Prof. Dr. Kiss Éva és Prof. Dr. Székely Csaba könyvajánlója Rétvári László: Európa történeti földrajza és gazdaságtörténete Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2010. 232 o.
A közelmúltban jelent meg Rétvári professzor könyve a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában, amely Európa történeti földrajzát és gazdaságtörténetét mutatja be. A könyv az Európai Unió történeti elızményének, illetve az európai integráció „gyökerének” is tekinthetı, mert szinte addig követhetjük nyomon az Európában bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokat ebben a kiadványban. A könyv elsısorban felsıfokú oktatási segédeszközként készült, amit azért is hangsúlyozott a szerzı, mert úgy véli – s ezzel mi magunk is egyetértünk –, hogy a felsıfokú oktatásban is nagyon fontos a tanár, az oktató személyisége. Az, hogy mennyire tudja felkelteni a hallgatók érdeklıdését és megragadni, sıt fenntartani a figyelmüket, s ehhez a jó tankönyv kitőnı segítséget nyújthat. Ezen túlmenıen a figyelemfelkeltés is határozott célja volt az alkotónak, ami arra irányult, hogy nagymértékben segítse a bennünket közvetlenül körülvevı világ, Európa jelenkori politikai, társadalmi és gazdasági folyamataiban való eligazodást azáltal, hogy megismerjük a „vén kontinens” történeti földrajzát és gazdaságtörténetét ötvözı mővét. Szükséges, mondhatjuk nélkülözhetetlen ez a szilárd kiindulási bázis megteremtéséhez, amelyre azután biztosan lehet építeni újabb és újabb (pl. Európai Uniós) ismeretek szerzésével. A könyv lényegében Európa társadalmi, gazdasági fejlıdésének térbeli szabályszerőségét történeti szempontból elemzi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy idıbeli gazdaságföldrajz vagy másképp közelítve területi gazdaságtörténet. Nagyon találó a könyv alcíme: „A kultúrák keletkezésétıl a XX. század közepéig”, mivel valóban az európai kultúrák születésének és fejlıdésének lehetünk a szemtanúi a könyv forgatása során. Láthatjuk, hogy a kezdetektıl a XX. század közepéig kontinensünk különbözı területei milyen társadalmi, gazdasági változásokon mentek keresztül, és azt a lokális tényezık hogyan befolyásolták, s mindazok eredıjeként milyen kultúrák bontakoztak ki. Az sem vitatható, hogy a globális gazdaságban a különbözı kulturális környezetnek, az eltérı kulturális miliınek nagyon jelentıs szerepe van (pl. a telephelyválasztásban vagy az értékesítésben), s egyre jobban felértékelıdik ez a faktor. Európa sokszínősége nemcsak a
társadalmi, gazdasági különbségekben nyilvánul meg, hanem a kulturális sokféleségben is. S attól is függ egy terület, egy ország vagy kontinens sikere, fejlıdése, hogy mennyire nyitott az újítások, a változások iránt az ottani társadalom. A kultúra erre is kihat. Európa fejlıdését számottevıen elısegítette az újítások iránti fogékonyság. Az, hogy az itteni társadalmak minden korban felismerték azokat az újszerő dolgokat, eszközöket, amelyek az élet legkülönbözıbb területein mozdították elı a fejlıdést és szolgálták a haladást. Tulajdonképpen ezeket az újításokat, a különbözı korok vívmányait veszi sorra ez a könyv, amely valójában azokon alapul. A tankönyv az Elıszót nem számítva 11 fejezetbıl áll, amelyek az elvi-módszertani alapokat rögzítı fejezettıl eltekintve logikusan egymásra épülve, idırendben következnek. Az egyes fejezetek szerkezeti