Pécs Egyházmegyei Katolikus Caritas Alapítvány

GONDOZÁS-KÉPZÉS „Házi segítségnyújtás területén dolgozó gondozók képzése helyi egészségügyi kezdeményezések keretében” Leonardo da Vinci Partnerségek projekt

KÉPZÉSI KÉZIKÖNYV 1

SZERZŐK Ezen Képzési Kézikönyvet a “GONDOZÁS-KÉPZÉS - Házi segítségnyújtás területén dolgozó gondozók képzése helyi egészségügyi kezdeményezések keretében” című projekt konzorcium Szerkesztőbizottsága állította össze, melynek tartalmához hozzájárult az összes projekt partner.

A Szerkesztőbizottság tagjai: Globális Koordináció Sylvianne Vroonen - International Officer for Health Care Department – KHLim Limburg Catholic University College Joke Lemiengre - Coordinator of Ethos, Expertise Centre of Ethics and Care - KHLim Limburg Catholic University College

Nemzeti Koordináció Belgium Luc Van Gorp - Head of the Health Care Department – KHLim Limburg Catholic University College Magyarország ifj. Csonka Pál – projekt koordinátor - Caritas Pécs Lengyelország Agnieszka Basińska – projekt koordinátor - Mutual Help Foundation

Projekt partnerek munkatársai a szerkesztőbizottságban Jean-Pierre Descan – National Alliance of Christian Mutualities / Landsbond van Christelijke Mutualiteiten Bram Fret – White Yellow Cross Flanders / Wit-Gele Kruis van Vlaanderen vzw Luc Van Gorp – KHLim Limburg Catholic University College / Katholieke Hogeschool Limburg Joke Lemiengre – KHLim Limburg Catholic University College / Katholieke Hogeschool Limburg ifj. Csonka Pál – Caritas Pécs / Pécs Egyházmegyei Katolikus Caritas Alapítvány Lukács Miklós – Comenius Pécs / Comenius Szakközépiskola és Szakiskola Pécs Agnieszka Basińska / Monika Konopa-Dudek – Mutual Help Foundation / Fundacja Wzajemnej Pomocy Tomasz Zawadzki / Anna Andruszkiewicz – District Chamber of Nurses and Midwives / Okręgowa Izba Pielęgniarek i Położnych w Bydgoszczy

Szerkesztés ifj. Csonka Pál – Caritas Pécs / Pécs Egyházmegyei Katolikus Caritas Alapítvány

2

JOGI NYILATKOZAT Ez a dokumentum a “GONDOZÁS-KÉPZÉS “GONDOZÁS - Házi segítségnyújtás területén dolgozó gondozók képzése helyi egészségügyi kezdeményezések keretében” című projekt keretében került kerü kiadásra, mely az Európai Bizottság ság támogatásával valósult meg, az Egész Életen Át Tartó Tanulás Leonardo da Vinci programjának keretében. A projekt tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság hivatalos álláspontját, és annak tartalmáért a Bizottságot ottságot semmilyen felelősség nem terheli. Minden dokumentum és állítás szerzői a projekt partnerek, és nem tekinthetők az Európai Bizottság vagy hatóságok hivatalos álláspontjának. A jelen dokumentumban foglaltak számos forrás felhasználásával kerültek megszerkesztésre, gszerkesztésre, melyek megváltozását nem követjük. A szerzők nem vállalnak felelősséget ezen információk minőségéért, tartalmáért, teljességéért vagy megfelelőségéért. A szerzők mindent megtettek, hogy biztosítsák jelen információk pontosságát és teljességét, teljességét, nem vállalják a felelősséget bármilyen kárért, mely ezen információk felhasználása és alkalmazása során keletkezik.

SZERZŐI JOGOK Copyright © 2014. szöveg és fotók: a “GONDOZÁS-KÉPZÉS - Házi segítségnyújtás területén dolgozó gondozók képzése helyi egészségügyi szségügyi kezdeményezések keretében” projekt partnerek és a szerzői jogok tulajdonosai. A felhasznált forrásokat mindenhol jelöltük. Minden jog fenntartva. Ezen információt szabadon felhasználhatják nem kereskedelmi, személyes és oktatási célra.

3

TARTALOM PROJEKT PARTNEREK ............................................................................................................................... 6 BEVEZETÉS

.......................................................................................................................................... 7

I. FEJEZET

A HÁZI GONDOZÁS ALAPJAI ............................................................................................. 9

I.1

Bevezetés a fejezetbe .............................................................................................................. 9

I.2

Mi a jó házi gondozás? ............................................................................................................ 9 I.2.1

Belgium ................................................................................................................................ 9

I.2.2

Lengyelország .................................................................................................................... 14

I.2.3

Magyarország .................................................................................................................... 17

I.3

Bevezetés a házi gondozás és egészségügy finanszírozási rendszerébe ............................... 20 I.3.1

Belgium .............................................................................................................................. 20

I.3.2

Lengyelország .................................................................................................................... 23

I.3.3

Magyarország .................................................................................................................... 24

I.4

Ápolók és egészségügyi szakdolgozók oktatási és képzési rendszerének bemutatása ......... 29 I.4.1

Belgium .............................................................................................................................. 29

I.4.2

Lengyelország .................................................................................................................... 32

I.4.3

Magyarország .................................................................................................................... 33

II. FEJEZET “GONDOZÓ-KÉPZÉS” – A HÁZIGONDOZÓI KÉPZÉSI PROGRAM ........................................... 35 II.1

Bevezetés a fejezetbe ............................................................................................................ 35

II.2

Finanszírozás ......................................................................................................................... 35

II.2.1

Makro szint: Állami modell – Jogi keretrendszer .......................................................... 35

II.2.2

Mezo szint: Irányítási eszközök ..................................................................................... 36

II.2.3

Mikro szint: Költségtudatosság - Fenntarthatóság........................................................ 37

II.3

Kompetenciák ........................................................................................................................ 39

II.3.1

Makro szint: A HRM politika szervezési elvárásai ......................................................... 39

II.3.2

Mezo szint: HRM eszközök ............................................................................................ 39

II.3.3

Mikro szint: Munkavállalók viselkedése és kompetenciái............................................. 39

II.4

Etikai normák ......................................................................................................................... 43

II.4.1

Makro szint: Etikai irányelvek (végstádium).................................................................. 43

II.4.2 Mezo szint: Az etikai döntéshozatalra vonatkozó elgondolások és javaslatok a gondozás etikai elveinek szemszögéből ....................................................................................... 44 II.4.3 II.5

Mikro szint: “Az ápoló, mint a hivatását gyakorló gondolkodó” ................................... 45

Kommunikáció ....................................................................................................................... 47

II.5.1

Makro szint: Kommunikáció a legfelsőbb szinten ......................................................... 47

II.5.2

Mezo szint: Kommunikáció az érintettekkel ................................................................. 48

4

II.5.3 II.6

Mikro szint: Betegágyi kommunikáció – Tanácsadás – Digitális kommunikáció ........... 49

A gondozás minősége ............................................................................................................ 51

II.6.1

Makro szint: A gondozás-irányítás minőségére vonatkozó törvények és irányelvek.... 51

II.6.2

Mezo szint: Minőségjavító programok .......................................................................... 54

II.6.3

Mikro szint: Minőség indikátorok, megvalósítás és az ellenőrzés................................. 60

ZÁRSZÓ

........................................................................................................................................ 62




5

PROJEKT PARTNEREK Projekt Koordinátor National Alliance of Christian Mutualities / Landsbond van Christelijke Mutualiteiten - BELGIUM

Projekt partnerek White Yellow Cross Flanders / Wit-Gele Kruis van Vlaanderen vzw – BELGIUM

KHLim Limburg Catholic University College / Katholieke Hogeschool Limburg – BELGIUM

Mutual Help Foundation / Fundacja Wzajemnej Pomocy – LENGYELORSZÁG

District Chamber of Nurses and Midwives / Okręgowa Izba Pielęgniarek i Położnych w Bydgoszczy – LENGYELORSZÁG

Caritas Pécs / Pécs Egyházmegyei Katolikus Caritas Alapítvány – MAGYARORSZÁG

Comenius Pécs / Comenius Szakközépiskola és Szakiskola – MAGYARORSZÁG

6

BEVEZETÉS Az egészségügy az egyik legnagyobb társadalmi kihívás napjainkban és a közeljövőben. A lakosság idősödése pedig olyan kérdés az EU-ban, melyet európai szinten kell megközelítenünk. Az európai szintű kooperáció elengedhetetlen, hogy megosszuk a nézeteket és tapasztalatokat, és megalapozzuk egy erős, európai szintű társadalombiztosítási rendszert, és ennek egyik pillérét, a minőségi egészségügyi ellátórendszert. A belgiumi LCM (Landsbond van Christelijke Mutualiteiten) évtizedek óta dolgozik a nemzeti, regionális és helyi egészségügyi ellátások és kezdeményezések fejlesztéséért más európai országokban, ú.m. Lengyelországban és Romániában. A GONDOZÁS-KÉPZÉS projekt során az LCM a képzésre helyezi a hangsúlyt. Az összes érintett (igazgatóságok, vezetők, ápolók, gondozók) folyamatos továbbképzése elengedhetetlenül fontos egy olyan területen, amely állandóan fejlődik és bővül új tudásokkal és technológiákkal. Ezen célból egyetemeket és helyi egészségügyi szolgáltatókat is bevontunk a projekt partnerségbe. “GONDOZÁS-KÉPZÉS - Házi segítségnyújtás területén dolgozó gondozók képzése helyi egészségügyi kezdeményezések keretében” partnerségben megvalósuló projekt az Európai Bizottság támogatásával valósul meg, az Egész Életen Át Tartó Tanulás Leonardo da Vinci programjának keretében, belgiumi, lengyel és magyar projekt partnerekkel. A projekt koordinátor a National Alliance of Christian Mutualities / LCM - Landsbond van Christelijke Mutualiteiten, míg a partnerek: White Yellow Cross Flanders / Wit-Gele Kruis van Vlaanderen vzw és KHLim Limburg Catholic University College - Health Care Department / Katholieke Hogeschool Limburg Departement Gezondheidszorg Belgiumból, Mutual Help Foundation / Fundacja Wzajemnej Pomocy és District Chamber of Nurses and Midwives / Okręgowa Izba Pielęgniarek i Położnych w Bydgoszczy Lengyelországból, Caritas Pécs / Pécs Egyházmegyei Katolikus Caritas Alapítvány és Comenius Pécs / Comenius Szakközépiskola és Szakiskola Pécs pedig Magyarországról. A projekt célja az volt, hogy jó gyakorlatokat osszunk meg és cseréljünk ki egymással, a helyi egészségügyi szolgáltatók vezetőinek és munkatársaink képzése terén, és népszerűsítsük a helyi egészségügy kérdését, főként a házi gondozás kontextusában. A partnerek tapasztalatokat és betekintést cseréltek a házi gondozás terén, különösen a napi vezetői feladatok ellátása terén jelentkező kihívásokra, és a hosszantartó és palliatív gondozásban dolgozó ápolók napi gyakorlatára fókuszálva. A partnerek közötti csereutazások alapján készült el jelen Képzési Kézikönyv, mely érdekes információkat tartalmaz a helyi egészségügyi szolgáltatókról a partner országokban, és kitér olyan témákra, mint a szakmai kompetenciák, finanszírozás, oktatási rendszerek, etikai kérdések, kommunikáció vagy minőségbiztosítás. A Kézikönyv minden érdeklődő számára rendelkezésre áll, és hasznosnak ígérkezik a helyi egészségügyi szolgáltatók munkatársainak képzésében. A kézikönyv elérhető a projekt partnerek honlapjain keresztül: www.cm.be

www.wgk.be

www.flandria.pl

www.oipip.bydgoszcz.pl

www.pecsi-caritas.hu

www.comeniuspecs.hu

www.wit-gelekruislimburg.be További információkat a következő címen kaphat: [email protected] Nagyon jó tanulást és sok szerencsét kívánunk Önnek és helyi egészségügyi szolgáltatóinak! Jean-Pierre Descan, LCM Projekt vezető

7

Segítségnyújtás a gépkocsiba szálláskor – házi gondozók munka közben Magyarországon

8

I. FEJEZET I.1

A HÁZI GONDOZÁS ALAPJAI

Bevezetés a fejezetbe

A kézikönyv első fejezete a házi gondozás három alap szempontjának összehasonlító elemzésével kezdődik, mindhárom résztvevő ország környezetében, mely elemzést a résztvevő partner szervezetek tettek meg. Ezek: 1) Mi a jó házi gondozás? A partnerek kísérletet tesznek, hogy definiálják a jó házi gondozás a saját kontextusukban, beleértve a vízió, misszió, a jelen helyzet és a jövőbeni elvárások témáit. 2) Bevezetés az egészségügy és a házi gondozás finanszírozási rendszerébe A partnerek nem teljes körű bemutatást adnak a résztvevő országok egészségügyi és a házi gondozási rendszereinek finanszírozásába. 3) Bevezetés az ápolók és egészségügyi dolgozók képzési és oktatási rendszerébe A partnerek bemutatják mindhárom ország szakképzési és oktatási rendszerét – beleértve a másodfokú és felsőfokú képzést, szakképzést és továbbképzést -, melyben főként a házi gondozás terén aktív ápolók és egészségügyi szakemberek képzése folyik.

I.2

Mi a jó házi gondozás?

I.2.1 Belgium Minden beteg, minden helyzet más és más. Gondozóként folyamatosan alkalmazkodni kell. Mindenféle családi helyzetekben élő betegeket kell meglátogatni. A meglátogatott betegek életszemlélete és életstílusa nagyon eltérő lehet. A beteg otthonában nyújtani a gondozást azt jelenti, hogy belépünk a beteg saját privát világába. Egy kórházban vagy ápolóotthonban gondozott betegnek magának kell az intézményhez alkalmazkodnia. A gondozónak vagy ápolónak, ha a beteg otthonában dolgozik, a beteg otthonának egyedi körülményeihez kell maximálisan alkalmazkodnia. A jó házi gondozás többféle aspektust érint:

1. A beteghez való viszony A betegre, mint teljes személyre tekintünk, akinek az összes jellemzője folyamatosan kapcsolatban van a körülötte lévőkkel és a környezetével. Ez azt jelenti, hogy betegközpontú szemlélet szerint dolgozunk, mely figyelembe veszi mind a beteget, mind a környezetét. Ez az alapja annak, hogy Belgiumban a gondozók a beteg rokonaival is kapcsolatban vannak, akik informális gondozónak tekinthetők. Ha lehetséges, őket aktívan bevonják a gondozás folyamatába. Az első találkozás nagyon fontos mind a gondozónak, mind a betegnek. A beteg és a környezete első benyomást szerez a gondozóról, míg a gondozó a betegről és környezetéről szerez első benyomást. A házi gondozásban az első találkozás főként csak megfigyelésre korlátozódik. A házi gondozó a házi gondozás során olyan kapcsolatot alakít ki a beteggel, ami több, mint puszta “gondozás”. A házi gondozásban a gondozó nem dolgozik a betegek csoportjával, hanem a beteggel,

9

mint egyénnel. Ellentétben a kórházzal, a házi gondozás folyamata legtöbbször hosszú távú kapcsolatot jelent. A házi gondozó fokozatosan teremti meg a bizalmon alapuló kapcsolatot a beteggel és az informális gondozókkal. A gondozónak fontos szakmai alapokon végeznie munkáját a beteggel és az informális gondozókkal. Ezért beszélünk a házi gondozásban sokszor ún. szakmai barátság kialakulásáról.

2. Jelenlét Nyilvánvaló, hogy a gondozók a beteg otthonában elsősorban ápolási és gondozási szakfeladatokat látnak el. De mivel a beteg otthonában vannak, egyformán kell gyakorlati dolgokat végrehajtaniuk és jelen lenni, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. Ezen okból, nincs még egy olyan egészségügyi szolgáltató, aki közelebb állnak a beteghez, mint a házi gondozó. A jelenlét kifejezés nagyon jó leírja a házi gondozó helyzetét. Nem a gondozó, hanem a beteg áll a “világ középpontjában”. A szakembernek kommunikálnia kell a beteggel, és az informális gondozókkal és más egészségügyi szolgáltatókkal egyaránt, mely megfelelő készségeket és ismereteket igényel. “A gondozási környezetben a gondozó figyelmes és elkötelezett a beteg iránt, megtanul figyelni a beteggel történő dolgokra – vágyaktól a félelmekig – és ezzel kapcsolatosan megérteni, hogy egy adott helyzetben mit lehet tenni a betegért. És amit meg lehet tenni, azt meg kell tenni. Ezt a munkamódszert csak kifinomultsággal, szakértelemmel, gyakorlatias bölcsességgel és szerető hűséggel lehet elsajátítani.”

3. Méltóságot támogató ápolás Az otthonában élő beteg hangsúlyosan kitárulkozik emberi mivoltában, törékeny autonómiájában. Ha ápolásra van szükség, és a gyakorlatban is sor kerül rá, úgy is jellemezhetjük, mint egy felelős gyakorlatot, ahol a különféle érintettek felelősséggel viseltetnek egymás és saját maguk iránt, amikor a sérülékeny helyzetre reagálnak. Az emberi létezés sérülékenysége igényli a megfelelő, jó gondozást. A jó gondozás olyan gondozás, amely során az emberi személyt támogatjuk, minden dimenzióban. Ez alapján a jó gondozás emberi gondozásnak, vagy méltóságot támogató gondozásnak is nevezhető. A gondozás olyan gyakorlat, ahol az egészségügyi szolgáltató hozzáállása és tevékenységei összhangban vannak. Ez a gondozó részéről figyelmes bevonódást, felelősséget, szakértelmet és a függetlenség tiszteletét igényli. A méltóságot támogató gondozás feltételezi, hogy a gondozó érzékeny a sérülékeny helyzetekre, és hogy figyelmes a beteg helyzete iránt. Ebből a morális érzékenységből fakad az, hogy a gondozó kreatív módon megkeresi a legmegfelelőbb ápolási/gondozási választ a beteg sérülékeny helyzetének javítására.

4. Minőség A jó gondozás minőségi gondozás. A gondozás minősége két szinten érvényesül: elsődleges és másodlagos. A minőséget biztosító tevékenységek a következők: a tudás és a készségek folyamatos frissítése és naprakészen tartása a gondozóknál, vagy a megfelelő szakmai ismeretek, kedvesség és empátia megtanítása. A gondozás elsődleges minősége felveti a következő kérdést: a megfelelő gondozást nyújtjuk, mely megfelel a legfrissebb tudományos eredményeknek (bizonyítékokon alapuló gondozási gyakorlat).

10

A gondozás másodlagos minősége pedig a következő kérdést érinti: a betegek és az érintettek úgy vélik, hogy a megfelelő gondozást nyújtjuk a betegeknek?

Minőség - elsődleges

“a tudás és a készségek folyamatos firssítése” „a megfelelő szakmai ismeretek, kedvesség és empátia”

- másodlagos

Elsődleges: a megfelelő gondozást nyújtjuk, mely megfelel a legfrissebb tudományos eredményeknek (bizonyítékokon alapuló gondozási gyakorlat)? Másodlagos: a betegek és az érintettek úgy vélik, hogy a megfelelő gondozást nyújtjuk a betegeknek?

Ha már tudjuk, mi a jó gondozás, arra kell keresnünk a választ, “mi az optimális jó gondozás”? Az optimális alapellátás lényege, hogy jó minőségi gondozási ellátást tudjunk nyújtani, amennyire lehet, optimális módon, a megfelelő teljesítményi szinten. Más szóval: képesek vagyunk-e a megfelelő gondozást nyújtani a megfelelő pillanatban, az erőforrások megfelelő felhasználásával tesszük ezt?

Minőség

“a megfelelő pillanatban a megfelelő gondozást tudjuk nyújtani”

- elsődleges - másodlagos

... az erőforrások megfelelő felhasználásával tesszük ezt?

Amennyire lehet, optimális, vagy megfelelő teljesítményszint

11

A jó minőségű gondozás, a megfelelő erőforrások felhasználása mellett az egyik dolog, de a megfelelő emberek kellenek hozzá, más szóval: jó és bevonódó team. A jó team tagjai rajtad kívül a munkatársaid, a team vezetője, és külső és belső multidiszciplináris partnerek. A jó team együtt dolgozik a többi, gondozásban érintett szakemberrel.

Köszönet a jó és bevonódó teamnek!

“együttműködésben a többi gondozási szakemberrel”

Minőség - elsődleges - másodlagos Amennyire lehet, optimális, vagy megfelelő teljesítményszint

Team: én, a munkatársaim, team vezető, külső és belső partnerek

Áttekintést ad az alap gondozásról a következő ábra:

Minőség - elsődleges - másodlagos

Team

megfelelő teljesítményszint

5. Teljes gondozás Házi gondozóként gyakran kerülünk kapcsolatba geriátriai profilú betegekkel. Tipikusan ezen betegeknél többszörös patológia, és ennek következtében többféle gyógyszer egyidejű szedése a

12

jellemző. Ezen betegek többnyire idősek és fizikai, mentális és/vagy szociális rendellenességeket produkálnak, miközben potenciálisan sérülékenyek. Ebben a betegcsoportban különösen fontos megfigyelni és értékelni a páciens teljes helyzetét. Ha egy injekciót adunk be a betegnek, esetleg észrevesszük, hogy segítségre szorul az adminisztrációban vagy a bevásárlásban. Gondozóként segítenünk kell megoldásokat keresni. A teljes gondozás nem azt jelenti, hogy minden ilyen feladatot a gondozónak kell ellátnia, sokkal inkább azt, hogy segítünk együtt gondolkodni, megoldásokat keresve, és segítünk ehhez megfelelő segítőket, végrehajtókat találni.

