MONOKgraphia. Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára. Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára

(Bene Sándor)

„A végén az is kiderül, miszerint Monok néhány odavetett adata alighanem cáfolja az egész nehezen felépített gondolatmenetemet.”

MONOKgraphia

„Monok István az efféle okoskodásokat – »Haladjunk!« vagy »Dolgozni mikor fogunk?« – már akkor is csak egy legyintéssel intézte el, amikor még divatban voltak. Isten éltesse hatvanadik születésnapján!”

(Péter Katalin)

„Balázs Mihálynak azzal, hogy lassan mérgezésem van a könyvjegyzékektűl, s kérve, ne találjon többet.”

MONOKgraphia

(Monok István dedikációja Balázs Mihálynak)

Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára KOSSUTH KIADÓ www.kossuth.hu [email protected]

Monographia borito_43,2gerinc.indd 1

Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára 2016. 11. 07. 11:51

MONOKgraphia Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára

Szerkesztette: Nyerges Judit, Verók Attila, Zvara Edina

A kötet megjelenését támogatta: Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Eszterházy Károly Egyetem Szegedi Tudományegyetem

A borítót Kokas Károly tervezte

ISBN 978-963-09-8702-8 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2016 © Kokas Károly 2016

Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Könyvkiadási igazgató Szuba Jolanta Műszaki vezető Papp Miklós www.kossuth.hu / e-mail: [email protected] A nyomtatás és a kötés a Prime Rate Kft.-ben készült Felelős vezető dr. Tomcsányi Péter

Tartalomjegyzék Előszó ............................................................................................................................................. 7 Köszöntők Géczi János (Veszprém): Szoros ábécérendben: a hatvanas Monok Istvánnak............................. 9 Jankovics József (Budapest): A Monok István-univerzum .......................................................... 10 Ötvös Péter (Szeged): a Monok ................................................................................................... 14 Frédéric Barbier (Paris–Chatou): Avec István Monok, une page de l’histoire européenne, au tournant des XXe et XXIe siècles ................................................................ 15 Farkas Gábor Farkas (Budapest): Dudith András és Jethro Tull ................................................. 17 Holl András (Budapest): Nomen rosae – Monok István köszöntése ........................................... 22 Dušan Katuščák (Žilina/Zsolna): Priateľský pozdrav pre prof. Istvána Monoka – Friendly greeting to Professor István Monok ........................................................................ 23 Kiss Barbara (Budapest): A nemzet könyvtárosa 1999–2009 ..................................................... 24 Kis-Tóth Lajos (Eger): Köszöntő ................................................................................................. 27 Mader Béla (Szeged): Köszöntésféle ........................................................................................... 28 Németh S. Katalin (Budapest–Celldömölk): Példaképek: Szubjektív portré egy könyvtáros házaspárról ................................................................................................... 31 Gernot Nussbächer (Brassó): Ein Gruß- und Dankeswort aus Kronstadt .................................... 37 Csapó Mónika (Budapest): 60 szó ............................................................................................... 38 Tanulmányok Ács Pál–Petneházi Gábor (Budapest): Késre menő vita 1571-ben Murád Dragomán (Somlyai Balázs) és Arnoldus Manlius között ...................................................................... 39 Balázs Mihály (Szeged): A Zrínyi-könyvtár három tételéről (Könyvjegyzékmérgezés ellen való orvosság) ...................................................................... 46 Balázs Péter (Szeged): A „spinozista” Martinovics – értelmezési kísérlet (második nekifutás) ............................................................................................................... 51 Barátné Hajdu Ágnes (Budapest): A Csongrád Megyei Általános Tanító Egyesület tevékenysége és illusztrációs pályázatai a két világháború között ....................... 56 Frédéric Barbier (Párizs–Chatou): Un exemplaire exceptionnel: le Theuerdank de Melchior Pfinzing à la Bibliothèque du château de Chantilly .......................................... 62 Bene Sándor (Budapest): A sztoikus Zrínyi ................................................................................. 69 Jan-Andrea Bernhard (Castrisch–Zürich): Die alte Klosterbibliothek Disentis: Ein buchgeschichtlich bemerkenswerter Fund ...................................................................... 87 Bitskey István (Debrecen): Pázmány Péter és a Reihing-vita: Adalék az érseki könyvbeszerzéshez ................................................................................................................ 98 Bujtás László (Budapest): Egy elfeledett 18. századi erdélyi főúri könyvtár nyomában: Kendeffi Elek hollandiai könyvvásárlásai (1761–1762) ..................................................... 102 Czibula Katalin (Budapest): Két kézirat: egy német nyelvű dráma és egy fordítás: Katona József Jolánta a’ Jerusálemi Királyné című drámafordításának szövegkiadásáról.................................................................................................................. 109 Császtvay Tünde (Budapest): Az átlátszó, szomorú város modern fényei: Mikszáth Kálmán Budapest-élménye .................................................................................. 114 Csepregi Zoltán (Budapest): A Barcaságtól Pennsylvaniáig: Lucas Rauss (1724–1788) önéletrajza............................................................................................................................ 121 Csernus Sándor (Szeged): Jean de Joinville történetének kéziratai, első kiadásai és a könyvnyomtatók felelőssége ........................................................................................ 132 3

