Ára: 100 Ft
Közéleti idõszakos kiadvány
IV. évfolyam 1. szám 2007. január
NEKÜNK KÓRHÁZ KELL! Január 16-án a Túri Polgári kör szervezésében több száz ember részvételével tiltakoztunk a miniszteri megszorítások ellen. A rendezvényen beszédet mondott Dr. Csellár Zsuzsanna a Túri Polgári Kör elnöke, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke. Az alábbiakban e beszédet közöljük.
TARTALOM
November óta mindennapjaink meghatározója az egészségügy átalakítása, megreformálása, az összes ellátási szinten! Igen, szükség van reformra, hiszen a reform jelentése a következõ: A haladást segítõ nem gyökeres átalakítás, változtatás! De kérem! -ha elvágunk kis településeket a legközelebbi ellátó rendszertõl, -ha megfosztjuk az embert alapvetõ jogától, hogy megfelelõ szintû egészségügyi ellátást kapjon, -ha az esélyegyenlõség továbbra is csak szóban valósul meg, csak beszélünk róla, -ha borzalmas méretûre duzzadt várólisták miatt a betegek nem kapják meg idõben a szükséges orvosi segítséget, -ha nincs mivel eljutni a betegnek a legközelebbi egészségügyi ellátó helyre. EZ NEM REFORM! Ez egy esélyegyenlõséget, betegérdeket, szakmaiságot elutasító, irracionális döntések sorozata! De hogyan alakult ki ez a nyugtalanító, megdöbbentõ és minden mezõtúri és vonzáskörzetében élõ ember számára elfogadhatatlan lépés? Döntött a parlament, december elején az egészségügyi és a kórház törvényrõl, azaz a kiemelt kórházakról és sajnos arról a listáról is, amelyen a mezõtúri kórházat már akkor krónikus ággyal rendelkezõ kórházak közé sorolták! További sorsát sok más kiskórházzal együtt a Regionális Egészségügyi Tanácsra bízták. Az országgyûlési képviselõ úr, akinek bizalmat szavaztak a lakosok és felhatalmazták, hogy érdekeiket képviselje és érvényesítse, megszavazta e törvényt! Tisztában kellett lennie, azzal hogy a mezõtúri kórház ellehetetlenítésérõl döntött! Rémült egyeztetések, tárgyalások, lobbizások, mártír szerepvállalások kezdõdtek! Majd megnyugodtunk, hátradõltünk, pozitív híreket kaptunk a kormányfrakció egyetértésben megszavazta: Mezõtúron lesz aktív ágy! Egy hete azonban megkaptuk az egészségügyi miniszter lesújtó javaslatát az elosztható ágyakról és amennyiben regionálisan nincs megegyezés, az õ javaslata lép érvénybe! AKTÍV ÁGY NULLA! Krónikus,
rehabilitációs, ápolási ágy összesen 163! Másnap azt is megtudtuk, ez a lista megegyezik a miniszterelnök listájával! Hogy is van ez? Kinek jó ez? Hol az egyeztetés, az ígéret? VALAKI MEGINT NEM MONDOTT IGAZAT! A Regionális Tanácsok nem kérik a tébolyult intézkedésekbõl eredõ felelõtlen felelõsség áthárítását! Nincs tárgyalási alap, átgondolatlan számháború az egész! Kedves Molnár Miniszter Úr! Az Ön által kigondolt, megálmodott és nyilvánosságra kerülõ reformlépéseiért csakis Öné a felelõsség! Ha a továbbiakban is ragaszkodik Mezõtúron az aktív kórházi ágy megszûntetéséhez, ez szûkebb 30ezer, tágabb értelemben pedig közel 50ezer lakost érintene és ennyien maradnának ellátás nélkül! Hogy miért?! -nincs jól mûködõ tömegközlekedés, az útjaink minõsége katasztrófális, a települések a zord téli idõjárási viszonyokban nehezen megközelíthetõek, ilyenkor a 20km is túl messze van -a kiemelt kórházak a kapacitás növekedést a továbbiakban a betegellátás rovására tudják csak vállalni, -a mentõs kollegák hiába próbálnak erejükön felül dolgozni és életet menteni, mentõkocsi és személyzet hiányában nem megy, -nem minden család rendelkezik autóval, hogy eljusson szükség esetén kórházba, -és itt az új, európai igényeknek is megfelelõ kórházunk, ahol magas színvonalú gyógyító munka folyik, ahol a betegek komfort érzése elõsegíti mielõbbi gyógyulásukat is! NEM ENGEDJÜK, hogy mindez egy tollvonással megszûnjön, hogy lakat kerüljön a felújított, felszerelt mûtõblokkra! Ez lenne igazi pazarlás! Elképzelhetetlen, hogy a késõbbiekben ne legyenek mezõtúri születésû gyermekeink, unokáink! Ezért tegyük a dolgunkat és hívjuk fel a figyelmet a mi mezõtúri kistérségi kórházunkra! Miniszter Úr! Kérem, kérjük és követeljük, hogy gondolja át döntését, ne feledkezzen el a szakmáról és legfõképp arról, hogy beteg emberek sorsáról van szó, nem tárgyakról, akikkel mint sakkfigurákkal játszadozni lehet, ember életek múlhatnak az elhibázott, elhamarkodott döntésekbõl! Készek vagyunk az egyeztetésre, az ország térképén Mezõtúr még szerepel, ugyanúgy mint Karcag, Szolnok vagy akár Budapest! NEKÜNK NEM ÍGÉRET, NEKÜNK MÛKÖDÕ KÓRHÁZ KELL, A MI MEZÕTÚRI KÓRHÁZUNK KELL, A MI ORVOSAINKKAL, A MI NÕVÉREINKKEL, A MI ÁPOLÓINKKAL, A MI DOLGOZÓINKKAL, AKIK ÉVEK, ÉVTIZEDEK ÓTA ÁLLNAK A TÉRSÉG SZOLGÁLATÁBAN! NEM ADJUK FEL! Dr. Csellár Zsuzsanna
Költségvetési kilátások
2. oldal
A jövõ megalkotása
Körkép a középiskolákról
4. oldal
Hitvallás munkáról, elkötelezettségrõl 8. oldal
Fiatal szívvel
5. oldal
Boszorkányégetés Budapesten
11. oldal
Bírósági felmentés
6. oldal
Magyar Kultúra Napja
12. oldal
7. oldal
2.
Mezõtúri Híradó
Már megint hazudtak! Hetek óta hangoztatják kormány közeli körökbõl, hogy az aktív ellátáshoz 30-35 km-enként mindenkinek hozzá kell jutnia. Törvény garantálja - mondják. Még mi is bedõltünk nekik. Mi is mondtuk útonútfélen, ezzel nyugtatgatva magunkat és másokat! Ezzel szemben a valóság viszont az, hogy nincs semmiféle elõírás se törvényben, se rendeletben a 30-35 km-es elérhetõségrõl. Ez csak egy újabb hazugsága az elvtársaknak a sok közül. Ez a beetetõ-show része volt, ezzel hitegettek minket. Nézzük, mirõl is van szó: Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérõl szóló 2006. évi CXXXII. törvény 4. § (2) bekezdés ac) alpontja szerint: finanszírozott szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók régión belüli egymástól való távolságának meg kell felelnie az egészségügyért felelõs miniszter által külön jogszabályban meghatározott elérési és kapacitáselosztási szabályoknak Az ún. "kórházfejlesztési" törvény tehát sehol nem említ km-eket, mindössze azt állítja, hogy majd az egészségügyi miniszter megmondja az elérési szabályokat. A szakellátási kapacitások felosztásának szempontjairól és a szakellátási elérési szabályokról szóló 54/2006. (XII. 29.) EüM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint: aktív fekvõbeteg-szakellátási kapacitások felosztásánál biztosítani kell, hogy az érintett lakosság legalább 95%-a számára, legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó aktív fekvõbetegszakellátó intézmény elvi elérhetõsége legfeljebb 60 perc legyen. A rendelet szerint alapszakma: szülészet-nõgyógyászat, sebészet, belgyó-
VÁROSUNK KÖLTSÉGVETÉSI KILÁTÁSAI 2007-BEN Bizonyára sokakat érdekel Mezõtúr város Önkormányzatának 2007. évi költségvetése. De elõször is tisztázzuk mi is az a költségvetés. Nos azok számára akik nem szakemberek, a költségvetés egy adott idõszakra szóló, jelen esetben Mezõtúr városának egy éves bevételeit és kiadásait részletesen tartalmazó gazdasági terve. Tartalmazza azokat a várható bevételeket, amivel egész évben gazdálkodik a város, és ezzel szembeállítva azokat a várható kiadásokat amik az év során felmerülnek. Hasonlatos ez ahhoz a munkához, mint amikor a gondos háziasszony, vagy jobb esetben az egész család otthon fizetés után megnézi mennyi a havi bevétel, és megtervezi, hogy mire mennyit fog elkölteni belõle a hónap során. Na persze ez a városi költségvetés létrehozása azért egy kicsit bonyolultabb folyamat végeredményeként szokott megszületni, már csak azért is, mert ezt törvények, helyi rendeletek szabályozzák. Elsõ lépésként a képviselõ testület egy „költségvetési koncepciót” fogad el, majd ezt követõen kerül sor a költségvetési rendelet megalkotására. Mezõtúron jelenleg ott tartunk, hogy a Képviselõ Testület ezt a költségvetési koncepciót alkotta meg, és 2006 december 11.-én képviselõ testületi határozatban rögzítette azt. A költségvetés magát 2007 február 22.-ei soros ülésén fogja tárgyalni a Képviselõ Testület. A késõbbiekben az év során aztán több alkalommal módosításra kerül ez a költségvetési rendelet, hiszen az élet mindig produkál váratlan dolgokat, amit nem lehet elõre megtervezni. Csak hogy egy példát említsek: senki sem tudja ma pontosan megmondani azt, hogy hányan fognak beiratkozni bölcsödébe, óvodába, iskolába. Ugyanígy azt sem tudhatjuk elõre melyik pályázaton fogunk támogatást elnyerni céljaink megvalósításához, sõt még azt sem tudjuk milyen
2007. január