6. Együttműködés az elsődleges gondozásban A házi gondozásban sokféle, a beteget segítő lehetőség áll a rendelkezésünkre, a beteg és az informális gondozók megsegítésére. Ha egynél több segítő végzi a gondozást, hasznos, ha egyeztetnek egymással. Fontos, hogy a különféle egészségügyi szolgáltatók tisztában legyenek a többi szereplő tevékenységével. A beteg otthonában sok kétoldalú kapcsolat áll fenn a szolgáltatók, a beteg és az informális gondozók között, melyek többnyire meglévő problémák és kitűzendő gondozási célok mentén, vagy gyakorlati megoldások szervezésekor jönnek létre. Nehezebb helyzetek esetén szükséges lehet az, hogy az összes érintett együtt megbeszélje a helyzetet és közösen ápolási/gondozási tervet készítsenek. Ebben az esetben multidiszciplináris konzultációt kell szervezni.

7. A házi gondozó szerepe a beteg gondozási útjában Optimális gondozás elérése érdekében nagyon fontos, hogy a beteg napi gondozásán túl az összes résztvevő gondozó és egészségügyi szolgáltató kommunikáljon egymással. A házi gondozónak nagyon fontos szerep jut abban, hogy a beteg egészségi állapotának megváltozását megfigyelje és azonosítsa. A beteg látogatásait figyelembe véve, a háziorvos megfigyeléseit nagyon hasznos információkkal tudja kiegészíteni. A gondozónak megvan a végzettsége, mely alapján jártas a patológiában, a kezelések és gyógyszerek lehetséges mellékhatásai terén. Minden esetben szükséges azonban, hogy jól felmérje, milyen információt kell jelentenie. A házi gondozó sokszor hídként szerepel a beteg és a háziorvos, valamint a többi alapellátást nyújtó szereplő között. A házi gondozó ugyanígy információra szorul a háziorvostól, a beteg kórtörténetéről, jelenlegi kezelésről, és bármilyen fontos tényezőről. Nemcsak az ellátást nyújtóknak kell konzultálniuk, hanem kórházi hospitalizáció, vagy hazaengedés esetén egyaránt szükség van az információ áramlás biztosítására. A háziorvoson kívül, a szakorvos is partner a konzultációban. A házi gondozó együtt dolgozik a többi gondozóval és a háziorvossal, hogy a beteget minél tovább az otthonában tarthassák. Ez az elköteleződés a minőségi házi gondozás iránt nem csalhatatlan, és ha nem válik be, a beteget ideiglenesen lehet, hogy hospitalizálni kell. Az alapellátás és az intézmény kórház, ambulancia - közötti konzultáció elengedhetetlen, mind kórházba vonuláskor, mind hazaengedéskor.

Referenciák: Alex Fransen, Vincent Moermans. Training and development on ‘departmental and organizational goals’. th Presentation held during the partner meeting in Genk, 19 of February 2013.

13

‘Wegwijs in de thuisverpleging’. Wit-Gele Kruis van Vlaanderen. Standaard Uitgeverij (2011). ‘De rol van thuisverpleegkundigen. Vandaag en morgen’. Wit-Gele Kruis van Vlaanderen (2011).

I.2.2 Lengyelország Mi a hosszútávú házi gondozás szervezeti víziója és missziója? Intenzív viták folytak Lengyelországban egy integrált, átfogó és egyénre szabott hosszú távú egészségügyi ellátórendszer létrehozásának igénye felől, mely javítana a jelen helyzeten, és a jövőbeli intézményi megoldások alapjául szolgálhatna. Optimális megoldás lenne négy együttműködő szektorra alapozott ellátórendszert létrehozni: egészségügyi (házi és intézményi) ellátás, nem egészségügyi ellátás, szociális ellátás és oktatásügyi ellátás. Ez a kombináció lehetővé teszi a betegek holisztikus kezelését, rendszeres monitorozását és az információcserét az egész gondozási folyamat során, valamint a gondozásban részesülők számára a megfelelő segítség nyújtását. Jelenleg Lengyelországban a gondozási ellátást és a jóléti juttatásokat két szektor biztosítja: az egészségügyi és a szociális szektor. Ezért nagyon fontos kiemelni a hosszú távú betegellátás tényleges kivitelezői – egészségügyi szakdolgozók, szociális intézmények, civil szervezetek, munkavállalók, stb. - közötti együttműködést. Ez a kulcsa a teljes, adaptált, megfelelő alapellátásnak. A hosszú távú alapellátás Lengyelországban a krónikus betegségben szenvedők és ágyhoz kötött betegek körére terjed ki, akik nem szorulnak intenzív ellátásra, de az önellátásra képtelenek, pl. egyedül, az otthonukban. Az ilyen betegek napi többszöri ellátásra szorulnak, szakszerű és intenzív gondozásra, ápolásra és kezelésre. Az egészségügyi ellátórendszer hosszú távú egészségügyi ellátást biztosít intézményi (egészségügyi központok, fekvőbeteg szakellátás) és otthoni körülmények között. A jogosultsági feltétel a beteg egészségi állapota. A gyógyászati szolgáltatásokat mind felnőttek, mind gyerekek számára biztosítják, melyek magukba foglalnak, többek között orvosi, ápolói, pszichológiai, rehabilitációs, farmakológiai és diétás kezeléseket, gyógyászati segédeszközök juttatását, gondozási szolgáltatásokat, egészségügyi oktatást, egészségügyi problémák megoldásában nyújtott segítséget az otthoni környezetben, beleértve a beteg, a család és a gondozó betanítását. A szociális segítségnyújtó rendszer hosszú távú gondozási ellátást nyújt, a Szociális Törvény által biztosított kereteken belül, mely magába foglalja az intézményi (bentlakásos) és otthoni szakgondozási szolgáltatásokat. Az egyedülálló emberek, kik koruk, betegségük vagy fogyatékosságuk miatt mások segítségére szorulnak, jogosultak ilyen ellátásokra. Ezek az ellátások akkor is járnak a rászorultaknak, ha az illető családja nem tudja ellátni. Ezek magukba foglalják a következőket: mindennapi szükségletek (takarítás, mosás, bevásárlás, ételkészítés), tisztálkodás, orvos által előírt gondozás, kapcsolattartás másokkal. A szakgondozási szolgáltatások speciális igényekre nyújtanak megoldásokat, melyek a beteg állapotából fakadnak, és szakemberek biztosítják őket. A lengyel rendszer speciális volta megnyilvánul a házi gondozás társadalombiztosítás által fedezett, ingyenesen biztosított szolgáltatásokban: -

keretei

között,

a

közösségi ápolás – az egészségügyi alapellátások szintjén, a háziorvos és a védőnő által biztosítva, olyan betegeknek, akik rendszeres kezelésre szorulnak egészségi problémáik

14

-

-

miatt, de nem vesznek részt a hosszútávú ápolási programban vagy az otthoni hospice ellátásban hosszútávú ápolási ellátás otthonukban olyan krónikus betegeknek, akiket a háziorvos vagy szakorvos írja fel. Ápolási és oktatási elemeket is tartalmaz: intravénás infúzió, sebkötözés, gasztrosztóma alkalmazása, katéter kezelés stb., a beteg és családjának felkészítése az önellátásra, gondozási tevékenységek, segítségnyújtás a problémák megoldásában, otthoni hospice palliatív ellátás a háziorvos vagy onkológus beutalója alapján. Magába foglalja a gyógyíthatatlan, terminális beteg holisztikus ellátását, ki s szokásos kezelésre nem reagál, és olyan tevékenységekre terjed ki, mint a fájdalomcsillapítás, a szellemi, lelki és szociális szenvedés enyhítése, a beteg családjának támogatása. Az otthon nyújtott gondozás lehet térítéses is, amennyiben piaci alapon cégek vagy civil szervezetek nyújtják.

A Szociális Ellátórendszer által nyújtott szolgáltatások részben térítéskötelesek, a nyugdíj és a beteg jövedelmének függvényében. A házi segítségnyújtást a települési vagy kerületi szociális ellátó központok alkalmazásában álló házi gondozók vagy családtagok (informális gondozók) végzik. Ezeket is nyújthatják térítéses alapon cégek. A teljes, integrált házi gondozás eléréséhez a Mutual Help Foundation igyekszik szociális és jóléti szolgáltatásokat nyújtani, önkéntesek munkáját koordinálni, és közvetíteni a beteg és a szociális ellátó központok orvosai és ápolói között. A District Chamber of Nurses and Midwives, mint szakmai önkormányzati szerv, tömöríti az ápolókat és szülésznőket egy szervezetbe. A kamara oktatási, továbbképzési tevékenységeket végez, szakmai rendezvényeket szervez, közvetít az érintett szervezetek között, szakmai kérdések köré munkabizottságokat szervez, és saját újságot ad ki.

Referenciák: Law of March 12, 2004. on social assistance. (Dz.U.2009.175.1362), the date of entry 19.01.2013. Law of 15 April of the medical activity. (Dz.U.2011.112.654), the date of entry 19.01.2013. Law of July 15, 2011. the professions of nurse and midwife. (OJ 2011, No. 174, poz.1039), the date of entry 19.01.2013. Law of August 27, 2004. on health care services financed from public funds. (Dz.U.2008.164.1027, date of entry 19.01.2013. Decree of the President of the National Health Fund No. 83/2011/DSOZ dated. November 16, 2011. on the determination of the conclusion and implementation of agreements such as nursing and care services within long-term care, the date of entry 19.01.2013.

15

Vérnyomásmérés Lengyelországban

16

I.2.3 Magyarország A házi ápolás-gondozás az alapellátás új eleme. A legtöbb ápolásra, gondozásra szoruló egyén sokkal boldogabb, ha megszokott és kedvelt otthoni környezetében, családja körében látják el. Otthon, szűkebb családi és lakókörnyezetben a beteg kooperációs készsége és aktivitása növekszik, csökken a kiszolgáltatottság érzése. Az egyénre „szabott”, individualizált ápolás, gondozás – mely az egyén saját igényeire, szükségleteire épül a Maslow-i szükségletpiramis alapján - otthoni környezetben valóra váltható. A személyközpontú gondozás célja az ellátottak testi, lelki és szociális jól-léti szintjének megtartása, javítása, az emberi méltóságuk megőrzése, életminőségük fenntartása. Az egyénre szabott és nem uniformizált ápolási terv a beteg kooperációs készségét növeli, a hospitalizációs ártalmak elkerülhetőek. A házi ápolás-gondozás célja, hogy a betegségből való felgyógyuláshoz optimális feltételeket teremtsen, továbbá a krónikus betegségekben szenvedőknek a lehetséges önállóságát elősegítse. Az otthonápolás praxisának középpontjában a beteg, a család és a kiválasztott gondozó, illetve gondozó team áll. Az otthoni ápolási szolgálatok olyan team munkát, multidiszciplináris ellátást feltételeznek, amelyben különböző szakképzettségű szakdolgozók vesznek részt. Így a rászoruló az otthoni ápolás-gondozás során a szükségleteinek megfelelő szintű és minőségű ellátást kaphat. A team tagjai orvosi indikációra dolgoznak, miközben jelentős szerep jut a kompetenciájukba tartozó, önálló ápolásnak is. Az egészséggondozásnak eme speciális formáját és igényeit mindig az egyén egészségkárosodásának mértéke, jellege és szükséglete határozza meg, mint ahogy azt is, hogy milyen más szakterülettel, interdiszciplináris rendszerben - szakápolói és gondozási tevékenységgel, szolgáltatásokkal kell kiegészíteni. Az otthoni ápolás mindig az otthonában tartózkodó betegre, családjára, a környezetére együtt értendő. Az otthoni ápolás szakmai tevékenysége a gyógykezelésre, az ápolásra, a rehabilitációra, a család támogatására, a beteg otthonában történő közvetlen ellátására és a közösségi erőforrások koordinálására vonatkozik, vagyis egy teljes körű holisztikus ellátás. Az ápolás eredményessége mindenkor a beteg teljes fizikai, pszichoszomatikus és környezeti állapotának szakszerű felmérésére épül. A beteg ápolási eredményeinek észlelése, regisztrálása, illetve dokumentálása során nemcsak a szakavatott, precíz ápolást szükséges megtervezni, hanem, az erőforrások összehangolását valamint az ápolás gyakorlati irányítását is. Az ápolás, gondozás 3 „F” modellen alapszik. Az ápolás, gondozás folyamat, mert magába foglalja a felmérést, tervezést, a végrehajtást és az értékelést, felelősség, mert magába foglalja a tevőleges ápolást, a gyógyító munkában való részvételét és az összehangoló munkát, funkció, mert a tevékenységi csoportokat kategorizálja (orvosi elrendelés alapján, orvossal együttműködő tevékenység, illetve önállóan elvégezhető tevékenység). Az ápolás, gondozás bizonyítékokon alapuló gyakorlat, hozzákapcsolt kompetencia és a betegellátást támogató környezet biztosítja. Méltó és igazságos ellátás nyújtása társadalom minden tagja számára, beteg-, és családközpontú, gyakorlatorientált, egymásra épülő ellátási szinteknek megfelelő ápolási-gondozási modell alapján. Az ápolás-gondozás, mint szakma, hivatás és érték, mely elkötelezett a szakmai fejlődés és az egész életen át tartó tanulás mellett.

17

Alapvető értékek: Holisztikusság: Az egyén mindig egységes egészként reagál az őt ért hatásokra. A gondoskodásmód az egyénről, mint a test és lélek egészéről, összességéről beszél. Humanizmus: A humanizmust, mint alapvető értéket az egyén személye és választási szabadsága, önrendelkezése adja meg. Alapgondolat, hogy az egyén egyedi, megismételhetetlen. Részt vesz az őt érintő döntések meghozatalában. Az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvény leírja ennek jogi alapjait a betegjogok vonatkozásában (önrendelkezéshez való jog, ellátás visszautasításának joga, kapcsolattartás joga, tájékoztatáshoz való jog stb.) Autonómia: Alapja, hogy az egyén jobban tud dönteni az őt érintő kérdésekben, mint az ellátó szakember. Ez az érték, nem kötelesség, hanem lehetőség, mert az egyén el és át is háríthatja a döntés jogát. Tisztában kell lennie az őt érintő kérdésekkel, valamint a jövőjére vonatkozó információkkal és ezek alapján tud szabadon dönteni. Partnerség: Az ellátó a tevékenységét a kliens, mint egyenrangú „partner”, „ügyfél” részére biztosítja. Figyelembe veszi a kliens egyéniség mivoltát. Alapja, hogy a rendelkezésre álló információk megosztásával meghozza az optimális döntést. Ez nagymértékű interperszonális kapcsolatra épül. Az ellátás során együtt, közösen hozzák meg döntéseiket a választási lehetőségek közül. Alapvető a jó kommunikációs, interperszonális, oktatási és pszichológiai képesség. „Az időspolitikát meghatározó értékek: - a méltóság, - a függetlenség, - a társadalmi részvétel, - az önmegvalósítás, - a biztonság Az idősekhez kapcsolódó minden szabályozásnak, intézkedésnek ezen öt alapelv érvényesülését kell szolgálnia.

Referenciák: Rice, R.: Nursing handbook of home medical care. Medicina, Budapest, 1998. (pp 19-31, 566-568). Act No. CLIV. of year 1997. on Health Care Welfare Minister’s Decree No. 20/1996. (VII.26.). on home nursing activities Oláh A.: Learning book on nursing science. Medicina, Budapest, 2012. Act No. III. of year 1993. on Social Administration and Social Care

18

MI a jó házi gondozás? A jó házi gondozás több szempontot foglal magába, melyeket folyamatosan figyelemmel kell kísérni, az otthoni környezetében gondozásban részesülő beteg esetében. Ezek: a beteghez való viszony, jelenlét, méltóság támogató gondozás, minőség, teljes gondozás és együttműködés más egészségügyi dolgozókkal. Belgiumban a házi gondozó szerepe ezen 6 aspektus köré épül. Lengyelországban hasonló szempontok megjelenését láthatjuk, ahol a jó alapellátás az egészségügyi, szociális és oktatási ellátás kombinációja. Az otthonában ellátott beteget holisztikus módon, teljes gondozásban részesítik. Magyarországon a gondozást komplex gondozás keretében végzik, ahol a gondozás valamennyi elemét (előgondozás, fizikai, egészségügyi, pszichés gondozás, foglakoztatás) együtt alkalmazzák. A gondozás itt is holisztikus, specifikus, egyénre szabott, az egyéni szükségleteknek megfelelő. A gondozó és az ellátott egyenrangú felek az ellátással kapcsolatos döntésekben és azok végrehajtásában, ezért felkészítik őt a saját ellátásában való részvételre. A gondozásban, ápolásban a rehabilitációra kell törekedni.

Házi gondozás és ápolás

19

I.3

Bevezetés a házi gondozás és egészségügy finanszírozási

rendszerébe I.3.1 Belgium Az országos egészségügyi rendszer a társadalombiztosítási társadalombiztosítási rendszer a következők szolidaritásán alapul: -

munkavállalók és munkanélküliek,

-

fiatalok és idősek,

-

egészségesek és betegek,

-

jövedelemmel rendelkezők és nem rendelkezők,

-

gyermektelen és gyermekes családok

-

stb.

rendszeren

alapul.

Ez

a

Ez a szolidaritás garantált, mert: -

a dolgozó emberek a fizetésük arányában hozzájárulást fizetnek

-

a finanszírozást nagyrészt a közösség, azaz az összes állampolgár végzi;

-

a szakszervezetek, az egészségbiztosítási alapok és munkáltatói „kölcsönös szervezetek” (mutualities) együtt döntenek a rendszer különböző szempontjairól.

A belga társadalombiztosítási rendszernek három funkciója van: 1. Munkából származó jövedelem (munkanélküliség, nyugdíj, rokkantság) elvesztése esetén az állampolgárok pótló jövedelemben részesülnek. 2. Bizonyos “társadalmi díjakkal” (“többletköltségekkel”), mint például gyermeknevelés vagy orvosi kiadások, az állampolgárok jövedelem-kiegészítésben részesülnek. 3. Ha az állampolgárnak önhibáján kívül nincs munkából származó jövedelme, akkor munkanélküli segélyben részesül.

Az országos egészségbiztosítás Az 1963. augusztus 9-i törvény óta a betegség- és rokkantsági biztosítás kötelező. A finanszírozási rendszer és a növekvő költségek miatt 1993. február 15. óta törvényileg kötelező biztosítást szerveznek orvosi kezelésekre és segélyekre. Az egészség és rokkantsági biztosítást az Egészség és Szociális ügyek miniszterének gyámsága alá tartozó Országos Egészség és Rokkantság Biztosítási Intézet (RIZIV/INAMI) kezeli. Ennek a biztosításnak a végrehajtói testületei az egészségbiztosítási alapok. Más szóval, mindenkitől elvárják, hogy egy egészségbiztosítási alapba lépjen be, akár jogosult, akár eltartott személy. Ily módon élvezhetik a kötelező betegség és rokkantsági biztosítás kedvezményeit. Ez a biztosítás egyrészről az egészségügyi költségek térítését biztosítja, másrészről pótjövedelmet nyújt betegség, rokkantság és anyaság esetén. A munkavállalók mindkét fajta kockázat ellen automatikusan biztosítottakká válnak a kötelező betegbiztosításuk keretében. 2008. január 1. óta a magánszektorhoz tartozó személyek is biztosítottak kisebb kockázatok ellen a kötelező betegbiztosítás keretében.

20

Az 1993. február 15-i törvényt az egészségbiztosítás kiadásainak ellenőrzése miatt hozták meg. A rendszer finanszírozása már ezt megelőzően is évek óta problémát jelentett. Ennek következtében sürgősen szükség volt egy alapvető szerkezeti reformra az egészség és rokkantság biztosítás területén. A szociális ügyek minisztere által javasolt 1963-as törvény reformja a következő elveken alapult: -

mindegyik félnek kijelölték a kötelezettségeit: a kormánynak,

-

a biztosítótársaságoknak, az egészségügyi ellátást nyújtó szervezeteknek, a szociális partnereknek és a betegeknek,

-

az egészségbiztosítás szervezeti struktúráját átszerkesztették,

-

és a különböző partnerek közötti együttműködést a költségek ellenőrzésére figyelve optimalizálták,

-

ettől kezdve a döntéshozatalnak a napi valósággal teljes összhangban kellett történnie,

-

úgy, hogy a Szociális Ügyek Miniszterének csak végső eljáróként kellett működnie,

-

az egészségbiztosítás költségvetési csomagjának meghatározását időrendben elválasztották a kormány költségvetési tanácskozásától,

-

a költségvetési ellenőrzés eszközeit megerősítették.

