MI ÚJSÁG? NEKONEČNÁ DOVOLENKA Az egyházfai plébániaközösség lapja. V. évfolyam, 19. szám. 2008. július 13., Évközi idő 15. vasárnapja. Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. V. ročník, 19. číslo. 13. júla 2008, 15. nedeľa v období cez rok.
A TARTALOMBÓL: • Világegyház hírei - 2 • Róbert atya Úrnapi szentbeszéde - 10 • Szent Pál éve - 16 • Borostyán-nap - 18 • Medžugoria - 22 • Az új kultúrház felszentelése - 30 • Cserkésztábor - 32
19. SZÁM / ČÍSLO
Dva roky prázdnin je veľmi lákavá vidina, ale nekonečná dovolenka? To znie ešte lepšie. Nielen preto, že vyhliadka nekonečnosti je lepšia ako dva roky, ale aj preto, že dovolenka je lepšia ako prázdniny. Zamestnávateľ ju prepláca a neraz aj lepšie ako keby sme robili. Náš život tu na zemi môžeme prirovnať k bežnému pracovnému týždňu. Tak ako v zamestnaní, aj v živote nás Boh zamestnáva všelijakými úlohami. Denne nás povoláva zúčastňovať sa na dotváraní tohto sveta a na uskutočňovaní veľkého plánu, ktorý má s ním. A nebýva to ľahké, niekedy nám ani vydýchnuť nedá, ba často treba ťahať aj pres časy. A treba ísť každý deň a s novým nasadením priložiť ruku k dielu. Niekedy nás to veľmi vyčerpáva a možno si myslíme, že už nevládzeme, no ak robíme to, čo On od nás chce, ak nechodíme kade-tade po fuškách, nemusíme sa báť, že to nedokážeme. V tomto Božom zamestnaní však neexistujú žiadne víkendy; zato všetkým je sľúbená nekonečná dovolenka, preplatená v plnej výške aj so stravnými lístkami. Háčik je v tom, že nikto z nás nevie, kedy mu bude udelená. Roboty je ako na kostole a tú našu nikto za nás neurobí. Preto nás Boh necháva pracovať až do konca. Raz povie: Dosť! Tvoj úkol je splnený, tvoje poslanie ukončené; poď a vychutnaj si zaslúženú odmenu. To bude radosti, to bude vegáč, dovolenka, o akej sa tu nedá ani snívať. Niet takej cestovky, ktorá by ponúkla niečo lepšie, niet takého miesta na Zemi, ktoré by bolo krajšie ako to, čo pripravil Boh tým, ktorí ho milujú a ktorí mu túto lásku prejavujú vytrvalou službou a vernosťou. No bohužiaľ, my sme tak zvyknutí, že keď toho už máme dosť, keď sme unavení, keď si nerozumieme so šéfom v práci, keď nechápeme jeho rozhodnutia, končíme. Dávame výpoveď a ideme hľadať inde; anjelov medzi ľuďmi. Možno po mnohých pokusoch napokon pochopíme, že sme len ľudia a že všade, kde sú ľudia, sú aj problémy, a tak sa napokon uspokojíme kdesi, kde by sme to radi nejako doklepli do dôchodku. Avšak v božej službe s výpoveďou nepochodíme. Nielenže nenájdeme iného Boha, ktorý by nás mohol spasiť, ale navyše strácame tým akýkoľvek nárok na dovolenku a odstupné. Preto vytrvajme každý tam, kam nás Boh postavil, a snažme sa s veľkou láskou robiť hoci aj malé a naoko bezvýznamné súčiastky, s vierou, že Boh ich použije vo svojom veľdiele spásy ľudstva. A keď to už bude na nevydržanie, uprime pohľad do diaľky, k žiarivému cieľu nekonečnej dovolenky na Boží účet. - róbi atya
2
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
KRÁTKE AGENTÚRNE SPRÁVY O DIANÍ V CIRKVI - zdroj: www.tkkbs.sk -
pohybuje od 20 % opýtaných v Španielsku, až po 38 % v Poľsku. Čítanie Biblie sa ukázalo ako veľmi obľúbené v USA, kde sa mu pravidelne venuje až 75 % veriacich. Prieskum sa robil medzi katolíkmi, protestantmi a pravoslávnymi veriacimi. Väčšina ľudí uviedla, že Bibliu považuje za dôležitý zdroj pravdy.
LIST BENEDIKTA XVI. K OSLAVÁM 90. VÝROČIA FATIMSKÝCH ZJAVENÍ
EURÓPSKI BISKUPI HOVORILI O INTERNETOVEJ KULTÚRE
Taliansko (29. apríla, RV/CNS) – „Kultúra internetu je sieťovou kultúrou. Je horizontálnou sieťou ľudí, ktorí sa stále viac venujú vzájomnému dialógu“ - tieto slová zazneli na výročnom stretnutí výkonného výboru Biskupskej komisie pre médiá, ktorá pôsobí pri Rade biskupských konferencií Európy. Počas stretnutia, ktoré sa konalo vo Vatikáne v dňoch 25. - 27. apríla, sa účastníci venovali prehĺbeniu témy pripravovaného plenárneho zasadnutia, ktoré sa chystá v Ríme v marci 2009: „Kultúra internetu a Cirkvi“. Na budúci rok európski biskupi, ktorí majú na starosti médiá, budú analyzovať vplyv internetovej kultúry na našu spoločnosť a Cirkev a možnosti vplývania na túto kultúru zo strany kresťanov.
KATOLÍCKA BIBLICKÁ FEDERÁCIA SKÚMALA VZŤAH VERIACICH K BIBLII Vatikán (30. apríla, RV) – Katolícka biblická federácia v súvislosti s blížiacou sa októbrovou biskupskou synodou, ktorej témou bude Božie slovo v živote Cirkvi, uskutočnila v priebehu uplynulých dvanástich mesiacov zaujímavý prieskum v deviatich krajinách na vzorke 13000 respondentov. Jeho cieľom bolo zistiť, aký je vzťah ľudí k Svätému písmu. V západnej a východnej Európe sa počet tých, ktorí čítajú Sväté písmo,
Vatikán (8. mája, RV) – Pápež Benedikt XVI. vyjadril nádej, že 90. výročie zjavení Panny Márie vo Fatime pomôže veriacim v raste úcty voči modlitbe svätého ruženca. Uvádza sa to v liste, ktorý hlava Katolíckej cirkvi v uplynulých dňoch zaslala dekanovi kardinálskeho kolégia kardinálovi Angelovi Sodanovi, menovanému za pápežského legáta pre otvorenie osláv jubilea. Pápež Ján Pavol II. zveril terajšiemu Svätému Otcovi, vtedajšiemu kardinálovi Josephovi Ratzingerovi, úlohu napísať „Teologický komentár k tretej časti fatimského tajomstva“. 13. mája v roku 2000 počas tretej a zároveň poslednej cesty Jána Pavla II. do Fatimy kardinál Sodano oznámil spomenutú časť fatimského tajomstva a vysvetlil jeho zmysel. Potom nasledovalo blahorečenie dvoch z troch vizionárov – Francisca a Jacinty. List Benedikta XVI. sa odvoláva aj na návštevu Jána Pavla II. vo Fatime v roku 1982, pri ktorej Panne Márii poďakoval „za zachovanie svojho života zázračným spôsobom“ počas pokusu o atentát na Námestí sv. Petra v roku 1981. Pripomenul slová svojho predchodcu, ktorý veriacich vyzval, aby „mali na zreteli varovania fatimskej Panny Márie a plnili jej pokyny“.
BENEDIKT XVI. O HNUTIACH A SPOLOČENSTVÁCH V CIRKVI Vatikán (17. mája, RV) – Pápež Benedikt XVI. v tento deň prijal na audiencii biskupov,
MI ÚJSÁG?
3
19. szám - 2008. július 13.
zúčastňujúcich sa na študijnom seminári, poriadanom Pápežskou radou pre laikov. Na trojdňovom podujatí sa hovorilo predovšetkým o pastoračnom prístupe v súvislosti s novými cirkevnými hnutiami a spoločenstvami. Ako uviedol Svätý Otec vo svojom príhovore, „hnutia v Cirkvi a nové spoločenstvá sú jednou z najdôležitejších noviniek, ktoré vznikli z pôsobenia Ducha Svätého v Cirkvi a vďaka jej zosúčasneniu Druhým vatikánskym koncilom. Rozšírili sa pod záštitou koncilového zasadnutia, predovšetkým v rokoch hneď po koncile. Pavol VI. a Ján Pavol II. vedeli privítať a rozlíšiť tieto nové laické skutočnosti, no taktiež ich dokázali aj povzbudiť a podporovať ich nepredvídané objavenie sa v toľkých rôznych a prekvapujúcich formách, ktoré znovu darovali Cirkvi vitalitu, vieru a nádej.“ Podľa Svätého Otca autentickosť nových chariziem je zaručená ich disponibilitou podriadiť sa cirkevnej autorite. „Mnohé cirkevné hnutia a nové spoločenstvá boli uznané Svätou stolicou a sú bezpochyby pokladané za Boží dar pre celú Cirkev“ dodáva Benedikt XVI.
ARCHEOLÓGOVIA OBJAVILI PRAVDEPODOBNE NAJSTARŠÍ KRESŤANSKÝ KOSTOL
Jordánsko (12. júna, RV/AsiaNews) – Najstarší kostol na svete sa nachádzala v Jordánsku - tvrdí to skupina archeológov, ktorí dokončili výskum v tejto oblasti a svoj objav zverejnili v novinách Jordan Times. Podľa výskumníkov bol pravdepodobne postavený v období medzi rokmi 33 a 70 nášho letopočtu. Chrám s nachádza pod Kostolom sv. Juraja v Rihábe, v severnej časti krajiny pri hraniciach so Sýriou. Ako uviedol Abdul al-Husan, riaditeľ miestneho Centra pre archeologické štúdie, „máme dôvod sa domnievať, že tento kostol bol útočiskom raných kresťanov – sedemdesiatich učeníkov Ježiša Krista,“ ktorí utekali pred prenasledovaním v Jeruzaleme. Historické zdroje poukazujú na to, že skupina žila a praktizovala svoju vieru v podzemnom kostole, ktorý opustila až po tom, keď Rímske impérium prijalo kresťanstvo. Pomocný biskup grécko-melchitskej arcidiecézy Nektarious
nazval tento objav, „dôležitým míľnikom pre kresťanov na celom svete“.
VO VATIKÁNE SVETOVÁ PREDPREMIÉRA MUZIKÁLU O PANNE MÁRII Vatikán (18. júna, RV) – Vo svetovej predpremiére sa utorok 17. júna vo večerných hodinách v aule Pavla VI. vo Vatikáne predstavil muzikál „Mária z Nazareta“. Predstavenie si v sprievode kardinálov prišiel pozrieť aj vatikánsky štátny sekretár kardinál Tarcisio Bertone. Muzikál s podtitulom „príbeh, ktorý pokračuje“ predstavil Pannu Máriu ako ženu, matku a ako svätú. Predpremiéru zastrešila organizácia AIRAM, ktorá sa zaoberá kultúrou a komunikáciou. V muzikáli sa predstavilo 40 hercov, 13 tanečníkov a 60 členov orchestra. V hlavnej úlohe Márie sa predstavila Alma Manerová. Ako povedala autorka predstavenia Maria Pia Liottová „hľadala myšlienku, ktorá by mala vzdialené, ale pritom dobre známe korene“. Muzikál s ľahkosťou a univerzálnosťou, charakteristickou pre tento divadelný žáner, rozpovedá príbeh Panny Márie ako pozemskej ženy, dcéry, manželky a matky, ženy, ktorá je v histórii ľudstva tou najdôležitejšou.
REALITY SHOW NA PODPORU KŇAZSKÝCH POVOLANÍ
Francúzsko (2. júla, RV/SIR) – Kňazská akadémia – to je názov iniciatívy, s ktorou prišla diecéza Besancon. Ide o reality show, v ktorej účinkujú traja nedávno vysvätení kňazi a pozostáva zo série videí, ktoré približujú každodenný život kňazov, pôsobiacich na misiách v diecéze. Videá sú k dispozícií na webovej stránke: www.pretresacademy.com, ktorú spravuje diecéza a obsahuje tiež informačné bulletiny a obrázky. Cieľovou skupinou tejto reality show sú mladí ľudia, medzi ktorými sa stala skutočným hitom: od 12. júna, kedy bola spustená, boli jednotlivé videá stiahnuté približne 150 tisíc krát a tretia epizóda sa už dočkala aj vysielania on-line. Cieľom kampane je spropagovať kňazské povolanie a inšpirovať mladých mužov, aby si vybrali túto životnú cestu.
MI ÚJSÁG?
4
19. szám - 2008. július 13.
Az előző számban a választott nép első Húsvétjáról és az Egyiptomból való csodás kivonulásáról olvashattunk. Most folytatásként a szövetségkötésről lesz szó.
ISTEN SZÖVETSÉGE ÉS TÖRVÉNYE Harmadik hónapja volt már úton Isten népe, amikor egy félsziget déli részéhez érkezett. Itt emelkedik a hegy, melyről az egész terület a nevét kapta: a Sínai. Nagy események színhelye lett ez a vidék. Az Isten itt és most akarta kiterjeszteni szövetségét az Egyiptomban néppé fejlődött egykori ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob utódaira. A szerződés ma is ünnepélyes és nagy dolog. Sokkalta nagyobb volt azonban a régiek szemében. Igazi testvérekké, elválaszthatatlan barátokká tette azokat, akik szövetkeztek. Ilyen viszonyt akart Isten az izraelitákkal. Miért éppen őket érte ez a kitüntetés? Biztosan nem azért, mert rászolgáltak. Minden kiválasztás és hívás az Isten titka. A szövetségnek Mózes volt a közvetítője. Kérdésére a nép egy szívvellélekkel vállalta a szövetséget. Háromnapos lelkigyakorlat, ima és bűnbánat előzte meg a kötést. Tiszta szívvel kellett Isten elé állniok. Istent nem látja szemünk, fülünk se hallja hangját. Most mégis úgy akarta, hogy népe érezze, milyen nagy és hatalmas szövetségük. Megjelenésekor dörgött és villámlott, tűzben és füstben állt a hegy, akárcsak a vulkán kitörés idején. A nép úgy
érezte, mintha harsonák szólnának a magasból.
is
Mózes erre a félelmetes hangra ment fel. Itt tanulta meg a szövetség törvényét, a Tízparancsolatot. Figyeljük meg szóról szóra: „Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat. Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem
hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte. Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Ne ölj. Ne törj házasságot. Ne lopj. Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen. Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé“ (Kiv 20,2-17). Mózes lejött és tovább adta a parancsot. A törvénykönyvből felolvasta a törvényt és a többi utasítást. A nép mindent szíves-örömest tett magáévá és vállalt. Most már megpecsételhették a
MI ÚJSÁG?
szövetséget. A táborban tizenkét oltárt emeltek, törzsenként egyet. Ünnepélyes áldozat kezdődött. Mózes a bemutatott állatok vérének egy részével az oltárokat szentelte fel. Másikkal a népet. Közben ezt mondta: „Ez annak a szövetségnek vére, melyet Isten köt veletek.“ Ez volt az Ószövetség kötése és megpecsételése. Isten a törvényeken kívül még egy maradandó emléket akart a szövetségnek. Ennek átvételére a hegyre hívta Mózest. Fenntartózkodása idején szomorú esemény színhelye lett a tábor. Talán érthető is, hogy az emberek szerették volna, ha valami módon köztük lenne az Isten. Egyiptomban láttak ilyesmit. Egyes különleges bikákról - mivel a bika igen erős állat - azt hitték, hogy az az Isten. Ezért szerették volna a zsidók is valamilyen formában látni Szövetségesüket. Áron volt Mózes helyettese, tőle kívánták kérésük teljesítését. A nők aranyékszereiből azután elkészült a bika formájú bálvány. Tudatlanságukban eléje borultak, még áldozatokkal is megtisztelték. Az Isten azonban semmiképpen sem akarta, hogy bálványimádó legyen a nép. A Tízparancs is ezért tiltja, hogy bármi formában ábrázolják Istent. Különben elfelednék, lélek Ő, és egyetlen Valaki és a kitalált istenekkel együtt imádnák. Mózes ezt jól megértette.
