SZÉCHENYI HATÁSA A MAGYAR HITELJOG FEJLŐDÉSÉRE

SZÉCHENYI HATÁSA A MAGYAR HITELJOG FEJLŐDÉSÉRE A XIX. SZÁZAD KEZDETÉN a m a g y a r jogrendszer hatalmas változások előtt állott. A külföldet j á r ó m a g y a r gondolkozók már világosan látták, hogy a mindegyre fokozódó iparosodás, a gyárvállalatok születése, a gépek alkalmazására való áttérés idején, megváltozott külső életkörülmények között a m a g y a r s á g nem képes továbbra is f e n n t a r t a n i rendi alkotmányát és az új idők kívánalmain a k megfelelő új m a g y a r alkotmányról kell gondoskodnia. E z t a n a g y feladatot teljes távlatában, külföldi és belföldi vonatkozásaiban, előnyeivel és veszélyeivel e g y ü t t – a m a g y a r s á g óriási szerencséjére, – egy rendkívüli képességekkel megáldott, lángeszű mag y a r főnemes, gróf Széchenyi István f o g t a fel legelőször és leghatározottabban, s azután következetes kitartással meg is oldotta; hat a l m a s fanatizmussal becsületes férfi-munkát végzett, amely végül is t r a g i k u s véget szabott alkotó életének. Csaknem összes munkái elé mottóul írhatnók a r e f o r m o k a t indokló szavait: »A felvilágosod á s b a n progressive előrehaladó nemzetek sorábul kinyomva, a réginél m a r a d n i lehetetlen, m e r t a külértelmesség súlya idővel még n y o m d o k á t s emlékezetét is kitörli a valahai m a g y a r n a k . . . « (V. 223.) Széles elképzelésű reform-tervezete alapkövévé és minden művének nyomatékosan kiemelt központjává Széchenyi a hitel-ügy újjászervezését tette, még pedig azért, m e r t az eljövendő változások kikerülhetetlen s legveszedelmesebb p o n t j á t épen a hitelben látta megtestesülni, s mivel egy s a j á t o s és önállóan alkotott, a magyar életviszonyokhoz hozzászabott új hitelügyi koncepció megalkotásával egyrészt ki a k a r t a r a g a d n i a sors kezéből a z t a lehetőséget, h o g y külföldi hitelrendszert erőszakolhasson a m a g y a r s á g r a az életbevágó érdekek lábbaltiprásával, másrészt pedig ki a k a r t a küszöbölni a z t a veszedelmet, hogy a rendiség kereteinek feladása a m a g y a r s á g erőinek f o r r a d a l m i összezúzódása ú t j á n menjen végbe. Ez a k é t eshetőség elkerülhetetlennek mutatkozott, ha idejében meg n e m valósul egy egészséges harmadik elképzelés. Ime, m á r in medias res érintettük is tanulmányunk tárgyát, mivel célunk az, hogy f e l t á r j u k Széchenyi hatását a magyar hiteljog fejlődésére, vagyis olyan vizsgálatot folytassunk, amely Széchenyi egész munkásságának gyökerére m u t a t reá. A

HITELVISZONYOK

SZÉCHENYI

FELLÉPÉSE

ELŐTT

A SZÉCHENYI FELLÉPÉSÉT megelőző korszak általános hiteljogi viszonyai meglehetősen nyomasztóak voltak. A hitelviszonyok megromlását számos egyéb körülmény mellett főképen a rendi alkotmány egyik alapvető principiuma idézte fel, az ú. n. ősiség, amely a rohamosan megváltozó időkkel és viszonyokkal szemben mindinkább t a r t h a t a t l a n n a k bizonyult. A korszak hitelviszonyait a

Erdélyi Magyar Adatbank

Téchy

Olivér:

Széchenyi

hatása

a

magyar

hiteljog

fejlődésére

393

következő általános tünetek jellemzik: a rendi a l k o t m á n y n a k a megváltozott életviszonyokkal szemben megnyilvánuló s fokozatosan növekvő konzervativizmusa; a kötött birtokgazdálkodáshoz való m a k a c s r a g a s z k o d á s a feltörekvő pénzgazdálkodás igényeivel szemben; pénzügyletekben teljes érzéketlenség és zürzavar, amely abból a p a r a d o x o n b ó l á l l t elő, h o g y m i n d a z , a m i a m a g á n j o g t e r é n n e m r é s z e s ü l t kellő f i g y e l e m b e n , a z a k ö z j o g t e r é n s ú l y o s b a j o k e l s z e n vedésére vezetett; és a külföldi hitelezők érvényesülésének t á g ú t a t nyitott. A Széchenyi fellépését megelőző korszakot csaknem az összes szakmunkák sötét és i g a z s á g t a l a n színekkel festik. Még a kérdés egyik legalaposabb szakértője, Grünwald Béla is »Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon. 1790–1848« (Pécs, 1927) c. művében a rendiség k o r s z a k á t igaztalanul vádolja közönnyel, m a r a d i s á g g a l és felületességgel. A m a g a idején a szó eredeti értelmében v e t t nemzetf e n t a r t ó szerepet betöltő m a g y a r nemesség ügyének t a r t o z u n k azzal, hogy e körülmények f e l e t t tárgyilagos k r i t i k á t gyakoroljunk. A Széchenyi-előtti m a g y a r nemesség teljesen át volt h a t v a országfent a r t ó h i v a t á s á n a k t u d a t á t ó l . A reformoktól hosszú időn, keresztül nem azért zárkózott el, m e r t hiányzott belőle az emelkedett honfiúi szellem, h a n e m kizárólag azért, m e r t meglepték a szokatlan változások és nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a Széchenyi-féle r e f o r m o k szerint gondolkodjék. Nem tehetett t e h á t egyebet, mint hogy a magyar nemzetiség nemesi gondolatának védelmében körömszakadtig ragaszkodott ősi berendezéseihez. Maga Széchenyi is l á t t a mindezt és 1850-ben, amikor súlyos tépelődései, amelyek utóbb f e g y v e r t a d t a k kezébe, feltornyosultak, s önmagát vádolta amiatt, hogy a nemesi m a g y a r berendezéseket a hitel-koncepció bomlasztó behozatalával összezúzta, – akkor éppen ezt a földhöz-ragaszkodást, nemzetvédelmet dicsérte leginkább a m a g y a r konzervativizmusban, mint amellyel a végcél tekintetében ő is egyetértett, s csupán csak a kivitelben különbözött tőle: »Hát hol vannak – m o n d j a egyik levelében – oly f é r fiak, mint Zoltán, a Kemények, Boronkay, Paizs, Kócsy, H o r v á t h , Giczy, Géczy, Tihanyi, Lánczy, a Sárközyek, Földváryak, Kubinyi s t b . családok? Ó, irgalmas Isten – és én zúztam mindezt p o r r á . . . Menynyi ész és tapintat volt pedig a magyarban. Soha bölcsebb nemzet nem volt – és igazi élete és felvirágzása csak m o s t kezdődnék, ha én őrültségre és öngyilkolásra fel nem h e v í t e m . . . J a , Metternich h a t t e Recht, als er zu mir sagte: Berühren sie dies alte ehrwürdige Gebäude nicht, es ist ein heiliges Gewölb; nehmen sie einen Stein heraus, so f ä l l t das Ganze – und ich machte über Alles Witz und Spott. Lesen sie meine Bücher jetzt, sie werden sehen wie ich Alles u n t e r g r u b , d a s s es fallen musste. Conservatio f a m i l i a r u m w a r eine der H a u p t p u n k t e der Alten, – auch das m a c h t e ich lächerlich« (L, m . 637.). A m a g y a r hiteljoggal kapcsolatos normatív intézkedések a nemesi földbirtok konzerválására törekedtek és ennek a feladatnak teljes m é r t é k b e n m e g is feleltek a XVIII. század elejéig. N á l u n k u g y a n i s a h i t e l j o g k i a l a k u l á s á t k é t t é n y e z ő s e g í t e t t e elő é s k é n y szerítette ki: egyik az osztrák váltó- és kereskedelmi r e n d t a r t á s odiózus h a t á s a , a m á s i k a gazdasági és kereskedelmi viszonyok külső és belső á t a l a k u l á s a . Az o s z t r á k váltó- és kereskedelmi t ö r v é n y


