XXI. évf. 10. szám
2010. október hó
Gondolatok Eymard Szent Péter-Julián: Elmélkedések az isteni Nagyszentségről c. könyvéből „A Szentségimádás tárgya a Mi Urunknak, Jézus Krisztusnak szent személye az Oltáriszentségben. Az Oltáriszentségben az élı Jézus van jelen. Ez a Jézus óhajtja, hogy beszéljünk Vele. İ is szólni kíván hozzánk. Jézussal mindannyian beszélhetünk, mindannyiunk számára itt van az Oltáriszentségben. S İ maga mondotta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan!". Ez a beszélgetés a lélek és az Úrjézus között az igazi elmélkedés az Oltáriszentségrıl. Ez a Szentségimádás. Úgy tekintsd hát imaórádat, mint paradicsomi órát! Úgy indulj oda, mintha a mennyországba, vagy isteni lakomára indulnál! Vágyódjál utána, és örömmel üdvözöld azt a boldog órát! Ápold szívedben gyöngéd szeretettel ezt a vágyakozást! Ismételgesd magadban: 4 óra múlva, 2 óra múlva vagy 1 óra múlva Jézushoz megyek. Kegyes és szeretetteljes kihallgatásra. Meghívott, vár és kívánkozik utánam. És mit mond azoknak, akik betegség vagy idıs koruk miatt nem tudnak elmenni a templomba a Szentségi Jézushoz?Ha betegség, gyengélkedés vagy más akadályoztatás miatt nem végezheted el imaórádat, elıbb engedd át szívedet egy pillanatra a szomorkodásnak, de aztán imádd lélekben Jézusodat és egyesülj mindazokkal, akik ebben a pillanatban imádják İt. A betegágyon, utazás vagy akadályozó munkád közben is ırizd meg ez óra alatt a lehetı legnagyobb lelki összeszedettséget. Akkor ugyanannyi lelki hasznod lesz belıle, mintha a Jóságos Mester lába elé járulhattál volna, sıt lehet, hogy kétszeresen fogja neked beszámítani ezt az órát.” (Tóth Zoltánné, Tímea)
Non abbiate paura – ne féljetek! II. János Pál szentélető pápánk szavaival szeretném ellensúlyozni a közmondásunkká vált helytelenséget, hogy: „jobb félni, mint megijedni!” Szinte minden óránkat kitölti a félelem. Félünk, hogy elveszítjük az állásunkat, félünk, hogy nem tudjuk kifizetni a gáz- és villanyszámláinkat, a meggondolatlanul felvett, vagy ránk kényszerített kölcsöneinket, rettegünk, hogy ellopják a gépkocsinkat, feltörik a lakásunkat. Folytassam? Aggódunk és félünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a félelem felırli szellemi – lelki energiáinkat, amire pedig nagy szükségünk van napi problémáink elviselésére. Következménye: fejfájás, cukorbetegség, magas vérnyomás, epekı, depresszió és még sok más. Ekkor már azért is félhetünk, hogy vajon ki tudjuk-e fizetni az orvosi számláinkat. Sokan tapasztalhattuk, hogy amitıl hosszan, betegesen féltünk, az bekövetkezett. A tudatalattink vonzotta? E kis írás írója nem pszichológus. Nem a lélektan oldaláról közelíti meg félelmeinket. A Bibliában keresi a választ. Noha ismeretes, hogy sok magas katonai kitüntetést eredményezett a félelem, amikor nem volt más kiút, mint a kétségbeesett támadás, ami végül is gyızelemhez vezetett. Itt nem errıl lesz szó.
