Embertani vizsgálatok {137}
Makói gyermekek és fiatalok balkezessége
(JUST ZSUZSANNA) A balkezesek mások. Másságuk évezredeken keresztül ellenérzést, félelmet, bizalmatlanságot és kíméletlenséget idézett elő az emberemlékezet óta jobbkezes világban. A balkezesek száma azonban határozottan nő az első világháború óta, mert a társadalom a korábbiaknál sokkal engedékenyebb, liberálisabb a balkezesség elfogadásával kapcsolatban. A Révai Nagy Lexikona (1911) szócikke a következőket írja: „balkezűség (sutaság, balogság)…rendellenesség, mely az embereknek körülbelül 2-4%-ánál fordul elő. Állítólag gonosztevők, szellemileg elmaradottak, civilizálatlan népek között a balkezűség sűrűbben fordul elő…”. Tudták azonban ebben az időben azt is, hogy az átszoktatás nem ésszerű: „…vannak azonban egyének, akiknek balkezűségre való diszpozíciója oly nagy és erős, hogy minden nevelés, szoktatás dacára is megmaradnak balogoknak.…nincs értelme, hogy ellene erélyesen küzdjünk, annál kevésbé, mert az egyénre semmiféle hátránnyal nem jár, sőt ha erőszakkal a jobb kéz használatára szorítjuk őket, megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy valamely esetleg vele született kézügyességét kifejlessze...” A balkezeseket évszázadokon keresztül megbélyegezték, kicsúfolták, kirekesztették, a jobbkezességre szoktatással sokszor megnyomorították. Pedig a világ számos zseniális művésze (Leonardo da Vinci, Michelangelo, Picasso, Beethowen stb.), sportolója (McEnroe, Navratilova), tudósa (Newton, Einstein), jeles uralkodója (Nagy Sándor, Nagy Károly, II. Erzsébet) suta volt. A balkezesek semmi esetre sem tehetségtelenebbek vagy butábbak, mint a jobbkezesek! Mi több, a balkezesek térorientációs képességei jobbak, mert a bal kéz mozgását és a térbeli tájékozódást ugyanaz az agyfélteke irányítja, anélkül, hogy az egyik félteke parancsának a másik félteke végrehajtó központjába kellene vándorolnia mint a jobbkezeseknél. Azaz a parancs gyorsabban és pontosabban teljesül. Ennek előnyeit élvezhetik a balkezesek például a labdás sportokban vagy a kitűnő térérzékelést igénylő szakmákban, mint az építészet. A balkezességgel kapcsolatos, ellenérzéssel viselkedő társadalmi értékítélet az évszázadok során nyelvi szokásainkban is rögzült. A magyar nyelvben is sok olyan szófordulatot használunk, amelyben a jobb jelző dicsérő, elismerő jelentésű (valakinek a jobb keze, jobbját nyújtja) a bizalom, az erő, az ügyesség, a jóság, a becsületesség és szeretet jelképeként. A balra utaló szavak pedig hátrányos kicsengésűek, az előbbieknek az ellenkezőjét juttatják eszünkbe (baljós, balsors, balszerencse, kétbalkezes, balkézről született gyermek, balsiker, ballépés, balsejtelem, balkörmű, valami balul üt ki stb.). 1994 óta augusztus 13-a a Balkezesek Klubja néven létrejött, a balkezeseket tömörítő szervezet kezdeményezésére a balkezesek világnapja. A szervezet céljai közé tartozik, hogy felhívja a figyelmet a balosok a jobbkezes világban milyen nehézségekkel találják magukat szembe. Megtanítani a tervezőket és a gyártókat arra, hogy a balkezesek nagyobb kényelme és főleg biztonsága érdekében szükség van balkezes eszközökre; támogatni a balkezességgel kapcsolatos kutatásokat. Az Indianai Egyetemen létezik egy kifejezetten a laterális dominanciával foglakozó kutatóintézet (Handedness Research Institute, Indiana, USA). Az 1996 óta rendszeresen megjelenő tudományos folyóirat, a Laterality pedig kizárólag e kérdéskörrel foglalkozó tudományos dolgozatokat közöl. {138}
1
Mi a balkezesség? Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy nem betegség, nem fogyatékosság, és nem lehet kinőni! Néhány alapfogalom tisztázásra szorul. A laterális preferencia vagy oldaliság a páros, azaz a test mindkét oldalán elhelyezkedő (bilaterális) végtagok és érzékszervek aszimmetrikus használatát, funkcionális aszimmetriáját jelenti. Az egyik oldali végtagokat (kar és láb) és érzékszerveket (szem, fül) használatuk során előnyben részesítjük; teljesítményük is jobb a tevékenységek végrehajtásában. Az előnyben részesített (preferált) oldalt dominánsnak nevezzük. Tehát egy jobb kezét előnyben részesítő, vagyis jobbkezes embert úgy is nevezhetünk, hogy jobb oldali kézdominanciával bír. Az emberek kezükön/karjukon (kezesség, -kezűség, kézdominancia) kívül előnyben részesíthetik jobb vagy bal oldali lábukat (lábdominancia), szemüket (szemdominancia), fülüket (füldominancia). Két kezünk összekulcsolásakor (kézkulcsolás), két karunk összefonásakor (karfonás) vagy két lábunk keresztezésekor is jobb vagy bal kezünk, karunk, lábunk felülre fűzését részesítjük előnyben (Dittmar, 2002, Harris, 1974). A kezesség tehát testünk laterális preferenciáinak csak az egyik, de a leglátványosabb megnyilvánulása. A legtöbb kutatómunka erre vonatkozik. Peters meghatározása (Gabbard és Hart, 1996) szerint a lábhasználatban el kell különíteni a mobilizáló és a stabilizáló funkciót. Az egyik láb a feladatot végzi (labdába rúg, fellép lépcsőre, csikket eltapos stb.), ez a mobilizáló karakter. A másik e közben a testtartás megőrzését, a test alátámasztását szolgálja, azaz stabilizál. A feladatban tevékenyen résztvevő lábat tekintjük preferált lábnak. A bilaterális érzékszervek lateralitás meghatározásának elve, hogy olyan feladatok teljesítését vizsgáljuk, amelyekben csak egyik oldali szemünket vagy fülünket használjuk (Porac, 1997) Bilaterális funkcióink nem csupán a bal és a jobb két szélsőséges értékét vehetik föl (dichotómia). A lateralitás kontinuus, vagyis folytonos sajátság, amely a jobb és bal szélsőértékek között bármely értéket felveheti. Vannak közöttünk olyanok, akik bizonyos tevékenységek végzésekor egyik kezükkel ügyesebbek, más feladatok végzéséhez inkább a másik kezüket használják (nem konzisztens kézhasználat). De találkozhatunk olyanokkal is, akiknek mindegy, melyik kezükkel cselekednek. Ők az ambileterális/ambidexter (ambi = mindkét, dext = jobb; ambidexter = mindkét oldalon jobbos) vagy mixes (kétkezes, kétlábas stb. Zuckrigl, 1998) emberek. A háromfokozatú felosztást (bal, mix, jobb) nevezzük trichotómnak. (Brito et al., 1992, Gabbard, 1989, Harris, 1974) A dichotómikus csoportosítás a lateralitásnak csupán az irányát adja meg, a preferencia fokát vagy erősségét nem (Coren et al., 1981). A preferencia erősségéről a még részletesebb, öt- (Harris, 1974), hét-fokozatú (Annett, 2004) vagy a folytonos felosztások adhatnak felvilágosítást. Konvertált vagy átszoktatott dominanciáról beszélünk abban az estben, ha valaki életének egy korábbi szakaszában a jelenleg használttal ellenkező oldalt részesítette előnyben (Harris, 1974). Gyakori például a balkezesek átszoktatása kulturális okokból a jobb kéz használatára. Előfordul, hogy baleset vagy betegség miatt kényszerül valaki megtanulni addig nem domináns oldalának használatát. Bár létezik jobb- vagy baloldalasság irányába mutató általános tendencia, sokféle dominancia mintázattal találkozhatunk (Harris, 1974). A négy szerv dominanciája ugyanis nem mindig esik ugyanarra az oldalra egyazon személy esetében sem. Egybeesés, vagyis kongruencia esetén, ugyanazon oldali kéz, láb,
