NŐKÖNYV Kérdések és állítások, tények és képek Magyarországon

NŐKÖNYV

Kérdések és állítások, tények és képek Magyarországon

A kiadvány a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával készült el.

Felelős kiadó: Unifem-ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület www.unifemnc.hu | [email protected] A kiadvány elkészítésében közreműködött

tartalom

A fejezetek között NŐKépek - Fejér Gábor fotói

1. fejezet

Női munkavállalók Magyarországon | 5 2. fejezet

Tények és tendenciák 2009 | 17 3. fejezet

Világtendenciák | 51 4. fejezet

Ahogy a kutató látja | 79 5. fejezet

Receptek a sikerhez | 99 6. fejezet

Így is lehet... | 115 7. fejezet

Hazai nőszervezetek | 135

|3

bevezető

„Miért kell ezzel külön foglalkozni – halljuk még ma is gyakran, amikor a nők helyzetéről esik szó –, ez egy álprobléma.” Hogy mennyire nem az, s hogy a korábbinál nagyobb figyelmet érdemelnek a nők, a társadalomban, a munkaerőpiacon, a családban betöltött szerepük, a nekik jutó esélyek, a velük foglalkozó szervezetek, azt tények és jelenségek tömege támasztja alá. Joguk ma már a legtöbb helyen van a nőknek saját karrierre, önálló életre, tehetségük kibontakoztatására, csak éppen a lehetőségek hiányoznak gyakran. A férfiak és a nők eltérő adottságait a teljesítményelvű világ nem veszi figyelembe. Ennek köszönhetően a gyermeket vállaló nők óhatatlanul lemaradnak a férfiak mögött, ha nem teszik számukra lehetővé a munkahelyeken, a családokban, hogy a gyerekvállalás ne jelentsen egyet a karrierjük feladásával vagy a kis fizetésű státusszal. Igazságtalan, hogy egy nő három gyermekkel 28 százalékkal keres kevesebbet, mint egy férfi ugyanazért a munkáért. A nők helyének és szerepének hagyományos megítélése, vagyis hogy a családi, üzleti, politikai döntéshozatalban nincs meghatározó szerepük, a társadalmakat komoly hátrányhoz is juttatja. Kimutatták, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a vezetésben a nők aránya megközelíti a férfiakét, a tőzsdei mutatók lényegesen jobbak, mint azoknál a vállalatoknál, amelyek nem törekszenek erre. Létezik, hogy 2010-ben Magyarországon összesen egyetlen nő alkalmas arra, hogy színházat vezessen? Hány közteret nevezek el nőkről? Keveset, aminek az az oka, hogy eleve kevesebb nő juthatott olyan helyzetbe, hogy a nevét utcanév formájában is megőrizze az emlékezet. Biztosan nem a női tehetségen múlik. Mint ahogy Kossuth- és Széchenyi-díjat is azért kapnak inkább férfiak – a díjazottak mindössze öt százaléka nő –, mert a nők el sem juthatnak odáig, hogy ugyanazokkal az adottságokkal hasonlóan kimagasló eredményeket érjenek el. Az élet egy-egy pontján – amennyiben nem teszünk ellene – a nők tehetségének, életének, ambícióinak kibontakozása megbicsaklik, s olyan választásokra kényszerülnek, melyek igazságtalanul korlátozzák őket. A férfiközpontú társadalomban a nők esélyegyenlőségének témájával, valamint a nők helyzetével foglalkozó szervezetekkel szemben gyakorta előítélet tapasztalható. Ez főként abból táplálkozik, hogy nem ismerjük a valós helyzetet. Márpedig csak akkor leszünk képesek változtatni az igazságtalanságokon, régi, káros beidegződéseken, ha megfelelő ismeretek, tények, számok segítenek bennünket, s támasztják alá a napi gyakorlati életben szerzett benyomásainkat. A tények és adatok sarkallhatnak bennünket arra, hogy ne fogadjuk el eleve elrendeltnek azt, amit tapasztalunk magunk körül. Azt, hogy a nők alulfoglalkoztatottsága komoly gazdasági hátrányokhoz vezet, a családon belüli egyenlő munkamegosztás boldogabb gyerekeket eredményez, hogy a családon belüli erőszak tárgyai ne lehessenek oly magától értetődően a nők, s a sor hosszan folytatható. Ezek a tények és adatok adják az alapot a közös gondolkodáshoz, mely későbbi intézkedésekhez, megoldásokhoz vezethet. Ez a kötet adatokat, tényeket, kutatási eredményeket, tendenciákat, jó példákat, egyéni életeket és helyenként sokkoló helyzeteket mutat be. Az Unifem Magyarország ezzel az összeállítással a közös gondolkodáshoz szeretne hozzájárulni. Azokat a témákat érinti, melyek a leginkább befolyásolják a nők, s rajtuk keresztül a családok, a közösségek mindennapjait. A cikkek, tanulmány- és dokumentumrészletek, kutatási jelentések, interjúk, nemzetközi adatok és trendek azokat a gyakorlatokat és jó példákat kívánják erősíteni, amelyek arra irányulnak, hogy egy igazságosabb, jobb társadalomban, egy sikeresebb, boldogabb közösségben éljünk, amihez nem utolsó sorban a nők társadalmi és gazdasági esélyegyenlősége és boldogulása az egyik kulcskérdés. UNIFEM Magyarország Elnöksége 2010. március

4 | Nőkönyv

1. fejezet

Női munkavállalók Magyarországon Magyarország a fejlett világ része, így a nők jogai, érvényesülési esélyei garantáltak – papíron. A valóság azonban mást mutat: az elvek gyakorlatba ültetése terén Magyarországon is nagyok az adósságok. Ezt mutatja az egyenlőtlenségeket legjobban tükröző és folyamatosan újrateremtő munkaerő-piaci helyzet.

„A XX. század megteremtette az új nőt, így munkája talán segít megteremteni az új férfit.” Rosalind Miles

5

Női munkavállalók Magyarországon A számok tükrében Hazánkban – ahogy világszerte – a munkaerőpiac működése a nőket érő diszkrimináció folyamatos újratermelődésének helyszíne. A nők foglalkoztatottsága tartósan 10-12 százalékkal a férfiaké alatt Ön szerint igaz, hogy a nők nehezebben kerülnek vezető pozícióba, mint a férfiak? (%) 60

54

50 40 30 22

20

20 10 0

4

Inkább igaz

Igaz is meg nem is

Inkább nem, Nem tudja vagy egyáltalán nem igaz

Ön szerint igaz, hogy a nők nehezebben kerülnek vezető pozícióba, mint a férfiak? (%) 80 70 Nők

61

60 50

Férfiak 46

40 30

24

20

Társadalmi attitűdök

25 21 15

10 0

6 | Nőkönyv

4

Inkább igaz

Igaz is meg nem is

marad. A regisztrált munkanélküliség is magasabb a nők körében a rendszerváltás óta, e téren azonban kisebb a különbség. A kilencvenes évek derekán átmenetileg kiugróan magasabb volt a férfi munkanélküliség, azonban az ezredfordulóra kiegyenlítődött a szint, és azóta egyre nő a különbség, immár a nők hátrányát mutatva. Különösen a kisgyermeket nevelők, a fiatal és idős korosztály, a roma etnikum tagjai, az alacsony iskolai végzettségű, illetve a fogyatékkal élő nők elhelyezkedési esélyei rosszak. A versenyhátrány a fizetésekben is tükröződik. Bár a kilencvenes évek közepe óta valamennyire javult a helyzet, 2006-ban a fizikai munkát végző nők átlagkeresete nem érte el a kétkezi munkát végző férfiak bérének 80 százalékát sem. A nem fizikai munkakörökben még rosszabbak a mutatók: 2006-ban a női bérek alig 66 százalékát tették ki a férfiak fizetésének. A kutatók jelentős része fontos hiányosságokra mutat rá a hazai esélyegyenlőségi politikában. A tervezést gyakran bírálják rövidlátósággal, elégtelen a kezdeményezések megvalósítását szolgáló infrastruktúra. Ugyanezt tükrözi a nemzetközi CEDAW egyezmény vállalásainak megvalósulását ellenőrző bizottság 2007 nyarán született jelentése, amely harminc ponton elmarasztalta Magyarországot a hiányosságokért. (2008, Koncz Katalin, BCE: Nemek esélyegyenlőségének helyzete és kérdőjelei)

Inkább nem, vagy egyáltalán nem igaz

4

Nem tudja

A munkaerő-piaci hátrányok strukturális okai mellett ugyanilyen fontosak a női munkát érintő társadalmi attitűdök, vélemények és előítéletek. Ezt a Humán Szakoktatási és Elhelyezkedést Segítő Alapítvány 2008 őszi reprezentatív közvélemény-kutatása vizsgálta behatóan.

Nehezebb a nőknek karriert csinálni A kutatás tanúsága szerint a magyarok többsége úgy látja, nők nehezebben kerülnek vezető pozícióba, mint férfiak. Ezzel csak a válaszadók egyötöde nem értett egyet. 22 százalék szerint ez „igaz is meg nem is”. Az üvegplafonnak nevezett jelenség elismerésében jelentős tényező a válaszadók neme. Míg a férfiaknak csak 46, a nőknek 61 százaléka látja úgy, hogy a nőknek a munkaerő-piacon hátrányokkal kell szembenézniük. A férfiak negyede nem ismeri el a probléma létét. Az iskolázottság is közre játszik abban, mennyire ismerik el a problémát. A felsőfokú végzettségűek 62 százaléka többé-kevésbé egyetért azzal, hogy nehezebb a nőknek karriert csinálni, a többi végzettségi csoportban azonban ezt a véleményt csak a válaszadók 49-50 százaléka osztja. A kutatás alapján a megkérdezettek csaknem fele (46 százalék) szerint „nagyon fontos” probléma, hogy a nők kevesebbet keresnek férfi kollégáiknál. A válaszadók 16 százaléka szerint ez „egyáltalán nem” fontos kérdés jelenleg. Ugyanakkor ennek megítélésben jelentős különbséget találtak a nők és férfiak között. A férfiak körében csupán 35 százalék azok aránya, akik nagyon fontosnak ítélik a problémát, szemben a női válaszadóknál mért 57 százalékkal. Ezzel párhuzamosan az alacsonyabb női fizetések jelentőségét a férfiak 19, a nők 13 százaléka vonja teljesen kétségbe.

Ön szerint ma Magyarországon mennyire fontos kérdés az, hogy a nők kevesebbet keresnek-e férfi kollégáiknál? (%) 60

57

Nők

50

Férfiak

41

40

35

30 20

28

19 13

10 5 2

0

Egyáltalán nem fontos

Kicsit fontos

Nagyon fontos

Nem tudja

Gyerek vagy karrier? Az otthon és a munkahely, a karrier és a gyermekvállalás összeegyeztethetőségének megítélését a kutatás két szempontból is vizsgálta. Mint kiderült, a társadalom jelentős többsége szerint a nők rosszabb munkaerővé válnak első gyermekük megszületésétől. Míg 62 százalék vélekedett így, csupán 7 százalék szerint lesznek jobb dolgozók a nők az anyasággal párhuzamosan. 26 százalék vélte úgy, hogy a gyerekvállalás nem befolyásolja a nők munkaerő-piaci értékét. A kérdés megítélése leginkább a településméret függvénye. A nagyobb

Ön szerint mennyire lehet összeegyeztetni a nők családanyai szerepét és karrierjét ma Magyarországon? (%) 60 55

50 40

Nem tudja

47

Egyáltalán nem összeegyeztethető

42

40

38

20

Nagyobb áldozatokat kell hozni valamelyik téren

33

31

30

Teljesen összeegyeztethető, minimális áldozathozatallal megoldható

17 12

11

10 2

0

54

Budapest

3

Megyeszékhely

9 4

3

Város

Község

1. Női munkavállalók Magyarországon | 7

Ön szerint mekkora szerepet játszik a nők karrierjében a megjelenésük? (%) 80 74

Nem tudja

70

67

60

59

Nagy, vagy kizárólagos szerepet játszik

56

50

Szerepet is játszik, meg nem is

40 30 24

20

17

16

10 0

Egyáltalán nem, vagy kis szerepet játszik

27

14

17

16

9 2

1

Budapest

Megyeszékhely

2

1

Város

Község

Mennyire zavarná Önt, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat? (%) 100 89

Nők

80 Férfiak 60

61

38

40

20 11

0

1

Nem zavarná

Zavarná

1

Nem tudja

településeken többen gondolják úgy, hogy a gyerekszülés nincs hatással a nők munkaadói megítélésére. Emellett – ahogy az üvegplafon megítélésénél – az iskolázottság szerepe is nagy a válaszok eloszlásában. Az

8 | Nőkönyv

általános iskolai és szakmunkás végzettségűek 64, illetve 67 százaléka szerint negatívak a gyermekáldás hatásai. A megkérdezettek ezen csoportjaiban a legalacsonyabb a megítélésben javulást vélelmezők aránya – mindkét csoportban 4 százalék. Az érettségivel vagy diplomával rendelkezők 12 és 10 százaléka vélte úgy, hogy az anyaság javít a nők munkaerő-piaci megítélésén. Előítéletek a sikeres nőkkel szemben A sikeres, dolgozó nők megítélése még mindig előítéleteket tükröz. Az emberek nagy része úgy véli, a nők külseje sokat számít karrierjük alakulásában. A válaszadók 63 százaléka szerint nagy, vagy kizárólagos szerepe van e tényezőnek a nők előmenetelében. 14 százalék vélekedik úgy, hogy a kinézet kis vagy semekkora szerepet sem játszik a karrierút folyamán. A sikeres nőkkel kapcsolatban élő prekoncepciókra világít rá a kutatás egy másik kérdésének eredménye is. Azt vizsgálták, hogy a válaszadókat men�nyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat. Bár a megkérdezettek több mint háromnegyedét egyáltalán nem zavarná ez a helyzet, és csak 23 százalék számára volna kellemetlen, a nemek hozzáállása között óriási különbség mutatkozik. Míg a nők kilenctizede számára nem okozna problémát egy azonos nemű vezető, addig tízből négy férfit zavarna egy ilyen helyzet. A településtípus is jelentős szerepet játszik a női főnökről alkotott vélekedésekben. A település méretével párhuzamosan növekszik azok aránya, akiket zavarna, ha nőtől kapna utasításokat. Az iskolázottság szerinti megoszlás azt mutatja, hogy leginkább a szakmunkás végzettségűeknek, legkevésbé a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezőknek volna ellenére a szituáció.

NőKépek 1.

NŐKépek 1. | 9

Fejér Gábor NŐKépei

FEJÉR GÁBOR fotóriporter (1954)

A

fotóriporteri pályáját elindító nagyszabású vállalkozása, az éjszakai műszakban dolgozó textilgyári munkásnők és az éjjeli mulatók táncmunkásnői közötti párhuzamokat bemutató képesszéje után ismét a női sorsok foglalkoztatják. Évek óta dolgozik még kiadás előtt álló „Nő-albumán”, mely különböző kultúrákban élő nőket mutat meg. Számára ismeretlen és ismerős nőkben, fiatalokban és idősekben, hétköznapi és különleges foglalkozást űzőkben keresi az azonosságokat és a különbözőségeket, a jellegzetességeket és a furcsaságokat, ahol csak megfordul a világban. A Nőkönyv a Magyarországon készült jellemző alkotásaiból mutat be ötvenet. Egyetlen kép gyakran többet mond el, mint ezer szó. Fejér Gábor fotóinak ez a szűk, ám exkluzív válogatása átfogó képet nyújt a magyarországi nőkről: ilyenek voltak a 21. század első éveiben. www.fejergabor.hu

10 | Nőkönyv

NŐKépek 1. | 11

12 | Nőkönyv

NŐKépek 1. | 13

14 | Nőkönyv

NŐKépek 1. | 15

16

2. fejezet

Tények és tendenciák 2009 Tanulmányrészletek a „Szerepváltozások 2009” című kötetből

„A nőt a történelem függelékként kezeli” Virginia Wolf

17

TÁRKI

A

TÁRKI 25 esztendeje van jelen a hazai és nemzetközi empirikus társadalomkutatásban. Kiemelt kutatási területei közé tartozik a társadalmi rétegződés és mobilitás, a munkaerőpiac, a jövedelmi eloszlás, a fogyasztás és életstílus, valamint a társadalmi attitűdök vizsgálata. Az utóbbi években egyre több európai összehasonlító kutatást végez az Európai Unió szervezetei és más megrendelők megbízásából. Eredményeit a Társadalmi riport és a Tárki Európai Társadalmi Jelentés mellett a www.tarki.hu oldalon illetve célzott publikációkban teszi közzé. 2007 óta a Tárki Társadalomkutatási Intézet Zrt. mellett a cégcsoporthoz tartozik a Kopint-Tárki Gazdaságkutató Zrt. és a TárkiTudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Intézet Zrt. is. A TÁRKI csoport kutatási tematikájában és napi működésében is nagy hangsúlyt helyez a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására. A Tárki Zrt. 1997, 1999, 2001, 2005 és 2009 években jelentette meg a Szerepváltozások c. kötetsorozatot, amely a nők és a férfiak esélyegyenlőségével, munkaerőpiaci helyzetével, családon belüli munkamegosztásával, a nők egészségi állapotával, jövedelmi helyzetével kapcsolatos változásokat követi nyomon, ahol lehet, európai összehasonlításban. Ezek mellett a Tárki hozta létre és tartja karban a társadalmi nemekkel (gender) kapcsolatos magyarországi kutatások kutatói regiszterét. A publikációk jelentős része elektronikusan is letölthető a Tárki honlapjáról: http://www.tarki.hu/hu/services/da/gender/

18 | Nőkönyv

www.tarki.hu

A nemek közötti esélyegyenlőség elkötelezett kutatója

Kopp Mária, Skrabski Árpád

Az idő előtti halálozás nemi különbségei Nemzetközi jellemzők Mivel végül valamennyien meghalunk, az igazán lényeges kérdés, hogy mi magyarázza, hogy egyes országokban, így különösképpen Magyarországon a férfiak jelentősen korábban halnak meg, mint ami az ország gazdasági fejlettsége alapján várható volna. Bár ez az úgynevezett közép-kelet-európai egészség paradoxon az 1990-es években volt nálunk a legdrámaibb, azonban még ma is jelentősen lemaradtunk ebben a tekintetben, nem csupán Európa nyugati feléhez viszonyítva, hanem néhány szomszédunkkal összehasonlítva is. Az adatokból nyilvánvaló, hogy elsősorban a férfiak életkilátásai tekintetében vannak igen jelentős különbségek, a szomszédainkhoz képest is lemaradtunk, mint a Cseh Köztársasághoz képest is, nem is szólva az osztrák vagy a svéd arányoktól. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a magyar férfiak nem sérülékenyebbek alapvetően a szomszédainknál, az 1960-as években jobbak voltak a mutatóink az osztrákoknál. A 2006-os adatok szerint még mindig több férfi hal meg nálunk az 50-64 éves korosztályból évente, mint 1930-ban, miközben az 1960-as években jelentős javulás volt kimutatható.

Mi magyarázhatja a magyar férfiak idő előtti egészségromlását és halálozási arányait? Áttekintés Az átalakuló közép-kelet-európai országok és ezen belül is Magyarország megbetegedési és halálozási válsága különleges, a társadalomban lejátszódó kísérlet arra, hogy megértsük, hogyan függnek össze egymással a társadalmi változások és az egészségi állapot, és milyen mechanizmusok magyarázhatják ezt az összefüggést. (Wilkinson, 1996, Marmot, 1996) A magyar férfiak korai halálozása igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent, inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugateurópai életkilátásokról. 70 év felett a magyar mutatók már közelítik a ros�szabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek. Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széleskörű közösségi alapú programokat

Magyarország

Csehország

Ausztria

Svédország

Oroszország

Ukrajna

Nők

84%

89%

92%

92%

76%

80%

Férfiak

64%

75%

82%

87%

42%

50%

A UNDP Human Development Report (2008) adatai szerint annak valószínűsége, hogy egy nő illetve férfi túléli a 65. életévét

2. Tények és tendenciák 2009 | 19

jelentene. Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban. Felmerül a kérdés: miért éppen a középkorú férfiak a legsebezhetőbbek a rohamos gazdasági változások jelenlegi időszakában? Mi magyarázhatja az azonos társadalmi és gazdasági körülmények között élő férfiak és nők halálozási arányszámainak eltérését? Ez a különbség nem magyarázható az egészségügyi ellátás hiányosságaival, hiszen ugyanebben az időszakban jelentősen csökkent a csecsemők és az idősek halálozási aránya, a nők egészségi állapota pedig javult. Szintén nem valószínű, hogy genetikai tényezők magyarázhatják ezeket a gyors változásokat. A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálatból 1.130 férfi és 1.529 nő adatait elemeztük, akik 2002-ben 40-69 életév közötti korúak voltak. 2006-ig 99 férfi (8,8%) és 53 nő (3,6%) hunyt el a 40-69 éves korosztályból. Ezek a halálozási arányok megfelelnek az adott időszakban az országos halálozási arányoknak. A társadalmi-gazdasági tényezők meghatározó szerepe Az 1986-1990-es évek átlagában 8,9 év volt a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama között, ez a különbség 2004-re 16.5 évre nőtt. A nők esetében a korábbi 4 évnyi hátrány 10,2 évre nőtt a legalacsonyabb végzettségűek hátrányára. Hasonlóan drámai a különbség abban, hogy a 30 évesek hány százaléka éli meg a 65. évét. Ennek valószínűsége a legalacsonyabb végzettségű férfiak esetében csupán 43% !, a nőknél 70 %, míg a legmagasabb végzettségű férfiak 85%-a a nők 91 %-a megéli a 65. életévet. (Hablicsek, Kovács,2007) Klinger András (2007) számos korábbi tanulmányában elemezte részletesen, hogy az alacsony iskolai végzettség az idő előtti egészségromlás és halálozás, de a leszakadás valamennyi jellemzőjének legfontosabb meghatározója. Az Európai Szociális Felmérés első és második hullámának eredményei 20 | Nőkönyv

szerint 23 európai ország adatait összehasonlítva az iskolázottság az egészségi állapot egyenlőtlenségeinek legfontosabb háttértényezője, bár az alacsony iskolázottság országok és nemek szerint különböző mértékű összefüggésben áll az egészségromlással. A társadalmi-gazdasági tényezők szerepe a korai halálozás előrejelzésében a Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat eredményei szerint Valamennyi tényező esetében megvizsgáltuk külön a férfiakra és külön a nőkre vonatkozóan, hogy mely tényezők különböznek szignifikánsan a követéses vizsgálat során életben maradottak és a meghaltak között. Logisztikus regressziós elemzés segítségével esélyhányadosokat (odds ratio, OR) számoltunk minden változóra vonatkozóan, ez a módszer alkalmas arra, hogy megmutassa, az adott változó hányszoros valószínűséggel jelzi előre a korai halálozást a férfiak illetve a nők esetében. Minden változó esetében először a korrekció nélküli esélyhányadost adtuk meg, majd az adatokat a hagyományos kockázati tényezők szerint korrigáltuk életkor, végzettség, dohányzás, alkohol abúzus és testtömeg-index szerint. A rosszabb társadalmi-gazdasági helyzet szinte minden változója csupán a férfiak esetében járt együtt magasabb korai halálozási arányokkal. Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettség esetében 1,84, a rossznak minősített szociális helyzet 1,92, a szubjektív szegénység 1,79-szeres korai halálozási arányokkal járt együtt a férfiak esetében. A család anyagi helyzetével kapcsolatos társadalmi-gazdasági mutatók, mint az autó és személyi számítógép hiánya a családban a nők és a férfiak esetében egyaránt a halálozás jelentős előrejelző tényezőinek bizonyultak. Az adatok hagyományos kockázati tényezőkkel történő korrekcióját követően ezeknek a család általános anyagi helyzetét, társadalmi beágyazottságát mutató változóknak az előrejelző szerepe még fontosabbá vált. Érdekes módon a férfiak esetében a saját személyi számítógép igen fontos védő tényező, valószinűleg nem csak státuszszimbólumként, hanem a társadalmi bizonytalanság,

munkahelyi kiszolgáltatottsággal kapcsolatos védő tényezőként jelenik meg. (Marmot, 2004) A munkával kapcsolatos változók és a korai halálozás A vizsgált mintában a férfiak 26,8%a, a nőknek pedig 36,3%-a volt nyugdíjas. Mivel ma a hivatalosan nyugdíjas státuszban lévők közül is sokan dolgoznak, 2002-ben a megkérdezettek 74,4%-a válaszolt a munkával kapcsolatos kérdésekre. Természetesen a munkával kapcsolatos kérdések elemzése erre a csoportra korlátozódott. Az alacsony munkahelyi kontroll érzése, a segéd és betanított munkás státusz, az alacsony személyes és családi jövedelem a férfiak között szignifikánsan magasabb halálozási arányokkal járt együtt, a nők esetében nem. A nők esetében a munkával kapcsolatos változók közül egyedül a munkatársaktól kapott alacsony társas támogatás járt együtt magasabb halálozási arányokkal. A férfiak között a biztos munkahely hiánya a korai halálozás legjelentősebb kockázati tényezője volt, 3,33-szor magasabb halálozási arányokkal járt együtt, a hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után továbbra is háromszoros kockázatot jelentett. Szintén a férfiak között az életcélok, az élet értelmébe vetett hit hiánya kontrollálás után 3,14-szeres idő előtti halálozási kockázattal járt együtt. Társas támogatás és idő előtti halálozás Ebben a tekintetben is igen jelentős nemi különbségeket találtunk. Azok a férfiak, akik feleségükkel éltek 2002ben, 2,2-szer kisebb valószinűséggel haltak meg 2006-ig, akik nagyon számíthattak házastársuk segítségére, 2,74-szer kisebb valószinűséggel. A hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után e tényezők előrejelző ereje megnőtt, aki nem élt feleséggel 2002-ben, 3.80-szoros valószinűséggel halt meg, a házastársi támogatás hiányában az esélyhányados 5.45- szörösre emelkedett. Érdekes módon, az élettársi viszony/együttélés, valamint az élettárstól kapott társas támogatás nem voltak jelentős előrejelző tényezők sem a férfiak, sem a nők között. Ebben a csoportban azonban kis számok szerepeltek, mivel Magyarországon ebben a

korcsoportban viszonylag alacsony volt az élettársi kapcsolatok aránya. Érdekes módon a gyermektől kapott alacsony támogatás a férfiak idő előtti halálozásának volt igen fontos előrejelzője akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők szerint korrigáltuk, négyszeres idő előtti halálozással járt együtt, ha egy férfinek nem volt gyermeke, vagy rossz volt vele a kapcsolata. A nők között a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség (3,90-es esélyhányados) bizonyult a korai halálozás jelentős előrejelzőjének. A hagyományos tényezők szerinti korrekció után a rossz személyes kapcsolatok fontossága nőtt, a relatív halálozási kockázat 6,81-ra emelkedett. A nők között ez volt a korai halálozás legjelentősebb előrejelzője. A 2002-ben kikérdezett, életben maradt nők 38%-a nem volt elégedett személyes kapcsolataival, az elhalálozottak között pedig ez az arány 57% volt. A nők esetében tehát a tágabb társas kapcsolatok hiánya a legfontosabb egészségi kockázati tényező. Ez azonban védettséget is jelent, mivel az egyik kapcsolat elégtelenségét más kapcsolatok pótolni képesek a nők esetében, míg a férfiak számára a házastársi kapcsolat különösen fontos. (Balog, 2008) A gyerek(ek)től kapott alacsony társas támogatás jelentős kockázati tényező volt mindkét nem esetében, a középkorú

„A nők között a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség (3,90-es esélyhányados) bizonyult a korai halálozás jelentős előrejelzőjének” népesség számára tehát a korábbi gyermekvállalás már komoly védőfaktor a jobb életkilátások tekintetében. A barátoktól kapott társas támogatás hiánya csak a férfiak esetében volt jelentős veszélyeztető tényező. Szubjektív egészségi állapot és kezelt betegségek A szubjektív önértékelés szerinti rossz vagy nagyon rossz egészségi állapot igen gyakori a középkorú népesség körében: az életben maradt férfiak 2. Tények és tendenciák 2009 | 21

21,8%-a, a nők 22,5%-a, az elhalálozott férfiaknak viszont 42,4%, az elhunyt nőknek pedig 35,8% minősítette rossznak vagy nagyon rossznak egészségi állapotát 2002-ben. A vizsgált személyek saját értékelése szerinti munkaképtelensége – az enyhétől a súlyosig terjedő skálán – meglepően magas értéket mutatott mind a férfiak (57,7%), mind a nők (58,6%) esetén, és 87,6% volt az elhalálozott férfiak, 73,6% pedig az elhunyt nők esetében. Az egészségi állapot önbecslése mindkét nemnél fontos előrejelzője volt a korai halálozásnak: a saját értékelés szerinti rossz egészségi állapot esélyhányadosa 2,98 volt a férfiak és 1,98 a nők esetében. Az adatok hagyományos kockázati tényezők szerinti korrigálása után, az egészségi állapot önbecslésének előrejelző ereje még erősebbé vált, a férfiak között 4,45, a nőknél pedig 3,08. A munkaképtelenség esélyhányadosa 5,84 volt a férfiak és 2,02 a nők esetében, kontrollálás után 4,24-szeres halálozást

„A jókedv és a kompetencia érzése mindkét nem esetében jelentős védő tényező volt, mintegy kétszeresére emelte a túlélés valószínűségét” jelzett előre a férfiak esetében. Felmerül a kérdés: milyen tényezők magyarázzák ezt a korai egészségromlást? Más tanulmányokkal összhangban, az egészségi állapot önértékelése a férfiak esetében még jobban jelzi előre a halálozás kockázatát, mint a nők esetében. Több követéses vizsgálat eredményei szerint az egészségi állapot önbecslése minden ismert vizsgálati módszernél jobban jelzi előre a halálozás kockázatát. Ennek hátterében a „közérzet” nehezen meghatározható jelensége áll, ami a férfiak esetében pontosabb előrejelzője a szervezet működési zavarának, mint a nők esetében. (Idler, Benyamini, 1997, Benyamini és mtsai, 2000) Megdöbbentő ugyanakkor, hogy ugyanezek a férfiak, akik egészségi állapotukat már rossznak minősítették 2002-ben, milyen alacsony arányban fordultak orvoshoz. 2002-ben sem a magas 22 | Nőkönyv

vérnyomás, sem a szív- és érrendszeri, sem az agyérbetegségek, sem más megbetegedések miatti kezelés nem jelezte előre a korai halálozást a férfiak esetében. A 2002 óta elhunyt nők 13,7%-át kezelték daganatos betegség miatt (OR=3,19), ez a halálok volt a középkorú nők esetében a leggyakoribb. Ma a rák miatti halálozás, különösen az idő előtti onkológiai halálozás a világon a leggyakoribb Magyarországon. A férfiak esetében csak az ismeretlen eredetű szív- és érrendszeri problémák jelezték előre a korai halálozást. A négy éves időszak alatt elhunyt férfiak esetében az orvosi kezelés igen alacsony aránya azt jelzi, hogy a magyar férfiak nem fordulnak orvoshoz a krónikus megbetegedések korai szakaszában. Ez különösen a depresszió esetében szembeszökő, mivel a Beck depresszió skála szerint az elhunyt férfiak 24%-a volt súlyosan depres�sziósnak tekinthető 2002-ben, és csak 5,2%-ukat kezelték. A korai halálozás pszichológiai előrejelzői A depresszió, különösen a súlyos depresszió a korai halálozás kockázatát ötszörösére növelte, de csak a férfiaknál. 2002-ben a súlyos depresszió előfordulási aránya 24% volt a mintában szereplő elhunyt, és 5,8% az életben maradt férfiaknál. A WHO életminőség skálája csak a férfiak esetében bizonyult jelentős védő tényezőnek Az élet értelmének a hiánya szintén csak a férfiak között volt jelentős kockázati tényező. A hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után a súlyos depresszió, a rossz életminőség, valamint az élet értelmének a hiánya jelentős kockázati tényezők maradtak a férfiak esetében. A jókedv és a kompetencia érzése mindkét nem esetében jelentős védő tényező volt, mintegy kétszeresére emelte a túlélés valószínűségét. A negatív érzelmi beállítottság viszont a nők esetében bizonyult fontosabb halálozást előrejelző tényezőnek, és a hagyományos tényezők szerinti korrekció után is jelentős maradt, csakúgy, mint a boldogtalanság. Ez az eredmény arra mutat, hogy a környezeti hatások következtében kialakuló, a krónikus stressz lelkiállapotát jelző depres�sziós tünetegyüttes, más nemzetközi

követéses vizsgálatok eredményeivel összhangban, a férfiak számára jelent nagyobb kockázatot, míg a negatív beállítottság, mint személyiségjellemző a nőknél fontosabb veszélyeztető tényező. Magatartás, életmód és halálozás A hagyományos kockázati tényezők közül a dohányzás (OR: 1,55) és különösen a rendszeres sport-tevékenység hiánya (OR: 2,99) a férfiak esetében jelentősen előre jelezte a korai halálozást. A nők esetében a sportolás

hiánya (OR: 4,57) volt jelentős halálozást előrejelző tényező. Az életük során dohányzók aránya 2002-ben, a 40-69 éves korcsoportban 68,5% volt a férfiak és 36,1% a nők között, a dohányzók aránya 37,2% volt a férfiak és 23,1% a nők között. A dohányzás viszonylag kevésbé erős hatásának magyarázata az lehet, hogy a magukat betegebbnek érző férfiak és nők közül többen abbahagyták a dohányzást, így a 2002-es felmérés idején már nem voltak dohányosok.

Irodalom Ádány R (2007) A magyar népesség egészségi állapota, MOTESZ előadás, Egészségügyi Minisztérium Balog P (2008) A házastársi /élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk:Kopp M) Semmelweis Kiadó, Budapest Benyamini Y, Leventhal EA, Lewenthal H. Gender differences in processing information for making self-assessments of health, Psychosomatic Medicine, 2000, 62, 354-364. Cheng, S-T. (2004). Age and Subjective Well-Being Revisited: A Discrepancy Perspective. Psychology and Aging. Vol. 19(3): 409–415. Demográfiai Évkönyv, KSH, Budapest, 2006. Erikson E (1968) Identity, Youth and Crisis, Norton Hablicsek L, Kovács K (2007) Az életkilátások differenciálódása iskolázottság szerint, KSH, Budapest Human Development Report, 2008, UNDP Idler EL, Benyamini Y.(1997) Self-Rated Health and Mortality: A Review of Twenty Seven Community Studies, J Health and Soc Beh 38: 21-37. Klinger A (2007) A halandóság társadalmi különbségei Magyarországon a XXI. Század elején, Demográfia, 50, 252334. Kopp M, Skrabski Á, Rózsa S (2008) Az esélyerősítés és életminőség mérésére alkalmazott kérdőíves vizsgálati módszerek, a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat kérdőívei, In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk:Kopp M) Semmelweis Kiadó, Budapest Kopp M, Skrabski Á (2008) A meghosszabbodott életévek forradalma, In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk:Kopp M) Semmelweis Kiadó, Budapest Kopp M, Skrabski Á (2003) A gyermekvállalás pszichológiai és szociális háttértényezői a magyar népesség körében, Demográfia, 46,4, 383-395. Kopp MS, Réthelyi J (2004): Where psychology meets physiology: chronic stress and premature mortality - the Central-Eastern-European health paradox. Brain Research Bulletin, 62, 351-367.

Kopp, M, Skrabski Á (2008) Kik boldogok a mai magyar társadalomban? In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk:Kopp M) Semmelweis Kiadó, Budapest Marmot M (2004) Status syndrome, Times Books, London Marmot, M.; Wilkinson, R. Social Determinants of Health. Oxford Univ. Press; 1999. Marmot, M.G. The Social Pattern of Health and disease. In: Blane, D., Brunner, E., Wilkinson, R., eds. Health and Social Organization Rutledge; 1996: 42-70. Purebl Gy, Balog P (2008) A depressziós tünetegyüttes jelentősége az esélyteremtés szempontjából In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk:Kopp M) Semmelweis Kiadó, Budapest Rózsa, S., Réthelyi, J., Stauder, A., Susánszky, É., Mészáros, E., Skrabski, Á., & Kopp, M. A Magyar népesség egészségi állapota a Hungarostudy 2002 felmérés szerint: módszerek és a reprezentatív minta jellemzői, Psychiatria Hungarica 2003; 18, 83-94. Skrabski Á(2008) A társadalmi tőke változásai Magyarországon az átalakulás időszakában In: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Szerk:Kopp M) Semmelweis Kiadó, Budapest Skrabski Á, Kopp MS, Rózsa S, Réthelyi J, Rahe RH (2005): Life meaning: an important correlate of health in the Hungarian population. International Journal of Behavioral Medicine, 12,2, 78-85. Spéder Zs, Paksi B, Elekes Zs. Anomie and stratification at the beginning of the nineties. In: Kolosi T, Tóth IGy, Vukovich Gy, eds. Social Report 1998. Budapest, Social Research informatics Center; 1999:483-505 Statisztikai Évkönyv, 2006, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest


Gábos András, Szivós Péter

A női szegénység Magyarországon A férfiak és nők szegénységi kockázata Magyarországon Magyarországon, a világszerte tapasztalható mintának megfelelően, a nők keresete alacsonyabb, mint a férfiaké, ám a megfigyelt különbség időben csökkenő trendet mutat. 1986 és 1992 között a havi nettó nominálkeresettel mért nő/férfi arány 75%-ról 85%-ra emelkedett (Galasi, 2000), majd egy hosszabb, kisebb-nagyobb ingadozásokkal tarkított stagnálást követően 2005-re már 90% fölé nőtt (KSH, 2007). Galasi (2000) vizsgálta azt is, hogy milyen tényezők járulnak hozzá ehhez a különbséghez, és azt is, hogy milyen okok vezettek a rés 1986 és 1992 között megfigyelt szűküléséhez. Eredményei szerint a csökkenés mögött részben az áll, hogy a nők egyre iskolázottabbak lettek, nemcsak abszolút értelemben, hanem a férfiakhoz viszonyítva is. Számottevő szerepet játszott a trendben az is, hogy jelentősen növekedett a nők bérhozama is ebben az időszakban,

vagyis a női munkavállalókra jellemző tulajdonságok felértékelődtek a munkaerőpiacon, mérsékelve a nemek közötti különbségeket. Ezen belül, mindvégig magasabb volt és kedvezőbben alakult a fiatal, gyermekvállalás előtt álló nők bérhozama. A rés szűküléséhez ugyancsak hozzájárulhatott a verseny erősödése a gazdaság szektoraiban az 1986-ot követő időszakban. A verseny erősödésének antidiszkriminációs hatása is csökkenthette a férfiak és nők kereseti különbségeit (Lovász, 2008). Áttérve a háztartásjövedelmen alapuló szegénység-elemzésekre, az elmúlt időszak empirikus kutatásainak eredményei szerint Magyarországon a nőket nem fenyegeti nagyobb mértékben a szegénység, mint a férfiakat. Az Eurostat adatai szerint 2007-ben a férfiak és a nők körében a szegénység kiterjedtsége egyaránt 12%-os volt. Ugyanezen adatforrás alapján 2000-ig visszamenőleg szintén nem tapasztalhatunk statisztikailag szignifikáns különbséget nemek szerint.