394

Téchy Olivér

1717-ből származik, 1763-ban csekély változtatással felújították. Természetes és érthető az osztrák császárságnak az az állandó törekvése, hogy ezt a törvényt a m a g y a r Királyságra is kiterjessze. Magyarországon az első kereskedelmi törvényes rendelkezést az 1723: LIII.: t. c. tartalmazza, amely az idők szellemének nem felelt meg. E g y m á s u t á n jelentek meg királyi leiratok, amelyek az osztrák kereskedelmi törvényeket léptették érvénybe – törvényellenes úton – a m a g y a r korona országrészeiben. A m a g y a r törvényhozás legsúlyosabb kísértése és hibája, amelyet Széchenyi utóbb annyit ostoroz, s mely legfőbb érve volt hitel-reformja mellett, a szomorú emlékezetű 1792: XVII. t. c., amely a m a g y a r állampolgárok kereskedelmi és váltó-ügyeiben az osztrák bíráskodást lehetővé tette. Az a n y a g i jog terén 1792-től kezdődőleg szakadás mutatkozik jogrendszerünkben, amennyiben a külföldi jog szabályaival is szám o t kellett vetnünk mind a hiteligénylések, hitelformák, hitelforrások, mind a hitelbiztosítékok terén, s ennek a körülménynek a szerepe igen jelentős, elsősorban azért, m e r t a m a g y a r javaslatok kidolgozását nagyban sürgette, másodsorban m e r t a külföldi hitelezővel szemben az adós védelmét vállaló alaki jog ennek megfelelően alakult ki. A régi adósságperek az eladósodott nemesi földbirtokot számos módon segítették. A segítség egyik m ó d j a volt a perek elhúzása. Adóssági pereink átlagos időtartama 2 usque 5 év volt, de nem voltak r i t k á k a 26 éven át húzódó perek. E g y ilyen pert állított pellengérre Széchenyi is a Hirnök 1843. évi 5. számában. A perek hosszúságának o k a alaki jogunknak, a régi nemesi perrendtartásnak, az eladósodott nemesi birtok védelmét szolgáló hosszú terminusai voltak. Az eladósodott nemesi birtokot a kereset benyújtása u t á n esetleges oppozíciói (ellentmondásai) b e n y ú j t á s á r a több ízben fel lehetett szólítani, ha gyökeres védekezését nem adta elő azonnal, s ez idő a l a t t a nemes birtokosnak m ó d j a nyílott arra, hogy adósságait rendezze és a m a g y a r nemesi rend kezéből a földet kisiklani ne hagyja. Ha a követelés jogi a l a p j á t eldöntő ú. n. fundamentális per 2–5 év a l a t t befejeződött az ítélettel, kezdetét vehette a végreh a j t á s . Táblai perekben a megye szolgabírája volt a végrehajtó. Az exekució n a p j á n az adósnak a jogalapra visszamenő ellentmondási joga volt (ú. n. oppozicionális jog), amely szintén a nemesi földbirtokot védte és a r r a szolgált, hogy többnyire idegen hitelezővel szemben a földbirtok visszaváltására a m a g y a r nemesnek lehetőséget nyújtson. E g y eredeti m a g y a r formalitásból, t. i. bot ragadásából és annak kijelentéséből, hogy ellentmond, állott ez az oppozició, melynek jogkövetkezménye az lett, hogy a hitelezőnek egy második új pert kellett ugyanazon jogalap tekintetében megindítania; ez volt az ú. n. oppozicionális per. Az eladósodott birtok védelmét e két fentebb felsorolt jogintézményen kívül még egy harmadik intézmény is szolgálta, s ez a bírói zálog örök visszaválthatósága volt. Ha az oppozicionális per sikeresen befejeződött, sor kerülhetett ú j r a a v é g r e h a j t á s r a és a nemesi


Széchenyi hatása a magyar hiteljog fejlődésére

395

birtok dobra került, megkezdették az árverést. Ha az árveréskor a birtok a hitelező kezébe került, a hitelező ezzel nem szerzett tulajdonjogot – s ennek hangsúlyozása igen fontos –, hanem a nemesi ingatlan a hitelezőnél csak ú. n. bírói zálog volt, amelyet minden időbeli korlátozás nélkül, örökké visszaválthatott a nemesi adós, vagy utóda, vagy engedményese, a m a g y a r nemzetet védő ősiség elve alapján. A Széchenyi fellépését megelőző korszak hiteljogi viszonyainak és jogintézményeinek eredeti szellemét, t. i. a n n a k nemzetvédelmi és a nemesi földbirtokot védő k a r a k t e r é t akkor leszünk képesek áttekinteni, ha vizsgálat t á r g y á v á tesszük a hitelforrások problémáját. A rendiség korának nem volt önálló magyar pénzpolitikája, nem volt a k magyar hitelforrásai. A pénz, a kölcsön, az adósság túlnyomó mértékben idegen eredetű volt. A magyar rendiség korának döcögő hitelberendezései t e h á t nem magánjogi, hanem elsősorban közjogi érdekekre voltak tekintettel, midőn az adós védelmét szolgálták és a nemesi f u n d u s t menteni iparkodtak. A kölcsönök legnagyobb része osztrák eredetű volt, részint magánhitel, részint állami hitel. A kölcsönök komplexumában a régi m a g y a r családok vagyoni megromlását előidéző infláció viharai ideijében, amikor az általános hitelkrízis a pénzügyekben való spekulációt lehetővé tette, jelentek meg a zsidók és részben a görög kereskedelmi házak. Történelmi adataink vannak arra, hogy a rohamosan eladósodó m a g y a r köznemesség, itt-ott a főnemesség is, ki volt szolgáltatva a zsidó spekulánsok hallatlan méretű uzsorájának. Adataink ebből a korból 2 0 – 2 4 % - o s kamatlábról számolnak be. Ez volt a m a g y a r államiság legkritikusabb korszaka, amely ilyen hitelviszonyok között teljes romláshoz vezetett volna. Desewffy 1818-ban 2 4 % - o s k a m a t r ó l panaszkodik, Szemere 1814-ben Kazinczyhoz intéz e t t levelében 20%-os kamatról tesz említést. Különleges helyet foglal el és igen alapos k u t a t á s t igényel még a korabeli állami hitel. Mária Terézia ugyanis megengedte, hogy a helytartótanács kezeléséb e n lévő alapítványi pénztár magánszemélyeknek 5 % - r a kölcsönt adhasson. Ez a kölcsön azért jelentett a m a g y a r nemesi vagyon szám á r a veszedelmet, mert zálogkijelöléssel volt összekapcsolva, s végeredményben a magyar földnek az osztrák kormány kezébe való átsiklása esetén a németesítés leghathatósabb eszközének bizonyult. A nemes hiteléletében ugyanis kétféle hitelforma állott rendelkezésre; az egyik az adóslevél kitöltése révén k a m a t r a fölvett kölcsön, amelyet magánhitelezők alkalmaztak, a másik a nemesi földbirtok zálogbavetése, az állam egyedül ezt a f o r m á t használta, a magánhitelezők elvétve alkalmazták. Az adóslevélnek kétféle f a j t á j a volt ismeretes, az egyik az ú. n. formális obligáció, amely az összes törvényes feltételeknek az adós által t ö r t é n t kiírását t a r t a l m a z t a , a másik az ú. n. alba, amelynél elegendő volt, ha az adós kiírta a tőkeösszeget, a k a m a t o t és aláírta az adóslevelet, üresen hagyva a papir többi részét. Ebből a vázlatos, de a lényeget tartalmazó fejtegetésből kitűnik, hogy milyen komplikált kérdéscsoportot jelent a Széchenyi fellépését


