Ph.: Onycophora (Karmos féreglábúak) Ph.: Tardigrada (Medveállatkák) Ph.: Arthropoda (Ízeltlábúak)

Ph.: Onycophora (Karmos féreglábúak) Ph.: Tardigrada (Medveállatkák) Ph.: Arthropoda (Ízeltlábúak) Subph.: Chelicerata (Csáprágósok) Cl.:Merostomata (Rákszabásúak) Cl.: Aracnida (Pókszabásúak) Cl.: Pantopoda (Csupalábúak)

Onycophora – Karmos féreglábúak • • • •

Szárazföldiek (kb 10 faj) Ragadozók 13-40 pár karmos csonkláb Szájszemölcs (ragadós mirigyváladék) –

• • • • •

Külső emésztés

Metanephridium Közvetlen egyedfejlődés, elevenszülő Trachea Érzősörték Bőrizomtömlőjük 3 rétegű simaizomból áll

Euperipatoides kanangrensis

Tardigrada - Medveállatkák • • •

Kb 750 faj (100), Szinte minden élettérben előfordulnak Legellenállóbb élőlények – – –

• • • • •

-196-151°C! 300 bar- 0 bar 570000 rad sugárzás (humán: 500 rad -> halál)

Kriptobiózis – cisztaképzés -120 évig is! 4 szelvény 1-1pár csonkláb szájnyílásban 2 mész-szurony, sejteket megszúrja és kiszívja Arthropoda tul (vedlés, kitines kutikula) Annelida tul (ízesülés nélküli láb, ideg r.)

Hypsibius dujardini

Arthropoda jellemzők • kitin tartalmú kutikula, nincs kollagén; néha Ca-lerakódás • szelvények 4 lemezből: – TERGIT: háti-

STERNIT: hasi -

PLEURIT: oldalsó lemez (2)

• Ízelt lábak: hasi és oldalsó lemez között illeszkednek

• nyitott keringési rendszer • belső és külső szelvényezettség, heteronom • fej: oldalt összetett (fecatta) szemek, középen pontszem (ocellum) • tagolt komplex tápcsatorna • Páros hasi idegek és idegdúcok

• Légzés lehet: kopoltyúk, bőrlégzés, tracheatüdő vagy trachea

Arthropoda – Ízeltlábúak subph.: Chelicerata (csáprágósok) classis: Xipphosura (tőrarkúak) • Sekély, partközeli tengerekben élnek. • Az előtestet egységes, patkó alakú hátpáncél fedi (peltidium) • Az előtesthez kapcsolódó 6 pár végtag közül az első kisméretű ollós csáprágót visel, a többi 5 pár járóláb is ollóban végződik. • Az utótest két részre tagolódik. Jellegzetességük a hosszú, mozgatható faroktövis. • jól fejlett szemek

• Akár 60cm! • Élő fosszília

Atlanti tőrarkú (Limulus polyphremus)

Az előtest 6 pár végtagja ollóban végződik.

1. Chelicera

Járólábak 3-6.

Ollós csáprágó

2.Pedipalpus tapogató

Lemezes haskopoltyúk: módosult végtagok

anus

6

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) • • • • •

• • • •

Csak egyszerű szemeik vannak. Végtagok csak az előtesthez kapcsolódnak. Életmód: változatos (ragadozó, élősködő, korhadékevő, növényevő). Ált. külső emésztés. Szövő-, méreg- és bűzmirigyeik lehetnek. 11 alosztálya

1.: Subcl.: Scorpiones (skorpiók) Ollójuk külső ága mozgatható (rákok – belső) Oviviparia, vivparia Többségük sivatagok és félsivatagok lakója. Éjszaka aktív ragadozók. A lábak az előtesthez rögzültek. Az előtest felszínén kemény lemezt, hátpajzsot viselnek (carapax).

Kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus Kelet-, Délkelet-Kárpátok, 3-4 cm

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) • 2. Subcl.: Solifugae (Rovarpókok) – Éjjeli állatok, sivatagok, félsivatagok, nagy csáprágó, nincs méregmirigy,

• 3. Subcl.: Pseudoscorpines (álskorpiók) – Legfeljebb 1 cm-esméregtövisben végződő utópotrohuk nincs. – Ollóból méregmirigy nyílik. – Csáprágójuk hegyén szövőmirigy nyílik. – Világszerte megtalálhatók, synantróppok is

• 4. Subcl.: Ricinulei (Sapkás Pókok) – – – –

~60 faj sapka (ricinium): előtest csúcsi része vakok, csáprágó és tapogató is ollós Afrika, D- és Közép-Amerika párás helyei

Rovarpók (Solifugae sp.)

Könyvskorpió (Chelifer cancroides)

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) • 5. Subcl.: Opiliones (Kaszáspókok) A pókoktól való elkülönítés: 1. előtest + utótest összeolvadt 2. testük szelvényezett (még ennél a alosztálynál is) Többnyire éjjel aktívak. A lábfej több mint 60 íz is lehet igen hosszú lábak (16 cm is lehet) Házi kaszáspók (Phalangium opilio)

Belső emésztés > külső emésztés is

Két szemük az ún. szemdombon Csáprágó: 3 ízű, ollós Védekezés:

egy pár bűzmirigy az első járólábaknál holtnak tettetik magukat autotomia – öncsonkítás leszakadt láb percekig mozog (innen kapták nevüket). Az elveszett lábak nem regenerálódnak. Szaporodás: hím: kiölthető párzószerve (penis) Nőstény: tojócső ( ovipositor) rakja Peték: talaj repedései, növények

10

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) 6. Subcl.: Acari (atkák) – 5 rend • 0.08-30 mm. A szelvényezettség a legtöbb fajnál elmosódott. Az atkák többségénél a 2. és 3. lábpár között húzódó sejugalis barázda két részre tagolja a testet: proterosoma, hysterosoma. A proterosoma további két részre tagolódik. A gnathosomán (capitulum), van a fej csúcsszelvénye, a csáprágók és a tapogatólábak. A propodosomán van az 1. és 2. járóláb. • Életmód: nagyon változatos: ragadozók, élősködők, korhadékevők stb.. • Élőhely: szinte minden vízi és szárazföldi életközösségben.

