6. fejezet
Reggel tüzesen sütött le az égi nap sugara. Ki tudja mennyire járt az idő, Jack is csak annyit érzett, hogy az arcát ért ütés által kialakult sebek szinte égtek. Amikor megmozdult a vállába éles fájdalom hasított, amely biztosan a verekedés alatt sérült meg. Fogalma sem volt hogyan vészelte át az éjszakát. Lehetséges, hogy Ramona jelenléte adott neki erőt, aki nem veheti észre rajta a gyengeséget, hiszen a nőnek ő volt az egyetlen támasza. Nem véletlenül ment vissza érte, hogy kiszabadítsa. Egyedül nem lenne képes fennmaradni. Úgy, ahogy ő sem az asszony nélkül. Jut eszébe! Hol van Ramona? Jack, mint aki nem verekedett volna át egy egész éjszakát tűzvészben, úgy pattant fel a helyéről és ijedten nézett körbe. Félelem és aggodalom fogta el, hogy nem látja maga körül. Vajon merre lehet? Megszökni nem szökhetett meg, mert Lourdes itt van. Jack a lovához lépett és megsimította annak a pofáját. Akkor mégis hol van? Visszatértek volna a banditák, s amíg ő aludt elrabolták? Ennyire figyelmetlen lenne? Nem, az nem lehet. És ha elcsatangolt valamerre és nem eltévedt? Vagy ne adj Isten baja esett? Jack idegesen járkált fel s alá a parton, amikor egyszeriben észrevette, hogy a nő ruhái a földön hevernek az egyik nádbozótos mellett. Azonnal odalépett és a kezeibe vette a levetett göncöt. Alaposan átfuttatta rajta a tekintetét, hogy vércseppet talál-e rajta, vagy valami olyan jelet, ami sérülést mutathatna. Megkönnyebbülve szemlélte, hogy égett és piszkos foltokon kívül más nincs a ruhadarabon. Valószínűleg a folyóban mosakszik. Jack kajánul elhúzta a száját és a távolba merenget, miközben visszaemlékezett arra, amikor kileste az asszonyt fürdés közben. Megjelentek előtte a formás idomok, csinos dereka és az egész törékeny testalkat. Bárcsak még egyszer láthatná így Ramonát, meztelenül. Ha most kilesné talán olyan részeket is megpillanthat, amiket eddig elfedett a ruha, vagy csak épphogy megmutatkoztak. Például a formás lábai vagy a gömbölyded mellei, amelyek mindig lázba hozták. Most is elég csak rájuk gondolni és már elönti a forróság. Életében nem érzett ily nagy vonzalmat egyetlen nő iránt sem. Főleg a tisztesség határain belül. Sok nővel volt már dolga, de egyiket sem engedte ennyire közel magához. Simán magáévá tehetné Ramonát, ha csak az ösztönei vezérelnék. De nem. Őt különös érzelmek is kötik hozzá, nemcsak testi vágyódás. Egy mosolya felér ezer csókkal, egyetlen érintése meghozza számára a gyönyör érzését. Olyan furcsa bizsergető érzés fogja el, amikor vele van. Gondolatai körülötte forognak még álmában is. Mi ez, ha nem varázs? Mágikus és tudatalatti csábítás? Szíve hevessége egyre csak erősödött, ahogyan a nádas mellett a folyó azon részéhez érkezett, ahol minden valószínűséggel Ramona is fürdőzik. Minden második lépése után visszafordult, mégiscsak szemtelenség ez a leselkedés. Tisztességtelen az asszonnyal szemben. Most mit tegyen? Az egyik énje azt súgja, igen, nézd meg! A másik viszont teljes mértékben ellenzi. De ő annyira akarja látni, hogy többé ne vágyódjon utána. Ez is hülyeség, mert ismeri magát, s tudja, ha most meglesi, máskor is meg akarja majd tenni, s majd egyre többször. Azért azt meg mégsem teheti meg. Ah, itt a lehetőség és inkább az eszére hallgat? Aminek meg kell történnie az úgyis meg fog, de ennek nem. Ezt nem a sors adta, hanem ő akarja. Vagy az élet választás elé állítja? Nem, nem és nem. Ez az őrlődés nem emésztheti fel. Most szépen visszamegy a fához és kiterülve megvárja, amíg Ramona visszaér. Jack el is indult, amikor egy sikítás hallatszódott. A hang irányába futott, mert ezt a hangot nem lehet összetéveszteni máséval. Ramona volt az. Jack a folyó azon partjához ért, ahol a nő a vízben állt. Nem volt más rajta csak az alsóruhája, aminek a szoknyarésze a combjáig fel volt gyűrve, nehogy víz érje.
Mi történt? –kérdezte Jack megkönnyebbült hangon látván, hogy az asszonynak semmi baja sem esett. Valami hozzámért. –felelte Ramona.
Biztosan egy sikló volt. Sikló? Tudja, az a kígyó féle. Kígyó? Mondom, hogy sikló! Tudom, mi az a sikló! Akkor miért kérdez vissza? Maga meg minek szól bele? Mert hallottam, hogy sikoltott. Nem tudtam, hogy fél a siklótól. Nem félek, csak megijedtem. Amúgy, ha így kötekedik továbbra is, nem kap reggelit. Oh, reggelizni fogunk? És mit? Halat. Nem látja, hogy horgászok? Ja, hogy maga horgászik. – tette ölbe kezeit Jack és kuncogni kezdett. Most meg mit nevet? –ripakodott rá Ramona. Horgászott már? Hát…láttam, hogy hogyan csinálják. És fogott már valamit? Ööö, elegendőt, hogy jól lakjunk. Tehát semmit. –csóválta meg a fejét a férfi, majd levetette a ruháját, csak a nadrágja maradt rajta. Maga mit csinál? –nézett a felé közeledő seriffre Ramona. Segítek horgászni. A pancsolós lépteivel elijeszti a halakat. Nem mintha maga nem azt tenné a folytonos beszédével. –ért oda a seriff. Ramona morcosan nézett rá, nem szerette, ha beleszólnak a dolgába. Ezúttal viszont el kellett ismernie, hogy felsült, mint horgász és valószínűleg a férfi jobban ért hozzá .- Most megmutatom, hogyan kell puszta kézzel megfogni a halat.