396

Téchy Olivér

megelőző korszak hiteléletének tárgyilagos ismertetése, s hogy milyen nehéz a korszak jogintézményei felett még egy ilyen részletkérdés tekintetében is ítéletet mondani. Tény, hogy a hitelügyi berendezéseknek és a hiteljognak voltak nemzetvédelmi előnyei és ezek állottak a rendszer középpontjában. A közjogi előnyökkel szemben azonban o t t gyülekeztek a m a g á n j o g i hátrányok is, s ezeki évről-évre nagyobbra nőttek. Az ország teljesen külső hitelforrásokra volt ráutalva a mezőgazdasági üzemi hitel biztosítása szempontjából, ehhez pedig nem volt képes hozzájutni, m e r t a külföldi hitelező érzékenyen reagált a m a g y a r védekezésre és elzárkózott a tőke kölcsönzésétől. A pénz ilymódon a m a g y a r gazdasági életből lassanként kivonult és a m a g y a r nemesi birtoknak, a korszerű terminus technikust használva, nem volt »kredituma«. Felszökött a kamatláb, és lábrakapott az uzsora. A földbirtok épen akkor volt kénytelen a belterjes gazdálkodásra szorítkozni, amikor a külföld rohamosan gyárosodott, gépesedett, fejlődött s viselni volt kénytelen a vele kapcsolatos egyéb h á t r á n y o k a t is, a beruházások és az értékesítés terén. Míg az erősebb birtokokat a s a j á t zsírjukban való megfulladás veszélye fenyegette, addig a szabadabb vitorlákat kibontó nemes birtokosok között mind gyakoribbá lettek az uzsora következtében, s a gazdasági bomlásból eredő vagyonbukások. A gyakorlati életbe élesebb szemekkel bepillantó megfigyelők előtt mind erősebbé vált az a meggyőződés, hogy a baj hiteljogunk rendszerében rejlik és óvatosan, tépelődve, hosszasan vitatkozva hozzákezdtek a probléma vizsgálatához. A királyi Curia 1779-ben megbízást k a p o t t egy váltó és kereskedelmi t ö r v é n y j a v a s l a t szerkesztésére. A királyi Curia 11 éven keresztül dolgozott a javaslaton, de abból 1790-ben sem lett törvény. Az 1791: LXVII. t. c. a kereskedelmi és váltójogi t ö r v é n y j a v a s l a t elkészítése végett egy ú j a b b jogügyi bizottságot küldött ki és megengedte a magánosoknak, nemesi és polgári testületeknek is, hogy a j a v a s l a t o t készítő jogügyi bizottsághoz tervezeteiket, ú. n. projektumaikat, b e n y u j t h a s s á k (pro elaboratione systematis publico politicor u m et iudicialium negotiorum, aliorumque obiectorum, quae hac Diaeta t e r m i n a r i non poterant, deputationes o r d i n a n t u r et deputati denominantur). E jogügyi bizottság m u n k á l a t a i még kiadatlanul fekszenek az Országos Levéltárban és részben a Nemzeti Múzeum kézirattárában. A bizottság igen alaposan foglalkozott a kérdéssel, 1791 aug. 13-tól 1795 f e b r . 28-ig dolgozott a rábízott f e l a d a t megoldásán, összesen 138 ülést t a r t o t t és munkálatainak a n y a g á t 18 h a t a l m a s kötetben foglalta össze. Számos tervezet f u t o t t be hozzá a vármegyéktől és magánosoktól, amelyeknek részletes ismertetése rendkívül hasznosnak mutatkozna és hézagpótló is lenne, tekintettel a r r a , hogy a rendi magyars á g m e g ú j h o d á s á n a k belső m a g y a r fejleményeit közelebbről ismertetné, – mégis e t a n u l m á n y u n k kereteit t ú l h a l a d j a . Rá kell mutatnunk azonban a r r a , hogy a m a g y a r nemesség érdeklődése a probléma iránt olyan n a g y volt, hogy a gazdasági kérdések i r á n t tanusított mai fogékonyság a n n a k jóval a l a t t a áll és hogy a m a g y a r nemesség tiszt á b a n volt azzal, hogy i t t a rendi intézmények gyökeres megváltozásával, a m a g y a r nemesi »fundus« szabaddá tételének nagy veszedelmével áll szemben, s a folytonos halasztásoknak ez volt a lappangó oka.



397

Az 1791-ben kiküldött bizottság 1795-ben t e r j e s z t e t t e be m a g á n jogi t ö r v é n y j a v a s l a t á t . A javaslatnak hiteljogi része nem t a r t a l m a zott semmi jelentős reformot. A b e n y u j t o t t p r o j e k t u m o k veszedelmes irányzata, amelyek között az ősiség eltörlésének sürgetése, a bírói zálog visszaválthatóságának korlátozása, a v é g r e h a j t á s i e l j á r á s gyorsítása, a telekkönyvi rendszer bevezetése is szerepeltek, a bizottság felfogását természetszerűleg konzervatív i r á n y b a terelték. Az 1795-ös hiteljogi törvényjavaslat v i t á j á r a m á r nem került s o r . Az 1827. évi VIII. t. c. a 37 év óta húzódó ügynek elintézését ismét kitolva, egy ú j a b b bizottságnak ismételte az 1791:LXVII. t. c.-ben foglalt megbízást. (Systematicorum Operatorum Deputationalium ulterior pertractatio ad proxiniam Diaetam p r o r o g a n t u r . ) A jogügyi bizottság 1828-ban készült el javaslatával s m a j d n e m szó szerint akceptálta az 1795-ös tervezetet. Nyilvánvaló volt, hogy a j a v a s l a t ból ezúttal sem lesz törvény.

Ime, ilyen volt a helyzet a századforduló éveiben; a m a g y a r hiteljogi javaslat deputációtól-deputációig került, a gyökeres megoldás elől mindegyik bizottság kitért. Az 1795-ös javaslat óvatos elzárkózottságát, amely a konzervatív elutasítást javasolta a radikális megoldással szemben, később mindegyik bizottság magáévá tette. Eközben odakint növekedett a gazdasági élet üteme és nyomasztóan nehezedett az elzárkózó m a g y a r magángazdálkodásra. Az 1792: XVII: t. c. óta az osztrák biráskodást a m a g y a r törvény akceptálta m a g y a r állampolgárok kereskedelmi ügyeiben. Ebben a veszedelmes és kritikus hitelügyi helyzetben olyan váratlanul, mint egy fényes üstökös, jelent meg gróf Széchenyi István, a m a g y a r megújhodás egén, s egy új hitelügyi koncepcióval lepte m e g a m a gyar közvéleményt. SZÉCHENYI

HITELÜGYI

TERVEZETE

A MAGYARSÁG MEGÚJULÁSÁT CÉLZÓ reform-tervezetét Széchenyi a hitel kérdésének megoldására építette fel. A hitel volt egész reformrendszerének alapja, a hitel volt az a probléma, amelyet műveiben leggyakrabban tárgyalt, s amely neki a legnagyobb gondot okozta. Főművei: a Hitel (1830), a Világ (1831) és a Stádium (1833) mind e probléma köré csoportosulnak; hitelkoncepcióját a Hitel-ben fekteti le először, m a j d e művét é r t támadások u t á n a Világ-ban f e j t i ki részletesebben, s a Stádium-ban a l a k í t j a ki tizenkét pontban k i f e j t e t t törvényjavaslata, amelyben egyedül végzi el azt az óriási feladatot, amellyel 1779 óta a deputációk, a kir. Curia, a megyék és rendek sikertelenül foglalkoztak, p r o j e k t u m r a halmozván p r o j e k t u m o t és opinióra opiniót. »A hitel lábraállítását tettem szysztémám talpkövéül, m e r t annak nemléte, mint a honi tapasztalás m u t a t j a , legtehetősb nemzetséginket is megsemmisíti, léte pedig még a legtehetetlenebbeket is bizonyosan előmozdítaná.« (St. 41.) A Széchenyi hitelkoncepciójával foglalkozó vizsgálatok kétséget kizáróan igazolják, hogy Széchenyi a m a g a reformtervezetét zseniálisan biztos alapra építette föl: a korabeli gazdasági viszo-