Ordo: Ixodida

Lárva

nimfa

hím

pete

talaj, 4-10 hét

lárva

3-5 nap, „hüllő” vér

nimfa kifejlett kullancs

nőstény Vérszívás előtt

Vérszívás után

Közönséges kullancs (Ixodes

nőstény vért szív

4-8 nap, emlős vér

hím nem szív vért

12

Ordo: Mesostigmata – nyűgatkák (atkatetvek) Csáprágójuk ollószerű, szemük nincs. Parazita és szabadon élő, általában közepes méretű (1mm) atkák. Familia: Gamasidae (Parasitidae) – bogáratkafélék Nimfáikat ürülék- és dögevő bogarak szállítják a kifejlett alakok számára szükséges környezetbe. Pergamasus coleoptratorum, lárvái Geotrupes (ganéjtúró) bogarakon élősködnek, ezek szállítják a friss trágyához, melyben a kifejlett atka fonalférgekkel táplálkozik.

Bogáratka (Parasitidae sp.) 13

Varroa jacobsoni – ázsiai nagy méhatka

1,6 mm

DK-Ázsiából => Európa. 1970: Bulgária Magyarországon már 1987-ben nagy károkat okozott.

Átszúrja a házi méh interszegmentális hártyáját és a hemolimfát szívja. A méh súlya 2 óra alatt felére csökkenhet. A nőstények megtámadják a lárvákat és az imágókat egyaránt. Elszaporodása esetén az egész család elpusztulhat.

14

A varroa-atka (Varroa jacobsoni)

Ordo: Prostigmata Ollós, karmos vagy szuronyszerű csáprágó. Végbélnyílás nincs, középbelük vakon végződik. Csak egy nimfa stádium Számos egészségügyi és gazdasági szempontból fontos faj

Familia: Trombidiidae – bársonyatkafélék általában piros színűek erdőkben, mezőkön. lárváik madarak és emlősök vérét szívják Imágóik talajban, avarban ragadoznak, főként ízeltlábúak petéivel táplálkoznak. A Trombidium holosericeum – tavaszi bársonyatka. 4 mm, élénk skarlátvörös színű. Az imágó a talaj felső rétegeiben él, rovarpetékkel táplálkozik. 18

Ordo: Astigmata Trachearendszerük kitinizáltak,

és

légzőnyílásaik

hiányzik.

Gyengén

Dermatophagides sp.- poratkafajok házi porban fajaik tömegesen táplálék: elszarusodott hámsejtek, és az azokon megtelepedő mikroszkópikus gombák váladékaikban, ürülékükben, testtörmelékükben antigén természetű fehérjék  allergének

Sarcoptes scabiei - emberi rühatka csökevényes rágószerv, 0.2-0.4 mm a gazdaállat, vagy az ember bőrében él a kifejlett állat az elhalt szarurétegben fúr járatokat főleg a bőr vékonyabb területein rág: ujjak között, hajlatokban. Járataiban visszafelé mászni a szőre miatt nem tud. Többnyire a lárvák okozzák a hólyagokat. Éjjel aktívabb. Fehérneművel, tisztátalan ágyneművel terjed. Tűrhetetlen viszketést okoz a vakarás következtében a bőr másodlagosan fertőződhet. 19

Ordo: Oribatida – páncélosatkák Leírás: erősen kitinizált, 0.2-1 mm. Test domború, sötét. Morfológiájuk változatos, gyakran nyúlványok, különleges alakú szőrökkel. Élőhely: talaj- és mohalakók. Táplálék: minden: növényi korhadék, ürülék, moszat, gombafonal, pollen, spórák, rovarpeték. A humifikációban fontos szerepük van. 1 m3 talajban több százezer lehet az egyedszámuk. 20

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) • 7. Subcl.: Palpigradi (szálfarkúak) – ~50(1) faj, talajon, nyirkos helyeken

• 8. Subcl.: Uropygi (ostorfarkúak)

Eukoenenia sp.

– skorpiókhoz kissé hasonlítanak

– 2-7 cm – anális mirigy védekezésre: • ecetsav, hangyasav, klór – uro lat: ég, mar, lángol puga: far, ülep

Ostorfarkú (Uropygi sp.)

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) • 9. Subcl.: Schizomida (rövid szálfarkúak) – – – – –

230 faj szem nincs első pár járólábbal tapogatnak kis méret: 3-7 mm trópus, szubtrópus

Rövid szálfarkú (Schizomida sp.)

• 10. subcl.: Amblypygi (ostorlábúak) – Amb: tompa, lekerekített; puga: far – 100 faj, max 5 cm – előtest széles, szívalakú – nincs méregmirigy – Ázsia, Afrika, Amerika: trópus, Ostorlábú (Ambypygi sp.)