Finanszírozási rendszer a napi gyakorlatban Országos Egészség és Rokkantság Biztosítási Intézet (RIZIV/INAMI) Az otthoni betegellátás szerepe és funkciói: - meghatározni, hogy milyen beavatkozásokat térítenek: tárgyalások a gondozást nyújtó és egészségbiztosító szervezetek között az együttműködési tanácsban - meghatározni a beavatkozások díjszabását: tárgyalások a gondozást nyújtó és egészségbiztosító szervezetek között az együttműködési tanácsban - a Belga Értékelési Skála helyes használatának ellenőrzése, amely meghatározza a térítés mértékét (Orvosi Értékelési és Ellenőrzési Osztály) - ellátások nyújtásának ellenőrzése (Orvosi Értékelési és Ellenőrzési Osztály) Az Egyezmény Az egészségügyi dolgozók és az egészségbiztosítási alapok, szabályzat alapján, egyezséget kötnek az előzőekben már említett Országos Egészség és Rokkantság Biztosítási Intézettel (RIZIV). Ezt tényként fogadják el a fizikoterapeuták, orvosok, ápolók (beleértve a házi gondozó nővéreket is). Ezt az egyezséget hívják Egyezménynek. Minden egyes egészségügyi dolgozó csatlakozhat ehhez az egyezményhez, amelyben rögzítik: -

a díjakat és a ügyek elintézését,

-

utazási költségeket,

-

a díjbeszedés, a közvetlen fizetési rendszer és a hozzájárulások beszedésének módozatait,

-

büntetéseket az egyezmény meg nem tartása esetén,

-

az eredeti költségvetési terv túllépésének esetére meghozandó javító intézkedéseket,

-

a cukorbetegség kezelésében dolgozó nővérek szerepére vonatkozó feltételeket,

-

a regisztrációs számot a RIZIV-ben, 21

-

az egyezmény felépítését és elévülését.

A RIZIV-Egyezményben mindegyik gondozási tevékenységre bizonyos összegű pénzt különítenek el. Ha a gondozást végző elvégez egy bizonyos gondozási tevékenységet, akkor a pácienstől annak megfelelő összeget kérhet el. A névértéket a súlyozott együttható és egy szorzó (melyet minden év január 1-én határoznak meg) eredménye határozza meg. Minden gondozónak van egy RIZIV száma, amelyet fel kell tüntetnie bizonylatokon, pályázatokon és más hivatalos okiratokon. Ha a gondozó csatlakozott az Egyezményhez, akkor a RIZIV számához egy 1-est hozzátesz és ezután kiadhat bizonylatokat egy adott asszisztensnek azért, hogy a páciens a saját egészségbiztosításának keretén belül nagyobb részesedéhez juthasson az egészségügyi juttatások költségeiből. Az Egyezményt évről évre hallgatólagosan megújítják.

Közvetlen fizetési rendszer a házi gondozásban A házi gondozási szektorban általában a közvetlen fizetési rendszert választják. Ez azt jelenti, hogy az ápolók maguk gyűjtik a bizonylatokat a páciensektől és továbbítják azokat az egészségbiztosítási alapoknak és a beavatkozásokat az alapok közvetlenül nekik fizetik ki. Magának a páciensnek nem kell semmit fizetnie a házi gondozónak, csak ha a gondozási tevékenység nem szerepel a névjegyzékben (nem térítendő gondozási tevékenységek). Mindazonáltal az a gondozó, amelyik nem csatlakozott az Egyezményhez, maga határozhatja meg a díjait. Vannak más gondozók is, akik úgy döntenek, hogy a közvetlen kifizetői rendszerrel dolgoznak (például néhány orvos, fogorvos stb.)

Elektronikus eszközök segítik a gondozási feladatok nyilvántartását Wit-Gele Kruis-ban, Belgiumban

22

I.3.2 Lengyelország Az egészségügyi rendszer biztosítási modellen alapul Lengyelországban. A rendszerben szereplő érdekelt feleket a következő kategóriákba lehet sorolni: kedvezményezett (páciens), egészségbiztosítási intézmény, amely befizető (Országos Egészség Alap), beszállítók, azaz egészségügyi személyzet, orvosi praxisok, gyógyszerészek, stb., felülvizsgálati és ellenőrző szervek, és az Egészségügyi Minisztérium, amelyik felvázolja az országos egészségpolitikát. A Nemzeti Egészségügyi Alap (NFZ) – ez elsődleges befizető a rendszerben, a rendszer finanszírozásáért és az állami- és magánszektorral kötött szerződésekért felelős. Az NFZ-ben a rendszer finanszírozásának fő forrása az egészségbiztosítás. Az állampolgárokat kötelező biztosítási díjjal terhelik meg, amely a személyi jövedelem 9%-a (a jövedelem adóból 7,75 %ot vonnak le, míg 1,25 %-ot a biztosított fedez) és ezt átutalják az egészségbiztosítási intézményeknek (NFZ). A biztosítási díjakat, amelyek teljes egészében a munkavállalót terhelik, közvetítő testületek gyűjtik be és azt követően átutalják az NFZ-nek és továbbadják az NFZ 16 kerületi egységének. Néhány speciális szakorvosi szolgáltatást és kórházi ápolást megelőző sürgősségi orvosi szolgáltatást (sürgősségi mentő szolgáltatás) közvetlenül az Egészségügyi Minisztérium költségvetéséből és nem az NFZ-ből finanszíroznak. A kiegészítő magán-egészségbiztosítás nem játszik kulcsszerepet az egészségügy finanszírozásában, és túlnyomórészt a munkáltatók által kínált orvosi csomagokra (úgynevezett utalványokra) korlátozódik. A lakosság 98%-a a kötelező egészségbiztosítási rendszer tagja. Ez biztosítja a széleskörű egészségügyi szolgáltatáshoz való hivatalos hozzájutást. Mindazonáltal az NFZ rendelkezésére álló korlátozott források miatt számos jogilag garantált szolgáltatás a valóságban nem mindig elérhető. 1. Az Országos Egészség Alap ciklikusan pályázatot ír ki az egészségügyi szolgáltatások folyósítására. Azok az egészségügyi szolgáltatók, amelyek a legmegfelelőbb feltételeket kínálják, szerződést kötnek az NFZ-vel, hogy biztosítsák az állami alapokból finanszírozott egészségügyi szolgáltatásokat. A rendszer alapvető eleme egy elsősorban egészségügyi orvos, leggyakrabban családorvos, aki felelős a kezelésekért és a páciensei részére megelőző egészségügyi ellátás biztosításáért. Ha egy páciens állapota szakorvosi kezelést igényel, akkor egy háziorvos beutalót ad egy szakklinikára, kórházba vagy járóbeteg (pl. otthoni) gondozóhoz. 2. Lengyelországban a legjelentősebb szerepe a hosszútávú gondozást illetően a családnak van; csak különös esetekben vállalják át ezt a felelősséget az állami intézmények. A segítségre szoruló emberekre kiterjedő feladatokat a következő csoportokba lehet osztani: a. egészségügyi rendszer - a rendszer által nyújtott szolgáltatás fekvőbeteg vagy járóbeteg (otthon) ellátás. A szolgáltatás költségeit a kötelező egészségbiztosítási díjak fedezik, a befizető az Országos Egészségi Alap. A házi gondozás esetén az ápolók által alkalmazott egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó számítási egység “embernap”. Összhangban az egyezménnyel, a befizető (NFZ) finanszírozza az “embernapot” havi elosztási rendszerben (pl. ha a páciens kórházba került, akkor a befizető, nem pedig a gondozó ellátás finanszírozza a bent tartózkodást). Az évenként meghatározott szolgáltatásokra a támogatás összege finanszírozza: az ápoló szolgáltatást – “ember-napot” és egy orvosi ápoló táska alapvető felszerelését. A juttatás nem tartalmazza a megelőző ellátást, a bejárás költségét, az adminisztratív kiadásokat, szakorvosi ruhát, orvosi eszközöket, orvosságot. b. jóléti rendszer –segítséget nyújtani lehet pénzjuttatás formájában (meghatározott és időleges juttatások) figyelembe véve a jövedelmi kritériumokat, vagy nem pénz formájában (természetben vagy intézményi gondozó szolgáltatások formájában, mint az egészségügyi rendszer esetében – ebben az esetben a rászoruló személy jövedelem kritériumait szintén figyelembe véve).

23

3. Továbbá, az előbb említett hosszú távú gondozási feladatokat a nem kormányzati szervezetek és a gyorsan fejlődő magánszektor hajtják végre. Ebben az esetben a szolgáltatás költsége a szolgáltatótól függ.

I.3.3 Magyarország A magyar ellátórendszernek két ágazata – egészségügyi és szociális - illetve három ellátási szintje alap-, járó-, fekvőbeteg szakellátás - ismert. Az ellátórendszer a szolidaritásra, a felelősségre és a rászorulók megsegítésén alapszik. Az 1997. évi CLIV. tv. az egészségügyi ágazatot, az 1993. évi III.tv. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény a szociális szférát szabályozza. E törvények kimondják, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a lehető legjobb testi és lelki egészséghez.

Az ellátórendszerek főbb szereplői: -

Országgyűlés és a Kormány – szerepük a jogi, törvényi és rendelkezési szabályozás, illetve a tulajdonjog gyakorlása Nemzeti Egészségügyi Tanács – meghatározza és végrehajtja a közegészségügyi feladatokat Helyi önkormányzatok – meghatározza és végrehajtja az alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatási feladatokat Országos Egészségbiztosítási Pénztár – meghatározza a finanszírozást és elosztja a kapacitásokat Közegészségügyi Hatóság – működési engedélyek kiadása, személyi-, és tárgyi minimumfeltételek meghatározása Szakmai szervezetek, Minisztériumok, Civil szervezetek, Kamarák – érdekvédelmi és tanácsadói feladatokat látnak el

Az ellátást igénybevevőknek nyújtott szolgáltatásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza a befizetett egészségügyi hozzájárulásokból valamint a munkaadók és munkavállalók adóbefizetéséből jövedelemarányosan. Az alapellátási színtér célja, hogy nemtől, kortól, betegség típusától függetlenül kapja meg a beteg az ellátást a lakóhelyén vagy tartózkodási helyén. Az alapellátás szintjei: -

- felnőtt-, gyermek háziorvos - fogorvosi alapellátás, - sürgősségi ellátás, - védőnői ellátás, - iskola egészségügyi ellátás, - otthoni szakápolás és otthoni hospice szakellátás

Az alapellátás fejkvóta finanszírozási rendszerben működik, a hozzájuk leadott társadalombiztosítási kártya alapján. A második ellátási szint a járóbeteg szakellátó rendszer, mely 24 órán belüli szakellátást nyújt. Finanszírozása a beavatkozási kódok alapján, ún. német-pontrendszer alapján kerül meghatározásra (1 német pont értéke 1,5 Ft). A harmadik ellátási szint a fekvőbeteg szakellátás, mely 24 órán túli ellátást biztosít. A fekvőbeteg ellátás két betegségcsoportban; akut és krónikus ellátást biztosít. Az aktív ellátást a kórházak és klinikák biztosítják, ún. HBCS betegségcsoport finanszírozással, a krónikus ellátás finanszírozása (ápolási-, krónikus ellátást, rehabilitációs ellátást, eszméletlen beteg

24

ellátást és hospice fekvőbeteg ellátás) ápolási napok alapján történik. Ezen összeg meghatározása az alapdíj (5600 Ft/ápolási nap) és szakmai szorzó összegéből adódik.

Otthoni szakápolás Célja: Az otthoni szakápolás célja, hogy a beteg otthonában vagy tartózkodási helyén, orvos által elrendelt, szakképzett ápoló által végzett szakellátás. Cél, hogy a beteg megkapja a saját környezetében a személyre szabott, humánus megfelelő ellátást. Az ellátással csökkenthető a kórházi ápolás ideje, illetve ha a beteg ellátása nem igényel komplex kórházi kezelést valamint egészségi, mentális és szociális állapota alkalmas az otthoni ellátásra. Az otthoni szakápolás szakorvosi javaslat és háziorvosi elrendelés alapján lehet igénybe venni.

Az otthoni szakápolás keretében ellátható finanszírozott tevékenységek -

-

-

-

-

Szondán át történő tápláláshoz és folyadékfelvételhez kapcsolódó szakápolási tevékenységek végzése és megtanítása A tracheális kanül tisztítása, betét cseréje, a tevékenység tanítása Állandó katéter cseréjéhez vagy rendszeres katéterezéshez, hólyagöblítéshez kapcsolódó szakápolói feladatok Az intravénás folyadék- és elektrolitpótláshoz parenterális gyógyszer beadáshoz kapcsolódó szakápolási feladatok Baleseti és egyéb műtétek utáni szakápolási feladatok és az önellátás korlátozottsága esetén a testi higiéné biztosítása, valamint a mozgás segítése Műtéti területek (nyitott és zárt sebek) ellátása, sztomaterápia és különböző célt szolgáló drének kezelésének szakápolási feladatai, szakmaspecifikus szájápolási tevékenységek műtét után Dekubitálódott területek, fekélyek szakápolási feladatai. Betegség következményeként átmenetileg vagy véglegesen kiesett vagy csökkent funkciók helyreállításához, fejlesztéséhez vagy pótlásához kapcsolódó szakápolási feladatok: - gyógyászati segédeszközök, protézisek használatának tanítása, - mozgás és mozgatás eszközei használatának tanítása, - hely- és helyzetváltoztatás segítése. Szükség esetén kiegészítő speciális eljárások alkalmazása: - UH inhalálás, légzésterápia, - szívó alkalmazása, - oxigénterápia Tartós fájdalomcsillapítás szakápolási feladatai. A beteg állapotától függően beszédterápia, a fizioterápia köréből: gyógytorna, elektroterápia biztosítása. Haldokló beteg otthonában történő szakápolása az ellátandó feladatok megnevezésével. A szakápolás és a szakirányú terápiás szolgáltatás során biztosítani kell: - a beteg pszichés vezetését, étkezési tanácsadást és mindazon tevékenységek megtanítását, amelyet maga a beteg és/vagy családja megtehet a beteg egészsége megtartásáért, helyreállításáért vagy állapota romlásának megakadályozásáért, - ápolási anamnézis felvételét, az ápolási folyamat dokumentálását és jelentési kötelezettség teljesítését, - rendszeres kommunikációt a házi-, illetve kezelőorvossal és más, a beteg ellátásában résztvevőkkel. Otthoni parenterális táplálás végzése kizárólag krónikus bélelégtelenségben szenvedő betegek esetében, szükség esetén dietetikus bevonásával.

25

Az otthoni szakápolás finanszírozása látogatások (vizitek) alapján történik. (1 látogatás = 3000 Ft). Első alkalommal 56 vizit rendelhető, mely az igények, szükségletek alapján kétszer hosszabbítható.

Otthoni hospice szakellátás Az előrehaladott állapotú végstádiumú daganatos betegek otthon nyújtott szakellátás, mely a beteg számára 150 finanszírozott napban ingyenes. A finanszírozó által 1 látogatásért nyújtó összege 3200 Ftx1,2 szakmai szorzó. Az otthoni hospice szakápolás keretében ellátható finanszírozott tevékenységek: -

Alap- és szakápolási tevékenységek Tartós fájdalomcsillapítás szakápolói feladatok Gyógytorna Fizioterápia Szociális tevékenységek szervezése Diétás gondozás, tanácsadás Mentálhigiénés gondozás, tanácsadás (melynek része a családtagok, közvetlen gondozásban résztvevők felkészítése a hospice ellátásra) Gyógyszerelés tervezése, ellenőrzése (megelőző, lépcsőzetes, kombinált fájdalomcsillapítás, orvosi tevékenység)

Az ellátórendszert egyéb speciális szolgáltatások egészítik ki, mint a: -

mentőszolgálat vérellátó szolgálat gyógyászati segédeszköz szolgálat egyéb palliatív ellátási formák (palliatív osztály, klinikai támogató palliatív teamek, hospice ház, gyermek hospice ellátás, fájdalom ambulancia, telefonos lelki segélyszolgálat)

Szociális ellátórendszer Az ellátórendszer a személyes gondoskodáson alapszik, melynek célja a szociális biztonság megteremtése és megőrzése, A szociálisan rászorultak részére a személyes gondoskodást az állam, az önkormányzat, az egyházak valamint a civil szervezetek biztosítják.

Ellátás típusai: A személyes gondoskodás magában foglalja:

-

az ellátott otthonában nyújtott szociális alapszolgáltatásokat, valamint

-

az intézményesített szakosított ellátásokat.

Az alapszolgáltatások megszervezésével az állam és a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában.

26

1. Szociális alapszolgáltatások a) a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, b) az étkeztetés, c) a házi segítségnyújtás, d) a családsegítés, e) a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, f) a közösségi ellátások, g) a támogató szolgáltatás, h) az utcai szociális munka, i) a nappali ellátás. 2. A személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást a) az ápolást, gondozást nyújtó intézmény, b) a rehabilitációs intézmény, c) a lakóotthon d) az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény e) a támogatott lakhatás, f) az egyéb speciális szociális intézmény nyújtja. A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítésének segítése. Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani, különösen a) koruk, b) egészségi állapotuk, c) fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük, d) szenvedélybetegségük, vagy e) hajléktalanságuk miatt A házi segítségnyújtás keretében a szolgáltatást igénybe vevő személy saját lakókörnyezetében kell biztosítani az önálló életvitel fenntartása érdekében szükséges ellátást. A házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell a) az alapvető gondozási, ápolási feladatok elvégzését, b) az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek megtartásában való közreműködést, c) a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében, illetve azok elhárításában való segítségnyújtást.

27

Amennyiben a házi segítségnyújtás során szakápolási feladatok ellátása válik szükségessé, a házi segítségnyújtást végző személy kezdeményezi az otthonápolási szolgálat keretében történő ellátást. A házi segítségnyújtást a megállapított napi gondozási szükségletnek megfelelő időtartamban, de legfeljebb napi 4 órában kell nyújtani. Ha a gondozási szükséglet a napi 4 órát meghaladja, a szolgáltatást igénylőt az intézményvezető, ennek hiányában a jegyző által felkért szakértő tájékoztatja a bentlakásos intézményi ellátás igénybevételének lehetőségéről, ebben az esetben a szolgáltatást igénylő az intézményi elhelyezés időpontjáig napi 4 órában történő házi segítségnyújtásra jogosult. A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell a) az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő haladéktalan megjelenését, b) a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések megtételét, c) szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményezését

Referencia: 1997. évi CLIV. tv. az egészségügyről 1993. évi III.tv. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény 43/1999. (III.3.) Korm.rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól Oláh A.: Az ápolástudomány tankönyve, Medicina, Budapest, 2012.

Milyen az egészségügy és a házi gondozás finanszírozási rendszere? Mindegyik részvevő ország használ valamilyen fajta társadalombiztosítási rendszert, hogy minden állampolgár számára biztosítani tudja az alapvető egészségügyi ellátást. Magyarországon és Belgiumban a társadalombiztosítási rendszer a legnagyobb érdekeltként működik. Lengyelországban viszont az Országos Egészségbiztosítási Alap korlátozott erőforrásokkal rendelkezik,ezáltal számos törvényileg garantált szolgáltatást valójában nem mindig tesz elérhetővé. Ott a család alapvető szerepet játszik a hosszú távú gondozásban. Belgiumra jellemző, hogy az ottani egyezményben az elvégzett házi gondozásra vonatkozó árak meghatározását és fizetési módokat törvényileg nyilvántartják. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a “társadalmi gondoskodás” épp ennyire része a magyar biztosítási rendszernek is. Jellegzetesség még, hogy a magyar kormány, az egyházak és civil szervezetek is fontos szereplők.

28

I.4

Ápolók és egészségügyi szakdolgozók oktatási és képzési

rendszerének bemutatása Az Európai Unióban fontos elvárás, hogy a szakképesítések, és ezáltal az országos oktatási rendszerek eredményei is összehasonlíthatóak legyenek a tagállamokban, alapul szolgálva a szakképzett ápolók, szakemberek munkaerő piaci szabad áramlásához. Az élethosszig tartó tanulásra vonatkozó Európai Képesítési Keretrendszer (EQF) közös referencia keretet biztosít, amely segíti a nemzeti képzési rendszerek, keretrendszerek és azok szintjeinek összehasonlítását. Fordítási eszközként szolgál arra, hogy a képesítéseket olvashatóbbá és érthetőbbé tegye Európa különböző országaiban és rendszereiben, ezáltal támogatva az élethosszig tartó és széleskörű tanulást és az európai állampolgárok tanulási vagy munkavállalási céllal történő mozgását. Az “Országos Képzési Rendszer” alatt a következőket értjük: a tagállamok a tanulás elismeréséhez és más mechanizmusokhoz kapcsolódó tevékenységének minden formáját, amely az oktatást és a képzést a munkaerő-piachoz és a civil társadalomhoz köti. Ez magában foglalja a minőségbiztosításhoz, értékeléshez és a képzések jutalmazásához kapcsolódó intézményi megállapodások és folyamatok fejlesztését és végrehajtását. Az Országos Képzési Rendszer számos alrendszerből állhat és magában foglalhatja az Országos Képzési Keretrendszert. Az Országos Képzési Keretrendszer egy a megszerzett tudás meghatározott szintjének kritérium rendszer szerint működő és a képzések besorolására szolgáló eszköz, amely megpróbálja integrálni és koordinálni az országos képzési alrendszereket és javítani a munkaerő-piaccal és civil társadalommal kapcsolatos átláthatóságot, hozzáférést, fejlődést és képzettség minőségét. Az Országos Képzési Keretrendszert online eszközökkel lehet összehasonlítani. Jelenleg (2014. május) 8 tagország nyújtott elegendő adatot az összehasonlító adatbázishoz. A GONDOZÁS-KÉPZÉS projekt keretében a résztvevő országok oktatási és képzési rendszerének leírását biztosítjuk.