Jack Ramona mögé állt, s nem tudta megállni, hogy ne érintse meg a nő meztelen vállait. Az asszony beleremegett ebbe az érintésbe, s érezte, hogy a testét elönti a forróság, ahogyan a férfi végig simítja a karját a vállától egészen a kézfejéig. Jack hozzásimult Ramonához, hogy az ő bőre érintkezhessen a nőjével. Minden fájdalom, ami eddig a testét kínozta, elmúlt, mintha az asszony érintése lenne rá a gyógyír. Másra nincs is szüksége. Ramona egyre hevesebben vette a levegőt. A pillanatnyi helyzet kissé felizgatta és tagadhatatlanul élvezte. Az elmúlt huszonnégy órában ez már a második eset, hogy ennyire vágyjon a férfire. Ez most képzelgés vagy valós, maga sem tudta megmondani, de jó volt.
Most egy kicsit lehajolunk. –Jack és Ramona a víz felé hajoltak és szemlélni kezdték a halakat. A férfi a vízbe mártotta a kezüket, a nő pedig engedelmeskedett, mint aki képtelen uralni a testét. – Amikor meglátja a halat összecsapja a kezét és megfogja. Amikor meglátom? Igen, mert az gyorsan siklik a vízben és így, ha jól méri be, elkapja. –Ramona koncentrálni kezdett, miközben a seriff felegyenesedett. A férfi ismét végighúzta a kezeit az asszony karján, majd a derekát is végigsimította. Ramona ebből semmit sem észlelt, mert a halra való figyelés teljesen elvonta a figyelmét. –Figyeljen, ott jön egy! –suttogta, aztán Ramona összecsapta a kezét és sikeresen megragadta az állatot. Sikerült! –emelte ki a vízből a halat Ramona, de azon nyomban el is eresztette. Most miért engedte el? –lépett elő a seriff. Kicsúszott. Erősen kell markolni. Most halásztam először. Látom. –nevetett Jack. –Menjen, majd én kifogom őket. Most haragszik? Ne kérdezzen ostobaságot! Olyan szigorú a hangja. Most legyek nyálas? Inkább fogja ki azokat a halakat, mert éhes vagyok. –Ramona elindult kifele, amikor ismét felsikoltott és majdnem a vízbe esett. Jack persze azonnal elkapta és az ölébe emelte. Sikló? Nem. Valami megszúrta a talpam. Biztosan kavics vagy kagyló.
Majdnem beleestem a vízbe. Fürödni szeretne? –húzogatta a szemöldökét Jack. Ha megteszi, esküszöm, nem állok jót magamért! Arra én kíváncsi lennék. Egy…- a seriff megringatta a karjában kapálózó nőt és számolni kezdett. –Kettő… - Ramona hiába vinnyogott, a férfi nem állt le. –Három. –Jack dobásra készen állt, Ramona pedig erősen kapaszkodott a nyakába. A férfi megpörgette a nőt a levegőben, ám nem engedte el. Nevetve magához szorította Ramonát, aki szintúgy kacagott. -Kiviszem a partra, még a végén biztos beleesik a vízbe. –Jack a tőle öt centiméterre lévő mosolygó zöld szempárba nézett és indult a folyóparthoz. Amint letette a nőt a földre, az azonnal a magasba kapta a jobb lábát, majd lehuppant a földre. Az a szúró valami biztosan beleállt a talpamba. Hagy nézzem! –Jack letérdelt Ramonával szembe és a kezei közé vette az asszony lábát, hogy alaposan szemügyre vehesse. –Látom már. Egy tüske. Tüske? A vízben? Gondolom egy szúrós növény, fadarab, vagy egy állat tüskéje lehet. Mindjárt kiszedem, nehogy begyulladjon. Fájni fog? Nekem nem. –Jack viccesen megjegyezte, de Ramona belesápadt a gondolatba. –Magának sem fog, nyugalom. Óvatos leszek. Hol a bicskám? Bicska? –húzta el ijedten a lábát a nő. Vicc volt! –kapta vissza az ölébe a férfi. –Jó mélyen belement. Nehéz lenne kipiszkálni. Akkor most mi lesz?
Jack a száját Ramona talpára helyezte és a fogai közé fogta a tüske kiálló részét, amivel egy szempillantás alatt kihúzta azt a nő lábából.
Maga mindent a szájával végez? Kötélrágás, tüske eltávolítás. –jegyezte meg nevetve Ramona. Tennék én mást is vele. –Jack végig nézett a meztelen lábakon, a telt kebleken, az asszony ajkáig, amitől lehervadt Ramona arcáról a mosoly és belerúgott Jack fájós vállába, aki kiterült a földön. Jaj, ne haragudjon! –pattant a férfi mellé a nő. –Nagyon fájt? Áh, csak lebénultam, semmi komoly.
Megérdemelte. –állt fel Ramona. Most csukjam be a szemem, ha magára nézek? Inkább felöltözöm. –fordított hátat Ramona. Azt jól teszi! –szólt a távolodó nő után Jack, majd bement a vízbe, hogy ténylegesen reggelizhessenek valamit.