gyászat, gyermekgyógyászat. Nem km-ekrõl beszél a miniszteri rendelet, hanem percekrõl, s nem konkrét elérhetõségrõl, csupán elvi elérhetõségrõl. Hogy mit is jelent az elvi elérhetõség, arra is megadja a választ Molnár Lajosunk. Eszerint az elvi elérhetõség vizsgálatánál figyelembe vett sebesség értékek út típustól függõen különbözõ sebességgel kalkulálva: Autópálya 110 km/h, Autóút 90 km/h, M0 80 km/h, I. rendû út 75 km/h, II. rendû út 70 km/h, III.rendû út 65 km/h, Bekötõ út 40 km/h Ha elkezdünk számolni, akkor a Hetényiig a távolság kb. fele II. rendû, fele I. rendû fõút, így megkapunk nagyjából 40-45 percet. És az idõjárási körülmények mellékesek Molnár Lajos szerint. Szóval hóviharban is ennyi, hiába is tartana mondjuk 2 óráig az út, jogszabály szerint akkor is csak 40-45 percre vagyunk a Hetényitõl! Rózsa képviselõ úr egy biankó törvényt szavazott meg, ami egyáltalán nem garantálta Mezõtúr földrajzi elhelyezkedése okán az aktív ágyakat. Mert ugye ez volt az a sokat hangoztatott érv, amivel hitegettek mindannyiunkat, hogy a más kórházaktól való nagy távolság, vagyis a földrajzi elhelyezkedés megvédi a kórházunkat! A kórházunk sorsát Molnár jóindulatára bízta, amely - mint tudjuk - nem létezõ kategória. Országgyûlési képviselõnk a lobbizásban sem jeleskedett. A szabolcsi szocik kilobbizták az aktív ágyakat Szolnok megyébõl. A szabolcsi szocik tudnak lobbizni, Rózsa Endre nem! Minket valakik mindvégig tévhitben tartottak! szókimondó
pályázati lehetõségek lesznek az év során. A koncepció kialakításakor természetesen az intézményrendszer várható átalakulásait sem lehet pontosan megtervezni, és ami „biztos alap”-ként megmaradt az a meglévõ intézmények ez évi mûködési tapasztalatai, a bekövetkezett árÁFA változások hatásai és a kormány költségvetési törvény tervezete. Sok - sok munkával elkészültek a sarokszámok amikbõl kénytelen vagyok néhánnyal terhelni a kedves olvasót. Várható Mûködési bevételek összesen: Várható Fejlesztés és törlesztés bevételek: ÖSSZESEN:
3.044.084.000,-Ft 459.214.000.-Ft
3.503.298.000,-Ft
Várható Mûködési kiadások: Várható Fejlesztés és törlesztés kiadások: ÖSSZESEN: 4.027.530.000,-Ft
3.581.285.000,-Ft 446.245.000,-Ft
A két összeg között mutatkozó több mint 500 millió Forintos hiány finanszírozhatatlan, és a Képviselõ Testület végül 420 millió Forintban határozta meg a majdani végleges költségvetés koncepció szintû hiányát, amit majd hitel felvételével kell pótolnia az Önkormányzatnak. Érdemes egy kicsit elidõzni például a mûködési bevételeknél. A 2007es várható bevétel 21.414-000,- Ft-tal kevesebb, mint az elõzõ évi. Ezek a bevételek döntõ részben az államtól származó bevételei az Önkormányzatnak ( 69 %). A további bevétel 19 %-át a gépjármûadó, helyi adók stb. teszik ki, amit a lakosság és a helyi vállalkozások fizetnek meg, míg a fennmaradó mintegy 12 % nagy részét az intézmények bevételei teszik ki, amit gyakorlatilag szintén a lakosság fizet meg. A megemelt adókból kevesebbet kapunk vissza kormányunktól ugyanakkor 57.626.000,- Ft-tal több helyi adót kell beszedni a helyi vállalkozásoktól, és 24.861.000,-Ft-al több bevételt szednek be a lakosoktól a helyi intézmények. A villany, agáz ára a város részére sem marad változatlan, a bértáblák elõírásait, vagy az új bérrendszer szerinti béreket illik betartani vagy emelni, hiszen infláció van - és így talán már érthetõbb miért ennyi a városi költségvetés várható hiánya. Hogy mi a megoldás erre a méltatlan helyzetre? Errõl majd a következõ cikkemben szeretnék kitérni. Juhász Béla
Mezõtúri Híradó
2007. január
Tisztelt Mezõtúriak! Olyan gyorsan telt el a múlt esztendõ, hogy a hosszú ünnepek alatt szinte észrevétlenül léptünk át az új évbe. Az ünnepek elmúltát, s az elmúlt évet már csak a kidobott fenyõfák jelzik és csak emlékeinkben létezik. Új év, új ígéretek, új tervek és új nehézségek. A magyar családokat és a magyar vállalkozókat hihetetlen mértékû elvonások sújtják. ÕK konvergenciának hívják, mi szimpla pénzbehajtásnak és adóbeszedésnek tekintjük. Önkormányzati rendszerünk átalakítás alatt áll, mert ÕK akik konvergenciáról beszélnek, azok kevesebb pénzt fognak biztosítani bölcsõdére, óvodára, iskolára, sportra és mûvészetre, valamint egészségügyre. FÁJDALMAS LESZ! De úrrá fogunk lenni a nehézségeken. A magyar ember errõl híres, ki fogjuk bírni. Lesznek ünnepeink, lesz örömünk és boldogságunk, mert mindent azért nem tudnak elvenni tõlünk. Dolgos hétköznapok következnek az elõttünk tornyosuló feladatok megoldásért kiáltanak. Reménykedünk az új év hajnalán, hogy lesz hozzá hitünk, elég erõnk és kitartásunk. Minden kedves olvasónak Sikerekben Gazdag, Boldog Új Esztendõt kívánok! Lévai Sándor Alpolgármester
Demagógiák(?) Egyik legtanulságosabb emlékem Angliáról a sorban állás. Az emberek maguktól, felirat és biztonsági õr nélkül a pénztáraktól három méterre kezdik a sort. A következõ így ahhoz a pénztárhoz mehet, amelyik hamarabb szabadul fel. (Lehet, hogy a demokrácia mégsem az embereket megnyomorító Bátorságnál, Igazságosságnál kezdõdik?) Nálunk is kitettek egy táblát a patikában: Itt várakozzon! Logikus. Nem csak a sorban állás miatt. Az sem tartozik rám, hogy az elõttem lévõ lábgombára vagy fejfájásra vesz orvosságot. (Ahogy az sem, hogy ki mennyi pénzt vesz ki elõttem az automatából.) Csak hát ki vesz figyelembe nálunk egy ilyen táblát? Mi, egymás ellen uszítottak miért pont a patikákban, a boltban vagy a bankautomaták elõtt viselkednénk „európai” módon? Olvasom az újságban, hogy pénzbüntetéssel, kényszertovábbképzéssel sújtják az orvosokat, ha az általuk felírt gyógyszerek támogatása magasabb az országos átlagnál (büntetõtáborról, internálásról egyelõre nem szólt az újságcikk...). Csak két apró megjegyzés. Kimutatható, hogy reménytelenebb, depressziósabb körzetekben a lakosság egészségi állapota is rosszabb. Lehet, hogy pont ezeknek a körzeteknek az orvosai lesznek legelõször pellengérre állítva, tovább rontva ezen körzetek esélyeit? És egy átlag általában nem úgy jön ki, hogy vannak alatta és felette levõ értékek? A felette lévõket megbüntetik, õk megbánják vétkeiket, ezentúl nem írnak hatékony gyógyszereket, de ezáltal az
3.
átlag is csökken, így megint sokan fölé kerülnek, megbüntetik õket, és így a végtelenségig, amíg a támogatás nullához közelít. Végül is az a legolcsóbb állam, amelyben nincs ember. Csak egyetlen példa a miniszterelnök naplójából: „Miközben egyszerûen lenyûgözött az a szakszerûség, amellyel a rendõrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizetõ állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne ezt valahogy megköszönnöm? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeken javíthatnánk”. Felfogtuk? A Tisztességes Adófizetõ védelmében lenyûgözõ szakszerûséggel gumigolyókat lõnek tisztességes adófizetõkre; földön fekvõ tisztességes adófizetõket lenyûgözõ szakszerûséggel rugdosnak a Tisztességes Adófizetõ érdekében; és a Tisztességes Adófizetõ a lenyûgözõ szakszerûséggel megrugdosottak adóforintjaiból is megvalósítható fizetésemeléssel akar mindezért köszönetet mondani... Diákokat vittem a Muzsikás együttes szokásos karácsonyi koncertjére. A vonaton néhány gyerek a történelemleckéjét írta, „Parancsra tettem” címmel esszét a nürnbergi perbõl kiindulva. Hát igen. A diktátor személye is érdekes, de talán legalább annyira fontos azoknak a felelõsségét is vizsgálni, akik vakon követik a diktátort, akik egyáltalán lehetõvé teszik a diktatúra kialakulását, akiknek szavuk sincs a negatív folyamatokról. A karácsonyi Muzsikás-koncertet már három évtizede minden évben megrendezik a Fõvárosi Mûvelõdési Házban. Az idei köszöntõben azt is elmondták, hogy valószínûleg most utoljára: a területet egy tõkecsoport kinézte magának, és ne legyenek kétségeink, a sok évtizedes kulturális intézmény érdekei nyilván nem számítanak. Hogy írja József Attila? A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. A versszak háttere az, hogy sok-sok szegényparaszt család az árokparton találta magát, mert a földbirtokos a telek megszerzése érdekében leromboltatta házukat. Kicsit furcsállom, hogy néhány trendi értelmiség (pl. Szilágyi Ákos) azért retteg az ellenzéktõl, mert vele a harmincas évek Magyarországa térne vissza. Neki is üzenem: a harmincas évek itt van... Karácsonyra megkaptam a Jethro Tull: Songs from the Wood címû albumát. Talán ez az a lemez, amelyik legközelebb jut a brit népmesék, legendák, az ír és skót népzene világához, miközben megtartja az együttes utánozhatatlan hangzásvilágát. Na ez az a lemez, amelynek egyik gyönyörûséges számát, a Bársonyzöld címût háttérzenének betettem az egyik szalagtûzõ ünnepségen még a nyolcvanas évek elején. A fõpróbán az egyik kollégám - nincs már az iskolában - rákérdezett a szövegére. Visszakérdeztem: csak nem attól tart, hogy „fasiszta” mondatok vannak benne? - Hát... mindenre gondolni kell - hangzott a válasz. Hát ilyen világ volt valamikor... Egyszer már összeomlott, most van másodszor összeomlófélben. Mindenféle szervilizmus, az elvárásokat is túllihegõ készségesség csak gyorsítja a folyamatot. Achs Károly
4.
