Napló Finnországból – Liker Krisztián 2007.10.05. Reggel 8:00-kor indulás az iskola elıl Békéscsabáról. 11:00 tájékán megérkeztünk Ferihegyre. A gép kisebb késéssel indult, így a tervezett 12:30-as indulás helyett 13:30-kor szálltunk fel. Az út zökkenımentes volt és finnországi idı szerint 16:30-kor megérkeztünk a helsinkii repülıtérre. Ezután felszálltunk az elsı buszra, ami bevitt minket a centrumba. Ott megkérdeztünk pár járókelıt, hogy merre kell mennünk a szálláshelyünk, az Eurohostel felé, és miután odaértünk bejelentkeztünk, és kipihentük az út fáradalmait. A recepción 24 órás szolgálat van, hármunknak a szoba 80€ egy napra, reggel 4:30-tól délelıtt 9:30-ig ingyenes szaunával. Miután megismertük a szálláshelyet, elmentünk egy közös sétára a hoteltıl nem túl messzire, ahol belefutottunk egy veterán autóstalálkozóba. Amerikai és angol kocsik sorakoztak fel leginkább, legtöbbjük Ford Mustang és Cadillac volt, újabb és régi gyártmányok egyaránt. Egy órát töltöttünk el itt, majd visszamentünk a hotelbe, és megvacsoráztunk. Ezzel véget ért elsı napunk. 2007.10.06. Reggel 8:00-kor felkeltünk, és elindultunk keresni egy élelmiszerboltot. Egy járókelınek hála, aki megtudta nekünk mondani merre találjuk a boltot, megvettük a reggelinket, majd visszaindultunk a hotelba. Reggeli után elindultunk egy városi sétára helsinkiben. Elmentünk két nagyobb templom mellett, láttuk a katedrálist és Mannerheim marsall szobrát, majd benéztünk két nagy bevásárlóközpontba, ahol rengeteg érdekességet láttunk. Ezenkívül láttuk a parlament épületét, kortárs mővészetek múzeumát, a vasútállomást és egy ortodox kıtemplomot, ahol éppen színes bırőek tartottak házasságot. Ezek után visszaindultunk a szállóba, majd csendes pihenı következett. 18:30kor ismét elindultunk, szombat este révén kerestünk egy felkapott helyi kocsmát, és beültünk beszélgetni. Az emberek rendkívül közvetlenek voltak és barátságosak. 01:30-ra visszaértünk a szobánkba, és eltettük magunkat másnapra.
1. kép Mannerheim marsall szobra Helsinkiben 2007.10.07. Reggel 9:00-kor elkezdtük összepakolni a holminkat, mivel 12:00-ra el kellett hagynunk a hostelt. Délben el is indultunk, de a vonat Mikkelibe csak 14:12-kor indult. A vasútállomásra villamossal mentünk, de még mielıtt elértük volna az állomást, tettünk egy sétát a legközelebbi parkban, ami egy tó mellett volt a város szívében. Helsinkibıl a vonat pontosan indult. Egy átszállással pár órán belül megérkeztünk Mikkelibe, ahol nem kellett sokat várni, hogy a fogadótanáraink megérkezzenek. Miután bepakoltunk a kocsiba, elvittek minket a szállodába, a Hotelli Uusiku-ba, ami egy fákkal övezett területen fekszik a város szélén. Lepakoltuk a táskánkat a szobába és már indultunk is tovább. Elvittek minket egy helyi étterembe, ami rendkívül barátságos és hangulatos légkörrel bírt.
1
Megebédeltünk és beszélgettünk Finnországról, annak gazdaságáról, sportvilágáról, a finnek szokásairól. Ezután körülvezettek minket Mikkeliben, láttuk a futball pályát, a jéghoki pályát, mellette a lóversenypályát, voltunk egy kilátón és még pár érdekes helyen. Végül visszatértünk a hotelhez, és pihenı következett. 2007.10.08. Az iskolába reggel 9:00-re voltunk berendelve, és idıre meg is érkeztünk. A helyi diákok hihetetlenül közvetlenek a tanáraikkal, de velünk egyelıre távolságtartóak. Más mentalitás figyelhetı meg mind a diákok, mind a tanáraik és akár az utca emberének viselkedésében, mint bárhol máshol Magyarországon. Mindez persze pozitív irányban gondolandó. Egy kevés idı eltelte után a felénk beosztott tanár Risto Kuitunin körbevezetett minket az iskola fontosabb elıadótermeiben, mint például egy számítástechnika teremben, egy villamos mérıteremben, egy hobbielektronikai teremben. Ezután kivitt minket egy építkezésre, ahol is az iskola diákjai egy lakóházat építenek. Mindegyiküknek megvan a maga dolga, mint például a villany beszerelése, a hıszivattyú beüzemelése, az ácsnak tanulók a ház szerkezetével foglalkoztak és voltak, akik a hıszigeteléssel törıdtek. Az iskola tehát beruházott egy ilyen vállalkozásba, hogy ezzel közelebb hozza a diákokat a való életben elıforduló szakmai dolgokkal és még profitál is mindebbıl, mivel a ház eladásra kerül elkészülte után. Azt hiszem ez egy nagyszerő ötlet. Risto utána elvitt minket vissza az iskolába, ahol megebédeltünk. Végül visszamentünk a hotelbe, ahol kb. másfél órát pihentünk. Utána Timu, a másik felelıs tanár jött értünk az iskola furgonjával és elvitt minket a saját mökki-ébe (finn tóparti házacska, szaunával), ami nagyon nagy megtiszteltetésnek számított nekünk, mint idegeneknek finn földön. Szaunáztunk, ettünk sültkolbászt, amit Timu készített nekünk, és kipróbálhattuk a quadját. A napnak itt vége is lett, visszatértünk a szállóba, és nyugovóra tértünk. 2007.10.09. Reggel 8:00-ra meg kellett jelennünk az iskolában. Miután beültünk az órára, alig telt el pár perc és már indultunk is egy vidéki kutatótelepre, aminek a neve MTT. Ez egy növénytermesztéssel foglalkozó társaság, ami magába foglalja az összes agrikulturális ágazatot Finnországban. A helyi vezetı kutató a magyar származású Dr. Galambosi Bertalan, aki a feleségével 1985-ben hagyta el Magyarországot. A gyermekeik már Finnországban nısültek. Galambosi tartott nekünk egy összesen másfél órás elıadást a finn növényvilágról, abból is inkább a gyógynövények termesztésérıl adott bıvebb információt. Kimentünk autóval megnézni pár bemutató telepet, ahol érdekesebbnél érdekesebb növényekkel találkoztunk. Kiderült, hogy az ı jóvoltukból készül allergiaellenes gyógyszer, aminek a neve Allermin, és most már Magyarországon is kaphatóvá vált. Körülvezetett minket pár kutatóhelyiségben is. Ezek után visszamentünk az iskolába megebédelni. Ott csatlakozott hozzánk Risto felesége is, akivel egy jóízőt tudtunk társalogni. Rendkívül barátságos és vendégszeretı volt velünk, ami elıször meglepett, végül belegondoltam, hogy eddig mindenkitıl ezt a bánásmódot kaptuk itt Finnországban és így már nem is volt olyan meglepı a dolog. Ebéd után Risto elvitt minket megnézni a gyakorlati helyünket, aminek a neve Ensto Control Oy, majd az építkezésre is elvitt, ahol újabb tapasztalatokkal gazdagodtunk a munkamorál tekintetében. Ezután visszamentünk az iskola egyik mőhelyébe, ahol CNC esztergályosok dolgoztak, és egy fiatalokból álló csoportot vezettek körül. Körülbelül fél órát töltöttünk ott, majd visszamentünk a szállodába. Este 9:00-kor elbúcsúztunk az osztályfınökünktıl Kruzsic Lászlótól, és ezzel lezárult a nap.
