TAMÁS 1966 = LAJOS, TAMÁS, Etymologisch- Historisches W örterbuch ungarischen Elemente im Rumanischen. Budapest, 1966. TIKTIN-MIRON = H. TIKTIN, Rumanisch-deutsches Wörterbuch; 2. überarbeitete erganzte Auflage von PAUL MIRON. Wiesbaden, 1986.
der und
Nagy László cím adása 1953 és 1973 között (Részlet egy nagyobb tanulmányból)
Nagy László 1943-tól, középiskolás korától írta verseit. Első kötetével, a Tűnj el fájás címűve1 azonban csak 1949-ben jelentkezett. Életművének kezdeti szakaszát 1944-52 közötti időszakra tehetjük. Az ekkor keletkezett versek között nem egy antológiába illőt is találunk, de a fiatal költő művein nyomot hagytak a kor társadalmának torzulásai. Nagy László azonban korán leszámolt illúzióiva!. A válságok és meghasonlások után egyetemes igényű, hallatlanul gazdag költői világot teremtett. A fent emIített korszak nemcsak tartalmi, formai, de a címadás szempontjából is egységesnek, lezártnak te· kinthető. Költőileg roppant termékeny évek következtek ezután. Nemcsak menynyiségi gazdagodásról van szó. "Me~változik Iíraeszménye, a szólás miként· je, verskomponálási módszere is. Atértelmezi a versről vallott fólfogását, költészettanát, s "egy sor olyan poétikai kérdést tisztáz magában, amellyel korábban nem kellett szembenéznie" (TüSKÉs TIBOR 84). De nem csupán képalkotó erejét, metaforáinak újszerűségét, látomásai· nak szuggesztivitását, tömör költői stílusát csodálhatjuk meg, nyelvi találé· konysága címadásában is megmutatkozik. Dolgozatomban az utóbbival kí· vánok foglalkozni. Miután az 1944-52 közötti időszakot a Nagy László cím adása korai költészetében című, megjelenés alatt lévő írásomban már feldolgoztam, most az 1953-1973 között keletkezett műveket vizsgálom, összesen 183 címet. Forrásként az 1975-ben, a költő születésének 50. évfor· dulója alkalmából megjelent Versek és versfordítások c. mlÍvének első köte· tét használom. A versek címét három szempont alapján elemzem, illetve rendszerezem: t é m ak örü k , gr amm at i kai meg for máI t· s á g u k és a ver s bev a 1ó b e épü lés ü k szerint.
1. A címek témakörei Nagy László címeinek tartalmi oldalát vizsgálva lényeges különbségeket találunkkorai költészete és a most vizsgált időszak között. Az 1944-52 közöttiverseiben természetes közvetlenséggel ábrázolta a paraszti élet elevenségét,bangulatát, mélyre hatolt a népi kultúra rétegeibe, személyes örökségkéntaknázta ki a nép nyelvének kifejezéseit, fordulatait. Ezt a sokszínűségettükrözik a címek is. Témakörei elég jól körülhatárolhatók: a paraszti élettér,a falusi udvar, a határ, a növény- és állatvilág, a természeti jelenségek,az évszakok, az ünnepek, a háború okozta szenvedések, a szerelem és azútkeresés gyakran témái a verscímeknek is. Az 1953-73 között írott versek címeiben mindennek ritkán találjuk nyomát.S ha néhány cím denotátuma alapján erre következtetnék is, a vers elolvasásaután, a konnotációs szint értelmezése során meggyőződhetünk a többrétegű,mélyebb jelentésekről. Pl.: Kívül a nap süt az emberi alakoskodásra,képmutatásra, a lélek ridegségére utal. A Gyümölcsoltó cím magyarázatáta második versszak sorai adják meg: ,,0 ltan i akarok, nem gyilkolni / halálfej-eszmék ellen kinyitva / testvér vagyok késsel a lázban." A Madárijesztő a költő halott édesapja, aki soha nem tudott megalkudni s kibékülni a parasztságkifosztásával, aki "egy rögeszme bohóca, őrként hadonászik / tilt rátörnia jussra". A Sír a sas Nagy László komor, fájdalmas szám vetése, az emberiárvaság, kiszolgáltatottság és megcsalatottság tragikus felismerése, a sírósas a költő megrettent személyisége. A versekben megjelenő új poétikai látásmód a címadásban is jelentkezik. A bennük rejtező szóképek nem oldhatók fel a vers ismerete, illetve a líraiminőség, a bonyolult Nagy László-i képalkotás megértése, felfedezése nélkül.