Phylum: Arthropoda Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Arachnida (pókszabásúak) 11. Subclassis: Araneae (pókok) Ordo: Araneae 23

Subo.:Mesothelae - Alsórendű pókok

• • • • • •

Mesothelae - alsórendű pókok Opistothelae - felsőrendű pókok Orthognatha - négytüdős pókok Labidognatha - főpókok

Kis fajszám ősi, főleg DK-Ázsia utótest szelvényezett Csáprágójuk ortognath Talajban épített járatokban Magyarországon nincs

Liphistius malayanus

24

Opistothelae – felsőrendű pókok Orthognatha Közepes- és nagyméretűek Csáprágóik ortognath típusúak Két pár tracheatüdő Főleg trópus és szubtrópus

(Mygalomorphae)- Négytüdős pókok

Mesothelae - alsórendű pókok Opistothelae - felsőrendű pókok Orthognatha - négytüdős pókok Labidognatha - főpókok

Familia: Nemesiidae (Ctenizidae ) - Aknászpókok • • • • • •

~ 500 faj Zömök testalkat Függőleges aknákban élnek akna sűrű szövedékkel bélelve aknán csapóajtó Közép-Európában egyetlen faj 25

Subordo: Opistothelae – felsőrendű pókok sectio: Orthognatha

(Mygalomorphae)- Négytüdős pókok

• 5 mm • Karsztbokorerdők, sziklagyepek

• Talajban, elágazó járatokban • Járat fala: nyál + talajszemcse + fonal

Nemesia pannonica – magyar aknászpók Védett

26

Fam: Theraphosidae - Madárpókok

• Legnagyobb méret

• leghosszabb életű pókok • éjszakai aktivitás • Csak trópusokon ~ D-Amerika • Mérgük emberre ~nem veszélyes • szőrzetük irritál

27

Sectio: Labidognatha (Araneomorphae) Főpókok Subo.:Opistothelae - felsőrendű pókok sectio:Orthognatha - négytüdős pókok sectio: Labidognatha - főpókok labidognath csáprágó: oldalirányú mozgatás

• • • • •

Csáprágóik labidognath típusúak Kis- és közepes méret 90 család: 23000 faj Közép-Európa: 38 család 1100 faj (Mo:750) ~ 1 évig élnek 28

Fam.:Pholcidae – álkaszáspókfélék • Kusza térhálók, sziklás helyen • Lakásokban is gyakoriak • Hazánkban négy faj • hálóban hassal felfelé • a fogófonalakat enyvréteg fedi, „becsomagol - harap - kiszív”

Pholcus phalangoides – nagy álkaszáspók

• • • • • •

2-3 mm (utótest) utótesten két párhuzamos sötét folt Házakban, kövek alatt Fogóhálója ~vitorlaháló ha megijed, gyors rángatódzó mozgást végez (vibrotropizmus) Nőstény: Petecsomót csáprágóival fogva magával cipeli

29

Fam.:Eresidae – bikapókfélék • száraz gyepekben • hím csavarog • Nőstény tárnában • Hazánkban ~3 faj? hím

nőstény

Eresus cinnaberinus – bikapók VÉDETT

30

Theridiidae - Törpepókok

• • • •

Gömbded utótest utótest gyakran színes és feltűnő mintázatú Sok fajuk kötődik az emberi lakásokhoz Hurokháló

Steatoda bipunctata - kétpettyes faggyúpók

Latrodectus mactans - fekete özvegy • • • • • • •

2-3 mm Főként Dél- és Észak-Amerika lakója egyik legveszélyesebb pókfaj marás után 4-5 órával bekövetkezhet a halál rokonai Európa kivételével minden földrészen hasi oldalán élénkpiros, homokóra alakú folt nőstény a párzás után rögtön felfalja a hímet

31

Linyphiidae – vitorláspókfélék • • • • •

Kis méret, karcsú tüskézett lábak Vitorlahálót A mérsékelt- és a hidegöv legfajgazdagabb családja Hálóban háttal lefelé csüngenek

Linyphia triangularis – háromszöges vitorláspók és hálója

32

Araneidae – keresztespókfélék • • • • •

Kerekháló Láb tüskézett 8 szem 2 sorban a nőstény a hím méretét többszörösen meghaladja A hímek ivaréretten csavargók

Araneus diadematus – koronás keresztespók • 6-8 mm

• utótest világostól sötétig • háton fehér, kereszt alakú foltsor • Fákon, bokrokon 33

• 2,8-7,5 mm • nőstény: utótest csíkos • A különböző populációk között életmódbeli eltérés lehet (nedves helyen élők korábban petéznek mint a szárazabb területen élők) • hímek kisebbek, világosbarnák • Egyenesszárnyúakat eszik

Argiope bruennichi – darázspók és kokonja

34

Argiope sp. Hím, nőstény

Lycosidae – farkaspók félék • 8 szem 3 sorban (4-2-2) • Talajlakók, fogóháló nincs • Mezőgazdasági területeken is

tömegesek • Egyes fajok igénylik a víz közelségét

• Nőstények a fonószemölcsükhöz rögzítik a petecsomójukat

Trochosa terricola

35

Pisauridae - Csodáspókok Dolomedes fimbriatus - Szegélyes vidrapók • 10 mm, síkságon gyakoribb • Vízparti növényzeten él, de a vízfelszínen is tud futni • A fiatalok a víztől távol élnek (pl. erdő, szántóföld, cserjés) • VÉDETT!

