MUNDUS VULT DECIPI, ERGO DECIPIATUR. [A VILÁG AZT AKARJA, HOGY BECSAPJÁK, TEHÁT CSAPJUK BE.]
/Paracelsus/
Háttéranyag a Magyar Állami Operaház 2013/14 tavaszi OperaKaland 1.2 programjához. Mozart: A színidirektor Vajda: Mario és a varázsló
1. Mozart: A színidirektor 1.1 A zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart (Salzburg, 1756. január 27. -‐ Bécs, 1791. december 5.)
Csodagyerek. Négyévesen tökéletesen csembalózott, ötévesen zenét komponált, első vígoperáját 1 tizenegy évesen, első opera seriáját 2 tizennégy évesen írta. Tizenévesen a Sixtus-‐kápolnában hallotta Gregorio Allegri kilenc szólamú miséjét (Miserere3), amit állítólag egyszeri hallás után kottára vetett. Imádta a karneválokat, a titkosírást, a fejtörőket, a (disznó) vicceket, a szép ruhákat, a fényűző életet. A Don Giovanni nyitányát a legenda szerint a bemutató reggelén, iszonyú másnaposan írta, mindössze két óra alatt. Fennmaradt leveleiben gyakran trágárul, alpári humorral írt. A kor egyik írónője így emlékezett vissza: „Jól ismertem Haydnt és Mozartot is. Mondhatom, személyesen nem mutatták jelét semmiféle különleges képességnek vagy intellektusnak, tudományos érdeklődésnek. A társaságban nem tűntek ki mással, mint ostoba vicceikkel, és Mozart felelőtlen életvitelével. Ám micsoda mélység, fantázia, harmónia és melódia rejtőzött a külső mögött!” 1 Opera buffa: (olasz: „víg opera”) új irányzat Nápolyból; az 1700-‐as években alakult ki; téma: vidám (realista, naturalista történetek); happy end: többnyire van; szereplők: mindennapi emberek; nyelvezet: korabeli köznyelv; szerkezet: többféle énekstílus keveredik; országonként sajátos jegyek -‐ németeknél: singspiel, franciáknál: opéra comique, spanyoloknál: zarzuela, Osztrák-‐Magyar Monarchia: operett 2 Opera seria: (olasz: „komoly opera”) hagyományos barokk opera-‐forma; az 1600-‐as évek folyamán alakult ki; téma: komoly (zömmel görög és latin történetek); happy end: többnyire nincs; szereplők: istenek és hősök; nyelvezet: irodalmi olasz; szerkezet: recitativo-‐ária (hangsúly a virtuozitáson) 3 Miserere mei, Deus. – (latin) „Uram, irgalmazz!”
Apja, Leopold Mozart korán felismerte gyermeke istenadta tehetségét, illetve, hogy ebben milyen anyagi lehetőségek rejlenek, ezért az ifjú Mozart 7 éves korától 15 éves koráig körbemuzsikálta apjával és hasonlóan kivételes tehetségű nővérével, Nannerllel Európát. Állítólag sokszor bekötött szemmel és letakart kézzel játszottak el darabokat. Muzsikáltak többek közt Bécsben Mária Teréziának és Versailles-‐ban XV. Lajosnak. 1772-‐től a salzburgi hercegérsek udvarába került koncertmesternek. A hercegi udvar alkalmazásában dolgozni egyrészt biztos jövedelmet jelentett, másrészt röghöz kötött, kiszolgáltatott életet. 1777-‐ben felmondott, és anyjával Párizsba indult. Nem sokkal megérkezésük után váratlanul elhunyt az édesanyja, szerelme, Aloysia Weber kikosarazta, és biztos megélhetést sem talált, így 1979-‐ben kénytelen volt visszatérni apjához és a salzburgi hercegérseki udvarba. Két évig bírta: 1871-‐ben épp felmondani készült, amikor az érsek kamarása szó szerint kirúgta a salzburgi udvarból. Bécsbe ment. 1782-‐ben házasságot kötött Constanze Weberrel (Aloysia húgával). Leopold Mozart mindkét döntést ellenezte; a feszültség apa és fia között nőttön nőtt. Mozart boldog volt Bécsben. Operáival sikerre és vagyonra tett szert. 