Tartalomjegyzék

Csorba Dávid (Debrecen): Az Országh Ilona feletti hiányzó temetési beszéd esete ................. 137 Andrea De Pasquale (Bologna): Bodoni in Ungheria: la corrispondenza con il conte Sámuel Teleki ...................................................................................................................... 143 Marisa Midori Deaecto (São Paulo): István Monok: un historien à l’echelle européenne .......................................................................................................................... 149 Deé Nagy Anikó (Marosvásárhely–Eger): Teleki Sámuel végakarata ...................................... 154 Dukkon Ágnes (Budapest): Frölich Dávid humora: Időjóslási kommentárok az 1641-ben Nürnbergben kiadott kalendáriumában........................................................... 163 V. Ecsedy Judit (Budapest): Schauff pozsonyi könyvkiadó kétnyelvű hirdetése (1790) .......... 170 Emődi András (Nagyvárad): A Schola Rivulina Nagybányán fennmaradt köteteiről ............... 174 G. Etényi Nóra (Budapest): Aktualitás és reprezentáció: Matthäus Wagner (1648–1694) ulmi kiadó almanach royaljai.............................................................................................. 183 Fata Márta (Tübingen): „Dem Verdienst die Krone!ˮ: Bemühungen um die Ehrendoktorwürde der Universität Tübingen für den lutherisch-evangelischen Superintendenten István Czékus in den Jahren 1877 und 1889 .......................................... 190 Fazekas István (Budapest): Egy könyvjegyzék tanulságai: Heresinczy Péter győri püspök, kancellár és a hagyatékában összeírt könyvek (1590).................................. 195 Fekete Csaba (Debrecen): Csallóközi formula avagy református ágenda a 16–17. századból ............................................................................................................................. 202 Font Zsuzsa (Szeged): A spiritualizmus és a radikális pietizmus irodalma Szebenben: Andreas Teutsch könyvei a Brukenthal-gyűjteményben..................................................... 209 Géczi János (Veszprém): Az enciklopédikus Plinius a rózsákról .............................................. 214 Granasztói Olga (Budapest): Litteris in Patria Augendis?: Könyvtártörténeti elmélkedések a „másik” Apponyi könyvtár sorsának apropóján, 1774–2011 .................... 220 Gudor Kund Botond (Gyulafehérvár): Bod Péter és a németalföldi peregrináció ..................... 228 Tatjana Guszarova (Moszkva): A hivatalos érintkezés nyelve Magyarországon a XVII. században .................................................................................................................. 252 Hamvas Endre–Keserű Bálint (Szeged): Köleséri Sámuel tudományos-irodalmi fő művének sorsa ..................................................................................................................... 257 Hegyi Ádám (Szeged): Fábián János békési református tanító veszedelmes könyvei .............. 260 Doina Hendre Biro (Gyulafehérvár): La vocation de mécènes des Batthyány : Résidences, palais et châteaux............................................................................................. 268 Horváth Iván (Budapest): Egy régi metafora ............................................................................. 280 H. Hubert Gabriella (Budapest): Az Evangélikus Országos Könyvtár korai történetének a vázlata .......................................................................................................... 283 Hubert Ildikó (Budapest): Feljegyzés Károlyi Gáspár haláláról: Sóvári Soós Kristóf posztilláinak kéziratos toldalékában.................................................................................... 289 Imre Mihály (Debrecen): Incunabula Hungarorum – a magyar őstörténet olvasata Wittenbergben, a gyászévtizedben ...................................................................................... 294 Jankovics József–Kőszeghy Péter (Budapest): Kisvárdai viszonyok – Telegdi Kata verses levele................................................................................................... 305 Jankovits László (Pécs): Vizsgálódások Jacobus Piso és a bécsi Ausonius-kiadás körül ......... 337 János Szabolcs (Nagyvárad): Magyar főúri családok Bécs 18. századi színházi kultúrájában ......................................................................................................................... 341 Káldos János (Budapest): „…egyig le kell vágni, hogy legyen egy hit”: Szilvási János beszéde Kolozsvárott 1593 októberében ..................................................... 347 Z. Karvalics László (Szeged): A múzsák a háborúban sem hallgatnak (Szempontok és példák egy furcsa fogalmi négyszög értelmezéséhez) .............................. 353 Katona Tünde (Szeged): Kellemes szomszédság: Összetartozó emlékkönyvbejegyzésekről ..................................................................................................................... 361 4

Olga Khavanova (Moszkva): Magyar hivatalnokok nyelvtudása és a felvilágosult abszolutizmus reformtörekvései .......................................................................................... 366 Király Péter (Kaiserslautern): Johannes Thesselius kottás bejegyzése Clemens Hizler emlékkönyvébe (1611) ........................................................................................................ 371 Kiss Farkas Gábor (Budapest): Az első, részben magyar nyelvű nyomtatvány (Melanchthon: Elementa Latinae grammatices, Krakkó, Vietor, 1526) ............................. 375 Brigitte Klosterberg (Halle an der Saale): Hungarica in den Beständen der Bibliothek und des Archivs der Franckeschen Stiftungen zu Halle ...................................................... 380 Knapp Éva (Budapest): Egy ismeretlen mariánus ferences könyvtár a 18. században .............. 385 Kokas Károly (Szeged): Digitális bölcsészet 2016: A bölcsészek és az informatikai megközelítés: régen és most ................................................................................................ 405 Klára Komorová (Turócszentmárton): Torzá súkromných knižníc z bratislavskej Kapitulskej knižnice ............................................................................................................ 413 Kovács András (Kolozsvár): Gyulafehérvári séta Bethlen Miklós kancellárral ........................ 418 Krász Lilla (Budapest): Bibliofil főurak: gróf Festetics György orvostudományi könyvgyűjteményéről (Vázlat) ............................................................................................ 425 Sz. Kristóf Ildikó (Szeged–Budapest): „Indi legendi & scribendi usum mirantur”: Egy kulturális sztereotípia múltjáról és régi magyarországi előfordulásáról ...................... 435 Kruppa Tamás (Szeged): Történetíró Róma(?) városában: Egy tervezett(?) Erdély-történet nyomában ................................................................................................... 447 Tuomo Lahdelma (Jyväskylä): Márai és Mannerheim .............................................................. 454 Lázár István Dávid (Szeged): „Melior fieri studeo, si possim”: A tudatlanság és morális következményei Petrarcánál ............................................................................... 458 Christine Lebeau (Párizs): Négocier des savoirs d’État : les Observations de Jean-Claude Flachat sur le royaume de Hongrie ................................................................. 463 Lengyel Réka (Budapest): A visszanyert könyvtár: A Széll Farkas-gyűjtemény feldolgozásának lehetőségei a 21. században ...................................................................... 472 K. Lengyel Zsolt (Regensburg): Bogyay, Borbándi, Molnár: Három hagyaték egy bajorországi magyar gyűjteményben ................................................................................... 479 Jean-Michel Leniaud (Chartres): Viollet-le-Duc et les Vampires ............................................. 485 Lipták Dorottya (Budapest): Szeletek az „erdélyi” könyves- és sajtóvilág 19. századi történetéből: Pályaívek, generációk, tendenciák várostörténeti és vállalkozástörténeti kontextusban ........................................................................................................................ 491 Eva Mârza–†Iacob Mârza (Gyulafehérvár): Alte rumänische Bücher in der SzéchényiNationalbibliothek in Budapest ........................................................................................... 504 Mikó Árpád (Budapest): A Bibliotheca Corviniana és az aranyozott corvina-kötések ............. 510 Elmar Mittler (Göttingen): Von der Bibliotheksgeschichte zur Bibliothek als Geschichte: Neue Konzepte kulturanthropologischer bibliothekshistorischer Forschung ...................... 515 Oláh Róbert (Debrecen): Adalékok az „et amicorum” possessorbejegyzésekhez ..................... 521 Orlovszky Géza (Budapest): Az Istvánffy-könyvtár egy kötete a Pálos Könyvtárban .............. 527 Ősz Sándor Előd (Kolozsvár): A Vizsolyi Biblia eddig ismeretlen példánya a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtárában .......................................................................... 533 Ötvös Péter (Szeged): Opitz Márton olvas ................................................................................. 541 Pajor Enikő (Szeged): „Et musique est une science, Qui veut qu’on rit et chante et dance”: à la recherche des traces françaises de l’ars subtilior ............................................. 546 Pálffy Géza (Budapest): Két elfeledett hungarikum keletkezéséről: Johann Probst munkái az 1681. évi soproni királyné-koronázásról és országgyűlésről (Bécs, 1682)........ 554 Péter Katalin (Budapest): A főnemesség olvasmányaitól a gyöngyösi rektorig a 16–17. században ............................................................................................................................. 562 Pintér Márta Zsuzsanna (Eger): Két pálos könyvjegyzék tanulságai ......................................... 568 5