tagolása és tartalma sok hasonlóságot mutat Pounds „Európa történeti földrajza” és Cameron „A világgazdaság története” c. mővéhez. E két meghatározó forrásanyag mellett még közel negyven, döntıen hazai publikáció képezte a hivatkozott irodalmat és adta a háttéranyagot. Az elsı fejezet mintegy elıkészíti az utána következı fejezeteket, mert olyan elméleti megközelítéseket, fogalom-meghatározásokat tartalmaz, amelyek kapaszkodót nyújtanak azokhoz. Foglalkozik – többek között – a gazdasági fejlıdés területi egyenlıtlenségeinek kérdésével, a környezet, a technikai színvonal és a társadalmi szerkezet kapcsolatrendszerével, a növekedés és a fejlıdés közötti különbséggel, valamint a termelékenységgel, a gazdasági szerkezettel és a szerkezetváltással. A 2. fejezettıl a 10. fejezetig a tartalmi felépítés nagyon hasonló, mert mindegyik nagyjából azonos alfejezetekre tagolódik, amelyek az egyes történelmi korok népesedési, települési, politikai, gazdasági és társadalmi folyamatait tekintik át. Az 5. fejezettıl kezdve minden fejezet végén külön alfejezet foglalja össze a magyarországi változásokat az adott korban, hogy mi történt a politikai, a társadalmi és a gazdasági életben, kiváltképp az iparban, továbbá, hogy hogyan fejlıdött a településhálózat. A tankönyv igen gazdag illusztrációkban. Bár a táblázatok száma elenyészı, annál tetemesebb az ábráké, amelyek a leggyakrabban különféle térképeket és fényképeket jelentenek. Ez utóbbiak között számos olyan akad, amit a szerzı maga készített. A gondosan összeválogatott fotók nagymértékben segítik a tanulást, a megértést és az ismeretek rögzülését, miközben a múltat és a jelent is jól „összekapcsolják”. Ez a könyv mindazok számára érdekes olvasmány lehet, akik érdeklıdnek Európa sorsa „története” iránt. De azok is haszonnal forgathatják, akik úgy gondolják, hogy a gyorsan változó világunkban való eligazodáshoz, valamint a jövı kifürkészéséhez elengedhetetlen a már letisztult és megváltozhatatlan múlt pontos ismerete.
Kiss Éva –Székely Csaba
A szerzık bemutatása Rétvári László életrajza SZEMÉLYI ADATOK Név: Születési hely: Születési idı: Anyja neve: Állandó cím: Hivatalos cím: e-mail cím: SZAKMAI VÉGZETTSÉG Végzettség Intézmény neve Év Diploma száma
DR. RÉTVÁRI LÁSZLÓ
Kispest 1936. április 6. Pajlócz Ilona 1144 Budapest, Füredi út 9/B. 6. emelet/24. 9400 Sopron, Ady E. út 5.
Okleveles földrajz-történelem szakos középiskolai tanár és kartográfus Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar ill. Bölcsészettudományi Kar 1960. ill. 1962. 215/1960, ill. T.-Kieg:IV/78.
NYELVTUDÁS Az idegen nyelv megnevezése Orosz Fokozat Középfokú állami nyelvvizsga A bizonyítvány száma 216/1969 Az idegen nyelv megnevezése Német Fokozat Aspiránsi nyelvvizsga A bizonyítvány száma 1970. TUDOMÁNYOS FOKOZATOK Név Földrajztudomány kandidátusa Kelte 1973. június 29. Száma 5771 A védés helye Budapest Tárgya Gyır-Sopron megye népesség- és településföldrajza Név Kelte Száma A védés helye Tárgya
Földrajztudomány doktora 1988. június 8. 2.412 Budapest A természeti erıforrások földrajzi értelmezése és értékelése
Név Kelte Száma A védés helye
Földtudomány tudományág habilitált doktora 1999. május 20. 217/1999. Eötvös Lóránd Tudományegyetem
Tárgya
A földrajzi környezetkutatás kartográfiai módszerei
Név Kelte Száma
Egyetemi tanári kinevezés 1999. december 1. 382/1999.