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

Nők

12

12

10

12

n.a.

13

16

12

Férfiak

11

11

9

12

n.a.

14

16

12

Összesen

11

11

10

12

n.a.

13

16

12

A szegénység kiterjedtsége nemek szerint Magyarországon, 2000–2007 (%) Forrás: Eurostat http://epp.eurostat.ec.europa.eu/extraction/evalight/EVAlight.jsp?A=1&language=en&root=/ theme3/ilc/ilc_li02 (Letöltés dátuma: 2008. nov. 25.) Megjegyzés: az OECD2-skálával számolt ekvivalens mediánjövedelem 60%-ához tartozó szegénységi küszöb mellett. A jóléti elemzésekben a fogyasztási egységskála alkalmazásával figyelembe lehet venni a háztartás méretéből adódó méretgazdaságosságot. Az OECD2-skála az első felnőtthöz 1-es, a további felnőttekhez 0,5-es, a gyermekekhez pedig 0,3-es súlyt rendel.

24 | Nőkönyv

Hasonlóképpen, a TÁRKI idevágó vizsgálatai szerint sem meghatározó a férfi-nő különbség a szegénységi ráták összehasonlításában, és az elmúlt másfél évtized egyetlen időszakában

sem volt az. Sőt, a kilencvenes évek közepén a Magyar Háztartás Panelből az egy főre jutó jövedelem alapján becsült ráták a nők körében valamelyest alacsonyabbnak mutatkoztak.

Egy főre jutó jövedelem

OECD1skála

OECD2skála

A szegénységi ráta értéke az adott ekvivalen-cia-skála mellett (%)

16,7

12,8

12,6

Háztartásfő neme (ref.: férfi)

0,7

0,8

1,1

18–39 éves

0,9

0,7

0,6

40–59 éves

1,7

1,6

1,7

Háztartásfő életkora (ref.: 60+)

Háztartásfő iskolai végzettsége (ref.: diplomás) Alapfokú

16,2***

11,6***

7,9***

Szakmunkásképző

9,5***

8,5***

6,2***

Érettségi

4,2***

2,9*

2,2

Háztartásfő gazdasági aktivitása (ref. foglalkoztatott) Munkanélküli

4,1***

3,1***

3,7***

Nyugdíjas

2,1**

1,9**

2,1**

Egyéb inaktív

3,9***

5,3***

6,0***

Háztartás típusa (ref.: pár, mindkét tag < 65 éves) Egyszemélyes, < 30 éves

–

–

4,3

Egyszemélyes, 30–64 éves

3,2***

3,9***

3,8***

Egyszemélyes, 65+ éves

0,3**

0,9

1,4

Pár, legalább egy tag 65+ éves

0,3**

0,3*

0,5

1,4

1,2

0,9

Egyedülálló szülő

22,1***

5,7***

3.6**

Pár 1 gyermekkel

4,6***

3,9***

3,1***

Pár 2 gyermekkel

8,2

4,6***

3,4***

Pár 3+ gyermekkel

38,5***

11,8***

4,4***

Más háztartás gyermekkel

6,7***

2,8***

1,5

Község

1,8*

1,5

2,0*

Város

1,3

1,1

1,5

Háztartásfő etnikuma (ref.: nem roma)

2,7**

3,1***

2,9***

Log pseudo-likelihood

–1606

–1508

–1542

Wald khi-négyzet statisztika

225,8

157,7

157,5

Pseudo R2

0,30

0,22

0,19

Súlyozatlan esetek száma

5051

5051

5060

Más háztartás gyermek nélkül

Lakóhely (ref.: Budapest)

A szegénység fő meghatározói különböző ekvivalenciaskálák használata mellett, 2007 (logisztikus regressziós modell esélyhányadosai) Forrás: A táblázat Gábos–Szivós (2008) M2.6. táblázatának újraközlése. Saját számítások a TÁRKI Háztartás Monitor 2007 felvétel adatai alapján. Megjegyzés: A függő változó értékei: 0 – az adott küszöb mellett nem szegény, 1 – az adott küszöb mellett szegény. A táblázatban a változók után a referenciakategóriákat tüntettük fel. Az esélyhányadosok ebben az esetben ehhez a kategóriához képest értelmezendők. Az esély-hányadosok közül azokat tekintettük szignifikánsnak, melyek esetében a regressziós együttható ***:0,01-es, **: 0,05-ös vagy *: 0,1-es szignifikancia-szinten különbözik nullától. Az egy főre jutó és az OECD1skálával számolt ekvivalens jövedelem alkalmazásakor a modell nem vette figyelembe az első háztartáskategóriát, tehát a 30 év alatti egyedül élőket. Ennek oka, hogy a mintában mindössze kilenc esetben fordulnak elő, és közülük senki sem szegény. Az általunk használt STATA statisztikai programcsomag minden ilyen esetben kihagyja a becslési modellből az adott változót.


Minél magasabban húzzuk meg azonban a szegénységi küszöböt, annál nagyobb valószínűséggel kerülnek a nők a szegények közé. Így például, míg a mediánjövedelem felében megállapított küszöb esetében 2007-ben a férfiak 6%-a, a nők 7%-a volt szegény, addig az alsó jövedelmi ötödöt vizsgálva ugyanezek az arányok 19, illetve 24%-on alakultak. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy mekkora szerepe van a szegénység előfordulásában a háztartásfő nemének.1 Összességében, a női háztartásfő jelenléte az átlagosnál nagyobb szegénységi kockázatot jelent a vele élők számára, hiszen a 13%-os, teljes népességre becsült szegénységi rátával szemben körükben a szegénység előfordulásának valószínűsége valamivel 15% felett van. A női háztartásfő azonban nem jelent magasabb szegénységi kockázatot, amennyiben a nem szerepét más, főként háztartásszintű kontrollváltozók (háztartásfő kora, iskolázottsága, etnikuma, a háztartás típusa, lakóhely) bevonásával vizsgáljuk (Gábos–Szivós, 2004; 2006; 2008). A Tárki Háztartás Monitor vizsgálat legutóbbi hullámainak adatain futtatott logisztikus regressziók becsült együtthatói – az egy fogyasztási egységre jutó háztartásjövedelem definíciója és a szegénységi küszöb – szerint eltérő modellek döntő többségében nem bizonyultak szignifikánsnak. Azt is megfigyelhetjük, hogy

„Minél magasabban húzzuk meg a szegénységi küszöböt, annál nagyobb valószínűséggel kerülnek a nők a szegények közé”

az alacsonyabb küszöbök mellett, a férfiakat tekintve referenciakategóriának, nem szignifikáns hatás előjele negatív, míg magasabb küszöbök esetében pozitív. A 2005-ös Háztartás Monitor adatok elemzésekor az OECD2-skálával2 számított mediánjövedelem 70%-ában megállapított küszöb esetében a becsült 26 | Nőkönyv

együttható szignifikáns és pozitív volt. A TÁRKI legfrissebb, 2007-es Háztartás Monitor adatfelvételének eredményei szerint 2007-ben a nők körében súlyosabb a szegénység, mint a férfiak között. A szegénységi résarány3 3 százalékponttal magasabb a nők körében, ha az egyén (férfiak 16%, nők 19%) és 2 százalékponttal (férfiak 18%, illetve nők: 20%), ha a háztartásfő nemét vizsgáljuk. A szegénységi résarány értékének nemek szerinti megoszlása azonban a rátánál érzékenyebb a minta-összetételre, többek között ez is magyarázhatja, hogy a 2005-ös adatok szerint a férfi háztartásfővel élő szegények rosszabb helyzetben voltak, mint a női háztartásfővel élők (19%, illetve 17%). A szegénység jövedelmi dimenziója mellett más szempontokat is figyelembe vehetünk, amennyiben a társadalmi kirekesztés tágabb fogalmi keretei között vizsgálódunk. A többdimenziós szegénység keretében elsősorban az anyagi depriváció több elemét (fogyasztás, lakás stb.) és a szubjektív szegénység-érzetet vizsgálják (Gábos– Szivós, 2004; Havasi, 2006). A Havasi (2006) által számított deprivációs index nem mutat különbséget aszerint, hogy a háztartásfő férfi vagy nő. Becslései szerint ugyanakkor a jövedelmi szegénységgel párosuló halmozott szegénység magyarázó modelljében (logisztikus regresszió) a női háztartásfőhöz szignifikáns, másfélszeres esélyhányados tartozik. Egyik korábbi elemzésünk (Gábos–Szivós, 2004) azt mutatja, hogy – akárcsak a jövedelmi szegénység esetében – az anyagi depriváció kockázatát nem növeli, ha valaki olyan háztartásban él, ahol a háztartásfő nő. Becsléseink szerint 2003-ban a depriváltak aránya a teljes népességben 11% volt, és nem tapasztaltunk statisztikailag is szignifikáns eltérést a férfi (11%), illetve a női (10%) háztartásfővel élők körében. Ezzel szemben a szubjektív szegénységérzet számottevően erősebb a női háztartásfők körében: míg a teljes népességben 21%, a férfi háztartásfő esetében 20% volt a szubjektív szegények aránya, addig a női háztartásfővel élők körében 28% volt azok hányada, ahol a női háztartásfő úgy érezte, hogy hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak, vagy kifejezetten nélkülözések között élnek.

Háztartástípusok

Összesen

Férfi

Nő

ráta (%)

N

ráta (%)

N

ráta (%)

N

Egyszemélyes 30 év alatt

11,5

52

30,0

20

0,0

32

Egyszemélyes 30–64 éves

23,0

261

34,4

96

15,9

164

Egyszemélyes 65+ éves

13,5

267

3,7

54

16,0

213

Pár gyermek nélkül, legalább egy tag 65 éves vagy idosebb

5,0

361

4,9

327

5,9

34

Pár gyermek nélkül, mindkettő 65 év alatti

8,4

479

8,6

454

4,0

25

Más háztartás gyermek nélkül

7,9

1336

6,5

1085

13,5

252

Egyedülálló szülő gyermekkel

28,1

139

42,9

21

25,4

118

Pár 1 gyermekkel

12,0

425

11,5

416

40,0

10

Pár 2 gyermekkel

14,6

526

15,1

511

0,0

15

Pár 3+ gyermekkel

24,0

346

22,6

340

100,0

6

Más háztartás gyermekkel

14,5

861

15,0

702

12,6

159

Összesen

12,7

5053

12,0

4026

15,3

1028

Szegénységi ráták háztartástípus és a háztartásfő neme szerint, 2007 (%, N) Forrás: Saját számítások a TÁRKI Háztartás Monitor 2007 adatfelvétel alapján. Megjegyzés: A táblázatban személyekre vonatkozó adatok szerepelnek. Veszélyeztetett csoportok Megállapíthattuk tehát, hogy a szegénység kockázatát nagyon kevéssé befolyásolja az, hogy valaki férfi-e vagy nő, illetve, hogy férfi vagy női háztartásfővel él együtt. Más jellemzőkkel kombinálódva azonban már találunk olyan társadalmi-demográfiai csoportokat, melyek az átlagosnál lényegesen magasabb szegénységi kockázatúak. Az előzőekben már szóltunk arról, hogy, amennyiben más jellemzőket nem veszünk figyelembe, a női háztartásfővel együtt élők szegénységi kockázata valamivel magasabb, mint azoké, akiknek háztartásában a háztartásfő férfi. Az oszlopok szerinti bontás azt is megmutatja, hogy melyek azok a háztartástípusok, melyek ehhez a magasabb kockázathoz hozzájárulnak. Általában elmondhatjuk, hogy az így azonosított demográfiai csoportok közül Magyarországon 2007-ben is a gyermeküket egyedül nevelők körében volt a legmagasabb a szegénység kiterjedtsége:

a laekeni módszertan használata mellett 100-ból 28 ilyen háztartástag a szegényégi küszöbnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezezett. Hozzájuk hasonló szegénységi kockázatot a három- és többgyermekesek (24%), valamint a 40–59 éves egyedülállók (23%) esetében figyelhettünk meg. A női háztartásfőkkel élők körében azokat veszélyezteti a férfi háztartásfővel élőknél nagyobb mértékben a szegénységbe kerülés, akik egyedül élő idősek (tehát 65 év felettiek) vagy „más háztartás gyermek nélkül” típusú háztartásban élnek. Az alacsony esetszámok több háztartástípus esetében sem teszik lehetővé egyértelmű következtetések levonását. Szembetűnő azonban, hogy a gyermeküket egyedül nevelő anyák kisebb, de legalábbis nem nagyobb szegénységi kockázattal élnek, mint az apák. Ez utóbbiak azonban annyira kevesen vannak, hogy az állítás csak nagyfokú bizonytalansággal fogalmazható meg, bár valamelyest alátámasztja azt, hogy a 2005-ös adatok is 2. Tények és tendenciák 2009 | 27

hasonló képet mutatnak. Ha az alacsony esetszám ellenére, kísérletet teszünk a gyermekeiket egyedül nevelő férfiak és nők összetételének vizsgálatára, megállapíthatjuk, hogy az előbbiek jellemzően vidéken élő, egy vagy inkább két gyermekkel élő, özvegy szakmunkások, míg az utóbbiak körében megtaláljuk ugyanezt az alacsony státusú csoportot, ám náluk is nagyobb súllyal szerepelnek a városi, iskolázott, elvált, egygyermekes nők. Különösen az apák alacsony mintabeli előfordulása miatt, ám ez az eredmény arra mindenképpen ráirányítja a figyelmet, hogy a férfi-nő különbségeknél feltehetően lényegesen nagyobb szerepet játszanak azok a demográfiai események, melyek miatt a gyermekek az egyik

szülővel maradnak, valamint az ezekből fakadó kockázatok kezelésére hivatott intézmények (pl. a tartásdíj kikényszerítése vagy a különböző biztosítások rendszere) hatékonysága. A gyermekes háztartások tagjait külön is vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a női háztartásfővel élők szegénységi rátája minden küszöb mellett magasabb, mint a férfi háztartásfővel együtt élőké, ám a két alacsonyabb küszöb mellett a két változó kapcsolata statisztikailag nem szignifikáns (Gábos–Szivós, 2008).4 A medián 70%-ában számított küszöb mellett azonban a női háztartásfővel rendelkezők körében becsült 30%-os ráta már szignifikánsan magasabb, mint a férfi háztartásfővel élők körében mért 25%.

Jegyzetek A TÁRKI Háztartás Monitor vizsgálataiban a háztartásfő kiválasztása az alábbi lépések szerint történik: legidősebb aktív korú (2007-ben 18–62 éves) férfi, legidősebb aktív korú nő, legidősebb 62 év feletti férfi, és végül legidősebb 62 év feletti nő. 2 Az OECD2-skáláról lásd a 24. oldalon található táblázathoz tartozó megjegyzést. 3 A szegénységi rés-arány azt mutatja meg, hogy a szegénységben élők jövedelme mennyire marad el attól az értéktől, amely mellett már nem tekintenénk őket szegénynek (tehát a szegénységi küszöbtől). A laekeni indikátorok között ez konkrétan a szegények mediánjövedelme és a teljes népességet jellemző mediánjövedelem 60%-ában megállapított küszöb közötti különbségnek a küszöb értékéhez viszonyított arányát jelenti. 4 A két változó együttes eloszlásának tesztje alapján. 1

Irodalom Gábos A.–Szivós P., 2004: A szegénység különböző metszetei. In: Tóth I. Gy.–Szivós P., szerk.: Stabilizálódó társadalomszerkezet. TÁRKI Monitor Jelentések 2003. Budapest: TÁRKI, pp. 69–96. Gábos A.–Szivós P., 2006: Jövedelmi szegénység. In: Tóth I. Gy.–Szivós P., szerk.: Feketén, fehéren. TÁRKI Monitor Jelentések 2005. Budapest: TÁRKI, pp. 45–58. Gábos A.–Szivós P., 2008: Lent és még lejjebb: jövedelmi szegénység. In: Tóth I. Gy.–Szivós P., szerk.: Köz, teher, eloszlás. TÁRKI Monitor Jelentések 2008. Budapest: TÁRKI, pp. 39–60. Galasi P., 2000: Női-férfi kereseti különbségek Magyarországon, 1986–1996. Budapest: Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ.

28 | Nőkönyv

Havasi É., 2006: Megélhetési nehézségek, anyagi depriváció. In: Tóth I. Gy.–Szivós P., szerk.: Feketén, fehéren. TÁRKI Monitor Jelentések, 2005. Budapest: TÁRKI, pp. 59–82. KSH, 2007: Statisztikai Évkönyv. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. Lovász, A., 2008: Competition and the gender wage gap: new evidence from linked employer-employee data in Hungary, 1986–2003. Budapest Working Papers on the Labour Market BWP 2008–4. Budapest: Institute of Economics, HAS– Department of Human Resources, Corvinus University of Budapest. OECD 2008: Growing unequal. Paris: OECD.

Bernát Anikó, Páthy-Dencső Blanka

A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után Bevezetés Gyakran hangoztatott állítás: a roma nők kétszeresen is hátrányban vannak a mindennapi élet számos területén, hiszen mind nőként, mind romaként háttérbe szorulnak. Nőként a gyereknevelés és a családi élet biztosítása megnehezíti az iskolák elvégzését, egy teljes értékű munkahely megszerzését és megtartását, s mindez fokozottan így van a romák körében a gyakran korábbi gyermekvállalás és magasabb gyerekszám miatt. Általában a romák hátrányait számtalan kutatás és elemzés mutatja be (UNDP, 2002; UNDP, 2005; Kemény–Janky–Lengyel, 2004; EC, 2004); hátrányos megkülönböztetésük az élet számos területén gyakori: a munkaerőpiacon vagy az iskolában, lakásbérlés esetén vagy szórakozóhelyeken

esetében gyakran tetten érhető foglalkoztatási nehézségekről és jövedelemhátrányokról. A roma nők hátrányai az iskolában és a munkaerőpiacon a főbb indikátorok szerint A főbb indikátorokat a roma nők szempontjából vizsgálva azt találjuk, hogy a régió egészében mind az iskolai végzettség, mind az aktivitás, mind pedig a jövedelem terén elmaradnak a roma férfiaktól, és a nem roma férfiaktól és nőktől egyaránt. Az iskolai végzettséget a 15 évnél idősebb népességen belül a legfeljebb alapfokú végzettségűek körében vizsgáltuk. Igen magas, összességében 90% körüli minden országban a romák

„Összességében 90% körüli minden országban a romák körében a legfeljebb általános iskolával rendelkezők aránya” egyaránt, a nők fokozott hátrányaira azonban ezek az elemzések ritkábban térnek csak ki. A roma nők többszörös hátrányának kérdésköre egyre inkább a közéleti diskurzus része: gyakran kiemelik tudományos konferenciák és politikai állásfoglalások, számos civilszervezet foglalkozik helyzetük javításával, áttörést azonban még nem sikerült elérniük. Hátrányaik komplexitása számos – egymástól független, illetve egymásra épülő – tényező összességéből adódik: az etnikai és nemi hátrányok mellett a romákat (nemtől függetlenül) jelentős részben érintő iskolai és munkaerő-piaci, valamint területi hátrányokat, a diszkriminációt kell kiemelni, de nem szabad megfeledkezni a munkaerőpiacon a nők

körében a legfeljebb általános iskolával rendelkezők aránya, és ezen belül is a legrosszabb helyzetben a roma nők vannak. A 15 évesnél idősebb cigány nők iskolázottsági mutatóiból a legjobbnak számító rátát Csehországban figyelhetjük meg, de ott is a roma nők kétharmada legfeljebb csak általános iskolát végzett. A többi tizenegy ország többségében a roma nők legalább 90%-ának legfeljebb alapfokú végzettsége van, és ezzel minden országban a körükben a legalacsonyabb szintű az iskolázottság, őket a roma férfiak követik, majd a többségi társadalombeli férfiak következnek. A legjobb helyzetben pedig e tekintetben a nem roma nők vannak, azaz a többségi társadalomban 2. Tények és tendenciák 2009 | 29

Ország

Többségi lakosság a romák szomszédságában

Roma népesség

Nők

Férfiak

Összesen

Nők

Férfiak

Összesen

Albánia

44

35

39

96

95

96

BoszniaHercegovina

33

16

25

93

87

90

Bulgária

32

29

31

95

89

93

Csehország

21

20

20

67

60

64

Horvátország

41

31

36

91

88

90

Koszovó

70

43

57

98

93

95

Macedónia

44

32

38

93

83

88

Magyarország

70

58

65

89

85

87

Montenegró

20

14

17

97

96

96

Románia

49

32

41

93

86

90

Szerbia

24

17

21

87

81

84

Szlovákia

34

24

29

76

64

70

A legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya a romák és a szomszédságukban élő nem romák között – a 15 év feletti népesség körében nemek szerint (%) Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás.

tapasztalható női iskolázottsági előny a romák körében nemhogy eltűnik, de kifejezetten ellentétes irányt vesz. A roma nőket a nem roma nőkkel összehasonlítva tehát kifejezetten jelentős különbségekkel szembesülünk: a cigány nők körében kétszer-ötször magasabb a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya, mint a nem cigány nők között. A legkisebb különbséget, – de még így is jelentős eltérést – Magyarországon találjuk, a legnagyobb különbséget pedig Montenegróban figyelhetjük meg

Roma tanulók

Nem roma tanulók

Eltérés

Nem tanult tovább

8

1

+7

Szakiskola

58

23

+35

Szakközépiskola

26

42

–16

8

34

–26

100

100

0

Gimnázium Összesen

Továbbtanulási arányok a nyolcadik évfolyamot sikerrel elvégzők körében Magyarországon, 2006-ban (%) Forrás: Kertesi–Kézdi (2008: 351)

30 | Nőkönyv

a roma és nem roma nők iskolázottsága terén. Az elmúlt évtizedekben a romák iskolázottsági hátrányai Magyarországon csökkentek ugyan a társadalom egészéhez képest az alapfokú végzettség tekintetében, de az iskolai lemorzsolódás továbbra is jóval jellemzőbb körükben: a nyolcadik osztály után a cigány tanulók 8%-a nem tanul tovább, szemben a nem cigányok 1%-ával. A rendszerváltást megelőző években-évtizedekben a romák az általános iskolai végzettség tekintetében szinte teljesen felzárkóztak a többségi társadalomhoz, és a középfokú oktatás alsóbb szintjein, jellemzően azonban az érettségit nem adó szakmunkásképzésben, is egyre nagyobb arányban fordulnak elő. Ám amíg a cigány tanulók 58%-a tanul tovább szakiskolában, és a nem cigány diákoknak csak 23%-a, addig a romák alig több mint egyharmada tanul tovább érettségit adó középiskolában szemben a nem romák háromnegyedével. A romák hátrányai ma tehát az iskolai pályafutás ezen szakaszában, az érettségi megszerzésében jelentkeznek, hiszen a cigány diákok aránya az érettségit adó középiskolákban továbbra is rendkívül alacsony, aminek egyenes

pedig szinte hihetetlenül alacsony. Míg Bosznia-Hercegovinában például 1%, Koszovóban és Montenegróban 3–3%, Szlovákiában 4%, Magyarországon 5%, Szerbiában pedig 6% a nők aktivitási aránya, addig ugyanezekben az országokban a férfiak körében kétszer–tízszer magasabb az aktívak aránya, ám összességben így is igen alacsony mindössze 10–23% között alakul. Az alábbiakban a nemek közötti jövedelmi különbségeket a személyes jövedelemmel vizsgáljuk, ezen belül pedig azt nézzük meg, hogy a mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemmel rendelkezők körében mennyi a nők és a férfiak aránya. (Ebben az esetben ezt a mutatót, tehát nem szegénységi rátaként, hanem jövedelemkülönbségeket vizsgáló indikátorként alkalmazzuk). Mind a romák szomszédságában élő többségi társadalomban, mind pedig a romák körében a férfiak rendre alacsonyabb arányban kerülnek a mediánjövedelem 60%-a alatti szinten keresők közé, mint a nők (ez alól csak Koszovó jelent kivételt a vizsgált országok közül). E szerint a mutató szerint a nők jövedelemhátránya látványosan tetten érhető. Különösen

következménye az is, hogy a felsőoktatásban is igen-igen alacsony a részvételük. (Kertesi–Kézdi, 2008) A rendkívül alacsony iskolázottsági szint a cigány nők körében az etnikai hátrány mellett a korai gyermekvállalás és a gyermekneveléssel járó feladatok miatt extrémen alacsony aktivitási rátát okoz. A 15 évnél idősebbek körében már eleve nagyon alacsony aktivitási szintet találunk a régió összes országában a romák szomszédságában élő többségi társadalom körében is, az csak Csehországban haladja meg az 50%-ot, míg az e tekintetben „kedvezőbb” mutatókkal rendelkező országokban is 35–47% közötti az aktívak aránya. Egyes országokban a nem roma lakosság körében is rendkívül alacsony a foglalkoztatottsági szint, ezen belül pedig a többségi férfiak körében rendre magasabb, mint a nők esetében. A legalacsonyabb aktivitási rátát a többségi társadalom körében épp Magyarországon találjuk, míg a romák körében is a sereghajtók közé tartozunk. A régió összes országában igen alacsony a roma lakosság aktivitása (6 és 38% közötti), a nők körében


Ország

Roma népesség

Nők

Férfiak

Összesen

Nők

Férfiak

Összesen

Albánia

33

62

47

23

54

38

BoszniaHercegovina

28

43

35

1

10

6

Bulgária

40

46

42

17

27

22

Csehország

54

58

56

18

35

26

Horvátország

41

53

47

10

23

16

Koszovó

8

38

22

3

20

11

Macedónia

21

36

28

6

12

9

Magyarország

11

22

16

5

10

8

Montenegró

36

52

44

3

23

13

Románia

31

43

37

9

20

14

Szerbia

38

49

44

6

23

14

Szlovákia

30

44

37

4

10

7

Az aktívak aránya a 15 éves és idősebb romák és a szomszédságukban élő nem romák körében nemek szerint (%) Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás.



Ország

Roma népesség

Nők

Férfiak

Összesen

Nők

Férfiak

Összesen

Albánia

18

9

13

66

47

54

Bosznia-Hercegovina

15

8

11

66

39

48

Bulgária

39

18

29

60

48

54

Csehország

2

2

2

2

2

2

Horvátország

4

3

3

22

12

16

Koszovó

9

3

4

18

27

27

Macedónia

19

16

17

47

44

45

Magyarország

4

3

4

5

3

4

Montenegró

1

1

1

61

18

29

Románia

75

49

62

87

67

75

Szerbia

10

7

9

61

40

46

Szlovákia*

–

–

–

–

–

–

Jövedelemkülönbségek a romák és a szomszédságukban élő nem romák körében – az egyéni mediánjövedelem 60%-a alatt élők százalékos aránya nemek szerint (%) Forrás: UNDP (2005) alapján saját számítás. Megjegyzés: *Szlovákia esetében nem áll rendelkezésre adat.

így van ez a romák esetében, akik között eleve is jóval magasabb az alacsonyabb keresetűek aránya, a roma nők körében pedig kiemelkedően magas arányokat találunk – néhány kivételtől eltekintve. A leginkább kivételes ország éppen Magyarország, ahol a mediánjövedelem 60%-a alatt a roma nőknek csak 5%-a, Ország

Roma népesség

Albánia

11

Bosznia-Hercegovina

24

Bulgária

19

Csehország

7

Horvátország

46

Macedónia

20

Magyarország

35

Montenegró

62

Románia

16

Szerbia

16

A roma többségű településen található roma háztartások aránya (%) Forrás: UNDP 2005, saját számítás

32 | Nőkönyv

a roma férfiaknak pedig csak mindössze 3%-a található, ami gyakorlatilag megegyezik a szomszédságukban élő nem roma lakosság mutatóival (nők: 4%, férfiak 3%). Szintén nem tapasztalunk kereseti különbséget e mutató szerint Csehországban se etnikai, se nemi szempontból. Magyarországot tekintve ennek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy a jövedelemtermelő tevékenységet folytató aktívak aránya rendkívül alacsony a roma lakosság körében. Ezzel szemben Csehországban a régió egyik legmagasabb aktivitási rátáját találtuk mind a romák, mind pedig a környezetükben élő nem romák körében. Szegregáció, identitás, nyelvhasználat A területi elkülönülés a romák társadalmi kirekesztettségének egyik leginkább látható indikátora; a lakóhelyi szegregációt a településen élők domináns etnikai csoportja felől, tehát a települések közötti szegregáció szerint vizsgálva változatos képet kapunk a kelet-európai régióra vonatkozóan. Míg az adatok szerint Szerbiában és Romániában élnek a legkevésbé (3-4%)

elkülönülten a cigány lakosok, addig Montenegróban, Horvátországban és nálunk, Magyarországon jellemző leginkább a szegregáció, hiszen ezekben az országokban élnek a legnagyobb arányban szegregált településen a romák (35-46%). Bár a régió egészét tekintve – Montenegró kivételével – a balkáni országok többségére valamivel kevésbé jellemző a települési szintű lakóhelyi elkülönülés, mint Magyarországon, de ettől még összességében az itt vizsgált országok többségében magasnak tekinthető azoknak a romáknak az aránya, akik dominánsan romák lakta, azaz szegregált településen élnek. Egyes dél-kelet-európai országokban viszont meglepően magas szegregációs arányokat kapunk, így Macedóniában tízből hat, Horvátországban pedig négy-öt roma háztartás él többségében romák által lakott településen, azaz szegregáltan. A kelet-európai romák országonként igencsak különböznek a nyelvhasználat terén is. A balkáni államok többségében a cigányok otthon jellemzően valamilyen roma nyelvet használnak, Közép-Európában azonban inkább a

többségi lakosság nyelvén beszélnek otthon, azaz a Balkántól északra haladva csökken a cigány nyelv használatának elterjedtsége a cigány családokon belül. Az előbbit példázza Albánia és a volt Jugoszlávia több tagállama, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Horvátország, és kisebb mértékben, de ugyanez igaz Bulgáriára is. Az előző országoknál kevésbé erőteljes különbséget találunk Bosznia-Hercegovinában és Romániában a nyelvhasználat kérdésében, de ebben a két országban is a romák többsége valami-lyen cigány nyelven beszél otthoni környezetben. Abszolút értelemben is számottevően alacsonyabb azonban az otthon cigány nyelven beszélők aránya KözépEurópában: Csehországban a romák egyharmada beszél családja körében jellemzően valamilyen cigány nyelven, míg Magyarországon csupán a romák 7%-a, azaz Kelet-Közép-Európában nálunk használják a legkevésbé a romák valamelyik cigány nyelvet otthoni környezetben. A fenti besorolás alól egyedül Koszovó jelent kivételt, ahol szinte minden roma otthon is albánul beszél, és csak egy szűk kisebbség (5%) használja a roma nyelvet.

Irodalom Bernát A. 2006: A magyarországi cigányság helyzete középkelet-európai összehasonlításban. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.– Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2006. Budapest: TÁRKI, pp. 118–137. EC, 2004: European Commission DG for Employment and Social Affairs: The situation of Roma in an enlarged European Union. European Commission Directorate-General for Employment and Social Affairs Unit D3. (http://ec.europa.eu/ employment_social/ publications/2005/ke6204389_en.pdf. (Letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) Janky B., 2005: A cigány nők társadalmi helyzete és termékenysége. In: Nagy I.–Pongrácz T.-né–Tóth I. Gy. szerk.: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005. Budapest: TÁRKI – ICSSZEM, pp. 136–149. Kemény I.–Janky B.–Lengyel G., 2004: A magyarországi cigányság 1971–2003. Budapest: Gondolat – MTA Etnikainemzeti Kisebbségkutató Intézet.

Kertesi G.–Kézdi G., 2008: A roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. Első eredmények a TÁRKIEducatio Életpálya-felmérése alapján. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2008. Budapest: TÁRKI, pp. 344–362. Spéder Zs., 2004: Gyermekvállalás és párkapcsolatok alakulása. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy., szerk.: Társadalmi Riport 2004. Budapest: TÁRKI, pp. 137–151. UNDP, 2002: Avoiding the dependency trap. Bratislava: United Nations Development Programme. (Az adatok és a tanulmány letölthető: http://roma.undp.sk/, letöltés dátuma: 2009. jan. 14.) UNDP, 2005: Faces of poverty, faces of hope. Vulnerability profiles for decade of Roma inclusion countries. Bratislava: United Nations Development Programme. (Az adattáblák és a tanulmány letölthető: http://vulnerability.undp.sk/, letöltés dátuma: 2009. jan. 14.)


Pongrácz Tiborné, Murinkó Lívia

Háztartási munkamegosztás Azonosságok és különbségek Európában

Bevezetés A háztartási munkamegosztás kérdése a kétkeresős családmodell növekvő elterjedésével került mind a tudomány, mind a nagyobb nyilvánosság érdeklődésének homlokterébe. A kutatók többek között arra kerestek választ, hogy kimutatható-e összefüggés egy adott ország gazdaságára, társadalmára jellemző makromutatók és az adott társadalmakban tipikus otthoni munkamegosztási gyakorlat között. Cooke (2007) longitudinális vizsgálati eredményekre hivatkozva állítja, hogy a kérdés individuális szinten dől el, vagyis azok a férfiak fognak nagyobb részt vállalni a háztartási feladatok ellátásában, akiknek a felesége maga is kereső tevékenységet folytat. Hook (2006) ezzel szemben, a makroszintű folyamatokra helyezve a hangsúlyt, arra a következtetésre jut, hogy a nők gazdasági aktivitásának makroszintű emelkedése önmagában növeli a férfiak otthoni aktivitását, függetlenül attól, hogy az adott

„Nem állítható, hogy egy társadalom magasabb képzettségi, iskolázottsági színvonala egyben az egalitáriusabb nemi szerepek kialakulását vagy megerősödését eredményezi” családban a nő ténylegesen folytat-e kereső tevékenységet vagy sem. Nem vonható le általános érvényű következtetés egy társadalom iskolázottsági szintje és a családtagok otthoni szerepvállalása közötti összefüggés vonatkozásában sem. Az Amerikai Egyesült Államokban és 34 | Nőkönyv

Németországban a felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya közel azonos, mégis más a nők elvárása és a férfiak teljesítménye a háztartási munkamegosztást tekintve. Bár az amerikai nők kevésbé várják el a férfiak részvételét a házimunkákban, mint a német nők, mégis az amerikai férfiak jóval nagyobb arányban veszik ki részüket az otthoni feladatok ellátásából, mint az azonos iskolai végzettségű német társaik (Cooke, 2007). Más szóval, nem állítható, hogy egy társadalom magasabb képzettségi, iskolázottsági színvonala egyben az egalitáriusabb nemi szerepek kialakulását vagy megerősödését eredményezi. A férfiak és a nők részvétele a háztartási munkamegosztásban – empirikus eredmények A munkamegosztás vizsgálata az empirikus vizsgálatokban hagyományosan a feladatköröket felsoroló lista segítségével történik. A házasságban vagy élettársi kapcsolatban együtt élő párok ezen lista alapján választják ki, hogy közülük az adott feladatot mindig vagy általában a férfi vagy a nő látja-e el, vagy esetleg a munkát általában közösen végzik. A nemzetközi összehasonlító kutatás esetében a felsorolás a szorosan vett házi munkákon – mint főzés, mosogatás, takarítás, bevásárlás – kívül olyan feladatokat is tartalmaz, mint a háztartás pénzügyeinek figyelemmel kísérése, illetve a közös programok szervezése, ami a háztartási munkáknak a szokásosnál tágabb értelmezését jelenti. Mint említettük, a kérdezettnek arról kellett nyilatkoznia, hogy családjukban az adott feladatot mindig vagy általában az egyik vagy másik fél látja-e el, illetve hogy megosztva végzik-e. Megállapítható, hogy a feladat-típusok felelősének meghatározása és a kérdezett neme között

Főzés

Mosogatás

Bevásárlás

Takarítás

Kisebb javítások a házban, a ház körül

Kiadásokbevételek figyelemmel kísérése

Közös programok szervezése

A férfiak véleménye Mindig a nő

38,5

33,5

15,9

30,1

1,7

19,9

6,4

Általában a nő

34,5

31,5

19,7

29,8

1,5

16,1

9,1

Megosztva

19,7

25,6

49,5

32,6

6,1

50,3

76,9

Általában a férfi

1,3

2,7

5,7

1,4

18,6

5,0

3,5

Mindig a férfi

1,8

2,1

6,6

1,6

66,1

8,2

2,5

Valaki más

4,2

4,7

2,5

4,6

6,0

0,5

1,6

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A nők véleménye Mindig a nő

63,4

55,0

29,5

48,0

2,2

34,8

13,0

Általában a nő

15,7

19,0

12,6

17,5

2,0

9,8

8,2

Megosztva

15,2

19,4

44,6

26,4

10,0

47,6

72,9

Általában a férfi

1,1

1,7

6,5

1,4

41,4

3,6

2,6

Mindig a férfi

0,5

0,5

2,8

0,5

34,4

3,4

1,0

Valaki más

4,0

4,5

4,0

6,1

9,9

0,8

2,3

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

A megadott feladatokat a párok az alábbi munkamegosztásban végezték Magyarországon 2004-ben (%)

Átlagosan hány házimunkát végez ...? a férfi

a nő

közösen

valaki más

Magyarország

1,26

2,87

2,58

0,24

Oroszország

1,48

2,93

2,12

0,36

Kelet-német területek

1,84

2,08

3,01

0,04

Nyugat-német területek

1,75

2,36

2,76

0,11

Franciaország

1,72

2,84

2,28

0,11

Magyarország

1,01

3,29

2,33

0,31

Oroszország

1,12

3,42

1,82

0,55


1,33

3,10

2,43

0,14


1,21

3,40

2,25

0,13

Franciaország

1,36

3,33

2,11

0,15

A férfiak véleménye

A nők véleménye

A felsorolt hét különböző feladat közül a nő, a férfi vagy valaki más által, illetve a közösen végzett feladatok átlagos száma a vizsgált országokban


bizonyos összefüggés mutatható ki. Bár a férfiak és nők minden országban úgy nyilatkoztak, hogy a felsorolt házi munkák zömét mindig vagy általában a nő végzi el, mindkét nem tagjai valamelyest nagyobbnak látják a saját tehervállalásukat, mint ahogyan azt a másik fél megítéli. Vagyis a nők közlése szerint a túlterheltségük még erőteljesebb, mintha azt a férfiak beszámolójára alapoznánk, bár az utóbbiak sem vitatják, hogy a nők szerepvállalása a döntő. Az eltérések ugyanakkor nem túlságosan nagyok, inkább csak abban jelennek meg, hogy a kérdezettek valamit „kizárólag” vagy „általában” a nő feladatának tartanak. A férfiak feltételezhetőn azért választják többször az „általában a nő” kategóriát, mert hangsúlyozni akarják saját időnkénti részvételüket az adott házimunka ellátásában, míg a nők a „mindig a nő” kategóriát tartják valóságosnak és igazságosnak. Az eredmények könnyebb áttekinthetősége érdekében a háztartási munkamegosztásra vonatkozó információkat leegyszerűsítve és valamennyi vizsgált országra vonatkozóan egy mutatóba sűrítve szerepeltetjük.

