Szegény, szegény Eduard király!?* (Ujabb adalékok A walesi bárdok értelmezéséhez)

MILBACHER RÓBERT

Szegény, szegény Eduard király!?* (Ujabb adalékok A walesi bárdok értelmezéséhez)

Talán n e m tűnik t ú l z á s n a k az a valójában n e h e z e n d o k u m e n t á l h a t ó állítás, hogy Л walesi bárdok legalább olyan fontos szerepet játszik nemzeti önazonoss á g u n k szimbolikus rendjében, m i n t amilyenről p é l d á u l a Hymnus, a Szózat vagy é p p e n s é g g e l a Nemzeti dal k a p c s á n beszélhetünk. Természetesen a fenti szövegek m á s - m á s m ó d o n járulnak hozzá a n e m z e t i identitás megalkotásának és f e n n t a r t á s á n a k rítusához. M í g ez utóbbiak olyan k u l t i k u s mozgósító erővel is r e n d e l k e z n e k , amely a b e f o g a d ó s z á m á r a lehetővé teszi a virtuális közösséghez tartozás megerősítését vagy kinyilvánítását anélkül, hogy racionális (értelmezői/kritikai) viszonyt alakítana ki az adott m ű v e k k e l , addig A r a n y balladájával kapcsolatban ezt n e m nagyon m o n d h a t j u k el (érdekes mód o n A r a n y n a k nincsen ekkora kultikus p e r f o r m a n c i á v a l bíró alkotása). Abb a n a z o n b a n m a j d n e m bizonyosak lehetünk (persze statisztikai a d a t o k nem állnak kijelentésem m ö g ö t t továbbra sem), hogy ez a ballada „ r e z g é s b e fog hozni m i n d e n m a g y a r szivet, m í g csak egy m a g y a r is élni fog a földkerekségen", 1 hiszen m i n d e n m a g y a r ember, akinek s z á m á r a fontos, h o g y a nagyobb közösséghez tartozását reflektálja is, t u d n i véli, h o g y mi is valójában A walesi bárdok célzata, mi is volt igazából A r a n y m o n d a n d ó j a . Más szóval a ballada allegorikus értelme magától értetődően hozzáférhetőnek tűnik a b e f o g a d ó számára. Míg tehát itt egy széles közösségi konszenzuson n y u g v ó értelemről v a n szó, vagyis végső soron racionális jelentésadásról beszélhetünk, a d d i g a kultikus performativitással bíró m ű v e k esetében nyilván érzelmi viszonyulást kell tételeznünk. A különbség a z o n b a n a n n y i b a n látszólagos, a m e n n y i b e n egyik esetben sincs szükség a szövegek kritikus ú j ráolvasására: m i n d k é t esetben m á r meglévő jelentések kínálnak fel azonosulási lehetőségeket. A r a n y művével kapcsolatban Kunszery Gyula egy 1958-as cikkében így foglalja össze mindezt: „...szimbolikája és mondanivalója [ti. A walesi bárdoknak] olyan átlátszó, h o g y felesleges m i n d e n részletezés". 2 Vagyis A r a n y művének allegorikus jelentése (a m ű korabeli történeti helyzetéből a d ó d ó jelentőségének kiemelt hangsúlyozásával) 3 megelőzi a szöveg b e t ű szerinti olvasatát. 4 * A t a n u l m á n y az OTKA támogatásával készült az F 037232 számmal nyilvántartott pályázat keretében. (A cím tisztelgés Nádas Péter és Onder Csaba előtt.)

44

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

Az allegorikus jelentés egyértelműségéről és elhallgatásának

gyakorlatáról

Az allegóriát - m i n t költői eljárást és mint olvasási m ó d o t - 1849 utáni irod a l m u n k kitüntetett alakzataként írja le A r a n y László 1873-as székfoglalójában: „Úgyis friss e m l é k ü n k b e n v a n n a k ama n a p o k , m i d ő n a haza nevét említeni is tilos volt. [...] Friss e m l é k ü n k b e n a m a költemények, melyek a világtörténelem e s e m é n y e i vagy az életből és természetből vett allegóriák alá leplezve p a n a s z o l t á k a n e m z e t i fájdalmat." 5 A kor költőire kényszerített m á s k é n t beszélés, és a kor olvasóira kényszerített m á s k é n t é r t é s a z u t á n oda vezetett, h o g y „ é b e r f o g é k o n y s á g fejlődik í r ó k n á l és k ö z ö n s é g n é l a rejtett czélzatok megértésére; a m e t a p h o r á k és allegóriák gazdag v i r á g z á s n a k ind u l n a k s végre az elfátyolozott h o m á l y annyira d i v a t b a jön, h o g y azóta sem bírt tőle k ö l t é s z e t ü n k m e g s z a b a d u l n i , mióta s e m m i sem g á t o l n á , hogy érzelmeit nyiltan hirdesse". 6 A r a n y János Tompa Mihály k ö l t e m é n y e i t méltató 1863-as b í r á l a t á b a n részben s z i n t é n a kor s z ü l t e k é n y s z e r ű s é g n e k nevezi T o m p a allegorizáló hajlamát: „ N á l a a gondolat a z o n n a l jelvi, v a g y allegoriai kifejezést nyer; a k e t t ő egyszerre születik. Eredeti hajlam ez n á l a eleitől fogva; e g y s z e r s m i n d a viszonyok által parancsolt kényszerűség. A m a z érzelmet, m e l y álarcz alatt kénytelen b ú j k á l n i , de melyet a négy folyó é s h á r m a s h a lom vidékén m i n d e n ember a l e g s ű r ű b b fátyol alól is m e g i s m e r , senki sem k é p e s oly finom, oly változatos allegoriai m e z b e elénk állítani, m i n t Tompa." A r a n y itt az allegorikus nyelvhasználatot olyan k o m m u n i k á c i ó s eszközként értelmezi, amely e g y b e n egy a d o t t (nemzeti) k ö z ö s s é g h e z v a l ó tartozást is d e m o n s t r á l a cinkos összekacsintás gesztusában. Csakhogy é p p e n Arany az, a k i n e k A nagyidai cigányok (1852) kapcsán s z e m b e s ü l n i e kellett azzal, h o g y b i z o n y n e m feltétlenül érti el az ott „ r o n g y m e z b e burkolt" m o n d a n d ó t a köz ö n s é g . Az sem véletlen talán, h o g y a „félreértett" cigány-eposz m a g y a r á z a tát é p p e n 1863-ban (a Tompa-kritika és A walesi bárdok1 megjelenésének évében) teszi közzé a Koszorúban, 8 vagyis A walesi bárdok megjelenésének idejéb e n b i z o n y o s a n foglalkoztatta A r a n y t az allegóriának m i n d poétikai, m i n d p e d i g h e r m e n e u t i k a i problémája. Voinovich Géza s z é p kultikus metaforával jellemzi a szöveg adekvát 9 befog a d á s i módját, a m i k o r így ír: „ M a [1917!] m i n d e n k i tudja, h o g y scot eredetije nincs csak tárgya idegen, érzése, lelke magyar. Olyan mint Veronika kendőjén a lecsukott szem, a mely, h a mélyen rátekintünk, fölnyílik és szívünkbe hat." 1 0 A vers recepciótörténete látszólag azt mutatja, h o g y ez a s z ö v e g (ellentétb e n A nagyidai cigány окка\и) v a l ó b a n „fölnyílt" a magyar olvasóközönség előtt, és m a r a d é k t a l a n u l realizálódott az Arany által s u g a l m a z o t t allegorikus (igazi) jelentése. *

45

M1LBACHER RÓBERT

Ebben a t a n u l m á n y b a n azt fogom megvizsgálni, h o g y valóban a vélhetőleg A r a n y által intencionált 1 2 allegorikus értelem kanonizálódott-e a v e r s befogad á s t ö r t é n e t e során, illetve lehetséges-e olyan alternatív (ugyancsak allegorikus) k o n t e x t u s m e g k o n s t r u á l á s a , a m e l y legalább a k k o r a valószínűséggel (és itt n y o m a t é k o s í t a n i kell a valószínűség státusát!) kapcsolható A r a n y művéhez, m i n t a közismert jelentés. Végső soron egy alternatív o l v a s á s m ó d korabeli feltételrendszerének lehetőségeit f o g o m firtatni. Ennek a t a n u l m á n y n a k tehát az a hipotézise, h o g y a létrejött és kanonizálódott allegorikus jelentés (Ferenc József mint a leigázott M a g y a r o r s z á g zsarnoka s z e m b e n a költészet erejével stb.) n e m meríti ki a szöveg értelmezési lehetőségeinek teljességét. Ez a t a n u l m á n y ennek f é n y é b e n m e g p r ó b á l k o z i k egy eleddig ismeretlen alternatív jelentés létrehozásával, illetőleg korabeli lehetőségrendszerének feltárásával. *

M i n d e n e k e l ő t t é r d e m e s azon elgondolkodni, h o g y a m ű korabeli (ezt az időintervallumot a M o n a r c h i a fennállásáig bátran kiterjeszthetjük) értelmezései sehol s e m fejtik ki az a m ú g y s z á m u k r a is e v i d e n s n e k t ű n ő (erre m i n d i g reflektálnak) allegóriát, n e m azonosítják be a szereplőket stb. Azzal teszik mégis e g y é r t e l m ű v é az allegorizálás lehetőségét, hogy a szöveghez kapcsolják a m ű születésének k ö r ü l m é n y e i t tárgyaló elbeszélést, amely így az allegória pretextjeként írja elő az értelemtulajdonítás irányát. Elsőként a barát, Szász Károly A r a n y halálakor megjelent í r á s á b a n fogalm a z z a m e g a későbbiekben annyit (és annyiféleképpen) idézett történetet: ,,»A walesi bárdok«-at m é g Kőrösön k e z d t e megírni. A z egy állítólagos (vagy allegorikus) angol b a l l a d a ; ilyennek a d t a ki még »Koszoru«-jában is; pedig m a g y a r ballada biz az, olyan a milyen csak lehet. M o s t már n e m v o l n a illendő elbeszélni, mily alkalomból k e z d t e írni; rebesgették, hogy b i z o n y o s alkalomból (az ötvenes é v e k b e n ) a m a g y a r költőket kényszeríteni a k a r j á k , hogy bizonyos d i s z a l b u m b a verseket írjanak. Arany g o n d o l v a , hogy s o r s á t ő sem kerülheti el, ezt k e z d t e írni. A h i r a z o n b a n nem valósult s abba h a g y t a . " 1 3 Első megközelítésre talán a legfeltűnőbb Szász f o g a l m a z á s á n a k óvatossága. A „ m á r n e m volna illendő elbeszélni" formula a kiegyezés u t á n i politikai-közjogi helyzetben aktualitását vesztettnek m i n ő s í t i azt a ki n e m mondott allegorikus értelmet, amely az é p p e n aktuális m a g y a r királyt személyében sértheti. Szász óvatossága akár p a r a d i g m a t i k u s n a k is t e k i n t h e t ő abból a s z e m p o n t b ó l , h o g y m i k é n t válhatott az egykor m i n d e n k i által elértett, dacosan n e m z e t i jelentés kissé kényelmetlen, részben aktualitását vesztett és így expressis verbis kifejthetetlen sejtetéssé. G o n d o l j u n k bele abba, h o g y a király és a n e m z e t közötti „kiegyenlítés" m ű v é b e n F e r e n c József természetszerűleg n e m gyakorolt/gyakorolhatott b ű n b á n a t o t (hiszen a Világos u t á n i ma46

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

gatartását c s u p á n a nemzeti n é z ő p o n t átvételével nyilváníthatta volna b ű n nek), vagyis az 1867 (vagy inkább 1861) előtti történések u r a l k o d ó i szempontú átértelmezése n e m m e n t végbe, ebből következően uralkodói identitása és ideológiája folytonosként tételeződik, még ha közjogi státusa a koronázással nyilván változott is. 14 Ebben a helyzetben t u l a j d o n k é p p e n akár felségsértésként is felfogható A r a n y szövegének tiszta allegorikus értelme, h i s z e n amenynyiben E d w a r d a z o n o s Ferenc Józseffel, a n n y i b a n őrjöngő, h i d e g v é r ű e n gyilkoló z s a r n o k k é n t jellemezhető az aktuális m a g y a r király. Valószínűleg a korabeli recepció óvatosságának végletes m e g n y i l v á n u l á s á t láthatjuk G r e g u s s Á g o s t azon eljárásában, a m e l y n e k során a b a l l a d á t eleve m i n d e n külön m e g j e g y z é s nélkül - 1856-ra [!] datálja, és a litterális jelentést szimbolikus-morális szinten teszi teljessé: „I. E d v á r d angol király meghódítván Wales [...] t a r t o m á n y t , magasztaltatni kívánta m a g á t a leigázott n é p dalnokaitól. Ezek ellenszegültek, sőt az ő zsarnokságát hirdették... [... ] Eszméje: h o g y az erkölcsi világban a legnagyobb úr sem parancsol s a k i n e k van ereje meghalni, s e m m i r e sem lehet kényszeríteni. A ki ezt megkísérti, b ű n b e sülylyed b ű n h ő d i k érte." 1 5 A császárlátogatásnál egy évvel előbbi d a t á l á s tökéletesen lehetetlenné teszi a Ferenc J ó z s e f - E d w a r d p á r h u z a m o t és vele a politikai-allegorikus olvasási lehetőséget, és teret ad e g y olyan morális-szimbolik u s értelmezési h a g y o m á n y n a k , amely m i n d v é g i g jellemzi is a szöveg befogadását, akár a politikai/allegorikus olvasat mellett is. Szász Károlynak m i n t k o r t a n ú n a k nyilatkozata képezi a m ű keletkezési idejének és k ö r ü l m é n y e i n e k egyik filológiai alapját. Szász Károly információi m i n t h o g y n e m ismerhette Arany levelezését - v a g y magától A r a n y t ó l származhattak, vagy a korabeli szóbeszédből. Akár így, akár úgy, a későbbi adatok n e m támasztják alá egyöntetűen Szász teóriáját, miszerint a szöveg keletkezése egy általánosan elterjedt pletykához kapcsolódott volna. ( H a s o n l ó történet A r a n y nagykőrösi t a n á r k o d á s á n a k idejéből áll rendelkezésünkre, miszerint m e g e l ő z e n d ő a szakállviseletet eltiltó rendeletet, illetve a h a t a l o m n a k való engedelmesség látszatát, állítólag A r a n y és tanártársai a rendelkezés kihirdetése előtt levágták Kossuth-szakállukat.) Arany László, aki először datálja a szöveget, m á r egy T o m p á h o z írott levélre hivatkozik, valamint r é s z b e n Szász teóriáját ismételi meg: „1863-ban a Koszorúban jelent m e g először, d e 1857-ben keletkezett, mikor egy ünnepélyes alkalommal A r a n y t , Tompát, más költőket is [kiem. tőlem - M. R.] fényes díj ígéretével hiába igyekeztek ü d v ö z l ő óda írására megnyerni. Vö. A r a n y n a k Tompához, 1857. j ú n i u s 26-án írt levelét." 1 6 Gyöngyössy idézett p a s s z u s á n a k első része e g y é r t e l m ű e n A r a n y Tompáh o z írott levelére támaszkodik: és b á r kihagyja a m i n d e n m a g y a r költőre von a t k o z ó elgondolást, á m a történetet más irányba torzítva narrativizálja:: „Mily m e g r á z ó t r a g o e d á j a a látszólag idegen t á r g y ú »Walesi b á r d o k « az ötvenes éveknek, m i k o r a költőt felszólították, h o g y aranyakért dicsőítse az abszolút uralkodót, a mitől - mint maga írja - beteg lett [sic!] és n e m írhatta meg 47

M1LBACHER RÓBERT

a dicsőítő költeményt, átengedte m á s n a k e dicsőséget, de megírta m i n d e n i d ő n e k ez örökszép, hazafias költeményt..." 1 7 A r r ó l v a n szó u g y a n i s , hogy a T o m p á h o z írott levélben a betegség n e m a felszólítás következményeként, h a n e m a felkérés visszautasításának egyik o k a k é n t szerepel: „Olvastad-e a b á r á n y f e l h ő s verset? H a igen, úgy é r t e s z engem, h a n e m , akkor n e m magyar á z h a t o m ki jobban. L - s z n y - y n a k becsületére válik, ugy-e? E n g e m is felszólított a z a jó ur, a r a n y o k a t igérve sokat, sokat, de én legjobb akarat mellett sem t e h e t é m meg, beteges állapotom miatt." 1 8 Vagyis m í g Szász A walesi bárdok all e g o r i k u s jelentését visszaolvasva a korabeli viszonyokra, így a szöveget az e l n y o m ó hatalom, v a l a m i n t az egész magyar költészet közötti konfliktusból eredezteti, addig G y ö n g y ö s s y a fent idézett levél ismeretében, m á r egyedül A r a n y személyéhez kapcsolja a felkérést, ám a visszautasítás i n d o k a k é n t említett betegséget - m e r t talán elégtelen m a g y a r á z a t n a k látta - e g y e n e s e n a költő p s z i c h o s z o m a t i k u s tiltakozásaként tálalja.

A szöveg keletkezésének körülményeiről mint az allegorikus jelentés

pretextusáról

A s z ö v e g nemzeti-allegorikus jelentésének evidenciáját tehát a fenti pretext u s k é n t funkcionáló történet biztosítja. Csakhogy m á r Szász Károly, sőt Arany László, illetve a n y o m u k b a n járók is legendává alakítják a történetet. N e m véletlen, h o g y Czigány Lóránt t ú l z á s n a k tartja az általa ismertetett, jelöletlen f o r r á s o k o n alapuló legendaváltozatot: „ . . . m i n d a n n y i a n e m l é k e z ü n k keletkez é s é n e k m a g y a r á z a t á r a . Arany 1857 júniusában írta [?] a verset, amikor Ferenc József M a g y a r o r s z á g r a látogatott. A látogatás fényét e m e l e n d ő , a helytartótanács emberei [?] a legnagyobb titokban [?] m e g k ö r n y é k e z t é k a magyar költőket [???], h o g y a látogatást ü n n e p l ő verset írjanak. N e m csak jelentős összeget ígértek a költőknek, de a h a t a l o m más kegyeivel is kecsegtették őket [??]. A m a g y a r költők azonban e g y h a n g ú l a g [??] visszautasították a rút fondorlatot, és Arany a r c u k b a vágta [?] a »walesi b á r d o k a t « . . . " 1 9 C z i g á n y változata jól reprezentálja, h o g y A walesi bárdokkal kapcsolatban k ö r ü l b e l ü l milyen f o r m á b a n öröklődött az utókorra a Szász Károly és A r a n y László n y o m á n elhíresült történet, a m e l y azóta is alapvetően m e g h a t á r o z z a a s z ö v e g értelmezését. 2 0 A szöveg keletkezésével kapcsolatos, ám e g y b e n kizárólagos értelmezési i r á n y t is m u t a t ó történetek két e l e m tekintetében azonosak: A r a n y gerinces és dacos visszautasító gesztusa, illetve (ebből következően) a m ű ellenszöveg jellege m i n d e n v á l t o z a t n a k részét képezi. A p r o b l é m a az, h o g y például A r a n y dacos visszautasítására v o n a t k o z ó vélekedés m á r a T o m p á n a k írott két levél alapján s e m e g y é r t e l m ű e n igazolható, a k o n k r é t felkérésre adott k o n k r é t válasz p e d i g a legkevésbé s e m tanúskodik a z önérzetes n e m z e t i ellenállásról. Ugyanis n e m r é g i b e n előkerült - Kor o m p a y H. János k u t a t á s a i n y o m á n 2 1 - egy e d d i g publikálatlan (ismeretlen?) Arany-levél, amelyet N á d a s k a y Lajoshoz, a k o r m á n y p á r t i n a k s z á m í t ó Buda48

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

pesti Hírlap főszerkesztőjéhez írt. Mivel m e g l e h e t ő s e n fontos, ezért szükségesnek tartom a teljes szöveg idézését: Tisztelt Szerkesztő Url Vettem becses felszólítását, de nem vagyok oly állapotban, hogy annak eleget tehessek. Physicai bajom, mely a lélekre tompitólag, a kedélyre leverőleg hat, s melyben évek óta sinlödöm, akadályoz a munkában. Hivatkozom az összes szépirodalmi lapokra s egyéb folyóiratokra, melyek, jóllehet szüntelen sürgetnek, egy év óta alig közöltek tőlem valamit, s ha igen, az is valamely régibb töredék volt. így hát nem én vagyok az oka, ha rokkant Pegazusommal nem jelenhetek meg a fényes tisztelgésnél: lesznek mások, fiatalabbak, kik azt a helyet díszesebben betöltik mint én. Ki teljes tisztelettel maradtam Szerkesztő итак N.Kőrös, apr. 3. 1857. tisztelője Arany János

Világosan kiderül tehát, hogy N á d a s k a y m a g a kérte fel A r a n y t az ü d v ö z lő ó d a megírására, vagyis szó sincs semmiféle Helytartótanácsról (amely ráa d á s u l m á r nem is létezik), központilag szervezett m i n d e n költőt érintő utasításról stb. 22 A levélből hiányzik a dacos, gerinces visszautasítás gesztusa is, amit p e r s z e m e n t h e t Aranynak a z o n jogos, és a k o r b a n sokszor emlegetett félelme, a m e l y szerint m i n d e n gesztusát demonstrációként értelmezhette m i n d a h a t a l o m , mind p e d i g a nemzet. A visszautasítás indoka fizikai állapotából, betegségéből k ö v e t k e z ő terméketlensége, amely valóban jogos kifogás lehetett, h i s z e n ismeretesek m á r 1857-ből olyan p é l d á u l Tompához írott levelek, 23 amelyek u g y a n e z t a terméketlenséget panaszolják. 2 4 Persze A r a n y n a k nyilvánvalóan kapóra jöhetett a beteges állapotából fak a d ó írásképtelenség, és a kínos megbízatás alól önmaga felmentéseként (vö.: „ . . . n e m én v a g y o k az oka...") keresve s e m találhatott v o l n a jobb kifogást. N e m állítom tehát, hogy A r a n y itt mismásolna, ám az i r o d a l o m t ö r t é n e ti emlékezetben oly egyértelművé vált gerinces és egyenes elutasítás gesztusa s e m m i k é p p e n s e m olvasható ki a levélből. (Mert ha nem beteg, akkor elfogadta v o l n a a felkérést a n e m egészen egy esztendővel korábban, a Pesti Naplóban25 megjelent Szondi két apródjának szerzője?!) A r a n y T o m p á h o z írott a u g u s z t u s 4-i levelében (amire A r a n y László m á r n e m hivatkozik) is megismétli, h o g y azért utasította vissza az ó d a megírását, mert b e t e g volt ( n e m p e d i g nemzeti önérzetből, s e m m i f é l e k é p p e n sem a passiv resistentia jegyében): „A »bárányfelhő« - Lisznyai. Azt megértette mind e n e m b e r . Előbb n e k e m voltak igérve azon a r a n y o k . De én b e t e g voltam. Sajnálom. A z egészet n e m érted, ha a hiv. lap a r a n y o s számát n e m olvastad." 2 6 A r a n y f o g a l m a z á s a meglehetősen zavarba ejtő, h i s z e n Tompa előtt bizonyosan n e m kellett a l a k o s k o d n i a úgy, m i n t esetleg N á d a s k a y előtt. Vagyis lehetséges volna, hogy A r a n y valóban n e m kifogásokat keresve hivatkozott bete49

M1LBACHER RÓBERT

ges és terméketlen állapotára, és m á r a június 26-i levél azon p a s s z u s a , miszerint „legjobb akarat mellett sem tehetém meg, beteges állapotom miatt", egyáltalában n e m i r o n i k u s a n értendő? Tovább bonyolítja a helyzetet a Köszöntő dal (1857 márciusa) c í m ű vers megírásának története. 2 7 R á d a y G e d e o n a N e m z e t i Színház művészet vezetője, Egressy S á m u e l közvetítésével kérte fel Aranyt, h o g y írjon betétdalt 2 8 a császári pár tiszteletére rendelt és 1857. m á j u s 6-án a császár és c s á s z á r n é színe előtt előadott Erzsébet című o p e r á h o z . A bor- vagy k ö s z ö n t ő dalt elkészítette Arany, b á r Tarjányi Eszter újabb (valóban megvilágító erejű) k u t a t á s a i arra m u t a t n a k rá, 29 h o g y a k ö s z ö n t ő v é g ü l n e m h a n g z o t t el az o p e r a bemutatóján. (Tarjányi érvelésének alapja az, h o g y Arany verse nincsen b e n n e a szöv e g k ö n y v b e n , és a Vasárnapi Újságnak a b e m u t a t ó r ó l írott t u d ó s í t á s á b a n szereplő idézet sem A r a n y szövegét, h a n e m az opera szövegét citálja.) 30 Ennek okát firtatva Tarjányi több hipotézist is m e g f o g a l m a z (legrokonszenvesebb s z á m o m r a a „Harcra magyar!" sor túl erős Petőfi-reminiszcenciája miatti cenzurális beavatkozás), amelyek m ö g ö t t azért végső soron ott é r z ő d i k egyfajta m e n t e g e t ő attitűd, amely kínosnak érzi a Köszöntő-dal m e g í r á s á t m a g á t is, holott Tarjányi é p p e n erre a p r o b l é m á r a igyekszik reflektálni. L e g f e l t ű n ő b b érvelésében az a hipotézis, mely szerint Arany n e m tudta, hogy m i r e kérte fel őt Egressy Samu, u g y a n i s ( K o r o m p a y kutatásai n y o m á n előkerült) levelében így ír: „ M e g kell mégis jegyeznem: h o g y mert e s z ö v e g b e n »haza« m i n d é g a király előtt 1-ső helyen érintetik, ez a bordalra is szabálykint áll. T u d o m én jól, m i s z e r i n t n e m k ö n n y ű a feladás, annyival inkább, mert m a g a a Fejedelem előtt fog énekeltetni, d e h á t ki oldja m e g más, h a A r a n y n e m - m i n t Ráday m o n d á és én is érzem?!" 3 1 Tarjányi erre hivatkozva f o g a l m a z z a m e g egyik hipotézisét: „Feltételezhető, h o g y Arany, m i u t á n m e g í r t a és e l k ü l d t e a verset, jött rá arra, h o g y az Erzsébet c í m ű opera milyen kontextusba lesz ágyazva, vagyis h o g y Egressy S a m u levelében a »Fejedelem« szó kire céloz." 3 2 Ennek a h i p o t é z i s n e k s e m m i m á s funkciója n e m lehet, m i n t A r a n y m e n t e g e t é s e a köszöntés m e g í r á s á n a k hazafiatlansága alól, u g y a n i s m á r Egressy levelének fog a l o m h a s z n á l a t a sem érthető félre, h i s z e n Egressy kínosan ügyel arra, hogy az o p e r a s z ö v e g II. Endréjét királyként, Ferenc Józsefet pedig csak Fejedelemként (lásd D e á k későbbi fogalomhasználatát) titulálja. De ha - s z e r i n t e m teljesen i n d o k o l a t l a n u l - fenntartjuk is a k é t é r t e l m ű s é g lehetőségét, akkor sem g o n d o l h a t j u k komolyan, hogy A r a n y pesti barátaitól ne tájékozódott volna a t e r v e z e n d ő opera kontextusáról. Egressy felkérő levele február 21-én kelt, m a j d p e d i g „a m i n a p i i g e n becses k ü l d e m é n y e é r t [...] m e l e g honfi-kebellel" 3 3 járó k ö s z ö n e t m o n d á s t közvetítő levelét április 23-án datálta. A két i d ő p o n t között A r a n y személyesen találkozott pesti befolyásos (politikai és kulturális k ö r ö k b e n teljes tájékozottsággal bíró) barátaival. T o m p á n a k írja április 19-én: „Az ü n n e p e k e t itthon töltöttem, d e voltak v e n d é g e i m Pestről: Csengeri, Salamon - és kinek nevét m á r ki sem 50

