NORBERT SCHWARTE RALF OBERSTE-UFER

A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

NORBERT SCHWARTE — RALF OBERSTE-UFER

LEWO Életminõség a felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakóformáiban Segédeszköz a minõségfejlesztéshez

Fordította ZÁSZKALICZKY PÉTER A szakmai lektorálást végezte MÁRKUS ESZTER A nyelvi lektorálást végezte GÁNÓCZY ANDREA Szerkesztette ZÁSZKALICZKY PÉTER Technikai szerkesztõ DURMITS ILDIKÓ

Megjelent a Soros Alapítvány Kitagolás alprogramjának támogatásával, a 653/111. számú pályázat keretében

(A fordítás alapjául szolgáló mû bibliográfiai adatai: Schwarte, Norbert — Oberste-Ufer, Ralf: LEWO. LEbensqualität in WOhnstätten für erwachsene Menschen mit geistiger Behinderung. Ein Instrument zur Qualitätsentwicklung. Ein Handbuch der Bundesvereinigung Lebenshilfe. © 1997 Lebenshilfe-Verlag Marburg. Verlagsabteilung der Bundesvereinigung Lebenshilfe für Menschen mit geistiger Behinderung e. V.

NORBERT SCHWARTE — RALF OBERSTE-UFER

LEWO Életminõség a felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakóformáiban Segédeszköz a minõségfejlesztéshez

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola Budapest 1999.

Tartalom Elõszó.....................................................................................................................................................................9 Szerkesztõi megjegyzések a magyar kiadáshoz ..........................................................................................11 1.

A LEWO feltevései, céljai és alkalmazási lehetõségei ..........................................................................13

2.

A minõségvizsgálat módszertani szempontjai .....................................................................................21 2.1. 2.2. 2.3. 2.4.

3.

Aktuális irányzatok és viták ..................................................................................................................21 A LEWO-val végzett minõségvizsgálat dimenziói ...............................................................................23 A LEWO-val végzett minõségvizsgálat távlatai ....................................................................................25 A szociális kapcsolatok mint a minõség központi tényezõi ...............................................................27

Az eszközkészlet kifejlesztésének állomásai.........................................................................................29 3.1. Elõkészületek.........................................................................................................................................29 3.2. Áttekintés a LEWO irányelveirõl, munkaterületeirõl, tárgyköreirõl és mutatóiról.............................31 3.3. A tárgykörök és mutatóik validitásának megállapítása .......................................................................36

4.

A szociális rehabilitáció elméleti alapjai és irányelvei.......................................................................45 4.1. Kompetencia-központúság helyett szükséglet-központúság ..............................................................45 4.2. A szociális rehabilitáció irányelvei .......................................................................................................52

5.

A LEWO-val végzett minõség-ellenõrzési eljárás elõkészítése és kivitelezése................................65 5.1. Az értékelési folyamat ideáltipikus lefolyása .......................................................................................65 5.2. Az irányítócsoport létrehozása és feladatai..........................................................................................66 5.3. A strukturális adatok összegyûjtése és feldolgozása ...........................................................................67 5.4. Az értékelést végzõ team feladatai.......................................................................................................68 5.5. Módszeres információgyûjtés ...............................................................................................................70 5.6. Az egyes tárgykörök és azok mutatóinak kiértékelése .......................................................................79 5.7. A prioritást élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása ..............................................80 5.8. A szolgáltatás minõségére vonatkozó jelentés elkészítése .................................................................82 5.9. Cselekvési terv összeállítása .................................................................................................................82 5.10.Felülvizsgálat és ellenõrzés ..................................................................................................................82

6.

Munkaterületek, tárgykörök és mutatók...............................................................................................85 6.1. munkaterület: A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása ............................................87 6.1.1. tárgykör: A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága ........................92 6.1.2. tárgykör: Helyszín .....................................................................................................................100 6.1.3. tárgykör: Individuális kialakítás és magántulajdon..................................................................108 6.1.4. tárgykör: Esztétikum és komfortosság......................................................................................124 6.1.5. tárgykör: Életkornak és kultúrának való megfelelés ...............................................................134 6.2. munkaterület: A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei...............................143 6.2.1. tárgykör: Önellátás és mindennapos tevékenységek ..............................................................148 6.2.2. tárgykör: Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül ...........................................................159 6.2.3. tárgykör: Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés............................................................173 6.2.4. tárgykör: Idõkeretek..................................................................................................................186 6.2.5. tárgykör: Vallásgyakorlás és spiritualitás..................................................................................195 6.3. munkaterület: Együttélés.....................................................................................................................201 6.3.1. tárgykör: A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága........................................207 6.3.2. tárgykör: A csoportok nagysága és összetétele .......................................................................214 6.3.3. tárgykör: A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása ........................................222

Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

6.3.4. tárgykör: Magánjelleg és individualizáció ................................................................................233 6.3.5. tárgykör: Kríziskezelés ..............................................................................................................242 6.4. munkaterület: Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók .................................................253 6.4.1. tárgykör: A felhasználók egymás közti kapcsolatai.................................................................257 6.4.2. tárgykör: Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok................................................263 6.4.3. tárgykör: Pártfogók és önsegítõ csoportok ..............................................................................273 6.4.4. tárgykör: Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok ..................................................280 6.5. munkaterület: Jogok és védelem........................................................................................................291 6.5.1. tárgykör: Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben ....................294 6.5.2. tárgykör: Polgári jogok..............................................................................................................304 6.5.3. tárgykör: Egészségvédelem.......................................................................................................312 6.5.4. tárgykör: Átláthatóság és adatvédelem ...................................................................................321 6.5.5. tárgykör: Nyelvhasználat ...........................................................................................................328 6.5.6. tárgykör: A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése ...................................333 6.6. munkaterület: A munkatársak vezetése .............................................................................................341 6.6.1. tárgykör: A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása.............................................346 6.6.2. tárgykör: Vezetés és kooperáció ..............................................................................................355 6.6.3. tárgykör: A munkával való megelégedettség...........................................................................366 6.6.4. tárgykör: Személyi folytonosság ...............................................................................................374 6.7. munkaterület: Szervezetfejlesztés .......................................................................................................379 6.7.1. tárgykör: Konceptualizálás és értékelés ...................................................................................382 6.7.2. tárgykör: Továbbképzés és szupervízió ...................................................................................393 6.7.3. tárgykör: PR-munka...................................................................................................................401 6.7.4. tárgykör: Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és szociális ellátások tervezésében ...............................................................................................407 A LEWO eszközkészlete...................................................................................................................................413 Struktúrakérdõív I.: A lakhatást nyújtó szolgáltatás/lakóegység...............................................................414 Struktúrakérdõív II.: A felhasználóra vonatkozó információk ..................................................................431 Mérõeszköz a lakhatást nyújtó szolgáltatás elsõ feltérképezéséhez.........................................................441 A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — egyéni álláspont .................................................455 A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — az értékelõcsoport álláspontja ...........................456 A prioritást élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása ....................................................457 Az egyéni fejlõdés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések....................................................................458 A szervezetfejlesztés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések ................................................................459

8


Elõszó Több mint két évig tartó kutató- és fejlesztõmunka eredményeként adjuk most közre a LEWO (LEbensqualität in WOhnstätten für erwachsene Menschen mit geistiger Behinderung — Életminõség a felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakóformáiban) elnevezésû segédeszközt, amit a fenti népesség számára tartós elhelyezést, lakhatást nyújtó szolgáltatók által biztosított élet- és lakókörülmények megítélésére és fejlesztésére dolgoztunk ki, abban a reményben, hogy ezáltal hozzájárulhatunk a szociális rehabilitáció gyakorlatának további javulásához. Mérési eljárásunkat nem „szobatudósként”, hanem gyakorló szakemberekkel szorosan együttmûködve fejlesztettük ki, ami — véleményünk szerint — jó feltételeket teremthet e cél megvalósulásához. A LEWO voltaképpen egy kívülrõl kísért önértékelést (önmegítélést és kontrollt) szolgáló többdimenziós, multiperspektivikus mérõeszköz. Kidolgozására egy, a Német Szövetségi Egészségügyi Minisztérium, Észak-Rajna—Vesztfália-tartomány Tudományfejlesztési és Kutatási Minisztériuma, valamint a Lebenshilfe németországi egyesülete által támogatott kutatási projekt keretében kerülhetett sor, ami „A felnõtt korú értelmi fogyatékosok helyi közösségbe integrált lakóformáiban biztosított életminõség felmérésére és fejlesztésére szolgáló eszközkészlet megkonstruálása, validitásának vizsgálata és kipróbálása” címet viselte. Úgy a projekt elõkészítésének idõszakában, mint a megvalósítási szakaszban — 1994 júniusa és 1996 májusa között — megbízható kooperációs partnerre találtunk a Theo Frühauf és Klaus Kräling által képviselt Lebenshilfében. A szervezet betekintést engedett számunkra az általa fenntartott intézmények gyakorlatába, megelõlegezett bizalommal viseltetett kezdeményezésünk iránt, és — mindenekelõtt mérõeszközünk validitásvizsgálatának fázisában — lehetõséget biztosított a számunkra ahhoz, hogy lakhatást nyújtó szolgáltatásainak munkatársait és a bennük élõ értelmi fogyatékos felnõttek hozzátartozóit bevonhassuk abba a komplex együttmûködési folyamatba, amely messze túlment az ilyen vizsgálatoknál szokásos kikérdezések és interjúk keretein. Mindezért e helyütt is szeretnénk köszönetet mondani. A projekt vezetését Norbert Schwarte tartotta kézben, kivitelezését pedig fõként Ralf Oberste-Ufer végezte, amivel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ilyesfajta, minimális személyi kiadásokkal dolgozó projektek esetében a vezetési és a kivitelezési feladatokat legfeljebb az absztrakciók szintjén, elméletileg lehet egymástól elválasztani.

Christof Wellernek fontos adalékokat köszönhetünk a felhasználói szempontok mérõeszközbe történõ beépítésével kapcsolatosan, s neki kell köszönetet mondanunk a statisztikai adatok elõkészítéséért is. A „Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók”, valamint a „Mérõeszköz a lakhatást nyújtó szolgáltatások elsõ feltérképezéséhez” címû munkaterületek körvonalazásában Johannes Schädler nyújtott jelentõs segítséget. Az adatok statisztikai feldolgozását Arnd Gürtler végezte. A könyv olvashatósága érdekében végzett szöveggondozás és korrektúra Claudia Brosowski munkája, míg a szakirodalom és a munkaanyagok összeállításáért Alexandra Lillpoppot illeti köszönet. „A szociális szolgáltatások minõségkontrollja” nevet viselõ kutatási munkacsoport tagjaiként mindvégig azon fáradoztunk, hogy közös megegyezéssel hozzuk meg a projekt menetét és alakulását érintõ lényeges döntéseket. Közösen vitattuk meg és többszörösen átdolgoztuk minden egyes, a munkacsoport valamely tagja által elkészített részfejezet szövegét. A végleges változat szerkesztési munkálatait Ralf Oberste-Ufer és Norbert Schwarte vállalta magára, s így õk viselik a felelõsséget a jelenlegi formában olvasható szövegért. A LEWO eszközkészlete nem csupán a lakóotthonokra és a helyi közösségbe (településbe) integrált egyéb lakóformákra jellemzõ élet- és lakókörülmények vizsgálatára alkalmas, hanem a felnõtt korú értelmi fogyatékosok részére professzionális szolgáltatásokat nyújtó különféle lakóformák teljes palettájára vonatkoztatva használható. Emiatt a kötetben rendszerint nem említjük külön az egyes lakóformákat, hanem azokról általánosságban, a lakhatást nyújtó szolgáltatás vagy a támogatással kísért lakóforma semleges fogalmait használva beszélünk. Az e lakóformákban élõ értelmi fogyatékos embereket nem lakókként, hanem a lakhatás valamely formáját nyújtó szolgáltatás igénybevevõiként, azaz felhasználókként fogjuk említeni. Mindezzel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a pszichoszociális szolgáltatások olyan résztvevõinek tekintjük õket, akik nem egyszerûen betöltik a „gondozottak” vagy az „ápolásra szorulók” passzív szerepeit, hanem aktív részesei és alakítói minden, az adott szolgáltatással öszefüggõ folyamatnak. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a fenti fogalom nemigen fogja elnyerni a nyelvészeti és irodalmi akadémiák tetszését. Számunkra azonban elsõdlegesen az volt fontos, hogy kerüljünk mindenfajta fogalmi stigmatizációt, mint ahogyan le akar-


9

tunk mondani a szociális ellátás területén az utóbbi idõben divatossá vált „ügyfél” terminus használatáról is, ami esetünkben — közelebbi vizsgálódás után — hamis analógiának bizonyult. A szöveg különbözõ részeinek megfogalmazása közben igyekeztünk rátalálni arra a nyelvi stílusra, ami a lehetõ legközérthetõbben, a gyakorlatra vonatkoztatva közvetíti az értelmi fogyatékossággal élõ emberek szociális rehabilitációjának alapvetõ szakismereteit. Bizonyos, hogy ez nem minden esetben sikerült, amiért kérjük az Olvasó szíves megértését és várjuk a jobbítás érdekében tett javaslatait. (…) Szeretnénk mindazoknak köszönetünket kifejezni, akik ötleteikkel, ösztönzéseikkel, kritikai megjegyzéseikkel és tapasztalataik átadásával támogatták munkánkat. Különösen is hálásak vagyunk a projektet kísérõ szaktanácsadói testület tagjainak, jelesül dr. Iris Beck és dr. Rolf Depner professzoroknak, dr. Horst Eckmannak, Maren Müller-Erichsennek, dr. Michael Regus professzornak, dr. Monika Seifertnek, Gerhard Thrunnak, dr. Elisabeth Wacker professzornak, valamint a szövetségi egészségügyi minisztériumot képviselõ Elke Vogel tanácsos asszonynak. Szeretnénk továbbá szívbõl jövõ köszönetünket tolmácsolni a Lebenshilfe egyesület lakhatással foglalkozó bizottsága tagjainak, s minden olyan szakembernek és hozzátartozónak. akik tevékeny részt vállaltak mérõeszközünk létrehozásának és ellenõrzésének folyamatában. Kutatásunk szorosan kapcsolódott a Siegeni Egyetemen folytatott oktatói tevékenységünkhöz és az egyetem képzési kínálatához is. Így az 1995/96-os tanév elsõ félévében az „Iskolán kívüli nevelõi és szociális munka” név alatt futó kísérleti képzés hallgatóinak meghirdettünk egy, a projektet szorosan kísérõ kutatási szemináriumot. Ki kell emelnünk R.

10

Dietl-Hünermann, M. Giffhorn és K. G. Schreiner hallgatóinkat, akiknél a kutatói munka keretében leadott szemináriumi dolgozatok mind a terjedelem, mind a tartalom tekintetében messze meghaladták az ilyenkor szokásos követelményszintet. Fontos impulzusokat és szempontokat kaptunk mérõeszközünk kidolgozásához azokon a tudományos tanácskozásokon és kongresszusokon is, melyeken — többek között Duisburgban, Brémában, Berlinben, Münsterben, Marburgban, Erlangenben és az ausztriai Linzben — lehetõségünk nyílt a projekt bemutatására. Nem igényel különösebb látnoki képességeket megfogalmazni az elõrejelzést, miszerint a rehabilitáció és a szociális munka területein a következõ évtizedben — úgy az elméleti, mint a gyakorlati fejlõdést tekintve — komoly hangsúlyt kapnak majd a minõségbiztosítás és a minõségfejlesztés kérdései. Még ha tekintetbe vesszük is az utóbbi idõben a törvényalkotásban bekövetkezett, figyelemre méltó kezdeményezéseket, a különféle civil szervezetek intenzív fáradozásait és a témakörrel foglalkozó publikációk számának rohamos növekedését, akkor is azt kell mondanunk, hogy még csak az elején tartunk annak a hosszú és minden bizonnyal fáradságos útnak, ami a széles körben elfogadott standardok és normák kialakulásához vezet a szociális szolgáltatások minõségkontrollja területén. Azt reméljük, hogy a LEWO — akár útjelzõként, akár egyfajta forrásként, lelõhelyként, melybõl tartós alapanyag nyerhetõ a további fejlõdés számára — kiállja az idõk próbáját ezen az úton.

Siegen, 1997 májusában Norbert Schwarte, Ralf Oberste-Ufer


Szerkesztõi megjegyzések a magyar kiadáshoz

Nagy örömmel adjuk a hazai szakemberek kezébe Norbert Schwarte és Ralf Oberste-Ufer: „LEWO. Életminõség a felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakóformáiban. Segédeszköz a minõségfejlesztéshez” címû munkájának magyar fordítását. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok ellátási rendszerében az utóbbi években Magyarországon is lényeges változási folyamatok indultak meg. A korábbi, nagy intézményekre telepített ellátás korlátainak és diszfunkcióinak feltárása a normalizációs elv gyors térhódításához vezetett hazánkban is, melynek eredményeképpen a nyugati országokra már ma is jellemzõ, a jelenleginél magasabb kiépítettségi fokú és differenciáltabb ellátórendszer jöhet létre. A folyamat a nagy intézményektõl a kisebb, integrált lakóformák kialakítása felé tart, melyben kiemelt szerepet játszik a kiscsoportos lakóotthon intézménytípusa. Számos külföldi és hazai vizsgálat eredménye alátámasztja, hogy a felnõtt korú értelmi fogyatékosok különféle lakóformáinak az élet végéig tartó fejlõdés elismerésére kell épülniük, ezáltal elõsegítve a sikeres integrációt, hiszen a megfelelõ szociális kompetenciák hiányáért sok esetben nem az egyén értelmi fogyatékossága, hanem az õt a megfelelõ szociális tanulási folyamatoktól elzáró, mesterséges és izolált környezetet teremtõ intézményes ellátás okolható. Az intézményes keretek között élõ értelmi fogyatékos emberek életminõsége döntõen attól függ, hogy függõségi vagy autonóm viszonyok között élhetnek-e. Egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás minõsége e szempontok mentén, a szolgáltatás meghatározott mutatóinak vizsgálatával, végsõ soron a normalizációs elv kritériumainak az egyén individuális szükségletei szempontjából történõ teljesülését nézve ítélhetõ meg. A magyarországi deinstitucionalizációs (kitagolási) folyamat voltaképpen két pillérre épül, hiszen meg kell különböztetnünk egymástól az állami, illetve a civil szférában lejátszódó történéseket. A nagy intézményes ellátás korlátainak felismerése után ma már mind több állami (önkormányzati) fenntartású intézet kísérletezik olyan lakóformák kialakításával, melyek lazább kontrollt, nagyobb önállóságot és önrendelkezést biztosítanak „kitagolt” felhasználóik számá-

ra. A Soros Alapítvány Kitagolás alprogramja 1996-tól támogatja ezt a folyamatot, melynek eredményei most már a hazai szakirodalomban is olvashatók.* Ez a program tette lehetõvé a most kézben tartott kötet kiadását is. Az intézményrendszer térképének átrendezõdésében a másik fontos tényezõt a civil szféra, a szülõk és szakemberek által létrehozott alapítványok világa, az általuk újonnan alapított kiscsoportos lakóotthonok jelentik. Az elsõsorban a Kézenfogva Alapítvány Fészek programja által támogatott különféle fenntartók által mûködtetett lakóformák egymáshoz képest is nagy eltéréseket mutatnak, ami már önmagában is egy eleve differenciáltabb rendszer kialakulásával kecsegtet. Mindkét szféra intézményeinek esetében az egyik legkomolyabb nehézséget az jelenti, hogy mindeddig nem férhettek hozzá olyan szempontrendszerhez, amely lehetõvé tette volna számukra a közös vonások meglátását, a közös nehézségek együttes megoldását, a mások által már bejárt út tapasztalatainak felhasználását, szolgáltatási kínálatuk egymással és a megvalósítani kívánt elvekkel való összehasonlítását. Hazánkban jelenleg még nem létezik egységes, megfelelõen differenciált és struktúrált, kiértékelhetõ eljárás a lakhatást nyújtó szolgáltatások különféle mutatóinak felmérésére és összehasonlítására, az egyes lakóformák minõségkontrolljának elvégzésére. Ez a kötet voltaképpen egy ilyen, a német nyelvterületen 1997-ben napvilágot látott, nagy hatású minõségbiztosítási eljárás elméleti háttéranyagának és eszközkészletének magyarra fordított változata. Kiadása jelentõs hozzájárulás lehet a magyarországi intézményátalakítási folyamatok folytatásához. Gondosan kimunkált elméleti részei fontos szempontokat és háttérbázist adhatnak a szakterület számára, eszközkészlete pedig alkalmas lehet a belsõ minõségbiztosítás rendszerével való megismerkedésre. Az anyag mögöttes szemléletének rendkívül pozitív és modern vonása, hogy az adott szolgáltatás konkrét felhasználóinak individuális szükségleteit tekinti kiindulópontnak, s térképezi fel 7 különbözõ munkaterület mindösszesen 33 tárgyköre mentén. Ezen úgynevezett fel-

* Ld. Zászkaliczky Péter (szerk.): A függõségtõl az autonómiáig. Helyzetértékelés és jövõkép a kiscsoportos lakóotthonokról. Budapest, Kézenfogva Alapítvány - Soros Alapítvány 1998., és Lányiné Engelmayer Ágnes (szerk.): Kiscsoportos lakóotthonok. A szervezés és a tartalmi munka aktuális kérdései. Budapest, Soros Alapítvány 1999.


11

használói mutatókat feltáró kérdõívek mellett minden tárgykörhöz hozzátartoznak a szolgáltatói profil feltérképezésére szolgáló kérdõívek is, azaz az intézmény belsõ minõségbiztosításáért felelõs munkatársi team az eljárás keretében meg tudja állapítani, hogy a két profil mennyiben fedi egymást, azaz az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás mennyiben képes kielégíteni az ott élõk egyéni igényeit, illetve hol nyílhatnak lehetõségei a belsõ minõségfejlesztésre. Reményeink szerint az eljárás hasznos segédanyaggá válhat a magyar szakemberek számára, különösen, mert a német kötet magyarra fordítását és megjelentetését csak az elsõ lépésnek tekintjük a minõségfejlesztés megvalósulása felé vezetõ úton. A németországi ellátási rendszer, a jogi háttér, a finanszírozás komoly eltéréseket mutat ugyanis a magyarországival szemben, tehát az anyagot a hazai körülményekhez kell igazítani ahhoz, hogy hosszú távon is használni lehessen. A Soros Alapítvány támogatásával ezért 1999 szeptemberétõl elindítunk egy olyan, két éves programot, ami a jelen kötet anyagának és a LEWO eszközkészletének magyar viszonyokra történõ adaptálását célozza, s melynek megvalósításába — különféle szakértõk mellett — az állami, illetve a civil szférából is részt vesznek majd egyes intézmények. Reményeink szerint 2001 õszén már hoz-

záférhetõ lesz a LEWO magyar körülményekre adaptált második kiadása is. Végül egy fordítói megjegyzés. A magyar szöveg fogalomrendszerének kialakításakor tudatosan törekedtünk arra, hogy visszaadjuk a német szóhasználat és terminusok választása mögött húzódó elméleti törekvéseket. Ezért döntöttünk a magyarul ma még talán kissé idegenül hangzó „felhasználó” vagy „lakhatást nyújtó szolgáltatás” stb. kifejezések használata mellett. A LEWO hátterében húzódó szemlélet ugyanis — amint az a megfelelõ fejezetekbõl pontosan kiderülhet majd — számos vonatkozásában eltér a hazai terminológia számos kifejezésében tetten érhetõ felfogástól: a képességek helyett a szükségletekbõl indul ki, s az értelmi fogyatékos emberekrõl mint a szociális rehabilitáció különféle professzionális szolgáltatásainak igénybevevõirõl, felhasználóiról beszél, akik nem passzív elszenvedõi egy kívülrõl meghatározott és irányított folyamatnak, hanem aktív, önrendelkezésre képes, a helyi közösségekbe és a társadalom életébe egyértelmûen integrálódni akaró és tudó személyek. Teljesen ellentétes lenne ezzel a gondolkodással, ha — a magyar szakmai és jogi szóhasználatnak megfelelõen — a passzivitást kifejezõ „ellátottakról”, „gondozottakról”, „lakókról”, vagy éppen „tartós elhelyezésrõl” stb. beszélnénk a magyar változatban.

Budapest, 1999. szeptember 27. Zászkaliczky Péter

12


1. A LEWO feltevései, céljai és alkalmazási lehetõségei A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai számára megszokott dolog, hogy rendszeresen elgondolkodnak tevékenységükön, s gondolataikat megosztják team-kollégáikkal, más szakemberekkel, sõt akár barátaikkal és hozzátartozóikkal is. Az e területen végzett munka sokszor nagyon nehéz, s alig-alig végezhetõ megfelelõ szakmai tapasztalatcserék, mások tanácsainak és segítségének igénybevétele nélkül. Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál — a több mûszakra osztott szolgálati beosztás, az egyedül végzett munka és egyéb nehezítõ tényezõk egész sora miatt — mégis kivételnek számít a rendszeres, problémaorientált munkatársi megbeszélés. A tapasztalatok szerint a munkatársaknak a mindennapok során arra marad a legkevésbé idejük, hogy rendszeresen és szisztematikusan reflektáljanak a saját tevékenységükre. A szociális szolgáltatókra általában is érvényes a tendencia, hogy a közös elgondolkodás, tervezés és felülvizsgálás mozzanatait mintegy „kiemeljék” a mindennapok munkarendjének természetes ritmusából, s külön, jó elõre meghatározott idõpontokban kerítsenek sort rájuk, mondjuk szupervízió, szakmai nap vagy valamely továbbképzés keretében, majd visszazökkenjen minden a rendes kerékvágásba, s a munkatársak végre újra „tulajdonképpeni feladataikkal” foglalkozhassanak. A LEWO eszközkészlete ahhoz segíthet hozzá, hogy a jelenleginél jóval szervesebben épülhessenek be a mindennapos tevékenységek sorába a pedagógiai tevékenység szisztematikus és rendszeres megtervezésének és felülvizsgálatának mozzanatai. Lehetõvé teszi a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások és munkatársaik biztosította kínálat és segítség, valamint a bennük élõ felnõtt korú értelmi fogyatékosok élet- és lakókörülményeinek dokumentálását, megítélését és fejlesztését. A LEWO alkalmazása egyebek mellett hozzájárulhat ahhoz is, hogy a különféle (állandó) támogatással kísért lakóformák valamelyikében dolgozó munkatársak saját tevékenységüket kritikusan szemlélhessék és vizsgálhassák felül, s ezáltal lehetõségük nyíljon az általuk nyújtott szolgáltatás szisztematikus fejlesztésére, valamint munkájuk eredményeinek megfelelõ közvetítéüsére a külvilág felé. Ily módon jobban érthetõvé és saját erõbõl is megoldhatóvá válhatnak a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban dolgozók olyan, tipikusnak mondható problémái is, mint amilyenek a rutinszerûen végzett tevékenységek, a személyes szakmai perspektívák beszûkülése, az eleve adott struktúrákhoz

történõ rezignált alkalmazkodás, vagy a sokat idézett „kiégés”, az úgynevezett burn-out-szindróma.

Mely lakóformáknál alkalmazható a LEWO? Olyan eszközkészlet létrehozásán fáradoztunk, mely a felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások alapvetõen minden formájánál, így például az idõskorú, a súlyos fokban és halmozottan fogyatékos, vagy az úgynevezett viselkedési zavarokat mutató értelmi fogyatékosok lakóformáinál is használható. (A német eredetiben mindvégig használt terminus, a „geistige Behinderung” a magyar „értelmi fogyatékosság” fogalomnál eleve szûkebb terjedelmû, csak a hazai terminológia „középsúlyos” és „súlyos értelmi fogyatékosság” kategóriát fedi le, azaz a Magyarországon „enyhe fokban értelmi fogyatékosként” számontartott népesség tulajdonképpen nem tartozik bele a LEWO populációjába, a szerk.). A LEWO éppúgy alkalmas az ambuláns segítséget biztosító lakóformákban, azaz az alkalmanként segítséget kapva viszonylag önállóan — egyedül vagy partnerükkel együtt-élõ — értelmi fogyatékos felnõttek számára létrehozott szolgáltatásokban, mint az úgynevezett ambuláns segítséggel kísért csoportokban, azaz a helyi közösségbe integrált intézmények külsõ csoportjaiban biztosított lakókörülmények megítélésére, s hasonlóképpen alkalmazható a kisvagy nagy létszámú otthonok egyes lakócsoportjaira vagy a pszichiátriai intézetekben élõ értelmi fogyatékosok csoportjaira jellemzõ életminõség feltérképezésénél is. Mérõeszközünk összeállításakor a súlypontot mindazonáltal egyértelmûen a speciális intézményekben biztosított csoportos lakóformákra helyeztük. Ha a LEWO-t a felnõtt korú értelmi fogyatékosok valamely ambuláns segítséggel kísért lakóformája esetében alkalmazzuk, akkor természetszerûleg egyes tartalmi szempontokat elhanyagolhatunk, míg más aspektusok — az adott ambuláns szolgáltatás jellegzetességeihez igazítva — módosításra vagy kiegészítésre szorulnak. A LEWO alkalmazhatóságának szempontjából irreleváns a felmérni kívánt intézmény nagysága, mivel a segédeszközzel dolgozva sohasem az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás egészét, hanem mindig csak az


13

egymással közvetlenül együtt élõ értelmi fogyatékos felnõttek háztartásait, tehát rendszerint egy-egy meghatározott lakóegységet (például egy adott lakócsoportot) vizsgálunk. A LEWO eszközkészletének szakmai hátterét az értelmi fogyatékos emberek szociális rehabilitációjának azon irányelvei rajzolták meg, melyek mára — a fogyatékosságügyben jó ideje zajló eszmecserék eredményeképpen — viszonylagos elfogadottságnak örvendenek. A szociális integráció, az életkörülmények normalizációja vagy az individualizált segítségnyújtás elveinek teljesülését általános célként szokás meghatározni akkor, amikor a fogyatékos emberek tartós elhelyezést nyújtó lakóformáiban, napközbeni ellátásában vagy munkahelyein végzett szakmai tevékenység mibenlétérõl beszélünk. Rendre szemünkbe ötlenek a különféle hivatalos értesítések, keretprogramok és követelménykatalógusok olvastán, legtöbbször azonban olyannyira általánosan megfogalmazott követelések formájában kerülnek említésre, hogy azokat bármely szociális szolgáltató képes szinte tetszõlegesen, a saját elképzeléseinek és preferenciáinak megfelelõen „teljesíteni”. Ezzel szemben igen heves viták tárgyát képezik a következõ kérdések: • Hogyan kell a fenti irányelveket a fogyatékos emberek lakókörülményeire vonatkoztatva konkretizálni és a mindennapos gyakorlatban alkalmazni? • Milyen standardokat kell használnunk annak megállapításához, hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltató valóban minõségi munkát végez-e? A különféle szakmai standardok alkalmazásába ma még túlságosan is sok szubjektív elem keveredik, a konkretizálás sok esetben tetszõlegesen történik. A LEWO eszközkészletével megkísérlünk választ adni a fent feltett kérdésekre. Amit a segítségével vizsgálunk és értékelünk (evaluáció), az tehát nem más, mint egyrészt az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatának minõsége, másrészt pedig a felhasználók lakókörülményeinek ezzel összefüggõ minõsége, azaz voltaképpen a felhasználók életminõsége.

Pénzügyi keretfeltételek és a szolgáltatások minõsége A BSHG* 93. §-ának 2. bekezdése szerint a társadalombiztosítás csak akkor kötelezhetõ egy adott intézmény szolgáltatásainak finanszírozására, „…ha az intézmény fenntartójával vagy annak felsõbb szervével a szolgáltatások tartalmára, terjedelmére és minõségére, valamint azok díjazására nézve megál-

lapodás áll fenn … A megállapodásoknak tartalmazniuk kell azokat a szabályozásokat is, melyek lehetõvé teszik a társadalombiztosítási szerv számára a szóban forgó szolgáltatások gazdaságosságának és minõségének ellenõrzését.” A szociálpolitikai célokra fordítható források elosztásáért folyó, egyre élesebbé váló harcok következményeként a fogyatékosságügyben tevékenykedõ különféle fenntartók egyre inkább egymás versenytársaiként jelennek meg. A jövõben is folytatódó takarékossági intézkedések miatt a szolgáltatási kínálatok korábban elért szintje aligha lesz tartósan fenntartható. A megváltozott társadalombiztosítási jogszabályok elõírásai (a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások munkájára a BSHG 93. §-ának 2. bekezdésében leírtak mellett a késõbbiekben a költségvetés, a prospektív gondoskodási díj, valamint a társadalombiztosítási szervek és a magánbiztosítók által nyújtott vegyes finanszírozás is hatással lesznek) arra kötelezik az értelmi fogyatékosok szociális rehabilitációjának intézményeit mûködtetõ fenntartókat, hogy a jövõben a lehetõ legátláthatóbb módon, dinamikus fellépést mutatva ismertessék meg a nyilvánossággal különféle kínálataik és szolgáltatásaik minõségét. Legkésõbb a 90-es évek elejétõl kezdõdõen elmondható, hogy a szociális szférában bevezetett, egyre kíméletlenebb takarékossági intézkedések hatására a fogyatékosokat ellátó intézmények fenntartóinak alig maradt más lehetõsége, mint hogy foggalkörömmel harcolva megpróbálják megõrizni szolgáltatásaik korábbi színvonalát. Ebben a pénzügyi környezetben pedig újra akadémikus jellegû kérdésnek, a valóságtól egyre elrugaszkodottabb ötletnek hat az értelmi fogyatékosok számára nyújtott, individualizált és az egyéni szükségletekhez illeszkedõ szolgáltatások konzekvens továbbfejlesztésének gondolata. A megváltozott financiális keretfeltételek szorításában fennáll a veszély, hogy a fogyatékos emberek intézményes lakóformáinak lehetséges változásairól folytatott viták is majdhogynem kizárólag a költségek csökkentésérõl szólnak majd, teljesen a háttérbe szorítva a szakmai standardok kérdését és az érintettek életminõségének szempontjait. Mindezért elkerülhetetlen, hogy a fogyatékosok ellátására vonatkozó minõségi kritériumok meghatározásáról folytatott, legalább részben még mindig nyílt kimenetelû vitában ne csak a fenntarók képviselõi vegyenek részt, hanem úgy a lakhatást nyújtó szolgáltatók munkatársai, mint a szolgáltatások igénybevevõi és azok hozzátartozói is aktív szerepet vállaljanak ebben a diszkusszióban.

* BSHG: Bundessozialhilfegesetz — a szociális ellátásokról rendelkezõ német szövetségi törvény, a szerk.

14


A gyakorlatra vonatkozó minõségi standardok szükségessége A fenti összefüggés értelmében különösen fontos a saját minõségi standardok kifejlesztése akkor, ha nem akarunk azokra az elõírásokra hagyatkozni, melyeket eredetileg ipari termékek és túlnyomórészt technikai feltételek által meghatározott szolgáltatások minõségének kontrollálására hoztak létre. Ehhez viszont a különféle szociális szolgáltatások és szolgálatok fenntartóinak meg kell egyezniük arról, mit is kell érteni egy adott szolgáltatás minõségén, és hogyan lehet ellenõrizni a megállapított standardok, kritériumok teljesülését. Emellett a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak szükségük van megfelelõ, gyakorlatorientált mérõeszközökre is, melyek segítségével saját maguk rendszeresen és megbízhatóan ellenõrizhetik mind saját szolgáltatásaik minõségét, mind pedig — közvetve — a felhasználók életminõségét, aminek alapján lehetõségük nyílik szolgáltatási kínálatukat célzottan fejleszteni és offenzív módon képviselni a külvilág felé. Napjainkban különösen sürgetõ feladattá vált a fenti folyamat beindítása, hiszen az utóbbi években egyre erõteljesebb szakmai kritika éri a fogyatékosok ellátórendszerének hagyományos formáit is. A különféle civil fenntartók jó ideje az ország egész területét egyenletesen lefedõ, magas kiépítettségi fokú ellátási hálózat létrehozásán fáradoznak, miáltal a koncepcionális megfontolások háttérbe szorulni látszanak. Az értelmi fogyatékos emberek számára lakhatást nyújtó szolgáltatások tervezése és kialakítása terén még ma is a klasszikus „ellátási modell” dominál; az individuális kialakítású, egyéni igényeket is kielégíteni képes szolgáltatások létrehozására irányuló törekvések dacára mind a mai napig a nagy létszámú otthonok határozzák meg az ellátórendszer arculatát. További hiányosság, hogy a fogyatékos emberek és hozzátartozóik szemében sok esetben átláthatatlan szövevényként jelenik meg az elérhetõ szolgáltatások és segítségnyújtási formák rendszere éppúgy, mint ahogyan keveredik elõttük a különféle intézmények fenntartóinak illetékességi köre is, akik ráadásul alig-alig mûködnek együtt, ezáltal téve lehetetlenné egy felhasználóbarát kínálati struktúra kialakulását. A professzionális szolgáltatások tartalmi és minõségi standardjainak meghatározását, kifejlesztését és ellenõrzését célzó próbálkozásokra a civil szféra intézményeinek fenntartói a legtöbbször visszahúzódnak azon szabadságuk bástyái mögé, ami jogilag is garantálja a számukra saját intézményeik kereteinek önálló kialakítását. Emiatt aztán — elvileg azonos feltételek mellett — az egyes intézményekre

az jellemzõ, hogy fejlettségi szintjük és mûködésük egymáshoz képest akár nagymértékû eltéréseket is mutathat. Mindezt könnyebb lenne elfogadni akkor, ha a felhasználók és hozzátartozóik valóban szabadon választhatnának a különbözõ szolgáltatások kínálatából, amirõl azonban — a fogyatékos emberek számára valóban megfelelõ lakóformák korlátozott hozzáférhetõsége okán — aligha beszélhetünk. Idõközben regionális szinten megalakult néhány olyan ambuláns segélyszolgálat, amely sok szempontból rugalmasabban dolgozik a nagy intézményeknél, s komoly koncepcionális fejlesztõmunkát is végez az individualizált segítségnyújtás és támogatás új formáinak kialakítása érdekében. A fogyatékosságügy különféle szolgáltatói által végzett munka minõségbiztosításának fontossága egyenesen következik ezen intézmények önmeghatározásából és felvállalt feladatkörébõl, s nem csupán bizonyos gazdaságossági és szervezetpolitikai megfontolások indokolják a figyelembevételét. A Lebenshilfe keretprogramja például azt vállalja fel, hogy a szervezet „az egész életen keresztül, mindenre kiterjedõ módon, a lehetõ legmagasabb szinten biztosítja az értelmi fogyatékos emberek és hozzátartozóik életminõségét” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1991, 5). A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek joguk van arra, hogy átláthatóvá tegyék számukra a professzionális segítségnyújtás elemeit, hogy elismerjék alapvetõ igényüket az önrendelkezésre és támogassák õket ennek megvalósításában, valamint hogy a különféle lakóformák kiválasztása és igénybevétele esetén választási lehetõségeket kínáljanak fel a számukra. A következõ években tehát — már csak szakmai okokból is — egyre nagyobb súllyal esik majd a latba, hogy a fogyatékosságügy egyes intézményei képesek lesznek-e az általuk nyújtott szolgáltatások megbízható értékelésére (evaluációjára) és folyamatos javítására. Kívánatos továbbá, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások között párbeszéd alakuljon ki munkájuk megítélésének kritériumairól, miközben természetesen nem szabad megengedni, hogy csak az egyes intézmények állapítsák meg az erre szolgáló standardokat, ugyanis • a felhasználóknak és hozzátartozóiknak joguk van ahhoz, hogy kellõképpen átlátható és megfelelõ kötelezettségeket vállaló szolgáltatásokat kínáljanak fel nekik; • a szolgáltatások szakembereinek mind szubjektív érdeklõdése, mind szakmai érdeke azt kívánja, hogy részt vegyenek a munkájuk minõségének megítélésére szolgáló standardok kidolgozásának folyamatában; • a szolgáltatások fenntartóinak törvényben rögzített joga, hogy ellenõrizzék a közpénzek megfelelõ — a megfelelõ minõséget biztosító — felhasználását; • az utóbbi idõben, kellõ szaktudományos háttérrel, a szociális rehabilitáció empirikusan megala-


15

pozott és normatív jellegû irányelveinek egész sora került kidolgozásra, melyeket — lévén idõközben széles szakmai elfogadtatásra találtak — nem lehet önkényesen kezelni vagy figyelmen kívül hagyni. E tartalmi szempontok mellett módszertani érvek is felhozhatók az ellen, hogy kizárólag az egyes intézmények állapítsák meg a saját mûködésükre vonatkozó minõségi strandardokat: a különféle pszichoszociális szolgáltatások szakszerû vizsgálata és értékelése csakis komplex feladatként végezhetõ el megfelelõen, vagyis nem lehet gyors eljárással, mintegy „rövid úton elintézni”, vagy mellékes kérdést csinálva belõle — mondjuk egy „minõségbiztosítási felelõs” kinevezésével — egyszerûen „letudni”.

A LEWO eszközkészlete A LEWO olyan, a gyakorlatra vonatkoztatott mérõeszköz, amely meghatározza a lakhatást (is) nyújtó szociális szolgáltatások minõségének megítélésére szolgáló szakmai standardokat, s egyben megadja azokat a konkrét kritériumokat vagy mutatókat (indikátorokat) is, melyek mentén egy adott szolgáltatás esetében megítélhetõ-e standardok teljesülésének mértéke. Segédeszközünk emellett arra is alkalmas, hogy úgymond „közvetítsen” a fogyatékos emberek támogatással kísért lakóformáiban hozzáférhetõ szolgáltatásokat nyújtó különféle csoportok egymástól eltérõ elképzelései és érdekei között. Szociálpolitikai aktualitásától függetlenül a szociális ellátásban érvényesítendõ minõségi standardok körüli vita igazából még csak most kezd kibontakozni. Így a LEWO-t sem tekinthetjük végleges eszköznek, hanem sokkal inkább egyfajta kezdetnek azon az úton, amelyen haladva megbízható és ellenõrizhetõ kritériumok kidolgozásán fáradozunk a lakhatást nyújtó szolgáltatók szakmai munkájának felméréséhez. Tudatában vagyunk annak is, hogy az ebbe az irányba megtett minden egyes új lépés vitatható, sõt egyenesen annak is kell lennie. Lehetséges, hogy a LEWO jövõbeli alkalmazói nem fognak minden olyan szemponttal egyetérteni, melyet a felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakókörülményeinek és életminõségének megbízható felmérése és jobbítása céljából eszközünkbe beépítettünk. Lehetséges, hogy egyszer jobban, másszor pedig kevésbé érzik majd teljesülni a szociális rehabilitáció azon „irányelveit”, melyeket — az 52. oldaltól kezdõdõen — az egész eszközkészlet számára elõzetesen kitûztünk; lehetséges, hogy egyes tárgykörök kevésbé jelentõsnek tûnnek majd a szemükben, míg más, általuk fontos szempontokat hiányolni fognak. Nem tekintjük egyedül érvényesnek és kizárólagosnak azokat a kérdéseket, melyeken keresztül a

16

fogyatékos emberek lakókörülményeit és életminõségét megragadni igyekeztünk, de nem is önkényesen, tetszõleges választások alapján szerepeltetjük õket a mérõeszközben, hanem erre — ahogyan ezt „Az eszközkészlet kifejlesztésének állomásai” címû fejezetben, a 29. oldaltól kezdõdõen bõvebben is kifejtjük majd — csak validitásuk megfelelõ szakemberek bevonásával történt vizsgálata után került sor. Mindvégig azon igyekeztünk, hogy alapvetõen minden olyan szempontot figyelembe vegyünk, melyek befolyásolhatják a felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakókörülményeit. Ez persze nem volt könnyû feladat, hiszen — a mindennapokra vonatkoztatottsága miatt — a lakhatás tárgykörét egyáltalán nem lehet olyan egyértelmûen körülrajzolni és másoktól elhatárolni, mint ahogyan az a rehabilitáció egyéb, például az orvosi vagy a foglalkoztatási rehabilitációra vonatkozó területeinek esetében lehetséges. Emiatt aztán egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a LEWO esetében végül egy igen komplex és differenciált eszközrendszerrel találjuk szemben magunkat. Egyszerû modellekkel azonban nem lehet komplex összefüggéseket a megfelelõ differenciáltsággal leképezni. És a gyakorlati alkalmazhatóság sem az egyszerûségen, hanem a mérõeszköznek a sokoldalú felhasználást is megengedõ rugalmasságán múlik. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a LEWO-n kívül más eszközök is szóba jöhetnek a fogyatékos emberek lakókörülményeinek és életminõségének megbízható értékelésére és javítására. Azt is tudjuk, hogy az eszközkészlet konstruálása és a szakmai tartalmak megjelenítése szintén nem az egyedül lehetséges módon történt. Ennyiben aztán a LEWO koncepcióját semmiféleképpen nem tekintjük egyszer s mindenkorra lezártnak, hanem azon a véleményen vagyunk, hogy a „terepen” dolgozó, a mérõeszközt ténylegesen használó gyakorlati szakembereknek — az alkalmazással párhuzamosan — folyamatosan munkálkodniuk kell a LEWO továbbfejlesztésén és jobbításán. Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy segédeszközünk — éppen a fent említett differenciáltságából, valamint a további kiegészítések és változtatások iránt nyitott szerkezetébõl adódóan — különféle módokon is értékes támogatást nyújthat az alábbiaknak: • a nagyobb létszámú otthonokban vagy azok egy lakócsoportjában dolgozó, illetve a felnõtt korú értelmi fogyatékosok valamely — vagy állandó támogatással kísért, vagy csak esetenkénti, ambuláns segítséget biztosító — lakóformájának segítõi és gondviselõi feladatait ellátó munkatársaknak; • a felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára létesített otthonok vagy lakásszövetségi rendszerek vezetõ munkatársainak vagy ügyvezetõinek;


• az otthonban vagy más lakóközösségben élõ, esetleg belátható idõn belül hasonló lakóformába költözni készülõ fogyatékos emberek hozzátartozóinak; • a felnõtt korú értelmi fogyatékosok barátainak, képviselõinek vagy — a német Gondnoksági Törvény (Betreuungsgesetz, BtG) által meghatározott funkciókat betöltõ — gondnokainak; • az otthonok vagy egyéb lakóközösségek lakóinak, azaz a szolgáltatások igénybevevõinek. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársait a LEWO hozzásegítheti ahhoz, hogy — kollégáikkal szoros együttmûködésben — egyértelmû kritériumok mentén, szisztematikusan átgondolhassák és tisztázhassák az alábbi kérdéseket: • Hol tartunk jelenleg, meddig jutottunk el munkánkkal ezidáig? • Milyen szakmai standardokat tekintünk mérvadónak munkánk számára? • Mit tekintünk munkánk erõs oldalainak, és miben látjuk elsõdleges gyenge pontjainkat? • Hol látunk kitörési pontokat ahhoz, hogy munkánk még jobb minõségû lehessen? • Meddig juthatunk el az általunk nyújtott szolgáltatások továbbfejlesztésében? A LEWO tehát nemcsak a jelen helyzet felmérését szolgálja, de segédeszközt nyújt a továbblépéshez is. Ezáltal — többek között — a következõkre nyílhat lehetõségünk: • megbízhatóan felmérhetjük, majd az eredménybõl kiindulva tudatosan fejleszthetjük tovább munkánkat; • konkrét célokat határozhatunk meg mind saját munkánk, mind kollégáinkkal való együttmûködésünk számára, s kijelölhetjük azokat az utakat, melyeken haladva eljuthatunk e célok megvalósításához; • a mérõeszköz segítségével egyfelõl meghatározhatjuk mindenkori aktuális helyzetünket a kitûzött célokhoz képest, másfelõl pedig a bizonyos idõközönként elvégzett mérések eredményeinek összehasonlításával képet kaphatunk a fejlõdés elõmenetelérõl is; • az eszközkészlet egész sor ösztönzést és konkrét utasítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan valósítható meg a jelenleginél konstruktívabb és hatékonyabb együttmûködés az egyazon teambe tartozó kollégák, valamint a team és a külsõ szakemberek között; • az eszközkészlet segítségével lehetõségünk nyílik saját tevékenységünk minõségének és hatékonyságának offenzív képviselésére, méghozzá befelé (az adott szolgáltatás munkatársai felé) éppúgy, mint kifelé (a nyilvánosság, a felhasználók és hozzátartozóik, a fenntartók stb. irányában);

• a LEWO alkalmazásával lehetõvé válik saját munkaterületünk és szakmai perspektíváink önálló feltérképezése, továbbá meglévõ cselekvési kompetenciáink kibõvítése; • a segédeszköz használata alkalmat kínál a támogatással kísért lakóformák munkatársainak arra, hogy szisztematikusan átgondolják és tisztázzák saját szakmai szerepeiket. A LEWO segítségével világosan elhatárolhatják egymástól és megfelelõ kritikai szemlélettel vizsgálhatják saját szakmai tevékenységük azon lehetõségeit és határait, melyek az értelmi fogyatékos emberek és hozzátartozóik, valamint a fenntartó képviselõinek és egyéb csoportok tagjainak különféle érdekeire és feladataira vonatkoznak. A LEWO eszközkészletével végzett folyamatos munka fõként a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak nyújt jó lehetõséget arra, hogy — szakmai tevékenységük strukturális összetevõinek és tartalmainak jobb megismerésén, majd szisztematikus optimalizálásán túlmenõen — idõrõl idõre aktualizálják és bõvítsék szakmai ismereteiket. Ebben az értelemben a LEWO a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó, különféle szakmai végzettségekkel rendelkezõ alkalmazottak belsõ képzésének és feladatorientált továbbképzésének módszereként is használható. Emiatt aztán a LEWO eszközkészletével elvégzett vizsgálat adott esetben például az adott intézmény továbbképzési keretének terhére is kivitelezhetõ. A lakóotthon vagy a lakásszövetségi rendszer ügyvezetésének vagy igazgatóságának tagjai a LEWOval szakmailag is megfelelõen megalapozott eljárást kapnak kézhez, mellyel biztosítható és folyamatosan emelhetõ az általuk irányított intézmény szolgáltatási kínálatának minõsége. A szolgáltatások minõségének javítása nem minden esetben jelent automatikusan megnövekedõ kiadásokat is. Épp ezért az eszközkészlet alkalmazása azzal az elõnnyel is kecsegtet, hogy — a fennálló struktúrák optimalizálásán keresztül — az adott intézmény meglévõ forrásai jobban kihasználhatóbbá, rejtett tartalékai jobban kiaknázhatóbbá válnak. A mérõeszköz folyamatos használata módszertani alappal szolgál továbbá a fõfoglalkozású alkalmazottak szisztematikus, szigorúan feladatorientált továbbképzéséhez is. Végül, a LEWO számos utasítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan láthatók el a jelenleginél hatékonyabban a különbözõ vezetõi és humánpolitikai feladatok. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok szülei és hozzátartozói (vagy barátai, képviselõi, a Gondnoksági Törvény által meghatározott funkciókat betöltõ gondnokai) a LEWO alkalmazásánál közremûködve megbízható képet kaphatnak az adott lakhatást nyújtó szolgáltató kínálatáról és munkájának minõségérõl. Ezen felül számos szemponttal lehetnek gazda-


17

gabbak arra nézve, hogyan tudnak — a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaival és igénybevevõivel szoros együttmûködésben — hozzátartozóként (barátként stb.) hozzájárulni e szolgáltatások színvonalának javításához. A LEWO alkalmazásának folyamatába mindig be kell vonni a lakhatást nyújtó szolgáltatásokat igénybe vevõ felhasználókat is, mégpedig alapvetõen oly mértékben, amennyire ez csak lehetséges. Megfelelõ rávezetéssel, támogatással így nyílhat alkalmuk arra, hogy jobban megfogalmazhassák és közvetíthessék saját elképzeléseiket, szükségleteiket és kívánságaikat, s ezáltal mindennapjaik alakulására nézve nagyobb befolyásra, önrendelkezésre tehessenek szert.

A LEWO alkalmazásának lehetséges változatai Jelen pillanatban még nem lehet megítélni, hogy a fenntartók vagy az intézményi felügyeletek által jelenleg elõszeretettel alkalmazott, túlnyomórészt szakmailag megalapozatlan és sematikus ellenõrzések mennyiben válthatók ki a jövõben a LEWOhoz hasonló, elsõdlegesen a szociális rehabilitáció szakmai standardjai irányában elkötelezett eszközök bevetésével, melyek alkalmazóiknak — megengedve bár a szakterületen dolgozó, de a vizsgált intézménytõl szervezeti szempontból független szakértõk bevonását is — mindenekelõtt az önkontroll gyakorlásának lehetõségét kínálják. Ennek egyik elõfeltétele az volna, hogy az értelmi fogyatékos emberek számára létrehozott lakóintézmények fenntartói — amennyire ez csak lehetséges — közösen állapodjanak meg a különbözõ szolgáltatások, illetve ezek mérésének egységes standardjairól, ezen túlmenõen pedig egyenként tisztázzák a maguk számára, mely segédeszközök és eljárások alkalmazásával, s pontosan milyen utat járva kívánják ellenõrizni saját kínálataik minõségét. Megítélésünk szerint a LEWO gyakorlati alkalmazásának esetében alapvetõen három ilyen út járható. 1. változat: Az értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások érdeklõdõ munkatársai külsõ, körülbelül egy hétig tartó képzés keretében megismerkednek a LEWO eszközkészletének tartalmaival és alkalmazásának lépéseivel. Mindez történhet a fogyatékosságügy területén mûködõ fenntartók szervezett továbbképzési programjainak keretében is. Saját intézményeikbe visszatérve a képzést abszolvált munkatársak elõször továbbadják kollégáiknak a mérõeszköz felépítésével és használatával kapcsolatos ismereteket, majd az eljárás bevezetése során segítik õket ezek gyakorlásában, ahogy támogatják ebben az érdeklõdõ felhasználókat és hozzátartozói-

18

kat is. Ennek elõfeltétele persze az, hogy a továbbképzõ kurzusra beiskolázott munkatársak erre nézve is megfelelõ tartalmi és didaktikai felkészítésben részesüljenek a képzés során. A folyamatban részt vevõ szolgáltatók azon munkatársainak, akik nem vettek részt a külsõ továbbképzésen, a LEWO-kézikönyvet megkapva nyílik alkalmuk arra, hogy — autodidakta úton — megismerkedhessenek az eszközkészlettel és elsajátíthassák annak tartalmi alapjait. Tapasztalataink szerint azonban a munkatársaknak csak egy kisebb része az, amelyik él is a felkínált lehetõséggel. A külsõ képzésben részesült munkatársak (multiplikátorok) az intézményen belül bevezetõ kurzust szervezhetnek, hogy ezáltal is csökkenjen a tudásbeli különbség köztük és azon kollégáik között, akiknek csak a kézikönybõl volt lehetõségük a LEWO-val megismerkedni. Ennek során közvetítik a többiek felé az eszközkészlet használatára vonatkozó alapismereteket, s további érdeklõdõket nyerhetnek meg a szervezett külsõ továbbképzések számára. Végül, az intézmény kifejezetten e célból kiválasztott részlegeiben vagy lakócsoportjaiban sor kerül a LEWO tulajdonképpeni alkalmazására, mindvégig szem elõtt tartva ennek a korábbiakban ismertetett menetét. E változat lényeges elõfeltételei a következõk: • a fogyatékosságügy területén mûködõ fenntartók rendszeresen szerveznek olyan kurzusokat, melyeken a beiskolázott munkatársak elsajátíthatják a LEWO használatának alapjait; • a lakhatást nyújtó szolgáltatók vezetése támogatja intézményeiben a segédeszköz bevezetését és alkalmazását. A változat választásából a következõ elõnyök származhatnak: • a LEWO-val való megismerkedést célzó külsõ kurzusok viszonylag problémamentesen beilleszthetõk a fenntartók meglévõ továbbképzési kínálatának kereteibe; • viszonylag pontosan kalkulálhatók a külsõ képzések költségei; • az eszközkészlet alkalmazása során alapvetõen adott az önértékelés lehetõsége. A változat választásából a következõ problémák adódhatnak: • az alkalmazás iránti elkötelezettség hiánya: ebben az esetben ugyanis a LEWO melletti döntés nem a munkatársak személyes igényeibõl és motivációjából fakad, hanem elsõsorban az érintett szolgáltatások vezetésének pozitív hozzáállásától és támogatásától függ. Ennek hiányában az ellentétes intézményes érdekek szószólói — a „se pénzünk, se idõnk nincs ilyesmire” kibúvójának


hangoztatásával — könnyen elérhetetlen „luxusként” tüntethetik fel a segédeszköz alkalmazását a legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatás esetében; • a mérõeszköz szûk körû hozzáférhetõsége: a különféle külsõ szervezésû továbbképzések a szakemberek közül rendszerint csak a téma iránt valóban érdeklõdõ kisebbséget (a szakma „elitjét”) vonzzák. E változat választásának esetében a LEWO irányában nyitott szolgáltatások munkatársainak többsége csak a külsõ képzést elvégzett kollégáik közvetítésével, indirekt módon ismerkedhetne meg segédeszközünkkel, azaz a fogyatékosságügyben dolgozó alkalmazottak túlnyomó többségét a LEWO nem érhetné el közvetlenül; • a fent vázolt problémák következtében a LEWO elsõdlegesen a minõségfejlesztést szolgáló — rendszeres használat esetén longitudinális vizsgálódást, azaz idõrendi összehasonlításokat is megengedõ — eszközkészletének alkalmazására csak kivételes esetekben nyílhatna mód. 2. változat: Elsõ lépésként az érdeklõdõ munkatársak mintegy egy hétig tartó külsõ képzésen vesznek részt, az elõzõ változatnál leírtakkal megegyezõ módon. Közvetlenül ezután a képzésben részesült szakemberek — a továbbképzés szerves részeként — azt a feladatot kapják, hogy végezzék el a régió néhány kiválasztott, értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó intézményének (külsõ) minõségellenõrzését. A feladat elvégzését olyan külsõs moderátorok kísérik figyelemmel, akik — a regionális érdekvédelmi szövetségek munkatársaként és/vagy ezektõl független kutatóként — járatosak a LEWO eszközkészletének használatában. A továbbképzés harmadik szakaszában aztán sor kerül az egyes minõségvizsgálatok eredményeinek közös kiértékelésére és elemzésére. Az eljárás lényegében megegyezik a szintén minõségellenõrzésre kifejlesztett, az Egyesült Államokban és Kanadában széles körben elterjedt PASSING-modell kivitelezési módjával. Az egyes intézmények munkatársai ennél a változatnál is kézhez kapják a LEWO-kézikönyvet. E változat lényeges elõfeltételei a következõk: • a fogyatékosságügy területén tevékenykedõ fenntartók megfelelõ továbbképzés-sorozatot szerveznek alkalmazottaik számára; • a gyakorlóterepnek kiválasztott lakhatást nyújtó szolgáltatások vezetõsége és munkatársai késznek mutatkoznak arra, hogy elõre rögzített idõintervallumokban alávetik magukat az ellenõrzési eljárásnak.

A változat választásából a következõ elõnyök származhatnak: • az értékelés területén dolgozó szakemberek intenzív továbbképzésben részesülnek; • az alkalmazás egységes eljárással történik, s a résztvevõk számára elkötelezettséggel jár; • kidomborodik a LEWO azon funkciója, amely szerint a minõségfejlesztés folyamatosan használható segédeszközeként kíván megjelenni a lakhatást nyújtó szolgáltatásokkal szemben; • a rendszeres gyakorlati alkalmazás és az ebbõl származó tapasztalatok lehetõséget kínálnak az eszközkészlet folyamatos továbbfejlesztésére. A változat választásából a következõ problémák adódhatnak: • az ismertetett eljárásmód viszonylag sok idõt és szervezést igényel; • az 1. változattal összehasonlítva ennél a variánsnál magasabb költségekkel kell számolnunk; • szorosabb értelemben véve ebben az esetben nem önértékelésrõl, hanem kívülrõl jövõ alkalmazásról van szó, ami pedig igen szûk teret ad a lakhatást nyújtó különféle szolgáltatások munkatársainak és igénybevevõinek arra, hogy befolyást gyakoroljanak a minõségvizsgálat tartalmi szempontjaira és kivitelezésének menetére. 3. változat: A LEWO eszközkészletének megismerését célzó kurzusok szervesen beépülnek a fogyatékosságügy területén dolgozó minden szakmai szövetség és szervezet továbbképzési kínálatába. Az 1. változatban leírt külsõ képzést a lakhatást nyújtó szolgáltatások minden egyes fõállású munkatársának kötelezõ meghatározott idõn, mondjuk két éven belül abszolválni. A mérõeszköz folyamatos, az önértékelésre irányuló alkalmazását — a belsõ minõségi standardok biztosítása érdekében — hosszú távon a fenntartó szervezetek minden egyes lakhatást nyújtó szolgáltatásánál bevezetik. A minõségellenõrzés belsõ, önértékelésen alapuló elvégzésére körülbelül évente egy ízben sor kerül, amiben — a 2. változatnál leírtaknak megfelelõen — a szakmai szövetségek erre kiképzett munkatársai és/vagy külsõ, független szakértõk (például moderátori vagy tanácsadói funkciókat ellátó kutatók) segítik a lakhatást nyújtó szolgáltatókat. A szövetség egyfajta „minõségtanúsítvány” kiadásával honorálja a rendszeres minõségkontrollt és fejlesztést végzõ lakóintézmények teljesítményét. A LEWO eszközkészletével végzett rendszeres értékeléssel bizonyítani lehet azt is, hogy egy adott szolgáltatás színvonala valóban megfelel a BSHG* 93. §-ának 2. bekezdésében elõírtaknak. Megfelelõ megállapodást feltételezve a fogyatékosságügy területén



19

tevékenykedõ szolgáltatók, illetve a finanszírozásért felelõs társadalombiztosítási fenntartók között folyó tárgyalásokon, mindez az utóbbi javára döntheti el az intézményi fenntartók által általában igényelt külsõ, illetve belsõ minõségellenõrzési eljárások preferálására vonatkozó kérdést. E változat lényeges elõfeltételei a következõk: • a szövetségek és lakhatást nyújtó szolgáltatásaik egyaránt késznek mutatkoznak arra, hogy részt vegyenek a munkájuk minõségének folyamatos fejlesztésére és szakembereik folyamatos továbbképzésére irányuló, átfogó és perspektivikus programban; • a program végrehajtásához megfelelõ anyagi források állnak rendelkezésre, mint ahogyan biztosítottak a szükséges személyi feltételek is. A változat választásából a következõ elõnyök származhatnak: • a segédeszköz igen széles körben válik hozzáférhetõvé, miáltal — rendszeres alkalmazása esetén — a LEWO a belsõ minõségfejlesztés és minõsítés alapvetõ eszközévé válik; • a szakterületükhöz illeszkedõ, szigorúan feladatcentrikus továbbképzés eredményeképpen a szolgáltatások minden egyes fõállású munkatársának bõvülnek a szakmai kompetenciái; • a minõségfejlesztés kötelezõ jellegébõl fakadóan az eszközkészlet használata magas szintû kötelezettségvállalással, folyamatosan történik; • létrejön a külsõ és a belsõ értékelés (az ön és a mások által végzett értékelés) gyümölcsözõ kombinációja; • kifelé (a külvilág felé) és befelé egyaránt javul a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkájának bemutatása; • szisztematikus munka indulhat a lakhatást nyújtó szolgáltatások által végzett szociális rehabilitáció átlátható és általános minõségi standardjainak létrehozására. A változat választásából a következõ problémák adódhatnak: • meglehetõsen magas személyi és anyagi igényekkel jár;

20

• széles körû, intenzív „kampánymunka” szükséges mind a fenntartó szervezetek, mind az egyes intézmények meggyõzéséhez; • a segédeszköz elterjesztése hosszabb idõbe telik. A LEWO alkalmazásának fenti, ideáltipikus jelleggel megrajzolt változatainak alapján persze nem jósolható meg teljes biztonsággal, milyen esélyekkel, problémákkal, hatásokkal és mellékhatásokkal fog járni a segédeszköz alkalmazása az egyik vagy a másik esetben. Megbízható információkat ezzel kapcsolatban csak a mérõeszköz próbaszerû, egyedi bevetései során nyert adatok szisztematikus kiértékelésébõl kaphatunk. Egy komplex önértékelésen alapuló, a különféle szociális szolgáltatások minõségbiztosítását és szervezetfejlesztését szolgáló eszközkészlet gyakorlati alkalmazásának figyelemmel kísérése, valamint beválásának tudományos vizsgálata egyfajta „szûz földre lépést” jelent, már amennyiben Németországban a fogyatékosságügy területén mindezideig nem került sor hasonló vállalkozásra. Az ilyesfajta nyomonkövetés egyfelõl azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ezáltal vizsgálható lesz a LEWO gyakorlati beválása, s lehetõség nyílik a segédeszköz lépésrõl lépésre történõ továbbfejlesztésére, tökéletesítésére. Másfelõl azonban általános bepillantást nyerhetünk általa a pszichoszociális segítségnyújtás intézményesített formáinak komplex feltételrendszerébe is, s ennek alapján lehetõvé válik a különféle szociális szolgáltatások minõség- és szervezetfejlesztésére vonatkozó javaslatok és irányelvek megfogalmazása. Ily módon pedig fontos adalékkal szolgálhatnánk a szociális rehabilitáció mindeddig homályosan és meglehetõsen tetszõlegesen definiált területének pontosításához. A LEWO-t a szakszerû minõségfejlesztés alapeszközének tekintjük. Ezen jellegénél fogva nem határozza meg pontosan az információáramlás és a kommunikáció belsõ, az adott szervezetre jellemzõ folyamatait, mint ahogyan részletesen nem írja elõ azt sem, hogyan kell dokumentálni a konkrét belsõ döntéseket és intézkedéseket, vagy hogyan kell biztosítani az ezekre történõ visszajelzést. Mivel a lakhatást nyújtó különféle szolgáltatások aktuális fejlettségi szintje egymáshoz képest igen nagy eltéréseket mutat, a minõségfejlesztést irányító menedzsmentnek nem szabad elõzetesen, mintegy az íróasztal mellett döntenie ezekrõl a tényezõkrõl, hanem a LEWO alkalmazásával párhuzamosan kell alakítania õket.


2. A minõségvizsgálat módszertani szempontjai 2.1. Aktuális irányzatok és viták Az evaluációkutatásban mára az alábbi négy, a szociális szolgáltatások minõségének vizsgálatát speciális célkitûzéssel végzõ eljárás megkülönböztetése vált elfogadottá: 1. Hatástanulmányok: Azt vizsgálják, hogy adott szociális szolgáltatások elérik-e a maguk elé kitûzött célokat. A szociális rehabilitáció esetében többek között az általunk összeállított irányelveket (például a szükségletorientáltság, az önrendelkezés vagy az individualizált segítségnyújtás elveit) tekinthetjük ilyen fölérendelt céloknak. 2. Költséghatékonyság-elemzések: A hasonló típusba tartozó különféle intézkedések és szolgáltatások költségigényének és megtérülõ hasznának szembeállítását teszik lehetõvé. A költséghatékonyságelemzés az elsõdleges célja azoknak a fogyatékosságügy területén is használt eljárásoknak, melyek a személyzet kívánatos létszámát objektív kritériumok alapján próbálják meghatározni. 3. Elviselhetõségi tanulmányok: A különféle szolgáltatási kínálatok, intézkedések és intervenciók lehetséges mellékhatásait, valamint a különféle szociális rendszerek (például a lakhatást nyújtó szolgáltatások, a felhasználók családjai, a szomszédság és a közvetlen lakókörnyezet, egyéb szociális szolgáltatók) ökológiai egyensúlyára gyakorolt, hosszú távú következményeit vizsgálják. 4. Minõségelemzések: Azt vizsgálják, hogy egy adott szolgáltató mennyiben tartja be az általa nyújtott különbözõ szolgáltatások esetében a szakmai standardokat, ezen túlmenõen pedig igyekeznek meghatározni e standardok kialakításának szempontjait is (vö. HEINER 1986). A LEWO eszközkészletével elsõsorban hatástanulmányok és minõségelemzések végzésére nyílik lehetõségünk.

A minõség fogalmához Manapság már mindenütt a minõség fogalmával találkozunk a szociális ellátások területén is. Az ISO*

9004/8402-es jelzetû DIN-norma megfogalmazásában a minõség „…valamely termék vagy szolgáltatás tulajdonságainak vagy ismérveinek összessége abban a vonatkozásban, hogy az mennyire képes bizonyos lefektetett vagy elõfeltételezett követelményeknek eleget tenni”. Eszerint a lényeg a szolgáltatás tényleges jellemzõi és a szolgáltatással szemben támasztott követelmények közti viszonyban van. Minél inkább megfelel az adott szolgáltatás az elõzetesen felállított mércéknek, annál inkább beszélhetünk minõségrõl. Ehhez persze elkerülhetetlen, hogy mindenekelõtt konkrét elképzeléseink legyenek arról, pontosan mely mértékeket tekintünk kötelezõ érvényûeknek. Csak akkor van értelme belevágni a minõségkontroll és fejlesztés vállalkozásába, ha már pontosan definiáltuk a lakhatást nyújtó szolgáltatásokkal szemben támasztott azon mércéket vagy standardokat, melyek az értékelés alapjául szolgálhatnak. Az egészségügyi ellátórendszerek kapcsán végzett elemzések nyomán — fõként DONABEDIAN-ra (1982) hivatkozva —, a minõség kérdésében folytatott jelenlegi vitákban általában szokás egymástól megkülönböztetni az adott szolgáltatás struktúrájának, folyamatának és eredményének minõségét. Az értelmi fogyatékosok élet- és lakókörülményeinek szempontjából minden kétséget kizáróan döntõ jelentõségû az, hogy milyen az adott lakócsoport vagy lakóotthon materiális felszereltsége és szakember-ellátottsága, vagyis milyen tárgyi és személyi „struktúrák” jellemzik a kérdéses szolgáltatást vagy ellátási kínálatot. Egy ideje ezekrõl a szempontokról a szociális ellátás területén is a „struktúraminõség” kifejezést használva beszélnek, s — többek között — az alábbiakat értik alatta: • a tárgyi, a pénzügyi és a technikai ellátottságot, ideértve a helyiségek méretét és beosztását, illetve a felszerelések megfelelõségét és kényelmességét is; • a lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti folyamatait és adminisztratív - technikai szabályozásait; • a szolgáltatás beágyazódását a regionális infrastruktúrába; • a szolgáltatásnak helyet adó ingatlan fekvését, a telek nagyságát, a környezet biztonságosságát, a zajtól való védettséget stb.; • a személyi forrásokat, ideértve a szakemberellátottságot, illetõleg a munkatársak képzettségének és fluktuációjának mértékét is.

* ISO: International Standardization Organization — a nemzetközi szabványügyi hivatatal; DIN: Deutsche Industrienormen — a német ipari szabványok rendszere, a szerk. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

21

Az életminõség és a lakhatás terén megvalósuló komfortérzés azonban nem csupán a materiális ellátottság és a személyzeti struktúra függvénye. Egy lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõje a minden igényt kielégítõ bútorozású, saját egyágyas szoba és a rendszeres szabadidõs tevékenység mellett is bizonyosan rosszul érzi magát, ha — példának okáért — nem megfelelõ a közte és a munkatársak között fennálló emberi viszony, vagy ha a lakócsoport „légköre” általánosságban rossz. Épp ezért a LEWO túlmegy a lakhatást nyújtó szolgáltatások személyi és tárgyi feltételeinek egyszerû feltárásán, még ha ez például a személyzet megfelelõ létszámának meghatározását célzó mérõeszközök esetében kielégítõ is lenne. Számunkra ezzel szemben nem pusztán arról van szó, hogy a lehetõ legpontosabban rögzítsük, milyen individuális segítségekre van szüksége az egyes értelmi fogyatékosoknak, s a lakhatást nyújtó szolgáltatás személyzetének mennyi idejébe kerül az ezekkel összefüggõ feladatok ellátása. A LEWO alkalmazása nem teszi tehát lehetõvé a személyzet létszámára vonatkozó effajta kulcsok kiszámítását. Valamely lakhatást nyújtó szolgáltató munkájának minõségét lényegesen befolyásolja egy sor egyéb, nem materiális természetû összetevõ is. Így hát a minõségellenõrzés kapcsán mindenekelõtt az érintett emberek élethelyzetére és munkakörülményeire jellemzõ folyamatokat kell az értékelés „tárgyává” tennünk, miközben nem csupán a pontos dokumentálásukat kell szem elõtt tartanunk, hanem — egyfajta formatív értékelést végezve — törekednünk kell ezek aktív és célzott jobbítására is. Ennek megfelelõen a LEWO mérõeszköze nem elégszik meg annak vizsgálatával, hogy például milyen materiális felszereltség és személyi körülmények jellemzõek egy adott lakóegységre vagy lakócsoportra, illetve hogy milyen segítõ szolgáltatások hozzáférhetõek a felhasználók számára, hanem mindenekelõtt azt igyekszik kideríteni, hogyan valósulnak meg ezek a szolgáltatások. Más szavakkal: érdeklõdésünk homlokterében az úgynevezett „folyamatminõség” feltárása áll, ami alatt a különféle szolgáltatások meghatározott standardok (például a szociális rehabilitáció irányelvei) alapján történõ megvalósításának módját értjük.

A LEWO viszonya a minõségellenõrzés és -fejlesztés egyéb eljárásaihoz A fogyatékosságügy területén tevékenykedõ különbözõ pénzügyi (társadalombiztosítási) fenntartók és intézményi szolgáltatók közti, az általuk nyújtott szolgáltatásokról rendelkezõ megállapodások jelenleg csupán a struktúraminõség egyes összetevõinek vonatkozásában tartalmaznak — általában a szolgálta-

22

tások szintjének alsó értékét megadva — egyfajta konszenzust, míg a folyamatminõség központi jelentõségû szempontjait többnyire elvont általánosítások formájában érintik csupán. Ma már az is bizonyosnak vehetõ, hogy az elõreláthatóan csak 1999-tõl életbe lépõ és sok tartalmi vonatkozásukban még nyitott, az ellenõrzésrõl rendelkezõ megállapodások legjobb esetben is csak a struktúraminõség egy kis részletére terjedõen fognak egyfajta szûk kontrollt elõírni. Mi ezzel szemben azon a véleményen vagyunk, hogy — szakmai szemszögbõl nézve — a minõség effajta, a végletekig redukált fogalma teljességgel alkalmatlan a lakhatást nyújtó szolgáltatások kínálatának és teljesítményének vizsgálata és fejlesztése szempontjából, hiszen ennek alapján például egyáltalán nem mérhetõk fel a szolgáltatók által végzett szakmai tevékenység, vagy a munkatársak és a felhasználók között professzionális alapokon kialakított együttmûködés olyan központi aspektusai, melyek pedig döntõen befolyásolják a szolgáltatást igénybe vevõ fogyatékos emberek életminõségét. Annak tisztázása érdekében, mit is kell értenünk a lakhatást nyújtó szolgáltatások feladataival összefüggésben a minõség fogalmán, szükségesnek látszik a LEWO eszközkészletében alkalmazott metodikát elkülöníteni a minõség-ellenõrzésre és -fejlesztésre szolgáló egyéb eljárások módszertanától. Egy ideje kirajzolódni látszik az a tendencia, mely szerint a szolgáltatók szövetségi és intézményi szinten megnyilvánuló, meghatározott szakmai standardok mentén végzett belsõ minõségellenõrzésre irányuló fáradozásai egyre inkább háttérbe szorulnak bizonyos, e szakmai szempontoktól idegen eljárások terjeszkedésének köszönhetõen. Így a szociális rehabilitáció területén is mindinkább kezdenek szóba jönni például a DIN ISO 9000-es normák szerinti minõségmenedzselési rendszerek (BAUDER 1995). Ezzel kapcsolatban jól meg kellene azonban gondolni, hogy a minõségmenedzselésnek a DIN ISO szabványaira épülõ modelljei túlnyomórészt formális eljárástechnikai szabályozókat írnak elõ, mégpedig mindenekelõtt annak érdekében, hogy ezáltal a szolgáltatói szektor intézményei számára táguló piaci lehetõségeket, ügyfeleik számára pedig jobb tájékozódást biztosíthassanak. A DIN ISO normák nem adnak választ arra, hogy a szociális ellátás valamely szolgáltatója által végzett munka megfelel-e a szakmai standardoknak, s így ennek eldöntése továbbra is az adott intézményre hárul. Nem a szolgáltatás minõségére vonatkozó célok szakmai megalapozottsága kerül itt górcsõ alá és kerül hitelesítésre, hanem csak az, hogy mennyiben volt képes az adott intézmény a saját maga által definiált célok eljárástechnikai szempontból maradéktalan teljesítésére. Kissé sarkított megfogalmazásban szinte azt mondhatjuk, hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatást a DIN ISO 9000-es normák szerint akkor is hitelesíthetnénk, ha — a külsõ minõség-ellenõrzésre általa beterjesz-


tett célkatalógus szerint — munkája tökéletesen gátolni igyekezne ugyan a társadalmi integrációt, ezt azonban eljárástechnikai szempontból makulátlanul végezné. A fentiekkel szemben a LEWO a minõség-ellenõrzés és -értékelés szakmai és tartalmi szempontokból meghatározott kritériumait adja meg. A LEWO koncepciójával ellent kívánunk mondani annak a põre „hitelesítõ-mentalitásnak”, ami nem a szakmai standardok alapjára felépített szociális rehabilitáció folyamatát hanem a lehetõ legkisebb erõbedobással elvégezhetõ hitelesítõeljárás teljesítését helyezi a minõségmenedzselés középpontjába. Meggyõzõdésünk szerint a jelenleg uralkodó, a minõsítés eljárástechnikai részleteirõl folyó vita folytatása helyett sürgõsen el kellene kezdeni egy másfajta, az életminõségrõl és az ezt meghatározó lakókörülményekrõl szóló tartalmi eszmecserét, különös tekintettel a lakhatást nyújtó szolgáltatatók kínálatára és szolgáltatásaira. E kérdésben önmagában nem lehet kielégítõ a különféle üzemgazdaságtani koncepciók alkalmazása, hiszen az értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások területén nem tisztán piaci viszonyok uralkodnak, legalábbis amíg mintegy 50 000 helyi közösségbe integrált férõhely hiányáról kell beszélnünk (KRÄLING 1995, 24). A felnõtt korú értelmi fogyatékosok a szociális segélyezési rendszerben sem ügyfélként jelennek meg, hiszen õ maguknak csak igen korlátozott beleszólásuk van abba, hogy milyen és mennyi járadékban vagy egyéb szolgáltatásban részesülhetnek. Ha ezzel szemben az ügyfél fogalmának használatával pusztán a jelenleginél felhasználó-orientáltabb szolgáltatási kínálat megteremtését kívánjuk célperspektívaként megjelölni, akkor ezt minden további nélkül megtehetjük anélkül, hogy (mindenesetre) hogy visszanyúlnánk azokhoz a piacgazdasággal kapcsolatos fogalmakhoz, melyek minden emberi életfeltételt és minden emberi kapcsolatot a gazdasági viszonyok függvényének tüntetnek fel.

2.2. A LEWO-val végzett minõségvizsgálat dimenziói Meggyõzõdésünk, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõségének biztosítása és fejlesztése érdekében nem csak formális eljárástechnikai normákat, de mindenekelõtt tartalmi célokat és mércéket szükséges rögzítenünk. Ezen okból kifolyólag több dimenziót is beépítettünk a LEWO rendszerébe: a segédeszköz éppúgy irányul a szolgáltatások strukturális összetevõire, mint ezek megvalósításának folyamataira. Éppúgy vizsgálja a támogatással kísért lakóformák fenn-

álló személyzeti viszonyait és a bennük dolgozó munkatársak formális képzettségét, mint a felhasználók lakhatásra vonatkozó szükségleteit és különféle formájú segítségekre való rászorultságát, illetve — minden érintett személy bevonásával — a köztük fennálló interakciókat. A lakhatást nyújtó szolgáltatások minden munkaterületéhez szakmailag megalapozott célokat fogalmaz meg, egyszersmind számos konkrét utalást is közöl a munka hatékony szervezésére vonatkozóan. Mindezek alapján megbízható módon megítélhetõ, hogy az adott intézmény által nyújtott szolgáltatási és segítségnyújtási kínálat 1. hozzájárul-e a felhasználók életkorának és kultúrájának megfelelõ, individuálisan kialakított életstílusának és lakókörülményeinek létrejöttéhez; 2. fejleszti-e a felhasználók azon kompetenciáit, melyek szükségesek a mindennapok feladatainak és problémáinak megoldásához, illetõleg csökkenti-e a külsõ segítségnyújtástól való függõségük mértékét; 3. támogatja-e a felhasználókat abban, hogy az egyes segítségnyújtási formák tekintetében választási alternatívákat alakítsanak ki, továbbá egyre nagyobb kontrollal rendelkezzenek felettük; 4. hozzájárul-e az izolációs és elmagányosodási tendenciák leküzdéséhez, valamint biztosítja-e — amikor csak lehetséges, laikus (nem szakember) segítõk bevonásával — a felhasználók számára az általános közösségi kínálatból, a tágabb lakókörnyezet nyújtotta szociális, kulturális és infrastrukturális lehetõségekbõl való részesedés alkalmait. A fenti kérdésfeltevések értelmében a LEWO a következõ területeken alkalmazható a szisztematikus értékelés segédeszközeként: • az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás materiális adottságai és szociális - ökológiai környezete (ld. „A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása” elnevezésû munkaterületet, a 87. oldaltól kezdõdõen); • a mindennapok formális és informális struktúrái, ide értve az önellátási kompetenciák fejlesztésére, az autonómiára, a kommunikációra és a szociokulturális participációra vonatkozó aktivitásokat és fejlesztési kínálatot is (ld. „A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei” elnevezésû munkaterületet, a 143. oldaltól kezdõdõen); • a felhasználók, a munkatársak és más személyek közti kapcsolatok és a rájuk jellemzõ cselekvésminták (ld. az „Együttélés” elnevezésû munkaterületet, a 201. oldaltól kezdõdõen); • a felhasználók szociális kapcsolatainak úgy a lakóterületen belüli, mint azon kívüli hálói (ld. a „Nemprofesszionális kapcsolatok és szociális hálók” elnevezésû munkaterületet, a 253. oldaltól kezdõdõen);


23

• a felhasználók jogainak érvényesülése, igényeinek és különleges védelem iránti szükségleteinek kielégítése (ld. a „Jogok és védelem” elnevezésû munkaterületet, a 291. oldaltól kezdõdõen); • a kvalifikált munka biztosítását szavatoló, hatékony személyzeti politika elõzményei és feltételei (ld. „A munkatársak vezetése” elnevezésû munkaterületet, a 341. oldaltól kezdõdõen); • a szolgáltatásra jellemzõ szervezeti struktúrák és folyamatok (ld. a „Szervezetfejlesztés” elnevezésû munkaterületet, a 379. oldaltól kezdõdõen). Mivel egy lakhatást nyújtó szolgáltatás tevékenységének, illetve alkalmazottai munkájának eredményét csak az egyes emberekre vonatkoztatva lehet leírni, ezért nem sok értelmét látjuk annak, hogy a fogyatékos emberek szociális rehabilitációjának kapcsán a struktúra- és a folyamatminõség standardjai mellett az elért eredmények minõségére — az úgynevezett eredményminõségre — vonatkozó standardok is kidolgozásra kerüljenek. A szociális ellátás területén végzett bárminemû munka „tranzakcionális folyamat”. Ez annyit tesz, hogy valamely szociális szolgáltatás igénybevevõje, felhasználója nem egyszerûen passzív fogyasztóként, hanem a számára nyújtott szolgáltatás vagy segítségnyújtás aktív alakítójaként jelenik meg a folyamatban. Éppen emiatt eleve lehetetlen a pszichoszociális szolgáltatások kínálatára nézve lefektetni a sikeres mûködés általános kritériumait, mint ahogyan — az összefüggést megfordítva — a siker vagy a sikertelenség tényébõl sem lehet közvetlen következtetéseket levonni az elvégzett munka minõségét illetõen. Ennyiben a szakmai minõség szükséges, de nem elégséges feltétele egy adott szolgáltatás sikerének (BADURA, GROSS 1976). Ennek megítélése minden esetben attól fog függeni, hogy egy meghatározott segítségnyújtási forma tervezésénél a lakhatást nyújtó szolgáltatás szakemberei konkrét egyeztetések során, elõzetesen hogyan állapodnak meg a felhasználókkal és más érintett személyekkel (hozzátartozókkal, képviselõkkel, a Gondnoksági Törvény által meghatározott funkciókat betöltõ gondnokokkal) abban, hogy milyen célokat tûznek ki maguk elé, s késõbb majd milyen kritériumok mentén, milyen módszerek alkalmazásával ítélik meg, sikerült-e — s ha igen, mennyiben — a kitûzött célokat megvalósítani. A szociális intézmények élete, képletesen szólva, mindig egyszerre játszódik „a színpadon” és „a kulisszák mögött” (GOFFMAN 1973). A színpad elõterében a nyilvánosságnak szánt dolgok kerülnek bemutatásra, míg a háttérben belsõ, gyakorta kimondatlan szabályok szerint zajlik az élet. A lakhatást nyújtó szolgáltatók által kínált különféle segítségnyújtási formák és szolgáltatások minõségének megítélése és továbbfejlesztése szempontjából mindkét színtér egyformán fontos. A gyakorlatorientált vizsgálati eszközöknek ebbõl kifolyólag a hivatalos prog-

24

ramok és kínálatok jelentette struktúrákon (személyzet—felhasználó-arány, koncepciók, fejlesztési tervek, szolgálati beosztás, szabadidõs kínálatok stb.) túlmenõen fel kell tárniuk a mindennapos rutinokat és tevékenységformákat is. A LEWO alkalmazásán keresztül — a felhasználók szükségleteinek, valamint a személyzet munkájának keretet adó szervezeti és materiális struktúrák mellett — mindenekelõtt a gyakorlati munka rutinjaira, továbbá az ezekben részt vevõ személyek formális és informális interakcióinak sajátosságaira derülhet fény. A szisztematikus helyzetértékelés mellett a LEWO eszközkészletének használata lehetõséget biztosít ugyanazon szolgáltatás vagy segítségnyújtási forma különbözõ idõpontokban mutatott fejlettségi szintjeinek összevetésére is (longitudinális, idõrendi összehasonlítás). A mérõeszköz folyamatos, megfelelõ idõközönként és rendszeresen történõ alkalmazása esetén biztonsággal meghatározható az a távolság, ami egy korábbi vizsgálat eredményeképpen fejlesztendõnek ítélt terület akkori kiindulási pontja, illetve a jelen helyzet között megtett útként fennáll. Ily módon egyaránt világosan körvonalazhatók az eltelt idõszak pozitív és negatív fejleményei.

Két hozzáférési lehetõség: kínálatok és szükségletek A fentieken túlmenõen elképzelhetõ az is, hogy a LEWO segítségével összevessük egymással az egyazon lakhatást nyújtó szolgáltató különbözõ lakóegységeiben/lakócsoportjaiban (vagy több lakhatást nyújtó szolgáltatásnál) végzett munkát. A különözõ lakóegységek vagy intézmények ilyen jellegû összehasonlításából mindenekelõtt a struktúrák javítására, valamint a meglévõ anyagi és személyi források jobb kiaknázására vonatkozóan juthatunk fontos felismerésekre. A különbözõ lakócsoportokra vagy intézményekre jellemzõ folyamatminõség szempontjainak összehasonlítására már jóval korlátozottabbak a lehetõségek. A szociális kapcsolatok minõségét vagy a lakócsoportokban uralkodó légkör barátságosságát — ellentétben a helyiségek méretével vagy a szakemberellátottság (személyzet—felhasználó-arány) kulcsszámaival — nem lehet egymással objektív módon összehasonlítani. Ezen okból kifolyólag mondtunk le arról is, hogy számszerûen értékeljük, pontozzuk az egyes minõségjegyek teljesülésének mértékét. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak nem kell tehát attól félniük, hogy a LEWO „rossz bizonyítványt állít ki” róluk: az értékelés eredményeképpen nem elvont pontértékeket, hanem konkrét, munkájuk továbbfejlesztését célzó szempontokat fognak kapni.


Gondolkodásunkat igen erõteljesen befolyásolják a különféle szervezetek és intézmények — különösképpen akkor, ha például egy lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaként dolgozunk. Még ha ennek alapvetõen a tudatában vagyunk is, állandóan fenyeget bennünket a veszély, hogy a problémák megítélésekor vagy a cselekvési lehetõségek számbavételénél elsõsorban az intézmény álláspontjával azonosulunk, s csak másodsorban vesszük figyelembe azoknak az ott élõ embereknek a szükségleteit, akik életük túlnyomó részét ezen intézmény falain belül töltik. Ugyanakkor az értelmi fogyatékosok számára létrehozott bármely lakóforma legitimitását mindenekelõtt az az igény jelenti, hogy javítani tudjon felhasználói individuális élethelyzetén. Az elmondottakból következõen a kísérlet, hogy gyakorlatorientált célkritériumokat fogalmazzunk meg a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkája számára, nem merülhet ki az adott szolgáltatók perspektívájának kizárólagos elfogadásában. Nem az intézmény szervezeti folyamatait és szakmai kényszereit, hanem sokkal inkább a szubjektív kívánságaikkal, szükségleteikkel és érdekeikkel elõttünk álló egyes felhasználókat kell a középpontba állítanunk akkor, ha meg akarjuk ítélni az intézmény által nyújtott szolgáltatások minõségét. A különféle segítségnyújtási formák nem önmagukban véve jók vagy rosszak, hanem csakis abban a vonatkozásukban, hogy az egyes ember valamely konkrét életszituációjában, individuális élethelyzetében van-e értelmük avagy sem. Bármely, az intézményes szolgáltatások hatékonyságának és minõségének felmérését célzó próbálkozás kiindulópontjául tehát annak a kérdésnek kell szolgálnia, ami — fogyatékosságuk jellegétõl és súlyosságától függetlenül — a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek élethelyzetére, individuális szükségleteire és segítségre utaltságuk mértékére kérdez. Ennek megfelelõen a LEWO eszközkészletében konkrét indikátorok mentén, egymástól elkülönítve nyílik lehetõség a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltató szolgáltatási kínálatának, valamint az egyes felhasználók szükségleteinek és igényeinek feltérképezésére. Az ellátás biztosításának stratégiájára vonatkozó megfontolások ezzel szemben szinte semmilyen szerepet nem játszanak a LEWO-val végzett munkában. A LEWO nem az ellátás perspektívájából szemléli a dolgokat, hanem az érintett személyek szubjektív tapasztalataira, élethelyzetük és munkakörülményeik feltételeire összpontosítja a figyelmet, azaz a kínálatra vonatkozó mutatók is a felhasználók szemszögébõl kerültek kidolgozásra. Elsõ lépésben a segédeszköz a felhasználók élethelyzetét, szükségleteit és különféle támogatások iránti igényeit igyekszik feltárni, méghozzá specifikus

kérdésfeltevések alapján, melyek segítségével minden egyes felhasználóról egyedi kép rajzolódhat ki elõttünk. A második lépés a lakhatást nyújtó szolgáltató kínálati és szolgáltatási spektrumának értékelésére irányul. Ezután, a felhasználó támogatás iránti individuális igényeit a mindenkori lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálati szerkezetével összehasonlítva, differenciált módon megítélhetjük, mennyiben sikerül a szolgáltatónak valóban individualizált és szükségletorientált formában segítséget kínálnia. A felhasználó perspektívájából pontosan megítélhetõ, hogy milyen formában valósítják meg a gyakorlatban a különféle — például az individualizált segítségnyújtásra vagy az önrendelkezés támogatására vonatkozó — szakmai irányelveket és standardokat, s hogy a lakhatást nyújtó szolgáltató kínálata és egyes szolgáltatásai milyen mértékben elégítik ki az ezeket igénybe vevõ személy szükségleteit és kívánságait, s mennyire bizonyulnak hasznosnak és fejlesztõ hatásúnak jelenlegi élethelyzetére nézve.

2.3. A LEWO-val végzett minõségvizsgálat távlatai Az evaluációkutatásban általában a külsõ (mások által végzett) és a belsõ (ön)értékelést szokás egymástól megkülönböztetni. A szociális ellátás területén a minõségbiztosítás szinte valamennyi eddig ismert eszköze külsõ értékelésre épülõ eljárás, azaz esetükben a vizsgálatot az adott szociális intézménybe kívülrõl érkezõ, „külsõs” kutatók vagy más olyan személyek végzik, akiknek nincsenek elõzetes ismeretei sem a vizsgált szolgáltatóra jellemzõ szervezeti formákról és struktúrákról, sem az ott élõ és dolgozó emberek tevékenységérõl, problémáiról, értelmezéseirõl és motivációiról. Emiatt aztán érthetõ, ha a „helyszínen” dolgozó gyakorló szakemberek nemritkán eleve szkeptikusan viszonyulnak munkájuk külsõ értékeléséhez és vizsgálatához. Negatív, akár munkahelyük elvesztésével is járó eredményektõl félnek, gyanakvóan fogadják mindennapi tevékenységük megzavarását, s — nem utolsósorban — természetesen a kontrollálástól is tartanak. Gyakran felszínre kerülnek a félelmek, hogy mindeddig rejtve maradt motivációk, szükségletek vagy érdekek a felszínre bukkanhatnak, vagy hogy bizonyos kompetenciák megkérdõjelezõdhetnek. Alkalmasint az is elõfordulhat, hogy eleve kétségbe vonják a külsõ kutató vagy szakértõ képességeit a szociális szolgáltatások minõségének megfelelõ megítélésére.


25

A LEWO mint az önértékelés eszköze Felfogásunk szerint a pszichoszociális ellátás területén végzett munka minõségét vizsgálva sem nem megfelelõ, sem nem megengedhetõ az, hogy az érintett embereket „vizsgálati tárgyakká” redukálják. Éppen ellenkezõleg: elengedhetetlennek tartjuk, hogy — mintegy „saját életük legavatottabb szakértõiként” — a lehetõ legnagyobb mértékben saját maguk tervezzék, kivitelezzék és értékeljék a folyamatot. Mindebbõl szükségszerûen adódott a számunkra, hogy a LEWO-val a strukturált, kívülrõl kísért önértékelés eszközét hozzuk létre. A LEWO önértékelés formájában történõ alkalmazása mindenesetre elõfeltételezi azt, hogy a támogatással kísért lakóformák munkatársai nyíltan, esetleges szankciók fenyegetésétõl mentesen beszélhessenek egymással elvárásaikról és céljaikról, problémáikról és félelmeikrõl. Megfelelõ kereteket kell a számukra biztosítani annak érdekében, hogy bekapcsolódhassanak a hosszú, célirányos eszmecserék folyamatába. A munkatársaknak kielégítõ döntési és beleszólási lehetõségekre van szükségük ahhoz, hogy individualizált és szükségletorientált szolgáltatást nyújthassanak. Csak azok a szakemberek képviselhetik és végezhetik hitelesen a felhasználók önrendelkezésének fejlesztésére irányuló munkát, akik maguk is nagyfokú autonómiával cselekszenek. Így a munkatársak széles körû autonómiáját és önrendelkezési jogait feladataik szakmailag megfelelõ ellátásának lényeges elõfeltételeként értékeljük. Ebben azoknak a kollégáknak is támogatniuk kell õket, akik közvetlenül nem vesznek részt a LEWO segédeszközével végzett értékelés munkájában. Ezen okból kifolyólag nemcsak a velük közvetlen munkakapcsolatban álló, a lakócsoportokban dolgozó munkatársak támogatását kell az ügynek megnyerniük, hanem élvezniük kell a lakhatást nyújtó szolgáltató szerkezeti hierarchiája minden szintjének, bármely funkciót viselõ részlegének bizalmát is. Az értékelés sikere nem utolsó sorban attól függ, sikerül-e a folyamatban közvetlenül vagy közvetve részt vevõ személyek — felhasználók, hozzátartozók, munkatársak, a fenntartó képviselõi, szaktanácsadók — részérdekeit összeegyeztetni az intézmény egészének összérdekeivel (például megfelelõen szabályozva a feltétlenül ellátandó munkáknak az értékelés idõszaka alatti folytatását). A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai tevékenységük szakszerûségével lényegesen hozzájárulhatnak a helyi közösségbe (településbe) integrált lakóformákban élõ felhasználók életminõségének javulásához. A fenntartóknak ezzel szemben egyre nagyobb terhet jelent, hogy megfelelõen kép-

26

zett szakembereket találjanak a szociális rehabilitáció széles körû és komplex feladatainak ellátására. Sok lakhatást nyújtó szolgáltatónál dolgozik nem megfelelõen kvalifikált vagy a szükségesnél alacsonyabb szintû képesítéssel rendelkezõ alkalmazott. Az õ szakmai képzettségük emelésének egyik eszközét a különféle továbbképzések jelentik. Ezek kínálatát azonban sok esetben befolyásolják a különbözõ, éppen aktuális trendek, divatos irányzatok vagy a fenntartók gyakorta változó preferenciái, s nem ritka az sem, hogy igen elrugaszkodnak a mindennapok gyakorlatától ahelyett, hogy éppen az ezek felvetette feladatokra koncentrálnának. Manapság még szinte ritkaságszámba mennek a kifejezetten a fogyatékosságügyre összpontosító, módszertani szempontból megfelelõen felépített, gyakorlatorientált továbbképzési koncepciók. Meglátásunk szerint pedig ezek hozzáférhetõsége a területen nyújtott különféle szolgáltatások és segítségnyújtási formák szükségletorientált és individualizált kialakításának döntõ elõfeltétele. A LEWO eszközkészlete — többek között a belsõ értékelés, a csoportorientált tanulás, valamint a külsõ szakterületi tanácsadás és nyomonkövetés eljárásain keresztül — megfelelõ kereteket adhat a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban dolgozó szakemberek strukturált, a gyakorlati feladatokra közvetlenül építkezõ belsõ továbbképzéséhez. Ennek elõfeltétele azonban az, hogy a képzésben részt vevõ munkatársak megfelelõ játékteret kapjanak saját tevékenységi körük felelõsségteljes felfedezéséhez.

A szolgáltatások minõségének minden érintett bevonásával történõ megítélése A támogatással kísért lakóformákkal összefüggõ mindennemû szolgáltatásban különbözõ — részben egymástól igen eltérõ érdekeket képviselõ és nézeteket valló — személyek és csoportok vesznek részt. Így például nemigen harmonizálnak és igen nehezen hozhatók összhangba egymással a munkatársak kényelmes munkaidõbeosztásra és megfelelõ szakmai karrierépítési lehetõségekre vonatkozó érdekei a felhasználók azon szükségleteivel, melyek a segítségnyújtási formákban biztosított lehetõ legnagyobb személyi kontinuitásra és lehetõ legkisebb fluktuációra irányulnak. Ha valaki tehát érvényes kijelentéseket akar tenni és valóban megbízható képet akar kapni a szociális szolgáltatások minõségérõl, akkor nem elégedhet meg azzal, hogy kizárólag egyetlen csoport (mondjuk az intézmény vezetése, a lakócsoportokban dolgozó munkatársak, esetleg a felhasználók) megítélését vegye figyelembe. Az érintett személyek minden csoportjának lehetõséget kell kapnia


a vizsgálatban való részvételre és saját, specifikus szempontjainak az értékelés folyamatába történõ beépítésére. Ez volt az oka, hogy a LEWO-t „multiperspektivikus” mérõeszközként alkottuk meg, ami annyit tesz, hogy az egyes lakóformákban dolgozó munkatársaknak, az értelmi fogyatékos emberek hozzátartozóinak és — amennyire ez csak lehetséges — maguknak az érintett felhasználóknak közösen kell alkalmazniuk. Az eljárás közös kivitelezése során a vizsgálatban részt vevõ egyes csoportok különbözõ perspektíváiból természetszerûleg eltérõ megítélések adódnak. A szolgáltatási kínálat változásának különbözõ fejleményeit a munkatársak minden bizonnyal a saját „felkínálói szemszögükbõl” fogják értékelni, míg a szolgáltatások címzettjeiként szereplõ felhasználók vagy azok hozzátartozói valószínûleg más hozzáállásból közelítenek majd ugyanezekhez a jelenségekhez. Végsõ soron a különbözõ vizsgált területek megbízható, megalapozott és objektív megítélését csak az értékelésben részt vevõ személyek individuális nézõpontjainak kommunikatív összevetésétõl várhatjuk. Magától értetõdõ módon érvényes ez a szolgáltatási kínálat célul kitûzött továbbfejlesztésére is, ami csak az érintett személyek csoportjainak folyamatos együttmûködése által biztosítható.

A külsõ tanácsadás értéke A valamely lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatának megítélésére irányuló törekvések még megbízhatóbbakká válnak, ha a korábban említett csoportok mellett független, de a területet jól ismerõ szakértõket is bevonunk az értékelési folyamatba. A gyakorló szakemberek a legtöbbször nem rendelkeznek kielégítõ, megalapozott ismeretekkel szakmai tevékenységük társadalmi, intézményi és pszichoszociális elõfeltételeirõl és indirekt hatásairól. Voltaképpen az ember saját észlelési folyamatainak „vakfoltjáról” van szó, s így a független, megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ külsõ tanácsadók bevonása éppen ezen a ponton kecsegtet jó lehetõségekkel. Õk azok, akik — a közvetlen gyakorlati munka jelentette megterheléstõl mentesen — a szükséges távolságból képesek szemlélni az érintett szakemberek tevékenységmódjait, ami pedig elõfeltétele annak, hogy a mindennapok magától értetõdõnek tekintett jelenségei új megvilágításba kerülhessenek s a rutincselekvések megkérdõjelezõdhessenek. A külsõ szaktanácsadók továbbá általában képesek arra is, hogy a felismert összefüggéseket megfelelõ elméleti és tudományos kontextusba helyezve közvetítsék, s ily módon kijelöljék az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás kialakítandó fejlesztési koncepciójának súlypontjait. Természetesen ebben az esetben is kívánatos a különbözõ nézõpontok produktív ütköztetése. Egy-

szerûen fogalmazva, a gyakorló szakemberek „túlságosan közel”, míg a külsõ szakértõk „túlságosan messze” vannak a mindennapos munka valóságától. Az önértékelés folyamán eszerint ügyelni kell arra, hogy a két csoport kölcsönösen tanulhasson az egymással folytatott eszmecserékbõl, s így a résztvevõk lehetõséget kapjanak a perspektívaváltásra: a belsõ munkatársakat hozzá kell segíteni ahhoz, hogy — korlátozott idõre — átvehessék a külsõ tanácsadók „távlati nézõpontját”, míg utóbbiaknak azt kell az értékelés folyamán megtanulniuk, hogyan kerülhetnek közelebb a gyakorló szakemberek mindennapos praxisához. A belsõ elkötelezettségektõl mentes külsõ szakértõk igen alkalmasak végül az értékelést végzõ team moderátori szerepkörének ellátására is, melynek kapcsán — többek között — a következõ feladatokkal kell szembenézniük: • az értékelés lehetséges céljainak kidolgozása, kívánatos és nemkívánatos hatásainak felbecsülése; • az értékelésben részt vevõ egyes személyek és a team egésze által kialakított vélemények vizsgálata abból a szempontból, hogy ezek vajon az eszközkészlet elõírásainak egységes interpretációján nyugszanak-e, majd a nyilvánvaló értelmezésbeli különbségek megvitatása; • a teamen belül az értékeléssel szemben kialakított fenntartások és kritikák megragadása és feldolgozása; • képviseleti funkció ellátása a folyamatban részt vevõ felhasználókkal, adott esetben azok hozzátartozóival szemben, továbbá gondoskodás arról, hogy e csoport nézõpontja is megfelelõ súlyt kapjon az értékelési folyamatban. Ha belsõ értékelés alatt csak olyan eljárásokat értünk, melyek során kizárólag a vizsgált szolgáltatások létrehozói — adott esetben tehát elsõdlegesen a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai — határozzák meg a minõségi standardokat és vizsgálják meg ezek teljesülését (önértékelés), ezzel szemben a külsõ értékelés típusába azon eljárásokat soroljuk, melyeknél a szolgáltatások létrehozói semmiféle befolyást nem gyakorolnak a minõségellenõrzés tartalmaira és folyamatára, akkor a LEWO-t e két változat kombinált formájának értékelhetjük, s ennek megfelelõen kell alkalmaznunk.

2.4. A szociális kapcsolatok mint a minõség központi tényezõi Cselekvéseik során az emberek nem kötõdnek mereven az elsajátított viselkedési szabályokhoz, hanem állandóan, kölcsönösen hatást gyakorolnak egymás-


27

ra, s ezáltal visszahatnak önmagukra is (önreferencia). Emiatt állandó változási folyamat részesei, miképpen a más személyekhez fûzõdõ kapcsolataik is folytonos fejlõdésen mennek keresztül. Ha javítani akarjuk a szociális szolgáltatások minõségét, akkor mindenekelõtt a kapcsolati folyamatok vizsgálatára és alakítására kell törekednünk. A bevetett kutatási módszereknek elsõsorban a kommunikációra és az interpretációra kell épülniük ahhoz, hogy vizsgálatunk során megragadhassuk az érintettek szubjektív cselekvésének szociális kontextusát, interakciós struktúráit, individuális motivációit és szemléletmódjait. Ez az oka annak, hogy a LEWO eszközkészletével végzett értékelés során fõként kvalitatív módszerek — mint az interjú, a résztvevõ megfigyelés, az interpretatív dokumentumelemzés stb. — kerülnek alkalmazásra. A kvantitatív eljárások — mérések, számítások, statisztikai értékelések — ugyanis csak igen felületesen képesek megragadni a társas cselekvések jellemzõit. Mivel a kvantitatív módszerek erõsen leegyszerûsítve, egyes részelemeire bontva képezik le a szociális folyamatok komplexitását, alkalmazóik számos lényeges szempont felett kénytelenek elsiklani és értékes információkat veszítenek el, melyek pedig rendkívül lényegesek lennének az érintett személyek viselkedésformáinak, kapcsolatainak, tevékenységeinek és nézõpontjainak megértése szempontjából. A társas cselekvés olyan folyamat, melyet csak a benne részt vevõ személyek interpretációinak fényében érthetünk meg. A LEWO eszközkészletével végzett értékelés emiatt megy túl az objektív adatok (például a személyzet—felhasználó-arány, a fluktuáció mértéke, a helyiségek mérete, a szabadidõs kínálatok száma stb.) puszta rögzítésénél, s az értékelést végzõ teamek eltérõ nézõpontjainak közelítésén keresztül igyekszik eljutni az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás valóságáról alkotott tárgyilagos, közösen konstruált és „kialkudott” képig. Eközben

28

mindenesetre nem mond le teljesen a kvantitatív adatgyûjtés (számszerû rögzítések és mérések) lehetõségérõl. Az értéklés során elõtérbe kerülnek, például, azok a szolgáltatásra, illetve a felhasználókra vonatkoztatott strukturális adatok, melyek ismeretében megbízhatóbban lehet megítélni a LEWO által elõírt minõségkritériumok teljesülését. Ezek rögzítése céljából az eszközkészlet két differenciált kérdõívet is tartalmaz, melyek közül az egyik („Struktúrakérdõív I.”, ld. a 414. oldaltól kezdõdõen) a lakhatást nyújtó szolgáltatásra és a vizsgált lakóegységekre vagy lakócsoportokra jellemzõ struktúrák feltérképezésére, a másik pedig („Struktúrakérdõív II.”, ld. a 431. oldaltól kezdõdõen) az egyes felhasználók életkörülményeinek feltárására szolgál. Azokat a szolgáltatásokat, melyeket felkínálói túlnyomórészt interperszonális kapcsolatokon keresztül (az úgynevezett mikroszociális szinten), de intézményesített struktúrák és tevékenységek keretein belül (az úgynevezett mezoszociális szinten) végeznek, olyan eljárásokkal lehet értékelni, melyek elsõsorban e két szintet vizsgálják. A társas cselekvések minden formáját meghatározzák ugyanakkor az adott társadalmi (makrostrukturális szintû) feltételek — például jogi elõírások, szociálpolitikai tendenciák —, s a különbözõ szociális problémák e társadalmi dimenzióját a lakhatást nyújtó szogáltatások munkatársai és igénybevevõi többnyire csak igen kevéssé, indirekt módon képesek befolyásolni. Ennek okán a lakhatást nyújtó szolgáltatások feladatkörének és mûködésének e mögöttes társadalmi és szociálpolitikai szintjét — a tevékenységre vonatkoztatott kritériumok mentén — csak ott fogjuk részletesebben is érinteni, ahol közvetlen hatást fejt ki a felhasználók életminõségére és lakókörülményeire, illetõleg ahol úgy a szolgáltatások munkatársainak, mint ezek igénybevevõinek és hozzátartozóiknak reális lehetõségük van arra, hogy ezen a szinten is befolyást gyakorolhassanak.


3. Az eszközkészlet kifejlesztésének állomásai 3.1. Elõkészületek A felnõtt korú értelmi fogyatékosok életminõségének és lakófeltételeinek felmérése során alapvetõen ugyanazokat a standardokat kell alkalmazni, mint a nemfogyatékosok esetében. Emiatt az a törekvésünk, hogy megfelelõ mutatókat (indikátorokat) dolgozzunk ki a különféle lakóformákban élõ értelmi fogyatékosok életminõségének megállapításához, kutatáselméleti és metodikai szempontból egyaránt azokhoz a vonatkozó kutatási trendekhez illeszkedik, melyek „szociálisindikátor-mozgalom” néven váltak ismertté a nemzetközi népjóléti kutatásokban (OECD 1973). Ebben az összefüggésben — többek között — alapvetõnek bizonyultak a számunkra GLATZER és ZAPF (1984), valamint FLADE (1987) és SILBERMANN (1991) vizsgálatai, akik komoly empirikus bázison írták le az életminõség és a lakhatási standardok összefüggéseit a Németországi Szövetségi Köztársaságban. Éppígy bevontuk elõkészületeinkbe az NSZK-ra jellemzõ lakókörülmények általános feltárására irányuló kutatásokat (SILBERMANN 1966; 1991; FLADE 1987), illetve a speciálisan az értelmi fogyatékosok lakókörülményeinek vizsgálatára vonatkozó tanulmányokat (MAHLKE, SCHWARTE 1985; BETTELHEIM 1989; METZLER 1995) is. Ahhoz, hogy vizsgálódásunk hatósugarába a különféle lakóformákban élõ értelmi fogyatékos emberek objektív életfeltételeinek feltérképezése mellett az individuális szükségletstruktúrák és közérzet szubjektív dimenzióját is bevonhassuk, felkészülésünket kiterjesztettük az angolszász tudományos hagyomány úgynevezett „Quality of life”-kutatásaival* (CAMPBELL, CONVERSE 1976) történõ megismerkedésre éppúgy, mint ahogyan figyelemmel tanulmányoztuk ALLARDT (1973) arra vonatkozó kísérletét is, hogy megadja a jólét objektív és szubjektív mutatóit. Mérõeszközünk létrehozásának elõmunkálataként felkutattuk, feldolgoztuk és szisztematikusan kiértékeltük a vonatkozó szakirodalom eredményeit, valamint a hozzáférhetõ koncepciókat, irányelveket és ajánlásokat. A felhasználhatóság szempontjából — egyebek mellett — az alábbi anyagokat vizsgáltuk meg tüzetesebben:

• a lakhatás területének szempontjából releváns, így például a szociális hálók kutatása, a szociális ellátások tervezése vagy a szervezetfejlesztés témaköreiben publikált tanulmányokat és elméleti koncepciókat (NESTMANN 1989; KEUPP 1987; Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992a); • az evaluációkutatás szakirodalmát, különös tekintettel a szociális szolgáltatások minõségfejlesztésének és ellenõrzésének témájára (HEINER 1986; 1988; von SPIEGEL 1993); • a különbözõ mérõeszközök alkalmazásának tapasztalatairól, például a PASSING-vizsgálatok eredményeirõl tudósító beszámolókat (KÖNIG 1992), valamint a szociális rehabilitáció területére jellemzõ alapvetõ beállítódásokról és munkaformákról szóló dokumentációkat (többek között MOSHER, BURTI 1992; LUGER 1989; DÖRNER 1991a); • a támogatással kísért lakóformák kontextusában keretfeltételeket jelentõ hatályos jogszabályokat (például a BSHG 39. §-a; a BSHG 93. §-ának 2. bekezdése; BtG; HeimG; PflegeVG);** • a minõségfejlesztésre és ellenõrzésre vonatkozó hazai és nemzetközi irányelveket és ajánlásokat (DIN ISO 9000-es normák; a fogyatékosságügy civil fenntartóinak belsõ ajánlásai stb.); • a szociális rehabilitáció — a lakhatás területének szempontjából is releváns — elméleti alapvetéseit, mint amilyen a normalizáció elve, a szociális szerepek valorizációjának (felértékelésének) elmélete, az integrációs teóriák, a fogyatékosság alapkoncepciói, a vulnerabilitás („különleges sérülékenység”) elmélete stb. (BECK 1994; BLEIDICK 1977; Bundesvereinigung Lebenshilfe 1986; THIMM el al. 1985; WOLFENSBERGER, THOMAS 1983).

Ösztönzések a szociálpszichiátria felõl A LEWO egyes tárgyköreihez készített bevezetõk megfogalmazásánál — többek között — erõteljesen támaszkodtunk a szociálpszichiátria szakirodalmára. A félreértések elkerülése végett rögtön hangsúlyoznunk kell ezzel kapcsolatban, miszerint korántsem az a szándék vezetett minket, hogy mintegy újra be-

* Az „életminõség” mibenlétének és összetevõinek feltárását célzó vizsgálatok, a szerk. ** Szövetségi szintû német törvények. BSHG: Bundessozialhilfegesetz — a szociális ellátásokról rendelkezõ törvény; BtG: Betreuungsgesetz — Gondnoksági Törvény; HeimG: Heimgesetz — a tartós elhelyezést, bentlakást biztosító intézmények mûködését szabályozó törvény; PflegeVG: Pflegeversicherungsgesetz: a szociális juttatásokról és ellátmányokról rendelkezõ törvény, a szerk.


29

vezessük a pszichiátriai gondolkodásmódot és eljárásokat az értelmi fogyatékosok szociális rehabilitációjának munkaterületén. A bevezetõ szövegek remélhetõleg nem hagynak kétséget afelõl, hogy ennél semmi nem állna tõlünk távolabb. A vonatkozó szakirodalmat kiértékelve mindenesetre az a benyomásunk támadt, hogy a kortárs gyógypedagógiai munkák szerzõivel összehasonlítva az elmegyógyászat szociálpszichiátriai irányzatának képviselõi a szempontunkból lényeges szempontok egész sorának — mint például a szociális szolgáltatások munkatársai és igénybevevõi közötti viszonyra, vagy a lakócsoportok miliõjének kialakítására irányuló kérdés — összességében sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítanak, és fõként sokkal gyakorlatiasabban kezelik ezeket. Ebbõl a szempontból példaértékûnek tûnik a számunkra Klaus DÖRNER „Hogyan bánjunk lakóinkkal?” címû tanulmánya (1991a, 32–58), melyet különösen is szeretnénk a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak figyelmébe ajánlani. Nyilvánvaló persze, hogy a pszichiátriai betegeknek alapvetõen más lehetõségeik vannak saját vágyaik és szükségleteik kifejezésére, s ez a tény is fontos elõfeltétele volt annak, hogy az utóbbi években a különféle önsegítõ és érdekképviseleti formák egész sorát voltak képesek kialakítani és intézményesíteni (például létrejött a pszichiátriai kezelésben részesültek országos egyesülete). Miközben ezeket természetesen nem lehet minden további nélkül átplántálni az értelmi fogyatékosok szociális rehabilitációjának területére, megismerésükbõl mégis számos olyan információt és ösztönzést nyerhetünk, melyek segítséget jelenthetnek a számunkra abban a munkában, ami a jelenleginél magasabb szintû participációt és autonómiát igyekszik biztosítani a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek.

Ösztönzések a rehabilitációkutatás felõl Kézenfekvõ volt a számunkra természetesen, hogy — a LEWO számára adaptálható tartalmi és módszertani elemek szempontjából — tüzetesen megvizsgáljuk a minõségbiztosítás és -fejlesztés már meglévõ, elsõsorban az angol nyelvû országokban elterjedt eljárásait, például a PASSING-ot (WOLFENSBERGER, THOMAS 1983), a LOCO-t (GÜNZBURG, GÜNZBURG 1989), vagy az Accreditation Council, Cummins vagy Schalock stb. neveivel fémjelzett egyéb hasonló eszközöket. S ebben az összefüggésben — bár ezek célkitûzései csak részben állíthatók párhuzamba saját törekvéseinkkel — figyelmünk kiterjedt a személyzeti igények felmérésére és/vagy a támogatásra szorultság individuális szintjének megállapítására jelenleg használatban lévõ eszközökre is, mint amilyen a FILM (Bundesvereinigung Lebens-

hilfe 1995b), a SYLQUE/EHB (BICHLER et al. 1995), a GBM (kézirat, HAISCH 1995 koncepciójának alapján), továbbá a különbözõ kompetenciák egyéni szintjének feltérképezésére szolgáló P A C eljárására (GÜNZBURG 1977) is. Hasonlóképpen áttanulmányoztuk az elsõsorban angolszász nyelvterületen kifejlesztett azon mérõeszközöket is, melyek kifejezetten a különféle lakóformák által biztosított életminõség felmérésére irányulnak. Ezek között egyesek mindenekelõtt a lakók személyes elégedettségét igyekeznek vizsgálni (például SCHALOCK et al. 1990), míg más eljárások arra a viszonyra kérdeznek rá, ami a lakók elégedettségének mértéke és az adott intézmény kínálati struktúrája között áll fenn (például STENFERT-KROESE, FLEMING 1990). A mérõeszközök egy harmadik csoportja az életminõség általános kritériumainak mentén próbálja lemérni az intézmények szolgáltatásainak minõségét, miközben explicit módon nem megy bele a szubjektív dimenziónak tartott személyes megelégedettség vizsgálatába (GÜNZBURG, GÜNZBURG 1989: LOCO; KRÄLING, SCHÄDLER 1992; rendszerezve BECK 1994, 296-tól). A hozzáférhetõ mérõeszközök elemzése során egyes eljárások különösen ösztönzõnek és gyümölcsözõnek bizonyultak saját célkitûzéseink megvalósítása szempontjából. Ezek között is elsõ helyen kell említenünk a bécsi Lebenshilfe (1993) által kidolgozott, „A minõség biztosítása” elnevezésû evaluációs modellt, valamint a lakhatást nyújtó szolgáltatások értékelésére Új-Zélandon használatos PREM (CAPIE, CRAIG, HARTNETT 1992) és Key Points (CAPIE, ROCCO 1992) eszközkészleteit.

PASSING A fent említett eszközök mellett mindenekelõtt a W. WOLFENSBERGER és S. THOMAS (1983) által az USA-ban már a ’80-as évek elején kifejlesztett PASSING* eljárását kellett figyelembe vennünk, ami mindmáig a legrészletesebb és legátfogóbb mérõeszköz a szociális szolgáltatások minõségének értékelésére. Magas szintû — az imázs és a kompetencia központi kategóriáira felépített — elméleti kidolgozottsága, implicit társadalomtudományos megalapozottsága, szigorú rendszerezettsége és differenciáltsága, valamint az alkalmazási lehetõségeivel és annak korlátaival kapcsolatosan az Egyesült Államokban és Kanadában idõközben felhalmozódott tapasztalatok a PASSING-ot a normalizációs elv konkrét, gyakorlati megvalósítása iránti igény fontos próbakövévé tették. A felsorolt elõnyök mellett azonban a PASSINGnak van néhány olyan hátrányos tulajdonsága is, melyek miatt nem alkalmazható egy az egyben a németországi szociális szolgáltatások és intézmények viszonyai között. Ilyen hiányossága például az az

* Program Analysis of Service Systems Implementation of Normalization Goals — A normalizációs célok alkalmazása a szolgáltatórendszerekben. Programanalízis, a szerk.

30


egyoldalú kínálatorientáltság, ami explicit módon nem veszi figyelembe a felhasználók individuális perspektíváit, de — meggyõzõdésünk szerint — az eljárás egyszerû átvétele ellen szól az is, hogy belsõ értékelésre csak igen korlátozott mértékben alkalmas. Ráadásul az egyes intézmények nem várhatnak a PASSING alkalmazásától konkrét szempontokat arra vonatkozóan, hogyan javíthatnának az általuk nyújtott szolgáltatások minõségén. Így aztán a PASSING elõdjével, a PASS eszközkészletével átvilágított amerikai és kanadai intézmények munkatársainak nemigen jutott több annál a lehangoló tapasztalatnál, hogy miközben a külsõ ellenõrök ítéleteinek értelmében szinte valamennyien „rosszul” dolgoztak, aközben semmiféle fogódzót nem kaptak arra nézve, hogyan változtathatnának ezen a jövõben (KÖNIG 1986, 167).

LOCO Az elõbbinél sokkal inkább gyakorlatorientált, tartalmi vonatkozásiban viszont jóval töredékesebb mérõeszközként értékelhetjük a H. GÜNZBURG és A. L. GÜNZBURG (1989) által kidolgozott LOCO-t,* ami azt kívánja kimutatni, milyen fokban járul hozzá a vizsgált lakóegység a benne élõ értelmi fogyatékos emberek személyiségének és szociális képességeinek fejlõdéséhez, illetve mennyiben biztosít a számukra meghatározott szintû önállóságot. A „normalizáció” és az „integráció” általános irányelveire hivatkozva a LOCO egész sorát nevezi meg azoknak a szükségesnek ítélt és kiemelt fejlesztést érdemlõ tárgyi feltételeknek, melyeket a fenti célok elérése érdekében biztosítani kell. Kondícióit igen konkrét formában, mindamellett bizonyos szempontból önkényes összeállításban közli (például leltári listák formájában elõírja, mi mindent kell tartalmaznia a takarítószeres szekrénynek vagy a szerszámoskamrának). A különféle segítségnyújtási formák individualizálásának szükségességére viszont éppoly kevéssé utal, mint ahogyan nem igényli az egyes felhasználók személyes szükségleteinek feltárását sem.

Elmélet és gyakorlat egységének megteremtése A jelenleg rendelkezésre álló mérési eljárások kritikus elemzése során igen hamar nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ha eszközkészletünk egyfelõl megbízható módon akarja megragadni és értékelni a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõségi standardjait, másfelõl pedig igyekszik megadni a továbbfejlesztési koncepciók lehetséges súlypontjait is, akkor össze kell tudnia egyeztetni egymással az elmélet és a gyakorlat sokszor eltérõ szempontrendszereit. Már a LEWO kifejlesztése közben kísérletet tettünk tehát

arra, hogy mindkét perspektívát egyformán érvényesülni hagyjuk. Így került be a szövegbe számos, a különbözõ lakhatást nyújtó szolgáltatóktól származó gyakorlati tapasztalat és megfigyelés. A felsorolt példák többnyire azokat a tapasztalatokat dokumentálják, melyeket a projekt munkatársai egyrészt a különféle lakócsoportokban vagy a támogatással kísért lakóformában dolgozva, mindennapos munkájuk során szereztek, másrészt pedig amelyekre a felhasználókkal és azok hozzátartozóival, vagy a szolgáltatások munkatársaival folytatott beszélgetések során, illetve a tanácsadási és értékelési feladatok ellátása közben tettek szert.

3.2. Áttekintés a LEWO irányelveirõl, munkaterületeirõl, tárgyköreirõl és mutatóiról Az elõmunkálatoknak köszönhetõen végül bõséges anyagunk gyûlt össze a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõség-ellenõrzésének és -fejlesztésének témájában, amelybõl kiindulva levezethettük a szociális rehabilitáció tizenkét irányelvét.

A LEWO eszközkészletének tizenkét irányelve 1. Szükségletorientáltság 2. Önrendelkezés 3. Az imázs javítása 4. Életkornak és kultúrának való megfelelés 5. Az integráció támogatása 6. Partneri viszony és tisztelet 7. Individualizáció 8. A szerepkörök kitágítása 9. A kompetenciák fejlesztése 10. Fejlõdésorientáltság 11. Jogok és védelem 12. A különleges sérülékenység figyelembevétele Természetesen az általános, elvont szinten megfogalmazott irányelvek önmagukban még nem alkalmasak arra, hogy ezek alapján megítéljük egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatának minõségét. Hogy ezt megtehessük, ahhoz arra van szükség, hogy konkrétabb formába öntsük (operacionalizáljuk), és a lakhatást nyújtó szolgáltatások különbözõ tevékenységi szintjeire vonatkoztassuk õket. Összesen hét ilyen tevékenységi szintet különböztettünk meg egymástól, melyek az értékelési eljárás munka-

* Learning Opportunities Coordination — Tanulási lehetõségek koordinálása, a szerk.


31

területeiként körülrajzolják a LEWO eszközkészletének külsõ kereteit.

A LEWO eszközkészletének hét munkaterülete 1. A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása 2. A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei 3. Együttélés 4. Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók 5. Jogok és védelem 6. A munkatársak vezetése 7. Szervezetfejlesztés Hogy lehetõség szerint minden olyan területet figyelembe vehessünk, melyek jelentõséggel bírhatnak a fogyatékos emberek intézményesített lakhatása szempontjából, a fenti hét munkaterülethez mindösszesen 33 úgynevezett tárgykört rendeltünk, melyek mindegyike egy-egy jól körülírható szeletet mutat be a lakhatást nyújtó szolgáltatások feladatainak széles spektrumából. Egy munkaterület 4–6 ilyen tárgykört foglal magába. Példának okáért a 6.1 alfejezetben sorra kerülõ, „A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása” elnevezésû munkaterülethez az alábbi öt tárgykör tartozik:

6.1. munkaterület: A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása

Tárgykörök: • A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága • Helyszín • Individuális kialakítás és magántulajdon • Esztétikum és komfortosság • Életkornak és kultúrának való megfelelés Minden egyes tárgykörhöz bevezetõ szöveg tartozik, ami bemutatja az adott munkaterület ezen szeletének jelentõségét, megrajzolja a hozzá tartozó szakmai hátteret, továbbá — összefoglaló jelleggel — információkat közöl arra vonatkozólag, mit kell tennie egy lakhatást nyújtó szolgáltatónak akkor, ha biztosítani vagy éppenséggel javítani akarja az ezen a területen végzett munkájának minõségét. A bevezetõ szövegek minden esetben a vonatkozó szakirodalom és szaktudományos diszkusszió aktuális állását közvetítik. A LEWO eszközkészletének munkaterületeit és tárgyköreit a 33. oldalon található táblázatban összefoglalóan is közöljük.

32

A mutatók mint az értékelés konkrét ismérvei Még mindig túlságosan elvont lenne azonban, ha egyszerûen megállnánk ezen a szinten, és általánosságban feltennénk mondjuk azt a kérdést, hogy a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja-e „a lakóhely és a lakóforma szabad megválasztását és folytonosságát”. Ebben az esetben ugyanis még mindig híján lennénk azoknak a konkrét ismérveknek vagy jegyeknek, melyek alapján megállapíthatnánk, hogy a kérdéses szolgáltatás valóban megfelel-e a fenti követelménynek. Emiatt aztán arra törekedtünk, hogy minden egyes tárgykör esetében meghatározzunk több-kevesebb ilyen ismérvet, melyeket aztán mutatóknak (indikátoroknak) neveztünk. A tárgyköröket mind a kínálati (a nyújtott szolgáltatásokra, a szolgáltató munkájának minõségére vonatkozó), mind a felhasználói (a szolgáltatások igénybevevõinek egyéni szükségleteire és segítségnyújtás iránti igényeire vonatkozó) oldal szempontjából történõ értékeléshez elláttuk a megfelelõ — növekvõ számsorrendbe rendezett — mutatókkal. Az egyes esetekben alkalmazott mutatók száma a vizsgált tárgykör komplexitásának mértékétõl függ. Ilyeténképpen például a „Nyelvhasználat” viszonylag könnyen vizsgálható tárgyköre csak öt, ezzel szemben az „Önellátás és mindennapos tevékenységek” igen árnyalt tárgyköre tizennégy kínálati mutatót tartalmaz.

A tárgyköröket záró összmegítélések jelentõsége Alkalmasint elõfordulhat, hogy ugyanazon tárgykör egyes mutatói egymástól nagymértékben eltérõ értékelést kapnak. Annak elkerülése végett, hogy a külön-külön megválaszolt mutatók tömegében esetleg darabjaira hulljon az adott tárgykörrõl kialakított összkép, értékelési folyamatának lezárásaképpen meg kell adni a tárgykör egészére vonatkozó összmegítélést is. A tárgyköröket záró összmegítélések alapján nyerhetünk áttekintést a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálati profiljáról, ahogyan minden egyes felhasználó esetében megrajzolható a segítségre szorultság individuális profilja is. Az eszközkészlet erre a célra összehasonlító táblázatokat is tartalmaz, melyek lehetõvé teszik a kínálati és a felhasználói profilok egzakt egybevetését (ld. a „A LEWO eszközkészlete” címû részben, a 413. oldaltól kezdõdõen).

Példa „A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága” elnevezésû tárgykör esetében összesen nyolc felhasználói és kilenc kínálati mutatót fogalmaztunk meg, melyek teljesülését egy négyfokozatú skála mentén kell az értékelést végzõ személynek megítélnie.



33

3.3. A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása

3.4. Magánjelleg és individualizáció

3.5. Kríziskezelés

2.3. Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés

2.4. Idõkeretek

2.5. Vallásgyakorlás és spiritualitás

1.3. Individuális kialakítás és magántulajdon

1.4. Esztétikum és komfortosság

1.5. Életkornak és kultúrának való megfelelés

A LEWO munkaterületei és tárgykörei

3.2. A csoportok nagysága és összetétele

Együttélés

2.2. Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül

3.

1.2. Helyszín

A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei

3.1. A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága

2.

2.1. Önellátás és mindennapos tevékenységek

A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása

1.1. A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága

1. Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók

4.4. Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok

4.3. Pártfogók és önsegítõ csoportok

4.2. Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok

4.1. A felhasználók egymás közti kapcsolatai

4. Jogok és védelem

5.6. A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése

5.5. Nyelvhasználat

5.4. Átláthatóság és adatvédelem

5.3. Egészségvédelem

5.2. Polgári jogok

5.1. Védelem a kényszerintézkedések kel és bántalmazásokkal szemben

5. A munkatársak vezetése

6.4. Személyi folytonosság

6.3. A munkával való megelégedettség

6.2. Vezetés és kooperáció

6.1. A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása

6. Szervezetfejlesztés

7.4. Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és a szociális ellátások tervezésében

7.3. PR-munka

7.2. Továbbképzés és szupervízió

7.1. Konceptualizálás és értékelés

7.

Felhasználói mutatók:

A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó abban az életkorban van, melyben az emberek rendszerint már különösen ragaszkodnak lakóhelyük és lakóformájuk folytonosságának fennmaradásához. 2. A felhasználó — általában vagy jelenleg — olyan helyzetben van, amelyben különösen magas fokú megbízhatóságot igényel lakókörnyezetétõl (például fogyatékosságának súlyossági foka, munkahelyváltozás, szociális kapcsolatainak megváltozása stb. miatt). 3. A felhasználó élete során többször volt kitéve annak, hogy más lakócsoportba vagy intézménybe „helyezték át”. 4. A felhasználó kifejezte kívánságát jelenlegi lakóhelye és/vagy lakóformája megváltoztatására. 5. A jelenlegi lakóhelyére és/vagy lakóformájába költözése elõtt a felhasználó nem volt döntési helyzetben, vagyis nem — vagy nem kielégítõ mértékben — biztosították a számára a különféle lakóhelyek és lakóformák közötti választás lehetõségét. 6. A felhasználó, illetve hozzátartozói és a számára jelentõs személyek nem vettek részt a jelenlegi lakóhelyére és jelenlegi lakóformájába történõ beköltözésérõl szóló döntés meghozatalában. 7. A felhasználó elenyészõ mértékû vagy semmilyen támogatást nem kapott a jelenlegi lakóhelye és jelenlegi lakóformája kiválasztásáról szóló döntés meghozatalához, illetve az átköltözés során (például a különféle lakóformák megismerése látogatások és/vagy rövid próbaidõs bentlakások segítségével). 8. A felhasználó nem védett kellõ mértékben az „áthelyezések” veszélyétõl. Semmi nem garantálja, hogy addig maradhat jelenlegi lakóhelyén és jelenlegi lakóformájában, ameddig csak kívánja.

Összmegítélés Individuális szükségleteinek és tapasztalatainak alapján a felhasználó fokozott támogatást igényel lakóhelye és lakóformája megválasztásában, és fokozottan igényli lakóhelye és lakóformája folytonosságának biztosítását.

34


Kínálati mutatók:


inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A be- vagy átköltözésekrõl hozott döntések meghozatala elõtt a szolgáltató minden esetben alaposan tájékozódik az érintett felhasználó lakhatásra vonatkozó egyéni kívánságai és szükségletei felõl (például kikérdezésen, résztvevõ megfigyelésen, a kötelezõ próbaidõ tapasztalatainak értékelésén keresztül), s ezeket írásban is rögzíti. 2. A be- vagy átköltözésekrõl szóló döntések meghozatalakor elsõdlegesen az érintett felhasználó érdekeit és kívánságait veszik figyelembe. Kizárt annak a lehetõsége, hogy valamely döntés a felhasználó kifejezett akarata ellenére szülessen meg. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató kínálatairól megfelelõen differenciált írásos anyagok készültek, melyek hozzáférhetõk a beköltözés iránt érdeklõdõ személyek (felhasználók és azok hozzátartozói, képviselõi, a Gondnoksági Törvény által meghatározott funkciókat betöltõ gondnokai) számára. 4. A szolgáltató — a különbözõ individuális igények kielégítése érdekében — különféle lakóformákat (támogatással kísért lakóformák egyének vagy párok részére, csoportos lakóformák, ambuláns segítséget biztosító lakóformák stb.) épít be a kínálatába. 5. A szolgáltató elõre egyeztetett idõközökben, rendszeresen megvizsgálja, hogy aktuális lakhatási kínálata továbbra is megfelel-e a felhasználók egyéni kívánságainak és szükségleteinek. A vizsgálódások eredményei felismerhetõen megjelennek a jövõbeni szolgáltatási kínálatra vonatkozó tervekben. 6. Azokat a felhasználókat, akik számára saját kínálatából nem tud a személyes szükségleteiket kielégítõ lakófeltételeket biztosítani, a szolgáltató más, a számukra megfelelõbb szolgáltatásokhoz közvetíti tovább. 7. A szolgáltató leépíti azokat az akadályokat, melyek veszélyeztetik a felhasználók választási szabadságát vagy korlátozzák a lakhatási szolgáltatás igénybevételének idõtartamát (ilyen tényezõ lehet mondjuk az, ha bizonyos lakóformák csak speciális csoportok tagjai — például a valamilyen munkahelyen foglalkoztatott személyek — számára hozzáférhetõek, vagy ha a súlyosabb fokban fogyatékos és a viselkedési problémákat mutató felhasználókat eleve kizárják a fenti lehetõségekbõl stb.).


35

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

8. A szolgáltató személyre szabott segítséget nyújt a felhasználók más lakóhelyre vagy lakóformába történõ költözésének esetén, elõzetesen elemzi a változás várható pszichoszociális kihatásait, és megfelelõ intézkedésekkel könnyíti meg azt (például elõkészítõ és az utólagos feldolgozást segítõ beszélgetések, fokozott figyelem és odafordulás stb.). 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik biztosítani, hogy az értelmi fogyatékos embereket lakókörülményeik tekintetében is ugyanazok a jogok illessék meg, mint nem-fogyatékos társaikat (például elhelyezési szerzõdések helyett bérleti szerzõdéseket köt, vagy olyan alternatív finanszírozási formákat dolgoz ki, melyek nagyobb befolyást engednek az érintetteknek a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználását illetõen stb.)

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók számára biztosítsa a lakóhely és a lakóforma szabad megválasztását és folytonosságát.

3.3. A tárgykörök és mutatóik validitásának megállapítása A szociális rehabilitáció területén végzett munka egyik alapproblémája, hogy miként lehet meghatározni azokat a konkrét standardokat és kritériumokat, melyek alapján megállapítható, ténylegesen milyen mértékben valósulnak meg a gyakorlatban — ha egyáltalán! — az általánosan megfogalmazott, gyakorta még csak kötelezõ érvénnyel sem bíró szakmai irányelvek. Egy olyan eljárás esetében, amely nem kíván megfeledkezni a lakhatást nyújtó szolgáltatások materiális és strukturális szempontjairól sem (helyiségek nagysága, felszereltség, az építészeti elõírások betartása, védõ és biztonsági intézkedések, szakemberellátottság stb.), de mindenekelõtt az ott élõ és dolgozó emberek cselekvésformáit, aktivitásait, rutinjait, formális és informális kapcsolatait igyekszik megragadni és leírni, az eszközkészlet egyes elemeit általában vagy társadalomtudományos megalapozottságú irányelvekbõl, vagy meg-

36

határozott szociálpolitikai normákból leszármaztatott tartalmakra lehet felépíteni. E normák kiválasztását, konkretizálását és kibontását azonban természetszerûleg befolyásolták a saját szubjektív értékítéleteink is.

Többlépcsõs szakértõi validitásvizsgálat Annak felülvizsgálatára, hogy az általunk kialakított tárgyköröket és mutatókat a támogatással kísért lakóformák különféle szolgáltatásaiban közvetlenül érintett csoportok is fontosnak tartják-e, a többlépcsõs, kommunikatív szakértõi validitásvizsgálat módszerét választottuk (KVALE 1991). Az általunk definiált és megalapozott tárgyköröket ennek megfelelõen azzal a kérdéssel adtuk oda a különbözõ — összetételükben a fogyatékosok szociális rehabilitációjának területén tevékeny egyes szakmai csoportokat reprezentáló — szakértõknek, hogy véleményük szerint relevánsnak tekinthetõk-e a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõségellenõrzése szempontjából, vagy ha nem, akkor milyen más, általuk jelentõsebbnek ítélt tárgykörökkel és mutatókkal kellene kiváltani õket.


Ekkor fordult hozzánk a Lebenshilfe országos egyesülete azzal a kéréssel, hogy az idõközben kidolgozott mindösszesen 46 tárgykörbõl a leglényegesebbeket kiválogatva állítsunk össze egy kisebb terjedelmû „törzsanyagot”, ami mintegy az értékelés „minimálprogramját” jelenthetné. Hogy a lehetõ legszélesebb konszenzus jöhessen létre ennek összetételérõl, felkértük a Lebenshilfe lakhatással foglalkozó bizottságának tagjait, valamint a LEWO-projekt tudományos szaktanácsadóit, ítéljék meg, mekkora jelentõséggel bírnak az egyes tárgykörök a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõségellenõrzése számára. Véleményüket a következõ négyfokozatú skála kategóriái mentén kellett elhelyezniük: igen jelentõs (4) — jelentõs (3) — kevésbé jelentõs (2) — jelentéktelen (1). A megkérdezetteknek ezen túlmenõen meg kellett nevezniük azokat a tárgyköröket, melyeket — saját meglátásuk szerint — mindenféleképpen tekintetbe kell venni a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõségének értékelésénél. A validitásvizsgálat elsõ szakaszának eredményei összességében az egyes tárgykörök magas elfogadottságáról tettek bizonyságot. A szórás lehetséges mértéke elméletileg lehetett volna a legmagasabb 4-es és a legalacsonyabb 1-es értékek között is, miközben ténylegesen a 3,85-os felsõ és 2,38-os alsó átlagértékek közé esett. Az eredmények alapján mindenesetre nem állt módunkban, hogy bizonyos tárgykörökhöz egyértelmûen hozzárendeljük a „kevésbé jelentõs” minõsítést, nem is beszélve a „jelentéktelen” kategóriáról. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy jelentõsen eltérnek egymástól az elképzelések arról, mely tárgyköröket nem szabad mellõzni a lakhatást nyújtó szolgáltatások minõségvizsgálata során akkor sem, ha az értékelést egyfajta „minimálprogram” keretében végezzük. Így — a validitásvizsgálat elsõ lépcsõjének statisztikai kiértékelése alapján — nem tudtuk megalkotni minõségellenõrzõ programunk „karcsúsított” változatának széleskörû elfogadottsággal kecsegtetõ modelljét. Annak a legnélkülözhetetlenebb minõségi standardokból konszenzus alapján összeállított „alsóhatár-katalógusnak” a megalkothatóságát, amit gyakorlati okokra hivatkozva oly sokan követelnek a minõségbiztosításról folytatott aktuális szakmai vitákban, tapasztalataink szerint tehát nem lehet igazolni. Nem lehet elméleti úton levezetni a rehabilitációs kutatások eredményeibõl, mint ahogyan nem igazolható empirikus úton, az általunk igénybe vett szakértõi validitásvizsgálat adataival sem. Végsõ soron tehát szociálpolitikai — azaz nyitott és vitatható, különbözõ érdekektõl és eltérõ érdekérvényesítési képességektõl függõ — döntés függvénye marad a fogyatékosságügy pénzügyi fenntartói és az intézmények mûködtetõinek szövetségei között folytatott, a szolgáltatások minõségének ellenõrzésére és igazolására szolgáló minimum-értékek meghatározásáról szóló alkudozás kimenetele. Saját ada-

taink alátámaszthatják azt az érvelést, ami tartalmi szempontból differenciált standardokat követel a minõségellenõrzés számára, s nem helyesli, ha az értékelési folyamat — mint a DIN ISO 9000-es normák alkalmazása esetében — költséges és tartalmilag semleges mérõeszközök használatára korlátozódik. A validitásvizsgálat második fázisában értelmi fogyatékos emberek lakhatásával foglalkozó szakértõket kértünk fel arra, hogy mérlegeljék és ítéljék meg a korábbiakban „igen jelentõs” minõsítést kapott tárgykörök egyes mutatóit. Azt a kérdést kellett megválaszolniuk, hogy — meglátásuk szerint — vajon az általunk összeállított mutatók valóban a szóban forgó tárgykört reprezentálják-e, s ha igen, mennyiben. Ténylegesen alkalmasak-e például „A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága” elnevezésû tárgykörhöz rendelt mutatók a terület lehetõ legpontosabb feltérképezésére, vagy lennének más mutatók, amelyek jobban megfelelnének ennek a célnak? A kiválasztott szakértõk a következõ csoportokból kerültek ki: • a Lebenshilfe által Németország-szerte mûködtetett lakóintézmények munkatársaiból, vezetõibõl, illetve az ezekben élõ felhasználók szüleibõl és hozzátartozóiból véletlenszerû kiválasztással létrehozott reprezentatív minta; • a szakterület elismert tudományos kutatói; • a fenntartók képviselõi; • a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban élõ fogyatékos emberek. A validitásvizsgálat e második szakaszában összesen több mint 220 személy vett részt, akik többségükben a Lebenshilfe intézményeinek alkalmazottai voltak. A felhasználók hozzátartozóinak aránya mintegy 30%-os volt, a megkeresett intézmények több mint 50%-ától kaptunk választ. A szakértõk értékelései ebben az esetben is kivételesen magas elfogadottságot tükröztek. A válaszok több mint fele a vizsgált mutatók több mint 40%-át az „igen jelentõs” kategóriába sorolta. Az összes értékelt mutató közül csupán 3% volt azoknak az aránya, melyek a 2,5-es pontszám feletti középértéket kapták („kevésbé jelentõs”). Mindez pedig statisztikailag is bizonyítja az általunk alkalmazott mutatók magas szintû érvényességét.

A felhasználók bevonása Más, az elõbb ismertetettnél kevésbé direkt utat kellett választanunk akkor, amikor igyekeztük a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõit is bevonni mérõeszközünk validitásvizsgálatának folyamatába. Ennek érdekében a „lakhatás”, az „önrendelkezés” és az „önállóság” témaköreiben kb. 350 olyan, értelmi


37

fogyatékos emberektõl származó kijelentést gyûjtöttünk össze, melyeket a német nyelvterület országaiban mûködõ különféle intézményekben jegyeztek fel az elmúlt évek során. A kijelentések összességét mintegy a fenti témákra vonatkozó kívánságok, követelések és panaszok katalógusaként fogtuk fel, s ennek megfelelõen a tematikus tartalomelemzés módszerével kiértékeltük, majd a LEWO egyes tárgyköreihez rendeltük õket. Mindezt abból a megfontolásból tettük, hogy ezáltal kapjunk képet arról, mit tartanak a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználói lakókörülményeikre és életminõségükre nézve különösen is fontosnak.

A validitásvizsgálat eredményei Az egyes szakértõi csoportok által adott értékelések összehasonlításakor kiderült, hogy egészen más prioritások alapján mérlegelték az egyes tárgykörök és mutatók jelentõségét a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai, mint igénybevevõi, illetõleg ezek hozzátartozói. A szociális rehabilitáció legfontosabb területeként mind a munkatársaknál, mind a hozzátartozóknál az egészségvédelem vezeti azt a listát, mely az egyes tárgykörök rangsorát tartalmazza. A felhasználók, tehát maguk a felnõtt korú értelmi fogyatékosok esetében ezzel szemben a kapcsolatok kialakítása szerepel az elsõ helyen. Ugyanígy rendkívül fontosnak tûnik a felhasználók szemében az is, hogy a szolgáltató segítse elõ a nem-professzionális szociális hálók kiépülését, miközben ugyanez a szempont a szakemberek rangsorán még csak az elsõ tíz hely valamelyikén sem szerepel.

Mindezt arra történõ utalásként értelmezzük, miszerint a megkérdezett munkatársak túlnyomó többsége még mindig a gondoskodás és az ellátás „klasszikus”, intézménycentrikus feladatainak ellátására helyezi szakmai tevékenységének súlypontját, miközben csekély jelentõséget tulajdonít a társadalmi integrációnak, s mintegy peremfeladatként értékeli „a közösség” irányába nyitó közvetítõ tevékenységet. A kapott statisztikai adatok zöme világossá teszi tehát, hogy a szakértõi munkába bevont egyes csoportok egymástól nagymértékben eltérõen ítélik meg a szociális rehabilitáció feladatait és súlypontjait. A következõkben nézzük meg a validitásvizsgálat néhány olyan eredményét, melyek jól illusztrálják az eltéréseket a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai, a felhasználók, illetve ezek hozzátartozói által adott értékelések között: 1. A hozzátartozók és a munkatársak számára az egészségvédelem élvez elsõbbséget; a felhasználók rangsorán ugyanez a szempont nem szerepel az elsõ hét leggyakrabban említett tárgykör között. 2. A felhasználók a munkatársakkal kialakított kapcsolatokat értékelik a legfontosabb tényezõnek; a hozzátartozók ugyanezt a szempontot az ötödik helyen szerepeltetik, míg a munkatársak rangsorán nem kapott helyet az elsõ hét legjelentõsebbnek ítélt tárgykör között. 3. A „Nemi identitás, szexuálitás és partnerkapcsolatok” elnevezésû tárgykör a munkatársaknál a második, a felhasználóknál pedig a negyedik helyen említõdik. A hozzátartozóknál ugyanez a szempont nem került be az elsõ hét közé. 4. A következõ, „A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága” címû tárgykör a hozzá-

A legjelentõsebbnek (<1.5) ítélt, illetve a leggyakrabban említett tárgykörök rangsora MUNKATÁRSAK

HOZZÁTARTOZÓK

1. Egészségvédelem (6.5.3.)

1. Egészségvédelem (6.5.3.)

2. Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok (6.4.4.)

2. A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága (6.3.1.)

3. Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben (6.5.1.)

3. Nyelvhasználat (6.5.5.)

4. Magánjelleg és individualizáltság (6.3.4.)

4. Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben (6.5.1.)

5. Nyelvhasználat (6.5.5.)

5. A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása (6.3.3.)

6. Individuális kialakítás és magántulajdon (6.1.3.)

6. Individuális kialakítás és magántulajdon (6.1.3.)

7. Helyszín (6.1.2.)

7. Személyi folytonosság (6.6.4.)

FELHASZNÁLÓK 1. A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása (6.3.3.) 2. Önellátás és mindennapos tevékenységek (6.2.1.) 3. Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok (6.4.2.) 4. Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok (6.4.4.) 5. Pártfogók és önsegítõ csoportok (6.4.3.) 6. Magánjelleg és individualizáltság (6.3.4.) 7. Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés (6.2.3)

38


tartozók szemében tûnik a legfontosabbnak (listájuk második helyezettje); ugyanez a szempont sem a felhasználók, sem a munkatársak rangsorán nincs az elsõ hét hely valamelyikén. 5. A szociális hálók, valamint a jelentõs (nem-professzionális) kapcsolatok és barátságok a felhasználók szemszögébõl nézve meghatározó szerepet játszanak az életminõség szempontjából (a harmadik helyre sorolják a hasonló elnevezés alatt futó témakört). Ugyanezt a szempontot a hozzátartozók vagy a munkatársak még csak meg sem említik a szociális rehabilitáció legfontosabb területeirõl alkotott listájuk élmezõnyében. 6. Hasonló a helyzet a „Pártfogók és önsegítõ csoportok” címmel kialakított tárgykör esetében, melyet a felhasználók az ötödik legjelentõsebbnek ítélnek, míg a hozzátartozók és a munkatársak esetében nem került be a rangsor elsõ hét pozíciójába. 7. A „Védelem a kényszerintézkedésekkel és a bántalmazásokkal szemben” elnevezésû tárgykör a munkatársaknál a harmadik, a hozzátartozóknál a negyedik helyen szerepel a rangsorban, ezzel ellentétben a felhasználók esetében nem került rá a leggyakrabban említett témakörök hetes toplistájára.

„Objektivitás” helyett objektiválhatóság A szakértõk által végzett validitásvizsgálat fent ismertetett formája jelentõsen különbözik a társadalomtudomány kipróbált kvantitatív eljárásaitól. Szemben a statisztikai reprezentativitás követelményeivel, a mutatók kiválasztásánál nekünk az volt elsõdlegesen fontos, hogy ezeken keresztül az értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások munkájának „tipikus” szempontjait jelenítsük meg (reprezentáljuk). Így a mérõeszköz validitásvizsgálata során a beépített mutatók interpretatív érvényességét argumentatív (az elõfeltevéseket felfedõ), kommunikatív (a résztvevõk többszöri kikérdezésén alapuló) és praxisreleváns (a címzettek szociális valóságának megragadására irányuló) eljárásokkal igazoltuk. Ennek során az átláthatóság szempontjának — amit a címzettek felé a kutatási folyamat feltárásával, vala-

mint a projekt minden fázisára jellemzõ intenzív kommunikáció lehetõségével biztosítottunk — sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítottunk, mint a klasszikus empirikus társadalomtudományi kutatásokban elengedhetetlen, a vizsgálat tárgyával szembeni distancia által szavatolt „objektivitásnak”. Ezen a ponton tehát az evaluációkutatásban jelenleg is folyó metodológiai vita azon résztvevõivel értünk egyet, akik egyre erõteljesebben érvelnek a kvantitatív és a kvalitatív módszerek — az adott vizsgálat tárgyára vonatkoztatott — kombinációja mellett mondván, hogy a régi, elsõdlegesen kvantitatív eszközöket használó kutatás jó ideje számos problémával kényszerül szembenézni: eredményeinek érvényessége — legalábbis a vizsgált területek perspektívájából nézve — gyakran kétséges, normatív elõírásai és értékítéletei sokszorosan vitathatók, miközben vizsgálatainak egyébként is alig-alig alkalmazott eredményei a legtöbb esetben irrelevánsnak bizonyulnak a vizsgált intézmények szervezetfejlesztése szempontjából (LEGGE 1984; KRAUS 1991). Eszközkészletének kifejlesztésével megkíséreltünk egyfajta ideiglenes választ adni a fenti kérdésre, amennyiben a LEWO-val diszkurzív jellegû, a szociális rehabilitáció területén történõ gyakorlati alkalmazása során az önértékelést a szervezetfejlesztéssel összekapcsoló mérési eljárást igyekeztünk létrehozni. A validitásvizsgálat különbözõ lépcsõinek eredményei alapján még egyszer teljesen átdolgoztuk az indikátorok teljes rendszerét. Ennek megfelelõen a szolgáltatók által biztosított különbözõ lakhatási szolgáltatások minõségének megítélése most már mintegy 270 kínálati mutató mentén, míg az egyes felhasználók lakhatással kapcsolatos szükségleteinek feltérképezése, valamint az egyes segítségnyújtási formákra való rászorultságának felmérése kb. 200 felhasználói mutató mentén történhet. A LEWO-val így egy olyan eszközkészlet jött létre, melynek minden egyes tárgyköre és mutatója a szociális rehabilitáció, közelebbrõl a lakhatást nyújtó szolgáltatások területén érdekelt csoportok közti dialógus eredménye. Tartalmi differenciáltságával a lehetséges határokig menõen illeszkedik a lakhatást nyújtó szolgáltatások mindennapjainak különféle dimenzióihoz, miáltal könnyen kezelhetõ segédeszközzé válik a belsõ, az adott szolgáltatás gyakorlatának leginkább megfelelõ alkalmazás számára.


39

Irodalom Accreditation Council on Services for People with Disabilities (Hrsg.): Outcome Based Performance Measures. Landover 1993. Aktion Psychisch Kranke e. V. (Hrsg.): Personalbemessung im komplementären Bereich — von der institutionszur personenbezogenen Behandlung und Rehabilitation. Bonn 1994. Aktion Psychisch Kranke e. V (Hrsg.): Leitfaden zur Qualitätsbeurteilung in Psychiatrischen Kliniken. Bonn 1996. ALLARDT, E.: About Dimensions of Welfare. Research Group for Comparative Sociology. Research Report No. 1. University of Helsinki 1973. Arbeitskreis der Leiter der öffentlichen psychiatrischen Krankenhäuser in der BRD: Personalbedarf für nicht krankenhausbehandlungsbedürftige Menschen mit geistiger Behinderung, die noch in psychiatrischen Kliniken leben. (Ohne Ort) 1991. BADURA, B.; GROSS, P.: Sozialpolitische Perspektiven. München 1976. BAUDER, U.: Qualitätsmanagement und Organisationsentwicklung in Einrichtungen der Behindertenhilfe. Manuskriptdruck. Stuttgart 1995. BECK, I.: Neuorientierung in der Organisation pädagogisch-sozialer Dienstleistungen für Menschen mit Behinderung: Zielperspektiven und Bewertungsfragen. Frankfurt a. M. 1994. BELLEBAUM, A. (Hrsg.): Glück und Zufriedenheit: Ein Symposion. Opladen 1992. BELLEBAUM A.; BARHEIER, K. (Hrsg.): Lebensqualität. Ein Konzept für Praxis und Forschung. Opladen 1994. BERGER, G.; GERNGROSS-HAAS, G.: SIESTA — ein Datenerhebungsinstrument zur systematischen Qualitätsbeurteilung von Einrichtungen der stationären Altenhilfe. In: Bundesministerium für Familien, Senioren, Frauen und Jugend (Hrsg.): Fachtagung „Betreutes Wohnen — Lebensqualität sichern”. Dokumentation der Tagung des Bundesministeriums für Familie und Senioren am 15./16. März 1994 in Leipzig. Leipzig 1994, 21–29. BERSANI, H. A. Jr.; BRADLEY, V. J.: Quality Assurance for Individuals with Developmental Disabilities. New York 1990. BETTELHEIM, B.: Wege aus dem Labyrinth: Leben lernen als Therapie. München 1989. BICHLER, J.; FINK, F.; POHL, St.: Leistungsgerechtes Entgelt für ein Leben mit Behinderungen: Ein System der Leistungs- und Qualitätsbeschreibung sowie Entgeltberechnung (SYLQUE). Freiburg i. Br. 1995. BIGELOW, D. A. u. a.: Quality of life questionnaire. Portland 1991. BLEIDICK, U.: Pädagogische Theorien der Behinderung und ihre Verknüpfung. In: Zeitschrift für Heilpädagogik 4/1977, 207–229. BREDOW, U.; FISCHER, D.; HOIKER, H. u. a.: Qualitätsentwicklung in ambulanten Diensten — Anleitungen, Praxisberichte, Ideen. Hannover 1994. BRONFENBRENNER, U.: Die Ökologie der menschlichen Entwicklung: Natürliche und geplante Experimente. Frankfurt a. M. 1989.

40

Bromsgrove and Redditch Health Authority: Evaluation Services for People with Learning Difficulties. Bromsgrove 1991. Bundesarbeitsgemeinschaft Werkstätten für Behinderte e. V. (Hrsg.): Qualitätssicherung. Checkliste zur DINNorm ISO 9000. Arbeitshilfen für die Werkstattleitungen. Manuskriptdruck. Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend (Hrsg.): Möglichkeiten und Grenzen selbständiger Lebensführung in Einrichtungen. Dokumentation des 1. Symposiums vom 24. März 1995. Berlin 1995. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Humanes Wohnen — seine Bedeutung für das Leben geistig behinderter Erwachsener. Marburg/Lahn 1982. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Normalisierung — Eine Chance für Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg/Lahn 1986. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Grundsatzprogramm der Lebenshilfe. Marburg 1991. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Drohender Betreuungsnotstand in der Behindertenhilfe. Ergebnisse einer 1991 durchgeführten Umfrage in Werkstätten und Wohnstätten für Behinderte. Marburg 1992a. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Qualitätsbeurteilung und entwicklung von Wohneinrichtungen für Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg/Lahn 1992b. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): LIESA — Lebenshilfe Informationssystem Einrichtungen und Sonstige Angebote für Menschen mit geistiger Behinderung und ihre Angehörigen. Marburg 1993. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Instrumentarium zur Qualitätssicherung und Qualitätsentwicklung in Werkstätten für Behinderte der Lebenshilfe (QS-WfB). Marburg 1995a. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Leistungsvereinbarungen für Wohneinrichtungen. Leitfaden für Vereinbarungen zwischen Kostenträgern und Einrichtungsträgern nach § 93 BSHG. (Anhang: Fragebogen zur individuellen Lebensgestaltung von Menschen mit Behinderungen — FILM.) Marburg 1995b. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wohnen heißt zu Hause sein. Handbuch für die Praxis gemeindenahen Wohnens von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995c. CAMPBELL, A.; CONVERSE, P. E. (Hrsg.): The Human Meaning of Social Change. New York 1976. CAPIE, A. M.: Qualitätsbeurteilung und entwicklung von Angeboten für Menschen mit geistiger Behinderung. Internationale Liga von Vereinigungen für Menschen mit geistiger Behinderung — ILSMH (Hrsg.). Brüssel 1993.


CAPIE, A.; CRAIG, M.; HARTNETT, F.: PREM III Evaluation. Guidelines for external monitoring of services by parents, volunteers and people with an intellectual handicap. Wellington, New Zealand 1992. CAPIE, A. C. M.; HARNETT, F.; CRAIG, M.: PREM III. Checklist and Procedure, Standards and Monitoring Board, Wellington 1990. CAPIE, A.; ROCCO, B.: Key Points Monitoring. Guidelines for internal monitoring of services by parents, volunteers and people with an intellectual handicap. Wellington, New Zealand 1992. CUMMINS, R. A.: Comprehensive Quality of Life Scale Intellectual Disability (ComQol-ID4). Melbourne 1993. Department of Mental Retardation (DMR), Connecticut: A guide to program quality review of homes & residences. Field test edition. State of Connecticut 1989. Department of Social and Health Services, Washington: Residental Service Guidelines. Washington State 1988. DIN ISO 9004 — Qualitätsmanagement und Elemente eines Qualitätssicherungssystems. Leitfaden for Dienstleistungen, Teil 2 und Teil 4. Berlin 1992. DÖRNER, K.: Tödliches Mitleid — Zur Frage der Unerträglichkeit des Lebens oder: die Soziale Frage. Gütersloh 1988. DÖRNER, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991a. DÖRNER, K.: Mosaiksteine für ein Menschen- und Gesellschaftsbild — Zur Orientierung psychiatrischen Handelns. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991b, 38–46. DONABEDIAN, A.: An exploration of structure, process and outcome approaches to quality assessment. In: Selbmann, H. K.; Überla, K. (Hrsg.): Quality assessment of medical care. Beiträge zur Gesundheitsökonomie. Band 15. Gerlingen 1982. Eberhard-Karls-Universität Tübingen, Forschungsstelle Lebenswelten behinderter Menschen: Fragebogen zur Erhebung von Betreuungsstandards in Einrichtungcn der Behindertenhilfe in der BRD. Manuskript. Tübingen 1994. ECKMANN, H.: Qualitätssicherung und Kostensatz — Die Bedeutung von Qualitätssicherung aus der Sicht der überörtlichen Träger der Sozialhilfe. In: Zink, K. J.; Schubert, H.-J. (Hrsg.): Werkstätten für Behinderte im Wandel: Organisatorische, personelle und technische Veränderungen in Behindertenwerkstätten. Neuwied 1994, 63–72. FENGLER, Ch.; FENGLER, Th.: Alltag in der Anstalt: Wenn Sozialpsychiatrie praktisch wird. Bonn 1994. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. FLYNN, A.; WEIS, S.: A Normalization and Development Instrument (ANDI). Sacramento, California 1977. FLYNN, R. J.; NITSCH, K. E. (Hrsg.): Normalization, Social Integration and Community Services. Baltimore 1980. FRÜHAUF, Th.: Leistungsbeschreibung, Entgeltberechnung und Qualitätssicherung. Manuskriptdruck. Frankfurt a. M. 1995. GAEBEL, W (Hrsg.): Qualitätssicherung im psychiatrischen Krankenhaus. Wien 1995. GLATZER, W; ZAPF, W: Lebensqualität in der Bundesrepublik. Frankfurt a. M. 1984. GOFFMAN, E.: Asyle. Frankfurt a. M. 1973.

GOODE, D.: Discussing Quality of Life. The Process and Findings of the Workgroup on Quality of Life for Persons with Disabilities. Mental Retardation Institute, Westchester County Medical Center, New York Medical College. Valhalla, New York 1988a. GOODE, D.: Principles and Recommendations from the Quality of Life Project. Mental Retardation Institute, Westchester County Medical Center, New York Medical College. Valhalla, New York 1988b. GOODE, D.: Quality of Life for Persons with Disabilities. A Review and Synthesis of the Literature. Mental Retardation Institute, Westchester County Medical Center, New York Medical College. Valhalla, New York 1988c. GOODE, D.: The Proceedings of the National Conference on Quality of Life for Persons with Disabilities. Mental Retardation Institute, Westchester County Medical Center, New York Medical College. Valhalla, New York 1988d. GÜNZBURG, H. C.: 39 Schritte zur Normalisierung. In: Zur Orientierung 2/1977, 25–28. GÜNZBURG, H. C.: PAC — Pädagogische Analyse und Curriculum der sozialen und persönlichen Entwicklung des geistig behinderten Menschen (dt. Übersetzung). Stratford 1977. GÜNZBURG, H.; GÜNZBURG, A. L.: LOCO (Learning Opportunities Coordination). A scale for assessing living units for people with a handicap (dt. Übersetzung). Stratford 1989. HAISCH, W; EIGNER, G.: Organisationsentwicklung und Beratung in der Betreuung behinderter Menschen. Anleitung zur qualitativen und quantitativen Auswertung des Fragebogens zur Arbeitsorganisation (FAO) und des Fragebogens zur Lebensform Behinderter (FLB). Manuskriptdruck. München 1990. HAISCH, W; NACHTMANN, J.; TILK, U.: Fragebogen zur Lebensform betreuter Menschen — FLB. Manuskriptdruck. München 1994. HARRIS, R.; KLIE, Th.; RAMIN, E.: Heime zum Leben — Wege zur bewohnerorientierten Qualitätssicherung. Hannover 1995. HEINER, M.: Evaluation und Effektivität in der sozialen Arbeit. In: Oppl H.; Tomascheck, A. (Hrsg.): Soziale Arbeit 2000. Bd. 2. Freiburg i. Br. 1986, 71–105. HEINER, M.: Perspektiven der Praxisforschung. In: Heiner, M. (Hrsg.): Praxisforschung in der sozialen Arbeit. Freiburg i. Br. 1988, 7–16. HEINER, M.: Erfahrungen aus der Evaluationsberatung — Konsequenzen für ein Fortbildungs- und Qualifizierungskonzept. In: Heiner, M. (Hrsg.): Selbstevaluation als Qualifizierung in der sozialen Arbeit. Freiburg i. Br. 1994, 56–77. HEMMING, H. u. a.: Quality of Life of Mentally Retarded Adults Transfered from Large Institutions to New Small Units. In: American Journal of Mental Deficiency 86, 1981, 157–169. HERMER, M.; PITTRICH, W. u. a. (Hrsg.): Evaluation der psychiatrischen Versorgung in der Bundesrepublik — Zur Qualitätssicherung im Gesundheitswesen. Opladen 1995. HOLTZ, K.-L.; EBERLE, G.; HILLIG, A.; MARKER, K. R.: Heidelberger-Kompetenz-lnventar für geistig Behinderte (HKI). Heidelberg 1984.


41

HORNUNG, C.; METZLER, H.; WACKER, E.; WETZLER, R.: Möglichkeiten und Grenzen selbständiger Lebensführungen in Einrichtungen. MUG II. Erster Zwischenbericht. Tübingen 1993. KALTENBACH, Th.: Qualitätsmanagement im Krankenhaus — Qualitäts- und Effizienzsteigerung auf der Grundlage des Total Quality Management. Melsungen 1993. KEUPP, H.: Psychosoziale Praxis im gesellschaftlichen Umbruch. Bonn 1987. KÖNIG, A.: Normalisierung und Bürgerrechte: Erwachsene mit geistiger Behinderung in den USA. Frankfurt a. M. 1986. KÖNIG, A.: „Normalisierung” Konkret — Wolfensbergers Verfahren PASSING. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Qualitätsbeurteilung und entwicklung von Wohneinrichtungen für Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg/ Lahn 1992, 37–84. KOENNING, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloher Wege mit Langzeitpatienten. Gütersloh 1986. KRÄLING, K.: Wohnen heißt zu Hause sein. Gemeindeintegriertes Wohnen erwachsener Menschen mit geistiger Behinderung in Deutschland. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wohnen heißt zu Hause sein. Handbuch für die Praxis gemeindenahen Wohnens von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995, 21–28. KRÄLING, K.; SCHÄDLER, J.: Überlegungen zu einem Leitfaden zur Qualitätsbeurteilung und entwicklung von Wohneinrichtungen. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Qualitätsbeurteilung und entwicklung von Wohneinrichtungen für Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg/ Lahn 1992, 101–126. KRAUS, W: Qualitative Evaluationsforschung. In: Flick, U.; Kardorff, E. v.; Keupp, H. u. a. (Hrsg.): Handbuch qualitativer Sozialforschung. München 1991, 412–415. KVALE, St.: Validierung. In: Flick, U.; Kardorff, E. v.; Keupp, H. u. a. (Hrsg.): Handbuch qualitativer Sozialforschung. München 1991, 427–431. LANDESMAN-DWYER, S.: Living in the Community. In: American Journal of Mental Deficiency 86, 1981, 223–234. Landeswohlfahrtsverband Hessen (Hrsg.): Qualitätssicherung in der Gemeindepsychiatrie. Kassel 1995. Lebenshilfe Wien: Sicherung von Qualität. Manuskriptdruck. Wien 1993. LEGGE, K.: Evaluating Planned Organizational Change. London 1984. LUGER, H.: KommRum — Der andere Alltag mit Verrückten. Bonn 1989. MAHLKE, W; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe. Weinheim, Basel 1985. MENZ, W: Nicht der Mensch wird zertifiziert, sondern die Arbeit und der Arbeitsplatz. In: Schweizerische Zeitschrift für Heilpädagogik 3/96, 25. METZLER, H.: Wohnen behinderter Menschen in Einrichtungen — Strukturen und Standards. In: Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend (Hrsg.): Möglichkeiten und Grenzen selbständiger Lebensführung in Einrichtungen.

42

Dokumentation des 1. Symposiums vom 24. März 1995. Berlin 1995, 53–73. MOSHER, L.R.; BURTI, L.: Psychiatrie in der Gemeinde — Grundlagen und Praxis. Bonn 1992. NESTMANN, F.: Förderung sozialer Netzwerke — eine Perspektive pädagogischer Handlungskompetenz? In: Neue Praxis, Heft 19, 1989, 104-tõl. New York State Office of Mental Retardation and Developmental Disabilities: Consumer Opinion Questionnaire (COQ) Handbook. Albany, o. J. OECD: List of Social Concerns Common to Most OECD Countries. Paris 1973. POHL, St. Erhebung zum individuellen Hilfebedarf von Personen mit Behinderung (EHB). Freiburg i. Br. 1995. ROCCO, B.; CAPIE, A. C. M.: Key Points. Checklist and Procedure, Standards and Monitoring Board. Wellington 1991. SCHALOCK, R. L.; KEITH, K. D.; HOFFMAN, K.; KARAN, O. C.: Quality of Life: Its Measurement and Use in Human Service Programs. In: Mental Retardation 27, 1989, 25–31. SCHALOCK, R. L.; KEITH, K. D.; HOFFMAN, K.: Quality of Life Questionnaire Standardization Manual. Hastings 1990. SCHMIDT, A.-, ZINK, K. J.: Zertifizierung von Qualitätsmanagementsysteme — (k)ein Erfolgsfaktor für WfB? In: Zink, K. J.; Schubert, H.-J. (Hrsg.): Werkstätten für Behinderte im Wandel: organisatorische, personelle und technische Veränderungen in Behindertenwerkstätten. Neuwied 1994, 73–83. SCHMIDT, C.: Die Erhebung des Betreuungsbedarfs in Einrichtungen der Behindertenhilfe — Erfahrungen mit einem Konzept von Prof. Haisch. Referat auf der Fachtagung der Bundesvereinigung Lebenshilfe vom 11–13.10.1993 in Marburg. SCHUBERT, H.-J.; PRACHT, A.: Qualitätsdimensionen und ihre Beurteilung in Werkstätten für Behinderte der Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. Marburg 1995. SCHUBERT, H.-J.; ZINK, K. J.: Qualität in Werkstätten für Behinderte. Ergebnisse und erste Konsequenzen einer Befragung von WfB’s aus Rheinland-Pfalz. In: WfBHandbuch, 2. Ergänzungslieferung 9/1994. SCHWARTE, N.: Selbstevaluation und fachliche Standards in der sozialen Rehabilitation Behinderter. In: Heiner, M. (Hrsg.): Qualitätsentwicklung durch Evaluation. Freiburg 1996, 197–214. SCHWARTE, N.; MAHLKE, W: Wohnen als Lebenshilfe. Weinheim 1992. SCHWARTE, N.-, OBERSTE-UFER, R.: Indikatoren für Lebensqualität in Wohnstätten für erwachsene Menschen mit geistiger Behinderung — Konturen eines Forschungsprojektes. In: Geistige Behinderung 4/1994, 282–296. SCHWARTE, N.; OBERSTE-UFER, R.: Qualitätssicherung und entwicklung in der sozialen Rehabilitation Behinderter — Anforderungen an Prüfverfahren und Instrumente. In: Schubert, H.-J.; Zink, K. J. (Hrsg.): Qualitätsmanagement in sozialen Dienstleistungsunternehmen. Neuwied 1997, 56–82. SEIFERT, M.: Zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung in Berlin unter besonderer Berücksichtigung der Personen mit hohem Betreuungsbedarf. Bericht des Forschungsprojekts


„Wohnen mit schwerer geistiger Behinderung in Berlin”. Berlin 1993. SILBERMANN, A.: Vom Wohnen der Deutschen: Eine soziologische Studie Über das Wohnerlebnis. Frankfurt a. M. 1966. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. SPIEGEL, H. v.: Aus Erfahrung lernen: Qualifizierung durch Selbstevaluation. Münster 1993. STENFERT-KROESE, B.: Lebensqualität im Gemeinwesen — Bewertungsmethoden und ergebnisse zweier Projekte in England. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Qualitätsbeurteilung und entwicklung von Wohneintichtungen für Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg/ Lahn 1992, 85–99. STENFERT-KROESE, B.; FLEMING, I.: Evaluation of a Community Care Project for People with Learnung Disabilities. In: Journal of Mental Deficiency Research 34, 1990, 451–464. THEUNISSEN, G.: Wege aus der Hospitalisierung — Ästhetische Erziehung mit schwerstbehinderten Erwachsenen. Bonn 1989. THIMM, W.; FERBER, Chr. V.; SCHILLER, B.; WEDEKIND, R.: Ein Leben so normal wie möglich führen … Zum Normalisierungskonzept in Deutschland und in Dänemark. Hrsg.: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. Große Schriftenreihe, Bd. 11. Marburg/Lahn 1985. TROGISCH, J.: Anleitung zum Verbessern der Lebensbedingungen von Menschen mit sehr schwerer geistiger Behinderung. In: Heilberufe 44 (1992), Heft 1, 22–31. Verband Evangelischer Einrichtungen für Menschen mit geistiger und seelischer Behinderung e. V. (Hrsg.): Die

Sivus-Methode — Menschen mit geistiger Behinderung entwickeln sich durch gemeinschaftliches Handeln. Stuttgart 1989. Verband Kath. Einrichtungen für Lern- und Geistigbehinderte e. V. (Hrsg.): Anweisungsheft für die Erhebung zum individuellen Hilfebedarf 1994 von Personen mit Behinderungen (EHB ’94). Freiburg 1994. WEDEKIND, R.; CONRADT, B.; MUTH, Th.: Wege der Eingliederung geistig behinderter Menschen aus Psychiatrischen Kliniken in ein Leben so normal wie möglich. Baden-Baden 1994. WEIGAND, H.: Alltagsbegleitung — Eigenes Leben sichern. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 259–285. WEINMANN, S.: MELBA — Ein Instrument zur Förderung der beruflichen Rehabilitation. Manuskriptdruck. Siegen 1991. WHO, Division of Mental Health (Hrsg.): Field Trial WHOQOL-100. The 100 questions with response scales. Genf 1995. WOLFENSBERGER, W: Let’s Hang Up „Quality of Life” as a Hopeless Term. In: Goode, D.: Quality of Life for Persons with Disabilities. Cambridge 1994. WOLFENSBERGER, W; THOMAS, S.: PASSING. Programm Analysis of Service Systems Implementation of Normalization Goals: A method of evaluating the quality of human services according to the principle of normalization. Toronto 1983. WOTTAWA, H.; THIERAU, H.: Lehrbuch Evaluation. Bern, Stuttgart, Toronto 1990. Züricher Verband von Werken für Behinderte — ZVWB: Qualitätshandbuch für stationäre Einrichtungen für erwachsene Behinderte. Zürich.


43

4. A szociális rehabilitáció elméleti alapjai és irányelvei 4.1. Kompetencia-központú- Az emberi alapszükségletek ság helyett szükséglet- A szükséglet olyan hiányérzetként írható le, melyhez a hiány megszüntetésének vágya kötõdik (HONDRICH központúság 1975). A „szükséget szenvedõ” ember nem létezhet A fogyatékosok rehabilitációja kapcsán kialakított különféle koncepcionális megfontolások, sõt akár a pedagógiai-praktikus elgondolások kiindulási pontjaként a legtöbbször egyfajta többé-kevésbé részletes és kicsiszolt, a mindennapos tevékenységek valamiféle katalógusa alapján létrehozott kompetenciaprofil szolgál. A célzott fejlesztés szempontját képviselõ, az egyes kompetenciák individuális szintjének felmérésére szolgáló diagnosztikai eszközök (P-A-C, HKI — Heidelbergi Kompetencia Inventár stb.) igen komoly szerepet játszanak a „legközelebbi fejlõdési zóna” megállapításában, továbbá a foglalkoztatási rehabilitáció területén használt képesség- és követelményprofilok megrajzolásában. A kompetenciaprofilokat ugyanígy használják az ápolásra vagy egyéb segítségnyújtási formákra szorultság szintjének megállapítására is, pedig erre a célra történõ alkalmazásuk inkább problematikusnak mondható, hiszen alig-alig veszik figyelembe a különbözõ individuális és szituációfüggõ szempontokat. A kérdéses kompetenciák nemritkán önkényesnek tûnõ összeállításban kerülnek felsorolásra, ráadásul túlnyomórészt bizonyos kognitív és pragmatikus készségekre vonatkoznak, miközben peremre szorulnak olyan lényeges szempontok, mint például az ember emocionális érzékenysége vagy másokhoz fûzõdõ szociális kapcsolatainak központi jelentõségû területe. Mindeközben a kompetenciákra és a képességekre irányuló kérdésfeltevés szükségszerûen néhány objektiválható ismérv megfigyelésére szûkíti be a tekintetet, ami miatt a maga egyszeri és megismételhetetlen individualitásában elõttünk álló ember a háttérbe szorul. Teljességgel alkalmazhatatlanok viszont a kompetenciaprofilok a fogyatékos emberek lakókörülményeinek és életminõségének biztosítása és fejlesztése területén. Ezért aztán a LEWO megkonstruálásakor egy másik út mellett döntöttünk, és az általános emberi alapszükségletekbõl indultunk ki.

bizonyos szükségleteinek kielégítése nélkül. Ezeket a szükségleteket alapszükségleteknek nevezzük, s a következõképpen csoportosíthatjuk õket: • fiziológiai szükségletek (táplálkozás, szexualitás); • biztonság iránti szükségletek (védettség, bizalom, állandóság, védelem a veszélyekkel szemben); • hovatartozás és szeretet iránti szükségletek (kapcsolatok, kommunikáció, szeretni és szeretetet kapni); • megbecsülés iránti szükségletek (önbecsülés, másoktól jövõ elismerés és megerõsítés, önbizalom, függetlenség); • önmegvalósítás iránti szükségletek (különbözõ képességek elsajátítása, fejlesztése és kifejezésre juttatása). Az emberi alapszükségletekbõl történõ kiindulásnak két nagy elõnye is van a kompetencia-központú megközelítésekkel szemben. Egyrészt arra ösztönöz minket, hogy minden egyes ember individuális élettörténetét és tapasztalatainak világát felkutassuk, másrészt pedig utal az ember-mivolt alapvetõen közös voltára, hiszen mindig és minden emberre — függetlenül attól, hogy valaki fogyatékos avagy sem — az alapszükségletek teljes spektruma érvényes. Az értelmi fogyatékossággal többnyire a külsõ segítségre szorultság mértékének megnövekedése, nagyobb fokú szociális függõség jár együtt, ami azonban semmiképpen nem jelenti a szükségletstruktúra megváltozását. Ide tartozik még, hogy az alapszükségleteket nem a kognitív teljesítmények határozzák meg, vagyis azok nem az illetõ ember gondolkodási képességeinek vagy életpraktikus kompetenciáinak függvényei. Következésképpen a szükségletek kielégítését nem lehet a képességek és a kompetenciák szintjéhez kötni, éppen ellenkezõleg: minél több szükségletét elégítjük ki valakinek, annál több lehetõsége adódik arra, hogy kompetenciáit — megfelelõ tanulási folyamatokon keresztül — kialakítsa vagy továbbfejlessze. Bár minden emberre ugyanazok a közös alapszükségletek jellemzõek, ezek konkrét kifejezõdései egymáshoz képest a lehetõ legnagyobb eltéréseket mutatják, miközben az adott kultúra által közvetítõd-


45

nek. Minekutána a szükségletek konkrét kifejezõdéseit a személy individuális fejlõdése és élettapasztalatai határozzák meg, az egyes szükségletek jelentõsége életkortól és élethelyzettõl függõen változik. Kivétel nélkül minden esetben abból kell azonban kiindulnunk, hogy minden ember alapvetõen mindig rendelkezik az összes megnevezett alapszükséglettel. Nem vezethet tehát félre bennünket az a körülmény, ha egy értelmi fogyatékos ember nem képes világosan kifejezni valamely szükségletét — ez ugyanis semmiképpen nem azt jelenti, hogy a kérdéses szükséglet nincs is meg nála.

A lakhatással kapcsolatos szükségletek A lakhatást nyújtó szolgáltatások kontextusában mindenekelõtt az a fontos kérdés, mely alapszükségletek kielégítését kell a lakhatás életterületén belül biztosítani. A lakhatáshoz egyfelõl az ember épített és kialakított környezete (lakása), másfelõl az a központi jelentõségû szociális cselekvési tér kapcsolódik, melyben a szocializáció, a kommunikáció, a kikapcsolódás és az önmegvalósítás folyamatai zajlanak. Valahol lakni nem egyszerûen azt jelenti a társadalmunkban élõ szinte valamennyi ember számára, hogy tartósan ugyanazon a helyen él, hanem lakóhelye egyben élete megvalósításának középpontját is jelenti. Mivel a saját lakás minden ember számára individuális jelentést hordoz, ezért a lakhatás állandóan értékeket is képvisel. Magában foglalja az érzést, hogy a világ egy bizonyos helyén otthon vagyunk. A lakhatás kapcsán nem beszélhetünk arról, hogy az értelmi fogyatékos emberek ezirányú szükségletei csoportspecifikusak lennének. Ha a látszat esetleg mást mutat, az azért van, mert az illetõ embereket — miután az individuális különbségeket semmibe véve, címkeszerûen rájuk ragasztották az „értelmi fogyatékos” minõsítést — uniformizált lakókörülmények közé kényszerítették. Az igazság persze az, hogy az õ lakhatásra vonatkozó szükségleteiket éppúgy saját, személyre szabott igényeik alakítják, mint nem-fogyatékos társaik esetében. A fogyatékos emberek lakhatása tehát semmi más, mint teljesen normális, mindazonáltal megnehezített feltételek között megvalósuló lakhatás. Ezek a megnehezített körülmények azonban nem írhatók egyszerûen a személy károsodásának vagy funkciózavarainak számlájára, hanem elsõdleges kiváltó okaik között szerepelnek a társadalmi attitûdök, valamint az érintetteknek a megfelelõ szociális és kulturális lehetõségekbõl történõ kizárása is. A fogyatékosság szinte minden esetben a társadalmi mobilitás korlátozottságával jár együtt, így aztán különleges jelentõségre tesz szert a fogyatékos emberek lakhatása. Ezért

46

végül, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások kínálatának minõsége közvetlen befolyást gyakorol e szolgáltatások felhasználóinak életminõségére. A lakhatás az ember minden más életterületével — így a munkával, a szabadidõvel, a szociális kapcsolatokkal — szoros összefüggésben áll. A kultúrantropológus Marcel Mauss egyenesen „totális szociális fenoménként” értelmezi. Mivel azonban az egészet mindig nehezebb megragadni, mint annak egy szeletét, a lakhatás átfogó elméletét mind a mai napig nélkülözni vagyunk kénytelenek. A lakhatás mindennapokra gyakorolt jelentõségének tisztázására irányuló kísérletek fõként a lakás mint épített környezet témakörére, vagy a lakás materiális felszereltségének problematikájára koncentrálnak. A szociális cselekvési térként felfogott lakhatás mindeddig igen elhanyagolt kérdése még igen sok felfedeznivalót tartogat számunkra.

A magánjelleg iránti szükséglet Szemben a munka világával, a lakhatáshoz hagyományosan azt a funkciót szokás hozzárendelni, hogy feleljen meg az ember kikapcsolódás és regenerálódás iránti szükségleteinek. Ennek megfelelõen napjainkban a lakhatást — általában a szabadidõvel egyetemben — el szokták határolni a keresõ tevékenységként végzett munkától. Ebben az öszefüggésben hasznos lehet azonban emlékezetünkbe idéznünk, hogy a lakó- és a munkahely manapság szokásos térbeli elkülönülése csak az iparosodás folyamatával vette kezdetét. A külvilág felé zárt, a magánszférát a nyilvános szférától elkülönítõ lakás intézménye nem sokkal idõsebb 200 évnél. Csak ettõl az idõponttól kezd a nyilvános térrel szemben egyre nagyobb jelentõségre szert tenni az a privát tér, ami csak az egyén sajátja, csak õ rendelkezik felette és csak õ használhatja, mások számára nem hozzáférhetõ. A lakóformák történeti változásával párhuzamosan jelentõsen elõtérbe kerültek azok a lakhatásra vonatkozó szükségletek is, melyek a magánjelleg és a saját élettér feletti autonóm rendelkezés iránti igényben öltenek testet. Ezzel egyidejûleg a különféle lakóformák közötti választási lehetõségek tárháza is jelentõsen kiszélesedett abban a folyamatban, ami a hagyományos családi struktúrák keretei között éléstõl, a különféle összetételû lakóközösségeken át, egészen a közös háztartásban párkapcsolatban vagy — egyre nagyobb arányban — az önálló háztartásban egyedül élésig tart. Mindig az egyedi esetre vonatkoztatva, és kizárólag az érintett személy lehetõ legmesszebbmenõkig történõ bevonásával dönthetõ el, hogy melyik a legjobb lakóforma egy értelmi fogyatékos ember számára. Ennek során egyrészt azt kell tekintetbe venni,



47

társasház ikerház családi ház kertes ház villa intézet szükségszálló

• lakás/telek • lakás/épület • beépítettség

• • • • • • •

• villanegyed, kertváros • tömbházas • vegyes beépítésû terület • ipari negyed

A lakás minõsége

A lakás minõsége

Helyiségek

A lakás belsõ struktúrája

A lakhatás szociális összefüggésrendszere

Tulajdoni viszonyok

Sûrûség

Lakóforma

A lakóövezet jellege

A lakás fekvése

• belvárosi • külvárosi, elõvárosi • vidéki

Közlekedési lehetõségek, a munkahely elérhetõsége

A lakás külsõ struktúrája

A lakás mint épített környezet

• a lakás elhelyezkedése a házban (utcai vagy udvari fekvés, emelet) • komfortfokozat, a fürdõ és a WC berendezése • fûtés • világítás • szellõzés • a helyiségek egyéb jellemzõi • kert

• a lakás nagysága (alapterület m2-ben, vagy újjáépített tér m3-ben) • a lakás alaprajza • a helyiségek száma • a fûthetõ szobák száma • a mellékhelyiségek száma • külön konyha • balkon, terasz

• multifunkciós helyiség • kétfunkciós helyiségek (lakókonyha stb.) • egyfunkciós helyiségek

Háztartási alapanyagok

Háztartási eszközök

Konyhafelszerelés

Lakberendezési tárgyak

Bútorzat

kályha tükör órák szõnyegek képek függönyök könyvek hangszerek személyes tárgyak

• élelmiszerek • tüzelõ

• • • • • • • • •

padok székek asztalok ágyak ládák polcok komódok szekrények fotelek, rekamiék • fogasok

• • • • • • • • •

A lakás berendezése

A lakhatás szociális értelmezése

• a lakásban élõ személyek száma • a lakásban élõ személyek közti hivatalos és érzelmi kapcsolatok • a lakásban élõ személyek életkora, neme és foglakozása • az egyes személyre jutó lakótér nagysága

Belsõ tényezõk

Összeállította: H.J. TEUTEBERG

• a lakás mint a családi létforma színtere • a lakás mint az otthon végzett keresõ tevékenység színtere • a lakás mint a munkaerõ újratermelésének színtere • a lakás mint a fogyasztás színtere • a lakás mint az uralkodás színtere • a lakás mint a szociális kommunikáció színtere • a lakás mint szociális státusszimbólum (a szociális csoporthoz tartozás, illetve a rétegidentitás kifejezõdése) • a lakás mint a szocializáció és a kulturális javak elsajátításának színtere

A lakhatással és a lakókörülmények megítélésével kapcsolatos szociális interakciók

szomszédok barátok hozzátartozók munkatársak bevásárlási lehetõségek • szabadidõ és kulturális kínálat

• • • • •

Külsõ tényezõk

A lakhatás szociális funkciói

hogy a szóban forgó lakhatási modell megfelel-e a kívánalmaknak és képes-e ugyanazokat a materiális és szociális standardokat biztosítani, melyek társadalmunkban szokásosnak mondhatók (azaz végsõ soron megfelel-e az esélyegyenlõség elvének). Másrészt azt kell megvizsgálni, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás mennyiben képes minden egyes igénybevevõje esetében személyre szabottan kielégíteni az egyéni szükségleteket, biztosítani jogaikat és védelmüket, s nem utolsósorban támogatni õket abban, hogy — minden életterületet felölelõen — részt vehessenek a helyi közösség életében (azaz végsõ soron teljesíti-e az individualizált segítségnyújtás elvét). H. J. TEUTEBERG (1985, 3) egyik könyvébõl vettük át a következõ sémát, ami jól érzékelteti a lakhatás kérdéskörének komplexitását, s ezáltal fontos tájékozódási pontokat jelölt ki a számunkra a LEWO munkaterületeinek és egyes tárgyköreinek kidolgozásához. (ld. 47. o.)

Lakhatás és szociális integráció Modern korunk egyik ismérve a mobilitás. Ma már nagyon kevés olyan ember van, aki egész életét ugyanazon a helyen éli le. Az egyik életszakaszból a másikba történõ átlépés nemritkán új helyre költözéssel is jár. A szakmai karrierben bekövetkezõ változások szintén mind gyakrabban követelik meg a lakóhely megváltoztatását. Mindennek egyenes következménye, hogy a legtöbb ember rendre új szociális és materiális feltételekhez kényszerül alkalmazkodni, s idõvel mind több kontaktust tart fenn számára idegen személyekkel, míg egyre kevesebbet látja a régóta jól ismert arcokat. Bár a fogyatékos emberek hasonlóan nagy alkalmazkodási és változási kényszernek vannak kitéve, mind a mai napig megtagadják tõlük a lakhatással kapcsolatban a társadalomban szokásos jogokat és a lakóforma megválasztásának lehetõségét. Példának okáért a nagy létszámú otthonokban elhelyezett emberek nem élhetnek a német alkotmány 13. cikkelyében lefektetett alapjoggal („Az állampolgár lakása sérthetetlen”), mert egy bentlakásos otthon férõhelye nem minõsül lakásnak. Ebben az esetben hiányzik tehát, vagy legalábbis súlyosan korlátozódik az alkotmányosan védett saját lakótér feletti autonóm rendelkezés lehetõsége. Egyáltalán nem új keletûek, de változatlanul aktuálisak azok a követelések, melyek a speciális és fogyatékosságtípusok szerint elkülönített lakóformák felszámolására, a helyi közösségbe integrált — akár egyéni, akár párok vagy kisebb csoportok számára felkínált — formák megteremtésére, továbbá a de-

48

centralizálásra, az ambuláns szolgáltatások preferálására, az átmeneti lehetõségek kínálatának bõvítésére, végül a családok támogatását és tehermentesítését szolgáló krízisintervenciós segítségek megteremtésére irányulnak. A lakhatást nyújtó szolgáltatások túlnyomó többségét továbbra is a nagy létszámú otthon klasszikus modelljének megfelelõen tervezik és alakítják ki, túlságosan is könnyen napirendre térve afelett, hogy ez a lakóforma — úgy nagyságát és integráltsági fokát, mint szolgáltatási kínálatának rugalmasságát és individualizáltságát tekintve — lényegesen elmarad a szakmai standardok kijelölte szinttõl, s keretei között üdítõ kivételnek számít, ha a felhasználókat és hozzátartozóikat a szokásos tájékoztatáson és meghallgatáson túlmenõen is bevonják a döntési folyamatokba. Ezzel szemben — a Lebenshilfe országos szervezetének alapelveivel összhangban — mi magunk magától értetõdõnek tekintjük az értelmi fogyatékos emberek jogát arra, hogy a társadalomban szokásos normákhoz a lehetõ legjobban közelítõ feltételek között éljenek, s ehhez minden szükséges segítséget megkapjanak (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1991). Minden egyes fogyatékos ember számára lehetõvé kell tenni, hogy — amennyire ez csak lehetséges, de mindenesetre függetlenül fogyatékossága típusától és súlyossági fokától — szabadon választhassa meg, s szükségleteinek és kívánságainak megfelelõen alakíthassa ki lakásszituációját. A jelenlegi gyakorlat még egészen más képet mutat. Ha valaki egy bizonyos szinten felül szorul ápolásra vagy igényel életpraktikus (a mindennapos tevékenységek végrehajtásához szükséges) segítséget, akkor továbbra is szinte elkerülhetelenül az átfogó segítségnyújtás letéteményeseinek tekintett nagy létszámú otthonok valamelyikébe utalják, miközben mindez nyilvánvalóan ellentmond a BSHG azon rendelkezéseinek, melyek az ambuláns szolgáltatások egyértelmû preferálását írják elõ a stacioner jellegû ellátási formákkal szemben. Éppen a lakhatás terén mutatkozik meg a leginkább, mennyire tagozódik be a fogyatékos ember az õt körülvevõ szociális környezetbe: a település központjában fekvõ, attraktív környék lakásainak egyikében, vagy a város határain kívül esõ nagy intézmény elkülönítettségében él? Elismerik és támogatják-e õt a lakhatás terén biztosított magánszférához és az intimitáshoz való jogainak gyakorlásában, vagy még a saját szobája is „nyilvános térnek” számít? Van-e a közelebbi környezetében szoros baráti és ismerettségi köre? Látogatják-e õt rendszeresen, vagy kizárólag a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai jelennek meg a számára referenciaszemélyként?


Az értelmi fogyatékos emberek életkörülményei és tanulási feltételei Németországban a ’60-as évek óta, nem utolsósorban a Lebenshilfe különbözõ kezdeményezéseinek köszönhetõen, az értelmi fogyatékos emberek életkörülményeinek és tanulási feltételeinek folyamatos javulását láthatjuk. Ide tartozik a képezhetõség feltétlen — a fogyatékosság mértékétõl függetlenül történõ — elismerése, a korai fejlesztés rendszerének az ország egész területét lefedõ kiépítése, a tankötelezettség kiterjesztése, az iskolai fejlesztõmunka javítása, a védõmunkahelyek hálózatának megteremtése, végül a fejlesztõ napközi otthonok és a családot tehermentesítõ egyéb szolgáltatások intézményeinek létrehozása. A szociális állam e figyelemre méltó teljesítményének gyümölcseit azonban a pszichiátriai klinikákon és intézetekben gondozott értelmi fogyatékosok még hosszú ideig nem élvezhették. A pszichiátria értelmi fogyatékosokról alkotott emberképére mindenekelõtt a defektusorientáltság volt jellemzõ. A fogyatékosság jelenségét az organikus, orvosi eszközökkel feltárható károsodásokra redukálták, s individuális tulajdonságként kezelték, mintegy „a fogyatékost ért személyes sorscsapást” látva benne. Ez a megközelítés természetesen nem tudta megragadni az értelmi fogyatékosság biográfiai és társadalmi vonatkozásait, minek következtében a terápia kizárólag a fogyatékos ember funkciózavarainak javítását, valamint nemkívánatosnak ítélt magatartásformáinak megszüntetését célozta. Általában alig-alig tulajdonítottak ennek során jelentõséget a személy individuális élettörténetének vagy materiális és szociális életszituációjának, ahogyan alárendelt szerepet játszottak szubjektív érzései, szükségletei és kívánságai is. Csak a ’70-es évek közepétõl kezdõdõen indult el az a folyamat, ami — a hagyományos elmegyógyászati ellátás egyre intenzívebbé váló kritikájának köszönhetõen — néhány tartományban a feltételek fokozatos megváltozásához vezetett. A klinikákból és a nagy létszámú intézményekbõl kisebb lakóotthonokat és külsõ lakócsoportokat szerveztek, s egyes esetekben még az is lehetõvé vált a felnõtt korú értelmi fogyatékos emberek számára, hogy valamilyen individuális támogatással kísért, a helyi közösségbe integrált lakóformába költözhessenek. A lakóformák differenciálódása átrajzolta az éveken keresztül hospitalizált értelmi fogyatékosokról alkotott képet is: a gyakran érthetetlennek tûnõ viselkedésformákat többé már nem a fogyatékosság közvetlen kifejezõdéseként értékelték, hanem elsõsorban az intézetek izolációs hatásainak számlájára írták. Ezáltal pedig még a destruktív magatartásformák, mint az extrém mértékben természetellenes életkörülményekre adott

normális, szubjektív értelemmel bíró reakciók is érthetõvé váltak.

A fogyatékosság szociális dimenziója Mára széleskörû szakmai közmegegyezés alakult ki abban a tekintetben, hogy a szakemberek az értelmi fogyatékosságot (akadályozottságot) elsõsorban a társadalmi minõsítési folyamatok eredményének tekintik, és elkülönítik az organikus károsodásoktól és az ezek talaján fellépõ szomatopszichés funkciózavaroktól. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO egy 1980-as definíciója a károsodás (impairment), a funkciózavar (disability) és a tartósan hátrányos helyzet (handicap) szintjeit választja el egymástól. A károsodás az egyes testi vagy értelmi funkciók elvesztését, illetõleg zavarát jelenti. A funkciózavar fogalma alatt a fogyatékosság funkcionális komponense, vagyis a károsodás azon szomatikus, pszichés és szociális következményeinek összessége értendõ, melyek korlátozzák az egyént mindennapos életvitelében. Végül a tartósan hátrányos helyzet a fogyatékosság szociális dimenzióját, vagyis azokat a hátrányokat foglalja magában, melyek a károsodás és a funkciózavar következtében jelentkeznek, s megakadályozzák az egyént az autonóm életvezetésben, a szociális szerepek megfelelõ elsajátításában és gyakorlásában, a társadalomba történõ integrálódásban, végsõ soron tehát az élettel való individuális megelégedettség elérésében. E hátrányok mértékét az adott társadalmi normák és értékorientációk ugyanúgy befolyásolják, mint az érintett személy társadalmi státusa és anyagi lehetõségei, továbbá a rendelkezésére álló társadalmi segítségnyújtás és támogatások rendszere (WINDISCH, KNIEL 1993). A fogyatékosság e fenti három dimenziójának elkülönítésébõl különbözõ súlypontok adódnak a fogyatékos emberek rehabilitációjának egyes ágai számára. Az orvosi rehabilitáció egyértelmûen a károsodások és a szomatopszichés funkciózavarok kezelésére irányul, míg a foglalkoztatási rehabilitáció mindenekelõtt a fogyatékosság funkcionális dimenzióját veszi figyelembe. Minden más, a fogyatékosok társadalomba történõ beilleszkedését célzó intézkedés a szociális rehabilitáció körébe tartozik. Mivel azonban végsõ soron a társadalmi beilleszkedést szolgálja az orvosi, s fõként a foglalkoztatási rehabilitáció területein dolgozó szakemberek munkája is, ezért nem lehet éles határvonalat húzni a szociális rehabilitáció és a másik két terület közé. Elõbbi központi törekvései mindenesetre hangsúlyosabban irányulnak a fogyatékos embereket érõ szociális hátrányok — a lehetõ legteljesebb mértékû — leépítésére, illetve igyekszenek ezek kialakulásá-


49

nak lehetõség szerint eleve elébe menni, s minden ember számára biztosítani a lehetõ legszélesebb körû részvételt a társadalom életében (BRÖG et al. 1984, id. WINDISCH, KNIEL 1993, 20–21). A LEWO belesimul a szociális rehabilitáció feladatainak és lehetõségeinek e széles spektrumába. A segédeszköz azáltal szeretne az értelmi fogyatékosság szociális és társadalmi dimenziójának jobb megértéséhez (is) hozzájárulni, hogy iskolázza a figyelmet a fogyatékos ember — mindenekelõtt a lakhatás terén jelentkezõ — azon személyes szükségleteinek vonatkozásában, melyeket ki kell elégítenünk ahhoz, hogy életét a lehetõ legnagyobb mértékû autonómiával valósíthassa meg. Mindennek hátterében egy olyan mögöttes emberkép húzódik meg, ami minden ember szükségleteinek és érdekeinek korlátlan elfogadásából indul ki. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az „értelmi fogyatékosság” klasszifikációt éppen ahhoz a meghatározott populációhoz szokták hozzárendelni, melynek tagjai a jelenleg a társadalomban érvényesnek tekintett normák egy részét — instrumentális értelem, racionalitás, kognitív teljesítõképesség — nem teljesítik (FEUSER 1996). Valamely individuum jellemzésére teljeséggel alkalmatlan tehát az „értelmi fogyatékos” megjelölés, hiszen elhanyagolja az ember individualitását és szubjektum-voltát.

A normalizációs elv Az értelmi fogyatékos emberekkel való foglalkozás terén mind a mai napig központi jelentõségû, a gyakorlati tevékenység számára is iránymutatást nyújtó koncepciónak számít a ’60-as években N.-E. Bank-Mikkelsen és B. Nirje által kidolgozott és Skandináviában bevezetett, majd W. Wolfensberger munkásságán keresztül Észak-Amerikában lényegesen továbbfejlesztett normalizációs elv. A normalizációs elv alapgondolatának értelmében lehetõvé kell tenni, hogy a fogyatékos emberek „a normálishoz a lehetõ leginkább közelítõ életet élhessenek” (THIMM et al. 1985), olyan életet tehát, amely hétköznapi feltételeinek és kiteljesedésének tekintetében (napi, heti és éves ritmus, életkorok, tekintély és tisztelet, szexualitás és partnerkapcsolatok, anyagi színvonal, a lakhatás és munka területeinek megfelelõ standardjai) nem tér el a többi polgár társadalmilag elismert életvitelétõl. Egyébiránt a normalizációs elv követelései nem korlátozódnak csupán a fogyatékosságügy — ezen belül is az értelmi fogyatékosok ellátásának — területére, hanem alapvetõen minden diszkriminált vagy diszkriminációtól fenyegetett, illetõleg a társadalom szociális és kulturális életébõl kizárt emberrel kapcsolatosan fennállnak (WOLFENSBERGER 1983).

50

A normalizációs elv arra szólít fel, hogy a fogyatékosságot az emberi élet „normális” variánsaként, alkotórészeként fogadjuk el, s a társadalom érvényes normáit, elvárásait, kisebb-nagyobb struktúráit úgy változassuk meg, hogy a fogyatékos emberek minden korlátozás nélkül részt vehessenek e társadalom szociális és kulturális életében. A normalizációs elv kritériumai tehát nem a fogyatékos embernek a társadalomhoz való feltétlen és egyoldalú alkalmazkodását írják elõ. Semmiképpen nem azt fejezik ki, mintha a fogyatékos embernek egyszerûen el kellene fogadnia az adott társadalom érvényes játékszabályait és ezekhez kellene tartania magát. Sokkal inkább arról van szó, hogy (a normáknak) megfelelõ életfeltételeket teremtsünk a fogyatékos emberek számára és egyénhez mért támogatást nyújtsunk nekik ahhoz, hogy saját életüket — aktív módon — önmaguk individuális szükségleteiknek és elképzeléseiknek megfelelõen alakíthassák. Mindebben azonban csakis akkor számíthatunk sikerre, ha az élet minden területén megvalósul a fogyatékos és nem fogyatékos emberek normális együttélése, együtt munkálkodása, melynek folyamán kölcsönösen tanulhatnak egymástól. Az úgynevezett „kemény mag” víziója, miszerint léteznének a társadalomba már semmiféleképpen nem integrálható emberek, akik csak különleges védelmet adó, elkülönített intézményekben képesek létezni, nem egyéb, mint a nem fogyatékosok e gondolatot elfogadó társadalmáról kiállított szegénységi bizonyítvány. A normalizációs elvbõl ezen túlmenõen levezethetõ még az is, hogy a fogyatékos ember életvilágát kell a segítségnyújtás középpontjába állítani, nem pedig fordítva, az õ mindennapi életét idomítani a szociális szolgáltatások szervezõdése szabta kényszerekhez, ahogyan a nagy intézményekben és intézetekben a mai napig történik. A normalizációs elv azon kritériuma pedig, amely az emberek normális, kirekesztés nélküli együttélését követeli, végsõ soron ellentétben áll azzal a jelenlegi tendenciával, ami egy adott ember értékét és társadalmon belül elfoglalt helyét fõként az általa végzett munka mérhetõ teljesítményének függvényeként jelöli ki, s ennek megfelelõen kiszelektálja azokat, akik nem képesek bizonyos teljesítményelvárásoknak megfelelni.

Objektív életfeltételek és szubjektív jó közérzet A ’80-as évek közepétõl kezdõdõen az életminõség fogalma egyre nagyobb jelentõségre tesz szert a fogyatékosságügyön belül. Ha azt akarjuk megtudni, hogy — a konkrétumok szintjén — voltaképpen milyen is egy adott fogyatékos ember életminõsége és milyenek a lakókörülményei, akkor természetesen


elõször is õt magát kérdezhetjük meg arról, mennyire elégedett a saját élethelyzetével és azzal a lakóformával, amelyben él. Ez a fajta „megkérdezés” önmagában azonban számos esetben nem lesz elegendõ ahhoz, hogy tiszta képet kaphassunk. Eltekintve most attól, hogy sok értelmi fogyatékos ember nem képes a verbális kommunikációra, jól tudjuk az évtizedekig valamely pszichiátriai intézmény krónikus osztályán élõ személyekkel folytatott beszélgetésekbõl, hogy gyakran még az objektíve legrosszabb körülmények közé kényszerült emberek is megelégedettségüknek adnak hangot e körülmények tekintetében. Ez persze korántsem azt bizonyítja, hogy valóban jól is érzik ott magukat, hanem sokkal inkább a megváltoztathatatlanhoz való rezignált és reménytelen alkalmazkodásuk kifejezõdésének tekinthetõ. Két különbözõ ember még kívülrõl teljesen azonosnak látszó materiális és szociális körülmények esetén is másként ítéli meg a saját életszituációját. Így életének minõségét is mindenki másként és másként éli meg. Ha tehát megfelelõen akarjuk megítélni egy értelmi fogyatékos ember életminõségét és lakókörülményeit, akkor objektív, az illetõ felhasználó szubjektív értékelését kellõképpen kiegészítõ mércékre is szükségünk lesz. Az életminõség fogalma alatt tehát nem csupán a saját élettel való megelégedettséget vagy az alapszükségletek kielégítését kell értenünk, hanem az objektív életfeltételek és a szubjektív jó közérzet között fennálló összefüggést. Az objektíven megragadható életfeltételek közé tartoznak például a lakó- és munkakörülmények, a jövedelem, az egészség, az ember családi kapcsolatai és egyéb szociális kontaktusai. Egy adott személy szubjektíven megélt jó közérzete e feltételek személyes értékelésének függvénye, így tehát a megelégedettségtõl, a fennálló reményektõl és félelmektõl, lehetõségektõl és konflikusoktól függ. A lakhatás terén nyújtott szolgáltatások jellege és jellemzõi alapvetõen annál jobban befolyásolják az értelmi fogyatékos emberek életét, minél nagyobb mértékben függenek ezektõl a szolgáltatásoktól. Szoros öszefüggést feltételezhetünk tehát a lakhatást nyújtó szolgáltatók kínálatának minõsége, illetõleg a felhasználók életminõsége között. A közvetlen megkérdezésen túlmenõen indirekt módon, a szükségletek folyamatos és megfelelõen érzékeny felmérésével is vizsgálhatjuk, hogy a támogatással kísért lakóformákban felkínált különféle segítségnyújtási és támogatási formák menyire befolyásolják az egyes felhasználók szubjektív megelégedettségét és jó közérzetét. E hatásmechanizmus objektív meghatározására, hovatovább a fenti befolyás egzakt mérésére mindenesetre nincsen módunk. Egy adott személy megelégedettségének vagy elégedetlenségének mértéke attól is függ, hogy az életének különbözõ területeit aktuálisan meghatározó materiális és szociális feltételek mennyiben állják

ki az összehasonlítást az általa támasztott elvárásokkal és igényekkel. Ez utóbbiak persze jelentõsen függenek — többek között — az életkortól, de az illetõ egyén foglalkoztatási és társadalmi státusától is. A fontos kritériumok közé kell sorolnunk továbbá a személyes tapasztalatokat („Korábban jobban vagy rosszabbul ment-e a sorom, mint ma?”) és a szociális környezethez történõ viszonyítást („Másoknak jobb vagy rosszabb dolga van-e, mint nekem?”), ahogyan igen lényeges szempont az is, mennyiben állnak az egyén rendelkezésére individuális lehetõségek ahhoz, hogy adott életfeltételeit a saját elképzeléseinek megfelelõen alakíthassa.

Választási lehetõségek és cselekvési kompetenciák Az egyén igényei és valós életszituációja közti jelentõs különbség még nem hívja elõ automatikusan a saját élethelyzet megváltoztatása iránti vágyat. Ennek elõfeltétele az, hogy az adott személy biztos legyen abban, hogy õ maga valóban képes is saját életfeltételeit befolyásolni. Itt lelhetjük meg az oly sok értelmi fogyatékos emberre jellemzõ „maradéktalan megelégedettség” magyarázatát, hiszen éppen õk azok, akik sohasem tapasztalhatták meg, milyen is az, ha valaki a saját kezébe veheti a sorsát. Ehhez elõször nemritkán azt is meg kell tanulniuk, mit is jelent két különbözõ alternatíva között választani, saját döntéseket meghozni. E tekintetben célzott fejlesztésre van tehát szükségük, ami például úgy történhet, hogy a hétköznapok helyzeteiben rendre választási lehetõséget biztosítunk a számukra a különbözõ cselekvési vagy szükségletkielégítési alternatívák között. Az emberben csakis akkor alakulhatnak ki azok a személyre szabott mércék, melyek hozzásegítik õt életének aktív, saját elképzeléseinek és kívánságainak megfelelõ alakításához, ha megélheti önálló cselekvésre való képességét, s megfelelõ segítséget kap — mind materiális, mind szociális téren — szükségletei kifejezéséhez és kielégítéséhez. Számos vizsgálat igazolta, hogy miközben nem elhanyagolható a materiális standardok és az anyagi biztonság hatása az ember jó közérzetére és az élettel való megelégedettségére, mégis jelentõsebben befolyásolja ezeket az olyan pszichoszociális szükségletek kielégítettségének mértéke, mint a hovatartozás, a barátság, az odafordulás, az önmegvalósítás és a mások elismerése iránti igény, vagy annak tudata, hogy az egyén értelmes és érzelmi szempontból is kielégítõ szerepet játszik a társadalom mindennapos életében (BADURA, GROSS 1976). Ennek megfelelõen az életminõséget mindenekelõtt a társadalmi feltételek határozzák meg. Annyiban tapasztaljuk meg, amennyiben a környezetünk-


51

kel létrejövõ kölcsönhatásban szükségleteink kielégítésre kerülnek, az élet fontos területeire vonatkozó céljaink és kívánságaink megvalósulnak (vö. BECK 1994). Az individuális jelentõséggel bíró és megbízható szociális kapcsolatok ennyiben az ember életminõségének elemi strukturális elõfeltételét jelentik. Mindemiatt tehát a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak professzionális tevékenységében központi szerepet kell hogy kapjon a szociális hálók fejlesztése, támogatása és fennmaradásuk hosszú távú biztosítása. A LEWO eszközkészlete nem utolsósorban éppen ebbõl az okból fordít gondot arra, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek professzionális kapcsolatai mellett feltárja azok nem-professzionális kapcsolatait is.

4.2. A szociális rehabilitáció irányelvei A LEWO segédeszközének kifejlesztéséhez azok a koncepcionális irányelvek szolgáltattak alapot, melyek az értelmi fogyatékosokkal végzett munka terén az utóbbi két évtizedben a legelfogadottabbaknak bizonyultak.