398

Téchy Olivér

nyok helyes megfigyeléséből indult ki, jól l á t t a meg, hogy a rendiség korszakából az ú j a b b gazdasági korszakra való áttérésnek kulcsproblémája a hitel és helyesen határozta meg azt is, hogy a m a g y a r s á g n a k milyen természetű gazdasági koncepcióra van szüksége; Széchenyit fényesen igazolták az idők és művei még ma is felette aktuálisak; reform-rendszerében annyi életrevaló magyar terv van összesűrítve, hogy azok alapos megfontolása és megvitat á s a máig is hasznothajtó vizsgálatnak ígérkezik. Széchenyi hitelkoncepciójának helyes megvilágításához mindenekelőtt szükségesnek mutatkozik a n n a k tisztázása, hogy Széchenyi megfogalmazásában a »hitel« jelentése sokkal gazdagabb tartalmú, mint a m i t n a p j a i n k b a n e szó a l a t t é r t ü n k ; ma általában hitelnek nevezzük a hitelügyletben érdekelt személy a m a képességébe és szándékába v e t e t t bizalmat, hogy egy jelenlegi teljesítésért egy jövendőbeli megfelelő ellenszolgáltatással f o g fizetni; de a gyakorlati életben hozzá v a g y u n k ahhoz szokva, hogy a hitel szót használjuk ott is, ahol egy okjektiv gazdasági f o l y a m a t o t a k a r u n k megjelölni, nevezetesen azt a helyzetet, amelyben egy jelenlegi vagyoni teljesítménnyel egy jövendőbeli kötelezettség áll szemben. Ezzel szemben Széchenyinél a hitelügyi tervezet jelenti a m a g y a r nemesség új r e f o r m j a v a s latainak alapját, egész nemzetnevelő programmot, amely előkészíti az országot a hitelügy veszedelmeire és a r e f o r m o k megrázkódtatás nélküli keresztülvitelére; jelent továbbá egy racionális hitelprogrammot; jelenti a m a g y a r földbirtokgazdálkodás első racionális tervezetét és a nemesi földbirtok felvirágzását szolgáló produktiv mezőgazdasági üzemi hitel megszervezésének j a v a s l a t á t ; jelenti a váltóhitel, s a váltótörvénykezés sürgetését s előfeltételeinek megteremtését; jelenti a m a g y a r s á g előtt a n n a k hangsúlyozott hírdetését, hogy s a j á t o s viszonyainknál f o g v a a konszumptiv hitellel szemben inkább a mezőgazdasági produktiv hitel védelmére kell a súlypontot helyeznünk; jelenti az első szövetkezeti szervezkedés tervezetét a hitelkoncepcióba illeszkedő m a g y a r belfogyasztás elősegítésére és a konszumptiv hiteln e k m a g y a r érdekek szerinti k i a l a k í t á s á r a ; végül jelent egy szervezett,, központi pénzfluktuációra alapított pénzügyi tervezetet, – ezt Széchenyi mind-mind »hitel«-nek nevezi. Széchenyi tetőtől-talpig m a g y a r nemzetgazdásznak és nemzeti hiteljogásznak bizonyul, amidőn a hitelt másképen definiálja belső nemzeti szempontból és külső nemzetközi szempontból. Nemzeti szempontból a hitelt a polgári erényeken alapuló bizakodásból eredezteti és a r r a figyelmezteti a m a g y a r s á g o t , hogy az életből tanuljon, ne a könyvekben található elméletekből. A tőke csak a k k o r értékes, ha a nemzet ereiben szétfolyik és erőt fejleszt, nemzeti erőt f e j t ki; a t ő k e felhalmozása ellenben a hitelt belső erkölcsi alapok hiánya miatt f o j t j a meg. E z é r t első f e l a d a t az, hogy belsőleg rendben legyünk és a nemzet erkölcsi e r e j é t m a g a s r a emeljük. » . . . a h i t e l t . . . gondolom és hiszem azon talpkőnek, melyen földművelési és kereskedelmi gyarapodásunk, egyszóval utóbbi felemelkedésünk és boldogulásunk alapulhat. Ezen hitelnél pedig még mélyebben fekszik a hitel tágasb értelemben, tudniillik hinni és hihetni egymásnak...« (H. 105.) A nemzetközi, külső viszonylatokban a felszabaduló földbirtok szabad f o r g a l m á r a alapozott hitelt azonban épen ennek ellenkezőjével határozza meg, és a r r a inti a m a g y a r s á g o t , hogy ne bízzon vakon senkiben és erősen védje ősi birtokát, amelyet a század hajnalán még n a g y



399

általánosságban kezében t a r t . Evégből a külföldi közgazdasági elméletektől teljesen függetlenül, a m a g y a r föld kívánalmaihoz szabott gazdasági alapelveket szab meg és azokra aggódva o k t a t j a a n a g y események előtt álló reform-korszak nemzedékét. »Vigyázva vigyük t e h á t főképen pénzbeli dolgainkat, v a g y h o g y világosabban mondjam, senkiben ne bízzunk vaktán... szükséges a dologhoz, v a g y legalább annak filozófiájához valamennyire értenünk, ezt pedig máskép nem eszközölhetjük, mint nevelés, tanulás, idomlás, előkészítés által.« (H. 7 8 – 7 9 . )

A hitel meghatározásának e kettős alapjából és kétfelé ágazó gyökeréből indul ki Széchenyi egész hitelrendszere. A hitelnek a bizalomból eredő meghatározására építette fel belső nemzetgazdasági terveit: a nemzeti tőke belső gyümölcsöztetését, a racionális gazdálkodás újjászervezését, a koncentrált, szövetkezeti alapokon felállítandó hitelközpontok tervét, a termelés és f o g y a s z t á s összhangbahozását; a hitelnek a bizalmatlanságból eredő meghatározásából eredeztette külső nemzetközi terveit: a nemzeti tőke gondos védelmét; a földhöz való ragaszkodást; a kölcsönügyleteknél a fedezetre alapozást; a gazdálkodásnak szigorú r e n d j é t ; a termelésben, az értékesítésben a nemzetek versenyébe való racionális beilleszkedést. KÉTSÉGKÍVÜL megállapíthatjuk, hogy Széchenyi hitelkoncepciójával nem a merkantil körök igényeit a k a r t a szolgálni, sőt nem is volt közömbös előtte az, hogy az ország egyetemének hiteljogi felszabadulása esetén a gazdasági események milyen irányba terelődnek; Széchenyi hitelkoncepciójával elsősorban a m a g y a r mezőgazdaság ü g y é t a k a r t a szolgálni. Ha a hitelkoncepció egyedül csak a merkantil körök előnyeit szolgálta volna és nem a m a g y a r mezőgazdaság érdekeit, akkor a hitel megvalósítását nem is s ü r g e t t e volna. Széchenyinek az volt az álláspontja, hogy az általa hirdetett hitelkoncepció a magyar mezőgazdaságot fel f o g j a lendíteni s ezen keresztül az egész ország felfrissül. » . . . a hitel h í j á t t a r t o m azon oknak, – í r j a a Hitelben –, hogy a m a g y a r birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene, s m a g á t nem b í r j a oly jól, mint körülményei engednék; hogy mezeit a jó gazda nem viheti a lehető legmagasb virágzásra és végre, hogy Magyarországnak kereskedése nincs. És így a hitelt . . . g o n d o l o m és hiszem azon talpkőnek, melyen földművelési és kereskedési gyarapodásunk, egyszóval utóbbi felemelkedésünk és boldogulásunk a l a p u l h a t . . . « (H, 105.). Magában a Hitelben nyiltan hirdeti, hogy reformtervezetével azt a célt t ű z t e ki, amely a nemzet gazdasági p r o g r a m m j á n a k alapj á t jelenti, s amelyet így fogalmazott meg: » . . . a szántóvető sorsát könnyítni s méltóságát felemelni...« (H, 175.) E m i a t t t ö r t é n t azután, hogy Széchenyi a hitel fogalma alatt annyi mindent összefoglalt, hogy nézeteit félreértették és még m a g a Grünwald Béla is, a k i egyébként e probléma legkiválóbb szakértője, szemére veti Széchenyinek, hogy hitelkoncepciójával elsősorban a váltóhitelt iparkodott megvalósítani, holott általánosan ismert dolog, hogy a gyorslejáratú