2
szem és fül a domináns (pl. jobbkezes-jobblábas). Az ellenkező oldali preferenciát keresztezett (kontraletarális) dominanciának nevezzük (Coren et al, 1981, Harris, 1974). A lateralizáció a gyermekek növekedésekor és fejlődésekor válik nyilvánvalóvá. A születéskor a két agyfélteke még nem specializálódott. Ahogyan a gyermekek növekednek, bizonyos {139} funkciókat az egyik félteke vesz irányítása alá. Ez a munkamegosztás már életünk első néhány hónapjában létrejön, az agy két féltekéje már ekkor eltérő tevékenységet mutat. Az iskoláskor kezdetét fokozódó lateralizáció kíséri, amely kifinomultabb és összetettebb mozgásokat, magasabb szintű gondolkodást tesz lehetővé. Az iskoláskor kezdetén, 5-7 éves korban az agy mérete az első életévünkhöz hasonlóan újra meredeken növekszik és tevékenysége is változik. Ehhez hozzájárul az is, hogy 6-8 éves kor között az agykérgi idegsejtek körüli védő hüvely képződése felgyorsítja az idegsejtek egymás közti információátadását. Ez az agy területei közötti összeköttetések megváltozását idézi elő (Cole és Cole, 1998). Annak ellenére, hogy több ezer tanulmány jelent már meg testünk egyik oldali végtagjának (kéz, láb) vagy érzékszervének (szem, fül) preferált használatáról, még mindig vannak tisztázásra váró kérdések. Tudjuk például, hogy valamilyen módon öröklődik, de a pontos öröklésmenetet még homály fedi. Nem ismerjük a kézhasználat polimorfizmusának a jelentőségét sem, azaz annak, hogy az emberiség nagy része jobbkezes, kisebb hányada pedig balkezes. Ha a balkezességnek volna valamilyen evolúciós hátránya, akkor a természetes szelekció minden bizonnyal már kiszűrte volna őket (Carriére és Raymond, 2000). Ha viszont nincs különbség a balkezesség és a jobbkezesség között, akkor azt várhatnánk, hogy a balkezesség aránya a különböző populációkban nem volna ilyen egységes, hanem jóval tágabb határok között változnék. Statisztikai adatok a balkezességről Nincsen olyan közösség, ahol ne találnánk balkezeseket! A balkezesség arányát világszerte 5 és 12% közöttire, nagy átlagban 10% körülire becsülik. Ez azt jelenti, hogy 100 emberből körülbelül 10 balkezes, a Föld 6 milliárd főnyi lakosságából 600 millió. A világ minden táján csaknem egyenletesen eloszló kisebbségről van szó, ezért a balkezeseket gyakran nevezik a világ legnagyobb létszámú kisebbségének. A számok a vizsgált népességekben nagyfokú változatosságot mutatnak. A legszélsőségesebb becslés 1964-ből, Hécaen és de Ajuriguerra szerzőpárostól származik. Szerintük a balkezesek aránya 1 és 30% közöttire tehető (Shimizu és Endo, 1983). Porac, Rees és Buller (Zverev, 2006) összefoglaló tanulmánya szerint a különböző kultúrákban és népcsoportokban a balkezesek aránya 0,6 és 19,8% között mozog. A legalacsonyabb a balkezesek aránya kongói, hong-kongi, Salamon-szigeteki mintákban, a legmagasabb értékeket Skóciában, Angliában, Hollandiában és Kanadában állapították meg. Perelle és Ehrman (1994) tanulmányában a 32 országból származó 11012 válaszadó 10,4%-a balkezesnek, 3,7%-a ambidexternek és 85,8%-a jobbkezesnek bizonyult. A legtöbb balkezest Belgiumban (15,7%) és Hollandiában (15,8%) regisztrálták, a legkevesebbet pedig Mexikóban (3,9%). Kizárólag az íráskészséget figyelembe véve, a bal kezüket preferálók aránya minden országban kisebb a több tevékenységet figyelembe vevő teszteredményekénél, ez az átszoktatásra utal: az USA-ban és Kanadában (2,6%) csak néhány százalékkal kevesebb a bal kézzel írók aránya, mint a valódi balkezeseké, míg Törökországban jóval nagyobb, 9% a különbség.
3
Bourassa, McManus és Bryden (1996) 1925 és 1992 között megjelent közleményekből gyűjtött adatokat. A balkezesek arányát átlagosan 9,26%-nak találták, de Dawson az eszkimók 25%-át találta balkezesnek. A legkisebb a balosok aránya (3,31%) a sierra leonei népességnél volt. Eltéréseket tapasztalhatunk a bal- és jobbkezűség megoszlásában, ha az adatokat bizonyos tényezők szerint csoportosítjuk. (1) A fiatalabbak között több a balkezes. (2) Különböző kultúrájú népességek esetében is megfigyelhető némi eltérés: a statisztikák szerint a nyugati típusú társadalmakban nagyobb, kelet felé haladva csökken a balkezesek aránya. (3) Két-három százalék körüli különbség adódik például a férfiak és nők között is, majdnem minden felmérés azt bizonyítja, hogy a férfiak közt több a balkezes. (4) Adódhatnak eltérések abból is, hogy a kutatók különböző vizsgálati módszereket használtak, sőt azonos módszerekkel {140}eltérő értékelési skálát alkalmaztak. (5) Eltérnek a nézetek tekintetében is, hogyan csoportosítsák az embereket lateralitásuk szerint. Összességében a publikált adatok elsősorban a nyugati vagy erős nyugati befolyás alatt álló társadalmakból származnak. Kevés az adat a világban szétszórtan élő természeti népekről, amelyeket a nyugati világ még nem befolyásolt, valamint Afrikából. A földrajzi eltérések feltérképezése különösen érdekes a kézhasználati polimorfizmus (jobb- és balkezűség) evolúciós fejlődésének megértésében (Faurie et al., 2005). Szekuláris eltérések A jobb- és balkezesség megoszlásáról szólva nagyon sok szerző leírta a Brackenridge (1981) által a kezesség szekuláris változásának nevezett jelenséget: a fiatalabb generációkban több a balkezes, mint az idősebb korcsoportokban. Porac és Coren (1981) például 5147 fős felmérésükben a 20 éves korosztály 15%-át, a 60 év fölöttieknek viszont csupán 4%-át találták balkezesnek. Az Egyesült Államokban az 1932. évi felmérést követő 40 évben Levy (Brackenridge, 1981) szerint a balkezesek aránya körülbelül 9%-kal növekedett. Norvégiában egy évszázad alatt a balkezesek aránya tízszeresére növekedett: az 1895–1905 között születettek között csupán 0,9%, az 1965–75 között születettek között 9,4%. Ahogy a balkezesek aránya csökken, úgy nő fordítottan arányosan a balkézről jobb kéz használatára szoktatottak aránya az életkorral (Galobardes et al., 1999). A legtöbb átszoktatott balkezes a legidősebb korcsoportokban fordult elő. Mi mást igazolhat ez mint szociális környezeti változást! A változást a preferált kéz kialakulásának nem biológiai tényezőire, elsősorban a jobbkezességet erőltető és a balkezességet megvető és elnyomó kulturális és társadalmi nyomás mérséklődésére vezetik vissza. Ez a szokás az idősebb korosztályok gyermekéveiben még meghatározó volt, az elmúlt évszázadban azonban a nyugati társadalmakban elveszítette jelentőségét. A balkezesek arányának csökkenése az idősebb korosztályokban akkor szembetűnő igazán, ha a kézpreferenciát az íráshoz/rajzoláshoz használt kéz alapján határozzák meg (Porac és Friesen, 2000). A gyermekkori átszoktatás legtöbbször csak bizonyos tevékenységeket érint (írás, rajzolás, étkezés, bizonyos szakmákhoz fűződő tevékenységek), más, nem „kirakat”tevékenységekben megmarad a bal kéz használata. Harris (Hugdahl et al., 1996) a balkezesek rövidebb élettartamával (eliminációs hipotézis) és a társadalmi nyomás (modifikációs hipotézis) együttes hatásával magyarázzák a kezesség szekuláris változását.
