Munkafüggőség a tiszteletben álló addikció elméleti háttere és attitűdvizsgálata

Munkafüggőség – a tiszteletben álló addikció elméleti háttere és attitűdvizsgálata

„A méhek nem olyan szorgosak, mint hisszük. Csak nem tudnak lassabban zümmögni.”

Borbély Tibor Bors – Pecze Mariann 2006

Ne vágj ki minden fát: Koncz Zsuzsa; Album: Miért hagytuk, hogy így legyen? Szerző(k): Szörényi Levente / Bródy János „Hogy velem nem törődtél, épp, hogy elviseltél, én már nem bánom Azt, hogy szeress engem, úgy is, ha kényelmetlen, én már nem várom Csak annyit kérek tőled,ha érted, ne vágj ki minden fát, Legalább néha-néha lazíts egy félórát Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod, én már nem nézem Azt, hogy hallgass énrám ott fenn a magas létrán, én már nem kérem Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát, Legalább néha-néha lazíts egy félórát Azt, hogy nem értettél, és sosem segítettél, én már nem bánom Azt, hogy gondolj arra, szükségünk van egymásra, én már nem várom Csak annyit kérek tőled, ha érted, ne vágj ki minden fát, Legalább néha-néha lazíts egy félórát”

-2-

TARTALOM TARTALOM .................................................................................................................. 3 Ábrák, táblázatok, grafikonok jegyzéke.................................................................. 4 Bevezető........................................................................................................................... 5 Munkafüggőség............................................................................................................... 9 A ’work-a-hol-ic’ és a ’work-a-hol-ism’ szakirodalmi története........................... 14 A munkamánia epidemológiája és az Új Gazdaság-Társadalom lehetséges összefüggései ................................................................................................................. 18 A restség................................................................................................................ 24 Új társadalom, új betegségek ................................................................................ 24 „Függő" munkaszervezet és a munkafüggő............................................................... 28 A munkafüggőség diagnosztizálási és tipologizálási kísérletei................................. 34 Időbeli lefolyás...................................................................................................... 45 Szakaszok .............................................................................................................. 47 Korai beavatkozás: gyermekkor és családi élet......................................................... 51 A munkafüggő családi élete .................................................................................. 53 A munkavégzéshez, munkafüggőséghez kapcsolódó hazai attitűdvizsgálat bemutatása .................................................................................................................... 55 A kérdőíves megkeresésben használt munkafüggőségi teszt származása............. 56 Mintaválasztás....................................................................................................... 58 Hipotézisrendszer .................................................................................................. 61 A felmérés eredményeinek bemutatása...................................................................... 63 A WART pontszám és a munkafüggőség megítélésének összefüggései .............. 64 A munkafüggőség, mint addikció súlyosságának megítélése a teljes mintában ... 65 Az iskolázottsági szint és a munkafüggőség kapcsolata ....................................... 67 A korcsoportok szerinti vizsgálatok eredményei .................................................. 67 A kutatás főbb megállapításai ............................................................................... 72 Következtetések, javaslatok......................................................................................... 74

-3-

Ábrák, táblázatok, grafikonok jegyzéke ÁBRÁK 1. Ábra Az új gazdaság – társadalom és a munkafüggőség viszonya

21. old.

2. Ábra Munkafüggőség és a munkahelyi légkör viszonya

31. old.

3. Ábra Munkamánia típusok (Robinson, 1996)

40. old.

4. Ábra D. Super (1957) Életpálya szivárvány

45. old.

GRAFIKONOK Grafikon I. A leginkább veszélyesnek ítélt addikciók a megkérdezettek %-ában

65. old.

Grafikon II. A legkevésbé veszélyesnek ítélt szenvedélyek a megkérdezettek %-ában

66. old

Grafikon III. A 35 év alattiak vélekedése a magánélet feláldozásáról (%-ban)

68. old

Grafikon IV. A 35 év felettiek vélekedése a magánélet feláldozásáról (%-ban)

68. old.

Grafikon V. TV/videó/DVD nézési szenvedély veszélyességi megítélése életkori kategóriák szerint 69. old.

TÁBLÁZATOK Tábla I. Munkamánia típusok, besorolások összevetése

34. old.

Tábla II. A 12 lépés az AA és az AWA programjában

50. old.

Tábla III. A megkérdezetttek nemi megoszlása a bürokratikus almintában

59. old.

Tábla IV. A munkafüggőség veszélyeségének megítélése és a WART pontszám összefüggése

64. old.

Tábla V. Az addikciók veszélyességének sorba állítása a megkérdezettek körében

65. old.

Tábla VI. A legkevésbé veszélyesnek ítélt függőségek

66. old.

Tábla VII. Az iskolai végzettség és a WART pontszám viszonya

67. old.

Tábla VIII. A munkafüggőség veszélyességi besorolása és az életkor összefüggése

68. old.

Tábla IX. WART kategóriák életkor szerint

70. old.

Tábla X. Életkor és a „sok munka az előrejutáshoz” vélekedés összefüggése

71. old.

-4-

„Az orvosok azt mondják, hogy a túlzott stressz okozza a tüneteket (A cégvezető korábban emlékezetvesztésről, ájulásokról panaszkodott. - megj. tőlünk) Nyolc éve heti 90 órát dolgozom a cégért. A vállalat a mindenem, elsőrendű a számomra, hogy minden rendben legyen körülötte. Most megfizetem az árát. Mire a szerző így reagál: - Ezt abban kell hagynia, hiszen megöli magát! - Tisztában vagyok vele, de nem tudok leállni. Csak egyszerűen nem tudok leállni.” (Fassel 1990, 2000 2. old.)

THE WAYNE E. OATES LIBRARY COLLECTION, Confessions of a Workaholic (1971; e-book 2004)

Bevezető A munka, mint függőséget okozó tényező az emberiség történetének legnagyobb részében fel sem merült, fel sem merülhetett. Hiszen az ipari forradalmak az első termelésszerkezeti – későbbiekben gyártásszerkezeti- átalakulásait előidéző hatásai szűkebb értelemben csak a XVIII. század végén – a XIX. század elején kezdtek jelentkezni. A nagy tömegek életét is kényelmesebbé változtató, tömegtermelésben gyártott luxuscikkek – termelési- és életmódok igazán a második világháború utáni újjáépítést követően öntötték el a piacokat és a lakosságot. Ezek hatására a triász országaiban indult meg legelőszőr a napi munkavégző és magánéleti terek drasztikus átalakulása. (Az 1970-es évektől az USA-ban, Japánban és Nyugat-Európában útjára indultak a mai ITK alapjait jelentő technológiák, gyártmányok, iparterültek, mint a robottechnika, számítástechnika.) A munkafüggőség diagnosztizálásához, pontosabban a diagnosztizálható fogalom megalkotásához a hatvanas-hetvenes évek –még olajválság előtti – jóléti Amerikája volt a kezdeti terep. Történeti összefüggésben a probléma meghatározásához a XIX –XX. század eleji indusztrializáció, urbanizáció és az ezekkel összefüggő individualizáció vezettek. A 90-es évek már az Interneté, a hálózat alapú telekommunikációé, és már megjelennek a majdani új iparágak alapjai, mint pl. a nanotechnológia, génsebészet, amelyek kibontakozása a 2010-es években várható. A gazdasági - technikai/technológiai változásokkal együtt soha

-5-

nem látott ütemben alakult át a munkavégző és szabadidejét töltő ember épített környezete. Miközben jelentős a megélt életkor emelkedésének szintje, még nem élt ennyire mozgásszegény–kényelmes, és ugyanakkor stresszel túlterhelt életet. Az exponenciálisan növekvő információmennyiség, az új ismeretek megértése –nem hogy befogadása– megoldhatatlan feladatot és megint csak érzelmi túlterheltséget jelent. Olyannyira, hogy egyes kutatók adaptációs válsághelyzetként (Pikó 2005) értékelik a mai helyzetünket. Az új eszközeinkhez való alkalmazkodás már megkezdődött (lásd külső memóriatárolók felhasználása, vagy keresőmotorok használata), ám ez az alkalmazkodás –bár evolúciós léptékkel fogva igen gyors- a fejlődésünkhöz képest igencsak lassú. A következményekkel, bár igen nyilvánvalóak, mégis megtanultunk együtt élni, és sokszor már nem tekintjük őket elkerülendő problémának (lásd nyak és hátfájás az ülő munkától, szív és érrendszeri problémák az egészségtelen és túlzott táplálkozástól, fejfájás a túlhajtott napoktól stb.) A XX század végére, a XXI század kezdetére jellemző társadalmi- gazdasági tényezők oda vezetnek, hogy növekszik a viselkedési addikciók száma. (Legalább is diagnosztizálásuk formális lehetősége mindenképpen nő!) Viselkedési addikciónak nevez a szakirodalom minden olyan tevékenységvégzést, amely kóros formában nyilvánul meg. Amikor a munka, a szexuális élet, a játék stb. az egyén, vagy társadalom életében meghatározott helyéről mintegy „kitolakszik” és uralni kezdi az egyén, család, vagy a közösség életét. Ilyenkor az addikció tárgya –a szerhasználattal összefüggő addikciókhoz hasonlóan – határozza meg az addikt személy, közösség viselkedését, időbeosztását, életét, miközben életcéljai elenyésznek. Az irodalom „behavioral excess disorders”-nek (BED) nevezi a problémát (Németh 2000). Viselkedési addikció típusa

Élet

Bulimia Szexuális addikció Munkamánia Játékszenvedély

Evés Szexualitás Munka játék

„Absztinencia” következménye Egyén halála Faj halála Társadalom halála Kultúra halála (forrás: Németh 2000 in Németh-Gerevich)

Amennyiben szélesebb értelemben vizsgáljuk a viselkedési addikciót, akkor ide sorolják pl. a hajtépegetést, a piromániát, a körömrágást, a kényszeres vásárlást, a munkamániát stb. Amíg a kémiai addikciókra jellemző, hogy „odahúzzák” a használót a szerhez, jó élményt kínálva, addig a viselkedési addikciókra jellemző „lökésmechanizmus”; amikor valamilyen kellemetlen állapottól szeretne megszabadulni az egyén. (Gerevich 2000)

-6-

Demetrovics Zsolt (2005) egy fiataloknak szóló webes életmód oldalon (NECC.hu) az alábbi módon definiálja a viselkedési addikciókat: „A viselkedési függőségek a szenvedélybetegségek külön csoportját alkotják. Ezen zavarok esetében a személy nem valamilyen kémiai anyagtól, drogtól, hanem egy viselkedési mintázattól függ. Míg a drogfüggő esetében ez a viselkedés a drog ismételt megszerzése és használata, addig a játékszenvedélytől függő személy esetében a játszás, a piromániás esetében a gyújtogatás, a munkamániás esetében a munka, a kleptomániás esetében pedig a lopás az a viselkedés, amely leküzdhetetlen kényszerként jelentkezik. A viselkedési függőségek érdekessége, hogy többnyire olyan viselkedéssel kapcsolatosan alakul ki a függőség, ami az emberi élet alapvető velejárója, szükséglete. Így biológiai szükségletünk az evés vagy a szexualitás, és mindennapi egészséges életünkhöz tartozik a munka és a játék. Ezek a tevékenységek azonban eluralhatják az ember életét, s ha túlzott mértékben jelentkeznek, akkor viselkedési addikcióról beszélhetünk. A viselkedési addikciók közé soroljuk az alábbi kórképeket: -

kóros játékszenvedély (gambling) munkafüggőség, munkamánia (workaholic) számítógép függőség Internet függőség testedzés-függőség, futás-mánia (runaholic) kényszeres vásárlás pirománia (kényszeres gyújtogatás) kleptománia (kényszeres lopás) trichotillománia (kényszeres hajtépegetés) onychophagia (kényszeres körömrágás) anorexia nervosa bulimia nervosa hányás addikció kényszerbetegség egyes szexuális betegségek (pl. exhibicionizmus, pedofília, pornográfiához való hozzászokás, stb.) társfüggőség (kodependencia)

A kémiai és viselkedéses addikciók között nagyon sok hasonlóságot találunk. Mindkét betegségformát jellemzi, hogy a szenvedélybetegnek egy többé-kevésbé azonos viselkedésmintát kell újra és újra végigcsinálnia. Ha a személy már régen nem hajtotta végre ezt a viselkedést, vagy akadályozva van ebben (például nem jut droghoz vagy nincs pénze a játékautomatán való játszásra), fokozatosan nőni kezd benne a feszültség, s egyre erősebb vágyat, késztetést érez függősége kiélésére. Amikor aztán alkalma lesz arra, hogy a megszokott viselkedéssort végigcsinálja, feszültsége csökkenni fog, kielégülést, megnyugvást érez. Az idő multával aztán ismételten jelentkezik a késztetés, nő a feszültség, s a kör így folytatódik tovább. A két fő jellegzetesség tehát ezeknél a betegségeknél a kényszeresség, illetve a viselkedés feletti kontroll elvesztése. A szenvedélybeteg kényszeresen ismétli újra és újra ugyanazt a viselkedéssort, s közben képtelen megállítani magát, képtelen ellenállni a viselkedést kiváltó késztetésnek. A viselkedési addikciók mindegyikét a túlzás jellemzi. A betegség lényege pontosan abban áll, hogy a normál mérték nem okoz örömet, nem nyújt kielégülést a személy számára. A bulimiás beteget a kényszeres evés, falásrohamok jellemzik, amelyeknek nem tud ellenállni. Az anorexia nervosa esete különleges – itt szokás fordított addikcióról beszélni, hiszen a személy a nem-evéstől függ, tulajdonképp kényszeresen nem eszik. A munkamániás nem tud napi nyolc órát dolgozni, hanem

-7-

minden idejét a munkájának szenteli, elhanyagolja a családját, a barátait, a szórakozást, s az élet minden egyéb területe háttérbe szorul, nem okoz számára örömet. A viselkedési addikciók többsége esetében a betegség egyik legfontosabb jellemzője – ugyanúgy, ahogy a kémiai függőségek esetében is – az, hogy a függő személy számára az élet egyéb dolgai elvesztik jelentőségüket, elveszítik örömszerző jellegüket, s kiszorulnak a beteg életéből. Az Internetfüggő számára az Internet, a játékszenvedély-beteg számára a játék válik az élet legfontosabb dolgává. A függőség kielégítése érdekében a szenvedélybeteg hatalmas összegeket áldoz szenvedélyére, elhanyagolja életének korábban fontosnak számító dolgait (munka, tanulás, hobby, kikapcsolódás, nyaralás, stb.), nem tud időt fordítani családjára, barátaira, párkapcsolatára. A viselkedéses függőségek kényszerítő ereje sokszor éppoly erős tud lenni, mint a drogfüggőségé.”(Demetrovics 2005,

necc.hu)

-8-

Munkafüggőség A munkával, mint addiktív tevékenységgel elsőként az USA-ban kezdtek foglalkozni. A hazai szakirodalomban Buda Béla az Alkohológia új távlataiban (1992) röviden említést tesz a munkafüggőségről is, azonban a munkafüggőség vizsgálata a mai napig nem került az önállósodó addiktológia érdeklődésének homlokterébe. Ahogyan a hazai vezetés-, szervezetfejlesztési, munkalélektani és menedzserirodalmak (Lövei- Manohar 2003) is csak a 2000-es évektől kezdenek említést tenni a problémáról. A devianciákat tagadó létező államszocializmusban hosszú ideig egyébként sem jöhettek szóba esetleges kóros kihatásokat okozó tevékenységek. Főként egy olyan tevékenység, a munka (sic! lásd. „a traktorista lány eszményképe”) veszélyeinek taglalása lett volna lehetetlen, amelyre az egész rendszer ideológiailag ráépült. (lásd. Az első TBZ kutatások1, ahol már helyet kapott mind az alkoholizmus, mind a mentális betegségek. Az első alkoholtól eltérő szerhasználati kutatások a 80-as évek végére tehetők.2 Igaz, a mai illegálisnak számító „drogok” megjelenése a 90-es évek elejére datálható.) A rendszerváltás előtti magyar társadalomtól nagyon messze áll a munka, mint viselkedési addikció felfogása. A késő Kádár–rendszer puha költségvetési korláttal (Kornai) üzemelő gyáraiban „vatta foglalkoztatott” munkások között egészen a 80-as évek közepéig önmagától értődő volt, hogy van munkahelyük, amely azonban nem minden esetben azonos a munkavégzéssel. A kettős gazdaság megteremtésével párhuzamosan kemény – és kétkeresős családmodellre alapozott – munka folyik, jellemzően munkaidő után a VGMK-ban, majd a szaporodó magánvállalkozásoknál és a másod–harmad állásokban. Ez a fajta túlzott munkavégzés azonban főként a 70-es években –az olajválság „begyűrűzése” előtt– kialakult életszínvonal fenntartását szolgálja, mind több munkával. A munkafüggőség irodalmából azonban ismerjük, hogy a folyamatos tevékenységgyakorlás, a túlzásba vitt munka még akkor is függőséget kialakító veszélyfaktorrá válhat, ha az alapszemélyiség (lásd később) erre nem lenne kifejezetten hajlamos.

1

TBZ Magyarországon Kossuth (1986) Rácz J. (1989) Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori "devianciák". Animula Könyvek, Budapest: Magyar Pszichiátriai Társaság

2

-9-

A gazdasági szférában működő kiskorúak összekacsintására jellemző adatsor az 1987. évi jövedelemforrások megoszlása Munkabér és rendszeres munkahelyi jutalom a jövedelem 44,2%-a "fusi", VGMK stb. 21,5%-a munkával szerzett jövedelem együttesen 65,7%-a pénzbeli transzfer 20,2%-a természetbeni transzfer 14,0%-a összesen: 99,9% (Fekete 1988 196. old.)

A köznyelvet és a mögötte meghúzódó gondolkodást legjobban bemutató munkával kapcsolatos magyar nyelvű közhelyek3 között (Hernádi 1976, 1985, 1995) egyetlen egy olyat sem találunk, (még az 1995-ös frissítést követően sem) amely a munkát, mint az egészségre szellemre, vagy a család jóllétére veszélyes tényezőként jelölné meg. „ A munka megvár, nem szalad el.” „Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk.” „Kis munkát kis ívben, nagy munkát nagy ívben kell elkerülni.” „Dolgozz keveset, nem ér baleset.” „Lassú munkához idő kell. Elmúltak azok az idők, amikor a munka becsület és dicsőség dolga volt: ma meg is kell fizetni. Sajna, (fájdalom) mellékfoglalkozásom is van.” „Amíg csak fizetgetnek, addig mi is csak dolgozgatunk.” „Úgy álljunk a munkához, hogy mások is hozzáférjenek. Csak úgy dolgozzunk, hogy a ruha ne gyűrődjön.” Végül a klasszikus háztáji, házkörüli munka is megjelenik szokásmondásaink között: „Az ember eldolgozgat a ház körül. Tudod, hogy van: a ház körül mindig akad munka.” A munkahellyel kapcsolatos megfogalmazások a 70-es, 80-as években, de még a 90-es évek első felében sem tükrözték a „munkavégző hely” fogalmát: „Ugyan, nem kocsma az, hogy mindig bejárjunk!” „Az embernek kell egy munkahely: alibinek. Hogy tudjon mellette melózni. Amiből meg is lehet élni.” Végül a 80-as évek kettős gazdaságát felcsillantó szólás: „Én a munkahelyemről kapom a fizetésemet, nem úgy, mint azok a seftelő maszekok.”(Hernádi 1995)

3

Hernádi Miklós Közhelyszótár Gondolat, Budapest 1995 munka, munkahely címszavak

- 10 -

A transzformáció időszakát élő volt államszocialista társadalmak, így a hazai -egyéni, mikroközösségi szinteken- kifejezetten védtelen maradt az új gazdasági-jogi-társadalmi renddel együtt érkező problémákkal szemben. Így a munka, mint függőség, a munka, mint a viselkedési addikció tárgya, amibe akár bele is lehet halni – Kivéve az új kapitalizmusban hirtelen felemelkedett csúcs-menedzserek viselkedésének elemzését.4 – nem jelent ma „valódi” problémát az átlagember számára, sőt, számos szociális- egészségügyi- oktatási szakember szintjén sem jelentkezik problémaként. Mivel a hazai társadalom szervetlen fejlődése következtében, bár a kádári konszolidáció folyamán az emberek jelentős része tanult meg két állásban napi 10-14 órát dolgozni, a 90-es évektől csak nagyon lassan jelenik meg az egészségtudatos életmód és ennek keretében a túlzott munka elutasítása. Míg az USA-ban a 80-as évektől egyre több irodalom figyelmeztet a túlzott munkavégzés veszélyeire, és ezen belül az esetleges viselkedési addikció kialakulására, idehaza alig néhány irodalom lelhető fel a témában. A munkát központi társadalmi – gazdasági szereplőnek beállító felfogást az irodalmak többsége „a kapitalizmus szelleméhez”, Max Weberhez köti, amely elmélet szerint a kapitalizmus elfogadása azonos a protestáns munkaetika elfogadásával. (Eljátszva a gondolattal; nehéz lenne hová besorolni az államszocializmus munkaversenyeit, a sztahanovista mozgalmat, de még a kapitalista gazdasági rendszert megvalósító, de mégis zárt japán, vagy dél-koreai társadalmakat.) A munkamánia korai irodalmában Oates (1971) külön részt szentel a tévhit feloldásának, amely szerint a nyugati (weberi alapokon nyugvó) társadalmak egyedi sajátossága lenne a munkafüggőség

megjelenése.

Magyarázatában

átlagéletkor megemelkedésével, a

a

munkafüggőség

megjelenését

az

gazdasági fejlődéssel, a „kényelmesebbé váló”

társadalommal magyarázza, ahol a szakmai–pénzügyi csúcsra jutott munkavállaló/vállalkozó gyakorta még csak 35-50 éves, és a gazdasági, társadalmi, tudományos fejlődésnek köszönhetően jó eséllyel még egészséges évtizedek vannak hátra az életéből. Mihez lehet ezzel az őrjítő lehetőséggel kezdeni egyéni és közösségi szinten?- teszi fel a kérdést. A siker fogalma relativizálódik, „csak percekre szól”, és mivel a sikeres személy élete még több évtizedig is tart a siker elérése után, ennek a sikernek a fenntartása gyakorta elemészti minden

4

Valló Ágnes- Nemes János (2000) Menedzserbetegségek

- 11 -

energiáját. Viselkedése sematikussá, szekvenciálisan ismétlődővé válik, taposómalomba kerül, saját kivívott társadalmi-gazdasági szerepének lesz az esetleges áldozata. Munkafüggőség szellemes elnevezéseik szerint John O. Neikirk „ A betegség és fájdalom, amelynek mások tapsolnak”; Bryan Robinson „Az egyetlen mentőcsónak, amely biztosan elsüllyed.” A munkafüggő, a munkafüggőség definiálásakor jellemző közös elem a neurotikus perfekcionalizmus és a nárcizmus (Füredi J & J 2000) megjelölése. A munkamániás az a személy, aki emocionálisan fokozatosan elsivárosodik, és megrögzötten függeni kezd a folyamatos külső megerősítéstől és sikertől. (Killinger 1991 6. old.) Robinson (1998) a maga részéről fontosnak tartja megkülönböztetni a köznapi értelemben pozitív szövegösszefüggésben használt munkamániát (workaholism) az általa betegségként ismert munkafüggőségtől (work addiction). A szerző becslései szerint az USA felnőtt lakosságának 30%-át élete során legalább egyszer megérinti a munkafüggőség réme. Megfogalmazásában a munkafüggőség: Obszesszív-compulzív zavar, amely a beteg önmagával szemben támasztott túlzó elvárásaiban jelenik meg, magában hordozza a munkavégzési szokások kordában tartásának képtelenségét, és a munka, a munkavégzés extrém módon történő kultiválását minden más tevékenységgel szemben. (Robinson 1998 7. old.) Fassel (1990) korábbi ’a munkafüggő szervezet’ (1988) c. kutatására hivatkozva a munkafüggőséget az egyetlen olyan addikciónak írja le, amelyet a vállalatok kifejezetten támogattak a 80-as évek Amerikájában. Ugyanakkor a betegség alapjainak megragadásában kifejezetten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sokan szimplán az A–típusú, un. ’manager betegséggel’ azonosítják a problémát. Ezekből a definíciókból is kiderül, hogy a munkafüggőség gyakran magában foglalja a külső irányítás vágyát is, sőt például az előbb (többekkel együtt) idézett kanadai pszichológus, Killinger egyik munkafüggő típusa inkább a co-dependenciára (itt: munkatársfüggőségre) utaló jegyeket mutat fel, mintsem a „domináns főnökét”. Tehát munkafüggő lehet a - 12 -

munkanélküli, a szomszéd háziasszony, az egyéni vállalkozó, a beosztott munkavállaló, a középosztálybeli és a csúcsvezető egyaránt – a betegség nem válogat a társadalmi státusz alapján. A ma egyre divatosabb humanisztikus, pozitív pszichológia alapján a munkafüggőséget megfogalmazhatjuk úgy is, mint egyfajta „anti flow” élményt (Csíkszentmihányi 1991, 1997) Csíkszentmihányi a munkavégzéshez kapcsolódó autotelikus, áramlatélményt úgy írja le, mint az olyan átlagos munkanapot, amely során a dolgozó minduntalan tanul valami újat, amelyet korábbi élettapasztalataihoz -a saját szintjén- integrálni képes. A munkafüggő munkás, bár a köznyelv máig úgy nevezi meg, mint akinek a „hivatása a hobbija is egyben”, pontosan az autotelikus munkás ellentétje. A munkafüggő munkával kapcsolatos vélekedése ezzel szemben inkább a kiégés (burnout) Csíkszentmihányi (1997 226 old.) által definiált három fő okával mutat azonosságokat: 1. változatosság és az igazi feladat, kihívás hiánya (lásd a munkamániás szekvenciálisan ismétlődő feladatai) 2. a munkahelyen dolgozó többi emberrel, elsősorban a főnökkel való konfliktusok (lásd a követelő-perfekcionista munkafüggő, akire a kiégését megelőző időszakban szüksége van a kollégáknak, de titkon vagy kimondva is utálják, mert minden levelet ötször irattat át) 3. túl nagy és folyamatos stressz, nyomás, amely idővel feldolgozhatatlanná, kezelhetetlenné válik. (lásd Selye J. (1978) Életünk és a stressz: A stresszre adott válaszok lánca: 1. készültségi reakció; 2. sikeres ellenállás; 3. kimerülés állapota) A munkafüggőre selyei terminológiával a harmadik fázis a jellemző. A humanisztikus pszichológia egyik atyja Carl Rogers (Rogers 1961, 2003) A Valakivé válni– A személyiség születése c. könyvében a jó életet „kilengésekkel –menedzselhető kilengésekkel, sikeres coping technikák mozgósításával megoldott helyzetekkel - telinek” definiálja. A munkafüggő élete betegségének előrehaladásával ennek pontosan az ellenkezőjévé alakul át.

