a tavaszi vetést a gonosz, a fagy és a jégeső ellen (NéprajziLex.). 6. 2. A közösség tehát a látással nem árt sem a tavaszi zsengének, sem az újszülött gyermeknek, hanem inkább oltalmazza, segíti fejlődésében azt. Esetleg ez az ősi szemlélet is közrejátszhatott e szólásaink kialakulásában: gazda szeme hizlalja a jószágot (SzólKm: 235); gazdaság szemet kíván (SzólKm: 237). 7. A fény jelentéskörében így egy újabb ellentétes tartalmú fogalmat sikerült azonosítanunk: az ősi szemlélet szerint a szem fénye – a közösségben elfoglalt helyünk és szándékunk alapján – egyaránt lehet a jó és a rossz hordozója. Jelentésfejlődése részben hasonló lehet az áld és az átkoz igékéhez (vö. TESz.: áld). A természetben tapasztalt kétpólusú egyensúlynak a közösség életére való vetítése őseink világképét és a természettől eltávolodott mai ember számára szinte már elveszett tudását őrzi.
Források Berrár Jolán – Károly Sándor (szerk.) 1984. Régi magyar glosszárium. Akadémiai Kiadó. Budapest. 20
Meg kell említeni, hogy a latin nyelv etimológiai szótárai különbözőképpen rekonstruálják az ige jelentésfejlődését. Jelen dolgozatban csak a témához kapcsolódó jelentéseket mutatom be, a teljes jelentésszerkezetet nem kívánom feltárni. 21 Megtisztítás minden ártalmas erőtől, mely a jó termést veszélyeztette; az eljárás során az áldozati állatokat körülhajtották a földterületen, majd feláldozták
Catullus 1971. - - versei. 1971. Auctores Latini XV. Tankönyvkiadó. Budapest. Chevalier, Jean – Gheerbrant, Alain 1969. Dictionnaire des symboles. Robert Laffont Jupiter. Paris. Csernih, P. Ja. [Черных, П. Я.] 1993. Историко-этимологический словарь современного русского языка Т. 1–2. Русский язык. Москва . [ÉKsz. 2 ] = Pusztai Ferenc (főszerk.): Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest. 2003. [ÉrtSz.] = Bárczi Géza –Országh László (főszerk.): A magyar nyelv értelmező szótára. Akadémiai kiadó. Budapest. 1959. Finály Henrik 1884. A latin nyelv szótára. Franklin-Társulat. Budapest. Frisk, Hjalmar 1960. Griechisches Etymologisches Wörterbuch. Universitätsverlag. Heidelberg. Halász Tibor – Jámbor Gyuláné – Vízvári Albertné 2002. Természetismeret 5. Mozaik Kiadó. Szeged. [MTSz.] = Magyar történeti szövegtár http://abit.nytud.hu/hhc3/ [Mikszáth-CD] = Mikszáth Kálmán összes művei. (CD-ROM). Arcanum Adatbázis Kft. Budapest. 1998. [NéprajziLex.] = Ortutay Gyula (főszerk.) 1977–1982. Magyar Néprajzi Lexikon 1–5. Akadémiai Kiadó. Budapest. [NSz.] = az Akadémiai nagyszótár archivális cédulaanyaga (MTA Nyelvtudományi Intézete) Nyugat (1908–1941) – egy irodalmi legenda digitálisan (CD-ROM). Arcanum Adatbázis Kft. Budapest. 2000. Orosz történeti-etimológiai szótár: l. Csernih, P. Ja. 1993. Ovidius 1982. Ovidius: Fasti. Auctores Latini XIX. 1982. Tankönyvkiadó. Budapest. Ozsegov, Sz. I. [Ожегов, С. И.] 1949/1989. Словарь русского языка. 21-е издание. Русский Язык. Москва. Pokorny, Julius 1959. Indogermanisches Etymologisches Wörterbuch. Francke Verlag. Bonn. Rowling, J. K. 2000. Harry Potter and the Philosopher’s Stone. Bloomsbury. London. [SzólKm.] = O. Nagy Gábor 1985. Magyar szólások és közmondások. Gondolat Könyvkiadó. Budapest. [TESz.] = Benkő Loránd (főszerk.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–4. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1967–1984 Tokarev, Sz. A. (főszerk.) 1988. Mitológiai enciklopédia I. Gondolat Könyvkiadó. Budapest. Vasmer, Max 1986. Фасмер, Макс: Этимологический словарь русского языка. 2-е изд. Прогресс. Москва. Vergilius 1988. Vergilius: Aeneis I–VI. Auctores Latini XXI. 1988. Tankönyvkiadó. Budapest [Verstár] = Verstár – a magyar líra klasszikusai. (CD-ROM). Arcanum Adatbázis Kft. Budapest. 2001. Világszép Vaszilisza 1982. Orosz tündérmesék. Móra Könyvkiadó. Budapest. Walde, A. – Hofmann J. B. 1938. Lateinisches Etymologisches Wörterbuch 1–2. Carl Winters. Heidelberg.
Felhasznált irodalom Fajcsek Magda – Szende Aladár 1966. Miről vallanak a magyar szavak? Gondolat Kiadó. Budapest. Ipolyi Arnold 1854. Magyar Mythologia. Pest. Kertész Manó 1985. Szokásmondások Helikon Kiadó. s. l.
O. Nagy Gábor 1988. Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Madách Könyvkiadó. Bratislava. Szendrey Ákos 1986. A magyar néphit boszorkánya. Magvető Könyvkiadó. s. l. Trencsényi-Waldapfel Imre 1960. Mitológia. Gondolat kiadó. Budapest.
