Lassan beköszöntött az ősz Párizs utcáinra, tarka előhírnökei beleptékmár be is lepték a macskaköveket. A természet arany, barna, sárga és mahagóni palettáját vette most elő, és bizony nem spórolt a színekkel. A fákról leomló lombkorona megosztotta a társadalmat, méghozzá háromfelé. Az első csoportba örömmel töltötte el az közeli elemi iskola iskolai egyenruháját viselő tizenegy, tizenkét éves gyermekeket. tartoztak, akik bBoldogan szedegették fel a földről a színesebbnél színesebb faleveleket, hiszen a biológia tanárnő meghagyta, hogy évvégén mindenkinek be kell mutatnia a saját présfüzetét. De kortalan művészek is az utcákon bóklásztak.A második csoport a kortalan művészek
Megjegyzés [VB1]: Apróság, de egy palettán szokott több szín lenni, itt viszont több, különböző színű palettáról beszélsz. Megjegyzés [VB2]: Innét kezdve stílust váltasz. Megjegyzés [VB3]: túlmagyarázod Megjegyzés [VB4]: később megakadtam, hogy nem a mostani korban játszódik a történet. Érdemes már itt jelezni. Megjegyzés [VB5]: Akkoriban a természetismeretet inkább férfiak tanították.
csoportja volt. Legyen az író, festő vagy bámészbambuló újságárus, mindegyik kikívánkozott ilyenkor a játszóparkba, hogy magábaukba gyűjtseék az őszben bujkáló ihletet. , míg a harmadik csoport ennek épp az ellenkezőjére hivatott.
Megjegyzés [VB6]: zavaros
Egyedül a A kéményseprők, utcaseprők, és kertészek valósággal elátkozták ezt az évszakot., aminek az okát, - úgy vélem, - felesleges bemutatnom.
Megjegyzés [VB7]: az író kiszól
A játszópark mellett lovas kocsik jöttek-mentekjöttek mentek az egybefüggő falevél
szőnyegen.
Patakopogás
vízhangzott
a
talaj
mentén,
mígnem
a
forgalomirányító csendőr „megállj-t” sípolt a hintóknak, viszonylagos csendet
Megjegyzés [VB8]: Ha a levélen mennek, akkor nem kopog. Megjegyzés [VB9]: visszhangzott
teremtveparancsolva ezzel a forgalmas utcánra. A kocsisok kurjongatása elhallgatott, türelmetlenül figyelték, amint áthalad előttük a gyalogos forgalom. Irányítónk,A csendőr fehér kesztyűs bal kezével folyamatosan körzött a gyalogosok felé, míg jobb kezének tenyerét a lovas hintókra szegezte, mögötte azonban a szél szárnyán mégis elszaladt néhány rakoncátlan falevél a szél szárnyán, fittyet hányva a szabályokra. A levelekreRájuk nem vonatkozott a megállási tilalom. Az egyik utcazenész, aki a sarkon játszott nádnyelves fagottján, meg is jegyezte: „A természeté az elsőbbség”, majd folytatta játékát arra várva, hogy valaki megjutalmazza őt néhány csilingelő érmével. a gyalogosok közül. Az előtte elsietőrohanó hölgyek és urak tükörképe visszaverődött a túloldali kirakatok ablaküvegein „deja vu” érzést keltve ezzel az emberben. Hisz’, ha az urak kalapot emeltek a gyengébbik nem képviselői előtt, majd kalapjaikat a helyére billentve a kirakat ablaktükrére pillantottak, látták a mögöttük elhaladó idegen férfit, amint ugyanazzal a mozdulattal, ugyanannak a hölgynek szintén kalapot emel. Sokszor a fagottosnak is fejtörést okozott a túl tiszta kirakatablak, hiszen naponta több száz deja vu-t átélni nem volt egyszerű feladat. Megterheli az agy 1
Megjegyzés [VB10]: áthaladást intett a gyalogosoknak (nem hiba, csak épp csúnya ez a körözés)
mindkét féltekéjét. Szegény öreg már sokszor próbáltkozott panaszt tenni a
Megjegyzés [VB11]: Nem korhű.