- 13 -

A ’work-a-hol-ic’ és a ’work-a-hol-ism’ szakirodalmi története Az Amerikai Egyesült Államokban, mint a második világháború után kialakult új gazdasági világrend meghatározó államában, a korai hetvenes években (Oates 1968; 1971) került elsőként a köztudatba, majd használatba –az alkoholista és alkoholizmus analógiájára – a munkaalkoholizmus elnevezés. Igazán jelentős szociológiai- lélektani vizsgálatok azonban csak a nyolcvanas években jelentek meg, ahogyan szaporodtak a pszichiátriai és tanácsadói rendelőkben a munkafüggővé vált kliensek. A 80-as évtized végére elkészültek az első jelentős empirikus elemzésekre alapozott elméletek az addiktív szervezetről –Pontosan fogalmazva a viselkedésfüggőség kialakulását elősegítő munkaszervezetekről. – (Schaef- Fassel 1988), sőt az addiktív társadalomnak bélyegzett 90-es évekbeli Amerikáról. (Schaef 1987) Az amerikai szakirodalomban Wayne E. Oates az első, aki leírja a munkafüggőséget, annak tüneteivel és első tipologizálásával együtt. A pasztorálpszichológus szerző 1968-ban írja meg első cikkét a témában, amelyet –a ma már klasszikus és kissé archaikus nyelvezetű- 1971-es könyv követ; az „Egy munkamániás vallomásai” címmel. A szakterület napjainkban egyik elismert alakja Diane Fassel 1990-ben publikálja először „Halálra dolgozzuk magunkat” c. (WOTD Working Ourselves to Death) könyvét. Ennek előzményeként szerzőtársával Anne Wilson Schaef-vel 1988-ban adják ki az „Addiktív szervezet” c. munkájukat. Ez utóbbi kötet eredetileg szervezetfejlesztési apropóból íródott. A kutatás közben felvett interjúk nem kis szerepet játszottak a WOTD elkészítésében. Szintén a kilencvenes évek elején jelenik meg először Barbara Killinger könyve (1991), majd a kilencvenes évek végén –a terület jelenlegi egyik szaktekintélyének– Bryan E. Robinsonnak „Az íróasztalhoz láncolva” c. kötete. Jelen kutatásunkban az általa kidolgozott, és ma már széles körben használt WART-ot (Work Addiction Risk Test), munkafüggőség mérő kérdőívet használtuk fel. Az amerikai szakirodalomban ma már több száz folyóirat cikk és jó pár tucat népszerűsítő irodalom foglalkozik a munkamániával, munka addikcióval. Sőt a pszichológia- konzultáció tudományterületén kívül a munkagazdászok (Hamermesh- Slemrod 2005) is élénk érdeklődést mutatnak a jelenség iránt, amikor a munkafüggő egyén és a munkafüggő - 14 -

szervezet/gazdaságban a betegséggel kieső munkaórák számát és dollárra átfordítható értékét vizsgálják. Az addiktív, munkafüggő szervezet fogalmának megjelenése fontos vizsgálati területet jelent a menedzsertudományoknak. Különösen a munkafüggő vezető szerepe foglalkoztatja a vezetéselméletet. Végezetül a munkafüggőség jelenségén túlmutató, különösen az anyagiassággal összefüggő (pl. Kasser 2002/2005) vizsgálatokat indít útjára a szociológiában és a szociálpszichológiában. A munkamánia valójában összefoglaló jelzője a folyton rohanó, igyekvő, elfoglalt, (rushaholic, careaholic, busyaholic) jegyeket mutató viselkedési addikcióknak. Olyan személyiségnek,

aki

a

krízishelyzetekből

nem

én-integritásának

megerősítésével,

személyiségének fejlesztésével jön ki, hanem egójának megerősítésével. (Peck, Killinger 1991 101 old.) Minden egyes krízishelyzettel való látszat megküzdés az ego mások számára látható megnyilvánulásait (külsőségek, gazdagság, használati tárgyak) teszi egyre hangsúlyosabbá, amíg végül a személyiség törékennyé, „egydimenzióssá” válik. Munkamániával kapcsolatos társadalmi tévhitek Fassel (1990, 2000) és Robinson (1998) kutatásai nyomán: -

A munkamániások mindig dolgoznak (ugyanez másként; az a munkamániás, aki mindig dolgozik);

-

A munkamánia csak a magas társadalmi- gazdasági státusúakat érinti, „juppi betegség”;

-

Nem más, csak túlzott stressz és kiégés (burnout);

-

A munkamánia karbantartható stressz-csökkentő technikákkal;

-

Még senki sem halt bele a munkamániába;

-

A munkamánia jól jövedelmez a vállalatok számára;

-

A munkamánia pozitív addikció, erkölcsi „többletet” jelent;

-

A munkamániások magas szintű munkateljesítményt nyújtanak;

-

A munkamánia csak a munkamániásra nézve káros;

-

A munkamániások boldogok

-

A munkafüggőséget a munka alakítja ki,

-

A munkafüggő afféle szuperhős, akitől igazán működik a gazdaság és a közösség

-

A munkafüggő a családjáért dolgozik, - 15 -

-

A munkamánia valójában egy imposztor addikció, hiszen pszichés okai vannak csak, (nem jelenik meg benne a szerhasználat) nem is igazi addikció, csak egy valódi addikció mellékterméke. (Fassel 2000 8. old; Robinson 1998 27-37. old.)

Miközben a tengerentúlon, Japánban és részben Nyugat-Európában a 80-as évek végétől a munkafüggőség kérdésköre fokozatosan az interdiszciplinális vizsgálódások középpontjába került, addig Magyarországon alig-alig lehet információkat találni a témáról. A hazai szakirodalom és kutatások főként a munkahelyi stressz és a kiégés vizsgálatára koncentrálnak. (Ezek okozataként pl. a munkahelyi alkoholizmus visszaszorítására, lásd ’zöld zóna’ programok) A munkahelyi pszichoterror (Kaucsek – Simon 1996; Kerek- Virág- Könyves Tóth 2005) vizsgálatokban szintén nem játszik szerepet a munkafüggőség, mint kiváltó ok, avagy okozat. Buda Béla Az alkohológia új távlatai c. munkájában már néhány mondatot szentel a jelenségnek: „A magazinirodalomból is ismert már a „munka-alkoholista” (workaholic) fogalma, amely a munkára beszűkült és az azt túlhajtó viselkedésre vonatkozik (amely gyakran lehet pszichiátriai vagy pszichoterápiás probléma, pl,. az un. A-típusú -azaz infarktusra

hajlamos-

személyiségstruktúra,

vagy

kényszeres,

exhaustióra

hajlamos

psychastheniás személyiség terápiás befolyásolási feladataként.) A nem kémiai szerrel kapcsolatos szenvedélybetegségek

és állapotok elsősorban a pszichoterápia és a

mentalhygiénié területére tartozó jelenségek.” (Buda 1992 57. o.) A kilencvenes évek második feléből, és a kettőezres évekből az ismeretterjesztő, nagyközönségnek szóló lapokat (pl. Figyelő Net; Nők Lapja Café, Népszabadság, Magyar Narancs, Magyar Hírlap lásd. pontos megjelölésekkel az irodalomjegyzékben) leszámítva két szakembereknek szóló magyar nyelvű tanulmányt találtunk. Az NCSSZI a Kapocs Könyvek sorozatában a szociális munkások számára jelentette meg (Rácz A. – Kovács G.) (évszám nélkül) egy rövid, főként napilapcikkekre alapozott módszertani füzetet. Munkamániás esettanulmányokat Füredi János és Füredi Júlia publikált. Legutóbb a 2000-ben kiadott Addikciók c. kötetben (szerk. Németh- Gerevich) kapott helyet egy rövid tanulmányuk „A munkamánia- avagy a köztiszteletben álló addikció” címmel. Azonban ez utóbb említett munka is az un. A-típusú személyiségre és kizárólag a - 16 -

perfekcionizmusra vezeti vissza a munkafüggőség kialakulásának személyes okait. A nyolcvanas- kilencvenes években népszerű A-típusú személyiség elméletével szemben az irodalmak többségében nem jelenik meg a D-típus elmélet (pl. Denollet 2005, a kérdőívet lásd a mellékletben), amely az elmúlt néhány évben az A-típus –stresszes, rohanó, dominálni akaró– személyiség felosztás létezését tagadja. Johan Denollet az antwerpeni egyetemi klinikán végzett szívinfarktuson átesett betegekkel folytatott elemzései alapján a társas- közösségi nyitottságot, a másik emberi iránti odafordulásra való hajlandóságot, ill. annak hiányát véli a meghatározó oknak. 14 kérdésből álló (DS-14) kérdőívében a szívinfarktushoz vezető (negatív), ill. a felépülést segítő (pozitív) társas attitűdöket méri fel. Felmérései szerint5 a 40-70 év közötti populációban a D-típusú személyiség átlagos előfordulási aránya 19%, a szívinfarktuson átesettek esetében 27%, a magas vérnyomás esetében pedig már 54%6 ez az arány. A D típusú személyiség önmaga nem mentális betegség vagy zavar. Ugyanakkor, ahogyan pl. Rácz József írja: „Az addikciók fogalomköre az utóbbi egy-két évtizedben jelentősen kibővült. A hagyományosnak számító pszichokatív- anyag használaton kívül idesorolnak más, bizonyos magatartási szekvenciák ismétlésén, ciklikusságán alapuló formákat.” (Rácz 1999, 2001 9 old.) A viselkedési addikciók definíciójában alapvető szerepet kap, hogy a viselkedés az egyénre és/vagy környezetére nézve hátrányos. A szakirodalom maladaptívak nevezi ezt a zavart. Az elmúlt néhány évtizedben a viselkedési addikciók az önállósodó addiktológia, mint orvosi szakterület számára is fontosabbá váltak. Szerepük a kémiai addikciókról „leállók” esetében, mint „átváltási” lehetőségek jelennek meg. (Rácz 2001) A fentiek alapján ezért éreztük fontosnak, hogy az attitűdvizsgálat lefolytatása -ennek részeként a WART hazai kipróbálása- mellett megkíséreljük bemutatni a munkamánia, munkafüggőség, avagy a legszellemesebb magyar fordítással a „hangyabaj” angol nyelvű szakirodalmának egy részét is.

5

10 éven keresztül 300 fő vizsgálata az Antwerpeni Egyetemi Klinikán. Denollet Psychosomatic Medicine (2005) in. Newsweek Health for Life :The dangers of chronic distress 2005. Oct. 17. 38-39 pp. 6

- 17 -

A munkamánia epidemológiája és az Új GazdaságTársadalom lehetséges összefüggései A világgazdaság egészét és az ebbe bekapcsolódott –egyre növekvő számú- országot, tömörülést XX. század végi és mind inkább XXI. század eleji fogalmainkkal globalizálódó gazdaságnak, új gazdaságnak, tudásalapú gazdaságnak szokták nevezni. Olyan világnak, ahol a kontinensek közötti távolság már nem számottevő szempont egy üzlet megkötésében. A ma fiatal munkavállalóit, pályakezdő fiataljait szó szerint ’egy világ választja’ el nagyszüleik, de akár késői gyermekvállalást választó szüleiktől is. Mindennapi fogalommá vált a digitális szakadék, a digitális írástudás/tudatlanság (digital literacy/ illiteracy), ahogyan az angol nyelv tárgyalóképes ismerete is, mint a társadalomba-gazdaságba való bekapcsolódás eszköze, peremfeltétele. A gazdaság igényeinek megfelelően működő, strukturálódó munka világában egyre gyakrabban hangzik el a „tudásmunkások” (knowledge worker/workforce) iránti igény, az évszázadokon át (a primer és a szekunder szektorokra alapozott gazdaságokban szabályszerű) meghatározó fizikai erőre épülő munkaerőpiaccal szemben. A világ fejlett államaiban a termelésben alkalmazott technológiák mára oda vezettek, hogy például egy-egy nemzet, közösség élelmezését a lakosság töredéke meg tudja oldani. NagyBritanniában már az ezredfordulón is csak a munkavállalók kevesebb, mint 2 százaléka dolgozott a primer szektorban. Az USA-ban, az EU fejlett államaiban 3% alatti ez a szám, (Laky 2003) Magyarországon az 1990-as több mint 60%-os arányhoz képest ma már alig a dolgozók 5%-a tevékenykedik a mezőgazdaságban (lásd az átalakulás menetét az alábbi idősorban).

- 18 -

A gazdasági szektorokban foglalkoztatottak 1900-2003-ban, Magyarországon

Év január 1. 1900.* 1910.* 1920.* 1930. 1941. 1949. 1960. 1970. 1980. 1990. 2001 Éves átlag** 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003.

Mező- és erdőgazdaság e.fő % 1.734,6 61,1 1.684,7 59,7 2.127,2 59,7 2.030,2 54,3 2.165,1 51,5 2.197,5 53,8 1.830,0 38,5 1.246,0 23,2 1.109,0 19,3 955,0 17,5 205,3 5,6 460,1 349,4 327,6 295,1 302,4 287,8 274,7 275,7 255,5 243,4 240,9 215,2

11,4 9,3 8,9 8,1 8,4 8,0 7,4 7,2 6,6 6,3 6,2 5,5

Ipar- építőipar

Szolgáltatás

e.fő 422,5 558,1 562,9 754,5 919,3 884,0 1.617,7 2.379,2 2.386,1 1.976,8 1.225,4

% 15,0 18,3 15,8 20,2 21,8 21,6 34,0 44,3 41,6 36,1 33,1

e.fő 684,2 810,1 875,3 952,8 1.118,7 1.003,4 1.311,9 1.747,5 2.238,5 2.540,1 2.266,3

% 23,9 26,5 24,5 25,5 26,7 24,6 27,5 32,5 39,1 46,4 61,3

1 431,0 1 292,2 1 237,3 1 198,1 1 190,1 1 207,9 1 267,3 1 300,3 1 304,0 1 325,9 1 319,9 1 305,9

35,5 34,3 33,5 33,0 33,0 33,5 34,3 34,1 33,8 34,3 34,1 33,3

2 134,6 2 128,7 2 127,6 2 129,6 2 112,6 2 114,6 2 153,6 2 233,3 2 296,7 2 299,0 2 309,8 2 400,8

53,0 56,3 57,6 58,8 58,6 58,3 58,3 58,6 59,6 59,4 59,7 61,3

Foglalkoztatottak e.fő = 100 % 2.841,3 3.053,0 3.565,4 3.737,5 4.201,9 4.084,9 4.759,6 5.372,7 5.733,6 5.471,9 3.696,9 4 025,7 3 770,3 3 692,5 3 622,8 3 605,1 3 610,3 3 695,6 3 809,3 3 856,2 3 868,3 3 870,6 3 921,9

*Az ország mai területe szerinti adatok **1998-ig a 2001. évi népszámlálás előtt ismert adatok Forrás: 1900-1990: Népszámlálások; 1992-2003: Munkaerő-felmérések, éves átlag (Laky 2003 40 o.)

A fejlett országoknak hozzá kell szokniuk ahhoz a tényhez, hogy a keresők nagyobbik része nem „termel”, hanem a szolgáltató szektorban dolgozik. Munkájuk mindenkoron az egyre gyarapodó egy főre jutó jövedelemből élő lakosság fogyasztásaitól, fogyasztási szokásaitól függ. A jövedelemszintek jelentős emelkedésével –értelemszerűen– nem járhat együtt a szűk értelemben megélhetésre (étkezés, lakhatás, szükséges ruházkodás, közlekedés) fordított kiadások növekedésével. A „többletet” el kell szórakozni, nyaralni, luxusfogyasztási cikkekre, szolgáltatásokra költeni. Ebben az értelemben a középosztálybeli család éttermi vacsorája, éves nyaralása, vagy a feleség fodrász és kozmetikai számlája, de a növekvő felső- és felnőttoktatás, vagy éppen szűkebb témánk, a tanácsadás/konzultáció is ide sorolható. A keresők nagy része tehát azzal foglalkozik, hogy a társadalom többi (fizetőképes) tagjának igényeit kiszolgálja.

- 19 -

A gazdaság további fejlődésében a fejlett országokban (Magyarország is ilyen) meg szokták különböztetni a: -

a tudásalapú iparágakat, amelyek új találmányaikkal, eszközeikkel, eljárásaikkal stb. a gazdaság jövőbeli fejlődésének zálogai és

-

az olyan szolgáltató ipart, amely nem állít elő új értéket, „csak” a lakosságánál felhalmozott jövedelem elköltését segíti elő (lásd előbbi példákat)

Például Magyarország a 2000-es globalizációs index7 alapján képezett országrangsorban az előkelő 17. helyen végzett, 2001-ben a hazai kivitel 23,2%-át adta az ICT terület. (Magyar Tudománytár 4; 434-448 old.) Ezekkel az adatokkal hazánk végérvényesen bekapcsolódott a globalizált világgazdaságba. Ezzel együtt technológiánk (a jelenlegi még mindig kezdetleges szintjén) arra a fokra jutott, hogy széles tömegek munkája válik feleslegessé. A termelés, a növekedés és gazdasági fejlődés a munkaerő-piaci részvételük nélkül is töretlenül fenntartható. A foglalkoztatás szerkezetének változása kapcsán kiemelt szerephez jut az új szakmák (pl. webgrafikus, egészségügyi operátor) kialakulása, régi szakterületek teljes kihalása (pl. kosárfonó, műszövő), valamint az egyre erősödő igény az új szakterületeken belül a megemelt szintű szakmai tudásra, egyszersmind, az elméleti ismerteket meghaladó- kiegészítő, készségekre (lásd. az angolban skillekre: szakismeret + készség egyszerre). 1.) A szakmák számának és tartalmának megújulásával párhuzamosan csökken a megszerzett tudás (de nem az alapkészségek – mint pl. az információrendezés) elavulási, un. felezési ideje. Ez a jelenség társadalmi szinten fontos táptalaja lehet a munkafüggőség, mondjuk úgy „információszerzési függőség” – tanulási kényszer kialakulásának. (lásd még Nagy Mária Teher-e a munka? c. közoktatási vizsgálódásait, OKI) Az új gazdaság és a fogyasztói társadalom másik társadalmi veszélyforrása az erőteljesen növekvő gazdasági jóléttel lehet összefüggésben, amely úgyszintén erősítő faktor lehet a munkafüggőségi esetek számának növekedéséhez. (lásd 1. ÁBRA) 7

A GDP-ben a külkereskedelem aránya; belföldi és világpiaci árak konvergenciája; nemzetközi tőkemozgások; külföldi turisták, tartózkodási napok száma; nemzetközi telefonhívások; Internet kapcsolatok száma alapján készülő index.

- 20 -

1 sz. ÁBRA

8

Az új gazdaság- társadalom és a munkafüggőség viszonya

New Economy (N.E.)– Új Gazdaság (Ú.G.) É-Am., Ny-Eu. 70-es évektől (elektrotechnika) KKE 1990-es / 2000-es évek ÚG. terjedése

Ú.G.

Főbb jellemzői: -GDP döntő része a tercier szektorban teremtődik meg -Foglalkoztatottak többsége is itt tevékenykedik -Tercier szektorban nő a „tudásmunkások” (knowledge worker) és ágazatok száma Változások a társadalomban -fogyasztói társadalom (F.T.) térnyerése -Társadalmi szegmentáció: szubkultúrák számának növekedése

F.T.

Viselkedési addikciók (V.A.)számának prognosztizálható növekedése Így munkamánia (W.A. workalkoholism) előfordulása nő: - több (blue collar), kékgalléros munkás - munka produktuma elszakad a munkavégzőtől – W.A. (közvetlen sikerélmény, kompetenciaélmény hiánya) - többen dolgoznak irodai munkakörnyezetben - anyagelvűség terjedése (média vezérelte kommunikáció)

2.) A jólét hajszolása, a testi- lelki jóllét helyett, mint viselkedési és ezen belül a munkaaddikció felé vezető úton a fiatal amerikai humanisztikus pszichológus Kasser (2002/2005) alapján: „Ebben a tekintetben az anyagi javakra, a hírnévre és a vonzerőre irányuló vágy olyan, mint a kábítószer-függés. Erre a párhuzamra más szerzők is felhívták a figyelmet. (lásd. Dholakia és Wachernagel 19999) Pontosan úgy, ahogy az alkoholista eleinte már három sörtől is becsípett, később viszont már hat kell neki (vö. toleranciaszint változása az addiktológiában megj. tőlem) ehhez majd kilenc, végül azután egy egész rekesz szükséges, hogy érezze a hatását. (- Majd a betegség későbbi fázisában sokkal kisebb mennyiség is megárt. megj. tőlem) Kezdetben talán az erősen anyagias irányultságú ember is „feldobva” érzi magát egy 8

lásd Schaef, Anne Wilson (1987) When society becomes an addict HarperCollins Publisher és Schaef, Anne Wilson – Fassel, Diane (1988) Addictive Organization – Why we overwork, cover up, pick up the prices, please the boss and perpetuate sick organizations 9 Dholakia és Wackernagel (1999) The Ecological Footprint Questionnaire San Francisco, CA, USA Journal of Personality and Social Psychology 54, 722-737 hivatkozza T. Kasser 2005, 104 old.

- 21 -

kisebbfajta vásárlástól (l. a „retail therapy” ~ vásárlás, mint szekvenciálisan, gépiesen ismétlődő viselkedés, kezdetben csak „kikapcsolási” szándékkal, majd akár mint viselkedési addikció folytatódik- beszédes elnevezést az angol nyelvben megj. tőlem) vagy egy dagadó borítéktól, de végül egyre több és nagyobb anyagi tulajdonra és pénzösszegre van szüksége ahhoz, hogy megtapasztalja a megfelelő pozitív érzéseket.” (Kasser 2005, 104 old.) A fent idézett Kasser és munkatársa, Ryan (1996) egy saját fejlesztésű aspirációs kérdőív segítségével a pénzügyi, társas elismerés és a vonzó megjelenés vonatkozó attitűdöket vizsgálták: Pénzügyi téren elért siker Magas társadalmi státuszt biztosító munkája lesz. Jól fizető munkája lesz. Sikeres lesz a pénzügyek terén. Sok drága holmija lesz. Társas elismerés Sokan fogják ismerni a nevét. Valami olyat fog tenni, ami miatt sokan hallanak majd önről. Sokan fogják csodálni. Híres ember lesz. A neve gyakran megjelenik majd a tömegtájékoztatási eszközökben. Vonzó megjelenés Sikeresen elrejti majd az öregedés jeleit. Az emberek mondogatják majd, milyen vonzó. Követi a frizura- és ruhadivatot. Úgy fog majd kinézni, ahogy mindig is szeretett volna. Olyan képet tud majd kialakítani másokban, amit vonzónak találnak. (Kasser 2005, 34. old.) A fogyasztói társadalom anyagiassá válása és a tudás felezési idejének csökkenése együttesen is oka lehet a viselkedési addikciók és közöttük is kiemelten –és társadalmilag támogatott formában- a munkafüggőség terjedésének. Ezzel szemben a munkamániát a mai napig - 22 -

(kutatói köröket és néhány terapeutát/tanácsadót leszámítva) társadalmi szinten pozitív képpel illetik. „A munka, mint addiktív tevékenység sokáig nem szerepelt a társadalmi köztudatban, hiszen az elismerésre méltó, köztiszteletben álló és szükséges tevékenységek közé sorolták.” (Rácz A. – Kovács G. NCSSZI Kapocs Füzetek) Az Amerikai Egyesült Államokban, az ország gazdasági- társadalmi fejlődéséből következően, már az 1960-as években megjelent a munkamánia, függőség elnevezés. A pasztorál-pszichológus Oates a Pasztorál-pszichológiai Szemle 1968-as évfolyamában írta le elsőként a fogalmat, amely fogalomalkotásban nem kis mértékben befolyásolta saját betegsége. Oates saját lelkipásztori működése során szembesült viselkedési addikciójával: a munkával. Első beismerését követően, az akkor már saját hitközségében is működő Anonim Alkoholista összejövetelek egyikén osztotta meg az összegyűlt csoporttal beismerését, amelyet mint később írta, komoly megelégedéssel fogadott a főként alkoholproblémákkal küszködő hallgatóság. A hatvannyolcas cikket 1971-ben egy önálló könyv követte, egy abból az 59-ből, amelyeket Oates igen hosszú pályafutása során alkotott. A személyes hangvételű könyv címe, „Egy munka-alkoholista vallomásai10” (Confessions of a workaholic). A szakirodalomban gyakorlatilag a kilencvenes évek végén elhunyt Oates nevéhez kötik a munkamániás, munkaalkoholista személyiség első és részletes leírását, valamint magát a mesterségesen létrehozott, új szóhasználatot is. Oates hivatkozásai alapján a munkafüggőség Mark D. Altschule11 (1965) felfogásában a zsidó-keresztény kultúrkörben az acedia ellentettje. Az acedia, azaz a restség, mint az európai - észak-amerikai hagyományosan keresztény-zsidó dominanciájú kultúrkör egyik fő, társadalmilag elitélt bűne. Az Oates- féle szellemes szóalkotás a ’work-a-hol-ic’ amely a munka és az alkohol szavakból alkot új szóösszetételt, tehát a restséggel szemben fogalmazható meg. Mivel a munkaalkoholista túlzott munkavégzése, bár időráfordításában sokat szentel a munkájának, a munka minősége, vagy közgazdaságtani fogalommal élve, annak termelékenysége szempontjából nagyon keveset végez. Így tevékenységének eredménye sokkal közelebb áll a restség bűnéhez, mint a dolgos hétköznapokhoz. A restség fogalmáról a teológiai értelemben például így emlékeznek meg:

10

A workaholic fordítható munkamániásra, munka-alkoholistára egyaránt. A confessions szóban pedig egyszerre rejlik benne a beismerések, gyónások, hitvallás, vallomások jelentéstartalma. 11 Mark D. Altschule (1965) Acedia: Its Evolution from Deadly Sin to Psychiatric Syndrome” British Journal of Psychiatry III (1965) 117-119

- 23 -

A restség „A hét főbűn egyike (acedia). A szerzetesi irodalom klasszikusainál (pl. Cassianusnál vagy Clairvaux-i Bernátnál) semmi köze a henyeséghez vagy lustasághoz, amelytől ,,iskolamestereink’’, ,,atyáink’’, vagy a derék ,,kenyérkereső polgárok’’ állandóan óvtak bennünket. Ellentéte nem a szorgalom és dolgosság, hanem a nagylelkűség, a kedély fennköltsége (magnanimitas). A restség, a beleunás semmiképpen sem az ifjúság bűne. Hanem ,,déli ördög’’, olyan kísértés, amely az embert élete derekán, a ,,második megtérés’’ döntő helyzetében lepi meg. Az élettől kijózanodott szellem kísértése ez, úgyannyira, hogy először a művelt körökben, a szerzetesek celláiban ismerték föl teljes jelentőségében. Szent Bonaventúra még azt is hangsúlyozza: olyan raffinált és egyedülálló kísértés, hogy a világban élők alig tudják felfogni, vagy megnevezni. Lényege: sajátságos szomorúság, elbátortalanodás a lélek nagysága előtt, a szellem menekülése önmagától. Az ilyen embernek semmi sem ízlik többé. Legszívesebben faképnél hagyná sajátmagát és abban élné ki magát, hogy nyüzsög, kitör a munka, a teljesítmény világába, belebonyolódik a lényegtelen dolgok bozótjába. A szívnek az a rest szomorúsága ez, amely nem akarja, vagy nem tudja többé rászánni magát a nagyra. Menekülés sajátmagunktól, ellenkezés és unottság érzése a naggyal szemben, a kiégett benső kétségbeesése, a gyöngeség belső sivataga. Ez a menekülés a lényeg elől különféle formákban fejeződik ki. Ilyenek: a szellem csapongó nyugtalansága; bőbeszédű fecsegés; kielégíthetetlen kíváncsiság: fegyelmezetlenség a látható, hallható és megtapasztalható világában; benső nyughatatlanság; sokféle elképzelés és kép, amelyekben a szellem kiéli magát; a tartózkodási hely és az elhatározások állandó váltogatása; tompa közönyösség; kishitűség; furcsa jóakarathiány mások iránt és állandó zúgásmorgás minden ellen, ami elevenünkre tapint.” (Boros László 1969)

Új társadalom, új betegségek

A 90-es évektől a globalizáció, a fogyasztói társadalom térnyerése, a mindennapi életterünket átalakító technológiai- technikai fejlődés hatására mentális és mozgásszervi (ülő életmód, munkakörnyezet térnyerése, tömegközlekedés, és vadonatúj betegségek, mint a jetlag12 megjelenése) zavarok egyre korábbi életkori csoportokban jelennek meg és új népbetegségekké válnak. Miközben az emberek soha nem látott születéskor várható átlagéletkorral számolhatnak, soha ennyire rossznak nem érezték egészségi állapotukat. (Igaz, soha ennyit nem kérdezték őket!) Vannak, akik ezeket a jeleket –már említett módonösszefoglalóan adaptációs problémának nevezték. (Pikó 2005) Azaz az emberiség több évezredes

története

során

az

utolsó

ötszáz

évben

(1543-2006)13

lépett

be

a

természettudomány- a technika világába és kezdte el drasztikusan átalakítani a környezetét. Ez az átalakulás együtt járt a foglalkoztatás szerkezetének megváltozásával, a fizikai munka és a napi testmozgás szerepének folyamatos csökkenésével. Nem marad el ebből a sorból a munkafüggőség sem. Egyfelől már a gyermekkorban számos olyan új inger éri az 12

http://www.flyana.com/jetlag.html (2006.02.13.) Air Travel Health News Andreas Vesalius De humani corporis fabrica Az emberi test szerkezetéről és Kopernikusz De revolutionibus orbium caelestium – Az égi pályák körforgásáról (1543) lásd Gribbin, John (2004) A tudomány története Akkord 13. old. 13

- 24 -

átlaggyermeket, amely a perfekcionalizmust, a nárcizmust erősítheti (tömegmédia, személyre szabott webfelületek, játékok, új mesevilágok), másfelől a társadalom, a munkaszervezetek jelentős része vált un. „additív szervezetté, társadalommá” (Schaef 1987; Schaef és Fassel 1988). Az eleve nárcisztikusabb és perfekcionalistább, mesterségesen felgyorsított életmódot (és elfogadva az adoptációs zavar elméletét: ehhez alkalmazkodni képtelen) folytató társadalomban

annak

tagjainál

egyre

korábban

jelennek

meg

a

munkafüggőség

(tanulásfüggőség) tünetei. Gyakoribbá válik két munkamániás fiatal élettársi kapcsolata, ahol már a családi életciklus kezdeti szakaszában belép a munkafüggőség. Az egymásra fordított idő minimálisra csökken, nincsen gyermek, tehát nincsen meg az eredeti ok (családfenntartás) a sok munkára. A pár esti tevékenysége a TV nézésre, vagy az éttermek hajszolására korlátozódik, a szexuális és intim kapcsolataik száma minimálisra korlátozódik. (Killinger 1991 76. old.) Robinson (1998) olyan körülményeket gyűjtött össze, amelyek a személyiségtől függetlenül megteremtik a környezetet az idült munkafüggőség14 kialakulására: -

1.) a mindennapos környezetben, élettérben (otthon, iskola, munkahely, templom15) rejlő veszélyek.

