Szabályozási, elemzési és nemzetközi igazgatóság Elemzési és kutatási főosztály
Horváth László Pénzügyi vállalkozások – a gépjármű finanszírozás területének legújabb fejleményei, kilátásai (Amit az adatok mutatnak, s ami ezek mögött meghúzódik)
2005. június
2 1. Bevezető A pénzügyi vállalkozások szektora évekig a pénzügyi szféra legdinamikusabban piacot szerző, ráadásul kirívóan magas jövedelmezőséggel tevékenykedő szektora volt. Azt, hogy a Felügyeletnek a korábbinál is nagyobb figyelmet érdemes fordítania a pénzügyi vállalkozási szektor iránt, egyrészt az indokolja, hogy az utóbbi években a nemzetgazdaságon illetve a teljes pénzügyi szférán belüli súlya folyamatosan, egyre tekintélyesebbre növekedett. A pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege 2000. végén még csak az azévi GDP 3,3%-ával, 2004. végén már a 8%-ával volt egyenértékű. A szektor tavalyi év végi mérlegfőösszege egyúttal például már több mint másfélszerese volt a szövetkezeti hitelintézetek szektora mérlegfőösszegének. A pénzügyi vállalkozások szektora a legtekintélyesebb súlyt a lakosság finanszírozásában érte el. A lakossággal szembeni ügyfélkövetelései 2004. végén már a banki lakossági hitelek csaknem 30%-ával, a
szövetkezeti
hitelintézetek
lakossági
hitelállományának
pedig
csaknem
háromszorosával volt egyenértékű. A kiemelt figyelmet másrészt az is indokolja, hogy az utóbbi időben sorjáznak a figyelmeztető jelek: a pénzügyi vállalkozások aranykora nem folytatódik tovább. A szektor növekedési üteme – bár továbbra is gyors, de – csökkenő. A tavalyi év adózott eredmény összege nominálisan is alacsonyabb a tavaly előttinél, a szektor jövedelmezősége – bár még szintén relatíve magas, de – apad. Romlik az ügyfelekkel szembeni követelések döntő hányadát lefedő pénzkölcsön és lízingportfolió minősége. Ezen túl figyelmet érdemel a szektor a miatt is, mivel szereplői igen aktívak mind a pénzügyi, mind a működési innovációk bevezetésében. A hitelintézetekkel szemben alkalmazotthoz minél hasonlóbb felügyeleti magatartást, követelményeket továbbá az is indokolja/indokolná, hogy a pénzügyi vállalkozások szektora finanszírozását (forrásokkal való ellátását) gyakorlatilag csaknem teljes egészében a bankszektor végzi, egyrészt a pénzügyi vállalkozások hitelezése által, másrészt azáltal, hogy a szektorban döntő súllyal bírnak a banki tulajdonosi hátterű pénzügyi vállalkozások, a szektor jegyzett és így saját tőke állománya is jelentősrészt a bankok tulajdonában van. Ennyiben a pénzügyi vállalkozások esetleges gondjai esetén ugyanúgy a
3 (banki) betétesek befektetései felett is kell végső soron őrködnie a Felügyeletnek, mint azt a banki ügyfélhitelezés, illetve a működés egészének figyelemmel kísérése során teszi. 1. számú táblázat A pénzügyi vállalkozások szektora egyes fő mutatószámainak alakulása 2002 1.Mérlegfőösszeg 2.Adózott eredmény 3.Eszközjövedelmezőség, ROA 4.Értékvesztési arány, pénzkölcsön szerződéseknél 5.Értékvesztési arány, lízingszerződéseknél
841,6 20,9
2003 2004 1. és 2. sor: mrd Ft 3., 4. és 5. sor: % 1260,8 1637,2 34,4 31,4
2003/2002
2004/2003 %
149,4 165,1
129,9 91,1
2,98
3,30
2,23
110,7
67,6
1,2 1,2
1,7 1,6
2,1 2,5
141,7 133,3
123,5 156,3
A szektorhoz nagyszámú intézmény tartozik (2004. végén 208 db), amelyek meglehetősen szerteágazó tevékenységi területen működnek – számos cég egyes részterületekre specializálódott, jó néhányan pedig a mindenkori piaci folyamatokhoz alkalmazkodva rugalmasan
módosítják
tevékenységi
területeiket,
illetve
az
egyes
területek
össztevékenységükön belüli súlyát. Az idő- és erőforráskorláttal sújtott szektorelemzőnek – ha egy kicsit mélyebben kívánna belemenni a szektorfolyamatok mögött megbúvó kiváltó okok feltérképezésébe - a fő folyamatokon belül ki/meg kell ragadnia egy-egy olyan részterületet (tevékenységi és/vagy intézményi kört), ami a vizsgált időszakban jellemzi, illetve erősen befolyásolja a szektor egésze folyamatait/teljesítményét. Részletesebb vizsgálatra a tizenhat legnagyobb mérlegfőösszegű pénzügyi vállalkozás közül az a tíz banki tulajdoni hátterű cég került kiválasztásra, amelyek legnagyobbrészt (vagy akár kizárólagosan) gépjármű finanszírozással foglalkoznak. Ezt egyrészt az indokolta, hogy hagyományosan a banki tulajdoni hátterű cégek végzik a szektor tevékenységének legnagyobb részét, másrészt az, hogy az utóbbi néhány évben a gépjármű finanszírozás alakulása jelentősen befolyásolta a szektor egésze fő mutatószámainak alakulását. Jelen anyagban tehát a gépjármű finanszírozásra fókuszálva kerül górcső alá az, hogy a legutóbbi időben hogyan alakultak a korábbi tendenciák, milyenek az üzletág közeljövőbeni kilátásai.