Amíg Jack halászott, addig Ramona tüzet rakott, ami lángjai között megsüthetik a kifogott halakat. Magára vette ledobott ruháit, majd reggeli után folytatták az útjukat. Mindkettejüknek új öltözékre volt szükségük, emellett egy kisebb szálásra, mert már csak pár mérföld és megérkeznek a célvárosba. A seriffnek egyre óvatosabbnak kellett lennie, hiszen országszerte körözik már. Ezért nem a városba mentek, hanem az attól nem messze lévő haciendára.
Remélhetőleg itt kapunk szállást. Meddig maradunk? Pár napig. Viszont van itt valami. Vigyáznunk kell, hogy ne bukjunk le, ezért ha tetszik, ha nem a feleségemként kell bemutatnom. És ez kötelességeket is von maga után? Csak látszólagosat. Nem teszek semmi olyat, amit kellene, ha valóban házasok lennénk. Reméltem is.
A hacienda nagy volt és az ott dolgozó emberek kedvesek. Azonnal szóltak a birtokosnak, aki kijött eléjük. Végig nézett a két koszos ruhában tengődő személyen és elkönyvelte őket parasztnak, habár Ramonán látott holmi előkelősséget.
Tehát szállásra van szükségük? Pontosan. Csak pár napra. Mivel fizetnének érte? Nincs pénzünk. Kiraboltak minket. –felelte Jack. Egy patrónnak kötelessége befogadni az embereket, megvendégelni. –szólt közbe Ramona.
De nem az én földemen, asszonyom. Ledolgozzák az itt tartózkodást, ha maradni akarnak. Rendben. –felelte Jack és félrehúzta Ramonát. –Ne idegeskedjen senora Moreno. Itt ez a szokás hallhatja. De én nem fogok cselédnek állni. Csak pár nap, vagy inkább kint alszik a szabadban? –Ramona elfancsalodott képet vágott. –Na, látja. Kibírjuk mi. –kacsintott lelkesítve a nőre, majd visszafordultak a földbirtokoshoz. –Elfogadjuk az ajánlatát. A feleségének is jó lesz? –nézett a komorképű Ramonára a főnök. Igen. Az én feleségem –húzta magához a nőt seriff és egy hatalmas csókot adott az arcára –is beleegyezett.
Ramona a puszi helyéhez emelte a kezét és elcsodálkozva nézett a seriffre, aki csak most eszmélt rá mit tett. Az ott álló munkások és főnök csak elmosolyodtak a zavarba jött asszonyon, majd az egyik elkísérte őket a szobájukba.
Friss házasok igaz? Igen. –felelte Jack miközben belépett a szobába, természetesen Ramona után. Szép is az. Ez lesz az ágyuk, ott a mosdó. Minden reggel ötkor kelés, hatkor reggeli, majd legközelebb délben étkezés és este hétkor vacsora. Köszönjük. Mindjárt hozatok maguknak tiszta ruhát, hogy átöltözzenek. Hálóruhát is persze, mert már későre jár és csak holnaptól kell munkába állniuk.
A fickó kiment és magára hagyta a párost. Ramona nyomasztó tekintettel a seriffre nézett, aki leszűrte ebből, hogy nem tetszik neki a jelenlegi felállás. Odasétált hozzá, hogy megnyugtassa.
Nem lesz megterhelő. De én úrinő vagyok. Nem szoktam hozzá. Majd megmutatják. –Jack megsimogatta Ramona arcát.
Oh, már nem is zavarok! –lépett be ismét a fickó. –Csak behoztam a ruhákat. Jó éjt! –tette le őket az ágyra, majd végleg kiment a szobából. Jack és Ramona felváltva átöltöztek a fürdőben, majd bemásztak egymás mellé az ágyba tisztes távolságot tartva.
Hajnal hatra járt az idő, amikor Jack szeméből kipattant az álom. Nem is igazán aludt az este, mert az elkövetkezendő napokat tervezgette. Jövő héten megérkeznek Terencehill-be és találkozik a haverjával, hogy aztán teljes bedobással nekifuthassanak a tervüknek, miszerint ismét Kalifornia seriffévé teszik. Nehezebb lesz ez, mint gondolja, hiszen körözik és nagy embereket kell majd eltávolítani a tisztségükből, a megölésükről nem is beszélve. Lassan vége mindennek. Jack Ramona felé fordult, aki szorosan simult hozzá. Valószínűleg fázott az este, vagy biztonságot keresett, és csak a karjaiban lelt megnyugvásra. Ez cseppet sem zavarta a seriffet, sokkal inkább élvezte a helyzetet. Nemsokára az asszonytól is meg kell szabadulnia, de hogyan? Érzi, hogy egyre inkább belévésődött és nélküle nem lenne ugyanaz. Magával vigye, maga mellett tartsa örökre? Annyira odavan érte, hogy az valami felfoghatatlan.
Jack megsimogatta Ramona karját, majd a sajátjára támaszkodott és felé hajolt. Az ujjait végig simította a nő arcán, a száját is megérintette és perceken keresztül csak bámulta. A seriff elmosolyodott, ahogyan a szuszogó Ramonát nézte. Annyira gyönyörűnek és kívánatosnak találta. Szeretné megcsókolni a szemeit, az orrát, az ajkait. Nem akar mást csak szeretni őt egész lényével, és azt, hogy a nő viszont szeresse. Abszurdnak tűnt minden gondolata, hiszen épp ésszel ilyenekre nem vetemedne, de most nem az beszél, hanem a szíve. Igen, a szíve súgja mindezt. Meg akarja tenni, meg akarja csókolni. Úgyis alszik, nem veszi észre. Senki sem fog sérülni, ő pedig boldog lesz, hogy csókot lophatott egy elérhetetlen személytől. Ramona elérhetetlen volt és lesz is mindig az ő számára. Nem csak a társadalmi, etnikai, de korkülönbségek is léteznek közöttük. Jack közelebb hajolt a nőhöz, hogy megcsókolja, amikor hirtelenjében kivágódott az ajtó.