-

2.) A fenti életterek közötti „szigetelőmező” felbomlása. Pl. a főnök hétvégi, szabadidős munkavégzést kér, vagy rendel el.

Vagy az ITK terjedése miatt (mobil, laptop, otthoni XDSL, stb.) a munkahelyi íróasztal és az otthoni virtuálisan egymásba folynak. A modern menedzsmentek által alkalmazott rugalmas munkaidő szervezési (törzsidő, flextime, távmunka stb. atipikus munkák) módok szintén jó táptalajjal szolgálnak a munkafüggőség számára. Ennek következtében, mint azt már korábban is láttuk, a munkafüggőség mélyen érinti az egyéni vállalkozókat, a szellemi önfoglalkoztatottakat is, hiszen esetükben a munkahely és otthon elválasztása, annak fizikai 14

Robinson Oatessal és Fasellal szemben nem használja a workaholism, workaholic kifejezéseket, helyettük tudatosan a work addict megnevezéssel utal a munkafüggőség addikciós, viselkedésfüggőségi jellegére. Az amerikai angolban a két előző elnevezés a köznapi beszédben néha kifejezetten pozitív kontextusban hangzik el. Bár a DSM nem különbözteti meg önálló a munkafüggőséget, Robinson (1998, 2001) saját kutatásaira és praxisára alapozva ezt javasolja. 15 Az USA vonatkozásában a különböző egyházakhoz tartozás, főként vidéken, olyan része a napi- heti életvitelnek, mint Európában száz évvel ezelőtt volt. Hazai, vagy pl. német vonatkozásban ezt a szempontot mértékkel lenne csak érdemes figyelembe venni. vö. Németországban komoly társadalmi vitát kavart 2005-ben, hogy egy meghatározóan ateista társadalomban az egyházi építmények (katedrálisok, templomok, zárdák stb.), mint műemlékek és turizmusipar fontos kellékei milyen formában és mértékben kapjanak, kaphatnak állami támogatást.

- 25 -

minőségében eleve nem áll fent (vö. otthonába bejegyzett egyéni vállalkozások, betéti társaságok). -

3.) Szomszédság és közösség, akik számára a folyton rendelkezésre álló szomszéd, vagy a heti hat nap, napi 12-16 órát dolgozó magánvállalkozó igazi példaképként szolgál. („Látod fiam, a szomszéd nem viszi a pénzt, hanem hazahozza!”) Robinson egyenesen a 40-es, 50-es évek cigarettareklám alakjaival húz párhuzamot, akik az addiktív szer használata mellett, helyett főként egy életérzést közvetítettek a fogyasztók felé. Ma ilyen szerepben tetszeleg a munkafüggő.

-

4.) Tömegtájékoztatás, amely számos esetben pozitív példaként állítja a hallgatóság, olvasóközönség, vagy a nézők elé a munkamániás eseteket, mint a közösség építőköveit. A modern szórakoztatóelektronika és a televíziózás összenövésével a gyermekek számára szinte realitássá válnak a rajzfilmek szuperhősei, akik bármit felemelnek, megoldanak és heti hét nap napi 24 órában rendelkezésre állnak, szemben a valós emberekkel. Mivel a vizuális megjelenítés egyre valóságosabb és előre megalkotott, a gyerek nem kényszerül arra, hogy hőseit maga képzelje el, alkossa meg. (vö. konzumhősök kora) (A hármas és a négyes pontot szétbontottuk, eltérően a robinsoni felosztástól.)

-

5.) Kulturális és társadalmi környezet, amely elvárja a tagjaitól, hogy egyszerre legyenek főállású anyák (apák), fussanak be fényes karriert. (Ebben az értelemben a modern társadalmakban a karrier szó kiüresedik, már csak főként a ranglétrán való előmenetelt jelenti. Az egy adott szakmában való elmélyedést, a vertikális ismeretek gyarapítását a társadalom nem értékeli „karrierként”. Ezzel maga is a gyors sikert, a felfelé törekvést akceptálja.)

Tipikus példával szolgál erre Kína és Japán. Japánban, ahol a XIX század második felétől (1868, Meidzsi- restauráció) megindult a nyugati típusú társadalomfejlődés, a második világháború utáni újjáépítést követően „népbetegséggé” válik a karosi, azaz a munkafüggőség. A 90-es évek japán fiataljai akár az ország elhagyásával lázadnak fel a merev, egy életre egy céghez kötő, a túlórát evidenciának kezelő hagyományokkal szemben. (A helyzet profánságát az jelenti, hogy Japán felemelkedése pontosan ennek a munkakultúrának volt köszönhető.) Kína, amely elmaradt a modernizációban, a 90-es évektől indult igazi fejlődésnek. Az évi átlag 9-11%-os GDP bővülés azonban együtt jár azzal, hogy a - 26 -

fejlődésbe – modernizációba bevont népességben (Amely a hatalmas ország lakosságának alig negyede-ötöde.) ugyanolyan munkafüggőségi társadalmi szintű tünetek jelentkeznek, mint ami elől a japán fiatalok elmenekülnek. Végezetül a fogyasztói- tudásalapú társadalomban szintén egyre fontosabb szemponttá válik, hogy a néhány évszázados külön úton járás után újra összekapcsolódó, fizikailag is újra azonossá váló munkahely és magánélet tereiben elkülöníthető maradjon a sokat dolgozó, a kemény munkás és a viselkedésfüggő munkamániás. A sokat dolgozó és a munkafüggő megkülönböztetésére Robinson (Family Therapy Networker16 július-augusztus 2000) az alábbi négy szempontot vetette fel: Keményen dolgozó (H.W.)

Munkafüggő (W.A.)

számára a munka elvégzendő feladat

A munka biztonságot jelent, elkerüli vele a bizonytalanságot, a váratlan helyzeteket, vagy érzéseket

Tudja, hogy mikor mondjon nemet egy

A munka életének minden területén eluralkodik, a

munkafeladatra, annak érdekében, hogy a családjával

munka „dönt” helyette, teljesen elvonja a családtól,

lehessen, hogy legyen elegendő szabadideje

gyerekektől, barátoktól, hobbitól

A munka olyan, mint a többi cselekedet

A munka adrenalint jelent a számára

Határt szab a munkának, nem viszi haza a

Nem tud nem dolgozni, lélekben akkor is dolgozik, ha

munkafeladatokat a fejében.

fizikailag mást csinál

16

www.meersinc.com/articles/hardworker_vs.html (2006.01.06.)

- 27 -

„Függő" munkaszervezet és a munkafüggő A szervezetekkel foglalkozó irodalmak a racionális- bürokratikus szervezetek (amelyek kevés kivételtől eltekintve, mint pl. egyesületek, alapítványok, önkéntes munkaerőre alapozott szerveződések jellemzik a modern munkaszervezeteket) lényeges elemeit az alábbi pontokban foglalják össze: (Perrow1972/1994 19. old.) 1. Egyenlő bánásmód minden alkalmazottnak. 2. A feladathoz kapcsolódó szaktudásba, képzettségbe és tapasztalatba vetett bizalom. 3. Az egyes munkakörök nem élveznek a szervezeten kívüli előjogokat (pl. nem lehet a munkaeszközöket, anyagokat hazavinni, csak dolgozói kedvezményes vásárlással, vezetői engedéllyel – ezt a pontot az államszocializmus erősen roncsolta lásd. „Tiéd a gyár magadnak építed” értsd. viszed haza, vagy dolgozol az eszközeivel, alapanyagaival munkaidőben) Vagyis a munkakörök a szervezethez és nem az egyénhez kötődnek. Az alkalmazott épp ezért munkakörét nem használhatja fel személyes céljaira. 4. Meghatározott előírások a munkára és a termékekre vonatkozóan. 5. Kiterjedt adatfeldolgozás a munkára és a termékekre/szolgáltatásokra vonatkozóan. 6. A szervezet érdekeit szolgáló szabályok felállítása és betartása. 7. Annak felismerése, hogy a szabályok egyaránt vonatkoznak a vezetésre és az alkalmazottakra, vagyis a munkások képesek rábírni a vezetést a munkavállalói szerződésben foglaltak betartására. A bürokratikus munkaszervezetek –a köznyelvi negatív szóhasználattal szemben– arra vannak kitalálva, hogy stabil, rutinszerű feladatokat lássanak el; ez egyben a hatékonyságuk alapja is. A szervezet termékeinek/szolgáltatásainak fogyasztóit pontosan ez a rutinszerű működés juttatja szabott minőségű és állandó termékekhez. Bizonyos esetekben azonban a szervezetek eredeti funkciója mellett, vagy/és helyett diszfunkciók jönnek létre. A szervezeti diszfunkciók érinthetik a szervezet szolgáltatásainak, termékeinek a vásárlóit, mint a szervezeten kívüli személyeket. Az érintettek lehetnek a szervezettel szerződéses kapcsolatban nem álló csoportok (negatív externáliák), ahogyan érintettek lehetnek a szervezeten belüli kollégák, munkatársak. Ez utóbbi szereplők esetében kerülhet szóba a munkafüggőséget vagy a pszeudo-munkafüggőséget kialakító, erősítő hatás. Kutatásunk során –az egyszerű és operacionalizálható fogalomalkotás érdekében a bürokratikus mintába helyzetük el a megkérdezett szervezetek munkatársait. - 28 -

A magyar irodalomban a 90-es évek óta több elemzés szól a munkahelyi pszichoterrorról, (Kaucsek - Simon 1996, 1999) (kipécézés, lelki/szexuális zaklatás, kifárasztás, froclizás stb.) mint a munkahelyi légkört, a csoportmunkát megnehezítő problémáról, amelyben a munkavállaló komoly lelki sérüléseket szenvedhet el. Az egyén szemszögéből a folyamatos és mélyülő pszichoterror eredménye lehetnek: -

pszichoszomatikus megbetegedések,

-

szellemi leépülés (degenerálódás),

-

lelki megbetegedés (pszichés zavarok)

Szintén széles irodalma van a vezetői beválásnak, a vezetői hatalom gyakorlási módjainak, kommunikációjának, ahogyan a munkahelyi együttműködés minősége is (E. Mayo Hawthorne- kísérlet 1927-1932) hetvenévnyi irodalomra tekinthet ma már vissza. A munkafüggőség és a szervezeti, vezetői, munkacsoportbeli viselkedés összefüggésére még nem készültek hazai empirikus vizsgálatok. Az USA-ban a 80-as évektől vizsgálódnak ebben a témakörben; Fassel (1990) saját négytípusú munkafüggőségi felosztását egy az egyben alkalmazza a szervezetekre is. Schaeffel közös könyvükben (1988) az addikt szervezetet azonosították,

amelyben

jellemzően

főszerepet

játszik

a

munkafüggő

vezető.

Szervezetkutatásukat négy indikátorra építették fel 1.) szervezetfejlesztés (OD) minősége – participáció foka és a szervezeti „laposság”, a vezetési szintek korlátozott száma; 2.) paradigmaváltásra való hajlandóság és képesség a vezetésben és a dolgozókban; 3.) addikciós mintázatok a szervezetben dolgozóknál és a munkakörnyezetben; 4.) a női dolgozók iskolázottsága, helyük a szervezeti hierarchiában. (Fassel- Schaef 1988) A négy indikátor együttes alacsony szereplése jellemzően rosszul működő, és a munkafüggőség kialakulására jellemző szervezeti légkört takart. Schaef (1987) korábban makroszinten beszélt az ’addikt társadalomról’, hasonló megállapításra jutott Schor (Schor 199117), amikor társadalmi szinten a megnövekedett munkára fordított időt hibáztatja a szabadidős tevékenységek hiányáért. Ez a jelenség önmagában is érdekes, hiszen csak a most leköszönt FED elnök, Alan Greenspan idejében (1987-2006) 72%-kal nőtt az USA-ban a munka produktivitása, 31%-kal nőtt a

17

Schor B. Juliet overworked American: The unexpected decline of leisure

- 29 -

foglalkoztatottak száma. Alig 16 hónapig tartott (1990-91, 2001- a terrortámadás után-) a recesszió időszaka, jelentősen csökkentek a hitelkamatok, sőt reálértékében negatív hitelkamatok jelentek meg egyes területeken. Mégis, mindezzel a fejlődéssel összhangban a legfejlettebb ország lakossága saját munkájának foglyává vált. Ugyanezen problémát elemzi az anyagi javakhoz való túlzott ragaszkodás, az anyagiasság- a materializmus- oldaláról, a társadalom és munkafüggőség részben már idézett Kasser (2002/2005). A szervezetfejlesztők körében népszerűek a természettudománytól kölcsönzött fogalmak, (ahogyan a család- és egyéni terápiában, tanácsadásban is egyre inkább azzá válnak) a munkafüggőség és a szervezeti hatás-ellenhatás vonatkozásában a szervezeti „rendezetlenség” fogalmával élnek. A szervezeten belüli rendezetlenség, diszfunkcionális működés ugyanazoknak a felsorolt tényezőknek a negatívba fordításával jellemezhető, amelyeket általánosságban a szervezetek megbízható működésével kapcsolatosan a fentiekben leírtunk. Az entrópia18 rendezetlenség, véletlenszerűség vagy káosz a rendszeren belül. A magára hagyott, nem kormányzott szervezet (vö. még lassai faire, lassai passé) az oktatásban, vezetésben) az eredetileg fizikai –termodinamikai tétellel élve egyre jelentősebb energiák, erőforrások elszökése mellett egyre rosszabb hatásfokkal képes csak előállítani a terméket/szolgáltatást. Más szavakkal élve, ugyanúgy a negatív feedback hiányáról beszélhetünk a munkafüggő szervezeteknél, mint az egyéneknél; a humán rendszerekben gyakori jelenség, hosszú távon a rendszer, a szervezet károsodásához vezet (V. Komlósi 2005) (lásd. 2. ÁBRA)

18

Az entrópia definíciója a legegyszerűbb esetben: Ha valamely T hőmérséklet környezetében egy rendszer reverzibilis (megfordítható) folyamat közben dQ "elemi" hőmennyiséget vesz fel (vagy ad le), akkor az entrópiájának megváltozása dS=dQ/T. Természetesen ez a definició nem alkalmazható egy hideg vízbe mártott forró vasdarab esetén, mert a víz és a vasdarab hőmérséklete folyton változik. (Matematikailag a számolás integrálba megy át.) Már Clausius kimutatta, hogy a zárt rendszerben az entrópia változás növekvő, határesetben zérus.( A határeseti folyamatok reverzibilisek, a többi irreverzibilis.) Ezt továbbgondolva Boltzmann és Nernst eljutott a világ hőhalálának gondolatáig. Az entrópia fogalmát 1866-ban Boltzmannak és Gibbsnek sikerült statisztikus alapon is bevezetnie. Ebből a szempontból az entrópia a rendezettség mértékének is felfogható. A szilárd test atomjainak kötött a rendezettség például sokkal nagyobb mint egy folyadék esetében, tehát az olvadás során az entrópia nő. Az entrópia növekedése statisztikus fizikai szempontból azt jelenti, hogy egy rendszer önként soha nem kerül erősen valószínűtlen állapotba. Az entrópiával kapcsolatos érdekes problémát vetett fel Maxwell 1871-ben, a híres démonát. A démon olyan lény lenne, aki minden egyes molekulaállapotát egyidejűleg meg tudná figyelni. Kérdés, hogy túl tudja -e tenni magát egy ilyen démon az entrópia növekedés törvényén? A nemleges választ először a lengyel Smoluchowski adta meg. Végül Szilárd Leó 1929-ben bebizonyította a démon munkaképtelenségét. Ugyancsak ő mutatott rá arra, hogy az entrópia fogalma alapvető az informatikában is. (SDT) http://www.ibela.sulinet.hu/atomfizika/entropia.htm 2006.02.06.

- 30 -

2. sz. ÁBRA

Munkafüggőség és munkakörnyezet viszonya

Kényszeres viselkedésre „nyitott” személyiség

Legjellemzőbb személyiségjegyek: - Anyagias (materialista ~ jólét kereső) -perfekcionista Szekvenciálisan ismétlődő viselkedés pl. munka (l. Oates (1971); Struhl (1998); Robinson (1998)

Workaholic, workaholism (munkafüggő, munkafüggőség)

Burnout (Kiégés)

+

Egymást erősítő környezet és személyiség

Beavatkozás elmaradása esetén egyén 1.) 30-as évek szociális- kapcsolati beszűkülése anyagelvűség (Kasser 2005) 2.) 40-es / 60-as éveiben súlyos egészségügyi szövődmények, esetleg halálozás Kiegészítő addikció megjelenése (mint alkohol)

Munkahelyi, munkavégző környezet* (*Hiszen az egyéni vállalkozók, főnök nélkül ugyanúgy kitettek a munkafüggőségnek.)

Mobbing, bullying, harassment (pszichoterror, kipécézés, „szivatás”, zaklatás) Lövey- Manohar (2003); Kaucsek-Simon (1996)

Az örömteli szervezetben Lövey és Nadkarni (2003) szervezetfejlesztői eseteik alapján, az alábbi módon fogalmazzák meg a problémát: „Ahová kötődünk, ahová tartozónak érezzük magunkat, ott beleadjuk önmagunkat. Ahová nem tartozunk, ott tranzakciókat bonyolítunk, üzletelünk. … Jól lemérhető, mennyire adtuk bele önmagunkat, ha megnézzük, milyen mértékben teszünk erőfeszítéseket a szervezet céljainak eléréséért. Amikor beleadjuk magunkat, ezzel a hozzáértésünket, kompetenciáinkat is fejlesztjük. Ha csak annyit adtunk, amennyi szerintünk a kialkudott ellenszolgáltatás eléréséhez szükséges, nem használjuk ki teljes mértékben a kompetenciánkat, így az idővel csökken, ahelyett, hogy fejlődne19. ” (Lövey- Nadkarni 2003 77 o.)

19

Kiemelés tőlem, megjegyzés helyesen kompetenciáinak lenne, de az eredeti szövegben egyes számban szerepel.

- 31 -

A Lövey- Nadkarni szerint a munkafüggő szervezet a külső szemlélő (szervezetfejlesztő) számára azonosítható jelei: Lövey-Nadkarn (2003) – a vállalat tünetei Legnyilvánvalóbb tünet, hogy a munkatársak a hivatalos munkaórákon túl hosszú órákat töltenek a munkahelyen Ha kívülről felnézünk az irodaépületre, azt látjuk, hogy még késő eset is égnek a lámpák. Az emberek rendszeresen hazaviszik a munkát. A hétvégéjük is rendszeresen a munkáról szól. A munkatársakat gyakran felhívják otthon az irodából. Amikor az emberek szabadságra mennek, elvárják tőlük, hogy megadják elérhetőségüket. Néha előfordul, hogy korábban vissza kell jönniük a pihenésről, munkával kapcsolatos gondok miatt. A munkamániában szenvedő szervezeteknél minél magasabb szintet foglal el valaki a hierarchiában,annál több munkát várnak el tőle, bár ezt az elvárását nem fogalmazzák meg feltétlenül explicit formában A kiégettség különböző jelei figyelhetőek meg. Az emberek fáradtak, kimerültek, rengetek koffeint fogyasztanak. A munkatársak családjai panaszkodnak a túl sok munka miatt. A stressz jelei mutatkoznak pl. pszichoszomatikus betegségek vagy neurózis. Egyes szervezeteknél a munkamánia deklarált vagy hallgatólagosan követelménynek számít ahhoz, hogy valaki feljebb kerülhessen a hierarchiában. Az értékhozzáadás nem áll arányban azzal a munkamennyiséggel, amennyit az emberek befektetnek egy bizonyos feladat elvégzésébe. A munkamániás szervezetekben az emberek nem veszik ki a szabadságukat. Az év végén többhétnyi vagy többnapnyi szabadságuk marad felhasználatlanul. Egyes munkatársak büszkén beszélnek róla - panaszkodást színlelve-, hogy képtelenek kivenni a szabadságukat az iszonyatosan sok munka miatt.

A japán irodalomban karosi-nak nevezett jelenség a túlzott, egészségtelen munkavégzésre utal, a holland megnevezés angol fordítása leisure illness a kikapcsolódás, lazítás betegsége. Ez utóbbi elnevezés jól utal az addiktív viselkedés tipikus jellemrajzára, amelyben a kórossá váló viselkedési minta további gyakorlásának lehetetlensége hozza elő a mentális és gyakran fizikai tüneteket. (Pl. A hétvége, vagy mondjuk egy megkerülhetetlen gyárleállás, vagy az ünnepek pl. karácsony, húsvét, nyári szabadság)

- 32 -

Végső esetben a munkafüggő és a szervezet (Amely nem feltétlenül azonos a rossz piaci szerepléssel, ám jellemzően idővel magával húzza azt is!) beteges szimbiózisa alakul ki, amelyben a munkafüggő helyet talál függőségének kiélésére, a szervezet pedig kevés konfliktussal képes működni. Látszatra szervezet és egyén egyaránt jól jár. Normaképzővé válnak (esetleg belső utasításokban, SZMSZ-ben írásban is megjelennek) olyan tényezők, amelyek egyértelműen a munkafüggőséggel azonosíthatóak. A nem munkafüggő, vagy a pseudo- munkafüggőségre, esetleg a munkatársfüggőségre képtelen „egészséges” kollégák kezdik elhagyni a céget. Amennyiben a folyamatot nem sikerül idejében feltartóztatni, a szervezetben erőteljes kontraszelekció megy végbe (ezzel párhuzamosan a szervezet öncélúvá válik), amely végső soron (a piacról élő cégek esetében) –az egyénekhez hasonlóan– a szervezet kiégésével, halálával (megszűnésével) végződhet.

- 33 -

A munkafüggőség diagnosztizálási és tipologizálási kísérletei Amíg a hétköznapokban - ha a munkaalkoholizmus, mint veszélyforrás egyáltalán felmerül – jellemzően a folyamatosan íróasztalánál görnyedő ember képe jelenik meg, a valóságban a munkafüggő betegek és veszélyeztettek ennél sokkal többfélék lehetnek. Ahogyan korábban bemutattuk, hogy a munkafüggőség az előítéletekkel szemben minden „rangból és rendből” szedi az áldozatait, most megkísérelünk bemutatni (a teljesség igénye nélkül) néhány lehetséges tipologizálási modellt, amelyeknek a hazai szakirodalom meglehetősen híján van. Valamint áttekintünk néhány a diagnosztizálásban és a prevenciós munkában haszonnal forgatható „ellenőrző listát”. A következő áttekintő táblázat az eredeti „ős-modellhez”, Oates 1971-es felosztásához képest mutat be néhány frissebb megközelítésmódot. TÁBLA I.

Munkamánia típusok, besorolások összevetése Oates (1971)

Fassel (1990)

Önkontroll Egyesület (2004)

Killinger (1991)

Robinson (1998)

professzionalista megszállott (dyed in- the- wool)

megrögzött munkafüggő (compulsive worker)

grandiózus

“a vezénylő” (controller)

hajthatatlan, tántoríthatatlan (relentness)

„megtért” munkamániás (converted workaholic)

alkalmi nagy hajtós (binge worker)

könyvelő

“nárcisztikus ellenőrző” (narcissistic controller)

„bulémiás munkamániás” (bulimic workaholic)

helyzet szülte munkamániás, (situational workaholic) „ál munkamániás” (pseudoworkaholic) „menekülő” (escapist workaholic) eszképista

zugdolgozó (closet worker)

skizoid

anorexiás munkamániás (work anorexic)

gyertyaégető

nyuszi

munkatársfüggő (pleaser)

„mindig középpontba kerülni vágyó munkamániás” (attention-deficit workaholic) „gurman, vagy ínyenc munkamániás” (savoring workaholic) „másokért élő munkamániás” (careaholic workaholic)

Amint az elsőre is kitűnik, a munkafüggőség vonatkozásában komoly diagnosztikai kihívás a valódi és az „ál” munkamániás kiszűrése, hiszen itt nincsen a kémiai addikcióhoz hasonló plusz segítsége a segítőnek (pl. Egészségi állapot orvosi felmérése, kivéve a munkafüggőség előrehaladott fázisát.). Valamint más viselkedési addikciókkal szemben (pl. evési zavarok) - 34 -

eleinte nincsenek fizikailag észlehető tünetek, a beteg és mikrokörnyezet pedig esetleg nem észleli problémaként az extrém módon megnövekedett munkaidőt, az eleinte lassan romló munkahatékonyságot. A következőkben ezen, a munkával kapcsolatos zavarok fajtáinak besorolási, tipizálási formáit tekintjük át az egyes szerzők munkái alapján. Oates, (1971; e-book 2004 78 old.) a témában elsőként publikált cikkében (1968), majd könyvében a munkamániás személy típusait az alábbi módon kategorizálta: 1. „A professzionalista megszállott” (dyed-in-the-wool) típus A munkát több mint komolyan veszi. Egy megkezdett munkát nem fog félbehagyni, minden feladatot újra meg újra ellenőriz, javít, fejleszt. Jellemzői: a. Perfekcionista b. Az

inkompetens

kollégákkal,

feladat-végrehajtásokkal

szemben

kiemelt

figyelemmel lép fel, egyáltalán nem toleráns ebben a vonatkozásban c. A kollégái gyűlölik, elkülönítik, és eközben nem tudnak létezni nélküle. Ha komoly, határidős, nehéz munka fut be, rögtön rátestálják. d. Az első időszakban kedvelik a megszállottat, amíg a kollégák nem követik el akár csak a legkisebb hibát is. Ilyenkor viszont a függőből elemi erővel tör elő a nemtetszés. Ezzel ki is írja magát a munkaközösségből. e. Túlvállalja magát, és túlzottan azonosul a szervezettel. Saját identitása mintegy oldódik a szervezetében arra való tekintet nélkül, hogy milyen profilú cégről van szó. f. Az átlagot meghaladó képességekkel, készségekkel, ismeretekkel rendelkezik. 2. „A „megtért” munkamániás (converted workaholic) Az első típusból jön létre. Nem csak a szakmai munkáját, de az élet minden területét halálosan komolyan veszi. Az időbeosztásának rabja. Minden tevékenységét előre megtervezi, a napjait, heteit előre beosztja a munkahelyen és azon kívül is. Igazi „9-től 5ig” ember, tehát nem tölti minden idejét a munkahelyen! Sőt, a legkisebb túlórát is kifizetteti! Azonban, ha megfizetik, elvégzi a túlmunkát. a. Hagyja, hogy mindenki a saját dolgát végezze. b. A normál munkaidőben határokat szab magának, nem hajlandó mindent belezsúfolni a munkanapba.