Mezõtúri Híradó
Körkép a középiskolákról Kozák Zsoltot, a Mûvelõdési, Oktatási és Sport Bizottság elnökét kérdeztük, hogyan áll a szakképzõ intézmények helyzete városunkban? - Jelen pillanatban is folynak az egyeztetések az iskolák további mûködtetésével kapcsolatban, több lehetõség is szóba került. Megyei átadás, összevonás, fõiskolai, egyházi fenntartás. Az önkormányzat keresi a legjobb, legmegnyugtatóbb megoldást. Mezõtúron eddig is történt már változás egyébként a rendszerváltás óta az intézmények szerkezeti és fenntartói szintjén egyaránt. A törvény szerint megítélt ingatlanokat adtunk át, egyházi óvoda, iskolák, alapítványi óvoda jött létre. Az 1990-es évek óta az önkormányzatok, - fõleg a kisvárosiak - folyamatosan adják át középfokú iskoláikat, - fõként a szakképzõ iskolákat - a megyéknek. Nem jó szántukból. Finanszírozási gondok városunkban is minden évben adódtak. Több alkalommal készültek átvilágítások, elõreszámítások, megállapítások a jövõbeni mûködtetés lehetõségeirõl. Csak éppen nem vette komolyan senki. Úgy jártunk, mint aki állandóan farkast kiált, s a végén, amikor az tényleg itt van, nem hisznek neki. Az önkormányzat egyik alapvetõ feladata pedig nem az ijesztgetés, hanem az, hogy a város nevelési-oktatási rendszerét mûködõképes állapotban tartsa. Az önkormányzati intézményfenntartás azonban legalább annyi problémával jár, mint amennyi pozitív eredményt hozott az elmúlt idõszakban. S hiába az önkormányzatiság, ha, mind a közoktatási, mind a költségvetési törvénykezés lehetetlen helyzetbe hozza a fenntartókat. Bezárult a kör. A városnak olyan oktatási rendszert kell kialakítania és mûködtetnie, melynek költségei biztosíthatók jelen körülmények mellett. A jelen körülményei pedig igen kedvezõtlenek az oktatás területén is. A legsúlyosabb gondról, a pénzhiányról, a pénzügyileg kimutatható gazdaságtalanságról, nem az intézmények, s nem a dolgozók tehetnek. Azt is látni kell azonban, hogy a fenntartó sem azért nem ad több pénzt az oktatásra, mert nem akar, hanem, mert nem tud. A kialakult helyzet pedig az országos gazdaság és a helyi gazdasági környezet romlásának, elégtelenségének az egyenes következménye. Ahol a gazdaság jól prosperál, ott az oktatási intézmények elõtt is biztosabb perspektíva áll. A helyi szakképzés próbált és próbál a megváltozott gazdasági körülményekhez igazodni, de a hagyományok és a lehetõségek nem eredményezhettek, eredményezhetnek megnyugtató, hosszútávon eredményes profilváltást, önmagát fenntartó intézményként. Az elmúlt évtized komoly tanulsága pedig az, hogy a fenntartónak és az intézményeknek szerencsésebb lett volna a mûködtetés szempontjából
2007. január
közös érdekeket találniuk, képviselniük valódi érdekegyeztetés mellett. Ma ott tartunk, hogy komolyan megrendült a város intézményhálózatának fenntartása. Kellemetlen feladat most az intézmények átadásáról, öszevonásáról beszélni, de legalább nem iskolabezárásról kell dönteni. Vitathatatlanul a fenntartás átadása mellett szól, hogy a helyi önkormányzatoknak csak az alapfokú iskoláztatás biztosítására terjed ki a törvény által elõírt kötelezettségük, a fenntartás módjában szabad kezet kapnak, lásd egyházi intézmények, alapítványi óvodák, iskolák, alapfokú mûvészeti iskolák. A megyei fenntartás melletti érv, hogy a középfokú iskolák, általában nemcsak a helyi, hanem ennél tágabb régió oktatási szükségletét elégítik ki, ezért az intézményfejlesztési koncepciókat sem lehet pusztán a helyi érdekek figyelembevételével alakítani. Az átadás elleni érv tagadhatatlanul, hogy más fenntartó, más szempontok szerint mérlegel, mint a helyi, ha a finanszírozásról esik szó. Más az alkupozíció, ha ismerõs testülettel kell alkudoznia a vezetõnek. A fenntartás átadása ellen szólnak az érzelmi érvek is. Az iskoláknak fontos, hogy a helyi önkormányzat megbecsülje munkájukat, s a településen presztízs növelõ intézményként tartsák számon õket. Nem is ezzel van a baj. A gazdasági év során megoldandó feladatok forrásigénye és a költségvetési gazdálkodásról készült tájékoztató adatok, azok teljesítési mutatói sajnos újból megerõsítik azt a tényt, hogy a mûködési feladatok optimális, értsd minimális szinten történõ ellátásához nem áll rendelkezésre elegendõ forrás. Az elõzetes jelzések szerint kevesebb pénz jut jövõre a közoktatás finanszírozására, ez kiderül a koncepcióból is. Tovább csökken az összköltség normatívával lefedett része, másfelõl viszont újabb és újabb feladatokat kap a közoktatás, melyre a fenntartók nem kapnak költségvetési támogatást. Nem hagyhatjuk természetesen figyelmen kívül azt sem, hogy egyes korosztályok esetében csökken a gyereklétszám, ennek megfelelõen kevesebb bevétellel lehet számolni. Változik a finanszírozás rendszere is 2007 szeptemberétõl. Az eddigi tanulólétszám szerinti finanszírozás kétségtelen elõnye az volt, hogy egyszerû, átlátható finanszírozást mutatott. Az új feladat-teljesítmény alapú finanszírozás alapvetõ problémája lesz, hogy úgy készült a költségvetési hiány mérséklésére, hogy miközben egy átlagos iskola támogatását csökkenti, nem számol a költségek, energiaárak jelentõs emelkedésével. Hátránya lesz, hogy nehéz lesz megállapítani a tevékenységi kört átfogó feladatrendszert és az egyes feladatokhoz társított összegeket. Arról már nem is beszélek, hogy nem számol az olyan pedagógiai kihívásokkal, törvényben deklarált feladatokkal sem, mint például a minõségbiztosítás. Nem akarom azonban a negatívumokat tovább ecsetelgetni, hiszen amíg a törvényhozók azon dilemmáznak, hogy mit és hogyan finanszírozzanak, nekünk az a dolgunk, hogy sürgõsen megoldást találjunk a jelenlegi, kedvezõtlen feltételrendszer keretein belül. Az oktatási rendszerünket úgy kell kialakítanunk és mûködtetnünk, hogy mindenki számára nyilvános, átlátható és költségtakarékos legyen, lehetõvé téve ezáltal egy hosszú távú fejlesztési stratégia kidolgozását. Köszönjük a tájékoztatást! Mezõtúri Híradó
ÚJABB DEMONSTRÁCIÓT szervez a Túri Polgári Kör FEBRUÁR 1-jén 18 órakor a városi Kórház megmentéséért! A demonstráció helyszíne: a városi Kórház épülete elõtt Várjuk mindazokat, akiknek fontos a Kórház további mûködése!
NEKÜNK KÓRHÁZ KELL!!!
2007. január
Mezõtúri Híradó
Össztûzben Rózsa Endre Rózsa Endre országgyûlési képviselõ úr 2007. január 23-án a Közösségi Házban Jurta termében jelentõs érdeklõdés mellett megtartotta „Beszéljük meg…” címet viselõ lakossági fórumát a mezõtúri kórház ügyében. Jöttek emberek balról, jobbról, s pártokhoz egyáltalán nem köthetõek is. Rózsa úr - szokásához híven - elõbb felmondta a kötelezõ kommunikációs leckét mintegy háromnegyed órán keresztül. Napra, órára, néha percre pontosan lebontotta az elmúlt hetek eseményeit. Mikor kivel találkozott, kivel beszélt, kivel beszélt meg találkozót, és mikor ki dobta ki az ajtón vagy ablakon. Mikor milyen újságban szerepelt, melyik rádiónak, Tv-nek nyilatkozott. Szóval a lényeg hogy õ bizony nyomul a kórházunk ügyében ezerrel, a kórházzal kel és fekszik (sajna nem látjuk az eredményét - a szerzõ). Kihangsúlyozta, hogy õ a miniszter ágyszám-felosztó javaslatának közzétételéig - január 8. éjjeléig - bizony végig abban a hiszemben volt, hogy lesz aktív ágyunk - (Rózsa úr akkor Önt átverték, mint … a palánkon - a szerzõ). Azt is mondta, hogy az egészségügyi minisztériummal folytatott tárgyalások után úgy állt fel, hogy lesz 88+6 aktív ágyunk, 40 krónikus és 25 ápolási ágyunk (vajon eljutott-e az egészségügyi minisztérium ajtajáig egyszer is? - a szerzõ). Épp ezért nagyon meglepõdött, mikor tapasztalta, hogy még sincs (Tanulság: Rózsa úr sose bízzon meg az SZDSZ-ben!). A képviselõ úr még bizakodó, optimista az aktív ágyaink sorsát illetõen (én nem). Az aktív ágyak esetleges megmaradását 3 érvre alapozta. Az egyik, hogy a 1,5 Mrd-os beruházás miatt jobb az alkupozíciónk. Apró szépséghiba, hogy abban a 25 kórházban, ahol az aktív ellátás a minisztérium fel kívánja számolni, azok többségében az elmúlt években szintén milliárdos beruházások valósultak meg címzett támogatásokból, míg a súlyponti karcagi kórházban nem volt ilyen! A másik érv a nagy, 50-60 km-es földrajzi távolság más kórházaktól. El kell érni, hogy a mezõtúri kórház területi kórházként mûködjön, amely-nek 30-35 km-re, vagy 60 percre kell lennie más aktív ellátást nyújtó kórházaktól. Nagyon nem mindegy, hogy melyik, ugyanis a 60 perc elérési távolság lehet akár 70-80 km is, szemben a fix 30-35 km-rel!. Nem árt ha mindannyian emlékezetünkbe véssük, hogy Rózsa Endre azzal nyugtatgatott minket - immáron hetek, sõt hónapok óta -, hogy ne aggódjunk mert 30-35 km-enként lennie kell aktív ellátást nyújtó egészségügyi intézmények, jogszabályi garancia lesz, illetve van rá, törvény védi a kórházunkat - mondta õ is a profi módon elsajátított kormányzati beetetõshow részeként. A fórumon elismerte végre, hogy az a bizonyos 30-35 km-es földrajzi távolság, amire felépítette a kommunikációját, s ami MOST GARANTÁLNÁ A KÓRHÁZUNK TÚLÉLÉSÉT nem szerepel sem az általa megszavazott törvényben, sem máshol (elismerte, hogy hetek óta félrevezetett mindenkit Mezõtúron és környékén - a szerzõ). A harmadik érve pedig az volt, hogy a megyénk alulreprezentált, míg Hajdú-Bihar túlreprezentált az aktív ágyszámok tekintetében. Ugyanis ha lakosságarányosan vizsgáljuk, akkor az aktív ágyak kb. 24 %-ának kellene a megyében lennie, a mostani 9 %-kal szemben. Ez utóbbi érv valóban meggyõzõ, kérdés, hogy az eddig is gyengén muzsikáló megyei szocialista lobbi képes lesz-e a felülírni az erõsebb lobbi érdekek által kiformálódott ágyszám-elosztást. A befektetõ lobbijában inkább bízok, mint a Rózsa Úréban. A hosszú monológ után záporoztak rá a kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdések. „Hol a lé elvtársak?” - kérdezte az elsõ hozzászóló. Rózsa Endre szerint az utakban és a bérekben. Szóval jobban élünk, mint négy éve (õ biztosan - a szerzõ). „Meddig hajlandó elmenni a saját pártjával szemben, Mezõtúr érdekében?” - szegezte neki a költõi kérdést egy kõkemény jobboldali hozzászóló. Mire Rózsa Endre kifejtette, hogy nem akarja lehûteni a
5.