1. Szükségletorientáltság Mint minden emberi alapszükséglet, a lakhatással kapcsolatos szükségletek is jelentõs részben társadalmilag közvetítõdnek. Egyfelõl nagymértékben befolyásolják ezeket a különféle kulturális hatások és az életkor is, másfelõl azonban jelentõs individuális eltéréseket mutatnak attól függõen, milyenek voltak az adott személy lakhatással kapcsolatos korábbi tapasztalatai, milyenek a jelenlegi lakókörülményei, illetve milyen kívánságai vannak e téren a jövõre nézve. A lakhatással kapcsolatos alapszükségletek közé a következõket sorolhatjuk: • Biztonság és védelem Az ember „saját fészkének” négy fala nemcsak az idõjárás viszontagságaitól és a külvilág zajától védi meg õt, hanem az idegen kíváncsiságtól is. • Védettség és distancia A saját lakás megléte az egyedüllét és a másoktól való zavartalanság szükségletét is kielégíti. Ennek elõfeltétele azonban, hogy a többiek valóban tiszteletben tartsák az egyén privát életterét, s az védve legyen a nemkívánt külsõ behatolásoktól is. • Állandóság és bizalmasság A lakhatást mindenekelõtt az ember számára megszokott, mindennapos dolgok határozzák meg. A

52

saját, jól ismert helyiségek bizalmasságot közvetítenek feléje, melyekben nem érheti õt semmi váratlan meglepetés. A környezet állandósága miatt a leginkább itt érzi magát önmagával identikusnak. Az életkornak megfelelõ folyamatosság mellett mindehhez a saját lakóterület, a napi ritmus és a mindennapos tevékenységek áttekinthetõsége és ismert, bizalmas légköre szükségeltetik. Kiváltképpen jelentõs ebben az összefüggésben az is, hogy az ember maga határozhassa meg a lakhatás kapcsán kibontakozó szociális kapcsolatait, s nyugodtan rábízhassa magát ezekre. • Kapcsolatok és kommunikáció A lakás a bizalmas emberekkel való együttlétre, a közösen elköltött étkezésekre és a meghitt beszélgetésekre is alkalmakat teremt. Ehhez természetesen az szükséges, hogy látogatókat is lehessen fogadni benne, azaz meg kell teremteni a téri feltételeket ahhoz, hogy adott esetben több ember is vissza tudjon vonulni együtt, azaz félre tudjon húzódni másoktól. A lakás ugyanakkor a kifelé irányuló kapcsolatok kiindulópontja is: a jószomszédi viszonyok megteremtése és ápolása, a különféle szociális hálókba történõ beágyazódás, illetve a helyi közösség kínálatainak rendszeres igénybevétele a lakhatás egyformán fontos mozzanatait képezik. • Tevékenység és önkifejezés A privát lakóterek bútorokkal való berendezése, növényekkel, képekkel és más személyes tárgyakkal történõ díszítése lehetõséget ad az individualitás kifejezésére, a nagyobb közösséghez való tartozás jelzésére. A személyes önmegvalósítást éppúgy szolgálja, mint a reprezentációt. Mindennek elõfeltétele, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltató az adott kultúrának és az életkornak megfelelõ komfortot biztosítson felhasználóinak, valamint hogy ne akadályozza, hanem egyenesen támogassa õket saját lakóterük individuális kialakításában, s minden olyan tevékenységet tegyen lehetõvé a számukra, ami nem zavarja kifejezetten a többi lakó életét.

2. Individualizáció A lakhatást nyújtó szolgáltatások megbízásához tartozik, hogy tevékeny részt vállaljanak igénybevevõik élethelyzetének javításában. Ahhoz viszont, hogy e feladatukat a lehetõ leggazdaságosabban és leghatékonyabban láthassák el, jól átgondoltan kell megszervezniük szolgáltatásaik és segítségnyújtási formáik kínálatát. A hagyományos fogyatékosságügyben mindez azt jelenti, hogy sajátos, csoportspecifikus szükségleteket rendelnek az értelmi fogyatékos emberek populációjához, s ezekbõl indulnak ki a szol-


gáltatási kínálat megtervezésekor. Következésképpen ezek a lakhatást nyújtó szolgáltatók mind a mai napig a fogyatékosság esetében közösnek feltételezett, a lakók viszonylag nagy létszámára vonatkoztatott csoportszükségletek kielégítésére építik fel tevékenységüket. A nagy intézményekre így még mindig jellemzõ a túlságosan nagy lakócsoportok szervezése, a „kórházi” miliõ, a mindennapos élet és a segítségnyújtási formák merev strukturáltsága, az erõteljesen hierarchikus felépítés, valamint a szûkös személyzeti ellátottság és a magas fluktuáció. A legtöbb intézmény esetében alig-alig fordítanak gondot a lakóhelyiségek, a közös életterek és a közvetlen környezet individualizált kialakítására, ami pedig minden ember esetében elõfeltétele annak, hogy valóban „otthon” is érezze magát ott, ahol lakik. Ugyanilyen kevéssé törekszenek arra, hogy lehetõvé tegyék lakóiknak a mindennapos élet autonóm megszervezését. Az értelmi fogyatékos emberek azonban nem képeznek egységes, a fenti értelemben véve „speciális” csoportot, melyrõl aztán általánosítható kijelentéseket tehetnénk (vö. FEUSER 1991). Lakhatással kapcsolatos szükségleteinek kielégítéséhez az értelmi fogyatékos embernek személyre szabott segítségnyújtásra van szüksége, nem pedig valamely speciális, kollektív lakóformára, amit fogyatékossága bizonyos jellemzõire hivatkozva alakítanak ki a számára. Az ember identitása meghatározott individuális („Más vagyok, mint a többiek”) és szociális („Én is olyan vagyok, mint a többiek”) komponensek egyensúlyából táplálkozik. Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Ennek megfelelõen normálisnak kell tekintenünk a különbözõséget. Egy ember fogyatékossága csak egyike számtalan lehetséges tulajdonságainak, azaz senki sem csak fogyatékos vagy éppen nem fogyatékos. Az értelmi fogyatékossággal élõ embereket — mint bárki mást — mindig személyiségük összességében, egészként kell látnunk (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1991). Ha a lakhatást nyújtó szolgáltatások olyan kínálatot akarnak biztosítani igénybevevõik számára, amely túlmegy az ellátási szükségletek és a gondozásra szorultság általánosító összemosásánál, és tekintetbe veszi a fogyatékos emberek individualitását, akkor munkatársaiknak — intenzív módon feltárva ezeket — meg kell ismerniük minden felhasználó egyéni szükségleteit, elképzeléseit és kívánságait. Nem elegendõ, ha a szakemberek csak a mindennapos rutinfeladatok leküzdésében segítik a felhasználókat. Ezen túlmenõen képesnek kell lenniük arra is, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti struktúráit az egyes felhasználók egyéni érdekeinek megfelelõen alakítsák, s hogy felismerjék és — amennyire csak lehet — kiiktassák az ennek útjában álló akadá-

lyokat. A lakhatást nyújtó szolgáltatások kínálatának és segítségnyújtási formáinak individualizálásához mindezért az intézményekben dolgozó munkatársak cselekvési kompetenciájának szélesítése szolgálhat megfelelõ alappal.

3. Önrendelkezés Csak a legutóbbi években kezdték fokozatosan belátni Németországban is, hogy az értelmi fogyatékos emberek képesek kommunikálni saját elképzeléseiket és kívánságaikat a nyilvánosság felé. E tekintetben az Észak-Amerikában élõ értelmi fogyatékosok jóval elõbbre tartanak: az USA-ból kiindult úgynevezett „Empowerment”-mozgalom* ahhoz akarja hozzásegíteni a hátrányos helyzetû és a hagyományos szemlélet szerint tehetetlennek és a legmesszebbmenõkig másoktól függõnek tartott embereket, hogy jobban kontrollálhassák saját élethelyzetüket. Ennek elérése érdekében más emberekkel megvalósuló érintkezéseken keresztül (például önsegítõ csoportokban) fel kell fedezniük saját erõsségeiket, és munkálkodniuk kell ezek fejlesztésén. A fenti törekvés mögött az a felismerés áll, miszerint a segítségre szorultság és a másoktól való függés legalábbis részben tanult jelenség, s így — pozitív tapasztalatok közvetítésén keresztül — bizonyos fokban leépíthetõ. A legnagyobb problémát ebben az összefüggésben nem is a fogyatékosság, hanem az a nagyfokú függõség jelenti, melyben a fogyatékos ember élni kényszerül. Következésképpen a felkínált segítségnyújtásnak nem elsõsorban az érintett személyre kell — egyfajta „kompetenciabõvítés” értelmében — irányulnia, hanem mindenekelõtt annak környezetében kell elérnie azokat a kívánatos változásokat, melyek következtében a függõség mértéke összességében csökkenhet, s az illetõ személy felelõssége nõhet. A „fogyatékosságot” ezek szerint nem tekinthetjük továbbra is kizárólag az adott személy problémájának, hanem szociális és politikai kérdésként is kell kezelnünk. Németországban az értelmi fogyatékosok önsegítõ csoportjai még nem voltak képesek olyan szervezettségre szert tenni, ami Kanadában, az Egyesült Államokban, Angliában vagy Hollandiában jellemzi õket. Ezirányú törekvéseiket intenzíven támogatniuk és kísérniük kellene a pártfogókként, civil segítõkként, a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársaiként velük kapcsolatban álló nem fogyatékos embereknek is. Esélyt jelenthetne például, ha a különféle általános felnõttképzési lehetõségeket céltudatosan kihasználnák az értelmi fogyatékos emberek önsegí-

* Szó szerint: valamire képessé válni, valakit képessé tenni valamely tevékenység elvégzésére, a szerk.


53

tõ kezdeményezéseinek („empowerment”) támogatására. Az utóbbi években már történtek is lépések ebbe az irányba, például az értelmi fogyatékosok számára szervezett tapasztalatcserét biztosítani szándékozó osnabrücki, bonni és duisburgi kongresszusokon. Az amerikai polgárjogi mozgalmak részeként, szintén az USA-ban alakult ki a ’60-as évek végén — az Egyesült Államok intézeteiben akkortájt uralkodó megalázó körülmények elleni tiltakozásból kinõve — az úgynevezett „Independent-Living” (Önálló-Életvitel) mozgalom. Az azóta létrejött úgynevezett Önálló Életvitel Központokban („Centres for Independent Living” — CIL) a fogyatékos emberek segítséget kaphatnak és tanácsadásban részesülhetnek más, hasonlóan érintett fogyatékos sorstársaiktól („peer-counseling”). Ezen túlmenõen a központok képviselik a fogyatékosságügyet a nyilvánosság felé, és politikaiérdekképviseleti munkát is végeznek. Németországban elõször a mozgás- és érzékszervi fogyatékosok önszervezõdését célzó úgynevezett „Rokkantmozgalom” karolta fel és kezdte el képviselni az elképzelést, hogy az érintetteket a fenti módon kell képessé tenni a korábbinál autonómabb életvezetésre. A kezdeményezés aktivistái elutasították a szakemberek gyámkodását a fogyatékosok felett, s tiltakoztak az ellátóintézmények káros hatásai ellen, melyek begyöpösödött struktúráikkal, megmerevedett szervezeti-mûködési folyamataikkal gyakorta korlátozták, sõt akár teljesen el is lehetetlenítették a fogyatékos emberek azon törekvéseit, hogy részt vehessenek az õket érintõ döntések meghozatalában. Nagyon sok mozgáskorlátozott ember tudatosan elhatárolódik az intézményes keretek között éléstõl, s ezzel szemben az úgynevezett „személyi asszisztencia” modelljét részesíti elõnyben. Ez az elképzelés azon alapul, hogy egyedül a fogyatékos ember határozhatja meg reálisan, milyen jellegû és mértékû segítséget igényel másoktól, s ennek megfelelõen — mintegy munkaadóként — magának kell eldöntenie azt is, személy szerint kiket bíz meg azzal, hogy segítségére legyenek, „asszisztáljanak neki” a mindennapok során felmerülõ problémák megoldásában (vö. STEINER 1994). A lakhatást nyújtó szolgáltatásokat igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberek esetére mindenesetre csak szoros megkötésekkel alkalmazható ez a modell. Egyrészt nem rendelkeznek azokkal az anyagi eszközökkel, melyek lehetõvé tennék a számukra a lakóintézménytõl való függetlenedést, s azt, hogy saját lakásukban élve kaphassák meg a szükséges életpraktikus támogatást — az állam nem nekik maguknak fizeti ki, hanem közvetlenül az õket ellátó intézményeknek utalja át a törvényesen járó szociális segélyeket. Másrészt az értelmi fogyatékos emberek sokszor nem képesek megtanulni, hogyan érzékelhetik valóságosan, s hogyan fejezhetik ki megfelelõ módon a saját szükségleteiket és igényeiket. Kísérõik és támogatóik nem elégedhetnek tehát meg azzal,

54

hogy különféle praktikus-funkcionális segítségeket nyújtanak nekik a hétköznapok során, hanem elõször sok esetben az a legfontosabb feladatuk, hogy megismerjék a felhasználók szükségleteit, és velük együtt kialakítsák az ezek közlésére alkalmas „közös nyelvet” is. A valamely lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberek — a mindennapok során jelentkezõ problémák leküzdéséhez nyújtott segítségen túlmenõen — szinte mindig támogatást igényelnek életterveik kialakításához, személyes problémáik megoldásához, szociális kapcsolataik kialakításához és fenntartásához stb. Megfelelõ alternatíva hiányában ezeket a feladatokat rendszerint a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakemberei kénytelenek magukra vállalni, s így szinte kényszerûen a felhasználók kizárólagos referenciaszemélyeivé válnak. Minél nagyobb és minél átfogóbb jellegû egy felhasználó segítségre való rászorultsága, annál nagyobb lesz szociális és személyi függõségének mértéke, s így annál nagyobb a veszélye annak, hogy mások határoznak helyette az õt illetõ kérdésekben — különösképpen akkor, ha a segítségére rendelt „asszisztens” nem cselekedhet kizárólag az õ megbízásából, hanem tekintetbe kell vennie a lakhatást nyújtó szolgáltatás érdekeit is (vö. BRADL 1996, 194). Az asszisztenciamodell transzportálhatóságát az értelmi fogyatékosok viszonyaira tehát nem csupán az esetükben nagyobb mértékû segítségre szorultság korlátozza, hanem mindenekelõtt az az intézményes kontextus is, melyben a segítségnyújtásra sor kerül. Hozzájön mindehhez még az is, hogy az önrendelkezés elvét nem tekinthetjük általános érvényûnek, hiszen abban a pillanatban saját határaiba ütközik, mihelyst alkalmazása sérti más emberek jogait, vagy ha valaki nem — vagy nem kielégítõ mértékben — képes arra, hogy belássa saját kívánságainak és cselekedeteinek következményeit. Mindennek ellenére meggyõzõdésünk, hogy a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások szakembereinek az asszisztenciamodell szellemében kell munkálkodniuk. Egyrészt ki kell használniuk az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás biztosította összes lehetõséget és folyamatosan, célzottan tágítaniuk kell az ezekbõl adódó belsõ játékteret, másrészt pedig a lehetõ legtöbb természetes, nem professzionális kapcsolati és segítségnyújtási formát kell felkutatniuk a felhasználók számára a szolgáltatáson kívül (szociális hálók). Mindez már csak azért is tûnik döntõ jelentõségûnek a szemünkben, mert az utóbbi években egyre inkább az a trend vált megfigyelhetõvé, hogy az értelmi fogyatékosok különféle lakóformáiban dolgozó munkatársak tevékenysége szinte kizárólag a lakócsoportban adódó különféle háztartási teendõk elvégzésére korlátozódik, s ezáltal szakmailag fokozatosan leértékelõdik. A fogyatékos emberek mindennapos életének kísérésével járó feladatok jelentõségének csökkenése


egészen szembetûnõ módon mutatkozik meg azokban az álláshirdetésekben, melyekben a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban végzett munkára mindenekelõtt olyan háztartásbeli nõket keresnek, akik hosszabb megszakítás után szeretnének újra elhelyezkedni valahol. Ha ezzel szemben abból indulunk ki, hogy az értelmi fogyatékos emberek mindennapjainak sikeres, velük közösen végzett kialakítása magas szakmai képesítést és kompetenciákat elõfeltételez, akkor — az „elháziasszonyosodás” e fenti tendenciájával szemben — a szociális rehabilitáció feladatainak ellátására alkalmas szakembereknek kell egyre nagyobb számban megjelenniük a területen. Magunk tehát az önálló életvitel princípiumának minél szélesebb körben történõ megvalósításában látjuk annak az esélyét, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai új szakmai szerepet és identitást alakíthassanak ki a maguk számára (vö. BRADL 1996, 182-tõl). Ennek elemei a következõk lehetnek: • Megváltozik a felhasználók és a munkatársak közötti viszony, amennyiben az egyoldalú függõség és a tehetetlen kiszolgáltatottság helyébe partneri kapcsolat lép, ami a lehetõ legnagyobb teret engedi a felhasználók számára az õket is érintõ döntések önálló meghozatalában, egészen odáig menõen, hogy beleszólhatnak a nekik meghatározott segítséget nyújtó munkatársak személyének kiválasztásába is. • A korábbi kiindulási ponttal szemben, melynek értelmében az egyazon lakócsoporthoz tartozó felhasználók lényegében egyforma problémákkal küzdenek és azonos segítséget igényelnek, s ebbõl kifolyólag ugyanúgy kezelendõk — például ugyanúgy kialakított lakókörnyezetet vagy egymással teljesen megegyezõ munkakörülményeket és szabadidõs kínálatokat kell a számukra biztosítani —, az önálló életvitel alapelvébõl az következik, hogy a szolgáltatóknak a lehetõ leginkább személyre szabott (individualizált) formában kell felkínálniuk különféle segítségnyújtási formáikat, szolgáltatásaikat, az általuk biztosított materiális lakó- és életfeltételeket felhasználóik számára. • Ahelyett, hogy felhasználóit egységesen belekényszerítené azon keretek közé, melyeket elõzetesen meghatározott szervezeti folyamatai szabnak meg, a lakhatást nyújtó szogáltató — ideértve akár még a munkatársak szolgálati beosztását is — úgy szervezi meg szolgáltatási kínálatát, hogy az minden egyes felhasználó szükségleteinek megfeleljen. Alkalmazottai ezáltal mintegy szakértõkké válhatnak a mindennapok gyakorlatára vonatkoztatott, s az individuális adottságokhoz és igényekhez a leginkább illeszkedõ tanulási szituációk kialakításában. • Ahelyett, hogy a munkatársak aránytalanul alárendelnék az értelmi fogyatékos emberekkel való együttlét alkalmait a pedagógia, a fejlesztés és a terápia szempontjainak, elsõsorban a mindenna-

pos élet értelmes megszervezését és közös, kooperatív alakítását tartják szem elõtt. Ezzel kapcsolatosan mindenekelõtt azt kell felismerniük és belátniuk, hogy az önrendelkezés nem azonos az önállósággal, s így a súlyos fogyatékossággal élõ emberek is képesek arra, hogy saját maguk rendelkezzenek mindennapjaik alakításáról, továbbá az ehhez igényelt segítség jellegérõl és mértékérõl. • A hagyományos gondozási és ellátási kötelezettségek helyett az individuális kísérés, a kooperáció, a participáció, a mindennapos problémák megoldásához nyújtott segítség (asszisztencia) megteremtésével összefüggõ feladatok lépnek elõtérbe — ezen törekvéseik közben a munkatársaknak számolniuk kell azonban azzal, hogy emelkedni fog a felhasználók mindennapjaira jellemzõ kockázat szintje, s hogy a kitágult tapasztalatszerzési lehetõségek a negatív tapasztalatok gyakoriságát is növelhetik. • Ahelyett, hogy a nem professzionális segítségnyújtási formák hiányát vagy kiesését adottnak vennék, s saját professzionális kínálatuk tökéletesítésével igyekeznének a felhasználók elégtelen kompetenciáit vagy hiányzó szociális hálóit tartósan ellensúlyozni, a munkatársak kötelességüknek érzik, hogy „természetes”, vagyis nem professzionális jellegû materiális és szociális segítségforrásokat tárjanak fel, illetve közvetítsenek felhasználóik számára. Ezáltal a professzionális segítség természetesen még nem válik feleslegessé, csupán a jellegét változtatja meg: a természetes szociális hálókat helyettesítõ (szubsztituális) formák helyébe — ha csak mód van rá — a meglévõ szociális kapcsolatokat erõsítõ (szubszidiáris) segítségnyújtási formák lépnek. Szoros összefüggésben áll az „ön-rendelkezés” irányelvével az úgynevezett „ön-képviselet” (Self Advocacy) eszméje. Az értelmi fogyatékos emberek önképviseletének különféle formái (otthontanács, munkahelyi tanács, tagság a lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartóinak helyi és regionális szervezeteteiben stb.) ma még mindig viszonylag új keletû dolognak számítanak. Egy adott felhasználó közremûködési lehetõségei e tekintetben sem függenek különféle kompetenciáinak vagy nyelvi képességeinek szintjétõl, ha környezete a megfelelõ érzékenységgel észleli bármely formában közölt igényeit és kívánságait, s személyre szabott támogatást biztosít a számára ezek teljesítésében.

4. A szerepkörök kitágítása Minél több pozitívnak értékelt szerepet vesz fel valaki, annál több lehetõsége nyílik az önrendelkezésen alapuló cselekvésre és annál nagyobb az esélye


55

annak, hogy elnyerheti mások elfogadását és tiszteletét. Az ilyesfajta pozitív szerepek (szomszéd, barát vagy házastárs) kialakulása egy adott személy esetében azonban nem kötõdik feltétlenül egy-egy meghatározott kompetenciához, hanem mindenekelõtt annak függvénye, hogy környezete egyáltalán alkalmasnak tartja-e az illetõt a kérdéses szerep betöltésére. Az értelmi fogyatékos embereket általában alkalmatlannak tekintik, vagy csak korlátozottan tartják alkalmasnak számos, társadalmunkban pozitívnak értékelt szerepkör — mint, példának okáért, az adófizetõi, a munkavállalói, a házastársi vagy a szülõi szerepek — gyakorlására. Ahelyett, hogy ezt tennék, inkább néhány olyan szerepet rendelnek hozzájuk, melyek az õket betöltõk számára a lehetõ legszûkösebb cselekvési lehetõségekkel járnak. Szociális leértékelés következik be akkor, ha egyeseket meghatározott tulajdonságaik vagy jellemzõik miatt más emberek — akár társadalmi szintû attitûdök formájában — negatívan ítélnek meg. Az adott személyt a többi embertõl megkülönböztetõ ismertetõjegy (például a kerekesszék) önmagában azonban még nem vezet el a leértékeléshez, hanem ennek létrejöttét az a körülmény váltja ki, hogy a kérdéses különbség mások szemében negatív színezetet kap. A közismert mûvész ápolatlan külsejét és az alkalomhoz nem illõ öltözékét általában különleges egyénisége kifejezõdésének szokás betudni, míg ha egy értelmi fogyatékos ember jelenik meg ugyanígy, az igen gyorsan a társadalomban velük szemben eleve meglévõ elõítélet („Az értelmi fogyatékosok nem képesek adni a külsejükre!”) megerõsítéséhez vezet. Ugyanígy, amíg nem fogyatékosok nagyobb létszámú csoportjai rendszerint nemigen számítanak senki szemében feltûnõ jelenségnek, addig tízegynéhány együtt sétáló értelmi fogyatékos látványa igazolja a szemlélõ azon elõítéletét, hogy a fogyatékos embereknek szükségszerûen nagyobb csoportokban kell együtt élniük. Tekintetbe kell vennünk egyfelõl, hogy a többi embert eleve meghatározott szerepelvárások mentén észleljük, másfelõl pedig, hogy az emberek általában alkalmazkodnak a velük szemben támasztott elvárásokhoz és viselkedésüket igyekeznek ezen elõzetes elképzelésekhez igazítani. Minél kevesebb dologra tartanak tehát képesnek egy értelmi fogyatékos embert, illetõleg minél negatívabb képet alakítanak ki elõzetesen róla, annál nagyobb a valószínûsége annak, hogy — megfelelve ezeknek az elvárásoknak — valóban önállótlanul, negatív viselkedésformákat mutatva fog viselkedni. Az összefüggés természetesen megfordítva is igaz: ha pozitív képet alakítanak ki róla és bíznak az alkalmasságában, akkor külö-

nösen jó esélye lesz annak, hogy pozitív fejlõdésen megy keresztül. A fogyatékos emberekrõl kialakított, túlnyomórészt negatív színezetû értékelések szorosan összefüggenek alacsony társadalmi státusukkal: míg a mozgáskorlátozott embereket gyakorta redukálják a „kerekesszékes” minõségre, addig a CDU frakcióvezetõjét elsõsorban tekintélyes politikusként tartják számon, nem pedig olyan fogyatékosként, aki kerekesszékbe kényszerülve éli az életét.* Azokkal az emberekkel szemben, akiket maguktól eltérõnek tartanak, környezetének tagjai meghatározott szociális és téri távolságot (distanciát) építenek ki. WOLFENSBERGER (1983) az alábbiakban foglalta össze az ebbõl fakadó — s így kényszerûségbõl betöltött — társadalmi peremhelyzet terhes következményeit: • alacsony társadalmi státus, negatív szerepek hozzárendelése; • szociális distancia (elutasítás a családtagok, a szomszédok, a helyi közösségek és a társadalom egésze részérõl); • téri distancia (szelekciós folyamatok, az érintettek nagyméretû, szegregált intézményekbe történõ összegyûjtése); • a természetes szociális kapcsolatokból történõ kizárás, illetve azok elvesztése majd helyettesítése fizetett kapcsolatokkal; • a társadalomban felhalmozott tudásból és a közösségbõl történõ kizárás; • a téri és a szociális környezet folytonosságának és megbízhatóságának — a gyakori áthelyezések és a referenciaszemélyek állandó változása miatt jelentkezõ — hiánya; • az ellenõrzés, az önrendelkezés és a szabadság elvesztése; • az individualitás elvesztése; • önkéntelen — a szociális segélyektõl való függés következtében fellépõ — anyagi szegénység; • a tapasztalatszerzési lehetõségek beszûkülése (mindenekelõtt a normális élethelyzetekben a nem fogyatékos emberekkel megvalósuló érintkezés területén); • áldatlan társadalmi állapotok esetén megnõ a bûnbakká válás veszélye, megvalósulhat az embertelen bánásmód minden elképzelhetõ formája. Mindezzel kapcsolatban lényeges hangsúlyozni, hogy az értelmi fogyatékos emberek rendszerint nem maguk választják a rájuk osztott — negatív színezetû — szerepeket, vagyis „másságukat”. Nem alkotnak egységes szubkultúrát, ami tudatosan vállalná az érvényes társadalmi normákon kívül állást. Ellenkezõleg: a legtöbb felnõtt korú értelmi fogyatékosnak kifeje-

* Utalás Wolfgang Schäublére, a korábbi konzervatív–liberális német kormánykoalíciót vezetõ Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusára, aki merénylet következtében vált mozgássérültté, a szerk.

56


zetten kispolgári, ha úgy tetszik „normális” elképzelései és tervei vannak saját életének alakulását illetõen — többnyire családot, saját lakást, biztos munkahelyet stb. szeretnének. A fogyatékos emberek szociális leértékelése, valamint kizárása a normális élethelyzetekbõl, folyamatokból és tapasztalatokból, egymást kölcsönösen meghatározó jelenségek. Ha ellene akarunk hatni a degradálási folyamatnak, biztosítanunk kell az értelmi fogyatékosok számára, hogy nem fogyatékos, megbecsült és a számukra pozitív mintákat közvetítõ személyek között élhessenek. Szociális szerepeik felértékelõdésének és kiszélesedésének érdekében alapvetõen két dolgot tehetünk: egyrészt munkálkodhatunk társadalmi megítélésük, imázsuk javulásán, másrészt pedig — célzott fejlesztéssel — elõsegíthetjük szociális kompetenciáik szintjének növekedését.

5. Az imázs javítása Az ember imázsát azok a képzetek rajzolják meg, melyeket mások alakítanak ki róla. Ezek a képzetek egyfelõl a kérdéses személy jól látható külsõ jellemzõitõl — a viselkedéstõl, a nyelvhasználattól, az öltözködéstõl, a szociális jellemzõktõl — függenek, másfelõl azonban befolyásolják õket a róla elképzelést alkotók elõzetes tapasztalatai, beállítódásai és elõítéletei is. Igen sok értelmi fogyatékos ember külsõ megjelenésére jellemzõ, hogy a megszokottól eltérõ képet mutat, nem felel meg a társadalomban uralkodó elvárásoknak, így aztán az imázsuk javítását célzó törekvéseknek elsõsorban, példának okáért, arra kell irányulniuk, hogy a lehetõ legápoltabb megjelenést mutathassák, vagy hogy — lehetõség szerint — ne feltétlenül csoportosan mutatkozzanak a nyilvánosság elõtt. Az értelmi fogyatékos emberek imázsának javulása azonban a velük szemben gyakran érvényesülõ társadalmi elõítéletek és címkézések megváltoztatásán is múlik. Mivel a legtöbb ember hajlamos arra, hogy mindentõl, amivel kapcsolatban negatív elképzelések élnek benne, elhatárolódjon, a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak mindenrõl le kell mondaniuk, ami megerõsítené, sõt akár tovább növelné az igénybevevõikkel kapcsolatos elõítéleteket. Arra kell tehát törekedniük, hogy felhasználóik a lehetõ legpozitívabb színezetben, a leginkább elismerésre méltó szociális szerepekben — munkavállalókként, szomszédként, vendéglátóként stb. — jelenhessenek meg a nyilvánosság szemében. Alapszabály ezzel kapcsolatosan, hogy nem az értelmi fogyatékossággal járó feltûnõ jelenségeket, az eltéréseket kell hangsúlyozni, hanem sokkal inkább azokat a közös vonásokat aláhúzni, melyek fogyatékos és nem fogyatékos emberre egyaránt jellemzõek.

Ha a lakhatást nyújtó szolgáltató javítani szeretné felhasználóinak imázsát, akkor ügyelnie kell arra, hogy azok életstílusa — például a napirend, a munka vagy a szabadidõs tevékenységek terén — a nem fogyatékos emberek életmódjával összevetve ne mutasson feltûnõ különbségeket. Ebben a tekintetben kultúránk idõközben már a különféle változatok viszonylag széles spektrumát tolerálja; ennek következtében ma már nincs szó arról, hogy az értelmi fogyatékos embereket a szûk normák által szigorúan meghatározott életforma-sablonokba kellene belegyömöszölni, hanem az a kérdés, hogyan lehetne szociális szerepeiket úgy tágítani és életkörülményeiket úgy alakítani, hogy ezek helyet kapjanak a társadalom által pozitívnak értékelt életvezetési lehetõségek tárházában. Ezzel kapcsolatosan mindenesetre nem szabad elfeledkezni arról, hogy az értelmi fogyatékos emberek és szociális környezetük viszonyát általában két véglet jellemzi: vagy különlegesen erõs társadalmi ellenõrzés alatt állnak, vagy pedig környezetük éppenséggel olyannyira leértékeli õket, hogy teljesen kiesnek mindenfajta társadalmi kontrollmechanizmus hatókörébõl. Ez pedig — többek között — azt is jelenti, hogy lakókörülményeik más elbírálás alá esnek, mint a társadalom nem fogyatékos tagjainak esetében. A fenti okok miatt a felhasználók lakó- és életkörülményeinek el kell érniük azt a színvonalat, ami nem egyszerûen eléri, de — lehetõség szerint — meg is haladja a vonatkozó statisztikai átlagértékek szintjét. Ugyanígy, a számukra biztosított segítségnyújtási formáknak, szolgáltatásoknak is bele kell férniük a társadalom által pozitívnak ítélt támogatások közé.

6. A kompetenciák fejlesztése Az imázs javítása mellett az ember szociális szerepeinek felértékelõdését és kiszélesedését a személyes kompetenciák fejlesztése biztosíthatja. E két út, e kétféle lehetõség valójában szoros kölcsönhatásban áll egymással: imázsa javulásának hatására az adott személy több figyelemben és támogatásban részesül, miáltal megnövekszik az esélye arra, hogy sikeresen valósítsa meg saját céljait és elképzeléseit, s ennek kapcsán szociális kompetenciáinak szintjét is növelje. A magasabb szintû kompetenciák aztán a társadalmi imázs további felértékelõdéséhez fognak elvezetni, és így tovább. A kultúránkat uraló emberkép jellegzetessége, hogy a társadalom mindenekelõtt különféle intellektuális-funkconális kompetenciái — például a mindennapok igényelte életpraktikus képességei, önuralma, fegyelmezettsége, szakmai teljesítõképessége, érvényesülési adottságai — mentén határozza meg egy adott ember értékét. A kompetencia fogal-


57

ma azonban ennél jóval tágabb, amennyiben a személy testi, lelki és szellemi képességeinek összességét magába foglalja. Minden, ezek célzott fejlesztésére irányuló törekvésnek szem elõtt kell tehát tartania, hogy e területek szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Az „értelmi fogyatékos” megjelölés már csak azért sem alkalmas egy adott ember jellemzésére, mert kizárólag az intellektuális funkciók vonatkozásában mond el róla valamit, miközben személyiségének számos más vonását teljesen figyelmen kívül hagyja. Ha pedig puszta intellektuális képességeire korlátozzuk az ember lényegét, végsõ soron lemondunk arról, hogy „ember-mivoltának teljességében” (A. Portmann) szemlélhessük õt. Ma is érvényesül még az a felfogás, miszerint a kultúrtechnikákat és a mindennapok során használatos leglényegesebb képességeket fiatal korban, iskolai keretek között kell elsajátítani. A munka világába átlépve a legtöbb ember számára már csak a különféle újabb és újabb munkafolyamatok elvégzéséhez szükséges készségek elsajátítása válik fontossá, míg a mindennapos, praktikus tudás és képességek egyre inkább mellékessé válnak. Nincs ez másként az értelmi fogyatékos embereknél sem, jóllehet az életpraktikus képességek elsajátítása és folyamatos bõvítése rendkívül fontos lenne annak érdekében, hogy a lehetõ legönállóbb életet élhessék. Miközben a nem fogyatékos felnõttek zömének — magától értetõdõ módon — a különféle értelmes tevékenységek széles választéka kínálja magát, sok felnõtt korú értelmi fogyatékos helyzetét továbbra is az jellemzi, hogy tanulási lehetõségeik egy-két körülírt fejlesztési eljárásban való részvételre korlátozódnak. Ezért aztán az utóbbi években a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakemberei különféle gyógypedagógiai-terápiás fejlesztési programok formájában egyre több, a munka világából származó tevékenységet — lakótréning, fõzõtanfolyam stb. — emeltek be szolgáltatási kínálatukba. A személy individuális elõfeltételei és a megfelelõ, személyre szabott fejlesztés mellett a különbözõ életpraktikus és szociális kompetenciák kialakulásának szempontjából mindenekelõtt mégiscsak azok a lehetõségek játszanak döntõ szerepet, melyek lehetõvé teszik számára, hogy a tanultakat valóban alkalmazhassa is mindennapi életében. Ha az elsajátított tudást nem ültethetik át a hétköznapi gyakorlatba, akkor a felhasználók nem élhetik át annak szubjektív, személyes jelentõségét, s többnyire igen hamar újra el is felejtik. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak tehát gondoskodniuk kell arról, hogy felhasználóik — a szûkebben vett lakókörnyezeten belül éppúgy, mint azon kívül — nap mint nap, valós élethelyzetekben sajátíthassák el és alkalmazhassák az önellátás és a mindennapos tevékenységek megkövetelte különféle technikákat. Az erre irányuló igényt határozottan képviselniük kell a szociális rehabilitációban részt vevõ

58

egyéb szolgáltatók — iskolák, védõmunkahelyek, felnõttképzési központok — felé is. Az intézmények mindennapjait úgy kell struktúrálniuk, hogy a felhasználóknak minél több életpraktikus tudás elsajátítására nyíljék lehetõsége, méghozzá olyan személyre szabott tanulási szituációkban, melyek megfelelõ kihívást jelentenek a számukra, de nem állítják õket túlzott követelmények elé. A felkeléshez, a tisztálkodáshoz, az étkezésekhez stb. hasonlatos összes hétköznapi tevékenységet és teendõt potenciális tanulási szituációnak tekinthetjük, kihasználva õket a célzott, individuális fejlesztés számára. Ily módon feltûnés nélkül, már-már mellékesen, a mindennapos alkalmazásokon keresztül is elsajátíthatóvá válik a felhasználók számára szinte minden olyan kompetencia, melyet korábban a speciális tréningszituációk és terápiás helyzetek közvetítettek. Ahelyett tehát, hogy valamiféle speciális lakótréningbe illeszkedõ intézkedéseket foganatosítanának vagy a foglalkoztatásterápia különféle formáit preferálnák, a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak változatos, tapasztalatokban gazdag hétköznapokat kell biztosítaniuk a szolgáltatásaikat igénybe vevõk számára. Ez persze csakis akkor sikerülhet nekik, ha szakembereik megbízható személyes kapcsolatokat építettek ki a felhasználókkal, akiknek nem csupán az életpraktikus tevékenységek terén, de az emociális és interperszonális területeken is valóban gazdagodást jelentõ tanulási tapasztalatokra kell szert tenniük. Magunk abból a feltételezésbõl indulunk ki, hogy az értelmi fogyatékosok számos tanulási nehézsége, szociális és magatartásbeli problémája abból ered, hogy saját érzéseiket, igényeiket és kívánságaikat sohasem tanulhatták meg összhangba hozni környezetük elvárásaival. Mindemiatt a kísérést és a segítségnyújtást, a szociális kapcsolatokat és a materiális környezetet egységes egészként kell felfognunk, melynek elemei minden egyes helyzetben együttesen hatnak és tudatos alakítást igényelnek. E cél elérése érdekében egyfelõl úgy kell megteremteni a lakhatással összefüggõ materiális feltételeket (helyszín, lakóforma, a lakás felszereltsége és komfortossága), hogy azok a lehetõ legtöbb ösztönzést kínálják a felhasználóknak, és megkönnyítsék a számukra azt, hogy jól érezzék magunkat a saját lakókörnyezetükben. Másfelõl pedig érvényre kell juttatni a felismerést, miszerint az ember úgy tanul a legkönnyebben, ha más emberekkel identifikálódva, az úgynevezett „modelltanuláson” keresztül sajátít el tõlük bizonyos kompetenciákat és viselkedésmódokat. Mindebbõl következik, hogy az értelmi fogyatékos emberek a lehetõ legtöbb és legkiterjedtebb szociális kapcsolatot igénylik olyan nem fogyatékos személyekkel — lehetõség szerint nemcsak a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársaival —, akik képesek megbízható orientációt nyújtani a számukra. Minél inkább és minél nagyobb önállósággal élnek


és munkálkodnak együtt a fogyatékos emberek a nem fogyatékosokkal, annál nagyobb valószínûséggel fogják õket kompetensnek és a közösséghez tartozónak elismerni.

7. Életkornak és kultúrának való megfelelés Az értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatásokat rendszerint felnõtt korú emberek veszik igénybe. Mégsem ritka eset, hogy „örök gyermekeknek” tartják, s ennek megfelelõen is kezelik õket. A felnõttséget azonban nem szabad pusztán az élet minden területén megvalósuló függetlenséggel és autonóm tevékenységgel azonosítanunk; sokkal inkább azt az átfogó fejlõdési és tanulási folyamatot, a személyiség „fel-növekedésének” azon útját kell értenünk alatta, ami minden embernél — még ha igen eltérõ individuális adottságok és szociális feltételek mellett is, de — ugyanaz (vö. THEUNISSEN 1993, 38-tól). Következésképpen a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóinak lakókörülményeit és életfeltételeit úgy kell biztosítani, hogy azok a felnõtt embereknél, ne pedig a gyermekeknél szokásos igényeket elégítsék ki. A szolgáltatási kínálatot és a felajánlott segítségnyújtási formákat is úgy kell kialakítani, hogy azok teljes mértékben megfeleljenek a felhasználók életkorának. Az értelmi fogyatékos emberek számára lehetõvé kell tenni, hogy kultúránkban pozitívnak értékelt életstílust követhessenek. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok lakókörülményeit tehát oly módon kell kialakítani, hogy azok ne a professzionális segítõszolgáltatások kínálatának egyfajta speciális kategóriáját testesítsék meg, hanem alapvetõen minden olyan választási és alakítási lehetõséget megengedjenek, melyek az ugyanazon kultúrkörbe tartozó nem fogyatékos polgároknak normális esetben a rendelkezésére állnak. Egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatást akkor tekinthetünk a felhasználók életkorának és kultúrájának megfelelõnek, ha a társadalom köztiszteletnek örvendõ, nem fogyatékos tagjai is el tudják képzelni magukról, hogy adott esetben ott éljenek.

8. Fejlõdésorientáltság Az embert szociális ráutaltságú testi-lelki-szellemi egységként foghatjuk fel (A. Portmann). „Fiziológiai koraszülöttként” jön a világra, fejlõdése ekkor még korántsem zárult le, s a késõbbiekben sem elõre meghatározott pályán halad, hanem kezdettõl fogva a tanulási folyamatoktól függõen alakul. Megismétel-

hetetlenségére és individualitására a világ elsajátításán és az életkörülményei alakításához szükséges kompetenciák megszerzésén keresztül tesz szert. Ennek során folytonosan rá van utalva a többi emberrel való kapcsolattartásra, vagyis — Martin Buberrel szólva — bármely fejlõdésre csak az interperszonális kapcsolatokban kerülhet sor: „Az ember a TE által válik ÉNné.” Egész élete folyamán más személyekhez kötõdik és másoktól függ. Az individualitás és a szociális ráutaltság az ember-mivolt egymástól elválaszthatatlan alkotóelemeit képezik. Mert minden ember a maga egészen egyedi módján sajátítja el a világot, ezért — esetleges fogyatékosságának jellegétõl és súlyossági fokától, vagy életkorától függetlenül — minden ember képes a tanulásra és a fejlõdésre, hovatovább minden ember egész életén keresztül tanul és fejlõdik. Egy agyi sérülés természetesen megváltoztatja az elsajátítási folyamatok megvalósítási lehetõségeit, azonban minden esetben lejátszódik az az individuális fejlõdési folyamat, ami a senki mással össze nem téveszthetõ személyiségû egyén kialakulásához vezet. Az ember saját magát az ökológiai-szociális környezetével megvalósított cserefolyamatokon keresztül szervezõ és szabályozó élõlényként, mindig tevékeny részt vállal önnön helyzetének meghatározásában. Ez alól az értelmi fogyatékos emberek sem képeznek kivételt, még ha esetükben gyakran jelentõsen nehezítetté válnak is a saját életapasztalatok megszerzésének feltételei. A súlyos értelmi fogyatékossággal élõ felnõttek — még elõrehaladott életkorban is — szintén képesek a tanulásra és személyiségük továbbfejlesztésére, ha környezetük biztosítja számukra ennek elõfeltételeit (vö. THEUNISSEN 1993, 41). A kísérés, a támogatás vagy a segítségnyújtás bármely típusánál az emberre általánosan jellemzõ, alapvetõ emocionális, szociális és intellektuális tanulási képesség jelenti a kiindulópontot. Ennek minden egyes életkorban megvan a maga jellegzetes, fejlõdésspecifikus kifejezõdési formája: a felnõttek máshogy tanulnak, mint a gyermekek vagy a fiatalkorúak; egy idõs embernek mások a tanulás utáni igényei, mint egy fiatal felnõttnek. A mindennapok problémáinak megoldásához nyújtott bárminemû segítség csakis ezen törvényszerûségek figyelembevételével történhet. Mégis minden esetben azon áll vagy bukik a dolog, hogy mennyiben sikerül olyan tanulási helyzeteket felkínálni, melyek egyrészt újak és megfelelõ kihívást rejtenek magukban, másrészt viszont nem támasztanak teljesíthetetlen követelményeket, azaz a tanulás a cselekvésbe ágyazottan, az úgynevezett „legközelebbi fejlõdési zónában” (L. Sz. Vigotszkij) történhet. Az ember csak azt tudja megtanulni, ami — a saját individuális perspektívájából nézve — szubjektív jelentõséggel bír a számára, s emellett megfelel aktuálisan adott tanulási képességeinek is.


59

A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek életpraktikus és szociális kompetenciái akkor fognak tehát a legjobban fejlõdni, ha az összes tanulási szituációt, továbbá a célzott fejlesztések kínálatának valamennyi elemét a lehetõ legpontosabban — például egyéni fejlesztési tervek kidolgozásának keretében — az egyes fogyatékos személyek individuális tanulási szükségleteihez és lehetõségeihez igazítják. Kizárólag a jelenlegi élethelyzetük alapján nem szabad az embereket megítélni, hanem mindig tekintetbe kell venni a még bennük szunnyadó lehetõségeket is (FEUSER 1991). A lakhatást nyújtó szolgáltatások szakembergárdájának központi feladatai közé tartozik tehát az is, hogy egyénenként segítse a felhasználókat a továbbfejlõdésben, saját lehetõségeik felkutatásában és kiaknázásában. Mindez elsõsorban a döntési, illetve a cselekvési képesség fejlõdésének elõsegítésére vonatkozik. Az értelmi fogyatékos emberek fejlõdési kilátásait alapvetõen befolyásolják az õt körülvevõ szociális rendszer — mindenekelõtt a referenciaszemélyek — tanulási képességei, vagy más megfogalmazásban: ha azt szeretnénk, hogy az értelmi fogyatékos ember megtanuljon valamit, akkor ezt csakis úgy érhetjük el, ha környezetének vele együtt élõ és dolgozó tagjai közösen tanulnak vele.

9. Az integráció támogatása Integráció alatt két dolgot kell értenünk: a személyi integráció az ember személyiségének és identitásának kialakulási folyamatát jelenti, ami a környezet szociális-ökológiai feltételeivel történõ aktív szembesülés során játszódik le. A szociális integráció ezzel szemben a társadalom életében való részvétel újbóli megteremtését célozza. E folyamatban a következõ fokozatokat különíthetjük el egymástól: • fizikai integráció, ami a nem fogyatékos emberekhez való térbeli közelséget fejezi ki; • funkcionális integráció, azaz a nyilvános életben való részvétel a különféle társadalmi források igénybevételén keresztül (bevásárlás, nyilvános tömegközlekedési eszközök használata, különféle szociális és kulturális intézmények kínálatának igénybevétele); • szociális integráció, ami szûkebb értelemben véve az ember szociális kapcsolatainak összességét jelenti (családtagok, lakótársak, barátok, ismerõsök, szomszédok, ugyanazon településen élõk, munkatársak, szabadidõs partnerek), tágabb értelemben— össztársadalmi szinten — pedig a jogi, politikai és gazdasági egyenlõséget foglalja magába.

60

Itt válhat világossá, hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás téri közelsége a helyi közösséghez, vagyis betagoltsága az adott település szerkezetébe, csak az egyik elõfeltétele a szociális integráció megvalósulásának. Ki kell egészülnie egyfelõl a célzott fejlesztésre irányuló törekvésekkel, hogy a szolgáltató nagyobb mértékû autonómiát, önrendelkezést és cselekvési képességet biztosíthasson felhasználói számára. Másfelõl azonban a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban élõ értelmi fogyatékosok átfogó társadalmi participációja csakis akkor érhetõ el, ha e szolgáltatások munkatársai igazán intenzíven törekszenek arra, hogy tartós nem professzionális kapcsolatokat építsenek ki felhasználóik részére és segítsék ezek fennmaradását. Az integráció a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek együttes, valamennyi életösszefüggést és tanulási területet átölelõ tevékenységén keresztül valósulhat meg a leginkább (vö. FEUSER 1991, 216). Minél általánosabb és minél inkább magától értetõdik az értelmi fogyatékos emberek részvétele a társadalom életében, annál biztosabb lesz önállóságuk és kompetenciáik fejlõdése. A lakhatást nyújtó szolgáltatások szakembergárdájának tehát alaposan át kell gondolnia, milyen konkrét lehetõségek nyílnak arra, hogy felhasználóik nem fogyatékos emberekkel tanulhassanak és dolgozhassanak együtt, s közöttük tölthessék szabadidejüket is. Ebbõl a nézõpontból a szociális rehabilitáció területén dolgozó szakemberek tevékenysége nem csupán a szolgáltatásaikat közvetlenül igénybe vevõ fogyatékos emberekre irányul, hanem annak ugyanígy címzettjei a lakhatást nyújtó szolgáltatások szomszédságában élõk, a helyi közösség különféle egyesületei és érdekcsoportjai, a településen mûködõ intézmények, sõt a társadalmi nyilvánosság is.

10. Jogok és védelem A lakhatást nyújtó szolgáltatások olyan intézmények, melyekbe a lehetõ legritkább esetben kerül valaki a maga szabad elhatározásából. A felhasználók ugyan nem kényszerbeutalás eredményeképpen kerültek ide, többségükben mégis inkább olyan lakóformát kívánnának maguknak, melyben nem más fogyatékosokkal, hanem nem fogyatékos emberekkel élhetnének együtt. A fogyatékos emberek nagyfokú szociális függõsége folytán a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai komoly hatalmat gyakorolnak a felhasználók felett, s így különleges felelõsséggel tartoznak azok védelméért és jogaik biztosításáért. A fogyatékos emberek védelme és jogai elsõsorban abból az elvbõl vezethetõk le, mely minden ember alapvetõ egyenlõségét hirdeti. Bármiféle megkötés vagy korlátozás nélkül részesülniük kell az emberi jogokban; mint


bármely más állampolgárt, õket is megilleti az emberi méltóság tisztelete (vö. a GG 1. cikkelyével)* és a személyiség védelméhez való jog (vö. a GG 2. cikkelyével), az egyenlõ bánásmódhoz való jog (vö. a GG 3. cikkelyével), valamint az összes további alkotmányos alapjog. Az alaptörvény kötelezõ érvénnyel elõírja, hogy minden embert egyenlõnek ismerjünk el, következésképpen az értelmi fogyatékos embereket is társadalmunk teljes jogú tagjainak ismeri el. A társadalmat ezáltal arra kötelezi, hogy szolidárisnak mutatkozzon velük szemben és tegyen meg mindent életkörülményeik javításának érdekében. A szociális állam megteremtésének alkotmányban lefektetett (vö. a GG 20. cikkelyével) kötelezettségébõl származtatható az értelmi fogyatékos emberek rehabilitációhoz való joga, s ez garantálja számukra a hozzáférést a különféle — mindenekelõtt az õ individuális igényeikhez és szükségleteikhez igazodó — segítségnyújtási formák és szolgáltatások kínálatához is. A közösség tagjaiként az értelmi fogyatékos embereknek azonban nemcsak a megfelelõ segítségre támaszthatnak igényt, de ahhoz is joguk van, hogy saját életterük és környezetük kialakításának aktív részeseivé váljanak. Az értelmi fogyatékos emberek védelem és támogatás iránti igényébõl semmiképpen nem következhet az, hogy pusztán külsõ segítségre szorultságuk alapján ítéljék meg õket. Az ENSZ 1971-es, az értelmi fogyatékos emberek jogairól alkotott deklarációjában (2856. sz. határozat, 1971. december 12.) a tagállamok leszögezik, hogy minden értelmi fogyatékos embernek joga van a számára megfelelõ orvosi és fizioterápiás ellátáshoz, képzéshez, tréninghez, rehabilitációhoz és fejlesztéshez. Ugyanígy jogot formálhat az anyagi biztonságra és a megfelelõ életszínvonalra, valamint a produktív munkára vagy a képességeihez a leginkább illeszkedõ, értelmes foglalkoztatásra (vö. FEUSER 1991, 218). Már csak a társadalom jelenleg tapasztalható megnövekedett készségének okán is, amellyel újra hajlandó vitát nyitni bizonyos embercsoportok „alacsonyabbrendûségének” kérdésérõl (ld. az ausztrál morálfilozófus Peter Singer idevágó „szociáletikai” téziseit), manapság újra jelentõsége lett annak, hogy határozottan fellépjünk az értelmi fogyatékosok élethez való jogáért és felhívjuk a figyelmet arra az alapelvre, miszerint minden ember egyenlõ, s ekképpen a fogyatékos emberek élete éppúgy feltétlen és korlátozás nélküli védelmet élvez, mint a nem fogyatékosoké. Minden ember személy, s mint ilyen egyedi és megismételhetetlen. Egy adott személy fejlettségének szintjét semmi esetre sem lehet ember-mivoltának kritériumaként tekintetbe venni (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1991). Az ember mindig az egész

embert kell jelentse; minden, az emberrõl megalkotott képnek a leginkább peremhelyzetben lévõk képmásának megrajzolásával kell kezdõdnie (J.-P. Sartre).

11. Partneri viszony és tisztelet Minden értelmi fogyatékos embert a maga szükségleteivel és érdeklõdésével, a maga emberi kapcsolataival, élettörténetével és fejlõdésével, a maga lehetõségeivel és fejlõdési potenciáljával, a maga szubjektív érzékenységével, bármiféle korlátozás nélkül kell elfogadnunk és tisztelnünk. A mindennapok során felmerülõ problémák sikeres leküzdéséhez nyújtott segítségnyújtás keretében olyan emberi kapcsolatteremtési formákat kell a számukra biztosítani — majd e kapcsolatok kibontakozását elõsegíteni —, amelyek egyenrangú, partneri viszonyra épülnek, s az egymás iránt mutatott kölcsönös tisztelet táplálja õket. E kapcsolatok „partneri” jellege alatt mindazonáltal nem csupán az értelmi fogyatékos ember szubjektivitásának (szubjektív vágyainak, szükségleteinek, érdekeinek és érdeklõdésének, érzéseinek és hangulatainak stb.) elfogadása értendõ, hanem magában foglalja a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak készségét is arra, hogy maguk is fejlõdjenek a felhasználókkal megvalósuló együttélés által, és õk is tanuljanak a szolgáltatást igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberektõl.

12. A különleges sérülékenység figyelembevétele Az értelmi fogyatékos emberek mindig is másoknál kifejezettebb mértékben voltak kiszolgáltatottak annak, hogy a mindenkori társadalom hogyan határozta meg az életminõség fogalmát. Mivel mind a mai napig alig-alig épültek be a társadalom énképébe, ezért a lakosság túlnyomó többsége továbbra is egyfajta fenyegetettségként éli meg létezésüket, sõt újabban mind többen ismét „másodosztályú” egyedekként, társadalmi teherként tekintenek rájuk, legjobb esetben is a saját irgalmasságuk és jótékonyságuk tárgyaiként kezelik õket. A szociális állam gondoskodásának határairól jelenleg is folyó vita csak tovább élesíti a fenti kép kontúrjait. Hosszú ideje nem vetették már a maihoz hasonló nyersességgel a fogyatékos emberek és hozzátartozóik szemére, hogy igényeik kielégítése — állítólag — milyen nagy mértékben nehezíti a kiegyensúlyozott államháztartás megteremtését, s hogy voltaképpen

* GG: Grundgesetz — alaptörvény, a Németországi Szövetségi Köztársaság alkotmánya, a szerk.


61

milyen óriási „kiadást” jelentenek a társadalom számára. Komoly veszélyeket rejt magában, ha a fogyatékos emberek számára biztosított segítségnyújtási kínálatot teljes mértékben a szabad piac törvényszerûségeinek rendelik alá, hiszen ezáltal — rövidebbhosszabb idõre — mellékessé válhat a szolgáltatások minõségének, végsõ soron tehát az érintettek életminõségének kérdése. Különösen a jelentõsebb segítségre szoruló embereket fenyegeti a lehetõség, hogy a rentábilitás szempontjának fokozatos elõtérbe kerülésével elõbb-utóbb „gazdaságtalannak” ítélik meg a számukra nyújtott szolgáltatásokat, s így könnyen a fogyatékosságügy intézményrendszerén belül is mûködésbe lépõ szelekció áldozataivá válhatnak. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok gyakorta ismeretlenek, idegenek maradnak embertársaik számára, s így azok alig-alig ismerik valódi kívánságakat és szükségleteiket. Egy olyan társadalomban, amely egyre inkább a teljesítményelvet helyezi a közösségi értékek fölé, az értelmi fogyatékos emberek ebbõl eredõen számos megterhelõ, fájó tapasztalatot kényszerülnek elviselni életük során. A közösség normális élettapasztalataiból szinte teljesen kirekesztve, nemritkán maguk is megtûrt idegenként élik meg magukat egy olyan világban, amelyben nehezen bol-

dogulnak, s így nemigen van mit keresniük. Ráadásul szünet nélkül emlékeztetik õket segítségre utaltságukra és különleges helyzetükre, amire elbizonytalanodással és önmaguk lenézésével válaszolnak (HESS 1987). Az ilyesfajta tapasztalatok hatására a legtöbb értelmi fogyatékos ember szélsõségesen érzékennyé válik mások viselkedésére és érzelmeire, vagy a vele szemben támasztott elvárásaira, s könynyen sérülékenynek bizonyul. Ezért van, hogy oly gyakran szinte megsebzettként reagálnak a nyílt vagy rejtett elutasításra és diszkriminációra, akár az õket lealacsonyító megjegyzésekre is. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak tekintetbe kell venniük az értelmi fogyatékos emberek különleges sérülékenységét, s mindent el kell követniük, hogy felhasználóik a lehetõ legtöbb pozitív tapasztalatot szerezhessék mindennapjaik során, magyarán szólva minél inkább felnõtteknek, azaz mások által elismert és tisztelt, másoktól megértett és szeretett embereknek érezhessék magukat. Különösen is érvényre kell juttatni ezt a törekvést a felhasználók számára potenciális megterhelést jelentõ, átmeneti élethelyzetekben, mint amilyen például a szülõi háztól való elkerülés, az új munkakörülmények közé kerülés, vagy a fontos referenciaszemélyek elvesztése utáni idõszakok.

Irodalom BADURA, B.; GROSS, P.: Sozialpolitische Perspektiven. München 1976. BECK, I.: Neuorientierung in der Organisation pädagogisch-sozialer Dienstleistungen für Menschen mit Behinderung: Zielperspektiven und Bewertungsfragen. Frankfurt a. M. 1994. BRADL, Ch.: Vom Heim zur Assistenz — Strukturelle Grenzen von „Selbstbestimmt Leben” im Heim. In: Bradl, Ch.; Steinhart, I. (Hrsg.): Mehr Selbstbestimmung durch Enthospitalisierung — Kritische Analysen und neue Orientierungen für die Arbeit mit geistig behinderten Menschen. Bonn 1996, 178–203. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Grundsatzprogramm der Lebenshilfe. Marburg 1991. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wörterbuch aktueller Fachbegriffe. In: Fachdienst der Lebenshilfe 3/1994, 1–8. FEUSER, G.: Die Lebenssituation geistig behinderter Menschen. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! — Perspektiven geistig behinderter Menschen zum selbständigen Leben. München 1991, 195–219. FEUSER, G.: „Geistig Behinderte gibt es nicht!” — Projektionen und Artefakte in der Geistigbehindertenpädagogik. In: Geistige Behinderung 1/ 1996, 18–25. GROSCHKE, D.: Praxiskonzepte der Heilpädagogik. München, Basel 1989.

62

HAHN, M. Th.: Von der Freiheit schwerbehinderter Menschen: anthropologische Fragmente. In: Hartmann, N. (Hrsg.): Beiträge zur Pädagogik der Schwerstbehinderten. Heidelberg 1983, 132–141. HESS, D.: Über eine Wohngruppe für akut Schizophrene („Soteria Bern”) und „das Konzept der besonderen Verletzbarkeit”. In: Dörner, K. (Hrsg.): Neue Praxis braucht neue Theorie — Ökologische und andere Denkansätze für gemeindepsychiatrisches Handeln. Gütersloh 1987, 136–143. HONDRICH, K. O.: Menschliche Bedürfnisse und ihre Steuerung. Hamburg 1975. JANTZEN, W: Menschen mit geistiger Behinderung und gesellschaftliche Integration. Bern, Stuttgart, Wien 1980. JANTZEN, W.: Bemerkungen zur Soziologie behindernder Institutionen. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! — Perspektiven geistig behinderter Menschen zum selbständigen Leben. München 1991, 235–246. LINGG, A.; THEUNISSEN, G.: Psychische Störungen bei geistig Behinderten: Erscheinungsformen, Ursachen und Handlungsmöglichkeiten aus pädagogischer und psychiatrischer Sicht. Freiburg i. Br. 1993. MAHLKE, W.; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe: Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Behindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985. NIEHOFF, U.: Wege zur Selbstbestimmung. In: Geistige Behinderung 3/1994, 186–201.


NIRJE, B.: Das Normatisierungsprinzip. In: Fischer, U.; Hahn, M. Th.; Klingmüller, B.; Seifert, M. (Hrsg.): Wohnen im Stadtteil für Erwachsene mit schwerer geistiger Behinderung. Reutlingen 1994, 175–202. RATZKA, A.: Aufstand der Betreuten: STIL — Persönliche Assistenz und Independent Living in Schweden. In: Mayer, A.; Rütter, J. (Hrsg.): Abschied vom Heim: Erfahrungsberichte aus Ambulanten Diensten und Zentren für Selbstbestimmtes Leben. München 1988, 183–201. RICHTER, St.: Normalisierung als Zielperspektive für die Behindertenhilfe. In: Köttgen, C.; Kretzer, D.; Richter, St. (Hrsg.): Aus dem Rahmen fallen — Kinder und Jugendliche zwischen Erziehung und Psychiatrie. Bonn 1990, 35–48. RÜGGEBERG, A.: Autonom leben — Gemeindenahe Formen von Beratung, Hilfe und Pflege von und für Menschen mit Behinderungen. Schriftenreihe des Bundesministers für Jugend, Familie, Frauen und Gesundheit. Bd. 173. Stuttgart 1985. SCHWARTE, N.: Der Alltag als Lernfeld Behinderter. In: Hauswirtschaft/Wissenschaft 2/1982, 70–75. SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe — Anthropologische Aspekte des Wohnens unter erschwerten Bedingungen. In: Pape, F. W (Hrsg.): Leben mit einer Körperbehinderung. Stuttgart 1994, 2–25. SPECK, O.: Die Bedeutung des Wohnens für den geistig behindcrten Menschen aus philosophischanthropologischer Sicht. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Humanes Wohnen — seine Bedeutung für das Leben geistig behinderter Erwachsener. Marburg/Lahn 1982, 5–15. SPECK, O. (Hrsg.): Integration und Autonomie behinderter Menschen. Stuttgart, Berlin 1985.

STEINER, G.: Grundrecht auf Wohnen auch für Menschen mit Behinderungen. In: Pape, F. W. (Hrsg.): Leben mit einer Körperbehinderung. Stuttgart 1994, 37–55. TEUTEBERG, H.-J.: Betrachtungen zu einer Geschichte des Wohnens. In: Teuteberg, H.-J. (Hrsg.): Homo habitans — Zur Sozialgeschichte des ländlichen und städtischen Wohnens. Münster 1985, 1–25. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. THEUNISSEN, G.: Heilpädagogik im Umbruch: über Bildung, Erziehung und Therapie bei geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. THIMM, W.: Leben in Nachbarschaften: Hilfen für Menschen mit Behinderungen. Freiburg i. Br. 1994. THIMM, W.; FERBER, Ch. v.; SCHILLER, B.; WEDEKIND, R.: Ein Leben so normal wie möglich führen … Zum Normalisierungskonzept in Deutschland und in Dänemark. Hrsg.: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. Große Schriftenreihe. Bd. 11. Marburg/Lahn 1985. WEINMANN, S. u. a.: Kriterein zur Verbesserung der Entscheidungssicherheit bei der Eingliederung Behinderter in Werkstätten für Behinderte oder auf dem allgemeinen Arbeitsmarkt. Siegen 1994. WINDISCH, M.; KNIEL, A.: Lebensbedingungen behinderter Erwachsener: Eine Studie zu Hilfebedarf, sozialer Unterstützung und Integration. Weinheim 1993. WOLFENSBERGER, W.: Social Role Valorization. In: Mental Retardation 6/1983, 234-tõl. WOLFENSBERGER, W.: Der neue Genozid an den Benachteiligten, Alten und Behinderten. Gütersloh 1991. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


63

5. A LEWO-val végzett minõség-ellenõrzési eljárás elõkészítése és kivitelezése A LEWO eszközkészletének használata elõfeltételezi, hogy alkalmazói folyamatosan és intenzíven foglalkozzanak a fogyatékos emberek intézményes keretek közötti lakhatásának minden lehetséges szempontjával. A lakhatást nyújtó szolgáltatások azon munkatársainak, akik csupán formálisan, a lehetõ legszûkebbre méretezett idõbeli és személyi ráfordítással, már-már mellékesen kívánnak a minõségfejlesztéssel foglalkozni, inkább más eszközök használatát ajánljuk. Hogy a lehetõ legkedvezõbb körülményeket teremthesse meg a segédeszköz használatához, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak a LEWO alkalmazására elõkészülve — majd azt mintegy „a pálya szélérõl” kísérve — céltudatosan törekednie kell arra, hogy az értékelést végzõ team döntései és munkája számára mindvégig biztosítsa a szükséges autonómiát. Minden újítás számos ellenérzést is kivált. Kezdetben még viszonylag világosan meg lehet fogalmazni azokat az elõnyöket, melyekkel a szisztematikus minõség-ellenõrzés járhat a szakemberek munkájának minõsége és szakmai identitásának fejlõdése számára — az ellenállás gyakran csak akkor jelentkezik, amikor a munkatársak egy adott csoportja már jó ideje tevékenyen foglalkozik önértékeléssel. Amikor tehát egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai elhatározzák, hogy dolgozni kezdenek a LEWO-val, mindenekelõtt nyíltan beszélniük kell egymással az ezzel kapcsolatosan bennük lévõ fenntartásokról és félelmekrõl. Kétséges esetekben, vagyis ha az adott szolgáltatás hierarchiájának különbözõ szintjein álló, különbözõ funkciókat betöltõ csoportjai között nem sikerül konszenzust teremteni a megállapodott formában, a kialkudott célok és tartalmak mentén elvégzendõ evaluáció szükségességérõl és jelentõségérõl, valamint a folyamat nyomonkövetéséhez elengedhetetlen intézkedésekrõl, akkor le kell mondani a LEWO alkalmazásáról. Valódi változás csakis akkor érhetõ el, ha a mérõeljárás kivitelezésében nem csupán a vizsgált lakóegység vagy csoport, hanem a környezõ rendszer— jelen esetben az intézmény — egésze is részt vesz. A sikerhez azonban az intézményi hierarchia különféle szintjein és szervezeti egységeiben foglalkoztatott összes munkatársat meg kell nyerni a tervezett változtatásnak. Ennyiben a LEWO eszközkészletével végzett minõség-ellenõrzés — szigorúan véve — csakis azon

lakhatást nyújtó szolgáltatások részére ajánlható, melyekben alapvetõen fennáll a konszenzus lehetõsége a tervezett és rendszeres kooperáció szükségességérõl.

5.1. Az értékelési folyamat ideáltipikus lefolyása A LEWO-t — mint elsõdlegesen a belsõ (ön)értékelést szolgáló segédeszközt — igyekeztünk olyannyira rugalmasan kialakítani, hogy alkalmazása — a megtervezett szociális változtatásokat célzó szervezetfejlesztéstõl kezdõdõen a belsõ továbbképzésekig — különbözõ formákat ölthessen. Az alábbiakban felvázoljuk azt az ideáltipikus folyamatot, melyet a gyakorlati alkalmazás során mindig hozzá kell igazítani a konkrét adottságokhoz és feltételekhez.

A LEWO eszközkészletével végzett értékelés ideáltipikus lefolyása 1. Irányítócsoport létrehozása • nagy vonalakban történõ tervezés: elõzetes döntések az értékelés céljait, súlypontjait és lefolyását illetõen; a tárgyi (eszköz) és személyi igények felmérése; a felmerülõ költségek kiszámítása • döntés az értékelést végzõ team összetételérõl 2. A strukturális adatok összegyûjtése és feldolgozása a) a szolgáltató vonatkozásában (Struktúrakérdõív I.) b) a felhasználók vonatkozásában (Struktúrakérdõív II.) 3. Az értékelést végzõ team felállítása • ideáltipikus összetétel: felhasználók, hozzátartozók/pártfogók, a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársak, a kísérõ szolgáltatások szakemberei, a vezetõség képviselõi, külsõ tanácsadók • a folyamat részletes megtervezése: az értékelés kötelezõ érvényû céljainak és súlypontjainak rögzítése


65

4. Módszeres információgyûjtés a) a strukturális adatok és további anyagok áttekintése (ld. a „Mérõeszköz a lakhatást nyújtó szolgáltatások elsõ feltérképezéséhez” címû részt) b) hospitálások, az adott szolgáltatás környezetének feltérképezése c) beszélgetések, résztvevõ megfigyelések stb. 5. A különbözõ tárgykörök és mutatóik kiértékelése a) a felhasználói mutatók alapján b) a kínálati mutatók alapján • az értékelést végzõ team tagjainak eszmecseréje egyéni tapasztalataikról, majd az egyes tárgykörök és mutatóik közös kiértékelése • az összmegítélések kialakítása (kínálati és felhasználói profilok megrajzolása) • a két fenti profil összehasonlítása 6. Az elsõbbséget élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása a) a felhasználók vonatkozásában b) a szolgáltató vonatkozásában 7. A szolgáltatás minõségére vonatkozó jelentés elkészítése az értékelést végzõ team az 5. és a 6. pontok eredményeinek alapján jelentést készít, s azt megküldi az irányítócsoportnak 8. Cselekvési terv összeállítása a szolgáltatás minõségére vonatkozó jelentés alapján az irányítócsoport részletes tervet dolgoz ki a szükséges változtatásokról 9. A továbbiakra vonatkozó különbözõ alternatívák megvizsgálása és ellenõrzése a) a teljes értékelési folyamat meghatározott idõintervallumokban történõ megismétlése b) a sürgõs megoldásra váró problématerületek még részletesebb átvizsgálása c) a szolgáltatás mindennapos életét kísérõ kontrolltevékenység napi jegyzõkönyvek, fejlõdési beszámolók stb. segítségével

5.2. Az irányítócsoport létrehozása és feladatai Miután megszületett a pozitív döntés az eszközkészlet alkalmazásáról, az intézmény belsõ munkatársaiból össze kell állnia annak az úgynevezett irányítócsoportnak, amelynek elsõdleges feladata lesz a tervbe vett evaluáció céljaira, súlypontjaira, lefolyta-

66

tására, személyi és anyagi kihatásaira vonatkozó elõzetes döntések meghozatala. A csoportnak — lévén stratégiai jellegû tervezést kell végeznie — viszonylag kis létszámúnak kell lennie, összetételében azonban reprezentálnia kell az adott szolgáltatás hierarchiájának minden szintjét és szervezeti egységét (vezetõség, igazgatási egység, a kísérõ szolgáltatások szakembereinek képviselõi, az intézmény nagyságának megfelelõen több, a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatárs), és megfelelõ illetékességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy kötelezõ érvényû döntéseket hozzon a vállalkozás kereteit illetõen. Az irányítócsoport tagjainak mindenekelõtt abban kell megegyezniük, hogy az általuk képviselt lakhatást nyújtó szolgáltatás esetében mik a LEWO alkalmazásának céljai. A mûködésükben mutatkozó egy bizonyos gyenge pontot akarnak például kielemezni általa? Vagy kifelé igyekeznek ily módon bizonyítani az általuk nyújtott szolgáltatás minõségét? Esetleg az értékelési folyamat egy hosszabb távú minõségfejlesztési koncepció megvalósításának elsõ lépése? Elkerülendõ az irreális elvárásokat és a nem megfelelõ szinten véghezvitt beavatkozás okozta veszélyeket, az irányítócsoportnak igen világos célokat kell megfogalmaznia a LEWO-val végzett munkával kapcsolatosan, már csak azért is, hogy ezeket a késõbbiekben minél pontosabban össze lehessen vetni a ténylegesen elért változtatások eredményeivel. A továbbiakban azt kell tisztázni, hogy az értékelés a vizsgálandó intézménynek pontosan melyik egységére vonatkozzon. A nagyobb méretû, lakócsoportokat mûködtetõ vagy lakásszövetségi rendszerként funkcionáló szolgáltatások esetében a lakócsoport, illetve a lakóegység lehet a LEWO alkalmazásának vizsgálati egysége. A kisebb intézmények vagy a különféle támogatással kísért lakóformák esetében a minõségvizsgálat a lakhatást nyújtó szolgáltatás egészét is célozhatja. Ideáltipikus esetben a vizsgált lakóegységben vagy lakócsoportban élõ minden egyes felhasználót be kellene vonni az értékelési folyamatba. Mivel azonban erre a gyakorlatban sok esetben nincsen mód, az irányítócsoportnak határoznia kell arról, hogy kik fogják a felhasználók közül a kérdéses lakóegységet vagy lakócsoportot képviselni. Az alábbi kritériumok lehetnek — többek között — e döntés meghozatalánál relevánsak: életkor, nem, életrajz, a segítségre szorultság mértéke stb. Az irányítócsoportnak rendes esetben arról is elõzetes döntést kell hoznia, melyek legyenek a LEWO eszközkészletével végzett minõség-ellenõrzés súlypontjai: van-e lehetõség a teljes körû adatfelvételre, vagy — szemelvényszerûen — csak bizonyos tárgykörök és munkaterületek vizsgálatára kerülhet sor. A LEWO esetében a teljes körû adatfelvételhez — eltrõ idõi intenzitás mellett — az ebben részt vevõ személyek mintegy négy hetes munkájára van szükség.


Ebben az idõszakban az értékelésért felelõs teamnek négy–öt, ülésenként kb. három órás munkaértekezletet kell tartania. Lehetséges azonban az is, hogy az értékelési folyamatot a megadottnál hosszabb idõszakra „húzzuk szét”, s így arányosan csökkenthetjük az egy hétre esõ munka mennyiségét és idõigényét. A folyamat kezdetének és lezárásának idõpontját azonban mindkét esetben szigorúan rögzíteni kell. Az irányítócsoport feladata továbbá az is, hogy javaslatot tegyen az értékelést végzõ team összetételére. A LEWO alkalmazása megkívánja, hogy ennek munkájában jelentõségüknek megfelelõ súllyal vegyenek részt az intézmény lakócsoportjaiban vagy lakóegységeiben felelõs szolgálatot végzõ munkatársak (a csoportok nagyságától függõen kettõ–négy, igen nagy létszámú teamek esetén ennél is több munkatárs közremûködése mondható optimálisnak). Ezen túlmenõen képviseltetnie kell magát az intézmény vezetõségének, esetlegesen a kísérõ szolgáltatások szakembergárdájának is. Minden esetben törekedni kell arra, hogy a lakócsoportokban élõ fogyatékos emberek hozzátartozóit és — amennyiben lehetséges — pártfogóit is bevonjuk az értékelõteam tevékenységébe. Végül, az evaluáció teljes idõszakában legalább egy külsõ szakértõ is kövesse annak alakulását, s ha igényük van rá, természetesen a vizsgálatban érintett lakócsoportokban vagy lakóegységekben élõ felhasználókat is vonjuk be a folyamatba. A LEWO eszközkészletével végzett értékelés nem végezhetõ el minden költség nélkül. Az irányítócsoportnak pontos kalkulációt kell készítenie a szükséges személyi, idõi és anyagi ráfordítások nagyságáról, s definitív módon rögzítenie kell számításainak eredményét. Feltétlenül szükség van az egész folyamat nagy vonalakban történõ megtervezésére is, hogy az érintettek tisztába jöhessenek azzal, pontosan mennyi idõre van szükség a minõség-ellenõrzés lefolytatásához, továbbá hogy kinek, mikor és milyen feladatot kell vállalnia az elõkészítés során (például elbeszélgetés az esetlegesen érdeklõdõ felhasználókkal, hozzátartozókkal vagy külsõ szakértõkkel), valamint hogy miként szervezhetõ meg majd az értékelõ team munkájában szerepet vállaló munkatársak helyettesítése.

5.3. A strukturális adatok összegyûjtése és feldolgozása Eljárástechnikai szempontból túlságosan is gazdaságtalan volna, ha a LEWO-val dolgozó értékelõteam minden egyes tagja ugyanazokat az általános információkat igyekezne összegyûjteni a lakhatást nyújtó

szolgáltatóról, vagy ugyanazokra az alapinformációkra próbálna meg szert tenni az egyes felhasználókkal kapcsolatosan. Emiatt azoknak a legalapvetõbb strukturális adatoknak a felvételét és feldolgozását, melyek az értékelés folyamán számos kérdésfeltevésben és ezek megítélése kapcsán is felbukkannak, az irányítócsoportnak kell magára vállalnia, s e munka elvégzésére még a tulajdonképpeni értékelésért felelõs team elsõ összejövetele elõtt sort is kell kerítenie. A LEWO által használt indikátormodellben két igen részletes kérdõív szolgálja az ezirányú adatfelvételt (a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatásra vagy lakóegységre vonatkozó általános információk feltárására használatos Struktúrakérdõív I., illetve a felhasználókra vonatkozó alapinformációk összegyûjtését célzó Struktúrakérdõív II.). Érdemes a feladatra elõre kiválasztott munkatársakra bízni e két kérdõív feldolgozását (mondjuk az intézmény vezetõje vállalja a szolgáltatásra vonatkozó adatok összegyûjtését, míg a felhasználókra vonatkozó információk megszerzésérõl a lakócsoportokban dolgozó munkatársak vagy a kísérõ szolgáltatások szakemberei gondoskodnak). Az adatfelvételt szolgáló kérdõívek mellett az értékelési folyamat elõkészítésének fázisában még egy sor további segédanyag összeállítására van szükség. Az alábbiakban felsoroljuk a LEWO-val végzett munkához szükséges dokumentumokat és információs anyagokat.

Az értékelés elõkészítéséhez szükséges segédanyagok 1. A lakhatást nyújtó szolgáltatás különféle dokumentumaiban lefektetett célok és feladatleírások a) a célkitûzések leírása, a célcsoportra vonatkozó információk stb. b) a szolgáltatást bemutató kiadványok, információs brosúrák stb. c) a kitöltött Struktúrakérdõív I. a LEWO eszközkészletébõl 2. A vezetési koncepció leírása (például a vezetés alapelvei, az együttmûködésre vonatkozó megállapodások stb.) 3. Az intézmény szervezeti felépítésének bemutatására szolgáló organizációs diagramok (szervezeti egységek és a hierarchia szintjei, minden esetben megadva az ott dolgozó munkatársak számát is) 4. A mûködtetés szervezését illusztráló folyamatábrák (belsõ munka és kooperációs formák, a megbeszélések és az értekezletek típusai — megrendezésük gyakoriságának és a résztvevõk számának feltüntetésével —, az új munkatársak felvételének és beszoktatásának rendje, a fel-


67

használók felvételének menete és a költözések lefolytatása stb.) 5. Összeállítás a szolgáltatás valamennyi munkatársának munkaköri leírásáról (ideértve a külsõ munkaerõk, a civil szolgálatosok stb. munkaköri leírását is) 6. Lista összeállítása azokról a regionális szociálpolitikai és szakmai testületekrõl, melyek munkájában a szolgáltatás munkatársai rendszeresen részt vesznek 7. Házirend és ehhez hasonló írásban rögzített megállapodások (a szülõi munkaközösség vagy a gondnokok rendelkezései stb.) 8. Az alkalmazott lakószerzõdés mintája 9. Írásos munkatervek (a szabadidõ-pedagógia, a szexuálpedagógiai kísérés, a lakótréning stb. koncepciói) 10. A felhasználók dokumentációjának és a velük kapcsolatos eljárások írásos anyagainak mintagyûjteménye a) a kitöltött Struktúrakérdõív II. a LEWO eszközkészletébõl b) aktuális fejlesztési tervek c) a felhasznált — például a kompetenciák felmérésére szolgáló — eszközök (P-A-C, HKI stb.)

Valószínû, hogy sok lakhatást nyújtó szolgáltatás nem rendelkezik a fent nevezett anyagok mindegyikével. Az evaluáció elõkészítéseként azonban feltétlenül érdemes legalább a szervezeti felépítés bemutatására szolgáló organizációs diagramot, továbbá a mûködtetés leglényegesebb részleteit illusztráló folyamatábrákat elkészíteni. Az értékelést végzõ team alakuló ülésén minden egyes résztvevõnek meg kell kapnia a felsorolt dokumentumokat tartalmazó mappát. Ezeknek az anyagoknak és adatoknak az összessége képezi ugyanis az evaluáció kiinduló empirikus bázisát. Feltétlenül figyelmet érdemel emellett az a tény is, hogy a kézhez kapott segédanyagok megléte, aktualitása, hozzáférhetõsége, valamint — legfontosabb szempontként — rendszeres igénybevétele már a struktúraminõség nem elhanyagolható jelentõségû szempontjaként jelenik meg a team tagjai számára.

5.4. Az értékelést végzõ team feladatai Az értékelõteam munkaértekezleteihez a következõ — elengedhetetlen — keretfeltételeket kell biztosítani:

68

• Az ülések idõtartamát be kell számítani a résztvevõ munkatársak munkaidejébe (a helyettesítés kérdését idejekorán meg kell oldani); • az ülések idõpontjának meghatározásánál a lehetõ leginkább tekintettel kell lenni az azon részt vevõ felhasználók és hozzátartozóik személyes idõbeosztására; • elegendõ idõt kell biztosítani a munkaértekezletek számára (tájékoztató érték: kb. három óra); • megfelelõ helyiséget kell az értekezletek számára rendelkezésre bocsátani (elegendõ hely legyen a munka elvégzéséhez, ne legyenek külsõ zavaró tényezõk stb.). Az értékelésért felelõs team alakuló ülésén a csoporton belüli illetékességi körök és szerepek meghatározása az elsõdleges feladat. Emellett a lehetõ legpontosabban meg kell állapodni az egyes munkafeladatok szétosztásáról, és rögzíteni kell a munkaértekezletek, valamint egyéb közös alkalmak (megbeszélések, hospitálások) idõpontjait is. A minõségvizsgálat tartalmi súlypontjainak konkretizálásakor az értékelõteamnek alapvetõen tartania kell magát az irányítócsoport elõzetes döntéseihez. Amennyiben az irányítócsoport a LEWO teljeskörû alkalmazását ítélte kívánatosnak, automatikusan zárójelbe kell tenni a többi alternatívát. Ha azonban — idõ hiányában vagy gazdasági okokból — csak az eszközkészlet egyes részterületeinek használatára nyílik mód, az értékelést végzõ team elsõ közös feladata lesz ezek kiválasztása. Szakmai szempontból természetesen kívánatos a LEWO teljeskörû és szisztematikus, a 33 tárgykör valamennyi mutatójának feldolgozására kiterjedõ alkalmazása. A lakhatást nyújtó szolgáltatások közismerten szûkre szabott személyi és pénzügyi lehetõségeit tekintve azonban ennek a — viszonylag magas idõi és anyagi ráfordítást igénylõ — változatnak a választását inkább tekinthetjük kivételnek, mintsem általános szabálynak. Az értékelést végzõ team tagjainak ennél fogva saját érdeklõdésük, feladataikból következõ súlypontjaik és személyes lehetõségeik összehangolásával kell az adott szolgáltatásra leginkább rászabható „evaluációs menüt” összeállítaniuk. Az adott intézmény leginkább feszítõ problémáitól és leginkább fejlesztésre szoruló területeitõl függ, hogy milyen súlypontokat érdemes megállapítani az értékelés számára, illetve hogy mely tárgykörrel kell a folyamatot elkezdeni. A lehetséges problematikus területekrõl a LEWO „Mérõeszköz a lakhatást nyújtó szolgáltatások elsõ feltérképezéséhez” nevet viselõ segédanyagának (ld. a 441. oldaltól kezdõdõen) felhasználásával nyerhetünk áttekintést. Ez összesen 70, a LEWO különbözõ tárgyköreibõl kiválasztott és összeállított mutatót tartalmaz. Az összeállítás érdekében a szociális rehabilitáció már tárgyalt 12 irányelvét 6 úgynevezett célkategóriába foglaltuk össze, kiegészítettük a „Minõségbiztosítás” elnevezésû kate-


góriával, majd mindegyik kategóriához 10–10, az érintett irányelvet példaszerûen leképezõ mutatót (indikátort) rendeltünk. A fent említett célkategóriák közé a következõk tartoznak: 1. Szükségletorientáltság/individualizáció 2. Önrendelkezés 3. A felhasználók helyi közösségbe történõ integrációját elõsegítõ lépések 4. A különleges sérülékenység figyelembevétele, jogok és védelem 5. Az imázs javítása, partneri viszony és tisztelet, életkornak és kultúrának való megfelelés 6. A kompetenciák fejlesztése, a szerepkörök kitágítása, fejlõdésorientáltság 7. Minõségbiztosítás

Az alkalmazandó tárgykörök kiválasztása Az elsõ feltérképezést szolgáló mérõeszköz felhasználásán túlmenõen az értékelõteamnek össze kell állítania, hogy egyes tagjai — személy szerint — mely problémákat és nehézségeket tartják a vizsgált lakóegység/lakócsoport, illetve az egész intézmény jelenlegi helyzetére nézve elsõdlegesen megoldandónak és megszüntetendõnek. A lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársak szemszögébõl nézve például a következõ súlypontok adódhatnak: • A munkakörök definiálásával kapcsolatos problémák (Pontosan mi minden tartozik a feladataim közé? Mik a jogaim és mik a kötelességeim?); • A munka elvégzése és szervezése körül adódó problémák (Hogyan tudnánk jobban együttmûködni egymással? Hogyan tudnék jobban úrrá lenni napi feladataim tömkelegén?) A két fenti szempont általában közvetlenül összefügg egymással, így a mérõeszköz sem választja õket mesterségesen szét egymástól, hanem minden egyes tárgykör esetében módot ad együttes feldolgozásukra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a felhasználók, a hozzátartozók, a lakócsoportokban dolgozó munkatársak, a vezetõség tagjai stb. egymástól lényegesen eltérõ módon definiálják a problémákat. Nem kerülhetõ meg tehát, hogy az értéklõteam tagjai meghatározzák a különbözõ érdekek „átlagértékét”, majd közösen (és írásban is!) rögzítsék, mi az, amire az értékelést ki kívánják terjeszteni, és mi az, amire nem. Ha például arra a megállapodásra jutnak, hogy az adott szolgáltatás jelenleg legégetõbb problémája a munkatársak és a felhasználók közötti kapcsolatok rendezetlensége, akkor az értékelésnek — súlypont-

szerûen — az „Együttélés”, „A munkatársak vezetése”, valamint a „Jogok és védelem” munkaterületek tárgyköreire kell koncentrálnia. Ha ellenben az a meggyõzõdésük alakul ki, hogy a legaktuálisabb problémát inkább az jelenti, hogy az intézmény téri-építészeti kialakítása nem eléggé individualizált, materiális viszonyai pedig nem illeszkednek megfelelõen a felhasználók szükségleteihez, akkor elsõsorban „A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása” elnevezésû munkaterület feldolgozása tûnik relevánsnak. Végül az olyan, strukturális természetû problémák esetében, mint például a belsõ és külsõ együttmûködés hiányosságai, a megbeszélések alacsony hatékonysága, a túlságosan korlátozó elõírások stb., mindenekelõtt a „Szervezetfejlesztés”, „A munkatársak vezetése”, továbbá „A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei” címszavak alatt szereplõ munkaterületek tárgyköreivel érdemes a vizsgálódást kezdeni. Gyakran alábecsülik a felhasználók külsõ — a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívüli személyekhez fûzõdõ — kapcsolatainak jelentõségét (partnerkapcsolatok, barátságok, ismeretségek), pedig az ilyen, nem professzionális jellegû kapcsolatok és szociális hálók tartóssága és teherbírása nagymértékben függ a támogatással kísért lakóformák munkatársainak közremûködésétõl. Számos intézmény éppen ezen a téren mutat óriási koncepcionális hiányosságokat, miközben egyik legfontosabb feladatuknak kellene hogy tekintsék a felhasználók szociális hálóinak fejlesztését. Mindezért — az értelmi fogyatékos emberek támogatással kísért lakóformáiban dolgozó szakemberek munkáját értékelve — a „Nem professzionális kapcsolatok és szociális hálók” nevet viselõ munkaterületet szinte „a minõség kulcsdimenziójának” nevezhetjük. Ennek okán feltétlenül, az egyébként elõirányzott súlypontoktól függetlenül is ajánlatos a vizsgálatot e munkaterület mind a négy tárgykörére kiterjeszteni. A fentiekbõl következik, hogy a LEWO eszközkészletével alapvetõen kétféle módon lehet az értékelést elvégezni, nevezetesen 1. az összes tárgykör vizsgálatára sort kerítve; 2. az eljárást egyes kiválasztott tárgykörök vizsgálatára korlátozva (attól függõen, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál mely problémákat ítélték különösen fontosnak). Ha a szolgáltató amellett dönt, hogy az értékelés kapcsán néhány meghatározott tárgykör vizsgálatára szorítkozik, ennek megkezdése elõtt — a központi jelentõségû problémákat áttekintendõ — mindenképpen sort kell keríteni a lakhatást nyújtó szolgáltatások elsõ feltérképezésére szolgáló mérõeszköz használatára, s csak ezután kerülhet sor a feldolgozni kívánt tárgykörök kiválasztására.


69

A tárgykörök kiválasztása során egyfelõl meg kell határozni a prioritásokat, másfelõl azonban nem szabad a válogatást túlságosan szûkre méretezni. Egyetlen egy munkaterület tárgyköreinek feldolgozása valószínûleg nem szolgál annyi összefüggõ információval, hogy valóban megbízható képet kaphassunk az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának erõsségeirõl és gyengéirõl. Mivel a lakhatást nyújtó szolgáltatások minden, a LEWO-val vizsgálható jellemzõje (struktúrák, tevékenységek lefolyása, interakciók, személyi tényezõk) szoros kölcsönhatásban áll egymással és így jelenik meg a mindennapos munka során, ezek értékelése közben — bármelyik részaspektusból induljunk is ki — szinte „automatikusan” jutunk el azokhoz a területekhez, melyekre mindenképpen ki kell terjesztenünk az evaluáció folyamatát.

A fejlesztési folyamatok célzott tervezése A „penzum” megállapításakor az értékelést végzõ teamnek meg kell maradnia a valóság talaján, s a lehetõ legegzaktabb módon kell megterveznie a várható idõi, személyi és anyagi igényeket. Nem szabad elfelejteni, hogy a team legtöbb tagjának minden bizonnyal újdonságot jelent a támogatással kísért lakóformákban végzett tevékenység tartalmi és formai kérdéseivel való módszeres foglalkozás. Mindennapos munkájukat végezve a közvetlenül a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ szakemberek fõként olyan jellegû feladatokkal kényszerülnek foglalkozni, melyek gyors és közvetlen cselekvést követelnek. Hasonlóan a felhasználókhoz és azok hozzátartozóihoz, az õ számukra is „idegen terepre” merészkedést jelent tehát, hogy egy hosszabb távú értéklési és tervezési folyamat részeseivé válnak. Kevés szociális szolgáltatásra jellemzõ, hogy munkatársai multiperspektivikusan összeállított és az intézményi hierarchián túllépõ csapatokban dolgoznak együtt, így hát ez is szokatlan lehet az értékelõteam tagjai számára. Kezdettõl fogva elegendõ idõt kell tehát betervezni a kérdésfeltevésekre, magyarázatokra, tisztázásokra, s az ilyesfajta „vargabetûk” mindenféle egyéb módozataira. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak már csak a fenti okból kifolyólag is igénybe kell venniük a LEWO-val végzett munkához olyan külsõ szakértõk segítségét, akik képesek az értékelést végzõ teamen belüli csoportdinamikai folyamatokat moderálni és konstruktív módon irányítani. Ha erre mégsincs mód, a team moderálásának kérdését már az alakuló ülésen tisztázni és — kötelezõ érvénnyel — rögzíteni szükséges. A feladatot ilyen esetekben lehetõleg olyan személyre kell

70

bízni, aki a többi csoporttagnak nem hivatali felettese. Az értékelésért felelõs team közös értekezletein törekedni kell a „konstruktív vita” valamely formájának kialakítására, melyben az egymással ellentétes vélemények is új felismerések megszületéséhez járulhatnak hozzá. Ebben az összefüggésben is döntõ jelentõségû a moderálással megbízott külsõ tanácsadó szerepe. Végül, de nem utolsósorban, az értékelést végzõ teamen belüli kooperatív légkör példaként szolgálhat arra nézve is, hogyan alakítható a késõbbiekben az együttmûködés egyfelõl a munkatársak között, másfelõl pedig a lakhatást nyújtó szolgáltatás alkalmazottai, valamint felhasználói és azok hozzátartozói között. A LEWO megszabta feltételek között megvalósuló önértékelés tehát intenzív csoportdinamikai folyamat is egyben. Ennyiben az értékelést végzõ team nem csupán ellenõrzi, de — a LEWO alkalmazásán keresztül — egyidejûleg tovább is fejleszti az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának minõségét.

5.5. Módszeres információgyûjtés Az értékelést végzõ team tagjainak a LEWO-val kézhez kapott segédanyagokon túlmenõen még számos további, az egyes tárgykörök és mutatóik kiértékelését lehetõvé tevõ információra is szükségük van. Fontos ismeretekre lehet szert tenni például — ha valaki nem közvetlenül a lakócsoportokban vagy lakóegységekben dolgozó munkatárs — hospitálásokon keresztül, megfelelõ szakemberekkel, a felhasználókkal, azok hozzátartozóival vagy pártfogóival, munkahelyi kollégákkal folytatott beszélgetések során, a lakókörnyezet tudatos felderítésekor, vagy a kérdéses lakhatást nyújtó szolgáltatással és igénybevevõivel kapcsolatos különbözõ írásos anyagok (brosúrák, akták és dossziék, fejlesztési tervek stb.) szisztematikus kiértékelésével is. A LEWO a különféle csoportok nézõpontjainak összeegyeztetését célozza. Az értékelést végzõ teamnek ennélfogva nemcsak a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaiból kell állnia, hanem képviseltetniük kell magunkat benne a felhasználók hozzátartozóinak, külsõ tanácsadóknak, s lehetõség szerint maguknak a felhasználóknak is. Az alkalmazónak az információgyûjtéssel kapcsolatosan is érdemes elõnyt kovácsolnia a „multiperspektivikus” munkamódszer fenti alapelvébõl, amennyiben nem elégszik meg egyetlen forrással, hanem információit több személytõl, különbözõ módszereket alkalmazva, különféle segédanyagok alapján gyûjti össze. Csakis akkor kaphat informatív képet egy adott felhasználó lakhatással kapcsolatos


szükségleteirõl, ha párhuzamosan különféle módszertani megközelítéseket is használ. Az egymástól elkülönülõ információk és adatok mindig a puzzle kép egy-egy darabját jeleníthetik meg csupán, melyek csak fokozatosan állnak össze egésszé, azaz megbízható alappá a LEWO egyes tárgyköreinek és mutatóinak megítéléséhez. Mielõtt nekifognánk az információgyûjtésnek, mindenképpen tisztáznunk kell, hogy

Különösen a felhasználói mutatók kiértékelése igényli az egyes felhasználók, jelenlegi életszituációjuk, eddigi élettörténetük, korábbi tapasztalataik, szükségleteik, kívánságaik és elvárásaik lehetõ legpontosabb és legátfogóbb ismeretét. A német nyelvterületen sajnos mind a mai napig nem ismeretes olyan standardizált mérõeszköz, amely a gyakorlatban is megfelelõen képes lenne az értelmi fogyatékos emberek lakhatással kapcsolatos szükségleteinek felmérésére. Ezt ellensúlyozandó, a következõkben igyekszünk néhány általános utasítást adni a felhasználókra vonatkozó információk összegyûjtésével kapcsolatban. A valamely lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberek sajátos élethelyzete mind az adott szolgáltatás szakembereit, mind a külsõ megfigyelõket arra csábítja, hogy elsõsorban segítségre utaltságuk függvényében tekintsenek rájuk. Ahhoz azonban, hogy a támogatásra szorultság és a segítség iránti igény mögött felfedezhessük az egyéni kompetenciákkal és fejlõdési lehetõségekkel rendelkezõ, az önrendelkezéshez való joggal felruházott személyiséget is, pillantásunkat meg kell tisztítanunk minden ilyesfajta rárakódott elõítélettõl és általánosító beállítódástól, s szabaddá kell tennünk, sõt egyenesen iskoláznunk kell az individuális sajátosságok és különbözõségek érzékelésére. Az információk összegyûjtése közben azon kell tehát lennünk, hogy — ahelyett, hogy mindent azonnal rögzíteni és besorolni igyekeznénk — nyitottak maradjunk minden új tapasztalat felé, nyitottan figyeljük a másikat és hallgassuk õt.

kérdezzük õt magát. Ahogyan bizonyosak vagyunk abban, hogy saját igényeinket és kívánságainkat mi magunk tudjuk a leginkább kifejezni, úgy egészen magától értetõdõnek kell vennünk, hogy ez mások esetében is igaz. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy komolyan kell vennünk a felhasználók minden megnyilvánulását. Az adatgyûjtést célzó elsõ kísérletnek tehát a felhasználó közvetlen megkérdezésének kell lennie, s csak ezután lehet próbálkozni azzal, hogy más személyektõl szerezzünk információkat róla. A beszélgetés tehát központi helyet tölt be a LEWO-val végzett értékelés keretei között. Tudatosan elegendõ idõt kell szakítani a beszélgetésekre, az intenzív megfigyelésekre vagy a személyi dokumentációk áttanulmányozására. A beszélgetõpartnerekkel elõzetesen meg kell állapodni a beszélgetések pontos idõpontjában, s ugyanekkor kell rögzíteni ezek idõtartamát és tartalmait is. Törekedni kell arra, hogy a lehetõ legteljesebb képet kaphassuk az adott felhasználó élethelyzetérõl. Ennek természetesen fontos része az a kép is, amit a hozzá közel álló személyek — családtagok, barátok, munkatársak, más szociális szolgáltatások (védõmunkahelyek stb.) munkatársai — alkotnak róla. Minden ide tartozó kezdeményezésünkhöz meg kell szereznünk viszont az érintett felhasználó beleegyezését, azaz, ha meg akarjuk tudni, miként vélekednek róla hozzátartozói vagy más szociális szolgáltatások szakemberei, ebbéli szándékunkról — ha csak egy mód van rá — feltétlenül tájékoztatnunk kell õt. Meg kell értetnünk a felhasználókkal, hogy az evaluáció végsõ soron nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy jobban megérthessük a lakhatásra vonatkozó kívánságait, s e téren — vele közösen — belátható idõn belül pozitív változásokat érhessünk el. Ez a célkitûzés pedig elõfeltételezi, hogy a felhasználókat a lehetõ legkorábban és a lehetõ legintenzívebben bevonjuk az értékelési folyamatba, s kimerítõ tájékoztatást nyújtsunk nekik a tervezett tevékenységekrõl és ezek háttértényezõirõl. A minõség-ellenõrzés folyamatában való közremûködés hatására maguk a felhasználók is jobban tisztába jöhetnek saját lakókörülményeikkel és ehhez kapcsolódó igényeikkel. Lehetséges akár még az is, hogy ezáltal ébrednek korábban elfojtott vágyaik és szükségleteik tudatára, s keresnek új közlési formákat ezek kifejezéséhez. A saját élethelyzetük megítélésében való részvételhez kapcsolódóan tehát a felhasználóknak reális lehetõségeket is kell kapniuk lakókörülményeik aktív megváltoztatásához, illetve a feltárt hiányosságok kiküszöböléséhez.

1. A beszélgetés

A beszélgetés elõkészítése

A legegyszerûbb módja annak, hogy megtudjunk valamit egy másik emberrõl, nem más, mint ha meg-

Mielõtt az értékelõteam tagjaként megkezdenénk a beszélgetéseket, érdemes egy darab papírra felje-

1. elõreláthatólag mely információk lehetnek a legfontosabbak az egyes tárgykörök mutatóinak kiértékeléséhez; 2. mely adatgyûjtési módszerek (megfigyelés, interjú, dokumentumelemzés stb.) a legalkalmasabbak az információk összegyûjtésére; 3. mely személyek nyújthatnak segítséget az információk megszerzésében, illetve milyen segédanyagok szükségeltetnek mindehhez.


71

gyeznünk a szóba hozandó témákat, illetve azokat a dolgokat, melyeket beszélgetõpartnereinktõl meg szeretnénk tudni. Mellõznünk kell viszont az elõre részletesen kidolgozott kérdéssorok használatát. Fõként a felhasználókkal folytatott beszélgetések szempontjából lehet elõnyös, ha minél kevésbé struktúráljuk õket elõzetesen, s ahelyett, hogy mereven erõltetjük bizonyos kérdések megválaszolását, inkább lehetõséget adunk a felhasználóknak arra, hogy spontán módon, szabadon beszéljenek élet- és lakókörülményeikrõl, s ily módon õk maguk határozhassák meg a „saját témáikat”. A legfontosabb, hogy odafigyeljünk, s esetenként jól irányzott ösztönzéseket adjunk, vagy — alkalomadtán — rákérdezéssel pontosítsunk dolgokat. Lehetséges, hogy ezzel a módszerrel nem kapunk választ minden kérdésünkre, viszont nagy valószínûséggel számos olyan információhoz juthatunk általa, melyek a LEWO egész sor tárgykörének megítélése kapcsán hasznunkra lehetnek. A felhasználókkal folytatott beszélgetéseket tehát a lehetõségek nyitva hagyásával kell struktúrálni; saját szerepünket ennélfogva arra kell korlátoznunk, hogy — szükség esetén — kellõ impulzusokat adjunk a beszélgetés továbbfolytatásához. A beszélgetés légköre legyen fesztelen, a beszélgetõpartnerek ne érezzék magukat kényszerben se az elvárások, se az idõ szorítása miatt. Az ilyen jellegû beszédhelyzet szokatlan a legtöbb értelmi fogyatékos ember számára, ami miatt könnyen elbizonytalanodhatnak. Ajánlatos a beszélgetéseket a számukra jól ismert hétköznapi helyzetekben — séta, kávézás vagy közös étkezések, akár konyhai munka közben — lefolytatni, s nem külön idõpontban, elkülönített teremben sort keríteni rá.

A beszélgetés lehetõségei és határai Függetlenül attól, hogy éppen kivel — felhasználóval, hozzátartozóval vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás egyik munkatársával — beszélgetünk, minden egyes beszélgetési helyzetre igaz, hogy a beszélgetõpartnerek kölcsönösen annál közlékenyebbek a másikkal, minél nagyobb szimpátiával és bizalommal viseltetnek iránta. A barátságos fellépés önmagában mindenesetre a legritkább esetben elegendõ a sikerhez. Az értékelést végzõ team tagjainak idõt kell tehát szakítaniuk arra, hogy ne pusztán „informátorokként” kezeljék, de közelebbrõl is megismerjék a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatásnál dolgozó, illetve ott élõ személyeket. Éppígy magától értetõdik, hogy beszélgetési szándékukat világosan és félreérthetetlenül kell közölniük az erre kiszemeltekkel. Fogyatékos emberek interjúvolása vagy megfigyelése közben természetesen tekintetbe kell vennünk kommunikációs és cselekvési kompetenciájuk lehetséges korlátait, mint ahogyan messzemenõkig figye-

72

lemmel kell lennünk aktuális fizikai és lelki állapotukra is. El kell fogadnunk tehát, ha a beszélgetésen részt vevõ felhasználó tartózkodónak mutatkozik, vagy akár meg is tagadja, hogy valamit elmondjon magáról. Az egész életükben nagymértékben mások odafordulására és segítségére szoruló, másoktól függõ emberek gyakran szembesülnek a tapasztalattal, hogy saját elképzeléseik és igényeik nemigen érdeklik ezeket a „másokat”. Kénytelenek hát megtanulni, hogy többnyire édeskevés múlik azon, közlik-e egyáltalán ezeket az igényeket avagy sem, hovatovább akkor járnak jobban, ha — saját kívánságaikat és véleményeiket elhallgatva — azt mondják vissza, amit a másik valószínûsíthetõen hallani szeretne. Ha tehát valamelyik felhasználó szemmel láthatólag igen szegényes berendezésû szobája kialakításával kapcsolatosan teljes megelégedettségének ad hangot, akkor persze válaszát el kell fogadnunk, érdemes azt ezirányú tapasztalataink fényében mégis felülvizsgálnunk. Lehetséges például, hogy észrevételeink szerint ugyanez a felhasználó csak a lehetõ legritkábban tartózkodik a saját szobájában, vagy hogy a magánszférába történõ visszahúzódást egyáltalán nem nézik jó szemmel abban a lakóegységben vagy lakócsoportban, amelyikben él. Ebben az esetben a felhasználó válasza vagy egyfajta „rezignált megelégedettség” kifejezõdése lehet, vagy pedig arról van szó, hogy a felhasználó elégedetlen ugyan a helyzettel, de azt feltételezi, hogy mindenképpen pozitív választ várnak el tõle.

A beszélgetés lefolytatása A beszélgetéseknek nem szabad túlzott igényekkel fellépniük a felhasználókkal szemben. A túlterheltség érzése a legtöbb emberben kiváltja a vágyat, hogy a lehetõ leghamarabb kiléphessen a túlzott megterhelést jelentõ szituációból. Ilyen körülmények között a nullára csökkenhet az illetõ közremûködési készsége, s már semmit nem lesz hajlandó elmondani önmagáról. A lehetõ legrövidebb és legkonkrétabb kérdéseket kell tehát feltennünk beszélgetõpartnereinknek, s minden esetben elegendõ idõt kell hagynunk nekik a válaszadásra. A beszélgetés közben beálló szünetekben is türelmesnek kell maradnunk, s segítenünk kell beszélgetõpartnerünket, hogy újra felvehesse a párbeszéd fonalát. Hogy meggyõzõdhessünk arról, valóban jól értettük-e mindazt, amit a felhasználó közölt velünk, idõnként a saját szavainkkal foglalhatjuk össze az általa elmondottakat, majd rákérdezhetünk, egyetért-e az interpretációnkkal. Megértési nehézségek esetén alternatív megfogalmazásokkal kell élnünk. Kerülnünk kell a szuggesztív („Ugye Ön is azt gondolja, hogy …?”) és az eldöntendõ kérdések („Az


…t vagy az …t szereti inkább?”) használatát, miképpen tartózkodnunk kell az olyan kérdések feltevésétõl is, melyek magyarázkodásra kényszeríthetik beszélgetõpartnerünket („Tulajdonképpen miért gondolja azt, hogy …?”). Igen visszafogottnak kell maradnunk a felhasználó által elmondottak értékelésében, de nyíltan közölnünk kell vele véleményünket („Az a benyomásom, hogy …?”). Tudatosan figyelnünk kell a másik terhelhetõségére. Ha azt vesszük észre, hogy beszélgetõpartnerünk figyelme és érdeklõdése csökken, elfáradt vagy nyugtalanná vált, akkor ideje az eszmecserét befejezni, esetleg — ha szükségesnek látszik — késõbbi idõpontban folytatni. A beszélgetés befejezése után a leglényegesebb mozzanatokat érdemes címszavakban rögzítenünk. A nap jelentõs részét intézményes keretek között eltöltõ embereket interjúvolva vagy megfigyelve soha ne feledkezzünk meg arról, hogy tapasztalataikat és viselkedésüket az intézményre jellemzõ struktúrák, illetve az ott uralkodó hatalmi viszonyok fényében értékeljük. Fontos továbbá, hogy különbséget tegyünk a felhasználók vágyai (kívánságai) és igényei (szükségletei) között. Példának okáért, amögött a realitástól nyilvánvalóan elrugaszkodott vágy mögött, hogy filmsztár akar lenni, a felhasználó mindenképpen komolyan veendõ és jogos igénye bújhat meg, hogy környezete több elismerésben részesítse õt és több tisztelettel viseltessen iránta.

A beszélgetést kísérõ kommunikációs formák A beszélgetés helyzetében nemcsak a szavak közvetítenek információkat. A hangsúly, a beszédtempó, egy-egy közbeiktatott szünet, felnevetés vagy felsóhajtás, a mimika, a gesztusok és a testtartás mindmind a kommunikációs partner felé küldött jelzések, melyeken keresztül számos olyan aspektust közlünk vele, melyek a hozzá fûzõdõ viszonyunkra vagy a jelenlegi helyzettel kapcsolatos érzéseinkre vonatkoznak. Mivel ezek a közlések többnyire ösztönösek, tudattalanok, ezért szinte lehetetlen a mögöttük rejlõ emóciókat beszélgetõpartnerünk elõl elrejtenünk. Emiatt aztán nincs sok értelme annak sem, hogy megjátsszuk magunkat elõtte, és mondjuk érdeklõdést színleljünk feléje akkor, ha alapjában véve meg vagyunk gyõzõdve róla, hogy a vele való eszmecsere felesleges szócséplés csupán. Csak ha magunk is nyitottnak és közlékenynek mutatkozunk elõtte, akkor lesz õ is készséges velünk szemben. Az értelmi fogyatékos emberek igényeinek feltérképezése mindig partneri viszonyt feltételez. Ebbõl a ténybõl vezethetõ le az az alapelv, miszerint folyamatosan és tudatosan figyelnünk kell a saját érzéseinkre („Elbizonytalanít a felhasználóval folytatott beszél-

getés? Mérges lettem amiatt, hogy a beszélgetés más irányba kanyarodott, mint vártam volna?”), s esetlegesen tapasztalt rossz közérzetünket alkalomadtán szóba kell hoznunk az értékelõteam ülésén. A team tagjai és a felhasználók közötti kölcsönös megértés kialakulása ugyanis nem annyira a felhasználók kompetenciáin, hanem sokkal inkább azon múlik, hogy mi mennyire vagyunk nyitottak velük szemben, illetve hogy mekkora siker koronázza a megismerésükre és megértésükre irányuló törekvéseinket. Egyszerû kikérdezéssel számos esetben nem boldogulunk, vagy egyáltalán nincs is erre lehetõségünk akkor, amikor egy értelmi fogyatékos ember élet- és lakókörülményeire vagyunk kíváncsiak. A lakhatást nyújtó szolgáltatások sok igénybevevõjére jellemzõ, hogy nyelvi kifejezõkészsége igen korlátozott, vagy sohasem tanulhatta meg igényeit és kívánságait megfelelõen észlelni, majd — az adott kultúrában szokásos módon — más személyekkel közölni. Az életük jó részét szinte teljes elszigeteltségben leélni kényszerült emberek nemritkán csak olyan formában képesek igényeiket artikulálni, ami alig-alig érthetõ a kívülálló számára. Szélsõséges esetben megtörténhet például, hogy szeretet és odafordulás iránti igényüket éppen a megszokottal gyökeresen ellentétes viselkedéssel fejezik ki, azaz agresszív megnyilvánulásokat produkálnak, látszólag elutasítják más személyek közeledését, vagy teljesen önmagukba húzódnak vissza és zárkóznak be. Ezekben az esetekben a szükségletek feltárására csak annak lehet reménye, aki rendkívüli szenzibilitással és a fáradságot nem kímélve közelít hozzájuk. Számunkra mindebbõl az következik, hogy a LEWO-t szükség esetén ki kell egészítenünk a szükségletfeltárás mindennapos helyzetekben megvalósuló, folyamat- és viszonyorientált eljárásaival.

Introspekció Különbözõ lehetõségeink vannak arra, hogy megfelelõ felismerésekre jussunk egy adott felhasználó életkörülményeire nézve. Szinte minden esetben járható út az úgynevezett introspekció (önmegfigyelés) alkalmazása, vagyis a válaszadás a következõ — és ezekhez hasonló jellegû — kérdésekre: • Vajon én hogyan érezném magam a felhasználó helyzetében? • Jól érezném magam a felhasználó szobájában? • Szívesen laknék olyan körülmények között, mint õ? Meg kell kísérelnünk elképzelni, hogyan élnek jelenleg más, a felhasználóval azonos korú, de nem fogyatékos emberek Németország-szerte, s mi minden számít fontosnak ebben az életszakaszban. Az összehasonlítás alapjául a saját életformánk is szóba jöhet,


73

ha a felhasználóval azonos életkorúak vagyunk. Ha a felhasználó fiatalabb nálunk, visszaemlékezhetünk saját életünk hasonló korábbi szakaszára, esetleg belegondolhatunk azonos éveiket taposó gyermekeink — vagy más személyek — helyzetébe is. Ha a felhasználó idõsebb mint mi, megkísérelhetjük magunk elé idézni jövõbeli önmagunkat, amennyiben szüleinkre vagy más olyan személyekre gondolunk, akik egykorúak a felhasználóval. A felhasználó lakókörülményeire vonatkozó feljegyzéseinket is összehasonlíthatjuk saját viszonyainkkal. Ennek során különösen azt kell a mérlegelés tárgyává tenni, hogy ezek mennyiben elégítik ki az általános emberi és a lakhatásra vonatkozó alapszükségleteket (hol mutatkoznak különbségek, illetve egyezések), továbbá milyen pozitív és negatív változások történtek e téren az utóbbi évek során. A következõ sarkalatos kérdések nyújthatnak ehhez orientációs segítséget: 1. Melyek azok az igények, amelyeket a felhasználó maga is kifejez, illetve amelyeket ki lehet következtetni különféle megnyilvánulásaiból és viselkedésformáiból? 2. Milyen sajátos szükségleteket lehet kiolvasni a felhasználó életrajzából, valamint individuális tapasztalataiból? 3. A fenti szükségletek közül melyek azok, amelyeket a felhasználó jelenlegi életkörülményei kielégítenek, és melyek azok, amelyeket viszont nem? 4. A jelenleg kielégítetlen szükségleteket a lakhatást nyújtó szolgáltatónak kellene kielégítenie, vagy jobb, ha ezt más személyekre vagy szociális szolgáltatásokra hagyjuk? Az értékelési folyamat idõszakában újra és újra meg kell kísérelni beleképzelni magunkat az adott felhasználó élethelyzetébe. Még ha esetében a nyelvi kommunikáció nem lehetséges is, a figyelmes ráhallgatáson, viselkedésének, testbeszédének és mimikájának megfigyelésén keresztül akkor is lehetõségünk nyílik arra, hogy fontos dolgokat derítsünk ki szükségleteivel, kívánságaival, érdeklõdésével, vonzalmaival és ellenszenveivel kapcsolatosan. Az ember minden megfigyelhetõ viselkedésformája fontos információkat közöl szociális környezete felé. A másokkal valamit közölni akarás kifejezõdéseként értelmezhetjük még az olyan súlyos magatartási zavarokat is, mint amilyen például az autoagresszív viselkedés. Még a nyelvi kifejezõkészségében jelentõsen akadályozott embernek is megvan a lehetõsége például arra, hogy beleegyezését vagy elutasítását fejezze ki valamivel kapcsolatban. A viselekedésmegfigyelésen és az egyszerû, igennel vagy nemmel megválaszolható — és adott esetben gesztusokkal vagy jelekkel is feltehetõ — kérdések alkalmazásával a súlyos fokban értelmi fogyatékos emberek is bevonhatók az értékelés folyamatába.

74

Közvetett utat jelenthet az értelmi fogyatékos emberek nonverbális megnyilvánulásainak jobb megértéséhez, ha hozzátartozóikat, barátaikat vagy ismerõseiket kérdezzük meg ezek jelentésérõl. Köztük és a szóban forgó felhasználók között ugyanis idõvel gyakran különféle olyan jelzések egész sora alakult ki, melyek ismeretében a fogyatékos ember kívánságai és szükségletei mintegy kiolvashatók az általa használt testbeszédbõl. Mindenesetre nem szabad elfeledkezni arról, hogy még a felhasználó közvetlen közelében eltöltött hosszú évek sem jelentenek garanciát arra, hogy idõnként félreértések ne támadjanak a két ember között, vagy a referenciaszemély tévesen ne értelmezzen egy-egy, a fogyatékos ember valaminemû szándékát vagy igényét kifejezõ szignált.

2. Résztvevõ megfigyelés Az információgyûjtés másik lényeges módszere — a beszélgetés mellett — az úgynevezett résztvevõ megfigyelés. A hétköznapi megfigyeléstõl annyiban különbözik, amennyiben szisztematikus tervezés elõzi meg, s módszeres jegyzetelés és értelmezés kíséri, illetõleg követi. Mint a kifejezés eleve sugallja, a résztvevõ megfigyelés elõfeltételezi az egyazon lakóegységben vagy lakócsoportban élõ és dolgozó emberek mindennapjaiban való részvételt. Akár valamelyik felhasználó hozzátartozójaként, akár külsõ tanácsadóként vesz részt valaki az értékelést végzõ team munkájában, számos alkalmat találhat arra, hogy kihasználja a lakhatást nyújtó szolgáltatás téri kialakításában rejlõ lehetõségeket: ebéd közben odaülhet a közös asztalhoz, kiveheti a részét a felhasználók által végzett házimunkákból, s mindeközben — kvázi mellékesen — megfigyelheti õket. Ha a külsõ szakértõ benyomást kíván kapni a vizsgált lakóegység napirendjérõl, lehetõség szerint legalább egy teljes napot töltsön el az ott élõk között. Általában az a legokosabb, ha a megfigyelõ egészen nyíltan közli az érintettekkel, hogy egy ideig szeretne „körülnézni” náluk, mert így akarja megismerni a lakásban vagy a lakócsoportban élõk mindennapjait.

Észleletek és értékelés Mások mindennapos életének megfigyelése közben általában hajlunk arra, hogy semmibe vegyük, úgyszólván „kikapcsoljuk” a saját tapasztalatainknak ellentmondó vagy az elvárásainkkal szögesen ellentétes észleleteinket. Minél jobban ismerjük a megfigyelendõ területet, annál erõsebb lesz a fenti tendencia, mivel az ismertség növekedésével párhuzamosan csökken az új benyomások iránti figyelem. Ez az oka


annak, hogy a szociális szolgáltatások látogatói oly sokszor egészen másképp ítélik meg az adott szolgáltatás igénybevevõinek szituációját, mint az évek óta ott dolgozó alkalmazottak. A hétköznapok során az észlelés és az értékelés mozzanata nemritkán egymásba folyik. A „hideg van” kijelentés például sokkal inkább tekinthetõ szubjektív ítéletnek, mintsem objektív megfigyelésnek. Mindaz, amit észlelünk, sosem lehet tisztán objektív, hiszen mindig befolyásolják korábbi tapasztalataink, képzeteink és elvárásaink is. Minden emberi megfigyelés kezdettõl fogva magán viseli a szubjektum elõzetes tudásának nyomait. Minden ember számára létszükséglet, hogy az elõzetes tapasztalataira épülõ általánosítások segítségével megszûrje a benyomásoknak és az észleleteknek azt a hatalmas mennyiségét, amellyel nap mint nap konfrontálódik. Annál is inkább így van ez akkor, ha nem tárgyakat, hanem különféle viselkedésformákat mutató, egymással folytonosan kapcsolatba lépõ és kapcsolatban álló embereket figyelünk meg. A résztvevõ megfigyelés módszere megköveteli tehát, hogy észleleteinket a lehetõ legélesebben elhatároljuk az ezek értékelésébõl származó ítéleteinktõl. Benyomásaink írásos rögzítésekor elõször csak a tiszta észleleteket igyekezzünk — mégpedig a lehetõ legpontosabban — papírra vetni, s tartózkodjunk attól, hogy ezekhez értékítéletet tartalmazó megjegyzéseket fûzzünk.

Az egyoldalú megítélések elkerülése Ha alapvetõen abból indulunk ki, hogy minden emberi cselekvésnek megvan a maga szubjektív értelme és jelentõsége, akkor semmilyen emberi megnyilatkozást vagy viselkedésmódot nem minõsíthetünk „értelmetlennek” és elhanyagolhatónak. Saját, szükségszerûen szubjektív látásmódjukat kiegészítendõ, az értékelést végzõ team tagjai mindig legalább ketten legyenek jelen a megfigyeléseknél. Ha partnerükkel közvetlenül és rendszeresen megbeszélhetik megfigyeléseiket és az információgyûjtés kapcsán támadt benyomásaikat, megelõzhetik, hogy egyoldalúan ítéljék meg a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatást, illetve annak igénybevevõit. Mivel a résztvevõ megfigyeléssel egy adott történésnek mindig csak bizonyos részletei ragadhatók meg, az értékelõteam ülésén elõzetesen meg kell állapodni a követendõ megfigyelési szempontokról. A felhasználók egymás közti interakcióit például minden bizonnyal jobban meg lehet figyelni az ebéd közös elköltése közben, mint mondjuk akkor, amikor együtt nézik a tévét. Annak tudatában továbbá, hogy a saját észlelésünk természetszerûleg töredékes és szelektív lehet csak, megfigyeléseink eredményét mindig vigyük be az értékelõteam plénuma elé.

Szinte minden esetben ajánlatos az is, hogy kialakult benyomásainkat megosszuk azokkal a személyekkel, akiket megfigyelve szert tettünk rájuk, hogy ezáltal megbizonyosodhassunk arról, vajon õk is osztják-e — s ha igen, mennyiben — ezeket a megítéléseket.

Világosan körülhatárolt szituációs egységek megfigyelése Az értékelésért felelõs team tagjainak alapvetõen arra kell törekedniük, hogy a lehetõ legtöbb benyomást és élményt rögzítsék az érintett lakócsoportban vagy lakóegységben élõ emberek mindennapi életével kapcsolatosan. Nincs ember azonban, aki utólag képes lenne akár csak megközelítõ teljességgel is visszaadni mindazokat a cselekvéseket és kommunikatív megnyilvánulásokat, melyek például a délután folyamán lezajlanak egy adott embercsoport tagjai között. Sõt, még egy 20 percnél sem hosszabb közös étkezés történéseit is csak akkor tudjuk legalább valamelyest kielégítõ módon rekonstruálni, ha azon viszonylag kevesen vesznek részt, és nem telik el túlságosan hosszú idõ a megfigyelt szituáció és annak írásos dokumentálása között. Hogy az ennél jóval összetettebb helyzetekrõl is áttekintést nyerhessünk, megfigyeléseinket világosan körülhatárolt szituációs egységekre (például közös séta, étkezés, kártyajáték stb.) kell korlátoznunk, s a nyelvi megnyilvánulások mellett figyelnünk kell a résztvevõk testmozgásaira, mimikájára és gesztusaira, egymáshoz képest felvett távolságára stb. is.

3. A megfigyelési jegyzõkönyv A legtöbb esetben zavarólag hat, ha a megfigyelõ közvetlenül a megfigyelés alatt jegyzeteli le benyomásait. Ennél sokkal szerencsésebb, ha rögtön a szituáció lezárulása után, nyugodt körülmények között készítünk jegyzõkönyvet. Minél komplexebb volt — a résztvevõ személyek számát, a szituáció idõtartamát stb. tekintve — a megfigyelt helyzet, annál rövidebb legyen a megfigyelések és azok papírra vetése között eltelt idõ. Tapasztalati szabálynak számít, hogy a legtöbb információ a megfigyelés befejezése utáni elsõ két órában veszik el, ezután már lassabb a felejtés üteme. A megfigyelési jegyzõkönyvnek tudósítania kell arról, hogy • milyen idõtartamban került sor a megfigyelésre; • hol és milyen tárgyi környezetben játszódott le a megfigyelt szituáció; • mely személyek (felhasználók, szakemberek) voltak jelen a megfigyelés idõszakában;


75

• konkrétan milyen cselekvési formákat és interakciókat lehetett az adott szituációban megfigyelni.

4. Életrajzi adatok A különféle emberi megnyilvánulások és viselkedésformák sokszor nem, vagy csak töredékesen érthetõk meg anélkül, hogy ne ismernénk és figyelembe ne vennénk az érintett eddigi élete során szerzett tapasztalatait. Az egy adott személy szükségleteinek feltárását célzó, korábban ismertetett módszerek mellé tehát egy további alapvetõ metodikai lehetõség csatlakozik: nevezetesen az, hogy kialakulásának folyamatában, vagyis élettörténete eseményeinek fényében kíséreljük meg az embert megérteni. Nem statisztikai jellegû adatok egyszerû kiértékelésérõl van azonban szó akkor, amikor egy adott felhasználó kapcsán megkísérlünk benyomást szerezni mindazokról a történésekrõl és tapasztalatokról, melyek döntõ módon befolyásolták életének alakulását, illetve mind a mai napig meghatározzák élethelyzetét. Egy ember megfigyelhetõ viselkedésmódjait sosem lehet — lineáris oksági összefüggést tételezve — egy az egyben visszavezetni bizonyos történésekre, mint ahogyan még a szélsõségesen megterhelõ élményeket sem tekinthetjük sorsszerûnek, hiszen ezek idõvel, pozitív tapasztalatok hatására veszíthetnek korábbi jelentõségükbõl.

Az élettörténet kritikus fordulatai Eleve kilátástalan vállalkozás volna az adott ember életét meghatározó mozzanatok teljes skáláját megragadni, így hát az életrajz vizsgálatának az életrajz úgynevezett kritikus fordulatainak feltárására kell szorítkoznia. Ezek alatt „a személy életében fellépõ mindazon eseményeket értjük …, melyek hatására az életszituáció gyökeresen megváltozik …, s melyeket ezért megfelelõ alkalmazkodási reakciókkal … kell az érintettnek megválaszolnia” (FILIPP 1990, 23). Önmagában a külsõ szemlélõ nem képes eldönteni, hogy egy adott ember életében mely események tartoznak a „kritikus” kategóriába — ez voltaképpen az illetõ személyes megítélésén és értékelésén múlik. Mégis vannak az emberi életnek bizonyos fordulópontjai, melyek — legalábbis potenciálisan — bárki számára kritikussá válhatnak; olyan hirtelen és váratlanul bekövetkezõ változások lehetnek ezek, mint amilyen egy súlyos megbetegedés vagy egy fontos referenciaszemély elvesztése. Az élet különbözõ fejlõdési fázisainak határmezsgyéin (például a fiatalkorból a felnõttkorba történõ átmenet idõszakában) megsokszorozódik a

76

kritikus események bekövetkezésének valószínûsége. A családi szituáció vagy a foglalkoztatási helyzet jelentõs státusvesztéssel járó megváltozásai (mondjuk a munkahely elvesztése) szintén potenciális kritikus fordulatnak tekinthetõk. Még az elsõ pillantásra drasztikusnak egyáltalán nem látszó olyan események is válhatnak kiváltképpen kritikussá, melyek az illetõ egyén életének nagyon sok területét érintik egyidejûleg; ilyen lehet például egy elõre nem tervezett elköltözés, ami a foglalkoztatási szituáció megváltozását éppúgy maga után vonja, mint az egyén korábbi jelentõs szociális kapcsolatainak megszakadását. Tapasztalatok szerint az értelmi fogyatékos emberek esetében szinte mindig az élettörténet kritikus fordulatává válik a fontos referenciaszemélyekrõl, mindenekelõtt természetesen a szülõkrõl történõ leválás (például átköltözés a szülõi házból egy lakhatást nyújtó szolgáltatáshoz).

Megterhelõ helyzetek A kritikus életesemények további fontos ismérve, hogy a következtükben elõálló új szituáció a saját képességeit és lehetõségeit jelentõsen meghaladó követelményeket támaszt az egyénnel szemben, aki így stresszhelyzetként éli meg azt. Feltételeznünk kell, hogy a felnõtt korú értelmi fogyatékosok — önsegítõ képességeik és kommunikációs lehetõségeik korlátozottsága miatt — sokkal inkább ki vannak téve a stresszt kiváltó eseményeknek, mint a nem fogyatékos népesség átlaga. Mivel az értelmi fogyatékos embereknek sokszor komoly nehézségeket okoz a számukra valóban megterhelést jelentõ helyzetek feldolgozása, ezért különösen nagy a veszélye annak, hogy élethelyzetük apró, mindennapos változásait is teljesíthetetlen követelményekkel járó krízisszituációként éljék meg. Minden ember a számára megterhelést jelentõ, saját cselekvési kompetenciáit és alkalmazkodási képességét jelentõs mértékben meghaladó helyzetekben olyan viselkedésformákhoz menekül, amelyek az ellenõrizhetõség, a biztonság és a bizalmasság reményével kecsegtetnek. Az értelmi fogyatékossággal élõ emberek kifejezési képességei viszont mindehhez nemritkán kevésnek bizonyulnak, vagy mások számára eleve érthetetlenek. Az elmondottakkal a háttérben tehát még az úgynevezett viselkedési zavarokat is minden esetben a kritikus életeseményekre, illetõleg kritikus életkörülményekre történõ utalásként kell értelmeznünk.

A „szociális háló” Az individuális alkalmazkodási képesség mellett más tényezõk is befolyásolják azt, hogy milyen lehetõ-


ségek állnak a személy rendelkezésére, ha élethelyzetében gyökeres változás állna be. Mindez fõként az érintett azon befolyásolási képességétõl függ, mellyel még a számára megterhelõ helyzetekben is képes cselekvõképességét megõrizni, s persze függ attól a támogatástól is, melyben szociális környezete részesíti õt. Az egyén számára szubjektív megterhelést jelentõ szituációkban tehát a számára bizalmas személyek szociális támogatása jelenti a legfontosabb segélyforrást. Az összefüggés megfordítva is fennáll, hiszen az életkörülmények megváltozásakor a szociális kapcsolatok korlátozott voltát vagy hiányát (hozzátartozókkal, barátokkal stb.) járulékos rizikófaktorként kell értékelnünk. Mindemiatt a LEWO-val történõ értékelés keretében a központi feladatok egyikét éppen a lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõit körülvevõ szociális kapcsolati struktúrák („szociális hálók”) feltárása, és ezek támogatási potenciáljának elemzése jelenti. Ennek során elsõsorban azt kell figyelembe venni, milyen gyakorisággal ápolja az adott felhasználó a kapcsolatot bizonyos — például az ugyanazon lakásban vagy lakóegységben vele együtt élõ — személyekkel, milyen intenzitásúak ezek a kapcsolatok, valamint hogy milyen szubjektív jelentõséggel bírnak az adott felhasználó számára.

Dokumentumelemzés A felhasználókkal kapcsolatos információk összegyûjtésére további lehetõséget jelent a valamilyen formában hozzájuk kötõdõ dokumentumok elemzése. Minden olyan anyagot dokumentumnak tekinthetünk, ami bármiféle felvilágosítással szolgálhat a minket érdeklõ ember életének egy meghatározott szakaszáról. Ide tartozhatnak például a különféle fejlõdési beszámolók, naplójegyzetek vagy az anamnesztikus adatok felvételére szolgáló kartonok, de a magánlevelezések vagy fényképgyûjtemények azon darabjai is, amelyek támpontokat nyújthatnak az adott felhasználó életének individuális jelentõséggel bíró tapasztalatairól és változásairól. A dokumentumelemzés mindazonáltal inkább a személyes beszélgetés és a résztvevõ megfigyelés kiegészítésére, mintsem ezek helyettesítésére szolgáló módszer, ami mindenekelõtt ahhoz segítheti hozzá az értékelést végzõ team tagjait, hogy az adott felhasználó élet- és lakókörülményeirõl kialakított képet — további fontos, életrajzi meghatározottságú részletek beillesztésével — gazdagíthassák és teljesebbé tehessék. Az írásos anyagok elemzését alapvetõen a következõ kérdések mentén végezhetjük: • Hol élt a felhasználó korábban (tárgyi és szociális körülmények)?

• Milyen gyakran változtak a lakókörülményei? Mik voltak a változások okai és következményei (például a szociális kapcsolatok átstrukturálódása, az alapszükségletek kielégítési lehetõségeinek megváltozása)? • Hol, mikor és mennyiben voltak a felhasználónak a saját lakásszituációját illetõen befolyásolási és választási lehetõségei? • Milyen szerepeket töltött be korábban, illetõleg milyen szerepeket tölt be jelenleg is a felhasználó (a változások mértéke: a szerepek beszûkülése és/vagy bõvülése)? • A róla készült jellemzések és leírások közül melyek származnak a felhasználó korábbi lakóhelyeirõl, és melyek tartoznak az újabb keletûek közé? • Milyen fejlõdési-fejlesztési lehetõségek gondolhatók el a jövõben vele kapcsolatosan? • Mit kíván maga a felhasználó jelenleg, illetve mit szeretne a jövõje számára? Kívánságai mögött milyen egyéni igények és szükségletek bújnak meg? A dokumentumelemzésre szánt idõ természetesen attól is függ, mennyire ismerjük korábbról a felhasználót. Annak a munkatársnak, aki már hosszú évek óta dolgozik a közelében, nyilván nem fog nehezére esni a szóban forgó felhasználó jelenlegi életkörülményeinek jellemzése, míg valószínû, hogy jóval kevesebbet fog tudni annak a lakhatást nyújtó szolgáltatáshoz történt beköltözése elõtti életérõl, tehát szükséges lehet errõl a felhasználót vagy hozzátartozóit kikérdeznie, és a rendelkezésére álló aktákat és egyéb írásos anyagokat áttanulmányoznia. Magától értetõdik, hogy a hiányzó információkat részben a más forrásokból már meglévõ tudása alapján is beillesztheti a képbe. Az olyan jellegû kérdésekre, hogy például a felhasználónak hány másik személlyel kell megosztania a szobáját, természetszerûleg egyetlen egy helyes válasz adható. Ha ezzel szemben mondjuk azt szeretnénk tudni, hogy könnyû vagy nehéz-e vele együtt élni, akkor akár még az is elképzelhetõ, hogy kérdésünkre minden megkérdezettõl más-más választ kapunk, s az illetõvel közös szobában lakók egészen másként ítélik meg a helyzetet, mint annak hozzátartozói vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai. Valóban objektív ismeretekre kizárólag az úgynevezett strukturális adatokkal kapcsolatosan tehetünk szert. A megszámolható vagy megmérhetõ strukturális szempontokon túli dolgokra vonatkozó szóbeli kijelentések vagy írásos megnyilatkozások ezzel szemben szükségszerûen szubjektív természetûek, s így minden esetben értelmezésre szorulnak. Az írásos dokumentumok esetében is meg kell tehát különböztetnünk egymástól — a résztvevõ megfigyeléshez hasonlatosan — a leíró és a magyarázó (értékelõ) típusba tartozó kijelentéseket. Tapasztalat szerint a különféle írásos beszámolókban vagy az interjúkban


77

fõként azokra a szempontokra helyezõdik a hangsúly, amelyeket a dokumentumot író vagy a meginterjúvolt személy a saját szemszögébõl nézve különösen fontosnak, sürgõsnek, megterhelõnek vagy problematikusnak ítél, míg a pozitív fejleményeket sokszor magától értetõdõnek veszi, s nem tartja említésre méltónak. Az ilyen szóbeli vagy írásos megnyilvánulások kapcsán mindig alaposan meg kell tehát vizsgálnunk, hogy az említett probléma átmeneti nehézséget vagy tartós konfliktust, egyedi eseményt vagy „megszokott gyakorlatot” takar-e inkább. Az információk összegyûjtése közben a lehetõ legdifferenciáltabb kérdéseket kell tehát feltennünk, hogy megragadhassuk úgy a pozitív, mint a negatív tendenciákat. A „biztos”, vagyis ellenõrizhetõ adatokat az inkább csak a sejtés szintjén álló információktól tartósan megkülönböztetendõ, az eredmények leírása közben érdemes lábjegyzetben rögzítenünk, hogy pontosan honnan vagy kitõl származik a kérdéses információ (magától a felhasználótól, más személytõl, írásos forrásból stb.). Az értékelést végzõ team értekezletein pedig rendre ki kell cserélnünk a többiekkel az egyes témák kapcsán szerzett tapasztalatainkat, ily módon kerülve ki, hogy a tudásanyag fehér foltjainak kapcsán csak a saját, esetleges spekulációinkra kelljen szorítkoznunk.

Képelemzés Ugyancsak a szükségletfeltárás hasznos, de az egyéb forrásokból származó információkat csak kiegészítõ módszere lehet a felhasználó által készített képek elemzése. Az ilyen rajzokon vagy festményeken gyakran ismerhetõ fel az önábrázolás, a lakóház, vagy a hétköznapokat meghatározó különféle tárgyak jelenléte. Ezek a motívumok ennyiben a felhasználó képi formában rögzített „elbeszélésének” tekinthetõk, melyben mindazok a mindennapos tapasztalatok, igények és vágyak tükrözõdnek vissza, melyek közlésére nincsenek megfelelõ nyelvi eszközei. Az ilyen ábrázolásokat rendszerint inkább utalásszerûnek, szimbolikusnak kell értelmeznünk, azaz a megítélés számára nincsen különösebb jelentõsége annak, hogy egy adott tárgy ábrázolása milyen fokban felel meg a valóságnak. A kép nagysága általános ismérv annak megítélésében, hogy különbözõ személyek vagy tárgyak mekkora szerepet játszanak az érintett felhasználó életében. Ezenfelül azt is vizsgálhatjuk, hogy a képen felismerhetõk-e a védettség vagy a fenyegetettség érzésére utaló jegyek, hogy az alkotó perspektívája megegyezik-e a befogadókéval vagy pedig mintegy „a képbõl” tekint ki rájuk, vagy hogy az ábrázolás jellege statikusnak vagy dinamikusnak nevezhetõ-e inkább.

78

A képelemzéshez alapvetõen ugyanúgy rendelkeznünk kell a képek keletkezésének körülményeire vonatkozó információkkal, mint ahogyan meglehetõsen jól kell ismernünk az adott felhasználó életszituációjának legalapvetõbb összetevõit is. Adódik mindebbõl, hogy a képelemzés módszerét általában csak a beszélgetések és a résztvevõ megfigyelések lezárása után érdemes bevetnünk.

További módszertani lehetõségek A LEWO eszközkészletével végzett értékelés során használt fenti módszerek — gyakorlati okokból — a lehetõ legkisebb energiaráfordítást igénylik, és idõkereteik is világosan behatárolhatók. Természetesen a támogatással kísért lakóformák mindennapjaihoz kapcsolódóan olyan további módszerek egész sorát lehet bevetni, melyek nem csupán a felhasználók különféle szükségleteinek feltárására szolgálnak, de lehetõvé teszik azt is, hogy hosszú távon új cselekvési és kifejezési formákat sajátíthassanak el. Az effajta metódusok (például szerepjátékok, videodokumentációk stb.) alkalmazása természetszerûleg túlbonyolítana azonban egy alapvetõen a minõségellenõrzést célzó eljárást. Inkább az a jellemzõ, hogy csak a LEWO-val való munka elõrehaladtával jelentkezik az igény, s ebbõl nõnek ki az effajta módszertani lehetõségek kiaknázására irányuló kezdeményezések. Ezen módszerek használata azután, amit a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek mind belsõ, mind — ami még jobb eset — külsõ kínálatként biztosítani lehet, egy késõbbi idõpontban újabb minõség-ellenõrzési eljárás tárgyát képezheti. Ilyen, a LEWO alkalmazásán túlmutató módszer például a szerepjáték. A felhasználók a szerepjátékok alkalmával bizalmas referenciaszemélyeik támogatásával jeleníthetik meg mindennapjaik különféle, számukra szubjektív jelentõséggel bíró helyzeteit vagy eseményeit. Ezen keresztül pedig — mindig a konkrétan megélt szituációkhoz kötõdõen — még a súlyos mértékben fogyatékos emberek is kommunikálni tudnak különféle emocionális és nonverbális tartalmakat. Lehetõség van arra is, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai nyújtsanak mindebben segítséget számukra, de az is elképzelhetõ, hogy valamilyen belsõ vagy külsõ projekt kapcsán, akár „profi” színházi emberekkel megvalósuló együttmûködés keretében kerüljön sor a szerepjátékokra (ld. többek között THEUNISSEN 1985; MANSKE 1994). További módszertani lehetõségeket rejtenek magukban a felhasználók életvilágáról készített képi dokumentációk (például a lakóház és helyiségeinek plasztikus megjelenítése), a lakásról és a közvetlen lakókörnyezetrõl készült fotókból összeállított fény-


képgyûjtemények, vagy a felhasználók mindennapjait bemutató videofelvételek.

5.6. Az egyes tárgykörök és azok mutatóinak kiértékelése A szükséges információk öszegyûjtése és megfelelõ dokumentálása után az értékelést végzõ team megbízható alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy — mutatóik kiértékelésén keresztül — kielégítõ biztonsággal megvonhassa az egyes tárgykörök mérlegét. Ennek során tagjainak nem a lehetõ legnagyobb „objektivitás” elérésére, hanem — éppen ellenkezõleg — a saját, szubjektív látásmód kialakítására kell törekedniük, azaz engedniük kell, hogy személyes tapasztalataik és szempontjaik befolyjanak az értékelésbe. A kapott adatok alapján, valamint személyes benyomásainak és a kérdésben kialakult álláspontjának megfelelõen az értékelést végzõ személynek egy, az „igaz” és a „nem igaz” szélsõ értékei között elhelyezkedõ négy fokozatú skálán kell kiértékelnie a felhasználói és a kínálati mutatókat. Eközben észre fogja venni, hogy azokhoz a tárgykörökhöz, melyek inkább csak közvetett kapcsolatban állnak a felhasználók életminõségével és lakókörülményeivel — közelebbrõl a „Vezetés és kooperáció” (ld. a 355. oldaltól kezdõdõen), „A munkával való megelégedettség” (ld. a 366. oldaltól kezdõdõen), a „PRmunka” (ld. a 401. oldaltól kezdõdõen), valamint az „Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és a szociális ellátások tervezésében” (ld. a 407. oldaltól kezdõdõen) tárgykörökrõl van szó —, nem kapcsolódnak felhasználói mutatók. A személyes megítélés ezekben az esetekben csak a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás teljesítményére vonatkozik. Az indikátormodellel való foglalkozás közben a LEWO alkalmazójának igen hamar feltûnik majd, hogy az egyes tárgykörökhöz tartozó kínálati mutatókat fejlesztési célok formájában fogalmaztuk meg. A mutatók tehát egyfajta kívánatosnak tekintett, „ideális állapotot” írnak körül, s ez — legalábbis egyes esetekben — bizonyosan messze túlmegy azon a szinten, amit a lakhatást nyújtó szolgáltató aktuálisan biztosítani képes. Magától értetõdik, hogy egy meghatározott szolgáltatás szemszögébõl nézve az általunk kiválasztott mutatók nem esnek mindig egyforma súllyal a latba. Ugyanígy, utópisztikus elképzelés lenne azt feltételeznünk, hogy az összes fejlesztési cél minden esetben maradéktalanul megvalósítható lenne. Azt gondoljuk, az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás akkor javítja jelentõs mértékben segítségnyújtási kínálatának minõségét (s ezáltal igénybevevõi lakókörülmé-

nyeit és életminõségét), ha sikerül neki az általunk öszeállított fejlesztési célok (mutatók, indikátorok) zömét a pillanatnyilag lehetséges mértékben megközelítenie. A mutatók kiértékelésén keresztül áttekintést nyerhetünk arról, hogy a meghatározott idõpontban hol tartunk, mi jellemzi aktuálisan a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás munkáját, valamint hogy mekkora távolság áll fenn a jelenlegi és a megadott célok körülrajzolta állapotok között. A dolog természetébõl adódik, hogy egyes fejlesztési célok tartalma alkalmasint a másikénak ellentmondani látszik, sõt néha még úgy is tûnhet, hogy az egyik egyenesen kizárja a másikat. Igyekeztünk ugyan mutatóinkat a lehetõ legkonkrétabban megfogalmazni, eleve lehetetlen azonban, hogy minden elképzelhetõ esetet képesek legyenek felölelni. Így aztán valószínûleg mindegyikük esetében fel lehet hozni a tartalmukkal szemben álló ellenpéldákat is. Éppen emiatt elengedhetetlen, hogy az intézmény konkrét gyakorlatának megítélése közben a LEWO alkalmazója ne önmagukban, egymástól elszigetelten lássa az egyes mutatókat, hanem mindig keresse az összefüggést az egyazon tárgykörhöz tartozó indikátorok, sõt még ezen túlmenõen, a különbözõ tárgykörök tartalma között is. A felhasználói mutatók kiértékelésénél nem az érintetteknek a jelenlegi szogáltatási kínálaton túlmutató igényeit, hanem alapvetõ segítségre és támogatásra szorultságuk mértékét kell rögzíteni. Az egyes mutatók kiértékelése után a tárgykör egészére vonatkozóan is meg kell becsülni a felhasználók támogatás iránti igényét, illetõleg az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás teljesítményét, s ezt röviden, címszavakban meg is kell indokolni. Ezek az úgynevezett összmegítélések fontos szerepet játszanak — egyebek mellett — abban, hogy az egyazon tárgykörön belül felmerült különbözõ szempontok kavalkádjában megõrizhessük az áttekintést. Ezáltal tehát a bennünk kialakult kép még tovább tisztulhat, hiszen a tárgykörhöz tartozó mutatók külön-külön elvégzett értékelése után ezek eredményét még egyszer lényegretörõen összegeznünk kell. A szubjektív benyomások itt is nagyon fontosak. Az összmegítélésnek ugyanis nem az egyes mutatók értékeinek statisztikai átlagát kell adnia, hanem az adott tárgykörrel kapcsolatosan kialakult egyéni összbenyomást kell tükröznie. Az egyes tárgyköröket lezáró összmegítéléseket végezetül át kell vinnünk a munkaanyagok között „A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — egyéni álláspont” címmel szereplõ értékelõlapra (ld. a 455. oldalon). Ennek módja az, hogy a mutatók értékelésénél használt skála fokozatait — számszerûsítve — a következõ értékekkel feleltetjük meg: Az „igaz” fokozat megfelelõje az értékelõlapon a 4es, az „inkább igaz” fokozaté a 3-as, az „inkább nem igaz” fokozaté a 2-es, végül a „nem igaz” fokozaté az


79

1-es szám lesz. Az egyes tárgykörökhöz tartozó jobb oldali kis kockákat be kell satírozni az elért értékekig. Az értékelést végzõ team soron következõ munkaértekezletén aztán a tagok egyéni megítélései összevetésre kerülnek, s ezek alapján a team — azonos séma szerint — minden egyes megvizsgált mutatóra és tárgykörre nézve kialakítja a maga „közös álláspontját”. Ehhez a LEWO indikátormodelljének újabb, megfelelõ jelölésekkel ellátott példányait használják. A munkaanyagok között külön értékelõlap található az értékelõteam egyes tárgykörökkel kapcsolatosan kialakított álláspontjának rögzítéséhez (ld. a 456. oldalon). E közös álláspont kialakításának lényege az, hogy a team tagjai által képviselt különféle nézõpontokat egyaránt figyelembe vegyük, s ha csak egy mód van rá, közös nevezõre hozzuk. Az egyeztetés során a team minden tagjának ismertetnie kell, és röviden meg is kell indokolnia az adott kérdésben kialakított véleményét. Figyelembe kell vennünk, hogy az egyéni értékelések és álláspontok egymással — legalábbis kezdetben — egyenrangú személyes ítéleteken alapulnak. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy a megbeszélések vitás pontjain ne alakuljanak ki csatározások arra nézve, hogy kinek van igaza és kinek nincs, vagy hogy ki lesz a szópárbaj gyõztese és vesztese. Azt sem szabad megengednünk, hogy egyesek egyszerûen a csoport nyomásának hatására adják fel korábban képviselt véleményüket. A gyors többségi vélemény kialakítására való törekvés helyett inkább azon kell fáradoznunk, hogy az egyes tárgykörök és azok mutatóinak értékelésében konszenzusos, a team minden tagja által vállalható álláspont alakuljon ki. Azokon a pontokon azonban, ahol ez nem sikerül, akkor is le kell zárnunk a vitát, ha az a benyomásunk alakult ki, hogy minden szükséges információ a rendelkezésre áll és minden, a kérdés szempontjából lényeges érv elhangzott. A csoport megosztott álláspontját úgy jelöljük, hogy a kérdéses mutatóhoz vagy tárgykörhöz tartozó értékelési skálán nem csupán egy, hanem a csoporttagok ellentétes véleményét tükrözõ valamennyi mezõt be kell ikszelni, majd az eltérõ megítéléseket fel kell tüntetni az összegzõ értékelõlapon is. Az egymástól eltérõ vélemények még semmi esetre sem jelentik az értékelést végzõ team munkájának „kudarcát”. Sokszor éppen ezek a többféleképpen értékelt mutatók és tárgykörök azok, amelyek kiváltképpen értékes utalásokat rejtenek magukban az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás fejlesztési igényeire, s ezek központi területeire nézve. A megbeszélések nyomán végül áttekintést nyerhetünk a teamen belül kialakult „csoporteredményekrõl”. Az egyes tárgykörökkel kapcsolatban kialakított egyéni álláspontok összevetésébõl kirajzolódik a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatásra jellemzõ

80

kínálati profil, valamint minden egyes felhasználó esetében az individuális támogatási igényeket tükrözõ felhasználói profil. E két profil összevetésébõl egzakt módon megállapítható, hol vannak az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás erõs és gyenge pontjai, azaz teljesítménye mely területeken elégíti ki megfelelõ mértékben a felhasználók egyéni szükségleteit, s mely területek azok, ahol jelenleg nem — vagy nem kielégítõ módon — sikerül kínálatával a támogatás iránti igényeknek megfelelnie.

5.7. A prioritást élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkáját célzottan fejleszteni kívánva akkor juthatunk a leginkább kapaszkodókhoz, ha figyelmünket azokra a tárgykörökre összpontosítjuk, melyeknél a felhasználói oldalon 3as vagy 4-es, illetõleg a kínálati oldalon csupán 1-es vagy 2-es értékek szerepelnek. Ezen belül is megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk azoknak a tárgyköröknek, melyek esetében több mint egy egységnyi különbség adódott a lakhatást nyújtó szolgáltatás teljesítményének, illetve az adott felhasználó támogatási igényének értékei között. Ha például a felhasználó kifejezett igényét „Az együttélés folytonossága” iránt 4-es értékkel jellemeztük, miközben a lakhatást nyújtó szolgáltatás ezirányú törekvéseire nem adhattunk többet 1 vagy 2 pontnál, akkor — nagy valószínûséggel — igencsak megérett a helyzet a változtatásra, miközben alapos vizsgálatra szorul persze, hogy a szóban forgó igényt a lakhatást nyújtó szolgáltatás belsõ kínálatán történõ változtatással, vagy inkább a településen hozzáférhetõ „természetes” kínálat (például különféle ellátási vagy szabadidõs szolgáltatások) igénybevételével érdemes-e kielégíteni. Utóbbi esetben a cselekvési terv elkészítésénél a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaira mindenekelõtt közvetítõi és kísérõi feladatok hárulnának. A fenti eset fordítottja éppúgy a változtatás szükségességét jelzi. Amennyiben a lakhatást nyújtó szolgáltatás teljesítményét egy adott területen 4-es értékkel osztályoztuk, miközben több felhasználó esetében is csak 1-es vagy 2-es szerepel ugyanezen a mezõn, alapos okkal vizsgálhatjuk, vajon nem áll-e fenn a szóban forgó területen a „túlgondozás” állapota, azaz a szolgáltató nem kényszerít-e igénybevevõire olyan segítségnyújtási formákat, melyeket azok nem, vagy legalábbis nem a felkínált formában és intenzitással igényelnek.


Közösen kialakított álláspontjával a háttérben az értékelõteam megfelelõen felvértezve léphet tovább. Egyfelõl hozzáfoghat a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálati profiljának kritikus felülvizsgálatához, s meghatározhatja azokat a munkaterületeket, melyeknek elsõbbséget kell élvezniük a szervezetfejlesztés során. Ezeket a területeket aztán még egyszer egyfajta fontossági sorrendbe kell rendeznie, azaz tagjainak meg kell állapodniuk abban, mely vonatkozásokat tartják a legfontosabbaknak és legsürgõsebbeknek, azaz pontosan hol érdemes belevágni a változtatásokba. A megszületett döntéseket írásban is rögzíteni kell a munkaanyagok között található, „A prioritást élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása” címû formanyomtatványon (ld. a 457. oldalon). Másfelõl a felhasználói profilok alapján az értékelõteam individualizált fejlesztési tervet dolgozhat ki a lakhatást nyújtó szolgáltatás minden egyes igénybevevõje számára. A nem túlságosan népszerû, rendszerint egyetlen szakember által elkészített és többnyire semmitmondó fejlõdési beszámolókat a jövõben ezekkel a teammunkában összeállított, személyre szabott fejlesztési tervekkel érdemes felváltani. A munkatársak mellett lehetõleg magukat a felhasználókat, ennek megvalósíthatatlansága esetén pedig képviselõiket — hozzátartozóikat, pártfogóikat és más bizalmas személyeket, például a védõmunkahelyek alkalmazottait vagy a Gondnoksági Törvény által meghatározott funkciókat betöltõ gondnokaikat — kell bevonni a tervezési folyamatba. A szervezetfejlesztési igények rangsorának felállításakor, illetve a felhasználók egyéni fejlesztési terveinek összeállítása közben figyelembe kell vennünk, hogy míg a LEWO alkalmazása közben feltárt egyes problémák közvetlenül is megszüntethetõk, addig mások megoldására csak közvetett módon nyílik módunk, illetve csak hosszú távon tudjuk befolyásolni õket. Így például bármely lahatást nyújtó szolgáltatás viszonylag kis ráfordítással, rendszerint önerõbõl is meg tudja oldani, hogy a felhasználók szobáit személyre szabottan, az életkornak megfelelõen alakítsa ki, igényeiknek megfelelõ szabadidõs kínálatban részesítse õket, s tiszteletteljes nyelvezetet használjon velük szemben. Ezzel szemben sokkal inkább az aktuális munkaerõ-piaci állapotok vagy szakmapolitikai helyzet függvénye például, ha a munkatársak képesítettsége komoly kívánnivalókat hagy maga után, vagy ha akadozik az együttmûködés a régió más intézményfenntartóival — ezek a hiányosságok csak részben kompenzálhatók a lakhatást nyújtó szolgáltatás szakembereinek erõfeszítései árán. A fejlesztési célok megfogalmazásánál e területek kapcsán csak az lehet mérvadó, hogy a folyamatban részt vevõ személyek minden tõlük telhetõt megtegyenek a problémahelyzet pozitív megoldásának érdekében.

Még ha a LEWO eszközkészletével végzett minõségellenõrzési eljárás fényt is derített például többek között arra, hogy a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás jelenleg legsürgetõbb problémáinak egyikét a munkatársak képzetlensége jelenti, a jelenlegi munkaerõ-piaci feltételek ismeretében akkor is irreális lenne a célkitûzés, hogy a szolgáltató a jövõben kizárólag magasan kvalifikált munkatársakat vegyen fel. Ebben az esetben a szolgáltatás minõségének emelését célzó igényeinket egészen bizonyosan le kell szállítanunk „az optimálisnál eggyel alacsonyabb” szintre, s azt kell megvizsgálnunk, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás alkalmazottai minden lehetõséget kimerítenek-e akkor, amikor a megüresedett státusok betöltésénél a lehetõ legmagasabban képesített szakembereket kellene megnyerniük az ügynek, illetve hosszú távra a szolgáltatáshoz kellene kötniük õket. A „Mostantól csak jól képzett szakembereket veszünk fel!” utópisztikus célkitûzésének hangoztatása helyett érdemes inkább például „A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása” elnevezésû tárgykör mutatóit tudatosítani, a szolgáltató által a jövõben kiírt álláshirdetéseket a jelenleginél jobban az adott munkakör feladatprofiljához igazítani, a felvételi eljárást optimalizálni, az új munkatársak betanítását pedig hatékonyabbá tenni. Ha valakinek gyakorló szakemberként a megszokásává vált, hogy a mindennapos rutinfeladatok végzése közben minél gyorsabban cselekedjen, akkor valószínûleg a LEWO alkalmazása kapcsán is elsõsorban a közvetlenül elérhetõ megoldásokra fog koncentrálni. Tudatosan ott lát tehát neki a dolognak, ahol a leginkább esélyét látja a probléma direkt — vagyis másokkal való egyeztetést és külsõ segítséget nem igénylõ, harmadik oldal bevonása nélkül is kivitelezhetõ — leküzdésének. Ez persze nem jelenti azt, hogy el kellene hanyagolnunk a keményebb diót jelentõ feladatokat. Az olyan összetett problémák megoldásánál azonban, melyek általában több személy együttmûködését kívánják meg és a legritkább esetben engednek az egyszerû és gyors megoldási kísérleteknek, reális célkitûzéseket kell megfogalmaznunk és fokozottan ügyelnünk kell arra, hogy az alkalmazásra szánt eszközök és idõmennyiség megfeleljenek a feladat nehézségének. Az individuális fejlesztések, illetve a szervezetfejlesztés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések (ld. a 458. és a 459. oldalakon) alapján az értékelést végzõ csoport tagjai megegyezésre juthatnak abban, milyen idõkereteket és milyen anyagi forrásokat kell biztosítani kitûzött fejlesztési céljaik megvalósításához, továbbá felmérhetik, vélhetõen milyen ellenállásokkal kell számolniuk, illetõleg kinek a segítségében bízhatnak a fejlesztések során. Adott esetben mindez oda is vezethet, hogy az eredeti célokat át kell fogalmazniuk; ez a helyzet következhet be például akkor, amikor megállapítást nyer, hogy a rendelkezésre álló saját eszközökkel nem lehet eljut-


81

ni a feltárt problémák megoldásáig, vagy a célok megvalósítása túlságosan sok beláthatatlan tényezõtõl függ. A munka minden eredményét írásban is alapvetõen szükséges rögzíteni. Ily módon semmi nem kerülhet veszendõbe és a késõbbiekben bármikor ellenõrizhetõ lesz, hogy mi az, ami a célokból megvalósult, és mi az, ami nem. Az eszközkészlet rendszeres használatának esetében ezek a feljegyzések mind a fejlesztési folyamat folyamatos dokumentációjaként, mind pedig a jövõbeli aktivitások struktúrált megtervezésének bázisaként jó szolgálatot tesznek.

5.8. A szolgáltatás minõségére vonatkozó jelentés elkészítése Megbeszélései eredményeinek alapján az értékelést végzõ team elkészít egy, a szolgáltatás minõségére vonatkozó jelentést, melyben részletezve feltünteti a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálatában és teljesítményében feltárt erõs és gyenge pontokat, továbbá megadja és rangsorolja azokat a prioritásokat, melyeket a támogatási és változtatási igények tekintetében — a saját szemszögébõl nézve — indokoltnak tart. Elkészülte után a jelentést az irányítócsoportnak továbbítja.

5.9. Cselekvési terv összeállítása Az értékelõteamnek a szolgáltatás minõségére vonatkozó jelentése alapján az irányítócsoport részletes cselekvési tervet dolgoz ki. Ez arra szolgál, hogy a konkrét teendõk és megállapodások szintjére fordítsa át azokat a jelentésben általában még igen elvont szinten megfogalmazott célokat, melyeket az értékelést végzõ team tagjai egyfelõl az egyes felhasználók mérvadónak tekintett fejlesztési és támogatási igényeinek kielégítése, másfelõl pedig a lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatának és teljesítményének javítása szempontjából a legfontosabbaknak tartottak. A szükségesnek ítélt intézkedésekrõl szóló döntések meghozatalában, majd ezek végrehajtásában a munkatársaknak az intézményi hierarchia minden szintjérõl és szervezeti egységébõl részt kell venniük. Létre lehet hozni például úgynevezett projektcsoportokat, melyek aztán meghatározott idõ alatt végrehajtják a minõségfejlesztési eljárás egy-egy részfeladatát. Minden esetben ajánlatos az összes tevékenységet és fejlesztési folyamatot dokumentálni, hiszen így a késõbbiekben — visszatekintve a már megtett

82

lépésekre — feltárhatók lesznek a meglévõ belsõ lehetõségek, kirajzolódhatnak a fennálló korlátok, s világossá válhat az is, hogyan kellene egy-egy feladat megoldásának érdekében bõvíteni az ezek által körülhatárolt játékteret.

5.10. Felülvizsgálat és ellenõrzés A lakhatást nyújtó szolgáltatásokban végzett minõségellenõrzés kiindulópontjait és céljait nem lehet egyszer s mindenkorra rögzíteni, hanem dinamikusan kell szemlélni. Ezek ugyanis folyamatosan változnak a megtett út függvényében, valamint egy sor olyan befolyásoló tényezõ hatására, amelyek tartósan kihatnak a lakhatást nyújtó szolgáltatásokra: változó feladatkörök, apadó támogatási források és szûkülõ költségvetés, átalakuló érdekviszonyok, új munkatársak, felhasználók vagy hozzátartozóik hozta új ötletek és kezdeményezések stb. tartozhatnak ide. Folyamatosan felül kell vizsgálnunk, s adott esetben újra és újra másként kell definiálnunk a lakhatást nyújtó szolgáltatás céljait éppúgy, mint a fejlesztés azon lépéseit, melyek e célok eléréséhez vezethetnek. Ezért a LEWO-val végzett evaluáció nem csupán a minõség-ellenõrzésre irányul, hanem kiterjed a szisztematikus minõségfejlesztésre is, ami pedig feltételezi az eszközkészlet folyamatos, meghatározott idõközönként rendszeresen ismétlõdõ használatát. Kevesebb idõ- és energiaráfordítást igényel az a lehetõség, hogy csupán az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás problematikusnak bizonyult területeit vizsgáljuk felül — viszonylag rövid idõintervallumokban — arra nézve, milyen változások zajlottak le az utolsó kontroll óta, változatlanul érvényesnek tekinthetjük-e vagy újra kell fogalmaznunk a fejlesztés korábban definiált céljait, s továbbra is alkalmasnak tûnnek-e a fenti célok elérésére az ennek érdekében felhasznált eszközök. Amennyiben a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakemberei „a saját tevékenységük felfedezõivé” válnak, az erre szolgáló eljárásoknak szervesen be kell épülniük mindennapos munkájuk rutinfeladatai közé. E célból azokat a koncepciókat érdemes elõnyben részesíteni, melyek — mint például a napi jegyzõkönyvek, a munkatársi értekezletek, az egyéni fejlesztési tervek stb. — már korábban betagozódtak a munkatársak konkrét szakmai tevékenységének összefüggésrendszerébe. HEINER (1988; 1994) szöveggyûjteményei egész sor olyan, az önértékelést szolgáló különféle eljárást s az ezekhez tartozó dokumentációs segédeszközt közölnek, melyeket — saját, a szociális ellátás területén végzett tevékenységük sajátos kontextusából kiindulva — gyakorló szakemberek fejlesztettek ki. Sajnálatos módon azonban az intézményi hierarchia alacsonyabb szint-


jein dolgozó munkatársak éppúgy egyértelmûen alulreprezentáltak a fenti leírások szerzõi között, mint a különféle stacioner jellegû szolgáltatások szakemberei. Csak remélhetjük, hogy a támogatással kísért lakó-

formák munkatársainak a jövõben tágabb lehetõségeik nyílnak arra, hogy saját maguk fejleszthessék ki, s saját felelõsségi körükben alkalmazhassák is a szakmai tevékenységük sajátos feltételrendszere által megkövetelt dokumentációs segédeszközöket.

Irodalom AMMAN, W: „Verstehen lernen” — Plädoyer für den Einsatz explorativer Forschungsmethoden in der Sonderpädagogik. In: Viertelsjahreszeitschrift für Heilpädagogik und ihre Nachbargebiete (VHN). Jg. 56/1987, 193–196. BERNARD-OPITZ, V. u. a.: Sprachlos muß keiner bleiben — Handzeichen und andere Kommunikationshilfen für autistisch und geistig Behinderte. Freiburg 1988. BRACK, R.: Akten als Fundgrube für die Evaluation. In: Blätter der Wohlfahrtspflege 1+2/1996, 10–18. DÖRNER, D.: Die Logik des Mißlingens — Strategisches Denken in komplexen Situationen. Hamburg 1993. DÖRNER, K.; PLOG, U.: Irren ist menschlich. 6., überarb. Aufl. der Neuausgabe von 1984. Bonn 1990. ERIKSON, E. H.: Identität und Lebenszyklus. Frankfurt 1994. ERN, M. u. a.: Auch ein Haus hat eine Seele. In: Zusammen 4/1989, 5–9. FILIPP, S. H. (Hrsg.): Kritische Lebensereignisse. München 1990. FLICK, U.; KARDORFF, E. v. u. a.: Handbuch qualitative Sozialforschung. München 1991. GEISER, K.: Aktenführung und Dokumentation sind Grundlage professioneller Sozialarbeit. In: Blätter der Wohlfahrtspflege 1+2/1996, 5–9. GERMAIN, C. B.; GITTERMAN, A.: Praktische Sozialarbeit — Das „Life Model” der sozialen Arbeit. Stuttgart 1983, 80–133. HAGEMEISTER, U.: Wir müssen lernen, ihre Bilder zu verstehen. In: Zusammen 10/1990, 4–6. HEINER, M. (Hrsg.): Selbstevaluation in der sozialen Arbeit. Freiburg 1988. HEINER, M. (Hrsg.): Selbstevaluation als Qualifizierung in der Sozialen Arbeit. Freiburg 1994. HEINER, M. u. a.: Methodisches Handeln in der sozialen Arbeit. Freiburg 1994. HOLM, P. u. a.: Co-Write Your Own Life: Quality of Life as Discussed in the Danish Context. In: Goode, D.: Quality of Life for Persons with Disabilities. International Perspectives and Issues. Cambridge 1994. KAMINSKI, H. u. a.: Das Leben Geistigbehinderter im Heim. Stuttgart 1978. KARSTEDT-HENKE, S.: Aktenanalyse. Ein Beitrag zur Methodenkritik der Instanzenforschung. In: Albrecht,

G.; Brusten, M. (Hrsg.): Soziale Probleme und soziale Kontrolle. Opladen 1982, 195–208. KLÄGER, M.: Anmerkungen zur Art und Rolle des Eigenbildes im künstlerischen Werk geistig behinderter Menschen. In: Zur Orientierung 4/1990, 32–35. KNIEL, A.: Simulationen und Rollenspiele — Methoden des Erfahrens von Einschränkungen und Kompensationsmöglichkeiten Behinderter. In: Behindertenpädagogik 1/1995, 81–91. KRISTEN, U.: Praxis Unterstützte Kommunikation Düsseldorf 1994. LAMNEK, S.: Qualitative Sozialforschung. Bd. 2: Methoden und Techniken. Weinheim 1993. LINGG, A.; THEUNISSEN, G.: Psychische Störungen bei geistig Behinderten. Freiburg 1994. MANSKE, Ch.: Traum und Wirklichkeit — Ein Theaterstück der Elbe-Werkstätten GmbH Hamburg. In: Geistige Behinderung 3/1994 (Praxisteil). MARCH, P.: Do photographs help adults with severe mental handicap to make choices? In: The British Journal of Mental Subnormality, No. 75/1992, 122–128. MONAGHAN, M. T.; SONI, S.: Effects of significant life events on the behaviour of mentally handicapped people in the community. In: The British Journal of Mental Subnormality, Part 2, No. 75/1992, 114–121. MORENO, J. L.: Die Grundlagen der Soziometrie — Wege zur Neuordnung der Gesellschaft. Köln, Opladen 1967. ROSCH-INGLEHART, M.: Kritische Lebensereignisse — Eine sozialpsychologische Analyse. Mainz 1988. SCHUMACHER, J.: Schwerst behinderte Menschen verstehen lernen. In: Geistige Behinderung 1/1985, 1–20. SPIELMANN, T.: Arbeiten mit Fotos in Psychotherapie und Beratung. In: GwG-Zeitschrift 1/1993/Januar 1994, 13–16. THEUNISSEN, G.: Abgeschoben, isoliert, vergessen — Schwerstbehinderte und mehrfachbehinderte Erwachsene in Anstalten. Frankfurt a. M. 1985. THEUNISSEN, G.: Ästhetische Erziehung bei Menschen mit geistiger Behinderung. In: Behindertenpädagogik (BHP) 4/1994, 359–373. WATZLAWIK, P. u. a.: Menschliche Kommunikation — Formen, Störungen, Paradoxien. Bern 1990.


83

6. Munkaterületek, tárgykörök és mutatók

6.1. munkaterület:

A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása Egyetlen pillantást vetve az értelmi fogyatékos emberek lakóformáinak történetére láthatjuk, hogy a hagyományos intézmények (intézetek, nagy létszámú otthonok, pszichiátriai osztályok) hosszú idõn keresztül nemcsak ellátást biztosítottak lakóiknak, hanem ezzel egyidejûleg társadalmi kirekesztésük, fegyelmezésük és ellenõrzésük színterei is voltak. Ez volt az oka annak, hogy az ilyesfajta intézményeket rendszerint a lakott területektõl távol építették fel, hogy mind a mai napig magas kerítés vagy fal veszi körül õket, s már nagyságuk és architektúrájuk is azt közvetíti a szemlélõnek, hogy valamiféle elkülönített világot lát, melynek körülményeit nem lehet a „normális” lakókörülmények mércéjével mérni. Bár a fentiekhez hasonló életkörülmények a Németországban élõ értelmi fogyatékos emberek nagy többsége számára (már) csak a múltat jelentik, ennek ellenére bizonyos becslések szerint (BECK, KÖNIG 1994, 111–112; KRÄLING 1995, 107) a Németországi Szövetségi Köztársaságban még mindig mintegy 40 000 felnõtt korú értelmi fogyatékos él nagy létszámú, 200–1500 fõt befogadó otthonban, s további 19 000 pszichiátriai intézményben. Számos lakóotthon — ezekben országszerte összesen mintegy 18 000 értelmi fogyatékos személy lakik — azért tart fenn a kelleténél jóval több férõhelyet, mert fenntartóik csak így tudják biztosítani, hogy a helyi közösségbe (településbe) integrált lakóformák feltételeinek megfelelõ módon elégítsék ki a társadalmi integráció iránti igényt. Az adott intézmény nagysága mellett fontos szerepet játszik az is, hogy milyen helyszínen található. Az, hogy valaki nagyvárosban vagy falun él, többek között meghatározza a vásárlási lehetõségeket, a fellelhetõ kulturális és szabadidõs kínálatot is. Legalább ennyire fontos, hogy milyenek a lakóhely közlekedési lehetõségei, mennyi idõbe telik a munkahelyre eljutni, a rokonokat vagy a barátokat meglátogatni. A lakóhely minõségi jelemzõi — más egyebek mellett — fontos elõfeltételei tehát a társadalmi életben való részvételnek, a szociális kapcsolatok kialakításának és ápolásának. Lakóhelye, valamint

lakásának vagy házának berendezése és kialakítása sok mindent elárul az ember társadalmi státusáról. Mindenki azon igyekszik, hogy „jó környékre” költözhessen, s lakókörülményeinek bizonyos színvonalával demonstrálhassa mások felé, hogy „kicsoda”, s hogy jutott valamire az életben. Az egyén térbeli mobilitásával szemben az utóbbi idõben lényegesen megnövekedett igények következtében, úgy tûnik, egyre csökken a „valahol otthon lenni” érzés jelentõsége. Ennek ellenére szinte minden ember, aki évekig lakik ugyanazon a helyen, többé-kevésbé szoros — általában minél hosszabb az ott leélt idõszak és minél idõsebb valaki, annál szorosabb —kötõdéseket alakít ki lakóhelyéhez. Még ha kezdetben nem is rajongott túlságosan a lakóhelyéért, idõvel mindenkiben kialakulnak bizonyos megszokások és rutinszerû cselekvések, melyek a mindennapok részeivé válnak, biztonságot és meghittséget közvetítenek, s így egyre nehezebbé teszik azt, hogy az illetõ bizalmassá vált környezetét egy másikra cserélje. A lakóhelynél, vagyis annál a helyszínnél, ahol valaki él, nem kevésbé fontos tényezõ a lakóforma sem. Az egyedül élõ embereknek általában nagyobb játéktér áll a rendelkezésükre mindennapjaik szervezésében mint azoknak, akik családban vagy partnerükkel élnek együtt. Ennek árán persze jóval nagyobb erõfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy kialakíthassák és fenntarthassák a magánéletük szempontjából fontos szociális kapcsolatokat. Egy család együttélésébõl egészen más lehetõségek, de egészen más kötelezettségek és kényszerek is adódnak, mint — mondjuk — a lakóközösségi forma esetében.* A fogyatékos emberek támogatással kísért lakóformáiban általában nagyobb szabadság érvényesül, mint egy tartósan felügyelt, intenzívebb gondoskodást nyújtó otthonban, ahol viszont a lakók több egyéni segítségben részesülnek, és nagyobb a potenciális szociális kapcsolatok valószínûsége, gyakorisága is. Az értelmi fogyatékossággal élõ embereknek ugyanazokat az alapjogokat kell biztosítani, mint bárki

* A lakóközösség Nyugat-Európában igen elterjedt lakóforma, lényegében egymással rokoni kapcsolatban nem álló személyek együttélését jelenti, például akkor, amikor 3–4 egyetemista közösen bérelt lakásban él együtt, a szerk.


87

Lakóhely, berendezés és kialakítás ...

másnak, következésképpen joguk van olyan lakásokban élni, melyek a kultúrának megfelelõ fekvéssel, kialakítással és berendezéssel rendelkeznek. Az értelmi fogyatékos emberek lakhatásával kapcsolatos bárminemû gondolkodás kiindulópontját a normális lakóház kategóriája kell jelentse; ezt kellene kiegészíteni a különféle személyre szabott segítségnyújtási formákkal. Sok esetben azonban — ma még — ennek éppen az ellenkezõje történik: Építészeti szempontból speciális intézményként tervezik meg a lakóotthonokat, s esetleg csak felépültük után, nagy fáradsággal és komoly költségek árán alakítják át õket annak érdekében, hogy jobban megfelelhessenek a normalitás feltételeinek (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 17). Az egyes épületeket tehát már eleve nem „fogyatékosságspecifikusan”, hanem sokkal inkább a fennálló szükségletek figyelembevételével kellene tervezni és kialakítani. Annak kellene általános gyakorlatnak lennie, hogy téri beosztását tekintve olyannyira rugalmasan (felhasználó-semlegesen) tervezzenek meg és alakítsanak ki a jövõben minden egyes lakást, hogy (még) fogyatékos emberek beköltözése esetén se legyen szükség utólagos, speciális átalakításokra. Bármiféle — építészeti vagy kialakítási szempontból specifikus — különleges megoldás végsõ soron csak növeli a fogyatékos emberek szociális környezetüktõl való elidegenedését. Ahelyett tehát, hogy utólagosan kerekesszékkel is járható rámpákat fektetnének le a már megépített lépcsõk mellé, az eleve akadálymentes és alapvetõen humánus építészeti megoldásokat kellene általánossá tenni (vö. Ministerium für Arbeit, Gesundheit und Soziales des Landes Nordrhein-Westfalen 1993, 198). Az ember lakhatással kapcsolatos szükségletei lényeges változásokon mennek át az életkor elõrehaladtával. Ha valaki negyvenévesen vásárol magának lakást vagy házat, igen valószínû, hogy ott akarja megérni élete alkonyát is. A DIN 1805-ös jelzetû norma elõírásainak megfelelõ, igen „nagyvonalú” konyha-, fürdõszoba- és zuhanyozóméretek biztosítása minden bizonnyal életkortól függetlenül kiváltaná az érintettek tetszését, mint ahogyan sok-sok idõs ember örülne annak, ha például a többszintes házakban kötelezõ érvénnyel liftet kellene üzemeltetni, ha a jelenleginél valamivel szélesebbek lennének az ajtók, és általános szabály lenne, hogy a lakásokba alapvetõen nem építenek küszöböket és egyéb, a számukra esetleg akadályt képezõ elemeket. A lakás a legtöbb ember számára azt a helyet jelenti, ahová a legerõsebb érzelmekkel kötõdik. Voltaképpen az élet középpontja, ahonnan minden tevékenysége elindul és ahová mindenkor lehetséges visszatérnie. A visszahúzódást lehetõvé tévõ menedék, ahol megszabadulhat minden viselkedési kényszertõl és szerepelvárástól. Ha lakása az otthonává lett, minden más életterületénél több folytonosságot,

88

biztonságot és meghittséget közvetít számára. Ez pedig megintcsak igen jelentõs kritériuma az ember jó közérzetének, lakókörülményei színvonalának, illetve életminõségének.

A lakhatás különbözõ szintjei A lakhatásnak minden esetben megvan a maga téri, funkcionális, illetõleg pszichoszociális szintje. • A téri szintet különféle szférák egymásmellettiségének modelljeként képzelhetjük el. Az emberek élete alapvetõen a privát, a félig nyilvános és a nyilvános szférában zajlik. E három szféra mindegyike eltérõ funkciókat lát el, s különbözõ tapasztalatok szerzése elõt nyit teret. Az otthonát jelentõ lakás az ember legszemélyesebb, legprivátabb életszférájába tartozik, míg a félig nyilvános és a nyilvános szférák inkább a többiekkel megvalósuló kommunikációt és az önellátást szolgálják. • A lakhatás funkcionális szintje a különbözõ életterületek (munka, lakhatás, szabadidõ, kommunikáció, közlekedés stb.) téri kifejezõdését jelenti. A pszichoszociális szint pedig az individuális lakókörülményeknek a téri-funkconális szintek struktúráihoz szorosan kötõdõ, személyesen átélt minõségét foglalja magába, ideértve a lakhatás szempontjából releváns szociális tapasztalatokat is (PIEDA, SCHULZ 1990, id. Ministerium für Arbeit, Gesundheit und Soziales des Landes NordrheinWestfalen 1993, 132-133).

Lakhatás és magánszféra A társadalomban érvényesülõ individualizálódási tendenciák a lakhatás privát szférájában is leképezõdnek. Az utóbbi években a témával foglalkozó szociológusok e téren olyan folyamatokat regisztráltak, melyek összességét talán „a magánszférába történõ egyre erõteljesebb visszahúzódás” (SILBERMANN 1991, 103-tól) jelenségeként lehet a legjobban leírni. A saját ház vagy lakás lehetõséget nyújt a másoktól való elszigetelõdésre, a biztonság és a függetlenség érzését nyújtja a benne élõnek, hiszen még azt is kizárólag a tulajdonos határozhatja meg, kinek enged bejárást oda, és kinek nem (FLADE 1987, 14). Otthont teremteni magunknak tehát egyúttal azt is



jelenti, hogy kijelöljük saját territóriumunk határait, s ezáltal ellenõrzést gyakorolhatunk egy olyan terület felett, ami csak hozzánk tartozik és kizárólag szabad akaratunkból, idõlegesen, kevesekkel kell — esetleg — megosztanunk (vö. FISCHER 1991, 254-tõl). Amikor az ember a külvilág és mások felé lehatárolja a saját privát lakószféráját, amit belül individuális igényeinek megfelelõen alakít ki és formál, akkor ezzel voltaképpen egy meghatározott teret sajátít ki önmagának, melyben az õt körülvevõ tárgyak többé már nem érdektelenek és felcserélhetõk számára, hanem szoros, személyes kapcsolatban állnak vele. Mindemögött az ember alapvetõ szükséglete bújik meg, hogy környezetétõl ne elszakadva, hanem ahhoz minél szorosabb szálakkal kötõdve létezhessen. A saját otthon „belakása” tehát egyfelõl a minket körülvevõ dolgokhoz jelentések hozzárendelését (rendszerezést és megnevezést), másfelõl pedig e környezet alakítását (aktív megváltoztatását) jelenti. Elõfeltételezi, hogy az ember képes legyen környezetének aktív megváltoztatására. Hogy tehát személyes kialakítású tereket hozhassunk létre a magunk számára, mind kifelé, mind befelé a saját elképzeléseinknek megfelelõen kell megváltoztatnunk ezeket. A közvetlen lakókörnyezet, azaz a lakásunkat környezõ utcák és terek felfedezése szintén az otthon „belakásának” fontos (szimbolikus) formáját képezi (FLADE 1987, 33-tól). Mivel az ember térben létezik, különbözõ terekben él, így bármifajta emberi lehetõség vagy határ kibontakozásának megvan a maga téri vonatkozása. Szorosan a személyiségünkben gyökerezik annak útja és módja, hogy miként használjuk a különféle tereket, s hogy milyen érzésekkel reagálunk azok kialakítására. E terek rendszerint igen pontos benyomásokat közvetítenek számunkra azokról az emberekrõl, akik bennük élnek (BETTELHEIM 1989, 153–154). Ezenfelül általában közvetlen befolyást gyakorolnak lakóik öntudatára is. Egy harmonikus, a változásokra fogékonyan kialakított és a mozgások iránt nyitott tér minden valószínûség szerint aktivizálja és kreatív tevékenységekre sarkallja az embert, míg a kényelmetlen és személytelen terek passzivitást váltanak ki belõle és agresszívvá teszik õt. Azok a lakások, melyek a komfortérzés és a magánjelleg minimumát sem nyújtják, mert érzelmek nélkül és minden személyre szabott megoldás híján alakították ki õket, krónikus testi és lelki megbetegedéseket okozhatnak a bennük lakóknak: alig-alig ösztönzik õket kreatív tevékenységekre, gátolják individualitásuk kifejlõdését, személyes érdeklõdéseik, vonzalmaik és hajlamaik kialakulását, passzivitást és letargiát váltanak ki belõlük; ráadásul még a látogatókban is kivétel nélkül azt a benyomást

erõsítik, hogy olyan emberek élnek bennük, akik nyilvánvalóan alacsonyabbrendûek annál, hogysem megérje ennél jobb lakókörülményeket biztosítani számukra. Nem véletlen, hogy néhány nagyobb intézetben a lakókat a leginkább a folyosókon üldögélni láthatjuk, hiszen jószerével ez az egyetlen hely, ahonnan figyelemmel kísérhetik a bejövõket és kimenõket — egyfajta eleven mozgalmasságot, amellyel az épület más helyiségei nem szolgálnak. A lakókörnyezet tereinek tudatos alakítása ilyen értelemben nem elsõsorban esztétikai, hanem sokkal inkább emberi kérdés (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 24; 86). A lakhatás mindig individuális és szociális jellegû. A lakhatást nyújtó szolgáltatásokhoz tartozó lakások vagy házak tárgyi feltételei döntõ szerepet játszanak a bennük élõ és dolgozó emberek között kialakuló kapcsolatok minõségében. A lakóterek sokszor a legkidolgozottabb pedagógiai koncepcióknál is többet mondanak el a felhasználók és a munkatársak közötti viszony minõségérõl (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 122). A ház külsõ megjelenése, a belsõ terek mindegyikének kialakítása a nonverbális üzenetek egész sorát hordozza, s ezeket az értelmi fogyatékos emberek éppúgy képesek megfejteni, mint a nem fogyatékosok. Kudarcot fog vallani végül az intézmény minden, az interperszonális kapcsolatokban az individualizáció és a szükségletorientáltság alapelveit érvényre juttatni kívánó törekvése, ha a felhasználók egységes kialakítású, ingerszegény felszereltségû szobái éppen ennek az ellentétét sugározzák lakóik felé. Ebben az értelemben valóban tudnak a tárgyak is „hazudni” (BETTELHEIM 1989, 154; MAHLKE, SCHWARTE 1985, 23). Nem lehet tehát ellentmondás aközött, amit a felhasználó a munkatársaktól hall, és aközött, amit — mondjuk szobája vagy a társalgó berendezését szemlélve — lát. A felhasználókban csakis akkor és annyiban alakul ki az otthonukhoz fûzõdõ személyes viszony, ha és amennyiben a munkatársak világossá teszik számukra, hogy szívügyük a különbözõ helyiségek tudatos alakítása. A lakótereket, kivált a felhasználók privát helyiségeit jellemzõ tárgyi környezet fejlesztésére éppen ezért legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a köztük és a munkatársak közötti viszony ápolására. A ház vagy a lakás berendezésének és felszereltségének nem csupán a pihenést kell szolgálnia, hanem sokoldalú ingereket nyújtva aktivitásra kell ösztönöznie a benne élõket. Az épület tárgyi feltételeit és téri adottságait — a mindennapokat a tanulás terepeként megszervezve — tudatosan kamatoztatni kell az egyes felhasználók individuális fejlõdési folyamatai szá-


89


mára. Egyes esetekben ez akár még azt is jelentheti, hogy túllépünk a normalizációs elv megszabta kritériumokon. A normalizáció szemszögébõl nézve legfeljebb mellékes jelentõsége van például annak, ha a felhasználók veteményeskertet gondoznak vagy különféle kisállatokat tartanak. Ha belegondolunk azonban abba, hogy a növényekkel vagy az állatokkal való aktív foglalatoskodás során az egyes felhasználók mennyi gyakorlatközeli, „életszagú” tapasztalatra tehetnek szert az õket körülvevõ világról, s hogy ez milyen óriási tanulási lehetõségeket rejt magában (megismerik az állatok viselkedését, megtanulnak felelõsséget vállalni az általuk gondozott élõlényekért, megtapasztalják, hogy képesek valamit tenni másokért stb.), akkor mindez egészen új megvilágításba kerül és központi jelentõségre tehet szert (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 14; 90-tõl). A legtöbb ember életében legalább egyszer megtapasztalta már, hogy mennyire nehéz egy kemény munkával eltöltött nap után újra otthagyni a saját otthon biztonságos kényelmét azért, hogy találkozhasson a barátaival vagy hódolhasson valamely hobbijának. A pihenés és a nyugalom iránti vágyunk akár olyan erõs is lehet ilyenkor, hogy még a máskor oly sok örömöt okozó tevékenységek sem vonzanak többé. Az értelmi fogyatékos emberek még inkább kiszolgáltatottak a fenti problémának. Sokszor éppen a lakás vagy a saját szoba kényelme akadályozza meg, hogy megnyilvánulhassanak a felhasználók külsõ tevékenységek vagy kapcsolatok iránti igényei. Megelõzendõ tehát a fõként a nagyobb létszámú lakhatást nyújtó szolgáltatásokat fenyegetõ veszélyt, hogy minden aktivitást „házon belül” igyekezzünk lebonyolítani, mindig legalább akkora intenzitással kell fáradoznunk a felhasználók külsõ orientációjának fenntartásán, azaz egyéni jelentõséggel bíró külsõ kapcsolataik és tevékenységeik elõsegítésén, mint azon, hogy valódi otthont teremtsünk számukra az intézmény falain belül, ami éppúgy lehetõséget nyújt nekik a kikapcsolódásra és a pihenésre, mint amenynyire megfelelõképpen ösztönzi is õket. Minden emberben benne vannak a lakhatással kapcsolatos alapszükségletek, nevezetesen az igény a biztonság, a védelem, a védettség, a kontaktusok, a kommunikáció és az önmegvalósítás iránt. Természetesen — az adott társadalmi és kulturális határok keretein belül — igen nagy egyéni különbségekre fogunk bukkanni azt vizsgálva, ki hogyan elégíti ki a fenti szükségleteket a saját lakókörülményei között.

90

Minden egyes ember számára egy kicsit mást jelent a saját otthona, s ennek megfelelõen, ha csak teheti, másokétól valamelyest eltérõ módon fogja azt kialakítani. Úgy gondoljuk, a fenti megfontolások miatt nem sok értelme lenne listákat, valamiféle „leltárt” összeállítani például arról, hogy milyen bútorokkal kell berendezni és milyen felszerelésekkel kell ellátni egy értelmi fogyatékos emberek számára kialakítandó lakást. Ehelyett inkább azt az utat járjuk, hogy bemutatjuk, majd funkcionális és pszichoszociális jelentõségük szerint tárgyaljuk mindazokat az alapvetõ téri és tárgyi feltételeket, melyek a lakást vagy a házat a benne élõk valódi otthonává teszik. Felhasználói ezirányú szükségleteinek kielégítése érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltatónak — lehetõség szerint — a következõ elõfeltételeket kell teljesítenie (vö. SCHWARTE 1994): • a különféle lakóformák közötti választás lehetõsége, valamint a téri környezet viszonylagos állandósága (ld. „A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága” elnevezésû tárgykört, a 92. oldaltól kezdõdõen); • szabad közlekedés kívülrõl és kifelé, valamint lehetõség a környék általános infrastruktúrájának és szolgáltatási kínálatának igénybevételére (ld. a „Helyszín” elnevezésû tárgykört, a 100. oldaltól kezdõdõen); • a személyes tér és a magánszféra feletti lehetõ legmagasabb fokú önrendelkezés, valamint mindenki által tiszteletben tartott, az adott kultúrában szokásos javakkal ellátott saját territórium (ld. az „Individuális kialakítás és magántulajdon” elnevezésû tárgykört, a 108. oldaltól kezdõdõen); • lehetõség a lakás és a ház arculatán való önálló alakításra, valamint az igényeknek megfelelõ komfortfokozat (ld. az „Esztétikum és komfortosság” elnevezésû tárgykört, a 124. oldaltól kezdõdõen); • a lakás, a munkahely és a szabadidõs tevékenységek területének az adott kultúrában megszokott egymástól való elkülönülése, az életkorhoz illeszkedõ lakókörnyezet, valamint az adott kultúrában megszokott szintû biztonság (ld. az „Életkornak és kultúrának való megfelelés” elnevezésû tárgykört, a 134. oldaltól kezdõdõen).



Irodalom BECK, I.; KÖNIG, A.: Quality of Life for Mentally Retarded People in Germany: An Overview of Theory and Practice. In: Goode, D. (Hrsg.): Quality of Life for Persons with Disabilities. International Perspectives and Issues. Cambridge 1994, 111–112. BETTELHEIM, B.: Wege aus dem Labyrinth: Leben lernen als Therapie. München 1989. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Leistungsvereinbarungen für Wohneinrichtungen — Leitfaden für Vereinbarungen zwischen Kostenträgern und Einrichtungsträgern nach § 93 BSHG. Marburg 1995. FISCHER, M.: Umwelt und Wohlbefinden. In: Abele, A.; Becker, P.: Wohlbefinden: Theorie — Empirie — Diagnostik. Weinheim, München 1991, 245–266. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. KRÄLING, K.: Die Ausgliederung aus psychiatrischen Einrichtungen als Aufgabe der Lebenshilfe. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.):Wohnen heißt zu Hause sein. Handbuch

für die Praxis gemeindenahen Wohnens von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995, 107–110. MAHLKE, W.; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe. Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Behindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985. Ministerium für Arbeit, Gesundheit und Soziales des Landes Nordrhein-Westfalen (Hrsg.): Behinderte Menschen in Nordrhein-Westfalen: Wissenschaftliches Gutachten zur Lebenssituation von behinderten Menschen und zur Behindertenpolitik in NRW. Düsseldorf 1993. SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe — Anthropologische Aspekte des Wohnens unter erschwerten Bedingungen. In: Pape, F. W. (Hrsg.): Leben mit einer Körperbehinderung. Stuttgart 1994, 9–26. SILBERMANN, A.: Vom Wohnen der Deutschen: Eine soziologische Studie über das Wohnerlebnis. Frankfurt a. M. 1966. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991.


91

Lakóhely... • Szabad választás és folytonosság ...

6.1.1. tárgykör:

A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága A megfizethetõ lakások hiánya az utóbbi években össztársadalmi problémává nõtte ki magát. Különösen aggasztónak mondható a felnõtt korú értelmi fogyatékosok helyzete e téren: a kínálat szûkössége folytán Németország-szerte mintegy 70 000 értelmi fogyatékos ember kénytelen a számára megfelelõ lakáskörülmények híján élni. A tartós lakásmegoldások hiánya mellett különösen fájdalmas az olyan rövid távú elhelyezési lehetõségek korlátozott hozzáférhetõsége is, melyek olykor-olykor tehermentesíthetik az egyébként szüleikkel élõ értelmi fogyatékos emberek hozzátartozóit, vagy átmeneti megoldást jelenthetnek bizonyos szükséghelyzetek beálltakor. Egy, a Lebenshilfe németországi egyesülete által végzett közvélemény-kutatás (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992, 12) adatai szerint 1991-ben az öszszes lakóintézmény majd háromnegyedében vezettek várakozólistákat, melyekre számos azonnali felvételét kérõ igénylõ is felkerült, azaz még az úgynevezett „akut esetekben” sem voltak képesek az érintettek számára férõhelyet biztosítani. Mindez pedig nem mást jelent, mint hogy a Németországban élõ legtöbb értelmi fogyatékos felnõttnek nincs más választása, mint a lehetõ legtovább a szülõi házban maradni, vagy beköltözni valamelyik stacioner jellegû intézménybe, és hasonlóképpen fogyatékos emberek nagyobb csoportjával együtt élni. Ha hihetünk az elõrejelzéseknek, az elkövetkezõ években ez a helyzet csak még súlyosabbá válik majd. Annak a mintegy 20 000 értelmi fogyatékos embernek, aki — miközben ottani elhelyezésük nyilvánvalóan „elhibázott megoldás” (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1994) — továbbra is a különbözõ németországi pszichiátriai klinikákon és intézetekben kénytelen élni, ugyanúgy joga van valamely helyi közösségbe integrált lakóformához, mint azoknak a sorstársaiknak, akik jelenleg még a szüleikkel laknak együtt. S bár a nagy intézmények leépítését célzó úgynevezett decentralizációs vagy deinstitucionalizációs törekvések (például a brémai Klosters Blankenburg klinika felszámolása, a hesseni és rajna-vidéki gyógypedagógiai otthonok és intézmények külsõ lakócsoportjainak megszervezése stb.) eredményeképpen az utóbbi két évtizedben sikerült bizonyos számú kisméretû, helyi közösségbe integrált lakást felépíteni, igen sok régióban — mindenekelõtt a volt NDK területén lévõ tartományokban — továbbra is gyerekcipõben járnak a próbálkozások, hogy a hosz-

92

szú éveken keresztül pszichiátriai osztályokon ellátott, súlyos hospitalizációs ártalmakat elszenvedett értelmi fogyatékos embereket újra betagolják a természetes közösségekbe, vagyis „dehospitalizálják” õket.

Az értelmi fogyatékos emberek számára hozzáférhetõ lakáskínálat A fogyatékosságügy intézményrendszerén belül továbbra is erõteljes hierarchia érvényesül. A kisebb létszámú lakóotthonokban, a lakásszövetségi rendszerekben és a csak igény szerinti, ambuláns segítséget biztosító lakóformákban többségükben viszonylag önálló, viselkedési problémákat nemigen mutató személyek élnek, akik általában közvetlenül a szülõi házból költöztek az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásba. A nagyobb otthonokban, a klinikákon és az intézetekben ezzel szemben inkább idõskorú értelmi fogyatékos embereket találunk, akik túlnyomórészt strukturálatlan keretek között töltik napjaikat (esélyük sincs arra, hogy belátható idõn belül védõmunkahelyre kerülhessenek, vagy bármiféle más tartós, egyéni szintjüknek és igényeiknek megfelelõ foglalkoztatásban részesüljenek), nagyfokú segítségre szorultság jellemzi õket, a hosszú évek alatt súlyos hospitalizációs ártalmakat szenvedtek el, s esetenként kifejezett viselkedési zavarokat mutatnak. A Lebenshilfe említett vizsgálódása bebizonyította azt is, hogy éppen a leggyengébb, azaz a leginkább segítségre szoruló értelmi fogyatékos emberek azok, akik továbbra is „kívül rekednek” a helyi közösségbe (településbe) integrált lakóformák kínálatán, mert nem teljesítik a szolgáltatók — nyíltan hirdetett vagy burkolt formában létezõ — felvételi kritériumait. A megkérdezett intézmények jó 80%-a eleve kizárja a fenti, „problematikusnak” tartott csoportokba tartozó személyek felvételét, s ennek indoklásaképpen a szükséges keretfeltételek hiányára — a szakemberellátottság problémáira, épületeinek szûkösségére, a csoportlétszámok felsõ határaira — hivatkozik, vagy speciális korlátozó intézkedésekkel él, például akkor, amikor a felvételt munkahely meglétéhez köti. A Lebenshilfe ajánlásainak értelmében „…a helyi közösségbe integrált lakóformák kínálatát minden



értelmi fogyatékossággal élõ ember számára hozzáférhetõvé kell tenni” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992, 8), másfelõl azonban megfogalmazásra kerülnek az ezt kizáró tényezõk is, mint például a tartós orvosi kezelésre szorultság, vagy a súlyos veszélyeztetést jelentõ agresszív és/vagy autoagresszív viselkedés (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1988, 4–5). Bizonyos, hogy a helyi közösségbe integrált lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak a jövõben a jelenleginél sokkal jobban kell törekedniük arra, hogy nagyobb számban vegyenek fel a fenti populációhoz tartozó, „dehospitalizálandó” személyeket, s hosszú távra is képesek legyenek otthont biztosítani nekik. A BSHG* 3. §-a elõírja, hogy az ambuláns segítségnyújtási formáknak alapvetõ elsõbbséget kell biztosítani a stacioner jellegû ellátásokkal szemben. A stacioner intézmények fenntartói eszerint — szemben az általános tendenciával — változatlanul kötelesek a nagy létszámú otthonokat fokozatosan, de maradéktalanul felszámolni, s gondoskodni arról, hogy a szabad költözködés valamennyi állampolgárt törvényesen megilletõ jogával (a lakóhely szabad megválasztásának a GG** 11. cikkelyében lefektetett alkotmányos jogával) a jövõben az értelmi fogyatékos emberek is élhessenek. Ehhez pedig az szükséges, hogy minden régióban a helyi szükségleteknek megfelelõ számban álljanak rendelkezésre ambuláns szolgáltatások, és kiépüljön a különféle lakóformák kellõképpen differenciált kínálata. A fenti igényeket kielégítõ férõhelyek Németország-szerte jelentkezõ szûkössége miatt a legtöbb értelmi fogyatékos ember már akkor is boldognak mondhatja magát, ha bárhol — eredeti lakhelyétõl akár jelentõsebb távolságra is — elhelyezést nyert valamelyik helyi közösségbe integrált szolgáltatásnál. Ennyiben tehát jelenleg a valóságtól igencsak elrugaszkodottnak tûnhet az az igény, hogy a felnõtt korba ért értelmi fogyatékos emberek szabadon választhassanak maguknak lakóhelyet. Mégsem mondhatunk le arról, hogy megfelelõ erõfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy az értelmi fogyatékos emberek ugyanolyan jogokat élvezzenek a lakhatás terén, mint nem fogyatékos társaik (például szerzõdéses bérlõi viszonyba kerüljenek a számukra elhelyezést nyújtó intézményekkel, vagy õk maguk — ne pedig az intézmények — kapják kézhez az õket megilletõ segélyeket és egyéb szociális juttatásokat stb.).

A lakóforma megválasztása A kis létszámú, helyi közösségbe integrált szolgáltatások férõhelyeinek korlátozott volta még ma is oda vezet, hogy nagyon sok értelmi fogyatékos ember

olyan intézményekben (jelesül nagy létszámú lakóotthonokban) nyer elhelyezést, amelyek csak igen-igen korlátozott mértékben alkalmasak egyéni szükségleteik kielégítésére. Még ha aztán, jóval késõbbi idõpontban, meg is adatik a lehetõség az adott felhasználó számára ahhoz, hogy igényeinek megfelelõ lakókörülmények közé — például valamilyen ambuláns segítséget biztosító lakóformába, „gondozott lakásba” — kerüljön, általában akkor sem kerülheti el sem a messzire költözködéssel járó nehézségeket, sem pedig fáradságosan kialakított szociális kapcsolatainak feladását. Nem kevés lakhatást nyújtó szolgáltató ráadásul a felhasználók intellektuális képességeinek szintjétõl, önellátási kompetenciáinak fejlettségétõl, sõt — nem utolsósorban — jó magaviseletétõl teszi függõvé a kisebb létszámú, individualizált lakóformába költözés lehetõségét. Ily módon pedig a fogyatékos ember számára „kiutalt” lakókörülmények minõsége közvetlenül egyes intellektuális és szociális teljesítményeinek függvényévé válik. Ha az emberi alapszükségletek kielégítését meghatározott kompetenciák meglétéhez kötjük, akkor ezzel máris megsértettük az emberi méltóságot. A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztásának jogát tehát alapvetõen nem az egyéni képességek függvényévé kell tenni, hanem mindenekelõtt azt a kérdést kell elbírálni, hogy a szóban forgó lakóforma (lakócsoport, ambuláns segítséggel önállóan élés stb.) mennyiben lenne megfelelõ az adott felhasználó számára, tetszik-e neki avagy sem, s hogy ténylegesen együtt szeretne-e élni jövendõ lakótársaival. Minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak intenzív erõfeszítéseket kellene tennie azért, hogy még a felhasználó beköltözése elõtt tisztázhassa a fent említett, központi jelentõségû kérdéseket. Ennek elsõ lépése az, hogy megkérdezi õt magát, illetve hozzátartozóit vagy pártfogóit. Sok esetben szükséges lehet ezen túlmenõen még az is, hogy a befogadó lakócsoportban dolgozó munkatársak megfelelõ információkat szerezzenek az érintett felhasználó élettörténetérõl, korábbi életének meghatározó jelentõségû eseményeirõl és tapasztalatairól, valamint jelenlegi életszituációjáról (munka, szabadidõs tevékenységek, szociális kapcsolatok stb.), s ennek alapján a lehetõ legszélesebb háttérrel hozzanak döntést arra nézve, vajon az általuk képviselt szolgáltatás kínálata hozzáigazítható-e leendõ igénybevevõjének szükségleteihez. Az a felhasználó, akit hosszú éveken keresztül csak helyezgettek egyik lakócsoportból a másikba, aki a számára fontos referenciaszemélyek folytonos cserélõdésének volt kitéve és nemigen kapott mást elutasításnál, elsõsorban azt fogja igényelni, hogy elfogadják és barátkozzanak vele, hogy végre tartozhasson valahová és önbecsülésre tehessen szert.

* BSHG: Bundessozialhilfegesetz — a szociális ellátásokról rendelkezõ német szövetségi törvény, a szerk. ** GG: Grundgesetz — alaptörvény, a Németországi Szövetségi Köztársaság alkotmánya, a szerk.


93


Ezekhez képest valószínûleg csak másodlagos jelentõséget fog tulajdonítani annak, hogy elsajátítson bizonyos életpraktikus képességeket is. Az ilyen vagy ehhez hasonló életrajzi háttérrel érkezõ felhasználók esetében a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak mindenekelõtt arra kell fektetniük a hangsúlyt, hogy a hosszú távra meglelt otthon bizonyosságát közvetítsék lakóik felé, és megbízható szociális kontaktusokat tegyenek hozzáférhetõvé számukra. Mindez természetesen egyáltalán nem zárja ki azt, hogy párhuzamosan ne kerülhessen sor az önellátási kompetenciák fejlesztésére, különösen annak tudatában, hogy a személyes kompetenciák bõvülésének megtapasztalása rendszerint növeli az ember önértékelését és autonómiáját. Azok a lakhatást nyújtó szolgáltatók, akik komolyan igyekeznek valódi „otthont” teremteni felhasználóiknak, általában igen magas követelményeket támasztanak munkatársaik képességeivel szemben. A lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti struktúrája (hierarchikus keretek, formális szabályrendszer, a munkatársak kötelezettségei a szolgáltatás igénybevevõivel, a vezetéssel és a fenntartóval szemben) többnyire nehezíti a családi mintára, vagy a valódi életközösség ideálja szerint megvalósított együttélést a felhasználókkal. Különleges képességeket követel meg a munkatársaktól az, hogy — egyfelõl — olyan légkört teremtsenek, amely otthonosságot sugároz minden egyes felhasználó felé, ugyanakkor — másfelõl — ne próbálják meg eltagadni, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások és segítségek végsõ soron mégiscsak professzionális jellegûek (ld. „A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása” elnevezésû tárgykört, a 222. oldaltól kezdõdõen). Az individuális igényeken és elképzeléseken túlmenõen a lakóforma helyes megválasztásában döntõ szerepet játszik az életkor is. Amíg a legtöbb fiatal számára normális és a személyes fejlõdést elõsegítõ tapasztalatot jelent, hogy élete egy bizonyos szakaszában több, kezdetben voltaképpen alig-alig ismert személlyel éljen együtt egy lakóközösségben, addig ugyanez már elviselhetetlen terhet jelentene a társadalmunkban élõ csaknem valamennyi idõsebb ember számára. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára létrehozott lakóformák kínálatát — a lakóotthonon belüli lakócsoporttól kezdõdõen, a lakásszövetségi rendszerek kisebb csoportjain át, egészen az ambuláns segítséggel önálló életet biztosító formákig — ahhoz a választékhoz kell igazítani, mely magában foglalja a jelenleg Németországban elterjedt, pozitív megítélésû, az ugyanebbe a korosztályba tartozó lakosság által a leginkább használt lakóformák teljes skáláját. Felnõttekrõl lévén szó, a családban éléshez, a házasságban vagy partnerkapcsolatban éléshez, a barátokkal egyazon lakóközösségben éléshez vagy

94

az egyedül éléshez tartozó különféle lakóformák sorolhatók ide. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak meg kell könynyítenie a beköltözésre vonatkozó döntést potenciális felhasználói és azok hozzátartozói számára, amenynyiben a lehetõ legdifferenciáltabb módon (nyomtatott információk kézbeadásával, látogatásokon keresztül stb.) bemutatja nekik az általa nyújtott szolgáltatásokat. Azoknak a felhasználóknak az esetében, akik végül igénybe is veszik ezeket, idõrõl idõre felül kell vizsgálni, hogy az adott lakóforma még mindig megfelel-e az igényeknek és továbbra is alkalmas-e individuális szükségleteik kielégítésére. Ha alapos — például a LEWO eszközkészletével elvégzett — átvizsgálás után minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felkínált szolgáltatások és segítségnyújtási formák (már) nem, vagy csak igen kevéssé alkalmasak valamely felhasználó igényeinek kielégítésére, akkor a lakhatást nyújtó szolgáltatónak • úgy kell módosítania szolgáltatási kínálatán, hogy az — ha csak egy mód van rá — újra megfeleljen az érintett igénybevevõ szükségleteinek; mindez természetesen nem történhet a többi felhasználó életkörülményeinek rovására; • ha õ maga is úgy kívánja, az érintett fogyatékos embert a régió olyan más lakhatást nyújtó szolgáltatásához kell átirányítania, amelyik jobban képes megfelelni a kérdéses követelményeknek; • meg kell kísérelnie, hogy más fenntartókkal közösen létrehozza az adott városban vagy régióban mindeddig nem hozzáférhetõ, de igényelt szolgáltatást (ld. az „Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és szociális ellátások tervezésében” elnevezésû tárgykört, a 407. oldaltól kezdõdõen). Saját lakásunkban általában minden más helynél több idõt töltünk. A legtöbb embernek így a lakás jelenti azt a helyet, ahol a leginkább áldozhat megszokásainak. A legmegbízhatóbban itt elégíthetõk ki az ember meghittség, biztonság és védelem iránti alapszükségletei. A lakás az élet középpontját jeleníti meg, hiszen mindig innen indulunk el a többi életterület meghódítására — a munkahelyünkre, különféle szabadidõs tevékenységek színtereire stb. —, majd újra és újra ide térünk vissza. Ennyiben tehát az objektíve jó színvonalú és individuális szempontból is kielégítõ lakás az alapfeltétele annak, hogy megálljuk a helyünket az élet minden más területén, s sikerrel vegyük az ott elénk kerülõ akadályokat.



A lakhatás folytonossága A lakóhely és a lakóforma folytonosságának megtapasztalása fõleg azért nagyon fontos, mert minden emberben megvan az alapvetõ igény arra, hogy maradandónak és önmagával identikusnak élhesse meg önmagát különféle életterületei, folytonosan váltakozó szerepei és az életében bekövetkezõ számtalan változás ellenére is (FLADE 1987, 56). Az állandóság megtapasztalásának elõfeltétele viszont az, hogy az illetõ hosszabb ideig ugyanazon a helyen lakjon. Aki folyton költözködik, az nem kerülhet lakókörnyezetével meghitt, bizalmas viszonyba (uo.). A lakás és a lakóhely másikra cserélése szinte mindig a korábbi tevékenységek és szociális kapcsolatok legalábbis idõleges, sokszor pedig végleges feladásával jár, fõként akkor, ha a rokonok, barátok és ismerõsök zöme a régi lakás környékén él. Sok fenti hátrányért kárpótol, ha a lakóhely megváltoztatása új benyomások és tapasztalatok ígéretével kecsegtet (új tevékenységek, új kapcsolatteremtési lehetõségek stb.). Bizonyos körülmények között akár negatív kihatásai is lehetnek annak, ha a korábbi lakókörülmények változatlanul maradnak, példának okáért akkor, ha valaki nagyon elégedetlen a jelenlegi lakóhelyével, s mégsem lát lehetõséget arra, hogy máshová költözzön (STOKOLS 1983, id. FLADE 1987, 150–151). Egy reprezentatív felmérés eredményei szerint (SILBERMANN 1991, 25) Németországnak a volt NSZK területére esõ tartományaiban a megkérdezettek több mint fele 10 évnél hosszabb ideje, 28%uk pedig több mint 20 éve ugyanabban a lakásban él. Összehasonlításképpen: THESING (1993, 147) adatainak értelmében az ambuláns segítséggel kísért lakócsoportokban átlagosan 4,3 éve éltek a lakók, amivel kapcsolatban figyelembe kell azonban vennünk, hogy ez a lakóforma csak az utolsó 15–20 évben jelent meg az értelmi fogyatékos emberek számára biztosított kínálatban. SILBERMANN fenti kutatása arról tanúskodik, hogy a német polgárok más lakóhelyre költözése körülbelül 40 éves korukig rendszeresnek mondható, ezután azonban egyre valószínûtlenebbé válik. A változtatás igényét egyébként fõként a korábbi lakás szûkössége vagy szûkössé válása váltja ki. A költözési hajlandóság (regionális és társadalmi mobilitás) mértékét Németországban összességében inkább alacsonynak tekinthetjük: a megkérdezettek 61%-a nyilatkozott úgy, hogy a legszívesebben soha nem költözne el jelenlegi lakásából. A lakhatás folytonossága iránti igény az életkor elõrehaladtával egyenes arányban növekszik. Miközben a 18–24 éves korosztályban még a megkérde-

zettek 36%-a számolt be máshová költözési szándékáról, addig a 25–39 éveseknek már éppen csak 22%-a, a 40–59 éveseknek pedig alig 6%-a nyilatkozta ugyanezt (SILBERMANN 1991, 56). A nem fogyatékos népességgel szemben a felnõtt korú értelmi fogyatékos emberek általában nem saját akaratukból hagyják el megszokott lakókörnyezetüket és életterüket, hanem azért, mert különféle okokból rákényszerülnek, illetve „áthelyezik” õket. Még mindig bevett gyakorlatnak számít, hogy egy adott lakóotthoni férõhely iránti igényt összekapcsolják a védõmunkahelyen történõ foglalkoztatással (vö. THESING 1993). Ha tehát megszûnik az illetõ munkahelye, veszélybe kerül az említett lakóotthonban maradása is. Mindez ráadásul olyan életkorban sújtja a felhasználót, amelybe érkezve a legtöbb ember már legfeljebb csak akarata ellenére, kényszerûségbõl költözködik. A korábbi lakóhely kényszerû feladása általában súlyosan kihat az ember lelkiállapotára, s jelentõsen rontja a közérzetét. Bármiféle költözés — az ezzel járó számtalan változás okán — már eleve potenciálisan kritikus életeseménynek tekinthetõ, s annál nagyobb a valószínûsége, hogy az egyén életének valóban kritikus fordulatává válik, minél jobban kötõdött a régi lakókörnyezetéhez, s minél kevésbé akart onnan elmenni (FISCHER, FISCHER 1981, id. FLADE 1987, 151). Talán még emlékszünk rá, milyen nehéz volt gyermekként vagy fiatalként, amikor anélkül, hogy bármiféleképpen befolyásolhattuk volna szüleink döntését, velük együtt új lakóhelyre kellett költöznünk. Ha valakinek ráadásul még arra sincsen lehetõsége, hogy megszokott bútorait, tárgyait, személyes „kincseit” magával vigye új otthonába, akkor igencsak ki lesz téve az elgyökértelenedés veszélyének. Nem véletlen, hogy a depresszióval kezelt betegek életrajzaiban a szokásosnál jóval gyakrabban szerepelnek lakhelyváltozások a jelentõs életesemények között. Ugyanígy ismert tény az is, hogy nemegy idõs ember, aki megnövekedett segítségre szorultsága miatt volt kénytelen elhagyni bizalmas és meghitt régi lakókörnyezetét, az idõsek otthonába költözés utáni elsõ hetekben belehal a változásba. Az értelmi fogyatékos emberek rendszerint a nem fogyatékosoknál jóval több idõt igényelnek ahhoz, hogy az új környezetben kiismerjék magukat, új ismeretségeket kössenek, megbízható szociális kapcsolatokat építsenek ki. Ráadásul gyakran nem rendelkeznek sem a szükséges anyagi eszközökkel, sem megfelelõ készségekkel ahhoz, hogy fennálló kapcsolataikat a megnövekedett távolság dacára is fenn tudják tartani. Mindez pedig azt jelenti, hogy náluk a lakóhely megváltozása sokkal gyakrabban válik


95


egyenlõvé a szociális kontaktusok teljes elvesztésével, mint a nem fogyatékos személyek esetében. A költözés (például a szülõi háztól való elköltözés) nemritkán az egyik életszakaszból a másikba történõ átlépés fontos velejárója. Az életnek ezekben az átmeneti fázisaiban minden ember — nem csupán az értelmi fogyatékosok — fokozottan igényli a vele bizalmas viszonyban álló személyek támogatását és kíséretét (ld. „A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága” elnevezésû tárgykört, a 92. oldaltól kezdõdõen). A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak tehát gondoskodniuk kell arról, hogy a felhasználók minden be- vagy átköltözését megfelelõ referenciaszemélyek intenzív támogatása kísérje, majd hogy a lebonyolódott költözés pszichoszociális kihatásai hosszú idõn keresztül elemzésre kerüljenek, a megváltozott lakókörülmények minõségének terén jelentkezõ esetleges hiá-

nyosságokat pedig minél gyorsabban és minél szélesebb körben korrigálják. A lakóhely és a lakóforma folytonosságának különleges jelentõsége miatt a lakhatást nyújtó szolgáltatónak meg kell elõznie, illetõleg le kell építenie minden olyan, a saját intézményi szerkezetére vagy gyakorlatára jellemzõ sajátosságot, ami korlátozhatja a felhasználók ottlétének idõtartamát (például automatikus áthelyezés bizonyos magatartási problémák felbukkanása esetén, a lakóotthoni férõhely hozzákapcsolása a munkahelyhez stb.). Kiváltképpen érzékenynek kell mutatkoznia azokkal a felhasználókkal szemben, akik bizonyos körülmények miatt — így idõsebb koruk, gyakori és kényszerû lakhelyváltozásaik, új környezetben való tájékozódási nehézségeik stb. folytán — az átlagosnál is kifejezettebb igényeket támasztanak-e folytonosság iránt.