Tartalomjegyzék

Ferenc Postma (Amszterdam): Warum Johannes Gele Debreceni bei Nacht und Nebel aus Franeker verschwunden ist: Die Franeker Inventarliste seiner dort hinterlassenen Bücher und Güter (1661)..................................................................................................... 574 Ursula Rautenberg (Erlangen): Eine Inkunabel, die Johannes Sambucus besessen hat: Der „Herbarius latinusˮ (Mainz: Peter Schöffer, 1484) im Besitz der Universitätsbibliothek Erlangen-Nürnberg ......................................................................... 586 Ritoókné Szalay Ágnes (Budapest): Egy római kő és könyvészete........................................... 593 Christian Rother (Gundelsheim): Zwanzig Jahre EDV in der Siebenbürgischen Bibliothek Gundelsheim: Erweiterter Aufsatz der auf der Jubiläumstagung des Arbeitskreises für Siebenbürgische Landeskunde am 12.09.2015 vorgetragenen PowerPoint-Präsentation ..... 599 Rozsondai Marianne (Budapest): Erdélyi kötések további csoportjai a 17. századból ............. 604 Helena Saktorová (Turócszentmárton): Genealogické údaje k rodinám Zai a Petrőci .............. 610 Sándor Klára (Szeged): Az OSZK (szerencsére nem kenyér)bogaras kéziratáról..................... 613 Andrea Seidler (Bécs): Sámuel Teleki und Ludwig Höhnel in Ostafrika: Analyse eines Reiseberichtes...................................................................................................................... 620 Simon Melinda (Szeged): Felgyűrt ingujj helyett vasalt köpeny: A nyomda- és nyomdászábrázolások átalakulása a 19–20. század fordulóján ........................................... 630 Thomas Şindilariu (Brassó): Die Anfänge der siebenbürgischen Landeskunde im Umfeld der Freimaurer und Samuel von Brukenthals......................................................... 637 Sipos Gábor (Kolozsvár): A Kiss catechismus ismeretlen kiadásának sajátos példányáról ...... 649 †Soós Tamás (Eger–Mezőkövesd): ‫ ک چیا ک بی‬Kebikecs, a keleti kéziratok Dzsinnje és a könyvészet mágusai, a Szahafok ................................................................................. 651 Szelestei N. László (Budapest): Bél Mátyás Bars vármegye leírása című kéziratának egyik bírálója: Pongrácz Gáspár esztergomi kanonok ........................................................ 656 Szentmártoni Szabó Géza (Budapest): Istvánffy Miklós feljegyzése Mátyás király egykori római lovas képéről ................................................................................................ 660 Szilágyi Emőke Rita (Budapest): Epistolae familiares – baráti (?) levelek: Oláh Miklós barátai levelezése tükrében............................................................................. 668 Szoliva Gábriel OFM (Budapest): „…secundum modum Ecclesiae Zagrabiensis”: Egy középkori pszaltérium metamorfózisa ......................................................................... 673 Szörényi László (Budapest): A Festetics-kódex Petrarca-fordításai a költőre vonatkozó újabb kutatások fényében: (Vázlat) ..................................................................................... 680 Tóth Zsombor (Budapest): Cserei olvas…: Írásantropológiai és olvasástörténeti megfontolások az ifjú Cserei Mihály íráshasználati habitusában (Esettanulmány) ............ 692 Tóth Zsuzsanna (Budapest): Egy könyvről… ........................................................................... 700 Tusor Péter (Budapest): Trinkell Zakariás prímási gyóntató küldetése a bécsi udvarba (1664. augusztus) ................................................................................................................ 706 Varga András (Szeged): A szegedi Rómeó és Júlia: Tóth Katalin levelei ifj. Horváth Istvánhoz ............................................................................................................................. 715 P. Vásárhelyi Judit (Budapest): Bibliaolvasó kalauz a 18. században ....................................... 721 Véghseő Tamás (Nyíregyháza): Bacsinszky András munkácsi püspök könyveinek jegyzéke 1790-ből ............................................................................................................... 726 Viskolcz Noémi (Szeged): A Bibliotheca Windhagiana: egy különleges arisztokrata könyvtár a 17. századból ..................................................................................................... 745 Voigt Vilmos (Budapest): A vallási kultúra középkori fázisai a Kárpát-medencében .............. 750 Ulrich Andreas Wien (Landau): Reformatorische Ideen auf dem Dorf: Interdisziplinäre Vielfalt im Werk von Damasus Dürr (ca. 1535–1586) ....................................................... 758 Tabula gratulatoria ..................................................................................................................... 769 Személy- és helynévmutató ....................................................................................................... 771 Fremdsprachiges Inhaltsverzeichnis .......................................................................................... 843 6

Kokas Károly (Szeged) Digitális bölcsészet 2016 A bölcsészek és az informatikai megközelítés: régen és most1 „S akkor mindig megnyomom… F1 … Q…”2 (Monok István, 1986)

Ez a dolgozat (talán inkább esszé?) azt próbálja körvonalazni, hogy az angol nyelvterületen honos digital humanities mit is foglalhat valójában magában? A manapság igen divatos téma új diszciplína lenne talán? Vagy kutatások egészen új módszertana? Esetleg a technikai fejlődés által inspirált alapos szemléletváltás? Netán mindezek keveréke? Felülnézetből legalább kétféle szélsőséges megközelítés veszélye rajzolódik ki: az informatikusok hordják az újabbnál újabb megoldásokat, lehetőségeket és eszközöket, mi bölcsészek pedig próbálunk „képben maradni” és azokat megérteni és használni, vagy a „csillagok háborújának” bölcsész fiai álmokat szőnek arról, hogy az általuk zömmel triviálisnak képzelt és informatizálható problémáikat a számítógép gyorsan megoldja, vagy legalábbis nagyban segíti. Könnyű lenne mindezt feloldani azzal, hogy az igazság valahol középen van, esetleg hogy mindkét megközelítésnek van értelme és haszna. Azt gondolom, ahhoz, hogy legalább „madártávlatból” világosabban lássunk, érdemes áttekinteni, hogy a bölcsészet informatizálása honnan is indult, milyen folyamatok zajlódtak le és most hol is tartunk. Ez a rövid áttekintés vállaltan szubjektív lesz, remélhetőleg annak néhány előnyével és – sajnos – annak minden hátrányával is (amennyiben nem ad monografikus és kimerítő képet a témáról). Ennek a megközelítésnek velejárója, hogy erős hangsúlyt kapnak a szegedi és a könyvtári jellegű projektek és megközelítések, s az is, hogy a példák – beszűkítve a témát – tipikusan történészi, irodalomtörténészi jellegűek lesznek. Analógiák: ősemberek, tűzhányók és forradalmak, meg tengeralattjárók… A Campi Flegrei olasz elnevezés magyarul „lángoló mezőket” jelent, hiszen ez a Nápolytól és a Vezúvtól északnyugatra fekvő nagy terület több mint kéttucatnyi vulkáni kúpnak ad otthont, s igen intenzív földtörténeti múlttal büszkélkedhet. Ezen igen régi események sorából is kiemelkedik az a kb. 40 ezer éves kitörés, ami miatt a szakemberek „szupervulkáni” kitörésről beszélnek, s amelynek hosszan tartó hatása az akkori világra elképesztő lehetett. Ma már többé-kevésbé elfogadott a szaktudományban, hogy a sztratoszférába került nagy mennyiségű kén-dioxid és hamu minimum 2–4 °C-kal csökkentette az átlaghőmérsékletet és erőteljesen hozzájárulhatott mindez a neander-völgyiek kihalásához és a crô-magnoni ember elterjedéséhez. Ha a folyamat okai és összefüggései most nem is fejthetők ki, az azért rendkívül figyelemreméltó, hogy mindennek valódi bizonyítékát a grönlandi jég alatt, s a természetben máshol is föllelhető látványos hamurétegek biztosították, csakúgy, mint a dinoszauruszok jóval korábbi kihalását magyarázó elméletek esetében.3 Amikor 2010 tavaszán az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitört, s hatalmas korom és füstfelhője az északnyugati légteret kis híján teljesen használhatatlanná tette a repülés számára, 1

