Római fürdőkultúra. Kaszab Róbert

Római fürdőkultúra Kaszab Róbert

2010

Kaszab Róbert

Római fürdőkultúra

I. Tóth Zoltán Kör

Tartalomjegyzék Előszó..........................................................................................................................................2 A római fürdő..............................................................................................................................3 Férfiak és nők..............................................................................................................................6 Marginálisok...............................................................................................................................7 Fürdőzés és egészség..................................................................................................................9 Bibliográfia...............................................................................................................................12

1

Kaszab Róbert



Előszó „Fürdeni jó ez az óra, előbb túlságos a gőz és Hatkor méginkább ontja Neró hevét”1 A fürdőzés kutatása kapcsán érdemes egy rövid körültekintéssel kezdeni. Az ókori Róma mellett ismeretes a görög, arab, zsidó és japán fürdőkultúra, melyek különböző célokkal jöttek létre.2 Rituálisnak nevezzük a zsidó mikvét, vagy az iszlám hammamot, mivel ezek nem a testi szükségletek gondozására születtek, hanem vallási megtisztulás céljából. Japán esetében eltérő a helyzet, ugyanis itt a meleg vizű források számos lehetőséget nyújtottak a szabadidős fürdőzésre. Talán ez áll legközelebb a római fürdőkhöz. Közvetlen előzményként természetesen a görög fürdőket állíthatjuk a római példa elé. Ne feledjük el, hogy a fent említett fürdőzési szokások a mai gyakorlattól gyökeresen eltérnek. A mai ember számára alapvető, hogy a napot fürdéssel zárja vagy kezdi. A szokás mostanra személyes cselekvéssé vált, saját otthonunkban, egyedül fürdünk, tisztálkodás okán. Kevés az olyan ember, aki közfürdőket látogat. A római fürdőkben a hangsúly a kollektíven van, mivel az otthoni fürdés csak a gazdagok számára volt megengedhető, a császár tehette meg, hogy egy nap akár többször is fürödjön. Jelen dolgozatban arra keresem a választ, hogy a rómaiak milyen gondolatokkal a fejükben mentek fürdőbe. A kézenfekvő megoldások vagy a régészeti kutatások helyett érdemes az írásos forrásokban elmerülve keresni a választ. A források közül a legjobb információkkal az Kr. e. I. század szerzői szolgálnak. A moralisták, mint Seneca és Idősebb Plinius a fürdőkben az erkölcsi romlottság jegyeit látták, de nem magával a szokással nem értettek egyet, hanem a hozzá kapcsolódó viselkedést kritizálták. Nem áll távol a fürdőktől a prostitúció, tolvajlás, utcai árusítás és részegeskedés, ami szálka lehetett a moralisták szemében. A fürdőket a korai császárkortól kezdve a birodalom végnapjaiig egyre növekvő 1

Mart. Ep. 10.48 Csengery János fordítása

2

A téma kiváló összefoglalása, kitekintéssel az említett kultúrák közti kapcsolatra: Yegül, Fikret: Baths and Bathing in Classical Anitquity. New York, MIT Press, 1992. A római fürdőkről a legbővebb, áttekintő monográfia: Fagan, Garret G.: Bathing in Public in the Roman World. The University of Michigan Press, 1999.

2

Kaszab Róbert



pompa jellemezte a köztársaság puritán medencéivel szemben, ami szintén okot adhatott a kritikára. A luxus megjelenése a fürdőkben széles tömegeket vonzott, mivel egy belépő áráért páratlan élményben lehetett részük. Az eltérő társadalmi rétegből származók együttes jelenléte konfliktusokkal, írott és íratlan szabályok megjelenésével járt, melyek kiterjedtek férfiak és nők, szegények és gazdagok, szabadok és rabszolgák, betegek és egészségesek közti különbségekre. Ebből következik a számos konfliktus is. Fürdőzésre tehát számos oka lehetett egy rómainak: gyógyulás, kikapcsolódás, testedzés stb. A következőkben ezen célokat fogom részletesen elemezni.