Jó reggelt kívánok! –lépett be az esti emberke. Ramona a nagy zajra ijedtében felkapta a fejét és Jackébe ütötte. A férfi ezt követően szinte lefordult az ágyról és az ütés helyére tette a kezeit. Ramona visszadűlt az ágyába és ő is a homlokát fogta fájdalmában. Mindketten nyöszörögve terültek el az ágyon. Jobban mondva csak a nő, mert a seriff az ágy szélén gubbasztva feküdt. –Oh, ne haragudjanak, azt hittem még alszanak! –nevetett kínosan a fickó. –Egy óra múlva reggeli. –tette hozzá még mielőtt kiment.
Jack feltápászkodott az ágyról és a tükörhöz ment, hogy megnézze mekkora eredménye lett a koppanásnak. Ramona nemsokára mellette termett, aki szörnyülködve nézte a keletkezett puklit a homlokán.
Ezt nem hiszem el! –mérgelődött. Fájdalmas ébredés volt.
Az. Mégis mi a francot keresett felettem? –Ramona idegesen tapogatta a fájdalmas dumóját. Csak fel szerettem volna ébreszteni. Elég lett volna, ha megbökdös, nem gondolja? Hát, most, hogy mondja. Nézze milyen lett a homlokom? Az enyém is. De maga férfi! Tisztára elcsúfított. Nagyon helyes így is. –nevetett Jack. Inkább ne szólaljon meg. Most, hogy fogok így bemutatkozni? Ramona Gonzaga vagyok a puklis? Khm, Ramona Green. – helyesbítette ki Jack a nőt, akitől egy dühös pillantást és pofavágást kapott. –Jól van. Máris eltüntetjük onnét azt a bibit. Hogyan? Feküdjön fel az ágyra, máris jövök.
Amíg Jack a táskájában, majd a fürdőben kutatott Ramona szót fogadva felfeküdt az ágyra és várta a férfit. Pillanatokon belül mellette is termett egy kanállal a kezében.
Megetet? Éhes? Igen. Tudom én azt, de most leszedjük a puklit.
Jack egy hirtelen mozdulattal átdobta a lábát Ramonán és szinte felé telepedett, de nem ült rá az asszonyra, csak a lábait fogta le a sajátjával.
Mit akar tenni?
Látja ezt a kanalat? Igen. –nyelt egy nagyot a nő, mert rossz érzés fogta el. Ezzel szépen visszanyomom a dumóját. Hogy mit csinál? – pattant volna fel Ramona, de Jack felkészülve erre az eshetőségre erősen leszorította a nő testét. –Eresszen! Nyugodjon már meg!- nevetett Jack a riadt arcot látva. –Nem fog fájni. De fog! A tüske se fájt. De ez igen! Akkor maradjon puklis! –Jack feltápászkodott, azonban Ramona visszarántotta. Essünk túl rajta mihamarabb!
A férfi lefogta az egyik kezével az asszony kezeit is, hogy ne kapálózzon, a másikkal pedig a kanalat fogta. Az evőeszközbe mélyítette a hüvelykujját és Ramona puklijára helyezte. A kanál hideg volt, ezzel kisebbfajta fájdalomcsökkentést eredményezett. A nő behunyta a szemeit, Jack pedig rányomott a kanálra. Ramona nyöszörögve tűrte a fájdalmat, mert nem volt egy túl kellemes élmény. A férfinek is fokozatosan kellett mindenre ügyelnie, mert Ramona mozgatta a lábát és a kezeivel is kapkodott volna, ha ténylegesen le nem fogja őket. A procedúra nem tartott tovább egy percnél, de épp elég ideig ahhoz, hogy a fickó visszatérjen és leszólja a fejüket, amiért még mindig nincsenek lent az étkezőben. Sőt felöltözve sem.
Mi tart ennyi ideig? – nyitott be a párocska szobájába és elmosolyodott, amikor meglátta őket egymáson. –Tudom, hogy friss házasok és élveznék a mézesheteiket, viszont estére tartogassák az erejüket.
Ramona azonnal le is lökte magáról a férfit és a fürdőszobába zárkózott. Megnézte a pukliját, ami szinte eltűnt, hála Jack segítségének. Lemosdott és magára vette a neki szánt cseléd ruhát. A haját megigazgatta és feltekerte kontyba, így hétre idejében készre is lett. Ez idő alatt Jack a szobában öltözött fel, tehát nem akadályozták a másikat. Reggeli után mindketten megkapták a feladatukat.
El is felejtettem megkérdezni, hogy hívják magukat? –kérdezte a szakácsnő.
Ööö…- Jack gondolkodni kezdett, hiszen az óvatosság miatt a eredeti nevüket mégsem mondhatják meg. –Engem Orlandonak, a nejemet pedig… Catalina. –mutatkozott be Ramona is. Így már bizonyosan könnyebb lesz. –mosolygott a nő. –Én Carlota vagyok. Én pedig Tono. –mutatkozott be Jack felettese. –Máris kiadom mi lesz a feladatotok, neked Orlando, és a kis galambodnak. Oh, igen. –ölelte magához Ramonát Jack. –Az én kis galambom. Töltött galambom. –A nő az első becézésért még hálás is lett volna, de a másodikra kitépte magát a férfi karjaiból. Még hogy őt egy töltött szárnyashoz hasonlítsa? Ez felért egy sértéssel. Catalina, mi megfőzzük az ebédet és egy kis süteményt is készítünk. –mondta el a délelőtti programot Carlota. Csak vigyázzon meg ne egyen mindent! –kuncogott Jack Ramonára mutogatva, ami a nőnek szintén rosszul esett. Menjünk Orlando, sok dolgunk van. –intett a fejével Tono és kiment az ajtón.