- 35 -

c. Átlagos képességekkel, ismeretekkel rendelkezik, nem is bírja az extra terhelést. Pl. ha vezetővé léptetnék elő, nagy valószínűséggel visszautasítja azt. d. Presztízs októl vezérelve azonban elvállal extra munkákat. Ebben gyakorta az egész család támogatja, a felesége kifejezetten jó néven veszi a vállalását. e. Motiválja az a tudat, hogy „én vagyok az egyetlen, aki meg tudja oldani.” 3. A „helyzet szülte munkamániás” (situational workaholic) Akit nem hajt pszichés kényszer sem a saját, sem a mikrokörnyezete részéről. a. Jellemző rá az instabil gazdasági háttér. b. Ezért elvállalja a felmerülő extra munkákat, de csakis túlórapénzért. c. Valójában nem tekinthető munkamániásnak, de a sok elvállalt pluszmunka során a viselkedése megváltozhat (vö. behaviourista technikák negatív irányban is hatnak). d. Veszélyeztetett lehet a kettes típusú munkamániára. e. Jellemző a pályakezdő fiatalokra, akik lakásra, családra stb. gyűjtenek. f. A típus együtt jár az alacsony munkahely megtartási biztonsággal. 4. Az „ál munkamániás” (pseudo- workaholic) Aki valójában nem munkamániás. a. A társadalmi- gazdasági előrelépés, a vállalati ranglétra megmászása motiválja. b. A döntéshozatalban érintett „fontos” emberek felé mindig van egy jó szava20. c. Az emberekkel tárgyként bánik (ebben a tekintetben hasonlít a munkamániásra). „Ha véded az én hátamat, én védem a tiédet.” Ezt azonban mindenféle minőségi szelekciós elvárások, belső meggyőződés nélkül teszi. d. A perfekcionizmus hiánya jellemzi a munkájában. e. A pszeudo- munkamániás számára az igazi érték a szervezet által nyújtott presztízs és hatalom, amelyet élvezhet. 5. A „menekülő” (escapist workaholic, eszképista) Ő sem igazi munkamániás, hanem az otthoni lét elől menekül. Inkább dolgozik, mint hazamenne. a. Rossz a házassága, vagy b. Fiatalember családalapítás előtt (lásd mai számítógépes programozók, a „güzük”) c. Rendszeresen az irodában alszik, de ennek nem a munka a meghatározó oka.

20

Mai fogalmainkkal talpnyaló, de ez alapesetben aligha pszichés probléma.

- 36 -

d. Leginkább a való világtól menekül. (Itt érdemes megjegyezni, hogy az oatesi kategorizálás megszületése (1968, 1971) óta sokat változott a világunk. Ma már a valóságtól való meneküléshez többnyire nem kell a munkahelyre futni. Lásd játékszenvedélyek, számítógép-függőség, szerepjátékok stb.)

Killinger (1991 82-86. old.) felosztása két típust különböztet meg, illetve az első típuson belül megkülönböztet két altípust. 1. a „vezénylő, kontrolláló” típus, (controller) akiből vállalati vezérigazgató lesz, energetikus, beéri kevés alvással, imád elfoglalt lenni. Kevéssé szereti a társaságot, fontos számára a saját személyes tér. Önmagát kreatívnak, nagyon eredetinek, okosnak érzi. Többnyire kedvelik a gondolkodtató munkafeladatokat. 2. a nárcisztikus kontroller (narcissistic controller) kevésbé szeret a középpontban állni. Ha nagy a nyomás, inkább „sebeit nyalogatva” visszavonul, nem kedveli a nagyon magas stresszel járó helyzeteket. 3. munkatársfüggő (pleaser) nem annyira a hatalom, a vezénylő szerep, mint a kollégák a fontosak a számára. „Köszöni, hogy a közösségben lehet.” Leginkább a codependenciára hasonlít. Jellemzően középvezetői munkaköröket tölt be, mert a felülről és az alulról érkező megerősítés egyaránt fontos a számára.

Fassel – féle (1990; 2000) négy munkafüggő egyén, ill. ennek mintájára munkafüggő szervezeti típus: 1. a megrögzött munkafüggő (compulsive worker) Fassel felosztásában az ideális munkamániás, aki folyton dolgozik. A külvilág róla mintázza a munkamániáról alkotott képzeteit. Elsőként érkeznek, és utolsóként távoznak a munkából. A megrögzött munkafüggőknél alapvető jellemző a beteges perfekcionizmus. Pl. a pénteki határidőre kiadott feladattal már szerdán elkészül, de nem adja le, hanem teljes erőbedobással péntekig javítgatja, hogy „tökéletes” legyen. Nem tervez előre semmit sem, hiszen ki tudja, mi „jön be” a munkahelyen. Szabadságát rendszeresen végigdolgozza. A környezetüknek nem vallják be, hogy folyton dolgoznak. Azonban diagnosztizálhatóak, mert folyton dolgoznak.

- 37 -

könnyen

2.

„alkalmi nagy hajtósok” (binge worker21) ~ úgy viselkednek, mint a nagy zabálók, evési problémákkal küzdők. Alkalmanként folyamatosan és alvás-pihenés nélkül dolgoznak (Lásd mint a falási rohamok az étkezési zavarok esetében.) Annyira belemerülnek a munkájukba, hogy elveszítik időérzéküket, megfeledkeznek fiziológiai szükségleteikről. A munkarohamok elmúltával azonban az átlagnak megfelelően viselkednek, ezért az első csoporthoz képest nehezebb azonosítani a betegséget. A néhány napig, maximum egy-két hétig tartó munkaroham során átlag napi négy órát alszanak, elmúltával ugyanolyan másnaposság gyötri őket, mint az alkoholistákat.

3.

„zugdolgozók” (closet worker) ~ olyanok, mint a zugivó/evő; extra munkájukat eltitkolva, eldugdosva végzik. A házastárs gyakran azt hiszi, hogy a férj/feleség szeretőt tart, de valójában a valódi szerető a munkatevékenység. Két altípusa: a. a szó szerint rejtőzködő, aki elbújik a munkájával; b. illetve az „okos” rejtőzködő, aki úgy tesz, mintha korlátozná a munkavégzését, miközben pont a fordítottját cselekszi.

4. Végül a fasseli tipológiában a negyedik típus az: „anorexiás munkamániás”(work anorexic). Amíg az alkalmi hajtós úgy viselkedik, mint a bullemia nervosában szenvedő étkezési problémákkal küzdő, addig az anorexiás munkamániás az anorexia nervosára jellmző tüneteket produkál. Rendszertelen munkavégzés jellemzi, elkezdett, de befejezetlen munkák sora szegélyezi az útját. Időbeosztása is hektikus, minden munkát az utolsó pillanatra halaszt. Valójában mindannak az ellentétje, amit a közhit a munkamániásokról vélelmez: megbízható - helyett megbízhatatlan, a határidők előtt elkészülő - helyett a határidőket minduntalan módosító, stb. Igazi „művész” lélek. A magyarul fellelhető kategorizálás az alábbi típusokat sorolja fel (az Önkontroll Egyesület honlapjáról származóan – a besorolás eredetének megjelölése nélkül): 1.)

A grandiózus: Munkájával a hatalom, a siker, az elismerés kivívása a célja. Többnyire túlértékeli saját, és alulértékeli mások teljesítményét. Nem tud csapatban dolgozni, s nem is kedvelik őt.

21

nagy evés-ivás; nagy evészet és muri

- 38 -

2.)

A könyvelő: Legnagyobb erénye a rendtartás. Minden apró részlétre ügyel, mindent beszabályoz, s nem szereti az új ötleteket. Mindent az ellenőrzése alá szeretne vonni.

3.)

A skizoid: Aki vágyik mások társaságára, de egyúttal fél is attól. A megoldás számára, hogy beletemetkezik a munkájába.

4.)

A gyertyaégetők: Akik könnyen unatkoznak, s mindig új feladatot keresnek, hogy két végén égethessék a gyertyát. Céljuk az elismerés és a csodálat. De tevékenységük gyakran káoszba torkollik.

5.)

A nyuszik: Akiknek mindig szükségük van valakire, hogy megmondja, mit csináljanak. Nagyon félnek a kudarctól, ezért azt gondolják, sok munkával elkerülhetik azt.

(forrás: http://www.bekesnet.hu/~butch/onkontroll/munkamania.html 2004)

Robinson (1998) az alábbi elnevezésekkel él: -

„a hajthatatlan, tántoríthatatlan munkamániás” (relentness workaholic) Ez a típus megegyezik Oates első típusával, a professzionalista megszállottal (dyed -in- the- wool). A hajthatatlan munkamániás, aki folyton dolgozik, napi 3-4 óra alvással, a fizikai fájdalmait is leküzdve végez munkát. A közgondolkodás ezzel a típussal azonosítja a munkafüggőt.

-

„bulémiás munkamániás” (bulimic workaholic) lásd Fassel „alkalmi nagy hajtósok” (binge worker) csoportját. Sokszor nem csinálnak semmit sem, nem dolgoznak folyton, csak az utolsó határidők előtt, ekkor viszont megállás nélkül és éjt-nappallá téve. Nem keverendő össze a határidő miatt éjszakázókkal, akiket ráadásul a főnökük alkalmanként erre kötelez is.

-

„mindig középpontba kerülni vágyó munkamániás” (attention-deficit workaholic), aki könnyen elunja magát, és folyton újabb stimulációra vágyik. Esetükben gyakori a figyelemzavar,

(ADD

attention-deficit

disorder)

esetleg

a

hiperaktivitás,

mint

alapprobléma. Igazi innovátorok a munkában, de sohasem fejezik be, amit elkezdtek. – Megjelenése gyakori probléma a közoktatásban.

- 39 -

-

„gurman, vagy ínyenc munkamániás” (savoring workaholic) Az előző csoport ellentétei, lassúak, módszeresek. Igazi perfekcionisták, számukra egy project sohasem eléggé jó. Pl. a megírt leveleket precízen végigjavítja, minden i-re ráteszi a pontot, kiteszi a hiányzó vesszőket. Gyakran a saját korábbi írását is tovább javítja.

-

„másokért élő munkamániás” (careaholic workaholic), akiknek mindig szükségük van arra, hogy valaki mást támogathassanak. Nem érzik jól magukat, ha nem dolgozhatnak valaki másért. ~ Lásd „segítő szindróma”, vagy az újfunlandi effektus a magyar szakirodalomban. („Akkor is segítek, ha már szaladsz a segítségem elől!”) 3. ÁBRA

Munkamánia típusok (Robinson, 1996)

A munkafüggőségnek tehát sok arca van, de miden esetben jellemzőek az egyénre az alábbiak: -

többféle függőség párhuzamos jelenléte (pl. kétféle viselkedési addikció: munkamánia és társfüggőség, vagy egy viselkedési és egy kémiai addikció: munkafüggőség és alkohol),

-

tagadás,

-

önértékelési zavarok,

- 40 -

-

folyamatos kontroll vágy („a kontroll játszma”) minden idő és helyzet előzetes beosztására

-

a lazításra, pihenésre való képtelenség,

-

a játékra, alkotásra való képtelenség, a jobb agyfélteke kihasználatlansága,

-

emlékezetvesztés, feledékenység,

-

krónikus időhiány,

-

ingerlékenység

-

külsődleges viszonyítási pontok keresése, (pl. A munkafüggő a ’Hogy vagy?’ kérdésre az aktuális munkafeladatait sorolja fel, mert minduntalan külső megerősítést, igazodást keres saját létezésére, ezt a munkában véli megtalálni. Szintén jellemző a folyamatos listakészítés. A munkamániás minden egyes napi tevékenysége listára kerül, amelyet addig nem dob el, amíg minden apró ügyet el nem végzett belőle.)

-

megszállottság, rögeszmésség (Bármely tevékenység végzése közben a munka van a központban.) (Fassel 2000 27. old; Robinson 1998 47-52. old.)

Az európai gondolkodásmódhoz közelebb álló kanadai klinikai szakpszichológus, Killinger (1991) könyvében három fő jellemzőt különböztet meg, mint a munkafüggőséget minden esetben kísérő jelenséget: -

perfekcionizmus,

-

obszesszív zavar, (mánia, megszállottság, kényszerképzetek)

-

nárcizmus (1991, 19 old.)

A munkafüggők állapotuk súlyosbodásával igazi kaméleonokká válnak. Fokozatosan elveszítik képességüket, ingerenciájukat a: -

kommunikációra,

-

empátiára,

-

az intimitásra,

-

az én-integritás fenntartására (helyére külsőségek lépnek),

-

függetlenségre,

-

humorra és a játékra,

-

spiritualitásra,

-

végül a fizikai és lelki egészségre (Killinger 1991)

- 41 -

A fenti karakterjegyek mellett a munkafüggőkre más jellemzők is állnak, azonban ezek nem minden esetnél fordulnak elő úgy, mint: -

tisztességtelenség, minden más addikthoz hasonlóan az addikció tárgyával töltött mind több időt valahogyan leplezni próbálják. Olyan esetek is előfordulnak, amikor a házastársak válását a nem munkafüggő férj/feleség megcsalatástól való félelme indítja el. Mert a rejtélyes eltűnéseket a szerető jelenlétének véli.

-

önzés, (család, gyerekek, barátok elhanyagolása)

-

elszigeteltség,

-

szabályozottság,

-

perfekcionizmus, (Komoly munkaszervezési probléma –lásd szervezetszociológiai, ill. vezetéselméleti irodalmak–, hogy a főnöki székből ezért nem is képesek feladatot delegálni. vö.: „Nézd, megbízom őket valamilyen feladattal, de úgy sem képesek megfelelő minőségben elvégezni. Így nekem kell megcsinálnom! Inkább nem adom ki a munkát.”)

-

self-abúzus,

-

intimitáshiány, Az intimitáshiánynak három foka van a munkafüggő életében. Sok munkamániásnak számos kapcsolata van, de ezek főként a munkáról, a társadalmi szereplésről szólnak. (A modern társdalom kifejezetten jutalmazza ezt a magatartást, a kapcsolatépítő embert, aki minden munkára tud ajánlani valakit.) o az első szinten a munkafüggő elveszíti a kapcsolatot önmagával, o a másodikon a szeretteivel (család, gyerekek, rokonok) o végül a harmadik, az utolsó szinten magával az addikciója tárgyával, a munkával sem képes belsőséges kapcsolatot kialakítani.

-

„iratkötegek”(piles and files) A saját iratai, fájlai nélkül csupasznak érzi magát, ha valaki csak elméletben felveti, hogy megfoszthatja tőlük, rögtön biztonsági másolásba kezd.

-

fizikai és pszichikai problémák pl. Japánban a már említett karosi a 40-50 éves japán férfiak halálozásában 10%-os szerepet játszik. Korábbi egészségi problémákkal nem küzdő férfiak harmada agyvérzésben, kétharmaduk szívinfarktusban hal meg. A hosszú éveken át tartó 12-16

- 42 -

órás munkanapok észrevétlenül ölik meg a középkorú férfiakat. (Japán Egészségügyi és Jóléti Minisztérium 1988) Így a karosi a második legjellemzőbb visszavezethető halálozási indok a középkorú japán férfiaknál. A 90-es években a gazdasági recesszió a japán társadalomban is generális változásokat indított útjára. A korábbi, hagyományos kemény munkaszellem, a nyugatihoz képest zárt társadalom, a szülőifőnöki utasítások pontos betartása és a fiatalok teljes iskoláztatása gyakorlatilag a múlté. Ma két millió japán fiatal hagyja ott az oktatási rendszert és a munkaerőpiacot22.(NEET: „not in education, employment, or training) Az egy élet egy munkahely, napi 12 óra munka, a család háttérbe szorítása és egy életre szóló kölcsönös hűségnyilatkozatok világa leáldozóban van. A 90-es, kettőezres években a fizikai tünetek már megjelennek az észak-amerikai, európai 2030-as nőknél is juppi, vagy menedzser betegség névvel. Kísérői a hosszan tartó krónikus fáradtságérzet (hasonlóan a krónikus kokain abúzus utóhatásához), torok/mandulagyulladás, láz, erős görcsök, ugyanakkor a kliens életkora általános egészségi állapota nem járna együtt ilyen tünetekkel. Végezetül a folyamatos stressz tönkreteszi a munkafüggő immunrendszerét. A frissebb kutatások szerint akár már, a 70-es, 80-as, 90-es, években prognosztizált 40-es – 50-es életkori csoportokhoz képest, a harmincas, sőt a húszas korosztályokban is belépnek a súlyos fizikai tünetek. Ez egyrészt könnyebbé teheti a diagnosztizálást, ill. a betegségtudat kialakulást, és így a gyógyítást, másrészt akár fiatal felnőttek halálozásához vezethet.23 A munkafüggő személy lelki világát a következő megközelítésmódok jellemzik (Robinson 1998 107. old.) 1. perfekcionista gondolkodásmód: A dolgoknak tökéletesen kell működniük, hogy boldog legyek, ugyanakkor soha semmit sem végzek tökéletesen. 2.

mindent vagy semmit szemlélet: Ha nem végezhetek el egyszerre minden feladatot, nem lehetek ott mindenütt, akkor nem számítok. Vagy a legjobb vagy a legrosszabb vagyok, a kettő között semmi sincsen a számomra.

3. teleszkópikus (messzelátó) gondolkodásmód: Mindig úgy érzem, hogy kudarcba fulladtam, mert a sikereimet figyelmen kívül hagyom, a jövőbeli feladataim súlyát pedig 22

Caryl, Christina Turning Un-Japanese Newsweek 2006 feb. 13. 36-39 old. Kingston, Jeff Japan’s Quiet Transformation Tokyo’s University Press 23 Lásd csak magyar vonatkozásban Fehér Miklós, Zavadszky Gábor (31) futballisták (esetükben a kóros sportolás-mozgás is indok lehetett); Sebők Anikó (27) énekes hirtelen halálhíreit a sajtóban (Népszabadság 2006. február 10.)

- 43 -

felnagyítom. (vö. Képtelenség a jelenben élésre, a mai nap helyett mindig a holnapiban élni. ~ Folyamatos jövőbe merengés, a mai jelenlét teljes hiánya.) 4. elmosódott határvonalak szerinti látásmód: Nehéz a számomra meglátni, hogy hol a határ, mikor mondjak nemet másoknak. 5. környezetet manipuláló gondolkodás: Ha másokat olyan működésre tudom rábírni, mint amilyen a sajátom, sokkal jobban érzem magamat. Akkor értékes egy tettem, ha a környezetem lelkesen fogadja. (külső megerősítés folytonos igénye, ennek érdekében a környezet manipulálása) 6. pesszimista gondolkodásmód: Az életem kaotikus, káoszba merül és nem áll a kontrollom alatt. Folyamatosan készenlétben kell állnom, mert ha lazítok, talán nem veszek észre valami fontosat. 7. tehetetlenség érzete: Képtelen vagyok változtatni az életemen. Nincsen semmi, amivel változtathatnék az időbeosztásomon, és lelassíthatnék. 8. áldozat szerep: A családom és a főnökeim az okai annak, hogy ennyit dolgozom, és ettől stresszes vagyok és kiégett. Egy megterhelő munkának, családnak és társadalomnak az áldozata vagyok, amelyek mind azt mondják: „Ezt meg kell tenned!” 9. ellenálló magatartás: Az élet egy megvívandó ütközet, harcolnom kell, hogy kivívjam a saját utam bejárásához való jogot. Eközben folyamatosan túlvállalom magamat, az emberi teljesítőképesség határáig, sőt azon túl is. 10. sóvárgás: Bárcsak elérném ezt vagy azt a munkahelyi pozíciót, megtehetném ezt vagy azt stb. Ha az életem megváltozna, akkor lelassíthatnék, élhetnék máshogyan. 11. kikapcsolódásra képtelen hozzáállás: A játék és a kikapcsolódás időpocsékolás. Hiszen túl sok feladatot kell még elvégeznem. 12. a külső látszatra épülő (externális) gondolkodás: Ha hosszú ideig és sokat dolgozom, akkor megtalálhatom a boldogságot. A boldogságom a külső tényezők alakulásán múlik.

- 44 -

Időbeli lefolyás Oates a munkamániás egyedfejlődését az alábbi módon korszakolta (Oates 1971 10. old.) – kiegészítve Füredi és Füredi (2000) által említett szempontokkal: 1.) gyermekkori lappangás

háttere: megfelelő táptalajt biztosító családi kultúra Kiegészítve a neurotikusnak tekinthető perfekcionista személyiségvonásokkal (Hamachek 1978)

2.) 20-as – 30-as évek

munkamánia kifejlődése

3.) 40-es – 50-es évek

megjelenő egészségügyi gondok

4.) 50-es – 60-as évek

krónikus munkamánia, kezelés nélkül esetleg halálozás

Amennyiben az oatesi időfelosztást rávetítjük a munkalélektan irodalmában jól ismert Superféle (1957) életpálya szivárványra, (Annak megjegyzésével, hogy az eredeti 50-es években született életszerep és életút felosztás mára a fejlett világban alaposan átalakult, így a Super féle korszakolást újjá kellene alakítani. Lásd a szülői életszerep ma már egyre jellemzőbben a 30-as évekhez kötődik, az (aktív) életkor meghosszabbodásával pedig megnyúlik a keresődolgozó- alkotó szerep kifutási ideje.) arra a belátásra jutunk, hogy a munkafüggő életszerepei 4. ÁBRA

D. Super (1957) Életpálya szivárvány

- 45 -

nem tudnak megfelelő módon és a megfelelő időben kibontakozni. Így a 20-as, 30-as éveiben túlzottan igénybe veszi a karrier-felépítése, kiépítése melletti (amely normális funkció) munkatevékenység, irodai időtöltés, un. pszeudo- munkacselekmények, amelyek elvonják más életszerepektől. Más addikciókhoz vagy pszichiátriai kórtünetekhez hasonlóan, a betegség erősödése, vagy éppen ellenkezőleg, kordában tarthatósága „önjáró” folyamattá válhat. A munkafüggőség fizikai-egészségügyi tüneteinek kialakulására az egyén élettere, motivációs bázisa olyannyira beszűkül, hogy hatékony konzultáció, terápia hiányában súlyos maradandó egészségkárosodás, halálozás következhet be. A világfaluvá zsugorodó 90-es, kettőezres évek modern társadalmaiban, főként Európában, Észak-Amerikában, Japánban és az ázsiai kistigrisek esetében a munkafüggőség egyéni és családi/párkapcsolati tünetei sokkal korábbra kerültek, mint az a 90-as években megfigyelhető volt. Amíg a ma már „klasszikus” munkafüggőség kialakulása az egyéni és családi életpálya későbbi szakaszait jellemezte, (40-es, 50-es éveikben járók, lásd. Oates eredeti korszakolása fentebb.) addig manapság a 30-as, sőt a 20-as éveik végén járó egyének, párok esetében is megjelenik a munkatevékenységet érintő kényszeres függőség. Sőt, a klasszikus besorolással szemben egyre gyakoribb két munkafüggő fiatal együttélése. Ezt a felosztást a korábbi besorolások kifejezetten elvetették, mondván, hogy a munkafüggő alárendelt szerepben működő házastársat választ magának (lásd: co-dependencia). Az eredeti értelemben definiált munkafüggőség főként a családjukat eltartó, 40-es 50-es éveikben járó, jó anyagi- társadalmi helyzetű, tinédzser gyermekekkel rendelkező férfiak tipikus betegsége volt. Esetükben a családfenntartói szerepkörből építkező „muszáj” dolgoznom szerep (Amelyet a lakáshitel törlesztő részletek fizetése, a gyermekek iskolázatása, USA-ban a házvásárlás, a felség eltartása.) a családi életciklus előrehaladásával nem mozog egy ütemben, „bent ragad”. Pl. már nagyok a gyerekek és a törlesztő részleteket sem kell fizetni, sőt a feleség is munkába állt, de a férj nem tud „lejönni” egy évtizedeken át megszokott viselkedésmintáról. (Kora reggeli kelés, hosszú munkanapok, kevés kontaktus a családtagokkal.) A napi segítői/orvosi gyakorlatban gondot okozhat, hogy a segítséget kérő beteget egyes panaszai szerint diagnosztizálnak (mint krónikus fejfájás, major depresszió, ticcelés stb.), miközben problémájának lényegi eleme teljesen rejtve marad. Ugyancsak jellemző az előrehaladott munkafüggőre a „túlzott normalitás” (Gruen 1987/2003), azaz a realizmus

- 46 -

betegsége. Túlzott feladatelvűség, elszemélytelenedés, az emberekkel, kollégákkal, mint tárgyakkal való manipuláció. Például a DSM-IV F60.8 nárcisztikus személyiségzavar leírása számos olyan elemet sorol fel, amelyek jól azonosíthatóak egy munkafüggőnél. A megfelelő explorációs beszélgetés hiányában a munkafüggő könnyen válhat félre, vagy részben diagnosztizált pácienssé. Ahogyan a jól felmért munkafüggőség kódolására sincsen lehetőség, hazai kezelésével alig- alig foglalkoznak célzottan.

Szakaszok A munkafüggőség kialakulását - lefolyását és az esetleg bekövetkező felépülést három vagy négy fázisra osztja fel az irodalom.

A bevezető szakaszban a munkamániás gondolatai egyre inkább a munka körül forognak. A magánkapcsolatok fokozatosan elveszítik jelentőségüket, s miközben kialakul egyfajta bűntudatérzés, a beteg titokban otthon, vagy munkaidőn kívül is dolgozni kezd. A kritikus szakaszban a beteg már ürügyet keres a munkavégzésre, agresszív lesz, ha mások megszólják ezért. Végül annyira elhatalmasodik rajta a mániája, hogy életvitelét is teljesen a munkájának rendeli alá. A krónikus szakaszban a munkamániás egyre több feladatot oszt magára, ám sokszor céltalanul dolgozik, s mind nagyobb erőfeszítésekkel képes megfelelni a saját magával szemben támasztott követelményeknek. A végső szakaszban a szervezet kimerülése miatt rohamosan csökken a teljesítmény. A beteg úgy érzi, hogy ereje végső határára jutott, s előbb-utóbb bekövetkezik az összeomlás. Legtöbben csak ekkor fordulnak orvoshoz. (Önkontroll Egyesület 2004)

Fassel (1990) és a magyarul hozzáférhető irodalom Fassel alapján, Füredi (2000) három fázist különböztet meg: Korai stádium: az érintett folyamatosan elfoglalt, „fontos” valaki más számára, akivel jellemzően nem köti össze intim kapcsolat. Több és több feladatot vállal fel (ez szintén nem függ az alkalmazotti vagy a vállalkozói gazdasági státuszok közötti eltérésektől). Naplót, naptárat,

időbeosztást

vezet

minden

feladatáról, - 47 -

lassan

a

magánéletéhez

kötődő

tevékenységekből is csak a feladatok maradnak meg (pl. csekkek befizetése), de a személyes– intim kapcsolatot igénylő időtöltéseket kezdi lemondani (párkapcsolat, gyerekek, közeli barátok). Középső stádium: személyes kapcsolatok sérülnek, amelyek helyreállítására kísérleteket tesz a munkafüggő személy, de ezek többnyire nem járnak tartós sikerrel. (Be nem tartott ígéreteivel lassan szavahihetősége is sérül. Pl. ígérgetés a gyereknek: „Ezen a hétvégén dolgoznom kell. Majd a jövő héten lemegyünk a vidámparkba. Meglátod, az majd milyen jó lesz.”) Fizikailag kezd kimerülni az egyén, sokszorozódnak a fizikai tünetek: memóriavesztés, „semmibe bámulás”, emlékezet kihagyások. A munkaadó szemszögéből ebben a stádiumban a munkafüggő munkaerő már több kárt okoz, mint hasznot hajt. Ha ő a vezető, az embereit egyre jobban hátráltatja a munkavégzésben, nem készül fel a munkaértekezletekre, néha „azt sem tudja, hol van”. Utolsó stádium: súlyos fizikai tünetekkel jár együtt (lásd táblázat), mint fejfájás, hányás, magas vérnyomás, major depresszió. A megnövekedett norepinephrin kiválasztás a koronáriás szívmegbetegedés előzménye. Csökken a véralvadási szint, magas a kortikotropinszint. A szimpatikus

idegrendszer

krónikus

túlaktivizálásával

visszafordíthatatlan

károsodás

keletkezik a cardiovascularis rendszerben. Legsúlyosabb egészségi következmény a szívinfarktus, stroke. Végső esetben a munkaképesség időleges vagy teljes elveszítésével jár a betegség. (Füredi 2000) Tünetek: Szerviek: fejfájás fáradtság allergiák emésztési zavar hasfájás fekély mellkasi fájdalom légszomj tic szédülés

Viselkedésbeliek: indulatkitörések nyugtalanság álmatlanság kikapcsolódási képtelenség hiperaktivitás irritábilitás türelmetlenség feledékenység koncentrációs nehézség unalom hangulatváltozás (Robinson 1998 52. old.)