1786 után azonban jövedelme jelentősen csökkent, kölcsönöket kellett felvennie. 1788 őszén ugyan udvari kinevezést kapott, de az állás csupán tánczenék komponálására vonatkozott. Ugyanakkor több megrendelést kapott az udvartól, így készült a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága és a Così fan tutte is. Mozartot mind II. József császár, mind Bécs kedvelte. Az anyagi nehézségek oka nem népszerűségének csökkenése, hanem az osztrák-‐török háború volt. Inter arma silent musae.1 Életének utolsó évében hihetetlenül termékeny volt. Ekkor írta leginkább megbecsült darabjait: a 39., 40. és 41. szimfóniát, A varázsfuvolát, az A-‐dúr klarinétversenyt, utolsó zongoraversenyét, és a Requiemet, amit egy titokzatos, ismeretlen megrendelő felkérésére kezdett írni, de a halotti mise befejezésében saját halála akadályozta meg... 1791 szeptemberében kezdett romlani az egészsége, november közepén már nem tudott kikelni az ágyból. 35 éves korában halt meg; Bécs külvárosában egy harmadosztályú, névtelen sorsírban temették el, melynek pontos helye ismeretlen. Összesen hat gyermeke született -‐ közülük csak ketten érték meg a felnőttkort. Egyikük sem nősült meg soha, mindketten gyermektelenül haltak meg. A mozarti vérvonal 1858-‐ban kihalt. 1
(latin) „Háborúban hallgatnak a múzsák.”
1.2 A szövegírók 1.2.1 Gottlieb Stephanie (Breslau, 1741. február 19. – Bécs, 1800. január 23.) Közepes osztrák drámaíró, librettista 1 , színigazgató. Hírnevét pusztán annak köszönheti, hogy két librettót írt Mozartnak: a Szöktetés a szerájbólt, illetve A színigazgatót. 1.2.2 Litkai Gergely (Budapest, Csikágó2, 1979. október 19. -‐ )
„Az ember, aki nem szeretne bungee-‐jumpingolni, akit nem érdekel a kanyoning.”
Főszerkesztő, író, forgatókönyvíró, konferanszié, a magyar stand-‐up comedy egyik megteremtője és sikeres előadója. Tévés, rádiós, álhírportálos ötletgazda. Háttérember, aki azért a fényre is vágyik. Egy doboznyi Bonbon-‐díj büszke tulajdonosa. A legmagasabb Karinthy-‐gyűrű-‐hordozó. A Comedy Central ex-‐ főszerkesztője, a Rádiókabaré állandó szerzője, előadója és egyik szóvivője. A Dumaszínház társulatának vezetője, atyja, Jedi-‐, és Yoda-‐mestere, tanácsadója, nagy fehér főnöke, háttérembere és mentora. Családapa, aki szabadidejében skanzent látogat, könyvet olvas, vagy ír. Végzettségét tekintve jogász. 1 2
Libretto: (olasz) „könyvecske”; zenés darabok, többnyire operák szövegkönyve. Csikágó: Budapest VII. kerületének a Thököly út, Dózsa György út, Damjanich utca, Rottenbiller utca,
Teleki tér környéke által határolt része. Egyes elméletek szerint az Amerikából visszatelepült magyarok nevezték el így utcáinak szabályos, négyzetes elrendezése miatt, mely Chicago-‐ra emlékeztette őket. Más feltételezések azonban úgy szólnak, hogy az elterjedt bűnözésnek köszönheti a gúnynevét.