Egész délelőtt nem is látták egymást, mindenkinek megvolt a maga dolga. Ramona szívesen besegített a konyhában, mialatt Jack a malac ólat és az istállót takarította ki. Délben miután az urak megebédeltek, a cselédség is étkezéshez látott. Carlota kiküldte Ramonát, hogy szóljon a férfiaknak az ebéd miatt.
Még fiatal kiskölyök voltam, amikor az apámmal kimentünk krumplit ásni. –mesélte Jack a munkástársának gyerekkori élményét. –Telepakoltam az egyik zsákot vele, de alig bírtam megemelni. –ennél a résznél Ramona is megérkezett, de nem ment be, hanem megállt az ajtóban, hogy kihallgassa miről folyik bent a téma. –El tudod képzelni. Így is le volt sérülve a fél vállam, de még emelgessem meg cipeljem az ötven kilóját. Szinte megszakadtam. Mondtam is magamban, hogy igazán lehetne kevesebb legalább egy tízessel. –Ramona nem tudván az eredeti témát magára vette ezt is. Teljesen elszontyolodott, hogy a férfi kövérnek és túlsúlyosnak nézi, aki állandóan csak eszik. Kilépett a fal mögül, értesítette a férfiakat az ebédről, de el is ment. Meg se várta őket, sőt Jackre sem nézett, félt, hogy meglátja a szemében azt a sötét gúnyt.
Ebédelni nem ebédelt, csak egy kis kenyeret vett el, azt is sunyiban ette meg, mert olyan éhes volt. Nem akart további okot adni a cikizésre. A nap további részében, amikor összefutottak egyetlen szót sem váltottak. Ramona akárhányszor, amikor meglátta a férfit, hogy közeledik felé, behúzta a hasát és a ruhájával próbálta takarni feleslegét, ami persze nem létezett, csak az ő gondolataiban. Jack nem értette az asszony furcsa viselkedését. Még akkor sem, amikor este a szobába lépve azt látta, hogy Ramona a tükörben nézegeti magát. A nő nem vette észre, hogy a férfi belépett, csak akkor
fordult meg, amikor Jack becsapta az ajtót.
Maga mit csinál?- kérdezte tőle. Semmit. Aludni készülődöm. –ment az ágyhoz Ramona és befeküdt, teljesen nyakig magára húzva a takarót. Holnap korábban kelek, mert vadászni megyünk. Engem az mit érdekel? Csak nyugodtan szórakozzon, én meg sikálom a követ. Jaj, ne durrogjon már. –ült le Jack Ramona mellé. –Amíg itt vagyunk, van hol aludnunk és van mit ennünk. –a férfi meg szerette volna simogatni Ramonát, de a nő elhúzódott tőle. –Valami baj van? Nincs. Látom, hogy igen. Az rám tartozik. Rendben van, nem faggatom. –állt fel Jack és levette az ingjét. Ramona kikukucskált a takaró alól, viszont mikor meglátta a férfi meztelen felsőtestét, azonnal visszahúzta magára a takarót. –Maga szégyenlősebb, mint én Catalina. Maga meg folyton provokál Orlando. Add rá okot, Catalina. Ne éljen vele Orlando. Meglehetősen ügyesen tud hazudni és gyorsan vág az esze. Szinte azonnal rávágta a kitalált nevét a kérdésre. Én nem ööö-zök, mint egyesek. Amúgy meg ez nem kitalált név, hanem így hívnak. Catalina? Ramona Catalina de Rocío Gonzaga y Navarro a teljes nevem. Ejjj, de cifra. Engem röviden Jack Greennek hívnak. Most bemutatkozik? –cinikuskodott Ramona. Nem értem miért gúnyolódik, talán ideges? Nem evett semmit vacsorára. Miből gondolja? Láttam.
Maga leselkedik utánam? –ült fel Ramona. Nem! Csak nem vagyok vak! –ingerült fel Jack is. –Az éhség elveszi az eszét, teljesen kibírhatatlan egész nap. Nem is beszéltünk! Maga nem szólt hozzám! Megvan rá az okom nem gondolja? Megint mit tettem? –lépett a nőhöz közelebb Jack. Aludni akarok!- feküdt vissza Ramona, de Jack mellé ugrott és maga felé fordította. Haragszik a pukli miatt? –nézett a nő szemébe, ami szinte villámokat szórt, de nem szólt. –Ne nézzen így rám, inkább feleljen. Holnap korán kelünk, aludjunk. –Ramona nem mondta el neki, hogy miatta fogyókúrába kezdett és ezt rosszul viseli. Minden apró dolgon felhúzza magát, és gyengének érzi magát, sőt a közérzete is rosszabb. Szeretné azt hinni, hogy mindezt maga miatt teszi, de nem így volt. Jack miatt kínozza magát, hogy ne szólítsa őt többé töltött galambnak, meg ehhez hasonlóknak. Ebbe belegondolni is fájt neki és a szigorú tekintete elfátyolosodott és visszafeküdt az ágyba.
Jack tehetetlenül állt a dolgok előtt. Nem mutatta, de őt is zavarta az asszony különös viselkedése és gondolkodott, hogy mi lehet vele. Ezen éjszakán is nehezen aludt el, egyre csak a nő hátát nézte, mert ugye Ramona nem fordult felé. Haragszik rá. De miért? Tett valamit? Vagy esetleg valamivel megsértette? Nem tudta rá a választ.