• • • • •

Fogóhálót nincs Nagy termet gyorsak Száraz és nedves terület is Nőstények a csáprágóikkal szállítják a petecsomójukat

36

Argyronetidae – búvárpókfélék

• • • • •

barnás utótest szőrös sűrű hínárvegetációban gyakori Egész életét a vízben tölti Búvárharangjába a utótest szőrözete között viszi le a levegőt • A búvárharangban táplálkozik, párosodik és a petéket is itt őrzi • VÉDETT

Argyroneta aquatica - Búvárpók 37

Thomisidae - Karolópókok

Misumena vatia (vacia) - Viráglakó karolópók • 1,5-3 mm • hím sötét, jellegzetes mintázat • A nőstény a virág színétől függően – fehér, zöld, vagy sárga

• utótestén néha pirosas foltok • Elsősorban fészkes virágzatú növények virágaiban él

38

Salticidae - Ugrópókok • • • • • •

Szemei három sorban el (4-2-2) Az első szemsor két középső szeme kiugróan nagy A Föld fajokban leggazdagabb családja Max. 2 cm nagyságúak Zömök testalkat láb vaskos

Salticus scenicus – színészpók

39

Phylum: ARTHROPODA subphylum: CHELICERATA classis / subclassis: I. Merostomata (Rákszabásúak) 1. Eurypterida - tengeri skorpiók 2. Xiphosura - tőrfarkúak II. ARACHNIDA (Pókszabásúak) 1. Scorpiones (Skorpiók ) 2. Solifugae (Rovarpókok ) 3. Pseudoscorpiones (Álskorpiók) 4. Ricinulei (Sapkás pókok) 5. Opiliones (Kaszáspókok) 6. Acari (Atkák) 7. Palpigradi (Szálfarkúak) 8. Uropygi (Ostorfarkúak) 9. Schizomida (Rövid szálfarkúak) 10. Amblypygi (Ostorlábúak) 11. Araneae (Pókok)

III. Pantopoda (Csupalábállatok)

Subph.: Chelicerata (csáprágósok) Classis: Pantopoda (csupalábúak) 1. előtest: a törzset alkotja, két szakaszból áll: 1. szelvényezetlen, előrenyúló ormányt visel, végén szájnyílás 2. szelvényezett és járólábakat visel belső szerveinek egy része a lábakban 2. utótest: kisméretű, szelvényezetlen függelékké redukálódott Fejlődés: közvetett, szelvényszerző fejlődés (anamorfózis).

pan: teljes, minden, összes (panamerikai játékok, Pángea) 1300 faj lassúak petehordó láb (hím) protonimfa is az apán tartózkodik

Nymphon sp. -nyurga ászkapók

41

Tengeriek, a mélytengeriek vakok vannak planktonikusak is legtöbbjük virágállatokon, szivacsokon, zsákállatokon élnek, és ezek testéből táplálkoznak lárvák többnyire csigákon élősködnek test: max 10cm láb: max. 25 cm

42

Colossendeis australis - Antarctic pycnogonid

Nymphon sp. -nyurga ászkapók

43

ARTHROPODA subphylum-ok TRILOBITA háromkaréjú ősrákok CHELICERATA csáprágósok

CRUSTACEA rákok

MYRIAPODA soklábúak

HEXAPODA hatlábúak

ősi tengeri amandibulata, (2 ágú végtag) végtagokon kopoltyúk ősi tengeri eredet csáprágó, amandibulata lemezes kopoltyú/tüdő ősi tengeri eredet mandibula, (2 ágú végtag) végtagokon kopoltyúk ősi tengeri eredet mandibula trachea fiatal (~400 millió éve, devon) szárazföldi eredet mandibula trachea

1 pár csáp UNIRAMIA

2 pár csáp

nincsen csáp

állkapocs MANDIBULATA

MYRIAPODA soklábúak

csáprágó

HEXAPODA hatlábúak

trachea rendszer TRACHEATA

CRUSTACEA rákok

kopoltyú

CHELICERATA csáprágósok

tracheatüdo, lemezes kopoltyú

Subphylum: CRUSTACEA

- rákok

• 2 PÁR csáp (ANTENNA), kétágú végtagok (BIRAMIA) • crusta: héj • kitin kutikulába mészsók rakódnak • a rákoknak a legnagyobb a morfológiai diverzitása • a leírt fajok száma kb. 52 000

• méretük 94 μm és 4 m között • becslések szerint a legnagyobb biomasszája a Földön a krillnek van, melynek mennyisége 500 millió tonna

• • • •

legnagyobb láb-fesztávolság: óriás tengeri pók (legnagyobb élő ízeltlábú, 2 m, Japán) carapax: 25x30 cm amerikai homár rekord: 1067 mm, 20.13 kg legnagyobb szfi: pálmatolvaj rák

2-4 m ? Macrocheira kaempferi – óriás tengeripók

legnagyobb carapax 46 cm : Pseudocarcinus gigas Tasmánia

legnagyobb tethossz 60 cm, 15 kg Jasus (Sagmariasus) verreauxi Ausztrália, Új-Zéland

49

Szelvényszámok

felsőrendű rákok: 8 torszelvény

pajzsos levéllábú rákok: akár 40 torszelvény

1. BRANCHIOPODA 2. REMIPEDIA 3. CEPHALOCARIDA 4. MAXILLOPODA 5. OSTRACODA 6. MALACOSTRACA

Máshol 60 is

50

Testfelépítés

A 19 testszelvény:

(6. cl: Malacostraca)

abdomen

HÉJ carapax

törzs: fej caput 5 íz + 1 tor thorax 8 potroh: abdomen 6 + farok

thorax

potroh telson

Uropodit

Úszólábak (hasadtlábak)

Csak a Malacostraca fajoknál van potrohláb!

járólábak

caput

FEJ

1. BRANCHIOPODA 2. REMIPEDIA 3. CEPHALOCARIDA 4. MAXILLOPODA 5. OSTRACODA 6. MALACOSTRACA

a fej végtagjainak diverzitása hatékony táplálkozást tesz lehetővé

tor eredetű

hasadt/láb (SCHIZO/PODIUM) módosulatai: 1. pálcaláb (pereiopodium): endopodit 5 ízből áll, exopodit csökevényes

módosulatai:

ollós láb pengeláb

2. levélláb (phyllopodium)