2. oldal
2010 október hó
Felsıvárosi Harangszó
A félelem a bőn nyomán, a Sátán cselvetése révén jött a világunkba, és az erkölcsi törvényekkel együtt, sajnos, belénk is íródott, Az elsı emberpár elbújt bőnbeesésük után. Amikor az Úr kereste ıket, Ádám így válaszolt: „… féltem, mert meztelen vagyok” (Ter 3, 10). Ekkor hangzott el elıször a félelem az ember szájából. Ehhez tudnunk kell, hogy a meztelenség felfedése bőn a zsidó népnél. Kám, Noé fia, aki meglátta a bortól elbódult atyja meztelenségét, és nem takarta be, úgy bőnhıdött, hogy ıt és egész nemzetségét Noé a másik két fia és nemzetsége alá rendelte. A vízözön után az Úr valószínőleg nem akarta, hogy az ember boldogságát a félelem zavarja meg, ezért a bárkából kilépı állatok megáldásakor úgy rendelkezett, hogy: „a föld minden állata, az ég
minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen…” az embertıl (Ter 9, 2). A félelem azonban közöttünk is itt maradt. A zsoltárok, a Példabeszédek, a Bölcsesség és a Sirák könyvei, kétezer-ötszáz, háromezer éves írások sokat foglalkoznak a félelemmel. Az ember féli az Istent és fél a többi embertıl. A hívı embert valaha úgy jellemeztük, hogy „istenfélı ember”. Az ószövetségi írásokból megtudhatjuk, hogy ez mit jelent. Az istenfélı emberek „hallgatnak az Úr szavára, s az útjain
járnak, … İt szeretik, … keresik kedvét, … törvényben élnek, … kitárják szívüket.” (Sir 2, 15). Aki féli az Urat, „annak megmutatja az Úr, hogy mely utat válassza. Lelke biztonságban élhet … neki nyilvánítja ki szövetségét.” (Zsolt 25, 12). A „boldog mondások” közé (Mt 5, 3) odailleszthetnénk, hogy, „boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében” (Zsolt 112, 1). A másik fajta félelem az emberektıl való. Ez a félelem felülmúlta azt a félelmet, amit az ısember érezhetett, a támadó mamut, vagy kardfogú tigris iránt. Az emberre támadó állat ugyanis csak a génjeibe beoltott eszköztárat használta, amit az értelemmel megáldott ember kiismerhetett, és így védekezhetett. Az emberbe bújt Sátán cselvetése azonban sokkal kiismerhetetlenebb. A félelem szinte tudományos megfogalmazásával a Bölcsesség Könyvében találkozhatunk: „a félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségrıl, amit a megfontolás nyújt” (17, 11). Gondoljunk arra, hogy a várvédık új erıre kaptak és már nem féltek a túlerıben lévı ostromlóktól, amikor meglátták, hogy a segítség, a felmentı sereg közeleg. Dávidot Saul király kitartóan üldözte, életére tört. A fia, Absolom elıl is menekülnie kellett. A zsoltárokban írja le, hogy: „a félelem hajszol…, a szívem remeg bensımben és halálfélelem környékez … félelem, aggódás kerít hatalmába és borzalommal tölt el.” (Zsolt 55, 3). De van segítség, és errıl nem mond le: „én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem” (Zsolt 55, 17), máshol: „a baj napjaiban miért féljek” (Zsolt 49, 6), mert „Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthat nekem.” (Zsolt 56, 5 és 12; 118, 6). Valószínőleg Dávidot idézte Szent Pál, amikor azt írja a rómaiaknak: „ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8, 31). Dávid tanácsa ma is megszívlelendı: „Bízd gondjaidat, az Úrra, İ majd megerısít.” (Zsolt 55, 23). Péter elsı levelében ugyanezt ajánlja híveinek (1Pét 5, 7). Fogadjuk meg! Esti csöndben soroljuk el az Úrnak gondjainkat, félelmeinket. İ megmutatja, hogy a felsoroltak közül melyektıl nem kell félnünk és milyen segítséget nyújt nekünk. (Folytatása következik)