A római fürdő A római fürdők nagyon sokáig csak régészeti szempontból voltak érdekesek a kutatók számára. Tipizálás, alaktani elemzés, illetve az építkezéssel járó költségek, társadalmi hatások kerültek előtérbe.3 A gazdaságtörténeti érdeklődést követően az 1990-es évek kezdetén jelent meg a mentalitástörténeti kutatás, amely sokkal inkább a fürdőzési szokásokkal, az ehhez kapcsolódó társadalmi gyakorlattal foglalkozott. Olyan, korábban elhanyagolt, résztémák mint a nők, a tolvajok, rabszolgák kutatása is fellendült. Jelen dolgozatban is ezt a vonalat akarom követni. Ha a XXI. század távlatából közelítünk a római fürdőkhöz, akkor először is tisztázni kell a fürdő értelmét, fogalmát a rómaiak szemszögéből. Egy római házban nem kaptak helyet olyan helyiségek mint a fürdő, toalett, vagy külön konyha és étkező. Ha valaki fürödni akart, leszámítva, ha elég gazdag volt és rendelkezett saját káddal, egy közintézményt kellett igénybe vennie. A forrásokban két eltérő szóval illetik a fürdőt: therma és balnea. A két fogalom használata nem következetes, szinte szerzőnként változó, de még egy szövegen belül is többször előfordul mind a kettő.4 A részletes filológiai fejtegetések helyett a szakirodalom alapján egy konszenzusra hozva tekintsük a balneat a köztársaság korának kevésbe díszes, 3

Monografikus kiadás a fenti szempontok alapján: DeLaine, Janet: The Baths of Caracalla: A study in the design, construction, and economics of large-scale building projects in imperial Rome. Portsmouth, Journal of Roman Archeology Supplement Series, 1997. 4

A fogalom használata sok filológiai fejtegetést eredményezett: Fagan, 1999. 14–17.; Yegül, 1992. 43.; Balsdon, 1969. 27.; Fagan, 2006. 191–193.; A különbségtétel elég bizonytalan alapokon nyugszik.

3

Kaszab Róbert



kisebb fürdőire, míg a therma a császárkori díszes és hatalmas fürdője. A szóhasználat még nem magyarázza meg, miként tekintettek a fürdőkre. Itt az ideje, hogy megkérdezzünk egy rómait, milyennek tartja a fürdőt. Részletes képet kapunk Plinius leveleiből, amikor saját fürdőjét mutatja be: „Azután következik az elég széles, hideg vizű fürdőszoba, melynek két szemben lévő falánál egy-egy medence áll. Elég tágasak, itt fürödve azt hiheted, hogy a tengerben lubickolsz. Szorosan mellette a kenő-, az izzasztószoba, a fürdő fűtőszobája, majd még két fürdőszoba, inkább csinosak, mint fényűzőek. Igen ügyes megoldással kapcsolódik hozzájuk egy medence, amelyből a benne úszó kiláthat a tengerre. Nem messze van a labdázóterem, ide még a legnagyobb hőség idején is csak alkonyatkor süt be a nap.5” (Muraközy Gyula fordítása) Az építészet tágabb körű értelmezését alapul véve egy érdekes elméletet olvashatunk a témában.6 1960-as évek elfogadott nézete, hogy az épületek szimbolikus tartalmat fejeznek ki egy társadalmon belül. A fürdő a rómaiak számára a természet egy megszelídíthetetlen elemének a legyőzését jelentette, a víz meghódítását. A császár számára a fürdő azt jelentette, hogy hatalma van a víz felett, képes megszelídíteni azt. Nem csak a természet meghódítása, a fürdőkultúra elterjesztése a leigázott népek romanizációját is szolgálta. A császár saját maga után nevezte el a fürdőt, ezzel is kifejezésre juttatva alkotását, illetve az egymást követő császárok versengését a luxus és az építkezések fokozása terén. 7 Egy ilyen monumentális alkotás a társadalmon belül a hatalmi viszonyokat is jelképezi. Írott forrásokat nem helyettesítenek, de segítenek megérteni a császári retorikát. A fürdők a római társadalomban a hatalom jelképei. A győzelmi oszlopokkal ellentétben a fürdőknek szerepe volt a hétköznapokban, ismerték, látogatták őket. A római civilizáció technikai szintje, vagyoni nagysága és a város pompája egyesült bennük. E felett azt is mutatták, hogy egy rómainak 5

Plin. Ep. 2.17

6

Zajac, 1992. 100–103., császárkori példák alapján.