4 Az elemzés elkészítését nagymértékben nehezítette, hogy a pénzügyi vállalkozások szektorára vonatkozóan a Felügyelet nagyságrendileg kevesebb adat szolgáltatását kívánja csak meg a szektor tagjaitól, mint a bankoktól, vagy éppen a súlyát tekintve lényegesen kisebb szövetkezeti hitelintézeti szektor tagjaitól. Ennek következtében sajnos elemzési szempontból (is) alapvető adatok nem szerepelnek elkülönítetten a PSZÁF-nak nyújtott adatszolgáltatásban. 2. A kiválasztott 10 cég1 A vizsgált 10 cég a mérlegfőösszeg abszolút nagysága és a tavalyi éves mérlegfőösszeg növekmény tekintetében is a teljes szektor mintegy felét, a banki tulajdoni hátterű összes cégnek pedig közel háromnegyedét reprezentálja. Ez a magas arány biztosítja, hogy a vizsgálat során a szektor szempontjából közel sem marginális jelentőségű megállapításokhoz lehessen jutni. 2. számú táblázat A kiemelt 10 banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozás mérlegfőösszegének alakulása a szektorátlagok tükrében
Összes pénzügyi vállalkozás Banki tulajdonosi hátterű pü-i váll-ok A 10 kiemelt banki tul-i hátterű pü-i vállalkozás
Mérlegfőösszeg 2004.XII.31. (mrd Ft)
Részarány a szektoron belül 2004.XII.31. (%)
Mérlegfőösszeg. növekedés 2004.dec./2003. dec (%)
Mérlegfőösszeg. növekedés 2003.dec.és 2004. dec. között (mrd Ft)
Részesedés a szektor mérlegfőösszeg növekményéből (%)
1637,2
100,0
129,9
376,4
100,0
1186,1
72,4
126,1
245,4
65,2
851,3
52,0
127,0
180,9
48,1
2003-ban a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások átlagosan közel azonos ütemben (50%-kal) növekedtek, mint a nem banki tulajdoni hátterűek (49%-os növekedés). A banki tulajdoniakon belül azonban az átlagosnál sokkal gyorsabban (mintegy 70%-kal) bővült a kiemelten vizsgált tíz cég mérlegfőösszege. Tehát 2003-ban nemcsak a mérlegfőösszeg abszolút (összegszerű) növekedését, hanem a dinamikát tekintve is ők jelentették a szektor és ezen belül a banki tulajdoni hátterű cégek csoportja fő motorját. 1
Budapest Autófinanszírozási Rt., CIB Credit Rt., CIB Lízing Rt., Erste Leasing Autófinanszírozási Pénzügyi Szolgáltató Rt., K&H Pannonlízing Pénzügyi, Szolgáltató Holding Rt., K&H Autófinanszírozó Pénzügyi Szolgáltató Rt., Merkantil-Car Gépjármü Lízing Rt., MKB-Eurocredit Kereskedelmi és Szolgáltató Rt., Raiffeisen Lízing Rt., Renault Crédit Lízing és Autófinanszírozási Rt.
5
2004-ben e tekintetben lényeges elmozdulás következett be. A nem banki tulajdoni hátterű cégek a szektorátlagot jóval meghaladva (mintegy 41%-kal) bővültek, miközben a banki tulajdonosi hátterű cégek mérlegfőösszege attól elmaradva (26,1%-kal) nőtt. A banki csoport átlagának növekedési ütemét csak kismértékben haladta meg a 10 kiemelt banki tulajdoni hátterű cég átlagos mérlegfőösszeg növekedési üteme. Tehát bár 2004-ben a szektor mérlegfőösszeg összegszerű növekményének még mindig csaknem a fele a 10 kiemelt cégnek volt köszönhető, növekedési ütemük a megelőző évhez képest drámaian csökkent (s a szektorátlagtól is elmaradt). (Más kérdés, hogy más szektorok továbbra is megirigyelhetnék a 2004. évi - lecsökkent – növekedési ütemüket is.) 2004-ben a szektor egészénél nagyobb mértékben rontottak korábbi teljesítményükön a banki hátterű pénzügyi vállalkozások. (Olyannyira, hogy amíg a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások adózott eredménye 2004-ben 3,8 milliárd forinttal (17,6%-kal) alacsonyabb volt a megelőző évinél, addig a nem banki tulajdoni hátterűeké együttesen 0,7 milliárd forinttal nőtt.). A banki tulajdonosi hátterű pénzügyi vállalkozásokon belül a 10 kiemelten vizsgált cég adózott eredménye együttesen szintén jelentősen – 20,2%-kal, 2,6 milliárd forinttal visszaesett a 2003. évihez képest. Ennek megfelelően a tavalyi évben a kiemelt 10 pénzügyi vállalkozás egyrészt a 2003. évinél, másrészt a szektoron belüli mérlegfőösszeg arányánál sokkal kisebb (illetve e szempont szerint is csökkenő) mértékben vette ki részét a szektor eredmény
termelésében.