Referenciák: European Qualifications Framework: http://ec.europa.eu/eqf/home_en.htm Compare Qualifications Frameworks (online tool): http://ec.europa.eu/eqf/compare_en.htm

I.4.1 Belgium Ápolók és más otthoni ápolást végző szakemberek oktatása Belgiumban Belgiumban az oktatási programok sokszínűsége összekapcsolódik az Európai Képzési Keretrendszerrel (EQF), amely egyike az oktatási szintek meghatározására alkalmas már létező minőségi keretrendszereknek. Belgiumban, az EQF-et közös európai referenciaként használják az oktatás és képzés minden szintjén, ahogy ezt már fent említettük. Belgiumban az ápolóképzés szervezése eltér a különböző közösségekben a flamandoknál, franciáknál és a németeknél. A flamand és francia nyelvű régió a két fő közösség, míg a német közösség főleg a francia közösség ápolóképzését követi. Mindkét közösségben különbséget tesznek az ’alap’ ápoló, szakápoló és az ápolást segítő egészségügyi szolgáltató között. 2009-ben, a Flamand Országos Képzési Keretrendszert hozzáigazították az EQF 8 szintjéhez. A francia nyelvű közösség csak a felső három szintet különbözteti meg jelenleg. A flamand régiókban az ápolás oktatás és képzés különböző szintjei az EQF 5 szintjétől az EQF 8 szintjéig terjednek, ahol az 5-ös szint az emelt szintű szakiskolai/szakápoló oktatásnak felel meg, míg

29

az EQF 6 szint a szakmai bachelor diplomának, az EQF 7 szint a mester diplomának és az EQF 8 szint a doktori szintnek felel meg.

Oktatási programok az ‘alap’ ápolók részére A flamand nyelvű közösségben az ’alap’ ápolók részére szervezett oktatási programoknak két különböző szintje van. Az első szint a középszintű szakiskolai vagy szakirányú szint ápolók részére. Ez a három éves ápolói program az 5. képesítési szinten (EQF 5) helyezkedik el, amelyet ‘hoger beroepsonderwijs’-nek hívnak flamandul (HBO5). A HBO5 oktatási program az ápolói szakma feladataira készít fel. Ez az oktatási rendszer tekintetében a középiskola és a szakmai bachelor diploma között helyezkedik el. Ez az oktatási szint vezet az elismert európai ’Szakképzett ápoló” oklevélhez. Másrészről van a szakmai bachelor szint az ápolók számára. Ez az oktatási program a felsőoktatás bachelor-master szerkezetében helyezkedik el.. A bachelor-master szerkezet a Bologna Nyilatkozat aláírása (2003) óta a felsőoktatási programok új szerkezete. A felsőoktatási rendszer szakmai Bachelor diplomából, akadémiai bachelor diplomából, mester diplomából és doktori diplomából áll. A szakmai bachelor ápoló (EQF 6) egy hároméves kurzus és egyetemek, főiskolák szervezik a középiskolai oklevél megszerzése után. A szakmai bachelor oktatási szint és az emeltszintű szakiskolai szint olyan diplomát nyújt, amelyik egyenes utat biztosít az egészségügyi intézményekbe való bejutáshoz.

Oktatási programok ‘szak’ápolók részére A bachelor diplomával rendelkezők, a flamandul ‘bijzondere beroepstitel’ (BBT)-nek nevezett (szövetségi törvényben nyilvántartott) 5 ápolói területre vonatkozó Speciális szakmai címet szerezhetnek. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, emelt szintű 60 (ECTS) kredites bachelor programot kell követniük, amely egy külön bachelor diplomát ad nekik (bachelor utáni bachelor). Ahhoz, hogy a házi gondozást végezhessék, a bachelor ápolók speciális szakmai címet szerezhetnek pszichiátriában, mentálhigiénében vagy geriátriában. A végzett ápolóknak nincs speciális hozzáférése ezekhez a ’Különleges’ szakmai címekhez. Mindazonáltal, a végzett nővérek, éppúgy mint a bachelor ápolók, törvényileg nyilvántartott Speciális szakmai címet szerezhetnek, amelyet flamandul a 4 különböző területre vonatkozóan ‘bijzondere beroepsbekwaamheid’-nek (BBB) hívnak. Ezek a területek magukban foglalják a geriátriát, mentálhigiéniát, pszichiátriát, palliatív gondozást és diabetikát. A Speciális szakmai cím és Speciális szakmai képesítések mellet a nővérek részt vehetnek posztgraduális programokon. A házi gondozói ápolásra szervezett érdekes programok: a haladó gyakornok az erkölcstanban, diabetikus oktató, palliatív gondozás, idős gondozás. Szakmai bachelor diplomával rendelkező ápolók további Ápolói mester diplomát szerezhetnek. A bachelor-mester szerkezet lehetővé teszi ezt számukra. Ez magában foglal további két év tanulmányt a bachelor diplomán felül. A mester diploma az EQF 7 szintnek felel meg. Orvosi képesítéssel rendelkező mester diplomások törvényesen használhatják a doktori címet. Csak mestereket vesznek fel a (PhD) doktorátushoz (EQF 8) vezető doktori ápoló programba.

30

Ápolást segítő egészségügyi szolgáltató Az ápolókat más szakmai támogató gondozók is segítik. Belgiumban, a jelenlegi törvényrendszerben két különböző fajta támogató munkás van, mindegyik a saját feladatkörével. Törvényileg családsegítőnek és segítő vagy segédápolónak hívják őket. A családsegítő egy sokoldalú alap munkatárs. Ez a gondozás magában foglalja a személyes gondozást, háztartási teendőket, a kliensek/páciensek pszichológiai és általános pedagógiai segítését. A családsegítő a házi gondozás különböző egészségügyi programjaiban dolgozhat, kivéve a házi gondozási ápolásban. A segítő vagy segédápoló családsegítő feladatokat lát el. Másrészről, a segédápolót 18 további, törvény által meghatározott ápolási segítő feladat elvégzésére képzik ki. Ezekkel a feladatokkal az ápolókat bízzák meg. A segédápoló egy nővér felügyelete alatt dolgozik és a szervezett csapat része. Az idősgondozás, házi gondozás, kórházi ellátás és mentálhigiénés intézmények (különösen a pszichiátriai ápoló otthonok) területén alkalmazzák őket. A képzést középszinten középiskolákban lehet megszerezni, vagy a felnőtteket is képezhetik.

Referenciák: http://www.health.belgium.be/eportal/Healthcare/healthcareprofessions/Nursingpractitioners/Accessa ndpracticeoftheprofessi/Particularprofessionaltitles/index.htm#.U39b3vl_v3Q, hozzáférés: 2014.05.02. http://www.health.belgium.be/eportal/Healthcare/healthcareprofessions/Nursingpractitioners/Accessa ndpracticeoftheprofessi/Particularprofessionalqualific/index.htm#.U39b8_l_v3Q, hozzáférés: 2014.05.02. Project of the Euregion Meuse-Rhine. (2014). Future proof for cure and care. Brochure Euregionaal kwalificatiekader voor zorgopleidingen: www.futureproofforcureandcare.eu Nuffic. (2012). Country Module Belgium. Information about the structure of the education systems in Belgium and the evaluation of degrees obtained in Belgium: Netherlands organisation for international cooperation in higher education.

Házi gondozó ápolói tanácsadás Lengyelországban

31

I.4.2 Lengyelország Mint a négy Közép- és Kelet- európai ország egyike, Lengyelországban a gimnáziumi rendszerben folyt ápoló képzés az 1990-es évek elejéig. Miután Lengyelország csatlakozott az EU-hoz, az ápolók és szülésznők oktatása átalakításon ment át az 1990-es évek közepén, azért, hogy a lengyel rendelkezéseket hozzáigazítsák az Európai Közösség Tanácsának irányelveihez.. Az ápolók és szülésznők szakmai képzésében történő változásokat az 1996. július 5-i Ápolók és Szülésznők Törvénye kezdte meg. Végül az ápolói oktatási rendszert 2000-ben változtatták meg és igazították hozzá az EU követelményekhez. Azóta az oktatás egyetemeken és emelt szintű, szakmai oktatási intézményekben (állami és nem állami) zajlik. A rendszer két nagyon fontos nemzetközi rendszabályon alapszik: az 1967. október 25-i strassburgi, az ápolók oktatásáról és képzéséről szóló európai egyezményen (Lengyelország 1995. decemberében írta alá és 1996. márciusában ratifikálták) és az ápolók és szülésznők oktatásáról szóló 1999-es WHO Stratégián. A rendszer összhangban áll a Bologna Folyamattal és a következőket foglalja magában: -

egyetemi tanulmányok – 3 év (bachelor diploma)

-

mester tanulmányok – 2 év (mester diploma)

-

áthidaló/felzárkóztató (“bridging”) tanulmányok – (bachelor diploma)

-

PhD tanulmányok

A posztgraduális képzés a kötelező oktatás része. A célja az, hogy fejlessze azt a képességet, hogy rugalmasan tudjanak új feladatok vállalni és tudják azokat a társadalom szükségleteihez igazítani főleg olyan hiányokat pótolva, melyek az általános és orvosi ismeretek fejlődéséből adódnak. Az oktatási formák a következőket egyesítik: specializáció, képesítő tanfolyamok, szakemberképző kurzusok és szakmai továbbképző tanfolyamok. 20 specializáció van az ápolók számára, melyek közül 3 az idősgondozással és a krónikus betegekkel kapcsolatos. A specializáció 2 éves és a következőket foglalja magában: -

geriátriai ápolás (1030 óra)

-

hosszantartó gondozó ápolás (900 óra)

-

palliatív gondozó ápolás (1070 óra)

Azért, hogy házi gondozást tudjanak végezni, az ápolóktól elvárják, hogy végezzék el a fent említett specializációk egyikét vagy vegyenek részt egy 6 hónapos hosszú távú, palliatív, geriátriai vagy családgondozási ápolói minősítő tanfolyamon vagy egy szakemberképző kurzuson, mint például sebgondozási vagy újraélesztési kurzus. Lengyelországban, azért, hogy a házi gondozási szükségleteket teljesíteni tudják, 2008 óta más szakemberek oktatása is folyik, például egészségügyi gondozó, aki a segítő szakember kategóriába tartozik, és ápolói gondozási feladatokat lát el otthon vagy kórházi környezetben. Az egészségügyi gondozókat 1 éves szakirányú főiskolai rendszerben oktatják. Egy új szakember, az idősek oktatójának hívott gerontopedagógus, lengyelül geragog, jelent meg az oktatási rendszerben. Ez egy olyan személy, aki aktivizálja az időseket úgy, hogy megszervezi azok szabadidejét, rendkívüli segélyt nyújt és koordinálja az idősek gondozásával foglalkozó intézmények megfelelő működését. A szakembereket 3-éves hallgatói tanulmányokkal képzik.

32

I.4.3 Magyarország Magyarországon a 8. osztályos általános iskola elvégzése után különböző szintű szakképesítés megszerzésére van lehetőség 22 szakma területéből, mely történhet szakiskolai, szakközépiskolai valamint gimnáziumi rendszerben. A 3 éves szakiskolai képzés középszintű oktatás színvonalú. 1 év elméleti tantárgyak után 2 év szakmai tantárgyakat sajátít el a tanuló. A szakközépiskolai képzés 4+1 év. Az első 4 év megszerzése után 1 év szociális valamint egészségügyi szakképesítés szerezhető. A gimnáziumok képzés 4+2 év. Az első 4 év végén megszerzése után 2 év szociális valamint egészségügyi szakképesítés szerezhető. Az egészségügyi ápoló képzés 3 év, a szociális gondozó és ápoló képzés szintén 3 év, mely 1 éves ráképzéssel specializálódhat gerontológiai gondozóvá.

Szociális gondozó és ápoló tevékenységi köre: -

Végzi az ápolási, gondozási alapfeladatokat Felméri a fogyatékos ember sajátos szükségleteit Fogyatékos emberek körében szociális gondozást végez Vezeti a gondozási, ápolási, fejlesztési terv és a rehabilitációs program dokumentációját Felméri az idős emberek sajátos szükségleteit Idős emberek körében szociális gondozást végez Végzi az idősellátás adminisztrációját

Szakember tulajdonságai: -

érzelmileg stabil, kiegyensúlyozott megfelelő kommunikáció, non-verbális segítő beszélgetés motiváció betartja a szakmai és etikai szabályokat rendeltetésszerűen használja, alkalmazza az ápolási eszközöket alkalmazza az információs, kommunikációs eszközöket, számítógépet alkalmaz gyógyászati segédeszközöket rendeltetésszerűen használ az ellátás során

Oktatási modulok a szociális gondozó és ápoló képzésben:

Gondozási-ápolási alapfeladatok - a társadalom egészségi helyzete - közegészségügyi és epidemiológiai vizsgálatok - egészségmegőrzés - ápolás elmélete - ápolói tanulmányok - gondozási alapismeretek - dokumentáció az ápolásban - elsősegély gyakorlat - ápolói, gondozói megfigyelések

33

A sajátos szükségletek felmérésének feladatai az idősellátásban - szociális ismeretek - klinikai ismeretek - keringési-, légúti-, emésztőrendszeri betegségek - urológiai és reumatológiai ismeretek - dietétikai és geritátriai ismeretek - ápolástan gyakorlat - belgyógyászat és sebészet ápolástana - gondozási igények - rehabilitációs és fogyatékos személyek ápolástana - gondozási terv

Idősgondozási feladatok - elméleti és gyakorlati szociális munka - foglalkoztatások

Az idősellátás adminisztrációja - ápolási, gondozási dokumentálás - számítógépes ismeretek

Milyen az oktatási rendszer az ápolóknak és az egészségügyi szakembereknek? Lengyelországban és Belgiumban az ápolás oktatása Bachelor-Master rendszerben működik. Ezen kívül, Belgium flamand részén egy ennél alacsonyabb szintű képzés is létezik ápolóknak. A magyar rendszer keretében az egészségügyi ápoló képzés 3 év, a szociális gondozó és ápoló képzés szintén 3 év, mely 1 éves ráképzéssel specializálódhat gerontológiai gondozóvá. Főiskolai és egyetemi szinten történik a diplomás ápolók képzése. Mindhárom résztvevő országban kötelező vagy erősen ajánlott az ápolók és gondozók szakmai továbbképzése, a házi gondozás terén is. Ennek területei leginkább a geriátria, palliatív ellátás és hosszú távú ápolás. A házi gondozókat más egészségügyi szakemberek is segítik munkájukban, mint segédápolók, családsegítők, szociális munkások, egészségőrök. A szakmák elnevezése nagyon eltérő a három országban.

34

II. FEJEZET “GONDOZÓ-KÉPZÉS” – A HÁZIGONDOZÓI KÉPZÉSI PROGRAM II.1

Bevezetés a fejezetbe

A Kézikönyv II. fejezete tartalmazza a project partnerség által a házi gondozók részére kifejlesztett képzési program áttekintését és tematikus keretrendszerét. A program által lefedett témák a következők: -

Finanszírozás

-

Kompetenciák

-

Etikai normák

-

Kommunikáció

-

Gondozás minősége

II.2

Finanszírozás

II.2.1 Makro szint: Állami modell – Jogi keretrendszer Szociális biztonság és annak finanszírozási rendszere Belgiumban A szociális biztonság egy olyan hatalmas szervezet, amelyik felöleli mind a társadalombiztosítást, mind a szociális segítséghez jutás jogát. Központi szerepet játszik a szegénység és kirekesztés elleni védelemben, és garantálja a társadalmi összetartozást. Mindazonáltal a két elem különböző elvek szerint működik: -

A szociális biztonság egy társadalombiztosítási rendszer, melynek az a célja, hogy szolidaritás alapú biztonsági hálóként működjön az elegendő mennyiségű megkeresett jövedelem elvesztése vagy hiánya esetén. A szociális biztonság tehát szociális kockázatokat fedez egy függőleges (a jómódúak megosztják a terheket a kevésbé jómódúakkal) és egy vízszintes (minden dolgozó biztosítja magát egyenlőtlen jövőbeli kockázatok esetére) újraelosztáson keresztül. Mint ilyen, ez egy megelőző megközelítés.

-

A szociális segítség célja az, hogy biztosítsa az emberek méltóságát rászorultsági vizsgálat elvégzésén alapuló segítségnyújtáson keresztül. Ez problémamegoldó központú szemlélet.

35

A terhek megosztása

Sharing the burden= a terhek elosztása Past = múlt Future = jövő The better-off = a jómódúbbak The less well-off = a kevésbé jómódúak Against future unequal redistribution = egyenlőtlen jövőbeli újraelosztás ellen

A szociális biztonsági rendszer Belgiumban különböző szociális biztonsági rendszerek vannak. Mindegyik függetlenül fejlődött ki egy bizonyos szakmacsoport köré, melyet az uralkodó társadalmi, politikai és gazdasági körülmények alakítottak ki. Különbség van a magánvállalkozók és alkalmazottként dolgozók rendszere között, de az utóbbi években lezajlott egy nagyobb harmonizáció a két rendszer között. A Szociális Biztonság Nemzeti Hivatala (ONSS-RSZ) a fő intézmény, amely beszedi a dolgozók szociális hozzájárulásait. A következőképpen nyújt átfogó rendszer-irányítást: -

beszedi a munkáltatók és munkavállalók társadalombiztosítási hozzájárulásait, az adókból előteremtett állami támogatásokat és az alternatív finanszírozási hozzájárulásokat,

-

szükség szerint szétosztja a forrásokat a biztonsági rendszer különböző ágazatai között.

A munkavállalók társadalombiztosítási hozzájárulását a fizetésük százalékos arányában számolják ki és tartják vissza a bruttó bérükből. Ezek jogosultságot teremtenek a következő fajta szociális biztonsági juttatásokra: egészségügyi ellátás, munkaképtelenségi kompenzáció, nyugdíj, munkanélküli kompenzáció, rokkantsági kompenzáció.

II.2.2 Mezo szint: Irányítási eszközök A Betegség és Rokkantsági Biztosítás Országos Intézete (INAMI-RIZIV) Az INAMI-RIZIV felelős az egészségügy és a rokkantsági biztosítás összehangolásáért. Ennek a Szövetségi Közszolgálat a Szociális Biztonságért (SPF Sécurité sociale-FOD Sociale Zekerheid) a szabályozó hatósági szerve.

36

Irányítás: Az összes egészségügyi ellátásban résztvevőknek van helye az INAMI-RIZIV irányítási testületeiben: -

Állami hatósági szervek;

-

Betegbiztosítási alapok;

-

Szolgáltatók (orvosok, fogorvosok, kisegítő orvosi személyzet, stb.)

-

Szociális partnerek (szakszervezetek, munkaadók, kis cégek és kereskedelmi szervezetek)

Kötelezettségek: Az INAMI-RIZIV osztja szét a forrásokat a betegbiztosítási alapok országos szervezetei és a kiegészítő alapok között. Az INAMI-RIZIV-nak az egészségügyi és rokkantsági biztosítás általános irányításán kívül a következő kötelezettségei vannak; -

Az egészségügyi ellátás és a visszatérítési díjak standard kód táblázatának összeállítása;

-

Javaslattétel az ellátást nyújtókra és ellátó intézményekre;

-

Az orvosok és betegbiztosítási alapok között létrejött egyezmények meghozása;

-

Rokkantság elismerése;

-

Betegbiztosítási alapok működésének felügyelete;

-

Betegbiztosítási alapok pénzügyi elszámolási kötelezettségének irányítása.

Szervezet: Az INAMI-RIZIV a következő osztályokat foglalja magában; -

Egészségügy;

-

Rokkantság;

-

Orvosi felügyelet értékelése;

-

Adminisztratív felügyelet.

Mindegyik szolgáltatásnak megvan a maga specifikusan összeállított irányítási szerve.

II.2.3 Mikro szint: Költségtudatosság - Fenntarthatóság A mikro szinten helyezkednek el a betegbiztosítási alapok. Közvetlen kapcsolatban állnak a nyilvánossággal és megtérítik a beteg és/vagy szolgáltató költségeit. Belgiumban a betegbiztosítási alapokat a kormánytestületekkel “kölcsönös szervezetek”-ként szervezik, melyeket a tagjaik választanak. A térítési rendszerek megállapításánál a betegek érdekeit képviselik. Emellett rálátásuk van az egészségügyi irányítás pénzügyi kötelezettségeire és összes kiadására. Mint olyan, mindkettőnek figyelembe kell vennie a betegek (különösen a gyengébb társadalmi csoportok) és az országos egészségügyi hatóságok igényeit (azért, hogy tiszteletben tartsák az egészségügyi költségvetést). Belgiumban a kölcsönös szervezetek mikro szinten nagyon fontos szerepet játszanak a költségtudatosságban. A betegekhez és a szolgáltatókhoz igazodva információs kampányokon keresztül szervezik ezt.