“Az író ül a klaviatúra előtt, és gépel. Én mindig abban bízom, hogy gondolkodni fognak azon, amit írok. Olvasni és írni is így van értelme, adunk esélyt annak, hogy a szöveg megváltoztasson minket. Sőt, aki kommentet ír, az is megváltozik, vagy elgondolkodik azon, amit olvasott, sőt, amit ő leírt, az is megváltoztatja őt, hiszen attól, hogy leírt valamit, maga is jobban azonosul vele, hiszen már leírta, ott van a corpus delicti1, vagy éppen miután leírta, szembesül vele, hogy ez hülyeség. Az emberi agy nagyon furcsán működik, főleg szövegértés terén. Átsiklunk, továbblapozunk, két cicás és egy ételmaradék fotó közötti linkre kattintva hívunk be szövegeket, sokszor jóval többet, mint amire az agyunknak szüksége van. Közösségi olvasóként élünk, amit a Facebook hírfolyam kínál, azt esszük. Mint egy furcsa svédasztal, ahol mindent egy tálra szedtek, a gulyáslevestől a somlóiig. Akkor, amikor percenként 100 órányi videót töltenek fel a Youtube-ra. Akkor, amikor bárki írhat bármit, bármikor, ami percek alatt sláger lehet. Nyilván az is, amit ő ír. Az író ettől a cikktől például kb. 20 lájkot vár, és legfeljebb 10 kommentet. Néhány százas lapletöltést.” /Litkai Gergely, 2013. május 21./ 1.3 A darab: A színigazgató (Die Schauspieldirektor; K. 4862) Ősbemutató: 1786. február 7., Bécs, Schönbrunn palota „Tavaszi fesztivál egy téli napon” – így nevezte Ausztria császára, II. József azt az ebédpartit, amelyet a schönbrunni kastély Orangerie-‐jében (Narancsházában) tartott. Erre az ünnepségre rendelt két zenés komédiát: egyet olaszul és egyet németül. Az olasz művet Antonio Salieri, Mozart nagy irigye szállította, a német darabot pedig Mozarttól rendelték, aki épp a Figaro házasságán és e-‐moll zongoraversenyén dolgozott lázasan. Mozart és Stephanie kívülről-‐belülről ismerték a színházi világ sztereotípiáit, ebből merítettek. Mondhatni: kiteregetik a szennyest, a színházi világ paródiáját írták operává. Gottlieb Stephanie, maga is színházigazgató és színész, meglehetősen őszintén írhatta a szöveget a darabhoz, melynek témája: egy színigazgató meghallgatást tart új színitársulatának összeállításához, eközben azonban szinte mindenki manipulálja, zsarolja. A szerepet maga a librettista játszotta az ősbemutatón; szinte biztos, hogy hiteles és átélt volt az alakítása... 1
(latin) „bűntárgy” A Köchel-‐jegyzék Mozart műveinek listája, időrendi sorrendben. Nevét készítőjéről, Ludwig von Köchelről kapta. Az egyes művek jelölése: K. vagy KV. plusz sorszám. 2
A cselekmény: az énekesnők egymást tapossák a társulati helyekért, színművészetük legjaváról tesznek bizonyságot és minél több gázsit próbálnak kipréselni a direktorból, aki (természetesen) anyagi gondokkal küzd. Épp azon tépelődik, hogy mit érdemes játszatnia a színházában: „Tegye a kezét a szívére: nem épp a legrosszabb darabokkal keressük a legtöbb pénzt, és nem a mesterműveknél üres a nézőtér? A Bölcs Náthánnal1 a második este már a világítási költséget sem kerestük meg; a Waltron grófot2 azonban hússzor is adhatja, mindig teltházzal. Ergo? Egy direktornak a kasszát kell néznie – ergo: a legrosszabb darabok a legjobbak.” Madame Silberklang „pártfogója” anyagi támogatásáról biztosítja a direktort, amennyiben kedvesét szerződteti. A hölgyek „versenyt énekelnek”: egy-‐egy bravúráriában mutatják be, milyen hangi virtuozitással rendelkeznek; s miközben mindketten komoly témáról énekelnek, igyekeznek „leénekelni” riválisukat. Majd egy tercettben 3 hisztérikusan próbálják egymás koloratúráit 4 túlszárnyalva