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

Írhatom [Gyulai Pálról lehet szó]. C s e n g e r i fölvitte Julcsát, ki most Pesten van." 3 4 H ú s v é t 1857-ben április 12-13-ára esett, vagyis 10-11 n a p p a l Egressy S a m u k ö s z ö n ő levelét m e g e l ő z ő e n találkozott a pesti notabilitásokkal, így elképzelhető, h o g y Arany csak a velük tartott személyes konzultáció u t á n adta fel az ekkorra m á r - a Kapcsos könyv k é z i r a t á n a k datálása szerint m á r m á r c i u s b a n - elkészült versét. (Pest és N a g y k ő r ö s között 2-3 n a p volt a levél ú t j a : péld á u l A r a n y f e b r u á r 23-án írt Gyulainak, aki már f e b r u á r 25-én válaszolt rá.) Bár Egressy valószínűleg a kézhezvétel u t á n nem r ö g t ö n válaszolt A r a n y n a k (ám u d v a r i a s s á g i okok miatt az sem k é p z e l h e t ő el, h o g y e g y hétnél h o s s z a b b idő telt el), sőt feltételezi, h o g y Ráday G e d e o n már előbb m e g k ö s z ö n t e a küldeményt, 3 5 a z a z legalább két p o s t a f o r d u l t á t (kb. 4-6 n a p ) kell feltételeznünk április 23-a előtt, ami m é g m i n d i g belefér az április 14-23-a közötti időintervallumba. ( M e g f o n t o l a n d ó az a feltételezés is, hogy é p p e n Arany v e n d é g e i vitték föl személyesen a verset a fővárosba, ezért nincs m e g Arany levele: Egressy a „becses k ü l d e m é n y t " köszöni m e g , amely é p p ú g y lehetett p o s t a i levél, m i n t személyes kézbesítés.) Vagyis: feltehető, h o g y A r a n y csak pesti barátaival t ö r t é n t egyeztetés nyom á n k ü l d t e el végül a verset, amely így n e m csupán a z ő egyéni akciójaként, h a n e m a D e á k körüli csoport és az u d v a r közötti f i n o m p u h a t o l ó z á s t szolgáló szimbolikus g e s z t u s k é n t értékelendő. M á r Egressy S a m u februári levelének azon kitétele is, miszerint az opera szövegében a h a z a mindig e l ő b b említtetik, m i n t a h o g y a király világos szimbolikus ü z e n e t é n e k lehetősége v a n kódolva. (Beszédes, h o g y a szöveg a Kapcsos könyv b e n olvasható kéziratának első versszak negyedik sora „Éljen a hon! éljen u r u n k , a király!" helyett „Éljen u r u n k " - k a l kezdődik, amit A r a n y áthúzott, n y i l v á n azért, h o g y a h o n előbb említtessék, mint a király.) A vers m a g a - a n y i l v á n v a l ó Petőfi-allúzió mellett - k o r á n t s e m a b e h ó d o l á s , m e g a l á z k o d á s gesztusait, sokkal i n k á b b a gerinces tartás, a dacos r e m é n y („Harcra magyar! lelsz m a g a d n a k víni tért: / G y ő z n i dicső, halni dicső a hitért;") ü z e n e t é t közvetíti. (Sőt azt kell m o n d a n o m , h o g y Lisznyai v e r s é n e k Arany-féle értékelése [ , , L - s z n y - y n a k becsületére válik, ugy-e?"] sem értelmezhető p u s z t á n iróniaként, hiszen az Egressylevél logikájának fényében [„nem k ö n n y ű a feladás [...] d e hát ki o l d j a m e g más, ha A r a n y nem"], Lisznyait is lehet dicsérni abban a tekintetben, h o g y jól [behódolás nélkül] oldotta m e g a mégiscsak kínos feladatot.) Vagyis m é g Tarjányi Eszter kiváló í r á s á n a k is az a tanulsága, h o g y a magyar történeti h a g y o m á n y n e m tud elképzelni olyan k o n t e x t u s t , a m e l y n e m a gerinctelen b e h ó d o l á s v a g y az ö n f e l á l d o z ó m á r t í r o m s á g bináris r e n d s z e rében helyezi el a Ferenc Józseffel kapcsolatos vélekedéseket. 3 6 U g y a n i s ebből a s z e m p o n t b ó l joggal tehető fel az elkerülhetetlenül moralizáló és ú j kontextus híján kínosan m e g o l d h a t a t l a n kérdés, miféle kettős mérce ez: egyfelől ellenverset írni a köszöntő ó d a (Lisznyai verse is név n é l k ü l jelent m e g ) helyett, másfelől szinte személyesen köszönteni a császári p á r t a N e m z e t i Szín51

M1LBACHER RÓBERT

h á z b a n . Persze e z e k n e k a kérdéseknek n e m morális v o n a t k o z á s a i az érdekesek s z á m u n k r a , hiszen történeti nézőpontból a morálnak s e m m i f é l e relevanciája sincs. A z a z o n b a n m á r i z g a l m a s p r o b l é m á n a k látszik, h o g y létezik-e (re/ konstruálható-e) egyáltalán olyan elbeszélés, amely összeegyeztethetővé teszi a Világos u t á n i nemzeti érzést az u r a l k o d ó iránti lojalitással. M á s k é p p e n m o n d v a : h o g y a n fér m e g e g y könyvben (kis túlzással: e g y lapon) a mégiscsak lojalitást reprezentáló Köszöntő-dal és a látszólag d ü h ö d t királyellenességet közvetítő A walesi bárdok. Ferenc Józsefet üdvözlő versek lehetséges

motivációjáról

A z a kérdés, h o g y miféle motivációk állhattak a Ferenc Józsefet ü d v ö z l ő vers(ek) m e g í r á s a mögött, természetesen a Költői üdvözletet - végső soron A r a n y helyett m e g í r ó Lisznyaival kapcsolatban is joggal m e r ü l h e t fel. M e r t h o g y a n lehetséges az, hogy az a költő, akinek n é p s z e r ű s é g e a negyvenes é v e k b e n Petőfiével vetekedett, aki az 1848-as f o r r a d a l o m b a n a Pilvax-körhöz tartozott és a f o r r a d a l o m radikálisaival tartott kapcsolatot, aki a radikális Márczius Tizenötödike s z e r z ő g á r d á j á h o z tartozott, akit M a d a r á s z László r e n d ő r m i niszter t á m o g a t á s á v a l 1849. m á r c i u s 16-án - többekkel e g y ü t t - kineveztek a s z a b a d s á g h a r c „hivatalos" történetírójává, aki a s z a b a d s á g h a r c végéig kitartott Görgey mellett, és akit a b u k á s után b ü n t e t é s ü l b e s o r o z t a k a császári h a d seregbe, ahol is 1851-ig volt kénytelen szolgálni stb., 37 lelkes versben k ö s z ö n t se m i n d e n n y o m o r ú s á g á n a k végső okozóját, a zsarnok császárt? Egyszóval Szilágyi S á n d o r n a k azon visszaemlékezése, a m e l y b e n m é l y s é g e s fájdalmáról és csalódottságáról tudósít a Köszöntő-vers m e g í r á s a k a p c s á n , teljesen é r t h e t ő a Lisznyaival kapcsolatos korabeli vélekedések ismeretében: „Lisznyait életm ó d j a arra kényszeríté, h o g y elfogadjon oly megbízást is, m e l y n é l fogva e g y ü n n e p i verséért annyi h o n o r á r i u m o t kapott, mennyit A r a n y harminc lyrai verséért, vagy tíz balladáért. Persze, folyt a p e z s g ő pár n a p i g . H o g y m e k k o r a sebet ütött ez s z í v ü n k ö n , a m a i nemzedék m e g sem értené." 3 8 Természetesen a s z a b a d s á g h a r c egyik korabeli mitizálója, emlékezetének fenntartója részéről 39 érthető, h o g y az okokat végső soron Lisznyai k ö z i s m e r t alkoholizálásában, korhely é l e t m ó d j á b a n találja meg, vállalván inkább a régen halott költő emlékének ilyen irányú megsértését, m i n t s e m feltenné, h o g y Lisznyai fejében létezhetett az ifjú császárral kapcsolatban - az azóta kizárólagossá vált - függetlenségi elbeszélésen kívül másfajta vélekedés is. Mégis egy ilyen másfajta v é l e m é n y lehetőségét villantja fel Vadnai Károly Lisznyairól szóló emlékezésében, 4 0 amelyben u g y a n megemlíti, hogy a v e r s megjelenése u t á n félig tréfásan megfenyítették a Hölgyfutár szerkesztőségében, ám azt is nyilvánvalóvá teszi Vadnai elbeszélése, h o g y n e m közösítették ki, n e m vált t a b u v á a költő a Bach-huszárok u n i f o r m i s á b a b ú j ó Kuthy Lajosh o z hasonlatosan: „Akárki m á s írja, az a k k o r i köröknek r ö g t ö n számüzöttje 52

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

lesz. De Lisznyairól t u d t a mindenki, h o g y m i d ő n e versét írta n e m volt semmi m a g y a r t a l a n á g a szívében..." 4 1 Vadnai különben Szász Károlyhoz h a s o n ló m ó d o n meséli el az ü d v ö z l ő vers megíratásának történetét: „Mikor egyszer a fiatal császár és neje Pestre jöttek látogatóba s volt n a g y készülődés az ünnepi fogadtatásra, a hivatalos lap [ti. a Budapesti Hírlap] szerkesztője [ti. Nád a s k a y Lajos] egyik nevezetesebb költőtől a m á s i k h o z futkosott, s z é p szóval és bankjegyekkel ostromolva őket, h o g y írjanak a l k a l m i üdvözletet az ünn e p n a p reggelére. De biz egyiknek s e m tudott r ó z s a s z í n ű é n fogni a tolla. A ki n a g y költő volt, inkább irt ekkor olyan balladát, m i n t a »Walesi b á r d o k « a kisebbek is csak a m u l t a k dicsőségét énekelték, vagy a j o b b jövőről á l m o d o z t a k , de a jelent dicsőíteni n e m tudták." 4 2 Látható, hogy V a d n a i is radikális ellenversként értelmezi A r a n y szövegét, á m meglepő f o r d u l a t t a l Lisznyai Költői üdvözletét sem gerinctelen b e h ó d o l á s k é n t értékeli (persze teszi ezt az 1880-as években, Ferenc József m a g y a r király uralkodása alatt), amikor így folytatja: „ N e m t u d t a a » m a d a r a k pajtás«-a sem [ti. a jelent dicsőíteni]. D e tudott remélni, birt hinni s n e m volt képes föltenni, hogy az uralkodó, k i n e k szívét, agyát fiatal vér melegíti, elébb-utóbb m e g ne szeresse a magyart. Erről a m a g y a r r ó l szól az ének, ebből a hitből fakadt az a r é v e d e z ő vers, m e l y e t ő ez ü n n e p reggelére irt." 43 Később Lisznyai szájába adja a z o k a t az érveket, amelyek alapján legitimálható a Költői üdvözlet megírása m é g az egykori h o n v é d részéről is: „ - N o hiszen te szép h o n v é d voltál, - m o n d á egyikünk. - M á r pedig az v o l t a m és m e g i n t az lennék, h a kellene - felelte. - S akármit g o n d o l t o k most, d e m e g é r j ü k valamennyien, h o g y mikor e császárból majd király, ez ifjúból p e d i g férfi lesz, ő m a g a állít egy egész honvéd-sereget, s atillában fog sétálni a D u n a - p a r t o n . " 4 4 Lisznyai - később beteljesedett próféciának minősülő, á m a m a g a k o r á b a n a b s z u r d n a k h a t ó - állítása a r r ó l tudósít, h o g y Kem é n y Z s i g m o n d 4 5 első röpiratában a m a g y a r s á g karakterológiájának részeként értelmezett m o n a r c h i k u s érzület n e m halt ki a v a l ó b a n súlyosan terhelt k o r b a n sem, és n e m kizárólag a konzervatív körök „ n e m z e t á r u l ó " vélekedéseként é r d e m e s a figyelemre. Vadnai említi Török János kapcsán, h o g y u g y a n a k o r b a n n e m volt s z a b a d a király titulust ö n m a g á b a n használni, h i s z e n a h a t a l o m s z e m é b e n ez n e m z e t i demonstrációnak m i n ő s ü l t , ám Török é p p e n ezért „Éljen a király!" című cikket 46 jelentetett m e g 1856-ban az e s z t e r g o m i bazilika felavatásánál megjelenő Ferenc Józsefet ü d v ö z l e n d ő , a m e l y b e n kizárólag a m a g y a r királyt (és véletlenül sem a császárt éltette): „Török János n a g y e s e m é n y n e k tartá (és az is volt), h o g y ő e n e v e z e t e s napon, egy ü d v ö z lő szózat élén, n y o m t a t á s b a n c s u p á n a királyt éltethette." 4 7 Török r e m é n y e 4 8 - amelyet Vadnai szerint a magyar írók közül csupán Lisznyai osztott akkorib a n - az volt, h o g y „ A u s z t r i a fiatal császárából egykor, n e m sokára, szeretett m a g y a r király lesz". 49 C s a k h o g y az a közjogi szakadék, amelynek á t h i d a l á s a csak a kiegyezés n a g y m ű v é v e l jött létre, n e m tette lehetővé az e v i d e n s e n monarchista érzü53

M1LBACHER RÓBERT

let artikulálását. A Szent K o r o n á v a l meg n e m koronázott, r á a d á s u l a m a g y a r a l k o t m á n y szerint önmagát jogtalanul trónörökösnek tituláló, a magyar alk o t m á n y t - a Pragmatica Sanctio jogeljátszási passzusára hivatkozva - semm i s n e k tekintő császár, egy igaz hazafi részéről nyilvánvalóan semmiféle hódolatra sem é r d e m e s . U g y a n a k k o r a tényleges uralkodói h a t a l o m m a l bíró fejedelem ( D e á k n a k az u r a l k o d ó t megszólító titulusa p é l d á u l az 1861-es két felirati javaslatban) személye jelenthet biztosítékot arra, h o g y egykor törvén y e s e n m e g k o r o n á z o t t m a g y a r királyként visszaállítja az a l k o t m á n y o s rend e t M a g y a r o r s z á g o n . Deák Húsvéti cikke e g y e n e s e n úgy f o g a l m a z , h o g y a g y a k r a n - „ n e m e g y osztrák államférfiú tanácsa és befolyása által, mellyel a fejedelemre h a t o t t " - megsértett m a g y a r a l k o t m á n y biztosítékai a történelem f o l y a m á n m i n d i g is m a g u k a fejedelmek voltak: „Mindig a f e j e d e l m e k voltak azok, kik m é l y e b b belátással és szigorúbb lelkiismeretességgel a magyar alk o t m á n y ellen intézett rendeleteket visszavették, a sértett t ö r v é n y e k e t helyreállították, s a n e m z e t bizalmát és reményét felélesztették." 5 0 Ebből a n é z ő p o n t b ó l tehát é r t h e t ő Arany gesztusa, hiszen a m i k o r a Köszöntő-versben a királyt élteti, Török Jánoshoz hasonlatosan, a n e m z e t jövőre von a t k o z ó r e m é n y é t vetíti az ifjú u r a l k o d ó személyére. Arany néhány királyfigurájáról és a

Shakespeare-narratívákról

Meglátásom szerint éppen az u r a l k o d ó személyének (emberi-individuális dimenzió) és funkciójának (szakrális-politikai dimenzió) kettéválasztása, illetve e két d i m e n z i ó n a k a lehetséges konfliktusai (összeegyeztethetetlensége) szervezik A r a n y balladáinak királyábrázolásait. Arany királyballadái közül a z V. Lászlót51 (1853) méltán n e v e z i a s z a k i r o d a l o m A walesi bárdok p á r d a r a b jának. Az V! Lászlóval k a p c s o l a t o s a n nemzeti-allegorikus é r t e l m e z é s n e m kanonizálódott u g y a n , holott p é l d á u l Jancsó B e n e d e k V. László lelki életének a szöveg betű szerinti értelmezése alapján t ö r t é n ő analízise, illetőleg Ferenc József 1852 n y a r á n tett két h ó n a p o s m a g y a r o r s z á g i k ö r ú t j á n a k 5 2 vélelmezhető hatása jó a l a p o t szolgáltathatna egy az E d w a r d - F e r e n c József p á r h u z a m ra rímelő összevetéshez: „Tudva rosszat cselekedett és ezért egyfelől üldözi a b ű n t u d a t , másfelől pedig a g o n o s z u l megsértett nemzet b o s s z ú j á t ó l való félelem. Ezért m í g egyrészről a b ű n t u d a t k í n z ó mardosásaitól a k a r megszabadulni, a d d i g m á s r é s z t f o l y t o n o s a n azon töri a fejét, miként biztosíthatná m a g á t a n e m z e t b o s s z ú s haragjával szemben." 5 3 Jancsó megjegyzi, hogy „László király n e m csak bűnös, h a n e m gyáva is. A félelem b e n n e e l n y o m j a az elkövetett b ű n e m l é k é t s ezért visiói is e g o n d o l a t k ö r tárgyaira v o n a t k o z n a k . " 5 4 László g y á v a s á g a n e m e g y s z e r ű e n morális hitványságából f a k a d , h a n e m fiatalságából és l e g f ő k é p p e n gyengeségéből. N e m véletlen, h o g y a ballada történését a h á t t é r b e n m e g h ú z ó d ó , névtelen szolga határozza m e g : a király m e g n y u g t a t á s á r a szolgáló szavai v é g s ő soron csak fokozzák V. László halluciná54

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

cióit és szorongását. Különösen látványos ez a n e g y e d i k s z a k a s z b a n , ahol a menny szó kiemelésével Arany az eredendően természeti képzettel az égi-isteni bosszúállás lehetőségét is becsempészi a szolga szólamába: „»Miért z ú g a t ö m e g ? / Kívánja eskümet?« / »A n é p uram király, / Csendes, m i n t a halál, / C s u p á n a menny d ö r ö g . « " A szolga a későbbiekben is kettős j á t é k o t játszik, hiszen a látszólag m e g n y u g t a t á s t célzó szavai f o l y t o n arra az e r e d e t i b ű n r e emlékeztetik a királyt, amelyet ő é p p e n kiszorítani k í v á n tudatából, végső soron így tartva életben a lelkiismeret-furdalás elmét bomlasztó f o r r á s á t : „»Hah, láncát tépi a / H u n y a d i két fia - « / »Uram, u r a m n e félj! / László, t u d o d , n e m él / S a gyermek az fogoly.«" A szolga e kettős játéka az olvasó előtt az utolsó v e r s s z a k b a n lepleződik le a m a g a teljességében, amikor is e n y h í t ő cseppek helyett mérget ad a királynak (bár A r a n y itt is a forrásul szolgáló Thuróczykrónika elbizonytalanító elbeszélését követi, a m e l y n e m állítja b i z o n y o s n a k a király megmérgezését), 5 5 aki a d d i g r a már feltétlen és kizárólagos bizalommal r u h á z z a fel kísérőjét: „»Oh adj, o h adj n e k e m / H ű s cseppet, h ű csehem!« / Itt a kehely, igyál, / Uram, László király, / Enyhít... mikép a sír\" Jancsó E d w a r d királlyal összevetve V. Lászlót félénk, férfiatlan gyenge bábnak minősíti, végső soron áldozatként mutatja be, amikor az erőteljesebb és inkább cselekvő E d w a r d király tragikumával állítja szembe sorsát. V. László u r a l k o d á s a a m a g y a r történelem kaotikus k o r s z a k a k é n t híresült el, amiben a király a k ü l ö n b ö z ő b á r ó i ligák kiszolgáltatottjaként kénytelen ú g y cselekedni, a h o g y a n a s z e m b e n álló csoportok érdeke azt megkívánja. A r a n y balladája tehát - a szolga állandó, az eseményeket titkon irányító jelenlétével a háttérben - n e m e g y s z e r ű e n a H u n y a d i László-történet nemzeti p a t e t i k u s elbeszélését adja (ahogyan például Erkel operája), h a n e m részben a Thuróczy-krónika intencióinak 5 6 értelmében a környezetének kiszolgáltatott, a z uralkodói szerep n y o m a s z t ó terhét individuális szinten elviselni n e m t u d ó ember tragédiáját vázolja fel. Az efféle királyábrázolás alapsémáit Arany valószínűleg a Shakespeare-drám á k b a n találta m e g . A balladák értelmezési h a g y o m á n y á b a n a l a p o s a n elemzett a Shakespeare-hatás, különös tekintettel a balladák elborult e l m é j ű hőseire. A m i k o r Gyulai Pál az Arany-emlékbeszédben A r a n y t a ballada Shakespearejének titulálja, akkor hasonló elgondolásból i n d u l h a t ki, mint n e m sokkal később Jancsó Benedek, aki engedve a kultusz csábításának nem (vagy n e m egyszerűen) a hatástörténetben, h a n e m a zsenialitás p á r h u z a m á b a n véli felfedezni a kapcsolatot Shakespeare és A r a n y között: „csak e g y Shakespeare a tragoediáb a n s egy Arany János a balladában, kik képesek voltak az emberi lélek legtitkosabb redőibe behatolva, az ismeretlen, a sejtelmes mélyből felhozni a lángész hatalmával az aesthetikailag legfenségesebb költői nyilvánulatát". 5 7 Jancsó Benedek t a n u l m á n y a elején arról értekezik, hogy Shakespeare m ű v e i b e n találjuk meg a „lelki élet viharának, az őrültségnek részletes és hű rajzát", 5 8 és ebben a tekintetben „...Shakespeare az, a kinek műveiben mint mintákban [kiem. tőlem

55

M1LBACHER RÓBERT

- M. R.] láthatjuk, h o g y a tragoediában miként rajzolja a költő az e m b e r i lélek betegségét részletesen és szélesen..." 5 9 (Természetesen Arany u g y a n e z t mutatja be a ballada s z ű k e b b keretei között.) Riedl Frigyes szerint „ A r a n y az őrültek rajzában s z e m b e t ű n ő m ó d o n Shakespeare befolyása alatt áll". 60 Császár Elemér 1917-es k ö n y v é b e n m á r a következőt írja A r a n y és Shakespeare viszonyáról: „ A r a n y n a k e m e g d ö b b e n t ő rajzait szembetűnő kapcsok kötik Shakespeare tragédiájához, de é p oly nyilvánvaló, még a fölületes vizsgáló előtt is, hogy Arany a nagy m ű v é s z tudatosságával járt el a Shakespeare jelölte n y o m o n ; követte őt a nélkül, h o g y utánozta volna..." 6 1 A k u l t u s z diktálta p á r h u z a m o s s á g vélelme ellenére nyilvánvaló, hogy Jancsó és a n y o m á b a n mindenki olyan narratív s é m á k a t látott az egyes Shakespeare-hősökben, amelyek alapjaiban határozzák m e g Arany elgondolásait, illetőleg alapvetően befolyásolják az Arany elgondolásait értelmező recepciót m a g á t is. Ú g y vélem azonban, h o g y az egyes balladahősök esetében nem feltétlenül fedik e g y m á s t az A r a n y és a recepció által alkalmazott Shakespeare-narratívák. A b ű n h ő d ő királyfigurákkal kapcsolatban - m i n t amilyen V. László és Edw a r d - általában III. Richárdot, a b ű n h ő d é s f o l y a m a t á n a k hallucinációs lefolyásával kapcsolatban p e d i g M a c h b e t h e t szokás n a r r a t í v m i n t a k é n t megjelölni, a m i v e l egyben az a d o t t szövegre vonatkozó é r t e l m e z é s iránya is egyértelm ű e n kirajzolódik. A z V. Lászlóval kapcsolatban p é l d á u l Császár értelmezése a következő: „V. László kínos félelme, a mint á l m á b ó l visiói és hallucinációi föl-fölriasztják, S h a k e s p e a r e véres k e z ű u r a l k o d ó i n a k , M a c h b e t h n e k és III. Richárdnak, lelki gyötrelmeit, gaztetteik büntetését juttatják e s z ü n k b e . . . " 6 2 C s a k h o g y a Shakespeare-narratíva olyan előzetes értelmezési m i n t á k a t is szolgáltathat, a m e l y e k nagyon is egysíkúvá teszik szövegekhez r e n d e l t lehetséges jelentéseket. E b b e n az esetben a III. Richárd mintájára V. Lászlót zsarn o k k é n t felfogó é r t e l m e z é s semmi m á s t sem k é p e s kimondani, m i n t az elvetemült b ű n ö s méltó b ű n h ő d é s é n e k tényét, amely p e r s z e jól illeszkedik akár a n e m z e t i mitológia szótárába is. A z o n b a n a III. Richárd narratív sémájának követése n e m e n g e d i a gyenge e s e n d ő ember és királyi funkciójának konfliktusán alapuló értelmezési irány kibontását. A z általam ismert szakirodalom sehol sem említi Arany királyballadáival kapcsolatban, 6 3 h o g y - a Shakespeare-életműből a n g o l u l elsőként olvasott, és fordított (!)64 - János király-, illetőleg a II. Richárd király-ábrázolásai bármiféle relevanciával is b í r n á n a k . Holott az V. László gyengekezű, az események és környezete kiszolgáltatottjaként s o d r ó d ó u r a l k o d ó típusa n a g y o n erősen a János király u r a l k o d ó k é p é r e emlékeztet. Azaz a János király narratívájának fényében világossá válhat, h o g y A r a n y az К Lászlóban n e m e g y s z e r ű e n a z s a r n o k b ű n h ő d é s é t , h a n e m a király személyének kiszolgáltatottságát ábrázolja, a m i t pedig a m a g a teljességében II. Richárd története tematizál. E n n y i b e n egyáltalán n e m osztom Boda István a z o n meglátását, miszerint a h u m á n u s Arany csupán az Ágnes asszony esetében menti föl a b ű n ö s t , és te56