„A vizsgált országok közül a házimunka leginkább a magyar nőket terheli” Megállapítható, hogy a vizsgált országok közül a házimunka leginkább a magyar nőket terheli. A nők véleménye alapján a magyar nők férjükhöz, élettársukhoz viszonyítva az otthoni feladatokból 3,3-szer nagyobb részt vállalnak. A negatív rangsorban őket az orosz nők követik, majd a Németország nyugati régiójában élők, a franciák és végül a legkedvezőbb helyzetben lévő keletnémetek, akiknél a házimunkák nő-férfi aránya „mindössze” 2,3-szeres. A figyelembe vett feladatok azonban jelentősen eltérnek egymástól a fizikai igénybevétel és a periodicitás tekintetében. A háztartás mindennapi működését alapvetően befolyásoló, rendszeres, el nem halasztható jellegű házimunkának elsősorban a főzés, a mosogatás és a takarítás tekinthető. E három 36 | Nőkönyv

területre szűkítve a munkamegosztást a nemek közötti egyenlőtlenség még szembetűnőbb. A tényleges otthoni munkavégzéssel kapcsolatban a nők véleményét figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a magyar férfiak részvétele a leginkább rutinszerű, napi helytállást követelő házimunkákban csaknem elhanyagolható: a nők feladatvállalása a férfiakénak 36-szorosa. Ezzel az értékkel Magyarország magasan vezeti a mezőnyt, mert a nyugat-németeknél a férfi-női arány 15-szörös, az oroszoknál 11-szeres, míg a franciáknál és keletnémeteknél 7-szeres. A házimunkával kapcsolatos fizikai igénybevételben fennálló különbségekre nézve közvetlen adatok nem állnak rendelkezésre, de a háztartási gépekkel való ellátottság nyílván igen eltérő a nyugati, illetve a keleti régió országaiban. Példaként említenénk a mosogatógéppel felszerelt háztartások arányát, amely érték Franciaországban 100 háztartásból 55, Magyarországon 8 és Oroszországban mindössze 1. Nyilvánvalóan más fizikai igénybevételt jelent az edényeknek kézi erővel történő megtisztítása, mint a mosogatógépbe történő be- és kirakodása. A háztartási munkamegosztásról kialakult általános kép árnyaltabb megvilágítást kap, ha néhány társadalmidemográfiai változót – életkor, aktivitás, iskolai végzettség – is bevonunk az elemzésbe. Feltételezhető lenne, hogy a párok közötti munkamegosztást leginkább a nő háztartáson kívüli munkavállalása befolyásolja. A hipotézist a józan logika mellett Cooke (2007) bevezetőben említett kutatási eredményei is alátámasztják, miszerint a kereső tevékenységet folytató nők házastársai aktívabban kapcsolódnak be a háztartással kapcsolatos feladatok ellátásába. A vizsgálati mintánk eredményei ezt a megállapítást csak részlegesen igazolják vissza. A francia és a kelet-német családoknál – ha kis mértékben is – a feleség vagy az élettárs kereső tevékenysége esetén valóban magasabb a férfiak önálló szerepvállalása, ez a megállapítás azonban a magyar, a nyugat-német és az orosz családokra nem érvényes. A teljes munkaidőben dolgozó nők által végzett házimunkák száma elsősorban az együttesen ellátott tevékenységek arányának növekedése következtében

A férfi által

A nő által

Közösen

végzett házimunkák száma Magyarország

Oroszország



Franciaország

Aktív*

1,02

3,07

2,57

Inaktív

1,02

3,49

2,12

Teljes minta

1,02

3,29

2,33

Aktív*

1,10

3,37

1,89

Inaktív

1,12

3,52

1,70

Teljes minta

1,11

3,44

1,80

Aktív*

1,43

2,84

2,61

Inaktív

1,27

3,34

2,26

Teljes minta

1,33

3,15

2,39

Aktív*

1,23

2,84

2,76

Inaktív

1,23

3,66

1,99

Teljes minta

1,23

3,4

2,24

Aktív*

1,43

2,95

2,44

Inaktív

1,33

3,61

1,82

Teljes minta

1,38

3,32

2,10

Háztartási munkamegosztás a nők aktivitása szerint – a felsorolt hét feladat közül elvégzett házimunkák átlagos száma a vizsgált országokban * Teljes munkaidőben A férfi által

A nő által

Közösen

végzett házimunkák száma

Magyarország

Oroszország



Franciaország

Legfeljebb alapfok

0,97

3,65

1,89

Középfok

1,03

3,23

2,48

Felsőfok

1,13

2,80

2,77

Teljes minta

1,01

3,29

2,33

Legfeljebb alapfok

1,04

3,41

1,83

Középfok

1,07

3,51

1,81

Felsőfok

1,35

3,17

1,91

Teljes minta

1,14

3,41

1,84

Legfeljebb alapfok

1,18

3,35

2,28

Középfok

1,33

3,16

2,38

Felsőfok

1,37

2,85

2,58

Teljes minta

1,33

3,11

2,42

Legfeljebb alapfok

1,18

3,62

2,06

Középfok

1,20

3,49

2,19

Felsőfok

1,20

3,03

2,55

Teljes minta

1,20

3,44

2,22

Legfeljebb alapfok

1,33

3,41

2,00

Középfok

1,31

3,40

2,16

Felsőfok

1,45

3,14

2,18

Teljes minta

1,36

3,33

2,11

Háztartási munkamegosztás a nők iskolai végzettsége szerint – az elvégzett házimunkák átlagos száma (db)


alacsonyabb, mint az inaktív magyar, nyugat-német és orosz nők esetében. A fiatalabb párokra az egalitáriusabb munkamegosztás, a közösen végzett házimunkák magasabb aránya jellemző, majd az életkor előrehaladtával egyre több feladat hárul a nőkre, és ezek az arányok a párok nyugdíjas éveiben csak a franciáknál mutatnak némi javulást, kiegyenlítődést. Az iskolai végzettség bizonyult az otthoni feladatok ellátásában a legmarkánsabb differenciáló tényezőnek. Míg a legalacsonyabb iskolai végzettségű magyar nők 3,7-szer több házimunkát végeznek, mint a férjeik, addig ez a különbség a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél két és félszeresre mérséklődik. Az iskolai végzettség szerinti különbségek hazánkban a legnagyobbak. Az oroszoknál az alacsony képzettségi szintnél mutatkozó 3,3-szeres női túlmunka a diplomásoknál alig, mindössze háromszorosra csökken, míg a franciáknál az alsó végzettségi szinten két és félszeres a különbség, ami az egyetemet, főiskolát végzett nőknél

„A házasságban élő nőkre jóval nagyobb teher hárul otthon, mint azokra, akik házasságkötés nélkül élnek együtt partnerükkel” 2,2-szeresre mérséklődik. Figyelembe véve a magyar magasan kvalifikált családokban az együttesen végzett házimunka magas gyakoriságát, megállapíthatjuk, hogy a magyar diplomás nők helyzete a háztartási munkák megosztása szempontjából nem rosszabb, mint francia társaiké. Az együtt élő párok otthoni szerepvállalását a párkapcsolat jellege is befolyásolja. Az adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a házasságban élő nőkre jóval nagyobb teher hárul otthon, mint azokra, akik házasságkötés nélkül élnek együtt partnerükkel. Az élettársi kapcsolatban élő párokra viszont nagyobb arányban jellemző az elvégzendő feladatok közös megoldása. A munkamegosztás ilyetén alakulása azonban nagy valószínűséggel nem a párkapcsolati típusokra, hanem a házasságban, 38 | Nőkönyv

illetve élettársi kapcsolatban élők eltérő korösszetételére vezethető vissza. A házasság nélkül együtt élők a vizsgált országokban a fiatalabb korosztályokból kerülnek ki, és a fiatalabb korosztályoknál a nőkre kevesebb házi munka hárul, gyakoribb a közös munkavégzés. A nők leterheltsége igazán a középkorúaknál jelentkezik, akiknek többsége házasságban és nem élettársi kapcsolatban él. A háztartási munkamegosztásra a társadalmi elvárások hatnak leginkább A háztartási munkák túlnyomó többségét a vizsgált országok mindegyikében a nők végzik. Különösen magas a nők részvétele a minden nap elvégzendő, rutinszerű feladatok esetében, mint a főzés, a mosogatás és a takarítás. A nők leterheltsége azonban a férfiak szerepvállalásának mértékétől függően országonként eltérő képet mutat. Kérdés, hogy milyen tényezők befolyásolják a férfiak szerepvállalását, milyen okokra vezethetők vissza az egyes országok között tapasztalt, olykor igen jelentős különbségek. A gazdaságilag aktív nők aránya az egyes országokban többé-kevésbé azonos. Hook (2006) elmélete tehát, miszerint a nők gazdasági aktivitásának makroszintű emelkedése önmagában növeli a férfiak otthoni aktivitását, esetünkben nem látszik igazoltnak. Nem mutatható ki összefüggés az egyes országok történelme, a nők aktivitási története és a háztartási munkamegosztás között sem. Magyarországon, Oroszországban és Németország keleti régiójában a nők munkába állítása azonos módon és közel azonos időben következett be. A kétkeresős családmodell felülről vezényelt, anyagi kényszerrel kierőszakolt megvalósítását mindhárom ország elszenvedte, mint ahogy elszenvedte a kilencvenes évek elején lezajlott gazdasági-, politikai változások hatására elbizonytalanodott munkaerőpiacot és a megjelenő munkanélküliséget is. A hasonló politikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai múlt ellenére a nemi szerepek igen eltérően alakultak. A keletnémet nők családi, háztartási szerepvállalása jobban hasonlít az alapvetően más történelmi utat bejárt francia asszonyokéhoz, mint a magyarokéhoz vagy

az oroszokéhoz. Az empirikus vizsgálat adatait elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy az országok közötti azonosságok és különbségek alapvetően az értékrendek terén tapasztalható hasonlóságokra és eltérésekre vezethetők vissza. A kelet-német férfiak és nők emancipált értékvilága, közel azonos értékrendje magyarázza a háztartási feladatok egalitáriusabb megosztását, a férfiaknak az átlagosnál nagyobb mértékű szerepvállalását. A francia családoknál tapasztalt viszonylag kedvező munkamegosztás ugyancsak a párok emancipáltabb beállítottságára vezethető vissza. A magyar társadalom a nemek közötti hagyományos szerepmegosztást tartja kívánatosnak és elfogadhatónak. Ezt jelzi, hogy a tradicionális szerepfelfogással összefüggésben a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát a férjek szerény részvétele mellett, és a munkamegosztásból származó konfliktusok gyakorisága éppen a magyar családokban a legritkább. A családi munkamegosztás tekintetében legkedvezőbb helyzetben a diplomás nők vannak; a feladatmegosztás ezekben a családokban a francia diplomás családok gyakorlatával azonos. Miként értékelhetjük a vizsgálati adatok alapján kirajzolódott képet? Pozitívabb jelzővel minősíthetők az emancipált társadalmak, mint a hagyományos értékrendet vallók? Kétségtelen tény, hogy Európa északi és nyugati részén a társadalmak a hagyományosabb szerepfelfogástól

jutottak el az emancipáltabb felé, ami ily módon egyfajta haladásként értelmezhető. Napjainkban ugyanakkor egyre erősödnek a kételkedő, figyelmeztető hangok, amelyek az egyenjogúsítás túlhajszolásának, a nemi szerepek összemosódásának férfiakat és nőket egyaránt érintő veszélyeire hívják fel a figyelmet. Hogyan értékelhetjük a magyar társadalom meghatározóan tradicionális beállítottságát? Az értékelés maga is értékrendi kérdés. Mondhatjuk, hogy a magyar társadalom ötven-hatvan évvel elmaradt a fejlődésben, de mondhatjuk azt is, hogy a magyar családoknak sikerült nagyon fontos, kiveszőben lévő értékeket megőrizni és átmenteni. A magyar nők az átlagosnál nagyobb szerepet vállalnak a család működtetésében, a családi élet megszervezésében. Ez kétségkívül több leterheltséggel és felelősséggel jár, de ugyanakkor emocionális többletet is jelent, erősíti a fontosságtudatot, a nélkülözhetetlenség érzetét. Erre vezethető vissza, hogy a hagyományos értékrendben gondolkodó nőket kevésbé viselik meg a munkahelyi problémák, kudarcok, vagy akár a nyugdíjas létbe való beilleszkedés, míg a férfiak mind a nyugdíjazást, mind a munkahelyi nehézségeket nehezebben élik meg. Végső soron tehát a hagyományos értékrend a nő számára számos előnnyel bír, talán nagyobb stabilitást és védettséget jelent, de korántsem kérdőjelezi meg egyenjogúságát, emancipált voltát. Az emancipáció nem csak a „ki mosogat” kérdésen múlik!

Irodalom Blaskó Zs., 2006: Nők és férfiak – kereső munka, házi munka. KSH NKI Kutatási Jelentései, 82. sz., Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Christel, A., 2006: How is the time of women and men distributed in Europe. Statistics in Focus, Populations and Social Conditions, 4. Luxembourg: Eurostat. Ciabattari, T., 2004: Cohabitation and housework: The effects of marital intentions. Journal of Marriage and Family, vol. 66, no. 1, pp. 118–125. Cooke, L. P., 2007: Persistent policy effects on the divison of domestic tasks in reunified Germany. Journal of Marriage and Family, vol. 69, pp. 930–950. Fuwa, M., 2004: Macrolevel genderiinequality and the divison of household labour in 22 countries. American Sociological Review, vol. 21, pp. 23–41. Hook, J. L., 2006: Man’s unpaid work in 20 countries 1965– 1998. American Sociological Review, vol. 71, pp. 639–660.

Kapitány B. (szerk.) 2003: Módszertan és dokumentáció. Az adatfelvétel ismertetése. KSH NKI Műhelytanulmányok, 2. sz. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Matysiak, A.–Steinmetz, S., 2006: Who follows whom? Female employment patterns in West Germany, East Germany and Poland. MZES Working Papers 94.,, Mannheim: Mannheimer Zentrum für Europäische Sozialforschung. OECD, 2008: OECD Factbook 2008: Economic, environmental and social statistics. http://titania.sourceoecd.org/pdf/factbook 2008/302008011e-06-01-01.pdf. Letöltés dátuma: 2008. nov. 2. Pongrácz T.–S. Molnár E., 1994: Kisgyermekes apák és anyák szülői, családi attitűdjei négy európai országban. KSH NKI Kutatási Jelentései, 52. sz., Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Vikat, A. et al., 2007: Generations and Gender Survey (GGS): Towards a better understanding of relationships and processes in the life course. Demographic Research 17 (14): 389–440.


Nagy Ildikó, Sik Endre

A munka és a háztartás rugalmas/rugalmatlan világa1 A munka és a család egymásrautaltságának, konfliktusokkal és harmonikus együttműködő együttéléssel egyaránt jellemezhető létezésének két alapvető kérdéscsoportja a következő: A munkaerőpiac mely csoportjaira jellemzők inkább, illetve kevésbé a rugalmas munkavégzési formák, s ezek hogyan illeszkednek a háztartások időgazdálkodási és jövedelemszerző stratégiáihoz? Mennyire jellemző a mai magyar háztartásra a családfő intézménye, s kit és milyen ismérvek szerint tartanak a megkérdezettek családfőnek valakit a családtagok közül? Másként: Ki viseli a nadrágot? Rugalmas munka A munkaerőpiac rugalmasságát négy dimenzióban (idő, tér, a szerződés jellege és a jövedelemszerző tevékenységek száma) vizsgálva azt láttuk, hogy 18–65 éves aktív népesség kb. kétharmada rendelkezik olyan munkahellyel, amely vagy időbeosztását (kötetlen, részidős, túlórázós) vagy térbelileg (mozgó, otthoni), esetleg a munkaadó és munkavállaló közötti szerződés szerint (határozott idejű) rugalmas. A lakosság egyes részei másféleképpen rugalmasak vagy rugalmatlanok: ▪▪ Részmunkaidőben inkább a nők, hétvégén, éjszaka vagy alkalomszerűen és hosszan inkább a férfiak dolgoznak. ▪▪ A legfiatalabbak körében gyakoribb az éjszakai és hétvégi munka, de – a legidősebbekkel együtt elterjedtebb körükben az esti és rendszertelen munkavégzés, illetve részmunkaidő is. Mintha a munkaerőpiacra való nehéz bekerülés (a fiatalok esetében) és könnyű kiesés (az idősebbek esetében) kényszerítené ki a rugalmasabb munkát. 40 | Nőkönyv

▪▪ A szegényebb háztartások esetében elterjedtebb a részmunka, a hétvégi és a rendszertelen munkavégzés, ami inkább az alulfoglalkoztatottság, mint az otthoni munka középosztálybeli felértékelődésének jele. Már a válság előtti magyar helyzetre is jellemző volt, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság inkább volt kényszer, mint a háztartások szabad választása. Az egyetlen kivétel a különmunka-végzés volt, ami jobbára a munkaerő-piaci és társadalmi elitek kiváltságának bizonyult. Rugalmas család? A családfő intézménye azt jelenti, hogy a háztartás egy tagja irányító szerepet tölt be a családi közösség életében, az ő szava dönt a legfontosabb kérdésekben. Ő képviseli, reprezentálja a családot a társadalom felé, és ő az is, aki teljes felelősséggel tartozik családtagjaiért. A családfő pozícióját elsődleges jövedelemszerző, illetve családfenntartó szerepe miatt hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be. A családfő intézményéhez tehát ezek alapján az ismérvek alapján egyértelműen tradicionális szerepmegosztás kapcsolódik. Vajon napjainkban mennyire érvényes ez a minta társadalmunkra: mondhatjuk-e, hogy a családfős családokban valószínűleg a nemek közötti szerepmegosztás is a hagyományos minták szerint alakul? Az aktív, többszemélyes háztartások csaknem kétharmadában (63%) volt ilyen személy, ahol senkit nem tekintettek családfőnek, ott a kérdezettek túlnyomó többsége ezt azzal indokolta, hogy náluk közösen döntenek minden kérdésben a családtagok, és ezért nincs szükség családfőre. Ahol van családfő, ott ezek zöme férfi. A gyermek nélküli kapcsolatok esetében jelentősen alacsonyabb a családfős

háztartások hányada. Azokban a családokban, ahol legalább egy felsőfokú végzettséggel rendelkező családtag van, az átlagnál nagyobb a családfő nélküli háztartások aránya. Mi kell ahhoz, hogy valakit családfőnek tekintsen a többi családtag? A férfiak irányító szerepét a családban legtöbb esetben azzal indokolták a kérdezettek, hogy ez „így szokás”, a második leggyakoribb válasz az volt, hogy „ő keres a legtöbbet a családtagok közül”, a harmadik helyen, bár jóval kisebb gyakorisággal pedig a nagyobb családi dolgokban / ügyekben való döntéshozatal állt. Ezek az eredmények alátámasztják azt, hogy a családfő szerepköre hagyományosan a férfihoz, a férjhez kapcsolódik. Egészen mással indokolják a kérdezettek azt, ha a családfő nő. Ezekben a családokban a válaszadók legfőbb indokként azt említették, hogy a nagyobb családi ügyekben ő hozza meg a döntést, második helyen pedig azt, hogy ő törődik legtöbbet a háztartás ügyeivel. Mennyire tekinthető a családfő intézménye a hagyományos nemek közötti szerepmegosztás indikátorának? A nemzetközi szakirodalom szerint a családon belüli pénzkezelés módja jó indikátora lehet a partnerek közötti nemi szerepmegosztásnak, mivel a pénz feletti diszponálás hatalmat ad a partnerek kezébe, így nem mindegy, ki kezeli, és hogyan kezeli a család jövedelmét. A családfővel

rendelkező családokra valamivel jellemzőbb, hogy valaki egy személyben dönt a pénzügyekben, mint azokban a családokban, ahol nincs családfő, de az eltérés nem jelentős, s a családfős háztartásokban is gyakori, hogy közösen döntsenek a pénzügyekben. Tehát akár van családfő, akár nincs, a családban a pénzügyi döntéseiket az esetek túlnyomó többségében közösen hozzák meg a partnerek. A mai Magyarországon tehát a pénzügyi döntés már nem a családfő joga és kötelessége – a nadrágot többen viselik. A családon belüli nemi szerepek másik kézen fekvő indikátora a háztartási munkamegosztás. A nemzetközi, illetve a magyar kutatások eredményei azt mutatják, hogy a nők több időt töltenek háztartási munkák végzésével, mint a férfiak, bár az utóbbi 10 évben kicsit nőtt a férfiak részvétele a háztartási munkában. Elmondható-e, hogy a családfős háztartásokban hagyományosabb a háztartási munkák megosztása a családtagok között? A családfővel nem rendelkező családokban leginkább a gyereknevelés, illetve a beteg gyermek gondozása esetében gyakori a munkák megosztása. A hagyományos „női” háztartási munkák (főzés, mosás, takarítás, vásárlás) közül csak a vásárlás esetében találtunk számottevő különbséget a családfő, illetve a családfő nélküli háztartások munkamegosztásában: a családfő nélküliek inkább együtt, megosztva vásárolnak.

Jegyzetek Az elemzés két FP kutatás eredményein alapul: HWF, Workcare, s része az FP7 keretei között jelenleg folyó Workcare synergy kampánynak. A tanulmány teljes terjedelemben a TÁRKI Társadalmi Riport 2002 tanulmánykötetben jelent meg.

1


A TANULMÁNYRÉSZLETEK SZERZŐI BERNÁT ANIKÓ szociológus, a TÁRKI Zrt. kutatója és az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási területe a kisebbségek, a migráció, a kultúra és a társadalmi attitűdök vizsgálatát foglalja magában. GÁBOS ANDRÁS szociológus, a TÁRKI Zrt. vezető kutatója. Kutatási területe a családtámogatások termékenységi hatásainak elemzése, a jövedelmi egyenlőtlenségek, a szegénység, ezen belül is a gyermekszegénység empirikus vizsgálata. KOPP MÁRIA orvos-pszichológus, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese, valamint az MTA-SE Mentális Egészségtudományok Társult Kutatócsoport vezetője. Kutatási területei: a magyar népesség egészségi állapotának társadalmi-gazdasági, pszichológiai, demográfiai és életmód háttértényezői, az életminőség javításának lehetőségei, magatartástudományi kutatások. MURINKÓ LÍVIA szociológus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási területe a felnőtté válás, az életút-átmenetek, valamint a társas kapcsolatok vizsgálatára terjed ki. NAGY BEÁTA közgazdász-szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense, kutatója. Kutatási területe a nemek és a munkaerőpiac, menedzsment, vállalkozások, szervezetek vizsgálata. NAGY ILDIKÓ közgazdász-szociológus, a TÁRKI Zrt. megbízott munkatársa, a TÁRKI Női Adatbank szerkesztője. Kutatási területei közé tartozik a családon belüli munkamegosztás, a párok közötti döntések és pénzgazdálkodás, valamint a családok időfelhasználásának vizsgálata. PÁTHY-DENCSŐ BLANKA szociológus, a TÁRKI Zrt. kutatója, a Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási területei: politikai közvélemény-kutatás, gazdaságszociológia, migráció, médiaszociológia. PONGRÁCZ TIBORNÉ demográfus és szociológus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területe: párkapcsolatok, gyermekvállalás, termékenység, női munkavállalás, család és munka összeegyeztethetősége, értékek, attitűdök, családpolitika. SKRABSKI ÁRPÁD † (1939-2009) Informatikus-szociológusként számos könyv, könyvfejezet és több mint 130 publikáció szerzője. Egyetemi tanárként az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanított, emellett a Magyar Pénztárszövetség elnöki posztját is betöltötte. Kutatási területei: a társadalmi tőke változásai a magyar társadalomban; a társadalmi tőke és egészségi állapot; az önkéntes kölcsönös egészség és nyugdíjpénztárak szerepe a társadalmi tőke erősítésében. SZIVOS PÉTER közgazdász-statisztikus, a TÁRKI Zrt. ügyvezető igazgatója és programvezető kutatója. Kutatási területe a jövedelemeloszlás, a jövedelmi egyenlőtlenségek, a társadalmi kirekesztődés, valamint a szegénység empirikus vizsgálatát öleli fel.

42 | Nőkönyv

NőKépek 2.

44 | Nőkönyv

NŐKépek 2. | 45

46 | Nőkönyv

NŐKépek 2. | 47

48 | Nőkönyv

NŐKépek 2. | 49

50

3. fejezet

Világtendenciák Ma már nem az a kérdés, milyen jogokat garantálnak a nőknek, hiszen az alapelvek deklarációja az elmúlt évtizedekben megtörtént, a szükséges jogi háttér a Föld szinte minden országában adott. A kérdés ma az, mennyire érvényesülnek e jogok? Ebben a fejezetben a végrehajtás, a jogok érvényesüléséért felelős politikai és gazdasági döntéshozók számonkérhetőségének meglétét vagy hiányát, a nők felé fennálló felelősség érvényesítésének módjait vizsgáljuk meg, az ENSZ legfrissebb jelentése alapján.

51

Női jogok a világon

A

női jogok látszólag mára az Az ENSZ által az egész világon egyetemesen elismert részét képezik az emberi ezredfordulón kitűzött, jogoknak. Nemzetközi egyez2015-re elérendő mények sora, ENSZ BT-határozatok, jogszabályok erdeje és intézmények sokasága globális célok csak akkor hivatott az egyenlő bánásmód szavatoteljesíthetőek, ha a nők lására. A női egyenjogúságot a legtöbb politikai erő és jogi iskola elismeri. Ma már nem ügye folyamatosan szem az a kérdés tehát, hogy milyen jogokat kell előtt marad minden biztosítani – a hangsúly az elmúlt években a végrehajtásra, a jogkiterjesztés folyamaszakpolitikai program, tának ellenőrizhetőségére tevődött át. kezdeményezés során. Érvényesülnek-e a papíron biztosított lehetőségek? Van-e felelős személy, intézmény, és léteznek-e az ellenőrzés, számonkérés mechanizmusai – ezek a női jogokért folytatott küzdelem fontos kérdései ma a politikában, az igazságszolgáltatásban vagy épp a gazdasági életben. A női egyenjogúság megteremtéséhez immár nem a célok meghatározása és deklarálása hiányzik, hanem az elvégzett munka mérhetőségének, számon kérhetőségének folyamatos és korlátok nélküli biztosítása – nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A nemi esélyegyenlőséget szolgáló lépések hatékony átültetése a gyakorlatba azért is fontos, mert az ENSZ által az ezredfordulón kitűzött, 2015-re elérendő globális célok csak akkor teljesíthetőek, ha a nők ügye folyamatosan szem előtt marad minden szakpolitikai program, kezdeményezés során. A következő oldalakon a fenti szempontok gyakorlati megjelenését, a deklarált jogok mindennapi érvényesíthetőségét tekintjük át, az elszámoltathatóságot, a felelősséget a középpontba állítva. Az ENSZ Női Fejlesztési Alapjának (UNIFEM) legfrissebb, 200809-es jelentését összefoglalva jó gyakorlatokat és súlyos problémákat, globális trendeket és helyi megoldásokat mutatunk be a politika, a közszolgáltatások, a gazdaság, az igazságügy, a biztonságpolitika és a segélyezés területéről.

52 | Nőkönyv

1. Kinek a felelőssége az egyenlő bánásmód? Az átláthatóság, elszámoltathatóság megléte a demokrácia és a jó kormányzás (good governance) alapvető feltétele. A felelősség két összetevője a döntéshozók el- és beszámoltathatósága, illetve a helyesbítő lépések, korrekciós mechanizmusok működtetése. Elengedhetetlen, hogy férfiak és nők egyformán értékelhessék az életüket befolyásoló döntéseket meghozó személyek és intézmények teljesítményét. Ehhez a jogi felhatalmazáson

Azonban a nők ellenőrző-elszámoltató rendszerekhez való hozzáférése is sokszor korlátozott, a hagyományos nemi szerepek érvényesülése miatt. A fontos döntéseket nem ők hozzák nemzeti szinten, de a mikroközösségekben sem. Hivatalos ügyekben gyakran csak férfiakon keresztül fejthetik ki véleményüket. Szavazataikban, választásaikban megnyilvánuló értékelésük így nem mindig tükrözi saját meggyőződésüket. Ez tetézi a bajt, mivel a nők az ellenőrizni, értékelni hivatott mechanizmusoknak is kárvallottjai. A nők felé fennálló felelősség érvényesítése nem csupán a nők érdeke – a tágabb értelemben vett közszolgáltatások jobb ellenőrzése, és szükség

A fogyasztói szabad választás erősítése a hatékonyabb elszámoltathatóság érdekében

Döntéshozó

Szolgáltatók Választás

Polgárok

Szolgáltatók Szolgáltatók

A polgárok a piac erejét használják, hogy több szolgáltató és a leginkább hasznos szolgáltatások közül válasszanak Forrás: World Bank (2003) / Progress of the World’s Women 2008/2009

kívül számos procedurális biztosítékra is szükség van, illetve volna. A nők számára alapvetően két út kínálkozik érdekeik érvényesítésére: a fogyasztói szabad választás, illetve a társadalmi-politikai nyomásgyakorlás („choice and voice” érdekérvényesítés). Előbbit piaci viszonyok között, versengő szolgáltatók vagy épp pártok közötti választással tudják igénybe venni. Utóbbi esetben monopolhelyzetben lévő szereplők, például egy állami intézmény, vagy a kormányzat irányába fejtenek ki társadalmi nyomást – nemegyszer épp a tisztességes versenyért, a választási lehetőségek szélesítése érdekében.

esetén korrekciója az egész társadalom számára kézzelfogható eredményekkel jár. A nemi szempontú költségvetés például a korrupció visszaszorításához is hozzájárul, a közszolgáltatók anonim állampolgári véleményezésével pedig a szolgáltatások (például az oktatás, közbiztonság, köztisztaság) minőségének javulása is elérhető. A kutatások szerint a gyengébb érdekérvényesítő képességű nők könnyebben válnak korrupt döntések áldozatává. Az esélyegyenlőségért, átláthatóságért és számonkérhetőségért vívott harc ezért a legtöbbször az ilyen visszaélések ellen is eredményeket hoz. 3. Világtendenciák | 53

A nők kontrollja bizonyos döntések felett

AKIK MAGUK DÖNTENEK HÁZAS

Saját egészség

Szaharától délre fekvő Afrika Közel-Kelet és Észak-Afrika Közép és Kelet-Európa, FÁK Dél-Ázsia Kelet-Ázsia és Óceánia Latin-Amerika és a karibi térség

Nagy összegű vásárlások

Napi bevásárlás

Rokonok meglátogatása

Mit főzzön

29

13

35

20

66

33

9

38

13

66

42

16

46

14

76

19

10

26

13

73

63

17

73

23

79

51

18

48

30

74

35

24

25

31

29

50

34

35

37

38

32

13

17

17

29

62

56

61

63

66

72

37

44

51

53

50

23

26

42

29

HAJADON Szaharától délre fekvő Afrika Közel-Kelet és Észak-Afrika Közép és Kelet-Európa, FÁK Dél-Ázsia Kelet-Ázsia és Óceánia Latin-Amerika és a karibi térség

AKIKNEK NINCS BELESZÓLÁSUK A DÖNTÉSBE HÁZAS

Saját egészség

Szaharától délre fekvő Afrika Közel-Kelet és Észak-Afrika Közép és Kelet-Európa, FÁK Dél-Ázsia Kelet-Ázsia és Óceánia Latin-Amerika és a karibi térség

Nagy összegű vásárlások

Napi bevásárlás

Rokonok meglátogatása

Mit főzzön

51

59

43

43

22

25

42

34

27

9

10

18

16

12

9

54

52

46

47

15

7

18

7

9

6

15

27

16

14

9

58

67

65

58

60

40

50

52

43

37

47

68

66

58

48

28

29

29

24

20

9

39

38

26

32

31

55

65

32

48

HAJADON Szaharától délre fekvő Afrika Közel-Kelet és Észak-Afrika Közép és Kelet-Európa, FÁK Dél-Ázsia Kelet-Ázsia és Óceánia Latin-Amerika és a karibi térség

Forrás: DHS adatbázis / Progress of the World’s Women 2008/2009

Új, innovatív megoldásokat találni a Föld minden égtáján arra, hogyan lehet a nőket jobban bevonni az ellenőrzésbe. A nemi alapú költségvetések alkalmazása (gender-responsive budgeting), vagy a „gender mainstreaming” – a női szempontok érvényesítése a tervezés, döntés és végrehajtás minden szakaszában, valamennyi szakpolitikában – hatékony új eszközöket jelentenek, napjainkban tapasztalható elterjedésük jelentős előrelépést ígér. Az UNIFEM és az ENSZ a legfontosabb aktuális feladatnak tekinti, hogy a nők egyénileg és csoportosan is hozzáférjenek az ellenőrző mechanizmusokhoz. 54 | Nőkönyv

Intézmények esetében szükség lehet rá, hogy azok jogi felhatalmazását és működési rendjét megváltoztassák, alkalmassá téve őket a női igények kezelésére. A jogalkotásban be kell vezetni a nőkre különösen hátrányos, veszélyes cselekmények, például a családon belüli erőszak üldözését lehetővé tevő pas�szusokat. Új ösztönzőkre is szükség van – csak elismerések és szankciók hatékony rendszerének kiépítésével lehet a normák változásait gyakorlattá emelni. Sok esetben a hivatalos ügymeneteket, eljárásrendeket is újra kell definiálni, a nők speciális helyzetét figyelembe véve.

2. Politika

döntéshozók napirendre emelhessék és megvalósíthassák a nőknek tett ígéreteiket?

A politikai felelősség A nők felé megnyilvánuló politikai elszámoltathatóság mértéke és megnyilvánulási formája országtól, térségtől, etnikai és vallási hovatartozástól, vagyoni helyzettől is függ. De csak akkor tud megerősödni a felelősségre vonhatóság, ha a nők politikai részvételének aránya eléri a pozitív visszacsatoláshoz elegendő szintet, ha a nők maguk állnak a folyamatok élére. Számos országban jelentős sikert értek el abban, hogy a korábban speciális női problémaként számon tartott jelenségeket az egész közösség, társadalom számára fennálló veszélyként ismertetnek el. Így válik a nők felé fennálló elszámolási kötelezettség az egész politikai közösség számára releváns kérdéssé. A politikai számon kérés ábrázolt folyamata nem mindig egyirányú, megtorpanások, fordított mozgások is megfigyelhetőek. Visszaesésről akkor beszélhetünk, ha a nők jogait megtagadják, a döntéshozatalhoz való hozzáférésüket, korlátozzák, a politikai döntések pedig rontják, vagy bebetonozzák hátrányos

A nők politikai térnyerése az elmúlt évtizedek globális sikertörténete. Egyre több nő indul el választásokon. A világ törvényhozásaiban 18,4 százalék, 22 országban pedig 30 százaléknál is magasabb a női képviselők aránya. Egyre több női jelölt kifejezetten a nemi egyenjogúságot képviseli programjában. Az egyik legfrissebb kedvező hír Kenyából érkezett. A 2007-es választás 2.548 jelöltjéből 269 volt nő, miközben öt évvel korábban ugyanott még csupán 44 nő vállalta a megmérettetést. A női jelölteket sem kímélő kenyai erőszakhullám ugyanakkor a nők politikai szerepvállalása előtt tornyosuló akadályok nagyságára is ráviA politikai elszámoltathatóság köre lágított. A politika elszámoltathatósága nem csak azon múlik, hogy hány nőt választanak döntéshozó pozíciókba. Az Jogszabályok Reprezentáció sem megkerülhető tényező, és döntéshozók hogy milyen minőségű maga a demokratikus rendszer működése. A női ügyek számonkérhetősége nem elválasztható a más közügyekben is megnyilvánuló kormányzati felelősség, beszámoltathatóság kérdéPolitika Mobilizáció sétől. transzformációja A fejezet két kérdésre keres választ: az államok hogyan tesznek eleget nemzetközi vállalásaiknak, hogy a nők számára vonzó feltételeket Politika teremtsenek a politikai résztranszformációja vételhez; milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy a

Forrás: Progress of the World’s Women 2008/2009

Mérhetővé kell tenni a teljesítményt. Csak a folyamatos, hatékony monitoring szolgálhat ugyanis a korrekciós ösztönzők és szankciók alkalmazásának alapjául. Azonosítani és semlegesíteni kell azokat a tényezőket, amelyek miatt a nők nem férnek hozzá a közszolgáltatásokhoz, piaci lehetőségekhez, vagy épp az igazságszolgáltatáshoz. Gyakran első ránézésre jelentéktelen részleteknek is óriási hatása lehet a nők boldogulására – egy békefenntartó mis�szióban például fontos, hogy a fő útvonalak mellett a vizet hordó nők számára fontos ösvényeket is aknamentesítsék.