37

Belgiumban a kölcsönös szervezetek azért is felelősek, hogy garantálják az egész népesség hozzájutását a hatékony, szolidaritáson alapuló színvonalas egészségügyhöz. Ez garantálja az országos állami egészségbiztosítási rendszer fenntarthatóságát. Az önkéntességi mozgalom fejlődése, éppúgy mint az alternatív ellátásra való összpontosítás, támogatja ezt a szemléletet, amely a beteget az otthoni környezetében tartja, ameddig csak lehet.

Belgiumban a sebkezelés az ápolói feladatok része

38

II.3

Kompetenciák

II.3.1 Makro szint: A HRM politika szervezési elvárásai Ápolási és gondozási feladatok ellátására csak azok az egészségügyben és szociális ellátásban dolgozók jogosultak, akik alkalmasak arra, azaz megfelelő egészségi, mentális és fizikai állapotban vannak az adott feladatok elvégzésére. Miközben ezeket a feladatokat végzik, a személyzet tagjai nem jelentenek veszélyt a saját és a betegek egészségére és biztonságára. A vonatkozó jogszabályok szerint a cél az, hogy jól képzett, hozzáértő munkaerőt kínáljanak a feladatok megfelelő minőségű és mennyiségű ellátásához. A szervezet HRM szükséglete és elvárása az, hogy olyan jól képzett szakembereket alkalmazzanak, akik birtokában vannak a szükséges szakmai, szociális és közösségi kompetenciáknak, van jelentős gyakorlati tapasztalatuk, birtokában vannak az előírt engedélyeknek és működési regisztrációnak, tagjai jelentős szakmai kamaráknak és megfeleltek az alkalmassági teszten.

II.3.2 Mezo szint: HRM eszközök A források fejlesztése, a tudatos irányítás és a stratégiai tervezés alapvető kritériumai annak, hogy a hatékony gondozás sikeres legyen és hogy azt a változó körülményekhez igazítsák. A stratégiai human erőforrás menedzsment ugyanilyen fontos szerepet játszik a szervezetek mindennapi működtetésében és a versenyképességük növelésében, valamint a belső integritásuk megtartásában. Az egészségügy és a szociális gondozás olyan ágazat, amelyik nagyszámú jól és speciálisan képzett munkaerőt igényel. Az élethosszig tartó tanulás és a tudás folyamatos fenntartása elengedhetetlen. A képzett és tapasztalt személyzet iránti kereslet a munkaerőpiacon nagyon nagy. Az általuk nyújtott szolgáltatások alapvetőek a társadalom számára.

II.3.3 Mikro szint: Munkavállalók viselkedése és kompetenciái Bevezetés A kompetencia az ápoláshoz kapcsolódó képesség vagy teljesítmény. Ezt a nővéri munkához szükséges képességet és alkalmasságot tanulmányok során lehet megszerezni. Mindazonáltal, az ápolási kompetencia csak a beteggondozásban van túlsúlyban, a nővéri munka egy “ápolási iskola diákjának” szerepében tartja vagy folyamatos javulásra, változásra sarkallja az embert, és ez megmutatkozik az azt követő ápolás során tanúsított viselkedésben, megnyilvánulásokban. Végeredményben, az ápolásvezetőkre nézve elvárás a munkájuk során, hogy módszeresen és kitartóan biztosítsák a lehetőséget az ápolási folyamatok megtanulására, amelyhez komoly támogatást kell nyújtani.

A kompetencia modell négy szintje Technikai kompetenciák (szakmai tudás, képességek, készségek) A szakmai kompetenciák ott jelennek meg, hogy felismerjük azt, hogy a problémákat és a kialakuló működési folyamatokat különbözőképpen kell elemezni. Ez megnyilvánul abban, hogy képesek vagyunk annak a tudásnak a megszerzésére, hogy szervezzünk, integráljunk és új kapcsolatokat hozzunk létre, új értékelhető megoldásokat keressünk. Személyes kompetenciák (belső értékek, stabilitás, önmenedzselés, feladat orientáltság, hajlandóság a tanulásra)

39

A munkavállaló személyes reflexióra való képessége, kompetenciái, erősségei és fejlődésre való készsége meghatározóak. Ezek a speciális kompetenciák például a megnyilvánuló magbiztosság és az ön-motiváció. Megvannak a maga egyéni meglátásai, javaslatai, megoldásai, megérzés a kockázatvállalásra (a változásra való nyitottságra). Társadalmi kompetenciák (feladatokkal való megbirkózás képessége, csapatmunka, hatékony kommunikáció, vezetői képességek) A képességekben megnyilvánuló társadalmi kompetencia, amelyik konstruktív munkakapcsolatokon keresztül hosszú távú és stabil kapcsolatokat alakít ki, közös célokat tűz ki és terveket valósít meg. A magas szintű kompetencia egységek, mint például az asszertív kommunikáció – vélemény különbség esetén – az érzelmeik nyílt kifejezése, az egyéni kommunikáció használata, az aktív hallgatás és mások tiszteletben tartása Módszertani kompetenciák (elemzés, tervezés és absztrakció, végrehajtás és irányítás, információ feldolgozás és átadás) A módszertani képességeket kognitív képességekként írják le, amelyeket a szakmai készségekkel és tudással összhangban, önállóan, rugalmasan és hatékonyan sajátítanak el. A módszertani kompetenciákat megfigyelhetjük a tudás módjában, mint bonyolult és összetett szerkezetű jelenség, mivel képesek vagyunk különbséget tenni és az eredmények megszerzésére összpontosítani célorientált módon.

A kompetencia fogalma A kompetencia kifejezés magában foglalja azt a tudást, készségeket, képességeket és viselkedést, amelyet elvárnak a munka során és amely szükséges a megfelelő eredményekhez és az egészségügy céljainak megvalósításához. A kompetenciák változhatnak a szolgáltatás fajtájától, a munkafeladat funkciójától és az egyéntől függően, de minden esetben meghatározott a végzettség és képzési elvárás. A tevékenység jellegének meghatározásához szükségesek az ápolási kompetenciák, ami önmagában nem elegendő a speciális ápolási végzettség megszerzéséhez, mivel ehhez egy hivatalos elismerés is szükséges. El kell különíteni a függetlenül dolgozót, a kezelőorvossal dolgozót és a kezelőorvost, hogy meghatározhassuk a kompetenciák körét.

Kompetencia célok: 1. Cél: javítani a kompetenciák és képesítések elismerését és átláthatóságát Ez segíti növelni az átláthatóságot és a szakmai képzési programok összehasonlítását a partner országok között. A Kompetencia Mátrix, a célokat és tartalmakat figyelembe véve, egymással standardizálhatóvá és összehasonlíthatóvá teszi ezeket a programokat. 2. Cél: javítani a minőséget és növelni a mobilitás mértékét egész Európában Ez a projekt támogatja a résztvevőket a tudás, készségek és kompetenciák megszerzésében, hogy ezáltal elősegítse a személyes fejlődésüket, alkalmazhatóságukat és részvételüket az európai munkaerő piacon. 3. Cél: elősegíteni az innovatív gyakorlatok fejlesztését a szakmai és oktatási képzés, valamint a folyamatos képzés és oktatás területén: Az európai munkaerőpiac európai szintű információt és monitoringot igényel.

40

Célcsoportok -

Képzésben résztvevő hallgatók/szerződtetett tanulók/álláskeresők/az “idősgondozás” területén dolgozók

-

Szakmai és iskolai képzést nyújtók/folyamatos oktatás és képzés/emelt szintű oktatás

-

Munkáltatók/HR osztályok

-

Szociális partnerek

-

Döntéshozók

-

Az összes többi érdekelt, aki az Élethosszigtartó Tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének fejlesztésével foglalkozik

-

Állami Foglalkoztatási Szolgálatok

-

Finanszírozás

Kompetencia területek 1. Előkészítés, alkalmazás, napi gondozás biztosítása 2. Előkészítés, alkalmazás, orvosi ellátás biztosítása 3. Egészséget támogató gondozási környezet létrehozása és fenntartása 4. A gondozási folyamatban résztvevő különböző célcsoportokkal történő kommunikáció és szaktanácsadás 5. Tervezés, dokumentálás, gondozási folyamatok értékelése 6. Munka módszerek és elméleti tudás rendszeres frissítése és bővítése 7. A gondozást végző munkájára tett hatás kezelése és annak bírálata és a munkával kapcsolatos önmegismerés kifejlesztése

A munkavállalók elvárásai, viselkedése és kompetenciái -

kommunikációs készségek

pontos szóbeli és írásbeli kommunikáció, logikus és tiszta, határozott és érthető megfogalmazás, képesség a pozitív módon történő kommunikációra, az esetnek megfelelően különböző kommunikációs technikákkal fejleszteni és megvalósítani a kommunikációt -

irányítási készségek

menedzselési feladatok, napi problémák kezelésének ismerete, csoportvezetőként viselkedés, konfliktus kezelés, széles látókör, problémamegoldó képesség, önmenedzselés, a gyógyító csapat tagjaival folytatott pontos kommunikáció, képesség az önálló és szakmai csoportokkal végzett munkára, személyes kapcsolatok fejlesztése és fenntartása, a szomatikus, pszichológiai és társadalmi helyzet egészségügyi és emberi sajátosságai fogalmának és kritériumainak megismerése, együttműködés az egészségügyi és társadalmi szolgálatokkal, tervezési fejlesztési és értékelési keppességek végrehajtása -

idegen nyelv használata

szóbeli és írásbeli kommunikáció, idegen nyelvi készségek, az anyanyelven és az idegen nyelven történő beszélgetésre és levelezésre való képesség -

IT készségek

41

ismeretek alkalmazása felhasználói szinten, alapvető szoftver ismeretek -

egyéni sajátosságok

kapcsolatteremtő képesség, integritás, alkalmazkodási képesség, integráció, empátia, szorgalom, törekvés, nyitottság, tanulásra való fogékonyság, önismeret, önfegyelem, közvetlenség, az egyén, a család, közösség pszichológiai segítése, a beteg szomatikus, pszichológiai és mentális szükségleteinek támogatása, az egyén fizikai, érzelmi és égésészségi állapotának és helyzeteinek megfigyelése, a haldoklók pszichológiai kezelése, családtagok pszichológiai támogatása, az emberek problémáinak megoldására való erőfeszítések, együttműködés, bizalom és elfogadó közvetítői szerep, képesség az általános és ápolói szakmának megfelelő viselkedésre, szabványok alkalmazása (egyénileg és csoportokban), képesség az egyén/egyének számára pszichológiai támogatást nyújtani, a betegek méltóságának megőrzése, a gondozási feltételek megteremtésére való felkészülés és azok kivitelezése és megvitatása, magas fokú felelősségtudat és szakmai érzék, a belső és külső tényezők által okozott veszélyek és kritikus állapotok beazonosítása és megfelelő intézkedések végrehajtása, személyre szabott és emberközpontú gondozás megvalósítása, a beteg (fiatal) mentális állapotának figyelembe vétele.

Referenciák: Hungarian Chamber of Health Care Professionals: List of competences Oláh A.: Learning book on nursing science. Medicina, Budapest, 2012. Health, Social and Family Affairs Minister’s Decree No. 60/2003. (X.20.) on the minimum professional requirements of providing of health care services Welfare Minister’s Decree No. 20/1996. (VII.26.). on home nursing activities

A csapat eligazítás és megbeszélés fontos elemei a házi gondozás színvonalas irányításának

42

II.4

Etikai normák

II.4.1 Makro szint: Etikai irányelvek (végstádium) A következő részben szeretnénk bemutatni a végstádiumban levők gondozásának etikai irányelveinek szükségességét, és meghatározni egy írott és intézményesített, a végstádiumban levők gondozására vonatkozó etikai irányelvet és leírni ezeknek a fejlesztésére és végrehajtására vonatkozó javaslatokat. A szöveg lényegében Joke Lemiengre: “A flamand kórházak és ápoló otthonokban végrehajtott eutanáziát illető írott etikai irányelvek: Egy empirikus-etikai tanulmány a fejlesztésről, tartalomról és hatásról “ című disszertációjának eredményein alapul. Az orvosok és ápolók folyamatosan szembesülnek olyan döntéshozó folyamatokkal, amelyek etikai természetűek. A napi gondozási helyzetekből (pl. testi korlátozás) és extrém helyzetekből (pl. az élet kezdetét és végét érintő esetek) adódó etikai dilemmákkal való foglalkozás kihívást jelent az egészségügyi szolgáltatók számára, hogy megfelelő etikai válaszokat keressenek (Lemiengre, 2010). A friss kutatások azt mutatják, hogy a klinikai környezetben adódó etikai dilemmáknak több mint a fele a végstádium kérdésével kapcsolatos. Emiatt, mivel a szolgáltatást végzők rendszeresen szembesülnek ilyen fajta dilemmákkal, a betegek, a rokonok és a társadalom is azt várja a szolgáltatóktól, hogy szakszerűen és etikusan foglalkozzanak ezekkel. Az orvosi végstádiummal kapcsolatos döntések (MELDs) gyakoriak a jelenlegi klinikai gyakorlatban. Az európai halálesetek jelentős részét előzi meg valamilyen fajta orvosi végstádiummal kapcsolatos döntés (MELD). A MELDek egyike, hogy megtagadják-e a lehetséges élettartamot meghosszabbító kezeléseket – pl. mesterséges/gépi lélegeztetés, csövön keresztül történő táplálás és dialízis -, csillapítsuk-e a fájdalmat vagy más tüneteket pl. ópiátokkal, benzodiazepinekkel, barbiturátokkal olyan adagban, ami elég nagy ahhoz, hogy amennyire lehet, siettesse a halált, de ne legyen szándékos mellékhatás, és hogy fontolóra vegyék-e az eutanáziát vagy orvosi segítséget az öngyilkossághoz, ami lehet gyógyszer beadás, felírás és ellátás, hogy szándékosan véget vessen a beteg életének annak kifejezett kérésére. Az egészségügyi intézmények felelősséget vállalhatnak abban, hogy foglalkoznak a MELDekkel, úgy, hogy lehetséges szervezeti-etikai eszközként, írásos intézményesített etikai irányelveket fejlesztenek ki. Az írott intézményesített etikai irányelvek olyan intézményi szinten meghozott írásos egyezmények (nyilatkozatok, folyamatok, irányelvek, protokollok stb.), amelyek irányítják a szolgáltatást nyújtókat, amikor egy olyan klinikai-etikai problémával találkoznak, amely döntéshozást és/vagy szakaszos tervezést igényel. Egy ilyen irányelv egy állapotleíró dokumentumot tartalmaz, amely leírja az intézmény MELDekkel kapcsolatos helyzetét, ennek a helyzetnek a filozófiai és etikai legitimációjával együtt, és leír egy konkrét folyamatot, amely tartalmaz egy átfogó, konkrét és gyakorlati irányelvet, amely érinti a gondozás klinikai, jogi, etikai, pszichológiai, társadalmi és egzisztenciális szempontjait, különös tekintettel a palliatív gondozás és interdiszciplináris együttműködés integrációjára. Egy a MELDről szóló írásos etikai irányelv kifejlesztését javasoljuk intézményi szinten, amely két ok miatt foglalkozik az intézményi etikai felelősséggel. Először is, külső (társadalmi) felelősségük van. Mivel a MELDek sok európai országban széles körben vitatottá váltak, az egészségügyi intézmények egyre inkább szembesülnek ezzel a nagyon jelentős társadalmi kérdéssel. Következésképpen, a kórházak, ápoló otthonok, házi gondozást nyújtó szervezetek és más egészségügyi intézmények nincsenek elszigetelve, a szélesebb társadalmon belül működnek. Ezáltal, ezek egy nyitott és kritikai hozzáállást kellene, hogy képviseljenek az aktuális társadalmi trendekkel és különösen a társadalmi fejlődéssel szemben, amely a fő tevékenységük, azaz a jó beteg gondozás garantálásának lényegét befolyásolja, és amely megfelel az aktuális tudományos valamint társadalmi kritériumoknak.

43

Másodszor, van egy belső felelősségük is. Azért, hogy ennek a kötelezettségnek megfeleljenek, az egészségügyi intézményeknek megfelelő állapotokat kellene teremteniük a gondozást nyújtók számára, azért, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy biztosítani tudják a jó beteg gondozást, úgy, hogy támogatják őket az etikai kérdésekkel való foglalkozásban. A kutatások azt mutatják, hogy az etikai irányelvek lehetnek az első és legfontosabb lépés a felelősség vállalásban az átláthatóság és szakmai gyakorlatra való ösztönzés megteremtésével. Mindazonáltal, fontos hangsúlyozni, hogy az ügyintézőknek több erőfeszítést kell tennie, hogy a gondozási folyamatok etikai szempontjait figyelembe vegyék. Valójában, habár az etikai irányelveknek megvan az a képességük, hogy figyelembe vegyék a gondozást végzők etikai gyakorlatát, a tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy ezen irányelvek etikai gyakorlatra tett hatásai meglehetősen korlátozottak és változóak. Ha az irányelveket nem pusztán kirakatnak szánják, akkor az ügyintézőknek és igazgatóknak vállalniuk kell az aktív részvétel felelősségét (és nem csak szimbolikus módon) és egy olyan etikai légkört kell megteremteniük, amely támogatja azokat a gondozást nyújtókat, akiknek etikai dilemmákkal kell foglalkozniuk a gyakorlatuk során (Lemiengre et al., 2014). Az etikai légkör fejlesztése írott etikai irányelvek fejlesztésének segítségével aktív szerepvállalást igényel a helyi intézmények etikai bizottságainak részéről, a szervezeti vezetés támogatásával együtt. Az etikai bizottságok tanácsadói (irányelv fejlesztés), konzultációs (a klinikai gyakorlatban) és oktatási feladatainak integrálásával az etikai elveket jobban lehet egyesíteni a klinikai gyakorlatban. Etikai oktatás szervezésével és etikai konzultáció nyújtásával látványosabb szerepet vállalhatnak az etikai bizottságok az egészségügyi intézményekben, ami nagyban támogathatja az etikai irányelvek gyakorlatban történő megvalósítását. Ilyen jellegű tevékenységekbe történő befektetéssel az etikai bizottságok többet tehetnek, mint csak, hogy adminisztratív megoldást jelentsenek az etikai kérdésekre az egészségügyi intézményekben és etikai észrevételekre sarkallhatnak a klinikai gyakorlatban (Lemiengre et al., 2014). Következésképpen, az etikai környezet megvalósításához hangsúlyozzuk az etikai irányelvek kidolgozásának interperszonális dimenzióit, amelyet Frolic is említ et al. (2012)1. “Felelő értékelés”, ahogy Schildman et al. (2013)2 hangsúlyozza, érdekes lehetőségeket kínál az összes érdekelt közötti párbeszéd erejének kihasználására, hogy kiértékeljék az etikai irányelveket és megértsék és elgondolkodjanak a gyakorlaton. Az értékelés ‘műveleti” megközelítése helyett Schildman et al. (2013) azt veti fel, hogy a felelő értékelés összhangban van az etikai elvek alapvető kérdésével: folyamatos mérlegelése annak a fő kérdésnek, hogy ‘milyen a jó gondozás?’. Következésképpen, a felelő értékelés nem pusztán egy értékelési módszer, hanem egy módszer arra, hogy egy folyamatosan zajló etikai oktatásra ösztönözzön a gyakorlatban (Lemiengre et al., 2014).

II.4.2 Mezo szint: Az etikai döntéshozatalra vonatkozó elgondolások és javaslatok a gondozás etikai elveinek szemszögéből Az orvosi etika egyik kiemelkedő modellje a principalizmus perspektíva. Ez a nézet szerint, a jó gondozást jogokként és kötelességekként lehetne meghatározni, melyet négy fontos elv fejezhet ki, mégpedig, az autonómia tisztelete, ártalmatlanság, jótékonyság és méltányosság. Ennek az elvi 1

Frolic, A., Drolet, K., Bryanton, K., Caron, C., Cupido, C., Flaherty, B., Fung, S., and McCall, L. Opening the black box of ethics policy work: Evaluating a covert practice. The American Journal of Bioethics 2012; 12(11): 3-15. 2 Schildmann, J., Molewijk, B., Benaroyo, L., Forde, R., and Neitzke G. 2013. Evaluation of clinical ethics support services and its normativity. Journal of Medical Ethics 2013; 00:1-5. Doi:10.1136/medethics-2012-100697.

