Rieger László Merre tovább? A gabonapiaccal kapcsolatos intézményi kérdések Which Way to Go? Institutional Issues Concerning the Cereal Market
[email protected] Kutató Intézet, stratégiai tanácsadó, VE Georgikon Kar, c. egyetemi tanár
1Agrárgazdasági
ÖSSZEGZÉS Az OECD, a FAO, valamint a hazai szakértők véleménye szerint a mezőgazdasági termelést az elkövetkező 40 évben 60 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy kielégítse a világ növekvő élelmiszer-keresletét. Ez nagy lehetősége a mezőgazdasági termelésnek, de egyben jelentős tehertétel a föld biológiai kapacitása számára. A világ lakosságának fogyasztási szintje már a múlt század végén – noha akkor még a föld lakossága nem érte el a 6 milliárd főt – nagyobb volt, mint amit a föld fenntartható módon újra tudott termelni. A stratégiai célok szem előtt tartásával párhuzamosan továbbra is kulcskérdés az élelmiszer-ellátás. A világ lakosságának túlélése alapvetően az élelmiszer-önellátáson múlik. A magyar agrárgazdaság az elmúlt években szép eredményeket ért el. A mezőgazdasági termelés volumenének csökkenése ellenére a magyar mezőgazdaság kibocsátási értéke 2,8%kal növekedett 2012-ben. A magyar gabonatermesztés évente átlagosan 10 és 14 millió tonna közötti termésmennyiséget állít elő. A teljesség igénye nélkül hasznos számba venni azokat a lehetőségeket, amelyek a gabonapiaci szereplőknek, de áttételesen az összes mezőgazdasági termelőnek kiegyensúlyozottabb, versenyképesebb, társadalmilag felelősebb működési feltételeket teremthetnek. Ezek a következők lehetnek: • termelői csoportok, szövetkezetek aktivizálása; • mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer fejlesztése; • termelőorientált közraktári rendszer fejlesztése; • nemzeti gabonaértékesítési rendszer fejlesztése; • mezőgazdasági piaci szereplők társadalmi felelősségvállalása. A jelenlegi, és várhatóan hosszú távon is kedvező világpiaci helyzet, párosulva a magas agrártámogatással, a mezőgazdasági piaci szereplőket „kegyelmi” helyzetben tartja. Ilyen különlegesen preferált helyzetben nem szabad tétlenül élvezni az időszak adottságait, hanem fel kell készülni a jövőben feltételezhető nehézségekre. Továbbá nagyobb figyelmet kell fordítani a föld globális eltartóképességének korlátaira, valamint a társadalmilag felelős gazdálkodás követelményeire.
500
A VILÁG GABONAPIACA FOLYAMATOSAN NÖVEKSZIK A gabonapiac középtávú növekedését jól mutatja az 1. ábra, amin látható, hogy mind a búza-, mind a takarmánygabona-kereslet jelentősen fog növekedni. A növekedésben a közvetlen élelmiszer céljára való felhasználásnál jobban növekszik a takarmány-, illetve bioüzemanyagcélú felhasználás. A korábbi recessziót követően a jelenleg is fennálló gazdasági, társadalmi, politikai bizonytalanságok továbbra is vonzzák a spekulatív tőkét az árupiacokra, így a gabonapiacra is. A pénzügyi piacokon megfigyelhető folyamatok átgyűrűznek a mezőgazdasági termények áraiba, ami erőteljes fizikai keresletnövekedést és áremelkedési tendenciát eredményez a gabonapiacokon. 1. ábra: A búza és a takarmánygabonák felhasználása (2009–2011 vs. 2021/2022)
Búza 2009-2011 átlaga Búza 2021/2022. gazdasági év Takarmánygabona 20092011 átlaga Takarmánygabona 2021/2022. gazdasági év 0
200
400
Élelmiszer
600
Takarmány
800
1000
1200
Bioüzemanyag
millió tonna 1400 Egyéb
Forrás: Potori N. 2013, OECD-FAO, 2012
A 2. ábra mutatja a gabonafélék világpiaci árának alakulását. Ezek szerint az elmúlt időszak jelentős áringadozásai után elkövetkezendő időszakban viszonylag stabil, egyenletes és folyamatos áremelkedésre számíthatunk. Ez a tendencia is kedvező lehetőségeket jelent a gabonapiaci szereplőknek. A pozitív jövőkép ellenére a gazdák számára fontos, hogy fel legyenek készülve egy lehetséges áresésre is. Ha visszatekintünk a korábbi időszakokra, akkor látható, hogy egy-egy árváltozás sokkszerűen jelent meg. A jelentős agrárgazdasággal rendelkező államok ugyan egyre nagyobb figyelmet szentelnek a mezőgazdasági árstabilitás megteremtésére, de ennek eredményeit még nem tapasztalta meg az ágazat.