7

Nero fürdője: Mart. Ep. 2.48

4

Kaszab Róbert



hatalma van a többi fölött. A fürdők Róma kicsinyített másai, világ a világban, szimbolikusan a romanitas kifejezése. A fürdővel a császár paternalista szerepet kaphatott, mint aki a Róma és a birodalom számára megadja a fürdőzés örömeit. Nyilván nem filantróp érzelmek vezérelték, sokkal inkább le akarta kötelezni alattvalóit, akik csak tőle várhatták egy ilyen méretű építkezés megvalósítását. A fürdőzés kiváltsága megvásárolható lett, rangra való tekintet nélkül, tehát a széles társadalom igénybe vehette, ahogy a császár is a nép egésze felett uralkodik. A római fürdőkben mindenki szabadon járhatott kelhetett, tehát egy olyan hely volt, ahol a társadalom különféle tagjai találkoztak egymással. Bárki megvehette magának a fürdők kényelmét és sokan éltek is a lehetőséggel, mivel olcsónak számított. Aki származására, vagy bármi másra hivatkozva megpróbálta kisajátítani, az átlépett egy íratlan társadalmi szabályt. 8 A társadalmi keveredés viszont nem érvényesül korlátlanul. A gazdagok a méltóságukat (dignitas) szögre akasztva mentek be a fürdőbe, de ragaszkodtak társadalmi státuszokhoz odabent is. Ezt fejezték ki ékszereikkel, szolgáikkal, megjelenésük pompájával. Kiemelkedtek a közrendűek sorából így is.9 A társadalmi színház10 létrejötte csak az előadás idejére működött, amíg a fürdőt használták. Akárcsak a színházi előadás, ez a látszat egyenlőség is csak illúzió, kifejezése életszerű csupán. A közös fürdőzés nem testi szükséglet, hanem kulturális választás. A testi örömök barátságosabbá teszik a helyet, a fürdő ezzel találkozóhellyé és a társadalmi érintkezés helyévé válik. A fürdőzés orvosi szempontból is előnyös, nem csak kellemes érzetet kelt, gyógyító hatása is van. Továbbá a rendszeres fürdőzés a civilizáltság érzetét és a lelki tisztaság tudatát kelti.11

8

Fagan, 1992. 212.

9

Fagan, 1999. 215.

10

Zajac, 1992. 105. a „social theatre” szókapcsolatot használja. Vele szemben Fagan, 1999. 189. „social leveler” kifejezéssel él. A leveler kifejezést, amit inkább a politikából ismerhetünk, azért nem tartom szerencsésnek, mert nem emeli ki, hogy az egyenlőség csak látszat. Sokkal inkább kiegyenlítésről szólna, ami csak egy oldala a jelenségnek. A színház, bár csak hasonlat, mégis jobban utal a tartalomra. Az egyenlőség, mint illúzió még: Yegül, 1992. 32. 11

Fagan. 1999. 4.