MUNKAHELYEK 1962-1966 Hadtörténeti Intézet Hadtudományi Térképtára 1966-1974 MTA Központi Hivatal 1974-1998 MTA Földrajztudományi Kutató Intézet 1994Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar OKTATÁSI TEVÉKENYSÉG 1980Az 1980-as évektıl számos egyetemen, fıiskolán ad hoc jelleggel fıként a nevemhez (is) kötıdı kutatások eredményeirıl. 1994SE Közgazdaságtudományi Intézet keretében gazdaságföldrajz és KV tárgyak KONFERENCIÁK, TANULMÁNYUTAK 1970. Ösztöndíjas tanulmányút Szovjetunióban. 1972. Koreai NDK-ban 1976. KGST környezetvédelmi témában 15 éven át rendszeres munkaértekezlet, Nemzetközi Földrajzi Unió Konferenciája, számos kétoldalú tudományos együttmőködésben való részvétel elıadással. TUDOMÁNYOS TISZTSÉGEK, SZAKMAI SZERVEZETEKBEN VALÓ TAGSÁG, EGYÉB TÁRSADALMI TISZTSÉGEK
19571978-1988 19971999-
Magyar Földrajzi Társaság MTA FKI Elmélet - Módszer - Gyakorlat sorozat szerkesztése HUNGEO-TOP Szervezı bizottság MTA Jövıkutatási Bizottság
KUTATÁSI TEVÉKENYSÉG 1960-1966 Térképtörténet - geomorfológiai térképezés 1968-1975 Népesség- és településföldrajz 1976-1990 Környezetkutatás elméleti kérdései, kartográfiai módszerei 1981A természeti erıforrások földrajzi értékelése 1982-1992 Környezeti hatás – következmény vizsgálatok
Kiss Éva rövid tudományos életrajza Egyetemi tanulmányait a KLTE TTK biológia-földrajz szakán 1986-ban fejezte be. 1986 és 1993 között különbözı ösztöndíjak (MTA TMB, Soros, Sasakawa) keretében az elmaradottság és népesség milyensége, a helyi társadalom minısége közötti összefüggéseket vizsgálta a Közép-Tiszavidék példáján. Egyetemi doktori értekezését 1989-ben, kandidátusi értekezését 1992-ben védte meg. 1986 és 1989 között tudományos ösztöndíjasként az MTA RKK budapesti osztályán dolgozott, majd 1992-tıl tudományos fımunkatársként az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében, ahol az iparföldrajzi kutatások kerültek érdeklıdésének középpontjába. 1989 és 2001 között Bolyai Kutatási ösztöndíjban részesült. 2009-tıl az FKI tudományos tanácsadója. Az elmúlt két évtizedben több hazai és nemzetközi együttmőködés folytán megvalósított projektet vezetett vagy mőködött közre azokban. Vizsgálta a magyar iparban zajló változásokat, elsıdlegesen azok területi konzekvenciáit a térszervezıdés különbözı szintjein. A kutatások során megkülönböztetett figyelmet fordított a nagyvárosi ipari átalakulás területi és funkcionális összefüggéseire, az ipari termelés új
színhelyeit képezı ipari parkokra és az ipar területi szerkezetét alakító folyamatokra (pl. külföldi tıkebefektetések, relokáció). MTA doktori értekezését 2008-ban védte meg. Az ezredfordulótól a NYME Közgazdaságtudományi Karának egyetemi docense, 2010-tıl egyetemi tanára. 2003-ban habilitált Sopronban. Számos rövid külföldi tanulmányút mellett hosszabb tanulmányúton Finnországban (Helsinki School of Economics) és Japánban (Nippon Institute of Technology) volt. Vendégoktatóként a Joensuui Egyetemen oktatott rövid ideig. Közremőködött Szob várossá válásának elıkészítésében 2000-ben. Jónéhány hazai és külföldi tudományos szervezet tagja. Jelentısebb hazai és külföldi tudományos elıadásainak száma megközelíti a 60-at, és több mint 180 publikációja jelent meg. Négy könyvet írt vagy szerkesztett. Közülük a legfontosabb: „Az Európai Unió a XXI. század elején”, amely 2005ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában és a „Területi szerkezetváltás a magyar iparban 1989 után” c. könyv, amelyet 2010-ben a Dialóg Campus Kiadó jelentetett meg. Ez utóbbi, amely széleskörő tudományos kutatásokon alapul, elsıként vállalkozik az elmúlt húsz esztendıben az ipar területi struktúrájában bekövetkezett változások és okaik átfogó értékelésére. Díjai, kitüntetései: Szádeczky-Kardoss Elemér Díj (1993), Szob Városáért Díj (2000), Pro Geographia Oklevél (2003), Akadémiai Díj (2006), NYME Kiváló Oktatója (2011). .