Megjegyzendő,
hogy
a
10
kiválasztott
cég
átlagos
eredménycsökkenése rendkívül különböző egyéni cégteljesítményeket összegez: kiemelkedő mértékben növekvő, és nagy veszteségre váltó cég egyaránt megtalálható közöttük, az eredménydinamikának tehát nagy a szórása. Az eredmény- és eszközállomány alakulásnak köszönhetően lényegesen visszaesett mind a teljes szektor, mind azon belül a banki tulajdoni hátterű cégek, mind pedig az utóbbi részét alkotó 10 kiemelt cég átlagos eszközjövedelmezősége. Ugyanakkor a jelentős visszaesés
ellenére,
még
mindig
nem
mondható,
hogy
alacsony
lenne
az
eszközjövedelmezőség a szektorban, vagy egyes most vizsgált részeiben. A teljes szektor ROA-ja
2004-ben
(2,23%)
még
mindig
magasabb
volt
a
bankok
átlagos
eszközjövedelmezőségénél (1,97%), és bár a 10 kiemelt pénzügyi vállalkozás átlagos ROA értéke (1,34%) már elmaradt a bankok azévi átlagos értékétől, de még mindig 0,29 százalékponttal magasabb volt például a szövetkezeti hitelintézetek átlagos (1,05%-os)
6 eszközjövedelmezőségénél. Az eredményalakuláshoz hasonlóan az eszközjövedelmezőség szintje, illetve dinamikája is nagy szórást mutatott a 10 vizsgált cég között. 3. számú táblázat A kiemelt 10 banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozás eszközjövedelmezőségének (ROA) alakulása a szektorátlagok tükrében Összes pénzügyi vállalkozás Banki tulajdonosi hátterű pü-i váll-ok A 10 kiemelt banki tul-i hátterű pü-i vállalkozás
2003 (%) 3,30 2,78
2004 (%) 2,23 1,71
2004/2003 (%) 67,6 61,5
2,40
1,34
56,0
Érdemes megnézni, hogy a lassuló, de továbbra is dinamikus mérlegfőösszeg és ügyfélkövetelés növekedés és a romló jövedelemtermelés/jövedelmezőség mellett hogyan alakult a kiválasztott cégek portfolió minősége, illetve az mennyiben játszott szerepet a korábbinál alacsonyabb eredmény kialakulásában. 4. számú táblázat Értékvesztési arányok a mérleg alapján (értékvesztés állomány/bruttó követelésállomány) 2003. (%)
2004. (%)
Lízingkövetelések esetén Összes pénzügyi vállalkozás A 10 kiemeltbanki tul-i hátterű pü-i vállalkozás
1,6
2,5
2,2
4,2
2003.(%)
2004.(%)
Pénzkölcsön nyújtásból származó köv.-ek esetén 1,7 2,1 1,5
2,1
2003.(%)
2004.(%)
Együtt 1,6
2,2
1,6
2,4
A 4. számú táblázatból látható, hogy a 10 kiemelt pénzügyi vállalkozás csoportjában mind a lízingügyletek, mind a pénzkölcsön ügyletek tekintetében lényeges - illetve a szektorátlagnál is nagyobb - mértékben nőttek az értékvesztési arányok, tehát – a cégek saját megítélése szerint is - romlott az ügyfélportfólió minősége. Bár az értékvesztési arányok abszolút mértéke még nem nagyon magas, ám azok viszonylag gyors emelkedése mindenképpen figyelemre méltó. (Itt jegyzendő meg, hogy az egyes pénzügyi vállalkozások, s ezek között a 10 kiemelt cég is – a jogszabály adta lehetőségeken belül - eltérő (szigorúságú) értékvesztés képzési gyakorlatot alkalmaz – ezek elemzése, összehasonlítása nem lehet ennek a munkának a tárgya -, statisztikailag ugyanakkor elemezhetők, értelmezhetőek a szektor, illetve azon belül a 10 tagú csoport értékvesztési folyamatai.)