Az Anomim Munkamániások Nemzetközi Hálózata (Workaholic’s International Network), az Anonim Alkoholistákhoz hasonlóan, 12 pontban összegzi a munkafüggőség, mint viselkedési addikció és betegség jellemzőit:

- 48 -

1. Rendszeresen heti öt napnál többet dolgozik. 2. Gyakran dolgozik napi nyolc óránál többet. 3. Általában végigdolgozza az ebédidőt. 4. A szabadságát végigdolgozza. 5. Naponta legalább ötször rászól a környezetére: „Gyerünk, egy kis életet bele!” / „Le vagytok lassulva. Nyomás!” 6. Lemondja a megtervezett szabadságát, nyaralását, mert sok munkája van, amelyet el kell végeznie. 7. Befejezni egy munkafeladatot, vagy elintézni egy hivatali telefont jellemzően fontosabb a számára, mint időben hazaérni vacsorára. 8. Rendszeresen az utolsóként hagyja el az irodát. 9. Amikor reggel a fogát mossa, a napi munkafeladatain gondolkodik. 10. Amint újabb információ érkezik a munkájához, azonnal dolgozni kezd vele. 11. Amikor egyedül étkezik, úgy érzi, hogy az evéssel párhuzamosan valami mást is csinálnia kell, mint például TV-nézés, olvasás. 12. Amikor TV-t néz, ezzel párhuzamosan muszáj valamilyen más tevékenységet is végeznie. (forrás: http://www.workaholic.org 2006)

A munkamániás Garfield, a Munkafüggők Nemzetközi Szervezetének ábrázolásában (forrás: http://www.workaholic.org 2006)

A társaság önértékelése szerint a Munkafüggők Világszervezetének azok lehetnek tagjai, sorstársai, akikre a fenti állítások igazak. Elnevezésük értelmében a 12 állítást/lépést (megint csak az AA minta alapján) a munkafüggőség bizonyítékának tekintik. A munkaalkoholizmus és a gyógyulás skálája (Fassel 1990, 2000 151. old.) az alkoholizmus skálájával összevetve (Levendel 1987 70 old.) szintén hasonló képet mutat. - 49 -

Az AA (Anonim Alkoholisták) és a WAA (Anomim Munkaalkoholisták) 12 pontja gyakorlatilag azonos (lásd a táblázatban), csak a függőséget kiváltó szer/tevékenység elnevezéseiben más. Az első AA 1935-ben jött létre az USA-ban. Az első WAA 1983-ban alakult, majd 1990-ben vált országos szervezetté (Ez volt az oka annak, hogy Oates saját munkafüggőségét egy AA csoportban vállalta fel.). TÁBLA II.

A 12 lépés az AA és az AWA programjában lépések 1

2

3 4 5 6 7 8

9 10

11

12

Anonim Alkoholisták 12 lépése (AA) (1935)

Anonim Munkafüggők 12 lépése (AWA) (1983)

Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben hogy életünk irányíthatatlanná vált Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő visszaadhatja elménk épségét.

Elismerjük, hogy erőtlenek vagyunk a munkával szemben -, hogy életünk irányítása kicsúszott a kezünkből. Azért vagyunk itt, mert hiszünk abban, hogy egy nálunk magasztosabb erő visszavezet bennünket a józan élethez. Úgy döntöttünk, hogy életünket Isten kezébe helyezzük, azon a módon, ahogyan ismerjük Őt.

Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket - a saját felfogásunk szerinti - Isten gondviselésére bízzuk. Alapos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk Bátran és önmagunkhoz szigorúan feltárjuk magunkról. lelkünket. Beismertük Istennek, magunknak és egy Elismerjük, hogy bennünk és másokban is Isten embertársunknak hibáink pontos természetét. felismeri a rosszat. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten Maradéktalanul készek vagyunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a eltávolítsa mindezen rosszakat belőlünk. jellembeli torzulásainktól Alázatosan kértük Őt, hogy vegye el tőlünk Alázatosan kérjük Istent, hogy távolítsa el minden gyarlóságainkat. hiányosságunkat. Felsoroltuk mindazokat, akiknek valaha kárára Listát készítettünk minden személyről, aki eddigi voltunk, és készen álltunk arra, hogy életünkkel megbántottunk és készek vagyunk arra, mindnyájuknak jóvátételt nyújtsunk. hogy ezeket a sértéseket jóvátegyük. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk ezeknek az Magunk hozzuk rendbe ezeket a hibáinkat, kivéve embereknek, ahol ez lehetséges volt, kivéve, ha azokat az eseteket, amikor a rendbehozatal sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve. szándéka ártana a megbántottaknak. Folytattuk az önvizsgálatot, és haladéktalanul Folyamatos önfeltárást végzünk, és ha hibáztunk beismertük, ha hibásnak találtuk magunkat. azonnal elismerjük. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni Imán és meditáción keresztül keressük a szorosabb tudatos kapcsolatunkat - a saját felfogásunk kapcsolatot Istennel, és kérjük őt, hogy adjon erőt szerinti - Istennel, csupán azt kérve, hogy velünk tetteink végig viteléhez. kapcsolatos akaratát megtudhassuk, és erőt, hogy azt kivitelezhessük. Miután e lépések eredményeként spirituális Ezen lépések hatására megélt spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet feleszmélésünk üzenetét megpróbáljuk eljuttatni továbbadni az alkoholistáknak, és ezeket az minden munkafüggőhöz és érvényesíteni minden alapelveket életünk minden megnyilvánulásában kapcsolatunkban. gyakorolni. (források: http://www.anonimalkoholistak.hu; http://www.aa.org és Robinson 1998)

- 50 -

Korai beavatkozás: gyermekkor és családi élet Ahogyan nyomon követtük, a munkafüggőség kialakulásának kezdeti stádiuma a gyermekkorba tehető. (l. pl. Oates ismertetett időfelosztása) A gyermekkorban a munkafüggő szülő(k) kevés és tárgyiasult kapcsolata a gyermekkel, vagy az egyik szülő (egyedülálló szülő) által „szülősített” – parentifizált (Böszörményi-Nagy-Krasner 1986/2001 134. old.) gyermek életkorának nem megfelelő figyelmet kap. Szó sincsen tehát elhanyagolásról! Legalábbis nem fizikai értelemben. Sőt, gyakori a túlzott foglalkozás a gyerekkel. Ez a kapcsolat azonban a gyermek felé „lejt”, a szülő visszaél hatalmi helyzetével, és felnőtt partnere helyett ’felnőtt-felnőtt’ társalgásra használja a gyermeket, visszavetve a gyerek pszichés fejlődését a korai felnőtt életszerepbe kényszerítéssel. A parentifikáció ebben a vonatkozásban gyakran nem a munkamániás szülőtől (aki csak felületesen, érzelemmentesen érintkezik a gyermekével), hanem a másik felnőttől származik. A házastársak kapcsolata is kifejezetten aszinkronban és egyenlőtlenül alakul; a munkafüggő évtizedekig tarthat fenn „házasságot” a munkájával. A japán feleségek külön névvel illetik a frissen nyugdíjazott munkafüggő férjek viselkedését. A nure-ochiba, (a nedves lehullott falevél) jelensége, amely szerint a munka nélkül maradt férj korábban mellőzött felesége sarkában jár, (Mint a cipőtalpra ragadt nedves falevél ősszel.) tőle várja, hogy munkával lássa el. Később a pubertás-krízissel (gr. döntésekkel) küzdő fiatal esetében fizikailag bár vele van(nak) munkafüggő szülei, valójában egyedül hagyják érzelmileg. Vikár (Vikár 1980, 1999) az alábbi fontos fejlődési/elakadási pontokat emeli ki: tanulás, pályaválasztás, komoly nemzedékek közötti konfliktus a családban, társadalmi normákkal szembeszegülő magatartás, új érzelmi kapcsolatok létesítésének kudarca, szexuális élet elkezdésének gátja. Az egyes területeken elért kudarc, még ha más területek sikereivel is találkozik (jó tanulmányi eredmény, de barátok hiánya vagy fordítva stb.), minden esetben csak az érzelmileg is támogató szülői környezetben oldható fel sikerrel. A munkafüggőséggel érintett családokban ezek a szülői feladatok elmaradnak, vagy csak látszatra teljesülnek, esetleg csak az egyik szülő vesz részt megvalósításukban.

- 51 -

A gyermek ifjúkorában három nagy feladata (Spranger) (én felfedezés, életprogram fokozatos kialakítása, élet egyes formáiba való beilleszkedés Vikár 1999) közül némelyikben, vagy egyikben sem jut valós szülői segítséghez. A családi kommunikáció, az intimitás hiányából adódóan a munkafüggők házastársai esetében gyakoriak a más (kémiai és viselkedési) addikciók, amelyek tovább rontják a családi kapcsolatokat. A munkafüggőség későbbi szakaszában szintén nem ritka, hogy pl. a munkafüggőség mellé a kenyérkeresőnél megjelenik az alkohol, az otthon maradt házastársnál a co-dependenciára épülő gyógyszerezés, a gyermeknél pedig a parentifikáció, így mire szakemberhez kerülhet a család, sokszorosan összetett konfliktusok és addikciók teszik nehézzé a visszatérést. Ebben az esetben a legrosszabb dolog amit a segítő tehet, ha megpróbálja – részben a segítségkérők kimondott, vagy rejtett igényeit kiszolgálva – „kinyomozni” az addikciók kialakulásának sorrendjét. Felvállalva ezzel az igazságosztó szerepét. Gyermekkori tünetek (Amikor az egyik vagy mindkét szülő felnőttként tekint a gyermekére.) és a kori beavatkozás lehetősége: Robinson (1998) szerint a gyermekkorban kialakuló teljesítménykényszernek, tevékenység és időbeosztás függő kényszeres viselkedésnek, a gyermekkori munkamánia megjelenésének fontos kiváltó oka a szülők és gyermek, vagy legalább az egyik szülő és a gyerek félrecsúszott kommunikációja és szerepelvárásai. Berne (1962/1984) értelmezése -igen hasonló- szerint valójában a szülők közötti szeretethiány, meg nem értettség kárpótlásául a gyermeket használja fel valamelyik szülő, olyan játszmahelyzetet hozva létre, amelyben elcsúsznak az én-állapotok. A szülő gyakran az idősebbik gyermeket felnőtt életének kérdéseivel terheli meg, elvárva, hogy a gyerek felnőttként hallgassa meg, felnőttként viselkedjen. Így kárpótolja magát a szülő a házastárstól meg nem kapott figyelemért, ezzel a gyermektől mintegy megvonva gyermekkorának egy részét. Természetesen nem csak munkafüggő szülőknek lehet munkafüggő gyermeke, ahogyan nem minden munkafüggő szülő gyermekei lesznek maguk is munkamániások. Nyilvánvalóan, mint az addikciók más területein is, itt is széles tárháza van az egyes addikciók és egyéb pszichés betegségek közötti átváltásoknak, ahogyan mondjuk szociológiai értelemben a nagy

- 52 -

mélyről induló életpálya, a szegény családi háttér is lehet oka a teljesítménykényszernek, perfekcionalizmusnak, végső soron a fiatalkori- felnőttkori munkafüggőség kialakulásának. A gyermekkori problémás helyzetek azonosítására az alábbi lista nyújt segítséget: (Robinson 1998 124 old.) 1. Több időt fordít az iskolai tevékenységeire, mint a játékra. 2. Kevés barátja van, jobban kedveli a felnőttek társaságát, mint a maga korabeliekét. 3. Stresszel összefüggő egészségügyi problémákat mutat, mint krónikus kimerültség, fejfájás, hasfájás. 4. Felnőtt szerepeket és a hozzájuk rendelt felelősségi köröket vesz át, mint főzés, takarítás, mosás, a háztartás rendbetétele stb. 5. A legtöbb területen tökéletességre törekszik (perfekcionizmus). 6. Többnyire komolyan viselkedik, egy felnőtt viselkedésnormáinak terhét hordozza. 7. Kevés időt tölt pihenéssel, játékkal, fantáziálással, gyermekkora kiélvezésével. 8. Az osztályteremben és a játszótéren is határozott vezetői készségeket mutat fel. 9. A felnőttek értelmezése szerinti „jó kisfiú”/„jó kislány” szerepnek próbál minduntalan megfelelni. 10. Túlteljesíti az iskolai, sport feladatokat, vagy extracurriculumok sorát vállalja. 11. A legkisebb hiba is könnyen elszomorítja. 12. Jobban érdekli munkájának végeredménye, mint az oda vezető út. 13. Saját elvárásainak nyomása alatt él. 14. Nehezére esik segítséget kérni és elfogadni.

A munkafüggő családi élete 400 orvos kérdőíves megkérdezése alapján az alábbi pontokban foglalható össze a munkafüggőségi tüneteket mutató egyén családi élete: (Robinson 1998 148-149. old. és Killinger 1991 9-14. old.) 1.)

A munkafüggők a következő okok miatt fordítanak irreálisan sok időt a munkavégzésre: félnek az intimitástól, a szexuális felsüléstől, bármely családi „megmérettetéstől”

2.)

A munkafüggők jellemzően eltérő személyiségű házastársat választanak maguknak.

- 53 -

3.)

Irreálisan magas elvárásaik vannak házasságuk, családjuk sikerességét illetően.

4.)

Gyermekeik előrehaladását, sikerességét sokkal komolyabban veszik, mint mások.

5.)

A szabadidőt tipikusan megtöltik feladatokkal.

6.)

A gyermekek megtanulják, hogy a játék nem Oké.

7.)

A családban őszintétlen hangnem uralkodik. Nem azt mondják, amit éreznek.

8.)

Elfelejtik a családi ünnepeket (névnap, születésnap, házassági évfordulók).

9.)

a házasságon belüli ellentéteket agresszív-szubmisszív elkerülési módokkal és hallgatással, csönddel igyekeznek elkerülni. Azaz egyszerűen nem beszélnek a házastársukkal, főként a saját közös életükről nem. A családtagok közötti kommunikáció áttételes (Közvetítő személy kell hozzá vö. „az egyik szülő üzengetése” a másiknak.) A család tagjai nem hisznek abban, hogy szabadon elmondhatják érzéseiket. Az apa megközelíthetetlen szerepben van.

10.) Másokhoz képest gyakrabban köteleződnek el extra házastársi feladatokkal, miközben a párjuk erre nem vágyik. 11.) Ritkábban élnek nemi életet házastársukkal. 12.) Veszélyeztetettebbek az alkoholizmussal, mint a nem munkafüggő társaik. 13.) A leggyakoribb szexuális problémáik: érzelmi aszinkronitás a párjukkal, az intimitás, a vágyakozás hiánya, érzelmi gátoltság, az orgazmusra való képtelenség.

- 54 -

A munkavégzéshez, munkafüggőséghez kapcsolódó hazai attitűdvizsgálat bemutatása Kutatásunk során elsőként irodalomelemzést végeztünk az angol nyelven fellelhető munkafüggőséget felmérő/önbecslő rendelkezésre álló kérdőívekről. Főként az Internetre támaszkodó kutakodásunk (www.google.co.hu és www.google.com 2006. január- februárban) eredményeként a legtöbb forrásból visszaigazolt WART (Work Addiction Risk Test) (jsearch.com, meersinc.com stb.) kérdéssort választottuk ki, mint a megkérdezettek saját munkafüggőségét viszonylagos biztonsággal jelezni képes 25 kérdésből álló kérdőívet. A Google a ’workaholic test’ címszóra 318.000 találatot produkált a nemzetközi keresésben és alig 94-et a magyar weben böngészve. A ’ munkamániás teszt’ 435 magyar nyelvű találatot eredményezett (2006. 02. 15.-én), azonban a hazai honlapokon kevés, főként önkitöltő és önértékelő kérdéssorok szerepeltek. Tudomásunk szerint a WART eddig nem került adaptációra Magyarországon. A második lépésben összegyűjtöttük a téma magyarul és angolul fellelhető szakirodalmát. A magyar irodalom tekintetében az általunk ismert és elérhető irodalmak teljes összegyűjtésére törekedtünk. Igaz, ez ma még nem jelent túlságosan sokat, Füredi és Füredi (2000) publikációját és a Nemzeti Család- Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI) (www.ncsszi.hu) Rácz A. és Kovács G. (évszám nélkül) által készített Kapocs Füzetét leszámítva csak a magazinirodalomban jelentek meg írások. Valamint az alkohológia és addiktológia, a klinikai pszichológia, pszichiátria, mentálhigiénia és tanácsadás/konzultáció irodalma tartalmaz néhány bekezdésnyi ismertetést a témában. Az angol nyelvű irodalom tekintetében a forrásfeltárások az észak-amerikai szakirodalomhoz vezettek bennünket. A munkaalkoholizmus szellemes szóalkotás Oates (1968, 1971) nevéhez kötődik, aki –saját érintettségével vezérelve – elsőként foglalkozott behatóbban a témával. A kortársak közül áttekintettük Fassel (1990), Robinson (1998), Killinger (1991) munkáit. Az Interneten fellelhető kérdéssorok és tesztek között megjelenő WART részletes leírását annak kifejlesztője, Robinson (1998) a téma ma legismertebb kötetében adta meg. A téma amerikai szakirodalma azonban már ma is (a 80-as és a 90-es években összegyűlt anyagokból) olyan széles (a munkafüggő társadalomtól a szervezeten át a közösségig, családig és egyénig) és

- 55 -

számos (legalább két- három tucat pszichológiai szakkönyv, ezerszámra készült napilapcikk), hogy annak -érthető okokból- csak a legismertebb elemeire korlátoztuk munkánkat.. Ennek eredményeként viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai addiktológiában, szervezetfejlesztésben, munkalélektanban stb. a kettőezres–2010-es években a téma iránti intenzív (a gazdaságunk és a régió fejlődésével összhangban) érdeklődésnövekedés valószínűsíthető.

A kérdőíves megkeresésben használt munkafüggőségi teszt származása A WART fejlesztése 1992 óta folyamatosan zajlik, ma már - Robinson alapötletéből kiindulva

-

kifejlesztették

a

munkafüggőséggel

érintett

családokra,

gyermekkori

veszélyeztetettség felmérésére, és a munkafüggő párok kezelésére használható altípusokat. A tesztet a klinikai gyakorlatban és kutatásban egyaránt használják. Az általunk talált on-line lapok üzleti és karrier mellékletei is széles körben ajánlják föl a kitöltését, mint szolgáltatást. A teszt alapváltozatban 25 kérdésből áll, amely nem jelent a kitöltő számára túlzott időbeli megterhelést. Minden mondatban egy állítást fogalmaz meg (lásd mellékletben), amelyre négyfokozatú – középértéket nem tartalmazó – skálán kell válaszolnia a kitöltőnek. Az értékelés is igen egyszerű, három kategóriában sorolja a válaszolót: munkafüggő; veszélyeztetett, munkafüggőséggel nem érintett. A 25 kérdésre adott válaszokat 1-től 4-ig kell pontozni, így minimum 25 és maximum 100 pontot kaphat a válaszadó. Valamivel több, mint az elérhető pontok feléig (25-56) a besorolás: nem érintett; 57-66 között veszélyeztetett, 67100 munkamániával érintett. Az érintettek esetében a tesztet szintén alkalmazzák a munkamánia típusának, súlyossági fokának a megítéléséhez. (A tesztet lásd a mellékletben.) A szerző vizsgálataira hagyatkozva a teszt egészének megbízhatósági koefficiense 0.83, ezzel a szakirodalom szerint (Cronbach 1990) az eszköz megbízhatónak tekinthető. Az egyes kérdések megbízhatósága 0.85. Az itemek közötti megbízhatósági koefficiens 0.88, a teszt felezéses vizsgálata esetében 0.85 volt 442 válaszadóval. (Robinson – Khakee 1992) A tartalmi validitást (face and content validity, Anastasi (1988) öt elemzési szempont szerint, (overdoing, self-worth, control-perfectionism, intimacy, mental preoccupation) a felmérésben 20 véletlenszerűen kiválasztott, állami engedéllyel dolgozó pszichológus bevonásával végezték el. (Robinson- Post 1994) 35 kérdés közül kellett kiválasztaniuk azt a 25-öt, amely

- 56 -

szerintük leginkább rákérdez a munkafüggőségre. A kiválasztott elemek nagyban azonosak voltak a WART-ban szereplőkkel. A terapisták 72%-ban vagy nagyobb mértékben választották ki a WART eredeti 25 kérdését. Más, pszichológiai eszközökkel végzett keresztvaliditás vizsgálatot 362 válaszadóval végezték el. Az A-típusú személyiségvizsgáló teszttel 0.37 volt a megbízhatósági koefficines. Szintén összevetették az Myers-Briggs Teszttel, 90 megkérdezettel. A WART pontszáma szignifikánsan magasabb volt azoknál, akik heti 40 óra felett dolgoznak, mint azoknál, akik heti 41 óra alatt. (lásd további pontos hivatkozásokkal: Robinson 1998, 231-232 old.) Saját vizsgálatunkban a munkafüggőségi teszt (WART) megbízhatóságát azzal is mértük, hogy a kérdőív 11. kérdésében rákérdeztünk a heti időbeosztásra. Itt a válaszadónak a heti 168 órát kellett alapul vennie, és ennek függvényében megadnia az általunk előre megadott tevékenységekre fordított időt. Ebben a vonatkozásban két irányból is visszaigazolható volt a WART eredménye, egyfelől amennyiben a kikapcsolódásra – alvásra, rekreációra valaki egy tipikus hetét elemezve nagyon alacsony óraszámot adott meg. (Azért kérdeztünk egy képzeletbeli átlaghetet, mert így talán elkerülhető, hogy pont egy munkafront idei napját jellemezze a megkérdezett, amely félreviszi az értékelést.) Másfelől, ha a munkaidőre fordított összeszámított időfelhasználás meghaladta a heti 40 órát. Szintén ezt a kérdést ellenőrizte vissza a 15. kérdés, ahol a fizetett munkahelyen végzett munkára, és ettől elválasztva az egyéb munkára fordított időre kérdeztünk rá. Tettük ezt abból a megfontolásból, hogy a munkavállalók különböző csoportjaival folytatott különböző tanácsadási munkáink során jellemzően az a viszonyrendszer köszönt vissza, amelyben az emberek első körben csak a fizetett munkahelyükre, „a főállásukra” gondolnak, a szívességből végzett munkát, a háztartási munkát, vagy a fekete-szürke munkákat nem sorolják fel. A nálunk és a hozzánk hasonló átmeneti társadalmakban további kutatási és segítői munkát nehezítő tényező, hogy a megszerzett munkajövedelmet az emberek többsége inkább eltitkolja, mint dicsekedne vele. A virilis polgár fogalma még jóideig nem lesz működőképes fogalom az átmeneti társadalmakban. Így az amerikaival ellentétben a hazai felméréseken a megadott munkaóra/jövedelemszint csak részben felelnek meg a válaszadó valós élethelyzetének.

- 57 -

A kérdőíven belül általunk is felhasznált WART tesztsor reliabilitásának és validitásának mérésére az SPSS programcsomagban a huszonöt kérdésre elvégzett Cronbach alfa értékünk 0.820 lett, amely a tesztsor megbízhatóságát jelzi. (Az irodalom szerint a teljes tesztsorra nézve 0.8 -hazai irodalmakban 0.7- feletti érték már elfogadható.) A Cronbach-féle alfa együttható a belső konzisztencia mérésére szolgál; vagyis azt mutatja meg, hogy az alkalmazott skála mennyire pontosan, hibamentesen azt méri, amire tervezték. (FreedmanPisani-Purves 2005) Az egyes változókra elvégzett elemzés szerint a legfontosabb kérdések a: -

Feldühít, ha az emberek nem értenek egyet magas minőségi elvárásaimmal. (0.805-re csökkent volna a tesztsor megbízhatósága a kérdés eltávolítása után.)

-

Többet vállalok magamra, mint amennyit el tudok végezni. (0.806)

-

Folyamatosan azon kapom magamat, hogy akkor is dolgozom, amikor a munkatársaim már abbahagyták. (0.807)

-

Nehezemre esik lazítani, ha nem dolgozom (0.807)

-

Munka közben hajlamos vagyok saját magam által felállított határidőkkel idegesíteni magamat. (0.807)

A fentiekből látható, hogy ha ezen meghatározó kérdéseket eltávolítanánk a tesztkérdések sorából, némiképpen csökkenne az alfa értéke. Ugyanakkor a teszt további felhasználásával kapcsolatosan pozitívum, hogy még a legerősebb kérdések eltávolítása esetén sem csökken a Cronbach alfa együttható értéke 0.800 alá.

Mintaválasztás Kérdőíves vizsgálatunk mintavétel szempontjából két csoportra terjedt ki: 1.) bürokratikus szervezetekben dolgozók és 2.) nem bürokratikus szervezetben dolgozók A felvett mintát két további csoportosítási elv szerint is elemeztük: Iskolázottak és (~) iskolázatlanok24, valamint fiatalok (35 év alatt) és idősebbek25

24

Ennek meghatározása természetesen esetleges, hiszen a mai magyar munkaképes korú lakosságban (15-64 év) 960 ezer csak általános iskolát vagy azt sem végzett felnőtt található (KSH 2001). Esetükben azonban inkább a strukturált interjú, fókuszcsoportos munka vezethetne eredményes adatgyűjtéshez. 25 Ezt az elemzést Pecze Mariann dolgozata tartalmazza.