2
2. kép Az Ensto Control Oy épülete Mikkeliben 2007.10.10. Szokás szerint reggel 8:00-ra az iskolában voltunk és az osztályteremben várakoztunk, amíg a tanár úr meg nem érkezett. Feladott nekünk és az osztálynak három feladatot a villamos hálózatokkal kapcsolatban és amikor megoldottuk a feladatot, tett felénk Risto egy nagy gesztust azzal, hogy egy szinten említett minket a saját diákjaival. 9:00-kor elindultunk a többi tanulóval együtt a Pursiala erımőhöz, ami villamos és hıenergiával látja el egész Mikkelit. 130MW megtermelt teljesítménybıl 120MW-ot ad le a folyamatok közben fellépı veszteségek miatt. Körülvezettek minket az erımő területén belül szinte mindenhol, és betekintést nyerhettünk az ott dolgozók mindennapjaiba. Ezután visszaindultunk az iskolába, ahol összeszedtük a holminkat és elindultunk az Ensto-hoz aláíratni a szerzıdéseinket a munkaadóval. Mielıtt aláírta, körülvezetett minket a gyáron belül és bemutatott minket egy Magyarországról jött munkásnak, aki már a nyolcvanas évek óta a gyárnál dolgozik. A magyar nyelvtudása szinte semmit nem romlott az évek alatt, és rendkívül segítıkész volt velünk. Felajánlotta, hogy bármikor kérhetünk tıle segítséget. Miután aláírta a munkaadó, Marti Vanhanen a szerzıdéseket, elindultunk hazafelé, és a napunk lényegében ezzel ért véget.
3. kép A Pursiala erımő Mikkeliben 2007.10.11. Reggel 8:00, a többi diákkal egyetemben mi is megírtunk egy dolgozatot, ami elég jól sikerült, mert Risto külön megdicsért minket. A dolgozatírás után az egyik legjobb tanulójával együtt elvitt minket egy helyre, ahova egy kisebb probléma miatt hívták ki az épület villamos hálózatával kapcsolatban. Miután ott végeztünk, visszamentünk az iskolába megebédelni. Ebéd után indultunk is tovább a Veisto nevő céghez, azaz az egyik helyi kirendeltségéhez, a Hew Saw-hoz. Ez egy főrészgépek és azok alkatrészeinek gyártásával foglalkozó vállalat. Egy helyes hölgy fogadott minket, aki egy kisebb
3
bemutatóval készült nekünk. A bemutató által megismertük a cég múltját, jelenét, és betekintést nyerhettünk a jövıbeli terveikbe is. Eleinte csak a fa szállításával foglalkoztak, de miután rájöttek, hogy ez nem túl jövedelmezı (pl.: ha távoli országokba kellett szállítaniuk, volt úgy, hogy nem volt megelégedve a megrendelı és vissza kellett vinniük a szállítmányt), felhagytak a fa exportálásával és egy más utat választottak. Főrészgépek gyártásával foglalkoztak, és mára a legnagyobb főrészgépeket forgalmazó vállalattá nıtték ki magukat. Körülvezettek minket a gyárban, de a fényképezést nem engedélyezték, sajnos. Rendkívül fejlett technológiát használnak, ezért van is okuk félteni azt. Kaptunk egy ajándékcsomagot is tılük, szóval nem gyıztünk hálálkodni a kedvességükért. Risto ezután elvitt minket megmutatni egy pár helyi érdekességet, végül hazavitt minket a hotelba. 2007.10.12. Ristoval kezdtük volna a napot, de nem ment tanítani a fia születésnapja miatt. Sıt, meghívott minket is a saját otthonába, hogy együtt ünnepeljünk. Még 11:00-kor bementünk az iskolába megebédelni, ott volt Risto is és a fia is. Együtt megebédeltünk, ami a mai nap délelıttjén zajlott le. Sajnos nem sikerült neki a vizsga, de nem látszott rajta, hogy túlságosan megviselte volna a dolog. Ebéd után elindultunk Ristoékhoz, és a fia vezetett az utazás alatt. Ez megengedett, ha az anyósülés felöli részre be van szerelve egy fékpedál, amit egy olyan ember kezel, akinek már régebb óta van jogosítványa. Az igazat megvallva, nagyon jó érzéke van az autóvezetéshez, de látszik hogy kezdı, mert még sokat gondolkodik bizonyos szituációkban. Még mielıtt egyenesen hozzájuk mentünk volna, benéztünk egy ismerısükhöz, akinek Risto segít egy kinti villany bekötésében. Az illetı megvendégelt minket teával és kaláccsal, de angolul nem tudott, így nem volt túl sok közös témánk. Ristoéknál szintén megvendégeltek minket egy születésnapi ebéddel, és megkérték Janit, hogy próbálja meg beállítani az Internetet a család laptopján, mivel most kötötték be náluk. Ez nem sikerült Janinak, de legalább hat órát próbálkozott vele. Mi addig Gyızıvel segítettünk Ristonak bepakolni egy raktárba négy köbméter tőzifát, ugyanis van egy márvány kandallójuk és fıleg ezzel főtenek télen. Nyugodt és családias körülmények között élnek egy erdıben, közel egy csodálatos tóhoz, öt gyerekkel. Hihetetlenül nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy meghívtak minket az otthonukba, és nem felejtjük el ezt a gesztust. A nap végeztével Risto hazavitt minket. 2007.10.13. Szabadidı. Városnézésbıl és pihenésbıl áll a napunk. Körbejártuk a várost és csináltunk pár fényképet a hozzánk közel esı kultúrházról és környékérıl (egy tóról és egy hídról). Az este folyamán benéztünk a városba, de semmi érdekeset nem láttunk és inkább visszajöttünk a szállóba.