3. Világtendenciák | 55

Női mozgalmak tagsági aránya (%), 1999-2004

Vietnám

helyzetüket. A demokrácia erősítését szolgáló reformok csak akkor lehetnek sikeresek, ha a legkiszolgáltatottabb és legszegényebb nők előtt álló kihívásokat is számításba veszi.

50

Mobilizáció

Tanzánia

40 30 Uganda

Amerikai Egyesült Államok Albánia

20 Banglades, Fülöp-Szigetek, Dél-Afrikai Köztársaság Zimbabve Belgium Kanada Szlovákia Izland, Peru

10

Chile, Macedónia India Algéria, Ausztria, Írország, Hollandia Japán, Dél-Korea, Luxemburg, Venezuela Kína, Németország, Görögország Kirgizisztán, Mexikó Bosznia-Hercegovina, Horváto., Cseho., Dánia, Észto., Moldova Marokkó, Spanyolország, Egyesült Királyság Bulgária, Málta, Lengyelország, Szingapúr Argentína, Olaszo., Románia, Oroszo., MAGYARORSZÁG, Litvánia

0 Forrás: World Values Survey adatbázis / Progress of the World’s Women 2008/2009

56 | Nőkönyv

A mobilizáció folyamata – a nőket érintő kérdésekben is – azzal kezdődik, hogy az érintettek és szövetségeseik fontos problémaként azonosítanak egy jelenséget, majd mozgalmat indítanak, szervezeteket hoznak létre a téma mentén. Természetesen a nők nem alkotnak homogén csoportot. Az egyes társadalmi rétegekhez tartozásból eredő érdekrendszer gyakran felülírja a „női érdek” fogalmát. Ugyanakkor egyre inkább megfigyelhető a „női szavazók” releváns és jól beazonosítható csoportja – elsősorban a fejlett országokban. A „női szavazó” persze minden országban mást vár a politikától. Az Egyesült Államokban a nők a férfiaknál 7-10 százalékkal nagyobb arányban szimpatizálnak baloldalinak nevezett gondolatokkal, eszmékkel. Ausztráliában ennek épp az ellenkezője figyelhető meg, ott a nők körében a konzervatívabb vélemények gyakoribbak. A politikai erők igyekeznek kihasználni ezt, álláspontjukat egyes témákban kifejezetten a nők elvárásaihoz igazítva. A női szervezetek pedig kezdenek tudatára ébredni befolyásuknak, amit a politika, politikusok számára megfogalmazott petícióik és ajánlásaik is jeleznek.

Nők aránya a politikai osztályban A döntéshozó pozícióban lévő nők száma – az ENSZ egyik millenniumi célkitűzésének mérőszáma – különösen sok figyelmet kapott és kap az elmúlt időszakban. 1995-től 2008-ig 11,6-ról 18,4 százalékra emelkedett világszerte a nők aránya e tisztségekben. Ez gyorsuló ütemű növekedést tükröz. 1975 és 1995 között alig egy százalékos elmozdulást tapasztaltak. Azonban még a jelenlegi kiegyenlítődési rátával is 2047-ig tarthat, mire a fejlődő országok átlagosan elérik a „paritási sávot” – azt a szintet, ahol

egyik nem képviselői sem birtokolnak a döntéshozó pozíciók 60 százalékánál többet. Az elmúlt évek bővülése nem tartható fenn ha az országok nem folytatják különböző női kvóták bevezetését, vagy nem alkalmaznak más pozitív diszkriminációs eszközöket. A választójogban megjelenő kvóták hatása egyértelműen tetten érhető – ez a megoldás a női politikusok részarányának növelésére alkalmazott leghatékonyabb eszköz, az adott politikai rendszer természetétől függetlenül. 2008 májusában a kvótát alkalmazó országokban a női döntéshozók aránya 21,9 százalék volt, szemben az ezen eszközt mellőző országok 15,3 százalékos átlagával. Hogy teljesítették az államok kötelezettségüket, hogy megszüntessék a választások során a nők jogainak érvényesülését gátló tényezőket? Strukturális, a választási rendszer természetéből eredő, és kulturális, a társadalomban gyökeret vert minták jelentette akadályokkal egyformán meg kellett, meg kell birkózniuk. A politikai pártok szemléletmódja mellett a kvóta-rendszerek, a média megközelítése és a kampányfinanszírozás megoldásai is kulcsszerepet játszanak abban, hogy megváltozzanak a vezető pozíciót betöltő nők iránti attitűdök. Maga a választási rendszer is komoly hatással van arra, hány nőt találni egy ország döntéshozói között. Az arányos képviselet elvén nyugvó (listás) rendszerek gyakran több nő számára teszik lehetővé a sikeres megmérettetést, mint az egyéni választókerületi rendszerek. Az arányos rendszerekben ugyanis a pártok számára kevésbé kockázatos listájukon női jelölteket indítani, mint ha a mindent eldöntő egyéni választókerületekben kell ezt tenniük – egy előítéletes politikai közösségben. A világ 176 országát alapul véve ez a hatás kimutatható. Az arányos rendszert alkalmazó államokban a megválasztott nők aránya 20,7 százalék, miközben ott, ahol kizárólag a választókerületek döntenek a törvényhozás összetételéről, a nők aránya csupán 13,3 százalék. A brit Fawcett Society jótékonysági szervezet négy kulcsszóval összegezte a nők politikai pályára lépését, illetve előmenetelüket hátráltató tényezőket: önbizalom, kultúra, gyereknevelés,

pénz. A női politikusok viszonylag új jelenségnek számítanak a pártpolitika porondján, ezért kevés a példakép, a beletanulási lehetőség – ez áll az önbizalomhiány hátterében. A kulturális problémákon a pártpolitika éles versengését, gyakran agresszív természetét értjük. A gyermeknevelés terhe pedig a női politikusok családi és hivatásbeli szerepei között húzódó, nehezen feloldható feszültségre utal. Végül, de nem utolsósorban, a pártok gyakran spórolnak a női jelöltek kampányain. A fenti nehézségekre adott válaszként is értékelhető a női kérdések körül szerveződő nőpártok kialakulása. Izlandon 1983-99 között volt a törvényhozás része a nőpárt, és a szavazatok közel egytizedét sikerült megszereznie. Svédországban, Indiában, a Fülöp-szigeteken és legújabban Afganisztánban is megjelent ez a nemi alapon szerveződő párttípus. Létrejöttjüket gyakran a választójogi reformok is segítik, mint például a Fülöp-szigeteki pártlista-törvény életbe léptetése. A kormányzatoknak még nagy utat kell megtennie, hogy megoldják a női jelölteket érő zaklatás gyakori problémáját. Sok esetben a médiával folytatott együttműködés bizonyul a megelőzés hatékony módjával. A 2007-es Sierra Leone-i választások során Christiana Thorpe választási biztos gondoskodott arról, hogy az egyenlő bánásmód érvényre jusson a média működése során. Azokon a területeken, ahol az internet nem elterjedt – mint például a Szaharától délre fekvő afrikai régiókban – a helyi rádiók biztosíthatják, hogy a nők is hozzáférhessenek a hírekhez, akár maguk is részt véve a hírműsorok készítésében. A nyilvánosság ereje pedig hozzájárult az atrocitások megfékezéséhez.

A számok cselekvésre váltása A világon még sosem volt ennyi nő kormányzati pozíciókban, mint ma. De a puszta jelenlét kevésnek bizonyulhat, ha a közpolitikai csapásirányok vagy az erőforrások elosztásának megváltoztatásáról van szó. További intézményi és informális mechanizmusokra van szükség, amelyek támaszt adnak a nemi szempontú cselekvési tervek végrehajtásához. 3. Világtendenciák | 57

Fontos tényező, hogy van-e a pártok vezető testületeinek összetételét szabályozó kvóta, a törvényhozásban önálló bizottság felállítása a nemi egyenjogúság vizsgálatára és előmozdítása érdekében. Elengedhetetlen a különböző kormányzati területek közötti együttműködés a nemi vonzatú kérdésekben. A közfeladatot ellátó nők túlnyomó többsége munkája során a „szociálisnak” nevezett területre van szorítva. Akár saját választásukon, akár környezetük előítéletein alapul, ez a tény korlátozhatja a nők hozzájárulását más fontos közpolitikai területekhez. Különösen a kül- és biztonságpolitika és a költségvetési tervezés folyamataiból szorulnak ki a női politikusok. Pedig a nők megjelenése új szempontokat, friss megközelítést hoz magával – legalábbis erre lehet következtetni az Interparlamentáris Unió (IPU) közelmúltban végzett kutatásából. A szervezet nagyszabású felmérése szerint a válaszadó döntéshozók kilenctizede egyetért a fenti állítással. Nemtől függetlenül hasonlóan magas arányban értettek egyet azzal a megállapítással, miszerint a politikus nők emelik prioritássá a „női ügyek” néven ismert problémák megoldását.

Végrehajtás – az elszámoltathatóság lakmuszpapírja Hiába a sok női döntéshozó, az úttörő jellegű döntések, és a nemi egyenlőség kérdését kiemelten kezelő politikai napirend, ha a meghozott döntések, a nők helyzetét előmozdító intézkedések a végrehajtás során elakadnak. Éppen ez a fázis – a politikai változások ciklusának lezáró szakasza – az, amelyik általában a legtöbb kívánnivalót hagyja maga után. A meghozott politikai döntést le kell fordítani a rendeletek, szabályzatok, gyakorlatok és költségvetési számok szintjére. Ezek önmagukban, illetve végrehajtás során is összetett, a döntéshozatal felett őrködőnél energiaigényesebb monitoring-tevékenységet igényelnek. Gyenge, törékeny államokban a végrehajtást az általános ellenőrző-visszacsatoló mechanizmusok gyengesége mellett a korrupció és a közigazgatás 58 | Nőkönyv

alacsony hatásfoka is nehezíti. Ezek az élet minden területén hatnak, de gyakran különösen a nemi jelentőséggel bíró ügyekben járnak a legsúlyosabb következményekkel. A jelenség elleni harc nem választható külön az általában vett korrupcióellenes küzdelemtől, és gyakran csak egész intézmények megszüntetésével és teljes újraszervezésével kezelhetőek eredményesen, mint arra Kelet-Timorban vagy Libériában adódott példa a közelmúltban. Fontos a közigazgatásban dolgozó nők arányának növelése, a kutatások szerint ez ugyanis fokozza az adott szervek érzékenységét a nőket érintő problémákra, és javítja elkötelezettségüket az ezek leküzdésére hozott intézkedések végrehajtása iránt. Ugyanakkor, a női alkalmazottak sokszor a végrehajtás alsóbb szintjein kapnak állást, és a megszorítások, leépítések áldozatává válnak. Vietnamban a kilencvenes években, az állami vállalatoknál végrehajtott elbocsátások 70 százaléka a női munkatársakat érintette.

3. Közszolgáltatások hozzáférhetősége Fejlődő országokban gyakran okoz gondot az alapvető közszolgáltatások biztosítása. Ennek vesztesei elsősorban a szegények és a nők. A vízszolgáltatás, a közbiztonság vagy épp az általános oktatás megléte vagy hiánya mind kifejezetten női kérdések is. Az állam ugyanis közszolgáltatásokon keresztül biztosítja polgárainak emberi jogait. Ráadásul, a hatékony állami szolgáltatások általában a nők hagyományos, háztartásban végzett munkájának terheit csökkentik. Ennek egyik legjobb példája, hogy a Szaharától délre fekvő afrikai területeken a nők évente 40 milliárd órát töltenek vízgyűjtéssel – ez a teljes francia népesség éves munkaideje!

A hátrányok okai Az egyenlőtlen hozzáférés egyik legfontosabb oka a földrajzi távolság. A tömegközlekedéstől és főútvonalaktól távol eső települések lakói számára a közhivatalok nehezen elérhetőek. Szokás kulturális okokra hivatkozni, amiért a nők

még az itt élő férfiaknál is ritkábban kerekednek fel, hogy iskolába, kórházba, postára vagy hivatalba menjenek, a valóság azonban ennél általában sokkal földhözragadtabb. Az utazás pénz- és időáldozatot jelent, amit általában épp a nők engedhetnek meg legkevésbé maguknak. A rossz közbiztonság, a rablásoktól, nemi erőszaktól vagy épp a kóbor kutyáktól való félelem is sokkal „hosszabbá” teszi az utat nők számára. A kilencvenes években elért eredmények – a közszolgáltatások használatában mért nemek közti különbségek csökkentése – épp annak voltak köszönhetőek, hogy a segélyszervezetek felismerték az igénybevétel helye és a lakóhely közötti távolság jelentőségét. Gyakran a tulajdonláshoz fűződő társadalmi attitűdök akadályozzák a nők hozzáférését szolgáltatásokhoz – elsősorban a mezőgazdasági hitelek, segélyek és támogatások esetében. Latin-Amerikában a földtulajdonosoknak mindössze 11-27 százaléka nő, egy öt országra kiterjedő kutatás szerint. Ghánában a tulajdonjogok bizonytalansága is okolható azért, hogy a női farmerek elsősorban az alapvető élelmezési növényeket termesztik, a jobban jövedelmező ananászültetvények helyett, ami a férfi földművesekre jellemző. Az írástudatlanság, a „hivatali nyelv” ismeretének hiánya is sok helyen hozzájárul a nők hozzáférésében észlelhető hátrány kialakulásához, fennmaradásához. A közszolgáltatások biztosításának feltételeit sokszor azzal a mögöttes feltevéssel határozzák meg, hogy az igénybe vevő személy munkahellyel és magántulajdonnal rendelkező férfi. Természetesen ezek mellett a kor és vagyoni helyzet szerinti hovatartozás is szerepet játszik az egyenlőtlen helyzetek kialakulásában. Különösen veszélyezteti az egyenlő bánásmód megteremtését célzó forrásokat a korrupció. Kutatások kimutatták, hogy a hivatali visszaélések, korrupciós cselekmények áldozatai között több nőt találni, mint az várható lenne. A magas szintű korrupció, amikor bizottságok csoportosítanak át a területre szánt pénzeket, és a végrehajtásban résztvevő hivatalnokok kisebb visszaélései egyaránt előszeretettel sújtják a gyenge érdekérvényesítési lehetőségekkel

bíró – elsősorban szegény – nőket, akik sokszor nem is ismerik jogérvényesítési lehetőségeiket. Gyakori, hogy alapvető és ingyenes szolgáltatásokat nyújtó hivatalnokok szexuális ellenszolgáltatást várnak el nőktől, azt egyfajta informális „fizetőeszköznek” tekintve. Indiában például olyannyira elterjedt volt az előzetes letartóztatásban lévő nők zaklatása, hogy a jogszabályok módosítására volt szükség. Ennek értelmében minden, a zárkában történt szexuális cselekmény automatikusan nemi erőszaknak tekintendő, amíg a fogvatartott nem nyilatkozik erről másképp.

Gender Budgeting A nemek számára eltérő esélyeket teremtő tényezők néha csak tüzetesebb vizsgálat után azonosíthatóak. A nőket érő hátrányokat legélesebben sokszor a költségvetések nemi egyenjogúsági szempontokat figyelembe vevő költségvetés-elemzés és tervezés (gender budgeting) mutatja meg. Ez a különleges nézőpont, ami mára a világ 90 országában meghonosodott valamilyen formában, új lehetőségeket nyitott. Az erre a módszerre alapuló kezdeményezésekben azért rejlik nagy potenciál, mert egyformán nagy hangsúly esik a tervezési, költségvetéselőkészítési és monitoring tevékenységekre. Egyre több döntéshozó ismeri fel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak fontosságát a fejlesztéspolitikai tervezés során is, ami garantálja, hogy a megvalósuló intézkedések a nőket érő hátrányok csökkentését szolgálják. A világon jelenleg 15 országban van hivatalosan is intézményesítve alkalmazása a nemzeti költségvetések összeállításakor.

Mobilizációs lehetőség A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés kérdése gyakran szolgál a női mobilizáció kiindulópontjaként, tartósan megerősítve a nők közéleti részvételét és szervezettségét. Például, a csernobili katasztrófa után az ukrajnai nők MAMA-86 mozgalma a tiszta vízért, és a környezeti ártalmakról szóló adatok közzétételéért kampányolt. A mozgalom 3. Világtendenciák | 59

Lányok aránya az alapfokú oktatásban (%), 2005 80

Maldív Köztársaság, Kenya Szaud-Arábia Omán Ruanda Egyesült Arab Emírségek Togó, Namíbia, Mozambik Mauritánia Benin

70

Szenegál

Ghána Nigéria

Guinea

60

Etiópia Pakisztán

Közoktatás

Burundi

50 Kongó

Mali Eritrea

40

Lányok aránya az alapfokú oktatásban: ▪▪ 97% a fejlett régiókban ▪▪ 87% a fejlődő régiókban

Burkina Faso

A lányok aránya az alapfokú oktatásban... ▪▪ 95%-nál nagyobb 60 országban, amely a Föld populációjának nagyjából 20%-a Niger

30

60 | Nőkönyv

Dzsibuti

tagjai begyűjtötték a vízminőségi adatokat, és széles körben terjesztették azokat. Később az ilyen természetű információk kezeléséről szóló törvény kidolgozásában is részt vettek. Peruban a nyomornegyedekben működő comedorek eredetileg népkonyhaként funkcionáltak, később azonban a társadalmi – elsősorban női – mobilizáció fontos színtereivé is váltak. A nyolcvanas években a nyomornegyedek élhetőbbé tételét célzó program keretében a comedorek hálózatát, működésük koordinációját megerősítették. A konyhák körül ekkor kezdtek csoportok szerveződni, újabb szociális jogok biztosítását követelve az államtól. Végül e spontán szervezeteket a jog is elismerte, mint „szociális bázis-csoportokat”, és így közvetlen anyagi támogatások fogadására is képesek lettek, a perui szociális rendszer egyik fontos elemévé válva. Hasonló példákat találni Indiában és Argentínában is – a közszolgáltatások hiányosságai elleni küzdelem közvetve a női szervezettség erősödését hozta magával.

Forrás: ENSZ Statisztikai Részleg / Progress of the World’s Women 2008/2009

Az elmúlt években világszerte megkérdőjelezhetetlenül fontossá vált, hogy a teljes népesség, tehát a lányok is hozzáférjenek a közoktatáshoz. A beiratkozások, és az általános iskola elvégzésnek arányában a nemek közötti különbség ennek megfelelően sokat csökkent. Utóbbi mutató 1990 és 2000 között 18-ról 13-ra mérséklődött. Gambiában az elemi iskolába beiratkozottak között 1980 és 2000 között megduplázódott a lányok aránya, Guineában 19-ről 63 százalékra nőtt az 1990 utáni tíz év folyamán. A beiratkozási arány gyors javulását azonban a legtöbb régióban nem követi ilyen mértékű elmozdulás az iskolát végzettek nemi összetételében. Ez ismét a közszolgáltatások biztosításának kérdésességére, és a nők felé való számon kérhetőség hiányosságaira világít rá – a lányok számára gyakran nem adottak a feltételek, hogy tanulmányaikat be is fejezzék.

A privatizáció szerepe A keresleti és a kínálati oldal felől egyaránt meg lehet ragadni a szolgáltatásokhoz való hozzáférés ügyét. Előbbi azt takarja, amikor a nők az állami szereplőket szorítják cselekvésre a politikai nyomásgyakorlás eszközeivel (voice). Utóbbi esetben (choice) pedig több különböző, versengő szolgáltató közötti választási lehetőség megteremtése vihet közelebb a megoldáshoz. A szabad választáson alapuló megoldások a piaci elveket igyekeznek érvényre juttatni a szolgáltatók és az ügyfelek viszonyában. A nők e megközelítés szerint, mint fogyasztók tudnak nyomást gyakorolni – ez azonban a legtöbbször piaci alapokra helyezett, privatizált szolgáltatókat feltételez. Ezt, a versenyhelyzet megteremtését ajánlja a számon kérhetőséghez vezető „rövidebb útként” a Világbank is az egyes országoknak. Azonban olykor a közszolgáltatások privatizációja kifejezetten hátrányosan érinti a nőket, akik piaci érdekérvényesítő képessége alacsonyabb, mint a férfiaké. Például, az uruguayi vízközművek privatizációja nyomán a piacra lépő szolgáltató elzárta a legszegényebb nők számára létfontosságú közcsapokat, és felsrófolta a vezetékes víz árát. Mindezt a víz elzárása követte a fizetésképtelen háztartásokban. Több városi körzetben kritikussá vált az elégedetlenség, aminek nyomán 2004-ben visszaállamosították valamennyi vízszolgáltató vállalatot.

4. Nők, mint piaci szereplők A nők számos helyzetben válnak piaci szereplővé, amikor érdemes esélyegyenlőségüket a piaci erők, folyamatok környezetében vizsgálni. Akár a saját terményeiket árusító kofákról, akár a tőke- vagy munkaerő-piacon megjelenő nőkről van szó, számos hátrányos tényezővel találjuk magunkat szembe.

Munkerőpiac A piaci versenyhátrányok világszerte a munkaerőpiacon a legszembeötlőbbek. Összességében megállapítható, hogy

a nők termelő képessége kevésbé kihasznált, mint a férfiaké. Világszerte 1,2 milliárd nő végez fizetett munkát, szemben 1,8 milliárd férfival. Nem csak a foglalkoztatottsági arány, hanem a fizetések összege is komoly különbséget tükröz a két nem között. Átlagosan 17 százalékkal keresnek jobban a férfiak, mint női kollégáik. A különbség a magánszférában dolgozók esetében magasabb, mint az állami szektor alkalmazottainál. A női jogok érvényesítéséhez a kormányzatoknak és a piaci szereplőknek egyaránt célzott lépéseket kell tenniük. Az elszámoltathatóság kérdése a piacokhoz való hozzáférés terén többféleképp jelentkezik. A vállalatok, szolgáltatók és piaci szereplők felelősségét egyedi szerződésekben szabályozzák – ha úgy tetszik, magának a piacnak felelnek. Rossz, a fogyasztó számára kedvezőtlen termékükért vagy szolgáltatásukért a piac a részesedés elvesztésével büntetheti őket. Csakhogy, a nemek közötti különbségek ügyét nem lehet a piaci folyamatokra bízni. A nők gyakran nem egyenrangú fogyasztók, mert fizetéseik alacsonyabbak, és a nagy értékű beszerzésekről sokszor nem dönthetnek a családokban. A munkaerő-piacon sem egyenrangúak a nők, hiszen a tradicionális családmodellből eredően kevesebb idejük és energiájuk jut személyes karrierjük építésére. Ezért nem mindig tudják érvényesíteni az elvileg adott számonkérő, értékelő mechanizmusokat: nem tudnak tetszőlegesen elvállalni vagy épp felmondani munkaviszonyokat, így értékelve jogaik érvényesülését vagy csorbulását. A munkaadók előszeretettel alkalmaznak nőket, de főleg a termelési lánc alsóbb, nagyobb élőmunka-intenzitású pontjain. Globálisan két párhuzamos folyamat zajlik: a világ munkaerejének nőiesedése, másrészt a munkaviszonyok informalizációja. A globalizáció korábban sosem látott igényt teremtett a női munkavállalókra egyes szektorokban. A fejlődő országokban például a zöldség-gyümölcstermesztés, és a textilipar alkalmazottainak 60-90 százaléka nő. A fejlődő országokba kiszervezett szolgáltatások, mint például a call centerek vagy a pénzügyi szolgáltatások terén is megfigyelhető 3. Világtendenciák | 61

a nők előretörése – legalábbis számarányukat tekintve. Mára a nők lettek a „rugalmas munkaerő” fogalmának eleven megtestesítői. Legalább három tényező teszi vonzóvá a nőket a munkaadók szemében. Gyakran nem kell megfizetni utánuk egy állandó munkaidőre bejelentett munkavállaló „fix költségeit”, tehát a társadalombiztosítást, és más, a munkaadó által megfizetett közterheket. Továbbá, mivel általában a férfiakat tekintik a családok eltartóinak, a női fizetéseket pedig csupán extra jövedelemként tartják számon, könnyebb elfogadtatni a „másodlagos kereső” nők alacsonyabb fizetését. Ráadásul, a nemi előítéletek miatt a nők sokszor rászorulnak, hogy rosszul fizető állásokra is igent mondjanak, hagyományosan „nekik rendelt” területeken, mint például a mezőgazdaság, vagy épp a betegápolás. A rugalmas munkaerő iránti igény növekedése egybeesik a nők nagyarányú megjelenésével a munkaerőpiacon. A nők állásait így gyakran szervezik ki alvállalkozókhoz, ahol az informális foglalkoztatásban nagyobb lehetőségek vannak. Ennek nyomán ezek az állások sérülékenyek, könnyen leépíthetőek, a társadalombiztosítási költségek befizetése pedig esetleges. Erős

kapcsolat áll fent az informális foglalkoztatás – különösen az otthoni munkavégzés – és a szegénység között. A munkahelyek bizonytalansága a nők körében igen jelentős munkakereső migráció egyik fő hajtóereje. Az elmúlt évtizedek gazdasági átalakulása számos pozitívumot is hozott. Például, a korábbi protekcionizmus helyett az állami gazdaságpolitikában előtérbe került a befektetés-vonzó környezet kialakítása. Ennek fontos eszköze a munkaerő képzettségi szintjének emelése, ami a legtöbbször a korábban mellőzött nők iskolázottságának javításával járt együtt. A globalizáció azonban nyomás alá is helyezi a női jogvédelem ügyét. A kormányok, befektetők szemében a rugalmasságot, versenyképességet csökkentő – és önmagában is költséges – tényezőnek tűnnek a nők minimális munkakörülményeit és fizetését szavatoló rendelkezések és intézmények. A kormányok érvelése szerint a nemzetközi gazdasági verseny, és a regionális, nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodások különféle rendszerei csökkentik mozgásterüket. Különösen sok problémát vetnek fel azok az exportorientált különleges gazdasági övezetek vagy zónák (EPZ – Export Processing

Nemi fizetéskülönbségek a szakszervezeti tagság arányában, 2006-2007 (%)

szakszervezeti tagok

25 23 22

22

nem tagok szakszervezetben

22 21

20 19 18

17

15 14

14

17 15 14

13 12

10 9

5

0

Egyesült Királyság

Argentína

Hollandia

Németország Finnország Spanyolország


62 | Nőkönyv

Belgium

Magyarország

Zone), amelyekre nem vonatkoznak az államokban egyébként érvényes munkajogi és környezetvédelmi előírások. E gyakran homályos szabályozású területek nagysága és jelentősége robbanásszerűen nőtt az elmúlt harminc év folyamán. A szabad szakszervezet-választás és alapítás joga nyújthat védelmet a korlátok nélküli verseny ellen. Azonban az érdekképviseleteknek egyre több nehézséggel kell szembenézniük, szervezettségük a világ legtöbb országában a munkavállalók 40 százalékát sem éri el. A nők hátrányos helyzetéről tanúskodik, hogy körükben csupán 19 százalék a szakszervezeti tagok aránya. A magas női szakszervezeti tagsági arány korrelál a kisebb nemi keresetkülönbségekkel – a kollektív érdekérvényesítési lehetőség ugyanis a magánszektor jobb elszámoltathatóságát hozza magával. A szakszervezetek az elmúlt években számos országban indítottak kampányt női tagságuk bővítéséért. Megjelentek a 300 millió otthon, informális keretek között dolgozó nő érdekeit felvállaló szervezetek is. Az otthon dolgozók hatékonyabb képviselete azért is fontos feladat, mert a Nemzetközi Munkaügyi Szövetség (ILO) Otthoni Munka Konvencióját 1996-os elfogadásától a mai napig csupán öt ország ratifikálta. Kereskedelem Miközben a nemek közötti egyenlőség kérdése régóta a nemzetközi emberi jogi megállapodások szerves részét képezi, a nemzetközi kereskedelmi jogban nem, vagy csak homályosan jelenik meg ez a probléma. Ez hátrányosan hat a nők felé fennálló elszámoltathatóság érvényesülésére. Jamaikában az UNIFEM támogatta a szabadkereskedelmi egyezmények nőkre gyakorolt hatásait feltáró hatásainak elemzését. A kutatásból az derült ki, hogy az egyezmények hatására a mezőgazdaságban, élelmiszer-iparban, ruházat-gyártásban és a szolgáltató szektorban dolgozó nők számára elérhető munkahelyek száma csökkent. Lehetséges kitörési irányt az jelent, ha a munkaügyi minimum-feltételek is bekerülnek a jövőben a kétoldalú vagy regionális kereskedelmi megállapodásokba. Vannak arra utaló jelek,

hogy ez az irány hatásos lehet, amen�nyiben a jó gyakorlatot ösztönzőkkel is jutalmazzák. Az Egyesült Államok és Kambodzsa közötti egyezmény keretei között 1999-ben elindult „Jobb gyárak Kambodzsában” programhoz több multinacionális vállalat csatlakozott, és érezhető előrelépést hozott a munkakörülmények terén. Érdekérvényesítési lehetőségek A munkaadókkal szembeni fellépés hatékony formája lehet a csoportos keresetek benyújtása bíróságokhoz. A legnagyobb port kavaró ilyen ügy az amerikai Wal-Mart áruházlánc női alkalmazottainak sikeres pere volt. A munkavállalók helyzetének hatékony szabályozását nehezíti, hogy az államok gyakran nem képesek számon kérhető és működőképes munkajogi szabályok megalkotására. A fogyasztók ugyanakkor egyre gyakrabban támasztanak igényeket a gyártás és forgalomba hozatal módjával, körülményeivel kapcsolatban, „etikus kereskedelmi gyakorlatot”, és környezettudatos működést elvárva a cégektől. Maguk a munkavállalók is többkevesebb nyomást gyakorolhatnak a menedzsmentekre a körülmények javítása érdekében. Mindezek együttesen gyakran oda vezetnek, hogy egyes multinacionális vállalatok az önszabályozást választják, nemegyszer a kötelezőnél több felelősséget vállalva dolgozóikért. Ezek, a CSR (corporate social responsibility – vállalati társadalmi felelősségvállalás) területére eső önkorlátozások már több mint tízezer vállalatnál honosodtak meg világszerte. Az önként vállalt szabályok, „rezsimek” betartásának ellenőrzését független külső monitoring szervekre bízzák. A legnagyobb ilyen minősítő testület az Angliában működő ETI (Ethical Trade Initiative – Etikus Kereskedelem Kezdeményezés), amelyben cégek, szakszervezetek, civil szervezetek képviselői vesznek részt. Az ETI különböző ILO egyezményekre alapozva kidolgozta saját alapszabályait. Ezekre hivatkozva könnyebb például az afrikai női jogi civil szervezeteknek nyomást gyakorolnia egyes cégekre – Kenyában sikerült komoly eredményeket elérni az ETI, illetve helyi és brit civil szervezetek 3. Világtendenciák | 63

bevonásával, az afrikai panaszokat közvetlenül eljuttatva a felvevő piac, Nagy-Britannia ilyen ügyekre érzékeny fogyasztóihoz. Ugyanakkor az önszabályozás kevés eredményt hozott egyes közép-amerikai esetekben, különösen akkor, amikor az ellenőrző mechanizmusok rosszul működtek – például, ha a női munkavállalók csak a főnökeik jelenlétében találkozhattak az ellenőrzést végző személyekkel, vagy ha két inspekció között nem volt mód a panaszok benyújtására és kivizsgálására. A tapasztalatok alapján a kormányzatok felelőssége nem kerülhető meg a piacokhoz való egyenlő hozzáférés terén. Önmagában sem a vállalatok önszabályozása, sem a jogaik szélesítéséért dolgozó női civil szervezetek kezdeményezései nem elégségesek a helyzet javítására. Az emberi jogok szavatolása érdekében a politikának lehetővé kell tennie a piaci szereplők számon kérhetőségét. A kereskedelmi jogot tovább kell bővíteni, hogy az emberi jogi, nemi egyenlőségi kérdések hangsúlyosan megjelenhessenek benne. A kereskedelmi rendszerek nem-specifikus hatásairól több adatot kell gyűjteni, ezek alapján pedig új szempontokat kell beépíteni a kereskedelmi politikákba. A kereskedelmi-gazdasági megállapodások előkészítésébe be kell vonni a nőket, érdekképviseleteiket, legyen szó akár multinacionális vállalatokkal, akár nemzetközi intézményekkel kötött egyezségekről.