5
A hegyről lejövő Mózes még tettenérte őket a bálványozáson. Hirtelenharagú ember lévén, a szövetség emlékére készült és a Tízparancsot megörökítő kőtáblákat földhöz vágta, a bálványt összetörte. Anyagát porrá zúzta, vízzel keverte és megitatta az emberekkel. Érezzék csak: milyen semmi az ilyen Isten! Áron is megkapta a magáét. Végül szavazást rendelt el: kik választják Istent, és kik a bálványt. Ez utóbbiakat megölette hűséges embereivel. Az ilyenfajta öldöklések bizony gyakoriak voltak.
Mózes ezután újból felment a Sínaira, új kőtáblákat készített. Ismét megkötötték a szövetséget, amit bálványimádással megszegett a nép. Gondoskodás történt a kőtáblák megőrzési módjáról is. De vajon milyen lehetett Mózes megjelenése? Talán olyan, amilyennek a világ egyik leghíresebb szobra, Michelangelo műve ábrázolja. A művész azt a pillanatot örökíti meg, amikor az Isten embere, kezében a kőtáblákkal,
19. szám - 2008. július 13.
a hegyről lejövet megpillantja az aranyborjúnak hódoló népet. Tekintete, de egész teste is csupa erő és indulat. A művész szarvat is faragott Mózes fejére. Miért? Az ősrégi szentírás szövegében egyes szavakat, amik azonban eltérő jelentésűek, hasonlóan írtak. A későbbi fordítók nem mindig értették helyesen ezeket. Ez történt a „szarv“ és a „ragyogás“ szavakkal is. Már tudjuk, hogy nem szarva volt Mózesnek, hanem ragyogás ült tekintetében, mert az Isten közelében volt. A két kőtáblát elég gyakran ábrázolják a templomi művészetben. Tudnunk kell, hogy eredetileg nem a számokat írták rájuk egytől tízig, hanem magát a törvény szövegét. Rájuk fért, mert elég nagyok voltak. Az ábrázolások római számainak inkább emlékeztetés a szerepük. Gyakran halljuk, hogy új törvénykönyvet készítenek, vagy módosítják a régebbit. A törvényeknek igen fontos szerepük van az életben. Nélkülük lehetetlen emberi módon élni. Azok a jó törvények és azok hoznak boldogságot az emberiség életére, melyek az ősrégi Tízparancsolatot alkalmazzák modern életünk körülményeihez. Az ilyeneket azután mint Isten parancsait kell megtartanunk. Solt Jenő: Így értsd az Ószövetséget c. könyve alapján: -vt-
MI ÚJSÁG?
6
19. szám - 2008. július 13.
Aramejčinou, v ktorej bol nakrútený Gibsonov film Umučenie Krista, hovorí posledných 18-tisíc ľudí.
JEŽIŠOVA REČ UMIERA. CHCÚ JU ZACHRÁNIŤ „Ibla Jatita!“ Takto nejako pred viac ako dvoma tisíckami rokov znel pozdrav Ježiša Krista v aramejčine. Starodávny semitský jazyk, ktorý dostal prívlastok Kristov, je však dnes takmer na pokraji zániku. Posledných 18-tisíc jeho používateľov, ktorí žijú v severnej Sýrii, teraz bojuje za to, aby jazyk starý tisícky rokov neupadol do zabudnutia. K týmto nadšencom aramejčiny patria starí aj mladí kresťania i moslimovia z dedinky Maalula, asi 50 kilometrov severne od sýrskej metropoly Damask. Sú totiž vôbec poslednými ľuďmi, ktorí sa vedia dorozumieť jazykom Krista. „Bol to hovorový jazyk v čase Ježiša Krista. Dnes prežíva naozaj vďaka malým kresťanským komunitám v Sýrii, kde ho pestujú,“ povedal pre HN slovenský biblista Jozef Jančovič. Aj keď bude podľa neho aramejčina potlačená, prežije na základe historických dokumentov, a aj vďaka hebrejčine. „Moderná hebrejčina si osvojila mnohé aramejské slová,“ dodal Jančovič. Historici chcú tento jazyk zachrániť aj tým, že doň preložia pôvodné modlitby v hebrejčine. O popularitu aramejčiny sa pred pár rokmi postaral aj herec a režisér Mel Gibson, ktorý v ňom nakrútil film Umučenie Krista. Otče náš, ako ho učil Ježiš Obyvatelia hornatých dediniek v Sýrii si uvedomujú hodnotu vymierajúceho jazyka. „Aramejčina je poklad a ak tu oň prídeme, zmizne zo sveta,“ tvrdí Georget Džalabíová, ktorá pracuje v kníhkupectve bývalého kláštora Sergia a Bakcha v Maalule. Katolícky kostol tohto kláštora je jedným z mála miest na planéte, kde ešte počuť modlitbu Otče náš v jazyku, v ktorom ho učil Ježiš Kristus. „V časoch Ježiša Krista sa aramejčina stala rodným jazykom Hebrejov. Ježiš v nej učil modlitbu,“ vysvetľuje Jančovič. Tvrdí, že dnes existuje modlitba Otče náš v gréckej verzii, ale pracuje sa na prepisoch modlitieb do aramejčiny. „Je to dôležité, lebo jazyk vysvetľuje aj myslenie týchto ľudí, ktoré sa odzrkadľuje v textoch evanjelií,“ dodal Jančovič. Podľa tohto biblistu aj dnes v Biblii existujú pozostatky
aramejčiny. „Napríklad meno Petra (jeden z apoštolov, pozn. red.) je Kéfa.“ Okrem toho existujú iné cenné biblické texty, kde sa Starý zákon reprodukuje v tomto jazyku. Jazyk Krista má však priaznivcov aj medzi niektorými moslimskými menšinami v severnej Sýrii. „Od detstva sme sa učili hovoriť aramejsky od našich rodičov. Je to jazyk nášho ľudu,“ zdôrazňuje Mahmúd Alí, ktorý v aramejčine komunikuje so svojím okolím. Tunajší moslimovia sa pýšia, že hovoria jazykom Ježiša, ktorého považujú za proroka, „Som rád, že som moslim, ktorý hovorí jazykom Krista,“ priznáva Alí. V Maalule tvoria moslimovia len štvrtinu obyvateľstva. V dedinkách okolo Maaluli žije 18-tisíc aramejsky hovoriacich Sýrčanov - sú takmer jediní na svete, ktorí Ježišov jazyk
ovládajú. Okrem nich už to je len hŕstka ľudí v Izraeli a Iráne. Dnes majú možnosť títo Sýrčania študovať aramejčinu aj v škole. „Aramejčina sa stále študuje. Je to cenný jazyk na poznanie reálií z čias Ježiša Krista. Keď sa študujú evanjeliá, tak sa ide práve do aramejčiny,“ dodal Jančovič. O zachovanie rôznosti jazykov dnes bojuje aj Organizácia Spojených národov. Predchádzajúci generálny tajomník OSN Kofi Annan podporil vznik medzinárodného dňa materinského jazyka, ktorý pripadá na 21. február. Podľa štúdií Spojených národov každé dva týždne zanikne jeden jazyk. Otče náš aramejsky Abun dabuašmaja netkadaš šmaš, tete malkušač. (Náš nebeský Otec, sväté je tvoje meno). Prevzaté z HN, 29.4.2008
MI ÚJSÁG?
7
19. szám - 2008. július 13.
A KERESZTSÉG SZENTSÉGE - II. RÉSZ Krisztus keresztsége A keresztség ószövetségi előképei Jézus Krisztus személyében teljesedtek be. Ő a nyilvános életét az után kezdte meg, hogy Keresztelő Szent Jánossal megkereszteltette magát a Jordánban. Jézus is tehát felvette János keresztségét, de nála nem lehet szó bűnvallomásról. Keresztsége azt bizonyítja, hogy a bűnösök közé akarja sorolni magát, magára veszi a világ bűneit (Jn 1, 29.36). Így ez a keresztség már előre jelzi és előkészíti Jézusnak a halálban történő „megkeresztelkedését“ (Lk 12, 50; Mk 10, 38). Jézus keresztelkedése annak is bizonysága, hogy az Atya beiktatja Jézust messiási munkájába. A Léleknek galamb képében történő leszállása pedig az eszkatológikus jövendölések beteljesedését jelzi, és azt is, hogy amikor majd a halál keresztsége után megdicsőül, embersége megkapja a Lélek teljességét és éltető Lélekké lesz, aki a benne hívőknek szintén megadja a Szentlelket (Ef 5, 25-32). Szinte biztos, hogy maga Jézus nem keresztelt, csak tanítványai; erről János apostol tanúskodik (Jn 4, 2). Krisztus, amíg a Földön járt, a bűnöket személyesen bocsátotta meg; a messiási ország elfogadása az ő látható személyének elfogadása volt. Jézus szent embersége „ős-szentség“, minden későbbi szentség alapja. Az apostolok és tanítványok, akik Jézussal hitben találkoztak és elfogadták őt, közvetlenül őáltala szentelődtek meg; nem külső jellel kapták meg a kegyelmet, mint mi. Jézuson kívül ilyenre más nem képes, ezért rendelte mennybemenetele utánra a szentségeket, mint érzékelhető jeleket, köztük a Jánosétól lényegesen különböző újfajta keresztséget, a keresztség szentségét: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!“ (Mt 28, 19-20). Keresztség az ősegyház gyakorlatában Az Egyház Pünkösd napjától kezdve ünnepelte és kiszolgáltatta a szent keresztséget. Szent Péter így beszélt a sokasághoz, melyet prédikációja a szíve mélyén érintett meg: „Tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát“ (ApCsel 2, 38). Az apostol és munkatársai a keresztséget mindazoknak ajánlják, akik hisznek Jézusban: zsidóknak, istenfélőknek és pogányoknak egyaránt. A keresztség mindig a hithez kötötten jelenik meg: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és a házad népe!“ - mondja Szent Pál börtönőrének Filippiben. Az elbeszélés pedig így folytatódik: „azonnal megkeresztelkedett hozzátartozóival együtt“ (ApCsel 16, 31-33). A keresztség szentsége és a szenthagyomány A keresztségről már egy ókeresztény iratban, a Didachéban is olvashatunk. A legrégibb értekezést azonban Tertuliánus írt a keresztségről. • Jusztinosz Istennek való szentelést és Jézus által történő újjáteremtődést tulajdonít a keresztségnek. Ezek a feltételei a mennyek országába való belépésnek. • Hermász Pásztora a halálból való megszabadulásról és az igaz élet elnyeréséről szól a keresztség kapcsán. • Alexandriai Kelemen így tanúskodik: Isten gyermekeivé leszünk, és ezáltal a halhatatlanság birtokosaivá. • Origenész szerint pedig: a vízből való újjászületés által eljutunk az új Paradicsomba, az Egyházba, és új szövetséget kötünk Istennel. Folytatás a következő számban. -vt-
MI ÚJSÁG?
8
19. szám - 2008. július 13.
Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17-23.) követően haltak meg, csak azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Péter és Szent Pál tanítványai voltak.
A RÓMAI EGYHÁZ ELSŐ SZENT VÉRTANÚI Valószínűleg az ő szenvedésükre utal Szent Péter, amikor első levelében ezt írja a tanítványoknak: „Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul érnek titeket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulásának napján majd ujjongva örülhessetek“ (1Pét 4,12-13). Magáról az eseményről Tacitus római történész (54-120) így tudósít: Egy általános megbotránkozást keltő orgia után következik a csapás (a tűzvész), véletlenül-e, vagy alattomosságából, megállapíthatatlan, de súlyosabb és szörnyűbb mindannál, ami csak ezzel a várossal tűzvészek során megesett. A cirkusznak azon a részén lobbant fel a tűz, amely a heggyel érintkezik: a bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt felhalmozva. Egyszerre több ponton kezdődött, és azonnal erőre kapva s a széltől szítva a cirkuszt egész hosszában magával sodorta. Rohamával a tűzvész először a sík területeket száguldotta végig, majd magasra felcsapott. Némelyek elvesztvén minden vagyonukat, egy napra való eleségüket is, mások szeretteik miatt, akiket kimenteni nem tudtak, még ha nyitva állott is a menekülés útja, a halált választották. De gátat sem mertek vetni a tűznek, mert sok ember sűrűn fenyegetőzve az oltást tiltotta, mások meg nyíltan csóvákat hajigáltak, s hangoztatták: »Van, aki ezt parancsolta!« akár, hogy annál szabadabban
rabolhassanak, akár valóban parancsra...
Néró vigasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyittatta a Marsmezőt és Agrippa épületeit, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket huzatott a nélkülöző sokaság befogadására; a közeli községekből közszükségleti cikkeket szállíttatott föl, s a gabona árát mérőnként három sestertiusra csökkentette. Bármennyire népszerű, mégis hiábavaló intézkedések voltak ezek, mert híre terjedt, hogy miközben a Város lángokban állott, ő házi színpadán lépett fel, és Trója pusztulását
énekelte, a csapást a hajdani szerencsétlenség párjaként tüntetve fel. Végül a hatodik napon (július 17-től számítva) véget vetettek a tűznek... Ez a tűz több mendemondára adott alkalmat, mivel Tigellinus birtokain tört ki, s az volt a látszat, hogy Néró új és önmagáról elnevezendő város alapításának dicsőségére pályázik. Mert Róma tizennégy kerületre oszlik; ezek közül négy maradt épen, három a föld színéig lerombolódott, a többi hétben is kevés épület maradt fenn, csonkán és félig leégetten. Az elpusztult paloták, háztömbök és templomok számát nem volna könnyű meghatározni; de az az ősök óta tisztelt szentély, s a Jupiter Stator-szentély, Romulus fogadalma s Numa királyi háza és Vesta szentélye a római nép házi isteneivel együtt - mind elégett. Azután az oly sok győzelemmel szerzett kincsek és a görög művészet remekei; továbbá nagy írók műveinek régi és hiteles példányai, melyeket - bár az újjászülető
MI ÚJSÁG?