4. kép Egy tó Mikkeliben
4
2007.10.14. Szabadidı. Ruhamosás és séta a városban a fı napi tevékenységünk. Az is kiderült számunkra, hogy vasárnap délután nem sok boltot találunk nyitva Mikkeliben. Próbáljuk kipihenni a hét fáradalmait, de az igazi megpróbáltatások tudjuk jól, hogy csak ezután következnek. Korán elalszunk, mert nehéz napra számítunk. 2007.10.15. Az elsı munkanap az Ensto-nál. Reggel 6:50-re a fınök Marti kijött elénk kocsival a hotelhez, és felvett minket, hogy az elsı munkanapon ı vigyen be és vezessen körül. A hotelnél csatlakozott hozzánk Maxim, aki körülbelül velünk egy idıs, és abba az iskolába jár, ahova mi is jártunk az elsı héten. İ szintén részt vett egy hasonló programban, mint mi, és a Trefort Ágoston Villamos- és Fémipari Szakközépiskolában volt vendégtanuló Békéscsabán. Risto úgy gondolta, hogy jó, ha valaki ott van velünk a gyárban egy rövid ideig, hogy segítsen a beilleszkedésben. Maxim egy hétig fog velünk dolgozni, és ezalatt minden héten elkísér minket, hogy megtanuljuk az utat a gyárhoz. Kocsival kb. 5 perc alatt odaértünk, de gyalog jöttünk vissza és az fél órába tellett. Mikor megérkeztünk a céghez, a fınök elsı dolga az volt, hogy körbevezetett minket, megmutatta, merre van a mellékhelyiség, a dohányzó, az ebédlı és az irodája. Ezután máris hozzáfogtunk a munkához. A feladatunk tizenöt kontroll panel összerakásából állt. Egy munkás elmagyarázta Maximnak, hogy mit kell csinálnunk és hogyan, ı pedig elmondta nekünk angolul. Könnyen belelendültünk a munkába, és észre sem vettük hogy telik az idı. 9:00-kor elfogyaszthattuk a reggelinket a fınöki étkezdében, utána folytattuk a munkánkat és hamar be is fejeztük azt. Ezután motorindító kapcsolókat kellett bevezetékeznünk (20 darabot). Kb. a háromnegyedét megcsináltuk, mire eljött az ebédidı, ami Finnországban 11:00-kor van minden egyes társaságnál, cégnél, iskolánál. Ebéd közben alkalmunk volt beszélgetni a gyárban dolgozó magyar munkással. A társalgás nagyjából a fociról és a gyárról szólt. Ebéd után körülnéztünk a gyárban. Rengeteg gyártósort és dolgozó munkást láttunk, ami azért annyira nem is meglepı. Szinte mindenféle elektronikai eszköz gyártásával foglalkoznak. A sok beszállítójuk közül a Moller és a Siemens volt ismert számunkra. A munkánkat folytattuk, és be is fejeztük azt idıre. Kettı óra elıtt elhagytuk a helyünket és hazaindultunk. Az furcsa volt, hogy nem kellett kijelentkeznünk a munkaidı után, de Maxim azt mondta, a gyakornokoknak nem kell kijelentkezniük. Hazakísért minket, utána a nap hátralévı részét pihenéssel töltöttük. Elıtte még bevásároltunk három napra. 2007.10.16. Reggel Maximmal mentünk be a munkahelyre, a megbeszéltek szerint. 1-2 perces késéssel érkeztünk, de mint ez kiderült, nem nézi senki sem, hogy ki mikor érkezik. Rendkívül engedékeny a vezetıség a munkásaival szemben. Nem sürgetnek senkit, hagyják, hogy mindenki a maga ritmusában dolgozzon, és pihenıt is bármikor tarthatnak. Ezek a „szabályok” ránk is igazak, de mi megpróbálunk mindent kihozni magunkból, minél kevesebb megállás nélkül próbálunk kiemelkedı munkát végezni. Egyébként ez a hozzáállás a munkáltatók részérıl nagymértékben növeli a munkamorált, mindamellett, hogy a teljesítmény romlásáról sem beszélhetünk. A gyárban a tegnap elkezdett munkát kellett folytatnunk, de miután azt befejeztük, elkezdtük összerakni a szekrényeket. Ez abból állt, bekötöttük a kapcsolót a kontroll panelba és gondoskodtunk a földelésrıl is. Miután elfogytak a szekrények, újból hozzáfogtunk húsz darab nagyfeszültségő motorkapcsoló bevezetékeléséhez. Maxim azt mondta, ha ezzel végeztünk más munkát kapunk, de még ezt sem fejeztük be, mikor eljött a munkaidı vége. Ezen a napon megismertük Maxim igazi humoros oldalát, és jókat nevettünk. A hétvégére felajánlotta, hogy elvisz minket pár szórakozóhelyre, tanultunk tıle pár hasznos szót és kifejezést, és jókat beszélgettünk. Hazafelé menet még beugrottunk a boltba és vettünk némi élelmet. A boltosok már tudják, hogy külföldiek vagyunk, és rendkívül segítıkészek. 1450-re visszaértünk a hotelbe és pihenıvel töltöttük a nap hátralevı részét.