lelkesedését, azonban tüntetéssel sok mindent nem lehet elérni. „Önt mi választottuk meg, ezért elvárjuk, hogy minket képviseljen, s ha kell akkor Mezõtúr érdekében rúgja fel a frakciófegyelmet, ha pedig erre nem hajlandó, akkor adja vissza a mandátumát vagy üljön át a függetlenekhez!” - fakadt ki a következõ hozzászóló. Rózsa Endre: „Gondolt rá, hogy nem szavazza meg a törvényt, de akkor sem változott volna semmi, mert mások megszavazzák” (így igaz, viszont tiszta maradt volna Rózsa Úrnak a lelkiismerete, s elmondhatná magáról, hogy Mezõtúrt képviselte - a szerzõ). „Van-e valami elképzelése arra az esetre, ha nem lesz aktív ágyunk?” kérdezte a következõ. Rózsa Endre: „Most még a tárgyalásé a terep, majd ha a miniszter meghozza a végleges döntését és ebben nem lesz aktív ágy, akkor további demokratikus eszközökön gondolkodik.” Arra kérdésre, hogy ez alatt mit ért, kitérõ válasszal élt: „Gondolom, most mindenki azt szeretné, hogy itt és most kijelentsem, hogy én állok majd a tüntetés élére.” A hozzászóló elmondta, hogy mindent meg kell tennünk a kórházunk érdekében, csak azt nem tudja, meddig terjed a demokrácia. Tapasztalata szerint az már nem fér bele, hogy keresztbe forduljon a fõúton. „Nem tetszik, ahogy a kormány a kisembereket dönti nyomorba, míg mások minimálbéren bejelentve, jó könyvelõt és ügyvédet tartva tovább-ra is ügyesen megkerülnek minden szabályt. Elfogadhatatlan, hogy farok (=SZDSZ) csóválja a kutyát, meddig tûri ezt az MSZP?” - kérdezi egy (most még) MSZP-szavazó. Rózsa Endre: „Azon vagyunk, hogy megfogjunk minden jövedelmet…” - erre hangzavar támad (adó- és járulékemelésekkel ez igencsak nehéz - a szerzõ). Rózsa Endre a koalíciós gittegyletet nem említi. „Hogy engedheti meg az MSZP, hogy egy 5%-os törpepárt dirigáljon neki, ha az MSZP nem ért egyet az egészségügyi reformmal, akkor miért nem bontja fel a koalíciót?” - kérdezi másvalaki. Sokan egyetértõen bólogatnak. Vesszen a koalíció! Rózsa Endre lapít, a szadista törpeszektát most sem említi. (Azért nem bontják fel a koalíciót, mert a konc összetartja õket - a szerzõ). „A hálapénz nem az orvosok bûne, hanem a társadalomé. Ezzel a hálapénz-mizériával akarnak éket verni az orvosok és a társadalom közé, õ az orvosokat csak tisztelni tudja, mert többször megmentették az életét. Rózsa úr Önt nagyon megvezették valakik és össze kell fogni mindenkinek a kórház ügyében párthovatartozásra való tekintet nélkül” - mondja egy igen beteg személy. Reakció: egyetértés és taps. Rózsa Endre önbizalma növekszik. Végére egy kis ömlengés is jött. „Azért települtem ide Mezõtúrra, s azért alapítottam itt családot, mert itt van kórház, s ezért hívtam másokat is ide a városba” - kezdte a felvezetést egy fiatalember. „Senki nem vitatja, hogy a Rózsa úr elévülhetetlen érdemeket szerzett a kórházunk érdekében, s ha nem lett volna ez a 1,5 milliárdos beruházás, már rég be lenne zárva a kórház” (bevette a propagandát - a szerzõ). „Most mutassa meg mindenki, hogy kinek mekkora a magyarságtudata” - zárta beszédét. A több mint 3 órás fórum után Rózsa képviselõ úr végszavában megköszönt minden kérdést. Rózsa Endre tehát kapott hideget és meleget is egyaránt, fõleg hideget. Mielõtt azonban bevennénk a megvezetett ártatlan szerepkört, amiben végig próbált tetszelegni, ne felejtsük el soha, hogy õ is megszavazta a törvényt. Azt a törvényt, ami felhatalmazást adott Molnár Lajos minisztériumának ehhez a nemzetellenes ámokfutáshoz. Hiteltelen Rózsa Endre felháborodása a kórházunk jelenlegi helyzete kapcsán, hiszen annak õ az egyik elõidézõje. szókimondó
6.
Mezõtúri Híradó
Fiatal szívvel… A Fidelitas helyi 2005-ös megalakítása óta gondolkodtunk azon, hogyan is emlékezhetnénk majd meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. A 2005 év telén tartott könyvgyûjtésünket követõen ami igen sikeres volt hála a sok adományozónak, amit ezúton is még egyszer köszönünk-, nyár végén kezdtük el tervezni az '56-os mûsorun-kat. Nem volt egyszerû. Ötletekben nem volt hiány, mivel egy nagy volumenû, színvonalas, kissé megdöbbentõ, a korszakot hûen és hitelesen bemutató megemlékezést szerettünk volna. Nem volt idõ a tétlenkedésre, mindenki munkához látott, miután kiosztottuk a feladatokat. A legtöbbet a Bene testvérek vállalták. Bálint forgatókönyvet írt, az adott korszakból zenéket keresett, míg Ádám képeket, videókat vágott, plakátot tervezett. Mindebben segítségükre voltak szüleik is. Eközben leszerveztük a helyszínt, a meghívókat, és még sok-sok mindent. A ruhák beszerzése se volt egyszerû, de errõl Kara Ádám és Baré Janka gondoskodott. Mivel a zenéket élõben akartuk játszani, barátainkat hívtuk segítségül, és õk örömmel jöttek. A próbák egyeztetése se volt egy egy-szerû menet, mivel a szereplõk közül van aki Budapesten, Szegeden, illetve itthon tanul. Mikor az egyikünk, mikor másikunk nem ért rá, de ha nehezen is, haladtunk elõre, míg nem eljött 2006. november 9-e. Négyszemközt legyen mondva még délelõtt is próbáltunk, mert szerettük volna, ha minden tökéletesen alakul. Egész napos rohangálás a városban fel, s alá, pakolás innen, pakolás onnan.. És már azon kaptuk magunkat hogy fél 7 van, csordogálnak az emberek befelé. Egyre többen, és többen lettünk, a színházterem sorai majdnem megteltek. Ahogy mondani szoktuk ”mindenki hozott magával még egy embert”. 19 óra 10 perc, ideje elkezdeni. Elindult az intro , majd ezt Karády Katalin: Valahol Oroszországban
Nem hülye, csak már nem okos!!! Reformokra kerül sor a még mûködõ magyar egészségügyben. Nos ez még rendben is lenne, sõt szükséges is………mondhatni végre már! Nem is oly régen talán 1 éve minden kórháznak helikopter leszállót ígértek és ami fontos megfelelõ betegellátást a magyarnak. Sürgõsségit ám a csudába! Akkor még nevettem ……most már félek!! Porba hulltak az ígéretek. Nem ígértek ezek nekünk temetést, diszkriminációt, drága gyógyszereket, csökkenõ túlélési esélyeket, magukra hagyott daganatos, szív- és cukorbetegeket, semmibe vett sportolókat, bürokrata papírgyárossá minõsített házi orvosokat, végeláthatatlan várakozó listákat, lakat alá kerülõ kórházakat. Európát ígérték - csupán! Kötelezõ ezt tudni, hiszen minket irigyeltek a németek, franciák - Gyurcsány szerint. Szerintem meg csak a holtak. Balatonöszödi szösszenet után a „lefagyasztott spermák” is felháborodtak és elszégyelték magukat, szökésen gondolkodtak……Tudják…?.... „akinek nem tetszik hagyja el az országot”…… osztotta az igét a nagy „elkúrtuk”. Tesztelték ám a demokráciát a nagy rendõri „bim-bum- széttéplek” versenyen is. Lovakkal vágtattak a babakocsikat toló békés szülõk közé. Locsoltak, lõttek, vertek, rugdostak, tapostak - s nem is keveset. Erre mondják „betörték a bakancsot”………meg néhány kobakot. Biztos rossz helyen jártak az emberek. Na persze, mert keresték az ellopott demokráciát. Viszont a tolvaj még itt van és hazudik éjjel, meg nappal…….néha lazításként táncikál. Emlékeznek mennyit kellett várni egy „tuti” Trabantra régen? Valakik, valaki ezt akarja most a beteg mezõtúrival is mikor kórházi vizsgálatra jelentkezik.