Irodalom BECK, I.; KÖNIG, A.: Quality of Life for Mentally Retarded People in Germany: An Overview of Theory and Practice. In: Goode, D. (Hrsg.): Quality of Life for Persons with Disabilities. International Perspectives and Issues. Cambridge 1994, 103–125 . Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Errichtung und Führung von Wohnstätten für geistig Behinderte. Eine Empfehlung der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1988. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Gemeindenahes Wohnen. Eine Empfehlung der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1992. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Die Lebenshilfe in Zahlen. Marburg 1994. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Leistungsvereinbarungen für Wohneinrichtungen. Leitfaden für Vereinbarungen zwischen Kostenträgern und Einrichtungsträgern nach § 93 BSHG. Marburg 1995. DOODY, T.; OSBURN, J.; WOLFENSBERGER, W.: Results of the quantitative assessment of the quality of a

96

human service program. Unveröff. Evaluationsbericht. Indianapolis 1994. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. GLATZER, W; ZAPF, W (Hrsg.): Lebensqualität in der Bundesrepublik: Objektive Lebensbedingungen und subjektives Wohlbefinden. Frankfurt a. M., New York 1984. SCHULTE, B.; TRENK-HINTERBERGER, P.: Bundessozialhilfegesetz (BSHG) mit Durchführungsverordnungen und Erläuterungen. Heidelberg 1988. SEIFERT, M.: Zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung unter besonderer Berücksichtigung von Personen mit hohem Betreuungsbedarf. Berlin 1993. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.





inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó abban az életkorban van, melyben az emberek rendszerint már különösen ragaszkodnak lakóhelyük és lakóformájuk folytonosságának fennmaradásához. 2. A felhasználó — általában vagy jelenleg — olyan helyzetben van, amelyben különösen magas fokú megbízhatóságot igényel lakókörnyezetétõl (például fogyatékosságának súlyossági foka, munkahelyváltozás, szociális kapcsolatainak megváltozása stb. miatt). 3. A felhasználó élete során többször volt kitéve annak, hogy más lakócsoportba vagy intézménybe „helyezték át”. 4. A felhasználó kifejezte kívánságát jelenlegi lakóhelye és/vagy lakóformája megváltoztatására. 5. A jelenlegi lakóhelyére és/vagy lakóformájába költözése elõtt a felhasználó nem volt döntési helyzetben, vagyis nem — vagy nem kielégítõ mértékben — biztosították számára a különféle lakóhelyek és lakóformák közötti választás lehetõségét. 6. A felhasználó, illetve hozzátartozói és a számára jelentõs személyek nem vettek részt a jelenlegi lakóhelyére és jelenlegi lakóformájába történõ beköltözésérõl szóló döntés meghozatalában. 7. A felhasználó elenyészõ mértékû vagy semmilyen támogatást nem kapott a jelenlegi lakóhelye és jelenlegi lakóformája kiválasztásáról szóló döntés meghozatalához, illetve az átköltözés során (például a különféle lakóformák megismerése látogatások és/vagy rövid próbaidõs bentlakások segítségével). 8. A felhasználó nem védett kellõ mértékben az „áthelyezések” veszélyétõl. Semmi nem garantálja, hogy addig maradhat jelenlegi lakóhelyén és jelenlegi lakóformájában, ameddig csak kívánja.

Összmegítélés Individuális szükségleteinek és tapasztalatainak alapján a felhasználó fokozott támogatást igényel lakóhelye és lakóformája megválasztásában, és fokozottan igényli lakóhelye és lakóformája folytonosságának biztosítását.


97




inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A be- vagy átköltözésekrõl hozott döntések meghozatala elõtt a szolgáltató minden esetben alaposan tájékozódik az érintett felhasználó lakhatásra vonatkozó egyéni kívánságai és szükségletei felõl (például kikérdezésen, résztvevõ megfigyelésen, a kötelezõ próbaidõ tapasztalatainak értékelésén keresztül), s ezeket írásban is rögzíti. 2. A be- vagy átköltözésekrõl szóló döntések meghozatalakor elsõdlegesen az érintett felhasználó érdekeit és kívánságait veszik figyelembe. Kizárt annak a lehetõsége, hogy valamely döntés a felhasználó kifejezett akarata ellenére szülessen meg. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató kínálatairól megfelelõen differenciált írásos anyagok készültek, melyek hozzáférhetõk a beköltözés iránt érdeklõdõ személyek (felhasználók és azok hozzátartozói, képviselõi, a Gondnoksági Törvény által meghatározott funkciókat betöltõ gondnokai) számára. 4. A szolgáltató — a különbözõ individuális igények kielégítése érdekében — különféle lakóformákat (támogatással kísért lakóformák egyének vagy párok részére, csoportos lakóformák, ambuláns segítséget biztosító lakóformák stb.) épít be a kínálatába. 5. A szolgáltató elõre egyeztetett idõközökben, rendszeresen megvizsgálja, hogy aktuális lakhatási kínálata továbbra is megfelel-e a felhasználók egyéni kívánságainak és szükségleteinek. A vizsgálódások eredményei felismerhetõen megjelennek a jövõbeni szolgáltatási kínálatra vonatkozó tervekben. 6. Azokat a felhasználókat, akik számára saját kínálatából nem tudja a személyes szükségleteiket kielégítõ lakófeltételeket biztosítani, a szolgáltató más, számukra megfelelõbb szolgáltatásokhoz közvetíti tovább.

98



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A szolgáltató leépíti azokat az akadályokat, melyek veszélyeztetik a felhasználók választási szabadságát vagy korlátozzák a lakhatási szolgáltatás igénybevételének idõtartamát (ilyen tényezõ lehet mondjuk az, ha bizonyos lakóformák csak speciális csoportok tagjai — például a valamilyen munkahelyen foglalkoztatott személyek — számára hozzáférhetõek, vagy ha a súlyosabb fokban fogyatékos és a viselkedési problémákat mutató felhasználókat eleve kizárják a fenti lehetõségekbõl stb.). 8. A szolgáltató személyre szabott segítséget nyújt a felhasználók más lakóhelyre vagy lakóformába történõ költözésének esetén, elõzetesen elemzi a változás várható pszichoszociális kihatásait, és megfelelõ intézkedésekkel könnyíti meg azt (például elõkészítõ és az utólagos feldolgozást segítõ beszélgetések, fokozott figyelem és odafordulás stb.). 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik biztosítani, hogy az értelmi fogyatékos embereket lakókörülményeik tekintetében is ugyanazok a jogok illessék meg, mint nem-fogyatékos társaikat (például elhelyezési szerzõdések helyett bérleti szerzõdéseket köt, vagy olyan alternatív finanszírozási formákat dolgoz ki, melyek nagyobb befolyást engednek az érintetteknek a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználását illetõen stb.)

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók számára biztosítsa a lakóhely és a lakóforma szabad megválasztását és folytonosságát.


99

Lakóhely... • Helyszín

6.1.2. tárgykör:

Helyszín Az ember nemcsak lakásának szorosan vett belsõ terében „lakik”. A lakókörülmények minõségét jelentõsen befolyásolják a lakókörnyezet különféle jellemzõi, így például az, hogy van-e a lakás vagy a ház közvetlen közelében üzlet, postaláda vagy buszmegálló (FLADE 1987, 15–16). Nem lebecsülhetõ a jelentõsége tehát annak, hogy hol — pontosan milyen helyszínen — található az általunk lakott lakás vagy ház.* Új lakást keresve nem utolsósorban az érdekel minket, hogy a város melyik részében fekszik, milyen szolgáltatások és intézmények vannak a közelében, mennyi idõ alatt lehet tömegközlekedési eszközökkel vagy autóval elérni, menynyire biztonságos a környék, illetve mennyire mondható a ház helyszíne védettnek a különféle zajoktól**, szagoktól vagy a levegõszennyezõdéstõl. A lakókörülményekkel való megelégedettséget vizsgáló kutatások (GLATZER, ZAPF 1984, 84-tõl) eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek nagy többsége nem engedheti meg magának, hogy lakásának kiválasztásánál egyformán, azaz a rangsorolás kényszere nélkül vegye tekintetbe a lakás milyenségét, a környék adottságait és a jó közlekedési feltételeket. Rendszerint ugyanígy kompromisszumot kénytelenek kötni a helyszín tekintetében azon lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartói, melyek lakást vagy házat szándékoznak bérelni, esetleg vásárolni abból a célból, hogy azt a késõbbiekben potenciális felhasználóik rendelkezésére bocsáthassák. A megfelelõ helyszín kiválasztására vonatkozó döntésüket tehát — lehetõség szerint — csak az arra jellemzõ elõnyök és hátrányok pontos elemzésének elvégzése után szabadna meghozniuk. Az ilyesfajta mérlegkészítés a már mûködõ szolgáltatások esetében is komoly segítséget nyújthat abban, hogy a szolgáltató jobban felmérhesse ezt a kínálata minõségének szempontjából oly fontos elõfeltételt.

A helyszínnel kapcsolatos feltételek A Lebenshilfe németországi szervezetének egyik alapelve szerint egyetlen értelmi fogytékos embernek sem szabadna „… a társadalomtól elszigetelve élnie, hanem bármely lakóövezetben magától értetõdõnek kell tekinteni a szomszédságukat” (Bundesve-

reinigung Lebenshilfe 1995a, 8; vö. még uõ. 1995b, 368). Eszerint minden olyan lakásnak vagy háznak, amelyben értelmi fogyatékos emberek élnek, alapvetõen lakóövezetben, esetleg vegyes beépítettségû (lakóházakkal és szolgáltatóépületekkel beépített) övezetben — a belvárosban vagy a városrész központi részén, a falu centrumában, jó közlekedésû külvárosi vagy egyéb területeken stb. —, de semmiképpen a lakóövezeten kívül, külterületen vagy ipari övezetben kell elhelyezkednie. Már egy teljesen városszéli helyszín is problematikus lehet, hiszen az adott település nyújtotta szociális és kulturális kínálat jó része rendszerint a városközpontban koncentrálódik (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 16). A lakhatást nyújtó szolgáltatások számára kedvezõ helyszín elvileg valamely vegyes beépítettségû terület lenne, melynek lakóépületei és üzletei lényegesen több ingert és ösztönzést nyújthatnak a felhasználók számára, mint egy csupa lakóházból álló „alvó városrész”. Több emberrel találkozhatnak, gyakrabban nyílik alkalmuk különbözõ megfigyeléseket tenni, másokkal eltársalogni. A vegyes beépítettségû területeket többek között az jellemzi, hogy a legfontosabb ellátó- és szolgáltatóegységek (üzletek, éttermek, pénzintézetek, posta, orvosi rendelõk), valamint a szociális intézmények (iskolák, óvodák és napközik stb.) a lakóépületek közvetlen közelében találhatók. A különféle üzletek, szolgáltatások, szabadidõs és szórakoztatóintézmények könnyû elérhetõsége pedig különösen fontos a rendszerint mobilitásukban is akadályozott értelmi fogyatékos emberek számára. A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõi közül sokan igényelnek például segítséget a tömegközlekedési eszközök használatához is. A sokoldalú szolgáltatási kínálat és a különféle nyilvános intézmények — éttermek, cukrászdák, üzletek, bevásárlóközpontok és áruházak, színház, mozi, sportlétesítmények, templomok, könyvtár, posta, bank, orvosi rendelõk, parkok stb. — közelsége tehát az egyik leglényegesebb követelmény a lakhatást nyújtó szolgáltatás helyszínével szemben. A környéken elérhetõ szolgáltatóintézményeknek megfelelõ vonzerõt kell gyakorolniuk az egyes felhasználókra, individuális jelentõséggel kell rendelkezniük számukra, s meg kell felelniük életkoruknak, továbbá személyes igényeiknek és kívánságaiknak is. A felhasználók számára csakis akkor nyílik lehetõség a lehetõ legönállóbb életvezetésre, ha a lak-

* A lakás „helyszíne” tehát ez esetben a tágabb lakókörnyezetet, a környéket jelenti, a szerk. ** SILBERMANN (1991, 53; 111) reprezentatív mintán végzett felmérése szerint a választott lakás helyszínével kapcsolatos hátrányok közül a legtöbben a környék sûrû forgalmát teszik az elsõ helyre.

100



hatást nyújtó szolgáltatás megfelelõen betagozódik a fenti infrastruktúrával rendelkezõ környezetbe. Mindezt komolyan elõsegítheti, ha a lakhatást nyújtó szolgáltatás — ahelyett, hogy minden ellátást saját erõbõl, „házon belül” igyekezne megoldani — tudatosan a környezetében elérhetõ infrastrukturális kínálatra és szolgáltatásokra építi tevékenységét (ld. az „Önellátás és mindennapos tevékenységek” elnevezésû tárgykört, a 148. oldaltól kezdõdõen). THESING (1993, 163) vizsgálata bebizonyította, hogy az értelmi fogyatékosok ambuláns segítséggel kísért lakócsoportjai számára ugyan összességében jól elérhetõk az adott helyi közösség (település) különféle nyilvános intézményei (az orvosi rendelõ, a posta, a boltok, a vendéglõk elérhetõségét a csoportok több mint kétharmada jónak vagy nagyon jónak ítélte meg); ugyanakkor a szabadidõs intézmények már nem mindenhol hozzáférhetõek (a csoportok kevesebb mint fele adott a vonatkozó kérdésre „jó” vagy „nagyon jó” értékelést); a busz- vagy vasúti közlekedési összeköttetést pedig — a csoportok mintegy felében — rossznak vagy kifejezetten rossznak ítélték meg a kérdezettek. (Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a vizsgált lakócsoportok 42%-a vidéken, falusi környezetben él.)

megjelenésével is stigmatizáló hatást keltõ szolgáltatások igénybevétele (nem szerencsés, ha az autók dekorációja, logói — „Napsugár Szeretetotthon”, „Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány” stb. — eleve ráirányítják a figyelmet a speciális jellegre). Ehelyett inkább el kell érni a helyi közlekedési vállalatnál, hogy a menetrend szerinti járatok vonalainak átgondolásakor a jövõben legyen tekintettel az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igényeire is (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 16). Végül, de nem utolsósorban, a megközelíthetõséget lényegesen befolyásolják a különféle biztonsági tényezõk is. Egyrészt, a ház vagy a lakás közvetlen környezetében lényegesen emelni lehet a biztonságot a közlekedési lámpák felszerelésével, zebrák felfestésével, széles járdák kialakításával, különbözõ forgalomkorlátozó intézkedések bevezetésével, megfelelõ esti kivilágítás biztosításával. Másrészt, a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak feladatai közé kell emelni azt is, hogy célzott közlekedési tréninggel járuljanak hozzá az egyes felhasználók egyéni biztonsági szintjének emelkedéséhez.

Helyszín és helyi integráció A ház vagy a lakás megközelíthetõsége A lakhatást nyújtó szolgáltatásnak helyet adó háznak vagy lakásnak minden egyes felhasználó számára jól megközelíthetõnek kell lennie. Annak, hogy saját kezdeményezésbõl külsõ kapcsolatokat alakíthassanak ki és részt vehessenek a helyi közösség életében, az az elõfeltétele, hogy önállóan is képesek legyenek saját lakásukat elhagyni, vagy abba visszatérni. Egy lakás vagy egy ház megközelíthetõsége — más egyebek mellett — attól függ, mennyire jól illeszkedik be a helyi közlekedési rendszerbe (busz-, villamos- vagy metróvonalak, pályaudvarok), milyen rendszerességgel és gyakorisággal közlekednek — fõként hétvégeken és az esti órákban — a távolsági buszok vagy a vonatok, illetve hogy van-e a közelében parkolási lehetõség a látogatók számára. Ha a lakhatást nyújtó szolgáltatás olyan helyen fekszik, amelytõl túlságosan messze esnek a helyiérdekû tömegközlekedési eszközök megállói, akkor fenntartója — ha növelni akarja a felhasználók mobilitását — speciális utazási lehetõségeket kényszerül biztosítani. Azonban alapvetõen csak kivételes esetekben vagy szükséghelyzetekben lenne indokolt e kevéssé rugalmas, s sokszor már jármûveik külsõ

A lakhatást nyújtó szolgáltatások megfelelõ, valamely normális lakóövezetben lévõ helyszíne nem csupán annak elõfeltétele, hogy a fogyatékos emberek eleve hozzáférjenek a társadalmi participációjukhoz szükséges különféle helyi szociális és kulturális kínálatokhoz. Annak is alapjául szolgál, hogy az értelmi fogyatékos emberek mint helyi lakosok egyáltalán „láthatóvá váljanak a városképben”, azaz egyenrangú polgárokként jelenjenek meg az adott településen és részt vehessenek a helyi közösség társadalmi életében. Mindenfajta társadalmi integráció elõfeltételezi a téri (fizikai) integráció megvalósulását. Ennyiben már a számukra otthont adó lakhatást nyújtó szolgáltatás fekvése eldönti azt, hogy a felhasználóknak menynyire adatik meg a lehetõség a kapcsolatok és a kommunikáció iránti emberi alapszükségleteik megfelelõ kielégítésére. A szolgáltatás távolsága a legközelebbi szomszédokhoz már csak azért is központi jelentõségû, mert a szomszédos házakban élõ emberek általában eleve gyakrabban kerülnek egymással ismeretségbe. A téri közelséghez persze hasonló érdeklõdésnek és életstílusnak (szociális közelségnek) kell társulnia ahhoz, hogy kapcsolat jöhessen létre, mint ahogyan a lakóépület nagyságának is illeszkednie kell a környezõ házak méreteihez (FLADE 1987, 50).


101


A nyugati civilizáció iparosodott országaiban immár évszázados gyakorlatnak számít, hogy a társadalomból a legkülönbözõbb okok miatt kirekesztett embereket (értelmi fogyatékosokat, elmebetegeket, alkoholizmusban szenvedõket, esetleg az idõseket vagy a nincsteleneket) térileg is elkülönítik a „normálisak” közösségétõl. Az elmúlt évszázadban speciális, többnyire a lakott területektõl messze kívül esõ intézmények egész hálózatát alakították ki a részükre. Ily módon aztán ezeket az embereket nem csupán eredeti otthonaikból ragadták ki, de — szó szerint is — szinte törölték a társadalom többi részének tudatából. A szociális distancia minden esetben téri distancia formáját is ölti. A nagyobb intézetek vagy pszichiátriai intézmények zöme mind a mai napig a lakott településeken kívül mûködik, azaz a bennük élõk számára általában már csak a földrajzi távolság miatt is szinte lehetetlen, hogy szociális kontaktusokat építsenek ki a környezõ községek lakosaival. Ha illetékeseink manapság a menekülteket vagy a kivándorlókat elõszeretettel helyezik el a városszéli szeméttelepek mellett felhúzott átmeneti szállásokon, esetleg a kikötõkben e célból veszteglõ hajókon, akkor ezzel mindennél világosabban értésükre adják, hogy nem kezelik õket önmagukkal egyenrangú személyként, s lehetõség szerint minél távolabb szeretnék õket tartani más emberektõl. A kirekesztés évszázados hagyománya töretlenül folytatódik, s még ma is sok-sok értelmi fogyatékos ember számára teszi lehetetlenné, hogy életét a nem fogyatékosok közösségében élhesse le. Ha egy bizonyos ház szokatlan helyszínen áll, ezzel már önmagában is azt jelzi a kívülrõl õt szemlélõknek, hogy szokatlan vagy furcsa személyek élnek benne, akik nyilvánvalóan „mások”, mint a többi ember. A lakhatást nyújtó szolgáltatások alkalmazottainak tudatosítaniuk kell tehát, hogy a szolgáltatás nem megfelelõ helyszíne negatív képzeteket közvetíthet a lakókról a kívülállók felé, kivált, ha az értelmi fogyatékosságuk miatt már eleve stigmatizált személyekrõl van szó. A különösen negatív imázsú helyszínek közé sorolhatjuk — példaképpen — a piroslámpás házak környékét, a pályaudvarok vonzáskörzetét, a szociális feszültséggócként vagy a burjánzó kriminalitás melegágyaként számontartott kerületeket, a szeméttelepek vagy a szennyvíztisztítómûvek környékét, az ipari területeket, a városok lepusztult és elslumosodott „nyomornegyedeit”. A legtöbb nem fogyatékos ember minden erejét megfeszítve küzdene az ellen, hogy az említett helyek valamelyikének közelében kelljen laknia, hiszen ezekhez természetszerûleg a piszok, a rendetlenség, a bûnözés, a szegénység, az

102

erkölcstelen kicsapongás, a kilátástalan hanyatlás és pusztulás képzetei kapcsolódnak. Ha a lakhatást nyújtó szolgáltató valóban arra törekszik, hogy — amennyire csak lehet — pozitív elképzeléseket állítson szembe az értelmi fogyatékos emberekrõl alkotott, túlnyomórészt negatív színezetû társadalmi képpel, akkor legalábbis átlagos, de inkább kiemelt lakóövezetben kell szolgáltatása számára helyet találnia. A polgári lakókörzetek egyes lakosainak elutasító reakcióját, amellyel az értelmi fogyatékos emberek szomszédságukba költözése ellen tiltakoznak, nem kis mértékben az attól való félelem váltja ki, hogy a fogyatékosokról alkotott negatív társadalmi kép rájuk is átvetülhet. Ellenvetést kell azonban tennünk, hiszen a köztiszteletnek örvendõ polgárok társadalmi megbecsülését és presztízsét rendszerint nem egy, hanem igen sok negatív hatásnak kell megtépáznia ahhoz, hogy valódi, komoly károkat szenvedjenek. Ezzel szemben az eleve stigmatizációs hatásoknak kitett, alacsonyabb értékûnek beállított személyek esetében egyetlen további negatív címke elég ahhoz, hogy még a korábbinál is lényegesen rosszabb fényben tûnjenek fel mások szemében. Nemritkán az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnak helyet adó ház vagy telek történetéhez is negatív mozzanatok tapadnak. Ha korábban olyan emberek (például segélyekbõl élõ nincstelenek vagy elmebetegek) laktak ott, akik maguk is ki voltak téve a szociális leértékelõdés folyamatának, akkor a velük kapcsolatban kialakult, régi elõítéletek igen hamar átszármazhatnak az új lakókra is. Ilyen elõzetesen „terhelt” körülmények között pedig — természetesen — igen nehéz lesz a felhasználók dolga, ha megfelelõ szociális kapcsolatokat szeretnének kiépíteni szomszédaikkal (vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 141-tõl). Végül, más típusú szociális szolgáltatások túlzott földrajzi közelsége is árthat a felhasználók imázsának. Ha például a felnõtt korú értelmi fogyatékosokat befogadó lakóotthon közvetlen szomszédságában elmegyógyintézet vagy drogambulancia mûködik, akkor a kívülállókban könnyen az a benyomás alakulhat ki, mintha a két intézménynek és a szolgáltatásaikat igénybe vevõ embereknek valamiféle köze lenne egymáshoz. Következésképpen arra kell törekednünk, hogy az értelmi fogyatékosok lakásai vagy lakócsoportjai közelében ne legyenek olyan egyéb szolgáltatások, melyek kedvezõtlen imázsa — a negatív imázstranszfer jelenségén keresztül — rájuk is átruházódhat. Minél több olyan ember él ugyanabban a városrészben vagy községben, akit a lakosság többsége a normálistól eltérõnek tart, általában annál kisebb az



ott élõk hajlandósága és képessége arra, hogy tolerálja és bevonja ezeket az embereket a helyi közösség társadalmi életébe. A valamely lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberek számának megfelelõ arányban kell tehát állnia az adott városrész vagy település összlélekszámával, nehogy eleve túlzott követelményeket támasszunk a helyi közösség befogadókészségével szemben. Míg egy kis faluba vagy egy — lakosait tekintve — igen homogén összetételû és strukturáltságú környékre (mondjuk egy kiemelt lakóövezetbe) elõreláthatólag csak a fogyatékos emberek viszonylag kis csoportját lehet sikeresen integrálni, addig a nagyvárosok és a relatíve heterogén lakossággal rendelkezõ városrészek (a különbözõ társadalmi rétegekhez tartozó egyének és családok által lakott, különbözõ színvonalú üzletekkel tarkított, különbözõ minõségû szolgáltatási kínálatokat egymás mellett felvonultató lakóövezetek) alapvetõen jobb integrációs lehetõségekkel szolgálnak akár nagyobb számú fogyatékos ember számára is, feltéve persze, hogy nem egyetlen óriási intézményben, hanem az adott kerületben egyenletesen szétszóródva élnek. Ily módon az egyazon lakóközösségben élõ 4–6 értelmi fogyatékos ember még nem fog feltûnést okozni, s nem fogja a városképet negatív módon befolyásolni akkor, ha egyénileg vagy csoportosan közlekedik. Ezzel szemben egyáltalán nem lehet a szomszédokat vagy a környék kereskedõit kárhoztatni akkor, ha a fogyatékosok ennél jóval nagyobb csoportjára — legalábbis kezdetben — tartózkodó viselkedéssel vagy akár kifejezett elutasítással reagálnak.

Helyszín és szociális kapcsolatok Ha az ember valahol otthon érzi magát, akkor nemcsak egy meghatározott helyhez köti bizalmas viszony, hanem az ott élõ emberekhez is (FLADE 1987, 43). Ha valaki viszonylag közel lakik rokonaihoz, barátaihoz és ismerõseihez, minden bizonnyal jóval gyakrabban látogatja meg õket — és azok is jóval gyakrabban néznek be hozzá —, mint tenné akkor, ha egy ilyen látogatásért hosszú utat kellene megtennie. Méginkább áll mindez az értelmi fogyatékos emberekre, akik általában eleve kevésbé mozgékonyak, mint a nem fogyatékosok. Egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás helyszíne lényegében meghatározhatja, mennyiben adódnak a felhasználók számára kedvezõ vagy éppen kedvezõtlen feltételek ahhoz, hogy a lakóhelyükön régebbrõl meglévõ szo-

ciális kapcsolataikat fenntarthassák, s alkalomadtán újakra is szert tehessenek. Optimális esetben a lakhatást nyújtó szolgáltatás helyszínének — egyfelõl — az egyes felhasználókkal komoly kapcsolatban álló személyek (rendszerint hozzátartozók, barátok és más bizalmas személyek) lakhelyéhez közel kell esnie. A szolgáltatásnak helyet adó háznak vagy lakásnak — másfelõl — lehetõleg a felhasználók számára személyes kötõdést biztosító környéken, például a korábbi lakóhely közelében, esetleg ugyanabban a városban vagy községben szerencsés állnia, ahol felnevelkedtek vagy életük jelentõs részét töltötték. Természetesen nem minden esetben lehetséges a két fenti kritériumot — a meglévõ szociális kapcsolatokhoz való közelséget, illetve a regionális kötõdést — egyformán, egyidejûleg figyelembe venni. Ugyanakkor viszont mind a korábbi, bizalmas és meghitt környezet elvesztését, mind pedig a baráti kapcsolatok megszakadását bizonyos mértékben kompenzálni lehet akkor, ha az új lakóhely érdekes új tapasztalatokkal és kapcsolatokkal kecsegtet. Egy szó mint száz, ha tehát — mondjuk egy új lakó beköltözésének elõkészületei közben — arról van szó, hogy egy bizonyos felhasználó jól fogja-e érezni magát új lakóhelyén, akkor a helyszín kérdése csak egy a fontos szempontok közül. Mivel azonban az értelmi fogyatékos emberek általában igen nehezen kötnek új barátságokat, s nem egykönnyen alakítanak ki igazán megbízható kapcsolatokat sem, sosem szabad lebecsülnünk a korábbi kapcsolataik megszakadásából eredõ következmények jelentõségét. Rendkívül fontos tehát, hogy az új helyszínre költözése után olyan élet- és lakókörülményeket teremtsünk az érintett személy számára, amelyek 1. hosszú távon biztosítottak; 2. lehetõvé teszik a korábbi, meglévõ kapcsolatok ápolását; 3. alkalmat nyújtanak új barátságok és kapcsolatok kialakítására.

A munkahely közelsége A lakhatást nyújtó szolgáltatásokat a felhasználók munkahelyéhez közeli helyszínen kell mûködtetni, ami annyit tesz, hogy ideális esetben néhány perces sétával vagy kerékpározással, esetleg elviselhetõ idejû (maximum 45 perces), tömegközlekedési eszközökön történõ utazással be kell érniük munkahelyükre. A sok helyütt még mindig élõ gyakorlat,


103


miszerint közvetlenül egymás mellé vagy fölé építik a lakórészleget és a védõmunkahelyek mûhelyeit, egy térbe kényszerítve ezáltal két, a társadalomban normális esetben egymástól földrajzilag is elkülönülõ életterületet, egyrészt stigmatizáló hatású, másrészt ezek a szolgáltatások szinte elkerülhetetlenül a nagy ellátóintézmények jellegét fogják ölteni. Mégis, jelenleg a legtöbb, az értelmi fogyatékosok számára lakhatást kínáló fenntartó egyidejûleg foglalkoztatási kínálattal is szolgál, s ezeket a munkahelyeket igen gyakran az általa fenntartott lakhatást nyújtó szolgáltatáséval azonos ingatlanra vagy ingatlanba telepíti. Ahogyan egy országos szintû felmérés (METZLER 1995, 68) igazolta, a német fogyatékosságügyön belül még mindig azok a foglalkoztatási formák dominálnak, melyek helyszíne a közvetlen lakórészleg területén ugyan kívül esik, viszont az intézmény falain vagy kerítésein mégis belül van. Csak a valamely lakóintézményben élõ értelmi fogyatékos emberek mintegy harmada dolgozhat valóban az intézményen kívül, miközben 15%-uk számára még mindig kizárólag a lakócsoportban, a lakóegység területén nyílik mód valamiféle, a napot strukturáló foglalkozásra. A fentiek ellenkezõje, vagyis amikor túlságosan messze van egymástól a lakó- és a munkahely, szin-

tén problematikus. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok túlnyomó többsége számára manapság még (mindig) a védõmunkahelyek nyújtják az egyetlen lehetõséget a — legalábbis megközelítõleg — normalizált munkatevékenységre (ld. a „Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül” elnevezésû tárgykört, a 159. oldaltól kezdõdõen). Mivel azonban a védõmunkahelyek — törvényi elõírás szerint — nem mûködhetnek meghatározott létszám alatt, s ennek következtében sokszor igen nagy a vonzáskörzetük, ezért jelenleg szinte kiküszöbölhetetlen, hogy az itt foglalkoztatott fogyatékos emberek jelentõs részének naponta akár órákat is buszoznia kelljen addig, míg beér a munkahelyére. Igaz, a magas szintû mobilitáskényszer össztársadalmi szinten elkerülhetetlenül általánossá vált az utóbbi idõben. A nagy távolságból történõ napi ingázást ennek ellenére különleges, „krónikus” hatású megterhelõ tényezõnek kell tekintenünk, ami hosszú távon jelentõsen károsíthatja az ember egészségét, különösen akkor, ha a rendszeresen megtett útszakasz olyannyira forgalmas, hogy az utazókat tartós zajártalomnak teszi ki (FLADE 1987, 143). A védett munkahelyeikre nagy távolságból bejáró fogyatékos embereknek ráadásul nemigen nyílik módjuk arra, hogy a munkaidõn túl is kapcsolatot tarthassanak kollégáikkal.

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Leistungsvereinbarungen für Wohneinrichtungen — Leitfaden für Vereinbarungen zwischen Kostenträgern und Einrichtungsträgern nach § 93 BSHG. Marburg 1995a. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wohnen heißt zu Hause sein. Handbuch für die Praxis gemeindenahen Wohnens von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995b. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. GLATZER, W; ZAPF, W. (Hrsg.): Lebensqualität in der Bundesrepublik: Objektive Lebensbedingungen und subjektives Wohlbefinden. Frankfurt a. M., New York 1984. MAHLKE, W; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe. Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Behindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985. METZLER, H.: Wohnen behinderter Menschen in Einrichtungen — Strukturen und Standards. In:

104

Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend (Hrsg.): Möglichkeiten und Grenzen selbständiger Lebensführung in Einrichtungen — Dokumentation des 1. Symposions vom 24. März 1995 in Berlin. Berlin 1995, 53–73. NIRJE, B.: The Normalization Principle. In: Flynn, R.; Nitsch, K. E.: Normalization. Social Integration and Community Services. Baltimore 1980. ROECK, B.: Außenseiter, Randgruppen, Minderheiten. Fremde im Deutschland der frühen Neuzeit. Göttingen 1993. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.




Helyszín igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó különleges támogatást igényel ahhoz, hogy élhessen a lakókörnyezetének infrastrukturális kínálatából származó lehetõségekkel (tömegközlekedési eszközök, éttermek, cukrászdák, különféle üzletek, mozi, színház, sportlétesítmények, parkok, uszoda, könyvtár, posta, bank, orvosi rendelõk, templom stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatásnak helyet adó telek, illetõleg a lakás vagy a ház közvetlen környéke nem alkalmas arra, hogy a felhasználó megfelelõen tölthesse szabadidejét. 3. A felhasználó sem gyalog, sem kerékpárral, sem tömegközlekedési eszközzel nem tud elfogadható idõn belül (legfeljebb 45 perc alatt) beérni a munkahelyére. 4. A ház vagy a lakás messze fekszik azoknak a személyeknek a lakóhelyétõl, akikhez a felhasználó fontos szálakkal kötõdik (rokonok, barátok stb.). 5. Jelenlegi lakásába vagy lakócsoportjába költözése miatt a felhasználó korábbi, jelentõs szociális kapcsolatai megszakadtak vagy hátrányosan érintettek. 6. A felhasználót semmi vagy csak igen felszínes érzések kötik a ház vagy a lakás helyszínéhez.

Összmegítélés A felhasználó — individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalataiból adódóan — különleges igényeket támaszt a szolgáltatásnak helyet adó ház vagy lakás helyszínével szemben.


105



Helyszín igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

A következõ mutatók egyfelõl az újonnan létesítendõ szolgáltatások helyszínének kiválasztásakor lehetnek fontosak. Másfelõl azonban, a már létezõk esetében is felhívhatják a figyelmet a helyszínbõl eredõ esetleges hátrányokra, melyekre megkülönböztetett figyelmet kell fordítani, s melyek célzott változtatásokat tesznek szükségessé az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás tárgyi és szociális környezetében. 1. A ház vagy a lakás a település lakóövezetében vagy vegyes beépítettségû (lakóházakkal és szolgáltatóépületekkel beépített) részén, s nem annak ipari területén, vagy a lakott területen kívül található (kivételt képeznek a mezõgazdasági jellegû termelõi és életközösségek). 2. A ház vagy a lakás „biztonságos” környéken fekszik, s nincs kitéve zajártalomnak, kellemetlen szagoknak, levegõszennyezésnek vagy egyéb káros anyagoknak. 3. A ház vagy a lakás olyan helyen található, amihez a nyilvánosságban pozitív elképzelések kapcsolódnak (átlagos vagy kiemelt övezet), de semmi esetre sem olyan helyek közelében fekszik, melyek negatív imázsa átszármazhat a lakhatást nyújtó szolgáltatásra és igénybevevõire (temetõ, szociális feszültséggócok, szemétlerakatok, ipari területek stb.). 4. A ház vagy a lakás közvetlen közelében nincsen olyan más szolgáltatóintézmény, amely hasonlóan stigmatizációtól fenyegetett és csökkentértékûnek tekintett klienseket lát el (elmebetegek napközi otthona, drogambulancia, mozgássérültek otthona, öregek otthona), ahogyan nem található a közvetlen környékén olyan intézmény sem, melynek közelsége téves elképzeléseket társíthatna a fogyatékossághoz (kórház, szakorvosi rendelõintézet, óvoda stb.). 5. A ház vagy a lakás tömegközlekedési eszközökkel is könnyen megközelíthetõ. 6. A ház vagy a lakás minden felhasználó számára jól megközelíthetõ.

106



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A házból vagy a lakásból könnyen elérhetõek a környék általános szolgáltató- és nyilvános intézményei (tömegközlekedési eszközök, éttermek, cukrászdák, különbözõ üzletek, mozi, színház, uszoda, sportlétesítmények, könyvtár, posta, bank, orvosi rendelõk, templomok stb.). 8. A ház vagy a lakás nem ugyanazon a telken áll vagy nem ugyanabban az épületben található, mint a felhasználók munkahelyei (kivételt képeznek a mezõgazdasági jellegû termelõi és életközösségek, valamint azok a lakó- és munkaformák, melyek a kézmûves/kisipari üzemek analógiájára épülnek fel).

Összmegítélés A szolgáltatásnak helyet adó ház vagy lakás helyszíne összességében kielégíti a fenti minõségi kritériumokat.


107

Lakóhely... • Individuális kialakítás és magántulajdon

6.1.3. tárgykör:

Individuális kialakítás és magántulajdon Az emberhez méltó élet biztosításához szükséges anyagi színvonal (materiális standardok) értékelésével kapcsolatosan két, egymással jószerével szöges ellentétben álló irányzat terjedt el az utóbbi években. Németország népességének egy kisebb része esetében a magántulajdon, azaz az egyén rendelkezésére álló javak, valamint az élet fenntartásához valóban szükséges dolgok közötti távolság olyan óriásira nõtt, hogy az már önmagában megkérdõjelezi a kizárólag a különféle vagyontárgyak és fogyasztási javak felhalmozásában kiteljesedõ életformát. Errõl az oldalról persze viszonylag könnyû amellett kardoskodni, hogy gátat kellene szabni az emberiség fogyasztásának, és le kellene mondani az egyéni luxusról. A lakosság másik, folyamatosan növekvõ része számára ugyanis egyre törékenyebbé válik az anyagi biztonság korábban szilárdnak vélt fundamentuma, ezáltal egyre nõ az elszegényedés, s az ezzel járó társadalmi peremlét veszélye. A ’70-es évek végétõl kezdõdõen egyre nõ a jövedelmek eloszlásában jelentkezõ különbség mértéke is. A korábban megjósolt „erõs középosztályra épülõ, kiegyenlített társadalom” (H. Schelsky) vízió maradt csupán. „Egyre több ember egyre kevésbé részesül azokból a javakból, amelyek hozzátartoznak a társadalom teljes értékû tagjaitól elvárható életszínvonalhoz” (BROCK 1994, 69). Minél kisebb a szétosztható „felesleg”, annál nagyobb lesz a valószínûsége annak, hogy „a társadalom peremén” élõ emberek újra — és egyre inkább — visszacsúsznak a szegénység és az anyagi nélkülözés állapotába.

Az értelmi fogyatékos emberek gazdasági körülményei Azok az idõk ugyan elmúltak már, amikor az értelmi fogyatékos emberek zömének magántulajdona legfeljebb néhány ruhadarabra, s esetleg az éjjeliszekrényben féltve õrzött kacatokra korlátozódott, de túlnyomó többségük még ma is olyan csekély magántulajdonnal rendelkezik és olyan korlátozottak az anyagi lehetõségei, hogy — anyagi helyzetüket a nem fogyatékosok zömének igényeivel és életvitelével összehasonlítva — minden, az utóbbi évtizedekben e téren bekövetkezett javulás ellenére a

108

társadalom legszegényebb rétegéhez kell sorolnunk õket. Az életkörülményeknek az utóbbi években a német polgárok egyre növekvõ hányadát érintõ, fokozatos romlása az értelmi fogyatékosok közül mindenekelõtt azokat sújtotta, akik családjukkal élnek együtt. Velük szemben, a valamilyen lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ sorstársaik többsége számára jelenleg — a helyi közösségbe integrált lakóformák számának fokozatos bõvülése folytán — legalább egyfajta minimális anyagi biztonság, s ezzel olyan egzisztencia garantálható, ami a materiális kritériumok mentén megítélve „megfelel az emberi méltóság követelményeinek” (BSHG 1. §, 2. bekezdés). Mindezt csak radikális megszorításokkal feltételezhetjük arra a még mindig majd 19 000 értelmi fogyatékos emberre nézve, akik továbbra is az elmegyógyintézetek krónikus osztályain vagy az egészségügy fennhatósága alá tartozó ápolóotthonokban kényszerülnek élni (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1994, 12). A lakosság jelentékeny hányada számára változatlanul a szabad munkaerõpiacon birtokolt (tartós) munkaviszony szolgál a gazdasági biztonság, a szükséges anyagi eszközök és javak, valamint a társadalomban „normális” mértékûnek tekintett magánvagyon megszerzésének bázisául. Az értelmi fogyatékos emberek — egészen elenyészõ számú kivételtõl eltekintve — ki vannak zárva errõl a piacról, s így alapvetõen nem biztosíthatják maguknak az anyagi szempontból független élet legfontosabb feltételét (ld. a „Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül” elnevezésû tárgykört, a 159. oldaltól kezdõdõen). A védõmunkahelyek igen magas összegekkel szubvencionált, kifejezetten szerény kereseti lehetõségeket biztosító „speciális munkaerõpiaca” hosszú távon szintúgy nem teszi lehetõvé a függetlenedést a különféle szociális segélyektõl, melyeket így a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóinak zöme tartósan igénybe venni kényszerül. A BSHG 3. §-a 2. bekezdésének második mondata ugyan kimondja, hogy az igényelt segítséget csak akkor indokolt stacioner jelleggel mûködõ (tartós elhelyezést nyújtó) intézményben biztosítani, ha a nyitott segítségnyújtási formák az adott esetben nem hozzáférhetõek, illetve önmagukban nem bizonyulnak kielégítõnek. Ennek ellenére, az értelmi fogyatékos emberek számára továbbra is szinte csak



a lakóotthoni férõhelyek után járó gondozási díj formájában finanszírozzák (többnyire a BSHG 100. §-ára hivatkozva) az általuk igényelt, átfogó segítségnyújtást. Következésképpen, a szülõi házból kikerülve rendszerint csak valamelyik lakóotthont választhatják alternatívaként, ahol pedig a szociális ellátás juttatásait — a vonatkozó törvényi elõírásokat megszegve — nem a jogosultak individuális igényeinek megfelelõen, hanem az intézményi fenntartókkal kötött fizetési megállapodásokban foglaltak szerint folyósítják. Az adott otthon lakóiként a felnõtt korú felhasználók csupán kisösszegû, a BSHG 21. §-ában rögzített havi zsebpénzben részesülnek a szolgáltatás pénzügyi fenntartójától, ami jogi szempontból a kiskorúak státusával teszi õket egyenlõvé. Ez a készpénzösszeg ráadásul akkor is csak jelentéktelen mértékben emelkedik, ha valamilyen — esetleges biztosításuk járadékából vagy nyugdíjukból fedezett — arányban maguk is hozzájárulnak saját férõhelyük fenntartási költségeihez. Szociális juttatások kedvezményezettjeiként még arra sem jogosultak, hogy egy meghatározott összeget meghaladó saját megtakarítással rendelkezzenek. A saját — például a védõmunkahelyen végzett — munkájuk után járó jövedelem egy bizonyos hányadát automatikusan a társadalombiztosítási fenntartó számlájára utalják át. Nem csoda hát, hogy élete fenntartásának bonyolult pénzügyi feltételrendszere mindörökre áttekinthetetlen szövevény marad a lakhatást nyújtó szolgáltatások legtöbb felhasználója számára. Ha tehát a szociális rehabilitáció kontextusában olyan távlati célokról beszélünk, mint hogy el kell érni az értelmi fogyatékos emberek messzemenõ autonómiáját, vagy biztosítani kell számukra saját életük felelõs alakításának lehetõségét, akkor sosem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy a fent említett szociálpolitikai és jogi keretfeltételek korlátozzák szakmai irányelveink megvalósítását. Ezekkel szemben tehát olyan szabályozások létrejöttét kell sürgetnünk, melyek a jelenleginél jóval nagyobb befolyást engednek a felhasználóknak, illetve hozzátartozóiknak és pártfogóiknak a nekik járó juttatások igénybevételének módjába és terjedelmének megállapításába. Hosszú távon olyan megoldásra kellene jutni, ami ellentmondana a jelenlegi tapasztalatnak, miszerint „aki bármiféle szociális szolgáltatás igénybevételére kényszerül, az vagy már most is szegény, vagy elõbbutóbb el fog szegényedni”. Egyetlen lakhatást nyújtó szolgáltató lehetõségei arra, hogy változásokat érjen el ezen a téren, persze meglehetõsen csekélyek. Ezért itt nem is megyünk bele mélyebben ebbe a — szociálpolitikai és törvényhozási szinten rendezésre váró — problematikába. Inkább azt szeretnénk

bemutatni, milyen játékterük marad a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak a fenti szint „alatt”, azaz milyen lehetõségük van biztosítani azt, hogy felhasználóik a saját anyagi eszközeik felett a lehetõ legnagyobb önállósággal rendelkezhessenek, illetve legalább minimális mértékben részesüljenek a kultúránkban elfogadott szintû magántulajdon élvezetébõl.

A magántulajdon jelentõsége Az értelmi fogyatékos emberek döntõ hányada szociális segélyezésre szorul, s így eleve igen korlátozott anyagi eszközök felett rendelkezik, hogysem az igényeinek és kívánságainak megfelelõ magántulajdonra tegyen szert. Mindeközben társadalmunkban lényegében a magántulajdon határozza meg az egyén szociális státusát. A saját házukban élõ, luxusautón közlekedõ emberek általában magasabb társadalmi megbecsülésnek örvendhetnek, mint azok, akik nélkülözik a hasonló javakat. Ezen túlmenõen a tulajdon jelentõs identitásképzõ tényezõ is. Az ember rendelkezésére álló anyagi javak meghatározott tevékenységek gyakorlására ösztönzik õt, s lényeges elõfelétetelét képezik az egyéni érdeklõdés kialakulásának. Így például az a felnõtt korú értelmi fogyatékos, aki életkorának megfelelõ tulajdontárgyakat birtokol, minden bizonnyal „felnõttesebben” fog viselkedni annál a vele egykorú sorstársánál, akit még mindig gyermekjátékok vesznek körül. A magántulajdon megléte jelentõsen hozzájárulhat ahhoz is, hogy az értelmi fogyatékos emberek nagyobb fokú autonómiát és önrendelkezést gyakorolhassanak mindennapjaik során. Ha lift van a házban vagy dupla korlát szegélyezi a lépcsõt, a mozgásukban korlátozott emberek is önállóan közlekedhetnek az épületben; a saját kerékpár lehetõvé teszi, hogy gazdája egyedül járjon be a munkahelyére; a saját — vagy kevesekkel közösen birtokolt — telefon távlatokat nyit a külsõ kapcsolatok fenntartásában, s mindenkor elérhetõvé teszi tulajdonosát (az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás minden egyes igénybevevõjének közvetlen hozzáférést kell biztosítani egy olyan telefonkészülékhez, melyet anélkül használhat, hogy beszélgetéseit óhatatlanul hallanák mások is; vö. Heimmindestbauverordnung 8. §, id. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 361-tõl; WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 497). Az elmondottakból világossá válhatott, hogy az egyén életpraktikus kompetenciáinak fejlõdése szempontjából egyáltalán nem közömbös, rendelkezik-e


109


bizonyos tárgyakkal, birtokol-e valamiféle tulajdont, avagy sem. Ha valaki saját háztartást vezet, egész sor háztartási gépre és eszközre van szüksége; ha maga szeretne a ház körül kisebb javításokat és szereléseket elvégezni, megfelelõ szerszámok híján bele sem érdemes kezdenie. Ugyanígy ahhoz, hogy valakiben egyáltalán kialakulhasson a lakásberendezéssel kapcsolatos egyéni ízlés, az kell, hogy megfelelõ helyiségeknek álljanak a rendelkezésére, melyeket a saját igényeinek megfelelõen alakíthat ki, s természetesen birtokolnia kell a szükséges anyagi eszközöket is ahhoz, hogy a kívánt bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat megvehesse.

A magántulajdonnal való rendelkezés Az értelmi fogyatékos ember lakásának lehetõvé kell tennie számára, hogy élhesse a saját érdeklõdésének, ízlésének és képességeinek megfelelõ életét, s kialakíthassa a saját, egyéni kifejezésmódjait. Olyan kialakítással és felszereltséggel kell rendelkeznie, hogy biztosítani lehessen lakói individualitásának és magánszférájának tiszteletét, s elõ lehessen segíteni ezek további fejlõdését is (ld. a „Magánjelleg és individualizáció” elnevezésû tárgykört, a 233. oldaltól kezdõdõen). A külvilág felé a háznak vagy a lakásnak azt a benyomást kell közvetítenie, hogy mások megbecsülésére méltó, kompetens, egyéni érdeklõdésû felnõttek élnek benne. Szorosan ide tartozik az is, hogy olyan berendezési tárgyakat és egyéb személyes dolgokat kell birtokolniuk, melyek mind mennyiségük, mind minõségük tekintetében megfelelnek tulajdonosaik életkorának és kulturális hátterének, valamint személyes szükségleteiknek és érdeklõdésüknek is. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak támogatniuk kell a felhasználókat abban, hogy életkoruknak és kulturális hátterüknek megfelelõ magántulajdonra tehessenek szert, s azt megfelelelõen használják. Mindig az adott személy egyéni igényeitõl, személyes ízlésétõl, érdeklõdésétõl és céljaitól, illetve — természetesen — életkorától és nemétõl függ az, hogy miképpen alakítja ki a saját privát életterét. Nem nagyon lenne hát értelme annak, hogy most megkíséreljük felsorolni mindazt, amit az értelmi fogyatékos embereknek rendes esetben a saját lakókörnyezetükben birtokolniuk kellene, vagy hogy megpróbáljuk elõírni, hogyan is kellene kinéznie a saját szobáiknak. Azok az evaluációs eszközök, melyek ezzel az igénnyel lépnek fel (ilyen például a

110

LOCO, ld. GÜNZBURG, GÜNZBURG 1989), kénytelenek azzal a nem is egészen alaptalan váddal szembenézni, hogy miközben az általuk a fenti célból felsorolt tárgyak kiválasztását egyfajta tetszõlegesség lengi körül, még megközelítõleg sem sikerült teljes listát összeállítaniuk. Ráadásul az értelmi fogyatékos emberek lakhatásának kérdése ebben az esetben oly mértékben a sablonizálás áldozatául esik, hogy az már komolyan veszélyezteti a társadalmunkban e téren kialakult sokszínûségbõl következõ individuális kifejezõdési formákat. Ha pusztán a német háztartásokban idõközben szokványosnak tekintett dolgokat vesszük figyelembe (vö. SILBERMANN 1991, 30; 35), akkor — más egyebek mellett — saját privát lakóterében a lakhatást nyújtó szolgáltatások minden egyes igénybevevõjének rendelkeznie kellene legalább függönnyel, virágokkal és csillárral. Nem feledkezhetünk meg ezzel kapcsolatosan arról sem, hogy Németországban szinte minden háztartásban van hûtõszekrény, televízió, rádió, telefon, fényképezõgép, mosógép, villanytûzhely, porszívó, vasaló és különféle kisebb konyhai eszközök (kávéfõzõ, kenyérpirító stb.). A kultúrkörünkbe tartozó emberek személyes tulajdonukat mintegy saját személyiségük kiteljesedésének, saját testük meghosszabbításának tekintik. A felhasználók önbecsülése extrém sérüléseket is szenvedhet tehát, ha magántulajdonukról lemondani kényszerülnek, másnak kell átadniuk a felette való rendelkezés jogát, vagy csak külön kérésre, mások beleegyezésével juthatnak hozzá. A szülõi házból valamelyik lakóotthonba költözõ értelmi fogyatékos emberek gyakran találják magukat szembe azzal a problémával, hogy nem tudják minden bútorukat és személyes tárgyukat magukkal vinni új lakóhelyükre, vagy egyszerûen helyszûke miatt, vagy mert leendõ szobájuk részben vagy teljesen bútorozott. A felhasználók rendelkezésére álló szobák gyakori szûkössége ráadásul sokszor oda vezet, hogy a személyes ingóságokat igen kis téren kell összezsúfolni, ami könnyen a rendetlenség látszatát kelti, s így állandó konfliktusforrást jelent a felhasználók és a szolgáltatás munkatársai között. Lehetõség szerint minden egyes felhasználónak elegendõ teret kell a lakásban (vagy legalább valahol a házban) a rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy minden, számára jelentõséget hordozó bútorát felállíthassa és egyéb személyes tárgyait is elhelyezhesse (vagy legalább tárolhassa). Voltaképpen ki kellene zárni azt a lehetõséget, hogy a beköltözéskor csak azért kényszerüljön valaki a neki kedves tárgyak közül bármit is visszahagyni vagy eladni, mert nincsen elegendõ hely ezek további birtoklásához.



Abban az esetben, ha a kényszerû helyszûke okán a szolgáltató központi tárolóban, elzárva tartja a felhasználók ingóságait, legalább azt minden esetben biztosítania kell, hogy bárki bármikor szabadon hozzáférjen a saját tulajdonát képezõ tárgyakhoz (vö. BETTELHEIM 1989, 80-tól). Igen fontos lenne, hogy minden felhasználónak — még azoknak is, akik (még) nem tudnak kulcsokkal bánni — korlátlanul jogában álljon a számára értéket jelentõ tárgyait elzárni, illetkéktelen kezek elõl biztonságban tudni. Az otthonlakók alacsony társadalmi státusának köszönhetõen mégis inkább az a hatás érvényesül, hogy számos lakhatást nyújtó szolgáltatásnál nem szentelnek kellõ figyelmet a felhasználók magántulajdonának, legalábbis nem akkorát, amekkorát a valaki által birtokolt anyagi javaknak társadalmunkban szentelni szokás. A felhasználók sok helyen nem kapnak elegendõ támogatást saját személyes vagyontárgyaik gondozásához, megõrzéséhez vagy karbantartásához. Az ember tulajdonát képezõ tárgyak mennyisége meghatározó lehet a tekintetben is, hogy végsõ soron mekkora személyes teret mondhat magáénak. Minél több, számára személyes jelentõséget hordozó dolog veszi körül, s annál nagyobb lesz az a tér, melyet a saját magánszférájának tekinthet, s ennek megfelelõen szabadon alakíthat. Akinek sok ingósága van, automatikusan nagyobb teret igényel a tulajdonába tartozó tárgyak elhelyezéséhez, megõrzéséhez és használatához. Ha ezzel szemben egy adott felhasználó személyes tere nem terjed túl a több más lakóval megosztott szobán, vagy akár csak a saját ágyán, akkor ezzel identitása kialakulásának központi jelentõségû materiális bázisát lesz kénytelen nélkülözni. „A növekedés korlátairól” folytatott minden vita ellenére, s belátva annak képtelenségét is, hogy a külsõ gyarapodás automatikusan „belsõ gazdagodással” járna együtt, az ipari társadalmakban élõ emberek többsége számára a magántulajdon még mindig a saját identitás felépítésének sarokkövét képezi. A saját lakás vagy ház egyéni kialakítása és berendezése tehát nem csak ahhoz szolgál alapul, hogy tulajdonosa jól érezze magát „a saját négy fala között”, hanem — ezen túlmenõen — fontos kifejezõeszköz is, mellyel hangsúlyozhatja és más személyek felé is közvetítheti a saját identitását. Az egyéni képességek, ízlések és érdeklõdések kifejlesztése és kifejezése rendkívül pozitív megítélésnek örvend, sõt, általában egyenesen a személyes kompeteciára utaló jelzésként értékelõdik abban a kultúkörben, amelyben élünk. Ennek folytán a saját lakótér individuális kialakítása arra is szolgál, hogy közöljük másokkal, kik is vagyunk (vagy kik szeretnénk lenni), miként vélekedünk a világ dolgairól és

milyen meggyõzõdéseink vannak, miben osztozunk a többi emberrel és miben különbözünk tõlük. További motivációt jelent a saját lakás kialakításakor, hogy rendszerint szeretnénk ezáltal is kiváltani a látogatásunkra érkezõ barátok vagy rokonok elismerését.

A lakószféra felszerelése és berendezése Embere válogatja, hogy ki mekkora fontosságot tulajdonít saját lakása felszerelésének és berendezésének. Az ezt befolyásoló tényezõk közé sorolhatjuk — többek között — az életkort vagy az adott lakásban töltött idõ mennyiségét. Annak, aki szinte csak aludni jár haza és jószerével soha nem fogad látogatókat, minden bizonnyal nem nagyon fog fõni a feje amiatt, hogy miként rendezhetné be értékes és reprezentatív bútorokkal a lakását. Megfordítva az összefüggést, a lakás felszerelésének és berendezési tárgyainak jelentõsége annál jobban felértékelõdik, minél inkább az egyén otthonává, életének középpontjává válik, s minél kevésbé nyílik lehetõsége arra, hogy a társadalmi elismertség iránti igényét más életterületeken — a munkájában, szabadidõs tevékenységek végzése közben — is kielégíthesse. Mindez gyakrabban érinti a fiataloknál az idõsebb embereket, illetve azokat a személyeket, akik — például fogyatékosságuk miatt — mobilitásukban jelentõsen akadályozottak. Az értelmi fogyatékos emberek ellátására létrehozott nagy intézmények téri kialakítása és tárgyi felszereltsége hosszú idõn keresztül az iskolapéldája volt annak, hogyan csapódhat le már az épületek egyes helyiségeinek megjelenésében is az intézményen belüli interperszonális viszonyok individualitást nélkülözõ tömegjellege. Mind a mai napig találhatunk lakhatást nyújtó szolgáltatásokat, melyeknél a lakószféra kialakítása — a túlzott egységesség következtében — kimondottan mellõz mindenféle egyedi és egyéni megoldást, s a lakóknak csak a lehetõ legminimálisabb magántulajdont engedélyezi. Szerencsére a legtöbb helyen ma már a múlté az a nyomasztó légkör, melyet valaha a nagy hálótermek, a kifejezetten kopár, olcsó és egységes bútorzatú „társalgók”, a hiányzó vagy állandóan tárva-nyitva álló ajtók, a fertõtlenítõszagot árasztó mosdók és az egymás mellett sorjázó, ajtó nélküli WC-fülkék árasztottak. Mégis, sok esetben még a kisebb méretû, helyi közösségbe integrált szolgáltatások is vajmi keveset tesznek azért, hogy az egyéni szükségletekhez meg-


111


felelõ mértékben igazodó, individualizált lakókörülményeket kínálhassanak fel igénybevevõiknek. Sokszor már elsõ pillantásra, a ház külsõ kialakításának és belsõépítészeti megoldásainak szemügyrevételénél el lehet dönteni, hogy ott köztiszteletnek örvendõ, megfelelõ saját tulajdonnal rendelkezõ személyek laknak e, vagy pedig a társadalom peremén élõ, nincstelen emberekkel van dolgunk. Mivel az individualitás a személyes lelkiállapot és jó közérzet legfontosabb összetevõjét képezi, s mivel a leginkább a lakhatás életterületén belül valósítható meg és fejezhetõ ki, ezért a legtöbb ember egyértelmûen elutasítja a lehetõséget, hogy bútorozott szobába vagy lakásba költözzön, s ehelyett inkább saját maga rendezi be és alakítja ki az otthonául szolgáló teret. Ha egy pillantást vetünk a statisztikára, akkor ezzel kapcsolatban azt láthatjuk (SILBERMANN 1991, 37), hogy a népesség átlagában a megkérdezettek 84%-a saját maga szerezte be, azaz maga választotta ki és vásárolta meg a számára legfontosabb helyiségek — többnyire a lakószoba — lakberendezési tárgyainak zömét, s csak 4%-uk nyilatkozta azt, hogy öröklés útján jutott hozzájuk, vagy másoktól kapta meg azok korábbi bútorait. Minden további nélkül azt mondhatjuk tehát, hogy jelenlegi kultúránkban egy elõzetesen teljesen bebútorozott szobába történõ beköltözés egyáltalán nem mondható szokásosnak (ld. az „Életkornak és kultúrának való megfelelés” elnevezésû tárgykört, a 134. oldaltól kezdõdõen). A lakhatást nyújtó szolgáltatásnak minden egyes felhasználója számára biztosítania kell a lehetõséget, hogy saját bútorai között éljen, illetve ezeket — ha kell, akár a munkatársak vagy más bizalmas személyek hathatós segítségével — magának beszerezze. Az épületben már meglévõ bútorok és egyéb berendezési tárgyak szükség esetén elmozdíthatók és átalakíthatók legyenek, alkalmat teremtve ezáltal az újonnan beköltözõknek arra, hogy minden nagyobb hercehurca nélkül kicserélhessék õket magukkal hozott, megszokott bútordarabjaikra. THESING (1993, 145) egy, ambuláns segítséggel kísért lakócsoportokban végzett vizsgálatának adatai azt mutatták, hogy a megkérdezett csoportok 37%-ában a felhasználók javarészt saját bútoraik között éltek, s a csoportok 53%-a volt olyan, ahol legalább némelyikük fel tudott mutatni saját berendezési tárgyakat. Alapos okkal feltételezhetjük persze, hogy a lakóotthonokban — nem is beszélve a nagyobb létszámú intézményekrõl — már nem kapnánk ehhez hasonlóan kedvezõ eredményeket. Ideális esetben a saját szobáikban lévõ összes bútornak és berendezési tárgynak a felhasználók tulajdonában kellene lennie — már csak azért is,

112

hiszen köztudott, hogy egy adott bútordarab nem elsõsorban materiális, hanem mindenekelõtt szimbolikus értéket hordoz tulajdonosa szemében. A privát lakóterében lévõ tárgyakhoz sok esetben fontos emlékek, személyes érzések és vágyak kötik az embert, s ezek egészen sajátos, individuális jelentést és értéket kölcsönözhetnek a szóban forgó bútordarabnak. Az õt körülvevõ berendezési tárgyak ebben az értelemben valóban az ember „hallgatag társai” lehetnek (SILBERMANN 1966, 74). A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál olykor-olykor még mindig rábukkanhatunk — fõleg a használatban lévõ tányérok és poharak között — törhetelen anyagokból készült tárgyakra. Ezek kényszerûen azt az üzenetet hordozzák a felhasználók felé, hogy beszerzõik eleve destruktív szándékokat feltételeznek róluk, aminek gyakran valóban az lesz a következménye, hogy némely felhasználó minden erejét latba vetve igyekszik a fenti elvárásnak megfelelni. Az az ember, aki egy életen keresztül csak törhetetlen mûanyag poharakból ihat, s soha nem kap a kezébe például míves, vékony falú üvegpoharat, az soha nem tanulhatja meg, hogyan kell óvatosan bánni az efféle finoman megmunkált tárgyakkal, s a szépségüket sem fogja becsülni. Ha ellenben hozzásegítjük õt ahhoz, hogy elsajátíthassa a szép, de törékeny tárgyakkal való bánásmód fortélyait, akkor ezáltal — mintegy szimbolikusan — azt közvetítjük feléje, hogy nem eleve abból indulunk ki, hogy szándékosan károkat fog okozni, hanem elismerjük egyedi értékeit és méltónak tartjuk arra, hogy értékes tárgyakat kezeljen (BETTELHEIM 1989, 183).

A lakhatást nyújtó szolgáltatások belsõ terének felosztása Hosszú idõn keresztül egyfajta félig nyilvános jelleg volt az értelmi fogyatékos embereket ellátó különféle intézmények egyik legkifejezettebb ismertetõjele. A német alkotmány 13. cikkelyének elsõ mondata a saját lakás sérthetetlenségét deklarálja, ennek hatálya azonban — szigorú értelemben véve — nem terjed ki a szociális intézményekben élõkre, mert egy bentlakásos otthon férõhelye nem minõsül lakásnak. Minden esetben érvényre kell juttatni viszont az alaptörvény e fenti rendelkezése mögött meghúzódó eszmei tartalmat, ami arra kötelez, hogy a lehetõ legnagyobb tisztelettel és elõvigyázattal viseltessünk az értelmi fogyatékos emberek személyes magánszféráját képezõ lakóterekkel szemben, s védjük azt



bármiféle illetéktelen behatolástól. Minden ember igényli a saját territóriumát, azt a csak hozzá tartozó szabad teret, amely alapvetõen „tabunak” számít mindenki más számára. E személyes tér lehetõségének megvonása az emberi méltóság semmibevételének és megsértésének egyik legerõszakosabb formája, s ennek ellenére mind a mai napig bevett gyakorlatnak számít a fogyatékosságügy számos „mamutintézményében”. Lakásaik és lakócsoportjaik kialakításánál a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak elsõdleges figyelmet kell szentelniük annak, hogy kielégítsék felhasználóik saját, sérthetetlen territórium iránti igényeit, amenynyiben a rendelkezésre álló lakóterület belsõ tagolásával különbözõ zónákat hoznak létre. Ennek eredményeképpen — a lakók szemszögébõl nézve — a következõ felosztás adódik: • Az 1. zóna az a legszemélyesebb terület, ami az egyes felhasználók saját, az individuális elkülönülést biztosító privát tereit foglalja magába (magánszféra, saját szoba). Ebbe a zónába a munkatársak csak a vendég szerepében léphetnek be. A felhasználók saját szobáinak tervezésénél, kialakításánál és berendezésénél a munkatársak alapvetõen tanácsadói funkciót látnak el; • A 2. zónát a részleges, alkalmi visszavonulást lehetõvé tevõ terek képezik (a lakótereken belül kialakított nyugodt sarkok, fürdõszoba, WC); • A 3. zóna a közös használat alatt álló nyilvános területek összeségét jelenti (társalgók és csoporttermek, konyha, folyosók, bejárati rész); • A 4. zónába a lakhatást nyújtó szolgáltatás mûködtetésével összefüggõ, funkcionális terek tartoznak (munkatársi szoba, irodák, gyógyszertároló szekrények stb.), melyek csak feltételes bejárást vagy hozzáférést engednek a felhasználók számára.

A felhasználók saját terei (1. zóna) A ténylegesen saját terek legfõbb ismérve, hogy zárhatók, nem engednek bepillantást illetékteleneknek, s kialakításuk túlnyomórészt tulajdonosaik kezenyomát viseli magán. Ezek a feltételek persze még a lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberek azon kisebb hányadának esetében sem teljesülnek maradéktalanul, akik önálló szobában laknak. Ennek ellenére a lehetõ legnagyobbra kell szabni a lakók individuális kialakítású, saját tereit. A fenti követelmény teljesítése nem csupán a normalizációs elv kritériumainak fényében lehet fontos. Minél szûkebb ugyanis az a tér, amelyen a

felhasználóknak meg kell osztozniuk egymással, annál nagyobb a konfliktusok kialakulásának valószínûsége, hiszen ha akarnának sem tudnának kitérni egymás útjából. A legtöbb ember lakásában elkülönülnek egymástól a reprezentációs és kommunkikatív funkciót betöltõ, azaz látogatók fogadására is alkalmas, beszélgetéseknek vagy közös fõzésnek, étkezéseknek helyet adó helyiségek (nappali, konyha stb.) azoktól, amelyek inkább magáncélokat szolgálnak (fürdõszoba, hálószoba stb.). A németországi lakásoknak rendszerint a nappali a leginkább kihasznált helyisége, s ugyanakkor ez az a tér, ahol az emberek többsége a legszívesebben tartózkodik (SILBERMANN 1991, 32–33). Ezzel a szemben a hálószoba — a nem fogyatékos emberek számára — szinte kizárólag az éjszakai pihenést szolgálja, s ezen felül a leginkább privát jellegû és intim teret testesíti meg. A fentiekkel ellentétben a legtöbb értelmi fogyatékos ember még a legkedvezõbb esetben is legfeljebb egy saját szobával rendelkezik, s itt elégítheti ki a lakhatással kapcsolatos — az individuális jellegre, a személyes kialakításra és a privát jellegre vonatkozó — szükségleteit. Ennek az egyetlen helyiségnek a berendezésénél és kialakításánál különleges körültekintést és gondosságot követel az a körülmény, hogy egyszerre szolgál lakó- és hálószobaként is, azaz az intimitás, a nyugalom és a pihenés igényeinek kielégítése mellett ösztönöznie kell a tevékenységre és a kommunkációra is.

A saját terek tárgyi felszereltsége Össztársadalmi szempontból az ember saját lakószférájának változatlanul igen nagy szerepe van szociális státusának reprezentálásában (vö. FLADE 1987, 86). Az ehhez kapcsolódó különféle tárgyi-materiális igényeiben szinte minden esetben annak szükséglete tükrözõdik, hogy magántulajdonán keresztül a maga számára megfelelõnek ítélt életstílust valósíthassa meg, s ezáltal — ily módon jelezve „hovatartozását” — elismerésre tegyen szert. Ha pedig mindez igaz, akkor nem elsõsorban a birtoklás igényét, hanem sokkal inkább a hovatartozás iránti szükséglet kifejezõdését kell látnunk a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóinak gyakran eltúlzottnak tetszõ kívánságaiban, amikor — mondjuk — méregdrága Hi-Fitoronyra vagy videokamerára vágynak. A lakás magas színvonalú felszereltsége önmagában még nem váltja ki szükségszerûen a lakhatással kapcsolatos megelégedettség érzését. Szociológiai vizsgálatok igazolták viszont ennek ellenkezõjét, azaz a saját helyiségek adekvát tárgyi felszereltségé-


113


nek hiányosságai jelentõs mértékben hozzájárulnak a lakókörülményekkel való elégedetlenség kialakulásához. Ha tehát a lakhatást nyújtó szolgáltatás tárgyi felszereltsége komoly kívánnivalókat hagy maga után, s emiatt nem képes kielégíteni igénybevevõinek a magántulajdonra, a megfelelõen ösztönzõ lakókörnyezetre és a védett privát szférára vonatkozó alapszükségleteit, akkor ezeket a deficiteket még az egyébként pozitív, megbízható és fejlesztõ hatású szociális kapcsolatokkal sem lehet egyensúlyozni. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak el kell érnie, hogy felhasználói — kivétel nélkül — szert tehessenek az adott kulturális standardoknak megfelelõ magántulajdonra, amit a szolgáltatás munkatársai védeni és tiszteletben tartani kötelesek. Szorosan ide tartozik, hogy az egyes felhasználókat — azon túlmenõen, hogy funkciójának megfelelõen használják ki a rendelkezésükre álló tereket — hozzá kell segíteni saját szobáik személyre szabott kialakításához és felszereléséhez. • A hálórészt — térelválasztóval vagy valamilyen könnyû szerkezetû, utólagosan beépített közfallal — el kell különíteni a szobának azon részétõl, amely elsõsorban a pihenésre és a másokkal való kapcsolattartásra szolgál, s amelyet például egy ülõsarok-garnitúrával érdemes berendezni. • Az ágynak meg kell felelnie tulajdonosa egyéniségének. Központi helyrõl van szó, hiszen reggelente innen indul a nap minden tevékenysége, s esténként — tagjaiban a nap minden fáradtságával — ide tér meg az ember. Egyszerû, összecsukható fekvõalkalmatosságok nyilvánvalóan nem lehetnek képesek e funkciókat betölteni, nem is beszélve a kórházakban használatos, fehérre mázolt vaságyakról. Az ágyból is elérhetõ távolságban kell lennie egy-egy olvasólámpának és rádiónak, továbbá egy polcnak vagy — elegendõ tárolóhelyet és pakolási felületet nyújtó — éjjeliszekrénynek is. Ideális esetben az ágy környéke (például paravánnal) elválasztható a szoba többi részétõl, és összességében sötétebb is azoknál (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 22; 69). Mindez természetesen elõfeltételezi a felhasználók szobáinak megfelelõ nagyságát, amit — helyszûke miatt — sok lakhatást nyújtó szolgáltatás nem tud igénybevevõinek biztosítani.

A privát terek nagysága Az utóbbi években folyamatosan emelkedtek az emberek elvárásai saját lakásuk méretével kapcsolatban.

114

A ’90-es évek elején Németországban leginkább a 2–3 személybõl álló háztartások voltak általánosnak mondhatók (SILBERMANN 1991, 23–24), s eközben a bérlakásokban élõk 73%-a 4–6 helyiségbõl álló bérleményekben lakott (külön helyiségnek számolva a fürdõszobát, a folyosót és a konyhát is), míg a saját tulajdonú lakásban vagy házban élõ háztartások 68%-a 7–9 helyiséggel rendelkezett (uo. 27–28; az adatok a volt nyugatnémet tartományok átlagértékei). A megkérdezettek legnagyobb hányada 6–7 helyiségbõl álló lakásokban élt. Összehasonlításképpen: a különféle lakóintézményekben csak az ott élõ értelmi fogyatékos emberek nem egészen egyharmada rendelkezik saját szobával (METZLER 1995, 70), miközben közülük majd minden ötödik kettõ vagy még több személlyel osztozik ugyanazon a helyiségen. A fogyatékosok rehabilitációjáért felelõs tanácsadói testület (Beirat für die Rehabilitation der Behinderten 1977, id. THESING 1993, 118) átlagérték gyanánt lakónként 22,5 m2 alapterületû lakó- és egyéb hasznos felület biztosítását tartja szükségesnek, s ezen belül az egyágyas szobák nagyságának irányértékét 14–15 m2 között határozza meg. A nem fogyatékosok nagyvárosi lakóközösségeinek lakótereit vizsgáló kutatások (EISENMENGER 1983, id. FLADE 1987, 120–121) ezzel szemben lakónként — 25 éves átlagéletkor esetén — 28 m2 es átlagértékekrõl számolnak be. A fenti számokból feketén-fehéren látszik tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások legtöbb felhasználójának az átlagosnál egyértelmûen kisebb privát tér jut osztályrészül. A magánszféra tágítása pedig bizonyosan enyhíthetne számos olyan — egyéni vagy társas természetû — problémán, melyet a lakhatást nyújtó szolgáltatások keretében megvalósuló együttélés természetszerûleg magában hordoz. Az erre vonatkozó kutatási eredmények (vö. BETTELHEIM 1989, 171) azt mutatják, hogy amennyiben az egyazon háztartásban élõ személyeknek nem áll a rendelkezésére fejenként legalább 10 m2-es privát tér, akkor a különféle betegségi tünetek elõfordulási gyakorisága megnõ és emelkedik a szociális problémák kialakulásának valószínûsége. A krónikus túlzsúfoltság vagy a saját szoba hiánya ezen felül a tehetetlenség érzését is kiváltja az emberbõl. Aki állandó helyszûkében kényszerül élni, abban valószínûleg mindennél erõsebb igény alakul ki a zavartalan egyedüllétre (FLADE 1987, 131-tõl). Konkrét kutatásokkal sikerült igazolni (WALDEN 1981, id. FLADE 1987, 131), hogy a magas lakósûrûség esetében a férfiakban gyorsabban alakul ki a túlzsúfoltság érzése, mint a nõkben, s ezekre gyakrabban reagálnak menekülési reakciókkal; minden bizonnyal azért, mert õk — neveltetésükbõl fakadóan — általában riválist látnak a közelükben lévõ és



velük szûk kontaktusba kerülõ személyekben, ami a nõkre kevésbé jellemzõ. A nõk egyébiránt összességében kellemesebbnek ítélik meg a kis alapterületû helyiségeket, mint a másik nem képviselõi. Minél kisebb egy adott terem, annál gyakrabban figyelhetõk meg „intim” interakciós formák az ott tartózkodó személyek között — egészen egyszerûen azért, mert a helyszûke okán kevésbé nyílik lehetõségük a megfelelõ distancia megteremtésére és fenntartására (vö. BETTELHEIM 1989, 164). A privát jelleget azonban nem csupán az egyén privát tereinek megfelelõ elzártsága biztosítja, hanem szorosan hozzátartozik az is, hogy a lakás nem hozzáférhetõ a különféle nyilvános tevékenységek számára, s nem viseli magán a nyilvános területek jegyeit. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak gondot kell fordítaniuk arra, hogy az olyan szabadidõs tevékenységeket, melyeket az emberek általában a lakáson kívül szoktak végezni, valóban „kint” biztosítsák felhasználóik számára, azaz inkább õket támogassák e külsõ aktivitások gyakorlásában, minthogy a szabadidõs kínálatot hozzák be a lakórészlegbe (ld. a „Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés” elnevezésû tárgykört, a 173. oldaltól kezdõdõen). Az egyén rendelkezésére álló individuális tér nagysága többnyire még ma is biztos fokmérõje annak, hogy mások milyen társadalmi értéket tulajdonítanak neki. A hatalmas villákban és palotákban járva nemcsak pompázatos kialakításukat és csillogó berendezésüket csodáljuk, hanem a leginkább talán termeik nagysága és az általuk kínált hatalmas terek nyûgöznek le bennünket. Mindennek az ellenkezõjét láthatjuk a másik oldalon, vagyis a társadalom peremcsoportjaiba tartozó emberek esetében, hiszen a velük való bánásmód egyik legjellegzetesebb vonása éppen az, hogy rendszerint igen szûk teret biztosítanak számukra (gondoljunk csak a háborús menekültek németországi szállásaira). Az egyén által igényelt privát tér nagysága szorosan függ attól, hogy az illetõ életének éppen melyik szakaszában van. Míg a tinédzserek és a fiatal felnõttek rendszerint privát tereik vonatkozásában is függetlenségre és tágasságra törekszenek, addig az idõsebb korosztályokhoz tartozók inkább a biztonságot és az áttekinthetõséget részesítik elõnyben saját helyiségeik kialakítása során. A társadalom egészére jellemzõ standardok értelmében a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek — kivétel nélkül — legalább egy saját szobával kellene rendelkezniük, s ennek kulcsát is kézhez kellene kapniuk. Ha egy adott felhasználó egy másik személlyel — a partnerével vagy mással — közös lakásban él, akkor annak a konyha és a fürdõszoba

mellett még legalább két helyiségbõl kellene állnia (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 11). Természetesen minden esetben egyéni mérlegelés tárgyát kell képeznie annak, hogy valaki egyedül vagy egy másik lakótárssal együtt akar-e lakni. A saját, egyágyas szoba sok szabadságot biztosít lakójának, egyidejûleg azonban azzal is jár, hogy a mindennapok során gyakrabban lesz egyedül, önmagára utalva. Ezáltal megnõ az elszigetelõdés veszélye, így hát azok a felhasználók, akiknek az egyedüllét inkább problémákat okoz, általában szívesebben laknak együtt valamelyik lakótársukkal vagy lakótársnõjükkel. A közös, kétágyas szoba — a benne együtt élõk szoros fizikai közelsége miatt — mindenesetre bizonyos (kölcsönös) függõségi helyzetet teremt. Egy sor megegyezést, sõt szinte folyamatos egyeztetést igényel, hogy a másikkal megosztott szobát ki-ki használhassa zavartalan pihenésre, zenehallgatásra, szórakozásra, látogatók fogadására vagy egyedüllétre is, s ez csak olyan lakótársak esetében kecsegtet hosszú távon is sikerrel, aki szeretik és jól megértik egymást.

Alkalmi visszavonulásra szolgáló terek (2. zóna) Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál nincsenek meg a téri feltételei annak, hogy alkalomadtán részlegesen vissza lehessen vonulni a többiektõl, például akkor, amikor két ember félre szeretne húzódni, hogy zavartalanul elbeszélgethessen egymással. Korántsem mindenütt garantált még az egészségügyi funkciókat ellátó helyiségek kellõen privát jellege sem, hiszen a WC-k sok helyütt még mindig egymás mellett sorakoznak, és esetleg több, egymástól el nem különített zuhanyozó vagy fürdõkád is áll ugyanabban a fürdõszobában. Számos szolgáltatásnál tehát elõször is meg kellene teremteni a felhasználók alkalmi visszavonulását szogáló tereket, az egészségügyi célokat szolgáló helyiségekben pedig biztosítani kell azt a privát jelleget, ami minden „normális” lakás esetében magától értetõdõnek és megszokottnak számít. Ehhez tartozik, hogy a fürdõszobákhoz ne csak a közös folyosókon keresztül lehessen eljutni, hanem azok közvetlenül a felhasználók saját helyiségeibõl nyíljanak, azaz a lakók egyágyas vagy kétágyas szobái önálló kis lakásokhoz hasonlítsanak. A fürdõszobákban ne egyszerûen a tisztálkodást szolgáló „vizesblokk” elemeit lássuk, hanem szereljük fel otthonos, kényelmes berendezéssel, hogy a felhasználók és —


115


adott esetben — a nekik segítséget nyújtó munkatársak is szívesen tartózkodjanak bennük. Csak így érhetjük el, hogy a testápolás és a tisztálkodás ne váljék gyorsan „letudandó”, kötelezõ feladattá. A sterilitást sugárzó, kórházi hangulatot árasztó fehér szín helyett részesítsük elõnyben a színes falcsempéket vagy a megfelelõ falidíszeket, a kõ padlólapok hideg hatását pedig puha fürdõszobaszõnyegekkel ellensúlyozhatjuk (BETTELHEIM 1989, 191–192).

Nyilvános terek (3. zóna) Számos lakhatást nyújtó szolgáltatásnál tapasztalhatjuk, hogy míg az 1. és a 2. zóna terei és helyiségei a szükségesnél lényegesen kisebbek, addig a 3. és a 4. zónákba tartozó tereket aránytalanul nagyvonalúan alakították ki. A felnõtt korú értelmi fogyatékos emberek intézményes lakóformáira rendszerint az jellemzõ, hogy a lakóközösségek nem a bennük élõk szabad választása alapján alakulnak, hanem összetételükrõl inkább a kényszer határoz, így aztán nem indokolt az alapterület legnagyobb részét a közös használatú tereknek fenntartani. Kiváltképpen a fogyatékosságügy nagy létszámú intézményeire jellemzõ, hogy — nagyságát tekintve — a nyilvános tereket magába foglaló 3. zóna a legnagyobb az összes közül. Miközben tehát, például, a konyha aránytalanul kicsi, addig a csoporthelyiségek még akkor is óriási méretûek, ha alig-alig használják õket valódi közös tevékenységekre, hanem pusztán a lakók „tartózkodási helyéül”, legfeljebb az együttes tévézés színteréül szolgálnak. A lakhatást nyújtó szolgáltatások közösségi termeit a sokoldalú használhatóság érdekében megfelelõen differenciáltan kell kialakítani. Semmi esetre sem szabad várótermi hangulatot árasztó vagy átjáró jellegû „társalgókat” létrehozni. Igen fontos, hogy ezek a helyiségek sokféle tevékenységnek helyet tudjanak adni. A barkácsolással, különféle gyûjtemények gondozásával, játékkal vagy egyéb foglalkozásokkal kapcsolatos mindennemû tevékenységet a közvetlen lakóterületen (konyha, nappali, a felhasználók saját szobái) is gyakorolni lehet, erre a célra felesleges tehát valamiféle barkácsmûhelyt vagy hobbiszobát kialakítani, ahol a felhasználók el lennének vágva megszokott környezetüktõl. Kedvezõ esetben a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak helyet adó nagyobb lakásban vagy házban a nyilvános tér eleve ott van, ahol a lakók útjai egyébként is keresztezik egymást, vagyis a találkozások magától értetõdõ módon, úgyszólván „maguktól” jönnek létre (FLADE 1987, 126).

116

A közösségi terem elméletileg alkalmas ugyan a másokkal való találkozásra és a szociális kapcsolatok ápolására, azonban minderre csak igen erõs szociális kontroll mellett nyújt lehetõséget. Némely szolgáltatásnál a lakók valójában csak aludni járnak be saját szobáikba, egyébként az egész napot a csoporthelyiségekben töltik. Ha a felhasználók szobáit napközben ráadásul még be is zárják, akkor teljesen kizárt annak a lehetõsége, hogy — amint az minden magánlakásnál természetesnek számít — esetleges nézeteltérések kialakulásakor a saját privát szféra védelmébe vonulhassanak vissza, hanem ilyenkor is ki kell tenniük magukat a tekintetek kereszttüzének. Szinte kizárt, hogy a nem fogyatékosok között akadna bárki is, aki szabad akarátából efféle permanens nyilvánosság elõtt kívánna élni. Az állandó nyilvánosságnak kitettség hosszú távon ráadásul jelentõsen növeli a szociális konfliktusok „kirobbanásának” veszélyét, aminek következtében a munkatársak csak még indokoltabbnak fogják tartani a felügyelet erõsítését (vö. BETTELHEIM 1989, 74–75; THESING 1993, 144). A közösségi termet minden esetben úgy kell kialakítani, hogy a bútorok elhelyezése az ott-tartózkodás különbözõ módozatait tegye lehetõvé (a felhasználók külön-külön, kettesben beszélgetve vagy csoportosan is helyet foglalhassanak). A helyiséget sosem szabad túlzsúfolni; a bútorok között megfelelõ helyet kell biztosítani ahhoz, hogy mindenki szabadon és akadálytalanul mozoghasson, s eközben ne zavarjon másokat (vö. BETELHEIM 1989, 159–160). Az emberek ugyanis általában különbözõ távolságokat vesznek fel a lakószférán belül egymáshoz képest attól függõen, hogy mit csinálnak; más ez a távolság, ha két egymást jól ismerõ személy együtt eszik vagy magánjellegû beszélgetést folytat, más, ha valaki látogatókat fogad, s megint más, ha többen kevésbé személyes témákról csevegnek egymással. A rendelkezésre álló tér tudatos felosztásával és bebútorozásával kialakíthatók a különféle kapcsolatteremtési formáknak megfelelõ distanciák, melyek megfelelnek a terem céljának vagy az adott téri zóna funkciójának. A nehéz, öblös fotelek például sokszor eleve akadályozzák a meghitt beszélgetést azáltal, hogy nemigen lehet szükség esetén sem csökkenteni a köztük lévõ távolságot. Akinek a másiktól messze hátradõlve kell ülnie, nehezen tud a beszélgetés közben közelhajolni s közel kerülni hozzá. Ha ellenben a teremben egyetlen árva kanapé jelenti az ülõalkalmatosságot, akkor a kommunikáció azért fog jelentõsen megnehezülni, mert az egymás mellett ülõ emberek köztudottan kevésbé közlékenyek egymással, mint azok, akik „egymáshoz fordulva”, azaz egymással közvetlenül szemközt vagy a másikhoz



képest derékszöget bezárva helyezkednek el. Ebben az értelemben a sokat emlegetett „kerekasztal” valóban lényegesen jobb kommunkációs lehetõségeket biztosít a hosszú, téglalap alakú asztaloknál (vö. FLADE 1987, 13).

A nyilvános terek kialakítása és berendezése Ha a társalgó berendezési stílusát valamiféle „általános ízlésnek” megfelelõen akarjuk kialakítani, akkor végül valószínûleg oda jutunk, hogy senki ízlésének nem fog megfelelni. Így aztán az olyan közös használatú helyiségek kialakításába, mint a konyha vagy a nappali, minden lakót be kell vonni, a bútorokat és az egyéb berendezési tárgyakat közösen kell kiválasztani, s a megvásárlásukkal járó kiadásokat is együttesen kell fedezni. Általában külön költségvetési keretet kell biztosítani az egy háztartásban élõ személyek mindegyikét érintõ beszerzések számára (a lakás újrafestetése, a közösségi terem bebútorozása stb.), minden esetben közösen meghozva az e pénzek felhasználására vonatkozó döntéseket. Fennáll természetesen a lehetõsége annak is, hogy adott esetben az egyes felhasználók a közösség rendelkezésére bocsássák saját tulajdonú ingóságaikat, majd esetleges elköltözésükkor, kívánság szerint, magukkal vigyék azokat. Ez idõ szerint minden kétséget kizáróan az ambuláns segítséget biztosító lakóformákban élõ felhasználóknak nyílik a leginkább lehetõségük arra, hogy ténylegesen beleszóljanak az adott szolgáltatás kialakítását és berendezését érintõ kérdésekbe. THESING (1993, 153) már többször idézett vizsgálata ebben a vonatkozásban azt találta, hogy ezekben a lakóformákban a felhasználók, írd és mondd 82%-a fejezhette ki kívánságát saját szobája falának színére vagy tapétájának mintájára vonatkozóan, s 73%-uknak adatott meg ugyanez a lehetõség a nyilvános tereknél használt festékek és tapéták kiválasztásánál. A lakószobák bútorzatát a felhasználók majd 90%-a maga választhatta meg, a közösen használt helyiségek berendezésével kapcsolatosan viszont a szolgáltató már csak a megkérdezett lakócsoportok valamivel több mint felének esetében kérte ki igénybevevõinek véleményét. Egyébiránt, még a legsúlyosabb fokban fogyatékos embereket is be lehet vonni a különféle bútorok, berendezési tárgyak, textíliák vagy tapéták kiválasztásába, amennyiben korlátozott számú mintadarabot (például legfeljebb három különbözõ bútorszövetet, tapétamintát, festékszínt stb.) elébük téve kérjük ki a „véleményüket” (vö. BETTELHEIM 1989, 127).

Bútorvásárlásnál a legtöbb ember a funkcionalitás és a minõség szempontjait tartja a leginkább szem elõtt (SILBERMANN 1991, 38). Mivel a drágább, de szigorúbb minõségi kritériumokat is kielégítõ bútorok általában nemcsak tartósabbak, de jóval magasabb esztétikai nívót is képviselnek, beszerzésük hosszú távon kifizetõdõbbnek bizonyulhat a csupán olcsóságukkal versenyképes áruk megvásárlásánál. Magyarán szólva, sokszor már néhány év alatt megtérül a törekvés, hogy a felhasználókat bevonjuk a szolgáltatás különféle tereiben és helyiségeiben szükséges bútorok kiválasztásának és beszerzésének folyamatába, s ne a pillanatnyilag legkedvezõbb árú, hanem az õ személyes ízlésüknek a leginkább megfelelõ, általuk legszebbnek és legkényelmesebbnek tartott bútordarabokkal rendezkedjünk be. Minden tapasztalat azt mutatja, hogy a szándékosan vagy gondatlanságból okozott rongálás gyakorisága jelentõsen csökken, ha sikerül a lakás vagy a ház berendezésének útvesztõit a lakókkal együtt végigjárni, s különbözõ helységeit a számukra legvonzóbb és leginkább ösztönzõ módon kialakítani. Azokat a dolgokat, melyeket tulajdonosaik egyedi értékkel ruházzák fel és elfogadják, sokkal inkább védeni fogják, mintsem tönkretennék õket. Ez a fajta védelem pedig hosszabb távon jóval hatékonyabb lehet bármiféle ellenõrzésnél, vagy annál a bevett intézkedésnél, amikor a munkatársak egyszerûen elveszik és elzárják a felhasználók értékesebb vagyontárgyait (vö. BETTELHEIM 1989, 106-tól; 166-tól). Minden beszerzésnél olyan bútorok vagy berendezési tárgyak mellett kell dönteni, melyek változatos ingereket és a szenzibilizálás minél tágabb lehetõségeit nyújtják a felhasználók számára. A közös használatra szánt különféle technikai eszközök (televíziókészülék, Hi-Fi-torony) beszerzése ezzel szemben nemigen szokott hozzájárulni a lakókörülmények minõségének emelkedéséhez. A közösségi teremben elhelyezett televíziókészülék inkább gátjául szolgál az egymás közti érintkezésnek és kommunikációnak, mintsem elõsegítené azt, s általában megakadályozza a közös tevékenységeket (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 26–27; 86; 130). Emiatt sokkal szerencsésebb, ha a lakók a saját szobáikban rendelkeznek tévénézési vagy zenehallgatási lehetõséggel. Ha egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál közösségi termet alakítanak ki, akkor ezt többnyire azzal a meggondolással teszik, miszerint felhasználóik csoportja voltaképpen csupa azonos érdeklõdésû és megközelítõleg azonos napi idõbeosztást igénylõ emberekbõl áll majd. Ez azonban nem feltétlenül lesz valóban így. Milyen funkciója lesz tehát, példának okáért, a hatalmas, különálló ebédlõnek, ha a különbözõ munkaidõ-beosztásban dolgozó


117


felhasználók más-más idõben reggeliznek és vacsoráznak, azaz egyszerre legfeljebb ketten vagy hárman esznek együtt, ennyien pedig kényelmesen helyet találnának a konyhában is? Mennyi értelme van tévészobát, vagy elsõdlegesen a tévénézést szolgáló nappalit berendezni, ha a hat vagy nyolc lakótárs mind más programot szeretne nézni, s ezért inkább a szobájában szeretne tévézni? Ha a konyhában, megfelelõen nagy méretû asztallal, berendezünk egy étkezõsarkot is, akkor ott több személy egyszerre végezhet különféle tevékenységeket, mondjuk fõzhet, ehet, házimunkát végezhet, barkácsolhat, kártyázhat, táblás játékokkal játszhat együtt. Ezáltal pedig, természetesen, jelentõsen megnõ a találkozások, a kommunikáció, a közösségi élmény megszerzésének esélye (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 146). Az elõszobáknak és a folyosóknak is otthonos légkört kell árasztaniuk, egyfajta folyamatos átmenetet biztosítva a felhasználók egyéni terei és a közös használatú terek között. A közvetlen lakóterületen kialakított közös elõszobák ezzel szemben igen hamar a szûkösség nyomasztó érzését válthatják ki, hiszen elkerülhetetlenné teszik a lakók akarata ellenére is létrejövõ találkozásokat. A hosszú, szûk, pusztán egyes helyiségek összekötésére szolgáló folyosók pedig elkülönítik egymástól az embereket. Minél hoszszabbak a folyosók, annál kevésbé tûnnek harmonikusnak. Világos pasztellszínekkel, lágy megvilágítással, puha padlószõnyeg-borítással mégis sokat tehetünk otthonosabb kialakításukért (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 14; 46–47).

Funkcionális terek (4. zóna) A lakhatást nyújtó szolgáltatások mûködtetésével összefüggõ terek általában elkülönülnek a felhasználók lakótereitõl, s rendes esetben nem is igen hozzáférhetõk számukra. Ezek az úgynevezett funkcionális terek igen jelentõs szeletet hasíthatnak ki maguknak a nagyobb méretû szolgáltatások alapterületébõl. A lakóotthonokra vonatkozó építészeti elõírásokat és a különbözõ helyiségek szabványait, minimálkövetelményeit tartalmazó rendelkezés (Heimmindestbauverordnung) a csoportos lakóformák esetében egyenesen elõírja egy sor funkcionális tér kialakítását (raktár, igazgatói szoba, vendégszoba, hobbiszoba, mosókonyha, különféle tárolók stb.). A fenti rendelkezésre azonban bizonyos szkepszissel kell tekintenünk, mégpediglen a következõk miatt: Mindenütt, ahol kizárólag a munkatársakat szolgáló helyiségeket alakítanak ki, ezzel voltaképpen a

118

köztük és a szolgáltatás igénybevevõi közti különbségeket demonstrálják, elkülönítve egymástól a két életvilágot. Nem elég, hogy az ilyen specifikus, csak a munkatársak számára hozzáférhetõ terek — munkatársi szoba, szolgálati WC, a munkatársaknak fenntartott szekrény vagy parkolóhely stb. — növelik a szolgáltatás alkalmazottai és felhasználói között eleve fennálló szociális distanciát, de eltüntetik a lakás vagy a ház „normális” arculatát is, s így mind befelé, mind kifelé erõsítik a benyomást, hogy a szemlélõnek hagyományos szociális intézménnyel van dolga (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 17). Minden egyes, a lakáson vagy a házon belül bezárt ajtó, minden egyes lakat vagy kulcs a hatalmat, illetve a lakók e hatalommal szembeni tehetetlen kiszolgáltatottságát szimbolizálja. A kulcsra zárt ajtó be-, illetve kizár embereket, s biztonsági intézkedésként akkor és csakis akkor fogadható el a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban, ha a személyi feltételek semmiképpen nem teszik lehetõvé, hogy a kívánt védelmet maguk a munkatársak biztosítsák. Általános érvényû követelmény, hogy a felhasználók védelmét nem építészeti megoldásokkal, hanem a szakemberek ezirányú törekvésein keresztül kell biztosítani (ld. az „Életkornak és kultúrának való megfelelés” elnevezésû tárgykört, a 134. oldaltól kezdõdõen). A kulcsok birtoklása sok esetben státusszimbólum a munkatársak szemében: akinek a legtöbb kulcs lóg a karikáján, rendszerint annak a legnagyobb a hatalma is. Olykor csupán a munkatársak kulcscsomóit látva megbizonyosodhatunk arról, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál mekkora a státusok szerepe, milyen erõs hierarchia érvényesül (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 124; BETTELHEIM 1989, 140-tõl). A felhasználóknak alapvetõen a lakás vagy a ház minden, nem privát jellegû helyiségébe szabad bejárással, minden, nem valaki más magánszférájához tartozó teréhez szabad hozzáféréssel kell rendelkezniük. Csakis akkor használhatják ki a különféle választási és jelzési lehetõségek teljes skáláját, ha korlátozás nélkül bejuthatnak otthonuk bármely területére, amint ezt minden nem fogyatékos ember magától értetõdõnek tekinti a saját privát lakótereivel kapcsolatosan. (Ilyen jelzési lehetõségek lehetnek például: becsukott ajtó = visszavonulás, igény az egyedüllétre; behajtott vagy félig nyitott ajtó = passzív részvétel a csoport tevékenységében; sarkig tárt ajtó = aktív részvétel a közös történésekben.) A lakások klasszikusnak mondható, nappalira, hálószobára, konyhára és étkezõre történõ felosztása ma már a legtöbb ember igényeinek nem felel meg. A fogyatékos emberek lakóközösségeinek esetében ugyanígy jóval rugalmasabb téri megoldások szük-



ségeltetnek. Elsõként minden esetben azt kell hát megvizsgálnunk, nem lehet-e a rendelkezésre álló lakás vagy ház belsõ terét átépítésekkel vagy egyes meglévõ helyiségek funkciójának megváltoztatásával az eredetinél individualizáltabb és rugalmasabb felosztást létrehozni. A funkcionális felosztás helyett (a felhasználók saját terei, közösségi és funkcionális terek, iroda) a személyes, az egyes felhasználók egyedi igényeihez illeszkedõ felosztás megvalósítására kell törekednünk. Ennek során a csoporthelyiségeket és a funkcionális terek méretét — átstrukturálással vagy átépítésekkel — a lehetõ legminimálisabbra kell csökkenteni, illetõleg alkalmassá kell tenni õket a sokoldalú, az eredetinél jóval rugalmasabb felhasználás számára, kivétel nélkül szabad bejárást biztosítva a lakás vagy a ház minden egyes lakója számára (vö. SCHWARTE 1994). A felhasználók mozgási szabadságát korlátozó téri akadályokat inkább személyre szabott segédeszközökkel hidaljuk át, hogysem standardizált „fogyatékosságspecifikus” építészeti megoldásokkal igyekeznénk ezeket kiküszöbölni. A fenti utalás persze semmi esetre sem kívánja érvényteleníteni a jelenleg hatályos építészeti jogszabályokat (az öt fõsnél nagyobb lakóintézményekre vonatkozó építészeti elõírásokról és a különbözõ helyiségek minimálkövetelményeirõl szóló rendelkezés; DIN 1804, 1. rész; DIN 1805.; valamint a vonatkozó tartományi szintû építészeti elõírások), csupán kritikus önvizsgálatra szeretné a szolgáltatókat ösztönözni arra vonatkozóan, hogy szolgáltatásaik építészeti adottságaival ténylegesen megfelelnek-e igénybevevõik individuális szükségleteinek, vagy kialakításuk során kizárólag az elvont törvényi elõírások betartása lebegett a szemük elõtt. Ezeket ugyanis be kell tartani, de azt sem szabad hagyni, hogy akadályozzák céljaink elérését. Sokszor már a rendelkezésre álló helyiségek funkciójának egyszerû felcserélésén keresztül a korábbinál nagyobb funkcionális flexibilitást lehet elérni, amennyiben például nem a ház legnagyobb, hanem éppen a legkisebb alapterületû helyiségét jelöljük ki raktárnak.

A ház külsõ megjelenése és a közvetlen lakókörnyezet Ideális esetben a felhasználók a ház külsõ megjelenésének (homlokzat, ajtók, ablakok, kert) kialakításában is tevékeny részt vállalhatnak (kertesítés, mázolás, az ablakok, az erkélyek vagy a loggiák átépítése vagy jellegének megváltoztatása stb.; ld. még az „Életkornak és kultúrának való megfelelés”

elnevezésû tárgykört, a 134. oldaltól kezdõdõen). Csak ha lakói kívül-belül a saját elképzeléseiknek megfelelõen alakíthatják ki házukat, akkor fognak valóban otthonra lelni benne (MAHLKE,SCHWARTE 1985, 17). A kulcsrakészre épített házak a legtöbb esetben nem engedik meg, hogy lakóik személy szerint a magukénak tarthassák, „belakhassák” õket (SCHWARTE 1994). Ha kívülrõl már semmi változtatást nem eszközölhetnek rajta, a lakók igen nehezen fognak azonosulni az épülettel, s az szükségszerûen „személytelen” marad számukra. Az intézményesített lakókörülmények korlátozzák a szociális-téri ismeretszerzést, s számos felhasználó ezirányú tapasztalatait az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás belsõ terére korlátozzák. Ennélfogva nagyon fontos, hogy a közvetlen lakókörnyezet, azaz a ház közvetlen környéke változatos lehetõségeket kínáljon a fenti, a felfedezésen és az individuális kialakításon keresztül történõ „belakásra”. A közvetlen lakókörnyezetnek éppúgy ki kell elégítenie a lakók privát jelleg iránti, mint a társasélet és a kommunikáció iránti szükségleteit, s biztosítania kell az ott-tartózkodáshoz és a pihenéshez szükséges terület minimumát. Ideálisnak az mondható, ha a házhoz sövénnyel vagy fákkal szegélyezett kert tartozik, melyben — a különféle szabadidõs tevékenységek mellett — akár kis konyhakert gondozására is lehetõség nyílik. A ház körüli zöldterületeknek tehát nem feltétlenül kell reprezentatív jellegûnek lenniük, ennél ugyanis sokkal fontosabb, hogy a lakók élni tudjanak a bennük rejlõ lehetõségekkel (vö. BETTELHEIM 1989, 102). Mindennek elõfeltétele, hogy az egyes felhasználók tájékozódni tudjanak a ház környezetében, mégpedig nemcsak azokon a területeken, ahol nap mint nap megfordulnak (közvetlen lakókörnyezet, a munkahely környéke stb.), hanem kiismerjék magukat azokon a részeken is, ahová (mint a városközpontba, a nyilvános épületekbe, a kulturális intézményekbe stb.) csak rendszertelenül vagy viszonylag hosszabb idõszakok elteltével térnek vissza (vö. NILL 1979, id. Ministerium für Arbeit, Gesundheit und Soziales des Landes Nordrhein-Westfalen 1993, 173). Minden felhasználónak megfelelõ lehetõségeket kell biztosítanunk ahhoz, hogy — a tájékozódás iránti alapvetõ szükségletet kielégítendõ — személyes, a házon belüli és azon kívüli környezetét, ha kell, akár segítséggel is, de felfedezhesse. Ezzel kapcsolatban adott esetben még az is a munkatársak feladata lehet, hogy — még ha azok talán nem is értenek meg mindent elsõ hallásra — bemutassák és elmagyarázzák a felhasználóknak a lakókörnyezet fontosabb vonatkozásait. Az összefüggéstelen rész-


119


benyomások közvetítése helyett azonban sokkal inkább arra kell törekedniük, hogy a szóban forgó felhasználó — mobilitásának mértékétõl függetlenül — áttekinthetõ és egységes képet alakíthasson ki magának a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak a téri adottságairól, épületeirõl és azok beosztásáról, valamint közvetlen környékérõl (BETTELHEIM 1989, 139–140). Hogy mi mindent érzékelünk közvetlen lakókörnyezetként, többek között az épület nagyságától is függ. Minél nagyobb és személytelenebb egy ház, annál nehezebb a környezetéhez kötõdnünk. A privát szférát többek között ugyanis éppen az különbözteti meg a nyilvános terektõl, hogy kontrollálni tudjuk a mások általi hozzáférhetõségét. S logikusan minél több ember lakik velünk ugyanabban a házban, annál nehezebb ezt az ellenõrzést megvalósítanunk. A házhoz közeli területen ennélfogva adva kell lennie — a privát és a nyilvános területek közé ékelõdve — egy „félig nyilvános” szférának is, amelyet még a házból is szemmel tarthatunk, s ezáltal ellenõrizhetünk (NEWMANN 1973, id. FLADE 1987, 23; 146). Ennek a zónának, ami éppúgy lehet egy elõkert, mint egy udvar, minden lakó által jól beláthatónak és áttekinthetõnek kell lennie. Ha ezzel szemben a bejárati ajtó rögtön az utcára nyílik, akkor a lakók kénytelenek lesznek nélkülözni az efféle átmeneti terek áldásait. Sok fogyatékos embernek — például a kerekesszékkel vagy bizonytalanul közlekedõ közlekedõ személyeknek — szinte legyõzhetetlen akadályt je-

120

lent, ha a ház elõtti utca nagyon forgalmas. Ebben az esetben a személyes territórium nem terjedhet túl a ház falain. A közlekedési szempontból nyugodtnak mondható környékeken ezzel szemben a lakók magukhoz tartozónak tartják, saját lakókörnyezetük szerves részeként élik meg az utcát. Az sem elhanyagolható elõny, hogy a viszonylag kis forgalmú utcák lakói — nagy átlagban — jobban ismerik egymást (APPLEYARD, LINTELL, id. FLADE 1987, 140). Ott viszont, ahol a magánszféra a házból kilépve rögvest véget ér, az emberek sokkal inkább arra hajlanak, hogy kitérjenek egymás útjából (GÜNTER 1980, id. FISCHER 1991, 258). Egy szó mint száz, a lakóövezeteken keresztül vezetõ, sûrû forgalmat áteresztõ utak jelentõsen akadályozzák a kapcsolatteremtésre, a kommunikációra, a környezet elsajátítására, „belakására” és a hovatartozásra vonatkozó emberi szükségletek kielégítését (FLADE 1987, 46; 140). Csak ha rendelkezésre áll ez a privát és a nyilvános tereket összekötõ, átmeneti zóna (például egy kert, egy ház elõtti pad, egy belsõ udvar vagy egy fedett bejáró formájában), ahonnan a lakók éppolyan jól ráláthatnak a saját házukra, mint amilyen biztos területet nyújt nekik a szomszédos épületek és az utca szemügyrevételéhez, akkor nem fog a nehezükre esni az sem, hogy saját territóriumuknak tekintsék a lakhatást nyújtó szolgáltatás külsõ környezetét is.



Irodalom BERGER, P. A.; HRADIL, St. (Hrsg.): Lebenslagen, Lebensläufe, Lebensstile. In: Soziale Welt, Sonderband 7. Göttingen 1990. BETTELHEIM, B.: Wege aus dem Labyrinth. München 1989. BOLTE, K. M.; HRADIL, St.: Soziale Ungleichheit in der Bundesrepublik Deutschland. Opladen 1984. BROCK, D.: Rückkehr der Klassengesellschaft? In: Beck, U.; Beck-Gernsheim, E. (Hrsg.): Riskante Freiheiten. Frankfurt a. M. 1994, 61–73. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Fachdienst der Lebenshilfe 2/1994. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Leistungsvereinbarungen für Wohneinrichtungen. Marburg 1995. DEGENER, Th.: Die sozialrechtliche Situation geistig behinderter Menschen in bezug auf selbstbestimmtes Leben. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! München 1991, 168–175. FISCHER, M.: Umwelt und Wohlbefinden. In: Abele, A.; Becker, P.: Wohlbefinden. Weinheim, München 1991, 245–266. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. GÜNZBURG, H.; GÜNZGBURG, A. L.: LOCO (Learning Opportunities Coordination). A scale for assessing living units for people with a handicap. (Deutsche Übersetzung). Stratford 1989. HANESCH, W.; PFANNENDÖRFER, G.: Materielle Grundsicherung als Voraussetzung für ein eigenständiges Leben. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Hand-werks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 61–85. HANSER, R.; SEMRAU, P.: Zur Entwicklung der Einkommensarmut 1963–1986. In: Sozialer Fortschritt 1990/2. MAHLKE, W.; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe. Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Bchindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985. METZLER, H.: Wohnen behinderter Menschen in Einrichtungen — Strukturen und Standards. In:

Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend (Hrsg.): Möglichkeiten und Grenzen selbständiger Lebensführung in Einrichtungen — Dokumentation des 1. Symposiums vom 24. März 1995 in Berlin. Berlin 1995, 53–73. Ministerium für Arbeit, Gesundheit und Soziales des Landes Nordrhein-Westfalen (Hrsg.): Behinderte Menschen in Nordrhein-Westfalen: Wissenschaftliches Gutachten zur Lebenssituation von behinderten Menschen und zur Behindertenpolitik in NRW. Düsseldorf 1993. PRISCHING, M.: Das wohlfahrtsstaatliche Weltbild. In: Bellebaum, A.; Barheier, K.: Lebensqualität. Opladen 1994, 41–81. SACK, M.: Das deutsche Wohnzimmer. In: Koelbi, H.; Sack, M.: Das deutsche Wohnzimmer. München, Luzern 1980. SCHÄFERS, B.: Sozialstruktur und Wandel der Bundesrepublik Deutschland. Stuttgart 1985. SCHELSKY, H.: Auf der Suche nach der Wirklichkeit. Düsseldorf 1965. SCHULZE, G.: Das Projekt des schönen Lebens. In: Bellebaum, A.; Barheier, K.: Lebensqualität. Opladen 1994, 13–36. SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe. In: Pape, F.W. (Hrsg.): Leben mit einer Körperbehinderung. Stuttgart 1994, 9–26. SILBERMANN, A.: Vom Wohnen der Deutschen. Frankfurt a. M. 1966. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. WEIGAND, H.: Rückkehr in die Heimatgemeinde — eine Zwischenbilanz. In: Koenning, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloh 1986, 103–146. WOLFENSBERGER, W; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


121



Individuális kialakítás és magántulajdon igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak korábbi életében nem, vagy csak igen korlátozott mértékben nyílt lehetõsége arra, hogy befolyást gyakoroljon saját lakóterének kialakítására, s kellõ magántulajdonra tehessen szert (például azért, mert hosszú évekig pszichiátriai intézményben vagy nagy létszámú otthonban élt). 2. A felhasználónak nincs saját, legalább zuhanyozóval és WC-vel kiegészített szobája, vagy — annak ellenére, hogy ezirányú kívánságát kifejezte — nem valamely lakótársával (partnerével) él együtt egy kétszobás apartmanban. 3. A felhasználónak nincs saját kulcsa a szobájához és a ház bejárati ajtajához, bár megfelelõ segítséggel képes lenne megtanulni ezek használatát. 4. A privát lakótereiben található bútorok nem a felhasználó saját tulajdonában vannak. 5. A felhasználót külön támogatni kell abban, hogy privát lakótereit a saját egyéni igényeinek megfelelõen alakíthassa ki és rendezhesse be. 6. A felhasználó nem tud bármikor hozzáférni értékes vagy számára személyes jelentõséggel bíró tárgyaihoz. Ezeket nem védik kellõképpen attól, hogy illetéktelen kezekbe kerüljenek. 7. A felhasználót külön segíteni kell abban, hogy pénzébõl — késõbbi, nagyobb beszerzéseket szem elõtt tartva — tudatosan megtakarítson bizonyos összegeket.

Összmegítélés A felhasználót — egyéni igényeibõl és individuális tapasztalataiból következõen — nagymértékben támogatni kell saját privát lakótereinek személyre szabott kialakításában, valamint magántulajdona kezelésében.

122




Individuális kialakítás és magántulajdon igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználóknak legalább egy saját, zuhanyozóval és WC-vel kiegészített szobájuk van, vagy — kívánságuknak megfelelõen — valamely lakótársukkal (partnerükkel) élnek együtt egy kétszobás apartmanban. 2. A felhasználók kivétel nélkül saját kulccsal rendelkeznek a szobáikhoz és a ház bejárati ajtajához, s szükség szerint segítséget kapnak ezek használatához. 3. A felhasználók privát lakótereiben található bútorok a saját tulajdonukban vannak, illetve a saját tulajdonaikként kezelik azokat. 4. A felhasználók folyamatosan támogatást kapnak privát lakótereik individuális kialakításához és berendezéséhez. 5. A felhasználókat segítik abbéli joguk gyakorlásában, hogy életkoruknak és kultúrájuk szokásainak megfelelõ, személyes érdeklõdésüket kielégítõ tárgyakat birtokolhassanak. Az idõsebb felhasználókat kiváltképp támogatják abban, hogy privát élettereikben személyes emléktárgyaikkal (családtagokat és barátokat ábrázoló fényképekkel stb.) vehessék körül magukat. 6. Értékes és számukra személyes jelentõséget hordozó tárgyaik bármikor hozzáférhetõek a felhasználók számára, mások viszont csak az õ engedélyükkel férhetnek hozzá ezekhez. 7. A felhasználók segítséget és tanácsokat kapnak arra nézve, hogy pénzükbõl bizonyos összegeket megtakarítsanak nagyobb kiadással járó személyes céljaik megvalósítása érdekében. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy a közös háztartásban élõ személyek külön költségvetéssel, azaz saját anyagi eszközökkel rendelkezzenek, melyek felhasználásáról közösen döntenek.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy lehetõvé váljon a felhasználók privát élettereinek individuális kialakítása, és biztosított legyen számukra a magántulajdon feletti szabad rendelkezés.


123

Lakóhely... • Esztétikum és komfortosság

6.1.4. tárgykör:

Esztétikum és komfortosság Saját lakása a mindennapok középpontját jelenti a legtöbb ember számára. Ide térhet vissza a napok fárasztó rohanása után, hogy pihenhessen, kikapcsolódhasson és új erõvel töltekezhessen fel. Lakása bizalmat és meghittséget sugároz felé, biztonságot és védettséget nyújt neki. Ezen túlmenõen keretet ad számos, egyedül vagy másokkal együtt végezhetõ tevékenységnek is. Ahhoz azonban, hogy a lakás egyszerre nyújtson védettséget és ösztönözzön ténykedésre, olyan kialakítással és felszereltséggel kell rendelkeznie, hogy lakói mindenkor jól érezzék magukat benne. Nem véletlen, hogy a legtöbb német polgár elsõsorban a kényelmet és az otthonosságot tartja fontosnak saját lakásával kapcsolatosan (vö. SILBERMANN 1966, 114), s szabadideje jelentõs részét lakása csinosításával, még kényelmesebbé és még komfortosabbá tételével tölti. A társadalomban idõközben általánosan elfogadottá vált, hogy a különbözõ korosztályokhoz tartozó és egymástól igen eltérõ érdeklõdési körû személyek a lehetõ legegyénibben, személyes életérzésüknek megfelelõen alakítják ki és rendezik be saját privát lakótereiket. Az eredmény természetesen más lesz egy fiatalkorú és más egy élete delén már túljutott ember esetében, egészen más az otthonülõ típusba tartozóknál és megint más azoknál, akik jóformán csak aludni járnak haza. Amikor tehát a felhasználók lakószféráinak lehetõ legesztétikusabb kialakítását követeljük meg a lakhatást nyújtó szolgáltatóktól, akkor ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy — mintegy normaként — elõ kívánnánk írni egyfajta berendezési stílust vagy ízlést. Alapvetõen minden olyan megoldás vagy tárgy esztétikusnak tekinthetõ, ami belefér az adott korcsoport esetében kulturálisan elfogadottnak számító, illetve szokásos minták körébe, s harmonikusan beilleszthetõ az adott, akármilyen egyéni berendezési stílus többi eleme közé — vagyis a bútoráruházak katalógusaiban megtestesülõ átlagízléstõl akár jócskán elütõ berendezési tárgyak is.

A lakószféra kialakítása és a kompetenciák bõvítése A nem fogyatékos emberek lakásaival összehasonlítva, a lakhatást nyújtó szolgáltatásokat igénybe ve-

124

võ értelmi fogyatékos emberek lakóterei gyakran rideg hatást keltenek; a szemlélõnek úgy tûnik, mintha a lakókat nem is igen érdekelné szobáik kinézete, sõt, ezek néha egyenesen lakatlannak tûnnek. Ilyenkor könnyen hajlunk arra, hogy mindezt az értelmi fogyatékosság számlájára írjuk, mondván, hogy sokan közülük láthatóan semmiféle érdeklõdést nem mutatnak lakószférájuk esztétikus kialakítása iránt, miképpen az is nyilvánvalónak tûnik, hogy eleve nem is képesek egy komfortosan berendezett, értékes tárgyakkal felszerelt lakás „rendben tartására”. Közelebbrõl megnézve aztán sokszor kénytelenek vagyunk belátni, hogy „az érdeklõdés hiánya” és a környezet kreatív alakítására való „képtelenség” nem is annyira az értelmi fogyatékos emberek individuális deficitjei, hanem a következõ két problématerület egymásrahatásának eredményei: Egyrészt tehát, még mindig igen sok lakhatást nyújtó szolgáltatóra jellemzõ, hogy a különféle helyiségek berendezésére szolgáló bútorokat nem maguk a felhasználók választják meg, esetleg hozzák beköltözésükkor magukkal, hanem ezeket egységesen — a lakók létszámának és a különbözõ terek kialakításáról elõzetesen megalkotott koncepciónak megfelelõen — szerzik be. Más esetben pedig olyan bútordarabok és berendezési tárgyak majdhogynem tetszõleges, hevenyészett összehalmozása uralja a képet, melyek sem stílusukban, sem színükben nem illenek egymáshoz, s ráadásul nemritkán igencsak kifogásolható állapotban vannak már. A legtöbb olyan szolgáltatásnál, amely viszonylag hosszabb ideje mûködik már, annak idején korántsem esztétikai, hanem szinte kizárólag funkcionális szempontok alapján határoztak a berendezési tárgyak kiválasztásáról. Mindenütt a könnyen kezelhetõ anyagok uralkodnak, hogy mindent a lehetõ legegyszerûbben és leggyorsabban lehessen tisztítani: az asztalokat viaszosvászon, a padlót linóleum borítja. Az ablakok elõtt nem lóg függöny, hiszen könnyen leszakadnának. A közösségi helyiségek berendezése önkényesen szétosztva a teremben, az egyes bútordarabokat mintha csak „letették volna valahová”, még véletlenül sem áll össze belõlük valamiféle, kicsit is otthonosnak mondható egész; az ülõgarnitúra messze elszigetelve az étkezõsaroktól, a mennyezet neoncsövei metszõen éles, hideg fényt sugároznak szerteszét, sehol egy állólámpa vagy bármiféle meghitt hangulatvilágítás.



A másik problematikus pont, hogy azoknak a felhasználóknak, akik jószerivel egész korábbi életüket különféle nagy intézményekben töltötték, rendszerint soha nem nyílt alkalmuk megtanulni, hogy micsoda óriási lehetõségek rejlenek az önmegtapasztalásra és a kompetenciák bõvítésére a privát lakószféra aktív, személyre szabott kialakítása során. Az intézetek és a nagy létszámú otthonok igen kevés indíttatást adnak lakóiknak arra nézve, hogy szobájukat — melyen majd’ minden esetben több lakótárssal is osztozniuk kell — otthonuknak tekintsék. Ha tehát valaki hosszú éveken, évtizedeken keresztül ilyen intézményben kényszerül élni, akkor — néhány kivételtõl eltekintve — soha nem tehet szert arra a központi jelentõségû, jóllehet a nem fogyatékos emberek számára teljesen nyilvánvaló tapasztalatra, hogy a minket körülvevõ bútorok és egyéb berendezési tárgyak nem egyszerûen idegen objektumok, hanem saját személyiségünk kifejezési formáivá is válhatnak, sõt, idõvel semmi mással össze nem téveszthetõ individuális jelentõségre tehetnek szert, amennyiben saját igényeink és elképzeléseink alapján válogathatjuk össze, rendezhetjük el és használhatjuk ki õket. A bútorok és az egyéb berendezési tárgyak sosem csak funkcionális értéket képviselnek. Használhatóságuk szempontjai mellett mindig ott áll esztétikai értékük is. Ehhez persze az kell, hogy tulajdonosa ne csak a számtalan lehetséges ülõalkalmatosság egyikének tekintsen — példának okáért — egy széket, hanem teljes tudatossággal lássa annak egyediségét, vagyis ébredjen benne érdeklõdés iránta, és ismerje fel formájának, alakjának, anyagának, színének stb. különlegességét. Amennyiben a fenti feltételek teljesülnek, tulajdonosa nem csupán használni fogja a szóban forgó bútordarabot, hanem „a sajátjává fogja tenni” azt, mégpediglen oly módon, hogy a legmesszebbmenõkig egyedi viszonyt hoz létre a szék tulajdonságai, illetve az ezekkel kapcsolatos saját észleletei között. A valamelyik nagy intézmény falai között éveket eltöltött fogyatékos emberek e téren, vagyis téri és tárgyi környezetük elsajátításának, birtokba vételének terén is extrém mértékû tapasztalatszegénységben szenvednek. Az elmondottak szerint azonban a kialakult ízlés vagy a környezet konstruktív alakításának képessége nem olyan tulajdonságok, melyekkel egy adott személy vagy rendelkezik, vagy nem. Annak függvényében alakulnak ki, hogy az érintett ember milyen élményekre, milyen szociális és kulturális tapasztalatokra tesz szert élete folyamán, s csakis akkor teljesedhetnek ki és juthatnak megfelelõ kifejezõdési formáikhoz, ha az egyén élet- és lakófeltételei ezt meg is engedik.

Ingerek és ösztönzés A lakhatást nyújtó szolgáltatásokban élõ értelmi fogyatékos embereket leginkább a szolgáltatások munktársai segíthetik hozzá ahhoz, hogy kialakuljon bennük az esztétikus lakókörnyezet iránti érzékenység. Ennek természetesen az az elõfeltétele, hogy a munkatársak maguk is tisztában legyenek a tudatosan kialakított, megfelelõen differenciált és ingergazdag lakóterek jelentõségével. Késznek és képesnek kell lenniük továbbá arra, hogy a lakhatást nyújtó szociális szolgáltatók nagyobb intézményeinek ma még gyakran reménytelenül sivár, lehangoló belsõ világát — a felhasználókkal közösen — individualizáltabbá és az egyéni szükségletekhez jobban alkalmazkodóvá alakítsák át. Több mint valószínû, hogy egy barátságosan, emberhez méltó módon berendezett lakásban a munkatársak is több örömet lelnek munkájukban. A megváltozott téri feltételek megváltoztathatják úgy a felhasználók, mint a munkatársak viselkedését, valamint egymáshoz való viszonyukat is (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 88; 100–101). A lakhatás az emberi életnek az a területe, amelyben a legnagyobb biztonságot és folytonosságot tapasztalhatjuk meg. Ennek fonákja, árnyoldala persze az, hogy saját lakásunk vagy házunk egy bizonyos idõ elteltével már olyannyira ismertté válik számunkra, hogy aligha szolgálhat új tapasztalatokkal. Annál fontosabb tehát, hogy az egyes tereket ne monoton egyformasággal, hanem változatosan, viszonylag komplex módon alakítsuk ki úgy, hogy a lehetõ legelevenebbnek hassanak. Többek között megfelelõen tágas helyiségekre van szükség ahhoz, hogy elérhessük a lakóterek komplexitásának kívánatos mértékét, hiszen a kis alapterületû szobák hamar „megtelnek”, berendezésük zsúfolt és túlságosan is komplex hatást fog kelteni (FLADE 1987, 41). Súlyosan veszélyezteti az ember jó közérzetének kialakulását, ha lakókörnyezete nem nyújt számára elegendõ ingert és ösztönzést (uo. 37–38). Ráadásul az értelmi fogyatékos emberek, akik korlátozott mobilitásuk folytán az átlagosnál eleve jobban rászorulnak a lakáson belüli konkrét ingerekre és ösztönzésekre, különösen is függenek a lakószférájukon belül szerezhetõ érzékszervi benyomásoktól és tapasztalatoktól. Lakótereiket igen sokszínûen és differenciált módon kell tehát kialakítani. Különösen a súlyos fokban fogyatékos személyek azok, akik — lévén számukra a tárgyi világ nem elsõsorban elvont fogalmakon keresztül, hanem mindenekelõtt konkrét testi-érzékszervi tapasztalatokon keresztül közvetítõdik — fokozottan ráutaltak egy olyan környezetre, amely a lehetõ legtöbb és legvál-


125


tozatosabb fizikai ingert nyújtja nekik. A sivár, rideg, monoton, egy kaptafára kialakított terek nem szolgálnak ilyen tapasztalatokkal. Végül, de nem utolsósorban fontos megjegyeznünk, hogy a fenti értelemben megfelelõ környezet nem hozható mesterségesen létre, nem helyettesítik tehát a különféle terápiás koncepciók szerint kialakított helyiségek (snoezelenterem, labdafürdõ, prenatális szoba stb.), melyekben a felhasználó naponta csupán néhány órát, esetleg csak néhány percet tölt, s melyek többnyire semmiféle lehetõséggel nem szolgálnak az általuk biztosított terek elsajátításához. Ahelyett tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatók azon igyekeznének és azon törnék a fejüket, miként tudnák igénybevevõiknek az emberi fejlõdés szempontjából alapvetõ jelentõségû környezeti tapasztalatokat izolált formában, speciálisan kialakított „különtermekben” biztosítani, arra kellene törekedniük, hogy — kivétel nélkül — olyan változatosan alakítsák ki és olyan gazdagon rendezzék be felhasználóik privát lakótereit, hogy azoknak ott nyíljon módjuk a megfelelõ tapasztalatszerzésre, ahol szokás szerint a nem fogyatékos embereknek is: a normális, saját lakókörnyezetükben eltöltött mindennapok során (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 20; 95-tõl). Ennek érdekében például a nagyobb termekben meghitt, az alkalmi visszavonulást lehetõvé tevõ, illetéktelen tekintetektõl elzárt sarkokat lehet kialakítani, a belsõ teret különféle beépítésekkel lehet felosztani. Tudatosan kell alkalmazni a különbözõ színeket és fényforrásokat is. Az alapvetõen világosra festett helyiségek, ahol azonban a tér különbözõ részein más-más fényviszonyok érvényesülnek, általában stimuláló hatásúak, míg a kizárólag fehér falakkal körülvett vagy egyszínû, s mindehhez egységes megvilágítású szobák inkább ingerszegénynek mondhatóak. Azt is érdemes meggondolni, hogy a világos tereket többnyire nagyobbnak érzékeljük, míg sötét helyiségekben hamarabb alakul ki bennünk a szûkösség és a bezártság érzése (BAUM, DAVIS, id. FLADE 1987, 38). Egy adott tér esztétikumát nemcsak a látványnak kell közvetítenie, az esztétikus kialakításnak a szemen kívül meg kell szólítania a többi érzékszervet is: a tapintást a különféle építõanyagokon és szöveteken keresztül (fa, textíliák, kárpit, fémek stb.); a szaglást például a konyhában tárolt különféle fûszerek, a fürdõszobában tartott szappanok és egyéb tisztálkodási vagy illatszerek, valamint a szobában gondozott növények illataival; a hallást a kertben vagy az ablak elõtt csiripelõ madarak énekének, a vízcsobogásnak, a tûz pattogásának vagy a falióra ketyegésének hangjaival (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 13–14).

126

A megfelelõen ingergazdag és ösztönzõ, megváltoztatható környezet egyébiránt a legjobb védelem a rongálásokkal szemben. Minél több alkalma nyílik saját lakókörnyezetének kontrollálására és önálló, tetszése szerinti megváltoztatására, annál kisebb az ember motivációja a destruktív tevékenységek iránt. Ezzel szemben a rombolás ott következik be a legnagyobb valószínûséggel, ahol a környezet monoton, ingerszegény, elhanyagolt, illetve már eleve megrongált állapotban van (FLADE 1987, 146-tól).

A ház, az udvar és a kert kialakítása Az otthonosan berendezett, esztétikusan kialakított helyiségek szinte hívnak minket az ott-tartózkodásra, s arra ösztönöznek, hogy — egyedül vagy másokkal — különféle tevékenységeket végezzünk bennük. Egy adott épület külsejének és belsõ tereinek kialakítása azonban a külvilág felé is egész sor üzenetet közvetít a benne lakókról: társadalmi megítélésükrõl és státusukról, kompetenciáikról és arról, hogy a többi ember mit tart róluk és mennyire tekinti értékesnek õket (vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 63-tól; 375-tõl). Egy esztétikus megjelenésû ház azt jelzi, hogy megbecsülésnek örvendõ, a kényelmes lakókörülményeket szeretõ, kellõ szépérzékkel bíró emberek élnek benne. Ezel szemben a sivárságot és monotonitást sugárzó, csúnya épületek egyfajta érdektelenségrõl, a kialakításukkal szembeni közönyrõl árulkodnak, s azt a benyomást közvetítik a külsõ szemlélõ felé, hogy lakói édeskeveset törõdnek magukkal és a környezetükkel, s nyilvánvalóan teljességgel érzéketlenek az esztétikai szempontokra. Ebbõl az okból minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak ügyelnie kell arra, hogy a szolgáltatásnak helyet adó ház külsõ megjelenése mind stílusában, mind építészeti megoldásaiban, mind festésében a lehetõ legmagasabb esztétikai értéket képviselje. A házat körülvevõ udvarnak és kertnek — beültetett növényeivel, gondozott növényeivel, megfelelõ kerítésével — ugyanezt a benyomást kell közvetítenie. Óvnánk attól, hogy a szolgáltató ezzel szemben egyszerûen befüvesítse a ház közvetlen környékét, hiszen ez kevéssé ösztönöz különféle tevékenységekre, s inkább kedvezõtlen, mintsem kedvezõ feltételeket biztosít a szomszédokkal való kapcsolatfelvételhez és a kontaktusok ápolásához. Sokkal alkalmasabb az egységes gyepszõnyegnél, ha a külsõ területeket „félig nyilvános szféraként” alakítjuk ki, s megfelelõ tereket képezünk ki rajta az ott-tartóz-



kodáshoz, a kifelé és a befelé figyeléshez egyaránt (ld. az „Individuális kialakítás és magántulajdon” elnevezésû tárgykört, a 108. oldaltól kezdõdõen). Biztosítani kell az épület és az udvar rendszeres — ha csak egy mód van rá, a felhasználók által önállóan, vagy legalább velük együttesen végzett — állagmegóvását, karbantartását, szépítését (például a homlokzat renoválása, az ablakok évszaknak megfelelõ díszítése, a kert folyamatos gondozása). Fontos, hogy kapcsolat alakuljon ki a benti és a kinti világ, azaz a ház belsejében lévõ és az azon kívüli tér között. A fedett bejáratok, az elõkertek stb. mellett akár az ablakok is megteremthetik ezt az összeköttetést, feltéve, hogy ki és be lehet nézni rajtuk (ami idõsebb épületeknél, az ablakok magas elhelyezése miatt, sokszor nem lehetséges). Ezáltal viszont — sajnálatos módon de szükségszerûen — minden a „benti” dolgokra összpontosul, vagyis azok az ablakok, amelyek pusztán a fény beengedésére szolgálnak, de nem teszik lehetõvé, hogy kinézve rajtuk szemmel tarthassuk környezetünket, szintén ludasak lehetnek abban, ha a külvilág felé tájékozódás elhanyagolódik. Magasított ülésekkel vagy dobogók beépítésével kiküszöbölhetjük a fenti problémát. Nem elhanyagolható mértékben segítheti az integrációs törekvéseket, ha az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás épülete megfelelõ „külcsínnel” rendelkezik (vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 375tõl). A felhasználók hozzátartozói és barátai, de a szomszédok is, nyilvánvalóan szívesebben, minden nagyobb ellenállás nélkül lépik át — látogatás céljából — egy tetszetõs, mind külsõ, mind belsõ kialakításában igényes ház küszöbét. Ezzel szemben, ha a lakhatást nyújtó szolgáltatás a szociális intézmények tipikus jellegzetességeit hordozza magán, ezzel eleve elriasztja a látogatókat és közvetve arra kényszeríti õket, hogy inkább az épületen kívül találkozzanak a felhasználókkal. Végül, a ház külsõ megjelenése és belsõ kialakítása a benne élõk énképe szempontjából is meghatározó. Azok az emberek, akik csúnya házakban és szegényesen berendezett lakásokban kényszerülnek élni, s semmiféle lehetõségük nincsen arra, hogy jobbra fordítsák helyzetüket, igen hamar önmaguk elõtt is értéktelennek fognak feltûnni.

Felszereltség és komfortosság Lakása felszereltsége általában erõteljes befolyást gyakorol az ember saját lakókörülményeivel való megelégedettségére (GLATZER, ZAPF 1984, 87–88). A jól felszerelt lakást persze általában igen hamar megszokjuk és magától értetõdõnek tekintjük, míg a

hiányos, szegényes felszereltség alapvetõen elégedetlenséget szül. Az ember saját lakásával szemben támasztott, egyéni elvárásai mindenesetre erõteljesen magukon viselik a lakhatással kapcsolatos korábbi tapasztalatainak hatását. Nem szabad tehát idejekorán megelégedettségként nyugtáznunk, ha egy adott felhasználó akkor is tetszését fejezi ki a rendelkezésére bocsátott privát helyiség berendezésével kapcsolatosan, ha az minõségét tekintve jócskán hagy maga után kívánnivalót, hiszen ennek hátterében az is állhat, hogy ezirányú elvárásai idõközben alkalmazkodtak még az eredeti igényeinek egyáltalán nem megfelelõ valósághoz is, s egyfajta beletörõdöttség, valamiféle „rezignált megelégedettség” alakult ki benne (vö. FLADE 1987, 73). Ugyan a bútorozottságnak és az egyéb berendezési tárgyak meglétének el kell érnie egy bizonyos minimális szintet, mégsem kizárólag a materiálistárgyi felszereltség függvénye, hogy egy lakást vagy egy különálló szobát otthonosnak érzünk és kellõképpen komfortosnak ítélünk-e. Egy meghatározott komfortfokozattal járó kényelem élvezetébõl minden emberi érzékszervnek ki kell vennie a részét: a szem látja a berendezés szépségét és harmonikusságát; a testi érzékelés tudósít az egész tér jellegérõl és a berendezési tárgyak anyagi jellemzõirõl; a tapintás, a szaglás és a hallás hasonlóan fontos benyomásokat közvetítenek. Egy komfortosan berendezett lakás tehát „az egész embert”, annak összes érzékén keresztül, pozitív módon ragadja meg. Sokszor elég egyszerûen elképzelnünk, milyen is lenne, ha nekünk magunknak kellene ott laknunk, és máris képet kaphatunk arról, hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás helyiségei — úgy általánosságban, mint a felhasználók privát tereit tekintve — megfelelõ kényelmi szintet biztosítanak-e a bennük élõknek.

A lakószféra kialakításának kritériumai A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak mindent el kell követniük azért, hogy a szolgáltatásaiknak helyet adó lakások vagy házak mind belsõ, mind külsõ tereit — a felhasználók egyéni igényeit, kívánságait és elképzeléseit a lehetõ legmesszebbmenõkig figyelembe véve, és velük közösen — esztétikusan alakítsák ki és megfelelõ komfortossággal rendezzék be. Ennek során, más egyebek mellett, a következõ kritériumokra kell tekintettel lenniük (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 47-tõl; WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 375-tõl):


127


1. A különféle terek kialakításánál igen fontos a többféle, egymással összhangban álló anyag és forma használata. A természetes építõanyagok használata már csak ezért is ajánlatos, mert a legtöbb értelmi fogyatékos ember — megfelelõ lehetõségek híján — általában igen kevés korábbi tapasztalattal rendelkezik a természet világáról. Kívánatos tehát különféle fafajták és textíliák beépítése, hiszen ezek igen változatos felszíni struktúrákat mutatnak, s a szemet éppúgy ösztönzik a megismerésre, mint a tapintást. A környezettel a leginkább annak „megragadásán” keresztül kapcsolatot tartó emberek számára rendkívül fontosak a tapintási érzékletek. Ebbõl a célból hasznos lehet az egyes helyiségekben eltérõ padlóborítást és burkolóanyagokat használni. Az egységes, mindenhol szürke, esetleg önkényesen összeválogatott színû linóleumborítás helyett változatosan, különbözõ felszínû anyagokkal — padlószõnyeggel, parkettával, kõlapokkal vagy csempével — kell a talajt burkolni. Alkalmatlannak kell tekinteni és egyhangúságuk, monoton ismétlõdésük miatt kerülni kell a mintás tapéták használatát (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 52; 60). A helyiségekben legyen sokféle, de egyaránt kényelmes ülõalkalmatosság. A bútorok kellemes tapintású anyagokból készüljenek (ne tisztán szintetikus, hanem különféle természetes alapanyagokból), és ösztönözzenek különbözõ tevékenységekre is (ne csak puha, süppedõs, szunyókálásra csábító fotelek legyenek a szobában). Minél nagyobb falfelület, minél több bútor és egyéb berendezési tárgy váltja ki a felhasználókból a vágyat a megérintésükre, s nyújt nekik kellemes tapintási élményt, annál inkább biztonságban fogják magukat érezni az így kialakított és berendezett helyiségekben (BETTELHEIM 1989, 136–137). A kellemes testérzethez az is hozzátartozik, hogy a szobában kellemes meleg uralkodjon. Lehetõséget kell biztosítani arra, hogy a szobahõmérsékletet a felhasználók egyéni igényeinek megfelelõen szabályozni lehessen. A levegõ ne legyen száraz, és mindig elegendõ meleg víz álljon rendelkezésre. 2. A bútorok és egyéb berendezési tárgyak nagyságának és magasságának a felhasználók testméretéhez kell igazodniuk. A tükröket és a tárolópolcokat megfelelõ magasságban kell felszerelni, az ágyak nem lehetnek kisebbek a kelleténél. A lakás vagy a ház belsõ terének kialakításakor minden méretet a lakók igényeihez kell szabni, vagyis mindenhez „az embert kell mértékül venni” (CONRADS, id. FLADE 1987, 61). Közérthetõ példával illusztrálva: az alacsonyabb ember széke tehát az átlagosnál kisebb

128

legyen, a jól megtermetté megfelelõen széles és stabil, az idõsebbé pedig ne legyen túl alacsony. A bútorzat funkciója is lényeges. A beszélgetésekhez helyet kínáló ülõalkalmatosságoknak kényelmesnek kell, ám nem szabad elmozdíthatatlanul nehéznek lenniük, és egyenes testtartást kell lehetõvé tenniük; a pihenésre ezzel szemben inkább a mély, öblös fotelek alkalmasak, melyekbe szinte „belesüpped” az ember (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 50). Új bútor beszerzésére gondolva tehát mindig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy pontosan kinek is szánjuk, és mire kell szolgálnia. Csak ezután vegyük fontolóra, hogy illik-e az adott helyiséghez és a már meglévõ berendezéshez. Mindenütt el kell helyezni azokat az egyéni igényeket kielégítõ segédeszközöket és speciális berendezési tárgyakat (például fürdõszobai kapaszkodókat, lépcsõkorlátokat, felvonót), melyek segíthetik és növelhetik a felhasználók mozgási szabadságát. 3. A lakás egészének, ezen belül bútorainak és minden berendezésének tiszta és gondozott benyomást kell kelteniük anélkül azonban, hogy csupa úgynevezett „könnyen kezelhetõ” anyaggal vennénk körül a felhasználókat (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 47-tõl; WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 75-tõl). A felhasználók szobáinak felújításával és átrendezésével kapcsolatosan a szolgáltatónak a társadalom egyéb rétegeiben megszokott, általánosnak számító standardokhoz kell igazodnia. Statisztikai adatok szerint (SILBERMANN 1991, 58) a nyugatnémet háztartásokban átlagosan 3–4 évente kerül sor a lakóhelyiségek megváltoztatására (renoválás és/vagy részben/teljesen újraberendezés). A legtöbb német polgár lakberendezéssel kapcsolatos magatartását eszerint egyfajta „permanens fogyasztási folyamatként” értékelhetjük (uo. 135), miközben a változtatási ritmus az életkor elõrehaladtával lassul, azaz nõ az átalakítások vagy újraberendezések közötti idõszakaszok hossza. 4. A lakás vagy a ház külsejének harmonizálnia kell mind a környezetével, mind a belsõ kialakítással. A lakhatással kapcsolatban az üresség ellentéte nem a telítettség, hanem az összhang. A belsõ tér összhangját a szabadon hagyott területek és a bebútorozott részek lehetõ legoptimálisabb arányának megtalálásával (mind a sivárságot, mind a túlzsúfoltságot elkerülve) érhetjük el. Ehhez a tudatos színválasztás és a célnak leginkább megfelelõ anyagok kiválasztása éppúgy hozzátartozik, mint a különbözõ bútorok, berendezési tárgyak és dekorációk (képek, növények, az adott évszakhoz alkalmazkodó díszítések stb.) ízléses összeválogatása. Ne feledkezzünk meg ennek kapcsán arról sem,



hogy az idõsebb emberek ízlése általában a lakberendezéssel kapcsolatban is hagyományosabb mintákat követ, mint a fiatalabbaké (vö. SILBERMANN 1991, 12–13; 42; 64-tõl). Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál tapasztalhatjuk, hogy a helyiségek felsõ, magasabban fekvõ részei kopárak, strukturálatlanok. Így még az egyébként nagy belmagasságú termek is alacsonynak, „laposnak” tûnnek, s ezáltal nyugtalanító benyomást keltenek. Pozitív térhatás csak akkor alakulhat ki, ha a helyiségek magassági dimenzióját is tudatosan kihasználjuk és alakítjuk, ily módon elõsegítve az ingersûrûség és a téri differenciáltság szintjének emelkedését. Az otthonos, lakályos légkör megteremtésének szempontjából igen fontos, hogy a falakat és a mennyezetet is „berendezzük”, például úgy, hogy kisebb-nagyobb emelvényeket építünk be (ezek ráadásul arra is jó lehetõséggel szolgálnak, hogy a felhasználók gyakorolhassák és tökéletesíthessék mozgásos készségeiket), a falakra polcokat vagy képeket teszünk fel, esetleg különféle faborításokat, lambériát, álmennyezetet alkalmazunk (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 49; 121-tõl). Minden tapasztalat azt mutatja, hogy az átalakításokat a felhasználókkal együtt érdemes végezni, hiszen így, a folyamat tevékeny részeseiként, sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy személyes viszonyt alakítsanak ki a szóban forgó helyiségekkel, illetve azok újjávarázsolt tereinek építészeti elemeivel és berendezésével. A ház külsejének összhangja alatt két dolgot kell értenünk. A fogalom egyfelõl azt jelenti tehát, hogy az épület külsõ megjelenése, jellegzetes képe illik az általa betöltött funkcióhoz; másfelõl viszont azt takarja, hogy a ház nagysága és alakja nem üt el a környék többi lakóépületéétõl (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 16). A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak helyet adó házak külsõ megjelenését elõször is a hatályos építészeti elõírások befolyásolják. Az ilyesfajta rendelkezések megalkotásának hátterében — többek között — éppen az a megfontolás áll, hogy egyazon lakóövezeten belül valamiféle egységet hozzon létre a különféle építészeti stílusok és formák között. Az alkotó szabadság ennek kapcsán annál nagyobb, minél több funkciót lát el ugyanaz az épület. Egy vegyes beépítettségû városrészben, melyben lakóházak, üzletek és hivatalok váltogatják egymást, kevésbé tûnik fel a különbség két épület jellegzetes stílusjegyei között, mint egy kertvárosi lakónegyedben, ahol kizárólag családi házak sorjáznak egymás után. A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak helyet adó házaknak alapvetõen ugyanúgy kell kinézniük, mint a környéken bármely más, „normális” lakóépületnek. Összhangban kell tehát állniuk környezetükkel és

feltûnés nélkül be kell illeszkedniük annak összképébe, s mind nagyságukat, mind építészeti megoldásaikat tekintve a lehetõ legkevésbé szabad csak eltérniük az õket körülvevõ házaktól, vagy legalábbis a lehetõ legjobban harmonizálniuk kell azokkal. Ily módon képesek lehetnek azt az üzenetet közvetíteni az õket szemlélõnek, hogy nem valamiféle szociális szolgáltatással, hanem egy teljesen szokványos lakóházzal áll szemben, melyben olyan emberek élnek, akik joggal foglalják el a helyi közösségen belül õket megilletõ helyet. Ha ellenben az értelmi fogyatékos embereknek otthont adó házak feltûnõen kilógnak a közvetlen közelükben álló épületek közül, akkor ezáltal felébresztik a másság gyanúját, s ez a benyomás arra fogja ösztökélni a környék lakosait, hogy elhatárolódjanak az ilyen házak lakóitól és megfelelõ távolságot alakítsanak ki velük szemben. Summa summárum, a szolgáltatásnak helyet adó épület — nagyságára, építészeti stílusára és kialakítására, korára és állagára nézve — lehetõség szerint egyáltalán ne üssön el a környezõ házak többségétõl. A lakhatást nyújtó szolgáltatások alkalmazottainak megítélése szerint a legtöbb olyan épület, melyben az értelmi fogyatékos felnõttek ambuláns segítséggel kísért lakócsoportjai élnek, maradéktalanul kielégíti a fenti feltételeket, vagy legalábbis — a véleményekbõl mindenesetre ez tûnik ki — alig-alig okoz stigmatizációs hatásokat. A THESING (1993, 168–169) vizsgálatába bevont lakócsoportok több mint háromnegyede családi házban vagy társasházban élt; ezen épületek zöme nélkülöz bármiféle feltûnõ építészeti megoldást (85%), privát jelleget hordoz és jelenít meg (92%), és gondozott hatást kelt (83%). Csak a megkérdezett csoportok igen kis hányada (7,4%) felelte azt, hogy az épület a szociális intézmények jellegzetes külsõ jegyeit hordja magán, s minden bizonnyal ezt a benyomást is közvetíti a kívülállók felé. A felsorolt szempontok jelentõs hányada elsõ pillantásra akár mellékesnek is tûnhet. Gondoljunk azonban csak bele, hogy a lakás kialakításával és a lakberendezéssel kapcsolatos efféle formaságok, ezek a — nem fogyatékos embereknél többszörösen is az individualitás jeleinek számító és széles körû elfogadottságnak örvendõ — „külsõségek” azoknál a személyeknél, akiket értelmi fogyatékosságuk miatt már eleve igen hamar másnak és „nem közénk valónak” szoktak tekintetni, nemritkán elutasításra találnak a lakosság körében és a szociális távolság növelésére ösztökélik a környezetükben élõket. Itt is érvényes tehát a tétel, miszerint az értelmi fogyatékos emberek életterét megfelelõ érzékenységgel, külön-


129


leges sérülékenységük figyelembevételével kell kialakítani. 5. A színek jelentõsen befolyásolják a különféle helyiségek otthonosságát, s lakóik hangulatát. Nagyon fontos tehát a bútorok, a tapéták, a függönyök, a szõnyegek stb. színének tudatos, ízléses megválasztása. Míg a sötét tónusú színek (barna, meleg árnyalatú sötétzöld) inkább pihentetõ hatásúak, addig a világos, karakteres színek élénkséget sugároznak, de nemritkán nyugtalanítóak is. A szûken vett lakószféra számára ezek a karakteres színek általában csak kivételes esetekben elõnyösek. Egy adott helyiségben alkalmazandó színek kiválasztásánál tehát a felhasználók kívánságai mellett mérlegelni kell azt a hatást is, amelyet a szóban forgó helyiségben élõ ember(ek)re az egyes színek várhatóan gyakorolni fognak (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 55-tõl). Fontos szempontként jelenik meg ennek kapcsán a felhasználók életkora: az idõs emberek rendszerint sötétebb tónusokat kedvelnek, mint a fiatalabbak. Az anyagok természetadta színeit vagy az egyszerû fapácokat igen sokan kedvelik ugyan, a fiatalabb felnõtteknél azonban általában nem aratnak osztatlan sikert (SILBERMANN 1991, 67). Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál láthatjuk, hogy a helyiségek mennyezetének, falainak és padlózatának festése, színei nem állnak össze egységes összhanggá, azaz nem harmonizálnak kellõképpen egymással. Egy adott tér különféle felületeit tehát nem egymástól elszigetelten kell kezelni, hanem színeiket mind egymással, mind a berendezéssel megfelelõ összhangba kell hozni (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 48–49). 6. A fényviszonyokat a lakberendezés igen fontos összetevõjének kell tekintenünk és tudatosan kell alkalmaznunk az esztétikum kialakításának eszközeként. Amennyire lehet, mellõzzük a túlzottan mesterséges hatású fényeket (neoncsövek), melyek hideg vibrálása megfosztja az emberek és a tárgyak látványát azok természetes változékonyságától. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak azon kell lennie, hogy minél differenciáltabb fényviszonyokat teremtsen az általa fenntartott lakásokban (a különféle fényforrások széles választékának alkalmazása, egymástól eltérõ és speciális forgókapcsolókkal szabályozható fényfokozatok biztosítása, világosabb és sötétebb terek elválasztása egyazon helyiségen belül stb.). A fényforrásoknak változatos formákat kell mutatniuk (állítható magasságú mennyezeti lámpa az asztal felett, állólámpák, szûk sugarú, halogénizzóval ellátott lámpatestek a szoba egy-egy részének megvilágításához stb.), és rugalmasan bevethetõknek kell lenniük. Az egyetlen, központi helyre felszerelt lámpával bevilágított helyiségeket általában kevéssé találjuk

130

otthonosnak. Ehelyett inkább több, adott esetben akár változtatható helyzetû fényforrással szereljük fel a szobákat, azokra a helyekre téve õket, ahol rendszerint fényre van az embernek szüksége: az asztalok és a munkalapok fölé, az ágyhoz stb. A lakótér minden részét funkciójának megfelelõen, célszerûen világítsuk meg. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a helyiségeket megfelelõen nagyméretû, s nem csak északra nézõ ablakokkal kell ellátni (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 53–54). 7. Egy épület szaga vagy illata mind pozitív, mind negatív irányban jelentõsen befolyásolhatja a benne élõk hangulatát. Minden magánlakásnak megvan a maga saját, összetéveszthetetlen illata. Az értelmi fogyatékosok régebbi lakóintézményeiben sokszor kifejezetten kellemetlen szagok terjengenek (vizeletbûz, különféle fertõtlenítõ- és tisztítószerek szúrós szagai), melyek összességükben kifejezetten kórházi jelleget árasztanak. Miközben persze magától értetõdõ, hogy a lehetõ legnagyobb tisztaságra kell törekedni, az épület szagának nem szabad egészségügyi intézmény képzetét keltenie (BETTELHEIM 1989, 135). 8. Egy normális lakásban nem uralkodhat síri csönd, de — ha azt akarjuk, hogy lakói jól érezzék magukat benne — nem is lehet elviselhetetlenül hangos (mondjuk, mert zsúfolt forgalmú utca vezet el elõtte, állandóan hangos zene szól a közelében, vagy minduntalan gyermekzsivaj zavarja a nyugalmát). A már zavaró lárma, a zaj határát egyénenként máshol és máshol húzzuk meg, hovatovább ezt az adott helyzettõl is függõvé teszük: ha magunk is egész nap zenét hallgatunk, nem fogjuk különösebben felhúzni magunkat azon, ha a szomszéd kicsit feljebb csavarja a rádiót. Ha ellenben aludni szeretnénk, már az ablak alatt elrobogó gépkocsi motorzaja is hangosnak tûnhet (FLADE 1987, 134–135). Mindent összevetve, az emberek a zajártalomra panaszkodnak a leginkább, ha a lakhatásukkal kapcsolatos negatív tényezõkrõl kérdezzük õket. Fõként az idõs emberek azok, akik kiváltképpen zavaró, a lakókörülményeik minõségét jelentõsen lerontó momentumként élik meg a magas zajszintet (vö. GLATZER, ZAPF 1984, 88–89). A közlekedési lárma ráadásul olyan, krónikus hatású környezeti ártalom, amely hosszú távon befolyásolja az ember jó közérzetét, és akár egészségkárosodást is okozhat (FLADE 1987, 128). A lakhatást nyújtó szolgáltatások lakásaiban vagy házaiban tehát megfelelõ hangszigeteléssel kell ellátni a felhasználók privát tereit, s idejekorán ki kell küszöbölni minden zavaró hatású zajforrást, amilyen akár egy hangosan búgó neoncsõ, vagy egy állandóan csöpögõ vízcsap is lehet.



Irodalom BETTELHEIM, B.: Wege aus dem Labyrinth: Leben lernen als Therapie. München 1989. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. FISCHER, M.: Umwelt und Wohlbefinden. In: Abele, A.; Becker, P.: Wohlbefinden: Theorie — Empirie — Diagnostik. Weinheim, München 1991, 245–266. GLATZER, W; ZAPF, W. (Hrsg.): Lebensqualität in der Bundesrepublik: Objektive Lebensbedingungen und subjektives Wohlbefinden. Frankfurt a. M., New York 1984. MAHLKE, W; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe. Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Behindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985.

SILBERMANN, A.: Vom Wohnen der Deutschen: Eine soziologische Studie über das Wohnerlebnis. Frankfurt a. M. 1966. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


131



Esztétikum és komfortosság igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó mindeddig — részben vagy teljesen — meg volt fosztva annak lehetõségétõl, hogy önmaga rendelkezhessen saját privát lakószférájáról, s azt az õ maximális bevonásával és közremûködésével, esztétikusan alakítsák ki és komfortosan rendezzék be. 2. A felhasználó privát lakószférájának kialakítása sem az esztétikum, sem a komfortosság tekintetében nem felelne meg a vele egykorú nem fogyatékos emberek ezirányú elvárásainak. 3. A felhasználó — korlátozott mozgásképessége folytán — kifejezetten rászorul arra, hogy a szûkebb lakóterületen belül is megfelelõ ösztönzéseket kapjon, és sokoldalú tapasztalatokat biztosítsanak számára. 4. A felhasználó kifejezett segítséget igényel ahhoz, hogy saját helyiségeit az igényeinek leginkább megfelelõen rendezhesse be és esztétikusan alakíthassa ki. 5. A felhasználó esetében speciális technikai segédeszközöket kell a lakószférán belül biztosítani ahhoz, hogy a kívánt komfortfokozat elérhetõ legyen. 6. A felhasználó — fogyatékosságának súlyossága miatt — minden segítség ellenére sincs abban a helyzetben, hogy egyéni igényeinek megfelelõen alakítsa ki saját privát lakóterét. Arra szorul tehát, hogy ezt a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai tegyék meg helyette.

Összmegítélés A felhasználó — individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalaiból következõen — különleges támogatást igényel ahhoz, hogy az otthonául szolgáló lakás vagy ház, továbbá annak közvetlen környezete kielégíthesse az esztétikus és komfortos kialakítással szemben támasztott igényeket.

132




Esztétikum és komfortosság igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan gondoskodik a szolgáltatásnak helyet adó épület, kert és udvar állagmegóvásáról, valamint arról, hogy ezeken felismerhetõek legyenek a megfelelõ kialakítás érdekében tett erõfeszítései. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan karbantartja a ház és/vagy a lakás belsõ terét. 3. Míg a felhasználók privát lakótereit messzemenõen az õ saját elképzeléseik szerint alakítják ki, addig a nyilvános, közösen használt helyiségeken jól felismerhetõ a szolgáltató törekvése, hogy ezek a lehetõ legesztétikusabb formát öltsék (a különbözõ berendezési tárgyak összhangjának megteremtése tudatos színválasztáson, változatos fényforrások használatán, célszerû dekoráción keresztül, az üresség és a túlzsúfoltság hatásainak kiküszöbölése a szabadon maradó és a bebútorozott felületek optimális arányának megtalálása révén stb.). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató elõsegíti a felhasználók megfelelõ komfortérzetének kialakulását, amenynyiben kényelmes ülõalkalmatosságokról és ágyakról gondoskodik számukra, biztosítja a szobákban egyénileg szabályozható hõmérsékletet, ügyel az egyes bútorok és berendezési tárgyak megfelelõ nagyságára és magasságára (tükrök magassága, ágyak mérete stb.), minden individuális igényt kielégítõ segédeszközöket épít be és szerel fel (fürdõszobai kapaszkodók, felvonó stb.), gondoskodik a kellemetlen szagok megszüntetésérõl és védelmet teremt a hangos zajokkal és lármával szemben. 5. A felhasználókat tudatosan bevonják minden, az épület, a kert, az udvar és a nyilvános helyiségek esztétikus kialakítására és állagmegóvására irányuló tevékenység megtervezésébe és végrehajtásába.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent elkövet annak érdekében, hogy a szolgáltatásnak helyet adó lakás vagy ház, valamint a közvetlen lakókörnyezet esztétikus képet mutasson, s megfelelõ komfortérzetet biztosítson a felhasználók számára.


133

Lakóhely... • Életkor és kultúra

6.1.5. tárgykör:

Életkornak és kultúrának való megfelelés Társadalmunkban az épületeknek rendszerint már a külseje is számos következtetésre és találgatásra ad alkalmat arról, milyen funkciókat tölthetnek be lakóik vagy egyéb használóik számára. Egy lakóház már kinézetében is jelentõsen különbözik, mondjuk, egy iskolától, egy kórháztól vagy egy irodaháztól. Ugyanígy, az épületek belsõ kialakítása, berendezése is elsõsorban az általuk betöltött funkcióhoz igazodik. Mivel egy lakás alapvetõen más célokra szolgál, mint egy iroda, egy mûhely vagy egy iskola, ezért kialakítása és berendezése is különbözni fog azokétól. Ha egy értelmi fogyatékos felnõttek által lakott épület felismerhetõen más, mint a „normális” lakóépületek, azzal máris szinte sugározza a külvilág felé, hogy lakói mások, mint a többi ember. Ha a ház ablakain rács van, a szemlélõ arra a meggyõzõdésre fog jutni, hogy bizonyosan rendkívül veszélyes egyénekkel van dolga, akiket — fõ a biztonság! — a legjobb zár alatt tartani. A belsõ kialakítással is hasonló a helyzet. Ha az intézmény épületének belsõ felosztása, kialakítása és berendezése sokkal inkább emlékeztet kórházra, mint szokványos lakóházra, a látogató hajlamos lesz a felhasználókat betegeknek, pácienseknek tekinteni.

Lakóforma és társadalmi státus Az ember lakóformája többnyire viszonylag szorosan összekapcsolódik a társadalomban betöltött státusával. Az elegáns villák vagy az önálló családi házak lakói általában nagyobb társadalmi presztízsnek örvendhetnek, mint a tizedik emeleti panellakásban élõk. A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek imázsát is jelentõsen növeli, ha értékes, ízlésesen kialakított, pozitív megítélésnek örvendõ házban élnek. Az értelmi fogyatékos emberek eleve nap mint nap kénytelenek szembesülni azzal, hogy sok szempontból nem tartják õket egyenrangúaknak, és csökkentértékûnek tekintik õket, következésképpen különösen fontos számukra, hogy az általuk lakott házak vagy lakások megfeleljenek azoknak a standardoknak, melyeket kultúránkban* a nem fogyatékos, köztiszteletben álló személyek házai és lakásai szokás szerint kielégítenek. Még jobb persze, ha az épület külsõ megjelenése és felszereltsége valamelyest még meg is haladja ezeket a kulturális normákat.

A norma meghaladása WOLFENSBERGER (1983) szerint annyit tesz, hogy a fogyatékos emberek életés lakókörülményeinek normalizálását szolgáló törekvéseinkkel túlléphetünk, sõt, egyenesen túl is kell lépnünk azon a célkitûzésen, hogy életfeltételeiket az adott kultúrában érvényes standardok statisztikai átlagához igazítsuk hozzá, azaz meg kell kísérelnünk elõsegíteni szociális felértékelõdésüket is. Míg ugyanis a közmegbecsülésnek örvendõ személyek általában minden további nélkül megengedhetik maguknak, hogy olykor-olykor eltérjenek a fenti normáktól, addig az értelmi fogyatékos emberek — hasonlóképpen a társadalom egyéb alacsony státusú rétegeibe tartozókhoz — lényegesen erõsebb szociális kontrollal kénytelenek szembesülni. Egy „átlagpolgár” otthonára tehát egészen más szemekkel tekintenek, mint egy értelmi fogyatékos ember lakására. A lakhatást nyújtó szolgáltatások nyújtotta standardoknak tehát minden tekintetben inkább valamivel a társadalmi átlag felett kell lenniük (vö. MAHLKE, SCHWARTE 1985, 18; SCHWARTE 1994). A nyugati kultúrkörhöz tartozó országokban a felnõtt korú emberek különféle lakóformáinak igen széles választékát láthatjuk. A spektrum a fényûzõen kialakított és berendezett luxusvilláktól kezdõdõen, az egy vagy több családnak otthont adó kertes házakon keresztül, egészen az óriási lakótelepek toronyházaiig terjed, melyek mindegyike akár több száz embernek is (lapos)tetõt ad a feje fölé. Így hát önmagában az a tény, hogy ugyanabban a házban viszonylag sokan laknak együtt, még nem jelenti azt, hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás ne teljesítené a vonatkozó kulturális normákat. Sokkal inkább döntõ ebbõl a szempontból az egyes lakócsoportok nagysága — melyet lehetõség szerint a németországi háztartások átlagos lélekszámához kell igazítani —, valamint összetételük homogenitása (ld. „A csoportok nagysága és öszetétele” elnevezésû tárgykört, a 214. oldaltól kezdõdõen).

A kulturális normáknak megfelelõ lakókörülmények Számos lakhatást nyújtó szolgáltatásnál bevett gyakorlatnak számít, hogy felhasználói egyazon helyen, sõt, nemritkán ugyanabban az épületkomplexumban laknak, dolgoznak (vagy részesülnek foglalkoztatás-

* „A kultúra fogalma felöleli az összes olyan tudást, hitet, mûvészi és erkölcsi értéket, törvényt, szokást, minden egyéb képességet és viselkedésmintát, melyet az ember egy adott társadalom tagjaként elsajátított” (TAYLOR, id. SILBERMANN 1991, 141).

134



ban), s jutnak hozzá a különféle szabadidõs és terápiás kínálatokhoz. Társadalmunkban ezzel szemben az a szokás, hogy a nem fogyatékosok e fenti életterületei földrajzilag is elkülönülnek egymástól. Manapság már csak a vidéki — növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó — magángazdaságok, s itt-ott szórványosan még fennálló kézmûipari kisüzemek képviselik azt az életmodellt, melyben az ember lakó- és munkaterülete még nem különíthetõ el térben élesen egymástól. Amennyiben a lakhatást nyújtó szolgáltatás esetében professzionális intézményrõl, nem pedig fogyatékos és nem fogyatékos emberek önkéntes életés munkaközösségérõl van szó, akkor egyértelmûen el kell választani egymástól a lakó- és a munkafunkciókat ellátó tereket. Nem tekinthetjük tehát — a szó szoros értelmében — a kulturális normáknak megfelelõnek, ha például a lakórészleg és a védõmunkahely ugyanazon a telken, hovatovább ugyanabban az épületben kap helyet, vagy ha a szolgáltató a lakóhelyiségekben igyekszik megfelelõ terápiás vagy képzési kínálatot biztosítani a felhasználók számára (vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 85). Ha a lakhatást nyújtó szolgáltató komolyan elõ akarja mozdítani a felhasználók élet- és lakókörülményeinek normalizálódását, ezenfelül valóban törekszik arra is, hogy házai vagy lakásai a külsõ szemlélõben ne valamiféle szociális intézmény képzetét keltsék, hanem teljesen szokványos házaknak vagy lakásoknak tûnjenek fel elõtte, akkor — mind külsõleg, mind belsõleg — úgy kell kialakítania és felszerelnie lakóépületeit, hogy azok a lehetõ leginkább illeszkedjenek az uralkodó kulturális standardokhoz és elvárásokhoz (vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 85-tõl). E cél elérése érdekében megkülönböztetett figyelmet kell szentelnie a következõ szempontoknak: 1. Az épület és az azt körülvevõ telek ne legyen nagyobb, mint az a normális lakóházak s a méretükkel megfelelõen arányos telkek esetében szokásos. 2. A ház sem a külsején, sem a belsejében ne viseljen magán feltûnõ, lakóházaknál szokatlan jegyeket, s architektúrája semmi esetre sem emlékeztethet kórházra, iskolára vagy bármiféle középületre. A nagyobb lakhatást nyújtó szolgáltatások telkeit sokszor még ma is építészetileg túlhangsúlyozott kerítésekkel veszik körül, s ez a látvány a portásépülettel, a korlátokkal és a sorompókkal, a tûzoltókapuval és a nyilvános parkolóval kiegészülve szinte sulykolja a látogatókba, hogy speciális intézmény területére léptek. Kerülni kell az olyan építõanyagok használatát is, melyeket általában elõszeretettel alkalmaznak a nyilvános épületeknél (vasbeton, üvegfalak stb.). A különálló lépcsõházak, a túldimenzionált bejáratok és „fogadócsarnokok” ugyanígy megfosztják az épü-

letet a szokásos, hétköznapi lakóház jellegétõl. A belsõ tér kialakításánál — lehetõleg — mellõzni kell a feltûnõen széles folyosókat, az aránytalanul nagy „társalgókat” és „foglalkoztatókat”, az óriási raktárakat, miképpen le kell mondani a lakóházak esetében szokatlan, speciális helyiségek (központi konyha, irodai részleg, szolgálati WC-k stb.) kialakításáról is. Elõnytelen hatást keltenek a sok helyütt elõszeretettel alkalmazott különleges védõberendezések, tájékoztatások és egyéb, a lakóházaktól idegen építészeti megoldások (például ráccsal védett ablakok és erkélyek; táblák, melyek harsányan hirdetik, hogy egy bizonyos fenntartó „lakóotthonával” állunk szemben; a szolgáltató, s nem az ott élõ felhasználók nevével ellátott ajtócsengõ stb.). 3. A lakás vagy a ház belsõ kialakításának és felszereltségének a normális lakóházaknál vagy lakásoknál megszokott, tipikus képet kell mutatnia. A belsõépítészeti megoldásoknak, a bútoroknak, szõnyegeknek, függönyöknek, tapétáknak és díszítõelemeknek — mind a stílus, mind a színek, mind a formatervezés tekintetében — azokhoz a standardokhoz kell alkalmazkodniuk, melyeket a nem fogyatékos emberek lakásaitól általában el szokás várni. Amennyire csak lehet, tartózkodni kell az olyan megoldások alkalmazásától, melyek a középületek jellegét kölcsönöznék a háznak (egységes bútorok, egységes padlóburkolatok és tapéták, a „könnyen kezelhetõ” anyagok nyomasztó túlsúlya, vészvilágítás, jelzett menekülési útvonalak, a felhasználók privát lakótereiben elhelyezett poroltók stb.), illetõleg, ha korábbról itt maradtak, fel kell számolni õket. A felhasználók közvetlen lakószférájában az olyan — rendes esetben nyilvános intézményekben használatos — berendezési tárgyaknak sincs semmi keresnivalójuk, mint az asztalifoci, a biliárd, az italautomata, a szappan- és fertõtlenítõszer-adagoló, a papír kéztörlõk, a gyógyszeres szekrény, a nagykereskedelmi csomagolásban tárolt egészségügyi és testápolási szerek, a falra függesztett szolgálati beosztás stb. 4. A csoportokra tagolt szolgáltatások majd’ mindegyikénél azt láthatjuk, hogy az egyes lakócsoportokon belül mindenhol elkülönített szolgálati szobát tartanak fenn a munkatársak részére; esetenként ezt további irodahelyiségekkel toldják meg, melyek alapterületét rendre a felhasználók lakóterületébõl „gazdálkodják ki”. Kiváltképpen a nagyobb intézményeknél gyakori, hogy a lakórészleg és a hivatali helyiségek egyazon épületkomplexumon belül kapnak helyet. A lakóterek ilyesfajta összemosása az adminisztratív és igazgatási funkciót betöltõ helyiségekkel, a szociális intézmények egyik legjellegzetesebb ismertetõjegye. Erõteljesen kihangsúlyozza az institu-


135


cionális karaktert, s meghamisítja az intézmény lakhatást nyújtó funkcióját. Lehetõség szerint ne legyenek tehát egy lakóházban irodák akkor, ha azt akarjuk, hogy az ténylegesen és kizárólag a benne élõ értelmi fogyatékos emberek lakhatását szolgálja. A mûködtetéshez szükséges hivatali munkák ellátásához más helyen, más épületben — például egy különálló irodaépületben — kell helyiséget biztosítani. Igaz persze, hogy miközben mindezt viszonylag könnyen meg lehet valósítani a csupán ambuláns segítséggel kísért, önállóbb lakóformákban, addig a csoportos lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál gyakran megkerülhetetlen, hogy a munkatársak ne közvetlenül a „helyszínen” intézzenek el bizonyos papírmunkákat. Egyes csoportokban a munkatársak éjjeli jelenléte is indokolt, s nekik az ügyelet ellátásához megfelelõ helyiséget kell fenntartani. Megfelelõ megoldás lehet, ha a lakócsoportok valamelyikének — de csak egyikének! — helyiségei közül egyben vendégszobát alakítunk ki. Ez ugyanis megfelelõ helyet biztosít a munkatársaknak az éjszakai ügyeletek ellátásához és a szükséges adminisztrációs feladatok ellátásához, ugyanakkor alkalmi szállással szolgálhat a felhasználók látogatóba érkezõ családtagjai vagy barátai számára is. Egyes szakemberekbõl bizonyosan rosszallással vegyes csodálkozást vált majd ki a javaslat, miszerint a lakóotthonokban és más csoportokra tagolt szolgáltatásoknál le kellene mondani az irodák vagy a szolgálati szobák kialakításáról mondván, hogy a munkatársaknak is szükségük van arra, hogy idõnként félrevonulhassanak egy kicsit. Világosan látszik ebbõl az érvelésbõl, hogy a szolgálati helység nem egyszerûen a különféle hivatali munkák elintézésére szolgál, hanem — szinte mindenütt — arra is, hogy kielégítse a munkatársak igényét a visszahúzódásra és a zavartalan pihenésre. A szolgálati helyiség problematikája így, szorosan véve, a felhasználók lakókörülményeivel kapcsolódik össze: minél jobb lehetõségeik vannak nekik ugyanis az alkalmankénti félrehúzódásra és egyedüllétre, annál magától értetõdõbb a munkatársak számára is, hogy idõnként idõt szakítsanak magukra, és — mondjuk — a nappali egy megfelelõen kialakított, félreesõ szegletében néhány percet pihenéssel töltsenek el. Ha ellenben maguknak a felhasználóknak sem adatik meg szinte semmiféle lehetõség arra, hogy a csoport lakóterületén belül valahová visszahúzódhassanak és egyedül, illetve maguk között legyenek, akkor a munkatársak szemében rendkívül fontosnak fog tûnni a jól elszeparált szolgálati szoba nyugalma és védelme.

136

Biztonsági rendszabályok és óvintézkedések A lakóotthonokra vonatkozó elõírásokat tartalmazó rendelkezés kiköti, hogy az e kategóriába tartozó intézményeknek megfelelõ biztonsági rendszabályokat kell foganatosítaniuk. Gyakori eset azonban, hogy a fenti — például a tûzvédelmi rendszabályokat rögzítõ — elõírások ellentétben állnak a lakók normális életfeltételek, s a szükségleteikhez igazodó lakókörnyezet iránti igényeivel. Az ilyesfajta konfliktusokra nemritkán még csak fény sem derül, esetleg egyoldalúan, az elõírások betû szerinti, merev értelmezésével eltussolják õket ahelyett, hogy megkeresnék az elfogadható kompromisszum lehetõségeit (MAHLKE, SCHWARTE 1985, 138). A legtöbb esetben ugyanis lehet találni megoldást arra, hogy eleget tegyünk a hatályos rendelkezéseknek, s ez mégse járjon stigmatizáló „mellékhatásokkal”. Egy poroltónak például, nem feltétlenül kell jól láthatóan ott „ékeskednie” a felhasználók lakószférájába tartozó folyosón, hanem ugyanúgy el lehet helyezni egy, a lépcsõház falára felszerelt szekrényben is (ahogyan ez a nagy bérházakban is szokás). Sokszor ugyanis nem is annyira a hatályos rendelkezések azok, amelyek még mindig olyannyira megnehezítik a felnõtt korú értelmi fogyatékosok humánus lakókörülményeinek megteremtését, hanem sokkal inkább a fogyatékosokról általánosan elterjedt kép jelenti ennek legfõbb akadályát. Így aztán az életbe léptetett biztonsági rendszabályok nagyon sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál jóval túllõnek a célon, azaz lényegesen meghaladják a lakóházak esetében szokásos szintet. Általánosságban itt is az a tétel érvényes, hogy a szolgáltató által a szolgáltatás igénybevevõinek védelmére létrehozott intézkedéseknek az adott kultúrában megszokott standardokhoz kell igazodniuk. Az individuális lakókörülmények minõsége általában annál jobb, minél inkább biztosított a lakhatással kapcsolatos alapvetõ biztonsági szükségletek kielégítése, mint amilyen a védelem a betörésekkel és lopásokkal szemben, a biztonságos közlekedés a környezõ utcákon, a testi sértetlenség stb. (vö. FLADE 1987, 54–55). A lakhatást nyújtó szolgáltatónak garantálni kell tudnia, hogy a szolgáltatásának helyet adó lakás vagy ház, valamint a közvetlen lakókörnyezet minden egyes lakónak — egyéni igényei szerint — biztosítja a kívánt védelmet. Az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnak, kialakításán és berendezésén keresztül, éppen annyi védelmet kell kínálnia, amennyi a nem fogyatékos felnõttek lakásaiban és házaiban megszokottnak szá-



mít. A külsõ területen például akadálymentes, jól megvilágított, alkonyatkor automatikusan mûködésbe lépõ fényérzékelõ-kapcsolóval és mozgásjelzõvel ellátott bejárat tartozik ide, míg a ház belsejében jól látható, biztonságos felületû, adott esetben dupla korláttal is felszerelt lépcsõk, a fürdõszobákban csúszásmentes kádak és zuhanyzótálak szükségeltetnek. Mindehhez jöhet még szükség esetén néhány további segédeszköz is — megfelelõ ülõalkalmatosságok a fürdõszobában, adott esetben kapaszkodók a fürdõkád, a zuhanyzó és a WC mellett stb. —, melyek kialakítása azonban soha nem lehet stigmatizáló hatású. Egy szokványos lakásban sem különleges veszélyforrások (szigeteletlen elektromos vezetékek, kikopott járófelületek, balesetveszélyes, éles sarkok stb.), sem szokatlan, különleges biztonsági berendezések (poroltó, vészkijáratot jelzõ tábla, törhetetlen üveg, ráccsal ellátott balkon stb.) nem szoktak elõfordulni. Ugyanígy nem fordulhat elõ a „normális” háztartásokban, hogy — mondjuk a szigorú higiéniai követelményekre való hivatkozással — valakinek korlátozzák a konyhába való szabad bejárását, vagy egyfajta, pusztán elméleti szinten feltételezett, „különleges fertõzési veszély” miatt eltiltsák attól, hogy bármiféle háziállatot tartson. A megszámolhatatlanul sok, a normális lakóházaktól és lakásoktól teljesen idegen, ráadásul látható formát öltõ biztonsági intézkedés — magas kerítés, sorompók, belsõ riasztó- vagy kamerarendszer, zárt ajtók, rácsos ablakok és erkélyek stb. — nem csupán az egyes felhasználókat gátolja fejlõdésük kiteljesedésében. Ezek az épületbe kívülrõl belépõnek is azt sugallják, hogy az itt lakók megfelelõ kompetenciáik hiányosságai miatt szorulnak speciális védelemre, s nyilvánvalóan veszélyt jelentenek mind önmagukra, mind a külvilágra nézve. Ezzel pedig nem tesznek mást, mint növelik a társadalomban az értelmi fogyatékosokkal szemben már eleve meglévõ, stigmatizáló elõítéleteket, s ezáltal fokozzák az õket sújtó szociális izolációt.

Egyéni biztonsági szükségletek Az, hogy egyes felhasználók az adott kulturális normákon túlmenõen is védelemre szorulnak, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy alapvetõen ki kellene zárni õket a mindennapok során természetszerûen elõálló, az átlagosnál veszélyesebb szituációkból. Minden ember képes bizonyos kihívásoknak megfelelni, s ezáltal továbbfejlõdni. Csakis individuálisan, s az adott helyzet függvényében hatá-

rozható meg tehát, hogy egy adott felhasználónak ténylegesen milyen szintû védelemre van szüksége bizonyos szituációkban. Ennek elõfeltétele persze az, hogy a munkatársak jól ismerjék õt és megfelelõen stabil szociális kapcsolatban álljanak vele. Az egyes felhasználók védelme érdekében tett különféle óvintézkedések nem vezethetnek el odáig, hogy a lakótársak szabad mozgástere a feltétlenül szükségesnél jobban beszûküljön. A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatásnál mégis inkább ez a szokványos eset, s inkább az ellenkezõje számít kivételnek. Ha, példának okáért, fennáll annak a veszélye, hogy egy-két felhasználó megsebezheti magát bizonyos konyhaszerszámok használata közben, ennek ürügyén nemritkán az összes többi lakótárs elõl is elzárják ezeket, sõt, akár a konyhából is kitiltanak mindenkit. Németország legtöbb részén — biztonsági okokból — éjszakára kulcsra zárják a lakások ajtajait. A legtöbb ember mindezt szükségszerûségnek fogja fel s nem érzi lényeges korlátozásnak, hiszen tudja, bármikor kinyithatja a reteszt és kimehet a házból (vö. BETTELHEIM 1989, 146–147). A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõi is csak akkor fogják megtanulni, hogy bizonyos óvintézkedések betartása valóban az õ biztonságukat és testi épségüket szolgálja, ha egyébként a lehetõ legönállóbban mozoghatnak a saját lakószférájukban (például saját kulcsuk van a ház bejárati ajtajához, a saját szobájukhoz és szekrényeikhez, s szabad bejárással rendelkeznek a lakás valamennyi helyiségébe). A szomszédokat — s adott esetben a helyi rendõrõrsöt is — megfelelõen tájékoztatni kell az esetleges rizikófaktorokról és az ezek kiküszöbölése érdekében tett óvintézkedésekrõl ahhoz, hogy a szükséges megértéssel viszonyulhassanak a lakhatást nyújtó szolgáltatáshoz és annak igénybevevõihez. Hosszú távon ugyanis nem elhanyagolható különbség, hogy a szomszédok veszélytelennek ítélik-e meg a lakásból vagy a házból éjszakánként esetleg kiszûrõdõ, természetes zajokat, vagy páni félelmükben azonnal rendõrt hívnak.

Az életkornak megfelelõ lakókörülmények A külsõ szemlélõ az épület külsõ kialakítása alapján nem pusztán a funkciójáról kaphat képet, hanem arról is elképzelése támadhat, mennyi lehet az abban élõ vagy azt használó emberek életkora. Ha — mondjuk — egy olyan házzal állunk szemben, amelynek falait és ablakait színes dekorációk


137


díszítik, kertjében pedig számos ilyen-olyan hinta és homokozó van, azonnal tudjuk, hogy óvodáról van szó. Elsõsorban a különféle ismertetõjegyek egyedi kombinációja az, ami egy ilyesfajta gyors és egyértelmû beazonosítást lehetõvé tesz: attól még, hogy ugyanilyen szabadtéri gyermekjátékokat veszünk észre egy kertvárosi lakóövezet kertjeiben, minden probléma nélkül lakóházakként identifikáljuk a szóban forgó épületeket. A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek otthont adó lakásoknak és házaknak sem architektúrájuk, sem stílusuk tekintetében nem szabadna különbözniük azoktól a lakásoktól és házaktól, melyekben a velük egy korosztályba tartozó felnõttek élnek (ld. az „Esztétikum és komfortosság” elnevezésû tárgykört, a 124. oldaltól kezdõdõen). Ennek ellenére még ma is sok szolgáltatással találkozhatunk, melynek épületei kívülrõl sokkal inkább óvodára, mintsem lakóházra emlékeztetnek. Sokszor az iskola- vagy óvodaépületekre jellemzõ stílusjegyek meggondolatlan átvétele okozza, hogy a felnõtt értelmi fogyatékos emberek lakóotthonául szolgáló ingatlan nem a lakók életkorának megfelelõen néz ki. A kertben hinták, mászókák és egyéb gyermekjátékok díszelegnek, a ház homlokzatán vidám kép virít, ami sokkal inkább illene egy óvoda falára, az ablakokon gyerekes, a közelgõ ünnepekhez készített dekorációk mosolyognak. Egyes szolgáltatók emellett még a ház elõtt elhelyezett vagy a homlokzatra felszerelt, például a fenntartó logóját ábrázoló táblácskákkal is felhívják a járókelõk figyelmét arra, hogy az útjukba került épület nem akármiféle „normális” lakóház. Az ilyesfajta jelzések szükségszerûen azt a benyomást alakítják ki a kívülállókban, hogy a szóban forgó ház lakói csakis gyermeki szinten megrekedt, éretlen személyek lehetnek. Vagyis végsõ soron nem tesznek mást, mint megerõsítik az egyébként is széles körben elterjedt tévhitet, hogy az értelmi fogyatékosok voltaképpen „örök gyermekek”. Itt is látszik tehát, menynyire fontos, hogy a szolgáltatásnak helyet adó lakás, ház, udvar és kert kialakítása mindenben megfeleljen a lakók életkora szabta kívánalmaknak.

138

A lakók életkorára nem kevésbé egyértelmû utalásokkal szolgál a lakás legtöbb szobájának belsõ kialakítása is. Fiatalok lakóközösségeiben általában „menõ” rockénekesek és sportolók felrajzszegezett poszterei harsognak a falakról, s ifjúsági folyóiratok hevernek szerteszét. A felnõttek által lakott helyiségeket többnyire gondosan rámázott képek, híres festmények reprodukciói, gondosan ápolt növények, könyvek és személyes emléktárgyak, csecsebecsék díszítik. Ezzel szemben az értelmi fogyatékos felnõttek nemegy intézményében a szobák tinédzserekhez, sõt kisgyerekekhez illõ külsõt mutatnak. Gyakorta láthatunk bennük gyermekbútorokat, kedves állatposztereket, képeskönyveket, gyerekes mintákkal díszített tapétákat, meselemezeket, s esetleg a többnyire gyerekek által kedvelt háziállatok — tengerimalacok, törpenyulak stb. — ketreceit is. Éppen az értelmi fogyatékos emberek számára lenne fontos pedig, hogy felnõtt-státusuk kihangsúlyozódjék. Nem kerülhetõ meg tehát, hogy saját lakótereikben az összes bútor és egyéb berendezési tárgy — szõnyegek, tapéták, függönyök és egyéb dekorációk — mind stílusában, mind színét és formatervezettségét tekintve felnõttes legyen. Az õ esetükben ugyanis a másoknál alig-alig feltûnõ, sõt egyéniségük kifejezõeszközeiként értékelt infantilis tárgyak (plüssállatok, modellvasút stb.) jelenléte is az uralkodó elképzelés megerõsítéseként vagy bizonyítékaként szolgálhat, miszerint inkább gyerekeknek, mintsem felnõtteknek kell tartani õket. Idõnként találhatunk példát mindennek ellentétére is, amikor a már igencsak koros szülõk arra kényszerítik értelmi fogyatékos lányukat vagy fiukat, hogy a saját élemedett koruknak és ízlésüknek megfelelõ bútorok és egyéb berendezési tárgyak között éljenek. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a lakás vagy a ház külsõ-belsõ megjelenése a lehetõ leginkább javítsa a benne lakók imázsát, akkor a felhasználók mindenkori életszakaszának pozitív vonásait kell hangsúlyoznunk, sem fiatalabbnak, sem idõsebbeknek nem láttatva õket annál, mint amilyenek valójában.



Irodalom BETTELHEIM, B.: Wege aus dem Labyrinth: Leben lernen als Therapie. München 1989. Bundesministerium für Raumordnung, Bauwesen und Städtebau (Hrsg.): Wohnungen für ältere Menschen: Planung — Ausstattung — Hilfsmittel. Informationsbroschüre. Bonn 1992. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Altwerden mit geistiger Behinderung. Eine Empfehlung der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1994. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. GLATZER, W; ZAPF, W (Hrsg.): Lebensqualität in der Bundesrepublik: Objektive Lebensbedingungen und subjektives Wohlbefinden. Frankfurt a. M., New York 1984. HAHN, M. Th.: Zusammensein mit Menschen, die schwerbehindert sind — Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter in der Förderung. In: Geistige Behinderung 2/1992, 107–129.

Landschaftsverband Rheinland, Abt. Hauptfürsorgestelle/Sozialhilfe (Hrsg.): Geistig Behinderte im Alter. Auf der Suche nach geeigneten Wohn- und Betreuungsformen. Köln 1991. MAHLKE, W; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe: Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Behindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985. NIEHOFF, U.: Wege zur Selbstbestimmung. In: Geistige Behinderung 3/1994, 186–201. SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe — Anthropologische Aspekte des Wohnens unter erschwerten Bedingungen. In: Pape, F. W. (Hrsg.): Leben mit einer Körperbehinderung. Stuttgart 1994, 9–26. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


139



Életkornak és kultúrának való megfelelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó privát lakószférájának kialakítása és berendezése nem felel meg sem a kulturális normáknak, sem az életkorának. Vagy fiatalabbnak, vagy idõsebbnek láttatja õt valóságosan betöltött évei számánál. 2. A felhasználó lakókörülményei a múltban sem feleltek meg a kulturális normáknak és az életkorának. 3. A felhasználó a múltban kénytelen volt megtapasztalni, hogy lakókörülményei nem elégítik ki a biztonság, a bizalmasság, a meghittség és a stabilitás iránti igényeit. 4. A felhasználó elérkezett abba az életkorba, amikor az emberek általában már a biztonság, a bizalmasság, a meghittség és a stabilitás igen magas fokát várják el lakókörülményeiktõl. 5. A felhasználó privát lakószférájában foganatosított biztonsági intézkedések nem eléggé individualizáltak.

Összmegítélés A felhasználó — egyéni igényeibõl és individuális tapasztalataiból következõen — jelentõs támogatásra szorul privát lakóterei életkorának és a kulturális normáknak megfelelõ kialakításában.

140




Életkornak és kultúrának való megfelelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakás, a ház, az udvar és a kert egészének kialakítása jelzi, hogy felnõtt emberek lakóhelyéül szolgál. A kialakításnál tudatosan mellõzték a gyermekintézményekre és a fiatalok élettereire emlékeztetõ jegyeket (festmények az ablaküvegen, az évszak ünnepeire utaló, gyerekes dekorációk stb.). Ugyanúgy kerülik azokat a megoldásokat is, melyek az épületnek az öregek otthonaihoz hasonlatos jelleget kölcsönöznek (például szokatlanul sok ülõalkalmatosság vagy kerti pad stb.). 2. A lakás belsõ kialakítása és berendezése az életkornak megfelelõ, sem idõsebbnek, sem fiatalabbnak nem láttatja az itt élõket, mint amilyenek valójában. Nincsenek benne — példának okáért — az életkornak nem megfelelõ bútorok, gyermekszoba-tapéták, gyermek- és kamaszposzterek, gyermekjátékok, képes gyermekkönyvek és -újságok, elektronikus játékok, a gyermekek által kedvelt háziállatok (például tengerimalacok vagy törpenyulak), de indokolatlanul sok ülõ- és fekvõalkalmatosság sem. 3. A ház és az udvar kialakításánál mellõzték a lakóházak esetében szokatlan, atipikus megoldásokat. Nem használtak olyan építõanyagokat, melyeket inkább a nyilvános épületeknél alkalmaznak (például vasbeton, egyéb vázszerkezetek). Ugyanígy nem építettek be vagy alakítottak ki a privát lakásépítésben nem használatos elemeket és megoldásokat sem (rácsos ablakok és erkélyek, a dolgozóknak fenntartott parkolóhelyek, túlhangsúlyozott kerítés, bejárati porta és sorompó, fenntartott tûzoltósági bejáró, az udvar nyilvános parkokra emlékeztetõ kialakítása stb.). 4. Az épület és az udvar külsõ kialakítása nem kelt túlzott feltûnést, építészeti megoldásai nem térnek el jelentõsen a környék többi házáétól (például túlhangsúlyozott kapu, szervetlen „mûvészkedés”).


141


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

5. A lakhatást nyújtó szolgáltató vagy szolgáltatás neve nincs feltûnõ módon feltüntetve (például „Lakóotthon”, „A Lebenshilfe Lakóotthona”, „Értelmi Fogyatékosok Otthona”, „Napsugár-Ház”, „Johann Wolfgang Wichern Otthon” stb.) 6. A ház vagy a lakás belsõ és külsõ kialakításánál minden olyan tényezõt kerültek, ami kiemelné a privát lakókörülményekkel szembeni különbségeket (feltûnõen széles folyosók, túldimenzionált társalgók és raktárhelyiségek, külön fenntartott helyiségek az adminisztratív feladatok és a munkatársi értekezletek számára, központi konyha, egységes bútorzat, egységes burkolóanyagok és függönyök, nem feltétlenül szükséges dupla korlátok, a „könnyen kezelhetõ” anyagok túlsúlya, lemosható falfesték alkalmazása tapéta helyett, átlátszó belsõ térelválasztók, vészvilágítás, jelzett menekülési útvonalak, nyilvános intézményekben használatos berendezési tárgyak mint asztalifoci, biliárd, italautomata, poroltó, szappan- és fertõtlenítõszer-adagoló, papír kéztörlõk stb.) 7. A lakás vagy a ház kialakítása és felszereltsége általánosságban ugyanazoknak a biztonsági standardoknak felel meg, mint a nem-fogyatékos emberek által lakott épületek esetében, és nem jellemzik olyan biztonságtechnikai elõírások, megoldások és eszközök, melyeket ne lehetne megtalálni a szabad lakáspiacon is (a vészkijáratokat jelölõ táblák, poroltók, törhetelen üveg, ráccsal védett erkélyek, a kisállatok tartásának tilalma, a konyha vagy a fürdõszoba feltételekhez kötött, korlátozott használata stb.). 8. A lakás vagy a ház kialakítása olyan, hogy a benne lakók szempontjából fontos biztonsági intézkedések individuálisan változtathatók, az egyéni igényekhez illeszthetõk, s a lehetõ legkevésbé feltûnõek.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a lakás, az épület és a lakókörnyezet esetében az életkornak és a kulturális normáknak egyaránt megfelelõ kialakítást.

142


6.2. munkaterület:

A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei A mindennapok fogalmába mindaz beletartozik, amit nap mint nap, azaz valóban szinte „minden nap” teszünk: a magától értetõdõ cselekvések, rutinná vált tevékenységek, más emberekhez kötõdõ interakciók sokasága, melyek megbízható keretet adnak az életünknek. A mindennapokat a különféle téri-materiális feltételek, idõi folyamatok és szociális kapcsolatok állandóságaként és megbízhatóságaként éljük meg. Mindig hatnak rá bizonyos cselekvési és döntési kényszerek is, hiszen az aktuálisan felmerülõ kisebb-nagyobb problémák rendre gyors elhatározásokat és megoldásokat kívánnak. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai gyakran tapasztalhatják, hogy az olyan esetekben, amikor egyszerre kellene tekintettel lenni a sok felhasználó különféle igényeire és problémáira, rendszerint feszült hangulat lesz úrrá a társaságon (többnyire reggelente, a munkahelyre indulás elõtt, illetve délutánonként, munkából jövet). Ennek oldására aztán megfelelõ, a nap menetét kellõképpen struktúráló rutinok és szokások alakulnak ki, melyek lehetõvé teszik, hogy ne kelljen minden áldott reggel újra azon tépelõdni, mit, mikor, milyen sorrendben is kell csinálni ahhoz, hogy mindenki pontosan beérjen a munkahelyére. Nemcsak a megbízható és megszokott dolgok tartoznak azonban a mindennapokhoz, hanem éppígy természetes velejárói az új és meglepõ tapasztalatok is. Még a támogatással kísért lakófomák bizalmas mindennapjaiba is rendre be-becsúsznak szokatlan és a korábbi tapasztalatoknak ellentmondó események, akkor például, amikor új lakó vagy új munkatárs érkezése hoz egy kis „friss levegõt” a házba, s ad új lendületet a csoport életének. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak nem szabad az effajta változásokban nemkívánatos, meglepõ fordulatokat, kivált nem elkerülendõ veszélyt látnia, hanem tudatosan fel kell õket használnia arra, hogy még pontosabban feltárhassa a felhasználók egyéni szükségleteit és kívánságait, s rajtuk keresztül is új cselekvési alternatívákat tárjon eléjük. Ebben az értelemben még az úgynevezett krízishelyzetek is a mindennapok szerves

részét képezik (ld. a „Kríziskezelés” elnevezésû tárgykört, a 242. oldaltól kezdõdõen). Ugyanúgy a lakhatást nyújtó szolgáltatások feladatai közé tartozik, hogy megfelelõ ösztönzéseket és fejlesztést biztosítsanak igénybevevõiknek, mint ahogyan garantálniuk kell védelmüket és tehermentesítésüket is. Emellett persze szükségszerûen arra kényszerülnek, hogy az egyes felhasználók egymástól sokszor gyökeresen eltérõ, akár ellent is mondó egyéni igényeinek és vágyainak általános, a csoport egészére nézve érvényes szabályokkal szabjanak határt. Az olyan mindennapos cselekvések, mint a bevásárlás, a fõzés, a testápolás vagy a pihenés, a családokban — és a kultúránkban szokásos egyéb lakóés életformákban — általában az egyén legszigorúbb „magánügyének” számítanak. Az intézményes lakhatás kontextusában ugyanezeket a cselekvéseket szinte törvényszerûen bizonyos gazdaságossági és irányítástechnikai követelményeknek (több mûszakra bontott munkabeosztás, a szolgáltatási és segítségnyújtási kínálat központosítottsága stb.) megfelelõen szervezik meg, s a kialakult struktúrák többnyire vajmi csekély beleszólást engednek a felhasználóknak abba, hogy választhassanak az adott cselekvések közül, vagy akár csak befolyásolják azokat. Rendszerint komoly erõfeszítéseket követel, ha a hatályos szolgálati szabályzat elõírásaiból valahogy ki akarjuk csikarni a lehetõséget arra, hogy a felhasználók minél inkább szabadon rendelkezhessenek mindennapjaik felépítésérõl, s minél nagyobb saját felelõsséget viselhessenek tevékenységeik közben. Mind a különféle támogatással kísért lakóformák munkatársaira, mind ezek felhasználóira óriási nyomás nehezedik, hogy — egyszerûen alkalmazkodva hozzájuk — a lehetõ leginkább tartsák magukat ezekhez az elõírásokhoz. Ha például egy adott intézményben a helyiségek kialakítása sivár, berendezése teljesen egy kaptafára készült, s így semmiféle tevékenységre nem ösztönzi a felhasználókat, akkor nem nagyon marad más választásuk, mint hogy naphosszat ugyanabban a fotelben ücsörögjenek, vagy a tévét nézzék. Ha a mindennapok szervezésére a munkatársak fölérendelt — mondjuk


143

A mindennapok felépítése ...

a mûszakbeosztás meghatározta — szolgálati érdekei túlzottan is rányomják a bélyegüket, s az egyik nap ugyanúgy telik, mint a másik, semmiféle teret nem engedve az individuális, különleges érdeklõdések kielégítésének, akkor a felhasználók nem sok értelmét fogják látni annak, hogy ettõl eltérõ döntéseken gondolkozzanak vagy — feleslegesen — bármi más után sóvárogjanak. Ha mindig elõre meghatározott, milyen úton-módon lehet bizonyos dolgokat végezni vagy intézni, akkor semmi értelme saját kezdeményezésekkel kísérletezgetni. Ily módon azonban sem a felhasználók, sem a munkatársak nem azt fogják megtanulni, mit is jelent felelõsen dönteni és cselekedni, hanem elsõsorban azt, hogyan kell kritikátlanul belesimulni egy mások által létrehozott rendszer gépezetébe.

A lakhatást nyújtó szolgáltatások mindennapjai Még néhány évvel ezelõtt is, az intézményes keretek között élõ értelmi fogyatékos emberek túlnyomó többsége számára a mindennapok világa nemigen terjedt túl az intézeti osztály vagy a lakócsoport legszûkebb lakókörnyezetén. Igen ritka és kivételes alkalomnak számított, ha a helyi közösség (település) nyilvánossága valamilyen formában hozzáférhetõvé vált számukra. Rendszerint még szabadidejük eltöltésének kereteit is a lakhatást nyújtó szolgáltató határozta meg, azaz igen kevesük számára adatott meg a lakókörnyezeten kívüli életvilág megtapasztalásának lehetõsége. A környéken hébe-hóba tett csoportos séták, kirándulások ily módon inkább kivételes „ünnepekként” hatottak, mintsem a mindennapok velejárói lettek volna. Még ma is sok-sok értelmi fogyatékos ember kénytelen a mindennapjait szélsõségesen korlátozó, személyes fejlõdésének gátakat szabó körülmények között élni. Márpedig, minél szûkebb egy ember élettere, minél ritkább és nehezebb az átjárás a szûkebb lakókörülmények meghatározta életvilág, valamint a többi életterület — a munka vagy a szabadidõ világa, a nyilvánosság közege stb. — között, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a mindennapok rutinjai elvesztik eredendõen támaszt jelentõ funkciójukat és börtönné válnak számára. A mindennapok autonóm szervezésének képessége eszerint elõfeltételezi a különféle életszférák személyes megtapasztalásából eredõ élményeket, hogy az egyén összehasonlíthassa, elkülöníthesse és kiválaszthassa a megfelelõ alternatívákat. Csakis az élet egyes — más-más követelményeket támasztó,

144

más-más szerepelvárásokkal jelentkezõ, más-más lehetõségekkel szolgáló — területeinek szerkezete és alakíthatósága közti differenciák és ellentmondások megtapasztalásából sarjadhat ki az új cselekvések esélye. A mindennapokra orientáltság a szociális rehabilitáció területén eszerint azt kell jelentse, hogy tekintetünket nem is annyira a különbözõ emberi viselkedésmódokra, hanem sokkal inkább az egyes személyek individuális életvilágára kell irányítanunk, s fel kell tárnunk az élet egyes területein (lakhatás, munka, szabadidõ) a számára adódó egyéni lehetõségeket. Az adott felhasználó életvilágában gondolkodni elõször is annyit tesz, hogy ráhagyatkozunk mindennapos életének komplexitására, s elfogadjuk, tiszteletben tartjuk mindazokat a tapasztalatokat és kompetenciákat, melyek segítségével — az értelmi fogyatékosság jelentette megnehezített körülmények dacára is — úrrá lesz a hétköznapok kisebb-nagyobb problémáin. A különféle támogatással kísért lakóformák munkatársai számára ez a megközelítés jelenti a megfelelõ és fejlesztõ hatású szakmai cselekvés alapját. Sok szakember azonban megáll ezen a ponton, s egyfajta „megértéssel” viszonyul a felhasználók ügyes-bajos dolgaihoz. A problematikus fejleményekbe sem avatkozik be, hagyja õket „továbbmenni a maguk útján”, s mindezt ráadásul — tökéletesen félreértelmezve a fogalmat — az egyéni felelõsség növekedése jelének tudja be. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai ezzel szemben csakis akkor lehetnek képesek hozzátenni valamit a felhasználók mindennapjainak sikeréhez, ha azon túlmenõen, hogy megtanulják komolyan venni és érteni ezeket a mindennapokat, arra is képesek, hogy rákérdezzenek a mögöttük megbújó dolgokra és javítsanak rajtuk. Mindez pedig elképzelhetetlen bizonyos konstruktív beavatkozások nélkül, még ha ezek eredményére hellyel-közzel „a morális gyanú árnyéka” (THIERSCH 1995, 218) vetül is. A mindennapok lényegében az emberek együttes cselekvésében formálódnak. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársaira hárul a feladat, hogy a lehetõ legindividualizáltabb, a szükségleteikhez leginkább illeszkedõ támogatással kísérjenek minden egyes felhasználót. Nem csupán a legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatásnál jelentkezõ, fent említett nehézségek — több mûszak, fluktuáció, a lakóotthon részben nyilvános jellege — teszik ugyanis problematikussá a mindennapok megbízható felépítésének kialakítását és megõrzését. Az emberek mindennapos tapasztalatai — a magas szintû mobilitás és az individuum-központúság nyomása alatt — össztár-



sadalmi szinten is egyre megbízhatatlanabbakká kezdenek válni. A korábbi egységes, pontosan körülírt normák szerint élést egyre több és egyre különfélébb életstílusok egymás mellettisége váltotta fel. A lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználói sem kerülhetik el, hogy valamiféleképpen ne tájékozódjanak és boldoguljanak az életmódminták kavalkádjában. Minden ember számára egyre több múlik azon, mennyire képes-e tarkabarka forgatagban észrevenni az eltéréseket, felismerni a különféle lehetõségeket és pontosan mérlegelni ezek súlyát és jelentõségét, s tudatosan dönteni valamelyik alternatíva mellett. Mindezen tényezõkkel a háttérben, a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai számára kettõs feladat adódik: egyrészt, teherbíró szociális kapcsolatrendszert kell kialakítaniuk, közvetíteniük és fenntartaniuk, másrészt viszont, mindegyre új és új, személyes jelentõséggel bíró élményforrásokat, tapasztalati tereket kell felkutatniuk felhasználóik számára.

A mindennapok rutinjai A különféle rutinszerûen végzett cselekvések és tevékenységek jelentõsége egyfelõl abban áll, hogy lényegesen megkönnyítik a mindennapok menetének betartását, másfelõl pedig abban, hogy — éppen magától értetõdõ mivoltukon keresztül — idõvel megerõsítik az embert a saját cselekvései értelmérõl és szükségességérõl vallott nézeteiben. A lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ számos munkatárs beleesik viszont abba a hibába, hogy túlságosan is magától értetõdõnek tekinti a csoport mindennapjait és a maga ebben játszott szerepét, s mindeközben nem veszi figyelembe, hogy mindig eltérés van az egyes felhasználók megbízható mindennapok iránti igényei, valamint a szolgáltatás megszabta organizatórikus keretfeltételek között, melyek gyakorta a szükségesnél jobban rányomják a bélyegüket e mindennapok felépítésére. Ha a szolgáltató valóban a mindennapokra orientált támogatással akarja kísérni a szolgáltatását igénybe vevõ értelmi fogyatékos embereket, akkor újra és újra tudatosítania kell magában a fenti differenciát. Majd’ mindig jelenvaló veszély ugyanis, hogy a mindennapok úgyszólván megfeneklenek, mert a csoport és a felhasználók élete „belemerevedik a rutintevékenységek egyformaságába”. Mind a mai napig jellemzõ az intézményes keretek között élõ értelmi fogyatékos emberek jó részének mindennapjaira, hogy egész egyszerûen unalomba fulladnak a csupa merev, rutinná vált cselekvés özönében, s szinte semmi újjal és meglepõvel nem képesek már szolgálni. Nem szabad tehát, hogy

a mindennapos feladatok lehetõ legzökkenõmentesebb elvégzése legyen az a szempont, ami egyedüli zsinórmértékül szolgál a tervezés és a cselekvés számára. Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a munkatársak figyelmét kizárólag a mindennapos tevékenységek végrehajtása köti le, akkor ezt az áttekinthetõ, közvetlenül megtapasztalható dolgok világába történõ visszahúzódásként kell értelmeznünk. Könnyen a szakmai munka minõségének rovására mehet tehát, ha a munkatársak kizárólag a megkérdõjelezhetetlen cselekvések és tevékenységek világának fogják fel az adott támogatással kísért lakóformában zajló mindennapokat. A nap mint nap elõálló problémahelyzetek megoldása közben ugyanis folyamatosan, minden egyes cselekedetünk céljára és célszerûségére rá kell kérdeznünk. Ehhez pedig az szükséges, hogy mindegyre „szóba hozzuk” a hétköznapok kialakult gyakorlatát és rutinjait, és igyekezzünk megfelelõ távolságtartással szemlélni ezeket. Minél többet és alaposabban gondolkodunk egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás életvilágáról, annál többet fog veszíteni magától értetõdõ jellegébõl, és annál árnyaltabb, komplexebb képét fogja mutatni felénk. Egyszerre világossá válhat elõttünk, hogy minden ember a maga saját mindennapjait éli, melyeket a bennük rejlõ számos ellentmondással és akadállyal (az értelmi fogyatékosság csak az egyik ilyen a sok között!) folyamatosan szembesülve kell önmaga számára definiálnia, és értelmes módon alakítania. Aktív foglalkoztatása megszûntével a legtöbb ember mindennapos életében megnõ az önellátáshoz kapcsolódó tevékenységek aránya, ami csak életkora jelentõs elõrehaladtával, ereje fogytán adja át a helyét a külsõ ellátásnak. Ha tehát egy felhasználó nyugdíjas korba érkezik, s ezáltal megszûnik korábbi — védõmunkahelyen vagy bármilyen más foglalkoztatási formában biztosított — munkaviszonya, a mindennapok struktúrálásának alternatív formáit kell kidolgozni és felajánlani számára: ilyen lehet akár a többi lakótárs számára végzett rendszeres bevásárlás, a különféle háztartási tevékenységek megbízatása, vagy az e célból kialakított veteményeskert rendszeres gondozása is. Mindennek megtámogatásához a helyi segélyszervezetek bevonása éppúgy szóba jöhet, mint más önkéntes segítõk munkájának igénybevétele.

Védelem és kockázat Az értelmi fogyatékos emberek számára — köztük is elsõsorban azoknak, akiknek korábbi életük során


145


különösen sok negatív tapasztalattal kellett szembesülniük, s így az átlagnál sérülékenyebbek — a megszokottnál „normálisabb” hétköznapok rendszerint több kockázatot is jelentenek. Nem kevés az olyan lakhatást nyújtó szolgáltatás, ahol a túlzott méretek és a merev mûködési struktúra következtében számos munkatárs hajlik arra, hogy túlhangsúlyozza a felhasználókkal szemben betöltött védõfunkcióját, s a mindennapok teljesen természetes, apró rizikótényezõit is eltüntesse az útjukból. Kétségtelen, hogy a felhasználók védelme a munkatársak legfontosabb feladatai közé tartozik. Ha azonban ezt nem egyensúlyozza a felelõs kockázatvállalásra való készség, akkor a felhasználókat megfosztjuk attól a rendkívül fontos tapasztalattól, hogy feltalálják magukat egy elõre nem látott, bizonytalan kimenetelû helyzetben, és tanulhassanak még az esetlegesen elkövetett hibákból is. Így — példának okáért — igen fontos, hogy a felhasználók megszokják a munkahelyükön való pontos megjelenést. Ennek ellenére nem tehetjük a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak feladatává az arról való gondoskodást, hogy a felhasználók úgyszólván „bármi áron”, esetleg akár akaratuk ellenére vagy meglévõ képességeikre tekintet nélkül is teljesítsék is ezt a célkitûzést. Ez ugyanis nem jelentene mást, mint hogy — persze képletesen értve — keresztülvernénk ugyan „a pontosság elvét”, de semmivel sem segítenénk hozzá a felhasználókat a felelõsségteljes viselkedés elsajátításához. A szakembereknek tehát sokkal inkább abban kell segíteniük a felhasználókat, hogy megfelelõ felelõsségérzet alakulhasson ki bennük a mindennapok feladatainak teljesítésével kapcsolatosan, s ennek érdekében megfelelõen ösztönözniük és minden egyéni kezdeményezésükben támogatniuk kell õket. Mindez fõként azon áll vagy bukik, elegendõ alkalmat sikerül-e teremtenünk a felhasználók számára ahhoz, hogy saját tapasztalatokra tehessenek szert ezen a téren. Mindez természetesen hibákkal és tévedésekkel is jár. Rendkívül fontos azonban, hogy az elõforduló hibákat ne a fogyatékosság számlájára írjuk, vagy annak „bizonyítékaként” tudjuk be, hogy az illetõ felhasználó az adott életterületen nem képes a felelõs viselkedésre. Mi magunk is minden bizonnyal mélységesen fel lennénk háborodva azon, ha szórványos késéseink miatt bárki megbízhatatlannak és önállótlannak ítélne minket, vagy ha csak azért megfosztanának minket a saját pénzünk feletti szabad rendelkezéstõl, mert néha-néha „kirúgtunk a hámból”, és nem feltétlenül szükséges kiadásokat is megengedtünk magunknak. Olykor-olykor tévedni emberi dolog, sõt, nemritkán igen jó hatással is lehet az ember további fejlõ-

146

désére. Csak a saját döntésein, s ezek megtapasztalt következményein keresztül fejlõdhet ki valakiben a képesség a felelõsségteljes cselekvésre. Senki nem lenne képes megtanulni, hogyan kell önmagával, másokkal, környezete kihívásaival szemben felelõsséget viselni, ha idõnként nem vállalna bizonyos kockázatot is ennek érdekében. A kockázatvállalásban és az új helyzetek jelentette kihívással való szembenézésben nem kis adag méltóság is rejlik: még ha kudarcot vallottunk is vállalt feladatunk teljesítésében, akkor is elmondhatjuk, hogy legalább megkíséreltük, s ezáltal olyan, rendkívül értékes tapasztalatokra tettünk szert, melyek segítségével a jövõben esetleg jobban úrrá lehetünk a hasonló helyzeteken. Ez egyébként a magyarázata annak, hogy a kockázat nem egyenlõ a veszéllyel. A kockázatos helyzetek többnyire ugyanis esélyt kínálnak arra, hogy kipróbálhassuk és bõvíthessük meglévõ képességeinket, s akár új kompetenciákra is szert tehessünk. Végül, a rizikó egy bizonyos szintje egyenesen az elõfeltétele annak, hogy a mindennapok követelményeinek meg tudjunk felelni, s képesek legyünk megfelelõen kezelni bizonyos helyzeteket. Kockázatok és kihívások nélkül élni nemcsak hogy mértéktelenül unalmas, de természetellenes is, hiszen nem felel meg a felnõtt-lét szükségleteinek és gátolja a továbbfejlõdést. A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek mindennapjaiban is meg kell teremteni a biztonság és a kockázat személyre szabott mértékét és ezek megfelelõ egyensúlyát. A jó munkatársak korántsem azon igyekeznek tehát, hogy mindenáron kiiktassák a kockázatot a felhasználók életébõl, hanem megpróbálják kiszámíthatókká tenni õket, amennyiben tudatosan rávezetik a felhasználókat arra, hogyan lehetnek képesek egyre újabb, egyre felelõsségteljesebb és egyre nagyobb szubjektív jelentõségû feladatokkal is megbirkózni. Amikor a saját felelõsségrõl vagy „a kockázatvállalás méltóságáról” beszélünk, ki vagyunk téve az esetleges félreértésnek, mintha mindezzel azt akarnánk sugallni, hogy hagyni kell az értelmi fogyatékos embereket egyedül boldogulni — pedig ennek épp’ az ellenkezõjére gondolunk. A támogatással kísért lakóformák munkatársainak gondoskodniuk kell arról, hogy a felhasználók megfelelõ védelmet élvezzenek (az elhanyagolással, a túlzott követelményekkel, a diszkriminációval stb. szemben), s a nehezebb helyzetekben elegendõ bíztatásban és aktív segítségben részesüljenek. Nem arról van tehát szó, hogy le kellene építeni a szükséges segítségnyújtási formákat, hanem arról, hogy a felhasználókat „saját életük legavatottabb szakértõiként” tiszteljük s rávezessük õket arra, miként tudják az igényelt támogatás mér-



tékét és formáját a lehetõ leginkább önmaguk meghatározni (vö. NIEHOFF 1994, 190). Ahelyett tehát, hogy általánosságban az összes rizikófaktort kikapcsolnánk a felhasználók mindennapjaiból, pontos megkülönböztetéseket kell tennünk: azokat a veszélyforrásokat, melyeket az adott felhasználó elõreláthatóan nem tud kezelni vagy amelyekre nincs kellõképpen felkészülve, természetesen — amennyire csak lehet — ki kell küszöbölnünk. Azokra a helyzetekre viszont, melyek kimenetele ugyan nem teljesen kockázatmentes számára, de megoldásuk komoly elõrelépéshez vezethet további személyiségfejlõdése és kompetenciáinak bõvülése szempontjából, újra és újra fel kell készítenünk õt. Ebben az esetben a kockázat egyszerû távoltartásánál elõbbre való a biztonságos kockázatkezelés elsajátíttatása. A mindennapok kellõ merészséget kívánnak. Csakis akkor nevezhetjük sikerültnek õket, ha megbízhatóan struktúráltak, emellett azonban elég nyitottak maradnak ahhoz, hogy teret engedjenek mindazoknak az új élményeknek, tapasztalatoknak, tevékenységeknek és gondolatoknak, melyek eltérnek „a megszokott kerékvágástól”.