9
19. szám - 2008. július 13.
város annyi szépsége közepette az idősebbek sok mindenre emlékeztek - pótolni nem lehetett... Néró egyébként hasznot húzott hazája romlásából, s olyan palotát építtetett, amelyben nem annyira a gyöngyöt és az aranyat lehetett csodálni, e rég megszokott és a fényűzés következtében közönségessé vált dolgokat, mint inkább a tavakat, mezőket és - mint magányos vidékeken - erdőket, nyílt térségeket és kilátóhelyeket. De sem az emberi szó, sem a princeps ajándékai, sem az istenek engesztelése nem volt képes felszámolni azt a gyalázatos hiedelmet, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés
elhallgattatása végett Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt, és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus prokurátor kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Júdeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. Így hát először azokat fogdosták össze, akik ezt a vallást vallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a
gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Néró a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből - bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték - szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett elpusztulniuk.
A római egyház, mivel e vértanúk az Apostol-fejedelmek tanítványai voltak, Szent Péter és Szent Pál ünnepe körül emlékezett meg róluk: a 12-13. században június 22-én, a 16. század végén június 24-én. Az újabb időkben, 1900 óta a Vatikánban, a Camposanto Teutonico, a német temető templomában ünnepelték különös fénnyel e vértanúkat. 1969-ben június 30-ra tették a napjukat. Szentek élete
A NEUVEĎ NÁS DO POKUŠENIA (Mt 6,13) V negatívnom zmysle pokušenie je popud k čomusi zlému, čo sľubuje získať to, čo bez Boha je nemožno dosiahnuť (porov. Gen 3, 1-3). Samozrejme, taký sľub je vždy spojený klamstvom, lebo sľubovaný zisk je vždy stratou; dôvera takému sľubu je zradou samého seba; otvorenie sa jeho návnadám je pasca egoizmu. Boh je dobrý a nemôže pokúšať k zlému – bolo by to protirečivé! Boh však pripúšťa pokušenia, aby po prvotnej zrade priateľstva s Bohom a zdedeného sklonu k revolte vždy nanovo skúšal dobrú vôľu človeka. Predmetom testu ostáva „ovocie“ v mnohorakých formách. Za pomoci Krista človek obstojí v skúškach, lebo kto s Kristom vytrvá, dostane kráľovstvo (Lk 22,28-29). Diabol pokúša človeka k zlému (Pápež Ján Pavol II., 1986) - Aká je diablova moc? Je stvorením s obmedzenými schopnosťami a nemá žiaden prístup do ľudského vnútra, a teda môže sa napojiť iba na navonok prejavované ľudské sklony a okolnosti (C.S. Levis). Človek spojený priamo, či nepriamo (nevedome) s Kristom má záruku bezpečia, ak je sám bdelý. Popudy hriechu vychádzajú s neskrotenej vášne, žiadostivosti a pýchy, ktoré sa následne prezentujú zoslabenou mysľou a vôľou. Ostré pokušenia prenikajú „až do krvi“(porov. Hebr 12,4), kde ide o možnosť odklonu od viery v Boha, od dodržanie Desatora.
10
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
Róbert atya szentbeszéde az idei Úrnap alkalmából
KRISZTUS SZENT TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK ÜNNEPE Egy szlovák közmondás arról szól, hogy aki a farkasok között akar élni, kell, hogy velük együtt üvöltsön. Mindenki, aki valamilyen közösségbe akar tartozni, muszáj, hogy legyen legalább valamilyen részvétele azon, ami a közösség tagjait kapcsolja össze; kell, hogy részes legyen az egyesítő alapelven. Például, hogyha valaki a kertészszövetség tagja akar lenni, kell, hogy kiskert legyen a tulajdonában és hogy dolgozzon is benne; vagy, hogy ha valaki a lovagló csoportba akar tartozni, kell, hogy fizesse a tagsági díjat és rendszeresen lovagoljon a csoport többi tagjával. Ha valaki nem akar részt venni az egyesítő alapelven, nem lehet teljes értékű tag. Ma az Eucharisztiára gondolunk mint Krisztus Testének az egyesítő alapelvére, amely az Egyház. A második olvasmányban a Korintusiakhoz írt levélben hallottuk: „A kenyér, amelyet megtörünk, nemde Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk“. Krisztus Egyháza - az a Jézus teste; az az ő misztikus Teste,
egyesítve az ő reális testével – az Eucharisztiával. Tehát a szentáldozás nem csak az egységes Egyház legnagyobb kinyilvánítása, hanem az út is az egyesítéshez. Hiszen a szentáldozáshoz csak azok járulhatnak, akik a megszentelő kegyelem állapotában vannak, akiknek a szívében Isten szeretete lakozik. Hogy ha valaki halálos bűn miatt nem járulhat az oltárhoz, azzal a sokkal mélyebb igazságot nyilvánítja ki: méghozzá azt, hogy belsőleg ki van tiltva Isten közösségéből és így az Egyházból is. Csak a becsületes bűnbánat által, melyben elbúcsúzik a bűntől, térhet újra vissza az egységbe Isten közösségével és így az egységbe az Egyházzal is. Az a keresztény, aki halálos bűnben él, tovább már nem számít kereszténynek. Testvér, és hogy van ez veled? A te részvételeddel? „Egy kenyérből“ alkotod az Egyház egységét? Hogy ha nem, hogy ha az igyekezeteddel a bűnbánat iránt nem szerezted vissza az elveszített Istenkegyelmet, nem tartozol ebbe a közösségbe; máshová tartozol. Az első keresztényeknél az ilyenek a „vezeklők“ közé voltak besorolva, akik nyilvános bűnbánatot alkalmaztak, és
akik együtt csak a bűnbánat után ünnepelhették az Eucharisztiát, amikor megkapták a feloldozást. Azért a szentmisén, azokkal együtt, akik még nem voltak megkeresztelve, az olvasmányok és a szentbeszéd után távozniuk kellett. Egyszerűen a következő rész már nem tartozott rájuk. És ez a mai napig is így van. Az áldozati adományok, a felajánlás és az átváltoztatás által a menyasszony – az Egyház találkozásra készül vőlegényével, és ezért, aki ki van tiltva az ő szeretetéből, annak tovább már nincs ott a helye. Próbáljunk meg legalább ma visszatérni az első keresztények gyakorlatához. Megkérem önöket, testvéreim, hogy a hitvallás és a könyörgések után csak azok maradjanak itt, akik a szentáldozáshoz járulnak. A többiek távozzanak, és kint, hazafelé menet gondolkodjanak el azon, mi a fontosabb számukra Isten kegyelménél. Az e „kiközösítés” által talán jobban felfogják, hogy kívül állnak, és ez segítsen nekik dönteni az őszinte és kitartó bűnbánat mellett. Hiszen, aki az Egyházban akar lenni, Krisztussal kell élnie!“ Amen.
11
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
FARA ODPOVEDÁ NA DNEŠNÚ OTÁZKU: Pán farár, čo to malo znamenať na Božie Telo to vyhodenie z kostola? Už odvtedy prešli dva mesiace, ale mnohých to doteraz stále bolí; môžete sa ku tomu ešte vyjadriť? (vaši farníci) Ďakujem, že ste otvorili túto otázku a rád na ňu zareagujem. Prepáčte mi, ak budem pri tom moc obsiahly. Táto téma je totiž moja srdcová záležitosť a jedna z mojich pastoračných priorít. Keď som dal vtedy možnosť porozprávať sa o tom osobne, využilo ju len zopár ľudí z H. Šúru a to bolo všetko; v Kostolnej nezostal nikto. Najprv som si myslel, že azda preto, že je to všetkým jasné a niet čo riešiť, no ako počúvam, diskusie o tej udalosti doteraz neustali, ba zaniesli sa aj za hranice našej farnosti. Napokon tomu sa teším, že sa o tej veci hovorí, o to mi aj išlo, vyvolať diskusiu o našej praxi pristupovania k sv. prijímaniu, avšak priznávam, že som si tú diskusiu predstavoval inak. Možno nejako tak, ako povedzme, vtedy pred birmovkou s rodičmi. Hoci aj s emóciami a zvýšeným hlasom, ale osobne z tváre do tváre, s možnosťou veci vysvetliť a obhájiť svoje počínanie. Tento krát túto možnosť nemám; diskutuje sa o veci, vynášajú sa súdy na moju adresu, a ja sa brániť nemôžem. Preto využívam aspoň túto cestu na vysvetlenie môjho počínania a som presvedčený, že každý, kto nie je zaslepený hnevom a má lásku k pravde to pochopí.
Myslím, že mi dáte za pravdu keď poviem, že komentáre na túto udalosť by sa dali zhrnúť do vyjadrenia: „Farár vyhodil ľudí z kostola.“ Takéto označenie celej udalosti je jedným veľkým a neobjektívnym zjednodušením a v konečnom dôsledku krivdou, ktorá sa na mne pácha. Takto môžu hovoriť len tí, ktorí tam neboli a ktorým sa celá vec nie správne vysvetlila. V ich prípade sa jedná o neznalosť a teda o omyl. No ak toto tvrdí niekto, kto tam bol, jednoznačne hreší hriechom osočovania. Pretože nie moje slovo, ale neriešený hriech bol dôvodom, prečo niektorí odišli; nie ja, ale ich vlastné svedomie im nedovolilo zotrvať. A potom ja som len požiadal, aby tí, ktorých sa to týka, odišli. Požiadať znamená ponechať slobodu, či odísť alebo nie. Byť vyhodený znamená odísť proti svojej vôli. Keby som povedal, že nepokračujem, kým neodídu všetci, ktorých sa to týka, to by bolo vyhodenie. Ale to som neurobil; napokon veď aj tak mnohí z tých, ktorí mali odísť, zostali. No, ale poďme sa bližšie pozrieť na to, ako to vlastne bolo a čo ma viedlo k takémuto kroku. Problém, ktorí nie je
problémom len našej farnosti, ale aj iných, je v tom, že na sv. prijímanie a pristupovanie k nemu pozeráme stále cez optiku zvyku. „Takto sme to zvykli ...csak Karácsonykor és Húsvétkor, plébanos úr.“ Nepozeráme na vec očami Ježiša Krista, nezaujíma nás, čo o tom hovorí On vo svojom Slove a jeho hovorkyňa matka Cirkev vo svojom učení a vo svojej praxi. Mnohí mi oponujú a hovoria: „veď tak nás na náboženstve učili; spovedať sa má na Vianoce a Veľkú Noc a na prijímanie pár dní potom a dosť.“ Matka Cirkev ako dobrá matka hovorí svojim deťom vždy to, čo práve potrebujú počuť, čo je pre nich v daných časoch a okolnostiach potrebné. A keďže sa za posledné desaťročia tak prudko zmenila spoločnosť, musí sa meniť aj prax nášho duchovného života, inak nestačíme s dychom. A že je to tak, vidieť to na každom kroku. Preto stále hovorím o potrebe prijímať pri každej omši, lebo nás k tomu tlačia časy, v ktorých žijeme, Cirkev, ktorá to vidí, ale najmä Božie slovo, ktoré je nemenné už 2000 rokov. A práve Božie slovo druhého čítania na sviatok Božieho Tela a Krvi z Prvého listu Korinťanom kap. 10 verše 16-17 hovorí veľmi jednoznačne: „Pretože je to
MI ÚJSÁG?
12
19. szám - 2008. július 13.
jeden chlieb (čo jeme) – hoci je nás mnoho – sme jedno telo, lebo všetci máme účasť na jednom chlebe.“ Apoštol Pavol tu podáva náuku o zjednocujúcom princípe Cirkvi; je ním Láska Božia = milosť posväcujúca, ktorú sme dostali v krste. Prijatím tejto milosti sme boli prijatí do spoločenstva ľudí zjednotených jednotou Otca, Syna a Ducha Svätého – do Cirkvi. A len natoľko sme v Cirkvi, nakoľko zotrvávame v tejto milosti. Kto ju ťažkým hriechom stratí, je mimo. Aby táto vec bola veriacim úplne jasná, vyjadrovalo sa to v počiatkoch Cirkvi aj v jej sviatostnej praxi. Zhruba do VII. storočia bolo zvykom, že tí, ktorí konali verejné pokánie – tzv. kajúcnici, museli spolu s katechumenmi (tými, čo sa pripravovali na krst) odísť zo sv. omše po bohoslužbe slova. Katechumeni preto, že ešte nemali plné spoločenstvo s Cirkvou a kajúcnici preto, že ho hriechom stratili a ešte späť nezískali – najprv museli vykonať pokánie a až potom bolo rozhrešenie. Túto prax prebrala Cirkev už zo slávenia prvej sv. omše – poslednej Pánovej večere, keď Náš Pán slávil Eucharistiu až potom, ako Judáš odišiel zo spoločenstva. V mimoapoštolských spisoch prvých storočí, ako aj v prvých sakramentároch sa píše o tom, že nemajú prinášať obetné dary tí, čo sú pohnevaní s niekým, „aby neznesväcovali čistú obetu Nášho Pána“. Veď
napokon máme to aj v Božom slove: „Keď teda prinášaš dar na oltár a tam si spomenieš, že tvoj brat má niečo proti tebe, nechaj svoj dar tam pred oltárom a choď sa najprv zmieriť so svojím bratom; až potom príď a obetuj svoj dar.“ (Mt 5, 20) My dodávame, že nielen s ľuďmi treba byť zmierení, ale najmä s našim najväčším Bratom – Ježišom Kristom. Teda najprv treba byť zmierení s Bohom a ľuďmi, a až potom môžeme sláviť Eucharistiu. Takže ako som to vtedy na sviatok Kristovho Tela a Krvi povedal: „Vážim si vašu účasť, že ste prišli osláviť tento krásny sviatok, spoločne sme zaspievali Glóriu, spoločne sme si vypočuli Božie slovo aj jeho výklad, ešte vyznáme spoločne vieru, ba aj spolu prednesieme Bohu naše prosby, ale to, čo nasleduje potom, počnúc prinášaním obetných darov, cez premenenie až po prijímanie, sa vás naozaj netýka. Môžete ísť spokojne domov a uvažujte nad tým čo je pre vás dôležitejšie ako Božia milosť.“ Pristúpiť v ťažkom hriechu ku sv. prijímaniu rovnalo by sa násilnému vynúteniu sexu s manželkou, ktorú som pred chvíľou zmlátil; teda svätokrádež – ešte ťažší hriech. Sv. prijímanie je najintímnejším kontaktom nevesty Cirkvi so svojim ženíchom Ježišom Kristom. A tak ako intímnosti manželov sú ich osobnou záležitosťou a preto
svedkovia nie sú žiadaní, tak aj pri tomto „obcovaní“ so svojou nevestou Ježiš nestojí o svedkov, o divákov, ale o účastníkov. Čo myslíte, že iné znamenajú tie slová pri každej omši: „Vezmite a jedzte z neho všetci, (...) pite z neho všetci. Je to vyjadrenie Jeho túžby, aby naozaj všetci, čo sú na omši boli účastní toho intímneho duchovného spojeniu s ním. On túži po každom srdci, aby ho nasýtil svojim telom. Preto som chcel Ježišovi aspoň raz splniť jeho prosbu a zariadiť to tak, aby všetci, čo sú v kostole, prijali jeho pozvanie. A keď som to nemohol dosiahnuť tým, že všetkých najprv vyspovedám (hoci som ponúkol aj túto možnosť, no len niektorí ju využili) urobil som to opačne. A toto je prvá vec, ktorú si v celej kauze vyčítam a za ktorú sa chcem ospravedlniť. Viním sa z netrpezlivosti. Je to častá chyba nás farárov. Povieme dve-tri pekné kázne a už si myslíme, že ľudia hneď padnú na zadok, oblečú sa do vrecoviny a budú si sypať popol na hlavu. Takže prosím o odpustenie všetkých, ktorých sa táto moja netrpezlivosť dotkla osobne, no najmä môjho Pána a Učiteľa, že som bol neverný jeho príkladu trpezlivého pastiera, ktorí „hasnúci knôtik nedohasí a nalomenú trsť nedolomí“; že som volil tento rýchlejší, no dosť tvrdý spôsob, ako zhromaždiť v kostole spoločenstvo, ktoré bez výnimky pristúpi ku sv. prijímaniu, namiesto toho, aby
MI ÚJSÁG?