2007. január
címû dala követte. Ezután a II. világháború megrázó képsorai jelentek meg a kivetítõn, majd elhangzott az elsõ átvezetõ szöveg. A mûsor további részében is ez a felépítés valósult meg. Az események elõre haladtával megjelent katona, munkás, ÁVÓ-s, forradalmár, gyászoló, disszidáló mind az adott korszak történelmi helyzetét tárta a nézõk elé. Mindenegyes szöveget egy akkori énekszám követett a zenekar elõadásában. Elhangzott még Balla Judit szavalásával Tamási Lajos: Pesti utcán hullt a vér címû verse is. Zárásként a Kormorán: Isten ujja címû számát játszottuk, melyet a próbák során talán mindannyiunk nevében mondhatoma legjobban megkedveltünk, mert itt adhattuk át a legmagasabb hõfokon amit szerettünk volna. A tiszteletet és csodálatot melyet a forradalomban résztvevõk iránt, illetve azt a szeretet, megbecsülést, ragaszkodást, s olykor féltést amit egymás iránt, és városunk iránt érzünk. A mûsort illetõ vastapsból itélve sikerült, és mi ennek örülünk a legjobban, mert tehettünk valamit az itt élõ emberekért. A továbbiakban is ez a célunk, és ezen fogunk dolgozni! Köszönjük, hogy ennyien eljöttek, találkozzunk legközelebb is. A mûsorban szereplõk, segítõk: Balla Judit-ének; Bene Bálint fuvola; Berec Zsolt-billentyû, ének; Facskó Dávid-gitár; Fekete Ádám-basszusgitár; Nagy Róbert dob; Kara Ádám és Szûcs Dániel-mûsorvezetõk, ének; Baré Janka-világosítás; Bene Ádám-videóvágás, vetítés; Papp János-hangosítás S ezúton köszönöm még egyszer mindenkinek aki segített a mûsor létrejöttében, fõleg a fent említett barátaimnak! Szûcs Dániel
Miért is? Mert be akarják zárni kórházunkat! Döbbenetes, felháborító és veszélyes! ÉLNI SZERETNÉNK Molnár Lajos miniszter úr! Nem pedig szenvedõi lenni holmi gazdasági, politikai mutyizásnak. Hírek vannak………… van még szabadhely az elme osztályokon …..szól a közlemény. Javaslat ???? Állítólag az egészségügyi reformnak nevezett - nálam merénylet esetében nincs baj, mert csupán szakmai alapon a legjobb készült el „én már mindent lerendeztem” mondta az „önfényezõvel” felszerelt képviselõnk. Minek után simán megszavazta a kórház és egészségügyi tõrvényt. Tükör nincs? Van olyan kórház, amelyik több „aktív” ágyat kapott, mint amennyi elhelyezhetõ az intézményben. Van, ahol nem létezõ osztály kapott aktív ágyat, természetesen nincs is hozzá szakorvos. Van, ahol több lett az aktív ágy a fülészeten, miközben elfogyott a szülészeten. Nesze neked szakma! Na meg a további duma…..a „mentõszolgálatot erõsítjük” fejlesztjük. Mivel is okos, fekvõtámasszal? Több száz mentõsnek mondtak föl sok évi szolgálatuk után. Hej-hej Lajosbá! Miként is mérte a perceket, kilométereket az 1 fõre jutó "aktív" betegágyat és hogyan gazdálkodik? Vagy ilyet ne kérdezzek? Mezõtúron csak úgy 1 milliárdot nyomtak közpénzbõl a fejlesztésre. Minek is? Most meg adják hozzá a lakatot!!!!! Mi ezt nem kérjük. Kórház kell, nem ígéret! „Szeretnélek én téged élet, ha hagynád, hogy éljek” Szûcs Lajos
2007. január
Mezõtúri Híradó
A jövõ megalkotása Sikeres évet zárt a Vos Logistics Hungary Nemzetközi Szállítási Kft. 2006-ban. Ezt az állítást nem kizárólag a pénzügyi eredmény oldaláról érdemes megközelíteni - bár büszkék vagyunk arra, hogy ebbõl a szempontból is maradéktalanul teljesítettük holland tulajdonosunk elvárásait. A város élete, valamint a Vos Logistics társadalmi szerepvállalása szempontjából fontosabb azonban, hogy a nehéz - és helyenként keserves döntésekkel tarkított - 2005-ös esztendõben kitûzött, a cég struktúráját, mûködését érintõ átszervezések a tavalyi évben már mérhetõ pozitív hatással jártak. Szintén tavaly elõtti érdem, hogy árbevételünk alapján felkerültünk az APEH megyei TOP 50 elõkelõ listájára - egyedüliként Mezõtúr városából. Tekintettel arra, hogy forgalmunk 2006-ban tovább növekedett, jó esélyt látok e nagyszerû hagyomány folytatására. Az imént említett fejlesztések eredményeképpen sikerült csökkentenünk a fluktuációt, stabilizálnunk a cég mûködését. Elkötelezett munkavállalóink dícséretes erõfeszítései általános minõségi fejlõdéshez segítették hozzá a vállalatot, ezzel összefüggésben sokat javult a munkahelyi légkör is. Kiemelten fontosnak tartom megemlíteni, hogy dolgozóink rendszeres és folytatólagos továbbképzéseken vesznek részt úgy itthon, mint a cégcsoport hollandiai központjában. Sajnálatos tény, hogy egy Magyarországon bejegyzett cég a közteherviselés mértéke szempontjából a régió más országaiban tevékenykedõ vetélytársaihoz képest olyan hátrányt kénytelen elszenvedni, amelyet üzletvitelével képtelen ellensúlyozni. Ez a körülmény, továbbá a Vos Csoporton belüli egészséges verseny arra ösztökél minket, hogy anyavállaltunk érdekeit ne pusztán pénzügyi oldalról, hanem tanács-adói szerepben, belsõ szolgáltatások formájában, az üzleti élet más területein - üzletfejlesztés, képzési területek, toborzás és kiválasztás - is képviseljük. Ezzel tovább erõsítjük a vállalatcsoporton belüli pozíciónkat, illetve - a méreteinket is meghaladó mértékben - növeljük jelentõségünket. Sokat tettünk az üzletágunk legfiatalabb tagja, - a velünk megegyezõ tulajdonosi szerkezetû - Vos Logistics Slovakia s.r.o. 2006. májusi megalapításáért, illetve tevékenységük gyors felfuttatásáért. Jelentõs megtakarításokat, illetve a hatákonyságunk javulását várjuk a két cég közötti
Egészségügy, vagy valami más? Az Echo tv egyik sms-üzenete szellemesen így fogalmaz: „… jólétrõl jobblétre szenderülünk. Ez lenne a reform?” Talán ennyire nem súlyos a helyzet, de folyik az ágyszámháború. Molnár Lajos egészségügyi minister ámokfutása mintha megállíthatatlan lenne. Vélemények, kommentárok, beszélgetések láthatók, hallhatók a tv-ben, rádióban. A reformmal szinte senki nem ért egyet. Mi ez? Úgy kezeljük az egészségügyben zajló eseményeket, mintha természeti csapás érte volna az országot, amit most közös erõvel próbálunk elhárítani, de valahogyan nem sikerül. Nem természeti csapás ez, de hatásában talán még annál is nagyobb. Egy alkalmatlan miniszterelnök kormányzásának egyik szörnyû hullámverését szenvedjük. De tisztázzunk valamit, kezdjük az elején. Úgy kezdõdött, hogy Gyurcsány Ferencék megtévesztéssel, elhallgatással, a politikai ellenféllel szembeni gyûlölet, és félelemkeltéssel, elhallgatással megszerezték a hatalmat, s újra kormányt alakítottak. Sokáig azt hittük, hogy a legna-gyobb hibájuk a kormányzás elszabotálásában volt, s most azt tapasztaljuk, hogy ha kormányoznak, az még rosszabb. A szocialisták a nemzet egészségének az ügyét a szabad demokraták kezébe helyezték, s most úgy tesznek, mintha velünk együtt harcolnának a kórházakat ért SZDSZ-es csapások ellen. De legyünk jóhiszemûek.
7.
szinergiák célirányos feltérképezésétõl, kiaknázásától. Fentiek alapján logikusnak tûnik, hogy a két cég irányítását a jövõben is párhuzamosan, összevontan; azonos értékrend és filozófia mentén végezzem. Mára letisztult az alapvetõ feladatkörök felosztása a partnervállalataink között, melyek Magyarország és Szlovákia mellett Hollandiában, Lengyelországban, Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban találhatóak. Termelõ egységként a mi felelõsségünk elsõsorban a jól képzett gépkocsivezetõk meghatározott mennyiségének biztosítása; illetve új munkavállalók toborzása, képzése. Érdemes ezen a ponton kitérni arra, hogy a romániai gépkocsivezetõk oktatása mellett két héten belül Mezõtúrra hozzuk át a cégünkhöz belépõ szlovák gépkocsivezetõk elméleti és gyakorlati képzését, amely egyfelõl újabb hasznos feladatot ad a helyi csapatunknak, másfelõl pedig jelentõs bevételt hoz a városban tevékenykedõ vállalkozások számára (szállás, étkeztetés, stb.). A 2006-os évben erõsítettük együttmûködésünket a meglévõ belföldi partnereinkkel, emellett számos új szerzõdést is kötöttünk. Nem pusztán a szolgáltatásaink értékesítése szempontjából tartjuk fontosnak a megyében található vállalkozásokat, hanem stratégiai partnerként, beszállítóként, alvállalkozóként is mind többen állnak velünk kapcsolatban. Kétség sem férhet hozzá, hogy jó úton járunk a helyi értékek megõrzése, valamint a nagyvállalati háttérbõl fakdó erõ egy olyan kombinációjának kialakításán, amely versenyképességünket az egységesített és kibõvített európai piacon is segít hosszú távon megõrizni. Szilárd meggyõzõdésem, hogy érdemeinkkel, terveinkkel, továbbá az eredményeinkkel válaszolhatunk legvilágosabban a cégünkkel kapcsolatban esetenként felröppenõ, negatív üzenetû pletykákra. Lejegyezte: Takács Zoltán
Lehet, hogy tényleg így van, dehát könyörgöm, nem õk szolgáltatták ki az egészségügyet egy kétes múltú, botrányoktól sem mentes pályát befutó személy vagdalkozásának? A visszás helyzetet nagyon találóan mutatja egy másik telefonos üzenet: „Gyurcsány Ferenc az, aki szabad utat enged Molnár Lajos ámokfutásának, õ a felelõs.” Gyurcsány Ferenc alkalmatlansága a kaotikus egészségügyi reformban is megmutatkozik. Lehet, hogy már egy megállíthatatlan folyamat elszenvedõi vagyunk, mert nincsenek alkotmányos eszközeink a lavina megállítására? A szocialisták kétségtelenül csapdahelyzetbe kerültek, amelyet azonban maguknak köszönhetnek. Azért ne adjuk fel a reményt! Minden erõnkkel tiltakozzunk, hiszen akármilyen kicsi helyi eredmény is nagy jelentõségû lehet, különösen ha annak országos kisugárzására gondolunk. Amit az ember elrontott, azt az embernek kell kijavítania. Az egészségügy az elesettek, az öregek és a betegek ügye. Ezért mindnyájunkat érint. Ne engedjük, hogy csupán szûk üzleti érdekek szabják meg az életünket mélyen érintõ döntéseket. Egy nyugdíjas
8.