Ez a dolgozat a Szegeden az SZTE Klebelsberg Könyvtárban 2015. október 12-én megrendezett „Digitális bölcsészet Szegeden” című minikonferencia előadásaira és tanulságaira is támaszkodik. Vö. 2 A közlés műfaja okán, talán idefér egy szubjektív jegyzet is: amikor mintegy harminc éve Monok Istvánnal, a kis Commodore 64 gépemmel adatbázis-kezelési kísérleteket folytattunk a Suberbase 64 nevű programmal, még álmunkban sem gondoltuk, hogy az informatikának akkora szerepe lesz egy viszonylag konzervatív tudományban, mint a könyvtár- és bölcsészettudomány. Akkor már az is boldoggá tett minket, ha ki tudtunk lépni a programból, a fent leírt módon. (Ezt azóta is sokat emlegetjük.) 3 Minderről számtalan cikk tudósít az interneten vagy a szaksajtóban is, például William DAVIES, Dustin WHITE, Mark LEWIS, Chris STRINGER, Evaluating the transitional mosaic: frameworks of change from Neanderthals to Homo sapiens in eastern Europe, Quaternary Science Reviews, 118(2015), 211–242.

405

Kokas Károly (Szeged)

sokaknak eszükbe juthatott egy másik, talán még vadabb és egyben híresebb izlandi vulkánkitörés, az 1783-as. A vulkánkitörés elképesztő és elnyúló hatásáról sok kortárs megemlékezik (köztük 1784-ben Benjamin Franklin is), de a meteorológiai, földtani vizsgálatok eredményét a tudomány csak közvetlen korunkban kapcsolta össze a nagy francia forradalom kitörésével. Ennek egyik oka az volt, hogy a történészek jelentős és kiterjedt kvantitatív kutatások után egyértelműen bizonyítottnak látták, hogy nemcsak rettenetesen fenyegető élmény volt az embereknek a kitörés, hanem ténylegesen iszonyatos gazdasági károkat is okozott. S ennek egyik legexponáltabb területe éppen Észak-Franciaország volt. Így az ancien régime elleni elkeseredett haragnak bizonyára jelentős gyúanyagot adott a nyomor és nincstelenség, néhol éhezés, ami a vulkánkitörés utáni terméketlen év(ek)ben következett be.4 Ebben az esetben már világos volt, hogy nem csupán a vékony sötét színű hamuréteg megtalálásáról, azonosításáról és a humán történelmi eseményekhez való közvetett kapcsolódásáról beszélhetünk, hanem arról is, hogy a tömeges adatfeldolgozás a hipotézist alátámasztotta. Ennek a metódusnak persze volt már akkor előképe is, mégpedig a második világháború titkainak megfejtésében, amikor is 1959-ben nem kis szenzációt keltve megjelent Alexander L. George Propaganda analysis: a study of inferences made from Nazi propaganda in World War II. című könyve.5 Ez a híres monográfia azt próbálta bemutatni, hogy a háború alatt a szövetséges hírszerzés hogyan kísérelte meg kikövetkeztetni a háborús náci propaganda tartalomelemzésével a német U-Bootok elleni harc sikerességének mértékét. A háború utáni adatok és a kielemzett trendek összehasonlítása később megmutatta, hogy a nagy tömegű „adatfeldolgozás” segítségével be lehetett látni a háborús kulisszák mögé, a német propaganda tengeralattjáró-témától való elfordulása egyenes arányban volt a szövetségesek harcmodorának sikerességével. Vagyis az adatelemzés mindkét utóbbi esetben bizonyította, hogy a geológus-történészek metódusához hasonlóan a szövegvilágokból is kinyerhető a „vékony fekete csík”, ami olyan következtetésekre ad alkalmat, amit maga a szövegek egyszerű olvasása, ismerete nem biztosít. (A „vékony fekete csík” a föld rétegződésében is ott volt, csak nem láttuk, mert nem tudtuk, hogy kell néznünk azt. Hasonlóan, mint a vulkánkitörés nyoma az iratanyagban, s a tengeralattjáró-háború sikere a goebbelsi propagandagépezet teljes termésében…) Történeti előzmények Az iménti gondolatmenetben már tulajdonképpen megjelent néhány a történeti előzmények közül, de mégis érdemes kitérni további, más jellegű körülményre. A digital hummanities jelentős nemzetközi szakirodalma komoly kísérleteket tett arra, hogy tisztázza a digitális bölcsészet kezdeteit és fejlődésének főbb mérföldköveit. Nem szeretném ezeket a stációkat újrasorolni, inkább pár olyan elődöt és előképet említenék, amelyek nem igazi történelmi előzmények, de az eddig vezető gondolkodásban nagyon fontos állomások voltak. Természetesen ezek csak példálózások és illusztrációk, de talán megvilágítják, hogy a digitális bölcsészet – paradox módon – nem a számítógépek bölcsészeti kutatásokba való bevonásával kezdődött el. Mindkét példám szinte közhelyszerűen ismert történész és filológusi körökben, ezért nem is igényel hosszabb kifejtést. A 19. század végi könyvtárosi, lexikográfusi eredmények egyik ékköve Szinnyei József (1868–1913) elképesztő teljesítménye, amivel feldolgozta az addigi magyar tudományosság anyagát. A kortársak által „gőzhangyaként” is emlegetett szakember milliós cédulaanyagot készített a teljes magyar szakirodalmi repertoárból, amely egyenként tartalmazta az egyes művek bibliográfiai adatait, legyenek azok bár könyvek vagy egyszerű sajtócikkek. Kézenfekvő volt ezt a nagy mennyiségű cédulát a szerzők betűrendjébe összerendezni, és így kialakult a majdani Magyar írók élete és munkái című művének nyersanyaga, ami alapján a több mint 30 ezer írói, 4

Vö. például Alexander L. GEORGE, Propaganda analysis: a study of inferences made from Nazi propaganda in World War II, Evanston, Row, Peterson, 1959. 5