5

Kaszab Róbert



Férfiak és nők Egy olyan patriarchális társadalomban, mint a római nehezen elképzelhető, hogy a nemek egyenlőséget élvezzenek egy ilyen kényes területen. A test meztelen látványa, ami a fürdők természetes velejárója ismét csak aggályokat vet fel, főleg a moralisták szemében. Ismerve továbbá, hogy a fürdők feladata nem merül ki annyiban, hogy medencéket biztosítanak, hanem gyakran más testi örömöket is kiélhetnek itt a vendégek, még bonyolultabb a kérdés. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a fürdést, akkor nem tekinthetünk el a szokás társadalmi megítélése fölött sem. A rang és a méltóság megőrzése kétszer akkora súllyal nehezedik egy nő vállára, mint a férfiak esetében. Könnyen mondhatnánk, hogy tisztes nő nem látogat fürdőt, de ezzel zsákutcába kerülnénk. A koedukált fürdőzés gyakorlata – vagy inkább létezése – nem ragadható meg egy ponton a források hiányában. Érdemes a kevés és elszórt bizonyítékot időrendbe rendezve elemezni a kérdést. Ennek során térhetünk ki a korábbi problémákra is. Ezen a ponton szükséges bevonni régészeti forrásokat is. Ha férfiak és nők külön fürödhettek, annak nyoma van a fürdőkben is. Pompei és Herculaneum fürdőinek tanulmányozása12 olyan eredményeket mutat, hogy férfiak és nők elkülönítve használták a fürdőket. Az épületek külön bejárattal és folyosókkal rendelkeztek. A tornateremhez csak egy fürdőben férhettek hozzá a nők is. Ez a nemek elválasztásának korai gyakorlata. A fürdők építésében a korai császárkorban következett be változás. Ekkoriban jelentek meg a közös terek, átjárhatóbbá váltak a különböző helyiségek. Martialis 13 egy alkalommal ki is mondja, hogy a nők használják a fürdőket. Arra még később visszatérünk, hogy konkrétan milyen nőkre is utalt. Plinius pedig azokat a nőket szidja, akik mindennél többre tartják az ezüstöt és még kádjukat is ebből készíttetik. 14 A Kr. u. II. század elejétől érzékelhető az egyértelmű váltás a korábbi szegregációs gyakorlatról a koedukált fürdőzés felé. 15 Gazdagabb nők megtehették, hogy eljárjanak fürdőbe, rabszolgáik kíséretében. Ezt igazolja a régészet is,

12

Bowen, 1992. 131–134.

13

Mart. Ep. 11.47

14

Plin. NH. 33.153; itt inkább az otthoni tisztálkodásról lehet szó.

15

Bowen, 1992. 139.

6

Kaszab Róbert



mivel a korábbi kettős kialakítású fürdőket felváltották a közös helyiségek. Éles változás történt Hadrianus idejében, aki intézkedést hozott, melynek értelmében nem fürödhetnek együtt nők és férfiak.16 Ez a szöveghely egyértelműen fogalmaz, de a filológusok rendszeresen kritizálják hitelességét.17 Továbbá a régészeti feltárások alapján kijelenthető, hogy nem változott meg a fürdők szerkezete sem. Az írott és tárgyi forrás közti paradoxon úgy oldható fel, hogy két külön időben mentek férfiak és nők.18 Erre viszont szintén nincsen megnyugtató bizonyíték, csak a gordiuszi csomó átvágása. A koedukált fürdőzésre a jó válasz nincs. Térben, időben, ízlés szerint változhatott, de akár hely kérdése is lehetett. Ha Martialisnak hiszünk, akkor létezett, de vannak ellentmondó források is. Arról viszont nincs említés, hogy a nők külön fürdővel rendelkeztek volna, ami nem csak egy épületrész, hanem önálló intézmény.

Marginálisok A fürdőkben a tisztes rómaiak kivételével olyan társadalmi rétegek is megjelentek, akik nem számítottak a társadalom teljes jogú tagjainak. Ide tartoztak a prostituáltak és a rabszolgák, de előszeretettel látogatták a fürdőket a tolvajok is. Azért nem tárgyaltam a nők témakörében a prostituáltakat, mert nem csak nők tartozhattak ide,19 illetve az ő szempontjukból lényegtelen, hogy a fürdő koedukált-e vagy sem. Rájuk más szabályok vonatkoztak, mint a tisztességes római nőkre. Martialis epigrammáiban sokszor utal olyan nőkre, akik nem hajlandók fürdeni vele.20 Nem derül ki egyértelműen, hogy itt valóban örömlányokról van szó, mivel lehetséges, hogy római hajadonok és asszonyok is vele tarthattak, ugyanis ő az, aki egyértelműen kimondja, hogy nők is használták a fürdőket.21 Ahol a fürdő alacsony presztízsű volt, ott a tevékenységi kör már rég nem a fürdőzésről szólt. Az örömlányok munkájának sok graffiti 16

HA. Hadr. 18; keresztény források a nőkről: Bowen, 1992. 142–146.