501
USD/t
2. ábra: A gabonafélék világpiaci árának alakulása 1989–2021 között USD/t
400 350 300 250 200 150 100 50 0
700 600 500 400 300 200 100 0
Takarmánygabonák (US maize No. 2 Yellow, fob Gulf) Búza (No. 2 Hard Red Winter Wheat, USA fob Gulf) Rizs (Thai white 100% B, milled, fob, jobb tengely)
Forrás: Potori N. 2013, OECD-FAO, 2012 A FÖLD ELTARTÓKÉPESSÉGE A különféle nemzetközi és hazai szakértői előrejelzések szerint az élelmiszer-gazdaság termékei felé tartósan jelentős kereslet mutatkozik. Ezek szerint a mezőgazdasági termelést az elkövetkező 40 évben 60 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy az kielégítse a növekvő élelmiszer-keresletet. Ennek megfelelően a 2005–2007 közötti időszak átlagához képest 2050ben egymilliárd tonnával több gabonát és 200 millió tonnával több húst kell előállítani a világ népességének ellátásához (Potori, 2013). Ez nagy kihívás a mezőgazdasági termelésnek, és egyben jelentős tehertétel a föld biológiai kapacitásának. A világ lakosságának fogyasztási lehetőségeit Kocsis a 3. ábra szerint foglalta össze. Az ábrán a föld hasznosítható területe és az egy hektár hasznosítható terület eltartóképességének koordinátarendszerében mutatja be a föld lakosságának biokapacitás-használatát. Az ábra szerint már a múlt század végén, amikor a föld lakossága még nem érte el a 6 milliárd főt, az emberiség fogyasztása nagyobb volt, mint amit a föld fenntartható módon újra tudott termelni. 2050-re az előrejelzések 9 milliárd fő népességgel számolnak. Így ezek a számok azt vetítik előre, hogy az elkövetkező 40 év nagy kihívás elé állítja a tudományt és az azt alkalmazó gazdasági rendszereket. Ezek közül különös figyelem fordítandó a mezőgazdaság és ezen belül a gabonatermesztési ágazatok felé.
502
3. ábra: A világ helyzete a nem humán szféra fölötti külső és belső kontroll alapján (1961–2005)
Forrás: Kocsis T. (2010) Létkérdések, KOVÁSZ, 16. o. Bizakodásra ad lehetőséget, hogy egyes kutatások szerint a fejlett országok népesedése lelassult, és az egy főre jutó energiafogyasztás mérséklődik, egyes esetekben csökken. Ezzel lassulhat a föld biológiai kapacitásának felélése, sőt lehetőség teremtődhetne a föld erőforrásainak reprodukálható, kiegyensúlyozott használatára. Ezen stratégiai célok szem előtt tartásával párhuzamosan továbbra is kulcskérdés az élelmiszer-ellátás. A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG SIKERE A magyar agrárgazdaság 2012. évben szép eredményeket ért el. A világgazdasági problémák, valamint a mezőgazdasági kibocsátási volumen csökkenése ellenére a 1. táblázat adatainak megfelelően a magyar mezőgazdaság kibocsátási értéke 2,8%-kal növekedett. Ezt a növekedést a mezőgazdasági termelőiár-színvonal emelkedése eredményezte. Várhatóan a 2013. évi teljesítménynél az árszínvonal további emelkedése mellett a volumen is növekedni fog a növénytermesztési, és ezen belül a gabonaágazatok területén. Ez a sikeres helyzet már több éven keresztül érzékelhető, különösen a gabonaágazatban.