som viac sedel v spovednici a viac sa modlil a postil za ducha pokánia vo farnosti. No na druhej strane urobil som to aj preto, aby sme si všetci, nielen tí, čo zostali, aj tí, čo odišli, uvedomili čo spôsobuje neriešený hriech – rozdelenie spoločenstiev: „Jeden bude vzatý a druhý sa ponechá“ (Lk 17,34). Niektorí z tých, čo zostali, mi povedali, že plakali, keď videli ako odchádzajú ich bratia a sestry. Áno, vždy je do plaču, keď sa trhá rodina, priateľstvá. Takto plače Boh a celé nebo s ním, keď sa musia pozerať ako tí, ktorých milovali, odchádzajú do zatratenia. To je azda jediná bolesť, ktorá kalí radosť v nebi. Aby sme sa jej vyhli, treba nám tu robiť pokánie, a seriózne pokánie. A ešte jedna vec. Pozor na falošné porovnávanie. To, že niektorí odišli a niektorí zostali, to ešte neznamená, že jedni sú lepší ako druhí. Navonok to tak možno vyzeralo, ale ako kto na tom v skutočnosti je, to vidí
13
a objektívne môže posúdiť iba Boh. Jedno je však isté, keby tí, čo zostali, ktorí aj pravidelne (možno denne) prijímajú, žili viac z Eucharistie, bolo by menej
19. szám - 2008. július 13.
tých, čo odišli. Veď predsa nie je možné, aby ktosi kto ma vidí ako krásne žijem, ako milujem, ako odpúšťam, trpím a slúžim, teda ako sa podobám Ježišovi, lebo ho často prijímam, aby zostal ľahostajný a netúžil tiež sa nechať premieňať mocou tejto sviatosti. Takže chyba je v obidvoch skupinách. A toto je azda druhá vec, ktorú si aj ja vyčítam. Preto v mene svojom ako aj v mene všetkých „vždyprijímajúcich“ sa tiež ospravedlňujem, že nie sme pre vás ostatných dostatočne strhujúcim príkladom, že sa oplatí Ježiša prijímať vždy keď som na omši. Akokoľvek, „vieme, že tým, čo milujú Boha, všetko slúži na dobré...“ (Rim 8,28) a preto som presvedčený, že celá táto záležitosť, ak ju zoberieme vo viere, môže nás všetkých posunúť dopredu v našom vzťahu k Bohu, k jeho sviatostiam i sebe navzájom. Za toto sa modlím a nám všetkým zo srdca prajem. Váš - róbi atya -
OTEC RÓBERT NAŠIM „PRVOPRIJÍMAJÚCIM“ Chlapci moji, teším sa z vás a páči sa mi, že aj naďalej chodíte do kostola a zvykli ste si aj na spoveď. Teším sa tomu, lebo viete, nie je samozrejmosťou, že deti po 1. sv. prijímaní pokračujú aj druhým, tretím, štvrtým... Mnohí po tejto slávnosti končia a ukážu sa v kostole až pred birmovkou. Ale uznajte, či je to fair voči Pánu Ježišovi?! Veď On vám umožnil prijať jeho Telo a Krv nie len preto, aby ste ho „okoštovali“ a nechali tak. Telo Kristovo nie je na koštovku, nie je na parádu, je to, ako On sám hovorí – chlieb života. A chlieb sa musí jesť pravidelne, aby sme z neho priberali, aby sme jeho prijímaním mali v sebe život. Preto nedajte sa odradiť kamarátmi a kamarátkami, ktorí po Prvom sv. prijímaní prestali chodiť do kostola a prijímať; naopak, snažte sa hľadať si čím častejšie príležitosť prísť k oltáru, nájdite si kamarátov, ktorí vás v tejto veci potiahnu tým správnym smerom, ba aj vy sami buďte takými priateľmi pre druhých. Teším sa, že sa opäť uvidíme pri oltári a dúfam, že nie až v septembri. Nezabudnite: sv. omša, modlitba a sv. prijímanie nepoznajú prázdniny.
MI ÚJSÁG?
14
19. szám - 2008. július 13.
IMÁDSÁG ÉS BIBLIA AZ ÓVODÁBAN Plébániánk területén működnek óvodák, igaz, nem a Katolikus Egyház jogi és pasztorális igazgatásával, tehát úgymond „államiak”. Az óvodai tanterv alapján a vallásos nevelést maga az Egyház biztosítja be, illetve az általa megbízott (és kiküldött) személy végzi. Igen, ez alapján, hasonlóan az iskolákhoz, az óvodákban is legalább egy katekétának kellene rendszeres időközönként tevékenykednie és így bebiztosítani a vallásos nevelést csöppségeink számára. Hogy mikor fog erre egyáltalán sor kerülni, azt nehéz megmondani. A nevelés fundamentális tényezői között - főleg az értelmi, az erkölcsi és testi nevelés mellett - a vallásos nevelés is jogosan helyet foglal. Ez okból, íme, néhány javaslat ovónénijeink számára a május 23-án megrendezett magyarországi Katolikus Óvodák V. Szakmai Konferenciáján elhangzottakból inspirálódva, hogy hogyan is lehetne megélni a Szentírást és az imádságot (nemcsak) az óvodában. Mert ugye otthon sokszor sajnos - a szülők sem imádkoznak, ezért az óvodákban ezt a szerepet is fel kell vállalni. Ráadásul az imádság a természeténél fogva nem lehet egy kipipálandó feladat, természetes részét kell,
hogy képezze a gyermekek életének. Az istenkép kialakításában is nagyon jelentős az imára való nevelés; szerintem az óvodának is meg kellene tanítania a legkedveltebb gyermekimádságokat. De ezeknél a „verses” imáknál is fontosabb, ha a reális élettel kapcsolatos fohászok kerülnek előtérbe, például, ha valamelyik gyermek éppen beteg, vagy a születésnapját ünnepli, stb. A bibliai történeteket minél sokoldalúbban kell megközelíteni a gyerekekkel: magyarázzuk mindig el, játsszuk el velük, mondják vissza a gyermekek és festőzzék is ki az egyes eseményeket… Fontos a tízparancsolat megélt átadása a gyermekek saját szintjén. Ez vonatkozik a 6. és a 9. parancsolatokra is, hiszen ezek a gyerekeket is érinthetik, például a szüleik válása miatt. Az imádságra való neveléssel még azt is el lehetne érni, hogy a szülők visszataláljanak a rendszeres imaéletbe, hiszen, reményeim szerint, az óvodában rendszeresen imádkozó kisgyermek otthon is igényelni fogja a közös istendicséretet. Ami pedig az éneket illeti, ez egy felerősített imádság. Az énekléssel tehát éppen a lélekkel is foglalkozhatunk. Néha meghívást kaphatna gitáros ifjúsági énekkarunk valamelyik tagja a zeneóra felélénkítésére. Elismerés pedagógusainknak fáradságos munkájukért. Azonban örvendetes és üdvösséges dolog lenne, ha a tanítónénik a vallásos nevelést az eddigieknél mélyebben alkalmazzák majd a mindennapi óvodai életben. Tisztelettel: Vankó Tamás
15
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
Szabadkai hittanosok mondták el gondolataikat a Szentírásról a Biblia-éve apropóján a Hírvivő délvidéki katolikus hetilap 2008. március 9-i számában. Az alábbiakban ebből szemezgettünk.
DÉLVIDÉKI GYERMEKEK A BIBLIÁRÓL Szeressétek egymást! – a hetedikes Zabos Szanella szerint Jézusnak ez a parancsa egyben a Szentírás legfőbb üzenete. Hasonlóan vélekedik az ötödikes Csiszár Ramóna, akinek a Biblia „egy életre való tanulást jelent, melyben Isten megtanít szeretni, gondolkozni, érezni, megtanít arra, hogy ne ítéljünk el senkit”. „A Biblia jó útra térítő tanács” – fogalmaz Csuka Szanten, s rajta kívül is többen kiemelik, hogy a Biblia segít jobb embernek lenni. Okánovity Alexandra úgy véli, a Biblia kivezető utat ad problémáinkra, gondjainkra: „azt is leírja, hogy ha hiszünk Teremtőnkben és fohászkodunk hozzá, akkor védőburok vesz körül, és nem történhet velünk semmi rossz”. Másoknak is Isten szeretetét, sőt megbocsátását jelenti a Szentírás: „Elmondhatod neki
örömödet, bánatodat, mindent, ami történik veled, hiszen Ő mindig meghallgat, és soha nem hagy el” – idézi az újság Petri Klaudiát. A Szentírásban mindenekelőtt Jézus alakja és története ragadja meg a gyerekeket, ahogy a harmadikos Kunszt Zsaklina mondja, az ő eszményképe „maga Jézus, mert nagyon szerette az embereket, és mindig segített nekik”. Ürmös Dóra is Krisztus jelenlétét tartja fontosnak a Bibliában: „Jézus sokszor megmutatja, hogy velünk van, csak mi nem vesszük észre a homálytól, ami körülvesz bennünket. Ragaszkodnunk kellene hozzá, és félnünk, hogy a rossz hatására elveszítjük.” A szabadkai lány ötödikesen kezdte el olvasni a Szentírást, miután az egyik szomszéd idős házaspártól és a nagy-
NAPI ELMÉLKEDÉSEIMBŐL Az igazi szeretet nem az érzelmekben és a szavakban nyilvánul meg, hanem a tettekben. Amikor az ember már nem magában bízik és saját képességeire hagyatkozik, hanem Istenre, akkor átlépte önmaga korlátait. Ez hosszú folyamat és az Istennel való kapcsolat gyümölcse. Követni akarlak, Uram, bárhová hívsz, talán a mai nap is nem oda, ahová a teljes biztonság vezet. Egyedüli biztonság csak Te vagy nekem. Az emberek legyenek bármily jók és tökéletesek, nem adhatják meg ezt a biztonságot, bármit is tennének. Ők is csak eszközök. Te vagy az út, Te vagy a biztonság, Te vagy a cél. Amen. Mária Szerafína nővér
mamájától is kapott egyetegyet ajándékba. Csordás Noéminek megnyugvás a Biblia; amikor hazaér a templomból, otthon is előveszi, s átolvassa benne a misén hallott történetet. Gyurcsik Rebeka is mindig vigaszt talál a Szentírásban, amelynek segítségével megismerte vallása történetét. „Szeretném majd egy napon leendő gyermekeimet is keresztény emberekké formálni – írja az ötödikes lány –, és megismertetni velük a Bibliát, hogy a lelki világuk teljes és egészséges lehessen.”
MI ÚJSÁG?
16
19. szám - 2008. július 13.
2008. június 28-tól 2009. június 29-ig:
SZENT PÁL ÉVE XVI. Benedek pápa Szent Pál-évet hirdetett az apostol születésének 2000. évfordulója alkalmából. Az emlékévnek kettős célja van: jobban megismerni és megismertetni Szent Pál alakját és tanítását, valamint imádkozni és dolgozni az egységért. A jubileumi év alatt a hívek teljes búcsút nyerhetnek saját maguk illetve elhunyt szeretteik számára, ha felkeresik a római Falakon kívüli Szent Pál pápai bazilikát. Itt a következő feltételek teljesítésére van szükség: szentgyónás, szentáldozás, valamint ima a pápa szándékaira; valóban bűnbánó lélekkel. A hívek azon túl, hogy az Oltáriszentség elé viszik könyörgésüket, a Konfesszió oltár előtt imádkozzák el ájtatosan a Miatyánkot és a Credót, továbbá fohászkodjanak a Boldogságos Szűz Máriához és Szent Pálhoz. Ez az ájtatosság mindig szorosan kapcsolódjon Szent Péter Apostolfejedelem emlékéhez. Teljes búcsút nyerhetnek továbbá az egyes helyi egyházak hívei is, a megszokott feltételek mellett, ha részt vesznek egy szentmisén vagy nyilvános ájtatossági gyakorlaton, amelyet a Népek Apostola tiszteletére végeznek a jubileumi év nyitó illetve záró napján. A teljes búcsút a hívek minden szent helyen elnyerhetik és más napokon is, amelyet a helyi püspök határoz meg. A betegség, vagy egyéb jogos indok miatt akadályoztatott hívek is részesülhetnek a teljes búcsúban, amennyiben megfogadják, hogy amint lehetséges, eleget tesznek a szokásos feltételeknek és lélekben egyesülnek egy Szent Pál tiszteletére végzett jubileumi szertartással.
Az apostolok közül Pál életéről és jellemvonásairól tudunk a legtöbbet. Tarzuszban született, Benjamin törzséhez tartozó zsidó családban, római állampolgárként. Ifjú korában komoly vallási nevelést kapott. A farizeusi hagyományokat Jeruzsálemben a híres rabbitól, Gamálieltől sajátította el. Jézust valószínűleg sohasem látta földi működése idején, de a megszületett fiatal keresztény egyháznak elszánt üldözője lett, és jelen volt Szent István diakónus megkövezésénél. A feltámadt Jézus megjelent neki a Damaszkuszba vezető úton. Ekkor Jézus kinyilatkoztatta neki a keresztény hit igazságait és kijelölte különleges szerepét a pogányok térítésében. Ettől kezdve egész életét Krisztus szolgálatának szentelte. Szent Péterrel megismerkedve jóváhagyást kapott apostoli munkájához. Kirajzolódik előttünk három missziós útja Kis-Ázsiában, Görögországban és Macedóniában. Részt vett az Anyaszentegyház első apostoli zsinatán, amely nagy jelentőségű volt, mert döntése alapján a zsidó vallási törvények többé nem kötelezték a pogányságból megtért keresztényeket. Ezután az Egyház nagy lendületet vehetett a pogányok keresztény hitre térítésében. Azt is tudjuk Szent Pál életéről, hogy Jeruzsálemben letartóztatták, börtönbe zárták, majd Rómába küldték, mert római állampolgárként fellebbezett a császárhoz. Ottani házi őrizetéből kiszabadulva a hagyomány szerint az akkor ismert világ végső határáig, a mai Spanyolországig is eljutott, majd ismét börtönbe került, és a Néró-féle keresztényüldözés vértanúja lett. Ez a Krisztus születése utáni 67. évben történt, egy napon Szent Péter apostol vértanúhalálával.
17
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
Mi maradt ránk Pál apostol gazdag örökségéből? Az általa alapított egyházközségekhez intézett levelei örök időszerűséggel tanítanak bennünket, mai keresztényeket is. Fennmaradt életének példája is: Krisztus iránti mérhetetlen szeretete, amellyel a vértanúságot is vállalta, és ezáltal lett a hithirdetésnek, az evangelizációnak égi pártfogója. Ha az apostol leveleit olvassuk, bennünket is átjár az a buzgóság, amely őt Krisztus követésében állandóan sürgette.