Másnap reggel Ramona szomorúan nézett szét a szobában, mert nem látta se Jacket, sem annak a ruháit. Tényleg korán ment el, nesztelenül. Fel sem ébresztette őt, hogy elköszönjön tőle. Csak úgy kisétált az ajtón és ment a dolgára. Nem foglalkozik vele, nem is érdekli mi van vele. Ramona felöltözött és lement a konyhába, hátha ismét ott kell segédkezni. Egyszerre lett volna édes és keserű is ez a munka. Édes, mert főzni szeretett és élvezte is, addig sem kell mással foglalkoznia. Keserű viszont a fogyókúrája miatt volt. Látta a vígan reggeliző szolgálókat, akik a tamalét és quesadillát ízletesen falatozzák. Majd megveszett egy harapásért is, de türtőztetnie kellett magát. Elvett egy darab almát és azt rágcsálta. Várta a mai napi teendőit, amit reggeli után meg is kapott. A báltermet kell kisikálnia, mert a hétvégén a gazda fogadást tart és nagy helyre van szüksége. Ramona foga nem fűlött ehhez a munkához, viszont meg kellett tennie. Takarítás közben a gondolatai mindvégig Jack körül forogtak. Merre lehet most? Mit csinálhat? Miért nem keltette fel, hogy elköszönjön tőle? Akárhányszor átsétált az udvaron remélte, hogy meglátja felbukkanni a férfit az egyik lak mögül, belép a konyhába, vagy esetleg a lovakat csutakolja az istállóban. Mindegy hol, csak láthassa. Nélküle olyan egyedül érzi magát, elhagyatottnak. Hiányzik neki a jelenléte, a tekintete, a védelmezése és még a szemtelensége és kötekedő megjegyzései is. Alig várta, hogy véget érjen a nap és láthassa, maga mellett tudhassa épségben. Féltette is, hiszen vadászatra mentek és mi van ha megsérül? A golyó célt téveszt és őt találja el, netán bele is hal. Ilyenbe belegondolni is szörnyű volt. Egésznap letargikus állapotban volt. Egy mosolyt sem eresztett el, meg
se szólalt, csak alázatosan végezte a munkáját. A keze puha bőrét a mosószer teljesen kikészítette és vöröslött a fájdalomtól. Olyan egyedül volt.
Jack is hasonló gondolatokkal volt el egész nap. Reggel amikor felkelt nehezen hagyta magára Ramonát. Köszönésképpen megsimogatta az asszony fejét és elment. A többiek már vártak rá, a lova is elő volt készítve. Reggelizni nem reggeliztek csak az erdőben, ahova mentek. Jack világéletében jól célzott, de most kissé dekoncentrált volt. Nem tudta feledni az esti beszélgetést, sem Ramonát. A lovon ülve olyan ürességet érzett, hiányzott neki a nő jelenléte. Olykor elfeledte, hogy mi is történik most valójában és riadtan nézett szét maga körül, merre lehet Ramona. Aztán leesett neki, hogy ő a birtokon van és dolgozgat. Az Úrnő munkára kényszerült azért, hogy őt mentse. Vajon mit csinálhat most? Tovább marcangolja magát valami miatt, amit neki nem hajlandó elárulni? Tagadhatatlanul csak a nő járt a fejében. Haza szeretett volna menni, látni őt. Maga a puszta látványa is nyugtatólag hatott rá. Ha veszekszik vele, ha kiabál rá, ha kötekedik sem érdekli, csak mellette legyen, vele legyen. Az ő társaságát élvezze.
Az egész napos hiányérzet marta mindkettejük belsőjét. Alig bírták kivárni az estét, amikorra Ramona végzett a munkájával és Jack is hazatért. Az asszonyok ujjongva rohantak ki az érkező vadász férfiak elé és megelégedve üdvözölték őket. Ramona egyedül maradt a konyhában, pedig a legszívesebben ő is kirohant volna a seriff elé, de nem merte megtenni. Kilesett az ajtón, hogy meglesse a férfit, ám az nem volt a tömeg között. Aggodalom fogta el, amiről az arca tanúskodott a leginkább.
A férje is biztosan megérkezik majd. –szólt hozzá a konyhába visszatérő Carlota. Nem egyszerre szoktak visszajönni? De igen. Furcsa is, hogy senor Orlando még nem érkezett meg. –ezzel a kijelentéssel még cudarabbul érezte magát Ramona. –Lehet, hogy valami közbe jött. Most megyek, elteszem a vadakat. –Carlota kiment magára hagyva Ramonát kétségek közt gyötrődve.
Idegességében fel s alá járkált a konyhában, egyre csak azt kérdezte magától, miért nem jön még, miért nem? Jack eközben letette a lovakat az istállóban, elpakolta a fegyvereket a szélvésznél is sebesebben. Minél előbb látni akarta Ramonát. Egyre gyorsabban futott a házig, annyira izgalomban volt.
Jó estét senora Moreno! –lépett be széles mosollyal az arcán, nem tudván leplezni a boldogságát, hogy viszont látja. Jack! –fordult felé Ramona ugyanolyan megkönnyebbült és örömteli nevetéssel az arcán, mint a serifé volt. Heves izgalommal elindult Jack irányába, hogy átölelje, ám a férfi előtt
megtorpant. –Már azt hittem valami baja esett. –Ramona megtapogatta a férfi ruháját, hogy alaposan átvizsgálja. Engem nem olyan könnyű elpusztítani. –nevetett Jack és megsimogatta a nő arcát. –Minden rendben volt, míg nem voltam itt? Egésznap sikáltam. –húzta össze a szemöldökét Ramona és megmutatta kikezdett kezeit. Bekente valamivel? Azzal a kenőccsel, amit akkor vett, amikor megkötözte a kezem és a kötél kidörzsölte. Használt? Igen. –bólogatott Ramona. –Nem éhes? Dehogynem! –ült le az asztalhoz Jack, majd bejött a férfi társaság többi tagja is. Mi is ennénk!