503
1. táblázat: 2012. évi agrárgazdasági helyzetkép Kibocsátási érték
Termelőiárszínvonal
Volumen
Mezőgazdaság
2,8%
13,3%
–9,2%
Állattenyésztés
11,5%
10,2%
1,2%
–1,8%
17,1%
–15,8%
Növénytermesztés kertészeti termékek
és
Forrás: Feldmann Zsolt, agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár, VM, A magyar agrárgazdaság aktualitás kérdései című előadása alapján, Bp., 2013. június 27. A MAGYAR GABONAPIAC EXPORTRA TERMEL A 4. ábra szemlélteti, hogy a magyar gabonatermesztés átlagosan 10 és 14 millió tonna között termel. Csak nagyon különleges időjárási körülmények esetén csökken a termelés 10 millió tonna alá. Ez a termésmennyiség folyamatosan meghaladja a hazai felhasználási igényt. 4. ábra: Gabonafélék termelésének alakulása Magyarországon (2002–2012)
18 000 16 000
ezer tonna
1 467
1 413 1 190
14 000
1 075
10 000 8 000 6 000
944
1 046 6 007 3 910
989
1 064
12 000 5 088
810 2 941
4 376
5 631 4 419
1 018
4 130 1 002 3 745 4 009
3 987
4 000 2 000
6 121 4 532 8 332 9 050 8 282 4 027 8 897 7 528 6 985 8 089 4 604
0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Kukorica
504
Búza
Árpa
Forrás: KSH Átlagban búzából több mint 1, kukoricából pedig több mint 4 millió tonna termény exportja valósul meg. A 14 millió tonnás termelésnek ez a mennyiség körülbelül a 35%-a. Másképpen fogalmazva, Magyarország gabona-önellátásának színvonala 135%. A jelenlegi és a várható agrár-világpiaci helyzetben ez nagyon megnyugtató pozíciót jelent a magyar gabonatermesztők számára. A világpiaci értékesítési lehetőségek és a stabil, jól tervezhető támogatási rendszer ideális feltételeket biztosít a gazdálkodóknak. Bár az agrárpolitika részéről többször felvetődik az alapanyag tovább feldolgozásának igénye és hasznossága, a mezőgazdasági szereplők többsége nem fejleszti tovább a tevékenységét, megelégszik az alacsony feldolgozási szint mellett elérhető jövedelemmel. Ez a magatartás társadalmi szinten semmiképpen nem támogatható. A MEZŐGAZDASÁGBAN RÉSZT VEVŐK SZÁMÁNAK BIZONYTALANSÁGA Ugyan a magyar mezőgazdaság a nemzetgazdaságon belül csupán 3-4%-os GDP és foglalkoztatási részarányt képvisel, mégis a nemzetgazdaság kiemelt ágazata. Az európai uniós csatlakozással még több figyelem fordul felé, hiszen az EU költségvetésének közel 50%-a a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területére kerül. A Közös Agrárpolitika a mezőgazdasági termelőket alapvetően az általuk megművelt termőföld nagysága alapján támogatja, így a növénytermesztési ágazatok, ezen belül a gabonaágazat a gazdálkodók érdeklődésének a középpontjába került. A gabonatermesztés világviszonylatban az élelmiszer-ellátás alapvető tényezője. Magyarország, és ezen belül a gabonatermesztők számára a gabonaexport biztos bevételt jelent. A gabonaágazat helyzete, fejlődése, szerkezeti átalakulása hatással van az agrárgazdaság többi ágazatára is. Az Hiba! A hivatkozási forrás nem található. a mezőgazdasági ágazat résztvevőinek megoszlását foglalja össze a 2010. évben. Az ábrából jól látható, hogy a mezőgazdasági termelés milyen szélesen van értelmezve. A KSH-adatok alapján több mint másfél millióan foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Ez a 10 millió fős lakosságszám 15 százalékát jelenti.