Így a többrétegű jelentés miatt a címek témaköreinek meghatározása sokszor igen nehéz, sőt elemzés nélkül lehetetlen. Pl. A vérbükkök és a hold, Irtsákki a délibábo!, Karácsony, fekete glória, Föltámadt piros csizma. Híres portréversei, illetve ezek címe is sokféle információt, üzen etet hordoz. Valamennyiben közös sugallat akiteljesített, öntörvényű életbe vetett hit. A művészet szent megszállottjai állnak előttünk, küldetéstudatuk a rögeszméjük. Nagy László bennük találja meg a huszadik század legnagyobb példaadó it. Címként használt nevük ugyanakkor egyéniségük hordozója: Csontváry, ISTEN SZÖRNYETEGE, a cédrussá vált milliógyökű magány képviselője is. Bartók öntörvényű, konok csillag, a "Se álerkölcs, de álművészet" és "Az ember nem adhatja meg magát" elvek hordozója. József Attila a Mindenség summáslegénye. Lorca, a nagy európai testvérköltő, aki Nagy László szerint "hallatlan költői merészség, tűz, tündérkedés". A portréversek ars poetika érvényűek. "Nemcsak hű jellemzések, hanem igazi önjellemzések is. Kettős portrék tehát: a kötődés vallomásai. A megidézett
példák médiumok: általuk építi önnön világképét Nagy László" (GÖRÖMBEI 217). A haza sorsa, a társadalom, a magyarság és az emberiség tragikum a sej. telmes látomásos metaforikus formát kap. Egy kifordított világ apokalipti· kus iszonyata jelenik meg a versekben, s a címek is gyakran utalnak erre. PI.: Tündér arcokkal dőzsölő, Inkarnáció ezüstben, A nagy atlanti homályban stb. A társadalmi kilátástalanság ellen az emberi kapcsolat, a magánélet lehet a menedék. Küzdelmeiben a szerelem erejéhez folyamodik a költő. Abiza· lom, a meghittség s gyöngédség nemcsak a versekből, a címekből is érző· dik: Ne hagyj a csontokon állnom, Himnusz minden időben, Liliom-dal, Testőröm, déli sugaram. Felesége betegsége a gyógyulásért esedező, az életért perlekedő költőt állítja elénk. Ebben az életre igéző küzdelemben mély szerelmi vallomás rejtezik: Vérugató tündér (a tüdővérzésben szenvedő feleség), Amikor nincs kegyelem, Szöktetés (a kórházban félrekezelt feleségét saját felelősségére hazavitte), Virágok, veszélyek, Gyógyulj meg. A látomásos h o s s z Ú ver sek (h o s s z Ú - éne kek, ver s s z imf ó n i á k, 1e 1t árv e r sek, ahogya szakirodalom nevezi őket) tengelyében a válságokat megélő költő áll. Tízet találunk belőlük ebben a korszakban. A Gyöngyszoknya a nyitó vers (1953) s az Ég és ./Old (1968) zárja a hosszú versek sorát. Valamennyi metaforikus cím. Közülük itt elemzés céljából a Havon delelő szivárvány-t emelem ki. A versbeli történések a halálos veszedelem megidézése és a remény újraélesztésének két pólusa között váltakoznak. A címben meglepő összefüggéseket villant föl képzettársításával a költő. A [olklór hatása itt is kimutatható. A cím eredetét kutatva az egyik székely népdalhoz kell folyamodnunk: "Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszál / nem szereti helyét, el akar bujdosni." Nagy László megújította ezt a szóképet, más grammatikai szerke·· zetbe