Ramona pofákat vágva őket is kiszolgálta majd a falatozó Jack mellé állt, aki egy mozdulattal az ölébe ültette a nőt.
Te nem eszel kedvesem? Nem vagyok éhes. –felelte feszülten a nő. Ilyen is létezik? Képzeld, igen! –ugrott ki a férfi öléből Ramona, közben pedig az asztalon álló pohár tejet szándékosan Jackre borította és elment. Kis tűzről pattant asszonykád van neked, Orlando! Ezt szeretem én benne oly nagyon. –morogta a férfi.
Jack vacsora után felment a szobájukba, ahol Ramona épp az ágyukat vetette meg.
Hoztam egy kis süteményt! –nyújtotta át a férfi a nőnek, de az kiverte a kezéből. Nem kell nekem semmi magától!
Ne haragudjon, ha megbántottam valamivel. Fogalmam sincs, hogy mi az, de ne legyen ilyen rosszindulatú velem szemben. Maga is mutathatna több kedvességet az irányomba! Miért nem azt teszem? Reggel is szó nélkül elment! Miért nem ébresztett fel? Mert korábban keltem és szerettem volna, ha még pihen egy kicsit. –magyarázkodott Jack, ami viszonylag nem győzte meg Ramonát. Akkor is! –durcáskodott tovább a nő karba tett kezekkel. A levelemet sem olvasta el? –nézett a polcra reggel letett fecnire. Milyen levelet? –fordult meg a nő és a férfi szeme irányába nézett. Észre sem vette igaz? –kérdezte a seriff csalódottan. Tényleg nem láttam. Most akkor kérdezhetném ki nem foglalkozik kivel? –sértődött meg Jack és kinyitotta az ajtót. –Ma este másik szobában alszom. Bocsásson meg, kérem! Elképzelésem sincs mi ütött magába. Ennyire haragszik, amiért itt vagyunk és így kell élnie pár napot? Ha nem akarta, akkor miért ment bele? Nem kényszerítettem rá! Én próbálok a kedvében járni, hogy jó legyen magának, viszont cserébe csak szidalmat kapok és ebből már nagyon elegem van. Érzelmileg már ott tartok, hogy nem tudnám magát bántani, de fogalmam sincs akkor mit tegyek? Felbolygatta az egész életemet, lényemet. Megbántam, hogy akkor magammal hoztam. –Ramona szótlanul hallgatta Jack kitörését. Fájtak neki a férfi szavai, de igazat adott neki. Jack fejcsóválva dühöngött, ő is szenvedett a szavak kimondása közben. –Holnap nem tudom, hogy találkozunk-e. Jó éjt! –fejezte be a mondanivalóját Jack és kiment az ajtón.
Ramona cudarul érezte magát a kiosztás után, ugyanakkor dühös is volt. Ő sem akart eljönni a férfivel, nem ő szeretett volna így élni, és különböző helyeken eltölteni hónapokat. Kezébe vette a levelet, amit Jack hagyott neki reggel. Valóban nem vette észre. Talán a méreg és csalódottság miatt. Haragos volt és széttépte, nem érdekelte mi van benne. Befeküdt az ágyába, hogy aludjon, de a levélen járt az esze. Felállt és előkaparta a fecni darabokat, hogy összetegye és elolvassa.
Dona Ramona,
remélem jól aludt az éjjel. Nem volt szívem felkelteni kora hajnalban, ezért csak ezekkel a sorokkal
kívánok Önnek kellemes napot. Egyelőre nem tudom meddig leszünk el a vadászaton, de sietek vissza magához, hogy ne legyen egyedül. Egyébként is rossz magára hagynom, főleg, hogy már hiányzik, pedig el sem mentem. Étkezzen rendesen, ne úgy, mint tegnap, mert akkor megint idegesen találom, és az semelyikünknek nem jelent jót.
Jack
Ramona zihálva összegyűrte a papírlapokat és visszafeküdt az ágyába. Akárhogyan is nem szerette volna, egész éjjel, még álmában is a levél sorai jártak az eszében. Nem fogja a férfit sajnálni, hiába akar benne bűntudatot kelteni a szavaival. Épp eléggé szenved ő is, ne higgye azt, hogy ő az egyetlen áldozat ebben a kalandban.
Másnap reggel nem is találkoztak, ahogyan előző este Jack kijelentette. A cselédség is látta rajtuk, hogy összezörrentek, mert a férfi az egyik szolgálótól kért szobát az estére. Ramona zaklatottan ment le a konyhába, ahol már várt rá a felmosó veder.
Miután kitisztítottad a konyha köveit lyukról lyukra, menj át a szalonba és mosd ki a szőnyeget is. –adta ki parancsban Carlota az utasításokat. De fájnak a kezeim. Teljesen kikezdte a tegnapi mosószer. Az engem nem érdekel. Cseléd vagy itt, nem Úrnő! A béredért meg kell dolgoznod! Na kezdj neki azonnal, mert sok dolgunk van még!
A nő hóna alá vágta a ruhás teknőt és kiment az udvarra. Ramona eddig tartotta magát, de már megelégelte ezt a körülményt. Ez nem neki való élet, nem bírja ezt. Zokogva esett a földre és kezdett hozzá a padló sikálásához. A kezeit tovább marta a mosóvíz, és a fájdalomtól még jobban pityergett. Felszakadtak benne a sérelmek is, amik az elmúlt két napban érték, ehhez hozzájőve a fogyókúra, amit alig bír. Ráadásul Jack is utálja.