Szent Pál évében elmélkedjünk gyakrabban hozzánk szóló tanításáról és intelmeiről, amelyek nem mindig könnyen érthetőek, hiszen Krisztus felfoghatatlan gazdagsága (vö. Ef 3, 8) egy élethosszig tartó úton vezet, míg el nem jutunk a teljes megértésre (vö. Kol 2, 2). Maga az apostol írja világhíressé lett szeretethimnuszának végén: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre” (1Kor 13, 12). Amit azonban megvalósíthatunk és a legmagasztosabb úton vezet bennünket, az a szeretet. Az az erény, amely egyszerre földi és mennyei, emberi és isteni, ideig való és örök. Összeállította: -vt-
PREPISOVANÍM LISTOV SV. PAVLA SPOZNAŤ VIAC APOŠTOLA NÁRODOV Gréckokatolícky mesačník Cesta pozýva veriacich na celom Slovensku, aby sa pri príležitosti Roku sv. Pavla zapojili do prepisovania Listov sv. Pavla. Cieľom tejto aktivity nie je listy prepísať čo najviac alebo čo najrýchlejšie, ale dovoliť Božiemu slovu, aby prostredníctvom sv. Pavla oslovilo každého človeka. Záujemcovia o zapojenie sa do aktivity si môžu na prepisovanie vyhradiť akékoľvek miesto, na ktorom bude k dispozícií Biblia a zošit, do ktorého môžu veriaci jednotlivé verše prepisovať. Pastierske listy, povzbudenia od rôznych osobností cirkevno-spoločenského života, modlitby, akcie konané na Slovensku i linky na webové stránky venované apoštolovi národov sa nachádzajú na www.roksvatehopavla.sk. V prípade, že veriaci vedia o pripravovanej akcii v rámci Roka sv. Pavla, môžu poslať email na konkrétnu adresu uvedenú na webstránke a informácie sa v najbližšom čase objavia priamo na stránke www.roksvatehopavla.sk. www.tkkbs.sk, 8.7.2008
SZENT PÁL: A SZERETET-HIMNUSZ Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.
(1 Kor 13, 1-13) - részlet
(…) A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.
18
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
BOROSTYÁN-NAP A Crux együttes célja az, hogy megszólítson minél több embert, főként fiatalokat a hit bátor megvallására és gyakorlására. Az evangélium hirdetésének egyik formája a városok, falvak járása, ahol koncerteket adunk elő. De a zenénk, sajnos, így nem tud eljutni minden szükséges helyre. Ezért döntöttünk úgy, hogy kiadunk egy CD-t, melyen rajta lesznek azok a számok, amelyeket a koncerteken is előadunk. Sikerült összekomponálnunk néhány saját számot, s ezek is megjelennek a lemezen. Mivel kezdő csapat vagyunk és a pénzügyi helyzetünk eléggé szűkös, segítségül kértük a hívek támogatását. 2008. május 8-án Hegysúr utcáit járva megálltunk azoknál a házaknál, ahol egy gyertya volt az ablakban. Ez volt a jele annak, hogy ott tudnak rólunk és szeretnének adományukkal segíteni nekünk. Hálából elénekeltünk pár éneket és meghívtuk őket a május 18-án rendezett koncertünkre a helyi Vigadóba. Több látogatóra számítottunk, de merem állítani, hogy aki eljött, nem bánta meg. Mindenki kapott
egy kis borostyánlevelet, amelyen masni volt. Miért pont ez a szimbólum? A borostyán barátságot és ajándékozást jelent. Aki eljön egy ilyen koncertre, az a barátunk, s mi is az ő barátai vagyunk. A legfontosabb pedig az, hogy mindnyája Isten kedves barátai vagyunk. Kaptunk támogatást különféle helyekről és vállalkozóktól. Ezúton is megköszönni nagylelkűségüket az egész csapat nevében.
szeretném
A CD lassan elkészül és végre eljuthat a vallásos zene a fiatalok fülébe. Most már csak rajtuk lesz a döntés, hogy kit választanak barátul. Mi pedig, szorgosan folytatva munkánkat, újabb énekeket írunk és tanulunk, hogy szeptembertől kezdve nagy örömmel dicsérjük az Urat számunkra új és ismert helyeken is, abban bízva, hogy egyre több bárány gyűlik majd a Jó pásztor köré. A Crux együttes
MEGSZÜLETETT AZ ÉK-G Mikor tavaly nyáron jött az ötlet, hogy újságot adjunk ki, még nem is sejtettük, hogy ez valóra is válhat. Csak vártunk, hátha megsegít bennünket valaki. Aztán jöttek a barátok és velük együtt az ötletek is. Így született meg a név: az ÉK-G. Sokan kérdezik, mi a jelentése, és miről fog szólni. Tehát röviden: Az ÉK-G név jelentése: ÉneK és Gospel. Ezzel már el is árultam, hogy miről, illetve kikről olvashatunk majd elsősorban.
MI ÚJSÁG?
19
19. szám - 2008. július 13.
A jövőben ez újságon keresztül szeretnénk kicsit propagálni a szlovákiai magyar énekkarokat, együtteseket, bemutatni mindennapi életüket és hirdetni fellépéseiket, hogy ilyen úton is segítsük evangelizációs tevékenységüket. Mennyi magyar keresztény énekkar működik Szlovákiában? Talán senki sem tudja a választ, hogy hány és hány kicsike énekkar vagy együttes van Szlovákia falvaiban, városaiban, amelyek azzal tesznek tanúságot hitükről, hogy szentmiséken, különféle rendezvényeken, találkozókon hirdetik az evangéliumot úgy, ahogyan azt a legjobban tudják – dallal és zenével.
Az ÉK-G első számában bemutatjuk azokat a csapatokat, amelyeket eddig sikerült felkeresni, és akik elküldték bemutatkozó cikküket az e-mail címünkre. Az egyes énekkarok elérhetőségei megtalálhatók fotókkal együtt az újság weboldalán is: www.ekg.wbl.sk, ahova remélhetőleg fokozatosan felkerül majd az összes éneklő közösség Szlovákiában. Továbbra is várjuk az énekkarok, együttesek jelentkezését az
[email protected] email címen. Ez az újság (most már) nemcsak pár fiatal álma. Minél többet kutatunk és keresgélünk énekkarok, illetve segítőtársak után, világossá válik számunkra, hogy ilyen újságra szükség van. Különösen nagy öröm számunkra, hogy amikor beszámoltunk Orosch János püspök atyának terveinkről, nagyon megörült az ötletnek, és buzdított, hogy fogjunk neki a megvalósításnak. Tehát: „Építsük együtt Isten országát!” Az ÉK-G szerkesztősége
PRÍBEH OD ROMILDY: O DIEVČATI
- Te -
Mama povedala, že ma nechce vidieť... Keď som začala chodiť do kostola, pochopila som, že môj život narkomanky, to, prečo som celý život taká zúfalá a nešťastná, postihnutá a ubitá, práve tak ležalo a leží na srdci samotnému Bohu. Preto ma moji rodičia nenávideli. Ale teraz, keď sa budem snažiť podobať Bohu, budú ma nenávidieť ešte viac. To sa aj stalo. Byt sa zmenil na peklo, najhoršie a najzúfalejšie; ešte horšia atmosféra ako predtým. Rodičia ma začali ešte viac nenávidieť. Nikomu som sa s tým nemohla zveriť. Boli na mňa takí alergickí, že mi pripisovali všetko zlé. Niekoľkokrát mi mama povedala, že ma nechce ani vidieť. Každé moje slovo vyvolalo strašnú hádku, ale ja som vedela, že Boh je na mojej strane. Už som nepotrebovala zúfalo sa chytať drog či iných ľudí. Preplakala som pod krížom celé hodiny. Cítila som, ako je Boh so mnou. Priamo som cítila jeho prítomnosť...
20
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
... ÉS A CSODA FOLYTATÓDIK NAGYBORSÁN Ahogy azt tavaly a Mi újság? karácsonyi számában megírtam, kápolnánk felújítását a 70. évforduló alkalmából a nagylelkű adományoknak és az áldozatos munkának köszönhetően sikerült megvalósítani.
Idén szintén a Petheő család kezdte a csodát. Egy gyönyörű Árpád-házi Szent Erzsébet-képet adományozott a szentélybe és vágott márványból díszoszlopokat helyezett el a Megváltó Krisztusszobor köré, láncokkal körülövezve. Fiataljainkkal széthordtuk a földet a kápolna körül és befüvesítettük. Már szépen zöldell. Itt szeretném megjegyezni és megköszönni a polgármester úrnak, hogy a még hiányzó földet ingyen intézte el a Macek család jóvoltából. Isten fizesse meg! És még egy csoda, amire még vágytunk, amiről eddig csak álmodtunk. Hamerlík Augustín, a Kertészszövetség elnöke vezetésével tornyocskát emeltettek a kápolna fölé. A harang villamosítását
RNDr. Hamerlík Rudolf mérnök valósította meg. Nem kis összegről van szó. Isten fizesse meg! Még a bejárati ajtót és a sekrestye ablakát kellene kicserélni; villámhárító is jól jönne. Ha a Jó Isten úgy akarja, idővel ezek is megvalósulhatnak. Nagyon örvendetes, hogy sokan szépíteni akarják a mi kis templomocskánkat Isten dicsőségére: tiszta szívvel, erős hittel, adományokkal, munkával, és Isten házából vinni nem mást, mint erős hitet és szeretetet embertársainknak. A legnagyobb csoda még várat magára: a székek üresek, a padsorok betöltetlenek…
Szeretettel: ifj. Klúcsik Lajos, kántor, egyházfi és kápolnagondnok
Szívünkben mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva értesítjük, hogy 70 éves korában elhunyt id. Petheő Imre, nagy jótevőnk, aki elkezdte a csoda megvalósítását. Akik ismerték és szerették, imádkozzanak lelke üdvéért és szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. A hálás nagyborsai hívek
A Mária Légió zarándoklata Alsó-Austriában 2008. június 7-én az egyházgellei Cúria szervezésével a különböző prezídium tagjai két autóbusszal Ausztriába zarándokoltak. Utazásunk első megállója a heiligenkrausi apátság volt. És miért éppen Heiligenkraus? Ahogy azt a dunaszerdahelyi prezídium elnöknője, Ilonka elmondta, már régebben szerettek volna eljutni Heiligenkrauzba Rozina nővérhez, akinek a neve
nem ismeretlen a Mária Légió tagok között. Rozina nővér kapocs a szlovákiai és az ausztriai szenátus között, mert ő fordítja német nyelvre a Curia jegyzőkönyveit és továbbítja a bécsi szenátushoz. Rozina bőséges tagságát Leopold
nővér végigkalauzolt a kolostoron és információkkal látta el a Mária Légió az apátságot illetően. 1133-ban III. őrgróf a francia Morimondból a Bécs
MI ÚJSÁG?
21
19. szám - 2008. július 13.
melletti Wienerwaldba cisztercinus szerzeteseket hívott kolostoralapítási szándékkal, hogy az az imádság háza legyen, és hogy az ott élő szerzetesek Istent dicsőítsék és az egész világ üdvösségért imádkozzanak. Ez a kolostor alapítása óta megszakítás nélkül működik és napjainkban is a lelki élet színhelye. A ciszterci szerzetesek az „ora et labora“ imádkozzál és dolgozzál jelmondat értelmében élnek. A kolostorban megtekinthető az apátság temploma (román stílusú hosszú hajó és gótikus kóruscsarnok, Giovanni Giuliami barokk kórusszék, sekrestye intanziáns bútorokkal). A frátria (középkori munkadarabok) a román és gótikus kerengő korabeli ablakokkal és Giuliami szoborcsoportjaival, a ravatalozókápolna, a kápolnaterem Backenbergiek sírjaival, a felolvasó, a gótikus kútház a Backenbergieket ábrázoló virágablakokkal.
táját képviselték, éppen a déli zsolozsmát imádkozták. Elcsodálkoztak, hogy valóban, mily nagy a szigor és a fegyelem, mellyel viseltettek. Elbúcsúztunk tehát Rozina nővértől és a csodaszép természeti látványosságtól, hiszen Heiligenkreuz a bécsi erdőség szívében található. Következő megállónk, a Burgenland tartomány legjelentősebb kulturális emlékhelye és jelképe, az Eszterházy-kastély volt (lásd a képet), mely különleges módon egyesíti a barokk csillogást és a klasszicista szigort. Zenetörténeti jelentőségét
Azután a zarándokok szentmiséjén vettünk részt a kereszt-templomban. A tartalmas szentbeszédet Matus Jenő, Lég község plébánosától hallhattuk, aki nagy műveltséggel rendelkezik a hittudomány terén és a kolostort illetően is széleskörű a tudása. A templomban található keresztrelikvia, amelyet V. Leopold herceg ajándékozott a kolostornak. Ez egy kéz nagyságú darab Krisztus keresztjéből, amit ő maga is ajándékként hozott haza Jeruzsálemből IV. Baldium királytól, és amely 1983-tóĺ a Kereszt-templomban található, ami egyben a heiligenkreuzi plébánia is. A szeptember 14. utáni vasárnapon, a Szent Kereszt felmagasztalásának vasárnapján, a hívők teljes bűnbocsánatot nyernek, ha a kereszthez és a szentatya szándékára imádkoznak. Ez a legnagyobb kereszt-relikvia az Alpoktól északra. A Szent keresztet mindig nagy becsben tartották és fölöttébb tisztelték a középkortól a barokk időkőn át, mind a mai napig. Kiss Róbert dunaszerdahelyi esperes plébános megköszönte Rozina nővérnek a munkásságát és a kalauzolást, Rozina nővér pedig egy keresztet ajándékozott Nagy Péter káplán úrnak, mivel nem tudott részt venni a pappá szentelésén. Voltak, akik még visszamentek a templomba, ahol a cisztercita rend szerzetesei, akik a világ minden
Joseph Haydnnak és a Haydn-teremnek köszönheti, melyet a világ egyik legszebb és legjobb akusztikájú koncerttermeként tartanak nyilván. A Haydn terem névadója a híres zeneszerző, Josef Haydn, aki közel negyven évig állt az Eszterházy család szolgálatában, és aki számos művét Kismartonban komponálta és mutatta be. A kastély ma is sokszínű kulturális és egyéb rendezvényekkel várja a látogatóit. A késő délutáni órákban elbúcsúztunk a minőségi látványt nyújtó zarándokhelyeinkről. A visszavezető úton imádkoztunk és énekeltünk a kántor úrral, Ronival. Az ilyen közös zarándoklatokon közelebb kerülnek az emberek egymáshoz, új barátságok születnek és nem beszélve arról, hogy a közös ima lelkileg egyesíti az embert Istennel. Duray Márta
22
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
PÚŤ DO MEDŽUGORIA
referát pútničky M. Gabrielovej
Po zdĺhavom a ťažkom rozhodovaní, pre malý počet záujemcov a negatívny postoj niektorých sa nakoniec predsa len uskutočnila púť do Medžugoria. 20. júna v piatok večer po sv. omši bol odchod autobusom z farnosti Kostolná p. D. spolu s niekoľkými pútnikmi z Oravy a východného Slovenska. Cesta pokračovala cez Šamorín do Bratislavy a odtiaľ nočná jazda do Chorvátska. Cesta bola dlhá, ale s Božou pomocou a zverení pod ochranu Panny Márie sme bez ťažkostí na druhý deň popoludní dorazili na Makarskú riviéru. Tam sa zaparkovalo a pán farár pred napodobeninou lurdskej jaskyne odslúžil svätú omšu za nás pútnikov. Po dlhej ceste a horúčave dobre padlo okúpať sa v mori a večer sme už boli ubytovaní v Medžugorii u jednej rodiny; domáci nás privítali veľmi milo a cez celý pobyt boli k nám pozorní, láskaví a pohostinní. Ubytovanie zabezpečila sprievodkyňa Petra, ktorá sa nám neustále venovala a dopredu nás informovala a oboznamovala s udalosťami, ktoré nás budú čakať. V nedeľu 22. júna na pozvanie Panny Márie sme sa ocitli priamo v Medžugorii, kde sa začal náš vytúžený duchovný program. Dopoludnia bol zoznamovací program s Terezkou, ktorá už niekoľko rokov vedie apoštolát medzi zahraničnými pútnikmi, pomáha im vžiť sa do posolstiev - ako ich prežívať, a hlavne takým, čo sem prišli po prvýkrát. Potom sa slávila spoločná svätá omša, ktorú celebrovali tamojší kňaz a náš duchovný otec Róbert.