4
Egy másik elképzelés szerint az idősebbek között azért több a jobbkezes, mert a balosok és az ambidexterek alkalmazkodnak a világ jobbkezes felszereltségéhez. Életük során nagyon jól megtanulják és megszokják a jobbkezes tárgyak használatát (Porac és Coren, 1981). Dittmar (2002) a laterális preferencia időskori jobbra tolódását azzal magyarázza, hogy a normál öregedési folyamatban a jobb agyfélteke gyorsabban öregszik, mint a bal. Az általa vezérelt funkcióknál erősebb a hanyatlás. Mivel az agyfélteke mozgást irányító motoros mezője a test ellenoldali mozgásait koordinálja a jobb agyfélteke gyorsabb hanyatlása a bal testfél mozgásainak gyengébb koordinációjához, és a jobb testfél intenzívebb kompenzáló használatához vezet. A szekuláris tendencia tehát mindenképpen több tényező együttes hatásának következménye. Kulturális eltérések A populációk, népek közötti eltérések okai között említhető a szocio-kulturális hatás. Ismételt adatgyűjtések támasztják alá, hogy Észak-Amerikában és Európában (kb. 10%) a balkezesek aránya magasabb, mint néhány afrikai és keleti országban (5% vagy alacsonyabb) (De Agostini et al.,1997, Mandal et al., 1999). Egyértelmű bizonyítékai a kultúra {141} befolyásának azok az adatok, melyek szerint Európában a 20. század második felében a nevelési és oktatási szokások engedékenyebbé válásával megnövekedett a bal kézzel írók száma a század első feléhez képest (Fagard és Dahmen, 2004). A bal kéz használatát a különböző kultúrák eltérő szinten engedik vagy éppen fojtják el. Kamerun trópusi övezetében élő ntumu törzsbeliek például egyáltalán nem szoktatják át a balkezeseket (Carriére és Raymond, 2000). A kwaikutl indiánok (Brit-Kolumbia, Kanada) is megértőek a balkezesség iránt. A tartomány europid népességével összevetve az indiánok sokkal inkább balkezesek (16, 82 vs. 6,66% balkezes) (Marrion, 1986). Más népek azonban beleavatkoznak a természet rendjébe, és a balkezeseket jobb kezük használatára kényszerítik (Kang és Harris, 2000,). Dawson (1977) szerint a megengedés vagy elítélés hátterében a társadalom gazdálkodási típusa is szerepet játszik. A vadászó közösségek, mint például az eszkimók, sokkal elfogadóbbak, a mezőgazdasági társadalmak viszont kevésbé nézik el a balkezességet. A balkezességgel kapcsolatos előítéletek mélyen gyökereznek az adott társadalomban, az okokat pedig homály fedi. A leszoktatás módszerei a balkéz használatáról rendkívül széles skálán mozognak. Akadtak közöttük nagyon durvák is: bottal vagy csalánnal ütötték, hátrakötötték, megégették. A szociokulturális környezet a természetes kézpreferenciát a társadalmi nyomás erősségétől függően három módon változtathatja meg: (1) csupán bizonyos tevékenységekben (pl. étkezés, írás) kényszerítik a jobb kéz használatára, más tevékenységekben nem; (2) minden tevékenységre kiható enyhe társadalmi nyomás, amely gyengíti a kézpreferencia fokát; (3) minden tevékenységre vonatkozó erős társadalmi nyomás, amely csökkenti a balkezesek arányát (De Agostini et al., 1997). A keleti népeknél, japánoknál, indiaiaknál és kínaiaknál egyaránt megfigyelték a kulturális hagyományok hatását a balkezesség háttérbe szorítására (Ida és Mandal, 2003, Singh és Kindu, 1994, Teng et al., 1976). Indiában például azért tilos a bal kéz használata étkezéskor, hiszen többnyire evőeszköz nélkül
5
közvetlenül kezükből veszik az ételt a szájukba, bal kezüket pedig tisztátalannak tartják (Ida és Mandal, 2003). A bal kéz előnyben részesítése elleni fellépés a társadalom kulturális felépítésétől és szokásrendszerétől függ. A szociális szankciók szigorúbbak a kollektív társadalmakban (India, Japán), mint az individualista társadalmakban (Észak-Amerika, Európa) (Mandal et al., 1999). Ugyanakkor a szociális nyomás tevékenységspecifikus. A balkezesség elleni kulturális szankciók hatását bizonyítja az is, hogy az USAban élő távol-keleti származásúak között nagyobb a balkezesek aránya, mint szülőföldjükön (Gilbert és Wysoczki, 1992). Afrikai populációkban is még mindig erősen elítélik a bal kéz használatát. A megkérdezettek 75%-a elmarasztalóan vélekedik a balkezességről, sőt 87,6%-uk szükségesnek tartja a balkezesek jobbkezűvé nevelését. Az igen erős társadalmi nyomás tükröződik abban, hogy a balkezesek maguk is az ellenzők táborába tartoznak. A válaszadók nagy része azért tartja a bal kezet hátrányosnak, mert erőtlenebb, ügyetlenebb és piszkosabb a jobbnál (Zverev, 2006) Az Amazonasz vidékén élő kolumbiai tucano törzsben nem találtak egyetlen balkezest sem. Ez a népesség azonban nem erőszakosan iktatja ki a balkezességet. Gyermekeikkel szemben rendkívül engedékenyek, szinte sosem büntetik őket. A balkezességet viszont betegségnek tekintik, ezért a gyermekeket pozitív megerősítéssel segítik, hogy a jobb kezük legyen az ügyesebb, a jobb. Az egészen pici gyermekek jobb csuklójára például pici csengőt vagy más zajkeltő tárgyat kötnek, amellyel a kicsinyek nagyon élvezik a játékot (Bryden et al., 1993). Van, aki a kulturális különbségek hátterében genetikai okokat feltételez (McManus, 2003a, Porac és Coren, 1981). {142} Egy-egy népcsoportban való felhalmozódásukat említi a Biblia: „15. És azon a napon Benjamin fiai, akik a városokból jöttek fel, huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kívül, kik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiú. 16. Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfiú, kik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira biztosan találtak, és nem hibázták el.” (Szent Biblia, ford. Károli G., 1926, Bírák könyve, 20 fejezet, 15–16. vers); Egy skót ballada (Balkezesek, SpektrumTV, 2001. március 21. adás) szerint: De a legfélelmetesebb ellenek a Kerrek valának, Kikkel angol férfiak valaha is harcra keltenek, Mert mind balkezes születésűek valának, S nem vala semmi védelem ellenek. Seddon és McManus (Bryden et al., 1993) ellenben nem találta bizonyítottnak a földrajzi vagy rasszbeli eltéréseket. Szerintük bizonyos populációkban a balkezesség nagyon alacsony esetszáma az eltérő felmérési módszerekből adódik. Mindenesetre a jobbkezesség minden népességben domináns a balkezességgel szemben. A kézhasználat polimorfizmusa már régóta, legalább a Homo neanderthalensis jelenléte, azaz 3-400 ezer év óta az ember sajátossága. Tekintve, hogy ez a tulajdonságunk ilyen régi, kellene lennie olyan népességnek, amelyben a balosok aránya 50% körüli. A tények ettől nyilvánvalóan eltérnek, és ennek kielégítő magyarázata még várat magára. Tudjuk, hogy genetikai örökségünk közrejátszik a bal- vagy jobbkezesség kialakításában. Ismerjük a balkezesség előnyeit és hátrányait, mindkettő erősíti a polimorfizmust. A földrajzi
6
eltérések feltárása hozzásegíthet megismerni azokat a hatásokat, melyek erősítették vagy gyengítették a jobbkezűséget vagy a balkezűséget (Faurie et al., 2005). Férfiak és nők közötti eltérések A legtöbb kutató szerint a férfiak között általában gyakoribb a balkezesség, mint a nők között Másként fogalmazva: a férfiak kevésbé jobbkezesek, mint a nők. Némely tanulmány szerint a két nem nem csupán kézhasználati preferenciában tér el, hanem a lateralizáció fokában is. A nők sokkal lateralizáltabbak, azaz jobb- vagy balkezességük szélsőségesebb, mint a férfiaké. A balkezesek arányának nemek közötti eltérése azonban általában nem nagyobb 5%-nál (Faurie és Raymond, 2005). A nemek közötti eltérést és mértékét különböző populációkban és történeti periódusokban is azonosnak és állandónak (1 balkezes nőre 1,6 balkezes férfi jut) találták (McManus, 2003b). A kezesség kialakulásának hátterében ez alapján biológiai természetű tényezőt kell feltételeznünk, semmiképpen sem azt, hogy a két nem esetében a jobb kéz használat irányába ható társadalmi nyomás eltérő lett volna. Biológiai tényezőként feltételezik a kezesség öröklődésének nemi befolyásoltságát vagy a nemek egyedfejlődésben megmutatkozó különbözőségét (McKeever, 2004, McManus, 2003b), avagy az in utero, azaz méhen belüli hormonális hatásokat (Geschwind és Galaburda, 1985). Bakan (Chapman és Chapman, 1987) a férfiak nagyobb arányú balkezességét azzal magyarázza, hogy őket a születéskor gyakrabban érinti bal agyféltekei károsodás. Más szerzők azonban nem tapasztaltak statisztikailag kimutatható különbséget a kézpreferencia nemek közötti megoszlásában.