Téchy Olivér

400

váltóhitel inkább a merkantil körök és a konszumptiv hitel érdekeit szolgálja, míg a mezőgazdaságnak a hosszú lejáratú, törlesztéses és esetleg törlesztési tervezettel kapcsolatos, alacsony kamatokkal terhelt ú. n. olcsó produktiv hitel a megfelelő. Már most megállapítható, hogy Széchenyi egész reformtervezete erre az utóbbi, produktiv hitelre volt alapozva, s a szigorú váltótörvény behozatalát csak annyiban sürgette, amennyiben az országnak nem voltak belső hitelf o r r á s a i és a külföldi hitelező elzárkózott volna máskülönben a magyar földbirtokra való hitelezéstől. Széchenyi hangsúlyozza mindenütt a mezőgazdasági hitel előnyeit és r á m u t a t arra, hogy maguknak a hiteltörvényeknek szigorú behozatalát és a földbirtok szabad f o r g a l m á n a k az ősiség elvével való megkötését, valamint a bírói zálog örök visszaválthatóságának elvét olyan elvnek kell tekintenünk, amely az idegen hitelezőnek kedvez, nálunk ellenben zürzavart t e r e m t és kiszolgáltat bennünket idegen érdekeknek; » . . . e z is praerogativáink egyik szép következése, – í r j a Széchenyi, – melynek a zsidó annyira örül és nevet, midőn mi fölemelkedett büszke érzéssel függetlenségünkről álmodozunk, de m a g u n k a t egyszersmind általa megköttetni engedjük – hogy azt valóban inkább az ő p r a e r o g a t i v á j á n a k mondhatnók.« (H, 77.). Széchenyi aggodalmait, töprengéseit és körültekintő terveit a m a g y a r mezőgazdaságnak egyetlen problémája sem kerüli el. Világosan l á t j a , hogy hitelkoncepciója olyan korszak h a j n a l á n jelenik meg a m a g y a r gazdasági életben, amikor a m a g y a r nemesi föld idegen kezekbe való átsiklásának f o l y a m a t a már-már kezdetét vette. S ezért hirdeti, hogy e b a j o k n a k az ő hitelkoncepciója véget fog vetni; Széchenyi ugyanis a m a g y a r nemesi földek visszaszerzésének p r o g r a m m j á t a r r a a kedvező helyzetre alapozta, hogy a rendiség fennállásáig akármilyen eladósodott földről volt is szó, az nagyrészben a birtokos kezében volt még, vagy pedig visszaváltható zálogként volt még csak a hitelező kezében. Széchenyi hitelhez a k a r t a jutt a t n i a szakadék szélén álló m a g y a r nemesi földbirtokot, hogy pénzhez jusson és gazdálkodásának fellendülése u t á n vissza t u d j a váltani földjeit. »Ha idő volna egy jószágot visszaváltani, vagy egy familiabelit megtartani, bár adósság jószágainkat nem terheli, pénzt hihető nem kapunk, vagy bőrünk nyúzzák. Minden m á s országban repülve hoznák a pénzt, s nem mivel a pénzkeresők t á n grófok, bárók, nemesek, vagy mivel jó és híres emberek, hanem mivel hypothékát t u d n a k adni. N e m is ér annyit hitelre a szép kép és az ú. n. emberséges pofa, mint ház, föld erdő, juh stb. (H. 7 5 – 7 6 ) . A hitelkoncepcióval az újjászületés előtt álló m a g y a r mezőgazdaságnak óriási lendületet a k a r adni, hogy a nemzetközi élet nagy versenyében kezdeti előnyökkel induljon és szervezett szövetkezeti hitelforrásokról beszél, amelyekből a f e l g y ű j t ö t t nemzeti tőke önmaga értékeit regenerálhatja kicsinyke országunkban a mezőgazdaság beruházására, – és minderről gyakorlati javaslatok alakjában ír műveiben, olyan időben, midőn e kérdések körül külföldön is az első modern nemzetgazdászok csak tapogatóztak.



401

Ezt a h a t a l m a s horderővel és messzireható következményekkel j á r ó feladatot a hitelnek a, mezőgazdaság részére központilag és szövetkezeti alapon t ö r t é n ő biztosításával iparkodik megoldani. Igy látta biztosítottnak az ú. n. olcsó és biztos nemzeti hitel sorsát. »Ugyan mit tehetni egyesség, s így egyesülés, s ilymódon megismerkedés s eképen középesedés, vagy egy középpontragyüjtés nélkül? Dicsekedhetünk-e azzal, hogy lelkierőnk, belátásunk, tudományunk . . . e l é g s é g e s egyedül s minden segéd nélkül valami igazán nagyot, s t a r t ó s t a föld kerekén létesíthetni? minekutána szinte legközönségesebb foglalatosságinkban, építésben, gazdaságban, mindennapi életünkben stb. oly n a g y számúnak együttmunkálkodása szükséges, s csak egy findzsa kávéhoz is k é t hemiszféra p r o d u k t u m a kívántatik. Mai világban – s csuda, hogy annyi idő kelle ily egyszerűség kitalálására, – m á r kiki á t l á t j a –, hogy egy magányos ember semmi s csak egyesületnek van hosszú élete, és igazi súlya« (H. 122.). Széchenyi figyelmezteti nemzetét arra, hogy a m a g y a r kicsi nép és feladatát az eljövendő korszak nagyvonalú tervekre felépített gazdasági szervezetében csakis akkor f o g j a tudni helyesen megoldani, ha erőit egyesíti. »Koncentrációból legszaporábban fejlődik a nemzeti közértelmesség, s ez egyedül az országi gazdaság s erőnek valóságos nemző gyökere. Union est force, division est faiblesse, – régi, eldönthetetlen i g a z s á g . . . « (V. 248.). Mint a későbbiekben látni fogjuk majd, nem egyedül Széchenyin múlott, hogy ezt az életrevaló tervet gyakorlatilag nem dolgozta ki, m e r t ennek előfeltétele az volt, hogy nemzete maradék nélkül fog a d j a el és valósítsa meg az ő hiteljogi r e f o r m j á t és a hitelügy ref o r m á t o r á n a k szabad teret biztosítson, ez azonban nem történt meg. SZÉCHENYINEK A SZIGORÚ VÁLTÓTÖRVÉNYEKRE vonatkozó j a v a s l a t a i a nemzeti tőke fejlesztését szolgálták és pedig mind nemzetközi, mind belső nemzeti szempontokból. »A hitel h í j a felijeszti hitelezőit« (H, 75.) – figyelmezteti nemzetét a Hitelben, m á r pedig a kicsiny magyar hazának számot kell vetnie a külföldi tőkével is. A k a m a t o k a t szigorúan meghatározó váltótörvény a belső tőkeképződést is elősegítené; » . . . a kisbirtokosnak nem volna-e épen oly hasznos, ha 3-al, 4-el kaphatnának pénzt? R á j o k nézve a haszon még n a g y o b b lenne, – í r j a a Stádiumban. Most legtöbb jószágjaik eszközlő tőke h í j a m i a t t . . . korán sincsenek kifejtve azon nyereségi lépcsőre, amelyre természeti mibenlétük m i a t t könnyen emeltethetnének. A szorgalom ezáltal felette csökken és sem a privát, sem a nemzeti tőke sohasem növekedhetik s nőhet azon nagyságra, melynél fogva Britania s m á s országok v i r á g z a n a k . . . « (St, 53.). Széchenyi egész hitelkoncepciója a nemzeti erők regenerálását célozza; a kivitel tekintetében azonban az 1795-ös deputáció felfogásától eltér a véleménye és az az álláspontja, hogy szigorú váltótörvényeket kell hoznunk, amely igazságos és nem védelmezi egyoldalúan sem a hitelezőt, sem az adóst, a külföldi tőke elijesztésére. Széchenyi a tőkét, mint a nemzet sorsára döntő tényezőt fogja fel és azt segítségünkre akarja hozni olyan pillanatban, midőn a föld még