Popoludní sme mali stretnutie s bývalým narkomanom, ktorému na zásah zhora - ako to sám nazval - podarilo sa vyliečiť a teraz žije so svojou rodinou v Medžugorii, vydáva krásne svedectvo viery a vedie príkladný rodinný život. Večer o 1800 hod. nasledovala modlitba svätého ruženca, po nej národná svätá omša, požehnanie náboženských predmetov, modlitby za uzdravenie duše i tela - pre všetkých pútnikov na každý deň. Na omši národov Evanjelium v slovenskom jazyku čítal náš duchovný otec Róbert (viď obr. č. 1 a 3).
1
V pondelok 23. júna skoro ráno bol spoločný výstup na Podbrdo - je to vrch, kde sa prvýkrát zjavila Panna Mária šiestim vizionárom. Pri vystupovaní sme sa modlili sv. ruženec, až sme prišli na vrch zjavenia, kde je postavená veľká biela socha Panny Márie. Cestou dolu nasledovalo stretnutie s vizionárkou Vickou, ktorá rôznym národom tlmočila posolstvá Blahoslavenej Panny Márie - kráľovnej pokoja a vyzývala nás všetkých k modlitbe ruženca, obráteniu, pokániu, pôstu a sláveniu svätej omše. Ďalší náš skupinový program zahŕňal návštevy komunít - Chenaccolo, dievčenskej komunity, detského domova a hrobu pátra Slavka Barbariča. Bol opravdivým kňazom a misionárom Panny Márie, ktorý napriek ťažkostiam a úderom udelených od života dve desaťročia hlásal a šíril posolstvá Medžugorie. Pomáhal sirotám a opusteným ľuďom, našiel prácu bývalým alkoholikom a bezdomovcom. V utorok 24. júna nás čakal dobrovoľný, asi 18 kilometrov dlhý Pochod mieru. Bola to 4-hodinová cesta po rovnom teréne. Čas nám veľmi rýchlo ubehol, striedali sme modlitbu svätého ruženca
MI ÚJSÁG?
s piesňami. V popoludní sme mali individuálny oddych; večerný program ako zvyčajne, ale zakončený adoráciou Oltárnej Sviatosti vonku pred kostolom sv. Jakuba, sprevádzaná prosbami v rôznych jazykoch až do polnoci.
23
19. szám - 2008. július 13.
Večerný program sa zakončil tichou adoráciou pred Eucharistiou a požehnaním.
Streda 25. júna bola najnáročnejšia. Jednak bol to deň výročia zjavenia, kedy je tu najviac pútnikov, a potom nás čakal najnamáhavejší výstup na Križevat - je to krížová cesta trvajúca niekoľko hodín po strmých skalách. Na samom vrchu je biely kríž, známy tiež tradíciou o znameniach, ktoré sa tu uskutočnili (obr. č. 2 a 4). Posledný deň 26. júna prebiehal so stretnutím sa s pátrom Jozom Zivkom, františkánom pôsobiacim niekoľko rokov v Medžugorii a tiež vydáva svedectvá o zjaveniach; povzbudzoval nás, aby sme žili posolstvá Panny Márie. Nakoniec každý z nás bol obdarený obrázkom Panny Márie a ružencom.
2
Táto púť zanechala vo väčšine z nás silné emócie, dala nám podnet k zmene života, upevniť sa vo viere a k prinášaniu obiet. Určite si to ešte raz zopakujeme.
3
4
MI ÚJSÁG?
24
KATONA ROLAND:
OSZTÓDJ TE JÓSÁG Mint sokmillió sejt, úgy osztódj te jóság! Találd már meg helyed emberek lelkében, hadd legyen oly való, igazi boldogság létünk minden percén, s ne légy feledésben!
De sok itt a gonosz; hogy itt legyen, nem kell! Minden ember kapjon tetőled már sokat, lelkük legyen tiszta, kérjék tisztelettel és űzzék szívükből minden földi rosszat!
19. szám - 2008. július 13.
CSEMEGÉZÉS AZ EVANGÉLIUMBÓL
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?“ Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!“ Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?“ Azok ezt felelték: „A császáré.“ Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!“ Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén). (Mk 12, 13-17)
Bitang, dölyfös ártás, vetésben a konkoly, ne fertőzd a szívünk, mert ő jónak tára, hiába borítod galád rosszal olykor: szívünk a jósága, bár van ennek ára.
Segíts, óh, segíts meg, hogy vessük a sutba mindazt, ami minket mocsárral borít be, és segítő sejtid ölje mind mi buja, mi még bennünket veszt, vezess fényre, hitre.
Higgyünk igaz szívvel értelemben, jóban, mert az életünknek ekkor lesz jutalma, ha tudunk majd élni a szűzi szent korban, hol nem ámít többé a gonosz furfangja.
Jövőnk csak a tied jósága a létnek, mert áldott sejtjeid bennünk sokasodnak! Hadd tudja a világ: éltet azok élnek, kik kitartással veled rokonodnak.
Az evangéliumban szereplő farizeusok nagyon jó véleménnyel vannak Jézusról. Igazmondónak tartják, s tudják, hogy az igazságra tanítja az embereket. Legalábbis ezt mondják szavaikkal. Kérdés azonban számunkra, hogy csak álságos módon szembedicsérik, vagy valóban így is gondolják? Mert ha tényleg ez a véleményük, akkor ők miért nem hallgatnak Jézusra? Maga Jézus is átlát a csapdán. Érzi, hogy a dicséret mögött álnokság húzódik meg, s az a szándék, hogy belekössenek szavaiba. A ravasz kérdésre ezért úgy válaszol, hogy ne essen bele a csapdába. Az Úr az én szándékaimat is jól ismeri. Nem elegendő, ha elméletben ismerem tanítását, hanem a gyakorlatban is úgy kell élnem, ahogyan ő kéri. Horváth István Sándor
25
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
ZÁPISNICA
ZO ZASADNUTIA CIRKEVNEJ
EKONOMICKEJ RADY FARNOSTI KOSTOLNÁ PRI DUNAJI Prítomní: Správca farnosti: Mgr. Róbert Kučerák Členovia cirkevnej ekonomickej rady: Ján Filkász, Kostolná pri Dunaji, Eva Filkászová, Kostolná pri Dunaji, Margita Gabrielová, Kostolná pri Dunaji, Marta Tornyaiová, Kostolná pri Dunaji, Ľudovít Miklóš, Kostolná pri Dunaji, Ing. Ladislav Gujber, Hrubý Šúr, Terézia Molnárová, Hrubý Šúr, Ľudovít Kľúčik, Hrubá Borša, Ladislav Kučera, Hrubá Borša. Program: 1. Zahájenie schôdze cirkevnej ekonomickej rady; 2. Rôzne; 3. Záver. 1. Správca farnosti p. farár R. Kučerák zahájil schôdzu cirkevnej ekonomickej rady krátkou modlitbou a privítal jej členov. 2. Rôzne V tomto bode sa rokovalo: a) Vysporiadanie cirkev. stavebného pozemku, Hrubý Šúr – uvedený stavebný pozemok sa riešil v zmysle odpredaja žiadateľovi Zoltánovi Kissovi zo Senca. Medzi tým sa však prihlásil aj ďalší záujemca z rodiny. Členovia ekonomickej cirkevnej rady navrhli, aby sa o kúpe horeuvedenej nehnuteľnosti navzájom dohodli. V prípade nedohody sa predaj bude riešiť verejnou súťažou. b) Vysporiadanie pozemku pod kaplnkou v Hrubej Borši – v štádiu vybavovania. c) Oprava orgánu v Kostolnej pri Dunaji – dokončila sa prestavba orgánu horného manuálu. d) Oprava kostola - Krajský pamiatkový ústav v súvislosti s pokračovaním prác vo vnútri kostola žiada o archeologický výskum, vzhľadom na nedostatok financií sa rozhodlo nepokračovať s opravou vo vnútri kostola. Venovať sa bude prácam z vonkajšej strany kostola, ako odstránenie koreňov, vyspádovanie zeminy, dokončí sa odstránenie vonkajšej omietky, na opravu strechy kostola sa budú vykonávať zbierky, vo vchode do kostola sa urobí mreža, aby mohol byť čím viac otvorený a tak vetraný. e) Nájomné zmluvy – správca fary predniesol svoj návrh o užívaní cirk. poľ. pôdy v katastrálnom území Malý Šúr a Kostolná pri Dunaji. Nové nájomné zmluvy chce uzavrieť so spoločnosťou AGRO FLS s.r.o., Kostolná pri Dunaji a AGROMAČAJ s.r.o. v približne rovnakej výmere na skúšobnú dobu 3 roky. f) Vysporiadanie pozemku okolo fary a pozemku medzi kultúrnym domom a farou – je nutné uvedené pozemky vymerať a vyhotoviť geometrický plán. 3. Záver: Správca farnosti poďakoval členom cirkevnej ekon. rady za účasť a ukončil zasadnutie.
V Kostolnej pri Dunaji, dňa 27. 4. 2008 Zápisnicu zapísala: E. Filkászová Za správnosť: Mgr. R. Kučerák, správca farnosti
26
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
„OBNOV MÔJ DOM!“ III.
- tretia fáza rekonštrukcie srdca -
Po prestávke v minulom čísle opäť sa vraciam k téme obnovy nášho chrámu, toho farského, ale aj toho duchovného – nášho srdca. Nazdávam sa, že sú to veľmi aktuálne témy a že je potrebné o nich veľa hovoriť. Skoro na jar bolo počuť zvuk motorových píl a praskot s akým sa sklonili k zemi mohutné smreky dotvárajúce kolorit nášho kostola už niekoľko desaťročí. Spolu s nimi padli aj ostatné menej cenné dreviny. Doterajšia príjemná tôňa musela ustúpiť priamemu slnečnému svetlu a náš kostol, ktorý sa v nej nenápadne skrýval pred zrakmi zvedavcov, musel vyliezť z tejto svojej zelenej skrýše. Zrazu sa objavil pred nami v celej svojej mohutnosti, nahý ako Adam pred Bohom. „Ani sme nevedeli, že je taký veľký“ - poznamenal ktosi s údivom. Akokoľvek sme chceli byť ekologickí a chrániť prírodu, nedalo sa inak. Už v predchádzajúcich článkoch som písal, že „odstrániť vrastlú zeleň“ bola jedna z prvých vecí, ktoré nám pamiatkari kládli na srdce. Múry potrebujú slnko a vietor. Bez nich sa existujúca vlhkosť len ťažko odlepí od múrov. Definitívnu bodku v tejto „čistke“ urobil ťažký pozemný stroj, ktorý vytrhal aj korene, aby si azda nezmysleli znova vyhnať ratolesti. Iste, v budúcnosti bude potrebné urobiť ešte nejaké rezy, ale to až v rámci úpravy okolia kostola, celkom nakoniec. Nateraz nás čakajú iné dôležitejšie veci. To, čo som už
v minulom článku spomínal, že je potrebné, ešte stále nie je uspokojivo doriešené – odvedenie dažďovej vody ďalej od múrov kostola. Vďaka príčinlivosti miestneho majstra klampiara sa síce objavili pri zvodoch odtokové žľaby, ale keďže terén má opačný spád, smerom k stenám kostola, nemá táto úprava zatiaľ požadovaný efekt. Je potrebné, aby sa pri kostole pozvŕtal „menší brat“ toho čo trhal korene, aby odvozil nadbytočnú zeminu, vyrovnal terén a vyhĺbil niekoľko vsakovacích jám. Toto je priorita tejto sezóny. Ešte by sme mali odstrániť niekoľko centimetrov omietky z fasády kostola ako aj
MI ÚJSÁG?
27
19. szám - 2008. július 13.
z vnútra veže. Takto bude napokon kostol konečne pripravený na vysúšanie. Bratia a sestry, a toto by mala byť aj priorita tretej fázy obnovy chrámu nášho srdca. Po prvých dvoch: odstránení zvlhlých omietok = oslobodenie muriva nášho srdca od formálnych zvykov, masiek zbožnosti a hriechom nasiaknutých spôsobov myslenia a konania, a zabezpečení vetrania = prísunu Ducha Svätého v pravidelnej modlitbe, je potrebné vyčistiť aj okolie. Priložiť sekeru na korene všetkých tých stromov, kríkov a tŕnia, ktoré vrhajú naše srdce do anonymity. Anonymity voči Bohu, voči lúčom jeho svetla a vanutiu jeho Ducha, ako aj do anonymity voči ľuďom. Naše srdce je obrastené húštinou, v ktorej je síce príjemná tôňa, kde sa dá dobre „zašiť“, no ktorá nám znemožňuje prísun Božej milosti; znemožňuje nám vidieť ľudí okolo a ich potreby, jas slnka a voľné priestranstvo. To je čertova robota. On je ten usilovný záhradník, ktorému záleží, aby tento zelený plot okolo nášho srdca bol čím hustejší a čím vyšší. Je na nás, či sa necháme takto obrásť.