505
5. ábra: A mezőgazdasági ágazat résztvevői 2010-ben Mezőgazdasági termelők (1 680 044)
Nem üzemszerű, ház körüli termelést folytatók (kb. 1,1 millió)
Társas vállalkozások (13 705)
Korlátolt felelősségű társaságok (8 247)
Betéti társaság (3 007)
Mezőgazdasági szövetkezetek (891) Egyéb társas vállalkozás (pl. erdőbirtokossági társulat, egyesület, közkereseti társaság) (1 247)
Egyéni gazdaságok (567 446)
Egyéni vállalkozás (őstermelőkkel együtt) (418 561)
Mellékfoglalkozású és kisegítő gazdaságok (148 885)
Részvénytársaságok (313)
Forrás: KSH-adatok alapján AKI-számítás 2. táblázat már pontosabb adatokkal szolgál a mezőgazdaságban foglalkoztatott fizetett és nem
fizetett munkaerő-felhasználásról. Ebből a táblázatból látható, hogy valójában 450 ezer fő kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez, és ebből is kb. 100 ezer fő az, aki főfoglalkoztatottként kötődik az ágazathoz. Az MVH adatbázisa szerint kb. 200 ezer regisztrált termelő nyújt be támogatási kérelmet. A KSH 2010. évi ÁMÖ adatai alapján kb. 250 ezer gabonatermesztőt azonosítottak. Ezek a számok már jobban arányosíthatók a mezőgazdaság GDP-n belüli részarányához.
506
2. táblázat: Mezőgazdasági munkaerő-felhasználás (Me.: éves munkaerőegység) Megnevezés
2007
2008
2009
2010
2011
Nem fizetett
348 046
314 915
336 482
331 938
332 360
Fizetett
111 245
106 934
105 793
104 718
104 851
Összesen
459 291
421 848
442 275
436 656
437 211
Forrás: KSH Az ágazati résztvevők és a mezőgazdasági munkaerő-felhasználás adatainak elemzése alapján kijelenthető, hogy mezőgazdaságban még mindig nem látunk tisztán a piaci szereplők tekintetében. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kötelező tagságának előírásával további tisztulási folyamat kezdődhet el, ami alapján láthatóvá válik a tényleges piaci szereplők halmaza. A Közös Agrárpolitika piacszabályozása szempontjából alapvetően az MVH-nál regisztrált termelők megbízható nyilvántartása a fontos. Nemzetgazdasági szinten azonban továbbra is elengedhetetlen annak ismerete, hogy kik azok a szereplők, akik a mezőgazdasági tevékenységen keresztül hatással vannak az ország környezeti állapotára, illetve társadalompolitikai szempontból a foglalkoztatási helyzetre. A nemzetgazdaság fenntarthatóságának gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi dimenziói csak akkor kezelhetők megfelelő hatékonysággal, ha a döntéshozókon keresztül a társadalom reálisan látja a folyamatokat. Az magyar agrárgazdaság ugyanúgy, mint az EU többi tagállamának agrárgazdasága, a nemzetgazdaságokon belül jelentősen támogatott ágazat. Míg az USA agrártámogatása az előállított termékek értékének kb. 10%-a, addig ez az érték az EU átlagában kb. 25% körül mozog. Az EU adófizetőinek világviszonylatban is nagynak mondható támogatása az agrárgazdaságot, az agrárpiaci szereplőket hosszú távon bizonytalan helyzetben tartja. A 25%-os támogatási szint azt jelenti, hogy a világpiaci versenyben továbbra is bent tudnak maradni a 25%-kal alacsonyabb hatékonysággal termelő európai gazdák, és nincs kényszerítő erő az innovációra. Ez rövidtávon a mezőgazdasági szereplők túlélését biztosítja, így társadalmilag pozitív hatású. Hosszú távon azonban csak akkor indokolt a magas támogatottsági szint, ha ez a fenntarthatóság társadalmi, környezetvédelmi dimenzióinak értékteremtésével párosul. A MAGYAR GABONAPIACI SZEREPLŐK KIHÍVÁSAI A jelenlegi, és a várhatóan hosszú távon is kedvező világpiaci helyzet, párosulva a magas agrártámogatással, a mezőgazdasági piaci szereplőket különleges „kegyelmi” helyzetben tartja. Az európai uniós csatlakozás előtti időszakban sokszor kerültek a mezőgazdasági termelők igen nehéz helyzetbe, a csatlakozás után, a támogatási összegek folyamatos növekedése következtében csak a nagyon kis piaci erővel rendelkező gazdaságokat fenyegethet a gazdasági megsemmisülés lehetősége.