- 58 -

A százfős mintában 61 fő volt bürokratikus és 39 fő nem bürokratikus szervezetben dolgozó. A mintavétel – a vizsgálat szűkös lehetőségeiből adódóan – nem tekinthető reprezentatívnak. A két kialakított almintában több különböző szervezetnél tevékenykedő munkavállalók kerültek be. Az alminták szerinti szétosztásukban a szervezetszociológia szakirodalmában széles körben elfogadott kritériumokra támaszkodtunk (Perrow, 1997). TÁBLA III.

alminta * a kérdezett neme Crosstabulation

alminta

bürokratikus szervezet tagja

nem bürokratikus szervezet tagja

Total

Count % within alminta % within a kérdezett neme Count % within alminta % within a kérdezett neme Count % within alminta % within a kérdezett neme

a kérdezett neme férfi nő 22 39 36,1% 63,9%

Total 61 100,0%

73,3%

55,7%

61,0%

8 20,5%

31 79,5%

39 100,0%

26,7%

44,3%

39,0%

30 30,0%

70 70,0%

100 100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

Az adatfelvételt 2006. január–februárban végeztük el száz fővel. A két csoport kialakításában meghatározó volt annak a hétköznapi vélekedésnek a megerősítése vagy elvethetősége, amely szerint a munkafüggők a jól szituált és magasabb iskolai végzettségű csoportokból kerülnek ki (Amit az eddigi, főként amerikai kutatások egyértelműen cáfolnak, de ettől még erősen tartja magát a nézet.). Ezért választottunk egy „iskolázatlan” mintát, amelyben a maximum érettségivel rendelkező, véletlenszerűen kiválasztott felnőttek kerültek. Azért az érettségi volt a választóvonalunk, mert ma már a munkaerőpiacon, képzéseknél ez az iskolai fokozat belépési szintté változott. Valamint egy gyakorlatiasabb okunk is volt, nevezetesen az érettségivel sem rendelkezők esetében gyakran okoz nehézséget még egy asszisztált kérdőív kitöltése is. A második almintában egyben helyeztük el az államigazgatásban, közszolgálatban és nagy multinacionális vállalatok szabályozott környezetében tevékenykedő, már legalább két éve a munkaerőpiacon lévő válaszadókat. Esetükben -a közvélekedéssel összhangban- azt feltételeztük, hogy náluk fog leginkább megjelenni a munkafüggőséggel való érintettség és – vagy pontosan ennek következményeként – a leginkább elutasító attitűdök. - 59 -

A felmérésben közreműködő konkrét szervezetek az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményeinek dolgozói köréből, valamint a Budapest- XVII. kerületi Önkormányzat dolgozóiból kerültek ki. A kontrollcsoportot jelentő nem bürokratikus mintába kerülő 39 fő zeneiskolai alkalmazott, ill. levelező tagozatos, felnőtt gimnáziumi tanuló volt, akik esetében vélelmeztük, hogy a szabályozott munkakörnyezet nem jellemző. Kérdőíves vizsgálatunk másodfeldolgozása két csoportra terjedt ki: 1.) 35 év alattiakra és 2.) 35 év felettiekre Az adatok másodelemzése során azért választottuk ki a 35 év alatti (fiatal, 1971 és később születettek) és az idősebb korosztályok összevetését, mert a szakirodalom és a korábbi vizsgálatok alapján egyértelmű volt az a tény, hogy a munkafüggőség kialakulása, tünetszintű megjelenése egyre előrébb tolódik, egyre korábbi életszakaszban, már az életpálya elején megjelenik. A 35 éves életkor a mai hosszabb átlagéletkorra számító fejlett társadalmakban újabban az ifjúkor statisztikailag, életkorilag utolsó megfogható határa. A nemzetközi (pl. OECD, ENSZ, EUROSTAT) adatelemzésekben, kategóriaalkotásokban nagyon gyakran szereplő határ, ennek alapján saját kutatásunkban is ezt az életkort jelöltük ki a fiatal felnőttkor határának. A 35 éves életkor a fejlett világban ma egyfajta lélektani választóvonal is (pl. 35 év alatt számít valaki fiatal potenciális tehetségnek, 35 alatt még komoly teljesítmények felmutatása nélkül is lehet ösztöndíjat kapni stb.). A modern és ingergazdag világban azonban már a fiatal felnőttkor (ld. Super,1957 szakaszolást korábban) is gyakran a teljesítménykényszer jegyében telik el –ahogyan a gyermek és serdülőkor is. Nem csoda, hogy a 90-es években végzett amerikai kutatások a 70-es években (Oates, 1971) megfogalmazott munkafüggőségi életkori ciklusokat jóval előrébb hozták. Napjainkban a felfokozott élettempó, az ingerelárasztás, túlterhelés következtében a munkafüggőség súlyos tüneteinek kialakulása már a kliens 30-as éveinek végén halálos tünetekkel járhat. Amennyiben a munkafüggőség egyre inkább kimutatható a fiatal korosztályoknál is, nyilvánvaló, hogy önmagában nem a munkaerőpiac, a „felnőtt élet” körülményei, vagy a munkaszervezet a felelős a betegség megjelenéséért, hanem annak korábbi családi, serdülőkori (perfekcionalizmus, parentifikáció) okai vannak. Ebben az esetben már a munkaerő-piaci szocializáció megkezdése előtt jelen kell, hogy legyenek a tünetek. Az egyes - 60 -

fiatal, ifjú felnőtt válaszadóknál pedig a későbbi sikeres életpályát, karriert nyilvánvalóan befolyásolja, hogy milyen eredményeket mutatnak a munkafüggőségi teszten (WART). A teszt eredménye alapján arra számítottunk, hogy a munkafüggőségre vonatkozó attitűdjeik sziginifikánsan eltérnek majd a többiekétől. A megkérdezett 100 fő közül 57 volt 35 éves, vagy annál fiatalabb és 43 fő 36 éves vagy idősebb. Legfiatalabb megkérdezettünk 19 éves, a legidősebb 63 éves volt. Fiatalabb korosztályok értelemszerűen nem szerepeltek a mintában, tekintve a kiinduló hipotézisünkre, amelyben a már munkaerőpiacon legalább két éve kint tartózkodókat vizsgáltuk.

Hipotézisrendszer A szakirodalom és az ott bemutatott vizsgálatok alapján azt vélelmeztük, hogy társadalmi szinten a munkamániát, mint viselkedési addikciót „jól” tolerálják, sőt kifejezetten „szeretik”, azonban a betegség kimerülési, leszállási ágában elutasítók a munkamániással szemben. Ennek a vélekedésnek részét képezi az a tény, hogy – Feltételezésünk szerint, amelyet alátámasztott a kevés magyarul elérhető információ is. – a magyar lakosság nagy része ma még nem tekinti betegségnek a munkafüggőséget, így igazi elutasítást csak annak középsővégső stádiumában mutat vele szemben. (Amikor a fizikai- lelki kimerülés jegyei komoly terhet jelentenek a környezet számára.) 1.) Azt vélelmeztük, hogy a válaszadók munkafüggőségi érintettsége fordítottan áll arányban azzal, ahogyan a munkafüggőséggel kapcsolatos állításokat megítélik, illetve ahogyan arról vélekednek, hogy milyen lehet ezeknek a társadalmi megítélése (19. kérdés). A munkafüggőséggel való érintettség szintjét a kérdőívben elhelyezett 25 kérdéses WART teszttel mértük. 2.) Az egyes addikciókat (viselkedési és kémiai vegyesen) felvonultató kérdésnél (20. kérdés) azt vártuk, hogy a drog és alkoholfüggőséghez képest a viselkedési addikciók elítélése lesz marginális. A viselkedési addikciók között pedig a munkafüggőséget sorolják majd a kevésbé veszélyesek közé (a játékszenvedélyhez, étkezési zavarokhoz képest.), - megint csak azt alátámasztandó, hogy a magyar lakosság nem ismeri, vagy ha ismeri is, kicsinyíti a munkafüggőség lehetséges veszélyeit.

- 61 -

3.) Az iskolázatlanabbak szerepeltetésétől azt reméltük, hogy ellentmond annak a közkeletű vélekedésnek, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek kevésbé érintettek a munkafüggőséggel és ezért jobban elfogadóak a jelenséggel szemben. Előzetesen a fiatalok esetében kifejezetten veszélyesnek ítéltük meg a munkafüggőségről való vélekedést két okból kifolyólag is: - A korai munkaszocializációs, pályaszocializációs élmények (pl. bulémiás munkafüggőség kialakulása, ld. irodalomban) meghatározóak a későbbi pályavitel minőségét illetően, tehát ha a fiatal olyan munkaközösségben szerzi elő munkatapasztalatait, ahol ilyen kultúrák vannak jelen, az az egész életén keresztül elkísérheti. - Másodsorban a fiatal felnőtt korban, még akár 26 éves kor alatt, a biológiai növekedés befejeződése előtt elszenvedett erőteljes behatások (ld. ILO tilalom a gyermekmunkára) egy életre szóló egészségügyi problémát indukálhatnak. - A munkafüggőség kutatásai szintén kitérnek a családi kapcsolatok, a családi szocializáció során elszenvedett ártalmak kiemelt szerepére a későbbi, felnőtt életkorban bekövetkező munkafüggőség kialakulásában. Lásd parentifikációs problémák (A lefordított, de nem adaptált kérdőívet lásd a mellékletben.) a gyermek és serdülőkorban, perfekcionizmus, mint családi érték megjelenése és dominanciája a családban, a feltétlen elfogadás hiánya a szülők részéről. Ezzel a gyermek későbbi empátiás képességének jelentős csökkentése. 1.) A részminták összevetése kapcsán azt feltételeztük, hogy a fiatalok kevésbé elutasítóak a munkafüggőséggel kapcsolatosan, illetve nem érzik a párhuzamot a „csak felnőtteket érintő munkabaj” és a saját, esetlegesen már a tanulás során kialakuló függőségük között (amelyet a WART szintén képes mérni.) 2.) A fiatal mintában arra az eredményre számítottunk, hogy önmagukat kevéssé értékelik munkafüggőként a WART önértékelő teszten, ugyanakkor a munkát többnek értékelik, mint 8-tól 4-ig tartó elfoglaltságot (17. kérdés). 3.) A heti 41 órát meghaladó munkavégzést produkáló válaszadók esetében jellemzőbb lesz a magas WART pontszám. Ez a probléma kifejezetten a fiatalokra jellemző.

- 62 -

4.) A rendszerváltás utáni hazai munkaerőpiacon szocializálódott fiatalabb korosztályok számára már természetes, hogy nincsen 8-tól 4-ig tartó munkaidő, nincsen szakszervezeti védettség stb, azaz, hogy a munkavégzés körülményei alapvetően megváltoztak. Ennek alapján a napi 10-12 órás munkát evidenciaként kezelik, a családi élet háttérbe szorulását (pl. 30 feletti első gyermek és házasságkötés), mint kész tényt fogadják el. Ezért a munkafüggőséggel szemben toleránsabbak, mint a 35 év felettiek.

A felmérés eredményeinek bemutatása Az adatok elemzését 2006 márciusában az SPSS 13.0 változatával végeztük el. A szabadszöveges kérdésekre (17. 18. 21. kérdések esetében) tartalmi elemzést végeztünk. (Mason 2001/2005) A szabadszövegek alapján kialakított kategóriákat MS Excelben vontuk össze. A minta 30%-át jelentő férfiak között 43%-uk került a WART önbecslés alapján a munkafüggő vagy a veszélyeztetett kategóriákba. A nők esetében a megkérdezett 70 főből 29 fő volt valamilyen szinten érintett a munkafüggőséggel (9 fő munkafüggő volt, 20 fő veszélyeztetett.) Nemi eloszlás alapján- az előzetes várakozásunkkal összhangban- nem volt kimutatható érdemi eltérés. A munka számomra az jelenti, hogy… (16. kérdés) nyitott kérdésre a leggyakoribb válaszok a megélhetéssel, kenyérkeresettel azonosították azt (41%). Mint például: „Kifizetem belőle a hobbimat, igényeimet, kulturális vágyaimat.” (144. kérdőív) „Szükséges rossz, melyet végig kell járni, küzdeni. Azonban a végeredmény mámorítóan jó érzés.” (166. kérdőív) „Biztosítsa a megélhetésemet” (225. kérdőív) A munkát önmagában csak, ill. főként megélhetésként meghatározók között közel háromszor annyian voltak a nők, mint a férfiak. A munkát, mint kizárólag a megélhetés forrását megjelölő férfiak között azonban lényegesen keményebb volt a munkamániás egyéni (18. kérdés) és társadalmi szintű elítélése (21. kérdés). Esetenként a munkafüggőt kifejezetten elmebetegnek (223. kérdőív), más tevékenységben kibontakozni képtelennek (215. kérdőív) nevezték meg, aki heti 50-60 órát dolgozik (146. kérdőív) és végül belehal a munkába (129. kérdőív). A hölgyek között ennyire drasztikus megfogalmazások egyetlen esetben sem - 63 -

szerepeltek. Sőt, a napi 10-12 órás rendszeres munkavégzést már (105. kérdőív) a munkafüggőséggel azonosította némely válaszadó. Olyan is volt, aki - egyébként a szakirodalomban is fellelhető - heti 41 óra feletti munkavégzést már munkafüggőségnek jellemezte.

A WART pontszám és a munkafüggőség megítélésének összefüggései Az elődleges hipotézisünk szerint a munkafüggőséggel érintettek általában a viselkedési addikciókat, és kiemelten a munkafüggőséget kevésbé ítélik veszélyesnek, mint mások. A kis elemszámú felvételünkben ez a felvetés nem igazolódott be. A munkafüggőséggel érintettek és a

veszélyeztetettek

is

gyakorlatilag

fele-fele

arányban

jelölték

veszélyesnek

a

munkafüggőséget. A WART skála alapján munkafüggőséggel nem érintettek közül azonban valóban többen (63.8%) nyilatkoztak úgy, hogy a munkafüggőség kevésbé veszélyes, mint a többi felsorolt lehetőség. Elsődleges hipotézisünk tehát részben igazolódott. TÁBLA IV. munkafüggőség veszélyességi kategória * WART kategória Crosstabulation

munkafüggőség veszélyességi kategória

veszélyes

kevésbé veszélyes

Total

Count % within munkafüggőség veszélyességi kategória % within WART kategória Count % within munkafüggőség veszélyességi kategória % within WART kategória Count % within munkafüggőség veszélyességi kategória % within WART kategória

nem érintett 21

WART kategória veszélyeztetett 12

53,8%

érintett

Total 6

39

30,8%

15,4%

100,0%

36,2% 37

46,2% 14

50,0% 6

40,6% 57

64,9%

24,6%

10,5%

100,0%

63,8% 58

53,8% 26

50,0% 12

59,4% 96

60,4%

27,1%

12,5%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

A többi nem szerhasználat okozta függőség közül a játékszenvedélyt, az étkezési zavarokat általában és a TV/DVD/video nézési szenvedélyeket ajánlottuk fel a válaszadók számára, mint besorolható elemeket. A három WART kategóriába sorolt válaszadók alkohol és droggal kapcsolatos elutasító álláspontjai között nem mutatkozott érdemi eltérés. Mindhárom munkafüggőségi csoportba soroltaknál e két, kémiai anyagok használatához kapcsolódó addikció kapta a legnegatívabb megítélést. A viselkedési addikciók közül a TV/DVD/video nézés mindhárom csoportban magas pontszámot kapott, ezzel leghátra sorolódott a veszélyességi listán. A WART pontszám, tehát a munkafüggőséggel való érintettség és az egyes addikciók megítélése között vizsgálatunk - 64 -

szerint nincsen összefüggés. Mindazonáltal egy nagyobb elemszámon elvégzett felmérés esetében a Pearson–féle korrelációs együttható segítségével matematikai-statisztikai eszközökkel is mérhető lenne a vélelmezett összefüggés hiánya.

A munkafüggőség, mint addikció súlyosságának megítélése a teljes mintában A másodlagos hipotézisünkben megfogalmazott állítást, miszerint a viselkedési addikciókkal a megkérdezettek többsége nem számol, megerősítették az eredmények. Ahogyan az várható volt, messze az alkoholt és a drogokat jelölték meg, mint veszélyes használatot jelentő, okozó szereket. Az egyes felsorolások mellett a kérdőív nem tartalmazta pl. a drogfüggőség definiálását. A válaszadónak tehát nem állt módjában pl. legális (pl. altatók)/illegális szerek alapján, vagy az egyes szerek súlyossága szerint súlyoznia a válaszait. TÁBLA V.

Addikciók veszélyességének megítélése n=96 drog

90,6%

alkohol

84,8%

játékszenvedély

21,8%

munkaszenvedély

19,7%

étkezési zavarok

15,6%

TV/video/DVD nézési szenvedély

12,5%

A két legsúlyosabban ítélt százalékos arány összege szerint. Az oszlop összege nem egyenlő 100%! Grafikon I. Leginkább veszélyes addikciók a megkérdezettek szerint (%-ban)

TV/video/DVD nézési szenvedély

12,5%

19,7%

munkaszenvedély

21,8%

játékszenvedély

15,6%

étkezési zavarok

90,6%

drog

84,8%

alkohol

0,0%

10,0%

20,0%

30,0%

40,0%

50,0%

- 65 -

60,0%

70,0%

80,0%

90,0%

100,0%

A legkevésbé veszélyesnek ítélt szenvedélyek, függőségek rangsora megerősítette a leginkább veszélyesnek értékeltekét. TÁBLA VI.

Addikciók veszélyességek megítélése Legkevésbé veszélyes

n=96

TV/video/DVD nézési szenvedély

72,8%

munkaszenvedély

59,3%

étkezési zavarok

17,6%

játékszenvedély

12,5%

drog

6,2%

alkohol

4,2%

A két legkevésbé súlyosnak ítélt százalékos arány összege szerint. Az oszlop összege nem egyenlő 100%!

A TV/video/DVD nézést a megkérdezettek többsége nem is tekinti veszélyforrásnak, habár a KSH mérései szerint az egy átlagos magyarra jutó napi TV-nézés meghaladja a 3 órát, ezzel Európában vezető helyen állunk. (Igaz, az utóbbi két évben némileg csökkenő mértékben.) A feltett kérdés ugyanakkor nem tartalmazta az Internet használatot. Grafikon II. A legkevésbé veszélyesnek ítélt szenvedélyek megkérdezettek %-ban két utolsó helyezés összevonásával

72,8%

TV/video/DVD nézési szenvedély 59,3%

munkaszenvedély

12,5%

játékszenvedély

17,6%

étkezési zavarok

drog

alkohol

0,0%

6,2%

4,2%

10,0%

20,0%

30,0%

- 66 -

40,0%

50,0%

60,0%

70,0%

80,0%

Az iskolázottsági szint és a munkafüggőség kapcsolata A közvélekedés cáfolatából kiindulva azt is feltételeztük, hogy a munkafüggőséggel való érintettség, ill. veszélyeztetettség nem áll összefüggésben az iskolázottsággal. Ezt a hipotézist eddig a szakirodalomban ismertetett Észak-amerikai kutatások egytől- egyig igazolták. TÁBLA VII. iskolai végzettségi kategória * WART kategória Crosstabulation

iskolai végzettségi kategória

legfeljebb érettségi

főiskola, egyetem

Total

Count % within iskolai végzettségi kategória % within WART kategória % of Total Count % within iskolai végzettségi kategória % within WART kategória % of Total Count % within iskolai végzettségi kategória % within WART kategória % of Total

nem érintett 31

WART kategória veszélyeztetett 12

62,0%

érintett 7

Total 50

24,0%

14,0%

100,0%

51,7% 31,0% 29

42,9% 12,0% 16

58,3% 7,0% 5

50,0% 50,0% 50

58,0%

32,0%

10,0%

100,0%

48,3% 29,0% 60

57,1% 16,0% 28

41,7% 5,0% 12

50,0% 50,0% 100

60,0%

28,0%

12,0%

100,0%

100,0% 60,0%

100,0% 28,0%

100,0% 12,0%

100,0% 100,0%

Vizsgálatunk csak megerősítette a szakirodalomban található megállapításokat. A formális iskolai végzettség foka és a munkafüggőséggel való érintettség között nem mutatkozik kapcsolat. Harmadlagos hipotézisünket így igazolva láttuk. Külön érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy ezzel szemben a hazai közvéleményben erősen tartja magát az ezzel ellentétes nézet. Kérdőívünk kifejtős részeiben mi is több, erre utaló választ kaptunk. Mint például: az dolgozik sokat, akinek fontos a beosztása, jó pozícióban van.

A korcsoportok szerinti vizsgálatok eredményei

Első és negyedik hipotézisünket a kérdőív 19. kérdésében feltett Igen/Nem kérdésekre adott válaszokkal ellenőriztük. Itt olyan közkeletű állításokat fogalmaztunk meg, amelyekre az emberek többsége a mindennapokban is gondol. „Az ember ne áldozza fel magánéletét a munkájáért.„ állításra a fiataloknak jelentős része válaszolt helyeslően. A 35 év felettiek válaszaiban szintén ez a tendencia, de alacsonyabb - 67 -

százalékos arányban, ami véleményünk szerint már jelentősnek tekinthető. A 35 év felettiek ebből következően kevésbé ítélik el a családi életük, idejük terhére sokat dolgozókat.

Grafikon IV. A 35 felettiek vélekedése a magánélet feláldozásáról (%-ban)

Grafikon III. A 35 alattiak vélekedése a

magánélet feláldozásáról (%-ban)

Egyetért

25%

Egyetért

38%

Nem ért egyet

Nem ért egyet

75%

62%

A munkafüggőség (20. kérdés) veszélyességének megítélésekor mindkét korcsoportnál többen voltak azok, akik az utolsó két helyre tették a munkafüggőséget. Kategória összevonásokkal az eredeti hatból két kategóriát alkottunk. Így az igen veszélyesnek ítélt kategóriába került az első négy eredeti kategória (legveszélyesebb, nagyon veszélyes, elég veszélyes, veszélyes), a másik kettő pedig (kevésbé veszélyes, legkevésbé veszélyes) a relatíve

veszélytelennek

ítéltbe.

Mindkét

csoport

kevésbé

veszélyesbe

sorolta

a

munkafüggőséget. Viszont látható, hogy a fiatalabb korcsoportban a munkafüggőség megítélése közel azonos mértékben oszlik meg a veszélyes (45,5%) és kevésbé veszélyes (54,5%) megítélések között. (n=96) TÁBLA VIII.TÁBLA III. munkafüggőség veszélyességi kategória * életkor 35 év alatt-felett Crosstabulation

munkafüggőség veszélyességi kategória

veszélyes

kevésbé veszélyes

Total

Count % within munkafüggőség veszélyességi kategória % within életkor 35 év alatt-felett Count % within munkafüggőség veszélyességi kategória % within életkor 35 év alatt-felett Count % within munkafüggőség veszélyességi kategória % within életkor 35 év alatt-felett

- 68 -

életkor 35 év alatt-felett 35 és annál 36 és annál fiatalabb idősebb 25 14

Total 39

64,1%

35,9%

100,0%

45,5%

34,1%

40,6%

30

27

57

52,6%

47,4%

100,0%

54,5%

65,9%

59,4%

55

41

96

57,3%

42,7%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

Szintén érdekes lett volna összevetni a munkával töltött órák számát és az életkort, kereszttáblában elemezve a családi élet minőségével vagy a WART pontszámmal. Mivel a válaszadók egy része nem szolgáltatott adatokat, valamint a többszempontú elemzéshez a rendelkezésre álló válaszadói minta kevésnek bizonyult, így ennek az összevetésnek az elkészítésétől kénytelenek vagyunk eltekinteni. Így a szakirodalomban elfogadott heti 41 órát meghaladó munkavégzés, mint a munkafüggőséggel való veszélyeztetettség egyik elfogadott mércéje a fiatal minta tekintetében nem került elemzésre. Ezért a harmadik hipotézist nem vizsgáltuk meg, ezzel a felvetett állításunkat sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudtuk. A viselkedési addikciók veszélyességének sorrendbe rendezésekor a TV/video/DVD nézésnél alakult ki számottevő különbség a két életkori csoport között. A 35 alattiak egyértelműen kevésbé tekintik veszélyesnek ezt a fajta addikciót, mint az idősebbek. A 35 év alattiak 20%-a nyilatkozik elutasítóan a videozásról- tévénézésről, amíg ez az arány 37%-os az idősebbeknél.

V Grafikon: TV/videó/DVD nézési szenvedély veszélyességi megítélése életkori kategóriák szerint

80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

80% 63% 35 alatt 35 felett

37% 20%

veszélyes

kevésbé veszélyes

A második hipotézisünkben felvetett elvárást, amely szerint a 35 év alattiak között többen „adnak” majd önmaguknak magas WART pontszámot, nem igazolódott be.

- 69 -

TÁBLA IX.

WART kategória * életkor 35 év alatt-felett Crosstabulation

WART kategória

nem érintett

veszélyeztetett

érintett

Total

Count % within WART kategória % within életkor 35 év alatt-felett Count % within WART kategória % within életkor 35 év alatt-felett Count % within WART kategória % within életkor 35 év alatt-felett Count % within WART kategória % within életkor 35 év alatt-felett

életkor 35 év alatt-felett 35 és annál 36 és annál fiatalabb idősebb 34 26 56,7% 43,3%

Total 60 100,0%

59,6%

60,5%

60,0%

17 60,7%

11 39,3%

28 100,0%

29,8%

25,6%

28,0%

6 50,0%

6 50,0%

12 100,0%

10,5%

14,0%

12,0%

57 57,0%

43 43,0%

100 100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

Sőt, a 35 évnél idősebb korosztályok között százalékos arányban kifejezve némileg több a magas WART pontszámúak aránya. Az érintettek aránya 10.5% volt a fiataloknál, és 14.0% az idősebbeknél. A veszélyeztetettek és érintettek halmazait közösen elemezve nem mutatkozik érdemi különbség a két életkori csoport között. A 35 év alattiak esetében a veszélyeztetettek között százalékosan többen szerepelnek, amelynek esetleges oka lehet az is, hogy életkorukból adódóan még nem fejlődött ki náluk a betegség, de jó úton haladnak az érintetté válás felé. Ily módon hosszabb távon valószínűsíthető, hogy a jelenleg fiatalabb életkori csoport átkerülve a 35 év felettiek csoportjába, nagyobb arányú érintettséget mutatnának, mint a mostani felmérésben szereplő idősebb korosztály. Hipotézisünk elvetéséből egy újabb lehetséges hipotézis állítása is következik, amelyet azonban csak újabb, más jellegű vizsgálatok segítségével lehet ellenőrizni. Eszerint a rendszerváltás előtti magyar társadalom kétkeresős családmodellje és a 70-es 80-as években a romló gazdasági helyzetben csak az újabb munkákkal fenntartható életszínvonal (vö. gulyás kommunizmus, legvidámabb barakk) azt eredményezhette, hogy a piacgazdasági átmenetben az új munkaidőbeli elvárások már nem okoztak valódi traumát az idősebb korosztályoknak sem. Legfeljebb a munkavégzés helye tevődött át a valódi második műszakra a fusizás, VGMK-zás helyett.

- 70 -

A hipotézis elvetését támasztja alá a kérdőív 19. kérdés 4. kérdése is: „Ahhoz, hogy előrébb lehessen jutni, sokat kell dolgozni.” Erre a kérdésre mindkét korcsoportban 60% feletti volt az igen válaszok aránya. TÁBLA X.

az előrejutáshoz sokat kell dolgzni sz * életkor 35 év alatt-felett Crosstabulation

az előrejutáshoz sokat kell dolgzni sz

jellemző

nem jellemző

Total

Count % within az előrejutáshoz sokat kell dolgzni sz % within életkor 35 év alatt-felett Count % within az előrejutáshoz sokat kell dolgzni sz % within életkor 35 év alatt-felett Count % within az előrejutáshoz sokat kell dolgzni sz % within életkor 35 év alatt-felett

életkor 35 év alatt-felett 35 és annál 36 és annál fiatalabb idősebb 35 25

Total 60

58,3%

41,7%

100,0%

62,5%

61,0%

61,9%

21

16

37

56,8%

43,2%

100,0%

37,5%

39,0%

38,1%

56

41

97

57,7%

42,3%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

A 35 év alattiak között a munkafüggőséggel érintettek megoszlásában azonos számban fordultak elő nők és férfiak, amely tény szintén azt a közkeletű tévedést cáfolja, amely szerint a munkafüggőség férfibetegség. Sajnos, mivel kicsi elemszámú kategóriákkal dolgoztunk (a 100 fő három dimenzió szerinti tagolása elég alacsony kategóriaszámot eredményezett), így természetesen messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a több szempontú elemzésekből. Az iskolai végzettség és a munkafüggőség viszonylatában a fiatal korcsoportban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között kétszer annyi az érintettek száma (67-33 % arányban), mint az érettségivel, vagy azzal sem rendelkező csoportban. Sőt, az idősebbek esetén az érintettek 83 %-a a legfeljebb érettségizettek közül került ki. Ez a tény első értelmezéskor azt a közkeletű nézetet erősíti, amely értelmében a munkafüggőség az iskolázottabb, főként a diplomás vezető pozícióban dolgozókat érinti. (Amelyre György Péter esztéta a rendszerváltás időszakában oly szellemes riposztot írt az értelmiség vonatkozásában. Amely szerint: az értelmiségnek is meg kell tanulnia napi 12 órát dolgoznia zokszó nélkül, ahogyan minden más réteg ezt már megtanulta a Kádár-rendszerben.) Ugyanakkor életkori alapon osztott minták alacsony elemszámára is szeretnénk felhívni a figyelmet. Valószínű, hogy egy nagyobb mintán felvett felmérés nem igazolná az itt kapott eredményeket. Az ifjabb életkorba sorolt minta és ezen belül, a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők nagyságát is figyelembe

- 71 -

véve nem tartjuk megalapozottnak a fenti közvélekedés megerősítését, mint ahogyan az az osztatlan minta esetében történt elemzés során is elvetésre került (Borbély 2006).

A kutatás főbb megállapításai -

A vizsgált mintában igazolódott az a felvetésünk, hogy a nők érintettsége –az amerikai korábbi kutatásokkal összhangban- nem alacsonyabb, mint a férfiaké. (Ugyanakkor a közvélekedés ezt vallja.) A nők érintettsége és veszélyeztetettsége együttesen 28%-os volt (8 esetben munkafüggő WART pontszám, 20 esetben érintett.)

-

A férfiak és nők között nem mutatkozott érdemi különbség a munkafüggőséggel való érintettség és veszélyeztetettség vonatkozásában sem.

-

A munkafüggőséggel nem érintett férfiak sokkal keményebben nyilvánulnak meg a munkafüggő személyről, és a társadalmi megítélést is negatívabbnak veszik, mint a hasonlóan nem érintett hölgyek.