Ak necítime na tvári teplo slnečných lúčov Božej milosti a chladivý vánok jeho Ducha, ak nie sme schopní vnímať ľudí okolo seba a ich potreby, a živoríme v tôni vlastného egoizmu, je najvyšší čas chytiť do rúk sekeru a nemilosrdne rúbať. Všetky osoby, veci, záujmy, či miesta, ktoré okolo nás vytvárajú tento porast a vrhajú nás do izolácie, je treba vyklčovať. A nešetrime nič a nikoho. Tu musí ekológia ustúpiť ekonómií - ekonómií spásy. Ako hovorí náš Pán je totiž výhodnejšie stratiť jedno oko, ruku, či nohu, ako celý skončiť v pekle. Nebojme sa vzdať takých ľudí, ktorí nás strhávajú na zlé cesty, nebojme sa vzdať takých vecí a činností, ktoré nám zatieňujú pohľad na Boha a na ľudí. A buďme v tejto práci dôslední, vytrhajme aj korene, ktorými sú nezriadené túžby a vášne. Bolo by len otázkou času, kedy by znova vyrašili. Len ak toto urobíme, a ak si budeme držať okolie svojho srdca vždy čisté a priestranné, budeme môcť aj my zažiariť v celej svojej kráse, ktorou sme boli obdarení Bohom; len tak budeme samými sebou. V tomto je naša najväčšia hodnota a skutočná veľkosť; nie v tom čo mám, čím sa viem obklopiť a ozdobiť. Urobme v tejto veci všetko čo je potrebné a Boh bude svojou milosťou premieňať naše zavlhnuté srdca na krásne a zdravé chrámová múry. - róbi atya -
PLÁNOVANÉ AKCIE VO FARNOSTI: Okrem v oznamoch spomínaných dvoch svadieb v auguste (na poslednej strane časopisu – poznámka red.), rád by som, aj vašim pričinením, pokročil na brigádnických prácach okolo farského kostola a farského dvora. Je treba ešte viac omietky odstrániť z fasády kostola a odkopať terén okolo tak, aby sme dosiahli opačný spád, nie ku kostolu ako je to teraz, ale naopak. Na farskom dvore by som rád, v spolupráci s obecným úradom, dokončil rozšírenie parkoviska ako pre farské účely, tak aj pre návštevníkov kultúrneho domu. - róbi atya -
MI ÚJSÁG?
28
19. szám - 2008. július 13.
AMBÓNA (KAZATEĽNICA) - TRÓN A OLTÁR BOŽIEHO SLOVA Slávime Rok Svätého Písma. Čas, v ktorom máme prehĺbiť svoj vzťah k Božiemu slovu, tak na rovine osobnej, v našich rodinách, ako aj v celej farnosti. Na osobnej rovine snažím sa povzbudzovať, najmä pri spovediach, k pravidelnému čítaniu Biblie. Rodiny zasa povzbudzujem ku tomu, aby v každej bolo kompletné sv. Písmo a aby sa čítalo; no a na úrovni farského spoločenstva sme sa začali schádzať na biblických katechézach. Predsa túžim ešte nejako inak zvýrazniť úctu k Božiemu slovu. V niektorých kostoloch urobili „oltár Biblie“ – miesto, kde slávnostne intronizovali knihu Sv. Písma. Mohli by sme aj my niečo také urobiť, no som presvedčený, že oveľa podstatnejší a naliehavejší prejav úcty je uspokojivé riešenie ambónu – miesta, odkiaľ sa číta Božie Slovo a odkiaľ sa káže. Keďže pokus o verejnú diskusiu na túto tému zlyhal pre nedostatočný záujem. Dovoľte mi, aby som vám takto podrobne vysvetlil a zdôvodnil zamýšľané riešenie prv ako pristúpime k jeho realizácií. Vopred ďakujem za trpezlivosť a pochopenie. Pokoncilové úpravy interiéru kostola (nový obetný stôl s krížom a ambónou) ako ich vidíme dnes, sú len provizórium. Toto provizórium síce trvá už 40 rokov, no architektonicky, kompozične, ba ani liturgicky nezodpovedá v plnej miere tomu, čo má predstavovať. Druhý Vatikánsky koncil, ktorý prebiehal v rokoch 1962-1965 vo svojom dokumente Sacrosanctum concilium položil základy liturgickej reformy. Z nej vzišla obnovená liturgia sv. omše (v reči ľudu, s kňazom obráteným k ľudu, s väčšou aktivitou veriacich a pod.), ktorá si vyžadovala aj úpravy liturgického priestoru. Podstatnou zmenou bolo umiestnenie oltára bližšie k ľuďom a jeho vyhotovenie v tvare stola, aby sa zvýraznilo, že pri sv. omši ide o slávnostné stolovanie spoločenstva Cirkvi s jej ženíchom Ježišom Kristom. Preto oltár – obetný stôl sa stal centrálnym miestom kostola. Počas slávenia sv. omše má dôležitejšie miesto ako samotný bohostánok; sprítomňuje totiž Krista, ktorý sa stal pre nás oltárom, kňazom i obetným baránkom zároveň. Preto pri omši vzdávame oltáru úctu úklonom, vždy keď pred ním prechádzame; preto ho kňaz na začiatku i na konci pobozká. Z tohto dôvodu by mal byť aj náležite umelecky vyhotovený. Všeobecné smernice rímskeho misála v bode 262 hovoria: „Hlavný oltár treba postaviť oddelene od steny, aby ho bolo možno ľahko obchádzať a aby sa mohla na ňom bohoslužba konať tvárou k ľudu. Nech je však na takom mieste, aby bol skutočne stredom, na ktorý sa upútava pozornosť celého zhromaždenia. Hlavný oltár má byť spravidla
pevný a konsekrovaný (pomazaný biskupom). Podľa tradičného cirkevného zvyku a symboliky stolová doska pevného oltára má byť kamenná a to z prírodného kameňa...“ Hoci smernice dovoľujú aj prenosné oltáre, ako je napr. aj náš, predsa odporúča sa, aby aspoň vo farských kostoloch boli oltáre pevné. Čo sa týka výzdoby a iných vecí okolo oltára, o tom sa teraz nejdem zmieňovať. Chcel som len ukázať, že náš oltár, hoci pekný, nezodpovedá celkom tomu, čo má predstavovať, nehovoriac už o tom, že sa do daného priestoru nehodí ani architektonicky. Teším sa, že raz, keď budú na to finančné prostriedky, nahradíme toto „liturgické provizórium“ dôstojným pevným oltárom. Keďže však teraz máme rozrobené iné, finančne náročné veci okolo kostola, nový oltár musí počkať. Po oltári druhým najdôležitejším bodom liturgického priestoru je ambóna – miesto, z ktorého sa ohlasuje Božie Slovo. Keď chrámom zaznieva Božie Slovo, to sám Boh k nám hovorí a preto aj miesto, odkiaľ sa prednáša, má byť dôstojné. Spomínané smernice v bode 272 o nej hovoria takto: „Dôstojnosť Božieho Slova si vyžaduje, aby v kostole bolo vhodné miesto, z ktorého by sa Božie Slovo ohlasovalo a ku ktorému by sa pri liturgií slova pútala pozornosť veriacich. Patrí sa, aby tým miestom bola spravidla pevná ambóna, a nie jednoduchý prenosný pult. Nech je už dispozícia kostola akákoľvek, ambóna sa musí umiestniť tak, aby tých, čo z nej prednášajú bolo dobre vidieť a počuť.“ Ako vidno, nielen náš oltár, ale ani naša ambóna nezodpovedá
MI ÚJSÁG?
29
19. szám - 2008. július 13.
celkom liturgickým požiadavkám – pri všetkej snahe jej zhotoviteľov je to predsa len „prenosný pult“. Zato stará kazateľňa, ktorá sa už roky nepoužíva, je dostatočne dôstojným a umelecky hodnotným miestom na tieto účely. Navyše, bola vyrobená spolu s oltármi a celým zariadením kostola, preto aj kompozične do tohto priestoru pasuje. Prečo sa potom nepoužíva? Liturgická reforma spomínaného koncilu nedovoľuje pri ohlasovaní Božieho slova vystupovať vysoko nad hlavy poslucháčov. Veď vtelené Božie Slovo Ježiš Kristus predsa zostúpil z hora na našu úroveň a stal sa jedným z nás, aby sa nám prihovoril ako brat. To je hlavným teologickým dôvodom, prečo sa nemajú používať staré kazateľnice. A akustické dôvody, kvôli ktorým sa kedysi takto stavali, v dnešnej technickej dobe neobstoja. Teda vo všeobecnosti sa prestali používať staré kazateľne. Kde sa jednalo o kultúrne pamiatky, ponechali ich ako súčasť kultúrneho dedičstva a dôkaz architektonického vývoja kostola. Avšak kostol nie je a nemá byť v prvom rade múzeum kultúrnych pamiatok a náboženských tradícií, ale funkčný liturgický priestor, kde sa prejavuje živá viera. A tak, ako v celom živote viery, sa staré neužitočné a neúčinné zvyky, názory či spôsoby konania buď pretavia do nových foriem alebo celkom zaniknú, tak je to aj s celým kostolom. Všetky veci v ňom majú byť na to, aby slúžili, nie zavadzali. Preto aj v mnohých kostoloch, kde sa nejednalo o kultúrne pamiatky, staré kazateľne vyhodili, alebo z nich urobili podstavec na obetný stôl.
zdegradovali jej vznešené poslanie a urobili sme z nej držiak žalmových refrénov a odkladací priestor. Na prednes Božieho slova, naopak, používame nevyhovujúci „prenosný pult“, ktorý navyše zužuje, aj tak dosť úzke, presbytérium, zatieňuje pohľad na oltár a komplikuje pohyb okolo neho. Keď sme vlani pri odstraňovaní vnútorných omietok kostola odmontovali schodisko na kazateľňu, čím sa vytvoril zároveň pekný priestor na bočný stolík hneď pri oltári, skrsla vo mne myšlienka, ako vrátiť kazateľni jej vznešenú funkciu – ako ju znova použiť. Ešte v novembri minulého roka som napísal na biskupský úrad žiadosť o vyjadrenie sa k tomuto môjmu nápadu. Navrhol som, že či by bolo možné používať opäť túto kazateľňu ako ambónu, keby nebola zavesená meter a pol nad zemou, ale položená na zemi (viď priložený náčrt). Biskup predložil tento návrh na posúdenie Liturgickej komisii a tej sa to páčilo. V odpovedi zo dňa 22. novembra 2007 sa píše: „Po kladnom úsudku aj iných členov diecéznej liturgickej komisie súhlasím s Vašim plánom prispôsobiť pôvodnú kazateľnicu z roku 1933, aby mohla slúžiť ako ambóna. Bude dostatočne zaručená funkčnosť ambóny (v zmysle Neh 8, 1-6) a zdôraznená dôstojnosť a dôležitosť ohlasovania Božieho Slova“ (+ Ján Sokol).
V tom našom, hoci tiež nejde o kultúrnu pamiatku, zatiaľ, vďaka citlivosti kňazov, ktorí tu za tých 40 rokov pôsobili, kazateľňa zostala na svojom mieste. Teším sa tomu, lebo je ozaj umelecky hodnotná a kompozične zladená s celým zariadením kostola. Bola by veľká škoda vyhodiť ju. Na druhej strane, práve preto, že sa aj mne veľmi páči, práve preto ma bolí, že sme
Celý text mojej žiadosti a biskupovej odpovede je k nahliadnutiu na farskom úrade. Keď som túto vec predniesol na poslednom sedení farskej ekonomickej rady, nestretol som sa s nepochopením; napriek tomu sme sa dohodli, že by bolo dobre, aby o celej veci prebehla verejná diskusia. Ako som spomínal v úvode, k tej akosi nebolo vôle a preto pokladám tento môj článok za uspokojivé riešenie oznamovacej povinnosti. Ak niekto bude mať nejaké otázky, prípadne nejasnosti, rád mu ich zodpoviem. - róbi atya -
31 30
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
KULT-ÚR-HÁZ -
ČIŽE DOM KULTU PÁNA
Záver mesiaca máj sa niesol v našej obci vo veľkom štýle. Konečne nadišiel ten deň, keď mohol byť slávnostne odovzdaný do užívania občanov, a teda aj našich veriacich, nový Kultúrny dom v Kostolnej pri Dunaji. Ako správca farnosti, ktorému leží na srdci nielen duchovné, ale aj duševné blaho svojich veriacich, som s radosťou privítal ponuku byť pri tom. Teším sa, že vedenie obecného úradu, v ktorého kompetencií bola celá táto slávnosť, si pokladalo za potrebné budovu posvätiť. Keďže pri takýchto príležitostiach sa vždy zíde väčšie množstvo ľudí, zhodli sme sa na tom, že by bolo užitočné začať spoločným slávením Eucharistie. Veď len v úzkom spojení s Bohom človek dokáže odhaliť a naplno rozvinúť všetky dary ducha a tak, ako každá krása má svoje najhlbšie korene v Bohu, tak aj pravá kultúra, ak má ľudského ducha povznášať a nie degradovať, musí nejakým spôsobom participovať na Bohu. Bolo práve 31. mája, posledný deň v tomto mariánskom mesiaci a čakala nás teda posledný krát spoločná modlitba loretánskych litánií. Preto azda nebolo vhodnejšej chvíle na posvätenie obnovenej sochy Panny Márie v Lurdskej jaskynke, ako teraz. Pri tejto príležitosti chcem poďakovať ešte raz manželom Filkászovým za sponzorovanie jej rekonštrukcie. Tak ako celú sv. omšu, aj túto modlitbu sme sa pomodlili v latinčine. Mnohí hovorili, že už dávno nebola slúžená sv. omša v tomto starobylom jazyku Matky Cirkvi. Týmto jazykom sa skoro 20 storočí zjednocovali ľudia nielen v Európe, ale aj na celom svete. Množstvo kultúrnych diel bolo napísaných v latinčine. To bol tiež jeden z dôvodov, prečo sme volili latinskú omšu. Chrámový spevokol Sancta Maria zo Šamorína, ktorý hudobne doprevádzal celú sv. omšu, má veľkú časť svojho repertoáru práve v tomto jazyku. V homílií sme si z úst môjho oltárneho spolubrata pátra Šándora Pussa SJ vypočuli zaujímavé zamyslenie o kultúre. Po skončení sv. omše starosta obce spolu s projektantom a zhotoviteľom prestrihli pásku a prv, ako by boli vstúpili a zahájili samotný kultúrny program, odovzdali slovo ešte raz mne, aby som zvolal Božie požehnanie na celú stavbu, ako aj na tých, čo tu budú prichádzať. Cirkev zvykne požehnávať miesta a veci, ktoré ľudia používajú, aj keď sa nejedná vyslovene o náboženské predmety, aby ich používali na dobro a úžitok iných a na vlastné posvätenie. Potom nasledovali uvítacie príhovory, ako to pri takýchto príležitostiach býva zvykom a samotný kultúrny program. Vďaka dobrému výberu pozvaných hostí bola jeho úroveň naozaj skvelá. Ako farár môžem
vyjadriť veľkú spokojnosť aj s obsahom prevedených vystúpení, z ktorých veľké množstvo bolo poznačené práve kresťanskou tematikou; takže ľudia sa mohli obohatiť aj duchovne. A nakoľko prišlo aj mnoho neveriacich, či málo veriacich, hodnotím celú akciu aj ako veľmi užitočnú evanjelizačnú udalosť. Na svoje si napokon prišlo aj telo, keď sa vonku podával guláš a iné „obveselujúce dobrá“. Celá slávnosť končila v neskorých ranných hodinách a hoci bývam hneď naproti, ani neviem, kedy to bolo.
MI ÚJSÁG?
31
19. szám - 2008. július 13.