507
A teljesség igénye nélkül hasznos számba venni azokat a lehetőségeket, amelyek a gabonapiaci szereplőknek, de áttételesen az összes mezőgazdasági termelőnek kiegyensúlyozottabb működési feltételeket teremthetnek. 1.1
Termelői csoportok aktivizálása:
A termelői csoportok elméletileg ideális feltételeket tudnának nyújtani a kis és közepes gazdaságok számára. A közölt adatok (3. táblázat) alapján megállapítható, hogy a gabonatermesztőket képviselő csoportok száma lassú növekedést mutat az elmúlt 5 évben, de a csoportok által értékesített termény mennyiségének aránya csökken. 3. táblázat: A magyarországi gabonatermesztőket képviselő termelői csoportok gazdálkodásának főbb mutatói Év
Csoport száma (darab)
Tagok száma (fő)
Mérleg szerinti nettó árbevétel (millió Ft)
Értékesített mennyiség (tonna)
Értékesítési arány az összes termésből (%)
2007
73
5 079
45 959
1 141 152
11,8
2009
69
6 440
47 276
1 323 628
9,7
2011
81
6 852
64 018
1 064 738
7,7
Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium adatai, KSH A gabonatermesztők ágazati összehasonlításban is igen alacsony szervezettséget mutatnak. A főbb ágazatok közül egyedül a gabonatermelői csoportok részesednek 10% alatt az országos árbevételből. A többi ágazat közelíti a 20%-ot vagy meghaladja azt (4. táblázat). A termelői szerveződések viszonylag alacsony szintje magyarázható a még mindig magas arányú feketegazdaság jelenlétével, a földhasználat bizonytalanságaival, de a nagy biztonságot nyújtó területalapú EU-támogatás sem ösztönzi a termelőket nagyobb együttműködésre.
508
4. táblázat: Termelői csoportok részaránya az országos árbevételből 2011. évben Megnevezés
Részarány %-ban
Sertés
26,1
Baromfi
23,6
Juh
16,8
Tej
37,2
Cukorrépa
22,5
Gabona
9,7
Olajos növény
14,7
Dohány
85,5
Szőlő
11,4
Zöldség-gyümölcs
17,0
Forrás: Feldmann Zsolt (2013): A magyar agrárgazdaság aktualitás kérdései című előadás anyaga alapján, Bp., 2013. június 27. 1.2
Mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer
Egyes becslések szerint a magyar agrárium számára 100 milliárdos veszteség is keletkezhet extrém időjárási (aszály, árvíz, belvíz, fagy) viszonyok között (MVH, 2013), aminek jelentős része érintheti a gabonapiacot. Ezt a hatalmas potenciális veszteséget célszerű megosztani a kockázatkezelésben érdekelt szereplők: termelők, biztosítók és állam között. A alapfolyamat végrehajtását jelenleg egy széttagolt, korlátozott adattartalmú, csak az agrárkárenyhítési szervnél rendelkezésre álló adatokat tartalmazó mezőgazdasági kockázatkezelési adatbázis támogatja. A papíralapú eljárás az összes részt vevő szervre jelentős adminisztratív terheket ró. Közel százezres tagsági kör várható a kárenyhítési eljárásban. Kiemelt cél a piaci szereplők felé nyújtandó szolgáltatások színvonalának javítása, valamint az adminisztrációs terhek csökkentése. Agrárpolitikai szempontból a kockázatkezelés színvonalának javítása az egyes károk gazdasági hatásának gyorsabb és pontosabb meghatározását jelenti, így a gazdák a kár felmerülésekor az aktuális piaci helyzetnek megfelelő kártérítésben részesülnek. Ezzel a rendszerrel a mezőgazdasági piaci szereplők, és ezen belül a gabonatermesztők időjárással, valamint a piaci helyzettel kapcsolatos kockázatát szignifikánsan csökkenteni lehet. Hosszú távon a biztosítási rendszerrel kiegyensúlyozható a gazdák jövedelmi pozíciója.