7
A módszerek okozta eltérések A jobb- és balkezesek aránya egy populációban függ attól is hogy a felmérésben milyen módszert alkalmazunk. A laterális dominancia felméréséhez alkalmazott tesztek rendkívül változatosak, és ez szintén eltérésekre vezethet a statisztikai adatokban. A tesztek két főbb csoportja a preferencia- és teljesítménytesztek. A preferenciatesztek arra kíváncsiak, hogy bizonyos, egy kézzel végzett tevékenységekben melyik kezünket részesítjük {143} előnyben (Annett, 2004, Holder, 1992–2001, Oldfield, 1971). Vannak szerzők, akik kizárólag az íráshoz használt kezet veszik figyelembe, míg mások hétköznapi feladatok egész sorát vonják bele a kérdőívbe. A felmérni kívánt populáció viselkedési szokásaitól is függ, hogy a szerzők e tesztsorba milyen feladatokat válogatnak: például a fésülködés nem mindenütt általános, hétköznapi feladat (afrikai populációk) vagy a kisgyermekek még nem tudnak írni. A vastag pengéjű, éles, bozótvágó kés, a macséta használata sem minden népességben általános, ott azonban, ahol mindennapos, mindenki jól bánik vele. A teljesítménytesztek ugyanazon tevékenység elvégzésében mérik a két kéz teljesítményét. Ezek a feladatok egyben a preferencia fokának megállapítására is alkalmasak. Ilyen például a peg-moving teszt, amelyben kicsi szeg formájú pöcköket egyik lyuksorból a másikba kell áthelyezni. Előfordul, hogy a tesztek mindkét típusú kérdéseket tartalmaznak. Összességében a lateralitás mérésére nincs általánosan elfogadott, úgynevezett standard módszer. A módszertani problémák másik köre a csoportosításban rejlik. A lateralitás ugyanis nem alternatív sajátság, azaz nem csupán balkezes és jobbkezes ember létezik, hanem e kettő között az átmenet folyamatos. A kezességnek tehát fokozatai vannak. Talán könnyű ezt elképzelni, hiszen közöttünk is élnek olyanok, akik bizonyos tevékenységekben az egyik, más tevékenységekben a másik kezükkel ügyesebbek vagy éppen mindegy számukra, hogy az adott műveletet melyik kezükkel végzik. A probléma abból adódik, hogy mivel nincs standard mérési technika, az értékelési módszerek is eltérők. Némely szerzők csupán két csoportot különítenek el (dichotomikus felosztás), és az átmeneti fokozatokat besorolják e két csoportba. Egyik típusa a mixesekről tudomást nem vevő jobbos és balos csoportotosítás. A másik típus jobbos és nem-jobbos csoportot képez a balosok és a mixesek egy csoportba olvasztásával. A háromfokozatú (trichotomikus) felosztás – balos, ambidexter (mixes) és jobbos – érzékenyebb, az összehasonlításokhoz alkalmasabb. Még árnyaltabb az ötkategóriás felosztás (erős balos, gyenge balos, ambidexter, gyenge jobbos, erős jobbos). Kisebb elemszámú vizsgálati csoportokban azonban óvatosnak kell lennünk, hogy a statisztikai elvárásoknak is eleget tegyünk, és minden csoport statisztikailag értékelhető egyedszámú legyen. Végül használhatunk a kizárólag (vagy szélsőségesen) balos és kizárólag jobbos végpontok közötti folytonos osztályozást (Handedness Research Institute, 2003). Amíg nincs némi megegyezés és standardizálás a módszerekről, addig a módszertani eltérések kezesség arányában önmagukban akár 30% eltérést okozhatnak a (Holder és Kateeba, 2004).
8
Anyag és módszer Vizsgálatunkat a makói önkormányzat megbízásából 2002 májusában, valamint szeptembere és decembere között végeztük Makó óvodáiban, általános iskoláiban, és két középiskolájában. Az adatgyűjtés 2402 gyermek lateralitásadatait jegyezte fel. Ebből a hiányos adatfelvétel vagy a feladatok nem megfelelő végrehajtása miatt csupán 2305 adatlap volt teljes egészében kiértékelhető. A legtöbb hiányos teszt a kisgyermektől (óvoda, általános iskola első két osztálya) származik. A gyermekek és fiatalok nemek és évfolyamonkénti megoszlását a 40. táblázat mutatja be. 129 óvodás (64 fiú, 65 lány), 1562 általános iskolás (794 fiú, 768 lány), és 614 középiskolás (313 fiú, 301 lány) kézre, lábra, szemre és fülre vonatkozó preferencia adatait jegyeztük föl. {144} 40. táblázat. A gyermekek és fiatalok nemek és évfolyamonkénti megoszlása. nemévfolyam
óvoda
fiú
összesen
n
%
n
%
n
%
0
64
2,8
65
2,8
129
5,6
1
76
3,3
79
3,4
155
6,7
2
101
4,4
97
4,2
198
8,6
3
97
4,2
108
4,7
205
8,9
4
111
4,8
109
4,7
220
9,5
5
109
4,7
94
4,1
203
8,8
6
120
5,2
94
4,1
214
9,3
7
80
3,5
105
4,6
185
8,0
100
4,3
82
3,6
182
7,9
9
79
3,4
94
4,1
173
7,5
10
97
4,2
90
3,9
187
8,1
11
64
2,8
68
3,0
132
5,7
12
73
3,2
49
2,1
122
5,3
2305
100,0
általános iskola 8
közép-iskola
lány
összesen 1171 50,8
1134 49,2
A lateralitást a Harris-teszttel (1974) vizsgáltuk, melyet némileg módosítottunk néhány időigényes feladat rövidítésével, elhagyásával, valamint a kisebb gyermekekhez igazított hétköznapi feladat bevezetésével. Óvodásoknál például a betűk írása helyett egyszerűen utánozható karakterek lerajzolását kértük. Kiegészítésként feljegyeztük a kézkulcsolás és karfonás laterális dominanciáját, melyek a kezűséghez hasonlóan bilaterális funkciók.
9
Feladatok A. Kézkulcsolás és karfonás Megkértük a gyermeket, hogy kulcsolja össze két kezét, vagy fonja össze karjait. Feljegyeztük, hogy melyik hüvelykujja vagy karja volt felül: ez a domináns. B. Kézdominancia B/1. Hétköznapi feladatok: hétköznapi cselekvések elvégzésére, utánzására kértük a gyermekeket. A használt eszközöket minden esetben úgy helyeztük el az asztalon, hogy a gyermek teste előtt középen legyen. A feladatot végrehajtó kezet jegyeztük föl. B/2. Szimultán írás: a gyermek mindkét kezébe egy-egy azonos hosszúságú ceruzát adtunk. Arra kértük, előrajzolt alakzatokat, a már írni tudók a számokat 1–6-ig rajzolja/írja le minél gyorsabban egyszerre mindkét kezét használva (14. ábra). B/3. Kézírás: Saját név (írni nem tudóknak 7 egyszerű karakter, l. adatlap) leírása jobb majd bal kézzel, miközben mindkét kéz esetében stopperórával mérjük a feladat teljesítésének idejét. B/4. Kártyaosztás: Tíz darab kártyát egyenként két pakliba kell osztani, amilyen gyorsan lehet, először az egyik, majd a másik kézzel. Mindkét kéz teljesítményét stopperórával mérjük. C. Szemdominancia C/1. Monokuláris 1. Kaleidoszkóp: a vizsgált személy spontán szemhasználatát jegyezzük fel kaleidoszkópba kukucskálás során. 2. Célzás puskával: feljegyezzük, hogy a vizsgált személy a játékpuskát melyik vállához támasztja, és melyik szemével céloz. {145}
10
19. ábra. Szimultán írás. Jobb oldalon a két ceruzával együtt leírt jelek láthatóak
C/2. Binokuláris 1. Lyukon átnézés: a személy egy kartonlapot tart nyújtott karral maga elé, melynek a közepén kb. 2 cm átmérőjű lyuk található. Megkérjük, hogy a lyukon átnézve a vele szemközt ülő vizsgáló személy orrát nézze. Feljegyezzük, hogy melyik szemét láttuk a lyukban. D. Lábdominancia D/1. Labdába rúgás: a vizsgált személyt megkérjük, hogy az egyenesen feléje gurított labdát rúgja vissza. Feljegyezzük, melyik lábát használta. D/2. Nadrágfelvétel: feljegyezzük, hogy a vizsgált személy nadrágjának felvételekor melyik lábával lép először a nadrágszárba. D/3. Felállás székre: feljegyezzük, hogy a vizsgált melyik lábbal lép fel a székre/lépcsőre. D/4. Csúszás: a vizsgált személyt megkérjük, hogy pár lépés nekifutás után két lábon csússzon előre. Az elöl lévő lábat jegyezzük fel. E. Füldominancia E/1. Hallgatózás: az asztal alatti kopogtatásból, kaparászásból, esetleg csettintésből származó hang irányába fordított fül oldaliságát kell feljegyezni.