hivatalban, „eltúlzott kirakatüveg tisztaság” vádjával, de egy bizonyos okból
Megjegyzés [VB12]: Narrátor cseveg
kifolyólag mindig elutasította őt a bíró. Az persze még egyetlen egyszer sem jutott az eszébe, hogy odébb álljon a játszópark környékéről, hiszen a következő kereszteződés már Monsieur Villon birtokához tartozott, aki köztudottan Párizs legveszélyesebb újgazdaga volt. Fiatalkora ellenére hatalmas vagyonra tett szert és amint betöltötte huszonnegyedik életévét nemesi címet vásárolt magának, XIX. Lajos királytól. Most borult az elbeszélés, ez már nem hiteles. Először a narráció alapján korunkra tettem az írást. Utána kb 19. század végére a csendőrök, lovaskocsik miatt. Később Villon emlegetésével a középkorra (az ismert történelmi és irodalmi nevek húzóereje igen nagy, azonnal hatnak az olvasóra!), majd Lajos miatt vissza az 1800-as évek elejére. Az olvasóval nem kell pontosan közölni, de a szerzőnek nagyon képben kell lennie a kor kapcsán. Más, ha az 1800-as évek elején, és más, ha végén vagyunk pl a kirakatüveg elterjedése kapcsán. A csendőröket valószínűleg zsandároknak hívták. Nem irányították a forgalmat, pláne nem egy később kialakult karmozdulattal. Játszóparkok helyett fűvészkertek voltak, az iskolások (a közoktatás függ attól, hogy hányban is járunk) inkább fegyelmezett sorban szedtek leveleket, mogyorófavesszőtől félve. Utcaseprő helyett házmesterek takarítják a járdát. Ezernyi apróság, és mind-mind attól függ, hányat írunk. Érdemes leülni egy könyvtárban, és belelapozni a régi újságcikkekbe.
Azt, hogy honnan és hogyan tett szert ekkora vagyonra, csupán szóbeszédek rebesgetik., amik nem kimondottan kedveztek a fiatalúrnak. Mondják, hogy világméretű ópium kereskedelmet folytat a szigetvilág legaljával, de azt is suttogták, hogy csalással és zsarolással szerezte a pénzt.vagyonát. Neve többször is felmerült bizonyos gyilkosságok és eltűnések kapcsán, de valamilyen okból kifolyólag az ügy nem jutott el a bíróságig, helyette inkább mindenki „megfeledkezett” róla. Manapság feledékenységet könnyen vásárolhat magának az ember magának. Ennek ellenére igen hírhedt volt az úri körökben.
Nevének puszta említése is néma csöndet
parancsolt a nemesek között, így azok akkor sem mertek szóthangot emelni ellene, 2
Megjegyzés [VB13]: ez jó
Megjegyzés [VB14]: Most nem az író szól ki, hanem a narrátor cseveg az olvasóval. Megjegyzés [VB15]: akkoriban nem így hívták
ha Monsieur Villon éppen valamelyikük féleségével töltötte kedvét. Merthogy jóképű és magas fiatalember volt, aki még a harmincadik életévét sem töltötte be, épp ezért nemcsak az anyák, de számtalanszor azok lányaik ártatlansága is Monsieur Villon kizárólagos tulajdonába került. Megházasodni azonban, sosem volt hajlandó. Hogy miért? Senki sem tudta, és nem is firtatta. Ahogy a fiatalúr múltját sem. A szegényebbek igyekeztek láthatatlanok maradni „Sötét Villon” előtt, míg a gazdagok a kegyeit keresték, és csupán a befolyásos üzletembert akarták látnilátták benne. Kora délután volt már, amikor az őszi szél útra kélt tarka barátaival meg sem állva a Villon birtokig. A színes falevelek hópelyhekként szállingóztak alá a még mindig zöldgyepes kertre, amit joggal nevezhetnénk magán parknak, hiszen sem méretében, sem szépségében nem maradt el a játszópark mögött. Annyi különbség volt csupán, hogy ezt a parkot magas kőfalak vették körbe, és keleten egy
Megjegyzés [VB16]: Rendszeresen megszemélyesíted a természeti elemeket. Ez múlt századi narrációs szokás, és így hangulatban valamelyest illik ehhez a történethez, de azért ne szokj rá. Megjegyzés [VB17]: képzavar
háromemeletes újépítésű villa határolta, melynekaminek ablakai egyenként több száz frankot értek. A ház falára, és így a kőfal oldalára is futórózsát telepített Monsieur Villon egyik kertészei közül az egyik, ami nem csak a gyönyörködtetés szerepét hivatott teljesíteni. Olyan sűrű volt a rózsabokor, hogy már-már eltűnt maga a bimbó, és helyette nem maradt más, csak az átláthatatlan töviserdő. Kicsivel odébb, a vörös juhar tövében egy antik kerámia asztal tűrte a ráeső falevelek pimaszkodását, míg mögötte a padon egy fiatal lány szundikált.