509
Egyben társadalmi szinten is igen hasznos ez a törekvés, hiszen a pontosabb piaci és időjárási helyzetismeret pontosabban meghatározhatóvá teszi a gazdák támogatásszükségletét. 1.3
Termelőorientált közraktári rendszer
Jól működő raktározási, közraktározási rendszerrel a termelők jelentős árbevétel-növekedést érhetnek el. Feltételezve 14 millió tonnás éves termést és 5000 Ft/tonnás átlagár-növekedést, a gazdák árbevétel-növekedése a 70 Mrd Ft-ot is elérheti. Ezért az agrárszabályozás és a gabonatermesztők szempontjából kulcskérdés a betakarítás utáni árutárolás lehetősége. A jelenlegi közraktári rendszer fejlődése elsősorban a hitelező bankok biztonságát hivatott szolgálni. Várható, hogy a közraktári piac biztonságának fokozása a közraktározott termékek volumenének további csökkenését eredményezi. A Közraktári Felügyelet által közzétett adatok ezt támasztják alá (6. ábra). A mezőgazdasági termelők és raktározók szempontjából jelentős előrelépést lehetne elérni a közraktározás területén, ha a közraktározásra kerülő áruk helye és mennyisége központilag nyilván lenne tartva, mely adatbázisból a hitelezői érdekek védelmét is szolgáló módon az információk nyilvánosak lennének. Ez a megoldás erősíthetné az áru meglétéhez fűződő közbizalmi elemet. 6. ábra: Közraktári ügyfelek számának alakulása 2007–2012. év között
Forrás: Közraktári Felügyelet, 2013 Másik lehetőség a közraktár létesítésénél előírt 500 millió forint értékű minimális alaptőke nagyságának jelentős mértékű, például tizedére, 50 millió Ft-ra történő csökkentése. Ezzel a
510
jelenleg 3-4 szereplős közraktári szolgáltatás jelentősen bővülne, ami a gazdák számára mindenképpen előnyös volna. A minimális alaptőke nagyságának csökkentéséből következő kockázatnövekedést egy gabona-közraktári biztosítási és garanciaalap létesítése ellensúlyozhatja. Az alaphoz való csatlakozás valamennyi kis alaptőkével rendelkező raktár esetében kötelező lehetne, ha közraktárrá kívánna válni. A bizalmi elem erősítésével együtt megteremthető, hogy a gabonaközraktárak gabonakereskedelmi tevékenységet is folytathassanak, ami a gazdálkodók számára jobb értékesítési lehetőségeket biztosítana. Ezekkel az „apró”, de mégis lényeges változtatásokkal a gabona-közraktározás, illetve a gabonapiac működőképessége jelentősen javítható, s a gazdák piaci alkuereje növekedését eredményezheti. Összességében azonban tudomásul kell venni, hogy a közraktározás a piaci bizalom, illetve a piaci informáltság erősödésével fokozatosan elveszíti életterét. Nyugat-európai piaci példák azt mutatják, hogy a megbízható raktárak különleges szabályok nélkül is megfelelő módon tudják biztosítani a bizalmi alapot a kereskedő és termelő, illetve a bank és termelő között. Így a közraktározás hosszabb távon átalakul hagyományos, bizalmi elven nyugvó raktározási rendszerré. 1.4
Nemzeti gabonaértékesítés rendszere