44

megközelítésnek egy fontos sajátossága az időbeni korlátozottság és a cselekvőközpontúság.’’ A központi kérdés mindig az, hogy: “Mit kell tenni?”, azaz, “Milyen lépést vagy döntést kell hozni, milyen szándékkal, és milyen előrelátható következményekkel?” A fő érdeklődés középpontjában egy jellemző/sajátos, meghatározott lépés vagy választás (pl. az eutanázia és a nemi aktus) áll, és például nem a gondozás folyamata vagy valakinek a viselkedését illető kérdések. Mindazonáltal, az etikai dilemmákat, amelyekkel a nővérek szembesülnek, nem lehet néhány pillanat alatt hozott elszigetelt döntésre korlátozni. A betegeket gondozó nővérek egy teljes gondozási folyamaton mennek át, amelynek során szoros kapcsolatot tartva a betegekkel, rokonaikkal és az orvosaikkal, a mindennapi élet kérdéseit illetően, mint például a higiénia, evés és ivás, intimitás és szexualitás és így tovább folyamatosan kisebb-nagyobb döntéseket kell hozniuk. Ami igazán döntő fontosságú3, az a gondozási folyamat teljes története és ennek a beilleszkedése a betegek személyes élettörténetébe, és az összes, a gondozási folyamatban résztvevő közötti kapcsolat. Például, végstádiumban levő betegek részére nyújtott gondozási folyamatban való részvétel többet jelent egy helyes döntés meghozatalánál egy adott pillanatban. A nővérek részéről folyamatos részvételt feltételez az összes kognitív, magatartásbeli, kommunikatív és kifejtő képességükkel együtt. Az ápolás etikai megközelítésének középpontjában ennek a nélkülözhetetlen gondozási gyakorlatnak az etikai jellege kell, hogy álljon. Az etikai döntéshozatal a gondozás etikai elveinek szemszögéből nagy figyelmet fordít arra, hogy felfedezze és megértse az etikai problémák kapcsolati vonatkozásait. Az etikai problémák összefüggésben vannak azzal a feszültséggel, ami a kapcsolatok hálójában élő és dolgozó emberek kötelezettségei között vannak. Például, egy olyan döntés, ami megtagadja a mesterséges folyadékot és ételt a demencia végső stádiumában szenvedő betegtől, komoly nyomást jelent a kapcsolatok hálójára. Ahhoz, hogy csökkentsük ezt a nyomást, fontos, hogy minden érintett részt vegyen, megismerje és megértse a végső döntést. Erre vonatkozólag számos újságot adtak már ki az etikai döntéshozást érintően, különös figyelmet szentelve az etikai problémák kapcsolati vonatkozásainak4.

II.4.3 Mikro szint: “Az ápoló, mint a hivatását gyakorló gondolkodó” Gondozási etikai normák, mint az elméleti ösztönzés forrásai5 3

Ezen szakaszok forrása: Verkerk, M., Lindemann, H., Maeckelberghe, E., Feenstra, E., Hartoungh, R., & De Bree, M. Enhancing reflection: an interpersonal exercise in ethics education. Hastings Center Report 2004; 34(6): 31-38; Vanlaere, L., & Gastmans, C. Ethics in nursing education: Learning to reflect on care practices. Nursing Ethics 2007; 14(6): 758-766; Gastmans, C., Dierckx de Casterlé, B., Schotsmans, P. Nursing considered as a moral practice: A philosophical-ethical interpretation of nursing. Kennedy Institute of Ethics Journal 1998; 8: 43-69. 4

Abma, T., Molewijk, B., & Widdershoven, G. Good care in ongoing dialogue. Improving the quality of care through moral deliberation and responsive evaluation. Health Care Analysis 2009; 17(3): 217-235.; Molewijk, B., Abma, T., Stolper, M., & Widdershoven, G. Teaching ethics in the clinic: The theory and practice of moral case deliberation. Journal of Medical Ethics 2008; 34:120-124.; Molewijk, B., Zadelhoff, E., Lendemeijer, B., & Widdershoven, G. Implementing moral case deliberation in Dutch health care: improving moral competency of professionals and quality of care. Bioethica Forum 2008; 1(1): 57-65. 5

Ezen szakaszok forrása: Tronto, J. Moral boundaries. A political argument for an ethic of care. New York: Routlegde 1993; Gastmans, C., Dierckx de Casterlé, B., Schotsmans, P. Nursing considered as a moral practice: A philosophical-ethical interpretation of nursing. Kennedy Institute of Ethics Journal 1998; 8: 43-69; van Heijst, A. Menslievende zorg. Een ethische kijk op professionaliteit (in Dutch: Human loving care. An ethical perspective on professionalism). Kampen: Klement, 2005; Vanlaere, L., & Gastmans, C. To be is to care: a philosophicalethical analysis of care with a view from nursing. In: Leget, C., Gastmans, C., & Verkerk, M. (eds.). Care, 45

Az ápolás nélkülözhetetlen a jó beteg gondozással kapcsolatban. A gondozás egy összetett fogalom. Számos szempontból tanulmányozták már azt a kérdést, hogy “Mitől jó a gondozás”. A kilencvenes évek óta a gondozás etikai szempontjai egy ösztönző erkölcsi elméletként fejlődtek ki az egészségügyi etikában (Gastmans, 2006). Joan Tronto (1993), a gondozás etikájának megalapítója szerint, ”a jó gondozás együtt jár gondoskodó cselekedetekkel – és ennek a szakszerű végrehajtásával -, ami egy törődő hozzáállást fejez ki”. Gastmans et al. (1998) az ápolás lényegét úgy határozza meg, mint “a szakszerű tevékenységek (tudás és készségek) és törődés (erény) pontos egyesülése” . Ebből a szempontból a gondoskodás nem csak egy fajta életmód, hanem egy etikai feladat is. Az ápolás célját úgy lehet leírni, mint a betegek jólétének elősegítése a szó szélesebb értelmében vett jó gondozás nyújtásával, mégpedig fizikai szinten. A gondozási etikai elvek elismerik, hogy az emberek mélységesen sebezhetőek és ezáltal alapvetően kritikus a széles körben elterjedt nyugati szemlélettel az egészségeseket, fiatal testet és a egyéni cselekvés önrendelkezését illetően. A gondozási etika szempontjai kihangsúlyozzák, hogy a gondozás nyújtása és az abban való részesülés egy egymás iránti kötelezettségvállalás jelentőségteljes kapcsolatát eredményezi (van Heijst 2005; 2011). Tronto (1993) a gondozási folyamat négy fázisát különbözteti meg. Az első fázis a ‘gondoskodás’: valaki vagy valami nyugtalansága miatti aggodalom és a gondozottak sebezhetőségének felismerése és megértése, mint a gondozás kiindulópontja. Az ennek megfelelő etikus viselkedés a “figyelmesség”. A figyelmes gondozást nyújtók a gondozottak igazi megértésével és tiszteletével egy befogadó pozíciót vesznek fel; a saját személyes referencia rendszerükből és előítéletekből való kilépésre ösztönzik őket, hogy a gondozott valós élethelyzetét jobban megértsék. A második ‘gondoskodói’ fázisban a gondozást nyújtóknak felelősséget kell vállalniuk a gondozói tevékenységek megkezdéséért. Nézetei szerint, a gondozás valaki másért érzett valódi törődéssel kezdődik. Az embereknek eléggé figyelmesnek kell lenniük, hogy egy bizonyos gondozásra való szükségletet jóváhagyjanak. Ez megkívánja azt, hogy valaki (valaki más) felelősséget vállaljon arra, hogy a gondozás iránti szükségletre reagáljon. Általában valaki más az, aki aztán a tulajdonképpeni, az elterjedt szakmai szabványokon alapuló gondozást nyújtja. Tronto elméletének igazán újító eleme egyrészről az, hogy olyan módszerre hívja fel a figyelmet, amelyben az egyedülálló gondozásban részesülő reagál a gondozásra, másrészről az, hogy ez a kölcsönösség hogyan ösztönzi a gondozást nyújtót arra, hogy reagáljon a gondozásra. Joan Tronto leírása szerint, mindegyik gondozási környezet egyedülálló és az összefüggő beavatkozások rendszere rávilágít ennek az egységnek a fontosságára. A különböző emberek,akik a gondozást nyújtják és akik részesülnek benne, mind hozzájárulnak ehhez az egyedülálló gondozási környezethez. Tronto, a legutóbbi 2013-ban kiadott könyvében egy ötödik fázist is hozzátesz a gondozási folyamathoz: “a gondozással”. “A gondozásnak ez az utolsó fázisa megköveteli azt, hogy a gondozási szükségleteknek és a módszereknek, ahogyan ezeknek megfelelnek, meg kell egyezniük a mindenki számára járó igazságosság, egyenlőség és szabadság iránti demokratikus elkötelezettségeivel” (Tronto 2013, 23).

compassion and recognition: an ethical discussion. Leuven: Peeters, 2011, 15-32; Tronto, J. Caring democracy: Markets, equality, and justice. New York and London: New York University Press, 2014.

46

Az ápolók, mint a hivatásukat gyakorló gondolkodók: Gondozás-etikai labor, mint oktatási projekt6 A gondozást nyújtóktól elvárják, hogy a saját gyakorlatuk etikai szempontjaira reagáljanak, ami azt jelenti, hogy meg kell tudják határozni, hogy mi a ‘jó gondozás’. Amikor a gondozást nyújtók etikai reflexiójáról valamint a saját személyes részvételük integrálásának képességéről és az átfogó etikai képességükről, empátiájukról van szó, akkor az etikai témájú oktatásuknak többről kell szólnia, mint puszta elmélet. A gondozással foglalkozó etikusok azt hiszik, hogy a gondozást nyújtók ‘tevékenységen keresztül’ tanulnak etikai gondolkodást, és nem csak az elméleti tudás megszerzésével. 2008-ban a sTimul gondozás-etikai labort a belgiumi Flandersben alapították, azért, hogy olyan képzést nyújtsanak, amely arra összpontosít, hogy a kísérleti munka szimulálásán keresztül javítsa a szolgáltatást nyújtók etikai képességeit. A sTimul tananyaga, a szolgáltatást nyújtók empátiás készségeit megcélozva, az empátiás ülésekre összpontosít. Egy empátiás ülés két napból és egy éjszakából áll, amelyben 8-12 szolgáltatást nyújtó, betegként részesül szimulált gondozásban. Egy gondozásra szoruló beteg rövid életrajzát veszik át, és a képzésben résztvevő ápolóktól kapnak ápolást, akik szolgáltatás nyújtóként tevékenykednek az empátia ülés alatt (fürdetnek, etetnek, gondoznak, felfrissítenek stb.). A második nap délutánját annak szentelik, hogy megbeszéljék és reagáljanak arra, amit a gondozást nyújtók, mint betegek, és a szimulált gondozást nyújtók tapasztaltak az empátia ülés alatt. Egy hónappal később, a gondozást nyújtókat meghívják, hogy részt vegyenek egy megvitató, áttekintő ülésen, azzal kapcsolatosan, hogy mire tudják használni a tapasztalataikat az aktuális ápolási gyakorlatukban. Ez az első feltáró tanulmány ígéretes eredményeket mutat: ellentétes tapasztalatok biztosítása befolyásolja a szolgáltatást nyújtók önkritikai képességét. Mindazonáltal, további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy további bepillantást nyújtson abba, hogy az empátia hogyan vezet a viselkedés hosszú távú változásaihoz.

II.5

Kommunikáció

II.5.1 Makro szint: Kommunikáció a legfelsőbb szinten Azért, hogy a palliatív és hosszantartó gondozás területén fenntarthassák az orvosi szolgáltatások finanszírozásának folyamatosságát, folyamatos kapcsolatot kellene fenntartani egy biztosítóval – beszámolási és elszámolási kötelezettség a nyújtott szolgáltatásokról. Az NFZ (Országos Egészség Alap) olyan funkciót tölt be, mint a biztosító Lengyelországban. Mindegyik házi gondozói csapattag látogatását feljegyzik egy ápolási látogatási naplóba, amelybe bejegyzik a nyújtott szolgáltatás dátumát és aláíratják a beteggel, családtagjukkal, vagy az aktuális gyámmal. Lengyelországban egy számla és a hozzá mellékelt, a látogatások számára vonatkozó információt is tartalmazó statisztikai jelentés képezi a nyújtott szolgáltatások finanszírozásának és számlák

6

Ezen szakaszok forrása: Vanlaere, L., Coucke, T., & Gastmans, C. Experiential learning of empathy in a careethics lab. Nursing Ethics 2010; 17(3): 325-336; Vanlaere, L., Timmerman, M., Stevens, L., & Gastmans, C. An explorative study of experiences of healthcare providers posing as simulated care receivers in a ’care-ethical’ lab. Nursing ethics 2012; 19(1): 68-79. Verkerk, M., Lindemann, H., Maeckelberghe, E., Feenstra, E., Hartoungh, R., & De Bree, M. Enhancing reflection: an interpersonal exercise in ethics education. Hastings Center Report 2004; 34(6): 31-38.

47

kiegyenlítésének az alapját a beszámolói időszak során. Az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtók (az előző hónapra vonatkozóan) minden hónap 10-ig, az Országos Egészség Alap (NFZ) illetékes kirendeltségére benyújtják a számlájukat egy digitális statisztikai beszámolóval együtt. A statisztikai beszámoló ezt követően ellenőrzésen megy át az Alap irodájában. Palliatív és hosszantartó gondozást nyújtó intézményekben folyó munka egyik fontos eleme az is, hogy fenntartsák a kapcsolatot hosszantartó betegségben szenvedő betegeknek segítséget nyújtó külső szervezetekkel, általános orvosokkal, Szociális Segítő Központokkal, éppúgy, mint gyógyszer- és orvosi műszergyártókkal, stb. Azon betegek családjai, akik az első látogatásuk alkalmával tudják meg, hogy milyen segítségre számíthatnak az adott orvosi és társadalmi szervezetektől, leggyakrabban az egészségügyi alapellátásban dolgozó orvosokkal és ápolókkal veszik fel a kapcsolatot. Kivételes körülmények esetén a palliatív vagy hosszantartó gondozásban dolgozó ápolók az egészségügyi alapellátásban dolgozó ápolókkal egyeztessenek megbeszélt időpontokat azért, hogy megtervezzék és megbeszéljék a beteg számára közösen nyújtandó segítséget. Abban az esetben, ha az otthoni beteglátogatás alkalmával, azt állapítják meg, hogy a beteg egészségi állapota egy betegség súlyosbodása vagy komplikációk kialakulása miatt megváltozott, az ápolónak kötelessége azonnal konzultálnia az egészségügyi alapellátásban dolgozó orvossal a kialakult helyzetről, vagy, ha szükséges, mentőket hívni. Ezenkívül, a palliatív és hosszantartó gondozásban dolgozó ápolók koordinátorának kötelessége értesíteni mind az egészségügyi alapellátásban dolgozó orvost és az ápolót is a beteg részére nyújtott szolgáltatás kezdetének és befejezésének pontos időpontjáról, és a gondozás időszaka alatti aktuális együttműködés részeként a beteg egészségében beállt jelentős változásokról is, amelyek a részükre nyújtott szolgáltatásokban változtatásokat feltételeznének. Az összes információt írott formában továbbítják, és emailben is, és bármilyen az egészségi állapotban beálló komoly változást még az észlelés napján jelenteni kell.

II.5.2 Mezo szint: Kommunikáció az érintettekkel Az orvosi beutaló egy kulcsfontosságú iratot jelent, ami feljogosít hosszantartó vagy palliatív gondozásra. Az egészségbiztosítás keretein belül dolgozó doktorok által kiadott beutalók a beteg egészségi állapotára és szükséges kezelésre vonatkozó alapvető információkat tartalmaznak. A hosszantartó vagy palliatív gondozást nyújtó intézménnyel történő első találkozás alkalmával a beteget egy kiegészítő számmal regisztrálják a számítógéprendszerben. Minden egyes űrlap alapadatokból áll: a jelentkező vezetékneve és telefonszáma, a beteg személyes adatai, a gondozó személyes adatai és telefonszáma, a diagnózis és a betegségek, a bejelentés elfogadásának dátuma és időpontja. Az intézmény dolgozója ellenőrzi a bejelentést pontosság, teljesség és szabatosság szempontjából. A személyes adatok és a telefonszámok különösen tüzetes vizsgálat alá esnek. Ezen kívül minden bejelentést ellenőriznek, különös figyelmet fordítva a hatékony segítség nyújtásának lehetőségére a hosszantartó vagy palliatív gondozás területén belül. A beteg elvárásainak való megfelelés esetén lehetséges, hogy az intézmény dolgozója megbeszélt időpontot egyeztessen. Az első látogatás alkalmával a hosszantartó gondozást nyújtó ápoló elvégzi a beteg egészségi állapotának újrafelmérését és a korábban diagnosztizált ápolási problémákon alapulva elkészíti az időbeosztását. Az ápoló felelős azért, hogy megismertesse a beteggel és a családtagjaival a munkája időbeosztását és a gondozási és ápolási szolgáltatások elvégzéséhez szükséges orvosi ellátás

48

módszereit. A palliatív gondozói központban dolgozó, mindazonáltal, időpontokat is egyeztet az orvosok és ápolók, valamint a betegek családja és a gondozó között. Egy alternatív orvosi konzultációt is javasolhatnak, mint például beutalni a beteget egy Palliatív Gyógyászati Klinikára, egy hospice orvossal egyeztetni otthoni beteglátogatást, felvenni a beteget egy fekvőbeteg osztályra, konzultációt keresni a beteg más orvosi intézményeinek orvosaival vagy egy alternatív orvossal, az érdekelt felek helyzetétől, szükségleteitől és az egyeztetett tennivalóktól függően. A különböző konzultációk eredményeképpen az orvos megállapítja, hogy a beteg megfelelő-e a palliatív-hospice gondozásra vagy más orvosi intézményben kell kezelésen átesnie. Az ápoló folyamatos kapcsolatot tart fenn a beteggel és a családjával és egy eseti kapcsolatot az egészségügyi alapellátásban dolgozó orvossal és ápolóval. Mindegyik beteg és a családja kap információt az egészségügyi csapat, a vezető ápoló és az orvos telefonszámairól, éppúgy, mint az éjjel-nappali telefonos szolgálat vagy a fekvőbeteg osztályon dolgozó ügyeletes orvos és ápolók számáról. Mindegyik betegnek segítséget kell kapnia, vagy esetleg útbaigazítást kaphat arról, hogy hol kereshet ilyen jellegű segítséget. Ennek megfelelően az összes különböző szervezet vagy palliatív gondozást nyújtó klinika által kiadott útmutatót, mely az intézményhez kapcsolódó információt, az ezen intézmények által biztosított segítség területeit, valamint az ezekben való részesülés folyamatait tartalmazza, szívesen fogadnak.

II.5.3 Mikro szint: Betegágyi kommunikáció – Tanácsadás – Digitális kommunikáció Meg kell jegyezni, hogy a fizikai fájdalom elviselése egy hosszantartó tapasztalat a beteg számára éppúgy, mint a családjaik és közeli hozzátartozóik számára. Betegséggel és számos problémával szembesülő páciensek gyakran képtelenek egyedül boldogulni. A hosszantartó és palliatív gondozás fő célja az, hogy a lehető legnagyobb mértékben javítsa a betegek életminőségét. A betegekkel találkozó ápolók, akik napi szinten gondoskodnak az ápolási szükségleteikről, gyakran bizalmasaikká válnak és jelentős szerepet játszanak egy másik embertársuk végső heteiben, napjaiban. Az ápolók felelősek azért, hogy csillapítsák a szenvedést, amellyel együtt jár minden beteg fizikai és érzelmi fájdalmának elviselését segítő gondozói segítség. Az ápolók palliatív és hosszantartó gondozásban betöltött alapvető szerepe az, hogy a betegnek a lehetőleg optimális életminőséget biztosítsa, beleértve a betegség és gyász időszakában a beteg családja részére nyújtott támogatást és segítséget is. A beteggel és az ő világával történő kommunikációra való nyitottsággal, éppúgy, mint az élettörténetükből való tanulással, tanulhatunk az ő tapasztalatikból és tudásukból. Az aktív odafigyelés/hallgatás, ami a hatékony kommunikáció lényege, alapvetően fontos a beteggel folytatott interakció során. A képesség arra, hogy meghallgassuk és megértsük azt, amit a beteg próbál megfogalmazni, verbálisan vagy nem-verbálisan, rendkívül hasznos a kommunikáció során. Ez azt a képességet is magában foglalja, hogy türelmesen meghallgassuk a beteg családját, nem csak panaszok, hanem érzelmi és lelki bánat esetén is.

49

Egy betegség megtapasztalása sokféle reakciót válthat ki, úgy, mint: üvöltés, sírás vagy düh. Emiatt a gondozóktól elvárják, hogy egyértelmű kommunikációt folytassanak és mindehhez még türelmet és megértést is mutassanak. Minden ember más és másképpen éli meg a saját fájdalmát és halálát. A beteggel folytatott kommunikációnak tiszta és tisztességes információn, valamint a bizalom megszerzésén és megtartásán kellene alapulnia. A beteg jövőjét, szenvedését és halálát illető minden beszélgetésre, különösen a legbonyolultabbakra, ennek a szabálynak kellene vonatkoznia. Az igazsággal való szembesülés vagy motiválja a beteget, hogy intenzív harcot folytasson a betegséggel szemben, vagy depressziót és frusztrációt eredményezhet. A nehézség annak felismerése, hogy a beteg meg akarja-e ismerni az igazságot vagy inkább nem akar tudomást szerezni a helyzetről. A palliatív és hosszantartó gondozásban dolgozók első kézből való tapasztalatai azt mutatják, hogy azoknak a betegeknek (és a családjaiknak is), akik tudomást szereznek a betegségükről és annak következményeiről, nagyobb esélye van arra, hogy a betegség utolsó szakaszát a közeli hozzátartozókkal, teljes, kreatívabb módon éljék meg, színlelés, hazugság és bizonyos témák kerülése nélkül. Továbbá, az ilyen megközelítés elősegíti egymás támogatásának a lehetőségét olyan helyzetekben, amikor nagyon erős, majdnem elviselhetetlen érzések és érzelmek állnak az illető halandósága elfogadásának útjába. A kiváló megfigyelőképesség és a betegek szükségleteinek felismerése, még a nem-verbálisaké is, elengedhetetlen a betegek gondozásában. Fontos észrevenni a betegek nehézségeit is, mint például azt a tényt, hogy bűntudatuk és szégyenérzetük van, és a szenvedésüket elé kell helyezni annak, hogy valakinek a terhére vannak. A beteggel folytatott nem-verbális kommunikációt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az érintés fontossága, ami a támogatás és vigasz forrása lehet, felbecsülhetetlen. Szükségtelen megemlíteni, hogy a palliatív és hosszantartó gondozást végző ápoló rendkívül fontos kötelezettsége a lelki és pszichológiai támogatás nyújtása. Ha a beteg egészségének helyreállításához és az életének meghosszabbításához adott remény nem lehetséges, akkor muszáj felajánlani, ami még lehetséges, úgy, mint: támogatás, társaság – még a legnehezebb pillanatokban is, a lehető legjobb ápolás és gondozás, a szenvedés hatékony enyhítése, a beteg közeli hozzátartozóiról való gondoskodás, társalgás, a család felkészítése a szeretteik gondozására és halálára.