Székely Csaba rövid tudományos életrajza 1969-ben szerzett mezıgazdasági mérnöki diplomát a Gödöllıi Agrártudományi Egyetemen. 1970-tıl az Egyetem Mezıgazdaságtudományi Karának Üzemtani tanszékén helyezkedett el tanársegédként, ahol üzemgazdaságtant, majd vállalatgazdaságtant oktatott. 1971-ben fél évig a bonni Friedrich Wilhelm Egyetem Üzemgazdasági Intézetében a FAO ösztöndíjasaként az operációkutatási módszerek tervezésben való felhasználásának lehetıségeit kutatta. 1975-tıl 1978-ig az MTA TMB aspiránsaként folytatta kutatómunkáját, ennek keretében a Giesseni Justus Liebig Egyetemen fejlesztette ki a kandidátusi disszertációja alapját képezı számítógépes rendszer-szimulációs modelljét. 1980-ban védte meg kandidátusi disszertációját „A sertéságazat ökonómiai vizsgálata” címmel. 1980-84 között mezıgazdasági attaséként dolgozott Bonnban, ahol egyik fı feladata a tudományos és szakmai kapcsolatok fejlesztése volt a mezıgazdaság területén. A MAE ezért a tevékenységéért Pro Re Rustica Promovenda díjban részesítette. Hazatérése után egyetemi docensnek, majd 1985-ben tanszékvezetınek nevezték ki a GATE Üzemtani Tanszékére. 1987-ben az Egyetem létrehozta a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kart, amelyben elıször dékán helyettesi, majd dékáni pozíciót vállalt. 1989-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1996-tól 1999-ig a GATE rektoraként jelentıs szerepet vállalt a közép-magyarországi agrár-irányultságú intézmények együttmőködésének fejlesztésében, és a Szent István Egyetem kialakításában. Vezetıi beosztásai mellett is továbbfolytatta oktató és kutató munkáját. A mezıgazdasági vállalatok irányításának kérdéseivel, ezen belül kiemelten a stratégiai menedzsmenttel és menedzsment információs rendszerek kidolgozásával foglalkozott. 1992-ben egy kísérleti- és tangazdaságot is alapított e területek gyakorlati kutatására, amelyet 15 éven keresztül vezetett. E témakörben nyújtotta be MTA doktori disszertációját 2003-ben, amelyet 2005-ben eredményesen megvédett. 2005 márciusától a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán is egyetemi tanári állást vállalt, ahol 2006-ban dékánnak választották meg. 2007-tıl a Széchenyi István Gazdálkodás és szervezéstudományok Doktori Iskola vezetıje. A közgazdaságtudományi Karon elsısorban a stratégiai menedzsment, a változtatás menedzsment és a döntéselmélet tantárgyakat oktatja, magyar, német és angol nyelven.
Kutatási területének középpontjában a versenyképesség, illetıleg az innovatív stratégiák állnak. Eddig összesen 170 publikációja jelent meg, ebbıl 35 angol, illetıleg német nyelven. A Gazdálkodás folyóirat szerkesztıbizottságának elnöke, valamint a Gazdaság és Társadalom folyóirat fıszerkesztıje. Kitüntetései és címei: Szent-Györgyi Albert díj (1992), Nagyváthy János díj (2002), 2002-tıl a Giesseni Justus Liebig Egyetem honoris causa doktora.