Mezõtúri Híradó
Mezõtúr nekem a világ közepe Interjú Szûcs Lajos képviselõvel
Szûcs Lajos 1994 óta folyamatosan tagja Mezõtúr képviselõtestületének, jelenleg az ügyrendi bizottság elnöke, 2006 októbere óta pedig a megyei közgyûlési tag. A jelentõs sportolói múlttal rendelkezõ képviselõ természetesnek tartja, hogy azért vállalt közéleti szerepet, mert szeretett volna tenni az emberekért. Vallja és hiszi, hogy csak így érdemes. Mi a feladata a megyei közgyûlésben? A megyei közgyûlés tagjaként az európai integrációs feladatoknak a felügyeléséért és a megye külföldi kapcsolataiért felelek. Általában hetente egy délutánt töltök el Szolnokon. Az ott töltött idõ felkészülési lehetõség a megye mûködésének megismerésére. Ez fontos, mert ez mozdíthatja elõ a város fejlõdését is. És Mezõtúron? Mindig az aktuális városfeladatok ellátása a legfontosabb, még akkor is, ha az közvetlenül nem is az én hatásköröm. Sok az operatív munka, mert az ügyrendi bizottság üléseit elõ kell készíteni, ott vannak a munkamegbeszélések. Elég szoros az idõbeosztásom. És akkor még a családomról nem is beszéltem. Nincs egyszerû dolguk. Szóval ez egy csapat munka. Függetlenül attól, hogy ki milyen politikai nézeteket vall. Nehéz lenne kedvenc témákat megnevezni, de igazából a városfej-lesztés, a környezetvédelem áll hozzám a legközelebb. Hogyan lett önbõl képviselõ? Ez egy több mint tizenötéves történet. Édesapám 1990-ben, a rendszerváltás hajnalán halt meg. Az õ akaratának eleget téve, akkor még nem vállaltam politikai szerepet, a sportolói pályafutásommal is akörül hagytam fel, a családommal, a megélhetésünkkel foglalkoztam. Sportolói pályafutás? Igen, végül is én már akkor is a mezõtúri közélet része voltam. Kajakosként kezdtem. Ahhoz a kajakos generációhoz tartoztam, aki eljutottak az országos bajnokságig, és minõsített sportolók
2007. január
lettek. Én tudom, milyen érzés mezõtúriként a dobogó tetején állni. Aztán sportágat váltottam, kézilabdázni kezdtem. Öröm volt játszani a csapatban, mert ott tudtam, hogy értem, miattam, és a többieknek szurkol a közönség. Azóta is igyekszem tudásommal, támogatásommal biztosítani a csapat jövõjét. Ez volt a döntõ pillanata, amikor megéreztem, hogy a közösségnek szüksége van rám, és nekem másokra. Visszatérve az elõzõ gondolatra, vállalkozói tanácsadóként korábban ez volt a munkám napi kapcsolatban álltam az emberekkel, ismertem a problémáikat. 1992 körül láttam be, hogy a legtöbbet azzal segíthetek nekik, ha visszatérek a közéletbe. Én hiszem és vallom, hogy a lehetõségeinket még nem használtuk ki. Én úgy kerültem a politikához közel, hogy érdekelt az emberek sorsa. Mi a legnehezebb a képviselõi munkában? Átélni a kudarcokat. Ezek egy része az emberekhez kötõdik, amin igyekszem túllépni, de azért pár percig, pillanatig, vagy napig, attól függ mi az a rossz, ami ért, még gyötri az embert. Másrészt meg a nagypolitika csatározásai, amitõl próbálom valamelyest távol tartani magam, mert nekem ebben a kisvárosban kell élnem, ami egy egészen más közeg. Megkeményítette ez a 12 év? Meg. Persze. Miért érdemes ezt folytatni? Az emberek szeretete és a miattuk érzett felelõsség miatt. Állítólag könnyû belõle kiszakadni, de szerintem ez lehetetlen. Aki szívvel-lélekkel csinálja, az erre nem képes. Az utcán most is megállítanak, számon kérnek az egyes döntésekrõl, önkormányzati történésekrõl. Bárki felkeres, én állok rendelkezésére, az más kérdés, hogy tudok-e segíteni, de ezt már az elején tisztázni szoktam. Mi egy fantasztikus kisvárosban élünk, még akkor is, ha ezt a szürke hétköznapokban gyakran nem vesszük észre. Fel kell ismernünk az érétkeinket. Le kell vetkõznünk a kishitûségünket, mert csak ez viheti elõre ezt a várost. Nemes Ágnes (forrás: Mezõtúr és Vidéke 2006. december 8., 25. szám, az interjút a szerzõ jóváhagyásával közöljük)
A gazdák nem tudják, hogy mekkora kártérítésre számíthatnak
Szeretem Magyarországot Egy mozgalom indult ezen a néven, talán egyesületbe is tömörültek, képeslapot is kellett küldenie annak, aki szereti a békét, elitéli az utcán erõszakosan tüntetõket. Azokat, akik tiltakoznak a kormány ellen. Együttmûködést, összefogást szeretnének. Felsorakozni a kormány mögé, amelynek csalással, hazugsággal megszerzett hatalmát éppen most szenvedjük el egészségügyi reform nevû káosz formájában. Ezek a kedves, békés, levelezõlapos emberek azt mondják, hogy õk nem a Gyurcsány-kormányt támogatják. Dehogy, õk nem politizálnak, õk csak építeni szeretnék ezt az imádott országot. Mert szerintük az a baj, hogy egy szûk, békétlen csoport állandóan randalírozik az utcán. A békés többség - ahogyan Gyurcsány Ferenc nevezi a tüntetéstõl távolmaradókat - ettõl zaklatott. Ahogyan ma demokráciánk megnyírbálásán az illetékesek fáradoznak (mûveleti terület az Országház környéke. Demszky közlekedési táblái tiltják ki a fõvárosból a mezõgazdaságért demonstráló gazdákat, és új törvények korlátozzák gyülekezési szabadságjogainkat), egyre veszélyesebb az utcán kinyilvánítani akaratunkat, mely szerint ne vezesse egy önmagát hiteltelenítõ kormány az országot. Tiszteljük, segítsük a tüntetõket, mert testi épségük van veszélyben, és emberi méltóságukban való megaláztatás fenyegeti õket. Értünk is tüntetnek. Kedves levelezõlaposok, nyissátok ki szemeteket! Ma olyan helyzet van az országban, hogy a békés belenyugvás, és a tüntetõkkel szembeni elégedetlenkedés nem az ország szeretetét, hanem az ország ártalmát okozó vakságotokat tanúsítja. FeMi
Ebben az évben megkezdi mûködését a Nemzeti agrár-kárenyhítési rendszer - jelentette be Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hétfõn Budapesten a kormányszóvivõi tájékoztatón. A Fidesz a kormány szándékával egyetért, ám nem tartja „helyénvalónak” a kárenyhítés megvalósításának technikáját - mondta reagálásában az MTI-nek hétfõn a párt agrárpolitikusa. Font Sándor országgyûlési képviselõ, a Fidesz mezõgazdasági és környezetvédelmi kabinetjének vezetõje közölte: a kormány szándékával egyetértenek, ám a technikával nem. A Fidesz szerint ugyanis elhibázott az állam ilyen mértékû részvétele a kárenyhítésben. A politikus szerint a kormány nyílt piaci terepre lépett, ami ellentétes eddigi lépéseivel. Hozzátette: ma még a gazdák sem tudják, hogy adott esetben mekkora kártérítésre számíthatnak, hiszen a kormány egyelõre csupán kárenyhítésrõl beszél. Font Sándor „furcsának” nevezte, hogy a kárral kapcsolatban mindent, így például a kárfelmérést, a szemlét, az esemény meghatározását az állam fogja csinálni. „A kormány valamiért önkényesen egy állami biztosító intézetet hozott létre, amely mögött nem is látunk viszontbiztosítási rendszert, mert tudomásom szerint - nincs is mögötte” - fogalmazott, majd hozzátette: gyakorlatilag egy állami biztosítót hozott létre a kormány. A politikus kevésnek nevezte azt az 500 millió forintos összeget, amelyet a kormány a kárenyhítésre kíván fordítani. Mint mondta, csak a 2003-as aszályos évben 200 milliárd forintos volt a szántóföldi aszálykár. Közölte: a kárenyhítési törvény hiányossága, hogy ez nem terjed ki az erdõkárra és a halászati, halastavi károkra. E hiányosságot - mint mondta - a törvény vitájában módosító javaslattal korrigálni próbálták. Ugyancsak módosító javaslatot nyújtottak be az 500 millió forintos összeg 2 milliárd forintra emelésére. Emlékeztetett: a kormányoldal a Fidesz mindkét módosító javaslatát elutasította. Híradó
2007. január
Mezõtúri Híradó
A Multinacionális Jézuska Elindult két ember ajándékot venni karácsonyra a szép, nagy, fényes multibazárba Szolnokra, mintha csak ott találna olyan dolgot, amivel örömet okozhatna a hozzátartozójának . Érdekes, hogy manapság nagyobb tortúra és izgalomforrás az ajándékok utáni vadászat és az ajándékozás örömének pénzzel való megváltása ...bocs' megvásárlása, mint régen. Volt amikor a kisgyereknek az is hatalmas örömet szerzett , hogy egy vödörnyi színes fakockát kapott a szüleitõl, amit az apja három-négy este alatt csinált neki az otthoni kis mûhelyben. Arról nem is szólva, hogy az apa mennyire boldog volt, amikor látta a gyerekét örülni az õ mûvének. Mellesleg fillérekbõl lett hatalmas meglepetés és a fakockák zöme még 20 év elmúltával is megvan, igaz más játszik vele. Most térjünk vissza a pénzherdálás Mekkájába, jelen esetben Szolnokra. A két emberünk megérkezik személyautóval. Miután tettek egy kört a parkolóban és szabad hely csak 80-100 méterre volt, így inkább a bejárathoz legközelebbi rokkant parkolóba beálltak. Mielõtt bementek, emlékeztették egymást, hogy csak ajándékot jöttek vásárolni.
Szólt a barátom…! - Üljek le a fotelbe - szólt a barátom - és kapcsoljam be az övet és ki az agyat. Leült velem szembe, beállította a saját hangerejét és nyomta a szöveget. - Képzeld, ezek párban járják a házakat. Nem számít a vacsoraidõ, a magánélet, minden hová benyomulnak. - Te ezeket az egereket nyírd ki és több nyugalmad lesz. Hozd a lapátot és bum! - Ezek nem egerek. Mosolygós, nyálas, emberek…….meg akarnak téríteni és számon akarnak kérni. Kire is szavazott õsszel a család? Hol voltak a barátaim? - Milyen hívõket, szektásokat engedtél te be ? - Hát cimbikém, azokat lezúztam volna kávéval együtt öt perc alatt. - Akkor közvélemény kutatók voltak, azok kitartóak. - Jobb lett volna, az biztos. Az asszony nekem sem hitt hónapokkal ezelõtt. Mondtam neki, ezeknek nem kell mindent elhinni. Jöttek magyarázni a történéseket, reformokat, adó- és áremeléseket. Miért is verték adósságba az országot, miért csökkentették az állami támogatásokat,
A kormány bukott minisztereit emeli államtitkári rangba A kormány nem magán kezdte és nem is magán folytatja a megszorításokat, egykori bukott minisztereit emeli államtitkári rangba - jelentette ki Cser-Palkovics András. Öt új államtitkárt neveznek ki a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH): Baja Ferenc, Burány Sándor, Kolber István és Németh Imre eddig a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület (FIT) tagjaként, Magyar Bálint a testület alelnökeként tevékenykedett. A kormányszóvivõ a nap folyamán tartott sajtótájékoztatóján a FIT tagjainak összkormányzati projekteket koordináló felelõsségével és a hatékonysággal indokolta a kinevezések szükségességét. A FIT-et Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezeti, alelnöke Magyar Bálint, tagjai között Baja Ferenc, Burány Sándor, Kolber István, Németh Imre, Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szerepel, állandó meghívottként részt vesz a munkájában az államreformért felelõs kormánybiztos, Draskovics Tibor. Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivõje elmondta: "miközben minden területen, ahova csak a kormány nyúl zûrzavar, káosz és bizonytalanság lesz úrrá, (...) Gyurcsány Ferenc kormánya az azzal járó fizetéssel és juttatásokkal együtt államtitkári rangba emeli egykori
9.