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

szi szánalomra méltóvá, 6 5 míg kizárólag az К László ban, A walesi bárdokban és az Éjféli párbajban „ n e m enyhíti a h ő s b ű n h ő d é s é t " , mert a „ k é t első ballad á b a n az igazság és a haza fanatikusának szigora n e m engedi m e g a könyörületesség érzésének szelídítő befolyását". 6 6 Valójában azt a h i p o t é z i s t szeretn é m megkockáztatni, hogy A r a n y az V. Lósz/óban, illetve m a g á b a n A walesi bárdokban is h a s o n l ó k é p p e n jár el, m i n t az Agnes asszony esetében, azaz n e m e g y s z e r ű e n S h a k e s p e a r e zsarnokábrázolásainak mintáját követi, h a n e m a könyörület lehetőségeit (is) igyekszik megkeresni, s b e m u t a t n i a királyfigura e s e n d ő e m b e r i oldalának sérülékenységét. A m ű b e f o g a d á s á v a l kapcsolatban d ö n t ő jelentőségűnek tűnik, h o g y A walesi bárdok értelmezői szinte valamennyien III. Richárdot tekintik a megfelelő narratív mintának, amikor E d w a r d zsarnokságát állítják értelmezésük középpontjába, 6 7 p o n t o s a b b a n szólva evidensen a III. Richárd z s a r n o k k é p é n e k prejudikálásával k e z d e n e k hozzá a szöveg betű szerinti értelmezéséhez. Fentebb arról m á r volt szó, h o g y ezzel a művel kapcsolatban a nemzeti-allegorikus jelentés megelőzi a betű szerintit, azaz erősen befolyásolja mind a szöveg történéseinek, m i n d pedig a szereplők jellemének rekonstruálását. A m a g y a r olvasó m é g m i n d e n szorosabb olvasás előtt értelemszerűen (hiszen a cím is erre ösztönöz) a b á r d o k nézőpontjával azonosul, így f o r d u l h a t elő, h o g y kizárólagosan az E d w a r d o t valóban zsarnoknak m o n d ó b á r d o k értékelése érvényesül a befogadói szinten is, megfeledkezve arról, h o g y a bárdok s z ó l a m a maga is csupán a m ű szövegszerű része, n e m p e d i g egy szöveg fölötti i g a z s á g artikulációja: é p p e n ú g y értelmezésre szorul, miként E d w a r d é . (A b á r d o k szólamát természetesen A r a n y véleményét közvetítő elbeszélésként fogja fel az utókor, és ezért emelheti ki a ballada szövegéből, mintegy megfellebbezhetetlen igazsággá avatva m o n d a n d ó j á t . ) Talán e g y e d ü l G r e g u s s figyel fel arra az a p r ó n a k t ű n ő k ü l ö n b s é g r e , mely szerint é p p e n a b á r d o k szólama nyilvánítja z s a r n o k k á Edward királyt, ám a szövegben létezik m á s n é z ő p o n t is, a h o n n a n nézvést a király n e m tekinthető e r e d e n d ő e n z s a r n o k n a k : „I. E d v á r d angol király m e g h ó d í t v á n Wales [...] tartományt, magasztaltatni kívánta m a g á t a leigázott n é p dalnokaitól. Ezek ellenszegültek, sőt az ő zsarnokságát hirdették..." 6 8 A szöveg b e t ű szerinti szintjének legteljesebb rekonstruálását Gyulai e m l é k b e s z é d é b e n találhatjuk, amely - ismerve Gyulai szövegének hatástörténeti karrierjét - e g y é r t e l m ű e n a m ű m i n d e n k o r i értelmezési modelljének tekinthető: „[Edward király] Meglátogatja a legyőzött velszi t a r t o m á n y t s nagy l a k o m á t tart M o n t g o m e r y b a n . Fénnyel fogadják, di'isan vendéglik, de n e m szívbeli hódolattal és senki sem éljenzi. A király haragja indulatos s z e m r e h á n y á s b a n tör ki, követeli, hogy a b á r d o k dicsőségét énekeljék. A b á r d o k előlépnek, d e a király dicsősége helyett a haza f á j d a l m á t éneklik s m e g á t k o z z á k a zsarnokot. A király máglyára küldi őket s l o n d o n i palotájába tér. Az éj csöndes, de n e m alhatik, folyvást hallja a b á r d o k énekét, zenét parancsol, de a zenét, d o b o t és kürtöt átharsogja

57

M1LBACHER RÓBERT

a v é r t a n ú k éneke." 6 9 Gyulai szövege természetesnek veszi a király zsarnokságát, é s egyben jól látszik a b á r d o k n é z ő p o n t j á n a k dominanciája az értelmező s z ó l a m á b a n , a m e n n y i b e n már e v i d e n s t é m a k é n t ( „ m e g á t k o z z á k a [!] zsarnokot"), közös t u d á s k é n t hivatkozik E d w a r d z s a r n o k s á g á r a . Jancsó lélektani e l e m z é s e sokkal reflektáltabban t á m a s z k o d i k E d w a r d prejudikált z s a r n o k s á g á r a , nála a király személyiségének eleve alapja a zsarnoki lelkület: „Edvard király káprázatai erősebbek, m i n t László királyéi voltak, mert E d v a r d m a g a is keményebb lélek. Edvard e r ő s z a k o s z s a r n o k [...] Edv a r d n a k idegzete d u r v á b b s így a betegség is, m e l y az idegzetet szét fogja zúzni, rettenetesebb lesz. Bűne s z ö r n y ű b b , b ü n t e t é s é n e k is kegyetlenebbnek kell lenni. Káprázatai a zsarnok lelkének szörnyű káprázatai." 7 0 Jancsó ezzel az e g y é r t e l m ű ítélettel azonban szinte már-már elvéti a király összeomlásának kielégítő motiválhatóságát, h i s z e n a már eleve d u r v a lelkű, zsarnoki kegyetlenségű, a t a r t o m á n y t vérbe b o r í t ó E d w a r d n a k vajon miért kellene összeo m l a n i a a bárdok kivégeztetése u t á n . (Hacsak n e m akarjuk e g y s z e r ű kísértetb a l l a d á v á degradálni a szöveget, a m e l y b e n a b á r d o k visszajáró lelke áll boszszút E d w a r d o n , n é m i k é p p e n a III. Richárd m i n t á j á n a k jegyében.) A b e t ű szerinti szint ilyetén rekonstrukciója a figyelmes olvasó s z á m á r a biz o n y o s zavarokat o k o z , amelyeket csak elég k ö r m ö n f o n t pszichologizáló magyarázatokkal t u d feloldani a szakirodalom. Boda István p é l d á u l - aki egyébiránt m e g is jegyzi, igaz, m i n d e n k o m m e n t á r nélkül, hogy „a lélekrajz motivációja n e m ebben a balladában a l e g g a z d a g a b b " - , mintha érezné, hogy n e h e z e n motiválható a zsarnoknak tekintett király ö n m a g a dicsőítésére von a t k o z ó kívánsága, a m i k o r így ír: „Greguss m é l y és finom érzékkel állapítja m e g , h o g y m é g a z s a r n o k is v á g y i k a mások elismerésére [...]. E d u a r d éppen a z é r t oly éhes és m o h ó a saját dicsőítését hallani és a dicsőítés elmaradtán, sőt a ki kény szeri tett dicsőítésnek átokba f o r d u l á s á n é p p e n a z é r t gyúl oly e m b e r t e l e n oly e m b e r t e l e n elvakultságú haragra, m e r t m á r e d d i g se lehetett n y u g o d t a lelkiismerete. [...] A máris ingerült király az, aki ki akarja, mintegy a m a g a teljesebb m e g n y u g t a t á s á r a , erőszakolni az elismerést, s ha ez n e m sikerült [...] a zsarnoknál természetesen érthetővé válik az igazságot és a lelkifurdalást vérbe fojtó düh [kiem. tőlem - M. R.]..." 7 1 Úgy g o n d o l o m , h o g y Boda idézett p a s s z u s a jól illusztrálja azt a s z ü k s é g s z e r ű e n t a u t o l o g i k u s értelmezői g o n d o latmenetet, amely a király öndicsőítésének motiválására tett kísérleteket jellemzi, és amely v é g s ő soron a b a l l a d a történetének kiiktatásával jár, hiszen a k i i n d u l ó állapot ( E d w a r d zsarnoki lelkülete) m i t s e m változik a b á r d o k m e g égetésével, sőt az összeomlás és hallucinációk is a zsarnoki lélek eleve adott természetéből k ö v e t k e z n e k : „ . . . é p p i l y természetes ú t o n - és e n n é l az egyéniségnél (kit e d d i g s e m hagyott n y u g t o n a lelkiismeret Wales z s a r n o k i leigázásáért) elkerülhetetlenül - kövesse a d ü h ö d t vérengzést a lelkiismeret őrjítő h a t á s a , legalább is a kibírhatatlannak érzett g y ö t r ő emlék hallucináló kóros m e g t a p a d á s a , »perszeverációja«." 7 2 Persze csak a n n y i b a n lehet beszélni a

58

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

ballada történetének megszüntetéséről, a m e n n y i b e n E d w a r d királyt tekintjük a szöveg k ö z p o n t i figurájának, és az ő összeomlásának folyamatára figyelünk, á m ha a címben is jelölt b á r d o k történeteként olvassuk a művet, a k k o r jogosnak t ű n i k E d w a r d jellemének statikussága, hiszen é p p e n ezzel a z s a r n o ki s z u b j e k t u m m a l s z e m b e n emelhető ki a b á r d o k elvhűsége, és igazán így érvényesíthető a szöveg Gregusstól s z á r m a z ó és egészen m á i g 7 3 ható m o n d a n dója: „Eszméje: h o g y az erkölcsi világban a legnagyobb ú r s e m parancsol s a kinek van ereje meghalni, s e m m i r e sem lehet kényszeríteni. A ki ezt m e g k í sérti, b ű n b e süllyed b ű n h ő d i k érte." U g y a n a k k o r n e m olvastam olyan elemzést, amely így v a g y úgy, de n e a király bűnével, illetve b ű n h ő d é s é v e l : t r a g i k u s figurájával foglalkozott volna. Imre László - Greguss g o n d o l a t á n a k m á s o d i k felét t o v á b b g o n d o l v á n - „a zsarnok m o r á l i s felőrlődésének rajzát" látja a szövegben, a m e l y a z o n b a n állapotváltozást tételez E d w a r d jellemében, á m ezt a Boda által kifejtett zsarnok-koncepció n e m teszi lehetővé. Természetesen valamiféle általános h u manitás elvének jegyében m a g y a r á z h a t ó , h o g y a zsarnok előbb-utóbb öszszeomlik saját g o n o s z s á g á n a k súlya alatt, á m csak a n n y i b a n teheti m i n d e z t , a m e n n y i b e n t u d a t á b a n van ö n n ö n gonoszságának. Ez az önreflexió valóban a III. Richárd machiavellista értelmezéseire építő elbeszélésből következhet, hiszen a S h a k e s p e a r e - d r á m a királya m i n d v é g i g reflektál saját z s a r n o k s á g á r a . Viszont III. Richárd bukása a n n a k ellenére, h o g y a R i c h m o n d d a l vívott d ö n t ő csata előestéjén az általa elpusztítottak szellemei kísértik, és felébredve kétségbeesésről és rettegésről beszél, 7 4 n e m a belülről f a k a d ó m e g h a s o n l á s b ó l , h a n e m a kézzelfogható h a t a l m á n a k elvesztéséből ered. 7 5 A fent idézett elemzők (Gyulai, Jancsó, Riedl, Boda), a m i k o r III. Richárd z s a r n o k s á g á t tulajdonítják E d w a r d királynak, akkor azt is állítják, h o g y Edw a r d m i n d v é g i g reflektál ö n m a g á r a , t u d a t á b a n van ö n n ö n véreskezűségének. Ezzel s z e m b e n azt a javaslatot tenném, h o g y vizsgáljuk m e g a ballada b e t ű szerinti szintjét abból a szempontból, h o g y a történet é p p e n azt a folyam a t o t m u t a t j a be, ahogyan az eredetileg ö n m a g á t „jó királyként" é r t e l m e z ő E d w a r d a b á r d o k elbeszélésének következtében döbben rá arra, h o g y őt itt bizony b ű n ö s z s a r n o k n a k tartják: összeomlását pedig é p p e n az ö n k é p é n e k lelepleződése, identitásának m e g b o m l á s a okozza. Vagyis - és a nemzeti-allegorikus szinten is ezt s z e r e t n é m bizonyítani - Л walesi bárdok egy h a m i s önideológia radikális lelepleződéséről, és az ö n m a g á t ezen önideológia segítségével felépítő s z u b j e k t u m összeomlásáról beszél.

A szöveg tárgytörténeti

vonatkozásairól

Ú g y látom, h o g y A walesi bárdok m á r a litterális szinten is m a g á b a n rejt olyan szöveghelyeket, amelyek a recepció által kiolvasott jelentést n e m kis mértékb e n m ó d o s í t h a t j á k , azzal e g y ü t t persze, h o g y n e m érvénytelenítik. R á a d á s u l 59

M1LBACHER RÓBERT

azt is g o n d o l o m , h o g y A r a n y történeti t á r g y ú balladáival kapcsolatban leegyszerűsítő szemléletet engedélyez a recepció, amely elszegényíti a szövegekben rejlő olvasási lehetőségeket. G o n d o l j u n k p é l d á n a k okáért a Szondi két apródjára, a m e l y n e k a s z o k v á n y o s értelmezési h a g y o m á n y a n e m k ü l ö n b ö z i k jelentősen a r e f o r m k o r h a s o n l ó témájú szövegeinek n e m z e t i - p a t e t i k u s olvasásmódjától. Holott m á r ö n m a g á b a n az a tény, hogy A r a n y h á r o m s z o r is nekifutott a témának, illetve, h o g y az a p r ó d o k a t helyezi a szöveg k ö z é p p o n t j á ba, azt jelzi, h o g y n e m a h a g y o m á n y o s m ó d o n próbálja kezelni a történetet, ám tisztában v a n e tradíció jelentésképző erejével, és r é s z b e n épít is rá. A walesi bárdokkal h a s o n l ó lehet a helyzet, hiszen az allegorézis lehetősége a n n y i r a k é z e n f e k v ő n e k tűnik a témával kapcsolatban, h o g y (egy kultik u s toposszal élve) m á r - m á r n e m jelenthet kihívást A r a n y számára. A walesi bárdok tárgytörténetét feldolgozó Elek O s z k á r kimutatja, h o g y a m a g y a r irodalmi h a g y o m á n y b a n E d w a r d és a b á r d o k története d o k u m e n t á l h a t ó a n m á r legalább 1838 óta e g y é r t e l m ű e n a n e m z e t i függetlenségi vágyak s z ó t á r á h o z tartozik. 7 6 Gaal József A bajvívók (Emlény, 1838) című elbeszélése e g y e n e s e n m a g y a r szereplőkkel népesíti be Wales s z a b a d s á g k ü z d e l m é t , közvetlen kapcsolatot t e r e m t v e a szabadságvágyáról híres és a zsarnoki h ó d í t ó elleni küzdelem mellett elkötelezett m a g y a r és walesi n é p között. „ H a n e m n y o m t a volna a szegény m a g y a r n é p e t az é v s z á z a d o s osztrák iga, t á m a d h a t o t t volna-e íróinknál m é g csak l a n g y o s érdeklődés is az irek és a walesiek iránt, elég izzó a n g o l - i m á d a t u n k k o r á b a n ? " 7 7 - teszi fel a jogos kérdést Elek Oszkár, mintegy s u m m á z v a a n e m z e t i allegorizálás kikerülhetetlenségét a témával kapcsolatban. Persze az is egyértelműen kiviláglik Elek szavaiból, hogy a n e m z e ti érzület kizárólagos elbeszélésmódját kizárólag a függetlenségi retorikában képes meglátni, holott közjogi értelemben - kisebb-nagyobb időintervallumoktól eltekintve - nincsen igaza, hiszen köztudott, h o g y legalább az 1723-as m a g y a r Pragmatica Sanctio óta (de korábbi i d ő s z a k b a n is törvények szabályozták a H a b s b u r g o k országlását: M a g y a r o r s z á g m i n d i g is megtartotta közjogi függetlenségét) törvényes renden a l a p u l a H a b s b u r g - h á z magyarországi u r a l k o d á s a . (A H a b s b u r g - h á z z a l szembeni korábbi felkelések okai m i n d i g a törvényes viszonyok felrúgásában keresendők, vagyis a M a g y a r o r s z á g közjogi k ü l ö n á l l á s á n a k m e g s z ü n t e t é s é r e tett Habsburg-kísérletekben, amelyek a z o n b a n s o h a s e m h o z t a k tartós sikert.) A walesi bárdok története tehát szervesen és z ö k k e n ő m e n t e s e n é p ü l t be a m a g y a r n e m z e t függetlenségi mitológiájába, amelynek reneszánsza 1848/49ben, illetve Világos u t á n természetesnek tekinthető. A korszakra jellemző az is, h o g y A r a n y szövegét részben m e g e l ő z v e - p o n t o s a b b a n szinte p á r h u z a mosságról b e s z é l h e t ü n k - megihletett m á s költőt is a téma. Tóth E n d r e először 1860-ban a Szigeti Albumban megjelent, 7 8 majd 1862-ben a Harangvirágok című kötetében újraközölt Az ötszáz gael dalnok című ó d á j á r ó l van szó. Szász Károly m á r idézett emlékezésében a k ö v e t k e z ő k é p p e n számol be A r a n y és 60

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

Tóth k ö l t e m é n y é n e k viszonyáról: „Egyszer jóval később, Tóth Endrétől m e g jelent az »Ötszáz walesi bárd« czimű költemény (az is czélzatos és v o n a t k o zó). A r a n y n a k is tetszett a vers, legalább figyelmére méltatta. Én akkor m á r kis-kunsági lelkész voltam s A r a n y Pesten lakott. Nála lévén, k é r d e m tőle: olvasta-e a Tóth E n d r e költeményét s emlékszik-e m é g rá, h o g y ő is kezdett, ekkor s ekkor, Kőrösön erről a tárgyról egy egészen m á s h a n g u és m e n e t ű balladát? H á t k i h ú z z a a fiókját s kiveszi belőle a befejezett, kész költeményt. N e k e m is, m o n d á , a T. E. költeménye e s z e m b e juttatta a m a g a m f é l b e n m a radt versét; elévettem s befejeztem; de miután más már megírta [kiem. t ő l e m M. R.], n e m t u d o m érdemes-e kiadni ezt?" 7 9 Figyelemre méltó, h o g y Szász egyrészt ú g y emlékszik, h o g y a téma „ m á s h a n g ú és m e n e t ű " feldolgozásába kezdett Arany, m á s r é s z t p e d i g A r a n y szájába a d o t t szavak a két szöveg bizonyos szintű azonosságát állítják. Elek O s z kár ezt az azonosságot a szövegek „eszméjében" fedezte föl: „Tóth E n d r e költ e m é n y é b ő l kisugárzik az erkölcsi erő győzelme a z s a r n o k s á g h a t a l m á n . Ez a felfogás él A r a n y János halhatatlan balladájában is. F é l b e n m a r a d t alkotásának folytatásakor Tóth Endre versének eszméje gyújtó erővel hat reá, m e g i z mosítja eredeti g o n d o l a t á b a n , abban, h o g y az összeomlásra kárhozatott önkényen az örök életre hivatott erkölcsi erő diadalt arat." 8 0 Elek a b e k e z d é s h e z fűzött lábjegyzetben is egyértelművé teszi - persze anélkül is p o n t o s a n t u d h a t ó - , h o g y a G r e g u s s által kifejtett m o n d a n d ó t tekinti m é r v a d ó n a k . Tóth E n d r e m ű v é v e l összevetve a z o n b a n világosan kirajzolódik, hogy A r a n y b a l l a d á j á n a k c s u p á n részproblémája a b á r d o k hősies ellenállása. U g y a n a k kor G r e g u s s és n y o m á b a n a teljes recepció által kihüvelyezett „eszmei m o n d a n d ó " c s u p á n a b á r d o k történetére szűkül, m i k ö z b e n E d w a r d figurájának értelmezését is kizárólag ezen n é z ő p o n t n a k rendelik alá. Tóth Endre m ű v é b e n e g y é r t e l m ű e n a b á r d o k szólama és nézőpontja d o m i n á l , á m é p p e n e n n e k k o n t r a s z t j á b a n élesednek A r a n y szövegének finomabb árnyalatai. Tóth költ e m é n y é n e k királya k o r á n t s e m tragikus hős, e g y s z e r ű e n csak h a t a l m á t féltő, ereje teljében lévő u r a l k o d ó , akinek semmiféle lelki p r o b l é m á t sem jelent a d a l n o k o k kivégzése: „S trónjában a dalra király E d u á r d / Vas ujja között i m e m o z d u l a b á r d . . . / 'míg szelleme lendül a dalban a n é p n e k : / Erősb az igánál, mit rája vetének; / Mig dalnoki élnek, a kik csodaképen / Tettekre hevítik tündéri b e s z é d b e n : / N i n c s bizton a gyeplő ... szétpattan a fék - / Halál fejetekre z u g ó Tobavék! - / szólt s inte vad arccal a büszke király / A hajhára sereg a l a b á r d o s a vár". 8 1 A r a n y szövegének intenciója a n n y i b a n valóban Tóth m ű v é r e emlékeztet, a m e n n y i b e n kizárólag a b á r d o k történetére koncentráljuk a szöveg jelentésk é p z ő m e c h a n i z m u s á t , és e n n y i b e n A r a n y valóban c s u p á n r'ijramondja a m á r jól ismert mitologémát, a korabeli politikai viszonyok között a korabeli bef o g a d ó s z á m á r a is jól felismerhetően aktualizálva. C s a k h o g y A r a n y itt is tov á b b l é p (mert h á t u g y a n Szász szerint ó d z k o d i k a kiadástól a h a s o n l ó s á g r a 61