7 Az 5. számú táblából látható, hogy a mérlegből (illetve a mérlegadatokat tartalmazó portfolió táblából) kimutatott értékvesztés arány romlás (mind a teljes szektor, mind a 10 kiválasztott cég esetében) lényegében összhangban van az eredménykimutatás táblában található, követelések utáni értékvesztés érték dinamikus emelkedésével. 5. számú táblázat Értékvesztés az eredménykimutatás alapján (milliárd forint)
Összes pénzügyi vállalkozás A 10 kiemelt banki tul-i hátterű pü-i vállalkozás
Bruttó értékvesztés követelések után 18,0
2003 Értékvesztés visszaírása követelések után 8,9
10,7
3,6
9,1
Bruttó értékvesztés követelések után 28,4
2004 Értékvesztés visszaírása követelések után 10,7
7,1
16,7
6,2
Nettó értékvesztés
Nettó értékvesztés 17,7 10,5
Látható továbbá, hogy – bár az értékvesztés visszaírás is igen tekintélyes, valamint gyorsan növekvő összegű tétel2 – a nettó értékvesztés abszolút nagysága és növekedési üteme is lényeges szerepet játszott az eredmény 2004. évi csökkenésében, a 10 kiemelt cégnél 3,4 milliárd forinttal rontotta nagyobb mértékben az eredményt, mint a megelőző 2003. évben. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a pénzügyi vállalkozásoknál – szemben a hitelintézeteknél megengedett móddal – az elszámolt értékvesztéssel nem csökkenthető az adóalap (az adóalap az elszámolt értékvesztés összegével magasabb, mint a PSZÁF adatszolgáltatásban szereplő adózás előtti eredmény), úgy valószínűsíthetjük, hogy értékvesztést a lehető legindokoltabb mértéken túl jellemzően nem számolnak el a cégek. A pénzügyi vállalkozásoknak az értékvesztést a lehetőségek szerint minél alacsonyabb szinten tartásában való (rövid távú) érdekeltsége miatt a portfolió minőség reális megítélése érdekében érdemes mintegy kontrolladatként kezelni a lejárt követelések darabszám szerinti alakulását, arányát az összes követelésen belül. Amíg 2003. végén a 10 kiemelt cég összes lízing és pénzkölcsön követelésén belül kevesebb, mint minden hetedik volt lejárt követelés, addig 2004. végén minden negyedik követelés után késedelemben voltak a fizetéssel az ügyfelek. Darabszám szerint ez azt jelenti, hogy a kiemelt 10 cég esetében egy
2
Az értékvesztés visszaírás csaknem háromnegyede egyetlen céghez kötődött 2004-ben.
8 év alatt 50 ezerről 163 ezerre3, három és negyedszeresére nőtt a késedelmes fizetésben levő pénzkölcsönt felvett ügyfelek száma, a késedelemben levő lízing ügyfeleké pedig 19 ezerről 28 ezerre, 46%-kal emelkedett. Ez még akkor is meghökkentően magas arányt (és növekedési ütemet) jelent, ha egyrészt tudjuk, hogy a késedelmesen fizetők egy nem jelentéktelen része valamilyen formában rendezi ügyletét a pénzügyi vállalkozással, elkerülve azt, hogy a gépjárművét másnak értékesítsék, másrészt a magasabb értékű ügyletek darabszám szerint erősen alulreprezentáltan jelentkeznek a lejárt ügyletek között. A PSZÁF statisztikában ugyanúgy egy ügylet a jó néhány gépjárművet egyszerre megkapó dealer esete, mint egy lakossági ügyféllel kötött egy autóra szóló szerződés, tehát a fenti arányok nem azt jelentik, hogy minden negyedik gépjármű törlesztése körül gondok lennének, ennyire azért nem rossz a helyzet. (Ezen kívül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mint jelen tanulmányban minden adat, a darabszám szerinti adatok sem csupán a gépjármű ügyleteket tartalmazzák, hanem az érintett cégek összes ügyletére vonatkoznak, hiszen – mint arra a bevezetőben már felhívtam a figyelmet - a PSZÁF-nak nyújtott rendszeres adatszolgáltatás 2004. év végéig semmilyen összefüggésben nem különítette el finanszírozási célok szerint az ügyleteket, s 2005. első negyedévétől is csupán a lakosságnak nyújtott fogyasztási kölcsönök összegét bontja majd meg finanszírozási célok szerint.) 6. számú táblázat Darabszám szerint a lejárt követelések aránya az összes megfelelő követelések számán belül (%) A kiválasztott 10 cég együtt
2003 lízing pénzkölcsön 25,1 13,2
összesen 15,2
2004 lízing pénzkölcsön 27,8 25,2
összesen 25,6
A portfolió kockázatosságát, minőségét reálisan tehát az elszámolt értékvesztés adatai alapján feltételezettnél mindenképpen valamivel rosszabbnak érdemes elképzelnünk. A telítődő piacokon való ügyfélszerzés egyre nagyobb fajlagos költségei is jelentősen hozzájárultak az eredmény megelőző évinél kedvezőtlenebb alakulásához. Bár az eredménykimutatás jutalék- és díjráfordítások sora természetesen más tételeket is tartalmaz, az ügyfélszerzés költségei azért masszív részét képezik. Amíg a 2003. évben a 10 kiemelt cég mintegy 70%-os mérlegfőösszeg növekedési üteméhez tartozó intenzív ügyfélszerzéshez 14,9 milliárd forint jutalék- és díjráfordítás tartozott, addig a 2004. évi 27%-os növekedési ütem 3
A számszerű emelkedés mintegy háromnegyede ugyanazon egy cég számlájára írható, amelyikre már az előző lábjegyzetben utaltam.