-

Eredeti feltevésünkkel megegyezően a megkérdezettek nem sorolták az igazán veszélyes tényezők közé a viselkedési addikciókat. Más viselkedési addikciókhoz képest a munkafüggőség megítélése nem vált el érdemi módon. (A megkérdezettek lényegében azonosan veszélyesnek találják a munkafüggőséget, étkezési zavarokat.)

-

A vizsgált minta alapján kiinduló hipotézisünkkel összhangban valóban nem áll fent összefüggés az iskolázottság és a munkafüggőséggel való érintettség szintjei között. Ebben a vonatkozásban vizsgálatunk megerősítette az amerikai kutatások hasonló eredményeit. (Robinson 1998, Fassel 2000 etc.)

-

Kifejezetten tanulságos eredmény, hogy még a WART alapján munkafüggőnek tekinthetőek esetében is a „Mit jelent a számomra a munka?” (19.) kérdésre 54%-uk csak a megélhetést nevezte meg. A válaszok alapján további elemzésekre lenne szükség, hogy az

észak-amerikai

folyamatosan

épülő

piacgazdaságban

és

demokratikus

államberendezkedés között validnak bizonyuló kérdéssor és definíciós rendszer hogyan alkalmazható egy átmeneti társadalomban. Mindössze négyüknél jelentett a munka egyszerre önmegvalósítási igényt és mindenek előtt elvégzendő feladatot. A mintánkban szereplő legsúlyosabb eset (WART pontszám 87, amely igen súlyos állapotot jelöl.) a munkát egyaránt írta le megélhetésnek és örömnek. Eközben azonban a munkafüggőséget, ill. a Kiről gondolják azt az emberek, hogy munkafüggő? (18. 21. kérdések) az egyén

- 72 -

számára csak a munka világának létezésével, ill. az állandó munkavégzés kényszerével a szakirodalomban jellemzően fellelhető módon írta le. -

A munkafüggőséggel érintettek és a veszélyeztetettek is gyakorlatilag fele- fele arányban jelölték veszélyesnek a munkafüggőséget. Így az a felvetésünk, hogy a munkafüggőséggel érintettség és a munkafüggőség veszélyességének megítélése fordítottan arányos (mintegy tagadás, annulálás történik), nem igazolódott be.

-

.A formális iskolai végzettség foka és a munkafüggőséggel való érintettség között nem mutatkozik kapcsolat.

-

A 35 év alatti és feletti megkérdezettek körében nem mutatkozott érdemi elétérés az önbesoroláson alapuló munkafüggőségi WART skálán. A 35 év alattiak esetében ugyanakkor többen vannak a veszélyeztetettek, potenciális munkafüggők. Esetükben a work-life balance (WLB) érdekében végzett prevenciós tevékenységnek méginkább kiemelt szerep jutna.

-

A megkérdezettek körében a sok munkát nem kötötték össze a jobb élettel. A szakmai, munkahelyi előmenetelt azonban igen.

-

A fiatalabb korcsoportban a munkafüggőség megítélése közel azonos mértékben oszlik meg a veszélyes (45,5%) és kevésbé veszélyes (54,5%) megítélések között.

-

A 35 év felettiek ebből következően kevésbé ítélik el a családi életük, idejük terhére sokat dolgozókat.

-

A 35 év alattiak között a munkafüggőséggel érintettek megoszlásában azonos számban fordultak elő nők és férfiak, amely tény szintén azt a közkeletű tévedést cáfolja, amely szerint a munkafüggőség férfibetegség. Felmérésünkben ugyan a WART mérése szerint egyáltalán nem érintettek között háromszor annyian vannak a fiatal nők, mint a férfiak, ugyanakkor a kis elemszámok miatt ezt a megállapítást nem tekinthetjük érvényesnek.

-

A százfős minta nem bizonyult elegendőnek az életkori alapon másodelemzésre kerülő minták minden vonatkozásra kiterjedő (és általában a három- vagy több dimenzió közös együttállásának, a közöttük lévő kapcsolatok validitásának) elemzéséhez.

- 73 -

Következtetések, javaslatok A szakirodalmi áttekintés és a saját kutatás alapján elmondható, hogy bár a viselkedési addikciók, és ezeken belül kiemelten a munkafüggőség egyre komolyabb problémát jelentenek a fejlett államokban, hazánkban a téma publicitása és ismertsége meglehetősen alacsony. (Erre utal a fellelhető magyar nyelvű szakirodalom alacsony száma.) Vélelmezhető gazdasági és társadalmi fejlődésünk görbéjéből kiindulva a munkafüggőség valószínűleg az elkövetkező egy- másfél évtizedben egyre inkább a társadalom, a munkaerő-piaci szereplők és a szakemberek érdeklődésének homlokterébe fog kerülni. Azt már jelen, reprezentatívnak nem tekinthető kutatásunk is megerősítette, hogy a munkafüggőség nem válogat életkori, nemi, iskolázottsági alapokon. Így a korábban menedzserbetegségként, az A-típusú személyiség velejárójaként jellemzett és elfogadott munkamánia koncepcióját is érdemes lenne újrafogalmazni. Az irodalomelemzésben bemutatott amerikai kutatások a 90-es évektől kezdődően jórészt egytől–egyig megalkották ezt az új értelmezési keretet. Kutatásunkkal is szerettünk volna rávilágítani a téma egyre növekvő fontosságára, úgy a közvélemény, mint a hazai addiktológiai közélet számára. Ugyanakkor az eltérő európai és Észak-amerikai betegségkategorizálási rendszerek és a mögöttük meghúzódó kulturális különbségek következtében bizonytalan a munkafüggőség, mint önálló lelki betegség megjelenése a hazai prevenciós és kurációs munkában. A munkafüggő elnevezés helyett feltehetőleg még sokáig inkább a nárcisztikus személyiség, perfekcionizmus, társfüggőség stb. diagnózisok lesznek az irányadók. Ezek a diagnózisok a közeli jövőben nem fognak „összeérni” a munkafüggőség egységes elnevezése alatt. A szervezetfejlesztői, felsővezetői munkában, vagy a vezetői tanácsadásban (pl. coaching során) az orvosi megközelítéssel szemben egyszerű (gyakran az értékelt valódi lelkiállapotát nem részletező), könnyen operacionalizálható fogalomként jól használható a munkafüggőség. Hiszen a munkahelyi konfliktusok, a burnout problémák –vélelmezhetően– jelentős részének hátterében ott lapul a munkafüggőség valamilyen foka. Tehát akár a munkahelyi mentálhigiéné megőrzése, mint prevenciós tevékenység sorában is használható a munkafüggőséget mérő teszt. A korai diagnosztizálás -már a veszélyeztetettség szakaszábansegíti az érintett kolléga, és a kollektíva munkafolyamatban tartását. Esetenként elkerülve

- 74 -

ezzel a komolyabb emberi és pénzügyi veszteségekkel járó munkacsoport újraszervezéseket, amelyeket nem a munkafeladatok megváltozása, hanem a rossz együttműködési szint vált ki. A

munkavégző

közösség

hatékonyságát

és

a

munkaközösség

lelki

egyensúlyát

nagymértékben határozza meg a vezető, a csoportvezető, a középvezető személyisége, valamint saját személyes mentálhigiénés állapota. Ebben az összefüggésben, a gyakorlat szempontjából, egy jól kimunkált munkafüggőségi tesztsor gyors és hatékony diagnosztizálási eszköz lehet egy olyan környezetben alkalmazva, ahol mélyebb és pontosabb diagnózisra valójában nincsen szükség. Amennyiben a szervezet munkafüggőségét mérő teszttel (a mellékletben is szereplő) is összevetésre kerül az egyén függőségét mérő WART teszt, annak elemzése szintén hatékony munkaszervezést elősegítő eszközzé válhat. Segítségével a szervezetnek, mint protekítvkockázati tényezőként való értékelése (Ahogyan a munkahelyi alkohológia kutatásában már bevett gyakorlat. Ld. „Tartsd a zöld zónában!” programok) is meghatározható. Az addiktológia szűkebb szakterületén belül értékelve az addikciók közötti váltások, ill. az egyes

addikciók

kiegészülése

másokkal

(pl.

munkafüggő-

alkoholista,

társfüggő-

gyógyszerfüggő) is azt a tényt erősíti meg, hogy a munkafüggő személyiség korai felismerése akár más függőségek veszélyeit is csökkentheti. Ebben az összefüggésben is fontos a pontos diagnózis felállításának lehetősége. A vizsgálatunkban bemutatott WART eszköz hazai felhasználását megelőzően még újabb vizsgálatokra van szükség. Elsőként egy olyan mintán is el kell végezni az eszköz értékelését, amely reprezentatív mintavételen alapul. Szintén hasznos lenne a WART és pl. a Magyarországon már bevizsgált más tesztek, mint MB összevetése. A tesztet kifejlesztő Robinson (1998) vizsgálatainak mintájára így kaphatnánk valós képet arról, hogy az Északamerikai standardra kifejlesztett munkafüggőséget vizsgáló teszt a hazai populációra nézve szintén valid adatokat szolgáltat-e. A magyar társadalomnak viszonylag alacsony a veszélyérzete a viselkedési addikciókkal szemben. Kis mintás kutatásunk, bár társadalmi szinten nem lehet belőle állításokat megfogalmazni, szintén hasonló vélekedéseket mutat meg. Ahogyan szűk két évtized alatt intenzív prevenciós és reklámmunkával sikerült megértetni a lakossággal - a 80-as évekig - 75 -

csak a nyugati filmekről ismert - illegális droghasználat veszélyeit, ennek mintájára fontos lenne fellépni a viselkedési addikciók megelőzése, első körben megismerése érdekében is. Az USÁ-ban végzett felmérések átlagosan a felnőtt lakosság 30%-át jelölik a munkafüggőség problémájával érintettnek Nincsen okunk arra, hogy hazánkban ezt a számarányt kisebbre becsüljük. Az ország Uniós tagként várható, következő egy- két évtizedes fejlődése alapján szinte bizonyos, hogy a viselkedési függőségek - és ezen belül a munkafüggőség előfordulási aránya növekedni fog. Ezért fontos lehetőség szerint időben kidolgozni a prevenció és gyógyítás módozatait. Olyan diagnosztikai eljárásokat kialakítani, adaptálni, amelyek segítségével a valódi probléma fogható meg, és nem a másodlagos, harmadlagos következmények megjelenését és azok gyógyítását helyezik a középpontba. (pl. gerincproblémák kezelése elkülönítve a munka okozta megterheléstől, hogy ne csak a legjellemzőbb alkoholfüggőség, gyógyszerhasználat eseteit emeljük ki.)

A viselkedési addikciók kialakulásánál fontos szerepet játszanak az elsődleges és másodlagos szocializációs terepek. A szakirodalmi áttekintés alapján egyértelmű, hogy a munkafüggőség kialakulásának az ontogenezisben rejlő okai vannak. A kora gyermekkor és a családi szocializációs tér túlkövetelő szülői elvárásai könnyen vezetnek a perfekcionista személyiség kialakulásához. A családon belüli hibázási lehetőségek minimalizálása, ill. a hibák kemény szankcionálása, a folyamatos megfelelési kényszer, később megfelelési vágy jó táptalajjal szolgál egy nárcisztikus, esetleg merev személyiség kialakulásához. A hazai mintán elvégzett vizsgálatunk ugyanakkor nem igazolta azokat a feltevéseinket, amelyek főként a politikai- társadalmi- gazdasági rendszerváltozásból következően a fiatalabb és az idősebb korosztályok közötti kimutatható különbségre számítottak. Azonban egy működő munkaerőpiac, gazdaság jellemzőinek megfelelően beigazolódott, hogy a 35 év alattiak esetében a munkafüggőséggel való érintettség alacsonyabb szintű, mint az idősebbeknél. Ezzel párhuzamosan a veszélyeztetettek között magasabb a 35 év alattiak aránya, azaz visszaigazolódik a szakirodalmi tagozódás. Amely szerint a munkafüggőség kialakulása és súlyosbodása csak az életpálya egy hosszabb időintervallumában értelmezhető. Ennek következtében a munkafüggőség, és ennek kiemelt súlyossága még a legtöbb viselkedési addikcióval szemben is áll; egy sokáig lappangó, a környezet által elismert és - 76 -

félreismert betegség, amely nem csak az egyénre, de a mikrokörnyezetére nézve is könnyen veszélyessé válhat. A család mellett elszenvedői lehetnek a munkatársak, sőt a munkagazdaságtan legújabb vizsgálatai szerint maga a vállalat is anyag veszteséget könyvelhet el a munkafüggő munkatárs miatt, főként a betegség idült szakaszában. Hasonlóan történik, mint az alkoholizmus esetében, melyet szintén kialakulásáig, majd tüneteinek elhatalmasodásáig még a mikrokörnyezet sem tekint problémának, szemben mondjuk az intravénás droghasználat gyorsan jelentkező káros és súlyos hatásaival. Ebből következően a fiatalnak tekinthető 35 év alatti korosztályokban sokkal nagyobb szerep kell, hogy jusson a prevenciónak, hiszen esetükben a káros folyamat még mélyebb biológiai elváltozások nélkül fordítható vissza. A viselkedésfüggőségekkel, és ezen belül a munkamániával kapcsolatos prevenciós munka szinte teljes hazai hiánya mindenképpen fontos szakmai problémára hívja fel a figyelmet. Természetesen önmagában nem elegendő a munkához kapcsolódó attitűdök felmérése, bár ezek a mérések sokat segíthetnek csoportos és egyéni szinten egyaránt. A munkafüggőség prevenciójában ugyanolyan fontos az egyéb egyéni, családi, társas hatások és háttérinformációk felmérése, mint a már használt szerfüggőségek prevenciós munkáiban. Jelen kutatásunk céljai közül az átfogó magyar nyelvű irodalomelemzés elkészítését megítélésünk szerint, sikeresen teljesítettük. A vizsgálati részben felvett száz kérdőív azonban kevésnek bizonyult a teljes hipotézisrendszerünk vizsgálatához. A heterogén mintavétel alapján a vizsgálat esetleges megismétlésekor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy valamilyen módon érvényesíteni kellene a kvótás, vagy reprezentatív minta kialakítását. Ezzel lehet biztosítani, hogy az általunk lefordított és részben validizált WART- munkafüggőségi kérdéssor hazai adaptációja befejeződhessen. A fiatalok esetében kétségkívül érdemes lenne a parentifikációs problémát és a munkafüggőségi tesztet közelíteni egymáshoz. Ezzel is elősegítve, hogy a korai felismerést és kezelést biztosító eszköz kerülhessen a hazai fiatalokkal foglalkozó szakemberek (pedagógusok, szociálpedagógusok, mentálhigiénikusok, pszichológusok) eszköztárába. Hiszen a parentifikációt általában a co-dependencia és a szerfüggőség kialakulásának is egyik forrásaként jelöli meg a szakirodalom. A közös problémából azonban eltérő tünetek és - 77 -

problémák következnek, és a betegség kifejlett állapotában a hatékony kezelésbe vételt gyakran nehezíti meg az azonos eredetű problémák eltérő csoportok szerinti diagnosztizálása. Valamint a sokáig társadalmi, családi, munkaközösségi szinten pozitívnak tetsző munkafüggőség esetében magának a problémás viselkedésnek az azonosítása is addig várat magára, ameddig már csak a kármentésről beszélhetünk a prevenció helyett.

- 78 -

Irodalomjegyzék

A munkamánia legtöbbször szervi panaszok kialakulásához vezet www.dental.hu (letöltve: 2005.12.30.) A munkamánia ugyanolyan függőség, mint az alkoholizmus www.hvg.hu (letöltve: 2006.01.02.) Amikor a munka már betegség – A lány, aki beleájult a hivatásába Női Lapozó www.nlc.hu (letöltve: 2006. 01. 02.) Are you a worhaholic? CareerJournal Quiz Workaholicicmitsology (letöltve: 2006. 01.11.) Are you a workaholic? Test http://web.tickle.com/test/standard/workaholic.jsp (letöltve: 2006. 01. 11.) Are you addicted to work? National Review of Medicine Canada, February 28, 2004 vol. 1 No. 4. http://www.nationalreviewofmedicine.com/index.html (letöltve 2006.01.11.) Bagdy Emőke – Wiesner Erzsébet (szerk.) (2005) Szupervízió Supervisio Hungarica IV. köt. Bp. PxB Bakó Tihamér (1999) Töréspontok mentén Bp. Animula Beczkay Annamária Kóros munkamánia Magyar Hírlap 2004. január 2. Being a hard worker vs. being a workaholic www.meersinc.com/articles/hardworker_vs.html (letöltve: 2006. 01.11.) Berne, Eric (1984) {1962} Emberi játszmák Helikon, Budapest Borbély Tibor Bors (2002) Érdeklődéssel végzett munka – Pszichiátriai diagnózisgyártások és burnout tréningek helyett Munkaügyi Szemle 2002/12 Boros László: Az emberben felénk hajló Isten http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/boros2/boros2_7.html (letöltve 2006. 01. 22.) eredeti: Im Menschen Gott begegnen. Matthias-Grünewald-Verlag, Mainz, 4. kiadás 1969 Böszörményi-Nagy Iván- Krasner, Barbara R. (2001) {1986} Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa, Coincidencia, Budapest Bryan E., Robinson (2001) {1998} Chained to the Desk: A Guidebook for Workaholics, Their Partners and Children, and the Clinicians Who Treat Them, New York University Press, US Buda Béla (1992) Az alkohológia új távlatai Alkoholizmus Elleni Bizottság, Bpest, 51-85 o. Crozier (1981) A bürokrácia jelensége KJK, Budapest Csíkszentmihályi Mihály (2001) {1991} Flow, Az áramlat Bp. Akadémiai Dass, Ram- Gorman, Paul (1999) Hogyan segítsek? Bp. Ursus Libris Demetrovics Zsolt Mit nevezünk szenvedélybetegségnek, függőségnek, addikciónak? Necc.hu (letöltve: 2006. 01. 27.) Denollet, Johan „Are you a type D?” Quiz, in Harvard Mental Health Letter/ Newsweek Oct. 17, 2005 Durst Workaholic screening AlterNet www.alternet.org (letöltve: 2006. 01. 11.) Egydimenziós ember a munkamániás Consultation Magazin 2002-2006 P&PERT Consulting Fassel, Diane (2000) {1990} Working Ourselves to Death: The High Cost of Workaholism and the Rewards of Recovery An authors Guild Backinprint.com Ed. NE, US Fiore, Neil Workaholism Test www.neilfore.com/test.html (letöltve: 2006. 01. 11.)

- 79 -

Freedman, D. - Pisani, R.- Purves, R. (2005) Statisztika Typotex, Budapest Fukuyama, Francis (1997) {1995} Bizalom, Európa, Budapest Füredi János- Füredi Júlia (2000) A munkamánia- avagy a köztiszteletben álló addikció in Németh Attila- Gerevich József szerk. (2000) Addikciók Medicina, Budapest Gayle, Porter Workaholism, A Sloan work and family encyclopedia entry, Rutgers U. School of Business www.wfnetwork.bc.edu/encyclopedia_entry.php?id=1191 (letöltve: 2006.01.11.) Grue, Arno (2003) {1987}A normalitás tébolya Magyar Könyvklub, Budapest Gyepeli György (2003) {2001} A szervezkedő ember Osiris, Budapest Gyerkó Katalin Végzetes is lehet a munkamánia Új Szó, Szlovákia http://www.ujszo.com (letöltve: 2006. 01. 02.) Győrffy Zsuzsa- Ádám Szilvia (2004) Az egészségi állapot, a munkastressz és a kiégés alakulása az orvosi hivatásban Szociológiai Szemle 2004/3 Hamerrmesh, Daniel S. – Slemrod, Joel (2005 april) The economics of workaholism, draft Hány óra munka, hány óra pihenés? www.fn.hu (letöltve: 2006.01.02.) How do I know if I’m a woraholic? Clegy Wellness Commission http://cwc.diocal.org/workaholic.html (letöltve: 2006. 01. 11.) Ignácz Vali Munkamánia FigyelőNet 2001.03.06. www.fn.hu Johnson, Jean (March 2002) That most noble of addictions: workaholism Washington State Bar Association www.esba.org/media/publications/barnews/archive/2002/march-02-noble.htm (letöltve: 2006. 01.11.) Karácsony Zoltán A cég kárára lehetnek a munkaalkoholisták. Infarktushoz is vezethet a munkafüggés 2003.01.17. www.jobpilot.hu Pályacsúcs Magazin (letöltve: 2006.01.02.) Kaucsek György- Simon Péter (1996) Pszichoterror a munkahelyen Munkaügyi Szemle 1996/2,3 sz. Kerek Judit- Virág László – Könyves Tóth Előd (2005) A munkahelyi pszichoterror OEFI Országos Egészségfejlesztési Intézet http://www.oefi.hu Killinger, Barbara (1997) {1991} Workaholics: The Respectable Addicts Firefly, New York, US Kiss Paszkál (2003) Laikus elméletek és a gazdaság in Hunyady György- Székely Mózes szerk. Gazdaságpszichológia (2003) Osiris, Budapest 183-222 o. Klein Sándor (2001) Vezetés- és szervezetpszichológia SHL, Budapest Laky Teréz (2003) A munka világa (115-140. old.) in. Magyar Tudománytár 4 Társadalom, Politika, Jogrend (szerk. Kulcsár Kálmán- Bayer József) Laky Teréz (2004, 2005) Magyarországi munkaerőpiac FH-OFA Kht. Budapest Legát Tibor Hangyabaj Magyar Narancs 2001.02.01. www.mancs.hu Lengyel György- Vicsek Lilla (2004) A biztonsághiány egyéni és társadalmi komponensei In Társadalmi Riport 2004 Bp. TÁRKI 484-500 Levendel László (1987) Alkoholbetegek gyógykezelése és gyógyítása Akadémiai Kiadó, Budapest Losonci Ágnes (1987) Ártó- védő társadalom KJK, Budapest Lövey Imre- Manohar S. Nadkarni (2003) Az örömteli szervezet, Bp. HVG Könyvek Mason, Jennifer (2005) {2001} Kvalitatív kutatás Jószöveg Műhely, Budapest - 80 -

Miller The good heart Harvard Medical School Newsweek October 17, 2005 p. 35-50. & www.health.harvard.edu/newsweek Miller, Joy Are you addicted to work? www.wmbd.com/joymiller/workaholic.htm (letöltve: 2006. 01. 11.) Mobbing, avagy munkamánia www.she.hu (2006. 01. 02.) Molnár Zsuzsa Munkaalkoholisták- szenvedélybetegség, mint a többi FigyelőNet 2002. április 2. www.fn.hu / Karrier /Archiv (letöltve: 2006. 01.11.) Munkamánia A munka, mint addiktív tevékenység Mentálhigiénés Stúdió Nagy Mária Teher-e a munka? Új Pedagógiai Szemle www.oki.hu (2006.01.20.) Németh Attila- Gerevich József szerk. (2000) Addikciók Medicina, Budapest Oates, E. Wayne (2004) {1971} Confessions of a workaholic e-book, Wayne E. Oates Institute Louisville, Kentucky, US Önkontroll Egyesület MUNKAMÁNIA / WORKALCOHOLOSIM / MOBBING "a köztiszteletben álló addikció" http://www.bekesnet.hu/~butch/onkontroll/munkamania.html 2006. 01. 22.) Palánkai Tibor (szerk.) (2004) Magyar Tudománytár 5 – Gazdaság Kossuth, Budapest – A magyar gazdaság a globalizálódó környezetben (434-448 old.) Perrow, Charles (1997) {1972} Szervezetszociológia Osiris, Budapest Pik Katalin (2002) Ráhangoló- szupervíziós tapasztalatok Bp. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Pikó Bettina (2005) Lelki egészség a modern társadalomban Akadémiai, Budapest Rácz Andrea- Kovács Gábor Munkamánia NCSSZI Kapocs Füzetek, Salgótarján (évszám nélkül) www.ncsszi.hu/anyagok/kapocs_cikkek/ 3szam_8_munkamania.doc (letöltve: 2006.01.02.) Rácz József (2001) {1999} Addiktológia, Tünettan és intervenciók SE EFK, Budapest Reinhold, Barbara How do you spot a workaholic? Career Centre Blue collar http://content.monster.ca/tools/workahloic (letöltve: 2006. 01. 11.) Robinson, Bryan (1998) Workaholic addiction risk test (WART) in. Chained to the Desk (forrás, többek között: www.meersinc.com/articles/hardworker_vs.html (letöltve 2006. 01.11.) Robinson, Carroll JJ. Assessing the offspring of workaholic parents: the children of workaholics screening test, MEDLINE, NCBI National Center for Biotechnology Information (forrás: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/ (letöltve: 2006. 01. 11.) Rogers, Carl R. (2003) {1961} Valakivé válni, A személyiség születése Pécs, Edge Shigeru Sokejima- Sadanobu Kagamimori Working hours as a risk factor acute myocardial infarction in Japan: case-control study www.bmj.com (letöltve: 2006.01.02.) Sind Sie ein Workaholic? www.firstsurf.com/einchenberg0048_t-htm (letöltve: 2006. 01. 11.) Struhl, Laura S. (1996) Avoiding workaholism Pioneer Development Resources Székelyi Mária- Barna Ildikó (2002) Túlélőkészlet az SPSS-hez Typotex, Budapest Tim Kasser (2005) {2002} Az anyagiasság súlyos ára Bp. Ursus Libris Tót Éva (2005) A munkavégzéshez kapcsolódó informális tanulás jellemzői, az így szerzett tudás felhasználása és hasznosításának lehetőségei OFA –PH Felsőoktatáskutató Intézet Types of Addiction - work www.theway.uk.com/addictions/types/typeswork.html (letöltve: 2006. 01.11.)

- 81 -

Urst, Will Are you a workaholic test www.workingforchange.com/article.cfm?ItemID=7060 (letöltve: 2006. 01. 11.) V. Komlósi Annamária (2005) Tim Kassner: Az anyagiasság súlyos ára –recenzió- Kovász IX. évf. 4. szám, 2005 tavasz-tél 79-84 old. Veszélyes betegség a munkamánia Weborvos (letöltve: 2006.01.02.) Vikár György (1999) {1980} Az ifjúkor válságai Bp. Animula Virányi Ilona- Zrínyi Miklós- Baráthné Kerekes Ágnes (2001): Ápolás és informatika Megbízhatóság és validitás két attitűd skála hazai adaptációja kapcsán www.eski.hu/new3/kiadv/nover/2001/200105/VZB.htm (letöltve: 2006. 01. 02.) Weber, Max (1995) {1930} A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme Cserépfalvi, Budapest Work Personality Test www.okupid.com/tests/take (letöltve: 2006. 01. 11.) Workaholic of niet? www.zibb.nl/humanresources/scan (letöltve: 2006. 01. 11.) Workaholic Self Test www.about-goal-settings.com (letöltve: 2006. 01. 11.) Workaholic Test For Certification www.workaholic.org (letöltve: 2006. 01. 11.)

- 82 -

MELLÉKLETEK

- 83 -

A felméréshez felhasznált kérdőív A munkavégzéshez kötődő vélemények vizsgálata (2006) asszisztált kérdőív Az alábbiakban néhány, a munkához kapcsolódó kérdést talál. Kérjük, hogy válaszoljon őszintén. Nincsenek jó és rossz válaszok. A kitöltés névtelen, a feldolgozás során kizárólag az összesített adatok kerülnek elemzésre. A válaszadás önkéntes! 1.

neme:

1. Férfi 2. Nő

2.

születési éve

3.

tartózkodási helye: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Budapest megyeszékhely város falu tanya egyéb, éspedig:………………….

4. Legmagasabb iskolai végzettsége (Kérjük, jelölje meg a megfelelő választ!): 1. kevesebb, mint 8/10 általános, 2. 8 / 10 általános, 3. szakiskola- szakmunkásképző, 4. szakközépiskola, gimnázium 5. technikum 6. főiskola, egyetem 5.

Most szeretnénk rákérdezni jelenlegi státuszára: a) tanul

d.) tanul és dolgozik

b) dolgozik

e.) tanul+munkát keres

c) munkát keres

f.) dolgozik+munkát keres

g.) tanul+dolgozik+munkát keres 6. munkaköre: ……………………………………….. 7. Szakmája/ foglalkozása (max. 2 adható meg!):

a) ………………………………………………………………………., b) …..……………………………………………………………………

8.