M1LBACHER RÓBERT

hivatkozván, á m mégiscsak megírja a maga verzióját, n y i l v á n folyamatosan szem előtt tartva 8 2 Tóth szövegét), és radikálisan újraértelmezi - az A r a n y s z a k i r o d a l o m b a n bevett és termékeny terminussal élve: deformálja - a közhelyszerű történetet, a m e n n y i b e n E d w a r d figurájának t r a g i k u s s á g á r a helyezi a hangsúlyt. M á s k é p p e n m o n d v a : a recepció értelmezési gyakorlata Tóth Endre m ű v é re jellemző jelentésen (a d a l n o k o k halálmegvető, elvhű hősiessége v e r s u s a zsarnoki h a t a l o m kegyetlensége stb.) n e m lép túl A r a n y szövegéről értekezvén, m i k ö z b e n A walesi bárdok nyilvánvalóan ennél többről, illetőleg m á s r ó l (is!) beszél. Különösen a fent idézett m á s o d i k versszak alapján valószínűsíthető, h o g y Tóth elsődleges - ha n e m is egyetlen, b á r ezzel k a p c s o l a t b a n n e m végeztem beható k u t a t á s o k a t - forrása Pulszky Ferenc 1836-os ú t i r a j z á n a k alábbi paszszusa lehetett: 8 3 ,,...'s bár I-ső Eduard 500 költőt egyszerre levágatott, h o g y a' nemzetet a' régi időszakra emlékeztetve, forrásba n e h o z z á k . . . " 8 4 Pulszky írása Wales angol befolyás ellenére is megőrzött identitására, nemzeti sajátságainak megtartására csodálkozik rá, és ennek erősítéseként említi a bárd o k esetét E d w a r d d a l , a királlyal. Tóth ó d á j a tehát természetszerűleg emelte át forrásának szemléletét, a m e l y kétségtelenül a b á r d o k r a koncentrál. A r a n y a z o n b a n - a l a p o s filológiai kutatások k i m u t a t t á k - több forrásból dolgozott, d e ezek k ö z ü l is l e g d ö n t ő b b n e k Dickens történeti írása bizonyult. A Koszorúban közzétett szöveghez f ű z ö t t jegyzet, miszerint „A történelem kétségbe vonja, de a m o n d á b a n erősen tartja magát, h o g y I. E d u á r d angol király, Wales t a r t o m á n y m e g h ó d í t á s a (1277) után, ötszáz walesi b á r d o t végeztetett ki, h o g y nemzetök dicső múltját z ö n g v e , a fiakat föl n e gerjeszthessék az angol járom lerázására", t a n ú s k o d i k u g y a n Pulszky szövegének ismeretéről, de a h a n g súlyossá tett kritikai szemlélet Dickens m ű v é r e reflektál: „There is a legend that to p r e v e n t the people f r o m being incited to rebellion b y the songs of their b a r d s and h a r p e r s , E d w a r d h a d them all p u t to death. S o m e of t h e m m a y h a v e fallen a m o n g other m e n w h o held o u t against the King; b u t this general slaughter is, I think, a fancy of the harpers themselves, w h o , I dare say, m a d e a song a b o u t it m a n y years afterwards, a n d s a n g it by the Welsh firesides u n til it came to be believed." 8 5 Az idézett f o r r á s b a n Dickens nagy és bölcs'királyként rajzolja m e g E d w a r dot, akinek a koronázása e g y e n e s e n ö r ö m ü n n e p e t jelentett egész Anglia számára; 8 6 és akiről u g y a n rosszallóan jegyzi m e g , hogy s z á m o s esetben kegyetlenségeket követett el ellenségeivel, illetve a zsidókkal s z e m b e n , ám m é g s e m c s u p á n a saját ö n z ő érdekeit s z e m előtt tartó z s a r n o k k é n t emlékezik m e g róla, h a n e m Anglia dicsőségének és h a t a l m á n a k kiteljesítőjeként. 8 7 Wales és Skócia m e g h ó d í t á s á n a k történetét sem e g y s z e r ű e n úgy beszéli el, h o g y az erős Anglia leigázza a gyenge s z o m s z é d o k a t , h a n e m a h ó d í t ó Edw a r d o t mint a két országban u r a l k o d ó belső viszálykodás pacifikátorát tün62

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

teti föl: „The first bold object which he conceived w h e n h e came h o m e , was, to unite u n d e r one Sovereign England, Scotland, and Wales; the t w o last of which countries h a d each a little king of its own, about whom the people were always quarrelling and fighting, and making a prodigious disturbance [kiem. tőlem - M. R.] - a great deal m o r e t h a n he w a s w o r t h . " R á a d á s u l Wales m e g h ó d í t á s á v a l kapcsolatban Dickens jogi alapra is hivatkozik, a m e n n y i b e n azt állítja, hogy Llewellyn - akit p é l d á u l Gaal s z a b a d s á g h ő s k é n t m u t a t be - Wales fejedelme és legerősebb bárója E d w a r d apja előtt tett h ű s é g e s k ü j é t E d w a r d előtt m á r n e m volt h a j l a n d ó megerősíteni, és ebből a t u l a j d o n k é p p e n i esküszegésből lett a h á b o r ú s k o d á s : „LLEWELLYN was the Prince of Wales. H e h a d been on the side of the Barons in the r e i g n of the s t u p i d old King, b u t h a d a f t e r w a r d s s w o r n allegiance to him. W h e n King E d w a r d came to the throne, Llewellyn w a s required to s w e a r allegiance to him also; which h e r e f u s e d to do. The King, being c r o w n e d and in h i s o w n d o m i n i o n s , three times m o r e required Llewellyn to c o m e a n d do h o m a g e ; and three times m o r e Llewellyn said he w o u l d rather n o t . " Wales történetében Llewellyn k o r á n t s e m játszik e g y é r t e l m ű e n pozitív szerepet. K e z d e t b e n Simon d e M o n f o r t és a bárók oldalán harcolt E d w a r d apja ellen, m a j d p e d i g b e h ó d o l v á n neki az 1267-es M o n t g o m e r y - b e n kötött e g y e z m é n y é r t e l m é b e n Wales hercege lett. 88 Llewellyn ezek u t á n megpróbálta a m a g a u r a l m a alatt egyesíteni Walest, á m a déli és keleti nemzetségfők, féltvén saját h a t a l m u kat Anglia királyához f o r d u l t a k segítségért, ezek között a bárók között volt p é l d á u l a Dickens által is említett David, aki annak ellenére, hogy Llewellyn testvére volt, bátyjával s z e m b e f o r d u l v a , hűséget e s k ü d ö t t az 1272-ben m e g koronázott I. E d w a r d n a k . Llewellyn hiába vette feleségül a legnagyobb angol b á r ó n a k és egyben az angol király legrégibb ellenségének, Simon d e Monfortnak a leányát, a b á r ó k E d w a r d h o z csatlakozva legyőzték Llewellynt, akinek az 1277-es r h u d d l a n i szerződésben le kellett m o n d a n i a hercegi rangjáról, és h a t a l m á t birtokainak eredeti határai közé kellett visszavonnia. Az 1277-es d á t u m tehát n e m jelent mást, mint a l e g n a g y o b b walesi b á r ó hat a l m á n a k megtörését, és egyben az angol korona h a t a l m á n a k kiterjesztését Wales egy része fölé. 89 1277 és 1282 között a b e r e n d e z k e d ő angol h a t a l o m mal s z e m b e n i elégedetlenség vezetett oda, hogy David, és az előbb E d w a r d dal szövetséges n e m z e t s é g f ő k is E d w a r d ellen fordultak, aki 1282-ben törte le véglegesen Llewellyn és szövetségeseinek lázadását, és egész Walest a korona f e n n h a t ó s á g a alá hajtotta, a Dickens említette kegyetlenséggel számolva le a hitszegőkkel, k ö z t ü k Daviddal is. A történeti háttér tehát s o k k a l inkább a feudális t a r t o m á n y u r a k hatalmi vetélkedésének k ö v e t k e z m é n y e k é n t , mint ö n k é n y e s zsarnoki hódításként láttatja I. E d w a r d Wales elleni h a d j á r a tát. (Vagyis E d w a r d a n n a k a feudális anarchiának vet véget egy erős k ö z p o n ti h a t a l o m kiterjesztésével, amely b i z o n y a walesi u r a k belső viszálykodásának k ö v e t k e z m é n y e volt.)

63

M1LBACHER RÓBERT

Az a m o z z a n a t , hogy Llewellyn központosító hatalmával s z e m b e n a walesi n e m z e t s é g f ő k az angol k i r á l y h o z f o r d u l n a k segítségért, r é s z b e n felmenti Edw a r d o t a z s a r n o k i hódítás v á d j a alól. N e m tudni, hogy A r a n y m e n n y i r e figyelt erre a m o m e n t u m r a , h i s z e n Dickens elbeszélése u g y a n említi a belső anarchiát és a n n a k negatív hatását, ám összevonja az eseményeket, összezavarja az i d ő r e n d e t , például n e m derül ki világosan belőle, h o g y mi is volt a szerepe D a v i d n a k , miért is lett előbb a király szövetségese, a z t á n miért árulta el E d w a r d o t stb. A z a z o n b a n biztos, h o g y Skócia m e g h ó d í t á s a történetének elbeszélésében nyilvánvalóvá teszi Dickens is, hogy E d w a r d o t a bölcsessége miatt kérték fel arra, h o g y a skót király halála után jelentkező t i z e n h á r o m trónkövetelő között ő tegyen igazságot m i n t a z özvegy királyné testvérbátyja. Ezt persze arra használja fel E d w a r d , hogy b e u t a z z a Skóciát és m i n d e n k i t az angol korona iránti hűségre szólítson fel, m a j d a m e g k o r o n á z o t t skót királyt is angol h ű b é r e s s é tegye. A r a n y előtt tehát több forrásból is ismeretes lehetett a walesi n é p angolokkal s z e m b e n i ellenállásának legendája, k ö z é p p o n t b a n a b á r d o k hősiességével, illetve t u d n i a kellett legalább Dickens n y o m á n arról az ideológiáról, amely angol s z e m p o n t b ó l legitimálja E d w a r d h ó d í t ó politikáját. Ez az önideológia pedig n e m volt egyéb, m i n t hogy az erős angol király - a walesi urak, illetve a skót trónkövetelők felkérésére - igazságot tesz az egymással m a r a k o d ó feudális csoportok között, és ezzel b é k é t teremt az á l l a n d ó h á b o r ú s k o dástól s z e n v e d ő országokban. Természetesen ezért cserében E d w a r d az angol korona iránti hűséget, h ű b é r i viszony elfogadását követeli m e g a h o z z á f o r d u l ó uraktól. Adalékok a betű szerinti

olvasathoz

A ballada á l t a l a m javasolt b e t ű szerinti értelmezése arra épül, hogy a behódolt t a r t o m á n y t meglátogató király ö n m a g á t n e m e g y s z e r ű e n hódítóként, h a n e m a b é k e és n y u g a l o m m e g t e r e m t ő j e k é n t , egyfajta jótevőként értelmezi, és hódítását ezzel legitimálja. Ez az önkép m á r a szöveg m á s o d i k szakaszáb a n e g y é r t e l m ű v é válik, a m i k o r is a király a h ű b é r i a j á n d é k b a kapott Wales értékéről t á j é k o z ó d i k a kísérőtől. H a d d látom, u g y m o n d , m e n n y i t ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és f ö l d j e jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A p á r t o s honfivér?

64

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

S a n é p az istenadta n é p , H a oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, M e l y e t igába hajt?

A király első megszólalása tehát magában foglalja fentebb vázolt önideológiájának m i n d e n elemét: 1. mivel előzetesen n e m ismeri Wales értékeit, nincs é r t e l m e azt a v á d a t szemére vetni, hogy kapzsi hódítóként a k a r t a megszerezni a tartományt; 2. a földet vérrel áztató h á b o r ú s k o d á s t belső viszály idézte elő („pártos h o n f i v é r " ) , nem ő; 3. ráadásul E d w a r d szándéka a sokat szenvedett n é p b o l d o g s á g a . Természetesen vitathatatlan a király h a n g v é t e l é n e k cin i z m u s i g d u r v a gúnyossága, á m n e m szabad m e g f e l e d k e z n ü n k arról, h o g y Dickens sem szent és ártatlan, h a n e m bizony k e m é n y és gőgös, sőt igen v a d jellemként m u t a t j a b e Edwardot. A mégiscsak g y ő z e d e l m e s király gőgje (péld á u l „vélsz e b e k n e k " mondja k é s ő b b a h ű b é r e s urakat) a z o n b a n n e m feltétlenül d e s p o t i k u s h a t a l o m g y a k o r l á s á n a k jele, h i s z e n önideológiája szerint h ó dítását n e m z s a r n o k i önzés, h a n e m a viszály elcsitítása motiválta. A szöveg vitatott, ám kulcsfontosságú helye a „pártos h o n f i v é r " kifejezés, amellyel kapcsolatban a szakirodalomban e g y e d ü l Seres József említi m e g egyébként érdekes módon: teljesen magától é r t e t ő d ő tényként - , hogy „ n e m csak a gyűlölet s ü t belőle [ti. Edwardból], h a n e m - s itt s z e m b e t ű n ő az allegória - önbírálatainkban oly sokat emlegetett hibát, a pártos széthúzást vágja s z e m ü n k b e a királyi dölyf". 9 0 Imre László elég határozottan veti el Seres - ki n e m fejtett - ötletét az 1988-as, irodalomtörténetünk m á i g legalaposabb Arany-ballada-könyvében: „Seres József szerint a »pártos széthúzásra« vonatkozik a királyi dölyf. Valójában a »pártos« jelentése itt lázadó, és semmi jele a n n a k , hogy a leigázott walesi n é p körében A r a n y olyan ellentéteteket tételezett volna fel, m i n t amilyenek az 1840-es, 1850-es években osztották m e g a m a gyarságot." 9 1 Imre Lászlóval vitatkozva azt kell m o n d a n o m , h o g y éppen annak s e m m i jele, h o g y Arany n e m a Seres által javasolt értelemben használta volna a pártos kifejezést. (Ráadásul a történeti háttér ismeretében nincs is értelme a pártos szót a 'lázadó' jelentésben használni, hiszen - m i n t leginkább O w e n t ő l m e g t a n u l h a t t u k - E d w a r d az egyik feudális csoport é r d e k é b e n avatkozott be a walesi belviszályokba. Persze a m e n n y i b e n a h ű s é g e s k ü t megtagadó Llewellynt l á z a d ó n a k tekintjük, jogos a szó ilyetén jelentése, á m ebben az esetben sem egész Wales, pláne n e m a walesi n é p lázadásáról v a n szó.) A r a n y é l e t m ű v é b e n a „pártos" kifejezés m i n d e n esetben az á t k o s visszavonás, a testvérharc, a belviszály jelentésben f o r d u l elő, 92 s e m m i s e m indokolja tehát, h o g y itt ne e b b e n az é r t e l e m b e n szerepelne. Arról n e m is szólva, h o g y A r a n y az, aki m i n d a s z a b a d s á g h a r c b u k á s á n a k étékelésében (lásd Koldusének93, [1850], vagy A nagyidai cigányok [1851]), m i n d pedig a m a g y a r karakter részét képező (és Világos u t á n n a g y o n is aktuális p r o b l é m a k é n t felmerü65

M1LBACHER RÓBERT

lő) „ v i s s z a v o n á s á t k á n a k " mitológiai gyökereit keresve, m e g p r ó b á l t szembenézni a p á r t o s s á g kérdésével. így aztán az sem véletlen, h o g y é p p e n az 1862 februárja és 1863 m á j u s a között írott Buda halálából lehet a legtöbb o l y a n péld á t hozni, a m e l y b e n A r a n y a „pártos" kifejezést e g y é r t e l m ű e n a 'testvérharc, belviszály' jelentésben használja. 9 4 (Különben k ö r ü l b e l ü l ez a jelentésárnyalat érvényesült 1848-49 eseményeinek értékelésében is m i n d az U d v a r , m i n d p e d i g a m a g y a r k o r m á n y részéről, és az alábbiakban kifejtendő nemzeti-allegorikus é r t e l m e z é s b e n d ö n t ő szerephez is jut.) A Buda halálát általában é p p e n a n e m z e t m i n d e n k o r i jelenéig ható testvérgyilkos ő s b ű n f e l m u t a t á s á n a k szövegeként értelmezi a szakirodalom, 9 5 á m az intrikus s z á s z Detrének az elkövetett eredeti b ű n b e n való aktív részvétele nyilvánvalóvá teszi a m ű saját korára vonatkoztatott nemzeti-allegorikus é r t e l m e z h e t ő s é g é t is. Az a z o n b a n kétségtelen, hogy a kifejezés 'lázadó' jelentésben is használatos lehetett a k o r b a n az 1870-es [!] C z u c z o r - F o g a r a s i - s z ó t á r aktuális kötete szerint: „Ki a t á r s a d a l m i l a g megalapított törvényes e g y s é g b e n meghasonlást, szakadást tesz, vagy tett, v a g y tenni törekszi; a t ö b b s é g ellen f ö l z e n d ü l ő , láz a d ó . . . " 9 6 E b b e n a definícióban sem az u r a l k o d ó elleni lázadáson v a n a hangsúly - h i s z e n azt a k o r b a n leginkább a rebellió t e r m i n u s s a l illették - , h a n e m az e g y s é g b e n tett m e g h a s o n l á s o n , és a többség elleni zendülésen, v a g y i s végső soron az egy politikai közösségen belüli s z a k a d á s t jelöli. A szócikk említést tesz a szó etimológiájáról is, a m e l y döntően befolyásolja használatát, hiszen őstörténeti konnotációkkal bír: „ H a Justinus történetíró értelmezését olvassuk a régi p a r t h u s népnevezetről, m e l y szerinte a m . exul, alig kételkedhetünk, h o g y ez a m a g y a r »pártus« szóval összeüt." 9 7 A (pártos) honfivér által megöntözött föld képzete e g y a magyar irodalomb a n igen régi toposzt elevenít fel, E d w a r d szájából kétségtelenül c i n i k u s felh a n g o k k a l : tudniillik a véren vett haza, a vérrel megszentelt föld, az ősök vére által m e g t e r m é k e n y í t e t t , s így az i d e g e n terület h a z á v á / o t t h o n n á szentelésének t o p o s z á r ó l v a n szó. E d w a r d cinizmusa a z o n b a n itt nem e g y s z e r ű e n a gőgös királyé, h a n e m részben szerzői ironikus v a g y inkább humoros önreflexióként is értelmezhető, hiszen A r a n y s z a b a d s á g h a r c alatti politikai költészete s o k s z o r hivatkozik az ősök v é r á l d o z a t á n a k megújítására, a m e l y nélkül el kell v e s z n i e a h a z á n a k például szinte p r o g r a m s z e r ű kifejtettséggel Az örökségben (1848): „Azok a magyarok, kik e hazát / Véren vették, vérrel ótalmazták, [...] E becses zászlónak a h a z á n a k , / Védelmében hányan elhullának! / Vérökben a r ú d j á t h á n y s z o r megfereszték / Régi ő s a p á i n k ! De e n e m ereszték. // így a zászló ránk ö r ö k b e maradt, R á n k hagyták azt erős átok alatt: / Átok alatt, h o g y ha e l p á r t o l u n k attul / Ne legyen az isten i s t e n ü n k azontúl." 9 8 Szinte m á r - m á r A walesi bárdok fenti sorainak közvetlen forrásaként o l v a s h a t ó az 1849-es Haj, ne hátra, haj előre című vers ezen strófája: „Tavaszodik l á g y az idő, / Kihajt a fű, kövéren nő: / Az is azért olyan kövér, / Megáztatta t ö v é t a vér." Úgy tűnik, A r a n y k e s e r ű iróniával - vagyis mivel m a g a is érintett, s így nem

66

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

kívülről s z e m l é l v é n a múltat: keserű humorral - emlékezik m e g egykori lelkesedéséről, a m e l y végső s o r o n harcra és ö n k é n t e s halálra b u z d í t o t t . Ez a lelkes/harcias, A r a n y t ó l a m ú g y oly távoli, m a g a t a r t á s az ötvenes évek önvádtól kínzott é r á j á b a n újraértékelődik, és é p p e n a h ó d í t ó király szájába a d v á n az önkínzásig m e n ő önbírálatra e n g e d következtetni. A kérdés az ötvenes é v e k b e n m á r ú g y vetődött fel, n é m i k é p p e n K e m é n y (és vele n a g y r é s z b e n Széchenyi) nézeteit visszhangozva: s z a b a d volt-e h a g y ni, hogy v é r o n t á s i g fajuljanak az események, az akkor az egész n e m z e t önvédelmének t ű n ő h á b o r ú , amely végső soron a n e m z e t b u k á s á h o z vezetett, n e m csupán egy s z ű k (Kossuth befolyása alatt álló) csoport elhibázott, türelmetlen politikájának k ö v e t k e z m é n y e volt-e. Illetőleg m i n d e b b ő l a k o r s z a k jellemző s z i m p t ó m á j a k é n t alakult ki a z o n önvádtól sújtott - k ü l ö n ö s e n Széchenyi döblingi ö n m a r c a n g o l á s á n a k mintáját követő - habitus, amely arra vonatkozott, h o g y az egyes szereplők (így A r a n y is) miféle személyes felelősséggel bírtak az események rosszra f o r d u l t á b a n . " A r a n y 1850. március 15-én írt Évnapra című verse, h a n e m is az elhatárolódásról, d e a f e l t á m a d ó kétségről és - a lelkesedés elmúltával 1 0 0 - az újraértékelés kényszeréről feltétlenül t a n ú s k o d i k : „ O h , e t ö m e g m á s n a p o t ü n n e p e l ; / Titkon sóhajtja m e g a h ű kebel / H a l o m ra dőlt oltáraidat. // Emléked átkos, n y o m a s z t ó tereh: / A v é r n e k és k ö n y ű n e k tengere / M i n d , mind a h h o z tapad. / Az e m b e r gyönge: félve n é z feléd, / S mint egykor a tanítvány mesterét, / N e h é z i d ő k b e n m e g t a g a d . . . " E d w a r d király tehát ö n m a g á t szabadítóként, b é k e h o z ó k é n t állítja be, és a tiszteletére a d o t t l a k o m á n e h h e z m é r t e n követeli - egyre t ü r e l m e t l e n e b b ü l - a (történeti háttérből következően) vele szövetkező, neki h ű b é r e s k ü t tevő uraktól az őt megillető hódolatot. (Vagyis a v e n d é g l á t ó walesi u r a k n e m a leigázott n e m z e t teljességét reprezentálják, hiszen k ü l ö n b e n n e h e z e n magyar á z h a t ó a b á r d o k felléptekor arcukra ülő félelem.) Ú g y g o n d o l o m tehát, h o g y n e m kielégítő a z a Gyulai és G r e g u s s n y o m á n elterjedt, és csak részben mód o s u l t m a g y a r á z a t , amely szerint E d w a r d azért követel igazi tiszteletet (nem c s u p á n a k ü l s ő s é g e k b e n megnyilvánulót), m e r t „időnként m é g a zsarnok is vágyik a m á s o k elismerésére". A z értelmezők s z á m á r a m i n t a k é n t szolgáló III. Richárd s e h o n n a n és senkitől s e m vár igazi tiszteletet, hiszen jól tudja, h o g y választott stratégiája miféle reakciókra számíthat: ettől jó machiavellista. Legfeljebb a „klinikailag" őrült r ó m a i császárok m i n t á j á r a lehet elképzelni, h o g y a gyilkos ő s z i n t é n őszinte szeretetre vágyik, á m ez a narratíva s e m az epikai hitelt szem előtt tartó betű szerinti, sem p e d i g a nemzeti-allegorikus szint e n n e m lehet a d e k v á t k o n t e x t u s generálója. (Ferenc Józsefről m é g a legdüh ö d t e b b kritikusai sem állították, hogy v é r e n g z ő őrült lenne, legfeljebb az alább e l e m z e n d ő Nagy magyar szatírát (vagyis Önismeretet) író Széchenyi fejében f o r d u l h a t o t t ez meg, d e ő is inkább Schwarzenbergről írta le mindezt). A XX. század tapasztalataival felvértezett mai olvasó s z á m á r a a fasiszta és a k o m m u n i s t a d i k t a t ú r á k személyi k u l t u s z á n a k m ű k ö d é s e b i z o n y o s a n alap-

67

M1LBACHER RÓBERT

vető - á m bizonyosan ahistorikus - o l v a s á s m ó d o t szolgáltathat (Czigány Lóránt n e m véletlenül elemzi egy t a n u l m á n y o n belül A walesi bárdok történeti kontextusát, és p é l d á u l Rákosi személyi kultuszát). Vagyis m a g a Arany, aki mindenfajta logikátlanságot felrótt m i n d a vele levelező ifjú Tisza Domokosnak, 1 0 1 m i n d a k u l t i k u s a n tisztelt Katona Józsefnek, 1 0 2 n e m valószínű, h o g y m e g e n g e d t e m a g á n a k a Greguss értelmezéséből k ö v e t k e z ő logikai kisiklást. 103 Ez a logikai b a k u g r á s szerintem csak akkor o l d h a t ó fel, ha ú g y értelmezzük a szövegrészt, h o g y E d w a r d v a l ó b a n azt várja - fentebb vázolt önideológiájának értelmében - Wales uraitól és népétől, h o g y hálával e m l é k e z z é k meg róla. A névtelen kísérő csak megerősíti a királyt öncsaló tévedésében, ami nyilván a v e n d é g l á t ó h ű b é r e s walesi u r a k érdekét is szolgálja. N e m véletlenül s á p a d n a k el a király azon követelésére, hogy a n é p v é l e m é n y é t reprezentáló b á r d o k m o n d j a n a k róla dicsérő éneket. A környezetétől elámított, a valóságot csak intrikus tanácsadóinak h a m i s beállításán át ismerő király toposza éled fel A r a n y szövegében, amely nemzetiallegorikus szinten nyilvánvaló genetikus kapcsolatot m u t a t Ferenc József látogatásával és k ü l ö n ö s e n az ifjú császár személyéhez fűzött várakozások kudarcával. A b á r d o k m e g s z ó l a l á s á n a k retorikája (különösen az „ősz" és a „ h a r m a d i k " esetében) is azt a vélelmet erősíti, h o g y a szolgalelkű kísérő s z ó l a m á n a k ell e n p o n t j a k é n t a király most fog a m a g a pőreségében szembesülni a valósággal. Ú g y tűnik, h o g y m a g u k az énekesek is tisztában lehetnek azzal, h o g y E d w a r d e d d i g c s u p á n hamis, ö n á m í t ó tudással rendelkezett, hiszen a „Te tetted ezt, király", illetve a „Király, te tetted ezt!", v a l a m i n t a „ N o halld meg, E d u á r d " a n a f o r i k u s és így rendkívül hangsúlyossá váló megszólító alakzatai a b á r d o k b e s z é d é n e k felvilágosító funkcióját látszanak felerősíteni. Mert ha n e m így lenne - tehát ha a m i n d k é t beszélő s z ó l a m á n a k egy n e g y e d é t kitevő megszólító f o r m u l á t csupán E d w a r d felszólítására („Hol van, ki zengje tetteim - / Elő egy velszi bárd!") adott dacosan ironikus reakcióként értjük - , akkor k ü l ö n ö s tekintettel A r a n y n a k a kompozíció ö k o n ó m i á j á r a v o n a t k o z ó szigorú elveire, n e h e z e n m a g y a r á z h a t ó r e d u n d a n c i a k é n t kell é r t e l m e z n ü n k a gyakorlatilag u g y a n o l y a n funkciójú szövegrészek kétszeres ismétlődését. 1 0 4 A király felszólítása e g y é r t e l m ű e n előírja az elvárt megszólalás retorikai faját, 105 tudniillik dicséretet (laudatio) vár, amely p e d i g a szemléltető beszéd (gen u s d e m o n s t r a t i v u m ) n e m é h e z tartozik. A b á r d o k szólama (a két első tekintetében különösen) leírással, a walesi valóság bemutatásával kezdődik, amely feltétlenül a szemléltető beszéd h a g y o m á n y á t imitálja, é p p e n azt a retorikai s é m á t folytatva/parodizálva, amit a szöveg elején a szolga-kísérő is követ, csakhogy a n n a k ezúttal n e m dicséret (laudatio), h a n e m gáncsolás (vituperatio) lesz a végkimenetele. A m ű h a g y o m á n y o s értelmezései a b á r d o k beszédét hallgatólagosan és magától értetődően törvényszéki (genus iudiciale) v á d b e s z é d k é n t (accusatio) fogják fel, amelyek a z o n b a n n e m felelnek m e g a 68