Az agrárpiaci szereplők számára jelentős fordulatot jelentene, ha az állam aktívabb szerepet vállalna a megtermelt termés értékesítésében. Ez a lépés a közreműködő gazdák számára, a jobb értékesítési ár következtében, országos szinten kb. 40-50 Mrd Ft árbevétel-növekedést jelenthetne. Egy nemzeti „Gabona Kereskedőház” megalapítását az teheti indokolttá, hogy a jelenlegi gazdasági és jogi feltételek mellett a gabona-termékpályán főként a bizalmi válságból, illetve részben az ezen alapuló finanszírozási problémákból eredően a jó minőségű magyar gabona értékesítése nem megfelelő hatékonyságú. Ez a lehetőség a gabonatermesztők közösségi döntésén múlhat. Elméletileg az agrárkormányzat segítségével egy egész országra kiterjedő felvásárló-értékesítő intézményrendszer jelentős piaci pozíciót tudna biztosítani az önkéntesen jelentkező mezőgazdasági termelők számára. Egy újonnan létrehozandó szervezet jogi formájának a szövetkezet felelhet meg. A cél ugyanis az lehet, hogy jogi eszközökkel is meg lehessen akadályozni a kereskedőházban a tulajdoni és ezen keresztül a gazdasági monopóliumok kialakulását. Indokolt lehet – adott esetben törvényi garancia mellett – annak az előírása is, hogy a kereskedőház nem alakulhat át tényleges gazdasági társasággá. A kereskedőházban tulajdoni részesedést csupán az a gabonatermelő szerezhet, aki/amely kötelezettséget vállal arra is, hogy gabonatermésének legalább 70 százalékát (szigorúbb változat esetén a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően 100 százalékát) a közös társaságon keresztül értékesíti, illetve ott helyezi közraktárba. A részt vevő piaci szereplők ezzel az intézménnyel stabil értékesítési biztonságot tudnak kialakítani
511
maguknak annak az árán, hogy lemondanak az önálló értékesítési döntési jogukról. Az intézmény sikeres működése alapvetően a résztvevők együttműködési hajlandóságán és aktivitásán múlik. 1.5
A mezőgazdasági piaci szereplők társadalmi felelőssége
A nemzetközi és a hazai közgondolkodásban egyre erőteljesebb elvárás, hogy a piaci szereplők cselekedeteik során társadalmi szinten is felelősséget vállaljanak. A hagyományos közgazdasági gondolkodás először támadta a vállalati felelősségvállalás gondolatát. Ezek szerint a piaci szereplőktől csak az az elvárás, hogy nyereségesen gazdálkodjanak és tartsák be az előírt jogszabályokat. A társadalmilag felelős gondolkodás azonban ennél jóval többet vár el a piaci szereplőktől. A felelős vállalatvezetés nem csak a piaci (nyereséges gazdálkodás) és jogi szempontokat veszi figyelembe, hanem felelősen tekint az aktuális társadalmi kérdések, mint például foglalkoztatás, környezetmegőrzés, szegénység, jövő generáció kérdésköreire is. Így a vállalat, gazdaság nem csupán egy gazdasági szereplő, hanem a társadalom aktív etikus résztvevője is egyben (7. ábra), függetlenül a gazdaság méretétől. Vagyis az értékvezérelt vállalatvezetés célja, legfőképpen az érintettek érdekeinek tudatos és körültekintő figyelembevételével a teljes működésben, és nem a profit növeléseként jelenik meg. 7. ábra: A vállalati felelősség típusai
512