Ha hozzá akar járulni a felhasználók mindennapjainak sikeréhez, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak • alapvetõen nem szabad központi, a függõséget növelõ szolgáltatásokat felkínálnia (ld. az „Önellátás és mindennapos tevékenységek” elnevezésû tárgykört, a 148. oldaltól kezdõdõen); • hozzáférhetõvé kell tennie felhasználói számára a normális életterületek teljes spektrumát (ld. a „Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül”, valamint a „Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés” elnevezésû tárgyköröket, a 159. és a 173. oldalaktól kezdõdõen); • áttekinthetõvé, megtervezhetõvé és megbízhatóvá kell tennie a felhasználók mindennapjait (ld. az „Idõkeretek” elnevezésû tárgykört, a 186. oldaltól kezdõdõen); • megfelelõ lehetõségeket kell biztosítania felhasználóinak arra, hogy mindennapjaikban is megélhessék létük spirituális vonatkozásait (ld. a „Vallásgyakorlás és spiritualitás” elnevezésû tárgykört, a 195. oldaltól kezdõdõen).

Irodalom GREESE, D.: Das Heim als „komprimierter” Alltag. In: Neue Praxis 3/1995, 279–281. GRÖSCHKE, D.: Praxiskonzepte der Heilpädagogik. UTB für Wissenschaft 1548. München, Basel 1989. SCHWARTE, N.: Der Alltag als Lernfeld Behinderter. In: Hauswirtschaft/Wissenschaft 2/1982, 70–75.

THIERSCH, H.: Lebensweltorientierte Soziale Arbeit: Aufgaben der Praxis im sozialen Wandel. Weinheim, Basel 1992. THIERSCH, H.: Alltagshandeln und Sozialpädagogik. In: Neue Praxis 3/1995, 215–234.


147

A mindennapok felépítése ... • Önellátás és tevékenységek

6.2.1. tárgykör:

Önellátás és mindennapos tevékenységek A lakhatást nyújtó szolgáltatások felelõsségi körébe tartozik, hogy alapvetõ egzisztenciát teremtsenek felhasználóik számára, és gondoskodjanak a lakhatással kapcsolatos szükségleteik kielégítésérõl. Az ambuláns segítséget biztosító lakóformák hétköznapjaiban — többek között — a táplálék és a testápolás, a meleg és a ruházat, a pihenés és az aktivitás, a tiszteletteljes megszólítás és a privát jelleg garantálását számíthatjuk ezek közé. Nemegy lakhatást nyújtó szolgáltatással kapcsolatban elmondhatjuk, hogy munkatársai a múltban jóval nagyobb hangsúlyt helyeztek a gondozással kapcsolatos tevékenységekre, mint a megfelelõ ösztönzésre, a fejlesztésre vagy az önállósodás elõsegítésére. Számtalan értelmi fogyatékos ember volt kénytelen ily módon — „élethosszig tartó mások segítségére utaltságuk” hangzatos címszava mellett — gyámolítottként, kiskorúnak tekintve, egyfajta teljességgel alkalmatlan, kívülrõl meghatározott totális gondoskodást elviselni. Minden, az ember életének központi területeire is kiterjedõ túlgondoskodás elkerülhetetlenül függõséget és önállótlanságot gerjeszt. Ez a fajta túlgondozás az oka, hogy oly sok értelmi fogyatékos embernek nincs vagy nem volt (elegendõ) lehetõsége arra, hogy megtanuljon önállóan cselekedni a mindennapok során. Igen hosszú idõbe telt, míg fokozatosan eljutottunk a felismerésig, miszerint az értelmi fogyatékos emberek — oly sokat emlegetett — „élethosszig tartó segítségre utaltságának” tényébõl mindenekelõtt egy nagyon fontos jogot kell levezetnünk, jelesül az individuális mértékû és jellegû támogatáshoz való jogot annak érdekében, hogy saját életüket a lehetõ legnagyobb önrendelkezéssel alakíthassák.

Önállóság Az önállóság azon központi kategóriák egyike, melyek társadalmunkban egy adott ember megítélésének alapját képezik. Nem ritka eset — elhamarkodottan — egyenlõségjelet tenni az önállóság és a függetlenség fogalmai közé. Mindazonáltal életkorától, szociális státusától, megszerzett képességeitõl és ismereteitõl függetlenül, az ember élete folyamán mind jobban és jobban beleszövõdik a más személyektõl való függések egyfajta hálójába. Lehetséges ugyan, hogy valaki egyedül lakik valahol, ez azon-

148

ban korántsem jelenti azt, hogy mindenkitõl függetlenül él ott: függ azoktól, akiktõl lakását bérli vagy megvásárolta; függ a szomszédoktól, akikkel nap mint nap találkozik és akikre tekintettel kell lennie; függ azoktól, akiktõl a zsömlét veszi a reggelijéhez vagy akiktõl a szobája falát díszítõ képek származnak. Ezeket a függési helyzeteket persze mindaddig nem fogjuk önállótlanságként megélni, amíg magunk (is) befolyásoljuk õket, magunk határozzuk meg jellegüket és mértéküket, s megfelelõ ellentételezést tudunk érvényesíteni velük szemben, például akkor, amikor fizetünk értük. Egy adott ember önállóságának megítélésekor mindig az a lényeges tehát, mennyire tud — természetesen egyéni lehetõségeinek és képességeinek figyelembevételével, s másoktól kapott több-kevesebb segítséggel — megfelelni azoknak a kihívásoknak és követelményeknek, melyeket a mindennapok a hozzá hasonló korú személyekkel szemben általában támasztani szoktak. Önállóságról tehát csakis individuális szinten, az egyén konkrét élethelyzetének és mindennapjainak függvényében beszélhetünk. Az ember önállósága jelentõs mértékben függ attól is, hogy környezete mennyire tartja õt alkalmasnak rá. Ezen a ponton válhat világossá, hogy az önállóság fejlesztése nem egyeztethetõ össze számos lakhatást nyújtó szolgáltatás központilag biztosított, totális gondoskodásával. A szolgáltató akkor jár el helyesen, ha a lehetõ legkisebb mértékûre szorítja le, sõt — ha lehetséges — teljesen mellõzi a központosított (ön)ellátást (saját konyha, mosoda, tisztító, saját szállítóeszközök stb.), illetõleg ha meglévõ centralizált szolgáltatásait mindjobban a külsõ, az adott településen hozzáférhetõ többségi szolgáltatások igénybevételével igyekszik kiváltani. A felhasználók ténylegesen elért, illetve az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás által lehetõvé tett és kívánatosnak tartott önállóságának szintjérõl gyakran már önellátásuk mértéke is megbízható tájékoztatást nyújt, mint ahogy fontos tájékozódási pontként szolgál e tekintetben az is, mennyire végezhetnek saját felelõsségükre különféle mindennapos tevékenységeket. A munkatársak számára mindebbõl az következik, hogy minden egyes szituációban külön-külön kialakítsák a helyes arányt a beavatkozás és a beavatkozástól való tartózkodás között, s megtalálják a felhasználó igényelte segítség, támogatás és kísérés individuális mértékét. Csakis akkor lesznek képesek



a segítségüket igénybe vevõk személyre szabott támogatására, ha — életpraktikus képességeik mellett — érdekükben áll és örömöt is szerez nekik, hogy másokkal közösen alakítsák a mindennapok menetét, s arra törekszenek, hogy a lehetõ leginkább visszaszorítsák önmagukban a folyton készenlétben álló segítõ szerepét, s minél inkább az asszisztencia és a kísérés alapelveire építsék fel a köztük és a felhasználók között létrejövõ viszonyt.

Önrendelkezés és felelõsségérzet Az önrendelkezés nem elõfeltételezi a teljes önállóságot. A felelõsségérzet és az önrendelkezés alapvetõen nem függ a kognitív képességektõl vagy az életpraktikus kompetenciáktól. A súlyos fokban fogyatékos emberekben sincs kevesebb igény az önrendelkezésen alapuló cselekvésre, mint bárki másban, s alapjában véve az ennek megvalósítására szolgáló lehetõségeik sem eleve kisebbek, mint mások esetében. Sõt, mivel a súlyos fogyatékossággal élõ emberek többnyire kiváltképpen rászorulnak bizonyos külsõ segítségnyújtási formákra, ezért az önrendelkezés különös — mondhatni mindenki másnál nagyobb — jelentõséggel bír számukra. A súlyos fokban fogyatékos emberek a lehetõ leginkább személyre szabott segítségnyújtási formákat igényelnek ahhoz, hogy megtanuljanak bánni a saját felelõsségükkel. Egyes, sok tekintetben mások támogatására szoruló személyek esetében az önrendelkezés például akkor valósulhat meg, ha utasíthatják és korrigálhatják segítõiket vagy asszisztenseiket. A súlyos fogyatékossággal élõ emberek is képesek olyan jelzéseket adni, melyekkel befolyásolhatják segítõik viselkedését. Ily módon még azoknak a felhasználóknak is módjuk nyílik arra, hogy önmaguk rendelkezzenek a saját szempontjukból lényeges kérdésekben, s felelõsségteljesen részt vegyenek életük alakításában, akik egyébként igen kevés életpraktikus feladatot képesek teljesen önállóan megoldani. A lakhatást nyújtó szolgáltatásokat rendszerint felnõtt emberek veszik igénybe. Nemcsak a mindennapjaikban esedékes apró döntésekkel, hanem az életük egészét érintõ, központi jelentõségû kérdésekkel kapcsolatosan is biztosítani kell számukra az önrendelkezést. Az élet úgynevezett „nagy horderejû” döntéseinek (például hogy kivel és milyen formában akarunk együtt élni, milyen munkát szeretnénk végezni, kikkel alakítunk ki baráti kapcsolatokat) meghozatalához szükséges felelõsségre

pedig csak fokozatosan, lassan, a mindennapok kis döntéseinek meghozatala során lehet szert tenni. A nem fogyatékos felnõttek is csak azért lehetnek képesek az életük szempontjából jelentõs döntéseket meghozni, mert — ezt megelõzõen — fejlõdésük során elegendõ lehetõségük volt arra, hogy szabadon dönthessenek a kis horderejû, közvetlen és életpraktikus jellegû kérdések ezreiben. Emiatt igen fontos tehát, hogy a munkatársak lehetõleg minden hétköznapi szituációban biztosítsák a felhasználók számára a választás és az önálló döntés lehetõségét. Elvileg kivétel nélkül minden felhasználót abba a helyzetbe kellene hozni, hogy — amennyire csak lehetséges — saját maga vállalhassa fel és kivitelezhesse a mindennapok során felmerülõ összes gyakorlati feladatot és teendõt, saját privát lakóterének takarításától és gondozásától kezdve, a bevásárláson és az étkezések elõkészítésén keresztül, egészen „a köz érdekében végzett” háztartási munkákig. Igen fontos a „dönteni hagyás” alapelvének betartása akkor is, amikor meg akarunk tudni valamit a másik ember igényeirõl. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak adott esetben kellõképpen „csökönyösnek” kell mutatkozniuk e tekintetben, azaz hosszú idõn keresztül, újra és újra fel kell ajánlaniuk az önálló döntés lehetõségét a felhasználók számára, anélkül természetesen, hogy közvetlen nyomást fejtenének ki rájuk, hiszen ezzel inkább csak félelmet váltanának ki belõlük. Ha valóban komolyan vesszük az önrendelkezés és a saját felelõsségre történõ cselekvés támogatását, akkor — szélsõséges esetben — még azt is el kell fogadnunk, ha valamely felhasználó alkalomadtán kifejezetten „ésszerûtlen” döntést hoz egy bizonyos kérdésben. A pszichiátriai intézmények krónikus osztályain élõ értelmi fogyatékos emberek közül például sokan kifejezett ellenkezést tanúsítanak akkor, amikor felajánlják nekik a lehetõséget valamely helyi közösségbe integrált lakóformába költözésre, bár ez — objektíven szemlélve — egészen bizonyosan az érintettek életminõségének ugrásszerû javulását eredményezné. Õk azonban, évtizedes elmegyógyintézeti „kezelés” után, egész egyszerûen nem képesek még csak elképzelni sem egy efféle változást, s — érthetõ módon — félnek az ezzel járó új életformától. Hogy valódi felelõsséggel választhassanak az ilyen helyzetekben, elõször is meg kell ismerkedniük tehát a különbözõ alternatívákkal, melyek közül választaniuk kell. Értelmi fogyatékos emberek esetében ráadásul nem elég ezeket az alternatívákat egyszerûen felkínálni, hanem rendkívül gyakorlatias eszközökkel kell a számukra kézzelfogható közelségbe hozni õket, például próbaidõs bentlakás biz-


149


tosításával vagy az esetleges új munkahelyen történõ hospitálás megszervezésével.

Önrendelkezés és szociális felelõsség Az utóbbi idõben társadalmunk központi értékeivé váltak az önrendelkezés, a saját cselekedetek iránti felelõsség és az autonómia eszméi. Ez persze abból a szempontból visszás helyzetet teremt, hogy egyre inkább megkérdõjelezõdik a közösség szolidaritásához való jog azoknak a személyeknek az esetében, akiknek életvitelére — a lehetõ legkülönbözõbb okokból — nem (lehet) jellemzõ a megkívánt szintû autonómia. Amikor tehát ebben az összefüggésben esik szó önrendelkezésrõl és felelõsségérzetrõl, akkor mindig tudatosítanunk kell magunkban, hogy ezek a fogalmak semmiképpen nem foglalják magukban az önzést, s kiváltképpen nem a szociális kötelezettségek elhanyagolhatóságát. Valaki önrendelkezése azon a ponton éri el a határait, ahol az illetõnek már más személyek érdekeire is tekintettel kell lennie. Ebbõl kifolyólag az önrendelkezésre és az autonómiára csakis ezek „ellentétes pólusának”, jelesül a másoktól való szociális függõség alapvetõ tényének állandó figyelembevételével tekinthetünk (vö. HAHN 1992, 107). A felelõsség mindig másokért és másokkal együttesen viselt felelõsség is. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai szempontjából mindez azt jelenti, hogy nemcsak a felhasználók saját maguk iránti felelõsségének kialakulását kell elõsegíteniük, hanem éppoly tudatosan segíteniük kell õket a lakótársaikért, illetve a környezetükben élõ más személyekért érzett felelõsség felvállalásában is (például bevásárláskor, az önellátáshoz kapcsolódó tevékenységek közben, különféle külsõ aktivitások során, ünnepségek alkalmával). A felhasználók ily módon abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy önmagukat aktív és felelõs tényezõként élik meg a különféle szociális kontextusokban (négyszemközti helyzetek, kiscsoportok, nagyobb csoportok), illetve szerepekben (vendéglátó, az egész csoport részére bevásárló, szakács, a lakótárs alkalmi segítõje stb.). Az együtt élõ felhasználók rendszeres megbeszéléseinek témájává kell tenni továbbá a mindennapok során felmerülõ problémákat, s ezek közös megoldásának lehetõségeit is. Természetes, hogy a szakembereknek ebben a vonatkozásban is be kell tölteniük a példakép szerepét. Csak azok a munkatársak segíthetik érdemben a felhasználók — önmaguk és mások iránti — fele-

150

lõsségérzetének kialakulását, akiknek cselekvéseit ugyanez a felelõsségtudat hatja át. Magyarán szólva, azok a munkatársak, akik úgy gondolják, hogy tevékenységük kimerül a „kötelezõen elõírt” feladatok ellátásában, s gyanakodva tekintenek minden ezen kívül esõ kihívásra és felelõsségi körre, alapvetõen nem alkalmasak a támogatással kísért lakóformákban végzett munkára.

Normális hétköznapok „lakótréning” helyett A ’70-es évek óta a fogyatékosságügyön belül dolgozó szakembereknek egyre inkább azt kellett tapasztalniuk, hogy a valamely támogatással kísért lakóformába költözés túlságosan is nagy „ugrást” jelent azoknak az érintetteknek, akik korábban — családjukban vagy valamelyik nagy intézetben — hosszú idõn keresztül túlgondoskodó környezetben, „búra alatt” éltek. Ahelyett azonban, hogy közelebbrõl megvizsgálnák, milyen személyre szabott segítségnyújtási formákat kellene például az ambuláns segítséggel kísért lakóformákban biztosítani a probléma áthidalására, igen gyakran magukat az értelmi fogyatékos embereket teszik felelõssé a kudarcért, mondván, hogy egész egyszerûen nem eléggé önállóak ahhoz, hogy a korábbinál nyitottabb lakókörülmények közé kerüljenek. Innen ered a mind a mai napig széles körben elterjedt elképzelés arról, hogy az ehhez szükséges dolgokat elõször is jól be kell gyakoroltatni az érintettekkel. Jól összecseng mindez a hagyományos gyógypedagógiai felfogással is, amely az értelmi fogyatékosok mindennapi foglalatosságait és foglalkoztatását nem a normális, mindennapi tevékenységek keretébe illeszti be, hanem „az életpraktikus képességek és készségek fejlesztésének” témakörébe sorolja, s ennek megfelelõen szükségét érzi, hogy differenciált fejlõdésdiagnosztikai eljárásokat és fejlesztési terveket dolgozzon ki, majd célzott fejlesztési eljárásokat alkalmazzon, adott esetben speciális terápiákat vezessen be. Így fordulhatott elõ, hogy az utóbbi években egyre több, korábban a támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakemberek hatáskörébe tartozó feladat került át különféle „speciális szolgáltatókhoz”. Szélsõséges esetben ma már az is elõfordulhat, hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználóinak szabadidejét laikus segítõk, sõt, akár hivatásos szabadidõ-pedagógusok szervezik, a szükséges terápiák biztosításáról külsõ, speciálisan kiképzett terapeuták gondoskodnak, a lakórészlegen



belüli háztartási-üzemeltetési feladatokat pedig fõállású személyzet látja el. A fenti úton-módon aztán, végsõ soron maga a lakhatás is speciális terápiás programmá vált. A nagyobb szolgáltatásoknál „lakótréning-csoportokat” vagy „lakótanfolyamokat” szerveztek. Ezek — helyileg többnyire az otthon „normális” lakórészlegeitõl elkülönítve — arra szolgálnak, hogy a testápolástól kezdõdõen, a különféle háztartási teendõkön és a bevásárláson keresztül, a közlekedésig célzott tréningekkel próbáljanak meg kialakítani a felhasználókban minden olyan alapvetõ képességet és készséget, amely nélkülözhetetlen a mindennapok problémáinak önálló leküzdéséhez. Ez a modell természetszerûleg mind a felhasználókban, mind a munkatársakban kiváltja és erõsíti a tendenciát, hogy a lakhatást ne a közösen élt élet állandó középpontjaként tapasztalják meg, hanem csupán a számos rehabilitációs részterület egyikének tekintsék, melyben — a többihez hasonlóan — speciális és professzionális szolgáltatásokat és terápiás kínálatot szükséges biztosítani. A baj csak az, hogy az egymás mellé rakott speciális szolgáltatások és terápiák sorozatából még nem kerekednek ki sikeres mindennapok. A LEWO eszközkészletén keresztül mi magunk egészen más, mondhatni a fentitõl gyökeresen eltérõ felfogást igyekszünk képviselni. Meglátásunk szerint minden ember képes a lakhatásra, eleve „lakik valahol”, ezen önmagában nincs mit gyakorolni. A lakhatást nyújtó szolgáltatásokban élõ értelmi fogyatékos emberek mindennapjai teljesen normális mindennapok, melyeket — hasonlóan a nem fogyatékos felnõttek mindennapjainak „normális ” menetéhez — nem szabad terápiás célkitûzéseknek és fejlesztési törekvéseknek alárendelni (azaz „az önállóság növelését célzó”, elkülönített tréningek helyett ahhoz kell õket hozzásegíteni, hogy maguk láthassák el a különféle mindennapos háztartási munkákat, maguk vásárolhassanak be, maguk végezhessék a testápolással kapcsolatos különféle tevékenységeket stb.). Alapvetõ követelmény, hogy a felhasználók napirendje — mind szervezését, mind lefolyását tekintve — a lehetõ leginkább hasonlítson a korosztályukhoz tartozó nem fogyatékos emberek napirendjéhez. Felnõttekrõl lévén szó, mindez azt jelenti, hogy az egyén a szokványos hétköznapok (munkanapok) során folyamatosan, eltérõ szerepeinek eleget téve mozog a különbözõ életterületek színterei között. Reggelente kilép a lakásából és munkába indul; a munkaidõ leteltével esetleg bevásárol, majd hazatér; esténként különféle szabadidõs tevékenységeket végez, találkozik a barátaival stb. Speciális segítségnyújtási formák kedvezõ esetben megkönnyíthetik és zökkenõmentessé tehetik a min-

dennapos ritmust, semmiképpen nem szabad azonban, hogy annak helyére lépjenek. A lakhatást nyújtó szolgáltatások mindennapjainak felépítését rendszeresen felül kell tehát vizsgálni abból a szempontból, mennyire képesek a felhasználókat támogatni a „jól sikerült mindennapok” menetének kialakításában. Mind a mai napig rábukkanhatunk azonban olyan lakhatást nyújtó szolgáltatásokra, melyekre a fenti összefüggésnek éppen a fordítottja jellemzõ: itt a felhasználókat ítélik meg aszerint, vajon képesek-e — s ha igen, mennyiben — idomulni a szolgáltatás eleve meghatározott struktúrájához és napirendjéhez. Ily módon persze inkább nehezítik, mintsem könnyítenék az értelmi fogyatékos emberek dolgát, hogy a lehetõ legönállóbban, maguk határozhassanak mindennapjaik menetérõl.

A mindennapokban rejlõ tanulási folyamatok ösztönzõ ereje és alakítása A különféle speciális tréningprogramok bevezetése helyett a lakhatást nyújtó szolgáltatások mindennapjait kell úgy felépíteni, hogy minden egyes felhasználó elõtt lehetõség nyíljék az individuális, személyes jelentõséggel bíró tanulásra. Hogy ezt elérhessük, különféle szempontok egész sorára kell tekintettel lennünk. A tanulási folyamatok és a célzott támogatás konceptualizálásának 1. individualizált formában kell megtörténnie, vagyis illeszkednie kell az adott felhasználó aktuális képességszintjéhez és személyre szabott lehetõségeihez, figyelembe kell vennie jelenlegi élethelyzetét, végül a számára leginkább megfelelõ kísérést kell elõirányoznia; 2. mindig tekintettel kell lennie a felhasználó egyedi „tanulástörténetére”. Más egyebek mellett, szerepet kell itt kapnia a szóban forgó felhasználó individuális értékképzeteinek, teszem azt a tisztaságot, a rendet, az ízlést stb. illetõen. A lehetõ legkevésbé nyúljunk az úgynevezett „megerõsítések” és a „szankciók”, azaz a jutalmazás és a büntetés eszközeihez. Ha egy (férfi) felhasználó szilárdan meg van gyõzõdve például arról, hogy a mosogatás tipikusan „nõi” munka, s így a saját lealacsonyodását jelentené, ha neki magának kellene elvégeznie, akkor vajmi kevés az esélyünk arra, hogy felszólításokon, hovatovább büntetéseken keresztül sikerülhet ebbéli álláspontját megváltoztatnunk. A férfi lakótársak és munkatársak


151


jó példája már sokkal jobb kilátásokkal kecsegtet e téren; 3. mindig túl kell mutatnia valamelyest a felhasználó aktuális lehetõségeinek és kompetenciáinak szintjén. A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak rendszeresen kell felhasználóik felé közvetíteniük olyan feladatokat, melyek megfelelõ kihívást jelentenek számukra, ugyanakkor nem állítják õket megoldhatatlan problémák elé. Mindezzel — anélkül mindenesetre, hogy itt és most bõvebben kitérhetnénk rá — „a legközelebbi fejlõdési zónában” lejátszódó tanulási folyamatoknak és formáknak igyekszünk prioritást biztosítani, melyek jelentõsen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mindennapok ne fulladjanak bele a megszokások és a rutincselekvések sivár unalmába; 4. elengedhetetlen elõfeltétele, hogy garantálni tudjuk a felhasználók megsegítésének és kísérésének idõbeli és személyi folyamatosságát; 5. elõterébe „a saját tevékenység megtapasztalását” kell állítanunk. Rendkívül lényeges, hogy a tanultak megfelelõ helyet kapjanak a mindennapok szerkezetében, beépüljenek annak menetébe, s így a felhasználók felismerhessék a maguk számára ezek személyes, egyedi jelentõségét és értelmét. Ha az olyan, nap mint nap esedékes és nélkülözhetetlen háztartási tevékenységek gyakorlására, mint például az ételek elkészítése vagy a mosás, nem elkülönített és körülírt funkciójú helyiségekben („gyakorlókonyha”), hanem a felhasználók lakásának természetes közegében kerül sor, akkor sokkal jobban ösztönöznek a spontán cselekvésre, s még azoknak a felhasználóknak is lehetõséget nyújtanak a mindennapok eseményeiben való részvételre, akik a konkrét szituációba aktív módon nemigen tudnak bekapcsolódni. Sajnálatos módon igen sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál tapasztalható, hogy az egymással szoros összefüggésben álló tevékenységek színterei térileg mereven elkülönülnek egymástól, más helyiségben kerül sor például az ételek elkészítésére, mint ezek elfogyasztására: a munkatársak a konyhában végeznek el minden ezzel kapcsolatos teendõt, mialatt a felhasználók a nappaliban vagy az étkezõben ücsörögve várják, hogy kiszolgálják õket stb. A mindennapok keretei között zajló tanulás elõfeltétele, hogy a lehetõ legplasztikusabban érzékeltessük a felhasználókkal a különféle, idõben egymás után sorjázó cselekvések egyazon, komplex összefüggésrendszerhez való tartozását (bevásárlás, az alapanyagok elõkészítése, fõzés, az asztal megterítése, felszolgálás, az étel elfogyasztása, az asztal

152

leszedése, mosogatás, az edények elrakása). Ami a téri feltételeket illeti, ajánlatos úgynevezett „amerikai konyhát” kialakítani, ami helyet ad a háztartási feladatok elvégzésének, ugyanakkor — mintegy az egész lakás centrumaként — rendkívül jól szolgálja a kommunikációt és a társaséletet. Példának okáért, a „reggeli” mindennapos szituációjának kapcsán a következõ kérdéseket kell feltennünk: • Alkalmasak-e a téri-építészeti feltételek, a kialakított környezet (a reggelizés mint „esztétikai élmény”) és a használati tárgyak arra, hogy kíváncsiságot ébresszenek a felhasználókban és saját tevékenységekre sarkallják õket? • Biztosított-e, hogy a felhasználók komplex egészként tapasztalhassák meg az idõben egymás után következõ tevékenységeket, azaz megfelelõen bevonják-e õket a „reggeli” elnevezésû cselekvéssor minden egyes részletébe, a péksütemény megvásárlásának eltervezésétõl kezdve egészen az elmosogatott edények eltörölgetéséig bezáróan? • Alkalmas-e a fenti cselekvéssor, illetve ennek egyes elemei arra, hogy a lehetõ legtöbb élményt közvetítse, a kialakítást tekintve pedig a lehetõ legnagyobb mozgásteret biztosítsa a felhasználóknak (a reggeli mint választás és a különbözõ alternatívák közti döntéshozatal gyakorlása: Mit engedhetünk meg magunknak, mire van pénzünk? Mit vásároljunk? Mi kerül rögtön az asztalra? Mit teszünk el késõbbre? Mit fogok enni? stb.). • A reggelizés közben folytatott beszélgetések és végzett tevékenységek arra irányulnak-e, hogy a munkatársak ebben a szituációan is a lehetõ legmagasabb szintû önrendelkezést biztosítsák a felhasználók számára? • Figyelembe veszik-e a fenti szempontok — tárgyi feltételek, cselekvéssorok, interakciók — az egyes felhasználók koruknak megfelelõ kívánságait és a mindennapok alakítására vonatkozó igényeit? Kellemes, jólesõ légkörükkel, kapcsolatteremtési lehetõségeikkel, a rajtuk keresztül sugárzott emberi melegséggel hozzájárulnak-e a felhasználók jó közérzetének kialakulásához? Az eredendõen összetartozó mindennapos cselekvések mesterséges szétválasztása tükrözõdik vissza abból a vizsgálatból, melyben fogyatékos emberek 136 különbözõ lakócsoportjában szolgálatot teljesítõ munkatársakat kérdeztek ki ezirányú tapasztalataikról (THESING 1993, 153-tól). A megkérdezett szakemberek válaszaiból kitûnt, hogy a legnagyobb önállóságot a testápolással, az egyszerû étkezések (például reggeli) elõkészítésével, valamint a saját szoba tisztántartásával kapcsolatban feltételezik a felhasználókról, és engedélyezik nekik az ennek megfelelõ



tevékenységeket. Ezzel szemben azokat a viszonylag komplexebb életpraktikus feladatokat, melyek megoldása a tervezés és a másokkal való egyeztetés bizonyos szintjét követeli meg — például bevásárlás, orvosi vizsgálatra való bejelentkezés, zsebpénz kezelése —, a munkatársak kiveszik a felhasználók kezébõl és túlnyomórészt maguk látják el (a vizsgált lakócsoportokban élõ fogyatékos embereknek csupán 23%-a rendelkezhetett teljesen önállóan a saját zsebpénzérõl). Mindemellett alapvetõen nem szabadna megtörténnie, hogy a munkatársak — mondván, hogy „így sokkal gyorsabb” — a felhasználók teljes mellõzésével, maguk intézzék a bevásárlásokat. Ha kivételes esetben olykor-olykor mégis elkerülhetetlen ez a megoldás, akkor is legalább meg kell beszélni az érintett felhasználókkal. Célul kell kitûznünk, hogy minden egyes felhasználó teljesen önállóan, vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak megfelelõ segítségét igénybe véve, de mégis maga intézze magánjellegû bevásárlásait. Mai társadalmunkban a legfontosabb szociális szerepek egyikének éppen az önálló vásárló vagy — szolgáltatások esetében — ügyfél szerepe számít. Új tapasztalatok és kapcsolatok egész sora származhat minden egyes önállóan eltervezett és véghezvitt bevásárlásból. A felhasználók rendszerint igen tudatosan élik meg azt a jelentõs társadalmipresztízs-növekedést, amely abból adódik, hogy a vásárló általánosan elismert szerepében — s végre nem fogyatékosságuk apropóján! — léphetnek kapcsolatba a helyi közösség többi tagjával. Ennek alapján aztán, elõbb vagy utóbb, személyes döntési és cselekvési kompetenciáik növekedésére is számíthatunk, ami hozzá fogja segíteni õket ahhoz, hogy a korábbinál öntudatosabban mozoghassanak a különbözõ életterületeken és önállóbban alakíthassák mindennapjaikat.

A pénz kezelése Minden felnõtt ember számára magától értetõdik, hogy önállóan dönt arról, mit csinál a pénzével, s senki nem szól bele abba, ha elegáns helyen megvacsorázik belõle, új ruhadarabokra költi, vagy ha félreteszi a nyaralás költségeire, esetleg új ülõgarnitúrára gyûjt. Az értelmi fogyatékos emberektõl azonban gyakran megvonják ezt a magától értetõdõ lehetõséget, vagy csak kis lépésekben, hosszú „tréningek” teljesítése után engedik ebbéli jogaikat érvényesülni. A saját pénz feletti szabad rendelkezés (ami messze nem korlátozódhat a napi szükségletek kielégítésére szolgáló anyagi eszközök önálló kezelésére)

elengedhetetlen feltétele annak, hogy a felhasználók kitörhessenek a „zsebpénzben részesülõk” passzív szerepébõl. A pénzzel való normális, a kulturális normáknak megfelelõ bánáshoz — többek között — az tartozik, hogy minden egyes felhasználó saját folyószámlával, ezen pedig saját megtakarításokkal rendelkezik, s anyagi természetû dolgait a legmeszszebbmenõkig saját maga, illetve egyéni támogatással maga intézi. A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a felhasználók elvileg korlátlanul rendelkezhessenek havi jövedelmükkel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy pénzüket tudatosan félretehetik késõbbi, nagyobb kiadásokkal járó egyéni céljaik megvalósítására gondolva, s e jelentõsebb összegek felhasználásával kapcsolatban — amenynyiben szükséges — olyan személyek tanácsára és segítségére számíthatnak, akik csak és kizárólag az õ érdekeiket tartják szem elõtt. A munkatársaknak a mindennapokra vonatkoztatott, személyre szabott támogatást kell nyújtaniuk azon felhasználók számára, akiknek elõször is meg kell tanulniuk a pénzt önállóan kezelni. A pénz beosztásával kapcsolatos döntéseket csakis az érintett felhasználókkal egyetértésben szabad hozni, a késõbbiekben pedig rendszeresen felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy még mindig elõsegítik-e a lehetõ legteljesebb önrendelkezést. Ha valamely felhasználó vagyonát más személy kezeli, akkor is megfelelõ anyagi eszközöket kell biztosítani számára mindennapos szükségleteinek kielégítéséhez.

A lakhatást nyújtó szolgáltatások szubsztituáló (helyettesítõ) és szubszidiárius (támogató) funkciója Minden lakhatást nyújtó szolgáltatás alapvetõen kettõs feladatot lát el. Egyfelõl helyettesíti, pótolja a felhasználók természetes szociális kapcsolatait akkor, ha — például — nincs (vagy már nincs) körülöttük az a család, amely az élet középpontjául szolgálhatna (szubsztituáló funkció). Másfelõl támogatja és segíti a felhasználókat abban, hogy fenntarthassák meglévõ szociális kapcsolataikat, sõt, alkalomadtán új kapcsolatokat alakíthassanak ki környezetük tagjaival (szubszidiárius funkció). Korábban e két fenti funkciót nemritkán egymást kölcsönösen kizáró alternatívákként kezelték: a szolgáltatók vagy állandó és mindenre kiterjedõ, funkcionális szempontból a végletekig differenciált pótlé-


153


kot kínáltak igénybevevõiknek a természetes szociális hálók helyett, vagy — az ambuláns szociális segélyszolgáltatások mintájára — csak részleges és idõszakos segítségben részesítették õket. Mind a mai napig jellemzõ, hogy a társadalombiztosítás bürokratikusan szabályozott illetékességi köreinek és szövevényes pénzügyi elõírásainak útvesztõjében könnyebb dolga van annak, aki férõhelyhez akar jutni valamelyik nagy létszámú, átfogó ellátást ígérõ otthonban, mint annak, aki a különféle nyitott segítségnyújtási formák kínálatából szeretne célzott — s ráadásul nagyságrendekkel kisebb költségkihatású — szolgáltatásokat igénybe venni (a családokat tehermentesítõ szolgálatok, mobil ellátási formák stb.). A jövõben igen sok fog múlni azon, mennyire sikerül a két említett funkciót a lehetõ legrugalmasabban összekapcsolni egymással. A fogyatékosságügy területén dolgozó különféle intézmények és szolgáltatók haszonnal tanulmányozhatják az ifjúságvédelem ezirányú tapasztalatait, hiszen ebben a szektorban a korábbi, klasszikus nevelõotthonokat már jó ideje felváltották az igen differenciált, magas fokban individualizált és a különféle szükségletek kielégítésére egyaránt alkalmas lakó-, segítségnyújtási és támogatási formák szövetségi rendszereivel (BALKE, THIEL 1991). A hagyományos elképzelés szerint a támogatással kísért lakóformák munkatársainak mindennapos munkája mindenekelõtt különféle tevékenységekbõl, a számtalan „házon belül” adódó tennivaló ellátásából áll össze, mint amilyen például a bevásárlás, a fõzés, a takarítás, a rendrakás, a beszélgetés, az odafigyelés, az ápolás, a vigasztalás, a bátorítás vagy a békítés. Saját meglátásunk szerint, a jövõben a támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársak feladatkörének számos területen túl kell mutatnia az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás keretein, s elsõsorban a helyi közösségre kell irányulnia. Ide soroljuk többek között annak biztosítását, hogy a felhasználók rendszeresen tervszerû, individualizált „felfedezõ körutakat” tehessenek a környéken, s ezáltal mind téri tájékozódási képességeiket, mind szociális orientációjukat bõvíthessék. Némely felhasználó ezáltal hozható egyáltalán abba a helyzetbe, hogy ténylegesen profitáljon az adott település, a helyi közösség fennálló szolgáltatási kínálatából. Igen fontos feladatot jelent ennek kapcsán, hogy bevezessük õket a tömegközlekedési eszközök használatába és az utcán való tájékozódásba, majd — igény szerint — megfelelõ támogatást nyújtsunk nekik ahhoz, hogy biztonságosan mozoghassanak és közlekedhessenek a környéken.

154

A mindennapok szintjén megvalósuló szociális integráció csak és kizárólag a fogyatékos és nem fogyatékos emberek közös tanulási folyamataként képzelhetõ el. Az a lakhatást nyújtó szolgáltató, amelyik valóban komolyan veszi megbízatását igénybevevõi társadalmi rehabilitációjára, nem kerülheti meg, hogy aktív kapcsolatokat kezdeményezzen és ápoljon a különféle (többségi) szolgáltatások felkínálóival (élelmiszerboltokkal, orvosi rendelõkkel, egyesületekkel stb.), s amennyire csak lehetséges, bevonja õket saját kezdeményezéseibe. Ott, ahol valóban tudatosan támogatják a felhasználók önrendelkezésén alapuló életvitelt, ott a mindennapok rendszerint összehasonlíthatatlanul élettelibbekké válnak, ezáltal azonban nehezebbek is lesznek, mint máshol. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak szemszögébõl nézve, adott esetben mondjuk jóval egyszerûbbnek és gyorsabbnak tûnik, ha a reggelit maguk készítik elõ, hogysem egy vagy több felhasználót nyernének meg az ügynek és vonnának be a kivitelezésbe. Tény azonban, hogy az egyes munkatársak bármely arra irányuló törekvése, hogy a rájuk bízott embereket nagyobb fokú önállósághoz segítsék hozzá, eleve kudarcra lesz ítélve azokban a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban, melyekre általánosságban a túlgondoskodó, mindentõl óvó „összkép” jellemzõ. Ha tehát a szolgáltató következetesen a felhasználók lehetõ legnagyobb szintû önállóságának vezérelvét akarja érvényesíteni a mindennapokban is, akkor ez nemcsak a munkatársak ezirányú készségét és erõfeszítését követeli meg, de feltétlenül szükségessé tesz bizonyos — többnyire kiterjedt — szervezeti, építészeti és humánpolitikai változtatásokat is. Ezek végrehajtásához természetesen idõre van szükség, s sokszor csak komoly ellenállások leküzdése árán lehet keresztülvinni õket. Mégis, egyenesen cinikusnak kellene tartanunk, ha valaki úgy akarna — individuális fejlesztésen és kísérésen keresztül — fogyatékos embereket felkészíteni a lehetõ legnagyobb önállóssággal és saját felelõsséggel alakított mindennapokra, hogy mindeközben …„e mindennapok feltételrendszere egyáltalán nem igényli, sõt, egyenesen akadályozza az önállóságot”. (BOLLINGER-HELLINGRATH 1982, 56).

Kilépés a mindennapokból Minden emberben megvan a többé-kevésbé kifejezett képesség arra, hogy valamennyire még a leglehetetlenebb, személyes igényeinek a legkevésbé sem megfelelõ élethelyzetekhez is alkalmazkodni tudjon.



Ha értelmi fogyatékos felnõttek ódzkodnak attól, hogy valami újat megtanuljanak, akkor ennek — egyfelõl — oka lehet az is, hogy idõközben túlságosan is hozzászoktak a teljes körû gondoskodáshoz s az ebbõl következõ passzív szerepükhöz. Emellett — másfelõl — olyan korábbi negatív tanulási tapasztalatok is szerepet játszhatnak ebben a helyzetben, melyek jelentõsen csökkentették az adott felhasználó önbizalmát, s gyengítették a saját képességeibe vetett hitét. A felhasználók azonosulása a passzív befogadó szerepével csakis akkor fog fokozatosan csökkenni, ha mindennapjaikban hosszú idõn keresztül szabad teret kapnak az önálló cselekvésre, elegendõ lehetõséget a különféle tevékenységek gyakorlására, s ha mindehhez személyre szabott segítségnyújtásban is részesülnek. Az összefüggés mindenekelõtt azokban a szituációkban válik láthatóvá, melyekben a felhasználók a mindennapos rutinok nyújtotta biztonságérzet hiányával kénytelenek szembesülni, sõt, ennek helyét egy mindeddig jószerével teljesen ismeretlen tapasztalási területre merészkedés bizonytalansága és kihívása foglalja el. Szinte minden olyan munkatárs, akinek már legalább egyszer megadatott a lehetõség, hogy nyaralni — vagy bármely más hosszabb szabadságra — kísérjen el fogyatékos embereket, arról számol be, hogy

az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás mindennapjaiban rendre paszívnak és/vagy önállótlannak mutatkozó felhasználók a megváltozott környezetben aktívvá válnak és „azelõtt még csak nem is sejtett” képességeket bontakoztatnak ki önmagukban egyszerûen azáltal, hogy szükségessé válik a megszokott napirend átstruktúrálása. Ugyanígy, sok szakember egyöntetû tapasztalata, hogy a korábbi magatartási problémák a szabadság idején hirtelen, minden elõzmény nélkül megszûnnek, amint a fogyatékos emberek új dolgokra bukkanhatnak környezetükben, s ezáltal mintegy újra felfedezhetik saját szunnyadó képességeiket is. Saját mindennapjaink is csak akkor válhatnak sikeressé, ha bizonyos idõközönként „kilépünk” megszokott menetükbõl, s néhány napra, vagy akár ennél is hosszabb idõre elutazunk valahová, megünneplünk egy-egy jeles napot, azaz megfelelõ távolságot teremtünk a hétköznapok örök egyformaságával szemben, s a megszokottaktól gyökeresen eltérõ tevékenységeket végzünk. Elengedhetetlen tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai hozzásegítsék felhasználóikat ahhoz, hogy a mindennapokból kilépve rendszeresen találkozhassanak új dolgokkal is, s korábban ismeretlen tapasztalatokra és élményekre tehessenek szert.

Irodalom BALKE, R.; THIEL, W. (Hrsg.): Jenseits des Helfens. Freiburg 1991. BOLLINGER-HELLINGRATH, C.: Selbständigkeits- und Wohntraining für geistig Behinderte. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V (Hrsg.): Humanes Wohnen — seine Bedeutung für das Leben geistig behinderter Erwachsener. Marburg/ Lahn 1982, 43–57. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Alt und geistig behindert. Ein europäisches Symposium. 2. Aufl. Marburg 1993. DÖRNER, K.: Keine Zeit zum Spinnen. In: Koenning, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloher Wege mit Langzeitpatienten. Gütersloh 1986, 69–102. HAHN, M. Th.: Zusammensein mit Menschen, die schwerbehindert sind — Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter in der Förderung. In: Geistige Behinderung 2/1992, 107–129. NIEHOFF, U.: Wege zur Selbstbestimmung. In: Geistige Behinderung 3/1994, 186–201.

RÜGGEBERG, A.: Autonom leben: Gemeindenahe Formen von Beratung, Hilfe und Pflege zum selbständigen Leben. Schriftenreihe des Bundesministeriums für Jugend, Familie und Gesundheit. Band 173. Stuttgart 1985. SCHWARTE, N.: Der Alltag als Lernfeld Behinderter. In: Hauswirtschaft/Wissenschaft 2/1982, 70–75. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. THIERSCH, H.: Lebensweltorientierte Soziale Arbeit: Aufgaben der Praxis im sozialen Wandel. Weinheim, Basel 1992. WEIGAND, H.: Rückkehr in die Heimatgemeinde — eine Zwischenbilanz. In: Koenning, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloher Wege mit Langzeitpatienten. Gütersloh 1986, 103–146. WEIGAND, H.: Alltagsbegleitung — Eigenes Leben sichern. in: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 259–285.


155



Önellátás és mindennapos tevékenységek

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak mindeddig alig-alig volt lehetõsége arra, hogy saját lehetõségeihez mérten elérhesse az önellátás megfelelõ szintjét, s elsajátíthassa a mindennapok során adódó különféle feladatok teljesítésének lehetséges formáit. 2. A felhasználó olyan életkorban van, melyben a lakószférán kívül már nem lehet számára rendszeres, személyes jelentõséggel bíró foglalkoztatást biztosítani. Ebbõl kifolyólag a mindennapok szerkezetét úgy kell alakítani, hogy megfelelõ segítséget kaphasson a különféle életpraktikus tevékenységek ellátásához. 3. A felhasználónak kifejezett támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a lehetõ legönállóbban végezhesse a különféle életpraktikus tevékenységeket (bevásárlás, a privát lakótér takarítása és rendben tartása, étkezések elõkészítése, mosás, vasalás, takarítás, kisebb karbantartási munkák stb.). 4. A felhasználó speciális segítséget igényel ahhoz, hogy magánjellegû bevásárlásait a lehetõ legnagyobb önállósággal végezhesse. 5. A felhasználót jelentõs mértékben támogatni kell a tömegközlekedési eszközök használatában és az utcán való biztonságos közlekedésben. 6. A felhasználó számára komoly segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy megfelelõen betölthesse a mindennapok alakításához szükséges, az együttélésbõl adódó különféle szerepeket (vendéglátó, bevásárló az egész csoport számára, szakács, a lakótársak segítõje stb.). 7. A felhasználót támogatni kell abban, hogy a lehetõ legönállóbban rendelkezhessen saját jövedelmérõl és megtakarításairól, illetve intézhesse különféle pénzügyeit.

Összmegítélés A felhasználó — egyéni igényeibõl és individuális tapasztalataiból következõen — jelentõs támogatást igényel az önellátás és a mindennapok során adódó feladatok megoldása terén.

156




Önellátás és mindennapos tevékenységek

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A mindennapos ellátással kapcsolatos szolgáltatások alapvetõen nem központosítottak (például központi konyha, mosoda, tisztító, utaztatás), hanem ezeket a feladatokat vagy maguk a felhasználók végzik, vagy — a kulturális normáknak megfelelõen — külsõ szolgáltatók és vállalkozók látják el. 2. A felhasználókat támogatják abban, hogy — amenynyire ez csak lehetséges — önmaguk lássák el és szervezzék meg a mindennapok során adódó életpraktikus feladatokat (önellátás, a saját lakótér tisztántartása és gondozása, étkezések elõkészítése, mosás, vasalás, rendcsinálás és takarítás, kisebb javítások stb.). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy magánjellegû vásárlásaikat a felhasználók alapvetõen maguk — vagy teljesen önállóan, vagy a munkatársak segítségét igénybe véve — végezhessék. 4. A téri tájékozódás és a szociális orientáció kibõvítése érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltató rendszeres, személyre szabott „felfedezõ utakat” szervez a felhasználóknak, melyek segítségével igénybe vehetik a lakókörnyezetben fellelhetõ különféle szolgáltatásokat. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató kapcsolatot tart fenn a környék nyilvános szolgáltatóival, és kínálataikat adandó alkalommal felhasználja azon törekvéseinek eléréséhez, hogy a felhasználók a lehetõ legnagyobb mértékû önállóságra tehessenek szert a mindennapok feladatainak megoldásában. 6. A felhasználók individuális segítségben részesülnek ahhoz, hogy használni tudják a tömegközlekedési eszközöket és biztosan tájékozódjanak az utcai forgalomban. 7. A gyakorlatorientált fejlesztés középpontjában a fõzés, az étkezések, a bevásárlások és az ezekhez hasonló életpraktikus tevékenységek állnak, s ezeket a munkatársak tudatosan használják ki a tanulás alkalmaiként.


157


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

8. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai rendre új, valamelyest mindig kihívást jelentõ feladatokat adnak a felhasználóknak, hogy ezáltal is a túl rutinszerû mindennapok kialakulása ellen hassanak. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató tudatosan támogatja a mindennapok során a felhasználók egymás számára nyújtott, kölcsönös segítségét. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltató támogatja a felhasználókat abban, hogy önmagukat különbözõ felelõs szerepekben (vendéglátó, bevásárló az egész csoport számára, szakács, a lakótársak segítõje stb.) is tevékenyen megélhessék. 11. A mindennapok során adódó feladatok az együtt élõ felhasználók rendszeres megbeszéléseinek középpontjában állnak. A súlyos fokban fogyatékos felhasználókat és érdekeiket a munkatársak „képviselik” ezeken az eszmecseréken. 12. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy a felhasználók elvileg korlátozások nélkül rendelkezhessenek havi jövedelmükkel. A pénzzel való bánás, az ezzel kapcsolatos személyes felelõsség kialakulása a mindennapok gyakorlatában megvalósuló fejlesztés egyik lényeges eleme. 13. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik róla, hogy a felhasználók alapvetõen szabadon rendelkezhessenek megtakarított pénzük (saját folyószámlájuk) felett, és pénzügyeiket — amennyire ez csak lehetséges — önállóan, esetleg segítséggel intézzék. 14. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy mindennapi szükségleteik kielégítéséhez azoknak a felhasználóknak is megfelelõ anyagi eszközök álljanak rendelkezésére, akiknek vagyonát más személyek kezelik. A saját forrásokból finanszírozott beszerzésekre — a Gondnoksági Törvény elõírásainak értelmében — csak az érintett felhasználókkal történt egyeztetés után kerülhet sor.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók számára az elérhetõ legteljesebb körû önellátást tegye lehetõvé, és segítse õket a mindennapok feladatainak önálló, saját maguk által meghatározott és szükségletorientált megoldásában.

158


A mindennapok felépítése ... • Rendszeres tevékenység ...

6.2.2. tárgykör:

Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül A társadalmunkban élõ legtöbb felnõtt ember szemében a keresõ tevékenységként végzett munka (szakma, foglalkozás) központi, az egész életvezetést meghatározó érték. Az egyén társadalmi és gazdasági státusát jelentõs mértékben az általa végzett munka határozza meg. A rendszeres, értelmes és jól megfizetett foglalkozás alkalmas a produktív munkálkodás, a szociális hovatartozás és a társadalmi elismertség iránti emberi alapszükségletek kielégítésére. Kulcsszerepet játszik abban, hogy az ember kivehesse a részét az élet valamennyi területébõl, emellett pedig alapul szolgál önértékelése, szociális kompetenciái és életminõsége kialakulásához. A reproduktív jellegû tevékenységek (például az otthoni háztartásban végzett különféle foglalatosságok), melyekhez korántsem kapcsolódik a szakmai munkáéhoz hasonlítható társadalmi elismertség, s igen csekély mértékben mélyítik a szociális hovatartozást, önmagukban nemigen lehetnek alkalmasak a fenti szükségletek kielégítésére. A legtöbb értelmi fogyatékos ember szintén élete egyik központi kategóriáját látja a munkában, s ennek megfelelõen azonosul vele. Az értelmi fogyatékosok társadalmi rehabilitációjának kiemelt céljaként kell tehát kezelni, hogy — a lehetõ legszínvonalasabb képzésen és fejlesztésen, valamint munkatevékenységük szakmai kísérésén keresztül — a lehetõ legszélesebb szakmai perspektívákat nyissuk meg elõttük, ezáltal biztosítva számukra a munkavégzés jelentette társadalmi participációt. Mint bárki másnál, értelmi fogyatékos emberek esetében is problematikusnak kell ítélnünk, ha az egyén önértékelését majdhogynem kizárólag az általa elért munkateljesítmény határozza meg. A fogyatékossággal élõ emberek munkalehetõségei eleve jóval korlátozottabbak másokénál; kifejezett cinizmus azonban, ha ezt bárki az esetükben regisztrálható alulfoglalkoztatottság igazolására szolgáló érvként hozza fel. Az ENSZ által 1971-ben elfogadott, az értelmi fogyatékosok jogairól szóló deklaráció 3. cikkelye határozottan leszögezi, hogy „az értelmi fogyatékos embernek joga van ahhoz, hogy produktív munkát végezzen vagy más értelmes foglalkoztatásban részesüljön”. Az idézett passzus voltaképpen joggá emeli az ember alapvetõ szükségletét, hogy másokkal szoros szociális kötõdésben tevékenykedhessen.

Minden ember hasznos akar lenni A korábbi korok társadalmaiban az értelmi fogyatékos emberek többnyire szervesen be tudtak illeszkedni a valamiféle kézmûves tevékenységet, illetve mezõgazdasági termelést végzõ nagycsaládok életés munkaközösségeibe, sõt magától értetõdõ volt, hogy — lehetõségeikhez mérten — produktív munkavégzéssel maguk is részt vettek a közösség fenntartásában. Mindez azért lehetett így, mert akkoriban még nem húzódott éles határ a közösségek belsõ szociális kapcsolatrendszere és az általuk végzett produktív munkatevékenységek között (vö. DÖRNER 1991, 44–45). Csak a XIX. század elején indult el a Nyugat országaiban az a folyamat, melyben a társadalom leginkább teljesítõképes tagjai egyre kifejezettebb mértékben tömörülni kezdtek a „szabad piac” által irányított, a többi társadalmi szférától mindjobban elkülönülõ gazdasági rendszerben. A gazdaság magas fokban indusztrializált és racionalizált termelési módokra való fokozatos átállása a arra kényszerítette az embereket, hogy alkalmazkodjanak az ebbõl következõ, elsõdlegesen teljesítményorientált munkavégzés normáihoz. Az ebben az összefüggésben velük szemben támasztott legfontosabb követelmények közé az alkalmazkodási hajlamot és képességet, a korlátlan bevethetõséget, valamint a potenciális zavarforrásként értékelt egyéni sajátosságok elnyomását sorolták. Innentõl fogva csak a társadalom alkalmazkodni kész és képes tagjai nyerhettek bebocsátást a professzionális munkavégzés különféle színtereire, míg a gyengének és „improduktívnak” tartott személyek (öregek, betegek, ápolásra szorulók, fogyatékosok, elmebetegek) kiszorultak a termelés területérõl, sõt „szociális tehernek” minõsítették és családjaiktól is elszakították õket. Speciális intézményeket hoztak létre számukra, melyek többnyire nyomorúságos szállást és ellátást nyújtottak nekik. Mivel az ipari termelés szempontjából használhatatlanoknak minõsítették õket, közülük egyre többen bukkantak fel drága „költségtényezõként” a kialakuló szociális gondoskodás rendszerében, amely mind a napig élesen elkülönül a gazdasági rendszertõl. A két rendszer merev szétválasztása mára már oda vezetett, hogy a modern társadalmak tudatában


159


alig-alig van jelen a fogyatékos emberek problematikája. A „produktív” szubjektumokkal szemben, akik hasznos tárgyakat állítanak elõ vagy dolgoznak fel, illetve fontos szolgáltatásokat nyújtanak, a „improduktívnak” kikiáltott, „szociális eseteknél” többre nem tartott emberek (DÖRNER 1988) maguk is feldolgozandó objektumokká váltak: az elkülönített otthonok munkatársainak munkája sem különbözik lényegesen másokétól, csak õk — gondozóként, nevelõként vagy szociális munkásként — nem élettelen tárgyakat, hanem embereket „dolgoznak fel”. A szociális rehabilitáció hagyományos kontextusában olykor-olykor még ma is „a fogyatékos embereken végzett munka” kifejezésen akadhat meg a szemünk, s ebben jóval több minden fejezõdik ki, mintsem hogy ódivatú nyelvi fordulatként, kézlegyintéssel elintézhetnénk és napirendre térhetnénk fölötte. A munkanélküliség kiváltotta pszichoszociális hatásokat feltáró longitudinális vizsgálatokból régóta jól tudjuk, hogy nincs ember, aki ne a lehetõ legembertelenebb megaláztatásként élné meg, ha „szociális esetté” degradálják. A munka azon tevékenységek összességét jelenti, melyek elvégzését az emberek szociális szempontból szükségesnek, ezáltal tehát objektíve hasznosnak tartják. Minden ember arra vágyik, hogy szükséges és hasznos lehessen a többiek, a társadalom számára. Akinek ez a lehetõség nem adatik meg, az elõbb-utóbb feleslegesnek fog tûnni önmaga szemében is.

Az értelmi fogyatékos embereknek megfelelõ foglalkoztatást kell biztosítani!? A társadalmi kirekesztés „tradíciójában” az értelmi fogyatékos emberek munkatevékenységeit sokáig a „megfelelõ foglalkoztatás” címszava alá sorolták (SPECK, THALHAMMER 1977). A ’60-as évekig az ilyesfajta tevékenységekre szinte kizárólag úgynevezett munkaterápia keretében, az elhelyezést biztosító intézményeken — a pszichiátriai klinikákon és a nagy fogyatékosotthonokon — belül, a számos saját mûködtetésû melléküzemág valamelyikében nyújtottak lehetõséget. A legtöbb kórház vagy intézet egyáltalán nem tudta volna mûködtetni üzemeltetési részlegeit (konyha, kertészet, mosoda stb.), ha nem tarthatott volna igényt az olcsó munkaerõt jelentõ páciensek munkájára. Persze a fenti keretek között zajló foglalkoztatás tartalmát és jellegét mindenekelõtt az intézmény, nem pedig a foglalkoztatottak igényei határozták meg. A munkaterápia hosszú ide-

160

ig az értelmi fogyatékos emberek egyetlen lehetõsége volt arra, hogy értelmes módon struktúrálják mindennapjaikat. Azonban e kiváltságnak — bizonyos értelemben — ára is volt, hiszen nagyfokú alkalmazkodást követelt meg az érintettektõl: a munkaterápia az intézet zárt, belsõ világába szocializálta az egyéneket, s ezáltal megfosztotta õket a falain kívül zajló élet perspektívájától.

A munkahely elkülönülése a lakóhelytõl A legtöbb mai munkavállaló életkörülményeire jellemzõ, hogy a munkahely és lakóhely mind földrajzilag, mind szervezeti szempontból elkülönül egymástól. E két fontos életterület karakterisztikus szétválasztása alapvetõen nagyobb autonómiát biztosít az egyén számára és csökkenti a szociális kontroll lehetõségét. Rendszerint persze velejárója lesz mindennek, hogy a munkával kapcsolatos önrendelkezés mértéke is csökkeni fog. A fenti elõnyöket korlátozás nélkül élvezniük kell az értelmi fogyatékos embereknek is. Ezért követeli teljes joggal a normalizációs elv — az ’50-es évek intézeti struktúráiból kiindulva — munkahelyeik és lakóhelyeik téri-institucionális elkülönítését. Míg a nagy intézetek dominanciájának idején a bennük élõ értelmi fogyatékos emberek zömmel az intézmény önellátását biztosító üzemeltetési részlegekben dolgoztak, addig ma, a „helyi közösségbe” (településbe) integrált lakóformák prioritásának korszakában elsõsorban e helyi közösségekkel szemben jelenik meg a kihívás, hogy adekvát munkalehetõségeket teremtsenek számukra. A legtöbb értelmi fogyatékos ember esetében persze szükség van arra, hogy életkörülményeit úgyszólván egyetlen helyrõl, a maguk teljességében lehessen szemlélni, biztosítani és alakítani. E helynek pedig valahol ott kell lennie, ahol a szóban forgó személy életének középpontját feltételezzük, vagyis — rendszerint — ott, ahol lakik. Ennyiben a lakhatást nyújtó szolgáltatók szinte automatikusan illetékesek e téren, már ha a feladatot nem látják el eleve más, nem hivatásos személyek (hozzátartozók, pártfogók stb.). Amikor a lakhatást nyújtó szolgáltatóhoz rendeljük a feladatot, hogy a lakószférán kívül gondoskodjon rendszeres tevékenységrõl felhasználói számára, akkor ezt azért tesszük, mert nagyon is tudatában vagyunk a „totális intézmények” problematikájának, ami a munka világa és a lakószféra személyi és institucionális összekapcsolásakor áll elõ.



A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak alapvetõen le kellene mondaniuk arról, hogy saját maguk kínáljanak felhasználóiknak munkalehetõséget (kivételt képeznek ez alól a farmergazdaság formájában, valamint a fogyatékosok és nem fogyatékosok élet- és munkaközösségeiként mûködõ szolgáltatások). Ezzel szemben feladatuk, hogy térileg megfelelõen elkülönítsék egymástól a felhasználók lakó-, illetve munkahelyeit. A védõmunkahely ne legyen például ugyanazon a telken, s különösen ne ugyanabban az épületkomplexumban, mint amelyiken/amelyben a szolgáltatás igénybevevõinek lakásai vannak. A szolgáltató elsõrendû megbízatása e téren nem abban áll, hogy átvegye a foglalkoztatási rehabilitáció fenntartóinak feladatkörét, hanem abban, hogy egyfajta „felügyeleti szerv” funkcióját töltse be velük szemben.

A felhasználók munkával kapcsolatos igényei, érdekei és kívánságai A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak mindent el kell követniük annak érdekében, hogy pontosan feltérképezzék, s ezirányú szolgáltatásaik kiindulópontjává tegyék a felhasználók munkával és egyéb külsõ tevékenységekkel kapcsolatos szükségleteit, érdeklõdéseit és vágyait. Célul kell kitûzniük maguk elé, hogy minden egyes felhasználójuk számára a saját, egyedi igényeinek megfelelõ alternatívákat kínálhassanak fel munkatevékenységük realizálásához (részidõs foglalkoztatás; választási lehetõség különbözõ munkahelyek között; egyéb, személyes jelentõséggel bíró és a mindennapok struktúrálására alkalmas tevékenységek stb.). A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak céltudatosan törekedniük kell az együttmûködésre azokkal az intézményekkel vagy személyekkel, amelyek vagy akik megfelelõ munkatevékenységet közvetíthetnek ki az egyes felhasználóknak (munkaközvetítõ irodák, védõmunkahelyek, a potenciális munkaadókkal kapcsolatban álló képviselõk). Nem szabad tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltató kezdettõl fogva kizárólag a védõmunkahelyekre szûkítse le a felhasználók foglalkoztatási lehetõségeinek spektrumát. Bármennyire magától értetõdõvé vált is mára, a normalizációs elv perspektívájából nézve igencsak kérdésesnek mondható a lakóotthon és a védõmunkahely intézményes összekapcsolása. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak rendszeresen egyeztetniük kell minden, a foglalkoztatással össze-

függõ lépésüket az érintett felhasználókkal, illetõleg azok hozzátartozóival vagy képviselõivel. A lakhatást nyújtó szolgáltatók legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy individuális kísérésben részesítsék felhasználóikat dolgozói pályafutásuk átmeneti szakaszaiban (munkába állás, munkahelyváltoztatás, nyugdíjba menetel), melyek igen gyakran kritikus fordulatként jelennek meg az érintett fogyatékos ember élettörténetében. A felhasználók foglalkoztatására nyíló lehetõségeket mindig alaposan meg kell vizsgálni tehát abból a szempontból, hogy • mennyiben tudják kielégíteni az egyes felhasználók munkával kapcsolatos igényeit; • mennyiben mondható optimálisnak — az általa támasztott követelményeket, a szociális kapcsolatteremtés lehetõségeit, a társadalmi részvételhez nyújtott alkalmakat, illetõleg a javadalmazást tekintve — a leendõ munkahely, azaz mennyiben segítené elõ a felhasználók fejlõdését. Akkor, amikor el akarjuk dönteni, milyen tevékenységek jöhetnek egyáltalán szóba egy adott értelmi fogyatékos ember esetében, mindenekelõtt azt érdemes tudatosítanunk, hogy a rendszeres munkavégzésen keresztül — vagy ahhoz kapcsolódóan — az emberi alapszükségletek egész sorát ki lehet elégíteni. Ebben az értelemben a munka • anyagi biztonságot teremt (kielégíti a biztonság iránti szükségletet); • biztosítja az anyagi függetlenséget (alapjául szolgál a fogyasztással kapcsolatos igények kielégítésének); • erõsíti a szociális egzisztenciát (kielégíti a kommunikációra, az elismerésre és a társadalom életében való részvételre vonatkozó szociális szükségleteket, melyek alapján az ember szükségesnek és hasznosnak érezheti magát); • struktúrált élettervet és idõi tapasztalatokat közvetít; • a saját tevékenység érzetét kelti (kielégíti az önmegvalósítás és az identitás iránti szükségleteket). Általánosságban elmondható, hogy egy adott munkahely nem önmagában véve jó vagy rossz, hanem csak az ott dolgozó konkrét személy egyéni igényeinek, képességeinek és motivációinak függvényében bizonyul ilyennek vagy olyannak. A megfelelõ munkahely kiválasztásának individuális kritériumai közé tartozik • a munka szubjektív jelentõsége — az adott tevékenységnek individuális értelme kell hogy legyen


161


•

• • • • •

a személy számára, miközben prioritást kell biztosítani a szociális szükségleteknek; a szóban forgó személy életkora — egyéb életterületekkel összehasonlítva, a munka szubjektív jelentõsége a középkorú generációkhoz tartozók, vagyis a 30–50 évesek között a legnagyobb, majd az életkor elõrehaladtával fokozatosan csökken (vö. OPASCHOWSKI 1993, 15); a személy anyagi helyzete; a személy szociális helyzete (privát terület, szociális kontaktusok); a személy elképzelései és elvárásai saját jövõjével kapcsolatosan; a munkával kapcsolatban elõzetesen szerzett tapasztalatok és ismeretek szintje; a személy korábbi élettapasztalatai (szociális kompetenciái, frusztrációtoleranciájának szintje stb.).

A munkahelynek, ha csak egy mód van rá, teljesítenie kell a következõ strukturális feltételeket: • A munkahely szociális környezetének lehetõséget kell adnia az együttmûködésre, az egyenrangú kommunikációra, a szociális interakciók létrejöttére. Az ember saját munkájával való megelégedettségének mértéke általában jórészt attól függ, hogy milyen intenzív a szociális kötõdése a vele együtt dolgozó többi emberhez, illetve hogy a munkahely mennyiben képes kielégíteni a kommunikáció és az elismerés iránti igényeit. • A végzett munka tartalmának megfelelõ motivációt kell ébresztenie az emberben, önálló tevékenységre kell sarkallnia õt, változatosságot kell biztosítania számára, s elegendõ szabad teret kell hagynia neki saját döntéseinek meghozatalában, miközben nem szabad túlzott követelményekkel fellépnie vele szemben (azaz, minden esetben individuálisan kell megállapítani a személyes felelõsség és az önkontroll megfelelõ arányát). • A létrehozott terméknek valós társadalmi igényeket kell kielégítenie. • A javadalmazásnak meg kell felelnie a társadalmi szinten érvényes mércéknek. • A munkával töltött idõszakba elegendõ pihenést és regenerálódást biztosító szüneteket kell közbeiktatni. Ha az a célunk, hogy egy értelmi fogyatékos embert hozzásegítsünk valamely, számára személyes jelentõséggel bíró tevékenységhez, akkor nem az az elsõdleges dolgunk, hogy megköveteljük tõle a lehetõ legtökéletesebb alkalmazkodást a kérdéses munkahely viszonyaihoz. Ehelyett inkább arra kell ügyelnünk, hogy megfelelõ, személyre szabott segítségnyújtási formákat biztosítsunk számára úgy a munkahelyen, mint annak szociális környezetében. A si-

162

keres beilleszkedéshez az értelmi fogyatékosoknak nemcsak információkra és instrumentális segítségre van szükségük, hanem érzelmi téren is támogatást igényelnek ahhoz, hogy élményeiket másokkal megosztva és kicserélve megfelelõen feldolgozhassák és rendszerezhessék tapasztalataikat.

Védõmunkahelyek A védõmunkahelyek speciális munkaerõpiaca a ’60-as évek elejétõl fokozatosan terjeszkedik, s még ma is az expanzió fázisában van. 1992-ben mintegy 125 000 ilyen munkahelyi státus létezett Németországban. A védõmunkahelyeken foglalkoztatottak között az értelmi fogyatékosok arányát 85% körüli értékre becsülhetjük (SEYFRIED 1991, 136). Becslések szerint a közeljövõben országszerte további 20 000 férõhely megteremtésére lesz szükség (CRAMER 1992, 9). A súlyos fokban fogyatékos emberek jogairól rendelkezõ német törvény (Schwerbehindertengesetz, SchwbG) 54. §-ának 3. bekezdése szerint a védõmunkahely intézményének — fogyatékossága jellegétõl és súlyossági fokától függetlenül — minden olyan fogyatékos ember számára nyitva kell állnia, aki bármely minimális mértékben, de képes gazdaságilag is értékelhetõ munkateljesítményre, emellett „közösségképes” és a munkahelyen semminemû ápolásra nem szorul. Egyes védõmunkahelyeken azonban egyre élesedõ konkurenciaharc alakult ki amiatt, hogy — az általános munkaerõpiac általános racionalizálási törekvései és a hovatovább késhegyre menõ verseny miatt onnan kiszorulva — az értelmi fogyatékosokénál mindenképpen nagyobb teljesítményre képes mozgáskorlátozott, pszichés problémákkal küzdõ vagy tartósan egészségkárosodott, azaz nem feltétlenül súlyos fokban fogyatékos emberek lepték el az intézményeket. Középtávon ennek a folyamatnak az lehet a veszélye, hogy a kialakuló helyhiány és a szakemberellátás nehézségei miatt a kifejezettebb segítségnyújtást igénylõ, súlyosabb fokban fogyatékos személyek újra kiszorulnak ezekrõl a munkahelyekrõl. A védõmunkahelyek megbízatása alapvetõen kettõs. A fent idézett törvény olyan intézményként határozza meg õket, melynek feladata a fogyatékos emberek beillesztése a munka világába. Azon foglalkoztatottak számára, akiknek esetében — perspektivikusan — fennáll az általános munkaerõpiacon történõ elhelyezkedés lehetõsége is, a foglalkoztatási rehabilitáció terepeként kell mûködnie, másoknak ellenben hosszú távú, tartós munkalehetõséget kell biztosítania.



A védõmunkahelyek azonban létrehozásuktól kezdõdõen nem képesek betölteni a foglalkoztatási rehabilitációra vonatkozó megbízásukat. Azon fáradozásaik, melyekkel értelmi fogyatékos embereket igyekeznek felkészíteni majd kiközvetíteni az általános munkaerõpiacra, rendszerint — majdhogynem kizárólag — eleve teljesítõképesebb, jó szociális adaptációs képességekkel rendelkezõ dolgozóikra irányulnak, akikrõl feltételezik, hogy a védõmunkahely rehabilitációs erõfeszítéseinek eredményeképpen képesek lesznek a nagy ugrásra. Ez a felfogás azonban oda vezet, hogy a intézkedések sikeréért vagy sikertelenségéért egyoldalúan magát az érintett fogyatékos embert teszik felelõssé, nem beszélve arról, hogy a védõmunkahely nem tudja a folyamatot személyes kísérésen keresztül nyomon követni, sõt a személyes támogatástól való függetlenség egyenesen a munkavállalásra való alkalmasság egyik lényeges kritériumaként jelenik meg. Továbbmenve, a védõmunkahelyek belsõ tapasztalatai alapján aligalig lehetséges releváns kijelentéseket tenni arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos értelmi fogyatékos ember valóban megállja-e majd a helyét a szabad munkaerõpiacon. A lakhatás kapcsán tárgyaltakhoz hasonlóan itt is az a helyzet, hogy a megváltozott körülmények hatására korábban nem várt képességek és kompetenciák alakulhatnak ki, illetve jelentkezhetnek újra. A gyakorlat mégis az, hogy az általános munkaerõpiacon végzett rendszeres munkatevékenység csak kisszámú kiválasztott számára válik valósággá. A védõmunkahelyen foglalkoztatottak döntõ többsége számára az itt betöltött munkahely „végállomás” marad.* Megfontolandó, hogy sok esetben maguk a védõmunkahelyek is rászorulnak arra, hogy megtartsák azokat a magasabb teljesítményekre képes dolgozóikat, akik jelentõs mértékben hozzájárulnak az intézmény gazdaságos mûködtetéséhez. E konfliktushelyzet alapján az adott védõmunkahelynek többnyire nehezére esik, hogy számottevõ erõfeszítéseket tegyen a „húzóemberek” áthelyezése érdekében. A védõmunkahelyeknek törvényi szempontból is kettõs megbízatást kell teljesíteniük. Egyfelõl elõírják számukra a lehetõ leggazdaságosabb mûködésre való törekvést, másfelõl pedig megkövetelik tõlük,

hogy megfelelõ munkatevékenységet biztosítsanak azoknak a személyeknek, akik fogyatékosságuk jellege és súlyossága folytán kiszorultak az általános munkaerõpiacról. Mindeközben — a védelem alapelvét beteljesítve — a legmesszebbmenõkig tekintetbe kell venniük az egyén individualitását is (innen a „védõ” munkahely kifejezés). A védõmunkahelyek pedagógiai igénnyel dolgoznak tehát, amit a különféle munkatevékenységeket kísérõ, pedagógiai jellegû szolgáltatások biztosításával, valamint megfelelõ pedagógiai-terápiás képzettséggel rendelkezõ személyzettel igyekeznek beváltani. A munkacsoport-vezetõk azonban csakis azután lehetnek képesek megfelelni a fenti igénynek, miután alaposan megismerték az egyes felhasználók jelenlegi életszituációját és korábbi élettörténetét. Annak megítéléséhez, vajon alkalmas-e — s ha igen, mennyiben — egy adott védõmunkahely bizonyos felhasználók foglalkoztatására, alapos mérlegelés tárgyává kell tennünk az általa nyújtott elõnyöket és a várható hátrányokat, s ezeket össze kell vetnünk a szóban forgó felhasználó individuális szükségleteivel és lehetõségeivel. A potenciális elõnyök közé sorolható — többek között —, hogy a védõmunkahely • lehetõvé teszi a mindennapok világos struktúrálását; • rendszerint szavatolja a foglalkoztatottaknak munkahelyeik fennmaradását; • a benne végzett tevékenység jogosulttá tesz az egészségügyi és nyugdíjbiztosításra, melyek megfelelõ járulékait a pénzügyi fenntartónak kell befizetnie; • esetenként külsõ, „rendes” üzemekben mûködõ munkacsoportokat is fenntart, ami ugyan nem változtat az itt foglalkoztatottak védõmunkahelyi státusán, mégis fizikai közelségbe hozza számukra az általános munkaerõpiac világát, s kedvezõ esetben — a nem fogyatékos kollégákkal kialakított kapcsolatokon keresztül — jelentõsen erõsíti szociális integrációjukat.

* SEYFRIED (1991, 137) vizsgálata meggyõzõen bizonyítja, hogy a védõmunkahelyek mennyire jelentéktelen szerepet játszanak a társadalmi rehabilitáció gyakorlatában. Eredményei szerint abból a 18 520 fogyatékos emberbõl, akit — a súlyos fokban fogyatékos személyek munkához juttatását célzó speciális program keretében — sikerült általános munkafeltételek közé helyezni, csupán 0,6% érkezett valamelyik védõmunkahelyrõl. A szövetségi munkaügyi és népjóléti minisztérium Németország-szerte átlagban mintegy 1%-ra teszi a védõmunkahelyekrõl az általános munkaerõpiacra kikerülõk arányát (CRAMER, id. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992, 10). A Lebenshilfe országos egyesületének 1988–89-ben felvett, a volt nyugatnémet tartományokban mûködõ mintegy 400 helyi és regionális szervezetre kiterjedõ adatgyûjtése kapcsán a védõmunkahelyek 111 vezetõ munkatársa 0,4–0,6%-ra tette a szabad munkaerõpiacon tartós elhelyezést nyert foglalkoztatottak arányát (FRÜHAUF; KLAMMER 1992, 221). A megkérdezettek ugyanakkor 5–7%-ban határozták meg azoknak a fogyatékos embereknek a számát — s ez az adatfelvétel idõpontjában majd’ 10 000 fõt jelentett! —, akiket alkalmasnak tartottak az általános munkaerõpiacon végzett tevékenységre.


163


A védõmunkahely alkalmas hely lehet arra, hogy a különféle tárgyak elõállításán vagy feldolgozásán keresztül a fogyatékos emberek közvetlenül is megízlelhessék a sikert, amit az általuk végzett tevékenység eredményessége jelent. Mindehhez védett foglalkoztatási terepet biztosít számukra, ami mentes a normákkal mért teljesítmények kényszerétõl, s nem állítja õket túlzott követelmények elé sem, szoros határidõket vagy kemény minõségkritériumokat tûzve ki eléjük. A védõmunkahelyek pszichológiai-terápiás iskolázottságú szakembergárdája megfelelõ tanácsadásban és pedagógiai kísérésben részesíti az ott foglalkoztatottakat. Ezáltal lényegesen jobb feltételeket nyújtanak számukra szociális szükségleteik kielégítéséhez, mint a szabad gazdaságban mûködõ munkahelyek, melyek rendszerint nem részesítik dolgozóikat személyre szabott pszichoszociális és emocionális támogatásban, hiszen sem a vezetõk, sem a kollégák nincsenek kiképezve ezen a téren. A védõmunkahelyeket ezzel szemben a mûködésüket szabályozó rendelkezés (Werkstättenverordnung) 4. §-ának 1. bekezdése egyenesen kötelezi arra, hogy a munkára felkészítõ tréning területén „a fogyatékosok megfelelõ személyiségfejlõdését elõsegítõ” intézkedéseket foganatosítsanak. Ezzel összefüggésben jelentõs mennyiségû és széles körû, s — például a szabadidõs vagy akár a lakhatási területtel összehasonlítva — túlnyomórészt tartós, következésképpen igen megbízható szociális kontaktusokat biztosítanak az általuk foglalkozatott emberek számára. A védõmunkahelyek imént felsorolt elõnyeivel azonban általában a potenciális hátrányok egész sora áll szemben: • A foglalkoztatottak zöme nem szabályos munkavállaló, s így nem részesül az ennek megfelelõ jogokban, nem léphet fel díjazási követelésekkel, nincs munkaszerzõdése és munkaköri leírása, nem lehet szakszervezeti tag. Nem munkavállalói státusban foglalkoztatják tehát õket, hanem kizárólag a fogyatékosság által meghatározottan, a rehabilitációs intézmények gondozottjaként kezelik õket. • A javadalmazás több szempontból sem felel meg a létrehozott teljesítménynek. Nem bérként, nem keresetként, hanem valamiféle „prémium” formájában fizetik. A rajna-vidéki védõmunkahelyeken foglalkoztatottak 1992-ben havonta átlagosan 280,márka prémiumban részesültek. Ugyanakkor a

•

•

•

•

munkaügyi hivatalok által finanszírozott munkatréningek keretében dolgozók mintegy 110,márkányi összeghez jutottak hozzá, s még a legjobb teljesítményeket nyújtók illetménye sem haladta meg a havi 750,- márkát. Ráadásul egy meghatározott összeghatárt elérve a prémium ezen felüli részének bizonyos hányada automatikusan a pénzügyi fenntartó kasszájába vándorol. Továbbra is fennmarad tehát a társadalombiztosítástól való függés, az anyagi javakkal és az önfenntartással kapcsolatos alapszükségletek kielégítése elmarad. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy mindemiatt az értelmi fogyatékos emberek esetében a munka egyik legalapvetõbb társadalmi motivációja tárgytalanná válik. A védõmunkahelyek többségére jellemzõ, inkább rugalmatlan munkabeosztás és ritmus, valamint a munkafolyamatok erõteljes szabványosítása, meghatározott normák alá rendelése túlságosan szûk teret hagy az individuális megoldásoknak (például a munkaidõ rugalmasabb, az egyén igényeihez és lehetõségeihez jobban illeszkedõ felosztásának). A védõmunkahelyek méretének fokozatos növekedése egyre áttekinthetetlenebbekké teszi õket az ott foglalkoztatott fogyatékos emberek számára, s növeli az anonimitás veszélyét. A Lebenshilfe országos egyesülete 1969-ben még 50–60 fõben adta meg a védõmunkahelyek mimimális befogadóképességét, amit aztán a rohamos tempóban növekvõ igények hatására még ugyanebben az évben 120–150 férõhelyre volt kénytelen módosítani. Manapság már az sem igen számít ritkaságnak, ha egy védõmunkahelynek akár 300-nál is több foglalkoztatottja dolgozik ugyanazon a helyszínen. A munkatréningek rendszerint csak a védõmunkahely keretein belüli foglalkoztatásra készítik fel a fogyatékos embereket, ezzel szemben nem kvalifikálnak az ezeken kívüli munkatevékenységekre. A védõmunkahelyek alapvetõen kettõs megbízatásából származó, a termelésorientáltság és a pedagogikum közti egyensúlyt számos munkacsoport-vezetõ megbontja, és az arányt — már csak alapképzettségénél fogva is — egyértelmûen a termelékenység szempontja felé tolja el. Egy csoportvezetõre átlagban 12 foglalkoztatott jut, s így gyakorta sem a csoportjukba tartozó dolgozók individuális támogatására, sem a szakmai továbbképzésekre nem marad idejük.*

* 1982-ben vizsgálatot végeztek Németország két nagy védõmunkahelyén (az egyik Észak-Rajna-Vesztfáliában, a másik Bajorországban található, s akkoriban együtt az ország összes védõmunkahelyi férõhelyének majd 1%-át adták), kiderítendõ, mennyire elégedettek az itt foglalkoztatott emberek a saját munkakörülményeikkel (HUPFER, id. LINGK 1982). Az eredmények szerint a megkérdezettek leggyakoribb kívánságai a magasabb bérezésre (kb. 40%), a változatosabb munkára (50%) a nagyobb kihívásokra irányultak (50%-uk vélekedett úgy, hogy többre is képes lenne, mint amit jelenleg megkívánnak tõle), emellett igen sokan hiányolták a kisebb és otthonosabb mûhelyeket (75%), s a közvetlen munkakörnyezet esztétikusabb kialakítását (több mint 75%-uk vélekedett így, s szeretett volna virágokat, képeket, színesebb felületeket stb. látni maga körül).

164



• A védõmunkahelyeket — a gyógypedagógiai óvodákhoz, a szegregált iskolákhoz vagy a speciális lakóotthonokhoz hasonlóan — nem nehéz az értelmi fogyatékos emberek életfogytiglani kirekesztését célzó folyamat szerves részének tekinteni. A védõmunkahelyeket, melyek a sok igen-igen különbözõ elõfeltételekkel érkezõ ember egyfajta gyûjtõhelyeként szolgálnak, gyakorta egyhangúnak, unalmasnak és igénytelennek ítélik meg azok, akik akár iskolai végzettséggel is rendelkeznek, s esetleg pszichés problémák miatt „keveredtek ide”. Mások számára ellenben — jóllehet csak a megfelelõ alternatívák hiányában — a védõmunkahely az élet középpontjává, legfontosabb referenciális színterévé válik. A fenti állításokat vizsgálatok is alátámasztják, melyek eredményeibõl kiderült, hogy számos értelmi fogyatékos ember számára a védõmunkahely biztosítja a legfontosabb szociális szükségletek kielégítését. A felsorolt elõnyök és hátrányok mérlegelése után minden egyes esetben meg lehet ítélni azt, hogy az adott felhasználó kapcsán — akár valódi és perspektivikus megoldásként, akár a szükség szülte kényszerintézkedésként — szóba jöhet-e a védõmunkahelyi foglalkoztatás.

Az értelmi fogyatékos emberek adekvát munkahelyeket igényelnek Ha valaki fogyatékossággal él, az manapság szinte automatikusan a munka világából való kirekesztését vonja maga után, s viselnie kell ennek minden, az öntudatára és egész társadalmi egzisztenciájára kiható következményeit. Az értelmi fogyatékos emberek több szempontból is a hierarchia legalján foglalnak helyet. Az õ számukra — egyfelõl — az általános munkaerõpiacon nem létesítenek munkahelyeket mondván, hogy — másfelõl — a védõmunkahelyek intézménye az, ami a leginkább „testhez áll” az esetükben. Értelmi fogyatékos emberekkel ennélfogva a lehetõ legritkábban, mondhatni kivételes esetben találkozhatunk az általános munkaerõpiacon. Jelenleg sem megbízható ismeretek, sem pontos

adatok nem állnak rendelkezésünkre a problematikával kapcsolatosan.* Mint ahogyan egyetlen embert sem „teremtettek” eleve arra, hogy lakóotthonban éljen, ugyanúgy nincsen senki sem, aki „csak” a védõmunkahelyen végzett tevékenységekre lenne alkalmas. Nem „a fogyatékosság jellege és súlyossági foka”, hanem a jelenlegi munkaerõ-piaci viszonyok társadalmi realitása szorítja az értelmi fogyatékos emberek túlnyomó részét a védõmunkahelyek keretei közé. A németországi Lebenshilfe alapprogramjában ezzel kapcsolatban a következõket olvashatjuk: „Éppúgy a védõmunkahely feladatai közé tartozik, hogy igyekezzen külsõ munkahelyekre továbbközvetíteni foglalkoztatottait, s — ezirányú fáradozásainak sikere esetén — megfelelõ további kísérésben részesítse õket új munkakörükben, mint ahogyan gondoskodnia kell társadalmi beilleszkedésük megsegítésérõl, szakmai képzésükrõl és tartós foglalkoztatásukról is” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1990, 46). Az utóbbi idõben maguk az értelmi fogyatékos emberek is egyre határozottabban fejezik ki igényüket a „külsõ” munkahelyeken történõ foglalkoztatásra. Nem hallgathatjuk el persze, hogy rendszerint óriási idõi ráfordítást igényel, ha egy adott felhasználó számára a védõmunkahelyen kívül akarunk megfelelõ munkalehetõséget szerezni. Elõször is, intenzív munkával fel kell tárnunk a szóba forgó felhasználó ezirányú kívánságait és hajlandóságát; másodszor, szisztematikusan végig kell vizsgálnunk a környéken mûködõ üzemekben és szolgáltatócégekben rejlõ lehetõségeket; harmadszor, az ügy érdekében meg kell mozgatnunk minden lehetséges kapcsolatunkat; végül negyedszer, ha minden kötél szakad, akár önálló egyesületet is alapítanunk kell a feladat végrehajtására. A foglalkoztatás megkezdése elõtt általában individuálisan kísért gyakorlatszerzés, próbaidõ beiktatása szükséges (valamely pszichoszociális szolgáltatás, a védõmunkahely szociális munkásai, akár a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak bekapcsolásával); a potenciális munkaadókat pontosan fel kell világosítanunk a velük szemben támasztott anyagi igényeinkrõl; gondoskodnunk kell a vállalkozásunkat kísérõ segítségnyújtási formák hozzáférhetõségérõl, s a kezdetektõl fogva be kell vonnunk a folyamatba az illetékes fenntartókat is.

* A ’80-as évek végén a tartósan munkanélküli populációban 140 000 volt a súlyos mértékben fogyatékos személyek aránya, a védõmunkahelyeken pedig 120 000 személyt foglalkoztattak, amivel szemben az ipari és a közigazgatási szférában a kötelezõen fogyatékosoknak fenntartott munkahelyek közül 260 000 volt betöltetlen. Tehát, „csupán” a hatályos jogi rendelkezések következetes érvényesítésére lett volna szükség ahhoz, hogy minden egyes munkanélküli, illetõleg a védõmunkahelyek „speciális munkaerõpiacán” foglalkoztatott fogyatékos ember számára megfelelõ helyet biztosítsanak a munkavállalók társadalmában (FRÜHAUF, KLAMMER 1992, 219).


165


Az általános munkaerõpiacra történõ integrálás lehetõségei A korábban említett problémák ellenére olykor-olykor mégis lehetõség nyílik a fogyatékos emberek elhelyezésére az általános munkaerõpiacon. Különféle modellprojektek keretében értelmi fogyatékos embereket közvetítenek ki — rendszerint megfelelõ felkészítés, gyakorlatszerzés után — a szabad munkaerõpiacra, s itt biztosítanak számukra tartós munkaviszonyt. Hamburgban 1985 óta összesen 25 értelmi fogyatékos, korábban kivétel nélkül védõmunkahelyen dolgozó felnõttet sikerült elhelyezni a Hanza-város nyilvános szolgáltatóintézményeinek rendkívüli munkahelyein, ahol elsõsorban konyhai vagy árusítói feladatköröket látnak el, esetleg a szállítással összefüggõ tevékenységeket végeznek. Havi jövedelmük 1988-ban átlagosan bruttó 2000,- márka körül mozgott. A munkaügyi hivatal tanácsadói szolgáltatásába, valamint a központi szociális gondozó munkájába bevonták az érintettek korábbi védõmunkahelyeinek munkatársait is, akik pszichoszociális támogatást biztosítottak a folyamat során. Idõközben a hamburgi nyilvános szolgáltatóintézményeknél 35-re nõtt az ilyen státusok száma, miközben a sikeres beilleszkedés és a beválás arányát 90%-osra tehetjük. A hamburgi munka- és ifjúságügyi szociális hivatal állásfoglalása a helyi modellprojekttel kapcsolatosan leszögezi, hogy a védõmunkahelyeken foglalkoztatottak egy részének korántsem jelentenek optimális megoldást az ottani keretek és munkakörök. A projektben részt vevõ értelmi fogyatékos emberekrõl kijelenti: a kellõ feltételek biztosítása esetén nemcsak hogy maradéktalanul megállták a helyüket a szabad munkaerõpiacon, de személyiségfejlõdésük és életkörülményeik normalizálása szempontjából is jól használták ki a modellkísérlet nyújtotta lehetõségeket (ANDERS, KRÜTZFELD 1992, 31). A marburgi, illetve hanaui illetõségû Munka és Képzés Egyesület helyi szervezetei 1988 óta kínálnak (a tartományi népjóléti szövetség finanszírozásában) képzési programokat súlyos fokban fogyatékos fiatal felnõttek számára, melyek segítségével az egykori védõmunkahelyi dolgozókat — megfelelõ felkészítés és gyakolatszerzés után — igen nagy valószínûséggel sikeresen ki lehet közvetíteni az általános munkaerõpiac feltételrendszerébe (PERABO 1991, 86-tól). A pontosság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ilyesféle kezdeményezésekbõl elsõsorban az eleve jobb teljesítményekre képes „húzóemberek” profitálnak.

166

Bajorországban mûködik egy egyesület, ami úgynevezett munkaasszisztenseket közvetít ki a fogyatékos emberek mellé, hogy ezek a — többnyire pedagógiai vagy társadalomtudományi végzettségû — szakemberek támogassák õket munkahelyi tevékenységeik végzése közben. Egy munkaasszisztens általában 10–30 személy tevékenységét követi nyomon és segíti. Gondoskodnak arról, hogy a fogyatékos emberek felvehessék a kapcsolatot különféle cégekkel és azok személyzetiosztály-vezetõivel, ügyelnek a megfelelõ finanszírozásra és a munkatevékenység folyamatos kísérésére. A munkaasszisztenseket különféle egyesületek éppúgy igénybe vehetik, mint ahogyan számíthatnak rájuk a szociálpszichiátriai szolgáltatások vagy a népjóléti szövetségek is. További alternatívát jelentenek az úgynevezett célszövetkezetek és azok az integrált munkahelyek, melyekben együtt dolgoznak a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek. A mai napig elsõsorban elmebetegek számára alapítottak önsegítõ vállalkozásokat, megkísérelve ezáltal a védett munkahelyek más — értsd: a védõmunkahelyeken kívüli — formáit is meghonosítani. Lényegében szabályozott bérezésû, társadalombiztosítás-köteles státusokról van itt szó, de a foglalkoztatási feltételek tág teret engednek a munkakörülmények és terhek individualizálásának, s megfelelõ pszichoszociális segítségnyújtási formákat biztosítanak az itt dolgozóknak. A foglalkoztatottak individuális státusa a „normális” tevékenységet végzõ munkavállalókéval egyenértékû, s elsõsorban a munkahelyi kolléga — nem pedig a rehabilitálandó páciens vagy a fogyatékos — szerepét töltik be. E cégek persze alapvetõen nyereségérdekeltek, s így eleve a nagyobb teljesítményekre képes személyeket alkalmazzák. Ebbõl az okból kifolyólag igen óvatosan kell megítélnünk azt, mennyiben lehet a modellt „ráhúzni” az értelmi fogyatékos emberek igényeire. A pszichiátriai betegek jelenleg már fennálló lehetõségeinek mintájára az értelmi fogyatékosok számára is lehetne teremteni munkalehetõségeket, melyek — a korlátozott munkaképesség státusának figyelembevételével — a fennálló napközi otthonokhoz vagy klubokhoz kapcsolódnának. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a késõbb a szabad munkaerõpiacon hosszabb-rövidebb idõre elhelyezkedni képesek aránya még az effajta engedélyezetten nyereségorientált cégeknél dolgozók között is meglepõen magas. Az egyén individuális szükségleteihez és lehetõségeihez illeszkedõ, a lakószférán kívül biztosított rendszeres és értelmes tevékenység még azon felhasználók számára is döntõ fontossággal bír, akik élemedett koruknál fogva már nem tudnak vagy



akarnak dolgozni, illetõleg — fogyatékosságuk súlyossága miatt — éppen nem nyerhetnek felvételt egyik védõmunkahelyre sem. Az õ esetükben éppúgy igaz, mint bárki máséban, hogy a felszabaduló idõ csak az értelmes tevékenység tapasztalatának fényében élvezhetõ. Õk is igénylik a kreatív, közösségben végezhetõ tevékenységeket, melyekre — például — egy napközi otthonban, klubban, akár a település valamely bevásárlóközpontjában nyílhat módjuk. Úgy a lakhatást nyújtó szolgáltatások, mint a védõmunkahelyek munkatársainak arra kell törekedniük tehát, hogy a felhasználókkal való kapcsolatukat inkább a kooperációra, mintsem a puszta kommunikációra építsék fel, s a minden életterületre kiterjedõ szociális gondoskodás helyett a közösen végzett tevékenységek (háztartási teendõk, szabadidõs aktivitások, szervezéssel és igazgatással összefüggõ munkák) elõsegítését tartsák szem elõtt. Példaképül szolgálhat ebben a tekintetben az úgynevezett SIVUS-módszer (Verband Evangelischer Einrichtungen 1989), amit azokban a svédországi központokban („dagcenters” — napközi centrumok) alkalmaznak, melyekben alapvetõen az értelmi fogyatékos emberek napközbeni ellátását biztosítják (a mozaikszó hozzávetõleges feloldása: szociális, individuális fejlõdés biztosítása az együttmûködésen keresztül). A metódus kiindulópontját az a feltevés adja, miszerint minden emberben vannak olyan alapvetõ képességek és hajlamok, melyek az individualizáció iránti szükségletben (mások befolyása és beleszólása nélkül csinálni dolgokat, nyugalmas kísérletezgetés a különféle lehetõségekkel, saját tempó kialakítása) éppúgy kifejezõdhetnek, mint ahogyan testet ölthetnek a szociális kapcsolatfelvétel és a másokkal megvalósított eszmecsere igényében is (együttmûködés, kommunikáció, szociális szükségletek). Továbbá, a koncepció értelmében vannak emberek, akiknél nem feltételezhetjük, hogy eleve képesek csoportban, másokkal együtt dolgozni. Az õ esetükben kezdetben az önállóan végzett munkát kell segítenünk, majd — ebbõl kiindulva — a páros foglalkoztatási formákon keresztül, komoly tanulási folyamat eredményeképpen juthatunk el a csoport-

munkáig (ami alatt kis létszámú, változatlan személyi összetételû, maximálisan nyolc fõs, életkor, nem és fogyatékossági típus szerint heterogén csoportokban végzett tevékenységet kell értenünk). A napközi centrumok aktívan részt vesznek a helyi közösség életében. Egyes csoportjaik az adott település kereskedelmi vagy vendéglátóipari egységeiben dolgoznak, más csoportokat pedig a régió különféle üzemeibe próbálnak kihelyezni. A modell legfelsõ szintjét az általános munkaerõpiacon történõ elhelyezkedés jelenti. Az érintett értelmi fogyatékos ember természetesen számíthat arra, hogy munkatevékenységében rendszeresen támogatni fogják õt a napközi centrum szakemberei, akik közvetítõ szerepet töltenek be az esetlegesen kialakuló problémák megoldásában is. Igen lényeges vonása a koncepciónak, hogy bármikor, bármely munkaforma hozzáférhetõ, s fázisszerûen váltogatni lehet õket. Érdeklõdésétõl és vonzalmaitól függõen, minden egyes személy egyszerre több csoport tagja is lehet. A munkatevékenységek kínálata az egyén képességeihez és prioritásaihoz igazodik, s minden esetben tekintetbe veszik, milyen individuális jelentõsége (értelme) van egy bizonyos munkafolyamatnak az adott felhasználó számára. Többnyire szükség van persze arra, hogy a munkatársak irányítást adjanak, azonban mindig a legmesszebbmenõkig figyelembe veszik az önrendelkezés elvét. A saját, egyéni lehetõségei adta keretek között mindenki részt vesz az egyes munkafázisok tervezésében és ellenõrzésében (reflexió, értékelés). A felhasználók így egészében is áttekinthetik a munkafolyamatot, demokratikus lehetõségeik vannak ennek alakítására vagy megváltoztatására, továbbá — példának okáért — azt is megtapasztalhatják, honnan származnak a különféle alapanyagok és hová kerülnek a késztermékek. Ezáltal pedig szinte beteljesedik számukra „a saját ötlettõl, a saját munkán keresztül történõ megvalósításon át, a saját eredményig” mottója. A napközi centrumok szakemberei elsõsorban nem gondozói, hanem munkatársai az értelmi fogyatékos embereknek, következésképpen fõként tanácsadói és támogatói funkciókat látnak el.


167


Irodalom ANDERS, D.; KROTZFELD, G.: Übergänge für behinderte Mitarbeiter auf den allgemeinen Arbeitsmarkt — Verpflichtung der WfB zur beruflichen Rehabilitation. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Beschäftigungsmöglichkeiten für Menschen mit (geistiger) Behinderung außerhalb der WfB — Grundlagenbeiträge, Praxisbeispiele, Arbeitshilfen. Marburg 1992, 26–33. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Grundsatzprogramm. Marburg/Lahn 1990. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Beschäftigungsmöglichkeiten für Menschen mit (geistiger) Behinderung außerhalb der WfB — Grundlagenbeiträge, Praxisbeispiele, Arbeitshilfen. Marburg 1992. CRAMER, H. H.: Wege zur Integration Behinderter auf dem allgemeinen Arbeitsmarkt. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Beschäftigungsmöglichkeiten für Menschen mit (geistiger) Behinderung außerhalb der WfB — Grundlagenbeiträge, Praxisbeispiele, Arbeitshilfen. Marburg 1992, 9–17. DIETERICH, M.: Förderdiagnostik in der WfB. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Hilfen für geistig Behinderte — Handreichungen für die Praxis III. Marburg/Lahn 1990, 185–215. DÖRNER, K.: Tödliches Mitleid — Zur Frage der Unerträglichkeit des Lebens oder: die Soziale Frage. Gütersloh 1988. DÖRNER, K.: Mosaiksteine für ein Menschen- und Gesellschaftsbild — Zur Orientierung psychiatrischen Handelns. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 38–46. Eltern für Integration e. V., Hamburg: Was kommt nach der Schule? In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Beschäftigungsmöglichkeiten für Menschen mit (geistiger) Behinderung außerhalb der WfB — Grundlagenbeiträge, Praxisbeispiele, Arbeitshilfen. Marburg 1992, 61–67. FRÜHAUF, Th.; KLAMMER, W: Umfrage über Beschäftigungsmöglichkeiten für (geistig) behinderte Menschen auf dem allgemeinen Arbeitsmarkt — Teil 1: Zusammenfassung. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Beschäftigungsmöglichkeiten für Menschen mit (geistiger) Behinderung aulßerhalb der WfB — Grundlagenbeiträge, Praxisbeispiele, Arbeitshilfen. Marburg 1992, 219–227. JACOBS, K.: Beschäftigung schwerbehinderter Arbeitnehmer auf dem allgemeinen Arbeitsmarkt — Verpflichtung der WfB zur beruflichen Rehabilitation. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V (Hrsg.): Beschäftigungsmöglichkeiten für Menschen mit (geistiger) Behinderung außerhalb der WfB — Grundlagenbeiträge, Praxisbeispiele, Arbeitshilfen. Marburg 1992, 34–47.

168

KOENNING, K.: Welche Tätigkeiten brauchen Langzeitpatienten? In: Dörner, K. (Hrsg.): „Die Unheilbaren” — Was machen Langzeitpatienten mit uns — und was machen wir mit ihnen? RehburgLoccum 1983, 159–167. Landschaftsverband Rheinland (Hrsg.): Die Situation der Behinderten im Arbeitsleben. Schriften der Hauptfürsorgestelle Rheinland, Band 2. Köln 1983. Landschaftsverband Rheinland (Hrsg.): Zur Situation psychisch Behinderter im Berufsleben — Teil 1. Schriften der Hauptfürsorgestelle Köln, Band 4. Köln 1988. Landschaftsverband Rheinland (Hrsg.): Die Werkstatt für Behinderte. Schriften der Hauptfürsorgestelle, Arbeitsheft 7. Köln 1993. LINGK, R.: Die Werkstatt für Behinderte. Unveröff. Referat. Düsseldorf 1982. Ministerium für Arbeit, Gesundheit und Soziales des Landes Nordrhein-Westfalen (Hrsg.): Behinderte Menschen in Nordrhein-Westfalen — Wissenschaftliches Gutachten zur Lebenssituation von behinderten Menschen und zur Behindertenpolitik in NRW. Düsseldorf 1993. OPASCHOWSKI, H. W: Freizeit und Lebensqualität — Perspektiven für Deutschland. B A T FreizeitForschungsinstitut. Hamburg 1993. PERABO, Ch.: „Jetzt wollt’ ich es mal draußen versuchen” — Modellmaßnahme zur Integration Schwerbehinderter in den allgemeinen Arbeitsmarkt, In: fib e. V (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! — Perspektiven geistig behinderter Menschen zum selbständigen Leben. München 1991, 86–91. SCHNEIDER, W: Aspekte zur beruflichen Situation von Menschen mit geistigen Beeinträchtigungen. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! — Perspektiven geistig behinderter Menschen zum selbständigen Leben. München 1991, 67–85. SEYFRIED, E.: Selbsthilfefirmen und Werkstätten für seelisch Behinderte — ein Vergleich. In: Bosch, G., Kulenkampff, C.; Aktion psychisch Kranke (Hrsg.): Komplementäre Dienste — Wohnen und Arbeiten. Tagungsbericht Band 11. Köln 1985, 172–179. SEYFRIED, E.: Orte der Arbeit: „Jeder Mensch will notwendig sein”. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Hand-werks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 133–155. SPECK, O.; THALHAMMER, M.: Die Rehabilitation der Geistigbehinderten — Ein Beitrag zur sozialen Integration. München, Basel 1977. STUFFER, G.: Die Bedeutung der Arbeit im Leben des geistig Behinderten. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Bedeutung der Arbeit/Elternmitwirkung. Marburg/Lahn 1983, 6–24. Verband Evangelischer Einrichtungen für geistig und seelisch Behinderte e. V. (Hrsg.): Die Sivus-Methode — Menschen mit geistiger Behinderung entwickeln sich durch gemeinschaftliches Handeln. Stuttgart 1989. WEINERT, A.: Lehrbuch der Organisationspsychologie. München, Weinheim 1987.




Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak korábban nem vagy alig-alig adatott meg a lehetõség, hogy pozitív tapasztalatokra tegyen szert a rendszeres munkával, illetõleg tevékenységgel kapcsolatban. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amikor az emberek többségének életében igen fontos szerepet tölt be a munka. 3. A felhasználónak jelenleg nincsen lehetõsége arra, hogy a munkanapokon több órát a lakószférán kívül (védõmunkahelyen, egyéb munkahelyen vagy foglalkoztatóban), értelmes és számára személyes jelentõséggel bíró tevékenységgel töltsön. 4. A lakószférán kívüli rendszeres tevékenység a felhasználó esetében nem eredményez személyes, individuális jelentõségû szociális kontaktusokat. 5. A felhasználó igényli a lakószférán kívüli, tartalmas, megfelelõ kihívást jelentõ és igényes tevékenységet. 6. A munkaidõ, az önellátásra fordított idõ és a szabadidõ nem alkotnak a felhasználó szemében is értelmes, logikusan felépített rendszert (például csak szabadideje van, azaz sem az önellátáshoz kapcsolódó tevékenységekben nem kell részt vennie, sem a lakószférán kívüli, rendszeres munkatevékenységet nem kell/lehet végeznie stb.). 7. A felhasználónak szinte semmi lehetõsége nincs arra, hogy a foglalkoztatásával kapcsolatos élményeit és tapasztalatait megfelelõ referenciaszemélyekkel ossza meg. 8. A felhasználó a saját szükségleteihez igazodó alternatívákat igényel az általa végezhetõ munkatevékenység megszervezésével kapcsolatban (részmunkaidõ, választási lehetõség több munkahely között, egyéb, a mindennapok menetét struktúráló és személyes jelentõséggel bíró tevékenységek stb.).


169


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

9. Munkatevékenységét vagy foglalkoztatását illetõen a felhasználó jelenleg az átmenet állapotában van, ami esetegesen akár kritikussá is válhat (új munkatevékenység kezdete, munkahely-változtatás, a nyugdíjkorhatár elérése). Ennek folytán fokozott támogatást igényel.

Összmegítélés A felhasználó — egyéni igényeibõl és individuális tapasztalataiból következõen — kifejezett támogatást igényel arra nézve, hogy rendszeres, a lakószférán kívüli munkát közvetítsenek neki és megfelelõen nyomon kövessék, kísérjék is õt ebbéli tevékenységében.

170




Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató tudatosan, folyamatosan tájékozódik a felhasználók külsõ tevékenységekkel szembeni igényei felõl, s igyekszik feltárni, ezek mekkora kihívást jelentenek, illetõleg milyen fejlõdési lehetõségeket rejtenek magukban és milyen szociális kontaktusok ígéretével kecsegtetnek. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy a lakhatás és a munka életterületei földrajzilag is megfelelõen elkülönüljenek egymástól (kivételt képeznek ez alól a mezõgazdasági termelést végzõ munkaközösségek, illetve a fogyatékosokat és nem fogyatékosokat egyaránt magukba foglaló különféle életközösségek). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató eltekint attól, hogy maga ajánljon munkát felhasználóinak (kivételt képeznek ez alól a mezõgazdasági termelést végzõ munkaközösségek, illetve a fogyatékosokat és nem fogyatékosokat egyaránt magukba foglaló különféle életközösségek). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató ügyel arra, hogy az általuk végzett tevékenységek megfelelõ kialakításához az egyéni igényeiknek leginkább megfelelõ alternatívákat kínálja fel minden egyes felhasználójának (részmunkaidõ, választási lehetõség több munkahely között, egyéb, a mindennapok menetét struktúráló és személyes jelentõséggel bíró tevékenységek stb.). Ennek során a foglalkoztatási lehetõségek széles tárházát igyekszik felajánlani, s ezeket nem korlátozza eleve a védõmunkahelyek kínálatára. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató érvényesíti képviselõi megbízatását, amennyiben — szükség esetén — céltudatosan törekszik az együttmûködésre azokkal a személyekkel és szolgáltatókkal, akik vagy amelyek a felhasználók számára az egyéni igényeiknek megfelelõ tevékenységeket biztosíthatnak vagy közvetíthetnek (munkaügyi hivatalok, védõmunkahelyek, pártfogók, potenciális munkaadók stb.). 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató bármely, a felhasználók foglalkoztatásával összefüggõ lépés megtétele elõtt egyeztet az érintettekkel, illetõleg azok hozzátartozóival vagy képviselõivel.


171


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A munkatevékenység vagy a foglalkoztatás átmeneti fázisai (új munkatevékenység kezdete, munkahelyváltoztatás, a nyugdíjkorhatár elérése) a legtöbb ember életében kritikus fordulatot jelentenek. Ennek megfelelõen, a lakhatást nyújtó szolgáltató a fenti életszakaszokban fokozott mértékben nyomon követi, kíséri felhasználóit.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent elkövet annak érdekében, hogy felhasználóit rendszeres, individuális jelentõséggel bíró, a lakószférán kívüli tevékenységhez segítse hozzá, s megfelelõ kísérést biztosítson számukra ennek ellátása közben.

172


A mindennapok felépítése ... • Szabadidõs tevékenységek ...

6.2.3. tárgykör:

Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés Szabadidõn azokat az idõszakokat értjük, amikor — minden kötelezettségtõl és külsõ kényszertõl függetlenül — az ember azt csinálhatja, amit csak akar. Szoros értelemben véve tehát a szabadidõs tevékenységek közé csak azok a tevékenységek tartoznak, melyek mentesek bármiféle külsõ kényszertõl, azaz a házimunkákat, az étkezéseket, a bevásárlásokat vagy az alvást valójában nem sorolhatjuk közéjük. Ma az NSZK-ban mintegy három órára tehetõ az a ténylegesen „szabad idõ”, amit egy felnõtt — munkanapokon — szabad elhatározása szerint tölthet el (FÜRSTENBERG 1994, 91). Az utóbbi évtizedekben jelentõsen megváltoztak az emberek azon szükségletei, melyeket a szabadidejükben, pontosabban: a szabadidejükön keresztül elégítenek ki. Az ’50-es években a szabadidõ még többnyire a munka utáni kikapcsolódás, a pihenés ideje volt. Az egyén — szubjektív módon megélt — életminõsége szempontjából perdöntõ, mennyire találja meg a maga számára legmegfelelõbb egyensúlyt munka és szabadidõ között. Szabadidõnkben általában saját magunk határozhatjuk meg, mi is történjék, szabadjára engedhetjük kreativitásunkat, s ezáltal kiegyenlíthetjük a rendszerint igen csekély mozgásteret nyújtó munkaidõ kötöttségeit. Egyaránt fontos, hogy az ember szubjektíve jelentõs munkát végezzen, s emellett értelmes módon töltse el a szabadidejét. Az értelmetlen munka nem kompenzálható egyszerûen a szabadidõ mennyiségének növelésével. A ’60-as és ’70-es években az emberek szabadidejét alapvetõen a fogyasztás határozta meg. A ’80-as évek óta viszont egyre erõteljesebben jelentkezik az a tendencia, hogy szabadidejükben fõként saját személyiségük megvalósításának lehetõségeit keresik, az élményszerzésre és a képzésre helyezve a fõ hangsúlyt. A szabadidõt ma elsõsorban a különféle kulturális tevékenységek, valamint a fogyasztás és a szórakozás töltik ki. (Fontos megjegyeznünk, hogy manapság a kulturális tevékenységek közé a mozilátogatást vagy a majálisokat éppúgy odasorolhatjuk, mint a hangversenyek, színházi elõadások vagy múzeumi kiállítások látogatását, illetõleg a népfõiskolai képzésben való részvételt.) Akárcsak a zenében, mára a kultúra szinte valamennyi területén átjárhatóvá, képlékennyé váltak a határok a „komoly” és a szórakoztató mûfajok között, s a szabadidõ-pedagógia szakirodalmában is egyre kevésbé bukkanhatunk arra a hangvételre, ami

még nem is olyan régen — szinte felemelt mutatóujjként — az értékes tevékenységeknek az úgymond értéktelenektõl való elválasztására buzdított. Magunk is osztjuk a véleményt, hogy a szabadidõ „objektíve” értékes eltöltési lehetõségeinek keresgélésénél sokkal lényegesebb, hogy az érintett személy saját maga, „szubjektív szempontból” tartsa azt értékesnek és jelentõsnek.

Szabadidõ-eltöltés és életminõség A kultúrát az érzékszervek számára is megélhetõvé kell tenni. Fõként a fiatal korosztály (30–35 éves korig) tagjai igénylik, hogy „élõben” is megtapasztalhassák a különféle kulturális eseményeket. A kultúra minden egyes területére érvényes, hogy az ember a mások társaságában, másokkal együtt végzett tevékenységeket éli át a legintenzívebben. Jóval kisebbnek találja saját életminõségét az, aki magányosan kényszerül eltölteni szabadidejét. A legtöbb ember elevenebbnek tartja a csoportosan (is) végezhetõ kulturális tevékenységformákat, s ezeket inkább szórakozásként, mintsem képzésként fogja fel (vö. OPASCHOWSKI 1993, 41). El kell tehát választanunk egymástól a szabadidõ individuális (személyorientált), kommunikatív, illetve társadalmi aspektusait. A szabadidõ minõségi (az egyén életminõségében is megnyilvánuló) eltöltésének individuális elõfeltételei közé tartozik, hogy az egyén szabadon rendelkezhessék felhasználható idejérõl, lelje örömét azokban a tevékenységekben, melyeket ilyenkor végez, találja meg az értelmét mindannak, amit csinál, legyen lehetõsége önmaga megvalósítására és képességeinek kibontakoztatására, illetve hogy elegendõ idõt és nyugalmat kapjon a regenerálódáshoz is (adott esetben akár „lustálkodhasson” is anélkül, hogy emiatt lelkiismeretfurdalást kelljen éreznie). A jó közérzetet kiváltó szabadidõs tevékenységek közé a német polgárok többsége a kellemes helyen elköltött étkezéseket, a barátokkal vagy a szomszédokkal fennálló kapcsolatok ápolását, a tévézést és az olvasást, az utazást, illetve a különféle hobbitevékenységeket sorolja (vö. OPASCHOWSKI 1993, 19-tõl). Világosan látszik mindebbõl, hogy a pihenésnek és a kikapcsolódásnak éppúgy helye van a szabadidõs tevékeny-


173


ségek között, mint a különféle aktivitásoknak (önmegismerés, továbbképzés, sport, utazás). Az utóbbi években egyre erõteljesebbé válik a szabadidõ szervezett eltöltése iránti igény, vagyis növekszik a különbözõ rendezvények szerepe. Az egyre kiterjedtebbé váló szabadidõ ipari ágazat mind több fogyasztásra és (e fogyasztást is tápláló) aktivitásra igyekszik sarkallni az embereket.

Szabadidõs kínálatok értelmi fogyatékosok számára Az értelmi fogyatékos emberek szabadidõs tevékenységeiben a szakemberek csak a ’70-es évektõl kezdik meglátni a kapcsolatteremtés, a szociális tapasztalatok és a kulturális participáció lehetõségeit, s szentelnek ennek megfelelõ figyelmet nekik. Ettõl kezdõdõen egyre több szabadidõs klub és egyesület alakul, hogy lehetõvé tegye az értelmi fogyatékos felnõttek számára a különféle szabadidõs aktivitásban való részvételt. Tevékenységüknek köszönhetõen fény derült rá, hogy a felnõtt korú értelmi fogyatékosok szabadidõs igényei alapjában véve nem különböznek nem-fogyatékos kortársaikéitól. A különbséget az jelenti, hogy igen ritkán nyílik alkalmuk ezirányú elképzeléseik megvalósítására, mert a szabadidõ területén is elkülönítés az osztályrészük, s a mindennapos diszkrimináció és a tunya ötlettelenség még azokon a helyszíneken, rendezvényeken is megnehezíti vagy megakadályozza a szabadidõs aktivitásokban való részvételüket, ahol — éttermekben, diszkókban, külföldi társasutazásokon stb. — ezt minden további nélkül biztosítani lehetne. Egy vizsgálat keretében, amely védõmunkahelyeken dolgozó értelmi fogyatékosok szociális kontaktusait és szabadidõ-eltöltési szokásait volt hivatott feltárni (HOFMAN, MAURER, RIVERA 1993, 99–100), a megkérdezettek a messze legnagyobb gyakorisággal olyan fogyasztásorientált tevékenységeket nevezték meg, mint a TV-nézés vagy a zenehallgatás. Ezeket követték a különféle házimunkák vagy a sétálás, s csak a gyakorisági lista legvégén kaptak helyet a közösségben végzett, s így az integrációra is jótékony hatást gyakoroló aktivitások (egyesületben végzett sporttevékenység, egyházi közösségek életében való részvétel stb.). A lakhatást nyújtó szolgáltatók elsõdleges célja kell legyen, hogy tudatosan keressék a felhasználóik igényeinek és kívánságainak leginkább megfelelõ szabadidõs lehetõségeket, s tegyék ezeket hozzáférhetõvé számukra, s segítsék elõ, hogy — amennyire csak lehetséges — bekapcsolódhassanak a helyi egyesületek, szabadidõs közösségek és egyházi csopor-

174

tok tevékenységébe. Abban a keretprogramban, amely a fogyatékos és nem fogyatékos személyek közös szabadidõs tevékenységeit szervezõ fõállású munkatársak továbbképzését segíti, a következõ mondatot olvashatjuk: „A fogyatékosok számára biztosított szabadidõs kínálat fontos lépést jelent az integráció felé vezetõ úton, megtétele azonban csakis akkor sikerülhet, ha a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek együtt szervezik meg és együtt is élik át a különféle szabadidõs programokat” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1990, 18). Ha a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai komolyan veszik a fenti kijelentést, érzékelniük kell azt a rendkívül igényes feladatkört, ami — a szabadidõ-eltöltést támogató és közvetítõ jellegû segítségek formájában — ezzel kapcsolatosan nyílik elõttük. A tervszerû szabadidõ-eltöltés azonban nem jelenthet mereven, minden részletre kiterjedõen elõre megtervezett, „agyonszervezett” programokat. A kötött kínálatok mellett a felhasználóknak mindig elegendõ szabad teret kell kapniuk ahhoz is, hogy fennmaradó idejüket valóban szabadon, saját maguk alakíthassák. A problémát ezzel kapcsolatban az jelenti, hogy a kikapcsolódást vagy a semmittevést általában a munkatársak negatív megítélése kíséri, öncélú tevékenységként nemigen tolerálják az ilyesmit, csak az elkövetkezõ tevékenységekre való felkészülés idõszakaként, valamiféle „rápihenésként” tartják elfogadhatónak. Ebbõl aztán a szabadidõ kapcsán egyfajta igazolási kényszer alakul ki, a munkatársak mindenáron azon igyekeznek, hogy a felhasználók „értelmes” tevékenységekre használják ki ezeket az idõszakokat. Egyik lehetséges oka ennek az a gyakori — tudatos vagy tudattalan — tévképzet, miszerint az értelmi fogyatékos emberek egyáltalán nem képesek arra, hogy külsõ irányítás nélkül is szubjektív jelentõségû dolgokkal töltsék ki a rendelkezésükre álló idõt.

Szabadidõ és szociális integráció Társadalmunkra általánosságban az jellemzõ, hogy a szabadidõs és a felnõttképzési kínálatok jó részét (társasutazások, népfõiskolai kurzusok, sport- és hobbitevékenységek stb.) speciális, az adott területre szakosodott szolgáltatók szervezik. Az ilyesféle programok lebonyolítása nem tartozik tehát a lakhatást nyújtó szolgáltatások illetékességi körébe. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakembereknek arra kell tehát korlátozniuk ezirányú fáradozásaikat, hogy támogassák a felhasználókat az adott településen hozzáférhetõ, a számukra leginkább megfe-



lelõ szabadidõs kínálatok igénybevételében, illetõleg hogy közvetítsenek olyan személyekkel kialakuló kapcsolataik létrejöttében, akik — az azonos érdeklõdés talaján — hajlandóak szabadidõs tevékenységeikbe fogyatékos embereket is bevonni. Csak abban az esetben elfogadható, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltató saját maga gondoskodjon felhasználói részére szabadidõs kínálatról, ha ezt megelõzõen minden olyan lehetõséget felderített és kimerített már, ami egy adott felhasználót a helyi közösség „többségi” kínálatai felé irányíthat. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak egyértelmûen a saját kínálata elé kell tehát helyeznie a környéken hozzáférhetõ általános programokat. Sok felhasználó esetében persze nem elegendõ egyszerûen gondoskodni arról, hogy õ is „ott legyen”, ahol a nem fogyatékos emberek a szabadidejüket töltik. A szabadidõ terén megvalósuló szociális integráció célkitûzése számos értelmi fogyatékos ember esetében szisztematikus tervezést, szervezettséget és hosszú távú kísérést követel. A céltudatos tervezés nem áll eleve ellentétben a szabad választás alapelvével, hanem gyakran ennek elõfeltételéül szolgál; jelesül azokban az esetekben, amikor belátható feltételek mellett kínálják fel a felhasználóknak a különféle lehetõségek választékát. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak nemritkán ösztönözniük kell felhasználóikat, segítséget kell nyújtaniuk nekik a döntés meghozatalában és individuális kísérésben kell részesíteniük õket a különféle tevékenységek kiválasztása, tervezése és értékelése folyamán, meg kell ismertetniük õket az egyes aktivitásokkal és bizalmassá kell tenniük számukra a különféle szabadidõs technikákat és ezek kivitelezésének keretfeltételeit. Ha valamely felhasználó esetében belátható idõn belül nincsen remény arra, hogy éljen a helyi közösség felkínálta többségi szabadidõs kínálatokkal, akkor — „köztes megoldás” gyanánt — élni lehet a többé-kevésbé célcsoport-orientált programok lehetõségével (fogyatékosok és nem fogyatékosok közös találkozói, speciális cukrászdák, klubok stb.). Ilyen (köztes) megoldás lehet például az is, ha a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai kapcsolatot teremtenek más lakhatást nyújtó szolgáltatásokkal vagy ezek lakócsoportjaival, s közös programokat szerveznek velük felhasználóik részére. Gondolni lehet ezenkívül egy olyan támogatói csoport létrehozására is, amelynek feladata, hogy megfelelõ szabadidõs tevékenységeket közvetítsen a felhasználóknak, gondoskodjon az ezeken való részvétel személyi és anyagi feltételeirõl (a felhasználók „beszervezése” különféle szabadidõs és hobbicsoportokba, munkacsoportokba, a helyi tekézõkörbe stb.). Ezzel kapcsolatban is érvényes viszont, hogy a

lakhatást nyújtó szolgáltatónak tudatosan a kezdeményezésre kell korlátoznia saját szerepét. Semmi esetre sem szabad belsõ, azaz a lakhatást nyújtó szolgáltatás intézményén belüli „szabadidõs nagyüzemeket” kialakítani, hiszen ezek csak erõsítenék az értelmi fogyatékos emberek általános — s a szabadidõs tevékenységek terén is jól érzékelhetõ — társadalmi elkülönülését és elkülönítését. A belsõ szabadidõs kínálat megteremtése csakis abban az esetben tartozik a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak illetékességi körébe, ha a fent leírt lehetõségek valamely felhasználó (vagy felhasználók) esetében nem bizonyulnak elegendõnek. Ebben az esetben is törekedniük kell azonban legalább arra, hogy a szabadidõs aktivitásokra ne az érintett felhasználók privát lakószférájában, még csak ne is a lakórészlegen belül kerüljön sor. • A belsõ kínálat esetében különösen nagy a veszélye annak, hogy a szabadidõt mereven „agyonszervezik”, s a tevékenységek terápiás programok formáját öltik. • A személyzetben mutatkozó létszámhiány okán a szabadidõs tevékenységek igen hamar nehezen biztosítható luxussá válhatnak, melyekre csak akkor kerülhet sor, ha már minden más, „fontosabb” feladatot sikerült teljesíteni. • A lakórészleg nyújtotta feltételek a legritkább esetben teszik lehetõvé a szabadidõ individuális kialakítását és eltöltését (zavaró tényezõk, a figyelmet az adott tevékenységrõl elvonó vagy azt félbeszakító események, szûkös téri adottságok stb.). • A néhány szabadidõ-eltöltési lehetõségbõl kialakított, korlátozott belsõ kínálat gondoskodhat ugyan a munkatársak nyugodt lelkiismeretérõl, ugyanakkor eltereli a figyelmüket arról, hogy ki kellene elégíteniük a felhasználók integrált, a helyi közösség többségi kínálatához tartozó szabadidõs programok iránti igényeit.

Szubjektív jelentõségû szabadidõs tevékenységek Alapvetõen minden egyes felhasználónak meg kell kapnia a választás lehetõségét arra nézve, hogy szabadidejét egyedül, valakivel kettesben, vagy kisebbnagyobb társaságban akarja-e eltölteni (kirándulások, kerékpártúrák, egyéb programok). A fogyasztásorientált aktivitások mellett (tévézés, zenehallgatás, mozi, koncertek) folyamatosan hozzáférhetõvé kell tenni számukra a különféle tevékenységorientált programokat is (kézimunkázás, festés, olvasás, fényképezés, zenélés, sportolás). Alapszabály, hogy a felhasz-


175


náló egyéni érdeklõdését kell kiindulópontnak tekinteni, megragadni, s individuális támogatásban kell õt részesíteni, hogy az érdeklõdésének megfelelõ szabadidõs tevékenységeket végezhessen. A szabadidõs kínálatnak illeszkednie kell az adott felhasználó személyiségéhez, életszituációjához (munkatevékenység, lakókörülmények, szociális kontaktusok), hajlamaihoz és képességeihez, valamint életkorához. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak rendszeresen felül kell vizsgálniuk a felhasználók szabadidõs tevékenységeit abból a szempontból, hogy azok mennyire felelnek meg az életkoruknak. A szabadidõ kialakítása során mindig abból kell kiindulni, hogy mi az, ami a szóban forgó felhasználónak a leginkább örömet okoz. A fejlesztés szempontjának a szabadidõ kapcsán másodlagos jelentõséget szabad csak tulajdonítani. Nem a tanulásnak, hanem az élményszerzésnek kell elõtérbe kerülnie. Olyan szociális és személyes szempontok játszanak ebben központi szerepet, mint a csoporttudat kialakítása, új kapcsolatok kiépítése, más szerepek kipróbálása, új tapasztalatok szerzése vagy a sikerélmény közvetítette önmegerõsítés. Ezekhez kapcsolódóan persze — mondhatni mellékesen — a felhasználók mindig szert tesznek új tanulási tapasztalatokra is, például akkor, amikor új cselekvési helyzetekkel ismerkednek meg, vagy amikor — egyes tevékenységeket másokkal közösen végezve— meg kell tanulniuk betartani bizonyos szabályokat. A felhasználók számára szubjektív jelentõséggel bíró szabadidõs tevékenységek tervezett kínálatával kapcsolatban a következõ elveket kell érvényesítenünk: • önrendelkezés, egyenrangú részvétel a közös tevékenységek tervezésében, lebonyolításában és kiértékelésében; • a hozzáférhetõséget nem szabad — mondjuk bizonyos lakóformákban élés vagy munkaformákhoz tartozás megkívánásával — korlátozni; • a csoportokat heterogén összetételben kell létrehozni, s ennek során nem lehet kizáró ok a fogyatékosság súlyossági foka vagy a viselkedészavar; • meg kell adni a felhasználóknak a lehetõséget, hogy a sokrétû tevékenységi kínálatból önállóan válasszanak; • önkéntes, de rendszeres részvétel; • meg kell teremteni az aktív tevékenység és a pihenés személyre szabott egyensúlyát; • meg kell találni az adott tevékenység individuális, szubjektív jelentõségét, azaz lehetõvé kell tenni az élmények mindennapos tapasztalatokhoz való kapcsolását;

176

• biztosítani kell az eltervezett tevékenységek átláthatóságát (elõre megállapított idõkeretek és helyszínek); • biztosítani kell a kínálatok rendszerességét, valamint a személyi folyamatosságot; • fejlesztés helyett a szabadidõs igények közös megvalósítására, az ehhez szükséges individuális segítségek biztosítására kell helyezni a hangsúlyt; • nyitott, elvárásoktól és teljesítménykényszertõl mentes helyzeteket kell teremteni; • csekély szociális kontroll. Igen fontos, hogy a szabadidõs tevékenységek kellõképpen integrálódjanak a felhasználók napirendjébe, mindennapjaik ritmusába. A szabadidõs tevékenységek érthetõvé tételéhez, bejelentéséhez vagy az ezekre való visszaemlékezés megkönnyítéséhez különféle módszertani segédeszközöket — naptártáblákat, az aktivitásokról készített képes és szöveges dokumentációkat (fotóalbum, faliújság, napló, folyamatábra, élményleírás) — is használhatunk. Emellett a szabadidõ-eltöltés kérdését rendszeres beszélgetések témájává kell tennünk, melyek során a munkatársak célzott kérdésekkel segíthetik elõ a szerzett élmények és tapasztalatok felidézését.

A munkatársak szabadidõvel kapcsolatos feladatai Még ha nemkívánatosnak mondtuk is a lakhatást nyújtó szolgáltatások esetében, hogy saját (belsõ) szabadidõs kínálatot alakítsanak ki felhasználóik részére, munkatársaiknak ennek ellenére meg kell oldaniuk e téren a következõ, igen lényeges feladatokat: • szociális kapcsolatok létrehozása, találkozási lehetõségek megteremtése fogyatékos és nem fogyatékos emberek között, hozzáférés biztosítása a nem-fogyatékosok szabadidõs aktivitásaihoz (kulturális és sportegyesületek, egyházi és civil csoportok, ünnepélyek, szórakozóhelyek, rendezvények stb.); • adott esetben a felhasználók támogatása azon ismeretek és készségek elsajátításában, melyek valamely hobbitevékenység önálló gyakorlásához szükségesek; • mozgásra és sportolásra ösztönzés; • a felhasználók támogatása a „belsõ utak keresésében” és a kikapcsolódásban; • hosszabb pihenési alkalmak, nyaralási vagy egyéb utazási lehetõségek közvetítése;



• a felhasználók támogatása a nyilvános szabadidõs létesítmények (uszoda, sportpályák, parkok stb.) igénybevételében; • a felhasználók rendszeres informálása a közelben elérhetõ rendezvényekrõl, s motiválása az ezeken való részvételre; ösztönzésük a különféle médiumok és egyéb, a szabadidõs lehetõségekrõl tájékoztatást nyújtó információforrások (újságok, rádiómûsorok, TV-programok) figyelemmel kísérésére; • kapcsolattartás a nyilvános szabadidõs intézmények fenntartóival (egyesületek, csoportok), ideértve megfelelõ tájékoztatásukat és arra való ösztönzésüket, hogy kínálatukat az értelmi fogyatékos emberekre is kiterjesszék; • a felhasználók hozzátartozóinak bevonása a szabadidõs tevékenységekbe; • nemhivatásos kísérõk közvetítése; • szükség esetén a finanszírozás, az utaztatás, a biztosítás, a téri és idõ keretfeltételek megtervezése és megszervezése (példának okáért egész hétvégés elutazás vagy nyaralás esetében); • a nem-fogyatékos emberekkel együtt végzett tevékenységek elõkészítése, tapasztalatcserék megszervezése. A szabadidõ-eltöltés területén mindenekelõtt akkor érdemes és kell önkéntes segítõket bekapcsolni a folyamatba, ha fel tudják vállalni a feladatot, hogy — tanácsadói, közvetítõi szerepben — lehetõvé teszik a felhasználók számára az adott településen hozzáférhetõ, a helyi közösség nyújtotta szabadidõs lehetõségek kiaknázását.

Felnõttképzés A német lakosság nagy része hosszú ideig nemigen áldozott a szabadidejébõl arra, hogy különféle továbbképzéseken vegyen részt. Csak az elmúlt években kezdett egyre jellemzõbbé válni, hogy az emberek szabadidejük mind jelentõsebb részét használják ki a felnõttképzés különbözõ formáinak segítségével önmaguk továbbképzésére, kulturális kibontakoztatására. Nem utolsósorban érvényes mindez az idõsebb korosztályba tartozókra is. Amíg ugyanis az aktív életszakaszban a legfontosabbnak ítélt életterületek rangsorában a munka áll az elsõ helyen, s csak ezt követi a szabadidõ majd a képzés, addig az életkor elõrehaladtával egyre csökken a munka jelentõsége. A 60 évesnél idõsebbek számára már a képzés válik a legfontosabbá, a munka a harmadik helyre szorul vissza (vö. OPASCHOWSKI 1993, 15).

Az alkotmány minden ember alapvetõ jogaként határozza meg a képzést. Mindennek ellenére — legalábbis elsõ pillantásra — áthidalhatatlannak tûnik a szakadék, amely az általános felnõttképzés és az értelmi fogyatékos felnõttek képzése között tátong. Ennek egyik oka abban a körülményben keresendõ, hogy az értelmi fogyatékos embereket igen sokáig nem tekintették felnõttnek, a róluk alkotott képet mindenekelõtt az „örök gyermek” elképzelése rajzolta körül. A ’60-as években, amikor az iskolai és az iskoláskor elõtti ellátásban kialakították a különféle képzési és fejlesztési rendszereket, a felnõtt korú értelmi fogyatékosok képzésére legjobb esetben is csak mint az iskolai tanulás egyfajta folytatására tekintettek. Csak a ’70-es években kezdett egyre inkább az érdeklõdés homlokterébe kerülni, majd egyre általánosabbá válni az a tendencia, hogy speciális „célcsoportok” — s köztük végül az értelmi fogyatékosok populációja — számára megfelelõ felnõttképzési kínálatot alakítsanak ki, s létrehozzák az ezt hordozó intézményrendszert. Hagyományosan a saját élet aktív, az önálló keresõtevékenység által biztosított alakítását, az anyagi függetlenséget, a tartós partnerkapcsolatot és a saját életcélok autonóm definiálását szoktuk a felnõtt-státus legfontosabb elemei közé sorolni. A saját felnõttségét azonban személy szerint mindenki másként és másként, a lehetõ legkülönbözõbb módon értékeli és valósítja meg. A felnõtt-lét nem köthetõ pusztán az életkorhoz, az érzelmi és a szellemi érettséghez, az adott életszakaszhoz kapcsolódó feladatok (értelmes munka, anyagi függetlenség megteremtése, házasság, családalapítás) sikeres megoldásához. Az ilyesfajta elképzelések mögött megbúvó tradicionális életperspektíva mára sokak számára veszélybe került vagy eleve elérhetetlenné vált, sõt az sem ritka eset, hogy teljesen elveszítette korábbi vonzerejét. A lakhatást nyújtó szolgáltatók feladata tehát, hogy megteremtsék a fogyatékosok és a nem-fogyatékosok együttes tanulását biztosító interakciós lehetõségeket (ünnepségeken, színház- és múzeumlátogatásokon, népfõiskolai kurzusokon, zeneszakkörön, utcai rendezvényeken és akciókon, városnézõ sétákon, kirándulásokon és sporteseményeken), s ily módon biztosítsák szolgáltatásaik igénybevevõi számára azoknak a szerepeknek az elsajátítását, melyeket a társadalom általában elvár felnõtt tagjaitól. A szociális integrációról beszélve sosem feledkezhetünk meg arról a tényrõl, hogy a nem-fogyatékos személyek általában nem tanulhatták meg, hogyan kell érintkezni az értelmi fogyatékos felnõttekkel. Fontos célként kell tehát kitûznünk annak elõsegítését, hogy a közös szociális cselekvéseken keresztül sor kerülhessen az ilyesfajta tapasztalati deficitek felszámolására, az elõítéletek leépítésére. A lakhatást


177


nyújtó szolgáltatások munkatársainak adott esetben fel kell ajánlaniuk segítségüket a felhasználók számára az identitásképzés (személyes problémák kezelése, személyes értékek és normák kialakítása), valamint a szociális participáció (szabályok és szerepek elsajátítása, konfliktusok megoldása) vonatkozásában is.

Felnõttképzés és értelmi fogyatékosság A felnõtt korú értelmi fogyatékosok képzését sok helyütt még mindig a szabadidõ-kihasználás részének tekintik. Miközben az általános andragógiában jó ideje az egész életen keresztül tartó tanulás alapelve érvényesül, s az egyén önrendelkezésen alapuló, az individuális adottságaihoz és igényeihez a leginkább illeszkedõ képzéshez való joga áll az elõtérben, addig az értelmi fogyatékos felnõttek számára továbbra is többnyire konkrét tanulási segítségeket és életvezetési ismereteket közvetítenek, holott az ezeken a — fõzõ-, olvasási vagy helyesírási — kurzusokon megszerezhetõ képességek alig-alig járulnak hozzá a mindennapok problémáinak eredményesebb megoldásához. A felnõttképzés szervezett, célirányos tanulási folyamatokat feltételez. Nem sorolhatjuk ide tehát sem a nem kellõképpen organizált, sem a szabadidõs tevékenységek vagy a házimunkák kontextusában jelentkezõ funkcionális tanulási folyamatokat (SCHWARTE 1991, 11-tõl). Az értelmi fogyatékos emberek számára fenntartott felnõttképzési kínálatnak nem az egyes kompetenciák fejlesztésére, hanem a sérült identitás feltételrendszerében lezajló felnõtté válással és a felnõttléttel együttjáró problémákra kell irányulnia. A saját életkörülményeik felett való rendelkezés problematikussága folytán az értelmi fogyatékos emberek gyakorta segítséget igényelnek a normális felnõttszerepek elsajátításában, a felnõttség jelentette kihívások megismerésében. A számukra felkínált felnõttképzési kínálatban — minden esetben a felhasználók központi életterületeire (lakhatás, munka, szabadidõ, szociális kontaktusok, partnerkapcsolat stb.) vonatkoztatva — ezeknek a speciális, a felnõtt-léthez kapcsolódó kihívásoknak kell az elsõ helyen szerepelniük.

Tanulási képesség és tanulási környezet A felnõttkori tanulási folyamatok törvényszerûségei alapvetõen ugyanazok az értelmi fogyatékos és a nem-fogyatékos felnõttek esetében. Az, hogy valaki

178

hogyan tanul, kevésbé az életkor függvénye, mintsem a konkrét életkörülményeké és a szociális környezet azon adottságaié, melyek elõsegítik vagy éppen gátolják az egyén tanulási folyamatait. Ha az ember valami újat tanul, környezetében is ennek megfelelõ változásoknak kell lejátszódniuk. Fõzõcsoportokat indítani — például — csak abban az esetben célszerû, ha az érintett felhasználók lakóotthonaiban nem központi konyhából látják el az ott élõket; a lakhatást nyújtó szolgáltatónak csak akkor érdemes közlekedésbiztonsági tréninget szerveznie felhasználói számára, ha ezzel párhuzamosan megpróbálja leépíteni a munkatársakban és a hozzátartozókban élõ, az értelmi fogyatékosok önállóságának veszélyességével kapcsolatos elõítéleteket is. Kissé kisarkítva azt mondhatjuk, hogy az értelmi fogyatékos felnõttek tanulási elõmenetele — más egyebek mellett — lényegesen függ az õt körülvevõ (referencia-)személyek tanulási képességeitõl. Ha a számukra biztosított felnõttképzési kínálattal pozitív hatásokat akarunk elérni, akkor nem kerülhetjük meg, hogy bevonjuk a folyamatba az adott személy szociális környezetéhez tartozókat, s szorosan együttmûködjünk a legfontosabb referenciaszemélyekkel (hozzátartozókkal, a lakhatást nyújtó szolgáltatás és a védõmunkahely munkatársaival, barátokkal, munkatársakkal, a nyilvánosság szereplõivel), ezen túlmenõen pedig ösztönözzük a környezetet az akadályt jelentõ keretfeltételek megváltoztatására.

Tanulási tartalmak és személyes fejlõdés A különféle lakóformákban tevékenykedõ munkatársak egyik legalapvetõbb feladata a felhasználók személyes és szociális kompetenciáinak bõvítése. Nem szabad azonban, hogy a felnõttképzés valamiféle konkurenciájaként tekintsenek önmagukra, hanem mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy minden egyes felhasználójuk számára hozzáférhetõvé tegyék a felnõttképzési kínálat individuálisan leginkább megfelelõ, személyes jelentõséggel bíró elemeit. Elsõ lépésként a munkatársaknak részletesen fel kell térképezniük a felhasználók egyéni szükségleteit, kívánságait, preferenciáit, problémáit, nehézségeit, jelenlegi élethelyzetének jellemzõit, korábbi élettapasztalatait. Ennek során el kell választaniuk egymástól az adott személy tanulási iránti szükségleteit a tanulással szemben támasztott igényeitõl (egy adott felhasználó által kifejezett igények nem mindig



felelnek meg a konkrét, sok esetben akadályokkal terhes feltételeknek). Mindig tisztázni kell a rendezvények vagy kurzusok keretfeltételeit (helyszín, idõ, létszám, más szolgáltatók, fenntartók, szülõk, egyesületek bevonása, finanszírozás, elõadók, utaztatás). Gyümölcsözõnek bizonyultak azok a személyes tájékozódást szolgáló beszélgetések, melyeket a kurzusvezetõk a felhasználók lakókörnyezetében végeztek. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak elsõsorban arra kell törekednie, hogy tudatosan leépítse azokat az intézményi és organizatórikus akadályokat, melyek gátolják a felhasználók részvételét a felnõttképzés különféle rendezvényein (például mereven mindig ugyanahhoz az idõponthoz kötött vacsora, szállítási lehetõség vagy kíséret hiánya). Ha szükséges, a munkatársaknak támogatniuk és segíteniük kell a felhasználókat a különféle kínálatok figyelemmel kísérésében és kihasználásában is. A legtöbb ember tanulásának eredményességét — legalábbis a folyamat kezdetén — nem is annyira egy meghatározott dologhoz kötõdõ érdeklõdése, hanem a közvetítõ személyhez kötödõ szimpátiája befolyásolja. Bármilyen képzési kínálat sikerének elõfeltétele a kurzusvezetõk és a résztvevõk között kialakuló bizalmas, személyes kapcsolat. „Nem a pedagógiai szándék, hanem a pedagógiai találkozás az, ami a legtöbb gyümölcsöt hozza a pedagógia számára” (BUBER 1969, id. THEUNISSEN 1993, 27). Ezért, hogy a felnõttképzés, bármilyen szisztematikusan legyen is felépítve, mindig többet jelent a „puszta” tanulási kínálatnál, hiszen rendre felcsillantja az emberi találkozások, a közösség életébõl való részesedés lehetõségét is. A Theodor Heckel Képzési Központ értelmi fogyatékosok számára szervezett tanfolyamainak tapasztalatai azt mutatják (STUFFER 1982, 103-tól), hogy a kurzusok résztvevõi inkább a személyiségfejlõdés (nyitottság, félelmek leküzdése, önállóság, a tanulás folyamatossága stb.) és a szociális tanulás (szociális viselkedés, csoporttudat, barátságok stb.) terén értek el jelentõs elõrehaladást, mintsem azon praktikus készségekkel kapcsolatosan, melyek fejlesztése a kurzusok szoros értelemben vett célja volt. A kurzus voltaképpeni témája tehát sok esetben egyáltalán nem játszik döntõ szerepet. Nem a felszínen érzékelhetõ tanulási siker a képzés elsõdleges célja. Sokkal inkább azoknak az általános szociális és életpraktikus kompetenciáknak a bõvítése áll a középpontban, melyek nélkülözhetetlenek a mindennapok problémáinak sikeres, a korábbinál kifejezettebb önrendelkezésen alapuló leküzdése, az emancipáció és az autonómia mértékének növekedése, az öntudat — önmegtapasztalásra és önrendelkezésre

épülõ — erõsítése, s nem utolsósorban a korábbi félelmek leküzdése, valamint a saját igények és érdekek kifejezésére való képesség kialakulása szempontjából. Sikerként könyvelhetjük el a folyamat kezdetén akár még azt is, ha a felhasználók megismerkednek a saját igényeikkel és vonzalmaikkal, s egyáltalán felismerik ezeket. A felnõtt korú értelmi fogyatékosok mindenkori életszakaszaira vonatkoztatott képzési kínálatnak — többek között — a következõ tartalmakat kell magában foglalnia: • fiatal felnõttkorban lévõknél: jövõbeli szakmai pályafutás, a felnõtt-szerepekkel való identifikáció erõsödése, függetlenedés a szülõi háztól, társkeresés és családalapítás; • középkorúak esetében: szakmai tevékenység, saját életcélok aktív keresése, a családi élet alakulása, illetve — már az életszakasz végéhez közeledve — a saját lehetõségek korlátai, új identitás kialakulását elõsegítõ tapasztalatok keresése; • idõskorúak számára: a szociális viszonyok átértékelése, a szakmai aktivitások fokozatos befejezése, átmenet a nyugdíjas életformába. A fenti szempontok közül — legalábbis elsõ látásra — sok minden nem (így) jelenik meg az értelmi fogyatékos emberek életében, ezzel kapcsolatos szükségleteik mégis ugyanazok, a szóban forgó szerepekkel való azonosulásuk ugyanúgy történik, mint a nem-fogyatékos felnõttek esetében.

A felnõttképzés mint célcsoportokra irányuló munka Az általános felnõttképzés perspektívájából nézve, a felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára létrehozott speciális képzési kínálatokat a kifejezetten erre a célcsoportra irányuló munka lehetõségeiként értelmezhetjük. A nyilvánosság tudatában azonban, sajnos, ma még alig jelennek meg az értelmi fogyatékos emberek abban a minõségben, mint akik a felnõttképzés egyik célcsoportját alkotják; ma még jószerint kivételes eseteknek számítanak a számukra létrehozott céltudatos, szisztematikus képzések. Az egyik ilyen „fehér holló” a müncheni Theodor Heckel Képzési Központ. Az itt folyó képzési munka kiindulópontját az „értelmi fogyatékossággal élõ emberek” mint célcsoport életvilágának specifikus feltételei — diszkrimináció, devalválás, az önkifejezés és az érdekképviselet terén fennálló hiányos tapasztalatok — adják, meghatározva egyben a képzési kínálatok céljait, tartalmait és az alkalmazott módszereket


179


is. Ahelyett, hogy a számukra idegen tananyagok elsajátítására kényszerítenék õket, az értelmi fogyatékos embereket saját életük valóságának autentikus „szakértõiként” ismerik el, s ennek megfelelõ követelményeket támasztanak velük szemben. A célcsoportokra irányuló munka mindig magában rejti az igényt az életvilágok kritikai szemléletére és az emancipációra (például különféle szerepdistanciák közvetítésén, vagy a kisebbségek problémáinak tematizálásán keresztül). Sok fogyatékos ember meggyõzõdése arról, hogy „kevesebbet ér” másoknál, olyan akadályt jelent, melyet fel kell dolgozni, át kell hidalni. Ugyanilyen fontos lehet azoknak a leértékelõ vagy deficitközpontú kommunikációs mintáknak a feldolgozása, melyekkel a fogyatékos embereknek igen gyakran kell szembesülniük mindennapjaik során. Az értelmi fogyatékos emberek célcsoportjára irányuló munkát tehát — pozitív formában — mindenekelõtt a címzettek irányában megvalósuló következetes orientációként határozhatjuk meg. Annak megállapítása viszont, ki mindenkit is kellene beleérteni a címzettek körébe, jobbára egyszerûen a „fogyatékosság” ismérve alapján, nem pedig az egyéni érdeklõdési körök és igények alapos feltérképezésével történik. Másfelõl azonban, az értelmi fogyatékos emberek számára létrehozott felnõttképzési kínálatok céljait nem szabad kizárólag a meglévõ igények függvényévé tenni. A képzések céljait a leginkább a felnõttkori identitásképzés folyamán felmerülõ problémák jellegéhez illeszkedve, azokhoz a specifikus feltételekhez igazítva kell meghatározni, melyek között — a fogyatékosság jelentette fizikai, pszichikai és szociális hátránnyal szembesülve — a fogyatékos emberek alakítják saját életüket. A felnõttképzés elsõdleges feladata e hátrányok csökkentése, valamennyi szinten. Ezért — ha csak egy mód van rá — alapvetõen preferálni kell azokat az integratív modelleket, melyek keretében együtt tanulhatnak fogyatékos és nem-fogyatékos személyek (ld. a nürnbergi, a paderborni vagy az oldenburgi népfõiskolák pozitív példáit e téren). A jelenleg mûködõ integratív modellek tapasztalatai azt mutatják, hogy a népfõiskoláknak igen rugalmasan kell kialakítaniuk felnõttképzési kínálataikat, ha az értelmi fogyatékos felnõttek tanulás iránti igényére is tekintettel kívánnak lenni. Minél sokrétûbb és sokszínûbb ugyanis a képzési kínálat, annál nagyobb az esélye

180

annak, hogy az egyes, korábban el nem ért személyek is bevonhatók lesznek a hatósugarába.

Integratív kínálatok Az integratív képési kínálatok egyfelõl a fennálló keretfeltétel-rendszer jelentõs mértékû átalakítását követelik meg, másfelõl pedig a kurzusvezetõktõl is megkívánják korábbi kompetenciáik kibõvítését. Fogyatékos és nem-fogyatékos emberek számára ma a leginkább a különféle kreatív alkotótevékenységek területén szervezhetõk — mondjuk egy színházi vagy mûvészeti projekt keretében — közös tanfolyamok. A létszámot tekintve inkább kisméretû (3–6 fõs) kurzusokat érdemes szervezni, hogy biztosíthassuk a leginkább személyre szabott kísérést. Tanfolyamonként nemritkán két vagy több kurzusvezetõ alkalmazása is szükségessé válhat. A felnõttképzésbõl nem lehet kizárni sem a súlyos fogyatékossággal élõ, sem az idõsebb, már nem munkaképes korban lévõ személyeket. Gyakran elõfordul, hogy a súlyos fokban fogyatékos emberek számára létrehozott különféle kínálatokat nem felnõttképzésnek, hanem gyógypedagógiai fejlesztésnek nevezik. A csak fogyatékosoknak indított külön kurzusoknak csakis akkor van értelme, ha elsõsorban a késõbbi, integratív tanfolyamokra való felkészítést szolgálják, s ha a súlyos fogyatékossággal élõ emberek tanulási szükségletei az adott területen jelentõsen különböznek más felnõttekétõl (például a hospitalizációs ártalmak talaján kialakult magatartási nehézségek esetében). Igen sok, kifejezetten felnõtt korú értelmi fogyatékosoknak szervezett vagy õket is integráló kurzus mond csõdöt a strukturális feltételek elégtelensége miatt, vagy feneklik meg azért, mert hiányoznak a megfelelõ kísérést biztosító segítségek. A nürnbergi városi képzési központ példája azonban meggyõzõen bizonyítja, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie, s a megoldás érdekében tett fáradozásokat siker fogja koronázni. Nürnbergben egy szülõi kezdeményezésbõl már a ’70-es évek közepén kinõtt az a rendkívül differenciált képzési program, ami fogyatékos és nem-fogyatékos felnõttek számára közösen felkínált, sõt az elõbbiek hozzátartozóit (szülõcsoportok) és az õket ellátó intézmények munkatársait is bevonó kurzusok igen széles választékát foglalja magában.



„Ellenõrzõ lista” a munkatársak számára Az értelmi fogyatékos emberek számára létrehozott felnõttképzési kínálatoknak a következõ feltételeket kell teljesíteniük: 1. önkéntességen, partneri viszonyokon és a participáció biztosításán kell nyugodniuk; 2. az életkornak megfelelõen, felnõtt emberek számára kell megszervezni õket, lefolyásuknak az általános felnõttképzés alapelveihez kell igazodnia; 3. magas szinten individualizáltaknak kell lenniük (az egyes felhasználók individuális szükségleteibõl, vonzalmaiból és kívánságaiból történõ kiindulás, az alkalmazott módszerek rugalmas kezelése, minden rendû és rangú teljesítménykényszertõl való mentesség, az egymástól eltérõ, egyéni tanulási adottságok és tempók figyelembevétele); 4. emancipatórikus jelleggel kell bírniuk, azaz a fennálló körülményekhez való puszta alkalmazkodás, a különféle normák, viselkedésformák és kommunikációs minták belsõvé válása, a megkívánt ismeretek és készségek elsajátítása mellett a tanulásnak alkalmat kell adnia a kritikus distanciateremtésre, a saját élet valóságának kreatív átformálására is, hiszen az érintettek csakis ezen az úton tehetnek szert autonómiára és individualitásra; 5. a résztvevõk mindennapjaiból és saját tapasztalataiból kell kiindulniuk; 6. a felhasználók életének különféle területeit (lakhatás, munka, szabadidõ) kell a tanulás színtereivé tenniük; 7. be kell vonniuk a tanulás folyamatába a résztvevõk szociális környezetét (a individuum és annak materiális-szociális környezete között fennálló összefüggések megragadása, a környezet nyújtotta lehetõségek és a környezet támasztotta korlátok, referenciaszemélyek bevonása, az egyéni életszituáció megváltoztatásához nyújtott ösztönzések);

8. lehetõvé kell tenniük a felhasználók élethelyzeteiben zajló, az ezen élethelyzetek megfelelõbb kezelése érdekében folytatott tanulást (látogatások, helyi ismeretszerzés és egyéb aktivitások: a tanulás mint a szociális tapasztalatszerzés tere); 9. a lehetõ legátláthatóbbaknak és legmegbízhatóbbaknak kell lenniük, továbbá biztosítaniuk kell a személyi folytonosságot (megbízhatóság a személyek, az idõi keretek, a helyszín és a cselekvések tekintetében); 10. a fogyatékos és a nem-fogyatékos emberek együtttanulásán keresztül elõ kell segíteniük a szociális integrációt. A fenti kritériumokat kielégítõ felnõttképzési kínálatokkal szemben inkább ellenjavalltak az értelmi fogyatékos felnõttek számára azok, melyeknél a következõ ismérveket látjuk teljesülni: • a csoportok túlságosan nagyok, hiányzik a megfelelõ individuális támogatás; • a kurzusok az általánosan megszokott keretektõl eltérõen kerülnek lebonyolításra (a helyszín, az idõkeretek, a fenntartó, a finanszírozás, a meghirdetés módja nem felel meg az általános felnõttképzésben szokásos mintáknak); • figyelmen kívül hagyják a felhasználók igényeit, s nem képesek felmérni azok kívánságait sem; • a tananyag mereven, elõre meghatározott, az alkalmazott módszerek száma korlátozott; • a kínálatokat fõként a lefektetett tanulási célok határozzák meg, emellett egyoldalúan a különféle kompetenciák bõvítésére irányulnak; • a kurzusok a résztvevõket elsõsorban nem felnõtt-mivoltukban igyekeznek megszólítani, s — mind a célkitûzések, mind a módszerek tekintetében — már nyelvhasználatukkal is megalázzák az értelmi fogyatékos embereket; • a kurzusvezetõk nem rendelkeznek megfelelõ pedagógiai végzettséggel, nem képesek a felhasználókat megfelelõen motiválni, gyakorlatilag egyfajta „tanár–diák-viszonyt” igyekeznek kialakítani velük szemben (vö. THEUNISSEN 1993, 68tól; SCHWARTE 1990, 21–22).


181


Irodalom 1. Szabadidõ

2. Felnõttképzés

BICKELBACHER, P.; KOHLER, T.: Kurse/Hobbygruppen als Lernfeld für Heimbewohner und Mitarbeiter. In: Zur Orientierung 4/1986, 324–333. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V (Hrsg.): Freizeit geistig Behinderter — Handbuch. Marburg/Lahn 1990. FÜRSTENBERG, F.: Arbeit und Freizeit — Zugeschriebene Bedeutungen. In: Bellebaum, A.; Barheier, K.: Lebensqualität. Ein Konzept für Praxis und Forschung. Opladen 1994, 85–95. HOFMANN, C.; MAURER , P.; RIVERA, B.: Versuch, mit geistig behinderten Frauen ins Gespräch zu kommen: Aus einer Studie zu Kontakten und Freizeitverhalten. In: Geistige Behinderung 2/1993, 99–115. HOFMANN, I.: Freizeit als Chance zur Selbstbestimmung und gegen die Ausgrenzung. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! — Perspektiven geistig behinderter Menschen zum selbständigen Leben. München 1991, 92–103. OPASCHOWSKI, H. W.: Freizeit und Lebensqualität — Perspektiven für Deutschland. B A T FreizeitForschungsinstitut. Hamburg 1993. RUSSEL, D.: Freizeitgestaltung: Verplant oder bedürfnisorientiert? In: Zur Orientierung 2/1977, 29–32. ZIELNIOK, W. J.: Soziales Lernen bei geistig Behinderten im Freizeitbereich. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Freizeit geistig Behinderter — Handbuch. Marburg/Lahn 1990, 116–126. ZIELNIOK, W. J.: Versuch einer Standortbestimmung von Freizeit geistig behinderter Menschen. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Freizeit geistig Behinderter — Handbuch. Marburg/Lahn 1990, 127–143. ZIELNIOK, W. J.; SCHMIDT-THIMME, D.: Gestaltete Freizeit für Menschen mit geistiger Behinderung. Theorie und Realisation unter integrativem Aspekt. 4. erw. Aufl. Heidelberg 1990.

EIKE, W.; MEYER-JUNGCLAUSSEN, V.: Erwachsenenbildung geistig Behinderter an Volkshochschulen — Entwicklung von Kursangebote für Erwachsene mit geistiger Behinderung am Beispiel der Volkshochschule Oldenburg. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Hilfen für geistig Behinderte — Handreichungen für die Praxis III. Marburg 1990, 217–244. LINDEN, H.; SCHWARTE, N.: Erwachsenenbildung für Menschen mit geistiger Behinderung — Überlegungen zu einem systemischen Ansatz. In: Geistige Behinderung 3/1985, 171–182. NIEHOFF, U.: Wege zur Selbstbestimmung. In: Geistige Behinderung 3/1994, 186–201. SCHUCHARDT, E.: Soziale Integration Behinderter — Gesamtdarstellung in zwei Teilbänden. Band 2: Weiterbildung als Krisenverarbeitung. Braunschweig 1982. SCHWARTE, N.: Erwachsenenbildung für Menschen mit geistiger Behinderung. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Erwachsenenbildung für Menschen mit geistiger Behinderung: Referate und Praxisberichte. Marburg/Lahn 1991, 11–35. SCHWARTE, N.: Erwachsenenbildung für Menschen mit geistiger Behinderung — Überlegungen zu einer inhaltlichen Fokussierung. In: Evangelische Stiftung Neuerkerode (Hrsg.): Erwachsenenbildung — Wege zum gestalteten Alltag. Neuerkeröder Beiträge 7. 1992, 5–14. SPECK, O.: Erwachsenenbildung bei geistiger Behinderung — eine Grundlegung. In: Speck, O. (Hrsg.): Erwachsenenbildung bei geistiger Behinderung: Grundlagen — Entwürfe — Berichte. München 1982, 11–42. STUFFER, G.: Erste Erfahrungen aus Kursen der Erwachsenenbildung für Geistigbehinderte. In: Speck, O.(Hrsg.): Erwachsenenbildung bei geistiger Behinderung: Grundlagen — Entwürfe — Berichte. München 1982, 59–105. THEUNISSEN, G.: Heilpädagogik im Umbruch: über Bildung, Erziehung und Therapie bei geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993.

182




Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó mindeddig — részben vagy teljesen — meg volt fosztva annak lehetõségétõl, hogy pozitív tapasztalatokat szerezzen a szabadidõs tevékenységekkel és a felnõttképzéssel kapcsolatban. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amikor a szabadidõs tevékenységek és a felnõttképzés egyre nagyobb jelentõségre tesz szert a munkatevékenységekkel szemben. 3. Az általa végzett szabadidõs tevékenységek nem felelnek meg a felhasználó életkorának. 4. A felhasználó különleges támogatást igényel ahhoz, hogy rendszeresen kivehesse a részét a lehetõségeinek és érdeklõdésének leginkább megfelelõ, a helyi közösségben végezhetõ aktivitásokból (szabadidõs tevékenységek, képzési és kulturális kínálatok, például ünnepségek, sportrendezvények, népfõiskolai kurzusok, kulturális rendezvények). 5. A felhasználó különleges támogatást igényel ahhoz, hogy szabadidejének egy részét olyan személyekkel tölthesse, akik bármiféle professzionális szándék nélkül, csupán a közös érdeklõdés alapján, szívesen vannak vele. 6. A felhasználót segíteni kell abban, hogy — a fogyasztásra ösztönzõ felhívások mellett — észlelni tudja a különféle tevékenységekre hívó kínálatokat is, és éljen az ezek nyújtotta lehetõségekkel. 7. A felhasználó különleges segítséget igényel ahhoz, hogy szabadidejének tervezésében és eltöltésében kialakíthassa a spontán és a tervezett tevékenységek számára leginkább megfelelõ egyensúlyát.

Összmegítélés Individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalataiból következõen, a felhasználó különleges támogatást igényel a szabadidõs tevékenységekkel, valamint a különféle felnõttképzési kínálatokkal kapcsolatosan, amenynyiben ezeket közvetíteni szükséges feléje, továbbá megfelelõ kísérést kell számára biztosítani a kiválasztott aktivitások végzése közben.


183



Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató céltudatosan és folyamatosan tájékozódik a felhasználók szabadidõs és felnõttképzési igényei felõl. Informálja õket a különbözõ eseményekrõl, rendezvényekrõl, és hozzásegíti õket ahhoz, hogy maguk is tájékozódhassanak a számukra leginkább megfelelõ szabadidõs és képzési kínálatokról és lehetõségekrõl (újságok, rádió, programfüzetek stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató a saját maga által szervezett aktivitásokkal szemben alapvetõen elõnyben részesíti az adott településen fellelhetõ közösségi programokat. Saját kínálattal csak akkor él, ha a „külsõ” tevékenységek kihasználásának vagy kezdeményezésének minden lehetõségét megvizsgálta már. 3. Azokra a szabadidõs és felnõttképzési programokra, melyeket — külsõ alternatívák híján — a lakhatást nyújtó szolgáltató túlnyomórészt saját maga biztosít, nem kizárólag a lakhatást nyújtó szolgáltatás területén és helyiségeiben kerül sor. Még a korlátozott mozgási lehetõségekkel rendelkezõ felhasználókat is támogatják abban, hogy szabadidejük egy részét „házon kívül” tölthessék. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató minden felhasználót támogat abban, hogy részt vegyen az adott településen hozzáférhetõ különféle közösségi rendezvényeken, szabadidõs, képzési és kulturális programokon (ünnepségek, sportrendezvények, népfõiskolai kurzusok, kulturális kínálatok stb.). 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató azon fáradozik, hogy a felhasználókat céltudatosan integrálja az életkoruknak, érdeklõdésüknek és kívánságaiknak leginkább megfelelõ egyesületekbe, szabadidõs csoportokba, egyházi közösségekbe. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik felszámolni és tudatosan elhárítani azokat az intézményi és szervezeti akadályokat, melyek meggátolnák a felhasználókat a külsõ rendezvényeken való részvételben (például szigorúan megadott idõponthoz kötött vacsora, nem biztosított közlekedési lehetõség vagy kísérõ személy stb.).

184



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A lakhatást nyújtó szolgáltató rendszeres és személyre szabott „felfedezõ utakat” kínál a felhasználók számára az adott településen vagy városrészben, hogy téri és szociális orientációjuk ezáltal is bõvülhessen. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató adott esetben informálja az általános szabadidõs és felnõttképzési kínálatokat nyújtó szolgáltatások, intézmények fenntartóit (egyesületek, képzési intézmények stb.), és bevonja õket a felhasználók érdekében végzett fáradozásaiba. 9. Az intézmények (egyesületek, népfõiskola stb.) kínálatainak közvetítése mellett a lakhatást nyújtó szolgáltató keresi a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik hajlandóak szabadidejük egy részét bármiféle professzionális szándék nélkül, csupán a közös érdeklõdés alapján az egyes felhasználókkal tölteni. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy — a fogyasztásra ösztönzõ felhívások mellett — a felhasználók észlelhessék és kihasználhassák a különféle tevékenységekre hívó kínálatokat is. 11. A „külsõ” szabadidõs és képzési kínálatok közvetítése, valamint a hasonló saját, „belsõ” programok szervezése során mindig elsõdleges szerepet kap az életkornak való megfelelés elve. 12. A lakhatást nyújtó szolgáltató ügyel arra, hogy a spontán és a tervezett tevékenységek megfelelõen egészítsék ki egymást.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók felé rendszeres, individuális jelentõséggel bíró szabadidõs és képzési kínálatokat közvetítsen, illetve megfelelõ kísérést biztosítson számukra ezek kihasználása során.


185

A mindennapok felépítése ... • Idõkeretek

6.2.4. tárgykör:

Idõkeretek Manapság szinte mindenki idõhiányról panaszkodik. Modern társadalmunk egyik legjellemzõbb tulajdonsága, hogy az embereknek — úgy tûnik — egyre kevesebb idejük marad egyes dolgokra. Néhány évtizeddel korábban az idõ múlását még a természet változása, az évszakok váltakozása mutatta a legtöbb ember számára. Mára jelentõsen megváltozott az idõérzékelésünk, az idõ „természetes” ritmusát rég kiszorította a technológiai fejlõdés lélegzetelállító tempója. Életünk felgyorsulásának eredményeképpen a sebesség vált annak egyik leglényegesebb tényezõjévé. Utazzunk bár autón vagy vasúton, a minket szállító jármû tempója villámgyorsan pergõ filmmé zsugorítja össze környezetünket. Saját tapasztalatainkból is ismerjük tán azt a különbséget, ami az érzékelésünkben mutatkozik meg akkor, ha elõször járunk gyalog egy olyan útszakaszon, melyet korábban mindig autóval tettünk meg: a kiindulópont és a cél közti távolság egészen más dimenziót kap, a táj hirtelen visszanyeri saját arculatát, egyszerre csak újra láthatóvá lesznek az apró részletek, felismerhetõvé válnak a sajátosságok, kiemelõdnek a különbségek.

Az idõészlelés individualitása Sok ember egyszerûen képtelen követni a társadalmi élet felgyorsult tempóját saját idõritmusával. Különösen az idõs embereknek okoz nehézséget, hogy lépést tartsanak a környezetükben bekövetkezõ változásokkal, hiszen az individuális idõérzékelés igen nagy mértékben az életkor függvénye is. Egy fiatalabb ember jóval lassúbbnak érzi az idõ múlását, mint egy öregebb. Ha mindkettõjüknek ugyanazon idõkeretekhez, ugyanahhoz az elõre meghatározott idõbeosztáshoz kell igazodniuk mindennapjaik során, akkor a fiatalabb — minden valószínûség szerint — már rég unatkozik akkor, amikor az idõsebb szemében egyre szûkösebbnek tûnik a rendelkezésére álló idõ. Ahhoz tehát, hogy valaki a saját maga számára leginkább értelmesen ki tudja használni az idejét, szubjektív idõmércéjének igazodnia kell a környezetében lejátszódó folyamatokhoz, s lépést kell tudni tartania annak változásaival. Minél erõteljesebbnek érzi az ember az idõhiányt, annál inkább hajlamossá válik olyan jelrendszerek és

186

szimbólumok használatára, melyek gyorsan hozzáférhetõek, megértésük és alkalmazásuk viszonylag kevés idõt igényel, ennek fejében viszont — mind formailag, mind kivitelezésüket tekintve — alig-alig állnak már kapcsolatban azokkal a dolgokkal, melyeket jelölnek. A repülõtereken, a pályaudvarokon, a metróállomásokon, a bevásárlóközpontokban és a nagyobb utcákon lépten-nyomon különféle utasításokba, táblákba, piktogramokba botlunk, melyek mind-mind ilyesfajta jeleket hivatottak közvetíteni felénk. Mondhatni, idõközben magától értetõdõvé is lett a számunkra, hogy környezetünk számos vonatkozásáról ezeken a jelrendszereken keresztül informálódunk, sõt kizárólag így észleljük annak bizonyos elemeit. Ennek során könnyen elsiklunk amellett, hogy az értelmi fogyatékos embereket ezáltal arra kényszerítjük, hogy egyfajta „képet” fessenek maguknak az õket környezõ világról, miközben nem akarják, és nem is képesek rá, hogy a világ egy részével kizárólag jelek és szimbólumok formájában találkozzanak. Természetesen sok idõt igényel, ha valami újat, korábban idegent akarunk megfigyelni, tüzetesebben megismerni ahelyett, hogy azon nyomban megfelelõ szimbólumot rendelnénk hozzá. Az érzékletek csak bizonyos idõ elteltével válnak észleletekké, s kerülnek be „tudatunkba”. Minden egyes ember saját, individuális idõtudattal rendelkezik, melyre a lehetõ legnagyobb tekintettel kell lennünk. A lakhatást nyújtó szolgáltatások hétköznapi életében is figyelembe kell venni a felhasználók és a munkatársak idõészlelésében mutatkozó egyéni különbségeket. A szolgáltatás napirendjét úgy kell megszervezni, hogy a mindennapos feladatokat minden különösebb kapkodás nélkül el lehessen végezni (különösen fontos, hogy a munkatársak ne sürgessék a felhasználókat). Ennek érdekében az adódó feladatokat megfelelõen rugalmasan, individualizált formában kell a felhasználók felé közvetíteni, hogy — ha csak egy mód van rá — egyáltalán ne legyenek kitéve a túl feszes határidõk szorításának.

Az irányított idõ Számos lakhatást nyújtó szolgáltatás életére és munkájára a fenti, a felgyorsult idõben megtestesülõ kihí-



vással éppen ellentétes veszély leselkedik: a végtelen lassúsággal pergõ percek, a mindig egyforma történések megszokottá válása mögött megbújó egyhangúság veszélye. Fõként a nagyobb, szigorúan szabályozott napirenddel dolgozó, munkastruktúráikban minimális változékonyságot sem igen mutató szolgáltatások vannak kitéve a mindig ugyanúgy zajló életritmusba való belemerevedés veszélyének. A pszichiátriai intézmények krónikus részlegeire és a nagy létszámú otthonokra, melyekben még ma is igen sok értelmi fogyatékos ember kényszerül élni, az jellemzõ, hogy az összes életterületet (lakhatás, munka, szabadidõ, szociális kapcsolatok) a intézmény szervezi, központilag kontrollálja, s az ezekhez kapcsolódó különféle tevékenységek túlnyomó többségére kizárólag az intézmény falai között kerülhet sor. Ha viszont az érintettek napirendje ennyire szigorúan szabályozott, akkor mindent, amit voltaképpen tenni szeretnének, mások szerveznek meg helyettük. Saját idejük ezáltal — automatikusan — mások által szervezett, „irányított”, végsõ soron holt idõvé válik. A saját élettörténet megélt ideje monoton, végtelenül ismétlõdõ pillanatokká zsugorodik össze, melyek összessége már jelennek sem nevezhetõ, hiszen éppúgy nélkülözi az egyéni biográfiában tükrözõdõ múltat, mint a jövõ perspektíváját. Bizonyos tapasztalatokra a lakók semmiképpen nem tehetnek szert, ami miatt fejlõdésük elmarad biológiai életkoruktól. Az elmegyógyintézetek krónikus páciensei éppen emiatt nevezik sokszor életüknek a klinika falai között eltöltött idõszakát nyomtalanul tovatûnt, „meg sem élt” idõnek. A különféle támogatással kísért lakóformák munkatársai alkalomadtán éppúgy hajlamosak rá, mint az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõi, hogy — példának okáért — belesüppedjenek a vasárnapok álmosító, ólomlábakon járó idejébe, vagy éppen fordítva, bizonyos tevékenységeket (mondjuk a reggeli mosdáshoz nyújtott segítséget) minduntalan kapkodva, ideges-sürgetõen végezzenek el, mondván, hogy másképp nem lehet, „nincs rá idõ”. Pedig sokszor az a helyzet, hogy a munkatársak lassúsága szoktatja ehhez hozzá, kényelmesíti el a felhasználókat, és viszont: szinte szükségszerû, hogy a szakemberek permanens idõhiánnyal magyarázott, kapkodó cselekvéseihez való alkalmazkodás kényszere a felhasználókat is hektikussá, türelmetlenné teszi. A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatás hétköznapi, normális napirendje még ma is valamilyen egyszerû séma szerint szervezõdik, nemritkán pusztán azért, mert a munkatársak így tudják a lehetõ legracionálisabban megosztani és a legegyszerûbben elvégezni a rájuk háruló feladatokat. Az ilyesfajta sé-

mákon belül a nap minden egyes tevékenységéhez (reggeli tisztálkodás, étkezések stb.) szigorúan meghatározott idõkereteket rendelnek. Ezáltal azonban figyelmen kívül hagyják, hogy az egyes felhasználók egyéni idõbeosztást, saját, individuális ritmust kívánnának meg az étkezésekkel, a felkeléssel és a lefekvéssel, a reggeli tisztálkodással és minden egyéb tevékenységgel kapcsolatosan. A kívülrõl meghatározott, elõzetesen rögzített idõkeretek (például az étkezések feszes idõpontjai) hatására a felhasználók individuális idõritmusai vagy szétesnek (ha túlságosan kevés idejük marad mindenre), vagy pedig üresjáratokkal telítõdnek (ha maguktól sokkal hamarabb is végeznének). Ráadásul, a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek túlnyomó többsége nem képes önállóan elkészíteni magának a különféle ételeket, így aztán — más egyebek mellett — nemigen áll módjában, hogy maga határozzon azok elfogyasztásának idejérõl. Még ha az e területért felelõs munkatársnak elegendõ ideje van is az ételek elkészítésére, ugyanez az idõintervallum — szubjektíve — akár „kibírhatatlanul” hosszúnak is tûnhet az ételre váró felhasználó szemében. A következmény általában türelmetlenség, majd egészségtelenül gyors evés lesz. Ugyanakkor létezik egy rendkívül egyszerû recept a felhasználók türelmetlenkedésének megelõzésére: egyszerûen be kell vonni õket — mégpedig annyira, amennyire csak lehetséges — a mindennapok összes õket is érintõ tevékenységébe (az említett példánál maradva: az ételek elkészítésébe, az étkezés elõkészítésébe, a terítésbe, az asztal leszedésébe, a mosogatásba stb.). A túlságosan merev, feszes idõbeosztás, ami oly sok támogatással kísért lakóforma mindennapjait jellemzi, sok esetben nem egyéb, mint egyfajta védekezési eszköz a felhasználók lehetséges saját aktivitásainak kibontakozása ellen. A munkatársak és a felhasználók közötti kommunikáció elsekélyesedik, csupán felületes kísérletek történnek a másik megértésére s a saját szándékok megértetésére, hiszen úgyis elõre szabályozott minden. Egészen más a helyzet a megfelelõen individualizált, az adott felhasználók szempontjából a leginkább személyre szabott napirend esetében, hiszen saját terveit és tevékenységeit — tekintettel azok idõi és téri keretfeltételeire — mindenkinek egyeztetnie kell a többiekkel, alkalomadtán a kivitelezési folyamatba is bevonva õket. A mindennapok menetének megfelelõen rugalmas kialakítása tehát mindenekelõtt kommunikációt és bizalmat feltételez, bizalmat arra nézve, hogy ugyanazt másként is lehet csinálni. Idõnként nagyon is szükség van arra, hogy tudatosan eltávolodjunk jól megszokott, mindennapos rutinjainktól, megkérdõje-


187


lezzük a rögzült, jól bevált dolgokat is, s új megoldásokkal kísérletezzünk annak érdekében, hogy a felhasználókkal közösen eltöltött idõt mindkét fél számára eseménydúsabbá, érdekesebbé tehessük.

Az idõkeretek rugalmas, személyre szabott kialakítása Az idõ minden területen jelentkezõ racionalizálása könyörtelenül részekre darabolta, szétaprózta az egyes emberek életének individuális idejét. Sokak számára teljességgel elképzelhetetlen, hogy mindennapjaik során óra és határidõnapló nélkül is boldogulni tudjanak. A végsõkig megtervezett hétköznapokban elhalványul a különbség a fontos és a lényegtelen események között. A munkakezdés idõpontját éppúgy be kell tartani, mint ahogyan percre pontosan kell érkezni a fodrásszal jóelõre egyeztetett terminusra, vagy a barátokkal megbeszélt randevú színhelyére is. Ha mindennapjaink kialakítása során kizárólag az ilyesfajta határidõk betartása válik fontossá, életünket lassacskán maga alá temeti az egyhangúság, hiszen nem marad benne hely a meglepõ, új, változatosságot hozó dolgoknak, melyekkel „el lehetne ütni az idõt”. Minél inkább „takarékoskodnunk” kell az idõnkkel, minél nagyobb hangsúly helyezõdik a gazdaságos idõkihasználásra, végsõ soron annál kevesebb idõnk marad. Azaz, valójában csak annak marad elegendõ ideje, aki hajlandó azt olykor-olykor „elherdálni” is: a percekben mérhetõ idõ mellett létezik ugyanis egy másik, az individuálisan kitöltött idõ, a „személyesen megélt pillanatok” ideje is, melynek érzékelésére csak az egyes személyek képesek. Azonban éppen ezek a pillanatok azok, melyek a leginkább meghatározzák az ember életminõségét. Ahelyett tehát, hogy értelmi fogyatékos embereket kényszerítenénk arra, hogy saját ritmusukat az élet egyre gyorsuló tempójához igazítsák, az élet általános, vagyis minden egyes emberre érvényes feltételeit kellene úgy megváltoztatni, hogy a „lassabbaknak” — saját idõmércéjüknek megfelelõen — minden további nélkül szabadjon a többiekénél komótosabb tempójú életet élni. Ebben az összefüggésben újra és újra megfogalmazódik a tétel, miszerint az értelmi fogyatékos emberek — általánosságban — különösen világos, állandó és átlátható idõkereteket igényelnek, mert bármiféle változás e téren csak összezavarná õket és erejükön felüli teljesítményeket követelne meg tõlük. Ezzel szemben tény, hogy mindennapjaik kialakításával kapcsolatosan a különféle lakhatást nyújtó szol-

188

gáltatások igénybevevõi alapvetõen nem tartanak igényt sem nagyobb, sem kisebb mértékû idõi folytonosságra bármely más, a saját lakásában élõ embernél. Ugyanúgy igénylik a folyamatok megbízhatóságát, az események elõreláthatóságát, ugyanúgy idejekorán szeretnek értesülni a küszöbön álló változásokról, mint bárki más. Mivel azonban a környezetükben élõk sokszor nem ügyelnek eléggé minderre, az értelmi fogyatékos emberek az õket körülvevõ világot nemritkán kiszámíthatatlannak, önmagukat pedig tehetetlennek élik meg. Ennek következtében aztán bármiféle változás félelmet és elutasítást fog belõlük kiváltani. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak tehát gondoskodnia kell arról, hogy a felhasználókkal szemben támasztott követelmények — mind idõigényüket, mind nehézségi fokukat tekintve — megfelelõen kiszámíthatóak és elõreláthatóak legyenek. Példának okáért, a fontosabb események, terminusok kezdési és befejezési idõpontjait lehetõleg változatlanul kell tartani. Bármiféle változtatásra csakis a felhasználókkal történõ egyeztetés után kerülhet sor, akiket — annyiszor, amennyiszer szükséges — megfelelõen tájékoztatni kell e változtatások értelmérõl és jelentõségérõl. Mindez persze egyáltalán nem mond ellent a mindennapok rugalmas és individualizált alakítását szorgalmazó követelménynek. Ha, mondjuk, egy felhasználóért reggelente mindig ugyanabban az idõben érkezik egy bizonyos személy vagy az autóbusz, hogy elkísérje vagy bevigye õt a munkahelyére, akkor ennek az idõpontnak viszonylag állandónak kell maradnia ahhoz, hogy megfelelõen rögzülhessen a felhasználó emlékezetében, hogy a lehetõ legjobban képes legyen igazodni hozzá. Azt azonban már rá kell bízni, mennyi idõre van szüksége a megadott idõpontra való elkészüléshez. Alapvetõen biztosítani kell annak lehetõségét, hogy a felhasználók tudatosan „idõt szakíthassanak” a nekik fontos dolgokra: • A fürdõszobában való tartózkodás idejét nem szabad korlátozni, annak árán sem, hogy a fürdésre szánt idõ — kívánságra — meghosszabbodik. • A kirándulások, kinti programok idejét ne korlátozzák elõre meghatározott, mereven betartandó terminusok (például a vacsora idõpontja). • Az éjszakai pihenés idõszakának kezdetét és végét személyre szabottan, rugalmasan, a mindenkori helyzetekhez illeszkedve kell meghatározni. • Alapvetõen minden felhasználónak meg kell kapnia a lehetõséget arra, hogy maga határozzon étkezéseinek idõpontjáról. Ezeket az alkalmakat nem szabad egyszerûen „letudni”, hanem tudni



kell megfelelõen „celebrálni”, azaz közösségi élménnyé tenni õket: az ételek elfogyasztására szánt idõt tudatosan meg kell nyújtani, hogy minden résztvevõnek elegendõ ideje legyen a másokkal való beszélgetésre, a nap történéseirõl szóló beszámolókra, a küszöbön álló események alapos megtárgyalására.

A munkatársak ideje — a munkaidõ Az ember idõbeosztása — s nem csak a munkahelyén — jóideje fontos gazdasági jelentõségre tett szert: „Az idõ pénz”, szokás mondogatni. Mivel a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó munkatársak által az adott idézményben eltöltött idõ voltaképpen munkaidõnek számít, így a szolgáltató elemi érdeke, hogy a rendelkezésre álló (fizetett) idõt a lehetõ legoptimálisabban lehessen kihasználni. A személyzeti ellátottság összefüggéseit mérõ különféle eljárások jelenleg konjunktúrát élveznek a szociális rehabilitáció területén. Ezek a rendszerek azt kísérlik meg minél pontosabban rögzíteni, hogy — napi bontásban — mennyi idõt vesz igénybe egy fogyatékos ember ellátása és az általa igényelt segítõ szolgáltatások biztosítása. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai is egyre inkább rákényszerülnek, hogy pontosan beszámoljanak róla, mit is csinálnak valójában a felhasználókkal együtt töltött idõben, s ezáltal mintegy legitimálni legyenek képesek szakmai tevékenységüket. Mi a helyzet azonban akkor, amikor nincs tennivaló? Mi a helyzet akkor, amikor — példának okáért — az adott lakóegységben vagy lakásban élõk egy fárasztó munkanap után semmi mást nem akarnak, mint hogy eltölthessenek egy nyugodt estét a saját szobájukban vagy a televízió elõtt? Azokat az idõszakokat, melyekben a munkatársak „egyszerûen csak együtt vannak a felhasználókal”, vagyis a szó szoros értelmében „nem csinálnak semmi konkrétat”, a kívülállók általában nem szokták hatékony idõfelhasználásként elkönyvelni. A mindennapok egyhangúsága számos munkatársból az azonnali cselekvés szükségletét hívja elõ. Számos lakhatást nyújtó szolgáltatás munkáját jellemzi az apátia és az akcionizmus valamiféle vegyüléke: ha a munkatársaknak semmi egyéb dolguk nem akad, még mindig végezhetnek házimunkákat. Igaz ugyan, hogy ez éppenséggel nem járul hozzá a felhasználók önállóságának növekedéséhez, ennek fejében viszont azt a — legalábbis átmenetileg —

megnyugtató érzést biztosítja a munkatársak számára, hogy „megtették a kötelességüket”. Vannak azonban esetek, amikor éppen a „lenni hagyás” mûvészetében rejtezik a minõségi pedagógia „titka”. A szociális rehabilitáció különféle szolgáltatóinál dolgozó munkatársak fizetett munkaidejébe ebben az értelemben valóban beletartoznak olyan idõszakaszok is, amikor ténylegesen nem tevékenykednek, csak egyszerûen együtt vannak a szolgáltatás igénybevevõivel, nem kell tehát, hogy állandóan valamiféle konkrét tennivalót keressenek maguknak. Ugyanakkor persze a „lenni hagyás” nem azt jelenti, hogy ne húznának meg bizonyos határokat vagy ne állítanának maguk elé meghatározott követelményeket, hanem egyfajta figyelmességet rejt magában, mellyel a felhasználók igényei felé fordulnak, s elegendõ idõt szentelnek ezek teljesítésére.

A felhasználók ideje — a szabadidõ Mindenkinek megvan a saját, individuális, különbözõ fázisokból összetevõdõ és különféle hangulatokkal át- meg átszõtt ideje. Vannak idõszakok, melyekben az ember mások segítségére vagy támogatására szorul, s vannak más idõszakok, amikor azt igényli, hogy elszakadhasson az õt körülvevõktõl és a maga útját járhassa. Minden, az ember elõtt álló feladatnak, minden, rá hatással lévõ eseménynek vagy õt érintõ fejleménynek megvan tehát a maga ideje, magyarán szólva, nagyon is lehetséges, hogy valamely felhasználó életének egy konkrét idõszakában kisebb szerep jut a fejlõdésnek, s ehelyett a nyugalomnak és a már elértek biztosításának kell elõtérbe kerülnie. Gyakran elmegyünk amellett a tény mellett is, hogy az egyik felhasználó értékei jelentõsen eltérhetnek a másikétól abban a tekintetben, ki hogyan bánik a saját idejével. A társadalmunkban élõ emberek többségének fejében elválik egymástól a fontos (például a munkaidõ) és a kevésbé fontos (például a szabadidõ) idõ kategóriája. Nem feltétlenül igaz azonban, hogy ezt a véleményt minden egyes felhasználóra vonatkoztatva érvényesnek kellene tekintenünk. A lakhatást nyújtó szolgáltatások dolgozóinak meg kell kísérelniük minél differenciáltabban felbecsülni, hogy az egyes felhasználók vonatkozásában milyen arány lesz a legtermékenyebb a munkára és a valóban „szabad” (nem tervezett) tevékenységekre fordított idõ között, annál is inkább, hiszen saját bõrükön is megtapasztalhatják, hogy sok esetben milyen nehéz egymástól elválasztani a szolgálati idõt a


189


szabadidõtõl (mûszakváltások, nappali és éjszakai ügyeletek stb.), s hogy sokszor nekik sem jut ki, hogy szabadidejüket ténylegesen a regenerálódásra és a pihenésre fordíthassák. A tevékeny idõszakok és a nyugalomra, kikapcsolódásra szánt idõ megfelelõ egyensúlyának megtalálása tehát legalább anynyira fontos a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai, mint igénybevevõi számára. Alapvetõen minden helyzetben, minden emberre hatnak — még ha mindig eltérõ intenzitással is — a megõrzésre, illetve a megváltoztatásra irányuló szándék ellenerõi. Nem kétséges, hogy a gyakorlatban számtalan esetben nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy — példának okáért — most van-e az ideje annak, hogy egy adott felhasználótól megköveteljünk valamit, vagy ugyanez az eljárás a szóban forgó felhasználó túlterhelését vonná maga után. A nagy dán filozófus, Sören Kierkegaard szép gondolata szerint az életet csak visszafelé tekintve érthetjük, de mindig elõrefelé tekintve kell éljük. Ezt a tekintetet úgy iskolázhatjuk a leginkább megfelelõ pillanat kiválasztására, ha a lehetõ legpontosabban megismerkedünk minden egyes felhasználó saját élettörténetével annak érdekében, hogy a róluk szerzett biográfiai ismeretek megfelelõ szituatív ítéleteket eredményezhessenek velük kapcsolatban. Ily módon finomíthatjuk abbéli érzékenységünket is, hogy képesek legyünk felismerni, mikor igényel egy adott felhasználó aktivitást s mikor kell õt akár ösztönöznünk is erre, illetõleg hogy mikor kell inkább a nyugalom és a relaxáció iránti vágyának érvényt szereznünk. A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó szakembereknek legalább olyan intenzitással kell dolgozniuk azon, hogy megismerjék a szolgáltatás igénybevevõinek múltját (biográfiáját) és képesek legyenek feltárni azok jövõre irányuló elképzeléseit (kívánságait és lehetséges perspektíváit), mint azon, hogy úrrá lehessenek a jelen felvetette aktuális problémákon. Az értelmi fogyatékos emberekkel való együttélés kapcsán széles körben elfogadottnak számít, hovatovább a legtöbb esetben kétségtelenül helyes a „lassú, kis lépések pedagógiájának” alkalmazása. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy minden ember életében idõrõl idõre bekövetkeznek olyan pillanatok, amikor viszonylag rövid idõ alatt nagy elõrelépéseket kell megtennie, vagyis — mondjuk — mernie kell valami új dologba belevágni a fejszéjét, akár anélkül is, hogy jóelõre biztosította volna az ehhez szükséges körülményeket. Az embernek feltétlenül szüksége van egyfajta „megelõlegezett bizalomra” ahhoz, hogy fejlõdése során megtehesse az ilyesféle, ugrásszerû lépéseket. Máshelyütt említést tettünk már arról, hogy a támo-

190

gatással kísért lakóformák aszerint (is) kell nézniük a minden lehet még belõlük voltaképen nem más, mint (Martin Heidegger).

munkatársainak mindig felhasználókat, hogy mi a késõbbiekben. Az idõ a „lehetõség struktúrája”

Autonómia és kötöttségek A lakhatás életterületén aránylag szabadon, kevés megkötöttségtõl korlátozva rendelkezhetünk az idõnk felett. Ellentétben az idõ szempontjából többnyire szigorúan szabályozott munka, valamint a mindinkább elõre megtervezetté váló szabadidõ-eltöltés világával, az otthon négy fala között még viszonylag nagy szabadságot élvezünk atekintetben, hogy miként kívánjuk beosztani a rendelkezésünkre álló idõt, s adott esetben— mindent félretéve — akár még a semmittevés kísértésének is bátran átadhatjuk magunkat. Alapvetõen a támogatással kísért lakóformákban élõ felnõtt fogyatékosok napirendjét sem szabad jobban szabályozni, mint a hasonló korú nem fogyatékos emberek mindennapjait. A lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek is meg kell kapniuk a lehetõséget arra, hogy — amennyire csak lehetséges — maguk osszák be saját idejüket, s eszerint felelhessenek meg a mindennapok támasztotta különféle követelményeknek. Amikor azonban több ember lakik együtt, akkor nem kerülhetõ meg, hogy meg ne állapodjanak bizonyos, az együttlakást érintõ idõpontokról és keretekrõl: meg kell egyezniük a közös étkezések idõpontjairól, a fürdõszobahasználat menetrendjérõl, a szükséges takarítások és egyéb házimunkák rendjérõl. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak tekintettel kell lenniük arra a kettõsségre, ami egyfelõl a privát szférán belüli lehetõ legnagyobb önrendelkezés biztosítása, másfelõl pedig az idõkihasználásnak a másokkal való együttélésbõl következõ, szükségszerû korlátozása között feszül, következésképpen meg kell különböztetniük egymástól az egyéni felelõsség alá tartozó, illetõleg a közösségre vonatkozó feladatokat. A privát szférába sorolható tevékenységek (reggeli tisztálkodás, a saját szoba rendbentartása stb.) esetében a lehetõ legnagyobb idõi autonómiát kell a felhasználók számára biztosítani; ezzel szemben a közösséget érintõ tevékenységekkel (bevásárlás mások részére, meghatározott beosztás szerint elvégzett konyhai munkák stb.) kapcsolatosan a felhasználókat hozzá kell szoktatni, illetve rá kell vezetni a viszonylag feszes idõi kötöttségek betartására.



Individuális idõperspektíva és fejlõdés A lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználói és munkatársai együtt töltik el életük meghatározott, hoszszabb-rövidebb szakaszait. A munkatársak e kapcsolatokban eltöltött ideje — az úgynevezett szolgálati idõ — sok esetben eleve behatárolt; korlátozhatja az adott munkahely átmeneti jellege, de határt szabhatnak neki az alternatív katonai szolgálat, a gyakornoki státus, a párhuzamosan folytatott tanulmányok elõzetesen rögzített idõkeretei is. Ezzel szemben a felhasználók esetében — legalábbis a helyi közösségekbe integrált lakóformáknál — nem limitálják azt az idõt, amelyet az adott szolgáltatás keretei között, annak lakóiként fognak eltölteni. Ebbõl következõen a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakemberei és felhasználói nemritkán egymástól gyökeresen eltérõ idõperspektívákkal rendelkeznek közös viszonyukat illetõen. Mindig különbözõ idõperspektívákat találhatunk egyazon munkatársi team tagjai között is. Ezek — többek között — attól is függnek, hogy az adott munkatársak szakmai pályafutásuk mely szakaszában vannak éppen. Az ebbõl eredõ különbség igen gyümölcsözõ is lehet (már ha a munkatársak kölcsönösen nyitottak az egymástól való tanulásra), zavarónak bizonyulhat azonban akkor, ha áthidalhatatlanul nagy eltérések mutatkoznak a munkatársak korábbi tapasztalatai és beállítódásai között, s ha a team egyes tagjaiból hiányzik a szükséges nyitottság az új tapasztalatok megszerzésére. E különféle idõperspektívákkal a háttérben könynyen érthetõvé válik, ha a támogatással kísért lakóformák munkatársai alkalmasint hiányolják pedagógiai erõfeszítéseik látható, a felhasználók fejlõdésének elõmenetelében megmutatkozó eredményeit, „sikereit”. Ilyenkor sokszor nem veszik észre, hogy ennek megítéléséhez a saját — szolgálati idejükhöz viszonyított — szakmai mércéiket állítják fel, melyek nem egyeznek, nem is egyezhetnek meg a felhasználók mércéivel. A fejlõdés elõmenetele a felnõttkorban még a nem-fogyatékos felnõttek esetében is csak években mérhetõ. Egy adott felhasználó szubjektív idõészleléséhez csakis az a munkatárs lesz képes közelférkõzni, aki megfelelõ tudatossággal bánik a saját idejével. A Klaus DÖRNER (1990) által képviselt, eredendõen a krónikus pszichiátriai betegek élettörténetére vonatkozó felfogás, miszerint „az idõ nem számít”, segíthet saját türelmetlenségünk leküzdésében, s megkönnyíti, hogy megértessük a felhasználókkal: nekik sem kell küzdeniük ez ellen. Ha mindezt el tudjuk hitetni velük, akkor bármiféle külsõ teljesít-

ménykényszer nélkül, kizárólag a saját idõritmusuk szerint tehetnek meg minden fejlõdésbeli elõrelépést, anélkül tehát, hogy ennek során el kellene veszíteniük az önértékelésüket. Minden embernek joga van ahhoz, hogy saját maga határozzon a fejlõdésében bekövetkezõ változások idõpontjairól, szakaszairól és tartalmairól. Minél több bizalommal vannak iránta ezzel kapcsolatban, annál könnyebben fogja megtenni a szükséges lépéseket. A fent idézett mondat azt is jelenti, hogy minden olyan külsõ szándék, amely egy másik ember céltudatos, közvetlen megváltoztatására irányul, „etikai szempontból tilos”, ráadásul hosszú távon szinte mindig eredménytelen is, hiszen többnyire csak növeli a szóban forgó szándékkal szembeni ellenállást. Következésképpen nem magát az embert, hanem mindenekelõtt a környezetét — kapcsolatait, anyagi forrásait, elõzetesen adott körülményeit és életfeltételeit — lehet és kell befolyásolnunk. A tapasztalatok egyébiránt azt mutatják, hogy az ember individuális problémái, viselkedésének zavaró megnyilvánulásai az élettörténet elõrehaladtával lassan, de folyamatosan változnak, sõt, adott esetben akár teljesen el is tûnhetnek, azaz az élet nemritkán — bármiféle külsõ beavatkozás nélkül is — egyszerûen „túllép” rajtuk. Ugyanígy nem játszik szerepet, „nem számít” a valamihez szükséges idõ mennyisége sem. A szociális vonatkozásokban elsõsorban az idõ minõsége az, ami lényeges. A munkatársaknak tehát sohasem azt kell kérdezniük, milyen gyorsan lehet egy adott dolgot elérni, hanem azt, hogy ehhez — mindig individuálisan mérlegelve — mekkora idõráfordításnak van értelme. Partnerkapcsolataiból vagy baráti kapcsolataiból mindenki tudja, hogy a szeretett, bizalmas személyekkel való együttlétek kurta órái is intenzívebbek, fontosabbak lehetnek az együvétartozás érzésének megerõsödése és az önbizalom növekedése szempontjából, mint a közömbös egymás mellett élés hosszú hetei és hónapjai. A támogatással kísért lakóformák meghatározatlan idõre kinevezett munkatársai számára lehetséges orientációul szolgálhat, ha a felhasználókkal kétoldalú, „bizonytalan idõre szóló partnerségben” állapodnak meg. A szilárd partneri kapcsolatoknak ugyanis éppen az a jellemzõje, hogy a felek nem állapítanak meg feszes határidõket, melyeken belül a másiknak — ha törik, ha szakad — meg kell változnia, hanem beláthatatlan idõre kalkulálnak, s a fejlõdést években mérik. A fenti orientáció még egy elõnnyel jár: lehetõvé teszi a fejlõdés rugalmas, közös fejlõdésként való értelmezését, vagyis annak elismerését, hogy az idõ múlásával nem csak az adott felhasználó változik,


191


hanem mindketten: munkatárs és felhasználó közös változásokon megy keresztül, amennyiben egymáshoz való szociális kapcsolatuk folyamatosan alakul. El kell azonban mondanunk, hogy manapság minden korábbinál nagyobb ellenállásba ütközik a pedagógiai munka fenti értelmezése, mert a lakhatást nyújtó szolgáltatások személyzeti ellátottságára vo-

natkozó jelenleg érvényben lévõ irányelvek nem rendelnek megfelelõ kapacitásokat e fejlõdési folyamatok óvatos, kellõképpen individualizált, szabad idõkereteket feltételezõ kíséréséhez, s így a munkatársak gyakorlatilag nem tudják elõteremteni az ehhez szükséges idõt.

Irodalom DÖRNER, K.: Von der veranstalteten zur gelebten Zeit: Das Recht auf Arbeit für Langzeitpatienten. In: Koenning, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloher Wege mit Langzeitpatienten. Gütersloh 1986, 185–210. DÖRNER, K.: Umgang mit Akutkranken — von chronisch Kranken gelernt. In: Bock, Th.; Mitzlaff, St. (Hrsg.): Von Langzeitpatienten für Akutpsychiatrie lernen — „Die Entdeckung der Langsamkeit”. Bonn 1990, 31–38. DÖRNER, K.: Wie gehe ich mit Bewohnern um? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991, 32–58. DÖRNER, K.; PLOG, U.: Irren ist menschlich: Lehrbuch der Psychiatrie/Psychotherapie. Bonn 1990. HEGE, M.: Wie fühlt man sich als Unheilbarer? In: Dörner, K. (Hrsg.): „Die Unheilbaren” — Was machen Langzeitpatienten mit uns — und was machen wir mit ihnen? Rehburg-Loccum 1983, 107–113. KAMPER, D.: Zeitopfer: Vom ewigen Kalender zum Alltag der Termine. In: Kamper, D.; Wulf, Ch.: Die sterbende Zeit: Zwanzig Diagnosen. Darmstadt, Neuwied 1987, 259–265.

192

KAMPER, D.; WULFF, C.: Die Zeit, die bleibt. In: Kamper, D.; Wulf, Ch.: Die sterbende Zeit: Zwanzig Diagnosen. Darmstadt, Neuwied 1987,7–10 . KRAUSZ, M.: Der Mensch, eine atomisierte, überstimulierte Konsummonade? In: Bock, Th.; Mitzlaff, St. (Hrsg.): Von Langzeitpatienten für Akutpsychiatrie lernen — „Die Entdeckung der Langsamkeit”. Bonn 1990, 62–72. VÖLKER, P.: Zeit haben ist die einzige Forderung — Reflexionen meiner Arbeit als „Betreuer”. In: Brill, K.-E. (Hrsg.): Betreutes Wohnen — Neue Wege in der psychiatrischen Versorgung. München 1988, 197–204. WEISE, K.: Erfahrungen mit Langzeitpatienten. In: Bock, Th.; Mitzlaff, St. (Hrsg.): Von Langzeitpatienten für Akutpsychiatrie lernen — „Die Entdeckung der Langsamkeit”. Bonn 1990, 38–45. WULFF, C.: Lebenszeit — Zeit zu leben? Chronokratie versus Pluralität der Zeiten. In: Kamper, D.; Wulf, Ch.: Die sterbende Zeit: Zwanzig Diagnosen. Darmstadt, Neuwied 1987, 266–275.




Idõkeretek igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak korábbi életében nemigen nyílt lehetõsége arra, hogy szabadon rendelkezzék saját idejérõl, mert mindennapjait túlnyomórészt az otthonául szolgáló intézmény szabályrendszere határozta meg. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amelyben az emberek igénye általában megnövekszik a saját magukra fordítható idõ, illetve mindennapjaik önálló alakítása iránt. 3. A felhasználó különleges támogatásra szorul annak érdekében, hogy a lehetõ leginkább maga rendelkezhessen saját mindennapjainak idõkereteirõl (az étkezések idõpontjai, a fürdõszobában tartózkodás hossza, a lefekvés és a felkelés idõpontja, kimenõk stb.). 4. A felhasználót támogatni kell abban, hogy mindennapjaiban megteremthesse az aktivitások és a pihenés kiegyensúlyozott, személyre szabott, szubjektív jelentõséggel bíró viszonyát. 5. A felhasználó különleges segítséget igényel ahhoz, hogy kapkodás és idegeskedés nélkül teljesíthesse a mindennapok feladatait és elintéznivalóit.

Összmegítélés A felhasználó — individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalataiból következõen — különleges támogatásra szorul mindennapjainak megfelelõ idõbeli struktúrálásához.


193



Idõkeretek igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A mindennapos tevékenységek idõpontját és idõtartamát a felhasználók — amennyire csak lehetséges — maguk határozzák meg (étkezések idõpontjai, a fürdõszobában tartózkodás hossza, a lefekvés és a felkelés idõpontja stb.). 2. Az idõbeosztás megengedi az együtt élõ személyek közösen végzett tevékenységeit (közösen elköltött étkezések, közösen eltöltött esték stb.). 3. A privát szférán belüli tevékenységek idejének megválasztásában (pl. a saját szoba rendbetétele) az egyes felhasználók alapvetõen szabadabbak, mint a közösen végzett tevékenységek esetében. 4. A megadott idõkeretek a felhasználók számára kiszámíthatóak és elõreláthatóak (a rögzített idõpontok tartósan megmaradnak, a változtatásokat gondosan elõkészítik, sõt ezeket lehetõség szerint közösen határozzák meg a felhasználókkal, és megmagyarázzák nekik a változtatás indokait). 5. A megadott idõkeretek megengedik, hogy a mindennapos feladatokat és tennivalókat minden különösebb hajsza nélkül el lehessen végezni. Az egyes tevékenységekre rá lehet szánni a megfelelõ idõt (a fürdésre fordított idõ adott esetben meghosszabbítható, az étkezéseket nem kell rohanva „letudni”, a kimenõk idejét nem korlátozza a munkatársak szolgálati beosztása, adott esetben elfogadottak a napirendet esetleg „felborító” spontán tevékenységek is stb.). 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató minden erejével azon van, hogy az idõkeretekben egyfajta ritmikusság alakuljon ki, vagyis a napirendben és a heti beosztásban egyaránt váltogassák egymást az aktív tevékenységek és a pihenés fázisai.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden tõle telhetõt megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók számára a lehetõ legnagyobb önállóságot biztosító, a szükségleteik alapján kialakított idõkereteket és idõbeosztást hozzon létre.

194


A mindennapok felépítése ... • Vallásgyakorlás ...

6.2.5. tárgykör:

Vallásgyakorlás és spiritualitás A vallással és a spiritualitással való foglalkozást emberi alapszükségletként fogjuk fel, amely annak szükségszerûségébõl táplálkozik, hogy az ember megtalálja saját helyét az életben és a világban — saját helyét a mindennapok konkrét tapasztalatai és a csak sejtett végtelenség között. Elõfeltételezzük tehát annak a terrénumnak a létezését, amely rejtve marad ugyan a racionális megközelítések elõtt, mégis közvetlenül ember-mivoltunkhoz tartozik, s minden egyes individuum lényegi — bár sokak által elégtelenül észlelt — alkotóelemét képezi. Magától értetõdõ módon abból indulunk ki, hogy — mint bárki más — az értelmi fogyatékossággal élõ emberek is alapvetõen nyitottak a vallás és a spiritualitás kérdéseire. Erich Fromm nyomán a spiritualitás alatt az emberi egzisztencia megfelelõ orientációk és a dolgok értelmének megtalálása iránti szükségletét értjük, amely egyes személyeknél a hitben és a vallás gyakorlásában fejezõdik ki és teljesedik be, másoknál pedig a filozófia legalapvetõbb kérdéseivel való intenzív foglalkozásban ölthet testet. Az úgynevezett egzisztenciális kérdésekkel való szembesülés („Ki vagyok én?” — „Mit tudhatok?” — „Mit szabad remélnem?” — „Mit kell tennem?”) mindig befolyásolja a saját magunkhoz, saját cselekedeteinkhez, valamint a másokhoz fûzõdõ viszonyulásainkat. A spiritualitás iránti szükséglet kielégítése ezáltal az individuális komfortérzés és a személyes boldogság fontos elõfeltételeként jelentkezik. Alapvetõen el kell tehát fogadnunk, s mindennapi életünk során mindig tekintetbe kell vennünk a spiritualitással összefüggõ jelenségeket. Az értelmi fogyatékos emberekkel megvalósított, holisztikusan értelmezett (egészleges, mindenre kiterjedõ, komplex) együttélésnek és munkálkodásnak tudatosan — de a szolgáltató vagy az egyes munkatársak vallási irányultságától, esetleges egyházi hovatartozásától függetlenül — magában kell foglalnia tehát a vallásossággal és spiritualitással kapcsolatos kérdéseket is. Ennél valamelyest pontosabban kell azonban definiálnunk a vallásos és a spirituális érzületek mibenlétét akkor, ha közelebbrõl is körül akarjuk írni a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak a „Vallásgyakorlás és spiritualitás” tárgyköréhez kapcsolódó feladatait. Friedrich Schleiermacher 1799-ben papírra vetett, de máig változatlan érvénnyel bíró gondolatait hívjuk

ehhez segítségül, melyeket „A vallásokról” címû munkájában összegez. A vallásosság alapjait Schleiermacher „nézetekként és érzetekként” határozza meg, azaz nem „az érzékek feletti valóság” értelem általi megragadásáról, hanem egy, az emberi befolyás hatókörén kívül esõ terület közvetlen emocionális megtapasztalásáról beszél. A spiritualitás érzete ennek megfelelõen mindig közvetlen élményekhez tapad. Ebbõl pedig nem más következik, mint hogy az emberi lét e terrénumát kizárólag direkt módon, a közvetlen megtapasztalás és a közvetlen élmények útján lehetséges megközelíteni. A spirituális tapasztalat mindig az egyes ember individuális, saját tapasztalata. Következésképpen az érzékeket meghaladó valóság voltaképpeni, személyes megtapasztalását semmiféle, a vallásos és spirituális kérdésekkel kapcsolatos külsõ segítség vagy iránymutatás nem helyettesítheti, legfeljebb csak elõsegítheti. Bármiféle — akár más emberek, akár a saját értelem általi — közvetítési kísérlet szükségképpen elvéti a spirituális élmény lényegét. Természetesen minden embernél más és más, s igen különbözõ mértékben fejezõdik ki az érzés, hogy szervesen beleágyazódunk a közvetlenül megragadható dolgok világa, valamint az érzékek feletti (a normális érzékekkel nem megtapasztalható) valóság közti folytonosságba. Ugyanilyen különbözõek az egyes emberek azon lehetõségei, indokai és élményei, melyeken keresztül ez az érzés hozzáférhetõvé válik számukra. Valamit megfelelõen szemlélni csak az tud, akinek megvan a viszonyításhoz szükséges saját, egyéni kiindulópontja. A spirituális tapasztalatok megközelítési lehetõségei — más egyebek mellett — attól függenek, hogy az adott személy milyen képzelõerõvel rendelkezik, s hogy milyen fejlõdésen, változásokon ment keresztül addigi életében. Magát az érzékeken túli világot is csak az érzékeinken keresztül megtapasztalható, az ember számára általában hozzáférhetõ valóság talajáról szemlélhetjük. Ebben az értelemben a spirituális élmények és tapasztalatok korántsem „rendkívüliek”, hanem mindenféleképpen a hétköznapok (lehetséges) részét képezik. Az érzékfeletti valósággal való kapcsolat keresése a saját, szubjektív életvilágában kiigazodni igyekvõ ember ebbéli törekvéseinek szerves alkotóelemét képezi. Ha elismerjük, hogy a spiritualitás általános emberi alapszükséglet, amely azonban a lehetõ legszemélyesebb tapasztalatokon alapszik, akkor belát-


195


hatjuk, hogy kölcsönösen szót érteni e szubjektív tapasztalatokról nem elsõsorban a tételes vallások tanításairól folytatott eszemecserén (például a halálról vallott különféle felfogások megvitatásán) keresztül lehetséges. Itt ugyanis — szemben a filozófia kérdésfeltevéseivel — nem abban kell a két félnek egyetértésre jutnia, hogy pontosan mi az, amit az érzékek feletti valóságból felismertek, hanem abban, hogy minden egyes ember életvilágában felismerhetõ valami ebbõl az érzékeken túli világból, s ebbõl az illetõre nézve bizonyos érzések származnak. El kell fogadnunk tehát alapvetõen minden, az érzékfeletti valóságra vonatkozó szubjektív élményt, személyes elképzelést. A vallásról és a spiritualitásról folytatott bármiféle eszmecsere alapja ezáltal a mindennapok során szerzett individuális élettapasztalatok közös volta lesz. Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy • az emberi érzékeket meghaladó jelenségekrõl szerzett tapasztalatokat, érzéseket csak individuális szinten lehet megérteni és értelmezni; • a vallás és a spiritualitás kérdéseirõl folytatott eszmecsere csakis akkor lehetséges, ha a felek kölcsönösen, korlátlanul és feltétel nélkül elfogadják a másik nézõpont individualitását; • az érzékeken túli valóság tagadása éppen olyan manipuláció lehet, mint a spiritualitáshoz és a valláshoz való eljutás valamelyik útjának kisajátítása, általánossá és kötelezõ érvényûvé merevítése. Mindebbõl pedig kettõs pedagógiai feladat következik a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó munkatársak számára:

1. A felhasználók megfelelõ kísérése a vallással és a spiritualitással összefüggõ kérdésekben A vallással és a spiritualitással kapcsolatos kérdések terén biztosított pedagógiai kísérés az egyike azoknak a lehetséges segítségeknek, melyek biztosítása hozzájárulhat az értelmi fogyatékos emberek életének értelmes, az egyéni szükségletekhez leginkább illeszkedõ kialakításához. Ebbõl következõen minden egyes felhasználót támogatnunk kell abban, hogy megtapasztalhassa, s aktívan meg is élhesse a saját spiritualitásához való hozzáférés személyre szabott, a neki leginkább megfelelõ útját. Ennek során meg kell azonban védenünk õket a manipulálás bármiféle lehetõségétõl.

196

• A felhasználók semmiféleképpen nem kényszeríthetõk arra, hogy elkötelezzék magukat valamely meghatározott vallási irányzat mellett (ld. a német alkotmány 4. és 7. cikkelyeit a vallásszabadságra és a szabad hitéletre vonatkozó személyiségi jogokról). • Ugyanígy tilos a felhasználókat meghatározott vallási cselekményekben való részvételre kötelezni vagy kényszeríteni (mindenki számára kötelezõ imádság az étkezések elõtt, az önkéntességet meghaladó, a lakócsoport minden tagjára nézve egységesen kötelezõ vasárnapi istentisztelet-látogatás stb.). • A vallásos tartalmú beszélgetéseket és eseményeket nem szabad kihasználni arra, hogy ezeken keresztül közvetítsünk meghatározott magatartásmintákat és viselkedésbeli követelményeket a felhasználók felé, vagy ezáltal szorgalmazzuk bizonyos morális értékek megvalósulását. A vallást és a spiritualitást érintõ kérdésekben biztosított kísérés nem azt jelenti, hogy a munkatársak a felhasználókat arra akarnák — például — rávenni, hogy feltétlenül megértsenek bizonyos vallásos elképzeléseket, elsajátítsanak bizonyos vallási cselekményeket, elfogadjanak és kövessenek bizonyos vallási szabályokat vagy elõírásokat. A vallásos élet nem valamiféle „teljesítmény”, nem az számít tehát, hogy mit ér el az ember az adott téren. Sokkal fontosabb ennél, hogy mi az, amit átél, s hogy a többiek elfogadják és megerõsítik ezeket az élményeket. Ezek, a vallás szempontjából lényeges dolgok pedig — a saját tapasztalatok, a másokkal való együttes részesedés és a vonzalom élménye, az átélt érzések továbbadásának képessége — egyáltalán nem az egyén intellektuális kompetenciáinak függvényei. Az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban tehát nem azok a kérdések igazán lényegesek, hogy — mondjuk — mely bibliai történetek alkalmasak számukra és melyek nem, vagy hogy imádkozzunk-e velük avagy sem, hanem az, hogy miként lehet közvetíteni feléjük a lényeg megtapasztalásának, a védettségnek, az együttélésbõl fakadó elfogadásnak és hovatartozásnak az érzéseit (vö. CRÖNERT 1972, 129-tõl). A vallást és a spiritualitást érintõ kérdések terén a megfelelõ pedagógiai kísérés csakis olyan légkörben biztosítható, amelyben a felhasználók mások által elfogadottnak és megértettnek tudhatják magukat. A témába vágó beszélgetések, az ide kapcsolódó események kiindulópontjául minden esetben a felhasználók saját életvilágából származó, konkrétan megtapasztalható és érzékelhetõ dolgoknak kell szolgálniuk. A vallás és a spiritualitás lényegének megéléséhez a hozzájuk közel álló emberekkel közösen



végzett cselekvéseken keresztül nyílik út, mint amilyenek a közös séták és a természetben végzett egyéb társas tevékenységek, a zene vagy a közös éneklés, az együtt elköltött étkezések, a különféle játékok és ünnepségek, a környéken tett kirándulások, a közösen látogatott istentiszteletek. A vallás területén biztosított kísérésnek mindig a lehetõ legindividuálisabb formát kell öltenie, s kellõen nagy játékteret kell hagynia a saját tapasztalatszerzés számára. Ezzel kapcsolatban a legfõbb nehézséget az jelenti, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai csak azt tudják a felhasználók felé hitelesen közvetíteni, amit maguk is átéltek, illetõleg aminek az átélésére késznek mutatkoznak. Emiatt a támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakembereknek alapvetõen nyitottnak kell mutatkozniuk a különféle vallásos vagy a spirituális élmények iránt, vagyis semmi esetre sem szabad elõítéletesen viszonyulniuk ezekhez, s nem szabad dogmatikus elképzelésekkel rendelkezniük az effajta tapasztalatok tartalmának „helyességét” illetõen. Ez a fajta hozzáállás nem véletlenül mutat nagy hasonlóságot a munkatársaktól a felhasználókkal való együttélés kapcsán általánosságban megkövetelt „keresõ” alapállással (ld. az „Együttélés” elnevezésû munkaterület bevezetõjét, a 201. oldaltól kezdõdõen), hanem annak — bizonyos értelemben — szerves alkotórészét képezi.