406

Digitális bölcsészet 2016

tudósi portrét és munkásságot feldolgozó sokkötetes kézikönyv elkészülhetett (1891). Kevésbé ismert, hogy a cédulaanyag korábban már egyszer életre kelt, hiszen 1874-ben Szinnyei kiadta a Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriumát is. Ha valaki ismeri az anyagot, s kicsit könyvtáros, lexikográfus szemmel tekint rá, világossá válik, hogy nagyrészt az történt, történhetett, hogy Szinnyei „kifordította” a meglévő hatalmas cédulaanyagát, s amit tematikusan már egyszer elrendezett, azt most – sok adattal kiegészítve persze – új sorrendbe, szerzői betűrend szerint „újrahasznosította”. Véleményem szerint az óriási adatmennyiség és a metódus együtt nyugodtan tekinthető a hazai digitális bölcsészet egyik, számítógép előtti előzményének. (Más hasonló példák is vannak a gondolkodásmód kialakulására a pozitivizmus korában, de ez talán eklatánsan mutatja, mire gondolok.) Egy másik, a tartalmi vonatkozáshoz még közelebbi példa a számítógép előtti korból. 1929ben francia történészek egy csoportja új szaklapot hozott létre. Lucien Febvre (1878–1956), Henri Hauser (1866–1946) és Marc Bloch (1886–1944) alig volt fiatalabb, mint a szeretve tisztelt és most mégis meghaladni kívánt Henri Pirenne mester nemzedéke, de aztán a másodiknak induló csoport, Fernand Braudel (1902–1985), Georges Duby (1919–1996), Pierre Goubert (1915–2012), Robert Mandrou (1921–1984), Pierre Chaunu (1923–2009), Jacques Le Goff (1924–2014) és Ernest Labrousse (1895–1988) munkássága már a 20. század derekára esett. Történész berkekben ez a névsor hatalmas tisztelettel övezett, mint ahogy a lap is, amiről szó van, az Annales d’histoire économique et sociale. A szakfolyóirat és köre iskolaként is ismert, a híres Annales Iskoláról van szó.6 Az Annales nemzedéke, nemzedékei sok tekintetben forradalmasították a történettudomány módszertanát, szemléletét, témaválasztását, sőt előadásmódját is. Itt most az első, a módszertani változás érdekes a számunkra. Lényegében arra szeretnék utalni, hogy sajátos, a gazdaság és a társadalom mozgásait megragadó és leíró szempontjaikhoz az út a korábban ismeretlen mértékű alapadatgyűjtésen és feldolgozáson keresztül vezetett. Ez értelemszerűen azzal járt, hogy történészként az elsők közt szembesültek a nagy adattömegek elemzésének problémáival, a statisztikai módszerek, korrelációk alkalmazásával, illetve mindezek eredményeinek grafikus ábrázolásaival. Nem hiszem, hogy bővebb magyarázatra szorul, hogy miért jönnek számításba a digitális bölcsészet kapcsán már 1950 előtt írott műveik is. (Érdemes megnézni például a talán legnagyobb alak, Fernand Braudel fő művét a Mediterránumot, amelynek már első kiadása is ebbe az irányba mutatott, 1949-ben.7) Különösen az Annales utóbbi példája mutatja, hogy a gondolkodás, a szakmai munka kihívásai vezettek el oda, hogy olyan módszerek alkalmazása kezdődött meg, amelyek aztán magától értetődően megtalálták a számítógépet, a modern adatfeldolgozás legújabb útjait. Ebben az összefüggésben kimondhatjuk, itt a tojás volt előbb és nem a tyúk. Ezzel semmiképpen nem tagadnám, hogy a későbbiekben az informatikai lehetőségek ne implikáltak volna olyan bölcsész metódusokat, amelyekre korábban gondolni sem igen lehetett. Magára a módszer kifejlődésére aztán már az informatika használatának korszakában került sor, amelyre olyan széles hatású, szakmai körökön is túlmutató könyv lehet a kitűnő példa, mint például John Naisbitt első jelentős műve (Megatrends: Ten New Directions Transforming Our Lives, 1982).8 A szerző ebben a művében tíz olyan folyamatot és változást (megatrend) tárt fel, amelyek nem az adott társadalmak vagy a kormányok akaratából keletkeztek föltétlenül, és nem is a látható felszínen, hanem a mélyben bontakoztak ki, de később mégis mindennél erősebben meghatározták a gazdaság és a társadalom jövőjét. Mai szemmel is lenyűgöző olvasni, hogy az akkor feltárt megatrendek szinte mind meghatározták a 20. század végének változásait. Naisbitt jelentősége tehát a mostani kontextusban az, hogy a széles körű sajtóelemzés jelentőségét ilyen 6

Vö. TÓZSA RIGÓ Attila cikke a Klióban Peter Burke könyve kapcsán. , illetve az Annales lap 1929 és 2001 között online: . [Letöltés: 2016. március 1.] 7 Magyar kiadása: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában, I–III, Bp., Akadémiai−Osiris, 1996. 8 Akkor meglepően friss hazai kiadása az OMIKK-ban készült el, szintén 1982-ben. A könyv igen széles hatása miatt is fontos, mert 57 országban és 14 millió példányban jelent meg.

407

Kokas Károly (Szeged)

sikeresen – és tulajdonképpen a mai úgynevezett big data módszereket is használva – ő tudatosította sokakban. Ahogy Naisbitt a jövőt szerette volna kiolvasni adatbányászati módszereivel, úgy magától értetődő volt, hogyha a múlt minél inkább számítógépen volna, úgy a történeti trendek (vagy a „vékony fekete csíkok”) abból is kiolvashatók. A módszer, a gondolkodásmód alkalmazása E rövid dolgozat messze nem alkalmas arra, hogy bemutassa, hogy ma hol és milyen széles spektrumban található fel a „bölcsész” területeken a digitális bölcsészetnek nevezett módszer, gondolkodás. Itt csak néhány példával érzékeltetni szeretném a tipikus és új területeket, amelyek már felbukkantak, esetleg bevettnek számítanak, vagy éppen napjainkban kerülnek elénk mint lehetőségek.9 A példák nem a konkrét projektek kataszterét, hiszen azok száma még Magyarországon is nagyon nagy, hanem a lehetséges szakterületek körét mutatják, mégpedig úgy, hogy a hozzám közelebb álló könyvtárosi és könyvtári szolgáltatási körben mozgunk leginkább. Ezeket a témákat az alapozástól, a kezdetektől a legújabbak felé haladva szeretném megemlíteni, röviden tipizálni: a) a virtuális kiállítás A virtuális kiállítások ötlete spontán jelent meg könyvtáros és muzeológus körökben, amikor az internet már multimediális lehetőségeket is kínált. Így viszonylag egyszerűen lehetővé vált a szöveges és képes, hipertexttel egymásba ágyazott oldalak egész rendszerét publikálni a nyilvánosság felé, ráadásul úgy, hogy azok a nap 24 órájában elérhetők, egymással és az egész világháló tartalmával összekapcsolhatók, s nem utolsósorban részben vagy egészben letölthetők, anyagaik felhasználhatók. (Most tekintsünk el a szerzői jogi aspektustól.) Nyilvánvaló, hogy ez a digitális bölcsészet szempontjából anyagközlő, prezentációs, ismeretterjesztő lehetőségekkel egyként rendelkező megoldás volt. Tipikus példája ennek a 2001-ben készült és a Magyar Elektronikus Könyvtárban megjelent „Arany János: Őszikék” kiállítás,10 amely az illető Aranykorpusz feldolgozásához szükséges „kellékeket” gyűjtötte össze, úgymint hasonmás kiadás, teljes szövegű művek és kommentárok, tanulmányok, adatközlések, képanyagok stb. b) szövegkorpuszok létrehozása és használata A másodikként megjelölt téma tulajdonképpen logikailag meg is előzhette volna az előzőt, részben így is lett, ha például a Magyar Elektronikus Könyvtár úttörő munkájára gondolunk, amely az internet mulandóságával harcolva a világháló magyar vagy magyar vonatkozású (és értékesebbnek tűnő) szövegeit kezdte begyűjteni még a kilencvenes évek elején. A Neumann-ház már nem csupán könyvtárosi szempontból gyűjteményezett, de ki is adott szövegeket, mégpedig minőségileg a tudós társadalom által is respektált módon. Még ezeket is megelőzve, vagy e projektekkel egy időben (s időnként össze is dolgozva) kezdte birtokba venni az irodalmi, történelmi szövegek, források és kiadványok teljes szövegű közlését az Arcanum Kft., ekkor még persze CD-ROM, majd DVD kiadványok formájában, hogy aztán ők is felköltözzenek a világhálózatra. Mindez természetesen felvetette és szakmai körökben vitatottá tette, hogy filológiai, sőt textológiai szempontból ezek a könyvtárosi és vállalkozói törekvések hasznosak-e és menynyire?11 Ennek ellenére a szövegkorpuszok nőttön nőttek, s a felhasználók száma is, amatőr és professzionális oldalon egyaránt. Mindezen folyamat aztán sokban professzionalizálódott is,