bizonygatni, hogy melyikük a Primadonna. Oda a (művészi) szabadság, ha az embert manipulálják, nehéz úgy maradandót alkotni, ha lépten-‐nyomon sarokba szorítanak. Mi a fontosabb: a működést, megélhetést biztosító pénz vagy a művészi színvonal, a szakmai megbecsültség? A „művészszínház” vagy a „népszínház”? Mit áldozhat be az ember, hogy még a nevét tudja adni a munkájához? A sikeréhes Leopold Mozart leveleiben többször figyelmeztette fiát, hogy olyan zenét komponáljon, ami mindenki számára befogadható. Mozart máig az egyik legnagyobb popzenész: muzsikája mintegy kétszázötven éve töretlen népszerűségnek örvend; a zenei analfabéták számára ugyanolyan fantasztikus élményt nyújt, mint az akadémikusoknak. A színidirektor a színházcsinálás groteszk világáról szól. A műfaj önmagában groteszk: mesterséges környezetben többnyire valószínűtlen történeteket adnak elő felnőtt emberek maskarában, ráadásul énekelve. Elhiszik és elhitetik, hogy a világ takarástól takarásig5 terjed, hogy szerelmesek a tenoristába, (vagy a szopránba, tetszés szerint,) haldoklás közben áriáznak. Az egész létezésük merő teatralitás. Mindez azért, hogy pár száz embert két-‐három óra erejéig elrepítsenek egy másik világba, hogy megnevettessenek, megríkassanak, elgondolkodtassanak. Elhal a taps. Lemegy a függöny. Mindennek vége. 1
G. E. Lessing: Bölcs Náthán (1779); Szerb Antal szerint „ez a drámai költemény a Felvilágosodás szellemének, a vallási türelemnek, fajták közötti megértésnek, magasabb emberiességnek költői kifejezése.” 2 H. F. Möller: Gróf Waltron, avagy a szubordináció (1789); egyszerű katonadráma, melyet Magyarországon is közel 50 évig játszottak sikerrel. Azután egyszer se. 3 Három énekhangra írt mű. 4 A normális hangterjedelmen felüli, magas női szoprán hang, amely különösen cifrázott dallamok, áriák éneklésére alkalmas. 5 Takarás: a színpad azon része (elsősorban a két szélső oldalon), melyet a nézők nem látnak. Legtöbbször fekete bársonyfüggöny határolja.
Az egyfelvonásos singspielben1 – a műfajból adódóan – váltakoznak a prózai és zenei részek. Mozart becsapós módon részletesen kidolgozott, nagyszabású operai nyitányt írt a műhöz, mintha legalábbis egy háromfelvonásos opera kezdődne el... Felmegy a függöny: hősszerelmesek, bosszúállók és katonakórus helyett színházi embereket látunk a civil életben, civil problémáikkal küzdve. Ha Shakespeare Hamletjének Egérfogó-‐jelenete „színház a színházban”, akkor ez lehet annak az ellentéte. A prózába mindössze négy zenei számot írt Mozart: a két bravúráriát, egy tercettet és a finálét. Az Operaház izgalmas vállalkozásba fogott: Litkai Gergely Karinthy-‐gyűrűs író-‐ főszerkesztő-‐humoristát, a Dumaszínház társulatának vezetőjét kérte fel, hogy írjon új szöveget a műhöz az eredeti librettó alapján. Az első változat a MozartLateNight-‐ on került bemutatásra 2014. február 8-‐án. A Szabó Máté rendezésében bemutatásra kerülő új előadáshoz Litkai Gergely új szöveget írt, ezúttal nem a felnőtt, hanem kimondottan a fiatalabb korosztály számára. Nemcsak a szöveg, de a szerkezet is változott: az eredeti libretto 10 szereplőjét az író bravúrosan 5 szereplőbe sűrítette. A színpadi helyzetek rendkívül koncentráltak, az összevont karakterek egyediek, a szöveg pedig sziporkázóan szellemes... A színházi sztereotípiák ma is ugyanazok. Hiába: van, ami nem változik...
1
(német) „énekes játék”. Daljáték, az opera egyik németnyelvterületen elterjedt változata. Hangvétele könnyed, az áriákat és együtteseket prózai részek kötik össze.