17

Bowen, 1992. 139–142. sorolja a szerzőket.

18

Uo. Carcopino véleményét idézi, aki elterjesztette az időbeli elhatárolás gondolatát. Bowen a problémát abban látja, hogy a szakirodalom azóta következetesen elfogadja ezt az álláspontot, és nem törekszik a szöveg ismételt vizsgálatára. Yegül, 1992. 32–33. és Balsdon, 1969. 28. is elfogadja a különböző időpontokat. 19

Petr. Sat. 91 Gitón várja gazdáját a fürdőben.

20

Mart. Ep. 3.72; 7.35; 3.51

21

Lásd 13. jegyzet

7

Kaszab Róbert



hagyott emléket. Nem minden esetben a fürdőben, van, amikor a bordélyházban, de említi a fürdést.22 Trimalchio fájdalommal veszi tudomásul, hogy ellopták 3000 sestertiust érő ruháját. 23 A fürdőben sok volt a tolvaj, főleg ruhát, szandált, és egyéb személyes tárgyakat tulajdonítottak el. Az öltözőben (apodyterium) nem volt senki, aki őrizte volna a holmikat, de lehet maga a személyzet tüntetett el pár holmit. A kellemetlen meglepetések elkerülés végett vittek magukkal rabszolgákat (capsarii) a fürdőzni vágyók, vagy béreltek a helyszínen, mintha csak fürdés kellékeiről lenne szó.24 Erről Hadrianus kapcsán ismerünk egy anekdotát: „Gyakran felkereste a nyilvános fürdőket, és együtt fürdött a néppel. Ezért vált híressé az alábbi tréfa, amelyre egy közfürdőben tett látogatása adott alkalmat. Amikor egy nap meglátta, hogy egy veterán, akit a katonaságból ismert, a falhoz dörzsöli a hátát és testének többi részét, megkérdezte, miért teszi ezt. Amikor meghallotta, hogy azért, mert nincs neki rabszolgája, adott az öregnek rabszolgákat, meg némi pénzt is. Amikor aztán másnap több öregember is a falhoz dörzsölte magát, hogy ezzel kicsikarja a császár bőkezűségét, kihívatta őket, és elrendelte, hogy dörzsöljék le egymást.”25 (Kiss Sebestyén fordítása) A fenti példa mutatja, hogy a szegénység egyik bizonyítéka, ha az embernek nincs a fürdőben rabszolgája. Ahol látható a nincstelenség, ott természetesen Trimalchio megmutatja gazdagságát, hatalmas kísérettel jelenik meg, falernumi bort folyat a padlóra. 26 Az viszont kérdéses, hogy a rabszolgák a fürdőzés eszközei voltak, vagy használhatták is a fürdőket? Elképzelhető, hogy azok a szolgák, akik nem a törülközőt tartották vagy a ruhákat őrizték, gazdáikkal együtt fürödhettek. Van olyan írásos feliratos anyag, amely azt igazolja, hogy a

22

Fagan, 1999. 35–36.

23

Petr. Sat. 30; tolvajok Sen. Ep. 56

24

Fagan, 1999. 37–38.

25

HA. Hadr. 17

26

Petr. Sat. 27;Mart. Ep. 12.70 is említi a szolgát hadát a fürdőben

8

Kaszab Róbert



rabszolgáknak joga volt bemenni a fürdőkbe. Két bányaváros esetében tudjuk, hogy a rabszolgáknak jogában állt használni a fürdőket. Hasonló a helyzet a császári rabszolgákkal, és más kiváltságos státusban lévő szolgával. 27 Kritikával kell kezelni az eddigi adatokat, általánosítás semmiképpen sem vonható le belőlük. Itt ugyanis a rabszolgák kiváltságos rétegéről esik szó, tehát a kivétel alapján nem tudunk szabályt alkotni. Elvileg használhatták a fürdőket, de ennek nem volt általános gyakorlata. Fürdőként váltakozott a helyzet, vagy csak bizonyos alkalmakkor mehettek be, aminek meghatározott rendje volt.