9 Csak az EBSCO szakirodalmi adatbázisában több mint 7000 (!) könyv található, amelyek címében vagy tárgyszavában megtalálható a kifejezés. Ezen művek közt nagyon sok a konferenciaanyag és tanulmánykötet, amelyekben ezrével találni a legkülönbözőbb területekről alkalmazási példákat. 10 KOKAS Károly és TÓTH Margit: 11 Vö. például KOKAS Károly, Az elektronikus könyvtáros textológiai gondjai (1997 Networkshop)

408

Digitális bölcsészet 2016

gondoljunk csak a modern magyar irodalom digitális forrásaira a Digitális Irodalmi Akadémia projektben. Természetesen itt (és az egész problémakör szempontjából) alapvető változást hozott az SGML szövegjelölő „filozófia” megjelenése, s az, hogy az eddigi HTML megjelenítési szabvány mellett megjelent a jóval precízebb XML, majd a kifejezetten irodalmi szövegek elektronikus publikálására kifejlesztett TEI szabvány. Nincs arra most tér, hogy ezt sorban kifejtsük, az érdeklődő rengeteg helyen talál erről információt.12 Legyen szabad csak arra utalni, hogy ez azt jelentette, hogy a puszta elektronikus szöveg „öntudatlan” állapotából öntudatra ébredt, vagyis a szöveg nem csupán a megjelenítés (lásd HTML), hanem a feldolgozás és keresés szempontjából is kapott egy erőteljes struktúrát, így a tudományos munka szempontjából óriásit nőtt, nőhetett annak értéke. c) közös keresőrendszerek Trivialitásnak tűnik, de egyáltalán nem az, hogy az informatikai fejlesztések és a hálózat révén lehetővé vált a szabványos interfészekkel ellátott tartalmak összekapcsolása, együttes keresése, így olyan szövegkorpuszok, adatbázisok kerülhettek egy „virtuális” térbe, ami önmagában véve is jelentős hozzá adott értékeket tudott produkálni. A szöveges adatbázisok például OAI–PMH protokoll-lal való „learatása” és máshova való betöltése és annak közös indexelése rendkívüli lehetőségeket adott a virtuális térben kutakodóknak, így például a „Bodza” projekt keretében történő magyar levéltári és szakirodalmi alkalmazások,13 vagy az Arcanum hatalmas indexelt állományai.14 d) képi adatbázisok A képpel való illusztrálás mellett megjelent a pusztán vagy jelentősen képi információt tartalmazó adatbázisok tömege is, amelyek már nem pusztán kataszterei voltak például a művészeti alkotásoknak, hanem lehetővé tették azt is, hogy azokban descriptorok mentén kifinomultan keresni is lehessen. Ez azt jelentette, hogy a képi adatbázisok metaadatai kiterjedtek a hagyományos formai leíráson túl a képek tartalmára is, lehetővé téve például a motívum, tárgy és személy keresését.15 e) származtatott valós idejű adatok Az intelligens szerver oldali megoldások lehetővé tették, együttműködve a fejlettebb HTML 5.0 szabvánnyal és más grafikai alapú XML szabványokkal, hogy az úgynevezett „big data” adatbázisokból a lekérdező valós idejű származtatott adatot is megkapjon, vagyis összekapcsolja azokat, tulajdonképpen tetszés szerinti kombinációkban, s facettákkal megszűrve. Nagyon érdekes megoldásokat mutat ezen a téren például a Monok Istvánhoz kötődő hazai Eruditio projekt, amely az adatok vizualizációjában is hazai úttörő volt a 2000-es évek elején a bölcsész területen. f) adatábrázolások és a földrajzi tér A nagyon nehezen tanulmányozható és elérhető régi térképek digitalizálása a laikus közönséget is lázba hozta, de a történelmi adatok térképekre, sokszor akár történelmi térképekre vetítve történő ábrázolása szakmai berkekben is elismerést okozott. Hiszen például egy százötven éves, vagy még régebbi részletes térkép rétegátmenetes ábrázolása, keresési szempontokkal össze-

12

Pl. BÍRÓ Szabolcs, A szövegfeldolgozás modern eszközei – az SGML és XML nyelvek, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2004/10: 13 Zawiasa Róbert fejlesztői munkái, lásd például: 14 15 Az ezer példából csak egy-egy, a San Franciscó-i szépművészeti kollekció hatalmas kereshető adatbázisa: vagy a magyar készítésű, s világhírű világképtár és annak hazai képtári párja a hálózaton: és .