2. Vajda János: Mario és a varázsló 2.1 A zeneszerző : Vajda János (Miskolc, 1949. október 8. -‐ )
„Engem ez szórakoztat: rendkívül izgalmas, ahogy megíródik és kitalálódik egy mű, ahogyan egy darab librettóvá válik, ahogy változik az eredetihez képest. A siker igazol is, meg nem is. Ami ma siker, lehet, hogy soha többé nem kerül elő.” /Vajda János/
A mai magyar opera egyik legjelentősebb képviselője. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán és zeneszerzés szakán végezte, diplomáját 1975-‐ben szerezte. 1979 és 1980 között Amszterdamban tanult. 1974-‐től 1979-‐ig a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának korrepetitora 1 , 1981 óta a Zeneakadémia tanára. Sokoldalú komponista, aki mind színpadi, mind nagyzenekari, kamarazenekari és kórusműveket, valamint dalokat is írt. Munkássága elismeréseként 1981-‐ben Erkel-‐díjat, 1990-‐ben Bartók-‐Pásztory-‐díjat, 2003-‐ban Kossuth-‐díjat kapott. Fontosabb művei: Operák: -‐ Barabbás (1977) -‐ Mario és a varázsló (1988) -‐ Leonce és Léna (1999) -‐ Karnyóné (2007)
Zenekari művek: -‐ Búcsú -‐ Retrográd szimfónia -‐ Titanic -‐ Last Minute Tour
Oratórikus művek: -‐ Magnificat -‐ Missa in H -‐ Via crucis -‐ Pater noster
1 A karmester segítője; feladata főleg az énekesek, a kórus felkészítése, a szerepek gyakoroltatása. A próbák zenei kísérője (a zenekari anyag zongorakivonatát játssza zongorán), gyakran a karmester helyettese, segédkarmester.
2.2 A szövegírók 2.2.1 Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.)
„A tolerancia bűn, ha a gonosz megtűrését jelenti.” /Thomas Mann/
A XX. század legnagyobb német regényírója, a humanista Németország és a nagyvilág polgára egyszerre, aki a goethei német lélek, a heinei gyöngédség és a kanti szépség örököse volt. Polgári család leszármazottja volt. Rövid ideig egy biztosító társaságnál dolgozott, és a müncheni egyetemen műszaki tanulmányokat is folytatott. Végül 21 évesen úgy határozott, gyermekkori szenvedélyét választja hivatásául: főállású író lett. Két éves olaszországi tartózkodása alatt írta meg első regényét, A Buddenbrook családot, mellyel huszonhat évesen világhírű íróvá vált. 1929-‐ben Irodalmi Nobel-‐ díjjal tüntették ki. Európában a neve hamar egybeforrt az emberek békés együttéléséért folytatott kampánnyal. Az I. világháború értelmetlen vérontását is aggodalommal figyelte, később, Hitler hatalomra kerülése után pedig nyíltan szót emelt a fasizmus ellen: „az excentrikus barbárság és a primitív-‐tömegdemokratikus vásári durvaság óriáshulláma”, melynek egyik fő jelensége a „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, halleluja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.” Az 1930-‐ban megjelent Mario és a varázsló is a fasiszta diktatúra veszélyeire figyelmeztető írás. Hamar nemkívánatos személy lett, 1933-‐tól emigrációban élt, többek közt Amerikában, 14 évig. 1937-‐ben a fasiszta Németország megfosztotta állampolgárságától és díszdoktori címétől. A háború után, 1952-‐ben Svájcban telepedett le, mivel úgy vélte: akár Kelet-‐, akár Nyugat-‐ Németországban való letelepedése jelképes állásfoglalás lenne, ő pedig nem kívánt elköteleződni sem a Demokratikus, sem a Szövetségi Köztársaság mellett. Nyolcvanéves korában halt meg Zürichben. Az egész világ gyászolta. Életműve óriási: pályája elejétől kezdve napi rendszerességgel dolgozott, akár egy hivatalnok. A német nyelv egyik legnagyobb stilisztája: művei kivétel nélkül különös gonddal szövegezettek; nála zeneibben alig írtak előtte német prózát.