402

Téchy Olivér

magyar kézben van. A tőkének az ország fejlődésére gyakorolt hatását Széchenyi állandóan hangoztatja, s épen abból a célból, hogy a nemzeti erőket vele szemben egyesítse és azt a nemzet szolgálatába állítsa. S tisztán látja, hogy a nemzetnek meg kell tanulnia előbb a tőke rideg számításokra alapozott törvényszerűségeit, hogy a hitelre alkalmas legyen; s hitelkoncepciójából így lesz nemzetnevelő programm. Tiszta helyzetet kell teremteni és elő kell készíteni a nemzetet a hitelkoncepcióra – ez Széchenyi álláspontja. »Nincs veszedelmesb, kivált gyermekekre, t. i. minden ország lakosai nagyobb részére nézve, a félvékony jégnél; ki rálép, előbb-utóbb beleszakad, de azért szinte mindegyik megpróbálja. A víz sokkal bátorságosb, a r r a csak jó úszó, vagy csónakász mer bocsátkozni, a többi parton marad. Pénzbeli szysztémákkal szintígy van. Mennél bizonyosb a valahai visszafizetés n a p j a , annál nagyobb a meggondolás, t a r t a l é k és óvakodás az adósságcsinálásban, s így lassanként annál több a r e n d . . . « (H, 1 4 1 – 1 4 2 . ) . SZÉCHENYI A PÉNZ KERINGÉSÉT a nemzet gazdasági erejének felfokozása céljából a k a r j a megindítani. A pénznek önmagában véve nem tulajdonít jelentőséget és a felhalmozott, eldugott nemzeti tőkét épolyan kemény szavakkal és m a r ó szarkazmussal ostorozza, mint azt a beteg helyzetet, amely m i a t t a külföldi tőke elmenekül országunkból. »A pénznek – í r j a a Hitelben – csak; úgy van értéke és becse, ha azért az élet számos j a v a i t meg is s z e r e z h e t j ü k . . . A pénznek, földnek és minden egyébnek csak ú g y v a n lehető legnagyobb haszna, ha egyiket és m á s i k a t minden pillantatban a r r a fordíthatom, amire tetszik.« (H, 73.). Széchenyi a pénz jelentőségét a nemzetre gyakorolt regeneráló h a t á s szempontjából f o g j a fel és r á m u t a t a r r a , hogy a tőke helyes felhasználása olyan nemzeti programm, amely a nemzet e r ő f o r r á s a i t rendkívüli mértékben fel f o g j a erősíteni. Ezeket az alapelveket főként a Stádiumban, a hitelkoncepciót legérettebb f o r m á j á b a n k i f e j t ő művében mondotta ki. »Most a hitel nálunk valósággal semmi egyéb, mint egy boszantó gúny; m e r t általánosan véve csak annak van hitele, kinek az szorosan nem kell, s épen annak nincs, kinek rá legnagyobb szüksége van, minek következésében, s ezt kész vagyok megmutatni, hazánk sok résziben egy határ, pénz h í j a miatt, nem virágozhatik, midőn a szomszéd h a t á r ban, megint hitel h í j a miatt, kamatlanul fekszik a p é n z . . . s így a pénz is hever, a gazdaság is hever, az ember is hever, a közjó is hever, és minden hever, s így élet helyett halál fekszik az anyaföld s z í v é n . . . Minden, ami a pénz keringését hátráltatja, mind egyesekre, mind a közösségre nézve felette káros; h á t még az, mi a pénzt a cirkulációból ki is rekeszti? S vajjon mi h á t r á l t a t h a t j a , s rekesztheti azt ki hathatósabban, m i n t . . . a hitel h í j a ? ...A hitelt gátolni nem egyéb, mint egy test ereit m e g a k a s z t a n i . . . És ha nem akarunk a hazai a n t e a k t á k b a n elsűlyedni, Verbőczyben s az Anonymus Notáriusban elfulladni, hanem f a k t u m o k a t , csak élő faktumokat tekintni: nem f o g j u k tagadhatni, hogy nincs Európában egy ország is, ahol



403

oly nyomorult lábon állna a pénz dolga, . . . m i n t nálunk.« (St. 54–55.). Pénzrendszerének a hitelkoncepcióban k i f e j t e t t elveit számos gyakorlati megoldással iparkodik az eleven életben megvalósítani. Állami bankintézetek, hitelházak felállítását tervezi, amelyeket a földbirtok szövetkezésére alapítana; a belső f o g y a s z t á s fellendítését tervezi (St, 67.), a racionális pénz és föld-gazdálkodás megteremtését tervezi (V, 215, 235.), a külföldi piacokon való megjelenésünket sürgeti, s hangsúlyozza, hogy ha meg a k a r u n k E u r ó p a n a g y viaskodásában és eljövendő gazdasági harcaiban állni, nyilt szemekkel kell figyelnünk a külföld gazdasági eseményeit és a nemzetközi versenybe racionálisan be kell illeszkednünk. A mezőgazdaság regenerálására épített hitel koncepciójával a pénz-fluktuáció segítségével és annak központi, szövetkezeti megszervezése’ ú t j á n nemzetét gazdaggá a k a r j a tenni, m e r t felfogása szerint csak a gazdag nemzet szabad. »Akárki mit ábrándoz, csak a vagyonos nemzet szabad. ...könnyebben összerogy az üres, mint a teli zsák. Az, ki jobban b í r j a magát, rendszerint függetlenebb, m i n t az, ki néha m á s segedelmére kényszerül. (H. 86.) HOSSZÚ ÉVTIZEDEKEN KERESZTÜL a Széchenyi által lefekt e t e t t zseniális hitelkoncepció közjogi vonatkozásairól a monarchikus közjogi viszony feszes szálai m i a t t nem lehetett írni és nyilvánosan beszélni. Ma m á r abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erről a kérdésről nyiltan és szabadon beszélhetünk. Széchenyit a hitelkoncepció megvalósításában a nemzet óriási k á r á r a felette akadályozta az osztrák kormány magyarellenes pénzügyi-, vám-, földbirtok-, nemzetiségi, telepítési meg adópolitikája. Széchenyi ezen a téren rendkívül okosan és óvatosan j á r t el. Nemzetét befelé tanít o t t a , nevelte, tájékoztatta és ostorozta. Kifelé pedig névtelenül írt, m a r ó gúnnyal szövegezett könyvében ostorozta az osztrák kormány magyarellenes hitelpolitikáját; azt az egész világ közvéleménye előtt pellengérre állította és így gyakorolt felette, nemzetét segítő, irányító bírálatot. »Ein Blick auf den anonymen Rückblick, von einem U n g a r n « c. művét épen ezért adta ki Londonban 1861-ben, hogy a nemzetközi f o r u m előtt kipellengérezéssel adjon nyomatékot k r i t i k á j á n a k . A Blick feladata az volt, hogy megakadályozza az 1763. évi osztrák kereskedelmi és váltó-törvénykönyvnek hazánkba való erőszakos behozatalát, ami Széchenyi hitelkoncepciójának megvalósulását leginkább veszélyeztette. Széchenyi, mint a korszak legkiválóbb magyar hitelügyi szakértője, tisztában volt azzal, hogy az osztrák hiteltörvény osztrák viszonyokra van szabva, nevezetesen a magasabb fokon álló ipari és kereskedelmi életre; s az osztrák érdekeknek mindenesetre megfelelő volna a m a g y a r életteret közös törvények alapján s a j á t hatókörükbe vonni, m e r t ebben az esetben a mezőgazdaság érdekei alárendeltetnének az ipar és kereskedelem érdekeinek; ámde a m a g y a r mezőgazdaságra alapozandó hitelrendszernek ez súlyos veszedelmet jelent és azért küzdeni kell a m a g y a r viszonyokra kiszabott önálló m a g y a r hitelkoncepció sikeréért.