409

Kokas Károly (Szeged)

kötve mondjuk a mai Google-alapú térképekkel valóságos történeti térképtani felderítő tevékenységnek adott, adhat alapot. Hazai és mégis úttörő példák erre az Arcanum térképtárai.16 g) korrelációs módszerek és vektorgrafikus ábrázolások Ez az irány viszonylag újabb, s a legmisztikusabb a bölcsész közönség számára, hiszen itt már a szövegekből, képekből és adatokból olyan új összefüggések merülhetnek fel, amelyek jelentősen új ötleteket adhatnak. Lehetetlen összefoglalni ezeket a törekvéseket, s összegezni pár sorban működési modelljüket, de annyit talán le lehet szögezni, hogy itt lényegében arról van szó, hogy a puszta statisztikai és visszakeresési eljárásokon jelentősen túlmutatva igen korszerű matematikai eljárásokat alkalmaznak a háttérben, amelyek a megfelelő paradigmasorokkal leírt adatok egymáshoz való viszonyát gráfokkal ábrázolják, mégpedig akár térbeli szerkezetben. A legizgalmasabb ebben a metódusban az, hogy új összefüggések jelenhetnek meg: például az MTA SZTAKI egyik kísérleti modelljében a Wikipédia szócikkeinek szerkezetét feldolgozva a LODmilla projekt keretében bármely szócikk bármelyik másikkal való összefüggéseit feltárhatjuk, vizualizálhatjuk. Természetesen ez még önmagában nem tudományos eredmény, hanem egy felkiáltójel lehet abban a vonatkozásban, hogy az adott összefüggés az valós, érdekes és kutatandó-e?17 h) virtualizációs módszerek A legújabb terület divatos beszédtéma, s a digitális bölcsészet területén mint kutatási módszer ingoványos is, ugyanakkor a közönség számára határtalan lehetőségeket rejt. Van ennek egy része, ami például 3D modellalkotás, s amelynek segítségével csak történetileg létező terek teremthetők újra a virtuális térben, lehetővé téve azt, hogy a bevitt adatok tömegének vizualizálásával látványos élményt, de kutatási felületet is hozunk létre. Hiszen a kutató számára átélhetővé, „láthatóvá” válik például a római Fórum császárkori rekonstrukciója úgy, hogy az térben bejárható, a valóságos viszonyok plauzibilisen érzékelhetők. Ez még akkor is inspiráló lehet, ha tulajdonképpen egyetlen új adatot sem tartalmaz, de maga a virtualizáció új összefüggéseket sugallhat.18 Természetesen absztrakt „terek”, például információs galaxisok is létrehozhatók, ahol az információk sűrűsödési pontjai, vagy egymáshoz való térbeli elhelyezkedésük, méretük és távolságuk önmagában összefüggéseket rajzol fel a kutató előtt a virtuális térben. i) big data és internetarchiválás itthon A szakirodalomban a „Big Data” a cégek, a tudományos intézmények és eszközeik, az intelligens hálózatok, a magánszektor és az egyéni felhasználók által világszerte és napi szinten előállított óriási adatmennyiséget jelentik. Az igény pedig úgy fogalmazódik meg, hogy strukturáltan tárolva és rendezve, aztán kielemezve ez a rengeteg információ könnyen egészen új eredményekhez vezet, a következtetések általa meghatározottabbak lesznek. Ennek összefüggései a fentiekkel és a digitális bölcsészettel azonnal átláthatók, ha a digitalizált, kereshetővé tett, állandóan elérhető és soha nem látott mennyiségű bölcsész jellegű adattömegre gondolunk. Persze az, hogy a történelemtudomány, irodalomtudomány stb. számára nagyon hasznos, ha a múltból nagy tömegű adatot tud gyorsan és sokféleképpen kielemezni, szinte magától értetődő. De azt se felejtsük el, hogy a jelenünk minden pillanatban múlttá válik. Kosáry Domokos így fogalmazott, sok évvel az internet hazai megjelenése előtt: „A történelem totális [...] mindazt, ami a társadalom és az egész emberiség életében ma végbemegy, holnapra vagy már ma estére mindenestül, minden részével és részletével együtt elnyeli a nagy Moloch: a történelem.”19 Félő, hogyha nem gondoskodunk ennek (az egész keletkező és részben eltűnő kultúrának) egyik meg16

18 Hasonlóra volt nagyon korai hazai kísérlet 2001-ben az Eruditio program keretében a ma már meghaladott VRML technikával elkészített Zrínyi-könyvtár térbeli rekonstrukciója, ahol az elképzelt könyvtárhelyiségben az eredeti sorrendben váltak láthatóvá Zrínyi Miklós 17. század közepi könyvespolcai, lásd: . 19 KOSÁRY Domokos, Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Bp., Akadémiai, 1983, 14. 17

410

Digitális bölcsészet 2016

határozó adatmennyiségéről, magáról az internetről, akkor a jövő bölcsészeinek is nagy hiányérzetei lesznek. A hazai internet, a mi internetünk jelenleg nem archiválódik sehol. Lassan könnyebb lesz egy 20. század elei mikrotörténeti mozzanat rekonstrukciója, mint azt kinyomozni, hogy például 15 évvel ezelőtt mi volt a Nemzeti Színház honlapján, ami akkor óriási sajtó- és médiavisszhangot keltett. Bizony, a jelenlegi magyar internetet archiválni kellene (méghozzá szemantikusan, vagyis felcímkézve mindenféle automatikusan/félautomatikusan előállítható metaadattal). Ennek metódusának kidolgozása és a munka irányítása biztosan közös digitális bölcsészeti és közgyűjteményi feladat lenne.20 A digitális bölcsészet „Szent Gráljai” Sokféle módon lehet meghatározni, hogy a digitális bölcsészet rövid történetének vágyálmai, kutatási leading edge projektjei éppen miben álltak. Az mindenesetre látszódik, hogy vannak olyan sarokkövek, amelyekre építve hatalmas lehetőségek bontakoztak ki. A fenti példálózást más aspektusból nézve láthatjuk, hogy a digitalizálás magában óriási lehetőségekhez juttatott minket. Aztán maga a hálózatba kerülés, az, hogy amit digitalizáltunk vagy digitalizáltak, az folyamosan és bárhol elérhető.21 A digitalizálás egyik külön aspektusa volt, és meghatározó eredmény, a nyomtatott szövegek analógból digitálissá való visszaalakítása, az optikai karakterfelismerés (OCR) révén. Aztán újabb fordulópont, az említett szövegkódolási iniciatívák, az SGML nyomában: az XML és TEI lehetőségei. A következő állomás a szintén vázolt „élek és csúcsok” korszak, a gráfok, korrelációk és ábrázolásaik megjelenése. Ez már a ma problémája. Mi hát a digitális bölcsészet legújabb Szent Grálja? Ami ma még talán hihetetlenek tűnik, de mégis lehet, hogy a küszöbön áll? Véleményem szerint az, amikor a számítógép nem csupán olvasni tanul meg, hanem megtanítjuk a szöveget is megértetni vele. Mindezt úgy foglalhatnánk össze, hogy az AI- (mesterséges intelligencia) alapú szövegértés, ami magában foglalja a szövegek klaszterálását és tárgyszavazását is. Ez a digitalizálás révén létrejött óriási és vegyes szöveg-galaxis értelmezését és feltárását tenné lehetővé, hiszen emberi munkával ez ebben a méretben aligha képzelhető el. Úgy is mondhatnánk, azt, amit a digitalizálási technikák segítségével könnyedén elő tudunk állítani, akár sok millió oldalas szövegvilágokat, az is egy jelentős feladat volt, de azokat metainformációkkal ellátni, s így jelentős hozzáadott értéket termelni, a digitalizálás tempójában biztosan nem tudunk. Ebben az aspektusban is felmerül a digitális bölcsésszel partner szakmák és intézményi rendszerek szerepe. Azt gondolom, ahogy eddig is, az említett „nyersanyagok” feldolgozásában és szolgáltatásában a digitális könyvtáraknak és múzeumoknak, valamint levéltáraknak (amelyek nem új dolgok, az eddigiek hálózati és digitális másai) igen jelentős tennivalói vannak és lesznek. Úgy tűnik, a digitális bölcsész még a korábbiaknál is erősebb partnerkapcsolatba kerül az őt kiszolgáló, anyaggal és információval ellátó könyvtárossal, levéltárossal és muzeológussal. Arról nem beszélve, hogy talán megnyílik a lehetőség arra, hogy például a könyvtárak háromezer év után újradefiniálhatják magukat, alapvető feladataikat.22 Diszciplína, módszer vagy szemléletváltás? A dolgozat elején azt a kérdést tettem fel, vajon a digitális bölcsészet hogyan írható le leginkább? Reményeim szerint a dolgozat elárulja azt is, összességében mit érdemes minderről vélekedni ma. 20