2.2.2 Bókkon Gábor (Budapest, 1954. szeptember 16. -‐ )
Költő, zeneesztéta, a Mario és a varázsló librettistája. 1974-‐ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola ütős tanszakán végzett, később zeneesztétikát tanult. 1975-‐’77-‐ ben a 25. Színház munkatársa volt. 1977-‐től szabadfoglalkozású. Szokatlan alaphelyzetekre épülő epikus műveket ír; szenvtelen hangvétel jellemzi. Fő művei: Néhány szó a tigrisekről (versek, 1982) E szép világ hát nem enyém? (versek, 1999)
2.3 Mario és a varázsló – Az elbeszélés
„A Torre di Venerére1 való emlékezésnek kellemetlen a levegője. Az atmoszférát bosszúság, izgalom, feszültség remegtette kezdettől fogva, s végül megtörtént a kirobbanás ezzel a borzalmas Cipollával, kinek személyében végzetszerűen s egyébként emberileg nagyon megrázóan testesült meg és sűrűsödött össze az, ami a hangulatban tulajdonképpen kínos volt. (...) Cavaliere 2 Cipolla, amint a plakátok nevezték, (...) -‐ utazó virtuóz, mulattató művész, forzatore3, illusionista4 és prestigiatore5 (így jelölte meg magát), aki a tekintetes Torre di Venere-‐i publikumnak néhány rendkívüli, titokzatos és elképesztő tüneményt szándékozik bemutatni. (...) Talán sehol sem oly eleven még ma is a XVIII. század, mint Itáliában, s vele a ciarlatano6 típusa, a széltoló tréfacsinálóé, aki oly jellegzetes alakja volt a kornak, és akivel már csak Olaszországban lehet meglehetősen korhű példányokban találkozni. (...) De hangsúlyoznom kell, hogy személyes mókásságról vagy éppen bohócszerűségről tartásában, arckifejezésében, viselkedésében szó sem volt, inkább szigorú komolyság, minden komikumtól való tartózkodás, időnként rosszkedvű gőg, a nyomoréknak az a bizonyos méltósága és önteltsége áradt belőle -‐ ami persze nem akadályozhatta meg, hogy viselkedése kezdetben a terem több pontján kacajt ne fakasszon. (...) -‐ Parla benissimo7 -‐ állapították meg közelünkben. Az az ember még semmit sem tett, de már szavait is mint cselekedetet méltányolták, tudott hatni velük. (...) Az anyanyelv, a nemzet kötőanyaga ezeknél a népeknél példás tiszteletben áll (...). Élvezettel beszélnek, élvezettel hallgatnak -‐ és bírálva hallgatnak. Mert a személyes kiválóság mértéke az, miként beszél valaki; lomposság, kontárkodás megvetést kelt, elegancia és remeklés emberi tekintélyt szerez, amiért is a kis ember, amint hatást kellett elérnie, választékos fordulatokkal próbálkozott, s azokat műgonddal dolgozta ki. (...) Hogy összefoglaljam: ez az önérzetes nyomorék a leghatalmasabb hipnotizőr volt, akit valaha láttam. Ha a nyilvánosságnak port hintett szemébe előadásai természetével kapcsolatban, (...) a gyakorlatban kezdettől fogva kevéssé rejtette véka alá tevékenysége valódi jellegét, és műsorának második felét most már egészen nyíltan és kizárólag a speciális kísérletezés, az akaratfosztás és -‐átvitel demonstrálása töltötte ki, noha a kísérő szónoklatokban még mindig a körülírás uralkodott.” /részletek az elbeszélésből/ 1
A cselekmény helyszíne. Fiktív olasz nyaralóváros, ahol a mesélő nyaral családjával. olasz: „lovag” 3 olasz: „erőművész” 4 olasz: „illuzionista” 5 olasz: „bűvész” 6 olasz: „sarlatán”, szemfényvesztő 7 olasz: „Istenien beszél.” 2
Cipolla. A sarlatán, a pökhendi hipnotizőr, aki abban leli örömét, hogy vásári majmot csinál közönségéből, hipnotizálja, kényére-‐kedvére játszik velük és átveszi akaratuk fölött a hatalmat. Nem egy bizalomgerjesztő jelenség, testi hibája is van, mégis nagy hatást gyakorol az emberekre: 1) bravúros szónok, 2) látványos, titokzatos és hátborzongató a műsor, amit ad. A (vissza)taszító pedig groteszk módon mindig vonzza is valamelyest az embert. Sok ilyen Cipollája volt már a történelemnek. Az elbeszélés annak a példázata, hogyan tudja egy különleges képességű, kisugárzású, hipnotikus erővel bíró ember tömegek tudatát módosítani, és ezáltal őket saját akarata alá vonni. Az 1929-‐es világgazdasági válság hatalmas társadalmi feszültségekhez vezetett szerte a világon. Az európai kontinensen ez olyan politikai torzulásokat eredményezett, amely pl. Hitler és Mussolini hatalomra jutását tette lehetővé. Thomas Mann a fasizmus erősödésével felismeri a Művész közéleti elkötelezettségét: állást foglal a fasizmussal szemben. Egy ilyen kritikus mű megírása abban az időben igazi harci tett volt: felhívás a fenyegető veszélyre. Objektív szemléletmóddal és kivételes intellektussal mutatja be az emberi lélek és elme rejtelmeit, azt, hogy milyen hatása van a túlfűtött, elvakult szélsőségességnek és az értelemmel meg nem magyarázható tömeghipnózisnak.