A láb alapi része (protopodit) 2 szelvényből áll: coxa és basis A protopodit nyúlványokat viselhet: exit (külső nyúlvány) endit (belső nyúlvány) A rákok lába hasadtláb, kétágú: endopodit: belső láb exopodit külső láb

(tőíz : 2-3 íz)

exit (külső függelék) = elsődlegesen légzést szolgálja specializált kopoltyúkat alkotnak

v. exit

exopodit

54

Belső kopoltyúk

Gyakran belső kopoltyúk a carapax alatt – a végtagok függelékei! – fejpajzs alatt kopoltyúüreg (Decapoda) 55

Subphylum: CRUSTACEA – rákok 1. classis: BRANCHIOPODA - levéllábú rákok • változatos alakú, csupasz, vagy héjjal borított édesvízi állatok • a vízben hanyatt úsznak • időszakos vizek • ragadozók, de néha kannibálok • az iszapban turkálnak • a peték a kiszárad iszapban évekig is életképesek • több faj lárvái csak akkor tudnak kikelni, ha a petét előbb fagy érte • a beszáradt iszap porával együtt a petéket a szél terjesztheti.

1. cl: BRANCHIOPODA

1. BRANCHIOPODA scl: SARCOSTRACA o: Anostraca - csupasz levéllábú rákok scl: Phyllopoda – levéllábú rákok 2. REMIPEDIA 3. CEPHALOCARIDA 4. MAXILLOPODA 5. OSTRACODA 6. MALACOSTRACA

o: Anostraca - csupasz levéllábú rákok

Anostraca

Brachipus stagnalis – közönséges tócsarák 8,5-23 mm, tarka, csupasz testű Nyílt térségek pocsolyáiban és vizes árkaiban főként agyagos helyeken

57

• 8-23 mm hosszú • hím: lábai enyhén vöröses, a farokvillaágak sárgás-vöröses színűek • nőstény: a petetartó alapján zöldes, csúcsán élénk kék

o: Notostraca - pajzsos levéllábú rákok

1. cl: BRANCHIOPODA scl: Sarcostraca o: Anostraca - csupasz levéllábú rákok scl: Phyllopoda – levéllábú rákok o: Notostraca – pajzsos levállábú rákok o: Diplostraca ”kéthéjúak” so: Cladocera – ágascsápú rák 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

• hátpajzs • hanyatt úsznak • Időszakos vizekben • iszapban turkálnak • ragadozók, néha kannibálok • peték a kiszárad iszapban évekig életképesek, szél terjeszti • Több faj lárvái csak akkor tudnak kikelni, ha a petét előbb fagy érte.

Triops cancriformis – nyári pajzsosrák • Időszakos pocsolyákban nyáron és ősszel • Lábai: táplálékfelvétel, mozgás, légzés

• A rizsvetésekben a csiranövények kitúrásával és megrágásával kárt okoz.


Lepidurus apus – tavaszi pajzsosrák • Az összetett szemei a test középvonalában csápjai csökevényes, helyette elülső lábpárját használja. • Két farok nyúlványa között lemezszerű függelék • Kora tavasszal, hóolvadás után jelenik meg • 15 oC-nál melegebb vizekből csak ritkán mutathatjuk ki. Ritkább faj.

nyári pajzsosrák

tavaszi pajzsosrák

so: Cladocera – ágascsápú rákok


• test végén tüske formájú nyúlvány

• rugalmas, kabátszerű héj

• 2 pár 2 ágú evezőcsáp

• hasoldalon nyitott, potroh kidugható

• állóvízben, pocsolyákban gyakoriak

• a héj a fejet szabadon hagyja

• halivadékok fontos tápláléka

• a fejen lefelé irányuló függelék

so: Cladocera – ágascsápú rákok

Daphnia pulex – kis vízibolha


• 1-4 mm • sekély vizekben, tócsákban

• csápjukkal csapkodva, szökkelve haladnak • táplálék: Szerves törmelék, apró élőlények. • tömegesen a vizet vörösre festik.

• Beszáradt petéiket a szél és a vízimadarak terjesztik. • „vízibolha” : kiszáradva akváriumi haltáplálék

63

Daphnia longispina cucullata – változófejű vízibolha

tavaszi forma

nyári forma

őszi forma

• 2,5 mm

• a víz hőmérsékletének változtatásával fej csúcsi része változik • tavak planktonjában nem ritka

A változófejű vízibolha (Daphnia longispina cucullata ) nőstényének ciklomorfózisa július

szeptember

június

október

május

áttelelő ephippium

tartós peték

4. cl: MAXILLOPODA 1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

Nem monofiletikus

1. scl:

Thecostraca

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA

4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca infracl: Cirripedia supero: Thoracica

• nagyon módosultak, sokszor azt is nehéz eldönteni, egyáltalán ízeltlábúak-e

•1834-ig a kagylókhoz sorolták őket

scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda 5. cl: OSTRACODA

(ekkor fedezték fel a lárvájukat)

6. cl: MALACOSTRACA

• tengeriek

• első csáp tapadószerv

Infracl: Cirripedia - kacslábú rákok 2.5-75 cm Cirrus: ~ (haj)fürt, Pedis: láb

1. scl:

Thecostraca

- kacslábú rákok Supero: Thoracica: kb. 700 faj, két típus

Infracl: Cirripedia


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca infracl: Cirripedia supero: Thoracica scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda

Tengeri makk

5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

kacsakagyló

A testet beborító hátpajzs mészlemezeket választ ki. Torlábak sok ízűek, sertézettek (kacslábak). Legtöbb fajuk a tengerek, árapály övezetben Helytülő (sessilis) szervezetek Szűrögetve táplálkoznak, vagy belső élősködők. 68