Referenciák: Augustyn M., Błędowski P., Wyrwicka K., Łukasik J., Witkowska B., Wilmowska - Pietruszyńska A., Czepulis – Rutkowska Z.: Opieka długoterminowa w Polsce. Opis, diagnoza, rekomendacje. (Long-term care in Poland. Description, diagnosis, recommendations.) Warszawa 2009. Wieczorowska – Tobis K., Talarska D. (red.): Geriatria i pielęgniarstwo geriatryczne. Podręcznik dla studentów medycznych. (Geriatrics and Geriatric Nursing. Handbook for medical students.) Wyd. PZWL, Warszawa 2008,Kędziora – Kornatowska K., Muszalik M. (red): Kompendium pielęgnowania pacjentów w starszym wieku. (Compendium of nursing in elderly patients) Wyd. Czelej Lublin 2007, Kleja J., Filipczak-Bryniarska I., Wordliczek J.: Komunikacja w opiece paliatywnej. (Communication in palliative care). Medycyna Paliatywna w Praktyce 2010, tom 4, nr 2

50

II.6

A gondozás minősége

II.6.1 Makro szint: A törvények és irányelvek

gondozás-irányítás

minőségére

vonatkozó

Belgiumban biztosak lehetünk abban, hogy a legmagasabb színvonalú orvosi ellátásban részesülünk, tekintve, hogy a legjobb európai egészségügyi rendszerekkel egy színvonalon áll. Mint a legtöbb országban, a rendszer állami és magánszektorra válik szét, bár mindkettőben kell díjakat fizetni, ezért gondoskodni kell arról, hogy az ember megfelelően biztosítva legyen vagy az állami és/vagy a magánszektorban. A kölcsönösségi elven működő állami rendszer előnye az, hogy tetszés szerint bármelyik orvost, klinikát vagy kórházat kiválaszthatjuk, bárhol és beutaló nélkül a szükségleteinknek megfelelően, szinte ugyanúgy, mint egy magánbiztosítónál.

Betegjogi törvények A kezelőorvosok és betegek jogait és kötelességeit a betegek jogairól szóló 2002. augusztus 22-i törvény szabályozza. Beteg alatt azt a természetes személyt értjük, akinek a részére az egészségügyi ellátás szolgáltatásait nyújtják, saját kérése vagy sem. (§2, 1 bek.). Ez azt jelenti, hogy a beteg olyan személy is, aki egy harmadik személy, például munkáltató vagy biztosító kérésére az egészségi állapotának vizsgálatán esik át. Az egészségügyi gondozás azokat az egészségügyi szakemberek által nyújtott szolgáltatásokat jelenti, melyeknek célja, hogy elősegítse, meghatározza, megőrizze, helyreállítsa vagy javítsa a beteg egészségi állapotát, vagy, hogy támogasson egy haldokló beteget. (§2, 2 bek.). Ez az egészségügyi ellátás szokásos meghatározása. Ennek megfelelően egy donor szervének eltávolítása, egy terhesség megszakítása és az eutanázia végrehajtása olyan tevékenységek, amelyek a betegek jogairól szóló törvény értelmében nem képezik az egészségügyi ellátás részét. Ezeket más törvények szabályozzák. Ehhez járul még az is hozzá, hogy az emberek részvételével lefolytatott orvosi kísérletekre nem terjed ki a törvény alkalmazási területe. A betegek jogairól szóló törvény szándékainak megfelelően, az egészségügyi szakember alatt azt a gyakorló orvost értjük, akiről az egészségügyi szakmák gyakorlatáról szóló 1967. november 10-i, 78. sz. Királyi Rendelet rendelkezik(§2, bek.). Ami a jelenlegi törvényhozás állapotát illeti, ez a következő szakmai csoportokat jelenti: orvosok, szülésznők, gyógyszerészek, fizikoterapeuták, ápolók, mentősök és ápoló asszisztensek. A nem-hagyományos gyógyászatban dolgozó orvosok, az ilyen gyakorlatra vonatkozó 1999. április 29-i törvény meghatározása alapján, szintén egészségügyi szakemberek.

A beleegyezési nyilatkozathoz való jog 1. A betegeknek joguk van az egészségügyben dolgozók által nyújtott bármilyen szolgáltatáshoz való szabadon, előre és megfelelő tájékoztatás után megtett beteg-beleegyezési nyilatkozathoz. A beteg beleegyezése csak a jóváhagyott orvosi beavatkozásra érvényes. Előfordul, hogy az operáció közben egy új betegséget fedeznek fel, ami azonnali beavatkozást igényel. Egy ilyen, úgy nevezett kibővített operáció nem okoz problémát akkor, ha a felfedezett probléma előrelátható volt és a kibővítést előzőleg megbeszélték a beteggel. Mindazonáltal, nem minden esetet lehet előre látni. Különbség van aközött, hogy az előre nem látott betegség ‘kibővített operáció’ –jának a betegre nézve jelentős hátrányos következményei vannak-e vagy sem. Ez utóbbi esetben azonban a kibővített operációba való beleegyezést vélelmezhetjük. Az első esetben azonban beleegyezést kell kérni, kivéve olyan vészhelyzet esetén, amikor a segítségi kötelezettség dominál. 2. A beleegyezést kifejezetten meg kell adni, kivéve akkor, ha az egészségügyi szakember a beteg megfelelő felvilágosítása után, a beleegyezést indokoltan feltételezi a beteg 51

viselkedése alapján. A kifejezetten meg nem adott beleegyezés is tekinthető hallgatólagosan megadottnak, hallgatólagosnak vagy nem szóbeli beleegyezésnek. A beleegyezést fel kell jegyezni és a beteg orvosi kartonjára felvezetni a beteg vagy az egészségügyi szakember kérésére és beleegyezésével. 3. Amikor bizonytalanság van, vészhelyzet esetén, a beteg vagy a hozzátartozója akaratát illetően, akkor az egészségügyi szakembereknek minden szükséges szolgáltatást azonnal meg kell adniuk a beteg egészségének érdekében. Az egészségügyi szakembereknek ezt fel kell jegyezniük a beteg orvosi kartonjára és amilyen gyorsan csak lehet, az előző bekezdés kikötéseinek értelmében intézkedniük kell. 4. A betegeknek joguk van megtagadni vagy visszavonni a szolgáltatásokba való beleegyezésüket. A §8, 4. bek., harmadik pont kifejezetten kiköti azt, hogy sem a beleegyezés megtagadása, sem visszavonása nem jelentheti a magas színvonalú gondozás befejezését. Más szóval, maga a megtagadás nem szünteti meg a beteg és a kezelő orvos közötti jogi kapcsolatokat. 5. Ha a beteg írásos nyilatkozatban tagadott meg egy bizonyos orvosi szolgáltatást akkor, amikor még képes volt a betegek jogairól szóló törvényben biztosított jogait kinyilvánítani, akkor ezt a megtagadást tiszteletben kell tartani mindaddig, amíg a beteg vissza nem vonja azt azon időszakon belül, amíg még a saját jogainak gyakorlására képes. Ez a rendelkezés, amelyik megteremti az úgynevezett előzetes megtagadás törvényileg kötelező jellegét, talán a betegjogokról szóló törvény legvitatottabb része. A magyarázó jelentés szerint, egy előzetes megtagadásnak elméletileg ugyanaz a jogi hatása van, mint egy aktuálisan kinyilatkoztatott megtagadásnak: az egészségügyi szakembernek nincs felhatalmazása intézkedésre és tiszteletben kell tartania a megtagadást. Ahhoz, hogy egy előzetes megtagadás kötelező érvényű legyen, két feltételnek kell teljesülnie. Először is, egy ‘pontosan meghatározott orvosi szolgáltatásra’ kell vonatkoznia. Egy pontatlan kifejezéseket használó megtagadás nem kötelező érvényű. Másodszor, nem lehet utólagos bizonytalanság afelől, hogy a megtagadás az érintett személytől származik-e. Vészhelyzetben egy orvosnak nincs mindig elég ideje arra, hogy ezt megvizsgálja és a segítségnyújtási kötelezettsége fog elsőbbséget élvezni. A személyes egészségről szóló információhoz való jog 1. A betegnek megvan ahhoz a joga, hogy minden az egészségi állapotának értékeléséhez és a prognózishoz szükséges fontos tájékoztatást megkapjon az egészségügyi szakemberektől. Ez vonatkozik az összes fontos információra, amely szükséges ahhoz, hogy valamilyen elképzelést kapjunk a beteg egészségi állapotáról és valószínűsíthető előrehaladásáról. Ez lehet, hogy nem csak már rendelkezésre álló információ, hanem még nem rendelkezésre álló információ is, amit a helyes diagnosztikai módszerekkel ki lehet deríteni. A beteggel folytatott kommunikációnak érthető nyelvezet használatával kell történnie, ami azt jelenti, hogy az információ nyújtásának módszerét minden egyes betegre adaptálják. A beteg kérheti, hogy az információt erősítsék meg írásban is. 2. Mivel az orvosi gyakorlat alapeleme a beteg tájékoztatása, ezt a kötelezettséget nem ruházhatja át az orvos az ápolóra vagy a mentős személyzetre. Ez nem azt jelenti, hogy az ápolóknak és a mentősöknek nem kötelessége tájékoztatni a beteget az esetlegesen törvényesen végrehajtott, a beteget érintő tevékenységekről. Ezáltal, az orvosoknak és más egészségügyi gondozást nyújtó szolgáltatóknak egyértelmű intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy garantálják a betegek információhoz való jutásának teljes mértékbeni tiszteletben tartását. 3. Nem nyújtanak tájékoztatást a betegnek, ha az a kifejezett kérése, hogy nem akar kapni. Ha a beteg él ezzel a jogával, akkor az egészségügyi szakember nem tájékoztathatja a beteget: a tájékoztatási kötelezettség nemleges tájékoztatási kötelezettséggé válik. 4. A kifejezett kérést, hogy nem kérnek tájékoztatást, lehet írásban is adni, mely esetben hozzácsatolják a beteg orvosi kartonjához, vagy adható szóban is, mely esetben feljegyzik az 52

orvosi kartonra. Annak ellenére, hogy a beteg kifejezetten nem kért tájékoztatást, az egészségügyi szakember közölni fogja ezt az információt a beteggel, ha annak elhallgatása egyértelműen súlyos kárt okozna a beteg egészségi állapotában vagy egy harmadik félnek, mindezt azzal a feltétellel, hogy az egészségügyi szakember előzőleg már kikérte egy másik egészségügyi szakember és egy a beteg által kijelölt bizalmas (ha van ilyen) véleményét is az adott ügyben. 5. Jóval korábban, mint, hogy a megismeréshez való jogot elismerték, már elfogadták azt, hogy a betegnek joga van a tájékoztatás jogáról lemondani. Ahhoz, hogy jogilag is érvényes legyen, saját akaratból és kétséget kizáróan kell történnie a lemondásnak. Ha a beteg lemond a tájékoztatáshoz való jogáról, akkor az orvostól nem várják el többé a tájékoztatást (nem szükséges a beteget tájékoztatnia). Ha a beteg él a tájékoztatáshoz való jogának lemondásával, akkor az orvosnak tilos tájékoztatást adnia. 6. Kivételes esetekben, az egészségügyi szakember visszatarthat a beteg egészségi állapotával kapcsolatos információt, ha az elmondás súlyos kárt okozna a betegnek, mindezt azzal a feltétellel, hogy az egészségügyi szakember előzőleg már kikérte egy másik egészségügyi szakember véleményét. Terápiás kivételnek hívjuk azt az esetet, amikor ilyen helyzetben nem tájékoztatják a beteget. Ez általánosan elfogadott. A panasztételhez és kártérítéshez való jog A betegnek joga van az ezen törvény által biztosított jogok gyakorlására vonatkozóan panaszt jegyzőkönyvbe vetetni az illetékes ombudsmani hivatalban. Az ombudsmani hivatal kötelezettségeit a §11,2.bek. rögzíti. A megelőző (a panaszok és az azokra okot adó hiányosságok megelőzése) és közvetítő szerep mellett, az ombudsmannak kettős tájékoztató szerepe van: információt nyújtani a panaszkezeléssel kapcsolatos különböző lehetőségekről arra az esetre, ha a közvetítés sikertelen lenne, és információt nyújtani az ombudsmani hivatal szervezetéről és működéséről. Az egészségügyi gondozást nyújtó szolgáltatókról szóló Minőség Rendelet – A flamand közösség (2003. október 17.) Ennek a rendeletnek az a célja, hogy megerősítse a flamand gondozási szektor színvonalát. Ezzel a rendelettel a Kormány az intézményeket akarja felhatalmazni arra, hogy a gondozás színvonalát folyamatosan figyelemmel kövessék és optimalizálják. Egy intézménytől elvárják, hogy minden használója számára felelősségteljes gondozást nyújtson korra, nemre, ideológiai, filozófiai vagy vallási meggyőződésre, fajra, irányultságra és pénzügyi helyzetre vonatkozó megkülönböztetés nélkül. (§3,1. bek.) A jóléti és egészségügyi intézmények nem csak néhány kiváltságos, hanem az egész népesség számára elérhetőek. Az intézmények részéről elvárják, hogy erőfeszítést tegyenek arra, hogy elérjék például a hátrányos helyzetűeket és bevándorlókat. Az intézmények és használóik együtt felelősek a gondozás minőségéért. (art. 3, § 3) A gondozás minőségét meghatározó használóknak a gondozáshoz kapcsolódó saját felelőssége van. Aktív részvétel és együttműködés szükséges a gondozás pozitív kimenetele érdekében. A használókat bíztatni kellene arra, hogy megismerjék a saját elvárásaikat, szükségleteiket és panaszaikat. Mindenkinek érdeke, hogy a színvonal emelésén dolgozzon és keresse a résztvevők által létrehozott egyensúlyt.

53

Mit vár el a Kormány az intézményektől? Az intézményektől elvárják, hogy aktív minőségpolitikával rendelkezzenek. A minőségpolitikát az intézmény vezetésének kell kinyilvánítania írásos nyilatkozatban. A színvonalat tekintve az intézménynek az irányelveket a stratégiájával, céljaival, elképzeléseivel és küldetésével kell összeegyeztetnie. A minőségpolitika egy szervezeti politika és a felső vezetés fogadja el. A minőségpolitika végrehajtásához egy minőségirányítási rendszerre és egy önértékelésre van szükség. A minőségirányítási rendszer biztosítja a minőségpolitika és minőség célok bevezetését és fejlesztését, valamint garantálnia kellene, hogy a meghatározott minőség célokat hatékonyan elérik. A minőségirányítási rendszer magában foglal egy szervezeti struktúrát, kötelezettségeket, eljárásokat és folyamatokat.

II.6.2 Mezo szint: Minőségjavító programok Mezo szint – Mikro szint: Minőségjavító programok Kwadrant (Leuveni Egyetem és Főiskola) Kwadrant egy irányítási modell. Kimondottan a gondozási szervezetekre (kórházakra, egészséggondozó központokra és házi gondozásra) szabták, kimondottan igazodik az irányításhoz és a kitűnő gondozáshoz is. Belgiumban gyakran használják a Kwadrantot minőségirányítási eszközként kórházakban és egészségügyi/házi gondozási intézményekben. A Kwadrant általános jellemzői és alapelvei: - Középpontba állítja az önértékelést - Hangsúly a kiválóságra való törekvésen - Teljesítmény - Folyamatos fejlődés támogatása - A rendszerek távlati hatására való összpontosítás - Folyamatokra és eredményekre való összpontosítás - Erőteljesen vevő-orientált - Nem normatív - Rugalmas

JCI Akkreditáció (Nemzetközi Közös Bizottság) A Nemzetközi Közös Bizottság, korábbi nevén Egészségügyi Szervezetek Akkreditációs Közös Bizottsága, és még mindig a JCAHO mozaikszó néven közismert, egy független, non-profit szervezet, amelyik több, mint 15000 egészségügyi intézményt értékel és akkreditál az Egyesült Államokban. 1951-ben alapították. JCAHO Nemzetközi Közös Bizottságát (JCI) az 1990-es évek végén alapították azért, hogy az Egyesült Államokon kívüli kórházakat vizsgálja. JCI, ami szintén non-profit, jelenleg Ázsiában Európában, a Közel-Keleten és Dél-Amerikában akkreditál intézményeket. A JCI-akkreditált kórházak száma világszerte (ahogyan a JCI 2013. júniusi oldalán felsorolták) 375 kórház 47 országban. A JCI egy olyan szervezet, amelyik megszabja a gondozás minőségének és a beteg biztonságának nemzetközi JCI szabványait. Ha a JCI vizsgálat azt mutatja, hogy a gondozási intézmény minőségi rendszere megfelel a szabványok által meghatározott magas követelményeknek, akkor a JCI kiadja a kórház akkreditációját. Az akkreditáció a szervezet fejlődésének pontjait is feltárja és ellenőrzi, hogy megvan-e a szervezetben a gyakorlat arra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak valamint a gondozás

54

színvonalának optimalizálására törekedjenek. Ezt a 300 JCI szabványra hivatkozva teszik, melyeket 1300 feladatra és mérhető kritériumra fordítottak le. Július elején, a JCI akkreditálta az UZ Leuvent, ami ezzel az első belga kórház lett, amelyik megkapta ezt az elismerést. A JCI ezáltal megerősítette, hogy az UZ Leuven a legmagasabb színvonalra és a betegbiztonság folyamatos fejlesztésére összpontosít.

Hogyan működik a JCI akkreditáció? A JCI megvizsgálja a kórházat annak napi működésének szempontjából. A legfontosabb megközelítés magában foglalja annak követését, hogy mi történik az egyes beteggel a kezelés és gondozás minden részében a betegfelvételt megelőző résztől egészen az elbocsátást követő részig. A személyzetet, a betegeket és a látogatókat mind bevonják az értékelésbe. Hasonló megközelítéseket használnak arra, hogy értékeljék a fertőzések megelőzését és ellenőrzését, gyógykezelési irányelveket, személyzeti irányelveket, épületi és infrastruktúra biztonságot, tűzbiztonságot és klinikai irányelveket. Itt is fontos, hogy a JCI szabványokat ellenőrizzék. Ez a betegekre alapozott módszer megkülönbözteti a JCI-t más fajta elismeréstől és bizonyítványtól, amelyek gyakran erőteljesen egy irányelven és szervezeti nézőponton alapulnak. A JCI megközelítés a kórház működésének intézményen belüli teljes működésére összpontosít. Az auditálást a JCI által képzett és kinevezett auditorok egy csoportja végzi.

A JCI szabványok kulcsfontosságú elemei A JCI szabványok először is azzal állnak összefüggésben, hogy a gondozást nyújtók hogyan kezelik a betegeket, de a beteget körülvevő szervezeti struktúrával is összefüggnek. Az egész folyamatot összesen 1300 mérhető elemre való hivatkozással értékelik. Az figyelem egyik elsődleges fontosságú pontja a nemzetközi beteg biztonsági célrendszer. Ennek a hat szabványnak való megfelelés a minimális elvárás az akkreditációnak való megfeleléshez. Ezek elsődleges fontosságúak és feltétlenül szükségesek a biztonságos gondozási ellátásban. 1. A betegek azonosítása kettős azonosítással 2. Telefonos üzenetek lejegyzése és megismétlése 3. Magas kockázatú gyógykezelések használata alatti biztonság növelése 4. A helyes beavatkozás végrehajtása, a megfelelő időben, a megfelelő betegen 5. Fertőzés kockázatának csökkentése a helyes kéz higiénián keresztül 6. Esések megelőzése Ezt követően a betegek, látogatók és a személyzet biztonságához és a színvonalas beteggondozáshoz kapcsolódó egyéb szabványok kerülnek részletes vizsgálatra és értékelésre. Egyéb pontok mellet, ezek a következők: -

Az összes beteg értékelése és napi megfigyelése

-

Magas kockázatú eljárások és gyenge betegcsoportok esetében biztonságos gondozás

-

Törekvés olyan kórházakra, ahol kevesebb a fájdalom

-

A betegek pontos informálása beteg-beleegyezési nyilatkozaton keresztül

-

Titoktartás és bizalom kezelése

-

Biztonságos gyógykezelési irányelvek

55

-

Fertőzések megelőzése és ellenőrzése

-

A jó infrastruktúra fontossága

-

Veszély, tűz és újraélesztés eseténi teendők

-

A személyzet klinikai teljesítményének megfigyelése

-

Eljárásokkal és protokollokkal való munka

További információ: www.jointcommission.org.