Kb.2 óra elteltével és 1 km gyaloglás után bõ félig a kocsi, de ajándék egy szál sem. Van benne jócskán diós (dejós) - mákos beigli. Örül is a nõ, legalább ezzel sem kell " foglalkozni ".Van mûanyag karácsonyfatalp is, így most már a férfi is örül, hogy a fával sem kell veszõdnie, csak belelökni az új talpba és lehet tévézni. Vesznek karácsonyfa díszeket is ,így nem kell a tavalyit keresgetni...,sõt még szuper olcsó téli ablakmosó folyadék is van a kocsihoz, amit már vigyünk el, ha itt vagyunk. A többit inkább nem sorolom. De mi legyen az ajándék ? Még szerencse, hogy pár lépésre van elektronikai bazár is. Itt aztán lesz minden, mindenkinek ; hiszen minden olyan olcsó, akciós..."csak most, csak neked ". Csak pénz nincs rá. Nem baj, van vásárlási hitel, "mert hülye azért nem vagyok ", hogy most ezt elmulasszam. Kiköltekeztek hõseink, jöhet a szenteste meg a Jézuska. Ezek után már érthetõ, hogy miért van akkora kereslet a 139 Ft/kg-os virslire Szilveszter elõtt. Mert a " legkisebb is számít..... ! " Ifj. Takács Zoltán miért nem ingyenes már az élet. Miért is szemetek a jobb oldaliak. Kioktattak hogyan kell mindig suttogó propagandát csinálni és a lejáratásnak, áskálódásnak nincs szavatossági ideje. Rosszul értelmeztük mi a „Balatonöszödi vallomást”. Õk bizony nem hazudtak éjjel meg nappal, hiszen nekik is kell aludni. A rendõrök is csak azért kergették a tömeget, mert valaki azt mondta ott van az azonosítószámuk. Jövõben pedig mindenkinek fizetni kell mosolyadót, mert aki szarban van, az ne mosolyogjon. Elsoroltak még vagy kettõszáz intézkedést, amit értünk meghoztak. Talán túl is élhetik egyesek, akik elköltöznek a holdra. Fõ a bizalom és a szerencseszámok heti megjátszása, addig meg majd õk játszanak velünk. - Ezek szocik? - Igen, igen. Egy világos és egy sötét hajú. Egyik a nagyházból, másik az itteni kis házból. Mennek házról házra. Van listájuk is, sõt a kutyákat is név szerint ismerik. Az arcuk és szemük valamivel tuti be van kenve, mert meg sem rebben, és nem ég a bõrük sem. - Mondtam már ………………….hozd a lapátot! Szûcs Laca
bukott minisztereit a szinte teljesen ellenõrizhetetlen" módon mûködõ Fejlesztéspolitikai Irányító Testület tagjaiként. "Ráadásul ezt úgy teszi, hogy a testület létrehozásakor azt mondták, hogy az nem fog pénzébe kerülni a magyar elõfizetõknek" - fogalmazott. Cser-Palkovics András szerint Gyurcsány Ferenc újabb korábbi ígéretét szegte meg. Ugyanis a kormányfõ azt ígérte, hogy a kormány magán kezdi a megtakarításokat és a megszorításokat. A kormány nem magán kezdte és nem is magán folytatja a megszorításokat - hangsúlyozta az ellenzéki politikus. Hozzátette: 2007-ben a magyar emberek fogják megfizetni Gyurcsány Ferenc hazugságainak az árát a vizitdíj, a megemelt gáz és távhõdíj, magasabb élelmiszerárak valamint gyógyszerárak formájában. Az öt politikust pénteken nevezi ki a MeH államtitkárává Sólyom László köztársasági elnök - mondta az MTI érdeklõdésére csütörtökön Wéber Ferenc, az államfõ sajtófõnöke. Hozzátette: a kinevezések 2007. január 1-jei hatállyal történnek. A FIT-et az új fejlesztéspolitikai intézményrendszer részeként tavaly nyáron hozta létre a kormány. A testület a kabinet, illetve a Nemzeti Fejlesztési Tanács irányításával mûködik. Híradó
Mezõtúri Híradó
10.
Ígéretünkhöz híven! Zajlik a mezõtúri intézményrendszer átalakítása. Sokak a csalódottság hangján szólalnak meg. A Fidesz-Nemzeti Fórum választási programjában két nagyon fontos pont szerepel, egyik az intézmények további mûködtetése, a másik a helyi adók további emelésének megállítása. E két ígéret ellentétesnek hat, hiszen könnyebb lenne az intézményeinket mûködtetni úgy, ha - a tipikus rövidtávokban gondolkodó szocialista recept szerint - elkezdené a helyi adókat is emelni. Ezt az utat is járhatná a Fidesz, azonban az intézményeket ez sem mentené meg a fájdalmas intézkedésekrõl, csupán a bekövetkeztét tolná késõbbre, ráadásul végképp padlóra küldené Medgyessy osztogatásainak és a Gyurcsány megszorításainak terhét egyaránt magán viselõ, többszörösen meggyötört középosztályt. E középosztály helyi adóforintjai nélkül most sem mûködhetnének az intézményeink. A Fidesz 9 képviselõjelöltje szerzett mandátumot, így tulajdonképpen megnyerte az önkormányzati választásokat. A 18 tagú képviselõ-testületnek ez épp a fele. Patthelyzet alakult ki tehát. Sokan megjegyzik mostanában, hogy a Fidesz miért nem akadályozza meg ezeket a népszerûtlen lépéseket. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az önkormányzat mozgástere igencsak szûk. Elõször is az elõzõ garnitúráktól megöröklött 500 milliós hiánnyal kell megküzdenie, amely tulajdonképpen a város hitelképességének határát súrolja. Ilyen mértékû hiánynál már hitelt sem adnak könnyedén. Másodszor a Gyurcsány-kormány továbbra is itt élõsködik a nyakunkon, forrást von el, árat emel. Méghozzá teszi ezt drasztikus mértékben. A gyurcsányi megszorítások természetesen nem kerülik ki Mezõtúrt sem, ezzel tovább súlyosbítják városunk egyébként is katasztrofális pénzügyi helyzetét. A város eladósodása egy több cikluson átívelõ elhibázott városvezetési stratégia következménye, amely abban nyilvánult meg, hogy fordítsuk minden adóforintunkat a közszférára, s járjunk továbbra is középkort idézõ úthálózaton, minek következtében városunk nagyon lemaradt a hasonló nagyságú városok versenyében. A középkort idézõ infrastruktúra nem vonzotta ide a vállalkozásokat sem, így nõtt a munkanélküliség, folytatódott tovább a fiatalok elvándorlása. Ezek a fiatalok máshol telepedtek le, máshol fizetnek adót, máshol vállaltak gyereket. Ez az elvándorlás negatívan hatott vissza az óvodák, iskolák finan-
2007. január
szírozhatóságára is, hiszen kb. 400 gyerekkel lett kevesebb az elmúlt évtizedben. 25 éve folyamatosan csökken a gyermeklétszám, miközben az intézményhálózat jóformán érintetlen maradt. Az eladósodás 2003-tól kezdett egyre veszélyesebb méreteket ölteni, amikor a szocik a még kampányidõszakban megemelt közalkalmazotti bérek fedezetét elfelejtették az önkormányzatoknak biztosítani, így Mezõtúr megindult a lejtõn. Mint az szokott lenni a baloldalt, sosem a probléma elé mennek, hanem követik azt, mígnem kezelhetetlenné nem válik elõbb-utóbb. Úgy vannak vele, hogy majd megoldja helyettük valaki más. Hitel, hitel és hitel az ismert szocialista gyógymód, drasztikus mértékû eladósodás a következmény. Ki kell törni az eladósodás ördögi körébõl, s ez sajnos érdeksérelem, fájó intézkedések nélkül nem sikerülhet. Egy képviselõt mindig a rész választja meg, megválasztása után viszont már a város egészének érdekét is szem elõtt kell tartania. A költségvetés rendbetétele a város alapvetõ érdeke, e nélkül az intézmények hosszú távú mûködtetése sem lehet biztosított. A Fidesz programjában az intézmények további mûködtetése mellett tört lándzsát, s nem amellett, hogy a jelenlegi formában, azaz változatlanul óhajtja továbbmûködtetni. Az intézményrendszer a jelenlegi formában ugyanis rendkívül pazarlóan mûködik. Abban az esetben nem lenne szükséges változtatni rajta, amennyiben a szocialista-szabaddemokrata kormány nem nyirbálná örökösen a központi normatívákat, nem emelné az energiaárakat, továbbá a munkaadókat és munkavállalókat terhelõ járulékok mértékét a csillagos égbe. Ezek elviselhetetlen pluszterheket jelentenek a fenntartó önkormányzatnál. A Fidesz mindaddig, amíg az intézményeink további mûködtetésének lehetõségein dolgozik, s nem a bezárás kerül szóba, ígéretéhez híven cselekszik! Ezt teszi most is! A legfontosabb célkitûzés nem lehet más, mint a várost prosperáló pályára állítani, munkahelyeket teremteni, s ezáltal vonzóvá tenni Mezõtúrt a fiatalok számára. A fiatalság itt-maradása nélkül ugyanis nincs a városnak jövõje. szókimondó
JANUÁR 22. – A MAGYAR KULTÚRA NAPJA – A HIMNUSZ SZÜLETÉSNAPJA A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. Ezen napon tüntetik ki a pedagógusokat is 1993 óta.
Kölcsey Ferenc: Himnusz (részlet) A magyar nép zivataros századaiból. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bõséggel, Nyújts feléje védõ kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendõt!
Kölcsey Ferenc: Kölcsey (részlet) Büszke magyar vagyok én, keleten nõtt törzsöke fámnak, Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé; szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem Honni szokás és föld, örököm kard s õsi dicsõség.
2007. január
Mezõtúri Híradó
BOSZORKÁNYÉGETÉS BUDAPESTEN (Egy égetésre szánt fiatal beszámolója) A nevem Darnay János. 1983 augusztusában születtem Budapesten. Egy átlagos srác vagyok kívül-belül. Szeretek társaságba járni, beszélgetni, szórakozni. Édesapám villamosmérnök. Családi vállalkozásunk van, amibe én is besegítek már több éve. Édesanyám tanárnõ. Húgom most fog érettségizni. Nyugodt családi körülmények között nõttem fel, békében és szeretetben. A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnöki karán tanulok. 2006. szeptember 20-án az egyik barátom felhívott, hogy nincs e kedvem kimenni szétnézni a Kossuth térre, mert kíváncsi, mi történik ott. Erre én mondtam, hogy miért is ne (aznap este semmilyen erõszakos cselekményrõl nem hallottunk a belvárosban). Este 10 óra után indultunk el. Nézelõdtünk, körbejártuk a teret, beszélgettünk. Éjfél körül hallottuk, hogy a Nyugati tér és az Oktogon körül történik valami. Mivel útba esett a Nyugati tér, gondoltuk megnézzük. Körülbelül éjfél volt ekkor. Ahogy bekanyarodtunk a Nyugati térre, láttuk, hogy távolabbról jön a tömeg, így leraktam a Nyugati tér mellett a kocsit, és felszaladtunk a kivetítõhöz, hogy biztonságban legyünk, elkülönülve az emberektõl. Fentrõl szemléltük az eseményeket, beszélgettünk a kivetítõt õrzõ biztonsági õrrel, fényképeztünk. Rendbontást, dobálózást különösebben nem láttunk. Amikor a térre terelték a tömeget, kicsit összevisszaság lett, de amikor a rendõrök sorfalba felálltak, az emberek szétszéledtek. Ekkor gondoltuk, hogy lemegyünk, de csak a lépcsõ aljáig jutottunk, mert ott szembetaláltuk magunkat körülbelül 10-15 rohamrendõrrel, akik azonnal a földre tepertek minket, és megbilincselték a kezünket. Mondtuk nekik, miközben a földön voltunk, hogy „Nem csináltunk semmit” de nem hallgattak meg. Amikor pedig az engem megkötözõ rohamrendõrnõ hallotta, hogy felszisszenek, mert nagyon szorosra húzta meg a gyorskötözõt, jól rátámasztott a kezemre, és még jobban megszorította, olyannyira, hogy a rákövetkezendõ héten nem éreztem a bal kézfejemmel, mert elnyomódtak az idegszálak. Ezt a késõbbi benti orvosi vizsgálatoknál is említettem, de csak szabadulásunk után vettem róla látleletet. A XIV. kerületi rendõrkapitányságra vittek minket és még hat ismeretlen fiatalt. A falhoz állítottak minket fejjel a falat támasztva, hátrakötözött kézzel. Többször szóltam a körülöttem lévõ rendõröknek, hogy bilincseljenek át, mert nagyon fáj a kezem. -Nem tehetek semmit-, -Majd késõbb leveszik- és hasonló válaszokat kaptam. Utolsó elõttiként hívtak be, elõtte vágta csak le a gyorskötözõt hosszas küszködés árán egy rendõrnõ. Külön kétszemélyes zárkákba kerültünk egy-egy ismeretlennel. Majd közölték, hogy 12 óráig is bent tarthatnak bennünket, és csoportosan elkövetett garázdasággal (Btk.271.§(1),(2)a,b) gyanúsítanak bennünket. Másnap délelõtt kihallgattak minket ügyvéd jelenléte nélkül. Aztán következett a fényképezés, ujjlenyomatvétel, ahogy õk nevezik rabosítás. A bírósági tárgyaláson mindnyájunkra kimondták a 30 napos elõzetes letartóztatásba helyezést, eltekintve azoktól a körülményektõl, hogy fõiskolai, egyetemi tanulók vagyunk, munkát végzõ emberek, de nem utolsósorban büntetlen elõéletûek. Volt bizonyítékunk az ártatlanságunkat igazolóan. Fényképeket nyújtottunk át a bíróságnak, kértük, hogy a minket igazolandó tanút (a biztonsági õrt) hallgassák meg (erre csak másfél héttel az
11.