A férfi hangtalanul lépett be a konyhába és az ajtóból figyelte a követ kefélő asszonyt. Fülét megütötte Ramona szipogása, és tekintetét sem kerülte el, amikor a nő ruhájába törölte az égő kezeit. Teljesen megesett rajta a szíve.
Hagyja abba! –lépett mellé Jack, de Ramona úgy tett, mintha meg sem hallotta volna és tovább sikált. –Dona Ramona, kérem, fejezze be!
Hagyjon békén! –felelte a nő ingerülten. Senora Moreno! Menjen el! –kelt ki magából a nő és a férfinek dobta a kefét, majd felé borította a vizes vödröt. Idefigyeljen! –a seriff megragadta Ramona karját és felrántotta a nőt. Amikor a szemeibe nézett vette csak észre, hogy az teljesen ki van sírva. Ne szóljon bele a dolgomba! Még a szőnyeget is ki kell súrolnom. Nem fogja! De igen is meg kell tennem! Nem érdekel ki mondta, most azonnal elmegyünk innen! –vonta maga után az asszonyt, ám az megtorpant és nem engedte magát. –Most meg mi van? Én nem megyek sehova! Miért csinálja ezt senora? Szenved a munka miatt, de nem akar eljönni. Nem a munka miatt szenvedek, hanem maga miatt! –bökte ki a nő, ami meglepetésként érte a férfit. Miattam? Nem én akartam magával útra kelni, nem én kértem, hogy raboljon el, majd viselje gondomat! Nem én kértem a törődést, a kedvességet! Én semmit sem akartam magától, csak annyit, hogy haza vigyen, vagy öljön meg! –sírta az asszony. –Lehet nem felelek meg az elvárásainak, de vegye figyelembe, hogy a fogja vagyok és nem egy útszéli társa, aki izgatottan várja a kalandokat és az újonnan jött jobbnál jobb ötleteit. Én mindent megtettem azért, hogy magának ne essen bántódása, mert… mert…- dadogott Ramona. –mert megkedveltem és nem akarom, hogy baja essen! Ápoltam, amikor lebetegedett és lázgörcsök gyötörték. A segítségére siettem, amikor a banditák elfogták. Belementem abba is, hogy beálljak egy családhoz cselédnek, akiktől rangban, gazdaságilag és vagyonilag jóval felettébb állok! Mindezt magáért tettem, de belefáradtam. –Ramona kikelve magából vetette mindezt Jack szemére, aki megszólalni sem tudott a meglepettségtől. –Én igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, mégsem értékeli! Nekem áll és önzőnek nevez, amikor már, ha akartam volna rég feladtam volna a seriffnek! Egy szavamba kerülne és rács mögött lenne én pedig otthon lennék a családommal, de nem tudom megtenni! Magam sem értem, miért? Gyűlölnöm kellene, de nem vagyok rá képes. –zokogott tovább Ramona. Könnyei csípték sebes kezét, de e pillanatban nem törődött vele. Kiadta magából a fájdalmát, kínzó gondolatait, gyötrelmét.
Jack egy mozdulattal magához rántotta a síró asszonyt és szorosan átölelte. Kellemetlenül érezte magát.
Igaza van mindenben. Ne haragudjon! –kérte bocsánatát Jack. –Meggondolatlanul beszéltem magával, de meg kell értenie az én álláspontomat is. Nekem sem könnyű ez, és egyre csak nehezebb lesz. Az ingerültségével pedig még inkább feszítette a húrt és elpattant. –Jack letörölte Ramona arcáról a könnyeket. –El sem tudja képzelni mennyire hiányzott nekem tegnap. Szerettem volna magával együtt vacsorázni és beszélgetni egy kicsit, de annyira ingerlékeny állapotban volt, hogy a legkedvesebb hozzászólásomra is gorombán válaszolt. Miért? Miért ilyen velem már napok óta? Valami rosszat tettem, vagy megbántottam? –kérdezte Jack lágy hangon. Én csak éhes vagyok. –szipogta Ramona. Akkor miért nem eszik? Nem tehetem. Miért nem? Azért, hogy megfeleljek magának. Nekem? Miben kellene megfelelnie? Azt mondta, hogy kövér vagyok. Hogy mit? –hőkölt hátra a serif. –Én egy szóval sem említettem ilyet. De igen! Azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy töltött galamb! De hát… És ezért én fogyókúrába kezdtem. Már majd megveszek az éhségtől, mert két napja csak almán élek, de még mindig galamb vagyok. Jaj, senora Moreno! –nevetett fel Jack. –Olykor olyan butaságokra képes figyelni, hogy az valami fantasztikus. Már hol lenne ön kövér? Magától csinosabb asszonyt életemben nem láttam. Minden tökéletes helyen van. Az pedig, hogy töltött galambnak hívtam a telt idomaira vonatkozott, ami dicséretes. Akkor feleslegesen kínoztam magam? Bizony. –nevetett a serif és megfogta Ramona kezeit és mindkettőre csókot adott. –Na, menjünk! Hova? Elkérjük a bérünket és tovább megyünk. Nem úgy volt, hogy napokig maradunk? Csak volt. –kacsintott a férfi és karját nyújtva a nőnek kisétáltak az udvarra, ahol a gazdától elkérték a járandóságukat és tovább indultak Terencehill felé.
Mindketten boldogok voltak, amiért letisztázták a dolgokat. Sőt, ezentúl tisztábban voltak a másik fél érzéseivel és nézőpontjaival. Mélyen mindketten tartottak az elválástól, mert tudták, hogy kalandjuk utolsó állomására érkeznek, de hogy azt mi fogja követni rejtély volt a számukra. Egy biztos volt, hogy a megmagyarázhatatlan kapcsolat alakult ki közöttük, amit immáron erős szálak kötik össze.