11
A feladatok értékelése A feladatok értékelésénél a Harris ajánlotta szempontokat vettük figyelembe. Harris (1974) a nagyon érzékeny, ötfokozatú csoportosítást javasolta: J: erősen jobbos; j: gyengén jobbos; M: mixes; b: gyengén balos; B: erősen balos. Ez a kategorizálás azonban sok esetben nagyon kis létszámú csoportokhoz vezet, amelyek statisztikailag nem hasonlíthatók össze, ezért legtöbb esetben a trichotomikus felosztást alkalmaztuk: j: jobbos; M: mixes; b: balos A kézpreferencia-feladatok közül először a négy részfeladatot értékeltük, majd ezeket összesítve kaptuk meg a teljes kézdominanciára vonatkozó értéket. Az összesítésnél azonban el kellet térni a Harris-féle sémától, egyrészt az eredeti feladatsoron tett változtatások miatt. Másrészt sok olyan mintázat fordult elő, amelyeket a Harris-féle sémába nem lehetett beilleszteni, így ezek az értékelésben további veszteséget jelentettek volna. A részfeladatok eredményeit ezért számértékekké alakítottuk: erősen balos (B) = -2; gyengén balos (b) = -1; mixes (M) = 0; gyengén jobbos (j) = 1; erősen jobbos (J) = 2. A négy részfeladat számértékeit összesítve, a -8 és 8 közötti értékeket újra kategorizáltuk. Elvégeztük az ötkategóriás, háromkategóriás (trichotomikus) és kétkategóriás (dichotomikus) felosztásokat a 41. táblázat szerint. {146}
41. táblázat. Átszámítási táblázat a kézpreferenciafeladatok értékeléséhez -8
-7
-6
-5
-4
-3
-2 -1 0 1 2 3
4
5
6
7
8
5 fokozatú erősen balos gyengén balos mixes
gyengén jobbos erősen jobbos
3 fokozatú balos
jobbos
mixes
2 fokozatú Balos
jobbos
Eredmények és értékelés Az eredmények értékelésében vezető szempont volt egyrészt a nemek közötti esetleges különbségek föltárása. Másrészt adataink lehetőséget adnak arra is, hogy a különböző életkorú gyermekek laterális dominanciáját összevessük. A gyermekek és fiatalok születési adatai alapján meghatároztuk decimális életkorukat és éves korcsoportokra osztottuk őket. Bizonyos elemzésekhez a kisgyermekeket féléves korcsoportokba osztottuk.
12
A 42. táblázat a korcsoportokba eső gyermekek gyakoriságát adja meg a fiúk és lányok elkülönítésével.
létszámát
és
%-os
42. táblázat. A makói fiatalok korcsoportonkénti megoszlása nem
korcsoport
6
7
fiú
lány
összes
20
30
50
% 40
60
100
n
79
148
n
69
16
17
% 46,62 53,38 100 8
n
149
138
287
18
% 51,92 48,08 100 9
n
103
105
208
19
% 49,52 50,48 100 10
n
106
104
210
20
% 50,48 49,52 100 11
n
115
97
212
21
% 54,25 45,75 100 12
13
n
106
94
200
% 53
47
100
n
110
194
84
22
23
% 43,30 56,70 100 14
n
93
nem
korcsoport
76
fiú
lány
összes
n
92
79
171
%
53,80
46,20
100
n
60
70
130
%
46,15
53,85
100
n
69
41
110
%
62,73
37,27
100
n
13
15
28
%
46,43
53,57
100
n
10
8
18
%
55,56
44,44
100
n
5
1
6
%
83,33
16,67
100
n
0
1
1
%
0
100
100
n
1
0
1
%
100
0
100
n
1171
1134
2305
169
% 55,03 44,97 100 15
n
76
86
162
összes
% 46,91 53,09 100
% 50,80 49,20 100
{147}
Összesen 147-féle összetett dominanciamintázat alakult ki a 2305 gyermek kéz-, láb-, szem- és füldominancia variációiból. Csökkenti ezt a nagy változatosságot az a 34 típus, melyeknél csak három, esetenként két szerv esetében volt lehetőség a laterális dominancia megállapítására. Ezek elhagyása azonban további esetek (68) kivonását jelentette volna, ugyanakkor az adott végtagi és érzékszervi preferencia értékelésében ezeket a hiányos eseteket is figyelembe lehet venni. A leggyakoribbak (33,02%, n=761), a jobb oldali kongruens preferencia (minden szerv azonos oldali preferenciával rendelkezik) mintázatok. Mind a négy sajátságban balosok aránya 1,56% (n=36). A többiek, mintegy 66%, nem következetes oldalisággal, hanem keresztezett dominanciával rendelkezik. A négy laterális preferenciát együttesen vizsgáló összetett dominanciamintázatról nem találtam összehasonlító adatot a nemzetközi szakirodalomban.
A kézkulcsolás és a karfonás is bilaterális funkciót mutató mozdulatok, testtartási formák. A kézkulcsolást mindenki egyféleképpen végzi, rögzítettnek
13
tekinthető. A kézkulcsolásra 1908-ban Lutz hívta fel a figyelmet (Papp, 1974). A jobbos kézkulcsolóknál („R-egyén”) a két kéz ujjainak összekulcsolásakor a jobb, balosoknál („L-egyén”) a bal kéz ujjai (nem csak a hüvelykujj) vannak felül. A karfonást 1932-ben Wiener írta le először. Észrevette, hogy az emberek egyik részénél a jobb, másik részénél a bal alkar esik fölülre (Karev, 1993). Papp és Szilágyi (1978) valószínűsíti, hogy a kézkulcsolás és a karfonás mint alternatív jelleg R és L formákban véletlenszerűen rögzítődik, kialakulásukat elsősorban a szokás, a környezeti tényezők irányítják. Reiss és Reiss (1998) családi halmozódás alapján viszont úgy gondolja, hogy a kézkulcsolás és a karfonás genetikai eredetű. A genetikai faktorok szerepét hangsúlyozza Kawabe és Freire-Maia et al. (Zheng et al., 2003) is. A makói gyermekek és fiatalok körében a jobbos meg a balos kézkulcsolók és karfonók megoszlásának arányát a 43. táblázat szemlélteti. Mindkét sajátság esetében a balosok aránya statisztikailag jelentősen meghaladja a jobbosokét. Bár mindkét jelleg esetében mindkét nem körében a balosok százaléka nagyobb, a különbség a két nem között csupán a kézkulcsolásnál igazolható statisztikailag. 43. táblázat Kézkulcsolás és karfonás lateralitásának megoszlása nemek szerint kéz-kulcsolás bal
jobb
karfonás összesen bal
jobb
összes
fiúk
469 1162 n 693 % 59,64 40,36 100
644 516 1160 55,52 44,48 100
lányok
n 613 506 1119 % 54,78 45,22 100
586 533 1119 52,37 47,63 100
összes
n 1306 975 2281 % 57,26 42,74 100
1230 1049 2279 53,97 46,03 100
A szakirodalmi adatok szerint populációnként változó a kép, hol a balos (Dittmar, 2002, Karev, 1993), hol a jobbos (Papp, 1974, Reiss et al., 1997) kézkulcsolók és karfonók előfordulási aránya nagyobb. A kézkulcsolás és karfonás lateralitásának összefüggését a 44. táblázat adja meg. A véletlenszerű arányoktól nem térnek el statisztikailag, azaz a balos és jobbos kézkulcsolók között is megközelítően egyforma balos és jobbos karfonók százaléka. Karev (1993) a kézkulcsolás és a karfonás közötti összefüggéseket vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy e két jelleg független egymástól. {148}
14
44. táblázat. Kézkulcsolás és karfonás összefüggése jelleg
karfonás
balos
kézkulcsolás
jobbos
összesen
balos
jobbos
összesen
N
713
591
1304
%
54,7
45,3
100
N
517
457
974
%
53,1
46,9
100
N
1230
1048
2278
%
54,0
46,0
100
A kézpreferencia vizsgálatának egyik vitatott kérdése, hogy milyen osztályozási rendszert alkalmazzunk. Mivel mintánk eléggé nagy elemszámú, többféle csoportosításra van lehetőségünk. A 2. táblázatban bemutatott felosztásokat követve a kézdominancia-számértékek, valamint az öt-, és háromkategóriás megoszlásait a 45. táblázat, a 46. táblázat, valamint a 8. táblázat listázza. A számértékek alapján készült csoportosítás (45. táblázat) alapján jól látható, hogy nem a szélsőségesen balosok (-8) vagy jobbosok (8) száma és aránya a legnagyobb, sőt a -8-as, azaz szélsőségesen balos a csoportba nem sorolható senki. A balkezesek tehát kevésbé lateralizáltak, mint a jobbkezesek (De Agostini és Doyen, 2005). A balkezesek kénytelenek ugyanis a körülöttük lévő jobbkezes világhoz alkalmazkodni, megtanulni a jobbkezes kialakítású tárgyakat jobb kézzel használni. A rendszeresen ismétlődő feladatok révén pedig a „nem ügyes”, vagyis nem preferált kezük is kiművelődik. Kialakulhat az az állapot, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket jobb kézzel tanulnak meg és hajtanak következetesen végre. Az egyoldalúság erősebb a