2. A vallásgyakorlásban és a spiritualitás megélésében nyújtott segítségek A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak nem egyszerûen az a feladatuk, hogy pedagógiailag megfelelõen kísérjék a felhasználók személyes tapasztalatait és fejlõdését, hanem emellett konkrétan elõ kell segíteniük azt is, hogy a felhasználók — személyre szabottan, ezirányú individuális szükségleteikhez illeszkedve — megismerkedhessenek a világnézeti kérdésekkel, s megfelelõ alkalmaik nyíljanak vallásuk gyakorlására, spiritualitásuk megélésére. Ennek elõfeltétele természetesen az, hogy az ezzel kapcsolatos témák megfelelõ helyet kapjanak a felhasználók és a munkatársak rendszeres beszélgetéseiben. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakembereknek azon kell lenniük, hogy — akár személyes beszélgetések keretében, akár a különféle vallásos vagy spirituális tartalmú közös tevékenységeken keresztül — megfelelõ orientációt kínáljanak fel a felhasználók számára személyes életük kialakításához, s segítsék õket cselekvéseik morális biztonságának megszilárdításában. Minden esetben világossá kell tenniük ugyanakkor saját felfogásuk alapve-

tõen viszonylagos voltát. A spiritualitás fõként az egyéni tapasztalatokon nyugszik, így hát valójában õk sem tudhatnak többet és biztosabbat róla, mint maguk a felhasználók. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak — igény szerint — segíteniük kell a felhasználókat abban, hogy felvehessék a kapcsolatot valamelyik keresztény egyház helyi gyülekezetével, vagy bármiféle hasonló vallási közösséggel. E kapcsolatok ápolásához adott esetben megfelelõ, egyéni kísérést kell biztosítani a felhasználók számára, ami kiterjedhet például a hallott információk és a szerzett benyomások utólagos feldolgozására, de az adott vallási közösség túlzott befolyásával szembeni védelem biztosítására is. Ezen a ponton az a lényeges, hogy megfelelõ érintkezési felület jöhessen létre az érzékfeletti világ alapvetõen csak individuális módon lehetséges megtapasztalása és szemlélete, illetõleg a konkrét, kulturálisan meghatározott vallási cselekmények között. Legapróbb részletekbe menõen tematizált szabályaikkal, konkrét viselkedésbeli elõírásaikkal az egyházak az élet számos területére igyekeznek hatást gyakorolni. Az értelmi fogyatékos emberekre nézve azonban igen sokáig nem tekintették kötelezõnek ezeket a normákat. Az elmúlt évszázadban a németországi történelmi egyházak mind téri, mind szervezeti szempontból leválasztották magukról a korábban gyülekezeti szinten mûködtetett diakóniai intézményeiket, s így ezek között azokat is, melyek elsõsorban az értelmi fogyatékosok ellátására szakosodtak. A leválasztás következtében a fogyatékos emberek — egészen a közelmúltig — gyakorlatilag ki voltak rekesztve a gyülekezetek vallási életébõl. Még az egyházi fenntartású intézményekben is igen-igen sokáig bevett gyakorlatnak számított sok helyütt, hogy értelmi fogyatékos lakóiktól megtagadták a konfirmálás vagy az úrvacsorázás lehetõségét (vö. AMMON 1987a, 433). A szociális integráció irányában megtett lépések dacára még ma is azzal kell számolnunk, hogy a gyülekezetek zöme úgyszólván „elszokott” attól, hogy fogyatékos embereket is tagjai között tudjon, s így közeledésükre eleinte tartózkodással, egyes esetekben akár elutasítással is reagál. Igen nagy szükség van tehát itt is a megfelelõ PR-munkára: a gyülekezetet elõzetesen informálni kell a felhasználókról, s tájékoztatást kell nyújtani esetleges reakcióikról, a szóba jöhetõ „zavarokról” is. Jó alkalmat nyújtanak ilyesmire — mondjuk — a gyülekezet életének különféle ünnepi alkalmai. A munkatársaknak tehát mindenekelõtt azáltal kell megkönnyíteniük a felhasználók beilleszkedését valamely vallási közösségbe, hogy létrehozzák a


197


kölcsönös megértés bázisát köztük és a gyülekezet többi tagja között. Ennek során persze korántsem a nem-fogyatékosok vallással kapcsolatos értelmezéseit, hanem az adott felhasználók igényeit, s az aktuális élethelyzetükbõl fakadó lehetõségeiket kell szem elõtt tartaniuk. A kölcsönös megértés és a kooperáció azonban még nem minden. Rendkívül lényeges, hogy a munkatársak tudatosítsák a gyülekezeti tagokban, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõi ugyanúgy a helyi közösséghez tartoznak, mint õk, s a velük megvalósított kapcsolatok a lehetõségek széles tárházát kínálják mind a gyülekezet életének kiteljesedéséhez, mind saját képzetviláguk gazdagodásához. Mára számos egyházi közösség eljutott már erre a felismerésre, s a helyi integráció figyelemre méltó formáit gyakorolja ezzel kapcsolatosan. Az egyes felhasználók kívánságára a mindennapos élet szerves részévé kell tenni bizonyos szakrális tartalmú eseményeket, cselekvéseket, mint amilyenek az imádságok vagy a vallásos ünnepek közös megünneplése. Ezek az ünnepek és ceremóniák nagyfokú szimbolikát, az ünnepélyesség magas szintjét rejtik magukban. A pillanat különlegessége ezekben a szituációkban a súlyos fokban értelmi fogyatékos emberek felé is közvetíthetõvé válik. Nekik is lehetõvé kell tenni tehát, hogy a lehetõ legteljesebb módon és mértékben, minden érzékszervükkel megtapasztalhassák az ilyesfajta vallási alkalmakat. A lakásban vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás területén belül megrendezett ünnepségeknek — lehetõség szerint — változatlanul kell megõrizniük bizonyos alapelemeket (szimbólumok, rituálék, énekek stb.), hogy ezáltal megkönnyítsük a felhasználók számára az azonos események újrafelismerését. Fontos emellett még az is, hogy az ünnepi alkalmak külsõ keretei elegendõ biztonságot, bizalmasságot és meghittséget sugározzanak a felhasználók felé, akiket mindenfajta elõkészületbe — teszem azt a

lakóhelyiségeknek az egyházi év ünnepeihez igazodó dekorálásába — aktívan be kell vonni. Minden egyes felhasználónak meg kell kapnia a lehetõséget arra, hogy részt vehessen a fontos egyházi eseményeken, mint amilyenek a keresztelõk, az úrvacsorák (áldozások), a konfirmációk, a barátok és a hozzátartozók esküvõi vagy temetései. Szükség vagy igény szerint ezekben az esetekben megfelelõ egyéni kísérést kell számukra biztosítani. Az eziránt érdeklõdést mutató felhasználóknak továbbá meg kell adni a lehetõséget, hogy rendszeresen részt vehessenek a vasárnapi istentiszteleteken. Ha kívánják vagy szükségesnek látszik, ezekben az esetekben is biztosítani kell számukra, hogy a templomba velük megfelelõen bizalmas viszonyban lévõ személyek kísérjék el, s adott esetben ezt megelõzõen készítsék is fel õket (hasznos lehet a templom és/vagy a lelkész elõzetes felkeresése, ami rögtön alkalmat ad a kölcsönös megismerkedésre is). Ha csak egy mód van rá, az istentiszteletek kapcsán meg kell beszélni a lelkésszel azt is, hogy milyen változtatásokkal lehetne a liturgiát minél közelebb hozni a felhasználókhoz. A mai istentiszteleteken túlnyomórészt verbálisan, elsõsorban az értelemre ható formában történik a hitvallás, a prédikáció és az egyéb kinyilatkoztatások. (Ez magyarázza egyébiránt a felnõtt- és a gyermekistentiszteletek egymástól való elkülönítését is.) A kizárólag nyelvi eszközökön keresztül közvetített tartalmak megértése azonban nem egy esetben sok nem-fogyatékos embernek is komoly nehézséget okoz. Számos olyan mondanivaló van, melyet megfelelõ szimbólumokon vagy gesztusokon keresztül (például képekkel, a két kéz összekulcsolásával, egymás kezét megfogva, a másikat a karunkba zárva stb.) sokkal könnyebb kifejezni, s emellett — hiszen az ember érzelmi világát szólítják meg — lényegesen emlékezetesebbek is. Mára Németországban mind az evangélikus, mind a katolikus fogyatékosintézmények számos segédeszközt és anyagot hoztak létre és használnak ebben a vonatkozásban.

Irodalom AMMON, J.: Konfirmation und Abendmahl bei geistiger Behinderung. In: Vierteljahreszeitschrift für Heilpädagogik und ihre Nachbardisziplinen 3/1987a, 431–436. AMMON, J.: Religiöse Begleitung und Erziehung geistig behinderter Menschen. In: Geistige Behinderung 2/1987b (Praxisteil). BAUMGARTNER, B.: Den geistig Behinderten auch religiös begleiten. In: Vierteljahreszeitschrift für Heilpädagogik und ihre Nachbardisziplinen 2/1985, 205–207. CRONERT, H.: Religiöse Erziehung ohne Dogma. In: Lebenshilfe 3/1972, 129–135.

198

JUNG, R.: Die Deutung der Religionen bei Schleiermacher. Unveröff. Hausarbeit. WS 1983/84 . SCHEURER, F.: Erstkommunion mit geistig behinderten Schülern — Aspekte einer Religionspädagogik. In: Geistige Behinderung 1/1986 (Praxisteil). SCHLEIERMACHER, F.: Über die Religion — Reden an die Gebildeten unter ihren Verächtern. Stuttgart 1980 (1969) — Erstausgabe: Berlin 1799 . SCHÖNHERR, P.: Gottesdienst für schwerstbehinderte Menschen. In: Zur Orientierung 3/1989, 22–23.




Vallásgyakorlás és spiritualitás igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak a vallás és a spiritualitás terén szerzett elõzetes tapasztalatai azt kívánják, hogy környezetének tagjai különösen érzékenyen közelítsék meg ezt a területet. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amelyben a legtöbb ember általában fokozódó érdeklõdéssel fordul a vallás kérdéseihez. 3. A felhasználó megfelelõ kísérést igényel ahhoz, hogy részt vehessen az istentiszteleteken és egyéb egyházi alkalmakon, ünnepeken. 4. A felhasználó különleges támogatásra szorul az egyházi közösségekkel való kapcsolatteremtés, valamint e kapcsolatok ápolása terén. 5. A felhasználó kifejezett orientációs segítséget igényel személyes élete megfelelõ kialakításához, illetve cselekvései morális biztonságának megszilárdításához.

Összmegítélés A felhasználó — individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalataiból adódóan — fokozott mértékû támogatásra szorul a vallásgyakorlás és a spiritualitás megélésének vonatkozásában.


199



Vallásgyakorlás és spiritualitás igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználók igényeinek megfelelõen az imádságok és a vallási ünnepek szerves helyet kapnak a lakhatást nyújtó szolgáltatás mindennapjaiban. 2. A szabad vallásgyakorláshoz való jog azáltal is érvényesül, hogy a felhasználók lehetõséget kapnak az istentiszteletek és egyéb egyházi alkalmak látogatására, s e téren — igény vagy szükség szerint — a munkatársak megfelelõ kísérést biztosítanak számukra. 3. Az ebbéli kívánságukat kifejezõ felhasználókat támogatják a megfelelõ vallási közösségekkel való kapcsolataik kialakításában, illetve ezek ápolásában. 4. A munkatársak nyitottak a különféle vallási vagy etikai témákat, az élet nagy kérdéseit érintõ beszélgetésekre. Ezeket kihasználva törekszenek arra, hogy megfelelõ orientációs segítségeket ajánljanak fel a felhasználók számára személyes életük megfelelõ kialakításához, illetve cselekvéseik morális biztonságának megszilárdításához. 5. A felhasználókat semmilyen formában nem kényszerítik arra, hogy részt vegyenek bizonyos vallási eseményeken vagy rendezvényeken, s nem befolyásolják õket bizonyos vallásos elképzelések vagy viselkedésformák átvételére (kötelezõ imádság az étkezések elõtt, az egész csoport számára kötelezõ vasárnapi istentisztelet-látogatás stb.).

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden erejével azon van, hogy lehetõvé tegye a szolgáltatás igénybevevõi számára spiritualitásuk szabad megélését, valamint az önrendelkezésen alapuló, egyéni szükségleteiknek leginkább megfelelõ vallásgyakorlást.

200


6.3. munkaterület:

Együttélés Az együttélés fogalma alatt a következõkben az ugyanazon lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ fogyatékos emberek egymással, valamint a szolgáltatás munkatársaival megosztott, közös mindennapjait értjük. A felhasználók és a munkatársak konkrét együttélése az alábbi két szociális alapformáció szélsõségei között valósul meg: • az egyik oldalon a fogyatékos és a nem-fogyatékos emberek életközösségének a többé-kevésbé a család analógiájára alapozott modellje áll (vö. GRIMM 1991), míg • a másik végletet a szociális szolgáltatói szervezetek ideáltípusa képviseli. Ezek az intézmények — mintegy szavatolt kárpótlást nyújtva az önellátás vagy a familiáris ellátás kudarcáért — célirányos és racionális tervezés alapján, társadalmi megbízásból, gazdaságilag elszámoltatható formában mûködve pontosan definiált szolgáltatásokat nyújtanak felhasználóiknak. Emberi szempontból kielégítõ, tartalmas együttélésrõl csakis ott beszélhetünk, ahol a szakmai tevékenységet nem kizárólag a célracionalitás szempontjai határozzák meg, hanem elegendõ helye marad a spontaneitásnak, alkalmasint akár a véletlenszerû és pontosan nem mérlegelhetõ cselekedeteknek, a pillanat örömeinek is, s ahol az emberi érintkezéseknek nem szab határt a merev idõkeretek és a feltétlen célszerûség önkénye. A mi felfogásunkban az együttélés azt jelenti, hogy a munkatársak kifejezett feladatuknak tekintik, hogy bizonyos idõre kölcsönösen megosszák a felhasználókkal életük meghatározott területeit. Sok minden tartozhat ide: a hasonló érdeklõdésen alapuló beszélgetések, a személyes nehézségek és problémák megvitatása éppúgy, mint a közösen elköltött étkezések vagy más közös programok alkalmai, vagy az, hogy néha meghitt körben együtt üljünk és egészen egyszerûen élvezzük a másik társaságát. Igen fontos továbbá, hogy mind a felhasználók, mind a munkatársak alapvetõen késznek mutatkozzanak arra, hogy az élet bizonyos aspektusait mindenféle szolgálati kötelezettség nélkül is megosszák

egymással. Nem szabad eleve kizárni annak lehetõségét, hogy néha-néha — természetesen csakis önkéntes alapon — a szolgálati idõn túl is elmenjenek egymással mondjuk vacsorázni, közösen látogassanak meg valamilyen rendezvényt, együtt üljenek meg egy ünnepet, együtt látogassanak meg barátokat vagy ismerõsöket, közösen töltsék el a szabadidejüket.

A kapcsolatok egyenértékûsége Rendszerint mindkét fél esetében elmondható, hogy a támogatással kísért lakóformák munkatársai és az ezekben élõ értelmi fogyatékos emberek között nem tisztán önkéntes alapon jön létre az együttélés. Egyfelõl, a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások lakóinak általában igen korlátozott lehetõségeik vannak arra nézve, hogy beleszólhassanak a segítõk személyének kiválasztásába, azaz maguk dönthessék el, kikkel akarnak a saját otthonukban együtt lenni. Másfelõl, többnyire a munkatársak számára sem egyszerû megtalálni a helyes arányt a személyes közelség, illetve a munkájuk szempontjából legalább ennyire fontos távolságtartás között. Célszerû tehát, ha a munkatársak megteremtik e két komponens lehetõ legfinomabb egyensúlyát, azaz — amennyire csak lehetséges — elismerik és megvalósítják a kapcsolatban részt vevõk egyenértékûségét, egyenrangúságát. Valami módon „kompenzálniuk” kell azt a többnyire igen kiterjedt befolyást, melyet a felhasználók magánéletének különféle területeire gyakorolnak, s mintegy viszonzásképpen engedniük kell, hogy — látogatásokon, elbeszéléseken, a felhasználók különféle ünnepekre való meghívásán vagy bizonyos alkalmak munkaidõn túli közös megünneplésén keresztül — a felhasználók is megtudhassanak valamit az õ életükrõl, érdeklõdéseikrõl és hobbijaikról, gondjaikról és vágyaikról. Mindig egyenértékûségre kell törekednünk az emocionális területen is. Ha emberek ennyire sok idõt töltenek el egymás társaságában, ha együtt-


201

Együttélés

élésük — legalábbis részben — ennyire szoros, akkor sem a saját igényeiket és kívánságaikat nem szabad véka alá rejteniük, sem azokat a határokat nem ildomos lebegtetniük, melyek keretet szabnak az együttélésüknek. A munkatársak akkor közelíthetik meg e téren a legkönnyebben a felhasználókat, ha elsõsorban azokat a közös igényeket igyekeznek felkutatni, melyekrõl a legrövidebb idõ alatt meg tudnak egyezni egymással, anélkül persze, hogy túlságosan megsértenék egymás privát szféráját (az öröm, a kikapcsolódás, a félelmektõl való mentesség iránti igény stb.).

Az együttélést nehezítõ problémák A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatásnál számos olyan problémára bukkanhatunk, melyek jelentõsen megnehezítik a munkatársak és a felhasználók harmonikus, valóban zökkenõmentes együttélését: • A munkatársak — legalábbis a velük szemben támasztott követelmények sokrétûségéhez képest — gyakran alulképzettek. Hiányosak az ismereteik, például, az emberi szükségletekrõl, a mindennapok értelmes struktúrálásáról, a nonverbális kommunikáció lehetõségeirõl. • Nemegy lakhatást nyújtó szolgáltatásra jellemzõ, hogy a munkatársak létszámhiány és/vagy jelentõs fluktuáció mellett kénytelenek ellátni feladataikat. Ilyen esetekben a személyes kapcsolatok folytonosságának megtörései, a négyszemközti beszélgetésekre vagy a mindenféle stressztõl mentes együttlétekre hiányzó idõ gyakran megakadályozzák, hogy a felhasználók és a munkatársak valóban megismerjék egymást és kölcsönösen tisztába jöhessenek a másik igényeivel. • A munkatársak nemritkán úgy érzik, hogy magukra hagyták õket, egyedül maradtak a velük szemben tornyosuló nehézségekkel, s joggal róják fel vezetõiknek a támogatás elmaradását, illetve panaszkodnak a teamen belüli szolidaritás hiányosságaira. • A munkatársak nem ismerik fel a felhasználók viselkedésének szubjektív (például problémamegoldási vagy kommunkációs kísérletként értelmezhetõ) jelentõségét és értelmét. • A munkatársak és a felhasználók hatalmi helyzete közötti különbség megakadályozza, hogy egyenrangú félként vegyenek részt a kapcsolatban, s könnyen a hatalommal való visszaélések táptalajává lesz.

202

• A munkatársak azt tekintik fõ feladatuknak, hogy a felhasználókért munkálkodjanak, ahelyett hogy velük együtt igyekeznének ugyanezt tenni. Például, a szakembereknek nem szabadna beleesniük a kísértésbe, hogy a saját ízlésük szerint, maguk alakítsák ki az intézmény lakóegységeit, mondván, hogy „a lakók erre úgysem képesek”. A munkatársak egyénieskedései — magyarán szólva minden olyan tevékenysége, amely vagy nem a felhasználók kezdeményezésébõl indul ki, vagy nem velük együtt közösen végzik azt — többnyire magukban rejtik a veszélyt, hogy a munkatársak ezáltal passzív szerepre kárhoztatják a felhasználókat, s ezzel voltaképpen megfosztják õket az értelmes ténykedés megtapasztalásának lehetõségétõl. A leírt problémák következményeirõl évek óta komoly eszmecsere zajlik a fogyatékosságügyön belül, gondoljunk csak az olyan címszavakra, mint a „burnout-szindróma” vagy a „szükségellátás”. A munkatársak értelmetlennek kezdik látni a saját munkájukat, úgy érzik, hogy képtelenek megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek, rezignálttá válnak, „kiégnek”, új munkahelyet keresnek maguknak. Mindebbõl következõen a lakhatást nyújtó szolgáltatónak legfontosabb feladatai közé kell sorolnia, hogy • a felhasználókkal megvalósított „sikeres együttélést” jelölje meg a munkatársak szakmai tevékenységének legfõbb céljaként; • alkalmat adjon és kedvezõ feltételeket teremtsen arra, hogy a munkatársak feltárhassák saját szakmai motivációikat; • megfelelõ strukturális segítségeket kínáljon fel munkatársainak (például elegendõ idõt biztosítson a rendszeres teammegbeszélésekre, tanácsadásra és szupervízióra, támogassa az élettér esztétikus kialakítását); • megfelelõ idõközönként iskolázza be a munkatársakat olyan továbbképzésekre, melyek a felhasználókkal való együttélés jobbítását, valamint a mindennapok sikeresebbé tételét célozzák. A munkatársak és a felhasználók idõszakos együttélése csakis akkor lehet sikeres, ha mindazok, akik részesei ennek, értelmet látnak benne. A munkatársak számára ez nem jelent mást, mint hogy tisztában kell lenniük szakmai tevékenységük személyes motivációival és tényleges céljaival. Ennek tisztázása során azonban minden bizonnyal szembe fognak kerülni egy, a szociális szakmák esetében tipikusnak mondható nehézséggel: az egyéb szakterületeken dolgozók számára magától értetõdõ, hogy motivációjuk jórészt a már elvégzett munkateljesítménybõl,


Együttélés

a sikerességbõl származik. Mit jelent azonban „teljesítmény” és „siker” az értelmi fogyatékos emberekkel való együttélés kapcsán? Számos munkatárs hajlik arra, hogy szakmai tevékenységének mércéjéül fejlesztési próbálkozásainak sikerességét, vagyis valójában a felhasználók „teljesítményét” tegye meg, anélkül hogy észrevenné, hogy ezáltal ki nem mondott, eleve kudarcra ítélt, csakis csalódást okozható elvárásokkal terheli meg a velük való együttélést. Az értelmi fogyatékos emberekkel való együttélés elsõdleges értelmét semmi esetre sem szabad a fejlesztésben vagy a kompetenciabõvítésben látnunk. Ezek természetesen nem lényegtelenek, de csak a mindennapok során mûködõképesnek bizonyult, bizalmas kapcsolat talaján valósulhatnak meg.

A sikeres együttélés alapfeltételei Az értelmi fogyatékos emberek, valamint a támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársak együttélésének úgynevezett „alapfeltételeiként” (vö. HAHN 1992, 112) a következõket nevezhetjük meg: 1. A lakókkal való együttlétet a munkatársi team közös feladataként és közösen nyújtandó szolgáltatásaként kell felfogni. A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatásokban dolgozó szinte valamennyi munkatárs számára jelentõs emocionális megterhelést jelent a felhasználókkal megvalósított együttélés. A team közösségének támogatása nélkül, a terhelések igazságos megosztásának (a legnagyobb erõfeszítéseket követelõ munkahelyi szituációkban, teszem azt a kora reggeli és az esti órákban aktuális tevékenységek során, vagy a hétvégeken mindig legalább két kolléga dolgozzon össze stb.), illetve a tapasztalatok közös feldolgozásának hiányában senki nem lehet képes arra, hogy hosszú távon is fenn tudja tartani a közelség és a distanciateremtés olyannyira kívánatos egyensúlyát. A munkatársakra vonatkozó legfontosabb feltételek közé — többek között — a következõket sorolhatjuk: • az érintett felhasználókkal személyesen kell tisztázni az elõállt „kapcsolati konfliktusokat”, s megfelelõ kapcsolati alternatívákat kell közvetíteni feléjük (ha csak egy mód van rá, a szolgáltatáson kívülrõl!); • a magánéletben tudatosan meg kell teremteni a munka megfelelõ ellensúlyát;

• a barátokkal, ismerõsökkel minden kényszer és „kényszeredettség” nélkül lehet és kell a munkáról beszélni; • inkább gyakrabban kell kivenni egy-két nap szabadságot, mintsem évente egyszer huzamosabb idõre szabadságra menni. 2. Bizonyos igényeket vagy szükségleteket sokszor mindkét oldalon — úgy a felhasználók, mint a munkatársak — elfojtanak magukban vagy elõszeretettel igyekeznek lemondani róluk. Ha ezeket nem ébresztjük újra, az érintettek nem fogják tudni megfelelõ, a másik számára is érthetõ formában kifejezni õket. Alapvetõen fontos, hogy a munkatársaknak sem szabad eltagadniuk saját elképzeléseiket, szükségleteiket és határaikat, hanem ezeket megfelelõ egyensúlyba kell hozni a felhasználók szükségleteivel és igényeivel. A mindkét oldal számára egyformán kielégítõ kapcsolat, a másik féllel való megfelelõ bánásmód csak ott jöhet létre, ahol a változásoknak megfelelõen rendre újrateremtik ezt az érzékeny egyensúlyt. 3. Az érintettek gyakran nem ismerik fel, hogy a munkatársak jó közérzetének és a felhasználók jó közérzetének ugyanaz az alapja, ugyanazok a feltételei. Tartósan egyik sem jöhet létre a másik nélkül. A munkatársak számára szakmai tevékenységük lényeges részét képezi az együttélés a felhasználókkal, akiknek viszont nemritkán magánéletük legfontosabb szeletét jelenti ugyanez. Mindkettõre igaz, hogy csakis a másikkal teljes egyenjogúságban lehet megvalósítani. Az együttélés mindenekelõtt azt is jelenti, hogy a benne részesülõk együtt végeznek bizonyos tevékenységeket, vagyis idõnként a többiekkel együtt mutatnak aktivitást. Mindez megnyilvánulhat például abban, hogy közösen végzik el az aznapra esedékes házi- vagy kerti munkákat, közös tevékenységekkel töltik el a szabadidejüket, olykor-olykor akár közösen is sportolnak. Az ember szociális kapcsolatai fõként olyan, a másikkal közösen végzett foglalatosságokon keresztül fejlõdnek, melyeknek személyes jelentõsége, értelme van számára. Igen sok értelmi fogyatékos ember érzi viszont magát túlterhelve, teljesíthetetlen követelmények elé állítva a csoportos szituációkban egyszerûen azért, mert hiányosak vagy hiányoznak a tapasztalatai arról, hogyan lehet a közös tevékenységeken keresztül kielégíteni számos szociális szükségletet (például a kommunikáció, a hovatartozás, a participáció, az elfogadottság iránti szükségleteket). Nekik, elsõsorban a mindennapos helyzetek céltudatos kialakításán keresztül, újra és újra lehetõséget kell biztosítanunk arra, hogy a többiekkel közösen


203

Együttélés

végezhessenek különféle, a számukra individuális jelentõséggel bíró tevékenységeket. Persze ennek során éppúgy tekintettel kell lennünk az önállóan, egyedül végzett foglalatosságok iránti igényekre, mint a másokkal való együttmunkálkodásban megvalósuló szociális kommunikáció szükségletére. Ha egy értelmi fogyatékos ember egyszerûen csak „ott van”, ahol zajlanak az események, máris lehetõsége nyílt arra, hogy észlelje a körülötte történõ dolgokat, s ilyen formában vegyen részt azok alakításában.

A gondozási modelltõl a „személyi asszisztencia” modelljéig A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatás mind a mai napig változatlanul az úgynevezett gondozási modell szellemében mûködik. Az értelmi fogyatékos emberek itt gondozásban, kezelésben és fejlesztésben részesülnek, melynek során magas fokú függés lesz az osztályrészük a szolgáltatásnál dolgozó munkatársakkal szemben. Ha ezzel szemben azt akarjuk, hogy a támogatással kísért lakóformákban végzett munka valóban a lakók individualizáció és felelõsség iránti szükségleteibõl induljon ki, akkor nem lehet célunk a különféle segítségnyújtási formák, illetve ezek megszervezésének további tökéletesítése. Ehelyett sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy leépítsük az ilyesfajta, kívülrõl meghatározott segítségeket, melyek jelentõs szerepet játszanak a felhasználóknak az adott lakhatást nyújtó szolgáltató felkínálta szolgáltatásoktól való függõvé tételében. A szakemberek és a felhasználók között olyasfajta szerepmegosztás lenne kívánatos, mint amilyet a „személyi asszisztencia” modellje ír elõ. A modell, amely a korábbinál lényegesen nagyobb személyi és politikai hatalmat követel a fogyatékos emberek számára, az úgynevezett „Independent-Living” (Önálló-Életvitel) mozgalom hozadékaként alakult ki a ’70-es évek elején az Egyesült Államokban. Németországban fõként a mozgáskorlátozottak egyesületei voltak azok, amelyek felkarolták az asszisztenciamodellt, s szórványos esetekben meg is valósították az abban elõirányzottakat. A személyi asszisztencia megvalósulása a gyakorlatban annyit tesz, hogy egyes egyedül a fogyatékos ember határozhatja meg, hogy individuális igényeinek milyen formájú, terjedelmû és intenzitású segítségnyújtási formák, szolgáltatások felelnek meg a leginkább, s õ dönt arról is, hogy ki legyen az az

204

„asszisztens”, aki ezeket hozzáférhetõvé teszi számára. A fenti törekvés teljes egészében a feje tetejére állítaná a jelenlegi gyakorlatot, melyben szinte kizárólag a szakemberek vesznek részt a különbözõ szolgáltatások rendszerének megtervezésében, koordinálásában és megvalósításában. Terápiák vagy fejlesztések helyett itt mindenekelõtt arról van szó, hogy a „személyi asszisztensek” célirányosan olyan segítségeket kínálnak fel az adott felhasználó számára, melyek a leginkább támogatják õt a mindennapok problémáinak személyre szabott, az individuálisan rá leginkább jellemzõ formában történõ leküzdésében. A különféle segítségnyújtási formák ezáltal a szolgáltatások jellegét öltik: a korábbi „gondozott” munkaadóvá válik, olyan kompetens személlyé, aki kvalifikált szolgáltatásokat igényel a maga számára, s jogában áll kiválasztani és irányítani a számára leginkább megfelelõ asszisztenseket, sõt adott esetben akár le is válthatja õket. A modell természetesen elõfeltételezi, hogy a fogyatékos személy — egyedül vagy partnerével — önállóan éljen a saját lakásában, s maga rendelkezzen azok felett az anyagi eszközök felett, melyek szükségesek a személyi asszisztensek alkalmazásához. Ezen a ponton világossá válhat, hogy az értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások praxisában — legalábbis jelenleg — igen nehezen leküzdhetõ akadályokba ütközik az asszisztenciamodell megvalósítása. Még ma is kivételes esetnek számít, ha egy értelmi fogyatékos ember saját maga rendelkezhet arról, hol és hogyan szeretne lakni. Intézményes ellátásban részesülõ lakóként nincs lehetõségük a munkaadói szerep betöltésére. Rendszerint a legcsekélyebb befolyásuk sincs saját segítõik kiválasztására. Ráadásul a lakóintézmények keretein belül többnyire nem egyénekre, hanem csoportokra kell tervezni és szervezni a különféle segítségnyújtási formákat. Ez a tény már önmagában is jelentõsen korlátozza az egyes lakók lehetõségeit arra nézve, hogy saját maguk határozzák meg az igényelt szolgáltatások módozatait, intenzitását és terjedelmét. A szociális rehabilitációra szánt anyagi eszközöket, melyek alanyi jogon illetik a támogatással kísért lakóformákan élõket, végsõ soron nem a fogyatékos egyéneknek, hanem — akárcsak korábban — az õket ellátó intézményeknek utalják át. Az érintettek ily módon természetesen soha nem sajátíthatják el azokat a szervezõi képességeket, melyek pedig szükségesek lennének ahhoz, hogy saját maguk választhassanak és dönthessenek az õket illetõ kérdésekben.


Együttélés

További nehézséget jelent, hogy az aszisztenciamodell — legalábbis eredeti formájában — fõleg a mindennapok problémáinak leküzdéséhez szükséges, rendkívül gyakorlatias jellegû támogatásokban gondolkozik, s nem foglalkozik a felhasználó és asszisztense közötti, akár együttélés formáját is öltõ személyes viszony megteremtésének feltételrendszerével. Így aztán elsõsorban olyan személyek számára jöhet szóba, akik eleve stabil baráti kapcsolatokkal, megbízható szociális kontaktusokkal rendelkeznek, s ebbõl fakadóan nemigen szorulnak rá segítõik emocionális odafordulására.

1. Az önrendelkezés és a felelõsségvállalás támogatása Sikeres együttélésrõl csak akkor beszélhetünk, ha az abban érintett minden egyes emberhez eleve hozzárendelik a jogot, hogy felelõsséget vállaljon a saját cselekedeteiért, továbbá — a kölcsönös támogatás értelmében — idõnként másokért is felelõsséget viselhessen (ld. „A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága” elnevezésû tárgykört, a 207. oldaltól kezdõdõen).

2. Következetes individualizáció

A szakemberek megváltozott önértelmezése Ha eltekintünk a fenti problémáktól, az asszisztencia-modell — a pedagógiai kísérés és fejlesztés elemeivel kiegészülve — megfelelõ célperspektívát jelenthet az értelmi fogyatékosok támogatással kísért lakóformái számára is (vö. SPECK 1985). Arra ösztönzi a munkatársakat, hogy szakmai tevékenységüket minden esetben a felhasználók személyes kívánságainak és szükségleteinek rendeljék alá, s az élet minden területén (például a lakókörülmények megválasztása, a saját anyagi eszközök feletti rendelkezés vagy a segítõk személyének eldöntése terén) a lehetõ legnagyobb beleszólási lehetõséget biztosítsák számukra. Mindez elõfeltételezi, hogy a munkatársak ne tartsák magukat a továbbiakban is „a fogyatékosság szakértõinek” (vö. THIMM 1994, 112-tõl), hanem inkább abban lássák elsõdleges feladatukat, hogy — általánosságban a „segítek abban, hogy magadon segíthess” elve alapján, konkrétan pedig, mondjuk, a megfelelõ szociális kapcsolatok kiépítésén keresztül — megfelelõ kísérést biztosítanak, megfelelõ perspektívákat nyissanak a velük kapcsolatban álló értelmi fogyatékos felnõttek számára a mindennapok problémáinak leküzdéséhez. Jól érzékelhetõ, hogy mindez voltaképpen egy megváltozott hozzáállást, egy, a korábbihoz képest eredendõen más önértelmezést és feladatmeghatározást követel meg a szolgáltatások munkatársaitól. E megváltozott hozzáállás legfontosabb tényezõi — véleményünk szerint — a következõk lennének:

Miközben mind a mai napig számos lakóintézményre jellemzõ, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások szervezésénél a felhasználók csoportjait tekintik mérvadónak, addig az egyéni szükségletekhez igazodó, bizalmas bánásmód biztosításának legfontosabb elõfeltétele a felhasználók, mégpedig minden egyes felhasználó individualitásának és magánszférájának védelme (ld. „A csoportok nagysága és összetétele”, valamint a „Magánjelleg és individualizáció” elnevezésû tárgyköröket, a 214. és a 233. oldalaktól kezdõdõen).

3. Gondozás helyett egyeztetés Az értelmi fogyatékos embereket sosem szabad passzív „gondozottaknak” tekinteni, hanem az események aktív részeseit kell látni bennük; ezért aztán bármiféle segítségnyújtásnak az érintett felhasználó aktuális élethelyzetébõl, szükségleteibõl és kívánságaiból kell kiindulnia (ld. „A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása” elnevezésû tárgykört, a 222. oldaltól kezdõdõen).

4. Szolidáris kísérés biztosítása krízishelyzetekben is Az együttélés kivételes helyzeteiben különleges jelentõségre tesznek szert a másik meghallgatásának, a részvét kimutatásának és a szerénység vállalásának képességei (ld. a „Kríziskezelés” elnevezésû tárgykört, a 242. oldaltól kezdõdõen).


205

Együttélés

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V.: Wörterbuch aktueller Fachbegriffe. In: Fachdienst der Lebenshilfe 3/1994, 1–8. GRIMM, R.: Die therapeutische Gemeinschaft in der Heilpädagogik. Stuttgart 1991. HAHN, M. Th.: Zusammensein mit Menschen, die schwerbehindert sind — Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter in der Förderung. In: Geistige Behinderung 2/ 1992, 107–129. NOUVERTNÉ, K.: Professionelle Arbeit muß sich dramatisch ändern. In: Dörner, K. (Hrsg.): Aus leeren Kassen Kapital schlagen: Kosten, Fachwissen und die Grundbedürfnisse der psychisch Kranken erzwingen

206

gleichsinnig die Radikalisierung der Psychiatrie-Reform. Gütersloh 1994, 67–106. RATZKA, A.: Aufstand der Betreuten: STIL — Persönliche Assistenz und Independent Living in Schweden. In: Mayer, A.; Rütter, J. (Hrsg.): Abschied vom Heim: Erfahrungsberichte aus Ambulanten Diensten und Zentren für Selbstbestimmtes Leben. München 1988, 183–201. SPECK, O. (Hrsg.): Integration und Autonomie behinderter Menschen. Stuttgart 1985. THIMM, W: Leben in Nachbarschaften: Hilfen für Menschen mit Behinderungen. Freiburg i. Br. 1994.


Együttélés • A lakótársak kiválasztása/folytonosság

6.3.1. tárgykör:

A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága A (nem-fogyatékos) felnõtt emberek többsége számára magától értetõdik, hogy bizonyos határok megtartása mellett maguk választhatják meg, kikkel akarnak együtt élni. Az értelmi fogyatékossággal élõ embereknek mind a mai napig csak igen korlátozott lehetõségeik vannak arra, hogy hasonló választási szabadsággal éljenek. A számukra létrehozott ellátási rendszer nemigen teszi ezt lehetõvé. Elenyészõen kevés lakhatást nyújtó szolgáltatóról mondható el ma még, hogy koncepciója kialakításánál figyelembe vette és érvényesítette volna az értelmi fogyatékos emberek jogát lakótársaik kiválasztására, s ez csak részben vezethetõ vissza a rendelkezésre álló férõhelyek kínálatának szûkösségére. Egy másik, ennél lényegesebb ok abban a tényben keresendõ, hogy az „értelmi fogyatékos” minõsítés, címkeként mûködve, többnyire igen megnehezíti annak belátását, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõiek épp olyan fontos a lakótársaik kiválasztásába történõ beleszólás és a velük való együttélés folytonossága, mint a nem-fogyatékos emberek túlnyomó többsége számára. Õk sem kívánnak maguknak mást, mint hogy partnerükkel, vagy családban, vagy jó ismerõseik és barátaik bizalmas közösségében élhessenek. Ezzel szemben elvétve fordul csak elõ, hogy egy, a választás teljes szabadságát élvezõ értelmi fogyatékos felnõtt azt akarná, hogy kifejezetten csoportos keretek között, más fogyatékosokkal lakjon együtt valamelyik nagyobb intézményben. A legtöbb nem-fogyatékos ember minden bizonynyal kikelne magából, ha azt kívánnák tõle, hogy adja fel korábbi életformáját, és — szoros életközösséget alkotva velük — költözzön össze hét másik, számára korábbról akár teljesen ismeretlen személlyel. A második világháború utáni idõszak ínséges lakásviszonyai között nem voltak ritkák az ilyesfajta, kényszerbõl létrehozott lakóközösségek, amikor a hajlék nélkül maradtakat adminisztratív eszközökkel beköltöztették másokhoz, késõbb azonban az újra elért normális életszínvonal egyik legfontosabb tényezõjeként könyvelték el, amikor sikerült megszüntetni ezeket a körülményeket (vö. SILBERMANN 1966). Számos lakhatást nyújtó szolgáltatásnál még a nemek egymástól való merev elkülönítésén sem sikerült túllépni. Egy korábbi, a túlnyomórészt értel-

mi fogyatékosok számára otthont adó, ambuláns segítséggel kísért lakócsoportokra kiterjedõ vizsgálat adatai azt mutatták (THESING 1993, 147–148), hogy a vizsgált csoportok csak mintegy fele volt koedukált. Arra a kérdésre, hogy elvileg van-e lehetõség a lakócsoporton belül párok elhelyezésére is, szintén körülbelül a megkérdezettek fele adott pozitív választ, de ténylegesen csupán a csoportok alig több mint egyharmadában lehetett párkapcsolatokat találni (az ambuláns segítséggel kísért lakóformák speciális esetének tekintett „párlakások” — ezekben csak a két, egymással partnerkapcsolatban álló ember lakik együtt — felmérésére az idézett vizsgálat nem terjedt ki). Összegezve, tisztában kell lennünk azzal, hogy a lakóotthonok intézményes keretei között élés a legtöbb értelmi fogyatékos lakó számára „szükségmegoldás”, vagy legalábbis egyfajta kompromisszum az önállóan élés vágya, illetve az erre alkalmas kisebb, ambuláns formában kísért lakóformák férõhelyeinek korlátozott volta között. Alapvetõen törekedni kell viszont arra, hogy a legmesszebbmenõkig figyelembe vegyük az egyes felhasználók arra vonatkozó kívánságait, hogy kivel/kikkel akarnak együtt élni. Fontos továbbá felmérni, hogy az érintettek késznek mutatkoznak-e arra, hogy életüket hosszú távon is megosszák egymással. (A lakhatást nyújtó szolgáltatónak tisztában kell lennie felhasználóinak a saját jövõjükre vonatkozó, személyes terveivel és lehetõségeivel.) Végül, minden esetben gondos mérlegelés tárgyává kell tenni azokat a várható — pozitív és negatív — következményeket, melyekkel egy esetleges változás járna úgy az érintett felhasználó, mint a korábbi és a jövõbeli lakótársak csoportja számára.

A be- és az elköltözések megfelelõ kísérése A konkrét esetekben persze nem mindig lehet kikerülni azokat a negatív hatásokat, melyeket a változások az adott személyekre gyakorolnak. Mégis, annál nagyobb a valószínûsége a mindenki számára kielégítõ megoldás megtalálásának, minél következe-


207


tesebbek vagyunk abban, hogy a be- és az elköltözésekre vonatkozó döntések meghozatalába minden érintettet — magát a szóban forgó felhasználót, a jelenlegi és a potenciális lakótársakat, a szülõket vagy egyéb hozzátartozókat, a pártfogókat, a munkatársakat, a lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetõségét stb. — megfelelõképpen bevonjunk. A beköltözéseket és az elköltözéseket olyan hosszú távon kell elõretervezni, amennyire csak lehetséges, hogy mind az érintett felhasználóknak, mind a korábbi és a jövendõbeli lakótársaknak elegendõ idejük legyen arra, hogy megfelelõen felkészüljenek a változásra. A szülõi házból valamely lakhatást nyújtó szolgáltatásba történõ beköltözéseknél a szülõk, illetve a hozzátartozók számára is megfelelõ kísérést kell felajánlani (beszélgetések és rendszeres látogatások biztosításával, szülõcsoport szervezésével), s a kísérés idõszaka jócskán túl kell hogy terjedjen a tényleges felvétel idõpontján. A jövõben közös fedél alatt élõ személyek számára elegendõ lehetõséget kell biztosítani egymás megismerésére. Alkalmas lehet erre, mondjuk, egy semmire nem kötelezõ próbaidõszak, vagy a kölcsönös látogatások megszervezése. Különösen alkalmasak a másik megismerésére a közös tevékenységek, mint az együtt eltöltött szabadidõs programok, a különféle felnõttképzési kínálatok, a közös nyaralások, utazások. Alapelvvé kell tenni, hogy ne költözhessenek egymás mellé olyan személyek, akik elõzõleg nem, vagy csak futólag ismerték egymást. Gyakran már a beköltözés utáni elsõ idõszakban megmutatkozik, hogy az új lakótárs milyen gyorsan lesz képes hozzászokni — ha egyáltalán! — új környezetéhez. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai jelentõsen megkönnyíthetik az átállást, ha idõt szakítanak rá és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a felhasználó minél hamarabb otthonának érezze új lakóhelyét. A cél érdekében abban is intenzíven támogatni kell õt, hogy akár hosszú távon is fenntarthassa a kapcsolatot korábbi lakótársaival, munkatársaival és barátaival. Elképzelhetõ persze, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltató minden igyekezete ellenére az derül ki késõbb, hogy a lakók egyszerûen nem illenek össze. Azokat a felhasználókat, akik semmiképpen nem akarnak egymással együtt élni, a szolgáltatónak hozzá kell segítenie lakóhelyzetük megváltoztatásához, ami természetesen csak úgy játszódhat le, hogy az érintettek közül senki nem kerül ezáltal a korábbinál hátrányosabb helyzetbe.

208

Az együttélés folytonossága A lakócsoport rendszerint alkalmas arra, hogy kielégítse a felhasználók igényét a megfelelõ kapcsolatokra és kommunikációra. Ha azt akarjuk azonban, hogy ezenfelül megbízható szociális kapcsolatok és barátságok is kialakulhassanak az egyes lakótársak között, akkor a csoport összetételét hosszabb idõn keresztül érintetlenül kell hagynunk. A valódi barátságok többnyire nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, s létrejöttük feltételezi az idõi kontinuitás bizonyosságát. További fontos elõfeltételt jelent, hogy a lakócsoport lehetõleg kis létszámú legyen (ld. „A csoportok nagysága és összetétele” elnevezésû tárgykört, a 214. oldaltól kezdõdõen). Az életkortól függõ szempontokat sem szabad elhanyagolnunk. A fiatalabb felhasználók általában könnyebben dolgozzák fel lakótársaik személyének megváltozását, mint az idõsebbek. Az idõsebb korú emberek sokszor félelemmel és szorongással reagálnak lakótársaik küszöbön álló be- vagy elköltözésére. Jól ismert tapasztalat a legtöbb olyan értelmi fogyatékos ember számára, aki huzamosabb ideig élt — vagy él még ma is — pszichiátriai osztályon vagy nagy létszámú intézetben, milyen alapvetõen változott meg az élethelyzetük minden alkalommal, amikor vagy õket vagy lakótársaikat másik csoportba, akár más intézménybe „helyezték át”. Ez a kényszerû váltás sokszor egyik napról a másikra már le is zajlott, általában anélkül, hogy az érintettek bármiféle lehetõséget kaptak volna saját kívánságaik kifejezésére, s a háttérben nem egy esetben olyan, a számukra egyszerûen érthetelen döntések húzódtak meg, melyekkel kapcsolatban senki nem vette magának a fáradságot, hogy feltárja elõttük az értelmüket. Emiatt aztán a lakhatást nyújtó szolgáltató alapvetõ kötelessége, hogy kiemelt figyelemmel kísérje azon felhasználók személyes szükségleteit, akiknek — korábbi hátrányos életkörülményeik miatt vagy a lakótársaik gyakori változása kapcsán szerzett negatív tapasztalataik következtében — az átlagosnál is nagyobb igényük van a folytonosságra és az érzelmi stabilitásra.

Védelem a felesleges változásokkal szemben Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál olyan elõírások vannak érvényben, melyek eleve behatárolják, korlá-



tozzák az együttélés idõtartamát, s így szinte teljesen lehetetlenné teszik, hogy a felhasználók maguk válasszák ki lakótársaikat. Ide sorolhatjuk azt a számos szolgáltatóra jellemzõ gyakorlatot is, miszerint lakhatási kínálatukat eleve csak egy meghatározott korcsoport számára tartják fenn, minek következtében a felhasználók egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy idõsebb korukban is a jelenlegi, bizalmas környezetükben, megszokott és megszeretett lakótársaikkal élhetnek majd együtt. Nemegy lakhatást nyújtó szolgáltató fenntartja magának a jogot, hogy szolgáltatásának igénybevevõit — például súlyos krízisek vagy betegségek esetén, vagy akár csak elõre nem látott, adminisztratív jellegû kényszerítõ körülményekre hivatkozva — tartósan más csoportba vagy intézménybe helyezhesse át. Annak a a szolgáltatónak viszont, aki valóban azt tartja szem elõtt, hogy kínálata a lehetõ leginkább megfeleljen a felhasználók szükségleteinek,

megbízható védelmet kell tudnia nyújtani számukra az ilyesféle elkerülhetõ változásokkal szemben. A munkatársaknak tudatában kell lenniük, hogy az egymással szoros kapcsolatban együtt élõ emberek csoportja alapvetõen, egészében megváltozik, ha „csak” egy személy is kiválik a közösségbõl vagy új tagként abba bekerül. A csoport összetételében bekövetkezett bármiféle változás új orientációkat követel meg a lakótársaktól. E megállapításokkal a háttérben egyfajta kísérletként értelmezhetünk számos interperszonális problémát, látszólag különleges vagy rég leküzdöttnek hitt viselkedésmódot (agresszív megnyilvánulásokat, hirtelen visszahúzódást stb.), kísérletnek mégpedig arra, hogy az illetõ személy megtalálja vagy megõrizze a helyét a csoport újraszervezõdõ rendjében (ld. „A csoportok nagysága és összetétele” elnevezésû tárgykört, a 214. oldaltól kezdõdõen).

Irodalom FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. SILBERMANN, A.: Vom Wohnen der Deutschen: Eine soziologische Studie über das Wohnerlebnis. Frankfurt a. M. 1966 . THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993.

WEIGAND, H.: Rückkehr in die Heimatgemeinde — eine Zwischenbilanz. In: Koenning, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloher Wege mit Langzeitpatienten. Gütersloh 1986, 103–146.


209



A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A gyakori „áthelyezések” és hasonló intézkedések miatt a felhasználónak különösen negatív tapasztalatai vannak a más emberekkel való együttélés folytonosságát illetõen. 2. A felhasználó olyan életkorban van, amikor az embereknek különösen fontos szociális kapcsolataik fennmaradása, folytonossága. 3. A szükséges kontinuitásnak az élet egyéb területein megtapasztalt törései miatt (gyakori munkahelyváltozás, fontos referenciaszemélyek elvesztése stb.) a felhasználó különösen stabil szociális kapcsolatokat igényel a lakóközösségben. 4. A felhasználónak a lakószférán kívül nincsenek, vagy csak elenyészõ mértékben vannak jelentõs szociális kapcsolatai. 5. A felhasználó a jövõben egyedül szeretne lakni, vagy más személyekkel kívánna együtt élni, mint jelenlegi lakótársai. 6. Jelenlegi lakásába vagy lakócsoportjába való beköltözése elõtt a felhasználónak nem volt (elegendõ) lehetõsége arra, hogy — például egy meghatározott idejû, semmilyen késõbbi elkötelezettséggel nem járó próbaidõszak alatt — megismerje jövendõbeli lakótársait. 7. A jelenlegi lakásába vagy lakócsoportjába való beköltözését megelõzõen nem vizsgálták meg, hogy a felajánlott lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálata kielégíti-e a felhasználó ezirányú szükségleteit. 8. A felhasználó s adott esetben hozzátartozói — akár aktuálisan, akár az elköltözés jövõbeli esedékességére gondolva — speciális segítséget igényelnek a leválási folyamat megkönnyítéséhez.

210



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

9. A felhasználót kifejezetten támogatni kell abban, hogy fenntarthassa a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik korábbi lakókörnyezetében jelentõsek voltak számára.

Összmegítélés A felhasználó — individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalataiból adódóan — jelentõs támogatást igényel lakótársainak a lehetõ legautonómabb módon történõ kiválasztása, illetve a lakóközösségen belüli szociális kapcsolatok folytonosságának biztosítása terén.


211



A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató, még a potenciális lakótársak be- vagy elköltözésére vonatkozó végleges döntés meghozatala elõtt, minden esetben lehetõvé tesz egy meghatározott idejû próbaidõszakot, ami egyik fél számára sem jelent elkötelezettséget, biztosítja viszont, hogy alapvetõen nem kényszerülnek összeköltözni olyan személyek, akik alig, vagy egyáltalán nem ismerik egymást. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató minden olyan információt beszerez (a szülõktõl és egyéb hozzátartozóktól, más szolgáltatások munkatársaitól stb.), ami jelentõséggel bírhat a felhasználók be- vagy elköltözését érintõ döntések meghozatalában, s ezek alapján gondosan mérlegeli, hogy a kínálatában szereplõ lakóformában kielégíthetõk-e a leendõ felhasználó lakhatásra vonatkozó szükségletei. 3. A be- vagy elköltözésre vonatkozó végleges döntés meghozatala a próbaidõs bentlakás után, minden érintett (a potenciális felhasználó, a leendõ lakótársak, az érintett felhasználó szülei vagy egyéb hozzátartozói, képviselõje, a szolgáltatás munkatársai és vezetõsége stb.) bevonásával történik. 4. A be- vagy elköltözésre vonatkozó döntés meghozatalánál a szolgáltatás leendõ igénybevevõjének és jövendõbeli lakótársainak kívánságai és elképzelései élveznek privilégiumot, míg a döntési folyamatban részt vevõ többi személy kizárólag tanácsadói funkciót tölt be. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy alternatív lakhatási lehetõségeket kínáljon fel vagy közvetítsen azoknak az igénybevevõknek, akik nem akarnak együtt élni egymással. 6. A be- és elköltözéseket — amennyire csak lehetséges — hosszú távon, a felhasználók bevonásával tervezik, hogy ezáltal megóvják õket lakótársaik hirtelen cserélõdésétõl.

212



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A lakhatást nyújtó szolgáltató úgy a leendõ felhasználóknak, mint azok szüleinek és hozzátartozóinak individuális segítséget biztosít a leválási folyamat támogatására, s ez a segítségnyújtás a beköltözés utáni idõben is fennmarad. 8. A be- vagy elköltözés után az új lakóformába került felhasználót támogatják abban, hogy fenntarthassa és továbbra is ápolhassa a korábbi lakókörnyezetében kialakított különféle kapcsolatait. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató céltudatosan arra törekszik, hogy leépítse a szolgáltatás szerkezetében fellelhetõ azon elemeket, melyek korlátozzák, korlátozhatják a felhasználók részvételét a lakótársaik kiválasztására vagy az együttélés idõtartamára vonatkozó döntések meghozatalában (a kínálat leszûkítése egy bizonyos életkori vagy fogyatékossági csoportra, a szolgáltató azon gyakorlata, hogy az idõsödõ felhasználókat — a megnövekedett ápolási feladatokra történõ hivatkozással — más lakócsoportba vagy más szolgáltató által fenntartott lakóformába „helyezi át”, a lakóhelyek központosított elosztása stb.).

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók szabadon választhassák meg, kikkel akarnak együtt élni és önmaguk határozhassanak lakótársaik felõl, továbbá biztosítja számukra a lakóközösségben kialakult szociális kapcsolataik fenntarthatóságát, folytonosságát.


213

Együttélés • Csoportnagyság és -összetétel

6.3.2. tárgykör:

A csoportok nagysága és összetétele A felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó különféle szolgáltatások többé-kevésbé speciális intézménynek tekinthetõk, még akkor is, ha a helyi közösségbe (településbe) integráltan mûködnek, és minden tõlük telhetõt megtesznek a szociális rehabilitáció érdekében. Rendszerint ugyanis olyan emberek együttélésének színterei, akiket nemritkán egyetlen közös tulajdonság köt össze — jelesül, hogy értelmi fogyatékosok. Tény, hogy azok számára a felnõtté vált értelmi fogyatékos emberek számára, akik el akarnak (vagy kényszerülnek) szakadni a szülõi háztól, manapság rendszerint nemigen nyílik lehetõség arra, hogy továbbra is nem-fogyatékos személyekkel élhessenek. Így aztán arra kényszerülnek, hogy kizárólag más értelmi fogyatékosok társaságában lakjanak, ami pedig fejlõdési lehetõségeik és társadalmi presztízsük jelentõs korlátozását vonja maga után. A fenti helyzettel szemben jelenleg az egyetlen életképes alternatívát azok az életközösségek jelentik, melyek — mint például az antropozófiai irányzat intézményeiben — fogyatékos és nem-fogyatékos emberek tartós együttélésére épülnek. Ezeknél a közösségeknél nem ritka, hogy csoportok nem-fogyatékos tagjainak létszáma meghaladja a fogyatékosokét. Kétségtelen persze, hogy az ilyen életközösségek által megvalósított „félprofesszionális” modelleket mind szerkezetük, mind szervezõdésük tekintetében igen nehéz összehasonlítani a „hivatásos” alapokon nyugvó lakhatást nyújtó szolgáltatások — kiscsoportos lakóotthonok, lakószövetségi rendszerek stb. — jellemzõivel. A férõhelyek korlátozott száma és a kötött financiális keretek eleve a minimumra korlátozzák a legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltató játékterét a lakócsoportok nagyságának és összetételének kialakításában. Átlagos esetben igen pragmatikus okok állnak az arra vonatkozó döntések hátterében, hogy hány felhasználó éljen együtt egy csoportban és pontosan kik legyenek ezek, s csak hellyel-közzel fordul elõ, hogy az intézkedések tudatos, a felhasználók szükségleteibõl és kívánságaiból kiinduló megfontolások eredményeképpen születnének meg. Ennek ellenére a szolgáltatóknak — elsõsorban éppen a nagyobb, több lakócsoportot is üzemeltetõ vagy lakásszövetségi rendszerként mûködõ szolgáltatásoknál — általában mégis nyílik lehetõségük arra, hogy néhány alapvetõ kritérium segítségével a jelenleg szokásos-

214

nál tervszerûbben, az individuális szükségletekhez jobban igazodva alakítsák ki lakócsoportjaik összetételét.

Kritériumok a lakócsoportok összetételének meghatározásához Lakócsoportjaik személyi összetételének meghatározásánál a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak elõször is arra kell ügyelniük, hogy az enyhébb fokban fogyatékos felhasználók aránya egy-egy csoportban jelentõsen meghaladja a súlyos fokban fogyatékosokét. SEIFERT (1993, 96–97) berlini lakóotthonokban végzett felmérésébõl kiderült, hogy a szolgáltatók sok esetben nem fordítanak kellõ figyelmet a fenti kritérium teljesítésére. A 147 megvizsgált lakócsoport több mint egyharmadában kizárólag súlyos fokban fogyatékos felhasználók éltek együtt. A fennmaradó, heterogén összetételû csoportok majd’ felében pedig három vagy annál is több súlyos fokban fogyatékos felhasználó lakott az adatfelvétel idõpontjában.

Kompetenciabõvítés és „modelltanulás” Az egyazon lakócsoportban élõ enyhébb és súlyosabb fokban fogyatékos lakótársak számaránya döntõen befolyásolja a felhasználók kompetenciáinak fejlõdését. Az ember túlnyomórészt utánzáson keresztül tanul, amikor is példaképként vagy „modellként” érzékel más személyeket, majd azonosítja, identifikálja magát velük. Minden embernek — tehát nemcsak az értelmi fogyatékosoknak! — akkor a legjobbak a fejlõdési kilátásai, ha a vele legszorosabb kapcsolatban álló (referencia)személyek a lehetõ legváltozatosabb ingereket, a lehetõ legárnyaltabb ösztönzéseket közvetítik felé, s pozitív modellként jelennek meg elõtte a különféle életkori és kulturális normáknak megfelelõ, szociálisan elfogadott magatartásformák, készségek, szerepek és kapcsolatok tekintetében.



Ha egy súlyos fogyatékossággal élõ ember közvetlen referenciaszemélyei többségükben hasonlóan súlyos fogyatékosságban szenvednek, akkor a fenti értelemben vett „modelltanulás” útja rögösebbé válik számukra, azaz szükségszerûen nehezebb lesz, mintha nem-fogyatékos személyekkel élnének együtt. Már csak emiatt is a fejlõdést jelentõsen gátló környezetként kell értékelnünk, s általánosságban el kell utasítanunk a súlyos fokban fogyatékos felhasználók homogén lakócsoportjait. Az értelmi fogyatékos emberek tanulással szembeni elvárásai, személyes igényei, motivációi és tapasztalatai semmivel sem kevésbé „individuálisak”, mint a nem-fogyatékosokéi. Így aztán nem túlságosan meggyõzõ az a még ma is igen gyakran hangoztatott érvelés, miszerint azért kell „a fogyatékosság súlyossági fokát” tekintve a lehetõ legegységesebb, leghomogénebb összetételû lakócsoportokat kialakítani, mert így teremthetõk meg a legkedvezõbb feltételek a fejlesztés számára. Ráadásul, a súlyosabb fokban fogyatékos felhasználók nemritkán oly mértékû ápolásra szorulnak, ami már kifejezetten komoly teljesítményeket követel a szolgáltatás munkatársaitól. Minél több súlyos fokban fogyatékos lakótárs él ugyanabban a csoportban, annál nagyobb lesz a veszély, hogy a szóban forgó lakócsoport mindinkább valamiféle egészségügyi intézmény jellegét ölti magára, miközben a szociális rehabilitációval összefüggõ feladatok fokozatosan a peremre szorulnak.

A negatív imázstranszfer kockázata Soha nem hagyható figyelmen kívül, hogy az értelmi fogyatékos emberek rendszerint teljesen „normális” háztartásokban, nem-fogyatékosok (rokonok, barátjuk vagy barátnõjük, partnerük stb.) társaságában kívánnának lakni. Ezért aztán gyakran személyiségük degradálásaként értékelik a súlyos fokban fogyatékos lakótársakkal való kényszerû együttélést. Ha — például kirándulások, közös nyaralások alkalmával — súlyos fokban fogyatékos személyekkel kell mutatkozniuk a nyilvánosság elõtt, akkor nagyon gyakran kénytelenek szembesülni ilyesfajta leértékelõ reakciókkal a kívülállók részérõl, akik — az úgynevezett negatív imázstranszfer* jelensége miatt — akadályozottabbnak, kevésbé kompetensnek ítélik meg õket, mint amilyenek valójában.

Amikor tehát egyes felhasználók kifejezetten ódzkodnak attól, hogy súlyos fokban fogyatékos személyekkel éljenek együtt a lakócsoportban, akkor erre minden bizonnyal meg is van a jó okuk. Az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak ilyen esetben az a feladatuk, hogy — fõként a kölcsönös tanulásra, egymás segítésére, a másikért való felelõsségvállalás gyakorlására szolgáló alkalmak megteremtésén keresztül — a felhasználókat meggyõzzék a súlyos fokban fogyatékos lakótársaikkal való együttélés elõnyeirõl.

Az együttélés kritériumai Az értelmi fogyatékos emberek lakócsoportjaival szemben alapvetõen ugyanolyan mércéket kell felállítani, mint amilyeneket a nem-fogyatékos személyek együttélésével kapcsolatban is érvényesnek tekintünk. Döntõ szerep jut tehát az egymással együtt lakók személyes szimpátiáinak, közös érdeklõdési körének és érdekeinek, valamint az együttélés folytonossága biztosításának (ld. „A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága” elnevezésû tárgykört, a 207. oldaltól kezdõdõen). A lakhatást nyújtó szolgáltatásokban dolgozó szakemberek fontos feladata ügyelni arra, hogy megalapozatlanul senkit ne zárhassanak ki az együttélésbõl bizonyos ismérvek alapján (életkor, a fogyatékosság súlyossági foka, külsõ megjelenés stb.). Néhány további, szakspecifikus kritériumra is tekintettel kell lennünk a már tárgyalt alapelv érvényesítése mellett, hogy tudnillik mindig megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a felhasználók arra vonatkozó kívánságainak, hogy õk maguk kikkel kívánják az életüket megosztani. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak az adott régióban élõ minden egyes értelmi fogyatékos ember számára megfelelõ, individuális szükségleteiket kielégíteni képes kínálatot kell biztosítania. A fenntartó által alkalmazott felvételi eljárásnak megfelelõen individualizáltnak (semmiképpen nem szelektív jellegûnek!) kell lennie, ami annyit tesz, hogy a döntéshozó senkit nem zár ki a felvételbõl annak esetleges csoportspecifikus tulajdonságai (életkora, pszichés problémái, segítségre szorultságának mértéke, a napirendet befolyásoló speciális igényei stb.) miatt, s nem hoz létre homogén összetételû csoportokat a súlyos fokban fogyatékos igénylõk részére.

* A negatív imázstranszfer fogalma egy, az érzékelés-lélektani és a szociálpszichológiai kutatásokból igen jól ismert jelenséget takar. Eszerint, ha különféle stigmákat hordozó személyek vagy csoportok másokkal együtt jelennek meg valahol, akkor a kívülállók a stigmatizáltakkal kapcsolatos attitûdjeikben megjelenõ negatív minõsítéseket rendszerint átszármaztatják a többi személyre vagy csoportra is.


215


„A valamilyen helyi közösségbe integrált lakóformában élés minden egyes értelmi fogyatékos ember számára — fogyatékossága jellegétõl és mértékétõl függetlenül — megvalósítható” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992, 5). A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak ugyanakkor nem szabad felvenniük olyan személyeket, akik nem értelmi fogyatékosok, hanem valamilyen más okból — mozgás- vagy érzékszervi fogyatékosságuk, elmeállapotuk stb. folytán — igényelnek intézményes elhelyezést. Egyébiránt, a hangsúlyozottan eltérõ tulajdonságokkal rendelkezõ értelmi fogyatékos emberek együttélését, azaz a „heterogén” összetételû lakócsoportok létrehozását ehelyütt nem elsõsorban a közismert integrációbarát megfontolásokból, hanem elsõsorban a „pozitív diszkrimináció” értelmében preferáljuk. Mindezt pedig arra a tapasztalatra támaszkodva tesszük, miszerint a jelentõs külsõ segítségre szoruló, feltûnõ magatartásformákat vagy viselkedészavarokat mutató értelmi fogyatékos embereknek mind a mai napig gyakorlatilag esélyük sincs arra, hogy férõhelyet kapjanak valamelyik kis létszámú, helyi közösségbe integrált szolgáltatásokat mûködtetõ lakásszövetségi rendszer fenntartójától.

Életkor és nem Hacsak a felhasználók kifejezetten nem ellenzik, minden lakhatást nyújtó szolgáltatásnál magától értetõdõnek kell venni a koedukált, vegyes összetételû lakócsoportokat. SEIFERT (1993, 97) korábbiakban idézett vizsgálata kimutatta, hogy Berlinben és vonzáskörzetében ma már csak az értelmi fogyatékos emberek elenyészõ kisebbsége (mintegy 4%-a) él tiszta „férfi” vagy „nõi” lakócsoportban. Nem ritka eset, hogy a lakócsoportokban egyaránt élnek idõskorú és viszonylag fiatal értelmi fogyatékos emberek. Össztársadalmi szempontból tekintve a kérdést, elmondható, hogy Németországban mára már ez a típusú együttélés vált kivételes esetté. Szinte csak azokban a családokban lelhetõ még fel, melyekben felnõtt személyek továbbra is közös háztartásban élnek szüleikkel, illetve találkozhatunk vele a már említett, általában több generációt magukba foglaló életközösség-modellek kontextusában is. Kínálatuk és szolgáltatói struktúráik professzionális jellege folytán a lakhatást nyújtó szolgáltatások lakócsoportjai azonban sem a fenti életközösségekkel, sem a nagycsaládokkal nem összehasonlíthatóak. Így aztán a lakócsoportok kialakításánál olyan személyek együttélését kell preferálni, akiket a lehetõ legtöbb közös dolog köt össze egymással (párok, egymással baráti viszonyban levõk stb.). Erre

216

pedig — legalábbis általában — nagyobb valószínûséggel lehet számítani hasonló életkorú, vagy legalábbis egymástól nem nemzedéknyi távolságra esõ személyek esetében. Az adott lakócsoportnak tehát az életkor szempontjából viszonylag egységes összetételûnek kell lennie — kivéve természetesen azt az esetet, amikor az érintett felhasználók tudatosan másként döntenek ebben a kérdésben.

Csoportösszetétel és alapszükségletek A megfelelõ csoportösszetétel kialakításánál a személyes szimpátiák, a hasonló életkor, a közös vonásokat mutató érdeklõdések, az integráció és a személyes fejlõdés szempontjai mellett mindig fell kell vetnünk a kérdést, hogy az adott — már fennálló, illetõleg éppen létrehozni kívánt — lakócsoport mennyiben (lesz) képes kielégíteni az egyes lakók különféle emberi alapszükségleteit. A lakócsoportnak — ideális esetben — minden egyes benne élõ számára közvetítenie kell az érzelmi biztonság, a valahová tartozás, a kikezdhetetlen magánjelleg érzéseit. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak folyamatosan ellenõrizniük kell, hogy az adott — vagy tervezett — csoportkonstelláció valóban alkalmas-e arra, hogy minden tagja felé biztonságot, közösségi hátteret, magánjelleget sugározzon. Egy optimális összetételû lakócsoport azonban nemcsak biztonságérzetet, de az — akár külsõ, akár belsõ — együttes tevékenységre sarkalló ösztönzéseket is nyújt a felhasználóknak. A csoporton belül kívánatos összetartás („belsõ orientáció”) feltétlenül együtt kell hogy járjon, éspedig minden egyes lakó esetében, a közösségi aktivitásokba való megfelelõ betagozódással („külsõ orientáció”). Természetesen el kell fogadnunk, ha az adott felhasználó kifejezett ellenérzést mutat bizonyos tevékenységekkel szemben, mint ahogyan teret kell adnunk annak is, ha elõszeretettel viseltetik irántuk. Nem mindenki szereti — például — a konyhai munkákat, vagy nem mindenki akarja a szabadidejét másokkal megosztani, s valamilyen egyesület rendezvényein eltölteni. Kedvezõ esetben az egyes lakótársak ezirányú prioritásai és elutasításai a csoport egészét tekintve kiegészítik egymást, s így kölcsönösen támogathatják és segíthetik a többieket a közös feladatok teljesítése közben. A mindennapos tevékenységek együttes elvégzése során minden egyes csoporttag tanul a másiktól, azaz a „jobbak” is a „gyengébbektõl”. Ennek természetesen elõfeltétele, hogy „a mindennapok tel-



jessége” a súlyos fokban fogyatékos lakótársaknak is osztályrésze legyen, azaz ne zárják ki õket sem bizonyos aktivitásokból és rendezvényekbõl.

A lakók személyes tulajdonságai Ha azt akarjuk megítélni, mennyire felel meg egy adott lakócsoport személyi összetétele a lakótársak szükségleteinek és kívánságainak, akkor — a már elmondottakon kívül — be kell vonnunk a mérlegelésbe az egyes felhasználók személyes tulajdonságait is: vajon a többiek a csoport életét termékenyen ösztönzõ és a gazdagító elemként, vagy éppen a mindennapok megszokott ritmusát kibírhatatlanul zavaró tényezõként élik meg, ha valamelyik lakótársuk jóval élénkebb, energikusabb az átlagosnál? Elegendõ teret és idõt talál-e az egyedüllétre lakókörnyezetében az a felhasználó, aki a többséghez képest lényegesen visszavonultabban szeretne élni, anélkül mindenesetre, hogy ezáltal a többi lakó teljesen „szem elõl” veszítené õt, s a tudatos visszahúzódás a közösségbõl való kirekesztést vonná maga után? A lakócsoportok összetételének és nagyságának minden esetben meg kell engednie, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai a mindennapos együttélés különbözõ helyzeteiben minden egyes lakónak megadhassák az általuk igényelt, személyre szabott támogatást és segítséget. Ha a csoport létszáma túlságosan nagy, s az adott munkatárs ráadásul egyedül teljesít szolgálatot a kérdéses mûszakban, akkor nemigen lesz képes arra, hogy tekintettel legyen az egyes felhasználók egymástól sok esetben olyannyira eltérõ érdekeire és igényeire.

A lakhatást nyújtó szolgáltatások lakócsoportjainak nagysága Az értelmi fogyatékos emberek lakócsoportjainak létszámát alapvetõen azokhoz a standardokhoz kell igazítani, melyeket a németországi háztartások ez idõ szerint általános mérete meghatároz. A vonatkozó szociodemográfiai kutatások szerint (SILBERMANN 1991, 23–24) jelenleg (Nyugat)Németország-szerte — a háztartások jóval több mint felére — az a jellemzõ, hogy legfeljebb 2–3 személy él együtt közös háztartásban, miközben már csak a háztartások 7%-a

olyan, amelynek ötnél is több tagja van. Ezzel szemben az értelmi fogyatékos emberek számára lakhatást nyújtó szolgáltatások lakócsoportjainak létszáma általában 8–12 fõ, sõt, elvétve még ennél is nagyobb lehet. A Lebenshilfe országos szervezetének szakmai ajánlása szerint (Bundesvereinigung Lebenshilfe, 1988, 3) a csoportokra bontott lakóotthonoknak maximálisan — s ezt is csak egészen kivételes, indokolt esetben! — három lakócsoportot szabadna mûködtetniük, s egy-egy lakócsoportban nem élhetne több 6–8 fogyatékos személynél. Persze, mint mindig, a valóság ebben a tekintetben is messze elmarad az ideálisnak tartott helyzettõl. Egy, az értelmi fogyatékosok intézményeire kiterjedõ országos vizsgálat adatai szerint (Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend 1994, 23-tól) az intézmények átlagos létszáma 61 fõ. A vizsgált lakócsoportoknak csak alig negyede bizonyult olyannak, ahol 8-nál kevesebb személy élt együtt, miközben a csoportlétszám egyharmaduknál volt 11 fõnél magasabb, 8%-uknál pedig még a 16 fõt is meghaladta. A személyes kívánságok természetesen itt is nagy szerepet játszanak. Egyesek azt szeretik, ha sokan vannak körülöttük, mások ezzel szemben legfeljebb egyetlen, hozzájuk különösen közel álló személlyel lennének hajlandók együtt lakni. Az említett statisztikák fényében viszont az öt fõsnél nagyobb lakócsoportokat — szigorú értelemben — már nem tekinthetjük a jelenleg érvényes kulturális normákkal kompatíbiliseknek. Ráadásul, a túlságosan nagy intézmények és lakócsoportok léte tovább erõsíti az egyébként is széles körben elterjedt tévhitet, miszerint az értelmi fogyatékos emberek másoknál jóval kisebb magánszférát igényelnek, vagyis a nagy létszámú csoportokban van a legjobb helyük. Tény ezzel szemben, hogy a legtöbb ember csak a kicsi, jól átlátható csoportok keretei között érezheti magát mások által elfogadottnak, s lehet képes identitása teljes megélésére. Sokkal könnyebben alkalmazkodik akkor, ha ezt kevés lakótárssal szemben kell megtennie, sokkal szívesebben ismerkedik és épít ki bizalmas kapcsolatokat a többiekkel, mintsem hogy egy viszonylag nagyobb létszámú csoport tagjaként állandóan többé-kevésbé ismeretlen személyekhez kelljen alkalmazkodnia. Minél nagyobb egy lakócsoport, annál jobban érezhetõvé válik rajta az intézményes jelleg, s — az egymástól jelentõsen eltérõ igényeket és érdekeket kiegyenlítendõ — annál erõsebbé válik a kényszer a csoporttagok közti kapcsolatok formalizálására. A kisebb lakócsoportokban éppen fordított a helyzet, hiszen ezek alapvetõen nagyobb privát


217


teret, több nyugalmat és individualitást biztosítanak a felhasználók számára. A túlméretezett csoportokban mindig fennáll egyes lakók mellõzésének és elhanyagolásának veszélye, egyszerûen azért, mert a munkatársak ideje nem lehet elég mindenki igényének kielégítésére; se szeri se száma az eseteknek, amikor az elsõ benyomás szerint kevésbé problematikusnak tûnõ felhasználók a háttérbe szorulnak azokkal a lakótársaikkal szemben, akik — különféle lehetséges okok miatt — jóval több figyelmet követelnek ki maguknak. Már csak ezért is kicsinek, jól áttekinthetõnek kell lennie minden olyan lakócsoportnak, melyben intenzív ápolásra szoruló, mobilitásukban jelentõsen korlátozott emberek élnek együtt. Az egyes lakócsoportok létszámának csökkentése nem feltétlenül kell hogy maga után vonja a személyzet létszámának növelését. A lakóotthon vagy a több lakócsoporttal mûködõ lakásszövetségi rendszer munkatársi gárdája ugyanúgy el tudja látni a szétbontás után létrejött két kisebb csoportot, ahogyan korábban ellátta az egy nagyot. Végül meg kell említenünk még egy, a felhasználók személyes fejlõdése szempontjából létfontosságú összefüggést. Eszerint minél kisebb az egymással együtt élõ személyek száma, arányosan annál nagyobb lesz a lakócsoporton belül a készség arra, hogy a lakótársak segítsenek egymásnak és felelõsséget vállaljanak a többiekért. Vizsgálatok igazolták (DARLEY, LATANÉ, id. FLADE 1987, 130), hogy a segítõkészség és a felelõsségvállalás mértéke annál kisebb, minél többen élnek együtt az adott házban vagy lakócsoportban. Mindez nemcsak a fogyatékos személyekre jellemzõ, hanem általános, minden emberre vonatkozó sajátosság.

A „belsõ orientáció” problematikussága A nagy létszámú lakócsoportok egyik legnagyobb problémája a szinte megkerülhetetlen befelé irányultságuk, azaz „belsõ orientációjuk” túlsúlya. A hat, nyolc vagy még ennél is több együtt élõ személy mindennapjainak kialakításához nyújtott segítségek megszervezése olyan sok idõt és energiát követel meg a munkatársaktól, hogy emellett már rendszerint nem marad erejük a felhasználók külsõ — a helyi közösség, az adott település nyújtotta lehetõségek irányába mutató — orientálódásának megfelelõ támogatására. Ennek pedig nagyon gyakran az

218

lesz a következménye, hogy a felhasználók elsõsorban a lakócsoporton belül keresnek maguknak partnereket a barátság, a szociális kapcsolatok vagy a közös tevékenységek iránti szociális szükségleteik kielégítéséhez. Egy relatíve nagyobb létszámú csoport esetén pedig természetszerûleg több személy áll rendelkezésre ehhez, mint egy kisebbnél. A kívánatosnál erõsebb belsõ orientáció azokban a kisebb lakóformáknál is kialakulhat, melyeknél viszonylag magas a személyzet létszáma és a gondozás intenzitása. Itt is nehéz kikerülni a veszélyét annak, hogy a lakók túlzottan is a munkatársakra koncentráljanak szociális szükségleteik kielégítésével kapcsolatosan. A „kisebb” tehát nem feltétlenül és nem minden esetben jelent „jobbat” is, a lehetõ legjobb személyzet—felhasználó-arány biztosítása nem vonja automatikusan maga után a szolgáltatások színvonalának emelkedését, s önmagában még nem szavatolja a felhasználók jó életminõségét. Alapvetõen mégis igaz, hogy a kisebb lakócsoportok csak hiányosan képesek kielégíteni a felhasználók kommunikáció és aktivitás iránti igényeit, akik így szinte rákényszerülnek arra, hogy erõteljesebben orientálódjanak a külvilág felé. A pszichés problémákkal küzdõ személyek különféle támogatással kísért lakóformáiban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyedül élés vagy a legfeljebb egy-két lakótárssal való együttélés könnyen az érintettek elmagányosodásához vezethet akkor, ha nem kapnak elegendõ ösztönzést a megfelelõ tevékenykedésre. A hosszú évekig intézetekben gondozott értelmi fogyatékos emberek számára is sokszor okoz szinte leküzdhetetlennek tûnõ problémát a kisebb lakóformába való átköltözés, mert nem tudják, mit kezdjenek az idejükkel, hogyan találjanak maguknak kellõképpen kreatív elfoglaltságokat, hogyan alakítsanak ki magukban új érdeklõdéseket, hogyan létesítsenek kapcsolatokat más emberekkel, s hogyan — pontosabban: milyen tevékenységeken keresztül — keressék a helyi közösségbe való beilleszkedés alkalmait. Általánosságban elmondható, hogy azok a felhasználók, akik alapvetõ passzivitásuk okán fokozottan rászorulnak a külsõ ösztönzésre, a kis létszámú lakócsoportokban kifejezetten ki vannak téve az izolálódás veszélyének. Az õ esetükben méginkább fontos tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai céltudatosan segítsék elõ a külsõ orientáció kialakulását, rendszeresen ösztönözzék õket szabadidejük értelmes eltöltésére, sõt alkalmasint konkrét ajánlatokat közvetítsenek feléjük és — szükség esetén — megfelelõ kísérést is biztosítsanak nekik ezzel kapcsolatban.



Irodalom ANGERMEIER, W. F.: Lernpsychologie. München, Basel 1984. Bundesministerium für Familie, Senioren, Frauen und Jugend: „Möglichkeiten und Grenzen selbständiger Lebensführung in Einrichtungen” — MUG II. 1. Zwischenbericht. Tübingen 1994. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Errichtung und Führung von Wohnstätten für geistig Behinderte — Eine Empfehlung der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1988. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Gemeindenahes Wohnen — Eine Empfehlung der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1992. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Leistungsvereinbarungen für Wohneinrichtungen. Leitfaden für Vereinbarungen zwischen Kostenträgern und Einrichtungsträgern nach § 93 BSHG. Marburg 1995. FEUSER, G.: Integration statt Aussonderung Behinderter? In: Behindertenpädagogik 1/1981, 5–17. FEUSER, G.: Integration = die gemeinsame Tätigkeit (Spielen/Lernen/Arbeit) am gemeinsamen Gegenstand/Produkt in Kooperation von behinderten und nichtbehinderten Menschen. In: Behindertenpädagogik 2/1982, 86–105. FEUSER, G.: Allgemeine integrative Pädagogik und entwicklungslogische Didaktik. In: Behindertenpädagogik 1/1989, 4–48.

FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. PELLETIER, J.: Évaluation de la qualité des services du réseau de la déficience intellectuelle de la région québécoise Maurice-Bois Francs. Québec 1992. SEIFERT, M.: Zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung in Berlin — unter besonderer Berücksichtigung der Personen mit hohem Betreuungsbedarf — Bestandsaufnahmen und Perspektiven. Berlin 1993. SEIFERT, M.: Über 1.000 Menschen mit geistiger Behinderung fehlplaziert … Ergebnisse einer Studie zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung in Berlin. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wohnen heißt zu Hause sein. Handbuch für die Praxis gemeindenahen Wohnens von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995, 75–84. SILBERMANN, A.: Neues vom Wohnen der Deutschen (West). Köln 1991. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. WOLFENSBERGER, W.: A brief introduction to Social Role Valorization as a High-order concept for structuring human services. Syracuse/NY 1992. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


219



A csoportok nagysága és összetétele

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. Korábbi, túlnyomórészt negatív tapasztalatai miatt a felhasználó az átlagosnál jobban igényli az emocionális biztonságot és a hovatartozás érzését. 2. A felhasználó olyan életkorban van, amikor az emberek rendszerint fokozott mértékben igénylik már a biztonság és a szociális hovatartozás érzését. 3. A felhasználó személyes kívánságait és szükségleteit nemigen vették figyelembe akkor, amikor kialakították annak a lakócsoportnak az összetételét, amelyben jelenleg is él. 4. A lakócsoport nagysága és összetétele egyenesen akadályozza, hogy a munkatársak kellõképpen figyelembe vehessék a felhasználók individuális szükségleteit. 5. A felhasználó alig-alig kap segítséget vagy támogatást lakótársaitól a mindennapok problémáinak megoldásához. 6. A felhasználót jóformán semmi nem védi attól, hogy bizonyos nehézségekre hivatkozva (életkor, növekvõ mértékû segítségre szorultság, viselkedési problémák stb.) a késõbbiekben ne fosszák meg õt jelenlegi férõhelyétõl.

Összmegítélés A felhasználó individuális szükségletei és korábbi tapasztalatai szükségessé teszik, hogy az õt befogadó lakócsoport nagyságának és összetételének megállapításakor a lakhatást nyújtó szolgáltató eleget tegyen az ezekbõl adódó speciális igényeknek.

220




A csoportok nagysága és összetétele

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A németországi háztartásokra jellemzõ méreteknek megfelelõen az egy lakóközösségben közvetlenül együtt élõ felhasználók száma nem haladja meg a 4–6 személyt. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató arra törekszik, hogy szétbontsa a hat fõsnél nagyobb csoportokat, hogy ezáltal az együttélés individuális, az adott kultúra szokásainak leginkább megfelelõ formái jöhessenek létre (ambuláns segítséggel kísért lakóformák, kisebb lakóegységek kialakítását célzó építészeti változtatások, apartmanok létrehozása stb.). 3. A lakócsoportok összetételét alapvetõen nem a különféle szervezési szempontok (pl. az ápolási-gondozási szükségletek hasonló szintje: „kerekesszékes csoport”, súlyos fokban fogyatékos vagy viselkedészavaros felhasználók homogén csoportjai, mozgáskorlátozott vagy pszichiátriai beteg felhasználók beépítése a csoportba valamely, a hospitalizációs hatások kiküszöbölésére irányuló program keretében stb.) határozzák meg. 4. A csoportösszetétel kialakításánál egyfelõl a felhasználók személyes szükségletei és kívánságai az elsõdlegesek, másfelõl pedig annak figyelembevétele, hogy a csoporttagok a mindennapi életben képesek-e egymást kölcsönösen támogatni és egymástól tanulni. 5. Az egymással közvetlenül együtt élõ emberek csoportjában az enyhébb fokban fogyatékos felhasználók vannak többségben a súlyosabb fokban fogyatékosokkal szemben. 6. Az egymással közvetlenül együtt élõ emberek csoportjában férfiak és nõk is vannak, hacsak maguk a felhasználók nem fejezik ki ettõl eltérõ igényüket. 7. Az egyes csoportokban rendszerint azonos generációba tartozó személyek élnek együtt, hacsak maguk a felhasználók nem fejezik ki ettõl eltérõ igényüket.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a csoportok nagysága és összetétele a felhasználók kívánságainak és szükségleteinek megfelelõen alakuljon, és kielégítse a fenti minõségkritériumokat.


221

Együttélés • Felhasználók és munkatársak

6.3.3. tárgykör:

A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása Ha feltett szándékunk megismerni egy másik embert, akkor idõvel igyekszünk megtudni róla, hol és hogyan él, mi mindenen ment át eddigi élete során, hogyan képzeli el a jövõjét. Az is érdekelni fog bennünket, hogy milyen viszonyban van a családjával, közelebbi és távolabbi hozzátartozóival, kik a jelenlegi barátai és ismerõsei, s kikkel tartott kapcsolatot korábban. A vele való beszélgetések alkalmain elõbb-utóbb aztán minden bizonnyal szóba kerül az is, hogy az illetõnek milyen a viszonya a munkahelyi kollégáival, s milyen kapcsolatok fûzik azokhoz, akikkel — esetleg — egy fedél alatt lakik.

A megismerkedés idõszaka Ugyanebben a helyzetben vannak a különféle támogatással kísért lakóformák munkatársai is, ha valóban meg akarják ismerni lakóikat. Gyakran már az a szituáció is döntõ lehet, amelyben az újonnan munkába álló munkatárs elõször találkozik egy adott felhasználóval. Normális esetben ilyenkor be kell mutatkoznia, röviden mondania kell magáról néhány dolgot, esetleg kitérhet a hobbijaira, a számára különösen kedves tevékenységekre is. Egyébként, a másik személyes életsorsának és aktuális élethelyzetének pontos ismerete az elõfeltétele annak is, hogy a munkatársak ne a fogyatékossággal magyarázzák a felhasználók bizonyos viselkedésmódjait, hangulatait és tulajdonságait, hanem kialakíthassák magukban azt a szemléletet, amely ténylegesen megfelel a felhasználók szükségleteinek és szándékainak. Mindenképpen tudatosítaniuk kell magukban, hogy a fogyatékos emberek sokszor kényszerülnek a saját bõrükön megtapasztalni, hogy az õ szociális kapcsolataik általában kevésbé tartósak, kevésbé intenzívek, kevésbé megbízhatóak mint a nem-fogyatékos embereké. Nem utolsósorban ezért áll elõ olyan gyakran a helyzet, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõi kifejezetten rá vannak utalva az adott szolgáltatás szakembereihez fûzõdõ szociális kapcsolatokra (ld. a „Személyi folytonosság” elnevezésû tárgykört, a 374. oldaltól kezdõdõen).

222

A viszony partneri jellege Az egymással való megismerkedés idõszakában a munkatársaknak egyfelõl egyértelmûen jelezniük kell a felhasználók felé irántuk mutatott érdeklõdésüket, másfelõl viszont tudatosan lehetõséget kell adniuk nekik a távolságteremtésre, a saját személy leválasztására, akár az elutasításra is, amennyiben a közös dolgok és a hasonlóságok mellett engedik szóhoz jutni a kettejük között fennálló különbségeket is. E követelmény mögött „a találkozásokban megõrzött ellenpártiság” (DÖRNER 1991, 51) eszméje húzódik meg, ami elsõsorban azt a célkitûzést igyekszik szemléltetni, hogy a munkatársak és a felhasználók partnernek tekintsék egymást, akik egyértelmûen jelzik a másik fél felé különbözõ erõsségeiket és gyengeségeiket, egymástól eltérõ szándékaikat és kívánságaikat, s ennek alapján, közös erõvel alakítják ki azokat a szabályokat, melyeket kapcsolatuk jövõbeli alakulása során érvényesíteni kívánnak. Az ilyesfajta „konstruktív ellenpártiságra” épülõ viszony mindkét fél számára komoly elõnyökkel jár: nem alakulnak ki a kelleténél szorosabb kötõdések, a partnerek önálló, autonóm személyek maradnak a másik szemében. Az efféle kölcsönös „megállapodások” mind a munkatársakat, mind a felhasználókat megvédik attól, hogy a szükségesnél nagyobb közelségbe kerüljenek egymáshoz, hovatovább függõség alakuljon ki közöttük. Ehelyett a kapcsolat megengedi, hogy a találkozások közelsége mellett minden lelkiismeretfurdalás nélkül meg lehessen õrizni a szükséges távolságot is. További elõnyt jelent, hogy láthatóvá, s ezáltal mindkét fél számára jobban ellenõrizhetõvé válik a szolgáltatás szakemberei és igénybevevõi között zajló, szükségszerû hatalmi játszma. Megfelelõen kordában lehet tartani a túlgondoskodás és a gyámkodás kialakulásának veszélyes tendenciáit is. Ez a veszély szinte minden esetben fenyegeti a fogyatékos és a nem-fogyatékos személyek együttélését, amikor is a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai azzal igazolják túlbuzgó segítõi attitûdjüket, hogy a fogyatékos emberek szemmel láthatóan rászorulnak a segítségükre. A következmény sok



esetben az lesz, hogy a szóban forgó munkatársakat egyre inkább a saját segíteni akarásuk fogja irányítani, s egyre inkább háttérbe szorulnak a felhasználók valós szükségletei. A segítségnyújtás ellentételezéseként aztán — persze rendszerint nem tudatosan — elvárják, hogy a felhasználók hálásak legyenek nekik, jó legyen a közérzetük, s ennek megfelelõen „jól” is viselkedjenek. Amikor aztán a felhasználók egész egyszerûen nem akarnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak, a korábban oly gondoskodó és megértõ munkatárs érzései hirtelen agresszióba és elutasításba csapnak át. Népszerû elnevezéssel „segítõ-szindrómának” (SCHMIDBAUER 1977) nevezzük ezt a fajta, a támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársak és az ott élõ felhasználók között gyakran megfigyelhetõ viszonyt. Az persze, hogy felhívjuk a figyelmet a probléma tudatosításának szükségességére, még messze nem jelenti azt, hogy minden segítõ kapcsolatot szükségszerûen abnormálisnak akarnánk beállítani.

Az elvárások kezelése A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak eleve meg sem szabadna kísérelniük, hogy a felhasználók minden lehetséges elvárásának megfeleljenek. Sokkal inkább azon kell igyekezniük, hogy a lehetõ legegyértelmûbben meghatározzák a felhasználókhoz — külön-külön minden egyes felhasználóhoz — fûzõdõ viszonyukat, s semmiféle kétséget ne hagyjanak bennük afelõl, hogy mely elvárások azok, melyeket teljesíteni tudnak (és akarnak), s melyek azok, amelyeket viszont nem. Az adott munkatárs igen sokféle szerepet tölthet be ennek kapcsán, melynek jellege — más egyebek mellett — jelentõsen függ a kölcsönös szimpátia és a közös érdeklõdési területek meglététõl, de attól is, hogy azonos vagy különbözõ-e a kettejük életkora, vagy hogy azonos nemhez tartoznak-e. Minden esetben figyelembe kell venni az adott felhasználó életkorát, a hivatásos segítõkkel kapcsolatos eddigi tapasztalatait, valamint azt, hogy az õ korában lévõ emberek általában mit szoktak elvárni szociális kapcsolataiktól. Igen fontos az is, hogy a munkatársak a kezdettõl fogva világossá tegyék a felhasználók számára, hogy — elõreláthatólag — milyen hosszú ideig és milyen intenzitással lesznek velük kapcsolatban, azaz mennyire lesz megbízható a köztük kialakuló viszony. Óriási különbség ugyanis, hogy valaki teljes állásban, s szándékai szerint huzamosabb ideig fog-e az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál dolgozni,

ami akár a szorosabb baráti kapcsolatok kialakulásával is kecsegtet, vagy — mondjuk — meghatározott idejû gyakornokként, aki eleve tudja, hogy csak néhány hónapig marad a felhasználók között, s utána minden bizonnyal nem lesz abban a helyzetben, hogy fenntarthassa hozzájuk fûzõdõ kapcsolatait.

Önmegfigyelés és keresõ hozzáállás A különféle segítõképzések általában nemigen tanítják meg a lakhatást nyújtó szolgáltatások leendõ munkatársait arra, hogyan kell önmagukra figyelniük munkájuk végzése közben, s mennyire mehetnek bele a más emberekkel kialakított kapcsolatokba. Pályakezdõként aztán sokszor teljesen felkészületlenül állnak a követelménnyel szemben, hogy megfelelõ szociális kapcsolatokat kell létrehozniuk s fenntartaniuk a rájuk bízott értelmi fogyatékos emberekkel. Elõbb vagy utóbb aztán rá kell jönniük, hogy a kezdetben olyannyira elesettnek és gyengének látszó partner egyre nagyobb befolyást gyakorol rájuk, esetenként akár félelmet is vált ki belõlük, s ezáltal megkérdõjelezi saját, erõs és kompetens segítõként értelmezett szerepüket. Mindenkinek, aki értelmi fogyatékos emberekkel dolgozik, rendszeresen szembesülnie kell a tapasztalattal, s tisztázni kell magában, milyen érzéseket vált ki belõle, amikor õ maga szorul mások segítségére vagy mutatkozik elesettnek. Önmegfigyelés nélkül a velünk szemközt álló másik nem önálló személyként, hanem tárgyként, mégpedig saját megfigyelésünk, saját segítségnyújtásunk, saját vonzalmunk vagy elutasításunk tárgyaként fog megjelenni elõttünk. Csak az önmegfigyelésen keresztül juthatunk el a belátásra, hogy a fogyatékosság, pontosabban: az akadályozottság, nem a személy tulajdonsága, hanem az interperszonális kapcsolatok szintjén kialakuló jelenség. Minden emberre jellemzõ, hogy bizonyos helyzetekben igényli mások segítségét, más helyzetekben pedig nem. A segítségre szorultság az emberi élet alapfeltételei közé tartozik, a fogyatékosságtól teljesen függetlenül. A két dolognak közvetlenül nincsen köze egymáshoz. A munkatársaknak késznek kell mutatkozniuk arra, hogy a fogyatékos emberekkel kialakított kapcsolataikon keresztül önmagukról is új ismereteket szerezzenek. Csak önmagunk megértését megkísérelve juthatunk el mások megértéséig. Ahhoz, hogy megfelelõen kísérhessük és támogathassuk õket személyes fejlõdésükben, érdekelteknek kell lennünk


223


abban, hogy ennek folyamán — személyiségünket mintegy továbbfejlesztve — saját magunk is változásokon menjünk keresztül. Mindez pedig egyfajta „keresõ hozzáállást” követel meg tõlünk, ami nem más, mint az állandó, tudatos keresése egyrészt azoknak a komponenseknek, melyek az értelmi fogyatékos emberekkel összekötnek minket, másrészt pedig azoknak, melyek elválasztanak tõlük. Ennek során egyfajta modellfunkciót kell betöltenünk számukra: képesek vagyunk-e közvetíteni feléjük, hogy ez a keresõ hozzáállás voltaképpen a rájuk irányuló, személyesen értük történõ fáradozásainkat jelenti? Hajlandóak lesznek-e õk is arra, hogy ugyanezzel a hozzáállással lépjenek be a köztünk formálódó kapcsolatba? Emellett igen fontos a munkatársak azon beállítódása, hogy megfelelõ kíváncsiságot mutassanak a másik felé, továbbá ne akarjanak mindent elõre tudni, hanem engedjék, hogy meglepetések érjék õket a kapcsolatban. Csak akkor lehetünk képesek önálló személyeket látni az értelmi fogyatékos emberekben, ha pontosan tisztában vagyunk azzal, milyen érzéseket — félelmet, sajnálatot, elutasítást stb. — váltanak ki belõlünk, s megtaláljuk azokat az eszközöket is, melyekkel a megfelelõ pillanatokban ki is tudjuk feléjük mutatni ezeket az érzéseinket, anélkül mindenesetre, hogy ezzel méltóságukban megsértenénk õket. Természetesen elkerülhetetlen, sõt szükséges is, hogy ez idõnként bizonyos összetûzésekkel is járjon, hiszen csakis akkor jöhetünk tisztába az adott kapcsolatban rejlõ esélyekkel, ha pontosan kitapogatjuk annak határait is. A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak tehát a lehetõ legtudatosabban kell foglalkozniuk azzal, hogy a felhasználók hangulatai és viselkedései közül melyek azok, amelyek a közelség és az öröm érzéseit váltják ki belõlük, s melyek azok, amelyek hatására a távolságtartásra való törekvés, a félelem vagy az elutasítás erõsödik bennük. A munkatársak és a lakók közti viszony alakításának ez a fajta „keresõ hozzáállása” a munkatársi teamben végzett közös cselekvések bázisa is egyben.

A teammunka jelentõsége Minden ember a maga sajátos, egyedi módján észleli környezetét. Mindenki hajlamos arra, hogy a számára szimpatikus emberek esetében inkább azok pozitív tulajdonságait vegye észre, míg a szemében kevésbé szimpatikus személyek esetében inkább azok negatív tulajdonságait lássa meg. Így aztán önmagában egyetlen személy sosem lehet képes „a valóság

224

egészének” felismerésére. E felismerés alapján könynyen belátható, hogy az egyes munkatársak által járt, gondatlan „pedagógiai különutak” alkalmasint igen veszélyesek lehetnek úgy a felhasználók, mint a munkatársi team vagy személyesen a szóban forgó szakember számára. Ha tehát a lehetõ legpontosabb képet szeretnénk magunkban kialakítani egy adott felhasználóról és annak aktuális élethelyzetérõl, akkor nem kerülhetjük meg, hogy a teamen belül intenzív megbeszéléseket folytassunk ezzel kapcsolatban. Amennyiben ezek elmaradnak, annak rendszerint közvetlen kihatása lesz a munkatársak és a lakók viszonyának alakulására. A felhasználók mindig érzékelnek különbségeket az egyes munkatársak között aszerint, hogy mennyire tartják õket fontosnak és kompetensnek. Ha aztán ezek a munkatársak nem teamként jelennek meg velük szemben, akkor szükségszerûen csak a közösség egészétõl elszigetelt szociális kapcsolatok kialakulására nyílik lehetõség a két fél között. Ez pedig magában hordozza a veszélyt, hogy a kölcsönös szimpátiák mellett valódi „ellenségeskedések” is létrejöhetnek az egyes felhasználók és az egyes szakemberek között, s a lakóknak lehetõsége támad az egyes munkatársak egymás elleni „kijátszására”. Hasonló folyamatoknak lehetnek kitéve, s így könynyen egyfajta bûnbak-szerepbe kényszerülhetnek az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõi is. Csak egy jól mûködõ, a szolidaritás talaján álló és együttmûködõ munkatársi team lehet képes arra, hogy megfelelõ nyitottsággal, konstruktív módon kezelje a fenti problémát.

A szakember-szerep értelmezése A támogatással kísért lakóformákban végzett munka bizonyos közelséget eredményez a szakemberek és a felhasználók között. Ennek mértékétõl függõen igen különbözõ lehet az egyes szolgáltatások munkatársaiban a késztetés arra, hogy valamiféle „nagy családként” tekintsenek a munkatársi team és az együtt élõ felhasználók alkotta csoportra, s ennek megfelelõen végezzék szakmai tevékenységüket. Tény és való, hogy napjainkban is léteznek a fogyatékos és a nem-fogyatékos emberek együttélésének a család szervezõdésére emlékeztetõ formái, például az antropozófiai irányzatot képviselõ intézményekben vagy az úgynevezett Camphill-faluközösségekben. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezek az életközösség-modellek szigorúan



megkövetelik, hogy megvalósításuk esetében — igazodva a megélni szándékozott életformához — a szervezeti keretek is „családias” jelleget öltsenek. Sokszor tíz fõsnél is népesebb lakócsoportjaikkal, több mûszakos szolgálati beosztásukkal az értelmi fogyatékosok 24 férõhelyes vagy ennél is nagyobb lakóotthonai semmiféleképpen nem tudnak ilyesfajta keretfeltételeket biztosítani. Abban az esetben viszont, amikor a szakemberek úgy kísérelnek meg az intézményen belül valamiféle családias bánásmódot és a családhoz hasonló érintkezési formákat meghonosítani, hogy mindeközben a külsõ keretek egészen más viselkedésformákat követelnek meg az érintettektõl, hosszabb-röviden távon mindenki könnyen elbizonytalanodhat, s látszatjellegû, szinte kirakatszerû szociális kapcsolatok jöhetnek létre a felhasználók és a munkatársak között. Hasonló nehézségekkel jár az a gyakran elõforduló helyzet, amikor egy felhasználó beleszeret az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás valamelyik munkatársába, vagy igyekszik õt szoros („legjobb”) barátjának/barátnõjének megnyerni. A szakembereknek tudatában kell lenniük, hogy igen sok felhasználónak — egyfelõl — semmiféle választási lehetõsége nincsen barátainak vagy partnerének megválasztása terén. Ezirányú szükségleteik és vágyaik tehát sok esetben érthetõen azokra az emberekre irányulnak, akiket a legjobban ismernek, s akik — a szó szoros értelmében — a legközelebb állnak hozzájuk. Másfelõl pedig, a munkatársaknak azt sem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy elkerülhetetlenül problematikussá válik számukra, ha hagyják magukat belesodródni a fogyatékos ember barátjának, s ezzel egyidejûleg fizetett segítõjének „kettõs szerepébe”. Rendes esetben meg kell kísérelni e két szerepet elkülöníteni egymástól, amennyiben — például — az adott munkatárs munkaviszonya megszûntével alakít ki és tart fenn szoros barátságot valamely felhasználóval. Alapvetõen a legjobb lehetõségekkel természetesen az jár, ha minél több tartós és személyes jelentõséggel bíró külsõ (értsd: a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívüli) kapcsolatot közvetítünk a szolgáltatás minden egyes igénybevevõje számára, hogy ezáltal megteremtsük az esélyt arra, hogy különféle — szeretet, barátság, participáció, segítség iránti — szociális szükségleteiket a legkülönfélébb emberekkel megvalósított együttléteiken keresztül elégíthessék ki (ld. a „Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok” elnevezésû tárgykört, a 263. oldaltól kezdõdõen).

A participáció esélye A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatás mind a mai napig alig-alig adja meg felhasználóinak a lehetõséget arra, hogy aktívan közremûködhessenek az õket célzó szolgáltatások és segítségnyújtási formák kínálatának alakításában, s adott esetben joguk legyen ezekkel kapcsolatosan akár konstruktív kritikát is gyakorolni. A szolgáltatók mindeddig nem sok figyelmet fordítottak arra, hogy ténylegesen bevonják igénybevevõiket a szociális szolgáltatások megtervezésének és kialakításának folyamatába, minek következtében a széles szakmai közvélemény tudatában még mindig az elégedett, „könnyen kezelhetõ” értelmi fogyatékosokról alkotott kép uralja az ezzel kapcsolatos elképzeléseket. A szakemberek nagy tábora továbbra is meg van gyõzõdve arról, hogy az érintetteknél is jobban tudja, mi a jó nekik, és mi nem. Ráadásul, nemritkán az életpraktikus kompetenciák bizonyos szintjének meglététõl teszik függõvé a felhasználók jogát arra, hogy kifejezzék elképzeléseiket és kívánságaikat saját életükkel kapcsolatban. Ezekkel a tényezõkkel a háttérben persze nem is olyan régen még teljesen feleslegesnek tûnt, hogy a szakemberek akár csak tájékoztassák is a felhasználókat a lakhatást nyújtó szolgáltatás mindennapjait érintõ, a fontosabb eseményekre és folyamatokra vonatkozó döntéseikrõl, s valamiféleképpen, személyre szabott eszközökkel megpróbálják megértetni velük e fejlemények okait és következményeit: a felhasználókkal folytatott beszélgetéseket, ne adj’ Isten az ezek kapcsán elõálló nézeteltéréseket vagy konfliktusokat pedig fárasztó és hiábavaló nyûgnek ítélték, melyek csak az idõt rabolják anélkül, hogy bármiféle eredményre vezethetnének. Csak néhány évvel ezelõtt kezdett mind szélesebb körben elfogadottá válni a nézet, hogy engedni kell az értelmi fogyatékos embereket önmaguk pártfogójává válni, s kifejezni saját elképzeléseiket az általuk igényelt segítségnyújtási formákra vonatkozóan. Fokozatosan egyre inkább teret hódít a felismerés, miszerint rendkívül fontos lehetõséget adni a lakhatást nyújtó szolgáltatásokat igénybe vevõ értelmi fogyatékos embereknek arra, hogy úgy a mindennapok természetes helyzeteiben, mint a külön erre a célra szolgáló alkalmakon rendszeresen kifejezhessék vágyaikat, javaslataikat és kritikájukat a nekik nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan. Nemcsak maguk a felhasználók, de a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai is rászorulnak tehát az elõbbiek mind teljesebb részvételét, participációját szolgáló, célzott segítségnyújtásra. Tény, hogy


225


az értelmi fogyatékos embereket sokszor kicsi koruktól kezdve arra igyekeznek nevelni, hogy mindjobban alkalmazkodjanak az adott körülményekhez, s lehetõleg ne lépjenek fel saját igényekkel. Így aztán nemigen áll módjukban megtanulni, hogyan alakítsák ki magukban, s hogyan hozzák mások tudomására a saját, önálló véleményüket. Egyéni javaslataik megformálásához rendszerint individuális támogatást igényelnek, továbbá olyan légkör kell hogy körülvegye õket, amelyben mindenki tisztelettel viszonyul a vele teljesen egyenrangú másikhoz, s amelyben bármikor véleményt lehet nyilvánítani anélkül, hogy ennek következtében számolni kellene bizonyos szankciókkal. Végül nem kerülheti el a figyelmünket, hogy valószínûleg nincs ember, akinek ne esne nehezére olyan személyeket kritizálni, akik jóakaratától — ilyen vagy olyan formában — a saját sorsa függ. Hogy egy adott lakhatást nyújtó szolgáltató menynyire kezeli megfelelõen a felhasználói által gyakorolt kritikát vagy mennyire nyitott a felõlük érkezõ jelzésekre és ösztönzésekre, az — más egyebek mellett — azon mérhetõ le, hogy mennyire magától értetõdõ a munkatársak számára, hogy döntéseikbe vagy az elkövetkezendõ események elõkészítésébe a felhasználókat is bevonják, s megfelelõen tájékoztassák õket ezekrõl, illetve hogy a felhasználóknak mennyire nyílik lehetõsége arra nézve, hogy adott esetben elutasítsák és meghiúsítsák a szolgáltató egyes tervbe vett intézkedéseit.

A munkatársak és a felhasználók közti viszony alakításának alapszabályai A munkatársak és a felhasználók közti viszony megfelelõ alakítása feltételezi néhány alapszabály betartását, melyeket a következõképpen fogalmazhatunk meg magunknak:

1. Tisztelet és partnerség A munkatársaknak — bármiféle megkötés vagy korlátozás nélkül — „személyeket”, s nem egyszerûen a szociális ellátás adott intézményének lakóit kell látniuk a felhasználókban, s ennek megfelelõ tisztelettel és megbecsüléssel kell övezniük õket. A velük való érintkezés minden formájának a kölcsönösségen kell alapulnia (ez legyen irányadó a „tegezés

226

vagy magázás” kérdésének tekintetében is). Kerülni kell a szociális távolságot kihangsúlyozó cselekvéseket vagy jeleket, mint amilyen például a speciális munkaruha viselése, a felhasználók számára nem hozzáférhetõ szolgálati helyiségek kialakítása, bizonyos nyelvi megnyilatkozások használata (ld. a „Nyelvhasználat” elnevezésû tárgykört, a 328. oldaltól kezdõdõen). A munkatársak részérõl betartandó elsõ „alapszabály”: Minden ember képes arra, hogy a maga szószólója legyen.

2. Nyitottság és egyértelmû elvárások A munkatársak felhasználókkal szemben támasztott elvárásainak mindig személyre szabottaknak és fejlõdésorientáltnak kell lenniük, s ezeket egyértelmû megfogalmazásban kell közölniük az érintettekkel. Szándékaik, feladataik és szerepeik világosan felismerhetõk kell hogy legyenek az értelmi fogyatékos emberek számára, s nem hagyhatnak kétséget afelõl, hogy mi az, amit az egyes felhasználók elvárhatnak velük kapcsolatban, s mi az, amit nem. A nyitott, kölcsönös kapcsolat felkínálásának az önismeret megszerzésével, a saját érzések megtapasztalásával kell kezdõdnie. A munkatársak részérõl betartandó második „alapszabály”: Minden embernek joga van arra, hogy õszinték legyenek vele szemben.

3. Átláthatóság A lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti felépítését és mûködését szabályozó — tehát annak hierarchiájára, igazgatási folyamataira, döntési és tájékoztatási mechanizmusaira vonatkozó — minden olyan rendelkezésnek, amely a felhasználókat is érinti, alapvetõen beláthatóaknak kell lenniük az értelmi fogyatékos emberek számára, s a munkatársaknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelõ magyarázattal és szemléltetéssel a lehetõ legátláthatóbbá tegyék ezeket. A mindennapos szituációk az elvárható mértékben elõreláthatóak legyenek és minden esetben biztosítsanak lehetõséget arra, hogy a felhasználók maguk dönthessenek és felelõsen viselkedhessenek velük kapcsolatosan. Mindehhez az szükséges, hogy a munkatársak elõzetesen egyeztessenek a felhasználókkal az aktuális eseményekrõl, idõpontokról és a küszöbön álló döntésekrõl, s — magától értetõdõ módon — tartsák is be a megállapodás eredményeit.



A munkatársak részérõl betartandó harmadik „alapszabály”: Minden ember tudni akarja, mi történik körülötte, és mi vár rá az elkövetkezendõk során.

4. Egyenértékûség Az egyenértékûség nem keverendõ össze az egyenlõséggel. A korábbiakban már tisztáztuk, mennyire fontos a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai és felhasználói együttélésének sikere szempontjából, hogy a közöttük kialakuló kapcsolatok a felek egyenértékûségére épüljenek. A közvetlen érintkezés szabályai rendszerint nem elsõsorban az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás organizációjára vonatkozó elõírásokból adódnak. Normális esetben ezeket a szabályokat nem egyoldalúan, a munkatársak „pedagógiai elképzeléseinek és szándékainak” alárendelve kell meghatározni, hanem — amennyire csak lehetséges — a felhasználókkal együtt, õket egyenrangúnak tekintve, kölcsönös megállapodásokon keresztül kell rögzíteni. Az egyenértékûség elismerése emellett még arra is ki kell terjedjen, hogy a munkatársak alkalomadtán bevallják a felhasználóknak saját bizonytalanságaikat, gyengeségeiket vagy tévedéseiket, sõt adott esetben akár segítségüket is kérjék ahhoz, hogy úrrá lehessenek a nehézségeken. „Ha azt szeretném, hogy jól megértsük egymást, akkor vajon másként viszonyulok-e azokhoz az emberekhez, akikhez a szakmámból adódóan van közöm, mint azokhoz, akikhez más jellegû kapcsolatok fûznek?” — Ez az a kérdés, amit a munkatársaknak — egyfajta „belsõ önkontroll” gyanánt — a kapcsolatalakítás minden helyzetében fel kellene tenniük magunknak. Emellett pedig szakadatlanul tudatosítaniuk kell önmagukban, hogy viselkedésük mindig példaértékû a felhasználók szemében. Emiatt aztán soha nem szabad olyan — mondjuk az öltözködésre, a viselkedésre, az alkoholfogyasztásra stb. vonatkozó — elvárásokat támasztaniuk a felhasználókkal szemben, melyeknek maguk sem tudnának (vagy akarnának) megfelelni. A mindennapokban megvalósuló együttélésbõl eredõen hol hosszabb, hol rövidebb távon, de a munkatársak minden magatartási megnyilvánulása és érzelmi-hangulati állapota vissza fog tükrözõdni a felhasználók viselkedésében és érzésvilágában. A lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóival szemben a munkatársak hatalmi pozícióban vannak. Kötelességük viszont, hogy a lehetõ legóvatosabban bánjanak ezzel a hatalommal. Ahelyett tehát, hogy a kétséges esetekben — ha kell, akár kényszerítõ eszközök alkalmazásával is — az értelmi fogyatékos emberekre erõszakolnák saját elképzeléseiket és

elvárásaikat, inkább meg kell bízniuk a felhasználókban, s hagyniuk kell õket magukat dönteni a rájuk vonatkozó kérdésekben, azaz meg kell hagyni nekik „a kockázatvállalás méltóságát” (ld. „A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei” elnevezésû munkaterület bevezetõjét, a 143, oldaltól kezdõdõen). A szakemberek és a felhasználók hatalmi pozíciója és státusa közti különbségekkel a lehetõ legnyíltabban kell bánni. Folytonosan és közös erõvel vizsgálni kell, hogy ezek a különbségek milyen összefüggésekben szükségesek és mennyiben tekinthetõk a különbözõ szerepek és feladatok elkerülhetetlen következményeinek, illetve hogy mely területek azok, ahol viszont kifejezetten feleslegesek és le kell építeni õket annak érdekében, hogy ne hátráltassák a munkatársak és a felhasználók közötti viszony pozitív alakítását (vö. SPECK 1987, 208-tól). A munkatársak részérõl betartandó negyedik „alapszabály”: Úgy bánj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy mások bánjanak veled.

5. Szerénység A munkatársaknak éppúgy tisztában kell lenniük a tevékenységükben rejlõ lehetõségekkel, mint ahogyan ismerniük kell annak határait is. Mindegyre tudatosítaniuk kell magukban, hogy senki emberfiát nem lehet kívülrõl, egyszerûen „megváltoztatni”. Egy ember megváltoztatására csakis önnön maga lehet képes. Amit mások esetében — kísérõként, referenciaszemélyként — megváltoztathatunk, az legfeljebb az a kontextus, a szociális és tárgyi feltételek azon rendszere, amely az illetõt körülveszi, amelyben él. Amit tehát megtehetünk, az az, hogy komolyan vesszük és támogatjuk a másik cselekvéseit és érzéseit, barátként vagy tanácsadóként a rendelkezésére állunk, s ezáltal megnyitjuk elõtte annak lehetõségét, hogy önrendelkezése és önbizalma — kvázi „belülrõl”, önmagától — kialakulhasson és fejlõdhessen. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a munkatársak egészen konkrétan jelezzék a felhasználók felé, hogy semmiképpen nem megváltoztatni akarják õket, hanem személyes életútjuk kísérésére vállalkoztak, s személyre szabott segítséggel és ösztönzésekkel a rendelkezésükre állva akarják szolgálni individuális fejlõdésüket. A munkatársak részérõl betartandó ötödik „alapszabály”: „A kontextus fontosabb, mint maga a textus” (BATESON, id. DÖRNER 1990, 34).


227


6. Bizalom A támogatással kísért lakóformák munkatársainak egyik elsõrendû feladata abban áll, hogy bizalmas kapcsolatokat építsenek ki a szolgáltatás lakóival. Ennek elõfeltételeként meg kell bízniuk minden egyes értelmi fogyatékos emberben és töretlenül hinniük kell abban, hogy képesek felelõsen cselekedni, sõt — megfelelõ segítség és fejlesztés esetén — még valamennyire növelni is tudják e felelõsségvállalás mértékét: „A saját felelõsség viselésének szubjektív képességét, az ember »önmagára vonatkoztatottságának« (Luhmann) minõségét senkitõl nem vitathatjuk el, akármennyire korlátozzák is az egyén fejlõdését jól körülírható szomatopszichés károsodások, s ennek következtében akármilyen nagy mértékben szoruljon is rá mások külsõ segítségére, felebaráti gondoskodására” (SPECK 1987, 210). Ahelyett tehát, hogy mindent átvállalnának helyettük, a munkatársaknak — amennyire csak lehetséges — a felhasználókkal közösen végzett tevékenységekre kell korlátozniuk tevékenységüket, s persze biztosítaniuk kell õket arról, hogy szükség esetén a rendelkezésükre állnak. Azoknál az értelmi fogyatékos embereknél, akik alkalmasint esztendõk hosszú során át voltak kitéve a szakemberek „túlgondoskodásának”, ez idõnként akár azt is jelentheti, hogy úgyszólván „vissza kell gördíteni az útjukba a szükséges akadályokat” (DECKER, HOFSTETTER 1991, 62–63). Bizalmas kapcsolatok csak nagyon lassan, a felek kölcsönös egyetértésére támaszkodva alakulhatnak ki. Ebben pedig a felhasználóknak legalább akkora szerepe van, mint a munkatársaknak. A munkatársak részérõl betartandó hatodik „alapszabály”: Fel kell vállalni a kockázatot! A kontroll idõnként elkerülhetetlen, de a bizalomra mindig szükség van.

7. Elismerés és elfogadás Minden egyes ember számára létfontosságú, hogy a többiek akceptálják az érzéseit, s elfogadják õt akkor, amikor ezeket kifejezésre juttatja. Mindebbe az is beletartozik, hogy a szakemberek ne kezeljék le, ne próbálják meg visszaszorítani a felhasználók negatív érzelmeit vagy hangulatait, hanem a lehetõ legkomolyabban vegyék õket, a munkatársi teamen belüli kapcsolataikkal mutassanak „élõ példát” az érzelmek pozitív kifejezésére, s segítsék a felhasználókat a másikkal szemben megfelelõ bánásmód kialakításában. Ugyanilyen fontos, hogy megfelelõ komoly-

228

sággal reagáljanak a felhasználók kérdéseire és kielégítõ válaszokat adjanak ezekre még akkor is, ha a valaki számtalanszor ismétel bizonyos kérdéseket. A súlyos fokban fogyatékos emberek esetében elfogadásunk és rokonszenvünk jelzéseit individuális eszközökkel, adott esetben közvetlen testi ingereken — simogatáson, masszírozáson stb. — keresztül kell közvetítenünk feléjük. A munkatársak részérõl betartandó hetedik „alapszabály”: Minden ember rászorul arra, hogy a többiek feléje forduljanak, s érzékeny a másik érzéseire és hangulataira (SIEGENTHALER, id. DÖRNER 1991a, 41).

8. Individualizáció A munkatársaknak maximálisan tekintettel kell lenniük a felhasználók individuális igényeire, kívánságaira, az általuk szeretett vagy nem szeretett dolgokra. Általában nagy jelentõséget kell tulajdonítaniuk a felhasználókkal folytatott személyes beszélgetéseknek, a nem beszélõ lakók esetében pedig élniük kell a különféle nonverbális kommunikációs formák nyújtotta lehetõségekkel. E beszélgetések keretében adott esetben — de sohasem kötelezõ érvénnyel! — kifejezetten bizalmas témákat, például az aktuális életproblémákkal vagy a szexualitással összefüggõ kérdéseket is érinteni lehet. A bizalmas beszélgetések alkalmait rendszerint nem kell elõre tervezni, mert ez szinte bizonyosan félelmet és elutasítást vált ki a legtöbb felhasználóból. Többnyire sokkal kedvezõbb, ha a munkatársak valamilyen közös tevékenység — kötetlen séta, együttesen végzett házimunka, kávézás stb. — közben kezdeményezik a beszélgetést, hiszen az ilyen cselekvések közben mindkét partner könnyebben feloldódik, s kevésbé esik nehezére, hogy elmondjon a másiknak bizonyos dolgokat. E téma kapcsán is érvényes a kapcsolatban részt vevõ felek egyenértékûségének alapelve, ami ebben az összefüggésben nem jelent mást, mint hogy az adott beszélgetés tárgyát nemcsak a felhasználók ügyes-bajos dolgai, hanem idõnként a munkatársak problémái is képezhetik. A szakemberek és a felhasználók viszonyának kellõen személyre szabott alakítása, megfelelõ individualizáltsága — többek között — abban is megmutatkozik, hogy az éppen szolgálatba álló vagy az aznapi szolgálatukat befejezõ munkatársak különkülön, személy szerint üdvözlik az egyes felhasználókat vagy búcsúznak el tõlük, s kialakítják az ilyen alkalmak különféle „individuális ceremóniáit”, továbbá hogy az egy lakócsoportban együtt élõ személyek kölcsönösen jól ismerik a többieket, azaz



mindenki tud a másik élettörténetérõl, érdeklõdéseirõl, az általa kedvelt és elõszeretettel végzett dolgokról, de persze gyengeségeirõl is. A munkatársak részérõl betartandó nyolcadik „alapszabály”: A saját igényeit és vágyait mindenki maga ismeri a legjobban.

9. Fejlõdésorientált gondolkodás és cselekvés Embernek lenni annyit tesz, hogy életünk egyetlen pontján sem állapodunk meg, hanem mindig és mindegyre továbblépünk, fejlõdünk. Az ember egyszerre alakítója és áldozata a saját életkörülményeinek. Az emberi találkozások nem már végérvényesen kialakult, hanem folytonosan formálódó kapcsolatokban jönnek létre. Amikor meg akarunk érteni egy másik embert, akkor nem abból kell kiindulnunk, hogy mi mindent nem tud vagy mi mindent mulasztott el ezidáig, hanem mindenekelõtt abból, hogy mi minden lehet még belõle, mi mindenné válhat még a késõbbiekben. A kapcsolatok alakulása szempontjából döntõ jelentõségû, hogy felismerjük és elismerjük a fejlõdésben, például a fejlõdés tempójában mutatkozó individuális különbségeket. Minden ember életében vannak olyan idõszakok, amikor gyorsabban fejlõdik, de vannak olyanok is, amikor ez a folyamat lelassul (ld. az „Idõkeretek” elnevezésû tárgykört, a 186. oldaltól kezdõdõen). Ha tehát a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai állandóan változásokat akarnak elérni és erõltetik a fejlõdést, akkor ezáltal esetleg olyan tempót

diktálnak, ami kollégáikat éppúgy elbizonytalanítja, mint a felhasználókat. Le kell hát fékezniük, ha valóban intenzív kísérést akarnak nyújtani embereknek, akik esetleg éppen nyugalomra és állandóságra vágynak életük korábbi, viharos és kusza idõszakai után. Az érem másik oldala persze az, hogy e csendesebb szakaszok elteltével újra és újra növelni kell a tempót, bõvíteni a kínálatot, s a felhasználókat megfelelõen ösztönözni kell az új tapasztalatok szerzésére. A munkatársak részérõl betartandó kilencedik „alapszabály”: Az ember nem más, mint ami még válhat belõle.

10. Felszabadult és félelmektõl mentes légkör megteremtése Többek között a következõ szempontok mentén lehet megítélni, hogy egy adott támogatással kísért lakóformában együtt élõ és dolgozó személyek közti légkör valóban felszabadult és félelmektõl mentes-e: magas szintû, kölcsönös segítõkészség és tapintat; a másik vágyaira és igényeire való odafigyelés; készség a másik hibáinak és gyengeségeinek megbocsátására; érdeklõdés a többiekkel együttesen végzett aktivitások iránt, s végül, de nem utolsósorban hajlandóság arra, hogy megfelelõ idõt áldozzunk ezekre a tevékenységekre. A munkatársak részérõl betartandó tizedik „alapszabály”: Minden ember biztonságban, jó kezekben akarja magát tudni.

Irodalom DECKER, Ch.; HOFSTETTER, G.: Die Kunst der kleinen Dinge des Alltags — oder: Wie entsteht zwischen Mitarbeitern und Bewohnern Gleichheit? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991, 59–68. DÖRNER K.: Umgang mit Akutkranken — von chronisch Kranken gelernt. In: Bock, Th.; Mitziaff, St. (Hrsg.): Von Langzeitpatienten für Akutpsychiatrie lernen. Bonn 1990, 31–38. DÖRNER, K.: Mosaiksteine für ein Menschen- und Gesellschaftsbild — Zur Orientierung psychiatrischen Handelns. In: Bock, Th. — Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991a, 38–46. DÖRNER, K.: Wie gehe ich mit Bewohnern um? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991b, 32–58. DÖRNER, K.; PLOG, U.: lrren ist menschlich: Lehrbuch der Psychiatrie/Psychotherapie. Bonn 1990. FEUSER, G.: Die Lebenssituation geistig behinderter Menschen. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?! München 1991.

HARTFIEL, G.; HILLMANN, K.-H.: Wörterbuch der Soziologie. Stuttgart 1972. KENDRICK, M.: Service user and family empowerment. Mitschrift eines Vortrages. Boston 1993. KENDRICK, M.: Safeguarding the quality of human services. Mitschrift eines Vortrages. Boston 1993. KÜHN, D.: Organisationen sozialer Arbeit: Administrative Strukturen und Handlungsformen im Sozialwesen. In: Biermann, B. u. a.: Soziologie. Neuwied, Berlin, Kriftel 1992. MOSHER, L. R.; BURTI, L.: Psychiatrie in der Gemeinde — Grundlagen und Praxis. Bonn 1992. NOUVERTNÉ, K.: Professionelle Arbeit muß sich dramatisch ändern. In: Dörner, K. (Hrsg.): Aus leeren Kassen Kapital schlagen. Gütersloh 1994, 67–106. ROTH, H.: Pädagogische Anthropologie. Band 1: Bildsamkeit und Bestimmung. Hannover 1971. SCHMIDBAUER, W: Die hilflosen Helfer. Reinbek 1977. SPECK, O.: System Heilpädagogik: Eine ökologisch-reflexive Grundlegung. München 1987.


229



A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó korábban túlnyomórészt negatív tapasztalatokat szerzett a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakembereihez fûzõdõ szociális kapcsolataiban. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai közül jelenleg igen kevesen vannak olyanok, akikkel a felhasználó bensõséges, bizalmas viszonyban van. 3. A felhasználó viszonya a lakhatást nyújtó szolgáltatás egy vagy több munkatársához jelenleg inkább problematikusnak mondható. 4. A felhasználónak ez idõ szerint nincsenek semmiféle nem-professzionális szociális kapcsolatai, vagy csak igen korlátozott számban rendelkezik ilyenekkel. 5. A felhasználó kizárólag a szakmai oldalukról ismeri azokat a munkatársakat, akikkel rendszeresen együtt van. Semmit, vagy igen keveset tud azok személyes élettörténetérõl, érdeklõdési körérõl vagy vágyairól. 6. A felhasználó jelentõs támogatásra szorul ahhoz, hogy érzelmeit ki tudja fejezni. 7. A felhasználó az átlagosnál több alkalmat igényel a személyes jellegû, bizalmas beszélgetésekre. 8. A felhasználóval nem, vagy csak igen korlátozott mértékben lehet a beszéden keresztül kommunikálni. Esetében emiatt szükség van olyan nonverbális kommunikációs formák és eszközök alkalmazására, melyek bizalmasságot, meghittséget és emocionális közelséget közvetítenek feléje. 9. A felhasználót jelentõs mértékben támogatni kell abban, hogy képes legyen magában kialakítani és mások felé is kifejezni a saját véleményét, kívánságait vagy egyet nem értését.

Összmegítélés Individuális szükségleteibõl és tapasztalataiból következõen a felhasználót jelentõsen támogatni kell kapcsolatainak alakításában.

230




A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A munkatársak elfogadják a felhasználók emocionalitását és segítik õket érzelmeik kifejezésében. A felhasználók negatív érzéseit, rossz hangulatait vagy közérzetét, negatív szokásait vagy hajlamait nem bagatellizálják el, nem ezek eltussolására, hanem komolyan vételére törekszenek. 2. A felhasználók különféle viselkedésmódjait, hangulatait és tulajdonságait a munkatársak nem egyszerûen a fogyatékosság számlájára írják, hanem személyes életsorsuk és aktuális életszituációjuk ismeretében értelmezik. 3. A munkatársak általánosságban nagyra becsülik a felhasználókkal folytatott beszélgetéseket, melyek a személyes és bizalmas tanácsadás elemeit is magukban foglalják. Azokban az esetekben, ahol a beszéden keresztül történõ kommunikációra nem, vagy csak korlátozottan nyílik lehetõség, megfelelõ, bizalmasságot, meghittséget és emocionális közelséget közvetítõ nonverbális kommunikációs formákat alkalmaznak (bazális ingerek és stimulációk közvetítése simogatáson, masszírozáson stb. keresztül). 4. A felhasználók kérdéseit — ideértve a sztereotíp kérdéseket is — a munkatársak komolyan veszik, s megfelelõ és érthetõ választ adnak rájuk. 5. Az egymással való érintkezés szabályait — a házirendtõl kezdve a mindennapos megállapodásokig — a munkatársak nem kész tényként közlik a felhasználókkal, hanem velük egyeztetve alakítják ki. A fontos szabályokat írásban is rögzítik. 6. A munkatársak a közeljövõben esedékes eseményeket, idõpontokat és döntéseket minden esetben megbeszélik a felhasználókkal, s ezeket a közös megegyezésen alapuló megállapodásokat ugyanolyan elkötelezettségnek tekintik és ugyanúgy betartják, mint a nem-fogyatékos személyekkel kötött megállapodásokat.


231


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A munkatársak minden szándékukról, tevékenységükrõl, feladatukról és szerepükrõl felvilágosítást és indoklást adnak a felhasználóknak, s világossá teszik, mi az, amit az adott felhasználó elvárhat tõlük, és mi az, amit nem. 8. A munkatársak nem domináns szerepben lépnek fel a felhasználókkal szemben, hanem beismerik saját gyengeségeiket és hibáikat is. 9. A felhasználók nem csak szakmai oldalukról ismerik azokat a munkatársakat, akikkel rendszeresen együtt vannak. A munkatársak magukról is beszélnek a felhasználóknak, és idõnként — megfelelõ módon és keretek között — engedik nekik, hogy betekinthessenek személyes életükbe. 10. A munkatársak igyekeznek képessé tenni a felhasználókat önálló véleményeik megalkotására, és támogatják õket kívánságaik és kritikájuk kifejezésében. 11. A munkatársak a mindennapok spontán helyzeteiben, de külön e célból szervezett beszélgetések keretei között is, rendszeresen kikérik a felhasználók véleményét, és tájékozódnak kívánságaik felõl. Fõleg így van ez a felhasználók alapvetõ életterületeit érintõ intézkedések meghozatalával kapcsolatban.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a felhasználókhoz fûzõdõ viszonyuk a lehetõ legpozitívabb módon alakulhasson.

232


Együttélés • Magánjelleg és individualizáció

6.3.4. tárgykör:

Magánjelleg és individualizáció „Az ember lakása sérthetetlen” — fogalmaz a német alkotmány 13. cikkelye. Ez a mondat valamiféle nem tetszõlegesen kicserélhetõ tégla az alaptörvény épületében, hanem egy évszázadok alatt fokozatosan kialakult, egyetemes érvényû emberi szabadságjog kifejezõdése, ami alapvetõ jelentõségû a modern alkotmányértelmezés szempontjából. Közismert, hogy az intézményes elhelyezés, azaz egy, valamely lakhatást nyújtó szolgáltatásnál biztosított férõhely jogi értelemben nem számít lakásnak. Ennek ellenére legalább az idézett alkotmánycikkely mögött megbújó gondolati magnak meg kellene jelennie, s emberi alapjogként kellene érvényesülnie ott, ahol a kényszerítõ erõvel bíró jogi keretfeltételek ezt nem írják kötelezõ érvénnyel elõ (vö. SCHWARTE 1994).

saját cselekvés feletti szabad rendelkezésre vonatkozó szükségletnek, mint ahogyan ki kell elégítenie az emberi kapcsolatok, a zavartalan négyszemközti beszélgetések és az — egy vagy több személlyel megvalósuló — együttélés iránti igényeket is. Az értelmi fogyatékos emberek másoknál sokkal jobban ki vannak téve a szociális elszigetelõdés veszélyének. Az izoláció kialakulását megelõzendõ, a lehetõ legkiegyensúlyozottabb viszonyba kell hozni egymással és személyes jelentõséggel kell felruházni a két fenti, a magánjellegre és a szociális interakciókra vonatkozó komponenset (vö. THESING 1993).

Individualizáció A lakás magánjellege A lakás rendes esetben az ember életének azon helyszínei közé sorolható, amely fölött — összevetve, mondjuk, a munkahelyével — nagymértékben saját maga rendelkezik. A saját lakásában mindenki „a maga ura” lehet; azt teheti, amit csak akar. Természetesen itt is számolnunk kell bizonyos korlátozó tényezõkkel: a bérlakások esetében a bérlõ általában nem építtetheti át az ingatlant; a szomszédokat esetleg zavaró tevékenységeket (például zenélést vagy zenehallgatást) csak a nap meghatározott idõszakaiban lehet végezni. Minden korlátozás nélkül magunk határozhatjuk meg viszont, hogy a saját lakásunkban mikor és hogyan kapcsolódunk ki, hogyan osztjuk be a rendelkezésünkre álló idõt, vagy hogy mikor akarunk egyedül lenni és mikor keressük mások társaságát. A támogatással kísért lakóformákban csakis akkor lehet kielégíteni a lakhatáshoz tartozó — az egyedüllét és zavartalanság, a biztonság és védelem, a bizalmasság és folytonosság, a megfelelõ szociális kontaktusok és kommunkáció iránti — emberi alapszükségleteket, ha biztosított a szolgáltatásnak helyet adó lakás vagy a felhasználók saját szobáinak magánjellege, valamint a privát lakóterek individuális kialakítása és alakíthatósága. A lakásnak és a saját szobának éppúgy meg kell felelnie a saját személy és a

Az individualizáció fogalmával általában arra a jelenségre szoktunk utalni, miszerint az utóbbi évek társadalmi változásainak hatására az emberi életstílusok mindinkább differenciálódnak, egyre nagyobb különbségeket mutatnak egymáshoz képest. Fokozatosan nõnek az egyén választási lehetõségei arra nézve, hogy milyen lakó- és életformát tart a maga számára leginkább kívánatosnak. A hagyományos, családi együttélésre alapuló lakóformák mellett az utóbbi idõben megjelentek a lakóközösségek és a párkapcsolatra épülõ lakóformák, illetve egyre elterjedtebbé vált az egyedül lakás is. Ma már nagyon kevesen vannak azok, akik egész életüket ugyanazon a lakóhelyen élik le. Fõleg az egyes életfázisok közti átmenetek idõszakai járnak gyakorta együtt lakhelyváltással, de a szakmai karrierben bekövetkezõ változások is sokszor költözést vonnak maguk után. Ennek következtében a legtöbb ember a számára bizalmas személyek helyett egyre inkább a neki jobbára idegen emberekkel érintkezik és tart fenn — munkahelyen, szabadidõ eltöltése közben, utazások során stb. — szociális kapcsolatokat, s újra és újra arra kényszerül, hogy átálljon a szociális kapcsolatrendszerében idõrõl idõre beálló módosulások következményeire. Miközben az értelmi fogyatékos emberek sem kerülhetik el, hogy rendre alkalmazkodjanak a fenti


233


változásokhoz, mind a mai napig nincs részük számos említett — s nem csupán a lakhatással összefüggõ — választási lehetõségben. Például, a lakóotthonokban élõ személyek még pusztán jogi értelemben sem élvezhetik a fent idézett, a német alkotmány 13. cikkelyében lefektetett emberi alapjog védelmét, mert egy lakóotthoni férõhely nem minõsül lakásnak. Esetükben legalábbis erõsen korlátozódik tehát a magánszférára vonatkozó alapvetõ, alkotmányosan is rögzített önrendelkezési jog. Az egyén privát terébe történõ illetéktelen behatolást az egyik legsúlyosabbként kell felfognunk azon támadások között, melyeket az ember személyisége ellen a társadalom elkövethet. Az értelmi fogyatékos emberek valóban személyre szabott, kellõképpen individualizált lakókörülményeinek megteremtését csakis jogi státusuk megváltoztatásán keresztül lehetne elérni („lakó” helyett „bérlõ”, a fogyatékosságügy valamely intézményének „gondozottja” helyett a szociális szolgáltatások „kliense” és így tovább). Az alkotmány 13. cikkelyének legalább az alapgondolatát be lehetne azonban emelni a támogatással kísért lakóformák praxisába, amennyiben a szolgáltatók a lehetõ legnagyobb visszafogottságot és óvatosságot biztosítanák a bármely értelmi fogyatékos ember magánszférájába való bármiféle illetéktelen behatolással szemben.

A magánjellegre vonatkozó igények A lakóformák változását a lakhatással összefüggõ szükségletek átalakulása kísérte. Erõsödött az olyan privát lakóterek iránti igény, melyekben az ember zavartalanul, mások alkalmatlankodásától védve érezheti magát. A jelen társadalmában mindenki számára nagyon fontos a lakószféra magánjellege és individualizált kialakítása, mégis meglehetõsen nagy különbségek mutatkoznak e tekintetben az egyes emberek között. Vannak, akik az átlagosnál is nagyobb mértékben igénylik életterük magánjellegének biztosítását, míg mások, amikor csak tehetik, a társaságot keresik. Még egyazon személy esetében sem maradnak meg változatlanul ezek a szükségletek, hanem — az életkor, a biográfiai tapasztalatok, a jelenlegi életszituáció függvényében — folytonosan módosulnak. Az individualizálás, többek között, azt is jelenti, hogy kiemeljük és kihangsúlyozzuk az egymással együtt élõ és dolgozó emberek, esetünkben a lak-

234

hatást nyújtó szolgáltatások egyes felhasználói, illetve a felhasználók és a munkatársak között fellelhetõ egyéni különbségeket. Az „értelmi fogyatékos” szabványfogalmának használata igen sok esetben elmossa az egyes felhasználók között fennálló határokat, s arra csábít, hogy könnyelmûen eltekintsünk a rájuk jellemzõ individuális különbözõségektõl. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy konkrét, élõ személyekrõl vajmi keveset mondhatunk az ilyesfajta kijelentésekkel. Mindezért, a magánjelleg és az individualizáció csak akkor és ott biztosítható, ha és ahol nem gondolkodunk olyasféle leegyszerûsítõ sémákban, miszerint a felhasználókra, csak azért mert mindannyian értelmi fogyatékosok, eleve jellemzõek lennének bizonyos közös tulajdonságok és ismérvek, vagy eleve azonos igényekkel és szükségletekkel rendelkeznének. Még ma is jellemzõ, hogy az illetékesek a rájuk jellemzõnek vélt szükségletek és tulajdonságok egyfajta „összemosásának”, uniformizálásának elvén tervezik, építik fel és mûködtetik az értelmi fogyatékos emberek ellátását célzó intézményeket. Ebbõl a perspektívából szemlélve aztán az egyéni jellegzetességek figyelembevételére, vagyis az individualizációra vonatkozó igények sok esetben nem többek a „gépezetbe került porszemeknél”. A magánjelleg és az individualizáció minõségeit tehát nem csak a támogatással kísért lakóformákban kell biztosítani, hiszen — emellett vagy ezzel párhuzamosan — e fogalmak azt is jelentik, hogy az értelmi fogyatékos emberek számára az adott kultúrának megfelelõ, társadalmilag elfogadott lakóformák teljes palettáját hozzáférhetõvé kell tenni.

Individualizáció a mindennapokban Minden olyan intézményben, amelyben emberek viszonylag nagyobb csoportja él együtt, szükségszerûen jelentkeznek a fent említett „összemosási tendenciák”. Ezek hatása csakis akkor küszöbölhetõ ki, ha a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai tudatosan törekszenek arra, hogy közelebbrõl is megismerjék, s maximálisan tekintetbe vegyék az egyes felhasználók személyiségét, élettörténetét, sajátos életkörülményeit, az általuk kedvelt és elutasított dolgokat. A lakhatást nyújtó szolgáltatások mindennapos életében magától értetõdõnek kellene lennie, hogy az egyes lakók életének jelentõs eseményei — születésnapok, névnapok, különféle jubileumok stb. — nemcsak hogy rendszeresen megünneplésre kerülnek, de ezeket az ünnepségeket mindig az



egyénhez leginkább illõ módon, individuálisan kialakított keretek között bonyolítják le. Az együttélés során éppígy figyelembe kell venni és megfelelõen kell kezelni az egyes felhasználók életében bekövetkezõ olyan különleges eseményeket, fordulatokat is, mint amilyen, például, egy közeli hozzátartozó elvesztése. Ezért kell az individualizációt — többek között — a rehabilitációs tevékenységet irányító alapelvek legfontosabbjai közé sorolnunk, ami elsõsorban arra szólít fel, hogy mindenfajta segítséget az ezt igénybe vevõ felhasználó biográfiájának megismételhetetlenségéhez és aktuális életszituációjának egyediségéhez igazítsunk. A felhasználók magánjelleg iránti igényeit bármiféle korlátozás nélkül, úgy kell elfogadnunk, ahogy vannak. Amennyire csak lehetséges, támogatnunk kell õket egyéni érdeklõdéseik megvalósításában, individuális érdekeik képviselésében, a számukra személyes fontosságú tevékenységek végzésében (például, privát élettereik leginkább személyre szabott kialakításában, vagy sajátos feladatmegoldási módjaik megtalálásában). A felhasználók életkörülményeinek normalizálását célzó törekvéseknek együtt kell járniuk az individualizáció irányelvének érvényesítésével, ami nem kevesebbet jelent, mint hogy minden egyes, ebbe az irányba megtett új lépésnek személyes jelentõséggel kell bírnia számukra. A támogatással kísért lakóformák mindennapjaiban megvalósított individualizálás — többek között — azt jelenti, hogy minden egyes lakó bármiféle megkötés nélkül, szabadon rendelkezhet arról és maga döntheti el, hogy mikor akar visszavonulni, illetve mikor akarja idejét mások társaságában tölteni. Az értelmi fogyatékos emberek lakhatással kapcsolatos szükségletei ugyanúgy személyre szabottak, mint nem-fogyatékos embertársaik esetében. Vannak köztük, akik szívesebben laknak egyedül a saját lakásukban vagy szobájukban, míg mások tudatosan keresik a többiek társaságát, és nem akarnak egyedül élni. Fontos azonban, hogy az utóbbi csoportba tartozóknak is rendelkezésére álljon egy-egy kis zug, ahová esetenként visszahúzódhatnak és maguk lehetnek. Minden lakónak bármikor be kell tudni jutnia a saját privát helyiségeibe. Alapvetõen biztosítani kell, hogy aki és amikor akarja, bezárhassa a saját szobáját, fürdõszobáját és WC-jét. A munkatársak csak az érintett felhasználók kifejezett jóváhagyásával kaphatják meg az e helyiségek ajtajait nyitó kulcsmásolatokat. Az elegendõ privát tér azonban — bár megléte ezek megvalósulásának elengedhetetlen elõfeltétele — önmagában még nem szavatolja a magánjelleg és

az individualizáció teljesülését. Az a döntõ, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatásnál olyan légkör uralkodjék, amelyben minden egyes felhasználó magától értetõdõ módon meg is élheti e magánjelleg érvényesülését. Általánossá kell válnia, hogy a munkatársak csak mint vendégek léphetik át a lakók saját szobáinak küszöbét, azaz természetesnek kell venniük, hogy ebbéli státusukban minden esetben kopogniuk kell az ajtón, s persze el kell fogadniuk azt is, ha a szoba tulajdonosa éppen egyedül kíván lenni és nem akarja, hogy zavarják. A szükséges rendrakást és takarítási munkákat saját helyiségeikben maguknak a lakóknak kell elvégezniük. Abban az esetben, ha e feladatok ellátásában a munkatársak segítségére szorulnak, a teendõket mindig elõre egyeztetni kell velük, és — a minél önállóbb boldoguláshoz nyújtott segítség értelmében — mindent velük együtt kell végezni. A lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti kereteinek és szervezési folyamatainak elegendõen rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy minden egyes felhasználó a lehetõ legnagyobb önállósággal alakíthassa ki saját mindennapjai menetét. Fontosak lehetnek ennek kapcsán — többek között — a következõk: a közös étkezések idõpontjai ne legyenek mereven, elõre rögzítettek, hanem mindig közös megállapodáson alapuljanak; a felhasználók ételeit személyre szabott módon, „a saját szájuk íze szerint” lehessen elkészíteni és az egyéni sajátosságokhoz és kívánságokhoz igazodjanak azok elköltésének idõpontjai és keretei is; ne legyen egységes „villanyoltás”, vagyis mindenki számára kötelezõ érvényû lefekvési idõ; a tisztálkodások szervezését ne úgynevezett „fürdési napok” kijelölésével oldják meg stb. A felhasználóknak meg kell kapniuk a lehetõséget arra, hogy a nap megfelelõ idõszakában privát helyiségeikben zavartalanul fogadhassanak látogatókat. A lakás vagy lakóintézmény légkörének kellõképpen vendégszeretõnek kell lennie, hogy a látogatók jól érezzék magukat benne. Alkalmas lehetõségeket kínálhatnak a látogatásokra — más egyebek mellett — a délutáni kávézásra, esetleg ebédre vagy vacsorára szóló, elõkészített vagy spontán meghívások, a különféle ünnepekre történõ invitálások, a távolabbi vendégek részére szálláslehetõség felajánlása stb. Emellett, a felhasználóknak — a saját lehetõségeiken belül és a saját felelõsségük függvényében — maguknak kell eldönteniük, hogy esténként mikor jönnek haza. Alapvetõen el kell utasítanunk a lakhatást nyújtó szolgáltató minden olyan elõírását, ami tiltja, korlátozza vagy akadályozza õket ebbéli joguk gyakorlásában (például úgy, hogy egységesen szabályozott „kimenõket” engedélyez csak, meghatá-


235


rozott idõpontban kapuzárást rendel el, vagy a házból való kijárás lehetõségét a felhasználók „jó magaviseletéhez” köti stb.). Továbbmenve, a lakóknak meg kell adni a lehetõséget arra, hogy ha mindennapos teendõik és munkahelyi feladataik megengedik és ebbéli szándékukról a munkatársakat elõzetesen röviden tájékoztatták, bármiféle különleges „engedélyek” megszerzése nélkül, akár több napra is elutazzanak, s meglátogassák rokonaikat vagy barátaikat. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak minden erejével azon kell fáradoznia, hogy amennyire csak lehetséges, leépítse azokat a strukturális kereteket és adminisztratív akadályokat, melyek korlátozhatják a szolgáltatását igénybe vevõk mozgásszabadságát. Ha ez nem (vagy egyelõre még nem) lehetséges, akkor a kérdéses ügyekben legalábbis olyan egyezségekre kell jutnia a felhasználókkal, melyek minden érintett számára vállalhatók. Ezzel természetesen nem szûnnek meg a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak a felhasználók védelmét és a róluk való gondoskodást érintõ kötelezettségei. Ha azonban a szakemberek egyoldalúan értelmezik, s pusztán a kockázat lehetséges minimumra csökkentésének szándékával kezelik e kötelezettségeiket ahelyett, hogy mindig új és mindig konkrét egyensúlyt teremtenének meg köztük és a felhasználók szabadságjogai és kibontakozási lehetõségei között, akkor könnyen a gyámkodó túlgondoskodás zsákutcájába tévedhetnek. A felhasználóknak a nap bármely szakában alkalmat kell kapniuk arra, hogy zavartalanul intézhessék távolsági telefonbeszélgetéseiket. Ugyanígy magától értetõdõ a levéltitok sérthetetlenségének megõrzése is. Többnyire még az olvasni nem tudó felhasználók is képesek arra, hogy engedélyezzék vagy elutasítsák postai küldeményeik mások általi kibontását. Nem mindenki szereti a csoportos üdüléseket, vagy legalábbis nem szívesen töltené még a szabadságát is azokkal, akikkel az év többi napján egyébként is egy fedél alatt él, ráadásul rendszerint anélkül, hogy szabadon döntött volna errõl az együttélésrõl. Bizonyos, hogy ez alól a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõi sem kivételek. Ezen túlmenõen, a valamiféle „feltûnõ jegyeket” hordozó személyek általában akkor válnak igazán feltûnõvé, idegenné a többi ember szemében, ha nagyobb csoportokban lehet velük találkozni. Általános érvényû tapasztalat, hogy a fogyatékos emberek csoportos utazásai inkább a normalizáció célkitûzéseivel ellentétes hatásokat váltják ki másokból. Ezért aztán minden esetben alaposan meg kell vizsgálni, hogy mik az egyes lakók elképzelései és kívánságai szabadságuk eltöltésével kapcsolatban,

illetve hogy milyen lehetõségek állnak a lakhatást nyújtó szolgáltató rendelkezésére ahhoz, hogy a lehetõ legjobban teljesíthesse ezeket az igényeket.

Az önkifejezés individuális formái a lakószférában A lakhatással kapcsolatos szükségletek legfontosabbjai közé tartozik az e téren megvalósuló önkifejezés leginkább személyre szabott formáinak megtalálása, kifejlesztése (FLADE 1987). A lakhatásra minden más életterületnél inkább érvényes a megelégedettség goethei metaforája: „Hadd éljek én itt emberül!”* Az értelmi fogyatékos emberek hagyományos lakóotthonainak felszerelését adó (mondjuk) negyvennyolc darab ugyanolyan szék, egyforma ágy, egymástól semmiben nem különbözõ szekrény egyhangúsága stb. ugyanúgy keresztbe metszi az individualizáció megvalósulásába és az egyéni fejlõdésbe vetett optimizmust, mint a mindennapos szükségleteket fedezõ árucikkek központi beszerzése. Az egyes intézményekben idõrõl idõre fellángoló lelkesedés a különféle makramé-, mozaik- és egyéb dísztárgyak elõállítására sem elsõsorban a felhasználók individuális önkifejezésre és alkotótevékenységre irányuló igényeibõl ered, hanem sokkal inkább az egyes szakemberképzõ intézményekben a munkával és foglalkoztatással kapcsolatban éppen uralkodó pedagógiai felfogásokat tükrözi vissza. Egy adott lakhatást nyújtó szolgáltató normalizációs törekvéseit igen megbízhatóan meg lehet ítélni annak alapján, hogy mennyire sokrétûek azok az általa jóváhagyott és támogatott lehetõségek, melyekkel a felhasználók személyes lakószférájukat formálhatják és alakíthatják. Ez a megállapítás természetszerûleg érvényes az egyes felhasználók külsõ megjelenésének vonatkozásában is.

A felhasználók külsõ megjelenése Saját tapasztalatainkból tudhatjuk, sokszor milyen döntõ az elsõ benyomás, ami egy adott személyrõl kialakul bennünk, abból a szempontból, hogy milyen alapállásba helyezkedünk és milyen elvárásokat támasztunk vele szemben, illetve hogyan bánunk vele a késõbbiek során. Nemegy esetben

* GOETHE, J. W. v.: Faust. A tragédia elsõ része. Jékely Zoltán fordítása. Budapest, Európa 1967, 42, a szerk.

236



tartósan rögzülnek bennünk ezek az elsõ észleletek, s gyakran kifejezetten hajlunk arra, hogy egyszerûen figyelmen kívül hagyjuk vagy átértelmezzük azokat a késõbbi információkat, melyek nem illeszthetõk bele az illetõrõl kialakított képünkbe. E másik személyrõl bennünk kialakuló benyomás jellege szempontjából pedig egyáltalán nem mellékes az, hogy milyennek észleljük külsõ megjelenésének különféle jellegzetességeit: arckifejezését, testtartását, testfelépítését, ruházatát, ápoltságát vagy elhanyagoltságát, esetleges látható fogyatékosságait. Ezen és más jegyek alapján alakítjuk ki aztán a szóban forgó személyrõl alkotott véleményünket. Általánosságban érvényes, hogy elsõsorban akkor fogunk valakit összességében szimpatikusnak tekinteni, ha hasonlónak találjuk õt magunkhoz. Értelmi fogyatékos emberekkel összekerülve is sokszor már az elsõ benyomás képes eldönteni, hogy automatikusan rájuk vetítjük-e az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban fennálló elõítéleteinket („gyerekesek”, „betegek”, „inkompetensek”, „sajnálatra méltók” stb.), illetve hogy felvesszük-e vele a közelebbi kapcsolatot vagy inkább elhatároljuk tõle magunkat. Az ember külsõ megjelenése folyamatosan az individualitás és a társadalmi konvenciókhoz való alkalmazkodás végpontjai közötti térben mozog. Nem a társadalmilag elfogadott normákhoz való puszta alkalmazkodásról van itt szó, hanem a személyes életstílusnak az általa kiváltott szociális hatások figyelembevételével történõ kialakításáról. Számos esetben a nem-fogyatékos emberek sem maguk dönthetik el, hogy hogyan jelenjenek meg a nyilvánosság elõtt: a legtöbb munkahelyen kötelezõ érvénnyel elõírják a munkaruha viselését, s vannak olyan társas események vagy alkalmak, melyekre csak megfelelõ öltözetben nyerhetünk bebocsáttatást. Sok értelmi fogyatékos ember konkrét élethelyzetével és személyes életsorsával, fejlõdésével szemben igazságtalanságot követnénk el azonban, ha csak az önmeghatározás szempontját tartanánk fontosnak a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóinak külsõ megjelenésérõl folytatott vitában. Közülük sokan ugyanis nem rendelkeznek elegendõ alappal, elegendõ információval ahhoz, hogy teljesen maguk döntsék el, hogy egy adott alkalommal mit kívánnak hordani, és hogyan kívánnak a nyilvánosság elõtt megjelenni. Rendszerint azonban semmiféleképpen nem áll szándékukban — legalábbis tudatosan nem —, hogy külsõ megjelenésükkel még jobban aláhúzzák „másságukat”. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak támogatniuk kell a felhasználókat saját, személyre szabott kifejezési stílusuk megtalálásában. A szakem-

bereknek megfelelõ tanácsokkal és ösztönzésekkel kell segíteniük ezt a folyamatot, kihasználva a bevásárlások, a fodrászlátogatások, az öltözködéshez kapcsolódó ruhakiválasztás alkalmait. Adott esetben egészen konkrét támogatást és irányítást kell nyújtaniuk, mondjuk, a különféle testápoló- és kozmetikai szerek használata kapcsán, az alkalomhoz illõ öltözet megválasztásakor vagy a vasaló használatakor. Ezzel egyidejûleg a munkatársaknak segíteniük kell a felhasználókat abban, hogy reális énképet alkossanak önmagukról, s meg kell értetniük velük, hogy mi minden járulhat hozzá külsõ megjelenésük pozitív megítéléséhez, illetve milyen reakciókkal kell számolnia annak, akinek a külsõ megjelenése — például mert nem az életkorának megfelelõen öltözködik vagy mert elhanyagolja a testápolást — komoly kívánnivalókat hagy maga után. Az individuális kifejezési formák minden ember esetében jórészt a példaképekhez történõ igazodás következtében alakulnak ki. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak is tudatában kell lenniük, hogy rendszerint a példakép szerepében állnak a felhasználók elõtt, s gondosan ügyelniük kell saját külsõ megjelenésükre. Ezenkívül elõ kell segíteniük, hogy a felhasználók kapcsolatba kerülhessenek olyan velük egykorú, nem-fogyatékos, köztiszteletnek örvendõ személyekkel, akik további orientációs lehetõségeket, mintát kínálhatnak számukra ebben a tekintetben.

Individualizáció és szociális felelõsség Az elmondottak mellett egyre világosabbá válik számunkra az is, hogy a magánjelleg és az individualizáció elõtérbe helyezésének nemcsak pozitív hatásai lehetnek. Az individualizáció mértékének növekedése sok ember számára növekvõ elmagányosodással és izolálódással jár együtt. A családi, a szociális és a kulturális kötõdések egyre esetlegesebbé válása folytán egyre nagyobb nyomás nehezedik az egyénre, hogy alkalmazkodjon az éppen adott körülményekhez. Az individualizáció szintjének növekedése egyúttal tehát azt is jelenti, hogy az ember egyre inkább függésbe kerül és egyre jobban ki lesz szolgáltatva olyan, alkalmasint igen nehezen átlátható folyamatok hatásainak, melyek jelentõsen befolyásolják a mindennapjait. Példa lehet minderre a szinte minden életterületünket szabályozni kívánó különféle törvények és elõírások tömkelege, a tömegfogyasztói kultúra egyre kiterjedtebbé válása, s számos


237


mai lakás vagy épület személytelen, sematikus egyformasága is (BECK, id. KRAUSZ 1990, 66-tól). Ha tehát kizárólag az egyénit, az individuálist tesszük meg zsinórmértéknek, akkor ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az együttélés zavarainak okait, a krízishelyzetek kiváltó tényezõit fõként az egyes személyek nyakába fogjuk varrni, ahelyett hogy figyelembe vennénk minden egyes érintett biográfiai hátterét és aktuális, az elõállt szituáció szempontjából releváns életösszefüggéseit. Az egyoldalú individualizáció tehát ugyanúgy veszélyeket rejt magában, mint az „értelmi fogyatékos”-címke általános, az egyéni különbségeket és sajátosságokat egybemosó használata. Nincs ember, aki megszületésétõl kezdve ne lenne része a közösségnek, vagyis éppúgy jelentõséget hordoz számos más ember — hozzátartozói, barátai, a támogatással kísért lakóformák hivatásos

segítõi — számára, mint ahogyan felelõsséget is visel értük. Minden emberi cselekvés automatikusan felelõsséggel jár, mellyel nem csupán magunkak, de másoknak is tartozunk (vö. DÖRNER 1991, 40–41). Az individualizáció ellensúlyát tehát a közösségért érzett felelõsség adja. A két komponens, vagyis voltaképpen az egyén és a csoport érdekei közötti egyensúly kialakításának kérdését a szociális tanulás legfontosabb témái közé kell emelnünk, s megfelelõen figyelembe kell vennünk, mondjuk, a teamkoncepciók kialakításánál vagy a felhasználók egyéni fejlesztési terveinek kidolgozásánál. Arról van végül is szó, hogy felismerjük és maradéktalanul kiaknázzuk az individualizációban rejlõ lehetõségeket, anélkül azonban, hogy egyúttal elhanyagolnánk annak ellenpólusát, az egyenértékûség és a közösségért érzett felelõsség szempontjait.

Irodalom BIERHOFF, H.-W.: Personenwahrnehmung. Vom ersten Eindruck zur sozialen Interaktion. Berlin, Heidelberg, New York, Tokyo 1986. Deutscher Verein für öffentliche und private Fürsorge (Hrsg.): Fachlexikon der sozialen Arbeit. Frankfurt a. M. 1993. DÖRNER, K.: Mosaiksteine für ein Menschen- und Gesellschaftsbild — Zur Orientierung psychiatrischen Handelns. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 38–46. FLADE, A.: Wohnen psychologisch betrachtet. Bern 1987. KRAUSZ, M.: Der Mensch, eine atomisierte, überstimulierte Konsummonade? In: Bock, Th.; Mitzlaff, St. (Hrsg.): Von Langzeitpatienten für Akutpsychiatrie lernen — „Die Entdeckung der Langsamkeit”. Bonn 1990, 62–72.

238

MAHLKE, W; SCHWARTE, N.: Wohnen als Lebenshilfe: Ein Arbeitsbuch zur Wohnfeldgestaltung in der Behindertenhilfe. Weinheim, Basel 1985. MÜLLER, E.; THOMAS, A.: Einführung in die Sozialpsychologie. Göttingen, Toronto, Zürich 1974. OERTER, R.: Erkennen. Donauwörth 1974. SCHWARTE, N.: Anthropologische Aspekte des Wohnens unter erschwerten Bedingungen. In: Pape, F. W (Hrsg).: Leben mit einer Körperbehinderung. Stuttgart 1994, 9–26. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993. WOLFENSBERGER, W; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983, 277–285.




Magánjelleg és individualizáció

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak mindeddig igen kevés lehetõsége volt a magánszféra megtapasztalására, a magánjelleg megismerésére. Kifejezetten ritkán volt része személyre szabott, megfelelõen individualizált bánásmódban. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amikor az emberek többsége kifejezetten igényli, hogy megfelelõ magánszférája legyen. 3. A felhasználónak nagyobb privát térre van szüksége, melybe — az intimitást és a zavartalanságot biztosítandó — vissza tud húzódni. 4. A felhasználó igényli, hogy zavartalanul fogadhasson látogatókat, akik adott esetben akár a lakásában vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás megfelelõ helyiségeiben is éjszakázhatnak. 5. A felhasználó különleges támogatásra szorul saját individualitásának kialakításában. 6. A felhasználó különleges támogatásra szorul abban, hogy saját mindennapjait a lehetõ legnagyobb mértékû önrendelkezéssel alakíthassa. 7. A felhasználó különleges támogatást igényel egyéni öltözködési stílusa kialakításában, a mind minõségében, mind a formatervezés tekintében az életkorához illeszkedõ, az adott évszaknak megfelelõ ruhadarabok kiválasztásában. Segíteni kell õt abban, hogy szert tegyen mindazokra az ismeretekre és készségekre, melyek elõsegíthetik a környezete által pozitívan értékelt külsõ megjelenésének kialakítását.

Összmegítélés A felhasználót — mind egyéni szükségleteibõl, mind korábbi élettapasztalataiból adódóan — kifejezett mértékben támogatni kell annak érdekében, hogy magánszféráját biztosítani lehessen, s egyéni életstílusa kialakulhasson.


239



Magánjelleg és individualizáció

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató elõsegíti a magánjelleg erõsödését, amennyiben túl azon, hogy megfelelõ nagyságú privát életteret biztosít minden egyes felhasználónak, olyan légkört teremt a házon belül, ami a lehetõ legnagyobb mértékben lehetõvé teszi számukra a magánszférájukba tartozó dolgok feletti rendelkezést, és biztosítja a személyes visszahúzódás, az intimitás és a zavartalan nyugalom lehetõségét (a munkatársak mindig kopognak, mielõtt belépnének a felhasználók saját szobáiba; a szobák kulcsairól készített másolatokhoz minden esetben szükséges az adott felhasználó kifejezett beleegyezése; a felhasználók privát helyiségeiben a munkatársak csak azok beleegyezése esetén rendezkedhetnek vagy dolgozhatnak; ha akarják, a felhasználók bezárhatják saját szobájukat, fürdõszobájukat vagy WC-jüket; lehetõség van a szabad telefonbeszélgetésekre, a levéltitkot megõrzik stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy a felhasználók zavartalanul fogadhassanak vendégeket. Olyan légkör kialakításán munkálkodik, melyben a felhasználók vendégei jól érzik magukat (a távolabbról érkezõ vendégeknek szálláslehetõséget biztosít, meghívja a hozzátartozókat az ünnepi rendezvényekre stb.). 3. A felhasználókat támogatják individualitásuk kialakításában (a dolgokat különféle, egyedi úton-módon lehet intézni; a felhasználókat támogatják a hozzájuk tartozó privát terek egyéni kialakításában stb.). A csoportérdekektõl eltérõ egyéni érdekek megértésre és elfogadásra találnak. A csoporttevékenységek alapvetõen a kínálat jellegét öltik és nem mindenki számára kötelezõek. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató a szervezeti kereteket olyan rugalmasan alakítja ki, hogy a felhasználók számára lehetõvé váljon a mindennapok lehetõ legönállóbb, saját döntéseik alapján történõ eltöltése (nem elõre megadott, hanem közös megállapodások szerint meghatározott étkezési idõk; az ételek egyéni elkészítésének és elköltésének lehetõsége; nincs mereven rögzített látogatási idõ vagy „kapuzárás”; nincs egységes lámpaoltás vagy ébresztõ; nincsenek úgynevezett „fürdési napok” és hasonlók).

240



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

5. A munkatársak támogatják a felhasználókat külsõ megjelenésük (ruházat, hajviselet stb.) egyéni kialakításában. Tudatában vannak annak, hogy e vonatkozásban is orientációs funkciót töltenek be a felhasználókkal szemben, s közvetítik feléjük azokat az ismereteket és készségeket, melyek szükségesek a környezet által pozitívnak ítélt külsõ megjelenés kialakításához. 6. A munkatársak a felhasználók életének nevezetes eseményeit, a jeles napokhoz kapcsolódó ünnepeket (születésnapok, névnapok, évfordulók stb.) személyre szabottan és egyéni módon rendezik meg, s biztosítják, hogy a közösség megfelelõ módon számon tartsa ezeket és tekintettel legyen rájuk.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden erejével azon van, hogy a felhasználóknak megfelelõ magánszférát biztosítson, és lehetõvé tegye számukra a személyre szabott, individualizált életvezetést.


241

Együttélés • Kríziskezelés

6.3.5. tárgykör:

Kríziskezelés Az értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások kontextusában a „krízis” kifejezés egyfajta nem igazán pontosan meghatározott, viszonylag önkényesen alkalmazott gyûjtõfogalmat takar, ami azon történések vagy események jelölésére szolgál, melyeket a külsõ szemlélõ problematikusnak, zavarónak, fenyegetõnek, nyílt és bizonytalan kimenetelûnek érzékel. Azok a krízishelyzetek, melyekrõl szó van, szinte minden esetben a fennálló szociális viszonyok keretein belül, több személy között alakulnak ki. Elsõdlegesen nem az egyes személyekhez kötött személyiségzavaroknak kell tehát felfognunk õket. Az értelmi fogyatékos emberek nemritkán szélsõséges megterhelést jelentõ tapasztalatokkal kénytelenek szembesülni személyiségük kialakulása során. Ennek — többek között — az lehet a következménye, hogy kizárólag pszichés megterhelésként élik meg az életükben bekövetkezõ jelentõs változásokat (költözéseket, hozzájuk közel álló emberek elvesztését stb.), s ezzel szemben alig-alig érzékelik az ilyesfajta változásokban rejlõ kihívásokat és ezek személyiséget fejlesztõ elemeit. Különlegesen fontos tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai folyamatos tanácsadást, kísérést és támogatást biztosítsanak felhasználóiknak ezekben az átmeneti helyzetekben. Bármilyen emberi együttélésre érvényes, hogy a kialakuló kríziseket a stabil személyes kapcsolatokra támaszkodó, megbízható segítségnyújtáson keresztül lehet a leginkább felszámolni. A krízisszerû szituációk felbukkanását nem lehet egyetlen személy viselkedésének a számlájára írni, mondjuk úgy, hogy elhamarkodottan súlyos lelki zavarok megnyilvánulásait véljük felfedezni az adott értelmi fogyatékos ember magatartásában. Ez az oka annak, hogy a saját személy vagy mások ellen irányuló megnyilvánulások esetében sem „agresszióról” kellene beszélnünk tehát (ami egy, a személy szintjén megjelenõ problémát jelöl), hanem sokkal inkább egyfajta „feltûnõ”, problematikus viselkedésformáról, hiszen e megjelölés által világosabban kidomborodhatna a jelenség „interperszonális” jellege. Semmilyen emberi viselkedésforma nem eltérõ ugyanis önmagában, hanem mindig egy másik személy érzékeli azt a saját elvárásaitól feltûnõen eltérõnek (vö. LINGG, THEUNISSEN 1993).

242

A problémás viselkedés jelentése és értelmezése A kérdéshez csakis a minél pontosabb leírás és értelmezés szándékával közelíthetünk, a kiindulópont semmi esetre sem lehet diagnosztikus jellegû. Ennek megfelelõen a foganatosított intézkedéseknek mindenekelõtt az adott személy életvilágát megterhelõ tényezõk leépítésére kell szorítkozniuk. Nemcsak az adott viselkedés mögöttes okaira és feltételrendszerére kell rákérdeznünk, hanem igyekeznünk kell rábukkani azokra a lehetséges jelentésekre is, melyeket a kérdéses viselkedés hordozhat az azt produkáló ember számára. A feltûnõ, problémás viselkedésformákat minden esetben az adott ember és annak szociális-tárgyi környezete közti viszony zavarára adott válaszként, individuális értelemmel bíró problémamegoldási és kommunikációs kísérletként kell felfognunk. Többnyire tanult, rendkívül céltudatosan alkalmazott magatartásformákról van szó, melyeket az illetõ személy azért vet be, hogy bizonyos — például a mások odafordulása, figyelme iránti, vagy az önrendelkezésre vonatkozó — szükségleteit kielégítse. Ezt a szempontot sosem hagyhatjuk ki a számításból akkor, amikor a kirobbant kríziseket elõidézõ okok után nyomozunk, vagy keressük ezek kezelésének, leküzdésének lehetõségeit. Minden esetben be kell vonnunk a mérlegelésbe • az egyes munkatársak és felhasználók megfigyelhetõ viselkedését; • a köztük fennálló szociális kapcsolatokat (interperszonális problémák, hiányos kommunikatív kínálat, stigmatizáció); • a biográfiai szempontokat (korábbi negatív tapasztalatok, az élettörténet kritikus fordulatai stb.); • a felhasználó jelenlegi életszituációjának sajátosságait (megfelelõ referenciaszemélyek hiánya, a személyi folytonosság törései stb.); • a lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti keretfeltételeit (a környezet kiváltotta stresszhatások, melyekért —például — a szûkös tér, az ingerszegény vagy túlgondoskodó miliõ, a munkatársak rossz munkakörülményei tehetõk felelõssé).



A krízisek leküzdésének lehetõségei SEIFERT (1993, 128-tól) már idézett, 44 súlyos értelmi fogyatékosokat ellátó berlini lakóotthonra kiterjedõ vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezett intézmények 70%-a nem tartja kielégítõnek a rendelkezésére álló krízisintervenciós lehetõségeket. A felrótt hiányosságok elsõsorban a különféle strukturális természetû problémákra utalnak: a lakócsoportok létszáma túl magas, a személyzet létszáma túl alacsony, a helyiségek túl szûkösek, a megelõzõ intézkedések (terápiás támogatás, gyakorlati tanácsadás, szupervízió stb.) hiányoznak, a szakemberek képzettsége kívánnivalókat hagy maga után a kríziskezelés tekintetében, a különféle szakmai csoportok együttmûködése nem zökkenõmentes, nincs elegendõ továbbképzés a témában, sok a fehér folt a regionális ellátórendszerben. Mindez világossá teszi, hogy mindezidáig nemigen láttak napvilágot megfelelõ koncepciók és „közösen kidolgozott stratégiák az egységes, a lakók szükségleteibõl kiinduló konfliktuskezelés mikéntjére” (SEIFERT 1993, 131). A megkérdezett intézmények a következõ, általuk gyakorolt krízisintervenciós intézkedéseket nevezték meg: beszélgetések (a lakóotthonok több mint 70%ában), séták (60% felett). SEIFERT vizsgálódásának eredményei szerint ezen túlmenõen még más egyéb, a megnyugvást szolgáló vagy a foglalkoztatást célzó módszerek (például vízágy, meleg fürdõ, masszázs, zene) egész sora is eredményesnek bizonyult. A megkérdezettek majd’ 60%-a válaszolta, hogy krízishelyzetekben gyógyszerezést is alkalmaz; a lakók mintegy negyede kap különféle neuroleptikumokat. A mozgásszabadság korlátozását (például a lekötözést) az intézmények mintegy 6%-a alkalmazza, a csoportból való idõleges kiemelést több mint 40%-uk. Több helyen nyúlnak a tartós áthelyezés eszközéhez, ami történhet más csoportba (kb. 16%), más intézménybe (kb. 11%), vagy pszichiátriai osztályra (kb. 25%) is. Az intézmények közel 40%-a jelezte vissza, hogy krízishelyzetekben lehetõsége van a szolgálatot teljesítõ munkatársak létszámának átmeneti növelésére, persze korántsem új státusok megteremtésével, hanem többnyire a meglévõ személyzet szolgálati beosztásán belüli átcsoportosítással. A kapott adatok alapján SEIFERT (1993, 132) a következõ strukturális változtatásokat tartja szükségesnek az egyes intézményeken belül:

• minimális létszámú lakócsoportok létrehozása, melyekben általában egy, de legfeljebb két problémás viselkedésû személy kap helyet; • összességében a lakócsoportok létszámának csökkentése; • a kapcsolatok lehetõ legnagyobb folytonosságának biztosítása; • problémafeltárás a lakók életterén belül; • a téri adottságok megváltoztatása a stressz csökkentése és az individuális megoldások lehetõvé tétele érdekében (több hely, nagyobb magánszféra, egyágyas szobák); • a szolgálatot teljesítõ személyzet létszámának emelése, különösen délutánonként és a hétvégeken; • adott esetben személyes felügyelet és aktív éjszakai ügyelet biztosítása; • a munkatársi kollektíván belül a megfelelõ gyógypedagógiai ismeretekkel rendelkezõ szakemberek arányának növelése; • célzott intézkedések a krízisek kialakulásának megelõzésére.

A krízis mibenlétének tisztázása A krízisek kezelése jelentõs kihívást jelent az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás minõségének vonatkozásában. A „jó minõségû” szolgáltatással büszkélkedhetõ szolgáltatót többek között az jellemzi, hogy szakemberei csak igen korlátozott számú, szorosan körülírt szituációt értelmeznek „krízisként”, míg a „rossz minõségû” szolgáltatások igen gyakran éppen arról ismerhetõk fel, hogy munkatársai — saját bevallásuk szerint — vagy állandóan krízishelyzetekkel küszködnek, vagy éppen azt állítják, hogy soha nincs dolguk krízisnek nevezhetõ szituációkkal. Mindezért, a lakhatást nyújtó szolgáltató legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy tisztázza a krízis mibenlétérõl vallott saját felfogását. E célból megfelelõen személyre szabott, s mindkét fél számára kötelezõ érvényû megállapodásokat kell kötni a munkatársak és a felhasználók között arról, hogy hogyan kell eljárni e meghatározott, krízisként definiált helyzetekben. Azt a célt kell kitûznünk, hogy minden érintett számára elfogadható és felvállalt egyetértésre jussunk azzal kapcsolatban, hogy csak és kizárólag a legszûkebben értelmezett szükséghelyzetekben kerülhet sor a kényszer vagy erõszak bármilyen formájának alkalmazásával járó beavatkozásokra (lefogás, lekötözés, a „lecsillapodás” érdekében adott nyugtatók, elkülönítés stb.).


243


Írásban kell rögzíteni azokat a feltételeket, melyek esetében megengedett a fenti kényszerintézkedések alkalmazása, s ezt a listát rendszeres idõközönként felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy megfelel-e még. Lehetõleg még a kényszerintézkedések közül is ki kell zárni a másik lakócsoportba, másik intézménybe vagy pszichiátriai osztályra való áthelyezés lehetõségét. Az ilyen áthelyezések száma megbízhatóan utal az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás kríziskezelési potenciáljára. Alapvetõen mindig dokumentálni kell az egyes krízishelyzetek kialakulását és lefolyását, feltételezhetõ okait és a bevetett intervenciókat, majd ezek alapján minden érintettel alapos, részletekbe menõ beszélgetéseket kell folytatni annak érdekében, hogy tanulni lehessen belõlük.

A munkatársak kompetenciái A lelki krízisbe jutott embereket ellátó különféle ambuláns szolgáltatások tapasztalatai (NOUVERTNÉ 1993, 80-tól) azt mutatják, hogy a tanácsadó szakember (konzultáns) szakmai kvalitásai mellett mindenekelõtt annak szociális és kommunikációs képességei döntik el, hogy adott esetben sikerül-e a krízisszituációt felszámolni. A pszichés krízishelyzetben lévõ emberekkel szembeni pozitív bánásmód szempontjából nyilvánvalóan lényeges, hogy a tanácsadó a beszélgetésben azt közvetítse az érintett felé, hogy megérti õt és képes az általa felvázolt szituációt átlátni, annak jelentõségét felbecsülni. Az érzelmileg megterhelõ helyzetek elviselésének (a nyugalom megõrzésének) képessége, valamint az elhatárolódásra való képesség szintén igen nagy súllyal esik a latba. A fentiekkel a háttérben az érintettek egész sor olyan követelményt fogalmaztak meg, melyeknek véleményük szerint a hivatásos segítõknek meg kellene felelniük. Ennek során a megkérdezettek a „szûkebb értelemben vett szakmai kompetenciát” mindenesetre csak az ötödik helyen említették. Az alábbiakban sorrendben ismertetjük azt a négy követelményt, melyet a lista elsõ négy helyére soroltak. Bár kifejezetten erre vonatkozó kutatás nem ismeretes elõttünk, meg vagyunk róla gyõzõdve, hogy az értelmi fogyatékos emberek minden valószínûség szerint ugyanezeket a képességeket várják el az otthonukat jelentõ lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaitól akkor, ha krízishelyzetbe kerülnek.

244

1. A saját krízishelyzetek megoldásának képessége A munkatársaknak személyes tapasztalatokkal is kell rendelkezniük a (lelki) kírisekkel és azok leküzdésével kapcsolatban. Fordított esetben a rászoruló inkább kedvezõtlenül ítéli meg, ha a segítõ szakember azt a benyomást közvetíti feléje, hogy személyes életében soha nem volt még dolga megemlítésre érdemes krízishelyzetekkel. Félõ ugyanis, hogy az ilyen tanácsadó — szakmai kompetenciáitól és képzettségétõl teljesen függetlenül — híján van a szükséges beleérzõképességnek.

2. Emberi részvét A munkatársaknak érzõ emberként kell megjelenniük a krízishelyzetben lévõk elõtt. Nem egyszerûen szakemberekként, hanem emellett részvétet mutató emberként is kell viselkedniük, s éreztetniük kell a másikkal saját bizonytalanságukat és tehetetlenségüket is: a középpontban sosem valamiféle „szakmai probléma”, hanem mindig az emberi találkozás álljon!

3. Nyitottság és beleérzõképesség Az övékétõl eltérõ életstílust képviselõ emberekkel szembesülve a munkatársaknak képesnek kell lenniük a számukra idegen kifejezési formák elviselésére, s ott is közelséget kell érezniük, ahol — mint például a súlyos viselkedési problémák megnyilvánulásainál — mások félelemmel és elutasítással reagálnak.

4. Teamkompetencia A munkatársaknak képesnek kell lenniük a teamben végzett munkára anélkül, hogy túlságosan elõtérbe helyeznék az egyéni sikereket vagy irigységet, esetleg féltékenységet táplálnának kollégáikkal szemben. NOUVERTNÉ (1993, 87–88) eredményeire visszautalva a fenti követelménysort két további szemponttal egészíthetjük ki:

• Autenticitás A szakembereknek rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy mind magukkal, mind másokkal szem-



ben õszinték legyenek és „önmagukat adják”, vagyis a krízisszituációkban tudatosan érzékeljék saját félelmeiket, szorongásaikat, ellenállásaikat is. Ezeket az érzéseket sem elfojtaniuk, sem letagadniuk nem szabad, hanem érthetõvé kell tenniük a velük szemben állókkal. Minden szakember biztos lehet ugyanis abban, hogy az érintettek nagyon hamar le fogják leplezni akkor, ha csupán megjátssza az empatikus segítõt, ami csak növeli szorongásaikat és összezavartságukat.

•Distancia vagy elhatárolódás Ahelyett, hogy azzal az igénnyel lépnének fel önmagukkal szemben, hogy mindig minden problémát meg kell oldaniuk, a munkatársaknak képesnek kell lenniük arra, hogy a krízishelyzetekben ne vegyenek mindent „a szívükre”, hanem képesek legyen adott esetben elhatárolódni bizonyos dolgoktól, amennyiben — példának okáért — nem értékelik azon nyomban személyes megtámadtatásként az ellenük irányuló viselkedésbeli megnyilvánulásokat, hanem eszükbe idézik, hogy az ember krízisszituációkban gyakorta van kitéve eredendõen másnak szóló támadásoknak. A tárgyalt képességek nemigen tanulhatók, vagy csak nagyon korlátozottan lehet valamely képzés során szert tenni rájuk, hiszen jórészt meghatározott személyiségvonásokról van szó. Vagyis, a munkatársak szakmai tevékenységének személyiségbeli elõfeltételeirõl van szó, melyekkel a támogatással kísért lakóformákban ellátott feladataik keretében képesek lehetnek krízisek kezelésére is. A szorosabb értelemben vett szakmai kompetenciába a következõ elemeknek kellene még — lehetõség szerint — beletartozni: • különféle intervenciós stratégiák ismerete; • speciális pszichoterápiás (mindenekelõtt test-, gestalt- és viselkedésterápiás) technikák alkalmazása; • a saját (szakmai) álláspont megfelelõ képviselése más elképzelésekkel, véleményekkel szemben; • megfelelõ szakmai tapasztalatok, valamint önkritikus viszonyulás a saját professzionális szerephez. A krízishelyzetekben való felelõs cselekvésre „kialakult személyiséggel” rendelkezõ, jelentõs szakmai tapasztalatokat magukénak mondható munkatársak a legalkalmasabbak. A pályakezdõ, nem megfelelõen képesített vagy nagyon fiatal munkaerõket ezek a szituációk többnyire teljesíthetetlen követelmények elé állítják.

Elõnyös lehet, ha a szakemberek tudatosan kihívásként kezelik a kríziseket, melyeken keresztül továbbfejleszthetik szakmai tudásukat és személyiségüket. Az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának megfelelõ konceptualizálása elõsegítheti ennek a fontos beállítódásnak a kialakulását. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak célként kell kitûznie maga elé, hogy — például belsõ továbbképzések keretében — mind munkatársaival, mind felhasználóival begyakoroltassa a krízishelyzetekben tudatosan alkalmazandó cselekvésformákat. Adott esetben pedig külsõ szakértõk (terapeuták) tanácsát is ki kell kérnie akkor, ha saját eszközeivel belátható idõn belül nem sikerül valamely krónikus krízisszituációt megfelelõen, vagyis minden érintett számára kielégítõ módon megoldania.

Közelség és distancia krízisek esetén A munkatársak korábbi tapasztalatai és aktuális elvárásai mindig jelentõsen belejátszanak abba, hogy problémás viselkedésûnek tartanak-e egy adott felhasználót. A viselkedészavarokkal küzdõ személyekkel kapcsolatban nagyon sok szakember kerül ambivalens helyzetbe, mert ellentmondás keletkezik azon szándékuk között, hogy érzelmileg elfogadják ezeket az embereket és tartós szociális kapcsolatokat építsenek ki velük, valamint aközött az elutasítás között, amit olyan gyakran éreznek velük kapcsolatban. A munkatársak gyakorta teljesen tehetetlenek e kettõsséggel szemben, sõt, akár agresszióval is reagálhatnak rá, ami aztán empatikus szakember-voltukról kialakított én-képüket sodorja konfliktusos helyzetbe (vö. TÜLLMANN 1994, 115-tõl). E meghasonlott alapállás rendszerint a felhasználók elõtt sem marad sokáig rejtve, s így méginkább megnehezedik a közöttük lévõ kapcsolat. Sokszor annyira nagy a magatartási problémákkal küzdõ emberekkel szembeni személyes távolságtartás, hogy alig-alig látszik lehetségesnek a szükséges beleérzés és szolidaritás megvalósítása. Ahhoz, hogy a munkatársak az ilyen felhasználókkal is megfelelõen individualizált kapcsolatokat építhessenek ki, mindenekelõtt ezt a distanciát kell csökkenteniük, vagyis úgyszóván helyre kell állítaniuk a „normális távolságot”. A közeledés elsõ lépéseit az adott személy individuális élettörténetével való ismerkedés jelentheti. Ennek során vélhetõen rá fogunk bukkani olyan


245


adatokra, melyek szerint a problémás viselkedésû felhasználók korábban igen gyakran a lehetõ legnehezebb körülmények között kényszerültek élni (hosszú idõt töltöttek pszichiátriai osztályon vagy intézetben stb.). Ha tudatosítjuk magunkban ezeket az életfeltételeket, nemritkán gyökeresen megváltozik a viselkedési zavarokról korábban kialakított képünk, és egyre inkább csodálatra méltónak fogjuk találni, hogy ezek az emberek a szélsõséges megterhelést jelentõ körülmények hatására sem „adták fel”, s még mindig elegendõ erejük van arra, hogy igényeiket és szükségleteiket — ha mégoly „zavaró” módon is, de — jelezzék a külvilág felé. A krízishelyzetek mindig, minden érintett számára félelemmel, elbizonytalanodással, a stressz megnövekedésével járnak. Az ember észlelése jelentõsen beszûkül, ugyanakkor érzékenyebbé és kifinomultabbá is válik. A krízishelyzetben lévõ személy úgyszólván képtelen védekezni az önnönmagában feltörõ érzelmekkel szemben. Éppen ezáltal nõ meg azonban jelentõsen a krízisszituációkban a kapcsolatfelvétel esélye, szemléletesen kifejezve: a krízis megnyitja azt az ajtót, ami az emberi természet egyébként rejtett, hozzáférhetetlen belsejébe vezet. Ha a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai átlépik ennek az ajtónak a küszöbét, lehetségessé válik a valódi találkozás a felhasználóval, még ha ez eleinte igen nagy megterhelést jelent is mindkettejüknek, s nemritkán egészen viharos, már-már „drámai” lefutású. A krízishelyzet megszûntével aztán ez az ajtó újra bezárul, s az érintettnek újra lényegesen kisebb lesz a lehetõsége arra, hogy behatoljon saját emocionalitásának titkaiba. A krízisintervenció bármely formáját alkalmazzuk is, elsõsorban arra kell ügyelnünk, hogy az alkalmazott eszközök maradéktalanul megfeleljenek az adott körülményeknek. A kritikus helyzet beálltával elõször azzal kísérletezhetünk, hogy nyugtató, csillapító szavakkal és gesztusokkal gyakoroljunk hatást a zaklatott lelkiállapotba jutott személyre. Ezáltal mintegy ajánlatot teszünk neki arra nézve, hogy saját — rendszerint nem tudatos — félelmeit megossza velünk. A siker érdekében nem szabad takargatnunk elõtte a saját félelmeinket és bizonytalanságainkat sem. Magától értetõdik, hogy a munkatársaknak lehetõségében áll bármiféle „lelkiismeretfurdalás” nélkül visszahúzódniuk a számukra közvetlen fenyegetést jelentõ helyzetekbõl. E döntés megvalósítását azonban gyakran kivitelezhetetlenné teszi az, hogy ebben az esetben egyedül kellene hagyniuk a szóban forgó felhasználót, vagy mert a munkatársak azzal az

246

általános elvárással kénytelenek szembesülni, hogy „meg kell tudniuk oldani” az ilyesfajta problémákat. Az ilyen körülmények hatására újfent kizárólag az egyénre, jelen esetben a munkatársra hárul a krízishelyzet kialakulásának és kezelésének felelõssége. Ez a gyakorlat azonban szinte minden esetben azt jelzi, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás lényegi strukturális és organizatórikus hiányokkal küzd, legalábbis a krízisek „házon belüli” kezelésének vonatkozásában.

Agresszió és autoagresszió Kissé bõvebben is ki kell térnünk arra a speciális viselkedésformára, amelyet a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakemberei nemritkán különösen kritikusnak és megterhelõnek érzékelnek egyes értelmi fogyatékos embereknél: az autoagresszív viselkedésrõl van szó. Az önkárosító magatartás az intézményes elhelyezés egyik leggyakoribb oka (KANE 1994, 85), ugyanilyen gyakran jelenik meg azonban egy adott intézménybe történõ felvétel elutasításának indokaként is. Úgy tûnik tehát, kivételesen összetett és nehéz problémával állunk szemben, s a legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltató nem kerülheti el, hogy szembesüljön ezzel a mindennapjait olyannyira megkeserítõ, igen nehezen kezelhetõ kérdéssel. A személyiségfejlõdés kora gyermekkori szakaszában bizonyos mértékben szinte mindenkire jellemzõ az autoagresszív viselkedés, ami a nevelõotthonokban felnövekvõ gyermekek esetében a fiatalkor fázisába is áthúzódhat. A testi sérülésekkel járó, önveszélyes cselekvéseket rendszerint magatartási zavarként, „nemkívánatos viselkedésként” szokták felfogni, ami maga után vonja a megváltoztatás szándékát is. A gyakorlatban ennek nemritkán olyan közbeavatkozások lesznek a következményei, melyek — legalábbis elsõ lépésként — a kérdéses viselkedésformák visszaszorítását, letörését célozzák. A ’60-as és a ’70-es években bevett gyakorlatnak számított, hogy a szakemberek — különféle tanuláselméleti koncepciókra hivatkozva — egyszerûen ignorálták az agresszív vagy autoagresszív viselkedésformákat, nehogy azáltal, hogy akár csak figyelmesek is lesznek rá, megerõsítsék a nemkívánt magatartást. A hétköznapi életben persze csak igen nagy nehézségek és erõfeszítések árán lehetett keresztülvinni ezt a stratégiát. Ha ugyanis a munkatársak válaszra sem méltatják egy adott felhasználó autoagresszív megnyilvánulásait, akkor ezek sokszor a la-



kótársakra irányuló agresszív viselkedésbe csaphatnak át. Megfontolandó a fentiek mellett az is, hogy a viselkedészavarok mögött gyakorta húzódik meg kiváltó okként a kontaktusszegény környezet vagy az izoláció, s ezekben az esetekben a viselkedés tudomásul nem vétele általában csak tovább rontja az embertársakhoz való, egyébként is súlyosan megzavart viszonyt. A munkatársaknak a lehetõ legnagyobb elõvigyázatossággal, gondos szakmai egyeztetések után szabad csak belefogniuk bármiféle „korrigálási kísérletbe”, s ennek minden lépését kellõen individualizált formában, az érintett személy mindennapjaira vonatkoztatva kell végrehajtaniuk. Alapvetõen le kell mondaniuk az úgynevezett „különleges bánásmód” (a közös tevékenységekbõl történõ kizárás, elkülönítés stb.) alkalmazásáról. A használatban lévõ biztonsági eszközöket (védõsisakok, kesztyûk, kézelõk stb.) rendszeresen felül kell vizsgálni abból a szempontból, hogy alkalmazásuk továbbra is szükséges-e. Ezek semmiképpen nem helyettesíthetik ugyanis a megfelelõ pedagógiai vagy terápiás segítségeket. Mivel a megfigyelt viselkedésformák magyarázata igen sokat váratott magára, hosszú ideig tartotta magát az a felfogás, ami az autoagresszív magatartást az értelmi fogyatékosság organikus hátterét adó agyi sérülés közvetlen következményének tekintette. Ezzel a magyarázattal persze ugyanúgy okafogyottá vált a terápiás kezelés, mint ahogyan elhanyagolódott az érintett személyek életkörülményeinek kritikus elemzése is. Kizárólag a különféle kényszerintézkedések és pszichofarmakonok alkalmazása tûnt járható útnak (vö. GAEDT 1986, 11). Minden tapasztalat azt mutatja azonban (KANE 1994, 79), hogy az autoagresszív megnyilvánulások nemigen törhetõk le még kényszerintézkedésekkel sem. A gyógyszeres kezelés, vagyis az érintett benyugtatózása („leszedálása”) a tüneteket csak átmenetileg enyhíti, miközben egyidejûleg letompít minden más vitális funkciót is, ily módon úgyszólván lehetetlenné téve az értelmi fogyatékos ember számára, hogy képes legyen szert tenni a szükséges új tanulási tapasztalatokra. Ráadásul, a legtöbb pszichofarmakon alkalmazása tartós károsodások veszélyét rejti magában. Borzasztóan széles a lehetséges mellékhatások skálája, amit olyannyira komolyan kell venni, hogy a hosszú távon alkalmazott gyógyszeres kezeléshez csak a rizikótényezõk alapos mérlegelése után szabad nyúlni, s sosem szabad azt a megfelelõ — azaz a konkrét miliõre vonatkoztatott — pszichoterápiás és szociálpedagógiai intervencióktól elkülö-

nítetten vagy ezek helyett alkalmazni (vö. SAND 1986). A tartós eredményekkel kecsegtetõ stratégia ezzel szemben annak a szubjektív jelentésnek a módosítása lehet, melyet az adott viselkedésforma az érintett személy számára képvisel, aki általában sosem tanulhatta meg, hogyan kell igényeit és szükségleteit a közösség által elfogadott módon kifejezni. Ebbõl a szempontból az autoagresszív megnyilvánulások voltaképpen arra szolgálnak, hogy kielégítsék a felhasználó figyelemfelkeltés, kommunikáció és testkontaktus iránti szükségleteit. Irányuljon akár a saját személyre, akár más személyekre vagy tárgyakra, az erõszak szinte minden esetben az elfojtott vagy elfedni kívánt félelem következménye (vö. DÖRNER 1991, 32-tõl). A komoly organikus agyi károsodások esetében az úgynevezett én-funkciók nem tudnak maradéktalanul kifejlõdni, ezért az ingerek leárnyékolása, a késztetések és a valóság kontrollálása nem úgy mûködik, hogy az érintett felhasználó lépést tudjon tartani például azokkal az elszakadási helyzetekkel, melyekkel a lakhatást nyújtó szolgáltatás mindennapjainak keretében — mondjuk a személyzet mûszakváltásainak és fluktuációjának, vagy a munkatársak áthelyezéseinek formájában — sokszorosan szembesülni kényszerül (vö. GAEDT 1990). Bármiféle beavatkozást azzal kell tehát kezdenünk, hogy felkutatjuk és tartósan kiküszöböljük a felhasználó szociális és tárgyi környezetében azokat a körülményeket, melyek félelmet váltanak ki belõle. KANE (1994, 92–93) tapasztalatai szerint ugyanis csak a legritkább esetben sikerülhet az autoagresszív viselkedésformákat teljesen leépíteni, ezek gyakorisága és intenzitása azonban — bizonyos idõ elteltével — szinte mindig jelentõsen csökken. Itt is döntõ szerepet játszanak a megbízható szociális kapcsolatok, s a megfelelõ kínálat az olyan, személyes jelentõséggel bíró közös tevékenységekbõl, amelyek anélkül jelentenek kihívást a felhasználók felé, hogy túlzott követelmények elé állítanák õket. Segítséget jelenthetnek az ezeket kísérõ és kiegészítõ, célzottan bevetett gestalt- és testterápiás eljárások is. A bizalmas személyek támogatása az egész folyamat során elengedhetetlen. Nem arra megy ki tehát a játék, hogy valamilyen terápiás kezeléssel újra „közösségi életre alkalmassá”, meghatározott tevékenységek elvégzésére „használhatóvá” tegyünk embereket, hanem éppen fordítva: a közösség, a kommunikáció, a participáció és az értelmes tevékenység megtapasztalása jelenti a legjobb terápiát. A puszta viselkedésmodifikációt célzó


247


eljárások a legtöbb esetben nem hozzák meg a várt sikert.

Az elkülönítés mint krízisintervenció A nagy létszámú lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai gyakran vitáznak arról, vajon nem lenne-e jobb speciális, elkülönített „kríziscsoportokat” létrehozni a viselkedészavarokkal küzdõ felhasználók számára. Tapasztalatok szerint a szakemberek többsége általában elveti ezt az elképzelést, elsõsorban arra hivatkozva, hogy a szóban forgó csoportoknál szolgálatot teljesítõ munkatársak extrém terheléseknek lennének kitéve. Krízishelyzetekben több szempontból is elõnyös lehet egy vagy több felhasználó számára átmenetileg más lakókörnyezetet biztosítani, s ezzel a tartósan nehézségeket okozó szituációt enyhíteni. A környezetváltás azonban — ha csak egy mód van rá — nem jelentheti az érintettek kirekesztését. Továbbmenve, az áthelyezések igen gyakran éppen azokat a felhasználókat érintik, akik életük során már így is a kelleténél jóval többször voltak kénytelenek megtapasztalni a kényszerû áthelyezés és kirekesztés következményeit. Egy újabb lakócsoportvagy lakóhelyváltás esetleg arra késztetheti õket, hogy ismét a régi, jól bevált „túlélési stratégiáikhoz” nyúl-

janak, mint a visszahúzódás vagy éppen a további viselkedészavarok formájában jelentkezõ tiltakozás. Az átmeneti elkülönítés önmagában semmit sem old meg és nem is szabad alkalmazni. Nem ritka eset, hogy amikor hosszabb-rövidebb távollét után az érintett felhasználó visszatér lakócsoportja korábbi, változatlanul problematikus szociális miliõjébe, kisvártatva újra fellépnek nála a régi problémák. Az átmeneti elkülönítés tehát csak tüneti kezelést jelent, s hosszú távon semmiféle változást nem segít elõ akkor, ha alkalmazásával egyidejûleg az illetékesek nem munkálkodnak az adott felhasználó szociális és/vagy materiális életfeltételeinek jobbításán. Magától értetõdik, hogy egyes esetekben ez akár azt is jelentheti, hogy tartósan meg kell változtatniuk a szolgáltatás érintett igénybevevõjének lakókörülményeit (a lakóforma módosítása, új lakótársak stb.). Általános szabály, hogy minél kevésbé átlátható és képlékeny az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatainak, illetve lakócsoportjainak rendszere, annál könnyebben áll minden a feje tetejére akkor, ha valaki nem akar „beállni a sorba”. A kérdéses esetekben tehát nem az áthelyezésre kell elsõként gondolnunk, hanem arra, hogyan tudnánk — intenzív és személyes gondoskodáson, a kommunikációs lehetõségek bõvítésén, a személyes jelentõséggel bíró tevékenységek alkalmainak kiszélesítésén keresztül — a kínálatunkat változtatni, egyre inkább az adott felhasználó igényihez igazítani (vö. TÜLLMANN 1994, 122).

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wenn Verhalten auffällt … Eine Arbeitshilfe zum Wohnen von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1996. DÖRNER, K.: Wie gehe ich mit Bewohnern um? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991, 32–58. GAEDT, Ch.: Überlegungen zu der Anwendung von Psychopharmaka bei geistig Behinderten. In: Gaedt, Ch. (Hrsg.): Besonderheiten der Behandlung psychisch gestörter geistig Behinderter mit Neuroleptika. Neuerkeröder Beiträge 1. Neuerkerode 1986, 11-tõl. GAEDT, Ch.: Selbstentwertung. Depressive Inszenierungen bei Menschen mit geistiger Behinderung. Neuerkeröder Beiträge 6. Neuerkerode 1990. KANE, J. F.: Schwere geistige Behinderung und selbstverletzendes Verhalten: Neuere Überlegungen in der internationalen Diskussion. In: Fischer, U.; Hahn, M. Th.; Klingmüller, B.; Seifert, M. (Hrsg.): Wohnen im Stadtteil für Erwachsene mit schwerer geistiger Behinderung. Reutlingen 1994, 78–96. LINGG, A.; THEUNISSEN, G.: Psychische Störungen bei geistig Behinderten: Erscheinungsformen, Ursachen

248

und Handlungsmöglichkeiten aus pädagogischer und psychiatrischer Sicht. Freiburg i. Br. 1993. NOUVERTNÉ, K.: Die Helfer: Was müssen MitarbeiterInnen mitbringen und welche Hilfen brauchen sie? In: Wienberg, G. (Hrsg.): Bevor es zu spät ist … Außerstationäre Krisenintervention und Notfallpsychiatrie: Standards und Modelle. Bonn 1993, 80–96. SAND, A.: Inszenierung der Medikamentengabe. In: Gaedt, Ch. (Hrsg.): Besonderheiten der Behandlung psychisch gestörter geistig Behinderter mit Neuroleptika. Neuerkeröder Beiträge 1. Neuerkerode 1986, 21-tõl. SEIFERT, M.: Zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung in Berlin — unter besonderer Berücksichtigung der Personen mit hohem Betreuungsbedarf. Bestandsaufnahmen und Perspektiven. Berlin 1993. SIEKER, H.: Der schwierige Mensch im Heim — oder was an uns macht den Menschen so schwierig? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991, 81–98. TÜLLMANN, M.: Die „Verhaltensauffälligen” sprengen das System. In: Dörner, K. (Hrsg.): Aus leeren Kassen Kapital schlagen. Gütersloh 1994, 115–136.




Kríziskezelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. Az eddigi életében bekövetkezett krízishelyzetekben a felhasználó nemigen talált mások támogatására. 2. A felhasználónak jelenleg olyan eseményeken kellene úrrá lennie, melyek könnyen krízishelyzet kialakulásához vezethetnek (munkahelyi váltások, betegség, fontos referenciaszemélyektõl való elszakadás vagy azok halála stb.). 3. A lakhatás intézményi feltételei komoly megterhelést jelentenek a felhasználó számára, s ez nemritkán krízisek kialakulásába torkollhat. 4. Krízis esetén a felhasználó olyan konkrét, másokkal nem helyettesíthetõ személyek segítségét igényli, akikben feltétlenül megbízik. 5. Fogyatékosságának súlyossága miatt a felhasználó kommunikációs lehetõségei igencsak korlátozottak. Krízishelyzetekben ezért különlegesen nagy figyelemre és támogatásra van szüksége.

Összmegítélés A felhasználó — mind jelenlegi élethelyzetébõl, mind individuális szükségleteibõl és korábbi tapasztalataiból adódóan — különleges támogatást igényel ahhoz, hogy képes legyen megfelelõen kezelni az elõálló krízisszituációkat.


249



Kríziskezelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A krízisek kezelése egységes koncepció alapján történik. Kényszert és erõszakot alkalmazó intézkedésekre csakis szükséghelyzetekben, az önvédelem érdekében kerülhet sor. Az esetleges kényszerintézkedések (lefogás, lekötözés, a „lecsillapodást” szolgáló nyugtatók, elkülönítés) alkalmazásának feltételeit pontos leírások rögzítik. A másik lakócsoportba történõ áthelyezés nem szerepel a kényszerintézkedések között. 2. A kríziskezelés eszköztárában nem szerepel a többkevesebb finomsággal alkalmazott „különleges bánásmód” (a figyelem és a tisztelet megvonása, elhanyagolás, a közös tevékenységekbõl történõ kizárás, a krízisviselkedésre utaló speciális megszólítás alkalmazása, célozgatások stb.). 3. A kríziskezelésre vonatkozóan a felhasználók és a munkatársak között olyan, kötelezõ érvénnyel bíró megállapodások vannak érvényben, melyek megengedik az intervenciók személyre szabott és az adott helyzetnek megfelelõ besorolását. 4. A krízisek lefolyását a munkatársak pontosan dokumentálják. A krízisszituációk okait és a válaszlépésként alkalmazott intézkedéseket megbeszélések keretében dolgozzák fel, hogy a jövõben lehetõleg elkerülhessék a hasonló krízisek kialakulását, illetõleg az eszkalálódó krízisekre ne kelljen kényszerintézkedésekkel válaszolniuk. 5. A krízisszerû események elemzésénél a felhasználók megterhelõ biográfiai adatait és aktuális életszituációjuk jellemzõit éppúgy figyelembe veszik, mint az intézményes keretfeltételeket, valamint a felhasználók és a munkatársak között fennálló szociális viszonyokat. 6. A krízisek kezelésének érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltatás szakértõi célirányos cselekvésmódokat és alternatívákat dolgoznak ki a munkatársak számára, s ezeket be is gyakoroltatják velük. 7. A felhasználók számára különösen nagy megterhelést jelentõ intézményes keretfeltételeket — amenynyire csak lehetséges — megváltoztatják.

250



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

8. Ha a szolgáltatás keretein belül meghatározott idõ elteltével sem sikerül minden érintett számára megnyugtató megoldást találni, akkor külsõ, független tanácsadókat vonnak be a krízisszerû helyzetek feldolgozásába és kezelésébe.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz a krízisek megelõzésének és produktív leküzdésének érdekében.


251

6.4. munkaterület:

Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók Éppúgy, mint bárki másban, az értelmi fogyatékos emberekben is megvan az igény arra, hogy társadalmilag elismert szerepeket tölthessenek be, s mindennapjaikat közösségük általános, természetes szociális közegében, vagyis szomszédokként, településük vagy városrészük lakosaiként élhessék. Törvényileg biztosított ugyan számukra a közösség társas folyamataiban való részvételhez, vagyis a szociális participációhoz való jog (ld. a BSHG* 39. és 40. §-ait), ez azonban csak komoly erõfeszítések árán érvényesíthetõ a gyakorlatban. A szociális hovatartozás iránti alapszükséglet minden emberben közös (MASLOW 1977). Az értelmi fogyatékos emberek társas kapcsolatait szemlélve két, egymástól gyökeresen különbözõ típust láthatunk: a professzionális kapcsolatokat, vagyis az értelmi fogyatékosokkal hivatásszerûen foglalkozó, ezért fizetett személyekhez fûzõdõ kapcsolatokat, illetve a nem-professzionális kapcsolatokat. A nem-professzionális kapcsolatok, egyfelõl, olyan személyekhez köthetõk, akik általában a legfontosabbak az ember életében, mint a szülõk, a testvérek, a házas- vagy élettársak, a gyerekek stb. — olyan személyek tehát, akik bizonyos ideig vagy hosszú távon megosztják az életüket egymással. Másfelõl, egy másik szinten ide tartoznak azok is, akik baráti kapcsolatban állnak az érintett fogyatékos emberrel vagy akikkel viszonylag gyakrabban találkozik, azaz például a barátai és a jó ismerõsei valamilyen egyesületbõl, a munkahelyrõl, az egyházi vagy politikai közösségekbõl, a népfõiskolai kurzusokról, a sport- vagy kulturális rendezvényekrõl, az éttermekbõl vagy az üzletekbõl.

Közösséghez való tartozás Az értelmi fogyatékos emberek szociális integrációját minden kétséget kizáróan jobban szolgálja, ha az otthonukat adó lakóházban nem-fogyatékosok is élnek, mint ha egy speciálisan értelmi fogyatékosok számára létrehozott lakóotthonban nyernek elhelye-

zést. A tágabb értelemben vett helyi közösséghez való tartozás, a változatos kötõdések kiépülése ugyanis elõfeltételezi a fizikai jelenlétet, vagyis a településen elérhetõ közösségi terek (utcák, terek, nyilvános és magánépületek) és materiális infrastruktúra (nyilvános közlekedési eszközök és egyéb szolgáltatások) használatát. Közhelyszerûen hangozhat, de igaz: személyes kapcsolatok csakis akkor jöhetnek létre, ha az értelmi fogyatékos emberek lehetõséget kapnak a szomszédaikkal és a helyi közösség más tagjaival való találkozásra, s élnek is ezzel. Minél intenzívebbek és minél gyakoribbak ezek a találkozások, minél több közös tevékenység származik belõlük, annál nagyobb az esély a fogyatékos és a nem-fogyatékos emberek közötti kapcsolatok létrejöttére. „Minél több mindent csinálnak az emberek együtt, annál jobban meg fogják ismerni egymást”, szól a szociáliscsoport-elmélet úgynevezett Homansaxiómája (vö. HOMANS 1978). Ebben pedig bennefoglaltatik az az esély, amit az értelmi fogyatékos emberek alaposabb megismerése jelenthet a helyi közösség nem-fogyatékos tagjai számára: módosíthatják és leépíthetik mindazon elõítéleteiket, melyeket velük szemben korábban tápláltak, megtapasztalhatják azt a spontán nyitottságot és kedvességet, ami oly sok értelmi fogyatékos ember sajátja. S bennefoglaltatik az az esély is, hogy saját helyi közösségükön belül megteremthessék a társas együttélések sokféleségének, sokszínûségének eleven, a kisebbségek elfogadásán, a tolerancián és a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló kultúráját (vö. v. LÜPKE 1992). Még ha az integráció feltételei összességében pozitívabbak is, mint húsz évvel ezelõtt, sajnos ma sem igaz minden megszorítás nélkül, hogy a nemfogyatékos emberek zöme késznek mutatkozna az értelmi fogyatékosokkal való érintkezésre és a velük folytatott közös tevékenységekre (vö. KLAUSS 1996, 66). A pozitív változások ellenére a nem-fogyatékosok társadalmában még mindig túl nagy félelmek és bizonytalanságok élnek azokkal az emberekkel

* BSHG: Bundessozialhilfegesetz — a szociális ellátásokról rendelkezõ német szövetségi törvény, a szerk. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

253

Nem-professzionális kapcsolatok

szemben, akik fokozottabban szorulnak mások segítségére, nem is beszélve arról a kifejezetten elutasító alapállásról, melyet az eltúlzott individualizmustól a leplezetlen egoizmus önzéséig nagyon sok minden táplálhat. Ez pedig komoly kihívást jelentõ, megfontolt és kompetens cselekvést igénylõ feladattá teszi a lakhatást nyújtó szolgáltatók számára, hogy személyes kapcsolatokat alakítsanak ki értelmi fogyatékos felhasználóik és a helyi közösség tagjai között. Mind a két oldalon egyszerre kell keresniük azokat a csatlakozási pontokat, melyek kijelölhetik e kapcsolatok kereteit. Alapvetõ feladata minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak, hogy segítsen felhasználóinak az élet individuális alakítására, a személyes életstílusra vonatkozó elképzeléseik körvonalazásában, s az ezek megvalósításához vezetõ utak megtalálásában. Alaposan meg kell gondolni minden egyes esetben az olyan „speciális” helyzetek kialakítását, melyekben — mint például a lakóotthonon belül szervezett szabadidõs rendezvényeken — az értelmi fogyatékos emberek kizárólag egymás között lennének, s meg kell vizsgálni, hogy valóban minden résztvevõ kívánja-e ezt a fajta különprogramot, s nem hajlana-e inkább arra, hogy ehelyett a helyi közösség valamilyen hasonló tevékenységében vegyen részt. Ahhoz, hogy az értelmi fogyatékos emberek dönteni tudjanak a közösség életében való részvétel mellett, szemléletes információkra van szükségük mindarról, ami ott zajlik. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak természetesen a lehetõ legfrissebb és legpontosabb ismeretekkel kell rendelkeznie az adott település vagy városrész szociális infrastruktúrájáról, szociális és kulturális lehetõségeirõl ahhoz, hogy megfelelõen támogathassa felhasználóit e döntések meghozatalában. A munkatársak csak akkor segíthetik elõ a kívánatos kapcsolatok kiépülését, csak akkor járulhatnak hathatósan hozzá az értelmi fogyatékos emberek személyes kapcsolati hálójának kiszélesedéséhez, ha jól ismerik a helyi közösség életét, kommunális viszonyait, társasköreit (a horgászegyesülettõl kezdve, az énekkaron és dalárdán át, egészen a sportklubokig bezáróan), s bejáratosak ezek felelõs vezetõihez.

„A közremûködés kultúrájának” táplálása és a korlátok lebontása Mint említettük, a helyi közösségekbe kilépve az értelmi fogyatékos emberek igen sokszor elutasításba

254

ütköznek. Felhasználóinak individuális támogatásán túlmenõen tehát a lakhatást nyújtó szolgáltatónak kommunális szinten is aktívvá kell válnia, s elõ kell segítenie, hogy az adott településen „a közremûködés kultúrájának” széleskörû, differenciált, s az értelmi fogyatékos emberek felé is nyitott kínálata jöjjön létre. A helyi közösség tagjai számára magától értetõdõvé kell válnia, hogy a köztük élõ értelmi fogyatékos embereket is ott látják a színházi elõadásokon, koncerteken, fesztiválokon, a kerületi napok rendezvényein és az utcabálokon. Az akadálymentesség és a veszélytelen használhatóság szempontjából állandóan felül kell bírálni a településen mûködõ különféle üzletek, áruházak, cukrászdák és éttermek építészeti adottságait, a tömegközlekedési eszközök technikai jellemzõit, az utcák és a terek kialakítását, s ezáltal mindenki számára egyenlõ hozzáférési lehetõségeket kell teremteni (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 70).