(Bujdosó Ernı)
A "KÖZÖSSÉG" AJÁNDÉKA Kedves Testvérek! Az Egyház, mely a megtestesült Isten Fia által összegyőjtött közösség, az idık folyamán az apostoli szolgálat által él, építi és táplálja a Krisztusban és a Szentlélekben megvalósuló közösséget, amelybe mindenki meghívást kap, és amelyben mindenki megtapasztalhatja az Atya által adott üdvösséget. A Tizenkettınek valóban gondja volt rá - amint Péter harmadik utóda, Kelemen pápa az 1. század végén
3. oldal
2010 október hó
Felsıvárosi Harangszó
mondja -, hogy utódokról gondoskodjanak (vö. 1 Kel 42, 4), hogy a rájuk bízott küldetés haláluk után is folytatódjék. A századok folyamán törvényes pásztorai irányítása alatt szervezetten felépülı Egyház a világban továbbra, is mint a közösség misztériuma élt, amelyben bizonyos szempontból magának Isten titkának, a Szentháromságnak a közössége tükrözıdik. Már Pál apostol eml1ti ezt a legfıbb szentháromságos forrást, amikor így szól a keresztényekhez: "A mi Urunk, jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen veletek!" (2Kor 13, 13). Ezek a szavak, melyek valószínőleg a születı Egyház szertartásában visszhangzanak, világossá teszik, hogy az Atya szeretetének ingyenes ajándéka hogyan valósul meg jézus Krisztusban, és hogyan fejezıdik ki a Szentlélek által létrejött közösségben. Ez az értelmezés, mely azon a szoros párhuzamon alapszik, melyet a szöveg létesít a három birtokos között (az Úr jézus Krisztus kegyelme... Isten szeretete... a Szentlélek közössége), a Szentlélek különleges ajándékának mutatja be a "közösséget", mely a Atyaisten által adott szeretet és az Úr jézus által nyújtott kegyelem gyümölcse. A testvéri közösség fontosságára utaló közvetlen összefüggés továbbá arra ösztönöz, hogy a Szentlélektıl származó "koinonia" -ban ne csak egyszerően az isteni életben való "részesedés" egyéni oldalát lássuk, mindenki a magáét, hanem logikusan a hívık közötti "közösséget" is, melyet maga a Szentlélek ösztönöz, mivel annak ı a létrehozója és elsıdleges mozgatója (vö. Fil 2, 1). Azt is megállapíthatjuk, hogy a kegyelem, a szeretet és a közösség, amelyek Krisztusra, az Atyára és a Szentlélekre utalnak, az üdvösségünk érdekében végzett ugyanazon isteni cselekvésnek a különféle aspektusai; ez a cselekvés Egyházat teremt. Az Egyházból-, ahogy Szent Ciprián mondja a III. században - egy "olyan népet alkot, mely a maga egységét az Atya és a Fiú és a Szentlélek egységébıl eredezteti" (Szent Ciprián, De orat. dom., 23: Pl 4, 536, idézi a Lumen gentium n. 4). A közösség, mint a szentháromságos életben való részesedés gondolatát rendkívüli erıvel világítja meg a János-evangélium, ahol a szeretetközösség, mely a Fiút az Atyához és az emberekhez kapcsolja, egyszerre mintája és forrása is ennek a testvéri közösségnek, melynek a tanítványokat is egyesítenie kell: "Szeressétek egymást, amint én, szeretlek titeket" (Vö. jn 15, 12; vö. 13, 34); "Legyenek mindnyájan egy, amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned" On 17,21.22). Ez tehát az emberek közössége a szentháromságos Istennel, és az emberek közössége egymással. Földi zarándokútján a tanítvány a Fiúval való közösség révén már részesülhet az ı és az Atya isteni életében: "Mi ugyanis az Atyával és az ı Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben"(lJn 1, 3).