A hazai internetarchiválásnak egyik ötletadója, Drótos László és sokan mások is leírták, leírtuk, hogy mekkora hátrány már ma is, hogy nincs hazai internetarchiválás. Ezzel kapcsolatban lásd például: DRÓTOS László, Mi a MIA? – Javaslat egy Magyar Internet Archívum létrehozására, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2006/6: . 21 Ennek könyvtári aspektusairól, de az egész digitális bölcsészetre is kiterjeszthető értelmezéséről lásd: SENNYEY Pongrácz, KOKAS Károly, Könyvtárak a hálózatban, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2011/10: . 22 KOKAS Károly, Könyvtárak a Rubiconnál: A tudományos szakirodalmi információellátás új könyvtári paradigmái, Educatio, 2013/ 3: .

411

Kokas Károly (Szeged)

A bölcsészettudományok művelésének hátterében ezred évekig az emlékezet és az eruditio állt. A „nagy tudós” egyik legfontosabb attribútuma volt mindig is az anyagismeret, a széleskörű olvasottság, amely lehetővé tette, hogy az ötletek, kérdések megfogalmazódjanak. Nagy a kísértés, hogy a digitális bölcsész mindezt „tárolt memóriával” és visszakereső rendszerrel pótolja. Tévedés, nem a pótlásra, s a régi típusú felkészültség elvetésére van szükség, hanem annak jelentős megtoldására. De az, aki nem rendelkezik a kellő szakmai előképzettséggel, szakirodalmi eruditióval és forrásismerettel, nem fogja tudni sem a jó kérdéseket feltenni, sem a kapott válaszokat helyesen értelmezni. S pláne nem tud digitális bölcsészeti háttéradatbázisokat tervezni, létrehozni és azokat hatékonyan használni. A modern természet- és műszaki tudományok a 20. században civilizációnk fejlődésének/fejlesztésének meghatározó eszközei lettek. Valószínűleg a 19. és a 20. század fordulója körül történt meg velük a váltás, amikor igazán azokká lehettek: biztos, hogy ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a gondolati konstrukciókon túl az adatok gyűjtése és teljes körű feldolgozása erre alkalmasabbá tette őket. Az úgynevezett kemény társadalomtudományok már jócskán megindultak ezen az úton, ezt persze jellegük (közgazdaság, szociológia stb.) is indokolta. Nem mellesleg az itt használt csoportképző nevet („kemény”) is ezért kapták. A „lágy” társadalomtudományokkal kapcsolatban az volt a vélekedés, hogy a művészethez állnak közelebb (arts and humanities), illetve hogy nem kvantitatív a megközelítésük. Ha ez lényegében nem is változik meg, az jól látható, hogy a bölcsészettudomány – az informatika segítségével – most megy át ezen a változáson, aminek következtében például a múlt kérdéseivel kapcsolatban (például társadalom-, eszme- és gazdaságtörténeti területek makró szintjén) objektívebb, tényekkel sokkal jobban alátámasztott válaszaink születhetnek.23 Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az alapszinten nem föltétlen és elsődleges tudományos eredményekről van szó, amelyek a módszerek nyomán csak úgy adódnak. Amelyeket a számítógép felfedez vagy elénk tár. Régen is így volt ez. Gondoljunk arra, hogy egy monumentális oklevélkiadás, sok ezer regesztával vagy egy áhított és alapos kritikai kiadás mennyivel tette kényelmesebbé és innovatívabbá a kutatást. Az alapok tekintetében itt sincs szó többről: a számítógép és informatika nyújtotta lehetőségek nyomán új és mélyebb ismeretek szerezhetők. De természetesen az, aki ezeket használja, aki a következtetéseket levonja, az továbbra is a bölcsész kutató. A digitális bölcsészet ehhez rengeteg és a régmúltnál sokkal kényelmesebben elérhető matériát kínál, új keresési és megjelenítési lehetőségeket, amelyek új vagy biztosabban megalapozott eredményekhez vezetnek. S ne feledkezzünk meg arról sem, azért a kapu másfelé is nyitva van. Innen van még tovább is. A digitális bölcsészeti módszertan az egyes tudományok esetében olyan kérdésfeltevésekhez is elvezethet, amelyeket eddig nem is tehettünk fel. Könnyen lehetséges, hogy új összefüggések merülnek fel a hatalmas adattengerből. S az sem elképzelhetetlen, hogy maga a kutatási segédlet, módszer vezet megkérdőjelezhetetlen eredményhez, ott, ahol ez korábban elképzelhetetlen volt.24 Elő fog fordulni velünk, hogy a vékony fekete csík, lerakódva láthatóvá lesz és előbukkan az eddig feldolgozatlan/feldolgozhatatlan adattömegből. De ezt meglátni, és még előtte az adatokat összegyűjteni, strukturálni, s nem utolsósorban a metódusokat kitalálni, mindehhez új típusú ismeretek bevonására van szükség. Mivel a módszertan egyre komplexebb és nem fejlődhet maguk nélkül a bölcsészek nélkül a kívánatos irányba, a „diszciplínát” magát is kutatni és fejleszteni, és persze tanítani is kívánatos. 23

Ezt a gondolatmenetet Drótos László barátom vetette fel nekem. Köszönöm. Hogy ez nem merő fantáziálás, mutatják például az olyan, most itt csak éppen említhető vizsgálatok, amelyek például részletes – számítógép számára feldolgozható – paradigmákkal ellátott ismeretlen vagy vitatott szépirodalmi szövegekről „döntötték el”, hogy azok ma még ismeretlen szerző művei vagy egyértelműen valamely ismert szerzőhöz tartoznak. Vagy gondoljunk bele az ókori kétoldalas papirusztöredékek azonosításába, ahol a számítógépes alkalmazás, például az összes ókori szöveg ismeretében, egy-egy verzón-rektón meglévő szó alapján a töredéket egyértelműen egy bizonyos mű részének állítja. Nyilván ez újra felveti a tudomány mint emberi emlékezet, illetve olvasottság – dolgozatban említett – problematikáját is. 24

412