helyezte, más jelentéstartalommal ruházta fel. Már a konkrét jelentés is meghökkentő asszociáción alapul: az egyhangú, fehér téli tájban megjelenik a nyári záporok, esőzések jellegzetes természeti fényjelensége, a sokszinű szivárvány. Erős a jelentésbeli, a szin- és a hőkontraszt a két szó között. Gondoljunk arra, hogy Nagy László motivumrendszerében milyen jelentéseket hordoznak a címben szereplő szavak. Nála a hó, a tél, a jég, a fagy és szinonimáik az emberi szenvedés, a gonoszság, a pusztulás, a halál jelképei. A cím első szavának jelentéstartalma arra utal, hogy a költő baljós tünetekre figyel, veszélyeket sejt, kedélye dúlt, érzésvilága zord. A szivárvány fogalmához a köznyelvi használatban elsősorban a szingazdagságot kapcsoljuk. Ám él a köztudatban a bibliai jelentés is. A Bibliában a szivárvány Isten igérete, a pusztítás megszűnése, a békekötés záloga. Kifejezi teANDRÁS
Mta vihar utáni nyugalmat, a rendet, az eljövendő életet is. Nagy László költészetébentovább bővül a szó jelentésköre: a sokszínű élet, a költészet, azéletöröm, az emberi melegség szimbólumává válik. A Havon delelő szivárvány cím kontraszthatásában is előkészíti a versbenmegfogalmazott témát, a fenyegetett lét élményét, az emberi értékek, a humánumfennmaradásának reményét. A kép két pólusát a delelő jelző köti össze.A pihenő és a legmagasabbra ívelő jelentések találkoznak benne. Mindkétértelmezés megvilágítja ennek a szónak a hó és a szivárvány közöttikapcsoló, egyensúlyozó szerepét (DOBÓNÉ 69). A fenti példa azt mutatja, hogy a hosszú versek cím ére is hatással van a műbentalálható látomásos, metaforikus kifejezésmód, a mitologikus költői vízió.A címek témakör (tartalom) szerinti kategorizálása során tehát igen ovatosankell eljárnunk. 2. Grammatikai megformálás Nagy László szívesen alkalmazta az egyszavas címeket. Ez tömörségre valótörekvését igazolja. A vizsgált 183 cím közül 44 egyetlen szó. Ebből 1 határozószó,43 pedig főnév. Valamennyi összegzésszerű kiemelés. Plasztikus,sűrítő szerepüket többrétegű jelentésük is erősíti: Tűz, Gyöngyszoknya, Dél,Ballada, Kórus, Ereklye. Az elvont főnevek a versben meglévő képi jelentéstáltalánosítva, sűrítve fejezik ki: Torlódások, Fenyegetések, Harag, Szöktetés.A költő elhagyja a másodiagos közlő értékű szókat, hogy a figyelmet a leglényegesebb mondanivalóra irányítsa. Fokozottan igaz ez a megállapítás a személynevekből álló címekre: József Attila!, Szindbád, Bartók,Gábriel. Az egyszavas címek mellett leggyakrabban a nyílt vagy zárt nominális szintagmákból álló címeket alkalmazta, összesen 120 alkalommal. Különösennagy szerepet szánt 'a jelzős szerkezeteknek, ezek között is a minőségjelzősés abirtokos jelzős szintagmák vannak túlsúlyban. Mivel szinte kizárólagmetaforák rejlenek bennük, érzelmileg és értelmileg telítetté válik a különbenköznapi nak, zéró stílusértékűnek látszó cím is: Húsvéti legenda, A feketeköltő, A karácsonyfás ember, Hegyi beszéd, Szerelem emléke, Vendégekjövetele, A város címere, Rokonaink arca. A mellérendelő szintagmák száma 11. Hangzásuk, ritmusuk kellemes. Zeneiségüket arányos felépítésüknek köszönhetik. Az és kötőszóval összekapcsolt főnevek vagy kontrasztot alkotnak - bár nem mindig antonimák -, illetve tágabb, átvitt értelmük miatt egymás rokon értelmű változatai: Bartókés a ragadozók, Anyám és a madarak, Ég és ./Old, Képversek és betűképek,Rege a tűzről és jácintról. .