5. Igazságszolgáltatás Az igazságszolgáltatás rendszere tágabban értelmezve magába foglalja a jogalkotás menetét, magukat a jogszabályokat, az ezek alapján meghozott bírói döntéseket és azok végrehajtását, a bűnüldözést és bűnmegelőzést is. Ez a komplex rendszer hivatott garantálni az egyetemesen elismert emberi jogok érvényesülését. A jog, mint absztrakt jelenség nem tehet különbséget jogalany és jogalany, nő és férfi, gazdag és szegény között. A gyakorlat azonban, a jogszolgáltatáshoz való hozzáférés terén mást mutat. A rosszul működő igazságügyi rendszer a társadalmi igazságtalanságokat – így a nőket 64 | Nőkönyv

érő diszkriminációt – tovább mélyíti. Az igazságszolgáltatás a nők jogaiért vívott harc egyik legfontosabb terepe. A küzdelem három fő iránya azonosítható. A normatív: amikor egyes jogszabályok megváltoztatásáért harcolnak nőket képviselő szervezetek. A procedurális: amikor a meglévő jogi szabályok megvalósításáért kell dolgozni, például a bírósági gyakorlat megváltoztatásért, vagy a bűnüldöző szervek munkájának reformjaiért. A küzdelem kulturális aspektusa sem elhanyagolható, amelynek célja, hogy a nőket az önkényes joggyakorlatoktól védeni hivatott szereplők attitűdjei megváltozzanak. Nemi egyenjogúság a joganyagban Az elmúlt évtizedek jelentős előrelépést hoztak a jog normatív szintjén. A nemeket egyenlőnek tételező alapjogok kihirdetése után e jogok védelmének módjai is egyre határozottabb formát nyernek. Az állam jogvédő mozgástere a közszféra után egyre inkább kiterjed a magánélet korábban érinthetetlennek hitt, hagyományos intézményeire is. Így egyre több jogrend része a családon belüli erőszak szankcionálása vagy épp a nemek egyenjogúságának biztosítása a házasságkötés kapcsán. Az 1945-ös ENSZ Alapokmány és az 1947-ben elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata után a nők jogait általános érvénnyel deklaráló legfontosabb nemzetközi egyezmény, az 1979-ben elfogadott, A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló (CEDAW) egyezmény volt. A CEDAW definiálta először tételesen a nemi diszkriminációt, emellett kötelező érvényű jogforrássá is vált a részes államok számára. Fontos erénye a megállapodásnak, hogy a végrehajtás ellenőrzésére hivatott monitoring szervezet felállításáról is gondoskodott. A CEDAW Bizottság 23 független szakértője vizsgálja az egyes államok jogszabályainak összeférhetőségét az egyezménnyel. Az államok négy évente kötelesek beszámolni az egyezmény céljainak elérésére tett lépéseikről. Az egyezmény elfogadásának, ratifikációjának arányai régiónként jelentősen különböznek, ahogy a CEDAW-t csupán fenntartásokkal

elfogadó országok megoszlása is eltérő. Az UNIFEM Afrikában és a KözelKeleten elindított „Egyenlőség fenntartások nélkül” kampánya arra ösztönözte a döntéshozókat, hogy a nemzeti jogalkotás számolja fel e kivételeket, és mindenben fogadja el az Egyezményt, illetve a panaszok hatékonyabb kivizsgálását lehetővé tevő 1999-es opcionális eljárásrendet. A diszkrimináció-ellenes törvénykezés legkiemelkedőbb példái az alkotmányozási folyamatok. Az elmúlt időszak kiemelkedő példáinak számít az 1996-os dél-afrikai alkotmány, amely fontos kitételeket tartalmaz a nemi egyenlőségről, a diszkrimináció tilalmáról. A 2003-as ruandai alkotmány preambuluma tovább megy annál, hogy az egyenlőség, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletére szólít fel. Külön is megemlékezik a férfiak és nők közötti egyenlőségről, még a nők politikai részvételi arányára is kitér. A kedvező példák mellett ugyanakkor számos alkotmány egyáltalán nem foglalkozik a nők helyzetével. Márpedig az alaptörvény fontos iránymutatással szolgálhat bíróságok számára, amikor a törvényi háttér hiánya miatt proaktív, alapjogi ítélkezésre van szükség. Például 1997-ben Indiában az Alkotmányra hivatkozva tudott precedens értékű döntést hozni a Legfelsőbb Bíróság a munkahelyi szexuális zaklatással kapcsolatban, az erre vonatkozó törvények hiányában. Az alaptörvény és az Indiára nézve kötelező CEDAW rendelkezései alapján a testület ki tudta dolgozni a munkahelyi zaklatás megállapításához és szankcionálásához szükséges feltételeket, jogi kategóriákat. A törvényeknek, a női jogok védelmében, sok országban utol kell még érnie a nemzetközi egyezmények, illetve az alkotmányok – általában fejlettebb – szintjét. Például a családon belüli erőszak, vagy a házasságon belüli nemi erőszak szabályozása a világszerte sok helyen a jogalkotók adóssága. A női szervezetek lobbitevékenysége fontos mozgatórugója a jogrendszerek reformjának. Törökországban civil szervezetek nyomására dolgozták ki és fogadták el a 2004-es új büntető törvénykönyvet, ami magasabb büntetési tételeket rendelt a szexuális bűncselekményekhez, illetve kriminalizálta

Nők aránya a legfelsőbb bírói szervben (%) Honduras

50 Horvátország

40 Norvégia

Fülöp-szigetek

30

Albánia Ausztria

Uganda Írország, Csehország, Costa Rica Svájc Argentína

20

Németország, Luxemburg Mexikó, Trinidad, Tobago Spanyolország Észtország Venezuela, Guatemala Jamaica, El Salvador

10

0

Chile Kolumbia Ciprus Japán Peru

India, Pakisztán, Ruanda


3. Világtendenciák | 65

a házasságon belüli nemi erőszakot, az úgynevezett „becsület-gyilkosságokat” és a munkahelyi zaklatást. Ugyanebben az évben Mongóliában és Spanyolországban is sikerült jogszabályba önteni a zaklatás és erőszak tilalmát a családokon belül.

szerint nem büntethetőek a házastársak által egymás sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények. Az elévülési idő is lehet a hatékony igazságszolgáltatás gátja, például nemi erőszak áldozatai számára, akik jellemzően csak évekkel az esemény után képesek szembenézni a történtekkel, és adott esetben támadójukkal. A főleg városokban található bíróságok földrajzi távolságuk miatt is nehezen elérhetőek sok nő számára. Egyenlőtlenségről árulkodik a női bírók alacsony aránya is az országok legfelsőbb bíróságaiban, illetve különböző nemzetközi emberi jogi bíróságokon is. Vannak pozitív példák, biztató kezdeményezések is. A ruandai és a volt Jugoszlávia terén elkövetett szexuális bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi bíróságok hatékony tanú- és áldozatvédelmi intézkedéseket alkalmaznak. Ennek részeként az áldozatok valódi neve nem derül ki az eljárás során, zártkörű meghallgatásokat tartanak, a tanúk és áldozatok vallomását eltorzított hangon rögzítik. Dél-Afrikában a Thuthuzela „gondozóközpontok” nyújtanak gyors és sokoldalú segítséget az áldozatoknak – rendőr, orvos és jogász várja az ide fordulókat, 24 óránál rövidebb ügyintézést

Eljárások A megfelelő törvényi háttér kialakítása azonban önmagában kevés, hiszen számos országban a jogszabályok ellenére de facto szankciók nélkül maradnak a nők sérelmére elkövetett jogsértések. A világ számos pontján a nők számára az igazságszolgáltatásról szerzett gyakorlati tapasztalatok egyenesen deklarált jogaik megcsúfolásának tűnnek. Gyakran előfordul, hogy egy nő szava kevesebbet nyom a latba, mint egy, az ellenkezőjét állító férfié. Olykor a nőknek nincs elég ideje, energiája otthoni teendői mellett, hogy jogi eljárást kezdeményezzen, máskor a megtorlástól való félelem, vagy épp procedúra anyagi terhei jelentik a visszatartó okot. Néha maguk a jogszabályok teszik lehetetlenné keresetek beadását. Bolíviában például csak 1995-ben helyezték hatályon kívül azt a rendelkezést, ami

Nők aránya a rendőrségben 2001-2006 (%)

Ausztrália

29

Dél-Afrika

29

Svédország

18

Kanada

18

Jamaika

18

Ciprus

16

Sierra Leone

15

Koszovó

14

Amerikai Egyesült Államok

13

Csehország

12

Finnország

10

Venezuela

10

Románia

8

India

2

0

5


66 | Nőkönyv

10

15

20

25

30

garantálva. Indiában, Kínában és Indonéziában pedig mobil, buszokon utazó bíróságok kínálnak azonnali, könnyen elérhető jogi segítséget a kistelepüléseken élőknek. Fontos a bíróságok nemi összetétele mellett a bírák képzése is, hogy felismerjék a nemi egyenjogúságot csorbító tényezőket, és kiküszöbölhessék azokat munkájuk során. Az UNIFEM támogatta a Női Bírók Nemzetközi Szövetségének kezdeményezését, aminek nyomán 1400, Afrika déli részén dolgozó női ítélkező vehetett részt szakmai továbbképzésen. Ennek során a bírói hivatást is népszerűsítették pályaválasztás előtt álló nők körében. Nem elhanyagolható a bűnüldöző hatóságok szemléletének megváltoztatása sem. A rendőrség hozzáállása a nőket sújtó bűnözési formákhoz azért alapvető jelentőségű, mert ha ezen ügyek felderítési aránya rossz, ha a hatóság részéről elutasítással vagy közönnyel találkoznak az áldozatok, akkor az a bűncselekmény viszonylagosságának érzetét kelti, és további jogsértésekre bátoríthat. Ezért különösen fontos, hogy ne tekintsék a kapcsolaton belüli erőszakot „magánügynek”, „családi hajcihőnek”. Még ros�szabb a helyzet – és a közvetett hatás –, amikor maga a rendőrség követ el bűncselekményeket nők sérelmére. A jelenség elleni fellépés egyik legjobb példája volt, amikor 2007 elején India száz rendőrnőt küldött az ENSZ békefenntartó kötelékének keretében Libériába. A női rendőr alakulatok nem csak az elszenvedett bűncselekmények bejelentésére buzdították a helyben élő nőket, de arra is ösztönözték őket, hogy maguk is csatlakozzanak a libériai rendőrséghez. Kelet-Timorban és Koszovóban is külön szervezeti egységeket hoztak létre a nőket ért bűncselekmények kivizsgálására. Ezek a lépések, a rendőrség szemléletének megváltoztatása elkerülhetetlen a jogszolgáltatás kiterjesztéséhez, mert maguk a bűnelkövetési formák, helyzetek is speciálisak. Például, a férfiak ellen jellemzően közterületen, míg nők ellen otthonaikban a leggyakoribbak a támadások. Az Egyesült Államokban a munkahelyi zaklatás áldozatainak 92 százaléka nő, miközben a tűzharcban megsérültek 78 százaléka férfi.

6. Segélyezés és biztonságpolitika A nemzetközi biztonsági és segélyezési szervezetek, kezdeményezések kulcsfontosságú támogatást nyújtanak az államoknak, többek között azt a célt is elősegítve, hogy saját területükön biztosítani tudják a nőket megillető jogokat. Azonban megkerülhetetlen, fontos kérdés a nemzetközi szervezetek gyakorlatának alapos vizsgálata – vajon ők mennyire veszik figyelembe a nők speciális helyzetét és igényeit? A biztonságpolitika terén is sok a teendő a nők jogainak védelméért. Ez a terület kulcsfontosságú a kitűzött célok megvalósításához, hiszen a fegyveres konfliktusok egyik legnagyobb kárvallottjai a nők. Segélyek és fejlesztési támogatások A segélyezés legfontosabb formája az úgynevezett hivatalos fejlesztési támogatás, aminek összege 2006-ban csaknem elérte a 104 milliárd dollárt. Ez az összeg a fejlődő országok GDPjének 0,3 százaléka. Az ilyen támogatások többsége kétoldalú megállapodások keretében jut közvetlenül a donor államtól a segélyezetthez. A segélyek mintegy harmadát folyósítják nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, a Világbank, vagy például az egyes betegségek leküzdésére létrehozott pénzalapok. Kulcsfontosságú, hogy a fejlesztési támogatások a nemi különbségek csökkentése irányába hassanak. A női egyenjogúságért dolgozó szakértők és szervezetek tartózkodnak attól, hogy konkrét összeget, árat nevezzenek meg a komplex feladat egészére. Azonban egyes részfeladatok „beárazása” megkezdődött. A Világbank egyik kutatása meghatározta az a minimális forrás-összeget, ami a nemi esélyegyenlőség megteremtéséhez szükséges. A kutatás szerint a nők ügyének előmozdításához szükséges összeg, és a valóban erre szánt források közötti különbség 2006-ban 12-30 milliárd dollár volt, és 2015-re a hiány várhatóan tovább nő, 24-83 milliárd dollárra. A globális becslések helyi konkretizálása folyamatban van, egyre több donor és fogadó ország él a gender-tudatos költségvetés 3. Világtendenciák | 67

eszközével, hogy nyomon követhetővé tegyék az elköltött segélyeknek a nők helyzetére gyakorolt hatását. Az érintett országok egyre nagyobb része alkalmazza a nemi egyenlőség jelző GEM – gender equality marker – rendszerét. Ez tette láthatóvá, hogy a 2006-ban e rendszerben felhasznált 26,8 milliárd dollárból 7,2 milliárdot költöttek el olyan projektekben, amelyek célja vagy fontos szempontja volt a nemek közötti egyenlőség javítása. Előrelépést az hozhat, ha a teljes segélyező közösség, azaz valamennyi donor-állam érvényre juttatja a nemi egyenlőség szempontjait segélyezési

politikájában, folyamatosan nyomon követve a támogatások ez irányú vonzatait. Ezt a törekvést tükrözi az OECD égisze alatt megkötött 2005-ös Párizsi deklaráció. A megállapodás lefekteti a hatékony segélyezés öt alapelvét. Ezek közül a legfontosabb, hogy önálló nemzeti fejlesztéspolitikák valósuljanak meg, tehát a fogadó államok kormányai vállaljanak felelősséget a pénzek elköltéséért. A fogadó kormányok feladata a fejlesztési prioritások kidolgozása, és a monitoring kézben tartása. Felelősségük kétirányú, saját állampolgáraik és a donor országok felé egyaránt fennáll.

Jogvédők ajánlásai a Párizsi deklarációhoz 1. alapelv: NEMZETI HATÁSKÖR – a részes országok maguk alakítják ki fejlesztési, felzárkóztatási politikájukat és stratégiájukat, koordinálják lépéseiket. ▪▪ Az államok biztosítsanak lehetőséget a nőjogi szervezeteknek és a helyi nőket képviselő testületeknek, hogy részt vegyenek a segélyezési politikát érintő döntések meghozatalában, előkészítésében. ▪▪ Ugyanígy, a végrehajtás hatáselemzésében, a segélyprogramok, és a nők jogérvényesítését előmozdító kezdeményezések monitoring vizsgálataiban is nagyobb szerepet kell biztosítani a női civil szervezeteknek. ▪▪ A jelenleg elterjedt indikátorok a szegénység csökkentését mérik. Ezek mellett a nemek közötti egyenlőség változásait is vizsgálni kell. 2. alapelv: IGAZODÁS – a donor államok támogatásaikat a partner országok nemzeti fejlesztési stratégiáihoz, intézményeihez és eljárásaihoz igazítják. ▪▪ A donoroknak támogatnia kell azt, hogy a fogadó országok szegénység-ellenes stratégiáikat és nőjogi, esélyegyenlőségi terveiket összehangolják, illetve, hogy e programokat operatív cselekvési tervek szintjére is lefordítsák. ▪▪ A fogadó országok gender-tudatos költségvetésekkel javítsák az eredményeket, átlátható, számon kérhető célorientált pénzügyi tervezést bevezetve. 3. alapelv: HARMONIZÁCIÓ – a donorok jobban összehangolják lépéseiket, a kollektív eredményességre és az átláthatóságra törekedve. ▪▪ Az egyes donorállamok, illetve a donor- és fogadó államok között hatékony munkamegosztást, kölcsönös átláthatóságot kell kialakítani. ▪▪ A donoroknak folyamatosan elemezni kell a végrehajtás hiányosságait nemzeti és szektorális szinten, hogy erősödjön a párbeszéd a fogadó országokkal, javuljon nemi egyenlőségi projektek megvalósítása és ellenőrzése. ▪▪ Törékeny, háborús államokban a nemzetközi közösség elemzéseiben és állásfoglalásaiban a nők helyzetét hangsúlyosan figyelembe kell venni, speciális beavatkozásokkal kell törekedni a nők jogainak biztosítására is. 4. alapelv: EREDMÉNY-ORIENTÁLT MENEDZSMENT – a források jobb beosztásával és hatékonyabb döntéshozatallal javítják az eredményeket. ▪▪ A donorok fektessenek több energiát a segélyezés nemi bontású mérőszámainak megszerzésébe, elemzésébe és felhasználásába, így javítva a segélyek nemi egyenlőségre gyakorolt hatásának megismerését. ▪▪ A donorok és a fogadó államok állapodjanak meg, hogy a teljesítmény-értékelő rendszerek keretében követik nyomon a nemi egyenlőségre fordított források felhasználását. 5. alapelv: Kölcsönös számonkérhetőség – a donorok és a fogadó államok egyaránt felelősek a fejlesztési eredményekért. ▪▪ A donorok és a fogadó országok integrálják a teljesítménymérő rendszerekbe a nemi alapú mérőszámaikat, a jobb mérhetőség érdekében. ▪▪ Meg kell állapodniuk, hogy a nemzetközi, nemek közötti egyenlőséget támogató egyezmények rendelkezéseit milyen mélységben érvényesítik a nemzeti politikákban, és hogy ezeket milyen mértékben támogatják anyagilag a donor államok.

68 | Nőkönyv

A donor államok azért felelősek, hogy a támogatások az előre kitűzött menetrend szerint, pontosan megérkezzenek, és hogy a segélyek illeszkedjenek a fogadók nemzeti fejlesztéspolitikájához. A szereplők felelősségi körének újragondolása élénk vitát generál napjainkban is. A nemi egyenlőségért küzdők számos ajánlást fogalmaztak meg a Párizsi deklaráció hatékony átültetéséhez a valóságba. Az egyes országok mellett a nemzetközi szervezetek munkáját is érzékenyebbé kell tenni a nőjogi kérdések iránt. Nem szabad szem elől téveszteni az ENSZ reformjának fontos alapelvét: a nemzetközi szervezetek az eredmények előkészítéséért, a munka menedzsmentjéért felelősek, de nem magukért az eredményekért. Azok ugyanis elsősorban az egyes országok felelősségi körébe tartoznak. Ugyanakkor gondot okoz, hogy nincsenek elfogadott számon kérő és szankcionáló mechanizmusok a rosszul teljesítő országok, vagy épp nemzetközi szervezetek megítélésére. Hiányosságokat tükröz a női személyzet alacsony részaránya is a nemzetközi szervezetek többségében. A nemzetközi pénzügyi szervezeteknél sem jobb a helyzet, amit az is tükröz, hogy a Világbank 2007-ben a nőjogi szempontok alaposabb ellenőrzésére szólítja fel a többi szervezetet munkájuk során. Ezt a folyamatot – hogy minden támogatási és fejlesztési erőfeszítés során tegyék láthatóvá, mérhetővé azoknak a nők helyzetére gyakorolt hatását – nevezik „gender mainstreamingnek”. Biztonságpolitikai hiányosságok Az ENSZ BT 2000-ben elfogadott 1325. és a 2008-ban tető alá hozott 1820-as határozata fontos előrelépést jelentettek a nők jogainak érvényesítése irányába, mivel hivatalosan is elismerték a problémák létét, és kijelölték a tágabb cselekvési irányokat. A határozatok nem csak a nők veszélyeztetettségét mondták ki, de azt is szorgalmazták, hogy a konfliktus-megelőzés és kezelés, illetve a béketeremtés folyamatában kapjanak a férfiakkal egyenlő szerepet a nők, illetve szervezeteik. Ez elvileg azt jelenti, hogy a béketárgyalásokról nem

hiányozhatnának a nők, illetve a béketeremtő beavatkozások során megakadályozzák a nők sérelmére elkövetett erőszakos cselekményeket. A valós helyzet azonban nem ennyire bíztató. A nemzetközi és regionális biztonságpolitikai szervezetek a gyakorlatban ellenálltak a nők felé fennálló elszámoltathatósági követelmény érvényesítésének. A nők aktív részvétele nem érte el a kívánt szintet, a műveleti költségek szerkezete pedig nem tükrözi a nemi tudatosságot. 2008 áprilisában csupán egyetlen női vezető volt a békefenntartó és béketeremtő ENSZmissziók élén, a főtitkár libériai különmegbízottja. Az ENSZ békefenntartó misszióit koordináló szervezetében csupán 17 százalék volt a női munkatársak aránya. A tagállamok által felkínált katonáknak 1,9 százaléka, a rendőri alakulatoknak 7,6 százaléka volt nő. 2007 és 2008 folyamán a béketárgyalásokon (Uganda, Darfur, Szomália) sem igen vettek részt nők, még megfigyelői státuszban sem. Az 1820-as számú határozattal a Biztonsági Tanács a háborúk megváltozott természetére reagált. Az egyre terjedő paramilitáris és aszimmetrikus konfliktusok egyik szomorú következménye a nemi erőszak rohamos terjedése – gyakran szisztematikusan, „biológiai hadviselésként” vagy az ellenség demoralizációjaként alkalmazva.

„Libériában 2005 folyamán a menekülttáborok 80 százaléka lett szexuális bűncselekmények áldozata” A statisztikák aggasztóak. Dél-Kivuban (Kongói Demokratikus Köztársaság) 2006 folyamán 27.000 bejelentett nemi erőszak történt. Libériában 2005 folyamán a menekülttáborok női lakosságának 80 százaléka lett szexuális bűncselekmények áldozata. Ezek a maradandó károsodást okozó cselekmények olyannyira brutálisak, hogy a „vagina megsemmisítése” hivatalos hadi sebesülési forma lett a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az UNIFEM és egy sor ENSZügynökség egy közös egyeztető mechanizmus, az ENSZ Háborús Nemi Erőszak 3. Világtendenciák | 69

Elleni Fellépés (United Nations Action Against Sexual Violence in Conflict) keretei között, hogy összehangolt lépésekkel előzzék meg az ilyen cselekményeket, illetve segítsék a túlélőket. Az UNIFEM hívta fel a figyelmet a jelenlegi fegyveres missziók gyakorlatában tapasztalható hiányosságra: a békefenntartó és béketeremtő katonák kevés konkrét eligazítást kapnak az elterjedt és rendszerszerűen folytatott szexuális erőszak megakadályozására, különösen olyan hadszíntereken, ahol ez a hadviselés bevett eszköze. Az UNIFEM jelentése alapján fogadta el a Biztonsági Tanács az 1820-as határozatot. Sajnos előfordultak olyan esetek, amikor maguk a békefenntartók erőszakoskodtak nőkkel – ez komolyan aláássa az ENSZ ilyen irányú lépéseinek hitelességét. A nemzetközi közösség a napvilágra került esetekre átfogó belső vizsgálatokkal reagált, de az UNIFEM álláspontja szerint ennél jóval többre lenne szükség, hogy a helyi közösségek bizalmát visszaszerezzék. Nemzetközi szervezetek 2006-ban készült el az ENSZ ügynökségeinek munkáját vizsgáló jelentés, amely azt vizsgálta, hogy mennyire felelnek meg a nők irányába fennálló beszámoltathatósági kötelezettségüknek e testületek. A jelentés megállapította, hogy az ENSZ reformjának egyik alapelve, miszerint a nemzetközi közösség a hatékony menedzsmentért, és nem magukért az eredményekért visel felelősséget, a női egyenjogúságért folytatott munkában is megjelent.

70 | Nőkönyv

Ugyanakkor fontos hiányosság a nemzetközi szervezetek munkájában, hogy az esetek túlnyomó többségében nincsenek meghatározva a rossz menedzsment esetleges következményei, a számonkérés módja és eljárása. Fontos hiányosság, hogy nincs elfogadott minimális elvárás az ügynökségeknek a nők helyzetére gyakorolt változásokban mérhető teljesítményével kapcsolatban. A nők ügyében egyre aktívabb nemzetközi pénzügyi szervezetek esetében sem sokkal jobb a helyzet. Ezek mindegyike rendelkezik már nemi esélyegyenlőségi tervvel, azonban ezek végrehajthatósága erősen eltér egymástól. Ugyanakkor ezen szervezetek rendelkeznek talán a legátfogóbb statisztikai háttérrel és adatbázisokkal. A Világbank 2007-es jelentésében épp ezért arra szólítja fel a pénzügyi intézményeket, hogy vállaljanak vezető szerepet a női jogok érvényesíthetőségéért végzett munkában, kihasználva elemzői és koordinációs képességeiket és rutinjukat. Mindeközben a Világbank maga is tehetne többet: a 2002 és 2007 között folyósított kölcsönök célprojektjeinek kevesebb, mint 5 százaléka esetében szerepelt a női esélyegyenlőség, mint kiemelt szempont.

NőKépek 3.

NŐKépek 3. | 71

72 | Nőkönyv

NŐKépek 3. | 73

74 | Nőkönyv

NŐKépek 3. | 75

76 | Nőkönyv

NŐKépek 3. | 77

78

4. fejezet

Ahogy a kutató látja Interjúk a nemek közötti egyenlőségről

„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” Simone de Beauvoir

79

Interjú dr. Nagy Beátával, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet docensével

Távol Európától

Európa szerte komoly társadalmi probléma a csökkenő gyermekszám, amelyet jórészt annak tulajdonítanak, hogy nehezen összeegyeztethető a nők munkavállalása a gyermekneveléssel. Mi a helyzet Magyarországon?

„Azokban az országokban magasabb a gyermekvállalási hajlandóság, ahol a társadalmi környezet lehetővé teszi, hogy a nők össze tudják egyeztetni a gyermekvállalást és a karriert”

Egy túlzott leegyszerűsítés, amely ráadásul félreviszi a gondolatmenetet: az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban magasabb a gyermekvállalási hajlandóság, ahol a társadalmi környezet lehetővé teszi, hogy a nők össze tudják egyeztetni a gyermekvállalást és a karriert. Erre jó példa Svédország esetében a rendkívül jól működő bölcsőde- és óvodahálózat. Ellenpélda az Unióban Olaszország, ahol jóval nehezebb helyzetben vannak azok a nők, akik egyszerre szeretnének karriert és családot. Hasonló a helyzet Magyarországon is. A lengyelek után nálunk a legalacsonyabb a teljes termékenységi ráta, ráadásul az Unión belül kiemelkedően alacsony a nők foglalkoztatottsági aránya is. Természetesen számos további oka van az alacsony gyermekvállalási hajlandóságnak. Mi az oka az alacsony foglalkoztatottságnak? A magyar munkaerőpiac rendkívül rugalmatlan. Sokan csodafegyverként beszélnek a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeinek bővítéséről. Mások azt mondják, hogy ha bővülnének a lehetőségek, az emberek akkor sem vennék igénybe az alacsonyabb jövedelemlehetőségek miatt. A részmunkaidőt azonban sokféleképpen lehet alkalmazni. Svédországban az úgynevezett hosszú részmunkaidő az elterjedt, azaz az átlagosan napi 6 órás munkaidő. Emellett elképzelhető olyan forma is – ahol ezt a munka típusa megengedi –, hogy hetente 1-2 -3 napot teljes munkaidőben dolgozik valaki, és a többi hétköznapja szabad. Európában arra is van példa, hogy valaki egy hetet dolgozik, és utána egy hetet otthon van. A lényeg, hogy elszakadnak a berögzült „8-tól 4-ig” típusú foglalkoztatástól. Az atipikus foglalkoztatás egyéb formáinak elterjesztése is kívánatos lenne: a távmunka támogatása is sokat javíthatna a jelenlegi helyzeten. De ne feledjük el, hogy ilyenkor elsősorban a magasan kvalifikált emberekre gondolunk. Hollandiában például a rugalmas foglalkoztatás promotálása következményeként létre jött a másfél keresős modell. Nőtt a nők aktivitása a munkaerőpiacon. Ezt hogyan értékeli? Hollandiában valóban sikeres volt a női foglalkoztatás bővítése. Hollandia ráadásul nagyon jó példa arra, hogy a részmunkaidő nem csupán a nők számára lehet vonzó, hiszen nagyon sok férfi is igénybe veszi ezt a lehetőséget. Magyarországon milyen típusú cégek hajlandók a rugalmasabb munkafeltételek megteremtésére? Leginkább azok a nagy, multinacionális cégek, amelyek az anyaországban és a világ minden táján igyekeznek figyelembe venni a nemek eltérő szempontjait. Ugyanakkor lássuk be, hogy a rugalmasabb foglalkoztatási formák támogatása

80 | Nőkönyv

nem jótékonysági akció. Ezek a cégek pontosan tudják, hogy az értékes munkaerőt meg kell becsülni. A kisgyermekes menedzsereik számára például biztosítják a rugalmasabb együttműködés lehetőségét, mert ezzel a lépéssel pedig elégedett, lojális munkaerőt nyernek. Viszont nem biztos, hogy a kékgalléros munkatársak is ugyanilyen lehetőséghez jutnak. Mi a helyzet a kisebb magyar cégekkel? A jelenlegi gazdasági környezetben a magyar kis- és középvállalkozásoknak súlyosabb problémái vannak annál, hogy ilyen típusú igényeknek eleget tegyenek, emiatt a rugalmas foglalkoztatási formák nem igazán vannak jelen a magyar cégeknél. A közszféra ebből a szempontból hogyan értékelhető? Elvárható lenne, hogy az állam jó példát mutatva segítse a rugalmasabb foglalkoztatás ügyét? Elvárható volna, ugyanakkor jelenleg a közszféra minősül a legkevésbé rugalmas munkáltatónak. Szigorú munkaidőhöz kötött foglalkoztatás jellemzi a közszférát, ahol a munkavállalók döntő többsége nő, így ez a rugalmatlanság többszörösen negatív hatással van a nők munkaerő-piaci helyzetére. A nők alacsony foglalkoztatottsága mellett szintén komoly probléma alulreprezentáltságuk a vezetői pozíciókban. Közrejátszik ebben az, hogy egy reprezentatív kutatás szerint a férfiak 40 százaléka nem szeretne női főnököt? Nemcsak a férfiak között magas ez az elutasítási arány, hanem a nők közül is sokan elutasítják a női főnököt. Ez az elutasítás valószínűleg nem tapasztalatból származik, hanem előítéletek táplálják. Ennél fontosabb ok, hogy a magyarországi kutatások azt támasztják alá, hogy szinte teljesen megegyezik a férfiak és nők karrier útja a gyermekvállalásig. Az első gyermek megszületése után azonban minden megváltozik, ettől kezdve sokkal kedvezőtlenebbek a nők kilátásai. Csökken az esély az előmenetelre, nő a fizetési különbség a női és férfi munkaerő között. Ezért természetesen a karrier szempontjából kieső, a gyermekkel otthon töltött túl hosszú idő a felelős. Ráadásul az is magyar tapasztalat, hogy a legtöbb nő otthonléte alatt szinte minden kapcsolatot megszakít a munkahelyével, teljesen kiesik a cég vérkeringéséből. Ez olyan hátrány, amelyet később nehéz vagy szinte lehetetlen behozni, főleg ha több gyermeket is vállal, és így az otthon töltött idő megsokszorozódik.

„Jelenleg a közszféra minősül a legkevésbé rugalmas munkáltatónak”

A nemzetközi statisztikák szerint a női vezetők száma az Egyesült Államokban a legmagasabb. Ott intézményesült a „nanny rendszer”, azaz az anya néhány hónap után visszamegy dolgozni, építeni a karrierjét a gyermekét pedig pótanyára bízza. Ez a megoldás? Az amerikai jóléti rendszernek súlyos hiányosságai vannak. Az állam nem nyújt segítőkezet a gyermekgondozásban ezért alakult ki a nanny rendszer. Sokkal jobb példa a skandináv országok példája, ahol szintén magas a női vezetők száma. A skandináv jóléti állam ugyanis biztosítja a jó minőségű intézményrendszert,

névjegy NAGY BEÁTA közgazdász-szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense, kutatója. Kutatási területe a nemek és a munkaerőpiac, menedzsment, vállalkozások, szervezetek vizsgálata.

4. Ahogy a kutató látja | 81

így a nők nyugodtan rábízzák a gyermeküket a pedagógusokra, miközben van lehetőségük a rugalmas munkavállalásra, azaz egyszerre lehetnek sikeres munkaerők 4-6-8 órában és gondoskodó anyák. De a skandináv országokban az aktív apaság intézményének elterjedése is segíti ezt a feladatot. Magyarországon ezzel szemben a refamilizáció folyamata zajlik a rendszerváltás óta. A közbeszéd a nők családanyai szerepvállalását preferálja, nem ismerve fel a hosszú otthon maradás kockázatát. Ez egy nagy csapdahelyzet, amely főleg az alacsonyabb iskolai végzettségű, a munkaerőpiacon kevésbé keresett nőket hozhatja lehetetlen helyzetbe. Természetesen az egyéni akarat mellett az intézményrendszer fejlesztésére is szükség van, elsősorban a területi egyenlőtlenségek csökkentését kellene elérni. A mennyiség mellett a gyermekintézmények minőségének javítása is fontos lenne, amelyhez a magasabb státuszú szülők anyagilag is hozzájárulhatnának. Így is jobban járnának, mint a drága magán bölcsődék és óvodák finanszírozásával. A karrier és a gyermekvállalás összehangolásában az apáknak is fontos szerepe van. Az otthoni igazságosabb munkamegosztás kulcsfontosságú. Hogy állunk ezzel Magyarországon?

„A férfiak nagyon kevéssé veszik ki részüket a háztartási munkákból, a gyermeknevelésből, de ezzel a kicsi hozzájárulással is nagyon elégedettek a nők”

Rosszul, de a kutatások szerint ezt nem is bánjuk. A férfiak nagyon kevéssé veszik ki részüket a háztartási munkákból, a gyermeknevelésből, de ezzel a kicsi hozzájárulással is nagyon elégedettek a nők. Természetesen az otthoni munkamegosztást alaposan befolyásolja a kor és az iskolai végzettség. Minél fiatalabb és minél magasabb iskolai végzettségű a férfi, annál inkább segít a háztartásban, foglalkozik a gyerekekkel. De nagyon nagy a lemaradásunk Európától. Izlandon a gyermektámogatás 3 hónapig az anyának, 3 hónapig az apának, 3 hónapig pedig tetszőlegesen az anyának vagy apának jár, azaz az apa már a baba egész pici korában intenzív kapcsolatba kerül gyermekével, megtanulja, hogyan kell gondoskodni róla. Svédországban pedig egy időszámla tartozik minden gyermek gondozásához, amelyet viszonylag szabadon lehet lehívni a gyermek 8 éves koráig. Magyarországon is megvan a lehetőség, hogy az apa maradjon otthon a gyermekkel, de elég ritka, és a társadalmi támogatottsága is alacsony. Ezen szemléletformáló kampányokkal is lehetne segíteni. Az Egyesült Államokban például az egyik nagy, multinacionális cég úgy hirdette gyermekbarát foglalkoztatáspolitikáját, hogy a gyermekével átmenetileg otthon maradó kispapa menedzsert szerepeltették óriásplakáton. Úgy tűnik Magyarországon a politika sem lát fantáziát a nemek közti esélyegyenlőségi különbségek csökkentése elleni harcban. A kvótarendszer politikai életben való bevezetésének ötlete sem örvendett nagy népszerűségnek. Mi ennek az oka? Magyarországon nem szeretjük a kvótákat. Még a kvótarendszer potenciális kedvezményezettjei közül is sokan ellenezték a bevezetést. Arra hivatkoztak a női politikusok, hogy nem szeretnék, ha később a fejükhöz vágnák, hogy csak azért jutottak el eddig, mert nők. Nagyon kevés nő van a parlamentben, de úgy tűnik ez nem zavar senkit. Pedig sokan azt mondják, a nőkhöz társított tulajdonságok, mint például az empátia, indulatmentes kommunikáció stb. kifejezetten jó hatással lenne a közéletre. Ugyanez vonatkozik a vezetőkre, egy cégnél is jól jöhetnek ezek a tulajdonságok, vagy nem? Ezek sztereotípiák. Az egyik nő ilyen, a másik meg olyan. Az tény, hogy ha egy nő törekvő, szorgalmas akkor gyakran megbélyegzik azzal, hogy törtető, míg egy férfinál ezek pozitív tulajdonságok. Egy jó vezetőnek – függetlenül attól, hogy férfi vagy nő – ugyanolyan tulajdonságokkal kell bírnia. Nem a nem, illetve a nemhez tartozó sztereotip tulajdonságok határozzák meg egy vezető alkalmasságát, hanem képességei és eredményei.

82 | Nőkönyv

interjú simonovits bori szociológussal, diszkrimináció-kutatóval

Roma vagy túlsúlyos nőként nehéz állást kapni egy bevásárlóközpontban Diszkrimináció-kutatóként több kutatásban is részt vettél. Milyen módszerrel kutattátok a hátrányos megkülönböztetést? Sik Endrével együtt egy Magyarországon új kutatási módszertannal, a diszkrimináció-teszteléssel vizsgáljuk a hátrányos megkülönböztetést 2006 óta. A TÁRKI-ban zajló kutatássorozat egyik legérdekesebb része volt, amikor a nőket érintő munkahelyi diszkriminációt teszteltük a roma származás és a kövérség esetében. A három tesztelő kora, végzettsége és öltözete azonos volt, csak etnikai hovatartozásuk (roma/nem roma) és testsúlyuk szerint (túlsúlyos/nem túlsúlyos) különböztek. Mindannyian plázában igyekeztek állást találni maguknak. A személyes tesztelésre épülő kutatás pedig rámutatott arra, hogy roma vagy túlsúlyos nőként nehéz állást kapni egy bevásárlóközpontban. Az etnikai alapú diszkrimináció sajnos jól ismert jelenség Magyarországon. A megjelenés, ez esetben a túlsúly is ekkora szerepet játszhat a munkaerő-piacon? Az, hogy a „megjelenés” hátrányos megkülönböztetés tárgya lehet, jól ismert a társadalomtudományokban. Ilyen például a szépség hiánya, hiszen a fizikai szépség, különösen egy szép arc, pozitív elvárások sokaságát hívja életre. Egy 1985-ös amerikai kutatás laboratóriumi körülmények között bizonyította, hogy a vonzó külsejű pályázót nagyobb valószínűséggel alkalmaznák munkaügyes szerepét játszó egyetemisták. Hátrány forrása lehet a „magasság hiánya” is. Több mint húsz éve igazolták például, hogy a 185 cm-nél magasabb férfiak 10%-kal magasabb kezdő fizetést kaptak, mint a 180 cm-nél alacsonyabbak.

„A vonzó külsejű pályázót nagyobb valószínűséggel alkalmaznák”

Mekkora hátrányt jelent a kövérség? Erről is szólnak kutatások? Az, hogy a kövérség hátrányt jelenthet a munkaerő-piacon, jól ismert a szakirodalomban. Az Egyesült Államokban egy 1996-ban bevezetett törvény érvényesülésén keresztül vizsgálták például a kövérség hatását fekete és fehér nők munkaerő-piaci belépésére. A törvény célja az volt, hogy a segélyezettek visszalépjenek a munkaerőpiacra. A kutatás során azt tanulmányozták, hogy a fehér és fekete segélyezett nők munkaerő-piaci belépésére hogyan hatott kövérségük. Korábbi kutatások eredményeire alapozva feltételezték, hogy a mai USA-ban a kövérség az alacsony státusz egyik eleme, és mint ilyen rontja a munkaerőpiacra való belépés, s az ott megmaradás illetve előrejutás esélyét. Azt is feltételezték, hogy a fenti folyamat különösen erősen érvényesül a fehér nők

névjegy Simonovits Bori szociológus, a TÁRKI kutatójaként a diszkrimináció-kutatás módszertanával, és empirikus diszkrimináció-teszteléssel foglalkozik. 2003-2006 között az EUMC (European Union Monitoring Centre on Racism and Xenophobia) magyarországi munkacsoportjának tagjaként dolgozott. Főbb kutatási területei: diszkrimináció-kutatás, idegenellenesség, migráció és előítéletesség.


esetében. A tanulmány megállapította, hogy a kövérség a munkaerő-piacra való belépést – de csak a fehér nők esetében – erősen akadályozza. Hol végeztétek a tesztelést? A tesztelést azokban a bevásárlóközpontban végeztük, amelyek tíz divatáru üzletnél többel rendelkeztek 2006 tavaszán. Ez volt az első társadalomtudományos céllal készült személyes diszkrimináció-tesztelés Magyarországon. A megfigyelendő üzletek azok voltak, ahol a kirakatban, vagy az ajtóra rögzítve tábla jelezte, hogy „eladót felvesznek, érdeklődni az üzletben lehet”. Erre azért volt szükség, mert így nagyobb volt az esélye annak, hogy a munkaerő felvételért felelős személy és a pályázó már a jelentkezés pillanatában személyesen találkozzon, márpedig a munkaszerzés folyamatát csak ezzel az egy „pillanatfelvétellel” vizsgáltuk. Az állást hirdető boltok kiválasztása melletti másik érv elméleti volt: az ilyen boltok esetében ugyanis egyértelmű volt, hogy keresnek munkaerőt, így egyfelől ha arra hivatkoznak, hogy betelt az állás, ez nagy valószínűséggel nem igaz, s ezért az ilyen reakciót diszkriminációként értelmezhetjük, másfelől ily módon a vizsgált helyzet homogenizálva van a munkaerő-piaci kereslet megléte szempontjából. Hogyan zajlott a tesztelés?