Szabadon úszó lárvájuk (nauplius) átalakul cypris lárvává, letelepszik és elülső pár csápjával rögzül. Ez válik az állat nyelévé. Cirri – a tor módosult hasadt lábai Sok ízből állnak (kacslábak) szűrögetve táplálkoznak vele 1. Naupliusz lárva

Fejükkel tapadnak az aljzathoz, első csápjaikkal

2. cyprid lárva

testméretükhöz viszonyítva leghosszabb péniszű állatok

Kacslábú rákok nauplius larvája

70

4.cl: MAXILLOPODA

scl:

THECOSTRACA Infracl: Cirripedia

Lepas anatifera – kacsakagyló • 3-5 cm kagylószerű teste a 10-30 cm hosszú nyéltől teljesen elkülönül. • Testét 5 fehér sávolt mészlemez borítja. • Elterjedés: Atlanti óceán, Földközi-tenger. • Szerves törmeléket szűr ki a vízből kacslábai segítségével. • Közel a felszínhez sziklákra, hidak tartószerkezeteire, gerendákra stb. tapad. 71

4.cl: MAXILLOPODA

scl:

THECOSTRACA Infracl: Cirripedia

Balanus balanus – tengeri makk • 2-3 cm, külső héja csonka kúp alakú. Közel a vízfelszínhez kövekre tapad. • Elterjedés: Brit szigetek, Balti-tenger, Északi-tenger. Dagálykor az állat felcsapja fedőkészülékét és finoman pillás kacslábaival szűröget. • Még a 0.001 mm nagyságú szemcséket is képes kiszűrni. • Gyorsan mozgó állatokra, pl. halakra, cetekre is képes letapadni.

72

• két szesszilis kacslábú rákfaj: Chthamalus stellatus és Balanus balanoides vertikális eloszlását vizsgálta Connel (1961) Skócia partjainál (tipikus interferencia kompetíció)

Maxillopoda: sessilis formák állatokra is kitapadnak

74

3. scl: BRANCHIURA 150 faj, élősködők, laposak, tengeri és édesvízi halakon


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

Argulus foliaceus – közönséges pontytetű

• 5-10 mm, potrohkaréjai lekerekítettek • fejtora széles, ovális • Halak vérét szívja, legyengítik • Vérszívás után 2-3 hétig nem táplálkozik • szájszervükkel ejtett sebek gyakran a halpenész (Saprolegia ferox) nevű gombának behatolási helyei. Az ivadék elpusztulhat miatta. 75

4. scl: PENTASTOMIDA - Féregatka alakúak, 100 faj • élősködők („orrférgek”, orrban, tüdőben) • sokan a férgekhez sorolták • DNS és spermium morfológia alapján rákok • 2.5 –12 cm • a végleges gazdaállat más állatok elfogyasztásával, vagy vízzel fertőződhet. • Európában és Afrikában is ismertek emberi megbetegedések • szájnyílásuk mellett 2 pár bemélyedés horgos

végtagokat rejt, emiatt kapták az „ötszájú” nevet • légző-, keringési- és kiválasztó szervük nincs


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

6. scl:

COPEPODA

– evezőlábú rákok


4. cl: MAXILLOPODA scl: Thecostraca scl: Tantulocarida scl: Branchiura scl: Pentastomida scl: Mystacocarida scl: Copepoda o: Cyclopoida 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

planktonalkotók: max 1 cm 1. csáp egyágú, hosszú 2. rövid, ált 2 ágú Élősködők: külső v belső paraziták max 32 cm, halakon, bálnákon, puhatestűeken stb.

scl: Copepoda – evezőlábú rákok

o: Cyclopoida

• test áramvonalas • Többségük apróbb vízi szervezeteket, növényeket fogyaszt • van parazita is • csak egy homlokszemük van (nauplius szem) mint Küklopsznak 

Nauplius lárva (fejlárva)

Cyclops viridis

80

5. cl:

OSTRACODA – kagylósrákok

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

•Testüket meszes, kagylóra emlékeztető héj fedi, melyet egy rugalmas sarokpánt nyit és egy haránt izomnyaláb zár. • Valamennyi víztípusban, ált. apró vízi szervezeteket fogyasztanak.

Cypris pubera – hímnélküli kagylósrák • • • •

2,7 mm, zöld, kagylóhéja szőrös, gyakori Főleg vizesárokban, de állandó vizeinkben is Többnyire az iszap felszínén mászik. Moszatokkal, egysejtűekkel, szerves törmelékkel táplálkozik.

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA

82

6. cl:

MALACOSTRACA - felsőrendű rákok 1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca

Rákok 75%-a ide tartozik Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca scl:

supero: Syncarida o: Bathynellacea o: Anaspidacea supero: Peracarida o: Mysida o: Amphipoda so: Gammaridea so: Caprellidea o: Isopoda so: Asellota so: Oniscidea supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

Testfelépítés cl: Malacostraca

abdomen

A test 19 szelvénye: törzs: fej caput 5 íz +1 tor thorax 8 potroh: abdomen 6 + tail HÉJ thorax caput carapax

potroh telson

Uropodit (ellaposodott utolsó vágtag : farok)

Úszólábak (hasadtlábak)

a járólábak pálcalábak

walking legs

Csak a Malacostraca fajoknál van potrohláb (pleopodit)!