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

v á d b e s z é d kritériumainak, hiszen a beszédeknek n e m célja a bizonyítás, han e m c s u p á n egy tényállás rögzítése, bemutatása. A z ősz b á r d belépője („Itt van, király, ki tetteidet / Elzengi, m o n d az agg; / S fegyver csörög, h a l ó hörög / A m i n t húrjába csap.") szabályos retorikai értelm ű k e z d e t (exordium, princípium), amelynek a z a funkciója e helyütt, h o g y a király által követelt tárgy és az e l ő a d a n d ó t á r g y közötti k ü l ö n b s é g r e felhívja a hallgatóság figyelmét (docilitas). Ugyanis a v e r s narrátora, a halálhörgés és fegyvercsörgés a vacsora résztvevői számára is hallható n o n v e r b á l i s h a n g hatásával kiegészítve az ősz b á r d verbális megnyilvánulását, a várható/elvárt témától való eltérésre készíti fel a közönséget. A z ősz bárd t u l a j d o n k é p p e n i előadása (narratio) röviden és világosan rögzít e g y állapotot. A z ifjú bárd belépője a kitérés (digressio) funkcióját tölti be, a m e l y eleinte e g y s z e r ű tájleírást (descriptio) imitálva („Ah! L á g y a n kél az esti szél / Milford-öböl felé;"), o d a n e m illő elemek közbeiktatásával („Szüzek siralma, özvegyek / Panasza n y ö g belé") vezeti át a hallgatóságot a h a r m a d i k b á r d részletező kifejtéséhez (proposition amely expressis verbis deklarálja a b á r d o k állásfoglalását, és a n n a k okát („Elhullt c s a t á b a n a derék - N o halld meg, E d u a r d : / N e v e d ki diccsel ejtené, / N e m él oly velszi bárd"). A h a r m a d i k b á r d m a g a a z o n b a n n e m átkozza m e g a királyt, b e s z é d é n e k u g y a n i s n e m ez a célja, h a n e m a g e n u s d e m o n s t r a t i v u m szellemében csupán tudósítja arról, h o g y a bárdok a v á r t dicséret (laudatio) helyett k i z á r ó l a g átkozni (vituperatio) f o g j á k őt egész Walesben, illetőleg m e g n e v e z i m a g a t a r t á s u k okát: „Emléke sír a lanton m é g - / N o halld m e g E d u a r d : / Átok f e j e d r e m i n d e n dal, / Melyet z e n g velszi b á r d . " K ü l ö n ö s és p a r a d o x m ó d o n a király maga lát a bárdok állításának/tételének cáfolatához (refutatio), illetőleg ennek inverzeként a b e v e z e t ő részben felvázolt saját álláspontjának bizonyításához (probatio), és t u l a j d o n k é p p e n ezzel a gesztussal avatja visszamenőleg törvényszéki b e s z é d d é a bárdok és a m a g a s z ó l a m á n a k együttesét: „Meglátom én! - S parancsot á d / Király rettenetest. / Máglyára, ki ellenszegül, / Minden vélsz énekest!" E d w a r d „bizonyító eljárása" t a n ú k r a (martüres, testes) épülne, á m végső s o r o n k u d a r c o t vall, h i á b a a kínvallatás (tormenta), n e m képes cáfolni a h a r m a d i k b á r d tényállítását, s így végső s o r o n a saját álláspontjának megerősítő bizonyítása is lehetetlenné válik. A berekesztésben (peroratio) a király n e m h i á b a hivatkozik a walesi vacsora ( n e m pedig a v é r t a n ú bárdok!) átkára („Fülembe zúgja átkait / A velszi l a k o m a . . . " ) , hiszen ez az átok saját i g a z á n a k b i z o n y í t h a t a t l a n s á g á ban, illetőleg e b b ő l következően identitásának m e g b o m l á s á b a n ölt testet. A z ö s s z e o m l ó király így - a III. Richárd narratívája mentén - egyrészről szánalm a t (conquestio, commiseratio) kelthet az olvasóban, hiszen m e g b o m l a n i látszik elméje: a v é r e s és ereje teljében lévő király helyett egy szánalmas, rettegő félőrülttel s z e m b e s ü l h e t az olvasó, másrészt viszont a n a r r á t o r a hallgatóság s z e m é b e n súlyosbítja is E d w a r d bűnét - a p e r o r a t i o egy m á s i k f u n k c i ó j á n a k megfelelően - , a m e n n y i b e n n e m egyszerűen identitásának m e g b o m l á s a k é n t ,

69

M1LBACHER RÓBERT

h a n e m az ötszáz v é r t a n ú haláláért j o g o s a n járó b ü n t e t é s k é n t tálalja hallucinációit. („De túl zenén, túl síp-dobon, / Riadó k ü r t ö n át: / Ötszáz énekli hangosan / A v é r t a n ú k dalát"). Ezzel a m i n d v é g i g objektívnak tűnő, e d d i g csup á n a s z ö v e g valóságszintjének megfelelő reális, valószínű e s e m é n y e k e t , történéseket közvetítő n a r r á t o r itt egy bizonyosan irreális (a szöveg valóságának u g y a n i s ezek a sorok felelnek m e g : „Áll n é m a c s e n d ; légy s z á r n y a bent, / Se k ü n n , n e m hallatik:"), legfeljebb is a király fejében létező h a n g o t avat realitássá. A z irrealitásnak a szöveg valóságszintjére t ö r t é n ő transzponálásával, és így e g y ú j a b b d i m e n z i ó megnyitásával, a narráció lehetővé teszi a szöveg kettős értelmezhetőségét, amely az ö s s z e o m l á s s z á n a l m a s s á v á l á s á n a k folyam a t a mellett a b á r d o k halálmegvető m á r t í r o m s á g á r a és Edward z s a r n o k i bűnére koncentrálja a figyelmet, vagyis morális (és allegorikus) s z i n t e n ajánl értelmezési lehetőséget az olvasóknak i m m á r o n v a l ó b a n a III. Richárd narratívájának fényében. Részben ennek a narrátori k o m m e n t á r n a k köszönhető, hogy a n a r r á t o r i szólamot a szerzőivel összemosó befogadói gyakorlat kizárólagossá tette az Edw a r d elítélésére koncentráló értelmezést, teljességgel figyelmen kívül hagyva a berekesztés másik funkcióját, a szánakozás felkeltését. Ráadásul az u t o l s ó strófához kapcsolja csillaggal Arany a fent m á r idézett lábjegyzetet, a m e l y nyilvánvalóvá teszi az A. J. m o n o g r a m m a l jelzett szerzői és narrátori szólamok közötti különbséget, mintegy elidegenítő szándékkal. Arany ezzel a paratextussal nem egyszerűen (az epikai hitel jegyében) enyhíteni próbálja (politikai értelemben szalonképessé teszi) az utolsó szakasz elbeszélői kommentárjából f a k a d ó erős (allegorikus) értelmezési lehetőséget, h a n e m elidegenítve a szerzőtől a narrátori hangot, viszonylagossá is teszi a n n a k intencióját, m e g e n g e d v e az Edwardk ö z p o n t ú (és a szánalomra alapozó) értelmezési lehetőséget. A m ű e z e n kettős intenciója igen p o n t o s a n reprezentálja azt a nemzeti-allegorikus s z i n t e n é r v é n y e s ü l ő ambivalenciát, amely a k o r szereplőiben élhetett Ferenc József személyével és funkciójával kapcsolatban: egyszerre tekintettek rá M a g y a r o r s z á g jövendőjének biztosítékaként m i n t félrevezetett, d e jó szánd é k ú lehetséges királyra, illetőleg M a g y a r o r s z á g s z a b a d s á g á n a k lélektelen eltiprójaként m i n t zsarnoki h a t a l o m m a l bíró osztrák császárra. Excursus - egy elsápadásról Szőgyény-Marich László a korabeli k o n z e r v a t í v főúri csoport p r o m i n e n s tagja (aki B u d a elfoglalása u t á n az ideiglenes H a b s b u r g - k ö z i g a z g a t á s vezetője volt, és aki m i n d v é g i g 1847-es állapotok visszaállítását tartotta a h e l y e s megoldásnak) a csak 1917-ben p o s z t u m u s z megjelent emlékirataiban b e s z á m o l Ferenc József 1857. m á j u s 4-i b u d a v á r i fogadásáról, a konzervatív h ó d o l ó felirat t ö r t é n e t é n e k előzményeként. Az összegyűlteket a Császár m a g y a r u l [!] a következő szavakkal köszöntötte: „...'eljöttem, h o g y az ország állapotáról 70

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

személyesen m e g g y ő z ő d j e m és annak kívánatait lehetőleg teljesítsem', oly zajos örömrivalgás tört ki, mely a m u l t idők legszebb jeleneteit, a n e m z e t és a dinasztia legbüszkébb emlékeit idézte vissza elméinkbe [...]. A jelenet valób a n m e g h a t ó volt; őszbeborult a g g a s t y á n o k [!] é d e s k e s e r ű könnyeket hullattak s a fiatal n e m z e d é k m á r - m á r d e r ü l n i látá hazánk o l y hosszú i d ő óta bor ú s egét. [ . . . ] / О felsége m a g a is m e g volt indulva s alig tudta é r z e l m e i t fékezni; az ő és a császárné szemeiben k ö n n y e k e t láttunk ragyogni. / A z említett jelenetnél előttem G r i i n n e gróf, m ö g ö t t e m Hauer b á r ó állt, kinek arcza a keletkezett lelkesedésre, melynek értelmét jól fel tudta fogni, egészen elsápadt [kiem. tőlem - M . R.]." 106 Talán n e m hiábavaló a M o n t g o m e r y b e n játszódó v a c s o r a allegorikus megfelelőjét e b b e n a b u d a v á r i f o g a d á s b a n keresnünk, a m e l y r ő l persze n e m ez a leírás tudósítja Aranyt. A hasonlóság a z o n b a n mégis f e l t ű n ő , és n e m c s u p á n a szóegyezés, h a n e m a háttérben rejlő szellemiség m i a t t is érdemes a figyelemre: az e l s á p a d ó H a u e r István báró a polgári k ö z i g a z g a t á s akkori vezetője volt u g y a n i s a főszervezője a császárlátogatásnak, aki természetesen n e m a hazafias (még ha konzervatív is) r e m é n y e k feléledését várta a látogatástól, h a n e m a kialakult status q u o konzerválását, a megjelenő nemzeti elittől ped i g a fennálló viszonyok legitimálását. (A konzervatívok hódoló feliratát a császár n e m is olvasta el, Szőgyény-Marich Lászlót p e d i g később felelősségre vonták.) A z emlékiratból kitűnik, h o g y az ifjú császár m é g a k o n z e r v a t í v elittel sem áll egy p l a t f o r m o n abban az értelemben, h o g y a császár és k ö r n y e zetének célja eddigi politikájuk helyességének megerősítése, a m e l y természetszerűleg n e m h a j l a n d ó t u d o m á s u l venni az elégedetlenséget és a változtatásra való törekvéseket. Ebben a szellemben fogant a k ö r ú t befejezése u t á n L a x e n b u r g b a n kelt 1857. szeptember 9-i legfelsőbb k é z i r a t , amely az o r s z á g „tetemes haladását", „elvitázhatlan fellendülését", v a l a m i n t az u r a l k o d ó v a l s z e m b e n i „őszinte loyális hódolat tanújeleit" konstatálja, és ebből k ö v e t k e z ő en a jövőre nézvést az e d d i g i politikát kell folytatni: „szilárd e l h a t á r o z á s o m továbbra is törhetetlenül m e g m a r a d n i a z o n alapelvek mellett, melyek e n g e m az u r a l k o d á s b a n e d d i g is vezéreltek". 1 0 7 Jól érzékelhető, h o g y az u r a l k o d ó és körének ideológiája teljesen m á s valóságot hoz létre, m i n t a nemzeti elit helyzetértékelése, amelyről p e r s z e a h a t a l o m n e m hajlandó t u d o m á s t v e n n i . Úgy g o n d o l o m , h o g y u g y a n A r a n y nyilván n e m ismerte S z ő g y é n y - M a r i c h írását (elképzelhető, hogy é p p e n fordítva: A walesi bárdok s z ó h a s z n á l a t a k e r ü l t az emlékiratba), a helyzet ilyetén értékelésével azonban e g y é b korabeli f o r r á s o k alapján is szembesülhetett, arról n e m is beszélve, h o g y feltételezhetően a fogadásról t e r j e d ő p l e t y k á k n a k része lehetett többek k ö z ö t t a k ö z u t á l a t n a k örv e n d ő H a u r e r elsápadása is.

71

M1LBACHER RÓBERT

Adalékok az allegorikus olvasathoz A nemzeti-allegorikus jelentés módosított kifejtése előtt m i n d e n k é p p e n ú j r a kell g o n d o l n u n k a szöveg keletkezésének lehetséges idejére vonatkozó vélekedéseket. 1 0 8 M á r említettem, h o g y a keletkezés d á t u m á t alapvetően A r a n y László h a t á r o z t a meg, a m i k o r 1857-re tette a m ű megírását. A h a g y o m á n y o s nemzeti-allegorikus jelentés e z t csak megerősíti, hiszen ez a z é v volt az alapmotivációként felfogott császárlátogatás éve. A másik f o n t o s forrás maga a kézirat, amely jól láthatóan „két ülésben" m e g í r t n a k látszik, a m e n n y i b e n a 69. sortól ( m á s o k szerint a 72. sortól van ú j írásréteg) 1 0 9 k e z d ő d ő e n m i n d a toll, mind p e d i g az íráskép különbözőséget mutat az e l ő z ő e k h e z képest. A h a r m a d i k f o r r á s pedig Szász Károly A r a n y r a magára h i v a t k o z ó emlékezése, amely szerint Arany m é g N a g y k ő r ö s ö n k e z d t e írni a szöveget, majd félbehagyta, és csak az 1860-as é v e k elején (kapcsolatban Tóth E n d r e 1860-ban megjelent m ű v é v e l ) fejezte be. A m i bizonyos: két nekifutásra készült el a m ű ; az ante q u e m j e a megjelenéssel (1863. n o v e m b e r 1.) adott; a p o s t quemről p e d i g semmi o k u n k sincs feltételezni, hogy 1857 n y a r a - ő s z e előtti lenne, de a legvégső post q u e m Szász a l a p j á n legfeljebb a Pestre k ö l t ö z é s időpontja lehet: (1860 szeptembere). A z e r ő s allegorikus értelmezés a u t o m a t i k u s a n a z 1857-es évet a d j a m e g a s z ö v e g (legalábbis első felének) keletkezési idejeként, erre a z o n b a n s e m m i f é l e k o n k r é t bizonyítékunk sincs, h i s z e n Arany László közlése is c s u p á n a fentebb i d é z e t t Tompához írott levélre, S z á s z emlékezésére és vélhetőleg a z allegorikus jelentésre t á m a s z k o d i k . Ezzel szemben - szintén egy alább kifejtendő lehetséges allegorikus jelentés, és néhány szövegszerű egyezés nyomán - ezt a dátumot Széchenyi Blickjének megjelenése u t á n r a , vagyis Tolnai Vilmos ú t m u t a t á s a alapján: 1 1 0 1859 második negyede utánra tehetjük. (Ez a datálási lehetőség n e m mond ellent Szász Károly tudósításának sem, hiszen 1859 nyarán Arany m é g Nagykőrösön lakik. Sőt m é g az 1860 nyara is felmerülhetne, hiszen amikor 1860 áprilisában meghal Széchenyi, és Arany, készülvén az ó d á r a , végigolvassa az életművet: és ha előbb n e m - amit nem tartok valószínűnek - , ekkor biztosan kezébe került a Blick is.) A Széchenyi müvéhez, illetve az ezt kiváltó, Bach inspirálta 1857 novemberében megjelent Rückblickhez való kapcsolás annyiban is valószínűsíthető, amennyiben az első nekifutásra megírt szöveg éppen az ősz b á r d beszéde u t á n szakad meg, amely pedig szinte bizonyosan a Blick leleplező-felvilágosító beszédmódját imitálja, az ősz b á r d figurájában p e d i g nem n e h é z Széchenyire ismernünk. (Nem bizonyító erejénél fogva, h a n e m a teljesség kedvéért idézek két kortanút Széchenyi külsejéről, amely bizonyára beszédtémát is szolgáltathatott a korban. A z egyik a Széchenyit 1857-ben meglátogató Deák, aki öregemberként írja le ugyan a legnagyobb magyart, ám n e m dramatizálja benyomásait: „ O r e g ü l t ugyan, d e n e m többet, m i n t bárhol is a n n y i idő óta öregült volna: valamivel kövérebb, d e fehérebb, s fogait elvesztette; d e 65 éves e m b e r n é l ez sem rendkívüli." 1 1 1 Sző-

72

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

gyény-Marich leírása m á r erőteljesebben kiemeli Széchenyi öregségét, kissé tragikus pátosszal: „...tökéletes aggastyán lett belőle; egykori érdekes, deli alakjának csak romjai maradtak; kopasz feje, hosszú ősz szakála [sic!], halvány arczszíne, fogatlan szája s pongyola öltözete alig engedék gyanítani a h a j d a n csinos, mindig divatosan öltözött Széchenyi Istvánt." 112 ) Mint az eddigiekből is kitűnhetett, é n a ballada allegorikus k o n t e x t u s á t n e m az 1857-es császári k ö r ú t r a való k ö z v e t l e n reakcióban keresem, a h o g y a n ezt a recepció általában teszi. Sokkal valószínűbbnek tartom, h o g y A r a n y t Széchenyi Blick című m ű v e kritikájának fényében értékelt, rögtön a császárjárás u t á n kiadott Rückblick álszent szellemisége, a h a t a l o m önámító ideológiája késztette a ballada első felének megírására. Az ősz b á r d fellépte u t á n i részt pedig - a h o g y a n azt a szakirodalom megállapította - valószínűleg az 1861-es országgyűlés k u d a r c a ihlette, a két b á r d szólamában a határozati p á r t i radikális b e s z é d m ó d retorikájának megidézésével, amely az uralkodó s z e m é l y é vel s z e m b e n i k e m é n y kritika megszólaltatásaként értékelhető. (A k o r o n a t a n ú Szász Károly 1862 f e b r u á r j á n a k elején járt Pesten K i s f a l u d y Társaság f e b r u á r 6-i ülésén, m a j d pedig e g y év múlva 1863. február elején. 1 1 3 Vagyis e m l é k e z é se e két i d ő p o n t egyikére utalhat, amikor m á r a kész m ű v e l szembesülhetett.) Ezzel k a p c s o l a t b a n elsőként m i n d e n k é p p e n Teleki Lászlónak (öngyilkossága miatt) t ö r e d é k b e n m a r a d t , ám a korabeli sajtóban p o s z t u m u s z n a p v i l á got látott b e s z é d é t é r d e m e s itt említeni. Különösen a b e s z é d elején olvasható a n a f o r i k u s ismétlődésre h í v n á m fel a figyelmet, a m e l y r e a h a r m a d i k b á r d beszédének megszólító formulája látszik rímelni: „ M i n d e n k i tudja, m i 1848tól fogva e g é s z m o s t a n i g történt [...]. T u d j a az idegen h a t a l m a s s á g g a l i szövetkezést h a z á n k ellen [...]. Tudja a n n y i feledhetetlen dicső vértanú sorsát! [...] Tudja egyfelől azt a sok ontott vért koholt felségsértési bűnért [...]. Tekintve p e d i g az egész h a z á t , mindenki t u d j a legszentebb jogaink lábbal tiprását..." 1 1 4 Illetőleg az országgyűlési b e s z é d e k közül k ü l ö n ö s e n Ivánka I m r e 1861. m á j u s 17-én e l m o n d o t t szónoklatának h a n g n e m e áll legközelebb a bárdok megszólalásához: „Ferenc József o s z t r á k császár ő felsége azóta, h o g y a hatalmat k e z é h e z vette, a m a g y a r n e m z e t irányában m i n d i g ellenséges i n d u latot tanúsított. [...] Párolgó vérdombok, bitófák, b ö r t ö n ö k s ártatlan g y e r m e kektől, b o l d o g t a l a n özvegyektől elkobzott jószágok jelölték útjait." 1 1 5 N e m arról v a n szó, h o g y A r a n y a határozati pártiak állásfoglalását vallotta volna, h i s z e n személyes kapcsolatrendszere is D e á k é k h o z kötötte, v i s z o n t a határozatiak helyzetértékelésének vitathatatlan, ám t a k t i k a i okok m i a t t kevéssé h a n g s ú l y o z a n d ó igazsága és jogossága - amelyet D e á k is elfogad, legfeljebb n e m tartja politikailag ésszerű m a g a t a r t á s n a k a sérelmek előszámlálását - az o r s z á g g y ű l é s feloszlatása utáni m i n d e n politikai óvatosságot feleslegessé tevő csalódottságban a maga radikalitásával vált aktuálissá.

73

M1LBACHER RÓBERT

Ú g y g o n d o l o m , h o g y a Rückblick bevezetőjének retorikája, a m e l y a császárlátogatás céljaként az ország szükségleteinek és érdekeinek az u r a l k o d ó részéről történő k ö z v e t l e n megtapasztalását, v a l a m i n t ennek f é n y é b e n Magyarors z á g fejlődésének e l ő m o z d í t á s á t nevezi meg, sok tekintetben a ballada kísérőjének E d w a r d o t Wales értékeiről tájékoztató szavaiban f o g a l m a z ó d i k m e g újra, n e m k e v é s iróniáról téve tanúbizonyságot: „Das Königreich U n g a r n bildete von jeher eine der s c h ö n s t e n Perlen in der Kaiserkrone des H a u s e s H a b s b u r g - L o t h a r i n g e n , nicht n u r wegen seiner Grösse, d e s Reichthums sein e s Bodens, d e s Segens, w e l c h e n die gütige H a n d der V o r s e h u n g über d a s selbe a u s g e g o s s e n hat, s o n d e r n auch w e g e n d e r n a t u r w ü c h s i g e n Kraft d e r Bevölkerung, i h r e s u n v e r d o r b e n e n Sinnes, i h r e r Pietät g e g e n u n d ihrer A u f o p f e r u n g s - F ä h i g k e i t für d a s regierende H a u s . " 1 1 6 („Magyarország a H a b s b u r g - L o t h a r i n g i a i H á z császári koronájának legszebb g y ö n g y e , n e m c s u p á n kiterjedtsége, földjeinek bősége, vagy az á l d á s miatt, melyet a Gondviselés jóságos keze kiárasztott rá, h a n e m a népesség természetes ereje, romlatlan értelm e és kegyeletessége, valamint az u r a l k o d ó h á z iránti áldozatkészsége r é v é n is.") Feltűnő p e r s z e , hogy A r a n y n e m a k o r o n a legszebb g y ö n g y é r ő l (ékességéről), h a n e m gyémántjáról beszél, amely a n n a k k ö v e t k e z m é n y e lehet, h o g y Arany a Rückblick kritikáját Széchenyi Blickje szellemiségének és g o n d o l a t m e n e t é n e k f é n y é b e n végezte el. Széchenyi a következőket írja: „Jene M ä n ner, deren w i r s o eben e r w ä h n t e n , die das g a n z e Tableau d e s österreichischen Staates aus h ö h e r e m Gesichtspunkte auffassten, u n d die a u c h in das G e h e i m niss der respectiven nationalen E i g e n t ü m l i c h k e i t e n o h n e vorgefasste Mein u n g tief g e n u g e i n z u d r i n g e n in Stande w a r e n , verglichen U n g a r n u n d sein e Bewohren m i t einem g r o s s e n Diamanten, d e r nicht geschliffen, von vielem Schmutze u m g e b e n , sehr g r o s s e n innern W e r t h hat, ber n u r d a n n als wirklich grosser Schatz in der Welt gelten dürfte, w e n n der n ö t h i g e Schliff u n d e i n e zweckmässige S ä u b e r u n g [...] v o r g e n o m m e n u n d glücklich d u r c h g e f ü h r t w e r d e n w ü r d e . . . " 1 1 7 (K. P a p p Miklós 1870-es fordításában, amely alapján talán kevéssé érzékelhető az ironikus hangvétel: „Azon férfiak, kikről az e l ő b b m o n d o t t u k , h o g y az osztrák állam viszonyait m a g a s a b b s z e m p o n t b ó l tekintették, és a k ü l ö n f é l e n e m z e t i sajátságok természetébe előítélet nélkül b e h a tottak, M a g y a r o r s z á g o t és lakosait egy n a g y g y é m á n t h o z hasonlították, m e l y bár k ö s z ö r ü l v e nincsen, n a g y belértékkel bir, de a világ által csak akkor fogadtathatik el n a g y becsű ékszerül, ha kellő köszörülésen és tisztításon m e g y keresztül...") 1 1 8 Természetesen m o n d h a t j u k azt, hogy Arany, a Rückblick és Széchenyi szóhasználata c s u p á n véletlen egybeesés, v a g y i s egy toposz véletlenszerű alkalmazása, a m e l y n e m bizonyítja a h á r o m s z ö v e g genetikus kapcsolatát. U g y a n akkor n e m e g y s z e r ű e n és n e m csupán szókészletbeli hasonlóságról van szó, h a n e m arról, h o g y Arany s z ö v e g e követni látszik Széchenyi g o n d o l a t m e n e t é nek logikáját, a m e n n y i b e n kiindulópontja az lenne, h o g y A walesi bárdok kísé74