Mussolini az 1930-‐as évek vége felé, Rómában.
2.4 Mario és a varázsló – Az opera A modern magyar operatörténet egyik legsikeresebb és leghatásosabb darabja. Több éven át íródott, első bemutatója 1988-‐ban volt. Azóta több rendezésben is színpadra állították. A libretto meglehetősen szikár és tömör. Sok teret hagy a zenének, hogy azon keresztül fejezze ki a történet fordulópontjait, feszültségeit, a szereplők állapotát és érzelmeit. „Az ötletért, hogy Thomas Mann novellájából operát írjak eleinte nem lelkendeztem különösebben. Rendszertelenül dolgoztam rajta, majd számtalan újrakezdés után rá kellett jönnöm, hogy a felmerült problémák mindenekelőtt zenei természetűek. Az első próbálkozásaimból hiányzott a zenei és dramaturgiai koncepció, mondhatni az ürügy, hogy egyáltalán megzenésítsem a művet, az indok, hogy szépprózából zenét és operát írjak. Olyan rendszert kellett felépítenem, amely elfogadhatóvá teszi azt a (különösen napjainkban) abszurd szituációt, amelyben felnőtt emberek ahelyett, hogy normálisan beszélgetnének, inkább önfeledten dalra fakadnak. (...) A kulcs az volt, amikor rájöttem, hogy valódi tánczenét kell komponáljak. Világossá vált, hogy az egész szituációt ellenpontozni lehet: minél durvábban bánik a Varázsló az emberekkel, annál behízelgőbb, szerethetőbb a zene.” /Vajda János/
A zenei anyag megidézi azt a történelmi kort, amiben a cselekmény eredetileg zajlik: felidéződik benne Puccini, Mahler és Debussy stílusa. Kezdetben a zenei hangvétel nem kifejezetten dallamos: ahogy a történet egyre szürreálisabbá válik, úgy lesz a zene egyre inkább tonális, melodikus. Cipolla és Mario párbeszéde fokról fokra haladva vezet el a végkifejlet felé, és eközben a zenekari hangzás is egyre fokozódik, mígnem egy hatalmas fortissimóvá teljesedik ki. Egyetlen hatalmas fokozás, crescendo az egész darab. A darab egyetlen igazi operai szereplője Cipolla: ő uralja az egész operát, rajta kívül mindenki más csak egy-‐két mondatot énekel vagy mond -‐ még a címszereplő Mario is. Ezeknek a szereplőknek jóformán nincs is kapcsolatuk egymással. Egyszerű bábjai Cipollának, akikkel azt csinál, amit akar. Valószerűtlenné válik a bűvész-‐est, és benne ők maguk is. Elvesztik önálló akaratukat, mintha csupán Cipolla agyának kivetülései lennének. A tömeg szó közönséges értelemben bizonyos egyének együttlétét jelenti, tekintet nélkül nemzetiségükre, foglalkozásukra, nemükre vagy a véletlenre, mely összehozta őket. Attól a perctől, hogy a tömeg közé kerültek, tudós és tudatlan egyformán elveszti megfigyelőképességét. Általános sajátságaik egyike a rendkívüli szuggerálhatóság; ez magyarázza meg, hogy az érzelmek roppant gyorsasággal ragadnak át emberreől emberre és nyernek egy közös, határozott irányt. A tömeg általában feszült figyelemben van, akkor is, ha közömbösnek tűnik – ez pedig nagy mértékben megkönnyíti a szuggesztiót. Egyedül Mario az, aki végül öntudatra ébred, kivonja magát a dallamos tánczene hatása alól, és ellenszegül a „Varázsló” akaraturalmának. Nem véletlen, hogy a zeneszerző őt nem énekes, hanem prózai szereplőnek tette meg.