Fürdőzés és egészség Nem hanyagolhatjuk el azt sem, hogy a fürdőzés nem csak kellemes kikapcsolódás, de az egészség megőrzése vagy gyógyulásra is szolgált. A fürdőzést az egészséggel azonosították, amit az fejez ki a leginkább, hogy a fürdőkben Asclepius és Higyeia szobrok álltak. 28 Nyilván a betegeknek imponált, akik gyógyulni mentek a fürdőkbe. Ne felejtsük, hogy az egészségesekkel együtt fürödtek. Kultikus jelentőséggel nem kell felruházni a fürdőket, mivel nem tudunk semmilyen ide köthető rítusról, felajánlásokról. Az istenszobrok jelentése itt szimbolikus tartalomként kezelendő, inkább tartoztak az épület dekorációjához, mintsem spirituális tartalmat sejtsünk mögötte.29 Az egészség megőrzésének legjobb módja a rendszeres testmozgás. Magától értetődne, hogy az úszás segített ebben a legtöbbet, de a fürdők kialakítását ismerve erre igen ritkán volt lehetőség.30 A medencék elég sekélyek és rövidek voltak és egyszerre sokan tartózkodtak bennük. A külső tereken található palestra lehetőséget nyújtott labdázásra, vívásra és más sportokra.31 Gyógyfürdők is léteztek, melegvizes források közelében szívesen építkeztek, de ez az adottságoktól függött. A fürdőzés, fürdővíz alkalmazása a gyógyászati módszerekben volt ismert. Plinius sok példáját hozza32 az ilyen kezeléseknek. A betegségek sok fajtáját 27

Fagan, 1999. 203–205.

28

Fagan, 1999. 88–89.

29

Fagan, 1999. 4–5.

30

Mart. Ep. 3.36 említi, hogy Titus fürdőiben szeret úszni

31

Sen. Ep. 56; Mart. Ep. 7.32; részletes leírás az itt űzött sportokról.

32

Plin. NH. 28.140; 29.10; 29.26; 28.63; 30.87; 26.14; Suet Aug 82.2; Plin Ep. 7.21

9

Kaszab Róbert



kezelheti a fürdés, mint a vesebajok, emésztés, láz, végtagfájdalom, melyek így orvosolhatók. Főleg lázzal járó betegségek esetében tartották fontosnak a fürdést, mint a tífusz és a malária, vagy tüdőbetegségek. Az emésztés kicsit kilóg a sorból, ugyanis arról azt tartja Plinius, hogy a meleg víz megfőzi az emberben az ételt, nem kell hozzá semmilyen más gyógyszer. Érdekes megjegyezni, hogy a fürdés önmagában nem gyógyír, általában valamilyen orvosság elfogyasztása előtt vagy után kell megtenni, de érdemes óvatosnak lenni főleg a hideg és a forró vízzel.33 A rómaiak elhitték, hogy a fürdő jót tesz az egészségnek. Ezt igazolja az orvosi irodalom is.34 A fürdőkben gyógymasszőrök, orvosok is dolgoztak. Mellette szól, hogy folyó víz megléte nagyban segíthette munkájukat. Seneca említi egy alkalommal, 35 hogy a masszőrök munkája nagy hanggal jár. Annyiban gyanakodhatunk, hogy nem orvosi célokkal, hanem inkább kozmetikai jellegű kezeléseket nyújtottak, erre utalnak az itt talált eszközök. 36 Ettek és ittak a fürdőben,37 de valószínűleg csak kis mértékben, nehogy túlegyék magukat. Ha sokat esznek, lemaradnak a cenaról, illetve a vízbe érve kellemetlen lehet. Eddig a fürdés pozitív hatásairól beszéltünk, de a korabeli ember tudatában volt veszélyeinek is, mint ahogy azt láthattuk. A betegek jelenléte teret adhatott a fertőzéseknek is. Hadrianus felismerte ezt a veszélyt, rendelete szerint külön le kellett foglalni pár órát, amikor csak a betegek mehettek fürdőbe.38 Mivel nem cserélték le utánuk a vizet, ezért ennek sok eredménye nem lehetett, de a probléma észlelését mutatja. További veszélyeket jelentett a víz tisztasága is. Képzeljünk el egy medencét, ahol naponta több ezer ember fürdik meg! A vízcsere sok esetben nem volt gyakori, folyóvíz még ritkábban volt. Nem tudni, milyen sűrűn takarították a medencéket. Seneca39 szerint az aedilis dolga kitakaríttatni a medencéket, de nem tudjuk, erre milyen időközönként került sor. Szűrt víz legfeljebb a gazdagok házaiban volt. Fertőtlenítés hiányában a baktériumok kedvükre szaporodhattak a vízben. Arról már nem is beszélve, hogy előtte nem mosakodtak, sőt éppen sportoltak, amiben alaposan megizzadtak. 33