„Kutatásunk fő tárgya az álláskeresés során felmerülő diszkrimináció vizsgálata volt”

A három tesztelő, meghatározott sorrendben próbálkozott. Először a roma, majd a nem roma túlsúlyos, míg végül a nem roma, normál testalkatú nő jelentkezett. Kutatásunk fő tárgya az álláskeresés során felmerülő diszkrimináció vizsgálata volt. Azt, hogy történt-e diszkrimináció a munkafelvétel során, csupán annak első lépése során vizsgáltuk. Azt a helyzetet teszteltük, amikor az álláskereső érdeklődést mutat az állás iránt, és információt kér a munkára vonatkozóan. A tesztbeszélgetések arra adtak tehát lehetőséget, hogy a beszélgetési szituáció verbális és non-verbális elemeinek halmozódását elemezve vizsgáljuk meg a diszkriminációra utaló elemeket. Ez annyit jelentett kicsit egyszerűbben fogalmazva, hogy a munkaadó hozzáállását a leendő alkalmazottjához a beszélgetési helyzet és a munkaadó viselkedésének aprólékos leírásával és elemzésével vizsgáltuk. Az ún. tesztkérdőívben a tesztelők számos kérdés mentén dokumentálták a munkaadó vagy az információt adó személy viselkedését, részben objektív, részben szubjektív mutatók mentén. Objektív mutatóknak tekintettük azokat a tényezőket, melyek nem a tesztelő megítélésén alapultak, mint például a köszönés (és annak sorrendje), a várakozás (és annak oka) vagy a kézfogás megléte illetve hiánya. Szubjektív mutatóknak pedig azokat tekintettük, amelyek a tesztelő megítélésén múltak, azaz például a személyzet magatartásának értékelése különböző dimenziók mentén (udvariasság, türelmesség, készségesség) illetve az, hogy végigmérték-e a tesztelőt a beszélgetés során. Milyen fogadtatásra számíthat a plázában egy roma, egy nem roma és egy kövér álláskereső? Míg a kontroll tesztelők több mint kétharmadát előre köszöntötték belépésekor, és a kövérek esetében is hasonló volt ez az arány, addig a roma tesztelő esetében az esetek elenyésző arányában köszöntek előre, amikor belépett, jellemzően inkább fogadták köszönését, azaz visszaköszöntek. Jól jellemzi a romákkal és kövérekkel kapcsolatos negatív munkáltatói attitűdöket az a nonverbális, és esetleg nem is tudatos attitűd, amit „végigmérésnek” éltek meg a tesztelők. Figyelemreméltó az a különbség, hogy míg a roma tesztelők háromnegyede érezte úgy, hogy végigmérték, addig a kövéreknél ez az arány kétharmad, a kontroll tesztelők esetében pedig elenyésző volt.

84 | Nőkönyv

Ez az eltérés feltehetően nagyobb annál, mint amit a tesztelők korábbi rossz tapasztalatai alapján kialakuló érzékenység magyarázhat. Jelentős eltérés mutatkozott abban is, hogy hogyan mérték végig az illetőt: míg a roma tesztelő esetében a látványos, azaz „nyílt” végigmérés volt a jellemző, addig a kövéreknél a „rejtett” végigmérés dominált. Ez azt is jelezheti, hogy egy roma lányt a mai Magyarországon köntörfalazás nélkül végig lehet mérni, ezzel szemben a kövérséget szemrevételezni nem illő – a fogyatékossággal élőkhöz hasonlóan egyfajta „társadalmi szégyenlősség” övezi őket – ezért kövér tesztelőnket mintegy „szemlesütve” mérték fel. A kutatás arra is rámutatott, hogy a kontroll-tesztelőnek a roma tesztelőnél háromszor, és a kövér tesztelőnél kétszer nagyobb valószínűséggel mutatkoztak be, továbbá a kontrolltesztelővel a roma tesztelőnél két és félszer és a kövér tesztelőnél kétszer nagyobb valószínűséggel fogtak kezet a munkaadók. Milyen szempontok alapján mértétek még az esetleges hátrányos megkülönböztetést? Feltételezéseink szerint a potenciális munkavállalóval kapcsolatos munkáltatói attitűdnek az előbb elmondott verbális és nonverbális elemek mellett fontos mutatója, hogy a munkaadó tájékoztatja-e a munkavállalót a munkakörülményekről. Megkérdeztük egyrészt, hogy a tesztelő kapott-e információt rákérdezés nélkül a fizetésről, és az esetleges hétvégi, illetve többműszakos munkavégzésről, másrészt azt, hogy milyen tájékoztatást kapott e munkakörülményekről a rákérdezés után. A három tesztelőt összehasonítva egyértelművé vált, hogy a nem-roma átlagos testsúlyú nő volt a legsikeresebb az álláskereséssel kapcsolatos informálódásban, és a kövér nő a legkevésbé sikeres.

„A nem-roma átlagos testsúlyú nő volt a legsikeresebb”

A kövéreket vagy a romákat diszkriminálják erősebben az állásszerzési folyamat során? A kérdés megválaszolásához egy olyan összevont mutatót képeztünk, amely magában foglalja egyrészt a személyzet viselkedésének verbális és non-verbális jegyeit, másrészt a munkakörülményekkel kapcsolatos tájékoztatás hiányából képzett mutatókat, melyekből a diszkrimináció meglétére következtethetünk. A kövér és a roma tesztelőnek hasonló mértékben nagy, (a 9-es skálán 5,6-es illetve 5,7 erősségű) diszkriminációval, addig a kontrolltesztelőnek alacsony (3-as erősségű) diszkriminációval kellett megküzdenie a tesztelt álláskeresési szituációkban. Ez azt jelenti, hogy míg egy átlagos testsúlyú nem roma magyar nővel többnyire udvariasan viselkedtek a potenciális munkaadók, és általában rákérdezés nélkül tájékoztatták a munkakörülményekről, addig a roma és kövér munkakeresőknek többnyire udvariatlan bánásmóddal és/vagy információhiánnyal kellett megküzdeniük az álláskeresés során, a vizsgált bevásárlóközpontokban. Külön vizsgálva a diszkriminációra utaló magatartás két dimenzióját, megállapítható, hogy míg a személyzet udvariatlan viselkedésétől a romák, addig a munkakörülményekkel kapcsolatos információhiánytól a kövérek szenvedtek inkább. Milyen visszhangja volt a kutatásnak a nyilvánosságban? A legizgalmasabb annak a csaknem száz hozzászólásnak, olvasói véleménynek az elemzése volt, amely a tanulmány publikálását követően egy internetes portálon jelent meg. Az internetes fórumon megszólaltak kövérek és nem kövérek, eladók és vásárlók egyaránt. Az első tanulság, hogy a romákkal szembeni diszkriminációval kapcsolatban sokkal kevesebb reakció volt, mint a kövérekkel szembeni diszkriminációval kapcsolatban. A kövérek elsősorban a munkakeresés során megélt kudarcaikról számoltak be, a nem kövérek pedig arról vitáztak, hogy jogos-e a kövérek diszkriminációja, illetve mennyire tekinthető a kövérség betegségnek és mennyiben az egyén saját felelőssége. A hozzászólások érzelmi telítettsége arra enged következtetni, hogy egy sokakat érintő, kényes témáról van szó. Az egyik hozzászóló szerint a kövérség „nem is esztétikus, valahol a 4. Ahogy a kutató látja | 85

jellemre utal, tehát nem csoda, ha nem szívesen alkalmazzák…”. Előkerültek a racionalitás és az ízlés-alapú diszkrimináció közgazdasági szakirodalomból jól ismert érvei is: mivel a bolti eladó teljesítménye attól függ, hogy hányan vásárolnak, a kövér álláskeresők elutasítása nem diszkrimináció, hanem jogos profitmaximalizálás: „a vevők ízlése hozza a pénzt, és ők a kövéreket nem szeretik”. Ez ellen szól, hogy vannak, akik „szívesebben vásárolnak egy kedves, de duci eladótól, mint egy mísz soványtól” ,a „műcicababák”-tól, akik „bunkók és lenézőek”, és ”ráadásul halál fanyarú pofájuk van, látszik, hogy semmi életkedv nincs bennük”. Másokat nem foglalkoztat az eladó testalkata: „Engem nem izgat, hogy az eladó hány kilós a boltban, mert az áru miatt megyek be, nem azért, hogy a személyzetet mustráljam. Ha jó a modora és készséges, akkor tökmindegy, hogy milyen testalkatú.” Milyen vélemények hangzottak el a roma nőkkel kapcsolatban?

„Szerencsére sokan vannak az esélyegyenlőség elkötelezettjei is”

86 | Nőkönyv

A romákkal kapcsolatban a szokásos sztereotípiák, előítéletek fogalmazódtak meg: a fórumozók felhívták a figyelmet arra, miszerint „gondolni kell a belső lopásra”, „kilopják az ember szemét is”, „nem éri meg kockáztatni!”, de előfordultak szélsőségesen rasszista megnyilatkozások is. Emellett meg kell jegyezni, hogy szerencsére sokan vannak az esélyegyenlőség elkötelezettjei is: „Szerintem nem az alapján kéne megítélni valakit, hogy hogy néz ki, vagy milyen a bőre színe.” De vannak „realisták” is sokan, akik a munkaerő-piac mechanizmusaival magyarázzák az esélyegyenlőtlenséget:„Amíg az országban elég nagy a munkanélküliség, addig mindig lesznek diszkriminatív dolgok, hiszen a munkáltatóknak lesz bőven választási lehetősége. Az azonban igaz, hogy nem a külső alapján kellene megítélni egy munkavállalót.” De felbukkan az ezzel ellentétes vélemény is, amely szerint a munkáltató magánügye, szabad döntési kompetenciája a választás: „Ha meg akarjuk szabni a munkáltatónak, hogy kit alkalmazzon, lassan oda jutunk, hogy azt is maghatározzuk, hogy ki kit vegyen feleségül…”

interjú nagy ildikó közgazdász-szociológussal

A nemek közötti egyenlőség a társadalom egészséges működésének egyik alapvető feltétele Kutatóként elsősorban a nők és a férfiak között Magyarországon tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségek foglalkoztatják. Jelenleg Hollandiában él, egy 5 és fél éves kislányt, és egy 2 és fél éves kisfiút nevel holland férjével. Mit lát legnagyobb különbségnek a nők magyarországi és hollandiai társadalmi helyzete között? A holland nők helyzete szerintem főként abban különbözik a magyarokétól, hogy itt nem feltétlenül kell a nőknek a munka és a gyerekvállalás között választaniuk. Itt a nők könnyebben össze tudják egyeztetni a gyerekvállalást/ nevelést és a munkavállalást, s nem fenyegeti őket oly mértékben az ún. „kettős teher” súlya, mint magyar társaikét. Ezért sokan „bemerik vállalni” a második, de nem ritkán a harmadik, sőt a negyedik gyermeket is. A holland nők tehát dolgoznak is, gyereket is nevelnek, mégis van idejük magukra. Sokat sportolnak, sőt szabad idejükben még önkéntes munkát is vállalnak, s átlagosan 4-5 évvel élnek tovább a magyar nőknél. Jól be tudják osztani az idejüket és hatékonyak. Persze ez egy kicsit idealizált kép. Vannak Hollandiában is olyan rétegek – főként a szegények, illetve a bevándorlók körében –, amelyekre ez egyáltalán nem igaz. Például a bevándorló marokkói családoknál kifejezetten a tradicionális nemek közötti szerepmegosztás érvényesül, és a nők nem dolgoznak. Mi az oka a különbségeknek? A különbségeknek nyilván vannak gazdasági okai is, hiszen jelentős a két ország közötti életszínvonal különbség. Itt a családok egy jelentős hányadában a nők keresete nélkül is meg tudnának élni. Magyarországon azonban a nő kereste a családok nagy hányadában létkérdés. A holland nők munkavállalását nagyon sok minden elősegíti: kezdve a kisgyermeknevelő intézményektől (bölcsőde, pótmamák stb.), az adókedvezményeken, a korszerű háztartási gépeken keresztül, a félkész ételekig, amelyek elérhető áron állnak rendelkezésre. Emellett azonban fontosnak tartom a társadalmi támogatottságot is, ami a női emancipáció terén megnyilvánul, és jelentősen elősegíti a nemek közötti esélyegyenlőség értékeinek elterjedését és általánossá válását. Úgy látom, hogy itt Hollandiában a döntéshozók hamar felismerték, hogy ha szükségük van a női munkavállalókra, akkor annak mikéntjét is velük együtt tudják kialakítani. Ehhez tudnunk kell az is, hogy a 2008-as adatok szerint a holland parlamentben kb. 3,5-szer magasabb a női képviselők aránya (38%), mint a magyar parlamentben (11%). Tehát a nők valóban beleszólhatnak a politikai, gazdasági döntésekbe is.

„Magyarországon a nő keresete a családok nagy hányadában létkérdés”

névjegy NAGY ILDIKÓ közgazdász-szociológus, a TÁRKI Zrt. megbízott munkatársa, a TÁRKI Női Adatbank szerkesztője. Kutatási területei közé tartozik a családon belüli munkamegosztás, a párok közötti döntések és pénzgazdálkodás, valamint a családok időfelhasználásának vizsgálata.


Milyen olyan ’policy’ típusú intézkedések történtek Hollandiában, amelyek segítették a nők munkaerő-piaci integrációját?

„A nyolcvanas évektől kezdve az egykeresős családmodell dominanciája fokozatosan megszűnt”

A hatvanas években Hollandiában az egykeresős családmodell volt a legelterjedtebb. A fiatal nők addig dolgoztak, amíg meg nem született az első gyermekük, aztán egészen hosszú ideig otthon maradtak a gyerekekkel, és sokan vissza sem mentek dolgozni, csak, ha a gyerekek már középiskolába jártak. Nagyon ritka volt az, aki előbb visszament. Azoknak meg kellett szervezni a napközit, vagy a nagymamát, vagy a pótmamát. A nyolcvanas évektől kezdve az egykeresős családmodell dominanciája fokozatosan megszűnt. Jelenleg ugyanúgy megtalálható az egykeresős, mint a kétkeresős modell. A nők nagy többsége azonban itt részmunkaidőben dolgozik. Az, aki meg akarja tartani a munkáját, általában mindössze négy hónapig maradhat otthon a kisbabájával, aztán vissza kell mennie, különben elveszíti a munkáját. Ez azt jelenti, hogy három napot vagy legalább két napot kell mennie a fiatalasszonynak dolgozni. Több családban ekkor két napra beteszik a gyermeket a bölcsődébe, ami igen drága, de a költségek egy része az adóból visszaigényelhető. És, amen�nyiben az apa munkahelye is rugalmas, akkor az apa is igénybe veheti a gyermekre járó szabadságot és egy ideig öt nap helyett csökkentett munkaidőben kezd el dolgozni, hogy egy napot ő is lehessen a kisbabával, reggeltől késő délutánig, amíg az anya haza nem jön. Nagyon szimpatikus, hogy kisgyermek ellátást nem kizárólag a hivatalos bölcsődék végezhetik, hanem lehetőség van arra is, hogy a szülők pótmamához vigyék a kisbabát, aminek a költsége részben ugyancsak visszaigényelhető az adóból. Gyakran bíznak meg diákokat is bébiszitterként, ha csak rövid ideig kell vigyázni a gyerekekre. Ezen kívül, ahol lehetséges, természetesen bevonják a nagyszülőket is. Bár hozzá kell tennem, hogy itt a nagymamák is olyan aktív életet élnek, hogy sokszor előre meg kell szervezni, hogy az unokájukkal találkozzanak. Tehát az egyik legfontosabb intézkedés az intézményi háttér, ahhoz, hogy a nők munkát tudjanak vállalni. S minél többféle lehetőség van a gyermek elhelyezésére, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a nők valóban bent maradnak a munkaerőpiacon és nem lépnek ki. A másik a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetése, s a harmadik ilyen tényező volt, hogy ösztönözték a férfiak gyermeknevelésben való részvételét. A férfiak ugyanúgy jogosultak arra, hogy otthon maradjanak gyermeknevelési szabadságon. És valóban nem ritka az, hogy a papák élnek is vele, és a hét egy napján otthon maradnak csak a gyerekekkel. Hollandiában mennyire terjedt el a részmunkaidős foglalkoztatás? Hollandiában a nők többsége részmunkaidőben dolgozik – azaz maximum 22 órát hetente, és ahogy a legutóbbi kutatások mutatják a gyermekes nők körében, legtöbben nem is szeretnének ennél többet dolgozni. A rugalmasságot talán az mutatja leginkább, hogy több munkahelyen is lehetséges az, hogy a munkavállaló a munkaideje egy részében otthon dolgozzék, illetve, hogy átstrukturálja a munkaidő szerkezetét, tehát pl. három nap helyett négy délelőttöt dolgozzon, s számos egyéb lehetőséget lehetne még sorolni. Persze nem mindegyik munkahely – már a munka jellegéből adódóan sem – képes ezt a rugalmasságot megteremteni. Vannak itt Hollandiában is kevésbé családbarát munkahelyek, ahol nincs lehetőség rugalmas munkaidőben dolgozni, mert annyi a munka, hogy nem lehet még teljes munkaidőben sem elvégezni. Ugyanígy annak a nőnek, aki karriert szeretne építeni, valószínűleg fel kell adnia a részmunkaidős állást, és teljes munkaidőben kell dolgoznia. Magyarországon mi kellene ahhoz, hogy a nők munkaerő-piaci helyzete javuljon? Szerintem az egyik legfontosabb az lenne, hogy támogatni kellene a részmunkaidős munkahelyek létrehozását, engedélyezni a rugalmas munkaidőt, bizonyos

88 | Nőkönyv

esetekben az otthoni munkát. Ebben az esetben a kisgyermekes anyák hamarabb vissza tudnának térni a munkahelyekre. Rövidíteni kellene a gyed hosszúságát is, hiszen az egyik legnagyobb probléma a magyar nők esetében, hogy hosszú idő telik el a szülés és a munkába való vis�szaállás között, így a tudásuk elavul, kiesnek a gyakorlatból. Ez egyúttal vonzóbbá teszi a munkaadónak is a kisgyermekes nők visszavételét a munkahelyre. Emellett újra ki kellene építeni a kisgyermekellátó intézményeket, amit a kilencvenes évek elején, főként gazdaságpolitikai okokból leépítettek. Úgy tudom, hogy ez utóbbira nagy erőfeszítéseket tesznek Magyarországon. És ezzel együtt a nemek közötti szerepmegosztással kapcsolatos szemléletmódnak is változnia kellene. A nőknek azonban nem csak a munkaerő-piacon, hanem otthon a háztartási munkában is teljesíteniük kell, hiszen a magyar férfiak kevéssé veszik ki a részüket ebből. Mi ennek az oka? Ennek oka egyrészt a neveltetés és a szülőktől látott minták, másrészt a sztereotip gondolkodás, ami a magyar társadalmat is jellemzi. Olyan tévhitek táplálása, hogy a gyermeknevelés kizárólag a nők, az anyák feladata. S ide tartozik az is, hogy a közpolitika sem veszi komolyan a nemek közötti esélyegyenlőség fontosságának szerepét. Nincs igazán jó példa, amit követni lehet. Tehát minden szinten el van nyomva ez a fontos érték. Hollandiában mi a helyzet? Vannak olyan pozitív példák, amelyeket ki lehet emelni? Igen. Tudok olyan férjről, aki bár eltartja egyedül a családot, mégis, ha szükséges főz, takarít, sőt süteményt süt. Amikor a felesége este tornázni megy, akkor ő fekteti le a három gyereket aludni. És nem azért, mert az asszony lusta lenne, és semmit nem csinál, hanem csak azért, mert ki szeretné ő is venni a részét a háztartási munkákból, és szeretne a gyerekeivel is lenni, mert szerinte ez a normális. Azért ez a példa itt sem minden családra jellemző, de legalább van rá példa. A holland apukák leginkább a gyereknevelésből veszik ki a részüket, és itt sem mindegyik szereti az unalmas házimunkát. Sokszor lehet látni olyan apukákat, akik kint sétálnak a bébivel, játszótereznek, vagy éppen bevásárolnak a gyerekeikkel. Azt gondolom, hogy ez nagyon jó a gyerekeknek is, hiszen sokkal szorosabb kötődés alakulhat így ki az apával, s mint azt kutatások is alátámasztják, ezeknek az érzelmi kötődéseknek egészségmegőrző szerepe van. Meg kell még említenem, hogy persze a háztartási munkák elvégzését itt Hollandiában jelentősen megkönnyíti a jól felszerelt, gépesített háztartás, és a főzés is könnyebb előre kicsomagolt hozzávalókból és félkész szószokból. A holland háziasszonytól senki sem várja el, hogy órákig sürögjön-forogjon a konyhában – éppen ezért csak este esznek meleget, és megelégszenek a bolti süteménnyel, különben is vigyáznak az alakjukra. Talán ezért sem olyan híres a holland konyha…?

„Tudok olyan férjről, aki bár eltartja egyedül a családot, mégis, ha szükséges főz, takarít, sőt süteményt süt”

Van valami javulás, előrelépés Magyarországon? Vannak olyan csoportok, ahol jobb a helyzet az egyenlőbb munkamegosztás tekintetében? Magyarországon a fiatalabb és iskolázottabb társadalmi csoportokban a férfiak valamivel jobban kiveszik a részüket a háztartási munkákból és a gyermeknevelésből. A nyugdíjas korúaknál is felfedezhető egyfajta kiegyenlítődés a háztartási munkamegosztásban. Itt kiderülhet, hogy a férfiak egy része tud és szeret is főzni. 4. Ahogy a kutató látja | 89

A nők nem felelősek azért, hogy a magyar férfiak ennyire passzívak?

„A nők felelősségét abban látom, hogy már gyerekkorban arra kellene nevelni a gyerekeket, hogy a háztarztási feladatok nem nemek szerint specifikáltak”

90 | Nőkönyv

A nők felelősségét abban látom, hogy már gyerekkorban arra kellene nevelni a gyerekeket, hogy a háztartási feladatok nem nemek szerint specifikáltak. Sokat számít az otthon látott példa. Továbbá jobban ki kellene állni a saját érdekeik mellett, akár otthon, akár önszerveződő csoportokon keresztül. A médiára, ezen belül a reklámokra mennyire jellemző, hogy a hagyományos nő- és férfiképet erősítik az emberekben? A reklámok természetesen erősíthetik a nemi sztereotípiákat. Például a mosószer reklámokban általában egy mosolygós anyuka szerepel, aki a férj és a gyerekek ruháját mossa. Pedig a mosógép kezelése igazán egyszerű feladat, mégis a mosás a női feladatok közé sorolódik. Mivel eléggé tévénéző társadalom a magyar, a reklámoknak igenis nagy szerepe lehet az értékek formálásában. Hogyan lehetne változtatni ezen? Szerintem több szinten kell lépni e téren. Egyrészt otthon a gyerekek nevelésében, aztán az iskolában – emancipált értékeket és toleranciát hirdető tananyagokkal. Továbbá a média is sokat tehet az egyenlőbb nemi szerepek elterjedésének erősítésében, azzal, hogy megválogatja, mit tesz a műsorára, milyen reklámokat mutat be. A közpolitika is tehet érte, azzal, hogy különböző népszerűsítő programokat (film, kiadvány, kampány) indít e célból, kutatásokat támogat. Mindezek mellett azonban szükség lenne azokra az önszerveződő nőszervezetekre is, akik hangot tudnak adni a nők igényeinek. Persze mindez biztosan elég idealistán hangzik. Egyelőre azonban nem ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább a magyar közvéleményt, s a döntéshozókat. Pedig meglátásom szerint a nemek közötti egyenlőség a társadalom egészséges működésének egyik alapvető feltétele.

NőKépek 4.

NŐKépek 4. | 91

92 | Nőkönyv

NŐKépek 4. | 93

94 | Nőkönyv

NŐKépek 4. | 95

96 | Nőkönyv

NŐKépek 4. | 97

98

5. fejezet

Receptek a sikerhez A sikeres nők és a mindennapok

„Amíg a nőket megakadályozzák abban, hogy beteljesíthessék legmagasabb rendű lehetőségeiket, addig a férfiak sem lesznek képesek arra, hogy a nagyságot, mely övék lehetne, igazán elérjék.” Keleti bölcselet

99

Szűts Ildikó

A siker titka

„Szerencsés pillanatban és jó életkorban kerültem döntési helyzetbe, és jól döntettem”

„Azt szokták mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy áldozatkész nő, ez azonban fordítva is igaz” – állítja Szűts Ildikó a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója. Az állami tulajdonú társaságok vezetői értekezletén – egyetlen nőként – ő szokott részt venni, ami jól mutatja a magyarországi helyzetet. „Amikor a Magyar Postához jöttem HR vezetői pozícióba, viszonylag hamar sikerült komoly eredményeket elérnünk. Ideérkezésemkor a HR funkciók szervezetileg és területileg széttagoltan működtek. A hatékonyság javítása érdekében elhatároztuk, hogy új struktúrájú, korszerű humán szervezet kialakítását kezdjük meg. E mellett különös figyelmet fordítottunk a női munkavállalókra, hiszen 36 ezer postai dolgozóból 23 ezer a nő, akik gyermekeket vállalnak, gyesre mennek, tanulnak, képezik magukat. A korszerű humán rendszer bevezetésével, elfogadtatásával rövid idő alatt jelentős eredményeket értünk el, melyeket – különösen a nők munkahelyi esélyegyenlőségének megteremtése tekintetében – számos díj is elismer.” Vajon megszülettek volna-e ezek az eredmények, ha a HR vezetői székbe nem nő kerül, aki később a társaság első számú vezetője lesz? A HR stratégia megvalósításában saját karriertapasztalatai is sokat segítettek. „A szakmai tapasztalat mellett a szerencsének is szerepe volt életpályám alakulásában.” – mondja Szűts Ildikó. „Szerencsés pillanatban és jó életkorban kerültem döntési helyzetbe, és jól döntettem. Történelem – magyar – muzeológia szakos diplomám van. Az első, munkában töltött néhány év tapasztalatai akkor még nem sejttették meg velem, hogy egyszer hazánk legtöbb munkavállalót foglalkoztató társaságának leszek a vezetője. Hosszú volt az út a Kaffka gimnáziumtól. Ez volt egyébként az első komoly konfliktuskezelési tréningem, ugyanis a nyolcvanas évek második felében 18 éveseknek oroszt tanítottam, ami akkor valódi kihívást jelentett.” A középiskolai katedrát hamarosan szakmapolitikai munkára cserélte – a Budapesti Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanács vezetője lett.

névjegy Szűts Ildikó pályafutását – egyetemi tanulmányait követően – 1984-ben gimnáziumi tanárként kezdte. 1990-1991 között a Magyar Gazdasági Kamara Oktatási Központjában a német-magyar oktatási kapcsolatok és képzési programok felelőseként tevékenykedett, majd 1992-től 1998 végéig a Human Investment Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatójaként számos privatizációs, reorganizációs és felszámolási program humán projektjeit, több jelentős magyar vállalat humán erőforrás rendszerének és képzési stratégiájának kialakítását irányította. 1999. március 15-től a Magyar Posta Zrt. humán erőforrás fejlesztési igazgatója, 2002-től humán erőforrás vezérigazgató-helyettese lett, 2007. május 1-től kapott megbízást az általános vezérigazgató-helyettesi pozíció betöltésére, 2008. óta a társaság vezérigazgatója. Szociális felelősségvállalását példázza, hogy egyebek között ő kezdeményezte a Magyar Posta csatlakozását az ENSZ és az ILO által életre hívott Globális Megállapodás magyarországi hálózatához, amely a 40 év feletti nők munkában tartását, illetve a munka világába történő visszakerülésüket segíti. A Pécsi Tudományegyetem és az Idegenforgalmi és Vendéglátó Ipari Főiskola címzetes docense, az Országos Humánpolitikai Egyesület elnöke, több szakmai, társadalmi szervezet tagja, és számtalan konferencián, egyetemi kurzusokon tart előadást a Magyar Posta képviseletében. Férje Boros András közgazdász, tanácsadóként dolgozik. Fia, András 13 éves.

100 | Nőkönyv

„1990-ben, a rendszerváltáskor elhatároztam, hogy semmiképpen nem keveredem a politika közelébe. Döntenem kellett: hogyan tovább? Jelentkeztem egy újságban talált álláshirdetésre – a Magyar Gazdasági Kamara keresett oktatási menedzsert. Erre az állásajánlatra 33-an jelentkeztünk. Nekem az volt a szerencsém, hogy elég jól beszéltem németül - az állást ugyanis a német gazdasági segélyprogram menedzselésére írták ki. Menedzser oktatóprogramokat kellett a német fél segítségével megszerveznünk: pénzügyi, vállalatvezetési ismereteket tanítottunk, marketing kurzusokat tartottunk. Magam, minden tanfolyamot többször végigültem, így elsajátítottam azt a korszerű ismeretanyagot, amelyet a Kamara kínált. A program befejeztével felébredt bennem a kíváncsiság, vajon mindezt a tudást alkalmazni tudnám-e a gyakorlatban is?” 1992-ben Szűts Ildikó humán tanácsadócéget alapított és irányított. Az Electroluxtól a Soproni Szőnyeggyárig, a BAT-tól az Antenna Hungáriáig számos nagy társaság vette igénybe a humán szolgáltatásokat. „Eredményességünkben nyilván az is fontos szerepet játszott, hogy ezen a szakmai területen az elsők között alakultunk meg.” Az újdonsült vállalkozó ugyanakkor rájött, még képeznie kell magát, így elvégezte a közgazdaságtudományi egyetem személyügyi szakát. Az újabb diploma megszerzése után gondolhatott először a családtervezésre: 1997-ben megszületett Szűts Ildikó kisfia. „Hat hónapig maradtam otthon Andrással, ami nem azt jelentette, hogy ebben az időszakban ne törődtem volna a céggel. Mindössze három hetes volt a kisfiam, mikor az első hivatalos tárgyalásra már el kellett mennem. A cég eredményes működtetése jelentős motiváció volt számomra a gyors visszatérésre. E döntés hátterében azonban ott állt támogatóként a család – a férjem és a nagymamák, akiknek aktív, áldozatkész segítsége nélkül ez nem sikerült volna. Úgy gondolta a családom, hogy amit én csinálok, az fontos, ezért meg kell osztani a gyerek és a háztartás körüli teendőket. A magam és a barátaim, ismerőseim életét is látva azt tapasztalom: ha egy férj nem látja be, hogy a felesége ambíciói, munkája, karrierje is ugyanolyan fontos, mint az övé, akkor ez a megközelítés könnyen tönkre is teheti a jól működő kapcsolatot.” 1998-ban Szűts Ildikó úgy döntött, váltani fog. „Vonzott az állami szféra, a kihívás, hogy a közszférában ugyanolyan jól működő humán rendszereket alakítsunk ki, mint amilyenek a versenyszférában jól beváltak. Több ajánlatot is kaptam. A Postáét választottam. 1999. március 15-én léptem be a társasághoz, ahol HR fejlesztési igazgató lettem.” Akkoriban a Magyar Postánál egy jelentős, széles körre kiterjedő HR struktúrát és gyakorlatot átvilágító projekt működött, melynek célja a rendszer modernizálásának megalapozása volt. Ennek kezdett neki az újdonsült HR igazgató. „Lépésről lépésre haladtunk, az elért eredményekre folyamatosan építettük a további célokat. Egyre inkább sikerült megteremtenünk a társaságon és a vezetésen belül is a HR presztízsét.” Az eredmények meggyőzőek voltak, és ennek is köszönhetően 2000-ben a HR terület vezetője bekerült a szűkebb menedzsmentbe, Szűts Ildikót előbb főigazgatónak nevezték ki, majd a HR-ért felelős vezérigazgató-helyettes lett. 2007-től általános vezérigazgató helyettes, 2008 óta vezérigazgató. „Vezetői pozícióban egy nő előnye – mondja a vezérigazgató-asszony, – hogy vállalja és sokszor eredményesen oldja fel a konfliktusokat. Én mindig figyeltem arra HR-es koromban is, hogy vezetőtársaim és munkatársaim között is megfelelő legyen a férfiak és a nők aránya. Nem félek kimondani, hogy vannak olyan női és férfi erények, erősségek, melyekre érdemes odafigyelni, amikor munkatársat választ az ember. Tapasztalatom szerint a nők alaposabbak, nagyobb a munkabírásuk, jobb problémakezelők, a férfiak ezzel szemben határozottabbak, jobb az átlátó képességük és szívesebben gondolkoznak rendszerben.”

„Vezetői pozícióban egy nő előnye, hogy vállalja és sokszor eredményesen oldja fel a konfliktusokat”

5. Receptek a sikerhez | 101

Minden sikeres nő mögött áll egy áldozatkész férfi Ha jobban belegondolok, új „pályaválasztásomat” a férjemnek köszönhetem. Amikor a ’90-es évek legelején váltottam, ő a Young and Rubicam PR főnöke volt. Egyszer egy oktatófilmet hozott haza, mely a HR munkáról szólt. Azt mondta: „Szerintem ez neked való.” - és igaza lett! Ő keltette fel az érdeklődésemet ez iránt a pálya iránt. Andris fiúnk születése után zokszó nélkül segített. Talán egyetlen egyszer tett egy megjegyzést, mikor vezérigazgató-helyettes lettem a Postánál: „Ugye nem a vezérhelyettes gördül be este a kertkapun, hanem a feleségem?” Ez a megjegyzés azóta is a fülemben cseng. Az irodában megszokhatjuk, hogy mi döntünk, de ez a családra nem vonatkozik, minden kérdésben közösen kell határoznunk. A karrier ugyanolyan fontos a férj és a feleség számára. Vallom, hogy az egyenjogúság – egymás hivatásának kölcsönös megbecsülése mellett – az otthoni teendőkre is vonatkozik. Magam különös figyelmet fordítok arra, hogy minden reggel én tegyem asztalra a reggelit, és épp úgy tanuljak Andris fiammal – ha igényli –, mint a papája. Számomra édesapám a példakép, aki – emlékszem – hajnalonként kelt, így mikor én félálomban kibotorkáltam reggel a konyhába, ő már órák óta ott dolgozott csendben, hogy ne a családtól és a gyerekeitől vegye el az időt. Mondani szokták, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy áldozatkész nő. Ez a kijelentés fordítva éppen úgy igaz!

fuxreiter mónika – a tudós

Ezt az életformát sokan nem akarják választani „Egy női kutató ott tud kiugrani, ahol a család és a kulturális háttér ezt lehetővé teszi”

A családom támogatása nélkül nem tudnám végezni a munkámat azon a szinten, ahogy igénylem – mondja Fuxreiter Mónika. Egy női kutató ott tud kiugrani – nyilván a megfelelő adottságok szükségesek, úgyis, mint tudás, tehetség, kitartás – ahol a család és a kulturális háttér ezt lehetővé teszi. Amikor a lányom megszületett, Amerikában voltunk. Mindössze két hetet hagytam ki teljesen a munkából, a harmadikon már türelmetlen e-mailben érdeklődött a kutatásvezetőm, miért nem reagálok néhány felvetett kérdésére. Igaza volt, reagáltam. Annyit engedhettem meg magamnak, hogy nem mentem be teljes munkaidőben a laboratóriumba, hanem otthonról dolgoztam. Úgy emlékszem vissza arra az időszakra, mintha szinte egyáltalán nem aludtam volna, legfeljebb két-három órákat, illetve a férjem rengeteget segített, ami ugyancsak elengedhetetlen volt. Minderre nem mindenki alkalmas vagy hajlandó, s ez az a pont, amikor egy nő végleg lemaradhat a tudományban – mondja Fuxreiter Mónika. A tudományban nem véletlenül kevés a nő, mert ebből nem lehet kiesni hos�szabb időszakokra, de még rövidebbre sem. Márpedig aki szülni akar, az kénytelen egy ideig otthon maradni. A gyerekkel, a családdal kapcsolatos teendők

névjegy Fuxreiter Mónika 1996-ban doktorált az ELTE TTK vegyész szakán. Tanít az ELTE TTK Kémiai Intézetében, valamint a Szerkezeti Biológia doktori iskolában. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Enzimológiai Intézetének kutatója. Kutatási területe a DNS-hez kötődő enzimek viselkedése, a fehérjék szerepe a molekuláris felismerési folyamatokban. Munkatársaival kidolgozta a rendezetlen fehérjék komplexeinek elméletét és felállította a rendezetlenség-funkció paradigmát. A „Nőkért és a Tudományért Díj” birtokosa, melyet az Unesco és a L'Oréal adományoz minden évben a legkiemelkedőbb eredményeket felmutató női tudósoknak.