2.5 A hipnózis 2.5.1 Hüpnosz
Születési neve: Beceneve: Anyja neve: Ikertestvére: Állandó lakhely: Foglalkozása:
Megjegyzés: Házastárs:
Gyermekei: Ismertetőjele: Előfordulása:
Ὕπνος (Hypnos) a Mézízű Álom Nüx (az Éj istennője) Thanatosz (a Halál) az Alvilág Az alvás istene a görög mitológiában. Az embereket a Léthé vízébe mártott faággal megérintve elaltatja. Az álmot két kapun keresztül küldi: a szarukapun keresztül a valós, az elefántcsont kapun keresztül a csalóka álmok látogatják a halandó emberek világát. Szabadúszó. Hádésznak is szolgál. Paszithea, a legifjabb Kharisz (grácia). Hérától kapta jutalmul, amiért kérésére Zeusz szemére kétszer is hívatlan álmot bocsátott, hogy Héra kijátszhassa férje akaratát. (Lásd: Íliász 14. ének) A három álomisten: Morpheusz, Ikelosz és Phantaszosz Többnyire meztelen, halántékára szárnyak nőttek; néha fáklyát vagy mákszálat tart. Többnyire vázafestményeken, leggyakrabban ikertestvérével együtt: két teljesen egyforma fiú, az egyikük szárnya a fején van (ez Hüpnosz), a másiké a vállain (az Thanatosz).
2.5.2 A hipnózisról
Mi a hipnózis? -‐ A szó a görög „hypnos” = alvás szóból ered, története többezer évre nyúlik vissza. Egyfajta megváltozott tudatállapotot jelent, amikor a figyelem beszűkül. Leginkább az elalvás előtti még éber, ellazult állapothoz lehet hasonlítani. Alszik az, akit hipnotizáltak? -‐ Nem. Beszélgetni is lehet vele. Engem úgyse lehet hipnotizálni... -‐ Frászt nem. A legtöbb ember hipnotizálható, csak különböző mértékben. Hogy csinálják? -‐ Több technikája van, de mindben közös, hogy az öntudatot kevés figyelmet igénylő feladatokkal foglalják le, és fokozatosan kikapcsolják. Így az öntudat elveszti vezető szerepét, a kritizálás képessége is korlátozódik, és a tudattalan közvetlenül megszólíthatóvá válik. Lehet vele ártani? -‐ Rosszul alkalmazva ez is okozhat károkat, illetve az etika tiltja, hogy olyan célokra használják, mellyel a hipnotizált személynek árthatnak. Megfelelő kezekben a használata teljesen biztonságos, sőt jótékony is lehet.
Hogyhogy? -‐ Egyre inkább használják pl. az orvoslásban. Több külföldi klinikán ma már végeznek műtéteteket altatás nélkül, hipnózisban. De lehet használni fájdalomcsillapításra, intenzív ellátásnál, égési sérülések kezelésénél, immunrendszer-‐erősítésnél, lelki betegségek és pszichoszomatikus betegségek kezelésére. Van ennek valami köze a tömegpszichózishoz? -‐ Nincs. A tömegpszichózis generált „közvélekedés”, az ember függés-‐ és utánzásigényére épülő marketing-‐agymosás. Több negatív példát is találunk alkalmazására a történelemben, úgy fasiszta propagandákkal, mint vallási szektákkal kapcsolatban. Egyszerű példája: ha elkezded meredten nézni az osztály egyik sarkát, előbb-‐utóbb mindenki azt fogja nézni. Vagy: ha a Tanár felteszi a kérdést: „Mi Németország fővárosa?”, és előtted mindenki tökéletes meggyőződéssel azt válaszolja: „München”, mi több, a tanár ezt elfogadja helyes válasznak, te magad is „Münchent” fogsz mondani, még ha halálosan biztos is vagy, hogy a válasz valójában Hamburg. Berlin. -‐ Hamburg. Berlin. -‐ Nem nyitok vitát. Videó – Youtube: Hipnózis bemutató – Egész test katalepsziája: https://www.youtube.com/watch?v=shw79qrpV9I Szerkesztette: Kenesey Judit