jobbkezesek, mint a balkezesek között (Curt et al, 1997). A jobbkezesek „kényelmesebbek”, nincsenek rákényszerülve, hogy balkezes eszközöket használva bal kezüket ügyesebbé tegyék. Másrészt összevetve a tágabb osztályozási kategóriákkal, például a háromkategóriással, a kézdominancia-számértékek alapján az is megállapítható, hogy a mixesek között mekkora az „inkább” a bal vagy inkább a jobb kezét előnyben részesítők aránya. Azaz a preferencia irányán túl leolvashatjuk a preferencia fokát is. Az ötkategóriás felosztásban (46. táblázat) már sokkal jobban megmutatkozik az a tendencia, hogy a fiúk kevésbé jobbkezesek, mint a lányok. A balkezes csoportokban és a mixesek között is nagyobb a fiúk aránya, mint a lányoké. Némely tanulmány szerint nem csupán a kézhasználati preferenciában tér el a két nem, hanem a lateralizáció fokában is. A nők sokkal lateralizáltabbak, azaz jobb- vagy balkezességük szélsőségesebb, mint a férfiaké. A háromkategóriás felosztásban (47. táblázat) az előbbi megoszlások sokkal letisztultabban látszanak. A fiúk között több a balos (10,7%) és a mixes (6,78) kézpreferáló, mint a lányok közt. A leányok közül viszont több a jobbkezes. Míg az előző finomabb felosztásokban a nemek között nem volt statisztikailag igazolható különbség, a háromkategóriás felosztásban a fiúk között nem a véletlen okozza a balosok és mixesek nagyobb arányát, a nemek között valódi statisztikai eltérés van. A fiúk tehát Makón is sokkal inkább balkezesek és ambidexterek, mint a lányok. {149}
15
45. táblázat. A kézpreferencia számértékek szerinti megoszlása
nem kézdominancia számértéke fiúk (n%) -7
-6
-5
-4
-3
-2
-1
0
nem kézdominancia lányok összes számértéke fiúk (n%) (n%) (n%)
lányok összes (n%) (n%)
6
1
7
14
10
24
0,26
0,04
0,31
0,62
0,44
1,06
25
22
47
28
20
48
1,10
0,97
2,07
1,24
0,88
2,12
38
22
60
74
67
141
1,68
0,97
2,65
3,27
2,96
6,22
25
29
54
151
157
308
1,10
1,28
2,38
6,66
6,93
13,59
29
25
54
245
249
494
1,28
1,10
2,38
10,81
10,99
21,80
20
9
29
330
344
674
0,88
0,40
1,28
14,56
15,18
29,74
7
9
16
132
130
262
0,31
0,40
0,71
5,83
5,74
11,56
9
9
18
17
13
30
0,40
0,40
0,79
0,75
0,57
1,32
1150
1116
2266
1
2
3
4
5
6
7
8
összesen
50,75 49,25
16
100
46. táblázat. Kézpreferencia 5 kategóriás felosztás szerinti megoszlása nemenként nem kézdominancia erős bal
gyenge bal
mix
gyenge jobb
erős jobb
összesen
fiúk
lányok
összesen
n
31
23
54
%
2,70
2,06
2,38
n
92
76
168
%
8,00
6,81
7,41
n
78
57
135
%
6,78
5,11
5,96
n
470
473
943
%
40,87
42,38
41,62
n
479
487
966
%
41,65
43,64
42,63
n
1150
1116
2266
%
100,00 100,00
100,00
{150}
47. táblázat. Kézpreferencia trichotomikus megoszlása nemenként nem kézdominancia
bal
mix
jobb
összes
fiúk
lányok összesen
n
123
99
222
nem %-a
10,70
8,87
9,80
összesen %-a
5,43
4,37
9,80
n
78
57
135
nem %-a
6,78
5,11
5,96
összesen %-a
3,44
2,52
5,96
n
949
960
1909
nem %-a
82,52
86,02
84,25
összesen %-a
41,88
42,37
84,25
n
1150
1116
2266
nem %-a
100,00
100,00
100,00
összesen %-a
50,75
49,25
100,00
17
A 15. ábra és a 48. táblázatban felismerhető az a tendencia, hogy az életkor növekedésével, különösen az óvodáskortól az általásnos iskola 2. osztályáig, a jobbkezesek aránya nő, a mixeseké pedig csökken. Mintánkban ez a jelenség nem a szekuláris trendből adódik, hiszen a 6-18 évesekből álló populáció egy nemzedéknek tekinthető. Ez a tendencia a kézhasználat egyedfejlődésbeli változását mutatja, és természetesnek tekinthető.
20. ábra. A trichotómikus kézdominanciakategóriák megoszlása évfolyamonként {151}
18
48. táblázat. A trichotómikus kézdominanciakategóriák megoszlása évfolyamonként trichotomikus kézdominancia évfolyam
balos (n%)
mixes (n%)
jobbos (n%)
összesen (n%)
0
6
48
72
126
4,76
38,10
57,14
100
13
15
126
154
8,44
9,74
81,82
100,00
16
12
162
190
8,42
6,32
85,26
100,00
25
12
165
202
12,38
5,94
81,68
100,00
22
6
190
218
10,09
2,75
87,16
100,00
16
5
177
198
8,08
2,53
89,39
100,00
21
6
185
212
9,91
2,83
87,26
100,00
20
9
152
181
11,05
4,97
83,98
100,00
15
5
162
182
8,24
2,75
89,01
100,00
19
5
145
169
11,24
2,96
85,80
100,00
24
2
159
185
12,97
1,08
85,95
100,00
10
2
117
129
7,75
1,55
90,70
100,00
15
8
97
120
12,50
6,67
80,83
100,00
222
135
1909
2266
9,80
5,96
84,25
100,00
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
összesen
19
Ezt a fejlődési időszakot részletesebben emeltük ki (16. ábra) úgy, hogy a három kézdominanciakategóriát ábrázoltuk a életkorcsoportok függvényében. A korcsoportok azonban szűkebbek az előbbinél, féléves időszakokat ölelnek fel, tehát jobban részletezi a korai fejlődési időszakot. 6-10 éves időszak a finommotoros, azaz nagy precizitást igénylő mozgások intenzív fejlődésének időszaka. A féléves korcsoportbeosztás így a változások pontosabb követését tette lehetővé. A 6 és 9,5 éves kor között a kisgyermek körében csökken a mixes kézhasználók aránya, ugyanakkor jelentősen nő mind a balosok, mind a jobbosok aránya. Azaz ebben az időszakban {152} a korábban még bizonytalan kézhasználók kézpreferenciája eltolódik valamelyik irányba, a kézpreferencia határozottá válik, stabilizálódik.
21. ábra. A három kézdominanciakategória eloszlása korcsoportok szerint
Bizonyos, hogy azok a gyerekek, akik mixesek és bizonyos feladatokban egyik kezüket használják, az életükben később felbukkanó más feladatokban is ezt a kezüket fogják előnyben részesíteni. Így például az óvodás kori rajzoláshoz hasonló feladat az iskolában az írás. Az iskolában rendszeresen, napi több órán keresztül használnak ceruzát, amely kulcsszerepet játszik az egyik kéz megerősítésében és így a laterális preferencia rögzítésében. A kézpreferencia végeredményben a környezet és a reguláris tevékenységek hatására stabilizálódik. Mivel ez a hatás egész életen át tart, az idősebbek lateralizáltabbak, mint a gyermekek. A szem-, láb- és füldominancia lateralitásának megoszlását láthatjuk a 49. táblázatban. Mindhárom bilaterális sajátságnál láthatjuk, hogy a balosok és a mixesek aránya nagyobb, mint a kézdominancia esetében. A J alakú eloszlás azonban a szem-, láb- és füldominancia esetében is érvényesül. Akár a populáció egészét, akár a nemeket külön-külön vesszük figyelembe, minden esetben a jobb szemüket, lábukat és fülüket preferálók aránya jelentősen, azaz statisztikailag igazolhatóan nagyobb. Az 1:1 aránytól legkisebb eltérés a füldominanciánál tapasztalható.
20
A szem preferálásáról szóló első leírás 1593-ból származik, amikor Giam Baptista del Porta tesztet állított össze a domináns szem megállapítására (Porac és Coren, 1981). Nagyon kevéssé ismerjük a szemdominancia funkcionális célját, valamint neurológiai hátterét. Peters szerint (Bourassa et al., 1996) a szemdominancia oka az agy bilateralitásában rejlik: a bilaterális kontroll nem hatékony a gyors szemmozgások koordinációjában, a látást hatékonyabban szolgálná az unilaterális mechanizmus. A lábpreferencia talán alkalmasabb „jelzője” az agyi laterális dominanciának, mint a kezesség, mivel a kulturális és környezeti tényezők („jobbos világ”) torzító hatása kialakulásában kevésbé érvényesül (Elias és Bryden, 1998). Korábban úgy gondolták, hogy a lábpreferencia a kézdominanciánál előbb kialakul, és a gyermekkorban viszonylag stabil marad. A későbbi kutatások azonban ezt cáfolják. Több szerző szerint a gyermekkorban és a fiatal felnőttkorban szignifikáns jobbra tolódás figyelhető meg. {153} Reiss és Reiss (1997) tapasztalata szerint a 3-11 éves gyerekek 63%-a a jobb fülével hallgatózik szívesebben. Bryden (1988) szintén a jobb fül preferálók többségéről tesz említést.