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

rője, m i k é n t Széchenyinél a megszólított báró A l e x a n d e r Bach b e l ü g y m i n i s z ter, folytonosan félretájékoztatja az uralkodót. Az idézett Szőgyény-Marich emlékezés lojalitása is azon alapul, h o g y az ifjLÍ császár n e m elég tájékozott M a g y a r o r s z á g ügyeit illetően, és a felvilágosítás u t á n , m a j d m i n d e n t másk é p p lát, és természetesen - hiszen a jó uralkodó d o l g a ez - segít országán. A Rückblick viszont é p p e n annak a bizonyítéka lehetett a korabeli m a g y a r olvasók szemében, h o g y n e m történt m e g az u r a l k o d ó n a k a m a g y a r o r s z á g i valósággal való szembesítése, h a n e m c s u p á n a hivatalos ideológia h a m i s képe kapott ú j a b b megerősítést. Széchenyi a Blickben ezt n e m az u r a l k o d ó hibájaként, h a n e m Ferenc József környezetének - persze k ü l ö n ö s e n Bachnak - bűn e k é n t ételmezi. U g y a n a k k o r Széchenyi az u r a l k o d ó félretájékoztatásának k ö v e t k e z m é n y é t a b b a n a h a m i s t u d a t b a n találja meg, a m e l y szerint Ferenc József m i n t M a g y a r o r s z á g jótevője tetszeleghet magával a belügyminiszterrel együtt: „ O felsége a lovagias császár 40 millió alattvalója közül önt választotta tanácsadójává, vezetőjévé: önre hallgat legszívesebben, sőt azt állítják, h o g y kizárólag önre, és senki másra, s k é r d j ü k , hogy egy h ü szolga s z á m á r a az élet nyújthat-e n a g y o b b gyönyöröket? Ezenkívül excellenciád, a legfényesebb ábr á n d o k t ó l elringattatva, azt hiszi magáról, hogy ön v a l ó b a n jótevője az osztrák államnak, és k ü l ö n ö s e n Magyarországnak..." 1 1 9 Széchenyi ezt általános - n e m c s u p á n az u r a l k o d ó r a érvényes - tapasztalatként tálalja, amelyet H a y nau b á r ó öncsalásának p é l d á j á n szemléltet: „Az utóbbi i d ő b e n oly p y r a m i d a lis d i m e n s i o j u öncsalódásokat látunk, h o g y egész b á t r a n e l m o n d h a t j u k rájuk »dass sie n o c h nie d a g e w e s e n sind«. [...] A vitéz t á b o r n o k is, - ezen sajátszerű v e g y ü l é k e a v é r s z o m j a s vadállatnak és f ü e v ő kedélyes k é r ő d z ő n e k - h o g y az egész világ tapsol neki, s különösen M a g y a r o r s z á g b a n , m i n t egy m á s o d i k Szt. G y ö r g y ö t tisztelik, mivel, mint képzelte, a f o r r a d a l o m sárkányát, m i n t egykor H e r k u l e s A n t h e u s t - bár n e m sajátkezüleg, m i n t ez - h a n e m vérbirái, és h ó h é r a i által egy személyben, egy kissé magasra emeltette." 1 2 0 A Blick logikája és retorikája m i n d v é g i g arra épül, h o g y Bach b e l ü g y m i niszter megszólításával M a g y a r o r s z á g o t ért m i n d e n h a z u g s á g és n y o m o r ú ság o k a k é n t a h ű szolgát nevezi meg, amivel természetesen Ferenc Józsefet Bach h a z u g s á g a i n a k áldozataként felmenti a zsarnokság v á d j a alól: „ . . . ö n miniszter és az u r a l k o d ó és a n é p közé tolakodott spanyolfal, k ö n n y e n ledőlhetne, ha a császár n e m c s u p á n önre, h a n e m azon becsületes férfiakra [itt: az 1857-es h ó d o l a t i feliratot m e g f o g a l m a z ó konzervatívokról beszél - M. R.] is hallgatna, kiket ön elég szemtelen az u r a l k o d ó és a világ előtt f e l f o r g a t ó k n a k nevezni." 1 2 1 Közvetlenül ezen passzus u t á n m e g f o g a l m a z o t t radikális v á d főleg h a n g n e m é b e n előrevetíti a bárdok s z ó l a m á n a k h a n g u l a t á t : „Excellenciád a z o n b a n tökéletesen [eljhiheti nekünk, h o g y azon s t a d i u m , melybe M a g y a r ország jutott, m i d ő n a m é g élők jajkiáltásait senki sem a k a r j a hallani - Isten a z o n b a n b i z o n y á r a hallja - ezen s t a d i u m b a n , m i d ő n ön és czinkosai a legbám u l a n d ó b b , s csak r a v a s z s á g u k által f e l ü l m ú l t szemtelenséggel, mint ö n ezt

75

M1LBACHER RÓBERT

a » V i s s z a p i l l a n t á s á b a n tanusitja, m i n d a z o n n y o m o r t és vért, melyet ön Mag y a r o r s z á g r a kiárasztott, illatos virágokkal, mesterileg eltakarni tudja..." 1 2 2 Széchenyi az eleve nyilvánosságra szánt Blickben tehát k í n o s a n ügyel arra, h o g y ne Ferenc Józsefet kiáltsa ki b ű n b a k n a k , h a n e m az ifjú császár környezetére hárítson m i n d e n felelősséget. Ez már n e m m o n d h a t ó el az Önismeret 1857 májusától írott szövegfolyamáról, illetve a Károlyi-kiadásban m é g Nagy magyar szatíraként ismert szövegről, amely szinte az a u t o m a t i k u s írás szabad asszociációs módszerével szapulja a fennálló hatalmat, bizony n e m kímélve Ferenc Józsefet sem. Sok tekintetben ez a szöveg a Blick szövegszerű előzményének tekinthető, a m e n n y i b e n számos szöveghelyet, persze szalonképessé téve, átemel a Sárga Könyvbe Széchenyi. Arról n e m n a g y o n van i s m e r e t ü n k , hogy a k o r b a n erről a szövegről van-e t u d o m á s a a k ö z v é l e m é n y n e k , vagyis kikerülhetett-e Döblingből bármiféle részlet, és esetleg eljuthatott-e A r a n y h o z . Azt t u d j u k , hogy a Széchenyit meglátogató Szőgyény-Marich megemlíti, hogy Széchenyi „ m u n k á b a n lévő emlékiratainak egy terjedelmes részét olvasta fel előttem; e z e k b e n nagyrészt a m o s t a n i helyzetre v o n a t k o z ó l a g egyéneket és dolgokat irgalmatlanul korbácsol". 1 2 3 M i n t h o g y Szőgyény-Marich ezen látogatása 1857. j ú n i u s 18-án volt, b i z o n y o s tehát, h o g y n e m a készülő Blickből, h a n e m a Szah'raból olvashatott fel neki Széchenyi. Azt is valószínűsíthetjük, hogy n e m sokkal SzőgyényMarich u t á n Széchenyinél járó, és nála „negyedfél", vagyis h á r o m és fél órát töltő Deák is hallhatott részleteket a Szatírából - egy 1857. július 21-én sógoráh o z írt levélben így számol b e a gróffal való találkozásról: „ A m i lelkiállapotját illeti, abban, ú g y látom, s e m m i nyoma a betegségnek. Eszejárása é p p e n olyan, mint előbb volt; e l ő a d á s a éppen olyan érdekes. N e g y e d f é l óráig volt a m nála. Igen örült, igen szívesen fogadott." 1 2 4 Kosáry D o m o k o s azt is valószínűsíti, h o g y az 1857-ben Döblingbe látogató Gr. D e s s e w f f y Emil is a Szatíra g o n d o l a t m e n e t é v e l szembesült: „Gr. D e s s e w f f y Emil [...] olyan sokáig elzárt forráshoz hasonlította őt, amely »egyszerre nyílást k a p v á n , annál hatalm a s a b b s u g a r a k b a n tör a felszínre. Széchenyi társalgása m i n d i g szellemdús volt, de most szellemének f a k a d á s a áradat«." 1 2 5 Vagyis m i n d e z z e l azt szeretn é m d e m o n s t r á l n i , hogy a publikálatlan Szatíra témája, g o n d o l a t m e n e t e és hangvétele n e m lehetett teljesen ismeretlen a kortársak előtt. Természetesen n e m tartom valószínűnek, h o g y Aranyhoz k o n k r é t szövegrészek is eljuthattak, de D e á k o n és k ö r n y e z e t é n keresztül m i n d e n b i z o n n y a l voltak ismeretei arról, h o g y Széchenyi miféle témájú és h a n g v é t e l ű m ű v ö n dolgozik. M i n d e z a z o n b a n csak részben m a g y a r á z z a azokat az egybeeséseket, amelyek Л walesi bárdok általam ajánlott allegorikus jelentése és a Szatíra n é h á n y passzusa között fennállnak. Talán a legradikálisabb k ü l ö n b s é g a Blick és a Szatíra retorikája között a m i n d e n n e m ű óvatosság h i á n y a . A Szatírában Széchenyi a z ifjú Ferenc Józsefet sem kíméli, sőt k i m o n d h a t j u k , hogy legalább olyan h é v v e l támadja, m i n t 76

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

a Blickben Bachot. U g y a n a k k o r itt is a l a p m o t í v u m k á n t szerepel az u r a l k o d ó tájékozatlansága, illetve félretájékoztatása, ám Széchenyi a Szatírában n e m tartja fenn a n n a k az illúzióját, h o g y az u r a l k o d ó valóban kíváncsi a valóságra: „Ferenc József alig 20 éves a legszédítőbb időkben és k ö r ü l m é n y e k közt kezdé m e g szerepét. Főtűl talpig r o t h a d t erkölcsű egyéniségtűi k ö r n y e z v e , ki rá oly hatással volt, első impressiói n e m lehettek túl kedvezők, kivált n e m lehettek emberszeretettűi túláradozók. [...] vajon n e m szenved-e ő [...] bizonyos elbizottsági szédelgésben, bizonyos ábrándban, m e l y n e k vastag k ö d é n keresztül sem látni, sem hallani n e m bír? És ki tudja n e m él-e azon illusióban, melyb e n igen sok k i t ű n ő egyén is, többek közt N a p o l e o n is ringatódzott, hogy ő valami extra emberi észítmény, kinek parancsolás egyedüli missiója, - m i d ő n a többi emberi teremtésnek vocatiója n e m más, m i n t e n g e d e l m e s k e d n i ? [...] u g y a n lehet-e azon csudálkozni, ha n e m lát és n e m hall s e m m i m á s t , de egyed ü l azt, mit legközelebbi infámis jobbágyai neki é p p e n p r o d u k á l n i és füleibe ordittatni akarnak? És ha ez így áll, mint m o n d o m , u g y a n lehet-e n é m i hihetőséggel reményleni Ferencz József szivét tekintve, valami Szt. Pál féle fordulást? A valljon ki lesz az, kinek sikerülhetne oly n a g y világos t ü k r ö t elibe állítani, melyben tökéletesen, veséinek m i n d e n redőivel meg l á t h a t n á magát? [...] Hihető-e? Nem!" 1 2 6 Ferenc József általános jellemzése mellett a Szatíra a m a g y a r o k b a n az u r a l k o d ó v a l s z e m b e n élő azon illúzióról is beszámol, miszerint „a legtöbb m a g y a r azt szereti hinni, - a fiatal császár s e m t u d t a jól mit m ű v e l és t u l a j d o n k é p m o s t sem tudja, mit tesz, - d e ő is valami fatalis varázs által le van bilincselve, - el van vakítva". 1 2 7 Á m az u r a l k o d ó viselkedése eleve elrontott személyiségéből fakad: „ő csak rájuk s e m tekint, d e ehelyett kevélyen hátat fordit ellenük, - sőt csak azt pretendálja, »szeressék«, vagy legalább szereti, h o g y k o m é d i á k k a l hódoljanak császári személyének és h a z u g demonstrációkkal m u l a s s á k őt és Európát..." 1 2 8 Ezek a szavak nyilván a leírás idején m é g tartó császárjárásra céloznak, és t a g a d h a t a t l a n u l A r a n y szövegének logikájára emlékeztetnek: ennek fényében motiválttá válik, hogy Edw a r d miért is követelheti saját dicsőítését. A továbbiakban p é l d á k a t h o z n é k a p á r h u z a m o k r a , amelyek n e m c s a k logikaiak, h a n e m szóhasználatiak, sőt stilisztikaiak is lehetnek: S a n é p a z istenadta n é p Oly b o l d o g rajta, Sire! K u n y h ó i m i n d hallgatva, m i n t M e g a n n y i Puszta sír. [...] Körötte csend, a m e r r e m e n t , És n é m a t a r t o m á n y

77

M1LBACHER RÓBERT

1857. máj. 20-i bejegyzésben Széchenyi Bach szájába adja a következőket: „ . . . n e m s o k á r a g r a t u l á l h a t u n k Felségednek, hogy M a g y a r o r s z á g b a n tökéletesen helyreállította a r e n d e t , melyet n e m egy »malcoment« sírcsendnek nevez ugyan, m e l y a z o n b a n a s s e c u r a l h a t o m Felségedet n e m egyéb m i n t a közmegelégedésnek és általjános b o l d o g s á g n a k csendje, m e l y s e m m i m á s által n e m szakíttatik félbe, m i n t a z o n számtalan h ű éljen-sikítások által, melyeket én és tisztelt b a r á t o m ifjabb H a u e r Pisti ő felségének e l f o g a d á s á r a kiterveztünk és m e g r e n d e l t ü n k . Ú g y h o g y most m á r M a g y a r o r s z á g b a n m i n d e n lojálisab ember átlátja, hogy F e l s é g e d n e k k e m é n y s é g e n e m r o s s z szívből eredt, mint az egész E u r ó p á b a n hiszik, vagy i n k á b b hitték, h a n e m a lehető l e g n a g y o b b státusbölcsesség eredménye." 1 2 9 A c s e n d m o t í v u m m á s u t t is előkerül Széchenyinél: „Iszonyatos csend lepte el az országot. S z á m t a l a n t hóhér d ö n t ö t t nyugalomra." 1 3 0 Vagy k é s ő b b Bachot beszéltetve, amely szinte A r a n y szövegében szereplő kísérő s z a v a i n a k parafrázisaként is olvasható: „Mirabeau azt mondá: Le silence des p e u p l e s est la p u n i t i o n des rois [A n é p hallgatása a király büntetése], én pedig a z t állítom, le silence est la m e i l l e u r tactique d e s gouvern e m e n t s absolue [a c s ö n d az abszolút k o r m á n y o k legjobb taktikája]." 1 3 1 Széchenyi m e g l e h e t ő s e n zabolátlanul áradó m ű v e (időnként p é l d á u l elfelejti, h o g y kezdetben Bachot beszélteti, és é p p e n őt kezdi kritizálni stb.) következetlen abban a tekintetben, h o g y Ferenc Józsefet m i n d e n e s t ü l vérszopó v á m p í r k é n t m u t a s s a - e be, vagy p e d i g félrevezetett, á m d e jó s z á n d é k ú uralkod ó k é n t (ahogyan a Blickberi teszi), akinek egyetlen b ű n e , h o g y g y e n g e szembesülni a valósággal. Bőven találunk példát m i n d e g y i k elképzelésre, mint a h o g y a korabeli M a g y a r o r s z á g o n mindegyik felfogásnak lehettek hívei. Jellemző, h o g y a Széchenyi-mű kiadója m é g 1922-ben is egy lábjegyzet erejéig amellett foglal állást, h o g y b i z o n y a tapasztalatlan császár Schwarzenberg, H a y n a u és Bach b e f o l y á s a alatt állva követett el m i n d e n rosszat Magyarországgal szemben: „[Bach beszél] Mert eleinte m i n d e n k i azt hitte, Schwarzenberg M a g y a r o r s z á g n a k vampyrja, aztán H a y n a u t tartották a t u l a j d o n k é p p e ni molochnak, k é s ő b b én léptem a diabolus r o t a e szerepébe, m e r t senki távolról sem g o n d o l h a t t a , hogy oly fiatal úr mint Feséged, oly k ü l ö n ö s vérszop ó lehessen; de m i n d e n k i azt hitte, Felséged m é g fiatal, t a p a s z t a l á s nélkül jött a k o r m á n y g y e p l ő k h ö z , rosszúl van informálva és e k k é p p legfeljebb n e m valami kitűnő genie, d e szive bizoynosan jó és egyébként d e r é k becsületes ember." Károlyi e h h e z fűzött m a g y a r á z k o d ó lábjegyzete: „ M o s t m á r tudjuk, h o g y a dolog így áll. Csak Sz. m é l y elkeseredése m o n d a t j a Bach cinismusával az ellenkezőt." 1 3 2 U g y a n n e m állítható, h o g y A r a n y ismerte ezt a Széchenyi-szöveget, ám azt talán sikerült nyilvánvalóvá tenni, h o g y a korabeli vélekedések m e g e n g e d i k , vagy inkább lehetővé teszik olyan kontextus és r á é p ü l ő allegorikus értelem létrehozását, a m e l y b e n A r a n y szövegével kapcsolatos - f e n t e b b előszámlált - következetlenségek a helyükre kerülhetnek. 78

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

Ennek az allegorikus jelentésnek a kiindulópontja az 1848-49-es események H a b s b u r g - s z e m p o n t ú értelmezésén nyugszik. Amikor 1848. december 2-án trónra lépett Ferenc József, m á r a trónra lépési kiáltványában meghatározta azt az ideológiát, amely a magyarországi e s e m é n y e k kezelését legitimálta. A kiáltvány k e z d e t e azon u r a l k o d ó i v á g y á n a k ad hangot, amely szerint a h a t a l m a t „ m a g y a r Népeink boldogsága és jólléte békés öregbítésére" s z á n d é k o z i k felhasználni, csakhogy ezen szándék „jelen p i l l a n a t b a n lehetetlenné vált". Helyzetértékelése szerint ugyanis „egy vétkes pártfelekezet fond o r k o d á s a [...] a l e g m e g v e t e n d ő b b eszközökkel nyílt lázadást t á m a s z t o t t és p á r t ü t ő k k e l szövetkezve hív hadseregeinket m e g t á m a d n i merészlette", aminek következtében a királynak be kell avatkoznia, m e r t „ M a g y a r o r s z á g és Erdély jó érzésű lakosainak többsége, [aki] Királya iránti öröklött h í v s é g é t és rag a s z k o d á s á t n e m k é p e s tanúsítani, mielőtt a p á r t ü t ő k zsarnoki n y o m á s a alól a fegyver erejével ki n e m szabadíttatik". Vagyis az u r a l k o d ó n e m a m a g a érd e k é b e n avatkozik be, h a n e m azon lojális többség érdekében, a k i k e t a pártü t ő kisebbség jogaik és kötelességeik gyakorlásában akadályoz. 1 3 3 Ebből következik, h o g y bár „ m é l y e n elkeserülve a mellőzhetlen szükség e z e n parancsa miatt, mely a királyi kötelességek legnehezebbikét tűzi Élőnkbe, n y u g o d t lelkiismerettel f o g u n k m é g is annak telyesitéséhez [sic!], mert csak e z e n úton m u t a t k o z i k N e k ü n k - a legközelebbi idők sajnálatra méltó e s e m é n y e i után - a n n a k reménye, h o g y M a g y a r o r s z á g Istentől reánk bízott N é p e i s z á m á r a a béke malasztjait, m i n d e n nemzetiségek elismerését és biztosítását, azok jólétének felvirágoztatását állandósíthassuk". 1 3 4 Az olmiitzi a l k o t m á n y kiadása u t á n született egy szöveg, a m e l y n e k az volt a hivatása, h o g y az a l k o t m á n y magyarországi bevezetését megindokolja, és amelyet Szőgyény-Marichnak kellett volna kihirdetnie az oktrojált alkotm á n n y a l együtt. A szöveg érvelése a trónbeszéd logikáját követi: „Biztosítva v a n m i n d e n n é p f a j n a k s így a m a g y a r n a k is nemzetisége, m e l y n e k szándéklott kiirtását a keblek felizgatására a p á r t ü t ő k álnokul hirdették; h o l o t t felséges u r u n k erősen hiszi, h o g y a m a g y a r nép, mely iránti hajlamát közelebbi botlásai s e m voltak k é p e s e k lehangolni, kiszabadulva a lázítók bilincseiből, s z á z a d o k o n keresztül tanúsított h ű s é g é b e n magát a b i r o d a l o m többi népei által megelőztetni n e m fogja..." 1 3 5 Szőgyény-Marich m i n t az ideiglenes közigazgatás vezetője végső soron a p á r t ü t ő k által felforgatott rend helyreállítására szólít fel: „ M i n d e n igaz, hazáját, királyát és a v a l ó d i s z a b a d s á g o t híven szerető m a g y a r igyekezzék tehát v e l e m egyesülve e r n y e d e t l e n ü l o d a munkálni, h o g y e szép s jobb sorsra é r d e m e s hazát a b e l h á b o r ú n a k n e h é z csapásaitól mielőbb m e g s z a b a d í t v á n , azt a szeretett k i r á l y n a k és a s z á z a d o k o n keresztül h ű m a g y a r n e m z e t n e k , egy boldogabb j ö v e n d ő megszerezhetésére v i s s z a a j á n d é k o z h a s s u k , m e g g o n d o l v á n , hogy a h a r c z többé n e m az alkotm á n y é r t és szabadságért, mit felséges u r u n k a h o n p o l g á r a i n a k s o k k a l bővebb m é r t é k b e n bitosított, m i n t m i n ő b e n azt a p á r t ü t ő k bitor k o r m á n y a alat-

79

M1LBACHER RÓBERT

ta élvezték, h a n e m e z e k törvénytelen h a t a l m á n a k további f e n n t a r t á s á r a és a t á r s a d a l m i rend felforgatására vivatik, s hogy m i n é l tovább s megátalkod o t t a b b u l folytattatik e z e n átkos ellenszegülés, m e l y e t jogainak érzetében s n é p b o l d o g í t ó s z á n d é k a i n a k ö n t u d a t á b a n , Isten segítségével, legyőzni, ő felségét s e m m i a k a d á l y v a g y nehézség soha vissza n e m tartóztatandja, annál n a g y o b b pusztulás, elszegényedés s köznyomor k ö v e t k e z e n d i k b e a hazára." 1 3 6 A z é r t tartottam indokoltnak a hosszabb idézést, mert m i n d e n eleméb e n megtalálható a z o n önideológia, amely a f o r r a d a l m a t leverő hatalom legitimációját szolgálta: 1. káoszt okozott egy kisebbség; 2. h á b o r ú , zűrzavar, a szabadságjogok eltiprása a következmény; 3. az u r a l k o d ó n a k t ö r v é n y adta joga v a n beavatkozni; 4. sőt az u r a l k o d ó n a k kötelessége a n é p jólétének érdekében m e g s z ü n t e t n i a káoszt. Egyértelmű képlet ez: a király b é k é t hoz, h o g y a pártosság és a n y o m á b a n t o m b o l ó belháború k ö v e t k e z m é n y e i t felszámolja és biztosítsa a békés fejlődést. D e s s e w f f y Emil 1849. januári emlékirata u g y a n í g y konstatálja az „általános felbomlást", m e l y a „ n e m z e t m i n d e n politikai és t á r s a d a l m i viszonyáb a n m e g k e z d t e m u n k á j á t " , a m e l y n e k k ö v e t k e z m é n y e csakis a teljes káosz lehet, ezért a következőt javasolja Schwarzenberg hercegnek: „csak egy igazságos király vaskeze vethet véget [...] a g o n o s z s á g áradatának". 1 3 7 Vagyis Ferenc Józsefre D e s s e w f f y is m i n t békehozóra, pacifikátorra tekint, akinek az a n e h é z hivatása, h o g y m e g m e n t s e az országot. 1849 j ú n i u s á b a n immáron Bachhoz intézett és m é g radikálisabb intézkedéseket ajánló, sőt követelő emlékiratában a m a g y a r o r s z á g i f o r r a d a l m i helyzet m i a t t úgy látja, h o g y Ferenc Józsefnek m i n d e n t s z a b a d , „mert morális jogosultsággal rendelkezik. Népei iránt való kötelességből kellett [kiem. az eredetiben! - M. R.] h ó d í t ó v á válnia; m i n t a Habsburg-lotharingiai h á z [sic!] sarjának joga és kötelessége volt a hódításra elindulnia." 1 3 8 Tehát n e m e g y s z e r ű e n Ferenc József ö n k é p e k é n t értelmezhető a pacifikátori szerep, h a n e m b i z o n y később a hatalom által (is) háttérbe szorított magyar ókonzervatívok 1 3 9 felfogását is ez az elképzelés jellemezte 1849 folyamán, és m i n d e z bizonyára a k ö z t u d a l o m b a is bekerülhetett. É r d e k e s m ó d o n a Kossuth f o g a l m a z t a Függetlenségi N y i l a t k o z a t is a „pártü t é s " fényére a l a p o z z a m o n d a n d ó j á t . Kossuth a H a b s b u r g - h á z által szított és támogatott h o r v á t felkelést nevezi pártütésnek, Jelasics b á n t pedig pártü t ő n e k , aki súlyos b e l h á b o r ú b a sodorja az o r s z á g o t a császár nevében azzal a céllal, h o g y „a b e l h á b o r ú b a n vérző országot fegyveres erőszakkal eldarabolja, a m a g y a r n e m z e t e t az élő nemzetek sorából kitörölje". E célból nevezték ki Jelasicsot horvát b á n n á , aki „a császár nevében p á r t o t ütött, nyílt l á z a d á s t kezdett a m a g y a r király ellen, ki a m a császárra a z o n egy személy volt". 1 4 0 Kossuth f o g a l o m h a s z n á l a t a is világos: e g y politikai-közjogi r e n d e n belüli szakadást n e v e z i p á r t ü t é s n e k (Horvátország ugyebár a magyar korona része, vagyis a m a g y a r király fennhatósága alá tartozik), a m e l y a m a g y a r 80