A szociális integrációban rejlõ tanulási lehetõségek A helyi közösség tagjaival kialakított, nem-professzionális kapcsolatok segítik az értelmi fogyatékos emberek szociális integrációját, lényegesen megkönnyítik egyéni életstílusuk kialakítását. Ráadásul, még egy további szempontból is nagy jelentõségûnek kell értékelnünk õket, amennyiben a helyi közösségen belül kialakult személyes kapcsolatok általában jelentõsen hozzájárulnak az ember személyes továbbfejlõdéséhez is. Kellõen kompetens partnerek esetében a hozzájuk fûzõdõ kapcsolatok magukban rejtik az orientáció és a tanulás lehetõségét, például abban a vonatkozásban, hogy hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben. Ezek a tanulási lehetõségek különösen fontosak az értelmi fogyatékos emberek számára, akik a különféle szociális színterekkel kapcsolatosan rendszerint igen redukált tapasztalatokkal rendelkeznek. Az emberek azoknak a csoportoknak a tapasztalatait és viselkedésmódjait sajátítják el, amelyekben élnek (vö. GALPERIN, id. FEUSER 1985, 32). Ha támogatni kívánjuk az értelmi fogyatékos embereket abban, hogy ne csak a speciális intézmény „védett terében”, de a helyi közösség mindennapos életében is a lehetõ legkompetensebben viselkedjenek, akkor biztosítanunk kell számukra az ennek elsajátításához szükséges tapasztalati lehetõségek széles skáláját is.



A helyi közösség megbecsült tagjaihoz fûzõdõ kapcsolatok fontossága Az értelmi fogyatékos embereket erõteljesen fenyegeti, sõt érinti a szociális leértékelõdés veszélye. Ennek következtében gyakran megtagadják tõlük a személyes tiszteletet, elvitatják emberi jogaikat, korlátozzák életesélyeiket. Ha viszont az értelmi fogyatékos emberek személyes kapcsolatokat ápolnak a helyi közösség köztiszteletben álló, tekintélyes tagjaival, akkor ez lényegesen növeli az imázsukat. Ugyanez érvényes azokra a helyekre, ahol többnyire tartózkodni szoktak, illetve azokra a tevékenységekre, melyekben rendszerint részt vesznek (vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 209-tõl). Az érem másik oldala pedig az, hogy a társadalom megbecsült tagjainak fogyatékosokkal kapcsolatos, egymás kölcsönös tiszteletén és elfogadásán alapuló bánásmódja orientációt nyújthat és felszólító jelleggel bír a többi nem-fogyatékos személy számára is. A helyi közösség elismert tagjaihoz fûzõdõ személyes kapcsolatok védelmet kínálnak az értelmi fogyatékos emberek számára a diszkriminációval, a hatalommal való visszaélésekkel és az erõszakkal szemben is. Akit kompetens és tekintélynek örvendõ barátok vesznek körül, az a nehéz helyzetekben számíthat ezek támogatására, s joggal remélheti: nem fogják engedni, hogy jogai csorbuljanak. Kézenfekvõ, hogy mindez nem lehet osztályrésze annak a szociálisan alulértékelt embernek, aki kizárólag a vele hasonló, alacsony imázsú személyekkel tart kapcsolatot. Az emberi kapcsolatokban rejlõ források jelölésére vezette be a neves francia szociológus, Pierre Bourdieu (1982) a „szociális” vagy „kapcsolati tõke” fogalmát. A közösségben fontos pozíciókat betöltõ személyekhez való kapcsolódás az értelmi fogyatékos emberek számára is fontos „kapcsolati tõkét” jelent, ami mind az érdekérvényesítést, mind egyéni céljaik megvalósítását lényegesen megkönnyítheti számukra. A félreértések elkerülése végett ehelyütt szeretnénk azonban egyértelmûen leszögezni, hogy az értelmi fogyatékos emberek és a helyi közösség megbecsült tagjai között fennálló kapcsolatok fontosságának hangsúlyozása egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezáltal alábecsülnénk az értelmi fogyatékosok más — egymás közti vagy egyéb hátrányos helyzetû csoportokhoz tartozó személyekhez fûzõdõ — kapcsolatainak jelentõségét. Ez egyenesen elfogadhatatlan lenne, hiszen például a felsõ tagozatos korosz-

tály integrált iskolai oktatásával kapcsolatos elsõ tapasztalatok egyértelmûen azt mutatják, hogy az életkor elõrehaladásával párhuzamosan növekszik az értelmi fogyatékos tanulók igénye a hozzájuk hasonlóan fogyatékos kortársakkal való kapcsolattartásra, mégpedig annál kifejezettebb mértékben, minél intimebb jellegû kapcsolatról van szó (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 15).

Szubkultúra — szociális integráció — „empowerment” Az „életminõség” kérdéskörérõl folytatott vita jelenlegi szakaszában is felbukkan még olykor-olykor valaki, aki úgy véli, lehetõvé kellene tenni a fogyatékos emberek számára, hogy sorstársaikkal együtt valamiféle közös, saját „szubkultúrában” élhessenek, vagyis rátalálhassanak a saját identitásuknak leginkább megfelelõ életformára, melyben nem kell alkalmazkodniuk a nem-fogyatékos többség rájuk erõltetett „normalitásához” (HOLM, HOLST, PERLT 1994). Ne feledjünk el azonban ezzel kapcsolatban rákérdezni arra, hogy vajon az efféle „szubkultúra”, jelesül a fogyatékos emberek másokétól elhatárolt életterének létrejöttét az õ saját döntésük eredményezte-e, vagy inkább — s a legtöbb esetben nyilvánvalóan errõl van szó! — intézményes, rajtuk kívül álló, az önrendelkezéssel ellentétes okokra vezethetõ vissza. A lehetõ legnagyobb óvatossággal kell kezelnünk tehát a fenti koncepciót; szociológiai szempontból a fogyatékos emberek nem alkotnak egységes, szigorúan vett szubkultúrát, azt pedig legalábbis igen kérdésesnek tartjuk, hogy a fogalmat a szociológiaitól eltérõ jelentésárnyalattal is érdemes lenne használni. Azonban még a fogyatékos „szubkultúra” melletti állásfoglalás sem csökkenti a helyi közösség nemfogyatékos tagjaival kialakított személyes kapcsolatok jelentõségét. Ha az értelmi fogyatékos embereknek egyáltalán nincs, vagy alig-alig van kontaktusuk nem-fogyatékosokkal, akkor ez mindig azzal a veszéllyel jár, hogy a kívülállók a fogyatékosságból eredõ szükségletként értelmezik át szociális kapcsolatrendszerük e rendszerint kényszerû korlátozottságát. Fõként akkor kell ezzel az esettel szembenéznünk, amikor a lakhatást nyújtó szolgáltatók felhasználóik „sajátos szükségleteirõl” beszélnek és nemigen veszik tekintetbe, hogy az értelmi fogyatékosok ugyanazokkal az emberi alapszükségletekkel rendelkeznek, mint nem-fogyatékos társaik. A fogyatékosok saját „szubkultúráját” hirdetõ koncepció a fenti ellentmondásossága ellenére is rámu-


255


tat azonban egy lényeges, a sokféle ember és csoport együttélésébõl álló helyi közösségek számára központi jelentõségû kérdésre. Nevezetesen arról van szó, hogy a többség meddig tolerálja szankciók nélkül az individuális viselkedésformák és életstílusok eltéréseit, azaz, milyen szélesen értelmezi a „normalitás” spektrumát. A különféle polgárjogi mozgalmak történetébõl azt láthatjuk, hogy a társadalmi kisebbségek egyenrangúságát nem lehet konfliktusok nélkül kivívni. A többségtõl komoly ütközések árán kell azt kicsikarni, ami nagy önbizalmat és komoly önérvényesítési képességeket követel meg az érintettektõl. Ezek a tulajdonságok azonban — különféle okokból kifolyólag — rendszerint csak igen kis mértékben jellemzõek az értelmi fogyatékos emberekre (vö. HOFMANN, KUNISCH, STADLER 1996, 96-tól). Fontos tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltató megtalálja annak útját, hogyan vértezheti fel felhasználóit az önrendelkezésüket semmibe vevõ külsõ kényszerek és az erõszak elleni védekezésre, saját kívánságaik kifejezésére, saját érdekeik képviseletére. Erre a fajta megerõsítésre („empowerment”) a tapasztalatok szerint az önsegítõ csoportok keretében lehet a legintenzívebb formában szert tenni. Mindez természetesen érvényes az értelmi fogya-

tékos emberekre is, amibõl újabb lényeges feladat származik a lakhatást nyújtó szolgáltatókra nézve: kezdeményezniük kell az ilyen csoportok létrejöttét és megfelelõ kísérést kell biztosítaniuk számukra. A pozitív önértékelés kellõképpen felbátoríthatja az értelmi fogyatékos embereket és növelheti a készségüket arra, hogy belemenjenek a nem-professzionális kapcsolatokba. Végsõ soron döntõ jelentõségû mozzanatról van itt szó, hiszen gyakori, közvetlen érintkezések nélkül nemigen képzelhetõ el, hogy az oly sok nem-fogyatékos emberre jellemzõ elõnytelen beállítódások és megszokások megváltozzanak, s fokozatosan átadják helyüket az értelmi fogyatékosok jobb megértésére és elfogadására irányuló szándékoknak. Nem a következõ munkaterület az egyetlen, amely a LEWO eszközkészletében az értelmi fogyatékos emberek szociális integrációjának problémáival, a település helyi közösségébe történõ beilleszkedésének feltételeivel foglalkozik. A hangsúlyt elsõsorban arra a kérdésre fekteti, mit tehet a lakhatást nyújtó szolgáltató azért, hogy felhasználói és a helyi közösség tagjai között megfelelõ nem-professzionális kapcsolatrendszert alakíthasson ki, illetõleg megkönnyíthesse és támogathassa e kapcsolatok létrejöttét.

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Offene Hilfen für Menschen mit geistiger Behinderung und ihre Angehörigen. Marburg 1995. BOURDIEU, P.: Die feinen Unterschiede. Kritik der gesellschaftlichen Urteilskraft. Frankfurt a. M. 1982. FEUSER, G.: Gemeinsame Erziehung behinderter und nichtbehinderter Kinder als Regelfall?! In: Diakonisches Werk Bremen e. V. (Hrsg.): Informationen zur gemeinsamen Erziehung und Bildung behinderter und nichtbehinderter Kinder in Kindergarten, Kindertagesheim und Schule. Bremen 1985, 21–67. HOFMANN, Ch.; KUNISCH, M.; STADLER, B.: „Ich spiel jetzt in Zukunft den Depp”. Geistige Behinderung und Selbstbild. In: Geistige Behinderung 1/1996, 26–41. HOLM, P.; HOLST, J.; PERLT, B.: Co-Write Your Own Life: Quality of Life as Discussed in the Danish Context. In:

256

Goode, D. (Hrsg.): Quality of Life for Persons with Disabilities: International Perspectives and Issues. Cambridge 1994, 1–21. HOMANS, G. C.: Theorie der sozialen Gruppe. Opladen 1978. KLAUSS, Th. : Ist Integration leichter geworden? Zur Veränderung von Einstellungen für die Realisierung von Leitideen. In: Geistige Behinderung 1/ 1996, 56–69. MASLOW, A. H.: Motivation und Persönlichkeit. Olten 1977. v. LÜPKE, K.: Mobile Integrationsdienste für Menschen mit Behinderungen. Ev. Gesamtkirchengemeinde Essen. Essen 1992. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


Nem-professzionális kapcsolatok • A felhasználók közötti kapcsolatok

6.4.1. tárgykör:

A felhasználók egymás közti kapcsolatai A lakhatással kapcsolatos saját tapasztalatainkból jól tudjuk, hogy az egy vagy több személlyel való együttélés mindig kihívást jelent, s minden érintett esetében próbára teszi annak toleranciáját, empátiás képességeit, együttmûködési készségét és önfegyelmét. A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó szakembereknek meg kell birkózniuk a feladattal, hogy szakszerû és kompetens kísérésben részesítsék az egyazon csoportban élõ lakótársak együttélését. Ennek kapcsán nemcsak az egyes felhasználók fejlõdését kell nyomon követniük, de szemmel kell tartaniuk a csoport mint egész változásait is. Természetesen a munkatársak csak akkor lehetnek képesek kompetens kísérést nyújtani a lakócsoportoknak, ha — többek között — megfelelõ csoportpszichológiai és csoportdinamikai ismeretekkel rendelkeznek. Számos egyeztetésre és megbeszélésre, megfelelõ munkafelosztásra és koordinációs készségre van szükség ahhoz, hogy a mindennapok a támogatással kísért lakóformákban élõ minden érintett számára kielégítõ szervezettségben folyjanak. Egyezségre kell jutni egymással az esedékes házimunkák szétosztása kapcsán, meg kell egyezni a közös tevékenységek és más tervek megvalósításáról, a közös használatra beszerzendõ tárgyakról. A szülõi házból közvetlenül az adott lakhatást nyújtó szolgáltatáshoz került értelmi fogyatékos emberek gyakran itt tapasztalják meg életükben elõször, hogy az együttélés egyszerûen nem mûködik a többiekkel való megegyezések és a kölcsönös segítségnyújtás nélkül. Céltudatosan rá kell vezetnünk tehát a felhasználókat a többiek kívánságainak és igényeinek tiszteletben tartására, valamint a kölcsönös segítségnyújtásra. Ugyanígy meg kell tanulniuk persze a viták és a nézeteltérések kezelésének eszközeit is.

Konfliktuskezelés Mindenütt, ahol emberek élnek egymással (csoportokban) együtt, teljesen normális jelenség a kisebbnagyobb konfliktusok és nézeteltérések kipattanása. Éppen ezeken keresztül tudjuk megtanulni a másikhoz való közelség és a vele szembeni distancia megfelelõ arányának kialakítását, s saját magunk önálló személyként történõ megtapasztalásának elemeit.

A közösen átélt nehéz helyzetek, a közösen átvészelt krízisek az összetartozás érzését hívják elõ az érintettekbõl, ami hosszú távon mindannyiójuk számára megfelelõ önbizalmat és érzelmi biztonságot kölcsönözhet. A munkatársaknak nem szabad tehát elnyomniuk, elhamarkodottan megítélniük vagy megakadályozniuk a felhasználók között kialakuló konfliktusok kirobbanását sem, sokkal inkább a szociális tanulás fontos tapasztalatokat hordozó helyzeteiként kell értékelniük és kihasználniuk ezeket. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársaknak nem a bíró, hanem a moderátor vagy a közvetítõ szerepét kell tehát a vitás esetekben betölteniük, aki igyekszik az összes érintett egymástól igen eltérõ pozícióját megérteni, majd ennek alapján — amennyire ez csak lehetséges — a különbözõ érdekek közti egyensúlyt megtalálni. A szakemberektõl mindez nemritkán a szembenálló felek szándékai „mögé” tekintés mûvészetét követeli meg. Ha a lakótársak például kölcsönösen szemrehányásokat tesznek egymásnak, akkor ezeket „a viselkedés megváltoztatására vonatkozó javaslatokként” kell értelmeznünk, úgy közvetítve õket a felhasználók felé, hogy senki ne sértõdhessen meg miattuk. Míg a magántermészetû dolgok esetében meg kell õrizni ezek privát jellegét, addig a lakótársak egész közösségét érintõ problémákat csoportosan, mindenki jelenlétében kell tisztázni (mondjuk, ha egy felhasználó éjszakai tévézése vagy zenehallgatása zavarja a többiek nyugalmát, vagy ha a csoport kifejezetten kirekesztõ magatartást tanúsít valamelyik lakótárssal szemben). A munkatársaknak tudatában kell lenniük, hogy a felhasználók egymás közti kapcsolatai számára — akár pozitív, akár negatív értelemben — mindig példaértékû, ahogyan egymással viselkednek, illetve ahogyan a felhasználókhoz viszonyulnak és velük bánnak. Egymással folyton civódó szakemberek nemigen fogják tudni megértetni a lakókkal, hogy miért kell a másikat tisztelniük és rá tekintettel lenniük. Egy széthúzó munkatársi team csak önmagukra gondolni tudó tagjai az égvilágon senkihez nem lehetnek képesek közelebb vinni a kölcsönös segítség elõnyeit. Az a felhasználó, akit a munkatársak lekezelnek, bizonyosan hajlani fog arra, hogy elszenvedett sérelmeit továbbadja egy nála is gyengébb lakótársának.


257


Kölcsönös segítségnyújtás Általános érvénnyel bíró szabály, hogy a lakókat inkább abban kell támogatni, hogy saját maguk találjanak rá a problémák megfelelõ megoldásaira, mintsem abban, hogy „kész” megoldásokat vegyenek át a munkatársaktól. A másokért viselt felelõsség, a segítségre való képesség tudata minden ember esetében erõsíti az önértékelést és az önmegbecsülést. Igen sok értelmi fogyatékos ember számára ez a tapasztalat jelenti az elsõ lépést afelé, hogy feladja korábbi passzivitását és olyan személyként élje meg önmagát, aki képes másokért vagy az egész csoportért aktívan és felelõsen tevékenykedni. A lakótársaik segítségében részesülõ felhasználók pedig megtanulhatják, hogy nem kell mindig a szakemberek segítsége ahhoz, hogy úrrá lehessenek egy-egy hétköznapi problémájukon. A felhasználók sok esetben könnyebben elfogadják lakótársaik kölcsönösségen alapuló segítségeit a szakemberek hasonló szolgáltatásainál, különösen akkor, ha a szóban forgó személyek egyébként is jól megértik egymást. Ez ugyanis sokkal kevésbé jelent veszélyt a saját önértékelésükre, mint az, ha állandóan hivatásos segítõk jelenlétére vannak utalva. Nem utolsósorban ezért van az, hogy a legtöbb ember szívesebben önti ki a szívét valamelyik barátjának/barátnõjének és osztja meg vele személyes problémáit, mintsem hogy gondjaival pszichoterapeutához fordulna. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai számára a felhasználók egymásnak nyújtott segítségei esélyt jelentenek arra, hogy ne csak passzív, segítségre szoruló embereket lássanak a szolgáltatás igénybevevõiben, hanem észrevegyék erõs oldalaikat, individuális kompetenciáikat és lehetõségeiket is. Ily módon sikerülhet kordában tartaniuk azokat az igen problematikus hatalmi viszonyokat és kölcsönös függõségi helyzeteket, melyek kialakulása a támogatással kísért lakóformák esetében szinte törvényszerûnek mondható.

A mások számára elviselhetelen viselkedés és annak okai Számos lakhatást nyújtó szolgáltatás ad otthont olyan felhasználóknak, akik korábbi életükben alig-alig tapasztalhatták meg a szolidaritás és a másik dolgaiban való részvétel kölcsönösségét. Azoknak, akik

258

közülük korábban nagy létszámú intézményekben vagy elmegyógyintézetekben éltek, többnyire csak „viselkedészavarnak” vagy „nemkívánatos magatartásformának” minõsülõ eszközökkel nyílhatott lehetõségük arra, hogy a népes csoportok arctalanságában is felhívják a figyelmet egyéni szükségleteikre és igényeikre. Számos vizsgálat igazolta (vö. GOFFMAN 1973, 252-tõl), hogy azokban az intézményekben, amelyekben az ott élõ emberek strukturális erõszaknak vannak kitéve (például úgy, hogy a saját pénzük szigorú és egyáltalán nem helyénvaló porciózásával büntetik õket), az érintettek mindig megtalálják a kiskapukat ezeknek az intézkedéseknek a kijátszására. Az éveken keresztül pszichiátriai osztályon élni kényszerült értelmi fogyatékos emberek — a fennálló kényszerítõ körülmények hatására — nemritkán igen sikeres stratégiákat sajátítanak el arra nézve, hogyan lehet csencseléssel, csereberéléssel, kunyerálással vagy akár zsarolással hozzájutni a kívánt pénzeszközökhöz és árukhoz (cigarettához, kávéhoz, alkoholhoz stb.). A másokkal való együttélést természetesen szinte megmérgezik ezek a magatartásformák. Általában hosszabb idõn keresztül és individuális formában nyújtott segítségre van szükség ahhoz, hogy az érintett lakók fokozatosan rájöjjenek arra, miszerint nekik is megéri a többiek számára elviselhetõbb, a fentieknél nagyobb arányú önrendelkezésen alapuló érintkezési formákat kialakítani. Az említett példák jól illusztrálják, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások falai között rendszerint igen különbözõ tapasztalati háttérrel rendelkezõ személyek találkoznak. S mindehhez még egy további szempont is járul: az értelmi fogyatékos emberek gyakorta kényszerülnek arra, hogy akkor is csoportosan éljenek együtt más, ugyanezzel a címkével ellátott személyekkel, ha önmagukat egyáltalán nem tekintik „értelmi fogyatékosnak”. Ebben a vonatkozásban a felnõtt korú értelmi fogyatékosok szinte állandóan két, egymással szöges ellentétben álló hatásnak vannak kitéve. Miközben ugyanis állandóan azt hallják (hozzátartozóiktól, szakemberektõl stb.), hogy õk is „ugyanolyan emberek, mint bárki más”, aközben mind a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belüli, mind az azon kívüli életben ezzel ellentmondó tapasztalatokkal szembesülnek nap mint nap: igen sok helyzetben tehetetlennek élik meg magukat, akiket nem vesznek komolyan, s akiknek gyakran elutasítás, szidás, fenyegetés, sõt — a legrosszabb esetben — akár nyílt támadás jut osztályrészül. Mindezért sokan közülük sem arra nem képesek, hogy „tökéletesen normálisnak” tartsák magukat, sem pedig arra, hogy teljesen azonosuljanak a velük egy csoportban élõ lakótársakkal.



E feltételek között számtalan értelmi fogyatékos ember tanulja meg, hogyan lehet az elszenvedett megvetést és lekicsinylést a lakótársakra hárítani, feléjük továbbsugározni. Gyakorta hajszálra ugyanúgy viselkednek náluknál gyengébb lakótársaikkal, mint ahogyan más helyzetekben mások velük, s ugyanazt adják tovább, amit ilyen esetekben õk kénytelenek (vagy voltak kénytelenek) elviselni. A lakhatást nyújtó szolgáltatások szakembereinek azonban tudniuk kell a felhasználók ilyesfajta intrikáktól terhelt vagy a másik kizsákmányolására épülõ kapcsolatairól, hogy a „tettest” nem feltétlenül a másik megalázásának öröme vezérli, hanem sokszor inkább — talán — a hiányzó önmegbecsülésbõl fakadó öngyûlölet keres célpontot egy másik személyben. Mindez természetesen ugyanúgy nem menti fel a leírt magatartást mutatókat, mint ahogyan érvként sem hozható fel a különbözõ mértékben fogyatékos felhasználók együttélése ellen. A felvetéssel sokkal inkább csak utalni kívántunk egy olyan alapvetõ problémára, amely gyakorta jelentkezik a szociális leértékelést elszenvedett személyek csoportos együttélésekor (ld. „A csoportok nagysága és összetétele” elnevezésû tárgykört, a 214. oldaltól kezdõdõen). A lakhatást nyújtó szolgáltató csak akkor lehet képes kellõképpen kontrollálni ennek az alapvetõ nehézségnek a kihatásait, ha aktívan és intenzíven dolgozik azon, hogy feltárja és személyre szabott támogatásban részesítse felhasználóinak azon kívánságait és szükségleteit, melyek a lakótársaikhoz fûzõdõ szociális kapcsolataikra vonatkoznak. Általánosan érvényes szabály, hogy minél több és minél intenzívebb idõt tölthet valaki köztiszteletnek örvendõ nem-fogyatékos személyek társaságában, annál inkább „normálisnak”, azaz mások által elismertnek és tiszteletben tartottnak fogja érzékelni önmagát és a saját cselekedeteit.

A szociális kapcsolatok „szabad” megválasztása és alakítása Az a felhasználó, aki a szülõi házban, nem-fogyatékos emberekkel körülvéve élte eddigi életét, s így nemigen volt oka rá, hogy „másként”, „abnormálisként” határozza meg önmagát, gyakran a választott lakhatást nyújtó szolgáltatásba történõ beköltözés után szembesül elõször a saját „különlegességével”. Meg lehet hát érteni, ha ez az alapvetõen új helyzet az érintettbõl gyakorta bizonytalanságot, szélsõségesen ellentmondásos érzéseket vált ki jövendõbeli

lakótársaival szemben. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak emiatt elegendõ idõt kell hagynia mind az új, mind a régi lakóknak arra, hogy megismerhessék egymást és megtanulják becsülni a másikat. A munkatársak úgy tudnak mindehhez a leginkább hozzájárulni, ha megfelelõ alkalmakat biztosítanak a felhasználóknak a közösen végzett tevékenységekre és az ezeken keresztül szerezhetõ pozitív tapasztalatokra, s ennek érdekében támogatják a hasonló érdeklõdésû lakótársakat abban, hogy együtt tölthessék a szabadidejüket vagy együtt ûzhessék kedvenc foglalatosságaikat. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak támogatniuk, kísérniük, adott esetben akár aktívan is kezdeményezniük kell az együtt lakó fogyatékos emberek közti baráti kapcsolatok kibontakozását. Megfelelõ formája lehet ennek az érintettek részére biztosított tanácsadás, de a szükséges strukturális és materiális keretek optimális kialakítása is (például a téri feltételek átszervezésével, abban az esetben, amikor két felhasználó össze szeretne költözni). Rendszerint azok között a lakótársak között alakulnak ki tartós barátságok, akiknek kapcsolatát — mind érzelmi, mind anyagi tekintetben — az adás és az elfogadás kiegyensúlyozott kölcsönössége hordozza. Kritikusan kell szemlélnünk ezzel szemben az olyan kötõdéseket, melyek akár nyíltan, akár burkoltan a másik kizsákmányolására, kényszerítésére vagy a vele szemben alkalmazott erõszakra épülnek. Hasonlóan problematikusnak kell tartanunk azokat a lakótársi kapcsolatokat is, melyeknél az egyik fél kizárólag a segítõ, míg a másik mindig csak a segített szerepét játssza anélkül, hogy ennek fejében hajlandó lenne bármiféle ellenszolgáltatásra. Mindig csak az adott eset vonatkozásában, a rendelkezésre álló összes információ alapos megvizsgálása után szabad döntést hozni arról, hogy a munkatársak megakadályozzák-e az ilyen kapcsolatok kialakulását, illetve gondoskodjanak-e ezek felszámolásáról, hiszen minden ilyen lépés beavatkozást jelent és csorbítja a felhasználók arra vonatkozó jogait, hogy szabadon választhassák meg és alakíthassák szociális kapcsolataikat. Általánosságban érvényes, hogy az egyik ember szabadsága ott ér véget, ahol a másiké kezdõdik. Az értelmi fogyatékos emberek nemritkán azért rendelik alá magukat másoknak és kerülnek ezáltal függõ, kiszolgáltatott helyzetbe, mert nem látják az adott kapcsolat alternatíváját, s sok esetben nem is ismernek olyasvalakit, aki partnerként szintén szóba jöhetne. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakembereknek igen intenzíven kell tehát fáradozniuk


259


azon, hogy megértsék a problémás kapcsolatokba bonyolódó felhasználók cselekvésének mozgatórugóit, s rákérdezzenek arra, vajon milyen — az elsõ megközelítés elõtt sokszor rejtve maradó — szükségleteket igyekeznek e cselekvésformák lefedni. Komolyan el kell gondolkodniuk azon is, hogy felnõtt embereknek nem lehet egyszerûen megtiltani, hogy belemenjenek valamely szociális kapcsolatba, mint ahogyan „lebeszélni” sem lehet õket errõl anélkül, hogy ezzel egyidejûleg reális és személyes jelentõséggel bíró alternatívát ne mutatnának fel nekik.

Az egyedülléthez szükséges idõ és hely jelentõsége A munkatársak minden, a felhasználók szociális kapcsolatainak elõsegítésére és kísérésére irányuló igyekezetük mellett sem feledkezhetnek meg arról, hogy nincs ember, akinek idõnként — természetesen a rá jellemzõ, egyéni mértékben — ne lenne

igénye arra, hogy egyedül maradhasson. A lakhatást nyújtó szolgáltatásokban azonban, ahol mindent a többiekkel fennálló kapcsolatok uralnak, és az ezzel összefüggésben jelentkezõ külsõ kontroll majdhogynem állandóan, szinte mindenhol érvényesül, sokszor igen nagy problémát jelent az egyedüllét feltételeinek megteremtése. Egyes esetekben mindez persze bizonyos védelmet is nyújthat az izolációs tendenciákkal szemben, másfelõl viszont a többiektõl való elhatárolódásra és a visszavonulásra vonatkozó szükségleteket e keretek között nem lehet olyan könnyen kielégíteni, mint a „normális” magánlakásokban. A lakótársak között kipattanó viták és veszekedések jó részéért nem utolsósorban éppen a túlságosan kicsi distancia és az egyedüllét lehetõségének hiánya okolható. Következésképpen, a lakhatást nyújtó szolgáltató számos konfliktus kialakulását megelõzheti egyszerûen azáltal, hogy a mindennapok strukturálása során elegendõ idõt hagy a felhasználóknak az egyedüllétre, illetve elegendõ teret enged számukra ahhoz, hogy egyéni igényeiknek megfelelõen tevékenykedhessenek.

Irodalom GOFFMAN, E.: Asyle — Über die soziale Situation psychiatrischer Patienten und anderer Insassen. Frankfurt a. M. 1973. GOFFMAN, E.: Stigma — Über die Techniken der Bewältigung beschädigter Identität. Frankfurt a. M. 1975. KRISOR, M.: Auf dem Weg zur gewaltfreien Psychiatrie — Das Herner Modell im Gespräch. Bonn 1992. SEIFERT, M.: Lebensqualität und Wohnen bei schwerer geistiger Behinderung. Theorie und Praxis. „Berliner Beiträge”, Band 3. Reutlingen 1996.

260

SEIFERT, M.: Wohnalltag von Erwachsenen mit schwerer geistiger Behinderung. Eine Studie zur Lebensqualität. Band 4 der „Berliner Beiträge”. Reutlingen 1996. WEIGAND, H.: Rückkehr in die Heimatgemeinde — eine Zwischenbilanz. In: Koenning, K. (Hrsg.): Spät kommt ihr … Gütersloher Wege mit Langzeitpatienten. Gütersloh 1986, 103–146 .




A felhasználók egymás közti kapcsolatai

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó mindeddig túlnyomórészt negatív tapasztalatokat szerzett a lakótársaihoz fûzõdõ szociális kapcsolatok terén. 2. A felhasználó alig-alig rendelkezik pozitív szociális kapcsolatokkal vagy barátokkal a jelenlegi lakócsoportjában, illetõleg a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül. 3. Lakótársai között a felhasználó jelenleg olyan pozíciót tölt be, ami problémás vagy akár kifejezetten káros számára (a kívülálló helyzetében van, bûnbakként kezelik stb.). 4. A felhasználónak állandó konfliktusai vannak valamelyik lakótársával, esetleg közülük többekkel is. 5. A felhasználó jelenleg olyan szociális kapcsolatot tart fenn valamelyik lakótársával, amelyet szélsõségesen egyoldalúnak nevezhetünk (erõsen függ tõle, kizsákmányolást vagy erõszakot kénytelen elviselni stb.). 6. A felhasználónak elegendõ idõ és megfelelõ tér áll a rendelkezésére ahhoz, hogy kedve szerint visszavonulhasson a csoport kényszerítõ hatásaitól, s azt csinálhassa, amit csak szeretne.

Összmegítélés A felhasználót — mind egyéni szükségleteibõl, mind korábbi tapasztalataiból következõen — kifejezetten támogatni kell abban, hogy a lakótársaihoz fûzõdõ kapcsolatai megfelelõen alakulhassanak.


261



A felhasználók egymás közti kapcsolatai

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik elõsegíteni a lakótársak közötti pozitív kapcsolatok kialakulását, amennyiben alaposan tájékozódik az együttéléssel kapcsolatos kívánságaik felõl, majd ezeket dokumentálja és személyre szabott formában kezeli. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató a mindennapok menetének alakításánál támogatja a felhasználók együttesen végzett tevékenységeit (rávezeti õket a háztartási munkák, a bevásárlások, az orvosi vizsgálatok, a közös érdeklõdés alapján együttesen végzett szabadidõs tevékenységek stb. során egymásnak nyújtható, kölcsönös segítség mikéntjére). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató azon van, hogy az egyes felhasználók között baráti kapcsolatok alakulhassanak ki (tanácsadást biztosít, konfliktus esetén közvetítõi szerepet vállal, adott esetben megteremti az egybeköltözés feltételeit stb.). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató a csoportos tevékenységek mellett elegendõ teret enged az egyedüllét és az individuális cselekvések számára is. 5. A munkatársak megfelelõ ismeretekkel rendelkeznek a csoportfolyamatokról és -dinamikáról, képesek ezen ismereteiket az adott lakócsoportra alkalmazni, s azt folytonos változása közben is kompetens módon kísérni. 6. A munkatársak úgy alakítják egymás közti munkakapcsolataikat, hogy azok példával szolgálhassanak a felhasználók egymás közötti kapcsolatai számára.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy elõsegítse a felhasználók közötti pozitív kapcsolatok kialakulását.

262


Nem-professzionális kapcsolatok • Szociális hálók ...

6.4.2. tárgykör:

Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok Abban az irányváltásban, ami — új orientációkat hozva az értelmi fogyatékos emberek számára nyújtott professzionális szolgáltatások rendszerébe — mindinkább az önrendelkezésre, a szükségletekbõl való kiindulásra és a szociális integrációra helyezi a hangsúlyt, döntõ szerepet játszik a „szociális hálók” fogalma és ennek értelmezése (BECK 1994). Az értelmi fogyatékos emberek szociális hálóinak ismerete jelentõsen megkönnyíti, hogy a kívánt professzionális szolgáltatásokat mindennapos életük természetes közegében biztosíthassuk, figyelembe véve és kihasználva az életvilágukban rejlõ tartalékokat. A professzionális szolgáltatások alapvetõen kettõs funkciót töltenek be a szociális rehabilitáció területén. Egyfelõl, helyettesítik a felhasználók azon hiányzó, esetleg idõvel mûködésképtelenné vált természetes támogatórendszereit, mint amilyen a család. Ezt nevezzük szubsztituáló (helyettesítõ, pótló) funkciójuknak. Másfelõl, e szolgáltatások támogatják, erõsítik és fejlesztik igénybevevõik meglévõ szociális hálóit. Ezt nevezzük szubszidiárius (kisegítõ, támogató) funkciójuknak, melyet a legutóbbi idõben, többnyire az „új szakmaiság” (ENGELKE 1993) címszava alatt, egyre határozottabban hangsúlyoznak a szociális munka helyiértékének meghatározására irányuló kísérletek során. A „szociális háló” fogalmát általában a jeles norvég antropológus, Arthur Barnes nevéhez kötik (vö. KEUPP 1987, 143; SCHILLER 1987, 78), aki az ’50-es években tûzte ki célul maga elé, hogy megvizsgálja és leírja egy norvég halászfalu belsõ szociális struktúráját. Egy szép napon éppen a hálóikat a parton szétteregetõ halászokat nézte, s amikor a délutáni nap sugarai keresztülragyogtak a kifeszített hálók köteleinek és csomóinak mintázatán, Barnes agyában megszületett a szociális kapcsolatok hálózatszerû rendszerének rendkívül plasztikus metaforája: „Az emberek olyanok, mint egy háló csomói, amelyeket különféle szálak és kötelékek fûznek a háló többi csomójához, azaz más emberekhez” (BRÄHLER 1983, id. KEUPP 1987, 143). A hálókoncepciót elsõként az amerikai pszichiátria dolgozta át a társadalomtudományi viták számára (vö. CAPLAN 1981; KEUPP 1987). Az volt a kérdés akkoriban, hogy mennyiben támogathatnák a pszichoszociális krízisbe került embereket a saját szo-

ciális környezetükhöz tartozó személyek problémáik megoldásában. A szociális háló fogalma Németországba a különféle szociálepidemiológiai kutatások közvetítésén keresztül jutott el, melyek a stressz és a kritikus életesemények leküzdéséhez nyújtandó segítség forrásait keresték (vö. BADURA, v. FERBER 1981).

Az értelmi fogyatékos emberek szociális hálói Az értelmi fogyatékos emberek ellátásának területén v. FERBER (1983, 250) volt az, aki a „Szociális hálók — egy régi dolog új elnevezése” címmel elõször írta le az informális segítségnyújtás azon lehetõségeit, melyek az õket körülvevõ szociális hálókból származhatnak az értelmi fogyatékosok és családjaik számára, a fellépõ nehézségek hatékonyabb leküzdésével kecsegtetve. A szociális hálókon „azoknak a szociális kapcsolatoknak a dinamikus fonadékát kell értenünk, melyek mindennapi életük során igen lényegesek az emberek számára”, lévén szociális támogatásban részesítik õket (vö. SCHUMANN, SCHÄDLER, FRANK 1989, 95). Egy értelmi fogyatékos ember szociális hálója tehát azokból a személyekbõl tevõdik össze, akik elérhetõ téri és szociális közelségben vannak hozzá (a család, a baráti kör, a szomszédság, a munkahelyi kollektíva stb. tagjai), s akikhez erõsebbgyengébb kötelékek szálai fûzik õt. A professzionális kapcsolatok ebben az értelemben tehát nem sorolhatók ide. WALKER, McBRIDE és VACHON (1977, 36-tól) nyomán a következõképpen osztályozhatjuk az értelmi fogyatékos emberek szociális hálóiból fakadó támogató szolgáltatásokat:

· Érzelmi támogatás Az értelmi fogyatékos emberek életérzését igen gyakran mélyreható félelmek és szorongások, önmarcangoló kételyek, önbizalomhiány, negatív én-


263


kép jellemzik (vö. NIEDECKEN 1989; HOFMANN, KUNISCH, STADLER 1996). Ezzel szemben emocionális megerõsödést eredményezhetnek, illetõleg a magányosság érzése ellenében hathatnak és a participáció, az öröm, a vigasz és a közösség megtapasztalását eredményezhetik azok a mindennapos kapcsolatok, melyek elismertséget, megerõsítést és megértést sugároznak az értelmi fogyatékos emberek felé anélkül, hogy ezért bárkinek is fizetnie kellene.

· Instrumentális támogatás Az értelmi fogyatékos emberek mindennapos életük számos vonatkozásában kifejezetten függõ helyzetben vannak, hiszen mások segítségére szorulnak (vö. HAHN 1983). Az õket körülölelõ szociális hálókhoz tartozó személyek azonban a mindennapos élet szinte valamennyi területén praktikus segítségben részesíthetik õket, a testápolástól kezdve, a háztartásvezetésen és a kommunikáción keresztül, egészen a szociális vonatkozású tevékenységek támogatásáig és kíséréséig bezáróan.

· Kognitív támogatás Mint bárki más, az értelmi fogyatékos emberek is rá vannak utalva arra, hogy megfelelõ, sokrétû információt kapjanak mindennapos életük összefüggéseirõl. Ezek az információk szolgálnak a hétköznapokban való tájékozódás alapjául, s ezek teszik lehetõvé a saját érdekek felismerését és érvényesítését is. Az értelmi fogyatékos emberek igen nehezen értenek meg komplex összefüggéseket. Arra szorulnak, hogy környezetük tagjai leegyszerûsítve, szemléletes formában közvetítsék feléjük a szükséges információkat. Minél nagyobb tehát személyes kapcsolataik õket körülölelõ hálója, annál nagyobb lesz a valószínûsége annak, hogy a számukra is felfogható, releváns információkhoz juthatnak. Ezek az információk igen sok mindenre kiterjedhetnek, a pénzügyi segítségektõl kezdõdõen, a helyi közösség kulturális és szociális kínálatán vagy közlekedési lehetõségein keresztül, egészen a leghétköznapibb dolgokig és ösztönzésekig (hogyan rendezhetjük be a saját szobánkat stb.).

· A szociális identitás fenntartása A saját identitás kialakítása az egyik legnagyobb és legfontosabb kihívás, mellyel az embernek szem-

264

besülnie kell. Ennek során szociális identitását (másokhoz hasonlatossá, a csoport tagjává kell válnia) és személyi identitását (egyedi, senki mással össze nem téveszthetõ személyiséggé kell fejlõdnie) egyensúlyba kell hoznia egymással (vö. KRAPPMANN 1982). A csoportidentitás kialakulását jelentõsen elõsegítik azok a tapasztalatok, melyek során az egyén egy olyan — nem túl nagy kiterjedésû, ám annál sûrûbb szálakból szõtt — szociális kapcsolati szövedékhez tartozónak éli meg önmagát, melyet gyakori kontaktusok és szilárd kötõdések jellemeznek, s melyen belül erõteljes kulturális homogenitás és szoros téri közelség érvényesül. Az értelmi fogyatékosok lakóotthonaiban igen gyakran találkozhatunk ilyesfajta tipikusan hálózatszerû konstellációkkal. Ezek kellõ érzelmi támogatást nyújtanak ugyan a lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõi számára, ennek fejében viszont „elõsegítik egy viszonylag egyszerûen strukturált, változatlanságba merevedõ identitásminta kialakulását és fenntartását” (KEUPP 1987, 31). Ezzel egyidejûleg háttérbe szorul a személyi identitás oldala is. Ha az ember egyszerre több, egymástól eltérõ szerkezetet mutató szociális hálóhoz is tartozik, akkor viszont különbözõ szerepek és különbözõ tevékenységek kihívásaival lesz kénytelen szembenézni, ami jótékony hatással lesz az identitásképzõdés folyamatára. A nem-fogyatékos emberek általában egyszerre több szociális háló részei. Ezek között természetesen lehetségesek bizonyos személyi átfedések, többnyire azonban egymástól viszonylag elkülönülve funkcionálnak (család, szomszédság, baráti kör, ismerõsök, munkahelyi kollektíva, különféle egyesületek és szabadidõs csoportok, egyházi közösségek stb.). Az értelmi fogyatékosok rendszerint sokkal kisebb számú szociális hálóval rendelkeznek, ahogyan náluk egy-egy szociális hálóhoz is lényegesen kevesebb személy tartozik, mint a nem-fogyatékos emberek esetében (vö. SCHILLER 1987, 249). Mindez, amellett hogy jelentõsen beszûkíti a támogatási lehetõségeket, problémák egész sorát okozhatja. Ha — példának okáért — az adott szociális háló egyes tagjai között személyes konfliktusok alakulnak ki, akkor az érintettek csak igen korlátozott lehetõségekkel rendelkeznek arra nézve, hogy az ebbõl fakadó negatív tapasztalataikat más szociális rendszerekbõl származó pozitív élményekkel ellensúlyozzák. Amikor egy felhasználónak problémái támadnak valamelyik kollégájával a védõmunkahelyen, akkor ez igen sokszor begyûrûzik a lakóotthon belsõ életébe is, hiszen nemritkán ugyanazokról a személyekrõl van szó a munkahelyi közösség tagjai, illetve a lakóotthonban együtt élõk esetében.



· Új szociális kapcsolatok közvetítése Az értelmi fogyatékos emberek másoknál sokkal inkább rászorulnak arra, hogy megfelelõ közvetítõi segítséget kapjanak új kapcsolataik kialakításához. Szociális hálóik tagjai a maguk részérõl általában egymástól igen eltérõen struktúrált, igen eltérõ összetételû további szociális hálókkal rendelkeznek. Ezek a különbözõ kapcsolati hálózatok az értelmi fogyatékos emberek számára is megfelelõ kapcsolódási pontokat kínálhatnak ahhoz, hogy kibõvíthessék saját szociális hálóikat, s ezáltal a korábbinál több szociális támogatásban részesüljenek. HOFMANN, MAURER és RIVERA (1993, 106-tól) egy, védõmunkahelyeken dolgozó értelmi fogyatékosok szociális kapcsolatait és szabadidõs aktivitásait vizsgáló kutatása szerint a megkérdezett nõk mindegyikének problémát jelent az, hogy barátokat szerezzen, miközben szociális kontaktusaik túlnyomórészt a családtagokra és a munkahelyi kollégákra korlátozódnak (az utóbbiak esetében a kapcsolat ráadásul a munkaidõre szorítkozik). Szabadidõs aktivitásaik között a fogyasztással összefüggõ tevékenységek, illetve az egyedül vagy otthon végzett tevékenységek dominálnak (tévénézés, zenehallgatás, kézimunkázás, háztartási munkák, séta, olvasás, családi körben végzett aktivitások stb.). A megkérdezettek alacsony száma miatt a fenti vizsgálat nem tekinthetõ reprezentatívnak. Ennek ellenére olyan tapasztalatokat igazol, melyek gyakorta felmerülnek a felnõtt korú értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban. S bár a körvonalazott problémák nemritkán igen komoly megterhelést jelentenek az érintettek számára, amit õk sok esetben egyértelmûen ki is fejeznek, a lakhatást nyújtó szolgáltatók részérõl nemigen látunk próbálkozásokat ezek leküzdésére. Igen kevesen vannak köztük azok, akik legfontosabb feladataik közé sorolnák felhasználóik támogatását arra nézve, hogy megfelelõ kapcsolatokat építhessenek ki és tarthassanak fent olyan nem-fogyatékos emberekkel, akik nem tartoznak bele az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás szorosan vett személyi állományába (munkatársak, felhasználók, önkéntes segítõk stb.).

Személyes jelentõséggel bíró kapcsolatok és barátságok Magától értetõdik, hogy nem kis dolog szert tenni az egyén számára személyes jelentõséggel bíró kapcso-

latokra és barátságokra, mint ahogyan ezek közvetítése sem egyszerû. Általában hosszabb idõre van szükség ahhoz, hogy az ilyesfajta kötõdések kialakulhassanak. A lakhatást nyújtó szolgáltató mégis nagyon sok mindent tehet azért, hogy megteremtse felhasználói számára ezen kapcsolatok kialakulásának alapfeltételeit. Elsõ lépésként, a munkatársak — a velük folytatott beszélgetéseken és egyeztetéseken keresztül — képet kaphatnak az egyes felhasználók fennálló szociális kapocsolatrendszerérõl. Ezen belül persze nem minden feltárt kapcsolat bizonyul majd az adott felhasználó számára jelentõsnek; ez lesz a helyzet például akkor, ha a kontaktus még a gyakori találkozások ellenére sem tesz szert személyes, individuális jellegre. A következõ kritériumok tájékozódási pontként szolgálhatnak a személyes jelentõségûnek ítélt szociális kapcsolatok általános tulajdonságainak meghatározásához. A személyes jelentõséggel bíró kapcsolatok és barátságok eszerint • tartósak; • nem helyettesíthetõk tetszés szerint; • a másik tisztelete és nagyra értékelése jellemzi õket; • nem anyagi ellenszolgáltatásokon alapulnak; • kölcsönösek; • olyanok, melyben a két fél gyakori és rendszeres érintkezésben áll egymással; • azt az érzést közvetítik, hogy valami fontosat adunk általa a barátunknak/barátnõnknek, s hogy ezért cserébe mi is valami fontosat kapunk tõle; • lehetõvé teszik a legszemélyesebb problémák megbeszélését is; • viszonylag ellenállóak a krízisekkel szemben, s krízisszituációkban támogatást jelentenek; • pozitív módon hatnak az ember én-képére; • elõnyösek az ember személyes továbbfejlõdése szempontjából (WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 429-tõl). Az adott szociális háló jellemzõi szabják meg, hogy a barátok, szomszédok, kollégák és más fontos ismerõsök mennyire lehetnek képesek támogatni az értelmi fogyatékos embert azáltal, hogy személyes beszélgetéseken és odafordulásukon keresztül megfelelõ érzelmi tartást sugároznak feléje, szemléletes információkkal látják el õt, s konkrét segítséget nyújtanak neki a mindennapok problémáinak leküzdésében.


265


A szociális háló tagjainak imázsa Jelentõsen növelheti az értelmi fogyatékos emberek imázsát, ha az õket körülvevõ szociális hálókhoz olyan személyek tartoznak, akiket a közösség nagyra becsül, s akikkel az adott kultúrának és életkoruknak megfelelõ közös tevékenységeket végezhetnek, méghozzá mindenki számára hozzáférhetõ, nyilvános, pozitív megítélés alá esõ helyszíneken (népfõiskolai kurzusok, koncerttermi hangversenyek, a helyi stadionban rendezett labdarúgó-mérkõzések, nyilvános éttermekben elköltött ebédek és vacsorák, szállodai vendégéjszakák a szabadságok, nyaralások idején stb.; vö. WOLFENSBERGER, THOMAS 1983, 209tõl). Az értelmi fogyatékos emberek ilyesfajta, köztiszteletben álló személyekhez kötõdõ kapcsolatai azonban nemcsak a saját, egyéni imázsukat növelik, de figyelemre méltó „kapcsolati tõkét” is jelentenek számukra (BOURDIEU 1982). A szociális háló tagjainak szociális státusával egyenes arányban növekszik a hálón belüli, illetõleg a hálóhoz tartozók számára hozzáférhetõ információk mennyisége is. Ezenkívül, a háló magas társadalmi presztízsû tagjainak személyes „hatalma” bizonyos védelmet is jelent az értelmi fogyatékos emberek személyi integritását veszélyeztetõ különféle támadásokkal szemben, s segítséget jelenthet kívánságaik és törekvéseik keresztülvitelében, érdekeik eredményes képviselésében is.

A szociális háló tagjainak elérhetõsége Lényegében a szociális háló tagjainak elérhetõségétõl (térbeli-földrajzi közelségétõl) is függ, hogy az értelmi fogyatékos emberek mennyi tényleges támogatást remélhetnek kapcsolatrendszerük hálózatától. Minél közelebb élnek egymáshoz — földrajzi értelemben — a kapcsolatban álló partnerek, annál kevesebb idejükbe, energiájukba és pénzükbe kerül, ha találkozni akarnak egymással. Mindez aláhúzza az értelmi fogyatékos emberek és közvetlen szomszédaik, illetve a helyi közösség elérhetõ közelségben élõ tagjai közötti személyes kapcsolatok jelentõségét. A földrajzi távolság — többek között — lényeges tényezõ a kontaktusok gyakoriságát és idõtartamát illetõen is. Lévén, hogy az értelmi fogyatékos embereknek külsõ adottságaik (például korlátozott mozgásképességük) miatt sokszor igen nehéz felada-

266

tot jelent fennálló kapcsolataik megfelelõen intenzív ápolása, gyakran az a veszély fenyegeti õket, hogy emiatt a már egyszer létrejött kontaktusok fokozatosan újra megszakadhatnak. A lakhatást nyújtó szolgáltató legfontosabb feladatainak egyike, hogy megfelelõ szolgáltatásokkal (saját gépjármûvekkel történõ utaztatással, illetve a nyilvános tömegközlekedési eszközök igénybevételéhez nyújtott segítséggel stb.) biztosítsa felhasználói részére a kívánatos mobilitást. Ugyanígy, a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak folyamatosan emlékeztetniük kell a felhasználókat fennálló kapcsolataikra, s bátorítaniuk kell õket arra, hogy látogatásokon, a különféle kulturális, társadalmi vagy sportrendezvényeken való közös részvételen, meghívásokon, együttesen végzett tevékenységeken keresztül ápolják ezeket. Nagyon fontos, hogy értelmi fogyatékos emberek potenciális vendégeit semmiféle megkötés vagy korlátozás ne akadályozza meg abban, hogy tetszés szerint bejuthassanak a felhasználók lakásába, s ott megfelelõ privát tér álljon rendelkezésre a találkozáshoz.

A szociális hálók lényeges ismérvei A szóba jöhetõ segítégnyújtás formáját, tartalmát és terjedelmét lényegesen befolyásolják a szociális háló strukturális jellemzõi is. Elsõsorban a hálót alkotó kapcsolati szálak sûrûségét (vagyis azt, hogy a háló tagjai milyen mértékben ismerik egymást), illetve a háló nagyságát (vagyis azt, hogy az adott értelmi fogyatékos ember hány, számára jelentõs személlyel érintkezik mindennapjai során) kell ezek között említenünk. Annak valószínûsége, hogy a szóban forgó felhasználó — legalábbis informálisan — ténylegesen hozzájut a számára lényeges információkhoz és támogatásokhoz, a hálót alkotó személyek számával, illetve ezek életkori és foglalkozásbeli heterogenitásával, valamint a rendelkezésükre álló anyagi források és idõkeretek változatosságával egyenes arányban növekszik. Mindenekelõtt a résztvevõk között fennálló kapcsolatok megfelelõ formájától, intenzitásától, bizalmas voltától és szolidáris jellegétõl függ azoknak az érzelmi és instrumentális természetû támogatásoknak a minõsége, melyeket az õt körülölelõ szociális háló nyújthat az értelmi fogyatékos embernek. Rendszerint minél szorosabb és minél nagyobb intenzitású kapcsolatokról beszélhetünk, annál gyakrab-



ban kerül sor olyan, közösen végzett tevékenységekre, melyek tényleges segítséget és megtapasztalható emocionális támogatást jelentenek a felhasználó számára. A szociális hálók ismérveinek feltárására irányuló kutatások bebizonyították, hogy e kapcsolati rendszerek igen gyakran tartalmaznak egy bizalmas, „konfidens” belsõ magot (HENDERSON, id. SCHILLER 1987, 92), ami abból az egy vagy több személybõl áll, akihez vagy akikhez az értelmi fogyatékos embert különösen bensõséges kapcsolat fûzi, s akiktõl emiatt különösen jelentõs szociális támogatásra számíthat. A kognitív támogatás szempontjából azonban nemcsak ezek a közvetlen, intim és intenzív kapcsolatok lényegesek, hanem azok a sokrétû, a fentieknél lazább és kevésbé körvonalazott kontaktusok is, melyek elsõsorban az információszerzést és az új szociális kapcsolatok megteremtését szolgálják. A tudás elemei mellett döntõ fontosságúak a szociális hálót alkotó személyeknek az értelmi fogyatékosokkal szembeni beállítódásai is. Az elutasító alapállások dominanciája csökkenti az értelmi fogyatékos emberek támogatásának esélyét, míg a pozitív hozzáállás növeli a segítõkészséget. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak tisztában kell lenniük azzal, hogy ezek a beállítódások megváltoztathatók, amire a leginkább a fogyatékos és a nem-fogyatékos emberek közti, mindkét fél számára új tapasztalatokat ígérõ találkozásokon keresztül nyílhat lehetõség. Ez pedig megintcsak aláhúzza annak szükségességét, hogy sokoldalú kapcsolatok jöjjenek létre és maradjanak tartósan fenn az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõi, illetve a helyi közösség nem-fogyatékos tagjai között. A szociális hálók nyújtotta lehetséges támogatások általánosságban történõ leírása azonban még semmit nem mond arról, hogy az értelmi fogyatékos emberek konkrét esetben milyen mértékben használhatják ki ezt az informális segítségnyújtási potenciált. Ez jórészt az illetõ egyén objektív életkörülményeinek, illetve a szociális hálón belüli szubjektív feltételek függvénye. Néhány ilyen feltételrõl a korábbiakban már volt szó. Különleges jelentõséget kell tulajdonítanunk azonban az értelmi fogyatékos emberek szubjektív perspektíváinak, vagyis annak, hogy vajon a maguk számára hozzáférhetõnek érzike — s ha igen, mennyiben — a szociális hálóban rejlõ forrásokat, illetve hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai mennyiben támogatják õket e lehetõségek érzékelésében.

A szociális hálók „fejlesztésének” lehetõségei Mielõtt javaslatokat tennénk arra nézve, miként lehetséges az értelmi fogyatékos emberek szociális hálóinak „fejlesztése”, szükséges ehelyütt egy fontos utalást tennünk. Eszerint, a „szociális hálók” koncepciójával kapcsolatban nem arra megy ki a játék, hogy valamiféleképpen idealizáljuk a kisméretû, informális természetû, nem-professzionális jellegû kapcsolati hálózatok nyújtotta támogatásokat. Ezekben ugyanis — legalábbis a kezdetekben — rendszerint egyidejûleg regisztrálhatók a tárgyalt népességgel szembeni, közismerten igen ellentmondásos beállítódások: az elutasítás, a félelmek, a bizonytalanság és az intolerancia kinyilvánítása mellett ott vannak a vonzalom, a tolerancia, a szánalom, a szolidaritás és az elfogadás jelei, vagy akár a közöny és a megtûrés megnyilvánulásai is. Az értelmi fogyatékos emberek a hozzáférhetõ informális támogatások növekvõ mértékû kihasználása mellett is rá lesznek utalva a nyilvános segítségre, azaz a különféle professzionális szolgáltatásokkal szembeni függõ helyzetük fennmarad (vö. SCHILLER 1987, 250). Ugyanakkor, a tárgyalt koncepció új távlatokat nyit a professzionális ellátás elõtt, amibõl a gyakorlat számára is új feladatok származnak. A megbízható szociális hálókból fakadó támogatás meglévõ, illetõleg potenciális lehetõségei erõsíthetik az értelmi fogyatékos emberek függetlenségét, megkönnyíthetik a helyi közösségbe történõ betagozódásukat, s jelentõsen növelhetik önbecsülésüket. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak konkrét munkaköri leírásaiban helyet kell kapniuk a felhasználók kapcsolatainak kiépítését és ápolását, valamint a szociális hálóik kiszélesítését célzó feladatoknak, s elegendõ idõt is kell tervezni az ezzel kapcsolatos tevékenységek számára. Különféle útjai és módjai, különféle stratégiái lehetnek annak, hogy a munkatársak az adott felhasználó érdekeinek megfelelõen járjanak el a szociális hálók fejlesztése során. Általános szabály azonban, hogy minden ezirányú lépésüket meg kell beszélniük az érintettekkel. Elõször is rendkívül fontos, hogy — a szóban forgó felhasználó bevonásával — pontos képet kapjunk az adott értelmi fogyatékos ember kapcsolati rendszerének szerkezetérõl. Ennek a voltaképpeni „hálózatelemzésnek” a segítségével regisztrálhatjuk az illetõ mindeddig kielégítetlenül maradt vágyait és alapvetõ érdekeit. A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen gyümölcsözõ lehet a feltárt kapcsolati hálózatok grafikus


267


ábrázolása (vö. SCHUMANN, SCHÄDLER, FRANK 1989, 99). A hálózatelemzés eredményeinek hozadékaként a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai céltudatosan szólíthatnak meg a számukra korábbról is ismert személyeket. Lehet itt szó olyanokról, akik az adott felhasználóval megegyezõ hobbit ûznek, de olyanokról is, akik általában érdeklõdést mutatnak az értelmi fogyatékos emberekkel szemben. Csak az a lényeg, hogy — az esetleges félreértéseket elkerülendõ — lehetõleg rögtön tisztázódjanak a felek egymással szembeni elvárásai és elképzelései. Ugyanakkor nem szabad elõrevetíteni minden szóba jöhetõ problémát, mert ezzel csak felesleges „akadályokat” gördítenénk az éppen kibontakozó kapcsolat útjába. Elõnyös lehet viszont, ha a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai felkeresik az adott település életének „kulcsszereplõit”, vagyis azokat az embereket, akik pozíciójuknál fogva a helyi közösség számos tagjával állnak kapcsolatban, következésképpen magas ismertségnek és elfogadottságnak örvendenek (lelkészek, egyesületi elnökök, üzlettulajdonosok stb.). A munkatársak, a felhasználók és a fenti „kulcsemberek” közös megbeszéléseken, együttesen is elgondolkodhatnak arról, miként lehetne — személy szerint — az értelmi fogyatékos embereket bevonni a helyi közösség különféle aktivitásaiba, milyen szerepet játszhatnának annak életében és milyen feladatokat tudnának ellátni, kikkel kellene összeismertetni õket ennek érdekében stb. Gondolni lehet olyan „találkozók” szervezésére is, melyeken egy adott felhasználó szociális hálójának minél több tagja venne részt, s megtanácskozná, miként lehetne az e kapcsolati rendszer nyújtotta támogatásokat még jobbá tenni (vö. RÖHRLE, STARK 1987, 36). A munkatársaknak szükség esetén el kell kísérniük a lakhatást nyújtó szolgáltatás egy-egy igénybevevõjét bizonyos rendezvényekre, illetve be kell õket mutatniuk bizonyos csoportoknak, társaságok-

nak. Ennek a szakember általi kísérésnek egészen addig van értelme, amíg a felhasználó képes nem lesz önállóan is részt venni ezeken az eseményeken, illetve amíg nem akad olyan nem-professzionális segítõre, aki felvállalja a kísérés feladatát. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak fáradozniuk kell továbbá azon, hogy a lehetõ legjobb kapcsolat alakuljon ki a felhasználók és a közvetlen szomszédságban élõ emberek között. Sok minden tartozhat ide: be kell mutatniuk az újonnan érkezett felhasználókat a szomszédoknak, el kell vállalniuk kisebb-nagyobb, a „jó szomszédsághoz” tartozó szívességeket (hólapátolás, virágöntözés, a háziállatok gondozása a nyaralás ideje alatt stb.), olykorolykor meg kell hívniuk a szomszédokat délutáni kávézásra vagy vacsorára és így tovább. A fennálló kapcsolatok támogatásához az is hozzátartozik, hogy a munkatársak szükség esetén bármelyik fél számára megszólíthatók és rendelkezésre állnak, az esetleges konflikusszituációkban pedig közvetítõként lépnek fel. A kapcsolatok fenntartása szempontjából rendkívül lényeges, hogy a látogatók jól érezzék magukat a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak helyet adó lakásban vagy házban. A kellemes légkör megteremtése mellett itt is fontosak lehetnek a különféle közös étkezésekre vagy ünnepségekre szóló meghívások. Magától értetõdõen biztosítani kell ezekben az esetekben is a lehetõséget arra, hogy a felhasználó és látogatói a közös használatú terekbõl igény szerint visszahúzódhassanak a felhasználó magánszférájába. Fel kell számolni, illetõleg a lehetséges minimumra kell redukálni azokat az intézmény által meghatározott körülményeket, melyek megnehezíthetik a személyes kapcsolatok ápolását (kötött étkezési idõk, mereven betartott esti „kapuzárás”, hiányzó telefonos elérhetõség, nem biztosított szállítási lehetõségek stb.).

Irodalom BADURA, B.; v. FERBER, Ch. (Hrsg.): Selbsthilfe und Selbstorganisation im Gesundheitswesen. München, Wien 1981. BECK, I.: Zur Neuorganisation pädagogischer und sozialer Dienstleistungen. Frankfurt, Bern, New York 1994. BOURDIEU, P.: Die feinen Unterschiede. Kritik der gesellschaftlichen Urteilskraft. Frankfurt a. M. 1982. BRÄSIG, H.: Fein geknüpft und gut gesponnen — Postmoderne Netzwerkdiskurse und vormoderne Praxis. In: Soziologische Praxis 4/1989, 237–245.

268

CAPLAN, G.: Support Systems and Community Mental Health. In: Badura, B.; v. Ferber, Ch. (Hrsg.): Selbsthilfe und Selbstorganisation im Gesundheitswesen. München, Wien 1981, 23–24. ENGELKE, E.: Soziale Arbeit als Wissenschaft: Eine Orientierung. Freiburg i. Br. 1993. v. FERBER, Ch.: Soziale Netzwerke — ein neuer Name für eine alte Sache. In: Geistige Behinderung 4/1983, 250–258.



HAHN, M. Th: Geistige Behinderung und soziale Abhängigkeit. Gammertingen 1983. HOFMANN, Ch.; MAURER, P.; RIVERA, B.: Versuch, mit geistig behinderten Frauen ins Gespräch zu kommen. In: Geistige Behinderung 2/1993, 99–115. HOFMANN, Ch.; KUNISCH, M.; STADLER, B.: „Ich spiel jetzt in Zukunft den Depp” — Geistige Behinderung und Selbstbild. In: Geistige Behinderung 1/1996, 26–41. KEUPP, H.: Psychosoziale Praxis im gesellschaftlichen Umbruch. Bonn 1987. KRAPPMAN, L.: Soziologische Dimensionen der Identität. Strukturelle Bedingungen für die Teilnahme an Interaktionsprozessen. Stuttgart 1982.

NIEDECKEN, D.: Namenlos — geistig Behinderte verstehen. Hamburg 1989. RÖHRLE, B.; STARK, W. (Hrsg.): Soziale Netzwerke und Stützsysteme. Tübingen 1985. SCHILLER, B.: Soziale Netzwerke behinderter Menschen. Frankfurt a. M. 1987. SCHUMANN, W; SCHÄDLER, J.; FRANK, H.: Soziale Netzwerke — eine neue Sichtweise der Lebenssituation von Kindern mit Behinderungen. In: Zeitschrift für Heilpädagogik 2/1989, 95–105. WALKER, K. W; McBRIDE, A.; VACHON, M. L. S.: Social support network. In: Social Science and Medicine 11/1977, 35–41. WOLFENSBERGER, W.; THOMAS, S.: PASSING. Toronto 1983.


269



Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak eddigi életében alig-alig nyílt lehetõsége arra, hogy megbízható szociális hálók védelmét élvezze. 2. A felhasználó múltjában nem vagy nemigen található a professzonális szolgáltatásokon kívüli, jelentõs szociális kapcsolat vagy barátság. 3. A felhasználót jelenleg sem veszi körül megbízható szociális háló. 4. A felhasználó jelenleg sem rendelkezik jelentõs szociális kapcsolatokkal vagy barátságokkal. 5. A felhasználó a jelenleginél intenzívebb szociális kapcsolatokra vágyik meghatározott, a házon kívül élõ személyekkel. 6. A felhasználó egyéni fejlesztési terveiben nem bukkan fel a szociális hálók megfelelõ támogatásának területe. 7. A felhasználó különös támogatásra szorul annak érdekében, hogy megfelelõen ápolhassa a szüleihez és egyéb hozzátartozóihoz fûzõdõ kapcsolatait. 8. A felhasználó kifejezett segítséget igényel ahhoz, hogy kapcsolatokat hozzon létre és tartson fenn a szomszédságban élõ emberekkel. 9. A felhasználó nem-hivatásos referenciaszemélyei kifejezetten igénylik a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak tanácsait. 10. A felhasználót fokozott mértékben támogatni kell abban, hogy olyan helyeket vagy eseményeket keressen fel és látogasson, ahol és amelyeken új kapcsolatokra tehet szert, illetõleg ápolhatja a már fennálló kapcsolatait (sörözõk, cukrászdák, ünnepségek, hangversenyek stb.).

Összmegítélés A felhasználó — mind individuális szükségleteibõl, mind korábbi tapasztalataiból következõen — különös támogatásra szorul az õt körülvevõ szociális hálók kiépítésének és fenntartásának vonatkozásában, továbbá jelentõs szociális kapcsolatainak és barátságainak ápolásában.

270




Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai — például a szociális hálók individuális elemzésének alapján — áttekintéssel rendelkeznek a felhasználók szociális kapcsolatainak minõségérõl és dinamikájáról. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató az egyes felhasználókra irányuló szolgáltatási kínálatában megkülönbözteti egymástól azokat az általa nyújtott segítségeket, melyek a természetes szociális hálókat helyettesítik (szubsztituáló funkció), illetõleg azokat, melyek a meglévõ szociális kapcsolatokat erõsítik (szubszidiárius funkció). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató minden erejével azon van, hogy a szubsztituáló (a hiányzót helyettesítõ) segítségnyújtási formákat egyre inkább szubszidiárius jellegû (a meglévõt támogató) segítségekkel váltsa fel. Az erre irányuló tevékenységek fontos szerepet kapnak az egyes felhasználók egyéni fejlesztési terveiben. 4. A szociális hálók fejlesztését szolgáló tevékenységek mind a lakhatást nyújtó szolgáltatás profiljában, mind a munkatársak munkaköri leírásaiban megjelennek, s megfelelõ idõkeretet kapnak a szolgálati beosztás kialakításakor. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató nagy gondot fordít arra, hogy a felhasználók folyamatosan ápolhassák a szüleikhez és hozzátartozóikhoz fûzõdõ kapcsolataikat. Az e célt szolgáló aktivitások nem korlátozódnak az idõnkénti látogatásokra, hanem különféle közös programokra is kiterjednek. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai áttekintéssel rendelkeznek az adott település és a helyi közösség nyújtotta azon kontaktuslehetõségekrõl, melyek jelentõséggel bírhatnak az egyes felhasználók számára. 7. Hogy elõsegíthessék a felhasználók bekapcsolódását a tágabb lakókörnyezet közösségi tevékenységeibe, a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai szoros kapcsolatokat ápolnak az adott település életének azon „kulcsszereplõivel”, akik — funkciójuk vagy szociális elkötelezettségük folytán — maguk is számos személyes kapcsolatot tartanak fenn vagy közvetítenek mások felé (a különféle helyi egyesületek, klubok vagy társaságok aktív tagjai, lelkészek és más gyülekezeti tagok stb.).


271


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

8. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai egyénenként támogatják a felhasználókat a jószomszédi kapcsolatok kiépítésében és fenntartásában. Az erre irányuló aktivitások nem merülnek ki a különleges rendezvényekben (pl. egy-egy nyári kerti mulatság), hanem a mindennapok életének szerves részét képezik (a szomszédoknak tett kisebb szívességek, segítségnyújtás, alkalmasint egyes dolgok kölcsönzése vagy kölcsönkérése, a szomszédok meghívása délutáni kávézásra stb.). 9. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai felkínálják a tanácsadás lehetõségét az egyes felhasználók nem-hivatásos referenciaszemélyeinek, és az esetlegesen elõálló problémák vagy konfliktusok esetén közvetítõként is rendelkezésre állnak. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai támogatják a felhasználókat olyan helyek vagy események felkeresésében és látogatásában (sörözõk, cukrászdák, ünnepségek, hangversenyek stb.), ahol és amelyeken lehetõségük nyílhat új kapcsolatok kialakítására és régi kapcsolataik ápolására. 11. A munkatársak olyan légkört teremtenek a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül, amelyben jelentõs szociális kapcsolatok és barátságok alakulhatnak ki. Ehhez az atmoszférához olyan dolgok tartoznak, mint a privátszféra és a visszahúzódás lehetõségének biztosítása, a vendégszeretet, a hozzátartozók és barátok bevonása a különbözõ ünnepségekbe és rendezvényekbe, a merev látogatási rend feloldása, a távolról érkezett vendégek részére biztosított szálláslehetõség stb. 12. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik róla, hogy az egyes felhasználók külsõ kapcsolatai ne sorvadjanak el a hiányzó keretfeltételek (nem biztosított közlekedési lehetõség vagy a kíséret hiánya, kikapcsolt telefon stb.) miatt.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználókat támogassa a természetes szociális hálók kiépítésében és fenntartásában, valamint jelentõs kapcsolataik és barátságaik ápolásában.

272


Nem-professzionális kapcsolatok • Pártfogók és önsegítõ csoportok

6.4.3. tárgykör:

Pártfogók és önsegítõ csoportok A német alkotmány minden ember számára garantálja méltóságának sérthetetlenségét (vö. a GG 1. cikkelyével), valamint személyes szabadságát (vö. a GG 2. cikkelyével)*. Az értelmi fogyatékos embereknek azonban igen korlátozott lehetõségeik vannak arra, hogy mások támogatása nélkül is kifejezzék saját kívánságaikat és képviseljék egyéni érdekeiket, valamint hogy ezeknek megfelelõen álljanak helyt a mindennapos élet követelményeivel szemben. Életüknek a számukra leginkább megfelelõ alakításához számos területen mások — jóllehet eltérõ intenzitású és idõtartamú — segítségére szorulnak. Ez a fokozott mértékû rászorultság a külsõ segítségre ugyanakkor magában rejti annak veszélyét, hogy szüleik és hivatásos segítõik többnyire alapvetõen jó szándékú gondoskodása és védõ-óvó alapállása korlátozza az értelmi fogyatékos emberek önrendelkezéshez való jogait. Fel kell tennünk, hogy emiatt a fogyatékosok ellátására szakosodott intézmények többségében alapvetõen csorbulnak a felhasználók alkotmányos jogai (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 92; NOACK, SCHMIDT 1994). A saját érdekek felismerését és keresztülvitelét lényegesen megnehezíti, hogy a rendelkezésre álló professzionális szolgáltatások rendszere, valamint ezek mûködési módozatai még a legtöbb nem-fogyatékos ember számára is igen nehezen áttekinthetõek. Nem csoda tehát, ha az értelmi fogyatékos emberek szinte áthidalhatatlan nehézségekkel szembesülnek akkor, amikor a különféle segítségnyújtási formák dzsungelében mások segítsége nélkül szeretnék megtalálni a számukra optimális lehetõségeket. Ugyanakkor az értelmi fogyatékosokkal — mind alacsony társadalmi presztízsük, mind másoktól való függõségük miatt — általában rosszabbul bánnak e téren, mint más emberekkel. Sokszor igen fáradságos úton, nekik maguknak kell kiharcolniuk vagy érvényesíteniük alapvetõ jogaikat és szociális esélyeiket. Köztudott ugyan, miszerint a professzionális szolgáltatók legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy megfelelõ segítséget nyújtsanak felhasználóiknak a mindennapok problémáinak leküzdésében, hogy megfelelõen informálják õket a hozzáférhetõ szolgáltatásokról, s hogy megteremtsék számukra a lehetõségeket arra, hogy minél több új tapasztalatra tehessenek szert. Mégis a fogyatékosságügy területén dolgozó professzionális szolgáltatók nem kizárólag a

felhasználók érdekeit szolgálják. Munkájuk során kénytelenek számos olyan más (társadalmi, gazdasági, szakmapolitikai, munkahelyi, szervezésspecifikus stb.) érdekre is tekintettel lenni, melyek voltaképpen ellentétesek a felhasználók érdekeivel (BECK 1996, 10-tõl). E sokrétû, sokfelõl érkezõ és sokféle szereplõ által képviselt érdekek kavalkádjában a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai könnyen a háttérbe szoríthatják a felhasználók tulajdonképpeni érdekeit. Ebben az összefüggésben rendkívül fontos, hogy kimerítõen foglalkozzanak azokkal a különféle koncepciókkal és szervezeti formákkal, amelyek célja az értelmi fogyatékos emberek érdekvédelmének erõsítése. Döntõ jelentõségû ebben az összefüggésben a Németországban 1992-ben hatályba lépett Gondnoksági Törvény (BtG) megteremtette jogi keretrendszer. A jogszabály különféle elõírásai kifejezetten erõsítik az önrendelkezéshez való jogokat és az értelmi fogyatékos emberek formális jogállását, amenynyiben olyan szabályozásokat tartalmaznak, melyek jelentõsen szûkítik — például — a szabadságot korlátozó intézkedések (lekötözés, hálós ágyak, elzárás, nyugtatók stb.) alkalmazásának lehetõségeit, s szavatolják az érintettek bíróság elõtti eljárási képességét (vö. HELLMANN 1995, 223-tól). Ami azonban talán még ennél is fontosabb, az az, hogy a gondnokság elrendelése minden esetben csak annak a kérdésnek az egyedi, differenciált felülvizsgálata alapján történhet, hogy törvényileg indokolt-e — s ha igen, milyen feltételekkel — gondnokot rendelni az adott értelmi fogyatékos személy mellé. Erre általában csak akkor kerülhet sor, ha a felhasználó (a leendõ gondnokolt) számára sem természetes szociális környezetének tagjai, sem a rendelkezésre álló szociális szolgáltatások nem képesek a szükséges segítséget biztosítani (ld. a „Polgári jogok” tárgykört, a 304. oldaltól kezdõdõen).

Személyes pártfogók Az értelmi fogyatékos emberek érdekeinek érvényesítését a leginkább akkor támogathatjuk, ha olyan személyes pártfogókat nyerünk meg számukra, akik önkéntes alapon felvállalják az adott lakhatást nyújtó

* GG: Grundgesetz — alaptörvény, a Németországi Szövetségi Köztársaság alkotmánya, a szerk.


273


szolgáltatás egy-egy felhasználójának képviseletét. A személyes pártfogók különösen akkor játszhatnak jelentõs szerepet, ha az általuk patronált felhasználónak egyébként nincsenek stabil külsõ — értsd: a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívüli — kapcsolatai nem-fogyatékos emberekkel. A személyes pártfogók koncepciója voltaképpen az Amerikában igen elterjedt „Citizen-AdvocacyModell” származékának tekinthetõ* (vö. O’BRIEN, WOLFENSBERGER 1988). Ebben a modellben a pártfogókat valamelyik helyi, a polgárok önkéntes tevékenységén alapuló „Citizen-Advocacy-Egyesület” delegálja. Ezeknek az egyesületeknek tulajdonképpen az a célja, hogy tiszteletbeli „pártfogókat” (advocate) állítson azok mellé az emberek mellé, akik — mondjuk — értelmi fogyatékosságuk folytán kevésbé képesek a jogaikat érvényesíteni és a saját érdekeiket képviselni. Nagyon fontos, hogy ezek a személyes pártfogók nem állnak hivatalos kapcsolatban azokkal a szociális szolgáltatókkal, melyek professzionális szolgáltatásokat nyújtanak az értelmi fogyatékos emberek számára. Csak így lehet ugyanis elébe menni annak, hogy a pártfogók érdekellentétekbe keveredjenek az általuk nyújtott „pártfogói támogatás” kapcsán. Néhány hasonszõrû németországi egyesület — az „elõterepmunka” fogalmát használva — ma már hasonló munkát végez, mint az amerikai „CitizenAdvocacy-Szervezetek” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1996, 14). A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak komoly érdeke fûzõdik ahhoz, hogy együttmûködjenek ezekkel az egyesületekkel.

feltétlenül ugyanazok, akik a leghatározottabban lépnének fel a felhasználók érdekeinek érvényesítéséért. A lakhatást nyújtó szolgáltató és a felhasználók érdekütközéseire való tekintettel ugyanis a „pártfogói munka” a lehetõ legnagyobb mértékû függetlenséget elõfeltételezi. Egy nemigen feloldható strukturális ellentéttel állunk szemben, s ennek az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál dolgozó szakembereknek is tudatában kell lenniük. Szükségszerû tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai tiszteletben tartsák a felhasználók személyes pártfogóinak függetlenségét, s ennek érdekében

A munkatársakkal szemben támasztott elvárások

Az értelmi fogyatékos emberek és pártfogóik közti kapcsolatok informális jellegûek. Az a kérdés azonban, hogy valakibõl ténylegesen egy adott felhasználó pártfogója válik-e, ebben a keretben maradva is attól függ, hogy a felhasználó elfogadja-e õt ebben a szerepben és ebben a funkciójában. Az értelmi fogyatékos embereknek bármikor jogukban áll, hogy megvonják pártfogóiktól a „mandátumukat”, magyarán egyértelmûen közöljék velük akaratukat arra nézve, hogy nem kívánják a továbbiakban is igénybe venni az õ érdekképviseletüket ellátó szolgálataikat. Ezt a döntést pedig minden esetben tiszteletben kell tartani. Az is lehetséges, hogy egy adott felhasználónak több, õt a mindennapos élet különféle területein támogatásban részesítõ személyes pártfogója is legyen. Ez különösen a súlyos fokban fogyatékos fel-

Amennyiben az adott településen nem mûködik a fentiekhez hasonló szervezet, úgy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaira hárul a feladat, hogy felhasználóik számára személyes pártfogókat közvetítsenek. Mindez történhet a szolgáltató — a legkülönfélébb formákat ölthetõ — PR-munkájának keretében, vagy az ebbõl a szempontból szóba jöhetõ szomszédok és a helyi közösség egyéb tagjainak közvetlen megkeresésén keresztül. A közvetítés nem jelent könnyû feladatot a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak, hiszen önmagában véve ellentmondásos dologról van szó. Azok a személyek ugyanis, akik a munkatársak szemszögébõl a legalkalmasabbnak tûnnek a pártfogói szerepre, nem

• soha ne hárítsanak a pártfogókra a lakhatást nyújtó szolgáltatásra tartozó feladatokat, ne igyekezzenek õket a szolgáltatás céljaira felhasználni, s ne tekintsék õket a szolgáltatás önkéntes munkatársainak; • se anyagi, se semmilyen más természetû ellenszolgáltatást ne kínáljanak fel a pártfogóknak (a pártfogói munka beszámítása a pártfogó által végzett képzés kötelezõ szakmai gyakorlatába, jövõbeni munkahely felkínálása az adott szolgáltatásnál stb.); • ne próbálják meg befolyásolni a pártfogók által végzett tevékenységet; • igyekezzenek jó viszonyt fenntartani azokkal a pártfogókkal is, akik tevékenysége — például mert kritizálják a munkájukat vagy mert más véleménnyel vannak bizonyos dolgokról — kényelmetlen számukra; • vonják be a pártfogókat a lakhatást nyújtó szolgáltatás minõségének felmérésére és javítására irányuló törekvésekbe.

* Szó szerint: polgári pártfogók, a szerk.

274



használók esetében lehet elõnyös, hiszen segítõik így feloszthatják egymás közt a munkát, könnyebben és jobban megfelelhetnek a temérdek feladatnak. A pártfogók a mindennapos élet számos vonatkozásában szolgálhatnak tanáccsal vagy emocionális megerõsítéssel értelmi fogyatékos pártfogoltjaik számára, támogathatják õket szabadidõs tevékenységeik végzésében, segítségükre lehetnek vagyonuk kezelésében, hátteret biztosíthatnak nekik a munkatársakkal szemben kialakult konfliktusok rendezéséhez. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak még abban az esetben sincs joga „elbocsátani” valakit a pártfogók közül, ha munkatársai úgy vélik, hogy az illetõ nem megfelelõen viselkedik az általa pártfogolt felhasználóval szemben (például gyámkodik felette vagy bizonyos dolgok terén feleslegesen korlátozza õt). Ezekben a helyzetekben — a probléma nyílt, õszinte megbeszélése mellett — az lehet a megoldás, hogy a szolgáltató olyan további, új pártfogókat is igyekszik megnyerni a meglévõk mellé, akiknek a munkába történõ bekapcsolása elõmozdíthatja a probléma megoldását.

Önsegítõ csoportok Az értelmi fogyatékos emberek hatékonyabb érdekképviseletének egy másik útját az önsegítõ csoportok munkájában való közremûködés jelentheti. Az önsegítõ csoportok mára a pszichoszociális ellátás számos területén jelentõs elismertségre tettek szert, s e munkának a professzionális (külsõ) segítõk tevékenységét kiegészítõ elemeként fontos helyet vívtak ki maguknak. E tendencia mögött lényegében az a tapasztalat bújik meg, miszerint a valamilyen szempontból azonosan érintett — ugyanabban a betegségben szenvedõ, egyazon fogyatékosságtól sújtott, hasonló sorscsapáson (mondjuk egy közeli hozzátartozó tragikus elvesztésén) keresztülment — emberek igen hatékonyan képesek egymást kölcsönösen támogatni, megsegíteni és hasznos tanácsokkal ellátni. A mindenekelõtt a skandináv országokban, Angliában, Hollandiában és Észak-Amerikában elterjedt, úgynevezett „People-First-Mozgalommal” (ILSMH 1994),* valamint az elsõ németországi önsegítõ csoportokkal kapcsolatos tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ez a fajta cselekvési forma az értelmi fogyatékos emberek számára is temérdek lehetõséggel szolgál önrendelkezési potenciáljuk növelésére (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 15-tõl). A más területeken mûködõ önsegítõ csoportokkal kapcsolatban összegyûlt tapasztalatok tartalmi szem-

pontból jelentõs átfedéseket mutatnak az értelmi fogyatékosok önsegítõ csoportjairól szóló beszámolókkal. A közös érintettség megkönnyíti a többi csoporttag helyzetének átérzését és megértését, a különféle — egyéni és közös — félelmek, gondok, csalódások, diszkrimináló tényezõk, sérelmek, kívánságok és érdekek megbeszélését és egymással való megosztását. A praktikus támogatás és az információközvetítés mellett a csoport lehetõséget kínál arra is, hogy a csoporttagok megerõsítsék pozíciójukat az õket függõségi helyzetben tartó hivatásos segítõkkel, intézményekkel és hivatalokkal szemben. A többiekkel folytatott beszélgetéseken és a közös tevékenységeken keresztül mindenki megtapasztalhatja, hogyan viszonyulnak mások — akár a kisebb, zárt közösség keretein belül, akár a nagy nyilvánosság elõtt — a saját fogyatékosságukhoz. Az önsegítõ csoport jó eszköz arra, hogy az értelmi fogyatékos emberek a segítõrendszer jobbítására ösztönözhessék az illetékeseket, s e célok megvalósításának érdekében politikai téren is aktívvá váljanak. A csoport ugyanakkor alkalmat teremt a bensõségesség megélésére és új szociális kapcsolatok kialakítására is (TROJAN 1986; SCHILLER 1987; NIEHOFF 1994). Az értelmi fogyatékos emberek lakhatási lehetõségeit jelentõsen kitágította a kisebb lakóközösségek elterjedése, valamint az önállóan vagy párkapcsolatban élést lehetõvé tevõ lakóformák megjelenése. Ezáltal aztán az önsegítõ csoportok jelentõsége is megnövekedett. A más, szintén értelmi fogyatékossággal élõ emberekkel való együttlét nyújtotta lehetõségek ugyanis megelõzhetik az elmagányosodást, anélkül, hogy fel kellene adni az egyébként kívánatosnak tartott, magas integrációs fokú lakóformákat. Kétségtelen, hogy az értelmi fogyatékos emberek igen különbözõ mértékben birtokolják a kölcsönös segítségnyújtás képességét. Ugyanez vonatkozik azokra a kompetenciákra és készségekre is, melyek az önsegítõ csoportok létrehozásához és fentartásához, a különféle folyamatok megszervezéséhez szükségesek. Ezekhez a feladatokhoz esetleg érdemes lehet hivatásos segítõket hívni — természetesen csak akkor, ha a csoport is úgy akarja. A „People-First-Mozgalom” koncepciói igen nagy hangsúlyt fektetnek a csoportok önállóságának és önsegítõ jellegének megõrzésére. Általában azt követelik, hogy a fenti indokokból bevont professzionalista segítõk tudatosan igyekezzenek megmaradni „asszisztensi” szerepkörüknél, s semmiképpen ne lépjék túl ennek határait (vö. Bundesvereinigung

* Szó szerint: az ember az elsõdleges, a szerk. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

275


Lebenshilfe 1994). Egyes szerzõk egyenesen azt javasolják, hogy a segítõket szerzõdésekkel kötelezzék a szükségesnek ítélt háttérben maradásra (vö. uo.).

A munkatársakkal szemben támasztott elvárások A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak támogatniuk kell a szolgáltatás igénybevevõit abban, hogy felvegyék a kapcsolatot valamelyik helyi önsegítõ csoporttal, s részt vegyenek annak tevékenységében. Ennek érdekében informálniuk kell a felhasználókat a szóba jöhetõ — kifejezetten értelmi fogyatékos emberek számára létrehozott — csoportok létérõl és aktivitásairól, bátorítaniuk kell õket a csoport munkájába való bekapcsolódásra, legalábbis a kezdetekben el kell kísérniük õket a találkozókra, biztosítaniuk kell a találkozók színhelyére való eljutást garantáló közlekedési lehetõségeket stb. Amennyiben az adott településen nem mûködne önsegítõ csoport, akkor a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaira hárul a feladat, hogy biztassák a felhasználókat egy ilyen csoport létrehozására, s a kezdeti szakaszban átvállaljanak bizonyos szervezési és koncepcionális feladatokat (megfelelõ helyiség felkutatása, a csoporttagok beszervezése, az utazási feltételek megteremtése, a folyamat megtervezése stb.).

Idõközben Németország-szerte hozzáférhetõvé váltak olyan, szemléletes kiállítású írásos segédanyagok, melyek segíthetik az értelmi fogyatékos embereket az önsegítõ csoportok életre hívásában (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1994). A munkatársaknak ezeket is a felhasználók rendelkezésére kell bocsátaniuk. Az önsegítõ csoportokban szerzett tapasztalatok hatására igen sok felnõtt korú értelmi fogyatékos jut el odáig, hogy a korábbinál tudatosabban éli meg a saját élethelyzetét, s ennek következményeképpen egyre inkább elégedetlenkedni kezd jelenlegi, mindeddig elfogadott lakókörülményeivel, valamint a számára biztosított professzionális segítségnyújtási formákkal. Ezzel párhuzamosan az is sokszor megfigyelhetõ, hogy az önsegítõ csoport hatására a felhasználók magabiztosabban, bátrabban lépnek fel annak érdekében, hogy bizonyos területeken kikényszeríthessék a számukra kívánatos változásokat (vö. BADELT 1984). A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak ebben nem munkájuk fenyegetését kell látniuk, hanem a felhasználók örvendetes fejlõdéseként kell elkönyvelniük mindezt, ami számukra, a munkatársak számára is felcsillantja a lehetõséget arra, hogy megfelelõ visszajelzéseket kapjanak tevékenységükrõl, s ennek alapján segítségnyújtási kínálatukat és szolgáltatásaik minõségét a felhasználók érdekeinek megfelelõen fejleszthessék tovább.

Irodalom BADELT, I.: Selbsterfahrungsgruppen geistig behinderter Erwachsener — eine Hilfe zu größerer Selbständigkeit. In: Geistige Behinderung 4/1984, 243–253. BECK, I.: Qualitätsentwicklung im Spannungsfeld unterschiedlicher Interessenslagen. In: Geistige Behinderung 1/1996, 3–17. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wie man eine „People First” Gruppe aufbaut und unterstützt. Marburg 1994. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Offene Hilfen zum selbstbestimmten Leben für Menschen mit (geistiger) Behinderung und ihre Angehörigen. Marburg 1995. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V.: Betreuung — Gesetz — Verein. Konzeption und Arbeitsweise von Betreuungsvereinen. Marburg 1996. HELLMAN, U.: Betreuungsgesetz und gemeindenahes Wohnen. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Wohnen heißt zu Hause sein. Handbuch für die Praxis gemeindenahen Wohnens

276

von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995, 223–231. ILSMH — International League of Societies for Persons with Mental Handicap: The Beliefs, Values and Principles of Self-Advocacy. Brüssel 1994. NIEHOFF, U.: Wege zur Selbstbestimmung. In: Geistige Behinderung 3/1994, 186–201. NOACK, C.-, SCHMIDT, H. J.: Sexuelle Gewalt gegen Menschen mit geistiger Behinderung. Eine verleugnete Realität. Hrsg.: Verband Evangelischer Einrichtungen für Menschen mit geistiger und seelischer Behinderung (VEEMB). Veröffentlicht von der Fachhochschule für Sozialwesen. Eßlingen/N. 1994. O’BRIEN, J.; WOLFENSBERGER, W.: CAPE: Standards for Citizen Advocacy Program Evaluation. Syracuse NY 1988. SCHILLER, B.: Soziale Netzwerke behinderter Menschen. Frankfurt a. M., Bern, New York 1987. TROJAN, A. (Hrsg.): Wissen ist Macht. Eigenständig durch Selbsthilfe in Gruppen. Frankfurt 1986.




Pártfogók és önsegítõ csoportok

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak mindeddig nem vagy nemigen állt módjában megtapasztalni, hogy nem-hivatásos pártfogók aktívan fellépnek az õ érdekei védelmében. 2. A felhasználó nem vagy csak korlátozottan képes arra, hogy saját kívánságait és szükségleteit nyelvileg megfelelõ formában közölje másokkal. Így hát különösen fontos számára, hogy érdekeit jelentõs aktivitást mutató pártfogók képviseljék a külvilág felé. 3. A felhasználó jelenlegi élethelyzetébõl következõen (hátrányos intézményi feltételek, az együttélésbõl származó konfliktusok stb.) igen nagy jelentõsége van annak, hogy érdekképviseletét megfelelõen aktív pártfogók lássák el. 4. A felhasználót fokozott mértékben támogatni kell abban, hogy folyamatos kapcsolatot tarthasson fenn személyes pártfogóival.

Összmegítélés Individuális szükségletei, valamint korábbi tapasztalatai miatt a felhasználó jelentõs támogatásra szorul annak érdekében, hogy személyes pártfogókra tehessen szert, illetve hogy megfelelõen ápolhassa a hozzájuk fûzõdõ kapcsolatokat.


277



Pártfogók és önsegítõ csoportok

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai kapcsolatokat építenek ki a felhasználók és olyan személyek (a szolgáltatás korábbi munkatársai, egyházi közösségek tagjai, a helyi fogyatékosságügyi érdekvédelmi szervezetek képviselõi stb.) között, akik mindaddig hajlandóak pártfogókként tevékenykedni az érdekükben, míg ezt a fajta közvetítõi feladatkört más csoportok vagy szervezetek át nem veszik. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik minden egyes felhasználója számára pártfogót biztosítani, közülük is különösen azok számára, akik súlyos fokban fogyatékosok, kifejezetten hátrányos helyzetûek, és/vagy akiket hozzátartozóik elhanyagolnak, esetleg elenyészõ mértékû támogatásban részesítenek. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai elfogadják, sõt szorgalmazzák és elõsegítik a pártfogók függetlenségét a szolgáltatóval szemben. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a pártfogókat nem a szolgáltatás önkéntes vagy tiszteletbeli munkatársainak tekintik, hanem kizárólag az adott felhasználókhoz tartozó és csak nekik elkötelezett személyekként kezelik, körültekintõ és rendszeres tájékoztatásban részesítik õket, munkájukért semmiféle ellentételezést nem próbálnak felajánlani nekik, és lehetõvé teszik számukra a felhasználókkal való folyamatos kapcsolattartást. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató mind saját tevékenysége minõségének megítéléséhez, mind az ennek javítására irányuló törekvései kapcsán tekintetbe veszi a pártfogók ezzel kapcsolatos meglátásait, továbbá részvételt biztosít számukra az egyéni fejlesztési tervek kidolgozásában és a szolgáltatás minõségkontrolljának elvégzésében. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató kapcsolatokat tart fenn azokkal az önsegítõ csoportokkal, melyek alternatív koncepciókat képviselnek a fogyatékos emberek számára biztosított szociális szolgáltatások terén. Mindaddig, amíg a szolgáltatás elérhetõ közelségben nem mûködik értelmi fogyatékosok által és számára fenntartott önsegélyezõ csoport, a munkatársak a mozgáskorlátozottak vagy az érzékszervi fogyatékosok, esetleg a pszichiátriai betegek helyi egyesüle-

278



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

tével vagy érdekvédelmi szervezetével igyekeznek kapcsolatba kerülni. A felhasználókat támogatják abban, hogy kapcsolatokat ápoljanak ezen csoportokkal.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyes felhasználók számára nemhivatásos pártfogókat közvetítsen, és támogassa a felhasználók és pártfogóik közti megbízható kapcsolatok létrejöttét.


279

Nem-professzionális kapcsolatok • Nemi identitás/partnerkapcsolatok

6.4.4. tárgykör:

Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok Az értelmi fogyatékos emberek szexualitására vonatkozó értelmezések erõteljes változásokon mentek keresztül az utóbbi években. Az ezzel kapcsolatos elképzelések hagyományosan rendkívül sematikus elõítéleteken alapultak, az érintettek állítólagos „aszexualitásától” kezdve egészen „felfokozott nemi késztetéseik” borzongatóan félelmetes szélsõségéig. Az ilyesfajta, alaptalan feltételezések következtében aztán mind az értelmi fogyatékosok családjaiban, mind az õket ellátó iskolákban és egyéb intézményekben kifejezetten szexualitásellenes hangulat és a szexualitást gátló keretek alakultak ki. Mindeközben köztudott, hogy a szexuális ösztönök elnyomása, elfojtása igen súlyos következményekkel jár az egyén személyiségfejlõdésére nézve, hiszen a szexuális fejlõdés szorosan összefonódik a felnõtté válás folyamatával. A szexuális represszió gátolja a pozitív felnõtt-identitás kialakulását; a következmény szükségszerûen az lesz, hogy „az infantilizáló környezetben infantilis értelmi fogyatékosok fognak élni” (WALTER 1994, 1). Sok minden látszik igazolni a feltételezést, miszerint az értelmi fogyatékos emberek szexuális fejlõdését lényegében szüleiknek és más referenciaszemélyeiknek a szexualitással kapcsolatos problémái határozzák meg. Mindezzel kapcsolatban Joachim WALTER (1994, 1) arra a végkövetkeztetésre jut, hogy „az értelmi fogyatékos emberek szexualitása és mindenkori szexuális viselkedése voltaképpen szüleik és gondozóik ezirányú morális értékeinek és toleranciájának, valamint mindezekbõl következõ ajánlásainak és tiltásainak függvénye”. Az értelmi fogyatékos emberek szexualitásának kezelésére vonatkozóan idõközben úgy a gyógypedagógia egészét tekintve, mint az érdekvédelmi egyesületek, a lakóotthonok, a védõmunkahelyek és a szabadidõs klubok szintjén jelentõs liberalizálási és normalizálási törekvések jelentek meg. Mindez a lakhatást nyújtó szolgáltatások számos munkatársát is korábbi elképzeléseinek felülbírálatára késztette. Valamennyi újabb koncepció abból indul ki, hogy az értelmi fogyatékos embereknek is alapvetõ joguk van személyiségük kibontatkoztatására és az önmegvalósításra. Mivel a nemi identitás kialakulása, a szexualitás iránti szükséglet és a partnerkapcsolatban élés utáni vágy az individuális személyiségfejlõdés lényeges elemeit képezik, így a szexuális önkifejezést a legfontosabb személyiségi jogok közé

280

kell sorolnunk. A Lebenshilfe egyesület keretprogramja — a „Mondjunk igent a szexualitásra és a partnerkapcsolatokra” címszó alatt — a következõképpen foglalja össze az értelmi fogyatékos emberek szexualitásának új értelmezését: „Az emberi léthez elválaszthatatlanul hozzátartozik a szexualitás, s ebben a férfiként vagy nõként való létezés valamennyi, már a gyermeki személyiségnek is lényegi részét képezõ aspektusa beletartozik. Az emberek közti kapcsolatokban a szexualitás döntõ szerepet játszik a szeretet, a közelség, a melegség, a gyengédség, az érzékiség és az erotika értékeinek kialakulásában. Voltaképpen az embernek azt az alapszükségletét fejezi ki, hogy nem akar egyedül lenni” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1991, 41). Az értelmi fogyatékos emberek szexualitására vonatkozó kérdéseknek tekintetbe kell venniük az érintettek élethelyzetének egyedi sajátosságait, melyek sokrétûsége — a mindenkori élettörténet és a végbement tanulási folyamatok függvényében — igen differenciált válaszokat követel. A szexuálpedagógia modern elméletei alapvetõen kerülik az általánosításokat. Az értelmi fogyatékos emberek szexuális viselkedésének megfigyelésére és leírására szolgál a jeles holland pedagógus, Paul SPORKEN (1974, 159tõl) modellje, ami egy külsõ, egy középsõ és egy belsõ tartományra osztja fel az interperszonális kapcsolatok igen tág mezsgyéjét, s ezáltal jelentõsen megkönnyítheti a fenti differenciálást.

A szexuális viselkedés tartományai A szexualitás külsõ tartományához a különbözõ nemi szerepekre és a különféle nemi identitásokra utaló általános emberi viselkedésformák tartoznak. E legtágabban értelmezett, a külsõségekben kifejezõdõ szexualitás az értelmi fogyatékosok számára is azt jelenti, hogy meg kell találniuk a fiúként vagy lányként, illetve késõbb a férfiként vagy nõként létezéshez tartozó nemi szerepet. A súlyos fokú értelmi fogyatékossággal élõ emberek jelentõs részének ez a külsõ tartomány jelenti az egyetlen lehetõséget arra nézve, hogy megélhessék és mások számára is meg-



tapasztalhatóvá tehessék saját nemi szerepeiket. Igen fontos tehát, hogy az értelmi fogyatékos emberek számára is lehetõség nyíljon nemiségük — külsõ megjelenésükben is tükrözõdõ — kifejezésére, s annak megtapasztalására, hogy mindezt mások is tiszteletben tartják a hétköznapi érintkezések során. Mindennapos munkájuk végzése közben, s különösen a testápoláshoz segítséget nyújtva, a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak sosem szabad megfeledkezniük arról, hogy felnõtt férfiak vagy felnõtt nõk állnak velük szemben. Vonakodás nélkül el kell fogadniuk, ha az adott felhasználó azt kívánja, hogy csak vele azonos nemû munkatársak legyenek segítségére a testápolással összefüggõ tevékenységeknél. A szexualitás középsõ tartománya lényegében az olyan, személyes érzésekben kifejezõdõ életmegnyilvánulásokra terjed ki, mint az érzelmek, a gyengédség vagy az erotika. Ezek a momentumok azonban csak a másokkal megvalósuló érintkezések során tesznek szert jelentõségre, így aztán a szexualitásnak ezt a terrénumát nem lehet merev határokkal elválasztani annak külsõ, illetve belsõ tartományaitól. Ide tartozik, hogy bizonyos embereket szimpatikusnak találunk, hogy szívesen vagyunk valakivel vagy egyenesen rajongunk érte, szerelmesek leszünk belé, tetszeni akarunk neki. Ide tartozik a kacérság és a flörtölés, a másik elárasztása kedves bókokkal, az érintések és a kölcsönös gyengédség öröme; mindez azonban nem terjed ki még a szexuális aktusokra. A megfelelõen kvalifikált szexuálpedagógiai kísérés szempontjából mindebbõl az következik, hogy a lehetõ legkomolyabban kell vennünk a felhasználók intimitás és megfelelõ partnerkapcsolat iránti vágyait, s elõ kell segítenünk ezek beteljesülését. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy közvetítsük feléjük a szexuális viselkedéssel kapcsolatban általános érvénynyel bíró szociális szabályokat is. Mindennek ki kell terjednie a felhasználóknak az ismerkedés bevett módjaival való megismertetésére (Hogyan köthetek ismeretséget valakivel? Hogyan mutathatom ki feléje, hogy tetszik nekem?), valamint az arról való megfelelõ tájékoztatásukra is, hogy miként kell valakivel baráti vagy partneri kapcsolatban élni (Mi mindent csinálhatunk együtt? Összeveszés és kibékülés stb.). A szexualitás legszûkebben értelmezett, belsõ tartománya SPORKEN szerint a testi élvezetek és a gyengéd szexuális együttlét legintenzívebb, nemi aktusokban beteljesedõ formáinak szféráját fedi le. Az értelmi fogyatékos emberek nemi életével kapcsolatos elképzelésekhez azonban rendkívül sok tabu és félelem tapad. Igen sok szülõt és munkatársat szinte sokkol az a gondolat, hogy „a dolognak” terhesség lehet a vége. Nem ritka eset, hogy a szexu-

ális aktivitások nyilvánvaló meggátolásának voltaképpeni motívumai ebbõl a képzetbõl fakadnak, amihez ráadásul a „nagyszülõvé” válás lehetõségének nyomasztó rémálma kötõdik számos szülõ esetében, akik egyenesen rettegnek attól, hogy a fogyatékos gyermekükkel egyszer már végigélt szenvedéstörténetet újra át kell majd élniük. Innen pedig nemegyszer jutnak el odáig, hogy fogyatékos lányuk sterilizáltatásával igyekszenek megvédeni önmagukat a fenti nyomasztó kilátásoktól. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak fontos feladata, hogy komolyan vegyék a szexualitás témájával kapcsolatos fenti félelmeket, segítsék a szülõket e félelmek feldolgozásában, s felelõsséggel vállalható szexuálpedagógiai koncepciót dolgozzanak ki a saját szakmai tevékenységük számára.

A szexualitás fejlõdése és a szexuális viselkedésmódok Az értelmi fogyatékos emberek szexuális fejlõdése alapjában véve nem különbözik a nem-fogyatékosokétól. A pszichoszexuális fejlõdés területére nézve viszont már csak bizonyos megszorításokkal vonható párhuzam azzal a közismert ténnyel, miszerint az értelmi fogyatékosok testi érési folyamatai túlnyomórészt az életkoruknak megfelelõen zajlanak. A szexuális fejlõdés emocionális feldolgozása — az intellektuális és a pszichés fejlõdés feldolgozásához hasonlóan — náluk a nem-fogyatékosokéhoz képest gyakran lassabban történik: „Az értelmi fogyatékos emberek többnyire csak fiatal vagy középkorú felnõttként, azaz késõbb, hosszabb idõt igényelve és drámaibb módon érik el azt, amit az átlagos nemfogyatékos fiatalok általában már serdülõ korukban képesek átélni és feldolgozni, nevezetesen saját szexualitásuknak a fokozatosan erõsödõ én-identitáson keresztül történõ, integratív jellegû kontroll alá helyezését …” (WUNDER 1990, 18). Még ha a szexuális érés lelassulásából indulunk is ki, akkor is megtörténhet, hogy hosszabb távon megfelelõnek kell elfogadnunk olyan viselkedésmódokat, melyeket normális esetben inkább a szexuális fejlõdés korai szakaszaihoz szokás sorolni (például a partnerrel való nemi együttlétet helyettesítõ önkielégítést). Vagyis, a szexuális viselkedés azon formáit is egyenrangúnak kell tekintenünk, melyek nem igénylik partner jelenlétét, s semmi esetre sem szabad ezeket alacsonyabb rendûnek tartanunk az elfogadott viselkedésformáknál.


281


A partnerkapcsolatok jelentõsége éppen olyan nagy a fogyatékos, mint a nem-fogyatékos emberek számára. Felvillantják annak az esélyét, hogy a felhasználók ráébredjenek a másokra gyakorolt vonzerejükre, s ezáltal jelentõsen erõsítsék oly gyakran megtépázott önbecsülésüket. Ugyanakkor, a partnerükre irányuló saját szexuális érdeklõdésük elfogadásán, azaz férfi vagy nõi nemi szerepük felvállalásán keresztül az értelmi fogyatékos emberek azt is megtapasztalhatják, hogy az õket körülvevõ, „hatalmas és erõs” nem-fogyatékos környezet ezáltal felnõtt voltukat is visszaigazolja és akceptálja. „A partnerkapcsolatokra épülõ világban megtapasztalt saját partnerkapcsolat így azt is lehetõvé teszi, hogy az értelmi fogyatékos ember végre kiléphessen abból az örök »gyermekszerepbõl«, amelybe fogyatékosságára hivatkozva oly könnyen és oly gyakran belekényszerítik, s — mind maga, mind mások számára látható módon — felnõtté válhasson” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 11). Az értelmi fogyatékos emberek különféle szexuális viselkedésmódjait csak akkor érthetjük megfelelõen, ha az általános személyiségfejlõdés részének tekintjük. A személyiségfejlõdést — fejlõdéspszichológiai szemszögbõl — azon krízisek sikeres leküzdéseként is felfoghatjuk, melyekkel az ember testi érésének kapcsán, illetve környezete szociális elvárásaival szembesülve konfrontálódik (ERIKSON 1966; FILIPP 1990). A szexuális identitás kialakulásához számos konfliktuson kell a fiataloknak úrrá lenniük. Így aztán nem várhatjuk el, hogy az értelmi fogyatékos emberek szexuális fejlõdése problémamentesen, bármiféle zökkenõ és konfliktus nélkül játszódjon le. Õk természetesen ezen a területen is az átlagosnál több segítséget igényelnek, s a nem-fogyatékosokkal összehasonlítva több tanácsra van szükségük ahhoz, hogy sikeresen leküzdhessék a partnerkapcsolatok terén keletkezõ különféle konfliktusokat.

Szexuális zaklatás A szakmai nyilvánosság az utóbbi években kezdett egyre érzékenyebbé válni arra a körülményre, miszerint az értelmi fogyatékos emberek is a szexuális abúzusoknak különösen kiszolgáltatott személyek körébe tartoznak. Ennek ellenére még ma is igen sok helyen az a helyzet, hogy az értelmi fogyatékos emberek jelzései az õket aktuálisan ért szexuális támadásokra süket fülekre találnak, ahogyan nem veszik észre a szakemberek azokat a viselkedési megnyilvánulásaikat sem, melyek a korábban elszen-

282

vedett szexuális erõszakra utalnak. Ilyen jelzések lehetnek — például — az alvászavarok, a szociális visszahúzódás, a kapcsolatfelvétel állandó elkerülése, a depresszív magatartás, a szorongások és félelemérzetek, a kényszeres viselkedésformák, az autoagresszív megnyilvánulások, a testápolás elhanyagolása, az enurézis vagy az enkoprézis. Ugyanakkor, a fenti viselkedésformákból még nem lehet közvetlenül következtetni a szexuális erõszak elszenvedésére. Az értelmi fogyatékos emberek — akár jelzéseken keresztül, akár játék közben, akár közvetlen verbális megnyilatkozásaikban — néha utalásokat tesznek arra, hogy szexuális erõszak vagy zaklatás áldozataivá váltak (vö. NOACK, SCHMID 1994, 100tól). A verbális természetû közléseknél alapvetõen abból kell kiindulnunk, hogy valóban megtörtént, nem pedig elképzelt dolgokra utalnak — különösen akkor, ha az érintett részletekrõl is beszámol. Az értelmi fogyatékos emberek fokozott veszélyeztetettségének egyik oka éppen abban áll, hogy szüleik és gondozóik gyakorta éppúgy megkérdõjelezik a szavahihetõségüket, mint a rendõrség vagy a bíróságok alkalmazottai. Ráadásul az értelmi fogyatékos emberek jó része — szocializációs tapasztalatainak hiányosságai folytán — sokszor nem képes határozottan „nemet mondani”, veszélyben forgó testi integritását kellõképpen védelmezni. Mindez pedig oda vezet, hogy az ismertté vált szexuális abúzusokért nemritkán az érintett értelmi fogyatékost teszik felelõssé, mondván, hogy viselkedése nélkülözte a „kellõ distanciát”, a történtek az õ beleegyezésével játszódtak le (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 121). Ezek a szempontok elõsegítik a tettesek számításának megvalósulását, csökkentik az értelmi fogyatékos embereket érõ szexuális atrocitások megakadályozásának esélyét. Vonatkozó vizsgálatok szerint a tettesek túlnyomórészt az áldozat szûkebb szociális környezetéhez tartoznak (szülõk, nagyszülõk, testvérek, hozzátartozók, barátok, az ellátóintézmény gondozói), s szinte valamennyien (98%-ukban) férfiak (NOACK, SCHMID 1994, 64). A fentiek fényében világosan látszik, hogy az értelmi fogyatékos nõkön végrehajtott sterilizáció ténye könnyen a potenciális tettesek egyfajta „biankó szelvényévé” válhat, hiszen a szóba jöhetõ személyek valamennyien tudnak az érintetteken elvégzett beavatkozásról, s így nem kell tartaniuk az esetleges teherbeeséstõl, azaz könnyebben el tudják tussolni üzelmeiket. Az elszenvedett szexuális zaklatás pszichés következményei gyakorta hosszú-hosszú idõre, ha nem



örökre korlátozzák az érintett nõ vagy férfi életörömét és életkedvét, s gyakran vezetnek el — többek között — a mélységes kiúttalanság, az átélt megaláztatások miatt kialakuló önutálat, a tartós kapcsolatképtelenség vagy a komoly bizalmatlanság érzéseinek kialakulásához (a szexuális erõszak vagy zaklatás kihatásaihoz vö. NELDER 1993; SENN et al. 1993; NOACK, SCHMID 1994). A lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóit fenyegetõ szexuális túlkapások különleges veszélyei megfelelõ preventív intézkedéseket követelnek a munkatársaktól. Idõközben bebizonyosodott, hogy az értelmi fogyatékos emberek kvalifikált szexuálpedagógiai kísérése jelenti a legmegfelelõbb védelmet a szexuális zaklatással szemben. Ebben az összefüggésben a lakhatást nyújtó szolgáltató szexuálpedagógiai koncepciójának fontos részét kell képezze, hogy a munkatársak ismertessék meg a felhasználókat azzal, hogy • mely testrészek milyen jellegû, s kik által kivitelezett érintése kelt kellemes vagy kellemetlen érzéseket, illetve számít megengedettnek vagy nem megengedettnek; • milyen stratégiákkal lehet a szexuális zaklatás ellen védekezni; • kikkel beszélhetnek idetartozó problémáikról; • milyen helyzetek jelenthetnek veszélyt számukra (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 123). A szexuálpedagógiai koncepcióhoz tartozik annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy a munkatársak miként kezelhetik a szexuális abúzus felmerülõ gyanúját. Megfelelõ ismeretek szükségesek a szexuális erõszakra vagy zaklatásra utaló jelekrõl, az alkalmazható beavatkozásokról és ezek kisebb lépéseirõl, a rendõrség és egyéb hivatalos szervek illetékességi körérõl, valamint a megfelelõ tanácsadó szolgálatoktól igényelhetõ szakmai segítségnyújtás formáiról.

Szexuálpedagógiai koncepció és képzettség Az értelmi fogyatékos emberek szexualitását és partnerkapcsolatait igenlõ alapállás sokrétû, gyakran korábbról ismeretlen követelményeket támaszt a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársaival szemben. Az ezáltal megkívánt szexuálpedagógiai kompetencia hiányosságai sok esetben rávilágítanak a szakemberképzés egyenetlenségeire, hézagaira. Nem ritka eset, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltató nem rendelkezik azokkal a koncepciókkal, melyekhez a

munkatársak vissza tudnának nyúlni akkor, amikor az elsõ szexuális kapcsolatfelvételre próbálják a felhasználókat felkészíteni, vagy amikor kompetensen igyekeznek kezelni bizonyos szexuális zavarokat, nem megfelelõ viselkedésformákat, szexuális természetû konfliktusokat. Gyakori, hogy a munkatársak, illetve a felhasználók és azok hozzátartozói nem beszélnek közös nyelvet a szexualitással összefüggõ témákkal kapcsolatban. Nemegy értelmi fogyatékos ember kifejezetten vulgáris kifejezéseket használ ezek jelölésére, ami belsõ gátlásokat válthat ki némely munkatársból; a szakemberek többnyire a felhasználók számára elérhetetlen absztrakciós szinten kezelik a kérdést és beszélnek róla, míg a szülõk többségének egyszerûen „elakad a szava”, amikor e kemény tabutémák elõjönnek (vö. ACHILLES 1990; Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 13-tól). Magán a munkatársi teamen belül is igen különbözõ elképzelések élhetnek az értelmi fogyatékos emberek szexuálpedagógiai kísérésének tartalmairól és formáiról. E különbözõségek gyökereit a saját szexualitáshoz való viszony jelentõs egyéni eltéréseiben, illetve az ehhez kötõdõ félelmekben, bizonytalanságokban és gátlásokban kell keresnünk. Ráadásul a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai általában igen sokféle elvárással és igénnyel kénytelenek szembesülni az e téren végzendõ professzionális segítségnyújtással kapcsolatban. Ezek skálája rendkívül széles, az adott munkatárs egyéni célkitûzéseitõl kezdõdõen, a felhasználók és a szülõk kívánságain keresztül, egészen a munkatársi team elvárásaiig és az intézményvezetés elõírásaiig terjedõen. A kvalifikált munka elõfeltételezi, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai megegyezzenek a — közösen kidolgozott — szexuálpedagógiai koncepció tekintetében, s ezzel kapcsolatban kötelezõ érvényû megállapodásokra jussanak egymással. Emellett a munkatársaknak kielégítõ szintû szexuálpedagógiai képzettségre is szert kell tenniük, amire megfelelõ szemináriumok látogatásával, és/vagy meghívott szakértõk irányította belsõ továbbképzések keretében nyílhat módjuk. Ily módon teremtõdhet meg a munkatársak biztos cselekvésének, tudatos szexuálpedagógiai munkájának alapja. A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások szexuálpedagógiai koncepciójának kidolgozásához ma már több kellõképpen gyakorlatorientált, szakszerû segédanyag áll a rendelkezésünkre (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995).


283


Szexuálpedagógiai cselekvési kompetencia Egy munkatárs szexuálpedagógiai kompetenciájának központi alkotóelemeit a saját beállítódásai és érzelmei terén szerzett önismerete, valamint az általa képviselt emberképre, szakmai önértelmezésre és a szexualitásra vonatkozó reflexiói adják, hiszen „a felhasználókkal szemben betöltött példaképi és kísérõi funkció szempontjából igen lényeges szerepet játszik mind a saját szexualitáshoz való viszonyulás, mind a saját érték- és normaképzés, illetve a szociális kompetenciák elsajátításának mechanizmusai” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 15). A munkatársaknak rendszeresen reflektálniuk kell tehát a saját szexualitásukra, szexuális szocializációjukra. Voltaképpen arra megy ki a játék, hogy tudatosítsák magukban azt az összefüggést, ami a saját szexualitás kialakulásának személyes tanulási folyamatai és — esetleg akár — szenvedései, illetõleg az értelmi fogyatékos emberek szexualitásának megítélése között fennáll. A már korábban is említett szexuálpedagógiai segédanyagokban (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1995, 33-tól) számos, igen szemléletes utalást találhatunk azokra a különféle didaktikai és módszertani lehetõségekre, melyekkel eredményesen közvetíthetjük a szexualitáshoz fûzõdõ témákat és összefüggéseket értelmi fogyatékos emberek számára is.

A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak szexuálpedagógiai cselekvési kompetenciájához tartozik az is, hogy — a megfelelõ információk birtokában — képesek legyenek eldönteni, milyen támogatási formát kell alkalmazniuk egy adott felhasználó esetében. Nem mindig a tanácsadói beszélgetés a legértelmesebb megoldás, nem minden esetben kell a munkatársaknak közvetlenül beavatkozniuk a folyamatokba. A normalizációs elvbõl az következik, hogy az értelmi fogyatékos emberek számára is ugyanazokat a szolgáltatásokat és segítségnyújtási fomákat kell hozzáférhetõvé tennünk, melyeket a közösség más tagjai általában igénybe vesznek. Azaz, adott esetben a különféle — külsõ — szexuálpedagógiai tanácsadói szolgálatok (például a Pro Familia) vagy pszichoterápiás szolgáltatások kínálatát kell elfogadnunk. Mindez, természetesen, megintcsak elõfeltételezi, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai megfelelõen tájékozottak legyenek a helyben elérhetõ pszichoszociális szolgáltatásokról és azok rendszerérõl. A lakhatást nyújtó szolgáltató szexuálpedagógiai koncepciójának reflektálnia kell a lakhatás intézményi keretfeltételeire is. Biztosítania kell felhasználói részére a kívánatos intimitást. Az egyágyas szobákhoz zárható WC-knek és fürdõszobáknak kell csatlakozniuk. Ugyanezek érvényesek a lakhatást nyújtó szolgáltató által szervezett szabadidõs tevékenységekre is, hiszen a párkapcsolatban élõ felhasználók számára ilyenkor meg kell teremteni a lehetõséget a többiektõl való zavartalan visszahúzódásra, közös nyaralások esetén pedig az együttes utazásra.

Irodalom ACHILLES, I.: Was macht ihr Sohn denn da? München 1990. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V (Hrsg.): Grundsatzprogramm der Lebenshilfe. Marburg 1991. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V (Hrsg.): Sexualpädagogische Materialien für die Arbeit mit geistig behinderten Menschen. Marburg 1995. ERIKSON, E. H.: Wachstum und Krisen der gesunden Persönlichkeit. Stuttgart 1966. FILIPP, S. H. (Hrsg.): Kritische Lebensereignisse. München 1990. NELDNER, S.: Sexuelle Gewalt an Menschen mit geistiger Behinderung. In: Geistige Behinderung 3/1993, 248–253. NOACK, C.; SCHMID, H. J.: Sexuelle Gewalt gegen Menschen mit geistiger Behinderung. Eine verleugnete Realität. Stuttgart 1994.

284

SENN, C. u. a.: Gegen jedes Recht. Sexueller Mißbrauch und geistige Behinderung. Berlin 1993. SPORKEN, P.: Der geistig behinderte Mensch. Frankfurt 1974. WALTER, J.: Sexualität und geistige Behinderung. Unveröff. Referat, gehalten bei der Tagung „Sexualpädagogische Konzeptionen in der Arbeit mit geistig behinderten Menschen” der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg, im Juni 1994. WALTER, J.; HOYLER-HERRMANN, A.: Erwachsensein und Sexualität in der Lebenswirklichkeit geistig behinderter Menschen. Heidelberg 1987. WUNDER, M.: Sexualität und Sexualverhalten von Menschen mit geistiger Behinderung. In: Zur Orientierung 3/1990, 17-tõl.




Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó eddigi életében alig-alig részesült olyan segítségben, ami hozzájárult volna nemi identitása kialakulásához és megszilárdulásához. A szexualitás és a partnerkapcsolatok terén mindeddig elenyészõ és/vagy túlnyomórészt negatív tapasztalatokat volt kénytelen szerezni. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amikor a legtöbb embernek általában jelentõs problémái támadnak nemi identitása megszilárdításával kapcsolatosan (fiatal felnõttkor). 3. Nemi identitásának stabilitása különös jelentõséget hordoz a felhasználó aktuális élethelyzetében (leválás a szülõkrõl és elszakadás a szülõi háztól, az elsõ szilárd partnerkapcsolat stb.). 4. A felhasználót kifejezetten segíteni kell nemi identitásának megszilárdításához. 5. A felhasználó jelentõs támogatásra szorul ahhoz, hogy olyan kapcsolatokat és barátságokat építsen ki és tartson fenn mindkét nembeli, nem-fogyatékos kortársaival, melyek megfelelõ orientációval szolgálhatnak számára nemi identitása stabilizálásában. 6. A jelen helyzetben sem a megfelelõ pszichoszociális segítség, sem a szükséges materiális feltételrendszer nem áll rendelkezésre — vagy csak igen korlátozott mértékben van jelen — ahhoz, hogy a felhasználó párkapcsolat és nemi élet iránti vágya beteljesedhessen (a partnerrel való együttlakás feltételeinek megteremtése, a privát jelleg és az intimitás biztosítása a lakószférán belül stb.). 7. A nemi identitásához és szexualitásához való viszonyában a felhasználó jelenleg azt kénytelen megtapasztalni, hogy mások nem védik és nem tisztelik kellõképpen intimitása határait, s nincsenek tekintettel ezzel kapcsolatos szégyenlõsségére és félelmeire. 8. A felhasználót segíteni kell abban, hogy a másokkal való érintkezés terén meg tudja különböztetni egymástól a távolság és a közelség kultúránkban elfogadott módozatait, s hogy kellõ differenciáltsággal ki tudja fejezni a gyengédség és az erotikus vonzalom érzéseit.


285


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

9. A felhasználó viselkedésében olyan feltûnõ, problematikus elemek jelentek meg, melyek szexuális erõszak és zaklatás elszenvedésére utalnak. 10. A szexuális erõszak és zaklatás megelõzése céljából a felhasználó megfelelõ információkat és támogatást igényel.

Összmegítélés A felhasználót — mind egyéni szükségleteibõl, mind korábbi tapasztalataiból következõen — kifejezetten támogatni kell nemi identitása megszilárdításában, a szexualitáshoz és a partnerkapcsolatokhoz való viszonya kialakításában.

286




Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A munkatársak személyre szabott segítséget nyújtanak a felhasználóknak nemi szerepeik stabilizálásához. A felhasználókat felnõtt férfiként és nõként kezelik (megszólításukban, a velük való bánásmódban stb.), a nemek közti különbségek és hasonlóságok — a mindennapok tevékenységeihez kapcsolódva — rendszeresen tematizálásra kerülnek (nemi jegyek, a nemre specifikusan jellemzõ és a kultúrától függõ különbségek és azonosságok a viselkedésben és a lelki folyamatokban, külsõ megjelenés, öltözködés stb.). 2. A munkatársak tudatában vannak azon funkciójuknak, melyet — orientációképpen — a felhasználók nemi identitásának stabilizálása szempontjából betöltenek, és viselkedésükben, nyelvi megnyilvánulásaikban és a felhasználókkal való bánásmódjukban egyaránt kerülik a nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiák használatát (pl. „a háztartási munkák a nõkre tartoznak”, „egy férfi soha nem sír” stb.). 3. A munkatársak támogatják a felhasználókat saját korosztályukhoz tartozó, mindkét nembeli nem-fogyatékos személyekhez fûzõdõ mindazon kapcsolataik, barátságaik kialakításában és fenntartásában, melyek orientációt nyújthatnak számukra nemi identitásuk stabilizálásához. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató azáltal is segíti a felhasználók nemi identitásának kifejezõdését, hogy a csoportos lakóformáknál alapértelmezésnek tekinti nõk és férfiak koedukált csoportokban megvalósuló együttélését, s a felhasználók ellátását mindkét nemhez tartozó munkatársakkal biztosítja. 5. A munkatársak személyre szabott segítséget nyújtanak a felhasználóknak ahhoz, hogy elsajátíthassák a többi emberrel való különféle érintkezésekben a kultúránkra jellemzõ, megfelelõ távolság és közelség módozatait, valamint a gyengédség és az erotikus vonzalom érzéseinek kellõen differenciált kifejezési lehetõségeit.


287


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. A fogyatékos emberek szexualitásának megítélésében és az ezzel való bánásmód tekintetében alapvetõen ugyanazok a normák érvényesek, mint a nem-fogyatékos emberek esetében. Ez azt is jelenti, hogy a munkatársak a felhasználók közti homoszexuális partnerkapcsolatokat éppúgy elfogadják, mint a heteroszexuálisakat, s nem ítélik el vagy akadályozzák meg az autoerotikus megnyilvánulásokat sem. Fellépnek viszont az olyan szexuális viszonyokkal szemben, melyek függõségen, kihasználáson, kényszeren vagy erõszakon alapulnak. 7. A munkatársak komolyan veszik a felhasználóknak a nemi életre és a partnerkapcsolatokra, az élettársi közösségben való együttélésre vonatkozó kívánságait. Mind pszichoszociális jellegû segítségnyújtással (tanácsadás a fogamzásgátlás vonatkozásában, közvetítés konfliktusok esetén stb.), mind a szükséges materiális keretfeltételek biztosításával (az összeköltözés lehetõségének megteremtése, a privátszféra és az intimitás biztosítása) támogatják õket ezek megvalósításában. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató a nemi identitással és a szexualitással kapcsolatban is biztosítja a felhasználóknak a megfelelõ intimitást. A munkatársak elfogadják a felhasználók ezzel kapcsolatos félelmeit, tiszteletben tartják a szemérmesség és a szégyenlõsség individuális határait (pl. az intim területekre irányuló ápolási tevékenységet csak az adott felhasználóval azonos nemû gondozó végezhet stb.), kerülik a sértõ vagy megalázó fogalmak és megjelölések használatát. 9. A felhasználók szexuálpedagógiai kísérése magában foglalja az erõszak és a zaklatás megelõzését szolgáló információk továbbadását is. A munkatársak egyénenként felvilágosítják õket a testi kapcsolatok megfelelõségének kritériumairól, a potenciálisan veszélyes helyzetekrõl, a szexuális erõszak és zaklatás elleni védekezési lehetõségekrõl. Ezen túlmenõen igénybe veszik a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívüli, különféle szaktanácsadási formákat is. 10. A munkatársak komolyan veszik és megfelelõen tematizálják az egyes felhasználók viselkedésének feltûnõ változásait, melyek egy esetlegesen elszenvedett szexuális erõszak jeleiként értelmezhetõk.

288



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

11. Úgy a felhasználók számára nyújtott szexuálpedagógiai ismeretek közvetítése, mint a nemi identitásra, a szexualitásra és a partnerkapcsolatokra vonatkozó kísérésük egy írásban is rögzített szexuálpedagógiai koncepciónak megfelelõen történik, melyet a lakhatást nyújtó szolgáltató a felhasználók hozzátartozóinak közremûködésével, az általánosan hozzáférhetõ szexuálpedagógiai segédanyagokra építve dolgoz ki. 12. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja a munkatársak számára, hogy különféle belsõ és külsõ továbbképzések keretében bõvíthessék a nemi identitásra, a szexualitásra és a partnerkapcsolatokra vonatkozó ismereteiket, s ezáltal lehetõségük nyíljon ezzel kapcsolatos saját beállítódásaik és értékeik tisztázására és tudatosítására is.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy felhasználóit támogassa nemi identitásuk megszilárdításában, valamint szexualitásuk és az ennek megfelelõ partnerkapcsolatok megélésében.


289

6.5. munkaterület:

Jogok és védelem Az értelmi fogyatékossággal élõ embereknek törvényekben rögzített jogaik vannak, melyek a fogyatékosságukból fakadó hátrányok kiegyenlítését szolgálják, s szabályozzák orvosi, foglalkoztatási és szociális rehabilitációjuk folyamatát. Az egyértelmû törvényi elõírások alapján többnyire nem jelent különösebben nehéz feladatot, ha érvényt akarunk szerezni valamely felhasználónk azon jogának, ami például az õt súlyos fogyatékossága okán megilletõ, megfelelõ kedvezményeket biztosító („rokkant”)igazolványra, vagy a számára biztosítandó orvosi rehabilitációs szolgáltatásokra vonatkozik — feltéve persze, hogy rendelkezésre állnak a mindehhez szükséges feltételek. Ezzel szemben messze nem ilyen egyszerû dolog a szociális rehabilitációra való jog érvényesítése. Még ma sem magától értetõdõ, hogy a nem-fogyatékosokkal teljesen megegyezõ jogok illetik meg az értelmi fogyatékos embereket is. És itt nem a fogyatékosokat támogató „különleges szabályozások” szükségességérõl beszélünk, hanem azokról a Németországi Szövetségi Köztársaság minden egyes állampolgárára kiterjedõ, törvényesen garantált jogokról, melyek Németország minden polgára számára biztosítják az emberhez méltó életet, lehetõvé teszik számára személyisége szabad kibontakoztatását, s megóvják õt az élet rendkívüli megterheléseitõl, vagy legalábbis megpróbálják ezeket valamelyest kiegyenlíteni (vö. a GG 20. cikkelyének 1. bekezdésével, valamint a 28. cikkely 1. bekezdésének 1. mondatával). Saját feladatkörén belül minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak biztosítania kell, hogy felhasználói — amenyire ez csak lehetséges — élhessenek polgári jogaikkal (ld. a „Polgári jogok” elnevezésû tárgykört, a 304. oldaltól kezdõdõen), illetõleg hogy szükség esetén megfelelõ segítségben részesüljenek e jogaik érvényesítéséhez.

Egészségvédelem Minden egyes lakhatást nyújtó szolgáltató felelõsséget visel felhasználói egészségéért, s gondoskod-

nia kell annak optimális védelmérõl. Az egészségvédelem fogalma alatt, ebben az összefüggésben, mindazon orvosi, terápiás és ápolási szolgáltatások teljes körû biztosítását értjük, melyekre az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõinek szüksége lehet (ld. az „Egészségvédelem” elnevezésû tárgykört, a 312. oldaltól kezdõdõen).

Átláthatóság és adatvédelem A nem-fogyatékos állampolgárok magától értetõdõnek tartják, hogy minden olyan esetben, amikor igénybe vesznek valamilyen szociális vagy egészségügyi szolgáltatást (például bármifajta tanácsadásban vagy terápiás kezelésben részesülnek), akkor kimerítõ tájékoztatást kapnak az igénybe venni kívánt szolgáltatás tartalmáról, jellegérõl és idõtartamáról, s a lehetõ legpontosabban informálják õket ezzel kapcsolatos jogaikról és kötelezettségeikrõl, a várható költségekrõl, a lehetséges következményekrõl és kísérõjelenségekrõl is. Ha azonban értelmi fogyatékos emberrõl van szó, az illetékesek igen gyakran visszatartják a fenti információkat. A lakhatást nyújtó szolgáltatások zömének gyakorlatában naponta születnek olyan döntések és megegyezések, naponta kerülnek bevezetésre olyan intézkedések, melyek közvetlen beavatkozást jelentenek az érintett felhasználók személyes szférájába, igen sokszor anélkül, hogy elõzetesen felvilágosították volna õket az intervenciók értelmérõl és céljáról, s lehetõséget adtak volna nekik a véleménynyilvánításra vagy a beleegyezésüket kérték volna. Ily módon viszont a lakhatást nyújtó szolgáltatás organizációs folyamatai áttekinthetetlenek, érthetetlenek és nemritkán fenyegetõen ismeretlenek maradnak az értelmi fogyatékos emberek számára, ami ráadásul még csak az érem egyik oldala, hiszen a róluk gondoskodó munkatársak számos cselekedetének és viselkedésformájának értelme is kényszerûen rejtve marad elõttük akkor, ha nem ismerhetik meg az ezek hátterében meghúzódó okokat. A külsõ, mások


291

Jogok és védelem

általi meghatározottság — több szinten is megjelenve — jelentõs mértékben jelen van még ezen a területen. Minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak kötelessége, hogy különféle feladatait, céljait, intézkedéseit, módszereit és organizációs folyamatait a lehetõ legátláthatóbbá tegye szolgáltatása igénybevevõi számára. Ennek megfelelõen például (a tartós elhelyezést nyújtó intézmények mûködését szabályozó német törvény, a Heimgesetz 4. §-ának 4. bekezdése értelmében) azokat az értelmi fogyatékos embereket és hozzátartozóikat, akik férõhelyet igényelnek valamely lakóintézményben, az adott intézmény fenntartójának már a lakószerzõdés megkötése elõtt írásban tájékoztatnia kell e szerzõdés tartalmáról, a lakóotthon szolgáltatásairól és felszereltségérõl, illetve a leendõ lakó jogairól és kötelezettségeirõl (vö. még Bundesvereinigung Lebenshilfe 1993, 1-tõl). A szolgáltatásnak a környezete felé is úgy kell önmagát megjelenítenie, hogy céljai, feladatai, teljesítményei és szervezeti folyamatai a lehetõ legátláthatóbbak legyenek a külsõ szemlélõ számára. Minden esetben biztosítania kell azonban a felhasználók magánszférájának megbízható védelmét (ld. az „Átláthatóság és adatvédelem” elnevezésû tárgykört, a 321. oldaltól kezdõdõen).

A felhasználók és hozzátartozóik közremûködése Németországban csak néhány éve jutottunk el odáig, hogy a társadalom saját érdekeik szószólójának és illetékesének tekinti a felnõtt korú értelmi fogyatékosokat. Minél inkább megkapják a jogot saját ügyeik önálló — vagy a lehetõségekhez képest leginkább önálló — képviseletére, annál inkább meg fognak változni korábbi szerepeik is. Többek között ez az oka annak, hogy a LEWO eszközkészletében nem a (passzív) „lakó” kifejezéssel illetjük az értelmi fogyatékos embereket, hanem mint „felhasználókról” beszélünk róluk, akik (aktív módon) igénybe vesznek valamely speciális, jelesül lakhatást nyújtó szolgáltatást. Ha viszont magukban az értelmi fogyatékos emberekben látjuk „saját életkörülményeik legavatottabb szakértõit”, akkor ebbõl az következik, hogy hivatásos segítõik számára is az õ kívánságaiknak és szükségleteiknek kell a legfontosabb szerepet játszaniuk, s a lakhatást nyújtó szolgáltatás teljesítményét illetõen is az õ értékeléseiknek kell a legfontosabb tájékozódási pontként szolgálniuk. A szolgáltatónak tehát nem-

292

csak hogy komolyan kell vennie a felhasználóitól, továbbá azok hozzátartozóitól és pártfogóitól érkezõ kritikákat, hanem céltudatosan ki kell kérdeznie õket a véleményükrõl, s válaszaikat a lehetõ legproduktívabb módon kell kezelnie. Általánossá kell válnia, hogy a szolgáltató rendszeresen és folyamatosan bevonja a felhasználókat és azok hozzátartozóit a lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezetfejlesztési folyamatának tervezési, kivitelezési és ellenõrzési fázisaiba, az ezekhez tartozó valamennyi intézkedésbe (ld. „A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése” elnevezésû tárgykört, a 333. oldaltól kezdõdõen). E formális közremûködést nem morális okokból kell biztosítani, hanem azért, mert mindez szükségszerûen következik abból a tényállásból, miszerint a felhasználók és azok hozzátartozói nem egyszerûen fogyasztói, hanem mindig társalkotói is az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálatának. Ehelyütt kell utalnunk arra, hogy az értelmi fogyatékossággal élõ személyek másoknál sokkal kevésbé tanulták meg, hogyan fejezhetik ki fennálló életkörülményeikkel vagy a számukra kigondolt segítségnyújtási formákkal szembeni kritikájukat. A lakhatást nyújtó szolgáltatóval szemben támasztott fenti követelmény, miszerint „produktívan kell kezelnie” a felhasználók kritikus megnyilvánulásait, azt is magában foglalja tehát, hogy mindenekelõtt meg kell teremtenie annak a nyitott, félelem- és erõszakmentes légkörnek a strukturális és interperszonális feltételeit, amelyben lehetõség nyílik a kritikus álláspontok szabad képviselésére és megvitatására.

Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben Hosszú ideig alábecsülték azokat a hatásokat, amelyeket a szociális intézmények atmoszférája, speciális „miliõje” gyakorolt a bennük élõkre. A nagy létszámú otthonok és a zárt intézetek csak a ’60-as és ’70-es évek alapvetõ szociálpszchiátriai kritikájának hatására kerültek a nyilvános viták kereszttüzébe, ahol aztán fény derült ezen institúciók „totális” jellegére (E. Goffman). Számtalan ember az ilyen intézményekben eltöltött évek, évtizedek hatására vált „súlyos” vagy „legsúlyosabb” fokban, esetleg „halmozottan” fogyatékossá. Amikor a ’80-as évek elején Észak-Rajna-Vesztfáliában szervezetileg is leválasztották a pszichiátriai klinikákról a korábban szervesen hozzájuk tartozó fogyatékos-részlegeket, nemegy


Jogok és védelem

esetben — és rendkívüli fáradságok árán — szó szerint újra kellett tanulniuk járni azoknak a felnõtt korú lakóknak, akik a rájuk kényszerített, esztendõkön át tartó ágybanfekvés következtében teljesen elvesztették ezt a képességüket. Mind a mai napig sok-sok értelmi fogyatékos ember életére telepszik rá a mammutintézmények struktúráiból táplálkozó erõszak. Nem kis számban ismeretesek elõttünk olyanok is, akik már régóta valamely kisebb, decentralizált lakóformában élnek ugyan, de még mindig emlékezetükben õrzik a sokszor évtizedes elmekórházi tartózkodás emberhez méltatlan körülményeit. Ha a lakhatást nyújtó szolgáltató elhanyagolja, hogy kritikusan felülvizsgálja belsõ szerkezetének és feltételrendszerének a felhasználók életére gyakorolt kihatásait, akkor elõbb vagy utóbb hajlamossá fog válni arra, hogy szolgáltatásait és segítségnyújtási kínálatát kevésbé a felhasználókhoz, mint inkább a saját intézményes kereteihez igazítsa — még akkor is, ha eleve kisebb, decentralizált lakóformát mûködtet, vagy akár ambuláns gondoskodással kísért lakóközösséget lát el. Így aztán, az általános és a különleges jogok biztosítása mellett, a védelem szempontjára is megfelelõ hangsúlyt kell helyeznünk akkor, ha biztosítani, sõt javítani szeretnénk az értelmi fogyatékos emberek életminõségét és lakókörülményeit. A súlyos fokban és halmozottan fogyatékos emberekkel való korábbi bánásmódot elemzõ cikkében SCHRÖDER (1983, 59) a következõ, hátborzongató végkövetkeztetésre jut: „Gyógypedagógiai munkánk történetét brutalitások és embertelenségek rajzolják körül, amiért hatalmas felelõsséggel tartozunk, s hordoznunk kell a kollektív bûnösség terheit.” Ma már a lakhatást nyújtó szolgáltatások túlnyomó többségében magától értetõdõnek számít, hogy a felhasználók megfelelõ védelmet élveznek a különféle erõszakos túlkapásokkal és megtorlásokkal szemben. A testi fenyítésekrõl, bántalmazásokról, elzárásról, lekötözésrõl és kényszergyógyszerezésrõl szóló szórványos híradások a helyi közösségbe integrált la-

kóformákban dolgozó fiatal munkatársak többségének fülében ennyiben úgy hangozhatnak, mint a zárt elmegyógyintézetekkel és a nagy létszámú otthonokkal terhes múlt maradványai. A gyakorlat azonban újra és újra azt igazolja, hogy semmiképpen nem elegendõ csupán utalgatni a fenti kényszerintézkedések tarthatatlanságára. Még a kisebb, integrált lakóformák szolgáltatóinak sem szabad megfeledkezniük arról, hogy mind felhasználóik, mind munkatársaik védelmére olyan, konkrét intézkedéseket léptessenek életbe, melyek biztosítják számukra, hogy kapcsolatukat bármiféle erõszak és represszió nélkül alakíthassák (ld. a „Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben” elnevezésû tárgykört, a 294. oldaltól kezdõdõen).

Nyelvhasználat A fogyatékos embereket érõ strukturális erõszak egy része nyelvi eszközökön keresztül éri õket. Nem csupán a velük kapcsolatban használatos lekicsinylõ, devalváló kifejezésekrõl van itt szó, hanem arról, hogy általánosságban hogyan beszélünk a fogyatékosokkal, illetve a fogyatékosokról. A nyelvhasználat ugyanis, egyfelõl, igen pontos képet ad a bennünk élõ beállítódásokról és értékekrõl, másfelõl viszont, egy bizonyos nyelvi stílus használata bizonyosan viszsza fog hatni a gondolkodásunkra, s végsõ soron befolyásolni fogja a cselekvésünket is. Következésképpen, a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak nem pusztán formai okokból kell fáradozniuk azon, hogy mindennapos verbális érintkezéseik számára kialakítsák azt a különleges érzékenységet, melynek segítségével nyelvhasználatuk elkerülheti a felhasználók diszkriminációjának és szociális elhatárolásának mindennemû formáját (ld. a „Nyelvhasználat” elnevezésû tárgykört, a 328. oldaltól kezdõdõen).

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Empfehlungen der Bundesvereinigung Lebenshilfe zu Mustervertrag und -ordnung für Wohnstätten. Marburg 1993. DAHLINGER, E.: Die Eingliederung Behinderter. Frankfurt a. M. 1991.

SCHRÖDER, S.: Historische Skizzen zur Betreuung schwerst- und mehrfachgeschädigter geistigbehinderter Menschen. In: Hartmann, N. (Hrsg.): Beiträge zur Pädagogik der Schwerstbehinderten. Heidelberg 1983, 17–61. THUST, W; TRENK-HINTERBERGER, P.: Recht der Behinderten. Weinheim 1989.


293

Jogok és védelem • Kényszerintézkedések/bántalmazások

6.5.1. tárgykör:

Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben Igen sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál még ma is tabu témának számít az értelmi fogyatékos emberekkel szemben alkalmazott erõszak és kényszerintézkedések kérdése. Ha valóban és hatékonyan változtatni akar azonban a kényszerítés és az erõszak alkalmazásához vezetõ feltételeken, akkor a szolgáltató nem kerülheti meg a problémával való szembesülést. Késznek kell mutatkoznia arra, hogy kritikusan átvilágítsa az általa támogatással kísért lakóformában megvalósuló együttélés mindennapos gyakorlatát abból a szempontból, hogy az milyen potenciális veszélyeket rejt magában a kényszer és a strukturális erõszak kialakulására nézve.

Strukturális erõszak A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai és felhasználói között fennálló kapcsolat alapvetõen és egyértelmûen hierarchikus, hatalmi viszony. Számos fogyatékosintézmény valóságát is találóan jellemzi az az eredendõen a „totális intézmények” kapcsán megfogalmazott, a ’60-as és a ’70-es években mind jobban megizmosodó kritika, amely „a személyzet tagjai uralta világról” beszélt, és napfényre tárta nemritkán embertelen és megalázó módszereiket, a „rezidensek” kényszerítésén alapuló mindennapos rituáléikat. Hiba lenne feltételeznünk, hogy a nagy fogyatékosotthonok decentralizálása önmagában megszüntetheti a felhasználók kiszolgáltatottságát, s végérvényesen felszámolhatja az õket a személyzet részérõl érõ erõszakos megnyilvánulások veszélyét. Igaz persze, hogy a bennük élõ emberek elkülönítésére és õrzésére berendezkedett mammutintézmények szinte az erõszak melegágyai. A nagy méretekbõl adódó fenti jellegzetességek azonban semmiképpen sem tekinthetõk az értelmi fogyatékos emberekkel szemben alkalmazott kényszerintézkedések és bántalmazások egyedüli okainak. Elmegyógyintézetekben végzett vizsgálatok igazolják, hogy a személyzet körében feltárt erõszakos cselekeményeket rendszerint nem lehet egyes, erre a tevékenységre „alkalmatlan” munkatársak számlájára írni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a szociális ellátás szinte bármelyik intézményében elõállhatnak azok a strukturális (a mûködési keretekben, a szol-

294

gáltatás szerkezetében rejlõ) feltételek, melyek kedveznek a félelem és az elnyomás általános légkörének. Ez a klíma nem szükségszerûen váltja ki a fizikai erõszak alkalmazását, hanem igen sokféle, a „strukturális erõszak” fogalma alá besorolható formát ölthet. A következõkben adhatjuk meg a lakhatást nyújtó szolgáltatások azon strukturális jellemzõit, melyek fennállásuk esetén — más egyebek mellett — elõsegíthetik az erõszakos tendenciák érvényre jutását:

· Strukturális túlterheltség Ha a munkatársak hosszú idõn keresztül szélsõségesen kedvezõtlen, extrém megterhelést jelentõ körülmények között kényszerülnek dolgozni (ha gyakran teljesítenek egyedül szolgálatot, ha nem kapnak megfelelõ támogatást, ha a felhasználók speciális igényei és viselkedési problémái komoly érzelmi terhet jelentenek számukra, ha a munkatársi teamen belül állandósulnak a krízisszerû helyzetek, ha magánéleti gondokkal küszködnek stb.), akkor mind gyakrabban lesznek kitéve olyan stresszhelyzeteknek, melyek kezelése és feldolgozása megoldhatatlan feladatot jelent számukra. Ez pedig — bizonyos feltételek teljesülése esetén — szélsõséges reakciókat válthat ki az érintett munkatársakból.

· Elégtelen támogatás Komoly stresszhatásoknak teszi ki a munkatársakat és szorongást válthat ki belõlük az érzés, hogy a számukra megterhelõ szituációkban csak önmagukra támaszkodhatnak, s az égadta világon senkitõl nem várhatnak segítséget. Ez a tapasztalat is táptalaja lehet az erõszakos megnyilvánulásoknak és a kényszerintézkedések alkalmazásának.

· Hiányos kommunikáció és szociális izoláció Önmagában az a tény, hogy egy szolgáltató kisebb, integrált lakóformát mûködtet, még nem jelent garanciát arra nézve, hogy megmenekülhet a belsõ



„elszótlanodás” és a külvilágtól való elszigetelõdés fenyegetésétõl. Minél inkább elhatárolódnak tevékenységük végzése közben a munkatársak egymástól és a lakhatást nyújtó szolgáltatás szociális környezetétõl, azaz minél kisebb lesz velük szemben a belsõ ellenõrzés, illetve a nyilvánosság jelentette kontroll, annál nagyobb lesz a veszélye annak, hogy elburjánzanak és rögzülnek az általuk alkalmazott negatív megnyilvánulások és viselkedésmódok.

csoportokban élõ és dolgozó embereknek — a másoktól való személyes elhatárolódásra semmilyen külsõ lehetõségük nem lévén — nemigen marad más választásuk, mint hogy önmagukon belül teremtsék meg a szükséges distanciát. E belsõ védekezési mechanizmusok viszont alkalomadtán könnyen erõszakba csaphatnak át.

Megterheltség, túlterheltség · A tevékenységek elégtelen konceptualizálása és kontrollja A felhasználók és a munkatársak közötti érintkezés formáit akkor sem szabad egyszerûen „magánügynek” tekintenünk, ha e kapcsolatok éppen olyan nagy egyéni különbségeket mutathatnak, mint az emberi viszonyok általában. Ezek a kapcsolatok ugyanis professzionális keretrendszerben, egy hivatásos szakemberek által nyújtott szolgáltatás kontextusában jönnek létre, következésképpen meg kell felelniük a kvalifikált pedagógiai tevékenységekkel szemben támasztott, világos irányelvekben megfogalmazható szakmai követelményeknek. Ha ezzel szemben bizonyos szakemberek úgy csinálnak, mintha kényük-kedvük szerint bánhatnának az általuk nyújtott szolgáltatás igénybevevõivel, akkor bizonyos esetekben még az erõszak — nyílt vagy rejtett formában történõ, úgymond „végsõ eszközként bevetett” — alkalmazását is legitimnek fogják tekinteni.

· Anonim ügyintézés Ha az értelmi fogyatékos emberek szempontjából lényeges kérdésekben rendszerint olyan munkatársak kezében van a döntés, akik alig-alig ismerik az érintettek személyes életkörülményeit vagy nincsenek ezekre megfelelõen tekintettel, akkor az egyes felhasználók igen hamar a kívülrõl meghatározott intézkedések puszta „tárgyaivá” válhatnak. Szubjektív szinten önkényesnek és kényszernek fogják megélni azokat a döntéseket, melyek átláthatatlanok maradnak számukra, s melyek okairól nem kapnak hiteles tájékoztatást.

Nincsen közvetlen (oksági) kapcsolat az erõszak gyakorlása és a kényszerítõ eszközök alkalmazása, illetve a fent tárgyalt strukturális feltételek között. Az egyes munkatársak különbözõképpen észlelhetik, s szubjektív szinten igen eltérõ módon dolgozhatják fel a tevékenységüket objektíve ugyanúgy terhelõ tényezõket. Tehát az esetlegesen erõszakot kiváltó körülmények mérlegelésénél nem csupán a strukturális elõfeltételeket kell figyelembe vennünk, hanem a munkatársak igen különbözõ személyes adottságait, a megterhelést jelentõ tényezõk leküzdésének egyéni lehetõségeit is. Amikor emberek úgy érzik, nem képesek felnõni egy adott helyzet követelményeihez, akkor általában elbizonytalanodnak és könnyen belecsúszhatnak abba a pozícióba, melyben azt hiszik, hogy védekezniük kell. Ezzel egyidejûleg többnyire fokozott készséget mutatnak az agresszív, erõszakos reakciókra. A teljesíthetetlen követelmények, a túlterheltség szubjektív érzése mögött sok minden állhat, hiszen az alulképzettség éppúgy eredményezheti, mint — fõleg fiatal munkatársak esetében — a hasonló helyzetekkel kapcsolatos tapasztalatlanság, vagy a megfelelõ cselekvési alternatívák hiányos ismerete. A felhasználókkal kapcsolatos negatív beállítódások is csökkenthetik az erõszakos megnyilvánulások küszöbértékeit. Ugyanakkor, a munkatársak elutasító alapállása ritkán ölti a nyílt erõszak alkalmazásának köntösét, sokkal gyakrabban nyilvánul meg ennél jóval árnyaltabb formában, például a felhasználókkal szemben gyakorolt pszichés nyomásként vagy leértékelõ nyelvhasználatként (ld. a „Nyelvhasználat” elnevezésû tárgykört, a 328. oldaltól kezdõdõen).

Az erõszak formái · Szûkös terek, szegényes felszereltség A kényszerûen extrém közelség, valamint az anonimitás sajátos elegyeként funkcionáló nagy létszámú

Az alábbiakban a strukturális erõszak azon lehetséges formáinak leírására teszünk kísérletet, melyek szélsõséges esetben a felhasználókkal szemben alkal-


295


mazott különféle kényszerintézkedésekben bántalmazásokban ölthetnek testet.

vagy

1. Büntetések Felnõtt emberek kapcsolatában — kivéve az érvényes jogszabályok megsértése miatt alkalmazott szankciók eseteit — nincs helye a másik megbüntetésének. A jog birodalmán kívül esõ büntetési praxis mindig függõséget és egyenlõtlenséget jelez, s arra utal, hogy az egyik fél nem tekinti a másikat önjogúnak. Mindezért, a felnõtt korú fogyatékos emberek számára nyújtott rehabilitációs szolgáltatások terén is alapvetõen elleneznünk kell a büntetés bármiféle formájának alkalmazását. Más eszközökkel kell a szociális szempontból nem megfelelõ viselkedésformák ellen hatnunk. Alkalmasint persze megkerülhetetlen, hogy jelezzük az adott felhasználók felé, miszerint bizonyos viselkedési megnyilvánulásaik elfogadhatatlanok a közösség számára, s folytatásuknak szükségszerûen következményei lesznek. Mindez természetesen elõfeltételezi, hogy a szóban forgó felhasználó ténylegesen tisztában legyen egy bizonyos szabály vagy viselkedési elõírás értelmével, s elõzetesen tájékoztatást kapjon az annak megszegésével járó konzekvenciákról. A nem tolerálható magatartásbeli megnyilvánulások kapcsán tehát jó elõre meg kell beszélni az adott felhasználóval, hogy milyen következményekkel kell számolnia akkor, ha nem hagy fel a nemkívánatos viselkedésformákkal. E konzekvenciák érvényesítése azonban akkor sem öltheti az egyoldalúan kiszabott büntetés jellegét, ha a problematikus magatartás újból felbukkan, hanem sokkal inkább a korábbi, kölcsönös megállapodásban elõírtak betartásaként kell megjelennie. Ahelyett, hogy kidolgoznák az összes — akár csak elgondolható — szabályszegés szankcionálásának mind teljesebb, kötött rendszerét, a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak azon kell igyekezniük, hogy minden felhasználójuk számára újra és újra érthetõvé tegyék a közösségben való sikeres együttélés alapelveit.

2. A pszichés nyomásgyakorlás eszközei A lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználói és munkatársai között fennálló hatalmi hierarchia kifejezetten kedvez a lappangó, kifinomult eszközökkel alkalmazott erõszak számos olyan megnyilvánulási

296

formájának, amelyeket gyakran igen nehéz felismerni, tényleges erõszakként beazonosítani. Ilyen eszköz lehet — például — a fizikai erõszakkal vagy a testi fenyítéssel való közvetlen vagy közvetett fenyegetõzés, a provokálás, a leértékelõ, megalázó nyelvi kifejezések használata, vagy az érintett számára fontos források (pénz, magántulajdon, élelmiszerek és élvezeti cikkek stb.) megvonása is. Pszichés nyomásgyakorlásra szolgáló eszközöket nem csupán a szakemberek vethetnek be a felhasználókkal szemben. Ugyanígy felbukkanhatnak a felhasználók és a munkatársak egymás közti kapcsolataiban is. Hatékony visszaszorításukra csakis akkor nyílhat lehetõségünk, ha nyíltan megnevezzük és folyamatos reflexió alá vonjuk a hatalommal való visszaélésnek a munkatársak és a felhasználók egymással szembeni, illetve egymás közti viszonyában jelentkezõ problematikáját.

3. Elhanyagolás A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatásra jellemzõ személyi konstelláció maga után vonja, hogy a munkatársaknak a lehetõ legszemélyesebb kapcsolatokat kell fenntartaniuk a kisebb vagy nagyobb (lakó-)csoportokhoz tartozó felhasználókkal. Egészen természetes, hogy ebben a helyzetben kialakulnak olyan kapcsolatok, melyek kifejezetten baráti jellegûnek nevezhetõk, míg más kapcsolatokat inkább a tartózkodás vagy a távolságtartás jellemez. Az értelmi fogyatékos emberek alapjában véve éppen úgy lehetnek rokonszenvesek vagy ellenszenvesek valaki számára, mint bárki más. Tökéletesen irreális lenne tehát azt követelni a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakembereitõl, hogy egyformán szeretetre méltónak találják egy adott lakócsoport valamennyi tagját. Teljesen normális dolog, ha bizonyos felhasználókat ellenszenvesnek tartanak és nem vonzódnak hozzájuk. Természetesen ebbõl semmiképpen nem következhet az, hogy a munkatársak nyíltan ki is mutassák a szóban forgó személyekkel szembeni ellenszenvüket, s esetleg — akarva vagy akaratlanul — elhanyagolják õket a mindennapos együttélés során. Magától értetõdik, hogy a szolgáltatás minden egyes igénybevevõjének egyforma joga van a kommunikációra, a személyével szembeni tiszteletre, a fejlesztésre, a problémáival és szükséghelyzetével kapcsolatos segítségre és együttérzésre. A munkatársi teamnek nyíltan és õszintén kell viszonyulnia a felhasználókkal szemben érzett szimpátia–antipátia problematikájához, s ezáltal el kell érnie, hogy az felhasználókkal szemben érzett



munkatársi rokonszenv-megnyilvánulások — például az egyes lakókért személyesen felelõs referenciaszemélyek rendszerének kialakításán keresztül — a lehetõ legegyenletesebben oszoljanak meg a csoporton belül, azaz tudatosan le lehessen építeni az e téren fennálló aránytalanságokat. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak meg kell tudnia védeni felhasználóit a kényszerintézkedésektõl, a bántalmazásoktól és az elhanyagolástól. A strukturális erõszak korábban leírt, úgymond „hétköznapi” formái mellett azonban még egész sor olyan eljárás, módszer létezik a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóival szembeni bánásmód terén, melyeket a vonatkozó törvények kielégítõ módon szabályoznak ugyan, de az egyes felhasználók ennek ellenére kényszerként és erõszakként élhetik meg alkalmazásuk kihatásait és következményeit.

4. Kényszerelhelyezés A megfelelõ lakhatási és ellátási lehetõségek hiányosságai mellett az értelmi fogyatékos emberek (sokszor csak feltételezett, eltúlzott) védelemre szorultságára való hivatkozás volt az oka annak, hogy közülük igen sokakat utaltak be „kényszergyógykezelésre” a különféle pszichiátriai intézményekbe. Az elmeegészségügyi ellátásban részesülõk tapasztalatait összegzõ beszámolók azonban arról tudósítanak, hogy az effajta, a PsychKG* által meghatározott esetekben elrendelhetõ kényszerelhelyezés többnyire sokkoló hatású, nemritkán tartós traumát okozó élményt jelent az érintettek számára. Hála a lakhatást nyújtó szolgáltatások utóbbi években mindinkább kiépülõ regionális rendszerének, a kényszerbeutalással pszichiátriai osztályokra kerülõ értelmi fogyatékos emberek száma országos méretekben jelentõsen csökkent. Mégis, mind a mai napig nem kevés felhasználót „toloncolnak” az elmegyógyintézetekbe azért, mert a támogatással kísért lakóformákban nem tudják biztosítani a számukra a megfelelõ segítségnyújtást. Ehelyütt ismételten utalnunk kell arra, hogy a pszichiátriai intézmények alapvetõen nem alkalmasak arra, hogy értelmi fogyatékos emberek — akárha ideiglenes — lakóhelyéül szolgáljanak. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak elsõsorban a szociálpszichiátriai szektorban idõközben életre hívott, am-

buláns vagy csak részben stacioner jellegû ellátási formákat kell igénybe venniük akkor, ha megfelelõ terápiás segítséget kívánnak biztosítani azon felhasználóiknak, akik — rendszerint hosszú évek hospitalizációs ártalmainak és elhanyagoltságának hatására — világosan felismerhetõ pszichés zavarokat mutatnak. Változatlanul igen sok, az elmeegészségügy területén létrehozott lakóotthonban mûködnek úgynevezett „zárt” csoportok. A közvetlen veszély elhárítása egyes esetekben persze elkerülhetetlenné teszi olykor, hogy egy-egy felhasználót — átmeneti jelleggel — zárt körülmények között helyezzünk el. Az ilyesfajta intézkedéseket azonban csakis úgy lehet foganatosítani, hogy a döntéshozatalba minél többeket vonunk be az érintett felhasználó legfontosabb referenciaszemélyei közül, sõt ha lehetséges, az õ hozzájárulását is megszerezzük.** Mindenesetre, a zárt elhelyezés szükségességét idõrõl idõre felül kell vizsgálni, s adott esetben azonnal meg kell szüntetni. Jogtalan kényszerintézkedésnek kell tekintenünk egynémely lakhatást nyújtó szolgáltató azon gyakorlatát, hogy egyes felhasználók elhelyezését eleve az elrendelhetõ legmagasabb, két éves idõtartamra kérvényezik meg a gyámhatóságtól.

5. Kényszergyógykezelés Az érintettek beleegyezése nélküli gyógyszeres kezelés, sajnos, még ma is élõ gyakorlat az elmegyógyászatban. Az ’50-es években történt bevezetésük óta a különféle pszichofarmakonok alkalmazásával igyekeznek palástolni és kompenzálni a pszichiátriai ellátórendszer elégtelenségeit és diszfunkcióit arra, hogy felismerje és megfelelõen tekintetbe vegye a hatáskörébe került értelmi fogyatékos emberek egyéni szükségleteit. Mindennek aztán igen sok, jobban mondva: túl sok esetben is katasztrofális következményei voltak az érintettek testi és lelki egészségére nézve. A pszichofarmakonoknak nincs gyógyító hatásuk. Átmenetileg megnyugvást hoznak, s az orvosok elsõdlegesen ebbõl a célból rendelik el a szedésüket. Közülük is fõként az erõs nyugtatók, az úgynevezett neuroleptikumok vagy major trankvillánsok azok, melyek tartós használata esetén — lévén az ideg-

* A pszichiátriai betegeknek járó ellátásról és az õket védõ, segítõ intézkedésekrõl rendelkezõ német törvény, a szerk. ** A gondnokság alatt álló felhasználók szabadságmegvonással járó intézményes elhelyezése a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch, a német polgári törvénykönyv, a szerk.) 1906. §-a szerint csakis akkor megengedhetõ, ha az érintett gondnokolt érdekében feltétlenül szükséges, s ha az illetõ személy sem nem önveszélyes, sem egészségügyi kezelésre nem szorul. Az intézkedéshez minden esetben a gondnok és az illetékes gyámhatóság beleegyezése szükséges. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

297


rendszer egészére hatnak — számos jelentõs mellékhatással kell számolnunk (jelentkezhetnek mozgászavarok, késõi diszkinéziák, Parkinson-szindróma, vegetatív zavarok, a lelki késztetések és a szellem mozgékonyságának eltompulása, s nemritkán depresszív hangulat és szorongás is). A neuroleptikumok hosszú távon történõ szedése szinte minden esetben a személyiség többé-kevésbé kifejezett, masszív megváltozását vonja maga után. Kimondottan súlyos mellékhatásaik miatt mindenekelõtt a tartós hatású vagy long-term készítmények, az úgynevezett depó-neuroleptikumok alkalmazását kell a lehetõ leghatározottabban elutasítanunk. Csak ha már minden más próbálkozás csõdöt mondott, gondolhatunk valamely pszichofarmakon alacsony dózisokban adagolt, rövid idejû alkalmazására.* Szinte minden esetben jobb alternatívát jelent a gyógyszeres kezelésnél • az intenzív érzések (düh, gyász stb.) megfelelõ pedagógiai kísérés melletti „kiengedése”; • a megterhelést jelentõ körülmények aktív megváltoztatása; • beszélgetéseken vagy pszichoterápián keresztüli segítségnyújtás; • a bazális kommunikációhoz tartozó módszerek alkalmazása, vagy • relaxációs technikák alkalmazása és aktív fizikai tevékenység elõsegítése. Azokban a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban, ahol a szakemberek mind elméleti, mind gyakorlati szinten teljességgel el tudtak szakadni a pszichiátriai gyökerektõl, idõvel el lehetett hagyni vagy legalábbis a minimumra lehetett szorítani a felhasználók pszichofarmakonokkal történõ gyógyszerezését is. A viselkedéskontrollt szolgáló „lenyugtatózás” azonban elõbb vagy utóbb megint téma lesz azoknál a szolgáltatásoknál, ahol — akár tartalmi, akár strukturális hiányosságok folytán — nem állnak rendelkezésre a szükséges pedagógiai és egyéb segítségnyújtási formák. Az utóbbi években a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban jelentõsen romlott a személyi ellátottság, s ez a fenti okok miatt sok helyütt a pszichofarmakonok alkalmazásának újbóli bevezetéséhez vagy ezek fokozott használatához vezetett.

Monika SEIFERT (1993, 164) berlini vizsgálata, amely „A súlyos értelmi fogyatékosok lakókörülményei” elnevezésû kutatási projekt keretében zajlott, kimutatta, hogy a tiszta profilú stacioner intézményekben elhelyezett fogyatékos emberek mintegy fele (a kórházakban ellátottak 51%-a, az ápoló-gondozó intézményekben élõk 49%-a) kap rendszeresen nyugtatókat.

6. Lekötözés és elkülönítés mint a lecsillapítás eszközei Ennek a két kényszerintézkedésnek is megvannak a maguk pszichiátriai gyökerei. Az alkalmazásukkal megakadályozni kívánt viselkedészavarok (agresszív és autoagresszív megnyilvánulások) fõleg akkor lépnek fel, ha a felhasználók alapvetõ — például az odafordulásra vagy az aktív tevékenységre vonatkozó — szükségleteit nem elégítik ki kellõképpen. Az egyértelmû orvosi indikációktól eltekintve (ilyen lehet, mondjuk, a kezek rögzítése annak érdekében, hogy az illetõ ne téphesse le magáról a sebtapaszokat), a lekötözés és az elkülönítés általában a pedagógiai munka alapvetõ, többnyire strukturális okokra visszavezethetõ hiányosságaira utal.** Alkalmazása egyértelmû jelzés arra nézve, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás szakmai és szervezeti szintjein sürgõs változtatásokra van szükség.

7. Kényszersterilizáció Az érintett akarata ellenére elvégzett sterilizálás kérdése még rövid idõvel ezelõtt is tabu témának számított Németországban. A nemzetiszocialista diktatúra idõszakában legalább 400 000 ember esett áldozatul „A genetikailag terhelt utódok megszületésének kiküszöbölését szolgáló törvény” elõírta kényszersterilizációnak, s nemegy intézményben még a háború után is végeztek — többnyire kiskorú személyeken — ilyen beavatkozásokat. A Gondnoksági Törvény 1992-es hatályba lépése óta alapvetõen tilos a sterilizáció elvégzése az érintett személy bele-

* A pszichofarmakonok alkalmazása általi, a BGB 1906. §-ának 4. bekezdése értelmében vett „szabadságmegvonást” mint választható kezelést a jogászok testületileg elutasítják, s a helyzet tisztázása érdekében követelik a fenti passzus törlését a törvénybõl. Véleményük szerint e gyógyszerek szedésének elrendelése csak a BGB 1904. §-ában „orvosi gyógyítóeljárásként” leírt indikáció esetében megengedhetõ. ** Az állandó vagy gyakran ismétlõdõ jellegû lekötözés vagy elkülönítés esete a BGB 1906. §-a 4. bekezdésében leírt rendelkezések hatálya alá tartozik, vagyis kizárólag gyámhatósági engedéllyel alkalmazható. Ezekre az intézkedésekre — szintén a BGB 1906. §-ának 4. bekezdése értelmében — csak suicid veszély esetén vagy az önveszélyeztetés egyéb formáinak megjelenésekor kerülhet sor, míg mások veszélyeztetettségére való hivatkozással nem.

298



egyezése nélkül, de a vonatkozó szabályozás még mindig felvet jónéhány problémát. A törvényalkotó nem volt képes elszánni magát például arra, hogy kizárja az úgynevezett cselekvõképtelen fogyatékos személyek sterilizálásának lehetõségét.* Változatlanul számolnunk kell annak veszélyével is, hogy — egyfajta alaptalanul túlfokozott féltés okán — szociális környezetük tagjai a sterilizáláshoz való beleegyezésre kényszerítik az értelmi fogyatékos személyeket. Jogi kötelezettség áll fenn arra nézve, hogy a sterilizáció minden elgondolható alternatíváját alaposan át kell gondolni és meg kell vizsgálni ezek alkalmasságát. Az érintett értelmi fogyatékos személy mellett annak minél több referenciaszemélyét is be kell vonni a döntéshozatali mechanizmusba. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársait minden esetben felelõsség terheli azért, hogy — még a sterilizáláshoz adott egyértelmû hozzájárulás esetén is — megértessék az adott felhasználóval döntésének következményeit, s elegendõ idõt hagyjanak neki a végleges elhatározás meghozatalához. Azoknál a személyeknél, akik nem képesek teljes mélységében felfogni a kérdést, a legkisebb kétely felbukkanásakor is le kell mondani a beavatkozásról.**

8. Értelmi fogyatékosok ellen elkövetett szexuális zaklatások A — fõként nõkkel szemben elõforduló — szexuális visszaélések sokkal gyakoribbak, mint azt általában gondolni szokás. Másokra utaltságuk, s bizonyos strukturális körülmények könnyû prédává teszik az otthonokban vagy egyéb lakhatást nyújtó szolgáltatásokban élõ embereket. Ráadásul a tettesek a legtöbb esetben, egyfajta rosszul értelmezett szolidaritás okán, számíthatnak mind munkatársaik, mind a felhasználók hallgatására. Mivel a szexuális abúzusok kérdése kifejezetten tabu témának számít, s az ennek áldozatul esett nõknek gyakorlatilag semmiféle lehetõségük nincsen arra, hogy a tetteseket feljelentsék vagy akár csak elmondják valakinek ezirányú tapasztalataikat, így nem csoda, hogy semmilyen statisztika nem áll a rendelkezésünkre — példának okáért — a fogyatékos nõk megerõszakolásáról.

A prevenció lehetõségei Bizonyosan nem könnyû feladat egyetlen munkatárs számára sem, ha nyíltan szóba kell hoznia valamely kollégájának megfigyelni vélt vagy valós erõszakosságát. Ugyanígy nincsen recept arra sem, hogyan lehetne teljességgel kizárni a lakhatást nyújtó szolgáltatás életébõl az erõszak, a bántalmazás, az elhanyagolás vagy a szexuális zaklatás jelenségeit. Mégis a szolgáltató számos olyan preventív intézkedéshez nyúlhat, melyek drasztikusan csökkenthetik az ilyesfajta atrocitások valószínûségét, s kedvezõ feltételeket teremthetnek ahhoz, hogy a felhsználók és a szakemberek a lehetõ legerõszakmentesebben bánhassanak egymással. 1. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak megfelelõ belsõ biztonsági intézkedéseket kell foganatosítania annak érdekében, hogy az egyes munkatársak „viszonyulási stílusa”, bánásmódja a felhasználókkal szemben ne maradhasson rejtve a kollégák szeme elõl. Ehhez — többek között — a következõ módszertani lehetõségek kínálkoznak: • naponkénti tapasztalatcsere a munkatársi team tagjai, illetve a munkatársak és más, az adott lakhatást nyújtó szolgáltatáson belüli és kívüli személyek között; • szigorú szabályozás a kényszerintézkedések bevethetõségére vonatkozóan (a testi fenyítés egyértelmû tiltása, konkrét helyzetekre vonatkoztatott elõírások, írásos dokumentációk, legalább egy további személy bevonása a felülvizsgálati folyamatba stb.); • rendszeres felhasználói gyûlések, a felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködésének megfelelõ testületei; • azon külsõ pártfogók rendszeres jelenléte, akik képesek a felhasználók érdekvédelmének hatékony ellátására. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a felhasználók és a szakemberek közti hatalmi hierarchiából adódó különbségeket. A munkatársaknak — amennyire és amennyiszer ez csak lehetséges — nyílt véleményalkotásra és kritikára kell motiválniuk a fel-

* A BGB 1631. §-a a kiskorúak sterilizálásának feltétlen tilalmát rendeli el. Ha a nagykorú gondnokolt képes beleegyezését adni a mûtét elvégzéséhez, akkor a döntés joga õt illeti meg. Gondnokának esetleges ellenvéleménye ebben az esetben nem játszik szerepet, a gondnokolt természetes akaratát kell érvényre juttatni. Ugyanakkor, a cselekvõképtelenség fogalmának meghatározásánál igen tág lehetõségek állnak az illetékesek rendelkezésére. ** Kétséges, hogy ebben a tekintetben fennáll-e egyáltalán a törvényi szabályozás iránti igény. A cselekvõképtelen, rendszerint súlyos fokban fogyatékos személyek teherbe esésérõl de facto nincsenek adatok (vö. DÖRNER 1990, 103-tól), azaz a probléma gyakorlatilag nem létezik.


299


használókat, akiknek lehetõséget kell kapniuk arra is, hogy panaszaikat megfelelõ helyeken kinyilváníthassák. 3. Meg kell akadályozni, illetve a lehetséges minimumra kell csökkenteni azokat a strukturális eredetû helyzeteket, melyek a munkatársak túlterheléséhez vezethetnek. Kivételes esetként fordulhat csak elõ, hogy valamely munkatárs hosszú idõn keresztül egyedül teljesítsen szolgálatot egy adott lakócsoportban. Biztosítani kell, hogy a munkatársak szükséghelyzetekben bármikor kompetens segítségre számíthassanak. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak éberen kell figyelnie az izolációs tendenciák kialakulására, s mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a felhasználók és a munkatársak a lehetõ legszélesebb körû kapcsolatokat ápolhassák mind egymással, mind szociális környezetükkel (hozzátartozók, barátok és ismerõsök, szomszédok, szakmai közösségek, nyilvánosság stb.). 5. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak biztosítania kell a munkatársak folyamatos szakmai irányítását és szupervízióját. Azon kollégák számára, akik szemmel láthatóan nem nõttek (még) fel a feladathoz, meg kell adni a lehetõséget arra, hogy megfelelõ

irányítás mellett szerezhessék elsõ szakmai tapasztalataikat. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltatás tevékenységének jól struktúráltnak kell lennie, ami a munka tartalmának, céljainak és módszereinek pontos definiálását és rendszeres felülbírálatát (evaluálását) jelenti. Különösen fontos ezen belül, hogy (írásban) rögzítésre kerüljenek a krízishelyzetekben alkalmazható eljárásokról szóló, mindenki számára kötelezõ érvénnyel bíró megállapodások, s hogy a krízisszerû szituációk tudatos feldolgozásra kerüljenek. 7. A munkatársaknak rendszeresen reflektálniuk kell a felhasználókkal való bánásmódjuk mögött megbúvó beállítódásaikra és értékítéleteikre, s ezeket megfelelõ módon fel is kell dolgozniuk. Mindennapjaik során az értelmi fogyatékos emberek gyakran vannak kitéve kívülállók erõszakos megyilvánulásainak. Ezekben az esetekben a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak mintegy ügyvivõi funkciót kell betölteniük az érintett felhasználók számára, ki kell nyomozniuk az elõzményeket, s — adott esetben — élniük kell akár a feljelentés eszközével is.

Irodalom DEMAND, J.: Zwangsmaßnahmen — Umgang mit Gefahr und Gewalt. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 400–411. DÖRNER, K.: Die unfreiwillige Sterilisation — Eingriff in ein Grundrecht. In: Brill, K.-E. (Hrsg.): „Zum Wohle der Betreuten”. Bonn 1990, 103–113. FINZEN, A.: Medikamentenbehandlung bei psychischen Störungen. Rehburg-Loccum 1984. KÖBSELL, S.: Eingriffe — Zwangssterilisation geistig behinderter Frauen. München 1987.

300

SEIFERT, M.: Zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung in Berlin unter besonderer Berücksichtigung von Menschen mit hohem Betreuungsbedarf. Berlin 1993. WIENAND, M.: Betreuungsrecht. Neuwied 1991. ZEHENTBAUER, I.: Psychopharmaka — Beruhigung für die Seele oder chemischer Knebel? in: Heider, Ch.; Schwendter, R.; Weiß, R. (Hrsg.): Politik der Seele. München 1987, 29–39.




Védelem a kényszerintézkedésekkel és a bántalmazásokkal szemben igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. Eddigi életében a felhasználó gyakran volt kitéve kényszerintézkedéseknek. Maradandó élmények érték a bántalmazásokkal, az elhanyagolással és a strukturális erõszakkal kapcsolatosan. 2. A felhasználó olyan viselkedésformákat produkál, amelyek egyértelmûen arra utalnak, hogy erõszak áldozatává vált (bizonyos személyek jelenlétének feltûnõ elutasítása, a megaláztatásra utaló gesztusok, az erõszakra történõ verbális visszaemlékezések stb.). 3. A felhasználónak jelenleg is kénszerintézkedéseket kell elszenvednie (kényszergyógyszerezés, lekötözés, elkülönítés, a közösség életébõl való kizárás stb.). 4. Az õt ért erõszakos megnyilvánulások vagy a vele szemben igazságtalanul alkalmazott kényszer esetén a felhasználónak nincs, vagy alig-alig van lehetõsége arra, hogy tiltakozzon ez ellen és megfelelõen képviselhesse az érdekeit. 5. A felhasználó a munkatársak kifejezett támogatására szorul ahhoz, hogy elháríthassa magától mások támadásait és/vagy feldolgozhassa az elszenvedett erõszakot.

Összmegítélés A felhasználó, korábbi élményei miatt, különleges mértékben rászorul arra, hogy megvédjék a kényszerintézkedésekkel és a bántalmazásokkal szemben.


301



Védelem a kényszerintézkedésekkel és a bántalmazásokkal szemben igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A kényszerintézkedések alkalmazása (gyógyszerezés, elkülönítés, lekötözés, testi erõszak bevetése) szigorúan azokra a helyzetekre korlátozódik, melyekben a felhasználók, a munkatársak vagy harmadik személyek testi épsége, esetlegesen élete közvetlen veszélyben forog. 2. A felhasználók zárt helyiségben való elhelyezése kizárólag mások vagy önmaguk akut veszélyeztetésének elhárítására szolgál, eszközként csak a feltétlenül szükséges mértékben használják és a lehetõ leghamarabb meg is szüntetik. Semmiképpen nem alkalmazzák azonban — a nagyobb személyi erõfeszítést igénylõ segítségnyújtás pótlékaként — pszichoszociális krízishelyzetekben, vagy preventív jelleggel (pl. viselkedési problémák vagy szenvedélybetegségek általi veszélyeztetettség esetében). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy saját beleegyezése nélkül egyetlen felhasználót se lehessen sterilizálni vagy terhessége megszakítására kényszeríteni. Gondosan ellenõrzi, hogy a felhasználók ezirányú beleegyezése nem valamiféle — akármilyen finom és körmönfont — nyomásgyakorlás hatására született-e meg. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató védelmet nyújt a szolgáltatás igénybevevõinek azon kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben, melyek túllépik az önvédelem vagy a szükséghelyzetek határait. Egyértelmûen tiltja a testi fenyítést, a megalázó és méltatlan verbális szankciókat, a mellõzést és az elhanyagolást. A munkatársak esetleges ide sorolható túlkapásai munkajogi következményeket vonnak maguk után. 5. A munkatársak minden olyan esetet, mely kényszerintézkedésként értelmezhetõ, gondosan dokumentálnak, és az érintett felhasználóval is feldolgoznak annak érdekében, hogy a hasonló szituációk a jövõben elkerülhetõk legyenek.

302



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. Hogy a kényszerintézkedések és a bántalmazások elõfordulásának elejét vehesse, a lakhatást nyújtó szolgáltató — amennyire ez csak lehetséges — éppúgy megpróbálja elkerülni a munkatársak túlterhelését (folyamatosan egyedül ellátott szolgálat, a tapasztalatcsere hiánya, a krízisszituációkban szükséges segítség elmaradása stb.), mint ahogyan igyekszik megakadályozni az eltúlzott befelé fordulás (a szomszédokhoz fûzõdõ kapcsolatok lazulása, a hozzátartozók és a látogatók elhanyagolása stb.) következményeként jelentkezõ izolációs tendenciák kialakulását is. 7. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja a munkatársak számára a rendszeres szakmai irányítást, a személyes beállítódásokról és értékekrõl folytatott kollegiális eszmecseréket, valamint munkájuk folyamatos szupervízióval történõ kísérését és nyomonkövetését. 8. A kényszerintézkedésekkel és a bántalmazással szembeni védelem biztosításának problematikája kötelezõ érvénnyel szerepel az új munkatársak belépésekor aktuális „betanulási” idõszak témái és súlypontjai között, s ugyanígy megfelelõ helyet kap a különféle belsõ és külsõ szervezésû továbbképzések tematikáiban is. 9. Harmadik személyek által elkövetett bántalmazások esetén a munkatársak — egyfajta ügyvivõi funkciót betöltve — biztosítják a felhasználók jogi képviseletét, amennyiben feltárják az ilyen jellegû eseményeket és adott esetben a megfelelõ jogi fórumokon feljelentést is tesznek.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy a felhasználóknak megbízható védelmet nyújthasson a kényszerintézkedésekkel és a bántalmazásokkal szemben. Az elkerülhetetlen kényszerintézkedések elrendelése kizárólag a fenti minõségi kritériumokat kielégítõ módon történhet.


303

Jogok és védelem • Polgári jogok

6.5.2. tárgykör:

Polgári jogok Az értelmi fogyatékos emberek számára még ma sem magától értetõdõ, hogy ténylegesen éljenek is különféle, törvényesen garantált polgári jogaikkal (magántulajdon feletti rendelkezés, szerzõdési szabadság, egyesülési szabadság, a vagyon átörökölhetõsége, végrendelkezési szabadság stb.). A német Polgári Törvénykönyvben (Bürgerliches Gesetzbuch, BGB) lefektetett elv az egyén szabadságának maximális védelmérõl önnön korlátaiba ütközik akkor, ha a fogyatékossággal élõ emberektõl eleve elvitatja annak lehetõségét, hogy életüket saját felelõsségükre alakíthassák. A még 1900-ban hatályba helyezett gyámsági és gondnoksági törvény alapján 1992-ig szinte rutinszerû gyakorlatnak számított, hogy az értelmi fogyatékos embereket megfosztották önjogúságuktól. Nemigen számított a mérlegelés tárgyának az, hogy ezeknek az intézkedéseknek milyen mélyreható kihatásai vannak az érintett személyekre. Különösképpen a tartós elhelyezést nyújtó pszichiátriai intézetekben és a nagy ápolóotthonokban éltek — évtizedeken keresztül — teljességgel kritikátlanul a jogfosztás ezen eszközével, egyszer s mindenkorra bebiztosítva ezáltal az adott intézményt és módszereit az esetleges jogi támadások ellen. Nyilvánosan persze mindegyre azt az érvet hangoztatták, miszerint az érintett emberek speciális helyzete kívánja meg, hogy minden elgondolható eszközzel megvédjék õket saját maguktól. Miután ezeket a személyeket megfosztották polgári jogaiktól, a rájuk irányuló intézkedések tárgyaivá váltak, s — igen sokszor életük fennmaradó részén keresztül — problémamentesen lehetett õket irányítani. Le kell szögeznünk, hogy a régi gyámsági és gondnoksági törvény nem egyszerûen az „örökké kiskorúnak megmaradó és beszámíthatatlan értelmi fogyatékosokról” alkotott kép széles körben való elterjedéséért tehetõ felelõssé. Hosszú-hosszú idõn keresztül jelentõsen hozzájárult ahhoz is, hogy a nyilvánossággal szemben igazolja és fenntartsa az elmegyógyintézetekben és a nagy ápolóotthonokban uralkodó — amint az 1975-ös Pszichiátriai Ankét jegyzõkönyve fogalmaz — „nyomorúságos, embertelen körülményeket”.

Az új Gondnoksági Törvény A korábbi gyámsági és gondnoksági törvényt felváltó, új jogszabály, az úgynevezett Gondnoksági Törvény (Betreuungsgesetz, BtG) 1992-ben bekövetkezett hatályba lépésével végre megszûnt az értelmi fogyatékos emberek önjogúságuktól való megfosztottságának helyzete. (A terminus nyelvhasználati szempontból igencsak problematikus voltának részletes kritikájáról ehelyütt le kell mondanunk. Mindenesetre, a fogalom abból a „gondoskodás” szóból eredeztethetõ, amely szerepel „Az embertelenség szótárában” is.*) Míg a régi jogszabály a gyám tevékenységének súlypontját egyértelmûen a vagyon kezelésére és az „esetek” anonim igazgatására helyezte, addig az új Gondnoksági Törvény a személyes gondoskodásra teszi a hangsúlyt. A teljes jogfosztás helyett mostantól pontosan definiált területeken kell célirányos és kvalifikált segítségben részesíteni az érintetteket. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az a tény, miszerint a gondnokság intézménye a törvényhozó szándékának értelmében nem a hivatalok vagy az intézmények intézkedéseit hivatott legitimálni, hanem kifejezetten a gondnokolt személy személyiségi jogainak védelmét szolgálja — szükség esetén akár a professzionális szolgáltatások munkatársainak túlkapásaival szemben is. Nem szabad elhallgatnunk mindenesetre, hogy az értelmi fogyatékosok gondoskodáshoz való jogát szavatoló új törvény nemcsak védelmet és segítséget szavatol az érintettek számára, de az érintettek körébe tartozókat továbbra is komoly stigmatizációs hatásoknak teszi ki. Saját értéklésünk szerint mindazonáltal nem is az a döntõ momentum, hogy pontosan milyen jogi keretek szabályozzák a lakhatást nyújtó szolgáltatásokat igénybe vevõk kívánságaihoz és szükségleteihez való viszonyulást. Sokkal lényegesebb ennél, hogy az érvényben lévõ szabályozások milyen útonmódon kerülnek megvalósításra a gyakorlatban, illetve hogy a támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakemberek komolyan veszik-e és következetesen érvényesítik-e munkájuk során azokat a szakmai irányelveket, melyek a felhasználók önren-

* Utalás STERNBERGER, D.; STORZ, G.; SÜSKIND, W. E.: Aus dem Wörterbuch des Unmenschen (Az embertelenség szótárából) címû könyvének megfelelõ szószedetére. München 1970, 24–27, a szerk.

304



delkezésének maximális támogatását, az életük bármely területét érintõ döntésekbe való bevonásukat írják elõ. Mindez már annál a döntésnél kezdõdik, hogy valamely felhasználó számára kell-e igényelni (eseti) gondnokot egy meghatározott feladatkör kapcsán, avagy sem. A Gondnoksági Törvény értelmében a gondnokság alá vétel lényege az, hogy a kirendelt gondnok átvállalja egy olyan nagykorú személy bizonyos érdekeinek képviseletét, aki — mondjuk értelmi fogyatékossága miatt — egyáltalán nem vagy csak részlegesen képes a saját ügyeiben eljárni (ld. a német Polgári Törvénykönyv, a BGB 1896. §-a 1. bekezdésének 1. mondatát). A szükségesség megítélésében pedig nem az orvosi diagnózis a lényeges, hanem az érintett személy szociális helyzete, illetve az, hogy milyen lehetõségei vannak saját erõbõl, illetve külsõ segítséggel megoldani életének bizonyos problémáit (ld. BGB 1896. §-a 2. bekezdésének 2. mondatát). A törvény nem sorolja fel tételesen (taxatíve) azokat az eseteket, melyekben gondnok kirendelését kell kezdeményezni, hanem tág teret hagy a mérlegelésnek. Mindebbõl különleges, személyes felelõsség következik az értelmi fogyatékos embereket körülvevõ referenciaszemélyek (a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai, rokonok és hozzátartozók, pártfogók, barátok stb.) számára.

A szükségesség alapelve A törvény hátterében meghúzódó fenti alapelv azt mondja ki, hogy egy személy mellé csakis akkor kell meghatározott feladatkörök ellátására gondnokot kirendelni, ha ez mások (barátok, szomszédok, különféle szociális szolgáltatások munkatársai) segítségének igénybevételével nem oldható meg. A gondnokság alá vétel elrendelése eszerint akkor indokolt, ha egy adott ember bizonyos problémáit sem a saját erejébõl nem tudja, sem a szociális környezetében fellelhetõ személyi és anyagi források kihasználásával nem lehet belátható idõn belül megoldani (ideértve a számára lakhatást nyújtó szolgáltatás belsõ tartalékait is!). Minden egyes esetben a lehetõ leggondosabban meg kell vizsgálni, hogy az adott felhasználó tényleg nem képes-e saját ügyeinek megfelelõ intézésére, illetve hogy nem lennének-e alternatív — akár „természetes”, akár professzionális jellegû — segítségnyújtási formák is elegendõek a helyzet rendezésére. A gondnok kirendelése az illetékes hatóság intézkedésével, az erre jogosultak — ez lehet akár az

érintett értelmi fogyatékos személy is — által benyújtott kereset alapján történik. Amennyiben a gondnokság alá vétel elrendelésének szükségessége fennáll, ha csak lehetséges, meg kell adni az adott felhasználónak a lehetõséget arra, hogy saját maga jelöljön meg egy vele bizalmas kapcsolatban álló személyt (ld. a BGB 1896. §-ának 1. bekezdését). Gyakori eset, hogy a felhasználó szülei látják el a gondnoki teendõket. Ha erre nincs lehetõség, akkor minden lehetséges támogatást meg kell adnunk a felhasználónak ahhoz, hogy más, hasonlóképpen alkalmas személyt találjon a feladatra.

A személyes gondoskodásra vonatkozó alapelvek Mint említettük volt, az új jogszabály egyik lényeges eleme abban áll, hogy elõírásai szerint — a BGB 1897. §-ának 1. bekezdésével összhangban — a gondnok személyének nemcsak arra kell alkalmasnak lennie, hogy a törvényileg meghatározott feladatkörökre kiterjedõen intézze a gondnokolt ügyesbajos dolgait, hanem arra is, hogy biztosítsa az érintettnek a szükséges mértékû személyes gondoskodást. Ezért van az, hogy a gondnokságot csak természetes személyek láthatják el (míg például a jogi személyként mûködõ egyesületek nem). Ezek a személyek azonban hivatásos gondnokként is mûködhetnek (ld. a a BGB 1897. §-ának 1. bekezdését). Mindenesetre a megfelelõ gondnok kiválasztásánál csakis olyan személyek jöhetnek szóba, akik valóban képesek és készek arra, hogy személyes, individuális gondoskodásban részesítsék az általuk gondnokoltat. A BGB 1897. §-ának 3. bekezdése szerint annak a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak a munkatársai, amelyikben az adott felhasználó él, a valószínûsíthetõ érdekellentétek miatt nem láthatják el a gondnoki teendõket. Az azonban szakmai feladataik közé tartozik, hogy a gondnokság alá vétel szükségessé válásakor megtalálják az érintett felhasználó számára optimális megoldást, s megfelelõen kísérjék a fennálló gondnok–gondnokolt kapcsolatokat. Ez persze feltételezi, hogy a lehetõ legszorosabb, a gondnokoltak érdekeit szem elõtt tartó, konstruktív együttmûködés alakuljon ki köztük és a gondnokok között. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai általában nemigen szokták tudni, ténylegesen milyen illetékességi körrel és milyen jogosítványokkal is rendelkeznek a felhasználóikról gondoskodó gondnokok. Túl messzire vezetne, ha ehelyütt akarnánk


305


bemutatni a Gondnoksági Törvény minden lényeges rendelkezését. A következõkben csak utalni fogunk tehát néhány, a támogatással kísért lakóformák mindennapos gyakorlata számára lényeges szempontra: • A gondnokság alá helyezett felhasználó jogállása alapvetõen semmiféle korlátozást nem szenved el a gondnokság alá helyezés elrendelésével. Cselekvõképessége fennmarad, hacsak a gyámügyi bíróság ezt nem korlátozza az úgynevezett jóváhagyási jog fenntartásának elrendelésével (ld. a BGB 1903. §-át). Erre viszont csakis a gondnokolt személyét vagy vagyonát komolyan fenyegetõ veszély elhárítása érdekében kerülhet sor. A BGB 1903. § 3. bekezdésének 2. mondata egyértelmûen kiveszi az ide sorolandó esetek közül a mindennapos élet kisebb-nagyobb ügyeit (viszonylag alacsony értéket képviselõ tárgyak megszerzését célzó pénzügyletek, mint például a különféle élelmiszerek beszerzése). • Gondnokot csak azokra a világosan elhatárolt feladatkörökre lehet kirendelni, melyekkel kapcsolatban a gondoskodás szükségessé vált (ld. a BGB 1896. §-ának 2. bekezdését). A gondnok általi gondoskodás mértékének a szükséges minimumra történõ korlátozása az élet minden egyéb területén érintetlenül hagyja a gondnokolt személy teljes önrendelkezéshez való jogát, hacsak a bíróság nem rendelte el a jóváhagyási jog fenntartását. Természetesen a lehetõ legjobban be kell vonni a felhasználót azokba az ügyekbe is, melyekkel kapcsolatban érdekeit a gondnok képviseli. • A gondnokság alá helyezés mellett is megmarad a gondnokolt joga a házasságkötésre vagy a végrendelkezésre. Ezek a jogok csak az érintett úgynevezett „természetes cselekvõképtelenségére” történõ hivatkozással vonhatók meg valakitõl (ld. a BGB 104. §-ának 2. pontját). • A BGB 1901. § 1. bekezdésének 2. mondata rögzíti „a természetes akarat elsõdlegességét”. Ez — más egyebek mellett — azt jelenti, hogy a gondnoknak a gondokolt kívánságait kell érvényesítenie minden olyan esetben, amikor ezekre fény derül és nem állnak szemben a gondnokolt érdekeivel (ld. a BGB 1901. § 2. bekezdésének 1. mondatát). • A gondnoknak — a BGB 1901. § 2. bekezdése 3. mondatának értelmében — minden õt érintõ, fontos kérdést és intézkedést elõzetesen meg kell beszélnie a gondnokolttal. Nem teljesíti tehát törvényesen elõírt feladatát s ennek megfelelõen kellõ figyelmeztetést érdemel az a gondnok, aki, például, rendszeresen beleegyezését adja olyan

306

dolgokhoz, melyekrõl nem egyeztetett jó elõre a gondnokolttal.

A gondnokság intézményéhez való viszonyulás kritériumai A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak mindent meg kell tenniük azért, hogy a gondnokság intézménye csak a feltétlenül szükséges esetekben, s mindig csak körülírt idõtartamra nézve korlátozhassa az érintett felhasználók jogait. Ennek alapján a következõ — úgy a felhasználók, illetve azok hozzátartozói, pártfogói és barátai, mint a támogatással kísért lakóformák munkatársai szempontjából lényeges — kritériumokat nevezhetjük meg a gondnokság intézményéhez való általános viszonyulással, illetve az elrendelt gondnoksági kapcsolatok értelmes, a Gondnoksági Törvény elõírásainak megfelelõ kezelésével kapcsolatosan: 1. Az önrendelkezés lehetõségének bõvítése érdekében — de anélkül, hogy elhanyagolnánk ezek védõ funkcióját — a gondnoksági kapcsolatokat alapvetõen olyan késõn, olyan rövid idõre és olyan korlátozott terjedelemben kell elrendelni és alkalmazni, amennyire csak lehetséges. 2. A gondnokság alá vétel elrendelését célzó döntés meghozatala elõtt gondosan meg kell vizsgálni minden elgondolható segítségnyújtási alternatívát, s csak ezek hiányában (mintegy pótlékaként) szabad dönteni a gondnok kirendelésérõl. 3. A gondnok személyének kiválasztásakor megkülönböztetett figyelemben kell részesíteni az érintett felhasználó kívánságait. Ha a szóban forgó felhasználó nem képes ezirányú igényeinek kifejezésére, akkor a hozzá legközelebb álló, õt a legjobban ismerõ személyeket kell a döntési folyamatba bevonni. A jövõbeli gondnoknak képesnek és hajlandónak kell lennie arra, hogy személyes gondoskodást biztosítson gondnokoltjának. 4. A gondnoknak alapvetõen nem szabad átvállalnia olyan feladatokat, melyeket a felhasználó maga is meg tud oldani. Továbbá olyan természetû segítséget sem nyújthat gondnokoltjának, melyet a felhasználó szociális környezetébe tartozó személyek, illetve a számára lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai egyébként is biztosítanak számára. A kirendelt (eseti) gondnoknak a lehetõ legszigorúbban tartania kell magát illetékességi



köre és tevékenysége elõzetesen definiált határaihoz. 5. A gondnok munkáját mind az érintett felhasználó, mind annak közvetlen referenciaszemélyei konstruktív és kritikus figyelemmel kell hogy kísérjék. Módszertani lehetõségként ajánlható egy közösen — a felhasználó, a gondnok és adott esetben további személyek bevonásával — elkészített gondnoksági terv kidolgozása, ami részletesen felsorolja mind a gondnok, mind a gondnokolt jogait, kötelességeit és feladatait, miáltal ezek átláthatóvá és bármikor ellenõrizhetõvé válnak.

6. Rendszeresen felül kell vizsgálni az adott felhasználó szempontjából, hogy továbbra is fennáll-e az elrendelt gondnokság szükségessége, illetve hogy nem szorul-e módosításra a gondnok illetékességi köre. Ezirányú kételyeinek felmerülésekor a lakhatást nyújtó szolgáltatónak inkább a felhasználók önállóságának és a saját felelõsségének még lehetséges határokig terjedõ fejlesztését kell mérvadónak tartania, mintsem arra törekednie, hogy százszázalékosan bebiztosítsa magát minden elképzelhetõ kockázattal szemben.

Irodalom WIENAND, M.: Betreuungsrecht. Neuwied 1992. CREFELD, W.: Aufgabe und Selbstverständnis des Sachverständigen im Entmündigungs- bzw. Betreuungsverfahren. In: Brill, K.-E.: Zum Wohle des Betreuten — Beiträge zur Reform des Vormundschaftsund Pflegschaftsrechts: Betreuungsgesetz. Bonn 1990, 66–90. DAMRAU, J.; ZIMMERMANN, W.: Betreuungsgesetz. Stuttgart 1991.

GUTZEIT, K.: Das Betreuungsgesetz in Praxis und Alltag — Stolperstein oder Leitfaden. In: Brill, K.-E.: Zum Wohle des Betreuten — Beiträge zur Reform des Vormundschafts- und Pflegschaftsrechts: Betreuungsgesetz. Bonn 1990, 57–65 . SCHÄDLE, J.: Das Betreuungsgesetz — Neues Etikett für alte Handlungsweisen oder neues Menschenbild? In: Brill, K.-E.: Zum Wohle des Betreuten — Beiträge zur Reform des Vormundschafts- und Pflegschaftsrechts: Betreuungsgesetz. Bonn 1990, 35–44.


307



Polgári jogok igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak mindezidáig alig-alig nyílt lehetõsége arra, hogy éljen pogári jogaival. 2. A felhasználó korábban túlnyomórészt negatív tapasztalatokat szerzett a német Gondnoksági Törvény (BtG) rendelkezéseinek megfelelõ gondnokság, illetõleg gyámság/felügyelet intézményeivel kapcsolatosan. 3. A felhasználó különleges támogatásra szorul polgári jogainak érvényesítésében (a lakóhely szabad megválasztásának joga, a saját vagyon feletti szabad rendelkezés joga, szerzõdések kötésének joga, a házasságkötés joga, választói jogok stb.). 4. A felhasználó — a Gondnoksági Törvény értelmében csak pótlólagos megoldásként elrendelhetõ — gondnokság alá vétele elõtt az illetékesek nem vizsgálták meg kellõ körültekintéssel, hogy az intézkedésnek milyen alternatívái lettek volna. 5. A gondnok személyének kiválasztásánál figyelmen kívül hagyták a felhasználó ezirányú kívánságait. A döntési folyamatba nem vonták be a felhasználó számára fontos személyeket. 6. A gondnok személyének kiválasztásánál nem vették figyelembe, hogy az illetõ valóban képes-e és hajlandó-e a felhasználó részére individuális, közvetlen személyes kapcsolaton alapuló gondoskodást biztosítani. 7. A gondnok illetékességi köre olyan feladatokra is kiterjed, melyeket a felhasználó maga is képes lenne ellátni. 8. A gondnok és a gondnokolt feladatai, kötelességei és jogai nemigen átláthatóak. Az ezeket pontosan rögzítõ gondnoksági terv nem készült. 9. Az elrendelt gondnokság változatlan szükségességét, illetve a gondnok illetékességi körének megfelelõségét senki sem ellenõrzi kellõ rendszerességgel. 10. A gondnok és a gondnokolt kapcsolata személytelen, nélkülözi az egyediség és a bizalmasság elemeit.

308



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

11. Tervezett intézkedéseit a gondnok egyáltalán nem, vagy csak kivételes jelleggel egyezteti gondnokoltjával. 12. A gondnok és a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai között mindeddig nem alakult ki a kívánatos együttmûködés.

Összmegítélés A felhasználót — mind egyéni szükségleteibõl, mind korábbi tapasztalataiból következõen — különleges támogatásban kell részesíteni ahhoz, hogy élni tudjon polgári jogaival és megfelelõen profitálhasson a német Gondnoksági Törvény által szabályozott gondnokság intézményébõl.


309



Polgári jogok igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató arra törekszik, hogy alapvetõen minden felhasználó élhessen polgári jogaival (a lakóhely szabad megválasztásának joga, a saját vagyon feletti szabad rendelkezés joga, szerzõdések kötésének joga, a házasságkötés joga, választói jogok stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató megbizonyosodik róla, hogy a német Gondnoksági Törvény szabályozta gondnokság alá vétel elrendelésére csak azután kerül sor, miután alaposan megvizsgálták ennek összes lehetséges alternatíváját. 3. A gondnokok személyének kiválasztása során elsõsorban a felhasználók kívánságait veszik figyelembe. Ha egy adott felhasználó nem nyilvánítja ki ezirányú véleményét, vagy kívánságát nem lehet egyértelmûen felismerni, akkor a számára fontos személyeket vonják be a döntési folyamatba. 4. A gondnokok kiválasztásánál tekintetbe veszik, hogy a szóba jöhetõ személyek ténylegesen képesek-e és hajlandók-e arra, hogy individuális, a közvetlen személyes kapcsolat által meghatározott gondoskodásban részesítsék a felhasználókat. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató ügyel rá, hogy a gondozás ne terjedjen ki azokra a feladatokra, melyeket a felhasználók maguk is el tudnak látni. Ügyel továbbá arra is, hogy a gondozók a lehetõ legszorosabban tartsák magukat a gondozás kereteibe tartozónak definiált feladatokhoz. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató figyelemmel kíséri, hogy a gondnokok — a Gondnoksági Törvény 1901. §-a 2. bekezdésének 3. mondata értelmében — ténylegesen minden lényeges intézkedésüket elõre megbeszélik-e a gondnokoltakkal, s hogy ténykedésük megfelel-e a felhasználók kívánságainak (már amennyiben ezekre egyáltalán fény derül, s nem állnak ellentétben a felhasználók javával, ld. a Gondnoksági Törvény 1901. §-a 2. bekezdésének 1. mondatát).

310



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy az egyes felhasználók gondnokság alá vételének további szükségességét, illetve a gondnokok illetékességi körének terjedelmét rendszeresen felülvizsgálják. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan azon igyekszik, hogy a gondnokok és a gondnokoltak feladatait, jogait és kötelességeit minél konkrétabb, átláthatóbb és ellenõrizhetõbb formában rögzítse a gondnoksági tervekben.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent elkövet annak biztosítására, hogy a felhasználók a lehetõ legmeszszebbmenõkig gyakorolhassák és érvényesíthessék polgári jogaikat, s a gondnokság alá vétel elrendelésének szükségessége esetén — a Gondnoksági Törvényben elõírtaknak megfelelõen — az individualizált gondoskodási formákat támogatja.


311

Jogok és védelem • Egészségvédelem

6.5.3. tárgykör:

Egészségvédelem Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tágan értelmezett definíciója szerint az egészség nem egyszerûen a betegségtõl vagy fogyatéktól való mentességet jelenti, hanem feltételezi az egyén tökéletes testi, lelki és szociális komfortérzésének állapotát is. Természetesen ezzel a megfogalmazással egy szinte soha el nem érhetõ, ideális állapotot írtunk le. A definíció mégis utal arra, hogy az átfogó, mindenre kiterjedõ egészségvédelem biztosítása érdekében tett fáradozások soha nem mondhatnak le arról, hogy tekintetbe vegyék a különféle testi, lelki és társadalmi (szociális) tényezõk komplex egymásra hatását. A felnõtt korú értelmi fogyatékos emberek számára lakhatást nyújtó szolgáltatóknak mind a három fenti szinten fel kell vállalniuk felhasználóik egészségvédelmének feladatát, s biztosítaniuk kell, hogy a felhasználók a társadalom többsége számára elérhetõ egészségvédelmi (preventív és egészségmegõrzési) szolgáltatások teljes palettáját igénybe vehessék. Ennek érdekében pedig megfelelõen informálniuk, támogatniuk és kísérniük kell lakóikat. Akár közvetlen, akár közvetett formában, de a LEWO eszközkészletének legtöbb tárgykörében újra és újra felbukkannak a valamilyen lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberek jó lelki közérzetével és szociális jólétével összefüggõ tényezõk. Az éppen tárgyalt, „Egészségvédelem” elnevezésû tárgykörnek tehát kizárólag az egészség primér testi-organikus vonatkozásaival kell foglalkoznia. Az értelmi fogyatékossággal élõ emberek legalább olyan mértékben ki vannak téve a helytelen étkezés, a mozgáshiány, a különféle élvezeti cikkek mértéktelen fogyasztása vagy a levegõszennyezés kiváltotta úgynevezett civilizációs betegségeknek, mint az átlagnépesség jó része (szív- és érrendszeri megbetegedések, neurózis, vegetatív zavarok). Az egészségügyi felvilágosítás elterjedésének köszönhetõen mára az emberek nagy többsége számára legalábbis ismertté vált, hogy megfelelõen tudatos, felelõsségteljes viselkedéssel a fenti kockázati tényezõk jelentõs mértékben elkerülhetõk, illetve csökkenthetõk. Mivel tehát az egyén egészségi állapota nem utolsósorban a saját viselkedésének függvénye, ezért a lakhatást nyújtó szolgáltató fontos feladatai közé tartozik, hogy képessé tegye felhasználóit úgy a saját egészségükkel, mint a mások egészségével szembeni felelõs cselekvésre.

312

Hétköznapi tapasztalatainkból jól tudjuk, hogy kialakult, megrögzött viselkedésformáinkat csak akkor lehetünk képesek hatékonyan megváltoztatni, ha — egyfelõl — megfelelõen motiváltak vagyunk erre, s ha — másfelõl — módunkban áll az elérni kívánt viselkedési alternatívát folyamatosan gyakorolni. Mindezért a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak nemcsak hogy megfelelõen fel kell tudniuk világosítani felhasználóikat a tudatosan egészségközpontú viselkedés jelentõségérõl, de gondoskodniuk kell arról is, hogy minden egyes felhasználó kellõen hatékony támogatást, személyre szabott segítségeket kapjon az egészséges életmód megvalósításához. Az egyes helyzetekben mindig mérlegelés tárgyává kell tenni, hogy adott esetben lehet-e kizárólag a felhasználó saját felelõsségére és önsegítõ kompetenciáira apellálni, vagy pedig ennél erõteljesebb beavatkozásra, valamilyen közvetlen utasítás vagy segítségnyújtás formáját öltõ intervenció alkalmazására van szükség. A tanulás viszont, e téren is, minden esetben a munkatársak példáját követõ modelltanuláson keresztül zajlik.

Az egészségvédelemmel összefüggõ feladatok A lakhatást nyújtó szolgáltatók egészségvédelemhez tartozó konkrét feladatai rendkívül sokrétûek, így az elkövetkezõkben csak ezek címszószerû áttekintésére vállalkozhatunk. Az alábbiakban felsorolt területek azok, melyeken a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak személyre szabott, folyamatos segítségnyújtást kell biztosítaniuk felhasználóik részére.

1. Általános testápolás Mosakodás, fürdés, zuhanyozás, bõrápolás, fogmosás stb.

2. Öltözködés A fehérnemû rendszeres váltása; tiszta, az életkornak és az évszaknak megfelelõ ruházat.



3. Egészséges táplálkozási szokások A leglényegesebb szempontok ezzel kapcsolatban: kiegyensúlyozott táplálkozás, friss élelmiszerek fogyasztása, változatos étkezés, megfelelõ mennyiségû folyadék, a táplálkozásfiziológia alapfelismeréseinek figyelembevétele, valamint különleges törõdés a — különféle orvosi indikációk folytán — speciális táplálkozási elõírások betartására kötelezett felhasználókkal szemben.

gáltatások munkatársai által végzett tevékenység súlypontját az érintettek szociális rehabilitációja képezi. Igaz persze, hogy az ápolással összefüggõ feladatok ellátása gyakran mintegy elõfeltétele a fenti cél elérésének, ugyanakkor, az értelmi fogyatékos felnõttek túlnyomó többségénél inkább kisebb, mintsem nagyobb jelentõséget hordoz ebbõl a szempontból. Nem mehetünk el tehát szó nélkül amellett, ha a pedagógiai célitûzéseket valamely szolgáltató az ápolási feladatok ellátására redukálja, hiszen ezzel a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál végzett munka integratív, emancipatórikus jellegét hanyagolja el.

4. Ápolás A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak megfelelõ orvostudományi alapismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy betegség vagy sérülés esetén megfelelõ elsõsegélyben vagy ápolásban részesíthessék a felhasználókat, illetve kompetens segítséget nyújthassanak számukra azokban a helyzetekben, amikor — mondjuk — hozzá kell szokniuk a tartós fájdalmakhoz vagy életük valamely krónikus betegség számlájára írható beszûküléséhez. Különösen nagy jelentõséget hordoznak ezek a segítségnyújtási formák akkor, amikor tartós kórházi ápolást vagy más egyéb egészségügyi intézeti elhelyezést lehet általuk kiküszöbölni, vagy legalábbis késleltetni. Az egészség kezdetekben említett, átfogó meghatározásának tágassága az ápolás-fogalom néhány esztendeje jelentõsen kiszélesített, „holisztikus” értelmezésének köszönhetõ. Eszerint az ápolás a mindennapos élet alapvetõen valamennyi tevékenységére kiterjed. A fizikai közérzetet befolyásoló „testápolás” mellett (mosakodás, higiénia, öltözködés, alvási tevékenység) magában foglalja, például, az életpraktikus területen és a mindennapos életvitelhez nyújtott segítségeket is. Ebben az összefüggésben az „ápolás” a mindennapos élet személyre szabott kísérésévé alakul át, ami már nem csupán valamely leküzdendõ betegségre, hanem az adott egyén sajátos szükségleteire és lehetõségeire irányul: az ápolás a személyes kapcsolat talaján biztosított individuális gondoskodást jelenti. Ez a felfogás pedig különféle — a kapcsolatok alakítására, a fejlõdésre irányultságra, az individuális fejlesztésre vonatkozó — pedagógiai alapelvek egész sorát tartalmazza, ami alapvetõen pozitívan értékelendõ. A PflegeVG* átvett néhány olyan, a támogatással kísért lakóformák által biztosított szolgáltatást, amely korábban a BSHG** hatálya alá esett. Mindez azonban semmit sem változtat azon, hogy a felnõtt korú fogyatékos emberek számára lakhatást nyújtó szol-

5. A haldoklás folyamatának kísérése Minden embernek meg kellene kapnia a lehetõséget arra, hogy életének utolsó szakaszát megszokott, meghitt környezetében, bizalmas személyektõl körülvéve tölthesse el — feltéve, hogy kényszerítõ erejû orvosi körülmények nem teszik ezt eleve lehetetlenné. Ha a felhasználónak nincsenek olyan rokonai vagy barátai, akikre számítani lehetne a folyamatban, akkor a lakhatást nyújtó szolgáltatóra hárul a feladat, hogy ebben a bízvást különlegesnek nevezhetõ helyzetben biztosítsa a többnyire szükséges többletgondoskodást.

6. Gyógyszerhasználat A „Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben” elnevezésû tárgykör kapcsán felvetett szempontokon túlmenõen, a munkatársaknak a következõ feladatokkal kell megbirkózniuk: • tudatosan, módszeresen figyelniük kell az egyes orvosságok hatásait és mellékhatásait (méghozzá nemcsak a testi, de a pszichés és a szociális jellegûeket is!), szoros együttmûködést alakítva ki a gyógyszert felíró orvossal; • mind magát a felhasználót, mind annak hozzátartozóit/pártfogóit kimerítõen tájékoztatniuk kell a gyógyszerek szedésének szükségességérõl, hatásairól és kockázatairól; • amennyiben szükséges, rá kell vezetniük a felhasználókat a felírt gyógyszerek rendeltetésszerû, rendszeres használatának mikéntjére; • folyamatosan ellenõrizniük kell, hogy egy bizonyos gyógyszer szedésének van-e (még) értelme, illetve hogy milyen lehetséges, az orvosságnál esetleg elviselhetõbb alternatíva jöhet számításba.

* PflegeVG: Pflegeversicherungsgesetz: az ápolási, egészségügyi biztosításról rendelkezõ német törvény, a szerk. ** BSHG: Bundessozialhilfegesetz: a szociális ellátásról rendelkezõ szövetségi törvény, a szerk. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

313


7. Alkohol-, nikotin- és koffeinfogyasztás A fenti élvezeti cikkek fogyasztásával szemben alapvetõen ugyanazokat a mércéket kell mérvadónak tekinteni, mint a nem-fogyatékos emberek esetében. Megfelelõ terápiás segítséget kell keresni viszont azon felhasználók részére, akiknél kóros függõség alakult ki e szerekkel szemben. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak tudniuk kell, hogy e téren — azaz, mondjuk, a dohányzással vagy a szeszesitalok fogyasztásával kapcsolatban — is fontos példakép-funkciót töltenek be a felhasználók számára, s ezáltal nem lebecsülendõ mértékben befolyásolják azok beállítódásait és viselkedését.