Ez az Istennel és egymással való közösség az evangélium hirdetésének sajátos célja, a kereszténységre való megtérés: "amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk" (lJn 1, 2). Az Istennel és az egymással való kettıs közösség tehát elválaszthatatlan. Ott, ahol megszakad az Istennel való közösség, mely közösség az Atyával, Fiúval és a Szentlélekkel, ezzel együtt megszakad az egymással való közösség gyökere, és elapad a forrása is. Ott, ahol az egymás közötti közösséget nem éljük, a Szentháromságos Istennel való közösség nem élı és igazi, amint hallottuk. Most lépjünk tovább. A közösséget, mely a Szentlélek gyümölcse, az eukarisztikus kenyér táplálja (vö.1Kor 10, 16-17), és a testvéri kapcsolatban nyilvánul meg az eljövendı világ egyfajta elıvételezésével. Az Eukarisztiában Jézus táplál minket, Önmagával, az Atyával, a Szentlélekkel egyesít, és minket is egymáshoz köt; és ez a világot átölelı, egységet alkotó hálózat jelen korunkban az eljövendı világ elıvételezése. Pontosan ezért, mivel az eljövendı világ elıvételezése, a közösség egy nagyon is valóságos következményekkel járó ajándék, kivezet magányunkból, önmagunkba való bezárkózottságunkból, és abban a szeretetben részesít, mely összeköt minket Istennel és egymással. Könnyő ennek az ajándéknak a nagyságát megérteni, ha csak azokra a megosztottságokra és konfliktusokra gondolunk, melyek az egyéneket, a csoportokat és egész népek kapcsolatait érintik. És ha hiányzik a Szentlélekben való egység ajándéka, az emberiség megosztása kikerülhetetlen. A "közösség" valóban a jó hír, az Úr által nekünk adott orvosság a mindannyiunkat fenyegetı magány ellen, az értékes
4. oldal
2010 október hó
Felsővárosi Harangszó
ajándék, mely által elfogadva és szeretve érezzük magunkat Istenben, a Szentháromság nevében, összegyőlt népének egységében. Ez a világosság ragyog az Egyházban, mint a népek fölött magasodó jel: "Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem az igazsághoz igazodunk. De ha világosságban élünk, ahogy ı is világosságban él, akkor közösségben vagyunk egymással" (lJn 1, 6k). Az Egyház, minden emberi törékenysége ellenére, mely történeti arculatához tartozik, úgy mutatkozik meg, mint a szeretet csodálatos alkotása, mely azért jött létre, hogy minden emberhez, aki az idık végéig valóban találkozni akar vele, közelebb hozza Krisztust. És az Egyházban az Úr mindig kortársunk marad. A Szentírás nem a múlt világához tartozik. Az Úr nem a múltban, hanem a jelenben beszél, ma szól hozzánk, világosságot ad, megmutatja életünk útját, közösséget ad, és így felkészít minket, és megnyit a béke felé. \
( Zsolt Atya)
Mi Atyánk.... - Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben… - Igen? - Kérlek, ne szólj közbe, imádkozom. - De éppen hozzám szóltál. - Én hozzád szóltam? Biztos nem. Én csak imádkozom. Mi Atyánk a mennyekben… - Már megint azt tetted. - Mit tettem? - Engem felhívtál. Azt mondtad: “Mi Atyánk a mennyekben.” Itt vagyok. Mit szeretnél? - Én ezt egyáltalán nem komolyan gondoltam. Én csak a reggeli imámmal kezdtem. Minden reggel felmondom a Mi Atyánkot, és azután mindig olyan jól érzem magamat. Az az érzésem mintha a kötelességem-tettem volna. - Na jó. Mondd tovább. - Szenteltessék meg a te neved. - Egy pillanat. Ez alatt meg mit értesz? - Mi alatt? - Az alatt, hogy “szenteltessék meg a te neved”. - Ez azt jelenti, azt jelenti, hmm, te jó ég, nem tudom mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Mégis, mit jelent? - Tisztelt, szent, mindenekfelett való, dicsért, csodálatos. - Ez jól hangzik. Eddig még soha nem gondolkodtam el ezen. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. - Ezt tényleg így gondolod? - Hát persze, miért ne? - És mit teszel ezért? - Hogy mit teszek ezért? Azt hiszem semmit. Én csak arra gondolok, hogy szép dolog lenne, ha itt lenn a földön is mindent olyan szépen kezedbe vennél, mint ezt ott fönn te nálad a mennyben teszed. - Téged is az én kezemben tartalak? - Hát, el szoktam járni a templomba. - Én nem ezt kérdeztem. Milyen a természeted, mikor felháborodsz, mikor türelmetlen vagy? Ezzel mindig nehézséged van, nem igaz? És mire költöd a pénzed? Még mindig mindent magadra költesz? És milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében? - Most ne kritizálj annyira. Én ugyanolyan jó vagyok, mint a többiek, akik a templomba járnak. - Elnézést, én azt hittem azért imádkoztál, hogy az én akaratom legyen meg. Ha ezt te tényleg így gondolod, akkor nekem erre hallgatni kell és cselekednem. - Igen, persze. Tudom, hogy van pár hibám, most hogy így említetted eszembe jut még több is. - Nekem is. - Még eddig ezeken nem nagyon gondolkoztam el, de szívesen magam mögött hagynák egy-két dolgot. Őszintén szólva szívesen lennék szabad. - Jó, dolgozzunk együtt. Biztos valamennyi dologban nyerni fogunk, győztesek leszünk. Büszke vagyok rád. - Igen Uram, de most be kell, fejezzem ezt az imát. Ma sokkal több ideig tart, mint máskor. Ami mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
5. oldal
2010 október hó
Felsıvárosi Harangszó
- A mindennapi kenyérért nem kell imádkoznod most, az segíteni fog, hogy lefogyjál. - Na, ez most már egyre jobb. Te engem kritizálsz? Én a templomi kötelességemet teljesítem, és akkor te jössz és az összes gyengeségemre emlékeztetsz. - Az ima, az nagyon veszélyes. Provokálja az embert. Kétségbe ejti. Míg imádkozol, az alatt egy egész más ember lehetsz. Ezért szeretném mind jobban hangsúlyozni, imádkozz és imádkozz. És most hogyan tovább? - Nem merem tovább mondani. - Miért? Mitıl félsz? - Mert már tudom mit fogsz mondani. - Próbáld azért meg. - Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezıknek. - És mi történt a szomszéddal? - Látod, sejtettem. Tudtam, hogy most ez következik. De hát ı terjesztette a hazugságot rólam és a családomról. És azt a pénzt, amivel tartozik, azt sem fizette vissza. Megfogadtam, hogy megfizetek neki. - Akkor az imádságot, mit jelentsen? - De hát én azt nem is gondoltam komolyan. - Legalább most ıszinte vagy. De jónak látod, hogy így haragudj másokra? - Nem, de biztos jobban fogom érezni magam ha jól befőtök neki. Már ki is találtam egy jót. Még azt is meg fogja bánni, hogy a szomszédomba költözött. - Nem fogod magad jobban érezni, hanem rosszabbul. Gondolj bele, hogy már most milyen boldogtalan vagy. De én ezt bármikor meg tudom változtatni. - Hogyan? - Bocsáss meg a szomszédodnak és akkor én is megbocsátok neked. Ha ezt megtetted már csak rajta áll, hogy rendezıdik vagy sem, de te szabad leszel és a te szívedben béke lesz. - Ó, de igazad van. Neked mindig igazad van. Fontosabb a bosszúvágynál, hogy rendezzem a kapcsolatomat veled. De, hmm, ıııııı, na jó, megbocsátok neki is. Segíts neki, hogy megtalálja a te utadat, Uram. Nagyon szörnyen érezheti magát, mint mindenki, aki másnak folyamatosan kárt és bosszúságot okoz. Kérlek, segíts neki, bárhogyan is, hogy megtalálja a keskeny utat. - Na, látod, nem sokkal jobb így? És most hogy érzed magad? - Hát, nem is rosszul, sıt nagyon jól. Ma este talán még jobban is fogok aludni. - De még az imádat nem fejezted be. - Ja, persze. És ne végy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. - Jó ezt is megteszem. De légy távol mindentıl, ami téged kísértésbe vihetne. - Ez alatt mit értesz? - Ne kapcsold be a tévét anélkül, hogy tudnád, mit nézel meg. Gondold át, hogy az idıd hogy osztod be. Milyen barátaid vannak, mirıl beszélsz velük. Gondolkozz el azon, aminek tényleg értelme van és értékes a te életedben. Fıleg