Elsődleges lárva v. fejlárva

6. cl: MALACOSTRACA 2. scl: Hoplocarida

o: Stomatopoda - sáskarákok

– nyélen ülő összetett szemek

– fejlődés átalakulással, zoëa lárva – tengeri ragadozók, lesből támadnak – első 5 torszelvényen pengés fogólábak

– rövid carapax, 6 nagy potrohszelvény – jól fejlett telson, faroklegyező – potrohlábakon fonalas kopoltyúk

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca

Squilla mantis – éti sáskarák • Név: imádkozó sáskákéra emlékeztető fogólábak • 20 cm • Földközi-tenger • iszapos aljzat, 120 m-ig • táplálék: kisebb garnélák, halak, csigák, kagylók • Gyakori, halásszák

o: Amphipoda - felemáslábú rákok • oldalirányban lapított test • jól fejlett, kétágú antennulák • első torszelvény + fej = fejtor • ülő szemek, barlangiaknak nincs • 1-3. P.láb: hasadtlábak, úszás • 4-6. P.láb: hosszabb, pálcaszerű, segítségükkel szökkel • főként tengeriek, vannak édesvíziek néhány vízparton, párás helyen élő faj is van • 6000 faj, 20 hazai közül egy kivételével valamennyi vízben él

4 pár torláb előre 3 pár torláb hátra 5 4 3 2

8 7 6

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida o: Bathynellacea o: Anaspidacea supero: Peracarida o: Mysida o: Amphipoda so: Gammaridea, so: Caprellidea o: Isopoda supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

• 1. pár torláb állkapcsi láb • 4 pár láb előre 2.-5. torlábak 2-3. pengés, táplálék tartására való • 3 pár hátra hajlik 6.-8. Torlábak: járás, kapaszkodás • nőstény: 4 pár költőlemez • kopoltyúk a torlábakon vannak

Gammarus roeseli – tüskés bolharák • 15-20 mm, a potroh első 3 szelvénye a hátoldal közepén erős tüskében végződik. • Szemei vese alakúak, csápjain hosszú serték vannak. • Patakokban, folyókban közönséges. • Növényi anyagokat, dögöt fogyasztanak, alkalmilag ragadoznak. • Ha a vízben lévő köveket felemeljük, akkor oldalazó mozgással vagy háton úszva igyekszik elrejtőzni.

terepgyakorlat

Gammarus fossarum – közönséges bolharák • 12-15 mm, piszkosfehér vagy sárga színű. • Domb és hegyvidékein patakjaiban közönséges. (avarlebontás) • Főleg növényi anyagokat fogyaszt

Niphargus spp. - vak bolharákok pigmentálatlanok, felszín alatti vizekben élnek

Niphargus balcanicus

Niphargus mediodanubialis - középdunai vakbolharák • 12-20 mm, fehér, vak • Alföld és a Dunántúl mocsaraiban • Ragadozó, még a gyűrűsférgekkel is elbír. • A vakbolharákok többnyire egy-egy földrajzilag jól körülhatárolható területen élnek. • Így ismerünk csak az Aggteleki karszt barlangjaiban élőt, de van tátrai faj is.

91

o: Isopoda - ászkarákok • név: toron 7 egyforma pálcaláb • hát-hasi lapítottság • első csáp rövid (szárazföldiek: csak 3 íz) • második csáp hosszú • ülő összetett szemek • 7 torszelvény szabad • potroh rövid, néhány szelvénye összenőhet • kopoltyúk a potrohlábakon (úszó lábak)

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida o: Bathynellacea o: Anaspidacea supero: Peracarida o: Mysida o: Amphipoda o: Isopoda supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

1 23 4 5 67

Legnagyobb ászka faj Anilocra spp. - kúpos ászkák tengeriek, litorális övezetben élnek főként paraziták, halak testnedveit szívják

93

subo: Asellota – vízi ászkák

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida supero: Peracarida o: Isopoda supero: Eucarida

antennula jól fejlett, az egyágú antenna még hosszabb főleg tengeriek, néhány édesvízi

Asellus aquaticus - víziászka Mo.-n lassúfolyású és állóvizekben gyakori aljzaton, vízinövényeken Táplálék: növényi Szárazság: iszapba ássa magát jégbe zárva is életben marad.

subo: Oniscidea - szárazföldi ászkarákok • ~párás helyeken • a domború testűek összegömbölyödésre képesek • felületük olykor erősen szemcsézett • szaporodási időszakban a nőstények 2-6. torszelvényein oostegitek=költőlemezek alakulnak ki, ezek képezik a marsupiumot

95

Armadillidium vulgare – gömbászka domború testű, teljesen össze tud gömbölyödni, gyakori 1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida supero: Peracarida o: Isopoda supero: Eucarida

96

Porcellio scaber – érdes pinceászka • sötét, vagy ólomszürke színű • hátoldala durván szemcsézett, telsonja hegyes • pincékben, üvegházakban, nedves avarban, kövek alatt gyakori • korhadó növényi anyagokat fogyaszt • éjjelente a húsos terményekben (burgonya, répa zöldség, gyümölcs) szabálytalan lakú lyukakat, üregeket rág

o: DECAPODA - tízlábú rákok • • • • •

mind a 8 torszelvény összeforradt, a fejjel alkotja a fejtort. az első 3 pár láb álkapcsi lábbá alakult a többi 5 pár láb járóláb, innét kapták a nevüket 4-6. pár láb sok esetben ollóban végződik a 4. viseli a legnagyobbat

1. cl: BRANCHIOPODA 2. cl: REMIPEDIA 3. cl: CEPHALOCARIDA 4. cl: MAXILLOPODA 5. cl: OSTRACODA 6. cl: MALACOSTRACA scl: Phyllocarida scl: Hoplocarida scl: Eumalacostraca supero: Syncarida supero: Peracarida supero: Eucarida o: Euphausiacea o: Decapoda

rákok fajokban leggazdagabb rendje

3 féle jellegzetes testalkat:

úszórák

(garnéla forma)

mászórák

rövidfarkú rák

(tarisznyarákok)

98

o: Decapoda - tízlábú rákok garnélák

édesvízi garnéla



Crangon crangon – Közönséges garnéla Kb 5 cm, Elülső járólábain nagy olló Európa körüli vizekben mindenütt közönséges homokos, iszapos tengerfenéken él Éjszaka aktív, nappal beássa magát a homokba. Táplálék: rákok, férgek, puhatestűek, szerves törmelék. A víz sótartalmának erős ingadozásait is tolerálja.