8. Megfelelõ intézkedések balesetek esetén, illetve a balesetmegelõzés érdekében Úgy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak, mint azok igénybevevõinek ismerniük kell a intézmény belsõ biztonság- és balesetvédelmi szabályzatait, továbbá rendelkezniük kell alapvetõ elsõsegély-nyújtási ismeretekkel, s ezeket meghatározott idõközönként újra és újra fel is kell frissíteniük. Különleges elõvigyázatosságot kell biztosítani továbbá az epilepsziás, illetve a súlyosan mozgáskorlátozott felhasználókkal szemben (megfelelõ kíséret az utcai közlekedésnél vagy a lépcsõ használatakor stb.).

9. Szûrõvizsgálatok és orvosi kezelések Rákszûrés, védõoltások stb.

10. Együttmûködés a településen praktizáló orvosokkal és fogorvosokkal, valamint a helyi kórházakkal A lakhatást nyújtó szolgáltatónak támogatnia kell felhasználóit abban, hogy az adott településen vagy városrészben mûködõ orvosok között „saját” háziorvost és fogorvost találhassanak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy korántsem minden orvos hajlandó értelmi fogyatékos páciensekkel is foglalkozni, következésképpen a lakhatást nyújtó szolgáltatás szakembereinek kell — együttmûködést ajánlva és megfelelõ információkkal szolgálva — megnyerni õket a kooperációra. A gyakorlat szerint idõnként óhatatlanul elõfordul az is, hogy a munkatársak kifejezetten az orvosváltásra kénytelenek biztatni valamely felhasználót.

A felhasználókat, már amennyiben igénylik, velük bizalmas kapcsolatban álló személyeknek (a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak, hozzátartozóiknak, pártfogóiknak) kell elkísérniük a rendelésre. Csakis így nyílhat mód a félelmek leépítésére, és — mondjuk — a kellemetlen vagy fájdalmas vizsgálatok elõzetes vagy utólagos megbeszélésére. Mindenesetre, bármely felhasználónak joga van ahhoz, hogy kimerítõen és az õ számára is érthetõen tájékoztassák az orvosi vizsgálatok vagy kezelési formák hátterérõl és velejáróiról, s — amennyire csak lehetséges — maga dönthessen kezelésének mikéntjérõl és lefolyásáról. A Gondnoksági Törvény rendelkezéseinek értelmében csak az érintett beleegyeésével végezhetõ el bármiféle, az egészségi állapotot feltáró vizsgálat, gyógykezelés vagy orvosi beavatkozás. E beleegyezés érvényességét pedig nem az dönti el, hogy a szóban forgó felhasználó jogi értelemben cselekvõképesnek vagy cselekvõképtelennek minõsül-e, hanem az, hogy milyen természetes belátási és irányítási képességekkel rendelkezik. A gondnok — minden esetben törvényesen meghatározott feladatkörén belül maradva — csakis akkor jogosult gondnokoltja helyett hozzájárulni a fenti beavatkozásokhoz, ha az teljességgel képtelen beleegyezési jogát gyakorolni, s még ezt is csak szigorúan meghatározott elõfeltételek teljesülése esetén, érvényes gyámhatósági engedély birtokában teheti meg (ld. a BGB* 1904. §-át). Az értelmi fogyatékos emberek hosszabb kórházi gyógykezelései gyakran kifejezetten problematikussá válnak. A legtöbb kórház személyzete nem rendelkezik kielégítõ ismeretekkel és megfelelõ képesítéssel e páciensek ellátásához, s viszonylag hamar túlterheltté válik a feladat jelentette nyomás alatt. Különösen akkor áll elõ ez a helyzet, ha az ápolással összefüggõ tevékenységek ellátása mellett megfelelõ kísérésben és támogatásban is részesíteniük kellene értelmi fogyatékos betegeiket. Nem ritka eset, hogy ilyenkor vagy azzal a követeléssel lépnek fel a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaival szemben, hogy — a lehetõ legtöbb idõt töltve el a kórházban — maguk elégítsék ki felhasználóik fenti szükségleteit, vagy azt akarják, hogy a szokásosnál jóval hamarabb elbocsáthassák ezeket a pácienseket. Egyértelmûen vissza kell utasítanunk azokat a próbálkozásokat, melyek az értelmi fogyatékos emberek általános egészségügyi ellátásból való kirekesztését célozzák (nem is beszélve arról, hogy nemigen találni olyan lakhatást nyújtó szolgáltatást, amely megfelelõ személyi kapacitással rendelkezne ahhoz, hogy felhasználói számára azok tartós kórházi gyógykezelése esetén is megadhassa a kívánt

* BGB: Bürgerliches Gesetzbuch — a német polgári törvénykönyv, a szerk.

314



támogatást és kísérést). Ezzel szemben a szolgáltatás munkatársai magától értetõdõnek kell hogy tekintsék, hogy a kórházban kezelt felhasználókkal kapcsolatosan minden szükséges információt megadjanak a kezelést végzõ orvosok és az ápolószemélyzet számára. Elõsegítheti a gyógyulást, ha a kórházban fekvõ felhasználót rendszeresen látogatják a vele bizalmas kapcsolatban álló személyek, akik alatt nem elsõsorban a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársait, hanem hozzátartozókat, barátokat és ismerõsöket kell érteni.

11. Speciális fejlesztési kínálatok és terápiás lehetõségek közvetítése A felhasználók részére alapvetõen külsõ szolgáltatóknál és intézményeknél, a voltaképpeni lakószférán kívül kell biztosítani a gyógytornát, a logopédiai kezelést, a mozgásfejlesztést és minden más, speciális jellegû terápiát.

12. Az egészségre és az ellátásra vonatkozó jogok érvényesítése a fogyatékosság okozta hátrányok kiegyenlítésének érdekében A fogyatékos emberek többszörösen is igényt támasztanak az orvosi rehabilitációra és egyéb ellátásokra. Ide sorolhatók a különféle speciális gyógykezelések, kúrák és terápiák, ambuláns ápolási szolgáltatások, fogpótlás, végtagprotézisek, gyógyászati és más segédeszközök, a gyógyszerek és kötszerek, illetve a betegszállítási szolgáltatások ingyenes hozzáférhetõsége, a súlyos fogyatékosságal élõk számára kedvezményeket biztosító igazolvány, a nyilvános tömegközlekedési eszközök térítés nélküli használata, a televíziókészülék üzemeltetési díjának fizetése alóli mentesség stb. A lakhatást nyújtó szolgáltató

felelõssége, hogy minden egyes felhasználója esetében megvizsgálja a fenti szolgáltatásokra vonatkozó igényeket és jogosultságot, s személyre szabott tanácsadásban, adott esetben támogatásban részesítse õket jogaik érvényre juttatásához.

13. Rendszeres testmozgás Az értelmi fogyatékos emberek sporttevékenységét és rendszeres testmozgását sokszor rendelik alá különféle mozgáspedagógiai szempontoknak, vagy értelmezik speciális, kifejezetten a funkciózavarok kompenzációját szolgáló terápiaként. Eközben a krónikus — például a túlnyomórészt ülõ testhelyzetben végzett foglalatosságokra visszavezethetõ — mozgáshiány éppen olyan nagy veszélyt jelent az értelmi fogyatékos emberek egészségre nézve, mint a társadalom túlnyomó többségének esetében. A rendszeres, az adott felhasználó individuális adottságaihoz és lehetõségeihez szabott testmozgás örömet okoz, növeli az önbizalmat, ezenkívül új tapasztalatokat közvetít az egyéni képességek, illetve a „hasonszõrûek” közösségén belüli szolidaritás vonatkozásában. Így aztán, mondjuk, a közös kerékpározás vagy úszás nemcsak az egyén szenzomotoros és pszichomotoros képességeinek fejlõdését szolgálja, hanem — számos szociális interakcióval kecsegtetve — az újabb és újabb kapcsolatok kialakulásának ígéretét is magában rejti. Akár tervszerûen szervezett, akár spontán módon adódó sporttevékenységrõl legyen is szó, a következõ feltételeknek mindenképpen teljesülniük kell: • figyelembe kell venni a felhasználók egyéni igényeit és teljesítõképességének szintjét; • mindenféle teljesítménykényszert nélkülözõ, felszabadult és félelemmentes légkört kell teremteni; • a tevékenységeknek jelentõs kihívást kell jelenteniük a felhasználók számára (például a munkatársak és a lakók közös aktivitásán keresztül).

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Die Auswirkungen des Pflegeversicherungsgesetzes auf das Wohnen von Menschen mit geistiger Behinderung. Marburg 1995. Deutscher Verein für öffentliche und private Fürsorge e. V. (Hrsg.): Lexikon der sozialen Arbeit. Frankfurt 1986. HUBER, N.: Rehabilitation: Worauf es ankommt. Freiburg i. Br. 1992. SCHÄDLE-DEININGER, H.: Pflege: „Statt Betten Menschen”. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Handwerks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 286–301.

SCHILLING, F.: Erziehung durch Bewegung und Persönlichkeitsentwicklung bei geistig Behinderten. In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Bewegungserziehung und Sport mit geistig behinderten Menschen. Marburg/Lahn 1982. WIENAND, M.: Betreuungsrecht — Textausgabe des Betreuungsgesetzes (BtG) mit einer systematischen Darstellung. Neuwied 1991.


315



Egészségvédelem igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A mindenkori illetékesek mindeddig nem fordítottak kellõ figyelemet a felhasználó egészségének megfelelõ védelmére. 2. A felhasználó egészségi állapota nem felel meg annak, ami az õ életkorában elvárható lenne. 3. A felhasználó ez idõ szerint súlyos egészségügyi problémákkal küzd. 4. A felhasználó különleges elõvigyázatosságot és személyre szabott védõintézkedéseket igényel annak érdekében, hogy testi épségét megõrizhesse. 5. A felhasználót egyénileg kell segíteni a saját egészségével szembeni felelõs viselkedés kialakításában. 6. A felhasználót személy szerint támogatni kell a testápolás során, valamint az egészségügyi szempontból megfelelõ ruházat megválasztásánál. 7. A felhasználó otthoni ápolásra szorul. 8. A felhasználót segíteni kell abban, hogy megfelelõen étkezzen és/vagy betartsa a rá vonatkozó speciális táplálkozási elõírásokat. 9. A felhasználót hozzá kell segíteni a gyógyszerek szedésével szembeni felelõsség kialakításához. 10. A felhasználót segíteni kell abban, hogy felelõs viselkedést alakítson ki az alkohol, a nikotin és a koffein fogyasztásával szemben. 11. A felhasználót támogatni kell abban, hogy egészsége megõrzésének érdekében rendszeres testmozgást végezzen. 12. A felhasználót segíteni kell abban, hogy rendszeresen eljárjon a szükséges szûrõvizsgálatokra és orvosi kezelésekre (bizalmas személyeknek kell oda elkísérniük õt, megfelelõen elõ kell készíteni számára, majd utólag fell kell dolgozni vele a kellemetlenségekkel járó beavatkozásokat stb.). 13. A felhasználónak állandó (a településen praktizáló) háziorvosra van szüksége, aki folyamatos, kölcsönös bizalmon alapuló ellátásban részesíti õt.

316



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

14. A felhasználó speciális terápiákat igényel (gyógytorna, logopédiai kezelés, mozgásterápiák stb.). 15. A felhasználót támogatni kell abban, hogy — a fogyatékossága okozta hátrányok kiegyenlítésének érdekében — érvényesíthesse az egészségre és az ellátásra vonatkozó jogait (különféle gyógyüdülések és terápiák, alkalmasint ambuláns ápolási szolgáltatások, fogpótlás, gyógyászati és egyéb segédeszközök igénybevétele, a súlyos fogyatékosságal élõk számára kedvezményeket biztosító igazolvány stb.).

Összmegítélés A felhasználó — úgy individuális szükségleteibõl, mint korábbi tapasztalataiból következõen — kifejezett támogatást igényel az egészségvédelemmel összefüggõ kérdésekben.


317



Egészségvédelem igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató a megfelelõ elõírások betartatásával, személyre szabott intézkedésekkel gondoskodik a felhasználók testi épségérõl (a balesetmegelõzésre irányuló intézkedések epileptikus, önveszélyes vagy mozgáskorlátozott felhasználóknál, kísérõ biztosítása az utcai forgalomban vagy lépcsõn járás esetében stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai a saját egészségükkel szemben felelõs viselkedésre ösztönzik a felhasználókat, és egyéni támogatást nyújtanak nekik az ezzel kapcsolatos tevékenységek elsajátításában. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai individuális segítséget nyújtanak a felhasználóknak a higiénikus testápolás feladatainak elvégzéséhez, és segítik õket az egészségügyi szempontból megfelelõ ruházat megválasztásában. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy az erre szoruló felhasználók a számukra megszokott, bizalmas lakókörnyezetükben kapják meg a szükséges ápolást. A személyzeti beosztást ennek megfelelõen, rugalmasan alakítják ki. A munkatársak kielégítõ egészségügyi és ápolástani alapismeretekkel rendelkeznek, melyekre rendszerint szakirányú továbbképzések keretében, valamint további képesítések megszerzésével tettek szert. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy az életük utolsó szakaszába érkezett felhasználók a haldoklás fázisában is mindaddig megszokott, bizalmas lakókörnyezetükben maradhassanak, míg csak ez — orvosi okokból — teljességgel megoldhatatlanná nem válik. A munkatársak megfelelõ szakmai és személyes támogatásban részesülnek az ilyen helyzetekben adódó feladataik ellátásához. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozást biztosít a felhasználók számára. A munkatársak segítik a felhasználókat az egészséges étkezés feltételeinek teljesítésében, s gondoskodási kötelezettségeikre különösen is ügyelnek azon felhasználók esetében, akikkel — egészségügyi indikációból — speciális táplálkozási elõírásokat kell betartatni.

318



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A munkatársak felelõsségük teljes tudatában bánnak a gyógyszerekkel, következetesen figyelik a gyógyszerezés nyomán fellépõ hatásokat és mellékhatásokat, szorosan együttmûködnek a felhasználók háziorvosával, adott esetben tájékoztatják a felhasználókat és hozzátartozóikat bizonyos orvosságok használatának hátterérõl és szükségességérõl, s minden esetben megvizsgálják az adott gyógyszer alkalmazásának lehetséges alternatíváit. 8. A munkatársak gondoskodnak az alkohol, a nikotin és a koffein fogyasztásával szembeni felelõsségteljes hozzáállás kialakulásáról, miközben alapvetõen nem érvényesítenek ezzel kapcsolatban sem más mércéket azoknál, melyek a nem-fogyatékos felnõtt embereknél mértékadónak számítanak. Maguk a munkatársak úgy viszonyulnak az alkoholhoz, a nikotinhoz és a koffeinhez, hogy ezirányú viselkedésük „példaképül” szolgálhasson a felhasználók számára. 9. A munkatársak személyre szabott segítséget nyújtanak a felhasználóknak az egészséges és rendszeres testmozgás végzéséhez (séta, kocogás, kerékpározás, úszás, torna, sportegyesületi tagság stb.). 10. A lakhatást nyújtó szolgáltató lemond a vele állandó vagy szerzõdéses munkaviszonyban álló orvosok alkalmazásáról. A munkatársak egyénenként segítik hozzá a felhasználókat a környéken elérhetõ orvosi szûrõvizsgálatok és kezelések igénybevételéhez, s ennek során támogatást nyújtanak számukra abban, hogy az adott település vagy városrész általuk kiválasztott orvosaihoz juthassanak el. 11. Valamely speciális terápiás eljárás szükségessége esetén a munkatársak alapvetõen házon kívüli szolgáltatásokat közvetítenek a felhasználók számára (gyógytorna, logopédiai kezelés, mozgásterápiák stb.). 12. A lakhatást nyújtó szolgáltató támogatja felhasználóit abban, hogy — a fogyatékosságuk okozta hátrányok kiegyenlítésének érdekében — érvényesíthessék az egészségre és az ellátásra vonatkozó jogaikat (gyógyüdülések, terápiák, adott esetben ambuláns ápolási szolgáltatások, fogpótlás, gyógyászati és egyéb segédeszközök igénybevétele, a súlyos fogyatékossággal élõk számára kedvezményeket biztosító igazolvány beszerzése stb.).


319


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden erejével arra törekszik, hogy a felhasználók egészségvédelmét a fenti kritériumoknak megfelelõen biztosítsa.

320


Jogok és védelem • Átláthatóság és adatvédelem

6.5.4. tárgykör:

Átláthatóság és adatvédelem Az átláthatóság követelménye csak a lakhatást nyújtó szolgáltatással szemben áll fenn, nem vonatkozik tehát a felhasználók életkörülményeire. Ezekkel kapcsolatban ugyanis a Szociális Törvény (Sozialgesetzbuch, SGB) adatvédelmi elõírásait kell betartani. Az SGB 35. §-ának 1. bekezdése értelmében a személyes vonatkozású adatokkal szemben „titoktartási kötelezettség” áll fenn, ami annyit tesz, hogy csak kivételes esetben szabad ezeket begyûjteni vagy harmadik személynek kiszolgáltatni. Továbbá, mind szervezetileg, mind technikailag biztosítani kell a védelmüket annak érdekében, hogy semmiképpen ne kerülhessenek illetéktelenek kezébe. A személyi adatok felvétele és felhasználása csakis annyiban engedhetõ meg, amennyiben erre bizonyos cél eléréséhez feltétlenül szükség van. Minden esetben a viszonylagosság (arányosság) alapelvét kell tehát étvényesíteni az ebbe a körbe tartozó adatokkal kapcsolatban. A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai sok esetben nem nélkülözhetik, hogy munkájuk során személyes vonatkozású információkat szerezzenek be és használjanak fel felhasználóikról, s ezeket külsõ személyek vagy intézmények rendelkezésére bocsássák. Mindezt fõleg akkor kell problematikusnak tartanunk, ha — amint az a legtöbbször történik — sem magának a felhasználónak, sem hozzátartozóinak vagy pártfogóinak semmiféle beleszólása nincsen abba, hogy milyen adatokat gyûjtenek róla, illetve hogy kik fogják felhasználni és milyen helyekre továbbítják ezeket. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak tudniuk kell, hogy a fogyatékos emberekkel kapcsolatos személyes adatok összegyûjtése és kiszolgáltatása különösen érzékeny, tragikus történelmi emlékektõl terhes téma: a nemzetiszocialista rezsim annak idején azzal kezdte ugyanis a fogyatékosok és az elmebetegek módszeres kiirtását célzó programját, hogy — számos intézeti munkatárs hathatós közremûködésével — külön erre a célra kidolgozott kérdõívek segítségével szisztematikusan felmértek, majd osztályoztak minden, fogyatékosnak vagy elmebetegnek minõsített személyt, s ennek során nemcsak a nagy létszámú intézmények szokásos bürokratikus eljárásaiból profitáltak, hanem bizton számíthattak arra is, hogy halálos ítéletet jelentõ „áthelyezési” utasításaikat az intézetek vakon teljesítették, s csak a legritkább esetben kérdeztek rá ezek mögöttes indokaira.

A szaknyelv hatásai Közismert tendencia, hogy az illetékesek pusztán a különféle bürokratikus eljárások tárgyaként próbálják kezelni az értelmi fogyatékos embereket. Ez — többek között — abban is megmutatkozik, hogy a különféle fejlõdési naplókat, tesztértékeléseket vagy orvosi szakvéleményeket a szakmai közvélemény sokszor csak akkor fogadja el hitelesnek, s csak akkor ismeri el szerzõik (orvosok, pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások) megfelelõ szakértelmét, ha szélsõségesen negatív megfogalmazásokkal, deficitorientált fogalmakkal operálva beszélnek a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóiról. A lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ, a fent nevezett magas presztízsû szakmák képviselõinél jóval alacsonyabb szakmai státusú segítõk számára nem könnyû egyszerûen semmibe venni azt a fogyatékos-képet, melyet ezek a szakvélemények és egyéb írásos anyagok közvetítenek. A tapasztalatoknak megfelelõen ez a kép jelentõs befolyást gyakorol a munkatársak felhasználókkal szemben kialakított hozzáállására. A negatív megfogalmazások önmagukban is ronthatnak egy adott felhasználó megítélésén, s csökkenthetik a vele kapcsolatos elvárásokat akkor is, ha semmiféle olyan gyakorlati tapasztalat nem áll rendelkezésre, ami ezt alátámasztaná. Minden ember pontosan érzékeli a környezetéhez tartozók vele kapcsolatos beállítódásait és magatartását, így hát a tárgyalt folyamat negatív hatással lesz az érintett felhasználók én-képének alakulására is. Mindezt elkerülendõ, némely lakhatást nyújtó szolgáltató belsõ szabályzata kifejezetten tiltja, hogy a munkatársak még azelõtt betekintsenek egy-egy „új” lakó iratanyagába, mielõtt a hétköznapi együttélés során közelebbrõl is megismerték volna õket. A munkatársaknak — mind a szolgáltatáson belüli, mind a külsõ levelezést tekintve — különösen érzékeny nyelvhasználat kialakításán kell fáradozniuk, vagyis írásos anyagaikban a lehetõ legpozitívabb megfogalmazásokkal kell felhasználóikat jellemezniük, s kerülniük kell a leértékelõ minõsítések vagy a negatív besorolások használatát (ld. a „Nyelvhasználat” elnevezésû tárgykört, a 328. oldaltól kezdõdõen).


321


A felhasználók bevonása Minden olyan esetben, amikor a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai szakvéleményt vagy egyéb írásos jellemzést készítenek valamelyik felhasználóról, megfelelõ formában be kell vonniuk ennek elkészítésébe magát az érintettet, sõt adott esetben akár annak hozzátartozóit és pártfogóit is. Az ilyen jellegû anyagoknak — mondjuk egy fejlõdési naplónak — a felhasználóval közösen történõ kimunkálása semmiképpen nem nyirbálja meg az adott munkatárs önállóságát (szakmailag továbbra is korlátlanul õ felel az anyagban leírtakért), ellenben az együttmûködésen keresztül lehetõsége nyílik arra, • hogy nyíltabban alakíthassa az adott felhasználóhoz fûzõdõ kapcsolatát, ezáltal csökkentve a hatalmi hierarchia súlyát; • közvetlen visszajelzést kapjon a felhasználóról kialakított véleményére; • esetleg teljesen újjáalakítsa a felhasználóhoz fûzõdõ szociális kapcsolatát. Az írásos anyagok kooperatív elkészítése emellett jelentõsen hozzájárul ahhoz, hogy tovább már ne csak az értelmi fogyatékosokról, de végre az értelmi fogyatékosokkal is beszéljünk. Ha az ilyesfajta együttmûködés nem lehetséges, akkor legalább arról tájékoztatnunk kell az érintett felhasználót, pontosan mi is szerepel a szóban forgó anyagban, illetve hogy kinek, milyen célból és milyen lehetséges következményekkel fogjuk azt továbbítani. Ha valóban komolyan vesszük a lehetõ legnagyobb átláthatóság biztosításának alapelvét, minden további nélkül lehetséges lesz, hogy az értelmi fogyatékos emberekkel megértessük, milyen információkat — és mi célból — gyûjtünk össze róluk, például, a „személyi aktájukban”, vagy hogy mi mindent rögzítünk velük kapcsolatban a fejlõdési naplóban. Az információk továbbadásához a munkatársaknak minden esetben meg kell kérniük az érintett felhasználó — vagy törvényes képviselõje — hozzájárulását, s ezáltal meg kell könnyítenünk a felhasználók és azok rokonai, pártfogói és gondnokai számára, hogy ellenõrizhessék a velük kapcsolatos, személyes vonatkozású információk és adatok másoknak való kiszolgáltatását. Ugyanilyen szigorúan terheli a munkatársakat a titoktartási és adatvédelmi kötelezettség akkor is, amikor kívülállókkal folytatott — akár hivatalos, akár informális jellegû — beszélgetések során személyes vonatkozású információkat gyûjtenek vagy adnak tovább bármely felhasználóval kapcsolatban. Meg

322

kell szokniuk, hogy a felhasználókra vonatkozó adatok megszerzése vagy továbbadása egyértelmû követelményeknek kell hogy megfeleljen, kizárólag a legszükségesebbekre korlátozódhat, s minden esetben az érintettek elõzetes beleegyezését feltételezi. Állandó és személyre szabott mérlegelés tárgyát kell hogy képezze, hogy vajon a felhasználó azon igényének kell-e prioritást biztosítsani, hogy szabadon rendelkezzen a vele kapcsolatos adatok felett, vagy a részletes tájékoztatásért jelentkezõ harmadik személyek (hozzátartozók, pártfogók, adott esetben külsõ szociális szolgáltatók, fenntartók stb.) megfelelõ információk iránti igényét kell-e ezzel szemben elõnyben részesíteni.

A felhasználók személyi adatainak kezelése A nagyobb létszámú, elkülönített igazgatási egységgel rendelkezõ lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál mindennapos eset, hogy az itt dolgozók is hozzájutnak a felhasználók személyes adataihoz, s akár döntéseket is hoznak olyan felhasználókkal kapcsolatban, akiket voltaképpen csak felületesen, esetleg egyáltalán nem ismernek. Ha az intézmény nagysága meghalad egy bizonyos határt, nem is igen lehet elvárni az igazgatási részleg dolgozóitól, hogy minden egyes ott lakót személyesen ismerjenek. Az olyan munkatársak viszont, akik munkájuk során nem ismerõs személyekkel találkoznak, hanem elvont „esetekkel” kénytelenek dolgozni, igen nehezen látják át egyes intézkedéseiknek a felhasználókra gyakorolt lehetséges hatásait, s nemigen fognak felelõsséget érezni saját tevékenységük következményeiért. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak minden körülmények között ragaszkodnia kell tehát ahhoz, hogy az igazgatási egységben dolgozó munkatársak legalább a lakócsoportok rendszeres meglátogatásán keresztül képet kaphassanak a lakók élethelyzetérõl. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekbõl a látogatásokból a csoportoknál szolgálatot teljesítõ munkatársak is profitálhatnak: kiegyensúlyozottabb viszony jön létre köztük és az igazgatásban dolgozó kollégák között, ami mindkét fél számára jelentõsen megkönynyíti az együttmûködést. Igen fontos, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai ne csak arra ügyeljenek, milyen célból milyen információk beszerzésére van feltétlenül szükségük, hanem ezen túlmenõen tudatosan figyeljenek arra is, milyen következményekkel járhat az adatgyûjtés az érintett felhasználók számára. Amikor



az úgynevezett személyi adatokban (név, életkor, születési idõ, lakhely stb.) foglaltaknál több információt szolgáltatnak ki valakirõl, minden esetben fennáll annak a veszélye, hogy a magánszférájába tartozó dolgok nyilvánosságra kerülnek, alapvetõ személyiségi jogok sérülését okozva ezáltal. Mindezért, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak szigorúan be kell tartania a hatályos adatvédelmi elõírásokat, s a lehetõ legszûkebb, tudatosan korlátozott teret szabad csak engednie a felhasználók személyi adatai összegyûjtésének és továbbadásának.

Átláthatóság és nyitottság Egy olyan majdani információs társadalomban, melyben a különféle adatbázisok hálózatszerû összeköttetésben állnak egymással, igen hamar kézzelfoghatóvá válik majd egy igen súlyos probléma: e hatalmas rendszer mindenkirõl minden lényeges adatot tárolni fog, s ezek bármikor, bárki számára hozzáférhetõek lesznek. Könnyen elkerüli azonban a figyelmünket, hogy az értelmi fogyatékos emberek (legalábbis a nagy létszámú otthonokban élõk) számára mindez már régóta realitás. Az intézetek belsõ struktúrái és folyamatai, illetékességi körei és szabályai többnyire átláthatatlanok maradnak a számukra. Saját hasonló tapasztalataink talán itt is megkönnyíthetik számunkra az itt élõ emberek szituációjának megértését: akit átesett már hosszabb kórházi kezelésen, emlékezhet rá, milyen vegyes érzések kerítették hatalmukba nem sokkal a felvétel után. Amint belépünk egy nagy egészségügyi intézménybe, megszokott biztonságunk egy csapásra eltûnik, mindennapos rutinjaink és védekezõ mechanizmusaink érvényüket vesztik. Arra kényszerülünk, hogy meghatározott, rendszerint bizonytalan hosszúságú ideig, viszonylag szûk közös térben éljünk együtt számunkra ismeretlen emberekkel, s ennek során lemondjunk megszokott autonómiánkról és feladjuk mozgásszabadságunkat (vö. GOFFMAN 1972, 146–147). Ha mindemellett még az az érzésünk is támad, hogy képtelenek vagyunk áttekinteni az adott szervezet belsõ folyamatait, s soha nem tudhatjuk, mi vár ránk és milyen elvárásokkal kell szembesülnünk, akkor a kezdeti bizonytalanság csakhamar átadja a helyét a tehetetlenség és a fenyegetettség érzésének. Némely lakhatást nyújtó szolgáltatás épületébe lépve már az ott uralkodó légkörbõl kiérezhetõ,

hogy olyan munkatársakkal állunk-e szemben, akik a lehetõ legnyitottabb viszony kialakításán fáradoznak az ott élõ értelmi fogyatékos emberekkel, vagy inkább olyanokkal, akik egy, belsõ szándékait és mûködésmódjait a felhasználók elõl eltitkolni igyekvõ rendszer részeként funkcionálnak. Néha már az is elegendõ lehet a félelem és a bizalmatlanság légkörének kialakulásához, ha a munkatársak azt a bizonytalan érzést közvetítik a felhasználók felé, miszerint eleget tudnak róluk ahhoz, hogy adott esetben árthassanak nekik. Ezek az érzések pedig talán a legnagyobb akadályát jelenthetik annak, hogy személyes, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatok jöjjenek létre az egyes felhasználók és munkatársak között. Minden ember személyes önrendelkezésének alapvetõ része, hogy ismerje a rá vonatkozó információkat, s biztos lehessen abban, hogy személyes vonatkozású adatai nem kerülnek olyanok kezébe, akik felhasználhatnák ezeket ellene. Egyébként bárki csakis ebben az esetben lehet képes megtanulni azt, hogyan kell egy másik ember szándékait a valóságnak megfelelõen felmérni (vö. LUGER 1990, 107tõl). Fontos tehát, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai — s nemcsak a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõk, hanem a vezetési vagy az igazgatási részlegeknél dolgozók is — újból és újból megpróbálkozzanak azzal, hogy feladataikat, szándékaikat és tevékenységeiket a lehetõ legvilágosabb és legátláthatóbb módon adják a felhasználók tudtára. Ennek érdekében magától értetõdõvé kell válnia, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások valamennyi felhasználójuk, továbbá — a felhasználók hozzájárulását tételezve — azok hozzátartozói és pártfogói számára is belátást engedjenek minden õket is érintõ belsõ szervezeti folyamatba, aktába, beszámolóba vagy bármely más természetû írásos anyagba. Az úgynevezett „Stasi-akták” megnyitása* körüli viták jó párhuzammal szolgálnak annak megértéséhez, mennyire fontos az értelmi fogyatékos emberek számára biztosítani a jogot, hogy betekinthessenek a velük kapcsolatos iratokba: az érintettek számára az akták megnyitásával kínálkozó lehetõség — átvitt értelemben — azt is jelentette, hogy visszanyerhették identitásuk és autonómiájuk azon lényegi részeit, melyeket korábban önkényesen elvettek tõlük. A felhasználóknak és hozzátartozóiknak mindemellett rendszeresen alkalmakat kell biztosítani arra, hogy lefénymásolhassák a rájuk vonatkozó papírokat. Mindez természetesen a különféle hivatalokkal

* Az egykori NDK-s állambiztonsági szerv elnevezésének (Staatssicherheitsdienst) köznyelvi rövidítése. Az ügynökök által megfigyelt keletnémet állampolgároknak Németország újjáegyesítése után biztosították, hogy betekinthessenek a róluk gyûjtött információkat és a róluk készült jelentéseket tartalmazó dossziékba, a szerk.


323


és szociális szolgáltatókkal, valamint a Gondoksági Törvény (BtG) által meghatározott jogokat gyakorló gondnokokkal folytatott levelezésre is vonatkozik (a lakhatást nyújtó szolgáltatás és a kirendelt gondnokok közti információcserére vonatkozóan a BtG rendelkezései a mérvadóak; ld. a „Polgári jogok” elnevezésû tárgykört, a 304. oldaltól kezdõdõen). Ha szükséges, a munkatársaknak minden egyes felhasználó számára aktív támogatást kell nyújtaniuk ahhoz, hogy megértsék mindazt, amit a velük kapcsolatos dokumentumok tartalmaznak. A felhasználó kívánságára a szolgáltatónak meg kell semmisítenie az érvényüket vagy aktualitásukat vesztett iratokat, még akkor is, ha erre nézve semmiféle törvényi kötelezettsége nincsen.

A szakemberek feladatai A munkatársaknak mind befelé, mind kifelé meg kell teremteniük a lakhatást nyújtó szolgáltatás tevékenységének átláthatóságát, amennyiben mind felhasználóik, mind azok hozzátartozói és pártfogói számára rendszeres és kimerítõ tájékoztatást kell adniuk a felhasználókat érintõ minden — akár a szolgáltatáson belüli, akár azon kívüli — folyamatról. Ennek kapcsán különösen a következõ információkról lehet szó: • a lakhatást nyújtó szolgáltató, illetve a szakemberek céljai; • a fenti célkitûzések megvalósításának útja (munkamódok és -eszközök); • minden olyan konkrét intézkedés, melyet a felhasználóval kapcsolatban megvalósítottak vagy megvalósítani terveznek (különféle illetékes szervekkel vagy más szociális szolgáltatókkal folytatott hivatalos tárgyalások, egyeztetések és informális megbeszélések, illetve ezek lehetséges konzekvenciái stb.); • tervezett személyi változások (lakótársak be- vagy elköltözése, munkatársak kilépése vagy alkalmazása stb.); • a fenntartóval folytatott, a finanszírozást érintõ tárgyalások (a lakhatást nyújtó szolgáltatónak fel kell lépnie azért, hogy a tárgyalásokon — lehetõség szerint — a felhasználók és hozzátartozóik képviselõi is asztalhoz ülhessenek); • az értelmi fogyatékos emberek birtokolta vagy rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök felhasz-

324

nálása (saját pénzeszközök, szociális segélyek és juttatások, a védõmunkahelyen végzett keresõ tevékenységbõl származó jövedelem meghatározott hányadának visszafizetése a fenntartó számlájára stb.); • a lakhatást nyújtó szolgáltatás struktúrájában tervezett változtatások, s ezek lehetséges következményei a lakók számára; • mindazok az általános szociálpolitikai fejlemények, melyek hatással lehetnek a felhasználók életére. A munkatársak és a felhasználók, illetve azok hozzátartozói és pártfogói közti egyenrangú viszony alapját az teremtheti meg tehát, ha a lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja a felhasználókkal kapcsolatos levelezés, valamint a szolgáltatás belsõ szerkezetének, munkamódszereinek és célkitûzéseinek hozzáférhetõségét, s segítséget nyújt az ezekkel történõ megismerkedéshez. Továbbá, a szolgáltatáson belüli, illetve a kívülállók számára biztosított magas szintû átláthatóság jelentõsen hozzájárulhat ahhoz, hogy a szolgáltató hatékony védelmet biztosíthasson felhasználói részére az elhanyagolással, a kényszerintézkedésekkel és a megalázó bánásmóddal szemben (ld. a „Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben” elnevezésû tárgykört, a 294. oldaltól kezdõdõen). A lehetõ legnagyobb betekintést kell biztosítani a lakhatást nyújtó szolgáltatás életébe annak jövõbeli igénybevevõi, valamint azok hozzátartozói és pártfogói számára is, amennyiben a szolgáltatónak még a beköltözés elõtt részletesen tájékoztatnia kell õket szolgáltatási kínálatának elemeirõl. Elengedhetetlen elõfeltétel, hogy a szolgáltató írásos lakószerzõdést kössön leendõ felhasználóival. (A szerzõdés rendszerint korlátlan idõre szól, hacsak — egyedi esetben — nem átmeneti felvételrõl van szó.) A tartós elhelyezést, bentlakást biztosító intézmények mûködését szabályozó német törvény, a Heimgesetz (HeimG) 4. §-a 2. bekezdésének 1. mondata erre kifejezetten kötelezi ugyanis a lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartóit. A lakószerzõdés rögzíti a felvétel, az elbocsátás és az esetleges próbaidõ feltételeit, továbbá szabályozza egyfelõl a felhasználót és annak törvényes képviselõjét, másfelõl a fenntartót megilletõ jogokat, illetve az õket terhelõ kötelességeket. Ezen túlmenõen tartalmaznia kell a fenntartó által biztosított szolgáltatások pontos felsorolását is (vö. a HeimG 4. §-a 2. bekezdésének 2. mondatával).



Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Mustervertrag und -ordnung für Wohnstätten. Eine Empfehlung. 2. Aufl. Marburg 1996. Klee, E.: „Euthanasie” im NS-Staat — Die „Vernichtung lebensunwerten Lebens”. Frankfurt a. M. 1983. Goffman, E.: Asyle — Über die soziale Situation psychiatrischer Patienten und anderer Insassen. Frankfurt a. M. 1972.

Luger, H.: KommRum — Der andere Alltag mit Verrückten. Bonn 1990. Wolfensberger, W.: Der neue Genozid an den Benachteiligten, Alten und Behinderten. Gütersloh 1991.


325



Átláthatóság és adatvédelem igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak mindeddig semmilyen, vagy csak igen korlátozott lehetõsége nyílt ellenõrizni, hogy az õt ellátó szociális szolgáltatók hogyan és mire használják fel személyi adatait. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató nem ügyel kellõ rendszerességgel arra, hogy a személyes jellegû információk és adatok összegyûjtése és továbbadása kapcsán kikérje az érintett felhasználók, illetve azok hozzátartozóinak vagy pártfogóinak engedélyét. 3. Nagyságuk, erõsen központosított szerkezetük és/vagy csekély mértékû átláthatóságuk miatt a felhasználó mindeddig idegennek, kiszámíthatatlannak élte meg azokat a lakhatást nyújtó szolgáltatásokat, melyekben élt. 4. A más szolgáltatókkal (iskolákkal, védõmunkahelyekkel, fenntartókkal stb.) kötendõ megállapodások létrejötte elõtt a munkatársak nem egyeztetik minden esetben az érintett felhasználókkal ezek céljait és tartalmait, mint ahogy nem tájékoztatják õket a várható eredményekrõl és konkrét következményekrõl sem. 5. A munkatársak egyáltalán nem, vagy csak ritkán beszélik meg a felhasználókkal a különféle pedagógiai és terápiás tevékenységek és fejlesztések céljait. 6. Sem a felhasználónak, sem hozzátartozóinak vagy pártfogóinak nincs betekintésük a rá vonatkozó aktákba és írásos anyagokba, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltatás költségvetésébe, vagyoni helyzetébe vagy bárminemû pénzügyletébe. 7. A lakhatást nyújtó szolgáltató sem a felhasználót, sem hozzátartozóit vagy pártfogóit nem tájékoztatja kellõ rendszerességgel azokról a fontos változ(tat)ásokról, melyekben valamilyen formában õ is érintett. 8. A felhasználó beköltözése elõtt sem õt, sem hozzátartozóit nem informálták megfelelõen a szolgáltatási kínálatról, az õt megilletõ jogokról és az õt terhelõ kötelességekrõl, valamint a lakhatást nyújtó szolgáltatás alapelveirõl, koncepcióiról és munkamódszereirõl.

Összmegítélés A felhasználó individuális tapasztalataiból és speciális szükségleteibõl az átláthatóság és az adatvédelem biztosításának kifejezett igénye következik.

326




Átláthatóság és adatvédelem igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató tekintetbe veszi, hogy a személyi adatok védelmének alapelve az értelmi fogyatékos emberekre is érvényes. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a felhasználók személyi adatainak összegyûjtését és nyilvántartását csak a feltétlenül szükséges és egyértelmûen definiált adatokra korlátozza, ezeket csak szigorúan meghatározott esetekben szolgáltatja ki másoknak, és gondoskodik arról, hogy semmiképpen ne juthassanak illetéktelenek kezébe. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató a felhasználók személyi adatainak feltárása vagy továbbítása esetén minden esetben gondoskodik az érintettek, illetve hozzátartozóik vagy pártfogóik beleegyezésérõl. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató a felhasználóknak — s azok beleegyezése esetén hozzátartozóiknak és pártfogóiknak is — betekintést enged az õket érintõ aktákba és egyéb dokumentumokba, továbbá a szolgáltatás pénzügyeivel kapcsolatos bárminemû anyagba. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató rendszeresen tájékoztatja mind a felhasználókat, mind azok hozzátartozóit és pártfogóit az õket is érintõ fontosabb változásokról és változtatásokról. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató minden új felhasználó beköltözése elõtt kimerítõ részletességgel informálja az érintetteket és hozzátartozóikat a felhasználók és a szolgáltató jogairól és kötelezettségeirõl, továbbá az általa mûködtetett lakóforma szolgáltatási kínálatáról, koncepcionális alapelveirõl, valamint munkamódszereirõl is. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató síkra száll azért, hogy a felhasználók pártfogói és hozzátartozói részt vehessenek a fenntartóval folytatott, a finanszírozás kérdéseit érintõ tárgyalásokon.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a felhasználók számára biztosítsa a szolgáltatás átláthatóságát és személyi adataik szigorú védelmét.


327

Jogok és védelem • Nyelvhasználat

6.5.5. tárgykör:

Nyelvhasználat A nyelv az ember legfontosabb segédeszköze, melylyel érthetõvé, s fõként ellenõrizhetõvé képes tenni az õt körülvevõ világ bonyolult összefüggéseit. Amikor másokkal beszélgetve szavakkal jelölünk, azaz fogalmakba sûrítünk egy-egy dolgot vagy tevékenységet, ezáltal nemcsak leképezzük, reprezentáljuk a környezõ világ elemeit, hanem — legalábbis részben — magunk is részesekké válunk annak a szociális valóságnak a megteremtésében, amelyben élünk. Azt mondhatjuk tehát, hogy valóságunk nagymértékben nyelv által közvetített, kommunikatív természetû valóság (MATURANA, VARELA 1987). Ugyanakkor, az általunk használt nyelv milyenségét jórészt az a szociális környezet határozza meg, melyben nap mint nap használjuk. Jól illusztrálja ezt az összefüggést a sajátos rétegnyelvet, szlenget beszélõ fiatalok példája, akiknél a másokétól eltérõ nyelvhasználatot egyrészt az indokolja, hogy elismertté váljanak a csoportban, másrészt pedig az, hogy ezáltal is elhatárolódjanak a felnõttektõl. Ugyanígy, a támogatással kísért lakóformák világának is megvan a maga saját nyelvhasználata.

A nyelv és hatásai Az, hogy hogyan beszélünk bizonyos személyekrõl vagy csoportokról és milyen megjelölésekkel illetjük õket, egyfelõl sokat elárul a szóhasználatunk mögött megbúvó beállítódásainkról és alapviszonyulásainkról, másfelõl pedig az e személyekhez kötõdõ kapcsolataink valóságáról. Például, ha valakirõl azt mondjuk, hogy „tolószékhez kötve kénytelen élni”, akkor ebben világosan kifejezõdik, hogy jóformán teljesen tehetetlennek tartjuk a megbénult embereket, s még azt sem ismerjük fel, hogy a kerekesszék ebben az esetben éppenhogy a mobilitás fontos kifejezõdése (RADTKE 1995, 95). Végsõ soron nem is annyira a nyelv az, ami diszkriminál, hanem sokkal inkább maga a nyelvhasználó, aki meghatározott kontextusba helyezi, s ezáltal meghatározott értékítéletként alkalmazza az elmondottakat (uo., 89). Az elkülönítés tehát a fejekben játszódik le, a nyelv úgyszólván csak dokumentálja ezt a folyamatot. Számos, az értelmi fogyatékos emberekkel kapcsolatban mind a mai napig használatos fogalom nemcsak a megjelölést szolgálja, hanem ezzel egyidejûleg szimbolizálja a leértékelést és a kirekesztést is,

328

melynek ezek a személyek ki voltak, illetve még mindig ki vannak téve. Az „idióta”, „debil”, „gyengeelméjû”, „hülye” és hasonló szavak fennmaradása jól mutatja mindezt, pedig ezek eredetileg nem voltak többek egy korszak orvosi szakkifejezéseinél, melyek azonban nagyon hamar szélsõségesen elutasító kifejezésekként kerültek be a köznyelvbe. Az „értelmi fogyatékos” („értelmileg akadályozott”) terminus voltaképpen ezeket a korábbi, diszkriminatív megjelöléseket volt hivatva kiváltani. Amikor egy személyhez, egy tárgyhoz vagy egy cselekvéshez negatív értékítéletek tapadnak, akkor a rá vagy az erre utaló fogalom — kisebb-nagyobb idõ elteltével — szintén negatív jelentésárnyalatot fog kapni. Így lett korábban a „hülye”, mára pedig már az „értelmi fogyatékos” megjelölés is a gúny és a csúfolódás kifejezõdésének eszköze a fiatalok nyelvhasználatában („Ne magyarázz, nem vagyok hülye!”, „Te tisztára fogyatékos vagy!” stb.). Önmagában tehát a „politikailag korrekt” szóhasználat még nem szünteti meg a diszkriminációt. Ezért érvelnek úgy a mozgás- és érzékszervi fogyatékosok önszervezõdését célzó úgynevezett „Rokkantmozgalom” képviselõi, hogy amíg a viszonyok meg nem felelnek az új fogalmaknak, addig semmit nem kell szebbnek láttatni, mint amilyen az valójában (RADTKE 1995, 91-tõl). A lehetõ legkevésbé kényes fogalmakat sokszor éppen azért keressük, hogy használatukkal tudatosan eltakarjuk, kikozmetikázzuk a valóságot. A fejlõdési rendellenességekkel vagy fogyatékosan született csecsemõk megölésének számos országban — legálisan vagy félig legálisan — ûzött gyakorlatát nemritkán „humánus aktusként” jelölik. Újabban már az „életminõség” fogalmát is arra használják, hogy a fogyatékos emberektõl elvitassák az emberi méltósághoz és az élethez való jogukat. Hasonlóképpen problematikus a „gondoskodás” fogalom használata is, amennyiben hatalmi igényeket és függõséget rejt magában. Az elmondottakból következõen a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai által a felhasználókra és cselekvéseikre, valamint saját szakmai tevékenységük, szolgáltatási kínálatuk, a tárgyi környezet stb. megjelölésére használt fogalmaknak mindig az életkornak megfelelõnek, mindennemû diszriminációtól mentesnek kell lenniük, emellett pedig alkalmasnak kell lenniük arra, hogy mások számára megkönnyítsék a felhasználókkal való azonosulást.



A megfelelõ nyelvhasználat felkutatásában hosszú távon csak akkor járhatunk eredménnyel, ha ezzel párhuzamosan új alapállásra teszünk szert a diszkriminációnak áldozatul esett emberekkel szemben. Ahelyett, hogy pusztán pozitív kifejezéseket igyekeznénk keresni, tudatosan fel kell tárnunk a fogyatékosság pozitív oldalait is. Ilyen pozitív szempontok és fogalmak lehetnek a következõk: spontaneitás, érzelmi melegség, õszinteség, egyenesség stb.

Szaknyelv és általános nyelvhasználat Szakmai berkekben ma már nem tekintik betegségnek az értelmi fogyatékosságot, s így idõközben a fogalmához kapcsolódó orvosi megjelölések is feleslegessé váltak. Mégis, a gyógypedagógia tudománya, ami nem is olyan régen foglalta el az értelmi fogyatékosság tárgyában illetékes diszciplína — korábban a pszichiátria által betöltött — pozícióját, mind a mai napig nem tudott túllépni az orvostudománytól örökölt, egyoldalúan deficitorientált szemléleten. Magán a fogyatékosságügyön belül sem történt nagy változás e téren, a szaknyelv továbbra is szinte hemzseg a különféle diszkriminatív megjelölésekõl. Számos intézmény és szervezet még az elnevezésével vagy az általa használt szimbólumokkal, logókkal is erõsíti az értelmi fogyatékos emberekrõl a közvéleményben kialakult, töredékes és akaratlanul is diszkriminatív képet. A Lebenshilfe ebbõl a szempontból igen következetesen viselkedett akkor, amikor eredeti, szimbolikus logóját egy teljesen semleges szignetre cserélte fel.* Saját nevének, az általa mûködtetett ház nevének vagy postacímének megválasztásakor minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak ügyelnie kell arra, nehogy már az elnevezések is negatív képzeteket keltsenek a szolgáltatását igénybe vevõ értelmi fogyatékos emberekrõl. Nem-fogyatékos emberek számára az a természetes, hogy egyszerûen a Fõ út 63. vagy a Csalogány utca 40. alatt, nem pedig „Értelmi fogyatékosok lakóotthonában” vagy „Napsugár-házban” laknak. A szolgáltatónak lehetõleg mellõznie kell a ház falára szerelt megkülönböztetõ táblák vagy feliratok használatát is. A szaknyelv szinte valamennyi formájára igaz, hogy a speciális megjelöléseken keresztül a használó voltaképpen el akar határolódni azoktól, akiket e fogalmakkal illetett. A szaknyelvi (orvosi, gyógypedagógiai) megjelenítések objektumokká degradálják

az embereket, akik aztán a különféle szakmai fejtegetések „tárgyaivá” lesznek. A „fogyatékos” kifejezés — melléknévbõl fõnévvé válva — az érintett embereket erre az egyetlen tulajdonságukra redukálja. Az ilyesfajta formulák szinte mindannyiszor felbukkannak, amikor csak emberek nyelvi diszkriminálásáról beszélhetünk. Az ilyenkor többnyire elõforduló többes szám („a külföldiek”, „a menekültek” stb.) használata is azt a hatást hivatott kelteni, miszerint ezekben az esetekben voltaképpen egy homogén csoportról van szó, melynek tagjait egyetlen, õket a „normális emberektõl” megkülönböztetõ tulajdonsága jellemzi. A nyelvhasználattal ily módon lehet a másságot, distanciát vagy elutasítást kifejezni (vö. RADTKE 1995, 93–94). Mostanság nagy divat „a fogyatékosok társadalomba való integrálásáról” beszélni, mintha itt eredendõen két különbözõ csoportról lenne szó, pedig a fogyatékos emberek éppúgy a társadalom szerves részét képezik, mint a nem-fogyatékosok (uo., 95). A szakkifejezések új valóságot teremthetnek. Orvosi diagnózisokká, szakvéleményekké és fejlõdési beszámolókká összeállva akár átokként is ülhetnek az adott fogyatékos ember életén. Egyfelõl ugyanis jelentõsen meghatározzák a mások által róla alkotott képet, másfelõl pedig — a félelem és a kisebbrendûség érzéseit kiváltva — komoly hatást gyakorolnak a saját én-képére is. Az elmondottakkal a háttérben a ma még oly sok orvos és pedagógus által használt szaknyelvet címkézésnek kell tartanunk, ami az értelmi fogyatékos emberekkel szemben gyakorolt strukturális erõszak egy lehetséges formáját jelenti (ld. a „Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben” elnevezésû tárgykört, a 294. oldaltól kezdõdõen). A fentiek alapján azt kell mondanunk, hogy mindazok, akik — akár nyíltan, akár burkolt formában — diszkriminatív nyelvezetet használnak a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóival szemben, alkalmatlanok az értelmi fogyatékos emberekkel végzett munkára.

Megfelelõ nyelvhasználat a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban Hogy az értelmi fogyatékossággal élõ emberek individualitását és személyes biográfiáját ne takarhassák el az olyan fogalmak, mint az „oligofrén” vagy akár

* A Lebenshilfe korábbi logója egy felnõtt kéz által támogatott gyermeket ábrázolt, míg az új szignet egyszerûen egy nem teljesen zárt, szabálytalan kontúrú körívben elhelyezett pont, a szerk. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

329


az „értelmi fogyatékos”, a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak és a felhasználók hozzátartozóinak egészen más, a fent ismertetettnél sokkal érzékenyebb nyelvezetet kell használniuk — felvállalva ezzel akár azt is, hogy ezért egyes orvosok, hivatalok vagy segítõ szakemberek a pedagógia területén dolgozó jó szándékú laikusnak fogják tekinteni. Az alábbiakban ismertetjük a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõivel szembeni, kellõen tiszteletteljes és kifinomult nyelvhasználat néhány alapelvét: 1. Ne csak a felhasználókról beszéljünk (kollégák között, harmadik személyek jelenlétében stb.), hanem, amikor csak lehet, velük magukkal is. 2. Úgy szóban, mint írásban tudatosan ügyeljünk arra, milyen nyelvi kifejezéseket használunk a felhasználókkal kapcsolatban, mindig legyünk tisztában nyelvhasználatunk jelentõségével és lehetséges következményeivel. 3. Kerüljük az olyan kifejezések használatát, melyek valakit a fogyatékosságával, betegsége diagnózisával vagy szélsõségesen negatív asszociációkat keltõ életkörülményeivel tesznek egyenlõvé (mint „mongoloid”, „imbi”, „fogis”, „alkoholista”, „bentlakó” stb.). 4. Sokkal inkább fáradozzunk viszont azon, hogy valakinek a felhasználókról mesélve vagy beszámolva társadalmilag elismert szerepek hordozóiként (állampolgárként, barátként, munkavállalóként stb.), képességeiket hangsúlyozva beszéljünk a felhasználókról, anélkül mindenesetre, hogy eltussolnánk a problémákat és szépíteni próbálnánk életkörülményeik hiányosságait.

5. A stigmatizáló hatású „diagnózisok” vagy „tudományos szakkifejezések”, rövidítések használata helyett mind élõszóban, mind a felhasználóról készített írásos beszámolókban vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás bemutatását szolgáló információs anyagokban inkább részletesen írjuk körül a fogalmakat. Igyekezzünk közérthetõen, a köznyelvben használatos kifejezéseket használva fogalmazni, s ne használjunk speciális szavakat az értelmi fogyatékos emberek, a lakhatást nyújtó szolgáltatás vagy annak kínálata jelölésére („lakótréning” helyett lakhatás, „szervezett szabadidõeltöltés” helyett nyaralás stb.). 6. Minden esetben utaljunk — mondjuk, egy problémás viselkedésforma leírásánál — az alkalmazott meghatározások és fogalmak viszonylagosságára, átmeneti jellegére és megváltoztathatóságára, s a felmerült problémákat mindig a felhasználó kompetenciáival összefüggésbe állítva mutassuk be. 7. Mondjunk le arról, hogy az irónia vagy a szarkazmus eszközeivel hangsúlyozzuk a felhasználókkal szembeni távolságtartásunkat, s ne engedjük el szó nélkül „a fülünk mellett”, ha mások — kollégák, rokonok, látogatók, ismerõsök, felhasználók — pejoratív kifejezésekkel illetik valamelyik felhasználónkat. 8. Gondoskodjunk arról, hogy az általunk támogatással kísért lakóforma mindennapjaiban érvényesülhessen, s egy általánosan barátságos légkör tiszteletteljes, az életkornak megfelelõ nyelvhasználatán keresztül kihangsúlyozódjék a felhasználók felnõtt-státusa.

Irodalom MATURANA, H. R.; VARELA, F. J.: Der Baum der Erkenntnis. Die biologischen Wurzeln des menschlichen Erkennens. Bern, München 1987. LUGER, H.: KommRum — Der andere Alltag mit Verrückten. Bonn 1989. RADTKE, P.: Sprache ist Denken — Über den gedankenlosen Umgang mit Sprache. In: Strubel, W.; Weichselgartner, H. (Hrsg.): Behindert und verhal-

330

tensauffällig: Zur Wirkung von Systemen und Strukturen. Freiburg i. Br. 1995, 86–96. STERNBERGER, D.; STORZ, G.; SÜSKIND, W. E.: Aus dem Wörterbuch des Unmenschen. München 1970. WOLFENSBERGER, W.: Der neue Genozid an den Benachteiligten, Alten und Behinderten. Gütersloh 1991.




Nyelvhasználat igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó a múltban különösen negatív tapasztalatokat volt kénytelen szerezni a vele kapcsolatban használt pejoratív kifejezésekkel és diszkriminatív megjelenítésekkel kapcsolatban (orvosi zárójelentések, diagnózisok, fejlõdési beszámolók, napi nyelvhasználat, gúnynevek stb.). 2. A felhasználóval szemben alkalmazott kommunikáció nélkülözi a tiszteletet és nem felel meg az életkorának. 3. A felhasználó jelenleg — a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül és/vagy kívül — a személyével szembeni pejoratív értékítéletekkel vagy kifejezésekkel kénytelen szembesülni (például stigmatizáló, a felhasználót leértékelõ vagy õt a fogyatékosságával, betegsége diagnózisával vagy negatív assszociációkat keltõ viselkedésformáival egyenlõsítõ klasszifikációk stb.). 4. A munkatársak az irónia, a szarkazmus, a függõ beszéd vagy az imitáció eszközeivel, valamint a fennálló különbségek hangsúlyozásával distanciát teremtenek önmaguk és a felhasználók között. 5. A nyilvánosság elõtt a felhasználó többnyire nem képviselheti a saját véleményét, hanem mások beszélnek helyette. Harmadik személyekkel való érintkezéseknél gyakran semmibe veszik, s még ha jelen van is, nem vele, hanem róla beszélnek.

Összmegítélés Eddigi tapasztalatai miatt a felhasználóval szemben különösen gondos, megválogatott nyelvhasználat alkalmazása szükséges.


331



Nyelvhasználat igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A munkatársak minden olyan esetben, amikor kijelentéseket tesznek a felhasználókról és cselekvéseikrõl, tudatában vannak e nyelvi megnyilvánulások esetleges negatív következményeinek. Nyelvhasználatukban tiszteletteljesek a felhasználókkal szemben, és tekintettel vannak azok életkorára is. 2. A munkatársak nem használnak stigmatizáló klaszszifikációkat és az érintett felhasználót lekicsinylõ, a személyt fogyatékosságára, betegsége diagnózisára vagy negatív megítélés alá esõ viselkedésformáira redukáló kifejezéseket („nyugtalan páciens”, „epileptikus”, „oligofrén”, „mongol idióta”, „spasztikus”, „problémás gyermek”, „ápolási eset” stb.). 3. A munkatársak nyelvi megnyilatkozásai a felhasználókról — úgy a mindennapi nyelvhasználatban, mint a különféle írásos koncepciók, tájékoztató brosúrák, munkaanyagok stb. szövegeiben — mindenekelõtt a felhasználók képességeit hangsúlyozzák, s társadalmilag elismert szerepekben és pozitív megítélés alá esõ életösszefüggésekben jelenítik meg õket, anélkül azonban, hogy eltagadnák, eltussolnák vagy szépíteni próbálnák az életkörülményeikben fellelhetõ problémákat és deficiteket. 4. A munkatársak kerülik a felhasználókkal szemben az irónián, a szarkazmuson, a függõ beszéden, az imitáción vagy a fogyatékos és nem-fogyatékos emberek közti különbségek hangsúlyozásán alapuló distancia megteremtését. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltatás (illetve ennek feladatai és kínálata) nyilvánosság elõtti megjelenítésénél a felhasználók segítségre szorultságát mindig meglévõ kompetenciáikkal összefüggésben mutatják be.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a nyelvi diszkriminációt, továbbá a felhasználókat és életmódjukat a lehetõ legpozitívabb módon jelenítse meg a külvilág felé.

332


Jogok és védelem • Formális közremûködés ...

6.5.6. tárgykör:

A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése Ma már nemigen kérdõjelezik meg a lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználóiból, illetve azok hozzátartozóiból álló különféle testületek (otthontanács, szülõi munkaközösség stb.) munkájának fontosságát. Ezek a grémiumok jelentõs mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy — amint a Bundesvereinigung Lebenshilfe (1993, 2) egyik ajánlása fogalmaz — „…megelõzhetõek legyenek az egyoldalúsághoz, a csupán rutinból végzett tevékenységekhez és a hatáskörökkel való visszaélések kialakulásához vezetõ tendenciák”. Olyan fórumot jelentenek ugyanis, ahol az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználói, illetve azok hozzátartozói és pártfogói „hivatalos keretek között” fogalmazhatják meg különféle kívánságaikat és léphetnek fel érdekeik védelmében, s ezeket megbeszélhetik a szolgáltatás vezetõségét képviselõ szakemberekkel. A felhasználók és hozzátartozók formális közremûködésének testületeivel való szoros együttmunkálkodás a lakhatást nyújtó szolgáltató számára pedig arra teremt esélyt, hogy — az általa kínált segítségnyújtási formák minõségének továbbfejlesztése érdekében — ezeken keresztül is erõsíthesse szolgáltatásainak belsõ kontrollját. Minden, egy bizonyos méretet meghaladó lakhatást nyújtó szolgáltatásnak, amelyben már nincsen lehetõség arra, hogy a felhasználók közvetlenül közremûködhessenek bizonyos kérdések vagy problémák megoldásában, megfelelõ erõfeszítéseket kell tennie az otthontanács megalakulásának érdekében. A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködését biztosító testületek mûködtetésének célja a lehetõ leginkább partneri alapokon nyugvó kooperáció megteremtése. Ennek mindenesetre az is elõfeltétele, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai és vezetésének tagjai valódi partnerekként kezeljék ezeket a grémiumokat, s ennek megfelelõen kezeljék és keressék õket a közös feladatok megoldásánál.

A különbözõ érdekek összeegyeztetése A lakhatást nyújtó szolgáltatással közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló különféle csoportok (fel-

használók, hozzátartozók, pártfogók, munkatársak, a fenntartó képviselõi stb.) érdekei természetszerûen sok esetben eltérnek egymástól, ugyanazon kérdésekben gyakran egymástól igen különbözõ, olykorolykor egymással akár szöges ellentétben is álló felfogásokat képviselnek. Nem szokatlan jelenség tehát a köztük fellépõ konfliktus, amit ennek megfelelõen a közöttük fennálló reális érdekellentétek kifejezõdéseinek kell tekintenünk, melyben minden oldal a saját jogos törekvéseit képviseli. Például, a lakhatást nyújtó szolgáltatás szakemberei — a felhasználók érdekében — általában azok lehetõ legnagyobb önállóságának elérését célozzák meg, míg ugyanezen felhasználók szülei — szintén nem saját maguk, hanem gyermekük érdekében — a konkrét esetekben gyakran a szolgáltatás védelmezõ funkciójára helyezik a hangsúlyt, s lassítani igyekeznek fiuk vagy lányuk önállósodásának tempóját. A támogatással kísért lakóformák munkatársai és felhasználói között egy sor olyan konfliktust produkálhat maga a mindennapos együttélés is, mint amelyet — mondjuk — a szolgálati beosztással és a munkatársak elérhetõségével kapcsolatos ellentétes érdekek váltanak ki. Világosan látszik tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások mindennapjaiban sokszor van szükség a különféle személyek és csoportok egymással ellentétes érdekeinek összeegyeztetésére. Ebben az összefüggésben pedig igen lényeges szerep hárul a felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködését biztosító különféle testületeknek.

A hozzátartozók formális közremûködése A hozzátartozók formális közremûködése rendszerint a választott szülõi munkaközösségek tevékenységében testesül meg. A felhasználók testületei — például az otthontanácsok — mellett a szülõi munkaközösség az a testület, amelyik síkra száll a lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõinek érdekeiért, és konfliktus esetén megfelelõen képviseli azokat úgy a szolgáltatóval, mint kívülállókkal szemben. Emellett a szülõi munkaközösség fontos feladata az is, hogy


333


„…mintegy összekötõ kapocsként mûködjön a szülõk és az intézmény között” (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1983, 11). Azon túlmenõen, hogy szorosan együttmûködnek a lakhatást nyújtó szolgáltatás különféle szervezeti egységeivel és csoportjaival, a hozzátartozóknak — az önsegítés és a kölcsönös támogatás értelmében — keresniük kell a kapcsolatot a más szociális szolgáltatóknál mûködõ szülõi munkaközösségekkel, illetve az intézményektõl függetlenül mûködõ szülõi érdekvédelmi szervezetekkel és önsegítõ csoportokkal is. A lakhatást nyújtó szolgáltató és a szülõk vagy egyéb hozzátartozók közti intenzív együttmûködés különleges jelentõségre tesz szert akkor, amikor valamely felhasználót életének fontos változásai közben — például a szülõi háztól való elkerülés vagy az iskolák befejeztével esedékes munkába állás szakaszaiban — kell megfelelõ kísérésben részesíteni. A hozzátartozók rendszerint még akkor is fontos referenciaszemélyek maradnak a felhasználók számára, amikor esetleg már évek óta külön élnek a családjuktól. Ez a megkülönböztetett szerep, valamint a hosszú évek tapasztalatai olyan partnerekké teszik a felhasználók szüleit és hozzátartozóit a lakhatást nyújtó szolgáltató számára, kiknek közremûködésérõl semmi esetre sem szabad lemondania. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai és igénybevevõinek szülei közös felelõsséget viselnek ugyan, feladatkörük és kompetenciáik mégis nagymértékben eltérnek egymástól. A szülõk személyes tapasztalataival és anya- vagy apaszerepük különleges jelentõségével szemben a munkatársak oldalán a szakmaiság, a társadalmi megbízatás, valamint az a tény áll szemben, miszerint õk a felhasználókkal való együttélésért és a velük dolgozásért kapják a fizetésüket. A hasonlóságok mellett ezeknek a különbségeknek az együttmûködés minden pillanatában világosan látszaniuk kell.

A felhasználók formális közremûködése Németországban külön rendelet (Heimmitwirkungsverordnung, HeimmitwV) írja elõ a tartós elhelyezést nyújtó intézmények számára, hogy biztosítsák felhasználóik számára a formális közremûködés lehetõségét. Ennek 1. és 2. §-ai arra kötelezik a lakóintézmények fenntartóit, hogy segítsék elõ az otthontanácsok megalakulását. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a fenti rendelet — mind rendelkezéseinek formáját, mind azok tartalmát tekintve — rengeteg kívánnivalót hagy maga után abból a

334

szempontból, ahogyan az értelmi fogyatékos emberek lehetõségeit és problémáit érinti. Elengedhetetlen tehát a hatályos rendelkezéseket a helyi körülmények között, a mindenkori felhasználók speciális helyzetére nézve alkalmazni, vagyis az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás igénybevevõinek érdekeihez igazítani. Nyugodtan fel lehet vállalni például, hogy az otthontanács megválasztásánál a titkos szavazás ne a rendeletben elõírt szavazócédulák segítségével, hanem a szavazatok leadásának más, individualizált formájában történjék. Ugyanígy lehetségesnek kell lennie adott esetben, hogy az otthontanács, amennyiben ez indokolt, valamelyik felhasználó ágya mellett helyet foglalva „ülésezzen”. Az idézett rendelet elõírásain túlmenõen meg kell vizsgálni annak lehetõségét, hogy egyes felhasználókat — természetesen megfelelõ támogatás biztosításával — bevonjunk a fenntartó egyesület munkájába, adott esetben akár az elnökség megválasztott tagjaként is. Az elmúlt idõszakban a rendelet alkalmazásával kapcsolatos, említett nehézségek számos lakhatást nyújtó szolgáltatásnál oda vezettek, hogy a szolgáltatók vegyes összetételû otthontanácsokat hoztak létre és mûködtettek. Ezek a testületek túlnyomórészt hozzátartozókból, illetve a felhasználók — a Gondnoksági Törvény által meghatározott hatásköröket gyakorló — gondnokaiból állnak, hellyel-közzel egy-egy felhasználóval is kiegészülve. E tekintetben jelentõs mértékben eltérnek egymástól mind az értelmi fogyatékos emberek számára lakhatást nyújtó szolgáltatások kiindulópozíciói, mind azok a tapasztalatok, melyekre idõközben az otthontanácsok különféle formáival kapcsolatban szert tehettünk. Így aztán nem lenne túl célszerû e helyütt egyértelmû, konkrét ajánlásokat tenni e testületek összetételére vonatkozóan. A hatályos törvényi szabályozás értelmében azonban otthontanács alatt kizárólag a felhasználók alkotta grémiumot kell értenünk. Így aztán minden olyan személy beválasztását, akit annak ellenére jelölnek a testületbe, hogy nem az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználója, az otthontanács felhasználótagjai által meghozott formális döntésnek kell jóváhagynia.

Az otthontanácsok kettõs funkciója A kizárólag az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználóiból álló otthontanácsok viszonylag kis



száma bizonyosan betudható annak a ténynek is, hogy az értelmi fogyatékos embereket sok helyen még mindig nem tartják képesnek az ilyen jellegû feladatok ellátására. Ezzel kapcsolatban gondolni kell azonban arra is, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások legtöbb felhasználóját soha senki nem ösztönözte komolyan arra, hogy kifejezést adjon saját igényeinek és fellépjen saját érdekeinek védelmében, arról már nem is beszélve, hogy megtanulhatták volna, hogyan kell ellátni mások érdekeinek képviseletét. Az értelmi fogyatékos emberek olyan önkormányzati testületeit tehát, mint amilyen az otthontanács is, mindig legalább két szemszögbõl kell vizsgálnunk, mégpedig • egyfelõl formális testületként, amely világosan körülhatárolt jogosítványokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, s amelynek elsõdleges feladata az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás valamennyi felhasználóját képviselni; • másfelõl pedig az otthontanácsba delegált felhasználók azon fórumaként, ami — különleges státust élvezõ csoportként — minden egyes tagjának alkalmat ad új, egyéni tapasztalatok szerzésére, s ezáltal meglévõ kompetenciáik fejlesztésére. Ebben az összefüggésben egy, az otthontanácsokkal végzett munka során jól bevált módszertani szabály elõírja, hogy az üléseken nemcsak azokat a felhasználókat illeti a szólás joga, akik érdemben hozzá tudnak tenni valamit a napirend éppen tárgyalt pontjához, hanem a tanács minden tagjának elegendõ idõt kell kapnia arra, hogy aktuális problémáiról, tapasztalatairól és élményeirõl szót ejthessen. Mindez persze elõfeltételezi, hogy az otthontanács tagjait legalább egy erre hivatott munkatárs kísérõként segítse, azaz személyre szabott és folyamatos támogatást biztosítson nekik munkájuk során. Sok otthontanács esetében a szolgáltatók ezt a feladatkört a jegyzõkönyvet egyébként is vezetõ kollégára (a tanács jegyzõjére) bízzák. A felhasználók támogatásának egy további, ebben a kontextusban mindeddig még alig-alig kihasznált lehetõségét rejti magában a pártfogók bevonása az otthontanács munkájába (olyan személyeké tehát, akik sem munkatársként, sem hozzátartozóként vagy a Gondnoksági Törvény által meghatározott jogkörökkel rendelkezõ gondnokként nem állnak kapcsolatban az egyes felhasználókkal!).

Az otthontanács feladatai és kompetenciái A lakóotthon vezetõjének — már amennyiben meghívják — kötelezõen részt kell vennie az otthontanács ülésein. Ugyanilyen magától értetõdõnek kell lenni viszont annak is, ha a tanács tagjai adott esetben az otthonvezetõ vagy más munkatársak jelenléte nélkül kívánnak tanácskozni. Az otthontanács munkájával kapcsolatban különleges jelentõsége van annak, hogy minden tevékenysége cselekvésközpontú legyen. A tanács tagjainak nemcsak arra kell ugyanis lehetõséget kapniuk, hogy megtárgyaljanak bizonyos problémákat és határozatokat hozzanak ezekre vonatkozóan, hanem intenzíven be kell vonni õket a kívánatos intézkedések végrehajtásába is, vagy legalábbis kimerítõ tájékoztatást kell nyújtani számukra ezek lefolyásáról (így például a felhasználók képviselõit rendszeresen informálni kell a fenntartóval folytatott különféle anyagi természetû tárgyalásokról is). E helyütt utalnunk kell még két, az otthontanács feladat- és illetékességi körével kapcsolatban gyakorta felmerülõ kérdésfeltevésre is: Az elsõ kérdés azon felhasználók képviseletét érinti, akikkel nemigen, vagy csak igen nehezen lehet megértetni az otthontanács munkájának jelentõségét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben nem történnek külön intézkedések ennek megakadályozására, akkor ezek a személyek igen hamar kikerülhetnek az otthontanács tevékenységének látókörébõl. Ilyen intézkedés lehet például, ha a tanács kifejezetten megbízza valamelyik tagját azzal, hogy — ideális esetben egy, a tevékenységét kísérõ munkatárs vagy a tanács jegyzõjének segítségével — egyfajta „belsõ szószólóként” lássa el ezen személyek érdekképviseletét. Minden egyes ülésen elegendõ idõt kell persze biztosítani arra, hogy az otthontanács megvitathassa a szóban forgó felhasználókat érintõ problémákat. A második kérdés az otthontanácsnak az adott lakhatást nyújtó szolgáltatáson belüli elfogadottságára és tekintélyére vonatkozik. Mivel az intézményeket a felhasználók formális közremûködésének biztosítására kötelezõ rendelet csak „közremûködésrõl” szól (nem pedig, mondjuk, „együttrendelkezésrõl”, azaz a döntéshozatali mechanizmusban való részvétel jogáról beszél), a tanácsok mûködése sok esetben csak a jelentéktelen vagy másodlagos jelentõségû problémák megvitatására korlátozódik, határozatait pedig puszta ajánlásként veszik figyelembe. Az otthontanács munkájának ezzel szemben alap-


335


vetõen valamennyi, a felhasználók számára lényeges kérdésre ki kell terjednie. Az elõbbiekben többször idézett rendelet (HeimmitwV) 29–33. §-aiban a törvényalkotó ugyan igen széles feladatkör biztosítását határozza meg az otthontanácsok számára, a gyakorlat azonban nemritkán egészen más képet mutat. Igen sok lakhatást nyújtó szolgáltató sérti meg — példának okáért — a 32. § 2. és 3. bekezdésének rendelkezéseit, melyek elõírják, hogy az otthon vezetõségének idejekorán tájékoztatnia kell a tanácsot minden tervezett fontos döntésérõl annak érdekében, hogy a felmerülõ problémákat (így természetesen a finanszírozást érintõ

kérdéseket is) közösen vitathassák meg és egyetértésre juthassanak a megoldások tekintetében. Minden olyan kérdésben, amelyben ennek értelme van, a szülõi munkaközösségnek is szorosan együtt kell mûködnie a felhasználókból álló otthontanáccsal. Ez a kooperáció, például, abban is megnyilvánulhat, hogy a szülõi munkaközösség üléseire bizonyos napirendi pontok tárgyalásához meghívják az otthontanács tagjait, és viszont. Közös ülések szervezésére mindazonáltal csak kivételes esetekben kerülhet sor, mert a tapasztalatok szerint ez csökkentheti az otthontanács mint önálló testület tekintélyét.

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Mustersatzung: Elternbeiräte in Wohneinrichtungen für erwachsene Menschen mit geistiger Behinderung. Eine Empfehlung der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1993. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Elterngruppen und Lebenshilfe — Bedeutung, Aufgaben und praktische Tips. Eine Empfehlung und Arbeitshilfe der Bundesvereinigung Lebenshilfe. Marburg 1995. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Personalausstattung und Personalstruktur in Einrichtungen und Diensten der Lebenshilfe für geistig

336

Behinderte. 2., überarb. und korrig. Aufl. Marburg 1996. DAHLEM, O. u. a.: Heimgesetz — Kommentar zum Heimgesetz (HeimG). Loseblattausgabe. Köln o. J. KRÄLING, K.: Heimbeiräte in Wohneinrichtungen. In: Fachdienst der Lebenshilfe 2/1996, 12–19. ROBERT, R.: Möglichkeiten und Grenzen der Mitwirkung geistig Behinderter in Wohneinrichtungen unter Einbeziehung praktischer Beispiele, In: Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Humanes Wohnen — seine Bedeutung für das Leben geistig behinderter Erwachsener. Marburg/ Lahn 1982, 136–144.




A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó mindeddig nem kapott lehetõséget arra, hogy érdekeit maga választotta testületekkel képviseltesse. 2. A felhasználó — például hiányzó vagy jelentõsen korlátozott nyelvi kifejezõkészsége folytán — nagymértékben más személyek támogatására szorul annak érdekében, hogy rendszeresen kifejezhesse és aktívan képviselhesse saját érdekeit. 3. A felhasználót egyáltalán nem, vagy csak elégtelenül informálták az otthontanács mûködésének jelentõségérõl. Bár képes lenne kívánságait a tanácsnak elõadni, nem veszi igénybe ezt a lehetõséget. 4. Az otthontanács és/vagy a szülõi munkaközösség nem képviseli megfelelõ módon a felhasználó érdekeit. 5. A hatályos rendeletek elõírásainak rugalmas, személyre szabott alkalmazására van szükség ahhoz, hogy a felhasználó részt vehessen az otthontanács tagjainak megválasztásában és/vagy kivehesse részét a tanács munkájából. 6. A felhasználónak mint az otthontanács tagjának jelentõs támogatásra van szüksége ahhoz, hogy elláthassa azon társainak érdekképviseletét is, akik nem tudják önmagukat megfelelõen kifejezni. 7. A felhasználó nem tudja az otthontanácsban kifejtett tevékenységét egyéni fejlõdése számára fontos tanulási terepként kihasználni.

Összmegítélés Egyéni szükségletei és korábbi tapasztalatai alapján a felhasználónak különleges támogatásra van szüksége ahhoz, hogy együttmûködhessen a felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködését biztosító testületekkel.


337



A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködését biztosító testületek — az otthontanács és a szülõi munkaközösség — szorosan betagolódnak a lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti struktúrájába. Ezek a grémiumok rendszeres idõközökben összeülnek, részt vesznek minden olyan döntés meghozatalában, melyek befolyásolják a felhasználók élethelyzetét, szerepelnek a szolgáltatás mûködtetésére vonatkozó tervezetekben, személyi összetételük, feladataik és jogosítványaik ismertek úgy a munkatársak, mint a felhasználók és ezek hozzátartozói elõtt. 2. Az otthontanács és a szülõi munkaközösség magas szintû elfogadottságnak örvendenek. Minden lényeges kérdésben idõben és megfelelõ részletességgel tájékoztatást kapnak; véleményüket és állásfoglalásaikat figyelembe veszik a döntések meghozatalánál. A lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetõje rendszeresen részt vesz a tanácsadó testületek ülésein, de a testületeknek bármikor, a vezetõ vagy a szolgáltatás egyéb munkatársainak jelenléte nélkül is joguk van ülésezni. 3. A testületek részt vesznek a meghozott döntések végrehajtásában is (pl. a felhasználók és hozzátartozóik jelenléte a fenntartóval folytatott, anyagi természetû tárgyalásokon), illetve rendszeres tájékoztatást kapnak az adott döntések végrehajtásáról. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató arra törekszik, hogy a felhasználók és hozzátartozóik számára biztosítsa a döntési folyamatban való részvételt a szolgáltatást érintõ pénzügyi kérdésekben is (például a szolgáltatásokra, a teljesítményekre, a javadalmazásra vagy az ellenõrzésre vonatkozó megállapodások terén). 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató nem mereven, úgyszólván makacsul „a törvény betûjéhez ragaszkodva”, hanem rugalmasan és mindenekelõtt a felhasználók érdekeit szem elõtt tartva alkalmazza a felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködését szabályozó rendelet elõírásait. Ez különösen is vonatkozik a választási eljárásra, a testületek mûködésére, a tájékoztatási kötelezettség teljesítésére és a döntési folyamatokban való részvétel biztosítására.

338



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. A lakhatást nyújtó szolgáltató szavatolja az otthontanács tagjainak aktív és folyamatos támogatását, munkájuk kísérését és megkönnyítését (az üléseken szükség esetén a munkatársak vezetik a jegyzõkönyvet, a pártfogók — a tanácstagok kifejezett kérésére — tanácsadói vagy moderátori szerepet vállalnak, a szolgáltató megfelelõ termet és munkaeszközöket bocsát a rendelkezésükre stb.). 7. Az otthontanács tagjai támogatást kapnak ahhoz, hogy képviselhessék azon lakótársaik érdekeit is, akik nem tudják önmagukat megfelelõen kifejezni. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató fontos tanulási terepnek tekinti az otthontanácsot az egyes felhasználók individuális fejlõdésére nézve. A tanács összetételének megválasztásakor mindezért nem a testület mûködõképessége, hanem a munkájában részt vevõ felhasználók lehetséges fejlõdése az elsõdleges szempont.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy munkájuk során támogassa a felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködését biztosító testületeket.


339

6.6. munkaterület:

A munkatársak vezetése A lakhatást nyújtó szolgáltatások számos felhasználójának legfontosabb referenciaszemélyei továbbra is a szolgáltatás fõállású munkatársai körül kerülnek ki. A szociális rehabilitáció célkitûzéseire való tekintettel ugyan kritikusan kell szemlélnünk ezt a helyzetet, el kell ismernünk ugyanakkor, hogy azon felhasználók számára, akik (még) nem rendelkeznek megbízható és baráti kapcsolatokkal (ld. a „Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok” elnevezésû tárgykört, a 263. oldaltól kezdõdõen), az alapvetõ tárgyi feltételek mellett döntõen a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai határozzák meg az egyéni élet- és lakókörülmények minõségét.

A munkatársak feladat- és szerepértelmezései Rendszerint nemigen térnek el egymástól azok a feladatok, melyeket a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások lakócsoportjaiban szolgálatot teljesítõ munkatársaknak el kell látniuk. A legtöbb esetben tehát nem igényel túl nagy erõfeszítést egy olyan munkaköri leírás megfogalmazása, amely — mint például a Bundesvereinigung Lebenshilfe tervezete a fenntartásában mûködõ lakóotthonok munkatársai számára — tételesen felsorolja az alkalmazottak legfontosabb feladatait. Az azonban, hogy az egyes szakemberek hogyan látják el ezeket a feladatokat, s ennek során milyen szerepet vesznek fel a felhasználókkal szemben, már intézményrõl intézményre, sõt lakócsoportról lakócsoportra igen jelentõs eltéréseket mutathat. Az egyes munkatársak feladatértelmezései igen színes palettát mutatnak, a csak a feltétlenül szükséges egészségügyi alapellátás biztosításától kezdve egészen a túlgondozásig vagy a szolgálati szabályzat és a munkaköri leírás betû szerinti betartásáig és teljesítéséig, sõt akár a felhasználó érdekeinek elfogult, feltétel nélküli érvényesítéséig. A munkatársak által betöltött szerepek skálája is igen széles, s rendkívül sok változatot mutathat a „professzionalista pedagógus szakember” a felhasz-

nálókkal szembeni távolságtartásra alapozott szerepének, valamint a meggyõzõdéses „pótanya” vagy „pótapa” szerepének szélsõségei között.

A lakhatást nyújtó szolgáltatásnál végzett munka lehetséges motivációi A tapasztalatok szerint igen különbözõ okok vezethetnek embereket arra a döntésre, hogy valamelyik lakhatást nyújtó szolgáltatásnál elhelyezkedve életük egy bizonyos részében értelmi fogyatékos emberekkel éljenek együtt. Némelyeknél karitatív vagy kifejezetten vallási jellegû motívumok állnak a háttérben (segíteni akar a gyengébbeken stb.), másokat inkább szociálpolitikai megfontolások vezetnek (a hátrányos helyzetûek esélyegyenlõségének biztosítása, a fogyatékos emberekkel kapcsolatos társadalmi beállítódások megváltoztatása stb.), megint mások számára esetleg egzisztenciális biztonságot jelent ez a tevékenység (biztos munkahely, rendszeres jövedelem stb.). Alapjában véve azt mondhatjuk, hogy bármelyik fenti motívum egyformán legitim és ezért akceptálandó — feltéve, hogy a munkatársak tisztában vannak azzal, milyen személyes motiváció áll amögött, hogy segítõ foglalkozást gyakorolnak, illetve azzal, hogy milyen (anyagi, emberi és szociális jellegû) „ellentételezést” várnak el ezért a tevékenységért és milyen érzéseket táplálnak a fogyatékossággal élõ emberekkel szemben.

Beállítódások és értékítéletek Amilyen különbözõek lehetnek a támogatással kísért lakóformák alkalmazottainak foglalkozási motivációi, olyan nagy mértékben különbözhetnek egymástól az


341

A munkatársak vezetése

egyes szakembereknek az értelmi fogyatékosokkal, a számukra nyújtott szolgáltatásokkal, illetve a munkatárs–felhasználó kapcsolattal szembeni beállítódásai és értékítéletei is. Ebben az összefüggésben gyakran találkozhatunk a felfogással, miszerint a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó munkatársak számára nemigen lehet elõírni, hogyan végezzék szakmai tevékenységüket. Ugyanis — így az érvelés — kizárólag az adott munkatárs személyiségétõl függ, hogy a felhasználókkal szemben, mondjuk, inkább „családias” vagy inkább „mértéktartó-professzionális” jellegû kapcsolatokat épít-e ki. Voltaképpen ezzel a felfogással szeretnénk a jelenleg tárgyalt, „A munkatársak vezetése” elnevezésû munkaterület tárgyköreit és mutatóit szembeállítani. Ezeknek azt kellene ugyanis szemléltetniük, hogy szükséges, sõt bizonyos feltételek mellett elõnyös hatású is lehet a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó szakemberek feladat- és szerepértelmezéseinek széles skálája, mégsem lehet azonban mindenki kényére-kedvére bízni azt, hogyan látja el munkahelyi feladatait. Ezért aztán csak azok a szakemberek tûnnek számunkra valóban alkalmasnak a különféle lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál végzendõ munkára, akik készek arra, hogy — akár egyedül, akár kollégáikkal közösen gondolkodva — újra és újra rákérdezzenek a hivatásukkal kapcsolatos beállítódásaikra és értékítéleteikre. A valamilyen segítõ foglalkozást ûzõ szakemberek beállítódásait vizsgáló kutatások (CLOERKES 1985) azt igazolták, hogy a szociális rehabilitáció intézményeiben dolgozó munkatársak is átlagosan legalább olyan elõítéletesek a fogyatékos személyekkel szemben, mint más szakmai csoportok képviselõi. Önmagukban tehát azok a tapasztalatok, melyekre valaki a fogyatékos emberekkel való mindennapos együttélés során tesz szert, nyilvánvalóan nem elegendõek a meglévõ negatív értékítéletek megváltoztatására. Különösen negatívnak kell értékelnünk, ha a munkatársak pesszimista alapállásra helyezkednek a lakhatást nyújtó szolgáltatás valamely felhasználójának fejlõdési lehetõségeivel szemben. Egy, a ’70-es években a pszichiátriai osztályokról kitagolt egykori páciensek nagy létszámú otthonaiban és átmeneti intézményeiben végzett vizsgálat adatai szerint (KUNZE 1981, 152–153) a munkatársak ezirányú beállítódása volt az a tényezõ, amelyik a legnagyobb hatást gyakorolta a lakók fejlõdési kilátásaira: minél optimistábbak voltak a munkatársak, annál nagyobb volt a lakók esélye a pozitív változásokra. Minél negativisztikusabban viszonyultak viszont a munkatársak hozzájuk, annál nagyobb volt a valószínûsége an-

342

nak, hogy a lakók fejlõdése a pesszimista elvárásoknak megfelelõen fog alakulni. A szociális környezet pozitív, valósághû, optimista elvárásai, illetve a róla kialakított fejlõdésorientált kép minden esetben jótékony hatással van az ember fejlõdésére és életminõségére. A támogatással kísért lakóformák számára tehát elsõsorban az olyan munkatársak lehetnek alkalmasak, akik ténylegesen bíznak a felhasználók önsegítésre való képességében, individuális érdeklõdésük és kompetenciáik fejlõdésében, a pozitív szociális kapcsolatok felvételének és alakításának lehetõségében, valamint individuális jövõperspektíváik fejlõdésében, s mindezt megfelelõen közvetítik is a felhasználók felé.

A beállítódások megváltoztatása Mint ahogyan természetesen nem lehet a munkatársak egymástól jelentõsen eltérõ beállítódásait egyetlen sablonba kényszeríteni, ugyanúgy nem lehet egyszerûen „elrendelni” egyes munkatársak nem megfelelõnek ítélt hozzáállásának megváltoztatását sem. Az érintettek heves ellenállásába ütközik minden olyan kísérlet, ami hosszú évek alatt kialakult beállítódási mintáik módosítására irányul. Saját tapasztalatainkból is jól ismerhetjük a tendenciát, miszerint kétséges esetekben az ember sokkal inkább figyelmen kívül hagyja (mintegy „kiszûri” az észleleteibõl) azokat az információkat, melyek nem egyeztethetõk össze már meglévõ beállítódásaival, mintsem hogy feltenné magának a kérdést, vajon nem kellene-e inkább e beállítódásait felülvizsgálnia. Teljesen normális jelenség tehát, ha korábbi beállítódásaink bizonyos értelemben „restnek” mutatkoznak az új tapasztalatokkal és felismerésekkel szemben, sõt ez egyenesen elengedhetetlen ahhoz, hogy a rengeteg megoldandó vagy leküzdendõ szociális helyzet váltakozásának közepette is megõrizhessük cselekvésünk szükséges biztonságát. Ráadásul, az ember beállítódásai semmiféleképpen nem önmagukban határozzák meg a saját konkrét tevékenységét. Többek között az adott szituációban részt vevõ személyek egymás közti interakcióitól, valamint a köztük fennálló kapcsolatok minõségétõl is függ, hogy — például — inkább a lassabban, fontolva haladás alapállása, vagy inkább az aktív, motivált cselekvés bizonyul-e az adott helyzetben célszerûnek. A lakhatást nyújtó szolgáltató ennek ellenére egy egész sor ösztönzõ hatású feltételt biztosíthat annak ér-



dekében, hogy a munkatársaknak a felhasználókkal szemben korábban kialakított, negatív beállítódásai az új tapasztalatok és belátások hatására fokozatosan megváltozzanak. Az értelmi fogyatékos emberekkel kapcsolatos negatív beállítódások gyakran közvetlenül kapcsolódnak a „helyes” pedagógiai módszerekrõl és eljárásokról vallott bejáratott, sajátosan merev elképzelésekhez. Újra és újra megfigyelhetõ, hogy a munkatársak csak akkor tartják képesnek és érdemesnek a felhasználókat a korábbinál szélesebb körû autonómia és önkontroll gyakorlására, ha ezt megelõzõen különösen jól alkalmazkodtak a meglévõ elõírásokhoz és szabályzatokhoz: ahhoz például, hogy helyet kapjon a lazábban kontrollált, már csak ambuláns segítségnyújtással kísért külsõ lakócsoportban, a felhasználónak elõbb „be kell bizonyítania”, hogy megbízhatóan betartja a házirend rendelkezéseit; a szabadon felhasználható zsebpénz összegének emelése érdekében a felhasználónak köteleznie kell magát arra, hogy pontosan elszámol minden kiadásával stb. A munkatársak gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy minden felelõs, a felhasználó személyi szabadságának növelését eredményezõ intézkedés, amit ugyanakkor nem kötnek eleve bizonyos feltételek teljesítéséhez, minden esetben fontos bizalmi tõkét is jelent az érintett személy számára. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak arra kellene ösztönözniük munkatársaikat, hogy bátran tegyék meg a felhasználókkal szembeni bizalmukat „igazoló” lépéseket, hiszen ezek a jelzések minden ember számára felbecsülhetetlen jelentõséggel bírnak, s nélkülük számos pozitív fejlemény elmaradásával kell számolnunk. Mivel az ember beállítódásai és értékítéletei a tevékenységekre vonatkoztatott tapasztalatokon keresztül módosulnak a leginkább, így a szakemberek felhasználókkal kapcsolatosan szerzett pozitív tapasztalatai a legjobb eszközök a bemerevedett nézõpontok megváltoztatásához. Mindezért a lakhatást nyújtó szolgáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy az alkalmazottai által végzett munka ne szûküljön be bizonyos rutintevékenységek ellátására, hanem a munkatársaknak mindig elegendõ terük legyen új tapasztalatokat szerezni, új feladatok kihívásaival szembesülni. Ily módon a szakemberek számára az is lehetõvé válik, hogy bizonyos rugalmasságra tegyenek szert szerepeiket, kapcsolataikat és tevékenységüket illetõen (pedagógiai kísérésben részesítsék a felhasználókat gondoskodás helyett; maradjanak a háttérben, ahelyett hogy mindenáron befolyást akarnának gyakorolni; bízzanak a felhasználókban és ne ellenõrizzék õket állandóan stb.). Szükséges tehát, hogy a munkatársak mindig meg-

felelõ distanciát teremtsenek meg a saját korábbi tapasztalataikkal szemben, s szubjektív beállítódásaikat — más nézetekkel és értékítéletekkel összehasonlítva — újra és újra kritikusan felülvizsgálják. Közismert tény, hogy a más személyekkel vagy csoportokkal szemben táplált elõítéletek és deficitorientált elképzelések annál könnyebben terjednek, minél kevesebb kellõképpen differenciált információ áll rendelkezésre ezekrõl a személyekrõl vagy csoportokról. Ebbõl pedig az következik, hogy azok a munkatársak, akik — intenzív munka eredményeképpen — alaposan ismerik az általuk kísért felhasználók szükségleteit, érdekeit, érdeklõdési körét, életútját és jelenlegi élethelyzetét, s ily módon megértik az átélt tapasztalatok szubjektív jelentõségét, alapvetõen sokkal kevésbé lesznek kitéve annak, hogy a felhasználók bizonyos viselkedésformáit elhamarkodottan és igazságtalanul az értelmi fogyatékosság számlájára írják, hanem ehelyett a mindenkori biográfiai és szociális kontextusban fogják e megnyilvánulások értelmét keresni. Az ember beállítódásai és értékítéletei tehát semmi esetre sem állandóak, megváltoztathatatlanok. Jórészt tanult elemekbõl tevõdnek össze, azaz — az új tapasztalatszerzési lehetõségektõl, illetve a saját értékítéletek megkérdõjelezésére való hajlandóság mértékétõl függõen — alapvetõen dinamikusnak és módosíthatónak kell tartanunk õket.

A mások segítségére való rászorultság mint az emberi lét alapfeltétele Mindenkinek, aki csak értelmi fogyatékos (pontosabban: értelmileg akadályozott) emberekkel akar foglalkozni, intenzíven szembesülnie kell a kérdéssel, vajon melyek azok a konkrét helyzetek, amelyekben õ maga is akadályoztatva érzi magát, melyekben érzékelik õt mások valami által akadályoztatva, illetve melyekben akadályozzák õt mások valaminek az elérésében. Példának okáért, idõsebb munkavállalók gyakran elégtelennek tartják, akadályoztatva érzik magukat, amikor konkurenciahelyzetbe kerülnek fiatalabb kollégáikkal, vagy amikor lépést kellene tartaniuk szakterületük technikai-technológiai fejlõdésével ahhoz, hogy munkahelyüket biztosnak tudhassák. Nyilván mindenki ismeri azt az idõnként jelentkezõ érzést, hogy nem képes a saját és mások elvárásainak megfelelni, hogy nem képes bizonyos prob-


343


lémákon úrrá lenni, hogy nem tud úgy megoldani valamit, mint mások. Ezt az érzést szinte mindig félelem, elbizonytalanodás és idegenség-érzet kíséri. E tapasztalatokból tudhatjuk, hogy az ilyen helyzetekben olykor feltétlenül segítséget igényelnénk, míg máskor ugyanezt a segítséget feleslegesnek tartjuk, hovatovább akár elviselhetetlennek is érezzük, mert azt hisszük, hogy ezáltal mások gyámkodni akarnak felettünk. Ugyanígy, amikor mások segítségére szorulunk, általában egyáltalán nem mindegy, hogy ki az, aki támogat bennünket. Alapvetõen minden embernek megvannak a maga hiányosságai, s ennek alapján senki sem lehet képes másoktól tökéletesen függetlenül, teljesen autonóm módon élni. Életünknek szinte minden helyzetében többé-kevésbé mások segítségére vagyunk utalva. E „ráutaltság” emberi alapfeltételében egy igen fontos különbségtétel nyilatkozik meg: bizonyos helyzetekben minden ember mások segítségére szorul, más helyzetekben pedig nem — teljesen függetlenül attól, hogy valamilyen fogyatékossággal él-e avagy sem. Ez a szemléletmód máshová helyezi a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban dolgozó munkatársak feladatkörének súlypontját: ahelyett, hogy — a „hiányzó képességek” ürügyén — minden élethelyzetben ellátnák és fejleszteni igyekeznének a felhasználókat, mindenekelõtt arra kell törekedniük, hogy saját gyengeségeik és segítségre szorultságuk ismeretébõl kiindulva elfogadják az értelmi fogyatékos emberek gyengeségeit és segítségre szorultságát is, anélkül mindenesetre, hogy eleve elvitatnák tõlük a saját döntéseikért és cselekvéseikért vállalt felelõsség lehetõségét. DÖRNERre utalva (1991, 57) a következõkben határozhatjuk meg a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak leglényegesebb feladatát: kísérjék felhasználóikat életük egy bizonyos szakaszán keresztül, s ennek során — a „Hozzásegítelek, hogy segíthess magadon” alapelvének megfelelõen — adjanak meg nekik minden lehetséges támogatást; velük közösen („közösen végzett tevékenységeken” keresztül) valósítsák meg tárgyi és szociális környezetük szubjektív jelentõséggel bíró kialakítását, adott esetben velük közösen dolgozzák fel egyéni biográfiájukat, s legyenek segítségükre abban, hogy megfelelõ választási, döntési és kritikai képességekre tehessenek szert. A munkatársak (nem anyagi természetû) „jutalma” ekkor rendszerint az lesz, hogy ezáltal különösen intenzív szociális tapasztalatokra tehetnek szert, melyeken keresztül a korábbinál pontosabb önismeretre tesznek szert, s jelentõs mértékben fejleszthetik saját személyiségüket.

344

Áttekintés a munkaterület tárgyköreirõl Minden, a felhasználók körében végzett munka bizonyos standardjainak megállapítását célzó kísérlet viszszautal azokra a képesítésekre, melyeket a munkatársak magukkal hoznak és amelyek felhatalmazzák õket e tevékenység végzésére, illetve azokra a kvalifikációkra, melyeket meg kellene szerezniük ehhez. Elengedhetetlen tehát, hogy megnevezzük azokat a formális (a képzettségre vonatkozó) és informális (személyiségjegyekben megnyilvánuló) tényezõket, melyeket szükségképpen elvárunk a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál dolgozó munkatársaktól, továbbá leírjuk azokat az eljárásokat, melyek alkalmasak lehetnek a jelöltek kiválasztására és az új munkatársaknak a munkába történõ bevezetésébe (ld. „A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása” elnevezésû tárgykört, a 346. oldaltól kezdõdõen). Szinte minden esetben közvetlenül befolyásolja a lakhatást nyújtó szolgáltatások szakemberei által végzett munka minõségét és a felhasználókhoz fûzõdõ viszonyát az, hogy mennyiben képesek egyazon team tagjaiként, vagyis egyéni funkcióikat és a fennálló szervezeti hierarchiát meghaladva együttmûködni, illetve hogy feletteseik hogyan vezetik és milyen eszközökkel irányítják õket. Ebbõl kifolyólag rövid áttekintést adunk a munkatársak hatékony együttmûködését biztosító vezetési technikák mögöttes alapelveirõl és elõfeltételeirõl (ld. a „Vezetés és kooperáció” elnevezésû tárgykört, a 355. oldaltól kezdõdõen). Nyilván nem kell bõvebben kifejtenünk, hogy hosszú távon csak azok a munkatársak fogják megfelelõen képviselni a lakhatást nyújtó szolgáltatások igénybevevõinek érdekeit, akik kellõképpen motiváltak erre a feladatra, s meg vannak elégedve a munkafeltételeikkel. A következõ tárgykörben így hát azokat az objektív és individuális elõfeltételeket fogjuk tárgyalni, melyek teljesülése feltételenül szükséges ahhoz, hogy a munkatársak a lehetõ legerõsebb motivációval és a lehetõ legnagyobb megelégedettséggel végezhessék munkájukat (ld. „A munkával való megelégedettség” elnevezésû tárgykört, a 366. oldaltól kezdõdõen). Minden szakembernek, aki fõállásban dolgozik valamelyik lakhatást nyújtó szolgáltatásnál, kettõs megbízatása van: egyfelõl megfelelõ kísérésben, támogatásban és fejlesztésben kell részesíteniük a felhasználókat, felismerve és képviselve azok egyéni érdekeit. Másfelõl viszont egy olyan intézmény alkalmazottaiként kell tevékenykedniük, amelynek különféle csoportok (felhasználók, hozzátartozók, munka-



társak, szomszédok, fenntartók) érdekeit egyszerre szem elõtt kell tartania, s így olyan elvárásokat is támaszthat dolgozói felé, melyek csak igen nehezen egyeztethetõk össze a felhasználók érdekeivel. Ráadásul, a támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársaknak — mint bármely más foglalkozás képviselõinek — is megvannak a saját jól felfogott érdekeik, melyek alkalmasint ellentétesek lehetnek a felhasználók igényeivel. Így például a szakmai karrier és továbbfejlõdés iránti igény gyakorta teszi megkerülhetetlenné a munkahelyváltást, ami

egyes esetekben ellentmond a felhasználók azon szükségletének, hogy fontos referenciaszemélyeik hosszú távon is mellettük maradjanak. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai nemritkán végzetesen lebecsülik a személyi folytonosság jelentõségét. Mi ellenben központi jelentõségû elõfeltételnek tartjuk a szükségletorientált szakmai tevékenység bármely formája számára (ld. a „Személyi folytonosság” elnevezésû tárgykört, a 374. oldaltól kezdõdõen).

Irodalom CLOERKES, G.: Einstellung und Verhalten gegenüber Behinderten. Berlin 1985. DÖRNER, K.: Wie gehe ich mit Bewohnern um? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991, 32–58. DÖRNER, K.; PLOG, U.: Irren ist menschlich: Lehrbuch der Psychiatrie/Psychotherapie. Bonn 1990. KNEBEL, H.: Taschenbuch für Bewerberauslese. Heidelberg 1992. KUNZE, H.: Psychiatrische Übergangseinrichtungen und Heime — Psychisch Kranke und Behinderte im Abseits der Psychiatrie-Reform. Stuttgart 1981.

NOUVERTNÉ, K.: Die Helfer: Was müssen Mitarbeiter mitbringen und welche Hilfen brauchen sie? In: Wienberg, G. (Hrsg.): Bevor es zu spät ist … Bonn 1993, 80–96. ROSSRUCKER, K.: Arbeitszufriedenheit und ihre Folgen in helfenden Berufen. Frankfurt a. M. 1990. SIEKER, H.: Der schwierige Mensch im Heim — oder was an uns macht den Menschen so schwierig? In: Dörner, K. (Hrsg.): Aufbruch der Heime. Gütersloh 1991, 81–98. SJÖLUND, A.: Gruppenpsychologische Übungen. Weinheim, Basel 1982. TÜLLMANN, M.: Die „Verhaltensauffälligen” sprengen das System. In: Dörner, K. (Hrsg.): Aus leeren Kassen Kapital schlagen. Gütersloh 1994, 115–136.


345

A munkatársak vezetése • Képesítés/kiválasztás/betanítás

6.6.1. tárgykör:

A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása Mind a mai napig számos szociálpolitikus, de a lakhatást nyújtó szolgáltatások számos munkatársa vagy fenntartóik sok képviselõje is azon a véleményen van, hogy bõven elegendõ az értelmi fogyatékosok támogatással kísért lakóformáiban dolgozó szakemberek számára, ha „jó szívük van”, s ha általában megfelelõ „szociális érzékenységgel” bírnak. Ezek a tényezõk persze szükséges, de nem elégséges feltételei ennek a munkának. A LEWO eszközkészletének kifejlesztésénél abból indultunk ki, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban végzett munka minden ott dolgozótól speciális, széles körû és magas szintû képesítéseket igényel. A szociális rehabilitáció nem válhat a képesítetlen, félmûvelt, „gyorstalpaló” kurzusokon betanított munkatársak gyûjtõhelyévé, akik szociális lesüllyedésként értékelik itt végzett tevékenységüket. Ha a lakhatást nyújtó szolgáltatók hosszú távon akarják biztosítani és továbbfejleszteni szolgáltatási kínálatuk minõségét, akkor különösen nagy hangsúlyt kell fektetniük alkalmazottaik kiválasztására és betanítására. A szociális szféra segítõ szakmáinak alacsony társadalmi státusa, valamint a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban végzett munka kevésbé vonzó keretfeltételei (elõnytelen munkaidõ-beosztás, viszonylag alacsony bérek stb.) jelentõs mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a valamilyen támogatással kísért lakóformában dolgozó munkatársak általános képzettségi szintje csak igen lassú ütemben emelkedik. A Bundesvereinigung Lebenshilfe (1992, 22-tõl) kikérdezéses vizsgálata szerint az 1991-es évben az intézmények majd háromnegyedének okozott problémát, hogy meghirdetett státusait kellõképpen kvalifikált munkaerõkkel töltse be. Több mint 40%-uk kényszerült arra, hogy képesítetlen kisegítõket foglalkoztasson a megfelelõ szakképesítéssel rendelkezõ szakemberek számára kiírt helyeken (s a volt keletnémet tartományokban ez az arány még a kétharmadot is meghaladta!). A felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások finanszírozását a jövõben nemcsak a szociális szektor fenntartói, hanem — részben legalábbis — a különféle egészségbiztosítási magánpénztárak is végzik majd. Ma még teljességgel beláthatatlan, hogy ez az új szabályozás milyen következményekkel jár majd a támogatással kísért

346

lakóformákban szolgálatot teljesítõ munkatársakra. Félõ azonban, hogy hosszú távon inkább rontani fogja a megfelelõ pedagógiai képesítéssel rendelkezõ szakemberek foglalkoztatási esélyeit.

A szakemberek formális képesítései Amikor szakmai okokból amellett törünk lándzsát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások fõállású munkatársai egyértelmûen a szociális rehabilitáció, ne pedig az egészségügy területén szerezzék meg szakképesítéseiket, akkor ezzel természetesen nem vitatjuk el az egészségügyi végzettségû nõvérektõl és szakápolóktól a jogot, hogy értelmi fogyatékosok támogatással kísért lakóformáiban dolgozzanak. Alkalmazásukra különösen azokban az intézményekben lehet szükség, melyekben — például mert elsõsorban idõskorú felhasználókat látnak el — elõtérbe kerülnek az ápolással összefüggõ feladatok. A leendõ munkatársak alkalmasságának megállapításakor a formális szakképesítés csak az egyik a számos figyelembe veendõ tényezõ közül. Mégis: az értelmi fogyatékosság nem betegség, s az értelmi fogyatékos emberek alapvetõen nem szorulnak intenzívebb ápolásra, mint a nem-fogyatékosok. Az ápolószemélyzet tehát azzal az alapvetõ nehézséggel találja magát szemben, hogy a szociális rehabilitáció kontextusában voltaképpen kicsi az igény az egészségügyi tudásra. Így aztán sok nõvér és szakápoló kénytelen szembesülni a kérdéssel, mit is kezdjen tulajdonképpen azokkal a szakmai kompetenciákkal, melyekre egészségügyi képzése során tett szert. A hosszú idõn át egyeduralkodó orvosi paradigma, melynek következtében a fogyatékosságot betegségnek tartották, évtizedeken keresztül eltorzította az értelmi fogyatékosokról alkotott képet, s kétségbe vonta tanulási és fejlõdési képességeiket. Egyértelmû visszalépés lenne tehát, ha a fogyatékosságügyön belül újra a medicinális orientáció kerekedne felül. Az egészségügyi, illetve a pedagógiai képzések ugyanakkor nem csupán tartalmukban, a tananyag súlypontjait tekintve különböznek egymástól, hanem



komoly eltéréseket mutatnak a gyakorlati tevékenységet vezérlõ normák szintjén is. Emiatt is feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások valamennyi munkatársa vagy eleve pedagógiai szakképesítéssel rendelkezzen, vagy egy ezzel egyenrangú posztgraduális képzés keretében készüljön fel az e területen végzendõ munkára. Formálisan legalább nevelõi képesítést* kell megkövetelnünk, amit azonban az érintetteknek ki kell egészíteniük a fogyatékosságügy területén szervezett speciális tematikájú továbbképzések elvégzésével is.

A munkatársak személyi elõfeltételei A lakhatást nyújtó szolgáltatások felhasználói igen különbözõ szerepelvárásokat támasztanak az ott dolgozó munkatársakkal szemben, azt kívánva meg például, hogy a szakemberek töltsék be számukra a barát vagy a barátnõ, az apa vagy az anya(pótlék), a partner, a jó cimbora stb. szerepét. Az adott munkatárs életkora persze határt szab a lehetséges szerepek skálájának. Így — például — egy fiatal munkatárs nemigen lesz abban a helyzetben, hogy eljátssza az „atyai jóbarát” szerepét, míg idõsebb kollégájától nyilvánvalóan nem várható el, hogy a fiatalabb felhasználók „haverja” legyen. Számos lakhatást nyújtó szolgáltatás személyi szituációját jellemzi, hogy a munkatársi közösség túlnyomó része fiatal (többnyire nõ) kolléga, akiknek nemritkán náluknál akár több mint kétszer olyan idõs felhasználókat kell ellátniuk. Annak érdekében, hogy az egyazon teamben dolgozó munkatársak legalább megközelítõleg megfelelhessenek a felhasználók szerepelvárásainak, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak gondot kell fordítania arra, hogy a team életkor és nemek szerinti összetétele a lehetõ legjobban illeszkedjen a lakócsoport összetételéhez, még akkor is, ha — üzemgazdasági okokból — a fiatalabb munkaerõk alkalmazása „kifizetõdõbbnek” tûnik. A túl fiatal munkatársaknak sokszor gondot okoz, ha egy idõsebb felhasználó számára élete egy olyan szakaszában kellene megfelelõ kísérést biztosítaniuk, melynek speciális, az adott korra jellemzõ körülményei természetszerûleg teljesen ismeretlenek számukra. Fordított esetben általában kevésbé problémás, ha idõsebb munkatársaknak kell náluknál fiatalabb felhasználókat támogatni.

Hogy kompetens kísérésben és támogatásban részesíthessenek embereket, akik életük során számtalanszor voltak kitéve a diszkriminációnak és a leértékelésnek, a munkatársaknak a lehetõ legkiegyensúlyozottabb és legstabilabb személyiséggel kell rendelkezniük, s mind önmagukkal, mind másokkal „tisztában kell lenniük”. Minden pályázónak, aki munkát szeretne vállalni valamely lakhatást nyújtó szolgáltatásnál, lehetõleg olyan szakmai önéletrajzot kell tudni mellékelnie, melynek soraiból megbízhatóság és stabilitás sugárzik. Elõnyként kell tehát értékelni, ha a jelölt már szakmai pályafutása elõtt vagy azon kívül személyes tapasztalatokra tett szert fogyatékos, vagy más stigmatizációtól fenyegetett csoportba tartozó emberekkel — minden esetben feltételezve, hogy a leendõ munkatárs képes megfelelõen reflektálni is ezekre a tapasztalatokra.

A kiválasztás szempontjai Számos lakhatást nyújtó szolgáltató gyakorlatától eltérõ módon, az alkalmas munkatársak keresését érdemes sokkal korábban elkezdeni annál az idõpontnál, amikor egy — mondjuk felmondás miatt — felszabadult státust sürgõsen be kell tölteni valakivel. Az ilyenkor sürgetõ idõkényszer hatására, illetõleg a szabad állások megfelelõ képesítésû személyekkel történõ betöltésének általános nehézségei miatt (vö. SEIFERT 1993, 110; Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992, 18-tól) ezekben az esetekben gyakran születnek ugyanis olyan döntések, melyek meghozatala elõtt az illetékesek nem vizsgálták meg kellõ alapossággal, vajon a pályázó és az ellátandó munkakör valóban illenek-e egymáshoz. Mindez pedig megelõzhetõ lenne akkor, ha — amint az a gazdaság területén régen bevett gyakorlatnak számít — a megfelelõ szakember-utánpótlás biztosítása érdekében a szolgáltatók hosszú távú együttmûködést alakítanának ki az adott régió képzõintézményeivel. Egy szabad vagy szabaddá vált státus betöltésénél a szolgáltatónak vissza kell nyúlnia az adott álláshoz tartozó követelményprofilhoz vagy munkaköri leíráshoz. Amennyiben nincs még ilyen, a lehetõ leghamarabb ki kell dolgozni (optimális esetben nem a vezetésnek egyedül, hanem az érintett lakócsoportban szolgálatot teljesítõ munkatársakkal közösen). Míg a gazdasági szféra szabad munkaerõpiacán minden további nélkül lehetséges, hogy a munkaadó egy egész sor mérõeljárás alkalmazásán keresztül válassza ki a pályázók közül a neki leginkább meg-

* Post-secondary szintû, tehát érettségire épülõ, de nem diplomához kötött felsõfokú pedagógiai szakképesítés a német nyelvterület országaiban, körülbelül a hazánkban mindinkább terjedõ (gyógy)pedagógiai asszisztensi végzettségnek felel meg, a szerk.


347


felelõ személyt, addig a szociális szolgáltatók ezirányú tevékenységüket rendszerint a pályázati dokumentumok áttanulmányozására, bemutatkozó beszélgetések lebonyolítására és — a legtöbb esetben — egy-egy „próbanap” beiktatására korlátozzák azon jelöltek esetében, akik a fentiek alapján nem estek ki az elsõ rostán. Mivel az írásos dokumentumok (a végzettséget igazoló bizonyítványok, oklevelek, kérdõívek és személyi adatlapok stb.) által nyerhetõ információk igen korlátozottak, s az ember valódi képességeirõl, személyes céljairól, elvárásairól és motivációiról a legtöbb minden csak a személyes beszélgetéseken keresztül derülhet ki, ezért a lakhatást nyújtó szolgáltatónak bemutatkozó beszélgetésre kell behívnia minden, a kérdéses állás tekintetében komolyan szóba jöhetõ jelöltet. Ugyanakkor, a lehetõ legvalóságosabb képet kell a pályázó számára rajzolnia jövõbeni feladatairól, illetve a szóban forgó munkakör ellátásának strukturális keretfeltételeirõl. A következõkben néhány szempontot sorolunk fel a bemutatkozó beszélgetés lebonyolításával kapcsolatban: • A beszélgetés lefolytatását megfelelõen struktúrálni kell (ideértve az alapos elõkészítést és az utólagos feldolgozást is), s kizárólag azon szempontok megtárgyalására kell korlátozni, melyek a pályázó megítéléséhez lényegesek lehetnek. • A lehetõ legobjektívebb összehasonlítás érdekében — különösen nagyszámú pályázó esetén — érdemes a beszélgetések tartalmát, egységes séma szerint, írásban is rögzíteni. Minden esetben olyan légkört kell teremteni, ami lehetõvé teszi a zavartalan, nyugodt beszélgetést. • Magától értetõdõnek kell lennie a jelöltre koncentráló, barátságos, nyitott, elfogadó, odafigyelõ hozzáállásnak és az ennek megfelelõ beszédstílusnak. • Amennyiben a meghirdetett munkakör egy meghatározott lakócsoportban végzett munkára vonatkozik, hasznos lehet, ha a lakhatást nyújtó szolgáltató felelõs pedagógiai vezetõje és humánpolitikai felelõse mellett az adott munkatársi team képviselõi is részt vesznek a bemutatkozó beszélgetéseken. • A személyes bemutatkozás keretében a pályázónak minden esetben lehetõséget kell kapnia arra, hogy találkozzék az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználóival is. A gazdaságban e célból használatos különféle pszichológiai tesztek (teljesítmény-, intelligencia-, személyiségvizsgálatok stb.) kevéssé tûnnek alkalmasnak számunkra a szociális szolgáltatások megfelelõ mun-

348

katársainak kiválasztására, így nem is javasolhatjuk az alkalmazásukat. Ugyanígy igen kritikusan kell viszonyulnunk az úgynevezett „tudáspróbákhoz” is. Másfelõl viszont, a megfelelõ képesítéssel rendelkezõ pályázóknál igen hasznos lehet például, ha a szolgáltató képviselõje a megpályázott státus betöltéséhez szükséges szakmai követelmények ismertetése kapcsán informálódik arról, mennyire ismeri a jelölt azokat a szakspecifikus elméleteket és koncepciókat, melyek leendõ feladata elvégzéséhez fontosak lehetnek. Minél inkább különféle anyagi vagy interperszonális problémák állnak egy adott rehabilitációs tevékenység elõterében, annál inkább van szükség ezek megoldásához a megfelelõ szakmai tudásra (a szociális munka klasszikus konzultánsi feladatkörét vagy bizonyos igazgatástechnikai tartalmú tevékenységeket említhetnénk példaként). Minél inkább vonatkozik azonban a szakember feladatköre — amint az a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál végzett munkára jellemzõ — hosszú távú, a felhasználókkal közösen végzett tevékenységekre és a mindennapok gyakorlatában biztosított kísérésre, annál nagyobb súllyal esnek a latba a szakismeret és a szakmai képességek mellett az olyan személyiségbeli minõségek (úgynevezett informális kvalitások) is, mint a beállítódások, az értékítéletek, a szociális kompetenciák vagy a személyes érdeklõdési kör. Ahhoz, hogy a munkatársak alkalmasságát az általuk végzendõ feladatra a lehetõ legmegbízhatóbban ítélhessék meg, a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak általános gyakorlattá kell tenniük, hogy a pályázók úgynevezett „próbanapokat” töltsenek el leendõ munkahelyükön. Vizsgálatok igazolják (HUTH, id. KNEBEL 1992, 116), hogy a bizonyítványok áttanulmányozásával a személyiségjegyek 4%-át, míg a különféle tesztekkel 37%-ukat, hosszú távon végzett megfigyelésekkel pedig 98%-ukat lehet feltárni. Hasznos lehet tehát, ha a kiválasztási folyamat utolsó körébe bekerült jelöltek nem csak egy, hanem több próbanapot is teljesítenek az adott lakócsoportban. Egyfelõl ugyanis, a támogatással kísért lakóformákban adódó feladatok teljes spektruma nemigen fér bele egyetlen munkanapba, másfelõl azonban, ezeknek a próbanapoknak mindig egyfajta „vizsga-jellegük” is van, az ebbõl adódó mesterkéltségükbõl pedig csak bizonyos idõ elteltével veszíthetnek valamelyest. Egy alapos megbeszélés keretében minden próbanap végeztével kötelezõen értékelni kell a jelölt munkáját, melyen — a pályázón kívül, természetesen — a szolgáltatás illetékes vezetõjének és az adott lakócsoport munkatársainak is részt kell venniük.



Miután a jelölt egy vagy több próbanapot töltött el a lakócsoportnál, s kialakultak benne az elsõ benyomások leendõ munkájával kapcsolatosan, amenynyiben megoldható biztosítani kell számára a lehetõséget arra, hogy részt vegyen a munkatársi team következõ rendes értekezletén, s tapasztalatait megoszsza annak tagjaival. Ily módon — legalább közvetve — minden leendõ kolléga kiveheti a részét az új munkatárs kiválasztásának feladatából. Továbbmenve, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak azon kell lennie, hogy a lehetõ leginkább bevonja a folyamatba az érintett felhasználókat is. Ezt a követelményt formálisan is rögzíteni kell, például egy olyan elõírás formájában, ami a próbanapok értékelésénél kötelezõvé teszi a felhasználók — a lakócsoport gyûlésén vagy az otthontanács értekezletén kialakított — közös szavazatának figyelembevételét is. A kiválasztási folyamat lezárultával alapos (szisztematikus) elemzéssel, az összes eredmény és benyomás értelmezése után kell a döntést meghozni (módszertani lehetõségek: a jelöltek kvalitásprofiljainak elkészítése és összehasonlítása, preferenciasorrend felállítása stb.). Le kell szögeznünk ezzel kapcsolatban, hogy a személyi döntések sosem kizárólag racionális kritériumok mentén alakulnak ki, hanem létrejöttükre mindig döntõ befolyást gyakorolnak a különféle emocionális tényezõk (rokonszenv–ellenszenv) is.

•

•

•

•

Próbaidõs munkatársak Jelenleg olyan idõket élünk, amikor a pedagógiai végzettségû szakemberek Németország-szerte igen nehezen találnak megfelelõ munkahelyet maguknak. Arra gondolhatnánk tehát, hogy a próbaidõs felvétel intézményét kihasználva a különféle szociális szolgáltatók igen intenzíven válogatnak az elõállt túlkínálatból. Becsléseink szerint azonban ma még igen sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál hiányoznak azok a megbízható irányelvek, melyek segítségével a szolgáltató megállapíthatná egy-egy pályázó alkalmasságát a kiírt munkakörre. Az alábbiakban mindezért felsorolunk néhány lehetséges idevágó kritériumot (vö. KNEBEL 1992, 13-tól): • a felhasználókról alkotott fejlõdésorientált kép. A leendõ munkatársaknak be kell bizonyítaniuk, hogy szakmai tevékenységük hátterében a felhasználókról kialakított fejlõdésorientált felfogás áll. Képesítésüktõl függetlenül alkalmatlanok erre a munkára azok a pályázók, akik már a betanulási idõszakban is arról tesznek tanúbizonyságot,

•

•

hogy deficitorientált képpel rendelkeznek az értelmi fogyatékos emberekrõl (ld. „A munkatársak vezetése” elnevezésû munkaterület bevezetõ részét, a 341. oldaltól kezdõdõen); személyes beállítódások. A leendõ munkatársaknak meg kell gyõzniük az illetékeseket arról, hogy képesek reflektálni a felhasználókkal kapcsolatos személyes beállítódásaikra (motivációk, célitûzések, érzések), s készek ezeket másokkal is megvitatni; a „Hozzásegítelek, hogy segíthess magadon” alapelve. A leendõ munkatársaknak nyilvánvalóvá kell tenniük, hogy sem a túlzott ellenõrzésre, sem a túlgondozásra nem hajlamosak, s ehelyett mindenekelõtt a „Hozzásegítelek, hogy segíthess magadon” elvének megfelelõen értelmezik saját szerepüket (ld. a „Pártfogók és önsegítõ csoportok” elnevezésû tárgykört, a 273. oldaltól kezdõdõen); a tanulási folyamatok személyközti kapcsolatokba való beágyazottsága. A leendõ munkatársaknak egyértelmûvé kell tenniük, hogy tisztában vannak a ténnyel, miszerint a különféle tanulási folyamatok (modelltanulás, utánzás alapján történõ tanulás) igen erõsen kötõdnek az interperszonális kapcsolatokhoz, ennek megfelelõen szervezik a felhasználókkal való együttélésüket és -munkálkodásukat, s képesek példakép-funkciójuk produktív és kritikus betöltésére; a mindennapok világa mint a személyes tanulás és tapasztalás terepe. A leendõ munkatársaknak be kell bizonyítaniuk, hogy hogy képesek kijelölt feladatkörük önálló ellátására, s ezáltal annak lehetõvé tételére, hogy a mindennapok világa a személyes tanulás és tapasztalás terepeként nyíljon meg a felhasználók elõtt; a másoktól is elvárt viselkedési normák betartása. A lendõ munkatársaknak ki kell zárniuk minden kétséget afelõl, hogy a felhasználókkal negvalósított kapcsolataikban maguk is betartják azokat a viselkedési normákat (tisztelet, partneri viszony stb.), melyeket joggal várnak el másoktól (szomszédaiktól, nyilvános személyektõl stb.); aktív részvétel a helyi közösség (település) életében. A leendõ munkatársaknak késznek kell mutatkozniuk arra, hogy minden lehetõséget kihasználjanak a helyi közösség életébe aktívan bekapcsolódni, s ezáltal megfelelõ strukturális és szociális lehetõséget tárjanak fel a felhasználók számára szociális hálóik erõsítéséhez.

Különösen fontosnak tûnik számunkra, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás tudatosan igyekezzen megismerni a felhasználóknak a próbaidõs munkatársakról alkotott véleményét, s azt megfelelõ for-


349


mában vegye tekintetbe az állás végleges betöltésére vonatkozó döntésének meghozatalánál.

Az új munkatársak betanítása Igen sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál egyáltalán nem szokás az új munkatársak betanítása (vö. SCHILLER 1994, 98). Az új kollégák többnyire már akkor boldogok lehetnek, ha szolgálati idejük megkezdésekor alkalmuk nyílik arra, hogy néhány napot tapasztaltabb kollégáik mellett „hospitálva” tölthessenek el, s ily módon legalább néhány munkafolyamatba beavatást nyerjenek. Felmerülõ kérdéseik megválaszolására azonban általában már nem marad idõ, hovatovább sok helyen „felesleges luxusnak” tartják azokat a rendszeres, nagyobb lélegzetû beszélgetéseket, amelyek teret nyithatnának az elsõ napokon és hetekben szerzett tapasztalatok feldolgozásának. A hiányos vagy hiányzó betanítási-betanulási fázis következõ, negatív következményeit ugyanakkor szinte minden, a szociális rehabilitáció területén dolgozó szakember kénytelen a maga bõrén megtapasztalni: • aggasztó bizonytalanság a feladatkörrel kapcsolatos elvárások, tennivalók és célok vonatkozásában; • a saját szakmai szerep elégtelen tisztázása; • a hiányzó információk és ismeretek számlájára írható, komoly túlterheltség; • annak az érzésnek az elhatalmasodása, miszerint a lakhatást nyújtó szolgáltatót teljesen hidegen hagyja az általa foglalkoztatottak személyi elõmenetele. Az új munkatársak a kezdeti idõszakban általában képesek arra, hogy túlterheltségüket és bizonytalanságukat különösen magas fokú motiváltsággal ellensúlyozzák. Néhány hónap elteltével azonban, amikor a kezdeti lendület alábbhagy, többnyire komoly elégedetlenség és frusztráció jelentkezik náluk. A létszámkorlátozások és a fenyegetõ takarékossági intézkedések nyomása alatt érthetõ ugyan, ha a szolgáltatók azt szeretnék, hogy új alkalmazottaik minél elõbb „teljes értékû” munkaerõként vessék bele magukat a feladatok leküzdésébe. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a szociális szolgáltatásoknál dolgozó szakemberek nem kis hányada számára túlnyomórészt az elsõ hetek tapasztalatai döntenek arról, hogy jól fogják-e érezni ma-

350

gukat az új munkakörnyezetben, s így hosszú távon is „megmaradnak-e” munkaadójuk számára. Amennyiben tehát a lakhatást nyújtó szolgáltató megfelelõen szervezett és individualizált betanulási periódust biztosít új munkatársainak, ezáltal komoly alapot teremt tevékenysége minõségének biztosításához is, hiszen szavatolhatja a személyi folytonosságot, a munkatársak munkával való megelégedettségét és célorientáltságát, a munkatársi teameken belüli gyümölcsözõ együttmûködést, s végül, de nem utolsósorban a jó munkahelyi légkört is. Az új munkatársak belépésekor gyakorta kihasználatlanul marad az az óriási tartalék, amit az új kollégák munkába állása rejt magában: az a képességük nevezetesen, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatásban zajló folyamatokat az elsõ hetekben még a kívülálló szemével érzékelik. Pedig kreatív elemként fel lehetne és kellene használni ezt a sajátos perspektívát, amit a „törzsgárdához tartozó” munkatársak idõvel természetes módon elvesztettek. Ehelyett igen sok szolgáltatásnál úgy fogják fel a betanulási idõszakot, mintha csak az „újak” minél gyorsabb és bármiféle kritikai momentumot nélkülözõ alkalmazkodására menne ki a játék, mellyel mintegy hozzáidomulnak a lakhatást nyújtó szolgáltatás bevett folyamataihoz és rutintevékenységeihez. Az új munkatársak mindazonáltal sokkal nagyobb értéket hordozhatnának a team közös munkájának továbbfejlesztése szempontjából, ha lehetõséget kapnának arra, hogy a munkába állásuk utáni elsõ hetekben inkább csak megfigyeljék a csoport életének történéseit, kérdéseket tegyenek fel ezekkel kapcsolatban, intenzív eszemecseréket folytassanak kollégáikkal és a felhasználókkal, s ne csak elsajátítsák a különféle rutintevékenységeket és ne csak beszerezzék a hozzáférhetõ információkat, hanem — a megfelelõ kíváncsisággal — kérdezzenek rá ezek mögöttes tartalmaira, tárják fel az összefüggéseket stb. Mindez természetesen elõfeltételezi, hogy a szolgáltatásnak az új munkatársak betanítási periódusára vonatkozó, közös megegyezéssel kialakított koncepciója kifejezetten szavatolja az ehhez szükséges „szabadságot”. A betanulás idõszakában igen fontos, hogy az „újdonsült” munkatársak állandó partnerekkel rendelkezzenek, akiket akármikor megszólíthatnak, s akikkel — egyfelõl — folyamatosan megbeszélhetik a mindennapos feladataik végzése közben elõálló nehézségeket, illetve akikkel — másfelõl — rendszeresen leülhetnek egy-egy megbeszélt idõpontban a felmerült kérdések alaposabb megtárgyalására. A támogatással kísért lakóformák kontextusában a megfigyelés és az utánzás ugyanis önmagában még nem



elegendõ a szükséges cselekvési kompetenciák megszerzéséhez. A tárgyalt idõszakot tehát nem valamiféle „inaskodás” modellje szerint kell megszervezni, hanem elegendõ teret kell hagyni az új munkatársak reflexiói, a kételyek feldolgozása és a különféle ötletek és ösztönzések megbeszélése számára is. Alapvetõen alkalmatlanok az új kollégák betanítására azok a munkatársak, akik a saját tevékenységükkel szemben sem képesek kellõen kritikus distanciát teremteni. A folyamat potenciális résztvevõinek kell tekinteni egyébiránt az adott lakócsoport felhasználóit is. Õk ugyanis természetszerûen jobban ismerik az intézmény szolgálati struktúráit és mindennapos folyamatait, mint az újonnan érkezett szakemberek. Rutinos munkatársak által biztosított, megfelelõ támogatás esetén, felelõsségteljes és értékes szerepet betöltve, tudásukkal és tapasztalataikkal jelentõsen hozzájárulhatnak a betanulási folyamat sikeréhez.

A gyakornoki státusok létrehozásának és a civil szolgálatot teljesítõ katonák foglalkoztatásának lehetõségei esélyt kínálnak a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak arra, hogy hosszú távon biztosíthassák a megfelelõ szakember-utánpótlást: ha nem csupán „olcsó munkaerõt”, hanem potenciális utánpótlást látnak a fiatal kollégákban, megfelelõen betanítják õket és mindent megtesznek annak érdekében, hogy — persze ha alkalmasnak találják õket erre — konkrét szakmai perspektívákat nyissanak meg elõttük. Ily módon fõleg a nagyobb lakhatást nyújtó szolgáltatások, illetve lakásszövetségi rendszerek képessé válhatnak arra, hogy saját igényeik szerint, részben maguk neveljék ki jövõbeli munkatársaikat. Ehhez viszont professzionális humánerõforrás-politikájuk szerves részévé kell tenniük az adott régió kiválasztott képzõintézményeivel (pedagógiaiasszisztens-képzõ szakiskolák, szociálismunkás- és szociálpedagógus-képzõ fõiskolák stb.) megvalósított intenzív együttmûködést is.

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte (Hrsg.): Drohender Betreuungsnotstand in der Behindertenhilfe. Marburg 1992. KNEBEL, H.: Taschenbuch für Bewerberauslese. Heidelberg 1992. SCHILLER, B.: Normalisierung der Mitarbeiterführung. In: Fischer, U.; Hahn, M. Th.; Klingmüller, B.; Seifert, M.

(Hrsg.): Wohnen im Stadtteil für Erwachsene mit schwerer geistiger Behinderung. Reutlingen 1994, 97–118. SEIFERT, M.: Zur Wohnsituation von Menschen mit geistiger Behinderung in Berlin unter besonderer Berücksichtigung der Personen mit hohem Betreuungsbedarf. Berlin 1993. WEINERT, A.: Lehrbuch der Organisationspsychologie. München, Weinheim 1987.


351



A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó eddigi életében semmiféle befolyást nem gyakorolhatott arra, kik támogatják õt és kik gondoskodnak róla mindennapjai során. 2. A felhasználó nem vehet részt az új munkatársak személyének kiválasztásában, bár — megfelelõ támogatással — képes lenne rá. A kinevezéseknél nem veszik figyelembe a próbaidõs munkatársakkal kapcsolatos tapasztalatait. 3. A felhasználót nem vonják be az új munkatársak betanításának folymatába, bár — megfelelõ támogatással — segítséget jelenthetne ebben.

Összmegítélés A felhasználó számára megfelelõ támogatást kell biztosítani ahhoz, hogy részt vehessen az új munkatársak kiválasztásának és betanításának folyamatában.

352




A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása

igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltatások tevékenységének középpontjában a szociális rehabilitáció feladatainak ellátása áll. A szolgáltató mindezért fõként olyan munkatársakat foglalkoztat, akik vagy megfelelõ pedagógiai képesítéssel rendelkeznek, vagy más jellegû alapképzettségükhöz olyan utólagos kvalifikációkat szereztek, melyek alkalmassá teszik õket a feladat ellátására. 2. Más intézményekhez hasonló módon, a lakhatást nyújtó szolgáltatás is megfelelõ minõségi szempontok mentén valósítja meg személyzeti politikáját. A státusok betöltése kapcsán szociális megbízatásából kiindulva nem jut téves következtetésekre, azaz nem érzi magára nézve kötelezõnek, hogy az erre a munkára alkalmatlan pályázóknak is esélyt adjon. 3. Az új munkatársak kiválasztásánál (pályáztatás és próbaidõ) a lakhatást nyújtó szolgáltató különösen a következõ kritériumokat veszi figyelembe: • Elfogadják-e a jelöltet a felhasználók? • Képes-e a jelölt arra, hogy személyes kapcsolatokat alakítson ki a felhasználókkal, s tudatában van-e annak a modellfunkciónak, melyet a mindennapos együttélés során betölt számukra? • Deficit- vagy fejlõdésorientált képpel rendelkezik a jelölt az értelmi fogyatékos emberekrõl? • Igyekszik-e a jelölt fejleszteni a felhasználók autonómiáját és elõsegíteni azok önrendelkezésen alapuló tevékenységét, vagy inkább a mindenre kiterjedõ ellenõrzés szándékával, túlgondoskodó attitûddel közelít feléjük? • Képes-e a jelölt új impulzusokat hozni a munkába? • Képes-e a jelölt arra, hogy önállóan dolgozzon a saját, kevéssé szigorúan struktúrált feladatkörén belül? • Képes-e a jelölt arra, hogy a munkatársi team keretében másokkal dolgozzon együtt, s ennek során rákérdezzen saját beállítódásai és tevékenységmódjai mögöttes tartalmaira? 4. Humánerõforrás-politikájában a lakhatást nyújtó szolgáltató figyelembe veszi, hogy a pályázók milyen korábbi — szakmai vagy azon kívüli — tapasztalatokat szereztek fogyatékos vagy más egyéb stigmatizált csoportba tartozó emberekkel.


353


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

5. Az új munkatársak kiválasztásánál a lakhatást nyújtó szolgáltató figyelembe veszi, hogy a jelöltek az adott településen élnek-e, s így a szolgáltatás közvetlen környezetébõl megfelelõ szociális kontaktusokat közvetíthetnek-e a felhasználók számára. 6. A szakember-utánpótlás biztosításának érdekében, valamint a gyakorlati mûhelyek és a felsõfokú képzés közti kapcsolat megteremtésének céljából a lakhatást nyújtó szolgáltató szorosan együttmûködik az adott régió pedagógiaiasszisztens-képzõ szakiskoláival és szociálismunkás-, illetve szociálpedagógusképzõ fõiskoláival. 7. A munkatársi teamek összetétele mind az életkor, mind a nemek tekintetében nagyjából megfelel az adott lakócsoportok összetételének, vagyis a lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik elkerülni, hogy — például — egy idõsebb felhasználókból álló lakócsoportban csupa fiatal munkatárs dolgozzon. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználói részt vesznek az új munkatársak kiválasztásának folyamatában, amennyiben minden esetben kikérik a véleményüket a próbaidõs munkatársakkal kapcsolatban, érdeklõdnek a róluk szerzett tapasztalataikról és bevonják õket a döntéshozatalba is. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató megfelelõ betanulási periódust biztosít az új munkatársak számára, melynek megszervezése egy közösen kidolgozott koncepció alapján történik. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználóit — személyre szóló felkészítés után — tudatosan bevonják az új munkatársak betanításának folyamatába.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltatás mindent megtesz annak érdekében, hogy a fenti minõségi kritériumokat érvényesítse az általa alkalmazott munkatársak kiválasztása és betanítása során.

354


A munkatársak vezetése • Vezetés és kooperáció

6.6.2. tárgykör:

Vezetés és kooperáció Ideális esetben a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak minden lehetséges eszközzel azon kellene lenniük, hogy folyamatosan javítsák és fejlesszék mind dolgozóik külsõ munkakörülményeit, mind a munkatársak közti együttmûködés és kommunikáció belsõ struktúráit. Egyértelmûen szabályozni kell és egymástól világosan el kell határolni az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás különféle funkciókat betöltõ szervezeti egységei (vezetõség, az egyes lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársi teamek, az ambuláns szolgáltatásokért felelõs csoportok, igazgatási részleg stb.), illetve az ezeknél dolgozó egyes szakemberek közötti munkamegosztást, a tevékenységükkel összefüggõ feladatokat, az illetékességi köröket és az információáramlást (azaz a jogokat és a kötelezettségeket). Az egyes feladat- és illetékességi körök egymástól való világos elhatárolásánál a tapasztalatok szerint igen jó szolgálatot tehetnek a kooperációban (minden érintett által közösen) kidolgozott, majd folyamatosan továbbfejlesztett munkaköri leírások.

Formális és informális hierarchiák Önmagában a feladatkörök és a kompetenciák világos elkülönítése azonban még nem szabályozhatja a lakhatást nyújtó szolgáltatás különféle alcsoportjai vagy teamjei közti együttmûködés formáit, hiszen a munkatársi csoportokban — az egyes személyek különbözõ képességei, tapasztalatai vagy vérmérséklete alapján — természetes módon kialakulnak bizonyos hierarchiák (egyesek inkább „fent”, míg mások inkább „lent” fognak elhelyezkedni). Ezek a hierarchiák részben eleve adottak a különféle szintû képesítések, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltatásnál betöltött funkciók által (az intézménynek van egy vezetõje, mások csoportvezetõi feladatköröket látnak el, megint mások — hiányzó végzettségük miatt — minden bizonnyal késõbb sem kerülhetnek vezetõ beosztásba vagy a jelenleginél felelõsebb pozícióba stb.). A fenti típusú, formális hierarchia mellett ugyanakkor mindig kiépül egyfajta informális hierarchia is, ami nem feltétlenül fedi le a végzettségek és a betöl-

tött posztok között felállítható sorrendet. Amikor több ember dolgozik együtt egy csoportban, a csoporttagok igen rövid idõ alatt bizonyos pozíciókat vesznek fel a közösségen belül, s szembesülnek azokkal az elvárásokkal, melyeket a többiek az általuk betöltött pozícióval és az általuk játszott szereppel kapcsolatban elvárnak. Az egyes személyek csoporton belüli státusát a pozíciójuk, illetve az ezzel járó szerepnek való megfelelés határozza meg (a csoport hivatalos vagy nem-hivatalos vezetõje, a többiekkel inkább csak sodródók, a történéseken többnyire kívül maradók stb.). Az egyazon munkatársi teamen belül, közösen végzett tevékenység révén sokrétû személyes kapcsolatok jönnek létre, tartós rokonszenvek és ellenszenvek alakulhatnak ki. Ily módon informális viszonyokon alapuló csoportok képzõdnek (egymást jól megértõ kollégák kisebb csoportjai, akik esetleg privát szinten is kapcsolatot tartanak egymással). Az informális kapcsolatok voltaképpen arra valók, hogy kielégítsék a munkatársak hovatartozás, kommunikáció és szociális elismertség iránti igényeit (ld. még „A munkával való megelégedettség” elnevezésû tárgykört, a 366. oldaltól kezdõdõen). A munkacsoportokat a többé-kevésbé kifejezett csoportindentitás tartja össze, ami lehetõvé teszi a csoporthoz tartozóknak, hogy egységes normákat és standardokat állapítsanak meg. Ezek a közös normák komoly befolyást gyakorolnak minden egyes csoporttag munkával kapcsolatos beállítódásaira és célkitûzéseire, viselkedésmódjaira, motivációira, s végül munkájának minõségére is. Vonatkozó vizsgálatok eredményei azt mutatják (vö. WEINERT 1987, 79), hogy az informális csoportokon belül kialakuló normákat a munkatársak gyakran sokkal inkább kötelezõnek érzik önmagukra, valamint szakmai célkitûzéseikre és motivációikra nézve, mint a hivatalos (a lakhatást nyújtó szolgáltató vagy a feletteseik által meghatározott ) értékeket és célokat. Például, hiába követeli meg dolgozóitól a szolgáltatás vezetése a „pontos munkakezdés” normájának betartását, mindez teljesen hatástalan maradhat a munkatársi team tagjainak viselkedésére, ha informális csoportjukon belül arra a következtetésre jutottak, miszerint teljességgel rendjén való, ha valaki félórás késéssel érkezik be a munkahelyére, s az illetõnek ráadásul semmiféle negatív következményekkel nem kell ebben az esetben számolnia.


355


Negatív és pozitív konfliktusok

Kooperáció és kommunikáció

Az, hogy egy csoport tagjai mennyire képesek egymással produktív módon együttmûködni, többek között az általuk képviselt értékek és célok, képzettségük és korábbi szakmai tapasztalataik függvénye, de jelentõs mértékben függ az egyes csoporttagok személyiségétõl és a köztük fennálló informális kapcsolatoktól is. Konfliktusokhoz vezethet, ha a munkatársi team tagjai között nagy különbségek vannak a képesítések szintjén, illetve a korábban szerzett tapasztalatok vagy a leglényegesebb személyiségvonások tekintetében. Különösen a kisebb létszámú teamekben lehet elõnyös, ha az említett szempontok vonatkozásában a kollégák nagyjából egy szinten állnak. Másfelõl viszont a csoporttagok nem hasonlíthatnak túlságosan is egymáshoz, hiszen ellenkezõ esetben nemigen lehetnek képesek a közösen végzett munka során egymást ösztönözni és kiegészíteni. Egyébiránt a teamen vagy a munkacsoporton belüli konfliktusok nem feltétlenül ártalmasak. Idõnként kifejezetten szükség is van rájuk a bemerevedett struktúrák megváltoztatásához, az eredményesebb kooperációs formák kialakításához. A konfliktusoknak tehát pozitív, azaz funkcionális oldaluk is van, amennyiben

A munkatársi teamek az úgynevezett „kölcsönös tevékenységeken alapuló” csoportok közé tartoznak (FIEDLER 1967, id. WEINERT 1987, 320), ami annyit tesz, hogy feladatainak ellátása közben minden csoporttag közvetlenül rá van utalva a csoport többi tagjára. Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál ennek ellenére bevett gyakorlat, hogy a munkatársak egyedül teljesítenek szolgálatot, s a kollégák közvetlen együttmûködése inkább kivételnek számít. Ez viszont több szempontból is szükséghelyzetbe kényszeríti a munkatársakat, amennyiben

• hozzásegítik a szervezetet ahhoz, hogy megfelelõ rugalmassággal és a változtatásra való hajlandósággal dolgozza fel mind a belsõ, mind a külsõ információkat; • egyfajta „biztonsági szelepként” mûködve, a feszültségek kihordozásával és levezetésével hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a munkatársak ne hagyják el a szervezetet; • védik az egyes alrendszerek (az egyes munkatársi csoportok vagy teamek) autonómiáját a szervezet egészével mint nagy rendszerrel szemben. A csoportokban egyfelõl a tagok egyes cselekvései, másfelõl a csoportot érõ külsõ hatások (munkafeltételek, elvárások, vezetési stílus) idézhetnek elõ változásokat. Így tehát megfelelõ vezetés és — például rendszeres szervezet- és csoportfejlesztés formáját öltõ — kísérés mellett a gyakori és intenzív konfliktusok közepette dolgozó teameknek is esélyük van a változásra, a munkatársak közti jobb megértés kialakulására, a kooperáció hatékonyságának növekedésére.

356

• a kollégákkal megvalósított szoros kooperáció nélkül egyáltalán nem, vagy csak komoly erõráfordítással, jelentõs stressz árán lehet megfelelni a mindennapok számos szakmai kihívásának; • a pedagógiai koncepciókról folytatott rendszeres, intenzív egyeztetések nélkül az egyes munkatársak nem lehetnek képesek valóban felhasználóközpontú tevékenységet folytatni; • a szolgálat céltudatos, kellõ alapossággal történõ átadásának elmaradása esetén az új mûszak alapvetõ információkat lesz kénytelen nélkülözni. Valódi kooperáció csak ott jöhet létre, ahol az együttmûködni kívánó partnereknek alkalmuk nyílik a közvetlen, azaz harmadik személyeken keresztül vezetõ kerülõutak, illetve az átadás-átvételi naplóhoz vagy a jegyzõkönyvekhez hasonlatos segédeszközök közbeiktatása nélküli kapcsolatteremtésre. Ha viszont az adott munkatársi team tagjai csak hetente egyszer — vagy még ennél is nagyobb idõközökben — ülnek le értekezni, akkor a megbeszélések szinte biztosan kizárólag a különféle szervezési problémák megoldására, illetve a legsürgetõbb kérdések megtárgyalására szorítkoznak majd. Rendszeresen „a munkatársakban maradnak” viszont a szolgálatuk alatt a felhasználókkal és munkájukkal kapcsolatban szerzett értékes benyomások, élmények, információk, a fontos érzések, ötletek és ösztönzések. Pedig éppen ezek az információk azok, melyek igen lényegesek, hovatovább döntõek lennének a kollégák közti kölcsönös megértés kialakulása, illetve egymásnak a felhasználók igényeirõl és kívánságairól való tájékoztatása szempontjából. A teamen belüli jó együttmûködés létrejöttéhez pedig éppen a közösen végzett tevékenységek megtapasztalása, s a hétköznapok apró, már-már „banális” dolgairól való, szinte mellékesen — de rendszeresen — folytatott eszmecsere szükséges. Egyébként, a



most elmondottak általános érvénnyel bírnak, vagyis nem csupán a munkatársak egymás közti, hanem a felhasználók egymás közti kapcsolataira, illetve a munkatársak és felhasználók közti kapcsolatokra is érvényesek. Ezen okokból kifolyólag a lakhatást nyújtó szolgáltatónak • lehetõség szerint nem szabad munkatársait egyéni szolgálatra beosztania, s minden esetben elegendõ idõt kell biztosítani a szolgálat átadásáraátvételére, illetve a munkatársi teamek rendszeres értekezleteire; • a lehetõ legátláthatóbb kapcsolatokat és információáramlást kell létrehoznia a szolgáltatás egyes szervezeti egységei és hierarchiaszintjei között (az információkra vonatkozó jogok és az adatszolgáltatási kötelezettségek szabályozása); • rendszeresen felül kell vizsgálnia a munkatársak formális kapcsolattartásának különféle formáit (a következõ mûszak tájékoztatása a szolgálat átadásakor-átvételekor, munkatársi megbeszélések, értekezletek, a fejlõdési tervek megtárgyalásai stb.) abból a szempontból, hogy ezek valóban minden munkatárs számára (tehát azok számára is, akik nem vesznek részt rajtuk!) elfogadhatók-e; • kombinálnia kell az információk továbbadására szolgáló különféle kommunikációs eszközöket, amennyiben — mondjuk — az új szolgálati beosztás bevezetésekor a szóbeli tájékoztatás mellett írásos „emlékeztetõket” is a szakemberek rendelkezésére bocsát. Vizsgálatok igazolják ugyanis (DAHLE 1954, id. NEUBERGER 1973, 96–97), hogy az információk ebben az esetben különösen mélyen rögzülnek a befogadó emlékezetében; • a különféle szervezeti és tartalmi kérdések mellett rendszeresen fel kell vennie a formális megbeszélések napirendjére a szakemberek egymás közti interakcióit (a csoportlégkört) érintõ problémákat is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minden olyan esetben, amikor az értekezleteken nem válik szét egymástól világosan a „szervezés/tervezés”, illetve az „interakciók/pedagógiai kérdések” két nagy témaköre, aránytalanul elõtérbe kerülnek a különféle szervezési problémák. Azoknak a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak, akik valódi professzionalisták módjára akarják betölteni a saját személyzetükkel szembeni felelõsségüket, a fentieken kívül elengedhetetlen követelménynek kell tekinteniük a pedagógiai munkakörökben dolgozó munkatársak számára biztosított egyéni, illetve a csoportos szupervíziót is.

A lakhatást nyújtó szolgáltatások lakócsoportjainak vezetése A legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatásnál az a szokás, hogy a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársi teameken belül vezetõket neveznek ki meghatározott, kiemelt fontosságú feladatokra. Viszonylag kis létszámú teamek esetében pesze lehetséges e feladatok munkafelosztáson alapuló ellátása is, azaz szét lehet osztani a különféle vezetõi tevékenységeket az egyes munkatársak között anélkül is, hogy valaki betöltené az egyszemélyi vezetõ pozícióját. A legkisebb (maximálisan 2–4 fõs) munkatársi közösségekben alapvetõen mindenkinek részt kellene venni — a speciális képzettséget igénylõ terápiás fejlesztések kivételével — az összes szakmai tevékenység, illetve a szervezési és igazgatástechnikai feladatok ellátásában („mindenkinek értenie kell mindenhez”). Csakis a munkatársi team tagjainak egyöntetû javaslata alapján kerülhet sor arra, hogy a speciális feladatokat (vezetési és igazgatási tevékenységeket) huzamosabb idõn keresztül egyetlen személy lássa el. Mindenképpen biztosítani kell, hogy elõre nem látható esetekben (betegség, helyettesítés) a vezetõi feladatokat a team más tagjai is elláthassák. Azokban a teamekben, melyek eleget tesznek a fenti feltételeknek, s melyekben a munkatársi közösség tagjai jól megértik egymást, sor kerülhet a vezetõi feladatkör vetésforgó-szerû betöltésére is (az egyes kollégák, mondjuk, évenként váltják egymást a tisztségben). Minél nagyobb az adott team, annál inkább érdemes a tervezéssel, a szervezéssel vagy az ellenõrzéssel kapcsolatos feladatokkal egyetlen személyt (például a csoportvezetõt) megbízni — természetesen mindig feltételezve a közösségen belüli egységet és a helyettesítés megfelelõ szabályozását. Az adott team nagysága mellett további érvek is szólhatnak a vezetõ pozíciójának létrehozása mellett, így például az is, hogy ezáltal a fiatalabb, tapasztalatlan munkatársak egy rutinos, „tájékozódási pontként” szolgáló kolléga támogatását érezhetik maguk mögött. A fluktuáció megnövekedésének idõszakaiban is elõnyös lehet a legrégebben szolgálatot teljesítõ munkatársat megbízni a vezetõi feladatok ellátásával.


357


A kommunikáció és az együttmûködés irányítása Minél nagyobb egy lakhatást nyújtó szolgáltatás, annál nagyobb szükség van arra, hogy a szolgáltató megfelelõen kézben tartsa és intenzíven irányítsa az egyes szervezeti egységek, illetve az egyes munkatársak közti kommunikációs és koordinációs folyamatokat. Minél kisebb viszont azoknak a személyeknek a köre (például, kizárólag a szolgáltatás szûkebb vezetõsége és a csoportvezetõk), akik ellátják a vezetés, az igazgatás, a — különféle belsõ és külsõ munkacsoportokban való — szakmai képviselet és a reprezentáció kiemelt feladatait, annál nehezebb lesz a többi kollégának ténylegesen hozzájutni a munkája szempontjából elengedhetetlenül szükséges információkhoz. A nagyobb létszámú lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál, illetõleg azoknál, melyek külsõ lakócsoportokat is mûködtetnek, rendszerint erõteljesebben formalizált csatornákon keresztül kell az információcserét biztosítani (teammegbeszélések, értekezletek, körlevelek, „üzenõtábla” stb.), hiszen az egyes vezetõk már csak az idõ szûkössége miatt sincsenek abban a helyzetben, hogy minden beosztottjukkal rendszeresen személyesen beszélhessenek. A vezetõk szóbeli közléseibõl eredõ információk azonban többnyire csak az éppen szolgálatban lévõ munkatársakat érik el még a kisebb létszámú lakhatást nyújtó szolgáltatásokban is, azaz nekik kell ezeket (a legközelebbi mûszakváltásnál vagy az üzenõfüzeten keresztül) továbbadni a többieknek. Így aztán a részfoglalkozású munkatársak, vagy azok, akik korábbi túlóráik miatt éppen kevesebbet vannak szolgálatban, gyakran nem szereznek tudomást a fontos fejleményekrõl és lemaradnak az ezekhez kapcsolódó infomációkról is. Ugyanakkor, amikor szolgálatban vannak, nekik is ugyanazokat a feladatokat kell ellátniuk és ugyanolyan minõségû teljesítményt kell nyújtaniuk, mint a teljes munkaidõben dolgozó és náluk jobban informált kollégáiknak.

A lakócsoportok autonómiája Minél nagyobb egy lakhatást nyújtó szolgáltatás, annál átláthatatlanabbá válnak szervezeti struktúrái és folyamatai — éppúgy a munkatársak, mint a felhasználók számára. Szinte általános célként fogalmazhatjuk meg tehát a nagyobb szolgáltatások

358

számára, hogy a lehetõ leginkább építsék le hierarchikus struktúráikat, s jelentõs autonómiát és egyéni felelõsséget biztosítsanak az egyes munkatársi teameknek és lakócsoportoknak (azaz, amennyire csak lehet, decentralizálják döntéshozatali mechanizmusaikat). Mindez persze elõfeltételezi, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás szervezeti hierarchiájának minden szintjét, s valamennyi szervezeti egységét és munkacsoportját bevonják a folyamatba. Ha ugyanis a változtatások kizárólag „felülrõl” érkeznek, azaz minden esetben a vezetés kezdeményezésére jönnek létre, akkor „alul”, a „bázis” szintjén, elkerülhetetlenül ellenállás keletkezik és különféle fékezõ effektusok lépnek mûködésbe. A (nagy) szervezeten belüli, a csoportok szintjén történõ „autonómianövelésnek” ugyanakkor számos elõnye lehet, többek között a következõk: • jobban ki lehet használni az egyes munkatársak kreativitását; • az egyes csoportok és szakemberek közti kommunikáció javul, a kooperáció szorosabb lesz; az intenzívebbé váló együttmûködés optimalizálja a munkafolyamatokat; • a munkatársak megtanulják, hogyan oldhatják meg saját maguk a problémáikat („a problémahordozók problémamegoldókká válnak”); • a csoporttudat megerõsödik, az egyéni teljesítményingadozásokat — a gyengébbek integrálásával, kölcsönös tanulással — a munkatársi közösség saját maga is képes kezelni; • könnyebbé válik az új munkatársak betanítása és a teambe történõ integrálódása; • az egyéni felelõsség növekedésével párhuzamosan növekszik a teamhez tartozó munkatársak motiváltsága, illetve késztetése arra, hogy a lehetõ legjobban lássák el a munkájuk során felmerülõ feladatokat; • a vezetés tagjai mentesülnek a tervezési és ellenõrzési kötelezettségek alól.

Csoportok közötti együttmûködés A nagyobb lakhatást nyújtó szolgáltatásokra általában jellemzõ tendencia szerint az egyes részlegek, lakócsoportok vagy munkatársi teamek igen különbözõ célokat tûznek ki maguk elé, s igen különbözõ rutintevékenységeket alakítanak ki, melyek az idõ elõrehaladtával egyre jobban rögzülnek. Ennek egyfelõl csak örülni lehet, hiszen ezáltal növekszik a szervezeti egységek autonómiája. Másfelõl viszont,



az autonómia növekedését nem szabad összekeverni az izolálódással. Az egyes munkatársi teamek vagy csoportok kifejezett hajlama arra, hogy minél inkább elhatárolódjanak egymástól, s ezáltal elveszítsék szem elõl a lakhatást nyújtó szolgáltatás célkitûzéseit és feladatait, jelentõsen beszûkíti a teamek határai felett átnyúló szakmai kooperáció lehetõségeit. A kollegiális szolidaritást a munkatársak (például az elkerülhetetlen helyettesítések eseteiben) nemritkán csak a saját teamükön belül gyakorolják, egyáltalán nem érezve magukat illetékesnek egy másik csoport problémáiban. Ennek során gyakran megfeledkeznek arról, hogy a „szomszéd” lakócsoport pillanatnyi nehézségei a legtöbb esetben nem csoportspecifikusak, hanem általános, strukturális eredetû problémákra vezethetõk vissza, melyek elõbb vagy utóbb a saját teamen belül is éreztethetik majd hatásukat. A közös — például a hosszú távon fennálló munkaerõhiány felszámolásának érdekében, vagy az egyes felhasználók által igényelt speciális pedagógiai vagy terápiás kínálat biztosítására kidolgozott — megoldások megtalálása helyett a munkatársak gyakran minden energiájukat abba ölik, hogy saját munkakörüket elhatárolják a másik lakócsoportban élõ felhasználók iránti felelõsségtõl. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak mindezért különös figyelmet kell fordítania arra, hogy céltudatos munkával javítsa az egyes szervezeti egységei közti együttmûködést, és segítse elõ, hogy munkatársaiban közös felelõsség alakulhasson ki a szolgáltatás valamennyi felhasználójával szemben.

hogy a munkatársakat „rövid pórázon kell tartaniuk”, s — a lehetõ legszigorúbb ellenõrzést gyakorolva felettük — a nyomásgyakorlás vagy a jutalmazás eszközeivel (külsõ motiváció) kell õket a szervezet által mérvadónak tekintett irányvonal betartására kényszeríteni. 2. Az úgynevezett „Y-teória” (Maslow, Herzberg, Hawthorne-vizsgálatok) szerint a vezetõk a munkavégzés motivációjának nem-anyagi természetû ösztönzését helyezik elõtérbe. Feltételezésük szerint az emberek szabad akaratukból, szívesen fognak dolgozni, ha egyéni céljaik és igényeik összhangba hozhatók a szervezet célkitûzéseivel, illetve ha szakmai tevékenységükben kihívást, egyéni fejlõdési lehetõségeket és felelõsséget látnak (belsõ motiváció). A növekvõ autonómiával párhuzamosan a munkatársak felelõsségtudata is növekszik, s így saját erõbõl is el tudják látni az általuk végzett munka minõségének ellenõrzését. Vizsgálatok igazolják, hogy azokban a szervezetekben, melyek hierarchiája viszonylag kevés szintbõl áll, a demokratikus vezetési stílus sokkal gyümölcsözõbb, mint azokban, melyek „meredek”, sok szint egymás fölé rendelésébõl összeálló hierarchiával rendelkeznek. Az utóbbiakban többnyire az együttmûködés formalizáltságának magasabb fokát kell biztosítani (több, rögzített formában mûködõ munkacsoport, egyeztetett idõben tartott megbeszélések, a vezetõség világos utasításai stb.). Általánosan érvényes viszont, hogy a kooperáción alapuló vezetés — hacsak nem egyhangú, újból és újból viszszatérõ, viszonylag egyszerûen megoldható feladatok megoldásáról van szó — mindig hatékonyabb az autoriter vezetési stílusnál („X-teória”).

Saját felelõsség és vezetés A saját felelõsség alapján dolgozó csoportok vagy teamek megkövetelik, hogy az elöljárók módosítsák a vezetés mibenlétérõl vallott korábbi felfogásukat, s az irányítás helyett a moderálásra és a kooperációra helyezzék a hangsúlyt. A hatékony vezetési stílusról mind a mai napig igen eltérõ elképzelésekkel találkozhatunk, melyek egymással szöges ellentétben álló alapfeltevéseket vallanak a munkát végzõ emberekrõl. E különbözõ emberképek két elméletben kristályosodnak ki (WEINERT 1987, 103–104): 1. Az úgynevezett „X-teória” szerint a vezetõk alapvetõen úgy tekintenek beosztottjaikra, mint akik nemigen akarnak dolgozni, kevés bennük a becsvágy, s a felelõsség helyett inkább a saját fizikai és anyagi szükségleteik kielégítésére gondolnak. E feltételezésbõl egyenesen következik számukra,

A munkatársközpontú vezetés módszerei A szociális ellátás igen komplex tevékenység. A lakhatást nyújtó szolgáltatások is csak akkor lehetnek képesek sokrétû feladataiknak megfelelni, ha a lehetõ legoptimálisabban kihasználják munkatársaik kezdeményezõkészségét és kreativitását. A lakhatást nyújtó szolgáltatások elöljáróinak — az „Y-teória” szellemében — elsõdlegesen olyan interakciós folyamatként kell felfogniuk vezetõi megbízatásukból eredõ feladataik ellátását, melyben a feleknek kölcsönösen kompromisszumra kell jutni a különféle elvárások, igények, elképzelések és célok tekintetében. Ennek érdekében különösen a munkatársak motiváltságát kell növelniük azáltal, hogy


359


igényes és egyéni felelõsségen alapuló feladatokat bíznak rájuk, s bevonják õket a szolgáltatás egészét érintõ döntések meghozatalába. Közösen kell megfogalmazni a munka céljait, megtervezni az e célok elérését biztosító utakat, illetve meghatározni a felhasználandó módszertani eszközöket is. A szolgáltatás valamennyi szervezeti egységébõl be kell vonni munkatársakat a fejlesztési folyamatba ahhoz, hogy tervezetten és megfelelõ szervezettséggel lehessen végrehajtani a szükséges változtatásokat. Jól teszi tehát a lakhatást nyújtó szolgáltató, ha a szokásos, általában negyedévenként esedékes, a személyzet képviselõi és a vezetõség részvételével zajló beszélgetéseken kívül rendszeres, s valamennyi dolgozóra kiterjedõ összmunkatársi értekezleteket szervez, s ezeken megvitatja a kollégákkal a szolgáltatás céljait és további fejlõdését, illetve a vezetés és az együttmûködés problémáit (nagyobb szolgáltatásoknál érdemes úgynevezett irányítócsoportokat létrehozni, melyek ezeken az alkalmakon megfelelõen képviselik az egyes szervezeti egységek dolgozóit). Új feladatok vagy kihívások felmerültével (a lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatának differenciálása, megváltozott jogi környezethez való alkalmazkodás stb.) a projektmenedzslés különféle formái kínálkoznak. Az egyes teamek munkájának átfogó projektekbe történõ beágyazása egyébként jól kipróbált eszköze annak, hogyan lehet a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársakat olyan feladatokkal megbízni, melyek azáltal, hogy túllépnek a mindennapos rutintevékenységek szintjén, széles teret nyitnak elõttük az új tapasztalatok szerzésére. A szociális szolgáltatóknak minden esetben világos, koherens és írásban rögzített vezetési koncepcióval (alapelvekkel) kell rendelkezniük. Azt pedig már az egyes szervezeti egységek vezetõinek (a lakócsoportok vagy részlegek vezetõinek) felelõsségi körébe kell utalni, hogyan viszik át az általuk irányított munkatársi teamek szintjére, s hogyan ültetik át a gyakorlatba a lakhatást nyújtó szolgáltatás egészére érvényes vezetési és kooperációs alapelveket. Ezzel kapcsolatban — más egyebek mellett — a következõ szempontokat kell irányadónak tekinteni: • a beosztottak munkájának folyamatos és szakszerû irányítása, támogatása (tapasztalatok szerint viszonylag kisszámú beosztottat szabad csak egyegy vezetõ beosztású személy közvetlen irányítása alá helyeznünk akkor, ha azt akarjuk, hogy megfelelõ, problémaközeli kapcsolatban legyenek egymással); • az új munkatársak szervezett betanításának és irányításának biztosítása (ld. „A munkatársak képe-

360

sítése, kiválasztása és betanítása” elnevezésû tárgykört, a 346. oldaltól kezdõdõen); • tevékenységközpontú, szorosan a munkatársak és felhasználók igényeihez illeszkedõ továbbképzési tervek összeállítása (szoros együttmûködésben az egyes munkatársi teamekkel); • rendszeres, az egyéni szakmai pályafutást és terveket érintõ beszélgetések biztosítása minden egyes fõállású munkatárs számára (rendszerint a közvetlen vezetõk bevonásával).

Vezetési stílus és irányítási helyzet A szakirodalomban gyakran megkülönböztetik egymástól az úgynevezett feladatorientált, illetve személyorientált vezetési stílusokat (vö. LIKERT 1972; WEINERT 1987, 352-tõl). A gyakorlatban ez a különbségtétel azonban többnyire nem sok segítséget jelent. A jó vezetõnek képesnek kell lennie arra, hogy kiválassza az adott helyzetben legelõnyösebb stratégiát. Így aztán a túlnyomórészt fiatal, viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezõ munkatársakból álló teamekben vagy munkacsoportokban többnyire erõteljesebben feladat-, cél- és struktúraorientált vezetési stílusra van szükség (direkt utasítások, konkrét irányítás és segítség a megoldandó feldatok organizálásában és konceptualizálásában). Azokban a teamekben viszont, melyek többségében rutinos munkatársakból állnak össze, inkább a moderálásra és a kooperációra vonatkozó vezetõi tevékenységek, azaz elsõdlegesen személyorientált feladatok lépnek elõtérbe. Bizonyos, hogy „egyedül üdvözítõ” vezetési stílus nem létezik (vö. WEINERT 1987, 362-tõl). Ehelyett egy sor tényezõ együttesen dönti el, hogy a vezetõ viselkedése végül is pozitív vagy negatív hatással lesz-e a munkatársakra: az elöljáró és a beosztottak személyisége, valamennyi érintett korábbi szakmai tapasztalatai, célkitûzései, igényei, a tevékenységüket vezérlõ emberkép és egymás közti személyes kapcsolataik jellege éppúgy szerepet játszik ebben, mint a feladatvégzés szerkezete, az adott szervezeti egység légköre, a vezetõ pozícióval járó hatalom és autoritás, illetve az a konkrét helyzet, melyben sor kerül az adott vezetési stílus gyakorlására. A vezetési stílusnak és az irányítási helyzetnek tehát mindig egymásra kell vonatkoznia, az egyiknek megfelelõen illeszkedni kell a másikhoz. A vezetõnek folyamatosan és aktív módon alakítania kell



mind saját vezetõi viselkedését, mind az irányítását igénylõ helyzetek keretfeltételeit.* Ha az adott team, példának okáért, túlnyomórészt tapasztalatlan vagy viszonylag alacsony képesítésû munkatársakból áll, akkor — legalábbis átmenetileg — szükség lehet arra, hogy a vezetés határozza meg az elérendõ szakmai célokat, s minden egyes munkatárs számára elõírja, hogy milyen konkrét teendõket kell ellátnia az elkövetkezõ idõszakban („management by objectives”). Az elõírásoknak természetesen harmonizálniuk kell az egyes munkatársak, illetve a csoport egészének lehetõségeivel, s folyamatos, kooperatív jellegû felülvizsgálatra szorulnak. A felettesek vezetési stílusa nemcsak a teamen belüli kommunikációra és kooperációra gyakorol jelentõs befolyást, hanem az egyes beosztottak személyes motivációira és céljaira is. A vezetõknek kifejezetten ösztönözniük kell alárendeltjeiket arra, hogy határozott célokat tûzzenek ki maguk elé úgy konkrét tevékenységük, mint szakmai pályafutásuk egésze számára, s ezeket igyekezzenek összehangolni a lakhatást nyújtó szolgáltatás elvárásaival és lehetõségeivel. Ehhez — többek között — az egyes munkatársak további szakmai karrierjérõl folytatott rendszeres négyszemközti beszélgetések kínálkoznak alkalmas eszközként. Az emberek csak akkor látják munkájukat értelmesnek és saját további fejlõdésük számára is gyümölcsözõnek, ha úgy érzik, hogy az személyes kihívást jelent számukra, ugyanakkor megkapnak minden segítséget ahhoz, hogy megfelelhessenek e kihívásnak. Így aztán — egyfelõl — könnyen elõfordulhat, hogy ugyanazt a feladatot valaki túlságosan nagynak érzi, míg másvalaki jelentéktelennek tartja. Emellett — másfelõl — ugyanaz a személy szakmai pályafutása egyes szakaszaiban igen különbözõ szintû kihívásokkal szembesül: míg, mondjuk, a pályakezdõk kezdetben gyakran túlságosan nehéznek és összetettnek ítélik meg a támogatással kísért lakóformákban felmerülõ feladatokat, addig néhány év alatt ugyanezek a szakemberek ugyanezeket a tevékenységeket akár monotonnak és unalmasnak is tarthatják. Végsõ soron tehát a konkrét esetekben arról van szó, hogy hogyan lehet megfelelõ viszonyba hozni egymással az adott munkatárs lehetõségeit a tevékenysége jelentette kihívással, vagyis munkája céljait úgy meghatározni, hogy az anélkül jelentsen megfelelõ ösztönzést számára, hogy irreális és túlzott elvárásokkal szembesítené õt. Az új munkatársaknál más célkitûzések adekvátak mint a rutinos, régi dolgo-

zóknál, akiktõl nagyobb felelõsségérzet, több saját kezdeményezés és önálló problémamegoldási készség várható el. A lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetõségének ugyanakkor minden esetben egyértelmûen és világosan kell az egyes munkatársak felé közvetítenie a velük kapcsolatos elvárásait.

A célok egyeztetésén alapuló vezetés Az úgynevezett „Path–Goal”-teória („útvonal–cél”elmélet) szerint egy vezetõ akkor lehet a legeredményesebb, ha sikerül beosztottjait hozzásegítenie ahhoz, hogy meghatározzák legfontosabb személyes és szakmai céljaikat (vö. WEINERT 1987, 371-tõl). A vezetõk leglényegesebb feladatai ezek szerint abban állnak, hogy a szolgálat szempontjából a lehetõ legvilágosabban határozzák meg az irányításuk alatt álló szervezeti egység céljait és feladatait, a lehetõ legjobban támogassák a team tagjait személyes céljaik elérésében, s a lehetõ legnagyobb összhangba hozzák a munkatársak alapvetõen különbözõ céljait és érdekeit a lakhatást nyújtó szolgáltatás céljaival és érdekeivel. Kedvezõ esetben a munkatársi team minden egyes tagja anélkül képes azonosulni a saját, illetve a csoport egészének munkájával, hogy mindeközben elveszítené a képességét arra, hogy alkalomadtán kellõen kritikus távolságból szemlélje a saját tevékenységét. Az egyes munkatársak, illetve a munkatársi csoportok számára meghatározott céloknak ezek szerint • összhangban kell állniuk az egyes szakemberek — a saját tevékenységükre vonatkozó — beállítódásaival, elképzeléseivel és lehetõségeivel; • az adott munkatársi közösség aktuális szintjéhez kell igazodniuk (magukban kell hordozniuk a továbblépés lehetõségét, de nem szabad az érintetteket megoldhatatlan feladat elé állítaniuk); • közvetlenül a munkatársak mindennapos feladataira, tevékenységmódjaira és rutinjaira kell vonatkozniuk; • illeszkedniük kell a felhasználók szükségleteihez és érdekeihez; • világosan felismerhetõ kapcsolatban kell állniuk a lakhatást nyújtó szolgáltatás legfontosabb keretcéljaival (azaz biztosítani kell mind a szakmai tevékenységet szabályozó szolgálati elõírások,

* A vezetõk nagymértékben felelõsek a lakhatást nyújtó szolgáltatás céljainak megvalósulásáért, s e feladatukhoz általában jelentõs hatalommal és autoritással rendelkeznek. Az autoritás alatt mások ellenõrzésének formális jogát kell értenünk, míg a hatalom azt jelenti, hogy az illetõ ténylegesen képes gyakorolni ezt a jogot.


361


• •

•

•

•

•

• •

mind a mögöttes társadalmi összefüggések átláthatóságát); összhangban kell állniuk a szolgáltatás szakmai standardjaival és általános etikai normáival; közösen kell megfogalmazni, majd — kötelezõ érvénnyel bíró dokumentumokként — írásban is rögzíteni kell õket (az adott szervezeti egység fejlesztési koncepcióiban, munkaköri leírásokban stb.); világosan el kell különülniük egymástól (a lehetõ legegyértelmûbb, konkrét megfogalmazások szükségesek); megfelelõ hierarchiába kell szervezõdniük (a célok fontossági sorrendjének megállapítása, mondjuk, a sürgõsség szempontjából); realisztikusnak kell lenniük (azaz, a lakhatást nyújtó szolgáltatás meglévõ személyi és anyagi forrásainak alapján kell megállapítani õket); megfelelõ saját erõfeszítéssel elérhetõeknek kell lenniük (vagyis megvalósulásuk nem függhet olyan külsõ folyamatoktól vagy döntésektõl, melyeket a munkatársak nem tudnak befolyásolni); pontosan rögzített eljárásokkal a munkatársaknak is ellenõrizni kell tudniuk õket; rendszeresen felül kell vizsgálni õket abból a szempontból, hogy milyen mértékben valósultak meg, s nincs-e szükség bizonyos módosításokra velük kapcsolatban.

Elismerés és kritika A vezetõk nem puszta kedvtelésbõl értékelik beosztottjaik teljesítményét, azaz folyamatosan élniük kell az elismerés és a kritika eszközeivel. Ezek használata persze egyáltalán nem csupán a vezetõk privilégiuma. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai naponta kapnak a teljesítményük minõségére vonatkozó visszajelzéseket kollégáiktól, a felhasználóktól, illetve azok hozzátartozóitól és pártfogóitól, valamint külsõ személyektõl is. Az alábbiakban röviden megemlítjük a munkatársak által végzett munka értékelésének jelentõségére és lényegesebb hatásaira vonatkozó legfontosabb szempontokat (vö. NEUBERGER 1973, 165-tõl): • az elismerés és a kritika, egyfelõl, annak felülvizsgálatára szolgál, hogy mennyiben sikerült elérni a korábban meghatározott célokat, illetve hogy milyen célkitûzéseket és mennyi idõ alatt szándékozunk megvalósítani az elkövetkezõkben (információs aspektus);

362

• másfelõl alkalmas bizonyos viselkedésmódok megerõsítésére, illetve eredményezheti ezek elkerülését (tanulási aspektus), s hozzájárulhat a munkamotiváció erõsödéséhez vagy gyengüléséhez (motivációs aspektus); • végül, jelentõs befolyást gyakorol a munkatársak én-képére, valamint a köztük, illetve az õket értékelõ személy között fennálló személyes kapcsolatra (szociális aspektus). Az elismerés eszközének termékeny alkalmazása érdekében a vezetõknek, a kollégáknak és más személyeknek • nem szabad takarékoskodniuk az elismeréssel; • nehezebb feladatokkal kapcsolatban nemcsak a kiemelkedõ teljesítményeket kell dicsérniük, hanem értékelniük kell a megoldás érdekében tett fáradozásokat és a motiváltságot is; • bizonyos teljesítményekkel kapcsolatban azonnal ki kell fejezniük elismerésüket (minél tovább késlekednek ezzel, annál inkább az lesz az érintettek benyomása, hogy nem értékelik eléggé azt, amit elértek); • differenciáltan, megfelelõen kell használniuk az elismerés eszközét; ki kell emelniük a legjobb teljesítményeket; nem általánosságban, hanem személyre szabottan kell dicsérniük a munkatársak munkáját; senkit nem szabad példaképként emlegetniük a többiek elõtt („Példát vehetnétek X kollégáról!”); meg kell találniuk a megfelelõ hangot az elismerés közlésére; • az elismerést nem személyekkel, hanem teljesítményekkel kapcsolatban kell alkalmazniuk (nincs ember, aki mindig kiválóan teljesítene, mint ahogyan olyan sincs, aki kizárólag rosszul végezné a munkáját); • az elismerést, amilyen gyakran csak lehet, konkrét változtatásoknak kell követniük (az együttmûködés javítása, új, a korábbiaknál nagyobb kihívást jelentõ feladatok meghatározása stb.). A konstruktív kritika gyakorlásának érdekében a vezetõknek, a kollégáknak és más személyeknek • tisztában kell lenniük azzal, milyen céllal és milyen szándékkal kritizálnak (oknyomozásról, az együttmûködés javításának szándékáról, a lehetséges következményektõl való óvásról van-e inkább szó?); • pozitív és tárgyilagos légkört kell teremteniük a beszélgetéshez (a feszült atmoszféra elutasító, hárító reakciókat vált ki a másikból, megakadályozva ezzel a tartalmi vitát);



• mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megértsék a másik pozícióját (elegendõ alkalmat kell biztosítaniuk számára álláspontja kifejtéséhez, motívumai ismertetéséhez); • saját véleményüket a kötelezõ udvariasság szabályainak betartásával, de félreérthetetlenül kell kifejezniük (semmit sem szabad megszépíteniük vagy a valóságosnál rosszabb színben feltüntetniük); • alapvetõen csak négyszemközti helyzetben szabad kritikát gyakorolniuk (a nyilvánosság elõtti kritizálást sokszor megszégyenítésként élik meg az érintettek, ami elutasítást és védekezést vált ki belõlük);

• a lehetõ legpontosabb, legtárgyilagosabb megfogalmazással kell kritikájukat kifejezniük (ahelyett, hogy általánosságban „olvasnának be” az illetõ kollégának, a leglényegesebb mozzanatokat kell kiemelniük, kerülniük kell a személyeskedést, óvatosan kell bánniuk az érzelmekkel); • problémaorientált kritikát kell gyakorolniuk (a „bûnösök” keresése helyett a közös megoldás megtalálására kell összpontosítaniuk a figyelmet); • pozitív kicsengést kell adniuk a beszélgetésnek (mivel a „vesztesek” fokozottan hajlanak a boszszúra, világossá kell tenniük a megkritizált munkatárs számára, hogy a köztük fennálló együttmûködés folytatódik, s a probléma megtárgyalásával a dolog lezártnak tekinthetõ).

Irodalom BOSKAMP, P.; KNAPP, R. (Hrsg.): Führung und Leitung in sozialen Organisationen — Handlungsorientierte Ansätze für neue Managementkompetenz. Neuwied 1996. KNEBEL, H.: Taschenbuch für Personalbeurteilung. Heidelberg 1992. LIKERT, R.: Neue Ansätze der Unternehmensführung. Bern, Stuttgart 1972. NEUBERGER, O.: Das Mitarbeitergespräch. München 1973.

SCANLAN, B.: Erfolgreiche Mitarbeitermotivation. Berlin 1990. SCHWARZ, P.: Management in Nonprofit-Organisationen. Bern 1992. SCHWARZ, P. u. a.: Das Freiburger Management-Modell für Nonprofit-Organisationen. Bern 1995. ULRICH, A.: Management. Bern 1984. WEINERT, A.: Lehrbuch der Organisationspsychologie. München, Weinheim 1987.


363



Vezetés és kooperáció igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltatáson belüli vezetés és kooperáció közösen kidolgozott, írásban rögzített koncepciókon nyugszik (ezek rögzítik az irányítás alapelveit, az együttmûködés szabályait, az egyes szervezeti egységek és hierarchiaszintek közötti információáramlással kapcsolatos jogokat és kötelességeket stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás belsõ felépítése a lehetõ legnagyobb önállóságot teszi lehetõvé az egyes szervezeti egységek, illetve az ezekkel közvetlen munkakapcsolatban álló munkatársi teamek számára. Mindez annyit tesz, hogy alapvetõen minden feladatot a „helyszínen” oldanak meg, s a lehetõ legközelebb helyezik ehhez a szinthez a döntések meghozatalát és a felelõsségvállalást is. 3. A problémaközeli, folyamatos szakmai támogatás biztosításának érdekében a vezetõ beosztásban dolgozó munkatársak közvetlen irányítása alá viszonylag kisszámú beosztott tartozik (a lakhatást nyújtó szolgáltatások vezetõinek igen komplex feladatokat kell megoldaniuk, így — tapasztalatok szerint — az úgynevezett ellenõrizhetõségi skála felsõ határa körülbelül hét fõnél húzható meg). 4. Minden fõállású munkatárs megfelelõ, különféle feladatait és jogosítványait egyértelmûen rögzítõ munkaköri leírással rendelkezik. A mindenkori munkaköri leírások szövege szoros együttmûködés eredményeképpen születik meg, s szükség esetén újra és újra aktualizálásra kerül. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy a munkatársak feladatköre elegendõ szabad teret engedjen az új feladatoknak és tapasztalatoknak, s ne merevedjen be bizonyos rutintevékenységek ellátásába. A szolgáltató biztosítja, hogy a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársak ne csak a felhasználók mindennapjainak szoros értelemben vett kísérésével kapcsolatos feladatokat lássák el, hanem ezen túlmenõen lehetõségük legyen bekapcsolódni olyan feladatok ellátásába, olyan tervek és projektek megvalósításába is, melyek más területeken, sõt akár a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívül is megengedik a felhasználókkal kapcsolatos, tevékenység-központú tapasztalatszerzést.

364



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. A vezetõk és a beosztottak között rendszeres idõközönként (körülbelül kétszer egy évben) négyszemközti beszélgetések zajlanak az adott munkatárs személyes szakmai fejlõdésérõl. Ezek keretében sor kerül az elvégzett munka értékelésére, a munkával való megelégedettség tisztázására, a megbízások teljesítésének kritikus felülvizsgálatára, a további fejlõdési lehetõségek feltárására (a feladatkör új, nagyobb kihívást jelentõ feladatokkal történõ bõvítésére), a munkafeltételek átbeszélésére, a lehetséges szakmai perspektívák megtárgyalására. 7. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik a formális megbeszélések (a szolgálat átadása–átvétele alkalmával folyatott beszélgetések, munkaértekezletek, a munkatársak személyes szakmai jövõjével kapcsolatos beszélgetések stb.) kellõen struktúrált lebonyolításáról. A munkaértekezleteken — elkerülendõ, hogy a különféle szervezési problémák megbeszélése az egész rendelkezésre álló idõt kitöltse — világosan elkülönülnek egymástól az organizatórikus, illetve a tartalmi-pedagógiai jellegû kérdések. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltatás rendszeres, mindenki számára ellenõrizhetõ adatokra támaszkodó eszmecseréket szervez a vezetõség és a beosztott munkatársak között a szolgáltatás céljairól és további fejlõdésérõl, valamint az irányítással és a kooperációval kapcsolatban felmerülõ problémákról. 9. Az egyes munkatársi teamek szintjén túlmutató, új feladatok és problémák (a szolgáltatási kínálat differenciálása és bõvítése, az új jogi szabályozások alkalmazása a munka során stb.) feldolgozásának érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltató olyan munkacsoportokat hív életre, melyek a szolgáltatás valamennyi szervezeti egységét és hierarchiaszintjét képviselik (projektmenedzselés).

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltatás mindent megtesz annak érdekében, hogy a fenti minõségi kritériumoknak megfelelõen alakítsa ki a vezetés és a kooperáció különféle formáit.


365

A munkatársak vezetése • A munkával való megelégedettség

6.6.3. tárgykör:

A munkával való megelégedettség A munkával való megelégedettséget azoknak az érzéseknek — továbbá az ezekre az érzésekre adott reakcióknak — a rendszereként értékelhetjük, melyeket egy adott személy az általa végzett munkával kapcsolatosan regisztrál önmagában. Minden emberre igaz, hogy szakmai pályafutása alatt hol jobban, hol kevésbé elégedett az általa végzett munkával. A lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai között azonban jócskán találunk olyanokat, akik tartósan elégedetlenek az adott támogatással kísért lakóformában végzett tevékenységükkel. Róluk joggal feltételezhetõ, hogy sem a szolgáltatás célkitûzéseivel nem képesek maradéktalanul azonosulni, sem a felhasználók individuális szükségleteinek kielégítéséért nem teszek meg minden tõlük telhetõt. Ebbõl az okból kifolyólag a lakhatást nyújtó szolgáltatónak igen nagy jelentõséget kell tulajdonítania annak, mennyire elégedettek alkalmazottai a saját munkájukkal. Nem csupán az aktuális munkakörülményeket, hanem az adott szakember élethelyzetének kontextusát is ismerni kell ahhoz, hogy megérthessük, miért elégedett vagy éppen elégedetlen jelenlegi munkahelyi szituációjával, s vizsgálnunk kell, milyen jelentéseket tulajdonít a saját szakmai tevékenységéhez fûzõdõ érzéseinek és viselkedésmódjainak. Mindenekelõtt azonban azt kell kipuhatolnunk, hogy valójában mi motiválja õt éppen erre a munkára, hogy személyesen hová helyezi szakmai tevékenysége súlypontjait, illetve hogy melyek azok az értékek, amelyeket e tevékenység végzése közben mérvadónak tekint.

Munkamotiváció és szociális szükségletek A segítõ szakmák esetében a munka igen sok szakember szemében jóval több a kenyérkeresés eszközénél, s ezen túlmenõen egy sor személyes szükséglet kielégítésére, személyes célok és elvárások beteljesítésére is szolgál. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a valamely segítõ szakma melletti döntést igen erõsen befolyásolják a kommunikáció és a hovatartozás iránti szociális szükségletek. Az anyagi meg-

366

fontolások (magas kereset stb.), illetve az egzisztenciális biztonság szempontja (a munkahely biztonsága stb.) sokszor ezeknél jóval kevesebbet nyomnak a latban. A fenti megállapításokat támasztják alá az E. Mayo (1933), a F. J. Roethlisberger és W. J. Dickson (1943), a K. Lewin (1939), valamint a D. Katz és R. L. Kahn (1951; 1953) által végzett vizsgálatok is, melyek a vizsgálati személyek saját foglalkozásukhoz és munkatársi közösségeikhez fûzõdõ kapcsolatait vizsgálták (ideértve az informális kapcsolatokat is). Eredményeik szerint a munkatársi csoport vagy team jelentõs befolyást gyakorol tagjainak a munkával való megelégedettségére és munkakedvére (vö. WEINERT 1987, 288-tól). A leglényegesebb tényezõk közé ezzel kapcsolatban a csoport szociális (viselkedés)normáit, a teamen belüli kommunikációt, az úgynevezett nem-anyagi juttatásokat (elismerés, participáció stb.), valamint a vezetõi szerepeket sorolhatjuk. A munkamotiváció tehát mindenekelõtt az elfogadás, az integráció, a hovatartozás és az identifikáció iránti szociális szükségletek kielégítésébõl származik. A teamen belül a munkáról vallott normák és nézetek a keresetnél vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetõjének elõírásainál és ellenõrzõ hatáskörénél is fontosabbak lehetnek az egyes munkatársak teljesítménye szempontjából.

Motivációs tényezõk A munkával kapcsolatos szükségleteket — többek között — aszerint is megkülönböztethetjük egymástól, hogy magával a tevékenységgel is ki lehet-e elégíteni õket, vagy ehhez az adott helyzetet befolyásoló egyéb tényezõk is szükségeltetnek. Az úgynevezett „kéttényezõs elmélet” (F. Herzberg 1967) szerint az emberek akkor elégedettek a munkájukkal, ha az kielégíti azokat a szükségleteiket, melyek magával a munka tartalmával függenek össze (az úgynevezett belsõ motivációs tényezõk tartoznak ide, mint például az adott tevékenység iránti érdeklõdés, a munka jelentette kihívás, a felelõsség vagy az elismerés). Mindez tehát azt jelenti, hogy a munkával való megelégedettség végsõ soron attól függ, hogy



az ember megtalálja-e az általa végzett munka személyes jelentõségét és értelmét. A munka azon feltételeinek ezzel szemben, melyek nem közvetlenül a munkafolyamatra, hanem inkább a munka kontextusára vonatkoznak (az úgynevezett külsõ motivációs tényezõk, mint például a jövedelem, a fizikai munkafeltételek, a felettesek által gyakorolt vezetési stílus, a munkahely interperszonális kapcsolatai vagy az adott tevékenységhez tartozó státus), az az elsõdleges funkciójuk, hogy a pozitív körülmények megteremtésén keresztül megakadályozzák a munkával való elégedetlenség kialakulását. Ebben az értelemben az „elégedett” és az „elégedetlen” szélsõségeit ki kell egészítenünk egy harmadik pólussal, nevezetesen a „nem elégedetlen” pólusával. Ha az utóbb említett tényezõk („higiénés tényezõknek” is nevezik õket) nem teljesülnek ugyanis, kialakul a munkával való elégedetlenség. Az úgynevezett higiénés tényezõk optimális kialakítása ugyanakkor csak a munkával való megelégedettség szükséges, de nem elégséges feltételét jelenti. A jó munkafeltételek „csak” arra elegendõk, hogy ne tegyék elégedetlenné a munkatársakat, arra ugyanakkor önmagukban még nem, hogy elégedettséget váltsanak ki belõlük. Mindebbõl tehát arra következtethetünk, hogy a munkát mindenekelõtt úgy kell megszervezni, hogy az a saját felelõsség és az önkifejezés magas fokát engedje meg az egyes munkatársak számára. Munkapszichológiai vizsgálatok (NICK 1974) eredményei is alátámasztják a fenti feltételezést. Ezek ugyanis kimutatták, hogy egy adott szervezet dolgozói elsõsorban akkor elégedettek az általuk végzett munkával, ha a saját feladatkörükhöz felelõs tevékenység, magas szintû autonómia és kellõ szabadság társul (a lakhatást nyújtó szolgáltatások esetében mindez — például — a pedagógiai koncepciók kialakítása, illetve az olyan organizatórikus feladatok terén megvalósuló szabadságra vonatkozhat, mint a szolgálati beosztás vagy a szabadságolási terv összeállítása). Az összefüggést megfordítva elmondható, hogy a munkahellyel való elégedetlenség esetében a magasabb szintû autoritás, illetve a több önrendelkezés és participáció tartozik a leggyakrabban említett kívánságok közé. A munkával való megelégedettség rendszerint egyenes arányban növekszik az adott munkahelyi szervezet hierarchiájában betöltött pozícióval, bár természetesen ebben a tekintetben is igen nagy egyéni különbségekkel kell számolnunk, mindenekelõtt a személyiség, az intelligencia és az individuális célkitûzések függvényében. Általános érvénnyel bíró szabály azonban, hogy feladatai ellátásához minden

munkatársnak az összes szükséges jogosítványt, továbbá a teljes felelõsséget meg kell kapnia (a feladat, a kompeteciakör és a felelõsség egysége). Magától értetõdik, hogy az egyén motiváltsága szempontjából a személyiségvonásokban tükrözõdõ variánsok is nagy szerepet játszanak. Például, az átlagosnál erõteljesebb biztonságra törekvés a higiénés tényezõket emeli az elõtérbe, míg az úgynevezett „belsõ”, a tevékenységre mint olyanra vonatkozó faktorokat inkább háttérbe szorítja. Természetesen az ilyen és ehhez hasonló személyiségjegyek kifejezõdése nagymértékben függ az adott kontextustól is, s ezáltal módosítható. Semmiképpen sem indokolt tehát, hogy — a „nem megfelelõ személyiségjegyekre” való hivatkozással — lemondjunk egyes munkatársak tudatos motiválásáról. Biztosnak vehetjük, hogy a legtöbb ember számára nagyobb motivációt jelentenek és hosszabb távon is kielégítõbbnek bizonyulnak a kooperatív (munkatársi teamekben, projektcsoportokban, munkaközösségekben gyakorolt) munkaformák, mint az utasítások végrehajtásán alapuló munkakapcsolatok — mindenekelõtt akkor, ha a feladat annyira összetett, hogy csak a másokkal való együttmûködés keretében lehet megoldani. Ezért aztán minden lakhatást nyújtó szolgáltatásnál rendszeressé kell tenni, hogy erre hivatott munkatársi csoportok — melyek összetétele ideális esetben túlmutat az egyes szervezeti egységeken és hierarchiaszinteken — vitassák meg a leglényegesebb tartalmi és szervezési kérdéseket, s adott esetben maguk döntsenek ezekrõl (az új munkatársak felvételi eljárását például véve: meghallgatás a lakócsoportban végzett hospitálás után, a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ kollégák bevonása a legjobb pályázó kiválasztását célzó megbeszélésekbe stb.). Ebben az értelemben a lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetésének is a demokratikus és személyközpontú vezetési stílus alapelvei szerint kell végrehajtania az irányítással összefüggõ feladatait (ld. a „Vezetés és kooperáció” elnevezésû tárgykört, a 355. oldaltól kezdõdõen), s minden döntési folyamat kapcsán a lehetõ legnagyobb átláthatóságra kell törekednie (például formálisan is rögzített, átfogó információs jogok biztosításával, illetve az ezirányú kötelezettségek feltétlen betartatásával).

A munkával való megelégedettség feltételei A szociális rehabilitáció területén mûködõ szolgáltatások némelyike feladataik ellátása kapcsán ele-


367


gendõ autonómiát biztosít ugyan munkatársainak, nem teremti meg ugyanakkor azokat a feltételeket, melyek eredményeképpen a munkatársak szabadsága termékeny következményekkel járna a szolgáltatás felhasználói számára is. A hosszú távon a szakemberek izolációjához vagy túlterheléséhez vezetõ munkafeltételek (rendszeres önálló vagy éjszakai szolgálat, jelentékeny túlórázás stb.) ugyanúgy a munkával való elégedetlenséghez vezethetnek, mint a feladatkörhöz tartozó tevékenységek túlzottan rutinszerûvé válása (különös tekintettel a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársakra). A rosszul értelmezett autonómia azonban kifejezetten káros is lehet azon munkatársak esetében, akik különféle okokból kifolyólag (alacsony szintû szakmai képesítés, hiányzó tapasztalatok, „kiégés” stb.) nincsenek abban a helyzetben, hogy önállóan struktúrálják saját szakmai tevékenységüket, s azt a felhasználók értelmében konceptualizálják. Ha a munkatársak túlterheltek, mindig fennáll annak a veszélye, hogy nem képesek kellõ védelmet biztosítani a rájuk bízott felhasználóknak. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakemberek nagyobb szintû önrendelkezését tehát — megfelelõ elõkészítés után — minden esetben szakszerû támogatással kell elõsegíteni. A lakhatást nyújtó szolgáltató csak akkor lesz képes önrendelkezésen alapuló munkaformákat bevezetni, s csökkenteni a munkatársak strukturális megterheléseit, ha az önrendelkezést céltudatosan kiterjesztette minden pedagógiai tevékenységre és folyamatosan biztosítja a fennmaradását. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak a fluktuáció és a munkaidõ-kiesés jelenségeinek okait elemezve is különösen nagy figyelmet kell szentelnie a strukturális természetû hatótényezõknek. A munka személyes jelentõségéhez vagy a végzett tevékenységgel szembeni felelõsséghez hasonlatos „belsõ” motivációs tényezõk jelentõségének hangsúlyozásából tehát korántsem az következik, hogy az említett „higiénés” faktorokat el lehetne hanyagolni a lakhatást nyújtó szolgáltató feladatkörének meghatározásakor. Újra és újra világossá válik mindez például akkor, amikor a szociálpedagógiai területen dolgozó szakemberek megfelelõ bérezésének kérdése felmerül. Egy adott személy társadalmi státusát és elismerését továbbra is döntõen befolyásolja az, hogy menynyit keres. Magától értetõdõnek kellene lennie, hogy a támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakemberek olyan jövedelmet kapjanak munkájukért, ami megfelel formális végzettségüknek, s nem marad el a szociális rehabilitáció egyéb intézményeiben végzett hasonló tevékenységek díjazásától. Ennek ellenére a szûkös anyagi lehetõségek miatt az utóbbi

368

években jónéhány, a szociális rehabilitáció területén tevékenykedõ szolgáltatásnál vált gyakorlattá, hogy — elsõsorban a lakócsoportokban végzett munkára — egyre több képesítés nélküli vagy a kívánatosnál alacsonyabb szintû képesítéssel rendelkezõ munkatársat vesznek fel. A magasan kvalifikált szociálpedagógusok, gyógypedagógusok és nevelõk egyre kegyetlenebb konkurenciaharcra kényszerülnek az alacsony képzettségû vagy szakképzetlen munkaerõkkel szemben, s nemritkán még abba is belemennek, hogy a bértábla elõírásaihoz képest alacsonyabb fizetésért dolgozzanak, csak hogy elkerüljék a munkanélküliséget. Az így kialakuló, tényleges alulfizetettség aztán gyakran az állandó elégedetlenség forrásává válik ezeknél a munkatársaknál. A most jellemzett feltételek hatására némely lakhatást nyújtó szolgáltatónál gyakorlattá vált, hogy — amikor csak módjuk nyílik erre — határozott idejû szerzõdéseket kötnek munkavállalóikkal. Ezzel egyfelõl elérik, hogy az érintettek igencsak igyekeznek alkalmazkodni az általuk diktált feltételekhez (aki félti a munkahelyét, nemigen kritizálja a feletteseit), másfelõl pedig minden szóba jöhetõ személyi alternatívát nyitva tarthatnak a szerzõdések lejárta utáni idõszakra. A saját szakmai jövõjükkel, illetve a munkahelyük megmaradásával kapcsolatos tisztázatlanságok ugyanakkor bizonytalanságot, félelmet és elégedetlenséget váltanak ki a szóban forgó munkatársakból. Emiatt a szolgáltatóknak alapvetõen csak határozatlan idejû szerzõdéseket lenne szabad kötniük alkalmazottaikkal, illetve a lehetõ legkorábban meg kellene állapodniuk velük a további alkalmazás feltételeirõl akkor, ha csak korlátozott idõre szóló megbízásról lehet szó (szülési szabadság alatti helyettesítések, gyakornoki év utáni „átvétel” stb.).

Szervezeti szintû célkitûzések és önmegvalósítás Minden lakhatást nyújtó szolgáltatás formális szervezetként mûködik. Társadalmi megbízása alapján, továbbá azon szükségszerûségbõl adódóan, hogy egymástól igen eltérõ érdekeket, igényeket és munkafolyamatokat kell összeegyeztetnie, a szolgáltatónak bizonyos strukturális keretfeltételeket kell biztosítania munkatársai számára: megfelelõ hierarchiát kell kialakítania, szabályoznia kell a jogokat és a kötelességeket (például a döntési folyamatokban való részvétel vagy az ellenõrzés tekintetében), meg



kell szerveznie a munkamegosztást. Ennek során elõfordulhat, hogy keresztezni kényszerül az egyes munkatársak önrendelkezés és autonómia iránti érdekeit, illetve megakadályozza õket bizonyos céljaik elérésében. Az alkalmazottak individuális igényei, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltató szervezeti szintû érdekei (a munkatársak alkalmazkodása, nagyobb hatékonysággal végzett munka stb.) közti konfliktusok lehetséges következményeként hatalmi harcok alakulhatnak ki, illetve elégedetlenség léphet fel. Egy demokratizmuson alapuló struktúra keretei között ezek a problémák kordában tarthatók ugyan, nem lehet megakadályozni ugyanakkor a hatalmi és státusbeli különbségek kialakulását. A lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetésének tisztában kell lennie az ilyesfajta különbségek negatív dinamikájával ahhoz, hogy azt nyíltan kezelhesse és tudatosan feldolgozhassa az ebbõl eredõ konfliktusokat (ld. „A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása” elnevezésû tárgykört, a 222. oldaltól kezdõdõen). Nem szükségszerû persze, hogy a munkán keresztül történõ önmegvalósítás igénye, illetve a szervezeti szintû célkitûzések eleve ellentmondjanak egymásnak: lehetõség van a kettõ közti „arany középút” megtalálására, ha a szolgáltató alkalmat teremt munkatársai számára tevékenységük értelmes és önálló alakítására, s ha participációjukat és kreativitásukat nemhogy korlátozná, de egyenesen elõsegíti. A lakhatást nyújtó szolgáltatások esetében a vezetõi tevékenység ebben az értelemben rendkívül igényes feladatot jelent, melynek sikeres megoldása nemcsak adminisztratív-szervezési, hanem magas szintû kommunikációs képességeket is megkíván.

A szociálpedagógia területén dolgozó szakemberek ebben az összefüggésben használják néhány éve a „kiégés” (burn-out) — eredendõen az Egyesült Államokból átvett — fogalmát. A burn-out-szindróma kifejezés voltaképpen egy olyan, a külsõ és belsõ túlterheltség (fõként túlzott munkahelyi elvárások, illetve a családban, a partnerkapcsolatban, az egyéni értékek és igények terén fellépõ, már-már teljesíthetetlen követelmények) talaján kialakuló, tartós streszszel és kimerültséggel járó érzelmi állapot tüneteit jelöli, ami fokozatosan felemészti az érintett személy belsõ energiáit és erõtartalékait. Miközben a Lebenshilfe fenntartásában mûködõ lakóotthonok dolgozóinak mintegy kétharmada nõ, a legtöbb vezetõi pozíciót továbbra is férfiak töltik be. Ez a strukturális beágyazottságú férfi-dominancia éppúgy kihat a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül uralkodó munka- és vezetési stílusra (a hatalommal való bánásmód, a státuskülönbségek kezelése stb.), mint ahogyan jelentõsen befolyásolja a belsõ információáramlás különbözõ folyamatait is (megbeszélések, teamértekezletek, formális és informális kapcsolatok stb.). Hozzájön mindehhez, hogy a támogatással kísért lakóformák valamelyikében dolgozó munkatársak számos olyan feladatot látnak el, melyek igencsak hasonlítanak a „lelkiismeretes és önzetlen gondozó” idealisztikus, hagyományosan nõinek tartott szerepéhez tartozó feladatokhoz (ez magyarázza — többek között — a szociálpedagógiai munka általában alacsony társadalmi megbecsültségét). A burn-out-szindróma ebben az értelemben strukturálisan meghatározott, speciálisan nõi problémaként is felfogható.

A burn-out-szindróma

Elismerés és a munkával való megelégedettség

Mindeddig nem sikerült közvetlen összefüggést kimutatni a munkával való megelégedettség, illetve a munkateljesítmény között. Egy adott munkatárs teljesítménye nyilván nem csak a munkával való megelégedettségtõl, hanem egy sor más egyéb változótól is függ, mint amilyen — mondjuk — a munkahely kialakítása és felszereltsége, a szakmai segítség, a tevékenység végzésével szembeni egyéni igény vagy a saját célkitûzések. Megfordítva az összefüggést ugyanakkor azt kell feltételeznünk, hogy a munkájukkal tartósan elégedetlen alkalmazottak motivációja ennek arányában csökken, minek következtében fokozatosan közömbössé válnak az általuk végzett munka minõségével szemben (vagy igen hamar otthagyják a lakhatást nyújtó szolgáltatást).

Többnyire sem a vezetõ beosztásban dolgozó munkatársak, sem a teamek tagjai számára nem tudatosul, milyen alapvetõ jelentõsége és motiváló hatása van a pozitív visszajelzéseknek (egyébiránt, mindez ugyanígy vonatkozik a férfi kollégákra is). A munkatársak a legritkább esetben részesülnek abban az elismerésben, ami munkájuk alapján megilletné õket. A nõk pedig igen gyakran éppen az elismerés hiányát nevezik meg a munkahelyi stressz és a szakmai tevékenységgel szemben fellépõ „enerváltság” legfontosabb tényezõjeként, aminek gyakran apátia, befelé fordulás, illetve felmondás lesz a következménye.


369


Mindehhez egy további probléma is társul. Mondjuk egy, a gyártószalagról legördülõ új autó minõsége vagy egy kedvezõ feltételek mellett megkötött adásvételi szerzõdés a saját teljesítmény látható sikereként értékelõdik, s ennek megfelelõ elismerésre tarthat igényt a környezet részérõl. Ezért, hogy a termelõszektorban vagy a gazdasági kritériumok szerint mûködõ szolgáltatásoknál dolgozó alkalmazottak számára rendszerint nem okoz nagy problémát, hogy elvégzett munkájuk értékét az általuk elõállított termék vagy az általuk nyújtott szolgáltatás minõségéhez kössék, s ezáltal azonosuljanak vele. A szociális területen végzett munka szinte valamennyi formájának jellegzetessége abban áll, hogy a fáradozások eredménye, maga a „termék” gyakran meghatároz(hat)atlan marad. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársak tevékenysége túlnyomórészt a „kapcsolati szinten” történõ munkálkodásból, azaz pedagógiai kísérésbõl, rávezetésbõl, tanácsadásból vagy az emberi együttérzés kinyilvánításából áll. A szociális területen végzett munka alapvetõen lezárhatatlan folyamat. A szociális rehabilitáció céljából végzett tevékenység gyakorlatában nemigen választható el egymástól az „elõállítási folyamat” és az ennek végeredményeként keletkezõ „termék”. Következésképpen a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai is csak akkor mérhetik le megbízhatóan saját tevékenységük eredményeit, ha elõtte pontos, a felhasználók igényeivel és elképzeléseivel összhangban álló megállapodások születtek arról, hogy konkrétan mi számít a munka pozitív eredményének. Ha ez a fontos lépés — a problémaérzékenység hiánya folytán vagy a munkatársi közösségen belüli eszmecsere elmaradása miatt — elmarad, akkor a személyes fáradozások „eredménye” számos esetben nem válik kézzelfoghatóvá. Ezáltal pedig igen nehézzé válik az egyes munkatársak számára, hogy azonosuljanak az általuk végzett munkával (belsõ motivációs tényezõk). A fenti ok miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentõségét, hogy a munkatársak — motiváltságuk és a munkával való megelégedettségük biztosításának céljából — rendszeres, céltudatos visszajelzéseket kapjanak arról (kollégáiktól, feletteseiktõl, a felhasználóktól és azok hozzátartozóitól, más szolgáltatások szakembereitõl stb.), hogy más személyek hogyan értékelik az általuk végzett tevékenységet. A visszajelzés nem egyszerûen azt jelenti, hogy a két fél eszmét cserél bizonyos tartalmi kérdésekrõl, hanem mindig magában foglalja az elvégzett munka elismerését is: annak a központi jelentõségû szükség-

letnek a kielégítését, hogy az embert elfogadják és tisztelettel viseltessenek iránta. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak tehát minden erejével azon kell lennie, hogy olyan munkafeltételeket teremtsen munkatársai számára, melyek megengedik nekik, hogy egymással együttmûködve döntsenek a közösen végzett tevékenység céljairól, tartalmairól és módszereirõl. Ebben pedig az is benne foglaltatik, hogy a szolgáltató gondosan dokumentálja az egyes felhasználók fejlõdésének vagy a csoportok változásának legfontosabb lépéseit, s ezt — mind befelé, mind kifelé — úgy mutatja be, hogy ezáltal folyamatos visszajelzést is ad munkatársainak az általuk végzett tevékenységrõl.

Megbeszélések a munkatársak személyes szakmai jövõjérõl és terveirõl A munkahelyváltásban, illetve az úgynevezett „belsõ okok miatti” felmondásban igen sokszor fontos szerepet játszik az, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás fõállású munkatársai nemigen látnak maguk elõtt megfelelõ szakmai perspektívákat. Kétségtelen tény, hogy a legtöbb szolgáltató igen korlátozott lehetõségeket biztosít csak a szakmai továbbfejlõdésre és új, igényes, megfelelõ kihívást jelentõ feladatok vállalására. A nagyobb fenntartóknál (jótékonysági egyesületek, nyilvános intézmények), valamint a nagyobb szövetségbe tömörült szervezeteknél ugyanakkor alapvetõen mindig fennállnak ezek a lehetõségek. A lakhatást nyújtó szolgáltatónak tehát rendszeres idõközönként (mintegy évente kétszer) minden egyes fõállású dolgozója számára biztosítania kell a lehetõséget egy négyszemközti — általában az adott munkatárs közvetlen felettese által vezetett — beszélgetésre, melyen mód nyílik a személyes szakmai fejlõdés és kilátások megtárgyalására. Ezek a bizalmas beszélgetések megfelelõ keretet adhatnak a visszajelzésekre, a kölcsönös elvárások tisztázására, az értékelésre, a szóban forgó munkatárs elõtt nyíló szakmai perspektívák felvázolására, továbbá a változtatás iránti igények bejelentésére és a megvalósítás belsõ feltételeinek megvizsgálására, végül esetleges új, felelõs feladatok átvállalására a jelenlegi pozíció megtartása mellett („job enrichment”).*

* Szó szerint: a munkakör gazdagítása, a szerk.

370



Irodalom ENZMANN, D.; KLEIBER, D.: Helfer-Leiden: Streß und Burnout in psychosozialen Berufen. Heidelberg 1989. PENGLER, J.: Helfen macht müde — Zur Analyse und Bewältigung von Burnout und beruflicher Deformation. München 1991. FREUDENBERGER, H.; NORTH, G.: Burn-out bei Frauen: Über das Gefühl des Ausgebranntseins. Frankfurt a. M. 1992.

NEUBAUER, W.: Bedingungen der Arbeitsmotivation. Forschungstrends und Befunde. In: Heidack, C. (Hrsg.): Arbeitsstrukturen im Umbruch. München 1995. NEUBERGER, O.: Theorien der Arbeitszufriedenheit. Stuttgart 1974. NICK, F. R.: Management durch Motivation. Stuttgart 1974. WEINERT, A.: Lehrbuch der Organisationspsychologie. München, Weinheim 1987.


371



A munkával való megelégedettség igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik elkerülni, hogy olyan munkakörülmények alakuljanak ki, melyek hosszú távon a munkatársak elszigetelõdéséhez és a munkával való elégedetlenség kifejlõdéséhez vezetnek (folyton egyedül végzett, éjszakai vagy hétvégi szolgálatok, erõsen megnövekedett túlóra a kollégák szabadsága vagy betegsége esetén stb.). 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató saját munkakörükön belül a lehetõ legnagyobb mértékû autonómiát és felelõsségvállalást biztosít munkatársai számára (például a szolgálati beosztás vagy a szabadságolási tervek elkészítésében). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan elemzi és megfelelõen feldolgozza a munkaidõ-kieséshez és a fluktuáció növekedéséhez vezetõ okokat. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy a munkatársak feladatköre kellõképpen nyitott maradjon az új feladatok és tapasztalatok irányában, s ezáltal — bizonyos rutintevékenységek ellátására korlátozódva — ne merevedjen be. A szolgáltató biztosítja, hogy a lakócsoportokban dolgozó munkatársak nem csak a felhasználók szigorú értelemben vett kíséréséhez tartozó, mindennapos tevékenységeket végezzék, hanem ezen túlmenõen kapcsolódjanak be olyan feladatok ellátásába, tervezési folyamatokba és projektekbe, melyek a közös tevékenységeken keresztül lehetõvé teszik számukra, hogy más életterületeken és a szolgáltatáson kívül is fontos tapasztalatokat szerezhessenek a felhasználókkal kapcsolatban. 5. A meghatározott idejû munkaviszony létesítésének eseteiben (szülési szabadságon lévõk helyettesítése, gyakornoki év stb.) a lakhatást nyújtó szolgáltató megvizsgálja a további foglalkoztatás lehetõségét. Az érintett munkatársak idejekorán kellõ részletességû tájékoztatást kapnak az ennek megfelelõ törekvésekrõl. 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató hozzájárul a munkával való megelégedettség kialakulásához, amennyiben a képzettségnek és az ellátott munkakörnek megfelelõ, a szociális rehabilitáció más szolgáltatásainál végzett hasonló tevékenységek bértáblázatával összhangban álló fizetést biztosít a lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársainak.

372



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

7. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkakoncepciója értelmében a tevékenység tartalmait és céljait közösen állapítják meg, majd írásban is rögzítik (például egyéni fejlesztési tervek, heti és éves munkatervek formájában). Ez egyaránt érvényes úgy a szolgáltatás egészére, mint az egyes szervezeti egységekre, illetve lakócsoportokra nézve. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársait bevonják a tevékenységükre is kiterjedõ minõségellenõrzési és -fejlesztési folyamatokba. 8. A munkatársak rendszeres visszajelzést kapnak az általuk végzett tevékenységrõl, azaz a lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan dokumentálja és mind befelé, mind kifelé megfelelõen kommunikálja a fejlõdési folyamatban beállt változásokat és elõrelépéseket (az egyes felhasználók fejlõdése, csoportfejlõdés). A belsõ tájékoztatás az egyes lakó- és munkacsoportok tevékenységének dokumentálását szolgáló rendszereken, a külvilág informálása a szolgáltató PR-munkáján keresztül zajlik, melyek kellõképpen elismerik a munkatársak teljesítményét. 9. Feladataik ellátásához a munkatársak megfelelõ szakmai vezetésben részesülnek, s igénybe vehetik a szupervíziós kínálat nyújtotta lehetõségeket. Ezen túlmenõen a lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja a kollégák rendszeres véleménycseréjének lehetõségét és kereteit. 10. A vezetõ beosztásban, illetve beosztottként dolgozó munkatársak között rendszeres idõközönként (körülbelül kétszer egy évben) négyszemközti beszélgetés zajlik az adott munkatárs szakmai fejlõdésével és jövõjével kapcsolatban. Ennek keretében sor kerül a munka kiértékelésére, a munkával való esetleges elégedetlenség kinyilvánítására, a munkamegbízás kritikus átvizsgálására és módosítására, valamint — a munkakör új, a korábbinál nagyobb kihívást jelentõ feladatokkal történõ bõvítésén keresztül — a szakmai továbbfejlõdés lehetõségeinek feltárására, a munkafeltételekkel kapcsolatos észrevételek megbeszélésére és a szakmai perspektívák tisztázására.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetõ legkedvezõbb elõfeltételeket biztosítsa munkatársai munkájukkal való megelégedettségének kialakulásához.