Figyelemre méltó a mondatalakú címek száma is: 14 tőmondat, 13 bővített mondat és 2 összetett mondat. Ezek mind tartalmilag, mind szerkezetileg világosak, könnyen áttekinthetők. Rövid, tömör címek. Szervesen kapcsolódnak a vers mondanivalójához. A költő általuk is üzen, gondolatbeli kiegészítésre nemigen szorulnak: Csönd van, Sír a sas, Búcsúzik a lovacska, Művem, Tavasz; Én vacogok már, Várom a havat, Ki viszi át a Szerelmet, Ne hagyj a csontokon állnom. 3. A címek beépülése a versbe
A megvizsgált 183 cím közül 72 ismétlődik meg a versegészben: 39,3%. Érdemes megjegyeznünk, hogy Nagy László költészetének korai szakaszában ez az arány jóval nagyobb: 182 verscím közül 95 ismétlődik meg a versekben, s ez 52,3%-ot jelent. Különösen magas az olyan címek száma, amelyek a vers első sorával vagy kezdő szavaival azonosak: 30,7%. Ezt a formát a szakirodalom nem tekinti valódi címnek, álcímnek nevezi (1. SOLTÉSZKATALIN183.). A most tárgyalt időszakban viszont a költő lényegesen kevesebb álcímet használ, mindössze 27-et, ez 14,7%: Én is drága, te is drága, Az a kör, az a mérhetetlen, A nagy atlanti homályban, Tenger, pokoli tündöklésed; Én Jehzem itt, Szerelem emléke, Fö?forgatott lombon, Éli vacogok már, Arcomról minden csillagot. Nemcsak az első sor, hanem a vers utolsó versszakának első vagy más sora is címül, így mintegy keretül szolgál 19 alkalommal: 1,03%, illetve Nagy László a vers belsejének valamelyik fontos gondolatát, a költői üzenet szempontjából kiemelkedő, nyomatékos részét is felhasználja címként 26 esetben: 14,2%,: Tipegő liliomok, Virágok, veszélyek, AsszonyJejű Jelleg, Amikor nincs kegyelem; Tálal a lélek, Két sörényes, JózseJ Attila! Különösen szuggesztívek azok a versek, amelyekbe a cím többször is beépül, ritkán refrénként, sokkal inkább egy-egy fontos gondolat kiemelésére, a verskompozíció tökéletesítésére szolgál. Nemegyszer szövegszervező szerepe van. Összefogja a verset, ilymódon a szöveg globális kohéziójához is hozzátartozik. A címek beékelése a versbe a költői üzenet hangsúlyozására, teljesebb közvetítésére, a vershangulat erősítésére szolgál, s hozzásegít bennünket a művek teljesebb megértéséhez és élvezetéhez. Versben bujdosó, Tűz, A Zöld Angyal, Én is drága, te is drága. . Kevés olyan verssei találkozunk, amelynek alCíme is van, mindössze tízzel. Az Ég és fijfd-ben a műfajt határozza meg: O r a t ó r ium. A Jorró szél imádata és a Táncbeli tánc-szók c. verseket feleségének, Mar g i tn ak, illetve A Bar t ó k - t á n egy ü t tes has z n á lat ára ajánlja. Nagy példaképeinek, legkedvesebb barátainak szánt emlékezéseiben találkozhatunk alcímekkel: Az örökhiány köszörűjén J ó zs eJA t til a
szüle t é sna p jár a, Szindbád Kr ú d y G y u 1a e m lék éne k , Végakarata:tűz Fer e n c z y B é n i hal á 1ára, A fekete költő Kis Ferenc halálára. Tudjuk, a jó cím egyéni, hiszen az irónak az a célja, hogy elkülönitse művétmár címével is minden más alkotástól. Nagy László cím ei megfelelnekennek a követelménynek. Jellegzetes szóösszetétel: Viola-homály, Medvezsoltár,Liliom-dal, Tűzciterák, Vérugató tündér gazdag jelentéstartalmukkal,szokatlan szó- és képzettársitásukkal meghökkentően egyéniek. Újszerűaz is, ahogy a költő a szavakat egymás mellé társitja a címben: Pityergő bársony emlék, Szárnyak zenéje, Szerelmem, csonttörő élet, Vállamon bárányoséggel, Virágok térdelnek, Tálal a lélek, Inkarnáció ezüstben, Kezedbena rózsa lefejezve. A címnek akusztikai felépítésévei pedig felidézi, illetvemegelőlegezi a versek atmoszféráját. Ritmikájuk, a bennük lévő hanghalmozás,az aránylag gyakori alliterációk hangulatilag is előkészitenek a versbefogadására: Halállal élek, nem kenyérrel, Én is drága, te is drága, Rózsa-vitéznek Rózsadombra, Virág, virágom, Furcsa vitézi versezet, Kék hegyekhidege. Láthatjuk, Nagy László cím ei minden szempontból szerves részeivé váltak a verskompozícióknak: " ... mintegy dióhéjban adják az egészet" (KOVALOVSZKY MIKLÓS 326). Szakirodalom TüSKÉSTIBOR, Nagy László. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1983. GÖRÖMBEIANDRÁS,Nagy László költészete. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1992. DOBÓNÉBERENCSIMARGIT, Nagy László tizenkét versének elemzése. Tankönyvkiadó. Bp., 1989. 1. SOLTÉSZKATALIN, A címadás nyelvi formái a magyar irodalomban: Nyr. 89 [1965]: 174-87. KOVALOVSZKY MIKLÓS, A cím stilisztikája: NytudÉrt. 83. sz. [1974]: 326-33.