5
5. kép Az általunk összeszerelt egyik egység 2007.10.17. A mai reggelen korábban keltünk, hogy idıben ott legyünk a gyárban. Most sikerült is késés nélkül megérkezni Maxim társaságában. A munkánk ma sem változott, ugyanazt tettük, de már egészen belejöttünk, a fınöknek is tetszett a munkánk. Azt mondta pihenıidıben nyugodtan mehetünk az irodája melletti helyiségbe beszélgetni, mert ott sokkal kényelmesebb. Ez egy baráti gesztus volt tıle, és ettıl csak még inkább felnéztünk rá. Az idı gyorsan szállt, észre sem vettük, már le is telt a munkaidı. Maxim nem tudott hazakísérni, mert dolga volt valahol, és sietett. Mi elindultunk a hazafelé vezetı úton és még bementünk egy boltba vásárolni valami innivalót. A hazaúton megláttunk egy mókust a hotel mellett egy fán, és készítettünk róla egy képet, de nem sikerült túl jól, mindenesetre érdekes találkozás volt. A hotelben mindegyikünk pihent egy keveset, utána bementünk a városba. Körülnéztünk a bevásárlóközpontban, és megnéztünk pár helyi üzletet. A vasútállomás közelében voltunk és úgy gondoltuk megérdeklıdjük a november másodikai vonatok menetrendjét. Ezután visszaindultunk a hotelbe, és pihentünk. 2007.10.18. Maximmal reggel elindultunk dolgozni, de nem számítottunk rá, hogy hideg szél fog fújni. Azt hiszem meg is fáztam, annak ellenére, hogy melegen öltöztem. A gyárban már volt idı felmelegedni a munka hevében. Sikerült befejezni az elızı napi feladatunkat, és belekezdtünk egy hasonló dologba. Kisebb dobozokba kellett általunk összerakott panelokat beépítenünk. Ezzel egész hamar végeztünk, és vártuk, hogy másik munkát kapjunk. De sokat kellett várnunk, amíg bárki is ránk nézett volna. Nem tudtak túl nagy munkát adni, egy 10 centiméteres sínre helyeztünk fel egy elosztótáblát. Ezek elkészítése sem tartott túl sokáig, de ezután már nem készítettünk semmit. Ebédre sült halat ettünk burgonyával, és mellé választhattunk rengeteg salátából és többféle sajtból is. Ebéd után szétnéztem a gyárban Gyızı társaságában és lefényképeztünk egy-két érdekes gyártósort. Az emberek itt túlnyomórészt nem fordítanak túl sok figyelmet a munkájukra, mégis idıben elkészülnek a munkatervben foglaltakkal. Talán azért, mert mindenki jól tudja, mit kell tennie. Szép lassan letelt a munkaidı. Hazaindultunk, de Maxim most sem kísért minket hazáig. Félúton elvált tılünk és mi nélküle mentünk tovább, útközben megvettük a másnapi ebédünket, mert mint kiderült péntektıl a jövı héten át, egyik nap sem kapunk ebédet. Ez azért van mert a szakácsok szabadságra mennek. A fınök jelezte, hogy a mikrohullámú sütıt bármikor használhatjuk, ami a konyhában van. A vendégszeretet és a segítıkészség az, amit a finnektıl sokan megtanulhatnának. Ez az én véleményem. A nap további részében a hotelben pihentünk, vagy éppen tévéztünk, és interneteztünk. Viszonylag hamar elaludtunk. 2007.10.19. Reggel minden a megszokott módon indult, elindultunk Maximmal a gyárba, és idıben beértünk. A kabátunkat, táskánkat ledobtuk, és már neki is láttunk a munkának. Talán ez volt az eddigi legnehezebb feladat, de így se kellett nagy hozzáértés a részünkrıl. A feladatunk nagyon érdekes volt:
6
egy teljesen üres szekrényt kellett felszerelnünk elosztó táblákkal, relékkel és mőködést jelzı ledekkel. Ezeket be kellett vezetékelnünk, és a megfelelı jelzésekkel ellátnunk. Reggelit még kaptunk kilenckor, amit kényelmesen elfogyasztottunk a megszokott helyünkön, a fınöki iroda mellett. Az ebédet viszont magunkkal kellett hoznunk, mivel a konyha szünetel. A konyha mellett található mikrohullámú sütıt használhattuk, és a reggelizı helyünkön fogyaszthattuk el az ebédet is. A fınık megkínált minket üdítıitallal is. Ebéd után folytattuk a munkát, és miután elkészültünk, leellenıriztük, hogy helyesen mőködik-e, egy speciális mérımőszer segítségével. Mindegyikünké hibátlanul mőködött. Egy szekrény elkészítése mindegyikünknek egy teljes munkanapot vett igénybe, de az a személy, aki ezt a feladatot osztotta ránk, megdicsért minket, hogy jó munkát végeztünk. 14 óra után pár perccel elindultunk vissza a hotelbe. Maximtól fél úton elköszöntünk, és még bevásároltunk a hétfıi napra, mivel a jövı héten nekünk kell gondoskodnunk az élelmezésünkrıl. Miután hazamentünk, már csak pihenni akartunk, de még mindenki leült egy keveset az Internet elé, mielıtt elaludtunk volna.