9 19,3 milliárd forint, a megelőző évinél 30%-kal több fizetett jutalék- és díjráfordítással párosult. (Másképp kifejezve a megfelelő arányokat: a 2003. évi /274,5 milliárd forintos/ nominális mérlegfőösszeg növekedésnél mintegy egyharmadával kisebb /180,9 milliárd forintos/ nominális mérlegfőösszeg növekedéshez 30%-kal magasabb jutalék- és díjráfordítás tartozott 2004-ben.)
7. számú táblázat A 10 kiemelt pénzügyi vállalkozás jutalék- és díjbevételei, díjráfordításai
Kapott jutalék- és díjbevételek Fizetett jutalék- és díjráfordítások Nettó jutalék- és díjbevételek
2003 milliárd forint 1,8 14,9 13,1
2004 milliárd forint 2,6 19,3 16,7
2004/2003 (%) 146,9 130,0 127,7
3. A rendszeresen a PSZÁF rendelkezésére álló számszerű adatokon túltekintve Lassuló, de még dinamikus mérlegfőösszeg és ügyfelekkel szembeni követelés állomány emelkedés, darabszám szerint dinamikusan növekvő lejárt követelések, gyorsan romló portfolió minőség, növekvő fajlagos ügyfélszerzési költségek, csökkenő eredmény, nagymértékben romló jövedelmezőség: fő vonalakban ennyi állapítható meg a PSZÁF számára készült rendszeres adatszolgáltatási táblákból a szektorból kiválasztott, főként gépjármű finanszírozással foglalkozó 10 cég 2004. évi együttes teljesítményéről. Ennél azonban lényegesen többet mondhatunk a múltbeli folyamatokról, azok okairól, tényezőiről, s valamelyest megbecsülhetjük a közeljövő várható folyamatait is, ha a rendszeres adatszolgáltatás adatait kiegészítjük a (meglehetősen eltérő tartalmú) negyedéves szöveges jelentésekből, a felügyelőkkel történt konzultációkból, a KSH-ból, a szaksajtóból és nem utolsó sorban a gépjármű finanszírozással foglalkozó cégek ajánlataiból, reklámjaiból származó információkkal. A gépjárműpiac legfontosabb keresleti tényezője, a lakosság jövedelmi helyzetének, valamint várakozásainak javulása – amivel egyúttal együtt járt eladósodási hajlandóságának növekedése - és az elöregedett autópark nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 2000-es évek elejével a magyar gépjárműpiacon dinamikus élénkülés következzen be. (Egyidejűleg a
10 vállalkozói gépjárművásárlás is növekedésnek indult, a jövedelemtermelés, illetve a várakozások itt is kedvezőek voltak, a GDP növekedés 2000-ben például meghaladta az öt százalékot.) A keresletet tovább erősítette, hogy a gépjármű vásárlások finanszírozásában a forrásbővében levő bankrendszer közvetlenül, de még inkább közvetve - pénzügyi vállalkozásaikon keresztül - , illetve a nem banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások is jó üzleti lehetőségeket láttak. S ezeket a lehetőségeket kihasználva nem is csalódtak: rohamosan növekedésnek indult a gépjármű finanszírozással szerzett ügyfélállomány, nőtt az eredmény, az érintett cégek jellemzően magas jövedelmezőséget értek el. A gépjármű üzlet beindulásával csökkenésnek indult a készpénzes vevők aránya, s nőtt azoké, akiket részben valamely pénzügyi intézmény finanszírozott. (A folyamatot támogatta, hogy az autókereskedőknek sem volt érdeke a készpénzes eladás, hiszen akkor elestek volna a hitelközvetítői jutaléktól.) Az évek során újonnan forgalomba állított számos gépjármű, valamint a lakossági jövedelmi helyzet és a várakozások lassú romlásával ugyanakkor a finanszírozási feltételek változatlansága mellett csillapultak volna a gépjárművek (illetve a finanszírozás) iránti igények. Emellett a gépjárművásárlás közterhei (regisztrációs díj) körülötti bizonytalanság, majd az erről szóló végleges döntés szintén megzavarta, összességében