Téchy Olivér

404

Széchenyi a királyhoz intézett üzenetében nyiltan kijelenti, hogy a kétszínű j á t é k n a k véget kell vetnie és a m a g y a r alkotmány alapj a i r a kell helyezkednie: »Majestät vis-â-vis den U n g a r n keine doppelte Rolle spielen dürfen, sondern sich ihnen gegenüber entweder jure hereditario, als legitimer Kőnig, oder als E r o b e r e r jure armorum benehmen müssen. Diese zwei E i g e n s c h a f t e n lassen sich nicht combin i e r e n . . . « (Blick, 467.) A r e f o r m o k előtt álló Széchenyi az osztrák elnyomó törekvésekkel szemben külsőleg és belsőleg is súlyos helyzetbe kerül; az osztrák törvénykönyvvel szemben a m a g y a r ősi alkotmány a l a p j a i r a kellett helyezkednie, noha azt m a g a is elégtelennek ismerte el, befelé, a s a j á t nemzetével szemben; a m a g y a r alkotmány r e f o r m j á é r t vívott h a r c á b a n pedig a konzervativok ellenvetéseit, akik minden hibát a közjogi bonyodalmakra h á r í t o t t a k és az osztrák k o r m á n y elnyomó törekvéseit okolták a m a g y a r elmaradottságért, azzal védte ki, ha nemzetének belső hibáit hangsúlyozta inkább. Külsőleg t e h á t az elnyomó törekvésekkel szemben a Széchenyi-féle hitelkoncepció az osztrák hitelügyi elgondolások ellen f o l y t a t o t t éles h a r c a l a k j á b a n jelent meg, belsőleg Széchenyi a nemzet tanítómestereként lép föl. Figyelmeztet arra, hogy a hitelreform jelentősége óriási, és n a g y változásokat f o g felidézni, melyekre a nemzetet elő kell készíteni (H, 168.). Az ország érdekeit az szolgálja legjobban, aki a csendes, belső reformon dolgozik. A r e f o r m n a k előbbu t ó b b m e g kell jönnie és okosan teszi a nemzet, ha azt önkéntesen, a nemesi, n e m z e t f e n n t a r t ó r é t e g áldozatkész lemondásából és önfeláldozásából teszi meg.

SZÉCHENYI HITELÜGYI KONCEPCIÓJÁNAK ismertetése hiányos maradna, ha nem m u t a t n á n k r e á nemzetközi vonatkozásaira. Széchenyi világosan látta, hogy a nemzeti hitelügyi reformot lehetetlen megvalósítani a nemzetközi helyzetre való tekintet nélkül. A nemzetközi helyzetünk mérlegelésével nem törődő struccpolitikát, amelyet a m a g y a r nemesség a külföldtől t ö r t é n t elzárkózása m i a t t folytatott, felette károsnak ítélte. Széchenyi r á m u t a t a r r a , hogy a pénzgazdaság szálai össze f o g n a k kötni bennünket a külfölddel és ha a nemzetek egyetemében meg a k a r j u k állni a helyünket, nemzeti önismerettel és nemzetközi külismerettel kell rendelkeznünk. A nemzeti önismeret sürgetése szorosan beleilleszkedik Széchenyi hitelügyi p r o g r a m m j á b a . É r t i a l a t t a a nemzeti gazdálkodásnak m a g a s intelligenciával való irányítását és azt a széleskörű és körültekintő biztosítást, amelynél a legkisebb falusi család legeldugottabb t a n y á j á t sem érheti meglepetés vagy k á r amiatt, hogy a termelés nemzetközi együttesébe, az értékesítés hálózatába nem volt képes beilleszkedni. Ismernünk kell s a j á t erőinket, de s a j á t hibáink a t is. A m a g y a r s á g n a k le kell szoknia arról a hibájáról, hogy csak dicsérő szavakat árasztgató vezetőire szeret figyelni; Széchenyi kijelenti, hogy ő sokkal közelebbi kapcsolatban érzi magát nemzetével és nemzetét nem f o g j a soha dicsérni. Nemzetének a dicsér e t r e nincs, de a hibák felismerésére annál nagyobb szüksége van. A külföldismeret szempontját Széchenyi nyomatékosan hirdeti és ezzel hitelkoncepcióját magasrendű nemzetközi és általános emberi célkitűzések szempontjai szerint megvilágítván, egyetemes kon-



405

cepcióvá emeli és mintegy a világgazdálkodás, európai gazdálkodás, Dunamedence-gazdálkodás egységes hálózatába szövi bele és hirdeti az emberiségnek, hogy a m a g y a r gazdasági életnek biztosítson önálló, független életteret, m e r t a Dunamedence sorsát ez a termelő föld képes legnyugodtabban biztosítani; a m a g y a r termelés, a magyar munka becsületes és európai színvonalon álló erőfeszítések e t tesz a harmonikus gazdálkodás és a kiegyensúlyozott hitelügyletek sikeres megoldásáért. SZÉCHENYI

ESZMÉINEK

VISSZHANGJA

ÉS

HATÁSA

SZÉCHENYI HITELKONCEPCIÓJA a nemzet lelkiismeretét gyökereiben megrázta és a közvélemény értékes megnyilatkozásaihoz vezetett. 1831-ben K a s s á n lát napvilágot gróf Dessewffy József vitai r a t a : »A hitel című m u n k a taglalatja«. 1831-ben Pozsonyban jelenik meg Wachtler Bernát táblabiró német nyelvű műve: »Freimüthige Bemerkungen zu dem E n t w ü r f e einer Wechsel- und Prozess-Ordnung f ü r d a s Königreich Ungarn.« 1833-ban jelenik meg gróf Andrássy Károly híres hozzászólása a problémához: »Umrisse einer möglichen R e f o r m in Ungarn« c. művében. Gróf Dessewffy József a nemzet s o r s á é r t aggódó konzervatív felfogású nemesség k r i t i k á j á t fejezi ki, és álláspontja abban foglalható össze, hogy a nehéz gazdasági viszonyokat és a rossz hitelügyi helyzetet az inflációs pénzügyi politika, az általános gazdasági helyzet nyomasztó súlya, főképen nemzetközi és közjogi erők idézték elő és azért álláspontja szerint a rendi alkotmány annyira nem tehető felelőssé, hogy egyenesen azt javasolja: vissza kell térni a rendi alkotmányhoz. Wachtler táblabíró a liberális szellemű m a g y a r s á g álláspontját képviseli és azt sürgeti, hogy a nemzetközi hitelforrások megnyílása érdekében szigorú és egységes váltótörvényt és csődtörvényt alkosson a törvényhozás. Gróf Andrássy a finom judiciummal rendelkező és az ország érdekei felett önzetlen függetlenséggel szabadon szemlélődő magyar főrendek objektív hozzászólását képviseli; művében ő is inti a nemzetet a hiteltörvények minden korlátozás nélkül való behozásától, ámde a taglalat indokaitól eltérően azért, m e r t véleménye szerint az az eladósodott m a g y a r nemzetet s u j t a n á és a liberális gazdálkodás korszakában s a n n a k átmeneti bonyodalmaiban a kifejlettebb pénzügyi érzékkel rendelkező idegeneket, főképen a zsidókat, segítené. Szemére veti Széchenyinek, hogy ő egy a b s z t r a k t hiteltervezetet proklamál anélkül, hogy a konkrét következményekre tekintettel lenne és a m a g y a r nemesek adósvédelmi érdekeivel szemben teljesen vakon halad el. Széchenyi hitelkoncepciója és annak kidolgozott javaslatai a nemzet széles rétegeiben óriási rokonszenvet váltottak ki és a fejleményekből is megállapíthatólag a Széchenyit követők száma sokkal nagyobb volt, mint az antagonisták száma. A hitelügyletet szabályozó törvények 1840-ben végül napvilágot láttak. Az 1 8 3 2 – 3 6 , m a j d az 1 8 3 9 – 4 0 és 1 8 4 3 – 4 4 . évi országgyűlés a Széchenyi által képviselt hitelkoncepciót nem volt hajlandó maradék nélkül meg-