6. kép Munka közben 1. 2007.10.20. Késı délelıtt keltünk fel, kipihentük a hét fáradalmait. Megebédeltünk, miután visszajöttünk a Siwa nevő egyik helyi élelmiszerboltból, ahol újabb 3 napra bevásároltunk. Délután még pihentünk egy keveset, azután Janival 15 óra körül elindultunk egy rövid túrára a hotelunk melletti erdıs, dombos területen. A közelben van egy kisebb tó, amit körül sétáltunk, kb. 20 perc alatt. Gyızı ez idı alatt a hotelben MSM-ezett az otthoni barátaival. Miután visszaértünk a hotelbe, vártunk, hogy Maxim jelentkezzen MSM-en, mivel megígérte, hogy este elvisz minket a kedvenc kocsmájába. 18-ig vártunk, de nem jelentkezett, és úgy gondoltuk, elindulunk a városba nélküle. Az iskola felé vezetı úton a város centruma felé vettük az irányt, útközben benéztünk az összes elénk kerülı szórakozóhelyre, és végül találtunk egy nekünk való, csendes, szolid és barátságos kocsmát. Rendeltünk 1-1 sört, és leültünk beszélgetni. Biliárdozni és pókerezni is lehetıségünk nyílhatott, de a biliárdasztalok foglaltak voltak egy darabig, amint felszabadult az egyik asztal, elfoglaltuk és játszottunk egy-két kört. János eközben leült pókerezni egy 4 fıs társasággal. Mikor Gyızıvel befejeztük a játékot, odaültünk a pókerasztalhoz, és összebarátkoztunk a játékosokkal, akik meglepıen jól beszéltek angolul. Jánosnak oly annyira jól ment a játék, hogy végül nyert 20 €-t. Én is beszálltam egy játszmába, de már nem voltam ilyen szerencsés. Két eurót buktam, de nevettünk egy nagyot a finnekkel, akik fizettek nekünk egy sört, és egy tradicionális finn italt, ami gint és grapefruit dzsúszt tartalmaz. Miután lementek a játszmák, meghívtak minket a London nevő egyik leghíresebb disco és pub szórakozóhelyre. A belépés nem mindenkinek megengedett de nekik volt vip-kártyájuk, és mondták, hogy velük vagyunk, így mi is bemehettünk. Rendkívül jól éreztük magunkat, és jókat beszélgettünk. Egy finn hölggyel beszélgetésbe bonyolódtunk, és kiderült közben, hogy volt már Magyarországon, és imádja a magyar konyhát. Fel is sorol pár tipikusan magyar ételt, pl. pörkölt, kolbász. Amikor mondtuk neki, hogy mi is nagyon szeretjük a finn ételeket, csak csodálkozott,
7
szerinte nincsenek túl érdekes ételeik. Késı este miután már nagyon elfáradtunk, úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. János még maradni akart, de mondta, hogy menjünk bátran, majd utánunk jön. Elköszöntünk finn barátainktól, és elindultunk a hotelbe. János kb. 15 perccel utánunk érkezett meg. Gyızı és János még lefolytatott egy érdekes eszmecserét, mondhatni vitát, amibıl én inkább kimaradtam és utána mindenki nyugovóra tért. Ez az este tele volt meglepetéssel, és sok-sok új tapasztalatot győjtöttünk a finn vendégszeretettel kapcsolatban. 2007.10. 21. 930 körül keltünk fel és még egy órát pihentünk, mielıtt elindultunk a Siwa-ba bevásárolni, elvittük a ruháinkat kimosni, miután visszajöttünk a boltból, és már indultunk is egy közös túrázásra a közeli erdıbe. Gyızı készített egy pár videót és képet a túráról. Kitaposott ösvényeken jártunk, és bementünk mélyen az erdıbe. Átmentünk egy kisebb gáton, egy hódok lakta övezeten és találtunk egy kis patakot, ami hihetetlenül tiszta volt. Megkerültük a tavat, amit a tegnapi napon is körbejártunk, és visszamentünk a hotelbe. Kivettük a ruhákat a mosógépbıl, kiteregettük ıket, és visszamentünk a szobába kipihenni a túrát. A nap további részét is ott töltöttük, elkészítettük a másnapra szánt szendvicseket, és interneteztünk. 2007.10.22. Az elsı önálló munkanapunk Maxim nélkül. Korábban keltünk, hogy véletlenül se legyen ránk panasz. Idıben beértünk, és vártuk, hogy adjanak új feladatot nekünk. Egy kedves lányra Marira bíztak minket, aki megmutatta, mit kell tennünk, és segített a kivitelezésben is. Feladatunk két, kis teljesítményő transzformátor, és egy kondenzátor beépítése volt egy dobozba. Ezek egy világítástechnikai cégnek készülnek. Rögtön 20 darab legyártásával bíztak meg minket. A dobozokba be kellett raknunk a felhelyezéshez szolgáló kimaradt eszközöket, és el kellett látnunk a csomagot egy céges matricával, amin a monogramunk szerepelt. Ez kötelezı, hogy be tudják azonosítani, az esetleg hibásan mőködı munkadarab készítıjét, a hiba okának felkutatása érdekében. Nem telt túl sok idıbe, mire elkészültünk az összes dobozzal. Mari csodálkozott is, hogy milyen gyorsan dolgozunk. Ennek örömére gyorsan kaptunk egy másik feladatot, ami nem sokban különbözött ez elızıtıl. Ezt már nem tudtuk befejezni a munkaidı vége elıtt. Hazamentünk, és kipihentük magunkat. Utána még beszélgettünk az újonnan szerzett tapasztalatokról, és néha- néha lementünk sétálni. Ezzel napunk véget is ért.
7. kép Munka közben 2. 2007.10.23. Reggel mindegyikünk fáradtan és megviselten érezte magát, de erıt vettünk magunkon és siettünk, hogy beérjünk. A gyárban már ott volt Mari, aki saját bevallása szerint reggel 6 órától délután fél 3-ig dolgozott. Folytattuk a tegnapi munkánkat, amit hamar be is fejeztünk. Újabb munkával látott el minket Mari, ami hasonlatos volt az elızı napi munkáinkhoz. Szintén világítástechnikai berendezéseket kellett összeraknunk, ugyanazokból az alkatrészekbıl, amikkel tegnap is dolgoztunk.