NIAZ A Holland Egészségügyi Akkreditációs Intézet (NIAZ) közreműködik az egészségügy minőségének biztosításában és fejlesztésében, különös tekintettel a minőségi szabványok, valamint azok az egészségügyi gondozói intézetek és egészségügyi szolgáltatók külső értékelésében való felhasználásának segítségével, melynek eredménye egy olyan megítélés, mely egy harmadik fél – egészségügyi gondozást igénybe vevők, egészségügyi gondozást biztosítók, együttműködő partnerek, kormány ügynökségek és az általánosságban vett társadalom – számára biztosítékot nyújt arra, hogy az egészségügyi ellátást biztonságos és megfelelő módon nyújtják. A NIAZ szóban a ‘zorginstellingen’-t jelző ‘Z’ betű egészségügyi szervezeteket jelent. Minden fajta egészségügyi szervezet (pl. kórházak, mentálhigiénés intézetek, ápoló és hosszantartó gondozást nyújtó otthonok, dialízis központok, fizikoterápiás praxisok, családorvosi praxisok és magánklinikák, házi gondozást nyújtó szervezetek) részt vehet a NIAZ akkreditációs programban. A NIAZ a küldetését, elképzeléseit és értékeit a Küldetésről, Elképzelésről és Értékekről szóló Alapokiratban írta le. A Holland Egészségügyi Akkreditációs Intézet minőség szabványokat fejleszt és kiértékeli, hogy az egészségügyi szervezetek összhangban állnak-e ezekkel. Felbecsüli, hogy ezeknek olyan szervezeti felépítésük van-e, amelyik egy elfogadható színvonalú, ismételten nyújtott gondozást tud garantálni. Ha a szervezet így megkapja az akkreditációt négy évre, ezt követően egy teljes körű újra-átvizsgálás történik. Mindeközben a NIAZ ellenőrzi a (kötelező) fejlesztési akció tervnek megfelelően történő előrehaladást. Az akkreditáció arra törekszik, hogy a szervezet biztonságos és szilárd működését biztosítsák harmadik fél számára. A NIAZ akkreditációs programjában való részvétel önkéntes alapon működik. Ez mindig az egyes egészségügyi szervezet kérésére indul. Az egészségügyi ellátást nyújtó szervezet aláír egy a jogokat és kötelességeket megállapító, minden félre kiterjedő általános Akkreditációs Egyezményt. A vizsgálati eljárást előzőleg kiadott szabványok és értékelési eljárások felhasználásával folytatják le. Ezeket a NIAZ honlapján teszik közzé. A NIAZ Egészségügyi Szervezetek Általános Minőségi Szabványát az INK modell mintájára állították össze, ami tulajdonképpen az Európai Minőségirányítási Alapítvány (EFQM) holland verziója. A tartalma nagyrészt olyan szabványokon alapul, amelyeket az egészségügy területén dolgozó szakemberek fejlesztettek ki. A NIAZ nyilvánossá teszi a honlapján a programjában résztvevő egészségügyi szervezetek akkreditációs helyzetét, még akkor is, ha azok nem feleltek meg az akkreditációs teszten vagy az akkreditációjuk folytatásának tesztjén. A NIAZ tagja a Nemzetközi Társaság az Egészségügyi Ellátás Minőségéért (ISQua) szervezetnek. Ez a szervezet mindhárom (szervezeti, szabvány, képzési) lehetséges szabványra akkreditálta magát a NIAZ-t is.

56

Az egészségügyért, az egészségügy által A NIAZ-t 1998-ban alapították egészségügyi szakemberekből álló szervezetek és egészségügyi szervezetek. Az elődje 1989-ből származik, amikor a PACE Alapítványt létrehozták azzal a céllal, hogy előkészüljenek egy, a teljes egészségügyre kiterjedő intézményi akkreditációra. Ezt a kezdeményezést a - különböző iparágak, egyetemek és az egészségügy együttműködésén alapuló - Nemzetközi Egészség Fejlesztési Alapítvány és nyolc kórház (négy általános kórház és négy egyetemi központ) indította. Ezen “kórházi gyökerek” miatt a NIAZ még mindig elsődlegesen kórházakban működik, de más egészségügyi szervezetek is a NIAZ program mellett döntenek. Az egészségügy értékelése megköveteli az egészségügy ismeretét. Ennek következtében a NIAZ az egyenrangú felek mérlegelésének rendszerét használja, ami azt jelenti, hogy a felülvizsgálatot olyan emberek végzik, akik maguk is az egészségügy területén dolgoznak. Olyan emberek, akik nagy tudással rendelkeznek azzal kapcsolatosan, hogy az egészségügy miről is szól igazán és akik különbséget tudnak tenni a kevés lényeges és a sok jelentéktelen között. Az ellenőrök tapasztalt, rangidős egészségügyi ellátásban dolgozók (rangidős vezetés, orvos specialisták, ápolók, más szakmák), akiknek már van külön felügyelői képzettsége. A NIAZnál szigorú szabályok vonatkoznak azokra a felügyelőkre, akiknek nincs kötődésük ahhoz az intézményhez, amelyiket vizsgálják. Ily módon a NIAZ összekapcsolja a maximális szakértelmet a tárgyilagossággal. A Medio 2010 NIAZ-nak 250-nél is több képzett felügyelője van, akikből 50 belga (flamand) és 5 Surinamból származik.

Biztonság és fejlődés A NIAZ úgy gondolja, hogy a vizsgálói tevékenységeknek ösztönzően kell hatnia a szervezet embereire és a színvonal fejlesztésére. Ennek a lehető legkisebb mértékű bürokratikus viselkedést szabadna csak jelentenie. A végső cél egy jobb egészségügy és nem a könyvespolcok átrendezése. Az egészségügyi intézményeknek és a társulásaiknak helyre van szükségük ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. Általában sokféle módja van annak, hogy ezt elérjék. Következésképpen a NIAZ akkreditáció választása nem jelenti bármelyik speciális rendszer választását. Az egészségügyi szervezetek szabadságot élveznek ebben, feltéve, ha végül megfelelnek a NIAZ szabványoknak. A NIAZ a lehető legkisebb mértékben értékeli az egészségügyi intézményeket szigorú, aprólékos szabványok alapján, sokkal inkább a lehető legátfogóbban teszi azt. Ez valóban a ‘Milyenséget’ és nem a ‘Hogyant’ értékeli. A kockázat szempontjából kritikus kérdések tekintetében ott, ahol az egészségügy biztonságosság a tét, a NIAZ szigorú az ítéleteiben. A NIAZ szabvány fejlesztéseket és felülvizsgálati tevékenységeket végez. A NIAZ ezekre úgy tekint, mint láncszemek a fejlődés folyamatos ciklusában. A lefolytatott felülvizsgálatok alatt létrejött tudás és tapasztalat a fejlesztési szabványok új szakaszában inputként elérhető marad. A szabványok fejlesztése során létrejött tudás a felülvizsgálati folyamatok során a hozzáértést (know-how-t) biztosítja, azért, hogy az értékelést ne csak a szabványok szó szoros értelmében, hanem mélyebb értelemben folytassák le.

A tevékenységi kör A NIAZ az egészségügy minden szektorában működő, egy az egészségügy teljes területére kiterjedő intézmény, amelyet a minden ellátásban közös jellemző határoz meg, és amelyet az egészségügy kliensei és más érintettek számára fontos elvek mentén irányítanak, odafigyelve minden egészségügyi szektor speciális jellemzőire. A NIAZ az intézményi tudás ösztönzőjeként tekint erre a fajta működésre a különböző országokban. A NIAZ a hollandul beszélő országokban működő egészségügyi szervezeteknek dolgozik. Ezek közé tartozik Hollandia és Belgium (flamandok). Közintézmény

57

A NIAZ profit és állami segélyek nélkül dolgozik. A program költségeit a programban résztvevő egészségügyi szervezetek hozzájárulásai fedezik. Ezeket a szervezet méretén és összetettségén alapuló hozzájárulásokat a NIAZ közzéteszi a honlapján. Az összes NIAZ anyag szabadon hozzáférhető bármelyik állampolgár valamint intézmény számára és szabadon használható bármilyen elfogadható szándékkal. Ez a tudás közzétételének alacsony küszöbszintje nagyban hozzájárul a végső célhoz, a jobb egészségügyi ellátáshoz. Azoktól a szervezetektől, amelyek üzletszerűen, díjazásért vizsgálnak más szervezeteket, a NIAZ fejlesztési költségeihez való hozzájárulást kérnek. A NIAZ-nak van egy, az akkreditált egészségügyi szervezetekkel vagy magával a NIAZ-zal kapcsolatos panaszokra vonatkozó, az egészségügy fogyasztói számára hozott szabályozása.

Az akkreditáció jelentősége Az akkreditáció fontos, de nem az egyetlen minőségügyi okirat. Egyéb címszavak még pl. a minőség indikátorok (‘múltbeli eredmények’) valamint a fogyasztók és egészségügyi biztosítottak specifikációi. Az akkreditáció két szempontból törekszik az értékek hozzáadásra. Az egyik, az állandó színvonal által nyújtott bizalom (‘jövőbeli elvárások’). A másik, azon minőségi szempontok megítélése, melyek elengedhetetlenek a harmadik fél számára, de mint olyan, általuk nem megítélhetőek. A NIAZ kiértékeli, hogy egy szervezet szilárdan szervezi-e meg magát. Ez nem jelenti azt, hogy az adott szervezetben nem történhetnek hibák. Az egészségügy mindig a tévedések lehetőségét is magában foglaló technológiát használó gyarló emberek kezében fog maradni. Következésképpen a NIAZ akkreditáció nem nyújt garanciát a hibamentes ellátásra. A NIAZ valóban törekszik a szerkezeti hiányosságok kiküszöbölésére. Továbbá, jelenleg a NIAZ nem minősíti az egyes egészségügyi szakembereket, a tevékenysége csak annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az intézménynek megvan-e az erre vonatkozó megfelelő irányítása. További információ: www.niaz.nl, www.isqua.org

58

Referenciák www.health.fgov.be www.europatientsrights.eu www.zorgengezondheid.be www.cvz.kuleuven.ac.be www.jointcommission.org www.uzleuven.be www.niaz.nl www.isqua.org

Beteg látogatása annak otthonában

59

II.6.3 Mikro szint: Minőség indikátorok, megvalósítás és az ellenőrzés Minőség indikátorok: megvalósítás és ellenőrzés Úgynevezett minőség indikátorokat használnak az ellátás színvonalának mérésére. Indikátorok nélkül nincs minőségirányítás és fordítva sincs. Az indikátorok irányt mutatnak egy szervezet számára. Ezek a jó és rossz minőség mutatói. Megmutatják, hogy egy szervezet hol tart, mennyire együttérző vagy mennyire elutasító, és hogy hol lehet fejlesztéseket végezni. Az egészségügyben az indikátorokat különböző célokra lehet használni: belső ellenőrzésre, teljesítményértékelésre vagy külső elszámolás készítésére. Különböző fajta indikátorokat lehet megkülönböztetni.

Mi az indikátor? Ahhoz, hogy az ellátás színvonaláról véleményt tudjunk adni, néhány információra van szükség. Az információ szerzéshez adatokat kell gyűjteni. Az adatokat mérés által szerzik. Az indikátor értelmet ad egy mérésnek, jelző funkciója van. Mindazonáltal, egy indikátornak csak akkor lehet jelentése, ha egy szabványt is meghatároznak hozzá. Ha eltérés van a szabványtól, akkor korrigálás szükséges. Az indikátorok információt adnak az egészségügy egyes szempontjainak minőségi szintjéről. Colsen és Casparie (1995) a következőképpen definiálja ezt: “az indikátor annak az ellátásnak egy mérhető szempontja, amely jelzést ad az ellátás minőségéről”. Néhány példa az indikátorokra: -

a kezelésre várakozás ideje;

-

az ápoló otthonban történt esések száma;

-

a felfekvésekből származó fekélyes betegek aránya az ápoló otthonokban;

Ezek a példák jelzik azt, hogy egy indikátor mindig kifejezhető, például százalékosan. Egy jó indikátornak a következő jellemzői vannak (Colsen and Casparie, 1995): -

Egy indikátor összefüggésben van azzal, amit az ellátás színvonala jelent, vagy a szervezetnek kell meghatároznia azt, hogy mit értünk az ellátás színvonalán.

-

Egy indikátornak a minőség változásait is jeleznie kell.

-

Egy indikátor feljegyezhető és mindenki ugyanúgy jegyzi fel.

Indikátor fajták Megkülönböztetünk folyamat, szerkezeti és teljesítmény indikátorokat: -

A folyamat indikátorok jelzést adnak egy szervezet folyamatainak haladásáról, például egy az otthoni ellátás iránti kérvény beadása és az ellátás nyújtása között eltelt idő.

-

A szerkezeti indikátorok információt adnak az intézmény által nyújtott szervezeti körülményekről, mint például azon alkalmazottak arányáról, akik részt vesznek a szakmai fejlesztések témájában vagy az alkalmazottak igazolatlan hiányzásairól tartott értekezleteken.

-

A teljesítmény indikátorok jelzést adnak az ellátás teljesítményéről, például a betegek elégedettségének szintjéről, az alkalmazottak által nyújtott kezelésről vagy egy adott műtét utáni komplikációk betegek közötti arányáról.

60

Megvalósítás és ellenőrzés Az indikátorok nem önmagukban állnak. Összefüggésben kell állniuk azzal az elképzeléssel, amelyet a szervezet képvisel az ellátás minőségével kapcsolatban. Ezt az elképzelést meg kell határozni és ismertetni kell az intézményben. Az elképzelés jellemzően a szervezet küldetéséből ered. Az elképzelés irányt mutat a szervezetnek és általában hosszabb időszakra határozzák meg. Az elképzelés az intézmény stratégiájának és irányelveinek alapja. Például, az irányelveket és a stratégiát az éves stratégiai tervben kell leírni. Mindazonáltal, egy irányelv tervezete útmutatóként szolgál, ha vannak mérhető célok. Annak megismerésére, hogy milyen mértékben sikerült a célokat elérni, az intézmény rendszeresen beszámolót készít erről az Irányítási Csapatban. Ezt követően az Irányítási Csapat meghatározza, hogy szükséges-e, és ha igen, akkor milyen lépéseket kell tenni.

Referenia: http://www.zbc.nu/management/ontwikkeling-zorginstelling/kwaliteitsindicatoren-in-de-zorg/




61

ZÁRSZÓ Európa idősödő társadalmának növekedésével hatalmas kihívásoknak néz elébe a jövőben. Ezen kihívásoknak humanitárius, szociális és gazdasági hatása is van a kontinensre. Az életszínvonal javítása és az egészségügyi szolgáltatások minőségének emelkedése hosszabb életet eredményeztek, de egyben felvetették a kérdést, hogy az idős emberek egyre növekvő számával mit lehet tenni. Az európai társadalom alapjaiban változott meg az elmúlt évtizedekben. Az idősekkel való törődés immár nem a családok ügye, legtöbbször közintézmények vagy karitatív szervezetek végzik azt. Közös európai cél a jó minőségű ápolás és gondozás, ugyanakkor látni lehet, hogy az egészségügyi és jóléti költségvetésük legnagyobb részét az egészségügyi költségek teszik ki a legtöbb európai országban. A végső kihívás tehát: egyensúlyt találni az egészségügyi és szociális szektor pénzügyi lehetőségei és egy humánus, minőségi és megfizethető ellátás között. A legtöbb nyugat-európai országban az idősellátást családgondozó otthonok, ápoló otthonok, támogatott lakhatás vagy házi gondozási szolgáltatás formájában biztosítják. A sokféle szervezeti struktúra és finanszírozási rendszer, valamint az eltérő hagyományok és nemzeti specifikumok miatt ezek az ellátási formák nagyon eltérően fejlődtek az összes európai országban. A közép-európai országok társadalmi-gazdasági reformja ennek a kérdésnek újabb dimenziót adott. A jó gazdasági helyzet magasabb várható élettartamot eredményezett, ami a több és jobb szolgáltatások iránti igényt eredményezte. De ezeket az igényeket nem lehet kielégíteni, mivel az egészségügyi ellátórendszer nem fejlődött a gazdasági és társadalmi változások sebességével. A nyugati országokban is újfajta problémákkal szembesülnek a bevált idősellátó rendszerek. Általános vélekedés, hogy a legjobb megoldás az időseket a lehető legtovább az otthonukban tartani. Ez a legemberibb megközelítés, ugyanakkor gazdaságosabb is a bentlakásos intézményi megoldásoknál. Ez azonban feltételezi, hogy a házi gondozás hatékony rendszerét kell kialakítani, hogy garantálni lehessen a szociális és medikális ellátását az idősek célcsoportjának. Sok országban ez a fajta házi gondozás még nem elterjedt. Néhány helyzetben nincsenek szakszolgáltatók, nincs megfelelő képzés, nincsenek meg a szükséges közfinanszírozási keretek. Sok országban a házi gondozást sokféle szervezet nyújtja, mindennemű koordináció nélkül. Ez a projekt fontos kezdeményezés volt az irányba, hogy nemzetközi szinten közös álláspont születhessen a házi gondozásról, ugyanakkor a résztvevő országok szervezetei szoros együttműködésben dolgoztak. A projekt fókuszában az egészségügyi vezetők, oktatók és szolgáltatók képzése állt. Ennek segítségével az egészségügyi vezetőknek lehetősége lesz újfajta helyi egészségügyi szolgáltatások elindítása felé elindulni, melynek középpontjában a házi gondozás áll. A projekt egyik eredményeként a lengyel partnerek máris elkezdték szervezni vidéki területeken helyi egészségügyi egységek működését, együtt tartva a projekt konzorciumot, szorosan együttműködve a helyi önkormányzatokkal. Lehetőség lesz a jövőben a modellt továbbfejleszteni, régiós és végül nemzeti szintre, a közegészségügyi szféra szintjére. Jelen projekt során kidolgozott eszközök, mint ez a Képzési Kézikönyv, minden bizonnyal hasznosak lesznek a folyamat során. A projektet nemzetközi partnerségben hajtottuk végre, összevetve a résztvevő országok viszonyait. Ebből egyértelműen kiderült, hogy az idősek ellátását mindhárom országban eltérően közelítik meg. A projekt jelentős része ezen különbségek megismerésére és megértésére fókuszált. Az is kiderült, hogy az igények mindenütt hasonlóak. Hogy válaszokat találhassunk ezen kérdésekre, meg kellett ismerni az adott országok finanszírozási és intézményi keretrendszerével, főként a házi gondozás terén. A különféle házi gondozási sémák feltérképezése lehetővé tette a továbbképzések potenciális területeinek tisztább definiálását. A munkát együtt végezték képző szervezetek, szolgáltatók és betegszervezetek, így „teljes” megközelítésben dolgozhattuk ki a Képzési Tervet és a Képzési Kézikönyvet. Így a kézikönyv „univerzális” lehetett, minden EU országban hasznosan forgatható, és „gyakorlatias” is, egyszerre hasznos a jól bevált ellátó rendszerrel rendelkező, de kihívások előtt álló országok számára (Belgium) és a korlátozott házi gondozói rendszerekkel bíró, modern házi gondozási modellek kidolgozásán fáradozó országok számára is. Az együttműködésben különféle

62

aspektusokat emeltünk ki, mint a minőségi ellátás iránti igény, és a házi gondozás során szükséges etikai megfontolások. A projekt jól használható eszközöket eredményezett, melyek mind a képzés/továbbképzés, mind az alkalmazás révén alkalmazhatók. Könnyen átültethetők más EUországok házi gondozási környezetébe is. A partnerek több nemzetközi hálózatban érdekeltek, így a projekt eredményeinek elterjesztése ideális lehet. Egyetértés van afelől, hogy az idősödő társadalom hatalmas kihívás Európa számára. Ezen kihívás sürgetően választ kíván, mégpedig nemzetközi (európai) választ, a nemzeti különbségek ellenére. Ez a projekt a betegek valós igényeit vizsgálta, nemzetközi perspektívából, a megoldásokat keresve. Minden partnernek új eszközöket, új gondolatokat és új lelkesedést kínált fel, hogy megerősíthessék a házi gondozási rendszereket a környezetükben, és hozzájárulhassanak a nemzeti és európai szintű eszmecseréhez az idősödő népesség megfelelő és humánus ellátása érdekében. Ez a projekt fontos előremutató lépés egy hosszú fejlesztési folyamatban a közös jövő felé.

Jean-Pierre Descan, LCM Projekt vezető




FOTÓK LISTÁJA Az ebben a kézikönyvben található fotókat a projekt partnerek készítették.

Belgium: első borító, 19, 22, 36, 40 oldal, hátsó borító. Lengyelország: 16, 30 oldal. Magyarország: 8, 56 oldal.

63

A projekt partnerek küldöttei a belgiumi Genkben, a Wit-Gele Kruis van Vlaanderen épülete előtt, 2013. február.

64