102 | Nőkönyv

sok időt elvisznek, ami a tudományos eredmények elmaradásában jól mérhető. Főképp a reáltudományokban igaz ez. Az a tapasztalatom egyébként, hogy minél kevésbé egzakt egy terület, annál nagyobb a nők aránya. Lehet, hogy nem lesz nagyon szimpatikus – mondja Fuxreiter Mónika –, de egyáltalán nem csodálkozom, hogy főképp a mi hivatásunkban, a tudományban, és a mi ilyen szempontból rendkívül konzervatív országunkban kevés a nő. A férfiak racionálisabbak, érzelem-mentesebbek, higgadtabbak, keményebbek – ez csupa olyan tulajdonság, amely a tudományban elengedhetetlen. Én kora gyerekkorom óta foglalkozom tudománnyal. Az édesapám, akinek egyébként egy ásvány és kőzettani múzeuma van, egészen kicsi koromban elkezdett tanítani. Tíz évesen már előadásokat tartottam ásványtanból, babázás helyett ez volt az életem. A tudomány művelése nem munka, hanem életforma. Ezt vagy család nélkül lehet csak maradéktalanul megvalósítani, hogy az ember minden energiáját erre tudja fordítani, vagy csak egy borzasztó intenzív családi támogatással. El kell minket viselni, mert önzőek vagyunk, s adott esetben minden más előtt az éppen aktuális kutatást választjuk. Az én életemben előfordul nem egyszer, hogy egy kutatás, egy munka úgy lefoglal, hogy bizony napokig az alapvető háztartási tevékenységekre sincs időm, de főleg figyelmem semmi. Nekem óriási szerencsém, hogy nagy a családunk, és mindenki besegít. Mindenki elfogadja, hogy amit csinálok, az fontos. A férjem maga is tudományos kutató, ezért el tudja fogadni ezt az életmódot, hogy bizony időnként felváltva hárulnak ránk a gyerek körüli teendők. Nem véletlen, hogy a mi laboratóriumunkban tizenkét kutatóból tíz férfi és két nő. Ezt az életformát sokan nem tudják, és még többen nem is akarják választani.

virág judit – a műkereskedő

Az ítéletet a férfitől várják Már a nyelvünk is mutatja, hogy baj van – mondja Virág Judit művészettörténész, aukciósház tulajdonos. Bizony meglepődne bármelyik férfi ügyfelünk, ha mondjuk a bemutatkozás után rögtön „Lacikának” hívnám, miközben neki fel sem tűnik, vagy legalábbis oly természetes, hogy engem „Juditkáz”. A nők megítélése Magyarországon szánalmasan rossz, lekezelő. Különösen igaz ez az üzleti életben. „A viselkedési normáink is mutatják, hogy valami nincs rendben. A megszólításaink nincsenek a helyükön” – mondja Virág Judit, aki nem panaszkodni szeretne, hiszen egy olyan terület egyik vezető képviselője, ahol nők korábban nem is voltak jelen. „A mi generációnknak, s nekem személyesen óriási szerencsém volt, ami nem fog egyhamar megismétlődni. Az árverés ugyanis mindig férfi dolog volt. Nem léteztek női árverezők, ez egy hagyományosan férfi szakma. Az oka is nyilvánvaló, ugyanis az árverezés – a koncentráción túl – rendkívüli fizikai állóképességet is igényel, ami egy férfinak nyilván könnyebb. Azt, hogy elkezdhettem, egyértelműen a rendszerváltozásnak és a PR-nek köszönhetem. Ez volt az a lehetőség, amely a mi generációnknak megadatott.” 1989-ben Virág Judit művészettörténész, egy budapesti múzeum munkatársaként, egy francia árverezőnek szinkrontolmácsolt Budapesten. Annyira megtetszett neki az auckió, hogy elhatározta, ezt ő is megtanulja. Itthon többen fennakadtak rajta, vajon mit akar itt egy nő? A francia azonban kapva-kapott

„A nők megítélése Magyarországon szánalmasan rossz, lekezelő”

5. Receptek a sikerhez | 103

„Ma egy fiatal nő olyan versenyszorításban él, ami szinte megoldhatatlan feladat elé állítja”

a lehetőségen, meghívta Franciaországba, ahol hatalmas média felhajtás fogadta, hogy ’lám, megtanítjuk szegény Kelet-Európát árverezni.’ Így kezdődött. Virág Judit hamarosan a legkeresettebb árverező lett, majd megalapította saját galériáját. „1993 üzleti szempontból rendkívül kedvező időszak volt. Óriási pezsgés indult meg a műtárgypiacon, s hatalmas lehetőségek nyíltak. Én ezekkel mégsem tudtam élni.” Nem mintha Virág Judit művészettörténészként és cégtulajdonosként nem lett volna elég képzett és tapasztalt. „Rémesen menedzseltem a céget. Hiába tudtam pontosan, mit kellene tennem, nem tettem. Akkoriban, egy válás után, egyedül tartottam el a három gyerekemet, s nem mertem kockáztatni. Minden üzleti tranzakció alapja számomra a maximális biztonság volt. Hamar kiderült, hogy az üzleti siker ennél nagyobb kockázatvállalást igényel, anyagi és erkölcsi kockázatot, gyakran a semmire épülő határozottságot, a bizonytalanság pszichés elviselését, amire szerintem egy nő – egyedül három gyerekkel – kevésbé alkalmas. Egyértelműen kiderült számomra, hogy egyedül nem tudok százszázalékos üzletasszony, gyermekeit gondosan nevelő anya és háziasszony lenni. Ez egy társas műfaj. A kedvező változás akkor jött a cég életében és a magánéletemben is, amikor társra találtam, akivel meg tudtam osztani a feladatokat. Az otthoni munkamegosztást ugyanolyan fontosnak tartom, mint a munkahelyit. Amíg én képeket válogatok, s árverést készítek elő, addig nem tudok a villanyszerelővel tárgyalni, vagy matekleckét írni a gyerekkel. Amíg én vacsorát főzök, addig nem tudok helyszínt keresni a következő aukció számára. A hozzáértésen és az empátián alapuló munkamegosztás az alapja az otthoni és az üzleti sikernek.” Virág Judit megmosolyogtatónak, ám jellemzőnek tartja azokat a jelenségeket, apró emberi megnyilvánulásokat, amelyekkel műtárgykereskedőként nap, mint nap találkozik. „Ha bejön egy ügyfél egy festménnyel, s Istvánnal, a társammal ketten fogadjuk, tízből tíz esetben ránéz, mikor megkérdezi, megvesszük-e a képet? Az ítéletet a férfitől várják. Ha én elutasítok egy képet, vagy valamire nemet mondok, a partner garantáltan tesz még egy próbát a társamnál, míg fordítva ez soha nem igaz. Még akkor is így van ez, ha elvben tisztában van azzal, hogy a képekről általában én döntök.” Virág Judit állítja, neki és generációjának nagy szerencséje volt. 1990 előtt a rendszer ugyan nem kínált nagy karrierlehetőségeket, kiugró üzleti sikereket, ellenben bőven hagyott időt a tanulásra, szakmai továbbfejlődésre, a gyereknevelésre, sőt, még fedezte is ezek költségeit. A társadalmi környezet természetesnek tartotta, hogy egy nő karrierre vágyik, a később finanszírozhatatlannak bizonyult szociális háló lehetővé tette azt is, hogy akár egyedül is megteremtse ennek feltételeit. Nem volt verseny az élet egyetlen területén sem. „Ma egy fiatal nő, aki egyszerre vágyik karrierre, netán önálló üzleti sikerekre és családra, gyerekekre – mondja Virág Judit –, olyan versenyszorításban él, ami szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. Egyszerre kell egy empatikus társ, a szükséges feltételeket kínáló munkahely, egy társadalmi és anyagi környezet, amely nem szörnyülködik, vagy teszi lehetetlenné, ha a férj marad otthon, ha beteg egy gyerek, s nem utolsósorban hatalmas munkabírás. Ha ezek adottak, akkor előbb-utóbb a Juditkázás is eltűnik a közbeszédből. Nem a közeli jövőről beszélünk…”

névjegy Dr. Virág Judit a nevét viselő Galéria és Aukciósház társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem művészettörténet és francia szakán végzett, majd a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli múzeumának muzeológusa lett. 1982-ben doktorált, igazságügyi képszakértő. 1988-tól az újjászülető magyarországi műkereskedelmi és aukciós piac aktív szereplője, árverezője. Területe a 19-20. századi magyar festészet. Három lány édesanyja.

104 | Nőkönyv

keveházi katalin – a sikeres civil

Civil a pályán A Jól-Lét Alapítvány kitalálója, vezetője, három gyermek édesanyja. Jól fizető multinacionális cég vezetői posztján szerzett tapasztalatait ma a civil szférában kamatoztatja. „27 évesen felső HR vezető voltam egy multinál. Amikor első gyermekemet vártam, egy fejvadász ismerősöm azt mondta, „most agyoncsaptad a karriered” – meséli az Alapítvány vezetője. „Eleinte nem akartam elhinni. Amikor a gyerekem 3 éves lett, megpróbáltam visszatérni az aktív dolgozók közé. Egy fejvadász megtalált egy számomra igen csábító álláslehetőséggel, s ekkor kiderült, hogy a jóslat beválik. Egy állásinterjú utolsó fordulójánál, amikor már csak ketten versenyeztünk a posztért, s bár minden szempontból én voltam az alkalmasabb jelölt, friss munkatapasztalat híján és kisgyerekkel hátrányba kerültem: a másik jelöltet választották. Az ő pályája folyamatos volt, s a gyerek miatti hiányzások veszélye sem állt fenn. Ezt akkoriban is nagyon igazságtalannak éreztem. Később kiderült, a jelenség tömeges. A magyar munkaerőpiac rendkívül telített, a kisgyermekes női munkavállalók kiszolgáltatottsága óriási. Így jött az ötlet, hogy civilként lépjünk fel a pályaújrakezdő anyák védelmében. Létrehoztuk tehát az alapítványt, amely tanácsadással, tréningekkel segíti a munka világába visszatérőket, szakmai támogatást nyújt a munkahelyek családbaráttá válásához, tudatformáló tevékenységével segíti a nemek kiegyenlítettebb, családon belüli munkamegosztását.” Inkább fizetnek Sok cég ma még inkább kifizeti a magas végkielégítést, csak ne kelljen a vállalat szervezeti kultúráját bolygatni a visszatérő gyeses anyukák miatt. A legtöbb helyen ma még hiányoznak a rugalmas munkavállalás lehetőségei. Pedig ez hatalmas pazarlás, ha figyelembe vesszük, hogy számos cég milliókat öl bele egy-egy munkatársába. Tréningek, tanfolyamok, kurzusok. Majd a fiatal női munkavállaló elmegy szülni, s nem tud többé visszamenni, visszatermelni a cégének a beléfektetett tőkét, azaz a mérhető (képzés) és a kevésbé mérhető (például a cég megismeréséhez kapcsolódó) ráfordításokat. Egyre több cég – hozzá kell tenni, főképp a multik – jön rá arra, hogy gazdaságilag is jobban jár, ha a felépített és kiképzett munkaerőt nem engedi el, inkább megteremti a feltételeket a rugalmas munkavégzésre, az anyák családi és vállalati kötelezettségeinek összeegyeztetésére.

„A legtöbb helyen ma még hiányoznak a rugalmas munkavállalás lehetőségei”

A fiatalok konzervatívabbak, mint a szüleik Magyarország a női esélyegyenlőség terén nagyot lépett vissza az 1990 előtti időszalhoz, azaz a szocializmus gyakorlatához képest. A nők akkor sokkal emancipáltabbak voltak, természetes volt, hogy dolgoznak, miközben otthon is állták a sarat. Az a társadalom jobban elviselte, s teremtette meg a feltételeit annak, hogy a nő egyszerre vágyhat karrierre és családra. A rendszerváltozás gyorsan vis�szahozta a hagyományos értékrendet. Az anyagi igények megnőttek, előteremtésük is időigényes. Jóval hosszabb a munkaidő, megszűntek a bölcsődék. Valakinek otthon is helyt kell állni, s idillinek tűnik az az életforma, amikor a férj előteremti a család megélhetését. S ezt sugallja a média is… A mai harmincas nők a tapasztalataim szerint – mondja Keveházi Katalin – sokkal konzervatívabbak, mint a szüleik. Ennek az lehet az oka, hogy ők azok, 5. Receptek a sikerhez | 105

akiket tömegesen túl korán küldtek bölcsődébe, s alapélményük volt, hogy a dolgozó édesanyjukat keveset látták. Magyarországon tartja magát a mentalitás, hogy egy családban a férfi a kenyérkereső, a nő legfeljebb kiegészítő jövedelmet hozhat a háztartásba. Eközben nagyon sok a családfenntartó nő, gondoljunk az egyedülálló anyákra, vagy a válság miatt munkanélkülivé váló férjek mellett dolgozó nőkre – állítja az Alapítvány vezetője. A munka világa ma az egyedülállókra és a férfiakra szabott De mit várhatunk egy olyan országban, ahol előfordulhat, hogy a kormányban egyetlen nő sincs? Kedvenc mutatóm – meséli az Alapítvány igazgatója –, hogy a 12 év alatti gyermeket nevelő, foglalkoztatott nők aránya tekintetében Európában az utolsó előttiek vagyunk – Málta előtt. Ahol a vezetői meetingeket rendre este tartják, ahol a továbbképzések és tréningek ideje általában a hétvége, ott a kisgyerekes anyák nem tudják állni a versenyt. A „job sharing” intézménye, vagyis hogy egy munkát akár ketten végezhetnek, ha a körülmények ezt indokolják, mert még kicsi a gyerek, vagy egyéb családi indok merül fel, még gyerekcipőben jár nálunk. Az Alapítványunknak ez is egyébként az egyik tevékenységi köre, hogy kutassuk és terjesszük azokat a módszereket, jó gyakorlatokat, melyek segíthetik a nők esélyegyenlőségét a munkaerőpiacon, illetve fokozhatják a cégek elkötelezettségét női munkavállalóik iránt. Gyerek, család vagy munka – alapvetően azért még mindig itt tartunk. A média sem érti

„A magyar média rendkívül rosszul kezeli a nők esélyegyenlőségét”

A magyar média rendkívül rosszul kezeli a nők esélyegyenlőségét. Hogy engedheti meg magának az egyik legolvasottabb bulvárlap, hogy címlapra teszi az egyik ismert televíziós személyiséget: mondván beteg a kisgyereke, s ő ahelyett, hogy otthon ápolná, dolgozni megy. Szegény papája marad otthon a „beteg árvával”. Miért is ne? A családon belüli munkamegosztás szocializációs kérdés. Már az óvodában eltérő életpályára neveljük a gyerekeket. Ha egy kisfiú a vasalóval kezd játszani az óvodában, elveszik tőle, s kap egy dömpert, mert az „fiús”. Pedig milyen jó lenne, ha majd férfivé cseperedve esetleg ügyesen kivasalná a saját ingeit.

névjegy Keveházi Katalin végzettsége közgazdász. Volt banki alkalmazott, rendezvényszervező, irodista, szinkrondramaturg, szponzorkereső, újságíró, HR igazgató. Egyetemi tanulmányait Szentpétervárott (akkor Leningrád), majd a Marx Károly, később Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte, majd Párizsban szerzett posztgraduális menedzsmentdiplomát. 2002-től megszervezte az első hazai anyabarát munkaközvetítőt is működtető JÓL-LÉT Közhasznú Alapítványt, amelynek célja a kisgyermekes nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségének megteremtése, a családbarát foglalkoztatás elterjesztése.

106 | Nőkönyv

NőKépek 5.

NŐKépek 5. | 107

108 | Nőkönyv

NŐKépek 5. | 109

110 | Nőkönyv

NŐKépek 5. | 111

112 | Nőkönyv

NŐKépek 5. | 113

114

6. fejezet

Így is lehet... Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) 2007-ben csokorba szedte a magyarországi vállalatok jó példáit a befogadó és sokszínű munkahelyek megteremtésében. Ez a fejezet ebből a dokumentumból idézi fel a nők esélyegyenlőségét érintő legtanulságosabb részleteket.

„Minden alkalommal, mikor egy nőt lehetőséghez juttatunk, egy férfi is lehetőséghez jut” Margaret Mead

További részletek: http://www.ilo.org/public/english/region/eurpro/budapest/download/empl/good_practices.pdf Copyright © International Labour Organization 2007 Első kiadás 2007 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadványai szerzői jogvédelem alatt állnak az Általános Szerzői Jogvédelemről szóló Konvenció 2. Protokollja alapján. Mindazonáltal részletek engedély nélkül reprodukálhatók, amennyiben a forrást megjelölik. Az eredeti anyagot összeállította Tardos Katalin Ph.D. 115

Magyar Posta Zrt. A nők esélyegyenlőségének biztosításáért A Magyar Posta Zrt. Magyarország második legnagyobb foglalkoztatója, a Társaságnál foglalkoztatottak közel 60%-a nő. A Magyar Posta kötelezettséget vállalt, hogy a foglalkoztatás során megelőzi és megakadályozza a munkavállalók hátrányos megkülönböztetését. Ez kiterjed a munkaerő-felvételre, az alkalmazásnál a munkabérek, a jövedelmek, a juttatások, a képzés, a továbbképzés és egyéb ösztönzők meghatározására, a munkaidő kialakítására, az áthelyezésre, a munkaviszony megszüntetésére és egyéb foglalkoztatással összefüggő intézkedésekre. A munkáltató – az adott szervezet jellemzőit, illetve a munkavállalók élethelyzetét figyelembe véve – a lehetőségeihez képest törekszik a munkavállalók családi és munkahelyi kötelezettségeinek az összehangolására. Ennek érdekében: ▪▪ a kisgyermekesek számára törekszik a rugalmas munkaidő lehetőségének felajánlására, a műszakcsere, a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségének biztosítására, amely évek óta eléri a 10%-ot, ▪▪ biztosítja a rendkívüli munkavégzés elrendelése során a gyermeket nevelők családi helyzetéből fakadó állapotok egyéni elbírálását, ▪▪ átjárhatóságot biztosít a különböző munkaidő-beosztások közt, ▪▪ szabadságolásoknál az iskola/óvoda/bölcsőde szüneteket szempontként érvényesíti. Hosszabb távollét után felújító képzésekre történő jelentkezést, illetve esetleges új ismeretek megszerzésére beiskolázási lehetőséget biztosít a munkáltató. A Társaság a juttatási rendszerek kialakításánál figyelembe veszi a kisgyermekes munkavállalók igényeit, többek között ezen szempontok alapján kerültek kialakításra a Választható Béren Kívüli Juttatási Rendszer (VBKJ) elemei (pl. iskolakezdési támogatás, internet utalvány), illetve az üdültetési rendszer kialakításánál is figyelembe veszi a kisgyermekes munkavállalók igényeit. Az elkötelezettség, a gondoskodó munkahely megnyilvánul a saját munkavállalók egészségének megőrzésében is. Tekintettel arra, hogy a Magyar Posta az egyik legnagyobb olyan foglalkoztató cég, melynél a nők aránya meghatározóan magas – több mint 60% az összes foglalkoztatottak létszámához viszonyítva – mellrák szűrést szervezett a munkáltató. A Társaság megteremtette minden, 40 év fölötti budapesti postai nődolgozó számára a mammográfiai szűrés lehetőségét és annak anyagi fedezetét. 2006-ban a társadalmi felelősségvállalás program keretében létrehozott a Társaság egy mozgó egészségügyi állomást, amely alapvetően méhnyakrák szűrés vizsgálatára jött létre, de alkalmas más egészségügyi szűrések elvégzésére is. A szűrőbusz előre tervezett menetrend szerint közlekedik. Az egyes állomáshelyeken természetesen nemcsak a postások vehetik igénybe az orvosi vizsgálatokat, hanem a posta helyben kínálja minden ott élő nő számára a méhnyakrák-szűrés lehetőségét. Eredmények A vállalat 2005-ben végzett elemzése szerint a nők – munkaerő felvétel és munkaerő-megtartás szempontjából – a férfiakhoz viszonyítva nem tekinthetők hátrányban lévőknek, sőt munkaerő-megtartás tekintetében kis mértékű pozitív megkülönböztetés tapasztalható a nők javára. A postai szolgálati idő szerinti megoszlás elemzése során egyértelműen megállapítható, hogy a 25-40 éves postai szolgálati idővel rendelkező nők aránya jelentősen meghaladja a férfiak arányát. 20-25 év szolgálati idővel rendelkezők aránya a nők esetében 71%, míg 116 | Nőkönyv

Az ILO 2007 dokumentumból

Magyar Posta Zrt. A Magyar Posta Zrt. közel 3.000 telephellyel rendelkezik Magyarország területén, ezek jelentős része szolgáltatási pont (postahely). A Magyar Posta az ország legtöbb munkavállalót foglalkoztató gazdasági társasága. 2008-ban az átlagos statisztikai állományi létszám 35.973 állományi fő volt. A női munkavállalók száma 22.570. Forrás: posta.hu a férfiak tekintetében ez csupán 29%, 25-30 év szolgálati idővel rendelkező női munkavállalók aránya 78%, a férfi munkavállalók aránya 22%, 30-35 év postai munkaviszonnyal rendelkező női munkavállalók aránya 75%, a férfi munkavállalók aránya 25%, 35-40 év postai szolgálati idővel rendelkező női munkavállalók aránya szintén 75%, a férfi munkavállalók aránya 25%. Az elemzés adatai azt támasztják alá, hogy a női munkavállalók „hűségesebbek” a céghez. Költségek Kedvezményes üdültetés keretében családos beutaló igénybevétele esetén harmadik és minden további eltartott gyermek után térítési díjat nem kell fizetni. A 18 év alatti és önálló jövedelemmel nem rendelkező gyermek a postás munkavállaló térítési díjának 50%-át, 18 év feletti, nappali tagozatos képzésben résztvevő gyermek után 25 éves korig a postás munkavállaló térítési díjának 50%-át kell megfizetni. Szervezett belföldi gyermeküdültetésben való részvétel esetén az önköltség 90%-át a Magyar Posta téríti és gondoskodik a beutalt gyermekek üdülőbe történő oda- és hazautaztatásáról. A nagycsaládos munkavállalók (két szülő három vagy annál több eltartott gyermeket, illetve egy szülő két vagy több gyermeket egyedül nevel saját háztartásában) – ha a Választható Béren Kívüli Juttatási rendszer keretében nem, vagy nem minden gyermekük részére veszik igénybe az iskolakezdési támogatást – nagycsaládos támogatásban részesülhetnek. A lakáscélú támogatásból térítésmentes támogatás adható, ha az igénylő munkavállaló saját háztartásában házasként vagy élettársi kapcsolatban három vagy annál több, illetve egyedülállóként egy vagy annál több – családi pótlékra jogosult – gyermekét neveli. A Társaság az érintett munkavállalónak szülési segélyt nyújt, illetve további gyermekes családi támogatást folyósít, például fogyatékos, vagy krónikus, súlyos betegségben szenvedő gyermeket ápoló munkavállalója részére. Egészségmegőrző, egészségügyi felvilágosító tevékenységek költsége, szűrőkamion üzemeltetési költsége. Előnyök A Társaságon belül a rugalmas munkaidő kialakításával a nők munkahelyi és családi élete „összehangolhatóbb”, mely révén a női munkavállalók elkötelezettebbek. A vállalat társadalmi megítélése pozitív irányba változott az egészségmegőrzés, prevenció területén nyújtott kiemelkedő gyakorlata miatt. Tanulságok Az elkötelezettség, a gondoskodó munkahely megnyilvánul a saját munkavállalók egészségének megőrzésében is, de a társadalmi felelősségvállalás részeként, a lakosság figyelmét is fel kell hívni az egészséges életmód, egészségmegőrzés fontosságára. A szemléletváltás érdekében a Magyar Posta is folyamatosan és sokat tesz közel 23 ezer női munkavállalója körében.


6. Így is lehet... | 117

Shell Hungary Zrt. A családok támogatása ▪▪ Szülőtámogatási irányelvek ▪▪ Kisgyermekes szülők integrálása ▪▪ Rendezvények Vállalatunk elsődleges fontosságúnak tartja a családok támogatását. Munkatársaink egyre nagyobb hányada kerül ki ebből a körből, egyre több munkatársunk vállal gyermeket és sokan vannak nagycsaládosok is. Vállalatunk a következőképpen támogatja a családokat: Szülőtámogatási irányelvek ▪▪ Szülőbarát irányelveket dolgoztunk ki, amelyek mind az apákat, mind az anyákat támogatják (pl. rugalmas munkaidő a gyermekvárás időszakában) ▪▪ Az irányelvben összegyűjtöttük a releváns törvényi szabályozást és tudnivalókat Kisgyermekes szülők integrálása ▪▪ Tartjuk a kapcsolatot a GYES-en, illetve GYED-en levő kismamákkal ▪▪ Meghívást kapnak a vállalati rendezvényekre ▪▪ A hozzánk visszatérő kismamák számára bevezető programot szervezünk és elősegítjük visszailleszkedésüket Rendezvények ▪▪ Vállalati Családi Nap ▪▪ Elsősorban gyermekes kollégákat célzó Mikulás ünnepség Motiváció és célok A kezdeményezések bevezetésének motivációja a munkavállalók vonzása és megtartása, kollégáink segítése, befogadó vállalati kultúra és környezet teremtése. Eredmények Legfontosabb eredményünk, hogy az elmúlt években a kismamák szinte mindegyikét visszavettük. A családi rendezvényeinken évek óta részt vesz a legtöbb munkatársunk, és nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett ezekkel kapcsolatban. Költségek A rendezvények szervezésének és a kapcsolattartásnak van költsége. Előnyök A kezdeményezések pozitív hatással voltak az üzletre, hiszen a hozzánk vis�szatért kismamák integrációja sikeres volt. A kezdeményezések hatással vannak mind a toborzásra, a megtartásra és a hatékonyságra is. A vállalatnál az alapvető attitűd az igyekezet, hogy tartsuk az otthon lévőkkel a kapcsolatot. Tanulságok A kezdeményezésünk jó gyakorlat, mert odafigyeléssel és a kérdés vállalati szintre emelésével nagyon sokat tehetünk a gyermekes kollégákért. A rendezvények nemcsak a családosokat, hanem minden munkatársunkat összehozzák, pozitív hatással vannak a munkatársak közti kapcsolatok kialakulására.

118 | Nőkönyv


Shell Hungary Zrt. A világ több mint 140 országában működő Royal Dutch/Shell Csoport Magyarországon 1925 óta van jelen. Mára a Shell magyarországi benzinkút-hálózata 250 tagúra bővült. Körülbelül 102 ezer főt foglalkoztat világszerte. 2008-ban a női felső vezetők aránya elérte a 13,6%-ot. A nők aránya az összes foglalkoztatott között 28%, a felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkezők között pedig 31%. Forrás: www.shell.hu

Vezetőképzés – Tréning HR szakemberek számára – Workshop felsővezetők számára a nemek egyenlőségéről – Női vezetők hálózata A HR szakemberek számára a sokszínűség és befogadás (Diversity & Inclusion, D&I) menedzsment része az alapvető szakmai kompetenciáknak. Ennek megfelelően része a HR-es alapképzésnek. A tréning a HR szakember egyéni fejlődését (beleértve például a szemléletváltozást) is hivatott szolgálni, valamint alkalmassá teszi őt arra, hogy környezetét befolyásolja, a pozitív változásokat támogassa és elősegítse. A sikeres változás kulcsa a vezetők elkötelezettsége, ezt több eszköz is támogatja: ▪▪ 360°-os vezetői értékelés a vezető D&I kompetenciáira is ad visszajelzést. ▪▪ Minden felsővezető éves célkitűzésének kell tartalmazni D&I-hoz kapcsolódó egyéni célt. ▪▪ A vezetők rendszeresen részt vesznek D&I workshop-on és/vagy tréningen. ▪▪ A vállalatvezetők éves beszámolójának része a D&I terén elért eredmények jelentése. A D&I terén akkor lehet eredményeket elérni, ha a célcsoportot kiemelten támogatjuk („helyzetbe hozzuk”). E célt hivatottak szolgálni az alábbi programok: ▪▪ női vezetők hálózata, ▪▪ mentorok biztosítása női vezetők, illetve vezetői potenciállal rendelkezők számára, ▪▪ speciális képzések biztosítása, ▪▪ arra törekszünk, hogy új dolgozók felvételénél, legalább a szűkített listán legyen egy női jelölt. Eredmények Az elmúlt években a pályakezdő diplomásaink között 70%-os a nők aránya. A magyarországi vállalat vezetőségében 30%-os a nők aránya. Költségek Jelentős költséget fordít vállalatunk a tréningek fejlesztésére és szervezésére.



Magyar Telekom Nyrt. Atipikus foglalkoztatási formák alkalmazása (távmunka, részmunka, rugalmas munkaidő) 1999-ben indult a Távmunka projekt, mely felmérte és előkészítette a távmunka végzéshez szükséges feltételeket. 2001-től ajánlotta ki a Magyar Telekom (ekkor még Matáv) munkatársai részére a távmunka lehetőségét. 2005-ben a 6 órás részmunkaidő nagyobb arányú bevezetésére került sor. A rugalmas munkaidő alkalmazása több évre tekint vissza a Társaságnál. A munkahelyi vezetők, a munkavállaló élethelyzetétől függően (kisgyermekes, tartós beteget ápoló, stb.) felajánlhatják, illetve a munkavállaló maga is kezdeményezheti atipikus formában történő foglalkoztatását. Az atipikus foglalkoztatás módja, feltételei az érdekképviselettel egyeztetve a Kollektív Szerződésben rögzítettek. Az atipikus foglalkoztatási formákat a munkakör jellegétől és az ott végzett feladatoktól függően vehetik igénybe a munkavállalók. Ezek a lehetőségek elsősorban a kisgyermekes szülők, a tartós beteget ápolók (részmunkaidő, rugalmas munkaidő) valamint a telephelytől távol lakó munkatársak (távmunka) számára lehet a legideálisabb. A munkavállalók azon csoportjait célozza a kezdeményezés, amelyeknél a munkavégzés atipikus formában is megvalósítható (pl. vezetők nem). Az atipikus foglalkoztatási formák igénybe vételére gyakorlatilag az összes telephelyen lehetőség van. A program ma is él, a távmunkások és a rész- vagy rugalmas munkaidőben foglalkoztatottak aránya növekedett/növekszik évről-évre. Konkrét célkitűzéseink: a hatékonyság növelése, költségcsökkentés, a munkatársi elégedettség növelése. Eredmények A távmunkások, rész-, és rugalmas munkaidőben foglalkoztatottak aránya évről-évre növekszik, új munkakultúra került be ezek révén a szervezetbe. A távmunka, a rész- és rugalmas munkaidő lehetősége minden olyan munkatárs számára adott, akinek a feladatai lehetővé teszik az ilyen jellegű munkavégzést. Költségek Távmunkahelyek kialakításának költsége, a távmunka végzésre felkészítő képzések költségei. A távmunkába, illetve részmunkaidőbe kerüléssel kapcsolatosan különböző félelmek merültek fel (munkahely elvesztésének az előjele a munkatársak részéről, a közvetlen vezetői kontroll elvesztésének érzése a munkahelyi vezetők részéről), amelyek a több éves működési gyakorlat tapasztalata alapján mára már jórészt megszűntek. Előnyök A távmunka sikeresnek és tudatosnak tekinthető a vállalatnál, mert felsővezetői támogatást élvez és üzleti alapú a megközelítése. Az atipikus formában foglalkoztatottak döntő többségének munkahatékonysága javult. A bevezetés mellett több érv sorakozott fel, amelyek a későbbiekben már célként szerepeltek a távmunka bevezetésére kialakított projekt terveiben: ▪▪ a távmunka, rész- és rugalmas munkaidő mint új munkakultúra megismerése és megismertetése, ▪▪ költségcsökkentés, ▪▪ a munka hatékonyságának növelése, ▪▪ egy hatékony és jól működő rendszer kialakítása, illetve a hozzá tartozó módszertan és szakmai potenciál megteremtése. Előnyök a munkavállalók szintjén: megtartó erő növekedése, hiányzás csökkenése, termelékenység növekedése, valamint a munkatársi elégedettség növekedése is kimutatható. 120 | Nőkönyv


Magyar Telekom A Magyar Telekom (www.telekom.hu) Magyarország legnagyobb távközlési szolgáltatója. A Magyar Telekom a vezetékes távbeszélő, adatátviteli, értéknövelt, rendszerintegrációs és informatikai szolgáltatások széles körét nyújtja, és Magyarország vezető mobiltávközlési és internetszolgáltatója. A Magyar Telekom Csoport alkalmazottainak létszáma 2008-ban 10.439 fő. A férfiak és nők aránya 65% - 35 %. Forrás: www.telekom.hu

Előnyök a szervezeti szinten: az irodai munkahelyek fenntartásával kapcsolatos költségek (ingatlan bérlet, ingatlan működtetés, irodai eszközök költségei stb.) csökkentése. A távmunka és a részmunkaidő mint foglalkoztatási forma megítélése sokat javult az elmúlt időszakban. A munkahelyi vezetők a kezdeti idők ellenállása után szépen lassan elfogadták mindkét foglalkoztatási formát, mint munkavégzési lehetőséget. A beosztottak feletti kontroll elvesztésének félelme megszűnőben van. Tanulságok Véleményünk szerint a kezdeményezés azért számít jó gyakorlatnak, mert költséghatékony, munkateljesítményt növelő, a szervezetben új munkakultúrát meghonosító módszerek bevezetéséről szól. A távmunkára vonatkozó komplex, több szakterület együttműködését megkövetelő, a jogszabályi előírásoknak megfelelő rendszer kidolgozása önmagában is nagy kihívást jelentett. A rendszer bevezetése után a munkatársi és vezetői idegenkedés felszámolása és a távmunka népszerűsítése jelentette a legnagyobb munkát. A rész- és rugalmas munkaidőnél elsősorban a munkavállalói és vezetői szemléletmódot kellett megváltoztatni ezen munkavégzési módokkal szemben.

Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. Gyermekbarát munkahely Társaságunknál a személyügyi politika alakításában hagyományosan figyelembe vesszük a gyermekes munkavállalók speciális igényeit. Ennek biztosítéka a Társaság Kollektív Szerződése és Esélyegyenlőségi Terve. A Kollektív Szerződés szabályozza azokat a különféle kezdeményezéseket, szociális juttatásokat, amelyek érintik a kisgyermeket nevelőket és nagycsaládosokat egyaránt. ▪▪ A társaság lehetőséget biztosít a gyermeket váró kolléganőknek, hogy amennyiben igénylik, fizetésük változatlanul hagyása mellett egy másik, könnyebb munkakörbe helyezhetők. ▪▪ Gyermekes munkavállalóknak a cég egyedi esetekben rész- és rugalmas munkaidőt biztosít. ▪▪ GYES, GYED alatt is folyamatos szakmai és képzési részvételi lehetőséget biztosít. ▪▪ Gyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezéséhez, iskolakezdéséhez és tanszervásárlásához támogatást ad.



Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. a legnagyobb magyarországi környezetvédelmi szolgáltató cég, alapfeladata a szennyvízelvezetés és – tisztítás. Foglalkoztatottainak száma: 1.114. A nők aránya a foglalkoztatottak körében: 32% Forrás: www.fcsm.hu ▪▪ Társaságunk saját üdülőkkel rendelkezik, külön nagycsaládos üdülési lehetőségekkel, ahol az érintett munkavállalók minimális költségtérítés ellenében vagy esetenként díjmentesen nyaralhatnak. ▪▪ A Társaság évente szervez külön, kedvezményes csoportos gyermeküdültetést, amelyen átlagosan 80–90 gyermek vesz részt. (Egy 10 napos gyerektábor díja nem haladja meg a háromezer forintot.) ▪▪ Ezen kívül különféle családi rendezvények (Mikulás, gyermeknap, családi nyílt napok stb.) kerülnek minden évben rendszeren megszervezésre. Eredmények A kisgyermekes szülők, a nagycsaládosok nagyobb biztonságban érzik magukat, illetve az állásukat. Költségek Üdülési költségek átvállalása • Kedvezményes gyermekes, családos üdültetés biztosítása a vállalati üdülőkben. • Gyermektáborok finanszírozása a munkavállalók gyermekei számára . • Nagycsaládosok esetében a szociális körülmények figyelembevételével esetenként díjmentes üdülést is biztosítunk. • A családos munkavállalók számára biztosított kedvezmények kiterjesztése • A Zrt. vállalja, hogy biztosítja a rendkívüli családi események (gyermekszületés, gyermek ballagása stb.) esetére a szabadságot (a rendes szabadságkeret terhére). Előnyök Elsősorban a munkahelyi megtartás, elégedettség terén érezhetők a pozitív következmények. Tanulságok A Fővárosi Csatornázási Zrt. igyekszik munkavállalóinak gyermekbarát munkahelyet biztosítani. Ez mindenféleképpen egy jó gyakorlat, hiszen motiválja a munkavállalókat erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. Általánosságban pedig ösztönzi a szülőket a minél hatékonyabb környezettudatos nevelés elérésében.

GE Hungary Zrt. GE Nők Hálózata A szervezet létrehozására 1997 márciusában került sor egy vacsorát követően, ahol Jack Welch, a GE korábbi elnök-vezérigazgatója és a GE különféle üzletágait képviselő nők a nők és az előrejutás kérdéseit vitatták meg. A nők egy kis csoportja megvizsgálta a női hálózatok működését más vállalatoknál, és külső szakértői csoportokkal konzultált. 1997 őszére kialakult a hálózat jövőképe, a felső vezetésben dolgozó nők pedig belekezdtek a megvalósításba. A szervezet mára 122 | Nőkönyv


több mint 100 országban működő globális szervezetté nőtte ki magát, mely a nők előrejutását és kiemelkedését segíti. A magyarországi Nők Hálózata szervezet 1999-ben alakult meg, és azóta működik sikeresen. A Nők Hálózata a nők szakmai fejlődését igyekszik elősegíteni, lehetővé téve, hogy a vállalaton belül maradva érjenek el szakmai karriert. A kezdeményezés jelenleg is működik és folyamatosan növekszik. Eredmények A GE Nők Hálózatát globális szinten több mint 130 hálózati csoport alkotja, több mint 39.000 résztvevővel [ebből csaknem 10.000 résztvevő az Európa, KözelKelet, Afrika (EKKA) régióban található]. A hálózat világ több mint 100 országában és az EKKA régió 25 országában működik (13 csoport, 48 alcsoport). 2005-ben a vállalati csúcsvezetők 34%-a és a felső vezetők 40%-a képviselte a sokféleséget (nők, Egyesült Államok-béli kisebbségek és nem amerikai állampolgárok), míg 2000-ben ugyanez az arány csak 22% volt a csúcsvezetőknél és 29% a felső vezetőknél. A magyarországi szervezet tevékenységének eredménye e mellett, hogy ezt a működő – és Közép-Európában egyedülálló – vállalati esélyegyenlőségi gyakorlatot mára több cég és üzleti szervezet át kívánja venni. Így például ennek mintájára alakult a Hungarian Business Leaders Forum Női Fórum szervezete, amelynek első tréningjét a GE tartotta. Költségek A magyarországi szervezetnek nincs külön költségkerete. A vezetők támogatják anyagilag is a tevékenységet. Előnyök Több magas beosztásban dolgozó, a sokféleséget képviselő nő bevonása történt meg globális szinten. Az Egyesült Államok-béli és az európai hálózatok egyre bővülnek, míg az ázsiai és a latin-amerikai hálózatok nemcsak a kulturális szemléletváltás katalizátoraiként működnek, hanem segítik a felvásárolt vállalatok integrálását a GE szervezetébe. A hálózat pozitív külső képet alakít ki a társadalom és az ügyfelek felé. A szervezet eddigi sikeres működése rengeteg lehetőséget kínál a legjobb gyakorlatok vállalaton kívüli megosztására és a társadalom bevonására. Például, bevonjuk ügyfeleinket a fejlesztő workshopokba, a hálózat vezetői külső konferenciákon vesznek részt, számos helyi platform pedig társadalmi munkát végez. A hálózat felépítése lehetővé teszi, hogy a kezdeményezések helyi szintre is lejussanak a csúcsvezetői szinten dolgozó nők irányítása mellett. Tanulságok Bár a GE már ért el előrehaladást, a vállalat továbbra is elkötelezett a nők, az Egyesült Államok-béli kisebbségek és a nem amerikai állampolgárok vezetői pozíciókban elfoglalt arányának növelése iránt a vállalaton belül. (…) A legújabb ötletek a dolgozók szakmai fejlődése érdekében történő mentorálásától az ügyfelek üzleti növekedés iránti elkötelezettségének megteremtéséig terjednek.