K celému mi zostáva dodať už len toľko, čo som povedal aj na záver sv. omše – verím, že tento objekt prispeje v konečnom dôsledku k zvýšeniu celkovej úrovne našich občanov, i prichádzajúcich hostí, po stránke duševnej, čo bude mať za následok aj rast v oblasti duchovnej. Nový „kulturák“ opäť doplní centrum obce, kde popri stánkoch pre telo a pre dušu (hostinec s pizzeriou a kostol) nebude chýbať ani stánok na povznášanie ľudského ducha. Ešte raz veľká vďaka všetkým, ktorí sa podieľali na jeho vybudovaní a všetci sa už tešíme na spoločné chvíle strávené pod jeho strechou, aby sme sa lepšie poznali a viac sa milovali.
ČO NÁS ČAKÁ V LETE? Zo spomínaných plánovaných akcií, o ktorých som písal v minulom čísle, nám ešte zostali tieto: ¾ Letný skautský tábor pre deti, ktorý by tento rok mal byť v Kremnických vrchov neďaleko obce Tajov v dňoch od 26. júla do 3. augusta. Osobne chcem pozvať všetkých členov skautského zboru. Prosím rodičov a starých rodičov, aby povzbudili deti a mladých k účasti na tejto výročnej akcií celého zboru. Majú možnosť spoznať nové kraje, nových ľudí, naučiť sa nové veci a zažiť nové dobrodružstvá. Nedovoľte, prosím, aby vaše ratolesti len kysli pred počítačmi a televízormi. ¾ Víkendové stretnutie kresťanskej mládeže Česka a Slovenska na Velehrade v dňoch 18-20. júla zo svojho programu vypúšťam, ale o to viac dávam do pozornosti Medzinárodný mládežnícky festival v Međugorji v dňoch 1-8. augusta. Je to najväčšia a najlepšia akcia, ktorá sa každoročne organizuje na tomto milostivom mieste. Chystám sa ísť autom, max. 9 ľudí a preto neváhajte. Dobrá správa: od konca júna t.r. už netreba na vstup do Bosny cestovný pas, stačí OP. Cena: cca 1.500,- Sk na cestu a 6 x 7,- € a nocľah. ¾ V lete ešte pôjdem na pár dní na dovolenku s bratmi kňazmi a mojimi sestrami a ich rodinami, a celkom na koniec prázdnin sa chystáme s modlitbovým spoločenstvom našich mladých na autopúť do Poľska. A ešte jedna plánovaná akcia: Boli tu viaceré návrhy, aby sme na tohtoročnú jesennú farskú púť išli namiesto Marianky do Šaštína. Mnohí z vás tam ešte nikdy neboli a ja už tiež dosť dávno. Takže môžete už nad tým spoločne uvažovať, kedy by to bolo najlepšie. Radšej by som bol za to, aby sme išli vtedy, keď tam nebude nejaká veľká púť. - róbi atya -
MI ÚJSÁG?
32
19. szám - 2008. július 13.
Zväz skautov maďarskej národnosti 11. skautský zbor Svätého Imricha Kostolná pri Dunaji Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 11. számú Szent Imre Cserkészcsapat, Egyházfa
MÁSODIK KÖRLEVÉL Halljátok polgárok! A Római Köztársaság felhívja a legjobbakat a legjobbak közül egy katonai hadjáratra az eddig még nem átkutatott Pannónia északi határain túl fekvő vidékre. Akár plebejus, akár patrícius vagy, ha van bátorságod a hadjárathoz, ami nemcsak gazdagságot ad, hanem dicsőséget és elismerést is, akkor csatlakozz. Tisztelet mindenkinek, aki vállalja e hőshöz méltó feladatot, szembeszállni a veszéllyel, az Istenek segítségével elvinni a civilizációt minden barbár nemzetnek, és bebiztosítani Róma halhatatlanságát. Ha elődeid és Róma alapítói üzenetét követed, a Te neved nem megy feledésbe, de ha e nagy küldetéstől megijedsz, és csak egy lépést is meghátrálsz, az Istenek haragja utolér. Ha már meg vagy bizonyosodva és tudod, hogy Te vagy az Istenek kiválasztottja, egy igaz római, aki rendíthetetlenül követi célját, légy VI nappal augusztus hónap kezdete előtt az egyházfai templomban a X. Légió mellett. Dicsőség Rómának! Az Istenek álljanak mellettünk! - A tábor időpontja: 2008. július 26-tól 2008. augusztus 3-ig. - A tábor helyszíne: Szlovákia, Tajov (Banská Bystrica melletti falu). - Az indulás napja: szombat július 26. Gyülekező az egyházfai templomnál 9:00-kor. - A tábor befejezése: 2008. augusztus 3. (vasárnap) 11:00-kor, hazaérkezés kb. 17:00 óra körül. - Tábor-díj: 1.300,- Sk. A szombati ennivalóról mindenkinek egyénileg kell gondoskodnia /szendvics/. A cserkészek sátrakban lesznek elszállásolva. Ezért kérjük, hogy fordítsanak különös gondot gyermekük tábori felszerelésére. A tábori díjból biztosítjuk a napi 5x étkezést, kirándulásokat (fürdő), valamint az autóbuszok költségeit. Szívesen és köszönettel fogadjuk segítségüket és adományaikat (zöldség, gyümölcs, szörp, lekvár, méz, édesség...). Bárminemű kérdéssel forduljanak hozzám bizalommal a 0908/ 174 447-es számon. Bizalmukat, támogatásukat előre is köszönve maradok tisztelettel: Borš Ervin, az Egyházfai Szent Imre cs.cs. parancsnokhelyettese
MI ÚJSÁG?
33
19. szám - 2008. július 13.
TÓTHNÉ HERVAY ANNA:
KICSI FALUM - SZÜLŐFALUM Bármerre jártam, sok szépet láttam,
VASÁRNAPI EUCHARISZTIA
de szülőfalumba mindig visszajártam. Visszavágytam kis falumba, hol muskátli integet az ablakokban, s hova szép tavasszal visszajár a fecske, estefele búcsút int a naplemente. Hol csöndes őszi este, csillaghullást lesve, boldogságra vágytam, s templomunk csendjében békére találtam. Az akácvirág édes illata, mely a szorgos méhet magához csalogatja, úgy bódint, mint régen. Az éltető nap mosolyogva ragyog a kék égen, a kis tücsök meg ott ciripel az illatos réten, s a rigónk is ugyanazt a nótát fütyüli, mint régen. Az idő kereke bizony meg nem áll, s miközben forog, egyre változik a világ. Kicsi falunk az évek során sokat változott, megszépült, s megnagyobbodott. Újjá, s szebbé tették azt a dolgos karok. Jó Teremtőnk, tekints ünneplő kis falunkra, s küldd el áldásodat annak minden lakójára! Áraszd reánk szereteted sugarát, hogy békében és jólétben éljünk, s hozzád, kicsi falunk, mindvégig hűek legyünk!
Az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi megünneplése az Egyház életének szívében van. A vasárnapot, amelyen a húsvéti misztériumot ünnepeljük, az apostoli hagyományt követve az egész Egyházban úgy kell megtartani, mint a legfőbb kötelező ünnepet. Ugyanígy meg kell ünnepelni Urunk Jézus Krisztus születését, a Vízkeresztet, a Mennybemenetelt, Krisztus legszentebb Testének és Vérének napját (Úrnapját), Mária istenanyaságát, Szeplőtelen Fogantatását és Mennybevételét, Szent József, Szent Péter és Pál apostolok és Mindenszentek napjait. A keresztény közösség összejövetelének e gyakorlata visszanyúlik az apostoli kor kezdetére. A Zsidókhoz írt levél figyelmeztet, hogy „összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem inkább buzdítsuk egymást“ (10, 25). A hagyomány megőrizte egy mindig aktuális buzdítás emlékezetét: „Reggel tehát jelenj meg Isten templomában, járulj az Úrhoz, valld meg neki bűneidet, imádságokkal tarts bűnbánatot. Maradj ott az isteni és szent liturgián, végezd el imádságaidat, és soha ne menj el az elbocsátó szó előtt. Ez a nap ugyanis, mint gyakran mondtuk, az imádságra és a nyugalomra adatott neked. Ez tehát az a nap, melyet az Úr alkotott. Örvendjünk és vigadjunk rajta.“ (Pseudo-Eusebius Alexandrinus). A KEK alapján
34
MI ÚJSÁG?
19. szám - 2008. július 13.
REJTVÉNY - SZIGET
Melyik ábra következik? Folytasd a legalsó sort a kisebb, számozott ábrák valamelyikével. Szerinted a nyolc ábra közül logikailag melyik következne?
Fent: Segíts Garfieldnek nyugovóra térni. Lent: Megtalálod a különbséget a kofacsomó és az egyszerű kettős között? Próbáld megkötni mindkét csomót!
Egyszerű kettős csomó
Kofa csomó
Ti vagytok a föld sója...
Készítette: Gujber Gabriella
MI ÚJSÁG?
35
19. szám - 2008. július 13.
TUDÁSPRÓBA - ISTEN SZÖVETSÉGE ÉS TÖRVÉNYE 1. A szövetségkötés hegye
6. Mózes természete
a) Ararát
a) Nagyon indulatos
b) Sion
b) Eléggé nyugodt
c) Sínai
c) Flegma
2. A törvény lényege, foglalata
7. A világ leghíresebb Mózes-szobrát alkotta
a) Szertartási előírások
a) Rafaelo
b) Jogi előírások
b) Michelangelo
c) A Tízparancs
c) Munkácsy
3. A szövetség maradandó emléke
8. Az általunk ismert 10 parancs szövege
a) A Sínai-hegy
a) Azonos a kőtáblákéval
b) A két tábla
b) Teljesen más
c) Az áldozat
c) Tartalmilag egyező
4. Az aranyborjú átvitt értelme
9. Tízparancs és a polgári törvények
a) A hatalom
a) Ellenkezhetnek egymással
b) A gazdagság
b) Nem ellenkezhetnek
c) A szépség
c) Nincs is közük egymáshoz
5. A szövetségkötésnél közvetített
10. Minden parancsolat lényege
a) Mózes
a) A hűség
b) Áron
b) Az engedelmesség
c) Az Isten maga
c) A szeretet Helyes megfelytés: 1c, 2c, 3b, 4b, 5a, 6a, 7b, 8c, 9b, 10c.
NAPI ELMÉLKEDÉSEIMBŐL Uram, Te azt akarod, hogy ne csak a békéd, örömöd, hanem a Te szereteted is legyen tanítványaid szívében. Ezek a legnagyobb értékek és ajándékok, melyeket nekünk adtál. Köszönöm és hálálom Neked. És ami a legtöbb és a legnagyobb, nekünk adtad Önmagadat, nem csak testestül, vérestül, hanem lelkestül, szent Lelked által. Dicsőség és hála, Uram Neked, nem csak most, hanem mindörökké. Amen. Mária Szerafína nővér
MI ÚJSÁG? Az egyházfai plébániaközösség lapja. Egyházi jóváhagyással kiadja az egyházfai rómaikatolikus plébánia. Felelős: a plébánia kormányzója (plébános). A szöveg nem esett át szakszerű javításon. A szerkesztőség a szövegek átdolgozásának a jogát fenntartja. Časopis farského spoločenstva v Kostolnej pri Dunaji. Vydáva Rímskokatolícky farský úrad Kostolná pri Dunaji s povolením Bratislavsko-trnavského arcibiskupského úradu. Zodpovedný: správca farnosti. Text neprešiel odbornou jazykovou úpravou. Redakcia si vyhradzuje právo úpravy textov. Kontakt: Rímskokatolícky farský úrad Panny Márie Ružencovej, Kostolná pri Dunaji 16, 903 01 Senec. Tel.: 02/45901231. Mail:
[email protected]
Fara hlási - Plébániahirdetések: KRSTY:
Za obdobie, od posledného čísla farského
časopisu, teda od Veľkej noci sme vo sviatosti krstu privítali medzi nami päť nových členov farského spoločenstva: Teréziu Szikhartovú z Kostolnej p. Dunaji, nar. 11.2.2008, Sebastiána Novotného z Kostolnej p. D., nar. 5.3.2008, Petru Janíkovú z H. Šúru, nar. 5.3.2008; ďalej Lauru Rumanovú z Kostolnej p. D., nar. 13.5.2008 a napokon Samuela Sládoka zo Senca, nar. 28.2.2008. Modlime sa za nich a aj za ich rodiny, aby sa v nej stretli s Božou láskou a dobrou kresťanskou výchovou.
POHREBY:
V tomto období nás opustili a odišli do večnosti:
Juraj Takács (70) z H. Šúru († 11.4.2008), Barbora Nagyová, r. Božiková (71), z H. Šúru († 18.4.2008), Eugen Szimeth (59), pochádzajúci z Kostolnej p. D., ktorý zomrel v Prahe 20.4.2008; ďalej veľký dobrodinec boršanskej kaplnky p. Imrich Petheő (70) z H. Borše († 17.6.2008) a napokon Viliam Takács (80) z Kostolnej p. D. († 4.7.2008). Tiež sme sa dôstojne rozlúčili na cintoríne v Malom Šúri aj s mojim otcom Dušanom Kučerákom, ktorý zomrel 6.6.2008 vo veku nedožitých 53 rokov a pochovaný bol vo svojom rodisku v Hornej Súči dňa 9.6.2008. Nech všetci odpočívajú v pokoji a pozostalí nech vo svojom žiali nachádzajú útechu v nádeji, že sa raz opäť stretnú.
SOBÁŠE:
V tomto období sa nám so sobášmi priam roztrhlo
vrece. Hneď po Veľkej noci, t.j. 29. marca 2008, sme sviatosťou manželstva spečatili dlhoročnú známosť Csabu Takácsa a Gujber Zsuzsanny, o mesiac na to 24. mája sme si zopakovali sobáš v H. Šúri s Eugenom Árvom z Novej Dedinky, ktorý si bral našu farníčku Silviu Katonovú. Potom sa ťažisko sobášov presunulo do farského kostola, kde tohoročnú nádielku otvorili 14. júla Andrej Brída z Bratislavy, ktorý si bral našu Andreu Filkászovú a o dva týždne na to boli Alexander Szabó, ktorý si priviedol dievča z Trstína Gabiku Zuzčákovú. V auguste nás čakajú ešte ďalšie dva sobáše vo farskom kostole. Teším sa tejto hojnej úrode. Sprevádzajme našich mladomanželov a snúbencov modlitbami, povzbudivou radou, prípadne nejakou službou, aby tieto prvé spoločné týždne a mesiace boli pre nich kladením dobrých základov pre celý ich manželský život.
POĎAKOVANIE:
Chcem sa aj touto cestou poďakovať
všetkým, ktorí sa akokoľvek podieľajú na chode farského spoločenstva, či už svojou službou, modlitbami spojenými s obetou alebo aspoň finančným milodarom. Osobitne sa chcem však poďakovať manželom Filkászovým, ktorí sponzorovali rekonštrukciu sochy Panny Márie, ako aj oplechovanie jaskynky nad ňou. V priebehu najbližších týždňov by malo byť dokončené aj reštaurovanie b. Bernadetky, ktorá tiež neodmysliteľne patrí do Lurdskej jaskynky. Poďakovanie tiež patrí obecnému úradu za pomoc pri úprave okolia farského kostola. Hoci nás ešte veľa prác čaká, predsa čosi sa už začalo. V neposlednom rade chcem poďakovať všetkým, ktorí slúžia pri liturgií alebo príležitostne na fare. Všetkým veľké Pán Boh odmeň! - róbi atya