Téchy Olivér

406

valósítani és az országgyűlési vitákból, a törvényjavaslat tárgyalása folyamán elhangzott bírálatokból kitűnik, hogy milyen n a g y befolyást gyakorolt a törvényhozásra a három f e n t ismertetett kritika, a Taglalat, az Umrisse és a Freimüthige Bemerkungen. Különösen a bírói zálog örök visszaválthatóságának teljes eltörlése ellen vetődtek fel súlyos ellenvetések; áthidaló javaslatok kerültek asztalra; így pld. Komáromvármegye 32 évben kívánta meghatározni a vissza válthatóság idejét, mások 6 évben; m a g a Deák Ferenc 3 évet javasolt. Az 1840: X V : t. c.-el megszületett végül a m a g y a r váltótörvény, amelyhez felsorakoztak az 1840: XVI. tc. a kereskedőkről, az 1840: X V I I : gyárakról, 1840: XVIII: a közkereseti társaságokról, az 1840: X I X : az alkuszokról, az 1840: X X : a f u v a r o sokról, az 1840: X X I I : a vásárokról. Általában az országos pénztár kivételével mindaz megvalósult, ami nem ütközött a rendi alkotmányba. Széchenyi koncepciójának h a t á s a tehát 9 esztendő leforgása a l a t t gyökeresen megváltoztatta a m a g y a r közvéleményt és azt a feladatot, amelyet az 1791: LXVII. t. c. óta egyik deputáció a másiknak a d o t t át, gyökeres elintézés nélkül, m o s t m á r a megvalósulás stádiumába j u t t a t t a . Széchenyi éles szemekkel figyelte ezeket a h a t á s o k a t és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy elgondolásainak, terveinek a 1840-es intézkedések nem feleltek meg. Különösen amiatt érez súlyos aggodalmat, hogy a hitelintézet tervét elvetette az országgyűlés; pedig ezzel a tettével a hitelkoncepció primus motor-ját dobta ki. Így 1843-ban ismeretes gyakorlati kezdeményezésével és zsenialitásával kezébe veszi az orvoslás ü g y é t és oly közalap létesítésére indít propagandát, amelyből olcsó mezőgazdasági üzemi kölcsönöket lehet n y u j t a n i ; az alap n a g y s á g á t 90 millió f o r i n t r a tervezte, s ez lett volna az első beruházási alap, amely a m a g y a r földbirtok helyzetét belsőleg j a v í t o t t a volna. A t e r v azonban nem siker ü l t és a helyzet fokozatosan romlott. Deák Ferenc szentgróti levelében r á m u t a t a gazdasági leromlásra és annak okát főképen a hitelügyi változásokban keresi. Széchenyi 1845-ben a Jelenkorban válaszol Deáknak »A szentgróti levél elemzése« c. cikkében, ahol rám u t a t a r r a , hogy a hitelkoncepció életerős, regeneratív erővel biró tervezet, csakhogy az a b a j , hogy azt nem o t t f o g t á k meg, ahol kellett volna, hanem csak részben valósították meg és így teljes megvalósulásának, előnyei kibontakozásának g á t a t vetettek. A gazdasági romlásnak Széchenyi szerint az az oka, hogy rossz a földbirtokmegoszlás, vagy túl nagyok, v a g y túl elaprózottak a földbirtokok; a z u t á n az, hogy a m a g y a r idő- és pénzfecsérlő nemzet, konzervatív és álmodozó; hogy a törvényalkotásban elszalasztja a kellő alkalmat, vagy nem találja el azt. Széchenyi intelmei megtalálták az ú t a t a nemzet lelkiismeretéhez és h á r o m év mulva megszületett az 1848: XV. és 1848: XIV. t. c., az első az ősiség megszüntetéséről intézkedett, az utóbbi a hitelintézet felállítását rendelte el. A szabadságharc hullámai azonban tabula rasat teremtettek és elsöpörték a Széchenyi hitelkoncepciójának megvalósításáért f o l y t a t o t t erőfeszítéseket, s az elnyomatás évei alatt a nemzet lelkére nehezedő letargikus évek nyomasztó súlya a pár évtized előtt



407

még annyira élénken visszhangzó nemzeti közvéleményt a hitelügyekkel szemben annyira közönyössé tette, hogy az 1875: XXXVII, t. c. csaknem szóról-szóra az osztrák általános kereskedelmi törvénykönyvet vezeti be. S Z É C H E N Y I H A T Á S Á T a m a g y a r hiteljog fejlődésére a szigorúan tárgyilagos szemlélet jogtörténeti f o l y a m a t n a k kénytelen mondani, minthogy az 1875. évi XXXVII. t. c. a Széchenyi által megalkotott hitelkoncepció h a t á s á t és továbbfejlődési f o l y a m a t á t lezárta. A rendi a l k o t m á n y összes berendezéseit, amelyeket Széchenyi épen a hiteltervezet sima megvalósítása céljából ostromolt, a nemzet egy csendes, belső reformációval önként félredobta, azonban a tervezet magva, m a g a a hitelkoncepció 1848 u t á n m á r kiesett a nemzet kezéből, azt mondhatnók, feledésbe is merült. Olyan szilárd pillérekre épített, a nemzet belső erőinek mély vizsgálata u t á n megalkotott, a nemzet eredeti érdekeinek védelmét célzó, és nemzetközi távlatokba behelyezett koncepciónak, mint aminő Széchenyi hitelkoncepciója, megértéséhez hosszabb idő kellett, s a nemzet kétféle kísérletet is v é g r e h a j t o t t m á r vele szemben, először csak félig valósította meg, azután pedig a külföldi m i n t á t helyezte elébe. A kritikai vizsgálat azonban kénytelen megállapítani, hogy Széchenyi zseniális hitelkoncepcióját fényesen igazolják az idők, a kísérletek és a folyamatok és hogy időszerűsége ma sem csökkent. Az utóbbi évtizedek keserves tapasztalatai élénken illusztrálják, főképen a hiteltörvény kiegészítésére szolgáló gazdaadósvédelmi, s a m a g y a r föld üzemképességét védő rendelkezések alakjában, hogy milyen helyes volt Széchenyinek az az alaptétele, amely a hiteltörvény alapjaként a m a g y a r föld érdekeinek és termőképességének nemzeti érdekeit f e k t e t t e le a hitel-komplexumban. De igazolta az idő Széchenyit abban is, hogy a nemzeti hiteljogász t ö b b tapasztalatra épített és az apró, de a Dunamedence sorsának alakulásában nagy szerepet betöltő m a g y a r nemzet hitelviszonyainak, hitelszükségleteinek és gazdasági érdekeinek sokkal mélyebb és messzibbre látó terveivel rendelkezett, mint azok a nemzetközi hiteljogászok, akik előtt az uniformizálás volt a főcél, s akik elfeledkeztek arról, hogy egy gyökerében mezőgazdasági állam hitelrendszerének m á s alaptörvényekre kell felépülnie, mint az őt körülvevő hat a l m a s ú. n. iparállamok hitelrendszerének. A jövő fejlődés irányelveinek meghatározása kívülesik tanulmányunk keretein, de bizonyos, hogy ma is döbbenetesen időszerű, amit a n a g y m a g y a r reformátor a Hitelben honfitársai fülébe k i á l t : »Tőlünk f ü g g minden, csak a k a r j u n k . S n e m . . . országbeli javaink dicsérete emelheti fel hazánkat, hanem h á t r a m a r a d á s i n k és hibáink nagylelkű elismerése és azoknak f é r f i a s orvoslása.«

TÉCHY


OLIVÉR

SZÉCHENYI HATÁSA A MAGYAR HITELJOG FEJLŐDÉSÉRE

Recommend Documents