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

király elleni lázadáshoz, illetve b e l h á b o r ú h o z vezet. Ebben a konstellációban Kossuth a h o n v é d ő harc legitimitását a m a g y a r korona e g y s é g é n e k m e g ő r z é sében találja meg, de feltétlenül (egy kívülről ösztönzött) belső szakadás kifejezéseként használja a „ p á r t o s " kifejezést. Ugyanez a logika vezérelte a n n a k a nyilatkozatnak a m o n d a n d ó j á t is, a m e lyet m é g V. F e r d i n á n d előtt olvasott fel P á z m á n d y Dénes, az 1848. s z e p t e m ber 9-i országgyűlési küldöttség vezetője: „ M o s t M a g y a r o r s z á g több részén p á r t ü t é s van, m e l y n e k vezérei folytonosan és nyíltan azt állítják, hogy az u r a l k o d ó h á z é r d e k é b e n s Felséged nevében ütöttek pártot és zendültek föl a m a g y a r n e m z e t n e k Felséged által ismételve, törvényileg biztosított szabadsága és önállása ellen." 141 A delegáció arra kéri a magyar királyt, hogy p a r a n csolja m e g az o r s z á g b a n lévő hadseregnek, h o g y „a m a g y a r törvények f e n n tartásának és az ország v é d e l m é n e k kötelességét a pártütők ellen [...] p o n t o san teljesítse". 142 A pártütés következményeit a teljes belső a n a r c h i a képeivel szemlélteti a k ü l d ö t t s é g szónoka: „Azon p á r t ü t é s n e k , amely M a g y a r o r s z á g alvidékein a b é k é s falvakat p o r r á égeti, ártatlan asszonyokat s gyermekeket a b a r b á r n é p e k szokásait t ú l h a l a d ó kínzással végzi ki stb." 143 V. F e r d i n á n d e g y kis lapról olvasta fel válaszát, amelyben a következőt ígéri: „.. .eltökélt akarat o m m a g y a r k o r o n á m b i r o d a l m á n a k törvényeit, integritását és jogait királyi hitem szerint fenntartani". 1 4 4 Jól látszik, h o g y Ferenc József decemberi t r ó n b e s z é d é b e n n e m tesz mást, mint V. F e r d i n á n d ígéretének betartásáról biztosítja az országot, csakhogy most é p p e n a z o k a t nevezi p á r t ü t ő k n e k , akik segítséget kértek a m a g y a r királytól. Ebben a k o n t e x t u s b a n Ferenc József b e s z é d e csakis cinikus felhangokkal volt értelmezhető, hiszen ugyan a beavatkozást v a l ó b a n a r e n d t e r e m tés, az a n a r c h i k u s állapotok felszámolása követeli meg, a h o g y a n az országgyűlési k ü l d ö t t s é g azt kérte, csakhogy i m m á r (kis túlzással) ő k e t m a g u k a t tekintik az anarchia okozóinak. Arany János tehát n e m véletlenül használja a „pártos h o n f i v é r " kifejezést, és m é g csak az sem véletlen, h o g y - a litterális szinten talán n e h e z e b b e n indokolható - cinikus-ironikus t ó n u s b a n beszélteti a királyt. Allegorikus szinten a ballada a l a p v e t ő e n Ferenc József nézőpontját érvényesíti, aki ö n m a g a szerepét - az p e r s z e megjelenhet a „használt-e a m e g ö n t ö z é s " s z a v a k b a n , h o g y végső soron az u d v a r által keltett - az a n a r c h i k u s állapotok felszámolásáb a n látja. Ezen önértelmezését a kísérőjének (Széchenyi n y o m á n Bachról lenn e szó) á m í t ó szavai folyamatosan megerősítik, ö n n ö n j ó s á g á n a k illúzióját a M o n t g o m e r y b e n rendezett vacsoráig fenntartják. A vacsora allegorikus m e g felelője valószínűleg a b u d a i v á r b a n 1857. m á j u s 4-én adott f o g a d á s lehetett, amelyről - a korabeli lapok 1 4 5 tudósításai mellett - Arany a Blick alapján is informálódhatott. 1 4 6 Széchenyi a f o g a d á s t szégyenletes k o m é d i a k é n t értelmezi, a m e l y egyben a m a g y a r elit totális megaláztatását is eredményezi: „Ki ezen ü g y e t l e n farce-t, 81

M1LBACHER RÓBERT

melyet ö n [ti. Bach] az o r s z á g szívében rendeztetett, látta, lehetetlen volt el n e m csodálkoznia a z o n szemtelenség fölött, mellyel a z ön parancsára, a fiatal, bizalomteljes, és é p p e n ezért k ö n n y e n megcsalható császárt, a l e g h a z u gabb, a legalávalóbb komédiával, m i n ő t a világ látott, ámitották." 1 4 7 A fogadás a z o n b a n n e m c s u p á n a császárral s z e m b e n volt m é l t a t l a n Széchenyi szerint, d e a m e g h í v o t t a k k a l szemben is a legrafináltabb k e g y e t l e n s é g n e k bizonyult: „ D e m i d ő n az e g y i k h a l a n d ó a m á s i k n a k vagyonát, életét, s z a b a d s á g á t elrabolja, s m i n d e z e k u t á n m é g arra kényszeríti, h o g y n e k i köszönetet m o n d jon, sőt m i t ö b b m é g a v i l á g előtt is egy szégyenteljes h á l á d a t o s s á g i c o m o e d i á t játsszék le... " 1 4 8 A b u d a i f o g a d á s Széchenyi-féle leírása is lehetett az ötletadója (Victor H u g o , T h o m a s G r a y és Warton 1 4 9 mellett) az ősz, v a l a m i n t az ifjú bárd szerepeltetésének, csakhogy m í g a Blick arról beszél, hogy a f o g a d á s r a m e g h í v o t t öreg, és az i f j ú magyarok kénytelenek voltak eltűrni a n y i l v á n v a ló megaláztatást, a d d i g a b á r d o k A r a n y n á l a király s z e m é b e vágják az igazságot. (Persze a p á r h u z a m némileg sántít, hiszen a m e g h í v o t t elit s o k k a l inkább a b a l l a d a walesi u r a i n a k előképe, m i n t a b á r d o k é n a k , ám az ö r e g e k és ifjak szerepeltetése ú j a b b p á r h u z a m k é n t mégiscsak említésre é r d e m e s . ) Széchenyi a fiatal f ő u r a k b ó l álló meghívottakról így beszél: „az ifjabb színészek, kik oly szerencsések v a l á n a k , hogy B u d a p e s t e n előadott k ö s z ö n ő - d r á m á b a n szerepelhettek, kivétel n é l k ü l gyanították ugyan, h o g y n e m valami megtisztelő s z e r e p jutott osztályrészükül..." 1 5 0 Végezetül felhívnám a r r a is a figyelmet, h o g y A r a n y szövegének o l y a n paszszusai is f e l r u h á z ó d n a k politikai-allegorikus áthallással Széchenyi Blick)ének fényében, amelyek e l e d d i g elkerülték a recepció figyelmét. Példának okáért említést é r d e m e l E d w a r d gőgös-cinikus kijelentése, miszerint: „S a n é p , az istenadta nép, / H a oly boldog-e rajt' / Mint a k a r o m , s m i n t a b a r o m , / Melyet i g á b a hajt?" E n n e k a szakasznak a Rückblick a z o n optimista n é z e t e i feleltethetők meg, amelyek szerint az e g y é n i s z a b a d s á g j o g o k biztosításával, az egyén b o l d o g u l á s á t segíti elő a k o r m á n y z a t az egész b i r o d a l o m r a érvényes 1852-es pátenssel, m i n d e z persze ellentétben áll az u r a l k o d ó egyéni a k a r a t o n n y u g v ó , abszolút k o r m á n y z á s i módszerével. Széchenyi a Blick l a p j a i n kifogásolja, h o g y Bach az „ i f j ú u r a l k o d ó j á n a k e szavakat a d j a az ajkára: »Ez a mi a k a r a t u n k « sat. [...] m e r t ezen h a t á r o z o t t sultánnyelv, melyet állítólag m á r N e r o is h a s z n á l t [...] a n é p e k n e k n e m visszatetsző, és n e m utálatos, m e r t legalább nyilt, tiszta és becsületes szó." 1 5 1 Széchenyi itt is a Rückblick m á s o d i k fejezetében kifejtett államelgondolást bírálja, mely szerint M e n e n i u s A g r i p p a p é l d á z a t á n a k m e g f e l e l ő e n a b i r o d a l m a t olyan politikai o r g a n i z m u s h o z hasonlítja, a m e l y „ h ű k é p m á s a az e m b e r i szervezetnek" („ein getreues Abbild des m e n s c h l i c h e n O r g a n i s m u s sein"), 1 5 2 és amelyben m i n d e n egyes tagnak m e g v a n a m a g a s z e r e p e az o r g a n i z m u s f e n n t a r t á s á b a n . Ennek a rendszernek a k ö z é p p o n t j á b a n t e r m é s z e t s z e r ű l e g az u r a l k o d ó i akarat áll ( „ d e r Wille des Regenten"), 1 5 3 a m e l y egy k ö z p o n t b ó l irányítja az egész szervezetet. Ez

82

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

a m e t a f o r a r e n d s z e r jól ismerten a középkori államelképzelések alapképletek é n t futotta b e karrierjét, lényege szerint az e g y m á s r a utalt és így e g y m á s tól f ü g g ő t á r s a d a l m i csoportok e g y ü t t m ű k ö d é s e k é n t é r t e l m e z v e a k ö z é p k o ri állam szervezetét és m ű k ö d é s é t . Itt ez az elképzelés a z o n b a n e g y s z e r ű e n a m i n d e n n e m ű a l k o t m á n y o s s á g o t mellőző abszolutista k o r m á n y z a t i m ó d s z e r m e g i d e o l o g i z á l á s a k é n t funkcionál. Ám h i á b a m i n d e n államelméleti f i n o m kodás, Széchenyi ezt a k o r m á n y z á s i stratégiát e g y s z e r ű e n z s a r n o k i n a k m i n ő síti (lásd Nero), a m e n n y i b e n n e m szerződésen alapuló a l k o t m á n y o s m ó d o n , h a n e m egyéni a k a r a t ö n k é n y é n nyugszik. A r a n y s z ö v e g é b e n tehát a „ M i n t akarom, s m i n t a b a r o m , / Melyet igába hajt?" sorok ironikus-cinikus felhangját természetesen n e m a b a r o m szó m a n a p s á g pejoratív kicsengése adja, m e r t h o g y a b a r o m szó A r a n y költészetében '(haszon)állat' jelentésben n e m szitokszóként volt használatos. Valójában az teszi ironikussá, h o g y míg az abszolút s z u v e r é n akarata a n y a g i b o l d o g u l á s t ígér az e g y é n n e k , a d d i g n e m h a j l a n d ó t u d o m á s t venni az e g y é n politikai akaratnyilvánító képességéről és jogáról, vagyis az a l k o t m á n y o s s á g p r o b l é m á j á ról magáról. E b b e n az elképzelésen az állattá d e g r a d á l t e m b e r c s u p á n fizikális jólétén van a hangsúly, a m e l y az ország civilizációs e l ő r e h a l a d á s á n n y u g szik, 154 amelyet p e d i g a Rückblickberx kifejtettek értelmében a k o r m á n y z a t n a k sikerült biztosítania a lakosság számára. *

A r a n y szövege kétségkívül kettős allegorikus jelentés létrehozását teszi lehetővé: hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy a b á r d - k ö z p o n t ú , n e m z e t i allegória eltéveszthetetlenül része a szövegnek, ám A r a n y felkínál egy m á s i k jelentést is, amellyel ( p é l d á u l gondolatkísérletként t e g y ü k fel, hogy a m a g y a r u l t a n u l ó Erzsébet királyné előtt mint virtuális olvasó előtt) m a r a d é k t a l a n u l b e f o g a d hatóvá teszi a szöveget az u r a l k o d ó személyének megsértése nélkül. Az Edw a r d - k ö z p o n t ú olvasás ugyanis felmentést ad az u r a l k o d ó n a k a zsarnoki önzés vádja alól, és a k ö r ü l m é n y e k valamint a kamarilla á l d o z a t a k é n t ábrázolja az ifjú császárt. A szöveget tehát é p p e n az teszi a korabeli v i s z o n y o k között is „ s z a l o n k é p e s s é " - és talán összeegyeztethetővé a Köszöntő-dallal m a g á v a l is - , h o g y az u r a l k o d ó t mint félretájékoztatott, á m jó s z á n d é k ú királyt m u t a t j a be, aki a környezete által sugallt h a m i s önideológiájának lelepleződése után, a r á i r á n y u l ó n e g a t í v nemzeti értékelés nyilvánvalóvá válásával összeomlik, illetőleg ö s s z e o m o l n a , a m e n n y i b e n m e g t ö r t é n n e ez a szembesítés. A r a n y t n e m e g y s z e r ű e n a n e m z e t i elfogultság érdekelhette E d w a r d - F e r e n c József történetében, h a n e m a k ö r ü l m é n y e k n e k és ö n n ö n (nehéz időkben m e g n y i l v á n u l ó ) u r a l k o d ó i s z e r e p é n e k kiszolgáltatott, vagyis e g y n a g y o n is speciális e m b e r i állapotot m e g é l ő személy (Széchenyi az Önbírálathan m o n o m á n i á s a n boncolgatja Ferenc József személyiségét) lelki teherbírása (is) foglalkoztathatta.

83

M1LBACHER RÓBERT

1 GYÖNGYÖSI László, Arany János élete és 1998 (ford. PLÉH Csaba, PAP Mária, T H U M A munkái, Bp., 1901, 276. Orsolya), 239-265. 2 KUNSZERY G y u l a , A walesi bárdok, 13 SZÁSZ Károly, Arany Jánosról, Vasárnapi Vigília, 1958, 184. Újság, 1882, 44. szám, 694. 3 „ A r a n y János m i n d e n e s e t r e p o m p á 14 Az 1867-es és az azt megelőző közjogi san meglelte a módját a n n a k , h o g y a n fejez- kérdésekről lásd PÉTER László, Ország és kiheti ki a költő a maga korának szóló nemzeti- rálya a hatvanhetes kiegyezésben = Uő, Az Elbától politikai mondanivalót történeti témával. Az keletre, Bp., Osiris, 1998, 219-264. ö n k é n y u r a l o m idején m i n d e n k i megértette a 15 GREGUSS Ágost-BEÖTHY Zsolt, Maballada időszerű mondanivalóját." MAKAY gyar balladák, Bp., 1900,181-182. Gusztáv, A walesi bárdok eredetéről = Uő, Édes 16 Arany János Kisebb költeményei, telhazám fogadj szívedbe, Bp., 1989,221. Persze nem jes gyűjtemény, kiadja RÁTH Mór, À R A N Y tudom, h o g y Makay milyen önkényuralom- László előszavával, Pest, 1894. ról beszél, hiszen a vers megjelenésének ide17 Gyöngyösi 1901, 276. jén (1863) m á r korántsem u g y a n a z a politikai 18 Arany T o m p á n a k 1857. június 26. Arany helyzet (holott provizórium van stb....), mint János összes munkái, XI. Arany János levelezépéldául az 1850-es években, amelyet a törté- se íróbarátaival, I. Bp., Franklin, 1900 (Arany neti i r o d a l o m inkább illet az önkényuralom 1900b), 421. jelzővel. 19 CZIGÁNY Lóránt, Neved ki diccsel ejtené 4 A szöveg allegorikus jelentésének leg- = Uő, Nézz vissza haraggal!, Bp., Gondolat, 1990. kifejtettebb dekódolását, a szereplők azono- 76. sítását Nyíri Antal végezte el. NYÍRI Antal, 20 A Mohácsy-féle középiskolás tankönyvÚjabb adalékok „A walesi bárdok"-hoz, Magyar ben is szerepel, u g y a n csupán legendaként, a Nyelvőr LXXI, 331-334. történet, ám p é l d á u l a filológiai kiegészítés 5 A r a n y László, A magyar politikai költé- (vö.: el is kezdte írni 1857-ben) kritikátlanul szetről = Arany László munkái, Bp., Franklin, valóságként fogadja el a sztorit, amivel persze életben tartja a klasszikus nemzeti-allegorikus 1904, 140-141. ' értelmezést: „Ehhez a balladához az a nemze6 Uo., 141. ti legendává kerekedett történet fűződik, hogy 7 Koszorú 1863. november 1. 8 Mutatvány a Bolond Istók második éne- a költőt felkérték fényes díj ígéretével: írjon üdvözlő ódát az 1857-ben Magyarországra lákéből. Koszorú 1863. j ú n i u s 28. 616. 9 Voinovich Géza Arany balladaköltészeté- togató uralkodópár tiszteletére; ő elutasította a felkérést, s helyette megírta A walesi bárdoről című t a n u l m á n y á b a n például azt írja, bár a forrásait nem adja meg, h o g y „Csak éve múl- kat A balladát valóban elkezdte 1857-ben, de a fennmaradt kézirat tüzetes vizsgálata alaptán adta ki, mint scot balladát. Oly tökéletes annak, h o g y senki sem vonta kétségbe a for- ján csak évekkel később készülhetett el." Dr. dítást." Budapesti Szemle 1917, CLXIX. kö- MOHÁCSY Károly, Irodalom a középiskolák II. osztálya számára, Bp., Korona Kiadó, 1994, 285. tet, 351. Még a kritikai kiadás jegyzetében is megjegyzi, hogy p é l d á u l K u n d Ernő Percy 21 E z ú t o n is k ö s z ö n ö m K o r o m p a y H. gyűjteményéből vett fordításnak hiszi. Arany Jánosnak, h o g y m é g a megjelenés alatt renJános összes művei, 1. Kisebb költemények, sajtó delkezésemre bocsátotta az Arany-levelezés alá rend. VOINOVICH Géza, Bp., Akadémiai, kritikai k i a d á s á n a k anyagát. 1951. (AJÖM I.) 505. 22 Kovács József László amúgy értékes for10 Voinovich 1917, 352. rásfeltáró, ám a hagyományos elfogultságokat 11 Erről 1872-ben T h e w r e w k Á r p á d m é g újramondó m u n k á j á b a n tehát téved, amikor a szerzői m a g y a r á z a t ellenére sem látja be, egyenesen Hauer Istvánt jelöli meg a felkérés hogy lehetséges az allegorikus jelentés. Vö.: megfogalmazójaként: „De [Arany] jogos büszTHEWREWK Árpád, Pandora, Pest, 1872. keséggel vallhatta meg, hogy a hivatalos lap 12 A szerzői intenció ú j r a é r t e l m e z é s é - május 5-i számába Hauer István, Albrecht főnek lehetőségeiről lásd: Daniel С. DENETT, erceg adlatusa felkérése ellenére sem írt, megAz intencionalitás filozófiája, Bp., Osiris-Gond, tagadta a hódoló, köszöntő verset." KOVÁCS

84

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

26 A r a n y Tompának 1857. a u g u s z t u s 4. = József László, Az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangja = KALLA Zsuzsa (szerk.), Az iroda- Arany 1900a, 422. 27 A vers keletkezéséről kimerítően értelom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok, Bp., Petőfi Irodalmi M ú z e u m , 2000, 255. kezik Keresztury Dezső, aki a z egész Erzsébet operát „ S t e f á n i a f ő h e r c e g n ő k a m a r i l l á j á 23 Később T o m p á n a k : „Naptárba, lapba én n e m dolgozom - sehová sem dolgozom. val s z e m b e n i " demonstrációként értelmezi. KERESZTURY Dezső, Mindvégig. Arany János A múzsa elhagyott, vagy én hagytam el, n e m tudom, de már régóta n e m versificálok." 1857. (1817-1882), Bp., Szépirodalmi, 1990, 321. április 19. = Arany 1900a, 416. Vagy Ercsey 28 „Alkalmi betétnek készült egy (alkalmi) Sándornak: „Dolgozni - most sem dolgozom, dalműbe, melyet a Nemzeti S z í n h á z az urallegalább nem vers félét. Gondolom, felcsapok kodó-pár magyarországi látogatásakor adott próza Írónak: ott lesz a Csengeri Revue-je!" elő. (Egressy Samu levele, 1857. II. 21.) - 1857. 1857. július 1. május 6. volt a díszelőadás. A dalmű, vonatkozással Erzsébet királyné nevére, II. Endre 24 „A verskérő leveleket pedig teszem a többihez; m i n d e n k i n e k nem p a n a s z k o d h a - leányáról, a későbbi m a g y a r o r s z á g i Szent tom, h o g y én nem írok, mert bajom van, te- Erzsébetről szólott; szerepét Hollósy Kornélia énekelte. Címe: Erzsébet. Eredeti opera három hát m é g tagadó választ sem kapnak tőlem. Ez felvonásban, írta C z a n y u g a József, zenéjét természetes. Rosszul esik kiabálnom, h o g y ez idő szerint semmi jót n e m vagyok képes lét- Erkel Ferenc és Doppler testvérek. (Erkel a II. felvonás zenéjét szerzette.) A szövegkönyv re hozni, oly embereknek, kik nem tudják, mi az a jó, s kik azt hiszik, h o g y verset írni annyi, megjelent Pesten, Herz Jánosnál. E füzetben mint bármely feladott vagy előbukkanó tárgy- a köszöntő nincs lenyomatva. A II. felvonás ra tetszés szerint, rímeket kovácsolni - h o g y végén lehetett beszőve, mikor az átvonuló keresztes vitézek lakomát ülnek a királyi udvarez oly önkényes valami, mint egy ujdondászi ban. A Vasárnapi Újság kiemeli (1857. máj. 10.) czikket összeütni. Ily emberek soha se értenek meg, hogy lehet valaki hírneves költő, a nélkül, a köszöntő dal hatását." Voinovich jegyzete a hogy m i n d e n perczben s bármely alkalommal Köszöntő-dalhoz (AJÖM I. 505.) készen álljon egy r a k á s strophával. Legjobb 29 TARJÁNYI Eszter, Irodalmi viaskodások. eldobni a levelet s hallgatni. / Mindazáltal kö- Arany János és az 1850-es évek költői csoportosuzelebb megszállt a lelkiösmeret, s az új év kö- lásai, ItK, 2004/3, 322. skk. zeledtével minden szerkesztőnek, ki az előtt 30 Itt m e g kell f o g a l m a z n o m azért azt a lapját küldte (volt p e d i g vagy héti m e g í r t a m halvány - Tarjányi m e g g y ő z ő érvelése elkereken, h o g y tőlem verset ne várjanak, s bi- lenére is m e g m a r a d ó - kételyemet, hogy az zonyos veszteség fejébe n e küldjék lapjaikat. a tény, m i s z e r i n t a Vasárnapi Újság tudósítóHiába. Azt nyertem vele, hogy hét helyett ja köszöntőként nem Arany, h a n e m az opera nyolczat k a p t a m . Volentibus non fit injuria." szövegét citálja, nemcsak azt jelentheti, hogy Arany Tompának 1857. f e b r u á r 5. Arany júni- Arany szövege nem hangzott el, h a n e m azt is, us 26-án így ír u g y a n c s a k Tompának: „Verset hogy az ú j s á g í r ó az opera librettójából írta ki nem írtam ősz óta - legalább semmi egészet; a köszöntést közvetítő, és A r a n y versére erőmajd ezentúl prózát írok. Képtelen az, mily sen emlékeztető sorokat. rosz az én prózám, régóta nem gyakorolván 31 AJÖM XVII. Levelezése, 3, sajtó alá rend. azt. A Csengeri Szemléjébe, ha telik, k ü l d ö k KOROMPAY H. János, Bp., 2004, 23. valami prózát, az új[?] M[agyar] M u s e u m b a 32 Tarjányi 2004, 327. is s z á n d é k o z o m . Nyelvészeti s aesthetico-li33 Egressy Sámuel A r a n y n a k 1857. április teraturai dolgokat morzsolgatok. így, barátom, 23. AJÖM XVII. 54. kinek lova nincs, járjon gyalog. De a m u n k a , 34 AJÖM XVII. 51. és lásd m é g a jegyzetet bármi lassan halad, enyhit, s nekem az kell." a 695. oldalon. Arany T o m p á n a k 1857. j ú n i u s 26. = A r a n y 35 „ . . . h i n n i akarom - h o g y m á r azolta a' 1900a, 420. megbízó g. Ráday Gedeon szívélyes köszöne25 1856. június 29. tét is olvasta." AJÖM XVII. 54.