Megjegyzés [VB18]: zavaró
Világosbarna hajába vörös levelek gabalyodtak, hamvas fehér bőrén megjelent a csípős hideg miatti pírja. Vékony derekán jól állt a hallszálkás fűző, a halovány lila rakott szoknya pedig tökéletesen harmonizált göndörített tincseivel. Éppen azt álmodta, hogy elrohan az egyik házassági ismerkedésről, amit az
Megjegyzés [VB19]: halszálkás Megjegyzés [VB20]: klisé Megjegyzés [VB21]: csúnya
édesanyja szervezett neki, jól leteremtve az ismeretlen vőlegényt. Álmában kKözölte, vele, hogy az úr unalmas, ésépp ezért neki aztán nem áll szándékában bárminemű kapcsolatot létesíteni vele.az úrral. - Asszonyom! – Louisa szaladt a lány felé, egy fehér vállkendővel a kezében. - Asszonyom! – kiabálta ismét a házvezetőnő, mire az alvó leány lassan
Megjegyzés [VB22]: A gondolatjel hosszú. Mindig azzal kezdünk párbeszédet.
magához tért. Nagyot ásított, majd felült a padon. Kéz élével megdörzsölte álmos szeméteit, majd miután Louisa ismét szólította, felnézett a középkorú hölgyre. Arcára értetlenség és meglepettség ült ki. Olyan érzése volt, mintha még most is álmodna.
3
Megjegyzés [VB23]: ? Megjegyzés [VB24]: páros szervet egyes számban használjuk, kivéve, ha fontos a számuk (pl 3 van) Megjegyzés [VB25]: Ha középkorú, akkor ne szaladgáljon a kendővel, hanem komótosan ballagjon.
Louisa magas, a halántékánál őszülő asszony volt, aki annyi eleganciát és jólneveltséget sugárzott magából, amennyit csak a legfinomabb és legtapasztaltabb hölgyek tudtak. Mélyzöld, majdnem fekete bársonyruhát viselt, szolid, dísztelen szoknyával. Mellkasán camea bross ékeskedett, ami kifejezetten jól állt világos szeméhez.
Megjegyzés [VB26]: klisé
- Szeretném, ha bejönne a házba – indítványozta, miközben a lány hátára terítette a kendőt. – Még a végén megfázik. Néhány pillanatig összetalálkozott a tekintetük. Louisa kíváncsian fürkészte a fiatalabbik arcát. - Asszonyom! – Továbbra is nógatta, de a leány nem követte. Zavart arckifejezése rémült volt, akár a csapdába csalt őzé. Ide-oda kapkodta a fejét ismerős
Megjegyzés [VB27]: Ha asszony, akkor a narrációban furcsa a leány meghatározás. Megjegyzés [VB28]: klisé
támpont után kutatva a kertben, majd mikor meghallotta a kocsizörgéseket zajokat az utcáról, hirtelen felpattant. Szerencsére Louisa épp időben ragadta meg a könyökét, még azelőtt, hogy visszahuppant volna a padra. - Jól van? Akarja, hogy orvost hívjak orvost? Még egyszer az ismeretlen öreg hölgyre pillantott, majd elrántotta a karját. - Kicsoda… Ön? – kérdezte bátortalanul, miközben végig mérte az idős hölgyet a kontyától egészen a sarkas cipője talpáig.
Megjegyzés [VB29]: végigmérte
A kérdés nem lepte meg
Louisát.
Megjegyzés [VB30]: Miért nem?