negatívan befolyásolta a (gépjárművásárló) keresleti oldalt. Ezért az érdekelt pénzügyi intézmények, ezen belül is jelesül a pénzügyi vállalkozások kondícióik változtatásával megpróbálták szinten tartani, sőt növelni a termékeik iránti keresletet. Ez olyannyira sikerült nekik, hogy a gépjárművásárlók egyre nagyobb hányada vált ügyfelükké, hovatovább a készpénzes vásárló már-már kivételessé vált a piacon. Másképp megközelítve a dolgot épp a pénzügyi vállalkozások voltak képesek olyan keresletet indukálni termékeik iránt, hogy azáltal nem előbb, hanem csupán 2003-ban (340 ezer darabbal!) tetőzött a Magyarországon először forgalomba hozott (új és használt) gépjárművek száma. Ezen kívül a már korábban Magyarországon futó használt gépjárművek adásvételeinek finanszírozásából is egyre nagyobb szeletet szakítottak ki a pénzügyi vállalkozások használtautó beszámítós akcióikon keresztül. 2003 volt az az év, amikor a pénzügyi vállalkozások szektora – jelentősrészt a gépjármű üzletágnak köszönhetően – a legnagyobb eredményt és a legmagasabb jövedelmezőséget érte el. Ekkor azonban már kódolva volt a rendszerben az, hogy az azévi növekedési
11 ütem a továbbiakban már nem tartható, s a pénzügyi szektorokon belüli kiemelkedő jövedelmezőség szintje is csökkenésnek kell, hogy induljon. A pénzügyi vállalkozások természetesen nem nézték tétlenül növekedési lehetőségeik csökkenését, s egymással is egyre élesebb versenyben 2004-ben is megpróbálták minél inkább megközelíteni a korábbi ügyfél finanszírozási növekedési ütemet. Ebben a versenyben a banki hátterű cégeket külön serkentették az anyabankok jellemzően erős növekedési, eredmény és jövedelmezőségi elvárásai. A bankok ugyanis jellemzően szerették azonnal lefölözni a pénzügyi vállalkozásaik tevékenységének hasznát. Egyrészt a megtermelt eredmény egyre nagyobb részét (2003-ban már szinte teljes egészét) fizettették ki maguknak osztalék formájában. (A 2004. évre vonatkozó osztalék kifizetésekről a közgyűlések előtt természetesen nem lehet adatunk, ám a kiválasztott 10 cég közül az egyik, szöveges negyedéves értékelésében már jelezte, hogy anyabankja az eredmény 100%-át osztalék formájában el fogja vonni tőlük.) Másrészt – vállalkozásaik ügyleteinek legnagyobb refinanszírozóiként – közvetlenül is érdekeltek voltak a minél nagyobb mértékű pénzügyi vállalkozás ügyfél finanszírozás bővülésben is. (A refinanszírozás kondícióin keresztül is profitáltak a pénzügyi vállalkozásaikból.) A pénzügyi vállalkozások jellemzően viszonylag szabad kezet kaptak, a nagy növekedési ütemet, jó eredményeket viszont produkálni kellett. 2004-ben annak ellenére hogy az újonnan forgalomba hozott gépjárművek száma már 3,3%-kal csökkent (és az autóárak is inkább süllyedtek, mint emelkedtek), a pénzügyi vállalkozások és ezen belül a gépjármű finanszírozók – a korábbi évtől ugyan elmaradó mértékben, de - még mindig dinamikusan növelték ügyfelekkel szembeni követelés állományukat. A további dinamikus növekedésnek ugyanakkor komoly korlátjai vannak. -
Várhatóan tovább csökken – az eddig mintegy az „elővásárlásokkal” is feltornázott – gépjármű vásárlási igény4. (A lakosság jövedelmi helyzete, várakozásai romlanak, a géppart elöregedettsége miatti korábbi gépjárműéhség jórészt kielégítésre került, a lakosság jelentős része egyéb kölcsönök felvételével is jelentősen megterhelte jövőbeni jövedelmét, stb.)
4
Ezt jelzi, hogy 2005. első negyedévében 7%-kal kevesebb új gépkocsit helyeztek forgalomba, mint az előző év azonos időszakában.