85

M1LBACHER RÓBERT

36 N y í r i Antal szavai jól reprezentálják, hogy a recepció nem t u d elképzelni más elbeszélést: „Nyilvánvaló, h o g y Arany János egyéniségével, életével és költészetével csak az lehet összhangban, ha a z osztrák császár dicsőítése helyett átkot szór a magyar szabadságharc eltiprójára." NYÍRI, i. т., 332. 37 Vö. SZILÁGYI M á r t o n , Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai, Bp., A r g u m e n t u m , 2001, 42-61. 38 N e m z e t 1883. d e c e m b e r 30. Tárcza. Id. AJÖM I. 503. 39 Vö. a z általa s z e r k e s z t e t t Emléklapok 1848-49-ből című rövid életű kiadványt, vagy az általa írott művet: Az 1848-49-es szabadságharc férfiai, Pest, 1850. 40 Erről vö. Szilágyi 2001, 91-96. 41 VADNAI Károly, Elmúlt idők. Emlékezések. A madarak pajtása, Bp., 1886, 187. skk. 42 V a d n a i 1886,187. 43 V a d n a i 1886, 187. 44 V a d n a i 1886,188. 45 „ N i n c s szükség a régi időket, n i n c s miért a történészetet bölcseleti bonczkés alá venni, ha a magyar nép ősi monarchikus hajlamairól szólunk, mert v a n n a k olyan megállított tények, melyeket m i n d e n k i elismert, ú g y annyira, h o g y újra a d a t o k k a l bizonyítgatni a közönség megbántása volna. / A királyság eszméje n á l u n k századok óta varázshatalom volt. Hódoló tiszteletre ragadta a magyart m i n d i g , és c s o d á l a t o s erőfejlesztésre a vész perczeiben." KEMÉNY Zsigmond, A forradalom titán (1850) = Uő, Változatok a történelemre, sajtó alá rend. T Ó T H Gyula, Bp., Szépirodalmi, 1982, 220. és skk. 46 M a g y a r Sajtó 1856. a u g u s z t u s 31. Török „a h a t a l m a s ausztriai b i r o d a l o m ura, Szent István örököse s Magyarország Apostoli Királya" címmel illette a cikkében Ferenc Józsefet, amely m i n t h o g y közjogilag n e m lévén valóság, csakis a jövőre vonatkozhatott. 47 Vadnai 1886, 186. 48 Török a jövőre v o n a t k o z ó reményét a következőképpen fejezte ki: „Mert a szív, m e l y a Fejedelem keblében ver, egyszersmind a m a g y a r n e m szíve is [...]. Holnap e szívek Esztergomban találkoznak és egyesülnek. Adja az ég, h o g y ez egymásért teremtett két n e m e s szív e g y m á s t soha félre n e értse, s a n e m z e t mesterkéletlen örömének, s minden hivatalos

provocatiotúl m e n t őszinte hódolatának önkényes nyilatkozata a tán még f e n n m a r a d t ború végső fellegeit is szétoszlassa a t r ó n n a k körében." Magyar Sajtó 1856. a u g u s z t u s 31. 49 Vadnai 1886,186. 50 Deák Ferenc Húsvéti czikke a Pesti Napló 1865. április 16-i számában = Deák Ferenc beszédei, sajtó alá r e n d . KÓNYI Manó, III. kötet, Bp., 1903, 401-402. 51 A Budapesti Visszhang 1853. március 27-i számában jelent meg, amiből b í z v á s t gyanak o d h a t u n k arra, hogy még 1852-ben keletkezhetett, nem k i z á r v a Ferenc József 1852 nyarán tett magyarországi látogatásának hatását. 52 Ferenc József m a g y a r o r s z á g i útjairól lásd BELLAAGH Aladár, l. Ferenc József Magyarországon (Itt tartózkodásai a koronázás előtt), Budapesti Szemle, 1917, CLXIX. kötet, 16-38. 53 JANCSÓ Benedek, Arany János lelki betegeiről, Figyelő, 1884, 327. 54 Jancsó 1884, 327. 55 „Hogy halálos méreg o k o z t a - e a halálát, amelyet Pogyebrád Györgynek, az ország kormányzójának rendeletére a d t a k neki, vagy csak e g y s z e r ű e n elszólította a z Úr, bizonyosan nem t u d n á m m e g m o n d a n i . Sok ember szája nyílik m i n d e n f é l e kiszínezett elbeszélésre. Es ki t u d h a t m i n d e n k i n e k hitelt adni?" T H U R Ó C Z Y János, A magyarok krónikája, ford. HORVÁT János, Bp., Helikon, 1978, 438. Ráadásul azóta a történettudomány úgy tudja, hogy bubópestisben halt m e g V. László. 56 „Mi h a s z n u k volt a z o k n a k , akik tanácsaikkal megrontották László király ifjú lelkét, és rábeszélték arra az elvetemült gonosztettre, hogy megszegje esküjét? Emberi megítélés szerint az lett volna az igazságos, ha az isteni ítélet ú g y végzi el, hogy ők szenvedjék el, ne László király a fenti esküszegésért a büntetést." T h u r ó c z y 1978, 436. 57 Jancsó 1884, 341. 58 Jancsó 1884, 322. 59 Jancsó 1884, 322. 60 RIEDL Frigyes, Arany János, Bp., 1957, 133. 61 CSÁSZÁR Elemér, Shakespeare és a magyar irodalom, Bp., 1917, 239-240. 62 Császár 1917, 239. 63 Császár könyvének a teljes magyar irodalomra h a t ó S h a k e s p e a r e - d r á m á k felsorolá-

86

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

sában n e m is szerepel a két darab. Vö.: Császár 1917, 258-265. 64 Pedig Arany az 1855-ös önéletrajzi levelében külön is kiemeli a két darabot: „kedvet kaptam a német Shakespearet összenézni az eredetivel. A m u n k a nehéz, de annál ingerlőbb vala: egy debreczeni vásár meghozta nekem János király és II. Richárd olcsó stereotyp kiadását, - remekebb művei a nagy mesternek nem lévén kaphatók. És n e m sokára János király m a g y a r jambusokban szólalt meg." 65 „.. .egy szörnyű b ű n b e n vétkes asszonyt oly szánalomra méltónak és rokonszenvre érdemesnek t u d föltüntetni, h o g y b e n n e úgyszólván n e m is t u d j u k a b ű n ö s t látni, hogy r á v o n a t k o z ó a n az erkölcsi m e g b o t r á n k o z á s minden legkisebb érzése nélkül fogadjuk el a »hattyú« és a »liliom« hófehér tisztaságát elénk vetítő költői képzelet merész asszociációit. E mély h u m a n i z m u s is költőnk egyik nagy érték- és eszménykörét jelenti és m á r az »Agnes asszony«-ban ez az emberszeretet borít fátyolt a b ű n szégyenfoltjára." BODA István, Arany János különös természete és az Arany-balladák megrendült lelkű hősei, Egyetemes Philologiai Közlöny, 1927-28,101. 66 Boda 1927-28,101. 23. lábjegyzetben. 67 Sok példát hozhatnék, de talán Riedl Frigyes megjegyzését a legcélravezetőbb itt idézni, hiszen a későbbiekben sokan ebből indulnak ki (lásd Császár 1917, 238.): „A ballada Edward királyánál III. Richárd juthat eszünkbe: mind a két esetben zsarnok király van előttünk, kit áldozatainak megjelenése nem enged aludni." Riedl 1957,136. о. lábjegyzetben. 68 Greguss-Beöthy 1900,181. 69 GYULAI Pál, Arany János emlékezete, Budapesti Szemle, 1883, 294. 70 Jancsó 1884, 328. 71 Boda 1927-28, (harmadik közlemény) 25. 72 Boda 1927-28, (harmadik közlemény) 25. 73 IMRE László, A műfajok létformája XIX. századi epikánkban, Debrecen, 1996,124. 74 „Kétségbeesem. Senki sem szeret. / S ha meghalok, majd egy lélek se sajnál. / De miért is tennék, m i k o r é n m a g a m / Se t u d o m megsajnálni magamat? / Úgy rémlett, h o g y sorba sátramba jöttek / Azoknak lelkei, kiket megöltem / És mind azt mondta, bosszút áll Richárdon." W. SHAKESPEARE, III. Richárd, V. felvonás, 3. szín, ford. VAS István = Shakespeare összes drá-

mái, I. Királydrámák, szerk. KÉRY László, Bp., 1955,1101. 75 „Ne rettentse szivünket bárgyú álom. / Lelkiismeret - a gyáva mondta ezt / Először, hogy a bátrat sakkba tartsa. / Lelkiismeretünk, törvényünk a kard. / Vágj bele, az embernek ez a dolga, / Ha nem a mennybe, együtt a pokolba!" V. felv., 3. szín. Shakespeare 1955, 1105. 76 ELEK Oszkár, A walesi bárdok, Budapesti Szemle, CLX. kötet, 1925, 57. 77 Elek 1925, 58. 78 Szigeti Album MDCCCLX. (Szerk. SZILÁGYI István-P. SZATHMÁRY Károly), 95-96. 79 Szász 1882, 694. 80 Elek 1925, 63. 81 TÓTH Endre, Az ötszáz gael dalnok = Uő, Harangvirágok, Pest, 1862, 118-119. 82 Különösen Tóth versének utolsó előtti szakasza csenghet össze Eward hallucinációival: „Még egyszer - utolszor a félezer a j k r u l / A golgota orma fölzendül a daltul... / Búgó siralomdal; mély gyászteli ének... / Hullta sóhajtó b ú s őszi levélnek, / Mik messze r e p ü l nek a gyenge szelekkel, / Mik titkon, ö r ö k r e sóhajtnak ezekkel." 83 Valószínűsíthető még, hogy Hugo Blair Ossian-előszavának idevonatkozó p a s s z u s á t is ismerte Tóth: „ A m i k o r I. Edward Wales-t meghódította az összes walesi bárdot kivégeztette. Ez a kegyetlen politika világosan mutatja, mily nagy befolyást tulajdonított e b á r d o k énekeinek a nép érzületére (mind) és h o g y milyen természetűnek ítélte ezt a befolyást." Id. FEST Sándor, EPhK, 1918, 452. 84 PULSZKY Ferenc, Úti vázlatok 1836-ból = Pulszky Ferenc Kisebb dolgozatai, sajtó alá r e n d . LÁBÁN Antal, Bp., 1914, 52. 85 Charles DICKENS, A Child's History of England (1845). (Az angol szöveghez csak etext formában sikerült hozzáférnem, hivatkozások is erre a szövegközlésre vonatkoznak.) http://www.ibiblio.org/gutenberg.net 86 „The English w e r e very well d i s p o s e d to be p r o u d of their K i n g after these a d v e n tures; so, w h e n he l a n d e d at Dover in the year one thousand two h u n d r e d a n d seventy-four (being then thirty-six y e a r s old), and w e n t on to Westminster w h e r e he and his g o o d Q u e e n w e r e c r o w n e d w i t h great m a g n i f i cence, splendid rejoicings took place. For t h e coronation-feast there w e r e provided, a m o n g

87

M1LBACHER RÓBERT

other eatables, f o u r h u n d r e d oxen, f o u r hund r e d sheep, four h u n d r e d and fifty pigs, eighteen wild boars, t h r e e h u n d r e d flitches of bacon, and t w e n t y t h o u s a n d fowls. T h e fountains and conduits in the street flowed with red and white w i n e instead of water; the rich citizens h u n g silks and cloths of t h e brightest colours out of their windows to increase the beauty of the show, and threw o u t gold and silver by whole h a n d f u l s to m a k e scrambles for the crowd. In short, there w a s s u c h eating and drinking, s u c h music and capering, such a ringing of bells a n d tossing of caps, such a shouting, and singing, and revelling, as the n a r r o w o v e r h a n g i n g streets of old London City had not w i t n e s s e d for m a n y a long day. All the people w e r e merry except the poor Jews, who, t r e m b l i n g within their houses, and scarcely d a r i n g to peep out, b e g a n to foresee that they w o u l d have to find t h e money for this joviality s o o n e r or later." DICKENS, i. m. 87 Edward történeti figurájáról lásd még MALLER S á n d o r - N e v i l l e M A S T E R M A N , „Ötszáz bizony dalolva ment lángsírba ivelszi bárd", It, 1992/2. 88 M. OWEN, Short hystory of Wales (1923). http://www.ibiblio.org/gutenberg.net 89 Owen 1923, 25. 90 SERES J ó z s e f - S Z A P P A N O S Balázs, Verselemzések, Bp. Tankönyvkiadó, 1970, 93. 91 IMRE László, Arany ]ános balladái, Bp., Tankönyvkiadó, 1988, 211. 92 Elhagyák hónukat, a s o k á védettet, / Melyet pártos ö n z é s megtörött, lehajtott. [...] Nem langyos vizet, - meleg vért / Kell áldoznod a jövőért. [...] Mégis, ha g y ő z n e restség, viszály, / S f a j u l n á n a k saját vétkök mián? (A rodostói temető) Nem, n e m ! - Élni fog a n e m z e t , / Amely összetart: / Kit önvétke meg n e m hódit, / Nem hódítja k a r d . / M o g b ü n h ö d t ü k ősapáink / Vétkét s ú l y o s a n . . . (Egyesülés) Legott a királyi székre / N é m e t ember hágott, / Aki fogta, másnak a d t a / Titkon az országot. / S amiatt, hogy m á s n a k adta / S a magyart m e g r o n t á , / Iszonyú b e l h á b o r ú b a n / Magyar a m a g y a r n a k vérét / Esztendőkig ontá. (János pap országa) I r t a n a k ezerben, ö t s z á z ötvenhatban, / P á r t o s s á g magyar k ö z t vala szép divatban; / Nagy-Idát Perényi b i r t a , egyik pár-

ton; / Kapitány a v á r b a n jó Gerendi Márton. // K a p i t á n y a rangja, d e lehetne káplár, / Mert alighogy tíz-husz alattvalót számlál; / H a n e m h a betudjuk egy-egy emberszámba, (A nagyidai cigányok) Nagy sereg cigánnyal ott jön Diridongó; / M i n d e n kézbe' puska, fejsze, villa, bunkó. / Állt u g y a n e g y n é h á n y híve Csórinak ott / (Akiket aznapon hivatalba rakott): // De azok a p á r t o s ellenség láttára / Levegőbe tűntek, m i n t a könnyű pára. (A nagyidai cigányok) De követségünkben, halld, mit izen részül: / „Ország a tiéddel megy amott hosszába", / Jobbkézre melyet hágy a lefutó Száva: / N é p e , az illirség, s ki lakik az helyen; // Felzendült uram és az ő urok ellen. / „Császár l e t a p o d n á fejőket egy topban, / De hada másutt kell, mindenfele jobban; / S gondjai hit dolgán éj-nap betegednek, / Máglyára menend ő v a n annyi eretnek. // „Ha h á t - e z u r a m n a k ü z e n e t i hozzád - / Kész engedelemre pártosait hoznád: / Ebből te is, ő is, vonnál nyereséget; / Megbízva mi jöttünk ezen alku végett." (Buda halála) Keserű zokszóval így feddi meg őket: / „Eljöttetek? aj no! n a g y nehezen. Csuda! / H a m a r á b b g y ű l n é t e k , t u d o m én azt, oda, / Hol Bulcsu vezér van, meg az a vén táltos, / Vele mind a többi hiteszegett pártos. / „Tudom én, áruló bennetek a z elme, / Fél lábatok imm á r vagyon a kengyelbe', / Buda király nektek, az ő szava, ennyi! / Pártos Eteléhez vágytok igen menni. (Buda halála) „Se kaput, s e m kardot! - felelt Buda hévvel, - / Holt testemen át csak ha bejő népével! / De, ha esdő szóval maga h o z z á m jön be, / Fogadom a p á r t o s t régi kegyelmembe." (Buda halála) 93 „Mennyi d r á g a erő, és mennyi n e m e s vér! / Hozzáfoghatót a történet nem ösmér. / Mi haszna! Az erőt ásta benső féreg: / Büszke, szenvedélyes, v e r s e n g ő vezérek; / Tiszta vér ü n k szennyes oltáron ontatott." 94 A pártos szó etimológiájával kapcsolatb a n lásd SZÖRÉNYI László, „A szent hazának képe" (Őstörténet és epika Zrínyitől Krúdyig) = Uő, „multaddal valamit kezdeni", Bp., 1989,211. Horvát István által használt jelentéséről lásd GERE Zsolt, „Hat gím jöve sebten elébe" (Vörösmarty eposzterve és őstörténeti felfogása a Zalán futásáf követően), ItK, 2000/3-4, 458-463.

88

SZEGÉNY, SZEGÉNY EDUARD KIRÁLY!?

95 Lásd SZÖRÉNYI László, Epika és líra KERESZTURY Dezső, XV. kötet, Levelezés I, Arany életművében = Szörényi 1989,179-185. 1828-1851, sajtó alá rend. SÁFRÁN Györgyi, 96 CZUCZOR-FOGARASI, A magyar nyelv BISZTRAY Gyula, S Á N D O R István, Bp., szótára, Pest, 1870, V. kötet, 95. Akadémiai, 1975, (AJÖM XV.) 410. 97 Czuczor-Fogarasi 1870/V, 95. 102 Bánk egy monológjával kapcsolatban 98 Igen sok példát lehet hozni, itt csak a megjegyzi: „A bánki sértődés, n e m egyéb, legjellemzőbbeket e m l í t e m : A legszebb virág mint ama nagy sérelem, mely e perczben csak (1848): „A gyökere pedig vértől nedvesedik, [ti. a megkísértve, de végrehajtva nincs: Melinda haza szent szerelmének] / Ha lankadni kezd is tényleges gyalázata. Ha így van, Bánk e szavérrel öntözgetik: / Ö n t ö z z ü k , locsoljuk ezt a vakkal olyat anticipál, mi csak később fog kiszép virágot! / Ez g y ü m ö l c s ö z n e k ü n k édes fejleni, s ez hiba. Itt nem Bánk, h a n e m a szerző szabadságot."; Április 14-én (1849): „Bánjuk-e, beszél, m i n t aki tudja, mi fog következni. Ha hogy szolgaságért / A l k u d o z n u n k nem lehet? / Bánk ilyesminek még csak a lehetőségére gonHogy nincs módunk meggyalázni / A kivívott dolt is: h o g y nem ragadta ki Melindát azonnal hős nevet? / Hogy, miért a honfi vére / Folyt s a veszélyből, midőn tehette; h o g y engedte egy folyand piros mezőn / megnyirbálni zöld asz- perczig is az u d v a r n á l m a r a d n i ? " ARANY talnál / A borostyánt tiltva lőn?" János, Bánk bá '-tanulmányok = Arany János ösz99 H o r v á t h János a korszak határozott jel- szes prózai műi i, Bp., Franklin [é. п.], 90. lemzőjeként említi az önvádat. HORVÁTH 103 Dávidházi Péter írja Arany egy kritikusi János, A nemzeti klasszicizmusunk irodalmi ízlése normája kapcsán: „ N o r m a h a s z n á l a t á n a k ál= Uő, Tanulmányok, II. kötet, Debrecen, Kossuth landó sajátossága, hogy a ráció kívánalmait elEgyetemi Kiadó, 1997, 196. skk. tökélten érvényesíti: a költészet logikája mindenkor köteles megfelelni, m i n d e n öntörvé100 A Nép Barátjában közölt Fellázadtunk-e mi magyarok? című cikkében így ír Arany, ta- nyűsége és szabadsága ellenére, a mindennapi gadva, h o g y lázadás történt volna, sőt a m á r - gondolkodás alapszabályainak is, de legalábbcius 15-i forradalmat is - a Deák körüli poli- is nem k e r ü l h e t n e k ellentétbe egymással." tikusok és történészek felfogásával megegye- DÁVIDHÁZI Péter, Hunyt mesterünk. Arany zően - ü n n e p k é n t m u t a t j a be: „A mi forradal- János kritikusi öröksége, Bp., A r g u m e n t u m , 1994, (második, javított kiadás) 90. m u n k Pesten, márczius 15-én, nem vérontás volt, h a n e m egy szép ü n n e p , a szabadság ü n 104 Dávidházi 1994, 103-111. nepe [...]. Dicső ü n n e p e az ifjú szabadságnak! 105 A retorikai elemzés alapja SZÖRÉNYI Ki hitte volna még akkor, h o g y ily nehéz k ü z - László-SZABÓ G. Zoltán, Kis magyar retorika, delmek v á r n a k ránk? Kinek jutott akkor eszé- Bp., Tankönyvkiadó, 1988. be, hogy eljönnek a sötétség fiai és konkolyt 106 Idősb Szőgyény-Marich László országbíh i n t e n e k a szabadság legszebb tisztabúzá- ró Emlékiratai, II,1849-1859. Kiadja a fia. Pest, ja közé?" Arany János összes prózai művei, Bp., 1917, 81. Franklin [é. п.], 1285. 107 Idézi Szőgyény-Marich 1917, 100. 101 Például Arany Tisza Domokosnak 1851. 108 A keletkezéssel kapcsolatban a legtöbb nov. 11-én. Tisza 'dicső m e g h a l n i a művésze- lehetőséget lásd: M a l l e r - M a s t e r m a n 1992, tért' és 'neked ajánlok m i n d e n csepp jó vért' 256-289. sorai k a p c s á n megjegyzi: „Továbbá: vér áldo109 Maller-Masterman 1992, 288. zatot a művészet nem igényel; tudom, h o g y 110 „A k ö n y v [...] 1859 m á s o d i k negyedénem is ezt értette: de m á s o k úgy érthetnék ben Bécsben és itthon már közkézen forgott." s világosnak kell lenni a kifejezésben. Dicső TOLNAI Vilmos, Bevezetés. Széchenyi István meghalni a ... hazáért! Ez a kápsa felkiáltás döblingi irodalmi hagyatéka. Blick és kisebb döbjut e s z ü n k b e , ha [ezt] olvassuk... [...] A vér lingi iratok, III. kötet, szerk. TOLNAI Vilmos, és halál módosíttassák úgy, m i n t azt a művé- Bp., 1925, 29. szet i r á n y á b a n módosítani kell, mert jelenleg 111 Deák levele sógorához 1857. július 21-én úgy veszi ki magát, mint ha, karddal a kézben, = Deák 1903, 386. rohanni a k a r n a , hogy meghaljon (csatában) a 112 Szőgyény-Marich 1917, 95. művészetért." Arany János összes művei, szerk. 113 Maller-Masterman 1992, 283-284.

89

M1LBACHER RÓBERT

114 Teleki László válogatott munkái, II. kötet, szerk. KEMÉNY G. Gábor, Bp., 1961. 115 1861. évi april 2. Pesten e g y b e g y ű l t Országgyűlés Képviselőházának naplója, Pest, MDCCCLXI, 153. 116 Rückblick auf die jüngste EntwicklungsPeriode Ungarns, Wien, 1857 = Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Blick és kisebb döblingi iratok, III. kötet, szerk. TOLNAI Vilmos, Bp., 1925, 69. 117 Ein Blick auf den anonymen „Rückblick" = Széchenyi 1925, 496. 118 Gr. Széchenyi István „Blick"-je, közli К. PAPP Miklós, m á s o d i k kiadás. Kolozsvárott kiadja К. PAPP Miklós, 1870, H a r m a d i k kötet, 63-64. 119 Széchenyi 1870, 87. 120 Széchenyi 1870, 88-89. 121 Széchenyi 1870, 110. 122 Széchenyi 1870,119-120. 123 Szőgyény-Marich 1917, 96. 124 Deák Ferenc Beszédei, II. kötet, kiadja KÓNYI Manó, Bp., Franklin-Társulat, 1903, 386. 125 KOSÁRY Domokos, Széchenyi Döblingben, Bp., Magvető, 1981, 111. 126 SZÉCHENYI István, Nagy magyar szatíra = Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka, szerk. KÁROLYI Árpád, Bp., 1922, II. kötet, 43-44. 127 Széchenyi 1922, 474. 128 Széchenyi 1922, 474. 129 Széchenyi 1922, 113. 130 Széchenyi 1922, 48. 131 Széchenyi 1922, 100. 132 Széchenyi 1922, 300. 133 1849-ben W i n d i s c h g r ä t z h e z eljuttatott konzervatív emlékiratokban egyenesen az merül fel, hogy az egész forradalom a protestáns kisebbség pártütése volt csupán. BERZEVICZY Albert, Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1849-1865,1. kötet, Bp., Franklin Társulat, 1922, 39-62. Például D e s s e w f f y Emil 1849. január elején kelt és Wertheimer Endre által közölt emlékirata így fogalmaz: „a forradalmi elem mindig a protestantizmussal azonosította magát." Történelmi Szemle, 1915/IV, 562.

134 Az idézetek forrása A Magyar Nemzet Története, X. kötet, A modern Magyarország (1848-1896), írta MÁRKI Sándor és BEKSICS Gusztáv, Bp., 1898, 173. 135 Közli F ü g g e l é k b e n Szőgyény-Marich 1917, 201. 136 Szőgyény-Marich 1917, 201-202. 137 Dessewffy 1915/IV, 559. 138 Dessewffy 1915/V, 124. 139 WERTHEIMER Endre, Új adatok a magyar ó-conservatívok történetéhez, Történelmi Szemle, 1915/IV, 126-127. 140 Az idézetek forrása a fakszimilében közölt szöveg: A Magyar Nemzet Története, X. kötet. 141 Id. PULSZKY Ferenc, Életem és korom, I. kötet, sajtó alá rend. OLTVÁNYI A m b r u s , Bp., Szépirodalmi, Magyar Századok, 1958, 382. 142 Pulszky 1958, 383. 143 Pulszky 1958, 382. 144 Pulszky 1958, 384. 145 Á l t a l á b a n a h i v a t a l o s k o r m á n y l a p nak számító Budapesti Hírlap s z á m o l be napról napra az eseményekről, a Pesti Napló a Budapesti Hírlap n y o m á n tudósít a Vasárnapi Újsággal együtt. 146 N e m valószínű Kovács József László azon sejtése, miszerint a nagykőrösi császárlátogatás tiszteletére rendezett ökörsütés lenne a közvetlen forrás. Kovács 2000, 258-259. 147 Széchenyi 1870, 74. 148 Széchenyi 1870, 75. 149 A f o r r á s o k r ó l lásd T O L N A I Vilmos rövid cikkét Dickens szövegének hatásáról: EPhK 1902, 346., majd ELEK Oszkár, Skót és angol hatás Arany János balladáiban, It, 1912 és TOLNAI Vilmos, Arany János balladáinak angolskót forrásaihoz, It, 1913. ELEK Oszkár, A walesi bárdok tárgyköréről, EphK, 1917. 150 Széchenyi 1870, 77. 151 Széchenyi 1870, 148. 152 Rückblick = Széchenyi 1925, 76. 153 Rückblick = Széchenyi 1925, 76. 154 Valószínűleg Madách 1859-es A civilizátor című vígjátékának is a Rückblick volt az alapforrása.

90