arra kérlek, hogy ne használj engem vészfékként. - Az utolsó mondatodat nem értem. - De hát ezt olyan sokszor csináltad. Valahol nagy bajba, nehéz helyzetbe kerültél akkor rohantál hozzám, hogy “Uram kérlek, segíts most az egyszer, soha többé nem teszem ezt.” Emlékszel már? - Igen, Uram, szégyellem magam. Nagyon sajnálom. - Én újból és újból megıriztelek. Te is betartottad az ígéretedet? - Nem, legtöbbször nem. Eddig mindig azt gondoltam, hogy minden nap azt csinálhatok, amit akarok, ha elimádkoztam a Mi Atyánkat. Ilyen beszélgetésre soha nem számítottam. - És hogy megy az imád tovább? - Mert tied az ország a hatalom és a dicsıség mindörökké. Ámen. - Tudod, mi lehetne a dicsıség, aminek én nagyon örülnék? - Nem, de szeretném megtudni. Örömet szeretnék neked okozni. Jobban és jobban megérteni, milyen csodálatos lenne Téged teljes szívbıl követni. - Ezzel már magad válaszoltál a kérdésre. - Tényleg? - Igen, dicsıség azt jelent számomra, hogy az emberek ıszintén szeretnek és követnek engem. Most látom, hogy ez a kapcsolat köztünk már alakul. Miután most egy két-két bőnödet már félretettünk és már nem zavarnak, csodálkozni fogsz, mi mindent érünk mi még el együtt. - Uram, kérlek, formálj és alakíts engem (Balogh Lala)
6. oldal
2010 október hó
Felsıvárosi Harangszó
Hírek, események röviden Októberben minden hétfın a szentmise, kedden, szerdán, az igeliturgia után, csütörtökön és szombaton a szentmise, pénteken az igeliturgia elıtt elimádkozzuk a lorettói litániát. Plébános atyánk betegszabadsága miatt hétfın reggel 7.30h., csütörtökön este 18h., szombat este 18h., vasárnap reggel 9h., este 18h. lesznek a szentmisék templomunkban. Kedden, szerdán reggel 7.30h. és pénteken este 18h. igeliturgia lesz! Imádkozzunk Zsolt atya mielıbbi gyógyulásáért! október 2.(szombat) reggel 8 órától kerítésfestés kérjük, gyertek minél többen segíteni. október 3. (vasárnap) 17 óra Rózsafüzér Titokcsere október 9.(szombat) reggel 8 órától kerítésfestés kérjük gyertek minél többen segíteni. október 15. (péntek) 18 h. Terézmisszió és imádság öröm szentmise, Papp István atya tanúság tétele 3 napos lelkigyakorlatunk november 5-én, 6-án, 7-én lesz.
Liturgikus naptár
2010. Október Hétfı
Kedd
Szerda Csütörtök
Péntek
Szombat
Vasárnap
Anyakönyvi hírek (szeptember hó)
2 1 3 Szent A Évközi Házasság: GYERMEK İrzıangyalok idı, C év, JÉZUSRÓL évközi idı Kozma István NEVEZETT 27. Fazekas Linda Melinda (LISIEUX-I) vasárnapja (KIS) SZENT Keresztelık: TERÉZ Rosta Balázs 4 5 6 7 8 9 10 Assisi szent Évközi Szent Rózsafüzér Szőz Mária, Szent Dénes Évközi Ferenc idı, 27. Brúnó királynıje Magyarok idı, C év, hét Kedd Nagyasszonya évközi idı 28. vasárnapja 12 11 13 14 Évközi Évközi Szent I. Boldog XXIII.János idı, 28. idı, 28. Kallixtusz pápa hét Kedd hét pápa Szerda
15 16 17 Avillai szent ALACOQUE Évközi Teréz SZENT idı, C év, MARGIT évközi idı MÁRIA 29. vasárnapja
18 19 20 21 22 23 Évközi idı, Kapisztrán Szent Keresztes Évközi Szent Lukács szent Pál idı, 29. Orsolya és 29. hét Péntek Szent János evangélista hét társnıi Szerda 25 26 27 28 29 30 Boldog Mór Évközi Évközi Szent Évközi idı, Évközi idı, idı, 30. idı, 30. Simon és 30. hét Péntek 30. hét hét Kedd hét Júdás Szombat Szerda apostolok
24 Évközi idı, C év, évközi idı 30. vasárnapja
R. Balázs és Wéber Nóra fia
Halottaink: Dr. Parti Gábor (94) Grıszer Lırincné (77) (Pósfia Mária) Borbély Ferenc (87) Hidvégi Jolán (69)
Az Úr békéje legyen velük!
Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja Budafok-felsővárosi Jézus Szíve 31 Plébánia, Vargha Zsolt plébános Évközi Alapító szerkesztő idı, C év, Sárváry-Bene Zoltán évközi idı Munkatársak 31. Mindazok, akik írásaikkal vasárnapja hozzájárultak lapunk megjelenéséhez. Tipográfia Szabó Antal, Balogh Lala