8
Ezt ebéd után nem sokkal fejeztük be. Utána már nem jutott idı sok mindenre, és haza is mehettünk. Marinak említettük, hogy meg akarunk nézni egy jéghoki meccset, és ı megígérte, hogy utánanéz a jegyáraknak és a meccsek idıpontjának. Még beszélgettünk vele egy keveset, mielıtt elindultunk. Gyızı készített pár képet, a gyár eddig általunk be nem járt területeirıl. Miután hazaértünk, megint csak nem volt erınk semmihez a kimerültség miatt, így aludtunk és elfoglaltuk magunkat egyéb szabadidıs tevékenységekkel, pl.: Interneten, nyomon követtük a magyarországi történéseket, az ünneplést a rendzavarások miatt. 2007.10.24. A reggeli kezdés a gyárban elég lassan indult be, de hamar belelendültünk a munkába. Fáradság ide vagy oda, szeretjük tenni, amit ránk bíztak. Bár ez kissé zavaró, hogy a ránk bízott munkánk kezd egyre monotonabbá válni. Ez sem baj igazából, mert így meg tanuljuk értékelni az újonnan ránk bízott bonyolultabb feladatokat. Az új munkánkra várni kellett egy keveset, mert nem voltak rá felkészülve, hogy idı elıtt végzünk a feladatunkkal. Mikor elkezdtük, még mindig nem volt meg minden, ami a munkához kellett. Egyébként ugyanaz volt a dolgunk, mint az elsı munkanapunkon, azzal a különbséggel, hogy most a sokszorosát bízták ránk. Fejenként három munkadarabbal végeztünk, mivel eljött a munkaidı vége. Mari még ránk szólt, hogy utánanézett a jéghoki meccsnek, és közölte, hogy ı is szívesen velünk jönne. Mi eredetileg a mai napon akartunk menni, de kiderült, hogy a mai meccs nem lesz túl érdekes, és ráadásul 10 € körül van egy jegy. Pénteken viszont ingyenes a belépı, valamiféle helyi ünnep miatt és híres csapatokat várnak a pályára. Megköszöntük Marinak az információt, és mondtuk neki, hogy örülnénk, ha velünk jönne. Elbúcsúztunk, és visszamentünk a hotelbe. Pihenésen kívül nem jutott más program a nap végére. 2007.10.25. A gyárban ugyanaz a feladat várt ránk, mint tegnap. A monoton munka nem mindig érdekes, de így legalább egyre jobban végezzük a dolgunkat. Nem kell segítséget kérnünk senkitıl, mert pontosan tudjuk mi a dolgunk, és hogy mit hol találunk a gyárban. Ha szükségünk lenne bármiféle alkatrészre, annyit és annyi félét találunk, amennyire csak szükségünk lehet. Nem siettünk a dolgunkkal, de így is elég jól haladtunk. Gyızınek sajnos akadtak problémái egy hibás motorkapcsolóval, de megfontoltan és nyugodtan sikerült megoldania a problémát. Miután János meg én befejeztük három-három doboz legyártását, belekezdtünk közösen egy újabba. Ezt nekem kellett befejeznem, mert János talált más elfoglaltságot, de nem volt megterhelı. Ha bármelyikünknek gondja adódik, segítünk egymáson, így egyikünk sem marad le. Ebéd elıtt nem sokkal szóltak, hogy Risto keresett minket, és szeretné, ha felhívnánk ıt sürgısen. Mari segített nekünk. Elintézte, hogy felhívhassuk Ristot egy céges telefonról. János beszélt vele arról, hogy még egyszer szeretné, ha elmennénk hozzájuk ünnepelni egy újabb családi eseményt. Ezzel csak az volt a gond, hogy pénteken szerette volna, ha mennénk. Nekünk ez munkanap, de Mari megnyugtatott, hogy nem számít, ha ilyen okunk van rá. Mi azért kételkedtünk egy kicsit, de ı azt mondta, hogy beszél a fınökkel, és így belementünk a dologba. Lejárt a munkaidınk, de még mielıtt elmentünk volna, megbeszéltük Marival, hogy pénteken, azaz holnap fél ötkor találkozunk a hotelünk elıtt, és onnan indultunk a jéghoki meccsre. Hazafele menet felhívtuk Ristot, és megbeszéltük vele, hogy reggel 9:00-kor találkozunk a hotel elıtt. Hazaértünk után pihentünk és interneteztünk. 2007.10.26. Próbáltunk nyugodtan felkelni még idıben, mielıtt Risto kopogna az ajtónkon, de idı elıtt jött, így sietnünk kellett. Az út kb. egy órás volt, és miután megérkeztünk, már várt is ránk a reggeli. Elfogyasztottuk, majd várt ránk egy kis kerti munka. Segítettünk összegyőjteni a fákról lehullott leveleket, és összeismerkedtünk a család két aranyos kutyájával. Risto fia sikeres vizsgát tett autóvezetésbıl, és kapott egy régebbi Audi-t. 1500€-ért vették, de kifogástalan állapotban volt. Egykét óra jutott a beszélgetésre, utána Risto és a lánya, Katia visszavitt minket a hotelhez. Elmentünk bevásárolni, és amíg nem érkezett meg Mari, a szobában vártunk. Pontosan fél ötkor elindultunk a meccsre, és út közben sokat beszélgettünk. A stadion elıtt még várnunk kellett egy keveset, végül
9
bementünk és körbejártuk a pályát, csináltunk pár fényképet, és helyet foglaltunk. Rendkívül izgalmas volt számunkra az egész, mert még egyikünk sem volt jéghoki meccsen. Az egyedüli baj az volt, hogy nulla fok alatt volt a hımérséklet. Izgalmas volt mind a három harmad, és a végén a hazai csapat, a Jukurit kettı-kettes állásból tudott gyızni egy, az utolsó percben szerzett találattal. Amikor kimentünk, úgy láttuk, verekedés van készülıben a drukkerek között, így jobbnak láttuk minél hamarabb ott hagyni a helyszínt. Mikor odaértünk a hotelhez, még pár szót váltottunk a Marival, és megbeszéltük, hogy a szombat estét is együtt töltjük. Késı volt, és ezután már csak arra volt erınk, hogy beessünk az ágyba.