12 -
Lényegesen
már
nem
növelhető
tovább
a
vásárolt
gépjárművek
finanszírozásában való részvételi arány, tekintettel arra, hogy a vásárolt gépjárművek döntő többsége finanszírozásában már ma is részt vesz valamely pénzügyi intézmény. -
A potenciális vásárlókat vásárlásra serkentő egyes megoldási lehetőségek további nagyobb mértékű alkalmazási lehetőségei már kimerültek, pl.: o A lakossági ügyfélkörben ma már szinte 100%-os, hogy – az ügyfelek igényeinek megfelelőn – nem lízing, hanem pénzkölcsön formájában történik a finanszírozás. (A szakmai köznyelvben „lízingcégeknek” nevezett vállalkozások
jelentős
része
nagyobbrészt,
vagy
teljesen
valójában
pénzkölcsönzést folytat.) -
A potenciális vásárlókat vásárlásra bíró – a piac egyre nagyobb részében egyre inkább elterjedt – más finanszírozási konstrukciós feltételek már csak minimálisan tehetők még „ügyfélbarátabbá”, s az is egyúttal a pénzügyi vállalkozások közvetlen és közvetett (az ügyfelek jövőbeni fizetőképességén keresztül jelentkező) kockázatainak további emelkedése mellett valósulhat csak meg, pl.: o A forint finanszírozásnál alacsonyabb nominális kamatú deviza, illetve deviza alapú finanszírozás (Már csaknem teljes egészében ilyen formában köttetnek az új szerződések. A fő sláger a svájci frank.) o Casco kötést nem előíró finanszírozás o 0 Ft, vagy alacsony kezdő önrész o 0%-os, vagy alacsony THM (Nem lehetetlen a 0% meghirdetett THM sem: ilyen esetekben a gyártó vagy az importőr állja a költségeket, illetve a pénzügyi vállalkozás profitját.) o magasra nőtt futamidő (már használt autó esetében sem ritka a 10 év!) o használt
autó
beszámítás
(a
pénzügyi
vállalkozásokat,
illetve
az
autókereskedőket már ellepik a beszámított, illetve a nemfizetés miatt lefoglalt használt autók, s egyre nagyobb gondot (költséget) jelent számukra az ezektől való szabadulás.) A fenti kondíciók egytől egyig arra irányulnak, hogy az ügylet megkötésekor az ügyfélnek alacsonyak legyenek a terhei, illetve alacsony legyen a havonta fizetendő részlet. Ezáltal viszont emelkedő számban és arányban olyan ügyfeleket is magukhoz kötnek az ezeket az eszközöket alkalmazó pénzügyi vállalkozások, akik megrészegülve a tulajdon (autó)szerzés lehetőségétől nem mérik fel kellő
13 óvatossággal hosszú évekre (akár egy évtizedre!) előre (potenciális) anyagi korlátaikat, (illetve a konstrukciók kockázatait) s nagyobb számban válnak fizető (törlesztő)képtelenné. (Az ügyfelek egy részének nem kellően megalapozott döntéséhez hozzájárul az is, hogy a pénzügyi vállalkozások, illetve a nevükben eljáró autókereskedők sok esetben a szerződés nem minden fontos elemét tekintve világosítják fel megfelelőképpen potenciális ügyfeleiket, legalábbis ezt jelzik a PSZÁF fogyasztóvédelmi területére beérkező panaszok.5) A fedezet (gépjármű) visszavétel ilyen esetekben – az újraértékesítés után – elvileg akár nullára is csökkentheti a pénzügyi vállalkozás kárát/elmaradt hasznát, ugyanakkor a – nagy illetve növekvő számú - gépjármű visszavételek következtében a pénzügyi vállalkozásnak romlik a likviditási helyzete, az autó visszavétel azon nem segít, hogy nem a várt mértékben alakulnak a bevételek, romlik a cash-flow. Ráadásul épp ezeknek a kezdő önrészt és a havi törlesztő részletet viszonylag alacsonyra szorító konstrukcióknak a következtében a futamidő egyes szakaszaiban – főként a korai szakaszban, de akár több évre elnyúlóan is - a (még nem törlesztett) kölcsönösszeg alá eshet/esik a finanszírozott gépjármű piaci értéke, a kölcsönösszeg részben fedezetlenné válik. Pusztán már a korábbinál alacsonyabb növekedési ütemnek több – egymástól tulajdonképpen független – kedvezőtlen hatása van az eredményre, jövedelmezőségre: -
A pénzügyi vállalkozások jellemzően a havi (fix összegű) részletfizetést úgy bontják meg, hogy a friss kihelyezéseken legyen a legnagyobb a kamat/tőke aránya, majd a futamidő során fokozatosan a tőketörlesztés kerüljön túlsúlyba az egyes törlesztő részletekben. Ilyen megoldás esetén a friss kihelyezések arányának csökkenésével – a portfolió korábbihoz képesti „öregedésével” – a portfolió után kapott törlesztő részletekben csökken a kamat aránya, így a kamatmarge, tehát a jövedelmezőség.
-
A portfolió öregedésével párhuzamosan általában más tényezők változatlansága mellett is romlik a portfolió minősége, a potenciálisan kockázatos ügyfelek/tételek egy részéről bebizonyosodik, hogy valóban problémásak.
5
Tipikus például, hogy az ügyfeleket nem világosítják fel arról, hogy a casco nélküli szerződések esetében a finanszírozó által valamely biztosítóval kötött hitelfedezeti biztosítás nem az adós ügyfél esetleg bekövetkező kárának közvetett vagy közvetlen megtérítését, hanem a finanszírozó hitelkövetelésének megtérülését szolgálja. Ha tehát a hitelből vásárolt gépjárműnek nincs vagyonbiztosítása, akkor ellopásának, megsemmisülésének vagy baleset miatti értékcsökkenésének kockázatát teljes egészében az ügyfél viseli, s ennek megfelelően a hitelkövetelést káresemény bekövetkezése esetén is vissza kell fizetnie.
14
Ez utóbbi hatványozottan jelentkezik akkor, ha ráadásul – a lassuló piaci kereslet és a verseny erősödése miatti vevőcsalogatás olyan eszközökkel folyik, hogy azokkal összefüggésben az új ügyfelek nemfizetési kockázata nő – potenciálisan egyre kockázatosabbá válnak az új kihelyezések is. A pénzügyi vállalkozások tehát két út előtt álltak/állnak: -
vagy a korábbi szigorúsággal válogatják ügyfeleiket, és elszenvedik a piaci helyzet alakulásából következő jelentős növekedési ütem csökkenést (esetleg stagnálást, sőt ügyfelekkel szembeni követelés visszaesést). Ekkor bár portfoliójuk mintegy csak a korábban vállalt kockázati szintnek megfelelően romlik (az elöregedés függvényében), eredményük növekedési üteme, sőt esetleg nominális értéke szinte azonnal csökken, jövedelmezőségük pedig gyorsan esik.