eset után került sor). De a válasz az volt, hogy õ nem nyomozó, nem veszi figyelembe a bizonyítékokat. Nyugodtan elrendelte a 30 napos elõzetes letartóztatást (a Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság késõbb elismerte, hogy -szó szerint idézem- „Tévedett az elsõfokú bíróság amikor mind a kilenc gyanúsított vonatkozásában a legszigorúbb kényszerintézkedést alkalmazta, az elõzetes letartóztatást.”) Átvittek minket a Markóba, ott a belsõ udvarban térdepeltettek minket közel egy órán át, aki mozgott, azt megrendszabályozták gumibottal. Itt ki is nézték, hogy kit fognak kezelésbe venni. Ilyenek hangzottak el, hogy „nézd õ röhögött a tárgyalásnál” vagy „enyém az a vöröshajú”. Késõbb egy belsõ folyosón szintén fejjel a falnak kellett támaszkodni hátraszorított kézzel. Orvosok megvizsgáltak, fényképet készítettek. Volt egy szoba, ahol motoztak. Én nagyon rosszul voltam bent már, nagyon izzadtam, levert a víz, engem állapotom miatt nem bántottak szerintem. Le kellett vetkõzni meztelenre és guggolni párat, majd késõbb hallottam, hogy én voltam az az egy szerencsés, aki nem kapott ütéseket a testére. Késõbb, ahogy beszéltem azokkal, akiket egy idõben hoztak be velünk, mondták, hogy kisebb-nagyobb részben bántották ott õket. Egyik srác, amikor kijött onnan, végighányta a folyosót. A vizsgálatok után a társaság egy részét a Gyorskocsi u. bv intézetbe vitték, a másik részét meg a Venyige u. bv intézetbe. Én a Venyigébe kerültem, itt már emberszámba vettek minket. Itt voltak a legkorrektebbek velünk. Bár itt sem tudtam beszélni telefonon szüleimmel, csak szabadulásom elõtt 4 nappal. Október 2-án kihallgattak minket a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, majd közölték azt is, hogy súlyosbították a vádat, most már csoportosan felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszakkal(Btk.229.§(1)(2)) gyanúsítanak bennünket, holott nem is voltunk rendõrök közelében, sõt még a Nyugati téren sem akkor. Késõbb arra is hivatkoztak, hogy a rendõri oszlatás elõtti rendõri felszólításnak nem tettünk eleget. Ami ha volt is, (egyikõnk sem emlékezett rá), körülbelül másfél órával késõbb lehetett, mint ahogy minket elfogtak (utólag a videó felvételeket átnézve). Október 3-án szabadlábra helyeztek minket. 13 napot voltunk bent. Azóta sok helyen jártunk, fordultunk jogvédõ szervezetekhez, különbözõ állami szervekhez, de érdemi segítséget csak kis részüktõl kaptunk. Több személyt is megkerestünk, de sajnos csak nagyon kevesen tudtak érdemben segíteni, A nagy részük arra hivatkozott, hogy meg van kötve a kezük és nem tehetnek semmit. Az ügy még nem zárult le. Jelenleg is folytatódik a nyomozás, meghosszabbították 2007. január 21-ig. Remélem, hogy ártatlanságunkat mielõbb be tudjuk bizonyítani, sok emberrel egyetemben. Akiknek még fényképes, vagy tanú által igazolt bizonyítékuk sincs, azok még rosszabb helyzetben lehetnek, mint mi. Mert ha van bizonyítékunk és így bánnak velünk, akkor akiknek nincs, azokat sajnos egybõl "elkaszálhatják". Ez ellen kéne tenni valamit, hogy ez a jogrendszer ne csak névlegesen legyen az ami, hanem Magyarországon is tényleg csak azt juttassák börtönökbe, aki bûntettet követ el és ezt megcáfolhatatlanul tudják bizonyítani. Mert ezeket az ügyeket csak a középkori boszorkányégetéssel tudom párhuzamba vonni, mert ott is elég volt csak annyi, hogy szerintük boszorkány, és már égett is. Most rendõri tanúvallomások alapján csinálják ugyanezt. Remélem ez a helyzet meg fog változni és a vezetõk is ráébrednek arra, hogy nem ezen az úton kéne haladniuk. Budapest, 2007. január 4. Darnay János (A szöveget az internet levelezõlistáin találtuk, a szerzõ egyetértésével közöljük.)
Mezõtúri Híradó
12
Könyvajánló
Túri Olvasóköri rendezvények:
Illésfalvi Péter - Szabó Péter - Számvéber Norbert: ERDÉLY a hadak útján 1940 - 1944 E könyv tudományos igénnyel, de mégis közérthetõ stílusban készült, a legszélesebb olvasóközönségnek. A szerzõk munkájuk során jelentõs mennyiségû magyar és német levéltári forrást használtak fel, továbbá a rendelkezésre álló magyar és idegen nyelvû könyvészeti anyagok mellett egykorú naplók, memoárok, helyenként a korabeli sajtó és persze a szóbeli visszaemlékezések megbízható adatait is hasznosították. A kötet három fõ részben mutatja be Erdély 1940-1944 közötti hadtörténetét. Elsõként a szerzõk az 1940. évi erdélyi bevonulás elõzményeit és a visszakapott részek katonai megszállását tárgyalják. Ezt követi a Magyar Királyi Honvédség elhelyezkedésének és mindennapi életének bemutatása a régi-új területen. Végül az Erdély földjén 1944 õszén lezajlott harcok részletes történetével ismerkedhet meg az Olvasó. Nem kizárólag a feldolgozás egyedülállósága, a számos adat és ismeret tette érdekessé e kötetet, hanem a nagyszámú, eddig még nem publikált fénykép is. Az események könnyebb megértését szemléletes térképek segítik. A kötetet gondozza: a Puedlo Kiadó Megjelent: 2006-ban
Hadifoglyok imádsága Örök világosság ura a világnak Esdõ sóhajtásim trónusodhoz szállnak Sötét éjszakából, fekete, nagy gyászból Sötét éjszakánál gyászosabb rabságból Elhordoztam békén, mit szent karod rám mért Küzdöttem a sorban szép magyar hazámért Búsúlt haragodnak villámlását láttam Vérázott mezõkön, halál árnyékában Míg vívtam a harcot milliókkal szemben Védõ pajzsoddal ott álltál mellettem Elkerült engemet parancsoló szódra Süvöltõ halálnak zápornyi golyója Hány bajtársam elhunyt és íme én élek Átjövök mély árkán a kiontott vérnek Haj, de azért hozzád sírva kiált ajkam Nagy, sok ellenségim erõt vesznek rajtam Fogoly vagyok immár idegenben, távol Óh, mily messze estem szép magyar hazámtól Szép magyar hazámtól, csendes kis lakomtól Halottként sirató árva családomtól Szavam itt nem értik, fájdalmam nem érzik Nem érdekel senkit, hogy a szívem vérzik Ellenséges földön kit is érdekelne Bármily nagy a bánat, csak enyém a terhe
2007. január
A Magyar Kultúra Napja 2007. JANUÁR 30-ÁN 18 ÓRAKOR A KÖZÖSSÉGI HÁZ JURTA TERMÉBEN 2007. JANUÁR 27-ÉN DÉLELÕTT 9-12 ÓRÁIG GYERMEK JÁTSZÓHÁZ A JURTA TEREMBEN
Üzenetem oda küldeni, ha bírnám Fúvó szélre bíznám, felhõkre felírnám Mihaszna por vagyok, tehetetlen vagyok Szomorú fogságból nékik nem írhatok Szállj alá hozzájuk kegyelmednek szárnyán Az értem sírókat ne hagyják el árván Mondjad, hogy várjanak, mondjad, reméljenek Nehéz próbák közt örökké légy velek És légy azokkal is, akik velem járták Vérontó viharnak bõsz, haragos árját Akik fogjul estek, s akik még harcolnak Adj azoknak erõt, s adj üdvöt a holtnak Szent ügyünknek pedig melynek védelmére Áldozati díj lõn már annyi hõs vére Dárdádat kinyújtva, pajzsod ragadva Vezesse hatalmad végsõ diadalra Uram, azt a zászlót, uram a gyõzelmet Népednek kezébõl kitépni ne engedd Törjön fel vérünkbõl jobb jövõ sugára Boldog Magyarország hajnalhasadása Örök világosság ura a világnak Esdõ sóhajtásim trónusodhoz szállnak Jöjj, oszlasd az éjet, kiáltásom értsd meg Áldott szabadulást hozz reám is kérlek ÁMEN
Ha ember nem ért meg, Istenem, te érts meg Bánatos lelkemre lehelj reménységet Te, kit fel nem foghat gyarló földi elme Tûzz remény-szivárványt sötétlõ egemre Hol a vesztés könnyét hullajtják most értem Nem tudva, hol vagyok, s nem tudva mit érzek Kétségekkel küzdõ kis lakom, s családom Én Uram, Teremtõm, tenéked ajánlom…
Mezõtúri Híradó - kiadja a Túri Polgári Kör - Közéleti idõszakos kiadvány. eng. szám: 2.2.4/1269/2003. Felelõs szerkesztõ Patkós Éva tel.: 06-30/655-57-16; e-mail:
[email protected]