8. kép A jéghokipályánál 2007.10.27. Nehezen keltünk fel a fárasztó este után. Miután magunkhoz tértünk, átbeszéltük a napot és vártuk, hogy Mari betoppanjon. Közben még leugrottunk egy-két rövid sétára. Este 8:00-kor Mari kopogott az ajtónkon, és mi beinvitáltuk egy kicsit beszélgetni. Negyed óra eltelte után elindultunk a városba, keresni valami szórakozóhelyet. Mari ajánlott nekünk egyet, mi belementünk a dologba, és újabb meglepetés ért minket, mert azt hittük már minden jó helyet láttunk. Ez a hely disco és pub egyben, mint a London, de itt tudtunk biliárdozni is. Élveztük a Marival töltött idıt, mert nem csak jókat lehet vele beszélgetni, de van humorérzéke is. Éjfél után egy-másfél órával elindultunk hazafelé. Maritól még a városban elköszöntünk, és megköszöntük neki az estét.
9. kép Marival 2007.10.28. Körülbelül délben keltünk fel, és az egész napunk pihenéssel telt el. Délután kimostuk a ruháinkat, és neteztünk. Néha-néha elıvettem az egynyelvő szótáramat és olvasgattam, hogy valamelyest frissítsem angol szókincsemet. Este a srácokkal elmentünk egy pizzériába, rendeltünk három-három nagy adag pizzát. Valami erıs főszer volt rajta, ami kicsit elrontotta az ízét, de az éhség úrrá lett rajtunk, és nem éreztük az ízeket. Ezután visszamentünk, és aludtunk egy nagyot.
10
2007.10.29. Hétfı reggel, az utolsó hetünk Finnországban, mindegyikünkben jelen van a hazánk utáni vágy. Bár ennek ellenére vegyes érzelmek dúlnak bennünk. Örülünk, hogy a hétvégét már otthon töltjük, de nehéz lesz elszakadni ettıl a kultúrától, az emberektıl akiket megismertünk, a mentalitásuktól, és a nyugalomtól, amit a levegıben lehet érezni. A gyár felé menet sokat beszélgettünk az elmúlt idıszakról, a tapasztalatokról és a megszerzett tudásról. Mikor megérkeztünk az Ensto-hoz, máris nekikezdtünk a munkának. A dobozokat, amiket legutóbb csináltunk, már bedobozolták és lecímkézték. Más munkát bíztak ránk ezután. Feladatunk egy régebben már ránk osztott feladat volt. Két kondenzátort és egy transzformátort kellett felszerelnünk egy lemezre, és bekötni azt egy sorkapocsba. Ebédidıben összefutottunk a magyar munkással, és érdeklıdtünk a Magyarországon töltött szabadságáról. Mondta, hogy jó itt kint élni Finnországban, de a szíve mindig visszahúzza az anyaföldre. Úgy beszéltünk vele, mintha utoljára tennénk azt. Élvezetes volt a vele való társalgás. Munkaidınk lejártával visszamentünk a hotelbe, és pihentünk egy nagyot. Este nem mentünk sehova, inkább aludtunk. 2007.10.30. A reggelinket elfogyasztottuk, és 6:30-kor elindultunk a gyárba. Ott elkezdtük a feladatunkat, és megállás nélkül dolgoztunk. Egészen általánossá váltak a munkafolyamatok. Mintha már több éve itt dolgoznánk. A magyar munkással sokat beszélgettünk mikor alkalom nyílt rá, és a gyárt is próbáltuk körüljárni minden irányból. Az emlékek biztosan örökre az emlékezetünkbe vésıdnek. Már nem adtak nekünk komolyabb feladatokat. Úgy gondolták, az utolsó napokat nem nehezítik meg számunkra. Nem is volt túl sok feladatunk, és ha éppen nem volt mit csinálnunk, segítettünk Marinak az anyagbeszerzésben. A gyárnak újabb és újabb területeit jártuk be így, és rendkívül élveztük a dolgot. A többiekkel úgy gondoltuk, hogy valahogy meg kellene köszönnünk Mari áldozatos és segítıkész viselkedését. Arra gondoltunk, hogy meghívjuk ıt vacsorázni szerda este. A meghívással még várunk holnapig, mivel úgyis az lesz az utolsó napunk. Dolgunk végeztével elköszöntünk, és hazaindultunk. Még utoljára bevásároltunk egy-két apróságot, majd felnéztünk a városba. Benéztünk egy hangszerboltba, és ha már ott voltunk a vasútállomás közelében, megvettük a jegyeket. A jegyek péntek délelıtt 10:06-ra szóltak egy Intercity vonatra, ami egyenesen Helsinkibe visz majd minket. A három jegy összesen 93€ volt. Ezután visszamentünk a hotelbe és beszélgettünk estig. 2007.10.31. Az utolsó napunk a gyárban. Megérkeztünk után nekifogtunk a munkának, és az adott feladatot be is fejeztük tíz-húsz perc eltelte után. A fınökkel aláírattuk a munkanaplónkat, amit Ristonak be kell mutatnunk. A reggelinket elfogyasztottuk, majd vártuk, hogy újabb munkát bízzanak ránk. Viszonylag sokat kellett várnunk, amíg megkaptuk a tennivalót, de ez sem volt túl nehéz munka, és már csináltunk is ilyet a gyárban töltött idı alatt. Közben kitöltöttük a feed back-et, amit a munkáltatónknak kell leadnunk. Jellemeznünk kellett benne a gyárat, annak környezetét, a munkaszférát és még pár dolgot. Még megebédeltünk és mire visszamentünk dolgozni, a fınök már várt minket, és azt mondta, hogy mivel ez az utolsó napunk a gyárban, elmehetünk hamarabb. Még felmentünk az irodájába átvenni a munkanaplót és pár iratot. Kaptunk egy ajándékcsomagot is, és megkérdeztük, hogy van-e esély rá, hogy egyszer visszajöjjünk dolgozni a gyárba. A válasz meglepett minket, hiszen azon kívül, hogy megdicsérte az eddigi munkánkat, azt mondta, szívesen vár minket vissza, ha van munka és hely a gyárban. Ezután felajánlotta Marti, hogy hazavisz minket a hotelhez. Még mielıtt elindultunk volna, meghívtuk Marit vacsorázni. Megbeszéltük vele, hogy a Sokos bevásárlóközpont elıtt találkozunk 18:00-kor. Mikor visszaértünk a hotelbe, kibontottuk az ajándékcsomagokat, és hatalmas megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy mit is kaptunk. Egy referencialevelet kaptunk, amit a fınökön kívül még a tanárunk is aláírt, szinte kitőnı minısítéssel. Nagyszerő érzés egy ilyen okmány tulajdonosának lenni. Ezenkívül kaptunk egy kabátot, ami víz- és szélálló (az Ensto cég emblémájával). Este idıre odaértünk a Sokos-hoz, és Marira nem is kellett várnunk. Elindultunk keresni egy éttermet, végül megtaláltuk azt, ahol elsınek jártunk Risto és