49. táblázat. A szem-, láb- és füldominancia lateralitásának megoszlása nem fiúk
lányok szemdominancia
bal
mix
jobb
összesen
n
226
244
696
1166
%
19,38
20,93
59,69
100
n
254
283
594
1131
%
22,46
25,02
52,52
100
480
527
1290
2297
%
20,90
22,94
56,16
100
n
150
158
852
1160
%
12,93
13,62
73,45
100
n
156
150
821
1127
%
13,84
13,31
72,85
100
306
308
1673
2287
%
13,38
13,47
73,15
100
n
412
753
1165
%
35,36
64,64
100
n
427
705
1132
%
37,72
62,28
100
839
1458
2297
36,53
63,47
100
összesen n
fiúk
lányok lábdominancia
összesen n
fiúk
lányok füldominancia
összesen n %
21
Egy-egy testrész laterális dominanciáját a kézpreferenciához hasonlítva találkozhatunk azonos, vagy ellenkező oldali, keresztezett dominanciával. Az 50. táblázat és 51. táblázat kézpreferencia és a szem-, valamint lábpreferencia azonos vagy ellenkező oldali dominancia megoszlását mutatja be. A kéz/szem és a kéz/láb asszociációról is az a tapasztalatunk, hogy az azonos oldali dominancia a leggyakoribb. Az azonos oldali kéz- és szemdominanciát mutatók összesített aránya 54,9%, azonos oldali kéz- és lábpreferálók aránya 70,6%, Tehát a kéz/lábpreferencia egybeesése szorosabb, mint a szem/lábpreferencia összefüggése. A mixes kézhasználók között nagyobb a jobboldali szem és lábpreferálók aránya. {154}
50. táblázat. A kéz- és szempreferencia összefüggése szemdominancia trichotomikus kézdominancia
balos
mixes
jobbos
összesen
balos
mixes
jobbos
összesen
n
102
52
68
222
%
45,95
23,42
30,63
100
össz %-a
4,5
2,3
3,0
9,8
n
35
42
57
134
%
26,12
31,34
42,54
100
össz %-a
1,5
1,9
2,5
5,9
n
338
426
1138
1902
%
17,77
22,40
59,83
100
össz %-a
15,0
18,9
50,4
84,2
n
475
520
1263
2258
%
21,04
23,03
55,93
100
össz %-a
21,0
23,0
55,9
100
22
Gabbard (1992) szerint a legszorosabb az összefüggés a kéz- és a lábdominancia között. Öztürk et al. (1999) megfigyelései alapján is nagyobb az esély az azonos oldali kezesség és lábasság előfordulására – különösen jobbkezesség és jobblábasság együttes előfordulására –, mint az azonos oldali kéz és szem előnyben részesítésére. Dargent-Paré et al. (1992) szerint a kéz/szem dominancia asszociációjában a keresztezett preferencia a balkezesek közt nagyobb arányban fordul elő, mint a jobbkezeseknél. A balkezesek kis száma miatt saját mintánk erre az összehasonlításra nem alkalmas. Bourassa et al.(1996) 54 populációból álló mintájában 9,25% a balkezes, 36,53% a bal szemét preferáló. A jobbkezesek 34,43%-a, a balkezesek 57,14%-a balszemes. Rymar et al. (1984) pozitív korrelációt tapasztalt a kéz/szem használat preferenciájában, azaz a jobbkezesek inkább jobbszemesek, a balkezesek inkább balszemesek. Gabbard (1992) 3-5 éveseken végzett vizsgálatai szerint a gyerekek 63%-a kongruens kéz-láb használó, míg 37%-uk keresztezett dominanciájú. Vizsgálataiban a jobbkezesek 67%-a preferálja a jobb lábát, míg a balkezeseknek csupán 19%-a kongruens. Chapman et al. (1987) és mások vizsgálataik során azt tapasztalták, hogy az erősen jobbkezes egyének zöme jobblábas, míg az erősen balkezeseknek csak kisebb százaléka ballábas, azaz a balkezesek közt nagyobb a keresztezett dominancia aránya. Dargent-Paré et al. (1992) azt figyelte meg, hogy a férfiak körében gyakoribb a mixes lábhasználat, valamint a keresztezett dominancia. {155}
51. táblázat A kéz- és lábpreferencia összefüggése lábdominancia trichotomikus kézdominancia
balos
mixes
jobbos
összesen
balos mixes jobbos összesen n
102
31
88
221
%
46,15
14,03
39,82
100
össz %-a 4,5
1,4
3,9
9,8
n
28
27
76
131
%
21,37
20,61
58,02
100
össz %-a 1,2
1,2
3,4
5,8
n
169
242
1485
1896
%
8,91
12,76
78,32
100
össz %-a 7,5
10,8
66,1
84,3
n
299
300
1649
2248
%
13,30
13,35
73,35
100
13,3
73,4
100
össz %-a 13,3
23
Összességében a makói gyermekek és fiatalok laterális preferenciája hasonló a nemzetközi irodalomban fellelhető adatokhoz. Különös figyelmet érdemel és további adatgyűjtéseket, megfigyeléseket követel a kisgyermekek kézpreferenciájának változása 6-7 éves korban. Az iskolai írástanulás szempontjából fontos annak pontos meghatározása, hogy a kézhasználati preferencia mikor stabilizálódik. Az egyik kéz dominanciájának kialakulása előfeltétele annak, hogy a kisgyermekek kézügyessége megfelelő legyen az iskolai feladatok elvégzéséhez. Ráadásul a dominancia kialakulása és a térbeli tájékozódás fejlődése szorosan összefügg. Azok a gyermekek, akiknek kézpreferenciája iskolába lépéskor még nem szilárd, az írás tanulásakor több odafigyelést és lassabb tempót igényelnek. A mixes kézhasználó gyermekek számára az írástanulásban zavaró körülmény, ha a ceruzát hol egyik, hol másik kezébe fogja. Ha idő előtt, azaz az egyik kéz preferenciájának természetes kialakulása előtt vesszük rá őket, hogy következetesen ugyanazt a kezüket használják, előfordulhat, hogy ugyanolyan károkat okozunk, mint régen a balkezes gyermekek jobbkezességre szoktatásával. A kézhasználati dominancia bizonytalansága vagy a túl korai és kényszerű választás a finommozgások fejlődésében okoz zavart. Ez iskolai kudarcok forrása lehet, később viselkedési és beszédzavarokhoz vezethet. Olyan tanulási nehézségek alakulhatnak ki, mint amilyen a diszlexia, diszgráfia. Ezek előfordulása napjainkban egyre gyakoribb. A szakemberek ma már egyetértenek abban, hogy kicsi gyermekkortól kezdve hagyni kell a természetes preferencia érvényesülését. Az általásnos iskola első osztályában az írástanulásban fontos a preferált kéznek a szerepe. Az írás elsajátításához fontos a következetes kézhasználat. Optimális lenne tehát, ha a gyermekek kézpreferenciájának stabilizálódása után kezdenék meg az írás elsajátítását. Ugyanakkor ebben a korban nehéz kiszűrni azokat, iknél majd egész életükben megmarad mindkét kezük ügyessége, azaz felnőtt korukban is mixesek maradnak.1 {156}
24
Irodalom 1. Annett, M. (2004): Hand preference observed in large healthy samples: Classification, norms and interpretations of increased non-righthandedness by the right shift theory. – British Journal of Psychology, 95(Pt3):339–353. 2. Balkezesek. – Spektrum TV, 2001. március 21. adás 3. Bourassa, D.C., McManus, I.C., Bryden, M.P. (1996): Handedness and eye-dominance: A meta-analysis of their relationship. – Laterality, 1(1):5– 34. 4. Brackenridge, C. J. (1981): Secular variation in handedness over ninety years. – Neuropsychologia, 19(3):459–462. 5. Brito, G.N., Lins, M.F., Paumgartten, F.J., Brito, L. (1992): Hand preference in 4-year-old to 7-year-old children – an analysis with the Edinburgh inventory in Brazil. – Developmental Neuropsychology, 8(1):59–68. 6. Bryden, M.P.(1988): Correlates of the dichotic right-ear effect. – Cortex, 24 (2): 313–9. 7. Bryden, M.P., Ardila, A., Ardila, O. (1993): Handedness in native Amazonians. – Neuropsychologia, 31(3):301–308. 8. Carrière, S., Raymond, M. (2000): Handedness and aggressive behavior in an Ntumu village in southern Cameroon. – Acta Ethologica, 2(2):111–114. 9. Chapman, L.J., Chapman, J.P. (1987): The measurement of handedness. – Brain and Cognition, 6(2):175–183. 10.Chapman, J.P., Chapman, L.J., Allen, J.J. (1987): The measurement of foot preference. – Neuropsychologia, 25(3):579–584. 11.Cole, M., Cole, S.R. (1998): Fejlődéslélektan. – Osiris Kiadó, Budapest, pp. 457–459. 12.Coren, S., Porac, C., Duncan, P. (1981): Lateral preference behaviors in preschool children and young adults. – Child Development, 52:443–450. 13.Curt, F., Mesbah, M., Lellouch, J., Dellatolas, G. (1997): Handedness scale: how many and which items? – Laterality, 2(2):137–154. 14.Dargent-Pare, C., De Agostini, M., Mesbah, M., Dellatolas, G. (1992): Foot and eye preferences in adults: relationship with handedness, sex and age. – Cortex, 28(3):343–351. 15.Dawson, J.L.B. (1977): An anthropological perspective on the evolution and lateralization of the brain. – Annals of the New York Academy of Sciences, 299:424–447. 16.De Agostini, M., Doyen, A.L. (2005): Le développement de la latéralité manuelle chez l’enfant. – Vivant. L’actualité des sciences et débats sur le vivant. elérés: www.vivantinfo.com/, 2005. okt.03. 17.De Agostini, M., Khamis, A.H., Ahui, A.M., Dellatolas, G. (1997): Environmental influences in hand preference: an African point of view. – Brain and Cognition, 35(2):151–167. 18.Dittmar, M. (2002): Functional and postural lateral preference in humans: interrelations and life-span age differences. – Human Biology, 74(4):569– 585. 19.Elias, L.J., Bryden, M.P. (1998): Footedness is a better predictor of language lateralization than handedness. – Laterality, 3(1):41–52. 20.Fagard, J., Dahmen, R. (2004): Cultural influences on the development of lateral preferences: a comparison between French and Tunisian children. – Laterality, 9(1):67–78.