- Louisa vagyok, asszonyom. A házvezetőnője. - Miért szólítasz asszonyomnak? – Két lépést hátrált az idegen nőtől. Képtelen volt felfogni, hogy ki ez és mit akar tőle. Azt meg aztán főként pláne nem értette, hogy mit keres ezen az idegen helyen. - Micsoda kérdés ez? Louisa behajlította könyökét maga előtt, finoman összekulcsolta az ujjait és kihúzta magát. - Utoljára kérem, fáradjon be velem a szalonba!. A kandallóban ropog a tűz, biztosan kényelmesebb lesz, mint itt. Határozott léptekkel elindult a ház felé. Bársony ruhájának alját maga után húzta a gyepen, elseperve ezzel a tarka faleveleket az útból, melyeknekamiknek a helyére azonnal érkezett utánpótlás a közelben állómeredező vörös juharfának köszönhetően. Mikor Louisa észrevette, hogy a lány nem követie, megtorpant majd nagy levegőt vett. Nem volt hozzászokva, hogy nála fiatalabbak fittyet hányjanak rá.
4
- Asszo… - elharapta a szó végét, majd megfontoltan ismét megszólalt. – A nagy korkülönbségre való tekintettel remélem nem bánja, ha a keresztnevén szólítom, Cécile. Elegánsan megfordult a tarka esőben, ügyelve arra, hogy ne gyűrődjön a
Megjegyzés [VB31]: zavaró
szoknyája. Tekintete egy ijedt lányéval találkozott, de egyáltalán nem szánta őt. - Mi ez a hely? Cécile lassan és szótagoltan ejtette a szavakat, közben belemarkolt földig érő, rakott szoknyájába., ami egészen a földig ért. Nem értette, hogy hova lett az ő ruhája, és miért van rajta valami egészen új. Nem emlékezett, hogy átöltözött volna, és arra sem, hogy miért jött erre a helyre – ha egyáltalán ő magától jött ide. Felemelte az állát, és kilépett a vörös juhar árnyékából. Mindenképpen látni akarta, hogy hol van az az „ide”. - Cécile, hova megy? A ház nem arra van! – Louisa kimért hangja elriasztott egy gyöngybaglyot a juharfa odvából, ami egy szárnycsapással az égbe emelkedett, majd eltűnt a fal mögött.
Megjegyzés [VB32]: Nappal? És egy ház parkjában?
Cécile követte tekintetével a madarat, majd miután az eltűnt, figyelme megállapodott a kőfalon, melyami mögül hallani lehetett az utca zaját. Oda sietett a falhoz, pontosan ahhoz a részhez, aholamit átrepült a bagoly, majd szemügyre vette a
Megjegyzés [VB33]: Odasietett (ha az igekötő az ige előtt áll, mindig egybe írjuk. Visszatérő hibád, gondolom, rosszul rögzült.
köveket benövő rózsarengeteget. Luoisa szótlanul figyelte a lányt,őt a háta mögött, majd hátra nézett a ház irányába és segélykérően széttárta a karjait maga előtt. Még valaki figyelte a történteket a második emeleti párkányos ablakból. Széles válla ablakszéltől ablakszélig ért. Nézte, amint Cécile tehetetlenül áll a fal előtt, majd mikor a lány
Megjegyzés [VB34]: Tipikus romantikus klisé, ha egy emberről az első, és legfontosabb információ az, hogy széles a válla.
először megmarkolta meg a tüskével benőtt kiálló kődarabot, az idegen szélsebesen elhagyta az ablakot. - Mit művel? – kiáltotta Louisa és elindult, hogy visszarántsa a lányt a földre, de amikor Cécile alá ért, ezer és ezer tüske rohamozta meg a kontyát és a szemét, ezért hátrahőkölt és térdere esett.
Megjegyzés [VB35]: Ez egy jobb horror kezdete. Ennyire ne személyesítsd meg a természetet!
Cécile vérző tenyérrelerével egyre feljebb és feljebb mászott.húzta magát a falon. Szoknyája rongyosra szakadt, a tüskék fogságában, sőt arcát és egész mellkasát ellepték az apró felületi sebek. Alkarjáról lassan lehasadt a finom anyag, helyette pedig vércsíkok fedték be fehér bőrét. Már majdnem felért, amikor égzengő
Megjegyzés [VB36]: klisé
kiáltás hasított a levegőbe.
Megjegyzés [VB37]: klisé Megjegyzés [VB38]: Regényben soha nem használunk netes formákat.