-
Előremenekülnek:
engedményeket
tesznek
az
új
kihelyezéseik
kockázatosságában az ügyfélkihelyezés ütem lehetőség szerint mind magasabban (a korábbi szintet mindinkább megközelítő) tartása érdekében. Ekkor rövid távon részben elkerülik az elöregedést (csökkentik annak mértékét). Ezáltal rövid távon egyrészt viszonylag magasan tartják a portfolióra jellemző kamat/törlesztőrészlet arányt, ami által a jövedelmezőségük csökkenése mérsékelt marad. Másrészt – mivel a friss ügyfélkihelyezéseket értelemszerűen jónak minősítik – csökken a portfolióromlás pillanatnyi üteme (s annak eredményre gyakorolt negatív hatása) is. Ugyanakkor hosszabb távon – az engedmények következtében – természetesen egy rosszabb minőségű portfolióhoz jutnak, mintha a verseny során nem tettek volna engedményeket
az
ügyfélszerzés
során.
A
kedvezőtlen
portfolió
pedig
hatványozottan csökkenti majd az eredményt, jövedelmezőséget a későbbiekben. Eddig – úgy tűnik – inkább az előremenekülés mellett döntöttek.6
6
2005. első negyedévi legfontosabb adatait összesítve megállapítható, hogy az idei első negyedévben a jelen munkában felvázolt folyamatok folytatódtak: éves összehasonlításban a vizsgált 10 cégben együttesen a mérlegfőösszeg még dinamikusan növekedett, miközben az adózott eredmény nominálisan is jelentősen (13%-kal) kisebb volt a tavalyi első negyedévinél, s így természetesen a jövedelmezőség is lényegesen csökkent.
15 Ugyanakkor a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások várhatóan a közeljövőben is mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy minél kevésbé lassuljon le ügyfelekkel szembeni követeléseik növekedési üteme. Jellemzően erre kényszeríti őket ugyanis az anyabank – korábban már említett – elsősorban és legelőször is rövid távon jelentkező profités növekedés érdekeltsége is. (Mivel – mint azt a fentiekből láthattuk - a gépjármű finanszírozás területén meglehetősen korlátozottak lesznek a növekedési lehetőségek, ezért megoldás lehetne a rugalmasan változtatandó tevékenységi terület. Annak taglalása, hogy várhatóan keresnek, illetve találnak-e ilyen területeket a piacon a ma még főként gépjármű finanszírozással foglalkozó cégek, meghaladja ennek a munkának a kereteit. Mindamellett a vizsgált pénzügyi vállalkozások egy része – a PSZÁF-nak beküldött negyedéves szöveges jelentésében – meglehetős kincstári optimizmussal ítélte meg közeljövőbeni növekedési esélyeit a gépjárműpiacon, ami egyúttal azt is jelentheti, hogy a pénzügyi vállalkozások menedzsmentjének nem érdeke a reális piaci helyzetet, és annak a cégre való várható következményeit tudatosítania, valószínűleg a tulajdonos bank vezetésével sem.) A bankok valószínűleg egyelőre még azt sem tekintik szembeötlő problémának, ha pénzügyi vállalkozásuk jövedelmezősége nem haladja meg az anyabankét, sőt esetleg attól valamelyest el is marad. A bank ugyanis – mint arról már fentebb szó került - nemcsak leányvállalata eredményén (illetve annak osztalék formájában kivont részén) jut jövedelemhez, hanem vállalkozása legnagyobb hitelezőjeként a forrásnyújtás kondícióin is (a kamat, a jutalék, vagy egyéb szerződési feltételeken keresztül). Ennek megfelelően az anyabank nemcsak leányvállalata mindenkori jövedelmezőségében (jövedelem)érdekelt, hanem a leány minél nagyobb ügyfél-, illetve ettől elválaszthatatlanul magas anyabanki forrásvolumenében is. Különösen igaz ez olyan szituációkra – mint amilyen az utóbbi években is jellemző -, amikor is az anyabankok jellemzően forrásbőséggel rendelkeznek. Más kérdés, hogy hogyan reagálnak majd, ha a fent vázolt – jórészt determinált – kedvezőtlen folyamatok folyamatos kiteljesedésével pénzügyi vállalkozásaik nyeresége elolvad, esetleg veszteségbe csap át, vagy épp egyes cégek esetében komolyan felmerül, hogy a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozás – a banki tulajdonos által eddig jellemzően meglehetősen alacsony szinten tartott mértékű – tőkéje esetleg már nem is éri el az általa vállalt kockázatok fedezetéhez szükséges mértéket.