25
21.Faurie, C., Raymond, M. (2005): Handedness, homicidae and negative frequency-dependent selection. – Biology Letters, Proceedings of the Royal Society, Biological Sciences, 272(1558):25–28. {157} 22.Faurie, C., Schiefenhövel, W., Le Bomin, S., Billiard, S., Raymond, M. (2005): Variation in the frequency of left-handedness in traditional societies. – Current Anthropology, 46(1): 142–147. 23.Gabbard, C. (1989): Foot lateralization and psychomotor control in fouryear-olds. – Perceptual and Motor Skills, 68(2):675–678. 24.Gabbard, C. (1992): Associations between hand and foot preference in 3to 5-year-olds. – Cortex, 28(3):497–502. 25.Gabbard, C., Hart, S., (1996): A question of foot dominance. – Journal of General Psychology, 123(4):289–296. 26.Galobardes, B., Bernstein, M., Morabia, A. (1999): The association between switching hand preference and the declining prevalence of lefthandedness with age. – American Journal of Public Health, 89(12):1873– 1875. 27.Geschwind, N., Galaburda, A. M. (1985): Cerebral lateralization. Biological mechanisms, associations, and pathology: I. A hypothesis and a program for research. – Archives of Neurology, 42(5):428–459. 28.Gilbert, A.N., Wysocki, C.J. (1992): Hand preference and age in the United States. – Neuropsychologia, 30(7):601–608. 29.Handedness Research Institute (2003): Research. Why need for research? – elérés: http://handedness.org/research.html, 2005.05.19. 30.Harris, A.J. (1974): Harris test of lateral dominance. Manual of directions. – The Psychological Corporation, New York 31.Holder, M.K. (1992–2001): Hand Preference Questionnaire. – elérés: www.indiana.edu/~primate/, 2002.05.31. 32.Holder, M.K., Kateeba, D. (2004): Hand preference survey of 5136 school children in Western Uganda. – Laterality, 9(2):201–207. 33.Hugdahl, K., Zaucha, K., Satz, P., Mitrushina, M., Miller, E.N. (1996): Lefthandedness and age: comparing writing/drawing and other manual activities. – Laterality, 1(3):177–184. 34.Ida, Y., Mandal, M. (2003): Cultural difference in side bias: evidence from Japan and India. – Laterality, 8(2):121–133. 35.Kang, Y., Harris, L.J. (2000): Handedness and footedness in Korean college students. – Brain and Cognition, 43(1-3): 268–274. 36.Karev, G.B. (1993): Arm folding and hand clasping and dermatoglyphic asymmetry in Bulgarians. – f, 51(1):69–76. 37.Mandal, M.K., Ida, Y., Harizuka, S., Upadhaya, N. (1999): Cultural difference in hand preference: evidence from India and Japan. – International Journal of Psychology, 34(1):59–66. 38.Marrion, L.V. (1986): Writing-hand differences in Kwakiutls and Caucasians. – Perceptual and Motor Skills, 62(3):760–762. 39.McKeever, W.F. (2004): An X-linked three allele model of hand preference and hand posture for writing. – Laterality, 9(2):149–173. 40.McManus, I.C. (2003a): Right hand, left hand. the origins of asymmetry in brains, bodies, atoms, and cultures. – Phoenix Mass Market, London 41.McManus, I.C. (2003b): Right hand, left hand. Hypernotes. – www.righthandlefthand.com, elérés: 2005. május 42.Oldfield, R.C. (1971): The assessment and analysis of handedness: the Edinburgh Inventory. – Neuropsychologia, 9(1):97–113. {158}
26
43.Öztürk, C., Durmazlar, N., Ural, B., Karaagaoglu, E., Yalaz, K., Anlar, B. (1999): Hand and eye preference in normal preschool children. – Clinical Pediatrics (Phila), 38(11):677–680. 44.Papp, M. (1974): Az emberi bilaterális variáció egyik esetének (kézkulcsolás) tanulmányozása a benki mintában. – Anthropológiai Közlemények, 18:159–165. Hungarian 45.Papp, M., Szilágyi, K. (1978): Population genetical data on human bilateral variation: hand clasping and arm folding. – Acta Biologica Debrecina, 15:331–337. Hungarian 46.Perelle, I.B., Ehrman, L. (1994): An international study of human handedness: the data. – Behavior Genetics, 24(3):217–227. 47.Porac, C. (1997): Eye preference patterns among left-handed adults. – Laterality, 2(3):305–316. 48.Porac, C., Coren, S. (1981): Lateral preferences and human behavior. – Springer Verlag, New York 49.Porac, C., Friesen, I.C. (2000): Hand preference side and its relation to hand preference switch history among old and oldest-old adults. – Developmental Neuropsychology, 17(2):225–239. 50.Reiss, M., Freye, H.A., Reiss, G. (1997): Functional importance of hand clasping and arm folding. – Perceptual and Motor Skills, 85(3Pt2):1209– 1210. 51.Reiss, M., Reiss, G. (1997): Lateral preferences in a German population. – Perceptual and Motor Skills, 85(2):569–574. 52.Reiss, M., Reiss, G. (1998): Signs of latent handedness in families. – Perceptual and Motor Skills, 87(3pt1):875–881. 53.Rymar, K., Kameyama, T., Niwa, S., Hiramatsu, K., Saitoh, O. (1984): Hand and eye preference patterns in elementary and junior high school students. – Cortex, 20(3):441–446. 54.Shimizu, A., Endo, M. (1983): Handedness and familial sinistrality in a Japanese student population. – Cortex, 19(2):265–272. 55.Singh, M., Kindu, A. (1994): Hand preference and approval among Hindus and Muslims in India. – International Journal of Neuroscience, 75(1-2):19– 29. 56.Szent Biblia, Károli Gáspár fordítás (1926) 57.Teng, E.L., Lee, P.H., Yang, K.S., Chang, P.C. (1976): Handedness in a Chinese population: biological, social, and pathological factors. – Science, 193(4258):1148–1150. 58.Zheng, L., Zheng, Q., Lu, S., Han, Z., Li, S., Li, Y. (2003): Study on seven asymmetric behavioral traits in three Mongolian groups. – Anthropological Science, 111(2):231–244 59.Zuckrigl, A. (1998): Balkezes gyermekek. (Linkshändige Kinder in Familie und Schule) – Akkord Kiadó, Budapest 60.Zverev, Y. (2006): Cultural and environmental pressure against left-hand preference in urban and semi-urban Malawi. – Brain and Cognition, 60:295–303. {159} Lábjegyzetek: 1. Hálás köszönetemet fejezem ki munkám elvégzésében nyújtott segítségét prof.dr.Farkas Gyulának, Boda Krisztinának, Ősz Brigittának, Kálmán Krisztinának, Paja Lászlónak, Ocskó Erikának, Berek Tibornénak, valamint Szüleimnek.
27