GE Hungary Zrt. A GE globális infrastrukturális-, média- és pénzügyi szolgáltató cég. Több mint 100 országban tevékenykedik, és több mint 300 000 munkatársat foglalkoztat világszerte, ebből Magyarországon mintegy 15 ezret. A világban a GE munkatársainak mintegy 30-31%-a nő. A cégen belül a felső vezetésben az arányuk a 20%-t is meghaladja.



Szerencsejáték Zrt. Kismama-klub A Társasággal munkaviszonyban álló, de szülési szabadságon, GYES-en, GYED-en lévő munkavállalókkal való kapcsolattartás érdekében Kismama-klub alakult a kismamákat érdeklő egy-egy kérdésről; közreműködésükkel egyéb programok kerülnek meghatározása, és lebonyolítása. Eredmények Erősítette a jelenleg GYED-en, GYES-en lévő munkavállalók kötődéseit a Társasághoz. Költségek Éves szinten kb. 300.000,– Ft kiadást jelent. Előnyök A Társaság üzleti tevékenységét, külső kapcsolatait – jellegéből fakadóan – a kezdeményezés nem érintette. A kismamák részéről kizárólag pozitív visszajelzés érkezett. Tanulságok A GYED-en, GYES-en lévő munkavállalókkal való kapcsolattartás segíti, kön�nyebbé teszi visszailleszkedésüket munkahelyükre a gyermekápolási szabadság után. Az ILO 2007 dokumentumból

Szerencsejáték Zrt. A Szerencsejáték Zrt. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. tartós tulajdonú társasági körébe tartozik, amelynek 100 százalékos részesedése a Magyar Állam tulajdonában van. Foglalkoztatottak száma: 1300 fő Forrás: www.szrt.hu

Procter and Gamble Sokszínűség és esélyegyenlőség A P&G legfontosabb értékei márkái és munkavállalói. Esélyegyenlőségi filozófiája egyértelmű: a munkavállalók összetétele tükrözi a piacai és fogyasztói sokszínűségét. A helyi fogyasztói szokások megismerése hozzásegít a megalapozott lokális és globális üzleti stratégiai döntések meghozásához, a versenyképesség javításához, és ahhoz, hogy a P&G legyen a legkedveltebb munkahely. Ezért az olyan globális vállalatoknál, amilyen a P&G, a sokszínűség és esélyegyenlőség az üzleti stratégia fontos része, valamint óriási versenyelőnyt jelent. Mit jelent a sokszínűség és az esélyegyenlőség a P&G-nél? ▪▪ Értékelni, elfogadni és tisztelni a kollégák különbözőségét ▪▪ Építeni a különböző gondolkodásmódokra, stílusokra, munkavégzési habitusokra, kommunikációs stílusokra ▪▪ Nem hagyni, hogy a faji, etnikai, nemzeti, funkcionális, hierarchikus vagy szervezeti különbségek megakadályozzák az üzleti eredmények közös elérését. 124 | Nőkönyv

A munkavállalók számára a vállalat számos, speciálisan a sokszínűséggel és esélyegyenlőséggel foglalkozó tréninget szervez. Ilyen például a CULTURES@ WORK, amely a különböző kulturális háttérrel rendelkező munkavállalók hiteles kommunikációját, hatékony munkakapcsolatainak kialakítását és együttműködését hivatott fejleszteni. Speciális tréningek szolgálják a munkatársak munkája és magánélete hatékony összeegyeztetését. Ilyenek a Work Life Balance training, a 7 Habits training és a Time management training. Hogy ez mennyire sikeres, jól mutatja, hogy az elmúlt 19 évből 17-szer szerepelt a „Top companies for Working Mothers” díjazottai között; (Working Mother Magazine) A P&G-nél lehetőség van rugalmas munkaidőben - akár otthonról, illetve részmunkaidőben is - dolgozni. Ezzel a vállalat segíthet a kismamáknak a családi élet és a munka összehangolásában. A P&G rugalmas „Kismama programja” segítségével a cég végig kapcsolatban marad a szülési szabadságon lévő kollégákkal, és visszatérésük a munkába így egy tervezett folyamat. 2004-ben a szervezet vezetőinek 36%-a volt nő, ma ez az arány 47%. 2010-ben a vállalat a vezetői 50-50 százalékos női férfi arányának elérését tűzte célul.

Procter and Gamble A P&G 1837. évi alapítása óta 180 országban van jelen, és több mint 300 minőségi márkából álló sokszínű termék portfólióval rendelkezik. 140.000 munkavállalójával a P&G egyike a világ legnagyobb és legsikeresebb fogyasztási cikkeket gyártó és forgalmazó vállalatainak. Forrás: www.pg.hu


126 | Nőkönyv

NőKépek 6.

NŐKépek 6. | 127

128 | Nőkönyv

NŐKépek 6. | 129

130 | Nőkönyv

NŐKépek 6. | 131

132 | Nőkönyv

NŐKépek 6. | 133

134

7. fejezet

Hazai nőszervezetek Magyarországon több mint száz civil szervezet és sok ezer önkéntes foglalkozik a nők esélyegyenlőségével az élet különböző területein, a munkaerőpiactól a családon belüli munkamegosztásig, a jellemzően női egészségügyi kérdésektől a nőket érő erőszakig, hosszú a sor. Az alábbi szűk válogatás tehát messze nem teljes. Azokat a szervezeteket nevesíti, amelyek érzékelhetően élvezik a nyilvánosság figyelmét és elismerését, illetve amelyek tevékenysége az adott szakmai területre talán a legjellemzőbb.

135

Amnesty International Magyarország Az Amnesty International (AI) több mint 2,2 millió tagot számláló nemzetközi szervezet, amely az emberi jogok elismertetéséért küzd. Olyan világot szeretne, ahol minden egyes emberre vonatkoznak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában leírt jogok és a nemzetközi emberi jogi megállapodások. A szervezetet 1961-ben hívta életre Peter Benenson angol ügyvéd. Az AI kormányoktól, politikai pártoktól, gazdasági érdekektől, egyházaktól, vallási és világnézeti ideológiáktól függetlenül működik. Kutatásokkal, kampányokkal, oktatással és széles körű lobbitevékenységgel küzd az emberi jogok érvényesítéséért. Az AI Magyarország 1990-ben alakult. A londoni székhelyű nemzetközi szervezet stratégiája alapján és a többi nemzeti irodával összehangoltan folytatja tevékenységét. Ugyanakkor a magyar szervezet feladatának tekinti azt is, hogy magyarországi általános emberi jogi problémákkal kapcsolatban is szót emeljen és fellépjen. Az AI Magyarország részt vesz nemzetközi és hazai kampányokban a roma diszkrimináció és a nőket érő erőszak ellen, valamint az LMBT jogok érvényesítéséért. A nők elleni erőszak témájában az AI Magyarország 2007-ben tanulmányt adott ki „Meg nem hallott segélykiáltások: A nők nem kapnak megfelelő védelmet a családon belüli erőszak ellen” címmel. A tanulmány megjelenését követően nővédő civil szervezetek, kormányzati szervek képviselői és más szakemberek részvételével munkacsoport alakult a probléma orvoslására.

Amnesty International Magyarország Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ roma diszkrimináció elleni küzdelem ▪▪ LMBT jogok ▪▪ emberi jogokra alapozott Milleniumi Fejlesztési Célok - több emberi jog, kevesebb szegénység ▪▪ fellépés a nők elleni erőszakkal szemben

Elérhetőség: 1064 Budapest, Rózsa utca 44., II/4. Telefon/fax: +36 1 321 4799 Email: [email protected] Web: www.amnesty.hu

FIONA - Fiatal Nőkért Alapítvány Az alapítvány 2005-ben alakult azzal a céllal, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítse a teljesebb demokrácia elérésének érdekében; kiemelten a fiatal lányok és nők öntudatosságának, jogismeretének erősítésével, illetve elsősorban a fiatal korosztály érzékenységének növelésével a nők és férfiak társadalmi egyenlősége, valamint a társadalomban jelen lévő nemi egyenlőtlenségek megváltoztatásában való szerepvállalás iránt. A szervezet figyelemfelkeltő, köztudat-formáló programokat szervez, kutatásokat valósít meg, iskolai, ifjúsági rendezvényeken vesz részt, információs kiadványokat jelentet meg, és szakértői, tanácsadó munkát végez a nők és férfiak egyenlősége témában. Eddig projektjeinek egy része a fiatalok ismeretének bővítésére, a társadalmi nemi téma iránti érzékenyítésre irányult (középiskolai, ifjúsági rendezvényeken való megjelenés, interaktív programok biztosítása). 2007-ben nagyszabású nemzetközi kiállítást és konferenciát szervezett a 136 | Nőkönyv

FIONA - Fiatal Nőkért Alapítvány Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ köztudatformáló programok ▪▪ szakmai véleményezés ▪▪ tanácsadás ▪▪ oktatás a nemek egyenlősége, nemi sztereotípiák területén

Elérhetőség: Postacím / Székhely: 1051, Budapest, Sas u. 5. III. 11. E-mail: [email protected] Web: www.fiona.org.hu

Tűsarok című online médiával közösen a szexista reklámozás témakörében (www.reklamokesnemek.hu), amelynek folytatásaként ugyanebben a témában blogot is indított (reklamokesnemek.blog.hu). Megjelentette a „Kézikönyv fiatal lányoknak a nők helyzetéről és jogairól” című információs kiadványt. „Férfibeszéd – családról és munkáról” címmel kutatást végzett a munka és magánélet összeegyeztetéséről, a Családbarát Munkahely Díjról magyarországi férfi politikai és gazdasági vezetők körében. 2008-ban bekapcsolódott a Mammut bevásárlóközpontban az M’Art által rendezett egész éves kulturális rendezvény-sorozatba, amelynek keretében 1 hónapon keresztül különböző, az adott hónap kiemelt témájához: A NŐK c. témához kapcsolódó programokat szervezett. 2008-2009-ben együttműködő partnerként részt vett a DAPHNE Program keretében az Európai Bizottság által társtámogatott „A párkapcsolati erőszak becsült gazdasági költségei Európában” című nemzetközi projektben. A FIONA Alapítvány tagja a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „A magánélet és a munkahelyi kötelezettségek összehangolását segítő”, illetve „A nemekhez kötődő sztereotípiák lebontása a társadalomban” munkacsoportjának. Az alapítvány, illetve annak tagjai folyamatosan részt vesznek szakértői műhelyek, ad hoc munkacsoportok munkájában, szakmai anyagokat, véleményezéseket készítenek a nemek társadalmi egyenlősége témában, felkérésre vagy önkéntesen. Megalakulása óta tagjai a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Szakmai Műhelynek (NFT ESZME). A szakértői csoport célja, hogy a magyarországi EU-projektek megfeleljenek az Európai Unió elvárásainak a nők és férfiak társadalmi egyenlősége szempontjai érvényesítésében. A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács az alapítvány egyik munkatársát delegálta 2007 nyarán, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv Államreform és Elektronikus Közigazgatás Operatív Programok közös Monitoring Bizottságának tagjaként képviselje a nők és férfiak egyenlőségét.

JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítványt 2002-ben hozták létre azért, hogy megoldásokat keressen az anyaság és munka/hivatás/karrier összeegyeztetésének széles körben tapasztalt nehézségeire. Hazai és nemzetközi kutatási és foglalkoztatási projektek résztvevőjeként elméleti és gyakorlati ismereteiket folyamatosan fejlesztve nyújtanak innovatív szolgáltatásokat pályaújrakezdő anyák és munkáltatók részére. Az Alapítvány kezdeményező szerepet vállalt számos területen. 2005 óta folyamatosan működteti az első hazai non-profit, anyabarát állásközvetítő és tanácsadó műhelyt, mely az önálló álláskeresést támogató légkörben segíti (szolgáltatás – önéletrajz és motivációs levél, önismeret és önbizalom-fejlesztés, próbainterjú, nyelvi készségfejlesztés). Az Alapítvány által népszerűsített állásmegosztás (job sharing) megoldást kínál a képzett anyák pályájának és családi életének tartós összehangolására. A JÓL-LÉT célja olyan munkatárs-párosok személyiségvizsgálaton, tanácsadáson alapuló kialakítása/felkészítése, akik 7. Hazai nőszervezetek | 137

JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ munkaerőpiaci tanácsadás ▪▪ szemléletformálás ▪▪ érdekképviselet

Elérhetőségek: 1114 Budapest, Károli Gáspár tér 2. Adószám: 18697191-1-43 Bankszámlaszám: 17000019-11541422 Telefon: +36 1 319 0331, +36 20 973 2803 Skype: jol-let E-mail: [email protected] Web: www.jol-let.com

közösen pályázhatnak teljes munkaidős pozíciókra, illetve tréningjein, képzései során fejleszthetik a sikeres életpálya kialakításához szükséges készségeiket. Évente jelentet meg hiánypótló szakmai kiadványokat a témában: a 2006-ban kiadott Nem-állapot, avagy sztereotípiák a munka világában, Ketten a pályán – állásmegosztási (job sharing praktikák) és Nóra a rengetegben, iránytű a sikeres életpályához c. kötetei kedvező szakmai és médiavisszhangja mellett a kereskedelmi forgalomba is bekerültek. 2007-ben és 2008-ban hagyományteremtő céllal Apák Napja rendezvényt szerveztek, melynek során az szülői szerepek egyenlőbb megosztásának szükségességére és előnyeire hívták fel a figyelmet neves művészek, sportolók és szakértők közreműködésével. A szervezet 2009-ben elsőként végzett anyabarát vállalati gyakorlatokat feltáró kutatást. Tanácsadó szolgáltatással segítik a munkáltatókat a munka és a magánélet összeegyeztetését, és a gyerekgondozásból visszatérőket segítő vállalati programok bevezetésében. Az érdekvédelem területén a kisgyermekes anyák és a családok érdekeit a nemek közti egyenlőség megteremtésének elősegítése szempontjainak megfelelően képviselik. Az Alapítvány szakértői és kampánytevékenységei a szabályozási környezet ellentmondásainak feltárására, a szemléleti akadályok leküzdésére irányulnak, amelyhez fontos hátteret jelent szervezet a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségben való közreműködése.

Közéleti Roma Nők Egyesülete A Közéleti Roma Nők Egyesülete l995-ben alakult, közhasznúsági fokozatát 2002-ben nyerte el. Az egyesület a Magyar utcai székházán kívül két szolgáltató központot tart fenn. Több éve sikeresen működik a szervezet Roma információs, jogvédő és vállalkozássegítő irodája, amely szakszerűen és térítésmentesen képviseli ügyfeleit a bíróság előtt. Minden jogágban fordulhatnak ide az ügyfelek panaszaikkal, továbbá családsegítést és családgondozást is végeznek. Ugyanitt az egyesület budapesti, Berzsenyi u. 8. sz. alatti szolgáltató központjában működik a munkaerő piaci tanácsadó szolgálat, de itt kapott helyet a roma képzőművésznők és volt állami gondozottak galériája is. Az egyesület rendszeresen ad bemutatkozási lehetőséget roma képzőművészeknek, emellett a roma kultúrát reprezentáló kitelepüléseket szervez népszerű közéleti eseményeken, például a Belvárosi Tavaszi Fesztiválon. Az egyesület a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal együttműködve indít angol és cigány nyelvtanfolyamokat, rajziskolát, de a Magyarországi Roma Galéria Egyesülettel közösen indított kihelyezett rajztanfolyam működik több állami nevelőintézetben, többek között a Fóti Gyermekvárosban is. 138 | Nőkönyv

Az Egyesület anyagi lehetőségeihez mérten folyamatosan támogatja tagszervezeteit, illetve azok programjait, kulturális megmozdulásait, s úgyszintén támogatja az egyesülettel szorosan együttműködő cigány kisebbségi önkormányzatok munkáját – ezek jelentős része Edelény térségében van. A pénzbeli támogatás mellett szakmai tanácsadással és jelentős összegű természetbeni adománnyal állnak rendelkezésükre. A mind a roma-, mind a nő- és más egyéb civil szervezetek között elismert egyesületre szinte minden jelentős civil jogvédő megmozduláson számítanak. 2009 év során a szervezet tevékenységében új elemként jelentkezett, hogy bekapcsolódtak a klímaváltozási- környezetvédelmi problémákkal kapcsolatos szemléletformálásba is.

Közéleti Roma Nők Egyesülete Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ Kisebbségvédelem ▪▪ Jogi képviselet ▪▪ Munkaerőpiaci integráció

Munkaerő-piaci Információs-, Jogvédő- és Vállalkozásfejlesztési Iroda 1087 Budapest, Berzsenyi u. 8. fsz.1. Telefon: 219-0810 Fax: 219-0810

Elérhetőségek: 1053 Budapest, Magyar u. 3. Adószám: 18228249-1-41 Telefon/fax: +36 1 266 9779 E-mail: [email protected]

MONA – Magyarországi Női Alapítvány A MONA – Magyarországi Női Alapítvány 1992-ben alapított, pártsemleges, közhasznú szervezet. A szervezet küldetése olyan közéleti viták kezdeményezése, amelyek megmutatják a női és férfi szerepek gazdagságát és egyenrangúságát egy demokratikus társadalomban, de feltárják a méltánytalan egyenlőtlenségeket is, amelyek a mai napig jellemzik a nők helyzetét a gazdasági, szociális és politikai szférákban. Célja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elősegítése; a civil szféra és a kormányzati szervek közötti szociális párbeszéd előmozdítása a női esélyegyenlőség témakörében; a társadalom, azon belül a kormányzati szervek befolyásolása a nők esélyegyenlőségének növelése érdekében (ezen belül gender mainstreaming); Tevékenységei között szerepel: oktatás, képzés; kutatások kezdeményezése és támogatása; konferenciák, találkozók, nyilvános fórumok szervezése; kiadványok, tanulmányok megjelentetése és terjesztése; figyelemfelkeltő kampányok szervezése; kapcsolattartás és közös munka hazai és külföldi nőszervezetekkel, intézményekkel és hálózatokkal; a nők elleni erőszak leküzdésének céljából szakmaközi együttműködések kiépítésére és a releváns jogszabályi környezet változtatására irányuló kezdeményezések. Érdekképviseleti tevékenysége nyomán a MONA képviselőt delegál a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által koordinált Nők És Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács civil testületébe. A hazai civil együttműködés területén a MONA részt vett a Magyar Női Érdekvédelmi Szövetség (Női Érdek) nevű civil ernyőszervezet 2004-es alapításában, melynek azóta is aktív tagja. A szervezet a European Women’s Lobby (EWL) magyar tagja. 7. Hazai nőszervezetek | 139

Nemzetközi civil együttműködés keretében a MONA két nemzetközi hálózat alapító tagja: IGPN (International Gender Policy Network), amely a kelet-középeurópai, valamint a volt Szovjetunió országaiban működő, a társadalmi nemek politikájával foglalkozó nőszervezetek hálózata; ARETUSA European Network for the Promotion of Equal Opportunities Policies (Európai hálózat az esélyegyenlőségi intézkedések előmozdításáért). Támogatók voltak: Nemzeti Civil Alapprogram, Norvég Civil Támogatási Alap, Open Society Institute Network Women's Program, Foundation Open Society Institute, Európai Bizottság (Phare; IST; 5th Framework, APESC; Socrates /Leonardo Programme, Grundtvig; Daphne), Igazságügyi Minisztérium Bűnmegelőzési Program, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Holland Királyság Nagykövetsége KAP program Soros Alapítvány, Project Liberty John F. Kennedy School of Government, Friedrich Ebert Stiftung, UNESCO, Westminster Foundation for Democracy, Global Fund for Women.

MONA – Magyarországi Női Alapítvány Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ nők közéleti szerepvállalásának erősítése ▪▪ nők munkaerőpiaci pozícióinak erősítése ▪▪ munka-magánélet egyensúlyának elősegítése ▪▪ nők elleni erőszak különféle formái elleni küzdelem ▪▪ a gender mainstreaming stratégiájának széleskörű megismertetése

Elérhetőségek: Levelezési cím: 1523 Budapest, Postafiók 453/277. Telefon: +36 20 219 4619 E-mail: [email protected] Honlap: www.mona-hungary.hu

Nők a Holnapért Alapítvány Az 1995 óta közhasznú szervezetként működő alapítvány fő célja, hogy megteremtse a feltételeket a nők szervezett segítéséhez, a munkát végző nők helyzetének javításához. Az alapítvány alapvetően a munka világában dolgozó nők helyzetének, esélyei egyenlőségének javításával, jogismeretük bővítésével és gyakorlati segítségnyújtással foglalkozik. A szervezet fokozott figyelmet fordít a nők jogismeret hiányának pótlására, elsősorban a gyermeknevelés miatti hátrányok leküzdésére: évente számos tréninget tart munkajog ismeretről, kommunikációról, a munkahelyi bértárgyalási lehetőségekről. Évek óta, havi rendszerességgel működik a „Kapaszkodó” tanácsadó szolgálata, amely munkajogi tanácsokon túl önéletrajz írási, fénymásolási stb. lehetőségeket, illetve internet-hozzáférést biztosít. Jogorvoslati munkájukhoz rendszeres segítséget nyújt az Egyenlő Bánásmód Hatóság, az Egyenlőbánásmód Tanácsadó Testület, illetve személyes részvétellel is segítik jogismereti tréningjeink munkáját. Az alapítvány fejlesztési partnerként vett részt az EQUAL projekt keretében elkészült „egyenlő munkáért, egyenlő bért” kutatásban. A kutatási eredmények mind szélesebb megismerése érdekében valamennyi megyeszékhelyen, zárásként a parlamentben konferenciákat szerveztek, összesen több mint ezer fő részvételével. A szervezet is részt vesz a 2007-ben meghirdetett „Bérkülönbségek napja” uniós kampányban: a Magyarországon 2009-ben először megszervezett eseményt évről-évre szeretnék folytatni. Különböző kiadványok és szóróanyagok, illetve a 140 | Nőkönyv

„Nők és férfiak közötti egyenlő elbírálás Magyarországon az Uniós irányelvek tükrében” című oktatási segédanyag segít a szemléletformálásban, illetve hamarosan elkészül az „Ismerd meg jogaidat-, jogi tanácsok nőknek” című kiadvány is. Kezdettől fontosnak tartották az uniós csatlakozással kapcsolatos információk terjesztését, az évenkénti konferenciákon – felkért előadók segítségével – rendszeresen szólnak a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos irányelvekről, azok hazai alkalmazásáról. A trió elnökséggel kapcsolatos civil munkacsoportok munkájában 2008 óta vesz részt a szervezet, a női foglalkoztatási kérdésekkel való csoportmunka kezdeményezője a lisszaboni célok megvalósítása, leginkább a gyermek elhelyezési gondok mielőbbi megoldása érdekében. Több mint tíz éve rendszeres kapcsolatot ápol az alapítvány több vidéki nőszervezettel, kölcsönösen segítik egymást, előadásokat tartanak számukra, illetve tanácsadóként működnek közre. A szakszervezetekben dolgozó nőszervezetekkel jó munkakapcsolatban állnak, rendszeresen részt vállalnak a Munkavállaló Nők Országos konferencia szervezésében, lebonyolításában. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium mellett működő Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács munkájában 2009 óta vesznek részt. Az alapítvány munkája során felgyülemlett tapasztalatokat tükrözik a nőket érintő törvényekhez (pl. egyenlő bánásmód, GYES csökkentése, szülői szabadság) benyújtott szakmai vélemények, de a szervezet a nők munkavállalását elősegítő javaslatai a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség számára is ismertek.

Nők a Holnapért Alapítvány Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ Nők jogvédelme ▪▪ Szemléletformálás ▪▪ Családsegítő programok ▪▪ Iskolai oktatás, és egyéb képzés, tréningek szervezése, segítése ▪▪ Hátrányos helyzetű nők támogatása ▪▪ Érdekegyeztetés ▪▪ Női szervezetek szervezésének és működésének támogatása ▪▪ Együttműködés hasonló vagy azonos profilú hazai és külföldi szervezetekkel

Elérhetőségek: Nők a Holnapért Alapítvány 1068 Budapest Városligeti fasor 46-48. Adószám: 18075395-1-42 Telefon: +36 1 322 7434, +36 30 986 8822 E-mail: [email protected] Web: www.nokaholnapert.hu /fejlesztés alatt/

REGINA Alapítvány

A REGINA Alapítvány egy feminista nőszervezet. Gödöllőn az Alapítvány tevékenységének fókuszában elsősorban a Regina Modell Program közösségépítési elemeinek megvalósítása áll. Alapja a női szolidaritás és összefogás, ami egy védett és összetartó teret, érdekképviseletet jelent a csatlakozóknak, a szimpatizánsoknak. A REGINA, – egy nők és anyák önsegítő szervezetének – terve 2000-ben fogalmazódott meg. 2002-re dolgozták ki a REGINA Modell Programot (RMP) – a tevékenységek elméleti és szakmai hátterét - melynek relevanciáját 2002 őszén egy kérdőíves felméréssel igazolták. A RMP helyi közösségeket épít nők által meghatározott és a nők igényeire reflektáló módon. Középpontban a közösségi események szervezése, közösségfejlesztés, illetve a nők igényeit figyelembe vevő helyi információs csatornák és hálózatok kialakítása áll. Védett, elfogadó és toleráns közösséget kíván létrehozni, úgy, hogy segít a nők igényeinek artikulálásában a helyi és az országos döntéshozatalban. A program együttműködik a helyi önkormányzatokkal, szociális és kulturális intézményekkel a szociális infrastruktúra fejlesztése érdekében. 7. Hazai nőszervezetek | 141

A program gyakorlati megvalósítása 2002-ben indult, a szervezeti háttér és infrastruktúra megteremtésével. Az első REGINA Csoport 2003-ban alakult meg Gödöllőn. A csoport 2005. február 1-jén vált önálló civil szervezetté REGINA Közhasznú Alapítvány néven. Gödöllő és a régió meghatározó civil szervezeteként nemcsak különböző témájú önsegítő csoportokat, érdekképviseleti fórumokat működtet, de Feminista Filmklubjába is várja az érdeklődőket. 2002-ben indult Gödöllői „Munka-helyben” programjuk egyik elsődleges célja, hogy segítsék a munkaadók és a munkavállalók egymásra találását. Természetesen az állás információk közvetítésén túl több kiegészítő szolgáltatást (pl. közösségi hírportál, ingyenes hirdetési lehetőség, inkubátor ház szolgáltatások, tanácsadások, képzések, stb.) nyújtanak a térség vállalkozásainak és intézményeinek – 2008 óta partnereikkel már Miskolcon és környékén is.

REGINA Alapítvány Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ REGINA Nőház működtetése ▪▪ helyi információs hálózatok, önsegítő körök fenntartása ▪▪ érdekképviselet ▪▪ munkaerőpiaci reintegráció nőknek (állás információk közvetítése, képzések, tanácsadások) ▪▪ közösségi programok, események (pl. REGINA Játszóház, kézműves foglalkozások, képzések, REGINA Feminista Filmklub) ▪▪ gender kutatások

Elérhetőségek: Gödöllő, 2100. Röges u. 66. Fax: +36 28 432 065 Mobil: Pilcsik Tünde elnök +36 70 949 0597

Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezet A Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezetet 2002-ben alakították azzal a céllal, hogy országos szinten segítsék a roma (és nem roma) származású nők tájékoztatását, érdek- és jogvédelmét. A szervezet legfőbb irányelvei: hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének megteremtése a társadalmi és gazdasági élet minden területén, valamint a roma családok felemelkedésének elősegítése a nemzeten belüli egyenrangú részvétel támogatásával és a benne húzóerőt jelentő nők és szerepük megerősítése. Fontosnak tartják a partnerség elvének kiterjesztését a helyi társadalom roma és nem roma képviselői között. Nyolc megyében vannak jelen, specifikus céljuk a szemléletformálás- és fejlesztés, képzés, tanácsadás, foglalkoztatás, illetve az Európai Unió által kínált pályázati lehetőségek széles körű megismertetése. Ennek érdekében folyamatosan képezik magukat és önkéntes munkatársaikat, hogy naprakész és minél szakszerűbb tanáccsal tudják ellátni a partnerszervezeteket. Speciális pedagógiai szakszolgálatot is működtetnek a roma és nem roma hátrányos helyzetűek segítésére, képességeik fejlesztésére. Létrehozták az Utazó Országos Női Civil Kerekasztal elnevezésű testületet, amelynek feladata, hogy utazásai során szakembereivel feltárja és segítse az érintett civil társadalom problémáinak megoldását. Kulturális összejöveteleket szerveznek az érintett megyékben, roma hagyományőrző fesztiválokat, zenés programokkal egybekötött beszélgetéseket. A Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezetet igen fontosnak találja az Európai Unió esélyegyenlőség kialakítására való törekvését, ezért folyamatosan 142 | Nőkönyv

figyelemmel kíséri az EU kisebbségi ügyekkel kapcsolatos programjait, és erről tájékoztatást nyújtanak partnereik részére. A projekt keretében önkénteseik folyamatos tanácsadást nyújtanak a többi jogvédő roma és nem roma női szervezet számára, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportok, az esélyegyenlőség, a foglalkoztatási, képzési EU pályázatok elkészítésében.

Roma Nővédelmi Közhasznú Szervezet Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ nőügy ▪▪ a szegénység és a diszkrimináció elleni küzdelem ▪▪ a nemek közötti társadalmi egyenlőség kérdésének minden célterületet érintő vizsgálata

Elérhetőségek: Székhely: 1074 Budapest, Vörösmarty u. 19/A II. emelet 12. Iroda: 1077 Budapest, Rózsa u. 20. Telefon: +36 1 787 2431 Mobil: +36 30 238 5520 [email protected]

SEED Kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány a nők gazdasági függetlenségéért A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítványt 1990-ben hozták létre vállalkozói érdekképviseletek, felsőoktatási intézmények, pénzintézetek és minisztériumok. Az alapítók céljainak megfelelően a szervezet a magyarországi vállalkozói ismeretek, kultúra és környezet fejlesztése érdekében kezdett el működni, aminek eredményeképpen 1998-ban elsők között kapott közhasznú minősítést. Az alapítvány főbb tevékenységei a vállalkozói képzések, a személyes és on-line tanácsadás, valamint szakmai rendezvények szervezése, vállalkozói kapcsolatépítési lehetőségek biztosítása. Ezen túlmenően a szervezet munkatársai szakértői, kutatói tevékenységet is folytatnak, és a kisvállalkozók érdekeit képviselő javaslatokat fogalmaznak meg a döntéshozók felé. A SEED Alapítvány már indulásakor felismerte, hogy a vállalkozó és vállalkozni készülő nők más típusú szolgáltatást igényelnek, mint a férfiak. A vállalkozói ismeretek oktatása mellett – amelyre a férfiaknak ugyanolyan mértékben szükségük van, mint a nőknek – fontos a kevesebb önbizalomból és munkatapasztalatból, valamint a kisebb kapcsolatrendszerből adódó hátrányok csökkentése. Ennek megfelelően kezdetektől az alapítvány egyik kiemelt célcsoportja voltak (és ma is azok) a női vállalkozások, a vállalkozni készülő nők. E mellett jelenleg további célcsoportjaink a családi vállalkozások és növekedni szándékozó mikrovállalkozások. Képzéseink mindig tartalmaznak tréningelemeket is annak érdekében, hogy az ismeretek átadásán túl készségfejlesztés és szemléletváltozás is történjen. Nőknek szóló vállalkozói képzéseinkben mindig vannak önismereti és önbizalom-erősítő elemek, ha lehetőség van rá, egész modulok. Személyes tanácskérőink kétharmada, az internetes tanácskérők háromnegyede nő. Minden évben indulnak kizárólag nőknek szóló képzéseink, 7. Hazai nőszervezetek | 143

rendezvényeink, és a mindkét nemnek meghirdetett programokon is túlsúlyban vannak a nők. Legismertebb női programunk, az USA-beli Liz Claiborne Alapítvány által hat éven keresztül finanszírozott MeXX-tréning keretében 250 nőt képeztünk, többségében 45 év felettieket és kisgyerekeseket. A képzésbe bekerüléskor 55%-uk volt foglalkoztatott, a képzést követő néhány év után pedig 87%-uk. Szervezetünk hosszú éveken keresztül képviseltette magát a Férfiak és Nők Társadalmi Egyenlősége Tanácsban. Jelenleg is részt veszünk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által a Gender Equality Road Map 2006-2010 keretében működtetett szakmai munkacsoportok közül kettőben (a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségével, valamint a szakmai és a magánélet összeegyeztetésével foglalkozók csoportokban). 15 évvel ezelőtt a SEED Alapítvány segítségével jött létre a Magyar Üzletasszonyok Egyesülete, amely a kapcsolatépítési lehetősége mellett az országban a mai napig az egyetlen, kimondottam női vállalkozóknak szóló mikrohitelt nyújtja.

SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ Vállalkozói és esélyegyenlőségi képzések ▪▪ Személyes és on-line tanácsadás ▪▪ Szakmai rendezvények szervezése, kapcsolatépítési lehetőségek biztosítása ▪▪ Kutatói és szakértői tevékenység

Elérhetőségek: 1024 Budapest, Rómer Flóris u. 22-24. Telefon: +36 1 212 2179 Fax: +36 1 315 0195 E-mail: [email protected] Web: www.seed.hu

Stop-Férfierőszak Projekt A Stop-Férfierőszak Projekt azokat a férfiakat kívánja megszólítani, akik saját életükben vagy társadalmi szinten tenni szeretnének a nők alávetettsége és a nők elleni erőszak ellen. A Stop-Férfierőszak Projekt keretében működő férficsoport tagjai önkritikusan foglalkoznak a férfiszerep felülvizsgálatával. A csoport hathetente találkozik, és többek között azzal foglalkozik, hogy egy-egy tagnak miben kell változtatnia annak érdekében, hogy párkapcsolatában egyenlő legyen. A Stop-Férfierőszak Projekt képzéseket kínál a partnerkapcsolaton belüli erőszakkal foglalkozó szakmák számára arról, hogyan kell ezt a problémát a nemek közti hatalmi különbséget figyelembe véve kezelni. Szórólapokat és könyveket ad ki és terjeszt honlapján is. Esetenként rendezvényeken és a médiában képviseli a férfierőszak problémáját. „...szakálla volt gender...” címen filmklubot működtet, amelyen a nemek közti hatalmi viszony szempontjából elemzik a klasszikus vagy éppen kevésbé ismert alkotásokat.

Stop-Férfierőszak Projekt Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ családon belüli erőszak, párkapcsolaton belüli erőszak; ▪▪ prostitúció, pornográfia, nőkereskedelem; ▪▪ férfiak szerepe a nők elleni erőszak fenntartásában.

144 | Nőkönyv

Elérhetőségek: Web: www.stop-ferfieroszak.hu E-mail: [email protected] Stop-Férfierőszak Információs Telefonvonal, a saját szexista viselkedésükön változtatni kívánó férfiaknak, hívható csütörtökönként 18 és 22 óra között: (1) 344 3802.

UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület Az egyesület független, non-profit szervezetként 2009 januárban került bejegyzésre a United Nations Development Fund for Women (UNIFEM) 17 Nemzeti Bizottsága egyikeként. A magyar UNIFEM egyesület a világszervezet stratégiai célkitűzéseit figyelembe véve alakítja saját misszióját. Elsősorban szemléletformáló feladata van, segíti a hazai esélyegyenlőség-tudatos gondolkodást. Másodsorban technikai és anyagi támogatást nyújt az UNIFEM tevékenységéhez a fejlődő országokban. A Magyar Nemzeti Bizottság a nők helyzetével kapcsolatos felvilágosító tevékenységgel és anyagi támogatással segíti az UNIFEM célkitűzéseit. Felkelti a közérdeklődést és aktív támogatást szerez a hazai és nemzetközi szervezet tevékenységéhez; a nők helyzetének javítása érdekében hazai és regionális civil szervezetekkel, szakértőkkel, cégekkel szakmai együttműködést épít ki. Továbbá a nemzetközi UNIFEM-el történt egyeztetés után olyan esélyegyenlőségi kezdeményezésekben vesz részt, melyek a hazánkban és a régióban élő nők helyzetét javítják. Az UNIFEM Magyarország hozzájárul a nemek esélyegyenlőségével kapcsolatos szakértői és ismeretterjesztő anyagok publikálásához a helyi, nemzeti és nemzetközi elektronikus és nyomtatott médiában annak érdekében, hogy az UNIFEM-et és tevékenységét, csak úgy, mint a nők és férfiak esélyegyenlőségének ügyét széles körben bevezesse a magyar nyilvánosságba.

UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület Tevékenységek, szakterületek: ▪▪ szemléletformálás ▪▪ kutatás ▪▪ támogatás

Elérhetőségek: E-mail: [email protected] Web: http://unifem.hu Bankszámlaszám: Erste Bank 1160000600000000-32788668

7. Hazai nőszervezetek | 145

146 | Nőkönyv

NőKépek 7.

NŐKépek 7. | 147

148 | Nőkönyv

NŐKépek 7. | 149

150 | Nőkönyv

NŐKÖNYV Kérdések és állítások, tények és képek Magyarországon

Recommend Documents