- NE LÉGY BOLOND! 5
A házból egy magas, kreol bőrű férfi szaladt ki, akinek hosszú fekete haja kibomlott a tarkójára szorított lófarokból. A nagy rohanás közepette eltépte a felöltőjét és hátra dobta a fűre, amit később követett a nyakkendője is. A bő ujjú fehér ingjéből kilátszódott izmos mellkasa, miközben olyan sebességgel futott Cécile felé, mint a prédájára vadászó farkas. A lány nem tudta, ki a kiabáló férfi, nak fogalma sem volt ki ez az alak, ám
Megjegyzés [VB39]: Érdemes lenne gyakorolni az emberek külső leírását. Ez nagyon sablonos.
néhány pillanatig képtelen volt tekintetét elfordítani az idegenről, és csak akkor tért magához, amikor az már túl közel ért hozzá. Hallgattade a közeledő lábdobogásokat, ami arra sarkallta, hogy megszaporázza mozdulatait. miatt kapkodni kezdett. A következő pillanatban rossz helyre nyúlt, elroppant a kezében a szilaj rózsatő. Próbált megkapaszkodni, de sebes kézfeje már olyannyira érzéketlen volt a rengeteg
Megjegyzés [VB40]: Valószínűbb, hogy a falon mászik, és a kövekbe kapaszkodik, mert a rózsa már rég leszakadt volna alatta.
belefúródott tövistől, hogy képtelen volt összezárni a tenyerét. Sikoltva zuhant vissza.Mikor érezte, hogy nincs menekvés, hogy le fog esni és talán kitöri a nyakát, sikoltott. Nem volt ideje gondolkodni, csak behunyta a szemét és tűrte, hogy a gravitáció menthetetlenül visszarántsa a földre. A férfi elkapta. Mikor landolt, nem érzett fájdalmat. Nem ütötte meg magát, még csak nem is érezte a talaj keménységét maga alatt. Celine lLassan kinyitotta a szemét. Az idegen férfi ott térdelt a fal tövében, a karjában vele és aggódvaó tekintetével Cécile sérüléseit vizsgálta. - Orvost… - kezdte halkan, majd rémülettel a hangjában kiabálni kezdett – Luoisa, hívd az orvost! Cecile érezte, hogy elpirul. Szegény lány alig múlt tizenhét éves, nem volt még tapasztalata az urak terén. Még sosem érintette férfi.kezét a másik nem, mMég akkor sem, amikor kézcsókkal illették a csuklója felett, hiszen mindvégig kesztyűt viselt. Még az apja sem látta őt illetlenül felöltözve, sem pedig pongyolában mMost viszont egy teljesen ismeretlen férfi szorította magához oly szorosan, ráadásul a ruháját cafatokra szedték a tüskék. Mikor a felismerés, hogy nevetségessé teszi magát, eljutott a tudatáig, eltaszította magától ismeretlen megmentőjét és fájdalmai ellenére felállt a földről. - Legyen szíves és ne érjen hozzám! Nem ismerem az urat! – kiabálta, miközben az egyik vérző kezét a másikra szorította. A férfi vonásai megenyhültek, mert látta, hogy Cécile képes volt felállni, azonban aggasztották a vékony teremtés vörösen gyöngyöző horzsolásai.