társadalom támogatásában részesültek, részesülnek. Ez a támogatás, mint korábban leírásra került, kb. 25% körüli az előállított termelési értékhez viszonyítva. Vagyis a gazdák tevékenységét az európai társadalom igen nagyra értékeli, hiszen ezen keresztül biztonságos az élelmiszer-ellátás és megfelelő módon karbantartott a környezet. A jelentős társadalmi figyelem és támogatottság ellenére egyre inkább szükséges, hogy a mezőgazdasági piaci szereplők is átérezzék társadalmi felelősségüket. A Caroll-piramis (7. ábra) jól mutatja, hogy a hagyományos gondolkodás a gazdasági és jogi elvárásoknak való megfelelést tekinti elsőrendűnek. Vagyis a gazdák törekedjenek a nyereséges termelésre és tartsák be a jogszabályokat. A társadalmi felelősségvállalás, illetve agrárszabályozás szempontjából elgondolkoztató, hogy egy jelentős gazdasági konjunktúra, mint ami az utóbbi időszakban tapasztalható, a gabonapiacon milyen változtatásokat igényelne. A jelentős profitnövekedés felvetheti az agrárszabályozás vonatkozásában a támogatások szintjének a piaci helyzethez igazítását, a másik oldalról, a gazdák részéről pedig az aktívabb társadalmi felelősségvállalást. A gazdák részéről az etikai felelősségvállalás szintjénél megemlíthetők a biotermelés különböző változatai, de a helyi piac kialakítása is ide sorolható, továbbá minden környezetkímélő, illetve foglalkoztatást növelő tevékenység társadalmilag felelős cselekedetnek tekinthető. Tradicionálisan a mezőgazdasági termelők a fejlett országokban, így az EU-ban is jelentős támogatásban részesülnek, vagyis a társadalom felelősséget érez irántuk. A gazdasági helyzet javulásának következtében azonban egyre inkább elvárható a mezőgazdasági termelők társadalmi felelősségvállalása is.
1.6
Hivatkozások jegyzéke
1. Baksa Adrienn – Vásáry Miklós (szerk.) (2013): A Közös Agrárpolitika Magyarországon, Várható kilátások, Innosco Alapítvány, Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat, Budapest 2. Carroll, Archie B. (1991): ’The Pyramid of Corporate Social Responsibility: Toward the Moral Management of Organizational Stakeholders’, Business Horizons, 1991 júliusaugusztus, 39-48. o. 3. Csáki Csaba (2012): Merre tart a világ mezőgazdasága? Változó prioritások a világ agrártermelésében. Gazdálkodás, 2012. 2., 56. évfolyam 4.
DG AGRI (2012): Prospects for Agricultural Markets and Income 2012-2022, European Commission. Directorate-general for Agriculture and Rural Development, Brussels, December 2012
5. EC (2012): Prospects for Agricultural Markets and Income in the EU 2012 – 2022
513
6. Feldmann Zsolt (2013): A magyar agrárgazdaság aktualitás kérdései című előadás anyaga alapján, Bp., 2013. június 27. 7. Kocsis Tamás (2010): Létkérdések, KOVÁSZ, Budapest 8. Közraktári Felügyelet (2013): A közraktározási piac 2012. évi adatai, MKEH, http://mkeh.gov.hu/kereskedelmi/kozraktarozas_felugyelet (2013.07.29.) 9. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) (2013): Részletes megvalósíthatósági tanulmány a „Komplex mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer” c. kiemelt projekthez 10. OECD-FAO (2012): OECD-FAO Agricultural Outlook 2012-2021 11. Potori Norbert (szerk.) (2013): A magyar mezőgazdaság főbb ágazatainak helyzete, piaci kilátásai rövid és középtávon, Agrárgazdasági Könyvek (kézirat), AKI 12. Stummer Ildikó (szerk.) (2013): A fontosabb termékpályák piaci folyamatai 2012, Agrárgazdasági Információk, AKI 13. Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) (2012): A magyar élelmiszergazdaság 2011. évi helyzete, Budapest
514