373

A munkatársak vezetése • Személyi folytonosság

6.6.4. tárgykör:

Személyi folytonosság Sok fogyatékos ember életére jellemzõ a legfontosabb referenciaszemélyek gyakori cserélõdése. Ismerõseik és barátaik, olykor még ismerõseik is idõvel gyakran redukálják, sõt, esetleg véglegesen leépítik hozzájuk fûzõdõ kapcsolataikat. Szélsõséges esetben a fogyatékos embert már csak más fogyatékos emberek és a szociális szolgáltatások szakemberei veszik körül. A szabadon választott emberi kapcsolatokat fizetett, professzionális jellegû kapcsolatok váltják fel. Sok esetben még ezek sem tartósak: a felhasználót az intézmény egy másik lakócsoportjába helyezik át, a munkatársak más munkahelyet választanak maguknak, illetve — mondjuk az alternatív katonai szolgálatot teljesítõk vagy a kisegítõ személyzet esetében — eleve korlátozott ideig dolgoznak csak az adott szolgáltatásnál. A fogyatékos emberek állandóan arra kényszerülnek tehát, hogy mindegyre új referenciaszemélyekhez alkalmazkodjanak, akik sokszor lépik át az õ privát- és intimszférájuk határát. Ily módon nyilvánossá válnak dolgok, melyek rendes esetben az ember legszemélyesebb szférájához tartoznak. Azoknak a munkatársaknak, akik az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál eltöltött rövid szolgálati idejük miatt csak felületesen ismerhetik meg a felhasználókat, aránytalanul nagy befolyásuk alakul ki az érintett emberek életére. Referenciaszemélyeik folytonos váltakozását a szóban forgó fogyatékos emberek gyakran annak kifejezõdéseként értékelik, hogy láthatóan senki nem akar velük tartós kapcsolatot kialakítani. Mindez pedig igen negatív hatásokkal jár identitásuk és önértékelésük fejlõdésére nézve. Ha a lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítani akarja szolgáltatási kínálata minõségét, akkor az õ szempontjából is nagyon fontos, hogy a munkatársak tartós kapcsolatokat alakíthassanak ki az egyes felhasználókkal. A személyre szabott, megbízható segítségnyújtás ugyanis csak az egyes felhasználók individuális szükségleteinek, kívánságainak és elképzeléseinek pontos ismeretében lehetséges. Itt kell utalnunk egy, a legtöbb lakhatást nyújtó szolgáltatás organizatórikus szintjén fellelhetõ alapvetõ ellentmondásra. Egyfelõl a felhasználók és a szakemberek intenzív, személyes kapcsolata feltétlenül szükséges az ezt elõfeltételezõ fejlõdési folyamatokhoz; másfelõl viszont igen sok intézményben az a helyzet, hogy ugyanaz a munkatárs egyidejûleg

374

a felhasználók nagyobb csoportjaiért is felelõsséget hordoz, s így csak a legkivételesebb esetben jöhetnek létre igazán szoros, személyes kapcsolatok közte és az érintett fogyatékos emberek között.

A személyi folytonosság iránti szükséglet kritériumai Alapvetõen minden ember számára fontos interperszonális kapcsolatainak folytonossága. Amikor meg akarjuk határozni, hogy egy bizonyos felhasználó e személyi folytonosság különösen magas szintjét igényli-e, az alább felsorolt kritériumokat kell figyelembe vennünk: • a felhasználó azon életterületei, melyekbe a munkatársaknak be kell avatkozniuk Azokat a felhasználókat, akiket jelentõsen támogatni kell — mondjuk — a testápolás intim tevékenységeinek elvégzésében, az õt ebben segítõ munkatárs személyének megváltozása lényegesen nehezebben fogja érinteni, mint azokat a lakótársait, akik esetleg csak az utazásokhoz igényelnek segítséget. A személyi folytonosság annál fontosabb, minél jobban be kell nyúlniuk a munkatársaknak az adott felhasználó privát- és intimszférájához tartozó területekbe. • a professzionális támogatás részaránya és intenzitása az érintett személy életében Azok a felhasználók, akik jelentõs mértékû professzionális segítségnyújtásra szorulnak, a munkatársak személyének megváltozását sokkal rosszabbul fogják viselni azoknál, akiknek életében a professzionális szolgáltatások másodlagos szerepet játszanak csak. Minél nagyobb az az — idõben kifejezett — részarány, amelyben a felhasználó professzionális segítséget igényel a saját lakószféráján belül is, annál fontosabb számára a személyi folytonosság. • a felhasználó szociális hálói Azok a fogyatékos emberek, akik szoros kapcsolatokat tartanak fenn az õket ellátó professzionális szolgáltatáson kívül álló, õket az élet különféle területein támogató személyekkel, lényege-



sen könnyebben fel tudják dolgozni a munkatársak személyében bekövetkezõ változásokat azon társaiknál, akiknek nincsenek vagy alig vannak külsõ kapcsolatai. A személyi folytonosság jelentõsége annál nagyobb, minél kisebb a felhasználóval szoros kapcsolatokat ápoló személyek száma. • a felhasználó korábbi tapasztalatai Azok az emberek, akiknek életét a fontos (professzionális és nem-professzionális) kapcsolatok folytonos váltakozása kíséri, vagy csak igen lassan építik ki bizalmukat az újonnan megismert személyekkel szemben, vagy — éppen ellenkezõleg — túlságosan gyorsan igyekeznek kapcsolatot kialakítani idegenekkel. Mindkét fenti szélsõséget az értelmi fogyatékos emberek lényegi jellemzõjeként szokás értelmezni, közelebbrõl megvizsgálva azonban nem egyebek, mint a speciális intézményi ellátás és a negatív tapasztalatokkal terhes életút következményei. A személyi folytonosság annál fontosabb, minél negatívabb tapasztalatai vannak az adott felhasználónak fontos kapcsolatai változásaival kapcsolatban. • a felhasználó idõi, téri és személyi orientációi A személyi folytonosságban bekövetkezõ változások különösen elbizonytalaníthatják azokat, akik — korlátozott orientációs lehetõségeik folytán — nagymértékben rá vannak utalva bizalmas személyek segítségére. A személyi folytonosság annál fontosabb, minél nagyobb elbizonytalanodással reagál az adott felhasználó fontos kapcsolatainak megváltozására, s minél inkább igényli bizalmas személyek közelségét. • a felhasználó életének jelentõs eseményei Az élet jelentõs eseményei — a lakóhely vagy a munkahely megváltozása, lakótársak elköltözése, személyes krízisek stb. — gyakran önmagukban is komoly megterhelést okoznak az érintettnek, nem szabadna hát a helyzetet a munkatársak személyének megváltoztatásával még tovább nehezíteni. A személyi folytonosság biztosítására különösen nagy hangsúlyt kell fektetni akkor, amikor a felhasználó életében különleges jelentõségû események zajlanak vagy várhatóan be fognak következni. • a felhasználó életkora Az idõsebb emberek általában jobban igénylik a folytonosságot fontos referenciaszemélyeikkel kapcsolatban, mint a fiatalabbak. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy különféle, mindegyre

változó kapcsolataik sokszínûsége mellett a fiatalok is fenntartanak (vagy fenn kellene tartaniuk) legalább néhány tartós kapcsolatot. A személyi folytonosság jelentõsége annál nagyobb, minél idõsebb az érintett felhasználó.

A személyi folytonosság biztosítása Habár a személyi folytonosság a lakhatást nyújtó szolgáltatások alapvetõen minden felhasználója számára kívánatos lenne, mégis elõállhatnak helyzetek, amikor a szakemberek személyében bekövetkezõ változás elõnyökkel jár, például akkor, ha kölcsönösen nem jönnek ki jól egymással. Mindez persze nem vezethet el odáig, hogy a munkatársak olyanynyira problémásnak látják és láttatják a szóban forgó felhasználót, hogy a végén senki sem lesz hajlandó hosszú távon dolgozni vele. Az antipátia kialakulásának például azzal lehet elejét venni, hogy a felhasználókat bevonják az új munkatársak kiválasztásának folyamatába (ld. „A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása” elnevezésû tárgykört, a 346. oldaltól kezdõdõen). A lakhatást nyújtó szolgáltatónak mindent meg kell tennie tehát annak érdekében, hogy az egyes felhasználókkal rendszeresen dolgozó munkatársak számát viszonylag alacsonyan tartsa, s ezáltal elõsegítse a személyes kapcsolatok kialakulását. Mindezt elsõsorban egy olyan szolgálati beosztás kialakításával érheti el, amely elsõsorban az egyes felhasználók támogatásának idõigényét, nem pedig bizonyos intézményi követelményeket igyekszik kielégíteni. Jelentõs lépés lehet ezen az úton a ma már igen sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál alkalmazott, úgynevezett „patronálórendszer” kialakítása is, persze csakis akkor, ha az adott felhasználó személyes „patronálójaként” kiválasztott munkatárs szolgálati beosztása ténylegesen olyan, hogy elegendõ idõt hagy a felhasználó individuális segítéséhez. Amennyiben az egyes felhasználók személyre szabott ellátása sok idõt vesz igénybe, a teljes állású munkatársak száma meg kell hogy haladja a részfoglalkozású munkatársakét. A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak érdekeltté kell tenniük szakembereiket abban, hogy hosszú távon dolgozzanak együtt a felhasználókkal. Így — példának okáért — már a felvételi beszélgetések keretében tisztázniuk kell a személyi folytonosság jelentõségét és biztosításának lehetõségeit, alapvetõen meghatározatlan idõtartamú munkaszerzõdéseket kell


375


kötniük, elemezniük kell a hiányzásokhoz és a fluktuációhoz vezetõ okokat, s célzott intézkedéseket kell tenniük a munkatársak szakmai fejlõdésének biztosítása érdekében (ld. „A munkával való megelégedettség” elnevezésû tárgykört, a 366. oldaltól kezdõdõen). A fontos kapcsolatok váltakozásának problémája az adott felhasználó elköltözésekor is jelentkezik. Bizonyos körülmények között ebben az esetben is megnövekedett támogatási igénnyel kell számolnunk. Azokat a felhasználókat, akiket tartós nem-professzionális kapcsolatok hálója vesz körül, ami — legalább részben — enyhíteni képes a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak cserélõdését, általánosságban sokkal kevésbé viseli meg a fluktuáció, mint azokat a lakótársaikat, akiket nem véd ilyen

háló. Ezért aztán nemcsak az tartozik a lakhatást nyújtó szolgáltatók feladatai közé, hogy minden tõlük telhetõt megtegyenek a személyi folytonosság biztosításának érdekében, hanem az is, hogy támogassák felhasználóikat a tartós és megbízható nemprofesszionális kapcsolatok kialakításában és fenntartásában (ld. a „Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók” elnevezésû feladatkört, a 253. oldaltól kezdõdõen). A lakhatást nyújtó szolgáltatók minden fáradozása ellenére idõrõl idõre változások következnek be a munkatársi teamek személyi összetételében. E változásokat a lehetõ leghosszabb távon kell azonban tervezniük, kellõképpen elõ kell készíteniük rájuk az érintett felhasználókat, s megfelelõ kísérést kell biztosítaniuk számukra az átmeneti idõszakokban.

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Drohender Betreuungsnotstand in der Behindertenhilfe. Marburg 1992. ENZMANN, D.; KLEIBER, D.: Helfer-Leiden: Streß und Burnout in psychosozialen Berufen. Heidelberg 1989. FENGLER, J.: Helfen macht müde — Zur Analyse und Bewältigung von Burnout und beruflicher Deformation. München 1991.

376

FREUDENBERGER, H.; NORTH, G.: Burn-out bei Frauen: Über das Gefühl des Ausgebranntseins. Frankfurt a. M. 1992. SCHILLER, B.: Normalisierung der Mitarbeibeiterführung. In: Fischer, U. Hahn, M. Th.; Klingmüller, B.; Seifert, M. (Hrsg.): Wohnen im Stadtteil für Erwachsene mit schwerer geistiger Behinderung. Reutlingen 1994, 97–118.




Személyi folytonosság igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó a múltban különösen negatív tapasztalatokat szerzett fontos referenciaszemélyei gyakori cserélõdésével kapcsolatban. 2. A felhasználó abban az életkorban van, amikor az emberek általában kifejezetten igénylik szociális kapcsolataik fennmaradását. 3. A felhasználó olyan intim jellegû segítségekre szorul, melyek különösen bizalmas viszonyt követelnek. 4. A személyre szabott segítségnyújtás igen sok idõt vesz igénybe. 5. A felhasználó nem-professzionális kapcsolatai nem vagy alig képesek ellensúlyozni a személyi folytonosság hiányát. 6. A felhasználó különösen érzékenyen reagál fontos referenciaszemélyeinek elvesztésére. 7. A felhasználó jelenleg életének egyik kritikus szakaszában van, vagy belátható idõn belül ki lesz téve ilyen eseménynek (költözés, munkahelyváltozás, fontos referenciaszemély elvesztése stb.). 8. Az õt személyesen „patronáló” munkatárs kiválasztásánál nem vagy nem kellõ mértékben vették figyelembe a felhasználó ezirányú kívánságait. 9. A felhasználót ellátó és gondozó munkatársak szolgálati beosztása nem teszi lehetõvé, hogy individuális igényeinek megfelelõ mértékben foglalkozhassanak vele.

Összmegítélés A felhasználó individuális szükségletei és korábbi tapasztalatai a lehetõ legnagyobb mértékû személyi folytonosság biztosítását teszik szükségessé.


377



Személyi folytonosság igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. Rendszerint ugyanazokkal a felhasználókkal folyamatosan ugyanazok a munkatársak dolgoznak („patronálórendszer”). Az õt személyesen „patronáló” munkatárs kiválasztásánál döntõ szerep jut az adott felhasználó ezirányú kívánságainak. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz a személyi folytonosság biztosításának érdekében, amennyiben a munkatársak szolgálati beosztását a lehetõ leginkább igyekszik hozzáigazítani az egyes felhasználók individuális igényeihez. Rendszerint ez azt jelenti, hogy a munkatársak a reggeli órákban, a munkából az otthonba való visszatérés idején, valamint a hétvégéken és az ünnepnapokon állnak leginkább a felhasználók rendelkezésére. 3. A felhasználókat támogatják abban, hogy tartós kapcsolatokat alakítsanak ki a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívüli személyekkel, melyek — legalábbis részben — megkönnyíthetik számukra a munkatársi team személyi összetételében bekövetkezõ változásokat. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltatásból elköltözõ felhasználók személyre szabott kísérést kapnak az átmeneti idõszakban. A munkatársak az elköltözés után is tartják a kapcsolatot egykori felhasználóikkal. 5. A felhasználókat megfelelõen elõkészítik a munkatársak cserélõdésére. Az elkerülhetetlen változások idõszakában a lakhatást nyújtó szolgáltatás a megszokottnál is nagyobb figyelmet fordít arra, hogy az érintett felhasználók részére a lehetõ legnagyobb személyi folytonosságot biztosíthassa. 6. Humánpolitikájának alapelve szerint a lakhatást nyújtó szolgáltatás alapvetõen meghatározatlan idejû szerzõdéseket köt új munkatársaival.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltatás minden tõle telhetõt megtesz a személyi folytonosság biztosításának érdekében.

378


6.7. munkaterület:

Szervezetfejlesztés A szervezetszociológia határozott különbséget tesz a különféle szervezetek manifeszt (vagy nyilvános, formális) és latens (vagy operatív, faktikus) funkciói, illetõleg céljai között. A fogyatékos embereket ellátó szociális szolgáltatások manifeszt céljait — mondjuk — a szociális rehabilitáció olyan irányelvei jelölik ki, mint az integráció, a normalizáció, az önrendelkezés vagy az életminõség. Ezek mellett azonban a szolgáltatásoknak olyan latens funkciói és latens céljai is vannak, melyek — többek között — a „másnak” vagy „eltérõnek” definiált emberek ellenõrzésének társadalmi igényét fejezik ki. Az ilyesfajta latens célok egyébiránt nemcsak a nagy létszámú otthonokra és intézetekre jellemzõek, hanem a kisebb létszámú lakóformákra is (vö. FEUSER 1991, 203-tól). Egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási és szolgálatási kínálatának kialakításában és biztosításában részt vevõ csoportokat részben igen különbözõ célok mozgatják (a munkahely biztosítása, anyagi megtakarítások, a szervezet helyzetének megszilárdítása stb.), melyek nem minden esetben csengenek egybe a felhasználók igényeivel és érdekeivel. Ennyiben tehát nem indulhatunk ki egyszerûen abból, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatáshoz tartozó különféle csoportoknak (felhasználók, munkatársak, hozzátartozók, pártfogók stb.) közös alapelvei és céljai vannak. A produktív együttmûködés és a fellépõ feszültségek vagy konfliktusok konstruktív kezelése hosszú távon csakis akkor valósulhat meg, ha bizonyos fölérendelt elvek (a szociális rehabilitáció szakmai standardjai, a fenntartóknak a mûködés költséghatékonyságával szembeni érdekei stb.) figyelembevétele mellett a fent említett csoportok folyamatos eszmecserét folytatnak egymással a különféle tartalmi kérdésekrõl, illetve a szolgáltatás szerkezetének és szervezeti folyamatainak továbbfejlesztésérõl.

Tervszerû és folyamatos fejlesztés A szervezetfejlesztés alatt az alábbi, széles körben elfogadott definíció értelmében „…azt a hosszú távú

törekvést értjük, hogy a szervezet hatékonyabb, együttmûködésen alapuló irányításán keresztül, amit — a formális munkatársi teamek kultúrájának meszszemenõ figyelembevétele mellett — külsõ szakértõk bevonásával és a vonatkozó kvalitatív szociológiai módszerek alkalmazásával biztosíthatunk, javítsuk a szervezet problémamegoldó és megújulási folyamatait” (FRENCH, BELL 1977, 31). A szervezetfejlesztés megfelelõ módszer lehet arra, hogy optimalizáljuk a lakhatást nyújtó szolgáltatás „szerkezeti kereteit”, folyamatosan javítsuk a különféle csoportok és az egyes személyek együttmûködését, s ezáltal emeljük a szolgáltatási kínálat minõségét is (vö. WEINERT 1987, 248–249). Számos, a fogyatékosságügy területén (vagy máshol) dolgozó szociális szolgáltató túl kevés figyelmet fordít segítségnyújtási kínálata és teljesítménye tervezett továbbfejlesztésére. Ez egyfelõl nyilván a szolgáltatások szûkös, gyakran elégtelen személyi ellátottságával magyarázható, ami a „mindennapi robot” teljesítésén túlmenõen nemigen engedi meg a munkatársaknak, hogy behatóan foglalkozzanak tevékenységük koncepcionális és strukturális természetû kérdéseivel. A nyilvános szociális szektor intézményeit szabályozó bürokratikus elõírásokhoz igazodó lakhatást nyújtó szolgáltatóknak is nehezükre esik, hogy olyan kezdeményezéseket is fontosnak tartsanak, melyek nem állnak közvetlen kapcsolatban a különféle pénzügyi szempontokkal. A BSHG* 93. §-ának 2. bekezdésében rögzített új rendelkezést tekintve, ami az intézmények piaci orientációját igyekszik erõsíteni, egyenesen az várható, hogy a munka financiális szempontjainak egyoldalú és merev érvényesülése a jövõben csak növekedni fog. Másfelõl azonban le kell szögeznünk, hogy igen sok „gyakorló szakember” nincs tudatában a tervszerû szervezetfejlesztés szükségességének. Sokakban uralkodik ugyan a felfogás, miszerint bõven elegendõ munkát jelent számukra a mindennapok problémáinak megoldása, ezzel párhuzamosan ugyanakkor gyakran éreznek magukban bizonyos elégedetlenséget azzal kapcsolatban, hogy fáradozásaik csak annál inkább hiábavalónak bizonyulnak, minél intenzívebben és minél kizárólagosabban „vetik bele magukat” a mindennapos rutintevékenységekbe.

* BSHG: Bundessozialhilfegesetz — a szociális ellátásokról rendelkezõ német szövetségi törvény, a szerk. Norbert Schwarte — Ralf Oberste-Ufer: LEWO • A Bundesvereinigung Lebenshilfe kézikönyve

379

Szervezetfejlesztés

A lakócsoportokban szolgálatot teljesítõ munkatársak gyakran hangoztatják azon véleményüket, hogy a strukturális jellegû vagy a fejlesztésre vonatkozó tartalmi kérdésekkel való foglalkozás erre szakosodott specialisták és a vezetõség dolga, míg nekik, a „terepen” dolgozóknak elsõsorban a fogyatékos emberekkel való jó kapcsolatok kialakítása a feladatuk. Nekünk ezzel szemben kifejezetten az a meggyõzõdésünk, hogy a szervezetfejlesztés, vagyis az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás és segítségnyújtási kínálatának tervszerû, folyamatos továbbfejlesztése minden érintettre egyaránt tartozik.

A szervezetfejlesztés megvalósítása mindenki érdeke 1. Egy adott intézmény fejlõdési „potenciálját” voltaképpen a munkatársak jelentik, akik közvetítõ szerepet töltenek be a felhasználók igényei és kívánságai, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálata, szervezeti szintû követelményei és strukturális feltételei között. Magától értetõdõen érdekük fûzõdik ahhoz, hogy a lehetõ legjobb keretfeltételek között végezhessék munkájukat. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy figyelembe kell venni az elviselhetõ munkaidõbeosztás és a megfelelõ jövedelem iránti igényüket, hanem azt is, hogy tekintettel kell lenni az általuk végzett tevékenység olyan, nem-anyagi természetû motívumaira is, mint amilyen az értelmes munkavégzés szükséglete, a saját ötletek és elképzelések érvényesítésének igénye a feladat-meghatározás keretein belül, a mind a szakmai profilon belüli, mind azon túlmutató továbbképzés igénye, vagy a részvétel szándéka a saját tevékenység tartalmainak és feltételeinek kialakításában. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás által végzett munka minõségének javítása minden esetben feltételezi a felhasználók szisztematikus bevonását is a szolgáltatási kínálat tervezésébe és kialakításába. 3. A hozzátartozók és a pártfogók érdeke mindenekelõtt abban áll, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás az individuális szükségleteikhez leginkább igazodó, személyre szabott kísérésben és támogatásban részesítse felhasználóit. Ezen túlmenõen, az értelmi fogyatékos emberek hozzátartozóinak joguk van a formális közremûködésre, s ennek keretein belül aktív befolyást gyakorolhatnak az adott intézmény szolgáltatási kínálatának alakulására és továbbfejlesztésére. E funkciójuk betöltésével lényegesen korrigálhatják a szakemberek tevékenységét is.

380

4. A lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartóinak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatási kínálat és a teljesítmény megfeleljen a felhasználók igényeinek, s hogy a munkatársak — hatékony munkát végezve — ellenõrizhetõen betartsák a szakmai standardokat. Az ápolási díjról szóló megállapodások új szabályozása (ld. a BSHG 93. §-ának 2. bekezdését) szerint az intézmények mûködtetõinek a jövõben pontosan meg kell állapodniuk a pénzügyi fenntartóval a nyújtandó szolgáltatások tartalmáról, terjedelmérõl, minõségérõl és költségkihatásairól. A megvalósítani kívánt minõségbiztosításra tekintettel hosszú távon egyetlen lakhatást nyújtó szolgáltató sem kerülheti meg, hogy tervszerûen és folyamatosan ne fejlessze a rá jellemzõ szervezeti formákat és folyamatokat. Ebben a kontextusban a szervezetfejlesztés kifejezett esélyt jelent arra nézve, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások — segítségnyújtási kínálatuk, illetve az ennek megvalósításához rendelkezésükre álló személyi és anyagi források pontos leírásán keresztül — biztosíthassák, továbbfejleszthessék, s úgy kifelé, mint befelé átláthatóvá tehessék szolgáltatásaik minõségét.

A szervezetfejlesztés mint a lakhatást nyújtó szolgáltatások elõtt álló feladat Az elmondottakkal a háttérben a lakhatást nyújtó szolgáltatásoknak a következõ feladatokkal kell szembenézniük: • a minõségfejlesztés konszenzusra esélyes céljainak a szolgáltatáson belüli rögzítése, majd teljesülésük folyamatos ellenõrzése (ld. a „Konceptualizálás és értékelés” elnevezésû tárgykört, a 382. oldaltól kezdõdõen); • a szolgáltatás minden egyes munkatársára kiterjedõ — úgy belsõ, mint külsõ elemekbõl felépülõ —, szisztematikus és átfogó továbbképzési kínálat biztosítása, adott esetben a felhasználók és azok hozzátartozói részvételével, továbbá megfelelõ szupervízió lehetõségének felkínálása a pedagógiai munkakörökben dolgozó szakemberek számára (ld. a „Továbbképzés és szupervízió” elnevezésû tárgykört, a 393. oldaltól kezdõdõen); • a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának, felhasználóinak és munkatársainak hatékony bemutatása az általános, illetve a szakmai nyilvánosságban, illetõleg a felhasználók hozzátartozói szá-


Szervezetfejlesztés

mára (ld. a „PR-munka” elnevezésû tárgykört, a 401. oldaltól kezdõdõen); • a lakhatást nyújtó szolgáltatás folyamatos érdekképviseletének biztosítása a különféle szociálpolitikai szinteken, valamint az adott város vagy régió

szociális ellátását tervezõ és irányító testületekben (ld. az „Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és a szociális ellátások tervezésében” elnevezésû tárgykört, a 407. oldatól kezdõdõen).

Irodalom BÖHM, J.: Einführung in die Organisationsentwicklung. Heidelberg 1981. DECKER, H.; LANGOSCH, I.: Produktivität und Menschlichkeit. Organisationsentwicklung und ihre Anwendungen in der Praxis. Stuttgart 1984. FEUSER, G.: Die Lebenssituation geistig behinderter Menschen. In: fib e. V. (Hrsg.): Ende der Verwahrung?!

Perspektiven geistig behinderter Menschen zum selbständigen Leben. München 1991, 195–219. FRENCH, W. L. — BELL, C. H.: Organisationsentwicklung. Bern 1977. WEINERT, A.: Lehrbuch der Organisationspsychologie. München, Weinheim 1987.


381

Szervezetfejlesztés • Konceptualizálás és értékelés

6.7.1. tárgykör:

Konceptualizálás és értékelés A mindennapos életben magától értetõdik számunkra, hogy tudatos cselekedeteinkkel meghatározott szándékokat vagy célokat követünk. Minél elvontabb megfogalmazást kapnak azonban ezek a célok és minél komplexebb cselekvésekre van szükség az elérésükhöz, annál nagyobb szükség van arra, hogy meghatározott idõközönként megbizonyosodjunk arról, vajon — egyfelõl — még mindig helyesnek és elérhetõnek tartjuk-e a magunk elé tûzött célt, illetve — másfelõl — hogy az idõközben választott út valóban a cél eléréséhez vezet-e. Ha konkrétan, mondjuk, arról van szó, hogy a bevásárlásnál eszünkbe jussanak a megvenni kívánt élelmiszerek, akkor egy egyszerû cédula elegendõ ahhoz, hogy megbízhatóan ellenõrizhessük a cselekvés „célját”. Ha az elérni kívánt cél viszont „az értelmi fogyatékos emberek integrációja”, akkor az evaluáció elvégzése már jóval bonyolultabb lesz. A különféle lakhatást nyújtó szolgáltatások segítségnyújtási kínálatának minõségbiztosítása és -fejlesztése során — a mindenkori strukturális keretfeltételek figyelembevétele mellett — kellõ céltudatossággal és differenciáltsággal kell meghatározni (konceptualizálás), majd folyamatosan ellenõrizni a pedagógiai munka tartalmait és módszereit.

A szakemberek elképzelései és céljai A felnõtt korú értelmi fogyatékosok számára lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai a tapasztalatok szerint igen sokféle elképzelést és célkitûzést kapcsolnak az általuk végzett tevékenységhez. Ebben — más egyebek mellett — szerepe lehet annak, hogy milyen beállítódásaik és értékítéleteik vannak a munkájukra vonatkozóan, hogy milyen formális képesítésekkel rendelkeznek, hogy korábban milyen általános és speciális szakmai tapasztalatokat szereztek, s végül, de nem utolsósorban annak, hogy milyen személyes célkitûzéseket kötnek a támogatással kísért lakóformákban végzett tevékenységükhöz. A munkatársakat mozgató lehetséges célok spektruma rendkívül széles, s a személyes kívánságok megvalósításának (szakmai sikerek elérése) és a szociális szükségletek kielégítésének (együtt lenni másokkal)

382

törekvésétõl kezdve, az idealisztikus vagy akár vallásos elképzelések megélésén (hozzájárulni a jelenleginél humánusabb társadalom kialakulásához, segíteni a hátrányos helyzetûeken, megvalósítani a felebaráti szeretetet) át, egészen a kifejezetten anyagi természetû célok eléréséig (biztos munkahely, pénzkeresés) terjedhet. Abból kell tehát kiindulnunk, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatásnál dolgozó minden egyes munkatársi teamben olyan emberek tevékenykednek együtt, akik egymásétól jelentõsen eltérõ személyes célokat követnek ugyanazon feladatok ellátása közben is. A legtöbb munkatárs számára ezek a célok nem is mindig teljesen tudatosak. Lehet például, hogy egy adott munkatárs bevallott célja a felhasználók társadalmilag elfogadott, „normális” viselkedésmódokhoz való hozzásegítése. Ugyanakkor lehet, hogy vele együtt dolgozó kollégájának sokkal fontosabb a felhasználók abbéli erõsítése, hogy problémás viselkedésükkel együtt is képesek legyenek elfogadtatni önmagukat olyannak, amilyenek. Igen sok munkatársi team belsõ együttmûködésére jellemzõ, hogy miközben igen különbözõ felfogások élnek egymás mellett a pedagógiai mindennapokban megvalósítandó „helyes útról”, a kollégák csak a legritkábban kérdeznek rá saját és a többiek szubjektív céljaira. Ehelyett többnyire csak pragmatikus-technikai szinten folytatnak különféle vitákat egymással (mint például: Mit kell tennünk ahhoz, hogy elérjük egy adott felhasználó viselkedésének megváltozását?).

Szakmai célkitûzések Ugyanúgy, ahogyan egy lakhatást nyújtó szolgáltatás alkalmazottai különbözõ személyes célokat követnek, gyakran vita tárgyát képezi közöttük az is, milyen szakmai célokat (normalizációs elv, életminõség, etikai normák stb.) kellene követniük tevékenységük során. A diszkusszió megkezdéséhez ajánlatos lehet — többek között — szisztematikus eszmecserét kezdeményezni a lakhatást nyújtó szolgáltatás koncepcionális keretcéljairól. Ezek a keretcélok általában igen elvont, általános szinten kerülnek megfogalmazásra. Kétségkívül senkinek nem lesz ellenvetése az ellen, hogy tevé-



kenysége középpontjába „az értelmi fogyatékos emberek és családjaik javáért való munkálkodást” állítsa (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1991, 5). Amikor azonban arról kell megegyezésre jutni, hogyan lehet a fenti célt minden egyes felhasználó számára a mindennapok során megvalósítani, igen hamar világossá válik, milyen nagy különbségek vannak az egyes munkatársak képviselte felfogások között. Azzal a tipikus, minden pedagógiai jellegû tevékenységre jellemzõ problémával találjuk itt szemben magunkat, hogy az olyasfajta általános célokat, mint az „integráció” vagy a „normalizáció”, nem lehet teljesen és ellentmondásmentesen operacionalizálni. A konkrét esetekben újra és újra felvetõdik a kérdés, milyen úton, milyen eszközök alkalmazásával kellene a szociális rehabilitáció fenti céljait, vagy bármely egyéb általános célkitûzését megvalósítani. A keretcélok tehát csak akkor tölthetik be azt a funkciójukat, hogy általános megalapozást adjanak a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai által közösen végzett tevékenységnek, ha sikerül konkretizálni õket a szakemberek mindennapos munkája számára. Ennek során teljesen normális jelenségnek kell tekinteni, hogy a szolgáltatás munkatársainak nézõpontja eltér a felhasználókétól, s mindkettõ különbözik a hozzátartozók megítélésétõl is. Szakmai célkitûzéseket sohasem lehet kizárólag egyetlen perspektívából levezetni. A munkatársak személyes céljaival szemben mindig ott vannak — egyfelõl — a lakhatást nyújtó szolgáltatás célkitûzései (az adott keretcélok megvalósítása, a munkatársak tevékenységének optimalizálása, a szolgáltatás munkájának pozitív bemutatása a nyilvánosságban stb.), illetve — másfelõl — a felhasználók céljai is. Gyakran nem lehet meggátolni, hogy ezek a célok konfliktusba kerüljenek egymással, hiszen a munkatársaknak éppúgy igazodniuk kell a lakhatást nyújtó szolgáltatás elõírásaihoz, mint ahogyan tekintettel kell lenniük a felhasználók igényeire és kívánságaira is. Elkerülhetetlen tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálatának konceptualizálása és értékelése során minden résztvevõ folytonos párbeszédben álljon egymással, s amilyen gyakran csak lehet, „egy asztalhoz üljön a másikkal”.

A munka minõségének javítása a célok konkretizálásán keresztül A támogatással kísért lakóformákban dolgozó szakemberekben olykor-olykor felmerül a kétely, vajon

feladataik komplexitása egyáltalán megengedi-e a konkrét célok megfogalmazását. Tevékenységük lényege — vélik — mindenekelõtt az értelmi fogyatékos emberek hosszú távú kísérése, nem pedig az, hogy valamiféle „eredményeket” érjenek el a felhasználók viselkedésének megváltoztatása terén. Le kell tehát szögeznünk, hogy ebben az összefüggésben nem arról van szó, hogy a munkatársak a felhasználók számára tûzzenek ki különféle célokat, hanem arról, hogy szakemberként a saját tevékenységük (s a munkatársi team mûködése) számára állapítsanak meg bizonyos szakmai célkitûzéseket. Ha a munkatársak lemondanak arról, hogy úgy a saját szakmai cselekvéseik, mint a teamen belüli együttmûködésük számára konkrét célokat fogalmazzanak meg, akkor komoly esélyt szalasztanak el arra, hogy munkájuk minõségét javíthassák. • Ha nem sikerül egyhangúlag megállapodni a szakmai célokban, akkor a munkatársak — kizárólag saját, szubjektív célkitûzéseiket követve — „magányos farkasokká” válnak. Ennek következtében a munkatársi team egyes tagjainak tevékenységei gyakorta koordinálatlanná válnak, sõt nemritkán egyenesen ki is oltják egymást. • A célok meghatározása nélkül lehetetlenné válik a módszeres cselekvés. Az alkalmazott metódusok és technikák kiválasztása ugyanis döntõ módon az elõzetesen definiált célok függvénye. • A mindennapok során számos fejleményre — például a felhasználók önállóságának növekedésére — azért nem számíthatunk, mert sem a kiindulópont, sem a konkrét cél nem került elõzetes meghatározásra. • A célok határozzák meg azt is, milyen teljesítmények várhatók el az egyes munkatársaktól, s milyen mértékek szerint kell ezeket értékelni. • A világosan körülírt célok határozott irányt adnak az egyéni erõfeszítéseknek, s megteremtik annak elõfeltételét, hogy a saját igényeket kapcsolatba lehessen hozni a megvalósítottakkal. A pontos célmeghatározás a támogatott lakóformáknál dolgozó munkatársak számára gyakran az egyetlen lehetõséget jelenti arra nézve, hogy megállapíthassák saját tevékenységük „sikerét”. Ha ugyanis elmarad, a munkatársak mindennapos szakmai mûködésüket gyakran különféle feladatok és cselekvések struktúrálatlan tömegeként élik meg, melyeket újra és újra „le kell tudni”, anélkül mindenesetre, hogy fáradozásaik hatásai felismerhetõvé válnának eközben. • A közmegegyezésen alapuló célok rögzítése az önértékelés értelmében vett célellenõrzés bármely formájának elõfeltételét jelenti.


383


Az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás minden egyes munkatársának szakmai tevékenysége szerves részeként kell értékelnie a feladatot, hogy tisztába jöjjön a munkájához kapcsolódó szükségleteivel, igényeivel, céljaival és terveivel. Csak ezek ismeretében lehet a munkatársi teamen belül megegyezésekre jutni (teamkoncepció), vagy feltárni és megszüntetni a szolgálati elõírásokban vagy irányelvekben (például a szolgáltatás keretkoncepciójában) felbukkanó esetleges ellentmondásokat. Hogy az egyes munkatársak és teamek megfelelõ célokat tûzhessenek ki saját munkájuk számára, éppúgy osztozni kell tudniuk a lakhatást nyújtó szolgáltatás általános célkitûzéseiben, mint ahogyan rendelkezésre kell álljanak az e célok elérését lehetõvé tévõ eszközök (anyagi és személyi források) is.

A munka konceptualizálása A lakhatást nyújtó szolgáltatás szakembereinek közremûködését megfelelõen institucionalizálni kell ahhoz, hogy folyamatosan bevonhassuk õket a konceptualizálás és értékelés folyamatába, azaz részvételük nem „önkéntes alapon” kell hogy történjék, hanem azt kötelezõ jelleggel elõ kell írni számukra. A lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál nem lehet jövõjük azoknak, akik makacsul ellenzik a konceptualizálás szükségességét, s munkájukat kizárólag „megérzéseik alapján” akarják végezni. A fõállású munkatársak szakmai tevékenységének központi jelentõségû részét képezi saját feladat- és munkakörük tervszerû alakítása, továbbfejlesztése. Ennek következtében elegendõ alkalmat kell számukra biztosítani ahhoz, hogy — úgy az egyes munkatársi teamek, mint a szolgáltatás egészének szintjén — megegyezhessenek tartalmi munkájuk céljairól és motivációiról (szakmai identitás), s tisztázhassák a maguk számára, milyen elõnyök és milyen hátrányok származhatnak az egyes célorientációk választásából. Mindez — például — a célok meghatározására irányuló rendszeres teammegbeszélések formájában, vagy a szervezeti egységek szintjén túlmutató munka- és projektcsoportok mûködtetésének keretében történhet. Ennek keretében kell kiválasztani, feldolgozni, s a gyakorlati munka számára gyümölcsözõvé tenni a lakhatást nyújtó szolgáltatás tevékenységére vonatkozó szakmai standardokat (a szociális rehabilitáció alapelvei, a normalizációs elv stb.) is. A végzett tevékenység alapelveirõl (a személyi folytonosság biztosítása, az általános szabadidõs kínálatok igénybevételének elõnyben részesítése a

384

saját szervezésûekkel szemben stb.) született megállapodásokat minden esetben írásban is rögzíteni kell (ez általában a teamkoncepciók vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás keretkoncepciójának formáját ölti), s érvényességüket bizonyos idõnként újra és újra felül kell vizsgálni.

A konceptualizálás eljárásai Szinte minden lakhatást nyújtó szolgáltató — többékevésbé céltudatosan — különféle belsõ mechanizmusokat mûködtet a végzett tevékenység konceptualizálásának céljából. Megkülönböztethetjük egymástól ebben az összefüggésben: • azokat az eljárásokat, melyek inkább a szervezeti célok meghatározását szolgálják, illetve • azokat az eljárásokat, melyek szorosabb értelemben a pedagógiai tevékenység tartalmi-módszertani szempontjainak kidolgozását célozzák.

Értekezletek A fenti elsõ ponthoz tartozó eljárások „klasszikus” változata az értekezlet. Az aktuális információk továbbadásán túlmenõen mindenekelõtt arra szolgál, hogy a munkatársak közösen vitathassák meg a munkaszervezés problémáit, majd — a lehetséges alternatívák végigtekintése után — kötelezõ érvényû megállapodásokra jussanak ezek megoldását illetõen. A gyakorlatban azonban az értekezletek hatékonysága igen gyakran jelentõsen csorbul, s ennek legalább három oka lehet. 1. Néhány munkatárs csupán valamiféle „csevegési” lehetõségként értelmezi az értekezletek lényegét (s ennek megfelelõen viselkedik alattuk). A megbeszélések e formája így nemigen örvendhet túlzott tiszteletnek, a munkatársak nem tartják igazán fontosnak, amit a megjelenési fegyelem alacsony szintje gyakran már önmagában is tükröz. 2. Még messze nem ismerték fel mindenhol, hogy az információk továbbadásakor, s még inkább a problémák megbeszélésekor minden közvetlenül érintett személynek (tehát, ha csak egy mód van rá, a felhasználóknak is!) ott kell ülnie az asztal mellett. Csak így lehet megakadályozni ugyanis, hogy fontos információk „vesszenek el” vagy váljanak pontatlanná és töredékessé a hosszú és tekervényes kommunikációs csatornákon, illetve hogy a közvetlenül érintett sze-



mélyeket ne kérdezzék meg a kérdéses ügyben, vagy hogy már eleve kész tények elé állítsák õket. Egy-egy esetben — különösen a nagyobb lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál — természetesen annak is értelme lehet, hogy több, egymástól elkülönített teamértekezletet tartsunk, vagy az egyes szakmákat képviselõ munkaközösségek számára rendezzünk értekezleteket. A résztvevõk körének megállapításánál azonban elsõsorban a megoldandó feladatból kell kiindulni, s semmiképpen nem szabad azt mereven egy-egy foglalkozási csoporthoz, ne adj Isten státusokhoz kötni. Szinte minden szempontból alkalmatlannak, igen alacsony hatékonyságúnak kell ítélnünk az értekezletek oly sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál elterjedt, hierarchikus szervezését és lebonyolítását: elõször a vezetõség tanácskozik a kérdésben, ehhez csatlakozik a csoportvezetõk számára tartott értekezlet, majd a csoportvezetõk a saját munkatársi teamjeik szintjén ismertetik az információkat a kollégákkal, akik végül továbbadják ezeket a felhasználóknak is stb. Az értekezleteknek az intézményi hierarchia mentén történõ szervezésével azonban nemcsak az a baj, hogy a „csúcstól” az „alsó szintekig” tartó úton az információk — mint említettük — könnyen „elveszhetnek”, hanem az is, hogy jelentõsen megnehezíti a résztvevõk számára a szabad véleménynyilvánítást és érdekeik õszinte képviseletét, valamint az egymással való egyeztetést. 3. Az értekezletek struktúrálása során igen sok esetben nem különítik el világosan egymástól • az információk továbbadását, • az aktuális problémák megvitatását, valamint • az idõközben felmerült kérdésekben való döntést. Megelõzendõ, hogy bizonyos kérdések újra és újra megvitatásra kerüljenek, anélkül hogy érdemi döntés születne velük kapcsolatban, feltétlenül szükséges határozottan elválasztani egymástól a fenti három elemet, s az értekezlet során egymás után foglalkozni velük. Ideáltipikus esetben a problémamegoldási vagy a döntési folyamatoknak az alábbi modell szerint kell lezajlaniuk: a) a probléma felvázolása; b) informáló szakasz (közös kép kialakítása az elõállt szituációval kapcsolatban, megoldási alternatívák keresése); c) ítéletalkotás a fennálló cél- és feltételrendszer alapján; d) döntéshozatal, majd a kivitelezés megtervezése; e) a kivitelezés ellenõrzése.

Teamkoncepciók Az utóbbi idõben széles körben elfogadottá vált, hogy a támogatással kísért lakóformák munkatársainak meg kell egyezniük teamkollégáikkal a közösen végzett pedagógiai munka céljait illetõen. Ennek ellenére még mindig kivételes esetnek számítanak az olyan kooperációban kialakított, rendszeresen továbbfejlesztett teamkoncepciók, melyek megfelelõen hozzájárulnának az adott lakhatást nyújtó szolgáltatásnál végzett munka tartalmi és módszertani kérdéseinek konceptualizálásához. Pedig a teamkoncepció kidolgozása nemcsak arra ad lehetõséget az egyes munkatársaknak, hogy megbízható kereteket teremtsenek saját pedagógiai tevékenységük számára, hanem felvillantja elõttük annak esélyét is, hogy miközben közösen dolgoznak a teammunka céljainak, tartalmainak és módszereinek megállapításán, aközben tisztázhatják és javíthatják a teamen belüli informális kapcsolataikat is. A teamkoncepciót — amennyire csak lehetséges — a felhasználókkal, illetve azok hozzátartozóival és pártfogóival is egyeztetni kell, s „áldásukat kell kérni” a véglegesítéshez.

Projektcsoportok A teameken túlmutató problémák megoldásához, illetve új munkaformák kidolgozásához és a szolgáltatási kínálat új elemekkel való bõvítéséhez ajánlatos a nagyobb szolgáltatásoknál úgynevezett projektcsoportokat létrehozni. Ideális esetben a projektcsoport multiperspektivikus összetételû, magyarán a felhasználók és azok hozzátartozói vagy pártfogói mellett helyet kapnak benne a különféle segítõ szakmákat, illetve a szolgáltatás hierarchiájának különféle szintjeit képviselõ szakemberek, valamint — ha megoldható — külsõ tanácsadók is. A projektcsoport mindig egy meghatározott feladatot tûz ki maga elé (egy bizonyos ünnepély elõkészítése és lebonyolítása, továbbképzések megszervezése, adott lakócsoport elköltözésének kísérése stb.), s minden esetben kizárólag e feladat ellátásának érdekében gyûlik össze. Ha ez a megbízatása véget ért, akkor vagy feloszlik, vagy valamilyen új feladat megoldása felé fordul. Pontosan definiált céljaik, közvetlen tevékenységre vonatkoztatottságuk (minden résztvevõ konkrét feladatokat kap), az együttmûködés áttekinthetõ idõkeretei, illetve a hierarchikus struktúra hiánya a projektcsoportokat általában egyértelmûen a szervezeti egységek szintjén túlmutató egyéb munkaformák (munkaközösségek stb.) fölé emelik.


385


Az egyéni fejlõdés tervezése A fogyatékosságügy számos lakhatást nyújtó szolgáltatásában a céltudatos munka lényeges alkotóelemét képezik az úgynevezett „esetmegbeszélések”. Számunkra legalábbis kétségesnek tûnik azonban ez a fogalomhasználat, hiszen az embereket már stilisztikailag is „esetekké” degradálja, s ebben az értelemben ellentétben áll a partnerségen és a kölcsönös tiszteleten nyugvó pedagógiai munka általános rehabilitációs irányelveivel. Azt javasoljuk tehát, hogy használatát váltsuk ki „az egyéni fejlõdés tervezése” terminussal. Az egyéni fejlõdés tervezése lehetõvé teszi, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás tevékenységének tartalmait és módszereit, valamint a felhasználók, a hozzátartozók és a munkatársak közti együttmûködés elemeit céltudatosan a felhasználók szükségleteihez, érdekeihez, kívánságaihoz, erõsségeihez és gyengeségeihez igazítsuk, s alkalmasságukat rendszeres idõközönként felülvizsgáljuk. A megbeszélések keretfeltételeinek és lefolyásának ugyanakkor ki kell elégíteniük bizonyos kritériumokat: • Az egyéni fejlõdés tervezésére szolgáló megbeszéléseken alapvetõen mindig jelen kell lennie az érintett felhasználónak és a számára fontos személyeknek (vele bizalmas viszonyban álló munkatársak, hozzátartozók, pártfogók, barátok, védõmunkahelyi vezetõk stb.). A megbeszélés folyamán a felhasználónak — amennyiben ez lehetséges — nemcsak figyelnie szabad, hanem kifejezetten aktív szerepet kell játszania. Minden bátorítást és segítséget meg kell adni számára ahhoz, hogy kifejthesse saját vágyait és elképzeléseit, s adott esetben kritizálhassa a szakemberek munkáját. • Az egyéni fejlõdés tervezésének alapját — az egyéni biográfia, a különféle életterületek, az életkor, az individuális szükségletek, érdekek, kívánságok és elvárások figyelembevétele mellett — a felhasználó életvilágának egészleges (nem deficitorientált) megközelítése kell hogy képezze. • Minden, az egyéni fejlõdés tervezésére vonatkozó megbeszélés eredményeit írásban rögzíteni kell, s jegyzõkönyv vagy emlékeztetõ formájában az összes résztvevõ rendelkezésére kell bocsátani (az értintett felhasználóval a beszélgetés eredményeit szóban kell közölni, ha kell, akár többször is). • A résztvevõk között született megállapodásokat — különös tekintettel a felhasználó, illetve pártfogója elképzeléseire — megegyezés szerint, de még mindenképpen belátható idõn belül konkrét intézkedésekre kell fordítani.

386

• A belsõ ellenõrzés minden megbeszélés lényeges részét kell hogy képezze: Mit értünk el eddig? Vajon még mindig reálisak és még mindig hatékonyak-e a korábbi megbeszéléseken rögzített célok és intézkedések? Miben állhatnak az esetleges sikertelenségek okai? Kézenfekvõ elõnyökkel jár, ha az egyéni fejlõdés tervezését szolgáló megbeszélések a fenti szempontok szerint alakulnak: saját fejlõdési perspektíváit, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltatás ezekre vonatkozó kínálatát a felhasználó legfontosabb referenciaszemélyeivel közösen, aktívan alakíthatja, s ily módon jelentõs státusemelkedésen mehet keresztül, hiszen a segítség passzív elfogadójából a szolgáltatási kínálat aktív formálójává lép elõ. A szolgáltatás számos belsõ struktúrája és folyamata érthetõbbé válik számára, s — szinte „mellékesen” — fontos tanulási tapasztalatokra tesz szert (egyébként nem csak õ!). A lakhatást nyújtó szolgáltatások sok felhasználója számára persze szokatlanok, bizonyos körülmények között akár fenyegetõek is lehetnek az ilyesfajta feladatok. Mindezért alaposan fel kell készíteni õket a saját egyéni fejlõdésük tervezésében való részvételre, s adott esetben megfelelõ kísérést és támogatást kell nyújtani számukra. A lakhatást nyújtó szolgáltatás azon munkatársai, akik részt vesznek az egyéni fejlõdés tervezését szolgáló megbeszéléseken, a kooperatív tervezési és döntési folyamatokon keresztül a saját feladataikat és illetékességi körüket is tisztábban fogják látni. A többi résztvevõ visszajelzései jelentõsen hozzájárulhatnak saját munkájuk reálisabb megítéléséhez és a kívánalmakat kielégítõ javításához. Ahelyett, hogy folyamatosan csak reagálnának a problémás fejleményekre, a munkatársak képessé válnak saját tevékenységük céltudatos tervezésére, s ezáltal — többek között — igen hatékonyan elõzhetik meg az esetleges konfliktusokat. A célzottan az egyéni fejlõdés tervezését szolgáló beszélgetések a lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartói számára jó eszközök lehetnek arra, hogy viszonylag kis energiaráfordítással javíthassanak szolgáltatási kínálatukon és teljesítményükön. A pedagógiai célok és eljárások együttmûködésen alapuló konceptualizálása és ellenõrzése lehetõvé teszi, hogy a felhasználók szükségleteinek figyelembevételével, rugalmasan dönthessenek segítségnyújtási kínálatuk alakításáról. Ily módon hamarabb fény derül a felhasználók fejlesztés iránti igényeire, s gyorsabban szerét lehet ejteni a szükséges változtatásoknak, az irányítási folyamatok módosításának is. Továbbmenve, a tervezési beszélgetések dokumentációja lehetõvé teszi, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás — természetesen csakis a hatályos adatvédelmi elõírások



betartásával — meggyõzõen mutathassa be teljesítményét a nyilvánosság számára.

Önértékelés és külsõ értékelés A szociális szolgáltatások számos alkalmazottja kifejezetten hajlik arra, hogy alulértékelje a saját teljesítményét. Így aztán többnyire ódzkodnak munkájuk szisztematikus értékelésétõl is. Az összefüggés persze megfordítva is igaz: azokban a lakhatást nyújtó szolgáltatásokban, ahol nem értékelik tervezett, célzott eszközökkel a munkatársak teljesítményét, a szakemberek nem rendelkeznek kellõképpen megbízható kritériumokkal az általuk végzett munka megítéléséhez, s így a valóságosnál jóval alacsonyabbra értékelik mind saját teljesítményüket, mind az ezzel szorosan összefüggõ státusukat. Mindennek többnyire nemcsak a munkatársak szakmai identitására és teljesítménymotivációjára nézve lesznek negatív következményei, hanem kedvezõtlenül befolyásolja a lakhatást nyújtó szolgáltatást igénybe vevõ felhasználókkal kialakított kapcsolataikat is. Reális képet erre vonatkozóan csak a szakmai tevékenység célirányos és rendszeres evaluációjától, azaz értékelésétõl és értelmezésétõl remélhetünk. Az evaluációt ebben az összefüggésben a szociális szolgáltatások koncepciójának, kialakításának és hasznának megítélésére szolgáló információk szisztematikus összegyûjtéseként definiálhatjuk (vö. ROSSI, FREEMAN, HOFMANN 1988). A mások — többnyire külsõ szakértõk, kutatók — által végzett, úgynevezett külsõ értékeléssel szemben a belsõ vagy önértékelésrõl akkor beszélünk, amikor a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai maguk végzik el saját szakmai tevékenységük vizsgálatát, bevonva a folyamatba a szolgáltatás teljesítményétõl közvetlenül függõ más személyeket (felhasználókat, hozzátartozókat, pártfogókat) is. A támogatással kísért lakóformákban folyó szakmai tevékenység folyamatos értékelése világosan kiemeli az egyes szakemberek által végzett munka kontúrjait, s átláthatóvá teszi a különféle feladatkörök szerkezetét, lehetõségeit és határait. A munkafolyamatok és -eredmények rendszeres dokumentálása és kiértékelése nyomán figyelmet kaphatnak a munkatársak tevékenységének kisebb sikerei, esetleg csak hosszú távon beérõ gyümölcsei is. Az elért eredményeket ily módon mind befelé, mind kifelé jobban be lehet mutatni. A folyamatos evaluáció tehát elengedhetetlen elõfeltétele annak, hogy tartó-

san biztosíthassuk és fejleszthessük a lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálatának minõségét. Természetesen az értékelésnek egyaránt be kell következnie a szolgáltatás egészének szintjén, valamint az egyes szervezeti egységek, illetve az egymással együttélõ és -dolgozó személyek (teamek, lakócsoportok stb.) szintjén is.

Különféle szempontok bevonása a folyamatba A pszichoszociális területen végzett munka sajátos jellege maga után vonja, hogy az értelmi fogyatékos emberek számára lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak zöme nagymértékben azonosul a saját feladatkörével. Ez az önmagában pozitív fejlemény bizonyos körülmények között azonban kifejezetten hátrányos lehet, teszem azt akkor, amikor az adott munkatárs saját szakmai szerepe válik az evaluáció tárgyává. Egyrészt, egy bizonyos szakmai intézkedés vagy intervenció „sikere” (a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak minden tudatosan végzett cselekvését intervenciónak tekintjük!) mindig függ attól, hogyan érzékelik és értékelik azt maguk az érintett személyek. Ennélfogva az evaluációs eljárást multiperspektivikusan, azaz az összes lehetséges szempont bekapcsolásával, a lakhatást nyújtó szolgáltatás valamennyi szervezeti egységét és hierarchiaszintjét képviselõ szakemberek bevonásával kell lebonyolítani, a lehetõ legtöbb lehetõséget biztosítva a folyamatban való részvételre a felhasználóknak, illetve azok hozzátartozóinak és pártfogóinak is. A felhasználók közremûködése megnöveli befolyásukat a szolgáltatási kínálat alakulására, ezen felül pedig jobban átláthatóvá válnak számukra a lakhatást nyújtó szolgáltatás különféle struktúrái és teljesítményei is.

A külsõ szakértõk bevonásának jelentõsége Másrészt, a saját munka megalapozott, lehetõ legszélesebb körû értékelése szükségessé teszi, hogy megismerkedjünk azzal a képpel is, melyet kívülállók alkotnak a lakhatást nyújtó szolgáltatás kínálatáról és teljesítményérõl. Ebbõl a megfontolásból lehetõség szerint biztosítani kellene, hogy — tanácsadói, konzultánsi funkcióban — külsõ, független szakértõk is részt vegyenek az evaluációs folyamat kivitelezésében. Szó lehet a területtel foglalkozó


387


kutatók felkérésérõl éppúgy, mint más lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársainak és felhasználóinak az értékelésbe való bevonásáról (mondjuk egymás intézményeinek rendszeres, kölcsönös meglátogatása keretében). Mivel a „külsõ megfigyelõk” perspektíváját sem a lakhatást nyújtó szolgáltatás alkalmazottainak szemszöge, sem az azt igénybe vevõ személyek nézõpontja nem helyettesítheti, így igénybevétele mindig jelentõsen gazdagítja a különféle „belsõ perspektívákat” (ez az oka annak, hogy a LEWO eszközkészletével elvégzett önértékelést is ki kell egészítenie a külsõ szakértõ általi evaluációnak). Ebben az összefüggésben igen jó eredményekkel járhat más lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársainak, illetve felhasználóinak kikérdezése. A hospitálásokra, látogatásokra szóló meghívások alkalmat jelenthetnek a szakembereknek és a felhasználóknak arra, hogy más lehetõségeket lássanak, más alternatívákkal ismerkedjenek meg szakmai tevékenységükkel, illetve lakókörülményeikkel kapcsolatban. Saját segítségnyújtási kínálatuk folyamatos továbbfejlesztését biztosítandó, a német evangélikus egyház fogyatékosokat ellátó intézményeiben — a „kollegiális tanácsadás” eszközeként — már a ’70-es években bevezették az úgynevezett „tanácsadói és látogatói szolgáltatást” (vö. SCHWARTE 1978, 10-tõl). Optimális esetben a látogatások a különbözõ lakhatást nyújtó szolgáltatások rendszeres, kölcsönös konzultációjává növik ki magukat. A különféle szakmákat és szervezeti egységeket képviselõ munkatársak mellett a felhasználókat, illetve azok hozzátartozóit és pártfogóit is be kell vonni ebbe a folyamatba. Minden esetben elengedhetetlen az állandó eszmecsere a különbözõ perspektívákat képviselõ személyek között. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának minõségérõl önmagában sem a gyakorló szakemberek mindennapos, a támogatással kísért lakóformákban élõ felhasználók valóságával kapcsolatos tapasztalatai, sem a külsõ szakértõk megközelítése nem adhat objektív képet. Az evaluációs folyamat egyes résztvevõinek megítélései csak akkor adnak objektiválható, garantáltan megbízható eredményeket, ha az összes csoportvélemény közös munkaés vitafolyamaton keresztül formálódik egésszé. Munkája megbízható értékelésének céljából, illetve az általa kínált szolgáltatások minõségbiztosításának és -fejlesztésének elõfeltételeként, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak — minden érintett csoport képviselõinek bevonásával — folyamatosan ellenõriz(tet)nie kell saját teljesítményét. A szolgáltatás felhasználóit a legmesszebbmenõkig be kell vonni az evaluáció folyamatába, s személyre szabott támogatást kell biztosítani számukra a közremûködéshez.

388

Az evaluáció koncepciói és eljárása Jelenleg még igen kevéssé elterjedtek azok a gyakorlatban is jól alkalmazható koncepciók és módszerek, melyekkel szisztematikusan lehet dokumentálni, értékelni és bemutatni egy adott lakhatást nyújtó szolgáltatás professzionális segítségnyújtási kínálatát. Ehelyett a legtöbb intézményben különféle aktákat vezetnek a felhasználókról, napi jegyzõkönyveket és — többnyire igen ellentmondásos, s úgy a rendszeresség, mint a forma és a tartalom tekintetében egymástól nagyban különbözõ — teamkoncepciókat gyártanak, melyek általában vajmi keveset mondanak az elvégzett munka minõségérõl, s rendszerint nemigen használhatók háttéranyagokként a munkafolyamatok és -eredmények célzott elemzéséhez. A saját munka értéklésére szolgáló eljárás hatékonyságát lényegesen növeli a konceptualizálás, az intervenció és az evaluáció mozzanatainak erõs egymásra vonatkoztatottsága. Mindez annyit tesz, hogy az értékelést célzó eljárásokat nem csupán „különleges esetekben” kellene alkalmazni, hanem szervesen be kellene építeni a szakmai mindennapokba, olyan magától értetõdõen és olyan rendszerességgel használva õket, mint a szolgálati beosztást vagy a team munkanaplóját. Csakis így használhatók ugyanis egyidejûleg a már elvégzett és a jelenleg is folyó intervenciók értékelésének, valamint a jövõbeni intervenciók tervezésének eszközeként. Mindez pedig elõfeltételezi, hogy az alkalmazott eljárás a lehetõ legjobban igazodjon a mindennapos alkalmazáshoz, azaz egyszerû és átlátható koncepción nyugodjon, s a lehetõ leggyorsabban kivitelezhetõ legyen. Egy standardizált megfigyelési ív — példának okáért — normális esetben kielégíti ezeket a kritériumokat, ugyanakkor esetleg túl sok fontos szempontot hagy figyelmen kívül. Komplexitásának és multiperspektivikus megközelítésmódjának köszönhetõen a LEWO eszközkészlete ezzel szemben biztosítja a lakhatást nyújtó szolgáltató számára, hogy alaposan megvizsgálja saját munkája minõségét, korlátozott mértékben alkalmas azonban arra, hogy a szakemberek mintegy „munkavégzés közben” rögzítsék a mindennapos tevékenységeik során szerzett, aktuális megfigyeléseiket. A gyakorlatban elengedhetetlen lesz tehát, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai — szorosan együttmûködve a felhasználókkal, illetve azok hozzátartozóival és pártfogóival — maguk igyekezzenek kifejleszteni néhány olyan eljárást, melyek a leginkább illeszkednek a saját mindennapos szakmai tevékenységükhöz. Lehet itt szó különféle pedagógiai dokumentációs rendszerekrõl, megfelelõen áta-



lakított megfigyelési ívekrõl, kibõvített és standardizált napi jegyzõkönyvekrõl. Lehet azonban, hogy elegendõ a cél érdekében a teamen belül egyszerûen megállapodni abban, hogy a munkatársak minden közösen végzett tevékenység és minden közösen elhatározott intézkedés végrehajtása után rendszeresen kikérik az érintett felhasználók véleményét, s írásban rögzítik a kapott visszajelzéseket. Minden esetben jótékony hatásra számíthatunk, ha az intervenciók lefolyása és eredményei mellett az ezekben részt vevõ személyek központi problémafelvetései és prognózisai is világossá válnak az érintettek számára, s ha utólag is belátható, mi állt a meghozott döntések és ezek érvényre juttatásának hátterében. A saját munka önértékelésén alapuló evaluációs eljárásoknak ideális esetben a következõ elemeket kell tartalmazniuk:

1. problémaelemzés (Mi a probléma? Elegendõ információ áll-e rendelkezésre? Milyen összefüggéseket kell ezen felül figyelembe vennünk?); 2. a döntési folyamatok elfogadtatása (Hogyan került sor a döntés meghozatalára? Mi szól a döntés mellett, és mi szól ellene? Milyen alternatívákra lehet gondolni a döntéssel kapcsolatban?); 3. az intervenciók indokainak figyelembevétele (Hogyan lehet a döntést indokolni? Milyen más magyarázatokat lehet még elképzelni? Milyen prognózisok kapcsolhatók a döntéshez?); 4. a folyamatok dokumentálása (Hogyan zajlott le az intervenció? Ki milyen feladatokat és szerepeket vállalt magára a végrehajtás során?); 5. az intervenció eredményeinek ismertetése (Milyen eredményei voltak az intervenciónak? Mennyiben oldotta meg a problémát? Bekövetkezett-e mindaz, amit a prognózisban leírtunk? Hogyan ítélik meg az érintettek az intervenció eredményeit?).

Irodalom ADAM, I.; SCHMIDT, E. R.: Gemeindeberatung — Ein Arbeitsbuch zur Methodik, Begründung und Beschreibung der Entwicklung von Gemeinden. Gelnhausen 1977. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Grundsatzprogramm der Lebenshilfe. Marburg 1991. HEINER, M.: Von der forschungsorientierten zur praxisorientierten Selbstevaluation. Entwurf eines Konzeptes. In: Heiner, M. (Hrsg.): Selbstevaluation in der sozialen Arbeit. Freiburg i. Br. 1988, 7–40. KARDORFF, E. v.: Praxisforschung als Forschung der Praxis. In: Heiner, M. (Hrsg.): Praxisforschung in der sozialen Arbeit. Freiburg i. Br. 1988, 73–100.

KNEBEL, H.: Taschenbuch für Personalbeurteilung. Heidelberg 1992. Lebenshilfe Wien: Sicherung von Qualität. Wien 1993. NICK, F. R.: Management durch Motivation. Stuttgart 1974. SCANLAN, B.: Erfolgreiche Mitarbeitermotivation. Berlin 1990. SCHWARTE, N.: Der Beratungs- und Besuchsdienst in der Behindertenhilfe. In: Sozialpädagogik 1/1978, 10–17. SPIEGEL, H. v.: Aus Erfahrung lernen — Qualifizierung durch Selbstevaluation. Münster 1993. ROSSI, P. H.; FREEMAN, H. E.; HOFMANN, G.: ProgrammEvaluation: Einführung in die Methoden angewandter Sozialforschung. Stuttgart 1988. WEINERT, A.: Lehrbuch der Organisationspsychologie. München, Weinheim 1987.


389



Konceptualizálás és értékelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználónak korábban nem vagy alig nyílt lehetõsége arra, hogy részt vegyen a számára biztosított szolgáltatások koncepcióinak kidolgozásában és értékelésében (az egyéni fejlõdés tervezése stb.). 2. A felhasználó jelenleg sem mûködik közre a számára biztosított szolgáltatások konceptualizálását és evaluációját célzó folyamatokban. 3. A felhasználót nem vagy elégtelenül informálják a személyét is érintõ tervek, megbeszélések vagy intézkedések eredményeirõl és lehetséges következményeirõl. 4. A felhasználót sohasem vagy igen ritkán bátorítják arra, hogy — megfelelõ segítséggel és támogatással — kinyilvánítsa ötleteit és kritikáját. 5. A felhasználó nem vesz részt a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának minõségellenõrzését és -fejlesztését szolgáló evaluációs folyamatban.

Összmegítélés A felhasználó jelentõs mértékû támogatást igényel ahhoz, hogy részt vehessen a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának konceptualizálását és értékelését célzó folyamatban.

390




Konceptualizálás és értékelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálata és munkaformái írásos koncepciókon alapulnak. A koncepciók igazodnak mind a szociális rehabilitáció irányelveihez, mind a fenntartó keretprogramjának — például a Bundesvereinigung Lebenshilfe alapprogramjának — elõírásaihoz, a szociális területen végzett munka szakmai standardjaihoz, illetve a vonatkozó kutatások igazolt eredményeihez. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálatára és munkaformáira vonatkozó koncepciók alapvetõen minden érintett (munkatársak, felhasználók, hozzátartozók, pártfogók) bevonásával készülnek. A munkatársak kötelezõ érvénnyel bíró, szakmai tevékenységüket meghatározó dokumentumként kezelik õket. 3. A munka konceptualizálása két szinten folyik: éppúgy vonatkozik — egyfelõl — a lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálatára és teljesítményére (kínálati profil és tevékenységtervezés), mint — másfelõl — a felhasználók fejlõdésének szükségletorientált elõsegítésére (szükségleti profil és az egyéni fejlõdés tervezése). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan, kötelezõ jelleggel alkalmazza a minõség-ellenõrzést és -fejlesztést szolgáló különféle eljárásokat a szolgáltatásnál folyó munka felülvizsgálatára. A folyamatban a felhasználók és azok hozzátartozói, illetve pártfogói, valamint a különbözõ szervezeti egységeket és hierarchiaszinteket képviselõ munkatársak egyaránt részt vesznek. 5. Az evaluációt szolgáló eljárások három szinten kerülnek alkalmazásra: a lakhatást nyújtó szolgáltatás egészének szintjén, az egyes szervezeti egységek, illetve lakócsoportok szintjén, valamint — egyfajta „belsõ önértékelésként” — az együtt élõ és dolgozó személyek szintjén. Az önértékelés szervesen integrálódik a munkatársak mindennapos szakmai tevékenységével összefüggõ feladatok és cselekvések tervezésébe, dokumentálásába és értékelésébe.


391


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. A felhasználók személyre szabott támogatást kapnak ahhoz, hogy részt vehessenek a minõség-ellenõrzéssel és -fejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátásában. 7. A minõség-ellenõrzés és -fejlesztés folyamatába meghatározott idõközönként bekapcsolódnak külsõ szakértõk — például a területet jól ismerõ, de az intézményektõl független kutatók, más lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársai és felhasználói — is. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató támogatja munkatársait abban, hogy a saját mindennapi munkagyakorlatukhoz leginkább illeszkedõ evaluációs eljárásokat dolgozzanak ki és alkalmazzanak, s biztosítja, hogy ehhez külsõ tanácsadók segítségét vehessék igénybe. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató elõsegíti, hogy a munkatársak ismereteket és tapasztalatokat szerezhessenek más, alternatív lakóformákról és munkamódszerekrõl is (asszisztencia-modell, ambuláns segítséggel kísért lakóformák stb.), amennyiben szakmai látogatásokat szervez az ilyen lakóformákat mûködtetõ intézményekben, s szoros együttmûködésre törekszik azok felhasználóival és szakembereivel.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató minden erejével azon igyekszik, hogy munkáját a fenti kritériumoknak megfelelõen konceptualizálja és értékelje.

392


Szervezetfejlesztés • Továbbképzés és szupervízió

6.7.2. tárgykör:

Továbbképzés és szupervízió Elkötelezett és kompetens munkatársak nélkül igen nehezen képzelhetõ el a lakhatást nyújtó szolgáltatások területén a segítségnyújtási kínálat megfelelõ, a felhasználók szükségleteihez igazodó fejlesztése. Sok lakhatást nyújtó szolgáltatásnál azonban a fõállású munkatársak viszonylag alacsony képesítése áll szemben azokkal a rendkívül sokoldalú, komplex feladatokkal, melyeket a támogatással kísért lakóformákban dolgozva el kell látniuk. A Bundesvereinigung Lebenshilfe egy 1991-es, az ellátás szükséghelyzeteit vizsgáló felmérésében a megkérdezett lakóotthonok mintegy 71%-a válaszolta azt, hogy problémát okoz számára a kiírt álláshelyek megfelelõen kvalifikált szakemberekkel való feltöltése (Bundesvereinigung Lebenshilfe 1992, 22–23). Ezzel az adattal a háttérben óriási jelentõségre tesz szert a munkatársak munka melletti továbbképzése, amivel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartói nem dönthetnek „saját szakállukra” abban a tekintetben, hogy biztosítják-e alkalmazottaiknak a továbbképzéseken való részvétel lehetõségét, avagy sem. A lakóotthonok személyzeti ellátottságát szabályozó rendelet 8. §-a egyértelmûen kötelezi a fenntartókat arra, hogy „…mind a lakóotthon vezetõjének, mind munkatársainak megfelelõ alkalmakat kínáljon a munka melletti továbbképzések rendezvényein való részvételre. Azoknak az alkalmazottaknak, akik több éven keresztül dolgoznak a lakóotthonban, de nem teljesítik a 6. § követelményeit (szakemberek), lehetõséget kell adni a megfelelõ szakképesítés utólagos megszerzésére.” Ha azt akarjuk, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás segítségnyújtási kínálata valóban a felhasználók érdekeinek megfelelõen alakuljon, akkor nemcsak a szakembereknek, hanem alapvetõen valamennyi, a szolgáltatás tevékenységétõl közvetlenül érintett csoport tagjainak (tehát a felhasználóknak, a munkatársaknak, a hozzátartozóknak és a pártfogóknak egyaránt) folyamatosan alkalmat kell biztosítanunk arra, hogy továbbképezhessék magukat. A felhasználókkal közvetlenül együtt dolgozó munkatársaknak ezen felül lehetõséget kell kapniuk a csoportos, adott esetben egyéni szupervízióra is.

A különféle továbbképzési formák és rendezvények kiválasztásának, koncepciójának és lebonyolításának a megfelelõ standardok szerint kell történnie.

A továbbképzések tartalmai A továbbképzések tartalmaival szemben támasztott követelményeket a lehetõ legigényesebben kell megfogalmazni. A támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársaknak rendszeres idõközönként lehetõséget kell kapniuk — többek között — arra, hogy a továbbképzések keretében • felismerjék a szükséglet- és fejlõdésorientált munka jelentõségét (a kapcsolatok alakítását, illetve a segítségnyújtási kínálatot meghatározó értékek, vezéreszmék és célok közvetítése); • bõvíthessék szociális és a saját munkájukra való reflektálást elõsegítõ kompetenciáikat (intenzív, meghatározott normák mentén történõ szembesülés a saját beállítódásokkal és szakmai szerepekkel); • felfrissíthessék, aktualizálhassák, illetve bõvíthessék szakmai ismereteiket (különféle gyógypedagógiai, egyéni és csoportpedagógiai, pszichológiai, ápolástani és jogi alaptudás és speciális ismeretek közvetítése); • specifikus, módszertani megalapozottságú cselekvési kompetenciákra tehessenek szert (adott szituációkban alkalmazható, cselekvésközpontú módszertani ismeretek közvetítése, például a krízisek vagy konfliktusok kezelésének vonatkozásában); • kollégák körében, céltudatosan reflektálhassanak a szakmai tevékenységük során szerzett tapasztalataikra; • jobban együttmûködhessenek a lakhatást nyújtó szolgáltatással kapcsolatban álló csoportok tagjaival; • megismerkedhessenek a rehabilitációs szolgáltatások tágabb társadalmi környezetének kölcsönhatásaival, továbbá intézményi felépítésével és ennek megváltoztathatóságával.


393


Az ismeretek gyakorlatba való átültetésének problémái és ezek lehetséges következményei Annak megítélésében, hogy egy adott továbbképzés mennyire mondható „sikeresnek”, a tapasztalatok szerint nemcsak a képzési tartalmak minõsége és feldolgozása játszik szerepet, hanem mindenekelõtt az, hogy hogyan, milyen körülmények között sikerül a megtanultakat a mindennapos szakmai gyakorlatba átültetni. A továbbképzések legsebezhetõbb pontját tehát általában a közvetített tudás gyakorlati alkalmazhatóságának kérdése jelenti. Túlságosan gyakori eset, hogy az intézményen belüli vagy azon kívüli képzéseken megszerzett ismereteket és készségeket nemigen lehet megfelelõen beépíteni a mindennapokba. Olykor az anyagi feltételek (megfelelõ helyiségek, bizonyos eszközök és segédanyagok, hangszerek stb.) hiánya akadályozza ezt, máskor az adott munkatárs lelkesedése nem talál visszhangra (mert a kollégáknak más az érdeklõdésük és mások az érdekeik, s nem akarnak vagy nem tudnak szerepet vállalni a kezdeményezésben), megint máskor a továbbképzés anyaga egyszerûen akadémikusnak, a hétköznapi gyakorlattól túlságosan távol esõnek bizonyul. A fenti problémák következtében gyakran általános elégedetlenség alakul ki az intézményen belül: • a munkatársak azt kérdezik maguktól, volt-e egyáltalán valami értelme annak, hogy részt vettek a továbbképzésen, s a jövõben kétszer is meg fogják gondolni, mielõtt újra belevágnának valami hasonlóba; • a lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetése arra a megállapításra jut, miszerint minden marad a régiben, s a jövõben kevésbé fog késznek mutatkozni arra, hogy támogassa munkatársai továbbképzésekre történõ beiskolázását; • végül, a lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználói kénytelenek újra és újra megtapasztalni, hogy bizonyos, a számukra létrehozott szolgáltatások vagy fejlesztõ eljárások a bevezetésüket kísérõ nagy „csinnadratta” után rövid idõvel megint „lekerülnek a színrõl”. Igen fontos ehelyütt tudatosítanunk magunkban, hogy minden új fejlesztõ eljárás bevezetése egyidejûleg változásokat idéz elõ az érintett felhasználó és az adott munkatárs viszonyának szerkezetében is. A fel-

394

használó minden esetben a személye iránti érdeklõdés fokozódásaként éli meg ezt a változást, s ennek megfelelõen — individuális adottságainak függvényében elõbb vagy utóbb — belemegy az új minõséget jelentõ kapcsolatba. Ha azonban a munkatárs rövid idõ alatt felhagy a megkezdett fejlesztõ eljárással, akkor a felhasználó ezt az éppen csak létrejött, többnyire eleve tétován és félelmekkel telve felépített érzelmi kötõdés megszakadásaként fogja megélni. A hirtelen, fájdalmas, rendszerint alig-alig átlátható hátterû visszautasítás a jövõben csak még bizalmatlanabbá és félénkebbé fogja tenni õt. Évtizedekig pszichiátriai intézetekben kezelt személyek aktáiban utána lehet olvasni annak, milyen fatális következményekkel járhat a fejlesztõ eljárások meggondolatlan, rendszertelen alkalmazása. Soha semmilyen speciális tevékenységbe nem szabad belefogni anélkül, hogy — egyfelõl — ne tisztáznánk annak személyes jelentõségét az érintett felhasználó számára és át ne gondolnánk az eljárás beillesztését mindennapos életébe, illetve hogy — másfelõl — ne tudnánk garantálni a tevékenység idõi és személyi folytonosságát.

A továbbképzések szervezésének irányelvei A fent említett problémákkal a háttérben megfogalmazhatjuk azokat a „standardokat”, melyeket a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak feltétlenül be kell tartaniuk a továbbképzések tervezésével és lebonyolításával kapcsolatban.

1. A továbbképzéseket céltudatosan, koordináltan és hosszú távon elõre meg kell tervezni. Ahelyett hogy a saját, gyakran szituatív kívánságainkat vagy a mára szinte teljesen követhetetlenné vált képzési piac éppen aktuális „trendjeit” követnénk, legalább a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül, méginkább azonban regionális szinten érdemes egyeztetni és egymáshoz hangolni a továbbképzésekre történõ beiskolázásokat. Jó lehetõséget kínál a kooperációra, ha a szolgáltatáson belül létrehozunk egy, az egyes szervezeti egységek és hierarchiaszintek felett elhelyezkedõ munkacsoportot, amely hosszú távon koordinálja a továbbképzésekkel kapcsolatos teendõket.



2. Az adott továbbképzések kiválasztásánál elsõsorban a felhasználók érdekeit kell szem elõtt tartani. A továbbképzéseknek alapvetõen ahhoz kell hozzásegíteniük a lakhatást nyújtó szolgáltatások munkatársait, hogy munkájukat jobban hozzá tudják igazítani az egyes felhasználók szükségleteihez és segítségnyújtás iránti igényeihez. A továbbképzési kínálatból való választás során ezért nem csupán a munkatársak érdeklõdésébõl kell kiindulni, hanem a legmesszebbmenõkig be kell vonni a mérlegelésbe a lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználóinak érdekeit is. Egy adott továbbképzésen való részvétel melletti vagy elleni döntés meghozatalakor mindig fel kell tenni legalább az alábbi két kérdést: • Milyen továbbképzéseket igényel az adott munkatársi team ahhoz, hogy jobban megfelelhessen feladatainak? A mérlegelésnél meg kell különböztetni egymástól a team által biztosított azon segítségnyújtási formákat, melyek a támogatás természetes rendszereit helyettesítik (szubsztituáló funkció), illetve azokat, melyek a felhasználók fennálló nem-professzionális kapcsolatainak erõsítését, illetve új szociális és anyagi források felkutatását szolgálják (szubszidiárius funkció). • Milyen konkrét elõnyei származnak a lakóegység/lakócsoport felhasználóinak abból, ha a munkatársak részt vesznek a kérdéses továbbképzésen? A fenti kérdések alapján egyébként felmérhetõ a különféle továbbképzési lehetõségek várható hozadéka is.

3. A továbbképzéseken lehetõleg a teljes munkatársi team vegyen részt. Egy-egy továbbképzés befejeztével olykor egyfajta „kettõsség” alakul ki a munkatársi teamen belül: azok a munkatársak, akik részt vettek a képzésen, igen motiváltak és szeretnék kipróbálni frissen szerzett ismereteiket, miközben kollégáik — akik az új ötleteket úgyszólván „másodkézbõl” kapták — inkább kritikusan viszonyulnak a dologhoz. A konfliktus kialakulásának azzal lehet a leginkább elejét venni, ha a munkatársi team vagy munkacsoport (sõt akár az adott régió összes egymással együttmûködõ teamje) lehetõleg teljes létszámban részt vesz az adott továbbképzésen. A teamek szintjén szervezett továbbképzések megteremtik annak elõfeltételét,

hogy a munkatársak közösen ültessék át a gyakorlatba megszerzett ismereteiket és készségeiket. Ily módon jelentõs mértékben lehet növelni a gyakorlati alkalmazás sikere szempontjából elengedhetetlen idõi és személyi folytonosságot.

4. A továbbképzéseknek lehetõvé kell tenniük a különbözõ csoportokhoz tartozó személyek kooperatív együtt-tanulását A továbbképzési témák kiválasztásánál nemcsak arra kell figyelni, hogy milyen tematikák lehetnek hasznosak a képzést abszolváló munkatársak (és persze a felhasználók) számára. Arra is nagy gondot kell fordítani, hogy milyen — pozitív és negatív — következményei lehetnek az adott képzésnek a munkatársi team egésze, a felhasználók csoportja, illetve az adott régió szolgáltatási kínálata számára. A továbbképzéseknek tehát lehetõvé kell tenniük a különbözõ csoportok kooperatív együtt-tanulását. Alkalomadtán tehát a munkatársaknak és a felhasználók hozzátartozóinak együtt kell részt venniük bizonyos továbbképzéseken. Minden olyan képzés ugyanis, ami közös feladatukat érinti (nevezetesen hogy közvetlen referenciaszemélyekként a lehetõ legjobb kapcsolatban legyenek a felhasználókkal), mindkét fél számára esélyt kínál arra, hogy jobban megismerje a másik nézõpontját, ezen felül pedig informális kapcsolatot építsen ki, illetõleg tartson fel vele. A munkatársak és a felhasználók közös részvétele egy-egy továbbképzésen nemcsak a felhasználók kompetenciáit fejleszti, hanem — és ez a legfontosabb — jelentõs közös szociális fejlõdési folyamatok ígéretét rejti magában. Mind a munkatársak, mind a felhasználók lehetõséget kapnak ezáltal arra, hogy a megszokottól eltérõ szerepben, nevezetesen mint másoktól közösen, és mint egymástól kölcsönösen tanuló embereket tapasztalják meg egymást. A felhasználók számára ezek a rendezvények — melyek (legalábbis rendszerint) nem a szûk értelemben vett szakmai (tovább)képzésüket célozzák — általában a felnõttképzés jellegét öltik (ld. a „Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés” elnevezésû tárgykört, a 173. oldaltól kezdõdõen). A különbözõ csoportokhoz tartozó személyek kooperatív együtt-tanulásának különféle formái jó adag kreativitást és rugalmasságot kívánnak meg a továbbképzések szervezése és lebonyolítása közben. Mindenhol bebizonyosodott azonban, ahol következetesen végigvitték a partneri kapcsolaton alapuló képzés gondolatát, hogy a tanulással kapcsolatos, az elsõ pillantásra olyannyira különbözõ igények és


395


lehetõségek igen jól egymásra vonatkoztathatók és összhangba hozhatók egymással, s ez minden érintett javára válik.

5. Az ismeretek felfrissítésének és bõvítésének érdekében sorozatos továbbképzéseket kell szervezni Még ha a munkatársaknak sikerül is az adott továbbképzésen szerzett ismereteket és készségeket átültetniük a mindennapos gyakorlatba, akkor is szükség van rá, hogy bizonyos idõközönként felfrissíthessék vagy bõvíthessék az adott témakörhöz tartozó tudásukat. Ennek érdekében rendszeresen részt kell venniük meghatározott tematikájú (jogi alapismeretek, elsõsegélynyújtás stb.) továbbképzés-sorozatokon. Ezek segítségével az új munkatársak is viszonylag hamar eljuttathatók az általánosan megkövetelt tudásszintre.

6. A továbbképzések témáinak a lehetõ legjobban illeszkedniük kell a szakmai tevékenységhez Már a képzési kínálatból való választás kapcsán gondolni kell arra, hogy miként lehet majd — úgy a felhasználók szükségleteinek, mint a szakemberek igényeinek megfelelõen — integrálni a megszerzett ismereteket a lakhatást nyújtó szolgáltatás mindennapos életébe. Egyszerû „gyakorlati szabályként” elmondható: minél inkább igényli az adott továbbképzésen megszerezhetõ tudás majdani alkalmazása egy sor belsõ, stukturális feltétel megváltoztatását, annál kritikusabban kell viszonyulni a szóban forgó képzésen való részvételhez. Természetes, hogy egyes továbbképzések akkor is hasznosak lehetnek, ha ismeretanyaguk csak közvetetten hasznosítható a gyakorlati munkában. A továbbképzésen való részvétel — annak tematikájától függetlenül — már önmagában is növelheti a munkatársak motivációját és a munkával való megelé-

gedettségét, s hozzájárulhat ahhoz, hogy felülvizsgálják bizonyos rutinjaikat és beállítódásaikat. Ha pedig a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai közösen vesznek részt valamilyen továbbképzésen, annak jótékony következményei lehetnek jövõbeni együttmûködésükre nézve is.

7. A továbbképzéseknek lehetõséget kell adniuk az egymástól való tanulásra A fogyatékosságügy legtöbb intézményében még ma sem használják ki eléggé a munkatársak adottságait és lehetõségeit arra, hogy céltudatosan tanuljanak egymástól. A belsõ továbbképzés különösen gyakorlatcentrikus és viszonylag kis erõráfordítást igénylõ formája lehet tehát — fõleg a nagyobb lakhatást nyújtó szolgáltatásoknál —, ha a szolgáltatás megfelelõ képesítéssel rendelkezõ szakemberei maguk tartanak továbbképzést kollégáik részére. Mindig csak a konkrét eset vonatkozásában lehet eldönteni egyébként az ebben az összefüggésben gyakran feltett kérdést, hogy a továbbépzéseket külsõ helyszíneken vagy a lakhatást nyújtó szolgáltatás épületén belül jobb-e szervezni. Mindkét változatnak vannak elõnyei, de hátrányai is. A külsõ továbbképzések megfelelõ téri distanciát teremtenek a munkahelytõl — illetve, ha felhasználókról van szó, a lakóhelytõl —, s ezáltal nagyobb „belsõ távolságot” hoznak létre a munka-, illetve a lakókörnyezettõl. Ez pedig megkönnyíti a résztvevõk számára, hogy más fényben lássák saját tevékenységüket. A külsõ rendezvényeken ezen felül rendszerint több alkalom nyílik a más intézményektõl érkezett kollégákkal (illetve felhasználókkal és azok hozzátartozóival) folytatott eszmecserére. A belsõ továbbképzések alapvetõ elõnye ezzel szemben az, hogy többnyire gyakorlatközelibbek. Általában kisebb idõráfordítást igényelnek, s ezáltal kevesebb munkaidõ „esik ki”; ugyanígy könnyebb megszervezni azt is, hogy a munkatársi teamek vagy csoportok teljes létszámban részt vehessenek a képzés alkalmain.

Irodalom Arbeitskreis Pflege in der DGSP (Hrsg.): Lernzielkatalog für die praktische Ausbildung in der Psychiatrie. Köln 1992. DAHLEM, O.; GIESE, D. u. a.: Heimpersonalverordnung (Verordnung über personelle Anforderungen für Heime). Loseblattausgabe. Köln o. J. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Drohender Betreuungsnotstand in der

396

Behindertenhilfe — Ergebnisse einer Umfrage. Marburg 1992, 412–431. KLOTZ, D.: Hilfen für Helfer: Fortbildung und Organisationsentwicklung. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Hand-werks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 412–431.




Továbbképzés és szupervízió igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználó mindeddig nem kapott lehetõséget arra, hogy a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársaival közösen részt vegyen egy-egy továbbképzésen. 2. A felhasználót jelentõs mértékben támogatni kell abban, hogy részt tudjon venni a munkatársak szolgáltatáson belüli és/vagy kívüli továbbképzésein. 3. A felhasználó mindeddig nemigen profitált a munkatársak továbbképzéseken szerzett, új ismereteibõl vagy készségeibõl.

Összmegítélés Individuális szükségletei és tapasztalatai miatt a felhasználó jelentõs támogatásra szorul ahhoz, hogy részt vehessen a munkatársakkal közös továbbképzéseken.


397



Továbbképzés és szupervízió igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy munkatársainak továbbképzése differenciált terv szerint folyjék. A tervezést az egyes munkatársak, illetve a szervezeti egységek és teamek továbbképzés iránti igényeinek felmérése elõzi meg. A továbbképzési terv megadja a tartalmi súlypontokat, s éves keretben rögzíti a belsõ és külsõ továbbképzések menetét. 2. A választás a továbbképzési kínálatból elsõsorban annak alapján történik, mennyiben építhetõk be az ott megszerzett tudáselemek a lakhatást nyújtó szolgáltatás mindennapjaiba. A szolgáltató már a tervezésnél tekintetbe veszi, milyen eséllyel lehet majd a gyakorlatban is alkalmazni az új ismereteket és fejlesztõ eljárásokat (anyagi és organizatórikus feltételek biztosítása, megfelelõ idõkeretek, a személyi folytonosság garantálása). 3. A továbbképzési tervet az egyes szervezeti egységek és hierarchiaszintek dolgozóit egyaránt képviselõ projekt- vagy munkacsoport állítja össze és koordinálja (kisebb létszámú szolgáltatásoknál egyetlen munkatárs is megbízható a feladattal). 4. A továbbképzések összehangolása érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltató szorosan együttmûködik a régió hasonló feladatokat ellátó szolgáltatóival, miáltal jelentõsen javíthatja a kooperációt, illetve biztosíthatja, hogy a továbbképzések rendszere az anyagi források beszûkülése esetén is fennmaradhasson. 5. A továbbképzési terv elsõsorban az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás feladatait, illetve a felhasználók személyre szabott — az egyéni fejlesztési tervekben is megjelenõ — fejlesztés iránti igényeit veszi figyelembe. Ugyanúgy igyekszik javítani azokon a segítségnyújtási formákon, melyek a felhasználók természetes szociális hálóinak helyettesítésére szolgálnak (szubsztituáló funkció), ahogyan törekszik azon szolgáltatások bõvítésére is, melyek a felhasználók fennálló szociális kapcsolatainak támogatását, illetve új nem-professzionális kapcsolataik kiépülésének elõsegítését célozzák (szubszidiárius funkció).

398



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. A továbbképzések tervezésének középpontjában a felhasználók normalizált életkörülmények közötti, sikeres mindennapi életének elõsegítéséhez szükséges ismeretek megszerzése, nem pedig a különféle speciális szabadidõ-pedagógiai vagy terápiás tevékenységek megkövetelte szaktudás közvetítése áll. Ebben az értelemben a következõ képzési tartalmak biztosítása a legfontosabb: • gyógypedagógiai, egyéni és csoportpedagógiai (csoportdinamika és -fejlõdés), pszichológiai, orvosi, ápolástani és jogi alapismeretek; • a „terápiás miliõ” megteremtéséhez, illetve a mindennapos környezet tanulási tereppé szervezéséhez szükséges ismeretek (ld. „A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása” elnevezésû munkaterület bevezetõjét, a 87. oldaltól, illetve az „Önellátás és mindennapos tevékenységek” elnevezésû tárgykört, a 148. oldaltól kezdõdõen); • a krízisek és konfliktusok kezeléséhez szükséges ismeretek; • a munka szakmai standardjaival kapcsolatos ismeretek (a szociális rehabilitáció alapja és irányelvei, normalizációs elv, a szolgáltatások szisztematikus alkalmazása stb.), valamint a saját beállítódások és szakmai szerepek felülvizsgálatához szükséges kompetenciák; • az intézményes ellátás társadalmi összefüggéseire, illetve a felhasználók életvilágára gyakorolt hatásaira vonatkozó ismeretek. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy a fenti alapismeretekre — már amennyiben nem jelentek meg graduális képzésük anyagában — belátható idõn belül minden munkatárs szert tehessen. 7. A lakhatást nyújtó szolgáltató nemcsak az egyéni, hanem — fõleg a belsõ képzési formákkal kapcsolatban — a munkatársi teamek egészére kiterjedõ továbbképzéseket is támogatja. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató elõsegíti, hogy a munkatársak és a felhasználók közösen vehessenek részt egyes továbbképzéseken. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató tudatosan bevonja belsõ továbbképzésébe a megfelelõ képesítéssel rendelkezõ munkatársakat.


399


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

10. A lakhatást nyújtó szolgáltató ügyel arra, hogy folyamatosan felülvizsgálja a továbbképzések tartalmait abból a szempontból, hogy milyen hozadékuk lehet a szolgáltatás mindennapjaira nézve. 11. A lakhatást nyújtó szolgáltató törekszik arra, hogy a felhasználókkal közvetlenül együtt dolgozó munkatársak megfelelõ csoportos, sõt igény esetén egyéni szupervízióban részesüljenek.

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy a fenti minõségi kritériumoknak megfelelõen biztosítsa a továbbképzések és a szupervízió lehetõségét.

400


Szervezetfejlesztés • PR-munka

6.7.3. tárgykör:

PR-munka A széles nyilvánosság viszonyát az értelmi fogyatékos emberekhez még ma is a félelem, az elutasítás és a szánalom különös elegye hatja át. Az integratív szolgáltatások kínálatának az utóbbi években bekövetkezett bõvülése lényegesen megnövelték annak esélyét, hogy az egyazon településen élõ, egyazon helyi közösséghez tartozó fogyatékos és nem-fogyatékos emberek jobban megismerhessék egymást. A szociális integráció a legtöbb esetben ennek ellenére késlekedve követi csak a téri közelség létrejöttét, s nem is valósul meg maradéktalanul. Egy korábban már idézett, értelmi fogyatékos felnõttek 136, ambuláns támogatással kísért lakócsoportjára kiterjedõ vizsgálat adatai szerint (THESING 1993, 165-tõl) ma már inkább ritkaságszámba megy, ha a szolgáltatásnak nehézségei vagy problémái támadnak a közvetlen szomszédokkal (a megkérdezett lakóközösségek 76,5%-a nem tudott érdemleges problémáról beszámolni). Az említett konfliktusforrások — hangos zene stb. — sem különböztek azoktól, melyek „normális” szomszédi kapcsolatok esetében általában jellemzõk. Ugyanakkor a vizsgálatban részt vevõ lakócsoportok többsége rossznak vagy igen rossznak ítélte meg a településhez, illetve a helyi egyházközséghez fûzõdõ viszonyát (70, illetve 76%). Hasonlóképpen gyengének ítélték meg a megkérdezettek a felhasználók beilleszkedését a különféle helyi egyesületek életébe. Kézenfekvõ tehát levonni a következtetést, miszerint az értelmi fogyatékos emberek kis létszámú, helyi közösségbe integrált lakóformái rendszerint kevésbé feltûnõek ugyan, s így viszonylag problémamentesen élnek együtt közvetlen szociális környezetük tagjaival, azonban — legalábbis a teljes körû szociális integráció értelmében — túlságosan kevés kapcsolatot ápolnak szomszédságukkal és a helyi közösség egyes tagjaival, szervezeteivel.

A PR-munka mint a lakhatást nyújtó szolgáltatók kiemelt feladata Integrációs feladatainak ellátása érdekében minden lakhatást nyújtó szolgáltatónak törekednie kell arra, hogy céltudatos PR-munkán keresztül tudatosan has-

son a nyilvánosságra, szolgáltatásának szociális környezetére. Mind befelé, mind kifelé úgy kell bemutatnia tevékenységét, hogy ezáltal növelhesse felhasználóinak és munkatársainak imázsát, s leépíthesse a velük kapcsolatos elõítéleteket. A szociális rehabilitáció célkitûzései, például az értelmi fogyatékos emberek széles körû társadalmi participációjának biztosítása, csak akkor valósulhatnak meg, ha — úgy a közvetlen szociális környezetben, mint össztársadalmi kontextusban — sikerül kialakítani az ezeket igenlõ, megfelelõen érzékeny és támogató nyilvánosságot. A PR-munka a nyilvánosság megteremtését, s érdekeink e nyilvánosság általi legitimációját célozza (J. Habermas). Minden szociális szolgáltatónak permanensen munkálkodnia kell azon, hogy céljait és önértelmezését összhangba hozza az általános társadalmi igényekkel. Ezirányú tevékenységét azonban semmi esetre sem korlátozhatja kínálatának és tevékenységének a lehetõ leghitelesebb bemutatására. További célként kell maga elé tûznie a nem-fogyatékos és az értelmi fogyatékos emberek jelenlegi viszonyának megváltoztatását, a fennálló elõítéletek leépítését, a partneri kapcsolatot lehetõvé tevõ beállítódások erõsítését mindkét oldalon. Ehhez — amilyen gyakran csak lehet — önálló felnõttként, pozitív társadalmi szerepek hordozóiként kell a nyilvánosság elõtt megjelenítenie felhasználóit (ld. a „Nyelvhasználat” elnevezésû tárgykört, a 328. oldaltól kezdõdõen). Következetesen kerülnie kell viszont a deficitorientált vagy szánalomkeltést célzó bemutatási formákat. Az adott lakhatást nyújtó szolgáltató PR-munkájának célja általánosságban bizonyos belsõ hatások (a szolgáltatásról kialakított pozitív kép közvetítése a munkatársak és a felhasználók felé), illetve külsõ hatások (a szolgáltatás céljainak és tevékenységének a külsõ nyilvánosság felé történõ közvetítése) elérésére irányul. A PR-munkát elsõsorban a lakhatást nyújtó szolgáltatás szakemberei végzik, akiknek a lehetõ legpozitívabban és legegységesebben kell a szolgáltatást, az azt igénybe vevõ értelmi fogyatékos embereket, s nem utolsósorban saját munkájukat képviselni a külsõ nyilvánosság (a szomszédság, a település és a helyi közösség, a helyi egyesületek és egyéb szervezetek, saját baráti és ismeretségi körük stb.) felé. Mindez pedig csak akkor sikerülhet hitelesen, ha magukban a munkatársakban is hasonló kép él a szóban forgó lakhatást nyújtó szolgáltatásról. Ez


401


az oka annak, hogy a külsõ PR-munkát mindig meg kell hogy elõzze a megfelelõ belsõ nyilvánosság megteremtése.

Belsõ PR-munka A lakhatást nyújtó szolgáltatás belsõ környezetében folyó PR-munka elsõsorban azt célozza, hogy a támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársak belássák: a helyi nyilvánosságot jelentõs mértékben befolyásolja az, hogy õk hogyan mutatják be környezetük számára a lakhatást nyújtó szolgáltatást, a felhasználókat és saját munkájukat. Az általuk közvetített kép ily módon végsõ soron visszahat a saját közérzetükre is, hiszen minél nagyobb külsõ figyelmet és elismerést kapnak tevékenységükért, annál inkább ítélik maguk is értékesnek és kielégítõnek a munkájukat. Ahhoz azonban, hogy meggyõzõen léphessenek fel „saját ügyük szószólójaként” a szakmai berkekben járatlan személyekkel szemben, a munkatársaknak olyan információk egész sorára van szükségük, melyek túlmutatnak konkrét feladatkörük határain. Sajnos, ma még számos intézmény fenntartója és vezetése alábecsüli a nyitott információáramlás biztosításának jelentõségét. Újra meg újra elõfordul, hogy az új munkatársakat csak a tevékenységük ellátásához feltétlenül szükséges dolgokba avatják be, miközben az ezeknél átfogóbb ismeretek megszerzését — a lakhatást nyújtó szolgáltatás aktív szerepe a helyi fogyatékosellátás tervezésében, az egész regió pszichoszociális ellátórendszerének alakításában, illetve a fenntartó szociálpolitikai munkájában stb. — mintegy „hatalmi privilégiumként” kezelik, s csak a (többnyire vezetõ beosztású) munkatársak szûk csoportja számára teszik lehetõvé. Az így eljáró szolgáltatók voltaképpen jó adag kreativitástól fosztják meg szolgáltatásukat, hiszen végül is csak jól informált munkatársak lehetnek képesek arra, hogy hosszú távon biztosítsák és folyamatosan emeljék az intézmény munkájának minõségét. Ebbõl pedig egyenesen következik, hogy a saját feladatkörének ellátásához szükséges, annak alapfeltételeire és szakmai hátterére vonatkozó, kellõen megalapozott ismeretek mellett minden egyes munkatársat pontosan informálni kell a lakhatást nyújtó szolgáltatás organizatórikus keretrendszerérõl és szociálpolitikai környezetének összefüggéseirõl is. A belsõ PR-munka viszonylag kis energiaráfordítást igénylõ, ugyanakkor rendkívül hatékony eszközei lehetnek — többek között — a következõk:

402

1. „Jövõmûhely” Létrehozásának alapgondolata az offenzív PR-munka megteremtéséhez szükséges új ötletek közös elgondolása egy, minden szervezeti egységet és hierarchiaszintet magában foglaló, külön projekt keretében. A munkába a lehetõ legjobban be kell vonni a felhasználókat is. A projektfolyamat több szakaszra bomlik, úgymint • kritikai fázis: állapotfeltárás, a szolgáltatás eddigi PR-munkájának értékelése; • tervezési fázis: megoldási javaslatok és ötletek megvitatása a jövõben végzendõ PR-munkára nézve; • megvalósítási fázis: a javaslatok megvalósítása a kidolgozott tervek és munkamegosztás alapján.

2. PR-munkacsoport Voltaképpen a lakhatást nyújtó szolgáltatás valamennyi szervezeti egységét, munkatársi teamjét és lakócsoportját képviselõ munkatársakból és felhasználókból álló csoport, melynek elsõdleges feladata a szolgáltatás külsõ megjelenítésének koordinálása. Lehetséges az is, hogy az adott régió szociális rehabilitációs területen dolgozó szolgáltatásai — a rendszeres együttmûködés eszközeként — közösen mûködtessenek ilyen munkacsoportot. A mûködéshez a következõ elõfeltételeket kell biztosítani: • önkéntes részvétel; • a munkacsoportban eltöltött idõ beszámít a munkaidõbe; • a felhasználók személyre szabott kísérésben részesülnek a munkacsoportban vállalt feladataik ellátásához; • a munkacsoport elkülönített költségvetéssel rendelkezik, tevékenységéhez szabadon használhatja fel a számára biztosított forrásokat, s beleszólási joga van a különféle szociális szolgáltatások nagyobb PR-akcióiba.

Külsõ PR-munka A lakhatást nyújtó szolgáltatás külsõ környezete felé irányuló PR-munkáját a célcsoportok világos kijelölésének kell megelõznie. A saját tevékenység külsõ megjelenítésének legfontosabb célcsoportjait a helyi nyilvánosság, a szakmai nyilvánosság, s végül, de nem utolsósorban a szülõk, a hozzátartozók és a leendõ felhasználók jelentette nyilvánosság jelenti.



Minden egyes említett célcsoporttal kapcsolatban a PR-munka sajátos, leginkább rá szabott formáját kell alkalmazni, hiszen mindegyikük különbözõ információkat igényel, s mindegyikükkel más-más formában kell együttmûködni.

közé” a helyi közösséget. Nagyon fontos, hogy ezek a látogatások ne maradjanak meg egyszeri eseményeknek, hanem ágyazódjanak be a felhasználók és a látogatók további kapcsolattartásának folyamatába.

Szakmai nyilvánosság Helyi nyilvánosság A helyi — az adott település vagy városrész lakosaiból, a szomszédság tagjaiból, a helyi egyházi közösségekbõl, egyesületekbõl és egyéb szervezetekbõl összetevõdõ — nyilvánosságot úgy lehet a legjobban tájékoztatni a lakhatást nyújtó szolgáltatás által végzett tevékenységrõl, ha a munkatársak és a felhasználók rendszeresen részt vesznek a helyi közösség rendezvényein (községi, egyházi vagy egyesületi ünnepségek stb.), továbbá képviseltetik magukat a civil egyesületekben, a kommunális szakmai testületekben (egészségügyi bizottság stb.) és a különféle intézményközi munkaközösségekben is. További lehetõségek nyílnak a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájának a helyi nyilvánosság számára történõ bemutatására, ha a szolgáltató rendszeres kapcsolatokat ápol a település más intézményeivel, szakmai szervezeteivel és egyesületeivel. Elõnyös lehet egy támogatókör alapítása is, melynek a különbözõ helyi érdekcsoportok reprezentánsaiból és a helyi társadalmi élet szereplõibõl összetevõdõ tagsága önmagában is egy darab „privát” nyilvánosságot képvisel. Ráadásul, a támogatókör munkáján keresztül a lakhatást nyújtó szolgáltatás tevékenysége jobban bekerülhet a helyi döntéshozók tudatába. A tapasztalatok szerint igen nagy jelentõsége van a helyi médiumokkal (sajtó, lokális rádió- és televízióadók) fenntartott jó kapcsolatoknak is. A szolgáltatás tevékenységének folyamatos, szakmailag is kifogástalan és sokoldalú bemutatásának eszköze lehet — például — egy olyan reprezentációs mappa elkészítése, amely megfelelõ képanyaggal ellátott, aktuális információkat tartalmaz az intézményrõl, vagy hosszú távú együttmûködés kialakítása a legnagyobb példányszámú helyi napilap egy munkatársával („házi újságíró”). A település és a helyi közösség életébe való aktív beilleszkedés értelmében a PR-munkához tartozó kezdeményezéseknek alapvetõen „a lakhatást nyújtó szolgáltatástól kell indulniuk a közösség felé”. Ezzel párhuzamosan azonban jó szolgálatot tehet az ügynek az is, ha a szolgáltatás anyagi forrásainak (s adott esetben akár személyi kapacitásainak) egy kis hányadát külsõ személyek és csoportok rendelkezésére bocsájtja, s ily módon „behozza a falai

A lehetõ legaktívabban és legfolyamatosabban, megfelelõ dokumentációkon keresztül kell bemutatni a szolgáltatás munkáját a szakmai nyilvánosság (más lakhatást nyújtó szolgáltatások és rehabilitációs intézmények, fogyatékosok érdekvédelmi csoportjai, hivatalok, pedagógusképzõ intézmények stb.) számára is. Alkalmas eszközök lehetnek erre a megfelelõ idõközönként aktualizált brosúrák, a tevékenységeket bemutató írásos beszámolók, a különbözõ videofilmek. Szakmai eszmecserére nyílik lehetõség a régió más szolgáltatóival közösen szervezett programokon és rendezvényeken, valamint — ahogyan azt az evangélikus egyház néhány szeretetintézményében most már hosszú ideje folytatott gyakorlat jól példázza — egymás rendszeres meglátogatásán és a kölcsönös tanácsadáson keresztül is. A szolgáltatás céljait és eredményeit szakmai konferenciákon, szakfolyóiratokban megjelentetett tanulmányokon keresztül is a széles szakmai nyilvánosság elé lehet tárni. A belsõ szakember-utánpótlás biztosításának érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltatónak szoros kapcsolatot kell kiépítenie a (gyógy)pedagógiai asszisztenseket és szakápolókat képzõ szakiskolákkal, valamint szociális munkásokat és szociálpedagógusokat képzõ szakfõiskolákkal. E kapcsolatokból ígéretes metodikai lehetõségek nyílhatnak az elõadók cseréjére, a képzõintézmények bevonására a lakhatást nyújtó szolgáltatás belsõ továbbképzési programjába, míg a környék közoktatási intézményeinek — a végzõs osztályok tanulóinak pályaorientációját elõsegítendõ — a lakhatást nyújtó szolgáltató hospitálási lehetõségeket ajánlhat fel.

Szülõk és egyéb hozzátartozók A lakhatást nyújtó szolgáltatások PR-munkájának következõ fontos célcsoportját a felhasználók szülei és hozzátartozói jelentik. A szolgáltatónak külön koncepciót kell kidolgoznia a szülõkkel való kapcsolattartás szervezésére, melynek igazodnia kell tevékenysége általános érvényû alapelveihez és célkitûzéseihez, s meg kell határoznia az együttmûködés


403


konkrét formáit. A következõ lehetõségek adódhatnak ezzel kapcsolatban: a szülõkkel megvalósított kooperáció témájának megjelenítése a munkatársak belsõ továbbképzésében, a hozzátartozók rendszeres tájékoztatása az aktuális fejleményekrõl, közös programok, együttmûködés kialakítása a fogyatékos gyermekeket nevelõ családokat tehermentesítõ ambuláns szolgáltatásokkal stb.

Leendõ felhasználók A lakhatást nyújtó szolgáltatóknak nemcsak aktuális írásos információkon (brosúrákon, prospektusokon stb.) keresztül kell tudnia kínálatát bemutatni potenciális felhasználói és azok hozzátartozói számára. Ezen túlmenõen látogatások és a próbaidõs bentlakás lehetõségének biztosításával kell szolgáltatásának leendõ igénybevevõit hozzásegítenie ahhoz, hogy reális képet alakíthassanak ki magukban a különféle lakóformákról és lakhatási lehetõségekrõl.

A hatékony PR-munka alapelvei Hogy a lehetõ leghatékonyabb PR-munkát végezhesse, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak ügyelnie kell a következõ alapelvek betartására:

• célcsoport-orientáció: a szolgáltatást bemutató tevékenység céljainak és módszereinek igazodniuk kell a korábban említett célcsoportok sajátosságaihoz. • a munkatársak és a felhasználók aktív részvétele a folyamatban: ha a szolgáltató a munkatársakat — a szolgáltatás szervezeti egységein és hierachiaszintjein túllépve — aktívan bevonja a PR-munkába, akkor ez nemcsak a saját munkaterületükre nézve jár motiváló hatással (a „job enrichment”, azaz a munkakör gazdagodásának értelmében), hanem rendszerint pozitívan befolyásolja a munkával való megelégedettségüket és elõsegíti az intézmény céljaival való azonosulásukat („corporate identity”) is. Ami pedig a felhasználókat illeti, a PR-munka folyamatában való részvételükön keresztül aktív befolyást gyakorolhatnak arra, milyen kép alakul ki róluk a külsõ környezetükben. Ráadásul számos új tanulási és kontaktusteremtési lehetõséghez jutnak akkor, amikor — mondjuk — mindennapjaikat és életkörülményeiket bemutatják a nem-fogyatékos embereknek. • a külsõ megjelenítés differenciáltsága: a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak nemcsak lakóintézményi funkciójában kell megjelennie a nyilvánosság elõtt, hanem feladatainak teljes skáláját be kell mutatnia. Amennyiben a lakhatást nyújtó szolgáltató koncepciója elõírja, külön is ki kell hangsúlyozni, hogy a szolgáltatás tevékenysége az asszisztencia-modell, illetõleg a szolgáltató jelleg megvalósítására irányul.

Irodalom MAIER, E.; HUG, W.: Was kann ich als Mitarbeiter tun, damit meine Umwelt das spezielle Problem der Behinderten besser einordnen kann? — Gedanken zukünftiger Heilerziehungspfleger. In: Zur Orientierung 2/1981, 168–171. SCHWARTE, N.; SCHNEIDER, R.: Außendarstellung und Öffentlichkeitsarbeit — Situatiosanalyse einer Kinderund Jugendhilfeeinrichtung. Unveröff. Manuskript. Siegen 1994.

404

STEDEN, H.-P.: Das Heim als Gemeinwesen — Öffentlichkeitsarbeit im Heilpädagogischen Heim Viersen. In: Landschaftsverband Rheinland (Hrsg.): Neue Nachbarn. Köln 1991, 71–77. THESING, T.: Betreute Wohngruppen und Wohngemeinschaften für Menschen mit geistiger Behinderung. Freiburg i. Br. 1993.




PR-munka igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-tevékenységét elsõsorban a munkatársak végzik, hiszen a felhasználók, saját munkájuk és a lakhatást nyújtó szolgáltatás általuk történõ megjelenítése (a szomszédság körében, a településen, a helyi egyesületekben, baráti és ismerettségi körükben) jelentõs mértékben befolyásolja a helyi nyilvánosságban kialakuló véleményt. Azon igyekeznek tehát, hogy kiemeljék a felhasználók képességeit, s társadalmilag elismert szerepekben, pozitív megítélés alá esõ életösszefüggésekben mutassák be õket a nyilvánosság számára. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja, hogy a feladataik ellátásával szembeni szakmai követelmények ismerete mellett a munkatársak kielégítõ információkhoz jussanak a szolgáltatás egészét érintõ folyamatokkal kapcsolatban is (döntési mechanizmusok, finanszírozási módok, testületi munka, szociálpolitikai fejlemények stb.), s ezáltal képesek legyenek a nyilvánosság elõtt képviselni a szociális rehabilitáció célkitûzéseit és feladatait. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-munkája nem „a fõnökök dolga”, s nem válik egyetlen, erre a feladatra kiszemelt munkatárs speciális megbízásává sem, hanem a szolgáltatás valamennyi szervezeti egységét és hierarchiaszintjét magában foglaló projektcsoport illetékességi körébe tartozik. A csoport munkájába aktívan bevonják a felhasználókat is. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-munkája a következõ célcsoportokra irányul, s ennek megfelelõen differenciálódik: • helyi nyilvánosság (a település és a helyi közösség, a helyi felekezetek, egyesületek és egyéb szervezetek jelentette nyilvánosság): a munkatársak és a felhasználók részt vesznek a különféle községi, egyházi és egyesületi rendezvényeken, s képviseltetik magukat a a civil egyesületekben, a kommunális szakmai testületekben (egészségügyi bizottság stb.) és a különféle intézményközi munkaközösségekben stb. is;


405


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

• szakmai nyilvánosság (más lakhatást nyújtó vagy egyéb rehabilitációs szolgáltatók, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezetei, hivatalok): a szakmai tevékenység folyamatos dokumentálása, konferenciák stb.; • a felhasználók szülei és hozzátartozói: rendszeres tájékoztatás az aktuális fejleményekrõl, közös programok stb.; • leendõ felhasználók: tájékoztató kiadványok, brosúrák, látogatási lehetõség biztosítása stb. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-munkája kerüli a felhasználók deficitorientált vagy hatásvadász, szánalomkeltést célzó bemutatásának minden formáját. Amikor csak lehet, kompetens, társadalmilag általánosan elfogadott szerepeket betöltõ felnõtt emberként jeleníti meg õket a nyilvánosság elõtt, s igyekszik a közvéleménnyel megismertetni a szolgáltatás feladatainak teljes palettáját (szubsztituáló, illetve szubszidiárius jellegû tevékenységek). 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatos kapcsolatot tart fenn a helyi médiumokkal annak érdekében, hogy ezáltal is elõsegítse tevékenységének szakmailag megfelelõ, sokoldalú bemutatását (reprezentációs mappa elkészítése, amely megfelelõ képanyaggal ellátott, aktuális információkat tartalmaz az intézményrõl, hosszú távú együttmûködés kialakítása — „házi újságíró” — a sajtó bizonyos képviselõivel, széles körû tájékoztatás, amely nem korlátozódik a jótékonysági akciókról szóló híradásokra stb.).

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent elkövet annak érdekében, hogy PR-tevékenysége megfeleljen a fenti minõségi kritériumoknak.

406


Szervezetfejlesztés • Szociálpolitika

6.7.4. tárgykör:

Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és szociális ellátások tervezésében Ahhoz, hogy a jövõben is képesek legyenek megfelelni az értelmi fogyatékos emberek lakhatással összefüggõ különféle igényeinek, a lakhatást nyújtó szolgáltatóknak képeseknek kell lenniük segítségnyújtási kínálatuk minõségének hosszú távú biztosítására és fejlesztésére. E célból pedig túl kell lépniük a saját, közvetlen tevékenységi területükön, s aktív befolyást kell gyakorolniuk régiójuk szociálpolitikájára, továbbá részt kell vállalniuk a régió szociális ellátásainak tervezésébõl.

Koordináció és kooperáció Idõközben — s nem csak a lakhatás területén — a professzionális pszichoszociális szolgáltatások minõségének széles körben elfogadott fokmérõjévé vált, hogy ezek vajon az adott település vagy városrész többi (meglévõ vagy megvalósítás alatt álló) szolgáltatásától izoláltan mûködnek-e, vagy az egyes intézmények szoros együttmûködésben állnak egymással, s maximálisan összehangolják tevékenységüket. A lakhatást nyújtó szolgáltatások fenntartóinak és vezetésének mindezért a lehetõ legintenzívebb koordinációra és lehetõ legszorosabb kooperációra kell törekedniük a régió rehabilitációs szolgáltatóival, illetve az értelmi fogyatékos emberek ellátását végzõ intézmények fenntartóival. A törekvésnek ki kell terjednie a pszichiátriai klinikákra és a nagy létszámú otthonokra is. Feladataik céltudatos összehangolása és együttmûködésen alapuló megoldása a lakhatást nyújtó szolgáltatások számára — azon túlmenõen, hogy ezáltal a korábbinál hatékonyabban figyelembe tudják venni a felhasználók érdekeit — egy sor strukturális és organizatórikus jellegû elõnnyel jár. Többek között lehetõvé válik számukra, hogy közösen szervezzék meg felhasználóik utaztatását vagy vegyenek igénybe közlekedési szolgáltatásokat, közös továbbképzéseket tervezzenek és bonyolítsanak le, vagy közösen, nyomatékosabban jeleníthessék meg és képviselhessék érdekeiket a nyilvánosság elõtt (vö. Bundesvereinigung Lebenshilfe 1988, 7–8).

Az ugyanabban a régióban mûködõ különbözõ pszichoszociális szolgáltatásoknak — egyrészt — formális módon, regionális munkaközösségbe tömörülve, lehetõség szerint szigorúan rögzített megállapodások alapján kell együttmûködniük egymással, ugyanakkor — másrészt — támogatniuk kell az egyes szolgáltatásoknál dolgozó munkatársak között létrejövõ informális kapcsolatokat is.

Együttmûködés a kommunális szervekkel A felhasználók igényeit leginkább kielégíteni képes szolgáltatások nem egyszerûen „településközeliek”, nem csupán „közel helyezkednek el ” a helyi közösség infrastruktúrájához, hanem kifejezetten kommunális jellegûek, vagyis szervesen integrálódnak a község, a város vagy a kisrégió általános szociális és egészségügyi ellátórendszerébe. Egyenesen következik mindebbõl, hogy a helyi szervekkel való együttmûködés a lakhatást nyújtó szolgáltatók kötelezõ feladatai közé kell sorolnunk. A legfontosabb teendõk e téren például a következõk lehetnek: fogyatékosügyi koordinációs iroda felállítása, városi vagy regionális fogyatékosügyi tanács létrehozása (a fenntartók, a felhasználók és a hozzátartozók képviselõibõl), kommunális fogyatékosügyi program kidolgozása.

A lakhatást nyújtó ellátások tervezésének kritériumai Annak tisztázásához, hogy milyen szempontokra kell feltétlenül tekintettel lennünk az adott település vagy régió lakhatást nyújtó szolgáltatási kínálatának megtervezésekor, hasznos lehet, ha következetesen a felhasználók szemszögébõl próbáljuk a dolgokat megközelíteni. Mind a lakhatást nyújtó szolgáltatások potenciális igénybevevõi, mind azok hozzátartozói többszöröen is érdekeltek abban, hogy lakóhelyük közvetlen közelében megfelelõen decentralizált, dif-


407


ferenciált és hozzáférhetõ szolgáltatási kínálatot találjanak. Ennek megfelelõen kívánatos lenne a következõ, „próbakõnek” számító kritériumokat tekintetbe venni:

1. Regionalizálás és ellátási kötelezettség Minden új lakhatást nyújtó vagy a szociális rehabilitáció egyéb feladatait ellátó szolgáltatást alapvetõen kommunális, illetve községi (kerületi) szinten kell létrehozni. Minden megvalósítani kívánt, a lakhatáshoz kapcsolódó szolgáltatás tervezésénél a következetes regionalizálást kell tehát szem elõtt tartani. A regionális kínálatot egészen addig kell bõvíteni, míg teljesen le nem fedi az adott területet, azaz míg minden egyes ott élõ értelmi fogyatékos ember nem talál a szülõi házból való elköltözködése, illetve valamely nagy létszámú otthonból vagy pszichiátriai osztályról történõ elbocsátása esetén közvetlen, jól ismert környezetében a szükségleteinek megfelelõ lakhatási lehetõséget (ld. ehhez a BSHG* 39. §-ában lefektetett rehabilitációs szándékot, melynek értelmében a szolgáltatásnak maximálisan elõ kell segítenie a fogyatékos ember társadalmi beilleszkedését, valamint részvételét a helyi közösség életében). Ennek érdekében az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás „felvételi körzetének” egyfelõl nem szabad túlságosan nagynak lennie, hogy átlátható maradhasson és könnyen elérhetõ legyen a felhasználók és hozzátartozóik számára; másfelõl azonban, túlságosan kicsinek sem szabad lennie annak érdekében, hogy speciális szolgáltatásai is kellõ keresletre számíthassanak az adott régióban. Mindenféleképpen arra kell törekedni, hogy az adott lakhatást nyújtó szolgáltatás fenntartója ellátási kötelezettséget vállaljon az adott városrész, kerület vagy kisrégió vonatkozásában, azaz kötelezõ jelleggel vegyen fel minden, a saját vonzáskörzetében élõ, felnõtt korú értelmi fogyatékos jelentkezõt. Csakis ily módon lehet megakadályozni ugyanis, hogy az úgynevezett „problémás eseteknek” számító személyek kiszoruljanak a helyi közösségbe integrált lakóformákból. Minden lakhatást nyújtó szolgáltatás szociálpolitikai felelõsségvállalásának mértékét le lehet tehát mérni azon, hogy milyen felvételi gyakorlatot folytat. A helyi közösségbe integrált lakóformákat mûködtetõ szolgáltatóknak különösen nagy felelõsséget kell hordozniuk a valamiért „problémásnak” ítélt fogyatékos emberekért, vagyis olyan

felételeket kell teremteniük, hogy a dehospitalizált, viselkedési zavarokat mutató vagy különösen nagy mértékben segítségre szoruló személyek is részesülhessenek az intergált lakóformák elõnyeibõl. A Bundesvereinigung Lebenshilfe (1992, 8) az integrált lakhatási feltételek megteremtésére vonatkozó ajánlása a következõképpen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „A súlyos fokban fogyatékos, viselkedési problémákkal küzdõ vagy idõs értelmi fogyatékos embereknek is meg kell találniuk a helyüket a lakásszövetségi rendszeren belül. A mindenkori szükségleteknek megfelelõen a szolgáltatónak különbözõ intenzitású támogatásokat kell biztosítania. A fenntartó felelõsséget visel azért, hogy szolgáltatási kínálatát a fenti igényeknek megfelelõen építse ki és bõvítse…”. Az egyazon régióban mûködõ lakhatást nyújtó szolgáltatások rendszerének ideális esetben fel kell tudni vennie minden egyes, az adott régióban élõ potenciális felhasználót, kellõképpen decentralizált és differenciált lakhatási kínálatot nyújtva számukra. Mivel ezzel a követeléssel azonban a fenntartók — a BSHG 10. §-ában rögzített — szabadságának alapjogát érintjük, ezért továbbra is csak a szolgáltatók felelõsségérzetére apellálhatunk, míg csak a helyzet meg nem változik.

2. A segítségnyújtási kínálat decentralizálása Regionális szinten a lehetõ leginkább decentralizált segítségnyújtási kínálatot kell biztosítani, biztosítva a fõbb életterületek (lakhatás, munka, képzés, esetleg terápia) egymástól való, a társadalomban megszokott téri elkülönülését. A lakásnak és munkahelynek azonban rendes esetben egymáshoz képest „elfogadható közelségben”, azaz gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel könnyen megközelíthetõnek kell lenniük.

3. A lakóformák differenciálása Egyazon régión belül különbözõ lakhatási lehetõségeknek kell létezniük ahhoz, hogy a differenciált lakóformák megfelelõ kínálatáról beszélhessünk (ambuláns segítséggel kísért egyedül vagy partnerrel élés, átmeneti férõhelyek, különféle korosztályok lakóotthonai, intenzív segítségre szoruló személyek férõhelyei stb.). Ez hozhatja ugyanis a lakhatást


408



nyújtó szolgáltatások potenciális felhasználóit és hozzátartozóikat abba a helyzetbe, hogy kiválasszák a különbözõ intézmények kínálatából az igényeiknek leginkább megfelelõt, s esetleges problémák felmerülésének esetén megfelelõ alternatívákhoz nyúlhassanak vissza. Az, hogy minden egyes értelmi fogyatékos ember megfelelõ szakmai kísérését és támogatását különálló, saját lakásaikban oldjuk meg, ma még olyan személyi feltételeket kívánna, ami jelentõsen meghaladná a szolgáltatásoknál szokásos személyzet–felhasználó-arányt. A választás lehetõségét a jövõben nyilván sok helyütt a több kisebb, decentralizált lakóformából felépülõ lakásszövetségi rendszerek fogják hát biztosítani. Az ilyen lakásszövetségi rendszerekben rugalmasabban és a felhasználók személyes szükségleteinek jobban megfelelve lehet használni a rendelkezésre álló személyi forrásokat, például annak érdekében, hogy a napirendet a lehetõ leginkább hozzáigazíthassuk a nagyobb segítségre szoruló felhasználók igényeihez, s krízishelyzetekben bármikor gyors segítséget tudjunk biztosítani számukra. Az adott régió mindenkori intézményi struktúrájának figyelembevételével meg kell kísérelni az egyes szolgáltatók közös fenntartásában mûködtetett lakásszövetségi rendszerek kialakítását is. A szociálpszichiátriai ellátás mintájára javasolható, hogy a nagyobb — a német kormány szakértõi bizottságának 1988. évi ajánlása szerint 100 000–150 000 lakosú — közigazgatási egységeket (megyei jogú városok, városrészek, megyék és kisrégiók) tekintsük a tervezés önálló elemeinek.

4. A lakhatási kínálat rugalmassá tétele A lakhatást nyújtó szolgáltatások férõhelyei iránti kereslet megnövekedése miatt a jövõben nagy hangsúlyt kell majd fektetni arra, hogy a kínálatot olyan rugalmasan alakítsuk ki, hogy az mindenben megfelelhessen az akkori elvárásoknak. Ezzel kapcsolatban Németország számos tartományában azzal a nehézséggel kell számolnunk, hogy nem állnak rendelkezésünkre megbízható adatok a valódi igényekrõl (például azoknak az értelmi fogyatékos felnõtteknek a számáról, akik a következõ években fognak elkerülni a szülõi háztól, vagy akiket — dehospitalizációjuk céljából — belátható idõn belül ki kell hozni az elmegyógyintézetekbõl és a nagy létszámú otthonokból). Becslések szerint csak a volt Nyugat-Németország tartományaiban még ma is mintegy 10 000-re tehetõ azoknak az értelmi fogyatékosoknak a száma, akik pszichiátriai osztályokon

vagy az egészségügyhöz tartozó, s ennek megfelelõen medikalizált szemlélet alapján mûködõ nagy létszámú otthonokban kényszerülnek élni; feltehetjük, hogy a volt NDK területén legalább ilyen magas a számuk (ROEPKE 1993, 10). A pontos adatok hiánya ellenére is arra kell törekedni, hogy az ambuláns és félstacioner ellátási formákat részesítsük elõnyben a stacioner jellegûekkel szemben. A családokat tehermentesítõ szolgáltatások, illetve az ambuláns segítséggel kísért lakóformák rendszerének a szükségleteket teljesen lefedõ kiépítése az egyedüli megoldás, ami maradéktalanul kielégíti a szociális rehabilitáció irányelveiben tükrözõdõ célkitûzéseket. Ezzel szemben a fennálló nagy látszámú lakóotthonok kapacitásának manapság oly sok helyen megfigyelhetõ, reflektálatlan kibõvítését összességében a ’70-es évek állapotaihoz való visszatérésként kell hogy értékeljük.

5. A szolgáltatások átjárhatósága A felkínált segítségnyújtási formáknak megfelelõen átjárhatóaknak kell lenniük és ki kell egészíteniük egymást, vagyis a különféle ambuláns, félstacioner és stacioner szolgáltatásokat mindig egymásra kell vonatkoztatni, s megfelelõen össze kell hangolni mûködésüket. Így például magától értetõnõnek kellene lennie, hogy valaki a fogyatékosok számára fenntartoot védõmunkahelyen dolgozzon, miközben nem lakóotthonban, hanem a saját lakásában lakik — vagy éppen fordítva: lakóotthonban lakjon, s megfelelõ pszichoszociális támogatással a szabad munkaerõpiacon tevékenykedjen (ld. a „Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül” elnevezésû tárgykört, a 159. oldaltól kezdõdõen).

6. A nem-professzionális segítségek támogatása Az egy adott intézményhez szorosan kötõdõ szolgáltatások jellegzetessége, hogy idõvel egyre „tökéletesebbeké” (egyre professzionálisabbakká) válnak, ezzel párhuzamosan azonban elhanyagolják a felhasználók és közvetlen szociális környezetük természetes segítségnyújtási tartalékait. Hogy mindezt megelõzhesse, a lakhatást nyújtó szolgáltatónak tevékenysége középpontjába kell állítania a helyi közösség olyan meglévõ vagy potenciális szociális hálóiban (önsegítõ-potenciáljában) rejlõ lehetõségek kiaknázását, mint amilyenek a különféle egyházi közösségek, egyesületek, szövetségek, tiszteletbeli pártolók stb., mégpedig attól a céltól vezérelve, hogy


409


hosszú távon a lehetõ legtöbb professzionális támogatást válthasson ki „természetes” támogatással.

7. Anyagi források feltárása A közpénzek forrásainak fokozatos elapadása, valamint a szociális szolgáltatásokat kínáló intézmények közötti egyre nagyobb konkurencia a lakhatást nyúj-

tó szolgáltatókat is arra kényszeríti, hogy olyan járulékos anyagi forrásokat találjanak, melyek igénybevételére nem alanyi jogon jogosultak (szponzorok felkutatása stb.). Nyilván sokat lehetne vitatkozni az ilyesfajta tevékenységek értelmérõl, magától értetõdõnek kell lennie azonban, hogy ezek semmiképpen nem járulhatnak hozzá a felhasználók további stigmatizálódásához (például azáltal, hogy a szánalomkeltés eszközeként használják õket).

Irodalom Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Errichtung und Führung von Wohnstätten für geistig Behinderte. Eine Empfehlung. Marburg 1988. Bundesvereinigung Lebenshilfe für geistig Behinderte e. V. (Hrsg.): Gemeindenahes Wohnen. Eine Empfehlung. Marburg 1992. Deutscher Bundestag — 11. Wahlperiode (Hrsg.): Empfehlungen der Expertenkommission der Bundesregierung zur Reform der Versorgung im psychiatrischen und psychotherapeutisch/psychosomatischen Bereich — auf der Grundlage des Modellprogramms Psychiatrie der Bundesregierung — vom 11.11.1988. Drucksache 11/8494.

410

RICHTER, S.: Wider den Hospitalismus ambulanter Dienste oder: Vorschlag, wie es vielleicht doch möglich sei, ambulante Dienste einzurichten, die einen erkennbaren Nutzen hätten. In: Bock, Th.; Weigand, H. (Hrsg.): Hand-werks-buch Psychiatrie. Bonn 1991, 522–538. ROEPKE, R.: Zur Lebenssituation geistig behinderter Menschen in psychiatrischen Krankenhäusern, Pflegeheimen und isolierenden Großeinrichtungen in West- und Ostdeutschland. In: Konferenzreader: „Nicht ohne Not ins Krankenhaus — Perspektiven der Enthospitalisierung geistig behinderter Menschen…” am 16./17. Dezember 1993 in Magdeburg. Magdeburg 1993, 1–16.




Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában és szociális ellátások szervezésében igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. Az értelmi fogyatékos emberek és hozzátartozóik érdeke azt kívánja, hogy regionalizált, differenciált, egymástól világosan elkülöníthetõ profilú szolgáltatásokat kínáljanak fel nekik a lakhatás területén is. Mindezért a lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz segítségnyújtási kínálatának regionalizálása érdekében, s annak érdekében, hogy megfelelhessen az adott régióban viselt „ellátási kötelezettségének”, tevékenységét szorosan összehangolja a régió más szociális szolgáltatójának munkájával. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai részt vesznek a kommunális fogyatékosügyi program kidolgozásában, s minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy az ne csak mennyiségi, hanem minõségi kritériumokat is szabjon az igények kielégítésénél. A tervezés során megkülönböztetett figyelmet szentelnek annak, hogy a dehospitalizált, viselkedési zavarokat mutató vagy intenzív segítségre szoruló személyek is hozzáférjenek a helyi közösségbe integrált lakóformák — akár meglévõ, akár a jövõben megvalósítandó — kínálatához. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató részt vesz a régió ambuláns, félstacioner vagy stacioner jellegû szolgáltatásokból összetevõdõ ellátási rendszerének megtervezésében és megvalósításában, hogy ezáltal is hozzájárulhasson a felhasználók igényeihez leginkább illeszkedõ ellátás létrejöttéhez. A felhasználók és hozzátartozóik választási szabadságának garantálása céljából a lakhatást nyújtó szolgáltató igyekszik megakadályozni, hogy a régióban egyes fenntartók monopolszerephez juthassanak. 4. A szükségletorientált, rugalmas segítségnyújtási kínálat megteremtése érdekében a lakhatást nyújtó szolgáltató folyamatosan vizsgálja, nem lehetne-e bizonyos stacioner szolgáltatásokat félstacioner vagy ambuláns jellegûekkel kiváltani, természetesen anélkül, hogy mindez a minõség rovására menne. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató céltudatosan törekszik segítségnyújtási kínálata decentralizálására. A nagyobb lakóotthonok fenntartása helyett arra törekszik, hogy kis egységekbõl álló lakásszövetségi rendszereket alakítson ki és mûködtessen.


411


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

6. A lakhatást nyújtó szolgáltató minden olyan finanszírozási forma keresése közben, amelynek igénybevételére nem alanyi jogon jogosult (szponzorok felkutatása stb.), kimondottan ügyel arra, hogy a pénzekhez való hozzáférést elõsegítendõ se állítsa be úgy a felhasználókat, hogy ezáltal növelje a stigmatizációjukat és erõsítse a velük kapcsolatos negatív elõítéleteket (a fogyatékos emberek mint „örök gyerekek” vagy „szánalomra méltó” személyek stb.).

Összmegítélés A lakhatást nyújtó szolgáltató aktívan közremûködik a regionális szociálpolitika alakításában és a regionális szociális ellátások tervezésében. Ennek során maradéktalanul betartja a fenti minõségi kritériumokat.

412


A LEWO eszközkészlete Struktúrakérdõív I.: A lakhatást nyújtó szolgáltatás/lakóegység ......................................................................414 Struktúrakérdõív II.: A felhasználóra vonatkozó információk..........................................................................431 Mérõeszköz a lakhatást nyújtó szolgáltatás elsõ feltérképezéséhez ................................................................441 A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — egyéni álláspont .........................................................455 A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — az értékelõcsoport álláspontja...................................456 A prioritást élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása ............................................................457 Az egyéni fejlõdés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések ...........................................................................458 A szervezetfejlesztés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések ........................................................................459

Struktúrakérdõív I.: A lakhatást nyújtó szolgáltatás/lakóegység

Struktúrakérdõív I.: A lakhatást nyújtó szolgáltatás/lakóegység A. A lakhatást nyújtó szolgáltatás egészére vonatkozó információk 1. A lakás, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltatás elnevezése és címe: .............................................................................................................................................................................. .............................................................................................................................................................................. 2. A lakhatást nyújtó szolgáltatás fenntartója: .............................................................................................................................................................................. .............................................................................................................................................................................. 3. Milyen ernyõszervezetekhez/szakmai szövetségekhez kapcsolódik a lakhatást nyújtó szolgáltatás fenntartóján keresztül? .............................................................................................................................................................................. .............................................................................................................................................................................. 4. Mióta mûködik a lakhatást nyújtó szolgáltatás?

.............................................

5. Milyen lakóformákat és hány férõhelyet kínál a lakhatást nyújtó szolgáltatás? ............................................. • kiscsoportos lakóotthoni férõhelyek száma

................... ebbõl betöltött ...................

• lakóegységek/lakócsoportok száma

................... ebbõl betöltött ...................

• ambuláns segítséggel kísért egyedül vagy partnerrel élés férõhelyei ................... ebbõl betöltött ................... • ambuláns segítséggel kísért lakócsoportok férõhelyei

................... ebbõl betöltött ...................

• átmeneti férõhelyek

................... ebbõl betöltött ...................

• egyéb férõhelyek

................... ebbõl betöltött ...................

• férõhelyek összesen

................... ebbõl betöltött ...................

6. Jelenleg hány olyan felhasználót lát el a szolgáltatás, akik napközbeni foglalkoztatását is meg kell oldani (olyan személyek, akik idõs koruk, egészségi állapotuk vagy bármely más ok miatt sem védõmunkahelyen, sem máshol nem dolgoznak)? ................... 6.1. Közülük hányan kerültek az elmúlt két év folyamán a szolgáltatáshoz?

414

...................



7. Hány olyan felhasználója van a szolgáltatásnak, aki valamelyik nagy létszámú intézménybõl/pszichiátriai osztályról került ide?

................................

7.1. Közülük hányan kerültek az elmúlt két év folyamán a szolgáltatáshoz?

................................

8. Hány olyan felhasználója van a szolgáltatásnak, aki közvetlenül a szülõi házból vagy hozzátartozóktól került ide?

................................

8.1. Közülük hányan kerültek az elmúlt két év folyamán a szolgáltatáshoz? 9. Hányan költöztek el az elmúlt két év folyamán a szolgáltatástól?

................................ ................................

10. Milyen lakóformában élnek jelenleg? szülõi ház/hozzátartozók

más fenntartó kiscsoportos lakóotthona

ambuláns segítséggel kísért egyedül vagy partnerrel élés

egyéb lakóforma

ambuláns segítséggel kísért lakócsoport

jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen

pszichiátriai osztály/nagy létszámú otthon

elhunyt

11. Létezik a szolgáltatásnál várólista?

igen

nem

11.1. Ha igen, hány jelentkezõ vár felvételre?

................................

11.2. Hány olyan személy került várólistára, aki azonnali felvételt igényelne?

................................

11.3. Hány jelenleg nem a neki leginkább megfelelõ ellátásban részesülõ értelmi fogyatékos ember van a várólistán (öregek otthonaiban, elmegyógyintézetekben stb. elhelyezett személyek)?

................................

11.4. Hány olyan személy van a várólistán, aki napközbeni foglalkoztatást is igényel?

...................................

11.5. Hogyan változott a szolgáltatás férõhelyei iránti kereslet az utóbbi három évben? növekedés:.......................%

visszaesés:........................%

12. Olyan-e a lakhatást nyújtó szolgáltatás felvételi gyakorlata, hogy egyes értelmi fogyatékos emberek bizonyos jellemzõk miatt (életkor, a segítségre szorultság mértéke, napközbeni foglalkoztatás vagy ápolás iránti igény, viselkedési problémák stb.) eleve nem nyerhetnek felvételt?

nincs változás

igen

nem

12.1. Ha igen, milyen jellemzõk miatt? .............................................................................................................. ....................................................................................................................................................................

12.2. Szándékában áll-e a szolgáltatónak a jelenlegi felvételi gyakorlat megváltoztatása?

igen

nem

12.3. Ha igen, milyen irányban? ........................................................................................................................ ....................................................................................................................................................................


415


13. Jelenleg regionális szinten hány értelmi fogyatékos ember igényel férõhelyet valamelyik lakhatást nyújtó szolgáltatásnál?

kb. ...........................

14. Az utóbbi két évben hány személyt irányított át a szolgáltató a régió más lakhatást nyújtó szolgáltatásához azért, mert nem tudott megfelelõ férõhelyet biztosítani a számára?

................................

15. Összesen hány állományi/betervezett státussal rendelkezik a lakhatást nyújtó szolgáltatás?

................................

• támogatással kísért lakóformák

................................

• kiegészítõ szolgáltatások (egészségügyi/terápiás szolgáltatások, szociális munka stb.)

................................

• háztartás és technikai személyzet

................................

• vezetés és igazgatás

................................

16. Jelenleg hány személyt foglalkoztat a lakhatást nyújtó szolgáltató?

................................

• támogatással kísért lakóformák

................................

• kiegészítõ szolgáltatások (egészségügyi/terápiás szolgáltatások, szociális munka stb.)

................................

• háztartás és technikai személyzet

................................

• vezetés és igazgatás

................................

17. A támogatással kísért lakóformákban jelenleg hány státust töltenek be képesítés nélküli/kisegítõ munkaerõkkel?

................................

18. Jelenleg hány megfelelõen képesített munkatárs dolgozik a szolgáltatás támogatással kísért lakóformáiban?

................................

• nevelõ/(gyógy)pedagógiai asszisztens

................................

• gyógypedagógus

................................

• szociális munkás/szociálpedagógus

................................

• szakápoló/szakápoló-asszisztens

................................

19. Jelenleg hány egészségügyi/ápolói végzettséggel rendelkezõ munkatárs dolgozik a szolgáltatás támogatással kísért lakóformáiban?

................................

20. Jelenleg hány, a megfelelõ képesítést utólag megszerzett betanított, illetve betanított munkatárs dolgozik a szolgáltatás támogatással kísért lakóformáiban?

................................

416



21. Jelenleg hány 25 éven aluli munkatárs dolgozik a szolgáltatás támogatással kísért lakóformáiban (ideértve az alternatív katonai szolgálatosokat és a gyakornokokat is)?

................................

B. A vizsgált lakóegységre vonatkozó információk 22. A lakóegység elnevezése és címe: ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ 23. Van-e a lakóegységnek valamilyen — hivatalos vagy nem-hivatalos — speciális megjelölése („külsõ lakócsoport”, „súlyos fokban fogyatékosok csoportja”, „lakótréning-csoport” stb.)?

igen

nem

23.1. Ha igen, micsoda? .................................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... 24. Mióta mûködik a lakóegység?

................................

25. Jelenleg mekkora összeget tesz ki a mûködtetési költség?

............................ Ft

26. Milyen személyzet–felhasználó-arány érvényesül jelenleg a lakóegységben?

................................

27. Jelenleg hány munkatárs dolgozik a lakóegységben?

................................

• teljes állású munkatársak

................................

• részfoglalkozású munkatársak

................................

• ebbõl meghatározott idejû szerzõdéssel rendelkezõk

................................

• alkalmi foglalkoztatottak

................................

• alternatív katonai szolgálatot teljesítõk

................................

• gyakornokok

................................

• jelenleg betöltetlen álláshelyek száma

................................

• önkéntes segítõk

................................

28. Összesen hány ember él a lakóegységben?

................................

• ebbõl férfi

................................

• ebbõl nõ

................................


417


6.1. munkaterület:

A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása 29. Legalább átlagos színvonalú lakónegyedben vagy vegyes beépítésû területen áll-e a szolgáltatásnak helyet adó épület?

igen

nem

30. Viszonylag biztonságosnak mondható-e a környék?

igen

nem

31. Az átlagosnál nagyobb zajártalomnak vagy levegõszennyezésnek van-e a lakóhely kitéve?

igen

nem

32. Forgalmas utcában áll-e az épület, illetve megnehezíti-e az üzletek, buszmegállók stb. elérését egy ilyen utcán való átkelés?

igen

nem

33. Tartozik-e a házhoz/lakáshoz kert vagy a pihenést szolgáló szabad terület?

igen

nem

• tömegközlekedési eszközökkel

igen

nem

• személyautóval

igen

nem

igen

nem

34. Hány perc gyaloglással lehet elérni a helyszínrõl a következõ intézményeket: • a község/városrész központja

kb. ........................... perc

• templom

kb. ........................... perc

• bevásárlóközpont

kb. ........................... perc

• újságosstand/trafik

kb. ........................... perc

• pékség

kb. ........................... perc

• takarékpénztár/posta

kb. ........................... perc

• orvosi rendelõ

kb. ........................... perc

• busz- vagy villamosmegálló

kb. ........................... perc

• közeli pihenési lehetõségek (park, erdõ, uszoda stb.) kb. ........................... perc 35. Könnyen megközelíthetõ-e a ház a látogatók számára?

36. Barátságos, ápolt benyomást kelt-e a ház és a lakás? 37. Mekkora a lakás/lakóegység össz-alapterülete?

418

........................... m2

37.1. Mekkora ebbõl a közösen használt tér?

........................... m2

37.2. Mekkora ebbõl a felhasználók privát tereinek összessége?

........................... m2



37.3. Mekkora ebbõl az elsõsorban a munkatársak által használt terület (szolgálati szoba, különbözõ funkciókat ellátó helyiségek stb.)

38. Megváltozott-e az utóbbi két évben — a felhasználók kezdeményezésére vagy kívánságára — a közösségi terek berendezése?

........................... m2

igen

nem

38.1. Ha igen, mennyiben? ............................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... 39. Milyen a lakás/lakóegység privát tereinek (háló- és lakószobák) kihasználtsága? • Hány felhasználó lakik egyágyas szobában?

................................

• Hány felhasználó lakik kétágyas szobában?

................................

• Hány felhasználó lakik háromágyas szobában?

................................

• Hány felhasználó lakik négy- vagy ennél is több ágyas szobában?

................................

40. Van-e a lakáson/lakóegységen belül külön szolgálati szoba?

igen

nem

41. Van-e a lakáson/lakóegységen belül, esetleg az épület más részében vendégszoba?

igen

nem

42. Vannak-e a lakáson/lakóegységen belül olyan helyiségek, melyek jelenleg társalgóként, raktárként stb. hasznosulnak, de alkalmasak lennének arra is, hogy felhasználók lakjanak bennük?

igen

nem

43. Jellemzõek-e a lakásra/lakóegységre a következõk • hiányos felszereltség (ha igen, címszavakban jellemezze): ....................................................................... ...................................................................................................................................................................... • kívánnivalók a biztonság terén (ha igen, címszavakban jellemezze):....................................................... ...................................................................................................................................................................... • a közösségi terek szûkössége (ha igen, címszavakban jellemezze): ....................................................... ...................................................................................................................................................................... • rossz állapotú bútorok vagy technikai berendezések (ha igen, címszavakban jellemezze): .................. ...................................................................................................................................................................... • építészeti hiányosságok, felújítási szükséglet (ha igen, címszavakban jellemezze): ............................... ......................................................................................................................................................................


419


6.2. munkaterület:

A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei 44. Melyek azok az ellátások, melyeket a szolgáltató központilag biztosít a felhasználók számára? teljes ellátás rezsivel

terápiás szakszolgálatok

teljes ellátás rezsi nélkül

utaztatás

takarítás egyéb központi szolgáltatások, mégpedig: ............. mosatás

...................................................................................

orvosi kezelések

...................................................................................

45. Jelenleg milyen általános szabályok érvényesek a szolgáltatáson belül? közös étkezések

egységes fürdetési napok

egységes villanyoltás

egységes kimenõk

egységes látogatási idõk

a felhasználók szobái napközben zárva vannak

kötött idejû, rendszeres közös tevékenységek

a felhasználók szobáinak terv szerinti takarítása, akár az érintettek beleegyezése nélkül is

egyéb általános szabályok:................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

46. Van-e a lakásban/lakóegységben olyan telefon, melyet a felhasználók bármikor, zavartalanul használhatnak?

igen

nem

47. A szolgáltató egymás közvetlen közelében szervezi-e meg a felhasználók különbözõ életterületekhez tartozó tevékenységeit (a lakóotthon és a védõmunkahely nem válik el kellõképpen egymástól stb.)?

igen

nem

47.1. Ha igen, mennyiben? ............................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................

420



48. A lakásban/lakóegységben élõ felhasználók közül hányan dolgoznak a lakószférán kívül? • védõmunkahelyen

................................

• munkaterápia vagy foglalkoztatási terápia keretében

................................

• más foglalkoztatási keretek között

................................

49. A lakásban/lakóegységben élõ felhasználók közül hányan dolgoznak a lakószférán belül? • háztartási és egyéb hasonló tevékenységeket végezve ................................ • munkaterápia vagy foglalkoztatási terápia keretében

................................

50. A lakásban/lakóegységben élõ felhasználók közül hányan vannak olyanok, akiknek jelenleg nincs munkaviszonyuk, s sem a lakószférán kívül, sem azon belül nem részesülnek rendszeres foglalkoztatásban?

................................

51. Milyen, a lakhatást nyújtó szolgáltató által szervezett szabadidõs és felnõttképzési tevékenységek zajlanak rendszeresen a szolgáltatás falain belül? Tevékenység ___________________________________________________________________ 1. ................................................................................................................................ 2. ................................................................................................................................ 3. ................................................................................................................................ 4. ................................................................................................................................ 5. ................................................................................................................................

Gyakoriság ___________________ ...................................... ...................................... ...................................... ...................................... ......................................

52. A fenti tevékenységek közül melyek azok, amelyeket vagy amelyekhez hasonlókat a településen vagy a városrészben mûködõ különféle egyesületek, szabadidõs csoportok stb. kínálatából is biztosítani lehetne? Tevékenység ___________________________________________________________________ 1. ................................................................................................................................ 2. ................................................................................................................................ 3. ................................................................................................................................ 4. ................................................................................................................................ 5. ................................................................................................................................


Gyakoriság ___________________ ...................................... ...................................... ...................................... ...................................... ......................................

421


6.3. munkaterület:

Együttélés 53. A lakóegységben élõ felhasználók közül hányan igényelnek különösen intenzív ápolást (2-es és 3-as ápolási fokozat)?

................................

54. Milyen a lakóegységben élõ felhasználók életkori megoszlása? • 25 év alatti felhasználók száma

................................

• 25 és 35 év közötti felhasználók száma

................................


................................


................................


................................

• 65 év fölötti felhasználók száma

................................

55. Milyen a lakóegységben dolgozó munkatársak életkori megoszlása? • 25 év alatti munkatársak száma

................................

• 25 és 35 év közötti munkatársak száma

................................


................................


................................


................................

56. Milyen régen dolgoznak az egyes munkatársak a lakóegységben? A munkatárs neve

A lakóegységhez kerülés éve

_____________________________________________________________

_________________________

.....................................................................................................................

................................................

.....................................................................................................................

................................................

.....................................................................................................................

................................................

.....................................................................................................................

................................................

.....................................................................................................................

................................................

57. Hány fõállású munkatárs dolgozik a lakóegységnél két évnél kevesebb szakmai gyakorlattal?

................................

58. Létrehoztak-e a lakóegységnél patronálórendszert? 58.1. Ha igen, egy munkatárs átlagosan hány felhasználót patronál?

422

igen

nem

........................... fõt



59. Hány új felhasználó költözött az utóbbi két évben a lakásba/lakóegységbe?

............................ fõ

60. Hány felhasználó költözött el az utóbbi két évben a lakásból/lakóegységbõl?

............................ fõ

61. Rendszerint közösen étkeznek-e a munkatársak a felhasználókkal?

igen

nem

62. Mûködik-e éjszakai ügyelet a lakásban/lakóegységben?

igen

nem

igen

nem

62.1. Ha igen, milyen formában? éjszakai ügyelet a lakócsoportban éjszakai ügyelet az épületben központi éjszakai ügyelet (az egész lakásszövetségi rendszer részére stb.) éjszakai készenlét a lakócsoportban éjszakai készenlét az épületben központi éjszakai hívószolgálat 63. Rendelkezésre állnak-e a szolgáltatásnál írásos rendelkezések arra nézve, hogyan kell a munkatársaknak viselkedniük bizonyos krízishelyzetekben?

6.4. munkaterület:

Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók 64. Melyek voltak a lakhatást nyújtó szolgáltató azon stacioner szolgáltatásai, amelyeket az elmúlt két év során ambuláns szolgáltatásokkal sikerült kiváltania (saját szerzõdtetett orvos helyett a településen praktizáló orvosok rendeléseinek igénybevétele, saját szabadidõs programok helyett a helyi közösség szabadidõs kínálatából adódó lehetõségek kihasználása stb.)? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ 65. Melyek voltak a lakhatást nyújtó szolgáltatás azon belsõ szolgáltatásai, melyeket az elmúlt két évben a közvetlen szociális környezet tagjai, illetve önkéntes segítõk által végzett segítségekkel sikerült kiváltania (szociális hálók)? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................


423


6.5. munkaterület:

Jogok és védelem 66. Történtek-e az elmúlt évben a lakhatást nyújtó szolgáltatás épületében/területén dokumentált/jelentési kötelezettség alá esõ, személyi sérüléseket okozó balesetek?

igen

nem

67. Léteznek-e a szolgáltatás egészére érvényes, rögzített elõírások a kényszerintézkedések alkalmazásáról?

igen

nem

68. Egy átlagos héten hányszor fordul elõ, hogy a munkatársak egyedül vannak szolgálatban?

................................

69. Milyen gyakran fordul elõ, hogy új, alacsony képesítésû vagy tapasztalatlan munkatársaknak egyedül kell szolgálatot teljesíteniük? soha

ritkán

gyakrabban

sûrûn

70. Az elmúlt évben hány olyan dokumentált összetûzésre került sor, melynek során az egyik fél kényszert vagy erõszakot alkalmazott? • a felhasználók között

................................

• a felhasználók és a munkatársak között

................................

71. Milyen magas a napi mûködtetési költség?

............................ Ft

72. Mûködik-e a szolgáltatásnál otthontanács? 72.1. Ha nem, létezik-e valamilyen ezt helyettesítõ testület? 72.1. Ha igen, mi az?

szülõi munkaközösség lakóegység-szóvivõ

igen

nem

igen

nem

gondozói munkaközösség egyéb, éspedig: ........................................... ......................................................................

73. Kik vesznek részt az otthontanács munkájában? kizárólag felhasználók kizárólag felhasználók, egyetlen munkatárs segítségével (jegyzõkönyvvezetõ stb.)

424



vegyes testület (felhasználók, hozzátartozók és pártfogók, munkatársak, a Gondnoksági Törvény elõírta illetékességi körrel rendelkezõ gondnokok stb.)

74. Milyen gyakran ülésezik az otthontanács?

......................................................................

75. Rendszeresen részt vesz-e a lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetõje az otthontanács ülésein?

igen

nem

76. Az elmúlt évben milyen gyakran fordultak a lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználói az otthontanácshoz? soha

ritkán

gyakrabban

sûrûn

6.6. munkaterület:

A munkatársak vezetése 77. Okoz-e nehézségeket jelenleg a szolgáltatónak, hogy megfelelõen képzett munkatársakkal töltse be a támogatással kísért lakóformákban meglévõ álláshelyeit?

igen

nem

78. Hogyan tanítják be az új munkatársakat (ideértve a gyakornokokat és az alternatív katonai szolgálatosokat is) az elvégzendõ feladatokra? a mindennapos tevékenységek közben, a mindenkor jelenlévõ kollégák által a munkatársi team egy kijelölt tagja segítségével a lakhatást nyújtó szolgáltatás egy külön ezzel a feladattal megbízott szakembere segítségével a felhasználók aktív közremûködésével egyéb módon, mégpedig: ........................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................................

79. Minden fõállású munkatárs rendelkezik-e idõrõl idõre aktualizált munkaköri leírással?


igen

nem

425


80. Milyen magas volt a munkatársak fluktuációja a lakóegységen belül az elmúlt három évben? Év

Új munkatársak száma

Eltávozott munkatársak száma

_____________

____________________________________

__________________________________

.........................

......................................................................

.................................................................

.........................

......................................................................

.................................................................

.........................

......................................................................

.................................................................

.........................

......................................................................

.................................................................

.........................

......................................................................

.................................................................

81. Mekkora volt a munkaidõ-kiesés mértéke az elmúlt három évben (órákban számítva)? Év

Betegség miatt

Egyéb okból

_____________

___________________

______________________

.........................

......................................

...........................................

.........................

......................................

...........................................

.........................

......................................

...........................................

.........................

......................................

...........................................

.........................

......................................

...........................................

81.1. Lényegesen eltér-e a munkaidõ-kiesés mértéke a lakhatást nyújtó szolgáltatás többi lakóegységének/lakócsoportjának átlagától?

82. Mennyi ideig tart átlagosan a szolgálat átadása és átvétele?

igen

nem

kb. ............................... percig

83. Milyen gyakran történik meg munkaidõ-kiesés, rövidített szolgálat stb. miatt, hogy a munkatársaknak szabályos átadás és átvétel nélkül kell felvenniük a szolgálatot? soha

ritkán

gyakrabban

sûrûn

84. Van-e a lakóegységnek naplója, melybe naponta bekerülnek a fontosabb információk?

85. Van-e a munkatársi teamen belül vezetõ?

426

igen

nem

igen

nem



85.1. Ha igen, milyen kiemelt feladatok kapcsolódnak a vezetõi munkaköréhez? ................................................................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................

86. Milyen feladatokat látnak el az önkéntes segítõk? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

87. Vezetnek-e a vezetõk rendszeres beszélgetéseket a munkatársakkal azok személyes szakmai fejlõdésérõl, jövõjérõl és terveirõl, s ezek eredményeit írásban is rögzítik-e?

igen

nem

6.7. munkaterület:

Szervezetfejlesztés 88. Milyen gyakran kerül sor értekezletekre? • a munkatársi teamen belül

............................

• átlagos idõtartam

............................ perc

• a munkatársi teamek között ............................

• átlagos idõtartam

............................ perc

89. Milyen gyakran kerül sor megbeszélésekre a szervezeti egységek összességének szintjén a lakhatást nyújtó szolgáltatás organizatórikus és koncepcionális fejlesztésével kapcsolatban? a) munkaközösségekben: Megnevezés

Gyakoriság

A lakóegységet képviselõ lakótársak

______________________________

_________________

____________________________________

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................


427


b) projektcsoportokban: Megnevezés

Gyakoriság

A lakóegységet képviselõ lakótársak

______________________________

_________________

____________________________________

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

90. Melyek voltak azok a feladatok vagy döntési jogkörök, amelyeket az elmúlt évben a korábbi, felsõbb szintekrõl a támogatással kísért lakóformákban dolgozó munkatársak, illetve a választott testületek vagy munkacsoportok kompetenciakörébe kerültek át? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

91. Jelenleg milyen továbbképzéseket szervez a lakhatást nyújtó szolgáltató? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

92. Milyen továbbképzéseken vettek részt a lakóegység munkatársai az elmúlt két évben? Továbbképzés

Idõtartam

Résztvevõ munkatársak

______________________________

_________________

____________________________________

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

93. Melyek voltak a fentiek közül azok a továbbképzések, amelyeken munkatársak és felhasználók együttesen vettek részt? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

428



94. Mekkora összeget biztosít a lakhatást nyújtó szolgáltatás költségvetése a továbbképzésekre?

............................ Ft

95. A lakóegység munkatársai közül hányan részesültek az elmúlt három évben vagy részesülnek jelenleg is szupervízióban?

................................

96. Az elmúlt évben milyen formákat öltött a lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-munkája? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

96.1. A szolgáltatás tevékenységének fõként mely oldalait hangsúlyozták ennek keretében? ................................................................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... 96.2. Milyen formában vettek részt a vizsgált lakóegység munkatársai a lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-munkájában? ................................................................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................

97. Milyen gyakran jelent meg az elmúlt évben híradás a helyi médiumokban (újságok, rádió. televízió) a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkájáról?

................................

97.1. Milyen apropóból jelentek meg ezek a híradások? ................................................................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................

98. Jelenleg milyen formákat ölt a lakhatást nyújtó szolgáltatás együttmûködése más szociális szolgáltatásokkal vagy intézményekkel (kommunális szervek, egyházak, egyesületek, képzõintézmények stb.)? Kooperációs partner

Az együttmûködés tárgya

____________________________________________

__________________________________________

.....................................................................................

.................................................................................

.....................................................................................

.................................................................................

.....................................................................................

.................................................................................

.....................................................................................

.................................................................................

.....................................................................................

.................................................................................


429


99. Milyen belsõ és/vagy külsõ evaluációs, illetve minõségmérési eljárásokat alkalmaz vagy vesz igénybe a lakhatást nyújtó szolgáltató? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ 99.1. Milyen idõközönként kerül sor ezek alkalmazására?

................................

99.2. Kik azok, akik rendszeresen részt vesznek a folyamatban? ................................................................... ................................................................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................

100. Van-e az adott régiónak fogyatékosságügyi programja?

igen

nem

100.1. Ha van, összességében milyen lakóformák és hány férõhely áll az adott régióban a felhasználók rendelkezésére?

430

• kiscsoportos lakóotthonok

száma: .......................

férõhelyei összesen:.......................

• ambuláns segítséggel kísért egyedül vagy partnerrel élés

száma: .......................


• ambuláns segítséggel kísért lakócsoportok

száma: .......................


• átmeneti férõhelyek

száma: .......................



Struktúrakérdõív II.: A felhasználókra vonatkozó információk

Struktúrakérdõív II.: A felhasználókra vonatkozó információk Általános információk 1. Vezeték- és keresztnév:

..................................................................................................................................

2. Születési idõ:

..................................................................................................................................

3. Születési hely:

..................................................................................................................................

4. Családi állapot:

..................................................................................................................................

5. Állampolgárság:

..................................................................................................................................

6. Vallás:

..................................................................................................................................

7. Iskolai végzettség:

..................................................................................................................................

8.

Van-e a felhasználónak az értelmi fogyatékosság mellett valamilyen más, jelentõs társuló sérülése is (mozgáskorlátozottság, érzékszervi fogyatékosság, krónikus betegségek stb.)?

igen

nem

8.1. Ha igen, micsoda? ....................................................................................................................................

9.

A szülõk neve és címe: .................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

10. További hozzátartozók neve és címe: ............................................................................................................. ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................


431


11. A felhasználó életének eddigi helyszínei: Korábbi lakóhely

Mettõl meddig

A lakóforma jellege

______________________________

_________________

____________________________________

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

.........................................................

................................

......................................................................

11.1. Mióta él a felhasználó a jelenlegi lakásában/lakóegységében?

.............................................

12. Illetékes fenntartó: .............................................................................................................................................

13. Van-e a felhasználónak egyéni fejlesztési terve? 13.1. Ha igen, kik vesznek részt közvetlenül és rendszeresen ennek összeállításában? a támogatással kísért lakóforma munkatársai a lakhatást nyújtó szolgáltatás más szakemberei más szolgáltatók szakemberei (a védõmunkahely csoportvezetõje stb.) a felhasználó hozzátartozói vagy pártfogói maga a felhasználó 13.2. Ki írja a fejlõdési beszámolókat? ............................................................................................................. 13.3. Milyen idõközönként kerül sor az egyéni fejlesztési terv következõ szakaszainak elkészítésére?

................................

14. Milyen gyakran kerül sor a felhasználóról folytatott szakmai beszélgetésekre (vele kapcsolatos „esetmegbeszélésekre”)? soha csak kivételes események bekövetkezével egy évben többször mintegy havonta gyakrabban mint havonta

432



6.1. munkaterület:

A lakóhely, a lakás és a ház berendezése és kialakítása 15. Mióta él a felhasználó jelenlegi lakóhelyén?

................................

16. Milyen távolságban él a felhasználó legutóbbi lakhelyétõl?

.......................... km

17. Milyen távolságban élnek a felhasználótól azok a személyek, akikkel jelenleg a legszorosabb kapcsolatokat ápolja? • szülõk/hozzátartozók .......................km

• partner............................km

• barátok ........................km

18. Lehet-e számítani arra, hogy a felhasználó — akar saját kívánságának megfelelõen, akár a szolgáltató döntése következtében — elköltözik a jelenlegi lakóformából?

igen

nem

18.1. Ha igen, hová és milyen lakóformába fog költözni?

19. Mekkora a felhasználó rendelkezésére álló privát tér? • helyiségek száma: ...............................................

• összterület: ......................................................m2

20. Hány személlyel kell a felhasználónak pivát terét megosztania? 20.1. Hány személlyel közösen használja a fürdõszobát?

................................

20.2. Hány személlyel közösen használja a WC-t?

................................

21. Milyen bútorokkal és használati tárgyakkal látták el a felhasználó privát terét? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ 21.1. Túlnyomórészt a saját bútorai veszik körül a felhasználót?

igen

nem

21.2. Mi jellemzi a felhasználó szobájának felszereltségét? tapéta

virágok/szobanövények

függönyök

képek


433


személyes emléktárgyak/gyûjtemények

barátok és hozzátartozók fényképei

egyéb, mégpedig: ....................................................................................................................................

22. Mi jellemzi a felhasználó által használt fürdõszoba felszereltségét? állítható tükör

melegpadló/fürdõszobaszõnyeg

speciális, a ki- és beszállást megkönnyítõ fürdõkád

elegendõ hely a személyes testápolási cikkek tárolására

23. Mikor renoválták utoljára a felhasználó szobáját, illetve mikor rendezte azt át (új bútorok stb.) utoljára?

................................

24. Milyen nagyobb beszerzései voltak a felhasználónak az elmúlt évben a saját privát tere számára: ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

25. Van-e a felhasználónak háziállata?

igen

nem

6.2. munkaterület:

A mindennapok felépítése, rutinjai, kínálatai és tevékenységei 26. Melyek azok a mindennapos feladatok és tevékenységek, amelyeket a felhasználó segítség nélkül is el tud végezni? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

27. Melyek azok a mindennapos feladatok és tevékenységek, amelyeknél a felhasználó rendszeresen segít lakótársainak? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

434



28. Milyen megegyezést igényel, ha a felhasználó el akarja hagyni a lakást/lakóegységet? semmiféle bejelentésre nincs szükség

engedélyt kell kérnie

szólnia kell a munkatársaknak

29. Mit szeret csinálni a szabadidejében, illetve milyen hobbijai vannak a felhasználónak? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

30. Melyek azok a lakócsoporton belüli, illetve a lakhatást nyújtó szolgáltatás által szervezett tevékenységek, amelyeken a felhasználó rendszeresen részt vesz? Tevékenység _____________________________________________________________

Gyakoriság _________________________

.....................................................................................................................

.................................................

.....................................................................................................................

.................................................

.....................................................................................................................

.................................................

31. Melyek azok az adott településen/városrészben hozzáférhetõ lehetõségek (külsõ szabadidõs és képzési kínálatok), amelyeket a felhasználó rendszeresen igénybe vesz? Tevékenység _____________________________________________________________

Gyakoriság _________________________

.....................................................................................................................

.................................................

.....................................................................................................................

.................................................

.....................................................................................................................

.................................................

32. Milyen gyakran töltötte az elmúlt két hét során a felhasználó olyan nem-fogyatékos személyekkel a szabadidejét, akik nem a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai?

................................

33. Kivel tölti a felhasználó általában a szabadidejét? lakótársaival

egyes munkatársakkal

más fogyatékos emberekkel

nem-fogyatékos személyekkel

egyedül


435


34. Milyen közlekedési eszközöket használ rendszeresen a felhasználó? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

35. Milyen rendszeres tevékenységekben vesz részt a felhasználó? napi foglalkoztatás a lakáson/lakócsoporton belül napi foglalkoztatás a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül napi foglalkoztatás a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívül munkatevékenység a lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül védõmunkahelyen folytatott munkatevékenység egyéb külsõ munkatevékenység, éspedig: .................................................................................................

36. Heti hány munkaórát tesz ki a felhasználó jelenlegi munkatevékenysége?

................................

37. Mióta folytatja a fenti munkatevékenységet?

................................

38. Hogyan jut el a felhasználó a munkahelyére? gyalog/kerékpárral tömegközlekedési eszközökkel speciális közlekedési szolgáltatás igénybevételével

6.3. munkaterület:

Együttélés 39. Van-e a felhasználónak egy vagy több olyan lakótársa, akikkel különösen szoros baráti kapcsolatot tart fenn?

igen

nem

40. Hogyan ítélik meg a munkatársak a felhasználó lakócsoporton belüli pozícióját? jól beilleszkedett

kevéssé illeszkedett be

41. A lakhatást nyújtó szolgáltatás hány munkatársával találkozik a felhasználó egy átlagos héten?

436

nem illeszkedett be

................................



42. Van-e a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak egy vagy több olyan munkatársa, akikkel a felhasználó különösen bizalmas viszonyt alakított ki?

igen

nem

igen

nem

43. Van-e a felhasználónak saját kulcsa? • a lakáshoz/házhoz

igen

nem

• a saját szobájához

igen

nem

• a szekrényéhez stb.

igen

nem

• a fürdõszobához és a WC-hez

igen

nem

44. Bontatlanul kapja-e meg a felhasználó a postáját?

45. Hogyan és hol étkezik a felhasználó általában? lakótársaival közösen

a konyhában

egyedül

a szobájában

az ebédlõben

46. Milyen formában rendelkezik a felhasználó a havi jövedelme felett? korlátlanul a munkatársak napi/heti zsebpénzt osztanak ki neki a munkatársak havi zsebpénzt osztanak ki neki nem rendelkezhet a pénze felett

6.4. munkaterület:

Nem-professzionális kapcsolatok és szociális hálók 47. Milyen gyakran érintkezett az elmúlt két hétben a felhasználó a szomszédokkal (bevásárlás közben, séták során, a kertben tartózkodva stb.)?

48. Intenzív kapcsolatokat tart-e fenn a felhasználó a szomszédokkal (rendszeres látogatások, gyakori találkozások stb.)?


................................

igen

nem

437


49. Hogyan szólítják a felhasználót a szomszédok?

tegezik

magázzák

50. Általában milyen gyakran találkozik a felhasználó a hozzátartozóival? hetente egyszer vagy gyakrabban

évente egyszer

havonta egy-két alkalommal

ritkábban, mint évente

évente többször

51. Rendszerint hol kerül sor a hozzátartozókkal való találkozásokra? a felhasználó lakásán/lakóegységén belül a hozzátartozóknál a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívül

52. Vannak-e a felhasználónak a lakó- vagy munkakörnyezetén kívüli barátai vagy jó ismerõsei?

igen

nem

55. Van-e a felhasználónak olyan pártfogója, aki képviseli az érdekeit?

igen

nem

56. Van-e a felhasználónak jelenleg partnere?

igen

nem

56.1. Ha igen, lakótárs-e az illetõ?

igen

nem

56.2. Együtt (közös szobában) él-e a partnerével?

igen

nem

53. Átlagosan milyen gyakran találkozik ezekkel a személyekkel? hetente egyszer vagy gyakrabban

évente egyszer

havonta egy-két alkalommal

ritkábban, mint évente

évente többször

54. Rendszerint hol kerül sor a találkozásokra? a felhasználó lakásán/lakóegységén belül a barátoknál/ismerõsöknél a lakhatást nyújtó szolgáltatáson kívül

438



6.5. munkaterület:

Jogok és védelem 57. Kap-e a felhasználó ez idõ szerint nyugtatókat?

igen

nem

58. Sor került-e az elmúlt évben a felhasználó esetében kényszergyógyszerezésre vagy más kényszerintézkedés alkalmazására (lekötözés, elkülönítés, a problémás viselkedésre hivatkozással történõ áthelyezés stb.)?

igen

nem

59. Maga választotta-e a felhasználó a háziorvosát?

igen

nem

60. Részesül-e a felhasználó jelenleg valamilyen speciális terépiában? gyógytorna/mozgásterápia

a lakószférán belül

külsõ helyszínen

pszichomotoros kezelés


külsõ helyszínen

logopédia


külsõ helyszínen

ergoterápia


külsõ helyszínen

egyéb testterápia


külsõ helyszínen

zeneterápia


külsõ helyszínen

foglalkoztatásterápia


külsõ helyszínen

pszichoterápia


külsõ helyszínen

egyéb, éspedig:...............................................


külsõ helyszínen

..............................................................................

61. A felhasználó rendelkezésére állnak-e a szükséges technikai segédeszközök (lift, kapaszkodók stb.), illetve megkap-e minden olyan segítséget, melyet mobilitása érdekében igényel (kerekesszék, speciális közlekedési szolgáltatás stb.)?

igen

nem

61.1. Ha nem, mi hiányzik? ............................................................................................................................... ...................................................................................................................................................................

62. Részt vesz-e a felhasználó az otthontanács megválasztásában? 62.2. Tagja-e, illetve tagja volt-e valaha az otthontanácsnak?


igen

nem

igen

nem

439


63. Gondnokság alatt áll-e a felhasználó?

igen

nem

63.1. Ha igen, milyen területekre terjed ki a gondnok illetékességi köre? ................................................................................................................................................................... ................................................................................................................................................................... 63.2. Létezik-e egy, a felhasználóval közösen kialakított terv/menetrend a gondnokság intézményének alkalmazásával kapcsolatban?

igen

nem

igen

nem

6.7. munkaterület:

Szervezetfejlesztés 64. Vett-e részt az elmúlt évben a felhasználó a munkatársakkal együtt valamilyen továbbképzésen?

65. Melyek voltak az elmúlt évben azok a változások a lakáson/lakóegységen belül, amelyek — közvetlenül vagy közvetve — a felhasználó kezdeményezésére/ösztönzésére jöttek létre? ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

440


Elsõ feltérképezés

Mérõeszköz a lakhatást nyújtó szolgáltatás elsõ feltérképezéséhez Elõzetes megjegyzések A következõ mérõeszköz lehetõséget kínál arra, hogy a LEWO irányelveinek mentén felmérjük a vizsgált lakhatást nyújtó szolgáltatás teljesítményét. Ez az elsõ feltérképezés voltaképpen hat, a szociális rehabilitáció alapelveit tükrözõ célkategória vizsgálatán alapszik, a LEWO eszközkészletébõl kiválasztott tíz-tíz mutató segítségével. A hetedik kategóriába pedig olyan, korábban még nem szerepeltetett mutatók kerültek, melyek az intézmény munkájának minõségéért felelõs menedzsment tevékenységének megítélését szolgálják.

A hét vizsgált célkategória a következõ: 1. Szükségletorientáltság/individualizáció 2. Önrendelkezés 3. A felhasználók helyi közösségbe történõ integrációját elõsegítõ lépések 4. A különleges sérülékenység figyelembevétele, jogok és védelem 5. Az imázs javítása, partneri viszony és tisztelet, életkornak és kultúrának való megfelelés 6. A kompetenciák fejlesztése, a szerepkörök kitágítása, fejlõdésorientáltság 7. Minõségbiztosítás

A mutatókat a LEWO-skála szerint kell értékelni: igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

A lakhatást nyújtó szolgáltatás elsõ feltérképezése fogódzókat kínálhat a LEWO teljes eszközkészletének célzott alkalmazásához, amennyiben felszínre hozhatja azokat a problématerületeket, melyeket a LEWO segítségével közelebbrõl meg lehet vizsgálni és fel lehet dolgozni. A mérõeszköz azonban ettõl függetlenül is képes a lakhatást nyújtó szolgáltatás minõségi profiljának megrajzolására.


441


1. Szükségletorientáltság/individualizáció igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakhatást nyújtó szolgáltató kidolgozott koncepció alapján, az érintettek számára individuális kísérést biztosítva bonyolítja le a felhasználók felvételét, illetve a kívánság alapján más lakóformába történõ áthelyezéseket. 2. A munkatársak — tervszerû fejlesztésen keresztül — támogatják a felhasználókat abban, hogy kialakítsák saját, egyéni életstílusukat (egyéni kívánságok és érdeklõdések feltárása, a dolgok egyéni elintézésének elõsegítése, a privát tér individuális kialakításának lehetõvé tétele, egyéni zenei ízlés kialakulásának elõsegítése, támogatás ahhoz, hogy a felhasználó minél gyakrabban tartózkodhasson az általa különösen kedvelt helyszíneken, minél gyakrabban lehessen együtt általa szeretett személyekkel és minél gyakrabban vehessen részt általa szívesen látogatott rendezvényeken stb.). A lakhatást nyújtó szolgáltató gondot fordít arra, hogy a felhasználók egyéni életstílusának kialakulása ne rekedjen meg félúton a hiányzó keretfeltételek vagy a munkatársak egyet nem értése miatt (hiányzó közlekedési lehetõségek, hiányzó személyes kísérõ, használaton kívüli telefonok stb.). 3. Az egyes felhasználók életének jeles napjainak (születésnapok, névnapok, évfordulók stb.) az együttélés során komoly jelentõséget tulajdonítanak, s személyre szabottan ünneplik meg õket. 4. A munkatársak komolyan veszik a felhasználók kérdéseit, és — különösen az úgynevezett „sztereotip kérdések” esetén — megfelelõen kezelik õket. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltatás szabályzatai alapvetõen megengedik, hogy a mindennapok feladatait és teendõit minden különösebb hajsza nélkül el lehessen végezni. Elegendõ idõt lehet szakítani meghatározott tevékenységekre (megnyújtható fürdési idõ, „rohanás” nélküli étkezések, a szolgálati beosztás nem kurtítja meg eleve a kimenõket, az eltervezett idõbeosztás idõnként akár „fel is borulhat” bizonyos spontán aktivitások miatt stb.). 6. A lakhatást nyújtó szolgáltató garantálja, hogy a felhasználók zavartalanul látogatókat fogadhassanak. Olyan légkör kialakításán fáradozik, amelyben a vendégek jól érzik magukat (éjszakai szállást biztosít

442



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

a távolról érkezett vendégeknek, meghívókat küld szét a különféle ünnepi alkalmakra stb.). 7. Rendes esetben ugyanazokkal a felhasználókkal folyamatosan ugyanazok a munkatársak dolgoznak együtt. A patronáló munkatársak kiválasztásánál a legmesszebbmenõkig figyelembe veszik az érintett felhasználók kívánságait. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználói oly módon vesznek részt az új munkatársak kiválasztásának folyamatában, hogy kikérik véleményüket a próbaidõs jelöltekkel kapcsolatban, s bevonják õket a döntés meghozatalába is. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató úgy alakítja ki a szolgáltatás mindennapjainak szerkezetét, hogy a közös tevékenységek és az együttlét mellett minden egyes felhasználónak elegendõ tere nyíljon az egyedüllétre és a szabadon választott aktivitásokra is. A munkatársak folyamatosan támogatják a felhasználókat abban, hogy egyéni ízlésüknek megfelelõen alakíthassák ki és rendezhessék be privát helyiségeiket. 10. A felhasználók igényelte speciális segítségeket és biztonsági intézkedéseket az adott felhasználó individuális kívánságaihoz és lehetõségeihez igazítják (liftek, kapaszkodók a WC-ben és a fürdõszobában, korlátok, állítható magasságú tükrök, megfelelõ nagyságú ágyak stb.), mindenesetre úgy építve be ezeket az épületbe, hogy a lehetõ legkevésbé legyenek feltûnõek.

2. Önrendelkezés 1.

Minden felhasználó legalább egy saját szobával, fürdõvel és WC-vel rendelkezik, vagy — ha mindketten úgy kívánják — partnerével él együtt egy kétszobás apartmanban. Minden felhasználónak saját kulcsa van a saját privát helyiségeihez, illetve a lakás vagy a ház bejárati ajtajához. Az általa használt berendezési tárgyakat minden felhasználó maga választja ki, s ezek a saját tulajdonában vannak, illetve mindenki úgy kezeli õket, mintha abban lennének.


443


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

2. A lakócsoportok összetételének kialakításakor döntõ súllyal esnek a latba a felhasználók ezirányú kívánságai és igényei, valamint az, hogy a leendõ lakótársak mennyire lennének képesek a mindennapos együttélés során egymást kölcsönösen támogatni, illetve egymástól tanulni. 3. A mindennapos tevékenységek idõpontját és idõtartamát, amennyire csak lehetséges, maguk a felhasználók határozzák meg (étkezési idõk, fürdõszobában való tartózkodás, lefekvés és felkelés stb.). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltatás felhasználói elvileg korlátlanul rendelkezhetnek havi jövedelmük és vagyonuk felett. Minden felhasználónak saját bankszámlája van, s — amennyire ez csak lehetséges — maguk intézik pénzügyeiket, maximális támogatást kapva ehhez a munkatársaktól. A pénzkezeléssel kapcsolatos felelõsség kialakítása a mindennapok gyakorlatában megvalósuló fejlesztés egyik fontos területe. 5. Azokat az eseteket kivéve, melyekben a Gondnoksági Törvény elõírásai másként rendelkeznek, a felhasználók elvileg korlátlanul dönthetnek arról, hol és kikkel akarják eltölteni az idejüket. A lakhatást nyújtó szolgáltató minderrõl azáltal gondoskodik, hogy bizonyos idõközönként megvizsgálja, vajon a jelenlegi lakókörülmények még mindig megfelelnek-e a felhasználók individuális szükségleteinek és kívánságainak. A vizsgálódás eredményei felismerhetõ hatást gyakorolnak a szolgáltatási kínálat fejlesztésére vonatkozó tervekre. 6. A munkatársak, különösen a patronáló munkatársak személyének kiválasztásánál elsõsorban az érintett felhasználók kívánságait veszik figyelembe. Ha egy adott felhasználó nem képes a véleményét világosan kifejezni, a döntési folyamatba több õt jól ismerõ, számára sokat jelentõ személyt vonnak be. 7. A szabad vallásgyakorlás jogát a lakhatást nyújtó szolgáltató úgy biztosítja, hogy lehetõségeket teremt felhasználóinak az istentiszteletek, misék és más egyházi rendezvények és ünnepek látogatására, s szükség esetén megfelelõ kíséretet nyújt ehhez számukra. A felhasználókat ugyanakkor semmiféleképpen nem kényszerítik az egyházi eseményeken való részvételre, vagy bármiféle vallásos cselekvésre (kötelezõ asztali ima, kötelezõ vasárnapi istentiszteletlátogatás stb.).

444



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

8. A munkatársak komolyan veszik a felhasználó partnerkapcsolat és (testi kapcsolatban is megnyilvánuló) szexualitás iránti vágyait, s ezek megvalósulását megfelelõ, kvalifikált szexuálpedagógiai koncepció talaján álló pszichoszociális segítségekkel igyekeznek elõsegíteni (tájékoztatás, a párkapcsolat pedagógiai kísérése, közvetítés konfliktusok esetén stb.). A felhasználó szexualitásának megítélésében és az ahhoz való viszonyulásban alapvetõen ugyanazok a normák érvényesülnek, mint a nem-fogyatékos személyek esetében. Ebbe az is beletartozik, hogy a munkatársak ugyanúgy akceptálják a homoszexuális kapcsolatokat mint a heteroszexuálisakat, s hogy nem lépnek fel az autoerotikus megnyilvánulásokkal szemben sem — annál inkább igyekeznek viszont ellene hatni a függõségen, kihasználáson, kényszeren és erõszakon alapuló szexuális kapcsolatok kialakulásának és fennmaradásának. 9. A szakemberek támogatják a felhasználókat, hogy különféle önsegítõ csoportokhoz csatlakozzanak vagy maguk hozzanak létre ilyeneket annak érdekében, hogy a csoport keretein belül kölcsönösen erõsíthessék egymást, információkat szerezhessenek, megismerjék a saját jogaikat és lehetõségeiket, megtapasztalják a társakkal való együttlét meghittségét, s sorstársaikkal együtt léphessenek fel helyzetük javításáért a helyi közösség különbözõ fórumain. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai segítséget nyújtanak a felhasználóknak ahhoz, hogy kialakíthassák és ki is nyilváníthassák a saját véleményüket, kívánságaikat és kritikájukat. Mindebben az is benne foglaltatik, hogy bátorítják õket az olyan, kifejezetten értelmi fogyatékos emberek részére szervezett továbbképzéseken és szemináriumokon való részvételre, melyek — számukra is érthetõ formában — információkat és készségeket közvetítenek „Az önrendelkezés az értelmi fogyatékos emberek életében” témakörében.


445


3. A felhasználók helyi közösségbe történõ integrációját elõsegítõ lépések igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A lakás vagy a ház a település vagy a városrész lakókörzetében, esetleg vegyes beépítésû területén (lakóházak és szolgáltatóegységek vegyesen) helyezkedik el, azonban semmi esetre sem ipari negyedben vagy külterületen fekszik. 2. A lakásból vagy a házból könnyen el lehet érni a település általános szolgáltatásait (tömegközlekedési eszközök megállói, éttermek, cukrászdák, üzletek, mozi, színház, sportpályák, uszoda, könyvtár, posta, bank, orvosi rendelõk, templomok stb.). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai támogatják a felhasználókat abban, hogy felkereshessék azokat a helyeket és rendezvényeket, ahol és amelyeken lehetõségük nyílik új kapcsolatok kialakítására, illetve régi kapcsolataik ápolására (sörözõk, cukrászdák, ünnepségek, koncertek stb.). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai hozzásegítik a felhasználókat ahhoz, hogy kezdeményezzék és ápolják a kapcsolatot a szomszédokkal. Ez az aktivitás nem korlátozódik egyes különleges alkalmakra (nyári kerti mulatság stb.), hanem a mindennapok szerves részét képezi (meghívások és látogatások, kisebb segítségek felajánlása és elvégzése, tárgyak kölcsönadása és kölcsönkérése, délutáni kávézás stb.). 5. A lakhatást nyújtó szolgáltatás lehetõvé teszi, hogy a felhasználók idõrõl idõre tervszerû, személyre szabott „felfedezõ utakat” tehessenek a környéken, ezáltal is bõvítve téri és szociális orientációjukat. 6. A szolgáltató alapvetõen elõnyben részesíti a saját kínálatával szemben a településen hozzáférhetõ szolgáltatásokat és tevékenységeket (szabadidõs és felnõttképzési kínálatok, tanácsadói szolgáltatások, kezelések stb.). Saját szolgáltatást csak akkor biztosít, ha már minden lehetõséget megvizsgált a külsõ szolgáltatások igénybevételére vagy megszervezésére, de nem járt sikerrel. 7. A lakhatást nyújtó szolgáltató — segítségre szorultságuk mértékétõl függetlenül — minden felhasználóját támogatja abban, hogy részt vehessen a helyi közösség életében (különféle szabadidõs, képzési és kulturális kínálatok, ünnepélyek, sportesemények,

446



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

népfõiskolai kurzusok, kulturális rendezvények). Ha szükséges, mindehhez megfelelõ kísérést is biztosít. A munkatársak ügyelnek arra is, hogy a viselkedési zavarokkal küzdõ felhasználók ne maradjanak ki eleve a közösségi eseményekbõl. 8. A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz annak érdekében, hogy — ahol és amikor csak lehetséges — szubszidiárius (támogató) jellegû segítségekkel váltsa ki a szubsztituáló (helyettesítõ) jellegû segítségnyújtási formákat. Mindez jelentõs részt foglal el a felhasználók egyéni életstílusának fejlesztésében. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltatás vezetése rendszeresen felméri azokat az intézményi vagy organizatórikus jellegû akadályokat, melyek megnehezítik a felhasználók számára, hogy részt vegyenek a helyi közösség életében, rendezvényein. Informálódás céljából rendszeresen kikéri a felhasználók, a hozzátartozók és a pártfogók, illetve a munkatársak véleményét. A feltárt akadályokat megszünteti. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai intenzív kapcsolatokat tartanak fenn a helyi közösség azon „kulcsszereplõivel”, akik pozíciójuk vagy szociális elkötelezettségük folytán sok emberrel állnak kapcsolatban, s ennek megfelelõen szociális kontaktusokat közvetíthetnek a felhasználóknak (a különféle egyesületek, érdekcsoportok vagy pártok elkötelezett tagjai, lelkészek, gyülekezeti tagok stb.). A lakhatást nyújtó szolgáltató céltudatosan igénybe veszi a fenti körbe tartozó személyek felkínálta lehetõségeket.

4. A különleges sérülékenység figyelembevétele, jogok és védelem 1. A lakhatást nyújtó szolgáltató mindent megtesz a személyi folytonosság biztosításának érdekében, amennyiben a munkatársak szolgálati beosztását a felhasználók individuális támogatás iránti igényéhez igazítja, azaz — rendszerint — reggelente, a munkából való hazatérés után, illetve a hétvégéken és az ünnepnapokon megerõsített jelenlétet biztosít.


447


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

2. A lakhatást nyújtó szolgáltató biztosítja a felhasználók privát szféráját, amennyiben — túl azon, hogy elegendõ privát teret bocsát rendelkezésükre — olyan légkört teremt, melyben mindenki szabadon rendelkezi a saját privát területe felett, s lehetõsége nyílik a visszavonulásra, az egyedüllétre, a zavartalan intimitásra (a munkatársak mindig kopognak, mielõtt belépnének a felhasználók szobájába, kulcsot csak a felhasználók kifejezett beleegyezése esetén kaphatnak, nem rendezkedhetnek önkényesen a felhasználók helyiségeiben, a felhasználók bármikor bezárhatják saját szobájukat, fürdõszobájukat vagy WC-jüket, lehetõségük van a zavartalan telefonbeszélgetésekre, joguk van a levéltitokhoz stb.). 3. A felhasználók értékes, illetve személyes jelentõséggel bíró tárgyai bármikor hozzáférhetõek számukra, miközben illetéktelen kezektõl védve vannak. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató egységes koncepcióval rendelkezik a krízisek kezelésérõl. Kényszer vagy erõszak alkalmazására csak szélsõséges szükséghelyzetekben kerülhet sor. A másik lakócsoportba történõ áthelyezés nem szerepel a kényszerítés eszközeként. Írásos megállapodások rögzítik azokat a feltételekeket, melyek teljesülése esetén sor kerülhet egyes kényszerintézkedések (lefogás, rögzítés, „nyugtatózás”, elkülönítés) bevetésére. E megállapodások pontosan leírják azt is, hogy részletesen dokumentálni kell minden olyan esetet, amikor kényszer alkalmazására került sor, majd ezt követõen megbeszélésen kell tisztázni az esetleges okokat és a krízishelyzet lefolyását annak érdekében, hogy a jövõben a lehetõ legritkábban kelljen kényszerintézkedéshez nyúlni. 5. A lakhatást nyújtó szolgáltató egyértelmûen tiltja bármiféle testi fenyítés, a megalázó és méltóságon aluli verbális szankciók, illetve a tudatos ignorálás vagy elhanyagolás alkalmazását. Megfelelõ büntetést von maga után, ha valamelyik munkatárs mégis ilyen eszközökhöz nyúlna. 6. Ha más csoport vagy szervezet nem végzi el ezt a feladatot, akkor a lakhatást nyújtó szolgáltatás munkatársai próbálnak meg kapcsolatokat létrehozni a felhasználók és olyan személyek között, akik pártfogóként vállalják fel az értelmi fogyatékos emberek érdekképviseletét (korábbi munkatársak, egyházi közösségek tagjai, helyi egyesületek képviselõi stb.).

448



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

A szolgáltató különösen intenzíven fáradozik azon, hogy a súlyos fokban fogyatékos, a hátrányos helyzetû és/vagy a megfelelõ családi háttérrel nem rendelkezõ felhasználók számára pártfogókat szerezzen. 7. A felhasználók, továbbá hozzátartozóik és pártfogóik idõben tájékoztatást kapnak a koncepcionális célkitûzések, a munkamódszerek, a tervezett programok, a hivatalokkal és más szociális szolgáltatókkal kötött megállapodások, az új munkatársak felvétele, a szolgáltatás szerkezeti átalakulása terén bekövetkezõ változ(tat)ásokról, valamint a legfontosabb szociálpolitikai és jogi fejleményekrõl. 8. A szolgáltatás keretfeltételeit lakószerzõdés rögzíti, mely ismerteti a felek jogait és kötelezettségeit, rögzíti a teljesítendõ feladatokat, garanciákat ad az adatvédelem tekintetében, megállapodásokat tartalmaz a minõségbiztosításra nézve stb. 9. A lakhatást nyújtó szolgáltató megfelelõ elõvigyázatossággal és személyre szabott biztonsági intézkedésekkel szavatolja a felhasználók testi épségét és egészségét. Ennek értelmében — többek között — a gyógyszerekkel való felelõs bánásmód kialakításával, a gyors beavatkozást igénylõ egészségügyi problémák (epilepsziás rohamok stb.) megfelelõ ellátásával, az autoagresszív viselkedés kompetens kezelésével nyújt támogatást felhasználói részére, de segítséggel látja el õket a rendszeres orvosi szûrõvizsgálatokkal és kezelésekkel kapcsolatban is. Mindezeken túlmenõen támogatja felhasználóit a szükséges gyógyászati segédeszközök és gyógykezelések igénylésében és igénybevételében is (különféle terápiák és kúrák, fogpótlás, közgyógyellátásra való jogosultság stb.). 10. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy a gondnokság alatt álló felhasználók és legfontosabb referenciaszemélyeik (munkatársak, pártfogók, hozzátartozók) folyamatosan ellenõrizhessék a gondnokok munkáját (például egy olyan gondnoksági terv segítségével, amely tételesen felsorolja a gondnok és a gondnokolt feladatait, jogait és kötelességeit).


449


5. Az imázs javítása, partneri viszony és tisztelet, életkornak és kultúrának való megfelelés igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A ház vagy a lakás olyan helyen található, amihez a nyilvánosságban pozitív elképzelések kapcsolódnak (átlagos vagy kiemelt övezet), de semmi esetre sem olyan helyek közelében fekszik, melyek negatív imázsa átszármazhat a lakhatást nyújtó szolgáltatásra és igénybevevõire (temetõ, szociális feszültséggócok, szemétlerakatok, ipari területek stb.). 2. A ház vagy a lakás közvetlen közelében nincsen olyan más szolgáltatóintézmény, amely hasonlóan stigmatizációtól fenyegetett és csökkentértékûnek tekintett klienseket lát el (elmebetegek napközi otthona, drogambulancia, mozgássérültek otthona, öregek otthona), ahogyan nem található a közvetlen környékén olyan intézmény sem, melynek közelsége téves elképzeléseket társíthatna a fogyatékossághoz (kórház, szakorvosi rendelõintézet, óvoda stb.). 3. A ház és az udvar kialakításánál mellõzték a lakóházak esetében szokatlan, atipikus megoldásokat. Nem használtak olyan építõanyagokat, melyeket inkább a nyilvános épületeknél alkalmaznak (például vasbeton, egyéb vázszerkezetek). Ugyanígy nem építettek be vagy alakítottak ki a privát lakásépítésben nem használatos elemeket és megoldásokat sem (rácsos ablakok és erkélyek, a dolgozóknak fenntartott parkolóhelyek, túlhangsúlyozott kerítés, bejárati porta és sorompó, fenntartott tûzoltósági bejáró, az udvar nyilvános parkokra emlékeztetõ kialakítása stb.). 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató vagy szolgáltatás neve nincs feltûnõ módon feltüntetve (például „A Lebenshilfe Lakóotthona”, „Értelmi Fogyatékosok Otthona”, „Napsugár-Ház” stb.) 5. A ház vagy a lakás belsõ és külsõ kialakításánál minden olyan tényezõt kerültek, ami kiemelné a privát lakókörülményekkel szembeni különbségeket (feltûnõen széles folyosók, túldimenzionált társalgók és raktárhelyiségek, külön fenntartott helyiségek az adminisztratív feladatok és a munkatársi értekezletek számára, központi konyha, egységes bútorzat, egységes burkolóanyagok és függönyök, nem feltétlenül szükséges dupla korlátok, a „könnyen kezelhetõ” anyagok túlsúlya, lemosható falfesték alkalmazása tapéta helyett, átlátszó belsõ térelválasztók, vészvilágítás, jelzett menekülési útvonalak, nyilvános

450



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

intézményekben használatos berendezési tárgyak mint asztalifoci, biliárd, italautomata, poroltó, szappan- és fertõtlenítõszer-adagoló, papírkéztörlõk stb.) 6. A munkatársak támogatják a felhasználókat külsõ megjelenésük (ruházat, hajviselet stb.) egyéni kialakításában. Tudatában vannak annak, hogy e vonatkozásban is orientációs funkciót töltenek be a felhasználókkal szemben, s közvetítik feléjük azokat az ismereteket és készségeket, melyek szükségesek a környezet által pozitívnak ítélt külsõ megjelenés kialakításához. 7. A lakhatást nyújtó szolgáltatás PR-munkája kerüli a felhasználók deficitorientált vagy hatásvadász, szánalomkeltést célzó bemutatásának minden formáját. Amikor csak lehet, kompetens, társadalmilag általánosan elfogadott szerepeket betöltõ felnõtt emberként jeleníti meg õket a nyilvánosság elõtt. A munkatársak úgy beszélnek a felhasználókról és tevékenységükrõl, hogy közben tudatában vannak a helytelen nyelvhasználat potenciálisan negtív következményeinek. 8. A munkatársak minden esetben informálják a felhasználókat a küszöbön álló eseményekrõl, fontos idõpontokról vagy döntésekrõl, s a velük kötött megegyezéseket ugyanolyan kötelezõ érvénnyel betartják, mint tennék ezt a nem-fogyatékos személyek esetében. 9. A munkatársak felnõtt férfiakként vagy nõkként kezelik a felhasználókat (megszólítás, kapcsolattartási formák stb.). Munkájuk végzése közben tiszteletben tartják az intimitás határait (ápolási feladatokat csak az adott felhasználóval azonos nemû szakember lát el, a munkatársak tiszteletben tartják a felhasználó privát szféráját a barátja vagy a barátnõje látogatásakor stb.). 10. A munkatársak nem az értelmi fogyatékosság egyenes következményeként értékelik a felhasználó viselkedésmódjait, hangulatait és tulajdonságait, hanem igyekeznek ezeket a felhasználó személyes életsorsának és jelenlegi életszituációjának kontextusában értelmezni.


451


6. A kompetenciák fejlesztése, a szerepkörök kitágítása, fejlõdésorientáltság igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

1. A felhasználók kompetenciáinak fejlesztése egyéni fejlesztési terv alapján történik, melyet — az egyéni életstílus kialakításának támogatása keretében — a munkatársak közösen dolgoznak ki az adott felhasználóval és pártfogóival. 2. A felhasználókat támogatják abban, hogy — amenynyire ez csak lehetséges — önmaguk lássák el és szervezzék meg a mindennapok során adódó életpraktikus feladatokat (önellátás, a saját lakótér tisztántartása és gondozása, étkezések elõkészítése, mosás, vasalás, rendcsinálás és takarítás, kisebb javítások stb.). 3. A lakhatást nyújtó szolgáltató gondoskodik arról, hogy magánjellegû vásárlásaikat a felhasználók alapvetõen maguk — vagy teljesen önállóan, vagy a munkatársak segítségét igénybe véve — végezhessék. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltató támogatja a felhasználókat abban, hogy önmagukat különbözõ felelõs szerepekben (vendéglátó, bevásárló az egész csoport számára, szakács, a lakótársak segítõje stb.) is tevékenyen megélhessék. 5. A munkatársak azáltal is fejlesztik a felhasználók képességeit, hogy tudatosan új, felelõs, személyes kihívást jelentõ feladatok vállalására késztetik õket. 6. A felhasználók személyre szabott segítséget kapnak ahhoz, hogy megtanulják használni a különféle tömegközlekedési eszközöket, s biztosan tájékozódjanak az utcai forgalomban. 7. A munkatársak személyre szabott támogatással segítik hozzá a felhasználókat ahhoz, hogy felelõsséggel viseltessenek saját egészségükkel szemben. 8. A munkatársak személyre szabott segítséget nyújtanak a felhasználóknak ahhoz, hogy elsajátíthassák a többi emberrel való különféle érintkezésekben a kultúránkra jellemzõ, megfelelõ távolság és közelség módozatait, valamint a gyengédség és az erotikus vonzalom érzéseinek kellõen differenciált kifejezési lehetõségeit.

452



igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

9. A közös döntések meghozatalának eszközei (csoportgyûlések, a közös vonatkozású események — el- és átköltözések, új munka- és szabadidõs lehetõségek, ünnepségek, egyéb csoportprogramok, kirándulások és nyaralások, a csoport vagy a munkatársi team összetételében bekövetkezõ változások stb. — megbeszélései) szervesen beépülnek a felhasználók mindennapjaiba. A súlyos fokban fogyatékos felhasználókat a munkatársak „képviselik” ezeken az alkalmakon. 10. A munkatársak képessé teszik a felhasználókat arra és támogatják õket abban, hogy kialakíthassák és ki is fejezhessék a saját véleményüket, kívánságaikat és kritikájukat.

7. Minõségbiztosítás 1. A lakhatást nyújtó szolgáltatás kimunkált eszmények alapján mûködik, s rendszeresen középtávú célokat tûz ki maga elé segítségnyújtási kínálata minõségének fenntartása érdekében. 2. Az eszmények és a minõségbiztosításra irányuló célok kidolgozása a munkatársi team széles körû bevonásával történik. Ezek az irányelvek és célok rendszeres idõközönként megjelennek a munkatársi értekezletek, illetve a különféle testületek témái között. 3. A lakhatást nyújtó szolgáltatás olyan minõségmenedzselési rendszerrel rendelkezik, amely biztosítja a fenti irányelvekben és célokban megfogalmazott értékek és standardok megvalósulását. A szolgáltatás minõségének menedzseléséért és állandó javításáért a vezetés visel felelõsséget. A minõségmenedzselési rendszer folyamatosan szabályozza és irányítja a szükségletek feltárását és elemzését, a kínálat alakítását, a felhasználóközpontú és participatív tervezés folyamatait, a szolgáltatások minõségorientált teljesítését és minõségellenõrzését, a jobbításra irányuló javaslatok megvalósítását, valamint a fenntartókkal való kapcsolattartást. 4. A lakhatást nyújtó szolgáltatáson belül megvalósuló vezetés és együttmûködés alapelveit egy minden munkatárs által ismert dokumentum rögzíti. Valamennyi munkatárs rendelkezik munkaköri leírással, ami egyértelmûen megfogalmazza tartalmi feladatait


453


igaz

inkább igaz

inkább nem igaz

nem igaz

és formális jogosítványait (illetékességi kör, döntési jogkör stb.). 5. A szolgáltatás vezetése rendszeres, a különféle dokumentációk eredményeire támaszkodó eszmecserét folytat a munkatársi teammel a munka céljairól, elért minõségérõl és további javításának feltételeirõl. Mindez magában foglalja a vezetés és a munkatársak között elõállt konfliktusok tematizálását is. 6. A vezetés folyamatos, problémaközeli szakmai támogatást nyújt a munkatársaknak. Az új feladatok és problémák (újonnan bevezetett szolgáltatások, új jogszabályok alkalmazása stb.) feldolgozásához munkacsoportokat szervez, melyekben a szolgáltatás valamennyi szervezeti egysége és hierarchiaszintje képviselteti magát (projektmenedzsment). 7. A vezetés gondoskodik arról, hogy a munkatársak meg legyenek elégedve a munkájukkal, amennyiben ügyel arra, hogy fõállású alkalmazottainak elegendõ szabad tér álljon rendelkezésére feladatainak megoldásához, s elegendõ ösztönzést kapjanak az innovatív és kreatív munkavégzéshez. Gondoskodik róla, hogy minden munkatárs megismerje a szolgáltatás eszményeit és minõségi céljait, s motiválja õket arra, hogy elkötelezetten közremûködjenek a minõség folyamatos javításában. Mindehhez olyan javadalmazást biztosít, melyek megfelelnek a szociális rehabilitáció egyéb területein dolgozó segítõ szakemberek jövedelmi szintjének. 8. A vezetés tagjai minden fõállású munkatárssal félévenként elbeszélgetnek személyes céljairól és elképzeléseirõl, a munkával való megelégedettségérõl, munkafeltételeirõl és feladatainak ellátásáról. 9. Az új munkatársak betanítása közösen kidolgozott, írásban is rögzített koncepció szerint zajlik. 10. A lakhatást nyújtó szolgáltató rendszeres idõközönként aláveti magát a külsõ minõségellenõrzés eljárásainak.

454


A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — egyéni álláspont Dátum: ............... Az adatgyûjtés idõszaka: .................... Vizsgált szervezeti egység: .................................... Az értékelést végzõ személy: munkatárs vezetõ más szakember hozzátartozó felhasználó külsõ tanácsadó egyéb, éspedig: ........................................................

A felhasználó jellemzése ........................................................................................... ........................................................................................... ........................................................................................... ........................................................................................... ........................................................................................... ........................................................................................... ........................................................................................... ...........................................................................................

Jelölje be a táblázatba az egyes tárgykörök „Összmegítélés” mutatójának értékeit. Az 1-es jelenti a „nem igaz”, a 2-es az „inkább nem igaz”, a 3-as az „inkább igaz”, a 4-es pedig az „igaz” értékeket. Satírozza be a négyzeteket az elért értékig! Kínálati profil Felhasználói profil Tárgykör 1 2 3 4 1 2 3 4 1.1. A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága 1.2. Helyszín 1.3. Individuális kialakítás és magántulajdon 1.4. Esztétikum és komfortosság 1.5. Életkornak és kultúrának való megfelelés 2.1. Önellátás és mindennapos tevékenységek 2.2. Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül 2.3. Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés 2.4. Idõkeretek 2.5. Vallásgyakorlás és spiritualitás 3.1. A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága 3.2. A csoportok nagysága és összetétele 3.3. A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása 3.4. Magánjelleg és individualizáció 3.5. Kríziskezelés 4.1. A felhasználók egymás közti kapcsolatai 4.2. Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok 4.3. Pártfogók és önsegítõ csoportok 4.4. Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok 5.1. Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben 5.2. Polgári jogok 5.3. Egészségvédelem 5.4. Átláthatóság és adatvédelem 5.5. Nyelvhasználat 5.6. A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése 6.1. A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása 6.2. Vezetés és kooperáció 6.3. A munkával való megelégedettség 6.4.

7.1. 7.2. 7.3. 7.4.

Személyi folytonosság Konceptualizálás és értékelés Továbbképzés és szupervízió PR-munka Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában


455

A kínálati és a felhasználói profil összehasonlítása — az értékelõcsoport álláspontja Dátum: ............... Az adatgyûjtés idõszaka: .................... Vizsgált szervezeti egység: .................................... Az értékelést végzõ csoport tagjai ...................................... ........................................ ........................................ ...................................... ...................................... ........................................ ...................................... ........................................ ...................................... ........................................ ...................................... ........................................ ...................................... ........................................ ...................................... ........................................

A felhasználó jellemzése ...................................................................................... ...................................................................................... ...................................................................................... ...................................................................................... ...................................................................................... ...................................................................................... ...................................................................................... ......................................................................................

Jelölje be a táblázatba az egyes tárgykörök „Összmegítélés” mutatójának értékeit. Az 1-es jelenti a „nem igaz”, a 2-es az „inkább nem igaz”, a 3-as az „inkább igaz”, a 4-es pedig az „igaz” értékeket. Satírozza be a négyzeteket az elért értékig! Tárgykör 1.1. A lakóhely és a lakóforma szabad megválasztása és folytonossága 1.2. Helyszín 1.3. Individuális kialakítás és magántulajdon 1.4. Esztétikum és komfortosság 1.5. Életkornak és kultúrának való megfelelés 2.1. Önellátás és mindennapos tevékenységek 2.2. Rendszeres tevékenység a lakószférán kívül 2.3. Szabadidõs tevékenységek és felnõttképzés 2.4. Idõkeretek 2.5. Vallásgyakorlás és spiritualitás 3.1. A lakótársak kiválasztása és az együttélés folytonossága 3.2. A csoportok nagysága és összetétele 3.3. A felhasználók és a munkatársak viszonyának alakítása 3.4. Magánjelleg és individualizáció 3.5. Kríziskezelés 4.1. A felhasználók egymás közti kapcsolatai 4.2. Szociális hálók, jelentõs kapcsolatok és barátságok 4.3. Pártfogók és önsegítõ csoportok 4.4. Nemi identitás, szexualitás és partnerkapcsolatok 5.1. Védelem a kényszerintézkedésekkel és bántalmazásokkal szemben 5.2. Polgári jogok 5.3. Egészségvédelem 5.4. Átláthatóság és adatvédelem 5.5. Nyelvhasználat 5.6. A felhasználók és hozzátartozóik formális közremûködése 6.1. A munkatársak képesítése, kiválasztása és betanítása 6.2. Vezetés és kooperáció 6.3. A munkával való megelégedettség 6.4. Személyi folytonosság 7.1. Konceptualizálás és értékelés 7.2. Továbbképzés és szupervízió 7.3. PR-munka 7.4. Aktív közremûködés a regionális szociálpolitikában

456

1

Kínálati profil 2 3 4

Felhasználói profil 1 2 3 4


A prioritást élvezõ támogatási és változtatási igények meghatározása A profilok összehasonlításából úgy a lakhatást nyújtó szolgáltatás szintjén, mint a felhasználói szinten kitûnnek azok a gyengeségek és problématerületek, melyek meghatározzák az Önök számára azokat a pontokat, ahol a legsürgõsebb változtatást érzik szükségesnek. Ha a felhasználói és a kínálati profil összehasonlításánál egy adott tárgykör értékeiben több mint egy egységnyi különbség mutatkozik, akkor ez jelzés arra, hogy sürgõsen lépni kell az adott területen. A fejlesztés prioritást igénylõ területeinek meghatározásakor ugyanakkor vegyék figyelembe azokat az egyes mutatókat is, melyeknél a kapott értékek nagyobb problémára utalnak.

A) A prioritást élvezõ egyéni fejlõdési/támogatási igények meghatározása ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................

B) A prioritást élvezõ szervezetfejlesztési/változtatási igények meghatározása ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................


457

Az egyéni fejlõdés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések Az egyéni fejlõdési és fejlesztési tervek (EFT) kidolgozása során — többek között — a következõ szempontokat kell mérlegelni:

1.

Milyen konkrét lépésekkel lehet a kívánt változásokat elérni?

2.

Milyen intézkedéseket kell megtenni rövid, közép-, illetve hosszú távon?

3.

Milyen belsõ vagy külsõ elõfeltételektõl függnek az elérni kívánt változások?

4.

E feltételek közül melyeket lehet közvetlenül befolyásolni?

5.

Mely lépéseket lehet azonnal megtenni?

6.

Kiket kell tájékoztatni a szolgáltatáson belül? Kit kell bevonni a kivitelezés folyamatába?

7.

Milyen külsõ személyeket vagy csoportokat kell tájékoztatni? Kitõl várható segítség a kívánt változtatások megvalósításában?

8.

Kitõl várható ellenállás? Hogyan kezelhetõ?

9.

Kinek milyen részfeladatokat kell magára vállalnia?

10. Mi az egyes részfeladatok megoldásának határideje (idõterv)? 11. Milyen konkrét segítségeket igényel a felhasználó azokon a területeken, melyek különösen rászorulnak a változtatásra? 12. A fentiek közül mely segítségeket kell a lakhatást nyújtó szolgáltatásnak biztosítania, s melyeket nyújthatnak külsõ személyek vagy szolgáltatók? 13. Hogyan biztosított, hogy a felhasználó idõben kimerítõ tájékoztatást kapjon a küszöbön álló intézkedésekrõl, s lehetõleg semmi ne történhessen az akarata ellenére? 14. Milyen speciális tényezõkre kell figyelni a segítségnyújtás folyamatában? 15. Milyen formában tud részt venni az EFT kidolgozásában, kivitelezésében és ellenõrzésében maga a felhasználó, illetve esetleg hozzátartozói is? 16. Hol nyílik lehetõség nem-professzionális segítségek bevonására (barátok, gondnokok, védõmunkahelyi csoportvezetõk, külsõ tanácsadók stb.)? 17. Hogyan lehet az EFT-vel elérni kívánt fejlõdési folyamatokat a mindennapokra vonatkoztatva dokumentálni és értékelni? 18. Milyen külsõ és belsõ visszajelzési folyamatokat lehet kihasználni a segítségnyújtás folyamatával kapcsolatosan?

458


A szervezetfejlesztés tervezéséhez kapcsolódó kulcskérdések A szervezet fejlesztésére vonatkozó tervek kidolgozása során — többek között — a következõ szempontokat kell mérlegelni:

1.

Milyen konkrét lépésekkel lehet a kívánt változásokat elérni?

2.

Milyen intézkedéseket kell megtenni rövid, közép-, illetve hosszú távon?

3.

Milyen belsõ vagy külsõ elõfeltételektõl függnek az elérni kívánt változások?

4.

E feltételek közül melyeket lehet közvetlenül befolyásolni?

5.

Mely lépéseket lehet azonnal megtenni?

6.

Kiket kell tájékoztatni a szolgáltatáson belül? Kit kell bevonni a kivitelezés folyamatába?

7.

Milyen külsõ személyeket vagy csoportokat kell tájékoztatni? Kitõl várható segítség a kívánt változtatások megvalósításában?

8.

Kitõl várható ellenállás? Hogyan kezelhetõ?

9.

Kinek milyen részfeladatokat kell magára vállalnia?

10. Mi az egyes részfeladatok megoldásának határideje (idõterv)?


459

ISBN 963-7155-25-2 J 12-1147 A kiadásért felelõs dr. Mesterházi Zsuzsa a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola fõigazgatója Kiadásszervezõ: Bolló Bertalan

NORBERT SCHWARTE RALF OBERSTE-UFER

Recommend Documents