6
Megjegyzés [VB41]: klisé
- Menjünk be, orvosra van szükséged. – lihegett szaporán, majd a térdére támaszkodva kifújta magát. - Nem… ismerem Önt – sziszegte a fogai között ismét a lány. - Mi ütött beléd, Cécile? Hát tényleg nem tudod, ki vagyok? Talán még mindig alszol? Gyere már be a házba, hagyd, hogy az orvos… - Megpróbálta megragadni a lány könyökét, de az hátrálni kezdett. - Nem kell orvos! Haza akarok menni! – Olyan hangosan kiabált, hogy mármár biztos volt, hogy a gyöngybagoly tovaköltözik valami csöndesebb birtokra. - De, drágám – kezdte az idegen – Hiszen itthon vagy. Ez az otthonod! Cécile döbbenten hallgatott, közben azon törte a fejét, hogy mi a pokol üthetett mindenkibe, hogy ilyen otromba tréfát űznek vele. Tisztán emlékezett arra, hogy ki ő, és ezt nem mulasztotta el közölni az idegen férfival sem. - A nevem Cécile Marie Abélard. Párizsban élek a szüleimmel, és fél éve töltöttem be a tizenhetet. Sosem jártam még ezelőtt ebben a kertben, és mint azt már teljes komolysággal említettem, nem tudom kicsoda maga. – Elhallgatott, mert a tenyeréből és alkarjából sugárzó fájdalom miatt elcsuklott a hangja. Nem akarta, hogy a férfi orvost hívjon hozzá, így elrejtette kínjait. - Nos, hölgyem – az úr hangja meglehetősen dühös volt –, bBár nem tudom, mi ütött kegyedbe, de ha így akar játszani, hát legyen!. Felállt és kihúzta magát, akár egy igazi úriember. Bal kezét szorosan a háta mögé szorította, míég jobb kezét a mellkasára fektetve meghajolt. - Damien Villon vagyok, párizsi lakos, huszonhét éves, egyetemet végzett, mellékállásban földbirtokos - hadarta egykedvűen, majd sóhajtva, mintha azt mondaná, „ez nevetséges”, hozzá tette: - Főállásban pedig a kegyed férje. Cécile dühösen hunyorgott, egyetlen szavát sem hitte ennek a gazembernek. - Szemenszedett hazugság! – kiabálta, miközben hátrált néhány lépést.
Nos, mit tudtunk meg idáig? Párizsban nagyon ősz van, ezt rengeteg természeti megszemélyesítés is alátámasztja. Utána a narrátor elmesélte, hogy ejnye, van egy Villon nevű nem épp úriember a környéken. Majd egy lány felébred, és magyarázatkérés vagy logikus cselekedett helyett (pl kapu megkeresése), erős motiváció nélkül (ehhez egy harapós kutya vagy szexuális zaklatás kéne), neveltetése ellenére felmászik egy tövises falon, majd a gonosz bácsi karjaiba hullik, és legfőbb baja a szakadt ruha. Ki a főszereplő? Feltételezem, Cécile és Villon. Érdemes lenne az ő szempontjaikból megírni a jelenetet, mert a narráció alapján az ősz a főszereplő. Azokat a gondolatokat közöld csak, 7
melyeket ők gondolnak. Ha ezt nem szeretnéd, akkor pedig mesélj távolabbról. Most összevissza ugrálsz. Ha gyakorolni szeretnél, írd meg ugyanezt a jelenetet Celine, Villon, Louise szempontjából E/3-ban, majd ugyanezt E/1-ben. Meg fogsz lepődni. A nyelvi szint nagyon érdekes ebben a részletben. Sokkal jobb ott, ahol természeti leírás van, és zuhanórepülésben klisé szintet ér el, ahol személyt mutatsz be, vagy az emberek interakcióit. Nem tudom, mi ennek az oka. Mintha elvárásnak akarnál megfelelni, vagy túl sok sablonos romantikus regényt olvastál volna, és a szókincs átszűrődne. Sok még a körülményes és nyelvileg pontatlan megfogalmazás: „hallgatta a közeledő lábdobogásokat, ami arra sarkallta, hogy megszaporázza a mozdulatait.” Az ilyesmiket húzd ki. Villon kapcsán nem veszed észre, de egyrészt a költő nevével előhívott sztereotípiákat használod karakterábrázolás helyett, illetve jó előre a szájába rágod az olvasónak, mit gondoljon a szereplőről. Nem cselédek pletykáit halljuk, nem viselkedésből következtetünk, hanem a narrátorod elmondja. Ez száz éve még jól működő írói eszköz volt, de manapság az olvasó didaktikusnak érzi, és legtöbb utálja. Mutasd be egy jelentben, ki ő. Másrészt ki a narrátor? Konkrét személy (nem úgy tűnt), vagy egy mindentudó elbeszélő? Biztos, hogy szükséged van rá? Akkor jó az ilyen narrátor, ha nagyon erős hangja van, és kiszólásaival színesíti a történetet. Ha ez nincs meg, akkor hagyd ki, mert csak beékeled az elbeszélőt az olvasó és a karakter közé, vagyis az olvasód nehezebben azonosul. A párbeszédek nem elég informatívak, csak húzod őket. Az orvost túl sokszor emlegetik, de nem cselekszik senki. A cím amúgy nagyon jó, és előrevetíti a történetet.
Varga Bea
8