11
Timu társaságában. Jókat beszélgettünk, és észre sem vettük, milyen hamar eltelt az idı. Elindultunk visszafelé, és még beszélgettünk egy keveset az utcán. Úgy döntöttünk, elkísérjük Marit egy darabon, de Gyızı nem tartott velünk, mert internet elé kellett ülnie. Mi Janival még egy darabon kísértük Marit, aztán elbúcsúztunk tıle, és hazafele vettük az irányt. Útközben még beültünk egy pub-ba, majd kb. háromnegyed óra múlva hazakeveredtünk. Pihentünk és aludtunk. 2007.11.01. Reggel nyolcra az iskolában kellett lennünk. Risto már várt ránk, letettük a táskánkat az irodában, és már indultunk is egy gyakorlati helyre Mikkeli-tıl nem messze. Egy erdıs területen, egy hatalmas tó mellett voltunk, és két diák dolgozott a területen. Egy mökkibe kellett beszerelniük a villanyt. Valami gond volt, mert ha felkapcsolták a villanyt, nem tudták utána lekapcsolni. Risto segített a probléma megoldásában. Nem volt túl nagy baj, valamit fordítva kötöttek be, de hamar kiderült hol van a probléma forrása. Onnan visszamentünk az iskolához, és annak különleges éttermében ebédeltünk meg, ami attól különleges, hogy bárki étkezhet ott 7,6€-ért. Minden nap négy fogás közül lehet választani. A többiek valamiféle marhahúst ettek, én úgy gondoltam kipróbálom az egyik helyi különlegességet, egy finn édesvízi halat. Mint késıbb kiderül rosszul döntöttem. Túl erıs íze volt, nehezen ment le, de nem volt olyan rossz. Risto meghívásából voltunk ott, ezért nem kellett fizetnünk. Utána még meghívott minket egy kávéra, és elindultunk egy újabb gyakorlati helyet megnézni. Ez egy K-Market (élelmiszerbolt) volt, ahol szintén két diák dolgozott villanyszerelıi feladatokat ellátva. Beszélgettünk velük egy ideig, majd visszamentünk az iskolába. Megnézte Risto a munkanaplónkat és aláírta a referencialeveleinket. Hazamentünk, mert Ristonak dolga akadt, elköszöntünk tıle, és üdvözletünket küldtük a családjának. A hotelben még mindenki elpakolta a maradék holmiját, és mindent elıkészítettünk az induláshoz. Nem beszélgettünk sokáig este, inkább kipihentük magunkat. 2007.11.02. Mindegyikünk idıben kelt fel és mindent elıkészítettünk a hotel elhagyásához. Úgy beszéltük meg, hogy 9:00-kor elindulunk, hogy idıben kiérjünk a pályaudvarra. Sikerült is mindent összeszedni és pár utolsó fényképet csinálni. Nem kellett kijelentkezni, mert a szobánk kódja automatikusan érvénytelenedett. Elindultunk, és útközben még beugrottunk egy boltba venni egy kis útravalót. 9:45kor odaértünk az állomáshoz, és pontban 10:06-kor már a vonaton ültünk. 13:00-ra megérkeztünk Helsinkibe, és még az állomáson vettem pár ajándékot. A buszállomás közvetlenül a vasútállomás mellett van. Megkerestük a buszmegállót, ahonnan a reptérre indul a buszunk, majd tíz perc várakozás után fel is szálltunk a buszra. A busz háromnegyed óra múlva ért a T2-es reptéri terminálhoz. 14:10körül már a váróban ültünk és vártuk, hogy becsekkolhassunk, de a járatunk még nem volt kiírva. Körülbelül fél órát kellett várnunk, és beállhattunk a megfelelı sorba. A sor nagyon hosszú volt, de volt egy kedves hölgy, aki elintézte, hogy egy automata jegypénztárból kaphassunk beszállójegyet. Már csak le kellett adni a csomagjainkat. Jani táskájával adódtak gondok, mert túl sok volt rajta a szétálló részecske, ami beakadhat a szállítás során, de ezt megoldottuk és tovább indultunk a vám felé. Átvizsgáltak minket és a holminkat, majd mehettünk a váróterembe. Amíg odajutottunk, átmentünk még egy ellenırzı ponton, ahol fel kellett mutatnunk a jegyünket és az útlevelünket. A gépre ezután nem sokat kellett várni, mindössze háromnegyed órát. Közben szétnéztünk pár boltban, és beszélgettünk a váróban. Mikor eljött az idı, elindultunk a megfelelı kapuhoz, felmutattuk a jegyünket és az útlevelünket még egyszer, majd felszálltunk a buszra, ami kivitt minket a repülıhöz. Beszálltunk és kezdetét vette az utazás. A repülın kaptunk egy halas szendvicset és italokat. Két órás utazás után érkeztünk meg Ferihegyre. Ott vártunk kb. húsz percet a csomagjainkra, és kimentünk megkeresni a sofırünket. Megtaláltuk hamar, és már indultunk is haza, Békéscsabára. Valamivel kevesebb, mint három óra alatt értünk csabára. Janit nem az iskolánál raktuk ki. Gyızıt meg engem az iskolánál vártak a édesapáink. Dióhéjban átbeszéltük az egy hónap történéseit, majd elindultunk haza. Ezzel ért véget utazásunk.
12
10. kép Hárman együtt
Készítette: Liker Krisztián
13