Sűrű lyukú hálóval vagy kosárral halásszák, egészben főzve fogyasztják.

100

Nephros norvegicus – norvég rák (scampo, scampi) Max 22 cm, hosszúkás testalkatú, első pár járólába, karcsú ollói feltűnően nagyok. Elterjed Norvégiától az Adriáig. 40-800 m mélységben a homokos, iszapos lágy aljzaton él. Kisebb tengeri gerinctelenekkel, szerves törmelékkel táplálkozik. 101 Fogyasztható, nagy mennyiségben halásszák

Palinurus vulgaris nagy ehető languszta 20-40 cm, 8 kg. Barnás-ibolyás,Hengeres teste tüskés Páncél bőrszerű. Hosszú 2. pár csápjával védekezik. 5. pár járólába ollós Elterjedés: Földközi-tenger, Atlanti óceán. A partmenti nem túl mély vizekben sziklás, növényekkel borított aljzaton Éjjel aktív, táplálék: csiga, kagyló, tüskésbőrűek, dög Fogyasztható, kedvelt csemege. Phyllosoma lárva

102

Scyllarus arctus – medverák (Scyllarides latus) Elérheti a 45 cm-es hosszúságot. Hátoldala barna, hasoldala sárgás. Elterjedés: Atlanti óceán keleti része, Földközi- tenger. 3 m-nél mélyebb vizekben, sziklás aljzatokon él. Sziklapárkányokon függeszkedik fejjel lefelé. Csigákkal, kagylókkal, tüskésbőrűekkel, döggel táplálkozik. A nőstény élénk piros színű petéit magával 103 cipeli.

Eupagurus prideauxi – remeterák 4 cm. Barnásvörös, potroha rövid, vastag, aszimmetrikus és jobbra csavarodik. Csak bal oldali potrohlábai maradtak meg. Potrohuk kitinpáncélzata puha, gyenge, csigaházba rejti. Elülső járólábán nagy olló van, a hátsókkal kapaszkodik a csigaházba. Az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben fordul elő, 20-100 m mélységben. Szerves törmeléket, moszatokat, kicsiny rákokat, csigákat fogyaszt. A lakhelyéül szolgáló csigaházra egy tengeri rózsát 104 (Adamsia palliata) telepít, mellyel elriasztja ellenfeleit.

Astacus astacus folyamirák

Astacus leptodactylus kecskerák Mind a 3 faj VÉDETT

Austropotamobius torrentium kövirák

105

hím és nőstény folyami rák

Astacus astacus – folyami rák 20-25 cm, félkör alakú nyakbarázdájának szélén erős egyenes fog van. Zömök, vaskos ollója van. Patakokban, tavakban él, dögöt és növényeket fogyaszt. A víz szennyezésére érzékeny. Nyári vedléskor puha bőre miatt védtelen (vajrák) ezért új páncélja kifejlődéséig elrejtőzik. A vedlés gyakran az állat pusztulásával jár. A nőstény petéit és 1 hónapos korukig kicsinyeit a potroh lábain hordja. Hazánkban elterjedt volt (Helységnevek: ..rákos), de az 1880-as években elterjedt rákpestis az állomány nagy részét kipusztította. 106

Astacus torrentium – kövirák Háta kékeszölden márványozott, potroha barnán foltos. Rostruma háromszög alakú, vaskos ollóinak vége narancssárga. Elsősorban a tisztavizű hegyi patakokat, tavakat kedveli (Pilis, Börzsöny, Bükk). Hazánk legrégibb rákfaja, már a jégkorszakban is megtalálható volt. A folyami rák háttérbe szorította. Szigorúan 107 védett!

Astacus leptodactylus – kecskerák

Max 25 cm, félkörös nyakbarázda 2 végén erős hajlott fog van. A fejtorpajzs oldalai tüskések, páncélja puhább, ujjal is benyomható. Megnyúlt, karcsú ollója szürkésfehér, felül foltos. A Kaszpi- és Azovi-tengerből a Fekete-tengeren és az abba ömlő folyók közvetítésével jutott el Európába. Lassú, zavaros vizű folyókban, holtágakban, mocsarakban él. A Balatonban korábban gyakori volt. A rákpestis utáni években mesterségesen is telepítették. Egy ideig úgy tűnt, hogy a folyami rák rovására elterjedőben volt. A vizek fokozodó szennyezését azonban már ez az igénytelenebb faj sem bírja.

cifrarák - Orconectes limosus 12 cm, É-amerikából származik, hazánkban is él, félő, hogy kiszorítja a hazai fajokat

Homarus gammarus – európai homár 40-50 cm, páncélja színe változatos, hátpajzsa kékesfekete. Eltérő nagyságú ollói erőteljesek, fogazottak. Az Angol és Norvég partok mentén, valamint a Földközi- tengerben is él. Napközben sziklaüregekben rejtőzik, ritkán megy 40 m-nél mélyebbre. Éjjel aktív. Kagylókkal táplálkozik, melyeket erősebbik ollójával tör fel, maradék táplálékát elássa. A tengerfenékre süllyesztett kosarakkal fogják, potrohának és ollójának izomzata a legfinomabb eledelek közé tartozik.

111

Ph.: Onycophora (Karmos féreglábúak) Ph.: Tardigrada (Medveállatkák) Ph.: Arthropoda (Ízeltlábúak)

Recommend Documents