9.

Hány éve van jelen a munkaerőpiacon?

éve

Hallgatók esetében hány éve tanul?

éve

Családi életemet (1- kiválónak 2- átlagosnak 3- rossznak) tartom.

10. Szülők legmagasabb iskolai végzettsége, foglalkozása (kérem, jelölje meg a megfelelő választ!): apa:

anya:

1. kevesebb, mint 8/10 általános, 2. 8 / 10 általános, 3. szakiskola- szakmunkásképző, 4. szakközépiskola, gimnázium 5. főiskola, egyetem

1. kevesebb, mint 8/10 általános, 2. 8 / 10 általános, 3. szakiskola- szakmunkásképző, 4. szakközépiskola, gimnázium 5. főiskola, egyetem

- 84 -

apa foglalkozása: ……………………………..

anya foglalkozása: ………………….................

Egy átlagos héten hány órát fordít az alábbi tevékenységekre? Tevékenység típusa Pénzkereső hivatalos munka

heti ráfordítás (óra)

Pénzkereső mellékes munka Család Háztartási munka Szívességből végzett munka Tanulás, önképzés Hobbi Sport, mozgás TV, DVD, video nézés, mozi Számítógép, Internet (nem munkavégzés céljából) Kulturális tevékenységek (színház, könyvolvasás) Egyéb, éspedig: ………………………… A következőkben a jövedelmi helyzetével kapcsolatban szeretnénk pár kérdést feltenni. 12. Önnel egy háztartásban élők száma:

Ebből eltartott személy:

13. Az Önnel egy háztartásban élők nettó összeszámított (munkabér, támogatás, juttatások, lakáskiadásból származó jövedelem stb. levonások után) havi jövedelme:

ezer Ft.

14. Saját jövedelmének hány százaléka származik munka jellegű tevékenységből? százalék 15. Az Ön heti átlagban hány órát tölt munkavégzéssel? Ebből hány óra jut a fizetett munkahelyre? Az alábbiakban munkavégzéssel kapcsolatos állításokat talál. 16. Kérjük, hogy értékelje magát 1-től 4-ig az alábbi kérdések mindegyikénél. 1- sohasem igaz rám

2- néha igaz rám

3- gyakran igaz rám

4-legtöbb esetben igaz rám

1.

Jobb szeretem magam végezni a feladataimat, mint segítséget kérni.

1 2 34

2.

Türelmetlenné válok, ha valakire várnom kell, vagy valami túl sokáig tart.

1 2 34

3.

Mindig rohanásban vagyok és versenyt futok az idővel.

1 2 34

4.

Ideges leszek, ha valaminek a közepén vagyok éppen és félbeszakítanak.

1 2 34

5.

Folyton elfoglalt vagyok és egyszerre több vasat tartok a tűzben.

1 2 34

- 85 -

6.

Azon veszem észre magam, hogy egyszerre két-három dologgal foglalkozom, mint például ebéd közben telefonálok és jegyzetelek.

1 2 34

7.

Többet vállalok magamra, mint amennyit el tudok végezni.

12 3 4

8.

Bűntudatom van, ha éppen nem dolgozom valamin.

1 2 34

9.

Fontos a számomra, hogy a munkámnak kézzelfogható eredménye legyen.

1 2 34

10. Jobban érdekel a munkám végeredménye, mint az oda vezető munkafolyamatok.

1 2 34

11. A dolgok számomra túl lassan változnak.

1 2 34

12. Elveszítem a türelmemet, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan elképzeltem, vagy nem a nekem megfelelő módon alakulnak.

1 2 34

13. Többször felteszem ugyanazt a kérdést, és nem veszem észre, hogy már korábban kaptam rá választ.

1 2 34

14. Sok időt töltök a jövőbeli események elgondolásával és megtervezésével, miközben megfeledkezem a jelenről.

1 2 34

15. Folyamatosan azon kapom magamat, hogy akkor is dolgozom, amikor a munkatársaim már abbahagyták.

1 2 34

16. Feldühít, ha az emberek nem értenek egyet a magas minőségi elvárásaimmal.

1 2 34

17. Nem szeretem azokat a helyzeteket, amelyeknek nem én vagyok az ura.

12 3 4

18. Munka (tanulás) közben hajlamos vagyok saját magam által felállított határidőkkel idegesíteni magam.

1 2 34

19. Nehezemre esik lazítani, ha nem dolgozom.

1 2 34

20. Több időt töltök munkával (tanulással), mint barátokkal, hobbival, vagy szabadidős tevékenységekkel.

1 2 34

21. Beleugrom projektekbe, mielőtt az összes munkaszakasz véglegesen kialakításra került volna.

1 2 34

22. Dühös vagyok önmagamra, még a legapróbb hibáért is.

1 2 34

23. Több gondolatot, időt és energiát fordítok a munkámra, mint a szeretteimre, vagy a barátaimra.

1 2 34

24. Elfelejtem, figyelmen kívül hagyom, vagy a lehető legkevesebbre csökkentem az olyan ünnepek számát, mint például a születésnapok, évfordulók, vagy nyaralás.

1 2 34

25. Azelőtt hozok fontos döntéseket, mielőtt tudomásom lenne az összes tényről, vagy alaposan átgondolhatnám azokat. 1- sohasem igaz rám

1 2 34 2- néha igaz rám

3- gyakran igaz rám

4-legtöbb esetben igaz rám

17. A munka számomra azt jelenti, hogy: (Válaszoljon egy mondatban!) …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………… 18. Szerintem az a munkafüggő, aki: (Válaszoljon egy mondatban!) …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………………………………………………………

- 86 -

19. Kérem, hogy olvassa el az alábbi állításokat! Véleményezze azokat az Ön, illetve az emberek többségének szemszögéből. I- jellemző

N- nem jellemző szerintem

az emberek többsége szerint

1.

Általában azok dolgoznak sokat, akik szeretik azt, amit csinálnak.

I / N

I / N

2.

Társadalmunkban inkább a férfiakra jellemző a munkafüggőség.

I / N

I / N

3.

Az életben az boldogul, aki sokat dolgozik.

I / N

I / N

4.

Napjainkban ahhoz, hogy előrébb lehessen jutni, sokat kell dolgozni.

I / N

I / N

5.

A munkától nem lehet „mániákussá” válni.

I / N

I / N

6.

Aki manapság egyszerre csak egy dologgal foglalkozik, az lemarad.

I / N

I / N

7.

Fizikai munka után a szellemi, szellemi után a fizikai kikapcsolódás ellensúlyozza a fáradalmakat.

I / N

I / N

8.

Ma az a jó munkaerő, akinek a gondolatai folyton a munka körül forognak.

I / N

I / N

9.

A sok munkából nem lehet komoly baj, legfeljebb jobban élünk tőle.

I / N

I / N

10. Az ember ne áldozza fel magánéletét a munkájáért.

I / N

I / N

11. A mániákus munkavégző valami elől menekül.

I / N

I / N

12. A munkafüggő valójában a leghatékonyatlanabb kolléga.

I / N

I / N

13. Egy állásinterjún előnyt jelent, ha valakinek a munka a legelső.

I / N

I / N

20. Ön szerint az alábbiak közül melyik milyen veszélyt jelent az ember testi-lelki egészségére nézve? Véleménye szerint az emberek többsége miként vélekedik erről? (1-6-ig állítsa mindkét nézőpontból sorrendbe! 1- legveszélyesebb … 6- legkevésbé veszélyes) Véleményem szerint

Az emberek többsége szerint

Alkoholizmus Drogfüggőség Étkezési zavarok (kóros soványság, túlevés) Játékszenvedély Munkafüggőség TV/DVD nézési szenvedély

21. Mit gondol, az emberek többsége kit tekint munkafüggőnek? (Válaszoljon egy mondatban!) …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………………………………… …..………………………………………………………………………………………………………………………………………… Köszönjük a válaszait! Az elkészült elemzés megtekinthető lesz 2006 tavaszától a www.geocities.com/borsborbely2 vagy a www.geocities.com/peczemariann honlapokon. ˇ © BTB PM

- 87 -

WART Robinson, Bryan (1998) Az íróasztalhoz láncolva c. WART (Workaholic Addiction Risk Test)

1- sohasem igaz rám

2- néha igaz rám

3- gyakran igaz rám

4-legtöbb esetben igaz rám

1.

Jobb szeretem magam végezni a feladataimat, mint segítséget kérni.

1 2 34

2.

Türelmetlenné válok, ha valakire várnom kell, vagy valami túl sokáig tart.

1 2 34

3.

Mindig rohanásban vagyok és versenyt futok az idővel.

1 2 34

4.

Ideges leszek, ha valaminek a közepén vagyok éppen és félbeszakítanak.

1 2 34

5.

Folyton elfoglalt vagyok és egyszerre több vasat tartok a tűzben.

1 2 34

6.

Azon veszem észre magam, hogy egyszerre két-három dologgal foglalkozom, mint például ebéd közben telefonálok és jegyzetelek.

1 2 34

7.

Többet vállalok magamra, mint amennyit el tudok végezni.

12 3 4

8.

Bűntudatom van, ha éppen nem dolgozom valamin.

1 2 34

9.

Fontos a számomra, hogy a munkámnak kézzelfogható eredménye legyen.

1 2 34

10. Jobban érdekel a munkám végeredménye, mint az oda vezető munkafolyamatok.

1 2 34

11. A dolgok számomra túl lassan változnak.

1 2 34

12. Elveszítem a türelmemet, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan elképzeltem, vagy nem a nekem megfelelő módon alakulnak.

1 2 34

13. Többször felteszem ugyanazt a kérdést, és nem veszem észre, hogy már korábban kaptam rá választ.

1 2 34

14. Sok időt töltök a jövőbeli események elgondolásával és megtervezésével, miközben megfeledkezem a jelenről.

1 2 34

15. Folyamatosan azon kapom magamat, hogy akkor is dolgozom, amikor a munkatársaim már abbahagyták.

1 2 34

16. Feldühít, ha az emberek nem értenek egyet a magas minőségi elvárásaimmal.

1 2 34

17. Nem szeretem azokat a helyzeteket, amelyeknek nem én vagyok az ura.

12 3 4

18. Munka közben hajlamos vagyok saját magam által felállított határidőkkel idegesíteni magam.

1 2 34

19. Nehezemre esik lazítani, ha nem dolgozom.

1 2 34

20. Több időt töltök munkával, mint barátokkal, hobbival, vagy szabadidős tevékenységekkel.

1 2 34

21. Beleugrom projektekbe, mielőtt az összes munkaszakasz véglegesen kialakításra került volna.

1 2 34

22. Dühös vagyok önmagamra, még a legapróbb hibáért is.

1 2 34

23. Több gondolatot, időt és energiát fordítok a munkámra, mint a szeretteimre, vagy a barátaimra.

1 2 34

24. Elfelejtem, figyelmen kívül hagyom, vagy a lehető legkevesebbre csökkentem az olyan ünnepek számát, mint például a születésnapok, évfordulók, vagy nyaralás.

1 2 34

25. Azelőtt hozok fontos döntéseket, mielőtt tudomásom lenne az összes tényről, vagy alaposan átgondolhatnám azokat.

Pontozás: 25-56 Ön nem munkafüggő 57-66 Veszélyeztetett 67-100 Erősen munkafüggő

1 2 34

Pontszámom:

- 88 -

Parentified Careaholic Test (Gyermekkorában felnőtt szerepre kényszerítették?) Parentifikációs kérdőív Robinson, Bryan (1998) Az íróasztalhoz láncolva

1- sohasem igaz rám

2- néha igaz rám

3- gyakran igaz rám

4-legtöbb esetben igaz rám

1.

Túlzottan belemerülök mások problémáiba

1 2 34

2.

Amikor rossz dolgok történnek, úgy érzem én vagyok a fő felelős azok jobbá tételéért.

1 2 34

3.

Túlzottan azonosulok másokkal, úgy érzem, mintha az Ő problémáik az enyémek lennének.

1 2 34

4.

Folyamatos késztetést érzek, hogy másokon segítsek.

1 2 34

5.

Elhanyagolom a saját szükségleteimet, hogy másokon segíthessek..

1 2 34

6.

Túl komolyan veszem az életet, nehezemre esik lazítani, játszani.

1 2 34

7.

Kényszert érzek, hogy mások dolgait helyettük oldjam meg.

12 3 4

8.

A múltamból sok kellemetlen, fájó érzéssel nem foglalkozom.

1 2 34

9.

Értéktelennek érzem magamat a szeretetre.

1 2 34

10. Soha sincsen elég időm önmagamra.

1 2 34

11. Túl sokat kritizálom saját magamat.

1 2 34

12. Attól félek, hogy feleslegessé válok azok számára, akik szeretnek.

1 2 34

13. Az életem mindig olyan, mintha krízisben lenne.

1 2 34

14. Nem érzem jól magamat, ha nem csinálhatok valamit másokért.

1 2 34

15. Nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, ha éppen nem dolgozom valaki másért.

1 2 34

16. Akármennyit is végzek, azt sohasem érzem elegendőnek.

1 2 34

17. Annak szenteltem az életemet, hogy másokon segítsek.

1 2 34

18. Jól érzem magamat attól, ha más emberek problémájával foglalkozhatom.

12 3 4

19. Úgy érzem, a legtöbb helyzetben nekem kell lépnem.

1 2 34

20. Több időt töltök mások problémáinak a megoldásával, mint a saját barátaimmal, hobbimmal, vagy kikapcsolódással.

1 2 34

21. Nehezemre esik kikapcsolódni, amikor nem mások problémáival foglalkozom.

1 2 34

22. Érzelmileg fáradtnak és kiégettnek érzem magamat.

1 2 34

23. Nehezemre esik megtartani a határokat, amikor valaki a saját problémájával fordul hozzám.

1 2 34

24. Szervi és pszichés tüneteket tapasztalok önmagamon a stressz, aggodalom és a kiégés miatt.

1 2 34

25. Mások igenlését és megerősítését igénylem, amiért folyton segítek másoknak.

1 2 34

Pontozás: 25-49 Önt nem kényszerítették gyermekként felnőtt szerepbe. 50-69 Ön részben érintett. 70-100 Erőteljesen érintett a koravénséggel. Komoly az esélye annak, hogy gyermekkorában felnőttként kezelték. Pontszámom:

- 89 -

Corporate Abuse „How would you grade your job?” (Robinson, 1998 205. old.) A munkafüggőséget kiváltó szervezet – a vállalat okozta abúzus Tesztelje a munkahelyét, hogy megtudja munkakörülményei mennyire szolgálnak táptalajként a munkafüggés kialakulásához. Válaszoljon Igennel / és Nemmel.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Rohanó munkája van, kevés idő jut a munkatársakkal vagy a főnökével való beszélgetésre? I/N Hideg és steril –e a munkakörnyezete? I/N Kaotikus a munkakörnyezete? I/N A vállalatának a profit a szervezeti feladatok mindenek előtt állnak, megelőzik a dolgozók jóllétét és morális állapotának figyelemmel kísérését? I/N A munkahelyi sikeressége a túlórákon, a hétvégi munkavégzéseken nyugszik? I/N Úgy érzi, hogy munkahelye istápolja a munkafüggőket? I/N Folyamatosan időzavarban van? I/N Rákényszerül, hogy egyszerre több munkafeladattal, projecttel foglalkozzon annak érdekében, hogy lépést tudjon tartani cége elvárásaival? I/N Vállalata folyamatos nyomás alatt tartja Önt a rövid, szinte teljesíthetetlen határidőkkel? I/N Van valamilyen munkahelyi stressz okozta betegsége? I/N Olyan cégnek dolgozik, amely a munkatársak jóllétét a profit elé helyezi? I/N Vállalata kiemelten foglalkozik azokkal, akik gyermeket nevelnek, vagy a stressz és túlterheltség jegyeit mutatják? I/N Kellemes a munkája, sőt kiegyensúlyozott, barátságos? I/N Többnyire emberi lénynek érzi magát a munkahelyén, inkább mint egy árucikknek? I/N Módjában áll limitálnia a hétvégére hazavitt munka mennyiségét? I/N Úgy érzi cége hosszú távú befektetésnek érzi a fejlődését, és nem csak használja munkaerejét? I / N Tartanak-e a vállalatnál születésnapokat, névnapokat, társas- vállalati összejöveteleket? I/N Olyan kollégái vannak, akik együttműködők és támogatják? I/N Ha munkavégzésében gondja merül fel, van valaki, aki meghallgatja? I/N A munkája személyes elégedettséggel, büszkeséggel tölti-e el? I/N

Értékelés: mindenki 60 ponttal indul. vonjon le 2 pontot minden IGEN válaszért az 1-10 kérdéseknél; adjon hozzá 2 pontot minden NEM válaszért az 1-10 kérdéseknél; vonjon le 2 pontot minden NEM válaszért 11-20 kérdés között, végül adjon hozzá kettőt a 11-20 kérdések IGEN válaszai esetében. 60 és alatta 60-69 70-79 80-89 90-100

Eredmények: - Munkahelye a munkafüggők paradicsoma, magas szintű vállalati abúzus veszély a kollégákkal szemben. - Átlag alatti munkahely - átlagos munkahely - jó - kiváló, támogató munkahelyi légkör, bár mód van a munkafüggőség kialakulására. A munkafüggő munkaerő talál segítséget bajára v

- 90 -

Munkafüggőségi kérdéssor (Killinger 1991) Válaszoljon Igennel vagy Nemmel minden kérdésre! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.

A munkája nagyon fontos az Ön számára? Szereti, ha a dolgai „rendben vannak”? Hajlamos a dolgokat fekete vagy fehérben látni? Versenyző alkat és általában szeret nyerni? Fontos az Ön számára, hogy igaza legyen? Erőteljesen kritizálja önmagát, ha hibát követ el? Fél a kudarctól? Nyugtalan, megfontolás nélkül ítél és könnyen kezd unatkozni? A saját útját járja és magas energiaszinttel rendelkezik? Rendszeresen küzd a krónikus fáradtsággal? Hazaviszi magával az aktatáskáját és éjszaka / a hétvégén is dolgozik? Kínosnak érzi a helyzetet és bűnösnek érzi magát, ha nincsen mit tennie? Úgy érzi, hogy különleges, vagy más mint a többség? Munkával kapcsolatos anyagokat olvas, amikor egyedül étkezik? Listát készít az elvégzendő feladatairól, vagy napi bontású naptárat vezet? Egyre nehezebbnek találja a hosszú nyaralásokat? Gyakran érzi úgy, hogy siettetik, vagy hogy rohannia kell? Akkor is kapcsolatban marad a munkahelyével, ha szabadságon van? Játék, szabadidő eltöltése közben is „dolgozik” és frusztrált lesz, ha nem jól szerepel? Elkerül minden a nyugdíjas éveinek megtervezésével kapcsolatos pillanatot? Saját munkafeladatainak elvégzésén túl is felelősnek érzi magát a munkája miatt? Próbálja elkerülni a konfliktusait ahelyett, hogy szembenézve velük? Megfontolás nélkül cselekszik? Fél a kritikától vagy a visszautasítástól? Általában úgy emlékszik vissza egy megbeszélésre, hogy amit a többiek javasoltak, az rossz ötlet volt, szemben a sajátjával? Elszomorodik, ha a dolgok nem úgy valósulnak meg, ahogyan eltervezte? Ha a munkahelyen, vagy otthon valamilyen tevékenység közben félbeszakítják, az zavarja Önt? Önmagának szabott határidőkkel időzavarba hozza magát? A jövőbeli eseményekre koncentrál a jelen helyett? Elfeledkezik, vagy a minimálisra csökkenti a családi események, ünnepek számát?

IGEN válaszok száma: NEM válaszok száma:

30/ _ _ 30/ _ _

Értékelés: 20 Igen válasz felett ÖN érintett a munkafüggőséggel.

- 91 -

I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N I/N

DS14 kérdőív (Johan Denollet)

Önbecslő és kitöltő kérdőív állítások 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Könnyen létesítek kontaktust más emberekkel Gyakran nyugtalankodom lényegtelen ügyek miatt Gyakran beszélgetek idegenekkel Gyakran érzem magamat boldogtalannak Gyakran érzem magamat felingereltnek Gyakran akadályoztatva érzem magamat a szociális interakciókban Borúsan tekintek a dolgaimra. Nehéznek érzem, hogy elindítsak egy beszélgetést Gyakran van rossz hangulatom Zárkózott személyiség vagyok Szívesebben tartok távolságot az emberektől Gyakran döbbenek arra, hogy már megint aggódom valamin Gyakran van mély rosszkedvem Társaságban nem találom a megfelelő témát a beszélgetéshez

Negatív kihatás (NK): Az alábbi válaszok pontszámát itt adja össze: (2,4,5,7,9,12,13)

összesített pontszám NK

Társas gátoltság (TG): Az alábbi válaszok pontszámát adja össze: (1,3,6,8,10,11,14)

összesített pontszám TG

hamis

Kevésbé hamis

Semleges

Kevésbé igaz

Igaz

4 0 4 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

3 1 3 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

1 3 1 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3

0 4 0 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

Ha az NK illetve a TG összege 10 vagy magasabb, akkor Ön D-típusú személyiség. *D-típusú személyiség, mint szívinfarktus kockázati személy a korábbi A-típus helyett Forrás: Newsweek hetilap 2005. október 17. 38-39 o.

Workaholic’s International Network

Struhl egyéni„előjelek” (1998)

Rendszeresen heti öt napnál többet dolgozik!

Túl sok feladatot vállal fel.

Gyakran dolgozik napi nyolc óránál többet!

Általában végigdolgozza az ebédidőt.

A szabadságát végigdolgozza.

Mindehová magával viszi aktuális munkáját, még nyaralásra is. Az otthona is csak másik hivatalként kezd működni. Másokkal szembeni türelmetlenség, bizalmatlanság jellemzi.

Kasseri (2002) anyagelvűségii Nárcizmus vagy és külső megerősítés függés Pénzügyi, társas elismerés, vonzó megjelenésfüggés (Kasser Ryan 1996) Gyakoribb fejfájás, torokfájás, hát- és izomfájdalmak Rossz közérzet (well-being)

Naponta legalább ötször rászól a környezetére: „Gyerünk egy kis életet bele!” / „Le vagytok lassulva. Nyomás!”

Az alvás és más kikapcsolódás Alacsony fokú időpocsékolásnak önmegvalósítás tűnik.

Lemondja a megtervezett szabadságát, nyaralását, mert sok munkája van, amelyet el kell végeznie.

Mindig egy probléma megoldásán jár az esze.

Befejezni egy munkafeladatot, vagy elintézni egy hivatali telefont jellemzően fontosabb a számára, mint időben hazaérni vacsorára.

A munka (a felszálló, kezdeti szakaszban) sokkal boldogabb órákat szerez, mint bármely más tevékenység.

Birtoklásvágy, irigység, nagyvonalúság hiánya

Oatesiii

(1971)

akut tünetek szerviek

akut tünetekviselkedésbeliek

Lövey-Nadkarniiv (2003) - a vállalat tünetei Legnyilvánvalóbb tünet, hogy a munkatársak a hivatalos munkaórákon túl

pótolhatatlanság érzete

fejfájás

perfekcionizmus

fáradtság

nyugtalanság

Ha kívülről felnézünk az irodaépületre, azt látjuk, hogy még késő eset is égnek a lámpák.

csak a munkában tud jól „funkcionálni”

allergiák

álmatlanság

Az emberek rendszeresen hazaviszik a munkát.

„munka paralízis”~ depresszió (Erikson)

emésztési kikapcsolódási zavar képtelenség

nem tud egy felkérésre nemet mondani

hosszú órákat töltenek

a munkahelyen

sok hasfájás koffeinfogyasztás

kevés alvás, rekreáció

indulatkitörések

fekély

mellkasi fájdalom

A hétvégéjük is rendszeresen a munkáról szól.

hiperaktivitás

A munkatársakat gyakran felhívják otthon az irodából.

irritábilitás türelmetlenség

Amikor az emberek szabadságra mennek, elvárják tőlük, hogy megadják elérhetőségüket. Néha előfordul, hogy korábban vissza kell jönniük a pihenésről, munkával kapcsolatos gondok miatt.

feledékenység

A munkamániában szenvedő szervezeteknél minél magasabb szintet foglal el valaki a hierarchiában, annál több munkát várnak el tőle, bár ezt az elvárását nem fogalmazzák meg feltétlenül explicit formában

Workaholic’s International Network

Rendszeresen az utolsóként hagyja el az irodát. Amikor reggel a fogát mossa a napi munkafeladatain gondolkodik? Amint újabb információ érkezik a munkájához azonnal dolgozni kezd vele. Amikor egyedül étkezik úgy érzi, hogy az evéssel párhuzamosan valami mást is csinálnia kell, mint például TV-nézés, olvasás. Amikor TV-t néz ezzel párhuzamosan, muszáj valamilyen más tevékenységet is végeznie?

Struhl egyéni„előjelek” (1998)

Kasserv (2002) anyagelvűségvi

Oatesvii (1971)

akut tünetek szerviek

akut tünetekviselkedésbeliek

Lövey-Nadkarniviii (2003) - a vállalat tünetei

A barátok nem jelentkeznek, vagy ha igen akkor zavarnak.

többet vállal, mint képes elvégezni

légszomj

koncentrációs nehézség

A kiégettség különböző jelei figyelhetőek meg. Az emberek fáradtak, kimerültek, rengetek koffeint fogyasztanak.

Fáradtság, ingerlékenység, elszigeteltség.

felelősségi korlátainak áthágása

tic

unalom

A munkatársak családjai panaszkodnak a túl sok munka miatt.

taposómalomban érzi magát biztonságban

szédülés

korai munkakezdés (női altípus)

hosszú munkaidő

- 94 -

A stressz jelei mutatkoznak pl. hangulatváltozás pszichoszomatikus betegségek vagy neurózis. Egyes szervezeteknél a munkamánia deklarált vagy hallgatólagosan követelménynek számít ahhoz, hogy valaki feljebb kerülhessen a hierarchiában. Az értékhozzáadás nem áll arányban azzal a munkamennyiséggel, amennyit az emberek befektetnek egy bizonyos feladat elvégzésébe.

Workaholic’s International Network

Struhl egyéni„előjelek” (1998)

Kasserix (2002) anyagelvűségx

Oatesxi (1971)

akut tünetek szerviek

akut tünetekviselkedésbeliek

Lövey-Nadkarnixii (2003) - a vállalat tünetei

A munkamániás szervezetekben az emberek nem veszik ki a szabadságukat. Az év végén többhétnyi vagy többnapnyi szabadságuk marad felhasználatlanul. Egyes munkatársak büszkén beszélnek róla- panaszkodást színlelve-, hogy képtelenek kivenni a szabadságukat az iszonyatosan sok munka miatt.

i

Tim Kasser (2005) Az anyagiasság súlyos ára / The high price of Materialism (2002) Kasser terminológiájában a jólétet (anyagi értelemben) a fizikai- szellemi jóllét elé helyezők iii Wayne E. Oates (1971 / 2005) Confessions of a workaholic The Wayne E. Oates Library Collections e-book iv Lövey Imre- Manohar S. Nadkari (2003) Az örömteli szervezet HVG Könyvek / The Joyful Organization Response Books (2003) v Tim Kasser (2005) Az anyagiasság súlyos ára / The high price of Materialism (2002) vi Kasser terminológiájában a jólétet (anyagi értelemben) a fizikai- szellemi jóllét elé helyezők vii Wayne E. Oates (1971 / 2005) Confessions of a workaholic The Wayne E. Oates Library Collections e-book viii Lövey Imre- Manohar S. Nadkari (2003) Az örömteli szervezet HVG Könyvek / The Joyful Organization Response Books (2003) ix Tim Kasser (2005) Az anyagiasság súlyos ára / The high price of Materialism (2002) x Kasser terminológiájában a jólétet (anyagi értelemben) a fizikai- szellemi jóllét elé helyezők xi Wayne E. Oates (1971 / 2005) Confessions of a workaholic The Wayne E. Oates Library Collections e-book xii Lövey Imre- Manohar S. Nadkari (2003) Az örömteli szervezet HVG Könyvek / The Joyful Organization Response Books (2003) ii

- 95 -