veszélyes az egészségre: Plin. NH 7.183; Petr. Sat. 42

34

Fagan, 1999. 86.

35

Sen. Ep. 56

36

Fagan, 1990. 90.

37

Mart. Ep. 12.19; 12.70

38

HA. Hadr. 22; érdekes, hogy a fertőzés tudatának ellenére gyakran javasolták az orvosok a fürdést. Fagan, 1999. 183–184. 39

Sen. Ep. 86

10

Kaszab Róbert



A tisztálkodásra nem volt külön helyiség. Úgy látszik, bár a rómaiak szemében a fürdő a gyógyulást reményét hordozta magában, valójában nagy esélye volt, hogy ott megbetegedjen a fürdőző.

11

Kaszab Róbert



Bibliográfia BALSDON, John Percy Vyvian Dacre : Life and Leisure in Ancient Rome. London, The Bodley Head, 1969. DELAINE, Janet: The Baths of Caracalla : A study in the design, construction, and economics of large-scale building projects in imperial Rome. Portsmouth, Journal of Roman Archeology Supplement Series, 1997. DELAINE, Janet –Johnston, D. E. ed.: Roman baths and bathing: proceedings of the First International Conference on Roman Baths held at Bath, England, 30 March–4 April, 1992 DELAINE, Janet: Bathing and Society. 7–16. DELAINE, Janet: Benefactions and Urban Renewal. Bath bulidings in Roman Italy. 67–74. WILKES, J.J.: Approaching Roman baths. 17–23. ZAJAC, Natasha.: The thermae: a policy of public health or personal legitimation? 99–105. FAGAN, Garret G.: Bathing for Health with Celsus and Pliny the Elder. Quarterly 56.1 190–207 (2006)

Classical

FAGAN, Garret G.: Bathing in Public in the Roman World. The University of Michigan Press, 1999. MANDERSCHEID, Hubertus: Ancient baths and bathing: a bibliography for the years 1988– 2001. MARTIALIS, Marcus Valerius: Epigrammák tizennégy könyve a látványosságok könyvével. Budapest, MTA, 1942. MARTIALIS, Marcus Valerius: Költők, ringyók, pojácák. Válogatott epigrammák. Pozsony, Kalligram, 2003. PETRONIUS, Arbiter Titus: Satyricon. Faludy György fordítása. Budapest, Glória, 2002. PLINIUS, Caius Caecilius Secundus: Levelek. Fordító Borzsák István, Maróti Egon, Muraközy Gyula, Szepessy Tibor. Budapest, Európa, 1981. 12

Kaszab Róbert



PLINIUS, Gaius Secundus: Natural History. 2nd ed. Loeb Classical Library. Cambridge, Massachusetts, 1961. SCOBIE, A.: ‘Slums, sanitation and mortality in the Roman world’, Klio 68. (1986), 399– 433. SENECA, Lucius Annaeus: Vigasztalások. Erkölcsi levelek. Budapest, Európa, 1980. WARD, Roy Bowen :Women in Roman Baths. The Harvard Theological Review, Vol. 85., No. 2 (1992) 125–147. YEGÜL, Fikret: Baths and Bathing in Classical Anitquity. New York, MIT Press, 1992. ZAJAC, Natasha.: A cultural history of baths and bathing in Rome. PBSR 65. 1997, 355– 356.

13

Római fürdőkultúra. Kaszab Róbert

Recommend Documents